Viselettörténet

Az itáliai reneszánsz viselet

(XIV-XVI. század)

Az itáliai reneszánsz szakaszai:

• trecento (XIV. század)

• quattrocento (XV. század)
• cinquecento, a reformáció korának viselete (XVI. század)

A gótikának Itáliában sohasem volt igazi talaja, amikor Észak-Európa országaiban a gótika
még a csúcspontján állt, az olasz városállamokban már kibontakozott a reneszánsz
szellemisége. A reneszánsz kultúra a XIV. század végén és a XV. század első évtizedeiben
fejlődött ki Firenzében és a század végére Itáliát, majd Európát is meghódította: a reneszánsz
humanista, azaz emberközpontú szemlélettől távol álltak a gótikus divat túlkapásai. A
reneszánsz a keresztény valláson belül újjáélesztette az antik (görög, római) kultúra
hagyományait.

A reneszánsz öltözetre jellemző:

• az emberi test arányaihoz illeszkedő forma

• a funkcionális és díszítő hasítékok alkalmazása. A hasítékok ritmusa az épületek
vízszintes, függőleges tagolását idézte.
• a viseletek drága anyagokból, pl.: selyembrokátból damasztból, bársonyból készültek,
melyeket fényűzően díszítettek szalagokkal, hímzésekkel és csipkével.
• az anyagok mintáztában a török hatás érvényesült. Jellemző volt a szegfű, a tulipán, a
nárcisz és a gránátalma motívum, melyek belsejét, olykor sakktábla-mintás mező tölti
ki. A csúcs-ovális rácshatású minták mezőiben korona, kőváza jelenik meg.

Az észak-itáliai kereskedő városok: Firenze, Lucca, Genova, de elsősorban Velence játszott

jelentős szerepet az alapanyagok és a divat formálásában.

• az olasz selyemszövő ipar a virágkorát élte.

• megjelenik a csipke (Brüsszel), mint sajátos reneszánsz alkotás, igaz alkalmazása
csak a XVII. században éli virágkorát. Alapanyaga a len, melyet arany-, ezüst-,
selyem-, és gyapjúfonalakkal kombináltak. A vert és a varrott csipkék típusait
alkalmazták az öltözködésben és a textíliák készítésében.
• a hímzőcéhek is a virágkorukat élték, mely egybeesik a fehérnemű viseletének
elterjedésével és azok díszítésével. A vászonhímzéseket még a kelengyék, ágyneműk,
keszkenők és gallérok stb. díszítésére is alkalmazták.
 1.Trecento (XIV. század) és a Quatrocento (XV. század) viselete

A korai reneszánsz ruházata kiemelte az öntudatos és jómódú polgárság egyéni ízlését, illetve
igazodott a XIV-XV. század ideáljához, a karcsú, fiatalos külsőhöz.

Női viselet

A korai reneszánsz időszakában gazdagon mintázták

és szabályosan redőzték a női öltözeteket.

• harisnyanadrág
• alsóruha = ingruha, ing
• gamurra (felsőruha, mely ruhaderékból,
szoknyarészből és a ruhaujjból állt)
• cioppa
• köpeny
A hosszú tunikaszerű fehér ingruhára vették
fel a felsőruhákat: a szűk gamurrat és a
cioppat (csoppa), melyet a gamurra fölött
viseltek.

A gamurra szoknyarésze, hajtásokkal

kialakított, emelt derékvonalú és hátul
kissé uszályos volt. A ruha dekoltált
mellrészét oldalt, vagy hátul fűzték össze.
A ruhaderekat a szabás után varrták egybe
a szoknyával. A viselet karakteres része
volt a ruhaujj, mely független volt az
öltözéktől, ugyanis az ujjakat kapcsokkal,
szalagokkal rögzítették a ruha
vállrészéhez, hogy cserélhető legyen.
Jellemző volt a könyökrész, az alkar, majd
később a teljes ujjrész átvágása, melyből
kilátszott a hófehér alsóing.

A cioppa bő, hosszú, uszályos általában

gazdagon díszített felsőruha volt, mely többnyire ujjak nélkül készült és általában a kerek
nyakkivágását zsinórral fűzték össze.
A szűk gamurra fölé a cioppán kívül még testhez simuló, szögletes kivágású ujjas, vagy
ujjnélküli köpenyt is felvettek, de jellemző volt a palást viselete is.
Férfi viselet

Alsóruhaként szolgált a fehér, bő ujjú vászon-, vagy

selyeming, illetve a szűk, szeméremkupakkal ellátott
harisnya-nadrág. A szeméremkupakkal ellátott
harisnyanadrág helyett olykor a két
harisnyanadrágszárból és az ágyékkötőből létrejött
szűk térdnadrágot, viselték.

Férfi felsőruházat:
• houppelande: a férfiak közéleti és hivatali
viselete volt, egy nagyon bő ujjú, redőzött,
bokáig érő, különböző hosszúságú ujjú, vagy
ujjak nélküli, szőrmével bélelt, díszített
hasítékos felsőkabát.
• viseltek felsőruhaként egy oldalt nyitott, elől
gombolva záródó, ujjatlan, vattázott
mellényszerű felsőkabátot is, a tabardot =
tabírt
• zeke: magas állógallérral rendelkező,
karcsúsított, elől gombolva záródó,
mellrészén és a vállánál vattázott, csípőig,
vagy térdközépig érő, szűk ujjú, vagy bő
ujjas felsőkabát.
• a fiatal férfiak ujjas, vagy ujjatlan, dúsan
ráncolt bársony köpenyfélét, a palástot is
viseltek tabard, vagy a zeke felett.

A felsőruhák karöltő vonala egyre bővült és az ujjait

a nőihez hasonlóan szalaggal, csattal rögzítették a
ruha vállrészéhez.

Hajviseletek, fejfedők

A lányok kezdetben fejfedő nélkül jártak, a hajukat

copfokba fonták, bodorították, vagy a vállukra
kiengedve engedve hordták. A XV. század második
felében válik kedvelt női frizurává, a simán oldalra
és hátrafésült, középválasztékos hajviselet, melyet
vékony pánt díszített.

Idővel a magas homlok divatosnak számított, a nők

a homlokuk fölötti hajrészt és a szemöldöküket
borotválni kezdik, de ez nem válik általánossá. A
férjezett nők viszont mindig viseltek valamilyen fejfedőt, vagy fátylat.

Fejfedők és fejdíszek:

• gyöngyökkel díszített kétszarvú főkötő = cornette

 • a nők hajukat gyöngyökkel, drágaköves diadémokkal, virágfüzérekkel és
virágkoszorúkkal, fátylakkal, hajhálókkal és kis kalapokkal díszítették
• továbbra is kedvelt volt a homlokpánt viselete
• nyáron szalmakalapot viseletek

A férfiak a hajukat ketté választották és félhosszúra növesztették, melyet besütöttek. Arcukat

borotválták, szakállt, bajuszt csak az idősebbek viseltek. A férfiak általában fedetlen fővel
jártak. Fejfedőként:

• különböző formájú, gyakran prémekkel is díszített turbánhoz hasonló fejfedőket

• a tollakkal, zsinórokkal díszített lapos nemezkalapot a barett-et viselték. A barett
idővel a nők körében is elterjedt.

2.Cinquecento viselete (XVI. század)

A kora reneszánsz karcsú eszményképével szemben, a XVI. század szépségideálja a

teltidomú hölgy és az érett erőteljes férfi lett, mely az öltözködésben is változásokat
eredményezett:

• a XVI. század elején a ruhaderék nem a mell

alatt, hanem egyre lejjebb került és
hegyesszögben végződött, melyet egy kicsit
kitömtek vattával. Az idővel egyre karcsúbbá
váló derék és a vállnál kiszélesedő ruhaujjak
teljesen megváltoztatták a sziluettet.
• XVI. század végén a sziluettek egyre
szélesebbek, a ruhák bővebbek, uszályosak
lettek és nehéz anyagokból készültek, pl.:
brokát, bársony, atlasz. Általánossá váltak a
mély ruhakivágások, a magas gallérok, a
kitömött, óriási bőségű ujjak.
• az érett reneszánsz nem fordított különösebb
gondot az öltözetek aprólékos díszítésére, így
az apró díszek, a hegyes formák, se cipőn, se
fejfedőn és a miparti viselet, a ráncolás eltűnt.
• általánossá vált spanyol hatásra, a merev
csipkegallér = malomkerék-gallér viselete,
mely kezdetben csak hátul keretezte a nyakat.
Férfi viselet

• alsóruhaként továbbra is a fehér, bő ujjú, vászon,

vagy selyem inget és harisnyanadrágot viselték
• elterjedt a XVI. század második felében spanyol
hatásra a rövid, buggyos, hasítékos nadrág =
gömbnadrág viselete is, melyet a harisnyanadrág
felett viseltek.

Felsőkabátok:

• zeke: a gallérja magasabb lett, mellrészét kitömték, a

lecserélhető ujját hasítékokkal látták el, mely fő
díszévé vált a zekének
• tabír = tabard (lásd.: korábban)
• a houppelande = köpeny hossza is változott, melyet
hol prémmel díszítettek és hol ujjatlan, vagy hamis
ujjas változatban jelent meg.
• XVI. század második felében, spanyol hatásra megjelenik a spanyolgallér

A felsőruhák ujjai a század második felében egyre szűkebbek lettek.

Női viselet

• A nők legfontosabb ruhadarabja továbbra is a

gamurra és a cioppa.
• alsóneműként továbbra is a fehér, különböző
hosszúságú ing(ruha)és bugyogók szolgáltak.
• Harisnyanadrág
• gamurra: egy hosszú, alul bő, derékon szűk
bársonyból, selyemből készült szoknyából és
egy rövid, meglehetősen mély, „V” kivágású,
zsinórozással, vagy gombolással díszített
ruhaderékból állt, melyet eleinte hozzávarrtak a
szoknyához, de később ez már nem volt
szükségszerű. A bő szalaggal, vagy csatokkal a
ruhához erősített ujjak továbbra is
lecserélhetők, de már hasítékokkal ellátottak
voltak. A XVI. század második felében spanyol
hatásra a mély dekoltázs eltűnik, a nyakig
zárttá és állógallérossá váló felsőruhákat
malomkerékgallérral díszítik.
• a gamurra fölé vették fel az uszályos cioppát,
melyet gazdagon díszítettek és általában
világos színű volt.
 • a XVI. század második felében spanyol
hatásra megjelenik a fűző és az
abroncsszoknya.
• zeke
• köpeny, palást

Hajviseletek, fejfedők

Női: Vállig érő, göndör hajat viseltek, melyet a

malomkerék- gallér megjelenésével kontyokba
fogtak. A magas homlok továbbra is divat volt,
így a homlokukat és a szemöldöküket továbbra
is borotválták, a hajukat, pedig szőkére
festették, mely a kor ideális hajszíne volt.
Fejfedők:

• a kora reneszánszban a nők egy stella

nevű fejfedőt viseltek, mely a szarvas
főkötőnek egy kevésbé feltűnő változata
volt
• kedvelt fejfedő volt még a barett
• népszerűek voltak a turbán alakú
hajhálók, fejfedők is
• divatossá váltak a hátrafelé terebélyesedő főkötők
• elterjedt angol hatásra az ún. Tudor- főkötő, mely háztető jellegű keretet adott az
arcnak.

Férfi: a férfiak vállig érő hullámos hajat viseltek. Újra divatba jött a szakáll viselete, mivel
fokozta viselője méltóságteljes megjelenését. A korabeli frizurát hajpánt ékesítette.
Fejfedőként:

• Turbánt
• változatos formában hordható barett-et viseltek.
Lábbelik, a reneszánsz korában

• a női cipők gyakran készültek brokátból, vagy hímzett selyemből. A velencei nők
magas talppal ellátott cipőt viseltek, a chopine-t
• a puha, lábra simuló szögletes orrú férfi bőrcipőket gazdag lyuk-, vagy
hasítékdíszítések, illetve nyomott, vagy hímzett minták jellemezték Þ ökörszájcipő
• lapos fasarkú, enyhén lekerekített orrú, bőrcipő viselete volt általános.

Ékszerek és egyéb kiegészítők a reneszánsz idején

Az ékszerek jellege is alkalmazkodott a ruha stílusához, melyhez nagyméretű ékszereket:

súlyos aranyláncokat, karpereceket, fülbevalókat, kitűzőket és számtalan gyűrűt viseltek. A
férfiak és a nők esetében a ruhaderékról fémből készült öv lógott le.

• a férfi viselet elmaradhatatlan kiegészítője volt, mint a férfias kiállás jelképe a kard.
• a női ruha további kiegészítői voltak, a zsebkendő, a legyező és a nagyméretű
parfümözött díszkesztyű. Divatba jön, az ún. bolhaszőrme (kitömött nyest, görény,
vagy menyétprém), melyet a nyak körül, vagy vállra vetve viseltek, hogy az emberi
testet megkímélve a bolhák abban gyűljenek össze.

Reneszánsz motívumok