qwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmq

wertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmq
wertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmq
wertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmq
wertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmq
VEZETŐI KONTROLLING

wertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmq
A bevétel vizsgálata, a bevétel
szerkezete
wertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmq
wertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmq
wertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmq
wertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmq
wertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmq
wertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmq
wertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmq
wertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmq
wertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmq
wertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmq
wertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmq
wertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmrt
yuiopasdfghjklzxcvbnmqwertzuiopő
úasdfghjkléáűíyxcvbnmqwertzuiopőú
 A bevétel szerkezetének vizsgálata, az ELÁBÉ és az árrés elemzése

A bevétel, az ELÁBÉ és az árrés definiálása

Ahhoz, hogy a bevétel elemzéséhez közelebb kerüljünk, definiálnunk kell magát a bevételt. Fogadjuk el
azt a fajta definíciót, amely elemzéseink szempontjából minden esetben helytállónak tekinthető. Ennek
alapján:

A bevétel termékek (áruk és szolgáltatások) értékesítéséből befolyt pénzösszeget jelent.

A definícióból következően el kell különítenünk egymástól az árukat (kézzel fogható, materializálódott

eszközök) és a szolgáltatásokat. Ennek alapján az áruk értékesítésével áruforgalmi bevételhez jutunk,
míg szolgáltatások értékesítéséből szolgáltatási bevételhez.
Erre azért is nagy figyelmet kell fordítanunk, mert csak az áruforgalmi bevételen belül tudjuk értelmezni
az anyagfelhasználást (inputot), hiszen a szolgáltatásnyújtással, mint emberi tevékenységgel együtt
nem jár közvetlenül anyagfelhasználás, azaz teljes egészében árrésnek tekinthető.

Összefoglalva,
 az áruforgalmi (nettó, azaz ÁFA nélküli) bevétel áll az anyagfelhasználásból (később ezt
ELÁBÉ-nak híjuk) és az árrésből,

 a szolgáltatási bevétel pedig az előbb említett módon teljes egészében árrés.

2
Hogy mindezt jobban megérthessük, szükségünk van az ELÁBÉ és az árrés helyes értelmezésére,
definiálására is.

Az ELÁBÉ a bevételen belül azt az ÁFA nélküli összeget jelenti, amelyet nyersanyagok beszerzésére
fordítottunk (ELadott Áruk Beszerzési Értéke = ELÁBÉ)

Ebből az is egyértelműen következik, hogy az az összeg, amelyet beszerzésre fordítunk, nem feltétlenül
egyezik meg (a gyakorlatban sohasem egyezik meg) az ELÁBÉ-val, hiszen nem minden beszerzett árut
tudunk értékesíteni. Az is igaz, hogy az ELÁBÉ ennek következtében mindig számítás eredménye.
Gyakran előfordul még a szakirodalomban is, hogy ELÁBÉ-nak hívják egy termék esetén a nettó
beszerzési árat vagy a több komponensű termék nyersanyag-értékét. Ez szűken értelmezve nem
helytálló, de logikailag helyes lehet. Ennek ellenére a tananyagban el kívánjuk határolni egymástól az
egy termékre vonatkozó nettó beszerzési árat vagy nyersanyagértéket az anyagfelhasználástól vagy
ELÁBÉ-tól.

Természetesen az árrés is számítás eredménye, mégpedig a nettó bevétel és a kiszámított ELÁBÉ

különbsége. Hozzá kell viszont tennünk itt is, hogy fogalmi megközelítésben különbség van egy termék
árrése és az üzleti szinten értelmezett árrés (ezt sok esetben árréstömeg-nek is hívják) között, azaz:

Az árrés üzleti szinten a nettó bevétel és az ELÁBÉ különbségét, míg egy termék esetében a nettó
eladási ár és a nettó beszerzési ár (vagy több komponensű termék esetében a nettó eladási ár és a
nyersanyag-érték) különbségét jelenti.

Persze abban az esetben, ha csak szolgáltatások nyújtásával jutunk bevételhez, akkor a teljes bevételt
árrésnek tekinthetjük, hiszen már nincs mit levonni, lévén a szolgáltatásnyújtás közvetlenül nem jár
anyagfelhasználással.

A fenti ábrák értelmezése szerint is az árrésnek két célja van. Egyrészt fedezetet kell nyújtania a
felmerülő költségekre, másrészt nyereséget is kell biztosítania, mert végeredményben ez a
tevékenységünk végső célja is. Ennek megfelelően különböztethetjük meg az árrésen belül a
 költségfedezeti hányadot és az
 eredményfedezeti hányadot egymástól.

Az ELÁBÉ és az árrés elemzése

A bevétel e két összetevőjének vizsgálatához klasszikusnak is tekinthető viszonyszámokat

használhatunk. Ezek:
 a haszonkulcs,
 az ELÁBÉ-szint és
 az árrésszint.

Mindhárom mutató ennek a két adatnak az arányát hivatott bemutatni, illetve azt megmutatni, hogy
milyen a megoszlásuk a nettó bevételen belül.
Éppen ezért érdemes figyelmet fordítanunk ezeknek a mutatóknak a helyes értelmezésére is.

3
A haszonkulcs megmutatja, hogy az árrés üzleti szinten hány százaléka az ELÁBÉ-nak, és egy termék
esetén hány százaléka a nyersanyag-értéknek vagy a nettó beszerzési árnak.

Számítása:

Az ELÁBÉ-szint (vagy színvonal) megmutatja, hogy az ELÁBÉ (egy termék esetén a nyersanyag-érték
vagy nettó beszerzési ár) hány százalékát teszi ki a nettó bevételnek (egy termék esetén a nettó eladási
árnak).

Számítása:

Az árrésszint (vagy színvonal) megmutatja, hogy az árrés ületi szinten hány százalékát teszi ki a nettó
bevételnek és egy termék esetén a nettó eladási árnak.

Számítása:

Ha fenti számítási módszereket megvizsgáljuk, könnyűszerrel rájöhetünk néhány nyilvánvaló

összefüggésre is, és azt is beláthatjuk, hogy bármelyiket ismerjük a három közül a másik kettőt mindig
meg tudjuk határozni.
Ennek megfelelően:

Az ELÁBÉ-szint és árrésszint mutatók összege mindig 100 %

Ezt azért is könnyű belátnunk, mert a nettó bevételnek csak ezt a két összetevőjét vizsgáltuk, a
viszonyítás alapja a nettó bevétel volt, ezt tekinthetjük 100 %-nak.

4
A haszonkulcs segítségével meghatározhatjuk az ELÁBÉ- és árrésszint mutatókat.
Mint tudjuk, a haszonkulcs esetében a viszonyítás alapja az ELÁBÉ, és az ELÁBÉ-szint valamint az
árrésszint mutatók eredeti képletében, a számlálót és a nevezőt is eloszthatjuk az ELÁBÉ-val, minek
eredményeképpen ELÁBÉ / ELÁBÉ 100 %-nak, az Árrés / ELÁBÉ pedig a haszonkulcsnak fog
megfelelni úgy, hogy közben a tört értéke természetesen nem változik meg. A bevétel pedig, ami az
ELÁBÉ és az árrés összegeként vehető figyelembe, értelemszerűen a „100 + Haszonkulcs” alakot veszi
fel, hiszen az összetevőket egyenként is eloszthatjuk az ELÁBÉ-val.

Az ELÁBÉ-szint és az árrésszint segítségével meghatározhatjuk a haszonkulcsot.

Azt is tudjuk, hogy a szint-mutatók esetében a viszonyítás alapja a nettó bevétel, és a haszonkulcs
eredeti képletében, a számlálót és a nevezőt is eloszthatjuk a nettó bevétellel, minek eredményeképpen
Árrés / Nettó bevétel az Árrésszintnek és az ELÁBÉ / Nettó bevétel pedig az ELÁBÉ-szintnek fog
megfelelni úgy, hogy közben a tört értéke nem változik meg.

A ELÁBÉ kiszámítása a nettó bevétel és a haszonkulcs ismeretében

Üzleti adatok tervezésénél gyakran előfordul, hogy feltesszük a kérdést; Ha a piaci viszonyokat
mérlegelve „X” Ft bevétel elérése reálisnak mondható („Y” számú vendég „Z” Ft átlagfogyasztása
mellett), és feltételezünk egy átlaghoz közeli rögzített haszontartalmat (haszonkulcsot), akkor milyen
összegű anyagfelhasználásra (ELÁBÉ-ra) lenne szükségünk?
Tudjuk, hogy a haszonkulcs esetében az ELÁBÉ a viszonyítás alapja így az ELÁBÉ 100 %-nak az árrés
a haszonkulcsnak megfelelő %-os érték, a bevétel viszont a 100+haszonkulcsnak megfelelő %-os
értékként vehető figyelembe, hiszen a bevétel az ELÁBÉ és az árrés összege.
Ennek tükrében, ha ismerjük a bevételt és a bevételnek megfelelő %-os értéket, tudunk következtetni a
viszonyítás alapjára, azaz az ELÁBÉ-ra.

5
A haszonkulcs, az ELÁBÉ-szint és az árrésszint komplex elemzése

Nagy valószínűséggel könnyű belátni, hogy a fent említett mutatók alakulására azoknak az adatoknak
változása hat leginkább, amelyekből számíthatjuk őket. Így egyértelmű, hogy a nettó bevétel, az ELÁBÉ
és az árrés összege áll a középpontban. Hozzá kell tennünk, viszont azt is, hogy ezeknek az
összegeknek az alakulását sok tényező befolyásolhatja, és ezzel együtt mutatóink értéke is jelentősen
változik.

Sok esetben halljuk, hogy pl. a haszonkulcsos módszer „kiment a divatból”, ami csak annyira igaz, hogy az árak
kialakítása nem a szokványos módszer szerint történik, azaz nem csak és kizárólag a felhasznált nyersanyagok
értéke lesz mérvadó és egyedüli kiindulópont az árrés, majd a nettó eladási árak meghatározásánál.
Végeredményben az Árrés ELÁBÉ-hoz mért aránya mindig is meghatározó szempont, nem beszélve arról, hogy
a gyakorlatban, sok esetben ezt a mutatót használják a szakemberek egy-egy termék haszontartalmának
kifejezéséhez, és ezt követően gyakran hasonlítják össze egy-egy termék haszonkulcsát az üzleti szinten mért
haszonkulcshoz. Hogy miért? A válasz nagyon egyszerűnek tűnik; ez is egy támpont arra vonatkozóan, hogy a
termékkel, annak értékesítésével, ismerve az átlagos haszontartalomhoz kapcsolódó viszonyát, vajon érdemes-e
foglalkozni.

Vegyük sorra az egyes mutatók alakulását befolyásoló tényezőket, és válaszoljunk az alábbi

kérdésekre!

1. A haszonkulcs változása

Mikor nő a haszonkulcs?
 Ha nő az árrés és az ELÁBÉ kisebb ütemben nő, változatlan marad, vagy csökken.
o Ennek oka lehet az, hogy sikerült olyan termékeket kínálni a fizetőképes keresletnek,
amelyeket az eddigi fogyasztási szokásaik mellett is elfogadtak, és így magasabb
haszontartalommal tudtunk értékesíteni. Mivel ez a jelenség a bevétel növekedése
mellet zajlik le, bátran nevezhetjük pozitív változásnak.
 Ha az árrés változatlan marad, de az ELÁBÉ csökken.
o Ennek oka többnyire az, hogy a meglévő kínálat nyújtása során a beszerzésekre
fordított összegen tudtunk megtakarítani, pl. jobb beszerzési kondíciók kihasználására
nyílt lehetőségünk. Ez a változás viszont a bevétel összeg-szerű csökkenésével is
együtt járt, ami nem nevezhető az esetek döntő többségében pozitív változásnak.
 Ha az árrés ugyan csökken, de az ELÁBÉ még ennél is nagyobb ütemű csökkenést mutat.
o Ennek a jelenségnek nagy valószínűség szerint az értékesítés volumenében
bekövetkezett negatív irányú változás az oka, és csak ritkán tekinthetjük pozitív
eseménynek, hiszen a bevétel az előbbi esethez képest is, valószínűleg nagyobb
ütemben csökken.
Mindhárom esetnél elmondható, hogy az értékesített termékek összetétele megváltozik, azaz túlsúlyba
kerülnek a magasabb haszontartalmú termékek. Viszont, amint az látható is, nem feltétlenül jelent
pozitív változást, mert ennek a mutatónak a változása mellett még ugyanolyan nagy figyelemmel kell
lennünk az abszolút adatok változására is, és az azt befolyásoló tényezőkre.

Mikor nem változik a haszonkulcs értéke?

 Ha az árrés és az ELÁBÉ összege ugyanolyan ütemben nő, és ezzel együtt a bevétel is nő.
 Ha az árrés és az ELÁBÉ összege sem változik, így a bevétel is változatlan marad. (Ez nagyon
ritkán fordul elő.)

6
  Ha az árrés és az ELÁBÉ összege ugyanolyan ütemben csökken, és ezzel együtt viszont a
bevétel összege is csökkenni fog.
Mindhárom esetre többnyire igaz, hogy a bevétel összetétele közel azonos marad, azaz ugyanazt a
kínálati halmazt értékesítjük több-kevesebb sikerrel

Mikor csökken a haszonkulcs értéke?

 Ha az árrés nő ugyan, de az ELÁBÉ összege nagyobb ütemben növekszik.
 Ha az árrés változatlan marad, de az ELÁBÉ növekszik.
 Ha az árrés csökken, és az ELÁBÉ növekszik, változatlan marad, vagy kisebb ütemben
csökken.
Ezekre a jelenségekre pedig pontosan ellentétes indokokat lehet találni, mint amikor a haszonkulcs
növekedésének okait vizsgáltuk. De ezek közül egyet itt is érdemes kiemelni; a haszonkulcs
csökkenésének hátterében általában az áll, hogy az olyan termékek értékesítése került túlsúlyba,
melyek haszontartalma a korábbi átlagnál alacsonyabb volt.

2. Az ELÁBÉ-szint és az árrésszint változása

Mint tudjuk, ennek a két mutatónak a számításakor a nettó bevétel a viszonyítás alapja, és a nettó
bevétel két összetevőjéről (az ELÁBÉ-ról és az árrésről) beszélünk, melyeket a nettó bevételhez mérve
alakítottuk ki a két szint, vagy színvonal mutatót. Egyértelmű az is, hogy ha az egyik csökken, a másik
értelemszerűen növekszik. (Ez igaz az összegekre és a mutatókra is; az ELÁBÉ és az árrés összege a
nettó bevétel, az ELÁBÉ-szint és az árrésszint összege pedig 100 %.) Számolnunk kell viszont a
bevétel változásával is, és azzal, hogy a bevétel változásához képest az ELÁBÉ és az árrés hogyan
változik.

Mikor nő az árrésszint (és ezzel egyidejűleg csökken az ELÁBÉ-szint)?

 Ha nő az árrés, a bevétel pedig csökken, változatlan marad, vagy kisebb ütemben nő.
o Ha csökken az ELÁBÉ, és a bevétel kisebb ütemben csökken, változatlan marad, vagy
nő.
 Ha változatlan marad az árrés, de a bevétel csökken.
o Ha az ELÁBÉ nem változik, de a bevétel nő.
 Ha csökken az árrés, de a bevétel nagyobb ütemben csökken.
o Ha nő az ELÁBÉ, de a bevétel nagyobb ütemben nő.

Mikor változatlan az árrésszint (és ezzel egyidejűleg változatlan az ELÁBÉ-szint is)?

 Ha a bevétel és az árrés ugyanolyan ütemben nő.
o Ha a bevétel és az ELÁBÉ ugyanolyan ütemben nő.
 Ha az adatok változatlanok maradnak. (Ez szinte lehetetlen.)
 Ha a bevétel és az árrés ugyanolyan ütemben csökken.
o Ha a bevétel és az ELÁBÉ ugyanolyan ütemben csökken.

Mikor csökken az árrésszint (és ezzel egyidejűleg nő az ELÁBÉ-szint)?

 Ha az árrés nő ugyan, de a bevétel nagyobb ütemben növekszik.
o Ha az ELÁBÉ csökken, de a bevétel nagyobb ütemben csökken.
 Ha az árrés változatlan marad, a bevétel pedig nő.
o Ha az ELÁBÉ nem változik, de a bevétel csökken.
 Ha az árrés csökken, a bevétel pedig kisebb ütemben csökken, változatlan marad, vagy nő.
o Ha az ELÁBÉ nő, a bevétel pedig kisebb ütemben nő, változatlan marad, vagy
csökken.
7
Mindezeken túl fel kívánjuk hívni a figyelmet arra, hogy az adatok változásának megértése még nem
vezet el a helyes döntésekig, azaz pl. hogyan befolyásoljuk a termékkínálat összetételét. Ehhez ugyanis
megfelelő intézkedések is szükségesek. Az átlagos haszontartalom növelését (a haszonkulcs, vagy az
árrésszint növelését, az ELÁBÉ-szint leszorítását) például nem lehetséges erőszakosan véghezvinni a
fogyasztók, vendégek ár-elfogadó képességének vizsgálata nélkül, mert az hiába járna elméletben a
bevétel növekedésével, ha a vendégek nem nyitják ki a pénztárcájukat a magas árak láttán, minden a
visszájára sül el, és egyre kevesebb vendég fordul meg nálunk.