7.

Segítségnyújtás és agresszió, kooperáció és versengés

A más emberekre irányuló viselkedésünknek két végpontja van: a segítségnyújtás, altruizmus, illetve
az agresszió. De mivel mindkettőt ugyanazon szoc. pszichológiai alapelvek irányítják, ezek nem
feltétlenül állnak olyan messze egymástól. Elsősorban a helyzetek kiértékelése, az aktuális
motivációink, a normák, társas hatások és az adott helyzetben jelenlevő inf. feldolgozás képesség
határozza meg, hogy hogyan viselkedünk másokkal. (Természetesen számos olyan helyzet is van,
amelyik a legtöbb esetében egyértelműen vagy az egyiket, vagy a másikat váltják ki.)

Segítségnyújtás:
Proszociális viselkedés: Mások megsegítésére irányuló viselkedés
- elsősorban a szándék mentén definiáljuk: mások helyzetének javítása akk is proszociális
viselkedésről beszélünk, ha sikertelen
- két fajtája:
o együttműködés: 2 vagy több személy egy közös célon dolgozik, amely minden
résztvevő javát szolgálja, minden résztvevő hozzájárul
o segítségnyújtás: ezzel szemben inkább aszimmetrikus: egy személy megsegít egy
másikat, ami (rövidtávon) inkább csak a megsegített érdekeit szolgálja
 speciális formája: altruizmus: segítő szándékú viselkedés, a személyes
jutalom reménye nélkül; az a vágy motiválja, hogy másoknak pusztán az ő
érdekeikre való tekintettel kedvezzünk
 bár van aki vitatja a valódi altruizmus létezését (szerintük a segítő vis. mögött
mindig egyéni érdek – is – áll)
- számos kutatás vizsgálta a segítségnyújtást (különösen a 60as évek után, Kitty genovese,
számos félelem, agresszió kutatás, békehadtest) ill. elsősorban azt. milyen körülmények
között, személyeknél fordul elő vagy épp nem fordul elő

Mikor nyújtunk segítséget:

- gyakran azon múlik, hogyan értelmezzük a társas helyzeteket és a befolyásoló társas
hatásokat, mások viselkedését uúgy társas és kogn tényezők befolyásolják, mint minden
más vis.-t
- két fő kérdést kell eldönteni: 1.) szükséges-e a segítség? 2.) Az egyén érdemes-e a segítségre

1. Segítségnyújtás szükségességének megítélése: Szükséghelyzet észlelése

- Latané és Darley: segítségnyújtás folyamatmodelljében az első lépés (észlelés 
vészhelyzetként értelmezés  személyes felelősség vállalása  segítségnyújtás módjának
kiválasztása  végrehajtás)
- befolyásoló tényezők:
o minden olyan tényező, ami elvonja a figyelmet a környezetről csökkenti a felismerés
vszínűségét (pl zaj, késés)
o jó hangulat általában növeli a környezetre irányuló figyelmet, még rossz hangulat
inkább önmagunkra irányítja a figyelmet  jó hangulatban inkább segítünk
 DE a boldogság arra is motiválttá tehet, hogy en vegyük észre a rosszat

2. Segítségre érdemesség megítélése:

- csoportszinten gyakran normák határozzák meg, hogy ki érdemes segítségre
 o társas felelősség normája: mindazoknak, akik képesek magukról gondoskodni,
feladatuk és kötelességük segíteni azoknak, akik erre nem képesek (majd a viszonzás
is kötelesség: viszonzás normája – bár kivételek: idősek, gyerekek…)
- interakció partnerhez fűződő viszony is meghatározó a segítség és a viszonzás normájában
(vö. más csere-szabályok csere-alapú és közösségi kapcsolatokban)
- kontrollálhatóságra vonatkozó attribúció is befolyásol (kül. ind. kult): inkább segítünk
olyannak, aki (szerintünk) kontrollálhatatlan okból, önhibáján kívül kerül szükséghelyzetbe,
mintha saját hibájából – általában társas csoportba sorolás, kategorizáció által döntünk
o kiváltott, társult érzelmek jelentősége: megvetés, undor VS együttérzés
o sztereotípiák jelentősége

Segítségnyújtást befolyásoló tényezők:

De még ha az emberek úgy vélik, hogy szükséges, és megérdemelt a segítségnyújtás, nem mindig
cselekednek  Kitty Genovese: nagyvárosi apátia? (már nem érdekli mások szenvedése) – bár nem
teljesen úgy történt, ahogy leírták (csak 3 ember látta, nem 38, de valóban nem hatékonyan
segítettek)
 ezek inspirálták John Darley-t és Bob Latanét kívülálló hatással kapcsolatos kutatássorozatukra:
kétségbe vonták, hogy a személyek tétlensége a közönyösségnek lenne tulajdonítható  jelentős
szerepet tulajdonítottak a helyzet jellemzőinek, társas hatásoknak
 felelősség megoszlása
 társas normák hatása

Felelősség megoszlása:
- kísérlet: A k.sz.-ek úgy tudták, hogy egy egyetemi élet problémáiról szóló csoportvitára jelentkeztek. 
Mindenkit külön fülkébe ültettek le, amiket mikrofonnal és hangszóróval láttak el; mindenkinek azt mondták, hogy
a mikrofonjaik egymás után 2-2 percre fognak bekapcsolni, amíg elmondhatják gondolataikat, amit a többiek
hallanak, de a k.v. nem (valójában csak 1 k.sz. volt, a többieket hangfelvétel szimulálta)  a k.sz. hallotta, amint az
egyik „csoporttagnak” rohama lett

 eredmények: minél többen voltak jelen a helyzetben a k.sz. tudomása szerint, annál
kevésbé voltak hajlandóak segíteni, és annál hosszabb ideig késlekedtek, mielőtt segítséget
kerestek (1 potenciális segítő esetén >80%-ban, 2 segítő esetén >60%-ban, 5 segítő esetén
pedig csak ~30%-ban nyújtottak azonnal segítséget, 62% késleltetéssel)
 ok: szorongás, határozatlanság (helyes, ha segítek?) + felelősség megoszlása: az a hatás,
amely során más jelen lévő személyek csökkentik az egyes emberek felelősségérzetét a
segítségnyújtással kapcsolatban
- felelősség megoszlása a kívülálló hatás (bystander effect) egyik magyarázata (Fischer): a
jelenlévők számának növelése következetesen csökkenti annak valószínűségét, hogy
bármelyik jelenlévő segítsen, DE mások jelenlétének puszta gondolata is kiválthatja ( egyetemi
hallgatók képzeljék el, hogy éttermi vacsorát nyertek, amire 10 vagy 30 barátjukat is meghívhatják → amikor később arra
 kérték őket, hogy adakozzanak, azok adakoztak kisebb mértékben, akik korábban a nagyobb létszámú csoportra
gondoltak)

- felelősség megoszlását a diszkriminatív viselkedés igazolására is használjuk: Garner és

Dovidio: fehér VS fekete áldozatoknak való segítés  ha egyedül vagyunk nincs kül., ha
többen, akk csökken a feketéknek való segítés
- kívülállók által aktivált társas identitás, csoporttagság is szerepet játszik: Levine vizsgálata:
női segítő + női áldozat + női bystanderek  nincs bystander hatás (áldozattal érez
csoportazonosságot), FFI bystandereknél van hatás; ha az elkövetővel érez csop.azonosságot
akk erős bystander hatás  társas identitás által aktivált normák befolyásolják a
viselkedést

Normák hatása: segítségnyújtást akadályozó és támogató normák

- segítségnyújtást akadályozó normák:
o kívülállók passzivitása, sikertelen segítségnyújtása csökkenti a segítségnyújtás
vszínűségét  biztos nem helyén való segíteni, nem akarjuk nevetségessé tenni
magunkat  mások viselkedése leíró normát teremt, normaellenesnek tünteti fel a
segítést
 Latané és Darley kísérletében úgy alakították a kísérleti helyzetet, hogy füst szivárogjon abba a
laboratóriumi szobába, ahol a hallgatók kérdőíveket töltöttek ki → amikor egyedül voltak,
hamar segítséget kerestek, de amikor 2 beépített személy egyike sem reagált a füstre, a k.sz.
sem tett semmit

o más normák alapján egész társadalmi csoportoknak nem segítenek az emberek

 privátszféra, családi élet szentségének normája: családon belüli erőszaknál visszatart
a beavatkozástól (kívülállók előtt megrendezték, amint egy férfi rátámad egy nőre, és a nő az esetek
felében azt mondta: „nem ismerem magát!”, másik felében: „nem értem, miért is mentem hozzád
feleségül!” → 65% próbálta megakadályozni az „idegen” támadását, míg a férjét csak 19%)
o jogi környezet: mások védelmében elkövetett erőszak büntetése?
- segítségnyújtást támogató normák:
o mások által teremtett leíró normáknak poz. hatása is lehet: mások aktív segítsége
fokozza a segítés vszínűségét  első segítő modellt teremt, meghatározza, hogy a
segíts helyénvaló és normatív
o társas felelősség normája aktiválódik, ha az emberek vezetői vagy egyéb spec.
szerepeket kapnak (pl vészkijárat mellé ültetik)
o személyes normák: szocializáció során elsajátított segítő magatartás, személyiség
o vallás

Segítségnyújtás magyarázatai: evolúciós és Közgazdaságtani

Evolúciós magyarázat:
- szelekció során azok a viselkedések maradnak meg, amelyek az egyed túlélési és szaporodási
esélyeit növelik (genetikai állományának reprezentációját a köv. generációkban)
 - régi elképzelés:
o evolúció önzővé formálta az embert  csak olyan vis. marad fent, ami az egyed
túlélési esélyeit növeli
o a segítségnyújtás költséges, nem jár közvetlen előnyökkel az egyed számára 
civilizáció terméke (Campbell)
- modern elméletek:
o szelekció a gének, nem az egyed szintjén  proszoc. vis. egyes formái növelhetik az
egyed genetikai reprezentációját a köv. generációban + hosszú távú egyéni előnyök
is lehetnek
o Rokoszelekció – Hamilton  gének fennmaradási esélye nő: többet segítünk
rokonoknak (érzelmileg közeli egyének segítésének közvetítő mech.a)
o csop.szelekció (csop. előnye)– Wynn edwards  csoportok előnye, fennmaradása,
altruista csoporttag családját segíti a csoport
o Reciprok altruizmus (hosszú távú haszon)- Trivers  olyan fajoknál, ahol képes
emlékezni és megkülönböztetni, kis, tartós csoportok  embereknél gyakori
o Kérkedés modell: segítségnyújtás jó hírnevet hoz, ami később előnyökkel jár
(támogatás, párválasztás) nyilvános segítségnyújtás nagyobb lehet (DE bystander
hatás), ha úgy tudja, hogy mások is látják – pl kamera: növeli az éntudatosságot
(normákat aktivál)
o TEHÁT: segítségnyújtás nem genetikailag programozott, hanem olyan
prediszpozíciók/motivációk eredménye, amelyeket társas és kogn folyamatok
aktiválnak a környezeti körülmények függvényében

Közgazdaságtani magyarázat:
- alapja elsősorban az uralás motívuma: viselkedés a nettó nyereség maximalizálása
érdekében
- segítségnyújtás költségeinek és jutalmainak mérlegelése határozza meg a viselkedést
- jutalmak: áldozat hálája, kívülállók elismerése, poz. izgalmi állapot, érzelmi jutalmak
- költségek: idő, belekeveredés, fizikai veszélyek, neg visszajelzéstől való félelem (nevetséges)
- KÖVETKEZMÉNYEK:
o minél több segítségnyújtó képességgel bír vki, annál inkább segít (kisebb költség) 
észlelt kompetencia jelentős
o magas énhatékonyságú személyek inkább segítenek
o olyan személyek jelenlétében, akik képesek támogatni a segítségnyújtást (barátok,
megfelelő képességekkel rendelkeznek) inkább segítünk
o nők segítőkészebbek kapcsolatokat érintő helyzetekben, még férfiak inkább fizikai
erőt vagy mech. készségeket igénylő helyzetekben (a legtöbb segítségnyújtó kísérlet
ilyen, ezért ott ffiak bizonyultak segítőkészebbnek)  DE ebben jelentős hatása van a
nemi sztereotípiáknak is
- DE az arousal a jutalmakra és költségekre való tekintet nélkül fokozza a segístégnyújtást 
egyértelmű vészhelyzetben sokkal nagyobb vszínűséggel segítünk (nincs bystander hat.)

Érzelmek hatása a segítségnyújtásra:

Embernél különösen jelentősek a segítségnyújtás érzelmi következményei (elsősorban jutalmai) 
érzelmek jelentős hatást gyakorolnak a segítségnyújtásra
- a segítés poz. érzelme önmaga is jutalom  belső jutalmak a külsőknél gyakran erősebbek
- negatív és pozitív érzelmek egyaránt fokozhatják és gátolhatják is a viselkedést
 Poz érzelmek
Fokozza Poz érzelmek esetén a figyelem inkább
kifelé irányul  inkább észrevesszük a
szükséghelyzetet
Gyakran azért segítünk, hogy
fenntartsuk jókedvünket (jókedvű
alanyok szívesen olvastak fel poz.
állításokat)
Gátolja Jókedvünk fenntartása arra is
motiválhat, hogy ne vegyük észre a
rosszat. (jókedvű alanyok kevésbé
szívesen olvastak fel neg állításokat,
mint rosszkedvűek)
Neg érzelmek
Segítségnyújtás segíthet, hogy
megszüntessük neg érzelmeinket (pl
korábbi tett miatti bűntudat)
Ennek egy spec. megnyilvánulási formája:
Segítségnyújtás neg- állapot enyhítési
modellje: A segístégnyújtás célja a segítő
által az áldozat szenvedése miatt megélt
distressz enyhítése (Schaller, Cialdini)
Neg. érzelmek esetén inkább
önmagunkra, nem a környezetre
figyelünk, depresszió kiszakít a társas
világból, így kevésbé vesszük észre a
vészhelyzetet.

A közgazdaságtani és evolúciós elméletek térnyerésével több kutató vitatta, hogy létezik-e valódi
altruizmus (proszoc. viselkedés személyes jutalomra való tekintet nélkül), vagy minden proszociális
vis. mögött legalább részben vmilyen önző érdek áll.

Ezt a vitát próbálta feloldani Batson Empátia-altruizmus modellje: eszerint egy adott helyzetre adott
reakció a helyzet által kiváltott érzelmi reakciótól függ:
 ha a segítségre szoruló egyénnel való találkozás (elsősorban) empatikus törődés érzését váltja ki a
megfigyelőben, akk az fokozza az arra irányuló motivációt, hogy kizárólag a segítségre szoruló
érdekeit szem előtt tartva nyújtsanak segítséget; altruista módon viselkedjenek, aminek a célja a
másik szenvedésének csökkentése VALÓDI, GENUIN ALTRUIZMUS
 ezzel szemben, ha személyes distresszt (szorongást, felháborodást) kelt, az elforduláshoz,
meneküléshez (nem veszem tudomásul) , VAGY egoisztikus segítségnyújtáshoz vezet  tehát itt a
költség-haszon mérleg határozza meg a segítségnyújtást  EGOISZTIKUS
- kísérlete: a k.sz.-nek kellene átvennie az „áramütéseket kapó” beépített személy, Elaine
helyét, amikor ő rosszul lesz  manipulálja: a helyzetre adott érzelmi reakciókat (hasonlóság
hangsúlyozásával az együttérzés fokozása) és a menekülés nehézségét (hány áramütést kell
végignézni – költségek)
- EREDMÉNY: nem empatikus személyek segítségnyújtásánál meghatározó volt a menekülés
nehézsége: ha nehéz, akk cseréltek (érzelmi teher költsége nagyobb), ha könnyű akk
menekültek; empatikus résztvevőknél mindkét esetben segítettel
- tehát: az empátia, a másokkal való azonosulás növelheti a segítségnyújtás vszínűségét:
empatikusabb személyek inkább segítenek, már min. társas kötődés (név ismerete)
fokozhatja a segítségnyújtást, minél szorosabb a kapcs. annál inkább
- Ennek következtében elsősorban a saját csoporttagokkal szemben mutatunk empátiát 
én és enyém felértékelése motivációnak megfelelően: inkább segítünk hozzánk hasonló
személyeknek, akikkel interakcióban vagyunk, ill akikkel kölcsönös kapcsolatban állunk. Még
külső csoportok tagjaival szemben inkább ellenségesek vagyunk. DE amennyiben a saját
 csoport normái támogatják a külső csoport segítését, az én és enyém felértékelése külső
csoportok iránti proszociális viselkedésre is motiválhat.
- DE az empátiának korlátai is vannak:
o az empátia általában csak egy (vagy néhány) személyre tereli a figyelmünket,
irányul
 a szenvedők számának fokozásával NEM fokozható sokáig az empátia  csak
néhány személlyel tudunk empatikusak lenni (ha több személyről van szó
kevesebbet adakoztak)
 ha empátiát érzünk vki iránt figyelmen kívül hagyjuk a többi szenvedő számát
( társas azonosulás az egész csoport érdekeit szolgáló viselkedés – az empátia
útját állhatja a társas dilemmák, együttműködés megoldásának)
o empátia szabályozható, tanulható, csökkenthető, növelhető (pl orvosok)
o TEHÁT az empátia nem morális érzelem, nem jó vagy rossz, hanem helyzetfüggő

Felületes és szisztematikus feldolgozás szerepe a segítségnyújtásban:

Felületes feldolgozás: spontán segítségnyújtás:
- pl vészhelyzet esetén  erős arousal, érzelemek, időnyomás  beszűkült állapot:
korlátozza a képességünket, hogy alaposan dolgozzuk fel az inf.kat  gyors reakciónkat a
leginkább hozzáférhető motívumok, normák határozzák meg
- aggodalmat, költségeket gyakran felülírja az empátia és a társas felelősség aktivációja 
egyértelmű vészhelyzetekben általában segítünk, nincs bystander hatás
- + proszociális viselkedés előhangolása, segítségnyújtást előmozdító jelzőmozzanatokkal
szintén fokozható a segítségnyújtás

Szisztematikus feldolgozás: tervezett segítségnyújtás

- sok inf. megfontolásával, mérlegelésével (szükségesség, egoisztikus megfontolások -
költségek, felelősség, képességek- altruisztikus megfontolások, értékek, csoporttal való
azonosulás) így gazdagabb motivációs háttérrel döntünk, ezért ellenkezőjére is fordíthatja
az első, gyors reakciót
- sziszt megfontolással hozott döntés, a tervezett segítségnyújtás általában hosszú távú
elköteleződést jelent, mert segítőkész, altruista énkép alakul ki, ez az önészlelés pedig
megerősíti a későbbi segítségnyújtást + növeli az énhatékonyság érzését, ami szintén növeli
a későbbi segítség vszínűségét
- a hosszú távú önkéntességnek számos motiváló tényezője lehet:
 o uralás: új tudás elsajátítása, szakmai előnyökre teszünk szert, személyes problémáink oldódnak meg
o kapcsolódás: elnyerjük barátaink elismerését, kifejezzük az emberbarátságról alkotott személyes
értékeinket

o én és enyém felértékelése - önértékelés: személyiség épülése, fokozódó önértékelés

o társas identitás, normák politikai ideológiák leg. olyan erőteljesen jelen vannak,
mint az empátia, SŐT az elején inkább politika, empátia később erősödik
Melyik a gyakoribb?:
- gyorsan, időnyomás alatt hozott döntéseink ált proszociálisabbak (pl társas dilemma) 
magyarázat: általános élettapasztalataink ált ismerős személyekkel való, együttműködő
interakciókból származnak (azoknál, akiknél a mindennapokban nem gyakori a koop., ott
lassú és gyors rekaciói egyenlően kooperatívak)
- kult hatás: bizalom alacsonyabb szintjével rendelkező kult. kevésbé kooperatív

Segítség elfogadásának hatása:

DE nem csak a segítségnyújtásnak, hanem a segítség elfogadásának is különböző következményei
lehetnek. A válasz elsősorban a segítségben részesített személy szükségleteitől, a viszonzás
lehetőségétől és attól függ, hogy a segítségnyújtás hogyan hat az önértékelésére, illetve, hogy
milyen üzenetet akar közvetíteni a segítséggel a segítő.
- fizikai, leli fájdalmat enyhítő, poz. kapcsolatot teremtő segítség, amellyel a segítségnyújtó az
odafigyelés üzenetét közvetíti, általában hálát ébreszt az áldozatokban.
- ezzel szemben az olyan segítségnyújtás, amit az áldozat nem tud viszonozni, és amelyik
elsősorban azt közvetíti, hogy a segítségnyújtónak hatalma van az áldozat felett neg.
érzelmeket, az adósság érzését kelti az áldozatban.
- ezzel összhangban Nadler megkülönböztetett:
o autonómia orientált segítségnyújtást: olyan segítség, ahol az áldozat később képes
lesz önmagán segíteni (eszközt, tudást ad) növeli a rászoruló énhatékonyság-
érzését, kompetenciáját
o függőség orientált segítségnyújtást: közvetlenül a rászoruló problémáját oldja meg,
DE az később uabban a szituációban uúgy segítségre fog szorulni (pl státusz
biztosítására stratégiailag használható)
 Az, hogy melyik stratégia a legmegfelelőbb, elsősorban a helyzet és a kapcsolat
típusától függ

Proszoc. vis. előmozdítása a társadalomban:

 - egyértelműsítés: tegyük egyértelművé, ha segítségre van szükségünk (ne bízzuk a másik
értelemzésére)
- segítségnyújtás belső motivációjának, attribúciójának erősítése  altruista énkép
kialakítása (ne külső jutalmakért segítsenek az emberek)
- segítségnyújtást támogató normák oktatása és hozzáférhetővé tétele
- felelősségmegoszlás csökkenése: segítségkérésnél konkrét személyek megszólítása
- rászorulókkal való azonosulás fokozása: együttérzés tanítása, hasonlóságok hangsúlyozása

A proszociális viselkedés egy speciális formája, az együttműködés

- több ember közösen cselekszik egy közös cél elérése érdekében  minden résztvevőnek
hasznos, minden szereplő közreműködik
- társas dilemmák esetén jelentős, ugyanis ezek a kölcsönös függés egy olyan formája,
amelyben az egyén számára legkifizetődőbb cselekvés, ha mindenki azt csinálja, a csoport
számára neg következményekkel jár  tehát a csoporttagoknak a csoport érdekeit (nem
saját rövid távú céljaik) szem előtt tartva kell cselekedniük  pl: megújuló erőforrások,
közjavak dilemmája
Együttműködés fokozása:
1. Költség/jutalom mátrix megváltoztatása: jutalmazás/és szankciók bevezetésével
o külső beavatkozás általában nehéz: bevezető hatóság hatalmának legitimitásának
kérdése, külső megoldások gyakran ellenállást váltanak ki, ellenőrző rendszer kiépítése
kell, ami költséges
o Vizsgálatok alapján a belső szabályozások hatékonyabbak
 kísérletben a résztvevők büntethettek és jutalmazhattak, költségek nélkül vagy
azzal  fokozta az együttműködést, SŐT költséggel járó jut./bünt. jobban
(jelezte az együttműködés iránti elköteleződést)
 Valóságban: Elinor Ostrom vizsgálata kiscsoportos társadalmakban – pl
öntözőrendszer-karbantartás  hatékony szabályozó rendszerek általában:
önszerveződőek, helyi ellenőrzést és informális kikényszerítést alkalmaznak
(először kisebb büntetés + szégyen, majd nagy)
o csoportméret jelentősége:
 nagy: több erőforrás, DE nehezebb ellenőrzés
 kicsi: könnyebb ellenőrzés, DE kevesebb erőforrás
 vizsgálat 2013: közepes méretű csoportok voltak a leghatékonyabbak
(egyensúly megteremtése a két tendencia között)
2. Bizalom erősítése
o együttműködés fő feltétele az együttműködést támogató norma, és a bizalom
kialakulása bizalom: az elvárás, hogy mások az interakció során proszociális
úton fognak viselkedni
o kommunikáció erősítése kommunikáció lehetősége fokozza az
együttműködést, mivel tisztázzák az együttműködés kereteit, és nyíltan
elköteleződnek, ami növeli a bizalmat
 o egyenlőség biztosítása: ha mindenki ugyanannyi előnyben részesül, akk az a szint
normává válik  egyenlőtlenség megingatja a bizalmat, és gyengíti a proszoc
tendenciákat
3. Felelősségre vonhatóság
4. Együttműködést támogató társas normák kialakítása, aktiválása
5. Csoporttal való azonosulás fokozása
o csoportérdek saját érdekké válik, elsőbbséget kap + együttműködés a lojalitás
jele
o fokozza a bizalmat
o együttműködést támogató csoportnorma lesz kiugró
6. Egyéni befolyásoló faktorok:
- társas értékorientáció: a társas dilemmákban tanúsított viselkedésmód stabil egyéni
különbségei
o individualista: saját nyereség maximalizálása, tekintet nélkül mások nyereségére
o versengő: másokhoz képest lehető legtöbb nyereség
o proszociális: csoportnyereség max., egyenlő kimenetek
- nemek között összességében nem találtak különbséget, de azonos nemű interakciókban
ffiak az együttműködőbbek, kül. neműben nők (ok: együttműködő nő sztereotípia
jobban aktiválódik)
DE a mai nagy társas dilemmák megoldására egyik megoldás sem optimális, mert a csoportok:
nagy méretűek, nem kommunikálnak, nagyon különbözőek, erőforrások eloszlása nagyon
egyenlőtlen

Agresszió:
Definíció:
- agresszió: olyan viselkedés, amikor vki szándékosan árt egy másik személynek, vagy
rongál  a vis. közvetlen szándéka alapján definiáljuk (akk is, ha hosszú távú cél más)
- megnyilvánulási formái: verbális, fizikai, elhanyagolás
- csoportosítás:
o instrumentális ~: a helyzetek uralásához kapcsolódó szükségleteket szolgálja,
valamely cél eléréséhez, így mások irányításához vagy értékes erőforrások
megszerzéséhez használt eszköz (pl. fenyegetőzés, pénztárca követelése)
o ellenséges ~: düh által vezérelt ~, amelyet sértés, tiszteletlenség, vagy egyéb, az
önértékelést vagy a társas identitást érintő fenyegetés vált ki – kapcsolódás, én
és enyém felértékelése (vita → verekedés)
- viselkedés módja szerint két dimenzió mentén 4 agr. típust különíthetünk el: indirket-
direkt, aktív-passzív dimenzió
- kiváltó oka általában a konflitkus: 2 vagy több résztvevő céljai között észlelt
összeférhetetlenség
Agresszió magyarázatai:
Evolúciós:
- régi, népszerű elképzelés. az evolúció az embert önzővé formálta, az agresszivitást az
evolúció belénk véste, elkerülhetetlen és kontrollálhatatlan
- modern elképzelés: agresszió az emberi természet EGYIK eleme, a státusz, erőforrások
megszerzésének, versengésnek EGYIK eszköze, NEM meghatározó az emberi
viselkedésben  helyzetfüggő, kultúra, társas hatások, normák alakítják (pl büntetés,
kooperáció előnye lényegesen csökkentheti)

Közgazdaságtani:
- elsősorban az instrumentális agressziót magyarázza
- agresszió a jutalmak elérésének eszköze  költség haszon elemzés az agresszív és nem
agresszív viselkedés esetén  akkor jelenik meg agresszió, ha így maximalizálható a
nettő nyereség

Agressziókutatás – módszerek
- megfigyelés: természetes megfigyelés, archív anyagok vizsgálata
o probléma: oksági kapcsolat nem mutatható ki, a megfigyelő jelenlétének torzító
hatása, reaktivitás
- laborkísérlet:
o etikai okokból nehezen tanulmányozható, ill ha a résztvevők tudják, hogy figyelik,
nem agresszívek  módszerek: verbális agresszió vizsgálata, és álcázott agr.
vizsgálatok
 áramütés-tanulás paradigma: Arnold Buss  agr. mértéke: beállított
áramüteés mértéke és idptartama
 hot sauce paradigma: McGregor: „ízteszt”, ahol a résztvevő eldöntheti,
mennyi csípős szószt kell elfogyasztania a másik személynek
 kérdéses a konstruktumvaliditás, azonban kimutatták, hogy azok tűnnek
a legagresszívebbnek a laboratóriumban, akik laboratóriumon kívül is
agresszívek

Személyközi agresszió okai:

- 1. kogn., 2. érzelmi és 3.társas tényezők váltják ki vagy akadályozzák meg az agressziót

1. Agressziót befolyásoló kogn tényezők:

 - a személyközi agresszió 2 fő oka: jutalmak elérése, és a fenyegetés (jelentős: 3
motivációs elv)

Jutalmak elérése:
- Uralás motívuma meghatározó: jutalmak és költségek mérlegelése
- jutalmak és költségek leginkább az instr. agr. esetében relevánsak  az elsődleges cél a
jutalmak elérése, amihez az agresszió az EGYIK eszköz lehet  az ÉSZLELT jutalmak és
költségek határozzák meg, hogyan érjük el a célunkat
- agresszió költségei: büntetés (társadalom korlátozó szerepe), fizikai veszély
(egyénenként különböző)
- költség-haszon egyenletet befolyásoló tényezők:
o személyes képességek: erő, testméret, nem  fizikai veszélyt (költségeket)
befolyásolja
o alternatívák jelenléte  tapasztalat, személyes észlelés (mi lehetséges?)
o fokozott agresszióhoz vezethet ha vki úgy észleli, hogy másképp nem tud
jutalmakhoz jutni, ill hogy nincs vesztenivalója
- nemek közötti különbségek az agresszió észlelésében:
o inkonzisztens eredmények
o különbségek a megnyilvánulási formákban: férfiak inkább hajlamosak fizikai
agresszióra: ok: nagyobb testméret (kisebb költség) + tesztoszteron fokozza az
agressziót
o elsősorban az agresszió észlelt költségeiben vannak különbségek: nők ált.
súlyosabbnak észlelik az agresszió különbségeit  ritkábban éri meg

Fenyegetés:
- Kapcsolódás, én és enyém felértékelése: az agresszió gyakran válasz arra, ha a személy
önértékelését vagy számára fontos emberekhez és csoportokhoz való kötődését
fenyegetés éri
- fenyegetés elsősorban ellenséges agresszióhoz vezet
- önértékelésünket ért fenyegetést súlyosbító tényezők:
o mások jelenléte, nyilvánosság fenyegetésnél fokozza az agr válasz vszínűségét
o halandóságunkra való emlékeztetetés, amire általában értékeink
megerősítésével és fokozott agresszióval reagálunk (terror menedzsment theory
– Solomon)
 o ideológiai nézeteinek, értékeinek fenyegetése is agressziót válthat ki
o személyes jellemzők: alacsony önértékelésű, ill magas, de bizonytalan
(indokolatlanul magas) önértékelésű (nárcisztikus) személyek hajlamosabbak az
agresszióra
 alacsony önértékelésűek: mivel nem feltétlenül rendelkeznek a
megküzdést elősegítő belső erőforrásokkal
 nárcisztikus: folyamatos fenyegetettség érzése, instabil önértékelésük a
társas elismeréssel vagy elutasítással együtt ingadozik; az elutasításra
valószínűbben reagálnak negatívan, és agressziójukat gyakran olyan
emberekre irányítják, akik nem felelősek a sértésért
o észlelési torzítások: egyes emberek inkább észlelik a provokációként a többi
ember viselkedését  hajlamosabbak az agresszióra
 spirál: önértékelés fenyegetése  provokációnak észleli  agresszívabb
vis., személyiség  vis inkább észleli provokációnak

2. Érzelmek szerepe az agresszióban:

- korábbi elképzelések:
o frusztráció–agresszió-elmélet: eszerint a frusztráció minden formája – egy fontos
cél elérésének megakadályoztatása – elkerülhetetlenül kiváltja az agressziót
(Dollard, Miller, 1939)
 bűnbakképzés magyarázata: frusztráció által kiváltott agresszió eltolása
más személyre
 Probléma: nem minden esetben vezethető vissza az agr. frusztrációra
o Berkowitz általánosabb elmélete szerint nem is annyira egy cél elérésének
akadályozása, hanem az abból származó negatív érzés (pl. düh, fájdalom,
félelem, irritáció) váltja ki az agressziót
 probléma: nem minden neg érzelem vált ki agressziót
- mai elképzelés: BIZONYOS NEG. ÉRZELMEK fokozzák az agressziót (frisztráció, fájdalom,
félelem, irritáció  környezeti tényezők szerepe: pl hőség), mások csökkentik (undor,
megvetés  elkerülést vált ki)

Agressziót befolyásoló társas tényezők:

- társas hatások gyakran csökkentik az agressziót: normák és a büntetés növelik az
agresszió költségeit (instrumentális agressziót jelentősen visszaszoríthatja)
- de vannak agressziót támogató társas normák is: általános fegyverhasználati jog,
becsület megőrzése (un. becsület kultúrákban indokolttá, sőt dicséretessé teszi az
agressziót), privátszféra védelme, ill. hogy a nevelés eszközeként elfogadott lehet
- agresszív modellek:
o azt közvetíti, hogy az agresszió elfogadható, célravezető, növeli az agresszió
hozzáférhetőségét
o persze poz. modellekkel csökkenthető az agresszió, de ezeknek a hatása
általában kisebb
o jelentőségét hangsúlyozza: szociális tanuláselmélet
 kísérlet: Bandura bobo baba: médiában megjelenő agresszív modellek
hatását vizsgálta
- média:
o több elképzelés:
 katarzis elmélet – nem igaz
 szociális tanuláselmélet: agresszív médiatartalom fokozza az agressziót
 mechanizmus: vikariáló, mások megfigyelésén alapuló tanulás
o ma: inkább utóbbi, DE más mechanizmusok (is): deszenzitizáció, agresszív
médiatartalom fokozza az agresszív viselkedés hozzáférhetőségét  növeli a
megjelenési vszínűségét
 + agresszió típusának szerepe (verb, fizikai), nem (proszoc. vis mindkét
nemnél csökkenti + lányoknál fokozza a verb agr.), szoc.ökoni státusz
- agresszió jelzőmozzanatai:
o fegyverhatás: fegyver látványa fokozza az agresszív gondolatok
hozzáférhetőségét, ezáltal növeli az agr. vis.t
 DE fegyverekkel kapcsolatos tapasztalatok, személyes érzelmek,
asszociációk befolyásolják (tapasztalt vadász nem lesz agr.abb)
- sztereotípiák: egyes társadalmi csoportoktól inkább várunk el agresszív viselkedést, mint
másoktól  automatikusan befolyásolja a velük szembeni védekező, agresszívebb
viselkedést
o példa: Jordan Davis eset: fegyvertelen feketét agyonlőtték a rendőrök
o jelenség vizsgálata: Keith Payne: first person shooter paradigma – fekete/fehér
* fegyver*nem fegyver  lőni?
 átlag emberek inkább lőttek tévesen feketére, DE rendőrök nem
Döntés az agresszió mellett:
- információk feldolgozása határozza meg, hogy agresszióhoz folyamodunk-e
- szisztematikus feldolgozásra csak akkor vagyunk képesek, ha meg van a szükséges
motivációnk és képességünk (kogn kapacitás) az információk alapos megfontolásához 
következmény: megfontolt cselekvés, ami lehet agresszió is, DE ilyenkor a
költségek/jutalmak, alternatívák alapos megfontolását követően döntünk az agresszív
megoldás mellett  instrumentális agresszió (pl bűncselekmény)
- DE ha motiváltak is vagyunk a szisztematikus feldolgozásra, számos tényező
korlátozhatja azt:
o arousal: érzelmek (fenyegetés, trauma) csökkenthetik a kogn kapacitást, neg
érzelmek fokozhatják az agresszív gondolatok hozzáférhetőségét- márpedig
konflitkusokat ált. erős érzelmek kísérik
 fegyverhatás erősebb, vis. provokációnak észlelése gyakoribb düh
esetén
 bántalmazás okozta trauma (tapasztalat) is akadályozza a
jelzőmozzanatok helyes értelmezését, alternatívák észlelését
o Alkohol: csökkenti a kapacitást többféle inf. feldolgozására  legnyilvánvalóbb
jelzőmozzanatnak megfelelően viselkedik  ez lehet agressziót fokozó és
csökkentő is (nem feltétlenül vezet agresszióhoz)
o időbeli nyomás: gátolja az alternatívák megtalálását, agr. hajlam fokozhatja az
agressziót
 felületes feldolgozás esetén
 a környezet legkiugróbb jegyei, a leghozzáférhetőbb attitűd vagy norma
hat leginkább a viselkedésre (pl. költségek vagy jutalmak kiugró jellege,
modellek viselkedése, helyzeti jelzőmozzanatok);
 ilyenkor a fenyegetettség vagy a provokáció köti le a figyelmet,
 a düh és a negatív gondolatok nagyobb valószínűséggel vezetnek
agresszióhoz
 gyakrabban vezet ellenséges agresszióhoz
 Az agresszió általános modellje (General Aggression Model) Anderson és Bushman: az az
elmélet, amely szerint személyes és helyzeti tényezők befolyásolják az emberek kognícióit,
érzelmeit és arousalját, s ezek ebből következően meghatározzák a feldolgozás módját,
helyzetértelmezést és az agresszióval kapcsolatban hozott döntést

A személyközi és a csoportközi konfliktusok és az agresszió csökkentése

Az észlelés és a reakciók megváltoztatása
− erősíteni kell az agressziót korlátozó normákat
o pl. „ne bántsd a gyengébbet” vs. „szemet szemért, fogat fogért”, fegyvertartás
o társadalom által támogatott normáknak nagyon erős hatása van a csoporttagok
viselkedésére, attitűdjeire
− minimalizáljuk az agressziót kiváltó jelzőmozzanatokat
o negatív jelzőmozzanatok eltávolítása (pl fegyverek hozzáférhetősége), pozitívak
nagyobb fokú jelenléte; a média!!
− értelmezni és újraértelmezni
o Szisztematikus feldolgozás csökkentheti az agressziót (bár agr. lehet alapos
megfontolás eredménye is)  időnyomás, feszültség csökkentése
o éntávolítás (self distancing): az E/3 perspektíva lehetővé teszi a provokáció
átértelmezését, csökkenti az agressziót
− mások iránti empátia elősegítése
o perspektívaátvétel, hasonlóságok hangsúlyozása (pl külső csop. szenvedő gyerekek
képei)

Agressziót okozó konfliktus megoldásával.

Mind a személyközi, mind a csoportközi agresszió egyik fő oka a versengés.

DE nem minden típusú versengés rossz: megkülönböztethetünk konstruktív és destruktív
versengést
- konstruktív: én és enyém felértékelése motívuma hajtja  cél a fejlődés, készségek
javítása NEM a másik legyőzése SŐT a küzdelem fenntartása lényeg, mert csak így
lehetséges a további fejlődés (pl sport)
- destruktív versengés az, ami a másik fél legyőzésére irányul, és agressziót
eredményezhet. Uralás motívuma hajtja, célja olyan jutalmak megszerzése, amit csak a
versengő felek egyike birtokolhat

Társas versengés:
Különösen extrém agresszióhoz vezethet a csoportok közötti társas versengés. (A csoportfolyamatok
konfliktusfokozó hatása miatt.) A versengés folyhat anyagi vagy társas javakért.
Anyagi javakért folytatott versengés:
 - A reális konfliktus elmélete: (Campbell, Sheriff) a csoportok közötti ellenségesség a szűkös,
de értékes anyagi javakért folytatott versengésből ered (pl. Rablóbarlang-kísérlet,
ellenségesség eszkalációja)
o ha 2 csoport közül csak az egyik nyerhet el jutalmat (versengés)  jobban kedveik
saját csop.jukat, ellenségesebbek külső csop.tal szemben
− relatív depriváció elmélete (Stouffer): az elégedetlenség érzése abból származik, ha úgy
gondoljuk, hogy más személyeknek vagy csoportoknak nálunk jobb dolguk van  nem az
objektív valóság, hanem a társas összehasonlítás határozza meg, hogy az emberek mennyire
elégedettek saját helyzetükkel, javaikkal
o Runciman: egoisztikus relatív depriváció (kevésbé mennek jól a dolgaim, mint
másoknak), fraternalisztikus relatív depriváció (a saját csoportnak nem megy olyan
jól, mint más csoportoknak) – pl 1960as évek USA gazd. növekedés DE legtöbb
rasszista erőszak: feketék jóléte sokkal kisebb mértékben nőtt, mint a fehéreké
o a fraternalisztikus relatív depriváció nagyobb valószínűséggel vezet csoportközi
konfliktushoz (pl. munkanélküliek VS hatóságok, melegek VS heteroszexuálisok,
angol VS francia anyanyelvűek)

Társas javakért folytatott versengés

o a csoportok a társas javak megszerzésért is küzdenek (nem csak az anyagi javakért)
o a csoportbontás (társas identitás) és az, ha azt gondolják az emberek, hogy
ÉRTÉKELNI fogják (társas elismerés) a csoportokat elég a konfliktus, ellenségesség
kialakulásához (anyagi javakért folytatott versengés nélkül is)
o oka: az emberek azon vágya, hogy saját csoportjukat pozitívabban értékeljék (vö,
Tajfel társas identitás elmélet – minimális csoportban is leértékelik a külső csoportot
– bár csak a jutalmak elosztásában, külső csoport fokozott büntetése nincs
fenyegetés, valódi konfliktus nélkül)
A társas javak, saját csoport poz.abb értékelése gyakran fontosabb, mint az anyagi javak.
o Tajfel, Billing: minimális csop.  jutalmak szétosztásánál a különbség
maximalizálása a cél – akkor is, ha ez nem a legnagyobb (obj, anyagi) nyereséggel jár
o a valódi szervezeti és nemzetközi konfliktusok mintázata is hasonló (háború indítása
a veszteség tudata ellenére)

Bár a csoportszintű versengés és agresszió extrém méreteket ölthet, mégis észre kell venni, hogy
számos párhuzam fedezhető fel az agresszió és segítségnyújtás között.
Ill. a versengés és az együttműködés és összekapcsolódik olyan értelemben, hogy a fölérendelt cél
érdekében folytatott együttműködés az egyik leghatékonyabb módja az felfokozott csoportközi
konfliktusok enyhítésének is. Ahogy azt Sheriff Rablóbarlang kísérlete is mutatja, ami egyszerre
vizsgálta a csoportokban a versengés és az agresszió eszkalálódásának, és a konfliktus együttműködés
útján történő enyhítésének a folyamatait.