1.

heti anyag

Elektromos alapjelenségek
 elektromos állapot
 elektromos állapot
o testek más anyaggal való dörzsölése után kialakuló állapot, melyben a testek a környezetük
anyagaival taszító vagy vonzó kölcsönhatásba lépnek
o elektromos töltések keletkezése
 az atom kifelé nem mutat elektromos hatást
 minden atom magja pozitív töltésű protonokból és töltés nélküli neutronokból áll
 mag körüli elektronhéjakban keringenek a protonokkal egyenlő számú, de negatív
töltésű elemi részecskék, az elektronok
 ha azonban elektront ad le, akkor a protonok pozitív töltése érvényesül, és az atom pozitív
ionná válik, illetve elektronfelvétel esetén negatív ionná alakul
 pozitív töltés: elektronhiány
 negatív töltés: elektrontöbblet
o elektromos állapot kialakítása
 dörzsölés
 töltött test hozzáérintése
 megosztás (influencia)
 egy elektromos test közelében szigetelten elhelyezett
vezetőben töltések lépnek fel, nevezetesen a vezetőnek a
test felöli részén a test töltésével ellentétes, túlsó részén,
pedig azzal egynemű töltés
 természetes állapotban a vezető egyenlő mennyiségű
pozitív és negatív töltést tartalmaz
 mindkettő egyenletesen oszlik el, úgyhogy a
vezető mindenütt semleges
 vezető közelébe pozitív töltésű testet viszünk, ennek a vezető pozitív és negatív
töltéseire gyakorolt taszító ill. vonzó hatása folytán (mivel a vezetőkben legalábbis az
egyik fajta töltés könnyen mozoghat (pl. fémekben a negatív)) a vezetőnek a test felőli
részén a negatív, túlsó részén a pozitív töltés lesz többségben
 a megosztó test eltávolítása után a vezetőben lévő töltések eloszlása ismét egyenletes,
azaz a vezető ismét mindenütt semleges lesz
 polarizáció
 semleges szigetelőhöz közelítünk töltött testet,  a semleges test poláris molekulái a
töltött test szerint állnak be / az apoláris molekulák polarizálódnak
 szigetelőanyagoknál az elektromos test a molekulákon belül a szimmetrikus
elhelyezkedésű töltések súlypontját eltolja, más szóval elektromos dipólusokat hoz létre
 az egyes anyagokban eleve meglévő, de rendezetlen dipólusokat rendezett
helyzetbe forgatja
 az elektromos test nagyobb vonzóerőt fejt ki a megosztott vagy polarizált testben
a hozzá közelebbi töltésekre, mint amekkora taszítóerővel hat a távolabbi
töltésekre
 az eredőerő tehát vezető és szigetelő esetén is vonzóerő lesz
o elektromos állapot kimutatása – elektroszkóp

 ha töltött testet közelítünk az elektroszkóphoz, a megosztás miatt a mutató kitér/ a lemezek

szétválnak, ugyanis a mutató és a váz/ a lemezek azonos töltésűek lesznek, így taszítják
egymást
 ha feltöltjük az elektroszkópot hasonlóan azonos töltésűek lesznek az alkatrészek
 semleges test
 1. heti anyag
o azok a testek, melyek nincsenek elektromos állapotban
 tapasztalatok
o két elektromos állapotban levő test vagy vonzza, vagy taszítja
egymást
 azonos anyagú testek ugyanazon anyaggal dörzsölve mindig
taszítják egymást
 pl.: szőrmével dörzsölt két ebonitrúd
 kétféle elektromos állapot létezik
 taszító: azonos elektromos állapotúak
 vonzó: ellentétes elektromos állapotúak
o az elektromos állapot érintéssel átvihető
 ha elektromos állapotban levő (A) testet érintünk egy semlegeshez (B), akkor B elektromos
állapota hasonló lesz A-éhoz
 jelenségek
o elektromos állapotban levő testek
 papírral, hajjal dörzsölt lufi, fésű
 bőrrel dörzsölt üvegrúd
 szőrrel dörzsölt ebonitrúd  vízsugarat hajlít el; papírdarabokat vonz magához
o elektromos állapotban levő testekkel jelenségek
 magukhoz vonzzák az apró papír fecniket
 szigetelő kötélre lógatva kilendítik egymást; szigetelő tengelyre
szerelve elfordítják egymást  erő hat a két test között
 elektromos alapjelenségeket szemléltető modell
 a testek elektromos állapotát valamilyen anyag jelenléte okozza
o ezt az anyagot elektromos töltésnek nevezzük
 kétféle elektromos töltés van, és ennek megfelelően kétféle elektromos állapot létezik
o egyik töltést pozitívnak, másikat negatívnak nevezzük
 azonos (egynemű) töltések között „taszítóerők”, az ellentétes (különnemű) töltések között „vonzóerők”
hatnak
 két pontszerű test töltése akkor egyenlő, ha egy harmadik testre ugyanarról a helyről ugyanakkora erővel
hatnak
 két pontszerű test töltése „ellentetten egyenlő”, ha egy harmadik töltésre ugyanarról a helyről ugyanolyan
nagyságú, de ellentétes irányú erőt fejt ki
 ha két egyenlő töltést egyesítünk, a kapott töltés kétszer akkora, mint az egyes töltések külön-külön
o két ellentetten egyenlő töltés egyesítése nem ad elektromos állapotot
 a semleges test mindkét fajta töltést egyenlő mértékben tartalmazza
 környezettől elszigetelt rendszerben az elektromos töltések algebrai összege állandó
o töltésmegmaradás törvénye
 egyes anyagokban a töltés könnyen és az anyag határoló felületén belül tetszőleges mértékben elmozdulhat
 vezetők
o amely anyagok nem vezetik a töltést  szigetelő
 szigetelők töltése csak molekuláris méretben képes elmozdulni, ezért külső, elektromos állapotban lévő test
hatására a negatív és a pozitív töltések súlypontja kissé eltolódik
o dipólusok (kettőspólusok) alakulnak ki
o ennek hatására maga a test is nagymértékű dipólussá válik (dielektromos polarizáció)

Pozitív és negatív töltések

 elektromos töltés
 az elektromos állapotba hozott testekben felhalmozódó anyag, amely a test elektromos állapotát okozza
 pozitív töltés
 bőrrel dörzsölt üvegen felhalmozódó töltés és minden olyan test töltése, amely taszítja
a bőrrel dörzsölt üveget
 negatív töltés
 minden olyan test töltése, amely vonzza a bőrrel dörzsölt üveget
o pl.: szőrrel dörzsölt ebonit
 1. heti anyag
Töltésmegmaradás törvénye
 a környezettől elszigetelt rendszerben az elektromos töltések algebrai (előjeles) összege állandó
 a környezetével kölcsönhatásban lévő test elektromos töltése annyival növekszik (ill. csökken), mint
amennyivel a környezeté csökken (ill. nő)

Az elemi töltés
 Millikan-kísérlet
 olajcseppeket porlasztott vízszintes helyzetű kondenzátorlemezek közé
o az olajcseppek porlasztása közben elektromos többlettöltésre tettek
szert
 ezekre a mozgó cseppekre a nehézségi és az elektromos erő
mellett a közegellenállási erő hatott
 ezek mellett a levegő felhajtó erejét elhanyagolhatjuk
 a sebességgel együtt növekvő közegellenállási erő miatt végül a cseppek
egyenletesen mozogtak
 Millikan az erők egyensúlyából meghatározhatta a cseppek elektromos
töltésének nagyságát
o ez a különböző cseppek esetén eltérő volt, de minden esetben az előbb már említett legkisebb töltés
egész számú többszörösének adódott
U
 mg = Vρg = QE = Q d
 𝐪 = 𝟏, 𝟔 ∙ 𝟏𝟎−𝟏𝟗 𝐂
 az elemi töltés a legkisebb töltésegység
 Thomson
 az elektron felfedezése a nevéhez fűződik
 Thomson katódsugarai (1897-ben)
 izzított katódból kilépő sugárzást néhány ezer volt feszültségű
elektromos térrel gyorsította
o sokféle mérést végezve megállapította, hogy a katódsugárzás
negatív töltésű részecskékből áll
 a részecskék ugyanolyanok a katód fémének
tulajdonságaitól függetlenül
 ebből arra lehet következtetett, hogy ezek minden
elem atomjainak alkotórészei
 megmérte ezeknek a részecskéknek a fajlagos
töltését (elektromos töltésének és tömegének
𝑞
𝑚
hányadosát)
 katódsugárcsövekkel is elvégezhetjük
o erre alkalmas készülékben az anód és az ernyő között egy tekercspár segítségével homogén
mágneses teret hozunk létre
 ez téríti el a felgyorsított elektronokat
 elektromos tér munkája gyorsítja a részecskéket
𝟏
 𝐔𝐠𝐲 ∙ 𝐪 = 𝟐 𝐦𝐯 𝟐
 mágneses Lorentz-erő körpályára kényszeríti őket
𝐯𝟐
 𝐪∙𝐯∙𝐛=𝐦
𝐫
 fenti egyenletekből adódik a fajlagos töltés nagysága
𝐠 𝟐∙𝐔
 𝐦
= 𝐁𝟐∙𝐫𝐠𝐲𝟐
 𝐦 = 𝟗, 𝟏 ∙ 𝟏𝟎−𝟑𝟏 kg
o a feszültséget és a mágneses indukció értékét könnyen
meghatározhatjuk
 a körpálya (r) sugarát az eltérülés mértékéből (x) és a mágneses mező tengelyének az ernyőtől
mért távolságból (y) számolhatjuk
𝑥 𝜑 𝑅
 tan 𝜑 = és tan = , R a mágneses tér (a tekercs) sugara
𝑦 2 𝑟
o ezt a módszert, tehát a részecske elektromos térben történő felgyorsítását, majd mágneses térben való
eltérítését használják az ismert elektromos töltéssel rendelkező részecskék tömegének
meghatározására (tömegspektroszkópia)
 1. heti anyag
 elektron
 az atom nem oszthatatlan
 negatív elemi töltéssel rendelkező elemi részecske, mely az atommag körül kering meghatározott
energiaszintű pályákon

Az anyagok felosztása: vezetők és szigetelők

 vezető
 olyan anyag, amelyben az elektromos töltésű részecskék könnyen és az anyag határoló felületén belül
tetszőlegesen elmozdulhatnak
 a térerősség a vezetők belsejében zérus
o amennyiben egy jó vezetőből készült anyagdarabot olyan térrészbe helyezünk, ahol az időben
állandó elektromos térerősség nem zérus, akkor a vezető elektronjainak egy része igen gyorsan
kialakít egy olyan elrendeződést – felületi töltéssűrűséget – amely leárnyékolja a külső teret, azaz a
vezetőn belül az elektromos térerősség zérus
 a térerősség a vezetők felszínén egyenlő
o az is könnyen belátható, hogy a vezető felület közelében a térerősség a felületre merőleges, hiszen ha
a felülettel párhuzamos komponense is lenne, akkor a felület közelében lévő elektronokra
elektrosztatikus erő hatna és az elektronok ennek hatására elmozdulnának
 az elektronok a jó vezetőben viszont mindaddig mozognak, amíg elektromos erő hat rájuk,
azaz amíg a töltött részecskék új elrendezése ki nem oltja az elektromos erőteret az anyagon
belül és mindaddig, amíg a felülettel párhuzamos elektromos térerősség komponens nem lesz
zérus
 pl.: fém és a szén elsőrendű vezető
 félvezetők
 ezek általában olyan kristályos szerkezetű anyagok, amelyek részben a vezetők, részben a szigetelők
tulajdonságaival rendelkeznek
 pl.: szelén, germánium, szilícium
 szigetelő (dielektrum)
 azok az anyagok, amelyek nem vezetik az elektromos töltést, nincsenek bennük könnyen elmozdulni képes
töltéshordozók
 pl.: selyem, üveg, porcelán, olaj, különböző műanyagok, gázok

Pontszerű töltések kölcsönhatása, Coulomb törvény

 Coulomb-mérleg
 légüres térben, vezető rúdon egy fémgolyót helyezett el (Q2)
 torziósszálra függesztett szigetelőrúd egyik végén ugyanilyen méretű fémgolyó volt
 az álló golyót feltöltötte, majd a torziósszál elfordításával a két golyót
összeérintette, így azok azonos töltésűek lettek  taszítják egymást  a
torziósszálon függő rúd elfordult
o az elcsavarodás mértékéből a töltött testek közötti erőhatás meghatározható
 ezután a fix golyót leföldelte, majd a mérést megismételte, most már feleakkora
töltéssel, ismét meghatározhatta az erőt
 Coulomb-törvény (elemi elektrosztatikai erőtörvény)

 a mérésből következtethető, hogy két elektromosan töltött test között fellépő erő egyenesen arányos a két
töltésmennyiség szorzatával, és fordítottan arányos a köztük lévő távolság négyzetével
𝐐𝟏 ∙ 𝐐𝟐
𝐅=𝐤
𝐫𝟐

𝐍𝐦𝟐 𝟏 𝐂𝟐
𝐤 = 𝟗 ∙ 𝟏𝟎𝟗 = , 𝛆 = 𝟖, 𝟖𝟓 ∙ 𝟏𝟎−𝟏𝟐
, 𝐯á𝐤𝐮𝐮𝐦 𝐝𝐢𝐞𝐥𝐞𝐤𝐭𝐫𝐨𝐦𝐨𝐬 á𝐥𝐥𝐚𝐧𝐝ó𝐣𝐚
𝐂𝟐 𝟒𝛑𝛆𝟎 𝟎 𝐍𝐦𝟐
 a töltésekre ható erő hatásvonala a töltéseken áthaladó egyenes
 1. heti anyag
 iránya
o különböző töltések esetén a másik töltés felé
o azonos töltések esetén ellentétes irányú
 1 coulomb definíciója: 1C az a pontszerű töltés, amely a vele egyenlő nagyságú, pontszerű töltésre 1m
távolságból, légüres térben 9 ∙ 109 N erőt fejt ki
 2. heti anyag

Szuperpozíció elve
 szuperpozíció törvénye
 ha két vagy több töltés hoz létre egy közös teret (=mezőt), az együttes mező térerőssége mindenütt az
egyedül jelenlévőnek képzelt egyik, ill. másik mező térerősségének vektori összege
⃗ = ⃗⃗⃗⃗
𝐄 𝐄𝟏 + ⃗⃗⃗⃗
𝐄𝟐 + ⃗⃗⃗⃗
𝐄𝟑 + ⋯

 a térerősség vezetők belsejében 0

 a térerősség a vezető felszínén egyenlő

Az elektromos erőtér, térerősség

 bevezetés
 az elektromos állapotban lévő testek erőt fejtenek ki egymásra anélkül, hogy egymáshoz érnének
o magyarázata, hogy a töltések nem közvetlenül egymásra hatnak, hanem a köztük lévő térben is van
valami, ami az erőhatást közvetíti
o Faraday gondolata
 elektromos állapotban lévő test maga körül ún. elektromos mezőt (erőteret) kelt, amely a
benne lévő elektromosan töltött testekre erőt fejt ki
 a mező közvetíti az erőhatást töltés és töltés között
 töltésnek kettős szerepe van
o egyrészt elektromos mezőt gerjeszt, másrészt az elektromos mezőből impulzust (lendületet) vesz fel
 más töltés mezeje erőt fejt ki rá
 vizsgálat
 elektromos mező vizsgálata elektromos töltéssel ellátott pontszerű próbatöltés segítségével történik, melyet
kiteszünk a mező hatásának és meghatározzuk a rá ható elektromos erőt
 tapasztalat
o mezőnek ugyanabban a pontjában a különböző töltésű próbatestekre ható erő hatásvonala mindig
ugyanaz, vagyis a mező minden pontjában van egy (a próbatöltéstől független) jellemző irány,
amelyet a mező által azon a helyen kifejtett erő jelöl ki
o próbatestre ható erő egyenesen arányos a test töltésével és függ annak a mezőben elfoglalt helyétől
 F = Q*E
 mező által kifejtett erő mindig két olyan tényező szorzataként írható fel, amelyek közül
az egyik csak a próbatestre, a másik csak a mezőre jellemző
 Q: skaláris mennyiség, a test töltése (aminél fogva „megragadja” a mező a testet)
 E: vektormennyiség a hely függvénye, és a mezőt pontonként jellemzi erőkifejtő
képessége szempontjából
 térerősség
 elektromos erőtér
 térnek az a része, amelybe helyezett töltésre elektromos erő hat
o tér minden pontjához egyértelműen egy vektort rendelhetünk
 pozitív egységnyi töltésre ható erő (vektortér)
 elektromos mező
 elektromos töltést környező teret kitöltő sajátos anyag, amely kifejti azt az erőt, amelyet a mezőt keltő
töltés környezetében lévő, elektromos töltéssel ellátott testeken tapasztalunk
o mezőt keltő töltést a mező forrásának nevezzük
 tulajdonságai
o örvénymentes mező
 zárt görbe mentén végzett munka összege 0
o elektrosztatikus mező forrásos mező
 2. heti anyag
 elektrosztatikus mező forrásai az elektromos töltések
 térerősség vonalak a töltésből indulnak ki és a töltéseken végződnek
o elektrosztatikus mező konzervatív mező
 mező által két pont között végzett munka csak a két pont helyzetétől függ
 tér által végzett munka csak az erővonalak irányába eső elmozdulástól függ, a tényleges
pályától nem
 elektromos térerősség
 elektromos teret, egy pontjában az elektromos térerősséggel jellemezzük
 térerősség megegyezik a tér adott pontjába helyezett pozitív töltésre ható Coulomb-erő és a teret létrehozó
töltés hányadosával
 térerősség vektormennyiség, iránya megegyezik az adott pontba helyezett pozitív töltésre ható erő
irányával
F
E = , ahol Q a térbe helyezett próbatöltés tölte, F a rá ható erő
Q
N
Mértékegysége: 1
C
F = EQ
QQ t
F = k 2 , ahol Q t a teret létrehozó pontszerű töltés
r
QQ t
EQ = k 2
r
A térerősség Q t pontszerű töltéstől r távolságban:
Qt
E=k 2
r

Erővonalak fogalma
 erővonalak
 a mezőben olyan folytonos görbék húzhatók, amelyek érintői éppen az érintési
ponthoz tartozó elektromos térerősség vektorának tartóegyenesei
 tér szemléltetésére és jellemzésre szolgálnak
 érintőjük iránya megadja a tér adott pontjában a térerősség irányát (ez két irányt jelent, ezért irányítjuk az
erővonalakat)
 mindig a pozitív töltésből indulnak ki és a negatívba futnak be
 erővonalakra merőlegesen felvett 1m2-es felületen annyi erővonal halad át, amennyi térerősség nagysága
 pontszerű töltés tere; két pontszerű töltés közös tere

 homogén elektromos mező (a síkkondenzátorban)

 minden pontjában a térerősség nagysága és iránya
megegyezik
 ilyen mezőt egyenlő hosszúságú és sűrűségű térerősség
vonalakkal szemléltetjük

Az elektromos fluxus és az erővonalak sűrűsége

 elektromos fluxus
 tetszőleges felületen áthaladó elektromos erővonalak száma
 jele: 𝚿 (pszí)
o 𝚿 = 𝑬𝒏 ∙ 𝑨, ahol 𝐸𝑛 a felületre merőleges komponense a térerősségnek, 𝐴 a felület nagysága
o ha a felület merőleges az erővonalakra 𝚿 = 𝑬 ∙ 𝑨
 2. heti anyag
 erővonalak sűrűsége
 a tér minden pontján át húzható erővonal, de csak véges számú vonalat rajzolunk meg, mégpedig annyit,
hogy az erővonalak sűrűsége (a rájuk merőleges felület egységnyi területen áthaladó erővonalak száma)
megegyezzék az ottani térerősség nagyságával
o az erővonalak sűrűsége megadja a térerősség nagyságát

A Gauss törvény
 Gauss-tétele (Maxwell I. törvénye)
 akárhogyan veszünk fel a térben egy zárt felületet, ha az erővonal-kilépéseknél keletkező döféspontok
számából kivonjuk a belépésnél keletkező döféspontok számát, mindenkor a felület által körülvett töltések
𝟏
algebrai összegének 𝜺 – szorosát kapjuk
𝟎
 Gauss törvény
𝑸
 ∮ 𝑬(𝒓) 𝒅𝑨 = ∑𝒃 𝜺 𝒃 , ahol a bal oldal egy zárt felületre vett integrálja az elektromos térerősségnek, a jobb
𝟎
oldali összegzés pedig azokra a töltésekre vonatkozik, amelyek ezen a felületen belül találhatók
 3. heti anyag

A Gauss törvény alkalmazásai nagy szimmetriájú töltéselrendeződésekre

 vonalmenti töltéssűrűség
 a vonalmenti töltéssűrűség vagy vonaltöltés az elemi hosszúságon elhelyezkedő töltésmennyiség
o a vonalmenti töltéssűrűség tehát adott görbe valamely pontjában az
egységnyi hosszúságra vonatkoztatott villamos töltésmennyiség
∆𝐐 𝐐
 𝛌 = 𝐥𝐢𝐦 ∆𝐥 = 𝐥
∆𝐥→𝟎
𝐀𝐬 𝐂
 mértékegység: 𝟏 𝐦
=𝟏 𝐦
 megadja egy vékony vezető egységnyi hosszúságán tárolt
töltést

 felületi töltéssűrűség
 a felületi töltéssűrűség vagy felületi töltés az elemi felületen elhelyezkedő töltésmennyiség
o a felületi töltéssűrűség tehát adott felület valamely pontjában az
egységnyi felületre vonatkoztatott villamos töltésmennyiség
∆𝐐 𝐐
 𝛔 = 𝐥𝐢𝐦 =
∆𝐀→𝟎 ∆𝐀 𝑨
𝐀𝐬 𝐂
 mértékegység: 𝟏 𝐦𝟐
=𝟏 𝐦𝟐
 megadja a felületegységre jutó töltések mennyiségét

 térfogati töltéssűrűség
 a térbeli töltéssűrűség vagy tértöltés az elemi térfogatban levő töltésmennyiség
o a térbeli töltéssűrűség tehát a tér valamely pontjában az egységnyi
térfogatra vonatkoztatott villamos töltésmennyiség
∆𝐐 𝐐
 𝛒 = 𝐥𝐢𝐦 ∆𝐕 = 𝑽
∆𝐕→𝟎
𝐀𝐬 𝐂
 mértékegység: 𝟏 𝐦𝟑
=𝟏 𝐦𝟑
 megadja az egységnyi térfogatban tárolt töltések
mennyiségét

Gömbszerű töltéseloszlás szigetelőben

 gömbszerű töltéseloszlás
 a ρ=állandó töltéssűrűségű gömbben gömbfelületre alkalmazzuk a Gauss-tételt
o r<R
 a térerősség
Q 4
 E ∙ 4r 2 π = 4 3 ∙ 3 r 3 π
ε0 R π
3
𝐐
 𝐄= ∙𝐫
𝟒𝛑∙𝛆𝟎 𝐑𝟑
 a potenciálváltozás
𝐑 Q R Q R2
 ∆𝐔 = ∫𝟎 𝐄𝐝𝐫 = 4 ∙ ∫0 rdr = 4 ∙
ε0 R3 π ε0 R3 π 2
3 3
𝐐
 ∆𝐔 = 𝟖𝛑∙𝛆
𝟎𝐑

o r>R
 a térerősség
Q
 E ∙ 4r 2 π =
ε0
𝐐
 𝐄=𝛆 𝟒𝛑𝒓 𝟐
𝟎
 a potenciálváltozás
𝐐 𝟏
 ∆𝐔 = ∫ 𝐸𝑑𝑟 = 𝟒𝛑∙𝛆 ∫ 𝒓𝟐 𝒅𝒓
𝟎
𝐐
 ∆𝐔 = 𝟒𝛑∙𝛆 𝐫 𝟎
 3. heti anyag
Töltött fémgömb elektromos erőtere
 töltött fémgömb
 a gömbön kívül a pontszerű töltés vagy a térfogatban egyenletesen eloszló töltés terével azonos eredményt
kapunk
 a gömbön belül a megosztás miatt a térerősség nulla, a potenciál pedig állandó

Töltött szigetelő erőtere

A vonaltöltés, töltött síklap elektromos tere

 vonaltöltés
 az „l” hosszúságú „λ” töltéssűrűségű vezetőt „r” sugarú koaxiális hengerrel vegyük körül
 a térerősségvonalak sugárirányban mennek, ezért csak a paláston mennek át a felületre merőlegesen
Q
o E ∙ l ∙ 2rπ = ε
0
𝐐 𝟏
 𝐄 = 𝟐𝐥𝛑∙𝛆 ∙ 𝐫
𝟎

 az R1 és R2 sugarú hengerek közötti potenciálkülönbség

𝐐 𝑹 𝟏
o 𝐔= ∙ ∫𝑹 𝟐 𝒅𝒓
𝟐𝐥𝛑∙𝛆𝟎 𝟏 𝐫
𝐐 𝑹
 𝐔= 𝟐𝐥𝛑∙𝛆𝟎
∙ 𝐥𝐧 𝑹𝟐
𝟏

 töltött síklap
 ha a síklapot egy vele párhuzamos felületű nagyobb téglatesttel vesszük körül, akkor a párhuzamos lapok
„A” nagyságú felületén merőlegesen mennek át az erővonalak, a többi részen pedig nincsenek erővonalak
Q
o E ∙ 2A = ε
0
𝐐 𝛔
 𝐄 = 𝟐𝐀∙𝛆 = 𝟐𝛆
𝟎 𝟎
 4. heti anyag

Egyensúlyi töltéseloszlások elektromos terének alaptulajdonságai

 tulajdonság
 nyugvó töltéseloszlás elektromos mezejének egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy ugyanazon két pont
között különböző pályákon haladó töltésen mindig ugyanakkora munkát végez, vagyis a mező munkája
független a pályagörbétől, csak a pálya kezdő és a végpontjának helyétől függ, az elektromos erőtér tehát
konzervatív
o az elektromos erőtér konzervatív voltára vonatkozó megállapításunkat tehát az örvényerősséggel úgy
fogalmazhatjuk meg, hogy nyugvó töltések által keltett mezőben nincsenek örvények, vagyis az
örvényerősség bármely zárt görbére zérus

Az elektromos tér vezetők belsejében

 vezetők belsejében
 egy fémtárgy belsejében (pl. egy fémdobozban) a fémtárgy töltéséből, illetve külső elektrosztatikus
erőterekből származó térerősség mindig nulla

A töltések eloszlása vezető anyagokban

 bevezetés
 az elektromos töltés (pontosabban: többlettöltés) egyensúly esetén a vezető külső felületén helyezkedik el
o az erre vonatkozó számos kísérlet közül néhány: ha egy szigetelten felállított, kis nyílással ellátott F
fémedényt feltöltünk és a kis G próbagolyót az F külső felületéhez, majd egy elektroszkóp
gömbjéhez érintjük, a próbagolyón töltés mutatkozik, a belső fallal való érintkezés után azonban
nem

o ahhoz, hogy a G próbabolyó töltését teljesen átvihessük egy elektroszkópra, ún. pohárelektroszkópot
kell használnunk, és G-t a “pohár” belső falához kell érintenünk
 a fenti eredmény könnyen belátható
o ha fémes vezetőnek bármely helyen pl. negatív töltést adunk, az eme többlettöltést jelentő
töltéshordozók - elektronok, mivel a fémben szabadon mozoghatnak - egymást a lehető
legtávolabbra taszítják, tehát az egyensúly beálltával a vezető (külső) felületén foglalnak helyet
o ha fém bármely helyén pozitív többlettöltést, azaz elektronhiányt idézünk elő, a pozitív
többlettöltésnek a szabad elektronokra gyakorolt vonzó hatása miatt az egyensúlyi töltéseloszlás
olyan lesz, hogy az elektronhiány, azaz a pozitív többlettöltés szintén a fém külső felületén
jelentkezik

Az elektromos térerősség vezető anyagokon kívül, a vezető felületének közelében

 elektromos térerősség
 egyensúly esetén az E elektromos térerősség a vezető belsejében mindenütt zérus, a vezető külső felületén
pedig a felületre merőleges
o ha ugyanis E a vezető belsejében nem lenne zérus, ill. ha a vezető felületén lenne érintőleges
komponense, a töltéshordozók (a szabad elektronok) a fém belsejében, ill. a felület mentén
elmozdulnának, nem lehetnének nyugalomban
 4. heti anyag
 az, hogy a felületre merőleges nem túl erős erőtér a töltést a vezetőről nem veszi le, arra
vezethető vissza, hogy az elektronok fémből való kilépéséhez meghatározott munkát az - ún.
kilépési munkát - kell befektetnünk

A térerősség nagysága és a felület görbülete közötti összefüggés

 töltéseloszlás
 töltés eloszlása csúcsokkal rendelkező vezető felületén általában nem egyenletes, azaz egy ilyen feltöltött
vezetőn a 𝛒A felületegységre eső töltés (felületi töltéssűrűség) a felület különböző görbületi sugarú helyein
általában más és más
 vezető felületének különböző helyein az 𝛒A felületi töltéssűrűség annál nagyobb, minél nagyobb a
görbület, tehát viszonylag legnagyobb a csúcsoknál és éleknél
o ezeken a helyeken az E térerősség is a legnagyobb
 E és az 𝛒A közt egyszerű kapcsolatot állapíthatunk meg
o a vezető felületének bármely helyén a térerősség nagysága arányos a felületi töltéssűrűséggel
𝛒𝐀
 𝐄= 𝛆𝟎

Az elektromos tér szigetelők belsejében

 szigetelők
 töltéshordozói helyhez kötöttek, ezeknél csak az elektromos testtel való érintkezés helyén jön létre
elektrontöbblet vagy elektronhiány
 a dielektrikumokban szabad elektronok nincsenek, ezért a külső tér képes a szigetelőbe behatolni
o innen a “dielektrikum” elnevezés
 szigetelők belsejében nem nulla a térerősség

Polarizáció és az indukált elektromos tér

 polarizáció
 semleges szigetelőhöz közelítünk töltött testet,  a semleges test poláris molekulái a töltött test szerint
állnak be / az apoláris molekulák polarizálódnak
 szigetelőanyagoknál az elektromos test a molekulákon belül a szimmetrikus elhelyezkedésű töltések
súlypontját eltolja, más szóval elektromos dipólusokat hoz létre
o az egyes anyagokban eleve meglévő, de rendezetlen dipólusokat rendezett helyzetbe forgatja
o az elektromos test nagyobb vonzóerőt fejt ki a megosztott vagy polarizált testben a hozzá közelebbi
töltésekre, mint amekkora taszítóerővel hat a távolabbi töltésekre
 az eredőerő tehát vezető és szigetelő esetén is vonzóerő lesz

A dielektromos állandó
 dielektromos állandó (vákuumpermittivitás)
 jele: 𝛆𝟎
𝟏 𝐂𝟐
 értéke: 𝛆𝟎 = 𝟒∙𝛑∙𝐤 = 𝟖, 𝟖𝟓 ∙ 𝟏𝟎−𝟏𝟐 𝐍∙𝐦𝟐
 relatív dielektromos állandó (permittivitás)
 megmutatja, hogy hányszorosára nő a kondenzátor kapacitása, ha légüres tér helyett valamilyen
szigetelőanyag tölti ki a kondenzátor belsejét
o jele: 𝛆𝐫
 légüres tér dielektromos állandója 1
 a levegőé szintén kb. 1
 a kondenzátoroknál használatos szigetelőanyagoknál általában 1 és 10 közötti érték

Munkavégzés elektromos erőtérben

 bevezetés
 az elektromos mező F=QE erőt fejt ki a benne tartózkodó töltésre, ezért ha a töltés elmozdul, azon a mező
általában munkát végez
 4. heti anyag
 mint a mechanikából ismeretes, a munka értékét annál pontosabban megkapjuk, minél rövidebb
pályaszakaszokra számítjuk az F∆s elemi munkákat, és összegezzük azokat a megtett útra, vagyis a pálya
kezdő- (A) pontjától a (B) végpontjáig
o 𝐖𝐀𝐁 = ∑𝐁𝐀 𝐅∆𝐬 = ∑𝐁𝐀 𝐐𝐄∆𝐬
 az összegzés néhány esetben könnyen elvégezhető
o ha a mező homogén és a töltés erővonal mentén mozog (mivel QE kiemelhető)
 a térerősség irányában: 𝐖 = ∑ 𝐐𝐄∆𝐬 = 𝐐𝐄 ∑ ∆𝐬 = 𝐐𝐄𝐝
 a térerősséggel ellentétesen: 𝐖 = −𝐐𝐄𝐝
o ha a mező homogén és a töltés az erővonalakkal tetszőleges α szöget bezáró egyenesen mozog
 𝐖 = ∑ 𝐐𝐄∆𝐬 𝐜𝐨𝐬 𝛂 = 𝐐𝐄 𝐜𝐨𝐬 𝛂 ∑ ∆𝐬 = 𝐐𝐄𝐝 𝐜𝐨𝐬 𝛂
o ha bármilyen mezőben a töltés az erővonalakra merőlegesen mozog (cos 𝛼 = 0)
 W=0
o ponttöltés keltette (centrális) erőtérben, ha a töltés a mező forrásától rA távolságból rB távolságra
kerül
𝟏 𝟏 𝟏
 𝐖= ∙ 𝐐𝟏 𝐐𝟐 ∙ ( − )
𝟒𝛑𝛆𝟎 𝐫𝐀 𝐫𝐁

Konzervatív erőterek és a helyzeti energia

 konzervatív erőterek
 valamely elektromos mező két pontja között a mezőnek egy próbatöltésen végzett munkája független az
útvonaltól, azaz a mező konzervatív mező
o ez teszi lehetővé a feszültség értelmezését is, hiszen ennek következtében lehet két pont között
egyértelmű feszültségről beszélni
 helyzeti energia
 az elektrosztatikus tér által a q töltésen végzett munka útfüggetlen, és kifejezhető az erőtérbeli potenciális
energiával
o ami definíció alapján (és annak figyelembevételével, hogy a határozott integrálban az integrálási
határok felcserélése esetén a határozott integrál értéke az eredeti integrál (–1)-szerese)
 𝐖𝟏𝟐 = 𝐄𝐩𝐨𝐭 (𝐫𝟏 ) – 𝐄𝐩𝐨𝐭 (𝐫𝟐 ) = – ∆𝐄𝐩𝐨𝐭
 ahol figyelembe vettük, hogy a ∆ jel a megállapodás szerint mindig a "végállapot
mínusz kezdeti állapotot" jelenti

Az elektrosztatikus erőtér alaptulajdonsága

 elektrosztatikus erőtér/mező
 az elektromos töltéssel rendelkező testek nem közvetlenül hatnak egymásra, hanem az általuk
létrehozott elektromos mező, vagy más néven elektromos erőtér közvetítésével
 az elektromos mező létezését először Faraday angol fizikus tételezte fel a 19. században
o mára bebizonyosodott, hogy az elektromos mező valóban az anyag létező, sajátos, nagyon finom
eloszlású, nem atomi felépítésű formája
 az elektromos mezőt nem érzékeljük súrlódás vagy közegellenállás alapján, mint pl. a levegőt
o az elektromos mező jelenléte a bele helyezett elektromos próbatöltésre ható erő következtében
vehető észre
 tulajdonságai
o forrásos mező
 forrásai az elektromos töltések
 térerősség vonalak a töltésből indulnak ki és a töltéseken végződnek
o konzervatív mező
 mező által két pont között végzett munka csak a két pont helyzetétől függ
o örvénymentes mező
 az elektrosztatikus mezőben egy zárt görbe mentén végzett munka összege nulla

Az elektromos potenciál
 elektromos potenciál
𝐛
 𝐕𝐛 − 𝑽𝐚 = − ∫𝐚 𝐄 ∙ 𝐝𝐥
 4. heti anyag
o a és b pontok közötti véges távolságon a V a potenciál változása, a feszültsége

A térerősség kiszámítása a potenciál ismeretében

𝐛
 𝐕𝐛 − 𝑽𝐚 = − ∫𝐚 𝐄 ∙ 𝐝𝐥
 a és b pontok közötti véges távolságon a V a potenciál változása, a feszültsége
 5. heti anyag

Az elektromos potenciál fémek belsejében és fémek felületén

 bevezetés
 többlettöltéssel rendelkező fémre igaz
o a fémre vitt többlettöltés teljes egészében a fém külső felületén helyezkedik el
o a térerősség a fém belsejében zérus
o az erővonalak a fém felületére merőlegesek; ellenkező esetben a térerősségnek lenne a felülettel
párhuzamos komponense
 ennek hatására a felületen lévő elektronok a felület mentén elmozdulnának, azaz nem
lehetnének nyugalomban
 töltésmegosztás a fémben, erővonalak
 megosztás során a töltésmozgás a fémben addig tart, míg a külső elektromos mező és a megosztott töltések
saját mezeje a fém belsejében egymást lerontja
o ha a térerősség 0, akkor a mező nem végez munkát miközben egy töltést a fém belsejében
mozgatunk
 ez azt jelenti, hogy a fém belsejének pontjai között nincs feszültség, azaz a fém belsejének
minden pontja ekvipotenciális
 megosztott töltések a fém felületén helyezkednek el
 az erővonalak a fém felületére merőlegesen futnak be illetve indulnak ki
 ellenkező esetben a térerősségnek lenne a felülettel párhuzamos komponense
 ennek hatására a felületen lévő elektronok a felület mentén elmozdulnának, azaz nem
lehetnének nyugalomban
o ha a térerősség minden pontban merőleges a felületre, akkor a felületen mozogva sem végez munkát
a mező, így a felület pontjainak potenciálja is azonos
 ezekből következik, hogy a fémek felülete és belseje elektrosztatikus állapotban ekvipotenciális, azaz a
fémet egyetlen potenciál értékkel jellemezhetjük

Fémekben lévő üregek

 van egy olyan kísérlet amikor az erővonalakat jelenítjük meg vasporral, s ekkor ha egy gyűrűt teszünk a vaspor
közé akkor a gyűrűn belül nem fognak rendeződni a vaspor darabkák

Potenciál és térerősség fémekben lévő üregekben

 a vezetőkben levő üregben a térerősség zérus, feltéve, hogy az üregben nincsenek (izolált) elektromos töltésű
testek

A Faraday-kalitka
 elektrosztatikus árnyékolás
 fémtestben kialakított üreg belsejébe a külső elektromos mező nem hatol be
o külső fémburok megosztott töltései ugyanis a külső eredetű elektromos mezőt a fémtesten belül
nullára változtatja
o minthogy a megosztás jelensége rendkívül gyorsan zajlik
le, megállapíthatjuk, hogy a külső mező gyakorlatilag
egyáltalán nem hatol az üreg belsejébe
 ezt a hatást nevezzük árnyékolásnak
o ha egy berendezést meg akarunk védeni az elektromos
mezőktől, fémházba helyezzük, árnyékoljuk
 árnyékoló hatás védi a fémből készült repülőgépek és gépkocsik
utasait a villámoktól viharban
o sűrű szövésű fémharisnya védi a mikrofonok, erősítők,
rádiók vezetékeit az elektromos zavaroktól
o hasonlóan védik a lőporraktárakat is a villámcsapástól
 a fémburkolatot rendszerint földelik, hogy
állandóan földpotenciálon legyen
 Faraday-kalitka
 az árnyékolást először Michael Faraday (1791 – 1867) minden idők legnagyobb kísérleti fizikusa mutatta
ki 1823-ban a róla elnevezett Faraday-kalitkával
 5. heti anyag
o ez egy sűrű fémhálóból épített ketrec
 gondosan bezáratta magát, majd a ketrecet segítőtársai kívülről igen nagy feszültségre
feltöltötték
 Faraday ekkor elektroszkópot érintett a ketrec belső oldalához, és megmutatta, hogy az
elektroszkóp nem jelez töltést
o a kísérlet Faraday munkatársai között nagy szorongást váltott ki, hiszen több millió voltos szikrák
csapkodtak a fémhálóba, így azt hitték, hogy a nagy feszültség Faraday-t bizonyára meg fogja ölni
 ő azonban meg volt győződve elméletének helyességéről, hogy a ketrec belsejében a
térerősség nulla

Ponttöltés potenciálja
𝐐 𝟏
 𝐔 = 𝟒𝛑𝛆 ∙ 𝐫
𝟎

A potenciál nulla értéke

 potenciál
 az U potenciál egyértelmű megadásához mindig meg kell adnunk a vonatkoztatási pontot, ahol a potenciál
definíciószerűen nulla, U [r (v)] = 0
o ponttöltések potenciáljának megadásához a vonatkoztatási pontot (ahol tehát U = 0) a ∞-ben célszerű
megválasztani
 ennek az az oka, hogy bármely ponttöltés erőtere, tehát potenciálja r = ∞ távolságban a
valóságban is nullának vehető
o végtelen (elvben végtelen) kiterjedésű testek esetében a végtelenben levő vonatkoztatási pontnak
nincs értelme így pl. síkkondenzátor esetén az egyik fémes fegyverzet potenciálját szokás nullának
választani
o végtelen huzal esetében a vonatkoztatási pontot valahol a huzalon, vagy egy huzalon kívül eső
pontban veszik fel
 bizonyos esetekben (pl. az áramkörök esetében mindig, a technikai gyakorlatban pedig általában) egy adott
pontot “földelnek” (fémvezetékkel a földdel jó elektromos kontaktusba hoznak) és a földelt pontot tekintik
(választják) vonatkoztatási pontnak, zérus potenciálúnak

A homogén erőtér potenciálja

 elektromos potenciális energia
𝐛
 𝐔𝐛 − 𝐔𝐚 = − ∫𝐚 𝐪𝟎 𝐄 ∙ 𝐝𝐥
o az a pontból a véges távolságban lévő b pontba történő elmozdításkor
 feszültség előjeles mennyiség
o UAB feszültség pozitív, ha az A pontból a B pontba elmozduló pozitív próbatöltésen a mező pozitív
munkát végez, vagyis az A pontból a B pont felé a térerősség irányába haladunk
 UBA= - UAB
o gyakran egy közös O ponthoz viszonyítva adunk meg minden feszültséget
 ilyenkor az UAO helyett röviden csak az UA jelölést használjuk
 a közös ponthoz viszonyított feszültség neve a potenciál
 bár a feszültséget két pont viszonylatában értelmeztük, a potenciál már pontonként jellemzi a
mezőt
 bármely két pont közötti feszültséget felfoghatjuk úgy is, mint potenciáljaik különbségét
 UAB=UA - UB
 elektromos potenciál
𝐛
 𝐕𝐛 − 𝑽𝐚 = − ∫𝐚 𝐄 ∙ 𝐝𝐥
o a és b pontok közötti véges távolságon a V a potenciál változása, a feszültsége
 6. heti anyag

Feszültség és kapacitás
 feszültség
 az elektrosztatikus mező A pontjának B pontjához viszonyított feszültségén az elektromos mező A-ból B-
be mozgó testen végzett munkájának és a test töltésének hányadosát értjük
𝐖
o 𝐔𝐀𝐁 = 𝐐𝐀𝐁 ; 𝐔𝐀𝐁 = ∑𝐁𝐀 𝐄∆𝐬
o a feszültség mérőszáma a pozitív egységnyi töltésen végzett munka mérőszámával egyenlő
𝐉
o mértékegysége: ⁄𝐂 = 𝐕
 homogén mezőben az erővonalak mentén elhelyezkedő A és B pontok között a feszültség:
o 𝐔𝐀𝐁 = 𝐄𝐝, ahol d az A és B pontok távolsága
 centrális (ponttöltés keltette) mező A pontjának B pontjához viszonyított feszültsége
𝟏 𝟏 𝟏
o 𝐔𝐀𝐁 = 𝟒𝛑𝛆 ∙ 𝐐 ∙ (𝐫 − 𝐫 ), ahol Q a mező forrásának töltése, 𝒓𝑨 és 𝒓𝑩 az A és B pont távolsága a
𝟎 𝐀 𝐁
forrástól
 kapacitás
 a fémre vitt töltés és a létrejött potenciál hányadosa, amely a fémtestre jellemző, a test alakja, mérete és a
nullszinthez viszonyított helyzete által meghatározott állandó
 megmutatja, hogy mekkora töltés hatására változik a kondenzátor feszültsége egy voltot
𝐐
o 𝐂=𝐔;
𝐂
o mértékegysége: 𝐕 = 𝐅 (𝐅𝐚𝐫𝐚𝐝)
o magában álló gömb kapacitása: 𝐂 = 𝟒𝛑𝛆𝟎 𝐑

Kondenzátorok
 kondenzátor (sűrítő)
 olyan berendezés, amelynek célja, hogy minél kisebb térrészben minél több töltést tároljon minél kisebb
feszültségen, vagyis minél nagyobb legyen a kapacitása
 fajtái
o síkkondenzátor
 két nagy felületű, egymással párhuzamos, egymáshoz közel helyezett sík fémlemez
𝐀
 kapacitása: 𝐂 = 𝛆𝟎 ∙
𝐝
𝐀
 szigetelővel kitöltve: 𝐂 = 𝛆𝐫 ∙ 𝛆𝟎 ∙ 𝐝
 𝛆𝐫 , relatív permittivitás/ dielektromos állandó
 az a szám, amely megadja, hogy hányad
részére csökken az elektrosztatikus
térerősség, ha a teljes mezőt homogén, izotrop szigetelővel töltjük ki
|𝐄 |
 𝛆𝐫 = 𝐄𝟎
𝐐
 térerősség a lemezek között: 𝐄 = 𝛆 ∙ 𝐀
𝟎
o gömbkondenzátor
 két, egymástól elszigetelt koncentrikus fémgömb, amelyek belső
gömbje fémes kivitelezéssel van ellátva
𝐑 ∙𝐑
 kapacitása: 𝐂 = 𝟒𝛑𝛆𝟎 ∙ 𝐑 𝟏−𝐑𝟐
𝟐 𝟏
𝟏 𝐐
 térerősség a gömbök között: 𝐄 = 𝟒𝛑𝛆 ∙ 𝐫 𝟐
𝟎
o hengerkondenzátor
 belsejében hengerszimmetrikus villamos tér uralkodik, tehát a villamos térerősség vonalak a
belső elektród felülete és a külső elektród felülete között, azokra merőlegesen, sugárirányban
haladnak
𝑄 𝑞∙𝑙
 kapacitása: 𝐶 = 𝑈 = 𝑈
 6. heti anyag
 képletben a feszültség helyére behelyettesítve
a vonaltöltést, illetve hengertöltést körülvevő villamos
térben a térnek két, a tengelytől mért különböző távolságú
pontja közötti feszültség meghatározására levezetett
összefüggést oly módon, hogy a két távolság helyébe a
belső és a külső elektródnak a szigetelőanyag felületével
határos felületeinek sugarát helyettesítjük be:
q∙l 𝟐𝛑𝛆𝟎 𝐥
𝐂= q r = 𝐫
∙ln 2 𝐥𝐧 𝟐
2πε0 r1 𝐫𝟏
 𝛆𝟎 : az elektródok közötti
szigetelőanyag dielektromos állandója
 𝐫𝟏 : a belső elektród külső felületének sugara
 𝐫𝟐 : a külső elektród belső felületének sugara
 kapcsolása
o párhuzamos kapcsolás
 𝐐 = 𝐐𝟏 + 𝐐𝟐
 𝐔 = 𝐔𝟏 = 𝐔𝟐
 𝐂𝐞 = 𝐂𝟏 + 𝐂𝟐
o soros kapcsolás
 𝐐 = 𝐐𝟏 = 𝐐𝟐
 𝐔 = 𝐔𝟏 + 𝐔𝟐
𝟏 𝟏 𝟏
 𝐂 =𝐂 +𝐂
𝐞 𝟏 𝟐
𝐂
 n db egyforma kondenzátor esetén: 𝐂𝐞 =
𝐧
 középső fémdarabon megosztás történik
 energiája
𝟏 𝟏
o 𝐄 = 𝟐 𝐐𝐔 = 𝟐 𝐂𝐔 𝟐

Vezetőkben mozgó töltések

 elektromos áram
 elektromos töltéshordozók sokaságának rendezett, meghatározott irányú mozgása
 pozitív töltések az alacsonyabb potenciálú helyek felé mozognak, negatívak fordítva
 elektronok a fémekben mozognak, a megfelelő potenciálú hely felé, mert nehéz nekik kilépni a fémből
o kilépéshez is munka szükséges, ez az energia általában nagyobb, mint ami fémben haladáshoz
szükséges
 ha elég erős a tér, akkor kiléphetnek az elektronok a vezetőből
 áramerősség
 megmutatja, hogy 1s alatt mennyi töltés áramlik át a vezető teljes keresztmetszetén
 jele: 𝐈
∆𝐐
o 𝐈= ∆𝐭
𝐂
o mértékegysége: 𝟏 𝐬 = 𝟏 𝐚𝐦𝐩𝐞𝐫 = 𝟏𝐀
 egyenesen arányos az áramlási tér egységnyi térfogatában lévő elemi szabad töltéshordozók számával (n),
azok töltésével (q), a vezeték keresztmetszetével (A), és a töltéshordozók átlagos vándorlási sebességével
(𝐯𝐝 )
o 𝐈 = 𝐧𝐪𝐀𝐯𝐝
 driftsebesség
 bevezetés
o az elektronokat az erőtér (az E térerősség irányával ellentétes irányban) gyorsítja, mindaddig, amíg a
helyhez kötött pozitív ionnal össze nem ütköznek
 az ütközés során sebességük valamelyest lecsökken
 ezután újra gyorsulnak a következő ütközésig, és így tovább
o sok elektront egyszerre szemlélve, az elektronok a huzal hossza mentén 𝒗𝒅 átlagos sebességgel
(driftsebességgel) vándorolnak, a helyhez kötött pozitív ionok között ide-oda pattogva
 6. heti anyag
 töltéssűrűség
 az adott pontban az egységnyi felületen átfolyó áramerősséggel határozzuk meg
 a vezetékben folyó áram erősségének és a keresztmetszet területének hányadosa
𝐈
o 𝐉=
𝐀
𝐀
o mértékegysége: 𝐦𝟐

Ohm-törvény differenciális és klasszikus alakja

 differenciális Ohm-törvény
 𝐉 = 𝛔𝐄
o fajlagos vezetőképesség
 fajlagos ellenállás reciproka
𝟏
 𝛔=𝛒
𝟏
 mértékegysége: 𝛀𝐦 = 𝐬𝐢𝐞𝐦𝐞𝐧𝐬 (𝐒)
o két lehetőség van az anyagokban folyó elektromos áramok jellemzésére
 makroszkopikus leírás (véges méretű vezető esetén)
𝐕
 𝐈=𝐑
 akkor hasznos, ha véges méretű áramköri elemeink vannak, az egész egységre
vonatkozó V és R elektromos jellemzőket ki tudjuk fejezni
 mikroszkopikus leírás (anyag belsejében, egy adott pontban)
 𝐉 = 𝛔𝐄
 az anyag belsejében adott pontra jellemző lokális paraméterek: az elektromos térerősség
és az áramsűrűség között teremtünk kapcsolatot
 e leírásnál az anyag mérete, kiterjedése teljesen közömbös
 ezért nevezik ezt differenciális Ohm-törvénynek
 klasszikus Ohm-törvény
 egy fémhuzalt kapcsolunk változtatható U feszültségű áramforrás sarkaihoz, és mérjük az átfolyó I
áramerősséget
 ha egy elektromos eszközön (pl. izzó, vezeték) a feszültséget és az áramerősséget is mérjük, azt
𝐔
tapasztaljuk, az áramerősség egyenesen arányos a feszültséggel, azaz állandó, azaz az áramerősség a
𝐈
feszültséggel egyenesen arányos
 U=IR
 R (resistere=ellenállni)
 vezető fémhuzal anyagi minőségétől, méreteitől és hőmérsékletétől függő állandó
 meghatározza, hogy a feszültség hatására a töltéshordozók (elektronok) „rendezett”
mozgását a vezető belső anyagszerkezete hogyan fékezi, akadályozza

Vezetőképesség és fajlagos ellenállás

 vezetőképesség
 fémes vezetőnek azért van ellenállása, mert a vezető rácsszerkezetében lévő kötött ionok akadályozzák a
töltések szabad áramlását
o minél hosszabb a vezető, annál több rácspontnak ütköznek a töltések, ami akadályt jelent az
áramlásnál
o minél nagyobb a vezető keresztmetszete, annál nagyobb felületen tud eloszolni az áramló töltés
 az áramkör valamely két pontja között átfolyó áram erőssége arányos a két pont között mérhető
feszültséggel, az arányossági tényező az áramkörnek e két pont közötti vezetőképessége
 jele: G
𝐀
 mértékegysége: 𝐕 = 𝐒
 fajlagos ellenállás
 fajlagos ellenállás számértéke megadja, hogy 1m hosszú 1mm2 keresztmetszetű homogén anyagnak
mekkora az ellenállása, és függ az anyag minőségétől
 jele: 𝛒
𝛀𝐦𝐦𝟐
 mértékegysége: 𝟏 𝐦
, ha 𝐴 𝑚𝑚2 − ben van beírva! (SI mértékegysége: Ω𝑚)
 6. heti anyag
 vezetőkre: 𝜌 < 100
 félvezetőkre: 100 < 𝜌 < 108
 szigetelőkre 𝜌 > 108
 hőmérsékletfüggése a szobahőmérséklet közelében
o vezetők ellenállása a hőmérséklet növelésével nő, mert a fémrács helyhez kötött részecskéi a
hőmérséklet növekedésével egyre erőteljesebben rezegnek, így az elektronok könnyebben ütköznek
nekik
 𝐑 = 𝐑 𝟎 (𝟏 + 𝛂 ∙ 𝚫𝐭)
 𝛂: hőmérsékleti együttható
o ellenállás hőmérsékletfüggését hőmérséklet mérésére lehet használni
o fémekkel szemben a tiszta félvezetők ellenállása a hőmérséklet növekedésével csökken, mert több
elektron szakad le az atommagokról

Kábel ellenállásának kiszámolása geometriai adatokból

𝐥
 𝐑=𝛒∙𝐀
 𝐥 a vezeték hossza, 𝐀 a keresztmetszete, 𝛒 az anyagának fajlagos ellenállása
 7. heti anyag

Energiaveszteség ellenállásban
 Joule-hő
 az áramló töltéshordozók tehát a mezőből folyamatosan felvett energiát folyamatosan le is adják a fém
ionrácsának, aminek következtében a fém felmelegszik, vagyis a belső energiája nő
o ezt az energianövekedést nevezzük Joule-hőnek
 megkapjuk az értékét, ha meghatározzuk azt a munkát, amelyet a mező a vezeték vizsgált
szakaszán t idő alatt végez, ha a végpontok között U a feszültség és a vezetékben I erősségű
áram folyik
𝐔𝟐
 𝐖 = 𝐈𝐔𝐭 = 𝐈 𝟐 𝐑𝐭 = 𝐑
𝐭
 az áramló töltéshordozók által az elektromos mezőből felvett és a vezeték
ionrácsának átadott energia
 RLC körben
o az R ellenálláson leadott energia t idő alatt 𝐖 = 𝐈𝐔𝐭 = 𝐈 𝟐 𝐑𝐭
 ez a munka teljes egészében a vezeték belső
energiáját növeli (Joule-hő)
 ha azonban az áramerősség és a feszültség nincs
fázisban, vagyis az áramköri elemnek nemcsak
ohmikus ellenállása van, a pillanatnyi feszültség és
áramerősség szorzatának grafikonja értékei pozitív és
negatív értékeket egyaránt felvesznek
 a pozitív munkák jelentik az ellenálláson leadott és az elektromos és mágneses mezők
felépítésére fordított energiák összegét, a negatív munkák pedig a felépült mezők
megszűnése során a hálózatba visszatáplált energiát
 a kér érték különbsége a hatásos munka, ami a fogyasztó R ellenálláson hővé alakul

Az ellenálláson leadott teljesítmény

 bevezetés
 az egységnyi töltésen 𝛆 munkát végez a feszültségforrás, a töltések potenciális energiája a
feszültségforráson való áthaladásakor ugyanennyivel (az egységnyi töltés U potenciális energiájával) nő
o a feszültségforrás kapcsai közötti U potenciálkülönbség tehát ugyanakkora, mint az ellenállás két
végpontja között
 az energiamegmaradás-elve miatt a feszültségforrás munkavégzésének (dW/dt) sebessége
egyenlő az ellenálláson történő hőfejlődés sebességével
 minthogy ez a hő rendszerint kisugárzódik, elvezetődik a környezetbe és így „eltűnik” az áramkörből,
gyakran használjuk a „disszipálódik” kifejezést
𝐝𝐖
 𝐏 = 𝐝𝐭 = 𝛆 ∙ 𝐈
o 𝐏 = 𝐔𝐈, mivel az ellenállás két végpontja közti feszültség 𝛆 = 𝐔
o 𝐏 = 𝐈 𝟐 𝐑, ezt gyakran nevezik hőveszteségnek, a fejlődő hőt Joule hőnek nevezik
𝐔𝟐
 𝐏 = 𝐈 𝟐 𝐑 = 𝐔𝐈 = 𝐑
o mértékegysége: 𝟏𝐖 = 𝟏𝐕𝐀
 normál használati feltételek melletti teljesítményét, az elektromos munkát („fogyasztást”) a teljesítmény és
az idő felhasználásával is számítjuk
o 𝐖 = 𝐏𝐭
 mértékegysége: 𝟏𝐤𝐖𝐡 = 𝟏𝟎𝟎𝟎𝐖 ∙ 𝟑𝟔𝟎𝟎𝐬 = 𝟑, 𝟔 ∙ 𝟏𝟎𝟔 𝐉

Ideális és valódi feszültségforrások

 fő különbség
 míg a valódi feszültségforrásoknak (telep, elem stb.) van belső ellenállása, addig az ideális
feszültségforrásoknak nincsen
 7. heti anyag
Az elektromotoros erő és a belső ellenállás, kapocsfeszültség
 terhelt és terheletlen áramforrás
 úgy tekintjük, hogy az áramforrások egy ideális telepből és egy vele sorba kapcsolt ellenállásból áll
 belső ellenállás
o a telep kapcsai között, a telepen belül mért feszültség
 amikor az elem kimerül a belső ellenállása jelentősen megnövekszik, mivel az elemben lejátszódó
folyamatokhoz egyre kevesebb kiindulási anyag áll rendelkezésre és egyre több végtermék van jelen
o ekkor még mindig mérhető az elektromotoros erő
 elektromotoros erő (𝜺)
o az a feszültség, amelyet a telepben lejátszódó kémiai folyamatok képesek kialakítani, ha nem folyik
áram
o az áramforrás töltésszétválasztó képességét jellemző mennyiség, amelyet
azzal a munkával mérünk, amit a kémiai erők végeznek a pozitív
egységtöltésen, miközben a töltés a telepen belül alacsonyabb potenciálú
helyről a magasabb potenciálú helyre kerül
 üresjárati feszültség (𝑼𝟎 )
o terheletlen áramforráson mérhető feszültség
o terheletlen áramforráson nem folyik áram, így az Rb-n nem esik feszültség,
tehát az áramforrás kapcsain mérhető feszültség az, elektromotoros erő
 kapocsfeszültség
o terhelt áramforrás sarkain mért feszültség
o külső ellenálláson eső feszültség egyúttal az áramforrás kapcsai közötti feszültséget is jelenti
 jele: 𝐔𝐤

 Ohm törvénye a teljes áramkörre

 𝐑𝐞 = 𝐑 + 𝐑𝐛
𝛆 𝛆
 𝐈= =
𝐑𝐞 𝐑+𝐑 𝐛
 Ohm törvénye a teljes áramkörre: 𝛆 = 𝐈 ∙ (𝐑 + 𝐑 𝐛 )
o 𝐔𝐤 = 𝐈𝐑
𝐑
o 𝐔𝐤 = 𝛆 ∙ 𝐑+𝐑
𝐛

 hatásfok
𝐖 𝐏 𝐭 𝐔 𝐈 𝐈𝐑 𝐑
o 𝛈 = 𝐖𝐡 = 𝐏𝐡𝐭 = 𝛆𝐈𝐤 = 𝐈∙(𝐑+𝐑 ) = 𝐑+𝐑
ö ö 𝐛 𝐛
𝐔𝐤 𝐑
 𝛈= 𝛆
= 𝐑+𝐑 𝐛
 látható hogy akkor maximális a hatásfok, ha 𝐑 = 𝐑 𝐛

Ellenállások soros és párhuzamos kapcsolása

 ellenállások kapcsolása
 soros
o 𝐈 = 𝐈𝟏 = 𝐈𝟐
o 𝐔 = 𝐔𝟏 + 𝐔𝟐
o 𝐑𝐞 = 𝐑𝟏 + 𝐑𝟐
𝐔𝟏 𝐑𝟏
o =
𝐔𝟐 𝐑𝟐
 párhuzamos
o 𝐈 = 𝐈𝟏 + 𝐈𝟐
o 𝐔 = 𝐔𝟏 = 𝐔𝟐
𝟏 𝟏 𝟏
o = +
𝐑𝐞 𝐑𝟏 𝐑𝟐
𝐈𝟏 𝐑
o 𝐈𝟐
= 𝐑𝟐
𝟏
 8. heti anyag

Kondenzátor feltöltésének folyamata (RC-kör)

 8. heti anyag
Teljesítményillesztés
 egy áramforrás kivezetéseire kössünk változtatható ellenállást
 vizsgáljuk meg, hogyan függ az ellenállás teljesítményfelvétele az ellenállás értékétől
 az áramforrást adjuk meg a feszültséggenerátoros helyettesítő képével, az áramforrás üresjárási feszültségét
Ug-vel, az áramforrás belső ellenállását Rb-vel jelöljük.
o fizikai szemlélet alapján megállapíthatjuk, hogy a teljesítménynek két nullahelye van

 ha az ellenállás végtelen nagy, áram nem folyik

 ha az ellenállás végtelen kicsi, akkor a rajta eső feszültség zérus, így a teljesítmény mindkét
esetben zérus lesz
 üresjárás esetén: P=U*I=U*0=0
 rövidzár esetén: P=U*I=0*I=0
 az ellenálláson fellépő teljesítménynek a két nulla hely között valahol maximuma van
o a maximális teljesítményhez tartozó ellenállásértéket keressük, ezt szélsőérték számítással tudjuk
meghatározni
 írjuk fel a teljesítmény kifejezését
𝐔𝐠 𝟐 𝐑
 𝐏𝐭 = 𝐈 𝟐 ∙ 𝐑 𝐭 = (𝐑 +𝐑 𝟐 ∙ 𝐑 𝐭 = 𝐔𝐠 𝟐 ∙ (𝐑 +𝐑𝐭 𝟐
𝐭 𝐛) 𝐭 𝐛)
𝑑𝑃𝑡
 képezzük a differenciálhányadost
𝑑𝑅𝑡
𝐝𝐏𝐭 (𝐑 𝐭 +𝐑 𝐛 )𝟐 −𝟐(𝐑 𝐭 +𝐑 𝐛 )∙𝐑 𝐭
 𝐝𝐑 𝐭
= 𝐔𝐠 𝟐 ∙ (𝐑 𝐭 +𝐑 𝐛 )𝟒
𝐝𝐏𝐭
 ahol 𝐝𝐑 𝐭
= 𝟎 ott van a keresett szélsőérték
(𝐑 𝐭 +𝐑 𝐛 )𝟐 −𝟐(𝐑 𝐭 +𝐑 𝐛 )∙𝐑 𝐭
 𝐔𝐠 𝟐 ∙ (𝐑 𝐭 +𝐑 𝐛 )𝟒
=𝟎
 oldjuk meg az egyenletet Rt ellenállásra
 (𝐑 𝐭 + 𝐑 𝐛 )𝟐 − 𝟐(𝐑 𝐭 + 𝐑 𝐛 ) ∙ 𝐑 𝐭 = 𝟎
 𝐑 𝐭 + 𝐑 𝐛 − 𝟐𝑹𝒕 = 𝟎
 𝐑 𝐛 = 𝟐𝑹𝒕 − 𝐑 𝐭
 𝐑𝐛 = 𝐑𝐭
 teljesítmény-illesztés
 ha egy generátort a belső ellenállásával megegyező nagyságú ellenállással zárunk le, az
ellenállás teljesítményfelvétele maximális lesz
 teljesítmény maximum értékét megkapjuk, ha a teljesítményre felírt összefüggésben R helyére
a szélsőértékszámítással kapott illesztő ellenállás (Rb) értékét írjuk
 𝐏𝐦𝐚𝐱 = 𝐏𝐑 , ha (𝐑 = 𝐑 𝐛 )
𝐑𝐛 𝐔𝐠 𝟐
 𝐏𝐦𝐚𝐱 = 𝐔𝐠 𝟐 ∙ (𝐑 𝟐 = 𝟒𝐑
𝐛 +𝐑 𝐛 ) 𝐛
𝐔𝐠 𝟐
 𝐏𝐦𝐚𝐱 = 𝟒𝐑
𝐛
 a hatásfok a fogyasztón fellépő hasznos teljesítmény és az összteljesítmény viszonya
o ahol az összteljesítmény a hasznos teljesítmény és a generátor belső ellenállásán fellépő veszteségi
teljesítmény összege
𝐏𝐡 𝐈𝟐 ∙𝐑 𝐑
 𝛈=𝐏 = 𝐈𝟐 (𝐑 +𝐑𝐭 ) = 𝐑 +𝐑
𝐭
𝐡 +𝐏𝐯 𝐭 𝐛 𝐭 𝐛
o illesztett esetben a hatásfok
𝐑𝐛 𝟏
 𝛈=𝐑 = 𝟐 = 𝟓𝟎%
𝐛 +𝐑 𝐛
 8. heti anyag
Kirchoff törvények
 Kirchoff I. törvénye (csomóponti törvény)
 kapcsoljunk az áramforrással párhuzamosan három ellenállást, és mérjük
meg a főágban (I) és a mellékágakban folyó áramerősségeket (I1, I2, I3)
o megállapíthatjuk, hogy áramelágazás esetén a mellékágban folyó
áramerősségek összege egyenlő a főágban mért áramerősséggel
 azaz bármely elágazási pontban (csomópontban) az áramerősségek
algebrai összege zérus
 a csomópontba befolyó és onnan elfolyó áramok erősségének algebrai
összege zérus
 ∑ 𝐈𝐧 = 𝟎 , ahol a befolyó áram erősségét negatív, az elfolyót
pozitív mérőszámmal látjuk el
 Kirchoff II. törvénye (huroktörvény)
 ha az óramutató járásával egyirányban folyó áramokat negatívnak vesszük,
akkor a törvényt a következőképpen fogalmazhatjuk meg
o minden zárt áramkörben (hurokban) az üresjárási feszültségek összege
egyenlő az ellenálláson fellépő feszültségek összegével
o elágazásos vagy egyszerű áramkörben bármely irányított hurok mentén
az egyes szakaszok IR feszültségeinek és a hurkon elhelyezett áramforrások U0 belső feszültségeinek
algebrai összege zérus
 ∑ 𝐔𝟎 = ∑ 𝐈𝐧 𝐑 𝐧

A vezetés mikroszkopikus értelmezése

 két lehetőség van az anyagokban folyó elektromos áramok jellemzésére
 makroszkopikus leírás (véges méretű vezető esetén)
𝐕
o 𝐈=
𝐑
o akkor hasznos, ha véges méretű áramköri elemeink vannak, az egész egységre vonatkozó V és R
elektromos jellemzőket ki tudjuk fejezni
 mikroszkopikus leírás (anyag belsejében, egy adott pontban)
o 𝐉 = 𝛔𝐄
o az anyag belsejében adott pontra jellemző lokális paraméterek: az elektromos térerősség és az
áramsűrűség között teremtünk kapcsolatot
 e leírásnál az anyag mérete, kiterjedése teljesen közömbös
 ezért nevezik ezt differenciális Ohm-törvénynek

Az ellenállás alacsony hőmérsékleti viselkedése, szupravezető

 ellenállás hőmérséklettől való függése
 fémes vezetőkben állandó hőmérsékleten és állandó feszültség esetén az ún. vezetési
elektronok átlagos állandó sebességgel szállítják az elektromos töltést
 hőmérséklet növekedésével az elektronok egyre gyakrabban ütköznek a hőmozgást végző ionokba, emiatt
átlagos sebességük lecsökken, így a fém ellenállása megnő
o hőmérséklet-csökkenésével együtt jár a fokozatos ellenállás-csökkenés
 elektronok átlagos sebessége (amellyel a vezetésben részt vesznek) lényegesen növelhető – azaz
lényegesen lecsökkenthető az ellenállás -, ha a fémrács ionjainak hőmozgása lecsökken
 0 Kelvinhez közeli hőmérsékleten, minden idegen szennyező atomtól mentes, tiszta fémes vezető
ellenállása a nullához tart (szupravezetés)
o hűtés hatására az anyag ellenállása hirtelen megszűnik
o grafit esetén viszont kevés elektron vesz részt a vezetésben alacsony hőmérsékleten
 hőmérséklet emelésével jelentősen megnő a vezetésben részt vevő elektronok száma, vagyis
ilyenkor a hőmozgás „delokalizálja” a grafit kristályrácsának elektronjait, ami oda vezet, hogy
az áram megnő, tehát az elektromos ellenállás lecsökken
 8. heti anyag
Mágneses alapjelenségek
 tapasztalat
 mágnesek egymásra, de pl. a vastárgyakra is erőt gyakorolnak
o mágnesek azonos pólusai taszítják, ellentétes pólusai vonzzák egymást
o Föld olyan, mint egy nagy mágnes
 egyik pólusa az északi, másik a déli sarok közelében található
o szabadon mozgó iránytű É-D irányba áll be
 iránytűnek azt a pólusát, amely egyensúlyi helyzetben észak felé mutat, északi pólusnak
nevezzük
 ebből következik, hogy az Északi sarkon a Föld déli
mágneses pólusa van
o ha a mágnest kettévágjuk, akkor továbbra is két dipólust kapunk
 bármilyen kicsi részre vágjuk a mágnest, monopólus soha
nem állítható elő
o rúdmágnes esetén a mágneses pólusok nem a rúd végén találhatók, hanem a rúd
1/12 részénél
o mágnes a közelébe helyezett vastárgyakra erőt gyakorol
o ha mágnes közelében vízszintes műanyag lapra vasreszeléket szórunk, akkor a
vasreszelék az erőhatásnak megfelelően rendeződik
o mágnes és a vasreszelék között a kölcsönhatást az anyag egy sajátos formája, a
mágneses mező közvetíti.
 XIX. sz. elején a tudósok számára úgy tűnt, hogy a mágnesesség korlátozottabb jelenség, mint az
elektromosság
o kísérleteik azt bizonyították, hogy dörzsöléssel minden test elektromos állapotba hozható, de nem
minden test mágnesezhető. Pl. a vasat lehet mágnesezni, de a rezet nem
 ezt a téveszmét döntötte meg 1820-ban kísérletével Oersted, dán fizikus, aki felfedezte az
áram mágneses hatását
 iránytűt helyezett el egy rézdrót alatt
 ha a rézdróton áramot bocsátott keresztül, akkor az iránytű kitért egyensúlyi
helyzetéből
 igaz, itt nem is a réznek van szerepe a mágnesességben, hanem a rézdrótban
mozgó töltéseknek
 tehát az áramnak mágneses tere van
 olyan mezőt, amelyet mozgó töltés hoz létre, és mozgó töltésre gyakorol hatást mágneses mezőnek
nevezzük

Mozgó töltésre mágneses térben ható erő

 Lorentz-erő
 mágneses térben mozgó töltésre, a sebességre és az indukcióra merőleges erő hat
o 𝐅 = 𝐁𝐯𝐪 ; 𝐅 = 𝐪(𝐯 × 𝐁); 𝐅 = 𝐈𝐥 × 𝐁
 Lorentz-erő mindig merőleges 𝑣⃗-re, így homogén mágneses térben a töltés körpályára fog állni (ha 𝑣⃗ ⊥ 𝐵
⃗⃗)
o 𝐅𝐜𝐞𝐧𝐭𝐫𝐢𝐩𝐞𝐭á𝐥𝐢𝐬 = 𝐅𝐋𝐨𝐫𝐞𝐧𝐳
𝐯𝟐
 𝐦 𝐫
= 𝐐𝐯𝐁
𝐦𝐯
 𝐫 = 𝐁𝐐
𝐦𝐯
𝟐𝐫𝛑 𝟐 𝛑 𝐦
𝐁𝐐
 𝐓= 𝐯
= 𝐯
= 𝟐𝛑 𝐁𝐐
𝐦
 𝐓 = 𝟐𝛑 𝐁𝐐
 8. heti anyag
 ha a töltött részecske sebessége nem merőleges az indukcióra, a részecske
spirális pályán mozog
 néhány töltött részecske pályája homogén mágneses térben

α n0

p+

e+ e-
v
A mágneses térerősség, mágneses tér munkája
 mágneses térerősség
 áram mágneses mezőt gerjesztő hatásának erősségét mágneses térerősségnek nevezzük
o jele: H
𝐀
o mértékegysége: 𝐇 =
𝐦
 gerjesztő hatás erőssége függ
o mágneses mezőt létrehozó áram nagyságától, és az áramtól mért távolságtól
 ha több áram hozza létre a mágneses mezőt, akkor az áramokat gondolatban, körbevehetjük egy zárt
görbével
o ha képezzük a mágneses térerősség és azon görbeszakasz hosszának a szorzatát, ahol a térerősség
állandó, majd ezeket a szorzatokat összegezzük, akkor eredményképpen a görbe által határolt
felületen áthaladó áramok algebrai összegét kapjuk
 ∑ 𝐇 ∙ ∆𝐥 = 𝐍 ∙ 𝐈
 mágneses térerősség vektormennyiség, melynek iránya megegyezik a mágneses indukció irányával
 vákuumban a mágneses mező bármely pontjában a mágneses indukció egyenesen arányos a mágneses
térerősséggel, az arányossági tényező a vákuum permeabilitása
o 𝐁 = 𝛍𝟎 ∙ 𝐇
 mágneses tér munkája

Az elektrosztatikus és a mágneses tér tulajdonságainak összehasonlítása

 áram által keltett mágneses mező tulajdonságai
 forrásmentes
o mert az indukcióvonalak önmagukba záródnak
o nincsenek olya forrásai, mint az elektrosztatikus mezőnek ahonnan kiindulnak és ahol végződnek a
térerősségvonalak
 örvényes
o ez látszik az indukcióvonalak elhelyezkedéséből is
o örvényes mezőben a zárt görbe mentén végzett munka összege nem nulla
 nem konzervatív
o mert a mezőben két pont között végzett munka függ a pálya hosszától, nemcsak a két pont
helyzetétől
 8. heti anyag
 elektrosztatikus mező tulajdonságai
 forrásos mező
o forrásai az elektromos töltések
o térerősség vonalak a töltésből indulnak ki és a töltéseken végződnek
 konzervatív mező
o mező által két pont között végzett munka csak a két pont helyzetétől függ
 örvénymentes mező
o az elektrosztatikus mezőben egy zárt görbe mentén végzett munka összege nulla
 9. heti anyag

A mágneses tér forrásai

 mágneses tér
 a mágnesek, illetve a mágnes és a vas-, acél- stb. testek között létrejövő kölcsönhatás a mágneses
kölcsönhatás
 ez úgy jön létre, hogy a mágnes maga körül egy önálló létezéssel bíró, szemmel nem látható különleges
anyagot hoz létre, melyet mágneses mezőnek nevezünk
o ez a mező azután a másik test helyén arra erőt gyakorol
o az elektromos kölcsönhatáshoz hasonlóan a mágneses kölcsönhatásokat is mező közvetíti is a mező
közvetíti
o a mágneses mezőt nem csak állandó mágnessel, hanem elektromos árammal is létrehozhatunk

Áramjárta vezető által keltett mágneses tér

 áramjárta vezetők mágneses tere
 tapasztalat
o áramjárta vezetők permanens mágnesekhez hasonlóan viselkednek, terük kimutatható
próbairánytűvel
 áram a követezőkben a pozitív töltések irányát mutatja, fizikai áramirány!!!
 hosszú egyenes vezetőtől r távolságban
𝐈
o 𝐁 = 𝛍𝟎 ∙ 𝟐𝐫𝛑 (∙ 𝛍)

o áramjárta, hosszú egyenes vezetőt a mágneses indukcióvonalak

körkörösen veszik körül
 ha gondolatban körbevesszük az áramjárta vezetőt egy r sugarú
körrel és képezzük a 𝐇 ∙ 𝚫𝐬 szorzatok összegét, akkor a következő
összefüggéshez jutunk
𝐈
 𝐇=
𝟐𝐫𝛑
 körvezető
o körvezető egymenetű tekercs, de mágneses terének meghatározására nem alkalmazható a hosszú
egyenes tekercsnél megismert összefüggés
o körvezető középpontjában a mágneses térerősséget jobbkéz-szabály segítségével határozhatjuk meg
 úgy fogjuk meg a körvezetőt a jobb kezünkkel, hogy behajlított négy ujjunk az áram irányába
mutasson
 ilyenkor a kinyújtott hüvelykujjunk mutat az indukció irányába
o körvezető középpontjában
𝐈
 𝐁 = 𝛍𝟎 ∙ 𝟐𝐫 (∙ 𝛍)

o N menetes körvezető középpontjában

𝐍∙𝐈
 𝐁 = 𝛍𝟎 ∙ (∙ 𝛍)
𝟐𝐫

o I erősségű árammal átjárt R sugarú körvezető középpontjában a mágneses térerősség

𝐈
 𝐇 = 𝟐𝐫
 hosszú egyenes tekercs (szolenoid)
o mágneses tere egy rúdmágneséhez hasonló, belsejében homogén tér alakul ki
o áramjárta tekercs mágneses terének jelentős része a tekercs belsejében
van, azon kívül elhanyagolható
 tekercsben kialakuló mágneses mező közel homogén
𝐍∙𝐈
o 𝐁 = 𝛍𝟎 ∙ 𝐥
(∙ 𝛍)
 𝐥: a tekercs hossza (nem a vezetéké!) 𝐍: menetszám
 9. heti anyag
o mágneses térerőssége egyenesen arányos a tekercs menetszámának és a tekercsben folyó
áramerősségnek a szorzatával, és fordítottan arányos a tekercs hosszával
𝐍∙𝐈
 𝐇= 𝐥
 toroid (körtekercs) belsejében
𝐍∙𝐈
o 𝐁 = 𝛍𝟎 ∙ 𝟐𝐫𝛑 (∙ 𝛍)

o áramjárta körtekercs által gerjesztett mágneses mező jelentős része a

tekercsen belül helyezkedik el
 gerjesztő hatás nagysága (H) a körtekercsben közel állandó
𝐍∙𝐈
 𝐇 = 𝟐𝐫𝛑

A Biot-Savart törvény
 bevezetés
 a gerjesztési törvényben az áram keltette mágneses mező szerkezetének általános tulajdonságát
fogalmazzuk meg, amely egy-egy kiszemelt pontbeli mágneses indukcióról nem mond semmit, csak a zárt
görbe egészére számolt mágneses örvényerősségről tesz általános kijelentést
o most olyan törvényt keresünk, amely a gerjesztési törvénnyel egyenértékűen írja le a mezőt, de úgy,
hogy pontonként jellemzi az áram által keltette mágneses tér indukcióját
 törvény
 egy árammal átjárt (zárt) vezeték elegendően rövid (egyenesnek vehető) ∆𝐥 hosszúságú szakasza által a tőle
r távolságban lévő P pontban keltett ∆𝐁 mágneses indukció ∆𝐁 nagysága egyenesen arányos az I
áramerősséggel, a vezetékszakasz ∆𝐥 hosszával és a ∆𝐥 és r között mért szög szinuszával, fordítottan
arányos az r távolság négyzetével
𝛍𝟎 𝐈∙∆𝐥 𝛍𝟎 𝐈∙∆𝐥×𝐫
o ∆𝐁 = ∙ 𝐬𝐢𝐧 𝛂 , ∆𝐁 = ∙ 𝟐
𝟒𝛑 𝐫 𝟐 𝟒𝛑 𝐫
 𝐈∆𝐥, az ún. áramelemvektor, amelynek iránya az áram irányával egyezik, nagysága az
áramerősségnek es a vezető elegendően rövid szakasza hosszának a szorzata

Mágneses erővonalak és tulajdonságaik

 mágneses indukcióvonalak
 az elektrosztatikában megismerkedtünk az elektromos mező szemléltetésére szolgáló erővonalakkal
o a mágneses mezőt hasonló módon, szemléletesen jellemző vonalakat mágneses indukcióvonalaknak
nevezzük
 az indukcióvonalak szerkesztésére ugyanolyan megállapodás érvényes, mint az elektromos erővonalakra
 az indukcióvonalak érintőjének iránya megegyezik a mágneses indukcióvektor irányával
 az indukcióvonalakra merőleges egységnyi felületen át annyi indukcióvonalat képzelünk, amennyi a
mágneses indukció számértéke
 az elektromos erővonalakkal szemben a mágneses erővonalak zárt vonalak, a mágnes belsejében záródnak!

A mágneses fluxus zárt felületre

 elektromos fluxus
 az elektromos erőtér tárgyalásakor a 𝚽𝐄 elektromos fluxust az adott A felületen áthaladó elektromos
térerősségvonalak számával definiáljuk
o 𝚽𝐄 = ∫ 𝐄 ∙ 𝐝𝐀
 mágneses fluxus
 𝚽𝐁 = ∫ 𝐁 ∙ 𝐝𝐀, ahol dA egy (irányított) felületelem
 az integrálást a teljes A felületre kell elvégezni
 mértékegysége: 𝟏 𝐭𝐞𝐬𝐥𝐚 ∙ 𝐦é𝐭𝐞𝐫 𝟐 = 𝐓𝐦𝟐 = 𝟏 𝐖𝐛 (𝐖𝐞𝐛𝐞𝐫)
 ha A, a B homogén mágneses erőtérben lévő síkfelület felszíne, akkor a fluxus kifejezése
o 𝚽𝐁 = 𝐁 ∙ 𝐀 = 𝐁 ∙ 𝐀 𝐜𝐨𝐬 𝜽
 ahol 𝛉 a sík A normálvektora és B által bezárt szög
 9. heti anyag

Ampère törvénye
 Ampére-féle gerjesztési törvény
 (tetszőleges stacionárius áramok által keltette mágneses mezőre)
o vákuumban bármely (irányított) zárt görbére számított mágneses örvényerősség a görbe alakjától
függetlenül az általa körülvett áramok algebrai összegének 𝛍𝟎 – szorosa
 ∑𝑩 ⃗⃗⃗⃗ = 𝝁𝟎 ∙ ∑ 𝑰 + 𝑰𝒆 , ahol 𝑰𝒆 = 𝜺𝟎 ∆𝚿 az eltolási áram
⃗⃗ ∙ 𝚫𝒍
∆𝒕
 10. heti anyag

Két párhuzamos vezető kölcsönhatása

 tapasztalat
 mágneses mezőnek az áramvezetőre gyakorolt hatásából következik, hogy két
párhuzamos áramvezető bármelyikére erőt fejt ki a másik mágneses mezeje
 irányszabályból megállapíthatjuk, hogy az egyirányú áramok vonzzák, az ellentétes
irányúak taszítják egymást
 levezetés
o kölcsönhatást feltételezve, hogy az I1 áram által keltett mágneses mezőben
helyezkedik el a I2 áram
𝐈𝟏
o I1 áramtól r távolságban a mágneses indukció: 𝐁 = 𝛍𝟎 ∙ 𝟐𝐫𝛑
o ebben a mezőben van az I2 áram, melyre ható erő: 𝐅𝟐 = 𝐁 ∙ 𝐈𝟐 ∙ 𝐈𝟏
𝛍 𝟏
o ezekből F2: 𝐅𝟐 = 𝟐𝛑𝟎 ∙ 𝐈𝟐 ∙ 𝐈𝟏 ∙ 𝒓
 1 amper erősségű áram folyik abban az egyenes vezetőben, amely az
ugyanakkora áramerősségű, 1 m távolságú, párhuzamos vezető 1 m
𝛍
hosszú szakaszára vákuumban 𝟐𝛑𝟎 newton nagyságú erőt fejt ki

Zárt áramhurokra ható erő és forgatónyomaték mágneses térben

 feltételezés (homogén mágneses térben)
 vegyünk egy egyszerű esetet, egy téglalap alakú áramhurkot,
amelyben pozitív irányba folyik az áram (kék nyíl)
o téglalap oldalai legyenek a és b, a terület A=ab
o mágneses indukció (zöld nyíl) homogén és a b oldallal
párhuzamos
o ekkor a két a hosszúságú oldalra egyenként 𝐁 ∙ 𝐈 ∙ 𝐚 erő hat
(piros nyilak), amelyek ellentétes irányúak
o b hosszúságú oldalakra nem hat erő, tehát az eredő erő nulla
 általánosan: homogén mágneses térben nyugvó zárt áramhurokra
nem hat mágneses erő
o 𝐅 = ∮ 𝐈𝐝 ∙ 𝐥 × 𝐁 = 𝐈[(∮ 𝐝𝐥) × 𝐁] = 𝟎
 nyomaték
o 𝐧⃗ : a vezető keret síkjának az a normálvektroa, melyet a körvezető-féle jobkézszabájjal úgy kapunk,
hogy ujjanink a kereten vannak, az áramiránynak megfelelően és hüvejkujjunk mutatja 𝐧 ⃗ -t
o vezetőkeretre mindig olyan forgatónyomaték hat, hogy 𝐧 ⃗ ugyanabba az irányba álljon, mint ⃗𝐁
 𝐌 = 𝐍 ∙ 𝐁 ∙ 𝐈 ∙ 𝐀 ∙ 𝐬𝐢𝐧 𝛂
 𝐌𝐦𝐚𝐱 = 𝐍 ∙ 𝐁 ∙ 𝐈 ∙ 𝐀, akkor hat amikor 𝐧 ⃗
⃗ ⊥𝐁
 feltételezés (inhomogén térben)
 könnyen belátható, hogy inhomogén mágneses mezőben az áramhurokra vagy általában a mágneses
momentumra ható eredő erő általában nem nulla, hanem az inhomogenitás mértékétől (a térerősség
gradiensétől) és a hurok elhelyezkedésétől függ

Mágneses momentum
 egy mágnes mágneses momentuma az az erő, amellyel hatást gyakorol az áramra, és az a nyomaték,
amivel a mágneses mező hat rá
 a mágneses momentum vektormennyiség, amelynek nagysága és iránya is van
 mágnes esetén a mágneses momentum a mágnes déli sarkától az északi sarka felé mutat
 mágnes által létrehozott mező arányos a saját mágneses momentumával is
 pontosabban, a mágneses momentum kifejezés egy rendszer mágneses dipólus momentumára utal, amely
egy általános mágneses mező multipólusú kiterjesztésének első tagja
 az objektum mágneses mezőjének dipól komponense szimmetrikus a mágneses dipól momentumára és a
távolság köbével fordítottan arányos
 10. heti anyag
Mozgási és nyugalmi indukció
 mozgási indukció jelensége
 ha fémes vezetőt mágneses mezőben mozgatunk (vagy a mágneses mező
mozog a fémes vezető körül), annak minden töltésére hat a mágneses
Lorentz-erő
o mivel az ellentétes előjelű töltésekre ható erők ellentétes irányúak,
a fémes vezető töltéseinek egy része térben szétválik, így a
mágneses térben mozgó vezeték feszültségforrásnak felel meg
 indukált feszültség nagysága
𝚫𝚽
o Faraday törvénye: 𝐔 = (−) 𝚫𝐭
o Φ = 𝐵𝐴
 ha csak B változik 𝚫𝚽 = 𝚫𝐁 ∙ 𝐀
 ha csak A változik 𝚫𝚽 = 𝐁 ∙ 𝚫𝐀
 𝚫𝚽 = 𝐁𝟐 𝐀𝟐 − 𝐁𝟏 𝐀𝟏
 konkrét eset
o vezető sínen könnyen mozog egy egyenes vezető esetén
o ha 𝐵⃗ , 𝑣 , 𝑙 merőlegesek egymásra
 (𝐯⃗: a tér és a vezető relaív sebessége, 𝐥: a vezető mágneses térbe eső hossza)
𝚫𝚽 𝐁∙𝚫𝐀 𝐁∙𝐥∙𝐯∙𝚫𝐭
 𝐔 = 𝚫𝐭 = 𝚫𝐭 = 𝚫𝐭
 𝐔 = 𝐁𝐥𝐯
o ha a merőlegesség nem teljesül a vektorok merőleges
komponensével kell számolni
 az 𝑈 = 𝐵𝑙𝑣 képletre a mozgási indukció Lorentz-erővel történő
leírásából is juthatunk
o egy a vezető végében található (pozitív) töltésre a Lorentz-erő
(𝑭𝑳 , 𝑎𝑧 á𝑏𝑟á𝑛 𝑭𝒎 ) mellett a szétválasztott töltések elektromos
mezőjének elektromos ereje (𝑭𝒆 ) is hat
o töltésszétválasztás akkor fejeződik be, ha ez a két erő kiegyenlíti
egymást (a vezető most ne legyen vezető sínen, hogy a töltések ne
egyenlíthessék ki egymást az áramkörön keresztül)
𝐔
 𝐁𝐯𝐐 = 𝐅𝐋 = 𝐅𝐞 = 𝐄𝐐 = 𝐥 𝐐
 𝐔 = 𝐁𝐥𝐯
 nyugalmi indukció jelensége
 tapasztalapok
o kapcsoló nyitásakor és zárásakor az iránytű megmozdul
o kapcsoló nyitásakor és zárásakor feszültséget jelez a műszer
 jelenség erősebb, ha a közös vasmagon levő tekercsek
vasmagja zárt
 látható, hogy a mágneses tér változása hoz létre, indukál
áramot a műszerre kötött tekercsben
 mágneses tér változása a vezetőben feszültséget indukál
 indukált feszültség nagysága
𝚫𝚽
o Faraday törvénye: 𝐔 = (−) 𝚫𝐭
o mivel a tekercs, vezető nem mozog, az általa söpört terület 0, 𝚫𝚽 = 𝚫𝐁 ∙ 𝐀
𝚫𝚽
o ha a vezető egy tekercs, akkor a tekercs két vége közti feszültség: 𝐔 = 𝐍 𝚫𝐭
 váltakozó mágneses mező körül örvényes elektromos mező alakul ki, ezt a
jelenséget nyugalmi indukciónak nevezzük
o elektromos tér akkor is kialakul, ha nincs ott vezető, zárt vezetőkben viszont
áramot indukál
 10. heti anyag
Faraday-törvények
 Faraday I. törvénye
 az elektrolízis során kiváló anyag tömege egyenesen arányos az átáramló töltéssel
𝐀
o 𝐦 = 𝐊𝐐 = 𝐊𝐈𝐭 = 𝐳𝐅 𝐈𝐭
 𝐅 = 96500𝐶: Faraday-állandó
 𝐳: vegyérték
 megmutatja, hogy hány elektron szükséges egy atom kiválasztására
 𝐀: tömegszám
 𝐊: elektrokémiai egyenérték
 megmutatja, hogy egységnyi töltés (1C) hatására mennyi anyag (mg) válik ki
𝐦𝐠
 mértékegysége: 𝟏 𝐂
𝐀
 képlete: 𝐊 = 𝐳𝐅
 egy vegyértékű anyagok
 1 elektron egy iont semlegesít (azaz az anyag ionja 1+)
 1 𝑚ó𝑙𝑛𝑦𝑖 anyag kiválasztásához 6 ∙ 1023 𝑑𝑏 elektron, azaz 𝐹 = 96500𝐶 töltés
szükséges
𝐀
 𝐊= 𝐅
 egyenértéksúly
 megmutatja, hogy 96500𝐶 (1𝑚ó𝑙𝑛𝑦𝑖 elektron) hány grammot választ ki az adott
anyagból
𝐀
 képlete: 𝐳
 Faraday II. törvénye
 különböző anyagok elektrokémiai egyenértékei úgy aránylanak egymáshoz, mint egyenértéksúlyaik
𝐀𝟏
𝐊𝟏 𝐳𝟏
o 𝐊𝟐
= 𝐀𝟐
𝐳𝟐

Lenz törvénye
 Lenz-törvény
 előbbi példában (Vezető sínen könnyen mozog egy egyenes vezető)
az egyenes vezetőben kialakuló feszültség áramot hoz létre, tehát a
sínen mozgó vezető egy áramjárta vezető mágneses térben, így erő
hat rá
o Ha a jobbkéz-szabályokat megfelelően alkalmazzuk, a sebességvektorral ellentétes irányú erőre
következtethetünk (ez az erő méréssel is kimutatható)
o F erő az energia megmaradás törvénye miatt sem mutathat az ellentétes irányba, hiszen ekkor
gyorsítaná a mozgó vezetőt, ez az 𝑈 = 𝐵𝑙𝑣 képlet alapján nagyobb feszültséget jelentene
 kör ellenállása változatlan (az egyre hosszabb sín ellenállásától eltekintünk), így a körben
𝑈
folyó áram is növekedne (𝐼 = ), ami az 𝐹 = 𝐵𝐼𝑙 képet alapján nagyobb F erőt jelentene
𝑅
 ez a rendszer energiájának folyamatos növekedését jelentené
 Lenz-törvény: az indukált áram iránya mindig olyan, hogy hatásával akadályozni igyekszik az indukciót
létrehozó jelenséget
𝚫𝚽
o Faraday-törvényében (𝐔 = (−) 𝚫𝐭 ) a (-) arra utal, hogy az indukált feszültség által (esetlegesen)
előidézett fluxusváltozás ellentétes az indukált feszültséget létrehozó fluxussal
 10. heti anyag
Időben változó mágneses tér
 feltételezés
 ha a vezetékben az áram erőssége változik, a gerjesztési törvény
szerint a hozzá kapcsolódó mágneses mező is változik
o az a tény, hogy ekkor egy megfelelően elhelyezett zárt
vezetőhurokban áram indul meg, és addig tart, míg az első
körben az áram erőssége változik, azt feltételezi, hogy elektromos mező, mégpedig örvényes mező
keletkezett ott, ahol eddig, míg az áram erőssége nem változott, nem volt jelen
 az a tény, hogy egy vezetőhurokban az áramoktól távol
is áram indul meg, és az áram erőssége csak a hurok
által körülfogott mágneses fluxus változási
sebességétől függ, arra mutat, hogy a vezeték helyén
elektromos mező keletkezett, amelyet azonban nem
elektromos töltések, hanem változó mágneses mezőt
hoz létre maga körül (indukált elektromos mező)

Önindukció; önindukciós, kölcsönös indukciós együttható; a tekercsben tárolt energia

 önindukció
 ha egy tekercsben változik az áram, akkor a tekercsben változó mágneses tér alakul ki, ez a tekercsben
magában is feszültséget indukál, ilyenkor önindukcióról beszélünk
𝚫𝐈
o 𝐔 = 𝐋 𝚫𝐭
 𝐋: önindukciós együttható, öninduktivitás
𝐕𝐬
 mértékegysége: 𝐀
= 𝟏𝐡𝐞𝐧𝐫𝐲 = 𝟏𝐇
𝐍𝟐 ∙𝐀
 képletet: 𝐋 = 𝛍𝟎 𝛍
𝐥
 kölcsönös indukció
 ha egy tekercsben folyó áram változása miatt, egy másik tekercsben feszültség indukálódik
 nagysága függ a két tekercs kölcsönös helyzetétől, a környező közeg mágneses permeábilitásától, s az első
tekercsben folyó áram változásának mértékétől
𝚫𝐈
o második tekercsben indukálódó feszültség: 𝐔 = 𝐌
𝚫𝐭
 𝐌: kölcsönös indukciós együttható
𝐕𝐬
o mértékegysége: 𝐀 = 𝟏𝐡𝐞𝐧𝐫𝐲 = 𝟏𝐇

 ha M nagy a két tekercs közti csatolás szoros

 ha M kicsi a csatolás laza
 közös, zárt vasmagon levő két tekercs esetén
o 1. tekercs:
𝐈𝐍𝟏 𝚫𝐈𝐍𝟏
 𝐁 = 𝛍𝟎 𝛍 𝐥
→→→ 𝚫𝐁 = 𝛍𝟎 𝛍 𝐥
o 2. tekercs:
𝚫𝚽 𝐍𝟐 ∙𝚫𝐁∙𝐀 𝐍𝟐 ∙𝐍𝟏 ∙𝐀 𝚫𝐈
 𝐔 = 𝐍𝟐 𝚫𝐭
= 𝚫𝐭
=𝛍
⏟𝟎 𝛍 𝐥
∙ 𝚫𝐭
𝐌
o közös, zárt vasmagú két tekercs esetén:
𝐍𝟐 ∙𝐍𝟏 ∙𝐀
 𝐌 = 𝛍𝟎 𝛍
𝐥
 tekercs mágneses terének energiája
𝟏
 𝐄 = 𝟐 𝐋𝐈 𝟐

A mágneses tér energiasűrűsége

𝐄𝐦 𝟏
 𝛓𝐦 = = 𝟐𝛍 ∙ 𝐁 𝟐
𝐕 𝟎
 10. heti anyag
Bekapcsolási jelenség induktivitással
 jelenségek
 bekapcsolási jelenség:
o tekercsel sorba kapcsolt izzó a kapcsoló zárása után kevéssel kezd égni és
erősödbe kapcsol be
 ennek az az oka, hogy a bekapcsolás után meginduló áram a
tekercsben önindukciót idéz elő, ami pedig gátolja az őt
kialakító hatást (Lenz-törvény)
 bekapcsolás során mágneses terének kiépüléséhez
energiát vesz fel a tekercs

 kikapcsolási jelenség
o kapcsoló nyitásakor a glimmlámpa felvillan (tehát nagy
feszültség alakult ki a vele párhuzamosan kötött
kondenzátoron
 oka
 a kapcsoló kikapcsolásával megszűnik az indukciót okozó áram, ezért a tekercsben
elkezd a mágneses tár leépülni, ez a tekercsben önindukciós jelenséget idéz elő, ami
feszültséget indukál a tekercs sarkai között, késlelteti az áram leesését
 kikapcsolásnál a fluxus változás ideje nagyon rövid, ezért a tekercs sarkai között nagy
𝚫𝚽
feszültség tud indukálódni (𝐔 = (−) ), ez villantja fel a glimmlámpát
𝚫𝐭
 (bekapcsolásnál a Δ𝑡 = 𝑡1 − 𝑡0 , nem kicsi)
 kikapcsolás során a leépülő mágneses tér energiát ad le, ezért a tekercs képes röviden áramot
leadni

Váltakozó áram
 tudnivaló
 ha az áram iránya és nagysága periodikusan változik, akkor váltakozó áramról beszélünk
 áram időfüggése: 𝐔(𝐭) = 𝐔𝟎 ∙ 𝐬𝐢𝐧(𝛚𝐭)
 feszültség időfüggése: 𝐈(𝐭) = 𝐈𝟎 ∙ 𝐬𝐢𝐧(𝛚𝐭)
𝟏
o 𝛚: körfrekvencia [ 𝐬 ]
𝟏
o 𝐟: frekvencia [ 𝐬 ] = 𝟏𝐡𝐞𝐫𝐭𝐳 = 𝟏𝐇𝐳
o 𝐓: periódusidő
 váltakozó áram esetén az elektronok rezgőmozgást végeznek a vezetőben
 előállítás
 tekercsben, mágnes mozgatásával
 vezetőkeret (tekercs) mágneseses térben forgatásával
 mérőműszerek
 alacsony frekvenciánál az egyenáramú műszer mutatója a 0 körül ingadozik
 magas frekvenciánál a 0-nál rezeg, áll
 váltakozó áram egyenirányítása: Graetz-kapcsolás
o diódák csak egy irányban engedik átfolyni az áramot (amerre a
háromszög csúcsa mutat)
o így keletkező áramot lüktető egyenáramnak nevezzük
 műszer az effektív feszültséget, áramot mutatja
𝐔𝟎 𝐈𝟎
o 𝐔𝐞𝐟𝐟 = , 𝐈𝐞𝐟𝐟 =
√𝟐 √𝟐

 effektív áramerősség: annak az egyenáramnak az áramerőssége, amely T (periódusidő) alatt,

ugyanabban az R ellenállású vezetőben ugyanannyi munkát vége, mint az adott váltakozó
 váltakozó áram teljesítménye
 𝐏(𝐭) = 𝐔(𝐭) ∙ 𝐈(𝐭) = 𝐔𝟎 ∙ 𝐬𝐢𝐧(𝛚𝐭) ∙ 𝐈𝟎 ∙ 𝐬𝐢𝐧(𝛚𝐭) = 𝐔
⏟𝟎 ∙ 𝐈𝟎 ∙ 𝐬𝐢𝐧𝟐 (𝛚𝐭)
𝐏𝐦𝐚𝐱
 10. heti anyag
𝟐 (𝛚𝐭)
o 𝐏(𝐭) = 𝐏𝐦𝐚𝐱 ∙ 𝐬𝐢𝐧
o 𝐏𝐞𝐟𝐟 = 𝐔𝐞𝐟𝐟 ∙ 𝐈𝐞𝐟𝐟 : hatásos teljesítmény, ha a fáziseltolódás 0
 hálózat
 𝐔𝐞𝐟𝐟 = 𝟐𝟑𝟎𝐕 ; 𝐟 = 𝟓𝟎𝐇𝐳 ; 𝐔𝟎 = 𝟑𝟐𝟓𝐕
 kondenzátor a váltóáramú körben
 kondenzátor feltöltődik, kisül, ismét feltöltődik…
o elektronok ekkor is rezgőmozgást végeznek a körben,
tehát a váltakozó áram „átfolyik” a kondenzátoron
 kapacitív ellenállás
o kondenzátor áramcsökkentő hatása
 𝐣𝐞𝐥𝐞: 𝐗 𝐜
𝟏
 𝐗 𝐜 = 𝐂𝛚
 ha a körben csak kapacitív ellenállás van, akkor az áram 90°-kal siet a
feszültséghez képest
o 𝐔(𝐭) = 𝐔𝟎 ∙ 𝐬𝐢𝐧(𝛚𝐭)
𝛑
o 𝐈(𝐭) = 𝐈𝟎 ∙ 𝐬𝐢𝐧 (𝛚𝐭 + 𝟐)
 𝑃 = 𝑈𝐼, amikor a teljesítmény pozitív, a kondenzátor töltődik, energiát
vesz fel
o amikor a teljesítmény negatív, a kondenzátor kisül, energiát ad le
 időátlagban a kondenzátor nem vesz fel energiát az
áramforrástól
𝟏 𝟏
 kondenzátor energiája: 𝐄 = 𝐐𝐔 = 𝐂𝐔 𝟐
𝟐 𝟐
 tekercs a váltóáramú körben
 váltakozó feszültség miatt egyfolytában változik az áramerősség, így a tekercsben a mágneses tér is
o emiatt feszültség indukálódik benne, ami az áramváltozás ellen hat
 ezt ellenállásként tapasztaljuk, aminek a neve
induktív ellenállás
 induktív ellenállás
o tekercs áramcsökkentő hatása
 𝐣𝐞𝐥𝐞: 𝐗 𝐜
 𝐗 𝐜 = 𝐋𝛚
 ha a körben csak induktív ellenállás van, akkor az áram 90°-kal
késik a feszültséghez képest
o 𝐔(𝐭) = 𝐔𝟎 ∙ 𝐬𝐢𝐧(𝛚𝐭)
𝛑
o 𝐈(𝐭) = 𝐈𝟎 ∙ 𝐬𝐢𝐧 (𝛚𝐭 − 𝟐)
 𝑃 = 𝑈𝐼 , amikor a teljesítmény pozitív, a tekercsben felépül a mágneses tér, energiát vesz fel
o amikor a teljesítmény negatív, a tekercsben leépül a mágneses tér, energiát ad le
 időátlagban a tekercs sem vesz fel energiát az áramforrástól
 soros RLC kör
 váltakozó áramú körben az ellenállást impedanciának nevezzük
o jele: Z; mértékegysége: Ω
𝐔 𝐔𝐞𝐟𝐟
 Ohm − törvénye a váltakozó áramú áramkörben: 𝐙 = 𝐈
= 𝐈𝐞𝐟𝐟

o eredő impedancia számításához a különböző típusú ellenállásokat vektorként

vesszük föl
 𝐙 = √𝐑𝟐 + (𝐗 𝐋 − 𝐗 𝐂 )𝟐 ; 𝐔(𝐭) = 𝐔𝟎 ∙ 𝐬𝐢𝐧(𝛚𝐭) ; 𝐈(𝐭) = 𝐈𝟎 ∙ 𝐬𝐢𝐧(𝛚𝐭 − 𝛗)
 10. heti anyag
o 𝜑: 𝑓á𝑧𝑖𝑠𝑒𝑙𝑡𝑜𝑙ó𝑑á𝑠
 megmutatja, hogy mennyit késik/siet az áram a feszültséghez képest
 𝜑 > 0 → 𝑎𝑧 á𝑟𝑎𝑚 𝑘é𝑠𝑖𝑘
 𝜑 < 0 → 𝑎𝑧 á𝑟𝑎𝑚 𝑠𝑖𝑒𝑡
 teljesítmény a soros RLC körben
o hatásos teljesítmény: a teljesítmény időbeli átlaga
 𝐏𝐞𝐟𝐟 = 𝐔𝐞𝐟𝐟 ∙ 𝐈𝐞𝐟𝐟 ∙ 𝐜𝐨𝐬 𝛗
o teljesítmény mindig az ellenállásra esik!
o látszólagos teljesítmény: 𝐏𝐥 = 𝐔𝐞𝐟𝐟 ∙ 𝐈𝐞𝐟𝐟
o teljesítménytényező: 𝐜𝐨𝐬 𝛗
𝐖 𝐏 𝐭 𝐔 ∙𝐈 ∙𝐜𝐨𝐬 𝛗
 𝛈 = 𝐖𝐡 = 𝐏𝐡𝐭 = 𝐞𝐟𝐟𝐔 𝐞𝐟𝐟∙𝐈 = 𝐜𝐨𝐬 𝛗
ö ö 𝐞𝐟𝐟 𝐞𝐟𝐟

 látható, hogy minél nagyobb |𝛗| annál kisebb a hatásfok

 feszültség rezonancia
o akkor beszélünk feszültség rezonanciáról, ha 𝐗 𝐋 = 𝐗 𝐂
 𝛗 = 𝟎°
𝟏
 𝛚=
√𝐋𝐂

 Thomson formula: 𝐓 = 𝟐𝛑√𝐋𝐂

A transzformátor
 váltakozó áram feszültségének átalakítására szolgáló eszköz
 közös, zárt vasmagra tekert két tekercs
 működési elve
 primer tekercsre kapcsolják az átalakítani kívánt váltakozó áramot
o ennek hatására a zárt vasmagban egy időben változó mágneses mező alakul ki
 ez indukál feszültséget a szekunder tekercsben
𝐔𝟏 𝐍
 𝐔𝟐
= 𝐍𝟏
𝟐

 teljesítmény
 teljesítmények: 𝑃2 ≤ 𝑃1
o ideális transzformátoroknál: 𝑃2 = 𝑃1
𝐈 𝐔 𝐍
 𝐔𝟐 𝐈𝟐 = 𝐔𝟏 𝐈𝟏 ; 𝟐 = 𝟏 = 𝟏 ;
𝐈𝟏 𝐔𝟐 𝐍𝟐
𝐈𝟐 𝐍𝟏
=
𝐈𝟏 𝐍𝟐
 veszteségek
 ohmos ellenállás  vastagabb vezetékek alkalmazása
 örvényáramok  lemezelt vasmag
 hiszterézis veszteség  kis hiszterézisű anyagok alkalmazása
 fontos szerepet tölt be a villamos energia gazdaságos szállításában
 nagy távolságok miatt jelentős lehet a távvezetékek R ellenállásán fellépő 𝐈 𝟐 𝐑 teljesítményveszteség,
amely a vezetékeket melegíti
o mivel a veszteség az áramerősség négyzetével arányos, az áramerősség csökkenése nagy
megtakarításokat eredményezhet
 például 220 V helyett 220 KV-on továbbítják az energiát, akkor az áramerősség csak
ezredrésze lesz az eredetinek
o vezetékben fellépő veszteség pedig a fenti összefüggést felhasználva milliomod részére csökken,
ezért gyorsan megtérül a transzformátorállomás építési költsége
 ezért a fogyasztók által igényelt teljesítményt kis áramerősségű, de nagy feszültségű
távvezetékeken szállítják
 generátor és a távvezeték között feltranszformálást, a távvezeték és a fogyasztó között
letranszformálást alkalmaznak
 12. heti anyag

Maxwell egyenletei
1. Gauss-tétele
 akárhogyan veszünk fel a térben egy zárt felületet, ha az erővonal-kilépéseknél keletkező döféspontok
számából kivonjuk a belépésnél keletkező döféspontok számát, mindenkor a felület által körülvett töltések
𝟏
algebrai összegének 𝜺 – szorosát kapjuk
𝟎
 Gauss törvény
𝑸
 ∮ 𝑬(𝒓) 𝒅𝑨 = ∑𝒃 𝒃 , ahol a bal oldal egy zárt felületre vett integrálja az elektromos térerősségnek, a
𝜺 𝟎
jobb oldali összegzés pedig azokra a töltésekre vonatkozik, amelyek ezen a felületen belül találhatók
2. örvényesség nyugvó töltések keltette mezőkre
 nyugvó töltések által keltett mezőben nincsenek örvények, vagyis az örvényerősség bármely zárt görbére
zérus
𝑑𝑏
 (H) ∮ 𝐸(𝑟) 𝑑𝑠 = − 𝑑𝑡 szerint az elektromos térerősség csak akkor lehet örvényes, ha az örvények
változó mágneses teret ölelnek körül
3. Gauss mágneses törvénye
 a mágneses „B”- mező forrásmentes (nincsenek „mágneses töltések”), vagyis bármely zárt felületen
áthaladó teljes mágneses indukciófluxus zérus, azaz bármely térrész mágneses forráserőssége nulla
 (I) a mágneses Gauss törvény szerint nincsenek mágneses monopólusok
4. Ampére-féle gerjesztési törvény
 (tetszőleges stacionárius áramok által keltette mágneses mezőre)
 vákuumban bármely (irányított) zárt görbére számított mágneses örvényerősség a görbe alakjától
függetlenül az általa körülvett áramok algebrai összegének 𝜇0 – szorosa
o ∑ ⃗𝑩 ⃗⃗⃗⃗ = 𝝁𝟎 ∙ ∑ 𝑰 + 𝑰𝒆 , ahol 𝑰𝒆 = 𝜺𝟎 ∆𝚿 az eltolási áram
⃗ ∙ 𝚫𝒍
∆𝒕

Az elektromágneses hullámok, és terjedési sebességük

 elektromágneses hullámok
 az elektromos és mágneses térerősség-változásokat elektromágneses rezgéseknek, az energia térben
tovaterjedő hullámait pedig elektromágneses hullámoknak nevezzük
 Hertz kísérlete
o feltételezések
 Maxwell elmélete mindaddig csak feltételezés maradt, amíg Heinrich Hertz német fizikus
1888-ban kísérletileg nem igazolta az elektromágneses hullámok létezését és terjedési
tulajdonságait
 ahhoz, hogy az elektromos mező a rezgőkör kondenzátorának lemezei közül nagyobb térrészre
terjedjen ki, nyitott rezgőkört, más néven antennát kellett alkalmazni
o kísérletét
 két rezgőkört állított össze, amelyek egymással induktív csatolásban voltak
 rezgőkörben egy változtatható kapacitású kondenzátor volt
 elkezdte a 2. rezgőkör kondenzátorainak fegyverzeteit távolítani egymástól, aminek során nőtt
az időben változó elektromos mező térfogata
 közben az egyes rezgőkörben a kondenzátort mindig úgy állította be, hogy az energiaátadás
maximális legyen
 végül a 2. rezgőkörben a kondenzátor fegyverzeteit maximálisan eltávolította egymástól így
egy úgynevezett nyitott rezgőkört kapott, amelyet ma antennának nevezünk

 antenna két vége a frekvencia ütemében mindig ellentétes töltésű lesz

 ha a 2. rezgőkörtől, a már nyitott antennától távolabb elhelyezünk egy vevőantennát, ami
rezonanciában van az adóval, akkor abban is kialakulnak az áram rezgései
o jelenség magyarázata
 nyitott rezgőkör energiája térben továbbterjed
 12. heti anyag
 kondenzátor fegyverzetei között időben változó elektromos mező egy mágneses mezőt hoz
létre, amelynek változása újabb elektromos mezőt indukál…
 ez hozza rezgésbe a távolabb lévő antennát
 ha egy rezgőkör energiája térben tovább terjed, azt elektromágneses hullámnak nevezzük
 terjedési tulajdonságaik
o Hertz adó- és vevőantennák segítségével igazolta, hogy az elektromágneses hullámok is
rendelkeznek a mechanikai hullámoknál megismert tulajdonságokkal
 egyenes vonalban terjednek
 új közeg határán visszaverődnek a hullám visszaverődésének törvénye szerint
 új közegbe hatolva megváltozik a terjedési sebességük, és megtörnek a hullámok törési
törvényének megfelelően
 megfelelő résen áthaladva elhajlanak
 az elektromágneses hullámok között is létrejön az interferencia
 az elektromágneses hullámokat lehet polarizálni, tehát tranzverzális hullámok
o elektromágneses hullám terjedése légüres térben

𝟏
 terjedési sebesség: 𝐯 =
√𝛍𝟎 ∙𝛆𝟎

Poynting-vektor
 bevezetés
 az egymást keresztező elektromos és mágneses mezővel kitöltött tér minden pontján át az energia az E
(elektromos mező térerősség vektora) és B (mágneses mező indukcióvektora) vektorok síkjára merőlegesen
áramlik
o az energiaáramlás iránya E-vel és B-vel ebben a sorrendben jobbrendszert alkot
 ha E és B homogén mezőt alkot, az energiaterjedésre merőleges (vagyis az E-re és a B-re illeszkedő)
felület A területén időegység alatt átáramló energia egyenesen arányos az A területtel, valamint az
𝟏
elektromos és mágneses térerősség, ill. indukció nagyságával 𝐏 = 𝛆 𝐄𝐁𝐀𝐧 𝐬𝐢𝐧 𝛂 , ahol 𝛂 az E és a B
𝟎
vektorok egymással bezárt szöge
 inhomogén mezőben a tér minden pontjára értelmezett teljesítménysűrűség/ energiaáramsűrűség jellemzi
jól az energiaterjedést, ami az egységnyi idő alatt az egységnyi területen átáramló energiát adja meg

 Poynting-vektor
 az energiaáramsűrűség-, vagy teljesítménysűrűség-vektor (Poynting-vektor) az elektromágneses mezőben
𝟏
vákuumban 𝐒 = 𝛍 𝐄 × 𝐁 , ill. 𝐒 = 𝐄 × 𝐇
𝟎
 az energiaterjedés iránya merőleges egységnyi területen egységnyi idő
alatt átáramlott elektromágneses energia egyenesen arányos az E
térerősséggel, a B indukcióval és a köztük lévő 𝛂 szög szinuszával
 felírható az energiasűrűség és a terjedési sebesség-vektor szorzataként
𝐒 = 𝛠𝐞,𝐦 ∙ 𝐜
 12. heti anyag
Az elektromágneses hullámok spektruma
 fény az elektromágneses spektrumban

 az elektromágneses hullámok látható tartománya

 mivel a fény is hullám, van hullámhossza (𝝀), és frekvenciája (𝒇) is
Ibolya Kék Zöld Vörös
𝜆 380nm 410nm 500nm 720nm
𝜆 3800Å 7600Å
14
𝑓 7,89 ∙ 10 𝐻𝑧 3,95 ∙ 1014 𝐻𝑧
 1Å = 1 angström = 10 m −10

o hosszúság mértékegység, atomok és kémiai kötések méretének, a fény hullámhosszának kifejezésére

használják
o nem SI mértékegység
 fehér fény
 olyan elektromágneses sugárzás, amelynek a látható fény tartományában minden hullámhosszon egyenlő az
energiája
 szín (a fény színe)
 fiziológiai érzet, amelyet a látható fény kelt hullámhosszától függően
 fény (és az elektromágneses hullámok) terjedési sebessége vákuumban (később bővebben is)
𝐦
 𝐜 = 𝟑 ∙ 𝟏𝟎𝟖 𝐬
 𝐜=𝛌∙𝐟
 13. heti anyag

Rádióhullámok

 rádióhullám
 a növekvő frekvencia és csökkenő hullámhosszak felé haladva, a következő tartomány (alacsony
frekvenciás hullámok tartománya után) a rádióhullámok tartománya
 a rádióhullámok olyan elektromágneses sugárzások, amelyek elektrotechnikai eszközökben,
rezgőkörökben, áramok rezgése révén jönnek létre
 léteznek természetes rádióhullámok is, amelyek a Naprendszerből, a Tejútrendszerből, sőt a Galaxisokon
kívülről is érkeznek a Földre
 a rezgőkörökben előállított hullámokat antennával sugározzuk ki, és antennával történik a vételük is
 a rádióhullámok tartománya lényegében négy részre osztható
o hosszúhullám
 az antennából kisugározva a Föld felülete mentén terjednek
o középhullám
 ezen a hullámon sugárzott nagyon sok rádióadó
 terjedésükben szerepet kap az ionoszféra
o rövidhullám
 ezek a hullámok lényegében egyenes vonalban terjednek, és az ionoszférából való többszöri
visszaverődéssel jutnak el a vevőhöz
o ultrarövidhullám
 egyenes vonalban terjednek, az ionoszférán áthatolnak
 nagyobb távolságokra csak magasabban elhelyezett antennákkal sugározhatók a
vevőkészülékekhez
o mikrohullámok
 terjedésük a fény terjedéséhez hasonló
 a mikrohullámokat ezen tulajdonságuk alapján rádiólokátorokban, radarokban
használják sebesség és távolság meghatározására is

Infravörös, látható, ultraibolya fény

 infravörös tartomány
 elsősorban melegítő hatása alapján érzékeljük és hasznosítjuk (a napsugárzás melege, infralámpa, stb.)
 ma már gyakori az infravörös fényképezés, filmfelvétel (ami sötétben vagy ködön át is történhet)
 ultraibolya fény
 már erőteljesebb változásokat hoz létre az élő szövetekben
 a Nap vagy a kvarclámpák ultraibolya sugárzása segíti a D-vitamin képződését, a barnulást, de
szemgyulladást, bőrrákot is okozhat
 a levegő ózonrétege elnyeli a Földre érkező UV-sugárzás káros komponensének döntő részét
 a légkörben keletkezett ózonlyuk, illetve az ózonréteg elvékonyodása ezért nagy veszélyt jelent az ember
számára
 13. heti anyag
Fénysebesség mérése
 fénysebesség mérése
 Olaf Römer
o Először Olaf Römer (1644-1710) dán csillagász figyelt fel 1676-ban egy olyan jelenségre, amely a
fény véges sebességére utalt. Előtte úgy gondolták, hogy a fény terjedéséhez nincs szükség időre.
o Römer a Föld Jupiterhez közeli helyzetében
megmérte a Jupiter egy kiválasztott holdjának a
Jupiter mögötti árnyéktérbe való két egymás utáni
belépése között eltelt időt, azaz a hold keringési
idejét (ami 42,5 órának adódott). Kiszámította,
hogy egy fél év múlva, amikor a Föld 300 millió
km-rel távolabb lesz a Jupitertől, pontosan mikor
kell majd a holdnak az árnyéktérben eltűnni. A
megfigyelt esemény azonban a számítotthoz képest
Römer mérése szerint 22 perc késéssel következett
be. (A mai mérések szerint a pontos érték 1000
másodperc.)
o Römer a keringési idők látszólagos hosszabbodását azzal magyarázta, hogy a Jupitertől távolodó
Föld miatt a fénynek nagyobb utat kellett megtennie. A Föld második helyzetéhez tartozó többlet út
és többlet idő hányadosaként meghatározható a fény sebessége:
𝟑∙𝟏𝟎𝟏𝟏 𝐦 𝐦
 𝐜= = 𝟑 ∙ 𝟏𝟎𝟖
𝟏𝟎𝟑 𝐬 𝐬
 Fizeau
o Földi körülmények között először Fizeau (l819–1896) francia fizikus mért fénysebességet 1849-ben.
Közös tengelyre szerelt fogaskerekek szemközti résein úgy
bocsátott át fényt, hogy annak útját tükrök segítségével
meghosszabbította. A fogaskerekek nagy szögsebességű
forgatásánál elérte, hogy a második fogaskerék résén nem
jött át fény, mert közben a rés helyére egy fog került. A
fény útjából és a kerék elfordulásának idejéből a
fénysebességet ki lehetett számítani.
o Fizeau mérésén alapuló összeállítás segítségével bármilyen,
a fény számára átlátszó közegben is mérhetjük a fény
terjedési sebességégét, ha a fény útjának egy részét az adott anyaggal töltjük ki.

Doppler-effektus
 Doppler effektus
 a hangforrás, vagy az észlelő mozgása miatt az észlelő más frekvenciájú hangot
hall, mint amilyet a forrás kibocsát
 jelenségek
o A közeledő szirénázó autó hangját magasabbnak halljuk, mint a távozónak
o Egy vonatban ülve az állomás hangosbemondója magasabb hangú míg
közeledünk, távolodáskor mélyebb.
o Ha a hullámforrás sebessége közel azonos a terjedési sebességgel (v ≈ c),
akkor a mozgás irányában igen kicsi lesz a hullámhossz. Ez azt jelenti,
hogy itt igen nagy a rezgésszám, tehát a hullámoknak nagy az energiája.
Amikor a hangforrás (pl. egy léglökéses repülőgép) sebessége „átlépi” az
általa keltett hang terjedési sebességét, akkor a kis térben összezsúfolt nagy
rezgésszámú hullám lökéshullám formájában terjed. Ilyenkor jön létre az
ún. hangrobbanás*, amit a dörgésszerű hangjáról ismerhetünk fel. Olyan
esetben, amikor a hullámforrás sebessége nagyobb az általa keltett
hang sebességénél (v > c), akkor a hanghullám lemarad a hangforrás
mögött, és a hullámfrontja egy kúppalástszerű felület lesz. Az ágyúból
kilőtt lövedékeknél ilyenkor a megfigyelő előbb egy jellegzetes süvítő
hangot észlel, és a kilövéskor keletkezett dördülést csak később hallja.
o Távolodó, közeledő égitestek színe eltolódik
 13. heti anyag
 következő képletekben:
o c: a hullám terjedési sebessége
o vf a forrás sebessége
o vé : az észlelő sebessége
 forrás áll, észlelő mozog
𝐜+𝐯
o közeledés (f nő): 𝐟 ′ = 𝐜 é
𝐜−𝐯é
o távolodás (f csökken): 𝐟 ′ = 𝐜
 forrás mozog, észlelő áll
𝐜
o közeledés (f nő): 𝐟 ′ =
𝐜−𝐯𝐟
′ 𝐜
o távolodás (f csökken): 𝐟 = 𝐜+𝐯
𝐟
 mindkettő mozog
táv
köz
c ∓ vé
o c ± vf
táv
köz

Röntgen és gammasugárzás
 röntgensugárzás
 általában az élő szervezet orvosi átvilágításáról ismert
 a szövetekre szintén káros, roncsoló hatású, ezért gondoskodni kell a védekezésről
 ma már filmfelvételt készítenek, és így csak pillanatszerű az igénybevétel
 gammasugárzás
 nagy energiája miatt például fémek átvilágítására, a gyógyászatban pedig daganatos sejtek elpusztítására
alkalmazzák