AZ ASSZERTIVITÁS AVAGY AZ

ÖNÉRVÉNYESÍTÉS FEJLESZTÉSE

Lucy Seifert

Budapest, Human Telex Dower

1994

A jelen szöveg az eredeti könyv rövidítése, a munkalapok és a trénereknek

szóló részek kihagyásával.

1
Mennyire asszertív Ön?

IGEN NEM

1. Világosan, lényegretörően és mentegetőzés

nélkül fejezi ki igényeit?

2. Tud-e követelődzés nélkül kérni?

3. Tud nemet mondani „Igen" vagy „Esetleg"

helyett, ha az ésszerű mértéken túl akarják
igénybe venni idejét?

4. Tud úgy nemet mondani, hogy az ne hangozzék

agresszívan?

5. Ragaszkodik a jogához, hogy meggondolhassa

magát egy feladattal vagy döntéssel
kapcsolatban?

6. Képes beismerni, hogy hibázott anélkül, hogy

önmagát vagy másokat okolna érte?

7. Tud segítséget kérni anélkül, hogy arra gondolna:

„Értéktelen vagyok."?

8. Nyugodtan végighallgatja a kritikát, eldönti,

hogy megalapozott-e és elfogadja vagy
visszautasítja?

9. Felelősséget vállal egyes szám első személyben

az érzéseiért (szerintem, úgy érzem)?

10. Felismeri, amikor dühös, és megpróbál megoldást

találni ahelyett, hogy elkeseredik és
tehetetlenségét nyilvánítja?

2
 11. Tisztában van erős pontjaival, elért
eredményeivel és ezt önmaga és mások előtt is
megerősíti?

12. Képes mások beleegyezése, hozzájárulása

nélkül intézni a dolgait?

13. Pozitív hozzáállású Ön? Hiszi-e, hogy minden

szám szerencsés - még ez is?

14. Tud nyílt és asszertív lenni, indirekt és nem

asszertív emberekkel, akik megpróbálják
manipulálni Önt, hibáztatják vagy passzívan
Önre hárítják a döntés felelősségét?

15. Tud egyenlő pozícióból tárgyalni bármilyen

rangú tárgyaló partnerrel?

16. Összességében reális az önértékelése?

Ha 12 vagy több kérdésre igennel válaszolt, akkor Ön a gyakorlatban is alkalmazza az

önérvényesítő viselkedést. Ha kevesebb pontja van, akkor próbálja meg tudatosan
fejleszteni azokat a területeket, ahol „nem" válaszokat adott.

3
Az önérvényesítő készségek szótára

A = asszertív közlés R = reagáló közlés

Asszertív kérdés

Pontosan és egyértelműen kérdezzen, hogy konkrét és hasznosítható információt kapjon a

probléma megoldásához.

PÉLDÁK:

R: „Baj van a hozzáállásoddal" (Nem igazi kritika, inkább személyeskedés)

A: „Mit értesz pontosan hozzáállás alatt?

R: „Még mindig nem tetszik a dolgok állása."

A: „Mit javasolsz, hogyan lépjünk tovább?

R: „Nem tudom elfogadni az ajánlatát. Túl kevés.

A: „És mi lenne elfogadható az Ön számára?"

Asszertív (aktív) meghallgatás

Nyelvi és non-verbális eszközökkel, bólogatással, mimikával, szemkontaktussal jelezze,

hogy figyel a beszélőre és megérti álláspontját, érzéseit. Megfelelő kérdésekkel kérjen
pontosítást vagy több információt.

PÉLDÁK:

A: "És mi történt?" (több információ szükséges)

A: „Ezzel azt akarja mondani, hogy... ?" (pontosítás)

A: „Értem" (bólogatás közben) (empátiát mutat anélkül, hogy félbeszakítaná a beszélőt)

4
Egyértelmű és konkrét

Fejezze ki magát világosan, tömören és lényegre törően, legyen határozott, de udvarias. Ne

feltételezze, hogy a másik célzásokból megérti, hogy Ön mit akar. Mondanivalóját,
kérését ne vezesse be bocsánatkéréssel, mentegetőzéssel, ürügyekre való hivatkozással,
vagy oda nem tartozó dolgokkal. A felesleges körülményeskedés zavart vagy más
kényelmetlen érzést tükröz, és akadályozza a nyílt kommunikációt. Ha pontatlanul
fogalmaz vagy bő lére ereszti mondanivalóját, a hallgató nem kap világos üzenetet -
félreértheti vagy félbeszakíthatja Önt, mielőtt a lényegre térne. Kérése ne bátortalan
célozgatás legyen: „Emlékszik a múlt havi szállítmányunkra? Megkapták már az erre
vonatkozó számlánkat?" Egyértelműen és konkrétan kérjen.

PÉLDA:

A: "Szeptember 7-én küldtük el Önöknek számlánkat 28 napos fizetési határidővel. Ez

ma járt le, de a pénz még nem érkezett meg. Kérjük sürgős intézkedését ez ügyben."

Elakadt lemez technika

Fontos készség, amely lehetővé teszi, hogy odafigyeljenek arra, amit mond.
Ragaszkodjon álláspontjához, amikor (a) valaki kitér a téma elől, hogy Önt visszavonulásra
vagy engedményekre késztesse, (b) valaki nyomást gyakorol Önre egy feladat
elvégzésével kapcsolatban, amelyre Ön nem hajlandó. A módszer túlzásba vitt
használata visszaüthet - bosszantásként, makacs ellenállásként értelmezhető. Ha
valakivel nem ért egyet, próbáljanak megvalósítható kompromisszumot találni.

PÉLDA:

A: „Szeretném, ha kiselejtezné a hét évnél régebbi ügyletekkel kapcsolatos aktákat."

R: „Most eléggé elfoglalt vagyok"

A: „Megértem, hogy más feladata is van, de kérem, hogy most kezdjen hozzá".

R: „Nem lehetne jövő héten?

5
A: „Tudom, hogy a jövő hét jobban megfelelne Önnek, de hétfőn kezdjük tárgyalni a
jövő évi költségvetést, úgyhogy szeretném, ha addig végezne ezzel. "

6
Empátia

Mutasson megértést a másik nehézségei, érzései és véleménye iránt. Ebből látni fogják,
hogy odafigyel rájuk, és figyelembe veszi az ő szempontjaikat is. Segíti a kölcsönös
megértés légkörének kialakulását.

PÉLDA:

A: „Kérjük, 7 napon belül rendezze tartozását!"

R: „Sajnos a számítógépes nyilvántartásunkkal problémák adódtak, ezért lehet, hogy

késni fogunk."

A: „Megértem, hogy ez nehézségeket okoz Önöknek, de a fizetési határidő már így is egy
hete lejárt, ezért ragaszkodnunk kell a 7 naphoz." (Mint itt is, gyakori az empátia és az
elakadt lemez technika együttes alkalmazása.)

Én-közlések

Az én-közlések használata a határozott, asszertív viselkedés kulcsa, amikor az ember

felelősséget vállal érzéseiért, véleményéért, tetteiért és nem hibáztat másokat. Nem könnyű
megszabadulni rögzült viselkedésmintáktól, beszédfordulatoktól, mint p1. „az ember úgy
érzi...", „mindenki tudja, hogy...". Ezek a klisék a saját érzések és vélemények
leplezésére szolgálnak. Az önérvényesítés fogalma és gyakorlata nem létezik az „én"
nélkül.

PÉLDA:

A: „Dühös vagyok" és nem „Dühít a viselkedésed."

A: „Egyetértek" és nem „Igazad van"

A: „Nem értek egyet" és nem „Nincs igazad"

A: „Nehezen tudok dönteni" és nem „Nehezen lehet ezt eldönteni", ami általános
igazságként állítja be a nehézséget.

7
Eredménytervezés

Döntse el, mi a célja, milyen eredményt akar elérni. Ettől függ a készségek, a hallgatók
megválasztása, az, hogy mit mond, mikor és hogyan. A „hogyan" a közlés módját is
magában foglalja: személyesen, írásban vagy telefonon. Ha Ön nem tudja, mit akar
elérni, más mégannyira sem fogja tudni, bármilyen világosan is próbál kommunikálni.
Tervezzen egy ideális, egy reális és egy még elfogadható végeredményt. Ha az első
kettőt nem tudja elérni, meddig megy el a kompromisszumot illetően? Előre átgondolta
az Ön által felkínálható vagy elfogadható alternatívákat?

PÉLDA:

Róbert meg akarja látogatni külföldön élő bátyját és családját. A repülőút elég drága
és 17 óra hosszat tart, de már 5 éve nem látta őket. Évi 4 hét szabadságra jogosult és
ebből 1 hetet már kivett, de a költségek és a nagy távolság miatt hat hétre szeretne
menni. Már 15 éve dolgozik a vállalatnál mindenki megelégedésére és alig-alig volt
távol. Ilyen körülmények között úgy érzi, joga van 6 hét szabadságot kérni. Úgy dönt,
hogy ideális alternatívaként 4 hét fizetett és 2 hét fizetés nélküli szabadságot kér. A
reális megoldásnak a neki járó 3 hét fizetett és 2 hét fizetés nélküli szabadság tűnik.
Még elfogadható változat számára, ha 3 hét fizetett és 1 hét fizetés nélküli eltávozást
engedélyeznek neki. Mielőtt a személyzeti igazgatóhoz fordulna, először közvetlen
főnökével akar beszélni.

Negatív rákérdezés

Ez a kérdésfajta kritikára bátorít, amelyből megtudhatjuk, valaki miért dühös, elégedetlen

valamilyen megnyilvánulásunkkal kapcsolatban. Azért negatív rákérdezés, mert a
válaszban esetleg negatív dolgokat hallhatunk magunkról. Ennek eredményeként
alkalmunk nyílhat egy probléma megoldására, viselkedésünk megváltoztatására vagy
egy jobb személyes kapcsolat megalapozására.

PÉLDÁK:

A: „Mérgesnek látszol. Valami rosszat mondtam?"

A: „Szeretném tudni, miért nem javasoltak előléptetésre?"

8
A: „Meg szeretném tudni, miért nem hívtak be meghallgatásra. "

A: „Elégedetlennek tűnsz. Dühös vagy rám?"

Mások tisztelete

Tartsa tiszteletben a másik személyét. Ha kritizálja, vagy visszautasítja a kérést, tegye

egyértelművé, hogy nem személy szerint őt támadja, hanem viselkedésének egy konkrét
aspektusáról állít valamit, illetve a kérését utasítja el, de nem őt magát. Megérti és
elfogadja, hogy ő másképp érez vagy vélekedik az ügyben.

PÉLDÁK:

R: „Ugorjunk be egy italra munka után."

A: „Ma nincs időm, de valamikor szeretnék veled egy jót beszélgetni. (elutasítja az
ajánlatot, de tiszteletet mutat azáltal, hogy másik alkalmat javasol.)

A: „Teljesen elégedett vagyok azzal, hogy milyen gyorsan beletanultál a munkába, de

kicsit aggasztanak a késéseid. Oda tudnál jobban figyelni, hogy beérj 9.30-ig?
(elismerést követő konstruktív kritika, majd változtatás kérése.)

Megvalósítható kompromisszum

Ha nem éri el a kitűzött célt és nem tud megállapodásra jutni valakivel, Önmaga és mások
tisztelete azt kívánja meg, hogy megpróbáljon egy megvalósítható kompromisszumot, egy
kölcsönösen elfogadható változatot kidolgozni. Ez nem azt jelenti, hogy alárendeli magát a
másiknak, hanem azt, hogy mindkét fél igényeit figyelembe véve keresi a megoldást. Ehhez
meg kell terveznie a kívánt végeredményt, vagyis az ideális, a reális és a még elfogadható
pozícióit.

PÉLDA:

A: „Szeretném, ha a felét előre fizetné, a másik felét pedig teljesítéskor."

R: „Sajnálom, de előre nem szoktunk fizetni. A teljes összeget megkapja az áru

átvételekor."

9
A: „Szeretném, ha a felét most fizetnék."

R: „Egyszerűen nem megy. Az üzletpolitikánkkal ellentétes.

A: „Mit szólna 30% letéthez most, és a maradékot pedig teljesítéskor fizetik. A

biztosítékról nem mondhatok le.

R: „Rendben van, ha ragaszkodik hozzá."

Önbecsülés

Nem a szerénység a legjobb politika, de nem is az arrogancia. Azonban nem elég, ha csak
Ön van tisztában a saját értékeivel. Másnak is tudnia kell az Ön jó tulajdonságairól,
tehetségéről, eredményeiről, beszéljen róluk, különben lehet, hogy nem derül ki.
Fontos készség a felvételi beszélgetéseknél.

PÉLDÁK:

A: „Tavaly elnyertem a legjobb üzletkötőnek kiírt pályázat első díját a vállalatnál."

A: „Gyorsan reagálok, hatékony vagyok a munkámban és vannak ambícióim."

A: „Jól kezelem a szövegszerkesztőt, és gyorsan elsajátítom az új programokat"

Önérvényesítő beismerés

E készség segítségével valamilyen negatív tulajdonságáról, gyenge pontjáról, tévedéséről tud

információt közölni anélkül, hogy közben szorongana, vagy áldozatnak érezné magát. Ha
valaki jogosan bírálja Önt, egyetérthet vele és tanul a kritikából, a bíráló személy pedig
látja, hogy komolyan megfontolták amit mondott.

PÉLDÁK:

R: „Azt hiszem, ez a prezentáció jobban is sikerülhetett volna."

A: » Szerintem is. A közepén kezdtem úgy érezni, hogy nem kötöm le a hallgatóságot. "

R: „Mostanában gondok vannak a reggeli beérkezésével."

10
A: „Igen, tudom, kétszer elkéstem a héten. Elnézést kérek, és ígérem, ezentúl pontos
leszek."

Önfeltárás

Tudatosítsa és fejezze ki érzéseit, ez legalább olyan fontos, mint az én-közlések

alkalmazása. Ha nehezére esik néhány asszertív készség használata, mint pl. nemet
mondani, asszertívan kérni vagy konstruktív kritikát adni, akkor valószínűleg egy
kellemetlen érzés okozza a gátlást. Ha ezt felismeri és kimondja, akkor könnyebb lesz
határozottan előadni amit akar, érvényesíteni igényeit. Emellett a másik látja, hogy Ön
is érzésekkel rendelkező ember.

PÉLDÁK.

A: „Kényelmetlenül érzem magam, hogy szólók róla, de meg tudnád adni azt a 20.000 Ft-
ot, amit múlt héten kértél?" (közölje a kéréssel kapcsolatos érzéseit)

A: „Dühös vagyok, ha belekötsz a munkámba. Mondd meg konkrétan mi tetszik benne és

mi nem." (közölje, hogyan hat Önre a másik viselkedése)

A: „Túl nagy teher rajtam, ha heti három értekezleten kell részt vennem. Igazság szerint
egyet tartok elfogadhatóak." (fejezze ki hogyan érez az Önnel szemben támasztott
elvárással kapcsolatban, mielőtt nemet mond)

A: „Elégedetlen vagyok, hogy ilyen hosszú ideig tartott a jelentés elkészítése. Mi volt a
gond?" (fejezze ki érzéseit a másik viselkedését illetően, mielőtt az okokra rákérdez)

A: „Igazán örülök, hogy belépett hozzánk." (fejezze ki pozitív érzéseit)

Pozitív hozzáállás

Pozitív hozzáállást úgy alakíthat ki, ha tudatosítja és megerősíti asszertív jogait és

személyes tulajdonságait, valamint pozitív nyelvezetet használ:
 mielőtt asszertív módon viselkedne egy adott szituációban, adjon magának pozitív
megerősítést, bátorítást. Például, mondja magában, vagy akár fennhangon: „Jogom van
ahhoz, hogy...", és a helyzetnek megfelelően fejezze be a mondatot. Ugyanígy a

11
 tulajdonságairól: „Intelligens vagyok, megbízható vagyok, értek hozzá, stb."
Rendszeresen alkalmazza ezt a technikát.
 Erőteljes, pozitív nyelvezetet használjon a bizonytalan, passzív kifejezések helyett.
Első személyben tagadó és feltételes mondatok helyett lehetőleg megfelelően
fogalmazott állító mondatokkal operáljon, és kerülje a határozatlanságot tükröző
szavakat, kifejezéseket (mindegy, talán, nem vagyok biztos benne, lehetőleg. arra
kérném, hogy..., stb.) Ne bagatellizálja el, amit mondani akar. Saját
jelentéktelenségét hangsúlyozza, ha hozzászólását vagy kérését így vezeti be, p1.
„Talán nem fontos, de...", „Csak azt szeretném mondani, hogy ..."

Pozitív rákérdezés

A negatív rákérdezéssel szemben itt olyan kérdést teszünk fel, amelyre válaszként pozitív
dolgokra számíthatunk saját viselkedésünkkel kapcsolatban. Különösen hasznos akkor, ha
dicséretet vár vagy pozitív visszajelzést szeretne kapni teljesítményéről - ne is szalassza el
az alkalmat! Munkájának minősége, előléptetési esélyei javulhatnak.

PÉLDA:

R: „Ez eddig a legjobb tervezet, amit tőled kaptam. Gratulálok!"

A: „Köszönöm, igazán jól esik. Elmondanád, hogy mitől jó, akkor tanulhatnék
belőle."

Változtatás felajánlása

Miután elfogadta a kritikát, ajánlja fel, hogy változtat a viselkedésén, ha hajlandó erre. Ezt a
készséget gyakran alkalmazzák az önérvényesítő beismerést és a negatív rákérdezést
követően.

PÉLDÁK:

R: „Szerintem túl hosszú volt a prezentációd (konstruktív kritika)

A: „Egyetértek (önérvényesítő beismerés) Megpróbálom átgondolni felére csökkenteni

(felajánlja a változtatást)

12
A: „Bosszúsnak látszol. Valami baj volt a mai prezentációmmal? (negatív rákérdezés)

R: „Nem igazán tetszett. a második felére elvesztetted velük a kontaktust. Pedig fontos
ügyfelek lehetnek.

A: „Én is észrevettem, hogy nem jól ment (önérvényesítő beismerés). Átszerkesztem a

prezentációt és utánanézek mit lehet tenni az ügyfelekkel. (felajánlja a változtatást)

Viselkedés megváltoztatásának kérése

Ha nem elégedett valaki viselkedésével vagy teljesítményével kérje meg, hogy változtasson.
Gyakran használt készség, ha konstruktív bírálatot mondunk vagy ha megbélyegző kritika
ellen kell védekeznünk.

PÉLDÁK:

A: „Dühös vagyok, mert nem adta át az üzenetet ma reggel Kovács úrnak. Szeretném, ha a
jövőben leírná az üzeneteket ahelyett, hogy megpróbálná megjegyezni. (konstruktív
kritika és változtatás iránti igény kifejezése)

A: „Kérlek, legközelebb ne minősíts a főnököm előtt."

R: „Értelmetlenül kicsinyes vagy. (megbélyegzés)

A: „Szeretném, ha ezt pontosítanád. Ne nevezz kicsinyesnek.

Visszhang technika

A visszhang technika alkalmazása segít a bírálatok és a megbélyegző vagy minősítő

kritika kezelésében, ha az részben Ön szerint is jogosnak tekinthető. A lényege az, hogy a
kritika igazságmagvának elismerésével leszereljük a másik személy próbálkozását, hogy
a gyenge pontjaikról vitába bocsátkozzon, így megfosztjuk attól az élvezettől, hogy
személyes tulajdonságainkat minősítse.
Azon túl, hogy a visszhang technika elfogadott asszertív készség, hátrányos
következményei is vannak. A másik személy úgy érezheti, hogy nem veszik komolyan
amit mond, és ami még fontosabb, nem oldódik meg a probléma. Megfontoltan
alkalmazza, kevésbé kiélezett helyzetekben.

13
PÉLDA:

R: „Nézze meg az irodáját! Minden szét van szórva!"

A: „Igen, kissé szétszórt vagyok mostanában. "

R: „Mi történt veled? Teljesen kikeltél magadból az értekezleten."

A: „Igen, egy kissé kikeltem magamból. Nem értem mi jött rám."

Megjegyzés:

Azokat a készségeket alkalmazza, amelyek Ön szerint a legjobb végkifejletet hozhatják.

Nincs minden helyzetre ráhúzható séma. Használja saját szavait és stílusát, adja Önmagát,
egyénisége legyen a példa.

14
Az asszertivitás nem agresszió
Önérvényesítés, amikor:
1. Felismerjük és kifejezésre juttatjuk az
igényeket, negatív és pozitív érzéseket és
véleményeket.
.
2. Világosan és határozottan kérjük azt, amit
szeretnénk.
3. Udvariasan mondunk nemet és szabjuk meg Agresszívan és elutasítóan mondunk nemet.
a határokat.
4. Megszabadulunk merev
viselkedésformáktól, terhes kapcsolatoktól és
helyzetektől.
5. Felelősséget vállalunk saját érzéseinkért és Másokat vádolunk az érzéseinkért és azért,
tetteinkért, "énközléseket" küldünk.
6. Tiszteljük saját magunkat; odafigyelünk
testünk teherbíró képességére.
7. Tisztelünk másokat és odafigyelünk rájuk.
8. Felkészülünk a kompromisszumra a
konfliktus megoldása érdekében.
9. Célokat tűzünk magunk elé és
megtervezzük azokat a lépéseket, amelyek
ezek eléréséhez vezetnek.
10 Akarni azt, és hozzájárulni ahhoz, hogy
mások boldoguljanak.
Nem önérvényesítés, amikor
Semmibe vesszük mások igényeit, érzéseit és
véleményét.
Követelőzünk és keresztülvisszük a saját
akaratunkat
Ragaszkodunk a rögzült szokásokhoz, terhes
kapcsolatokhoz és helyzetekhez.
ami velünk történik.
Megpróbálunk „szupermennek" látszani:
túlhajtjuk magunkat akkor is, amikor testünk
vészjelzéseket ad.
Elutasítunk másokat, és mondanivalójukat
semmibe vesszük.
Elutasítjuk a tárgyalást, hajthatatlanok
vagyunk azzal kapcsolatban, amit mi akarunk
még akkor is, ha az elfogadhatatlan a másik
fél számára.
Célok nélkül élünk.
Neheztelünk mások sikeréért vagy
boldogságáért.
15
Az önérvényesítésre képes emberek:

határozottak becsületesek konkrétak világosan beszélnek

kockázatvállalók aktívak kezdeményezők spontának
egyenlők tisztelik a nem ítélkeznek öntudatosak
másikat
És Ön?

Az önérvényesítésre képes emberek:

 Én-közléseket használnak.
 Figyelmesen hallgatnak.
 Azt kérik, amit akarnak.
 Elutasítják azt, amit nem akarnak.
 Felmérik a lehetőségeket, döntenek.
 Meghallgatják a kritikát, majd elfogadják vagy elutasítják.
 Elfogadják a dicséretet.
 Elismerik és megdicsérik mások jó tulajdonságait és eredményeit.
 Elfogadják, hogy másoknak vannak korlátaik.
 Kifejezésre juttatják pozitív és negatív érzéseiket.
 Elismerik és elfogadják saját erősségeiket és gyengeségeiket.
 Egészséges szintű önbecsüléssel rendelkeznek.
 Élvezik a mát és célokat tűznek ki holnapra.
 Ösztönzik magukat és másokat képességeik kihasználására.

És Ön?

Tévhitek az önérvényesítéssel kapcsolatban

Az agresszív emberek önzők, érzéketlenek, erőszakosak és minden áron győzni akarnak! És

Ön? Gondolja, hogy ilyen az önérvényesítés?

16
A négyféle viselkedési mód

AGRESSZÍV

 Hogyan érzem magam fogadó félként: jelentéktelennek; sértettnek; mérgesnek;

tehetetlennek; ijedtnek; megalázottnak.

 Hogyan érezik magukat ők: elvesztik az önuralmukat; átmenetileg felülkerekednek;

félelmetesnek; bizonytalannak; kevés önbecsüléssel rendelkezőnek.

 Előny: hatalom; dominancia; nem szükséges magyarázatot adni, alkudozni vagy

meghallgatni másokat.

 Hosszú távú következmények: elszigetelődés; elutasítás; befolyásvesztés; a kölcsönös

tisztelet és az önbecsülés elvesztése.

PASSZÍV

 Hogyan érzem magam fogadó félként: ingerülten; zavartnak; unottnak;

bizonytalannak; frusztráltnak; először sajnálom őket, de ...

 Hogyan érezik magukat ők: tehetetlennek; erőtlennek; alkalmatlannak;

mellőzöttnek; frusztráltnak; jelentéktelennek; kevés önbecsüléssel
rendelkezőnek.

 Előny: felelősségvállalás kerülése; kockázatvállalás kerülése; elutasítás kerülése; a

szégyen kerülése; a döntéshozatal kerülése.

 Hosszú távú következmények: a többiek nem tudják, hányadán állnak;

félreértésekhez vezet; növekszik az elszigeteltség és az elutasítás érzése;
csökkent önbizalom.

KÖZVETETTEN AGRESSZÍV

 Hogyan érzem magam fogadó félként: mérgesnek, megbántottnak, zavartnak, nem

tudom, mi történik, becsapottnak, bűnösnek.

17
  Hogyan érezik magukat ők: frusztráltnak, megkeseredettnek, csalódottnak, okosnak,
tehetetlennek, kevés önbecsüléssel rendelkezőnek.

 Előny: önvédelem, kerülik a közvetlen konfrontációt; kerülik a kérdésfeltevést és

ezáltal a közvetlen elutasítást; befolyásolás, mert az emberek először nem
veszik észre, mi történik, aztán meg már késő!

 Hosszú távú következmények: stressz, megszakadt barátságok, mások bizalmának

elvesztése, haragszanak magukra és másokra.

ASSZERTÍV

 Hogyan érzem magam fogadó félként: tisztában vagyok a helyzettel, megbecsülnek,

tisztelnek, figyelnek rám

 Hogyan érezik magukat ők: biztosnak, nyugodtnak, tiszta fejű, nagy

önbecsülést éreznek belső erővel társulva.

 Előny: eredményeket tud felmutatni, érthető, megragadja a lehetőségeket,

 őszinte kapcsolatokat tud kialakítani, növeli az önmaga iránt érzett tiszteletet.

 Hosszú távú következmények: egyértelműbben halad az életcélok felé, őszinte

kapcsolatokat épít ki, kölcsönös tiszteletet vált ki.

18
A saját viselkedésemről alkotott értékelésem

tétova követelőző ítélkező én-közlések

szolgaian kompromisszumra manipulatív közvetlen

alázatos nem hajlandó
gátlásokkal küzdő arrogáns megtévesztő őszinte
önsajnáló hibáztató hibáztató felelősségvállaló
(közvetlenül) (közvetetten)
elkerülő nem figyel félig hallgat meg figyelmesen
másokra másokat hallgató
alázatos másokat másokat hibáztat saját magát és
hibáztat (szembe) (a hátuk mögött) másokat tisztelő

várakozó elnyomó reagáló kezdeményező

vesztes megbántó bosszúálló megbocsátó
eredménytelen erőszakos elnyomó hatékony
gyáva harsány érzelmileg zsarol spontán
áldozat győztes mártír realista
erőtlen erőfölényt erőtlen belső erővel
demonstrál bíró
"Nekem mindegy" energiát szív el "Nekem mindegy" képesség-
aktiváló

GYAKORLAT

1. Karikázza be az Önre jellemző tulajdonságokat.

2. Egy viselkedési típus vagy több keveréke jellemző Önre? Melyek ezek?

3. Mely tulajdonságai tetszenek Önnek?

4. Milyen tulajdonságait szeretné megváltoztatni?

19
Személyes jogaim

1. Jogom van ahhoz, hogy tisztelettel bánjanak velem, és egyenrangú emberként

kezeljenek az életben betöltött szerepemtől vagy pozíciómtól függetlenül.

2. Jogom van megnevezni a saját igényeimet és kérni azt, amit akarok.

3. Jogom van saját magam meghatározni a korlátaimat, kielégíteni az igényeimet

és nemet mondani.

4. Jogom van kifejezni az érzéseimet és a véleményemet.

5. Jogom van időt kérni, mielőtt beleegyezésemet vagy bele nem egyezésemet adom
vagy döntök.

6. Jogom van saját döntést hozni.

7. Jogomban áll újra mérlegelni és megváltoztatni a véleményemet.

8. Jogom van azt mondani, hogy "Nem értem" és pontosítást vagy segítséget kérni.

9. Jogom van hibázni anélkül, hogy bűnösnek vagy nevetségesnek érezzem magam.

10. Jogom van képviselni a saját értékeimet.

11. Jogom van ahhoz, hogy rám figyeljenek, amikor beszélek.

12. Jogomban áll nem vállalni a felelősséget mások problémáiért, ha úgy döntök.

13. Jogom van meghatározni a saját életcélomat és a saját elvárásaimnak megfelelni

a mások által meghatározott célok és elvárások helyett.

14. Jogom van emberi kapcsolatokat építeni, anélkül, hogy mások elismerésétől
függenék.

20
A jogokkal kapcsolatos kötelezettségek

 Elismerem, hogy vannak kötelezettségeim, csakúgy, mint jogaim.

 Nincs jogom korlátozni mások jogait.

 Másoknak is biztosítom azokat a jogokat, melyeket saját magamnak.

21
Személyes jogok a munkahelyen

1. Jogom van ahhoz, hogy tisztelettel bánjanak velem a beosztásomtól függetlenül.

2. Jogom van nemet mondani olyan felkérésekre, melyeket indokolatlanak tartok

vagy úgy gondolom, hogy nem tudok teljesíteni.

3. Jogom van több időt kérni egy feladat végrehajtásához.

4. Jogom van időt kérni egy kérés mérlegeléséhez.

5. Jogom van ahhoz, hogy kikérjék a véleményemet az engem vagy a

beosztottaimat érintő kérdésekben.

6. Jogom van ahhoz, hogy a főnököm, a beosztottaim vagy kollégáim

meghallgassanak.

7. Jogom van időnként hibázni.

8. Jogom van segítséget vagy tanácsot kérni.

9. Jogom van képezni magam és fejleszteni a már meglévő készségeimet, illetve

újakat tanulni.

10. Jogom van a megelőlegezett bizalomra és a teljesítményem elismerésére.

11. Jogom van gondoskodni magamról, betegállományba menni vagy családi ügyben
távol maradni anélkül, hogy bűnösnek érezzem magam vagy nyomást
gyakoroljanak rám.

12. Jogom van konstruktív kritikát mondani a beosztottak teljesítményéről vagy

viselkedéséről.

13. Jogom van kiaknázni a lehetőségeimet.

22
Milyen egyéb jogokat akar felvenni a listára?

Felelősség

Felelősségem eleget tenni szerződéses kötelezettségeimnek és a munkaköri leírásban

foglalt feladataimnak.

23
Pénzzel kapcsolatos asszertivitási teszt

Mennyire asszertív Ön?

1. Megkérem azt az árat, amit akarok anélkül, hogy bűntudatot éreznék vagy zavarban
lennék.

2. Határozottan utasítok el kéréseket anélkül, hogy mentségeken törném a fejem.

3. Nem okoz problémát, hogy visszakérjem másoktól a pénzem.

4. Panaszt teszek a nem kielégítő minőségű áruk vagy szolgáltatások miatt és a

helyzetnek megfelelően visszatérítést, cserét vagy kártalanítást kérek.

5. Megmondom a véleményemet, ha úgy gondolom, hogy túl magas az ár.

6. A problémákat felmerülésük megoldom, nem hagyok lezáratlan ügyeket.

7. Kifejezésre juttatom a pénzzel kapcsolatos érzéseimet.

8. Azonnal utánajárok esedékes követeléseimnek.

9. Képes vagyok elhárítani a felelősséget egyensúlyban tudom tartani a jogaimat és

hogy választok.

10. Nem irigylem mások anyagi körülményeit.

Mit mond ez Önnek saját magáról?

Min szeretne változtatni?

24
A pénz és az önérvényesítő készségek

Használja azokat a készségeket, amelyek a leginkább segítenek Önnek abban, hogy

önérvényesítően kezeljen egy helyzetet.

Az eredmény megtervezése - döntse el, mit akar elérni

Erre mindig szüksége lesz. A prioritásai azonban megváltozhatnak. Pl.: konkrét munkadíjat
akar kérni, de azután úgy dönt, hogy a legjobb, ha rugalmas lesz: először
munkakapcsolatot alakít ki és csak ezután ragaszkodik az összeghez. Ha nem elégedett
azzal, amit elért, hanyagul végezheti a munkáját, csökkenhet a munkája minősége és a
saját önbecsülése. Döntse el, mi a fontosabb: a munkájáért kapott összeg vagy valami
más.

Legyen világos és konkrét

Térjen a tárgyra. Legyen tömör és pontos. Határozza meg mit és mikor. Ne kezdje a kérését
vagy egy kérés elutasítását mentegetőzések sorával.

PÉLDÁK

"200.000 Ft-ot fogok számlázni és négy hét lemondási időt szeretnék."

"Tudná rendezni a számláját február 11. péntekig?"
"Vissza tudnád adni azt a 15.000 Ft-ot, amit múlt hétvégén adtam?" "Ebben az évben nem
veszek részt a jótékonysági gyűjtésben."

Mutasson empátiát - nyugtázza a választ

Tudassa a másik személlyel, hogy figyel rá és mérlegeli, -amit ő mond azzal, hogy nyugtázza
a válaszát.

PÉLDÁK

A másik kifogást emel, és azt mondja: "Ismerek olyan embereket, akik kevesebbet
számláznak, mint 200000.
Az Ön válasza: "Tudom, hogy vannak, akik kevesebbet számláznak..."

25
 7. 4. sz. feladatlap
A másik kifogást emel, és azt mondja: "Attól tartok, hogy minden összekeveredett a
számítógépes rendszerben."
Az Ön válasza: "Értem, hogy a nehézségek abból adódnak, hogy számítógépen van..."

Elakadt lemez - ismételje meg, amit mondott

Ezen a ponton döntse el, hogy ragaszkodik álláspontjához vagy hajlandó a

kompromisszumra. Legyen tudatában azonban, hogy tényleg ilyen gyorsan egyezségre
akar-e jutni, vagy csak önérvényesítési igényét adja fel.

PÉLDÁK

"... de az én díjam 200.000 Ft."

"Kérem, hogy a számlát február 11-ig, péntekig rendezze."

Megvalósítható kompromisszum

Amikor világos, hogy nem tud megállapodni, kereshet kölcsönösen elfogadható

kompromisszumot.

PÉLDÁK

"Mivel ez az első közös munkánk, rugalmas leszek, és az első két napot megcsinálom napi
150.000-ért. Ezt követően a díjam napi 200.000 Ft."

"Ha tényleg nem lehet semmit sem kezdeni a számítógépes rendszerrel ebben a
hónapban, akkor elfogadom, hogy február 22-én kapok egy csekket. Azonban
szeretném, ha a jövő hónapra megállapodást kötnénk, hogy legkésőbb március 11-ig
fizetnek."

26
Önfeltárás - fejezze ki az érzéseit

A pénzzel kapcsolatos kérdések erős érzéseket válthatnak ki mindkét félből.

Mérlegelje, hogy milyen szituációkban és kivel szemben érdemes kimutatnia az érzelmeit.
Személyes

27
 7. 4. sz. feladatlap
szituációkban gyakran segít, ha kimutatja sebezhető érzéseit, munkakörülmények között
azonban nem.

PÉLDA

"Egy kicsit zavarban vagyok, de vissza tudnád adni azt a 15000-et, amit a hétvégén adtam?"
A zavartság kifejezésre juttatása segít abban, hogy részben megszabaduljon tőle, így
könnyebben kéri azt, amit akar. A másik azt látja ebből, hogy Ön is ember.
Más helyzetekben is hasznos lehet a (nem támadási felületet nyújtó) érzések kifejezése.

PÉLDA

"Kezdek mérges lenni, és úgy érzem nyomást gyakorol rám, mert ez a harmadik alkalom,
amikor felhív és adományt kér tőlem."

Pozitív megerősítések

Erősítse meg magát pozitívan, mielőtt önérvényesítően viselkedik.

PÉLDA

"Jogom van azt kérni, amit akarok."

Pozitív megerősítéssel juttassa mások tudomására, hogy becsüli saját magát.

PÉLDA

"Kiváló minőségű szolgáltatást nyújtok."

28
Pénz, pénz, pénz: ötletek

Emlékezteti Önt az alábbi események közül valamelyik olyanra, amit önérvényesítőbben

szeretne kezelni? Ha nem jut eszébe valós élethelyzet, játssza el az egyiket ezek közül
az önérvényesítő készségek elsajátítása és gyakorlása céljából.

1. Kérjen fizetésemelést a főnökétől.

2. Kérje vissza a kollégájától a három hónappal ezelőtt kölcsönadott pénzt.

3. Kérjen egy üzlettől visszatérítést rossz minőségű áru miatt, és ne fogadja el a

levásárlási lehetőséget, amihez ők ragaszkodnak.

4. Kérjen kölcsönt egy rokonától, barátjától, a munkahelyétől valamilyen célra.

5. Kérje meg egy beosztottját, hogy nyilvános fülkéből bonyolítsa le a személyes

telefonjait.

6. Megbeszélésre készül egy lehetséges ügyféllel/munkaadóval - kérje azt a

díjazást/bért, amit szeretne.

7. Kérje a munkakörülményeinek javítását a főnökétől. A kiadások csökkentése

következtében elmaradtak a várt számítógépes fejlesztések és úgy érzi, nem tud
hatékonyan dolgozni.

8. Kérjen kártérítést a szállítás közben megsérült árukért.

29
Asszertív készségek a kérések előterjesztéséhez

1. Az eredmény megtervezése

Tervezze meg, milyen eredményt akar elérni. Ha nem tudja, mit akar, senki más sem fogja
tudni, akármilyen jól fejezi is ki magát!

2. Világos és konkrét megfogalmazás

Döntse el, milyen kéréssel érheti el leginkább ezt az eredményt. Térjen rögtön a tárgyra. Ne
keressen önigazolást vagy mentségeket. Legyen pontos: "Megkaphatnám négy órára azt a
jelentést?" és ne így: "Mozogj már!"

3. Empátia

Mutassa ki, hogy figyel a válaszra és tiszteletben tartja a másik álláspontját akkor is, ha
úgy dönt, hogy ragaszkodik a kéréséhez. "Megértem, hogy nagy nyomás nehezedik rád,
de..."

4. Elakadt lemez

Ismételje meg kérését annak érdekében, hogy biztosan megértsék és lássák, hogy
komolyan gondolja "... de szeretném, ha előre vennéd a jelentést és négy órára elkészülnél
vele."

5 Udvariasság

Amikor elfogadják a kérését, mutassa ki, mennyire méltányolja, és köszönje meg.

6. Önfeltárás

Ha nehezére esik kérni, vizsgálja meg, milyen érzés gátolja ebben és fejezze ki. Például:
"Zavarban vagyok, hogy kérnem kell, de szeretném visszakapni azt a 6.000 Ft-ot, amit a
múlt héten adtam kölcsön neked." Ettől könnyebbé válik a kérés, és a másik személy

30
láthatja, hogy Ön is emberi lény. Ha nem viselkedik önfeltáróan, a testbeszéde fogja
elárulni a zavarodottságát (p1. elvörösödik, akadozva beszél).
Döntse el, hogy helyénvaló-e az önfeltárás: valószínű, hogy nem fogja segíteni az
ügyét, ha bemegy a főnökéhez, kifejezi sebezhetőségét és azt mondja: "Idegesít, hogy
kérnem kell, de kaphatnék fizetésemelést?" Ugyanakkor az érzések kifejezése hasznos lehet,
p1.: "Aggódom ... mérges vagyok ... csalódott vagyok ... örülök ... optimista vagyok."
Önfeltáráskor csakis én-közléseket használjon. Azt mondja: "Úgy érzem" és ne azt,
hogy "Azt az érzést kelted bennem". Az előbbi azt mutatja, hogy Ön felelős a saját
érzéseiért és az emberek nem vitatkozhatnak azzal, Ön hogyan érez; az utóbbi a másik
személyt hibáztatja, dühöt válthat ki belőle, ami vitához és összeütközéshez vezet.

7. Megvalósítható kompromisszum

Ha a másik személy mégsem fogadja el a kérését, keressen egy mindkettőjük számára

elfogadható kompromisszumot. Például: "Azt javaslom, tegye félre holnapig azt az anyagot,
amin dolgozik. Összpontosítson erre a jelentésre, hogy még ma elkészíthessük."

31
Kérések előterjesztése: ötletek

Ha nem jut eszébe semmilyen valós élethelyzet, amit gyakorolhatna, válasszon az alábbi
szituációk közül vagy válasszon egy hasonlót annak érdekében, hogy gyakorolhassa az
asszertív készségeket.

Amit kérni akarok:

1. a főnökömtől több adminisztratív segítséget.

2. a kollégámtól, hogy adja vissza azt a pénzt, amit két hónappal ezelőtt adtam neki
kölcsön, és úgy tűnik, megfeledkezett róla.

3. több időt egy projekt megvalósítására.

4. a titkárnőmtől, hogy tegye rendbe az íróasztalomat és minden nap zárja be az

iratokat a szekrénybe, mielőtt elmegy.

5. az egyik beosztottamtól, hogy alkalmanként vegyen részt helyettem a munkaidőn

kívüli (esti vagy hétvégi) megbeszéléseken.

6. az ágazati igazgatómtól, hogy helyezzen át egy másik osztályra.

7. a főnökömtől nagyobb felelősséggel járó munkakört.

8. a kollégámtól, hogy segítsen a projekt megvalósításában, bár tudom, hogy ő is

nagyon elfoglalt.

9. a kollégámtól, hogy ne az irodában dohányozzon.

10. a kollégámtól, hogy vegye fel a telefonjaimat, amikor néhány percre elhagyom az
irodát.

Megmozgatta az emlékezetét, amikor ezeket a példákat olvasta? Most már eszébe jut egy
valós élethelyzet? Ha nem, akkor gyakoroljon ezek közül az egyikkel.

32
Kérések előterjesztése: 1. sz. munkalap

1. Röviden ismertesse azokat a körülményeket, amelyekben önérvényesítőbben akar

egy kérést előterjeszteni.

2. Milyen a másik személy (p1. megjelenése, viselkedése)?

3. Milyen eredményt akar?

4. Pontosan milyen kéréssel érhető el ez az eredmény?

Gyakorlás

5. Terjessze elő a kérést (mentegetőzés, önigazolás vagy fölösleges fecsegés nélkül).

6. Nyugtázza a választ / mutasson empátiát.

7. Mondja el, mit érez (ha ez helyénvaló).

8. Ismételje meg a kérést (elakadt lemez).

33
Mi csökkenti, és mi idézi elő a stresszt?

A stressz előidézői

A képesség hiánya arra, hogy nemet mondjunk, időt kérjünk a dolgok átgondolására
vagy megváltoztassuk a véleményünket, elkerülhetetlenül stresszhez vezet. A végén
olyan dolgokat teszünk, amit nem akarunk megtenni és magunkat okoljuk, amiért
elég bolondok voltunk, hogy ilyen helyzetbe kerültünk. Aggódunk és állandóan azon
gondolkodunk: "Hogyan keveredjek ki ebből a helyzetből?". Elkedvetlenít annak
felismerése, hogy rábólintottunk valaki más kérésére, miközben megtagadtuk a saját
igényeinket. Az eredmény pedig az, hogy csökken az önbecsülésünk. Végül, az utolsó
percben kitalálhatjuk, hogy fáj a fejünk, csak ne kelljen mindenbe beleegyeznünk;
az ilyen kitalált betegség gyakran válik valósággá!

A stressz csökkentése

JOGOK

1. Jogom van meghatározni saját korlátaimat, kielégíteni igényeimet és nemet

mondani.

2. Jogom van gondolkodási időt kérni mielőtt beleegyezésemet vagy bele nem
egyezésemet adom illetve döntök.

3. Jogom van újragondolni a dolgot, és másképp dönteni.

TECHNIKÁK

1. Nemet mondani.

2. Gondolkodási időt kérni.

3. Másképp dönteni.

34
Feszült helyzetek

Nemet mondani

MUNKA

1. Gondoljon egy olyan munkahelyi szituációra, amikor növeli saját stresszszintjét és

az önre nehezedő nyomást azáltal, hogy igent mond, amikor igazából nemet
szeretne.

2. Miért mond igent - milyen haszonnal jár ez önre nézve?

3. Milyen előnyökkel járna, ha nemet mondana?

SZEMÉLYES

1. Gondoljon egy olyan személyes szituációra, amikor növeli saját stresszszintjét

azáltal, hogy igent mond, amikor igazából nemet szeretne.

2. Miért mond igent?

3. Milyen előnyökkel járna, ha nemet mondana?

35
Gondolkodási időt kérni

1. Mikor csökkenthetné a stresszt és húzhatna előnyt abból, ha gondolkodási időt kér?

Másképp dönteni

1. Gondoljon egy korábbi helyzetre, amikor előnyösebb lett volna másképp döntenie.

2. Fennáll-e jelenleg olyan helyzet, amelyben előnyösebb lenne másképp dönteni?

Megjegyzés

Vannak olyan helyzetek, amikor választhatunk, de olyanok is, amikor a munkaköri leírás
és a munkaszerződés határt szab a választási lehetőségeknek.

36
A stressz csökkentése: az önérvényesítő készségek

Nemet mondani

1. Az eredmény megtervezése Ismerje fel, mikor akar , nemet mondani. Tudatosítsa a

negatív érzéseket, melyek az igent mondás lehetőségének felmerülésekor
keletkeznek önben. Döntse el, milyen eredményt akar elérni, milyen az
ideális, a reális és a még elfogadható pozíció. Alternatívaként milyen
kompromisszumot tudna javasolni, ha nem éri el azt, amit akar?

2. Pozitív hozzáállás Tudatosítsa azt a jogát, hogy "Jogom van meghatározni a saját
korlátaimat, kielégíteni az igényeimet és nemet mondani.»

3. Önfeltárás Mondja el, mit érez, amikor nemet mond. Pl.: "Nem szívesen
utasítom vissza, de most nem akarok új feladatot vállalni." Tárja fel a kérés
hatásával kapcsolatos érzéseit. Pl.: "Nagy nyomás nehezedne rám, ha éppen most
vállalnék el egy másik feladatot."

4. Világos és pontos megfogalmazás Mondja azt, hogy "Nem" vagy "Nem akarom"
és ne azt, hogy "nem tudok", "lehetőleg" vagy «talán". Pl.: "Most semmit nem
akarok elvállalni."

5. Alkalmazzon önérvényesítő testbeszédet Pl.: határozott hang, jó szemkontaktus.

6. Mutasson empátiát Mutassa ki, hogy megérti a másik személy álláspontját. Pl.:
"Megértem, hogy mielőbb el akar készülni az alapozással, de én most nem
akarok semmit sem elvállalni."

7. Elakadt lemez Ha valaki ragaszkodik az álláspontjához és nyomást gyakorol önre,

hogy a beleegyezését adja, ismételje meg az elutasítást. Pl.: "Most nem akarok új
feladatot vállalni." Kapcsolja össze az önfeltárást az elakadt lemez technikával.
Pl.: "Úgy érzem, nyomást gyakorol rám, hogy azonnal kezdjem el a munkát, én
pedig októberben szeretnék kezdeni."

37
 8. Megvalósítható kompromisszum Mutassa ki, hogy meg szeretné oldani a helyzetet
és nem az illetőt utasítja el, csak az adott kérést. Tegyen javaslatot egy
elfogadható alternatívára. Pl.: "Nem kezdem el a munkát teljes munkaidőben
októberig, de szeptemberben elkezdem a piackutatást."

9. Előnyök Adja el az előnyöket. Pl.: "Ha októberben kezdem el a projektet, teljes

figyelmemet erre tudom fordítani."

10. Negatív rákérdezés Ellenőrizze, hogy az elutasítás valóban problémát jelent-e. Pl.:
"Milyen problémákkal kerülnének szembe, ha októberben kezdenék és nem
szeptemberben?"

11. Kérdezzen önérvényesítően Tegyen fel a problémák megoldására irányuló

kérdéseket. Pl.: "Addig is, Ön szerint mit tehetnék?"

Időt kérni

1. Ismerje fel, amikor valóban bizonytalan és időre van szüksége a mérlegeléshez.

2. Tudatosítsa magában a következő jogot: "Jogom van gondolkodási időt kérni,

mielőtt eldöntöm, hogy beleegyezésemet adom-e vagy sem."

3. Fogalmazzon világosan és pontosan. Pl.: "Nem vagyok biztos benne. Át

szeretném gondolni. Felhívom kedden délután kettőkor, és tájékoztatni fogom."

Másként dönteni

1. Ismerje fel, amikor nem akar az eredeti megállapodásnál maradni.

2. Tudatosítsa magában az önérvényesítő jogot: "Jogom van újragondolni és másként

dönteni."

3. Másként dönteni. Pl.: "Tudom, hogy azt mondtam, elkezdem a munkát

szeptemberben, de most úgy érzem, ettől túlságosan nagy nyomás nehezedik
rám [önfeltárás], és szeretnék októberben kezdeni."

38
Nemet mondani: ötletek

Ha nem jut eszébe semmilyen valós élethelyzet, válasszon az alábbi szituációk közül egyet
vagy egy hasonlót az önérvényesítő készségek gyakorlásához.

Nemet akarok mondani:

1. amikor a főnököm megkér, hogy maradjak bent tovább.

2. az egyik beosztottamnak, aki családi ügyek miatt állandóan előbb akar elmenni.
Nemet akarok mondani, de megfelelő kompromisszumot találok.

3. az egyik beosztottamnak, aki azt akarja, hogy a vállalat fizesse az egyik

tanfolyamát, amely nem jár közvetlen előnnyel a munkájára nézve.

4. amikor az asszisztensem visszaadja befejezésre azt a munkát, amit én adtam ki

neki.

5. arra, hogy én főzzek kávét mindenkinek az osztályon, mert én vagyok a

legfiatalabb.

Megmozgatja a fantáziáját, amikor ezeket a példákat olvassa? Most már eszébe jut egy
valós élethelyzet? Ha nem, akkor gyakoroljon ezek közül valamelyikkel.

39
Nemet mondani: munkalap

1. Röviden ismertesse azt a helyzetet, amelyben önérvényesítő módon akar nemet

mondani.

2. Milyen a másik személy megjelenése, viselkedése, stb.?

3. Gyakorlás. Jelölje meg azokat a készségeket, amelyek megfelelőek ebben a

szituációban:

a. Önfeltárás (mondja meg, hogyan érez), amikor nemet mond.

b. Pontos megfogalmazás. Mondja azt, hogy "Nem" vagy "Nem akarom".

c. Tegyen alternatív javaslatot, ha lehetséges.

d. Tartsa tiszteletben a másik személyt (a kérését utasítja el, nem őt magát).

e. Mondja meg, miért mond nemet, ha szükségét érzi.

f. Köszönje meg a megértését.

40
Kényes információ

Bevezetés

Bizonyára Ön is találta már magát olyan helyzetben, amikor valaki kötetlenül olyan kérdést
tett fel, amelynek eredményeképpen Ön szándéka és jobb belátása ellenére információt
szolgáltatott a munkájáról, kollégáiról, családjáról, barátairól vagy saját magáról -
például: a koráról, a pénzügyeiről, a politikai és vallási nézeteiről. Ennek
következményeként sebezhetőnek, nyugtalannak és bizonytalannak érezte magát; mérges
volt magára és neheztelt a kérdezőre.

"Kényes" kérdések

Megtörtént-e már Önnel, hogy egy munkahelyi fogadáson vagy üzleti vacsorán
elfogyasztott néhány ital után azon kapta magát, hogy válaszol az alábbi kérdések egyikére:
"Maradni akar a vállalatnál?", "Meg akarja kapni az értékesítési igazgatói állást? Úgy
tudom az év végén távozik.", "Milyen valójában a főnöke? Úgy hallottam, hogy...",
"Mennyi most a jövedelme?", "Van jelzálogkölcsöne?", "Hány éves?", "Van
kapcsolata?", "Miért nem házasodott még meg?", "Mit gondol a kormány
gazdaságpolitikájáról?", "Megkaphatnám a telefonszámát / címét?". Lehet, hogy
válaszolt némelyik kérdésre, de nem mindegyikre. Tud Ön korlátot szabni annak, hogy
miről beszéljen?

Az önérvényesítő válaszadás gátjai

Az attól való félelem, hogy nem szeretnek, szűk látókörűnek vagy elzárkózónak tartanak,
ahhoz vezethet, hogy információkat szolgáltatunk ki jobb belátásunk (intellektuális
reakció) vagy ösztönös megérzéseink (emocionális reakció) ellenére.

Nem önérvényesítő válaszok

Ezek a gátak arra vezethetnek, hogy nem önérvényesítően válaszolunk. Válaszolhatunk egy
kérdésre, azután megbánhatjuk, haragudhatunk magunkra és neheztelhetünk a másik

41
személyre. Azt érezhetjük, hogy kiszolgáltattuk saját magunkat, ez pedig csökkenti az
önbecsülésünket. Viselkedhetünk agresszívan: "Ez nem tartozik magára" vagy közvetetten:
"Utálom, amikor ezt kérdezik tőlem!". Az önérvényesítés egyéb gátjai lehetnek a
meglepetés, az óvatlanság és az önérvényesítő készségek ismereteinek hiánya.

Önérvényesítő válaszok

VILÁGOS ÉS PONTOS MEGFOGALMAZÁS

Fogalmazzunk világosan és pontosan, udvariasan, de határozottan. Példák: "Inkább nem

szeretném megvitatni a politikai nézeteimet", "Nem szeretek a koromról beszélni", "Nem
akarok a kollégáimról / főnökömről beszélni", "Inkább nem adom meg magának a
telefonszámomat / címemet", "Nem akarok munka közben személyes dolgokról
beszélni". Alternatívaként rázza le ezeket a kérdéseket egy kis humorral: "És ön hány
éves?", "Fiatalnak érzem magam!" vagy "Nem is emlékszem". Ebben az esetben
legalább nyugtázza a kérdést, de megszabja a határokat is.

MUTASSON TISZTELETET ÉS ÉRTÉKELÉST A MÁSIK SZEMÉLY IRÁNT

Ha úgy érzi, hogy a kérdés tisztességes és jó szándékú, ismerje el. Pl.: "Méltányolom az
érdeklődését, de nem szeretnék erről beszélni."

KÉRDEZZEN ÖNÉRVÉNYESÍTŐEN

Ha úgy érzi, több információra lenne szüksége, mielőtt eldönti, miként válaszoljon,
tegyen fel nyitott kérdéseket. Példák: "Meg tudná mondani, miért kérdezi?", "Miért érdekli ez
önt?" "Hol hallott erről?"

ÖNFELTÁRÁS

Mondja el, hogyan érez, amikor megtagadja a választ egy kérdésre, vagy hogyan érez a
kérdés hatására. Pl.: "Rosszul érzem ettől magam, de inkább nem adom meg az otthoni
telefonszámomat", "Kényelmetlenül érzem magam, amikor személyes dolgokat / az Y
úrhoz fűződő kapcsolatomról kérdez és nem szívesen beszélnék erről." Ha úgy érzi,
nyomás nehezedik önre, mondja azt. Pl.: "Úgy érzem, nyomás nehezedik rám, ezért nem
akarok erről tovább beszélni", "Bosszant, hogy válaszolni kényszerít és én nem akarok.
Váltsunk témát."

42
ELAKADT LEMEZ

Amikor a másik személy követelőzés vagy manipuláció segítségével nyomást gyakorol

ránk annak érdekében, hogy válaszoljunk, ismételjük meg világosan az elutasítást. Pl.:
"Tényleg nem akarok erről beszélni", "Mint már mondtam, nem szeretnék erről
vitatkozni."

VÁLTSUNK TÉMÁT

Váltsunk témát közvetlenül, mentegetőzés vagy indoklás nélkül. Tartsuk magunkat távol a
témától. Pl.: "Beszélhetnénk valami másról?", "Én nem szeretnék erről beszélni, de
érdekelne a ...". Ne engedjük, hogy a bűntudat visszatereljen ahhoz a témához és kiadjuk a
titkainkat!

A testbeszéd elemei

A testbeszéd jelzéseket ad az érzelmekről és az illető elégedettségi szintjéről; a test így

fejezi ki magát függetlenül a szavaktól. Jelezhet dühöt, félelmet, idegességet,
sebzettséget, jókedvet vagy szeretetet. Mondhatja azt, hogy "Tisztellek és meg akarlak
ismerni" vagy azt, hogy "Tartsd távol magad tőlem!". Az önérvényesítő testbeszéd
megerősíti a szavak üzenetét; a nem önérvényesítő testbeszéd összezavarja az üzenetet. Az
önérvényesítő testbeszéd megfelel az üzenet tartalmának. Pl.: a hírolvasó komolynak látszik,
amikor egy természeti katasztrófáról számol be. Mosolygós arccal összezavarná a
nézőket, és ellenállást váltana ki.

A testbeszéd elemei:

Aura* Járás
Kiegészítők** Személyes tér
Lélegzetvétel Fizikai kontaktus
Ruházat Testtartás
Kozmetikumok Illat
Szemkontaktus Szemüveg / kontaklencse
Arckifejezés Tetoválások
Mozdulatok A kocsink

43
Frizura A kutyánk, amit sétáltatunk (vagy ő
sétáltat minket!)
Kézfogás A kezünkben lévő újság (és amit
olvasunk!)
Ideges szokások Hang/beszédminta (hangerő,
hangmagasság, folyékonyság)
Töltelék szavak***

*Aurának nevezzük azt az energiát és légkört, amely körülvesz egy személyt, valamint
azt az érzelmi benyomást, amit az illető kivált. Az aura akkor is jelen tud lenni, ha a személy
nincs. Pl.: az agresszivitása vagy idegessége betöltheti a termet, mielőtt belépne és akkor is
ott marad, ha már távozott.

** Kiegészítőknek nevezzük a kitűzőket, karpereceket, táskákat, ékszereket és a karórát.

*** Töltelék szavaknak nevezzük azokat a fölösleges szavakat, melyek nem tesznek
hozzá semmit a szó jelentéséhez, de idegesítő és figyelemelvonó szokássá válhatnak.
Pl.: "tudod", "úgy értem".

A test erőteljes üzeneteket küld. Az üzenetek hatása kb. 20%-ban a szavak tartalmától,
25%-ban a vokális jellemzőktől (minőség, hangerő, hangmagasság, hangszín) és 55%-
ban a vizuális tartalomtól függ. Amikor belépünk egy terembe, sok minden árulkodik
rólunk, a korunkról, a szexuális érdeklődésünkről, etnikai hovatartozásunkról, a
státuszunkról, a nemünkről, a társadalmi hovatartozásunkról, a hangulatunkról, a
humorérzékünkről és a magabiztosságunk szintjéről - mindez anélkül, hogy egy szót is
kiejtenénk. Legyünk tudatában azonban annak is, hogy a testbeszédet számos olyan
tényező is befolyásolhatja, mint például a kultúra, nemzetiség, hagyományok, családi
háttér, mozgáskorlátozottság és az egyén hangulata.

44
Önérvényesítő testbeszéd

Lélegzetvétel

Egyenletes. Ha idegesek vagyunk amiatt, hogy kezelnünk kell egy szituációt, lazítsunk és
lélegezzünk mélyeket. A levegőt az orrunkon keresztül szívjuk be, számoljunk ötig,
lélegezzük ki a szájunkon keresztül és számoljunk ötig. Ezzel lelassíthatjuk a levegővételt
és csökkenthetjük az izgalmi állapotot.

Ruházat és kiegészítők

Kényelmes, az időjárásnak, a környezetnek és az alkalomnak megfelelő. Énünket

tükrözi, miközben tiszteletet mutat azok iránt, akikkel együtt vagyunk.

Szemkontaktus

Közvetlen, anélkül, hogy merev vagy átható lenne a pillantásunk. Nézzünk egyenesen
másokra ahelyett, hogy folyton befelé pillantanánk magunkra. A szemkontaktus segít
abban, hogy figyeljünk és összpontosítsunk, és a másik személy úgy érzi, hogy
meghallgatják és értékelik.

Arckifejezés

Megfelel a szavaknak és az érzelmeknek. Ha mérgesek vagyunk, nézzünk mérgesen, és

ne mosolyogjunk; ha boldogok vagyunk, mosolyogjunk. Ellazított száj és állkapcsok.

Mozdulatok

Kifejezők, de nem figyelem elterelek. Nyitottak. Ne babráljunk semmit, és ne vegyünk föl

idegesítő szokásokat, mint például: körömrágás, dobolás az asztalon vagy a kezünk
szánk elé helyezése.

45
Személyes tér

Ez távolságot és magasságot jelent. Megfelel a helyzetnek és az ismeretség mértékének.

Kényelmes távolság. Tiszteljük a másik ember személyes terét. Ha hátrányban érezzük
magunkat valaki testmagassága miatt, javasoljuk, hogy mindketten üljünk le, és úgy
beszélgessünk.

Testtartás

Egyenes, de nem merev sem ülés, sem állás közben. Ne keresztezzük a lábunkat ülés
közben.

Hang- és beszédminta

Egyenletes, folyékony. Megfelelő hangerő, hogy halljanak bennünket anélkül, hogy

tolakodóak lennénk. Tartsunk megfelelő szüneteket; ne töltsük ki a réseket és ne
adjunk magunknak többlet gondolkodási időt azzal, hogy ilyen töltelék szavakat
használunk: tényleg, hát, rendben, tudja. Egyenletes tempó, hirtelen gyorsítás, lassítás
vagy habozás nélkül.

Összegzés

Az önérvényesítő testbeszéd hiteles testbeszéd; megerősíti és kiemeli amit mondunk

ahelyett, hogy oda nem illő arckifejezéssel vagy hangszínnel összezavarná az
üzenetet. Megerősítő és nem figyelemelterelő. Képességaktiváló, mivel építi belső
önbecsülésünket, amely visszahat és segít önérvényesítően viselkednünk.

46
A kritika fogadásával kapcsolatos nehézségek

ASSZOCIÁCIÓK

A kritika szó olyan negatív érzések hullámát indíthatja el, mint p1.: pánik és félelem,
olyan gondolatokat válthat ki, mint pl.: "Mit csináltam rosszul?" és "Most mi lesz velem?"

MÚLTBELI TAPASZTALATOK

Miért vannak majdnem mindannyiunkban ezek a negatív érzések? A múltbeli

tapasztalatokból valószínűleg azt szűrjük le, hogy a kritika fájdalmas.

1. Gyerekkorunkban előfordult, hogy nem építő kritikákat kaptunk a külsőnkre (p1.:

nagyfülű, krumplifejű, stb.), az intelligenciánkra (p1.: hülye idióta, agyatlan) vagy a
viselkedésünkre (p1.: nehéz eset, hálátlan) vonatkozó bélyegek formájában. Mivel
ezek a lényünket érintik, kétkedni kezdünk, hogy valóban szeretetreméltóak
vagyunke, és ha ezek a címkék hosszútávon megmaradnak, negatív énkép
kialakulásához vezethetnek.

2. Úgy növünk fel, hogy a kritikát az alábbiakkal azonosítjuk: (a) büntetéssel -

emlékszünk, amikor apu vagy anyu szigorúan vagy kiabálva azt mondta "Rossz
voltál, menj a szobádba"; (b) fenyegetéssel - emlékszünk, amikor azt mondták
"Önző gyerek vagy. Ha még egyszer ezt csinálod, nem szólok többé hozzád"; és (c)
a szeretet és elismerés elvesztésével - emlékszünk a fájdalomra "Te borzalmas kis
kölyök. Hagyj békén".

3. Ezeknek a sémáknak a variációi az ifjúkorban és a felnőttkorban újból megjelennek,

és ez a kritikával kapcsolatban olyan hozzáállást alakít ki, ami azt a büntetéshez és
az elutasításhoz kapcsolja. A tanárok külön házi feladatot adnak vagy bezárnak, a
szülők tudatják, amikor kiestünk a kegyeikből, a munkaadók szóbeli vagy írásbeli
figyelmeztetésben részesítenek, és nem érdekli őket a magyarázatunk. A felnőtt
korban kapott kritikák különösen akkor fájdalmasak, ha egy gyerekkori félelmünkre
emlékeztetnek, arra az életkorra, amikor a legsebezhetőbbek vagyunk.

4. A kritikák nagy része nem önérvényesítő bírálóktól ered, akik akkor mondanak
kritikát, amikor érzelmileg érintettek, akik nem tervezik meg és nem mérlegelik,

47
 milyen eredmény lenne hasznos mindkét fél számára, akik nem ismerik a
konstruktív kritikát. Ha alacsony az önbecsülésünk, demoralizáltan és
elbizonytalanodva kerülhetünk ki ebből a tapasztalatból; destruktívnak érezhetjük
magunkat a bíráló és saját magunk felé is.

5. Ezeknek a tényezőknek az ismeretében és a kritika kezelését segítő önérvényesítő

készségek elsajátításával spontánabbul, őszintébben és önérzetesen tudunk reagálni
a kritikára.

48
A gyerek, a felnőtt és a bíráló

A kritika: "Olyan rendetlen vagy!"

 A passzívan viselkedő gondolata: "Miért én vagyok a hibás?"

 Az agresszívan viselkedő gondolata: "Feleannyira sem, mint te!"

 Az önérvényesítő gondolata: "Igen, az vagyok, de megjavulok.»

Az új megközelítés: fogjuk fel ajándéknak a kritikát

 A kritika olyan önismerethez segít, amelyhez másképp nem juthatnánk hozzá;

segítségével mérlegelhetjük és megváltoztathatjuk a viselkedésünket, ha akarjuk.
Valaki felkínálja nekünk a lehetőséget, hogy jobbak legyünk.

 Már önmagában a kritika szó negatív hatást vált ki. Próbáljunk pozitív jelentésű
szavakat használni: véleménykérés, visszajelzés, javaslatok, tanács, vélemény.

Gyerekkori emlékek a megbélyegzésről: miért esik rosszul a kritika?

A kritikával kapcsolatos érzéseink gyerekkori tapasztalatainkból származnak. Azok az

emberek, akik kritikát mondtak rólunk kis korunkban, rendszerint nem tettek
különbséget a viselkedésünk és személyünk között. Címkéket ragasztottak ránk és az
egész lényünkhöz kapcsolták: "Olyan lusta, kezelhetetlen, hülye vagy." A szeretetet is
megvonták vagy elvettek valamit, amit akartunk: "Menj aludni, nem kapsz vacsorát",
"Mami nem szeret már!". Minél több címkét kaptunk - barátoktól, szüleiktől, a mi
szüleinktől, tanároktól, stb. - annál jobban elhittük ezeket.

A címkék kapcsolódtak:
 a külsőnkhöz: dagi, pulykatojás, négyszemű.

 az értelmi képességeinkhez: ostoba, reménytelen, hülye.

49
  a viselkedésünkhöz: önző, undok, nehéz eset, borzalmas.
Ezek a címkék gyakran személyiségünkhöz tapadtak, és nem ahhoz, amit tettünk. Nem
csoda, hogy felnőttként annyira személyesnek vesszük a kritikát. Tudattalanul éveken
át magunkkal hordozhatjuk a megbélyegzés fájdalmas emlékeit és egy hasonló bélyeg még
harminc évvel később is fájhat!

Reakciók a kritikára felnőttkorban

Gyerekként nagyon érzékenyek voltunk. Mindenben a felnőttekre támaszkodtunk, gyakorlati

és emocionális síkon egyaránt. Azt az üzenetet szívtuk magunkba, hogy ezek a "kritikák"
vagy "hiányosságok" valamiképpen szeretetre méltatlanná tettek minket. Ez azt a félelmet
váltja ki, hogy a tekintéllyel rendelkező emberek - akiknek hatalmuk van vagy akik fontosak
a számunkra - meg fogják vonni tőlünk a szeretetüket, ha nem tanuljuk meg, hogyan
tegyünk a kedvükre. Ezért felnőttként nehezünkre esik elhinni, hogy kaphatunk
anélkül is kritikát, hogy elveszítsük az illető szeretetét, tiszteletét vagy barátságát.
Segítségünkre lehet annak felismerése, hogy amikor a szokásos módon sietünk választ adni
a kritikára, akkor valójában a bennünk rejlő kisgyerek bújik elő és reagál:

 az agresszív: "Én nem vagyok, te vagy."

 a passzív: Elpityeredik

 a közvetten agresszív: A sarokban duzzog, de magában azt gondolja: "Ezért

még megfizetsz!"

Az előre vezető út

Próbáljuk ajándéknak tekinteni a kritikát - körültekintően mérlegeljük magát a kritikát és

döntsük el, hogy egyetértünk-e vele vagy sem, inkább, mintsem egyszerűen védekezni
kezdjünk vagy sajnálni kezdjük magunkat. Lehet, hogy több információra van
szükségünk annak eldöntéséhez, hogy egyetértünk-e, pl.: "Pontosan mire gondolsz?"
vagy "El tudnád pontosan magyarázni, mit csinálok?" (Ez segít eldönteni, hogy valaki a
jellemünket vagy a viselkedésünket kritizálja-e.) És ha időre van szükségünk a
mérlegeléshez, mondjuk azt: "Szeretném egy pillanatig átgondolni."

50
Átgondolt vélemény: önérvényesítő készségek

 Ne feledjük, hogy a kritika valaki más véleménye és nem ténymegállapítás. Jogunk

van egyetérteni, egyet nem érteni vagy részben egyetérteni vele.

 Ne feledjük, hogy a kritikát gyakran rosszul tálalják, mert a bíráló fél feszült
vagy gyakorlatlan. Ezért a kritika rosszabbul eshet, mint amilyen valójában.

 Ne feledjük, hogy használjunk önérvényesítő testbeszédet és verbális

készségeket is. Beszéljünk határozott hangon, tartsunk szemkontaktust és
kerüljük a vihogást, az ajakbiggyesztést vagy a lekicsinylő mosolygást.

Hogyan kezeljük a kritikát önérvényesítően?

1. Hallgassuk figyelmesen a kritikát.

2. Döntsük el, hogy (a) teljes egészében igaz-e, (b) teljességgel valótlan- e, (c) részben
igaz-e.

 A kritika: "A jegyzőkönyved nem valami jó."

 Hallgassuk meg és döntsük el, egyetértünk-e vele.

 Az információ itt nem konkrét és ezért nem elég a döntéshez.

3. Kérjünk pontosítást.

 Kérdés: "Meg tudnád pontosan mondani, mi az, ami nem tetszik benne?"

 Válasz: "Túlságosan leíró és részletes; mindenki hozzászólását

tartalmazza. A jegyzőkönyv azt a célt szolgálja, hogy rögzítse a főbb
pontokat, a meghozott döntéseket és azt, hogy ki fogja ezeket a döntéseket
végrehajtani."

 Hallgassunk figyelmesen és döntsünk ismét. Teljes egészében igaz,

teljességgel valótlan vagy részben igaz-e?

51
TELJES EGÉSZÉBEN IGAZ

 Használjunk én-közléseket. Ne mondjuk, hogy "Igazad van", hanem:

 Értsünk egyet (asszertív beismerés) "Valóban, nem voltam elég precíz."

 Tárjuk fel az érzéseinket. "Én sem vagyok vele elégedett."

 Kérjünk konstruktív visszacsatolást. "Szerinted mit csináljak?"

 Ajánljuk fel, hogy változtatunk a "A jövőben tömörebbre fogom, ahogy

viselkedésünkön. tanácsoltad."

TELJESSÉGGEL VALÓTLAN

 Használjunk én-közléseket. Ne mondjuk, hogy "Nincs igazad", hanem:

 Határozottan utasítsuk el a kritikát. "Nem értek ezzel egyet, szerintem nem

vagyok reménytelen a jegyzőkönyvkészítés
terén." "Szerintem világos és tömör

 Viselkedjünk önérvényesítően - "Szerintem világos és tömör jegyzőkönyvet

tegyünk pozitív, személyes készítek."
kijelentést.

 Alkalmazzunk negatív rákérdezést. "Miért mondod ezt?"

(A negatív rákérdezést csak akkor használjuk, ha nagy az önbecsülésünk, és úgy gondoljuk,

meg tudunk birkózni a negatív megjegyzésekkel és érzelemkifejezésekkel. Azzal
szembesülünk, miért elégedetlen valaki velünk és/vagy hogyan hat vissza rá vagy valaki
másra a viselkedésünk a negatív rákérdezés hatására. Negatív rákérdezés például:
"Haragszol rám?" "Problémát jelent a számodra, ha folytatom a ...?")

52
RÉSZBEN IGAZ

Példa a kritikára: "Miért készítesz mindig ilyen bő lére eresztett jegyzőkönyveket?" Ezúttal
részben egyetértünk. Értsünk egyet azzal a résszel, ami igaz és utasítsuk el, azt, ami nem.
Válasszuk ki a vonatkozó készségeket a "Teljesen igaz" és a "Teljességgel valótlan"
részből, pl.: "Egyetértek azzal, hogy ez a jegyzőkönyv nem elég lényegre törő, de nem
mindig így készítem el. Tudok nagyon világos és tömör jegyzőkönyvet készíteni."

VISSZHANG TECHNIKA

Egy másik módszer a visszhang technika. Ha úgy döntünk, hogy nem kezdünk vitába,
visszhangként ismételjük:

 A kritika: "Ez a jegyzőkönyv túl terjedelmes."

 Visszhang: "Egy kicsit tényleg hosszú." Más szóval: elfogadjuk, hogy van a
kritikában némi igazság, de nem akarunk erről tovább beszélni.

Ez nem problémamegoldó készség, tehát bánjunk vele csínján.

Összefoglalás

Tekintsük a kritikát ajándéknak - döntsük el, mit tanultunk belőle. Utasítsuk vissza vagy
fogadjuk el. Döntsük el, min változtatunk a valós kritika hatására.

53
Átgondolt vélemény: ötletek

1. Ön nem kezeli jól az Önre nehezedő nyomást.

2. Nehezen olvasható az írása.

3. Ön gyakran elkésik.

4. Ön nem válaszol elég gyorsan az emlékeztetőkre.

5. Ön túl befelé forduló.

6. Ön mindig közbeszól, amikor mások beszélnek.

7. Ön nem elég szervezett.

8. Ön határozatlan.

9. Ön nem fordít elég figyelmet a részletekre.

10. Ön húzza-halasztja a dolgokat.

Kritika - asszociációk

A "kritika" szó önmagában a negatív érzések és gondolatok áradatát indíthatja el: pl.:
pánikérzés és a "Mit csináltam rosszul?" vagy a "Mi fog történni velem?" gondolatok
által kiváltott félelem.

Múltbeli tapasztalatok

Miért támadnak ezek a negatív érzéseink? A múltbeli tapasztalataink arra tanítottak, hogy a
kritika rosszul esik.

1. Gyerekkorunkban valószínűleg nem építő kritikákat kaptunk a külsőnkre (p1.:

nagyfülű, krumplifejű, stb.), az intelligenciánkra (p1.: hülye idióta, agyatlan) vagy a
viselkedésünkre (p1.: nehéz eset, hálátlan) vonatkozó bélyegek formájában.
Mivel ezek a lényünket érintik, kétkedni kezdünk, hogy valóban szeretetreméltóak

54
 vagyunk-e, és ha ezek a címkék hosszútávon megmaradnak, negatív énkép
kialakulásához vezethetnek.

2. Úgy növünk fel, hogy a kritikát azonosítjuk a büntetéssel: gyerekkori emlékek arról,
hogy "Rossz' voltál, menj a szobádba"; a fenyegetéssel: "Önző gyerek vagy. Ha még
egyszer ezt csinálod, nem szólok többé hozzád"; elszigeteléssel: "Mivel rossz
voltál, nélküled megyünk az étterembe" és a szeretet elvesztésével: "Te borzalmas
kis kölyök. Hagyj békén".

3. Ezeknek a sémáknak a variációi az ifjúkorban és a felnőttkorban újból

megjelennek, ami a kritikával kapcsolatban olyan hozzáállást alakít ki, ami azt a
büntetéshez és elutasításhoz kapcsolja. A tanárok többlet házi feladatot adnak
vagy bezárnak, a szülők tudatják, amikor kiestünk a kegyeikből, a munkaadók
lehordanak, nem érdekli őket a magyarázatunk, és szóbeli vagy írásbeli
figyelmeztetésben részesítenek. A felnőtt korban kapott kritikák különösen
akkor fájdalmasak, ha egy gyerekkori félelmünkre emlékeztetnek, arra az
életkorra, amikor a legsebezhetőbbek vagyunk.

4. A kritikák nagy része nem önérvényesítő bírálóktól ered, akik akkor mondanak
kritikát, amikor érzelmileg érintettek, nem tervezik meg és nem mérlegelik, milyen
eredmény lenne hasznos mindkét fél számára, nem ismerik a konstruktív
kritikát. Ha alacsony az önbecsülésünk, demoralizáltan, elbizonytalanodva
kerülhetünk ki ebből a tapasztalatból, destruktívnak érezhetjük magunkat a bíráló és
saját magunk felé is.

5. A kritikával kapcsolatos kérdések kezeléséhez meg kell értenünk, milyen

hatással lehet ránk a múlt - ne hibáztassuk azt, aki a kritikát mondja, hanem
visszapillantva tanuljunk a tapasztalatainkból.

Mi akadályoz meg, hogy konstruktív kritikát adjunk?

1. l. A korábbi kritikákkal kapcsolatos negatív tapasztalatok (reaktív) meggátolják,

hogy kritikát mondjunk (proaktív). Vezetők esetében például a nem
önérvényesítő viselkedés juthat így kifejezésre. A fogadó fél helyébe képzeljük
magunkat, feltételezésekbe bocsátkozunk arról, milyen fájdalmat és elutasítást
fognak érezni, ami azt eredményezi, hogy kerüljük az egész kérdést (passzív

55
 vezető). Nincs meg a bátorságunk, hogy közvetlenül beszéljünk az illetővel, ezért
helyette valamelyik kollégájának mondjuk el és reméljük, hogy informális
csatornán visszajut hozzá (közvetett vezető). Ha nem tudjuk kezelni a kritika
közlésével kapcsolatos bonyolult érzéseinket, akkor hajlamosak vagyunk
elraktározni, majd váratlanul és robbanásszerűen kiadni magunkból - erőszakosan,
rosszul időzítve és sértő módon (agresszív vezető).

2. A kritikával kapcsolatos kérdések ismeretének hiánya és a konstruktivitást

elősegítő készségek hiánya arra késztet minket, hogy ne önérvényesítően
mondjunk kritikát.

Pozitív megerősítések vezetők számára

Mielőtt konstruktív kritikát mondunk, érdemes pozitív módon (megerősítések) legyőznünk

negatív gondolatainkat (ld.az asszociációkkal, a múltbeli tapasztalatokkal és az
akadályokkal foglalkozó részeket fent). Példák:

 Jogom van konstruktív kritikát mondani.

 A kritika nem elutasítás - tanácsot, visszajelzést, javaslatokat és útmutatást kínálok.

 Megadom valakinek a lehetőséget, hogy fejlessze önmagát. Lehetővé teszem

számára, hogy javítson jövőbeli kilátásain.

 Önérvényesítő és tisztességes a megközelítésem - az illető felismeri, hogy

tisztességes vagyok. A beosztottaimnak jogában áll megkérdőjelezni a
kritikámat, ha úgy ítélik meg, hogy az megalapozatlan.

 Jó vezető vagyok és szívemen viselem a beosztottaim érdekeit.

 Jó vezető vagyok és szívemen viselem a vállalat/szervezet érdekeit.

Készségek

Ahhoz, hogy konstruktív kritikát tudjunk mondani, legyünk készek szakítani a régi
gondolkodási beidegződésekkel (ld. pozitív megerősítés) valamint elsajátítani és
gyakorolni az új önérvényesítő készségeket.

56
Kritika vagy minősítés?

 A kritika konkrét, és a viselkedés egy aspektusára irányul.

 Ha a kritika konstruktív módon történik, egy probléma megoldását szolgálja és

javítja a kapcsolatokat.

 Ezzel ellentétben a minősítés célja, hogy fájjon, dühöt vált ki, alacsony
önbecsülést és konfliktust eredményez.

 Példa a kritikára: "Aggaszt a jelentésben található Hibák mennyisége. A jövőben

legyen szíves gondosabban átolvasni a jelentéseket. Látom, hogy nehéz
egyedül kezelnie ekkora anyagot, ezért javaslom, hogy kérjen meg valakit
az osztályról, aki segít átolvasni."

 Példa a minősítésre: "Micsoda reménytelen összevisszaságot csinált ebből!"

57
Mi akadályoz meg, hogy konstruktív kritikát adjunk?

A kritika adásával kapcsolatban érzett aggályok és az önérvényesítő készségek hiánya nem

asszertív viselkedést eredményez.

A kritika fogadásával kapcsolatos negatív tapasztalat (reaktív) megakadályozza, hogy kritikát

mondjunk (proaktív). Különböző vezetői szinten lévők esetében a nem asszertív
viselkedés az alábbi módokon nyilvánulhat meg:

 Ha a fogadó fél szerepébe képzeljük magunkat, feltételezésekbe bocsátkozunk azzal

kapcsolatban, hogy az illető hogyan fogja magát érezni és mit fog helyteleníteni a
kritika fogadásakor és ezért teljes mértékben kerüljük a kérdést (passzív vezető).

 Ha nincs bátorságunk közvetlenül beszélni az illetővel, az egyik kollégánkkal (és az

övével) beszéljük meg, remélve, hogy a szavaink eljutnak hozzá (közvetett
vezető).

 Ha nem tudunk megbirkózni a kritika adásával kapcsolatos saját bonyolult

érzéseinkkel, sok mindent besöprünk a szőnyeg alá, majd váratlanul és
robbanásszerűen tör ki belőlünk a kritika - erőszakosan, rosszul időzítve és sértő
módon (agresszív vezető).

Önérvényesítő viselkedés - konstruktív kritika adása - bátorságot és az önérvényesítő

készségek ismeretét kívánja meg.

58
A bátor kritikus: önértékelés

Beszélje meg partnerével a lapon található pontokat abból a szempontból, hogyan mondott a
múltban és hogyan mond jelenleg kritikát. Miközben megvitatják az egyes pontokat,
őszinte önértékelése alapján pipálja ki a valós állításokat és tegyen x-et a valótlanok
mellé.
Igaz Hamis

1. Meggyőződésem, hogy jogom van kritikát mondani.

2. Körültekintően mérlegelem, mit akarok elérni a

kritikámmal.

3. Kiválasztom a megfelelő időt és helyet.

4. Előre mérlegelem, milyen előnyök származhatnak a

kritikából.

5. Meggyőződöm róla, hogy ura vagyok az érzéseimnek,

mielőtt kritikát mondok.

6. Nem hibáztatok senkit (p1. "Olyan ... vagy");

önérvényesítő én-közléseket használok (pl. "Dühös
vagyok, amikor késel").

7. Amikor kritikát mondok, pontosan fogalmazok és a

viselkedés megváltoztatását kérem (p1. "A jegyzőkönyv
túlságosan hosszú. Kérem, csak a döntéseket rögzítse,
ne az egész beszélgetést.")

8. Felhívom a figyelmet a jelenlegi viselkedésük káros

következményeire.

9. Felhívom a figyelmet azokra az előnyökre, amelyek a

viselkedés megváltozásával járnának.

10. Figyelmesen hallgatom, amit mondanak és nyugtázom

a hallottakat.

59
11. Úgy vélem, hogy kritikát mondani nélkülözhetetlen a jó
vezetéshez / ahhoz, hogy jól végezzem a munkámat.

12. Megköszönöm az illetőnek, ha felajánlja a változtatást.

13. Elismerem a beosztottak / kollégák munkáját, és

megmondom, ha elégedett vagyok azzal, amit
végeztek.

14. Igazságos vagyok - elismerem az erősségeket és

bírálom a hibákat.

15. Az a célom, hogy megoldást találjak a problémákra.

Ilyen kérdéseket teszek fel: "Ön szerint hogyan
oldhatnánk ezt meg?"

60
Gyanakvó Ön?

A dicséret

"Szerintem kiváló volt az újonnan felvett munkatársaknak tartott prezentációd."

Válaszok

AGRESSZÍV (KÖZVETLEN ÉS KÖZVETETT)

 "Ne hízelegj!"

 "Ne viccelj!"

 "Ne gyere nekem ezzel!"

 "Kit akarsz átverni?"

 Gyorsan témát vált.

 Kerüli a szemkontaktust, és nem reagál.

 A másik rovására viccel.

 "Te nem tudod, mit beszélsz." (leértékeli a másik személyt)

 "Most mit akarsz ezzel?" (gyanakvó, vádló)

PASSZÍV

 "Szerintem nem." (leértékeli önmagát)

 Elvörösödik és a padlót bámulja.

 "Jóska műve az egész. Ő segített megírni." (elhárítja az érdemet)

 "Nem csoda, három héten át készültem rá." (magyarázattal gyengíti az érdemeit)

61
  "Mázlim volt." (leértékeli önmagát)

 "Feleannyira sem volt jó, mint a tied a múlt héten." (leértékeli önmagát az
összehasonlítással)21. 1. sz. feladatlap

ÖNÉRVÉNYESÍTŐ

 "Köszönöm. Örülök, hogy ezt mondod."

 "Köszönöm, hogy mondod. Jó ilyet hallani."

 Elpirul és azt mondja: "Zavarban vagyok, de nagyon örülök, hogy ezt mondod."

 "Kösz. Én is úgy éreztem, hogy jól sikerült."

 "Kösz. Örülök, hogy így látod. Örülnék, ha konkrétan meg tudnád

mondani, mi volt jó, hogy építhessek erre a következő alkalommal is."

 "Nagyon köszönöm. Nem is gondoltam volna."

62
Hogyan motiváljuk az embereket?

Önérvényesítő készségek

1. Ismerje el mások erőfeszítését, jó tulajdonságait és eredményeit; dicsérjen, amikor

az jár.

2. Válassza ki a megfelelő helyet és időt, amikor az illetőnek van ideje meghallgatni

és jól érzi magát (nem akkor, amikor szorítja a határidő vagy rohan, hogy elérje a
vonatot).

3. Alakítson ki szemkontaktust (ne süsse le a szemét); arca derűs

magabiztosságot sugározzon - egy komoly vagy savanyú arckifejezés megtévesztő
üzenetet küldhet.

4. Fogalmazzon világosan és pontosan: "Szerintem ez a jegyzőkönyv kiváló -

lényegretörő és világosan tartalmazza a döntéseket és azt, ki felelős azok
végrehajtásáért." Ebben az esetben a másik fél komolyan fogja venni, és pontosan
tudni fogja, mit kell a jövőben hasonlóan tennie, így értékes információval
szolgálunk a munkateljesítményével kapcsolatban.

5. Önfeltárás: fejezze ki érzéseit, ha a helyzet erre alkalmas - és legyen konkrét:

"Örülök, hogy itt fog dolgozni az osztályon a következő négy hétben. Bízom
benne, hogy az adatgyűjtésre vonatkozó tanácsai a megfelelő irányba terelnek
majd bennünket."

6. Ne túlozzon! Pl.: «Hát ez egyszerűen fantasztikus!" Lehet, hogy jó ezt hallani, de

pontosan mi a fantasztikus? Semmilyen hasznos információval nem szolgál a
jövőre nézve.

7. Ne értékelje le önmagát. Pl: "Bárcsak én is úgy el tudnám látni a papírmunkát,

mint te!"

8. Ne értékeljen le másokat. Pl.: "Gratulálok, hogy naprakésszé tudtad tenni az

aktáidat. Már azt hittem, sohasem érem meg ezt a napot!"

63
 22. 2. sz. feladatlap

Adjon iránymutatást és ösztönzést is. Pozitív módon mondjon dicséretet. A nyilvános

elismerés nagy motiváló erő: ha lehet, gyakran alkalmazza, de ne ássa alá mások tekintélyét
negatív összehasonlításokkal.

Az asszertív meghallgató

Önértékelés

Kérem, tegyen egy pipát az igaz és egy x-et a hamis állítások mellé vagy mindkettőt,
ahol ez megfelelő.
Igaz Hamis

1. Teljes figyelmemmel a beszélő felé fordulok, és nem

engedem, hogy ezt valami könnyen elterelje.

2. Amikor a környezetemben valami elvonja a figyelmemet,

önérvényesítő módon elhárítom a figyelemelterelő
akadályt, mielőtt megkérem a beszélőt, hogy folytassa.

3. Jó szemkontaktust tartok, nem bámulok mereven, és nem

fordítom el a tekintetemet.

4. Testbeszéd útján reagálok, miközben a beszélő beszél.

5. Amikor telefonálok, teljes figyelmemet arra fordítom; nem

foglalkozom közben semmi mással.

6. Nem szólok állandóan közbe.

7. Nem fejezem be mások mondatait.

8. Nem ragadok meg minden alkalmat, hogy magamra

tereljem a beszélgetést (az egocentrikus meghallgató).

64
9. Jegyzeteket készítek a bonyolult utasításokról,
megbeszélésekről és előadásokról és nem a memóriámra
hagyatkozom, ezzel is segítve az összpontosítást.

10. Megpróbálom, hogy a témával kapcsolatos érzéseim ne

befolyásolják objektív meghallgatásomat.

11. Megpróbálom, hogy ne bocsátkozzak feltételezésekbe és ne

vonjak le elhamarkodott következtetéseket.

12. Gyakran összefoglalom vagy megismétlem azt, amit a

beszélő mondott annak érdekében, hogy ellenőrizzem, jól
értettem-e.

13. Pontosítás céljából kérdéseket teszek fel (p1. Tudna egy

példát mondani?")

14. Megmondom, ha nem értek valamit, és megkérem a

beszélőt, hogy ismételje meg, beszéljen lassabban,
hangosabban vagy betűzze az ismeretlen neveket.

15. Nyitott kérdéseket teszek fel (melyek azzal kezdődnek,

hogy ki, mit, hogyan, mikor, hol, miért?) annak érdekében,
hogy többet tudjak meg és folytatásra ösztönözzem a
beszélőt.

16. Türelmes hallgató vagyok.

17. Aktív és önérvényesítő hallgató vagyok.

65
Jó és rossz értekezlet

A rossz értekezlet

Nincs napirend vagy rossz prioritásokat tartalmaz; a kezdés és a befejezés csúszik; az

elnök alkalmatlan az ülés levezetésére - eltérnek a napirendtől; lényegtelen és oda nem
tartozó témákról folyik a beszélgetés; egy résztvevő vagy klikk szándékosan zavarja a
megbeszélést; személyes csatározásokba bocsátkoznak; kevés az információ a
határozathozatalhoz; kevés döntést hoznak; nem világos ki fogja végrehajtani a
határozatokat; nem megfelelő fizikai körülmények - hideg, rossz látási és hallási
viszonyok.

A jó értekezlet

A napirend jól felépített, világos célokat és prioritásokat tartalmaz; az iratokat időben

szétküldik - az előző megbeszélés határozatait végrehajtották; az ügyviteli és titkári
előkészítés megtörténtés az ülés adminisztrációs és információs kiszolgálása megfelelő;
konkrét kezdési és záró időpontot tűznek ki; tartják magukat a napirendhez; a
házszabályok és az ügymenet mindenki számára világos; az elnök tartja magát a
napirendhez és az ügymenethez; a résztvevők véleményére odafigyelnek; szavazást
tartanak és eredményét rögzítik a jegyzőkönyvben; tisztázzák, kinek a felelőssége a
határozatok végrehajtása; bizottságokat választanak a komplex feladatok ellátására; a
hőmérséklet, világítás a szellőzés megfelelő, a terem kényelmes.

Az önérvényesítő elnök

 Világosan és pontosan fogalmaz (a témánál tartja a napirendi pontokat).

 Meghatározza a kereteket, hogy mivel fognak és nem fognak foglalkozni, illetve

mennyi idő jut az egyes témákra.

 Már az elején meghatározza az alapszabályokat (p1. tilos a dohányzás).

66
  Jól hallhatóan, jó ütemben beszél, szemkontaktust tart a megbeszélés résztvevőivel.

 Önérvényesítően hallgat meg másokat.

 Önérvényesítően kérdez - nyitott kérdéseket tesz fel.

 Megkéri a többieket, hogy fogalmazzanak pontosan - ha valaki elkalandozik,

visszatéríti a tárgyhoz.

 Megkéri a résztvevőket, hogy foglalják össze mondanivalójuk főbb pontjait, ha a

hozzászólásuk hosszabb vagy nem követhető.

 Ha többen kérnek szót, meghatározza a hozzászólások rendjét (1, 2, 3).

 Lehetőséget ad a téma megvitatására, bizonyos időhatárok között.

 Ellenőrzi, hogy mindenkinek világosak-e az elhangzottak.

 Nemet mond az indokolatlan kérésekre.

 Figyelmezteti azokat, akik beszélgetnek, viccelődnek vagy más módon elterelik a

figyelmet.

 Amikor nincs egyetértés, megvalósítható kompromisszumot keres.

 Amikor még mindig nem értenek egyet, szavaztat.

 Negatív rákérdezést alkalmaz (p1. Valami probléma van?).

Az önérvényesítő résztvevő

 Kéri, hogy vegyék fel a napirendre a témáját.

 Ha beszélni akar a témáról, előre értesíti az elnököt.

 Világosan és tömören fejti ki az álláspontját.

 A megbeszélésre figyel és összpontosít.

 Ha nem áll rendelkezésére elegendő információ a döntéshez, továbbiakat kér.

67
  Ha valami nem világos, pontosítást kér.

 Ha nem hall valamit, megkéri az elnököt, hogy ismételje meg.

 Ha nem ért egyet, én-üzenetek segítségével közli.

 Ha úgy érzi, hogy a vita nem vezet sehová, továbblép a következő pontra.

 Ha úgy érzi, hogy már elegen szóltak a témához mellette és ellene, javasolja,
hogy szavazzanak.

 Ismeri a házszabályt és alkalmazza az eredményes megbeszélés előmozdítása

érdekében.

Mi a megbélyegző vagy minősítő kritika?

A megbélyegző vagy minősítő kritika az egész lényünket érintő általános megjegyzés,

ellentétben a konstruktív kritikával, amely a viselkedés egy bizonyos aspektusára
vonatkozik. Gyakran egyszavas címke formáját öltik (p1. önző, buta, nehéz). Lehetnek
lekicsinylő (pl. Ezt maga csinálta?) vagy fajjal, társadalmi hovatartozással, nemmel,
szexualitással vagy korral kapcsolatos általánosító megjegyzések (p1. Nem rossz a te
korodban.); sztereotip (Skóciából jött, igaz, akkor nem hiszem, hogy fizeti a következő
kört - vicc, sztereotípia és előítélet) vagy szexuális (p1. nagy fenekű) vagy a
megjelenéssel kapcsolatos (p1. négyszemű, krumplifejü) vagy tréfálkozó (p1.
Helló, vigyori! - valakinek, aki nem túl vidám) megjegyzések.
Non-verbálisan is közvetíthetők arckifejezéssel, mozdulatokkal, mutogatással, oda nem illő
fizikai kontaktussal (pl. ha egy férfi megpaskolja egy nő kezét az üzleti megbeszélésen,
akkor az azt jelentheti, hogy nem veszi komolyan) vagy félig-meddig odafigyeléssel.

Példák

VERBÁLIS

 Túlérzékeny.

 Feministák vagyunk?

68
 Macsók vagyunk?

 Pont olyan vagy, mint az anyád/apád/bátyád/hugod!

 Állandóan a sérelmeidet dédelgeted!

 Ezt úgy sem értenéd meg!

 Lefeküdtél a főnökkel, ugye? Máskülönben hogyan kaptad volna meg ezt az

állást?

 Követelőző vagy!

 A legtöbben probléma nélkül megoldanák ezt.

 Hol marad a humorérzéked?

 Női sofőr.

 Minden apróságon felhúzod magad!

 Nagyon körültekintő, nem úgy, mint mások.

 Kinek képzeli magát?

 Ezt maga csinálta?!

 Tőled ez nem is rossz!

 Meglep, hogy találtál egyet a saját méretedben.

 Maga legközelebb nem kap szót ebben a témában.

 Rossz a kedvünk?

 Udvariatlan / sértő becenevek.

 Olyan buta/hülye/nehéz/gonosz vagy, annyira nem segítesz!

 Várom a hozzászólását! Persze, ha van véleménye.

69
EGYÉB PÉLDÁK

 Mellőznek, levegőnek néznek.

 Nem reagálnak a mondanivalónkra.

 Nem figyelnek vagy félig figyelnek ránk.

 Arrogáns arckifejezés/grimaszolás.

 Személyes, diszkrimináló viccek.

 Bomlasztó viselkedés a csoportban valakinek a lejáratására.

 Hülyét csinálni valakiből valaki más / mások előtt

Hogyan reagáljunk a minősítésekre?

Példa: "Önző vagy."

1. Magyarázat kérése

Például: "Pontosan miből gondolod ezt?"

Ha nem őszinte a kritika, hamarosan kiderül, mert ennek a kérdésnek a hatására a

vádaskodó valószínűleg meghátrál: "Á, semmi." Ha valóban jogos a kritika, megtudhatja, mi
az konkrétan, és elfogadhatja vagy visszautasíthatja.

2. A minősítés visszautasítása

"Szerintem nem vagyok önző."

3. Pozitív, személyre szóló kijelentések

"Én nagylelkű vagyok."

70
4. A szándék megerősítése

Ha ez helyénvaló, erősítse meg, mit szándékozik vagy nem szándékozik tenni (p1. "...de nem
akarom támogatni ezt a jótékonysági akciót.")

5. Tárja fel az érzéseit

Például: "Bántónak találom a megjegyzésedet.»

6. A viselkedés megváltoztatásának kérése

"Légy szíves, ne mondd ezt máskor." Kérje a másik beleegyezését. Lehet, hogy
ellenőriznie kell, hogy az illető valóban meghallotta, amit kért tőle, de
határozott hanggal és szemkontaktussal (p1. önérvényesítő testbeszéd) valószínűleg elérhető.

7. Visszhang technika

Ez olyan önérvényesítő készség, amellyel elkerülhető a vita. Pl.: "Olyan rendetlen vagy!"
"Igen, az vagyok."

8. Az időkülönbség kezelése

Néha csak sokkal az eset után vesszük észre, hogy megbélyegeztek. Próbáljunk meg
visszatérni rá és kezelni a dolgot. Pl.: "A múlt héten azt mondtad, hogy önző vagyok.
Nagyon bántott a megjegyzésed, mert én nagylelkű vagyok. Nem akarom, hogy máskor
is önzőnek nevezz."

9. A túlzás kezelése

Például: "Túlságosan érzékeny vagy." "Szerintem nem vagyok túlságosan érzékeny, de

szerencsére érzékeny vagyok. Bosszant, ha túlérzékenynek hívsz, tehát kérlek, ne mondd
ezt a jövőben.

71
Milyen a manipulatív viselkedés?
A manipulatív viselkedés nem önérvényesítő, közvetett viselkedés. Az emberek nem
határozzák meg pontosan, hogy mit akarnak vagy mire gondolnak, hanem közvetett
módszereket használnak, hogy (a) kitaláljuk, mire gondolnak, vagy (b) bűntudatot illetve
felelősséget érzünk velük szemben, és beleegyezünk valamibe, amit nem is szeretnénk
csinálni. Más szóval az ő nem önérvényesítő magatartásuk belőlünk is hasonló
viselkedést vált ki, akár tudatosan, akár szándékunk ellenére működünk közre ebben.
A manipulatív viselkedés passzív vagy agresszív, gyökereit az alacsony önbecsülésben
kereshetjük. Az emberek akkor viselkednek közvetetten, ha hiányzik belőlük a bátorság az
egyenességhez; azzal áltatják magukat - és kezdetben másokat is -, hogy hatalmuk van a
többiek felett, miközben a csalás és ámítás fegyverét forgatják.

Példák a manipulatív viselkedésre

 „Ha tényleg a barátom lennél, akkor..." (érzelmi zsarolás)

 „Ha ezt megteszed, én nem is tudom, mit csinálok." (újabb érzelmi zsarolás)

 „Én a te helyedben..." (majd én döntök helyetted)

 „Szerintem neked ... kellene". (majd én megmondom neked, mit csinálj)

 „Ne izgasd magad emiatt, majd én gondoskodom róla." (leereszkedés)

 „Örökké hálás leszek neked, ha megteszed ezt." (jutalom felajánlása: elismerés

vagy anyagi javak vagy pénz).

 „Nem vagyok egészen biztos benne, lehet, hogy ez túl nehéz lenne nekem.»
(célzás és elkerülés)

 Amikor valaki fáradtnak tetteti magát, hogy mi legyünk kénytelenek cselekedni.

 Amikor valaki kihasználja a sebezhetőségünket.

 „Ha te megteszed nekem ezt, én megteszem neked azt.» (zsarolás)

 Amikor valaki csak az igazság egy részét mondja el nekünk, és a többit elhallgatja.

72
 Amikor valaki különösen kedves hozzánk.

 „Ez szolgálja leginkább az érdekeidet. Ez egy nagy lehetőség a számodra." (Amikor

valaki azt próbálja elhitetni velünk, hogy a szívén viseli a mi érdekünket,
valójában pedig az ő érdeke az, hogy mi végezzük el a feladatot.)

 Amikor valaki gyámoltalannak tetteti magát azért, hogy mi felajánljuk, hogy

megcsináljuk helyette.

 Amikor valaki azt mondja "Nekem mindegy". (passzívan ránk hárítja a döntést,
majd bírál és bennünket hibáztat, ha a dolgok nem jól sülnek el).

 Amikor valaki azt mondja, hogy neki is az kell, ami nekünk, azt akarja csinálni,
amit mi; valójában azt akarja, hogy vegyük észre, ő mit akar (p1. "Én is azt
kérek, amit te", "Én is akkor/azt eszek, amikor/amit te").

 „Nem akarok utazni ezen a héten. A lakótársam beteg és nem hagyhatom

egyedül." (mentegetőzés részvétkeltés céljából)

 Amikor valaki kerül minket vagy a témát: szándékosan kitér a találkozás elől vagy
igyekszik témát váltani.

 „Én csak elrontanám." (önmaga lebecsülése)

 „Sokkal jobb lesz, ha te csinálod." (célzatos hízelgés)

 Duzzogás (vagy annak reményében, hogy ettől rosszul fogjuk magunkat érezni,
vagy hogy büntessen)

 Csönd (passzív csönd alkalmazása annak reményében, hogy kitaláljuk, mi a baj,

vagy agresszív fenyegető hallgatás).

 „Háát... gondolom, igen." - olyan hangsúllyal mondva, ami jelzi, hogy az illető
elvárja, hogy felfogjuk, nemet akar mondani. (kettős értelem: a szavak és a
hangsúly más-mást üzen)

 „Nekem soha semmi nem sikerül." (együttérzés keltése)

73
  „Meg fogom tenni. Mindig megteszem. Ha én nem teszem meg, senki sem fogja."
(mártírkodás)

 „Rettenetesen érzem magam." (betegség színlelése)

 „Megtennél nekem egy nagy szívességet?" (az illető megpróbál kitüntetni a

bizalmával, hogy nehezen tudjuk visszautasítani)

 „Mindenki másnak tetszik az ötlet." (nyomást gyakorol ránk azzal, hogy az

elszigeteltség érzését kelti bennünk)

 „Ha Józsi meg tudja csinálni, akkor te miért nem?" (kedvezőtlen

összehasonlítás)

 A tárgyhoz nem tartozó dolgok említése a lényegre való célzás érdekében (p1.
"Sokkal összetettebbé vált a munkám az utóbbi két évben" ami azt jelenti, hogy
"Fizetésemelést szeretnék".)

 „Nincs semmi különösebb dolgod szombaton, ugye? Megtartanád helyettem az

értekezletet?" (sarokba szorít)

 Dührohamot produkál, hogy félelmünkben igent mondjunk.

 „Ha még egyszer távol maradsz betegség miatt, akkor én..." (fenyegetés, a
következményektől való félelem felkeltése)

 Amikor valaki sok embernek elmondja, hogy mit akar vagy mit nem akar
tőlünk, annak reményében, hogy az üzenet hozzánk is eljut.

 Könyörgés: „Naa, légy szíves.

Miért manipulálnak az emberek?

Az emberek azért manipulálnak minket, hogy önérvényesítés helyett és saját akaratunk

ellenére azt csináljuk, amit ők akarnak. Mivel a manipulatív viselkedést nagyon nehéz
felismerni, abban reménykednek, hogy csapdába csalhatnak, mielőtt észrevennénk, mi is
történik. Szánalmat keltenek bennünk, különösen bűntudatot vagy sajnálatot. Az egyenes
megközelítést nem ismerik vagy nincs meg hozzá a bátorságuk, és kerülik az

74
önérvényesítő kérést, mert így nem kell szembesülniük az elutasítással, sérelemmel vagy
konfliktussal. Ez adja meg nekik a dolgok kézbentartásának érzését; ők ülnek a vezető
ülésben, és mi csak utasok lehetünk. Annyira ügyesen művelik ezt, hogy már szinte
automatikussá válik.

Mik a következmények?

Ha valaki hosszú időn keresztül manipulálni akar bennünket, lehet, hogy először sikerül neki.
Amikor azonban felismerjük viselkedésük mozgatórugóját, becsapva érezzük magunkat,
összezavarodunk, dühösek, mérgesek leszünk - rájuk és magunkra. A problémák nemhogy
megoldódnának, még súlyosbodnak is. Ezentúl igyekszünk kerülni az ilyen emberek
társaságát.
Az illető is felismeri, hogy hatalma rövid ideig tart - míg fel nem bukkan a következő
áldozat. Egyre bizonytalanabbá válik; folyton újabb és újabb terveket eszel ki, hogy
átmeneti lökést adjon alacsony önbecsülésének.

75
Asszertív készségek a manipulatív emberek kezelésére

Támaszkodjunk önérvényesítő gondolatainkra, nyelvezetünkre és kommunikációs

készségeinkre, ha egyenesek akarunk maradni, amikor indirekt viselkedéssel találkozunk.
Valaki ki akar bennünket billenteni az egyensúlyunkból. Ne engedjük meg! Inkább
válasszuk az egyenes utat és vegyük rá őt is erre!

1. Ismerjük fel, ha valaki manipulálni akar bennünket.

2. Tárjuk fel, hogyan érzünk viselkedésük fogadásakor.

Példák

„Úgy érzem, nyomást gyakorolsz rám, hogy tovább maradjak."

„Össze vagyok zavarodva..."
„Kényelmetlenül érzem magam..."

3. Fogalmazzunk világosan és pontosan: mondjuk meg, miért.

Példák

„... mert neked túl sok munkád van és én ma nem akarok tovább bent maradni."
,, ... mert nem vagyok biztos benne, mire gondolsz."
,, ... mert nem szóltál hozzám, amióta bejöttél."

4. Kérdezzünk önérvényesítően: kérjünk további felvilágosítást

Példák

„Most igent vagy nemet mondasz?" (valakinek, aki azt mondja: „Nekem mindegy.")
„Van valami probléma?" (ez negatív rákérdezés, mivel negatív válasszal járhat ránk nézve)
"Miért becsülöd le saját magad?" (valakinek, aki azt mondja "Én nem vagyok jó
ebben, jobb lesz, ha te csinálod meg.")

76
5. Elakadt lemez: tartsunk ki és önérvényesítő kérdésekkel próbáljunk

választ kapni

Példák

"Tényleg szeretném tudni, te mit szeretnél?"

6. Kérjük a viselkedés megváltoztatását, hogy az illető a jövőben egyenesen

mondja meg, mit akar

Példák

" Jobban szeretném, ha a jövőben megmondanád, mit szeretnél, ahelyett, hogy azt mondod,
neked mindegy."
"Amennyiben ehhez hasonló problémák merülnek fel, inkább szólj nekem, és ne tartsd
magadban. Szeretnék tudni róluk."

7. Visszhang technika: ha úgy gondoljuk, van némi igazság az

elhangzottakban, és nem akarunk tovább beszélni róla

Példa

Manipulátor: "Mindig te kapod az érdekes ügyfeleket. Bárcsak eljöhetnék a vacsorára."

Válasz: "Valóban van néhány érdekes ügyfelem."

Ez nem problémamegoldó készség - ezért bánjunk vele takarékosan -, de nagyon hasznos

manipulatív emberek kezelésére.

8. Utaljunk múltbeli helyzetekre

A manipulatív viselkedés annyira körmönfont lehet, hogy az adott pillanatban észre sem
vesszük, ezért elszalasztjuk az önérvényesítés lehetőségét. De nem kell aggódnunk,
nincs veszve semmi, ha később visszautalunk a szituációra.

77
Példa

"Tegnap megkérdeztem tőled, hogy tudnál-e két hétvégén dolgozni a jövő hónapban, erre te
azt mondtad, hogy neked mindegy. Nem vagyok biztos benne, hogy ez megfelel neked
és szeretném, ha igennel vagy nemmel válaszolnál."

Megjegyzés

Nem kell mindig az összes készséget használnunk. Válasszuk ki azt, amelyik szerintünk a
legmegfelelőbb az adott feladat szempontjából.

78
Igazságérzet

Egy sor önérvényesítő készségre van szükségünk, ha nézeteltérést ill. lehetséges vagy valódi
konfliktust akarunk tisztázni. Nincs előírt recept; rajtunk múlik, hogy használjuk-e a
helyzetnek és az érintetteknek megfelelő készségeket. Egy sor önérvényesítő technikát
alkalmazhatunk, mint p1. a kérések felvetése vagy elutasítása, a konstruktív kritika és
annak fogadása. A közvetlen de jogos bírálat a másik ember jó tulajdonságainak
elismerésével megelőzheti a konfliktust, mivel megold egy nehéz problémát, mielőtt az
elfajulna. Figyelmesen meg kell hallgatnunk azt, akiről bírálatot mondunk; olyan
problémája lehet, amely megértő megközelítést kíván. E nélkül az is előfordulhat, hogy
elutasítja a bírálatot és megtagadja az együttműködést. Az a feladatunk, hogy
megkíséreljük megoldani a problémát, és működőképes kompromisszumot találjunk.
Íme egy kidolgozott példa egy munkahelyi probléma megoldására, amelyet Péter és Joli
története mutat be. A példában egy vezető és egy beosztott szerepel, azonban az
alkalmazott készségek kollégák közötti nézeteltérés esetén is használhatók.

1. A végeredmény megtervezése: mérlegeljük, mit szeretnénk elérni. Döntsük el: (a) mi

lenne a számunkra ideális megoldás, (b) szerintünk mi érhető el reálisan, (c) mi számítana
még elfogadható megoldásnak, ha sem az ideális, sem a reális céljainkat nem érjük el.
Ezután eldönthetjük, milyen jellegű kéréseket és kérdéseket vessünk fel.

Péter ki akar osztani bizonyos feladatokat a beosztottainak, olajozottan működő iskolát

akar, ahová elégedett tanárok és gyerekek járnak. Ideális esetben azt szeretné, ha Joli
maradéktalanul el tudná látni a feladatait, de ezt nem tartja reálisnak. Péter javasolhatná,
hogy normál osztályokat tanítson, és valaki más végezze a reggeli eligazítást. Szükség
esetén kész behívni egy helyettesítő tanárt a jövő hét végéig. Először is meg kell tudnia,
hogy van-e Jolinak valami problémája, ami miatt rendszeresen késik és helyettesíteni kell,
annak érdekében, hogy eldönthesse, milyen beosztásban működhetne a legjobban az iskola.

2. A kezdeményezés felvállalása: válasszuk ki a megfelelő időpontot, amikor

egyikünk sem érzi magát sürgetve, és a megfelelő helyet, ahová elvonulhatunk.
Mindketten egyformán jól érezzük magunkat, ha állunk vagy ülünk? Ne kérjük meg az
illetőt, hogy üljön le, ha aztán elkezdünk körbe-körbe járkálni a teremben, időnként

79
lepillantva rá. Ettől megfélemlítve érezheti magát. Olyan időpontot válasszunk, amikor
nyugodtak vagyunk.

Péter elhatározta, hogy nem rohanja le rögtön Jolit, amikor megérkezik. Joli
felidegesítené magát, és nem értené meg, amit Péter mondani akar neki, ettől viszont Péter
lenne dühös. Szerencsére mindkettőjüknek volt egy kis szabadideje rögtön ebéd után. Péter
úgy érezte, ez lenne a megfelelő időpont, mert a napnak ebben a szakában kevésbé feszült
és ideges. Megbeszélte Jolival, hogy neki is megfelel ez az időpont. Péter azt javasolta,
hogy az ő szobájában beszéljenek, mert az csöndes. "Értekezlet" feliratú táblát is tett az
ajtóra, hogy a többi kolléga ne zavarja őket.

3. Önfeltárás: mondjuk el, hogyan érezzük magunkat, amikor a bírálatot mondjuk. Ha

például zavartak vagy dühösek vagyunk, kényelmetlenül feszengünk, mondjuk ki.

Pétert nem volt különösebben izgatott vagy zavart amiatt, hogy meg kell ezt a dolgot
beszélnie Jolival, ezért nem találta szükségesnek, hogy feltárja ezzel kapcsolatos
érzéseit. Ugyanakkor ki akarta fejezni Joli viselkedése miatt érzett aggodalmait.

4. Pontos és világos megfogalmazás: fogalmazzuk meg pontosan, mit is bírálunk. Ne

kerülgessük, magyarázzuk vagy fűzzünk hozzá hosszas bevezetőt, különben sosem
jutunk el mondanivalónk lényegéhez. Ne rángassuk elő a múltat ilyenekkel: "és még
valami", vagy "emlékszem, három évvel ezelőtt is". Ne tegyünk bántó, személyeskedő
megjegyzéseket, és ne lendüljünk támadásba ekképp: "Hogy merészelsz..."

"Joli, aggódom az utóbbi időben előfordult késések miatt. Ha jól tudom, a múlt héten
pontosan háromszor történt meg."

5. A viselkedés negatív hatásainak tudatosítása: fogalmazzuk meg viselkedésének

ránk, a többi kollégára és a szervezetre gyakorolt negatív hatásait.

"Az utolsó pillanatban kell beugranom vagy találnom valakit, aki helyettesít. "

6. A másik személy elismerése: mondjunk valami méltányolandót róla vagy a

helyzetéről. Jobban odafigyel ránk, ha látja, hogy nem őt magát ítéljük el.

80
"Az utóbbi időkig mindig időben érkeztél. Az eligazítások nagyon kreatívak, és tudom, hogy
te magad vállaltad el. "

7. Asszertív kérdések használata (beleértve a negatív rákérdezést is): próbáljunk

információhoz jutni. Adjunk lehetőséget, hogy ő is kifejtse az álláspontját vagy
magyarázatot adjon a viselkedésére.

"Van valami probléma? Valami, ami miatt nem tudsz időben beérni? Szívesen tartod az
eligazítást?"

8. Meghallgatás felajánlása: folyamodjunk a tanácsadói megközelítéshez, ha az

információkérésre felfedi a problémáját.

Joli elmondja, hogy személyes problémája van és nem tud aludni. Hajnali 4 óra előtt nem
tud elaludni, reggel meg későn ébred fel. Péter kimutatja együttérzését: "Sajnálom,
hogy ezt hallom. Szeretnél beszélni róla? Szívesen meghallgatnám, és természetesen
köztünk marad." Joli nem akar beszélni róla. Péter aggódik. "Van valaki más, akivel
beszélhetsz erről?" - kérdi. Joli megköszöni az együttérzését és azt mondja, hogy már
beszélt egy közeli barátjával. Péter megérti, hogy Joli pillanatnyilag nem akar erről
beszélni, és valaki mástól kap támogatást.

9. Problémamegoldó kérdések használata: annak érdekében, hogy működőképes

kompromisszumot találjunk, és praktikus javaslatokat tegyünk.

"Szerinted most mihez kezdjünk az eligazításokkal?" - kérdi Péter. Joli azt mondja, nem
tudja. Péter javaslatot tesz a jelenlegi probléma megoldására. "Azt javaslom, hogy a jövő
héten ne foglalkozz az eligazításokkal, majd beosztom a többieket erre az egy hétre.
9.15-kor kezdődik az első órád. " Joli még mindig határozatlan. Nem hiszi, hogy minden
nap beér 9.15-re. Péter újabb javaslattal áll elő: "Jobban szeretnéd kivenni a hét
hátralévő részét, én pedig gondoskodjak helyettesítésről? A jövő héten visszaveheted a
feladataidat. " Joli még mindig nem kötelezi el magát.
10. Önmagunk elismerése: ismerjük el magunknak, hogy nekünk is vannak fontos
igényeink (ebben az esetben az, hogy ma megoldást találjunk a problémára és ismertessük a
többi beosztottal a feladataikat).

81
Péter világosan ismerteti, milyen eredményt szeretne: "Látom, hogy pillanatnyilag nem vagy
könnyű helyzetben, de szeretném, ha ma meg tudnánk állapodni a jelenléteddel kapcsolatban.
Javaslom, hogy vedd ki a hét további részét, én pedig gondoskodom helyettesítő
tanárról. " Joli beleegyezése jeléül bólint.

11. A viselkedés megváltoztatásának kérése: a kapcsolatok javítása érdekében.

"A jövő héttől szeretném, ha időben érkeznél és ellátnád az eligazításokkal kapcsolatos

feladataidat."

12. Az előnyök tudatosítása: mondjuk el, milyen előnyök származnak a változásból.

Péter azt mondja: "Mindenkinek az lenne a jó, ha meg tudnánk állapodni valami
konkrétumban. Neked lesz egy kis időd magadra, nekem pedig nem az utolsó pillanatban
kell a helyettesítésről gondoskodnom. "

13. Az elutasítás következményeinek ismertetése: ha elutasítja, hogy változtasson.

Joli megköszönte Péternek a megértését és megígérte, hogy megtesz minden tőle telhetőt.
Ennél a pontnál Péter úgy ítélte meg, hogy jobb, ha nem beszél arról, milyen negatív
következményei lesznek, ha a heti türelmi idő lejárta után is késni fog. Úgy érezte, elég
világosan fejezte ki magát, és Jolinak éppen elég baja van így is. Ha a késések
mégis folytatódnak, felül kell vizsgálni ezt a megközelítést.

14. Összefoglalás: foglaljuk össze, miben állapodtunk meg, és mondjunk valamit

megerősítésképpen.

Péter megerősíti a megállapodást. "Tehát holnaptól helyettesítő tanárt hívok és

gondoskodom az eligazítások beosztásáról. Jövő hétfőtől újra ellátod a feladataidat.
Köszönöm, hogy megmagyaráztad a helyzetet; tudom, hogy most nem akarsz beszélni
róla, de ha meggondolnád magad, vagy gondjaid vannak a munkával kapcsolatban, mindig
megtalálsz."

82
SEMMIKÉPPEN NE:

1. akkor próbáljunk megoldani egy problémát, amikor mérgesek vagy feszültek vagyunk.

2. hibáztassunk vagy vádoljunk másokat.

3. próbáljuk mindenáron a saját akaratunkat keresztülvinni.

4. nyomjuk el a saját igényeinket.

5. adjuk fel.

6. hagyjuk figyelmen kívül a másik fél szempontját.

7. beszéljünk az illetővel nyilvánosan.

8. minősítsük a másik személyt.

EHELYETT:

1. mondjuk meg világosan, mi a probléma.

2. kérjük meg a másik személyt, hogy fogalmazzon konkrétan.

3. ha a másik személynek problémája van, ajánljuk fel, hogy meghallgatjuk.

4. ha a másik személy mérges lesz, mutassunk megértést.

5. Ha nem értünk egyet, próbáljunk működőképes kompromisszumot találni.

83
A harag

Az enyhe bosszúságtól a haragig.

1 . szituáció

a. A helyzet rövid ismertetése, amelyben bosszúsnak érzi magát.

b. Úgy érzem .... (önfeltárás).

c. Fogalmazzon konkrétan - mondja meg pontosan miért.

d. (Kérje a viselkedés megváltoztatását - fogalmazzon konkrétan.

2. szituáció

a. A helyzet rövid ismertetése, amelyben bosszúsnak érzi magát.

b. Úgy érzem .... (önfeltárás).

c. Fogalmazzon konkrétan - mondja meg pontosan miért.

d. Kérje a viselkedés megváltoztatását - fogalmazzon konkrétan.

3. szituáció

a. A helyzet rövid ismertetése, amelyben bosszúsnak érzi magát.

b. Úgy érzem .... (önfeltárás).

c. Fogalmazzon konkrétan - mondja meg pontosan miért.

d. Kérje a viselkedés megváltoztatását - fogalmazzon konkrétan.

84
A düh kifejezésének négy módja

Passzív düh

A düh nem kerül kifejezésre, így bentreked. Ez önpusztító, és nehezteléshez,

elégedetlenséghez, alacsony önbecsüléshez, szorongáshoz, sokszor depresszióhoz és rossz
egészségi állapothoz vezethet.

Agresszív düh

A düh nem egyenlő az agresszióval, de kifejezhető agresszíven is. Ártó és büntető céllal
irányulhat másokra a minden áron győzni akarás szándékával, hogy ezáltal mások
önbizalmát csökkentse. A hatalom illúzióját ébreszti az agresszorban, viszont
konfliktushoz vezet, félelmet kelt a környezetében és hosszú távon csökkenti saját
önbecsülését.

Közvetetten agresszív düh

A düh agresszív formában általában nem a megfelelő helyen kerül kifejezésre és

gyakran nem az azt kiváltó személyre, hanem egy könnyű célpontra irányul. A küldő fél
igyekszik elkerülni azt, hogy szemtől szembe kezelje a problémát, miközben közvetetten
megpróbál bűntudatot vagy szégyenkezést ébreszteni, vagy titokban bosszút forral. A
viselkedésével problémákat idéz elő ahelyett, hogy a megoldásra törekedne: Ez
bizalmatlansághoz és gyanakváshoz vezet, amelyek tovább csökkentik az önbecsülését.

Asszertív düh

A küldő fél felismeri a haragja természetét, azt közvetlenül és őszintén tudtára adja annak a
személynek, akire haragszik. Az a célja, hogy a másik ember viselkedésének
megváltoztatását kérje és megoldja a problémát. Mindkét fél önbecsülésének megtartásával
és megnövekedett bizalommal kerülhet ki a helyzetből, ami az őszinte kapcsolat alapja a
jövőre nézve.

85
 Ön hogyan fejezi ki a dühét? Ha nem önérvényesítően, akkor mi gátolja meg
abban, hogy önérvényesítő legyen?

Önérvényesítő készségek a düh kezelésére

1. Ismerjük fel, hogy dühösek vagyunk. Figyeljünk, hogy mit jelez a testünk (pl. eláll
a szavunk, sírás környékez, remegés fog el, depresszióba esünk, kijövünk a
sodrunkból).

2. Vonuljunk félre, és engedjük ki a gőzt. Távol attól a személytől, akire dühösek

vagyunk. Fejezzük ki és ezáltal csökkentsük a kontrollálatlan érzéseinket (p1.
menjünk futni, kiáltsunk, sikítsunk, énekeljünk, hallgassunk hangos zenét és
táncoljunk, mondogassuk, hogy "Olyan dühös vagyok, olyan dühös vagyok"). Ne
irányítsuk a mérgünket a másik személy felé, amikor magasra csapnak az
érzelmeink.

3. Tudatosítsuk magunkban a jogainkat. "Jogom van kifejezni az érzéseimet."

Összpontosítsunk arra, hogy "Jogom van kifejezni a dühömet."

4. Adjunk magunknak időt átgondolni a dolgokat. Pontosan mit fejez ki a haragunk?

A düh azt jelzi, hogy valami baj van, foglalkoznunk kell a problémával, és ki kell
mozdulnunk a tehetetlenségből a cselekvés irányába. Tudnunk kell, milyen
eredményt akarunk elérni, mielőtt szóba hozzuk a másik személynek a dolgot. Ha
elutasítja a kérésünket, milyen mértékű kompromisszumra vagyunk hajlandók?

5. Válasszuk ki a nekünk megfelelő időt és helyet. Győződjünk meg róla, hogy ez a

másik személy számára is elfogadható-e.

6. Alkalmazzuk az önérvényesítő készségeket. (Ne hibáztassunk, ne legyünk

gátlástalanok, ne bocsátkozzunk elvont fejtegetésekbe, és ne használjunk provokatív
nyelvezetet.)

a. Önfeltárás ("Dühös vagyok" és nem "Felbosszantasz", ami vádló.)

b. Fogalmazzunk konkrétan - mondjuk meg, miért vagyunk dühösek.

86
 c. Fogalmazzuk meg pontosan a kérésünket.

d. Előfordulhat, hogy el kell fogadnunk a választ, meg kell ismételnünk az önfeltárást és

a kérésünket.

e. Ellenőrizzük, hogy egyetértenek-e a kérésünkkel, és ha igen, fogadjuk el a

bocsánatkérést, majd mondjunk valami biztatót.

f. Használjunk önérvényesítő testbeszédet, határozott hangot, szemkontaktust; ne

mosolyogjunk, mert az megzavarja az üzenetet.

PÉLDÁK AZ ÖNÉRVÉNYESÍTŐ VÉLEMÉNYCSERÉRE

 "Dühös voltam és szégyenkeztem."

 "...amikor az egész iroda előtt bíráltál."

 (ennél a pontnál elismerhetjük, ha hibáztunk és úgy gondoljuk, hogy

jogos volt a bírálat) "Elismerem, hogy majdnem túlléptem a határidőt."

 "...de a jövőben szeretném, ha négyszemközt beszélnél velem, ha elégedetlen vagy

valamivel."

Válasz: "De éppen az irodában voltam, amikor a tudomásomra jutott."

 "Tudom, hogy ott voltál, de nagyon dühös voltam és úgy éreztem, megalázol
mindenki előtt. Biztos szeretnék lenni benne, hogy a jövőben négyszemközt fogsz
velem beszélni."

Válasz: "Rendben. Ezt fogom tenni, ha hasonló történik a jövőben."

 "Örülök, hogy megállapodtunk ebben. Mindig olyan jól dolgoztunk együtt.

7. Használjuk a haragunkat pozitív erőként, hogy

 Felismerjük, mi nincs rendben.

 Önérvényesítően közelítsük meg a problémát és kérjünk változtatást.

87
  Feldolgozzuk a múltbeli dühöt.

 Változtassunk gondolkodásmódunkon, illetve képesek legyünk megbocsátani és

felejteni.

A belső ellenség: alacsony önértékelés

Háromféle mód, ahogyan le szoktam értékelni magam:

1.

2.

3.

A belső barát: magas önértékelés

Alakítsa ezeket a lekicsinylő megjegyzéseket pozitív kijelentésekké és/vagy a változás iránti

elkötelezettséggé:
1.

2.

3.

88
20 ötlet, amelyekkel legyőzhető a rosszkedv

1. Hívja fel vagy látogassa meg egy pozitív beállítottságú, bizalmas barátját vagy
kollégáját.

2. Csináljon valami különlegeset, szokatlant.

3. Kezdje jól a napot: relaxáljon gyógynövényes fürdőben és fogyasszon ízletes

reggelit.

4. Fejezze ki az érzéseit / szabaduljon meg a terheitől valakinél, aki szívesen

meghallgatja, és konstruktív módon lehet segítségére.

5. Készítse el a tervét, tűzzön ki megvalósítható célokat másnapra. Reggel még

mindig felülvizsgálhatja a tervét.

6. Legyen asszertív - ha akar valamit, kérje.

7. Adjon magának pozitív megerősítést - emlékeztesse magát a jó tulajdonságaira.

8. Kérdezze meg magától: "Mi lehet a legrosszabb, ami történhet, ha...?"

9. Legyen asszertív: dicsérjen meg valakit.

10. Ütemezze át a napját, hogy ne tegye ki magát túl hagy megterhelésnek, de mégis
legyen elegendő tennivalója az adrenalin szinten tartásához.

11. Olyan ruhát vegyen fel, amelyben jól érzi magát.

12. Ma fordítson külön figyelmet a ruházkodására javítson a megjelenésén és a

közérzetén.

13. Végezzen néhány erőteljes tornagyakorlatot - ezek nagyon jól energizálnak.

14. Határozatlan? Hozzon egy konkrét döntést!

15. Ha aggódik valami miatt, tegyen lépéseket a megoldás felé ahelyett, hogy
rágódna a problémán.

89
 16. Emlékeztesse magát az életben elért személyes és szakmai sikereire.

17. Írjon fel egy életcélt, még akkor is, ha nem tűnik reálisnak. Soroljon fel három
lépést, amelyekkel megvalósítható. Tegyen meg ebből egy lépést.

18. Tervezzen meg egy rövid utazást vagy szabadságot.

19. Engedélyezzen némi időt magára; ne feledje, hogy Ön is emberi lény és nem
egy túlhajtott robot!

20. Túl sok a teendője? Halassza el, szabaduljon meg tőle vagy ossza ki másnak!

Mi használna még az Ön esetében?

Most válassza ki és rangsorolja az Ön számára hasznos ötleteket, és készítsen

napi akciótervet.

Visszatekintve a napjára, elmondhatja, hogy ezt vagy azt megcsináltam?

Most pedig építse be a kiválasztott ötleteket mindennapjaiba.

90
Bűntudat nélkül: munkalap

Első rész

(A) Olyan dolgok, amelyeket szeretek csinálni és szoktam is csinálni:

(B) Olyan dolgok, amelyeket szeretek csinálni, de nem szoktam:

(C) Olyan dolgok, amelyeket ki szeretnék próbálni:

Második rész

Most vállaljon kötelezettséget arra, hogy valamit többször fog csinálni az (A)-ból, elkezd
csinálni a (B)-ből és kipróbál a (C)-ből.

Kötelezettségvállalások:

(A)

(B)

(C)

91
Önértékelési lap

Karikázza be az Önre jellemző tulajdonságokat. Ezek a tulajdonságok tipikusak vagy

általában is jellemzőek lehetnek.
kalandvágyó kifejező jószívű pozitív
beállítódású
barátságos diplomatikus segítőkész fegyelmezett
ambiciózus közvetlen őszinte realista
élettel teli dinamikus humánus megbízható
törekvő hatékony fantáziadús találékony
önérvényesítő eredményes független kötelességtudó
figyelmes meggyőző tájékozott kockázatvállaló
vonzó képesség - kezdeményező önelfogadó
aktiváló
józan ösztönző lelkesítő magabiztos
törődő érdeklődő intelligens önmagát tisztelő
határozott vállalkozó érdekes érzékeny
karizmatikus lelkes érdeklődő különleges
elkötelezett igazságos kedves spontán
együttérző kifejező szeretetteljes stabil
kommunikatív kreatív nem ítélkező szimpatikus
összeszedett extrovertált nyitott toleráns
megfontolt tisztességes elfogulatlan egyéni
konstruktív rugalmas optimista erőt adó
udvarias barátságos türelmes vendégszerető
bátor jókedélyű gyors felfogású szellemes

92
Miben vagyok jó?
Zongorázásban Beszédírásban
(Tamás) (András)

Konferencia
Főzésben
szervezésben
(Józsi)
(Bence)

Nyilvános Bortermelésben
prezentációkban (János)
(Márta)

Miben vagyok jó?

Idegen nyelvek
Szülőként
tanulásában
(Feri)
(Erika)

Értékesítésben Költségvetés
(Anna) készítésben
(István)

Éneklésben Festésben
(Mariann) (Ági)

93