Az Egyetemes Gnózis Diadala

Az egyetemes Gnózis diadala
Mais, après 700 ans, verdéjo lé laurier

Hétszáz év múltán azonban, a babérfa
új levelet hajt…
Az egyetemed gnozis diadala_beli1 1 6/7/2011 8:09:08 AM

Borító: Részlet a „Nagymester Templomának keresztjéből”. A teljes
kép a 54. oldalon látható.
Az előlapokon található Batikolt selyem, amely kiterjesztett szárnyú
fehér galambot ábrázol, azúrkék háttérrel: a Parakléta galambja. Ezt a
selyemkendőt Antonin Gadal ajándékozta Catharose de Petrinek.
Az első oldalon található Krisztus-monogram a Chrismon-Resch-ből
(a görög X és P, Chi és Ro betűk egyenként Krisztusra és Isten Fiára
utalnak), melyhez hozzákapcsolták az Alfát és az Ómegát, melyek a
felfelé nyitott illetve a lefelé nyitott félköröknek feleltethetők meg,
a Jelenések Könyve 22. részének szavai szerint (13): „Én vagyok az
Alfa és az Omega, a kezdet és a vég.” A Krisztus-monogram az örök-
kévalóság körébe van beírva.

Antonin Gadal
Az egyetemes
Gnózis diadala
In De Pelikaan
Amsterdam

Franciából fordítva
Eredeti cím:
Le Triomphe de la Gnose universelle
Az Arany Rózsakereszt Nemzetközi Iskolája

Lectorium Rosicrucianum
Székhelye:
Bakenessergracht 11-15, Haarlem, Hollandia
és
2528 Úny
Magyarország
Pelikán Konferenciahely
www.lectorium.hu
pelikan@lectorium.hu
Copyright © 2011. Lectorium Rosicrucianum
Minden jog fenntartva, különösen a fordítás joga. A kiadó írásbeli

engedélye nélkül e könyvnek egyetlen részét sem szabad semmilyen
eljárással lemásolni vagy sokszorosítani.
ISBN 978-963-7420-54-2

Tartalomjegyzék
Bevezetés 10
I. RÉSZ | A Szeretet Szerzete
Prológus
A Parakléta galambja 33
A prófécia 39
Albi Rózsakertje 44
A találkozás 46
A spirituális örökség átnyújtása

A Nagymester keresztje 55
A Szent Grál Szerzete 60
Az élet aranyfonala 63
A Gnózis két ághajtása 65
A Szeretet Birodalma 70
A Szent Grál öröksége

A Szellem Templomának központja 78
Az előző Szerzet Pátriárkája 82
A bűn jele 86
A Szent Grál öröksége 91
A megbánás útja 95
A „Galaad” emlékmű
A Szeretet Birodalmának kibontakozása 100
A „Galaad” emlékmű felavatása 104
„Galaad”, a tanúbizonyság halma 106
A szent emlékmű 112
Az ifjú Gnózis
A gnosztikus tudat kifejlődésének folyamata 116

II. RÉSZ | Antonin Gadal, a Világosság pátriárkája
Sabarthez, custos summorum

A föld mélységei 130
A pireneusi Thabor 137
A pireneusi katár mozgalom eredete 144
„A pásztor” vagy „Joana éneke” 148
Az Alfa és az Omega
A Szent Grál útja 153
Lux lucet in tenebris 159
A vigasztaló és megtisztító Szellem vallása 164
A szent számok kulcsa 170
Az igaz élet magasságos ismerete

Az egység 180
Az ősanyag 183
Az isteniség 186
Éden keresztje 188
A bölcsek csillaga 192
A hal a misztériumokban 195
Hét – a szeretet száma 199
Az egyetemes Gnózis
Beavatás 208
A jó és a rossz 221
A szellemi feltámadás 230
A Szellem őrködik a Gnózis fölött 243
A Szent Szellem 246
Epilógus
Dicsőséges ösvény 254

„A Világosság Hármas szövetsége”, 1957

Az egyetemes Gnózishoz
Ó, te Szerzet, szereteted,
szíved Istené,
vállalod bajunkat,
sorsot könnyítvén.
Az arany léleksugárral
üdvösséged jár,
csendben az irgalmad
örökké ránk vár.
Lényünk feltárult tenéked,

szívünk csak Rád néz.
Templomban Grál Fénye
előtt szívünk kész.
Az Élő Víznek kelyhe
áldást oszt, ígér,
aki néven szólít,
az Hozzád elér.
Az örök, nagy anyalényből

Istengyermek kél,
Ízisz fényben örvend,
énekünk elér.
Szereteted éltet mindent,
Ízisz – Ozirisz,
és csodaruhában
minket fényként visz!
Jan van Rijckenborgh

AZ EGYETEMES G NÓZIS DIADALA
Bevezetés
Joost R. Ritman
A vigasztaló és megtisztító Szellem vallása éppen olyan idős, mint a

világ maga, mint mindaz a fájdalom és szenvedés, melynek a sebeit
be akarja gyógyítani. Már Krisztus előtt, az Ő hajnali derengése-
ként ragyogta be sugaraival India brahmanjait, Perzsia mágusait,
Júdea esszénusait, a görögöket Püthagorasz és Platón által. Krisztus
után Platón gondolkodói módszere valamint Püthagorasz szívének
bölcsessége nyomán nyilatkozik meg minden gnosztikusnál. Valen-
tinusz és Alexandriai Baszileidosz nagy gnosztikusok voltak! Így
őrzi meg Keleten a magasból származó ragyogóan szűzies lángját:
mennyei ragyogást egy görög lámpásban. A Szellem e tiszta vallását
Alexandria ihlette, de a neoplatonizmustól különbözik abban, hogy
elutasít minden orfikus, homéroszi, olümposzi mitológiát és hagyo-
mányt, továbbá abban is, hogy János által a Krisztushoz kapcsoló-
dik! Valódi Gnózisként elkülönül más gnosztikus mozgalmaktól,
távolságot tart az eonoktól, abraxaszoktól éppúgy, mint a megszent-
ségtelenített szimbólumoktól és kabbalisztikus számoktól. Krisztusi
indíttatású, korábbi, mint a 325-ös níceai kereszténység. Nem fogad-
ja el sem a zsidó könyveket, sem a zsidó indíttatású evangéliumokat,
éppoly kevéssé a Konstantin császár uralma alatt alapított keresz-
tény Egyház szimbolikáját, vagy a római teokrácia pogány pompá-
ját. A János anyaág követőjeként válik ki a keresztény törzsből, s a
Parakléta alkotó hittételével teremt valódi Kereszténységet.
Antonin Gadal
10

Joost R. Ritman: Bevezetés
Kronosz az idő ura, az örökkévalóság szolgálója

Kronosz az idő ura, az örökkévalóság szolgálója, a mérték, a szám és
a súly megalkotója. Ő az, aki szétválasztja a nappalt és az éjszakát,
a világosságot és a sötétséget éppúgy, mint a születést és a halált az
örökké tartó körforgásban. Ezért Kronosz a visszatérés, a megújulás
és az újjászületés jelképe is. Rendező elvként azonnal érvényesülni
kezd Kronosz ereje, mihelyst elhangzik az alkotó Ige, s a Logosz a
sötétségben fénylő világosságként megnyilatkozik.
Ő a Fiat Lux (legyen világosság), az alapvető szellemi alkotóerő,
mely a keresztény hermészi Gnózis történetének szívébe helyeztetett,
melynek kezdete kétezer évvel ezelőtt a Földközi-tenger partján, Ale-
xandriában rejlik. Ahogyan Athént az „értelem városának”, Jeruzsá-
lemet a „hit városának”, úgy nevezik joggal Alexandriát a „Gnózis
városának”, ahol Egyiptom, Ozirisz, Ízisz és Hórusz kereszténység
előtti Gnózisa hatalmas bölcsességfolyammá nőtt, s utat tört ma-
gának a görög, zsidó, egyiptomi és keresztény közösségek szívéhez.
E bölcsek bevésték beavatásuk beteljesülését az időbe, a hermészi,
gnosztikus, zsidó, keresztény és káldeus szövegekbe, melyeket az
egyetemes Gnózis örökségeként kaphattunk meg.
A Gnózis történetének számos győztes pillanatát eleveníthetjük
meg, de nagy tragédiákról is szólnunk kell; idézhetjük a boldog szü-
letés, a Gnózis visszatérésének örömteli pillanatait, de az élő igazság
tanúi ellen szervezett heves harcokat, üldöztetéseket, pusztításokat, a
keresztre feszítéseket s máglyákat is. A gnosztikus láng hordozóinak
élő beszédük, írásaik és hátrahagyott tanúbizonyságaik miatt gyak-
ran volt része megvetésben és üldözésben.
Egy ókori közmondás szerint: „Ahol a Világosság egyszer meg-
jelent, oda mindig vissza is tér.” Ez a könyv, Az egyetemes Gnózis
diadala, a Gnózis visszatéréséről és újjászületéséről szól, melyet egy
katár jövendöléshez kapcsolunk. Ez a jövendölés 1244. március 16-
án hangzott el Occitániában, Montségur váránál, a középkori katár
szerzet teljes megsemmisítésének pillanatában: „Hétszáz év múltán
azonban a babérfa új levelet hajt...”
11

E prófécia fényében beszélünk az 1944-es esztendőről, a XX. szá-

zad fordulópontjáról, a Gnózis újjászületéséről. Közvetlenül ezt kö-
vetően, 1945-ben hozták nyilvánosságra a Felső-Egyiptomban, Nag-
Hammadiban feltárt ókori könyvtár hermészi, keresztény gnosztikus
kéziratait.
A Gnózis történelmében sok csúcspontot is láthatunk, melyek vé-

gigkísérik Kronosz óramutatóinak útját, jelzik a világ nagy inga-
óráján az idő múlását: a Gnózis krisztusimpulzusban való megszü-
letését a keresztény korszak kezdetén és újjászületését a keresztény
középkorban. Ez az újjászületés közvetlenül a hermészi impulzus
prófétáira utal vissza, Hermész Triszmegisztoszra és Aszklépioszá-
ra, a keresztény Gnózisra és hírnökeire, Valentinuszra és Baszilei-
doszra, valamint a gnosztikusok számos tanúbizonyságára, melyek
közé az ugyancsak a Nag-Hammadi iratok között megtalált János
Apokrifon is tartozik. A középkor nagy bölcsei eszerint tökéletesen
ismerték a kereszténységet megelőző hermészi, gnosztikus, platóni
és neoplatóni hagyományt.
A Gnózis középkori újjászületését az 1167-es év következő esemé-
nye erősítette meg és tette bizonyossá: Saint-Félix de Caramanban
találkozott a konstantinápolyi pátriárka küldötte – Niketas – Oc-
citánia vezető erőivel, az uralkodó nemességgel és a katár papsággal,
hogy eszmecseréjük során megtalálják, és alaposan megvizsgálják kö-
zös gyökereiket. Céljuk a katár, gnosztikus kereszténység terjesztése,
további elmélyítése, az akkori Európa ezen szellemben való meghó-
dítása és lelkesültséggel való megajándékozása volt. Niketas, mint
a konstantinápolyi pátriárka önálló képviselője és a „Hét Ázsiai
Gyülekezet” misztériumainak pecsétőre, egy új gnosztikus impulzus
hajtóerejét képviselte. Coincy-Saint Palais a következőket írja erről
Katárföld vártornyai és várai című könyvében (210-212. oldal):
Minthogy a pireneusi katárok hitük és a hagyomány szerint a

Keleti Johannita Egyházból származtatták magukat, ama nyug-
talanító 1165-ös Lombers-i zsinat után a Jóemberek (Bonshom-
12

mes – ahogyan már akkor is nevezték őket) vezetője, Olivier de

Penne követséget küldött a konstantinápolyi pátriárkához, azzal
a kéréssel, hogy csatlakozhassanak hozzá. Amint a konstantiná-
polyi pátriárka megkapta a pireneusi katárok kérelmét, legfőbb
akolitusát (gyertyavivőjét), a hű Niketast, a nagy tiszteletben
álló, kiváló szervezőként és diplomataként ismert férfiút bízta
meg a küldetéssel.
Niketas élt a lehetőséggel, és útja során – 1167 hajnalán – igen
sok katár kolóniát látogatott meg a Duna és az Adriai-tenger men-
tén, Lombardia alföldjein, melyeket elkerült az occitánok akkoriban
jellemző szörnyű bánásmódja. 1167-ben, amikor Hugues de Saint-
Pierre-t máglyahalálra ítélték Vézelay városában, Niketas átkelt az
Alpokon s az Occitán főváros felé igyekezett. Minden bizonnyal
a katár főpapság tanácsára úgy döntött, hogy a Toulouse-tól min-
dössze öt mérföldnyire lévő helyen hívja össze az egyházi zsinatot,
könnyen megközelíthető helyszínen, melynek sáncai védelmet biz-
tosítottak a meglepetésszerű támadásokkal szemben, ezenfelül pedig
nagyszámú hallgatóság befogadására is alkalmas volt. Egyetemes,
mai szóval „nemzetközi” jellegű összejövetel volt ez.
1167 májusában tehát Niketas Saint-Félix de Caraman sáncai felé
igyekezett fényes kíséretével. Nem csupán pireneusi előkelőségek,
katár főpapok, de meglehetősen távolról érkezett katár küldöttségek
is csatlakoztak hozzá, például az Ibériai-félszigetről, az Armorikáni
hegységből (a mai Bretagne), és Burgundiából, nem beszélve a Nike-
tas kíséretében lévő Keletről jövőkről.
Közel egy évet töltött Niketas Occitániában. Ismerkedett, sok
helyet bejárt, kérdezett, tanulmányozott, tervezett. Miután a hely-
zetet így felmérte, kezébe vette a meghatározó jelentőségű zsinat
vezetését, melynek célja egy egyetemes, de független Katár Egyház
megszervezése volt, mindeme görögországi, dalmáciai, bulgáriai,
kis-ázsiai élenjáró személyiségek jóváhagyásával.
Egyébként pedig azzal a különleges küldetéssel is jött, hogy Oc-
citániában elfogadtassa a keleti johannita szertartásrendet, az ázsiai
Hét Gyülekezet liturgiájának formája szerint.
13

Nos, az ussat-i „Grand-père” (Nagyapa) nevet viselő barlang fa-

lain megtaláltuk Szent János Hét Gyülekezetének jelképét. Ezek:
Efézus, János lakóhelye, ma szomorú romhalmaz; a ma is fényes
Szmirna, Anatóliában; az alig fölismerhető Szárdisz, Lüdiában*; a
ma is a „virágok városának” nevezett Laodicea; Thiatira, Lüdiában;
valamint Filadelfia, ma már csak kicsiny falu Alacheur névvel; végül
pedig Pergámum, a hajdani müziabeli birodalom, melynek könyv-
tára vetekedett Alexandriáéval.
Niketas három, igen jelentős dolgot rendezett el:

1. Kialakította a katár papi hierarchiát, felszentelt három pátriárkát:
Ramon de Ramondi-t, Aquitánia prímását; Robert de Spérone-t,
Franciaország püspökét; Marco-ra pedig a lombard és az Alpokon
túli térségeket bízta. Mindhármójukhoz 12-12 püspök tartozott.
Nevezzük meg közülük Gérard Mercier-t, Carcassone püspökét;
Sicard Cellier-t, Albi püspökét, Aran völgyében pedig (a spanyol
Pireneusokban, Katalóniában, ahol a Garonne ered) Ramon de
Cazalis-t. Amikor megkérdezték Niketastól, hogy milyen szokás-
jogokat gyakoroltak az ősi kis-ázsiai Gyülekezetek, akkor sokat-
mondóan így válaszolt: „A Gyülekezetek saját térségükön belül
működnek, egyik sem bírálja felül a másik tevékenységét, így a
Béke velük marad; nektek is csupán ezt kell tennetek!”
2. Személyes példamutatásával, intelligens, alkalmazkodó és befoga-
dó szellemű, kulturált, aszketikus életvitelű, nagytudású emberként
meggyőzte az occitán urakat, úgyhogy az ő oltalma alatt több nagy-
úr, lovag önként adta gyermekét a Parakléta Egyházának, mint pél-
dául a Belissen, a Foix, a Mirepoix vagy a Castres családok.
3. A trubadúrok rokonszenvét is el tudta nyerni, ennek azonban
valamely titkos oka van. Kétségtelen, hogy bizonyos konstanti-
nápolyi beavatottak ismerték a trubadúrok fátylak mögé rejtett
* Lüdia, latinosan Lydia, akkádul Ludu egy ókori anatóliai államalakulat volt, amely Phrü-
gia bukásával párhuzamosan emelkedett fel a Kr. e. 7. században, azonban a rohamosan
erősödő Perzsa Birodalomnak már nem tudott ellenállni. Lüdia lakói a lüdök (más vál-
tozatban lídek vagy lüdiaiak) voltak.
14

nyelvét, a „clus” beszédet, melyet óvatosan és körültekintően bi-

zonyos hírek továbbítására használtak fel. Mindenesetre két be-
avatott, Guilhelm és Guillabert de Bonvillars, Niketas jobbkeze
volt Saint-Félixben. Több kiváló személyiség is ismerte őt, például
Margabrun és Arnaud d’Aniel, akik egyébként jelentősen külön-
böztek egymástól. Margabrun támadó szavakkal kelt ki kora tár-
sadalma ellen és nem riadt vissza a szatíráktól, de a szitkozódó
írásoktól sem; az irodalmár Arnaud d’Anielnek pedig igen nagy
szerepe volt az oc nyelvű költészet fejlődésében, Dante nagyra
becsülte, Petrarka szerint nagy dicsőséget szerzett országának.
Niketas ismert volt független szellemiségéről, s noha külföldi volt, aka-

ratereje és tekintélye miatt egyedül ő tűnt méltónak rá, hogy komoly
szervezeti felépítést adjon a függetlenségéről ismert pireneusi katár
mozgalomnak. E szervezeti felépítés elemei: a hierarchia, a szertartás-
rend, a vallásgyakorlat, az egyházmegyék kijelölése. A Toulouse-i püs-
pökséget nevezte ki a konstantinápolyi székhelyű, nagy Keleti Anya-
szentegyház leány-egyházközösségévé. Ezen kívül a katár hit számára
sikerült elfogadtatnia a teljes dualizmus tanát. Egy évnél valamivel
többet maradt Occitániában, együtt ült az asztalnál minden befolyá-
sos személyiséggel, de nem felejtette el meghívni az ünnepélyes lako-
mákra a népet sem, aki „Atyjának” nevezte őt. Miután a Béke csókját
adta minden katár paptársának, 1168-ban elindult vissza, Keletre.
Montségur
Most irányítsuk figyelmünket Európa egyik szent helye, Montségur
vára felé. Ezt a várat a katár főpapok valamint az occitán nemesség
kérésére Raymond de Mirepoix építtette 1204-ben, nagyon aprólé-
kosan részletezett irányvonalak alapján. Ezek az irányvonalak a vár
különleges szerepére vonatkoztak: ez a hely lett a katár Szerzet spiri-
tuális tevékenységének a legfőbb gyújtópontja. E spirituális központ
létesítésének ihletője Esclarmonde de Foix, a katár hercegnő volt,
15

aki ugyanebben az évben, 1204-ben kapta meg Guilhabert de Castres

katár püspök által Fanjeaux-ban a konszolamentumot.
Montségur, hűséges tanítványok áldott hajléka, a „Szellemben
tiszták” Szerzetéhez tartozóké, akik odaadták és kiontották szívük
vérét. Montségur, 1233-tól kezdve a gyűlölet, az ellenségeskedés és
a növekvő harag legfőbb tárgya, III. Ince pápa parancsára az Ink-
vizíció lerombolásra ítélt céltáblája. III. Ince szervezte meg az „al-
bigensek elleni keresztes háborút”, melynek könyörtelen vezetője
Simon de Monfort lett. Montségur, az idők legsötétebb éjszakájá-
ban a keresztény Gnózis világítótornya, Vulkánusz, a szellemi Nap
erejében a „krisztocentrikus” világforradalom, a Szeretet Egyháza
megépítésének, e világméretű munkának a szellemi gyújtópontjává
vált, a Parakléta lovagjainak spirituális erejében. Montségur, ahol
1244. március 16-án 205 katár hozta meg a legmagasabb fényáldoza-
tot önkéntes máglyahalála révén. Lux lucet in tenebris – a Világosság
fénylik a sötétségben.
A hermészi Gnózis kibontakozása

A Gnózis történetében Nyugaton döntő jelentőségű a hermészi
Gnózis átörökítése, különösen a reneszánsz erőteljes felvirágzásakor,
a XV. századi Firenzében, a neoplatonikusok és a hermetikusok vá-
rosában, melynek középpontjában a platóni Akadémia állt. Marsilio
Ficino, a divinus interpres – az isteni tolmács – 1453-ban jelentős
ihletőjévé vált egy kiváló írókból, költőkből, festőkből, szobrászok-
ból és építészekből álló körnek. Lázas igyekezetének köszönhetően
jelenhetett meg számos görög szöveg latin nyelven, köztük Hermész
Triszmegisztosz Corpus Hermeticuma, Platón összes műve, Plótinosz
Enneadesze, Zarathusztra, Orfeusz bölcsessége, a káldeus misztériu-
mok, valamint saját legfőbb műve, a De religione christiana, egy kora-
beli elmélkedés a kereszténységről.
A Római Katolikus Egyház és a konstantinápolyi Görög Or-
todox Egyház képviselőinek ösztönzésére, 1439-ben két zsinatot
16

tartottak, Ferrarában és Firenzében, melyek során ismét a római

katolikus és a görög ortodox kereszténység alapjait kutatták. A
központi kérdés a következő volt: hogyan kapcsolódhatna egy-
máshoz a gazdag hagyományokkal rendelkező konstantinápolyi
keresztény Egyház és a római papság láthatóan megújulni vágyó
irányzata? Ezen vizsgálódások során – ahogyan ez annak idején a
Katár és a Görög Ortodox Egyház között is történt – megvizsgál-
ták a kereszténység előtti szellemi örökség gyümölcseit. A megúju-
lásra, valamint a római és a konstantinápolyi Keresztény Egyházak
megegyezésére irányulva megkísérelték összehasonlítani Platón,
Hermész Triszmegisztosz és Zarathusztra írásait, továbbá olyan
filozófusokét, mint Plótinosz, Jamblikhosz és Boethius, olyan egy-
házatyákét, mint Jeromos, Alexandriai Kelemen, Origenész, Ágos-
ton, Tertullianus és Ireneus, és még sokan másokét is. Mindez a
konstantinápolyi és a római Egyházak közötti megújulás és köze-
ledés jegyében történt.
A Konstantinápolyból érkezett személyiségek között – a mint-
egy ötszáz egyházi és világi elöljáróból álló kíséret soraiban – ott
volt Bessarion bíboros is. A szellemi úttörők egyike volt ő, a plató-
ni és hermészi eszmék védelmezője. Már 1465-ben kiadatott Rómá-
ban egy Platónról szóló védőiratot, In calumniatorum Platonis libri
quatuor címmel, melynek kapcsán levelezésben állt többek között
Marsilio Ficinoval is. Bizánc 1468-ban bekövetkezett eleste után
végleg Itáliában telepedett le, élete utolsó évében pedig Velence vá-
rosának adományozta hírneves, körülbelül ezer görög nyelvű irat-
ból álló könyvtárát. A számos hermészi, neoplatonikus és őskeresz-
tény szövegen túl, a gyűjteményhez tartozott a Corpus Hermeticum
egy XIV. századbeli kódexe is. Ennek a szövegnek mindeddig ez a
legrégebbi ránk hagyományozott példánya. Ezáltal vált lehetséges-
sé ezeknek a teljes, azelőtt ismeretlen görög szövegeknek a latinra
való lefordítása, kiadása és hozzáférhetővé tétele a korabeli nyugati
társadalom számára.
17

A szellemi tűz lángra lobbanásának három esztendeje

1944 A prófécia – „Hétszáz év múltán azonban a babérfa új levelet
hajt!” – valósággá válik.
1945 A felső-egyiptomi Nag Hammadi könyvtár s vele a hermészi és
a keresztény Gnózis ősi tanúbizonyságainak megtalálása.
1946 Születés és visszatérés. Egy új lélekközösség megteremtése,
mely nem más, mint a Világosság Hármas Szövetségének: a
Grál, Katárok, Rózsakereszt Szövetségének, az ősi, egyetemes
Szerzetláncnak az ifjú láncszeme.
1944 A prófécia valósággá válik: „Hétszáz év múltán

azonban a babérfa új levelet hajt!”
Kronoszról mint az idő uráról beszéltünk. Ebben az összefüggésben
Vulkánuszt is megnevezhetjük, mint a Nap rejtett erejét, az alapvető
tüzet, azt a „gyökértüzet”, amelyben az idők genezisének az eredetét
megtalálhatjuk. Sokat írtak már az Egyetlen misztériumáról, aki min-
deneknek a mindent eltöltő és mindent magában foglaló ősoka: Ő az
ismeretlen és megismerhetetlen Isten. Ő a szellemi beteljesülés, maga
a megnyilvánuló Szellem, aki a világ születésekor a vizek fölött lebeg,
a Misztériumok ereje, akit úgy hívnak: Fiat Lux – legyen Világosság –,
egy „krisztusközpontú” ősszületés, minden teremtés kezdete.
Kronosz, a tér és idő vigyázója, ezért főként az örökkévalóság
szolgálatában áll. Azt a szellemi valóságot jeleníti meg, amely nem
hagyja magát a tegnap, a ma, a holnap, a múlt, a jelen és a jövendő,
vagyis a tér-idő rendiség törvényszerűségei által korlátozni. Azokon
a területeken, ahol Kronosz uralkodik, észlelhetjük az örök teljesség
szívdobogását, magának a szellemnek a ritmusát, lélegzetét és életét.
Ezért érvényesülnek a térben és az időben a csakis a szellemi rend
által megismerhető és alkalmazható törvények, melyeknek a képvi-
selői mindig is minden idők egyetemes Szerzetlánca szolgálóinak,
fivéreinek és nővéreinek nevezik magukat.
18

Ez a Szerzet, mely a kereszténység előtti időszakban Melkhisédek

Rendjeként működött – amelynek főpapja maga Jézus Krisztus –,
olyan tevékenységet fejt ki, amely a tér-időrendtől szabad, és meg-
határozza az emberi létezés végső sorsát. A Rend tagjai egy szellemi
hierarchia részesei, megbízatásukat attól kapják, s cselekedeteik, mű-
veik tanúsítják a Renddel való kapcsolatukat. Olyan transzformáló
szellemi erő nyilvánul meg általuk, amely új napot jelent az Élet
Szerzetének fejlődésében, és az emberiségért, az emberiség életében
és az emberiséggel együttműködve hat. Ők az élet alapját érintő nagy
titok őrzői és papjai, s betöltik a küldetést: az emberi alakulás és
teremtés misztériumát a szellemiesedés, az újjászületés misztériuma
felé emelik. Ez az isteni „Kráter” leeresztése a tér és idő világába,
melyről Hermész beszél, avagy a Szent Grál misztériuma által az
ember felemelése a spirituális valósághoz.
A prófécia, „Hétszáz év múltán azonban a babérfa új levelet hajt”,

mely 1244-ben szinte a Parakléta galambjaként emelkedett a magas-
ba Montségur máglyájáról, 1944. március 16-án valósággá vált. Ettől
a naptól fogva ismét megnyilatkozik e rejtélyes folyamat, mint az
örökkévalóság szívdobbanása a tér-idő világában, mint egy új nap
pirkadatának a hírnöke. Az előző Szerzet, a katárok Szerzetének pát-
riárkája, Antonin Gadal töltötte be a szellemi leszármazás megsza-
kítatlan láncolatában azt a spirituális küldetést, hogy Montségur el-
fojtott lángját újra fellobbantsa, méghozzá ugyanott, ahol kétszázöt
férfi és nő, fivérek és nővérek, a katár Szerzet színe-java és szellemi
koronája 1244. március 16-án az életét adta, Krisztusért – Krisztussal
– Krisztusban.
A Világosság Hármas Szövetsége, a Grál – Katárok – Rózsakereszt
számára ez egy új születés pillanata volt. A romolhatatlan tűz lángját
újra meggyújtották egy új, mágikus kezdet hajnalán, a huszadik szá-
zad eme fordulópontján: ez az ifjú Gnózis születésének a napja, ez
az egyetemes Gnózis diadala. A Világosság gyermekei visszatérésének
a jele volt ez. Az Élet fája ősi törzsének erejében ismét felállították
a Gnózis oltárasztalát, a Szeretet Gnózisának gyermekeiért, hogy
19

megünnepeljék Melkhisédek Rendjének ünnepét: a Kenyér és a Bor

misztériumát, a Szent Grál misztériumát. A mindezt kezdeményező
Bölcs a pátriárka volt, a Világosság Hármas Szövetségének pátriárká-
ja, Galaad, a Szent Grál őrzője, akinek nagysága alázata révén mutat-
kozott meg a maga teljességében!
1945 A felső-egyiptomi Nag-Hammadi könyvtár s vele

a hermészi és a keresztény Gnózis ősi tanúbizony-
ságainak megtalálása
A Nílus mentén, Nag-Hammadiban, egy Muhammed Ali nevű fel-
ső-egyiptomi földműves épp a termékeny földet ásta egy barlangok-
kal teli sziklás szegély mentén, mikor ásója az idők szántóföldjében
megbújó kincset rejtő agyagkorsónak ütközött. Ez az érintkezés egy-
szersmind a romolhatatlanság szívdobbanását is jelentette a tér-idő
világában. Kronosz ismét bebizonyította tevékenységének kettős ter-
mészetét, mellyel az örökkévalóságot és az időt egyetlen történelmi
pillanat kikristályosodott erejében olvasztotta össze. A Nag Hamma-
di könyvtár visszaajándékoztatott az időnek; felfedezése és gazdag
tartalma Isten jelzéseként, spirituális mérföldkőként vésődött be az
emberiség történetébe.
A Gnózis kibontakozásában a keresztény korszak első három évszá-

zadát valódi krisztusi impulzusként tarthatjuk számon. Krisztusra
nem mint egy személyre, hanem mint a Szellem egyetemes erejére
kell tekintenünk, aki lényege és hatósugara által juttatja kifejezésre
az Egyetlen, Egyetemes Istent a teremtésben. Hermész Triszmegisz-
tosz így magyarázza ezt: „Isten végtelen szféra mindenütt jelenlévő
középponttal, melyet semmi sem határol.” Isten örök ősforrás – Is-
ten örökkön tartó egyetemessé válás.
A szellemből származottak körein belül a nagy beavatottak, mint
Hermész Triszmegisztosz, Mózes, Püthagorasz, Zarathusztra, Pla-
tón, a Názáreti Jézus, Tiánai Apollós, Máni és Valentinusz, utódaik
20

számára misztérium-iskoláik alapításával, szóban és írásban örökí-

tették át példájuk inspiráló erejét és bölcsességüket: az egyetemes
Gnózist. E tanúságtételeket egyetlen kifejezéssel szeretnénk jellemez-
ni: „a krisztusimpulzus”. Az idő szülőméhére bízott írások által,
korszakunk első három századának Nag Hammadi könyvtárában
összegyűjtött eredeti gnosztikus, hermészi és keresztény impulzusa
ismét gazdagon megajándékozta a jelen társadalmát a spirituális fej-
lődés erejével s egyúttal önnön gyökereinek feltárásával. A Fiat Lux
ereje ez, amely háromszorosan nyilatkozik meg:
1. Krisztusközpontúan, eredeti spirituális esszenciaként, melynek

megnyilvánító ereje megalkotja minden teremtés kezdetét és
beteljesülését.
2. Napközpontúan, a Mindenség életet adó lélegzeteként, mely
megelevenít, növekedésre, változásra és tudatosodásra serkent
minden élethullámot, bárhol is keletkezzenek azok a világmin-
denségben. Örök mozgás révén minden fejlődést ez az erő tesz
lehetővé. Az emberi öntudat átalakulási misztériumának is ez
a meghatározó ereje, ami a katár filozófia szerint: Formáció
– Reformáció – Transzformáció (Alakulás – Újjáalakulás –
Átalakulás).
3. Földközpontúan, földként, vagyis kozmikus megnyilvánulási
térként, ahol egy bizonyos fejlődés indul útnak a változandó-
ságtól az állandóság felé – a mindenütt jelenvalóságig. E föld-
központú tér az örökkévalóság anyaöle, melyet Föld-Anyának
nevezünk, az ásványi – növényi – állati – emberi életformák
négyszeres fejlődésének rejtélyes kiindulópontja, melyekben
a négy életerő a fizikai szinten, vitálisan, az érzékelések által,
valamint gondolati úton jut kifejezésre. Az embert saját élete
egy tapasztalati útra viszi, ez pedig a tudatfejlődés szakadat-
lan folyamatában a megismeréstől az önmegismeréshez veze-
ti, a Gnózisig: a Mindenség ismeretéig. Hermész Triszmegisz-
tosz ezt így összegzi: „Aki önmagát megismeri, megismeri a
Mindenséget is.”
21

A Nag Hammadi könyvtár megtalálását lehetetlen különválasztani

a középkori gnosztikus katár Szerzet szellemi örökségének feltárá-
sától, s ezt a gnosztikus Antonin Gadal mindig hangsúlyozza is
beszédeiben. Lux lucet in tenebris: e jelmondata erejében utánozha-
tatlan módon tudta megvilágítani az elmúlt kétezer év gnosztikus
hagyományát. Mélységes és kétszeres volt a pátriárka szívének örö-
me: egyrészt a huszadik század keresztény, hermészi és gnosztikus
múlttal kapcsolatos legnagyobb felfedezése, másrészt amiatt, hogy
behordhatta a termést, úttörőmunkája eredményét. Ez a könyvtár
a rejtélyes szövegek gyűjteményének legjavát tartalmazza: itt talál-
ható Valentinusztól Az Igazság Evangéliuma, a Reginosznak írt
levél a feltámadásról, a Tamás Evangélium, hermészi szövegtöre-
dékek, köztük a Corpus Hermeticum, valamint az Értekezés a nyol-
cadik és kilencedik szféráról; ezek a művek különleges bizonyságai
korszakunkban annak, hogy a Gnózis ereje elpusztíthatatlan, és
sértetlenül várja az Isten által meghatározott pillanatot, amikor
visszatérhet az emberek közé.
1946 Születés és visszatérés. Egy új lélekközösségnek,

mint a Világosság ősi, egyetemes Szerzetlánca Hár-
mas Szövetségének: a Grál, Katárok, Rózsakereszt
Szövetsége legifjabb láncszemének a megteremtése.
A katár Szerzet a következőképpen írja le a lélekemberiség útját, az
élő lélek örök menetelését a mulandóságtól a múlhatatlanságig, a
romlandóságtól a romolhatatlanságig:
Alakulás – Újjáalakulás – Átalakulás

Hernyó – Báb – Pillangó
Halandó ember – Megváltozott lélek – Romolhatatlan fénylélek.
Az ember mint mikrokozmosz, kis világ, minutus mundus misztéri-

uma mindig központi jelentőségű a Szellemben Nagyok szemében,
valamint az általuk, küldetésük alapján létrehozott beavató iskolák
22

szakadatlan lánca számára. Az ember – mint ego- avagy geocent-

rikus lény – hosszú, földi fejlődési útján az első helyet az élet és
a tudatfejlődés foglalja el: a világnak eme ismerete mindig is az
időleges, a korlátozott és állandóan változó dolgoknak az ismere-
tét jelenti.
Azon a tájon, ahol a középkori katár Szerzet élt, az oly hatalmas,
Dél-Franciaországtól Észak-Spanyolországig terjedő Occitániában
található az Ariège völgy, kiterjedt, bonyolult barlangrendszerével.
Az emberek jelenlétét több tízezer éves tárgyi bizonyítékok és bar-
langi falfeliratok támasztják alá, mely utóbbiak Európa legrégebbi
sziklarajzai közé tartoznak.
Minthogy Sabarthez a maga jelmondatával Custos Summorum – a
Szellem Legmagasságosabb Megnyilatkozásának az Őrizője – Oc-
citánia középpontjában terül el, azon a földön, ahol a középkorban
virágzott a művészet, a tudomány és a vallás, joggal tarthat igényt a
megtiszteltetésre, hogy a „nyugati emberiség bölcsőjének” neveztes-
sék. Az emberiség hosszú földi fejlődési útján, egy adott pillanatban
a belső szem előtt megnyílnak a tér-idő határai, megnyílik a lélek
ablaka, és a változó, romlandó lét talányát egy érinthetetlen, ro-
molhatatlan élet csodája váltja föl. Ez a halhatatlan lélek születése,
a Fény-léleké, mely az örökkévalóság útjára lépett. Ekkor a tér és
az idő feloldódnak a teremtés végtelenjében. A végtelen firmamen-
tum, a földi zodiákus a tizenkét állatövi jeggyel, valamint a hét
régi bolygóval a heliocentrikus elvben találja meg eredetét, mely a
végtelen alakulás krisztusközpontú elvében tér vissza. Földi alaku-
lása során így áll végül az ember mikrokozmoszként, tudatos és élő
lélekként szemtől szemben a szellemi élet krisztocentrikus elvével.
Az életképlet, a születés – élet – növekedés – változás és újjászüle-
tés hétszeres kulcsa ekkor a mindenütt jelenvalósági tudatban, az
Egyetlennel való találkozásban leli meg apoteózisát. Avagy ahogyan
azt Hermész Triszmegisztosz fejezi ki legmagasabb szellemi elragad-
tatásában: „Látlak, Uram!” Hermész arról az emberről tanúskodik,
aki anyagi börtöne fölé emelkedett: „Isten egy halhatatlan ember, az
ember egy halandó Isten.”
23

Az a múlhatatlan törvényszerűség, amely az embert elvezeti a rendel-

tetéséhez, a Világosság fáklyahordozóinak tanúságtételében az egye-
temes Gnózis valóságaként jut kifejezésre. Ezt a pátriárka, Antonin
Gadal „a vigasztaló és megtisztító Szellem vallásának” nevezte. Az
ok pedig minden élet ősforrása – mert szükséges, hogy az alkotó
esszencia, az Élet Fájának nedve a gyökerektől elérjen a teljes kibon-
takozásáig. Ez egy gnosztikus fejlődési út, mely a Vigasz, a Szeretet és
Kegyelem erőiben nyilvánul meg azok által, akik az Élet Szerzetének
képviselői, és ettől kapták megbízatásukat.
Az örökkévalóság rejtélyes megnyilvánulása az időben újra megis-

métlődött 1946-ban, az ősi katárföld szívében, Albi Rózsakertjében:
ekkor látogatott ide Jan van Rijckenborgh és Catharose de Petri, az
ifjú gnosztikus Szerzet, az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájának
két szellemi vezetője.
Niketas a konstantinápolyi pátriárka képviselőjeként 1167-ben a
Saint-Félix de Caraman-i zsinaton „Ázsia Hét Gyülekezetének” pe-
csétjét összekapcsolta az Egyetlen Egyetemes Szellemtemplom ősi
láncának ifjú láncszemével, a katár Szerzettel. 1946-ban az ifjú Szer-
zet szellemi vezetői látomásukban erre a szellemi erőre támaszkodva
az új emberiségkorszakban elvégzendő feladatként élték meg az egye-
temes Gnózis diadalát és visszatértét.
Albi Rózsakertjében, e történelmi jelentőségű helyen öltött alakot
a jelenkori gnosztikus fejlődési menet, mely arra hivatott, hogy össze-
kapcsolja a nyugati világot múltja ősi gyökereivel. Nem véletlen, hogy
ugyanebben az évben, 1946-ban jelent meg Jan van Rijckenborgh első
könyve, mégpedig ezzel a címmel: Dei Gloria Intacta – a Szent Rózsake-
reszt keresztény beavatási misztériuma az új korszak számára.
A Világosság fáklyahordozói, az új korszak úttörői, Antonin
Gadal, Jan van Rijckenborgh és Catharose de Petri személyében új
szövetséget pecsételtek meg: a Szent Grál Erejében, a Katárok tiszta
krisztusi Szerzetének Szeretetében és egy új, gnosztikus megnyilvá-
nulásban, a Rózsakereszt Szerzetének Bölcsességében. Ez az új szö-
vetség a „Világosság Hármas Szövetsége”.
24

Ez a könyv, Az egyetemes Gnózis diadala az egyetemes Szerzetlánc

központi Rendje szellemi testamentumának fogantatását, megnyil-
vánítását és magyarázatát mutatja be, azon Rend testamentumáét,
amelynek alapköve Krisztusban, az abszolút Valóság szellemerejében
nyugszik.
Tizenhat éves koromban, 1957. március 16-án, március 10-én kelt

levelemre válaszul megkaphattam Antonin Gadalnak, a katár Szer-
zet pátriárkájának „ifjabb testvéréhez” címzett levelét. Ebben írott
formában is megerősítést nyert a katár Szerzethez fűződő különle-
ges kapcsolatom, s általa bensőleg újra átélhettem az 1244. márci-
us 15-ei éjszaka titokzatos pillanatait: a „katárok kincsének” meg-
mentését. Kronosz korszakokat az örökkévalósággal összekapcsoló
törvényszerűségének köszönhetően Antonin Gadal úr 1962. június
14-én bekövetkezett halálát megelőző öt év során – nyolcvanöt
évet élt – megadatott, hogy számos levél, személyes találkozás és
Sabarthez szent helyeinek meglátogatása formájában mély belátás-
ra tehessek szert a gnosztikus katár Szerzet sokoldalúságát és szel-
lemi nagyságát illetően.
Az elolthatatlan láng mágikus erejének meggyújtásával és láng-
ra lobbantásával ugyanakkor egy olyan spirituális erő született meg
bennem, mely attól kezdve lelki-szellemi életutam alapjául szolgált.
A klasszikus örökség átvétele, a szellemi attribútumoknak a Szent
Grál misztériumának erejében való őrzése életbevágó jelentőségűvé
lett, a spirituális munka hajtóerejévé, mely számomra 1957. március
16-án kezdődött. E nap különösen azt az impulzust tette emlékeze-
tessé, amely a Világossághordozók kincseskamrájának létrehozásá-
hoz vezetett. Ez a kincseskamra a Bibliotheca Philosophica Herme-
tica, az örökkön égő láng tanúbizonysága.
E könyv megjelentetésével egyúttal egy régi ígéretnek teszek eleget,

melyet Catharose de Petrinek, az Arany Rózsakereszt Szellemi Isko-
lája nagymesternőjének tettem. Lehetővé tette számomra, hogy az
általa összeállított, dokumentált anyagokkal rendelkezzem. Ez azzal
25

a megbízatással párosult, hogy szélesebb körök számára világosít-

sam meg és tegyem ismertté a szellemi vezetők – Jan van Rijcken-
borgh, Catharose de Petri és Antonin Gadal – közötti szövetséget,
a Világosság Hármas Szövetségének, a Grál, Katárok, Rózsakereszt
szövetségének a keletkezését. A nagymesternő a következőket írta
1962-ben a Világosság Hármas Szövetségéhez fűződő személyes kap-
csolatáról:
Huszonnyolcadik életévemben, 1930-ban jött létre számomra a

kapcsolat az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájával. E pillanat-
tól fogva tudatára ébredtem életcélomnak és feladatomnak. Számos
vallásos és filozofikus elmélyülést követően megjelent előttem egy
isteni küldött; azúr boltozat alatt, fénylő, fehér, éteri megjelenésű
galamb formájában – a Szent Szellem szimbólumának alakjában
– jött, s bensőleg tudtomra adta többek között azt, hogy a Rózsa-
keresztnek, mint Szellemi Iskolának, a Szellem ereje által ismertté
kell válnia mindenki számára, aki a lélek megszabadulására vágyik.
Ettől fogva sok mindent megnyilvánítottak számomra, melyeknek
gyümölcsei időközben meg is jelentek az ifjú gnosztikus Szerzet
Szellemi Iskolájában.
Anélkül, hogy kértem volna vagy előzőleg beszéltem volna vele
róla, Ussat-les-Bains-ben Antonin Gadal úr kezéből megkaptam is-
teni küldetésem megerősítését. Gadal úr, az idős, nyolcvanöt éves
pátriárka, az ősi szentélyek, a barlangok, az ún. „Montagne Sac-
rée”, a Szent Hegy őre a franciaországi Ariège földjén. E régi bar-
langok a középkorban valóban szentélyekként szolgáltak, később
pedig a korabeli katár Szerzet menedékeiként. A pátriárkával való
második találkozásom után – az első 1954 szeptemberében volt,
Jan van Rijckenborgh úr és mintegy harminc tanuló társaságában
– a felismerés és elismerés jeleként átnyújtott egy saját maga fes-
tette selyemkendőt, melynek dísze: egy fehér, kiterjesztett szárnyú
galamb azúr háttérrel. Gondolhatják, mekkora volt a meglepeté-
sem, ugyanakkor a benső örömöm! Nem sokkal később kaptam,
szintén a pátriárka kezéből, egy fából faragott galambszobrocskát,
26

pontos mását annak, mely a Betlehem-barlang boltozatán látható.

A Betlehem-barlang az Ornolac-beli hajdani Szerzet legbelsőbb be-
avató szentélye.
Az egyetemes Gnózis diadala című könyv megjelenésével – majd’ ötven

évvel a pátriárkával való első, 1955-ös találkozás után – végre meg-
született a végső válasz A Parakléta Galambja című kéziratra. Ezt
a kéziratot idősebb fivéremtől, Antonin Gadaltól, a hű Galaadtól
kaptam 1957-ben, tizenhat éves koromban, szüleim Amszterdamban
lévő bloemgracht-i házában; a kézirat szövege megtalálható e könyv
prológusában. Ez egyben egy prófécia kinyilatkoztatása, melyet
1961-ben közölt velem, utolsó, Ussat-Ornolac-beli találkozásunk so-
rán. Jelen volt feleségem, Rachel és lányom, Mirjam, akit a pátriárka
Sabarthez gyermekének nevezett.
2004-ben, egy új évezred kezdetén, tanúskodhatom arról, hogy a

gnosztikus munka alapítói szívének az úttörő munka során eleven
vetőmagként kiontott vére ezerszeresen meghozta a gyümölcseit.
Így zeng az Élet Szerzetének ősi üzenete: „Isten Szeretet”. Bizo-
nyosodjon be ez az életerő világosságerőként, az egyetemes Gnózis
szakadatlan diadalaként, íme, ez legbensőbb kívánságom!
Joost R. Ritman
A Bibliotheca Philosophica Hermetica alapítója
Montségur 1204-2004 Amsterdam, 2004. március 16.
27

I. RÉSZ
A Szeretet Szerzete

Bevezetés

Montségur vára

A Parakléta galambja
Antonin Gadal
Nos, vándor, légy óvatos!

Tudnod kell, hogy miután a Katedrális küszöbét
átléped, valóban ember lesz belőled,
aki összekapcsolódott az éggel,
amint kapcsolatban áll a földdel is.
Tudnod kell, mágikus hangszert tart kezed,
s a hangok, melyeket a szellemi billentyűkön játszol,
természetfeletti visszhangra lelnek, melyet
te magad azonban nem hallasz majd,
mert csupán a jövendőhöz hasonlóan rejtélyes múlt
hallgatózó fülei számára lesznek felfoghatók.
Talán nem tudtad ezt.
Mind elfeledtük.
Most azonban tudod:
Légy hát óvatos, vándor.1
Vasárnap van, Virágvasárnap, a 33. esztendő nizán hó 9. napjának

dicső évfordulója! Pirkadattól fogva boldog sóhajtás lebegett minde-
nütt az öreg Sabarthez fölött. Éreztem: a Katedrális, a Templomok
ragyogtak az ünnepi boldogságtól. A környékbeli falvak, valamint
a büszke Castella von Tarascon, a tarusque-ok hajdani fővárosa, a
négy égtáj felé röpítették harangjaik ezüstszavát. Virágvasárnap van!
Országos ünnep. A gyermekek puszpáng-, babér- és rozmaring-
ágakat készítenek elő, melyeket, miután megkapták rájuk az áldást,
1 Ismeretlen szerző, A Katedrális
33

boldogan visznek majd haza. Rengeteg barackvirágszirom hullott le

az éjszaka, kétféle színben pompázó szőnyeggel borítva be a földet,
sehol sincs ennek párja. Hozsánna!
„Hozsánna! Áldott legyen, aki jő az Úrnak nevében!
Eljött az óra, amikor az embernek Fia megdicsőíttetik!
Hozsánna!”
Betlehemben szedtem a pisztáciaágamat…
Hozsánna!
Teljes erővel zúgnak a harangok, minden égtáj felől. Békével tölt el
ez a boldog harangozás, kellemessé teszi Lombrives barlangja, a „ka-
tárok Katedrálisa” felé vezető utat. Annál is inkább, mivel gondo-
lataim mindegyre csak a 33. év nizán hó (a zsidók Húsvét hónapja)
nyolcadika szombat és kilencedike vasárnap körül járnak, követve a
János Evangélium magasztos sorait:
„Jézus tehát hat nappal húsvét előtt elment Betániába, ahol Lá-
zár élt, akit feltámasztott a halottak közül. Vacsorát készítettek ott
neki, s Márta szolgált fel, Lázár pedig a Jézussal együtt ülők kö-
zött volt. Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárduskenetet,
megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt
a kenet illatával.”
„Nagyon sokan megtudták a zsidók közül, hogy ő ott van, és
odamentek; nemcsak Jézus miatt, hanem azért is, hogy lássák Lázárt,
akit feltámasztott a halottak közül.”
És másnap vasárnap, a csodálatos Virágvasárnapon:
„Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta,
hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogtak, kivonultak a foga-
dására, és így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön,
az Izráel Királya!” (János XII, 1-3, 9, 12-13).
Jézus, Lázár, Márta, Mária, János… Gondolataimba merülve léptem

be, anélkül, hogy észrevettem volna, Lombrives barlangjába, a szépsé-
ges Katedrálisba. Ma sokkalta szebb, mint bármikor máskor: végtére
is Virágvasárnap van! Vidám csengőhanggal érkeznek a vízcseppek a
34

Bevezetés
talaj cseppköveire; a boltozati cseppkövek élénk, színes ragyogással

fénylenek. A függő asszony, egy asszony-alakú boltozati cseppkőkép-
ződmény, a legszebb ruháját öltötte fel. A levegő szelíden simogat
s tömjénillat lengedez. A pompás Katedrális is ünnepel! Hozsánna!
Áldott legyen…
Milyen furcsa… Mintha alig hallható hangok ütötték volna meg a
fülemet… Apró szellőcskét, gyenge fuvallatot éreztem arcomon, annál
is kevésbé észlelhetőt, mintha árny lengett volna el… Miféle hang le-
hetne? Bagoly-barátom talán…? Nem! Talán denevérmama jött szoká-
sa szerint két kicsinyével köszönteni, míg a lusta denevérpapa tovább
alszik a függő asszony közelében csüngve? Nem, ez sem lehetett!
Semmit sem látok! Mégis…
Szinte anélkül, hogy észrevettem volna, a Katedrális bejáratához
jutottam, az alacsony átjáróhoz. Meghajlok a Legmagasságosabb
előtt, s csak ezután lépek szentélyébe, ahogy a derék Loup de Foix
is tette, mielőtt a Kápolnába lépett… De… Ó! Milyen különös! Mi-
csoda látványban részesít ma az óriási Katedrális! Képtelen vagyok
szavakba önteni, hogy miféle érzések kerítették hatalmukba tuda-
tomat! Füleim valóban titokzatos, megmagyarázhatatlan hangokat
hallanak? Nem téved-e szemem, mikor sohasem látott, szépséges,
átható, gyengéd fényességgel vesz körül?
Halkan, nagyon halkan hallom, amint nevemen szólít egy ismert,
rég hallott hang… Hirtelen megfordulok, minden irányba körülné-
zek. Nem, semmit sem látok! Mégis, érzem, hogy nem vagyok egye-
dül. És ismét néven szólít, ugyanaz a halk hang, mely most talán
még ismerősebb…
- Ó! Mester… Drága Mester!
- Igen, én vagyok az! Vártalak! Tudtam, hogy nem felejtesz eljön-
ni ezen az örömteli napon, Krisztusért, a mártírokért. Tanúja leszel
velem együtt a Virágvasárnap ünnepének, szépséges Lombrives bar-
langunkban. Hallgatózz, figyelj! Semmin ne lepődj meg!
Evokáció… mint csodás eolhárfák hangja, lágy, mennyei zene száll

föntről alá, a terem végtelenségében elvesző boltozat felől. Ugyanek-
35

kor megnő a fényesség, s csodálatos módon megjelenteti az „Erkély”

és a „Lépcsők” minden részletét.
Hirtelen egy szédítő szikla tűnik fel előttem, tetejében egy vár,
erődítmény, melynek minden kövét jól ismerem. Montségur!
- Igen, Montségur…!
- Nézd, hosszú kötelet eresztettek le a mélybe!
- Valóban, egy kötél…
- Amiel Aicard ereszkedik le elsőként!
- Igen, Amiel Aicard, a katár püspök, Bertrand d’En Marti
utódja…
- Egy, kettő, három követi őt; a Közösség titkait és a szent kin-
cseket mentik. Pons Arnaud de Castelverdunt látom, aki a kincsek
megmentőire, a tisztákra vár. Lent vannak… Közelébe értek… Mind
elindulnak a „Katárok útján”, a Lombrives Katedrálisa és az Orno-
lac-i Betlehem felé… A szent kincseket meg fogják menteni…
- És most biztonságba helyezik… Nézd csak!
A vár körül katonák, keresztesek áthatolhatatlan sorfalát látom.
Vezetőik csoportokban állnak a vár kapui előtt a legyőzöttek kivo-
nulására várva. Egyszer csak megnyílik a vár kapuja.
Kilép egy lovag, távolabb két szolgáló és több megpakolt öszvér
követi: ez az első, az összes közül a legkevésbé érdekes csoport… Pi-
erre Roger de Mirepoix, Montségur ura. Cserben hagyod családodat,
szüleidet, barátaidat… Elmégy építészeddel, sebészorvosoddal, aran-
nyal-ezüsttel megrakott öszvéreiddel, mindazzal a vagyonnal, amit a
várban halmoztál fel. Magaddal viszed az anyagi kincs maradékát.
Menekülj csak, Pierre Roger de Mirepoix és ne nézz hátra… Mene-
külj! Kőszíved nem érdemli meg, hogy megpillanthasd e mártírok
dicső fénykoszorúját! Csak fuss…
A keresztesek szó nélkül, megvető pillantással hagyják elhaladni
a karavánt, mely aztán eltűnt a Montgrenier vagy Montgaillard vára
felé vezető kanyargós úton. Montgrenier és Montgaillard a foix-i
gróf hűbérbirtokai voltak, a gróf várától mintegy négy kilométerre.
Ezután egy másik csoport hagyja el Montségurt, nemesen, nyu-
godtan. Élén Ramon de Pérelha, az ellenállás hőse. Utána Guiraut
36

Bevezetés
de Rabat, a veje, Jordan, Philippa, Alpaïs, Braïda, a gyermekei; Bert-

rand: a testvére; Pons Sicre d’Illat és még mások…
A harmadik csoport következik: Béranger de Lavelanet, Arnauld-
val, Lombardával, Bernardával: a gyermekeivel; vejével: Imbert de
Salas-val, s még néhányan…
A negyedik csoport: Arnaud Roger de Mirepoix, feleségével, lá-
nyával, nővérével, unokahúgaival, unokaöccseivel és néhány kísérő-
vel. Közöttük van: Pierre de Lera de Mirepoix, Arnauld de Miglos,
Pierre de Garrabet, Bérangère fia és a foix-i udvar trubadúrja; aztán
Guilhelm de Léonart, Guilhelm d’Arvigna…
Rabat, Miglos, Garrabet, Larnat… drága nevek ezek Sabarthezben,
tudod jól!
Ah, itt vannak a jóemberek… Az erődítménybe zárt kétszázöt ka-
tár hosszú sorban jön kifelé Montségur-ből: elöl a tiszták, utánuk a
tökéletesek. Bertrand d’En Marti, a pátriárka halad a dicső menet
élén, melyet nyugodtan vezet a kivégzőhelyre. Egyetlen egy sem ta-
gadta meg a múltját! Egyetlen egy sem hátrált meg a máglya előtt!
Látom őket egyenként elhaladni, higgadtan, lefelé az úton, „egy
jó vég” boldogságával, örömmel gondolva közelgő mennybemenete-
lükre, a „Csillagok útján”. Krisztus hű tanítványaiként örvendeztek,
hogy életüket adják isteni Uruk megdicsőüléséért, fáradságos és hos-
szú beavatásuk végső céljaként!
Itt jön Rissenda de Teilh, Salengues apátnője, a szép Esclarmon-
de de Pérelha édesanyja, Corba és nagyanyja, Marquésia de Lantar
között; Guilhelma, annak az Amiel Aicardnak a felesége, akit a pát-
riárka, En Marti elküldött, hogy a szent kincset biztos helyre vigye;
Ermengarda d’Ussat, az ornolac-i Templomok leánya; végül az erő-
dítmény összes szentje… összesen 205, tökéletesek és tiszták!
Lassan haladt lefelé a menet a vár lábánál elterülő mező felé, mely-
nek a neve azóta Champ des Crémats, a „Megégetettek mezeje”.
- Ó! Mester, milyen szomorú látvány!
- Nézd, nézd csak tovább…
A keresztesek katonái megállították a csoportot, mint egy vasöv,
úgy zárták körül őket. Mialatt a parancsnokok helyet foglaltak egy
37

dombon, felügyelni a máglya előkészítését, addig férfiak puszpángot,

sünzanótot, rekettyét, mogyorófát, bükkfát, rőzsét, farönköket, egész
fákat hoztak… nem sok idő alatt egész hegy emelkedett a fából.
Összeszorul a szívem; erőteljes érzések kerítenek hatalmukba. Hir-
telen felcsap a láng a szörnyű máglya közepén. Látom, amint a keresz-
tesek vezetője felemeli karját a papi sereg felé, s csak alig hallom En
Martihoz, a pireneusi katárok tiszteletre méltó pátriárkájához intézett
szavait. Szomorú, mégis dallamos ének száll fel a csoporttól. Majd,
míg a tűz felcsap az egész máglya felett, hirtelen, mint egy jeladás-
ra – ó, micsoda borzalmas jelenet – a tiszták és tökéletesek, szinte
ugyanabban a pillanatban vetik bele magukat a lángokba… Micsoda
borzalom! Önkéntelenül behunyom a szemem. Az égő gallyak ropo-
gásában a keresztesek egyik vezetőjének, Narbonne érsekének jeladásá-
ra felhangzik a Veni Spiritus – „Jöjj, Szent Szellem”…
Hirtelen egy fehér galamb, a Parakléta hófehér galambja emel-
kedik fel a máglya közepéből. Lassan a vár felé száll, egy kört tesz
körülötte, egy ideig a „katárok útja” fölött repül, Sabarthez barlang-
jai irányába. Majd mint a villám, nyílegyenesen elrepül Kelet felé…
Küldetése befejeződött.
Újra a szépséges Katedrálisban találom magam, melyet soha nem

látott szépségű szivárvány ragyog be. E mennyei szivárvány szívé-
ből pedig nem kevésbé mennyei szózat hangzik fel: „Atyám, bocsáss
meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek!”
- A viszontlátásra!
- Mester… Ó! Mester!
Lombrives-ra újra sötétség és csend ereszkedik. A Katedrálisba vissza-

tért megkapó nyugalma és egyedülálló magasztossága.
38

Bevezetés
A prófécia
Montségur
Ó, harcosaink szent menedéke,

te, akit Esclarmonde föl, az ég közelébe épített.
Ó, faidit-ek2, lovagok, trubadúrok Thabor-a,
mily büszkén állsz most is a meredek hegyormon!
Oc-földi boldogságunk, ó, megdicsőült sír,

falaidon patakokban folyt atyáink vére,
ma pedig romban állasz, „koponyád” veszítve,
minket, ó Délnek lelke, szánalomra tanítasz.
Ám hétszáz év múltán a babérfa új levelet hajt

a Mártírok Hamvaiból, mely a feledés homályával
borította be oly sok boldog napunkat!
Emelkedj hát büszkén meredek magasodból!

Viharnak, mennydörgésnek, télnek ez a te válaszod:
„Ormom örökkön örökké itt magasodni fog,
közelíts hát, van-e hozzá bátorságod?”
Az igazi próféciák mindig megvalósulnak, mivel a látnok a Termé-

szet Könyvében olvas, s a jövőbe vetíti ki azt, ami rejtetten már
benne rejlik a jelenben.
1244. március 16: az „utolsó katárokat” megégették Montségur várá-

nak a lábánál. Egy trubadúr, aki ezen események szemtanúja volt, a
2 A faidit-ek az isteni szeretet zarándokai.
39

következő próféciát nyilatkoztatta ki: „Hétszáz év múltán a babérfa

új levelet hajt!” Akkor a Világosság Hármas Szövetségének, a Grál
– Katárok – Rózsakereszt szövetségének anyagi köntöse megsemmi-
sült. Egy szám mögött azonban titok, erő, fényes cselekedet rejlik.
Hétszáz évvel később, 1944. március 16-án, a katár Szerzet pátriár-
kája, Antonin Gadal teljesítette be a trubadúr próféciáját az Ariège
völgyében, hét fő jelenlétében:
Egy téli reggel még ködös hajnalának halovány derengésében hét

férfi kapaszkodott lassan fölfelé, a szent hely irányában. Hét évszá-
zad telt el, napra pontosan, mióta 1244. március 16-án a hajnal első
sugarai megvilágították a valamivel lejjebb, a vár lábánál elterülő
mezőhöz lefelé ereszkedő katárok hosszú sorát, útban a rájuk váró
máglyarakásokhoz, amelyeknek a bizonytalan körvonalai még ma is
felismerhetőek. Ezek az occitán férfiak a mostani nehéz idők ellené-
re3, a szülőföldjükkel és misztikus hazájukkal való szinte örökkéva-
ló összetartozásról tettek tanúbizonyságot.
Joseph Delteil barlangkutató meghatódottan idézi föl, milyen
is volt ez a csendes felmenetel: „Heten voltunk azon a reggelen.
Véletlen esett így? Nem hiszem, mert nagyon is valószínű, hogy
Gadal úr alaposan megfontolt okokból kért meg arra, hogy csatla-
kozzam a csoporthoz, úgyhogy ezáltal meglett a jelképes létszám.
Így találkoztunk mind Montségur váránál, azzal a szándékkal, hogy
elgondolkodjunk a végső áldozat színhelyén.4
És lásd: a babérfa, a keresztény misztériumok szimbóluma újra levelet

hajt… E tényt Antonin Gadal a következő bejelentésével erősítette meg:
Montségur kövei a hegyen vannak, de eszméi – csakúgy mint a ham-

vak és a szikrák – mindenfelé eljutottak, betöltik az egész univer-
3 1944-ben a német megszállók Montségur-t ostromzárral vették körül.

4 Alain Hubert-Bonnal, Montségur és a hozzá vezető utak, Cos-Ariège, 1. oldal
40

Bevezetés
zumot! Vajon új életre kel majd a katárság, mint a Szellem Egyháza?

Nemrég egy bátor szívű kritikus azt állította, hogy a katolicizmus, a
pápaság alapjai összedőltek, a protestáns egyház alapja pedig, a Bib-
lia, hasonlóképpen elveszítette jelentőségét. Megláthatjuk-e, amint a
katárság, az élő Kereszténység megifjodik, és fényesen felemelkedik
a Szeretet halhatatlansága alapján? Megélhetjük-e, hogy a sötét teok-
ráciát és zűrzavaros teológiát felváltja majd egy transzcendens, égi,
isteni bölcsesség?
A Vatikán magaslatairól, a középkor romjain Péter már csak Dél
tévelygő népeit legelteti. Pál háromszáz éve látja az angolszász né-
peket – Észak-Európa és Amerika vidékein – szétszóródni a tenge-
rek mentén s az óceánok szigetcsoportjain. Eljön-e még Pathmos
Jánosa? Fölkel-e még Kelet sivatagjaiból zsidó tiarájában és plátói
köpenyében? Mondja-e még a népeknek, őszintén, nyíltan és örökké
ifjan: „Gyermekeim, szeressétek egymást!” S ez az oly nagyon sze-
retett apostol, aki Jézus keblén nyugodott, s ettől az isteni szívtől
kapta mennyei látomásait, felvirágoztatja-e még az utolsó napon a
legtisztább kereszténységet, mint ahogyan egykor kihordta Krisztus
legcsodásabb, legragyogóbb világosságát?
A János-evangélium utolsó fejezetében Jézus megjósolja Péternek,
aki mindig is az „Egyetemes Birodalomról” álmodott, hogy „más
övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod”. Egyszersmind úgy
tűnik, mintha megjelentené Jánosnak, a „Mennydörgés Fiá”-nak,
hogy túl fog élni minden apostolt, egybegyűjt minden nemzetet, s
az emberi nemet az Ég felhői között trónoló Krisztushoz vezeti.
Akárhogyan is áll a dolog ezzel a kijelentéssel, a katárság újra élni
fog, de nem a középkori formájában! Az albigens mozgalom a kor-
társ mozgalmakkal együtt visszahozhatatlanul elhamvadt, csakúgy
mint a római lovagság, a trubadúr költészet, vagy a tizenharmadik
század heroikus és kifinomult kultúrája. A világ jövője azonban egy-
értelműen a Szereteté, a Vigasztalóé; Jánosé lesz az utolsó szó! Péter
túlságosan is visszaélt a karddal és a kulcsokkal. Pál is visszaélt a
Szellem kardjával és fegyvereivel. De János nem képes visszaélni a
Szeretettel! János fogja megbékíteni Kéfást és társzuszi Sault. János
41

mindvégig itt marad, mert az ő feje Jézus szívén nyugodott, és mert

mozdulatlanul, könnyek között állt – az apostolok közül egyedül ő
– Ura keresztjének lábánál.
Az utolsó szó a Szereteté, amint a földön, éppúgy a mennyekben is!
42

Albi Rózsakertje

Albi Rózsakertje
Jan van Rijckenborgh és Catharose de Petri
Amikor 1946-ban elindultunk Albiba, akkor erről a városkáról csak

annyit tudtunk, hogy létezik, mást nem. Mindazonáltal volt egy tit-
kos célunk: újra fel szerettük volna venni a kapcsolatot az előző
Testvériséggel, az albigens mozgalomként ismert transzfigurisztikus
Szerzettel. Nyilvánvaló, hogy ennek a névnek megvolt a maga ér-
telme és jelentése. Ezért kellett elmennünk Albiba, annak ellenére,
hogy sok utánajárás alapján Dél-Franciaország más helyei sokkal
kedvezőbbnek tűntek.
Mi azonban egy belső hangtól hajtva Toulouse-on keresztül Albi
felé indultunk. Alighogy befutott a vonatunk, azonnal hatalmába
kerített bennünket az az érzés, hogy ismerős környékre érkeztünk.
Egyenesen a célunk felé tartottunk, egy nagyon régi épület felé, a
nagy katedrális mellett jobbra, a Tarn folyó magas partja mentén.
Ez a jelenleg községi múzeumként szolgáló régi épület egy rózsakert
közvetlen szomszédságában, hajdan püspöki palota, azelőtt pedig az
egykori katárok gyülekező helye volt.
Az épülethez érve azonnal otthonosan éreztük magunkat, s egy
pergola felé indultunk, mely a kert fölé magasodó, kőből rakott
sétány fölött terült el. S ott, ahol a terasz végül kiszélesedett, egy kis
kupolás tornyocska előtt, a kőfalra telepedtünk. Amint ott üldögél-
tünk, a hajdani idők nyugalma, békéje és kegyelme szállt le reánk, s a
nyitott lélek ablakon át mindketten teljes részletességével megláttuk
az előttünk álló utat. Még sohasem éltünk meg ehhez hasonló szent
pillanatot!
Ezért Albi Rózsakertje szent hely számunkra, amiről a lehető leg-

kevesebbet szeretnénk beszélni. Ez a Magasabb Tudat Iskolája létre-
hozásának és kidolgozásának a kezdete. Ekkor kezdhettünk hozzá
44

Bevezetés
a Gnózis nagy titkait illető munkához, és ettől a pillanattól kezdve

sok rejtett dologról lebbenthettük fel a fátylat.
Önök, mint ifjú tanulók, most készen állnak rá, hogy felkeres-
sék a Rózsakertet, mint egyik legfontosabb céljukat. S természete-
sen, Önök úgyszólván a mi képviselőink, s nagyon reméljük, hogy
megadatik Önöknek, hogy úgy tölthessék majd be ezt a feladatot,
ahogyan kell.
Aztán Dél felé folytattuk utunkat, Foix vára felé, hogy itt folytassuk
az előkészületeket. Ezt a helyszínt is látni fogják. Elmennek Mont-
ségurbe is, az egykori katárok romantikus tartózkodási helyére. Kí-
váncsian hallgatjuk majd meg, milyen benyomásokkal térnek vissza.
Ha a megfelelő módon fognak hozzá, akkor ez az út megvalósítható
és végigjárható, s ha a helyes módon járják végig, akkor nagyon
hasznossá válhat az Iskola jövőjére nézve. Ezért kérjük Önöket: tö-
rekedjenek mindig a csoportegység megtartására. Maradjanak mind-
annyian hűek a megegyezésünkhöz, legyenek e megegyezés teljes tu-
datában! Akkor nem is lehetséges másként, mint hogy ez az utazás
nagyon áldásos lesz!
45

A találkozás
J.C. Karres
A jelölt, akit gyakran érthetetlen módon hajt valami az élet értelmé-

nek keresése felé, általában nincs is tudatában annak, hogy mit keres
valójában. A századok során csak keveseknek adatott meg, hogy tet-
tekkel is válaszoljanak erre a keresésre ösztönző erőre.
Már a legelején álljunk meg a kérdésnél: „Miért keres az ember?”
Nehéz anyagi körülmények között a túlélési ösztönből magyaráz-
ható az élelem keresése az éhség csillapítására, valamint a víz ke-
resése a szomjúság oltására. Ez így van ma is, így volt ezelőtt is. E
tekintetben az emberi viselkedés alig tér el az állatokétól. Az elsődle-
ges életszükségletek kielégítésére irányuló törekvés gyökerét egészen
egyszerűen a túlélésért folytatott küzdelemben, a túlélési ösztönben
találhatjuk meg.
Az embernek tehát vele született tulajdonsága a kutató hajlam.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy szükségszerűen megvan benne
az éhség és szomjúság kielégítésének a keretein túlmutató további
keresés képessége is.
A mai, modern ember sokat elveszített eredeti képességeiből, ado-

mányaiból. Bár Istent, mint minden élet ősforrását napjainkban is
szólongatják, nem ismerik Őt „első kézből”. E veszteség elsődleges
oka az a degenerációs körfolyamat, mely évszázadok óta fogságban
tartja az embert. Azért, hogy megszabadulhasson ebből a kelepcéből,
veremből vagy aknából, melynek a mélyén vergődik, Isten mintegy
segédkezet nyújt neki. Erről mondja nagyon költőien Hermész Trisz-
megisztosz, hogy: „Isten egy nagy, a Szellem erejével töltött krátert
küldött le a mélységbe, és egy követet bízott meg a feladattal, hogy az
emberek szívének kihirdesse: Merüljetek bele ebbe a kráterbe, ebbe a
keverőedénybe, ti lelkek, akik képesek vagytok erre.”
46

Bevezetés
A jelöltet, a keresőt tehát nem csupán hajtja valami a keresés-

re, hanem egyúttal vezetik is. Ennél a pontnál fontos megszívlelni
a következő világos figyelmeztetést. A tény, hogy vezetve vagyunk,
hogy megtalálhatunk egy rendszert, egy utat, mely kivezet a verem-
ből és a szabadságba visz, kötelezettségvállalással jár! A világ minden
Bölcsességiskolájában megemlékeztek egy bizonyos „díjról”, mint az
elfogadás feltételéről. Hermész Triszmegisztosz ezt mondja: „Isten
azt akarta, hogy a szellemkapcsolat legyen a verseny minden lélek
számára elérhető díja!”
Mindennek megvan a maga ára. Z. W. Leene nyomatékkal fejezte
ki élete vége felé:
Az emberiséget szeretnék szolgálni?

Felemelni életükbe
a Jóságot – Igazságot – Igazságosságot?
Tudják-e már, barátaim, mi az ára ennek?
Az ára túlmutat földi javaik összességén!
A Bibliában is találkozhatunk a gazdag ifjú példázatával, aki oly

nagyon szerette volna követni Jézust, az Urat, ám nem mutatkozott
késznek megfizetni ennek az „árát”. Ki a gazdag ifjú? Az a jelölt,
aki gyermekkorától fogva ezen gondolkodik: „Miért élek? – honnan
jöttem? – hová megyek?” Legtöbbször ezek az alapvető kérdések ve-
zérelik az embert egy magasabb szintű tudat keresésére.
De térjünk vissza eredeti témánkhoz: a jelölt-keresőhöz. Gondo-
latban látogassunk el ismét az Ariège csodálatos völgyébe. Irányul-
junk a múltra, a jelenre és a jövőre. A múlt mindenfelől körülölel
minket. Itt, ebben a völgyben megtaláljuk a katárok örökségét! Ép-
pen ez a völgy volt az előző Szerzet pátriárkájával, Antonin Gadallal
való találkozás színtere is.
Már 1946-tól kezdve Albi Rózsakertje az Arany Rózsakereszt Szel-

lemi Iskolája számára a Katár Szerzettel való kapcsolat fontos gyúj-
tópontja volt. Ám 1951 tavaszáig mégsem jött létre személyes talál-
47

kozás a katárok leszármazottaival, az Arany Rózsakereszt Iskolája

katár földön tett különböző útjai során. Gyermekkorom kezdetétől
összeköttetésben voltam a Rózsakereszttel, s nem meglepő, hogy a
katárokról szóló sok szolgálat, beszéd és könyv hatására nekem is el
kellett mennem, be kellett járnom a katárok földjét.
Ennek 1951 augusztusában jött el az ideje. Egyedül, gyalog vágtam

neki az útnak, egyetlen hátizsákkal. Keresés – honvágy – vágyako-
zás, a lépteimet irányító célt még nem láttam világosan. Mindenesetre
utam első célpontja Albi és annak Rózsakertje volt: egy évszázados ko-
lostor kertje a híres és hatalmas, XIII. századi Szent Cecília Székesegy-
ház tövében. Egy egész napon át kerestem… megkérdeztem minden
járókelőt, merre találom a „Rózsakertet”… De senki sem ismerte.
Albi ifjúsági szállóján, bolhák társaságában töltött nyugtalan éj-
szaka után mindenről lemondtam. Gyalog indultam tovább Mont-
ségur felé, még egyszer, utoljára visszafordultam… és a távolban meg-
pillantottam: a Rózsakertet!
Megfordultam, s végre megérkeztem, pont délben, mikor az an-
nyira keresett kertet éppen bezárták! Két óráig kellett várnom, hogy
újra kinyissák! Amit az őrök megérdemelt büntetésemnek véltek,
az számomra az út és a keresés hosszadalmas napjainak koronázása
volt. Csend és magamba szállás!
Két nap múlva már kora reggel Montségur lábánál voltam. A vár
nem látszott. Sűrű ködben vágtam neki a szűk ösvénynek, úgy ka-
paszkodtam fölfelé, míg váratlanul meg nem pillantottam a ködből
kiemelkedő hatalmas rom falait. Hollók gyászos rikoltozása foga-
dott. Amint azonban átléptem a bejárat küszöbét, ott már csend,
ismerettel és felismeréssel áthatott mély csend fogott körül! Csak
később, amikor kissé kiderült az ég, tárult fel szemem előtt a Thabor
hegység csodálatos vidéke, melynek legmagasabb pontja a Szent Ber-
talan Csúcs. Órákig maradtam még ott!
Leereszkedtem s visszamentem a hátizsákomért a tanyára, ahol
előző éjjel megszálltam. Majd folytattam utamat Lavelanet-en át Us-
48

Bevezetés
sat-les-Bains felé. Estére érkeztem meg, zuhogó esőben. A pályaudvar

közelében, egy szabadjára hagyott gyógyfürdőkabinban találtam vé-
delmet éjszakára. Nagy meglepetésemre odabenn már három utazó,
három hölgy volt, akik szintén itt készültek megpihenni: két fia-
tal lány Heidelbergből és egy idősebb orosz asszony. Elmondásuk
szerint ők is a „katárok kincsét” keresték. Miközben megosztottuk
egymással kenyerünket, megtudtam, hogy másnap egy bizonyos An-
tonin Gadallal, „az utolsó katárral” van találkozójuk. Ez 1954. au-
gusztus 4-én történt.
Másnap reggel Gadal úr nagyon szívélyesen fogadott bennünket
otthonában. Hosszasan mesélte, mivel foglalkozott élete során: a
katár örökség őrizetével! Tekintve magas korát, beszélt a jövőt illető
nyugtalanságáról is. „Annyi tennivaló maradt még” ismételgette, és…
„Ki veszi át küldetésemet, ha én már nem leszek itt?” Ugyanakkor
kifejezésre juttatta afölötti örömét is, hogy különböző országokból
milyen sokan jönnek hozzá, hogy meghallgassák az üzenetét. Majd
javasolta, hogy látogassunk meg együtt néhány katár szentélyt.
Először a Betlehem-barlangba vezetett el minket. Hosszasan be-
szélt az emberiség szolgálatáért bejárt beavatási útról. Mielőtt a jelölt
kiment volna a világba – mondta –, itt, ebben a barlangban élte át
beavatása megkoronázását. A délutánt a Lombrives barlang látogatá-
sának szenteltük. Ezen a helyen is ugyanaz a végtelen csend uralko-
dott! Amikor ismét a völgy felé tartottunk, élénk beszélgetés alakult
ki közöttünk, s elmondtam Gadal úrnak, hogy mi a magyarázata,
indítéka keresésemnek: kapcsolatom a Rózsakereszttel. Gadal urat
mindez rendkívül érdekelte. Mindent tudni szeretett volna erről a
mozgalomról. Természetesen megemlítettem neki a szellemi vezetők
nevét is, és beszéltem küldetésükről. Később testvérekként búcsúz-
tunk el egymástól.
Amint visszatértem Hollandiába, hosszan beszéltem erről a talál-

kozásról Leene úrral és Stok-Huyser asszonnyal, akik ma inkább
szellemi nevükön, mint Jan van Rijckenborgh és Catharose de Petri
ismeretesek. Nagyon hálásak és boldogok voltak ezért a mindeddig
49

oly hiányzó kapcsolatért a Szellemi Iskola és a katár pátriárka, Gadal

úr között. Megértették ennek az oly rég keresett anyagi és személyes
kapcsolat teljes jelentőségét a munka jövőjére nézve. Sűrű levelezés
indult meg a Szellemi Vezetők és Gadal úr között, amit 1954-ben
követett az első személyes találkozás.
Nyilvánvaló, hogy a katár szentélyek őrzőjével való személyes ta-
lálkozást intenzív és gyümölcsöző együttműködés követte. A híd
megépült, a híd, mely az elmúlt években több tízezer jelöltnek tette
lehetővé az útra kelést. Hálával tölt el, hogy e híd szerény szegletkö-
ve lehettem.
E beszámolóhoz még a következő gondolatokat szeretnénk hozzá-

fűzni: mi, akik egy újabb évezred hajnalán élünk, az első találkozás
óta immár több, mint ötven éve, együtt a híd pályáját, feszültségi te-
rét képezzük. Irányulásunk, kitartásunk és együttműködésünk adja
a híd feszítőerejét, amely meg fogja tartani, melynek meg kell majd
tartani mindazokat, akik utánunk jönnek.
A tanúbizonyság kőhalma…Galaad…A. Gadal.

Az ősi katárföldön emelt emlékmű,
az Ariège völgyének szívében…
Mi mindannyian vagyunk ez az emlékmű,
Amit magunkban hordozunk szívszentélyünkben.
Így fog az erő, mely bennünk él, tovább vezetni minket,
S mannaként, mint élő kenyér kiáradni tőlünk.
Mint Isten folyamának Élő Vize,
így frissítsen minden szomjazót.
Végül szeretnénk a katárok nagy tiszteletben tartott áldásával zárni:
Que les belles Consolations de Bethléem soient avec vous tous!

Betlehem szép vigaszai legyenek veletek mindannyiótokkal!
Ussat-les-Bains, 2001. szeptember
50

A szellemi örökség átnyújtása

Galaad, a Szent Grál hűséges őrzője, Templomosoknak,
kegyelettel megőrizte Katároknak,
a régi Szerzet szent örökét, Rózsakereszteseknek
a Nagymester barlangja az ősi Ornolac-i Központból!
átadatott Leene-Jan van Rijckenborgh
Nagymesternek! A. Gadal

A Nagymester keresztje
Antonin Gadal
Az Édenből kiáradó négy folyam egyazon forrásból ered, s ahogy

átfolynak az egész Paradicsomon, kereszt alakot képeznek. Az egyik
a Phison vagy Phase – ez a név „világosságot” jelent –, és Evilath5
földjén folyik. Ezt a földet az áldás földjének is hívják, ahová a fo-
lyó az igazság aranyát viszi el. Vele átellenben folyik az Eufrátesz, a
fogság és a tévedés folyója. A harmadik, a Géhon, Etiópiát öntözi,
vele szemközt pedig a Tigris, melyben az ifjú Tóbiás a csodás halat,
a titkos bölcsesség vagy egyetemes panácea szimbólumát lelte. A két
utóbbi folyó, a Tigris és a Géhon tehát az életet és a halált ábrázol-
ja; az előbbi kettő, a Phison és az Eufrátesz pedig az igazságot és a
hazugságot.
A kereszt, a dicső stauros, melynek négy misztériumát Pál magyaráz-

za: altitudo, longitudo, sublimitas, profundum, nem két vonal találkozá-
si pontja, az általános felfogás szerint. Nem, hanem négy végtelen
vonal kiindulási pontja, melyek sohasem találkoznak egymással,
mégis mindörökre egyesíti őket egy középpont, mely a mérhetetlen
tér középpontjává válik.
Az Éden négy folyamával jelzett kereszt a következőket is jelenti:
1. a héberek régi TAU-ját

2. ábécénk X betűjét
3. a matematika ismeretlen jelét
4. a misztériumok Misztériumát
5. az erők Erejét
5 Evilath: mai Perzsia.
55

6. a világosságok Világosságát
7. a dicsőségek Dicsőségét
A hétfokú mennyei létra!
A kereszt közepén nyílik a misztikus rózsa, a fényrózsa, az élet és

a szeretet virága; szép rendben elhelyezkedő szirmai a választottak
sorainak harmonikusan elrendezett hierarchiáját ábrázolják. Ez a
rózsa a Nagy Mű jele. Nem az aranycsinálók csalfa „nagy művének”
a jele, hanem a lelkek és testek egyetemes gyógyászatáé, a nagy Böl-
csességé. Ez a rózsa Ábrahám ábrázolásában aranylevelű, azúrszárú,
és fehér-sötétpiros színben nyílik. A rózsa kelyhe felfogja a pelikán
kiontott vérét, így táplálja és teszi halhatatlanná fiókáit. Íme, a Ró-
zsa és a Kereszt jegye. A rózsakeresztesek és a katárok a legmagasabb
Bölcsesség filozófusai voltak.
Mélységes béke legyen veletek!
Figyeljenek jól, barátaim, Édennek ezt a keresztjét, ezt a tiszteletre

méltó keresztet annak idején a katár jelöltre bízták, a katárokra és
a templomosokra. A testvériség döntése szerint a templomosok
nagymestere volt Éden keresztjének az őrzője. A templomosokat
sajnos elpusztították; a katárokat a hosszú, kemény üldözésekkel
tehetetlenekké tették… Egyedül a rózsakereszt tudott megszaba-
dulni és újra feléledni, jóllehet, az ellenség ennek is az elveszej-
tésére tört.
Sabarthez templomosai, akik a szomszédos katároknál leltek
menedékre, mély jámborságtól indíttatva keresztjüket – amely a
mi keresztünk is – egy sziklafalra rajzolták, mégpedig egy kicsiny
barlang falára, mely szinte a csodálatos hegycsoport, a beavató
központ csúcsán őrködik. Ezt a helyet áthatja a Szellem lélegzete
és ez így is lesz mindörökre!
Megőriztem ezt a keresztet, ezt a felmérhetetlen kincset: Galaad
volt a Grál hűséges őrizője, és nyilván megértik, hogy a Szellem-
56

templom Nagymesterének a keresztje a mi Szent Grálunk nagyon

fontos alkotórésze volt, és ma is az.
Nem térhetek itt ki a történelmi részletekre. Csupán annyit mondok

el, hogy én, az Idősebb, a pátriárka, a hűséges őrző, nagy tiszte-
lettel ismerem el, hogy nagymesterünk senki más nem lehet, mint
nagytiszteletű, megismert Mesterünk, Leene úr, vagy inkább: Jan van
Rijckenborgh úr. Örömmel tölt el, hogy ezt ma, 1955. november 22-
én mindannyiuk jelenlétében elmondhatom neki.
Átadom neki Nagymesteri keresztünk, Éden ősi, nemes keresztjé-
nek megtisztelő őrizetét! Egyúttal a Béke csókját adom neki!
Esclar Mundi, Esclarmonde, világ világossága! Katár hercegnő,

Montségur lelke… a Parakléta galambja! Hadd kérdjem meg önök-
től: mit gondolnak, ki lehet a mi „Esclarmonde-unk, nostra Esclar
del Munde”*, ha nem drága Stok asszonyunk? Ki lenne nála mél-
tóbb nagymesterünk támogatására?
Esclarmonde, fogadja az Idősebb Békecsókját, aki tisztelettel meg-
hajol Önök előtt!
A Nagymester keresztjéről Jan van Rijckenborgh

a következő magyarázatot adta:
Most már ismerik a Szellemtemplom Nagymesteri keresztjének min-
tázatát, mely az Ussat-les-Bains-i Montagne Sacré-ban (Szent Hegy)
található. Egy bárka látható benne, úgy, ahogyan azt az ókori Egyip-
tomban is ábrázolták. Csak néhány vonal utal az égi bárkára. Ár-
boca egy hétszeres kereszt. Egy erős kéz tartja egyenesen a keresztet,
úgy, hogy egy heves, isteni erejű függőleges áramlat ereszkedhet alá a
magasabb természetrendből. A kereszt mindkét karja hármas egysé-
get képez. Egyiket sas tartja és támogatja, a másikat a kilences szám,
* Esclar del Munde=occitán nyelven a Világ Fénye (fordító megjegyzése).
57

az isteni tűz és az isteni erő nagy szimbólumai. Ezért mondjuk,

hogy a jelöltet a tűzéter, tehát a Szent Szellem hajtja a Mindenható
áramához, miután ez a tűzéter felszabadult és a jelölt méltóképpen
fogadhatja és veheti használatba. Így kormányozza szilárd kéz az égi
bárkát az egyetlen cél felé. A függőleges által a vízszintes. Maga Isten
által a Mindenható. A tűzéter által a megszabadulás!
58

A Világosság Hármas Szövetsége

Grál, Katárok és Rózsakereszt
A misztériumok e három pecsétje kifejezi a Világosság Hármas Szövetsége

erővonalainak megelevenedését. Catharose de Petri: a katárok világosságá-
nak a ragyogása; Jan van Rijckenborgh: a Rózsakereszt megnyilatkozása;
Antonin Gadal, a hűséges Galaad pedig a Grál misztériumának tökéletes
biztonsága.
„Az Ázsiában lévő Hét Gyülekezet” pecsétje, Niketas „Nagymesteri pe-
csétje”, az Arany Rózsakereszt nagymesterének birtokába kerül. A Szerzet
Világossága tökéletes erőben felragyog.
59

A Szent Grál Szerzete

A Kerekasztal Lovagjai
A Templom Testvérei
E három fogalom egyetlen, ugyanazon Szerzetre vonatkozik, amely

ezen nevek egyike, sőt más nevek alatt is szünet nélkül tevékenyke-
dett és tevékenykedik ma is.
A Szent Grál Szerzete a beavatottak és megszabadultak nagyon
zárt csoportjából áll, akiknek egy része – szám szerint negyvenkilenc
– szüntelenül tevékenykedik a dialektika anyagi területein. Amikor
egy előző Szerzet teljesen felemelkedett a hatodik kozmikus területre,
e lények egy bizonyos létszámú csoportja hátra marad a haláltermé-
szetben. Ez azt jelenti, hogy mikrokozmoszuk önkéntesen a szenve-
dő és még kereső emberiség szolgálatába áll. Mikrokozmoszuk tehát
mindig természet szülte alakot ölt. Ezen szolgáló mögött azonban
ott áll megszabadult lelke, hogy segítségével mindig, minden körül-
mények között elvégezhessen bizonyos feladatokat. Amikor a föld
valamely térségében vagy lakott centrumában megvan annak a lehe-
tősége, hogy „lentről fölfelé” elkezdhessenek egy gnosztikusan meg-
szabadító munkát, közülük kettő kézbe veszi e munka irányítását
és a „Grál nagymestereiként” működnek, amíg a csoport meg nem
találja és el nem nyeri saját mesteri fokát.
Ezért láthatjuk minden alakulásban lévő megelőző Szerzetben „a
Grál fivéreinek és nővéreinek” a tevékenységét. Így beszélhetünk a
Templom Lovagságáról, mely hajdan amennyire csak tehette, támo-
gatta a Katár Szerzetet. Ezért volt az, hogy a Templomosok nagymes-
tere megnyilvánulásuk végezetéig a Katár Szerzet közelében maradt,
60

és egyszersmind – joggal – a katárok nagymesterének is nevezték.

Valójában épp annyira nagymestere volt a templomosoknak, mint
a katároknak is.
Az úgynevezett „pátriárkák” képezik az előző Szerzetek egy másik, a

haláltermészetben küldöttséget vállaló csoportját. Ők az őrizők, az
ősi szentélyek és gyújtópontok letéteményesei, akik, ha eljön az ideje,
átadják egy ifjú Szerzetnek azt, amit megőriztek. Tehát, a pátriárkák
feladata megnevezni az egész összegyűlt csoport színe előtt „a nagy-
mestereket és nagymesternőket”, mint a Grál közvetlen küldötteit, és
a külvilág felé elsőként megerősíteni őket küldetésükben, valamint
minden gyakorlati-szervezeti munka vonatkozásában elfogadni az
irányításukat. Mindez nem azért történik így, mert a pátriárka ala-
csonyabb fokozatú, hanem mert a Grál Testvérei a „tanúsítók”, akik
hasznosítják mindazt, ami az időben megőrződött a számukra.
1955. november 22-én, e keddi napon, az ifjú gnosztikus Szerzet
fejlődésének történetében, valamint a Gnózis világtörténetében kivé-
teles napot élhetünk meg: újra megülhető az átruházás ünnepe!
Megvetettük a szilárd alapját annak, hogy a szellemi Iskola Élő Teste

mostanra munkaterületté vált. Az építkezés 1924-től kezdve, alulról
kiindulva, mára teljes egészében befejeződött. Csak néhányan kezd-
ték, majd egyre nőtt a csoport, a munkaterület egyre erőteljesebb lett,
mígnem fokozatosan, még gazdagabb erővonal-szerkezetet alakított
ki. Ezáltal mind több erő áramlott be, a lehetőségei folyamatosan
növekedtek, s végül részesülhetett a Feltámadási térben megnyilvá-
nuló Szellemben is.
Mindez tökéletesen igaz. Egy dolgot azonban eddig el kellett hallgat-

nunk: attól kezdve, hogy az ifjú Gnózis teljesen felvétetett az egye-
temes Láncba, amikor tulajdonképpen megkapta az előző Szerzet
örökségét, s amikor a mai Szellemi Iskola két vezetőjét megbízták a
nagymesteri feladattal, mindezzel még valami mást is át kellett adni:
a klasszikus Beavató templomot, melynek prototípusát megőrizték
61

az egyetemes Láncban. Ez azt jelenti, hogy minden, ami a békét

és a szabadságot, az emberi megnyilvánulást és fejlődést szolgálja,
és amit az idők során a tapasztalat jónak ítélt, mindaz megvan és
megmarad eszmeként, a szellem szerint, valamint erőként az asztrá-
lis lenyomat szerint az egész egyetemes Lánc hatalmas életterében.
Mindebből semmi sem veszhet el. A tapasztalat és szenvedés révén a
Lánc minden következő Szerzete hozzátett valami különleges értékű
dolgot ehhez a hatalmas kincshez.
Amint egy ifjú gnosztikus szerzet felemelkedik az éjszakából, a
századok küzdelmeiből, és sikerül kibontakoztatnia Élő Testét, fel-
emelnie azt az új reggel világosságához, azonnal mágneses kapcsolat
keletkezik egyrészt az ifjú Gnózis, másrészt az egyetemes Lánc Be-
avató temploma között. A „Régiek kincse” ekkor fokozatosan be-
ereszkedik az új láncszem Élő Testébe, megegyezően az ifjú Gnózis
fényerejének későbbi fejlődésével. Mindez addig folytatódik, amíg
mindkettő kölcsönösen és tökéletesen koncentrikussá nem válik, és
így teljes egységet nem képez. Ettől a pillanattól kezdve az egész
egyetemes Lánc az új láncszemével együtt a világban van, de nem eb-
ből a világból való. Az egész egyetemes Lánc jelene, múltja és jövője
feltárulhat mindazok számára, akik méltóknak mutatkoznak erre.
62

Az élet aranyfonala
Catharose de Petri
Nagy öröm számunkra arról tanúskodni, hogy újra a kezünkben

tartjuk a századokat összekapcsoló arany fonalat, az élet arany fo-
nalát, mely által ismét nagyon erősen fűződhetünk a gnosztikus
múlthoz. Rijckenborgh úr és magam is ifjú korunktól fogva láttuk
felragyogni tudatunk előtt a gnosztikus múltat, mint az emberiség
szolgálatában e jelenlegi küldetésünkhöz nélkülözhetetlen kapcsoló-
dási tényezőt.
Gadal úr gyakran mondta, hogy tökéletesen ismerjük Sabarthez
föld alatti templomait és sírboltjait. Valóban! Ezért is felelhettünk
szavaira őszinte igennel, mely egyszersmind tanúbizonyság is volt.
Már legkorábbi gyermekkorunktól kezdve hosszan, nagyon is tu-
datosan időztünk karmikus emlékekkel teli étertestünkkel Sabart-
hez barlangjaiban, hegyei és völgyei között, egészen közel a „Leg-
magasságosabb” őrzőjéhez. A személyiségtudat akkoriban még alig
állt a fizikai jármű szolgálatában, így hát magányos álmodozóknak
tartottak minket. Elhivatottságunk azonban már nagyon fiatalon
szembesített minket életfeladatunkkal, melyet az emberiség szolgála-
tában, az aktuális jelenben végre kell hajtani. Számunkra ez nagyon
is tudatos volt! Ebben a szellemi állapotban fogadtuk el 1930-ban a
feladatot a Rózsakereszt Szerzetétől, a vele járó felelősség teljes isme-
retével. Ettől a pillanattól kezdve, mondhatni a semmiből indulva,
építettük fel az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskoláját, és vezettük el
a mai állapotáig.
Minél inkább kiszélesedett a munkaterület, tehát a Szellemi Iskola
mágneses sugártere, annál erősebben vágytunk egy az anyagvilágban
élő emberrel való találkozásra, aki a kapcsolódást alkotó láncszemet
jelenti. Rijckenborgh úrral sokat beszéltünk erről, s tudtuk, hogy
meg kell várnunk a kedvező lélektani pillanatot. Hiányát éreztük a
63

közvetlen közelünkben egy olyan embernek, aki hozzánk hasonló

beállítottsággal, az Egyetemes Szerzet munkájára irányuló tudattal
rendelkezik. Mégis tudtuk, hogy léteznie kell a fizikai világban egy
ilyen embernek, aki hozzánk hasonlóan erős vágyakozással tekint „a
hegyek felé, ahonnan a segítségnek jönnie kell”. Aki ugyanúgy rá van
hangolva a vibráló, mindent átfogó isteni lélekéletre, amely fényt,
szeretetet és életet ajándékoz mindazoknak, akik ennek a természet-
nek a fájdalmától és halálától való megszabadulásra vágynak.
Hiányzott a közvetlen kapcsolat egy baráttal, aki egyúttal idő-
sebb fivérünkként gazdagabb élettapasztalata alapján beszélhetne ne-
künk az ősrégi, a jelenvaló és az eljövendő Gnózis dolgairól, amely
ugyanakkor a legmélyebb lényegét tekintve mindig egy és ugyanaz.
Szerettünk volna egy nap találkozni egy ilyen emberrel, akiben és
akiből lelki érettsége révén személytelen szeretet ragyog a világra és
az emberiségre. Reméltük, hogy találkozunk ezzel a szellemben és lé-
lekben gazdag emberrel, akinek emlékezete, tudása és lélekminősége
biztosítaná az ifjú gnosztikus Szerzet munkáját.
A sabarthezbeli Antonin Gadal úr személyében találkoztunk ezzel

az emberrel életutunkon. A múlthoz, az egyetemes forráshoz, az
Egyetemes Szerzetlánc utolsó láncszeméhez fűződő arany fonál ve-
zetett minket egymáshoz. A múlt, jelen és jövő ezen arany fonala
segítette találkozáshoz utunkat az Egyetemes Szerzetlánc ősi gyúj-
tópontjaiban. E találkozás következtében, az idős pátriárka, Gadal
úr közreműködésével csatlakozhatott az ifjú gnosztikus Szerzet az
Egyetemes Lánchoz, nevezetesen az előttünk járó középkori Szerzet-
hez. E két életáramlat azonos rezgéshulláma teszi lehetővé, hogy az
ifjú bárka megújult erővel folytathassa útját a Szellem-Lélek térségei
felé. A jövőben meg fognak nyilvánulni mindennek a messzemenő
következményei!
64

A Gnózis két ághajtása

Antonin Gadal
Szeretett Gyermekeim!
Szabad „gyermekeimnek” neveznem benneteket, mert a „gyermeke-

im” szó még találóbb, mint a „fivéreim és nővéreim”. Persze, hogy e
szóval élhessünk, idősnek kell lenni, s főként nagy élettapasztalattal
kell rendelkezni.
Mélyen meg vagyok hatódva. Messziről jöttem, oly messziről,
hogy nem is olyan rég, földünkre még a teljes feledés, az ismeret-
lenség homálya borult. Túl hosszú lenne, ha most elmesélném elő-
deink minden fájdalmát és szenvedését, szeretett atyáinkét, akiknek
semmijük sem volt ezen a világon, csak a Szeretet Országa. „Isten
Szeretet” – mondogatták. „Isten Szeretet” – e kiáltásért sújtottak le
rájuk. A kard, a tűz, az ínség, a börtön, semmi sem kímélte őket.
Ám…a Szellem jelen volt…és a Szellem jelen maradt.
A földem – mit is mondok, mindannyiónk földje – a Szellem egyik

székhelye. A Szellem székhelye pedig mindig a Szeretet Istenének a
birodalma. Ennek a szónak a kapcsán azt mondunk, amit akarunk:
Isten Szeretet, Ő a Szellem, és a Szellem székhelye most is él és örök-
ké élni fog!
Sabarthez földjén vannak barlangok, melyeket az itt jelenlévő
testvérek közül sokan láttak már. Talán éppen én kalauzoltam őket,
s képzelhetik, micsoda örömmel! Mindig nagyon mélyen érint, ha
messzi országokból érkező embereket látok, akik azért jönnek, hogy
kapcsolatba lépjenek azzal az erővel, amely szüntelenül teljesen ter-
mészetes módon árad a Szellem székhelyeiből. Példaként említem
Lombrives barlangjait, amely ötszáz katár szégyenteljes sírhelyévé
vált. Mennyire dicsőséggel teli mégis mindez a számunkra! Csak
65

azokra nézve a becstelenség síremléke ez, akik okozói voltak e halál-

nak… De dicsőséget hozott ez a bent rekedt szegény fivéreinknek és
nővéreinknek, akik nagyon is jól tudták, hogy e sír egyenesen a győ-
zelemhez, Krisztusnak, a Szeretet Istenének a királyságához vezet.
Hosszú időn át kutattam a beavatottak nyomait – hogy ezt a ki-
fejezést használjam –, akik teljesen a Szellem Királyságának, a Szere-
tet Birodalmának szentelték magukat. Az Önök ősei közül sokakat
üldöztek el egykor délvidéki területeinkről, akik ezután Hollandiába
mentek. Az inkvizíció borzalmai űzték el őket, s ez örökre kitörölhe-
tetlen folt marad az Egyház címerén.
Nos, rátaláltam a nyomra, intuícióm azt súgta, hogy ez az eltűnt
kapcsolat most is létezik. S egy szép napon megérkeztek a mesterek,
a Rózsakereszt „nagymesterei”. Isten csodája vezette utamba őket.
Megértettük, hogy a beavatottak által hátrahagyott jellegzetes nyom
valóban a Gnózis, az új Születés Gnózisa, melyet joggal nevezünk
„krisztusi korszaknak”.
Kik voltak a katárok? Egyszerű emberek, akiknek csak egy céljuk

volt: felajánlani életüket. Mit jelent meghozni az élet áldozati aján-
dékát? Gondolkozhatunk rajta, de ez valami olyasmi, ami túlhaladja
a hétköznapi felfogást, akarom mondani, azoknak a felfogását, akik
nem veszik a fáradságot, hogy áttörjenek a valódi megértésig. Az
életünk odaajándékozása mindenekelőtt az anyag feláldozása, annak
feláldozása, amit testnek, vagy ha úgy tetszik, hernyónak nevezünk.
Ez pedig semmi sem volt egy katár számára. Az anyag feláldozá-
sa semmit nem jelent egy igazi beavatottnak, mert az anyag nem
számít. Nem, életüket úgy ajánlották föl, hogy társaik szolgálatába
állították. Ahogyan a tanítványok, ők is a falvakat járták: hátukon
kenyeres tarisznya, csupasz lábukon szandál, rajtuk a lehető legegy-
szerűbb ruházat; a hegyek között húzódó síkságokon a szegény fal-
vakat keresték.
Mindig kettesével jártak. Azt kérdezték: „Vannak itt betegek? Ha
igen, mondják meg, hol laknak, s mi odamegyünk… Vannak-e bánat-
tól sújtott emberek? Elvisszük nekik Betlehem szép vigaszát.”
66

Betlehem azt jelenti, transzfiguráció, újjászületés. Így vitték ki ezt

a hatalmas vigaszt a szegények falvaiba. Az emberek ezt felelték ne-
kik: „Lakik ott egy szegény özvegyasszony, aki nem tudja kivel meg-
műveltetni sovány földecskéjét!” A válasz pedig ez volt: „Menjünk
azonnal és végezzük el a munkát. Adjatok egy vasvillát, ásót, kapát,
vagy más szerszámot, s menjünk, segítsünk a szegény asszonyon,
hogy legyen mit ennie.” Így folytatták egész életükön át. Életüket
fenntartás nélkül embertársaik rendelkezésére bocsátották.
Volt egy egyszerű, szép szertartásuk is. A katárok mindig maguknál

tartották János Evangéliumát, a Szellem Evangéliumát. Leterítettek
egy darab fehér lenvásznat, ráhelyezték az Evangéliumot és meg-
kezdték az imát: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben…” Ez volt az
imájuk, a nagy ima minden faluban. És ez itt, ezekben a falvakban
volt, ahol most együtt vagyunk. Olyan végtelen öröm tölti el szíve-
met, hogy azt ki sem tudom fejezni. Mert a Szellem az, aki ösztönöz
bennünket, s hallja, hogy testvérek vagyunk. A Szeretet ez, a Szeretet
Birodalma, a Szeretet Istene, és ennél semmi sem egyszerűbb, ennél
nincs csodálatosabb!
Nos hát, mentek faluról falura, és szerette őket egész Occitánia, Dél-
Franciaország, Sabarthez, Ornolac – jóembereink beavató központja.
Nem említettem még, hogy „jó embereknek” – Bonhommes – vagy
„tökéleteseknek” – Parfaits – nevezték őket. Beavató helyeikből oly
nagy, oly hatalmas szellemi kultúrát hordtak ki Occitániába, hogy
egyes embereknek, akiket nem fogok megnevezni, már csak egyetlen
vágyuk volt: végezni velük! De hogyan? Nyilvános hitvitákra, kong-
resszusokra hívták meg őket. A perfektek azonban kivétel nélkül
mindig győztesek voltak ezeken a teológiai eszmecseréken! A Szel-
lemmel nem lehet vitatkozni, a Szeretet Istenével nem lehet vitázni!
Semmi szükségük sem volt rá, hogy a Szellem Országát keressék! A
Szellem Országa mindig győzedelmes, méghozzá olyannyira, hogy
egy alkalommal még a pápai követ is ezt mondta: „Ne akarjatok
velük vitatkozni, mert nekik mindig igazuk van!” Megint mások
67

így szóltak: „Máglyára velük!” Ó, a máglyák! Tudják-e, mi az a mág-

lya? S hogy mit válaszolt egy szegény jó ember, amikor hivatalosan
megidézték: „Tagadd meg az evangéliumodat; tagadd meg Jánost,
tagadd meg a Szeretet Istenét, vagy máglyára küldünk!” Válasza ez
volt: „Tagadjam meg? – Soha! Tagadjam meg a hitemet? – Soha!”
Erre a pápai követek így szóltak: „Mindet megégetjük, mert egyik se
fog lemondani a hitéről.” Milyen hatalmas erejű tanúság!
A máglyák azóta elvégezték romboló munkájukat. Bizonyosan lesz

alkalmuk hallani néhány lenyűgöző és csodálatra méltó, ám szo-
morú történetet. Különös belegondolni abba, hogy itt embereket,
szegény sorsú embereket öltek meg, jó embereinket, akiknek az élete
minden szempontból példaértékű volt! Hallgassák meg, miként haj-
tották végre az ítéletet. Néhányan azt mondták: „Előbb börtönözzék
be őket!” De micsoda börtön volt az! Akik jártak a Lombrives-i Ka-
tedrálisban, azok bizonyosan emlékeznek annak fenséges nagyságára.
A lépcsők fölött azonban még mindig ott van a „Létra”, „a mennyei
lajtorja”. Azon lehet följutni a Katedrális „Nagy Temetőjéhez”. Így
nevezték el azt a helyet ahova az ötszáz megmaradt katár menekült,
s ahová élve befalazták őket. Ők voltak az utolsó menekültek, akik a
barlangokban kerestek védelmet. Mivel nem tudták megfogni őket,
az inkvizíció katonái teljesen lezárták a barlangot, ahol mindannyi-
an éhen haltak. De ez tökéletes hitben és teljes önátadással történt.
Tudták, hogy egy jobb élet felé tartanak, emlékezvén az idősebb test-
vérek szavaira: „A halál nem más, mint Isten csókja”, valamint: „A
csontváz nem sokat számít.” Így vonultak be békében az Országba,
amely után mindannyian vágyakozunk.
Önök mindannyian megértik, micsoda örömet okozott számom-

ra, hogy megismertem Leene urat, aki kétségkívül az ősi civilizáció,
a régi misztériumok Mestere. S valóban, mindaz, amibe most mi
itt belemerültünk, azok a régi misztériumok, a Gnózis ősi kelta és
egyiptomi misztériumai. Mindezt két szóban összefoglalhatjuk: „Is-
ten Szeretet”.
68

Ezért az az érzésem, hogy ma visszatértek a hajdani katárok. Vagy

inkább így kellene mondanom: Catha-Rose! Mert a Katharos szó
nem egy bizonyos embercsoportra utal. „Tisztává”, „perfektté” válni
minden embernek megvan a lehetősége. Az egész világnak perfektté
kell válnia! Ehhez azonban bátran be kell járnunk a Tökéletesedés
útját, a Gnózis kérlelhetetlen útját, a Gnózisét, aki ma összehozott
minket itt, a Renova templomban. S mintha látnám magam előtt: a
Katedrálist, a temetőt, a megdicsőülést!
Most mindannyian a Gnózis két ághajtásának a megdicsőülése előtt

állunk itt, melyek ma egyetlen egységgé váltak. S ezt az egyetlen ágat
joggal nevezhetem a Szellem hajtásának, a Szeretet Istenétől, a Szere-
tet Országából való ágnak.
69

A Szeretet Birodalma
Antonin Gadal
Talán vannak Önök közt olyanok, akik azon gondolkodnak, mi is

a célja spirituális érintkezéseinknek. A nagy többség nagyon szeret-
né megismerni közös eredetünk „misztériumait”. Hadd szolgáljak
most némi magyarázattal.
Az Ariége, a Garonne mellékfolyója, a Pireneusokban, Andorra ha-

tárán ered, s Toulouse előtt ömlik a Garonne-ba. Két hegylánc kö-
zött kanyarodik be Ussat-Ornolac zárt völgyébe. Több mint ötven
barlang van itt, s az őskorban mindet lakták. Néhányuk azonban
igen híres hajdani, egymást követő vallások itt élt bölcsei révén: itt
volt lakóhelye a kőkori népek papjainak, a kelta druidáknak, a ró-
zsakeresztesek és katárok perfektjeinek, a hű templomosoknak, a
Szent Grál őreinek!
Ez a régi misztériumok szellemi központja. Olyan központ, ahol a
Szellem lélegzete mindig jelen volt és jelen van ma is! S hozzáteszem,
hogy a legyőzhetetlen, soha semminek alá nem vethető Szellem talán
szunnyadó, de teljesen soha ki nem hunyó hiterejével megérintette
azon gyermekeinek szívét, akik képesek voltak a megfelelő életvitelre
és az újjászületés megvalósítására a legszentebb Gnózis tiszta tanítása-
inak megfelelően. Erről most nem értekezhetek hosszasabban, de bi-
zonyosan készül majd e témáról átfogó dokumentáció! E barlangok
és sziklaüregek közül néhány különösen említésre méltó:
Lombrives: az „Albigensek Katedrálisa” – a katár Egyház utol-

só maradékának síremléke.
Ussat, Bouan és Ornolac: a „Három Templom” – a papság be-
avatóhelyei, azokéi, akik a perfektek, jó emberek, szövőmun-
kások nevet viselték.
70

Fontanet, Fontane-la-Salvatge – ó, Parszifal drága története kap-

csolódik ide, a Szent Grál keresésének klasszikus hőséé.
Három várkastélyt említ elődeinknek az albigensek elleni keresztes

hadjáratról szóló eposza:
Foix: a derék foix-i grófok és a nagy Esclarmonde – a Paraklé-

ta galambja – nemesi lakhelye.
Montségur: a gnosztikus papság tiszteletet keltő máglyája.
Montréal de Sos: Wolfram von Eschenbach és Wagner Gráljá-
nak erődje. Kriptája – a Grál testvérei itt kapták meg beavatá-
sukat – őrzi e szent misztérium rajzát.
Ariége és Vicdessos völgyében, az ussat-i Montagne Sacrée hatalmas

belső tereiben éltek a szívünknek oly kedves szerzetek: a rózsakeresz-
tesek, a katárok és a templomosok. Micsoda boldogság uralkodott
ezekben az eszményi közösségekben! Occitániából akkor teljesen ter-
mészetesen a „Szeretet Országa” lett. Isten Szeretet!
„Isten Szeretet” – volt egyik kedvelt mondásuk. S a Szeretetnek ez a

Hatalma az egyetemes Szerzethez vezetett! A „mélységes Béke, test-
vérek – Isten Szeretet – Betlehem Szép Vigaszai” szüntelen áldás-
ként hangzottak ajkaikról. Milyen boldogság, micsoda meghatott-
ság fog el, hogy beszélhetek e hajdan volt Szerzetről! A Szeretetnek
eme Országában nyilván semmilyen ellenségeskedés sem volt. Sajnos
azonban csupán a létezése és működése kegyetlen indulatokat keltett
irányában!
Miként nyilvánult meg e Szeretet Országa? Egy nagymester és egy
őt segítő ark-diakonissza, egy nagymesternő irányították tanácsaik-
kal az egész Szerzetet. Náluk nem létezett Bibliában lepecsételt Ige,
sem templomban láncra fűzött Írás; nem volt semmiféle szentség-
tartóban elzárt Isten, vagy Isten börtönőreként szolgáló pap, sem a
menny vagy pokol házfelügyeletét betöltő pápa, nem létezett a Szel-
lem rabszolgasága vagy megkövesítése! Nem, Isten kétszer mentette
71

meg a világot az anyagba merüléstől és a romlottságtól, a Gnózis

végtelen lázadása által: a misztikusok, a gnosztikusok, a sivatagbeli
magányosak és a barlangok nagy gondolkodói által. Az értelem nél-
küli hit és dogma ellen felkeltette a rózsakereszteseket, a katárokat,
a leonistákat, a narbonni és calabriai misztikusokat. János és Pál
üldözött vallása, a rózsakeresztesek és a templomosok, az egyetemes
Szerzet testvérei építették meg a katárokkal a Szellem Templomát! A
nagy „Aquitániai Mani”, a pireneusi maneizmus – mely nem azo-
nos a manicheizmussal – volt képes megtartani a Templom Nagy-
mesterének keresztjét.
És micsoda keresztet! Ez a kereszt egy növő hold formájú bárkát
ábrázol, mely a megtisztult lelkek óceánján hajózik. A bárka köze-
pén egy kéz szilárdan Iesmon-Resch (Jézus-Isten) jelet tart; ennek
bal oldalán egy sas, az isteni Szellem sas madara, jobb oldalán a
Krisztus monogram áll. A krisztusi oszlop egy napfényből készült
bárka; Krisztusnak hála, a föld megmentetik a Feltámadás által. Az
egyiptomi misztériumok szerint:
A Fény által megtisztult lélek bemegy az Élő Víz térségeibe. Ezen az

Élő Vízen úszik a Hold fényes bárkája. Hogy a mennyei régiókat
megközelíthesse, a léleknek be kell szállnia a fénylő Holdbárkába.
Onnan pedig egy másik fényhajó, a Nap viszi tovább, messzebb, az
Élet Tüzéhez. A lélek visszatalált eredetéhez, a fény Királyához, a
Paradicsomba.
Az egyiptomi Halottas Könyv Ízisz-bárkája, a Hold bárka, a Nap

oszlop éppúgy emlékeztetnek a tiszta druidizmusra, mint az ókori
Egyiptom fiaira vagy a mi Krisztusunkra! A Nap oszlopa a Krisztus
oszlop! Egyszerűen szólva: az isteni „Csillagok útja”, a mágikus Grál
és a hozzá vezető viszontagságos ösvény, a Tökéletesedés útja...
Amikor pedig a perfekt átjutott az anyag halálán Keplerben, Ozi-
risz, a halálisten barlangjában, és megkapta a consolamentumot, az
anyag elmúlásának szakramentumát, és önmaga tökéletes átadásával,
feláldozásával átalakult Szellem-Emberré, akkor fogadta őt Betlehem...
72

Mérhetetlen egyszerűség, apostoli rangú keresztények megindító

civilizációja! Ám a szépséges Occitánia szellemi értékére irigy, ke-
gyetlen ellenség százhuszonöt évnyi keresztes hadjáratot küldött rá,
vérfürdőkkel, börtönnel, máglyákkal és kínzásokkal. Szegény eleink!
Szegény, szénné égetett föld! Szegény, elpusztított falvak! Szegény
foix-i grófság! 1275-ben a szörnyű inkvizíció lecsapott Sabarthezre.
A katárok püspöke számos hívővel Lombardiába ment. A rózsake-
resztesek bölcsen elkerülték az inkvizíciót, s száműzetésbe vonul-
tak, méghozzá ugyanazon a Németországból vezető úton – micsoda
egybeesés – amelyen Avila püspöke, Priscillianus – akit Trierben
lefejeztek – is ment 382-ben; csakúgy, mint Félix, az Andorrából
származó Urgel püspöke, akit 800-ban ítéltek el Aix-la Chapelle-ben.
Csak a templomosok maradtak. A Szerzet nagymestere templomos
lett. A Templomosok Rendje csak 1314-ben oszlott fel, és semmisült
meg részben, tűz által. 1328-ban a „Három Templom” utolsó híveit
utolsó püspökükkel együtt Lombrives falai közé zárták, a szépséges,
óriási katedrálisba. Befalazták őket és éhen haltak abban a barlang-
ban, amit azóta a „Nagy Temetőnek” neveznek.
Eltűnése előtt a katár nagymester egy kisebb, a „Montagne Sac-
rée” csúcsán rejlő beavató barlang falára felrajzolta az egyetemes
Szerzet Nagymesterének keresztjét. Ez a kereszt a Szellem éber őri-
zetének köszönhetően épségben megmaradt, hogy elvezessen min-
dent a jó végig. Ez a kereszt pátriárkáról pátriárkára kitartott a
századok során. Az utolsó öreg szolgáló megélhette azt a boldogsá-
got, hogy ezt a szép keresztet, a régi Szerzet jelképét, átadhatta az
ifjú Szerzetnek, melyet szeretett Leene urunk és igen tisztelt Stok
asszonyunk képvisel.
Tudom, szeretett Nagymester, és igen tisztelt katár Hercegnő,
hogy az Önök kezében ez a kereszt jó őrizetre talál. S azt is tudom,
fiatal barátaim, hogy azon fognak dolgozni, hogy mindig maga-
sabb szintre vigyék elődeink rettenthetetlen jelmondatát: Mès Naut!
avagy: „Följebb, mindig magasabbra!”
73

1955. november 26.
Szeretett Nagymester,
Igen tisztelt katár Hercegnő!
Egy csodás útról visszatérve

Sabarthez földjét taposom újra…
Első gondolatom Önökhöz száll!
Mennyi köszönettel tartozom
minden figyelmességért, előzékenységért!
Nagy lehet belső örömük,
ezt gondolom, miután láthattam
szép centrumaikat, s megtapasztalhattam légkörüket,
mely a Krisztusban való tökéletesség ismeretének egységéből ragyog.
És, ó kimondhatatlan öröm Sabarthez idős pátriárkája számára,
a századokon át, hogy az egyetemes Szerzet drága Nagymesterének
koronázásán vehetett részt.
Isten Szeretet!
A Szeretet Országa él…
Adveniat regnum tuum!
Összejöttünk és egyesültünk itt,
Krisztus királyságáért, mindenen át, bármi ellenére!
Újra megköszönöm!
Alázatos Békecsókommal,
szeretett Nagymester,
kegyes jánosi csókommal,
mélyen tisztelt Hercegnő,
Betlehem szépséges vigaszaival
minden kedves
rózsakeresztes és katár gyermekemnek.
A. Gadal
74

Sabarthez címere, „custos summorum”, a magas csúcs vagy a Szellem ma-
gasztos tanúbizonyságainak őre, a „Legmagasságosabb Őrizője”


A Szellem Templomának központja

Antonin Gadal
Múlt év novemberében az a boldogság ért, hogy elutazhattam az

Önök szép országába. Csodálatos utazás volt. Főként annak a meg-
tiszteltetésnek örvendtem, hogy a legszebb áldásokat, legszebb imá-
kat, „Betlehem mélységes Békéjét és Szép Vigaszait” nyújthattam át,
a régi, ussat-ornolac-i beavató központból. E megtiszteltetés egyszer-
smind feladat is volt! Egy Idősebbnek, a Szerzet idős korú szolgájá-
nak természetesen engedelmeskednie kell egy ilyen feladatnak! Meg-
tiszteltetés, feladat vagy megtisztelő feladat az összegzése, aratása egy
életútnak, a barlangjaink, sziklahasadékaink végtelen csarnokaiban
töltött hosszú elmélyedések időszakának. Ez az eredménye a „kata-
kombákban” történő számtalan keresésnek, valamint a jámbor lec-
kék sorának, melyeken óriási termeinkben vehettem részt.
Nos hát, így adtam át novemberben a „Nagymester keresztjét” és
a „Galamb hódolatát”. Ó, mily csodás és misztériummal teli emlék
marad a Renova Templomban megélt ünnepélyes összejövetel! Ha
ez egyáltalán lehetséges, most örömöm még nagyobb lesz azáltal,
hogy a mai napon szabad egy rövid időre vendégül látnom és hellyel
kínálnom Önöket barátságos centrumunkban.
Szeretett barátaim, testvéreim! Szívélyesen üdvözlöm Önöket, azzal

a kívánsággal, hogy együtt munkálkodhassunk a nagy cél szolgálatá-
ban! Örömmel üdvözli Önöket egy olyan vidék, amely a legteljeseb-
ben szeretné kimutatni vendégszeretetét, és amelynek minden vágya,
hogy Önök is megérezzék barlangjaink vonzó erejét. E barlangok,
sziklahasadékok mint sötét üregek tárulnak itt Önök elé: Lombri-
ves és a Katedrális; Ussat „Templomai” a rejtélyes Remete-barlang-
gal; Bouan és a büszke „Castelet de Joana” valamint, velünk éppen
szemközt, Ornolac-Betlehem. Íme elődeink Katedrálisa és a „Három
78

Templom”. Nem sorolom fel minden kincsünket, a sok-sok bar-

langot és egyéb őskori, történelmi, földtani gazdagságot, melyekre
később részletesen ki fogok térni. Szeretném azonban felhívni figyel-
müket a tőlünk jobbra látható Fontane-la-Salvatge-ra. A Grál, a Grál
keresése, a Grál története és a Szent Grál öröksége kapcsán fogunk
szólni róla. A középkori Sabarthez csodálatos története is kincsként
sugározza isteni fényét a földi sötétségbe! Önök bizonyára mindan-
nyian tudják ezt, nem mondok semmi újat: Lux lucet in tenebris – a
Világosság fénylik a sötétségben!
Sabarthez megdöbbentő, szokatlan vidék. Az Ariége és Vicdessos

völgyének küszöbénél a foix-i grófság vártornyai uralják a földet.
Az ősi, emlékezetes Thabor-hegy árnyékában lévő Tarascon – a régi
Tarusque – és Ussat-les-Bains együtt alkotják Ariége különlegesen
spirituális központját. Montréal de Sos és a „Grál vár” Chrétien de
Troyes Parszifal eposzának a központja.
Egy régi legenda hírül adja, hogy a katárok közvetlen összeköt-
tetésben álltak a templomosokkal, ami azt jelenti, hogy át tudtak
hatolni az egész hegyen, ha találkozni akartak egymással. Ez a legen-
da megfelel a valóságnak, mert az Ariége völgyében Lombrives-ból
út vezet Niaux-n át a Vicdessos völgyébe. Egy másik legenda szerint
pedig a katárok a rózsakeresztesekkel is összeköttetésben álltak, még-
hozzá Soulombrié és Saint-Barthélemy helyszínein, tehát a Montsé-
gurbe vezető útszakaszon! Soulombrié, a csodálatos druida központ,
és Saint-Barthélemy a templomával, a „Kápolnával” – mindkettő a
Thabor-hegységben található! Nos, ezzel kapcsolatban nem mond-
hatom biztosra, hogy a legenda teljesen valósághű, csak részben; azt
mindenesetre megerősíthetem, hogy nagy része igaz.
Ha ifjú úttörőink elszánt barlangkutatók, akkor ugyanazt az
útvonalat kell követniük, mint amin hajdani elődeik jártak; így
végül biztosan megtalálják a legendás utat. S meg fog mutatkozni,
hogy noha katakombáinkon át ellenkező irányból jövünk, a Krisz-
tus vére és a lapis ex coelis, az „égi kő”, más szóval Krisztus önmagát
feláldozó, küzdő Egyháza és „az eljövendő új ember katársága”
79

épp a beavató központban találkoznak össze. És a világ meg fogja

érteni, hogy:
1. a Grálhoz vezető út a Tökéletességhez és a Transzformáció-

hoz visz,
2. a sötétségből világosság lesz, ha követjük azt a módszert, melyet
Krisztus és szeretett tanítványa, János hagyott nekünk örökségül.
Önök pedig, szeretett barátaim, itt vannak a „Szellem Templomá-

ban”. A régi Szerzet, azt kell mondani, többé már nem élve meg-
égetett templomosokból, szinte teljesen elpusztított katárokból és
üldözött, számkivetett rózsakeresztesekből áll, hanem íme itt van:
örökké él, örökké szabad és örökké fiatal!
A régi Szerzet eljött az ifjú Szerzethez, hogy helyet csináljon a
fiataloknak, a tevékenyeknek, a valóban bátraknak! A katárok és
rózsakeresztesek völgye és a templomosok montréalbeli völgye, a
Szent Grál és a Tökéletessé válás két valódi völgye köszönti Önöket,
szeretett fiatal testvéreim! A barlangok hajdani – őskori és a törté-
nelmi korokban élt – ismerői Önök felé tárják karjukat! A katakom-
bák – a mi katakombáink –, melyeket nyugodtan nevezhetünk az
„emberiség könyvének”, várják Önöket! Jelen lévő Nagymesterünk
és mélyen tisztelt Galambunk, vagyis Nagymesternőnk tökéletesen
ismerik ezt a földalatti, határtalan labirintust, ahová most be fogják
vezetni Önöket.
A Szellemi Vezetőség „A Szent Grál öröksége” címet adta az ussat-

les-bains-i konferenciának. A Szent Grál öröksége! Néhány szó csu-
pán, mégis magában foglalja a múlt és a jelen spirituális gazdagságá-
nak kincstárát: Ráma, a druidák, Krisna, Hermész Triszmegisztosz,
Mózes, Orpheusz, Püthagorasz, Platón, a zsidó-keresztény Gnózis,
az alexandriai misztériumok kincseit… és ezeken túl még sokkal
többet! Ez az örökség mindemellett óriási felelősséggel is jár: olyan
munkával, melynek meg kell hoznia a gyümölcseit, katakombáink,
barlangjaink, a spoulgák és sziklaüregek feltárásával, oltalmazásával,
80

főként pedig az ősi misztériumok – az atlantiszi, az egyiptomi, az

általános értelemben vett gnosztikus misztériumok és az albigensek
kincsének – új megvilágításával!
Micsoda gondoskodás, milyen végtelen nagy, nehéz munka… És
Krisztus öt vércseppje, Montréal de Sos kettős barlangjának falára
rajzolva? Micsoda széles horizontokat idéz fel nekünk… az Alfát
és az Omegát, a kezdetet és a véget… a transzfigurációt! A hernyót,
melynek vissza kell térnie az anyaghoz, a szellemet, melynek az
anyag helyébe kell lépnie, a lelket – a halhatatlan lelket. De ez mes-
szire visz a tárgytól: mindebben már a Tökéletességet, a Szent Grált,
a Szent Grálhoz vezető utat éljük meg.
És Lucifer? Ő a Világosság arkangyala, aki őrült nagyravágyása,
kevélysége és mértéktelen vágyai miatt letaszíttatott az égből a káosz-
ba, a semmi mélységeibe. Zuhanásával pedig egy csillagból letört egy
darabot: a csillagnak ezek a törmelékei végiggördültek a téren, aztán
megállapodtak a földön; lapis ex coelis, égi kő… megint a Grál!
„Krisztus öt vércseppje” és az „égi kő”… a templomosok, a katá-
rok és a rózsakeresztesek. Nos, valóban itt vagyunk Sabarthezben, az
Ariége völgyében, a Lombrives-i Katedrális, valamint a jóemberek, a
perfektek három beavató Templomának földjén, és Vicdessos völgy-
ében, ahol ott van Montréal, a Grálvár és a hozzá tartozó beavató
barlang. Egyszóval: a Szent Grál útján vagyunk!
Menjünk együtt ezen az úton! Az előttünk járó Szerzet vezetni fog,

meghagyván az ifjú Szerzetnek azt a gondot, hogy soha le ne térjen
erről az elmúlhatatlan boldogsághoz vivő útról! Tudom, s örömmel
mondom ki, hogy szellemi vezetőik azért vannak itt, hogy efölött
éberen őrködjenek.
81

Az előző Szerzet pátriárkája

Most, hogy testvérekként, barátokként s főként mint a Gnózisban a

csoporthoz kapcsoltak együtt vagyunk, s elérkezett a várva várt óra,
amikor találkozhattunk elődeink egyetemes Láncával, amikor mind
hallhattuk Gadal úr mély szeretettel teli üdvözlő szavait, most igen
komolyan el kell jutnunk mindennek nagy és mély jelentőségéhez.
Kívánjuk, hogy a szükséges belátás otthonra leljen mindannyiuk
szívében, s hogy minden tekintetben előkészített talajt találjon az
Önök lelkében. Szálljon fel ez az ima minden nagy elődünkhöz!
Saját alapjaink előtt gyűltünk itt össze, az ősi szentélyek közvetlen

közelében, többféle célból. Sokat beszéltünk már erről Önöknek.
Mind komolyan felkészültünk. Most azonban ussat-i utunk leglé-
nyegesebb céljának kell valóra válnia. Ez a cél csak a Szent Grál-
ban ölthet alakot, csak a Szent Grálban érthető meg és érezhető át
bensőségesen. A nagy, pozitív szövetségnek, a tudatos kapcsolatnak
Önök és az előttünk lévő utolsó láncszem között, napjainkban kell
megépülnie, mégpedig a hármas, szent Testvériségből, vagyis a Ró-
zsakereszt, a Katárok és a Templomépítők hármas Testvériségéből!
Így teljesen megváltozva fognak hazatérni, és egészen mások lesznek,
mint amikor ideérkeztek. Hármas szövetségről és egy háromszoros
érintésről beszélünk, ugyanis egy ilyen, háromszoros érintés nélkül
a Szent Grál sohasem válhat Önökben valósággá, belső birtokká. A
Szent Grál csak azokban ölt testet, akiknek a szíve tiszta, és akik po-
zitívan, tényleg vallják őt és megtisztult tudattal közelednek Hozzá.
Ha pozitív kapcsolatról beszélünk, akkor először szólni kell a
negatív kapcsolatról. Bizonyos irányulások sorozatáról van szó,
amelyeket mind átéltünk, az éveken át kísérő és próbára tevő lelki-
állapotokról, amelyek végül elvezettek minket az Iskoláig. Később
82

még fogunk szólni e kezdetleges kapcsolat okairól. Jelenleg azt kell

megértenünk, hogy a Háromszorosan Nagy Hermész pozitív tüzé-
nek most fel kell lángolnia a korábban lerakott alapokon, s hogy
Önöknek az a feladatuk, hogy személyesen és kollektíven éltessék
ezt a kegyelmet. Azért értek el együtt, közösen idáig, hogy ebben
segédkezzenek, mert „a Világosság Lánca Isten Fiaivá akarja keresz-
telni Önöket”!
Nagyon is lehetséges, hogy a Világosság Lánca az Önök számára

még meglehetősen bizonytalan, elvonatkoztatott fogalom. Amen-
nyiben ez a nehézség fennáll, bizonyára számolnak is ezzel. Önök
azért utaztak ide, hogy határozottá tegyék a jelenleg még oly meg-
foghatatlant!
Először is, Önök itt klasszikus földön állnak. Az előző Szer-
zet lélegzete itt van velünk, az Ariége völgyében. Itt teljesedett be
mintegy ezer ember nagy és eltörölhetetlen véráldozata, valamint
e hely oly áttetsző, éteri légköre nagyon alkalmas célunk elérésé-
re. Másodszor és mindenek előtt minden előző Szerzet rendelkezik
egy őrizővel, egy „pátriárkával”, egy „küldöttel”, aki annyira szere-
ti az emberiség szolgálatában végzett háromszorosan Szent Művet,
hogy önkéntesen, egyedül visszatér a száműzetésnek erre a földjére.
Tudják azonban, hogy aki ilyen módon magányos, az bensőséges
egységben van a Gnózissal! Ezért megköszönjük a Világosságnak a
csodálatos kegyelmet, hogy szabad köszöntenünk az előző Szerzet
pátriárkáját, atyánk, testvérünk és barátunk, Antonin Gadal úr sze-
mélyében. Megköszönjük a Világosságnak azt a nagy előjogot, hogy
ismerhettük és szerethettük a Grál e hűséges szolgáját, a szentélyek
fáradhatatlan kutatóját és védelmezőjét.
Nyilvánvalóvá válik, hogy az Önök számára az ő személyében
minden Önökben esetleg talán meglévő bizonytalanság és elvontság
ellenére az előző Szerzet gyújtópontja, élő képviselője áll a rendelke-
zésükre. Általa Önöket is újra össze fogják kapcsolni a történelem
élő tanúságával, az elődök lélegzetével. Beszélni fog Önökhöz, mind-
annyiójukhoz, nagyon is személyesen. Minden nehézség és erejüket
83

felülmúló igénybevétel nélkül, pozitív tudatossággal tapasztalhatják

az itt megünnepelendő nagy szövetséget. A történelem, amivel Ga-
dal úr összekapcsolja Önöket, szintén a cél egyik eszköze.
Miféle cél ez? Arról van szó, hogy az Önök új és ifjú Gnózis-
ban való részesülése nyilvánvaló, mindeddig nem ismert valóság-
gá váljon! Nem csupán azért vagyunk itt, hogy elmerüljünk egy, a
számunkra oly sokat jelentő történelmi időszak légkörében, s hogy
misztikusan és értelmünkkel erre irányuljunk. Azért jöttünk, hogy
megvalósuljon a gnosztikus világosságerő hatalmas, nagyszerű és
csodás kiárasztása, egy nagyhatású Pünkösdi ünnep, a kegyelem ki-
árasztása által, mely a meghívó egy gigantikus munka elvégzésére.
Ezt a munkát már elkezdtük: Európa új gnosztikus Birodalmának
kiterjesztése ez, mely a világ többi részén is végzendő munka alapja,
hogy behordhassuk Isten Országának új aratását.
Így, testvérek, mágikus cél megvalósításáért jöttünk össze. Egyetértés-

ben összegyűltünk a Templom Legfelső Termében, hogy megüljük
Pentekoste ünnepünket, vagyis „Pünkösdünket”, Betlehem ötágú
Csillagának ünnepét. Szeretnénk együtt, közösen tapasztalni, hogy e
pillanatban jelen vannak-e a célunk megvalósításához oly nélkülöz-
hetetlen mágikus feltételek. E mágikus feltételek csakis akkor vezet-
hetnek sikerhez, ha az egész csoport elfogadja őket. Ezért sürgetik
annyira az Apostolok történetében, hogy legyenek „egy akarattal”.
Azt kérdezzük tehát Önöktől: készek-e elfogadni, elismerni és szeretni

Gadal urat, mint az előző Szerzet közöttünk lévő képviselőjét, mint
annak a szent munkának a pátriárkáját, amelyre Önöket hívják?
Tudják, hogyan ismerte fel és fogadta el néhány hónappal ezelőtt
Gadal úr az ifjú Szerzetet és szolgálóit, Stok asszonyt és Leene urat,
mint az egyetemes Lánc képviselőit az ifjú Gnózisban. Hogy most
teljes mértékben aktivizálódjon minden mágikus feltétel, ahhoz ezt
közösen alá kell támasztaniuk, tökéletes ígérettételükkel.
Ahogyan minket hármunkat elfogadott a Szerzet, és megkaphat-
juk áldását, szükséges – különösen a szent munkának ebben a stádi-
84

umában –, hogy Önök elfogadjanak minket az időközben elvállalt

mágikus konstrukcióban: hogy e heves tűz által az új láncszemet szi-
lárdan hozzákovácsoljuk a lánchoz, és így biztosítva legyen a Gnózis
előrehaladó megnyilvánulása.
Ha velünk akarnak jönni, legyenek szívesek felállni!
Elfogadják a gnosztikus múltat az élő jelenben.

A jelenben ismét bizonyítani fogják a múltat és meg fogják
védelmezni.
A Nagyok között lévő Háromszor Nagy nevében.
Ámen.
85

A bűn jele
Elmondtuk mennyire fontos, hogy létrejöhessen egy erős és pozitív

kapcsolat Önök és a szent Testvériség előttünk haladó, utolsó láncsze-
me között. A kapcsolat egykor csupán negatív összeköttetés volt, s kü-
lönböző lelkiállapotokban és sajátos irányulásban jutott kifejeződésre,
amely egy adott pillanatban elvezette Önöket a Szellemi Iskolához. Sze-
retnénk közösen megvizsgálni e negatív kapcsolat természetét és okait,
hogy ebből levonhassunk néhány elutasíthatatlan következtetést.
Egy kérdéssel kezdenénk: miért volt és van meg még most is vitat-
hatatlanul Önökben e belső, ösztönző törekvés az Iskola és a Gnózis
felé? Miért érdeklődnek a Rózsakereszt, a szent Grál és a katárizmus
iránt? Esetleg azt felelik: „Szüleim vezettek erre az ösvényre, s talán
vérörökségről van szó.” Az is lehet, hogy önkéntelenül így válaszol-
nak: „Érdekel!” Vagy: „Számos tapasztalat után a Szellemi Iskolában
találtam valódi otthonra!” Az is megtörténhet, hogy valaki így felel:
„A Gnózis megérintett és hívott engem… válaszoltam.”
Még sok más felelet lehetséges, de mind semmitmondó, a lénye-
get nem magyarázza meg, és csak megállapít. Nekünk pedig világo-
san látnunk kell, hogy mi vezetett el bennünket az Iskolához. Csakis
a tiszta, leplezetlen valóság segíthet rajtunk.
Mikrokozmoszuk örökkévalósági életre hivatott, és már több ezer

éves út van mögötte. Már sok személyiségnek nyújtott hajlékot, s
minden személyiség hátrahagyta saját emlékkönyvét az aurikus lény-
ben. Az emlékek összessége, ez a teher, tevékeny mágneses erőáram-
ként jelentkezik a mikrokozmosz minden újabb lakójában, tehát
bennünk is! Ez az erő vezetett bennünket az ifjú Gnózishoz!
Mire következtethetünk ebből? Arra, hogy mikrokozmoszunk
előző személyisége szembesült a háromszoros Gnózissal, és valami-
86

lyen módon reagált rá. Az aurikus lényünkből kiinduló mágneses

ösztönzés egy nagyon őszinte erő. Teljesen önműködően, vak sors
módjára működik. Mihelyt szabaddá vált az út és – mint e termé-
szetből születettek – reagálunk rá, erőáramként árad ki. Ebben tehát
nekünk a legcsekélyebb érdemünk sincs! Az Önök Iskolában való
jelenlétének kizárólag tudományos okai vannak.
Amikor közeledtek a Szellemi Iskolához, talán küzdelemben volt
részük és nehézségeket kellett legyőzniük. Mindez a közönséges ter-
mészetösztön és az Önökben ható karmikus ösztön normális dialek-
tikus összeütközésének a következménye! Ez a karmikus ösztönzés
nem ritkán, esetleg naponta olyan helyzetekbe hoz minket, melyeket
a hétköznapi, természetes életkörülményekkel nehéz összehangolni.
Jól jegyezzék meg, hogy bár karmikus ösztönzésük Önöket elkerül-
hetetlenül a Gnózis irányába vezeti, mégsem mondhatják, hogy a
Gnózist újfent megkapták! Önök mind tisztán természetes ösztön-
zésre jöttek az Iskolába, mikrokozmikus múltjuk valamely feljegyzé-
se miatt. Hasonlít ehhez az atommagkutatók természetes ösztönzése,
akiket hajt valami az atombomba előállítására. Nem kellemes dol-
gokat mondunk. Ezelőtt sohasem beszéltünk erről, nem fedtük fel
Önök előtt. Ám a hivatottak egy csoportja – Önök hivatottak – kell
legyen oly merész, hogy szembenézzen a valósággal, hogy szemtől
szemben meglássa azt.
Ha elfogadtuk ezt a valóságot, akkor mélyen be kell hatolnunk
az igazságot takaró fátylak mögé. Azt kérdezzük tehát Önöktől:
ha a mikrokozmoszuk előző személyisége gnosztikus élményekben
részesült és látta a megszabadulás ösvényét, akkor hogyan lehet az,
hogy Önök itt vannak? Vagyis inkább: mit keresnek még itt? Ha a
gnosztikus ösvény egyetlen élet során kivezetheti Önöket, és általa
megvalósíthatják magukban a Szellemlélek-újjászületést, akkor mi-
ért vannak itt?
A felelet kézenfekvő. Mikrokozmoszukban élő elődjük látta
ugyan az ösvényt, ismerte és sokat ki is próbált belőle – tehát a
szent Grál közvetlen közelében élt, de valami miatt nem ismerte
fel az ajándékba kapott szépséges lehetőségeket. Igen, mikrokoz-
87

mikus elődjük nagyon közel élt Tao-hoz, nagyon közelről tapasz-

talta a nagy Lélegzetet, s ez eltörölhetetlen nyomot hagyott az
aurikus lényben, ami most is bizonyítja magát mágneses sürgetés
formájában. Mindennek itt, az Ariége völgyében kellett elhangoz-
nia, s hamarosan az is világos lesz, hogy miért. A valóság pedig
szerénnyé, nagyon szerénnyé teszi majd Önöket, mert az ecsetelt
helyzet bizonyosan nem alkalmas arra, hogy bárki is büszkélked-
hessen vele.
De térjünk vissza témánkhoz. Mikrokozmoszaink korábbi la-
kói, négy-nyolcszáz évvel ezelőtt, vagyis a történelmi szerzetek
korában éltek. E szerzetekről elmélkedünk most, Gadal úr útmu-
tatásával. Mikrokozmoszaink akkori lakói a régi katárok szom-
szédságában éltek; Sabarthez területén, a jóemberek földjén éltek.
Esetleg Hollandiában, vagy Németországban, vagy Svájcban, ahol
a Grál és a klasszikus rózsakeresztes szerzetek mély nyomokat és
elévülhetetlen örökséget hagytak hátra. Ezek az elődök, akiknek a
mágneses lélegzetéből most élünk, a régi szerzeteket vagy elárulták,
vagy különböző módokon elutasították és megtagadták. A Gnózist
közvetlen közelről ismerték és vizsgálgatták, de olyanok voltak,
amilyenekre a Hegyi beszéd ezt mondja: bár érintettek, de Istent is
meg a Mammont is akarták szolgálni; „érintettek”, akik a legfonto-
sabb pillanatban letagadták a Világosságot, akik a veszély órájában
saját testvéreikre támadtak.
Lássák maguk előtt ezt az igazságot! Mikrokozmikus tekintetben

azok vagyunk, akik Urunkat a keresztre feszítették, elárult, elhagyott
és megtagadott testvéreink személyében. Emiatt az ő ártatlan mártír-
vérük tűzként, mágneses, pokoli tűzvészként ég bennünk. Mert egy
„megérintett” már sohasem szabadulhat meg egy ilyen mágneses,
vérbeli jeltől. Önök érintettek! Egy „érintett” sosem szabadul meg a
jeltől, melyet az adósság hagyott hátra a vérben.
Ilyen „érintettek” vannak most a veremben, amelyről Johann
Valentin Andreae ír Christian Rosenkreuz alkémiai menyegzőjében; az
„érintettek”, a kárhozottak verme ez. Tény, hogy ezzel a helyzettel
88

semmiképpen sem dicsekedhetünk! Aki látja a Világosságot, akit egy-

szer eltalált a Világosság és mégsem jön, azt a Világosság megjelöli;
viseli Hermész tüzének stigmáit, az adósság jegyét. Az ilyen soha,
sehol sem talál nyugalomra; nem lel nyugalmat, amíg nem segítenek
rajta. Kik? Azok, akiket egykor elárultak, megégettek és megkínoztak
a Szent Grál szeretetéért.
A jel, melyet Önök viselnek, reagálásuk erre az adósságra nem
más, mint összeköttetés a Szent Grállal; a Szent Grál öröksége.
Sohasem szabadulhatnak tőle. Csak két út áll a rendelkezésükre:
vagy tovább gyötrődnek e tűzjellel – az adósság tüzével – az
elhalás vermében és szítják a pokol, a harag tüzét; vagy az isteni
örökhagyók irányvonalaihoz igazodnak és beteljesítik azok végső
akaratát.
Hogy pedig ezt megtehessék, hogy elnyerjék az ehhez szükséges ál-
lapotot, ők jönnek el Önökhöz, és segítőként Önök mellett vannak.
A Grál jele, az adósság vérjele így változhat Önökben és Önök által
Szent Grállá, tökéletes megváltássá. A gyűlölet lángja és a kimondha-
tatlan félelem emésztő tüze miatt mikrokozmoszunk a legnagyobb
mélységbe süllyedt. Ám a Gnózis mindig eljön a megbélyegzettekhez
a múlhatatlan Szeretet tüzével: az ő eleve elrendeltjei hozzánk köze-
lednek, hogy felvonjanak minket a Szeretet kötelékeivel.
Aki ezt megérti, az végtelenül szerénnyé, rendkívül csendessé vá-
lik, oly csendessé, hogy számára Isten Szeretete úgyszólván hallható,
észlelhető lesz. Válasza pedig így hangzik majd: „Magamtól és ma-
gam semmi sem vagyok. Ó, Gnózis, kegyelmezz nekem, bűnösnek!”
Az ilyen lény többé nem harcol elkeseredetten, hogy megragadja a
kötelet; a Szeretet kötelét egy bizonyos órában leeresztik hozzá. Aki
ekkor megragadja, teljes lényével, teljes szeretetével, át minden félel-
men és természetösztönzésen, az átmegy a hídon, és azt a világító
kötél mentén bevezetik a Szent Grál országába.
Testvérek, a leleplezésnek és a bemutatásnak e kijelentéseit azért

intézték Önökhöz, mert most, kivétel nélkül mindannyiójuk szá-
mára eljött az a bizonyos óra! A múlt Szeretetköteleit a jelenben
89

ismét leeresztik Önöknek! Azok pedig, akiket mikrokozmikus

elődeik elárultak és megtagadtak, az örök Szeretet szavaival üd-
vözlik Önöket:
Jöjjetek, szeretteink, jertek közelebb!

A menyegzői terem készen vár.
Atyátok szeretettel int felétek.
Jöjjetek, ideje már!
90


Ha a jelenlegi Szellemi Iskola tanulója a szó mélyebb értelmében e

létállapot igazi tanulójává akar válni, akkor először is az előzőekben
megbeszélt negatív kapcsolatot kell tudatosítania, ha szeretné, hogy
a pozitív reakció – amihez mi a Gnózist hívjuk – egy adott pillanat-
ban megmutatkozzon. Minden tanulóban dolgozik egy mágneses
sürgetés, mely az aurikus lényéből ered, mely nem hagyja nyugton,
szüntelenül tevékenységre sarkallja a „pusztulásnak ama vermében”,
amelyben találja magát. Olyan ez, mint a fehér izzásig hevített ke-
mence, hatalmas tűz, amely nem emészti el a lényét, hanem megőrzi
életét, hogy őt szakadatlan keresésben tartsa.
Most már tudjuk, hogy a bennünket nyugtalanító tüzet azokból
a gnosztikus érintésekből kifejlődő mágneses feszültségek okozzák,
amelyekre mikrokozmoszunk előző lakói eddig negatívan reagáltak.
Egyfajta feszültség alakul így ki az emberben, melyet „adósságnak”
is nevezhetünk. Nem más ez, mint feldolgozatlan, koncentrálódott
világosságerő, olyan, személyesen felhívott világosságerő, melyre té-
ves, sőt, hibáztatható viselkedéssel reagáltak.
Ez a dialektika, a szükségrend, vagyis a haláltermészet rendkívüli
csodája. Az emberiség különböző stádiumokban és változatos fokok-
ban önmaga teremti meg az adósság hatalmas, mágneses feszítő erejét,
amely elől nem menekülhet. És Önök tudják: a bűnt a vezeklés kö-
veti. Ez természetes és logikus fejlemény, hogy megmeneküljünk az
adósság okozta feszültségektől. Ezért foglalatoskodik mindenki azzal
– figyeljék csak meg! –, hogy megtalálja azt a viselkedésmódot, amely
lélektanilag a lehető legközvetlenebb és legjobb módon teszi lehetővé
a számára, hogy életét ezen karmikus nyomás mentén juttathassa kife-
jezésre. Így cselekedvén, újra és újra megkísérli megteremteni a nyuga-
lom és elcsendesülés pillanatait, amikor kissé kifújhatja magát.
91

Meg kell tanulnunk meglátni, hogy számos ember abszurd és

képtelen viselkedése abból adódik, hogy enyhíteni szeretné ennek
az adósságnak a nyomását. Amikor a „bűn és bűnhődés” kérdéseit
járjuk körbe, egészen a dolgok mélyére kell hatolnunk. Akkor va-
lószínűleg meg fogjuk érteni, hogy egy ember bűntudata, valamint
a mód, amellyel azt gyakorolja, határozottan erősítheti az adósság
okozta feszültségeket. Ne feledkezzünk meg a pszichológiáról sem.
Emberek csoportjait vezetik így feneketlen szakadékok mélyére,
egyik pokoli körből a másikba, míg el nem érnek egy áthághatatlan
határt. Szinte az egész emberiség az adósság és a bűnbánat problémá-
jával szembesítő tapasztalat stádiumában áll.
Barátaim, mi a legsúlyosabb bűn? Az emberek, népek és fajok ebben

a témában a legkülönbözőbb véleményeket vallják. Bizonyos azon-
ban, hogy ez a sokféle vélemény – a megfelelő pillanatban – ab-
ban az egyetlen belátásban fog találkozni, hogy a legeslegsúlyosabb
adósság és teher az egyetemes Világosság ellen elkövetett bűn. A
bűn okozta feszültségnek ez a végső és a legmélyebb állapota. Ezért
mondja a Biblia: „A Szent Szellem ellen elkövetett vétkeket nem
lehet megbocsátani.”
Miért nem? Mert a legutolsó és legmélységesebb pokoli körön
túl lélektani értelemben nincs már semmi. A haláltermészetben az
adósság és bűnbánat különböző fokozatain haladunk lejjebb és lej-
jebb, míg el nem érjük a nadírt. Ebben a nadírban születik meg az
az elviselhetetlen küzdelem és nyugtalanság, melynek oly sok nézetét
ismerjük úgynevezett civilizált országainkban. Sokan pedig visszafor-
dulnak. A nadírból megpróbálnak visszatérni a régi lakóhelyekhez: a
pokoli terekhez, mert még nem ismerik, vagy nem akarják megmász-
ni a tisztulás hegyét. Így mindig a legmélyebb ponthoz esnek vissza.
Ekkor oly nagyon fölerősödnek az adósság okozta feszültségek, ezek
oly mértékben válnak elviselhetetlenné, hogy megszületik a felismerés:
csak egyetlen kivezető út van, a tisztulás hegyének a megmászása. Meg
kell ragadni a kötelet, a Szeretet kötelét. Be kell tölteni a Szent Grál
örököseinek utolsó akaratát, mint ahogyan már szóltunk erről.
92

Feltehetnénk a kérdést, miszerint: szükséges-e, hogy az ember itt, a

haláltermészetben bejárja az összes pokoli kört a nadírig, magára
vegye a bűn minden nézetét? Nos, erre valóban szükség lenne, ha
a haláltermészetben nem folyna semmiféle gnosztikus munka! Ám
a Grál örökösei lejönnek hozzánk, és a világosság kezét nyújtják
azoknak, akik eléggé tudatában vannak az adósságuk okozta feszült-
ségnek. Így valósul meg a pozitív kapcsolat. Akármilyen legyen a
helyzet ebben a pillanatban, ez a helyzet azonnal alkalmassá válhat
arra, hogy Ön bejárja a megszabadulás útját. Ne azt kérdezzék hát,
hogy süllyedhetnek-e ennél lejjebb, hanem határozzanak: Most vála-
szolok az érintésre! A Grál érintésére!
Létezik a Világosság érintése, mely a dialektikus természetben ezt
a nyugtalanságot és a fent leírt negatív kapcsolatot okozza. De léte-
zik a Szent Grál érintése is.
A Szent Grál egy világosságerő-koncentráció, és ebben az egye-
temes Lánc minden fivére és nővére részt vesz. A Grál a századok
folyamán egy intenzív megszabadító rezgés mérhetetlen koncentrá-
ciójává vált. Ez az egyetemes Krisztus szidérikus vére. Egy oly erős
feszültségi tér, melyhez semmi sem fogható. Kehely vagy szív szim-
bolizálja, melyből az élő vér folyik alá.
Ez minden idők Gnózisának összegyűjtött, rendelkezésre álló kin-
cse. Ebből a kiapadhatatlan gazdagságból merítenek, hogy Önöket
mindannyiójukat boldogokká és örömtől sugárzókká tegyék. Ez a ka-
tárok kincse, a rózsakeresztesek kincse és a Grál kincse. Ez az egyete-
mes lánc ereje, a maga teljességében. Ugyanezt a kincset bocsátották az
ifjú Gnózis rendelkezésére is, és ez a kincs arra is szolgál, hogy Önöket
is mind gazdaggá, mérhetetlenül gazdaggá tegye! Ez a Grál öröksége!
Röviden: ez az egyetemes Szerzetlánc Napja, egy folyton növekvő
sugárerejű Nap. Ha a Lánc elfogadott egy ifjú Gnózist, és az így
felvétetett a rendszerbe, akkor átadhatja ezt a naperőt annak, aki
vágyik rá:
Ez az újjászületés ereje,
a léleknövekedés ereje,
93

az arany menyegzői ruha megjelentetésének ereje,

a papi szolgálatot lehetségessé tévő erő.
Az Önökért vállalt mágikus munkában odanyújtották Önöknek a

Grált, átadták a Kegyelem nyílt Szívét, megkapták a pozitívan meg-
szabadító erőt. Önök megkapták és elfogadták a Grál örökségét.
Megváltoztak, és most a tetteikre várunk.
94

A megbánás útja
A. Spoel-de Pril
A papsereg széles árja, A bűnbánatnak hosszú az útja,

nagy sereglet összegyűlt de betölti a Rózsák éneke,
a Templom rózsakertjében, ez az út átszeli a régi katárföldet,
a katárok ősi földjén. az áldott,
S döbbenettel hallja az Istennek szentelt vidéket.
– Mint távoli ekhót, tompa Érinthetetlen,
morajlást – tökéletes rezgése betölti
az Istennel és emberrel szemben az égboltot kristálytiszta fénnyel
nemrég elkövetett árulást… a mennyek legtávolabbi határáig.
A Perfektek tiszta szeretete, Reménnyel telt szívek
az áldozatban hűeké… a Kegyelem iránti teljes bizalomban,
Ó, kegyelem! Nézd fájdalmunkat, az ifjú katár csoport jön,
bűntudattól átjárt szíveinket. hogy eltörölje az árulást.
Ekkor, a rózsalelkek lánca, Nehéz, könnyekkel telt szív,

meghitten összekapcsolódva, megtörve bűntudatban és szégyenben,
a Tűznél szilárdan – az én elveszett, elhagyott –
eggyé kovácsolódva, csendesen haladunk át
élő szalagként fogja át a gránitot, a hajdani „katakombákon”.
a nehéz sziklába vájt ösvények A „Renovában”
mentén felemelkedik. mágikus kapcsolatban
Ó, Szellem csodája… egyesült rózsaszívekként
Minden szívet legmélyéig megyünk tovább
meghatott a magasztos ünnep: a régi „Katedrális”,
végső kiengesztelődés... a mártírok szent öröksége felé.
meglelt láncolat. Kegyelemért esedezve
a Szentélybe így lépünk be.
95

És a világ méhének temploma az isteni Szeretetcsoda,

fogadja az egykori „Ifjú Katárokat”, a Grál örök misztériuma,
kik zárt sorokban sietnek hogy a lelkek újra
az óriási teremboltozat alá. rálépjenek a Felső Teremhez felérő
A földi forgatagtól távol fényes ösvényre,
ragyog az örök Kegyelem. ahol a jelen a múlttal egybekél.
Itt a bűnbocsánat, a megbánás
gyümölcse. Rózsakert leányai –
A szeretetáldozat, a Szerzetlánc még anyagtestben rejtőző rózsák
ajándéka gyöngyhöz most felemelik szívüket.
hasonlatos könnycseppet, A lélek szárnyain
arany harmatcseppet szül. a rózsák illata
Krisztusszellem! Megszentelés! felszáll Isten oltáraihoz.
S az ősi „Katedrálisban”
Íme a Szentek Szentje, megtisztult bűnbánatuk révén
fölötte a Gnózis védelme, fellángol a Tűz,
szeretett örökség, legyőzhetetlenül.
megszabadultak szeretetáldozata! Tökéletesek Szentélye,
Mindennek teljes tudatában tebenned vagyunk!
értünk adták életük – Dicsőség Istennek!
Ők: az Endúra igaz fiai,
hűen a Szent Úrvacsorához, Az elnéző Szerzet
rendíthetetlen a hitben. felvesz Kegyelmébe.
Hálatelten Egész lényünk felkavarva,
meghajlunk Előttetek, tudatos bennünk az adósság
ó Grálnak Szerzete! azokkal szemben, akik hűek a
Szeretet Istenéhez.
Áldott beavatottak, A megbánás révén, a hajdan
akik a megszabadultak elkövetett esküszegést
országából jöttök, most visszavették!
a rózsakincs őrei, Hallgassátok, hogy dobog
még egyszer eljöttetek. a megszabadulás szíve!
Most, az idők végén Zengő hullámai
így szólíttok meg minden lelket: besugározzák a csend testét.
96

A most megszentelődött,
megtisztult rózsák
élő szalagja
leszáll, sugárzón,
a hosszú, göröngyös ösvényekre.
A lelkek énekelik
a rózsák énekét,
az Egység, a Szeretet,
a Megbocsátás, Isten áldott
gyermekeinek énekét.
A Katedrálisból
végtelen nagy, arany rezgésű
felhő tárul elébük:
mint támaszadó erő,
mely vezet és oltalmaz
mind a Jó Végig.
97

A „Galaad” emlékmű felállítása és felszentelése Jan van Rijckenborgh,
Antonin Gadal és Catharose de Petri által Ussat-Ornolacban,
1957. május 5-én


A Szeretet Birodalmának kibontakozása

Antonin Gadal
Nagy örömmel és mélyen meghatva köszöntöm Önöket ma, 1957.

május 5-én, az ussat-ornolac-i szellemi központban, hogy megéljük
ezt a konferenciát, amely a jelenben összekapcsol minket a középko-
ri, gnosztikus szépségekkel teli múlttal, a „Szeretet Birodalma” felvi-
rágzásának győzedelmes történetével. Ez elődeinknek, a fenséges hit
mártírjainak könyve, amely összeköt bennünket a tökéletesek nehéz
beavatásával, a szent Grál csodálatos útjával.
Mindannak az emlékezete, ami oly drága számunkra, az egyip-
tomi misztériumoktól a Rózsakeresztesek, Katárok, Templomosok
tiszta Gnózisáig terjed, Hermész Triszmegisztosztól az ifjú gnoszti-
kus szerzetig, kelettől nyugatig, északtól délig.
Anélkül, hogy belemerülnénk a történelmi részletekbe, szeretnénk

megnevezni és bemutatni azokat a helyeket, ahol e virágzás végbe-
ment. Ussat-Ornolac azon az útvonalon található, amelyen a római
kor előtti népek jártak vándorlásaik során, mint például az ibérek és
a föníciaiak; az óriási Aquitánia déli részén, tehát gallföld közepén
található, két szép szellemi áramlat találkozási pontjánál, a görög
bölcsek és a nem kevésbé bölcs druidák szellemi áramának találko-
zásánál; emellett pedig ötvenkét barlang, Sabarthez szebbnél szebb
ékszereinek kellős közepén.
Tudjuk, mennyire tisztítóak a tágas, földalatti termek végtelen
terei. Nagy hatással van az emberre a „Csend e pompás Iskolája”,
valamint a tökéletes magány, mely oly csodálatosan alkalmas a me-
ditációra, az Isteni felé irányuló, buzgó imádkozásra, de főként a
megkülönböztető képesség kialakítására. Ez a megkülönböztetés az
anyag dolgain való keresztülhatolásra és a szellemi nézet felé való
fejlődésnek a szükségességére vonatkozik. Egyszóval, ez a hely csodá-
100

latosan alkalmas egy, a törvények szent ismeretén alapuló reformá-

ció előkészítéséhez. Milyen törvényekről van szó? Azokról, amelyek
minden természetre – természetesen az isteni természetre – vonat-
kozó evolúciót szabályoznak.
A természetes üregek és barlangok a legkorábbi időktől fogva
mindig menedékként, hajlékként és a misztériumok hirdetésének
helyeként szolgáltak minden országban. E föld alatti templomokat,
katedrálisokat nagy tisztelet övezi, beavató-központokként pedig
mindig tökéletesen betöltötték a feladatukat. Az ibérek, kelták, kel-
tibérek, nyugati gótok, majd az első, apostoli keresztények váltották
egymást e vidékeken, s készítették elő a talajt a katárizmus, a pire-
neusi katárok, az „aquitániai maneizmus”, az ősi egyetemes Szerzet
számára: a Gnózis teljes kibontakozása, a tetőpont számára, melyet a
tökéletesek értek el a Szellem Templomában. A Szellem győzedelme-
sen járta körbe egész Európát, elhintve vetőmagvait Franciaország-
ban, Svájcban, Németországban, Hollandiában és a brit szigeteken
is. Sajnos, a nyomában felébredt a gyűlölet, a harag és a kegyetlenség
is, mindaz, amit a keresztes háborúk hoztak, az Inkvizíció, a börtö-
nök, a száműzetések és a máglyák…
Ó, milyen hosszú a Szent Grál útja! Mennyi akadályt kell legyőz-
ni! Mennyi bátorságra, mennyi türelemre, mennyi kitartásra volt
szükség minden egyes lépésnél! Elviselni a rosszat, legyőzni szere-
tettel és uralkodni a szenvedésen. Türelemmel elfogadni az élet sza-
kadatlan állhatatlanságát, az endúrában élni! Ez a sors vár minden
lovagra, aki a Grált keresi!
De nincs öröm szenvedés nélkül! Az elégtétel a végén jön el. De
micsoda elégtétel! Vége a rossz napoknak, a rossz helyét a Szeretet
foglalja el. Több évszázados fátyol takarta el a középkori történetet:
a Gnózis látszólagos megsemmisítését! De a Gnózis, a Szellem nem
halhat meg! Bizonyság erre az Önök jelenléte ezeken a beavatási
helyeken.
Mérhetetlen öröm számomra és mélyen meghat, hogy fogadhatom

és köszönthetem itt Önöket.
101

Mélységes béke, szeretett testvéreim!

Mélységes béke, ismert és ismeretlen barátaimnak,
akik most jelen vannak, s azoknak is, akik ma nincsenek velünk!
Mi jobbat tehetnénk annál, mint hogy e konferenciát a Vigasztaló,

a Parakléta oltalmára bízzuk? Fogadják hát Tőle Betlehem Szép
Vigaszait!
102

Antonin Gadal jegyzetei a „Galaad” emlékmű felszenteléséhez
103

A „Galaad” emlékmű felavatása

Antonin Gadal
A nagymesteri felavatás befejezése előtt hasznosnak véljük, hogy

némi tájékoztatást adjunk az emlékművet koronázó négy kőről. Jól
sejtik, hogy e gránittömbök számunkra magas szellemi értéket kép-
viselnek. Mert ezek a kövek egykor odafent, a Betlehem barlangnál
számtalan jóember vonulásának voltak a tanúi, akik megtisztultak
az anyag halála és a megújulás, a „szellemruha” felöltése révén. Ez
volt az oltárasztal, mely előtt az új perfekt első alkalommal celebrál-
ta a szolgálatot, ahová elhozta első új áldozati adományát.
Gránit, tűzálló kő, kristályosodási folyamat során formálódott

a föld születésekor, keveredés nélkül, tisztán.
A Perfekt a tisztító ötágú csillagban, a Pentagramban kapta
meg a konszolamentumot.
Ezt követte a lábmosás és a kosti6 felövezése.
A Rend Feje átkíséri a perfektet a „Misztikus Kapun”, a tera-
szon keresztül az Oltárasztalhoz vezeti.
Az Oltárasztal három lábon nyugszik… A perfekt első áldozata
új megbízása előtt: anyagember, lélekember, szellemi ember.
Így az emlékművet koronázó oltárasztal az örökös áldozat
szimbóluma.
Ezután a következőket láthatjuk a szép „Galaad” emlékműben:
Az Öröklét nagy Körét, melyet tizenkét gránitkő alkot: az

állatöv jelei.
6 Kosti: rituális öv, a perfekt öltözetének része.
104

A kifaragott Kocka: a tökéletesség, Krisztus, a négyes szám.

A Háromszög, melyet három gránitkő alkot: az Atya, a Fiú és a
Szellem Háromsága.
Így 12+4+3 egyenlő 19; de az alapvető törvény szerint, mely
kimondja, hogy mindennek a saját forrásához kell visszatér-
nie, minden számot a kilenc egész számhoz kell visszavezetni:
így tehát a 19 (1+9) a 10-hez hasonló. Tíz pedig megint csak
megfelel az Egynek, az Egységnek, tehát Istenhez hasonlatos,
aki a három nézetű örök Egy.
A Minden-Egy a Teremtő, aki önmagából és önmaga által te-
remt.
105

„Galaad”, a tanúbizonyság halma

Catharose de Petri
Az Ariége-völgyi „Galaad” emlékmű mély jelentősége és értéke csak

nőtt a megépítése során. Akik e békés, átszellemült völgy szívében,
az előző Szerzetek e múlhatatlan tanúbizonyságai közvetlen köze-
lében rátekintenek erre az emlékműre, azok az Igazság tanúbizony-
ságával szembesülnek. E tanúbizonyság nem csupán egy hajdani
gnosztikus Szerzet létezésének látható bizonyítéka, hanem egy ifjú
gnosztikus Szerzeté is, mely ma igen élő és aktív. Ez az emlékmű
jelképesen azt fejezi ki, hogy a Világosság Hármas Szövetsége, a
Grál, Katárok és Rózsakereszt nem egyszerű elnevezés, hanem a
múlhatatlan igazság tanúbizonysága. A Világosság Hármas Szövet-
sége mindig létezett, az idők kezdete óta van, és lesz a legtávolabbi
jövőben is, igen, az öröklétig.
Azt kértük az előkészületek miatt Ussat-les-Bains-be utazó testvé-
rektől, hogy építsenek egy egyszerű emlékművet, mely az előttünk
most oly jól ismert jelképet ábrázolja: kört, négyzetet és háromszö-
get. Lapos felületű kört képzeltünk el, rajta kocka, ezen pedig egy
szidérikus kő. A munkatársak kérésünkre Gadal úr elé terjesztették
tervünket. Gadal úr elgondolkozott a terven, s csoda történt. Hiva-
tottnak érezte magát, és felajánlotta, megadta nekünk az engedélyt
arra, hogy a kocka felső négyszögén – szimbolikus koronaként – el-
helyezzük a Betlehem-barlang szerves részét képező oltárasztalt.7
E mögött az oltárasztal mögött teljesítette az új perfekt első szol-
gálatát, amikor eljött Betlehembe, hogy megélje beavatását. Minden
„perfekt”, minden „tiszta” mélyen őrizte lelkében a Betlehem szen-
télyében átélt magasztos órák szent emlékét. E jelképet, ezt az ősi
7 Pontosabban: a Lovagok barlangjában – ez a nagy terasz előtt található –, a Betlehem-

barlang irányában.
106

szimbólumot vehettük át Gadal úr kezéből, az Ussat-les-Bains-i bar-

langok őrizőjétől mi, az ifjú gnosztikus Szerzet.
Az ifjú gnosztikus Szerzet ezzel az Ariége-völgyi emlékművel azt
bizonyítja, hogy korszakunkban ő is valóságosan, ténylegesen az
„építkezés négyzetén” akar állni. Mi, tanulók, mindannyian elhoz-
zuk adományunkat ehhez a megvalósuláshoz, és az Elődök egye-
temes Lánca nem kevésbé valóságosan válaszol erre áldásával. Így
olvad egységbe, egy tökéletes „létezéssé” a múlt és a jelen.
Az emlékmű belseje, ahol az egység és az egyetemesség szimbóluma-

ként egyesül a múlt és a jelen, az alábbiakat tartalmazza:
1. egy ólomdarab Montségur várának tetőzetéből;

2. egy kő a „Betlehem” barlangjánál állt épület leégett tetejéből;
3. egy másik kő a „Betlehemnél” leégett tetőről;
4. egy cserépdarab a „Templomok” műhelyeiből
5. a „Nagy Temetőben” talált meteorit
6. és 7. két lapis ex coelis, vagyis két igen különös természetű kő. Az
„égi kő” szidérikus természetű kő, meteorit; a lapis ex coelis
azonban ofitkő, erők kikristályosodása.
A múlt eme attribútumait maga Gadal úr helyezte el a kocka kö-

zepébe. Így nyújtották át az ifjú gnosztikus Szerzetnek a Gnózis
legendás kincsét.
A Teremtés könyvében a következőket olvassuk (31,43-55):
Lábán azt felelte Jákóbnak: A leányok az én leányaim, a fiúk az én

fiaim, a nyáj az én nyájam, minden az enyém, amit látsz. De tehet-
nék-e most már bármit is a magam leányaiért, vagy a fiaikért, akiket
szültek?! Azért jöjj, kössünk szövetséget egymással, az legyen a tanú
köztünk. Ekkor fogott Jákób egy követ és fölállította azt szent oszlop-
ként. Majd ezt mondta Jákób a hozzátartozóinak: Gyűjtsetek köveket!
Azok köveket szedtek, csináltak egy kőrakást és ettek a kőrakásnál.
107

Azután elnevezte azt Lábán Jegar-Száhadútának, Jákób pedig

elnevezte Gal-Édnek. Lábán ugyanis ezt mondta: Ez a kőrakás a
tanú köztünk! Ezért nevezik Gal-Édnek, mert ezt mondta: Az Úr
tartson szemmel bennünket, amikor mi nem látjuk egymást! Majd
ezt mondta Lábán Jákóbnak: Itt van ez a kőrakás és a szent oszlop,
amelyet emeltem köztem és teközted. Tanú ez a kőrakás és tanú
ez a szent oszlop, hogy sem én nem megyek át e kőrakás mellett
tehozzád, sem te nem jössz át e kőrakás és e szent oszlop mellett
énhozzám rossz szándékkal… Majd áldozatot mutatott be Jákób a
hegyen, és meghívta hozzátartozóit áldozati lakomára. És miután
ettek, a hegyen töltötték az éjszakát. Másnap reggel fölkelt Lábán,
megcsókolta unokáit és leányait, és megáldotta őket. Azután elment
Lábán, és visszatért lakóhelyére.
Barátaink, a Földnek így lett átnyújtva egy tanában és mágiájában

tisztán katár örökség, azaz a halál anyagának átadtak egy tiszta anya-
got, a földi földbe kardot döftek. Ezáltal a kard így a világot és az
emberiséget egy megítélő erővel kapcsolja össze, egy összetöretéssel,
minden jövendő gnosztikus testvériség javára.
Minden lélektest, tehát a Szellemi Iskola éteri teste is, fényt áraszt
ki, mágneses pólusainak irányában, s így magához vonzza azt, amire
kivetített fénynyalábja irányul. Ebből következtethetünk arra, ho-
gyan növekszik naggyá egy világosságerő a születés barlangjából, a
földi földből, s hogyan ragyog föl a megnyilvánulás egén az ötágú
csillag, az ötszörös lélek éteri ruhája, s így a Szellemi Iskola ötszörös
éteri teste is. Ekkor megmutatkozik, hogy létezik-e a születés bar-
langjában élet, az egyetemes Haza keresése, vagy a régi, vízszintes
kígyótűz uralkodik és tartja fenn magát továbbra is benne. Ha a
betlehemihez hasonló csillag ragyog, csúcsa az egyetlen, egyetemes,
isteni élet felé néz, akkor a Bölcsek, a hajdani gnosztikusok elin-
dulnak a Szellem kelő napjának országából, mert látták felragyogni
a csillagot a mágneses sugártérben! Örömmel és hálásan pillantják
meg egy igazi, ifjú gnosztikus Szerzet belépését, haladását és felemel-
kedését a föld megszabadultjainak országába!
108

A mágneses sugárzások megváltozhatatlan törvényei szerint az

ifjú gnosztikus Szerzet megkapja a Szellem aranyát, a halhatatlan
lelkek Szerzetével való kapcsolat tömjénjét és a Szellem-Lélek töké-
letes megszabadulásának mirháját. Az ifjú gnosztikus Szerzet ezen
az alapon kapta meg a Nagymesterség királyságát. A bölcs… az öreg
pátriárka volt, aki nagyságát az alázatával bizonyította! Így vált le-
hetségessé Betlehem Békéjének teljes tudatossággal való megünnep-
lése. Sem túl korán, sem túl későn, hanem a megfelelő lélektani
pillanatban, az utolsó próba pillanatában.
A lángoló ötágú csillag ragyog a szent étertérben. A Gnózis kegyel-

me jelen van, vezetik a hétszeres Szent Szellemtűz lángoló sugarai.
Ma, tanúbizonyságot teszünk Önök előtt erről az Élő Testről; s sze-
retnénk ennek a tudatára ébreszteni Önöket! Mert az ifjú gnosztikus
Szerzetnek mostantól fogva el kell érnie érettségének fokát, ki kell
bontakoznia örömben Istenért és az emberiségért, az Önök tökéletes
közreműködésével és közreműködése által.
Beléptünk egy rendkívüli, életbevágó jelentőségű időszakba, a be-
teljesülés időszakába! Minthogy erre az emberiség nem készült fel, és
csupán zűrzavart képes megvalósítani, nyilvánvaló tényként vehet-
jük, hogy eljött a végső idő, az elfajulás ideje, az ítélet ideje: ebben
a viharban minden összetöretik! Valóban el fognak jönni ezek a fáj-
dalmak. Azonban, barátaim, láttuk, hogyan tud épp most közbelép-
ni az egyetemes Szeretet e hatalmas ereje, hogyan képesek még sokan
– az ítélet áramlatával együttműködve – a helyes módon átalakulni,
hogyan képes ez a Szeretetáram számtalan lényt megmenteni a biz-
tos pusztulástól.
Egy egészen új kezdet napja jött el! A mindenségben új sugárzás
tör utat magának, és árad ki erre a bolygóra. Minden további nélkül,
ez a bolygó összeomlását jelentené! Ez a sugárzás azonban nem a
pusztítás szándékával jön, hanem egyszerűen az isteni Tervet akarja
megvalósítani, amely maga a Szeretet. Ezért mondja a hetedik sugár
Angyala: „Várjatok, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szol-
gáit az ő homlokukon!” Ezt a Jelenések Könyvének 7. fejezetében
109

olvashatják. Helyes és intelligens cselekvéssel, teljes belátással sokat

lehet tenni a világért és az emberiségért, például, ha felfogjuk azokat
a hatásokat, amelyek közvetlenül kiáradnak az emberiségre. Ezt az
üdvös munkát egy előkészített, jól irányuló csoportnak szánják.
Képzeljük el, hogy mi együtt képesek lennénk egy ilyen erőállo-
más létrehozására. Akkor az erő teljes bőségében kiáradhatna a Szel-
lemi Iskola mágneses testében és minden szervében, az egyetemes
Szerzetlánccal való kapcsolatunk által. Ahol az Arany Rózsakereszt
Szellemi Iskolája és munkásai erőtlenségük miatt még kudarcot val-
lanának, ott az egyetemes Szerzetlánc közvetlenül közbeléphetne.
Egy hatalmas, hasonlíthatatlanul nagy erejű, hétszeres sugártér ölt
formát az élő jelenben, és a feladatot gyengeségünk ellenére nagy
erővel véghez fogja vinni.
Ily módon a különféle vízszintes tevékenységekhez hozzákapcso-
lódik egy függőleges áram: Jézus-Krisztus keresztje, a győzelem ke-
resztje! De ez csupán a kezdet! Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ezek-
nél nagyobb dolgokat is fogtok cselekedni!” Mert az ifjú Gnózis
mágneses sugárterében és minden benne lévő dologban ragyogni
fog a Szellem-Lélek megszabadulásának a gondolata, ezt követően
felragyog az Istenterv, teljes tisztaságában, igaz rendjében, végezetül
pedig felragyog a tiszta vallás. Minden hazugság, minden rágalom,
minden csalás egyszerűen lehetetlenné válik e hatalmas mágneses
térben, amelyből mindezeket száműzni fogják. Az eredmény pedig
nem lehet majd más, mint a Béke Országa!
Hozzon nagyszerű feltámadást az egész emberiség számára a Meg-

szabadulás keresztje, a Szeretet keresztje! A Galaadra, a tanúbizony-
ság halmára helyezett kezünkkel, cselekedeteink eszközével erősítjük
meg hűség-, szeretet és áldozatígéretünket az ifjú gnosztikus Szerzet,
az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája felé, hogy a segítő és vigasz-
taló balzsam megszentelődjön bennünk az időben és az örökkévaló-
ságban! Ezt a győzelmet kívánjuk egymásnak kölcsönösen az Atya, a
Fiú és a Szent Szellem nevében!
110

Az 1957. május 5-én felavatott „Galaad” emlékmű a Világosság Hármas

Szövetségét jelképezi – Grál, Katárok és Rózsakereszt
111

A szent emlékmű
A. Spoel-de Pril
Ariége csendes völgye, Szent mantrák által

szívében hordja a testamentumot: szétárad Fényereje
régi katárok szent vérét a jelenlegi világéterben.
– e zengő lángadományt – E cselekedet szent mágiája által
az egykori mártírok örökségét, és a Háromszög tüzében,
kik azóta a legfőbb Jóhoz újra megszületik a kapcsolat
emelkedtek fel… Egyiptom jelével, a piramissal.
A hajdani beavatóhelyen Grál, Katárok és Rózsakereszt,
emeltetett az Emlékmű: a Testvérlánc Hármas Egysége.
az oltár, hol múlt és jelen
egybeforr a Hétvilágosságban. Magasan az Ariége völgye fölött,
Trónol a sas elhagyott fészke,
S a Kör, az örökkévalóság jele Ó, Montségur…! Ó, megégett rom…!
hordozza az építés Négyzetét, E naptól fogva rezgő hullámokban
az ifjú katárok mágikus művét, árad a vér kiapadhatatlanul.
hol Betlehem barlangjából A megújult éterek
a Beavatottak oltárasztala megtisztítják az óriási völgyet,
a lángoló Háromszöget rajzolja. spirálvonalban emelkednek
Halljátok, mint zeng az Emlékmű,
a gazdag múlt hatalmas hangja a mindenség szívén
a völgyben újra: épült jelzőtűz felé.
„Lásd, mi régen volt,
ma megelevenedik. Ussat-les-Bains sur l’Ariége,
Mert a Gnózis műve földi éjszakában a kegyelem helye;
mindig megmarad.” az Emlékmű beragyogja
az egész vidéket
Ott, a régi völgyben legyőzhetetlen erejével.
áll a mi szent Emlékművünk. Isten fensége határtalan.
112

Szelleme századról századra

éberen őrködik, s újra megépíti
a mindenki által látható Jeleket
Neki szentelt emberkezek által.
Az új Reggelben
állnak e Jelek,
a Gnózis Birodalmának
rendíthetetlen őreiként.
113

Jan van Rijckenborgh és Catharose de Petri 1953-ban, a nemzetközi
„Renova” Konferenciahelyen, a hollandiai Bilthovenben

Az ifjú Gnózis

A gnosztikus tudat kifejlődésének folyamata

Jan van Rijckenborgh és Catharose de Petri
Az a folyamat, melyet a múlt gnosztikus szerzeteinek perfektjei,

avagy tökéletesei küzdelmek közepette átéltek, klasszikus folyamat.
Érvényes ma is és érvényes marad a jövőben is. A Gnózis minden
tanulója szembesül ezzel a folyamattal. Éppen ezért szeretnénk be-
szélni a Tökéletesek Rendjéhez tartozók létállapotáról, pontosabban
annak első fokairól.
Mikrokozmoszukban két mágneses égbolt volt eleven: a közön-
séges mágneses égbolt, az aurikus lény hetedik nézete, és a hatodik
mikrokozmikus égbolt. Ez azt jelenti, hogy a hetedik aurikus nézet
mágneses rendszere teljesen összekapcsolódik ezzel az oly különleges
állapottal, melyet „jánosi járműnek” is neveznek. Mindannyian is-
merik Keresztelő János ösvényét, mely a pusztaságon vezet keresztül.
A Keresztelő útjának tetőpontja a Jézussal, az Úrral való találkozás.
Ott, a Jordán partján, az ösvény legmélyebb pontján szemtől szem-
ben állnak egymással. A természetszülte tudat pontosan ebben a pil-
lanatban „tűnik el”, törlődik a személyiségből, s a lélek, az élő lélek,
az ember Jézus újra átveszi a tudat lángját. Ekkor a hatodik aurikus
nézet mágneses égboltjának sugarai lépnek működésbe a Rend ifjú
fivérének vagy nővérének a főszentélyében. A lélek él és a Szellem
belépett a lényükbe. Megünnepelték Betlehemüket.
Az isteni hang mostantól tökéletesen beszél a lényben és magából
a lényből, mialatt a régi lipika8 erői csupán a személyiség fenntar-
tásához vétetnek használatba, ameddig az új lipika még nem tudja
biztosítani ezt a folyamatot. Ennek következtében a Rend új tagja
8 Lipika, a mikrokozmosz külső rétege; a mágneses égbolt, az ember formálta kis világ
„ege”, csillagok, sugárzó mágneses pontok együttállásával.
116

Az ifjú Gnózis
képes lesz igen tárgyilagosan észlelni saját dialektikus egének fényeit.

Valóban, gyakorlatilag megszűnt benne minden érdeklődés e világ
dolgai iránt, testileg és a szó szoros értelmében „ezen a világon van,
de már nem ebből a világból való”. Teljesen tárgyilagosan tisztán
képes tehát szemlélni a világ és az emberiség lipikáját, s minden
mozgatóerejét, az alaperőket és a jelenleg ható erőket egyaránt. Ös-
sze tudja őket hasonlítani a hatodik szféra, a hatodik interkozmikus
szféra, a „Szent Föld” erőivel, amelyekről Hermész Triszmegisztosz
beszél; azon erőkkel, amelyek befolyásolják a dialektikus rend vi-
lágát és emberiségét, tehát amelyek a végső napot sürgetik és végül
meghatározzák az apokaliptikus események kifejlődését.
Így az új ember, aki még a régi, János-emberi, természetszülte
lakóházban él, sokféle cél szolgálatára válik alkalmassá. Felvétetvén
az egyetemes Láncba, elviszi Urunk, Jézus Krisztus üzenetét a többi
emberhez, a legsötétebb éjszakába. A szolgálat mezején marad tehát,
a nagy megszabadító munka szolgálójaként, amelyet a Gnózis min-
dig vállalt és mindig vállalni fog e világon.
Ezért szeretnénk megvizsgálni János Apokalipszisét, mert ebben
egy ilyen munka képét látjuk. Valóban, a Jelenések Könyvének egé-
sze igyekszik szimbolikusan leírni a legtökéletesebb gnosztikus mód-
szert, az elejétől a végéig, a gnosztikus tudat, a gnosztikus megszaba-
dulás kifejlődésének folyamatát. Ebben a könyvben leírják, hogyan
találkozik Keresztelő János Páthmos Jánosával, a Másikkal. Egy adott
pillanatban a Másik, az egyetemes Szerzet nagymestere „teljes pom-
pájában” ott áll a jelölt előtt. Ezzel a szembesítéssel egyidőben az ifjú
testvér felvétetik az egyetemes Gnózisba. Ettől a pillanattól kezdve
megtestesíti a Tökéletesek Rendjéhez tartozó testvér típusát, akiről
a Jelenések Könyvének 1. fejezete szól. A továbbiakban arról olva-
sunk, hogyan kap megbízatást ez az újonnan megszületett munkás.
A „hét ázsiai gyülekezethez” kell fordulnia; hét levelet kell megírnia
nekik. Figyelmeztető, feddő, ugyanakkor azonban vigasztaló levelet
is. A Rend testvérének tehát először is egy hétszeres tevékenységet
kell kibontakoztatnia. Olyan tevékenységet, amely egyúttal minden
későbbi eseménynek az előkészítése is.
117

Az „Ázsia” fogalomnak számos jelentése van. Különösen azokra

utal, akik még a dialektikus természetből lett testben élnek, ezen
belül különösen azokra, akik természetben születettségük ellenére
egy sajátos jegyet viselnek magukon. Itt az olyan emberekre utalnak,
akik hét típusba csoportosíthatók, a Gnózisra fogékonyak hét cso-
portjába.
Annak idején, 1946-ban a Dei Gloria Intacta című művel kezdhet-
tük el ezt a munkát, amely határozottan kimondja, hogy ez a könyv
kizárólag azoknak szól, akik emlékeznek elveszett fiúságukra, az el-
veszített Hazára. Ezeket ellenállhatatlanul hajtja valami a keresésre.
Keresik a Világosságot. A vonatkozó magyarázatot megtalálhatják
a Dei Gloria Intacta bevezetőjének hatodik szakaszában. A hét ázsi-
ai gyülekezetnek írt hét levél a jelenlegi élettér hét embertípusának
szól, hogy felkészítsék őket arra, aminek el kell jönnie, és el fog
jönni a dialektikus területeken, valamint mindarra, aminek el kell
jönnie a hazavezető út megtalálására törekvő ifjú Szerzetet illetően.
Ezért tárja fel az Apokalipszis mindazt, aminek el kell jönnie és ala-
kot kell öltenie, valamint azt is, aminek a hét gyülekezet csoportján
belül kell kifejlődnie.
Ezek a kinyilatkoztatások egy mennyei látomás magyarázatával
kezdődnek: Isten, a fenséges előtt mennyei lények zengik ujjongva
dicséretüket. Az Ő kezében zárt könyv van, a Hét Pecséttel lezárt
Könyv. A Dei Gloria Intacta kiadása után a modern Szellemi Iskola
szintúgy folyamatosan közli kinyilatkoztatásait. Hosszú éveken át
tette közzé tanításában és irodalmában a szent jövendő dicsőséges
célját, a feltámadási térhez vezető út nagyszerű célját, amit ezen kí-
vül, amennyire csak lehetett meg is szilárdított több száz tanuló
lényében. Megmagyaráztuk nekik az út mikéntjét és miértjét. Több-
ször felolvastuk önöknek a Hét Pecsétes Könyvet, s olvassuk tovább-
ra is. Megismertettük Önökkel a mennyei jelenéseket. Mindannyian
tudjuk azonban, hogy nem elég olvasni és hallgatni, mert ez csupán
az irányt jelöli ki, az általuk meghatározott célra való irányulást.
Maga a cél a fontos, a Rózsakereszt életre keltése és a hatása! Nos, a
hét pecsét felnyitása éppen erre vonatkozik.
118

Az ifjú Gnózis
De ki meri kinyitni a Könyvet? Mely halandó dialektikus teremt-

mény képes erre? Persze, senki sem! Meg is fosztottak az ezt illető
illúzióktól bennünket! Mégis azt írja a Jelenések Könyve, hogy egy
halandónak sem kell félnie, mert az Atya Fiának, a trónon ülő Fiá-
nak van hatalma, hogy megszabadítson minket. Egy kimondhatatla-
nul hatalmas sugártér ragad magával mindent és sürget a beteljesülés
felé, melynek megszabadító ereje minden lépésüknél kíséri Önöket.
A Jézusban, az Úrban aláhanyatlott és Vele együtt feltámadott új-
jászületett lélek, a Szellemmel egyesült újjászületett lélek előttünk
– énközpontú emberek előtt – megy az Üdv ösvényén.
Ezért beszéltünk Önöknek az egyetemes Gnózisról, a nagy bol-
dogság isteni erejéről, a Világosság Fiáról. Ám ennek megvalósítása
érdekében a Gnózis felé kell fordulni. Ez az oka annak, hogy mi,
a Gnózis tanulói, Őrá irányulunk, ezért határoztuk el, hogy Pistis
Sophiává válunk. Ezért jelenik meg most a bárány, az élő lélek, aki
egymás után hat pecsétet tör fel. A tömeg pedig ujjong!
Azonban, testvérek, a hat pecsét feltörése nagy csapásokat zúdít
az emberiségre. Minden tanulónak belső és külső élete tekintetében
is, hatszoros összetöretést kell elviselnie. A legrettenetesebb összetö-
retést kétségtelenül a hatodik csapás hozza, mely kiárad a jelöltre.
Megértik, hogy ma délelőtt nem elemezhetjük mind a hat csapást.
De olvassák csak el figyelmesen e csapások leírását János Jelenéseinek
Könyvében, és győződjenek meg valóságáról a saját életük kapcsán!
Akkor megtudják, meddig jutottak el e folyamatban, min jutottak
már át, melyik szakasz közepén vannak jelenleg, s mitől hátrálnak
még vissza pillanatnyilag. Magától értetődik, hogy a Gnózis min-
den tanulója egy összetörő folyamatban áll. Hat pecsét nyílt így fel
Önök felett, és mi felettünk.
Végül eljön a hetedik pecsét ideje, közeledik a befejező fázis. Ez
mindig kritikus pillanat minden gnosztikus szerzet fejlődésében, hi-
szen a hetedik pecsét felnyitása hatalmas folyamat, olyan dinamikus,
oly hatalmas erőkiárasztás követi, hogy előtte az Úr minden szolgáját
meg kell jelölni a homlokán. Ezért olvassuk az Apokalipszis elején, a
7. fejezetben, hogy a hetedik sugár angyala így kiált: „Várjatok!” Hat
119

testvérének kiáltja ezt, akik már kiárasztották a hat sugarat az embe-

riségre, és most be kell teljesíteniük a hetedik szakaszt is. Így szól a
Jelenések Könyve 7,3: „Ne ártsatok a Földnek, … amíg homlokukon
pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit”, s ezzel azt akarja
mondani, hogy a lélekalakulás elvének, az új tudatállapot alapjának
minimális fokon meg kell lennie a szívben és a fejben, különösen a
negyedik agyüregben.
Itt az úgynevezett lángoló „háromszögtűz” kifejlődésére utalunk,
melyet a máj, a lép és a szívszentély képez. Szükséges, hogy e három-
szög hatásos elevenséggel bírjon a jelöltben, s ez az jelenti, hogy a
szív igen finom természetű asztrál sugárzásokat vonzott be, hogy új
erő emelkedjen fel a háromszög csúcsáról, és betöltse az egész fő-
szentélyt. Amikor a főszentélyben ragyog a tüzes háromszög, akkor
valósult meg a lélek kifejlődése. Ekkor megvan az új tudatállapot
alapja, és kinyílhat az arany rózsa. Ez alatt az előkészület alatt, és ezt
követően áradhat ki a jelöltre a hetedik sugár.
Önök mind megtapasztalják és fel fogják ismerni azokat az erő-
feszítéseket, amelyeket az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája tett
meg Önökkel az utóbbi években, hogy minden tanuló homloká-
ra ráhelyezzék az Emberfia jelét, az előudvar tagjaival és az Ifjú-
sági Műben végzett munkától kezdve a Lectorium Rosicrucianum
legmagasabb nézeteiig. Hatalmas munka fejlődött ki az Iskolában.
Ezért eljött a hetedik pecsét felnyitásának az ideje. Hat angyal lép
előre, mind trombitát tart a kezében. A hat angyal először más alak-
ban tűnt fel, most azonban mind a hat visszatér. Új ítélet arany
ragyogása jelenik meg. S a hat angyal megfújja trombitáját, és nagy
sugárerők szabadulnak fel a dialektikus világmindenség egészében.
Biztosan értik, hogy itt hat nagy erejű, gnosztikus emanációról van
szó, melynek célja egy újabb összetöretés.
Ezek a sugarak mind összefüggésben állnak az ember tizenkétszeres
testszerkezetével. Idegrendszerének együttese tizenkét nézettel rendel-
kezik. Gondoljanak a tizenkét pár agyidegre, melyek a főszentélyből
kiindulva az egész testben szétoszlanak. E tizenkét nézet közül hatnak
pozitív feladata van, a másik hatnak negatív. Hat kisugárzásnak tehát
120

Az ifjú Gnózis
bizonyos hatása lesz a tanulóra, míg a hat másik kisugárzás megerősí-

ti a már megkezdett folyamatot. Ezzel azt szeretnénk mondani, hogy
az egész idegrendszernek, tizenkét pár agyidegével, a jánosi folyamat-
ra kell hangolódnia. Ezért kell egy tizenkétszeres összetörő folyamat-
nak lejátszódnia. Mindenekelőtt az ötödik és a hatodik trombitáló
angyal okoz igen kemény tapasztalatokat, melyeket sáskahaddal és a
pokol rémítő lovasaival szimbolizálnak. Ezek a szimbólumok a jelölt
lélegzőterének asztrális nyugtalanságait ábrázolják.
Végül meg kell várni az utolsó trombitaszót, amelyet hét földren-
gés jelez. E hét földrengés jelentése rejtély marad. A hét sugár szent
tudományára vonatkozik. A Hétszellem érintéséről van szó, ami egy
későbbi fejlemény előjele. A jelöltnek először is le kell nyelnie egy
„nagyon keserű ízű könyvecskét”. Ez célzás arra a legmélyebb pon-
tig menő alászállásra, amelyet minden jelöltnek át kell élnie küzde-
lemben és magányban. Azután – folytatja az Apokalipszis –, arra
kötelezik, hogy mérje fel a szent város határait. „Kelj fel, és mérd
meg az Isten templomát, az oltárt és az ott imádkozókat; de a temp-
lom külső udvarát hagyd ki, és ne mérd meg, mert megadatott a
pogányoknak, hogy a szent várost tapodják negyvenkét hónapig.”
(Jelenések Könyve 11,1-2)
Így vetítette szemeink elé az ifjú gnosztikus Szerzet a Gnózis Ki-

rályságát Európában. Megmérte és felépítette Isten új templomát.
Mindazok, akik a Gnózishoz tartoznak, megtalálták benne a helyü-
ket. Ám az Iskola létrehozott egy menedéket munkaterülete egyik
alapnézete számára is, nevezetesen az előudvart. Ennek az a feladata,
hogy adott pillanatban hátramaradjon a dialektikus élettérben, hogy
gyülekező helye legyen mindazoknak, akik nem tudnak vagy nem
akarnak jönni.
Abban az időben élünk, amikor a gnosztikus Birodalomnak tö-
kéletesen be kell bizonyosodnia az időben. Ez a Jelenések Könyve
közepén Hallelújával kezdődik. De a természet minden eonja és ezek
hordái hamarosan felkelnek és rávetik magukat Isten szolgáira. Két
rémisztő állat jelenik meg, egyik a tenger felől, másik a szárazföld
121

felől, hogy elpusztítsák az egész földet. Azonban, sajnálatos módon,

az egész Föld leborul előttük és imádja őket! Az ifjú Gnózis műve
nagyon lassan halad, fejlődése lelassul, miközben a világ dühöng
és lóhalálában rohan a vesztébe. Az ifjú Szerzet Iskolája megjelenik
korszakunkban, hogy megnyilvánuljon az új Birodalomban. Az el-
következő időkben kemény támadásokat kell majd kiállnia. De e
tapasztalatok során, melyek megfelelnek a természettörvényeknek és
teljesen érthetőek, megszületik a Krisztus; más szóval, a lélek élővé
válik mindazoknak a rendszerében, akik hűségeseknek találtatnak. A
negyedik agyüregben meggyulladt láng egyre nő. Ez a láng megújítja
a főszentélyt és az egész szervezetet, úgy, hogy adott pillanatban
a Hétszellem teljesen beereszkedhet a rendszerbe. Így születik meg
Jézus, a Krisztus. Így kapcsolódik össze a lélek a Szellemmel. A Fiú
és az Atya Egy lett. Ezt pedig a hatodik mikrokozmikus kör egész
mágneses égboltjának csodálatos felragyogása kíséri.
A továbbiakban a Sion hegyen megjelenik a Bárány, akit a meg-
szabadítottak vesznek körül. A gnosztikus asztráltér megnyilatko-
zik az ifjú testvér számára. Önök megértik, hogy ez a fejlődés, ezek
a sugárzások összetörnek minden akadályt. A Hétszellem sugarai,
melyek szabaddá váltak az új lipikában, működésbe lépnek, hatni
kezdenek a gnosztikus Birodalomban. E sugarak kiárasztják poha-
raik tartalmát a világra, a gnosztikus életre felkészült jelöltekre, így
semmisítve meg minden dialektikusat. Sír és reszketve szorong min-
den, ami földi természetű, minden, aminek el kell tűnnie. De új
Ég hasad, és dicshimnusz csendül fel Isten tiszteletére. Az ezeréves
Birodalom kezdete ez.
Gondoljanak arra a képre, melyet az ezeréves Birodalom száma
idéz: az Egyes számot három kör követi. Istenben teljesen fellán-
golt és megnyilatkozik a Világosság Hármas Szövetsége. Minden
megpróbáltatáson keresztül, hatalommal ruházták fel a gnosztikus
Birodalmat és a valóban gnosztikus embert, s most ezek tökéletes-
ségben léteznek. A feneketlen mélységet teljes egészében távol tartják
a gnosztikus Birodalomtól. A tanuló, az Iskola és a Birodalom hata-
lommal nyilatkoznak meg a világban.
122

Az ifjú Gnózis
Azután, bizonyos idő múltán, behordják az egész termést és mind-

azt, amit vissza lehet vásárolni a földtől, és váratlanul bekövetkezik
az utolsó megpróbáltatás: a mélység fenevadát eloldják az ő fogságá-
ból, és a Szentek táborára veti magát. De hogyan is lehetne másként,
mint hogy a fenevad legyőzetik. Elkezdődhet a holtak feltámadása.
Feltűnik és megnyilatkozik az új ég és az új föld. Nem csupán azok
számára, akik a Tökéletesek Rendjéhez tartoznak, hanem azokban
és azokért is, akik a gnosztikus Birodalomhoz tartoznak. A valóban
Élők Rendjének műve ekkor ismét beteljesült.
Gondoljanak az Élő Testre! Gondoljanak a komoly tanulóságra!
Ha Önöket valóban a Gnózis komoly tanulóinak lehet nevezni, ak-
kor a „valóban élő” pecsétjét fogják viselni. Ha az új léleknek csak
egy kis nyoma is található Önökben, akkor ahhoz a csoporthoz tar-
toznak, amely az Élő Test erejének védelmében áll. Ezért mondjuk,
hogy az új ég és az új föld mindazok számára kibontakozik, akik a
gnosztikus Birodalomhoz tartoznak. Így teljesedik be az igazán Élők
Rendjének műve. Tehát elsősorban nem az a fontos, hogy ismerjük
a teljes tanítást, nem is az, hogy teljesen a munkában nyilvánuljunk
meg, hanem hogy viselkedésünket a gnosztikus törvényekre hangol-
juk. Egyedül az a fontos, hogy életük valóban, igazán megfeleljen a
Gnózis követelményeinek. A lényeg a viselkedés!
Gyors áttekintést adtunk a Jelenések Könyvéről, s így bemutattuk

nagy vonalakban, mint az ifjú Gnózis Megnyilvánulásának Köny-
vét. Törekedjenek arra, hogy e csodálatos könyvet a szüntelen szol-
gálat kitűnő programjának tekintsék, egy olyan programnak, mely
minden Gnózis alapját képezi. Szeretnénk, ha mélyen átéreznék,
mennyire gyorsan halad az ifjú gnosztikus Szerzet e program irány-
vonalai mentén, az elutasíthatatlan győzelem felé. Megfigyelhetik
önmagukon, hogy a fejlődés mely pontjánál tartanak. Önök is képe-
sek megállapítani, hogy fiatal Szerzetünk a jelen pillanatig hű ma-
radt-e megbízatásához, vagy pedig letért az ösvényről. Értsék meg
jól, hogy aki hűnek találtatik, annak soha többé nem kell elkesered-
nie. Meg fogják szabadítani!
123

A Jelenések Könyvét úgy vizsgáltuk, mint a gnosztikus munka

egészének szent tervét. Ennek egy részét már részletesen megmagya-
rázta az 1946. évi Dei Gloria Intacta című könyvünk. A Szent Szerzet
egyetlen szolgálója, soha, semmikor sem tett egyetlen lépést sem az
ösvényen kívül, munkálkodása során emlékezve az Apokalipszis vé-
gének nagy erejű szavaira: „Ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv
igéiből, attól az Isten elveszi osztályrészét az élet fájából, a szent vá-
rosból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben. Így szól
az, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony, hamar eljövök. Ámen. Jöjj,
Uram, Jézus!” (22,19-20)
1958 októberében, a „Galaad” központ szentelésével egybeeső kon-

ferencián írtuk meg a fiatal Gnózis nagy könyvének aktuális oldalát,
végig, az utolsó sorig. Most pedig egy lappal tovább léptünk! Gadal
úr, az ősi Szerzet „nagyatyja” letette hivatalát. Az előző Szerzet össze-
törte az utolsó akadályokat, amelyek még elválasztották a tökéletes
Élettől. Teljesen visszahúzódott, és a gnosztikus munka minden hi-
vatalát átadta az ifjú Gnózisnak.
Ezért az új lap, melyet nyitottunk, még tiszta fehérségében áll
előttünk, s e fehér lap, midőn majd ráírjuk új történetünket, na-
gyon különleges, rendkívül érzékeny természetű lesz. Az ifjú Gnózis
számára új munkaidőszak kezdődik. Az eddig megismerthez képest
teljesen más természetű korszak következik. Új erővel fogunk dol-
gozni, s ezt az új erőt Önök testileg érezni fogják.
Ebben az összefüggésben tájékoztatnunk kell Önöket egy szemé-
lyes dologról. Ebben a pillanatban az egyetemes Lánc arra szólít fel
minket, hogy ténylegesen, mint az ifjú gnosztikus Szerzet nagymes-
tere és nagymesternője lépjünk fel. 1955-ben Hollandiában, a Re-
nova templomban Gadal úr, az előző Szerzet pátriárkája mindket-
tőnknek átnyújtotta a nagymesteri tisztet; Önök közül sokan jelen
voltak. Noha rendelkeztünk e nagymesteri címmel, eddig a napig
nem vettük használatba, mert még nem jött el a megfelelő idő. Nos,
e dolgokat illetően végleg lezárult mögöttünk egy szakasz, és az új
erő csodás időszaka nyílik meg előttünk. Ennek következménye-
124

Az ifjú Gnózis
ként, mint Szellemi Vezetőség, kizárólag mint Jan van Rijckenborgh

és Catharose de Petri lehetünk ismertek köreinkben.
„Így szól az, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök.
Ámen. Jöjj, Uram Jézus!” Testvérek! A mi Urunk Jézus Krisztus-
nak Kegyelme, Szeretete és Ereje legyen mindnyájan ti veletek és
rajtatok!
125

Antonin Gadal egy zöld-Ozirisz szobrocskát tart kezében

II. RÉSZ
Antonin Gadal,
a Világosság pátriárkája


A föld mélységei
A föld mélyén – éppúgy, amint az ormokon –

vannak helyek, hol megalázkodik az emberi hiúság.
Ahol, ki a mélység leckéjét megérti,
gyöngeségét s múlandóságát felméri.
A sziklaüregek békéjébe falazott világ,

hol egykor féktelen zuhatagok hevültek;
elvarázsolt királyság, melyben körülfog a nagyság,
hol a kő Istenhez himnuszt áradozva dalol.
E helyeken, halandó, hallgatag légy: nézd, csodáld és gondold meg,

hogy termékeny szellemed, legszebb munkáid is
semmik a csend eme virágai, a szerényen, rejtve,
fáradságosan dolgozó vízcseppek műve mellett.
Mert itt: minden szépség, igézet és csoda.

Ez a kővé dermedt, óriás ezüsterdő,
és a Katedrális, hol árnyékban szunnyadnak
sisakos gorgók, gigantikus orgonák.
Paloták, harangtornyok, kupolák rejlenek,

titkokkal teli tavak és áttetsző ívek,
kristálytemplomok, mikbe különös, isteneknek
tűnő bálványokat vájt egy buzgó szobrász.
Másutt, köröttetek, a meglengetett fáklya

óriásokat szül vagy gnómokat kelt föl,
egy holt Árkádia mítoszbeli pásztorait,
akik éjszaka virrasztanak fantomfalkáik fölött!
Ralph Parrot
130

Íme, ilyen benyomást keltenek neofitáinkban a barlangjainkban és

sziklamélyedéseinkben tett látogatások, főképp Lombrives, a szépséges
Katedrális tanulmányozása. Ezek a benyomások pedig fokozatosan
gazdagodnak, ahogy ugyanezek a neofiták megismerik a történelmet,
mélyen tisztelt szentélyeink egész történetét a Sabarthez hegyláncá-
ban… Ne feledjük, hogy Jézus különösen szerette a hegyeket. Isteni
pályájának legjelentősebb cselekedeteit a hegyeken hajtotta végre. A
perfektek, a tiszták, ahogyan isteni Mesterük, megtalálták itt Bethfagé-
jukat, Gecsemánéjukat, az Olajfák hegyét; Itt átadhatták magukat, csa-
kúgy, mint Ő, a zavartalan szemlélődésnek, imának és meditációnak.
Vessünk egy pillantást régmúlt történelmi eseményekre… járjuk
be a földet és időt, a beavatottak nyomán, akiknek bölcselete révén
megszületett a Gnózis foglalata. Az út során csupán a hegyek hatá-
sát, a barlangok és üregek vonzerejét hangsúlyozzuk, melyek mind-
annyiójuk számára oly jelentősek voltak.
Hallgassuk Rámát, a nagy druidát, fényes pályája végén szólani:

„Nem kérek a legfelsőbb hatalomból. Tartsátok meg koronáitokat…
és tartsátok meg a törvényemet! Feladatom befejeződött. Beavatott
testvéreimmel örökre visszavonulok egy hegyre. Onnan őrködöm
majd fölöttetek. Vigyázzatok az isteni tűzre!” Visszavonult az Al-
bori-hegyre, hogy hová, azt csak a beavatottak tudták. Azok pedig
elmentek messze, kihordani a mester törvényét, a „Természet és a
Nagy Lény titkait”, Egyiptomig és Occitániáig… Sabarthezig!
Később, időszámításunk előtt 3000 táján élt Kamsa király, Mathura

városában. Az maradt fenn róla, hogy csak egyetlen álma volt, meg-
hódítani egész Indiát: Káli istennő hű királya volt. Temploma egy
sűrű erdő mélyén állt, egy hegy üregében; ez végtelen nagy, fekete
üreg volt, mélyét senki sem tudta megmérni, bejáratát pedig a szik-
lába vájt kolosszusok őrizték. „A nagy tűzáldozat és minden Déva
segítségül hívásának” korszaka volt ez.
Egyszer megjelent Dévaki szűz a „Meru-hegy lábánál, az Élet fá-
jának árnyékában”. A pásztorok támogatták, Nanda pátriárka védel-
131

mébe vette. Azt mondják, Krishna is itt született. Krishna, a sugár-

zó, pásztoraival a Meru-hegy cédrusainak árnyékában élt. Hírneve
elárasztotta egész Indiát. A Brahmanok Tanácsa megalakította kö-
rülötte „a remeték nagy Direktóriumát”. Védelmezésükre megépít-
tette Dwarka városát. Dwarka városának közepén állt a beavatottak
temploma, melynek legjelentősebb része föld alatti és rejtett volt. A
beavatás titkos volt.
Hermész Triszmegisztosz! Varázslatos név… a nagy misztériumok

atyja, annak az Egyiptomnak a nagy törvényhozója, amely az antik
világban igazi fellegvára volt a szent tudománynak, amely a legki-
válóbb próféták iskolája, a legnemesebb emberi hagyományok me-
nedéke és laboratóriuma volt. „Birtokolni az istenek titkát” – ez
volt a beavatás célja; nem hiányoztak az ehhez szükséges eszközök.
A csend iskolája, a meditáció iskolája, az ima iskolája, a szentély
misztériumai, a halál misztériuma… egyedüllét, az ég végtelenjében,
vagy elkülönítve a föld alatti kriptákban, ez volt a hegyek szerepe, a
kőegyütteseké, a föld alatti kriptáké, föld alatti áramlatoké.
A tanítványok itt elsajátíthatták az evilágtól való elválást, miköz-
ben felemelkedhettek „a mennyek körzetébe”. Megtanulták megér-
teni, hogy az anyag „a sziklaüreg végtelenségében”, a megkapó, föld
alatti csarnokok és hasadékok magányában fokozatosan elenyészik.
A szellem előzetes benyomást kap az anyagtól eloldozott életről. A
Tökéletesedés útján tett előkészület ez, egyszóval, a megérkezés ez a
Nagy Változás előcsarnokába. Ne felejtsük el, hogy a megszületés
tényleg halál… ellenben a meghalás újjáéledés: a kezdet és a vég, az
Alfa és az Ómega. Azért hangsúlyozom ezt ennyire, mert hasznunk-
ra válik, ha megértjük a hermészi beavatás alapjait, ha régi perfektje-
ink nyomába szeretnénk eredni, ha be szeretnénk járni a folyosókat,
termeket, barlangjaink és sziklaüregeink mélységeit, a Templomokat
és a Katedrálist, hosszú, nehéz beavatásuk színhelyeit.
Az egyiptomi szentélyek, a misztériumok őrei, Théba vagy Mem-
phisz, hatalmas kövekből rakott, roppant nagy építészeti egységek
voltak, óriási, föld alatti barlangok fölött. Mérhetetlen pillérekre tá-
132

maszkodó, masszív ajtók zártak le hosszú folyosókat; sztélékkel és

szfinxekkel díszített oszlopcsarnokok őriztek határtalan termeket,
melyek végén templom állt, amely „a föld alatti kripták bejárata
volt”. Az ajtót Ízisz-szobor takarta el. Ülő helyzetben, térdén csukott
könyvvel: az imához, a meditációhoz, az áhítathoz, a csendhez illő
testtartás… Ízisz arcát mindig fátyol fedte. A szobor alatt ez az írás
állt: „Soha egyetlen halandó sem fedte fel fátylamat!” Ez volt a titkos
szentély ajtaja.
Nem követhetjük végig a novíciust hosszú beavatási útján; azon-
ban örömmel tölt el, hogy szólhatok valamit az utolsó szakaszról.
„Senki sem lépheti át Ozirisz küszöbét, csak ha áthaladt a halálon és
a feltámadáson!” E mondat úgy zengett a leendő beavatott fülében,
mint a harangok zúgása. „Elkísérünk a kriptába!” Ez mélyen a szik-
lába vájt terem volt, négy, szfinxeken emelkedő pillér támasztotta
alá: az egyik sarokban „nyitott márványszarkofág”. Az adeptus be-
feküdt a szarkofágba, s ott maradt egész éjszaka, a tökéletes csönd-
ben… Tagjait jéggé dermesztette a hideg; a halál fájdalmas érzeteket
keltett benne… teste, anyaga mintha feloszlott volna, lényének éteri
része azonban kibontakozott… Megértette, látta a reménykedés és
a halhatatlanság lángoló csillagát kirajzolódni szemei előtt, s látta,
hogy a csillag nem hagyja el a sírt, amely bezárja őt. A hernyó el-
hagyta anyagtestét; bábbá alakult át… Három nap múlva „a halott
feltámadt a hierofánsok segítségével”. Megérett a tökéletes áldozatra,
mely nélkülözhetetlen a szellemtest számára, hogy megerősítése után
megkapja rituális megtisztulását és szentté váljon Ozirisz szívében.
Mert a léleknek „tökéletes lélekké” kell átalakulnia, mint ahogyan
a hernyónak is át kell alakulnia tökéletes rovarrá. Ezért mondja az
egyiptomi „Halottaskönyv” 64. fejezete:
Az isteni és titokzatos lélek vagyok, aki egymást követő átalakulások

révén, fáradságosan keresi útját a sötétség tartományain át.
Mózes, egyiptomi beavatott és Ozirisz papja, vitathatatlanul a mo-

noteizmus megszervezője volt. Hosarsiph – Mózes első egyiptomi
133

neve – Menephtahnak, II. Ramszesz nővére fiának volt az unoka-

testvére. „A templom fia” volt, mert annak oszlopai között nőtt fel.
Diadalmasan haladt át Ízisz beavatásán. Egy nap azonban, miután
hirtelen felháborodásában megölt egy egyiptomit, Madian templo-
mába menekült, ahová sok szemita és arab járt, imádni Elohim Is-
tent. Ez a Sínai-félszigeten, a sivatag, a Vörös-tenger közös határán
volt. A Sínai-hegy egy csupasz, hasadékoktól és árkoktól szabdalt
gránittömb volt. Szemközt egy alacsonyabb hegység, a Serbál sziklái,
ezek is kopárak és vadak: hegyoldalaiban rézbányák tárnái, szikla-
üregek. A két hegység között fekete völgy, gyászos kőhalom: a mély-
séges reménytelenség völgye…
Ide vetette a sors a Mózessé vált Hosarsiphot. A Sínai csúcsára
érve egy üreg nyílása előtt találta magát. A barlang, melynek néhány
gyéren növő terebintfácska őrizte a bejáratát, nem volt nagyon mély.
Itt kapta meg a küldetését, s hallotta a hangot: „Vagyok, aki vagyok!”
(Mózes 2. 3,14) Élete végén Mózes a Nébó-hegy egyik barlangjába
húzódott vissza.
Jupiter és Apolló Görögországában egy nap megjelent egy királyi

származású fiatalember, Apolló papnőjének a fia, aki még a vad, fol-
tos bőrükre büszke bacchánsnőkre is hatni tudott. „Apolló fiának”
nevezték. Elment Egyiptomba, a memphiszi papokhoz, és áthaladt
misztériumaikon. Beavatottként az Orpheusz vagy Arpha nevet kap-
ta, melynek jelentése „Világosság és Gyógyulás”, vagy: „aki a Világos-
ság által gyógyulást hoz”. A Kaoukaion-hegyre ment, ahol a papok
megmentőként fogadták. A Kaoukaion-hegy csúcsáról Orpheusz
teljesen átformálta a Bacchus-imádatot. Megalapította Dionüszosz
misztériumait, azaz „a fenséges igazságok tiszta Világosságának ta-
nát”. A delphoi tanítványoknak szóló tanítást mindig egy szűk és
mély, meredek sziklák övezte, titokzatos barlangokkal teli hegyszo-
rosban adták át.
A delphoi templom! Ha valaki oda akart jutni, mélyen be kellett

hatolnia egy magas hegyek között húzódó, kanyargós völgybe. Ez
134

minden lépésnél szűkült, s a vidék egyre lenyűgözőbbé és egyre ki-

etlenebbé vált. Végül az út egy meredek, vad hegycsúcsokkal koro-
názott, kerek völgykatlanhoz vezetett, egy valóságos tölcsérhez… A
szoros mélyén hirtelen feltűnik Delphoi városa, mint valami sas-
fészek, szakadékok övezte sziklán, fölötte a Parnasszus két csúcsa.
Ez volt Görögország legszentebb helye. Itt jósolt a Püthia… Az ifjú
Theokléa Apolló papnőinek kollégiumához tartozott. Püthagoraszt
nagy belső örömmel fogadta; Püthagorasz Püthia papnőjévé szentel-
te. Gondoskodott arról, hogy Delphoi papjaiban tudatossá váljon
a küldetésük. A beavatottak fehér lakhelye egy domb tetejéről ra-
gyogott le. Az egyiptomi beavatást példázó beavatás barlangokban
zajlott, a Parnasszus számos barlangjában. „Boldog, aki átment a
misztériumokon… Ismeri az élet forrását és végét!”
Azt mondhatjuk, hogy Püthagorasz – Görögország legnagyobb be-

avatottja – után Platón az eleusziszi misztériumokon keresztül a
filozófia eredeti és egyetemes alapjait népszerű formában tette köz-
ismertté. Platónt elvarázsolták Szókratész tanításai, és ellenállhatat-
lanul magukkal ragadták a „Szép és a Jó magasabbrendűsége” felé
– ennek alapján hozta létre „Akadémiáját”.
Beavatása Perszephoné föld alatti küszöbénél ment végbe: a jö-
vőbeli élet és a jelenlegi helyzet megértéséhez túl kell jutni „a halál
birodalmán”, és szembe kell szállni a „sötétséggel”. Itt is föld alatti
folyosók, kripták, mélyen fekvő, kör alakú termek… A Tökéletesedés
útja: megigazulás, rituális megtisztulás, szentté válás…
Így jutunk el végül, teljesen természetesen szellemi központunkhoz:

Ussat-Ornolachoz. Gondolatban kövessünk egy adeptust, aki épp vé-
gére ér beavatása nehéz éveinek „a Szellem föld alatti térségeiben”…
Olykor egyedül van egy mélyen fekvő teremben, teljes csendben, tel-
jes sötétségben; máskor szintén egyedül, ám elmélyedve a meditáció-
ban, a föld alatti barlang küszöbénél. E magaslati megfigyelőhelyről
tekintetével magához tudta ölelni a számára aprónak látszó völgyet
és tavat. Látta a szemközti hegyet; a lejtőkön elenyésző sziklák hal-
135

mazait… Gondolatai visszaszálltak a legrégebbi korokig:
Közép-Ázsia természetes sziklatemplomaihoz, melyekről a ré-

giek beszélnek;
az atlantiszi kor misztériumaihoz;
Solhoz és Lunahoz, a Nap és Hold hegyek mögül felemelkedő
isteneihez;
a régi kelták misztériumhelyeihez, menhirekhez, üregekhez és
kőzetképződményekhez;
az Alkotónak szentelt, virágokkal és forrásokkal teli sziklaüre-
gekhez;
és az ősi szokáshoz, melynek alapján a hegyek belsejét mindig
is a misztériumok szolgálatába állították.
Maradéktalanul megértette, hogy a legrégibb istentiszteletet is termé-

szetes vagy mesterséges barlangokban és sziklaüregekben gyakorol-
ták, mert ezek kedvező helyek a mindenható, alkotó Lényeggel való
találkozásokhoz.
136

A pireneusi Thabor
Szokásomhoz híven, elmentem a Betlehem-barlangba meditálni.

Szeretek erőt meríteni szellemem számára azokból a jótékony ha-
tású gondolatokból, melyeket perfektjeink látható tanúbizonyságai
keltenek. Az ősi és szent Ötszög egykor megadta számomra a rituális
beavatást, és boldogan készülök fel a Krisztusban való megszentelő-
désre, mely a Szent Grálhoz vezető út végső célja és jutalma.
Olykor, a szellemi béke eme pillanataiban megelevenednek ben-
nem olyan régmúlt események emlékei, amelyek egykor mély benyo-
mást keltettek bennem, most pedig nagy erővel és világossággal eleve-
nedtek meg tudatom előtt. S az az érzésem, mintha csodás utazáson
vennék részt, a többé vagy kevésbé távoli múlt igen kedves barátaival.
Milyen csodálatos pillanatokat élek meg ilyenkor! Úgyszólván az újra
átélése a beavató központokban egyszer már közösen átélt tanoknak
és meditációknak! Mintha ismét szellemi kincsekkel árasztanának el!
Így történt, hogy amikor egy szent szombaton Betlehemben tar-
tózkodtam, egy nagyon kedves barátom – aki évekkel ezelőtt távo-
zott ebből a világból – jelent meg szellemem előtt. Engedjék meg,
hogy ismét elmondjam, milyenek is voltak első benyomásai a pi-
reneusi Thaboron át vezető sétánk során. Talán ismeretes, hogy a
Pireneusok előhegységéről van szó, mely Ussat-Ornolactól húzódik
Montségurig, a Szent Bertalanon át: ez a „Katárok útja”.
Megmásztam a pireneusi Thabort! Montségur vára a XIII. század-

ban az albigensek utolsó menedéke volt. Romjait már eltakarja a
hófödte Szent Bertalan büszke csúcsa. Felértem egy olyan nehezen
járható ösvényre, melyről e sziklás vidék parasztemberei, akik jár-
nak rajta, kizárólag babonás tisztelettel beszélnek: a Katárok útja.
Az albigensek… A katárok… A katárok útja!

Ezen az útvonalon jártak azok is, akik a rejtélyes „katárok kin-
137

csét” vitték, melyet mások hiába kerestek az ösvény felett őrködő

Montségur és Lordat várának romjai közt. Montségur öreg, tanyasi
pásztorai gyakran meséltek nekem erről a kincsről, főként este, le-
fekvés előtt, viskóik konyháiban, amikor összegyűltünk a kandalló
ropogó tüze mellett.
E föld egykor átkozott volt! III. Ince pápa heves szavakkal kelt
ki ellene; keresztes hadjáratot rendelt el, hogy tűz és kard által pusz-
títsák el nyugat „eretnekeknek” bélyegzett híveit. Erre a felhívásra
minden vidék válaszolt, hegyeink pedig megőrizték a harcok eltöröl-
hetetlen nyomait, a harcokét, melyeket a vidékek bátor lakói vívtak
vitézül hitük védelme érdekében. Az ezer és ezer albigenst elemésztő
tüzek elhamvadtak, elfelejtették… sőt, megbocsátották azokat. Ám a
sziklák elevenen őrzik emléküket! A tűz nyomai sötétebbnek, feke-
tébbnek tűnnek az Ariége partjainál végződő barlangok bejáratának
erős mészfalain. Milyen szép ez az állítólag átkozott föld! Szép, mi-
ként a sírok, melyeket ciprusok vigyáznak!
Lefelé haladok az Ariége felé, utat nyitva puszpáng- és rekettyebok-

rok, a krisztustövis mentén, az árnyas völgy számos birkanyája által
simára taposott úton. Az út mentén különös kereszt vonja magára
figyelmemet: kettős kereszt, a függőleges gerendán két vízszintes ge-
renda halad át, az albigensek keresztje! Nagyon elámultam! Ez a ke-
reszt Franciaországban, és napjainkban! Meglepetésem még nagyobb
lett Ussat-Ornolac hegyeiben.
Egy kissé lepihentem egy óriási diófa árnyékában, nem messze a
kovácsoltvas kereszttől. Egy parasztasszony jött arra, hol maga után
húzva, hol unszolva csökönyös szamarát. Keresztet vetett és mély
tisztelettel imába merült… a törvénytelennek nyilvánítottak, a szám-
űzöttek keresztje előtt! Nem sokkal később egy pap haladt arra, áhí-
tatosan, tisztelettel levette kalapját és meghajolt… János, a szeretett
keresztje előtt! Milyen csodás és rejtélyes e föld!
A történelmi elbeszélés szerint Montségur 1244-ben árulás útján a

keresztesek kezére jutott, majd 205 perfektet, férfiakat és nőket, egy
138

óriási máglyán megégettek. Mondják azt is, hogy körülbelül egy év-
századdal később 500 katárt – a „Három Templom” Lombrives bar-
langjaiba visszahúzódó utolsó maradékát – a toulouse-i főtisztviselő
befalaztatott a katonáival. Így pusztították el az utolsó maradékot.
Megmásztam a Thabor-hegyet és megkerestem e sírt a sziklák között.
Megtaláltam…
Ariége barlangjai olyan impozánsak, hogy az ember belebor-
zong. Én magam is beleremegek; nem azért, mert félek, hogy nem
látom viszont a fényes napot, nem! Hanem azért, mert tudom,
hogy emberi csontokon lépek; s hogy minden szeretetteljes és tisz-
telettel vegyes figyelmesség ellenére, mellyel adózom őseink csont-
halmai előtt, mindennek ellenére feszélyez az a kellemetlen érzés,
hogy valamit eltaposhatok. A hegy, melyet a Katárok útja szel át,
valójában egy szomorú múlt hosszú és fájdalmas temetése. Orno-
lac és Ussat barlangjai sírok.
Lombrives, a világ egyik legszebb barlangja őrzi a befalazottak tit-
kát. Homálya felséges kövületeket rejt, egy föld alatti vízáram tompa
zúgással üzen a mélység fenekéről. Katedrálisaink boltozatai nem
ilyen impozánsak, mint ezek itt; a szem nem képes felmérni magas-
ságukat. A tündéri termek falai a hangokat többszörös visszhanggal
sugározzák vissza, mélyen és finoman. Az igazat megvallva, nem
egyszer megborzongtam itt!
Lombrives szép Katedrálisában éreztem meg először kapcsolato-
mat és egységemet a föld alatti világgal. Van egy német mese, mely-
nek címe: „Az ember, aki elindult, hogy megismerje a borzongást”.
Csak a „Mamelle” Terembe kellett volna mennie, melyet a Katárok
Termének is hívnak, leülni a számtalan sztalagmit egyikére, és gyer-
tyát gyújtani… akkor szíve összeszorult volna, amint meglátja a fenno
penjado-t, a „Függő asszonyt”. Sohasem tudjuk meg, hogy e függő as-
szony Természetanyánk, a nagy művésznő remekműve-e, vagy hogy
ez egy asszony megkövült teste-e… mennyi gyászos drámát őriznek
szépséges termeink! Lombrives függő asszonya szép! Mégis botütés-
ként ért, amikor először megpillantottam! Általa kaptam meg a bar-
langok keresztelőjét!
139

A Katedrális óriási terme egy több mint 80 méter magas, roppant

kupola. Leírhatatlan benyomást kelt ez a mérhetetlen kőboltozat.
A mennyezet elvész az áthatolhatatlan sötétségben, a víz hullik alá
a sztalaktitokról, s a földön különös formákat hoz létre. Montsé-
gur szent kincsét Amiel Aicard püspök helyezte biztonságba; az ő
szószéke uralja e fenséges termet. A falakon számtalan felírás, jelek
és rajzok. Olyan rajzok, melyeket csak a szent fóliánsokon látni; a
betűk azokra hasonlítanak, amiket megsárgult pergameneken talál-
ni; jelentőség nélküli nevek, katakombákat idéző jelek. Az öblös fal
valamelyik homályos zugában egy jel vonja magára a figyelmemet:
egy nyíl. A számos felirat közt ott egy kereszt, egy kettős kereszt: az
albigensek keresztje! Kissé távolabb, mélyebben, egy másik jel, me-
lyet akkor nem tudtam értelmezni, de később újra felfedeztem egy
barlangban, melynek neve: „Sátán”!
A völgy másik oldalán lévő Sátán-barlang szép, de ijesztőnek, mogor-

vának találom, és minden közrejátszik e benyomás felkeltésében. Us-
sat Templomai fölött helyezkedik el, szédületes magasságban. A szél,
miután lefújta a havat a nagy Pireneusokról, metsző hideggel zokog
és üvölt. Közepén rettentő kő, gonosz és baljóslatú felirat: O M E
D, jelentése: „Sátán oltára”. Egy másik részen borzalmas csontrakás,
egy falszögletben pedig Szaturnusz jele. Mindennek talán a katár
kincs kutatóihoz van köze, vagy a Bölcsek Köve után szaglászókhoz?
Hiúságok hiúsága, minden csak hiábavalóság! Mi lelkesítette ezeket
az embereket? A büszkeség? A fekete mágia?
A baloldali falon, egyetlen kereszt, csodás faragással, a két ha-
rántgerendás kereszt, a katár kereszt, egy dátum: 1753 és egy jel-
kép, egy kehely, a templomosok Grálkelyhe! Az albigensek, azaz a
katárok, a rózsakeresztesek és a templomosok, másként és jobban
mondva: az ő perfektjeik és tisztáik mágusok voltak. A legtisztább,
legmagasabb Mágia tudói voltak, az egyiptomi misztériumok má-
gusai. Az aranyat, a Szellem és az isteni Szeretet aranyát imádták,
nem pedig a bosszút és a földi aranyat! Azt mondták, „Isten Sze-
retet! Olyannyira jó, hogy maga Sátán is visszatér majd Tanító-
140

jához és Urához, vissza fog térni Őhozzá, aki az atyai kegyelmet

megadja!”
Hízelgett vajon Sátánnak látogatásom a barlangjában? Minden
bizonnyal, hiszen megengedte, hogy végigjárjam! Azonban – de
hiszen mindig is semmirekellő volt – nem tagadta meg természe-
tét, és mielőtt engedélyezte volna, hogy belépjek, megizzasztott és
kifullasztott!
Fontanet barlangja, Fontane-la-Salvatge, Sabarthez minden barlang-

ja közt a legrejtélyesebb és a legveszélyesebb. Boldog voltam, ami-
kor látogatásom során nyilakat találtam, még ha egymástól gyakran
jókora távolságra eső helyeken is. Öröm ezekben a föld alatti, ma-
gas, széles, homokos aljzatú termekben sétálni. A külszín szünte-
lenül változik, feltárva a misztériumok varázsát. Ám az örömből
szenvedés lesz, mikor a hőség egy kemencéhez válik hasonlatossá,
miközben hason csúszva kell az érdes, sziklás talajon továbbhalad-
ni, mialatt az ember orra alatt imbolyog a kézben tartott gyertya
lángja, vagy mikor a sztalaktitok éles csúcsa felsebzi a fejet. A leg-
jobb kép arra, milyen is az ismeretlen keresése! Mit számítanak a
nehézségek és veszélyek!
Egyik nyíltól a másikig tájékozódva végül pompás, különféle
formájú oszlopokkal teli terembe érkeztem. Középen, határozottan
elkülönülve a többitől, vakító fehérségű sztalagmit. Ha gyertyám
fénye rávilágított, mindig egy évszám tűnt föl rajta: 1848. Nocsak!
1848, a forradalmak éve! Kíváncsiságom és buzgalmam megkettőző-
dött. Tovább! Elvarázsolt világba léptem, márványból és kristályból
épült tündérpalotába. Ismét másznom kellett, a hőség nyomasztó-
vá vált. Ám megváltozott a külszín, kerek termet láttam, tekintete-
met bántó, sértő felírással: „Sátán birodalma”! Alatta évszám: 1843,
majd két aláírás és egy szívből jövő kiáltás: „Éljen a köztársaság!”
E kiáltás 1843-ban! Mit vártak hát Sátántól e hely különös lakói?
Aranyat? Aligha! Ornolac barlangjai Occitánia lerombolása és ha-
nyatlása után minden kétséget kizáróan a halálnak szánt szerencsét-
lenek utolsó menedékei voltak. Az is kétségtelen, hogy az albigensek
141

megőrizték vallási eszményüket, s hogy az egyetemes Szerzet nem

halt meg. A Templomos Rend már nem létezik, a katárokat halálba
űzték; a rózsakeresztesekről kijelentették, hogy törvényen kívüliek.
De a Szellem nem halhat meg! A hamvak alatt mindig ott rejlik
a tüzes parázs! A beavatottak ismerték „a szellemi naphoz történő
fölemelkedést”. A szellemi nap mindig is ragyog a szépséges „Sabart-
hezi Köztársaság” lakóira!
Nagyon régen rajzolták a Grálkehellyel díszített kettős keresztet, de

1753-ban újrarajzolták. Milyen figyelemreméltó gondolat, hogy ezek-
ben a barlangokban egy remete lakott, és különösen egyet választott
ki közülük magának, amelynek három kijárata volt! Ez egyébként
most is őrzi a „Remete barlangja” nevet. E barlang tetszetős, tágas
és kényelmes egy remete számára; oldalánál a halál misztériumának
három kis barlangja található: Kepler, Mès Naut és Ká. Ki merem
jelenteni, hogy a remete nem csupán e Grálkehellyel ékesített keresz-
tet rajzolta, hanem az 1753-as évet is feljegyezte különböző, általa
ismert barlangok falára.
Hirtelen hagyta el barlangját, kevéssel az után, hogy a nagy fran-
cia forradalom megremegtette Franciaországot. Köztudomású, hogy
volt a forradalomtól megrendített tömegben egy különös személy,
aki cseppet sem volt finom a papokkal, ha találkozott velük. Min-
den ütésnél, amit rájuk mért, ezt kiáltotta: „Ezt a templomosokért!
– Ezt az albigensekért!” Amikor pedig porba hullott XVI. Lajos feje,
ugyanez a „bosszúálló” a nyaktilóhoz rohant, belemártotta hüvelyk-
ujját a szerencsétlen király vérébe, és felkiáltott: „Nép, keresztellek
Jacque de Molay és a szabadság nevében!” Egy ember tehát, aki ma-
gát az albigensek és a templomosok bosszúállójává avatta!
A katár jellemmel összeegyeztethetetlenek az ilyen véres esemé-
nyek. Mégis, egy láthatatlan erő ébresztette ezt, mert nem a „mág-
lyák hamuja” volt-e ez, melyből a tűz újraéled?
Végezetül, minden magyarázat nélkül, soroljunk fel csupán bizo-

nyos évszámokat:
142

1843 Sátán uralma!

1848 Öt évvel később Lajos Fülöp királynak el kell hagynia a
Louvre-ot.
1850 Egy nemes feljegyzi a Remete-barlang falára: „Kicsoda
Isten?”
Ami minket illet, ahelyett, hogy bármit is mondanánk e Legfelsőbb

Lényről, őrizzük meg a csendet és imádjuk Őt! Nagy misztérium ez,
és zűrzavarossá tenné az értelmünket! „Ahhoz, hogy megmondhas-
suk, kicsoda Isten, olyanokká kell válnunk, mint Ő!”
Alázatosan megismétlem: „Ahhoz, hogy megmondhassuk, kicsoda

Isten, olyanokká kell válnunk, mint Ő!”
143

A pireneusi katár mozgalom eredete
Aquitániát a Loire-folyó, a Földközi-tenger, a Pireneusok és az At-

lanti-óceán övezi. Az aquitánok ókori törzséhez tartoztak az aszkok,
gaszkok, euszkok, eszkek, volszkok, vaszkonok, vakcének. Ezek a
népek Krisztus előtt mintegy kétezer évvel hagyták el a Himaláját.
Nyugat felé vivő vándorlásuk jelzőkövei a Kaukázus, Ida-hegye, Ta-
urusz, Libanon és az Atlasz. Pátriárkájukat megemlíti a Biblia, a
Genezisben (10,3): Askhenázt, Gómer fiát, Jáfet9 unokáját. Az Iliász
is beszél egy másik Aszkenaszról: a hős Aszkenaszról (II. V. 862).
Aszkánia Trója egyik szövetségese volt; városuk Aszkalon, istennő-
jük Aszkera volt. Az Atlasz-hegységtől kiindulva elfoglalták Spanyol-
országot, Nyugat-Ibériát. A Pireneusok felől elözönlötték Aquitáni-
át, Itáliát, Galliát, a földközi-tengeri és az atlanti-óceáni szigeteket.
Azt mondhatnánk, hogy Írország egy északi Ibéria, Skócia pedig egy
északi Aszkánia. A „tengermenti részt” Albionnak vagy Angliának
nevezték el. Aszkániosz Itáliában megalapította Albát (Albano La-
ziale), Róma „anyavárosát”. De már Vulkanusz fia, Gaszkusz is az
Adventinuszi dombok barlangjaiban lakott, és harcba szállt Herku-
lessel, az ibériai tehénrablóval (Éneisz VIII.). Az aszkok a tűzhöz és a
Naphoz imádkoztak. A Nap kultusz vezette őket az Ige és a Szellem
vallásához. Sem kereszténységükben, sem pedig csillagkultuszukban
nincs hivatalos papság. Az „Atya” volt a pap, hitük főpapja a pátriár-
ka. Közvetítőként fellépő papi hierarchiáról nem lehetett beszélni.
Memphiszi Márk a IV. században ugyanazon az útvonalon érkezett,

melyen annakidején az Aszkok. Márk a napszekér nyomában érkező
Szellem kultuszát hozta (Sulpicius Severus, Chronica II, 40-51). Márk
alexandriai volt, Origenész tanítványa. Szellemi családfája Ázsia hét
9 Jáfet Noé egyik fia.
144

gyülekezetéig eredeztethető vissza. Két pátriárkája volt: Páthmosi Já-

nos és Bertalan; Bertalan Perzsia és India apostola. Iskolája, mely
Montanusig nyúlik vissza (Kr.u. 141.), Máni, a Szellem, és az Isme-
ret, a Gnózis Egyháza lett, a Szeretet, a Parakléta Egyháza, tiszta,
vagy megtisztított hajtás a gnoszticizmus hatalmas erdejében.
Memphiszi Márk elvitte tanítását Spanyolországba. Tanítványa
pedig, Avilai Priszcilliánusz továbbadta azt Aquitániának. Prédikált
az egész akkori Galliában, Hollandiában és Németországban. Prisz-
cilliánuszt két intrikus érsek – Idax és Didax – vádjai alapján Maxi-
me türannosz lefejeztette a németországi Trierben. Szellemi örökét
Martin de Tours ápolta, s 382-ben hamvait ünnepélyes keretek kö-
zött, imák és énekek kíséretében szállíttatta vissza Spanyolországba.
Amikor Memphiszi Márk Spanyolországba érkezett, Itáliában I. Leó
prédikált. Ő Pál fiának nevezte magát, amint Márk pedig magát a
Jánosénak. Vigilantius von Caliguri nem sokkal Priszcilliánusz ha-
lála után ellátogatott Itáliába, Palesztinába, Egyiptomba, felvette a
kapcsolatot Sulpicius Severusszal, Nólai Paulinusszal, Jeromossal,
Toulouse-i Exuperiusszal. Paulinus és bibliai, újító tanokat prédi-
kált a Pireneusokban. A bagaudák (a rómaiak ellen fellázadt gall
parasztok) felkelésekor tűnt el. Priszcilliánusz és Vigilantius eltűn-
tek, ám Egyházuk megőrződött a barbárok idején. Fölemelkedvén
a gótok romjaiból, a Pireneusok szellemi lelke lett belőle. Toulouse
Jaounáiban10 (Jaounák: az ún. „cantabres” nép fiai, akik a régi Spa-
nyolországban éltek-a Gaszkonyi-öböl déli részén-, míg a rómaiak
Kr.e.25-19-ben uralmuk alá nem vetették őket.-ford. megj.) öltött
újra alakot. A Jaounák küzdöttek Nagy Károly ellen, aki rájuk akarta
kényszeríteni a katolikus vallást, előidézve a Roncevaux-i tragédiát,
s mintegy ötszáz éven át távol tartották a karoling püspököket a
Pireneusok lábától.
Ez az Egyház az 1000. esztendőben még mindig létezett. Márk és
Priszcilliánusz tanítványai gondoskodása alatt mind nagyobbak let-
10 Jaouna: a pireneusi baszkok, euszkok és ibérek ura, vezetője.
145

tek a meglévő közösségek. Sőt, néhány tanítvány, mint például Ur-

geli Félix, ismét elindult a Priszcilliánusz által kijelölt úton Galliába
és Németországba, noha ez a térség 800-tól már Nagy Károly uralma
alá tartozott. 1008-ban Lisois megégetésével a „priscillianizmust”
máglyára küldték Orléans-ban. A „vigilantianizmus”-t Gandolf sze-
mélyében vették üldözőbe az Arras-i zsinaton (1025). A priscillianiz-
mus és vigilantianizmus későbbi követője Valdo és Niketas. Spiritu-
ális értelemben ők is Páthmosról és Jeruzsálemből származnak.
Tehát az albigens mozgalom (e nevet a keresztesek használták) Máni

és a Parakléta Egyházának egy fiatal hajtása. Máni a latin mens, avagy
szellem szóból származik; ebből ered a Manes, Máni, manicheus.
Nem keverendő össze – ahogy azt a zsinatokon szándékosan tették,
hogy megszabaduljanak a katároktól vagy „albigensektől” – a „ma-
neizmussal” és a „manicheizmussal”. Memphiszi Márk és Örmény
Pablos nem Máni tanítványai voltak. Ők Montan katár mozgalmá-
hoz tartoztak (Kr.u. 140), s az Alexandriai Iskolából érkeztek; előke-
lő származású emberek voltak. Az alexandriai teozófiát a görög világ
legtranszcendensebb vallásos szintézisének, az ázsiait pedig az indiai
kultúra legszélesebb körű vallásos szintézisének tartották.
E hatalmas utat bejárt szellemi áramlatok tovább terjedtek Ibé-
riában (Spanyolország), a Pireneusokban és Andorrában, elérték
Sabarthezt (Felső-Ariège), ahol 52 barlang és sziklaüreg nyújtott vé-
delmet a híveknek, az üldözötteknek, és szolgált beavató központul
a perfekteknek, tisztáknak vagy jóembereknek, a katár papoknak.
A régi druida körök, melyeket még az ibérekkel keveredett kelták
(keltibérek) emeltek a Pireneusok fennsíkjain, befogadták az első
gnosztikus apostolokat. Ez hát az oka annak, hogy Sabarthez magas
fennsíkjain a Szellem megannyi új hajtása indult növekedésnek: a
katároké az Ariège-völgyében, a rózsakereszteseké a Sém völgyében,
később a templomosoké a Vic-de-Sos völgyében és Montréal de Sos
várában. A perfektek „Három Beavatótemploma” – Ussat, Ornolac,
Bouan –, valamint az albigensek katedrálisa ma is látható, feltárul a
csodálattal telt látogatók előtt.
146

Toulouse lett a szent és tiszta, mundino11 város. De az aquitániai

katároknak nem ő adott nevet, ez a dicsőség Albit illette meg. A
Lombers-i zsinat (1165) minden, a római dogmától elhatárolódó
szektát elítélt, és albigensnek nevezett. Innen ered az „albigensek el-
leni keresztes hadjárat” elnevezés, hogy így álcázzák a kitűzött célt: a
pireneusi katárság, és az aquitániai maneizmus megsemmisítését. A
keresztes hadjáratok borzalmas epizódjai után, e kiterjedt aquitán vi-
dék nem csak „teológiai hőskölteményekről”, hanem káprázatos as-
szonyok sorsáról is hírt adott a világnak. Ők Lampagie d’Aquitaine,
Esclarmonde de Foix, Alzais de Carcassonne, Indi d’Alep, Mélissan-
de de Tripoli, s mellettük fivéreik, a Szellem, a Vigasztaló előkelő
lovagjai: Ramon-Roger de Foix (Katár Rolandnak is nevezték), Ro-
ger-Bernard de Foix (a Nagy), Loup de Foix, a perfekt herceg.
Ezekben az időkben jöttek létre a fontos központok: Béziers, Mi-
nerve, Lavaur, Montségur, Sabarthez! Ám, a kíméletlen kapetingek
vaskesztyűs kezükkel gúzsba kötötték a leleményes, költői, lovagias,
az eszményibe szerelmes Aquitániát. Így Occitánia Szeretet-Birodal-
mára századokra a feledés köpenye borult. Maga a Szent Grál mindig
életerős, Krisztusban örökéletű útja az ősök nyomán halad: városaik,
udvarházaik, sírjaik nyomán, a szentek barlangjain keresztül, és to-
vább a „szegény faidit”-ek (az isteni szeretet zarándokai) erdein át,
harcmezőkön, a keresztesek útjait követve. A föld… s az ég megvesz-
tegethetetlen tanúk…! Isten szeretet! Szép kiáltásuk hangja mindenütt
beivódott Occitánia földjébe. Ezért írhatta az occitán költő:
Te, ki láttad összeomlásunk,

Magadhoz öleled őket,
Az occitán Homéroszt s a katár főpapot:
Guillaume de Tudelle-t és Guilhabert de Castres-t.12
11 Mundino, occitán szó, jelentése: tiszta; a katár „tiszta”, „perfekt” kifejezéssel kapcsolatos.
12 August Fourès Napoleon Peyrat-nak ajánlott verse, akit okkal neveztek „Aquitánia kürt-
jének”. Guillaume de Tudelle a foix-i grófok udvari trubadúrja volt. Guilhabert de Castres
neves katár püspök, az ornolac-i papság vezetője.
147

„A pásztor” vagy „Joana éneke”13

Quan lo boyer bén de laurar Mikor a pásztor hazatér a mezőről,
planta son agulhada leteszi pásztorbotját
A, E, I, O, U A, E, I, O, U
planta son agulhada. leteszi pásztorbotját.
Troba Joana al pè del foc Felesége a tűz mellett,

tota despandrolhada nagyon szomorú
A, E, I, O, U A, E, I, O, U
tata despandrolhada. nagyon szomorú.
Sé n’ès malauta, digas-oc Beteg vagy-e, mondd,

té farém un potage készítek levest neked
A, E, I, O, U A, E, I, O, U
té farém un potage. készítek levest neked.
Ab una rava e un caulet Répából, káposztából,

una lauzetta magra babér zsenge leveléből
A, E, I, O, U A, E, I, O, U
una lauzetta magra. babér zsenge leveléből.
Quan serai morta, rebond-mé Ígérd meg, mikor meghalok

al pus priou de la cava a barlang legmélyebb mélyébe viszel,
A, E, I, O, U A, E, I, O, U
al pus priou de la cava. a barlang legmélyebb mélyébe viszel.
Met-mé les pès a la pared Lábam a szikla falához helyezd,

lo cap jos la canela fejem a kő alá, honnan a tiszta víz csepeg,
A, E, I, O, U A, E, I, O, U
lo cap jos la canela. fejem a kő alá.
13 „Joana” a Katár Egyház egyik elnevezése.
148

Tots los Romieux qué passarán A zarándokok, mind, akik arra járnak
prendran aiga lustrada merítenek a szent vízből
A, E, I, O, U A, E, I, O, U
prendran aiga lustrada. merítenek a szent vízből.15
Et diran, ‘Cal es mort ayssi Azt kérdik majd: Ki hunyt el itt?

aco’s la paura Joana Ah, a szegény Joana az
A, E, I, O, U A, E, I, O, U
aco’s la paura Joana.’ a szegény Joana az!
15 A „szent víz” a katár perfekteknek az a tiszta víz volt, amely a barlangok sztalaktitjai-
ról hullott alá.
149


A Betlehem-barlang az oltárasztallal

A Szent Grál útja
A Pentagram
Fényes Pentalfa,
Mágusok csillaga,
Beth-oe-loïm,
Betlehem csillaga,
Panem super consubstantialem.
A föld alszik!
Odafönn tündöklöm…
A Halál peremén,
Az Alfa általam ragyog!
Csakugyan, Betlehemben az Ötágú csillag emelte fel a Szellem-Em-

bert az anyag-ember fölé, megszabadítva az anyag emberét – miután
megkapta a consolamentumot. Így tette szabaddá a magasabb rendű
embert, a Krisztusban való megszenteltetés által!
Az ösvény fáradságos, kusza, melyet naponta tisztogatni kell,
lépésről lépésre kell haladni rajta, nem úgy, mint angyalok, akik
nem lehetünk, hanem mint egyszerű halandók…, ennek kell lennie
célunknak és akarásunknak, hogy visszaadjuk az anyagnak szellemi
hivatását, vagyis hogy a Szellem támasza, foglalata legyen!
Mindez csupán néhány szó. De micsoda meditációra van szükség
ahhoz, hogy szoros kapcsolatba kerülhessünk a Legmagasságosab-
bal! Ez megnyugvást, felemeltetést hoz számunkra. Így születik meg
végül a magasabb rendű ember, akit az ösvényen keresztül vissza kell
vezetni Krisztushoz. Ezt követi a tökéletesedés, a tökéletesség által
pedig a megszentelődés.
A jóemberek emelkedettek, „erősek” voltak, köznapi nyelven
szólva. Fel kell ismernünk, hogy ezért volt óriási a szellemi aratás
Nyugaton, a Szeretet Birodalmának szép időszakában! Tegyünk meg
153

minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy hasonlóakká váljunk

hozzájuk, hogy közelebb kerülhessünk az Isteni Mesterhez! Minden
hencegés és a legkisebb becsvágy nélkül, szerényen, alázattal, olyan
húslényekként, akik még vagyunk, várva azt a napot, amikor mind-
annyian Szellem-Testté, Szellem-Emberré válunk!
A Tökéletesedés útja „hosszú… és fáradságos”. A „lehetőség”
előtt az akarat nyit ajtót! Ahol az akarat megvan, ott az út is meg-
nyílik!
Isten Szeretet! Igen, a jóknak, az igazaknak, a Krisztus katharoinak!

Azoknak, akik el tudják érni „Krisztusban való megszentelődésü-
ket”… És, Önök megértik ezt, azoknak, akik teljesen természetesen,
kérkedés nélkül, becsvágy nélkül, törtetés nélkül a szavakkal, felleng-
zős frázisokkal dobálózó tudálékosak fölé emelkednek… akik nem
akarnak semmit se mondani.
A munka megszenteli az embert… tehát a munka mindenek előtt!

Jó, ha az ember egyre inkább kiemelkedik a fáradságos munkából
a spirituális élet felé; nem szabad azonban elfelejteni, hogy minden
beavatás első foka a munka.
„A Szent Grál útja”! Felemelkedni… mindig szerényen. Oly cseké-

lyek vagyunk, amikor felismerjük azt az Egyet, akit halhatatlannak
tudunk egy ismeretlen világban! De, ha beismerjük tudatlanságun-
kat, lehetővé válik, hogy naponta e tudatlanság csökkentésén dol-
gozhassunk. Ez valódi nagysághoz, a körülöttünk lévő misztériu-
mok helyes megértéséhez fog elvezetni minket.
Vallás? A szó nem sokat jelent. Lélekállapot? Igen! Mely a Semmi-

ségben ide-oda keringő vallások, különféle állambölcseletek, anyagra
irányuló gondolatok és emberi gondolkodásmódok fölé emel min-
ket! Ez a Semmin is felülemel bennünket, mivel ismeretes előttünk
a halál misztériuma. Ez pedig az isteni Mester misztériuma: az „Alfa
és az Omega” misztériuma.
154

Krisztus Isten barátainak főként mennyei orvos alakjában jelent

meg. A halhatatlan Terapeuta azért jött, hogy meggyógyítsa a bűnt,
a világ e rákos megbetegedését. A perfektek megelőzésen alapuló or-
vostana, a „mélységes béke” a következőkből áll:
tökéletesen kiegyensúlyozott élet,

tartózkodás minden túlkapástól, még a szellemiektől és erköl-
csiektől is,
a szellem tökéletes nyugalma,
a test nagyfokú tisztasága,
mindig azonos hőmérséklet, inkább kissé hideg, mint túl meleg,
friss levegőjű és tisztán tartott lakhely,
szabályos, az étvággyal megfelelő arányban lévő, nem eltúl-
zott, de kielégítő étkezések,
egyszerű és tartalmas táplálék,
a munka kifáradás előtti elhagyása,
mértéktartó és szabályosan végzett testgyakorlás,
a túlhevülés vagy izgatottság elkerülése este, hogy az álomba
merülést mindig a legnagyobb nyugalom előzze meg.
Röviden, tökéletesen szabályozott életvezetés, valamint a testi és a

lelki tisztaság szeretete. Ilyen életmóddal elhárítható, és a legegysze-
rűbb, a legenyhébb gyógyszerekkel legyőzhető minden, gyengélkedés
formájában jelentkező betegség. A katár jóemberek művészetének
jelentős részét képezte a gyógyfüvek és növények ismerete. Ez a test
orvostudománya; napi munkájuk az volt tehát, hogy ezt összekap-
csolják a lelkek orvostudományával. A „Templomok”, az Önök szá-
mára ismeretes barlangok, számukra a lélek menedékhelyei voltak.
A világ minden tájáról tömegével érkeztek zarándokok, a roumiouk,
hogy „lelki betegségeikből” kigyógyuljanak.
A barlangok, a tiszták hajlékai egyúttal a Szellem „szent fürdőme-

dencéi’ is voltak. Az érintettek részt vettek az agapékon, az őske-
resztények szent étkezésein; megkapták a szentelt Kenyeret és az Úr
155

Szőlőtövének Borát. A legfőbb szertartás, a „Béke csókja”, a Szent

Szellem érintésének a jelképe volt.
Majd hazatértek, megvigasztalva…
János tana Krisztus igazi követőinek a tanítása. Csakhogy, jól megér-

tettük, amit János meg akar magyarázni nekünk? A transzfigurációt
és a feltámadást, mint a kereszténység megrendíthetetlen alapjait pél-
dául jól elmagyarázta a Krisztus helyettese? Nyomatékosan a „ma-
gyaráz” szót használom, mert tudom, hogy ez az egyházi tudósok
ezoterikájával semmilyen összefüggésben sem áll, s ellentétes a kü-
lönböző területeken alkalmazott közkeletű „exotériájukkal”.
Krisztus isteni módon egységbe foglalta a múlt minden bölcsele-
tét, és száműzte azoknak fejéből a jól ismert „semmit”, akik okosnak
képzelték magukat. De ez az állítólagos semmi, a halálnak ez a misz-
tériuma továbbra is rejtély marad azok számára, akik nem akarnak
érteni. A katárok perfektje egyszerűen tudta: „Én vagyok az Alfa és
az Omega, a kezdet és a vég.” Ezért számára a szent Grál útja ma-
gától értetődő és egyszerű. Ezen az úton járva önmaga urává válik,
engedelmes, magasabb rendű tanítvánnyá, anélkül, hogy ezt a nagy-
világ előtt közszemlére tenné. Tartózkodóan minden szekta, vallás
és politika fölé emelkedik. Ilyen a Krisztuson alapuló lélekállapot,
és ez minden, amit mondani lehet!
Tudom, hogy Önökkel beszélhetek így. Önök átmentek egy meg-
születendő tudat minden aggodalmán; elértek ahhoz a pillanathoz,
amikor újra meg kell találniuk a Szív Békéjét!
„Térjetek vissza a régi hagyományokhoz!” Igen, e régi hagyományok-

hoz, e nagyszerű, krisztusi szintézishez… Melybe, sajnos, még alig
mélyedtek el azok is, akiknek két kézzel kellene azt szétosztaniuk!
Ez mindenekelőtt arra a beavatásra érvényes, amely a „Krisztusban
történő megszentelődéshez” vezet, s amit mindennél jobban kellene
szeretniük. Ez a megszenteltetés a szent Grál útjának legfőbb célja!
Ez a Krisztus tanítványává válás, minden közvetítő nélkül. Szellem-
Emberré válás, egyelőre a még nélkülözhetetlen anyagban, az átala-
156

kulás által. Igen, a perfekt erős volt, a perfekt magasabb rendű volt,
ezt bebizonyította!
Valóban, Rámától, az Ősdruidától Hermészig, a Háromszor
Nagyig, Hermésztől Püthagoraszig, Püthagorasztól Vergiliuszig, Ver-
giliusztól Dantéig ugyanaz a szellemi és évszázados áram kering. A
kelták és Püthagorasz követői testvérek; druidizmus és kereszténység
kiegészítik egymást, s ez nem puszta véletlen… Ágoston jól mondta:
„Amit ma keresztény vallásnak hívunk, az az emberi nem születésé-
től fogva mindig is létezett!” Katárok, templomosok, rózsakereszte-
sek gyökereiket a druida központokban találták meg; a kelták pedig,
akik az Ázsiából jött ibérek után északról érkeztek, Isten lényéről
alkotott ismereteiket többé-kevésbé egyértelműen a pompás druida
Háromságra alapozták.
A szent Grál útján című könyvben, melyben a perfektek szeretett
barlangjainkban Egyiptom szép misztériumai segítségével végbeme-
nő beavatása került leírásra, megpróbáltam megmutatni, hogyan
nyerhető el a „Krisztusban való szentesülés”. Sokan meglepődve
látják majd, hogy a katárizmus az Isteni Mester szolgálatában áll…
Pedig ez az igazság!
Időnként hasznos dolog elmélyedni az ezoterikában, de nem kell

túlságosan törődni vele. Azt mondom, „törődni”, mert napokat és
éjjeleket fordítunk rá, és szörnyen fárasztó, hogy folyton „találni”
akarunk. Ez egyfajta szellemi falánkság, amely szervi károkat okoz-
hat! Ez az eset Boileau szavait juttatja eszünkbe:
„Ha kell, akár hússzor kezdjetek művetekbe,

csiszoljatok rajta, s megint csiszoljatok…”
(Vajda Endre fordításában)
A Krisztus ezt tanítja nekünk egész, hosszú küldetése során: „Én

vagyok az Alfa és az Omega”… Az alfa és az omega között vannak
még betűk, melyeket meg kell tanulnunk. Mindjárt az elején nem
beszélhetünk tökéletességről. Éppígy igaz, hogy a szent Grál keresé-
157

se egy út, hosszú, nehéz és akadályokkal teli út. Enélkül hol lenne
az érdem? Hol lenne annak az embernek az erkölcsi értéke, akinek
még megvannak a hirtelen hangulatváltozásai, múló indulatai… aki
képes ezeket felismerni, de nem reagál úgy, hogy megszabaduljon
ezektől a voltaképpen jelentéktelen tökéletlenségektől? És mennyi
kis hibát kell legyőzni, amíg elérünk egyfajta bölcsességet! A fejlődés
lépésről lépésre bontakozik ki, a Szellem pedig őrködik az Ötágú
csillagában!
Mélységes békét! Betlehem szép vigaszait!
158

Lux lucet in Tenebris

A Világosság fénylik a sötétségben
Előzőleg a régi Egyiptom, Hermész Triszmegisztosz szép Egyip-

tomáról beszéltem Önöknek. Azt is mondtam, hogy Mózes, mint
nagy beavatott, az egyiptomi szentélyekből merítette idősebb test-
vére, a Háromszor Nagy magasabb tudományát. A következőkben
meglátjuk, hogyan őrizték meg számunkra e misztériumokat. Köz-
ben szeretném, ha néhány korábbi, közös beszélgetésünk spirituális
mélysége tovább hatna Önökben, s témaként nagy elődeink fényes
jelmondatát választom, az egyetemes Szerzet jelmondatát: „Lux lucet
in tenebris – A Világosság fénylik a sötétségben!”
Salamon templomának kapujánál két oszlop állt: a Jákin oszlopa és

Boáz oszlopa (Krónikák 2. 3,17) – ami ezt jelentette:
Belső erő, melynek jelképe: Nap, arany.

Külső erő, melynek jelképe: Hold, ezüst.
E két oszlop márványból volt: az egyik fehér márványból, a másik

fekete márványból, tetejükön liliom formájú oszlopfő és egy halom
kicsiből összeálló két nagy gránátalma: együtt az Istentermészet
egyetemes harmóniáját jelképezték, a három egyetemes erő egységét,
mint törzset, virágot és gyümölcsöt: az Elohim Háromságát. Ezen
kívül, a két oszlop üreges volt. Az Éden kertjéből származó két fa
törzsét is megjelenítették: a Tudás fájáét és az Élet fájáét. Egyikük az
életet és a napvilágot nyújtja, a másik pedig a halált és az éjszakát.
De… a halál az életet készíti elő, az éjszaka a napvilágot jelenti be.
Az egyiptomi templomok kapujánál két hasonló oszlop állt obeliszk

formájában. A magas egyiptomi beavatási jelképen a tanítvány látha-
159

tó meztelenül, amint az első oszlop előtt térdel, melyen a következő

felirat látható: „Erőm Istenben van” (Boáz). A második oszlop előtt
állva látjuk a beavatottat, felöltözötten és bekötött szemmel, a követ-
kező felirat kíséretében: „Kitartok a jóban” (Jákin). A hit és az intel-
ligencia egyesítéséről van szó. Felismerjük-e, hogy máris a transzfigu-
rációnál, az átalakulásnál, egy szóval a halál misztériumánál járunk?
Részben még a sötétségben találtatunk, de azon igyekszünk, hogy
megszabaduljunk tőle!
Senkit nem lepünk meg, ha azt mondjuk, hogy a betűk szent arká-
numokat ábrázoltak. Erre a mózesi ábécé harmadik betűjét veszem
példaként; megismétlem, hogy Mózes kiváló hierofáns volt és az is
maradt.
A harmadik héber betű – ghimel – megdőlő serleget ábrázol, melyet

kiürítenek, ez a Grál távoli megjelenítése. Kaldeusi nyelven: a szü-
lés misztériumai. Asszír nyelven: egy saját farkába harapó kígyó, az
örök keletkezés emblémája. A mi írásunkban a 3-as számot képviseli.
A mi 3-as számunk jelentése:
1. az Atya
2. az Anya
3. a Gyermek
vagy:
1. Ozirisz
2. Ízisz
3. Hórusz
Magyarázatuk:
1. a Szellem
2. a Gondolat
3. az Ige
160

ezoterikus kifejezéssel:
1. a Lét
2. a Mozgás
3. az Élet
vagy:
1. Szabadság
2. Feladat
3. Cselekedet
Igazság és mélységes Béke!
A harmadik betű, a mi hármas számunk életbevágó jelentőségű a

tanuló számára, mivel ez a maga teljességében megnyilvánult Vilá-
gosság. Figyeljenek jól:
Ő…az Elohim…azt mondta…legyen Világosság…és lőn Vi-

lágosság!
Ezek után megsejthetjük Betlehem „isteni pentagramját”:
Ő…1
az Elohim…2
azt mondta…3
legyen Világosság…4
és lőn Világosság…5
A Világosság „Genezise” fejeződik ki ezekben a szavakban.
Vegyük észre, s épp erre szeretnénk rámutatni, hogy a János evangéli-

um kezdete a Hosarsiph (a hierofáns Mózes neve), a nagy egyiptomi
beavatott és Ozirisz papja által kinyilatkoztatott Genezist magyarázza:
161

In principio…erat verbum…et verbum erat apud Deum…

et Deus erat verbum…et lux in tenebris lucet!
vagy:
Kezdetben…1
vala az Ige…2
és az Ige vala az Istennél…3
és Isten vala az Ige…4
és a Világosság fénylik a sötétségben…5
Íme a lángoló csillag, Betlehem ötágú csillaga, amely felfedi a szelle-

mit az anyagi előtt, a perfektek consolamentuma. A „faidit”-ek, az ül-
dözöttek, sohasem hagyták el jelmondatukat! Fel kell ismerni, hogy
a történelem sötétségén keresztül jobban átragyog az isteni szeretet,
mint bármikor máskor, elhozva a teljes és egész igazságot.
Ezzel a magával ragadó ténnyel a szemünk előtt, különösen a fiata-

lokhoz, a jövő reményeihez fordulok. Megmutattuk nekik:
1. a mérhetetlen csend, a végtelen láthatár, a föld mélyének hatását

a szellemi alakulásra, melyekben az ember az Alkotó csodáival
szemben olyan, de olyan kicsinek érzi magát;
2. az anyag megújulását a beavatás nehéz, hosszú, szigorú napjai so-
rán, hogy ez meghozza az átalakulás „tiszta látását” a Krisztusban
való megszentelődés után, az ember tökéletes áldozata által.
3. e tények magyarázzák a szent Grál útjának kanyargósságát, melyet
mindőnknek követnünk kell, mert nélkülözhetetlenek életünk
három, megkerülhetetlen szakaszánál: a Formációnál – Reformá-
ciónál – Transzformációnál.
4. így mutatjuk meg nekik „a sötétségen áttörő Világosságot”!
Őrizzék meg jól a jelmondatunkat, ifjú barátaim! Ha pedig olykor-

olykor véletlen elfáradnak vagy elbátortalanodnak, akkor gondolja-
162

nak a lapis ex coelisre, a tiszta égi kőre, és ismételjék el szeretettel:

„Lux lucet in tenebris – A Világosság fénylik a sötétségben!”
163

A vigasztaló és megtisztító Szellem vallása
A vigasztaló és megtisztító Szellem vallása éppolyan idős, mint az a

fájdalom és romlás, melynek a sebeit gyógyítani akarja; születése a
világ legelső napjaihoz nyúlik vissza. A Krisztus előtt, akinek mint-
egy pirkadata, előfutára volt, már beragyogta India brahmanjait, Per-
zsia mágusait, Júdea esszénusait; rávetette sugarait a görögökre, ott
ragyogott Püthagoraszban és Platónban. A Krisztus után minden
gnosztikusnál, az eszmeiséget tekintve Platón, a szív bölcsessége sze-
rint pedig Püthagorasz nyomán fejlődött tovább.
Szűzi, égi származású lángját Keleten tartotta a magasba: men-
nyei láng ez, görög lámpásban. A Szellem alexandriai ihletést mu-
tató, tiszta vallása más, mint a neoplatonizmus, mert elvet minden
orfikus, homéroszi, olimposzi mitológiát és hagyományt, s János
által a Krisztushoz kapcsolódik! Gnosztikusként azzal különül el
a többi gnosztikus áramlattól, hogy távol tartja magát az eonoktól,
abraxaszoktól éppúgy, mint a megszentségtelenített jelképektől és
kabbalisztikus számoktól. A 325-ös niceai kereszténységet megelőző
krisztusimpulzust képviseli, nem fogadja el sem a zsidó könyveket,
sem a zsidó ihletésű evangéliumokat, sem a Konstantin által létesí-
tett császári egyház jelképeit, sem a római papi uralom pogány hival-
kodásait. A keresztény törzsből a jánosi anyaággal emelkedik ki, és
valódi kereszténységet hoz létre, a Parakléta alkotó hittétele által.
Valentinusz és Alexandriai Baszileidosz nagy gnosztikusok voltak!

Nagyon nagy örömmel vizsgáltam és tanulmányoztam Baszileidosz
egyik „Abraxaszt” ábrázoló régi metszetét. Mennyi ostobaságot ter-
jesztettek erről a nagy gnosztikusról! Ebbe még a gyermeteg Ireneusz
is beleártotta magát, aki mit sem értett a gnoszticizmusból! Engedjék
meg, hogy bemutassam ezt a nagyszerű metszetet, s általa elvezethes-
sem Önöket a gnoszticizmus kialakulásához. Középen nagy kehely
– rózsával díszített serleg – található, körötte fényes nap; ez a Grál, a
164

magasságos isteni tudomány, az isteni tökéletesedés. A Grálból szép

emberi alak emelkedik ki; feje kakasfej, büszke külseje egy uralkodóé.
Jobb kezében háromágú ostort tart: ez a világot kormányzó Hármas-
Egység; bal kezében pajzsformájú talizmán, „Abraxasz” felirattal. Az
Abraxasz jelentése Isten, Adonaï. Lába és lábfeje egy-egy kígyó, me-
lyek közül egy jobbra, a másik balra fordul, mindegyik két-két fehér
ló gyeplőjét tartja. A két kígyó a legmagasabb ismeretet jelképezi; a
lovak a négy evangéliumot. Az egyik igen tüzes: János. Egy másik
fáradtnak tűnik: Lukács. A két további holtfáradt: Máté és Márk.
Magasan fenn, az égbolton, egy mindenen uralkodó, nagy, ragyogó
Nap, Krisztus; a metszet bal és jobb oldalán, a Napnál kevésbé ra-
gyogóan, egy-egy növő Hold: a Szent Szellem. Hinnék-e, hogy egy
ilyen metszetet ördögi ábrának tekinthetnek? Pedig az egyházatyák
így tekintenek a gnosztikusokra!
E medálként viselhető talizmán Alexandriai Baszileidosz képze-

letében született meg, hogy gyakorlatokkal erősítse az emlékezetet;
csakugyan, mesterséges módszerekkel növelhetjük az emlékezetet.
Egy effajta talizmánnak lehet rejtett illetve ezoterikus jelentése,
avagy látható illetve exoterikus jelentése. Alexandriai Baszileidosz
talizmánjának egyik oldalán az „Abraxasz” szó áll. Értéke a Kabbala
tarokkja szerint: A=1; B=2; R=100; A=1; X=60; A=1; S=200; összesen
365, egy év 365 napja, ami azt jelenti, hogy Istent az év minden nap-
ján szolgálnunk kell! Ezután megismétlődött ugyanez az „Abraxasz”
– Isten –szó, egy hegyével lefelé mutató háromszög, az Atya Elohim-
ját jelképező, alkotó háromszög formájában. E talizmán másik ol-
dala napot ábrázolt: Krisztust, a Napistent! Ha Bazilidész korában
lett volna inkvizíció, akkor bizonyosan a máglyával kötött volna
ismeretséget! Egyes talizmánok spirituális értéke oly nagy, hogy tilos
őket megmagyarázni, például: Venite ad patrem osphal!
Továbbhaladva szeretném megemlíteni, hogy a vigasztaló és meg-
tisztító Szellem vallása, az aquitániai maneizmus semmilyen tekin-
tetben sem származik a perzsiai manicheizmusból, melynek szellem-
anyag dualizmusát elutasítja, cáfolja a gonosz öröktől létezésének
165

tanát és a mazdaizmus többi tanítását is. Zarathusztra és Mózes egy-

formán ellenszenvesek számára. Isten Szeretet!
Mindez csupán halvány összegzése a jelenlegi ifjú Szerzet által kép-

viselt szép és tiszta Gnózis alapjainak. Az előbb azt mondtam, hogy
a vigasztaló és megtisztító Szellem vallását Alexandria ihlette, s kö-
vetkezésképpen a nagy misztériumiskolák egyik „tanítványa”. Emi-
att úgy érzem, feltétlenül beszélnem kell Önöknek Egyiptomról, az
örökre eltűnt atlantiszi kontinens darabjáról; az első eszünkbe ötlő
név pedig a Hermész Triszmegisztoszé. Isteni próféciáját arany be-
tűkkel kell feljegyezni a Gnózis küszöbére, és mindenkinek ismernie
kell, hogy megértse a következő prófétai szavak értékét:
Nem tudod-e Aszklépiosz, tanítványom, hogy Egyiptom a menny

képe, s hogy itt lent a mennyei dolgok szerkezetének vetületét ké-
pezi? Tudnod kell azonban, hogy eljön az idő, amikor megmutat-
kozik, hogy az egyiptomiak hiába tisztelték az isteneket oly nagy
alázattal, s hogy szent kinyilatkoztatásaik hiábavalók voltak, mert
az emberek nem hallgattak rájuk.
Az istenség el fogja hagyni a földet, és felszáll az égbe; Egyip-
tomot, ősi tartózkodási helyét itt hagyja, magára hagyja, s Egyip-
tom, megfosztva istenei jelenlététől, az igaz hit özvegye lesz. A föld
emiatt – holott oly sok avatott hellyel és templommal szenteltetett
– tele lesz sírokkal és halottakkal…
Ó, Egyiptom, Egyiptom…!
Vallásodból mi sem marad, csak homályos iratok, melyeknek az

eljövendő nemzedékek nem hisznek már, csak kőbe vésett szavak,
melyek fájdalmadat hirdetik!
Micsoda prófécia! Az anyag meghal… de a Szellem nem halhat meg!

Ha a Gnózis, Isten győzedelmes szeretetereje felszáll az égbe, akkor
csak sírokat és holtakat hagy maga után…, de visszatér, hogy ismét
166

megtisztítsa az élőket, akiket méltóknak találtak arra, hogy elnyerjék

őt… Lássák meg ebben az Alfát és az Omegát!
Nem tudunk mindent ismertetni, amit még tudni lehetne Hermész

vallásáról, meg kell hát elégednünk a lényeggel. Hermész vallásának
legfontosabb cselekedete a „misztériumok celebrálása” volt, azaz a
szentélyek legnagyobb titokban tartott igazságainak feltárása azok
előtt, akiket erre méltóknak találtak, hosszan tartó tanítások és pró-
bák után. Ez volt az igazi beavatás, a nagy Beavatás. Alapját Isten
Egységének hittétele képezte. Orfeusz, az általunk ismert legrégibb
beavatott, azt írja a misztériumokról szóló verseiben, hogy azokhoz
beszél, akik képesek megérteni, mert nagy igazságot fog kihirdetni:
Nézz fel a Logoszhoz, az isteni Igéhez, szünet nélkül elmélkedj ezen.

Szíved és szellemed irányítsd az igaz útra.
Nézd a világ Urát, az egyedül halhatatlant, az egyetlent, aki Önma-
gából lett.
Minden dolog kizárólag Őbelőle ered és Ő lakik mindenben.
Minden halandó előtt láthatatlan, Ő viszont látja mindőjüket.
Minden J O V (Jovis, Jehova, Thot)-ban van.
Az éteri tér és annak fényes fensége, a tenger, a föld, az óceánok,
Tartarosz feneketlen mélysége, a folyamok, minden isten és istennő,
minden, mi született és még születendő, minden mozgó,
mind eme Isten szívében él!
Az egyiptomiaknál a Gnózis vagy „az isteni nevek ismerete” (úgy

exoterikus, mint belső jelentésük ismerete) volt a misztériumok vagy
a beavatás igazi vallása. Harris mágikus papiruszán ez olvasható:
„Évmilliók kiválasztottja vagyok, Az, akinek nevét nem ismerik… Su
vagyok, aki Rá alakjában ül Atyja (a Nap) szemének közepén.”
Püthagorasz kijelentette, hogy beavatása során tanulta meg felismer-
ni az első és egyetemes ok Egységét.
A milétoszi Thálesz azt mondta, hogy „Isten a Szellem, aki mindent
a Vizekből alkotott”.
167

Platón pedig így szólt: „Egyetlen kifejezés sem adhat fogalmat eme
Alkotó Isten óriási nagyságáról és kimondhatatlan fenségéről, akit a
bölcsek teljes intelligenciájuk bevetésével alig képesek megérteni.”
Ciceró szerint ezeket a misztériumokat joggal jelölték az Initia, Be-
avatás névvel, mert itt mutatták meg a létezés valódi alapelveit, meg-
tanították, hogyan lehet csendes örömmel élni, és hogyan lehet még
szebb reményekkel telten halni.
Röviden, tanították:
Az Istenség Egységének hittételét.

A lélek halhatatlanságának hittételét.
A transzfigurációt, a tökéletesedésre irányuló figyelmeztetések
és tanácsok által.
Ezekhez hozzáfűzték az egyetemes kozmológia isteni elemeit, egy

egészséges erkölcsből és titkos filozófiából álló tudományt. Azt is
fontos elmondani, hogy a misztériumokat nem „vaktában” terjesz-
tették, nem dobtak gyöngyöket a disznók elé, mert „e misztériumok
túl szentek voltak”. Nem szentségtelenítették meg, nem tették köz-
hellyé „az Istenség ismeretét” csupán azért, mert létezik. Hogy töb-
bek számára megőrizzék az Igazságot, nem adták oda hiába, hasz-
talan mindenkinek. Ez azt jelenti, hogy csak azoknak bocsátották
rendelkezésére, akik azt megérdemelték, és akik személyes értékük
által meg tudták hódítani.
A beavatás mindig nagyon hosszú; fizikailag nehéz elviselni; erköl-
csileg napról napra való és lankadatlan fáradozást igényel. Perfekt-
jeink esetében is ugyanígy volt, Ussat és Betlehem barlangjaiban.
Beavatási életük szigorú és kemény volt, teljesen a természetben, a
Montagne Sacrée, a Szent Hegy méhében…de, Lux lucet in tenebris – a
Világosság fénylik a sötétségben!
Az egyiptomiak számára az Élet behatolt a Halál területére. Krisztus

áldozata magában foglalja a földi halált. Mégis: „Én vagyok az Alfa
és az Omega” – mondta a Krisztus; a vég azonban a kezdet!
168

Hallgassuk csak, hogyan lehetséges visszaadni néhány szóban a teljes

transzfiguráció misztériumát! Átalakulások sorozatáról van szó, íme:
Alakulás – Újjáalakulás – Átalakulás.
Egyértelműbben szólva:
A hernyó – a báb – a tökéletes rovar.
Az anyag-embernek el kell tűnnie, ez az Omega, a vég; helyét a Szel-

lem-Ember veszi át… az Alfa, az új kezdet. A megtisztult, az anyag
tökéletlenségétől megszabadult lélek Fény-Lélekké válik. A lélek
elhagyja az anyagi testet, ha a Szellemmel újra összekapcsolódott
Szellem-Ember, aki Oziriszhoz – a Halál istenéhez – lett hasonló,
megjelent Ozirisz ítélőszéke előtt, s Ozirisz szívében megszabadult,
„megigazulása, rituális megtisztulása és szentesülése” által. Ezt neve-
zik „Sahu”-nak, a megdicsőült testnek, ez az a lélek, aki megkapta a
beavatás és megvilágosodás pecsétjét.
Perfektjeink alaposan ismerték e misztériumokat. A transzfigurá-

ció misztériuma beavatóközpontunk három kicsi barlangjában
testesült meg, melyek egyiptomi nevet viseltek: Kheper vagy Kepler,
Mès Naut és Ká.
Kepler a sír, a halál, az elenyészés Oziriszban, a sírhalmok zöld Ozi-

risza, Betlehem Ötágú csillaga előtt. Így lesz a hernyóból báb.
Mès Naut, „mindig magasabbra”, Ozirisz ítélőszéke, a halhatatlan
transzfiguráció próbaköve; a báb felkészül, hogy tökéletes rovarrá
alakuljon át.
Ká az új aura kibontakozása a mennyei terekben, ahol a fekete
Ozirisz, a tökéletes Isten, a halhatatlan Ember vár rá! Ez a tökéletes
rovar győzelme a hernyó felett!
169

A szent számok kulcsa

IAÏ AOUR! FIAT LUX! LEGYEN VILÁGOSSÁG!
Újra összekapcsoljuk Önöket azzal, amit „Gnózisnak”, „Magas Tudo-

mánynak”, az igaz élet belső ismeretének neveznek, a gnosztikusok,
katárok, rózsakeresztesek, templomosok, a Kerek Asztal és a Szent
Grál első lovagjainak örökségével. Ennek az ismeretnek a célja az em-
beriség megszabadítása. Ezért ragadja magával mindenkor az embere-
ket. Ez indította el azokat a mélyről jövő impulzusokat, amelyekből a
nagy történelmi jelenségek keletkeztek: az áttérés a keresztény hitre, a
keresztes háborúk, a középkor, a reneszánsz és a reformkor.
A Szellem magas tudományának valójában két nézete van:
A beszéd vagy Ige.

A cselekedetek, mint végső megnyilvánulás és az Ige beteljesítése.
Hogyan avatódunk be az ige tudományába? A jelek és megfeleléseik

ismerete által. A cselekedetek titkát a világosság és a tűz ismeretével
magyarázzák.
A jelek tudománya a Kabbala. A világosság tudománya a mágia; a

tűz tudománya a hermetizmus. A Gnózis ehhez hozzáteszi, hogy a
jelek tudománya a betűk tudományával kezdődik. A betűk önálló
ideák, az önálló ideák pedig számokat alkotnak. A számok tökéletes
jelek. Amikor az önálló ideákat a számokhoz kapcsoljuk, megkapjuk
az Igazság mathesisét. Ezt azonnal világosabbá teszem Önök előtt,
néhány példa segítségével:
Fölemelem az ujjam: ez egy mozdulat. Ez a mozdulat merőleges

vonalat ír le… ez egy jel. Ez a jel vonalat írt le… ez egy bennem élő
170

gondolat, amit én életre akarok kelteni. Ez a gondolat Istenre vonat-

kozik… ez egy szimbólum.
A mozdulat, a jel, a gondolat szimbólumot hoz létre. Ez a szim-
bólum egymagában van, egy… ez egy szám!
Most tovább megyek:
Egy, a merőlegesen emelt ujjal kifejezett jel vagy szám, |

Istent, az Atyát jelzi.
Vízszintes irányban: az Atyát megnyilvánító Fiút fejezi ki. –
Együtt a kettes számot képezik. +

Ha ez a kereszt jobbra dől × a Chi jel keletkezik, a görög X, a
„Krisztus” szó első betűje.
Ha e három jelet (tehát a görög keresztet és a görög ×-et) egybe-

+
illesztik, akkor megkapják a napjelet , amit oly gyakran láthatnak
Sabarthez földjének régi katár keresztjein: Krisztus, a szellemi Nap,
az életadó, akiben és aki által megnyilvánul minden élet forrása,
mint a Megmentő, a Gyógyító és a Megváltó.
Ez a jel is magában foglalja a hármat: az Atya – Fiú – Szellem vagy

az Atya – Fiú – Szeretet Hármas-Egységét.
A négyes jel a tökéletes szimbólum, a Krisztusban való tökéletes-

sé válás.
Öt az Ötágú csillag, Betlehem Csillagának a száma, a Rózsa öt szir-

ma, a Krisztusban való győzelem jele.
A kilences szám erővel bíró jel, amely gnosztikus értékével végleg

lezárja a teológiai találgatásokat és a Szentháromságról szóló illu-
171

zórikus elméleteket. Ezért a régi testvérek, a kilences szám jelölé-

sére a titokzatos circumincessio szót használták. Egy háromszöget
leírhatunk így:
A F
ATYA – FIÚ – SZERETET
SZ
F
FIÚ – ATYA – SZERETET
A SZ
SZ F
SZERETET – FIÚ – ATYA
A
Tehát ezeket a háromszögeket forgathatjuk, megcserélhetjük. Egy-

más mellé helyezve őket, megkapjuk a 3-as számot, majd megint a
3-at (ami 6 oldal) és újra 3-at (ami 9 oldal). 3, 6 és 9: 369, együtt 9-et
alkot, mégis Egyet: az Atyát. A rejtélyes circumincessio szóval a régi
testvérek arra utaltak, hogy az isteni Hármas-Egység sorrendjét úgy
forgathatjuk és cserélhetjük, ahogy akarjuk, anélkül, hogy ez bármit
is változtatna isteni jellegükön.
Emberek millióit pontosan azért pusztították el kegyetlenül, mert
ez az igazság magának az egyháznak az alapjait veszélyeztette. Tény-
legesen használták ugyanis a három háromszögnek ezt a példáját,
melyeket az „Atya Elohim”-jainak neveztek, annak bizonyítására,
hogy a Krisztus emberré lett, emberi szülőanyára – Máriára – való
utalás nélkül. A Krisztus megnyilvánulásában a következők vannak
jelen: az Atya, a Fiú… és harmadikként, Isten Anyjaként, a Szellem!
172

Ezért látjuk azt a régi testvéreknél, hogy a Szellemet „a galambbal”,

a Parakléta ragyogó, fehér galambjával jelölték. Ez az oka annak is,
hogy náluk a Szellem nőies vonatkozású volt, és így minden perfekt,
férfiak és nők, belső örömtől és rendíthetetlen tudástól ragyogva
nyilatkozta – egészen a máglyáig –, hogy Isten Anyja, az igazi Szűz
Mária a Katár Egyház, aki Isten Fiait, azaz egy újjászületett, valóban
isteni lélekemberiséget hoz a világra.
Az Egyes szám az Egység, a betűk kezdete is, az Alfa. Minden szám

az Egyben foglalható össze, ami a betűk vége: az Omega lesz. Így
hangzanak fel előttünk erővel és jelentőségteljesen Krisztus szavai:
„Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég”… s tudjuk, hogy
a Szellem-Ember számára a halál kezdetet jelent.
Érthető, hogy nem adatik meg minden tanulónak, hogy ezeket az

igazságokat közvetlenül megértse, mert a tanulói út beavatási út. Ez
az út hosszú és göröngyös, így tehát csak a kevesek fogják követni,
és az előrehaladottak is majd csak néhánynak fogják tudni átadni a
rájuk bízott és számukra feltárt rejtett igazságokat.
Példaként beszéljünk Beresit16 misztériumairól, a Genezis el-
beszéléséről, melyek bevezetik Önöket ezekbe a nehézségekbe. A
Genezis első hét fejezete a legmagasabb beavatás misztériumait tar-
talmazza. Ez érvényes Ezékiel próféciájára, Tóbiás apokrif köny-
vére és János Apokalipszisére is. Ezek az igazi Kabbala, a Gnózis
könyvei, melyek oly teljesek és tökéletesek, hogy ha az összes többi
írás elveszne is, csupán ezek segítségével mégis megőrizhetnénk a
teljes „szent tudományt”.
Ha összehasonlítjuk a Genezis szerinti teremtés hat napját Tiánai
Apollós Nuktemeronjával és a héberek Genezisével, azt látjuk, hogy a
különböző kabbalisztikus számítások azonos származásúak, s hogy
16 A Tóra Mózes öt könyve (a Pentateuchus), melyet a héber Biblia kezdőbetűik szerint

nevez meg. Az első könyv Beresittel kezdődik, ami azt jelenti: Kezdetben… A kabalá-
ban Beresit azt is jelenti: genezis, teremtés, alakulás.
173

Mózes – az egyiptomi misztériumok kiválasztott gyermeke –, ami-

kor kifejtette a hét nap teremtő törvényét, akkor nem történeteket
beszélt el, hanem egy örök titkot nyilatkoztatott ki. Mózes hat napja
az Intelligencia „genezise” is, melynek köszönhetően a káosz elren-
deződik, a számok fejlődése szerint:
1. Isten megnyilvánul a természetben.

2. Krisztus, az isteni Idea az Ige által.
3. A Szellem, az élő igazság Isten szolgálatában.
4. A Szellem áthatja az írásjeleket, a világosság elűzi a tudatlanságot.
5. A tevékeny a tétlenben, az élet a halálban, a Világosság a sötét-
ségben, a tökéletesség.
6. A férfi és a nő, a krisztusi ige szerint: „A kettő, melyeknek eg-
gyé kell válniuk, eggyé Istenben!”
Az Intelligenciának ez a Genezise láncszemet képez az ég és a föld

között.
Ez Michael, a Világosság arkangyala, akit az ördög fenyeget.
Ez a szfinxszel szembesülő Oidipusz, aki azért keres és küzd, hogy
újra megtalálja az Isten-Embert.
Ez a bikát keresztüldöfő Mithra: az anyagot legyőző Szellem.
Szent jelekkel kifejezve, ez Michael kardja és Mithra tőre.
Ez az ütközet, a munka, a szabadság és az igaz szeretet száma, amely
megfejti a szfinx talányát.
Ez a „Napba öltözött Asszony, lábai alatt a Hold”.
Ez az emberben végbemenő Istenné válás és az Istenben végbemenő
emberré válás.
Ez a hatágú csillag, Dávid csillaga, Salamon pecsétje!
Most tekintsük közelebbről a Genezis-beli Beresit misztériumait

(Mózes 1. 1,1-31; 2,1-3):
1. nap A Világosság, fényes és sugárzó egység.

2. nap A mennybolt, vagy a szellem és a forma, a mozdulatlan és
174

az illanó szükséges elválasztása; megvalósul az ég és a föld

közötti kettősség egyensúlya.
3. nap A Föld az ég hatása alatt kisarjad; megkezdődik a nemzés,
a hármasság megnyilvánulásával.
4. nap A Nap és a Hold uralkodik a napon és az éjszakán; az
évszakok felosztása a négyesség által, a kör négyrét bontá-
sával.
5. nap Az élet megnyilvánul az elemekben; az emberi élethullám
megalkotása az ötös szám jegyében.
6. nap A föld és a tűz válaszol a levegőnek és a víznek és átadja élő
állatait; a háromszög, Jehova háromszögének tükörképe,
alakot ölt az ember lelkében, a hatos szám. Isten kimond-
ja: Faciamus Hominem – teremtsünk embert, mert az em-
bernek részt kell vennie saját maga megteremtésében.
7. nap Isten megpihen, mivel a hetes szám a tökéletesség száma,
már nincs több tennivaló.
Ha összefoglaljuk a Genezis első fejezeteit (Mózes 1,1-6), ezt látjuk:
1. fejezet Isten egysége megnyilvánul és összegződik az ember egy-

ségében.
2. fejezet Isten teljessé teszi a férfit az asszonnyal; együtt ketten
vannak.
3. fejezet A kígyó megjelenik harmadikként az ártatlan férfi és nő
között. Isten megjelenik harmadikként a bűnös férfi és
nő között.
4. fejezet Ádám és Éva világra hozzák Káint és Ábelt, kettőből négy
lesz.
5. fejezet Az emberiség összefoglalható Séth személyében, Káin és
Ábel helyett ő Ádám és Éva örököse. Egy: a négy szinté-
zisévé lesz, az ötösség teljes erővel működésbe lép.
6. fejezet A politikus és vallásos ember megteremtése; az Isten fiai
és az emberek gyermekei közötti ellentét kezdete.
175

Így semmi sem lett a véletlenre bízva. Hogyan is lehetne megérteni

a Bibliát a szent számok kulcsa nélkül? Mi mindenre derülhetne
fény, mikor ezzel a kulccsal megnyitjuk Ezékiel írásának, vagy Tó-
biás rejtelmes és allegorikus könyvének, de mindenekelőtt a fensé-
ges Apokalipszisnek a mélységeit, a szirteket, melyeken egy Bossuet
lángelméje vagy egy Newton éleselméjűsége zátonyra futott? Az ősi
kinyilatkoztatást még mindig nem ismerik és nem értik!
Egyesek úgy vélik, új kinyilatkoztatásra van szükség. Nekik meg kell

várniuk, míg a régi ismertté és érthetővé válik a számukra. Akkor
majd meglátjuk, hogy szükséges-e egy újabbra vágyni! Reméljük,
hogy hatezer évnyi tudatlanság és felületesség után az emberiség
belátáshoz jut, és Isten újra kimondja: „IAÏ AOUR... FIAT LUX...
LEGYEN VILÁGOSSÁG!”
176

Antonin Gadal ussat-ornolac-i dolgozószobájában


Az Egység
Az egységhez többféle módon is közelíthetünk:
1. Egyetemesen, mint ami minden más számot létrehoz és magában

foglal, s így minden kettősség idegen tőle; egység, mérték és szám-
jegyek nélkül, mely elképzelhetetlen, végtelen, egyetemes, szükség-
képpen tökéletes és felfoghatatlan.
2. Viszonylagosan, mint ami megnyilvánult, kettős, mint ami a szá-
mok kezdete és foglalata, mely folyamatosan növekszik, míg vé-
gül végtelenné válik.
3. Az élet szemszögéből, mint ami magában foglalja a mozgást és az
élet megtermékenyítését.
4. Mint ami látható és az egyetemes formák szerint megnyilat-
kozott.
Az egységnek ez a négy szempontja az isteni tetragramot ábrázolja,

melyet a kereszt jelképe jelenít meg:
Sublimitas
Altitudo Longitudo Profondum
A függőleges vonal lefelé irányul, mivel Isten hasonlóképpen hajol

le hozzánk „a szent írásjelek” átnyújtása által. Ez az ismeret fája,
melynek ágai lehajlanak az emberiséghez, s melyre az élet kígyója
rátekeredik. Ez a jel szolgál a „kereszt kör alakú mozgásának” a
megjelenítésére is, mely a csillagok járásával egyezik meg. A kör a
négyszög folyamatos mozgása által jön létre. Ez a kör egyetlen igaz
négyszögesítése.
180

Az elképzelhetetlen, egyetemes Egység: Isten.

Igéje a számokat magában foglaló megnyilvánult Egység.
Az élő Egység a Szent Szellem.
A látható Egység az egyetemes harmóniában a Gondviselés.
A legmagasabb Egység jelképe:

függőleges vonal, a jogar.
A megnyilvánult Egység jelképe:

A vízszintes vonal,
͜ A hajlított vonal,
A kehely.
Az élő egység egyesíti az első kettőt:

és így a keresztet avagy a kardot alkotja.
A látható Egységet
körrel ábrázolják.
A nagy és oszthatatlan egység a mi szellemünk számára kétfélekép-

pen nyilatkozik meg: egyrészt szellemileg, másrészt anyagilag – egy-
részt rejtetten, másrészt megnyilvánultan.
Az anyag éppoly mérhetetlen, mint a tér. Csak a különféle összefüggések

és összetételek kapcsán válik érzékelhetővé. Másrészt az anyag megosz-
tott és a végtelenségig osztható. Éppúgy, mint a szellem, kisiklik kezeink
közül, ha meg akarjuk ragadni, vagy a mélyére akarunk hatolni.
Két nézet adódik tehát: a fehér és a fekete. A fekete a fehér fonákja,

a fehér pedig a fény a sötétségben.
A szellem az anyagban tükröződik vissza, az anyag pedig csak azért

mutatkozik meg a számunkra, hogy a szellemet megnyilvánítsa. Az
anyag a szellem írásjele; a szellem az anyag ideája.
181

Ha nem lenne sötétség, a fény nem válna láthatóvá. Ha nem lenne

fény, a sötétség alaktalan és észlelhetetlen lenne. Isten a csillagok
fényével ír az éjszaka fekete oldalára, a nappal fehér lapjára pedig a
föld feketéjével. Az egyetlen igaz élet a nappal és az éjszaka között
leng, s egyensúlya által tesz bizonyságot magáról. Kínában ezt Kon-
fucius jelével ábrázolták: ☯
Ezt a sötétséget és ezt a fényt észlelhetjük a gondolatok világában is:

a kimondhatatlan gondolat a sötétség. A szavak által megnyilatkozó
gondolat a napvilág. A mi gondolati sötétségünk Isten napja, Isten
fénye pedig számunkra végtelen sötétség.
A számok csakis az Egység által jöhetnek létre. Önmagukban sem-

mit sem jelentenek, csakis mint az Egység tényezői vagy kifejeződé-
sei értelmezhetőek.
Csakis az Egység létezik. Csak ez képes osztódni vagy sokszorozód-

ni. Ebből az Egységből és a belőle kiinduló sokszorozódásra indító
folyamatból keletkezik a matematika és annak minden változata.
182

Az Ősanyag
Az ember négyszeres:
Szellem
Lélek
Fény
Test
A lelke is négyszeres:
Gondolat
Akarat
Szeretet
Ige
Az ember az egyensúlyban lévő ősanyagban fennálló élet szintézise.
Az ősanyagnak négy megnyilvánulási formája van:
Aktív
Passzív
Kiegyensúlyozott
Teremtett
Az anyagban megnyilvánulva ezek a meleg, a hideg, a nedves és a

száraz elemek, melyek tűzzé, levegővé, vízzé és földdé válnak, vagy
– modern kifejezéssel élve – oxigénné, nitrogénné, hidrogénné és
szénné. De mindenek előtt fényből állt és mindig is átitatja az egyete-
mes fény, amelyből életét nyeri.
183

A fény egy, de sokszorosan nyilatkozik meg: aktívan, passzívan, látha-

tóan vagy rejtetten. A fény nem fluidum és nem is rezgés. A fény az ős-
anyag, élő és valóságos, és saját magában rejti mozgásának a forrását:
Az a szubsztancia, melynek láthatósága és megragadhatósága

csak meghatározott körülmények együttállásakor jöhet létre.
Az a szubsztancia, melynek molekulái – az úgynevezett egy-
szerű molekulái is – csak mint a formák összetétele és külső
változásai által válnak észlelhetővé, mivel minden test részek-
ből áll, továbbá minden egyes rész maga is test, s ennélfogva
tovább osztható.
Az a szubsztancia, mely mindörökre saját teremtő erejénél fog-
va jön létre és működik; a saját farkába harapó kígyó, mely
újra kilép saját köréből.
Ez az, amit Isten mindörökre teremtett, az első naptól kezdve, de

még azt megelőzően is. Mert a Genezis, a teremtés nem a múltban
lejátszódó egyszeri történés, hanem egy örökkévaló munkának a
megnyilatkozása.
A fény van, mert Isten akarja, hogy legyen. És mindennek ebben van
a kezdete és a vége, az Alfa és az Omega.
Isten a fény létezésének az oka, a fény pedig Isten igéjének a külső

megnyilatkozása.
A fény intelligenciával terhes és napvilágra hozza az értelmet, mivel

a Szellem megtermékenyíti.
Az egyetemes fény asztrális fény a csillagokban, életfény avagy magne-

tikus fény a teremtményekben, melyek a csillagok által kelnek életre.
Minden lényt összekapcsol egymással, mivel mindegyik a fény által

kel életre és általa tartja fenn magát.
184

A fény a teremtett lényekben mégsem egy különleges fluidum vagy

egy meghatározott rezgés, hanem mindenben és mindenkiben az
egyetemes teremtő erőnek egy különleges kifejeződési formája.
Egy sugallat arra ösztönöz bennünket, hogy minden egységen túl-

mutatva, jobban mondva, az egységre vonatkozó minden felfogást
felülmúlóan, szükségképpen azt kell feltételeznünk, hogy egy abszo-
lút egységnek kell léteznie, mely elképzelhetetlen, egy kezdet nélküli
kezdetnek, egy ős ok nélküli ős oknak. Ez saját magából áll fenn,
keletkezés nélkül létezik, nem volt előtte semmi, amiből létrejöhetett
volna. Ez egy párját nélkülöző Egység, melynek így ellentéte sincs.
Itt minden fogalom csődöt mond, a hasonlat istenkáromlásnak
hangzik, minden elképzelés pedig balgaság.
Ennek a rémületes ismeretlennek nincs semmi olyan neve sem, me-

lyet betű szerint kimondhatnánk – a tetragram is csak mint megszo-
kott, hieroglifikus kép alkalmazható ebben az esetben. Ő az Alfa és
az Omega minden lényben és dologban.
Ha beszélni akarunk róla, csak egyetlen módon juttathatjuk kifeje-

zésre: ez Tao.
Megmásíthatatlan bölcsesség és szünet nélkül hatásos intelligencia

által nyilatkozik meg. Ennek a bölcsességnek és intelligenciának az
együttes hatása alkotja a legmagasabb hatalmat, sőt többet is, mint
hatalmat:
magát az ősokot és a hatalom ősokát,

a szellem koronáját,
a legmagasabb királyság ismertetőjegyét,
a keletkezőt – igazságot – valóságot – értelmet – igazságosságot:
az isteniséget.
185

Az isteniség
Az isteniség egy, mivel megszámlálhatatlan;

személytelen, megmagyarázhatatlan és párját nélkülöző,
kimondhatatlan és teljesen felfoghatatlan önmagában létező…!
Mindaz, amit mondanak róla, saját kútfő alapján megalkotott saját

elképzelések eredménye: ezek az elképzelések szükségképpen éppoly
korlátoltak, mint mi magunk. Ezek a mi képünkre és hasonlatossá-
gunkra alkotott elképzelések; emberek fantomjai; egy napmikrosz-
kóp által felnagyított emberi ábrándkép.
A régi hermészi filozófusok megállapították, hogy az egyetemes

szubsztancia három formában jut kifejezésre, három megjelenési
formát vehet fel:
Od cselekvő és dinamikus forma,

Ob tétlen és mozdítható forma,
Aour kiegyensúlyozott és kevert forma.
Az ősanyag kifejeződési formáit vagy állapotait a négy elem képezte,

nevezetesen a hidrogén, az oxigén, a nitrogén és a szén. Ezeknek a
filozófusoknak a következő volt a kiindulópontja: Az ősanyag, mely
egységet képez, a mozgás által különbözőségre tesz szert, s különféle
elváltozásokon megy keresztül a polarizációjának megfelelő beesési
szögnek megfelelően, mivel az anyag minden részecskéje mágnese-
sen irányított és polarizált, csakúgy, mint a Föld.
Hittek az örökké tartó mozgásban, mely a természettudomány legna-

gyobb titka. Ezen kívül joggal gondolták azt, hogy a természeti erők
uralása révén egy meghatározott tartományon belül ezt a mozgást bizo-
nyos mértékig gyorsítani vagy lassítani lehet. Ez a teremtés nagy titka.
186

A Nagy Mű így nem az aranycsinálás csalfa eszméje, hanem az a

művészet, mellyel a természet tűzerejét uralni lehet, az elemek fejlő-
désének a gyorsítása céljából.
Ez éppúgy megtörténik fizikai és kémiai, mint filozófiai és vallási

értelemben.
Az abszolút három kifejeződési formájának mindegyike függ a má-

sik kettőtől.
A filozófus Karl von Eckartshausen és Jacob Böhme nem álmo-

doztak, mikor a vallás tantételeiben a természet misztériumának a
szimbólumát és képét látták. A Rózsakereszt testvérei sem voltak
bolondok, mikor kijelentették, hogy birtokolják a Nagy Mű kulcsát.
Ez a kulcs a lélek és a test egyetemes gyógyszere. Ez Ádám dicsfénye
és Salamon jogara. Ez a Sanctum Regnum, a mennyei birodalom meg-
valósítása a Földön.
187

Éden keresztje
A kereszt, a hatalmas jelkép, mellyel Pál a négy misztériumot – Al-

titudo, Longitudo, Sublimitas, Profundum – magyarázza (Efézus 3,18)
nem két vonalnak a találkozási pontja. Nem, hanem négy végtelen
vonaln kiindulási pontja, melyek sohasem érnek össze, mégis kap-
csolatban állnak egymással közös középpontjuk által, mely a mérhe-
tetlen tér centruma.
A keresztet az Éden kertjéből kiáradó négy folyammal is ábrázol-
ják. Ez a héberek ősi Tau-ja, a mi ábécénkben az X, mely egyúttal a ma-
tematikában az ismeretlen tényezőt jeleníti meg. Ez a misztériumok
misztériuma, az erők ereje, a fények fénye, a dicsőségek dicsősége.
A kereszt szívében virul ki a misztikus rózsa, a fény rózsája, az élet és

szeretet virága, melynek szabályosan elrendezett levelei a kiválasztot-
tak rendjét jelképezik a maguk harmonikus hierarchiájában. A rózsa
a Nagy Mű jelképe. Nem az aranycsinálók állítólagos „nagy művé-
nek” a jelképe, hanem az igaz bölcsesség, a lélek és test gyógyítására
való egyetemes gyógyszer előállításának Nagy Művéé. Ábrahám fe-
hér és karmazsinpiros virágnak mutatja be számunkra, azúrkék szár-
ral, és arany levelekkel. A rózsa kelyhe jelképesen felfogja a Pelikán
vérét, hogy azzal táplálja a kicsinyeit, hogy halhatatlanná váljanak.
Ez a rózsa és a kereszt jelentése. A rózsakeresztesek és a katárok a
legmagasabb bölcsesség filozófusai voltak.
Mélységes béke legyen veletek!
A négyes szám a kereszt száma. Isten neve szinte a Föld minden

népénél négy betűből áll:
JHVH a hébereknél,
ZEUS a görögöknél,
188

ALLA az araboknál,
AURA a perzsáknál,
THMD a mágusoknál,
ADAD az asszíroknál,
TARO az indiai filozófusoknál,
DEUS a keresztényeknél.
Isten jele is lényegében a kereszt – már a kereszténység előtt is. Az

egyiptomiak ankh-keresztje az örök élet jele. A négykarú keresztet su-
gárkoszorúval, és a négy állat jelképét is megtaláljuk az egyiptomiak
szent hieroglifái között. A kereszt monogramja egyúttal JeHoVaH
négy ismertetőjegye vagy az isteni név monogramja is. Ez érvényes a
szent TAU-ra is, a kiválasztottak homlokán lévő pecsétre...
Ezek a labarum17 avagy a rejtett bölcsesség monogramjai. Mindkét

fának a hieroglifáját felismerjük bennük, az egyik egyenes, a másik
fordított, valamint a következő szavakat:
Tora Taro Isten

Rota Rota élet
Taro Tora a szent Könyv
Tora az a megnevezés, melyet a zsidók még mindig használnak a

Biblia megjelölésére: Sepher Torah.
17 Labarum: a Krisztus monogram, amely a Krisztus szó első két betűjéből áll – a görög X
és P (chi és Ro) betűkből. Nagyon ismertté vált a Konstantin császár gárdájának katonai
zászlóin lévő jel miatt, melyet a császár látomása alapján „Fénykeresztnek” neveztek el.
189

A francia négybetűs szó Dieu (Isten) megegyezik a latin Dies szóval,

mely fényt vagy nappalt jelent. Az ófranciában még a diex szóval
találkozhatunk. A jelentése:
D ominateur uralkodó
I mmense mérhetetlen
E sprit szellem
U nivers világmindenség
Avagy
D a lény és az élet
I az egység, az Egy, mely egyesíti a teremtményt és az életet
E a szellem, a kinyilatkoztatás, az Ige
U a kehely, az alak, a megnyilvánult világmindenség
A Mária név héber alakja tetragrammatikus jel: MIRIAM avagy MA-

RIAH. Mindkét megjelölés magában foglalja az asszony és az anya
teljes szimbolikáját.
Jelenti a halált, mely lehetővé teszi az életet, valamint az életet, mely

magában hordja a halált, jelöli a halált, melyben benne rejlik az
Istenben való újra feltámadás.
A héberek az atyát ABBA-nak, az anyát IMMA-nak nevezték. Mind-

két név a teremtményt, az életet és az egységet juttatja kifejezésre,
melyek az Egyhez térnek vissza, a szillepszist, az analízist és a szin-
tézist. Ez egyszersmind az összeillesztés, a feloldás és a megújult ös-
szeköttetés, valamint a megújult összeköttetés által az eredeti Egység
helyreállítása.
Az Éden kertjének mind a négy folyója ugyanabból a forrásból fa-

kad, s keresztülfolyik az egész Paradicsomon. Ezáltal képezik a ke-
reszt jelét. Az első folyam, a Phison, avagy Phase, a fényt jeleníti
190

meg. Evilath, az áldás földjén folyik keresztül, s az igazság aranyát

hordja medrében. Vele szemközt folyik az Eufrátesz, a fogság és té-
vedés folyója. A harmadik folyam, a Gehon, Etiópiát öntözi, vele
szemben árad a Tigris, melyben az ifjú Tóbiás a halat fogta, mely a
titkos bölcsesség, vagyis az egyetemes gyógyszer szimbóluma. A Tig-
ris és a Gehon így az életet és a halált jelképezik, míg a Phison és az
Eufrátesz az igazságot és a hazugságot jelenítik meg.
Milyen naivak voltak azok a kutatók, akik a Nílust korábban
ugyanabból a forrásból származtatták, melyből a Gehon, a Tigris,
a Phison és az Eufrátesz ered. Már a Paradicsom, vagy Édenkert, az
Igazság szimbolikus kertje is eredetet, alapot, az „ideák gyűjtőhelyét”
jelenti.
A négy folyam forrásánál két fa állt, az ismeret és az élet fája. Tel-

jesen nyilvánvaló, hogy a Paradicsom, avagy az Édenkert minden
eredeti bölcsesség „Pentakuluma”, mágikus pecsétje, vagy egyetemes
szimbóluma. E Pentakulum mértani arányai a szent jeleknek felel-
nek meg. Az Édenkert Pentakuluma volt az ősképe minden szim-
bolikus és egyetemes építménynek, melyek közül a világ hét csodája
volt a legfontosabb. A piramisokat olyan terv alapján készítették,
amely teljesen megfelelt az Édenkert felépítésének. Előttük a hatal-
mas Szfinx őrködik, mint ahogyan a beavatási misztériumokban őr-
ködik az Angyal vagy a Bika az elveszett Paradicsom kapuja előtt.
A Kereszt Az Édenkert Pentakuluma
191

A Bölcsek csillaga
Az idő mindegyre kérlelhetetlenül halad,

s mi íme megéljük újra Krisztus megjelenését!
„Nadal! Nadal! Cadun á soun oustal”,
szól egy régi mondás hangja a múltból,
az ősi misztériumok napjaiból.
„Karácsony! Karácsony! Mindenki haza!”
Így hangzik a mi nyelvünkön dala.
Karácsony a „benső ünnep”,
a Szellem Egyházának ezoterikus ünnepe.
Írtam már:
„Krisztus Betleheme a Menny!
Jászola Isten Tabernákuluma!”
Karácsony az emberiség megszületésének emlékünnepe.
Isten legyen velünk!
Isten, aki az emberiségben él,
az isteni emberiségben,
az emberi emberiségben!
Lássátok, ezt rejti számunkra az áldott ünnep.
De… ugyanolyan jól tudjátok, mint én,
mérhetetlen még a munka,
melynek révén az emberek mindezt megértik.
Betlehem! A Szellemember misztériuma!
Az anyagszülte ember legmagasabb áldozata!
Betlehem csillaga!
Betlehem Pentakuluma!
Transzformáció –
Metamorfózis –
Anyagember –
Szellemember,
Az ősi egyiptomi misztériumok bebábozódási szakasza!
192

A Pentakulum az Epifánia csillaga. Ez a csillag, melyet a bölcsek kele-

ten láttak, a tökéletes és egyetemes teremtés csillaga, irányt mutat a világ
minden égtája számára. A tökéletes bölcsesség ismeretét adományozza,
s a magasabbra törekvő emberek számára megnyitja az ismeret kapuját.
Ez a csillag Betlehembe vezet, az ökrök és szamarak istállójába.
Betlehem, a kenyeresház, a magasabb értelemnek szenteltetett, a
dogmák megsemmisítésének, az alacsonyabb fölemelésének, s azok-
nak, akik a szimbolikus kenyér szétosztásán, vagyis a szeretet és iga-
zság áldozatának meghozatalán buzgólkodnak. A bölcseknek, akik
az isteni Pentagram, az Istenember nagy titkának vezetése alatt jöt-
tek imádni a kisdedet, más úton kellett visszatérniük, hogy Heródes
dühöngésétől és a papok cselszövéseitől megmeneküljenek. A legen-
da arról tudósít, hogy a csillag Betlehem közelében egy kútba esik.
Ez nem más, mint az igazság kútja. De meg fogják-e keresni ennek a
világnak a bölcsei? Egyesek közülük bizonyára igen…
A bölcsek egyszersmind „királyok” is, mivel valódi beavatottak. Hár-

man vannak s együtt a megszentelt világot jelenítik meg:
Menyhért (Melchior) a Melech, Király és Aour, Fény szóból.

Gáspár, a hívő, a nép fia, a feloldozott bűnös, Kám fia, aki
megbékél, a fekete tekintetű etióp.
Boldizsár, a főpap, nevének jelentése szír nyelven: „szent kin-
csek őrzője”, héberül pedig: „mélységes béke”.
Boldizsár az önfeledt, aki a „valódi kincs után kutat”, a „mélységes

béke embere”, neve mindezt jelenti. A magasztos hierarchia képvise-
lője, a nagy kiválasztottak küldötte. A tömjént nyújtja át az újjászü-
letetteknek, az új emberiségnek.
Menyhért, az állam királya, a fényherceg, az ismeret gyermekének
a nevében jő, s az aranyat nyújtja át.
Végül Gáspár, avagy Gasphar, a nép fia a mirhát ajánlja fel, mel-
lyel a holtakat balzsamozzák be. Az átalakulás és a halhatatlanság
reményét jeleníti meg.
193

A gyermek és az anya kettő, a mágusok hárman vannak. Együtt

képezik a csillag öt sugarát, a szent pentakulumot. Az Epifánia misz-
tériumának ábrázolása maga is egy ragyogó pentakulum. Ugyanez
érvényes minden keresztény hagyomány megjelenítésére.
Isten könyve belül és kívül is íródott, egyszerre külső és belső. Mind-

azonáltal jelenleg ez a könyv hét pecséttel van lezárva, úgyhogy azt
senki sem képes kinyitni, de még csak rápillantani sem. Úgyhogy
az apostollal együtt bánkódhatunk azon, hogy nemcsak hogy senki
sem képes olvasni, de még csak olyanok sem igen akadnak, akik ál-
modozhatnának arról, hogy beleolvassanak. Legyünk mindenesetre
türelemmel: a könyv megíródott, megvan, azért, hogy egyszer ol-
vassák. A megnyilvánulás napjának hajnalán állunk. Az evangélium
nem történelmi tudósítás, hanem a hagyomány és a hit területe. A
történelem tudomány – az evangélium azonban teljes mértékben a
hit területe.
194

A Hal a misztériumokban
A hal az anyagi életet jelképezi annak első megjelenési formájában, a

vízben, mint ahogyan azt a régiek természettudománya is tanítja:
A Leviatán, a mérhetetlen tengeri szörny Jób könyvében (Jób

3,8) a mindent átölelő, mindent magához vonzó és mindent
eltöltő hatalmas mágikus teremtő erő.
Az indiai jelképrendszerben Vishnu első megtestesülése hal
formájában valósul meg.
Az egyiptomiak az egyetemes teremtőerőt Oannes hal alakjá-
ban tisztelték.
A kígyó mindössze abban különbözik a hal hieroglifikus alakjától,

hogy lángnyelvével megjeleníti az egyetemes teremtőerő tüzes, avagy te-
vékeny lényegét. Ezzel szemben a Hal a víz elemét jeleníti meg, amely
passzív és felvevő. Jónás hala, mely először magába fogad, majd újra
kibocsát magából, egyesíti magában a hal és a kígyó előbb említett tu-
lajdonságait. Róma katakombáiban megtaláljuk ábrázolását a miszti-
kus jelképek között. Két feje van: az egyik elnyel, a másik kibocsát. Ez
a jelkép nagyszerű módon adja vissza a titkos fizika és természetmágia
rejtélyeit. A hal, mivelhogy néma, a rejtettnek is a jelképe.
A katárok és a rózsakeresztesek nagy tisztelettel fordultak a hal
jelképe felé. Fejezetek elején gyakran állt együtt a Soter, avagy Meg-
váltó kezdő S betűjével. A katárok gyakran használták az I, az X és a
fekvő S betűket az általuk rajzolt szimbólumokban.
Ornolac nevezetes hal ábrázolása, melyet most Foix múzeumában

őriznek, egy sima, 30 cm hosszúságú kőzeten állt önmagában, más
jelképek hozzátoldása nélkül. Ez a hal a Tehén barlangjában a beava-
tott rózsakeresztesek jele mellett található:
195

Az első keresztények, akik járatosak voltak a Kabbala rejtélyeiben,

a hal szót jelölő görög ’ΙΧΘΥΣ (Ichtus) jelekben Jézus nevén és
a Labarum monogramon kívül ’Iησουϛ, Χριστοϛ, Θεου Yίοϛ,
Σωτηρ, Jézus, Krisztus, Isten Fia, Megváltó kifejezések kezdőbetűit
fedezték fel. Ezért találhatjuk a régi mártírok síremlékein gyakran
ezeket a jeleket:
Tóbiás halának szíve és mája
Tóbiás halának szíve és mája a szeretetet és a gyűlöletet ábrázolják.

A májat el kell égetni, fel kell áldozni. A szívet azonban, mivel ettől
fogva mentes az epétől és a durva kapzsiságtól, meg kell óvni. Erről
nem esik több szó, mivel örök és titokzatos erővé vált.
Tóbiás éveinek a számait, aki a hal epéje által kigyógyult saját
vakságából, kabbalisztikusan kell értelmezni: 5 a papok száma, 6 az
emberek száma. Együtt a 11 számot adják. Ez az erő száma, fele a
22 szent betűjelnek, nevezetesen a Kaph betű, melynek jelképe egy
oroszlánt legyőző asszony. A 60 a zsidók számára az emberiséget
jelenti. Így a gyűlölet, amelynek áldozatul estek, felnyitja a szemüket.
Megértik, mit nevez az evangélium görög szövege a „Megváltó em-
berszeretetének”. Ez betű szerint így áll a szövegben. Nem a modern
filozófusok találmánya ez.
Izraelt saját ereje vakítja el, mely hajthatatlansággá alakult át. Így
kezdte el Izrael lebecsülni az élő emberiséget, mivel saját halottjai-
nak a temetésével foglalatoskodik, s makacsul kitart Mózes haszon-
talanná vált előírásai mellett. Kiüresedett hagyományok! A Szentírás
alapvető jellemzője, hogy mindig kettős jelentést hordoz. Szinte so-
hasem szabad betű szerint értelmezni, hanem a valódi szándékát kell
196

kikutatni. Ezért írja Péter a levelében: „Omnis scriptura, propria interp-

retatione non fit.”18 Ez egyértelmű és világos. A kommentátorok, akik-
nek ez érdekükben áll, kiforgatják e szavak valódi jelentését, mikor
így fordítanak: „A Szentírást nem ítélheti meg saját értelme szerint
annak olvasója; hanem csak azon jelentés szerint, melyet az egyházi
hierarchia tulajdonít neki.” Ha ezt az indoklást követnénk, Isten a
szigorúságnak és egyeduralomnak ebből a nézőpontjából tekintve
sokkal inkább… az ördögre hasonlítana! Ez a pszeudo-katolikus pap-
ság Istene, mely az egész vallást a saját uralma alá akarja rendelni, ez
az uralom azonban csupán átmeneti.
Jézus Krisztus birodalma nem ebből a világból való. Zsarnok-
ság és erőszak, Lucifer bukása a Szellem elleni megbocsáthatatlan
bűnök okozói. Az utolsó bűn, amely makacsul tartja magát min-
den évszázadban, az igazság és bölcsesség elfojtása. Gondoljunk
ezzel kapcsolatban a katárok, rózsakeresztesek és templomosok
történetére.
Erre az erőszakos elnyomásra misztikus szerzetek formájában és
Isten anyjának bűnbánó imákkal történő imádata alakjában mind
az Egyházon kívül, mind belül egyfajta nőies reakció keletkezett. Ez
szentségtörés volt, mivel lényege szerint mindez nem IMMA-hoz,
a bölcsességhez és gondviseléshez fordult. Miért nem a Szent Szel-
lemhez fordultak ezekkel az imákkal? A messianizmus szerencsés
módon visszavezet minket a Szentháromsághoz! Jézus Krisztus va-
lódi tagjai vagyunk, aki szelleme és igéje által szüntelenül jelenlévő
Földünkön.
A Tóbiás halának szívét és máját illető misztériumról végezetül a kö-

vetkezőket mondhatjuk el: az Egyház elítéli az őt nyugtalanító szen-
vedélyeket, vagy legalábbis látszólag elítéli. Ezeket a máj jelképezi.
Horatius is azt írja: „A szenvedély, melyet közönségesen … Gerjede-
18 Péter 2. Levele 1,20-21: „Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája
sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófé-
cia, hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek.”
197

lem hív elő, gyötri duzzadt májadat.”19 Végül csupán a szenvedélyek

lesznek a tűz által megítélve, míg a szívet megőrzik. A májtól a szív
felé mutató átalakulást ezen a helyen nem kell jobban megmagyaráz-
ni, mivel a szív áldozata magát a próbát jelentette. Ennek az áldozat-
nak tökéletesnek kell lennie, s nem szükséges, hogy az ember tudja,
mi fog mindebből következni.
Mert az Istenben aláhanyatló szív a lélek megmentésének egyik leg-

nagyobb misztériuma.
19 Horatius, Ódák, 1. Könyv, XXV.
198

Hét – a szeretet száma
A szeretet azon szellemi építmény megkoronázása, melynek oszlopai

biztos alapokon állnak. A hitnek az igazságosságon kell nyugodnia,
az igazságosságnak pedig az erőn – ez az első oszlop. A remény a
mértékletességen nyugszik, a mértékletesség az elővigyázatosságon
– a második oszlop.
7. Szeretet
5. Hit 6. Remény
3. Igazságosság 4. Mértékletesség
1. Erő 2. Elővigyázatosság
A szeretet kétszeres alapja,

a belső templomhoz vezető nagy kapu
A szentélyben a Szent Szellem hét adománya található, miközben a

bölcsesség és az ismeret elfoglalják a remény és a hit helyét. A sze-
retet istenfélelemmé alakul át, a tökéletes és isteni, de a legkevésbé
ismert adománnyá. Az „istenfélelem” szóval a vallással kapcsolatos
külsődleges hajlamokat szokás jelölni, ami azonban pusztán fanatiz-
mus. Gyorsan jámbornak könyveljük el azt, aki egyetlen istentiszte-
letet sem mulaszt el, csodálja a novénát és a misét, s egy pillanatra
sem válik meg a rózsafüzérétől. Nem merül fel a kérdés, hogy ez az
ember egyúttal vajon szeretetteljes-e is… Így megszentségtelenítik a
199

vallásos gyakorlatot, ha az ember nem a valódi vallás szelleméből él,

mikor az isteni ismerete és a felebaráti szeretet nélkül vesznek részt
a szertartásokban.
Csak az a szeretet valóban szeretet, mely egyúttal kegyelem is.
Kegyelemmel teljes, mivel nagylelkű. A béke nővére. Mindig csak
gazdagabb lesz, minél többet ad. Mindig csak gazdagabb lesz, anél-
kül, hogy Isten vagy a természet gazdagságát valaha is kimerítené.
Hét angyal áll Isten trónja előtt
Hét angyal kormányozza a Földet. Különös védelmezőjük avagy lel-

ki vezetőjük Metraton, „aki kezében egyesíti a hét csillag pompáját,
s a hét arany gyertyatartó között jár”. A Biblia csak három angyalt
nevez a nevén.
Mihály különösen a zsidóság védőangyala. Nevének jelentése, Mica-

el: „Kicsoda olyan, mint Isten?” Ő a bálványok összezúzója. Küzd
Sátánnal Mózes testéért, vagyis a zsidó Egyházat védelmezi a pokol
illuzórikus árulásával szemben. Ő az, akinek Izraelt a népek ujjon-
gása közepette vissza kell vezetnie a Szent Földre, ahol meg kell
tartania a Messiás birodalma számára.
Gábriel nevének jelentése: „Isten népe”. Ő a kereszténység védőan-

gyala. Dániel látta őt a vizek fölött járni – és valóban ő irányítja
az égi áramlatot, mely enyhíti a tüzes kígyó támadásait. Az asszony
angyala is, akit tisztelettel üdvözöl a Mester társaként: „Áldott magá-
ban és minden asszonyok között, megszabadító gyümölcse miatt.”
Gábriel egyúttal a remény angyala is.
Rafael nevének jelentése: „Isten gyógyszere”, feladata az emberiség

kigyógyítása annak minden bajából. Ő vezeti az új nemzedéket, akit
Tóbiás jelenít meg. Az ő segítségével találja meg Tóbiás a megváltást
az óriási halban, amely először elnyeléssel fenyegeti, ugyanúgy, mint
200

Jónás szimbolikus hala. A hal jelét láthatjuk a katakombákban is,

ahol oly gyakran láthatjuk a szent monogram alá rajzolva. Ugyanezt
a jelet találjuk a katároknál, az isteni Mester tiszta és hű tanítvá-
nyainál… Mindez olyan ismeret, amely állítólag veszendőbe ment.
Mikor tér vissza Rafael, hogy megnyissa a vakok szemeit?
Az említett három angyal megfeleltethető a Napnak, a Holdnak

és a Merkúr bolygónak. A Nap angyala Mihály, aki nyomatéko-
san kijelenti, hogy az egyetlen Isten a világmindenség középpont-
ja. Gábriel a Mária lábai alatt lévő Hold angyala. Ő a rendkívü-
li asszony védelmezője, akiről Salamon az Énekek Énekében azt
mondja, hogy „szép, mint a holdsugár” (Énekek Éneke 6,10). Ra-
fael a Merkúr angyala. A kígyós bottal ábrázolják, a hallal, mely
megegyezik a kettős kígyóval, valamint a kutyával, az egyiptomi
Hermanubisszal, a templomi rejtélyek hűséges őrzőjével. Rafael az
elismert házasság közvetítője, amint az alantas Merkúr a görögök-
nél a tisztátalan szerelem kerítője volt. Rafael is gyógyító, mint
Hermész vagy Orfeusz.
Mihály az, aki a Nap dicsfényével és kezében egy kis könyvecskével

megjelenik Jánosnak. Ő az, aki az első pecsét feltörésekor megszó-
laltatja az első trombitaszót, s kitölti az első poharat. Ugyanakkor
a másik négy, néven nem nevezett angyal, még az Eufráteszhez, a
fogság folyójához van kötve, mivel a szent Tetragram igazságát még
a tévedés fogságában tartják. Isten eddig csak a szent háromszög által
nyilatkozott meg; a királyi négyszög csak a messianisztikus uralom
idején tárul fel. Első ízben ekkor válik ismertté az utolsó négy angyal
neve, akik azonosak Ezékiel Cherubimjaival (Ezékiel 11,22).
Szimbolikus jelentőségét tekintve a Biblia által néven nem nevezett

négy angyal megegyezik a következő bolygókkal:
Marssal, avagy az Erővel;

Jupiterrel avagy az Igazságossággal;
201

Vénusszal, a Tisztasággal, vagy Uránusszal, a Mértékletességgel;

valamint a régi Szaturnusszal, az Elővigyázatossággal.
Még nem érvényesülnek a Földön, de egyszer a morált megrendít-

hetetlen alapokon meg kell erősíteniük, úgy, mint ahogyan az első
három angyal a tant határozta meg:
Mihály Isten Szentháromságát

Gábriel a megtestesülést avagy a Teremtő kétszeres megnyil-
vánulását
Rafael a megváltást.
Így tartalmazza Tóbiás apokrif könyve a megváltás profetikus tör-

ténetét és tökéletes beteljesedését. Az úgymond a fecske ürülékétől,
vagyis a múlékony és furcsa hiedelmektől elvakított öreg Tóbiást
– az ősi Izraelt –, az Éden Kertjében folyó Tigrisből való halnak
az epéjével megérintik. Ez azt jelenti, hogy keserűségének és fáj-
dalmának gyümölcsét abban a pillanatban aratja le, amikor szeme
megnyílik az igazság számára. Az igazság magasabbra, nem pedig
mélyebbre vezeti a hagyomány lajtorjáján, mellyel végre Jákob fiai-
nak igazi Kabbalájához emelkedik fel. Mert csakis az igazi Kabbala
képes egy Ember-Isten szégyenét eloszlatni, s a kereszt bolondságát
vele megértetni.
Akkor fog a Rafael vezetése alatt álló kereszténység – melyet az ifjú

Tóbiás jelenít meg – az Atyához visszatérni, s hitvesét, a mind a hét
tévedésen diadalmaskodó igazságot magával vinni Őhozzá. Éppúgy,
mint Sára, aki elmenekül a hét hozzá méltatlan férj sóvárgása elől.
Asmondit pedig, a tisztátalan élvezetek démonát Felső-Egyiptomban
megláncolják.
A nagy hierofánsok által felosztott és irányított Egyiptomot tisz-
tán szimbolikus értelemben kell felfognunk. Három királyságra osz-
tották fel: alsó, közép és felső Egyiptomra, melyek mégis egységet
alkottak. A Felső-Egyiptomban megláncolt démon a sors hatalmát
202

ábrázolja, mely a törvényes felsőségnek lett alávetve. Ez a Mózes

által megjövendölt papi és királyi művészet helyreállítása. Így válhat
az új zsidóság vagy kereszténység Sára házastársává. Neve Ábrahám
házastársának nevére emlékeztet. Ábrahám az eredeti Egyházat jele-
níti meg, mely örökkön ifjú marad, mint maga a bölcsesség és az
igazság. Első ízben akkor lehet Tóbiás atyjának gyógyítója, mikor a
még friss gyűlölet epéje gyógyító balzsammá változik az aggastyán
látóképessége számára. Izrael az üldöztetése végett szenteltetik meg.
Isten népének vére engesztelő áldozat az Isten-Ember kiontott vé-
réért. Mindazok, akik kiáltották: „Az ő vére legyen rajtunk és gyer-
mekeinken”, fel fogják-e ismerni, hogy közvetlenebb és tökéletesebb
megváltásra rendeltettek. Nem tisztít-e meg ez a vér mindent, amivel
érintkezésbe lép? Nincs-e Izrael teljes egészében vörös vérrel beborít-
va? Mi keresztények, annak a gyermekei, akik Izraelt megfeszítették,
mikor erről a nagy népről szólunk, így kiálthatunk fel: „A ti véretek
legyen rajtunk és a mi gyermekeinken; nem azért, hogy vádoljon
minket, hanem, hogy bűnbocsánattal ajándékozzon meg minket.”
Nagy bölcsek, fáklyával kezetekben, kiket üldöztek, anélkül, hogy

észrevették volna, hogy ezek a kezek azt a fáklyát hordozzák, mely-
nek a világot meg kell világosítania és meg kell mentenie, Izrael
népének mártírjai, imádkozzatok értünk! Katár mártírok, rózsake-
resztesek, templomosok, mártírok a máglyán, az inkvizíció foglyai,
könyörögjetek értünk, imádkozzatok értünk!
Isten szeretet…
Nem, az emberiség még nem képes az erőt befogadni, sem az elővi-

gyázatosságot, a mértékletességet vagy az igazságosságot megérteni.
Mert ezek az erények tökéletes egyensúlyt követelnek meg, melyet az
emberiség még nem talált meg.
Ereje erőszakosság,
elővigyázatossága ravasz és álnok,
203

mértékletessége zavarodott és egészségtelen,

igazságossága pedig éppoly önkényes mint érdekei és szokásai.
Így a népek arra ítéltettek, hogy a négy megláncolt angyal kardja

alá kerüljenek: ebben a világban erkölcsről még nem beszélhetünk.
A bűnösöket ez reménnyel tölti el, megremegnek viszont miatta az
igazak. Joggal mondható ezért a mai napig: „A hit az, amely megtart
titeket”. Az ember akkor cselekszik jót, mikor úgy véli, hogy jól cse-
lekszik. Jelenleg még ez a szabály érvényes a Földön.
Türelem! A Szellem ott fúj, ahol ő akar, amikor akar, s amikor szük-
ség van rá!
A négy arkangyal, akiknek neveit a Biblia nem említi meg, a kab-

balisták köreiben a hagyományos neveiken ismeretesek, noha ezek
különbözhetnek a különböző szerzőknél. Ennek így is kell lennie,
mert neveiket csak akkor lehet meghatározni és megnyilvánítani,
mikor a világ felismeri valódi feladataikat.
A legnagyobb egyetértés a következő nevek esetében áll fenn:
Anael, a tisztaság és szeretet angyala esetében, Samael az igazságos-
ság és büntetés angyalánál. Nevét és tulajdonságait a hébereknél
Samael olykor Sátántól kölcsönzi, akit ekkor az „körülmetéletlen
Samaelnek” neveznek. Anael nevét olykor Astartééval cserélik fel,
Sidon Vénuszáéval. Ez nem is lehet másként, mert az erkölcs négy
nagy szelleme fényét még nem nyilvánította meg. Csak árnyékaikat
ismerjük.
A zsidó kabbalisták a démonokat „héjnak” vagy „kéregnek” nevezik,

hogy kifejezésre juttassák azt, hogy a gonosz nem más, mint a jó ki-
száradt burka, az élet fájának kérge. Úgy tűnik, mintha halott lenne,
de a szeszélyes évszakokkal való dacolásra rendeltetett burok alatt
mindig is megőrzi az életnedvet.
204

Betlehem! A Szellemember misztériuma!
Az anyagszülte ember legmagasabb áldozata!
Betlehem csillaga! Betlehem Pentakuluma!
Transzformáció – Metamorfózis;
Anyagember – Szellemember.


Beavatás
Magába szállás és megújulás a legrégebbi idők óta a misztikus filozó-

fia alapjait képezik. Tudatában kell lennünk annak, hogy a bölcsek
az írás feltalálása előtt a legtöbb ismeretet saját tanulmányok alapján
sajátították el. Megfigyeltek, meditáltak, figyeltek az álmaikra, me-
lyek új gondolatokat sugalltak, s amelyek segítettek megoldani a fel-
merült problémákat. Ez egy együgyű módszer, amelynek azonban a
pszichoanalitikusok szerint megvan a maga értéke. Az emberi tudás
első elemei az álomtól megtermékenyített képzeletből keletkeztek.
Az álomból született meg a költészet, az irodalom ősanyja. Ele-
inte szájról szájra terjedt, s csak később rögzítették írásban. Lényeg-
ében ma is az a helyzet, hogy a gondolkodó, aki nem riad vissza az
újra átgondolás folyamatától, szívesebben tájékozódik egy kérdés,
mint kiindulópont segítségével, semmint egy többé vagy kevésbé
dogmatikusan megfogalmazott definíció alapján. Ezt nem kell teljes
egészében kiegészíteni. A beavatási jelképeket, melyek természetük-
nél fogva kevéssé megragadhatóak, és semmiképpen sem egyszerű-
síthetőek le skolasztikus gondolati képződményekké, nem szükséges
túlságosan precízen meghatározni. Szóképek maradnak, a szó pedig
a paradoxon tipikus eszköze.
Emiatt nem csodálkozhatunk azon, hogy a Krisztus előtti évszá-

zadokban az értelmiségiek két ellentétes filozófiai áramlat mentén
oszlottak meg. Az egyik Arisztotelész logikájára épített, s azt állí-
totta, hogy az igazság tárgyszerű meggondolások alapján kikutat-
ható. Ez volt a hivatalos filozófia, melyet az iskolákban tanítottak.
Innen a skolasztikus elnevezés. Ezzel szemben állt egy olyan filozó-
fia, amely legnagyobb részt titkos volt, misztériumokba burkoló-
zott, tanításait talányok, hasonlatok és jelképek fátylával vette kö-
rül. Ezt Platónon és Püthagoraszon túl az egyiptomi hierofánsokig
lehetett visszavezetni, egészen e hermetikus tudomány alapítójáig,
208

a háromszor nagy Hermész Triszmegisztoszig. Ez a második filo-

zófia abban különbözött, hogy a „szavakat figyelmen kívül hagy-
va, maguknak a saját lényegüket önmagában hordozó dolgoknak a
szemléletéhez vezetett”.
Hermész tanítványa hallgatag volt, nem vitatkozott, és nem pró-
bálkozott azzal sem, hogy bárkit is meggyőzzön. Magába visszahú-
zódva elmélyedt a dolgok szemléletében, ami által sikerült kikutat-
nia a természet titkait. Az ilyen tanítvány Ízisz bizalmasává lett, s
belépett az igazi beavatottak közösségébe: a Gnózis megnyilvánította
számára az ősrégi, szent tudomány alapelemeit, melyek a későbbiek-
ben az asztrológia, alkímia, mágia és Kabbala formájában öltöttek
alakot. Ezeknek a napjainkban már kiszolgáltnak tartott tudomá-
nyoknak az volt a céljuk, hogy „kikutassák a mindenséget irányí-
tó rejtett törvényeket”. Titokzatosabb és érzékfelettibb jellegüknél
fogva elkülönültek a fizikától, a hivatalos természettudományoktól.
Ezek együtt egy úgynevezett „hiperfizikát” alkottak, melyet helye-
sebben „hermészi filozófiának” lehetne nevezni. Ezen túlmenően
ezt a filozófiát az a tény különböztette meg a másiktól, hogy nem
pusztán spekulatív volt. Ugyanis mindig egy bizonyos gyakorlati
célra irányult és mindig egy pontosan meghatározott eredmény el-
érése volt a célja. Legmagasabb törekvése az úgynevezett Nagy Mű
megvalósítása volt.
Itt meg kell jegyeznünk, hogy mindazok, akik nincsenek meghitt
viszonyban ezzel a témával, vagy csupán vallásos módon irányulnak
rá, mindebben a szabadkőművességet vélik felfedezni. Mindazonál-
tal a gnosztikus bölcsességből megszületett Egyetemes Testvériség-
nek közvetlenül semmi köze sincs a szabadkőművességhez. A valódi
szabadkőművességnek egyébként, melyet később a fekete mágia és
a szélhámoskodás tisztátalansága és mocska borított be, eredetileg
magas szellemi célja volt. A Nagy Művel kapcsolatos fáradozásait
igen nagyfokú tisztaság jellemezte. Ha minden színpadiasságot és
sürgés-forgást eltávolítunk, akkor megmutatkozik, hogy a Temp-
lom Építőmestere éppúgy a mindenség nagy építészeként viselkedik,
mint a testté vált Ige, vagy mint a keresztény világszemléletben az
209

örökkévaló Atya Krisztusa. Mindig a szavakról van szó, melyeket a

legtöbbször nem értenek meg...
A tanítvány egyáltalán nem kapott felvilágosítást a beavatás szent

jelképeit illetően: az Ízisz által megszemélyesített intuíciónak kellett
őt oktatnia. Ez magyarázza meg a „csend iskolájának” a jelentőségét.
Ezt egy példával világíthatjuk meg: a tanítvány csupán egy képet kap,
például Rebisz Pentakulumát, mely őt bizonyos megfontolásokra és
következtetésekre indította. Ez a jel egy körből, keresztből, három-
szögből és négyzetből áll. Ezek a fogalmak Püthagorasz egység, ket-
tősség, háromság és négység fogalmaival állnak összefüggésben. Ha
meggondoljuk, hogy Rebisz Pentakuluma Johann Daniel Mylius és
Basilius Valentinus 16. századi hermetikus ideográfiájában felhasz-
nálásra került, akkor megértjük, hogy a klasszikus alkímia milyen
jelentős mértékben támaszkodik az ősi hermészi jelképrendszerre.
S ekkor még nem beszéltünk az olyan fogalmakról, mint Egység,
anyag vagy alkotó fény. Ezzel olyan kérdésekkel szembesülünk, me-
lyeket korszakunk hajnalán a gnosztikusok, skolasztikusok és eklek-
tikusok már intenzíven és sikeresen megtárgyaltak. Ez jóval Athanor
alkimistáinak ideje előtt történt.
Létrehozni, teremteni azt jelenti: a semmiből előhívni. A saját
magából létrejövő egyáltalán nem holt anyag, hanem lényegét tekint-
ve élettel teli, minden élet anyja. Mérhetetlen rezgésre van szükség
a világmindenség betöltéséhez, melyet egy végtelen erő valósít meg.
A rezgések tökéletes egységben áradnak ki az ősanyagon keresztül.
Semmi sem áll ellen a kozmikus óceán hullámainak. Mindörökre
mozgásban marad, és ölében semmi sem marad meg egy meghatá-
rozott formában. Mi is hát a teremtés misztériuma? Hogyan lesz a
terméketlen megtermékenyítve? Alkimistáink szemében a Nap jelké-
pezi a csíra megtermékenyítésének az elvét: a középpontot, melyből
lelkesítő mozgásként áradnak ki a hullámzó körök a kozmoszba. Ez
az igazi fény, a kabbalisták végtelen fénye.
Mit jelent hát a „kezdet”, mikor Krisztus kijelenti, hogy „nincs
sem kezdet, sem vég”? A hermetikusok józan, hallgatag filozófusok-
210

ként, nagyon bölcs megszorításokkal éltek, mikor a teremtőerő kér-

désének a megoldásáról volt szó. Nem a fénnyel magával foglalkoz-
tak, hanem figyelmüket kizárólag a megvilágosító, kisugárzó fényre
irányították. A kisugárzó fény tevékeny erő. A szellemet egy közép-
pont jelképezi, melyből a tevékenység kiárad, majd maga a mozgás
vagy a sugárzás jelzi, végül a tevékenység eredménye, a környezet.
A ☼ jel a nagy őserőre is vonatkozik, minden dolog teremtőjé-
re, melyet az arany juttat kifejezésre. Ugyanaz a jel fejezi ki, mint
a Napot. A férfias ☼ jellel összehasonlítva az üres vagy fekete kör
nőnemű. Két ellentétes pólus áll fenn: a megtermékenyítő és a
megtermékenyített. Ezekből keletkezik a megszámlálhatatlan ellen-
tét: nappal és éjszaka, világosság és sötétség, teli és üres, pozitív és
negatív, szellem és anyag.
A hermetikusok előszeretettel vontak párhuzamot az örök ket-
tősség, a Nap és Hold között. A Hold a szellemi Nap megnyilvání-
tója. Tükrét tartva hozzánk vetíti a Nap fényét. Ez tehát Ízisz,
„minden tárgyszerűség anyja”, az okkult Nap, amint Ozirisz – a
fekete Isten – megmarad mint a „szellemiség atyja”. A Holdat
teltnek tekintették, míg a hermészi jelképrendszerben sarló alakban
ábrázolták, az ezüst fémjének kifejezésre juttatására:
Ezzel elérkeztünk azokhoz a fogalmakhoz, melyek a Nap és a Hold
jeléből keletkeznek:
NAP Arany, közvetlen fény, értelem, megkülön-

☼ böztetés, ráébredés, felfedezés, cselekvés,
adás, parancsolás, megtermékenyítés, terem-
tés, életre keltés. Salamon templomában Já-
kin oszlopa.
HOLD Ezüst, megtört fény, képzelőerő, hit, feldol-

gozás, tanulás, megértés, érzés, befogadás,
engedelmeskedés, megőrzés, fenntartás,
belátás, érlelődés. Salamon templomában
Boáz oszlopa.
211

Ezekből a példákból kitűnik, hogy a hermetizmus milyen széles te-

rületet ölelt át. Vegyük még hozzá mindehhez a kereszt ábrájának, a
föníciaiak Taujának a jelentését, melyről már máshol is szóltunk.
Mit tudunk a mennyei lélekről? Nem a minket a homályos anyag

fölé emelő értelem és a nemes érzelmek forrása-e ő? Basilius Valenti-
nus a mennyei lelket Antimoniumnak nevezi, a nagy arkánumnak,
tűzkőnek. A „bölcsek köve”, így mondja, „nemigen rendelkezik ma-
gasabb tulajdonságokkal”. A Tarotban a mennyei lelket a hetedik
arkánum, a „győzelmi szekér”, valamint a tizenegyedik arkánum, a
„szelídségével a vad oroszlánt megfékező asszony” jelképezi. A lélek-
kel kapcsolatban az alábbi, ősrégi magyarázatok ismeretesek:
Mennyei lélek: értelem és érzelem lélek, szellemi befolyás, az

anyagtól önmagát megszabadító, azon uralko-
dó lélek, fejlődés és megváltás.
Élet lélek vagy vegetatív lélek: testi életerő, az anyagba süllyedt

és azzal egyesült szellem, egészség, vitális egyen-
súly.
Természetlélek vagy ösztönös lélek: anyagi vonzóerő, szexua-

litás, a szellem anyagba hullása, involúció és
teremtés.
Így világosan áll előttünk, hogy a jelképek arra szolgálnak, hogy

eszméinket felébresszék, gondolkodásunkat ösztönözzék, és a szel-
lemünk mélyén rejtve nyugvó igazságot felfedjék. A jelképek nem
szólnak azonban mindenkihez. Az úgynevezett józan gondolkodót,
akinek a gondolatai merev, dogmatikus és tudományos képleteken
alapulnak, nem fogják megszólítani. Ezeknek a képleteknek bizo-
nyosan megvan a maguk gyakorlati haszna, de nem lehet őket élő-
nek, határtalannak, mindent átölelőnek és megváltoztathatatlannak
nevezni. A jelképekkel egyáltalán nem lehet tudományos igazságokat
212

kifejezésre juttatni. Feladatuk a misztériumok megjelenítése, miköz-

ben a szellem megmarad a maga tökéletes érintetlenségében.
A szimbólumot és a dogmát egy világ választja el egymástól. A
dogma önkényes, sulykolt, merev és feltétlen értelmi fegyelmezést
jelent, a gondolatok alávetettségét. A beavatásnál ezzel szemben
szimbólumokat alkalmaznak, egyrészt azért, hogy meg lehessen
szabadulni a szavak és formaságok kényszerzubbonyától, másrészt
azért, hogy felélesszék a független gondolkodást. A szimbólumok
nélkülözhetetlenek azok számára, akik át akarnak hatolni a misz-
tériumokhoz. A misztériumok ugyanis azoknak az igazságoknak
a leplei, melyek mérhetetlen tévedésekké változnak, ha valaki nem
jelképes hasonlatok által, hanem más módon akarja kifejezésre jut-
tatni azokat.
Ez történt tudatlanságuk miatt a középkori szabadkőművesekkel.
Megvoltak a saját kifejezési formáik, melyekkel helytelen módon jut-
tatták kifejezésre az alapítók eredeti céljait. Így összekeverték őket a
Gnózis igazi követőivel, az Egyetemes Szerzet méltó képviselőivel, s
meg kellett érezniük az inkvizíció súlyosan rájuk nehezedő kezét is!
Itt is megmutatkozik, hogy a beavatott kötelezettségei közé tartozó
hallgatagság, teljes mértékben helyénvaló.
Az Arkánumot illető belátáshoz, amint azt már megmutattuk, a

kedély erőfeszítései által lehet eljutni. Az Arkánum belülről vilá-
gosítja meg a valóban megvilágosodott szellemét, de nem szabad
hagyni, hogy az a látszattudás társalgási témájává fajuljon. A rejtett
bölcsesség alig adható tovább, csakis elmélyedés és önismeret által
szerezhető meg. Régebben számos olyan tudós pap volt, akiknek
ismeretei sokkal magasabb színvonalúak voltak, mint tudós laikus
kortársaiké. A misztikának a Kabbala és az alkímia hatása alatt
megszületett egyik különös ágazatából jelentős ezoterikus keresz-
ténység fejlődött ki. Ebben az értelem a hittel kapcsolódott össze,
mégpedig a katolicizmusnak tulajdonított hagyományos és általá-
nosan értelmezhető szimbólumok magasabb szintű értelmezésének
köszönhetően. Így a katekizmus naivitása nem riasztotta el többé
213

az intellektuális elitet, akik így hűek maradhattak az Anyaszent-

egyházhoz is.
E megközelítés alapján számos hitetlen és eretnek is megbarát-
kozhatott az egyházi tanításokkal. Az Inkvizíció azonban éberen
őrködött: a templomosokat, „Jézus Krisztus Egyházával szemben
a Szellem Templomának a megalapítóit” megégették. A katárokat,
Jézus hűséges tanítványait kiirtották. Egyedül a rózsakeresztesek tud-
ták a hermetizmus félreismert kincseit biztonságba helyezni. Beve-
zették a Mária tiszteletet. Az üldözöttek azonban a messianizmust
hűségesen megőrizték.
Az ezoterika nem fordulhat azokhoz a tömegekhez, akik durvább

szellemi táplálékra vágynak. Létezik egy értelmiségi arisztokrácia,
amely a hermészi jelképrendszer elemeinek gazdagságával könnyen
kielégíthető. Úgyhogy nem szeretnénk fölöslegesen szaporítani a
szót, hanem inkább a beavatottak által oly nagyra becsült csendet
tartsuk szem előtt. Ábrákat vázolunk fel, melyek által az éles el-
méjű megfigyelő éppoly sok talány átlátására lesz képes. Szükség
esetén ez a módszer alkalmas magasztos igazságok továbbadására:
akinek vannak szemei a látásra, az képes lesz valódi mivoltuk fel-
ismerésére. A többiek anélkül nézik, hogy bármit is megértenének
belőle. A beavatás területén valójában mindenki csak azt ismeri
fel, ami az ő lélekállapotának megfelel. Íme a tiszta beavatás, azaz
Ízisz vagy természetes beavatás, amely független bármiféle meg-
határozott szervezettől. Ez magának a dolognak a természetében
rejlik. Ez mindig is így volt, éppúgy azon egyházak felett lebegett,
mint azon úgynevezett beavatási iskolák fölött, melyek nem vol-
tak képesek a beavatás magas ideájának a megvalósítására. Egykor
abban bizakodtak, hogy az ezoterika és az értelmezési szabadság
alapjain Jánossal, a szeretett tanítvánnyal való összeköttetésben
felépíthető lesz a Szent Szellem Temploma, mint ahogyan Péter
nevében felépítették Jézus Krisztus Egyházát, mint az exoterika és
a dogmatikus hittételek fellegvárát. Katárokat, templomosokat, ró-
zsakereszteseket üldöztek és máglyára vetettek, csak azért, mert egy
214

magasztos eszme megvalósítására törekedtek, melyet az alapítók

„Egyetemes Testvériséggé” akartak szélesíteni.
Egyes papok valóban eltökéltnek tűntek a merész terv megvaló-
sítására, hogy egy nagyobb Egyháznak, melynek a tiszta, azaz való-
ban egyetemes katolicizmust kellett volna megvalósítania, az élére
álljanak. Nem jártak sikerrel, mivel nem álltak mellettük a valódi
beavatottak. Az embernek nagyon erősnek kell lennie ahhoz, hogy a
Nagy Mű megvalósulását szolgálhassa!
A „mágia” oly sokféleképpen félreértelmezett fogalmának semmi

köze az összefüggéstelen álmodozáshoz. Azért, hogy ez a fogalom
közönséges babonává süllyedt, a vele visszaélő csalók és sarlatánok
a felelősek. Képtelen butaságaik bizonyítják, hogy a valódi mágiá-
ból semmit sem értettek. A mágia ugyanis egy komoly, igényes és
szinte felmérhetetlen tudomány. Már az elmélete is igen nehezen
felfogható, nem is szólva arról, mekkora bátorságra van szükség a
gyakorlatba való átültetéséhez. Közönséges halandók szemei elől a
természet elővigyázatosságból elrejti a misztériumokat. Annak, aki
a fátylak fellebbentésére törekszik, bizonyos értelmi, erkölcsi és tes-
ti feltételeknek kell megfelelnie. A rejtett tudományok útvesztőhöz
hasonlatosak, melyben minden vakmerő eltéved, aki komoly előké-
születek nélkül indul útnak. Az ilyen ember értelmét, természetes
egyensúlyát és egészségét kockáztatja, boldogságáról és lelki békéjé-
ről nem is beszélve. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy annak, aki
elfogadja a veszélyeket, le kellene mondania a beavatásról.
Az elhivatottak meg is világosodnak, de a próbákra elkerülhetet-
lenül sor kerül. Itt ne gondoljunk bizonyos beavató társaságok kü-
lönleges vagy rémisztő szertartásaira, de olyan vizsgákra sem, amilye-
neken a világi iskolák jelöltjeinek kell átesniük. Csakis a szellemben
és az igazságban válik éretté a jelölt a beavatásra. Annak, aki kitart
a látszat és a külsőségek mellett, minden nagy csalódássá fog válni…
Sokan tévútra jutnak a hamis mágia miatt, mivel olyannyira el van-
nak telve saját magukkal, hogy úgy vélik, képesek lesznek kibújni a
próbák alól. Olyannyira türelmetlenül akarnak ismeretekhez jutni,
215

hogy nem vértezik fel magukat a látszat ellen, s mindent magukhoz

vonzanak, amit valódinak vélnek. Ennek eltévedés lesz a következ-
ménye, továbbá az, hogy ismeretlen területen elhamarkodott tevé-
kenységet fognak kifejteni. Mivel a helytelenül felfogott igazságnál
nagyobb tévedés nincs, a hamis beavatásban részesült kérkedőnek
tökéletes bukás lesz a vége. Még az is megtörténhet, hogy a legfőbb
jót kiforgatja és lealacsonyítja.
Az igazi beavatottak a megszentségtelenítéstől való félelem miatt

mindig is a hallgatagságnak rendelték alá magukat. Mindig nagy
visszafogottsággal szóltak és csakis hűségesen odaadó tanítványok
jelenlétében. A felfedezett igazságot ugyanakkor mindazok köreibe
ki kellett hordani, akik képesek voltak a felismerésére. A képek, al-
legóriák és szimbólumok rejtetten arra utaltak, amit még ki kellett
kutatni. Így a mitológiák és a korai költészet is rejtett tanításokat tar-
talmaznak. Megtalálhatóak minden nép vallásos hagyományaiban,
szimbólumaikat pedig minden vallás felhasználta. Találkozhatunk
ezekkel a bölcsességekkel a népmesékben is.
Az emberi társadalmak kialakulásától fogva, ezeken belül külön-
böző csoportok alakultak ki az egyes feladatoknak megfelelően. Az
eredetileg jövendőmondással és gyógyítással foglalkozó csodatévők
elkezdték erőiket egyesíteni, egymástól tanulni, rejtett erőiket egy-
más között továbbadni. Ez volt minden beavatási iskola bölcsője.
Meghatározott körökben, melyekben többé vagy kevésbé titkos
szertartásokat gyakoroltak, megpróbáltak tanítványokra szert tenni.
Jóllehet azonos forrásból eredtek, minden iskola saját egyéni céljá-
ra törekedett: az emberben szunnyadó mágikus erők fejlesztésére,
gyakorlatoztatására és továbbadására vagy az Istenek titkaiba és a
másik világ misztériumaiba való beavatásra. Ezek vezettek a papi
iskolák megalapításához. A misztikusok, akik számára a munkál-
kodás ellenszenves volt, szemben álltak a munkálkodókkal, akik
viszont büszkék voltak személyes és hivatásos kezdeményezéseikre,
amiket testületük hitvallása alapján végeztek. Munkájukat dicsőítet-
ték és megszentelték. Végül ott voltak a filozófusok, akik buzgón a
216

tömegek számára elérhetetlen igazságok megszerzésére törekedtek.

Ők is szervezeteket hoztak létre a kibontakozásukhoz és kutatása-
ikhoz. Egy az összes többinél magasztosabbnak tartott művészet, a
gondolat művészete követőinek vallották magukat, melyet a Nagy
Művészetnek neveztek, és a Nagy Mű megvalósítására használtak.
Ez a magasztos munka nem más, mint az isteni teremtésben
örökkévalóan beteljesedő Nagy Mű, mely az evolúciónak és a foly-
tonos előrehaladásnak van alávetve. Annak érdekében, hogy ennek
a feladatnak szentelhesse magát, a bölcs arra törekszik, hogy saját
magában az emberileg lehetséges legmagasabb tökéletességet érje el.
Képszerűen megjelenítve ez azt jelenti, hogy nem marad „durva kő”,
hanem „kocka alakú kővé” csiszolja magát, vagyis a „bölcsek kövé-
vé”. A Bölcsek Köve nem más, mint maga a tökéletesség! A régiek
által használt szimbólumok hasonlatosak az alkimistákéhoz, leg-
alábbis ami a követ illeti. Az egyiptomiaknál, a druidáknál, csakúgy,
mint a görögöknél a kő jelentése:
Az isteni rendben: az igazi vallás;

Az emberi rendszerben: a valódi, egyetemes ismeret: négyzet az
alapoktól fogva, szilárd, mint a kocka,
abszolút, mint a matematika;
A természetrendben: a valódi fizika, mely az embernek vissza-
adja a természetben a pap-királyságot,
ami által a Fény Pap-Királyává válik; a
lelket tökéletessé teszi, a formákat pedig
megszünteti; az állatembert emberré, a
töviseket rózsákká változtatja; az ólmot
arannyá varázsolja.
Ólmot arannyá változtatni… a naiv lelkek csak erre figyeltek fel.

Bármiféle ismeret hiányában és annak a legelemibb megértése nél-
kül, hogy a hermészi filozófia beszédét nem szó szerint kell érteni,
próbálkozni kezdtek az eljárással… a betű öl! Hacsak a helyes olva-
sásra képesek lettek volna, felismerhették volna, hogy a régi filozó-
217

fusok által említett fémek nem a természetben található szokásos

elemek, és az említett fogalmaknak sincs semmi közük sem ezekhez.
Ugyanez érvényes a zsidó-keresztény ezoterikában oly nagyra becsült
tűz princípiumra is, melyet nem kellene a kovácsműhelyben vagy a
konyhában lobogó tűzzel összetéveszteni.
Minden hermészi jelkép a lélek erőinek valamely rejtett, különösen
erkölcsi elemére utal, melyeket a bölcseknek használatba kell venniük.
Mert ők törekvésükkel és fáradozásaikkal valami sokkal magasabb célt
szolgálnak, mint amilyen a közönséges fémek fösvények által imádott
földi arannyá való átváltoztatása. A beavatottak számára az arany a
tökéletesség szinonimája, eszköz, melynek segítségével az emberek ké-
pesek jó cselekedetet véghezvinni, amely megvilágítja útjukat, hogy a
lélekkel felemelkedhessenek és szenvedéseiktől megszabadulhassanak.
A Bölcsek Köve rejti magában a panaceát, amely meggyógyítja a szel-
lem, a lélek és a test minden betegségét. Ezt az elixírt nem az emberen
kívül kell keresni, mivel a kő, melyet az ember magában csiszol, maga
az emberi individuum. Ez kifejezésre juttathat egy bizonyos létállapo-
tot, amely maga a tökéletes bölcsesség.
Ebben az életállapotban csodákat lehet véghezvinni, mivel a jó
megvalósításának területén semmi sem lehetetlen annak az ember-
nek, aki a beteljesülés folyamatát kikutatja. Az elméletet megérteni
kétségtelenül egyszerűbb, mint a művészetet az életben megvalósí-
tani. A tudomány alapjait megérteni és a szabályokat követni még
viszonylag egyszerű dolog, a megvalósítás azonban már különleges
tehetséget igényel, az egyedülit, mely a bölcset a mesteri tudáshoz
emeli: ez minden betegség meggyógyítása, tehát a szellemé, a léleké
és a testé is. Ez a papok és királyok művészete. Egy magasabb har-
mónia közvetítése ez, melyet először minden tanulónak önmagában
kell megvalósítania, mielőtt mások javára is kisugározhatná.
Az egyik idegrendszernek a másik idegrendszerre való hatásán
alapuló terápia csak egyik nézete annak a gyakorlatnak, mellyel a
régi beavatottak meghitt viszonyban álltak. A mai mágnesezőknek
minden „bennszülött” törzsnél megvannak a maguk rokonai. A hip-
notizőrök már a legkorábbi időktől fogva alkalmazták a képzelőerő
218

általi befolyásolás módszerét. Az elméletet nem sokra tartották, vi-

szont igen eredményesek voltak, tekintettel arra, hogy teljes beárnyé-
koltságban munkálkodtak.
Vaskos gyakorlatiasság uralkodott a múltban, a hit árnyékában
munkálkodva, anélkül, hogy az értelmes tudás fényéhez eljuthattak
volna. Maguk a beavatottak nem tápláltak illúziókat ismereteik terje-
delmét illetően. A belátás által vezettetve mindenekelőtt azt ismerték
fel, mi az, amit nem tudnak. Ezért ismeri be az igazi bölcs, hogy
„semmit sem tud”. Egy bizonyos megtapasztalási mód alapján mind-
azonáltal sikerül neki értékes igazságok nem szigorúan pontos észlelé-
se, megsejtése és megérzése, melyet a hosszas tapasztalat igazol.
Így keletkezik a határozott körvonalakkal nem rendelkező tra-
díció, mellyel minden olyan kereső összeköti magát, aki valóban a
rejtett ismeret elnyerésére törekszik. Ez a valódi tradíció sohasem
volt egy meghatározott tanításban lerögzítve, valamilyen könyvben
feljegyezve, vagy pedig szóban továbbadva. Amit továbbadnak, az
csakis a füst, sohasem a fény. Magát a szellemi belátást sem rögzítik
sohasem egy meghatározott tanba, vagy jegyzik fel könyvekbe. Nem
adható tovább oly módon, mint egy gyertya fénye. Szellemünk nem
olyasfajta lámpás, melyet mesterségesen lángra lehetne lobbantani.
Ezzel szemben olyan gyújtópont, melynek saját magából kiindulva
kell legyőznie a sötétséget, úgyhogy ettől fogva nemcsak a hamu alatt
fog izzani, hanem akadálytalanul lángra lobbanhat és kisugározhat.
A fény meghódításának a megtanulása, ez a beavatás voltaképpe-
ni célja. Messze túlmutat a sok kifinomultságon és az ún. „beava-
tási módszerek” eljárásain, túl a másodrangú tantételeken valamint
a beavatási formaságokon, melyek a maguk területén gyakran oly
nagyszerű benyomást keltenek. Ezek a beavatások egyszerűségükben
fölötte állnak a sokszor kicsinyes indíttatásokból létrehozott okkult
beavatásoknak, melyek célja egyrészt a tömegek által nem birtokolt
ismeretek fitogtatásával való elkápráztatás, másrészt a különleges ha-
talomra való törekvés.
Az igazi beavatott kizárólag megvilágosodásra törekszik, ami ál-
tal a legfőbb jó megvalósításának a szolgálatába állhat. Nem sóvá-
219

rog semmi különlegesre, csakis hallgatni szeretne és sohasem lép az

előtérbe. Mindeközben rejtetten annak a feladatnak szenteli magát,
melyet a Nagy Mű megvalósítása érdekében őrá bíztak.
A fényhez vezető utat a legkorábbi időktől fogva képekkel világí-
tották meg. A régi babiloni versek éppúgy utalnak rá, mint bizonyos
mitológiai talányok. A végső cél a meggyógyulás, a megváltás, ahogy
ezt a keresztények fejezik ki. Az emberiség Megváltójának mindan-
nyiunkban fel kell támadnia. A bölcsek szilárdan meg voltak győ-
ződve arról, hogy a mennyei Atya csakis a bennünk „testté vált”
Fián keresztül nyilatkozik meg a Földön. Mivel az isteni értelem
csíráját hordjuk magunkban, legyünk józanok, jók és nagylelkűek,
odaadóak mindenki üdvéért!
A szellemi arany, a Bölcsek Köve, az egyetemes gyógyszer az em-
beriség minden nyomorúságából való kigyógyításának a jelképei.
Szükséges-e bízni a gyógyszerben ahhoz, hogy meggyógyulhassunk?
Mindenkinek, aki hittételeket tesz közzé, ez a véleménye. A beava-
tottak nem tartják fel magukat sugalmazó terápiákkal. Úgy vélik,
hogy az embernek meg kell tanulnia saját magát meggyógyítania, s
mindent legyőznie, ami akadályozza teste, lelke és szelleme egészsé-
gét. Itt tehát nincs helye a bűnök elleni tüzes prédikációknak, annál
inkább minden gonosznak a saját lényből való kiszakításáról. Ha-
szontalan dolog valakit valamiféle szemléletmód számára megtéríte-
ni. Arról van szó, hogy élő példák legyünk, s emellett mindenkinek
meghagyjuk a saját véleményét és fejlődési útját. Az úton járni azt
jelenti, hogy minden vitát elkerülünk, a jót tesszük és mindenen át
az egyedül jó megvalósításán dolgozunk.
A „Követ” keresd hát saját magadban, s akkor meg is leled!

A Fényért esedezz mélységesen őszinte szívvel, s akkor meg
is kapod!
A tiszta hagyomány szentélyének ajtaján kopogj, s az megnyit-
tatik néked!
Magadban bízz, őszinte érzéseidben, ne hagyd, hogy locsogó
papok tévutakra vezessenek!
220

A jó és a rossz
A vallási és filozófiai terület legfontosabb és legmélyebb értelmű

vitái mindig is a jó és a rossz eredetéről szólnak. Ez felfoghatatlan
titok és az is marad mindazok számára, akik nem rendelkeznek is-
meretekkel „minden dolgok kezdetét és végét” illetően.
Egy etikai rendszer, mely nem kizárólag az ember legmagasabb
életcéljával foglalkozik, jóllehet hasznos lehet bizonyos tekintet-
ben, mégis szükségképpen tökéletlen marad. Ehhez jön még, hogy
a szabadság elérhetetlen álom marad mindazok számára, akik a
saját szenvedélyeik rabszolgái. Nem jogosultak a szabadságra azok,
akik sem a lélekben, sem Istenben nem hisznek, azok, akik szá-
mára az élet semmi más, mint „villámlás két üres tér között”. Aki
saját szenvedélyeinek a rabszolgája, az nem képes értelmes gon-
dolkodásra, mialatt ő maga a gonoszhoz kötődik, léte pedig csak
szenvedélyeinek kiélését jelenti. A hitetlenek pedig korlátolt értel-
mükkel az életnek csakis az anyagi oldalát képesek felfogni. Nem
ismernek semmi más, magasabb vágyakozást, s így csakis a külső
életben keresik boldogulásukat.
A valódi filozófus és az igazán vallásos ember a szabadságát a
lelkület szolgálatába állítja. Ezáltal képesek a közönséges ismeretek
fölé emelkedni. A szellem szemeivel látják a minket körülvevő há-
rom világot: az anyag elemi és sötét világát, melyben még az állati az
uralkodó. Látják a szellem láthatatlan világát, a megszabadult lelkek
világát, a boldogságos életet Isten uralma alatt, s e kettő között az
emberek „szabad” világát, amint az vagy a sötétségbe süllyed, vagy
Isten gondviseléséhez emelkedik. Az egyik oldalon a tévedés, a má-
sikon az igazság áll.
A keresztény korszak hajnala óta foglalkoztatja a filozófusokat a

kérdés: honnan jön a gonosz a világba? Ennek a kérdésnek a megvá-
laszolására egyesek azt gondolták ki, hogy a legfelsőbb Lény termé-
221

szettől fogva végtelenül jó, a világ viszont nem közvetlenül tőle szár-
mazik, hanem a teremtés feladatát alacsonyabb intelligens lényekre
bízta, akik aztán a világot „élettel” látták el. Így jöhetett el a világba
a gonosz, ezeknek az alacsonyabb szellemeknek az erőtlensége és
tudatlansága miatt. Ez a feltételezés azonban csupán eltolja a prob-
lémát. Miért hagyta volna az a végtelenül jó lény, akinek elég hatal-
ma van a világot saját magából megteremteni, a teremtés munkáját
olyan munkásokra, akiknek az elégtelensége előre látható volt?
Hermogenész a sztoikusokhoz hasonlóan azt feltételezte, hogy
az anyag örök és teremtetlen, és Isten a gonoszt vagy saját magá-
ból, vagy a semmiből, vagy egy már létező anyagból hívta életre.
Saját magából azonban nem hívhatta elő, mivel Ő oszthatatlan, a
gonosz pedig sohasem lehet része egy tökéletes lénynek… Nem hoz-
hatta létre a semmiből sem, mert megvolt rá a hatalma, hogy ne
hozza létre, ha pedig ennek ellenére mégis létrehozta volna, azzal
saját jóságának a károsodását idézte volna elő… Mindebből tehát az
következik, hogy a gonosz egy már eleve létező anyagból származik,
mely éppúgy örök, mint Isten, s melynek a hibáját nem volt képes
kiküszöbölni.
Ennek a gondolatmenetnek az alátámasztására a Genezisben ke-
restek bizonyítékokat, melynek során az első verset a következőkép-
pen fordították: „A kezdetből” vagy „a kezdetben teremtette Isten az
eget és a földet”. Ez szükségképpen azt jelentette volna, hogy Mózes
a sztoikusokhoz hasonlóan az „anyag örökkévalóságát” tanította.
Tertullianus elutasította ezt a magyarázatot, s azt tanította: „Ha az
anyag örök és teremtetlen, akkor Istenhez hasonlatos, éppoly abszo-
lút, mint Isten, és független tőle. Egyedül Isten tökéletes, mivel ő az
abszolút lény, örök, saját magából létrejövő. Így változhatatlan is.”
Vagyis nem lehet először azt feltételezni, hogy fennáll az egyszer-
smind a gonosztól áthatott örökkévaló anyag, mely abszolút ugyan-
akkor tökéletlen és korlátozott… Ez olyan, mintha azt állítanánk,
hogy maga Isten, jóllehet abszolút és saját magából létrejövő, egy
tökéletlen, erőtlen és korlátozott lény... Éppily kevéssé lehet azt állí-
tani, hogy az anyag örök, abszolút és változhatatlan, a tulajdonságai
222

viszont nem éppoly abszolútak, mint ő maga, Isten pedig az anyag

tulajdonságát megváltoztathatta, vagy olyan értéket adott volna neki,
mellyel nem rendelkezett. Az örökkévalóságban vagy az abszolútban
nincs semmi változás, sem a jóban, sem a rosszban!
Az anyag örökkévalóságát illető feltételezés nem oldja meg a go-
nosz keletkezésének a problémáját. Ha Isten tudta volna, hogy az
anyag fogyatékosságát nem lehet kiküszöbölni, bizonyára lemon-
dott volna arról, hogy olyan lényeket teremtsen, akiknek elkerül-
hetetlenül ezzel a fogyatékossággal kell élniük. De mi a különbség
aközött, ha azt mondjuk, hogy Isten nem volt képes kiküszöbölni
az örök anyag fogyatékosságát, vagy ha azt állítjuk, hogy Istennek
nem sikerült fogyatékosság nélküli anyagot teremtenie…., sem pedig
lényeket, melyek éppoly tökéletesek, mint ő maga? Az első esetben
azt feltételezzük, hogy Isten hatalma akadályoztatva van, vagy rajta
kívül álló körülmények által korlátok közé szorított, ami képtelen-
ség… A második esetben csupán az lenne a végkövetkeztetés, hogy
Isten nem képes olyan teremtmények életre hívására, akik végtelenek
vagy vele egyenértékűek... ami nyilvánvalóan így is van.
Mózes azonban nem azt mondta, hogy a „kezdetből”, vagy „kez-
detben”, mintha egy szubsztanciáról szólna, hanem azt mondta:
a „kezdetnél”. Márpedig a teremtmények kezdete maga a teremtés
volt. Ha Istennek szüksége lett volna valamire, hogy a teremtést vég-
hezvihesse, akkor ez a bölcsessége, mely éppoly örök, mint ő maga,
valamint a Fia, mely az Ige, Isten Igéje. Az Atya és a Fiú egyek. Lehet-
e azt mondani, hogy ez a bölcsesség – mely éppoly örök, mint Ő
– nem olyan idős, mint az anyag maga? Hogy az anyag magasabban
áll, mint Isten bölcsessége, Igéje és Fia? Hogy immáron nem Isten
Fia az, aki egyenlő az Atyával, hanem az anyag? Micsoda istentelen
abszurditás!
Nem lehet elismerni, hogy létezik az anyag, mely egyszer anyagi,
majd később megint nem anyagi, egyszer jó, majd máskor gonosz.
Azt sem lehet elfogadni, hogy végtelen, s ennek ellenére Istennek
van alárendelve. Az anyag egyértelműen határokhoz kötött, mivel a
tér foglya. Létezésének így bizonyosan kell, hogy legyen oka, mert
223

semmi sincs ok nélkül korlátok közé szorítva. Ami azt a gondolatot

illeti, hogy Isten a gonoszt bebocsátotta – ezt azok osztják, akik úgy
vélik, hogy a világot egy mindenható lény a semmiből teremtette
– fel kell arra hívni a figyelmet, hogy a „gonosz nem áll szemben
sem a jóval, sem Isten mindenhatóságával, mert eljön az az idő,
amelyben minden vissza fog térni a maga rendjéhez”.
A gonosz eredetének kérdésénél a korai egyházatyák, Tertullia-
nus, Origenész és Augustinus elsősorban a szexualitásra fordították
figyelmüket. Ez azonban a szexualitás elleni érv keresésének az igé-
nyéből fakadt, valamint abból a szükségből, hogy annak hatalmát
megérthessék. Ez a gonosz sötét princípiuma, amely Augustinus
után a kereszténységet beárnyékolta. Végső soron a félreértelmezett
manicheizmusról volt szó…
Malebranche (1638-1715) az Oratoriánusok rendjének a tagja op-
timizmust hirdetett: „A világban minden a lehető legjobban van
elrendezve. Isten, ami a világmindenség együttes rendjét illeti, nem
hozhatott volna létre tökéletesebbet, mint amit megalkotott.” Leib-
niz (1646-1716) ugyanazt a tanítást képviseli, mint Malebranche: „A
legmagasabb bölcsesség, összekapcsolódva a nem kevésbé végtelen
jósággal, határozottan a legjobbat választotta. Így amint a kisebb
gonosz is a jónak egy fajtája, úgy a kisebb jó is a gonosz egy formája,
ha egy még nagyobb jónak az útjában áll. Ha valamit jobban is el
lehetne rendezni, akkor Isten alkotásán változtatni kellene…”
Egy tökéletes világ fennállását a gonosz létezésével összeegyeztet-
ni; bűn és szenvedés nélküli világokat elképzelni, mindez olyan vi-
lágok elképzeléséhez vezetne, melyben a jó jóval csekélyebb értékkel
bír, mint a mienkben… Így bölcsebb, ha magát a világot elcsúfítani
látszó gonoszt vesszük szemügyre.
A gonoszt megkülönböztethetjük aszerint, hogy metafizikai, testi

vagy erkölcsi gonoszról van-e szó? A metafizikai gonosz nem más,
mint maguknak a teremtményeknek a tökéletlensége, s ez fenn fog
állni a legtökéletesebb világban is, mert a teremtés nem képes a vég-
telen tökéletesség létrehozására, mely Isten sajátossága.
224

A fizikai gonosz, vagy a szenvedés egyfajta erkölcsi jó, amennyiben

az erkölcsi gonosz büntetésének tekinthető. Ez gyakran egy nagyobb
öröm alapjául szolgál. Mindenesetre semmi sem bizonyítja azt, hogy
vagy a jelenben, vagy egy távoli napon ne jönne el valamiféle bőséges
kárpótlás: három megfontolás, ami arra indít, hogy inkább jónak
tartsuk, semmint rossznak.
Az erkölcsi rossz, avagy a bűn nem szükségszerű eleme a teremtés-
nek, sem pedig hatékony eszköz ahhoz, hogy magasabb jót érjünk
el. De lehetséges az, hogy az isteni megnyilatkozás tökéletessége ér-
dekében szükséges, hogy teret kapjon. „Ebben az értelemben enge-
délyezi Isten a bűn megjelenését. Megszegné a bölcsessége, jósága és
tökéletessége által támasztott követelményeket, ha nem az abszolút
értelemben vett legjobbat választaná.”
Ezek a megfontolások azt feltételezik, hogy Isten a legjobb válasz-
tás törvényének van alávetve, mely semmiféle kivételt vagy felmen-
tést nem tesz lehetővé. Ez egy nem véghezvihető kötelezettség, mert
Isten mindig többre lenne képes, mint amit ténylegesen létrehozott.
Lehetetlen azonban, hogy műve korlátok közé szoruljon, melyeknek
ne lenne képes a meghaladására.
Az albigensek vonatkozásában a következőket írják az egyházi kró-

nikások: „Ezzel a névvel lehet találkozni több 12. századi eretnek
csoport vonatkozásában, mint amilyenek a petrobrusiánusok, hen-
ricianerek, arnaudisták, waldensek, katárok”. Továbbá: „Az albigen-
sek – tulajdonképpen manicheusok, mint a bolgárok (bogumilok)
– mindamellett Mani rendszerét megváltoztatták. Elismerték az egy
legfőbb Istent, úgy vélték azonban, hogy akkor, mikor Isten Lucifert
és a többi angyalt teremtette, Lucifer fellázadt és a gonosz teremtőjé-
vé vált.” A lateráni zsinat 1179-ben egyházi átkot mondott ki a fent
említett eretnekekre, valamint a brabantokra, aragoniaiakra, navar-
raiakra, baszkokra és a cottereaux-okra20 is. A lista eléggé hosszú volt
20 Cottereaux: zsoldos katonák neve
225

ahhoz, hogy igazolja az albigensek elleni rettenetes keresztes hadjá-

ratot. A szerző kétségbeesett kísérleteket tesz, hogy valamiféle bocsá-
natot találjon ezekre a szörnyűségekre. „Az utolsó időkben – tehát a
pireneusi katárizmus megsemmisítése előtt, ami meglehetősen nyug-
talanító volt – a manicheusok (gyakran így nevezték a katárokat)
feladták alapvető tanításukat: a két princípium elvét. Nem beszéltek
többé a gonosz princípiumáról, hanem csak a gonoszról, úgy mint
ahogyan mi.”
A Saint-Victor társaság történetírója, Guyot abbé, akinek az eret-
nekekről szóló művéből21 néhány szakaszt idéztünk, éppenséggel az
általunk jól ismert és kedvelt csapásra vezet bennünket: az angyalok-
hoz és ördöghöz. Isteni mesterünk nyomdokain eltökélten hozzáfo-
gunk a gonosz eredetének kikutatásához.
Az epifánia, mint tudják, az isteni bölcsességből előlépő és a lélek

értelmét megteremtő fény megnyilatkozása. Ebből a bölcsességből
keletkezik az ismeret, és születik meg a szabadság. „Nézzétek, Ádám
olyan lett, mint közülünk egy”, így szól Isten Mózes 1. Könyvében
(3,22). Amit úgy fordítottak: „Nézzétek, egyedül vagyok a mennyben,
az ember pedig egyedül van a földön.”
Pál nem akarja, hogy az angyalok származásának vanitas fabulas,
vagyis hiábavaló meséknek tartott történeteivel foglalkozzunk. Nem
lehet mindent költői értékeken keresztül feldolgozhatóvá tenni, ami
nem tartozik sem a tudomány, sem pedig a hit világába. Az eredeti
bukás csupán egy erkölcsi romlás volt, egy szaladni tanuló gyermek
helytelen lépéséhez hasonlatos. Ami az angyalokat illeti, nem szabad
elfelejtenünk, hogy egy trónjától megfosztott király nem király
többé, a rabló főembereket pedig jól kormányzott országban nem
tűrik meg. Senki sem szeretheti a gonoszt önmagáért. Az ember azért
szereti a gonoszt, mert helytelen módon ezt tartja a jónak:
21 Guyot: Eretnekségek, tévedések és skizmák egyetemes szótára, Párizs, 1847.
226

A lázadó angyalok féltékenyek lettek Istenre, ők is teremteni

akartak.
Az asszony féltékeny lett az Igére, ő is tudni akart.
A férfi féltékeny lett a Paraklétára, ő is szeretni akart.
Ismerjék fel ebben a három nézetet: hatalom – bölcsesség – szeretet!

Mindegyikük önállóan akart érvényesülni, ezért Isten visszahúzta a
kezét. Ez nem haragból történt, hanem teremtményei szabad aka-
ratának tiszteletéből. Magára vette a felelősséget is bűneikért és go-
noszságaikért, Fia képében elfogadta a korlátlan vezeklést.
A bukott angyalokat „légiónak” is nevezik. Sátán nagy sokaság, de

nem egy személy. Egy szellem, jobban mondva szellemeknek egy
létállapota. Valódi neve: gőg, becsvágy, mértéktelen sóvárgás… Ez
az igazi pokoltűz, végtelen és együttérzés nélküli, mert ez maga az
élet. Egyedül Isten tiszta szellem. Démonok és ördögök nem képesek
légkörünkben megmaradni. Erőtlenek, az örök igazságosság ide s
tova sodorja, elutasítja és összeroppantja őket mindaddig, amíg ezt
szükségesnek látja. Ők maguk a tehetetlenség, egy negatív princípi-
um, egy fantom, a nem-lét árnyai, a semmi sötét kisugárzása. Egy
negatív princípium lényegében nem tényező, értelmetlen, mint egy
véletlen, mint a semmi.
„Eljön az idő, mikor minden az egyetlen rendhez tér vissza. Isten
szeretet…” Így ír Tertullianus. „A lelkek megbánásuk által részesed-
nek az egyetemes megváltás kegyelmében. Az isteni jóság magát Lu-
cifert sem zárja ki magából”. Így Origenész. A szeretet Egyháza által
maga Lucifer is vissza lesz vezetve az Atyához.
A konzervatív katolicizmus, ahogyan megismertük, nem más,
mint álruhába bújt manicheizmus. Nincs két legfelsőbb hatalom
ezen a világon. Kizárt dolog, hogy Krisztus király koronáját meg-
ossza Sátán királlyal. „Ennek a világnak a fejedelme megítéltetett”,
mondta Krisztus már kétezer évvel ezelőtt (János 16,11). Lukács
10,18-ban pedig ez áll: „Láttam a Sátánt, mint egy villámot, az égből
lehullani”. A villám valóban lesújtott az égből, azért, hogy megvilá-
227

gosítsa a Földet. Sátán aláhullott a mennyből, annak a szorongásnak

a kíséretében, melyet Isten mennydörgő haragja ébreszt bennünk.
„Az ördögben és bennem nincsen semmi közös sem”, mondta a
Mester. Sátán csaló, csakúgy, mint az atyja… a szemfényvesztés, a
balsors és a zavarodottság szelleme.
A fény most behatolt nyomorúságos létterületünkre. Sátánt felis-
merik, s nem foglalhatja el többé jogtalanul Isten helyét. Úgyhogy
ideje, hogy megvilágítsuk az égi viszály legendáját. A „menny” a
vallás. Az emberi szellembe belopózik a hazugság, s ezt imádják az
igazság helyett. Az ember önhittségében csalhatatlannak gondolja
magát. Ez Sátán létezésének az alapja. A valódi Sátán nem más, mint
az állati az emberben, vagy jobban mondva a butaság, melynek soha
nem lehet igaza, ha a szellemmel akar vitába szállni.
Ha Jézust a Zsinagóga felismeri és elismeri, akkor a világ a bálvány-

imádástól a parakletizmus avagy a messianizmus felé fordulhatott
volna, mégpedig az ál-keresztény barbárság véres árnyai nélkül. Sá-
tán akkor sohasem léphetett volna fel, mivel Sátán a katolicizmus
fia, igen ő maga az egész katolicizmus, amint Ventura atya mondta,
akit rettenetesen megkínoztak, majd megégettek.
A héber katekizmusban egyetlen szó sem esik Sátánról. Sátán,
avagy a démonok maga a középkor a fantomjaival, keresztes hadjá-
rataival és máglyáival. A Sátán az Inkvizíció, mely a géniuszt kínoz-
za és a tudományt megbéklyózza. „Mennyi katolikus – még a derék
kartauziak is, akik rózsafüzéreket árusítanak – imádja a Sátánt még
most is, anélkül, hogy ezt észrevenné?” – tette fel a kérdést a merész
Guillaume Postel az egyházatyák jelenlétében a tridenti zsinaton.
Mennyi ideig fogja még ez a látszatkirály a tudatlanság híveit kísé-
retében magával vonszolni? Vagy még inkább: meddig fogja még az
emberek tudatlansága a hazugság ezen abszurd teremtményét igaz-
nak tartani? Senki sem tudja megmondani...
Mi azonban, mint előre törekvők, nem akarunk többé a mögöt-

tünk fekvő dolgokról beszélni, s nem akarunk ettől az őrültségtől
228

félni. „Elvetem Sátánt”, mondja az ártatlan gyermek a világban

megtett első lépéseinél, s hozzáfűzi: „Jézus Krisztussal kötöm ös-
sze magam”.
Ezek a mi szavaink is, melyet még kiegészítünk néhány magya-
rázattal, melyek bizonyosan megértésre találnak: megtagadom Sá-
tánt, a gonoszt. Ő a gőg, a becsvágy és a mértéktelen vágyakozás. A
szent Grálhoz való törekvésemben, a tökéletességhez vezető úton,
amennyiben ez lehetséges, még jobban összekötöm magam Jézus
Krisztussal, a jóval, a legfelsőbb parancsnak megfelelően: „Tedd a
jót, kerüld a gonoszt!”
229

A szellemi feltámadás
Az Egyház merev homlokzata és a történelem nyugtalansággal terhes

színpada mögött mindig is megtalálható volt a belső kereszténység.
Éppúgy, mint ahogy a lelkek csendes küzdelme a külső összeütkö-
zések hátterében játszódik le, az óceán mélységes áramlatai pedig a
felszín hullámai alatt húzódnak meg. A belső kereszténység megta-
lálható a gnosztikusoknál, manicheusoknál és a kelta szerzeteseknél
éppúgy mint a kerekasztal első lovagjainál. Benne élt a Szent Grál
rendjében, a katárokban, albigensekben, templomosokban és rózsa-
keresztesekben, Firenze Filozófiai Akadémiája alapítóiban. De hol
találjuk meg ezeknek a megnyilvánulásoknak az eredetét és rejtett
összefüggéseit, ha az Egyház és a világi hatalmak a nyomait min-
denfelé eltüntették, dokumentumait megsemmisítették? Ha valóban
létezik nyugati ezoterika – s erről meg vagyok győződve – akkor
meg kell lennie a képviselőinek és az apostolának. Talán nem fogom
látni, de el fog jönni ez az apostol. A 20. század zűrzavarából feltörő
kiáltásra fognak szükségszerű válaszként fölemelkedni.
A János evangélium elejétől a végéig a legmagasabb beavatás jegyeit

hordozza magán. A katárok és rózsakeresztesek mélységes bensősé-
gességet ismertek fel a soraiban, megható realizmust, valamint meg-
kapó részleteket, melyek a Mester és a tanítványa közötti különleges,
messzemenő bizalmasságról árulkodtak. A forma, melybe ennek az
evangéliumnak az eszméit öltöztették, az alexandriai befolyást enge-
di felismerni.
Ezek a megállapítások Krisztus egész szenvedéstörténetére ráille-
nek, különösen a bethániai eseményekre, melyek közül Lázár feltá-
masztása a legfontosabb. Lázár, akit János csupán mint a bethániai
Márta és Mária fivérét ír le, valószínűleg az evangélium legrejtélye-
sebb és legkülönösebb alakja. Csak János említi, a másik három evan-
gélista nem tud róla. Csak a feltámasztás jelenetében kerül előtérbe!
230

Amint a csoda megtörténik, hasonlóképpen mindjárt újra eltűnik

mintegy a hátsó ajtón keresztül. Pedig ahhoz a csoporthoz tartozott,
mely a legközelebb állt Jézushoz, azokhoz, akik mellette álltak a sí-
rig. Két kérdés adódik mindebből, melyeket az ember önkéntelenül
is feltesz magának: ki ez az elmosódó alak, aki az evangélium többi
oly eleven és világosan ábrázolt szereplője mellett egy árnyképnek
tűnik? Másfelől mit jelent a feltámadása?
Az általános felfogás szerint Jézus csakis azért támasztotta fel Lá-
zárt, hogy a zsidóknak bebizonyítsa, hogy ő a messiás. Ezzel azon-
ban Jézust egy közönséges csodatévővel helyezik egy sorba! A mo-
dern kritika, mely mindent tagad, ami nehézséget okoz a számára,
úgy oldja meg a kérdést, hogy azt állítja, hogy ez a csoda is, csakúgy,
mint a többi, pusztán a nép kitalációja. Ezen az alapon éppígy lehet-
ne azt is állítani, hogy Jézus egész története csak kitaláció, Krisztus
pedig sohasem létezett! Márpedig a feltámadás a keresztény gondo-
latkör magja és alapvetése. Szükséges ezeknek a gondolatoknak a
megvilágítása, megértése, és egyetemes törvényekre való visszaveze-
tése. A feltámadás vezéreszméjének minden további nélküli elvetése
a kereszténység fényének és erejének az elrablását jelenti. Erejének
hatása a lélek halhatatlanságával áll vagy bukik.
A pireneusi katárizmus és a rózsakeresztesek klasszikus tanítása
erre a zavarba ejtő misztériumra éppoly helyes, mint megvilágosító
megoldást nyújt, melynek alapja Hermész ősi Egyiptomának ha-
lotti misztériuma. Ez a magyarázat kiemeli Lázárt a félhomályból,
egyszersmind feltámadását a transzcendens igazság mély, ezoteri-
kus jelentőségével ruházza fel. Azok számára, akik a látszat fátylain
áthatoltak, Lázár nem más, mint János apostol... Annak az oka,
hogy ő maga nem tanúskodik erről, a léleknek abban a csodá-
latraméltó szemérmességben és szerénységben rejlik, amiről Jézus
tanítványai tanúskodtak. Attól a kívánságtól indíttatva, hogy ne te-
kintse magát testvérei fölött állónak, János tartózkodik attól, hogy
saját neve alatt beszélje el életének azon legfontosabb eseményeit,
melyek következtében a legmagasabb rangú beavatás részese lett.
Ezért viseli János apostol ennél az eseménynél Lázár álarcát. Ebből
231

a szemszögből tekintve feltámadása egészen új megvilágításba ke-

rül, s a klasszikus beavatás legfontosabb szakaszaként, mint annak
harmadik foka tárul elénk.
A Szent Grál útján című könyvben felvázoltuk a tiszták, a tö-
kéletesek beavatását. A katárok, az isteni Mester hűséges követői,
egyúttal az egyiptomi misztériumok folytatói is voltak! Egyiptom-
ban a hierofánsok a jelöltet hosszan tartó próbák után mély álomba
merítették, melyben három napot töltött el egy templomi szarkofág-
ban. (A misztikus szarkofág, a halál misztériumának jelképe, a Nagy
Piramisban található.) Ezalatt a három nap alatt az anyagtest olyan
hideg lett, mint maga a márvány, külsőleg halottnak látszott, miköz-
ben az asztráltest teljesen megszabadult az anyagi testtől, úgyhogy
a kozmoszban szabadon kibontakozhatott. Az étertest, az élet és az
emlékek hordozója, szintén eloldozódott és követte az asztráltestet.
Az anyagi testben azonban elég élet maradt vissza ahhoz, hogy ne
álljon be a halál.
A hierofánsok által előidézett álomból felébredve a szarkofágot
elhagyó ember nem ugyanaz volt többé, mint korábban. Lelke egy
másik világban járt és ő emlékezett erre. Igazi beavatottá vált, a má-
gikus lánc tagjává, „összeköttetésben a magasabb Istenek seregeivel”,
mint ahogy egy régi felirat tudósít erről.
Krisztus küldetése az volt, hogy az emberiség szemei előtt feltárja
a misztériumokat, horderejüket pedig megnövelje. Ezért az volt a
kívánsága, hogy legjobban szeretett tanítványa átmenjen a „legma-
gasabb próbán, mely az igazság közvetlen megismeréséhez vezet”.
Amint erről az evangélium is tudósít, ő maga akarta és rendezte
el így. „Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal
gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és
három éjjel.” Így szólt már Máté evangéliuma is (12,40). Mária köve-
tet küld a Galileában prédikáló Jézushoz, s tudatja vele: „Uram, íme,
akit szeretsz, beteg”. (János 11,3) Ez egyértelműen János apostol,
Jézus szeretett tanítványa. Ahelyett azonban, hogy odasietne, még
két napot vár Jézus, s így szól tanítványaihoz: „Ez a betegség nem
halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicső-
232

üljön az Isten fia... Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy

felébresszem... Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: Lázár
meghalt.” (János 11,4, 11, 14) Lázár tehát három nap és három éjsza-
ka után az anyag szerint elhalálozott!
Jézus tehát előre tudja, hogy mit akar és hogy mit fog tenni.
Pontosan a kellő időben kapcsolódik be az események folyásába,
amint azok lefolyását előre látta és elő is készítette. A halottnak
tartott, azonban mélységes álomba süllyedt Lázárt egy sziklába vá-
gott sírkamrába fektették, mely elől a zárókövet elhengergették. A
mélységesen lesújtott nővérek és az odasereglő zsidók szeme láttára
kiált a Mester a sírkamrába: „Lázár, jöjj ki!” (János 11,43) Aki ekkor
feltámad és a csodálkozó tömeg előtt mutatkozik, az nem a hagyo-
mányok Lázárja, a szürke árnykép, a sírkamra rongyaiba burkolva,
hanem egy lángoló homlokú transzfigurált ember! Nem más ő, mint
János Apostol! Szemeiben immár Pathmosz tüze lobog, mivelhogy
látta az isteni fényt. Álmában átélte az örökkévalóságot. Az állítóla-
gos halotti ruha a „beavatott lenvászonruhájává” változott.
Most már felismeri a Mester szavainak a jelentését: „Én vagyok
a feltámadás és az élet!” (János 11,25) A teremtő ige: „Lázár, jöjj
elő!” áthatotta minden porcikáját, s feltámadottá tette a „lélek és a
test szerint is”. János most már tudja, miért ő az a „tanítvány, akit
Jézus mindenki másnál jobban szeretett”, mert ő az egyetlen, aki
tökéletesen megérti Őt. Ő az a beavatott és a látnok, aki Mesterét a
kereszt lábáig követi, egészen a sírbolt éjszakájáig és az Atya ragyogó
világosságáig!
A transzfiguráció
Az epifánia, avagy a „felső tekintet”, a püthagoraszi beavatásban

a „mindent átfogó észlelést jelentette, melynek a szellemi látás-
módból létre kell jönnie”. Ez a szellemben megpillantottaknak a
tökéletes kikutatása és feldolgozása. A szellemi látásnak kozmi-
kus szintézishez, a beavatás megkoronázásához kellett vezetnie.
Ez az a tanítás, melyet Krisztus az apostolaira hagyományozott, a
233

transzfiguráció csodája. Jézus mindent átlátott, amit körülötte és

ellene terveztek. A farizeusok és sadduceusok türelmetlenül várták
visszatérését, hogy hatalmukba keríthessék. A Nagy Zsinagógában
történt rágalmazások hatására sokan elpártoltak tőle. Ó borzalom,
istenkáromlással és szentségtöréssel vádolták meg! A gyűlölet táma-
dásai pompás fénykoszorúját mindjobban elsötétítették. Kereszte-
lő János Heródes által okozott halála számára is beharangozta az
utolsó óra eljövetelét…
De legalább hívei megértették szavait és küldetését? Fel kell ismer-
nünk, hogy a zsidó látomás töltötte be szívüket, melyben a Messiást
uralkodóként képzelték el, aki erős kardja által uralkodik a népek fö-
lött. Nem voltak képesek annak felismerésére, micsoda dicső helyet
foglal el Krisztus a történelemben. Jézus Krisztus ezért elhatározta,
hogy „három kiválasztottját” vezeti el ehhez a belátáshoz. Máté a
következő magyarázatot adja ezt illetően (Máté 17,1-8):
Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét,
Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre. És szemük láttára
elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyo-
gott, mint a fény. És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és be-
szélgettek Jézussal. Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak:
„Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, készítek itt három sátrat:
egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” Még beszélt, amikor
íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből:
„Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!”
Amikor a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és nagy félelem
fogta el őket. Ekkor Jézus odament, megérintett őket, és így szólt
hozzájuk: „Keljetek fel, és ne féljetek!” Amikor feltekintettek, senkit
sem láttak, csak Jézust egyedül.
A festő Raffaello Sanzio (1483-1520) a mennyei platonikus, ezt az

eseményt Transzfiguráció (Krisztus színeváltozása) című festményén
festette meg. A festményen három világ látható, melyek határozot-
tan elkülönülnek egymástól:
234

A fizikai, vagy földi világ,

A lélek, vagy asztrál világ,
Az isteni vagy szellemi világ
Ezek képezik a festmény három síkját: a lélek vagy asztrál világ ta-
lálható középen, az isteni vagy szellemi világ található fölötte, ra-
gyogásával pedig áthatja a másik kettőt. A hegy lábánál a be nem
avatott apostolokat és a népet láthatjuk. Mindannyian heves taglej-
tésekkel egy csodáról beszélnek és vitatkoznak, Krisztust azonban
nem pillantják meg… Csupán a köztük lévő egykori, meggyógyított
ördöngős az, aki észleli a látomást, s felkiált. A többieknél a lélek
szemei még nem nyíltak meg! A hegy csúcsán Péter, Jakab és János,
mély álomba zuhanva. Még nincsenek abban az állapotban, hogy a
szellemet éber állapotban szemlélhetnék. A három kiválasztott által
észlelt látomás a Földről Mózes és Illés közé a fénylő felhőkbe föl-
emeltetett Krisztus. A három beavatott apostol, akik ezt a látomást
megpillantották és megértették, maguk előtt láthatták az isteni fejlő-
dés teljes összefoglalását.
Mózes, a sinai próféta, a Genezis e nagyszerű, egyesítő alakja, a
Föld történetét képviseli a kezdetektől fogva, vagyis a múltat…
Illés Izraelt jeleníti meg, annak minden prófétájával, a Messiás
hirdetőit, a jelent…
Krisztus maga a világunkat a kezdetektől fogva magában rejtő
Nap Ige, a teremtő Ige átlátszó és sugárzó megtestesülése, az Ige, aki
most egy emberen keresztül szólal meg! Ez az eljövendő!
A hang, melyet az apostolok hallanak, az Atya egyetemes Igéje,
a tiszta szellem, melyből minden Ige keletkezik. Ezt a hangot csu-
pán a szellemben megvilágosodottak hallhatják. Ebben a kivételes
és ünnepélyes pillanatban az emberek nyelvén nyilatkozik meg
az apostolok számára. A Thabor hegyi látomás magában foglalja
a teljes isteni és emberi fejlődést. A „Színeváltozás” egy egészen
újfajta szellemi felemelkedés és elmélyültebb szellemi belátás kez-
dete volt!
235

A keresztút
A vége felé menetelő antik világ, beleértve a sztoikusokat is, semmivel

sem értette meg jobban Krisztust és keresztútját, mint Pilátus. Csak
a fájdalmas külsőséget és a látszólagos tétlenséget észlelték, mely a
megaláztatás erőteljes érzését helyezte előtérbe bennük. Jézus min-
den tette azonban éppúgy szimbolikus, mint misztikus jelentőséggel
is bírt mind az akkori, mind az eljövendő emberiség számára.
A keresztút fázisai, melyeket a középkor szentjei asztrális képek-
ben rögzítettek meg, számukra segédeszközökké lettek a beavatás
és tökéletesedés során. A johanniták, a templomosok és a kereszte-
sek, akik azzal a céllal gondoltak Jeruzsálem meghódítására, hogy
azt a világ fővárosává emeljék, a katárok, akik a tudomány és a hit
közötti kibékülésre törekedtek, a misztikus rózsakeresztesek, akik
a szellem templomát, kelet és nyugat magasabb bölcsességben való
testvéri egyesülését készítették elő, az egyetemes testvériség: minde-
zek az emberek, akik a szó legtágabb értelmében rendelkeztek szel-
lemi tetterővel, kimeríthetetlen erőforrásukat Krisztus keresztútjában
találhatták meg.
Amikor a megostoroztatást állították szemeik elé, akkor Krisz-
tus meggyötört alakja így kiáltott hozzájuk: „Tanuljatok meg tőlem
a sors ostorcsapásai alatt állhatatosak maradni, minden szenvedést
elviselni. Akkor új érzékszervekre tesztek szert, minden szenvedést
megértetek, s megértitek minden létezővel való egységeteket. Mert én
is így egyeztem bele az emberekért való szenvedésbe, hogy áthatol-
hassak a lelkük mélyéig…”
A töviskorona arra tanította őket, hogy erkölcsi és intellektuális ér-
telemben dacoljanak a világgal, elviseljék mindannak a megvetését és
megtámadását, ami számukra kedves és drága volt. Ez a töviskorona
azt mondta nekik: „Maradjatok hajthatatlanok, mikor ostoroznak
titeket. Tanuljatok meg ’igent’ mondani, mikor mindenki ’nemet’
mond. Csak így lehettek önmagatok!”
A keresztvitel jelenete egy újabb erényre oktatta őket: „Tanuljátok
meg tudatotokkal a világot hordozni, amint Krisztus is beleegyezett
236

keresztjének a cipelésébe, hogy összeköthesse magát a Földdel. Tanul-

játok meg testeteket, mint valami külső köpönyeget hordozni! A szel-
lemnek akarata által körül kell fognia a testet, mint ahogy a kéz fogja
körül a kalapácsot.” Ily módon Krisztus keresztútjának misztériuma
nyugat és észak népeit nem annyira a passzivitásra, mint inkább a
szeretet és az áldozat alapján megszülető új cselekedetre tanította.
A golgotai misztérium Krisztus életének záró szakasza, küldeté-
sének lepecsételése, ennélfogva a kereszténység legmélyebb miszté-
riuma. A kereszthalál borzalma ellenére ő a Megváltó. Megbocsát
hóhérainak, a hitét megőrző gyilkosnak vigasztalást nyújt. Ennek a
keserű kehelynek az utolsó cseppig való kiürítéséhez meg kell tapasz-
talnia a teljes elhagyatottságot, mely a felkiáltásra készteti: „Atyám,
miért hagytál el engem?” Erre a legmagasabb és végső szózat követ-
kezik: „Elvégeztetett!” Ez az örökkévalóság pecsétje a csodálkozva
bámuló évszázadok tekintete fölött.
A keresztre feszített kebléből olyan, harsonaszóhoz hasonlatos
átható erővel tört föl az utolsó kiáltás, hogy a római katonák vis-
szariadtak, s azt hebegték: „Valóban Isten Fia volt?” Jézus halott...
Csupán a keresztfára szögezett halott test maradt vissza. Ugyanak-
kor az asztrális és szellemi világot fényvillám hasítja ketté, melyet
mennydörgés követ. Krisztus lelke egy lélegzetvételnyi szempillantás
alatt újra összekapcsolódott a Napszellemmel.
Ugyanabban a pillanatban, amikor Jézus utolsó leheletét kiadta,
Heródes templomának a tabernákulumot a szemek elől elrejtő pom-
pás kárpitja tetejétől az aljáig meghasadt! Profán szemek elé tárultak
a szentélyben az arany ívekkel közrefogott tömör aranyból lévő Ke-
rubimok, jóllehet, ide maga a főpap is évente csupán egyszer léphetett
be… Micsoda mélységes értelmet rejt magában ez a kép! Az oroszlán
testű Kerubim képe a sas szárnyakkal és angyal fővel egy szfinxhez
hasonlatos. Az emberi lélek teljes fejlődését jelképezi, belemerülését
az anyagba, s visszatérését a szellemhez. Krisztusnak hála a szentély
kárpitja elhasadt, a Szfinx rejtélye feltárult! Ettől kezdve az élet misz-
tériuma és az isteni fejlődés útja nyitva áll mindenki előtt, akinek
van bátorsága és lelkiereje az útra keléshez.
237

Térjünk vissza az egyiptomi beavatás legfontosabb eseményéhez,

mely később – a pireneusi katárizmus idején – a tiszták, avagy a
tökéletesek beavatásává lett. A beavatandó három napot és három
éjt töltött el egy szarkofágban. Ezalatt az idő alatt a másik világban
utazott, teljesen saját fejlődésének megfelelően. Minthogy a halot-
tak birodalmát előre bejárta, felébredésénél pedig emlékezett erre,
hasonlatos volt a halálból feltámadotthoz, és kétszer születettnek
nevezték, amint ezt a beavatottak nyelvén emlegették. Krisztus ép-
púgy – akárcsak Jónás a cethal gyomrában vagy Máté A Szent Grál
útján című könyvben – véghezviszi sírban való tartózkodása idején
kozmikus utazását, mielőtt szellemi feltámadása az övéi szemei előtt
végbemegy.
Itt még egy megegyezés található a klasszikus beavatás és az új
misztériumok között, melyeket Krisztus hozott a Földre. Ez nem
csupán megfelelést jelent, hanem hatalmas kiterjesztést is! Egy Isten-
nek, aki áthaladt a földi halálon, „a csillagok útján” való asztrális
utazása egészen más jelentőséggel bír, és sokkal nagyobb horderejű,
mint egy bátortalan, egyszerű halandó utazása a halottak birodalmá-
ban Ízisz bárkáján! Ez a bárka valójában a beavatandó saját éterteste
volt, melyet a Mester az anyagi testtől elválasztott, s melyet ezt köve-
tően az asztrális áramlatok vezettek.
Itt egy rövid magyarázatra van szükség: két lélek-fluidikus áram-

lat, két éteráramlat veszi körül a földgolyót, kígyóhoz hasonlatos,
szüntelenül mozgó többszörös gyűrűivel. Az egyik áramlatot Mózes
Horebnek, Orpheus pedig Erebosnak nevezte. Ezt középpontot ke-
resőnek nevezhetjük. Ennek az áramlatnak a középpontja a Földben
található, s mindent ide vezet, amit vad futásában magával ragad.
Ez a generációk, a sóvárgás és a halál feneketlen mélysége, a megpró-
báltatás szférája. Örvénye mindazokat a lelkeket magával ragadja,
akik még földi vágyaik foglyai. Ez egy hatalmas tisztítótűz. A másik
áramlat, Mózes Jonának nevezi, a középponttól elszakadni törekvő
erő. Ez a tágulás erejét foglalja magában, amint a másik áramlatban
az összehúzódás ereje található. Ez az áramlat összeköttetésben áll
238

az egész kozmosszal. Általa emelkednek fel a lelkek a Naphoz és a

Mennyekbe. Általa jönnek hozzánk az isteni befolyások is. Általa
ereszkedett le hozzánk Krisztus a galamb képében… Az erre felké-
szült beavatottak Jona áramlatával tudtak visszatérni. A lelkeknek az
a tömege azonban, mely még túlságosan az anyaghoz volt kötözve,
Horeb hatókörében maradt…
Felmenetele által Krisztus megmutatta a megzavarodott lelkeknek

az égbe vezető utat, éppúgy, amint Dante is megmutatja a pokolból
kivezető utat. Krisztusnak meg kellett világosítania és ki kellett széle-
sítenie a halál utáni életet, éppúgy, amint ahogy az életet a Földön is
szélesebb alapokra helyezte és megvilágította. Leglényegesebb felada-
ta mindazonáltal az volt, hogy apostolai szívében lehorgonyozza a
szellemi feltámadás bizonyosságát, aminek őáltaluk kellett a világon
elterjednie. Miután ő maga feltámadt, bennük kellett az egész em-
beriség számára a feltámadás lehetőségét biztosítani. Krisztus feltá-
madásának kellett a lelkek feltámadásának a jutalma lenni ebben az
életben, hitükének pedig az eljövendőben.
Az apostolok ezt a hitet nem egyik pillanatról a másikra
szerezték meg. Fokozatosan hatotta át őket belülről, mint egy
hang, mely minden szívdobbanásnál meggyőz, mint egy önma-
gát közlő életlélegzet. Krisztus megnyilvánulásai lépésről lépésre
bontakoznak ki, azzal a céllal, hogy mind nagyobb hatáskörre
tegyenek szert:
A sírnál: „Mária, ne illess engem! Menj el, s mondd meg az

apostoloknak, hogy feltámadtam!”
A tizenegy tanítványnak, akik Jeruzsálemben gyülekeztek ös-
sze bezárt ajtó mögött, s akiknek megmondatott, hogy Galile-
ában fognak találkozni vele.
Az emmausi patetikus alkonyatban, mint a lelkek isteni orvo-
sa, aki újra lángra lobbantja a hitet.
A Tiberias tó partján, ahol Pétert és Jánost készíti fel nehéz
feladatukra.
239

Legvégül egy hegyen Galileában, ahol utolsó szavait intézi

hozzájuk: „Menjetek el és hirdessétek az evangéliumot min-
den népeknek. Lássátok, veletek vagyok a világ végezetéig!”
A Mester ünnepélyes búcsúja! Nem sokkal később Krisztus a da-

maszkuszi úton még egyszer nagyon különös módon megjelenik
ellentmondójának, Pálnak, melynek hatására Pál az egyik legszenve-
délyesebb védelmezőjévé válik. Ebből a látomásból és a ragyogó sza-
vakból erőteljes világossággal fénylik elő a „pogányok apostolának”
elhívatása, akinek a görög-latin, és ezáltal az egész nyugati világot
meg kellett térítenie.
Ez a szellemi feltámadást követő isteni sugárerő hívta életre az első

keresztény közösségeket, akiknek ezen kívül másra nem is volt szük-
ségük. Számukra nem vált külön az emberiség egész múltja annak
minden vallásával, klasszikus beavatásával és minden Ázsiából,
Egyiptomból vagy Görögországból származó ismeretével a görög-ró-
mai dekadenciától. Számukra csakis a Krisztus létezett! Mindazonál-
tal az első két évszázadban egyes keresztény közösségek megőrizték a
hierarchikus beavatás különböző fokozatokra épülő klasszikus alap-
jait. Ezekben a „Gnózisról” beszéltek. Ezeknek a keresztényeknek
a számára Krisztussal való egyesülésük minden más fölé emelkedő
misztikus jelenség volt, éppúgy egyéni, mint közösségi értelemben
vett realitás.
Amint azonban a megszilárdult Egyházban teljesen eluralkodott
a „mindent helyettesítő hit” dogmája, a beavatás alapelvét megszün-
tették, a valódi hit helyébe pedig a vakhit lépett! Egyes nagy egyház-
tudósok figyelemreméltó metafizikát alkottak, melyben Arisztotelész
és Platón rendszerét a kereszténységgel ötvözték. Hiányzott azonban
náluk a modern gondolkodás számára nélkülözhetetlen „természet-
ismeret és a lélekfejlődés eszméje”.
A beavatott filozófusok mindazonáltal gondosan megőrizték a
legjelentősebb misztériumot és őrködtek fölötte. A Gnózis napról
napra azon szorgoskodott, hogy a nagy gondolkodók és filozófusok
240

körét mindegyre növelje, ami miatt a középkor a jelentős szépség

és testvériség időszaka volt. Az Egyetemes Szerzet a Szellem Temp-
lomát a legtávolabbi vidékekre is kiterjesztette: a katárok occitáni-
ában, a manicheusok Ázsiában és Bulgáriában, a rózsakeresztesek
Észak-Európában, a templomosok pedig Kis-Ázsiában hirdették a
megtisztított és valóban apostoli kereszténységet. A francia királyság
és a pápa azonban megesküdtek, hogy a Szellem Templomát meg-
semmisítik. Az úgynevezett albigensek elleni keresztes hadjárat és a
katárok elkeseredett üldözése több mint 120 évig tartott. A templo-
mosok teljes elpusztítása, irattáraik és istentiszteleti eszközeik tel-
jes megsemmisítése volt „az abszolút királyság szicíliai vecsernyéje
a független lovagság ellen, és a belső kereszténység ellen irányuló
római Bertalan-éj”.
A megfoghatatlan Christian Rosenkreuz, a rózsakereszt nagy 14.
századi megújítója megjelenésével nyugaton a rejtett bölcsesség te-
kintetében újra gyümölcsöző korszak veszi kezdetét. Birtokában volt
a szellemi nagyságnak, mellyel felismerte a keresztény misztika és a
születőben lévő tudomány egyesítésének a szükségességét. Felismerte
azt is, hogy szükséges nyugat ismereteinek a kelet bölcsességével való
egyesítése, hogy így bezáródjék az emberi gondolkodásban keletke-
zett mélységes szakadék, s ezáltal mérsékelni lehessen a jövőben be-
következő rettenetes megrázkódtatásokat. Megállapíthatjuk, hogy a
16. század nagy filozófusait teljesen eltöltötte megújító szelleme.
A nagy eszme, mely ezeket az éles elméjű tudósokat és rettenthe-
tetlen keresőket lelkesítette, az a mikrokozmosz és makrokozmosz,
azaz az ember és a világmindenség közötti tökéletes analógia, mélyre
ható harmónia. A világmindenség természeti birodalmainak hierar-
chiája, vagyis az ásványi, növényi, állati és emberi birodalmak, meg-
feleltethetők az emberi testben lévő erők rendszerének: anyagtest,
éter- vagy élettest, asztrál- vagy dinamikus test, és én-tudat. Az ember,
aki az egész világmindenség együttműködésének a produktuma, így
Isten képmásává válik!
Ez egy felmérhetetlen jelentőségű felfedezés, s az igazság ragyo-
gó alapelve. Teljességgel bizonyos tény, hogy ez az igazság képek és
241

szimbólumok formájában benne rejlik az ősi mitológiában. A 16.

századi filozófusok voltak azonban az elsők, akik ezt tudományosan
kimutatták és igazolták. Esetükben az intuitív nézőpont együtt jár
az ésszerű magyarázattal.
A Szent Grál első beavatottjai pompás legendát ismertek Luciferről.

A katárok és rózsakeresztesek átvették ezt a jelképet, s jelentőségét
teljes mértékben megvilágították: a dacos arkangyal a teremtetlen
fény birodalmából a világ sötét helyeire való zuhanásakor letörte
egy csillag csúcsát. Ebből a tiszta égi kőből, ebből a lapis ex coelis-ból
készült a kehely – mint a szövetség kelyhének megújított változata
– melyben felfogták Krisztus vérét. Az emberi lélek, aki énjét Luci-
fertől nyerte a mindegyre növekvő egyéniesedés utáni olthatatlan
szomjúsággal egyetemben, így lesz cseppről cseppre a hozzá Krisztus-
tól érkező isteni szeretettel elárasztva. Amint a lélek a keresztáldozat
jelentőségét annak teljességében megérti, és küldetését betölti, Luci-
fer arkangyal – megszabadítva és ragyogóbban mint előtte bármikor
– a „Vénusz bolygó istenévé” fog válni. Ez számára volt fenntartva a
kezdetektől fogva, mely után csillapíthatatlan, szívet tépő honvágyat
is érez mind a mai napig. Csak ekkor fog Krisztus teljes egészében a
Földdel és az emberiséggel eggyé válni.
A fekete kereszt, a bűn, bűnhődés és halál keresztje csak ekkor
változik a fehér keresztté, a feltámadás ragyogó jelképének fény ke-
resztjévé, melyről az örök szeretet élő rózsái hullanak, melyek éppoly
illatosak, mint egy angyal lehelete!
242

A szellem őrködik a Gnózis fölött
Minden nagy vallásnak megvan a maga külső és belső története:

egy nyilvános, avagy exoterikus és egy rejtett, avagy ezoterikus. Az
iskolákban vagy templomokban továbbadott mítoszok, tanítások és
leckék az exoterikus kategóriába tartoznak, éppúgy, mint a szertartá-
sok vagy a hit népszerű kifejeződési formái. A titkos tanítás, a nagy
beavatottak rejtett működése, a próféták vagy reformátorok mélysé-
ges ismeretei a második kategóriába sorolhatók. A közönséges, hiva-
talos történet teljes egészében a nappal világosságában található. A
túlságosan is gyakori változtatásokkal és kiigazításokkal azonban a
jelentését elhajlítják, felhígítják és eltorzítják. A misztériumok átha-
gyományozott történetét azonban a valódi tudás birtokában lévők a
templomok mélyén őrizték. Szüntelenül ügyeltek arra, hogy azt az
eredeti formájában őrizzék meg. Ezt nem lehetett a nagy tömegek
előtt megnyilvánítani, mert ehhez hiányzott a megértési képesség.
Az évszázadok ezen hatalmas feladatának okát és eredetét illetően,
melynek kivitelezése az eredeti vallás és filozófia feladata, csakis a
belső nézet tanulmányozásával lehet belátásra és megértésre szert
tenni. A belső kereszténység kétségtelenül az egyedüli minden vi-
lágvallás közül, melyet közvetlenül Krisztus nyilvánított ki a tanít-
ványainak. Ez a belső tanítás közvetlenül az evangéliumokból bon-
takozott ki. A Gnózis és az esszénusok hagyománya éppúgy, mint
Jánosnak, a Jézus magas küldetését tökéletesen ismerő tanítványnak
az evangéliuma ezoterikus, belső tanításukkal a ragyogó, múlhatat-
lan fényről tanúskodnak.
A történelem zűrzavaros kulisszái mögött mindig is fennállt a belső

kereszténység. Létezett a gnosztikusoknál, katároknál, rózsakereszte-
seknél, templomosoknál, a kerek asztal és a Grál lovagjainál, valamint
a firenzei platonikus Akadémia alapítóinál. Ezekből a mélyreható,
erős impulzusokból születtek a nagy történelmi mozgalmak: az átté-
243

rés a kereszténységre, a középkori keresztes hadjáratok, a reneszánsz

és a reformáció. Mindazonáltal igen nagy nehézségekbe ütközik
ezen szellemi megnyilvánulások eredetének és rejtett kapcsolatainak
a feltárása, mivel ellenségei minden archív anyagot könyörtelenül
megsemmisítettek. Megpróbáltak minden nyomot eltüntetni, mivel
a keresők és történészek előtt konokul és szándékosan el akarták
hallgatni az igazságot.
A Gnózis azonban egyáltalán nem alszik! A szellem őrködik a
Gnózis fölött és megóvja azt. A szellem mindig megnyilatkozik ahol
és amikor akar. Időszámításunk hajnala óta léteznek félreértett és
üldözött, mégis tévedhetetlen és hatalommal bíró kicsiny ember-
csoportok, akiknek a legfőbb célja a krisztusi és a luciferi áramla-
tok összebékítése volt. Szüntelenül azon munkálkodtak, hogy ezt a
kettőt egyetlen élő szervezetté fűzzék össze: hitet és értelmet, vallást
és tudományt, az ősrégi beavatást pedig a krisztusi megnyilvánulás
szintjére kívánták emelni.
Ezeket a kisebbségeket, ezeket a társadalmon kívülieket mindig
is eretnekeknek vagy éppenséggel varázslóknak tartották. Szinte
mindenhol megtalálhatók, minden országban, minden foglalko-
zásban és társadalmi osztályban: lehettek filozófusok, orvosok,
tudós rabbik, hallgatag szerzetesek, vagy akár álomlátó pásztorok
vagy mesemondók. Titkos szimpátia egyesíti ezt a sokfelé szétszórt
közösséget. Egy lélek élteti ezeket a fivéreket és nővéreket, az igaz
gondolat mártírjait.
Nem tehetnek mást, mint hogy hisznek és szeretnek. A tudás
és megértés utáni vágy tölti el őket! Egyetlen erő hat a lényükben,
egyetlen tudat, egyetlen akarat. Virágba borulásuk a gnosztikusoknál
következik be. Írásaikból és fellépésükből felismerhető, hogy megér-
tették a világegyetemben hangzó isteni igét, az igét, mely magasztos
lényeken keresztült szólt, akiknek a sorában a legutolsó és a legfé-
nyesebb Krisztus volt.
A 14. században a titokzatos Christian Rosenkreuz nyugat rejtett

bölcsessége számára új korszakot harangozott be. A 16. században
244

és a 17. század elején a belső élet jelentős ismerőit teljesen az ő ih-

lető lélegzete töltötte el. Közéjük sorolható Cornelius Agrippa von
Nettesheim, a filozófus, Theophrastus Paracelsus, az alkimista, vagy
Jakob Böhme, a cipész. Amint már említettük, a mikrokozmosz és
makrokozmosz, az ember és a világmindenség közötti tökéletes meg-
felelés és összhang volt az a nagy eszme, amely ezeket a kifinomult
tudósokat eltöltötte. Az ember ezáltal az egész világmindenség kép-
másává válik.
Ez az igazság képek és szimbólumok formájában éppúgy meg-
található a régi mitológiában is. A régi Egyiptom misztériumai
is erről az útról tanúskodnak beavatottaikon keresztül. A belső
kereszténység éppúgy magában rejti azokat az elemeket, melyek a
kutatására ösztönöznek. A 16. századi filozófusok mélyen szántó
munkája volt azonban az, mely először jelentett gyümölcsöző és
nélkülözhetetlen hozzájárulást az egységes tudományhoz. Munká-
jukat folytatták a 17. 18. és 19. században. A szív szeretetén kívül
minden igaz vallás testvériségét és egységét hirdették a keresztény-
ségben: a rejtett, belső tanítást, mely egyetlen közös forrásból ered
és ugyanarra a célra törekszik.
Így tárulnak mérhetetlen távolságokig Krisztus karjai, s ölelnek át

minden prófétát és beavatottat! Mert a korlátokat nem ismerő sze-
retet által meghozott áldozat keresztény alapelve elvezet a valódi
ismerethez.
245

A Szent Szellem
Az apostolok és evangelisták beutazták az egész akkor ismert világot,

hogy mindenütt elterjesszék az „öröm üzenetét”. Így tudósítanak
minket régi források:
János Kis-Ázsiába utazott, „Ázsia hét gyülekezetéhez”.

Tamás a párthusoknál maradt, a Kaszpi-tengertől az Indusig
és Eufráteszig húzódó területeken.
András a szkítáknál tartózkodott Európa északkeleti és Ázsia
északnyugati részén.
Bertalan Indiába utazott, amely később Tamás örökrészévé lett.
Márk alapította Alexandria Egyházát
„Azok pedig elmentek, és hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig

együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomá-
ban járó jelekkel.” (Márk 16,20)
Mindenütt, ahol megszólaltak, „sötétségből a világosságra” tértek

az emberek (Apostolok cselekedetei 26,18). „Levetkőzték a régi em-
bert cselekedeteivel együtt, és felöltözték az új embert, aki Teremtő-
jének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje
őt.” (Kolossébeliekhez 3,9-10)
Egyik városban a másik után születtek meg a közösségek, amint
arra soha korábban a világon még nem volt példa. Maga az ég is
lehajolt, hogy láthassa azokat.
Több mint 2000 év után leomlott a fal, mely megakadályozta a
zsidókat és a pogányokat abban, hogy egymással egyesüljenek… Lát-
hatjuk, amint mindannyian ugyanazon az ajtón lépünk be, s a test-
vérség csókját adjuk egymásnak… ugyanannál az asztalnál foglalunk
helyet, ugyanazt a kenyeret törjük meg, s ugyanazon tálból veszünk.
Látjuk a Zsinagóga elöljáróját, a görög uralkodót, s a különböző
246

rangú és legkülönfélébb országokból érkező híveket egyetlen Lélek-

ben és egyetlen Szellemben egyesülni. (Apostolok cselekedetei 18,8
és Rómabeliekhez írt levél 16,21-23 összefoglalása.)
A magasztos asszony megkapja a tiszteletet, mely kijár neki. (Ró-
mabeliekhez 16,1-2) Az asszony jelenlétére annál is inkább szükséges
utalni, mert azokban az időkben nem étkezhetett együtt a férfival a
közös szálláson. Egyes keleti vallásokban ez még ma is így van.
„A rabszolga menedéket talál s testvérré lesz az Úrban.” Az akko-
ri népességnek mintegy a fele rabszolga volt. Egyetértésben a látha-
tatlan, de jelenlévő Úr nevében a Mennyei Atya áldásáért esedeztek,
annak az ügynek az érdekében, mely belsőleg mindannyiuk számára
olyannyira fontos volt.
A görögöt és a latint nem mindenhol és nem mindenki értette
meg. Külön erre a célra alkalmaztak fordítókat, akik a szent köny-
vekből olvastak fel. A szövegek felolvasása után prédikációk és ma-
gyarázatok következtek nagyon egyszerű nyelven. Imák szálltak föl
a szívekből, melyek a pillanatnyi szükségleteket juttatták kifejezésre.
Az eredeti Egyházban egyáltalán nem voltak imádság képletek. Ter-
tullianus azt írja: „Ég felé fordított szemekkel imádkozunk; a karok
kitárva, mivelhogy tiszták; fedetlen fővel, mivelhogy semmi szégyell-
ni valónk sincsen; és minket oktató papok nélkül; bármiféle formá-
lis imádság nélkül, mivel nálunk a szív beszél.” (Védőbeszéd XXX.)
Egy szolgálat celebrálása nem csak a felolvasó vagy szövegma-
gyarázó feladata volt, nem is csupán a közösség által hivatalosan
beiktatott presbiteré. A Szent Szellem Pünkösdkor alászállott a tanít-
ványokra, az asszonyokra csakúgy, mint a férfiakra. Amint különbö-
ző nyelveken kezdtek szólani, Péter elmagyarázta a zsidóknak, hogy
Jóel próféta egyik, a Szent Szellemnek minden testre való kitölteté-
sére vonatkozó jövendölésének lettek a szemtanúi. Ezek a szellemi
adományok, melyeket előre meg is jövendöltek, még meglehetősen
hosszú időn keresztül akadálytalanul megnyilatkozhattak. (Jóel 2,28,
Apostolok cselekedetei 2,1-18)
Az első Korinthoszi levél 12,8-10 verseiben azt olvassuk, hogy
amikor a gyülekezetek összejöttek, az egyik dicsérő éneket mondott,
247

másvalaki tanított, megint más megnyilatkoztatott vagy prófétált. In-

nen az asszonyok egyáltalán nem voltak kizárva. Az apostol elismeri
az összejövetel során a prófétáláshoz és az imádsághoz való jogukat.
A Rómaiakhoz írt levél 16. részében minden munkát felsorolnak,
melyeket az eredeti kereszténység erejének és egyszerűségének ezen
napjaiban asszonyokra bíztak. Az apostolok által köszöntött hívek
harmada asszony: Priszka, Mária, Junia, Trüfaina és Trüfósza, Per-
szisz (Rufusz anyja), Júlia és Néreusz húga.
„Ajánlom nektek nőtestvérünket, Fébét, aki jelenleg a kenkhreai
gyülekezet szolgája: fogadjátok őt az Úr akarata szerint a szentekhez
illően […] Köszöntsétek Priszkát és Akvilát […] Ők életemért saját
fejüket kockáztatták, és nekik nemcsak én vagyok hálás, hanem a po-
gányok valamennyi gyülekezete is. […] Köszöntsétek az én szeretett
Epainetoszomat […] Köszöntsétek egymást szent csókkal.” (Rómabe-
liekhez 16,1-5, 16)
„Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leá-
nyaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok láto-
másokat látnak. Még a szolgákra és szolgálókra is kitöltöm lelkemet
abban az időben.” (Jóel 3,1-2, Apostolok cselekedetei 2,17-18)
Pompás, de micsoda illékony szavak! A gonosz, annak eredete és
célja már abban az időben is számos elmét foglalkoztatott és szám-
talan haszontalan vitát okozott. „A filozófusok” – mondja Tertulli-
anus – „ugyanabba a kérdésbe gabalyodtak bele: honnan származik
a gonosz és miért létezik? Honnan és milyen módon ered az ember?
Honnan ered Isten?”
Így a keresztények két táborra oszlottak. Az egyik csoport minden

vita nélkül elfogadta a felállított dogmákat és alapelveket. A másik
csoport vitatkozni akart azokról a témákról, melyeket az első cso-
port tagjai – akiket később egyházatyáknak neveztek el – megcáfol-
hatatlanoknak kiáltottak ki. Az előbbiek a „vakhit védelmezőivé”
lettek, az utóbbiakat elnevezték „eretnekeknek”. Így született meg
sajnálatos módon az eretnekség fogalma. Az emberiség nagy filozó-
fusait elkeresztelték „eretnekeknek”. A gnosztikusokat is, a megtisz-
248

tult keresztényeket, a Messiás hit odaadó és meggyőződéses híveit is

eretnekekként kezelték.
A gonosznak és a gonosz okának az „asszonyt” nevezték ki. A gonosz

eredetévé a szexuális csábítást kiáltották ki, vagy másképpen szólva
„a természet oltárán hozott mindennapos áldozatot”, az áldozatot,
melyet Isten oly gondosan készített elő és hívott életre…
Bizonyos, hogy Isten a szellemét kitöltötte minden testre… A
gnosztikusok lettek a balga eretnekek, az egyháztudósok pedig a
legnagyobb védelmezői az Egyház legnagyobb tévedésének. Maga
Tertullianus is kikel az asszony, mint a gonosz megtestesülése el-
len! Maga a nagy Origenész Adamantiosz megcsonkította önmagát,
hogy megvédelmezhesse magát a gonosztól, melyben élete végéig
élt tovább, immár eunuchként. Augustinus nem találván bocsá-
natot heves szenvedélyeire, az asszonyt tette a bűn céltáblájává...
Így vált az asszony a „gonosz hatalmas okozójává”. Így zárták ki a
katolikusok soraiból, s áldozták később Sátán ölének. A 6. századi
maconi zsinaton olyan messzire mentek, hogy teljes komolysággal
azon vitáztak, vajon az asszonyt emberi lénynek lehet-e tekinteni,
s egyáltalán lehet-e lelke? Micsoda szomorú és megdöbbentő elkép-
zelések, micsoda képtelenségek Jézus Krisztus irányvonalainak és
tanításának a fényében!
Szerencsére ugyanezen időszakban a Gnózis is igen aktív volt. Meg-

adta az asszonynak a társadalomban az őt megillető helyet, azt a he-
lyet, melyet Isten szent hivatásának betöltésében neki szánt. Dosithe-
us követőitől, az esszénusoktól fogva, s természetesen az apostoli
kereszténységtől a montanizmuson, a pireneusi katárizmus eredetén
át, a Gnózis mindig is megvédelmezte az asszony jogait, s elismerte,
amit „az Úr megígért neki”: „Azon a napon szolgáimra és szolgáló-
lányaimra is kitöltök szellememből.”
Isten szolgái és szolgálólányai! Ez egyértelmű, s a montanizmus
betű szerint alkalmazza ezt a kijelentést. Montanus Frígiában szü-
letett. Tiszta tanításai éppúgy elterjedtek keleten, mint nyugaton, s
249

számos követőt nyertek meg maguknak. Közöttük találjuk a keresz-

tény Egyház egyik legkiemelkedőbb tudósát, nevezetesen a karthágói
Tertullianust. A montanisták, „katárok, tiszta gnosztikusok kezdet-
től fogva”, az akkori keresztények többségénél egészségesebb és egy-
szerűbb felfogással rendelkeztek az Egyház eredeti megalapítását és
a Szent Szellem működését illetően:
Azt tartották, hogy a papság minden hívőt magában foglal.

Ennél fogva a Szent Szellem adományait nem korlátozták egy
meghatározott csoportra, vagy egy meghatározott nemre.
Éppoly kevésbé gondolták azt, hogy a prófétálás adománya a
tudomány belátása vagy az értelem által érvényét veszítheti.
Vitatták azt a tételt, hogy egyedül a püspökök lehetnek az
Apostolok utódai.
Azt tanították, hogy csak az lehet az Apostolok utóda és szel-
lemi hatalmuk örököse, aki a prófétálás adományát magától a
Szent Szellemtől kapta.
Elvetették azt a tévedést, mely abban a kijelentésben áll, hogy
a laikusok csak olyan megtisztulásra vagy életszentelésre tehet-
nek szert, mely alapjában véve alacsonyabb vagy más jellegű,
mint a papságé.
Noha világosan látták, hová fog vezetni az Egyház növekvő világias-

sága, a montanisták, mint tiszta gnosztikusok, nem szakadtak el az
Egyháztól. Csak akkor hagyták el az Egyházat, mikor Róma püspö-
ke kiűzte őket onnan. Ez a helyzet abban a mértékben súlyosbodott,
ahogyan a papság gondolkodását mindjobban áthatotta az apostoli
mandátumok öröklésének és az Egyház külső egységének a dogmája.
A római Egyháznak kellett a legnagyobbnak és a legrégebbinek len-
nie… (Ireneusz). Noha Pál apostol kijelentette: „Ha pedig valaki nem
engedelmeskedik a mi levélbeni intésünknek, azt jegyezzétek meg
magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön.”
Azonban hogy a felebaráti szeretetnek ezt a hiányát, s ezt a hajlítha-
tatlan fenyegetést enyhítse, hozzáfűzi: „De ne tekintsétek ellenség-
250

nek, hanem intsétek, mint testvéreteket.” (Thessalonikabeliekhez 2.

3,14-15) Erről a második részről Ireneusz megfeledkezett. Ez egy igen
nagy hiba volt a gnosztikusokkal, és általában a Gnózissal szemben.
Jóvátehetetlen jogtalanság a halhatatlan szellemmel szemben!
Ezen a helyen nem szükséges azoknak a támadásoknak a rész-
leteibe belebocsátkozni, amelyektől a gnosztikusok, az úgynevezett
eretnekek szenvedtek. Maga Tertullianus is szerzett ellenük egy
episztolát a gonosztól és az asszonyon keresztül történő csábítástól
való félelmében, miután munkamódszerüket – aggodalomtól telve
– hosszú időn keresztül figyelte: „És asszonyaik, mit be nem képzel-
nek maguknak? Arra vetemednek, hogy tantételeket tegyenek közzé,
vitatkoznak, gyógyulást ígérnek, talán még keresztelnek is.”
Elég ebből! Hallgassuk meg inkább azt, mit mondott Tertullia-
nus még az előtt, hogy Sátán és Róma hívévé szegődött: „Igaz, hogy
az Egyház megbocsáthatja a bűnöket… De csakis a szellemi Egyház!
S ez egy szellemi ember által megy végbe! Itt tehát nem az Egyházról,
mint intézményről van szó, mely bizonyos számú püspökből áll.
Valóban, ez a jog a Mestert illeti, s nem a szolgát, Istent, s nem pedig
egy papot. Krisztus után csakis a Parakléta nevezhető Mesternek, s
tisztelhető, mint ilyen.” (A szerénységről XXI, Szűzek fátyola I)
Az ősi Egyetemes Szerzet Szellemi Temploma, a Világosság Hármas

Szövetsége soha nem állított ettől eltérő dolgot. A Gnózis, Krisztus
méltó szolgálóleánya nem halhat meg!
A Szellem ott és akkor fúj, ahol és amikor akar!
251

A Pátriárka, Antonin Gadal

Epilógus

Dicsőséges ösvény
Atya!... Atya!!... Atya!!!...

Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,
Szenteltessék meg a te neved.
Jöjjön el a te országod!
(Adveniam regnum tuum!)
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
(Panem super consubstantialem!)
Bocsásd meg a mi vétkeinket,
amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
Óvj meg minket a kísértésben!
Ámen.
Ezen a Földön mindennek megvan a maga vége. Szeretnénk böl-

csek lenni, s így szólni egymáshoz: „Viszontlátásra a következő al-
kalomig, egy új kezdet felé!” Mindenekelőtt arra érezzük indíttatva
magunkat, hogy szellemi vezetőinknek köszönetet mondjunk, akik
szüntelenül és mértéken felül tanításukkal és tanácsaikkal látnak
el minket, hogy tökéletes biztonsággal vezethessenek bennünket a
Szent Grál, a Krisztusban való tökéletessé válás nehéz útján.
Örömmel tölt el bennünket, hogy még egy alkalommal járhatjuk
az ősrégi szellemi utat, melyet a Gnózis már több mint 1600 éve meg-
világít isteni sugaraival. A szeretet csodálatos korábbi birodalma a Pi-
reneusokon túli Spanyolországtól és Ussat-Ornolac-tól a németországi
Goslarig terjedt. Kiterjedt az egész akkori Galliára, a távolabbi Ang-
liára, Svájcra, Belgiumra, Németországra és Hollandiára. Hollandia
– áldott föld, menedéke a törvényen kívülieknek, száműzötteknek, a
boldogtalanoknak, a szabad gondolkodásuk miatt vaskesztyűs kézzel
elnyomottaknak. Veszem a bátorságot magamnak, s ennek a szeretett
országnak „Isten áldását s Betlehem szép vigaszait” nyújtom át.
254

Epilógus
Gnosztikus elődeink régi útját kiontott vérük jelölte meg. 447-

ben I. Leo pápa vezette be az eretnekekkel szemben a halálbüntetést.
Mi voltunk ezek az eretnekek, mi, a diadalmas Gnózis hordozói:
1008-ban Toulouse-ban és Orléans-ban lángra lobbantak a máglyák.

1052-ben Fekete Henrik Goslarban felakasztatta a Jóembereket.
1115-ben Antwerpenben Tanchelmet és tanítványait meggyilkolták.
1118-ban Basiliust, a bogumilok nagymesterét megégették.
Ez csupán egy igen vázlatos felsorolás, melynek végén az albigensek

elleni keresztes hadjárat áll, melynek 125 éve alatt a Szeretet Birodal-
ma felégetett földdé lett:
Tömeggyilkosság Goslarban.
Tömeges máglyahalál Montségur-ben.
Földalatti tömegsír Lombrives katedrálisában.
Ez a három piramis, melyeknek a szeretet zarándokai (roumious) szá-

mára, amint nevezték őket, az utat kell mutatniuk. Ezek mellett nem
feledkezhetünk meg Calw fontos gyújtópontjáról sem, ahonnan a
bölcs Nagymester, Christian Rosenkreuz az egész világon elszórt za-
rándokoknak mutatja a biztos utat!
Vörössel jelölt út, azt mondottuk. Bizonyosan, de a vég a kezdet. A

Gnózisnak az a szándéka, hogy ez az út dicsőséges úttá váljék. Ezért
Sabarthez nevében ezzel fejezem be: „Isten adta, és Isten elvette ret-
tenetes és megsemmisítő nyomás közepette.” Ma ehhez örömmel fű-
zöm hozzá: „Isten elvette, azonban – Isten visszaadta! Áldott legyen
szent neve!”
Az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég!
Dicsőséges Gnózis!
Lépjetek hát tovább a tökéletességhez vezető úton, egészen a jó végig!
255

Isten áldása legyen rajtatok, fivéreim!

Isten áldása legyen rajtatok, nővéreim!
Isten áldja meg mindannyiótokat!
Változtasson benneteket igaz keresztényekké,
S vezessen a jó véghez titeket!
Ámen.
256

A „Miatyánk” és egy oc nyelven írt áldás Antonin Gadal kézírásával


Az Egyetemes Gnózis Diadala

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Az Egyetemes Gnózis Diadala

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Az egyetemes Gnózis diadala

Mais, après 700 ans, verdéjo lé laurier

Az egyetemed gnozis diadala_beli1 1 6/7/2011 8:09:08 AM

Az egyetemed gnozis diadala_beli2 2 6/7/2011 8:09:54 AM

Az egyetemed gnozis diadala_beli3 3 6/7/2011 8:09:54 AM

Az Arany Rózsakereszt Nemzetközi Iskolája

Copyright © 2011. Lectorium Rosicrucianum

Minden jog fenntartva, különösen a fordítás joga. A kiadó írásbeli

Az egyetemed gnozis diadala_beli4 4 6/7/2011 8:09:54 AM

A spirituális örökség átnyújtása

A Szent Grál öröksége

Az egyetemed gnozis diadala_beli5 5 6/7/2011 8:09:54 AM

Sabarthez, custos summorum

Az igaz élet magasságos ismerete

Az egyetemed gnozis diadala_beli6 6 6/7/2011 8:09:54 AM

Az egyetemed gnozis diadala_beli8 8 6/7/2011 8:09:55 AM

Lényünk feltárult tenéked,

Az örök, nagy anyalényből

Jan van Rijckenborgh

Az egyetemed gnozis diadala_beli9 9 6/7/2011 8:09:59 AM

A vigasztaló és megtisztító Szellem vallása éppen olyan idős, mint a

Az egyetemed gnozis diadala_beli10 10 6/7/2011 8:10:00 AM

Kronosz az idő ura, az örökkévalóság szolgálója

Az egyetemed gnozis diadala_beli11 11 6/7/2011 8:10:00 AM

E prófécia fényében beszélünk az 1944-es esztendőről, a XX. szá-

A Gnózis történelmében sok csúcspontot is láthatunk, melyek vé-

Minthogy a pireneusi katárok hitük és a hagyomány szerint a

Az egyetemed gnozis diadala_beli12 12 6/7/2011 8:10:00 AM

mes – ahogyan már akkor is nevezték őket) vezetője, Olivier de

Az egyetemed gnozis diadala_beli13 13 6/7/2011 8:10:00 AM

Nos, az ussat-i „Grand-père” (Nagyapa) nevet viselő barlang fa-

Niketas három, igen jelentős dolgot rendezett el:

Az egyetemed gnozis diadala_beli14 14 6/7/2011 8:10:01 AM

nyelvét, a „clus” beszédet, melyet óvatosan és körültekintően bi-

Niketas ismert volt független szellemiségéről, s noha külföldi volt, aka-

Az egyetemed gnozis diadala_beli15 15 6/7/2011 8:10:01 AM

aki ugyanebben az évben, 1204-ben kapta meg Guilhabert de Castres

A hermészi Gnózis kibontakozása

Az egyetemed gnozis diadala_beli16 16 6/7/2011 8:10:01 AM

tartottak, Ferrarában és Firenzében, melyek során ismét a római

Az egyetemed gnozis diadala_beli17 17 6/7/2011 8:10:01 AM

A szellemi tűz lángra lobbanásának három esztendeje

1944 A prófécia valósággá válik: „Hétszáz év múltán

Az egyetemed gnozis diadala_beli18 18 6/7/2011 8:10:01 AM

Ez a Szerzet, mely a kereszténység előtti időszakban Melkhisédek

A prófécia, „Hétszáz év múltán azonban a babérfa új levelet hajt”,

Az egyetemed gnozis diadala_beli19 19 6/7/2011 8:10:01 AM

megünnepeljék Melkhisédek Rendjének ünnepét: a Kenyér és a Bor

1945 A felső-egyiptomi Nag-Hammadi könyvtár s vele

A Gnózis kibontakozásában a keresztény korszak első három évszá-

Az egyetemed gnozis diadala_beli20 20 6/7/2011 8:10:01 AM

számára misztérium-iskoláik alapításával, szóban és írásban örökí-

1. Krisztusközpontúan, eredeti spirituális esszenciaként, melynek

Az egyetemed gnozis diadala_beli21 21 6/7/2011 8:10:01 AM

A Nag Hammadi könyvtár megtalálását lehetetlen különválasztani

1946 Születés és visszatérés. Egy új lélekközösségnek,

Alakulás – Újjáalakulás – Átalakulás

Az ember mint mikrokozmosz, kis világ, minutus mundus misztéri-

Az egyetemed gnozis diadala_beli22 22 6/7/2011 8:10:01 AM

szakadatlan lánca számára. Az ember – mint ego- avagy geocent-

Az egyetemed gnozis diadala_beli23 23 6/7/2011 8:10:02 AM

Az a múlhatatlan törvényszerűség, amely az embert elvezeti a rendel-

Az örökkévalóság rejtélyes megnyilvánulása az időben újra megis-