Alényege a, hogy ez valami nagyon távoli, nagyon komaly, a leglübb ember számáa megközeliheteten dolog. Hogy igy alakult, abban nylván szerepe van a mindenkori irodalomoktatásnak is. Aköltészet-és leginkább a kotárs költészet- valöban eliávolodott a lehetséges olvasóktól az utóbbi évtizedekben. De ez messzire vezetne, és most kikönben sem az e föloti kesengésrõl van szó, hanem aról, hogy száz éve szÜletet Romhányi József költõ. Arimhányó, ahogy a legtöbben ismerhetik. Romhányi a jó példa ara, hogy az úgynevezett magas költészet ármyékában miféle csodák szkletnek olykor. Mert Romhányit a szakma sosem tartotta komoly költönek, inkább alfele nagy tehetségú versgyárosnak, akinek käülönös tehetsége volt ahoz, hogy a világon bámi, rimhely zetbe" hozzon. Pedig olyan munkák is fúzõdnek a nevéhez, mint a Macskák cimú musical szõvegének forditása vagy Carl Orff egyes múveinek magyaritá sa. De persze ha Romhányira gondolunk, nem ezek ugranak be, hanem a legendás munkái, amelyeket túlzás nélkl nevezhetünk zseniálisnak. Mert hát mi más például a Mézga család szõvege, ha nem zseni- ális? AFrédi és Béni, avagy a két kökorszaki szaki? A Mekk Elek, az ezermester? Sokan álliák, hogy a Frédi és Béni Romhányi-féle forditása kenterbe ven az eredeti szõveget. Anékül, hogy ismemém az eredetit, simán elhiszem. Mert szinte leheteden, hogy a nyelvben rejtQzQ lehetQségeket bárki olyan magas Szinten bontotta volna ki, mint Romhányi. Ezek a szóvegek beépültek több generáció lelkivilágába, Számos elemük a köznyelv részévé vált. Ennél nagyobb dicsóség pedig nem éhet kõltõembert. Ebben az esetben nem számit, hogy hivatalosan sOsem ismenték el igazán, hogya umagas" irodalom soha nem vette komolyan. Valahogy úgy járt, mint RejtQ JenQ, aki szintén soha nem számitott komoly irónak, múveinek számtalan részlete mégs a magyar nyelv részévé váit. Nemréga gyerekeimmel meg- a Mézga család epizódjait, és ennyi év után néztik is hihetetlen élmény volt hallgatni a sziporkázóan szellemes pártbeszédeket, amelyekben-agyebek mellett-a Kádár-kor Magyarországának levegõje is megjelenik finoman elreitet utalások, kiszólások formájában. Romhányi igazi, hamisitatlan irodalmat múvelt, a nyelv mestere volt. A fanyalgókra senki sem emlékszik már, ó pedig örõkre beirta magát a magyar irodalomba. Romhányi József száz éve, 1921. március &-án született