A SEJT MOLEKULÁRIS GENETIKÁJA 2011/2012. FELADATOK.

14. Rekombináns DNS technológia; gyakorlati alkalmazások. 2012. február 16.

14.1. Alkosson egy olyan feladatot, amelyben az RFLP módszerével lehet eldönteni, hogy a Happening rock együttes
melyik muzsikusa (Aladár, Álmos, Donát, Gerzson vagy Simon) Bernadett édesapja. A kéréssel az édesanya, Eliza
kereste fel önt, a kérdéskör szakértőjét. Mit, miért, és hogyan tenne? (3 pont)

Először is vért vennék az anyától, és az együttes tagjaitól. A fehérvérsejtekből DNS-t izolálnék, a mintákat egy
restrikciós enzim segítségével feldarabolnám, floureszcensen megjelölném, és gélelektroforázist hajtanák verge
rajtuk. Bernadett mintáját összevetném édesanyja mintájával, És megvizsgálnám, hogy hol van Bernadettnek olyan
sávja, melyet édesanyja nem hordoz. A kérdéses sávot kell ezután megkeresni a zenekar tagjainak mintájában. Ha az
együttesben nincsenek egypetéjű ikrek, akkor a módszer biztosnak mondható.

14.2. Detti és Elek egy házaspár. Elmondják, hogy Detti édesapja vérzékeny.
Detti Detti Detti Elek Magzat
A házaspár gyermeket vár. Mekkora annak esélye, hogy születendő
anyja apja
gyermekük egészséges lesz? Ön tudja, hogy a vérzékenységet az a ha
▬ ▬ ▬ ▬
recesszív mutáció okozza, amely az X kromoszómához kapcsoltan öröklődik. ▬ ▬ ▬
Azt is tudja, hogy a ha mutációtól 10 cM-ra van egy EcoRI polimorf
restrikciós hely. Ön DNS mintákat gyűjt, a PCR módszerével megsok- ▬ ▬ ▬
szorozza a DNS azon szakaszát, amelynek része a polimorf EcoRI restrikciós
hely. A DNS-t mintákat EcoRI-el emészti, az emésztés termékét gélelektroforézissel elkülöníti (lásd az ábrát), majd
Punnet táblázatot készít, és válaszol a kérdésre. (5 pont)

Detti apja beteg, a többi emberről nincs információ, tekintsük őket egészségesnek. Detti heterozigóta, mivel a
gélelektroforézissel kapott ábrán látszik, hogy 3 sávot is ad. A magzat elektroforézissel kapott képe csak két roved
sávot tartalmaz, az apjától nem kapott x kromoszómát, tehát fiú lesz.

Jelölés: ER+ elvágja a restrikciós enzim

ER- nem vágja el az enzim
V+ vérzékeny
V-egészséges

P 0,5 0,5
♀\♂ ER-/ V- y
0,05 ER+\ V+ ER+\ ER- ER+\ V+
V+\V-
0,45 ER+\ V- ER+\ ER- ER+\ V-
V-\V-
0,45 ER-\ V+ ER-\ ER- ER-\ V+
V+\V-
0,05 ER-\ V- ER-\ ER- ER-\ V-
V-\V-

Mivel a magzat mintája csak két sávot adott, ezért fiú lesz. (így nem kell számolni az apa kromoszómájával). A
mintát a restrikciós enzim el tudta vágni, tehát ER+. Ez alapján 10% a valószínűség arra, hogy beteg lesz.

14.3. Restrikciós (fizikai) térkép szerkesztése. A lenti ábra egy DNS szakasz restrikciós (fizikai) térképét mutatja
három restrikciós enzim restrikciós helyeinek feltüntetésével: = EcoRI; = HindIII; = BamHI. Az ábrán egy
osztás = 1 kbp. Rajzolja le a gélelektroforézis során keletkező sáv-mintázatot (i) ha a három restrikciós enzimmel külön-
külön emészti a lenti DNS-t. (ii) Ha két-két enzimmel egyszerre emészti a DNS-t. (iii) Ha a három enzimmel egyszerre
emészti a DNS-t. Végezze el fordítva is a feladatot: a különféle emésztések során képződő sáv-mintázatok alapján
szerkessze meg a DNS restrikciós térképét. Akkor végzett pontos
munkát, ha a két térkép egyezik. (3 pont)

Eredményül az alábbi táblázatot

kaptam:
I. ♦ ♥ ♣
1 7 9
3 10 8
13

II. ♥♦ ♦♣ ♥♣
1 1 2
6 8 7
7 5 8
3 3

III. ♥♦♣
1
6
2
3
A számok a láncdarabok hoszát
jelzik kbp-ben.
 14.4. A Gal4/UAS rendszer egyik eleme az ún. driver transzgén. Benne egy szövetspecifikusan expresszálódó gén szabályozó része
(≈ promóter) szabályozza az élesztő Gal4 génje strukturális részének expresszióját. A Gal4 fehérje egy olyan transzkripciós faktor,
amely az olyan gének expresszióját indukálja, amelyek promóterében benne van az ún. UAS szekvencia (upstream activating
sequence). A Gal4/UAS rendszer másik eleme az ún. meghajtott transzgén, amelyben a UAS szekvencia „mögé” (3’ irányban)
valamilyen DNS szakasz van beklónozva. Az ezen DNS szakaszban kódolt információ csak azután fejeződik ki (expresszálódik),
miután a Gal4 transzkripciós faktor kapcsolódott a UAS szekvenciához. Mindkét transzgén-féleségnek része a mini-w+ marker gén,
amely az egyébként fehér muslicák szemeit narancssárgára „színezi”, valamint az IR szekvencia, amely lehetővé teszi, hogy a
transzgén a kromoszómába inszertálódjon, és a kromoszóma részeként öröklődjön generációról generációra. A gyakorlatban a kétféle
transzgént külön-külön törzsekben tartják, és úgy hozzák össze őket, hogy az egyik törzsből származó nőstényeket a másikból
származó hímekkel kereszteznek. Milyen kérdések megválaszolására, és hogy használná a Gal4/UAS rendszert? Vajon mi az értelme
annak, hogy két külön törzsben tartják fenn a rendszer két elemét? (5 pont)

A leírásból nem derült ki számomra világosan, hogy ismerjük-e a szövet specifikusan expresszálódó gén
expressziójának helyét ismerjük-e? Ha ezt nem ismerjük, akkor pl.: GFPG-t tartalmazó fehérjével meg lehet
vizsgálni a driver transzgén kifejeződésének helyét.

Ha ismerjük az expresszió helyét, akkor pedig kipróbálhatunk különböző meghajtott gén allélokat,
miközben szintén teszünk bele világító fehérjét: más fehérjéhez más GFPg-t, így vizsgálható a gén más
génnel összevetve.

Ha egy fehérje funkcióját vizsgáljuk, előfordulhat, hogy több helyen is ki szeretnénk próbálni ugyanazt a
gént, ekkor csak a drivert kell változtatni, mely az UAS-sel rendelkező szekvenciát meghajtja.

Azért tárolják külön törzsekben a transzgéneket, hogy hosszú ideig eltartható legyen (kihasználva a sejten
belüli DNS javító mechanizmusokat. Ekkor a tulajdonság nem vizsgálható, de a gént tároló állat nem
szenved metabolikus hátrányt. De akármikor össze lehet keresztezni az állatokat.

Úgy tudom elképzelni, hogy én határozom meg, hogy hol és mit szeretnék expresszálni, ehhez nem kell
mast tennem, csak a megfelelő driverhez a meghajtani kívánt gént bepárosítom.
Kromoszóma Kromoszóma

Driver transzgén
mini-w+ Meghajtott transzgén
IR

szabályozó szekvenciája

IR

Az élesztő mini-w+
Szövet specifikusan

Gal4 gén
expresszálódó gén

strukturális
IR

IR
UAS

része

GAL4
fehérje

14.5. A csak rizzsel táplálkozó emberekben a hiánybetegségek jellegzetes tünetei alakulnak ki. Hogyan készítene olyan
transzgénikus rizst, amely termésében pl. karotin (az A vitamin előanyaga) is van? (2 pont)

A karotin-t előállító enzimek megtalálhatóak a rizsben is, mivel a fotoszintézist ennek segítségével hajtja
végre. Így tehát csak egy szövetspecifikusan a rizsszemben expresszálódó fehérjét kell keresnem, illetve
ennek helyét a genomban. ennek promoter szekvenciájához hozzámásolom a karotin kifejeződését, ezt
insertálom a genomba.
14.1. A Southern és a Northern analízisre vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. A cDNS-ek csak a Southern analízisben használhatók, a Northern analízisben nem.
B. A Northern technika specifikus RNS szekvencia kimutatását szolgálja DNS vagy RNS próbával.
C. A Southern és a Northern technika alapja azonos: hibridizáció komplementer nukleinsav szálak között.
D. A Southern eljárás során a hibridizáló DNS szálak orientációja azonos.
E. A Southern technika specifikus DNS szekvencia kimutatását szolgálja DNS vagy RNS próbával.
14.2. Az RFLP-re vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. Az RFLP alapján is lehet géneket térképezni.
B. Az RFLP alapú DNS ujjlenyomat módszer alapja a restrikciós helyek különbözősége a
homológ kromoszómák azonos szakaszában.
C. Senki sem lehet homozigóta valamely RFLP markerre.
D. Az RFLP alkalmas módszer rokonsági viszonyok kiderítésére.
E. Az RFLP csak olyan DNS szakaszok vizsgálatára alkalmas, amelyek fehérjék szintézisét kódolják.
14.3. A VNTR-ekre vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. A VNTR szekvenciák a centromer közeli heterokromatin blokkok részei.
B. A VNTR-okban az egyenlőtlen crossing overek miatt változik a kópiák száma.
C. Nincsenek olyan emberek, akik valamely VNTR-re homozigóták.
D. A VNTR-ok különbözősége a Southern módszerrel is kideríthető.
E. A VNTR-eket a PCR módszerével is lehet detektálni.
14.4. A restrikciós vagy fizikai térképekre vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. A restrikciós térképek a restrikciós helyek közötti genetikai távolságot ábrázolják.
B. Elképzelhető, hogy két restrikciós enzim restrikciós helye egybeesik.
C. A genetikai és a restrikciós térkép kolineáris: a gének sorrendje azonos a kétféle térképen.
D. A genetikai térkép felbontása rosszabb, mint a restrikciós térképeké.
E. Restrikciós helyek csak a génekben lehetnek, a gének közötti DNS-ben nem.
 A SEJT MOLEKULÁRIS GENETIKÁJA. FELADATOK.
2011/2012.
15. A génexpresszió szabályozása prokariotákban. 2012. február 23.

11.1. Az E. coli baktérium Lac operonja három enzim szintézisét kódolja egyetlen - ún. poligénikus -
mRNS révén: -galaktozid permeáz, -galaktozidáz, és -galaktozid transzacetiláz. A lacnull mutáns
baktériumokban egyik enzimféleség sem képződik. A Lac operon mely helyén bekövetkező, és milyen típusú
mutációk okozhatják a lacnull mutáns fenotípus kialakulását? (2 pont)

Szerintem több féle képpen is kialakulhat a mutáns fenotípus:

• A CAP kötőhely mutációja – A CAP kötőhely palindrom szekvenciája megsérül (ez történehet akár
akkor is, ha nincs megfelelően metilálva a kötőhely és egy restrikciós enzim elvágja a szekvenciát,
majd rosszul javítódik ki), ekkor hiába növekszik meg a cAMP koncentráció a sejtben, a cAMP-CAP
complex nem tud kapcsolódni, így az RNS polimeráz sem, tehát nem történik meg az átírás.
• Az RNS polimeráz kötőhelye sérül, ekkor sem tud kapcsolódni az RNS polimeráz.

A fenti két mutáció lehet akár a palindrom szekvenciákban bekövetkező kereteltolódásos de akár pontmutáció
is.

• Az A gén-t kódoló szakaszban bekövetkező kereteltolódásos mutáció – Az A gén nem tud

megszintetizálódni, de feltehetően a többi sem, mivel az AUG kodonok eltolódnak a többi génnél is.
11.2. Az Oc mutációt hordozó mutáns E. coli baktérium Lac operonjának operátorához - egy bázispár-csere
típusú mutáció nyomán - nem tud kapcsolódni a represszor fehérje. Milyen második, ún. szuppresszor
mutációval tudná korrigálni az első mutáció nyomán kialakult hibát? Milyen mechanizmussal küszöböli ki a
második mutáció az első káros hatását? (2 pont)

Az i génben bekövetkező mutáció eredménye lehet olyan represszor fehérje, mely a mutáns operátorhoz tud
kapcsolódni.
A szupresszió definíciójából fakadóan az operon bázispár-csere típusú helyreállítása nem számít szupressziónak,
hanem az reverzió, de szupresszió történhet két módon:
A represszor fehérje a bázispárok közötti hydrogen kötésekre érzékeny, de pl.:GC-ből AT lett. Ekkor a funkció
vesztést csökkentheti egy AT→CG mutáció, ekkor a funkció nem áll helyre, de valamilyen szinten működhet a
gén.
A represszor fehérje purin, vagy pirimidin érzékeny inkább. Tegyük fel, hogy az adott helyen adeninnek kéne
lennie, de valamilyen pirimidin vázú bázis kerül a helyére. Ekkor egy olyan mutáció, mely guanint tesz az adott
helyre, a funkciót részben helyreálíthatja.
Az is szupressziónak tekinthető, ha egyszerűen kiütjük a promoter, vagy a gént valahol, ekkor a bacterium nem
tud majd laktózt bontani, de a funkció részben helyreáll, glükózos táptalajban ugyan úgy működik, mint az
egészséges bacterium.

11.3. Hogyan izolálná a Lac operon azon DNS szakaszát, amelyhez a katabolit aktivátor protein
(CAP)
kapcsolódik? Milyen kísérleti körülményeket alkalmazna? (3 pont)

A Lac operont feldarabolnám, pl:restrikciós enzimekkel (tegyük fel, hogy elegendően sok helyen el tudják vágni
a gént) és gél elektroforézissel elválasztanám a géndarabokat. cAMP-CAP komplexet tartalmazó kémcsőbe
helyezném a különböző géndarabokat. A feldarabolt DNS-t külön-külön kémcsőben felelegbenhozzáadott cAMP-
CAP komplexhez adom, majd egy szűrőn leszűröm, akkor a szűrleményben nem lesz, vagy csak kevés DNS lesz.
Ha minden lehetséges módon elemésztem a DNS-t, előfordulhat, hogy egyik minta sem fennakadni a szűrőn. Ez
valószínűleg így is less, mivel ahogy a fejezetben szerepelt, palindrom szekvenciához kötődik a CAP. Ebben az
esetben mindig egy-egy restrikciós enzimet kihagyva az előző kísérletet ismételve meg tudom találni, hogy
melyik restrikciós enzimmel azonos a CAP kötődési helye.
Más módszer:
mutációkat hozok létre a génben, a fentiekhez hasonlóan feleslegben hozzáadott cAMP-vel és CAP-pel
összekeverem a géneket, majd a szűrleményben található DNS-ek közül párat megszekvenálok, és informatikai
módszerekkel kiszűröm, hogy melyik az a szakasz, mely minden megszekvenált génben különbözik az eredetitől.
Még egy ötlet: Ahogy a motorfehérjéknél feltett kérdés helyes megoldásában szerepelt, a CAP
fehérjéket rögzítem valamilyen módon egy lapra, majd a gélelektroforézissel szétválasztott sávokat
leszívatom a lapra. a CAP kapcsolódik a DNS-hez, a többit lemosom.Innen már tudom, hogy az
elektroforézisben hol adott sávot a CAP kötő szekvencia.
 11.4. Növesszünk baktériumokat tápoldatban, benne olyan cukorféleségekkel, amint azt a táblázat első oszlopa
mutatja. A baktériumok genotípusát a táblázat második oszlopa írja le. Tegyünk baktériumokat a tápoldatba, majd
egy óra multán tárjuk fel a sejteket, és határozzuk meg a -galaktozidáz mennyiségét. Ha -galaktozidázból bőven
van a sejtekben, írjon a táblázat harmadik oszlopába + jelet. Ha nincs, írjon jelet. A parciális diploidok a saját
kromoszómájuk mellett egy plazmidba építve egy ép Lac operont, valamint egy ép i gént is tartalmaznak. (3 pont)
Cukor a A baktériumok genotípusa A -galaktozidáz enzim mennyisége
tápoldatban Csak a saját Parciális diploid
kromoszóma
Glükóz Az i gén ép, a Lac operon operátor régiója hiányzik. - -
Laktóz Az i gén ép. A represszor fehérje nem tud kötődni az operátorhoz, + +
mert az operátorban pontmutáció következett be. (Az Oc mutáció.)
Laktóz Az is mutáció-kódolt Lac represszor fehérje kötődik az operátorhoz, - -
ám onnan laktózzal nem távolítható el.
Laktóz + A baktérium kromoszómában az i gén ép. A Lac operon promóterében - -
glükóz CAP-cAMP kötőhely deletálódott. A Lac operon további részei épek.

11.5. Az Oc/+ parciális diploidokban laktóz hiányában is képződik -galaktozidáz. Hogyan döntené el a -
galakto- zidáz eredetét, jelesen azt, hogy a képződő -galaktozidáz (i) a baktérium kromoszóma Lac operonja, (ii)
a pazmidban levő Lac operon, vagy (i) mindkét Lac operon alapján képződött? (4 pont)

Egyik megoldási javaslatom, hogy a beta-galaktozidáz enzimbe floureszcens géndarabot kéne illeszteni, és a
kapott színsávok alapján lehet meghatározni, hogy honnan származik az enzim.
Más megoldás: A plazmidot forgó gyűrű módszerrel felszaporítom, majd nagy feleslegben adok hozzá hibás (iS
gén által kódolt) represszor fehérjét. A plazmidokat elválasztom a felesleges fehérjétől, és egy olyan
baktériumtelepre helyezem, melyen a baktériumok membránja könnyebben átjárható (nem írtam fel a
kifejezést, valamilyen elektromos eljárás hatására történik ez). Ezután a mérés hitelessége érdekében
meggátlom a sejtosztódást (akkor a plazmidokon található represszor fehérje nem lenne meg mindkét utódban-
ez a lépés nem feltétlenül szükséges) és a plazmidot tartalmazó sejteket elválaszom (valamilyen antibiotikum
rezisztancia génjét kell a plazmidba juttatni). Így meghatározom a galaktozidáz szintet (1).
Ezt az értéket össze kell hasonlítani egy referencia értékkel, melyet az Oc/+ parciális diploidokból mértünk (2).
Ha (1)=(2), akkor a plazmidtól független a gén kifejeződése,
Ha (1)<(2) akkor expresszálódik a plazmid Lac is, vagy a sejteken végrehajtott műveletek nagyban befolyásolják
a sejtfunkciót-erre is kell egy referencia sejtvonal.
Még egy ötlet: Tegyük fel, hogy a beta-galaktozid transzacetiláz és a bét-galaktozidáz egyenlő arányban lsz jelen
a sejtben a transzláció után, és ezek enzimatikus aktivitása azonos, vagy kb. egy nagyságrendbe esik. Ekkor a
kromoszómális LAC operon transzacetilázát, és a plazmid DNS-ben található LAC beta-galaktozidázát knock-
out-oljuk, illetve gátoljuk meg a transzacetiláz termékének és a galaktóznak a további bontását és mérjük meg a
sejtekben maradó termékeket. Ezt ismételjük meg úgy, hogy a kromoszómális LAC-ban knock-out-oljuk a
transzacetilázt és a plazmid DNS-ben a beta-galaktozidázt. Ennek a mérésnek az eredményét javítja, ha pl: a
plazmidba egy erős promóterrel meghajott beta-galaktozid permeázt is belehelyezünk.

11.6. Milyen elvi alapon, és milyen séma alapján indukálna olyan mutációt, amely nyomán a baktérium elveszti
a katabolit represszió mechanizmusát? Milyen gén (gének) funkcióját, és hogyan érintheti a mutáció? Hogyan
döntené el, hogy mutáció recesszív, vagy domináns? (5 pont)

A CAP funkciójához az alábbi dolgok szükségesek: CAP-kötő palindrom szekvencia, CAP fehérje, cAMP,
illetve az RNS polimeráz, mely csak CAP jelenlétében képes transzlálni.
Első ötletem, hogy a cAMP-ra kötök mutagen anyagot, mely a CAP-hoz való kötődés során leesik a
cAMP-ról, így a CAP-kötő hely közelében szabadulna fel a mutagen anyag, ezért ott nagyobb a
valószínűsége a mutációnak.
Második ötletem: Ahogy a motorfehérjéknél feltett kérdés helyes megoldásában szerepelt, a CAP
fehérjéket rögzítem valamilyen módon egy lapra, majd a gélelektroforézissel szétválasztott sávokat
leszívatom a lapra. a CAP kapcsolódik a DNS-hez, a többit lemosom.Innen már tudom, hogy az
elektroforézisben hol adott sávot a CAP kötő szekvencia. A következő lépésben a gél elektroforizált
DNS-nek a megfelelő sávjához mutagen anyagot adok, majd az abból nyert DNS-t felszaporítom PCR
segítségével, és ezt helyezem bele a kromoszómális DNS-be.
Ezek közül mind a két módszer recesszív mutáció, hiszen ha egészséges LAC-ot tartalmazó plazmidot
helyezek a sejtbe, akkor a laktózt továbbra is tudja bontani.
Ha a camp foszfodieszteráz enzim elé egy erős promoter helyezek, akkor maga a funkció fog megszűnni,
azaz mindig expresszálódik a LAC. Ez a mutációdomináns, hiszen akár LAC-ot, akár a foszfodieszteráz
egészséges génjét egy plazmiddal bejuttatom a sejtbe, a funkció nem áll helyre.
A CAP-nak előfordulhat olyan mutációja, mely során vagy nem tudja elengedni a kötőhelyét, vagy cAMP
nélkül is oda tud kötődni. Ez szintén domináns mutáció.

TÖBBSZÖRÖS VÁLASZTÁS FELADATOK

(6, 7 és 8 helyes válasz rendre 1, 2 és 3 pontot ér)
11.1. A poligénikus mRNS-ekre vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. Egy poligénikus mRNS több start (AUG), ám csak egyetlen STOP kodont tartalmaz.
B. Egyetlen poligénikus mRNS-ben tárolt információ alapján több, különféle funkciót ellátó fehérje képződhet.
C. Minden poligénikus mRNS indukálható operon terméke.
D. Az egy poligénikus mRNS-ről képződő fehérjék képződésének szabályozását egyetlen közös promóter végzi.
E. A poligénikus mRNS „megoldás” az egy reakcióútban szereplő fehérjék képződésének hatékony szabályozására.

11.2. A represszor fehérjékre (RF) vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. A RF-eket kódoló gének nem részei az operonoknak.
B. Némely RF egyedül képes az operátorhoz kapcsolódni, más csak akkor, ha előbb valamilyen másik
molekulával kapcsolódik.
C. Egy sejtnek nagyon sok RF molekulát kell ahhoz tartalmaznia, hogy biztosan tudja a Lac operonját szabályozni.
D. Egy represszálható operon akkor aktív, ha a RF kapcsolódik valamilyen molekulával, az indukálható operon
pedig akkor aktív, ha a RF nem kapcsolódik valamilyen szerves molekulával.
E. Egy indukálható operon esetében a RF hiánya a szabályozandó operon konstitutív expressziójához vezet.

11.3. Az operonra vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?

A. Az operátor több bázispárból áll, mint az operon.
B. Az operon az operátornak az egyik olyan szakasza, amely fontos a génexpresszió szabályozásában.
C. Az operátor az operon egyik olyan szakasza, amelyhez fehérje molekulák kötődhetnek.
D. Nem csak az operátorban történhet olyan mutáció, amely következtében megszűnik az operon funkciója.
E. Vannak indukálható, és vannak represszálható operonok.

11.4. A Lac operon mutánsokra vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. Az Oc mutáció recesszív.
B. Kívülről a baktériumba juttatott ép i gén és Lac operon nélkül nem dönthető el, hogy a Lac operon melyik
szabályozó elemének mutációja okozta a Lac operon géntermékeinek hiányát.
C. A Lac operon első génjében bekövetkező kereteltolódásos mutáció hatása a második és a harmadik gén
kifejeződését is érinti.
D. Az i gén funkcióvesztéses típusú (i–)mutációit pótolhatja a sejtbe plazmidban bevitt ép i+ gén.
E. Az i génben bekövetkezhetnek olyan mutációk, amelyek a Lac operon konstitutív expressziójához vezetnek.
 A SEJT MOLEKULÁRIS GENETIKÁJA. FELADATOK. 2011/2012.
12. A génexpresszió szabályozása eukariotákban. 2012. március 1.

12.1. Az Igf2 (insulin-like growth factor 2) a genom

imprinting ismert példája. Az Igf2 a prenatális fejlődéshez
szükséges, azok az egerek, melyekben nem
expresszálódik, feleakkorák, mint az ép Igf2 géntermékkel
rendelkező társaik. Az anyától származó Igf2 gén
expressziója gátolt egy inzulátor elem jelenléte miatt, míg
az apai kromoszómán megjelelő imprinting miatt az
inzulátor inaktív lesz, az Igf2 gén kifejeződik. Milyen
arányban lesznek mutáns kicsi egerek az utódok között, és
mi a genotípusuk, ha:
a) Az anya homozigóta az Igf2-ben bekövetkezett
értelmetlen mutációra, amely funkcióképtelen fehérjét
eredményez, az apa homozigóta az ép génre.

Az utódok egészségesek lesznek, hiszen az anyai mutáns

gén nem fog expresszálódni a gátlás miatt. A deficiencia a
második nemzedékben fog megmutatkozni. Genotípusuk
heterozigóta.

b) Az apa homozigóta a fenti Igf2 mutációra, az anya

homozigóta az ép génre.

Az első generáció rendellenesen fog fejlődni, mivel az ép, anyai gén inaktivált, csak az apai, beteg gén fejti ki a
hatását. Ha képesek szaporodni, akkor a második nemzedékben előfordulnak egészségesek is. Genotípusuk
heterozigóta.

c) Mindketten heterozigóták az Igf2 mutációra nézve. (5 pont)

Ebben az esetben az első nemzedéket nem befolyásolja, hogy az anyának mi a genotípusa, az apától pedig 50-50%-
ban kapnak hibás, ill egészséges gént, így a mutáns, egészséges arány 1:1 lesz.

Igf2+ - egészséges
Igf2- - mutáns

egészséges fenotípus
mutáns fenotípus

♂/♀ Igf2+ Igf2-

Igf2+ Igf2+/ Igf2+ Igf2+/ Igf2-
Igf2- Igf2+/ Igf2- Igf2-/ Igf2-

A Pounett table alapján látszik, hogy az egészséges és mutáns fenotípusú utódok aránya 1:1, és mind az
egészségeseken belül, mind a mutánsokon belül 1:1 a homo-és heterozigóták aránya, összességében
1:2:1 mutáns homozigóta:heterozigóta:egészséges homozigóta.
12.2. Hogyan döntené el, hogy az ember genomjában van-e olyan gén, amely a muslica hedgehog szegmentpolaritás
génjével homológ? Ha van olyan génünk, amely a muslica hedgehog génjével homológ, hogyan határozná meg, hogy
az egyedfejlődés mely szakaszában, és mely sejtekben expresszálódik az ember hedgehog génje? Hogyan határozná
meg a hedgehog géntermék szerepét az egerek egyedfejlődésében? (2 pont)

I. A hedgehog gén DNS-ét megszintetizálnám, nitrocellulóz laphoz rögzíteném, majd különböző emberi
sejteket P32-UTP táptalajon nevelnék, és mRNS-t izolálnék a sejtekből, melyekbe beépül a radioaktív
foszfor. A nitrocellulóz lapra ráengedném az izolált RNS-eket, a hibridizációnak megfelelő
körülményeket biztosítanék, lemosnám a nem kötődött RNS-eket és autoradiográfiával megvizsgálnám,
hogy adott-e jelet a minta.
II. Ha biztosan előfordul a hedgehog gén, akkor térképezéssel vizsgálható, hogy a genom mely területén
található a genomban. Ennek a szabályozó szekvenciáját izolálnám, egy transzpozonba behelyezném,
mellé pedig pl GFPg fehérjét ligálnék, majd megfigyelném, hogy mikor, és fol kezd világítani az embrió.
Ez a módszer valószínűleg nem használható törvényi korlátozások miatt. más módszer: Az egyedfejlődés
bizonyos szakaszaiban szövetmintát izolálnék az embrió sejtjeiből, és ezekbe transzfektálnám a
transzpozont, majd mevizsgálnám, hogy világít-e, vagy sem.
III. Egér esetén ivarsejtekbe juttatnám a transzpozont, majd az utódokat tudnám vizsgálni, hogy mikor és hol
 floureszkálnak.

12.3. Milyen módszerrel döntené el, hogy egy fehérje valóban transzkripciós aktivátorként (vagy represszorként)
működik in vivo? (3 pont)

A múltkori feladatsorban szereplő módszerrel megvizsgálnám, hogy mihez kötődik a fehérje (felszabdalt
gén+rögzített fehérje->lemosás, majd a DNS izolálása). Majd a következő riportergént juttatnám a sejtekbe:

IR marker Erős a vizsgálandó a fehérje kötőhelye gFPG IR

enhanszer fehérje génje (promóter region)

Az ábra jobbról balra 5’-3’ irányban értendő. Ezzel a módszerrel ki tudom fejezni a fehérjét nagy mennyiségben. Ha a
sejt floureszcens lesz, akkot aktivátorként hat.

Ha ezt nem tapasztaljuk, de meg akarunk győződni arról, hogy represszor, akkor egy másik sejtvonalon a vizsgálandó
fehérje és enhanszere nélküli gént juttatnék a sejtbe. Ha így kifejeződik a gén, tehát a sejtek világítanak, elmondhatjuk,
hogy a vizsgálni kívánt fehérje represszorként hat.
Ha egyik esetben sem fejeződik ki, akkor feltehetően más transzkripciós faktorokra is szüksége van a gén prmóterének.

Más módszer: “Elrontom” a fehérjém génjét, és megvizsgálom, hogy mi a következménye (a könnyebb vizsgálat
érdekében gFPG-vel jelölhetem az irányított fehérjét. Ha az elrontás után a sejtek jobban floureszkálnak, akkor egy
represszorról van szó. Ha kevésbé, akkor egy aktivátorról.

12.4. Milyen megoldást javasolna a gének egyenkénti csendesítésére mondjuk egerekben, vagy egér sejtek
tenyészetében az RNSi technikával? (4 pont)

A csendesíteni kívánt gén érett mRNS-éből cDNS-t szintetizálnék. A cDNS-ről RNS-t szintetizálnék, majd az
RNS-ről is készítenék cDNS másolatot, összeligálnám az eredeti DNS-sel. A kapott DNS-ben lesznek tandem
elrendeződésű, de fej-fej és láb-láb elrendezésűek is. A kapott DNS-ekről RNS-t szintetizálnék, majd dicer
fehérjekomplexxel feldarabolnám az RNS-eket. Üres fágfejeket helyeznék az oldatomba, ebbe a feldarabolt
RNS belefér. A fágot hozzáadnám a sejttenyészethez, ekkor a páros RNS-em bejut a sejtbe, a
fehérjekomplex egyszálúvá teszi, kapcsolódik a csendesíteni kívánt mRNS-sel, és gátolja funkciója
végrehajtásában.
TÖBBSZÖRÖS VÁLASZTÁS FELADATOK
(6, 7 és 8 helyes válasz rendre 1, 2 és 3 pontot ér)

12.1. Az eukariota génexpresszió szintéjére vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. Eukariotákban a génexpresszió szabályozása a transzláció szintjén is megtörténhet.
B. Nem minden, a sejtmagban képződött mRNS molekula exportálódik a citoplazmába.
C. A fehérjék módosítása is lehet része a génexpresszió szabályozásának eukariotákban.
D. A fehérjék élettartamának változásával nem lehet a génexpressziót szabályozni.
E. Az eukariotákban a génexpresszió szabályozás legfontosabb szintje a transzláció.

12.2. Az eukariota génexpressziót szabályozó elemekre vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. A promóter az egyetlen olyan DNS szakasz, amely szabályozza az eukariota gének expresszióját.
B. Az eukariota gének expresszióját szabályozó elemek nincsenek mindig a strukturgén közvetlen közelében.
C. A promóter a strukturgéntől lehet 3' irányban.
D. Az eukariota gének expresszióját szabályozó valamennyi DNS szakaszhoz kapcsolódhatnak fehérje molekulák.
E. Az eukariota gének promóterében is van TATA box.

12.3. Az epigenetikus szabályozásra vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. A hiszton módosulások („hiszton kód”) minden egyes sejtosztódás során törlődnek.
B. A hiszton acetiltranszferázok működése elősegíti a transzkripciót.
C. A citozin metilációja „CG” bázispárok esetében történhet meg.
D. A citozin-metiláció következménye a génkifejeződés gátlása.
E. Az imprinting az emlős gének döntő többségét érinti.

12.4. A riporter (szonda) génekre vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. A riporter gének megmutathatják az olyan enhanszerek létezését, amelyek csak valamely sejttípusban
funkcionálnak.
B. Az emberi génexpresszió tanulmányozására használt riporter gének csak emberi eredetű DNS-ből állhatnak.
C. A riporter géneket a transzpozonok (retropozonok) inszerciós szekvenciáival lehet legkényelmesebben
a genomba inszertáltatni.
D. A riporterként használt konstrukció ugyanazt a promótert, valamint a riporter gén strukturális részének különböző
hosszúságú szakaszait tartalmazza.
E. A riporter géneket plazmidokban juttatják a sejtekbe, ahol vagy inszertálódnak a genomba vagy sem.
 A SEJT MOLEKULÁRIS GENETIKÁJA 2011/2012. FELADATOK.
17. Biológiai membránok és jelátvitel. 2012. március 8.
17.1. Szakáll azután kezd fejlődni, miután az arc sejtjeiben Gén
expresszálódik a tesztoszteron-receptor képződését kódoló gén. Ha
tesztoszteron (amely szteroid) jut a sejtekbe, kapcsolódik a receptor Sejtmag
Szteroid
fehérjével, és leszorítja azt a fehérjét, amely a hormon hiányában a hormon
citoplazmában tartja a hormon-receptort. A hormon/receptor receptor
komplex a sejtmagba importálódik, ahol a DNS megfelelő helyeihez
kapcsolódva bizonyos géneket be, másokat kikapcsol. Mi a A szteroid
hormont a
fenotípusa azoknak a mutációknak, amelyek a receptort kódoló gén citoplazmában
olyan részében következnek be, amely (i) a hormont kötő, (ii) a tartó fehérje
citoplazmában tartó fehérjével kapcsolódó, illetve (iii) DNS-hez
kötő részét érintik? Mi a funkcióvesztéses, és mi a domináns negatív Szteroid Citoplazma
mutációk fenotípusa? Mi a mutáns fenotípusa azoknak a hormon
funkcióvesztéses, illetve domináns negatív alléloknak, amelyek
abban a génben következnek be, amely terméke a receptor molekulákat a citoplazmában tartja? (5 pont)

I, Ha a hormonkötő hely módosul, akkor nem tud kapcsolódni a hormonhoz, ezért nem fejlődik
arcszőrzet.
II, Ha a citoplazmában tartó fehérjéhez kötődő része úgy módosul, hogy a két fehérje nem tud
kapcsolódni, akkor tesztoszteron hiányában, azaz nőknél is fejlődik arcszőrzet.
II, Ha a DNS körő hely módosul, akkor nem tud kapcsolódni a receptor a DNS-re, nem tudja a
megfelelő géneket ki illetve be kapcsolni, ezért nem fejlődik arcszőrzet, ez a mutáció represszálható.

Funkcióvesztéses mutáció esetén nem kötődik a receptor a citoplazmában található fehérjéhez, ennek
következtében homozigóta esetén mindkét nemben erős arcszőrzet fejlődik, heterozigóta esetben
gyenge arcszőrzet fejlődik nőknél.
Domináns negatív mutáció esetén annyira jól kötőik a receptor a fehérjéhez, hogy a szteroid nem
tudja leszorítani, így nem jut a receptor a sejtmagba, nem fejlődik arcszőrzet. Ez tulajdonság mind
homozigóta, mind heterozigóta esetben így működik.

17.2. Vannak olyan embertársaink, akik rákos daganatainak sejtjeiben a kemoterápiában

használatos hatóanyagok jelenlétében a multidrog rezisztencia (mdr) gén amplifikálódik.
Termékéből, az Mdr fehérjéből, oly’ sok lesz a sejthártyában, hogy a hatóanyagot kiszivattyúzzák a
sejtekből, hatástalanná téve a kemoterápiát. Miként döntené el, hogy Emilen amplifikálódott az
mdr gén (és hatástalan a kemoterápia), vagy sem (és van értelme a kemoterápiának)? (3 pont)

Az MDR sejtek egy olyan fehérjét (pl.: ABC transzportert) fejeznek ki, melyek szubsztrát spektruma igen széles,
azaz sokféle molekulát fel tud ismerni, és a sejten kívülre pumpálni. Két megoldási javaslatom van:
Floureszcens szubsztrátot juttatunk a táptalajba, majd szaporítjuk rajta a sejtvonalat. Ha a sejteket a mátrixról
leválasztom, és megvizsgálom a a floureszcenciájukat, megtudom, hogy felhalmozódott-e bennük a szubsztrát.
Ha igen, akkor nem fejeződött ki a transzporter, van értelme a kemoterápia alkalmazásának.
Kezeljük a sejteket a kemoterápiás vegyszerrel. Ha elpusztulnak , akkor ajánlott használni, ha nem, akkor lehet,
hogy kifejeződtek már a daganatban a trnaszporterek.

17.3 A kolerabaktérium egyik toxinja képes átjutni a sejtmembránon, és hatására az adenilát-cikláz folyamatosan
aktív lesz. Az így állandóan magas cAMP-szint elektrolit- és vízvesztéshez vezet, ami a kolerafertőzés egyik vezető
(akár halálos) tünete. Ismert, hogy a koleratoxin a G-fehérjét módosítja. Mi lehet a módosítás lényege? (2 pont)

A kolera toxin meggátolja az α alegység GTP bontást, így a folyamatnak nincs negatív visszacsatolása, a cAMP
szint megnő.

17.4 A kolerafertőzéssel járó életveszélyes kiszáradás

megakadályozására nem elég tiszta vizet itatni a beteggel,
mert nem jut be a sejtekbe. A víz mindig passzívan jut be a
sejtbe, annál nagyobb mértékben, minél nagyobb a sejtben
az ozmózisnyomás (azaz minél több a citoplazmában a
poláros vagy töltött részecske). Ismert, hogy a
bélhámsejtekben szigorúan szabályozott a passzív és aktív
transzportot bonyolító fehérjék elhelyezkedése a
membránban. A Na+/glükóz szimporter csak a bél ürege
 felé eső felszínen, a Na+/K+ pumpa és a glükóz uniporter
csak az ér felé eső felszínen található. Milyen folyadékot
kell a beteggel itatni, és miért? (2 pont)

A beteggel nagy mennyiségű sós, cukros vizet kell itatni,

amihez banánt adnak a kálium bevitel növelése
érdekében. A szimporter a nártium iont és a glükózt a
sejtbe beviszi, ennek hatására megnő a belső ozmózis
nyomás, vizet vesznek fel a sejtek. A bejutó glükózból
ATP szintetizálódik, mely a Na+/K+ pumpát hajtja, tehát
a nátrium bekerül a véráramba, az elektrolitok pótlódnak.
Káliumra a szervezetnek csak nagyon alacsony
koncentrációban van szüksége, így ennek a felvételéről
nem kell ilyen módon külön gondoskodni szerintem.

17.5 Az ERK5 a MAP-kinázok családjába tartozó enzim. Kimutatták, hogy az ERK5 az aktív MEK5 kináz
jelenlétében foszforilált. Az ERK5 a foszforiláció hatására lassabban vándorol a gélelektroforézis során a nem
foszforilált fehérjéhez képest. Egy előzetes kísérletben bebizonyosodott, hogy a MEK5 kölcsönhatásban van egy
másik, X kinázzal is. Humán sejttenyészetet a következő
fehérjéket kódoló plazmidokkal transzfektáltak:
- MEK5 kináz
- X kináz
- MEK5 és X kináz
- X kináz és MEK5AA ( A MEK5AA fehérje a MEK5
inaktív formája, domináns negatív hatással bír: a sejt saját
(endogén) MEK5 fehérjéjének funkcióját is gátolja.
A transzfektált sejtekből készített preparátumot Western-blot analízissel vizsgálták. Azaz a fehérjéket gélen
szeparálták, nitrocellulózra blottolták (mint a Southern-blotnál) , majd ERK5-specifikus ellenanyaggal inkubálták és
detektálták (mint az in situ hibridizációnál) . Milyen következtetéseket lehet levonni a kapott adatokból az X enzim
funkciójáról, helyéről az ERK5-öt aktiváló kináz-kaszkádban? (4 pont)

Az ábra alapján arra a következtetésre jutottam, hogy az X kináz a MEK5 kináz és az ERK5 között van a kináz
kaszkádban.
Indoklás:

• Az első ábrán X kináz jelenléte nélkül MEK5 jelenlétében az ERK 5 foszforilálatlan, hiába van jelen az
X kináz.

• A második ábrán X kináz jelenlétében két sávot kapunk, tehát gyengén, de foszforilálódik az ERK5, ez
a sejt endogén MEK5-ével magyarázható, kis koncentrációban, de aktiválja X-et, ami foszforilációt
eredményez.

• A harmadik ábrán nagy koncentrációban jelen van a MEK5 és X is, a foszforilációnak nincs akadálya

• A negyedik ábrán a MEK5AA a sejt endogén MEK5-ét gátolja, hiába van jelen X, nem aktiálódik, így a
foszforiláció sem megy végbe.
TÖBBSZÖRÖS VÁLASZTÁS FELADATOK
17.1. A sejthártyára vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. Minden élőlény minden sejtjét sejthártya burkolja.
B. A foszfolipid molekulák nem változtatják helyüket a sejthártya belső és külső foszfolipid rétegei között.
C. Minél több koleszterin van egy sejthártyában, annál folyékonyabb a sejthártya.
D. Nincsenek olyan sejthártyák, amelyek tömegének fele fehérje lenne.
E. A prokariota sejtek belsejében nincsenek hártyák.

17.2. A sejthártyán át megvalósuló transzportra vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. Az ionok, mert kicsik, szabadon diffundálva jutnak be a sejtekbe.
B. A K+ ionok olyan csatornákon át jutnak ki a sejtekből, amelyek fehérjékből képződnek.
C. Vannak olyan ioncsatornák, amelyek alkalmas jel hatására kinyílnak, majd szabadon diffundálhatnak át
rajtuk az ionok.
D. A szteroid hormonok receptorai a sejthártyán átívelő fehérje molekulák.
E. Az O2 szabad diffúzióval jut be a vérsejtekbe.

17.3. A vízoldékony hormonokra vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. A vízoldékony jelmolekulák mindegyike endokrin eredetű.
B. A vízoldékony hormonok csak azokban a sejtekben fejtik ki hatásukat, amelyek felszínén ott vannak a
megfelelő receptorok.
C. Egy sejt felszínén többfajta vízoldékony hormon receptorai lehetnek jelen.
D. Nincsenek olyan vízoldékony hormonok, amelyek hatása a különféle sejtekben különféle lenne.
E. Vannak olyan vízoldékony hormonok, amelyeket ma baktériumokkal termeltetünk.

12.4. A külső jelek génexpressziót szabályozó szerepére vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. A tesztoszteron receptorok a sejthártya külső felszínén vannak.
B. A szignáltranszdukció során a sejtekhez érkező jeleket nem a foszfolipid molekulák juttatják a sejten belülre.
C. A sejtbe továbbított jel eljuthat a génekhez, áthangolva a génexpressziót.
D. Eukariotákban ugyanúgy vannak indukálható gének, mint a prokariotákban.
E. Az eukariota sejtek zöme meglehetősen változó környezetben éli életét.
 A SEJT MOLEKULÁRIS GENETIKÁJA 2011/2012. FELADATOK.

18. Idegsejtek, érzékelés 2012. március 22.

18.1. Felfedezték, hogy a shaker génben bekövetkező funkcióvesztéses mutációtól a muslicák erősen reszketnek altatás
alatt. Ez arra utalt, hogy a mozgató idegsejtekben abnormálisan sokáig fennmarad a membrán depolarizációja és így az
akciós potenciál, ami esetleg a feszültség-függő K+ csatornák hibájából/hiányából fakad.
Hogyan bizonyítaná, hogy a shaker gén valóban feszültség-függő K+ csatornát kódol?
Miután bebizonyosodott, hogy feszültség-függő K+ csatornáról van szó, milyen módszerekkel igazolná azt, hogy a csatorna
nyitásában itt is „kapuzó hélix” játszik szerepet, és hogyan vizsgálná a működését? (6 pont)

A génről in vitro mRNS-t szintetizálnék, amit karmosbéka petesejtbe beinjektálnám, így kifejeződik a sejtben a
vizsgálni kívánt K+ csatorna. A csatorna feszültségfüggését úgy vizsgálnám, hogy egy elektródot a sejt
belsejébe helyeznék, amivel tetszőleges feszültséget tudnék a membránkét oldalán gerjeszteni. Egy másik
elektródot pedig patch-clmap technikával a sejtmembránra helyeznék. Így a shaker gént tudnánk vizsgálni a
membránpotenciál függvényében.

Kapuzó hélix: Ha itt is kapuzó hélix van, akkor fel lehet fedezni benne jellegzetes szekvenciákat, pl.: mint
ahogyan az előadás anyagban szerepel, minden 3. oldallánc töltött. Ezt elrontva vizsgálhatjuk a fehérje
funkcióját: Ha ezek az aminosavak nem kerülnek a helyére, és a fehérje funkció csökken, akkor itt is kapuzó
hélix nyitja a csatornát, illetve az elrontott fehérje esetén funkcióját veszti.

18.2. Vannak olyan axon terminálisok, amelyekben az egyik szinaptikus hólyagocska pl. acetilkolint, a másik pl. γ-
aminovajsavat tartalmaz. Nincsenek viszont olyan hólyagocskák, amelyekben kétféle neurotranszmitter volna. Vajon
milyen kísérletek eredményeként jutottak a kutatók a fenti következtetésre? (3 pont)

Készítenék egy membrán felszínt, melybe acetilkolin és GABA receptorok vannak integrálva, aktivitásukat pedig
úgy alakítanám ki, hogy valamilyen erősítés során az acetilkolin pl.: zöld, a GABA pedig piros fényt kibocsátást
aktiváljon. A hólyagocskákat szintetizáltatnék idegsejtekkel, melyek szinaptikus végét leválasztom, és így sok
hólyagocskát tudok felszaporítani. A hólyagocskákat hidrodinamikai fókusálással sorba rendezem, és az előzőleg
kialakított membránhoz irányítom, melyhez közel kerülve felszabadul az acetilkolin és a GABA, és real-time tudom
figyelni a színreakciót. Ha csak zöld/csak piros fény világít, akkor az állítás igaznak bizonyult.

18.3. Tervezzen kísérletet azt bizonyítandó, hogy a rövidtávú memória nem jár specifikus gének expressziójával és hogy a
hosszú távú memória alapja specifikus gének expressziója, újfajta fehérjék képződése bizonyos idegsejtekben. Miként
ismerné meg azokat a géneket, amelyek a hosszú távú memória alapjait adják? Magyarázza elképzeléseit! (4 pont)

A rövid távú memória nem jár fehérje szintézissel: Olyan anyagot juttatnék a vizsgálni kívánt egyedekbe, mely meggátolja
a fehérje szintézist, de az állatot nem öli meg azonnal, esetleg lebomlik. Az interneten a cycloheximid-et találtam, mely
jelenlétében nem történik fehérje szintézis, bár ez rongálja a genomot, de nem okozza az állat azonnal halálát. Ezt az
anyagot az állat idegrendszerébe kell juttatni, majd meg kell etetni egy olyan anyaggal, mely kellemetlen érzést vált ki az
állatban fogyasztás után, és kontrollként olyan anyaggal is, mely semleges hatást vált ki az állatból (esetleg a cycloheximid
csökkentheti az étvágyát, ezt is meg kell mérni). Majd kis idő elteltével fel kell kínálni neki mindkét anyagot. Ha a
második anyagból fogyaszt csak, akkor az állat rövid távú memóriája továbbra is funkcionál. Meg kell mérni
természetesen azt is, hogy a fehérje szintézis biztosan leállt-e az idegrendszerben. Ennek mérését egy másik kísérletben is
megtehetjük: radioaktív aminosavakat juttatunk az állat vérébe, cycloheximid jelenlétében, és egy másik
állatcsoportba is. Az állatok idegrendszerét kiemeljük, a sejteket feltárjuk, tömegspektroszkópiával
elkülönítjük a fehérjéket az egyéb sejtalkotóktól, és megnézzük autoradiográfiával, hogy sugárzik-e. Ha a
cycloheximiddel kezelt állatok idegrendszeréből izolált fehérje nem sugárzik, a másik viszont igen, akkor
kísérletünk hiteles, a rövidtávú memória nem függ össze a fehérjeszintézissel.

A hosszú távú memóriát biztosító géneket genetikai boncolással vizsgálnám meg: Idegsejtekből mRNS-t szintetizálnék,
majd ezekből cDNS-t, ezekből kiszűrném pl.: műanyaglapra rögzített háztartási gén darabokkal, ennek következtében
csak a specifikus gének maradnak meg. A megmaradt génekben mutációkat indukálnék, majd hagynám, hogy egészséges
muslica genomban kicserélődjön, vagy megolvasztanám a genomot, és hagynám, hogy párosodjon a cDNS a genommal.
Ezeket a kromoszómákat visszajuttatnám megtermékenyített, örökítő anyagától megfosztott muslica petesejtekbe, és
megvizsgálnám, hogy van-e olyan állat, melynek nem működik a hosszú távú memóriája. Ezt lehet pl.: az előző
kísérletben megállapított rövidtávú memória hossz alapján: amikor az állat „elfelejtette”, hogy melyik anyag okozott
kellemetlen érzést, ott már a hosszú távú memóriának kellett volna bekapcsolódnia. Tehát ebben a kísérletben ilyen
időközönként kéne a muslicákkal kellemetlen hatást okozó anyagot etetni. Ha találunk olyan állatot, mely ismét elköveti
ugyanazt a hibát, akkor annak nem működik a hosszú távú memóriája, meg kell vizsgálni, hogy mely génjeiben történt
mutáció.
 18.4. A muslica tanulásra képtelen (buta) mutánsai segítettek megérteni a rövidtávú memória molekuláris alapjait.
Kiderült, hogy a rövidtávú memória olyan fehérjék foszforilációjával és defoszforilációjával kapcsola-tos, amelyek az
idegsejtek saját fehérjéi. Hogyan készítene a szokásosnál sokkal okosabb muslicákat? Mit gondol, jó ötlet a szokásosnál
okosabb élőlények készítése? (4 pont)

Úgy készítenék okosabb muslicákat, hogy a dunce, rutabaga, turnip gének elé egy erős enhancert helyeznék, ekkor
nagyobb mennyiségben fejeződne ki az a muslica idegrendszerében, és több dolgot tudna megjegyezni.
A felejtés az idegrendszerben nem véletlenül van benne, mert ha az állatot éri egy rossz benyomás valamiről, akkor az
bekerül az emlékezetébe, ahonnan idővel kikophat, ha nem ismétlődik meg még többször ez az inger, ezt úgy lehet venni,
hogy egy egyszeri inger csak „zaj”, melyet ksizűr az idegrendszer, míg amit rendszeresen tapasztal, az „offset”-nek
számít, vagy jelnek, tehát oda kell rá figyelni. Az ember esetében sem jó, ha mindenre emlékszik, mivel pl.: Gyermekkori
sérelmek, stb. Élénken élnének a memóriában, szerintem az illető nem tudna „túllépni” bizonyos traumákon.
Természetesen jó lenne, ha a tanulás egyszerűbb lenne, egyszer kéne csak elolvasni a tananyagot és mindent tudnánk, de
szervezetünet is megterhelné ez a nagy fehérjeszintézis, és nem véletlenül nem épül ki az összes lehetséges szinatpszis: A
jeltovábbitás a szervezetnek sok energiájába kerül, így nem feltétlenül válna előnyére az élőlénynek a több ész.

18.5. Az ábra azokat az eseményeket mutatja sematikusan,

amelyek az opszin aktiválódása nyomán történnek pálcika
sejtjeinkben. Milyen következményei lehetnek azoknak a
domináns negatív, illetve funkcióvesztéses típusú mutációknak,
amelyek a transzducin, illetve a foszfodieszteráz enzimek
képződését kódoló génekben következnek be? (3 pont)

A transzducin domináns negatív mutációja esetén „elrontja” a

másik, egészséges fehérjét. Ez ebben az esetben azt jelenti, hogy
a transzducin az aktivált opszin aktivitás nélkül is aktív, azaz
aktiválja a cGMP foszfodieszteráz molekulát, a Na+ csatornák
nem nyílnak ki, de hiperpolarizáció sem történik, hiszen az idővel
lecseng. Egyszerűen a sejtnek konstans lesz a
membránpotenciálja. Ez az egészséges fehérjék funkcióját is
elrontja.
A transzducin funkcióvesztéses mutációja esetén vagy nem aktiválódik az opszin által, vagy nem tudja aktiválni
a cGMP foszfodieszterázt, azaz a sejt állandóan depolarizálva marad, esetleg, ha kifejeződik a másik
kromoszómáról az egészéges allél, akkor csak csökken a fényérzékelés, hiszen kevesebb transzducin van jelen,
mint kéne.

A foszfodieszteráz enzim domináns negatív mutációja esetén a transzducin alfa alegysége nélkül is aktiválódik,
ezzel ugyan azt a hatást elérve, mint a transzducin domináns negatív mutációja esetén.

A foszfodieszteráz enzim funkcióvesztéses mutációja esetén nem tudja a cGMP-t elbontani, hatása azonos a
transzducin funkcióvesztéses mutációjával.
TÖBBSZÖRÖS VÁLASZTÁS FELADATOK (6, 7 és 8 helyes válasz rendre 1, 2 és 3 pontot ér)
18.1. Az akciós potenciálra vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. Az akciós potenciál valójában a nyugalmi potenciál-csökkenés tovaterjedése a sejthártya mentén.
B. Az akciós potenciál terjedése során Na+ és K+ csatornák összehangoltan nyílnak és csukódnak.
C. Akciós potenciál csak az idegsejtek sejthártyája mentén halad.
D. Az akciós potenciál azzal kezdődik, hogy a Na+ csatornák kinyílnak.
E. Az akciós potenciál "élete" során nincs olyan pillanat, amikor a membrán külseje negatív töltésű a citoplazmához
képest.
18.2. A kemoszenzorokra vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. A szaglás és az ízlelés alapja ligand-receptor kölcsönhatás és az azt követő szignáltranszdukció.
B. Valamely szagérzékelő receptor minden szaglósejt felszínén jelen van.
C. Mind a szaglás, mind az ízérzékelés szerepet játszik az ízek megkülönböztetésében.
D. A szaglásban annyi gén vesz részt, ahány szaglósejtünk van.
E. Az ízlelőszervben - a szaglószervvel szemben - nem az érzékelő sejtek nyúlványai szállítják az információt a
koponyán belülre.
18.3. A fényadaptációra vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. Erős fényben a rodopszin kináz enzim inaktiválja a rodopszin molekulákat.
B. A Ca2+ csatornák nyitása-csukása a pálcikák membránjában a fényadaptáció fontos mozzanata.
C. Erős fényben az opszin fehérje elbomlik, csökkentve a pálcikák fényérzékenységét.
D. A pálcikasejtek membránpotenciálja függ a fényintenzitástól.
E. A magas Ca2+ gátolja annak a guanil cikláz enzimnek az aktivitását, amely cGMP-t szintetizál.
18.4. Az érzékelésre vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. Minden mechanoreceptor működése a feszülés-érzékeny ioncsatornák létén alapul.
B. A fényérzékelő molekula minden állatfajban a rodopszin.
C. A súlytalanság állapotában a hátára fordított rák fekve marad.
D. A belső fül szőrsejtjei minden esetben egy fedőmembránnal érintkezve érzékelik a mechanikai hatásokat.
E. A rodopszin olyan ioncsatorna-receptor, amely a 11-cisz-retinál transz-retinállá alakulásának hatására záródik,
így a membrán hiperpolarizációját okozza.
 A SEJT MOLEKULÁRIS GENETIKÁJA 2011/2012. FELADATOK.

19. Sejtkapcsolatok és transzport folyamatok a sejtben (I). 2012. március 29.

19.1. Egy Petri csészében a fibroblaszt sejtek csak addig osztódnak, ameddig egyetlen rétegben borítják a felszínt.
Vajon miért csak addig osztódnak? Miért csak egyetlen, és miért nem több rétegben borítják a felszínt? Ha egy
sávban eltávolítjuk a sejteket, a szomszédos sejtek osztódni kezdenek, majd miután pótolták az elveszett sejteket,
nem osztódnak tovább. Miért nem? (2 pont)

Több ötletem is van:

• A sejtosztódás a telep szélén lévő sejtek, illetve egyedülállós sejtek esetén mindig a Petri csésze síkjában
történik. Az osztódás után az új sejt a környezetében lévő sejtekkel kapcsolatot alakít ki, pl.: adherence/tight
junction segítségével. Az a molekula, mely minden oldalról kapcsolódik más sejtekkel, nem fog tovább
osztódni, egy gátlás alakul ki, ha a sejtnek nincs szabad oldala. Így a sejtek két dimenzióban terjednek ki,
mindaddig, míg akadályba pl.: A Petri csésze falába nem ütköznek.
Ha egy sávban eltávolítjuk a sejteket, a sáv két szélén lévő sejtek szabaddá válnak, hiszen megszűnik a
gátlás, mindaddig osztódnak, míg újra egy rétegben nem fedik le a csészét.
• A fibroblaszt sejtek kollagén rostokat termelnek, tegyük fel, hogy van egy telepünk, mely kialakította az
extracelluláris mátrixát, mely a sejteket egy „takaróként” födi be. Ez a „takaró” a telep közepén lévő sejtek
fölött igen szoros, nem lehetséges, hogy osztódjanak hely hiányában. A szélén lévő sejtek viszont tudnak
osztódni.
Ha ez az állítás igaz, akkor a sáv eltávolítása után a sejtek ugyan pótolják az eltávolított sávot, de a sáv
közepén egy „heg” keletkezik, mivel az extracelluláris mátrix szerkezetébe hiba került.

MO: jó (I) kontakt gátlás + szükségük van gy szilárd, stabil felületre.

19.2. Az Epidermolízis bullosa az öröklődő bőrbetegségek egyike, többféle, a sejtkapcsolatokban szerepet játszó
fehérjét kódoló eb gén mutációja okozhatja. Az ettől a betegségtől szenvedő embereken, a bőr legkülső rétegének
nem megfelelő rögzülése miatt a bőrön és a nyálkahártyákon hólyagok képződnek akár a legkisebb fizikai hatásra is.
Ön megklónozta azt az egyik olyan gént, amelynek mutáns allélja autoszomális recesszív formában öröklődik, és eb
fenotípust okoz. Hogyan határozná meg, hogy az eb+ gén terméke a bőr mely részében van jelen, és mi a géntermék
funkciója? Hogyan döntené el, hogy az egy olyan ún. null allél, amely nem kódolja funkcionális fehérje képződését,
vagy egy olyan ún. gyenge allél, amely bár kódolja a fehérje képződését, de a fehérjemolekulák alig-alig
funkcióképesek? (5 pont)

• Tegyük fel, hogy ugyanez az eb gén az egerekben is előfordul. ekkor a megszintetizált eb gént restrikciós
enzimmel szétvágnám, majd GFP-vel összeligálnám. Az így kapott világító fehérjeszekvenciákat is
tartalmazó allélt egér petesejtbe juttatnám, álterhes egerek méhébe ültetném. A megszületett egerekből
bőrszövetet izolálnék, így mikroszkóp alatt tudnám vizsgálni, hogy a szövet melyik részében fejeződik ki
az eb által kódolt fehérje. Feltehetően vagy valamilyen kollagén termeléssel kapcsolatos funkciója van.
oszlop-gyöngy módszer
antitest kötéssel//immunizálunk állatokat->antitestet termel->a véréből ki lehetne nyerni
• A hibás eb gént szintén GFP-vel vizsgálnám meg. Ha tapasztalunk fényt, akkor gyenge allél, ha nem
tapasztalunk fényt, de az egészséges gén esetén tapasztaltunk, akkor null allél.
• Másik módszer a beteg gén vizsgálatára: Az első kísérletben kiderült, hogy a bőrszövet mely sejtjeiben
fejezősikki a gén. Ugyanilyen típusú, de beteg sejtekből mRNS-t izolálnék, majd elválasztanám az eb gént
a többitől pl: a gén első pár szekvenciájának értelmes szálát egy nitrocellulóz lemezhez kötve. A megfelelő
mRNS rákapcsolódik, míg a többi lefolyik. Ezután az mRNS-t elválasztanám a nitrocellulóz lapról, és
cDNS-t szintetizálnék róla reverz transzkriptázzal. Az így kapott cDNS-ről mRNS-t szintetizálnék, majd
in vitro transzlációval megvizsgálnám, hogy képződik-e fehérje, és ha igen, mennyi? (Ez a módszer
leginkább azt a mutációt hivatott kiszűrni, mikor egy pontmutáció során STOP kodon alakul ki rossz
helyen)

illesztő két hibrid módszer: E 1 gén külcsönhat e 2 -vel…?????

hibridizációval is vizsgálhatjuk //csím analízis

19.3. A sejtmagban nincsenek aldehid oxidáz (AO) molekulkák. Ön azt reméli kideríteni, hogy miként befolyá-
solná a sejtek életét, ha bennük AO molekulák lennének. Miként érné el, hogy a sejtmagban AO molekulák
legyenek? És persze olyanok, amelyek GFP-vel (green fluorescent protein) ki lennének világítva? (2 pont)

Az aldehid oxidázt kódoló szekvencia N-terminálisához NLS-t ligálnék, illetve restrikciós emésztés után GFP-t.
A sejtbe visszajuttatott gének a sejtmagba jutnának, és ki is lennének világítva.

19.4. Vannak olyan fehérje féleségek, amelyekben NES (nuclear export signal) és NLS (nulcear localization
 signal) is van. Hogyan derítené ki, hogy mennyi időt tölt egy ilyen fehérje molekula a sejtmagban? Hogyan
derítené ki, hogy miként befolyásolja a sejtmagban töltött időtartamot, ha ugyanez a molekulaféleség egy NES
mellett két, három vagy négy NLS-t tartalmazna? És ha egy NLS mellett két, három vagy négy NES-t
tartalmazna? (4 pont)

Készítenék egy „kapcsolható” fehérjét. pl.: lac operon segítségével, azaz a vizsgálni kívánt fehérjémet a lac
operonhoz hozzáligálva juttatnám be a sejtbe, ekkor a fehérje csak akkor fejeződik ki, ha laktózt kap a sejt,
utána újra „kikapcsolódna”. A fehérjét a vizsgálhatóság érdekében GFP-vel megjelölném. A sejtbe juttatott
szekvencia tehát ezeket tartalmazza:

• lac operon
• NLS
• NES
• GFP
• a fehérjét kódoló szekvencia
Ekkor a sejteket real-time lehet egy mikroszkóppal vizsgálni, laktóz hozzáadására megindul a fehérjetermelés,
majd mind a sejtmagban, mind a citoplazmában látunk világító fehérjéket. Ekkor még csak azt látjuk, hogy
mindkét helyen jelen van a fehérje. Ha a citoplazmába jutó fehérjét el tudjuk bontani, akkor azt fogjuk látni,
hogy egy kevés laktóz hozzáadására mennyi ideig világít a sejtmag. Ezt például úgy lehetséges megcsinálni,
hogy a fehérjébe még egy szignált juttatok, melyet az autofagoszóma dajkafehérjéje ismer fel, így amint a
fehérje kiszabadul a sejtmagból és elengedi az exportin, a fehérje lebomlik (az újabb sejtmagba jutás elkerülése
érdekében pl.: meg kell növelni az autofagoszóma exportinjának koncentrációját.

Más ötletem: Mivel a GFP egy nem túl nagy fehérje molekula, meg lehet szerintem csinálni, hogy sok GFP-t
kódoló géndarabot egymás mellé ligálok, és ezt a gént látom el NES és NLS-ekkel. A génről mRNS-t
szintetizálok, és az mRNS oldatot juttatom be a sejtbe, miközben mikroszkóppal figyelem azt. Így akár egy-
egy fehérjét is láthatóvá tudunk tenni, és külön-külön lehet mérni a sejtmagban töltött idejüket.

MO: a kapcsolós módszer jó, pl: hőérzékeny

19.5. A kollagén a szekréciós úton át jut ki a sejten kívülre. Hogyan érné el, hogy a kollagén molekulák a
mitokondriumba menjenek? Milyen következménye lenne és miért a téves címre érkező kollagén molekuláknak?
(2 pont)

A fehérje tartalmaz egy olyan szignált, mely az ER-be irányítja azt. Feltehetőleg ezt a szekvenciát ismerjük,
ekkor annyi a feladatunk, hogy ki kell cserélni a szignált kódoló szekvenciát matrix targeting szekvenciára
kell cserélni.
Szerintem a téves címre érkező kollagén meggátolná a mitokondriumot a működésében, mivel a kollagén
elég nagy mennyiségű fehérjét tartalmaz, a mitokondrium hamar megtelne a kollagénekkel. Előfordulhat,
hogy a mitokondrium külső membránja nem állna ellen a belső feszültségnek, szétrepedne, ezáltal
megszűnne a protongradiens.
TÖBBSZÖRÖS VÁLASZTÁS FELADATOK

19.1. A sejt-sejt kapcsolatokra vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. A sejt-sejt kapcsolatok egy része széthúzó erő hatására képes erősödni.
B. A sejteket összekapcsoló fehérjék csak ugyanolyan fehérjét képesek felismerni egy másik sejt felszínén.
C. A szoros sejtkapcsolatnak a külvilágtól a szervezetet elhatároló sejtrétegekben van jelentősége.
D. A réskapcsolat sok sejtféleség között kialakul, lehetővé teszi a kisméretű molekulák szabad áramlását.
E. A legtöbb, sejt-sejt kapcsolatban szerepet játszó fehérje az összekapcsolódáshoz anionok jelenlétét igényli.

19.2. A cadherinekre vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?

A. A cadherinek nem játszanak fontos szerepet az azonos szövetféleségből származó sejtek egymásra találásában.
B. Az adhéziós övben a cadherinek aktin filamentumokhoz kapcsolódnak.
C. Már az egyes, cadherinek közvetítte sejt-sejt kapcsolat is nagy erővel képes összetartani a két szomszédos sejtet.
D. A cadherinek specifikusan felismerik az ugyanolyan típusú cadherint egy másik sejten, és csak ahhoz kötődnek.
E. Cadherinek jelenléte szükséges az embrionális fejlődés során a felszíni sejtrétegek betűrődéséhez.

19.3. A sejten kívüli állományra és a sejt-mátrix kapcsolatokra vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. Az integrinek a dezmoszómák komponensei, keratin filamentumokat és a sejten kívüli állományt kötik össze.
B. Az integrinek α és β alegységből állnak, az egyes alegységeket több gén kódolja.
C. A bazális membrán az epitéliális szövetek és az izomsejtek körüli jellegzetes sejten kívüli struktúra.
D. A sejten kívüli állomány jellegzetes fehérjéje a kollagén, amelynek szintéziséhez szükséges a C-vitamin.
E. A sejten kívüli állományt szinte csak rostos szerkezetű fehérjekötegek alkotják.

19.4. A sejtmagi transzportra vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. A sejtmagban levő fehérjék a sejtmagban képződnek.
B. Az mRNS molekulák fehérjékkel kapcsolódva exportálódnak a sejtmagból a citoplazmába.
C. A sejtmagban a Ran fehérje GDP-vel kapcsolódik.
D. A Ran fehérje a sejtmagi transzport folyamatok kulcsfontosságú eleme.
E. A sejtmagi transzport a sejtmagpórus komplexeken át folyik.
 A SEJT MOLEKULÁRIS GENETIKÁJA 2011/2012. FELADATOK.

20. Vezikuláris transzport. 2012. április 12.

20.1. Az endoplazmatikus retikulumban működő (úgynevezett rezidens) vízoldékony fehérjék döntő többsége
nem jut ki a sejtből, holott az endoplazmatikus retikulumban még vegyülnek a szekréciós fehérjékkel. Mit
gondol, milyen mechanizmus teszi lehetővé, hogy a sejt megőrizze ezeket a fehérjéket? (2 pont)

Szerintem ezek a fehérjék eljutnak a Golgi-készülékbe, de onnan egy speciális jel hatására nem a sejten kívülre
ürülnek, hanem a Golgi visszaküldi őket az endoplazmatikus retikulumba.

20.2. Ismert, hogy emlős sejtekben a durva felszínű endoplazmatikus retikulumon szintetizálódott szekréciós
fehérjék útja a plazmamembránig általában 30-60 percet vesz igénybe. Vajon milyen kísérletek segítségével
jutottak el erre a megállapításra? (Kis segítség: a kísérletek egy fajtájában a kutatók nagy hasznát látták bizonyos
hőmérséklet-érzékeny mutációt hordozó fehérjéknek) (5 pont)

Tegyük fel, hogy az egyik exocitózisban részt vevő fehérje hőérzékeny mutációt hordoz, azaz pl.: normál
hőmérsékleten (36°körül) jól működik, míg 40-42 fokon konformációt vált, és használhatatlanná válik. Tegyük
fel, hogy van egy bizonyos fehérjénk, pl.: egy váladék valamely összetevője. A vizsgált sejtben lehetőleg nagy
mennyiségben kell ezt a fehérjét kifejezni, tehát mondjuk egy váladékmirigy sejtet fogunk vizsgálni. A
fehérjénkbe egy olyan szekvenciát helyeznék rekombináns módszerrel, melyet ELISA módszerrel vizsgálnék,
azaz akár 1 fehérje is felerősített színreakciót vált ki. A kísérlet során a sejtet magas hőfokon kezelném, majd
hírtelen lehűteném, és gyorsan újra felmelegíteném. Amint kijut a fehérje a sejtből, az erős immunreakciót vált
ki, így a hőmérséklet bizonyos szint alá csökkenésekor kezdjük el mérni az időt és, az immunreakció
megkezdődésekor fejezzük be az időmérését.

20.3. A cisztás fibrózis az egyik legismertebb autoszomális recesszív módon öröklődő betegség, amely a CFTR
gén által kódolt kloridcsatorna hibája miatt alakul ki. Európában minden 25. ember hordozza valamelyik mutáns
allélt. A betegség leggyakoribb formáját egy olyan mutáció okozza, amelynek hatására a csatorna ugyan
megfelelően működik, de miután nem jut el a plazmamembránig, feladatát nem tudja teljesíteni. Mit zavarhat
meg az említett mutáció? (2 pont)

Az említett mutáció a delta F508, az 508-as helyre egy fenilalanin kerül, ennek következtében az ER-ben
a minőség-ellenőrzés során fennakad a rostán, rossz szerkezetű fehérjének lesz megbélyegezve és
lebontja a sejt.

20.4. Az EGF receptor (epidermal growth factor receptor) olyan transzmembrán fehérje, amelynek az N
terminálisa a sejten kívül, C terminálisa a sejten belül van. Hogyan készítene olyan EGF receptort, amely N
terminálisa a sejten belül, C terminálisa a sejten kívül lenne? Miként funkcionálna az ilyen típusú fehérje? (4
pont)

A fehérjének az a része lesz sejten belül, ami a képződés során a citoszolban van, és az a része lesz
sejten kívül, mely képződéskor a lumenben van. Ezek szerint a képződés során az N terminális a
lumenbe kerül, a C terminális pedig a citoszolban marad, a következőképpen fog kinézni a struktúrája:

vagy
Ahhoz, hogy fordítva kerüljön a membránba, ilyen struktúrával kell a fehérjének kinézni:

Valószínűleg az I-es struktúra fogja jellemezni az EGF receptort, mivel szerintem az általánosabb: A II-as
típusban a sejten kívüli domén sokkal kisebb, mint az intracelluláris. Ha tehát a fehérjént egy szignál
szekvenciát és egy stop kodont tartalmaz, akkor úgy kell rekombináns DNS-t tervezni, hogy a
szignálpeptidet ne tartalmazza, a stop szekvencia helyére pedig +++Start domént kell helyezni, majd ezt
visszajuttatni a sejtbe. Ekkor a fehérje fordított transzmembrán lesz.
Ennek hatására elképzelhető hogy semmilyen EGF funkciót nem tapasztalunk, mivel ajavító
mechanizmus esetleg hibásnak címkézi a C terminális felőli domént. Ha a fehérjének mégis sikerül
kijutnia a membránba, akkor szerintem szintén nem jelenik meg az EGF funkciója, mivel az EGF
molekula egy polipeptid, és a termelő sejtekben feltételezem, hogy szekréciós módon termelődik,
ezáltal a citoszolban lévő EGF-re érzékeny receptor nem fogja a jelet. Ha valamilyen módon mégis
érintkezésbe kerülne a receptor a ligandjával, akkor sem valószínű, hogy bármi is történne, mivel az
alábbi ábrán látszik, hogy további fehérjék szükségesek a működéséhez
( http://www.biocarta.com/pathfiles/h_egfPathway.gif ).
TÖBBSZÖRÖS VÁLASZTÁS FELADATOK (6, 7 és 8 helyes válasz rendre 1, 2 és 3 pontot ér)
20.1. Az ún. szignálpeptidekre vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. A szignálpeptid nem mindig a fehérje molekula N-terminális végének közelében van.
B. A szignálpeptid léte szükséges és elégséges ahhoz, hogy a fehérje a sejten belül a megfelelő helyére kerüljön.
C. Egy fehérje-molekulában csak egy szignálpeptid lehet.
D. Minden fehérje-molekulában van szignálpeptid.
E. Egy-egy szignálpeptid csak néhány aminosavból áll.

20.2. Az endopazmatikus retikulum (ER)-transzportra vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. A szekréciós fehérjék csak teljes szintézisük után, szignálpeptidjük segítségével jutnak be az ER-be.
B. Miután az ER és a citoszol tere nem ekvivalens, a fehérjék csak zárható csatornán keresztül juthatnak be.
C. Az ER lumenébe juttató szignálpeptid megmarad, a fehérje megfelelő feltekeredését segíti.
D. A plazmamembrán transzmembrán fehérjéinek orientációja (topológiája) már az ER-be jutáskor eldől.
E. Az ER lumenébe kerülő fehérje térszerkezetét csak a teljes bejutás után, általában segítséggel veszi fel.

20.3. Az ún. szekréciós útra vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. A szekréciós utat „választó” fehérjék szintézise a durva endoplazmatikus retikulum felszínén keresztül folyik.
B. Konstitutív szekrécióra csak egyes specializálódott sejttípusok képesek.
C. Az összes sejten kívülre kerülő fehérje molekula a szekréciós úton képződik.
D. Az endoplazmatikus retikulum belsejébe kerülő fehérje molekulák zöme módosul.
E. A Golgi-készülék belsejében történik a fehérjemolekulák minőségének ellenőrzése.

20.4. A lizoszómákra vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?

A. Az endocitózis során bejutó membránfehérjék nem mindig bomlanak le a lizoszómákban.
B. A lizoszómákban működő enzimek speciális receptorhoz kötődve jutnak el rendeltetési helyükre.
C. A lizoszómákban csak a sejten kívülről érkező anyagok tudnak lebomlani.
D. A lizoszómákban uralkodó alacsony pH csak ATP felhasználásával tartható fenn.
E. A lizoszomális fehérjék szintézisük során nem haladnak át a Golgi-készüléken.
 A SEJT MOLEKULÁRIS GENETIKÁJA 2011/2012. FELADATOK.

21. Sejtváz és sejtmozgások. 2012. április 19.

21.1. A Duchenne típusú izomsorvadást az X kromoszómához kapcsoltan öröklődő md recesszív mutációk okozzák. A md/Y
emberek általában nem élik meg a 20. születésnapjukat. A md+ gén 2,3 Mbp hosszú, és a 3685 aminosavból álló disztrofin fehérjét
kódolja. A md mutációk zöme deléciók miatt következik be a gén jól ismert részében. Franciska, aki gyermeket vár, két kérdést tesz
fel önnek, a genetikát tanult szakembernek. (1) Mekkora annak valószínűsége, hogy magzatja md/Y? Franciska elmondja, hogy egy
fivére md/Y, és azt is, hogy Tamásnak, Franciska férjének egyik testvére is md/Y. (2) Vannak olyan módszerek, és melyek azok,
amelyekkel meghatározható, hogy Leonóra magzatja md/Y vagy sem? Melyek azok a módszerek. Mondja el 1-1 mondatban a
módszerek lényegét. (3 pont)

Ha Franciska fivére md/Y, akkor édesanyjától örökölte a beteg gént, aki feltehetően heterozigóta, édesapja pedig egy egészséges X
kromoszómát hordoz.. Ekkor a Punett táblája: (Jelölés: md+-egészséges, md-mutáns)
♂\♀ md md+
+ +
md md\md md+\md+
Y md\Y md+\Y
Mivel Franciska nő, csak a felső két sor jöhet szóba, azaz 50 % az esély arra, hogy ő heterozigóta legyen, és 50%, hogy homozigóta
domináns.
Feltehetően Franciska férje, Tamás nem beteg, ekkor az ő genotípusa md+\Y.
Kettejük Punett táblája Franciska két lehetséges genotípusának feltüntetésével:
♀\♂ md+ Y
md md\ md+ md\Y
md+ md+\ md+ md+\Y
md+ md+\ md+ md+\Y
+ + +
md md \ md md+\Y

A táblázatból látszik, hogy 1/8 az esély arra, hogy beteg legyen az utód (md\Y). Ha fiú az utód, akkor ¼ az esélye, ha lány, akkor beteg
nem lesz, de ¼ eséllyel hordozza a mutáns allélt, ám a domináns allél pótolja a hiányzó gént.

Prenatális diagnózissal tudom eldönteni, hogy gyermeke beteg-e vagy sem:

• Gyűjthetek vért a köldökzsínórvénából
• Az anya véréből gyűjthetek olyan sejteket, melyek az embriótól szrmaznak (vagy legalábbis megegyezik a génállományuk-pl
méhlepény)
• Magzatburok boholyból is gyűjthetek mintát

Ezeket a mintákat ezután könnyű megvizsgálni, először is meg kell nézni a kromoszómákat metafázisban, ebből
kiderül, hogy fiú-e vagy lány, mert ha lány, akkor beteg nem lesz, legfeljebb hordozó.

Ha fiú lenne, akkor további vizsgálatokat lehet végezni, például úgy, hogy restrikciós enzimekkel elemésztem az X
kromoszómáját, majd a beteg gén ismeretében pl.: FISH módszerrel tudnám vizsgálni, hogy a kromoszóma a beteg
gént tartalmazza-e, vagy sem a következő módon: A gén mutált részét egy nitrocellulóz lapra rögzíteném, és olyan
anyagot kötnék hozzá, mely hatására világítani fog, ha hibridizál. Az emésztett x kromoszómából származó DNS-t
pedig hozzáadnám a laphoz, lemosnám, és megnézném, hogy világít-e.
Ha a beteg emberek megélik 20. évüket, akkor a mutáció valószínűleg nem jár teljes funkcióvesztéssel, tehát
géntermék keletkezik. Ekkor mRNS-t nyernék a sejtekből (ekkor viszont lehetőleg izomsejteket kell találnom), ebből
cDNS-t csinálnák reverz transzkripció segítségével és a cDNS-eket elemésztve alkalmaznám a FISH módszert, mivel
ekkor kevesebb fajta géntermékkel kell dolgozni, precízebb a vizsgálat.
----------------

21.2. Az izomműködés mechanizmusának ismeretében javasoljon olyan eljárásokat, amelyek (i) megakadályozzák azt, hogy az
izomhoz érkező elektromos impulzus hatására elkezdődjön az izomműködés. (ii) Javasoljon olyan eljárásokat is, amelyek az izmok
maximális összehúzódását (tetanuszt) eredményeznek. (3 pont)

(i) Ennek elérése érdekében pl a szarkoplazmatikus retikulumot távolabb lehetne helyezni a T tubulustól, hogy az ingerület
ne adódjon át, vagy el lehetne rontani a troponin Ca2+ érzékenységét
(ii) Vagy a Ca2+ szintet kéne állandóan magas szinten tartani az izomban, vagy a troponin-ba kéne olyan mutációkat
indukálni, hogy mindig abban a konformációban legyen, mint amikor Ca2+ van a közelben. Ezt el lehet érni mutáció
nélkül is, ha találunk olyan anyagot pl.: fémiont, mely irreverzibilisen kötődik. A szarkoplazmatikus retikulumot
nyitottá lehet tenni pl.: valamilyen csatornával, mely a Ca2+-t átengedi.

21.3. Inez azért meddő, mert petevezetékében a csillók nem továbbítják a petesejteket az anyaméh felé. Inez meddőségének
genetikai alapja lehet, mert családjában vannak olyan nők, akik a csillók mozgásképtelensége miatt meddők. Hogyan azonosítaná azt
a gént, amely mutációja nyomán a petevezeték csillói elvesztették mozgásképességüket? (5 pont)

Izoláljunk csillóval rendelkező (hám?) sejteket Inez testéből (lehet, hogy máshol sem működnek a csillói-pl.: a légcsövében-innen
lehet, hogy egyszerűbb). És izoláljunk ilyen sejteket egy egészséges nőből is. Készítsünk telepet mindkét sejtből, majd mikor
elegendően nagyra nőttek a telepek, tárjuk fel őket, és vizsgáljuk meg pl.: SDS page módszerrel. Itt célszerű lenne csak a csillókat
izolálni, hogy ne legyen túl sok féle fehérjénk, ezt talán fagyasztást követően tudjuk könnyen megtenni, mert fagyasztással
szerintem meg lehet azt csinálni, hogy a sejtek megfagynak, de nem pukkadnak ki, viszont a merev csillókat kis mechanikai
behatással le lehet törni.
Ha null allél okozza a betegséget, akkor itt meg tudjuk állapítani, hogy milyen fehérje hiányzik, vagy fordul elő kisebb
mennyiségben, már csak ennek kell megtalálni a kódoló génjét, ezt a következő módon tudjuk megtalálni: A hiányzó fehérjét az
egészséges mintából izoláljuk, és valamilyen fehérje bontó enzimmel kisebb darabokra bontjuk (tripszin). A kisebb fragmenteket
szétválasztjuk, ezeknek a rövid szakaszoknak a szekvenciáját már meg lehet határozni bizonyos módszerekkel. ekkor
számítógépes módszerekkel meg lehet találni a megfelelő szekvenciát valamilyen adatbázisban, a gondot itt a kód degeneráltsága
jelenti.
Ha minden fehérje megtalálható Inez mintájában is, akkor lehet, hogy gyenge allélt kódol a beteg gén. Ekkor mikroszkópos
vizsgálatokkal lehet megkeresni a beteg fehérjét.

21.4. Mit gondol, egy amputált lábban kialakul a hullamerevség jelensége, vagy sem? Miért? Indokolja válaszát! (1 pont)
Szerintem kialakul amputált végtagban is a hullamerevség, hiszen az ATP elfogy az amputált végtagban is.
Természetesen ennek feltétele, hogy a tropomiozin eltávolodjon az aktin filamentumtól, de szerintem ez viszonylag
könnyen kialakul, hiszen egy amputált végtagban ki szokott alakulni spontán izomrángás is. Talán az lehet a különbség
a teljes test hullamerevségéhez képest, hogy az egész testben lassabban alakul ki, hiszen a vér pl.: nem folyik el, tehát
tovább van jelen tápanyag és oxigén is.

21.5. Bizonyos típusú kinezinmotorok sokkal nagyobb sebességgel képesek haladni a mikrotubuluson, mint mások. Mit gondol,
milyen molekuláris szintű módosulások teszik ezt lehetővé? (2 pont)

Két ötletem van:

• Nagyobbakat „lép” a molekula: Ekkor mondjuk a lábában található ismétlődő szakaszokból több replika került
egymás mellé, ezzel megnövelve a molekula ” lábait”.
• Gyorsabban lépked a molekula: A kinezint fel lehet fogni mechano ATP-áz enzimnek, és ha ez enzimatikus
tulajdonságai változnak (enzim-szubsztrát komplex kialakulásának seb. állandója, vagy a termék gyorsabban hagyja
el az aktív centrumot, esetleg a konformációváltozás gyorsabban következik be.

TÖBBSZÖRÖS VÁLASZTÁS FELADATOK (6, 7 és 8 helyes válasz rendre 1, 2 és 3 pontot ér)

16.1. A sejtvázra vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. A sejtváz, és a sejten kívüli állomány között nincs kapcsolat.
B. Vannak olyan sejtváz alkotók, amelyek pályakánt szolgálnak a motor molekulák vándorlásához.
C. A sejtváz azon komponensei igen stabilak, amelyek pályakánt szolgálnak a motor molekulák vándorlásához.
D. Az axonális transzport során kinezinek szállítanak anyagot a szinapszisokhoz, és dineinek a szinapszisoktól a sejttestbe.
E. Az idegsejtek differenciálódása során a kolhicin megakadályozza az axonok képződését.

16.2. A motor molekulákra vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. A dineinek a mikrotubulusok, a miozinok a mikrofilamentumok mentén vándorolnak.
B. Nincsenek olyan motor molekulák, amelyek ki lennének pányvázva valamely sejtalkotóhoz.
C. Vannak olyan motor molekulák, amelyek a sejtváz mentén két irányba is képesek haladni.
D. A citoplazmatikus dineinek folyamatosan „robotolnak”: a mitózis során a kromoszómák szétválásában, az interfázisban
pedig pl. az endoplazmatikus retikulumról lefűződő hólyagocskák szállításában vesznek részt.
E. Az ember különféle sejtjeiben ugyanannak a miozin családnak a különféle tagjai különféle funkciókat látnak el.

16.3. Az izomsejtek szerveződésére vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. A rúd alakú troponin molekulák abba az árokba illeszkednek, amely a miozin molekulák füzére között van.
B. Az izomsejtek membránja betüremkedik az izomsejtek belsejébe.
C. A szarkoplazmatikus retikulum membránjában ATP szintetáz enzimmolekulák vannak.
D. A titin molekulák kapcsolódnak a Z korongokhoz.
E. A nyugalomban levő izomsejtben a Ca2+ zöme a szarkoplazmatikus retikulumban van.
16.4. A izomsejtek funkciójára vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. ATP hiányában a miozinfejek leválnak az aktin mikrofilamentumokról.
B. Az izom-összehúzódás alapja nem más, mint a miozinfejek bólogató-araszoló mozgása az aktin mikrofilamentumok mentén.
C. Az izom-összehúzódás kezdetén a szarkoplazmatikus retikulumból kiszabaduló Ca2+ ionok elválasztják a miozin
molekulákat az aktin mikrofilamentumoktól.
D. A hullamerevség oka az, hogy kimerül az izomsejtek ATP készlete.
E. Az izomműködés akkor kezd megszűnni, amikor a Ca2+ pumpák visszaszivattyúzzák a Ca2+ ionokat a citoplazmából a
szarkoplazmatikus retikulumba.
 A SEJT MOLEKULÁRIS GENETIKÁJA 2011/2012. FELADATOK.

22. A sejtciklus szabályozása. 2012. április 26.

22.1. A Werner szindróma egy mutáció miatt alakul ki. A Werner szindrómás emberek gyorsan öregszenek, fibroblaszt sejtjeik
sejttenyészetben csak néhányszor osztódnak. Lát arra lehetőséget, hogy gyorsan és elegánsan eldöntse: a Werner szindrómát
domináns vagy recesszív mutáció okozza? Mivel magyarázza azt a tényt, hogy a Werner szindrómás emberek normális súllyal és
időben születnek? Lát lehetőséget a Werner szindróma prenatális diagnózisára? (3 pont)

Feltehetően a beteg sejtek a sejtciklus egy szakaszában megállnak, ennek oka lehet hogy pl. nem termelődik elég géntermék, vagy
túl sok termelődik valamelyikből. A dominanciát illetve recesszivitást szerintem sejtfúzióval könnyű eldönteni. Ha egy egészséges
és egy beteg sejtet fúzionálunk, és nem osztódnak tovább, akkor a mutáció domináns. Ha tovább osztódnak (valószínűleg
lassabban, mint az egészséges sejt), akkor recesszív a mutáció.
Másik ötletem: plazmidban be kell vinni egy sejtbe az egészséges gént. Ha a mutáció domináns, akkor továbbra sem fog rendesen
osztódni a sejt. Ha recesszív, akkor a beteg gént hordozó sejt normálisan fog tovább osztódni.
Szerintem azért szültnek a Werner szindrómás emberek normális testsúllyal és időben, mert a fibroblaszt sejtek osztódása nem
hirtelen áll meg, hanem lassulva, így az élet első 9 hónapjában még nem nyilvánul meg ez a hatás (tekintve, hogy a differenciálódás
nem következik be rögtön, hanem valószínűleg az embrionális fejlődés vége fele megy végbe). Másik ötletem: A fiatal/fejletelnebb
sejt mindig jobban regenerálódik, mint a kifejlett. Így a szervezet észleli, hogy a fibroblaszt sejtek gyengék, vagy betegek, ezért
újabb őssejteket juttat a területre. A regeneráció viszont hosszú távon nem elég intenzív. Az is előfordulhat, hogy más sejtek is
vetélkednek a fibroblaszt sejtek helyéért, ezért az egészségesen osztódó sejtek ki tudják szorítani a fibroblaszt sejteket.
Mivel genetikai betegségről van szó, a prenatális diagnózis használható, az embriógenomjának megszerzési módja voltaképpen
mindegy. Inkább mutációtól függ, hogy hogyan kell megvizsgálni.
22.2. Tankönyvi adat, hogy a Barr test DNS-e a sejtciklus S fázisának végén replikálódik. Mit gondol, milyen kísérletek
eredményei alapján állapították meg a kutatók a fenti tényt? (2 pont)

A Barr test jól festődik. Ha egy női sejtet festékkel ellátunk, akkor nyomon lehet követni, hogy mikor fog széttekercselődni,
mikroszkóppal ezt meg lehet vizsgálni.
Másik ötletem: Szinkronizálunk egy telepet (a sejtek fázisait ismernünk kell) és radioktív nukleotidot (pl: H3timidint) adunk a
telephez. Különböző időpontokban mintát veszünk az S fázis folyamán, és a sejteket feltárjuk. Ha a Barr test még nem
duplikálódott, akkor jól festődik, és könnyen elválaszható a kromatin többi részétől, mivel az szét van tekercselődve és éppen
duplikálódik.

22.3. Úgy tűnik, hogy a sejttérfogat érzékeléséért két géntermék kölcsönhatása felelős. Az „A” fehérje az „a+” gén terméke. Az
„A” fehérje a „b+” gén expresszióját negatívan szabályozza: ha az „A” fehérje koncentrációja magas, a „b+” gén nem fejeződik ki.
Amikor azonban az „A” fehérje koncentrációja egy kritikus érték alá csökken, a „b+” gén kifejeződik. A „B” fehérje úgy
akadályozza meg a sejt növekedését, hogy a sejt osztódását kezdeményezi. Javasoljon eljárást az „a+” és az „b+” gének
azonosítására, klónozására. Különös, hogy bár a különféle sejttípusokban ugyanazok a gének szabályozzák a sejttérfogatot, a
különféle sejttípusok mérete meglehetősen különböző lehet. Hogyan magyarázná a fenti jelenséget? Az embriógenezis kezdetén
olyan ún. hasadási (cleavage) osztódások zajlanak, amelyek során az anyasejt citoplazmája megfeleződik a leánysejtek között, és
végeredményben egyre kisebb sejtek képződnek. Hogyan magyarázná a jelenséget? (5 pont)

A sejt mérete szerintem a gén kifejeződésének mértékétől függ. nagyobb sejtben erősebb enhanszerek felelnek az „a+” gén
kifejezőséért szerintem. Ezen kívül a „b+” gén gátlásának érzékenysége is sejtről sejtre változhat. Továbbá az „a+” gén
kifejeződésében szerepet játszhat eg visszacsatolás is: egy mechanizmus felelős az „a+” gén termékének szinten tartásáért, melynek
hangolása sejtről-sejtre változhat. Az embriogenezis során szó volt az anyai hatás-ként emlegetett „rögöcskékről”. Ezek között
lehet olyan, mely a sejtosztódásban szerepet játszik, azaz az „a+” gén kifejeződését gátolja, vagy a „b+” gén kifejeződéséért felel.
De azt is elképzelhetőnek tartom, hogy az embriogenezis során egy, a sejttérfogattól független rendszer készteti a sejtet osztódásra,
amely a „b+” gén funkcióját helyettesíti. Ezt a feltételezést az is alátámasztja, hogy ekkor az utódsejtek tartalma sem mindegy,
mivel a megfelelő rögöcskéknek más-más sejtkeben kell lenniük.
22.4. A hasadó élesztő cdc13 génje a ciklin B nevű mitotikus ciklint kódolja. Miként állapítaná meg, hogy van-e az embernek
cdc13-nak megfelelő génje? És azt, hogy az élesztő és az ember cdc13 génje vajon ugyanazt a feladatot tölti-e be a sejtnek
életében? (3 pont)

Emberi sejtek tenyészetéből időről-időre mintát vennék, melyet SDS gélelektroforézissel megfuttatnék. A gélképeket nagy
felbontásban lefényképeznék, és képfeldolgozó szoftverrel figyelném a különböző fehérjék koncentrációjának idő beli ciklikus
változását.
Az előző módszerhez képest ezzel a módszerrel rögtön az mRNS-t tudom megtalálni: a sejtből időről-időre mRNS-t izolálok,
melyből cDNS-t készírek reverz transzkripcióval, majd azokat az mRNS-eket, melyek mindenképpen előfordulnak, egy
nitrocellulóz lapra kikötött rájuk jellemző szekvenciadarabbal kiszűrném (e helyett pl. oszlop-gyöngy módszert is alkalmazhatok).
Az átesőt pedig DNS chipre helyezném, és szintén képfeldolgozó eljárással kiszűrném azokat a szekvencia darabokat, melyeknek
fény intenzitása időben ciklikusan változik (segítség, ha pontosan tudom a ciklusidőt). Ha van egy vagy több jelöltem, akkor azokat
megkeresem a humán genom adatbázisban. Valószínűleg több találatom is lesz, mivel a citoplazma öszetétele változik a
 sejtosztódás során (pl. sejtváz alkotókban feldúsul).
A legkézenfekvőbb kísérlet, hogy megvizsgáljuk, a sejtnek szüksége van-e a génre: mutációt okozok a génben (ez lehet tervezett
PCR technológia segítségével) és azt egy rezisztancia gén segítségével visszajuttatom a sejtbe, megpróbálom transzfektáltatni. Ha a
telepem antibiotikum hatására elpusztul, akkor biztosan fontos a gén. Ha sikerül kondícionális letális mutációt okozni, akkor
természetesen könnyebben vizsgálható a gén. Van egy olyan ötletem, hogy a GFP-hez hasonlóan létezik egy „kondícionális”
szekvencia, melyet a fehérjébe transzfektálva 37°-on pl olyan térszerkezet változás történik, hogy mindenképpen elromlik a
funkciója, esetleg ubiquitinálva érzi magát tőle a fehérje. Egy ilyen szekvenciát lehetne használni, hogy az előadásanyagban
szereplő kísérletet meg lehessen ismételni emberi sejteken. A kondícionális tulajdonságot úg is elérhetjük, hogy megvizsgáljuk, az
emberi cdc13 génszekvenciáit, és összehasonlítjuk az élesztőével. Ha az élesztő kondícionális letális mutációja olyan területen van,
mely előfordul az emberi génben is, akkor csak utánozni kel azt.

22.5. Az élesztőkben egy 11 bázispárból álló ún. autonom módon replikálódó szekvencia (ARS) jelöli ki azt a helyet, ahol a
DNS replikációja elkezdődik. Az ARS szekvenciák a DNS kb. 100 bázispárnyi szakaszán csoportosulnak, és egy replikációt
iniciáló fehérje ismeri fel őket. Az ARS konszenzus szekvencia a következő: A(T)TTTATA(G)TTTA(T).
Vajon hogyan állapították meg az ARS szekvenciáját? Mire következtet az ARS nukleotid-összetételéből? (3 pont)

Szerintem izolálták az élesztő DNS replikációban szerepet játszó génjeit, hogy in vitro tudják az élesztő leading strandját
lemásolni. Ez után egy mesterséges DNS darabot szintetizáltak, melyben csak A és T van, mivel a gyengébb kölcsönhatás
miatt sejthetően ezek nagyobb számban lesznek jelen ebben a szekvenciában. Ha az átfedéseket nem számoljuk, 14
bázispár 16384 különböző módon rakható ki. Ezt a szintetikus DNS-t kéne megalkotni, de mivel ez túl sok precízitást
igényel, szerintem véletlen módon összekapcsolódott A és T nukleotidok is jól használhatóak. A mintámat PCR-rel
felszaporítom, majd replikáltatom in vitro az élesztő replikációs rendszerrel, a kapott mintát megolvasztom, majd
elektroforézissel elválasztom, kapok egy hosszabb és egy rövidebb sávot. minket a rövidebb áv fog érdekelni, ugyanis
ennek az első pár szekvenciája fogja az ARS-ot tartalmazni, ezt a rövid DNS szakaszt könnyű megszekvenálni.

Az ARS összetétele gazdag A és T nukleotidokban, szerintem azért, mert köztük gyangébb a kölcsönhatás, mint a T ég G
között, így könnyebb elválasztani őket.
TÖBBSZÖRÖS VÁLASZTÁS FELADATOK (6 ,7 és 8 helyes válasz rendre 1, 2 és 3 pontot ér)
22.1. A sejtciklus különféle stádiumaiban levő sejtek fúziójára vonatkozó öt állítás közül
melyik kettő nem igaz?
A. Egy G1 és egy G2 sejt fúziója után a G2-ben levő sejt G1-be lép.
B. Egy M és egy S sejt fúziója nyomán az M-ben levő S-be lép.
C. Egy G1 és egy S sejt fúziója nyomán a G1-ben levő S-be lép, majd együtt mennek G2-be.
D. Egy M és egy G2 fúziója után a G2-ben levő M-be lép.
E. Egy S és egy G2 fúziója nyomán a G2-ben levő bevárja az S-ben levőt.
22.2. A replikációra vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. Eukariótákban a replikáció több ponton, és egyszerre kezdődik.
B. Az ember kromoszómájában levő DNS replikációja a centromerben kezdődik, és halad mindkét irányba.
C. A baktérium kromoszóma replikációja nem ott kezdődik, ahol a kromoszóma a sejthártyához kapcsolódik.
D. Bár az ember 21. kromoszómája kicsi, replikációja mégis több pontban kezdődik.
E. A replikáció mind a baktériumokban, mind az eukariotákban két irányban halad.
22.3. A sejtciklust szabályozó tényezőkre vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. A re-replikációs blokk azt akadályozza meg, hogy egy sejtcikluson belül újrainduljon a replikáció folyamata.
B. Az SPA a kromoszómák része.
C. A ciklineket foszforilálással inaktiválja a sejt.
D. Az M faktor a sejtciklus kitüntetett szakaszaiban aktív a sejtek citoplazmájában.
E. A ciklinek koncentrációja változik a sejtciklus során.
22.4. A cdc génekre és mutációikra vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. A cdc géneket zigotikus letális mutációkkal szokás azonosítani.
B. A cdc gének terméke a sejtciklus szabályozás eszköze.
C. Az élesztő cdc géneknek nincsenek emberi homológjai.
D. A cdc mutációk és gének azonosításában a parciális diploidok szerepe óriási.
E. A cdc gének megismerésére használt élesztő faj haploid.
 A SEJT MOLEKULÁRIS GENETIKÁJA 2011/2013. FELADATOK.

23. A daganatképződés molekuláris biológiája. 2012. május 3.

23.1. A xeroderma pigmentosum (xp) autoszomális recesszív mutációk valamelyikére homozigóta (xp/xp)
emberek sejtjeinek reparációs kapacitása módfelett csekély. A daganatos megbetegedések gyakorisága a
következően alakul a különféle genotípusú emberekben: xp/xp >> xp/+ > +/+. Hogyan magyarázza a
jelenséget? (2 pont)

Szerintem a gén egy olyan fehérjét kódol, mely a genom reparációjában játszik szerepet. Hiányában a sejt
továbbra is életképes, viszont sokkal valószínűbb, hogy a génállományában mutációk következnek be.
Feltételezésem szerint ez egy funkcióvesztéses mutáció, azaz a mutáns gén vagy nem kódol fehérjét, vagy
valamilyen ok miatt nem szintetizálódik meg, vagy az aktív centrumában történnek olyan változások, melynek
következtében a fehérje nem tudja funkcióját ellátni, esetleg csökken a funkciója. Heterozigóta esetben kisebb a
daganatképződés valószínűsége, ennek vagy az az oka, hogy a sejtek felismerik, hogy melyik kromoszómáról
érdemes a fehérjét megszintetizálni (pl.: valamilyen visszacsatolásos folyamat során), de az is lehet, hogy fele-
fele arányban szintetizálja meg a fehérjét mindkét kromoszómáról, így ha feleannyi fehérje képződik is, mint
normál esetben, mégis sokkal kisebb a daganatképződés valószínűsége.

23.2. A retinoblasztóma a szem idegsejtjeinek rákos A Ép FB Kétoldali tumor Egyoldali tumor

daganata. Daganat a retina azon a sejtjeiből képződhet, sejtek Tumor FB Tumor FB
amelyekből elveszett az ép rb+ gén funkciója. Daganat
méret (kbp)

olykor csak az egyik, máskor mindkét szemben kialakul. 9,8

Fragment-

Az ábra A része egy Southern analízis eredményét 7,5

összegzi, egészséges ember fibroblaszt sejtjeiből, valamint 6,2
kétoldali illetve egyoldali retinoblasztomától szenvedő 5,3
ember tumoros retinasejtjeiből és fibroblasztjaiból. (FB =
fibroblaszt sejt.) A Southern hibridizáció során az rb B 7,5 5,3 9,8 6,2
cDNS-t használták próbaként. (A cDNS az rb+ gén



exonjainak megfelelő DNS szakaszokból áll.) Az ábra B
része az rb gén restrikciós térképét mutatja. A vastagított részek az exonokat jelölik. A számok azoknak a
restrikciós fragmenteknek a méreteit adják meg, amelyek az emésztés során képződtek. Kérdések. (5 pont)
(1) Miért van különbség ugyanannak az embernek az esetében a fibroblaszt, valamint a daganatos sejtek mintázata
között?

Mivel az rb gén mutálódott, ezért a daganatos sejt rb génje más lesz, mint a többi sejté, ez a
különbség megmutatkozhat abban, hogy a szplájszing hogyan megy végbe rajta, vagy abban is, hogy
géndarabok elvesznek.

(2) Mi a különbség a fibroblasztok rb génjének szerkezetében a két beteg ember között?

Szerintem a kétoldali tumor esetén recesszíven tartalmazza a mutációt, míg egyoldali tumor esetén
nem tartalmaz mutációt az FB sejt. Így az egyoldali tumor esetén az FB sejtben ugyanannyi cDNS
keletkezik, mint egészséges sejt esetén, kétoldali tumor esetén pedig feleannyi a 9,8-as, 7,5-ös, és
5,3-as géndarabok mennyisége, viszont a 6,2-es gén (mely a tumorban is előfordul) normális
dózisban fordul elő. Szerintem a kétoldali tumor során azért alakul ki tumor, mert egy heterozigóta
FB sejt nondiszjunkcióval osztódik, így az egyik utódsejt csak beteg gént fog tartalmazni.

( 3 ) Mi a különbség az rb gének szerkezetében a kétféle daganatban?

Kétoldali tumor esetén csak a 6,2-es cDNS fordul elő, ennek az oka az lehet, hogy
az előtte lévő szakaszok kivágódnak, vagy a szplájszing során elemésztődnek.
Egyoldali tumor esetén csak a 7,5-ös és 5,3-as cDNS fordul elő, a 7,5-ös normál
dózisban, az 5,3-as feleakkora koncentrációban. Szerintem eredetileg a sejt
normál dózisban tartalmazta a 7,5-ös és 5,3-as cDNS-t, viszont a 9,8-as és 6,2-es
géndarabot nem tartalmazta. A rákos sejtekben megváltozik a sejtműködés, és a
javító mechanizmusok is csökkennek, szerintem ez felelős azért, hogy elveszett az
egyik kromoszómából az 5,3-as szakasz is.

(4) Hogyan határozná meg, hogy melyek azok a sejttípusok, amelyekben szükség van az ép rb + gén funkciójára?

Feltehetően nem csak emberben, hanem egérben is megtalálható ez a gén. Az egér és az ember sejtek szerintem
 kellőképpen hasonlítanak funkciójukat tekintve is, így olyan transzgénikus egereket vizsgálnék, melyek rb
génjében egy GFP van.
Más módszer: PCR-rel felszaporítanék sok rb cDNS-t, majd nitrocellulózhoz kötném, és southern blottal
megvizsgálnám, mely sejtek cDNS-ével tud hibridizálni.
+DNS chip
+RNS interferencia
+immunhisztokémia

23.3. Ön sejteket izolált Erhard egyik daganatából. Hogyan döntené el, hogy domináns vagy recesszív mutáció
következtében alakult ki a daganat Erhardban? (2 pont)

Erhard beteg génjét megkeresném úgy, hogy tumor sejtek ill. azonos funkciójú egészséges sejtek cDNS-ét
hasonlítanám össze, majd megvizsgálnám, hogy mely gének fejeződnek ki nagyobb mértékben, melyek azok,
amelyek nem fejeződnek ki. Feltehetően amelyik nagyobb mértékben fejeződik ki a tumor sejtben, az domináns,
amelyik hiányzik belőle, az recesszív. Feltételezésünket igazolni tudjuk úgy, hogy a gént egy plazmidba
transzfektáljuk, valamilyen antibiotukum rezisztanciagénnel. A sejttelephez hozzáadjuk a felszaporított
plazmidot, a sejteket elektroporálnám, és antibiotikum tartalmú táptalajon nevelném őket. Ha a sejt tumort
képez, akkor domináns a mutáció. Ha tovább osztódik normális ütemben, akkor recesszív. (természetesen nem
csak ez a két véglet létezhet)

23.4. Milyen egyszerű megoldással döntené el, hogy egy vegyületnek van rákkeltő hatása vagy sem? (2 pont)
A karcinogének többsége rákkeltő. Amelyek nem rákkeltőek, azok a sejtosztódást gyorsítják, így megakadályozva,
hogy a javító folyamatok végbe menjenek (alkohol, ösztrogén). Ezért így tudom vizsgálni egy anyag karcinogén
mivoltát: a sejttelephez hozzáadom változó koncentrációban, és egy kontroll sejtvonallal időről-időre
összehasonlítom. A változó koncentrációt úgy érném el, hogy egy gélre helyezem rá a sejteket, melyben viszonylag
lassan tud szivárogni az anyag. Az edény egyik oldalának alján a vizsgálandó anyagot a gél alá helyezném, így
diffúzióval tud eljutni a gél egyik feléből a másikba. Erre azért van szükség, mert ha egy anyag extrém módon
mutagén, akkor természetesen karcinogén is, de ezt nem tudjuk vizsgálni, ha olyan sok mutáció következik be, hogy
a sejtek rögtön belepusztulnak.
A mutagenitás bevált vizsgálati módszere az Ames-teszt, mikor pl.: histidin előállítására képtelen sejteket
hisztidinben szegény, ám valamilyen feltételezett mutagénben dús táptalajon nevelünk. Ha sikerül a mutáció, akkor a
sejtek újra képesek hisztidint szintetizálni és életben maradnak. Ha nem elég erős/nincs mutagén hatása az anyagnak,
a sejtek csak nagyon lassan szaporodnak, hiszen legfőbb hisztidin forrásuk egymás teteme.

23.5. Péter, az ő édesapja, testvére és Péter lánya is megbetegedett vastagbélrákban. Miként azonosítaná azt a
tumor-szuppresszor gént, amely a betegség hátterében áll? Miként döntené el, hogy Péter lányának magzatja
hordozza a mutációt vagy sem? (5 pont)

Mindhármuktól izolálnék egészséges bélsejteket, mivel feltételezésem szerint mindhárman heterozigóták

a mutációra. A VNTR szekvenciák vizsgálatával meg tudom határozni, melyik az a kromoszóma, melyet
mindhárman tartalmaznak, ezentúl ez(ekkel) fogok csak foglalkozni. Első körben egy adatbázisban
körülnéznék, megnézném, hogy z adott kromoszómákon milyen szupresszor gének vannak, de sajnos nem
biztos, hogy minden szupresszor gén fel van már térképezve, így teljesen normális emberi sejtek
kromoszómáit úgy cserélném ki, hogy a mindhármukban előforduló kromoszómákra homozigóta sejteket
csinálnék (minden telepben csak az egyik kromoszómapárt cserélném ki). Ha a sejtek féktelen osztódásba
kezdenek, megtaláltam a beteg gént hordozó kromoszómát. A gént ezután a 23.2-es feladatban használt
módszerrel, cDNS-ekkel azonosítanám oly módon, hogy egészséges sejtek cDNS-éből készített southern
blotra beteg gének cDNS-ét tenném, és a különbségeket vizsgálnám.

Ahhoz azonban, hogy megtudjuk, a gyermek hordozza-e a mutációt nincs szükség a gén pontos
ismeretére, elég VNTR módszerrel megvizsgálni, hogy a felmenőiben talált beteg kromoszómát hordozza-
e.
Többszörös választás feladatok (6 ,7 és 8 helyes válasz rendre 1, 2 és 3 pontot ér)
23.1. A daganatok eredetére vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. Minden daganat poliklonális eredetű.
B. A legtöbb daganat alapja genetikai változás a DNS szerkezetében és/vagy mennyiségében.
C. Minden mutagén hatás egyben karcinogén is.
D. Az aneuploid sejtekből, ha életben maradnak, gyakrabban erednek daganatok, mint a diploidokból.
E. A dohányfüstben csak direkt mutagének vannak. benziprén

23.2. A mutációk és a daganatok kapcsolatára vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. Az ugráló gének nem okozhatnak daganatokat.
B. Az emberben egy daganat kialakulásához több mutáció bekövetkeztére van szükség ugyanabban a
sejtvonalban.
C. A különböző típusú daganatok kialakulásához különböző számú mutációra lehet szükség.
D. A mutációk bekövetkezte és a daganat kialakulása között évek telhetnek el. ez igaz
E. A tumor promóterek mutagén hatású tényezők. hamis

23.3. Az onkogénekre és a proto-onkogénekre vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. A retrovírusoknak is van daganatkeltő képessége.
B. Az onkogének olyan normális génfunkciót kódolnak, amelyekre a legtöbb sejtnek szüksége van.
C. Az onkogének domináns, funkciónyeréses mutációk eredményeként képződnek a proto-onkogénekből.
D. Vannak olyan vírusok, amelyek a genomjukban levő onkogénnel okoznak daganatot.
E. Nincsenek olyan onkogének, amelyek terméke átívelne a sejthártyán.

23.4. A tumor szuppresszor gének szerepére vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. Az m tumor szuppresszor mutációra heterozigóta (m/+) sejtekben az ép alléban bekövetkező mutáció
vezethet daganat képződéséhez.
B. Az ép tumor szuppresszor gének termékei gátolják a sejtosztódásokat.
C. Az m/+ sejtekben bekövetkező mitotikus nondiszjunkció nyomán minden esetben daganat képződik.
D. A tumor szuppresszor gének terméke gyakorta fékezi a proto-onkogének funkcióját.
E. A tumor szuppresszor mutációk nem öröklődnek az utódgenerációra.
 A SEJT MOLEKULÁRIS GENETIKÁJA 2011/2012. FELADATOK.

24. Az egyedfejlődés genetikai szabályozása.

2012. május 10.

24.1. A muslicának három olyan anyai hatású génje van, amelyek az utód-embriók fejének képződésében szerepe van: a bicoid
(bcd), az exuperantia (exu) és a swallow (swa). Közülük a bcd gén szerepe a legfontosabb: a bcd gén kódolja azt a morfogént, amely
az embrió fejének differenciálódását meghatározza. Az exu és a swa gének „segédgének”, termékeiknek az a szerepe, hogy a bcd
mRNS molekulákat a sejtvázhoz kössék a pete elülső végében. Vajon milyen kísérletek nyomán jöhettek rá arra a kutatók, hogy a bcd
gén az, amelynek szerepe alapvető fontosságú, és nem az exu vagy a swa? (3 pont)

Szerintem mindegyik génből készítettek knockout muslicákat és a swa vagy exu génjüktől megfosztott muslicák nem teljesen
azonos elváltozást mutattak, viszont a bcd génjüktől megfosztott muslicák mindkét elváltozást elszenvedték. Ennek a
feltételezésnek az lehet a hibája, hogy az exu és swa gének hiánya lehet, hogy ugyanazt a fenotípust eredményezi.
Másik módszer: GFP-vel megjelölném (különböző színnel) a bcd, swa és exu géneket, és mindegyik változatra készítenék knock
out példányokat. Ha a swa vagy az exu géneket ütötték ki, akkor a másik két gén terméke adott fényjelet, ha a bcd gént ütötték ki,
semmilyen jel nem volt tapasztalható.

24.2. A muslica dorsal (dl) anyai hatású génje kódolja azt a morfogént - a DL fehérjét -, amely meghatározza a zigóta sejtjeinek
differenciációját a hasi-háti tengely mentén. A DL fehérje koncentrációja magas a hasoldali sejtekben, fokozatosan csökken az
oldalsó blasztoderma sejtekben, és nincs DL fehérje a hátoldali blasztoderma sejtekben. A DL fehérje szabályozza a zigóta azon
génjeinek expresszióját, amelyek a hasi-háti tengely mentén valósítják meg a sejtdifferenciációt, jelesen a zerknüllt (zen), a
decapentaplegic (dpp), twist és snail génekét. A DL fehérje a zen és a dpp gének negatív regulátora, a twist és snail géneknek viszont
pozitív regulátora.

Milyen embriók képződnek a dl/dl homozigóta muslica nőstények petéiben? (Ahol dl a funkcióvesztéses null mutáns allél jele.)

Szerintem a homozigóta nőstények embriói nem leszenek életképesek, mivel a hasi-háti differenciálódás nem alakul
ki, egy cső marad testük.

Milyen a zen, a dpp, a twist és a snail gének expressziós mintázata a vadtípusú és a dl/dl nőstények petéiben?

Mivel más gének is befolyásolhatják (szerintem befolyásolják is) a zen, a dpp, a twist és a snail gének kifejeződését, ezért
csak a test egy metszetéről lehet elmondani, hogy a zen és dpp koncentráció magas lesz, míg a twist és snail gének koncentrációja
alacsony lesz a hasi oldalon..

A dorsal génnek van dlD domináns negatív allélja is. Mi a dlD/+ nőstények embrióinak fenotípusa?

a dl/dl homozigóta nőstény utódaihoz hasonló lesz szerintem a fenotípus, azaz nem következik be a differenciálódás, a testben
nem történik meg hasi-háti irányű differenciálódás.

Hogyan alakul a zen, a dpp, a twist és a snail gének expressziójának mintázata a dl /+ nőstények embrióiban? (4 pont)
D

Szerintem ez is hasonló lesz a dl/dl homozigóta nőstény utódaihoz, esetleg a vadtípusú allél valamilyen szinten ki tudja fejteni
hatását, vagy a dlD allél nem tud mindent gátolni, így az egészséges gén hatása is érvényesülni fog, tehát az egészségeshez képest itt
is magas lesz a zen és dpp koncentráció, alacsony a twist és a snail gén termékének koncentrációja a hasi oldalon

24.3. A köröm-térdkalács
(Nail-patella) szindrómát a Tulaj- Ida Ida Márton Márton Egyik Másik
Ida Márton
9. kromoszómához kapcsol- donság édesanyja édesapja édesanyja édesapja magzat magzat
tan öröklődő Nps domináns Nps Nem Nem Nem Igen Nem Igen ? ?
mutáció okozza. Az Nps AB0 A A 0 B B 0 0 AB
mutációt hordozó emberek-
nek nem képződnek sem térdkalácsai, sem körmei. Az Nps gén 9 cM-ra van attól a géntől, amelynek alléljai meghatározzák az AB0
vércsoportot. Ida és Márton egy házaspár. Tulajdonságaikat, csakúgy, mint szüleikét, valamint Ida magzataiét, a táblázat foglalja össze.
Mekkora annak esélye, hogy egyik és másik születendő gyermeküknek nem lesznek sem térdkalácsai, sem körmei? (3 pont)

Márton az édesapjától örökölte a betegségét, és vele együtt a 0 allélt is örökölnie kellett, mivel mást nem örökölhetett erre
homozigóta édesapjától. Tehát Márton fenotípusa B/0 Nps/+.
Ida homozigóta az Nps gén vadtípusú alléljára, és heterozigóta a 0 allélra, mivel fenotípusa A és édesapjától kellett egy 0 allélt
örökölnie. Kettejük Punett táblája a rekombinánsokat is feltüntetve:

köv. oldal
 // 9 Cm-re van egymástól a két gén, tehát a rekombinánsok valószínűsége 9%, tehát 0,5-x+0,5-x=1 és 2x=0,09 ->x=0,045

1/2 1/2
♂/♀ +/A +/0
0,455 Nps/0 +/Nps;A +/Nps;0=0,5*0,455
0,045 Nps/B +/Nps;AB=0,5*0,045 +/Nps;B
0,045 +/0 +/+;A +/+;0=0,5*0,045
0,455 +/B +/+;AB=0,5*0,455 +/+;B

piros: AB-s vércsoport sárga:0-s vércsoport.

0,5*0,045/0,5*(0,455+0,045)=0,09 0,5*0,455/0,5*(0,455+0,045)=0,91
eséllyel lesznek betegek a gyerekek.

(Az egyik magzat 91% valószínűséggel lesz beteg, a másik pedig 0,9%-kal.

24.4. Az ábra a Drosophila ún. dorzális géncsoportját mutatja. Az ábrán feltüntetett

valamennyi gén anyai hatású: az oogenezis folyamán expresszálódnak, ám termékeikre az
embriók fejlődése folyamán van szükség. Különös, hogy - egyetlen kivételtől eltekintve - a
dorzális géncsoport valamennyi tagjának funkcióvesztéses mutációi nőstény-sterilitást
okoznak. Azért, mert az embrióknak nem képződik hasi oldaluk, ami miatt az ún. csupahát
embriók elpusztulnak. Az egyetlen kivétel a cactus gén, amely funkcióvesztése nyomán
olyan embriók képződnek, amelyeknek csak hasoldaluk van.

Hogyan magyarázza cactus mutáns fenotípust?

Szeritnem a cactus gén terméke nem változtat a dorsal faktoron, csak megakadályozz a
sejtmagba jutását, így a funkcióvesztéses mutáció esetén egyből bejut a dorsal faktor a
sejtmagba, ez a hasi oldal kialakulását eredményezi. A többi gén funkcióvesztéses
mutációja során, nem tud a sejtmagba bejutni a Dorsal faktor.

A pipe fehérje a ventárlis follikuláris sejtek terméke, a vitellin membránba van beépítve. (A
follikuláris sejtek termékei azok a védő burkok - a vitellin hártya és a korion -, amelyek
védik a petesejtet és a fejlődő embriót.) Vajon miként jöttek rá arra a kutatók, hogy a pipe
gén funkciójára a follikuláris sejtekben van szükség?

Szerintem a pipe funkcióvesztéses mutáns allélra homozigóta peték egyszerűen nem

keltek ki. Ekkor talán az egészséges sejtek pipe fehérjéjét GFP-vel kivilágítva
tudták megvizsgálni, hogy hol található a fehérje.

A Toll gén domináns mutációi nyomán csupahas embriók képződnek. Miként magyarázza
a különös jelenséget? (6 pont)

A Toll fehérje egy receptor, ha domináns mutációt szenved, jel hiányában is aktív, tehát nincs szüksége a
dorzális géncsoport többi alkotójára ahhoz, hogy a Dorsal gént felszabadítsa, ez által kialakul a csupa has
fenotípus.
TÖBBSZÖRÖS VÁLASZTÁS FELADATOK (6 , 7 és 8 helyes válasz rendre 1, 2 és 3 pontot ér)
21.1. Az anyai hatású génekre vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. Az anyai hatás csak az alacsonyabb rendű élőlényekre jellemző jelenség.
B. Az anyai hatás a mitokondriumok, a kloroplasztok és az endoszimbionta baktériumok DNS-ével kapcsolatos jelenség.
C. Vannak olyan nők, akik azért sterilek, mert valamely anyai hatású gén mutáns alléljára homozigóták.
D. Az anyai hatás elsősorban a korai embriógenezis eseményit irányítja.
E. Az anyai hatás tényezői között vannak olyanok, amelyek meghatározzák az embrió sejtjeinek fejlődési programját.
21.2. A homeózisra és az atavizmusra és a vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. Minden genetikai okra visszavezethető fejlődési rendellenesség atavizmusnak nevezhető.
B. A szív kamráit elválasztó fal hiánya példa az atavizmusra.
C. Homeotikus gének csak a rovarokban vannak.
D. Az atavizmus nem más, mint a törzsfejlődés korábbi állapotára jellemző állapot kialakulása mutáció miatt.
E. Négyszárnyú muslicák képződnek a harmadik torszelvény második torszelvénnyé alakulása nyomán.
21.3. A homeotikus génekre vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. A homeotikus géneknek nem része a homeobox.
B. A homeobox-kódolt fehérjék része az ún. helix-turn-helix motívum.
C. A helix-turn-helix motívum része annak a represszor fehérjének is, amely a triptofán operon expresszióját szabályozza.
D. Az ember homeotikus génjeinek homeoboxai alapján a csirke homeotikus génjei nem izolálhatók.
E. A helix-turn-helix funkcionális motívum nem csak a homeotikus gének által kódolt fehérjéknek a része.
21.4. A sejtek közötti kölcsönhatásra vonatkozó öt állítás közül melyik kettő nem igaz?
A. Az egypetéjű ikrek létezése annak bizonyítéka, hogy a sejtek közötti kommunikációnak nincs szerepe az embriógenezisben.
B. Az embrionális indukció alapvető mozzanata a szignál-transzdukció.
C. A gerincesek embrióinak minden sejtje mindig pontosan ismeri leendő fejlődési programját.
D. Az emberek szemlencséi embrionális indukció nyomán képződnek.
E. A sejtkommunikációban sejtfelszíni molekulák, és a sejtek között diffundálók is szerepelnek.