I.

RENESZÁNSZ ÉS HUMANIZMUS
Magyar képviselők a lírában: pl. Janus Pannonius, Balassi Bálint

- megjelenése: Olaszo., 15-16. sz.

- jelentése: ’újjászületés’
- alapja: olasz városállamok gazdasági-társadalmi fejlődése
- a fejlődést az emberi szellem és munka eredményének tekitették
- az ember egyre jobban kezdte megismerni a világot és benne önmagát, kereste a
törvényszerűségeket a felszín mögött
- megpróbálta szebbé, boldogabbá és kényelmesebbé tenni a földi életet, bár tudta,
hogy a földi lét csak átmeneti állapot
- az emberre és a társadalomra irányuló érdeklődés csökkentette a vallásos eszmék
uralmát (emberközpontú gondolkodás a középkori szemlélet Isten-
központúságával szemben)
- a Gondviselésbe vetett hit mellett a szerencse képzete jelent meg
- túlvilági reménység mellett a dicsőség és a halál után is fennmaradó hírnév vágya
lett fontos
- jellemző a gondolkodásmód elvilágiasodása
- az embert önmagában értékes és tehetséges lénynek tartották
- a művészek kiléptek a középkori anonimitásból, vállalták nevüket, alkotásaikat,
büszke művészi öntudat jellemezte őket
- az antikvitás iránti érdeklődés is jellemző erre a korra, latin és görög alkotók
utánzása (imitáció)
- esztétikai-művészeti kategóriák: arányosság, szimmetria, szépség
- fontos a természet szeretete és utánzása, a harmónia felfedezése a természetben,
az emberi test szépségeinek felfedezése és ábrázolása, az érzések (szerelem)
kifejezése
- a szépség a tökéletesség szimbóluma, az isteni jóság megmutatkozása a világban
- a szépség isteni teremtés eredménye, így aki szépet alkot, maga is isteni dolgokat
cselekszik, ideálokat teremt
- fontos a természet és a művészet közti harmónia megteremtése
- mitológiai elemek megjelenése az alkotásokban

- humanizmus szellemi áramlat a reneszánsz korban

- középpontba állította az antikvitás megismerését, tanulmányozását és utánzását
- a humanisták latinul írtak és tanítottak
- felkutatták, megtisztították a szövegtorzulásoktól az ókori szerzők munkáit és
újra kiadták azokat
- tanulmányozták a mitológiákat, ezek motívumait, szereplőit is beépítették
műveikbe

1
II. KLASSZICIZMUS
Magyar képviselők a lírában: pl. Berzsenyi Dániel, Csokonai Vitéz Mihály

- megjelenése: Franciao., 17-18. sz. (felvilágosodás kora)

- a társadalom nyugalmi állapota tett lehetővé megjelenését
- a francia királynak (XIV. Lajos, a „Napkirály”) szüksége volt a változatlanságra,
hogy megőrizze hatalmát és a polgárság ne erősödjön tovább
- legfontosabb alapelvek és követelmények:
 a tökéletes műveket alkotó régi szerzők utánzása
 a természetben található szépség ábrázolása
 a művészet céljai: gyönyörködtetés és tanítás (piktúra és szentencia
váltakozása a lírában)
 racionalizmus, ésszerűség, szabályosság
 erkölcsi cél: az emberek nevelése
 a mű tárgya legyen mindig valószerű
 harmónia igénye a műben és a mű, illetve a közönség között
 tiszta műfajok megőrzése
 mértéktartás a szerkezetben
 zárt formák és szimmetria kedvelése

III. ROKOKÓ
Magyar képviselő a lírában: pl. Csokonai Vitéz Mihály

- megjelesése: Franciao., 18. sz.

- jelentése: ’kagyló’
- kedvelték a csigaformákat, indázó vonalakat
- minden ember a boldogságra törekszik, így ezek a versek leginkább e köré az
érzés köré szerveződtek
- előnyben részesítették ekkor a kellemes időtöltést, gáláns szerelmi udvarlást, a
művelt és szellemes társalgást, előszeretettel fordultak az otthon melege,
intimitása és a magánszféra felé
- az irodalomban hirdették az élet ünnepélyességét, a boldogságkeresést, az
udvarlást, a humort
- jellemzői még: erőteljes díszítettség, kecsesség, játékosság, bájosság, érzékiség,
rejtett és finom erotika
- az irodalomban kedvelték a miniatűr formákat, pl. levél, napló, dal
- megjelenik az anakreóni dalok divatja a lírában (Csokonai fordítja le anakreón
verseit, dalait)

2
IV. ROMANTIKA
Magyar képviselők a lírában: pl. Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Petőfi
Sándor, Arany János

- megjelenése: Németo., Anglia, majd egész Európa, 19.sz.

- jelentése: ’regény, regényes’
- alapja: az ember csalodottsága és őszinte megrendülése a felvilágosodás
eszméiben
- legmeghatározóbb politiaki gondolatrendszer ebben a korban a szabadelvűség
(liberalizmus), az ember és a társadalom modern felfogása
- világképének jellemzői:
 egyéniségkultusz: a személyiség összetett, ellentmidásokkal teli belső
világa áll a középpontban, a zseni megjelenése, akinek minden
szabadságában áll, bármit megtehet
 személyesség: az érzelmek szabad, közvetlen kifejezése
 történetiség: az ember történelmileg meghatározott, a nemzeti múlt
felfedezése és tanulmányozása, a figyelem a nemzeti sajátosságok és a népi
hagyományok felé fordul
 természetkultusz: a természet nem a kivonulás helyszíne, lehetősége,
hanem a személyiség belső tartalmainak, érzelmeinek és vágyainak
tárgyiasulása, kivetülése
 szabadságeszmény: társadalmi-politikai függetlenség óhaja, alkotói
szabadság fontossága, a tapasztalaton túlira irányuló érdeklődés
 elvágyódás, az egzotikum iránti érdeklődés: képzeletben, a szárnyaló
fantázia útján megalkotott világok megjelenítése, keleti kultúra és táj felé
való fodulás

- esztétikai-poétikai jellemzői:
 eredetiségelv: a zseni korlátlan alkotói szabadsággal bír, a fantáziája
révén képes új világokat létrehozni, az alkotás folyamata pedig csodás,
természetfeletti, teremtő tevékenység
 vallomásosság: lírában elsősorban, magánbeszédű (monologikus)
megszólalások
 műnemek, műfajok és művészi ágak keverése, keveredése: festőiség a
leírásokba, lirizálódás, zeneiség, kevert műfajok: pl. elégico-óda (elégikus és
ódai hangvételű vers)
 titokzatosság, misztikum
 szándékolt töredékesség, nyitott és nem lezárt alkotások létrejötte

V. NÉPIESSÉG
Magyar képviselők a lírában: pl. Petőfi Sándor, Arany János

- népi témák és „szereplők” megjelenése a versekben

3
 - a köznapihoz közel álló nyelv használata

VI. A 19. SZÁZAD VÉGE ÉS A SZÁZADFORDULÓ

Magyar képviselő a lírában: pl. Vajda János

- szabadságharc bukása és az önkényuralom kora

- kettősség: útvesztés, tanácstalanság, csalódottság és fel-felcsendülő hit,
bizakodás, az élni akarás hangja
- megváltozott a kor költőeszménye:
 a költő már nem romantikus népvezér, aki tűzön-vízen át vezeti a népet az
ígéret földje felé, hanem a tömegből kiszakadt, azzal szembeforduló és
magányos töprengő
 szenved emberi árvasága miatt, de gőgösen büszke is rá mint
kiválasztottságának bizonyítékára
 a trgaikum bélyegét viseli homlokán
 nemcsak a külső világ érdekli, hanem sokkal inkább vonza a lélek belső
világa

- a táj a romantikusoknál (pl. Petőfinél) valósággal megelevenedett, itt azonban

már csak közvetítő elem: a lélek drámája vetül ki rá, a táj egyre elvontabbá válik,
a látvány helyett pedig a látomásosság kerül előtérbe
- a versekben megjelenik a kozmikus magány állapota, érzése
- megváltozik a szerelmi líra is:
 átalakulnak a társadalmi erkölcsök a 19. sz. II. felére
 míg korábban (pl. Petőfinél, Vörösmartynál) a család volt az eszmény,
addig ebben a korban megjelennek az újfajta nőtípusok: a démon, a
szabadabb erkölcsű társasági hölgy, illetve a bukott és züllött nő
 a nő ezek szerint már nem elsősorban hitves, hanem partner, gyakran
ellenfél, aki gyötrelmeket okoz

VII. SZIMBOLIZMUS
Magyar képviselők a lírában: pl. Ady Endre, Babits Mihály

- megjelenése: Franciao., 19. sz. vége

- jelentése: ’ismertető jel’
- a jelkép a szöveg központi alkotóeleme, ami többértelmű jelentéssel bír
- a szimbolisták szerint a tapasztalati jelenségek mögött rejtőzik egy, a hétköznapi
nyelven kifejezhetetlen jelentéstartalom, amit különféle képsorokkal érzékeltettek
- a képek önállókká válnak, önmagukra irányítják a figyelmet, és nekünk,
olvasóknak kell kikutatnunk a jelképes értelmet
- a kép csak sejtet, sugall és nem megnevez
- a jelkpéhez nem rendelhető hozzá egy meghatározott, konkrét jelentés
- jellemző a merész képalkotás, mozgékonyság, a megszokottól eltérő zenei
hatások, az erős hangulatiság

4
 - a szimbolisták vállalták, hogy mindezek miatt gyakran nehezen érthetőek az
alkotásaik, sőt az olvasók is fenntartásokkal viszonyulnak hozzájuk és műveikhez

VIII. SZECESSZIÓ
Magyar képviselők a lírában: pl. Ady Endre, Babits Mihály

- megjelenése: Franciao., 19. sz. vége

- jelentése: ’kivonulás’
- jellemzi ezt a kort a dekadencia (halálvágy), a világvégi hangulat
- a bohém művész és a különc figura közkedvelt alak a művészet világában
- a stílusirányzat jellemzői:
 dekorativitás, díszítettség
 színek erőteljes használata: pl. lila, rózsaszín, májszín, olajzöld
 erotika
 misztika, kiismerhetetlenség, titkok
 álom és valóség összemosódása, összekapcsolása
 indázó mondatszövés

IX. IMPRESSZIONIZMUS
Magyar képviselők a lírában: pl. Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Juhász Gyula

- megjelenése: Franciao., 19. sz. vége – 20. sz. eleje

- jelentése: ’benyomás’
- meghatározóan a lírában és a képzőművészetekben jelentkezett
- fontos a természetelvű ábrázolás
- az alkotók a pillanatnyi benyomást, látványt igyekszenek megörökíteni
- a festők mellőzték a kontúrokat, a színfoltok sajátos összhatására törekedtek
gyors ecsetvonásaikkal
- futó érzelmek, pillanatnyi hangulatok megragadására törekedtek
- a leírásokban, ábrázolásokban erőteljes az atmoszférateremtő (hangulatteremtő)
hatás
- legfőbb nyelvi eszközei:
 színes jelzős szerkezetek
 szinesztéziák
 nominális stílus (főnevek, melléknevek, igenevek túlzott használata és
kevés az ige)
 mondatértékű szavak halmozása
 zeneiség, hangszimbolika

5
X. AVANTGARD ÉS KÉSŐ MODERNSÉG
Magyar képviselők a lírában: pl. József Attila, Szabó Lőrinc, Radnóti Miklós,
Nagy László, Weöres Sándor, Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes

- 1920-30-as évek
- személytelenítő líranyelv és fogalmibb nyelvhasználat, tárgyiasabb költészet
jellemzi
- a modern személyiség válságára utaló, ezt megvalló versek születnek ekkor
- a lírai én osztottságára utaló többszólamú és dialogizáló versbeszéd megjelenése,
az önmegszólítás gesztusa válik jellemzővé
- a lírai én egy közösség tagjaként szólal meg általában, felelős mindazért, amit
mond
- irodalmi hagyományok fontossága

- a II. világháború után tárgyias, a személyiséget háttérbe szorító líra válik

dominánssá
- jellemző a világirodalmi fejleményekhez való igazodás fontossága és
folytonossága

- 1960-70-es évek 3 meghatározó iránya:

 vallomásos jellegű költészet: a vers a nyilvános beszéd formája, a művész
annak a közösségnek a képviselője, amelynek a kultúrájához tartozik és
amelynek a nyelvén megszólal, váteszhagyomány újjáéledése (a költő
próféta)
 tárgyias, a lírai személyiséget háttérbe szorító líra: nyelvi kifejezhetőség
problémája merül fel, illetve a létértelmezés kérdéskörei
 alakváltó líra: a lírai személyiségnek a keleti filozófiából merítő változata
jön létre, a lírai szerepek és formák sokfélesége jellemző, az én feloldódik
a költészet univerzumában a harmónia érdekében

6
XI. ROMÁNIAI MAGYAR KÖLTÉSZET ÉS A TRANSZILVANIZMUS
Képviselői: pl. Áprily Lajos, Székely János, Kányádi Sándor, Dsida Jenő, Szilágyi
Domokos, Kovács András Ferenc

- 1924-1930 közötti időszak

- a transzilvanizmus ködös, romantikus és megfoghatatlan elmélet volt kezdetben
- pozitív elemei:
 az együtt élő népek békéjének, egyenrangúságának, kulturális
kapcsolatának igenlése
 beilleszkedésre való törekvés
 Erdély múltjának megismerése
 demokratikus hagyományok felelevenítése
- negatív elemei:
 rejtett nacionalizmus
 magyar kultúrfölény sejtetése

- Áprily L.
 ragaszkodása az erdélyi tájhoz
 a természetben való feloldódás vágya, ami részben menekülés volt
 szépségre és harmóniára szomjazó, magányos és riadt ember menekülése
 borongós hangulatú versek
 múltidézés a versekben
 pesszimizmus és jobb emberi jövőbe vetett hit viaskodik a lelkében
 formaművészetét a fegyelmezett műgond jellemzi

- Kányádi S.
 költészetére jellemző egyfajta szintézis, összefoglaló jelleg (példaképei: pl.
Petőfi, Arany)
 őrzi a magyar lírai hagyományokat
 népies hangvételű és egyszerű témákat dolgoz fel verseiben, de egységesíti
a 20. sz.-i modernséget
 közösségi költő
 verseiben egy emberi közösség önismeretének és öntudatának alakítására
törekszik
 szerinte „A vers az, amit mondani kell.”

- Dsida J.
 verseinek többségére jellemző a vidám, bravúros rim- és ritmusjáték, a
melankolikus életérzés, a szépség és a jóság hirdetése
 hitt a bátorságban és az élet szépségeiben
 „Dsida Jenő egyénisége elütött a történelemmel viaskodó hitvallókétól, ő
nem a végzettel kívánt pereskedni, egyszerűen énekelni akart: a
természetről, a szerelemről, az ifjúságról, akár a késő romantikusok. Úgy
érkezett az irodalomba, akár egy kamasz angyal, mámoros ifjúsággal,
lobogó szőkén, telve lelkesedéssel és önbizalommal; ő volt a részvét, a
szenvedőkkel való együttérzés költője, aki szeretettel fordult mindenki

7
 felé; visszatérő témája a haláltól való félelem (fiatalon szívbeteg volt)...”
(Pomogáts Béla )
- Székely J.
 költői arculatát meghatározta filozófiai művetsége, sajátos bölcselet
 szemben állt a hatalommal
 életművét a polgári humanista értékrend és szenvedélyes igazságkeresés
alakította
 ragaszkodott az egyetemes emberi értékekhez és nem hódolt be a
hatalomnak

- Szilágyi D.
 posztmodern költő volt
 verseiben a modern ember távlatvesztéseit fejezte ki
 a magyar posztmodern nyelv úttörője volt
 lírájának főbb jellemzői: meghökkentő szóképek, játékosság, éles
fordulatok, ősi költői formák

- Kovács A. F.
 költészete a hagyomány és történetiség modern megjelenítője
 gyakran más lírai személyiségekálarca mögé bújik és így szólal meg
 verseinek szerteágazó kultúrtörténeti és művészeti utalásrendszerük miatt
felkészült olvasókat feltételeznek
 kifinomult képrendszer jelenik meg lírájában