magmás kőzetek makroszkópos meghatározása

Probléma: a tanulók nehezen látják át a magmás kőzetek rendszerét, részben a

következetlenül használt elnevezések és megfogalmazások miatt, részben pedig
azért, mert előfordul, hogy nem tiszták számukra a hozzá szükséges kémiai
fogalmak. Bonyolítja helyezet, hogy sok átmeneti típusú kőzet van, amelyek nem
préselhetők be egyik skatulyába sem. Hogyan segíthető a közöttük való eligazodás?
A vizsgálati logika betartásával (és ha nem bonyolítjuk túl) nagy megközelítéssel
megtudhatjuk, mely kőzetet is tartjuk a kezünkben.

Feladat

Korcsoport: 9. évfolyam.

Szükséges eszközök: kézi nagyító.

Szükséges anyagok: tanulói kőzetgyűjtemény.

Feladatleírás

A tanulócsoportok (3-4 fős) előtt a tanulói kőzetgyűjtemény van (katalógus nélkül).

Végighaladnak a határozási algoritmuson, ami alapján ki kell választaniuk egy
savanyú, egy-egy semleges és bázisos magmás kőzetet vagy egy-egy mélységi és
kiömlési kőzetet. Ehhez a magmás kőzetekről készült rendszerezési táblázatot (3.6.
táblázat) használják.
őzetek megkülönböztetése megfigyeléssel és egyszerű vizsgálódással

A színes és érdekes ásványok világa vonzza a tanulókat, szívesen foglalkoznak

velük, ugyanakkor a kőzetek kevésbé, talán azért is, mert nehezen tudnak
különbséget tenni közöttük. Ezen úgy segíthet a földrajztanár, hogy változatos
módszerekkel megfigyelteti a a tapasztalható hasonlóságokat és a különbségeket,
illetve megmutat egyszerű vizsgálatalapú elkülönítési módszereket.

Az üledékes kőzetek tulajdonságainak megfigyelése

Az ásványok és kőzetek jellemzését és beazonosítást nehezíti a tanulóknál, hogy

nem ismerik a megfelelő szakkifejezéseket. Nem azért nem tudják jellemezni, mert
nem tapasztalják a tulajdonságaikat, hanem mert nem tudják szakszerűen
megfogalmazni, illetve amikor hallják, olvassák a jellemzőiket, nem tudjáktudják
azonosítani a tapasztalataikkal. E probléma megoldását segítheti, ha úgy
ismerkednek a kőzetekkel, hogy a megfogható „valóságdarab” mellett a
tulajdonságokat bemutató leírásokat is böngészik. Ez lehet összefüggő szöveg, de
talán könnyebben kezelhető, ha táblázatos rendszerű, mert az kiemeli a lényeget, a
szakkifejezéseket tartalmazza, és segítségével könnyebben összevethetők
egymással az egyes kőzetek azonos szempontú tulajdonságai.

Feladat

Korcsoport: 7. évfolyam.

Szükséges eszközök: összehasonlító táblázat (3.5. táblázat); tanulópáronként:

kalapács, fa vágódeszka, bonctű, 2 db főzőpohár, 4 db óraüveg, 4 db kémcső,
kémcsőállvány, kémcsőfogó, borszeszégő, gyufa, szűrőpapír, kézi nagyító.

Szükséges anyagok: agyag, bauxit, dolomit, édesvízi mészkő, lösz, márga, tengeri

mészkő, sósav, desztillált víz, csapvíz.

Feladatleírás

1. A tanulópárok előtt „összeálló” üledékes kőzetek vannak, amelyek

tulajdonságait kell megállapítaniuk megfigyelések, érzékszervi vizsgálatok
alapján. Kiválasztanak a táblázatból egy tulajdonságot, és megpróbálják
értelmezni a szó jelentését úgy, hogy közben megfigyelik a kőzeteket.
Például összetartás: majd mindegyiknél az szerepel a táblázatban, hogy
„összeálló”, de van két kőzet, amelynél a „kevésbé összeálló”; megállapítják,
hogy mi lehet az a jellemző, amely alapján azok a „kevésbé” jelzőt kapták.
Vagy a kőzet szaga: a gyerekek számára minden kőzetnek van szaga, így a
„nincs szaga” megállapítás inkább úgy értelmezendő, hogy nincs jellegzetes
szaga. Az agyagszag csak annak információ, aki szagolt már agyagot, így azt
meg kell tapasztaltatni a gyerekekkel. Az ülepedési sebesség „gyors” vagy
„lassú” megfogalmazása is csak akkor értelmezhető, ha vizsgálat során már
összehasonlították egymással a különböző kőzetekét. A nedvességre, a
vízbeáztatásra és a sósavra való reakciójukat pedig ki kell próbálni az
egyszerű vizsgálatok elvégzésével.
2. A tanulók kiválasztanak egy kőzetet (például a löszt), és a táblázat soraiban
lévő jellemzők szerint, lépésről lépésre megfigyelik, megvizsgálják.
3. Kiválasztanak két kőzetet (például az agyagot és a márgát), és
tulajdonságaikat összevetik egymással a táblázat vezetése szerint, így lesz
értelme például a „duzzad” vagy a „szétesik” jellemzőnek.
4. A feladat végén a tapasztalatból nyert fogalomértelmezéseket összevetik a
szótárlapon olvasottakkal.
Laza törmelékes üledékes kőzetalkotók szétválogatása szemcseméret alapján

Probléma: hogyan határozható meg a folyóvízi hordalék fajtája?

Feladat

Korcsoport: 5–7. évfolyam.

Szükséges eszközök és anyagok: vonalzó, milliméterpapír, kézi nagyító, folyami

hordalék.

Feladatleírás

1. A tanár megkérdezi a gyerekektől, hogy mi a kavics. Majd arra kéri őket,

hogy jellemezzék (mérete, színe, alakja, keménysége stb.), és a legfontosabb
közösen megállapított jellemzőket a táblára írják.
2. A tanulópárok egy fél maroknyi vegyes szemcseméretű folyami hordalékot
kapnak, amiből először ki kell válogatniuk a kavicsokat. Ehhez a tanár nem
ad semmi információt, a gyerekekre bízza. A válogatás után megbeszélik,
hogy mit tekintettek kavicsnak. Miután tisztázzák, hogy a kavics csupán
mérete szerint különül el a többi hordaléktól (üledéktől) (szemcseátmérője 2
mm-nél nagyobb), vonalzóval és, vagy milliméterpapír segítségével
ellenőrzik a válogatásukat (3.9. kép).
3. A maradék hordalékból egy csipetet a milliméterpapírra szórnak, és kézi
nagyító alatt megpróbálják szétválogatni a homokszemeket méretcsoportok
szerint.
4. Visszatérnek a kavics jellemzőihez. Megbeszélik, hogy a kavics és a homok
csupán egyetlen szempont, a kőzetszemcsék mérete szerinti csoportok, és
anyaguk, színük, keménységük a legkülönbözőbb lehet.
A homok, a lösz és az agyag megkülönböztetése vizsgálattal

Probléma: a finomszemű homok, a lösz és bizonyos agyagok a gyakorlatlan szemű ember

számára könnyen összetéveszthetők, különösen száraz, porló állapotban – hogyan
különböztethetők meg egymástól vizsgálattal?

Feladat

Korcsoport: 7. és 9. évfolyam.

Szükséges eszközök: tanulópáronként milliméterpapír, kézi nagyító, 5 db kémcső, főzőpohár,

kémcsőállvány, szelet újságpapír.

Szükséges anyagok: nyírségi és kiskunsági homok, lösz, agyag, sósav vagy ecetsav (10%),
desztillált víz.

Vizsgálatleírás

1. A homokokból, a löszből és az agyagból egy-egy késhegynyit

milliméterpapírra tesznek a tanulók, és megpróbálják nagyító alatt elkülöníteni az
üledékes kőzeteket szemcsenagyságuk alapján. Az ilyen kicsi szemcseméret
elkülönítése azonban rendkívül nehéz, ezért nem megbízható, így tovább kell
vizsgálódni. Mindegyikből tesznek késhegynyit egy-egy kémcsőbe, és elvégzik a
savas próbát. Az agyag és a nyírségi homok nem pezseg a sósav hatására, a kunsági
homok és a lösz viszont pezsgéssel oldódik (3.13. kép).
Az átalakult kőzetek tulajdonságainak makroszkópos feltérképezése

Probléma: a kőzetvizsgálat esetében gyakori a tanulóknál, hogy nem látják, amit

szakmai szempontból látni kellene, mert nincsenek tapasztalataik („nem áll rá a
szemük”). E hiányosság felszámolása – legalábbis csökkentése – gyakorlással
remélhető, különösen olyan feladatkörnyezetben, hogy ábrázolniuk is kell a
látottakat.

Feladat

Korcsoport: 7. és 9. évfolyam.

Szükséges eszközök: kézi nagyító, papír, ceruza, színes ceruzák,

tulajdonságtáblázat (3.7. táblázat).

Szükséges anyagok: márvány, gneisz, agyagpala, csillámpala.

3.7. táblázat. Az átalakult kőzetek tulajdonságai

Feladatleírás

A tanulók makroszkóposan tanulmányozzák a márvány, a gneisz, az agyag- és a

csillámpala kőzeteket, amelyhez segédanyagként használják a
tuljadonságtáblázatot. Ezt követően „kőzettérképeket” rajzolnak, amelyeken
feltűntetik az egyes kőzetek legfontosabb jellemzőit, azokat, amelyek alapján
elkülöníthetők a többitől (például a gneiszben a földpátkristályok) (3.18. kép). Az
ügyesebb rajzkészséggel rendelkező gyerekektől az is kérhető, hogy ne csak
felülnézeti rajzot készítsenek róla, hanem olyan nézetből is mutassák be, amely
lényeges, a többitől megkülönböztető jellemzőket mutat (például a palák leveles
szerkezete oldalról érzékelhető jól) (3.19. kép).
 3.18. kép. Az gneisz „kőzettérképe” (tanulói munka)

3.19. kép. Az agyagpala oldalnézeti rajza (tanulói munka)