CSALÁDPEDAGÓGIA II.

Készítette: Németi Edina

Szociálpedagógus szak
Levelező tagozat
II. évfolyam
Leckekönyv sorszáma: 067605
 2

1. Szerepek és szerepkonfliktusok a családban

 
A család a családtagok kapcsolatainak szerkezete, rendszere, lelki világa,
fejlődéstörténete, múltja és jelene, miközben állandóan hatnak egymásra és egymás
iránti felelősségük örökös. A családban a rokonságra épülő elsődleges társas
viszonyok uralkodnak, ami azt jelenti, hogy a jól működő családban a tagokat a rokoni
és a társas kapcsolat irányítja. Érvényes ez különösen a szülő-gyermek kapcsolatra. Az
apa intézi a család ügyeit, gondoskodik a fenntartásról, az anya a család harmóniáját,
kapcsolatait őrzi és gazdagítja. A szülő gyermekeiben mindinkább társat lát. 
A családrendszer feladata a családtagok érzelmi egyensúlyának biztosítása és
érzelmi világának gazdagítása. Felnőttnek, gyereknek és ifjúnak egyaránt szüksége van
erre. Létezik olyan szakaszosság a családi életben, mint a gyermekkorban az újszülött,
kisgyermek, óvodás, kisiskolás és pubertás szintjei. Ezekben az életciklusokban a
szülők egyre több szerepet vállalnak, de ugyanúgy ki is lépnek egy-egy szerepből
életük során.
1) Fészekrakás, összemelegedési életszakasz

A fészekrakás előtt még meg kell említeni a párválasztás időszakát, ahol a pár
férfi és nő szerepben van. A fészekrakás a házaspár összemelegedési kora. Ez a
szakasz, tulajdonképpen már az eljegyzéssel elkezdődik. Ekkor a pár véglegesen és
kizárólagosan dönt egymás mellett. Általában három évet vesz igénybe és az első
gyerek születésével zárul. A fiatal pár tele van reményekkel és elvárásokkal. Egymást
és életüket eszményinek képzelik. A mézeshetek után beindul a „kijózanodás”.
Összpontosítaniuk kell, hogy párkapcsolatukat kiépítsék. A túlzott elképzeléseiket a
valóság szintjére rakják, kipróbálják a magukkal hozott elveket, szerepeket,
elvárásmintákat. Megállapodnak saját családi körük szerkezetében: kinek, mi a
szerepe, kötelessége, joga, mit kezdeményezhet, és mit várhat stb. Beletanulnak abba,
hogyan lesznek egymás testi-lelki kiegészítői. Megtanulják kezelni és megoldani
csalódásaikat, feszültségeiket, de ráéreznek arra is, hogy hogyan élvezzék egymás
társaságát. Egyszóval megteremti életstílusukat.
 3

Minden egyes személyben kialakult egy szokásrend és bizonyos életritmus,

amit most módosítani kell. Gyakran előfordul, hogy az egyik személy-többségben a
feleség-teljesen feladja önmagát. A feladat az, hogy alakuljanak egymást kiegészítő és
boldogító élettársakká. Előfordulhat az is, hogy a hitvesek mindent elkövetnek,
szerelmi életük testi-lelki stabilizálására, de mégsem jutnak megoldásra. Ekkor
fordulhatnak családszakértőhöz: orvoshoz vagy terapeutához. Ebben az
életszakaszban, de egész életük során természetes az ingerültség. Sokat segít, ha
egymásnak mondják el a panaszaikat. Az összemelegedésben sokat segítenek a
hasonló korú baráti fiatal párok, akikkel alkalmilag összejöhetnek, elbeszélgethetnek,
tapasztalataikat kicserélhetik. Tehát ebben az életszakaszban a munkavállalás szerepe
mellett a nő szerepe a feleség, és a háziasszony, a férfié pedig a férj.

2) A család gyermeknevelő életszakasza

  A gyermeknevelő életciklusnak három önálló fejlődési egysége van, különböző

sajátosságokkal, feladatokkal és nehézségekkel: a kisgyermek, a kisdiák és a
tizenévesek családszerkezete. A gyermekvállalással a házaspár belép az apa-anya
szerepbe.

 A kisgyermekes család

Ez az alszakasz az első gyermek születésével kezdődik és az utolsó gyermek

iskolába lépésével véglegesen megszűnik. A mai házasságok első 6-9 évét foglalja
magába. Az első gyermek születése után a párok 50%-a válságba kerül, mivel a gyerek
kerül a családi érdeklődés központjába, mai aztán irigységet, féltékenységet válthat ki,
és ez veszekedésben, gorombaságban csapódik le a pároknál. A házaspár szokásai,
napirendje stb. átalakul, újraszerveződik. Ez a helyzet legtöbb esetben fél év alatt
normalizálódik, a párok alkalmazkodnak az új család szerkezethez, elfogadják azt, és
tovább szeretik egymást. Úgy kell alakulnia a családnak, hogy a szülők párkapcsolata
továbbra is sértetlen maradjon és gazdagodjon a szülő-gyermek kapcsolattal.
Hasonló helyzet áll elő minden következő gyermek születésével, de a szülők az
első gyerek után sokat tanulnak, így könnyebbé válik az alkalmazkodás.
 4

 A kisdiák- gyermekes család

E családciklus 6-15 év közé esik, amikor a gyerekek kisiskolások (7.-12. életév)

lesznek. Ezen korszak vége, az első gyerek serdülése.
Minden családtagnak új szerepet kell tanulnia. A gyerek kinőtt régi szerepéből,
iskolába kell mennie. Lezárul a kötetlen, gondtalan kisgyermekkor. Iskolai
kötelezettségek foglalják le. A szülők a fiatal felnőttkorban (20-35. életév) vannak. A
gyerek iskolába lépésével megszűnik az anya „gyermekgondozó” szerep. A gyerek
tovább függetlenedik. A férj szintén új szerepet tanul. Helyzetét nehezíti, hogy már
belejött a védelmező, gyermekével játszadozó apai szerepbe, de kisiskolásával már
nem lehet játszani. Az iskolából olyan kérésekkel áll elé, amire nem mindig tud választ
adni. Úgy érzi, nem tud megfelelni, menekül otthonról. Különösen nehéz ez az időszak
azoknak a családoknak, akik bezárkóztak, elzárkóztak a barátoktól, rokonoktól. A
gyerek születését követően, ez a második válságkor.  

 A tizenéveseket nevelő család

  Ebben az életkorban a gyerekek serdülnek (12-18. életév), illetve a házasélet

második évtizede kezdődik. A szerepek ismét változnak.  A serdülőknél, a
gyermekévek megszűntek. Beléptek a felnőttkorba. Zavarják a változások (pattanások,
nemi jelleg stb.) és érzelmileg is zavartakká válnak. Az önazonosságot keresik. A
szülők az érett felnőttkorban (35-50. életév) vannak, kreativitásuk csúcsán. Ez az
utolsó alkalom a feljebb jutásra a társadalomban és  a munkahelyen egyaránt. Az
eddigi szülőszerep és helyzet elbizonytalanodhat. A gyerekek kicsúszhatnak a
kezeikből. A szülők úgy érzik, mint, ha nem is egy nyelven beszélnének
tizenéveseikkel. A szülők alapfélelmei is ebben a korban jönnek elő: a munka
elvesztése, szerencsétlenség, financiális nehézségek. Mindezek hatására nem ritka a
dühöngő serdülő, de a gyermekeivel kiabáló szülő sem. Ebben az életkorban a
változások igénye is feszültséget okozhat, mivel a szülő már tiltakozik a változások
ellen, a fiatalok viszont képtelenek változások nélkül élni, hiszen maguk is változnak. 
 5

3) A kiürülő családi fészek életszakasza 

A kiürülő fészek életszakasza két szinte önállónak nevezhető része van. Az

egyikben a család a gyermekek kiházasítását végzi, a másikban pedig végleg a két
szülő marad a családban, de párkapcsolatukat unokáik gazdagítják. 

 A kiházasító család 

Az első gyermek jegyesidejétől az utolsó gyermek kiházasításig tart.

Gyakorlatban a szülők házasságuk 18-30 évéről van szó. Gyökeres változások
időszaka ez is. Veszélyes lehet, ha a fiatalok bármelyike nem tud elszakadni a szülői
otthonról, szüleitől. Nem képes önállósulni. Az is veszélyes, ha sem a fiatal nem
önállósul, sem a szülők nem engedik őt el. Amikor a gyermekeik kirepülnek, eddigi
szülői szerepük végérvényesen megszűnik. Az elszakadás fájdalmas.  Elfogadni azt,
hogy életük egy fontos szakasza lezárult, sok szülőnek nem sikerül. Ezt jelzi az a sok
beleavatkozás a fiatalok életébe.
A szülők személye is változik. A 35-55 év közötti ember rádöbben, hogy
feltartozhatatlanul öregszik. A férfi és a nő egyaránt felfigyel öregedése testi jeleire, és
ez lelkileg megviseli őket. 

 A nagyszülői életszakasz 

Azzal kezdődik, hogy beköszönt az első unoka. Közben betegeskedések,

rokonok, barátok halála, nyugdíjba vonulás, a fölöslegesség érzése jelenik meg ebben
a szakaszban. A fiatal szülők (20-35. életév) unokával ajándékozzák meg a család
külső rendszerét, elsősorban a nagyszülőket, akik párkapcsolatuk romlását gátolhatják
azzal, hogy az unkákat alkalmanként átvállalják, amíg a fiatalok kikapcsolódnak. A
nagyszülőkre szükség van a szülőknek és unokáknak egyaránt. A nagyszülői
életszakasz korán beköszönthet (40. életévtől). A hitvesek újra rátalálnak egymásra és
eddig nem sejtett mélyebb érzéseket ismernek fel. Felfedezik gyermekeikben a barátot,
akikkel kölcsönösen hatnak egymásra. Nem ritka, hogy az idősödő szülők, még mindig
gyerekként kezelik fiukat vagy lányukat, menyüket, vejüket ellenségként kezelik.
A harmadik új szerep ebben a korban a nagyszülői. Rendelkezésre állnak
 6

gyermekeiknek és unokáiknak, örömüket lelik a fiatal generációban, büszkék életük

folytatására gyermekeikben és unokáikban. E korszak új helyzete: öröme vagy bánata
a nyugalomba vonulás. Megszűnik a munkavállalás szerepe. Sokaknak ez a teljes
leépülést jelenti. Erőt vesz rajtuk ugyanis a haszontalanság érzete. Pénzük javát
gyógyszerre költik, másrészt az idős ember helye a családban és a társadalomban
bizonytalanná válik.

2. Szociometriai elemzés

1) A család rövid bemutatása

Az általam bemutatott család Debrecenben él egy lakótelepi lakásban. A család

háromtagú. Az apa, Tibor 32 éves, iskolai végzettsége gimnáziumi érettségi, melyet
esti tagozaton végzett el 20 éves korában. Jelenleg egy debreceni hivatalban dolgozik.
Az anya, Ildikó 25 éves. Legmagasabb végzettsége egy kozmetikusképző szakiskola,
jelenleg is a szakmájában dolgozik. Gyermeküket nem járatták bölcsődébe, az anya 3
éves koráig otthon maradt vele. A gyermek, Fruzsina 4 éves, kiscsoportos óvodás a
lakhelyükhöz közeli óvodában. Szülei következetlen nevelési stílusának köszönhetően
akaratos, ingerlékeny gyermek.

2) A család struktúrájának feltárása, családi kapcsolatok elemzése

Tibor és Ildikó esküvőjük előtt nem éltek együtt. Házasságuk ellen Tibor
édesanyja, Erzsébet nagyon tiltakozott. Ő nem ilyen feleséget képzelt el a fiának.
Szerinte Ildikó nem házias, nem lesz jó anya, és kicsit egyszerű felfogása van. Azóta
sem képes őt megszeretni, bár az unokája megszületése óta csillapodott ellenszenve.
Ildikó szülei próbáltak jó kapcsolatot kiépíteni Erzsébettel, de sajnos ez nem sikerült a
viselkedése miatt. A két család között tehát nincs jó viszony.
A családban két egymás ellen forduló csoport is kialakult. Az egyik Tibor és
édesanyja között alakult ki. A történet Tibor megszületésével kezdődött, aki szülei
második fiaként született. Bátyja, József már kilenc éves volt. Erzsébet mindig jobban
 7

ragaszkodott Tiborhoz, amit az is bizonyít, hogy Józsefet két hónapos korában vidéki
nagymamája gondjaira bízta, mondván ő és férje annyit dolgoznak, hogy nincs idejük
a fiukra. Mikor Tibor megszületett, a másik fiukat is hazahozták. Józsefet Erzsébet
nagyon szigorúan nevelte, Tibor részesülhetett az anyai szeretetből. Így József és
Erzsébet között érzelmi kötődés nem alakulhatott ki. Viszont Tibort túlságosan is
magához láncolta érzelmileg. Azóta is ez a kapcsolat jellemzi őket. Tibor túlságosan
kötődik édesanyjához.
Tibor és Ildikó házassága szerelmi házasság. Közös életük első évében nagyon
jó volt a kapcsolatuk. Még abban az évben önálló lakásba tudtak költözni.
Megpróbálták kialakítani az önálló életüket, de ez Erzsébet miatt nem sikerült. Tibor
olyan típusú ember, aki megszokta, hogy mindig mindent készen tesznek elé. Felesége
azonban elvárta volna, hogy segítsen neki a házimunkában. Ez konfliktushoz vezetett,
amelynek az lett a következménye, hogy nem egymással beszélték meg a
problémáikat, hanem szüleikkel. Erzsébet lázította fiát, hogy ő megmondta, hogy ez
rossz házasság lesz. Ildikó szülei a közös megbeszélést ajánlották lányuknak. Sajnos
ezt a problémát nem sikerült megoldaniuk.
A házasság után három évvel megszületett Fruzsina. Az első hónapokban nem
volt semmilyen konfliktus Tibor és Ildikó között mindaddig, amíg Ildikó nem kezdett
el a kicsi szobájában aludni. Tibor elvárta volna feleségétől, hogy vele aludjon.
Ildikónak azonban fontosabb volt, hogy gyermekét nyugtatgassa, ha felriadt. Ez persze
egy következő konfliktust szült, ami csak három év múlva derült ki. Az, hogy Tibor
számtalanszor megcsalta Ildikót Fruzsi megszületése óta. Ez is csak úgy derült ki,
hogy Tibor megtudta egy asszonytól, hogy Ildikó megcsalta őt az asszony férjével.
A következő változás az volt, hogy Erzsébet erőszakoskodására Tibor
megszakította feleségével a kapcsolatot. Ildikó a szüleihez ment. Fruzsina édesapjával
maradt, de nagyon hiányzott neki az édesanyja. Tehát a másik csoport Ildikó, szülei, és
Fruzsina, mert a gyermek jobban ragaszkodik anyai nagyszüleihez. Bár ő ebben a
csoportban nem aktív tag, mégis szerintem ide tartozik.
 8

3) A család működésében fellelhető patternek, és kialakulásuk

A legutóbbi változás, hogy Ildikó visszaköltözött férjéhez. Egyrészt azért, mert

még a különköltözés előtt vásároltak egy kertes házat, másrészt pedig azért, mert
Ildikó anyagilag nagyon függ férjétől. Életük azonban nagyon megváltozott a
félrelépési ügy óta. Ha Ildikó valamit tesz, ami Tibornak nem tetszik, akkor rögtön
Ildikó szemére veti a történteket. Ha Ildikó valamit számon kér a férjétől, akkor ő
rögtön vitázni kezd, hogy tőle nem kérhet senki számon semmit. Ha valami nem
tetszik Ildikónak, akkor elmehet. Ezzel az ügy lezárva.
Tehát a családban nincs egyensúly Tibor zsarnokoskodása, és Erzsébet erőszakos
beavatkozásai miatt.

4) Várható változás a családban, segítségnyújtási javaslat

Mindenképpen elkötöznek a családi házba. Ildikó a környezetváltozástól várja

problémáik megoldódását, Tibor azonban nem vár változást, mert szerinte a felesége
az, akinek problémái vannak, tehát ezeket oldja meg ő.
Kettejük kapcsolatán kell mindenképpen változtatni jó irányba, én
családterápiát javasolnék nekik, hiszen a gyermek is résztvevője a vitáknak, ha
passzívan is. A legfontosabb az, hogy a gyermek megfelelő modelleket kapjon a
szüleitől, mert így később, ha ilyen példát lát, az ő életében is előfordulhatnak hasonló
problémák. Mindkét szülő sokat hibázott, de egy harmadik személy segítségével talán
újra képesek lennének szeretni és tisztelni egymást.

3. A család együttműködési mechanizmusának változtatására vonatkozó stratégiák

1) A strukturális szemlélet (a megszokott minták megváltoztatása)

Ez az irányzat a fejlődésre összpontosított, és ahhoz a gondolathoz csatlakozott,

hogy a hivatásos segítőnek meg kell figyelnie a család elé kerülő feladatokkal
 9

kapcsolatos mintákat. A család energiája a családtagok közötti számtalan interakcióba

folyik bele, amelyek az idők folyamán kialakítják a családi rendszert. Az
interakciókban létrejövő változás vezet el az egyéni változás lehetőségéhez. Tehát a
változás kis lépésekkel közelíthető meg. Ha a kis interakciós egységek
megváltozhatnak, akkor a változás a családi élet más vonatkozásait is befolyásolja. A
munka lehet lassú, nem terjedhet ki mindenre, és szükség lehet arra is, hogy az érintett
családtagok mellett más családi kapcsolatokat is be kell vonni.

2) A terapeuta működésének alapszabályai

 Tempó és állhatatosság

A diszfunkcionális családi interakciók lépésről lépésre történő megváltoztatása

a strukturális munka alapja. Az intenzitás azt jelenti, hogy érzelmileg telített
interakciók sorozatát kell kialakítani az ülések során. Az állhatatosság pedig azt jelenti,
hogy olyan kitartóan kell figyelni és elemezni ezeket, amíg különbséget nem hozunk
létre a problémához képest. Ezeket azután át kell vinni az otthoni környezetre (házi
feladat).

 Részletekkel való foglalkozás

A strukturális munka az üléseken zajló folyamat nagyon alapos megfigyelésén

és elemzésén alapul. A megfigyelés anyagát a bármelyik két személy között ismétlődő
interakciók képezik. Egy viselkedés negatív értékelése szerencsétlenül hathat ki a
további munkára, ha a család éppen akkor kapcsolódik be a munkába.

 Megerősítés és a kompetencia növelése

A terapeutának mindig az a célja, hogy megerősítse a családban meglévő

kompetenciákat. A strukturális irányzat pozitív értelmet ad az amúgy negatív
viselkedéseknek vagy cselekvéseknek.
 10

3) Restrukturálás

 Előírás

Az előírás azt a kérést tartalmazza, hogy a család hagyjon fel a problémák

felsorolásával, inkább közvetlenül mutassák be a problémákat. Bizonyos típusú
kérdésekkel a családot abba az irányba lehet mozdítani, hogy vállaljon közvetlen
felelősséget az egymással való együttműködésben a problémákon munkálkodva. Így a
családok visszatérhetnek az egymással való beszélgetéshez. Ha valahol elakadnak,
akkor a segítő elhárítja az akadályokat.

 A tér megváltoztatása

Az interakció hatásának fokozására a családtagok mozgatását használják.

Ilyenkor a figyelem egyértelműen arra az alrendszerre irányul, ahol valamilyen
változásnak kell létrejönnie, hogy a család egy más egyensúlyi helyzetbe kerüljön.

 Határképzés

A strukturális munka jellegzetessége a határok tisztázása és annak

hangsúlyozása, hogy mindenki önmagát képviseli. Fontos az életkornak megfelelő
személyiségfejlődés hangsúlyozása is.

4) Stratégiás megközelítés

A strukturális munkában a terapeuta tempója és állhatatossága akkor hozhat

változást a rosszul működő mechanizmusokban, ha az ülések között a család
szívóssága nem haladja meg az övét. Watzlawick volt az, aki először fogalmazta meg,
hogyan lehet megváltoztatni embereket annak kimondásával, hogy nem akarjuk
megváltoztatni őket. Ő az átfogalmazást úgy írta le, mint „az eredetileg átélt
 11

szituációval kapcsolatos nézőpont vagy érzelmi/értelmi hozzáállás megváltoztatása”,

és az eredeti tapasztalat áthelyezése egy olyan keretbe, amely jobban illik a konkrét
tényekhez. Ezáltal megváltoztatja annak egész jelentését.
Ez a szemlélet különbséget tesz nehézségek és problémák között. A nehézségek
megoldásához elegendő a korábbi élettapasztalat és az adott helyzet kényszerűsége. Ha
a nehézségek megoldatlanul felhalmozódnak, és mindegyik másik nehézséget szül,
akkor beszélhetünk problémáról. Tehát a családnak új megoldásokat kell találnia,
amellyel ezt a kört megszakíthatja.

 Az első lépés: a vizsgálat

A kérdezés arra szolgál, hogy rávilágítson a cselekmény interperszonális

folyamatára. Fókusza a rendszerszerűségen van.

 A terápiás folyamat: tudományos hipotézisalkotás

A terapeutát az a hipotézis vezeti, hogy hogyan működik az adott család

rendszerként. Ezt a hipotézist a folyamat során újraértékelik, vagy finomítják. A
hipotézist úgy kell kialakítani, hogy az az adott eset valamennyi megismert tényét
kielégítse.

 Átfogalmazás és pozitív konnotáció

Olyan lehetőséget nyújtanak a családnak, amely a családtagokat szimpatikus,

együttérző megvilágításba helyezi. Az átfogalmazás olyan megbeszélő folyamat,
amelynek során az a családban már létező, de még általuk elnyomott észlelésekből
formálódik.
 12

 A „belátás” kérdése

A terápia célja a belátás elérése. Különbséget kell tenni az egyéni megközelítés

és a családterápia belátás-orientált aspektusa között.

 Újrastrukturálás

A hangsúly a családi rendszer határain, koalícióin és más mintákon van.

 A paradox intervenció

A családnak azt mondják, hogy ne változzon, mindent folytasson úgy, ahogy

eddig volt. Ami eddig spontán viselkedés volt, azt most szándékosan kell hogy tegyék.

 A közvetlen (élő) szupervízió

A terápiát egy csoport végzi, együtt tervezik meg a stratégiát, és követik a

folyamatot. Egy vagy két kezelő van a családdal, a többiek őket figyelik meg. Ez az
élő szupervízió része a módszernek. A figyelők segíthetnek a terapeutának, hogy ne
vesszen el a folyamatban.

5) A milánói módszer

Egy pszichoanalitikus milánói csoport azt mondta, hogy a professzionális

munkát megfigyelő és leíró álláspontból kell folytatni. A problémára vonatkozó
családi szempontok, megoldások aprólékos összegyűjtése után a terapeuta vissza tudja
jelenteni a családnak az általuk folytatott viselkedés jelentését. A módszer, amelyet
eredetileg a serdülők és fiatal felnőttek családjaira fejlesztettek ki, valószínűleg
kevésbé hatásos olyan családoknál, amelyek már bizonytalan egyensúlyúak.
 13

Felhasznált irodalom:
 Dr. Teleki Béla: Kézikönyv a családról I. – Korda Kiadó – Kecskemét, 2000
 Szerk.: Dr. Bíró Sándor – Dr. Komlósi Piroska: Családterápiás olvasókönyv
– Animula Kiadó – Budapest, 2001
 Gill Gorell Barnes: Család, terápia és gondozás – Budapest - Animula kiadó