Barokk viselete (1618-1730)

Korszakok:

I. A harmincéves háború korszaka (1618-1648)

II. XIV. Lajos korának a viselete (1643-1715)

III. A régence stílus (1715-1730)

I. A harmincéves háború viselete (1618-1648)

A lutheri reformáció mozgalmával szemben jött

létre az ellenreformáció mozgalma, hogy a
katolicizmust visszaállítsa a régi fényébe. A
reformáció és az ellenreformáció között dúló harc a harmincéves háborúban csúcsosodott ki.
A kor harcias szelleme a férfiak öltözködésében is tükröződött. A XVII. század első felében
Európában, a társadalmi, gazdasági, kulturális élet mozgatóerejévé a németalföldi polgárság
vált, mindez az öltözködésben is éreztette a hatását, melynek kiteljesedése a barokk
időszakában volt megfigyelhető. A barokk:

• az ellenreformáció művészete. A katolicizmus és a velük szövetséges világi hatalmak

pompakedvelésének és a misztérium iránti igényeinek kifejezője volt.
• a kora barokk időszakában a polgári németalföldi, az érett barokk idején a
franciaországi, XIV. Lajos udvarának fényűző és pompakedvelő divatja volt
meghatározó.
• a kora barokk idején, az egyszerű polgárok ízlése nem egyezett az addigi merev,
kényelmetlen spanyol divattal Þ egyszerűsödnek a szabásvonalak, kényelmesebbé
válnak a viseletei darabok.
• a viseleti darabok anyagai és színei rendkívül változatosak voltak: aranyhímes
ibolyaszínű selyem; virágos arany – és ezüstszövet, ezüst csipkés fekete selyem,
halványzöld selyem, aranybrokát, borvörös bársony, halványkék ezüstszövet,
sáfránysárga selyematlasz, aranybarna bársonnyal bélelt ezüsttel hímzett világosbarna
posztó.

Női viselet

• alsóneműként szolgált a selyem, vagy vászon fehér ingruha, vagy ing, illetve csipkés
bugyogó
• selyemharisnya
• fűzőt ritkán használták
• az abroncsszoknya Spanyolország kivételével kiment a divatból, helyette inkább
 több alsószoknyát vettek fel és így érték
el a továbbra is terjedelmes
szoknyaméretet. A spanyol nők tovább
hordták az abroncsszoknyát, amely már
nem kúp alakú, hanem lapított ellipszis
keresztmetszetű vált és a szélessége
minden addigi képzeletet felülmúlt

• Erre vették fel a díszes felsőruhát, mely

továbbra is két részből állt, a fűzéssel
ellátott derékrészből és a szoknyarészből,
melyet továbbra is többnyire összevarrtak.
A szoknyarésze, olykor középen szétnyílt,
így láthatóvá vált a legfelső alsószoknya,
melyet ezért gazdagon kezdtek díszíteni
és drágább anyagból készült, mint a többi
alsószoknya. A szoknya többnyire földig
ért és uszállyal rendelkezett. A ruha, bő,
puffos ujjakkal és hosszanti hasítékokkal
rendelkezett, mely alatt kilátszott a fehér ing. A női ruhák ujjai a férfiak ingjéhez
hasonlóan csipkés kézelővel voltak ellátva, melyet szalagokkal díszítettek. A
ruhaujjak fokozatosan megrövidültek, míg végül az alsókar nagy része is szabadon
maradt, mely alól kilátszott a fehér ing. A felsőrész dekoltázsa a harmincéves háború
idején ismét mély lett, olyannyira mély lett, hogy a mellek felső felét is szabadon
hagyta, melyet kezdetben a malomkerékgallér helyett a Medici-gallér, idővel pedig a
korra jellemző széles, lapos csipkegallér = borjúgallér szegélyezett. Hollandiába
továbbra is a azonban
megfigyelhető malomkerékgallér viselete. 1650 körül a hosszúkás-négyszögletes
kivágás oválissá szélesedett és akkor már a vállat és a hát felső részét is szabadon
hagyta, melyeket szintén csipkegallér szegélyezett.
• A ruhák anyaga: brokát, bársony, damaszt, atlasz, selyem. A polgárság viseleti
darabjai szövetből és posztóból készültek.
• Felöltők: a ruha felett félkör alakú, béléssel ellátott, változó hosszúságú uszállyal
rendelkező köpenyt hordtak.

Férfi viselet

• selyemharisnya
• fehér, buggyos ujjú, csipkés kézelővel és széles csipkegallérral ellátott fehér
selyeming
• alsónadrág

erre vették fel a csípőig érő, magasan záródó, többnyire már mell alatti derékvonalú, de már
vattázatlan zekét. A zeke derékban szűk volt, azonban többnyire csak a felső gombokkal
zárták, így a hasi részen kilátszott a fehér ing. A zeke alján hasítékok voltak, hogy
lovaglókabátnak is használhassák. A malomkerékgallér eltűnt, helyette az ing, ismét széles,
lapos csipkegallérját = borjúgallérját terítették a zeke vállrészére. A borjúfodor később
önállósult és külön ruhadarab lett (a nyakon csomóra kötött csipkezsabóvá válik), kravatli
elnevezéssel, mely egy francia seregben szolgáló horvát ezredről kapta a nevét. Csomóra
kötik a nyakon a csipkezsabót.
 • A hasítékokkal ellátott zeke ujjain
kilátszott a fehér ing. A zeke ujjait
visszahajtották, és gombokkal
rögzítették. A század közepére a zeke
már annyira rövid lett, hogy az ingből
széles sáv látszott ki, ebből alakult ki a
mellény.
• a gömbnadrágok háttérbe szorulnak, a
nadrág hossza térdig ér, mely kezdetben
bő volt, hordó alakú és térd alatt
szalaggal kötötték össze. Idővel bokáig
értek és lefelé cső alakban szűkültek,
majd ismét bővek lesznek és térdig
érnek.
• Felsőkabátok, felöltők: a zeke felett
félkör alakú köpenyt hordtak, melyet
vagy a fél vállukra = panyókára vettek
fel, vagy kétoldalt egy-egy gombbal a
zeke vállára erősítettek.
• Továbbra is jellemző a Schaube ujjas, vagy ujjatlan, térdig, vagy bokáig, illetve
földig érő változatának a viselete. E kaftánszerű köpenyből alakult ki a felsőkabát.

Hajviseletek, fejfedők

A malomkerék-gallér eltűnésével a férfiak és nők ismét hosszú -, félhosszú hajat viseltek,

amit többnyire göndörítettek, mely lazán omlott a vállukra:

• a nők általános hajviselete volt, ebben a korban a konty és a halántékon kibontott,

csigákba bodorított, vagy loknikba szedett haj kombinációja.

• a férfiaknál előfordult, hogy hosszú hajukat kétoldalt selyemszalaggal copfba fonták

(paraszti eredetű hajviselet). A férfiak leborotválták a szakállukat és csak egy felfelé
pödört, keskeny bajuszt, vagy esetleg egy kicsi, hegyes szakállt hagytak meg. A
hollandoknál ugyanakkor a simára borotvált arc vált általánossá, míg a spanyol férfiak
rövid, hátrafésült hajat viseltek a hosszú haj helyett.
• A hajviselet módosította a kalapdivatot: a merev, keményített kalapok helyett a széles
karimájú, strucctollakkal díszített, puha filc-, nemezkalapot viseltek a férfiak és nők
egyaránt. (Rubens-kalap)
 • A flamand barokk ízlés szerint a barna haj volt a
divatos, ezért a szőke hajszínű nők speciális sötét
púderral színezték a hajukat.

Lábbelik

• Férfiak lábbelije: széles, szögletes orrú, magas

sarkú, csattal záródó, masnis, csipkés vagy
rozettás cipő és az ún. bőrből készült „galléros
csizma”. Kezdetben szűk volt a szára, majd
tölcsérszerűen kiszélesedett és a kiszélesedett
szárat visszahajtották. A sarkára sarkantyút
helyeztek.
• Nők lábbelije: magas sarkú, keskeny orrú, csattal
záródó, masnikkal, csipkékkel és kicserélhető
rozettákkal díszített cipőt viseltek, melyek
damasztból, brokátból készültek. Továbbra is
kedvelt volt a koturnusok, vagy chopinok
viselete is.

Ékszerviselet és egyéb kiegészítők

• a nőknél nagyon kedvelt lesz a nyakat szorosan

körbefogó gyöngysor. A hosszú kesztyű, a kézmelegítő
muff, legyező és a sétapálca szintén hozzátartozott a
divatos megjelenéshez. Általános az álarc viselete, hogy védjék az arcukat a napfénytől, mert
a fehér bőr számított szépnek, divatosnak.

• a férfi viselet kiegészítői közé tartozott még a zekén lévő hímzett vállszalag = bandallér,
melyen a kard függött és a kesztyű. Jellemző a sétapálca viselete is.