Freud, PSZICHOTERAPIA img KLASSZIKUSAI Trenc2 . Freud Balint Sulvan Daniel N. Stern Alexander A csecsemoé Daniel N. Stern személyk6zi = no vilaga Mahler Stern Rp i Schafer ANIMULAAT) Forditotta: dr. Balazs-Piri Tamas A forditas az alabbi kiadas alapjan késziilt: THE INTERPERSONAL WORLD OF THE INFANT A View from Psychoanalysis and Developmental Psychology New York, 1985 Hungarian translation © Animula ANIMULA KIADO # 1021 Budapest, Hitvisvélgyi ut 116. (OPND ® Levélcint: 1281 Pf. 12. # Telefon/fax: 391-5443 * e-mail: biros@elender.hu + Honlap: www.aninuila.hu % Szerkesztdség: 1026 Budapest, Bimbé vit 184. + Telefon/fax: 200-0716 + A kiadésért felel Bird Sandor dr. # ISBN 963 9410 25 x % Késziilt: Vici Nyomda Kft. \ on yoy to | Of Me 1OV- Elész6 AHHOZ, HOGY MEGIRJAM ezt a kényvet, sz4mos, 4m végiil egy- masba torkollé ut vezetett. Amikor pszichiatriai szakvizsgamra ké- sziiltem és pszichoanalitikus képzésben vettem részt, mindig azt ki- vantak téliink, hogy minden esetiinkrél stiritett pszichodinamikai 6sz- szefoglalast készitstink, azaz. élettérténete ismertetésével magyaraz- zuk meg, hogyan lett a paciensbél az a valaki, aki az orvosi rendelébe belépett. A beszdmolét a beteg életének leheté legkorabbi idészakaval kellett kezdentink, belefoglalva a csecsemékorban atélt preverbalis és preédipélis hatasokat is. Ez a feladat mindig rettenetes szenvedést okozott nekem, kivalt mikor megprébaltam a csecsemOkor id6északat egyetlen dsszefiigg6 élettérténetbe belegyémészdlni. Azért volt gydt- relmes feladat, mert egy ellentmondas foglya voltam. Egyrészt athatott a szilard meggyézédés, hogy a mult bizonyos kévetkezetességgel befolydsolja a jelent. Eppen ez az alapveté bizonyossag, amelyben minden dinamikus lélektan osztozik, volt az, ami eléttem a pszichiat- rial az orvostudomany !egelragadébb és legésszetettebb agava avatta. Az elmekértan volt az egyetlen klinikai targy, amelyben a fejlédés valoban szamitott. Am masfel6l abetegeim vajmi keveset tudtak élettik legkorabbi eseményeirél, én pedig még kevésbé tudtam, hogyan fag- gassam ki azokrdl 6ket. Igy hat kénytelen voltam gyermekkorukbol kicsipegetni és 6sszevalogatni azt a néhany tényt, ami leginicabb bele- illett a létezé elméletekbe, s ezekb6l a valogatott morzsakbdl kerekitet- tem ki egy ésszeftigg6 életrajzot. Izy aztan valamennyi esetem 6ssze- foglalasa kezdett egyforman hangzani. Az emberek viszont nagyon is kiilénb6z6k voltak. Ez az egész gyakorlat olyan jatékhoz hasonlitott, amelyben a lépések sz4ma korlatozott ~ vagy, ami rosszabb, szellemi szélhamossagtol kezdett btizleni-—, holott abuzgalom maga olyan volt, amit az ember egyébként észintének, j6 tigyhéz mélténak érez. Az élet legkorabbi hénapjai és évei szilard és kiemelked6 helyet foglaltak cl az elméletekben, de kalandos és homalyos szerepet jatszottak a valésagos emberrel val6 foglalkozasban. Ezaz ellentmondas egyre jobban zavart és egyben felkeltette kivancsisagomat. Az ellentmondas feloldasa en- nek a kényvnek egyik legfontosabb feladata. A masodik tit akkor kezd6détt, amikor felfedeztem a jelenlegi fejls- déslélektani kutatasokat. Ez a tudomanyag tj megkézelitési mddot és 3eszk6zdket kinalt ahhoz, hogy tébbet tudjunk meg az élet legkorabbi idészak4rdl. Es a kévetkez6 tizendt évben fel is hasznaltam ezeket az eszkézéket a pszichoanalitikus szemléletméddal egytitt. Ez a kényv megkisérli, hogy parbeszédet teremtsen a fejl6déslélektani szemmel felfedezett és a Klinikailag Ujraalkotott csecsem6 k6zott, annak érdeké- ben, hogy az elmélet és a valésdg k6zti ellentmondiast feloldja. Volt harmadik tit is — ez azt az érvelést tamasztja ala, hogy a jelenta mult ismeretében Ichet a legjobban megérteni. Emlékszem, tigy hét éves korom kériil megfigyeltem egy felndttet, ahogy egy kisgyermekkel iparkodott dtilére jutni, aki vagy kétéves lehetett. Abban a pillanatban nekem teljesen nyilvanvalénak tetszett, mit akar a gyerek mondani, de a felnétt szemmel lathatéan egy kukkot sem értett beldéle. . Ugy tint nekem, hogy dénté fontossagti életkorban vagyok. Ertet- tem a gyermek “nyelvét”, de értettem a felnéttét is. Még mindig “kétnyelvii” voltam, és furdalt a kivancsisag, hogy ez a képességem megmarad-e majd idésebb koromra is. Ennek a korai eseménynek megvan a maga t6rténete. Kiskoromban hosszti idét téltéttem kérhazban, s mivel tudni akartam, mi folyik kériiléttem, megtanultam figyelni, elolvasni a nem-sz6beli kézléseket, kihiivelyezni értelmiiket. E “tudomanyomat” sohasem néttem ki. Igy, amikor szakorvosi gyakorlatom felénél j4rva etolégusokkal talalkoz- tam, heves izgatottsdg fogott el. A viselkedéskutatk tudomanyos szemléletet nytijtottak a csecsemékor természet adta nem-verbilis nyelvének tanulmanyozdsahoz. Fis tigy véltem, ezzel kell kiegészite- niink a szobeli élménybeszamol6knak a dinamikus pszichologiakban leirt elemzését. “Kétnyelvtinek” kell lenntink ahhoz, hogy nekifogjunk az ellentmondas megoldasanak. Egyesek azt mondhatjak, hogy nem szabad biznunk az olyan kuta- tasokban vagy elméletekben, melyeket nagyon személyes tényez6k hataéroznak meg. Masok szerint viszont ép ésszel senki sem bibelédne faradsdgos kutatasokkal, ha élettérténete nem rejtene személyes oko- kat. A fejlédéskutat6k bizonyara ez utébbi mellett tormének landzsiat. S végiil az az tit, amely k6zvetlentil e konyv megirasahoz vezetett, néhany olyan kartarsam és bardtom biztatasdra nyilt meg, akiknek mély halaval tartozom. Egészében vagy részleteiben, kil6nb6zé sza- kaszaiban olvasvan a kéziratot, olyasféle javaslatokkal és birdlatokkal éltek, melyek egyarant segitenek egy kényvet folytatni vagy ujrairni. Kiilonésképp Susan W. Bakernek, Lynn Hofernek, Myron Hofernek, Arnold Coopernek, John Dore-nak, Kristine MacKainnek, Joe Glicknek és Robert Michelsnek vagyok halas. Harom csoport segitette e kényv sajatos vonatkozasainak a kialaki- tasdt. Bizonyos ideig abban a megtiszteltetésben részestiltem, hogy csatlakozhattam Margaret Mahler és munkatarsai: Annamarie Weil, John McDevitt és Anni Bergman rendszeres dsszejéveteleihez. Noha valészintileg nem értenek majd egyet sz4mos altalam levont kévetkez- tetéssel, a menetkézben eltéré eredményekhez vezetd vitdink mindig termékenyek voltak, és mélyitették elméleti elképzcléseimet. A maso- dik csoporthoz, melyet Katherine Nelson hivott 6ssze egy kisgyermek bélesébeszédénck tanulmanyozasara, Jerome Bruner, John Dore, Carol Feldman és Rita Watson tartozott. Felbecsiilhetetlenti hasznos megbe- széléseket folytattam veliik, mikor meghanytuk-vetettik a gyermek preverbilis és verbalis élményei kézti kdlcs6nhatasokat. A harmadik csoportot Robert Emde és Arnold Sameroff egytitt alakitotta meg az Advanced Study in the Behavioral Sciences Kézpontjaban. Az Alan Stroufe-fal, Armold Sameroff-fal, Tom Anders-szel, Hawley Parmelee- vel és Herb Leidermannel itt folytatott beszélgetéseim sokat segitettek abban, hogy megbirk6zzam azzal a kérdéssel: miképp valnak bensévé a kapcsolatzavarok. Szeretnék mindenre kiterjed6 kézremtikédéséért annak a sok em- bernekis kész6netet mondani, aki ebben az idészakban intézetiinkben, a Fejlédési Folyamatok Laboratériumaban dolgozott, azaz a kévetke- z6knek: Michelle Allen, Susan Baer, Cecilia Beatge, Roanne Barbettm Susan Evans, Victor Fornari, Emily Frosch, Wndy Haft, Lynn Hofer, Paulene Hopper, Anne Goldfield, Carol Kaminski, Terre] Kaplan, Kris- tine MacKain, Susan Lehman, Babette Moellr, Pat Nachman, Carmita Parras, Cathy Raduns, Anne Reach, Michelle Richards, Kathereine Shear, Susan Spicker, Paul Trad, Louise Weir és Yvette Yatchmink. Koszonetet mondok azoknak is, akik nem tartoztak Jaboratoriu- munkhoz, 4m akikkel szerencsém volt egytittmtikédni ~ név szerint John Dore-nak a CUNY-ndl és Bertrand Cramernck Genfben. Megkiilénboztetett halaval tartozom Cecilia Beatge-nek, aki ezt a kéziratot minden szakaszaban gondozta, és ugyes szervezéssel meg- kénnyitette sz4momra a kényv megirasat, és segitett abban, hogy maradék idémben folytathattam hivatdsomat. Jo Ann Miller, szerkeszt6m a Basic Booksndal, csodat mtivelt azzal, ahogy buzditott, biralt, étletekkel bombazott, tiirelmesen vart és turel- metlenul figyelmeztetett a hataridékre, mindezt tapintattal és remek idézitéssel gyUrva Ossze. Nina Gunzenhauser vilagos észjardsa és j6 érzéke nélkiilozhetetlennek bizonyult a kényv sajté ala rendezésében. Szamos, e k6nyvh6z kapcsoléd6 kutatast a Herman és Amelia Ehr- mann Alapitvany, a William T. Grant Alapitvany, a Pszichoanalitikus| ; sted 7 Kutatdsi Alap, a March of Dimes’ Nemzeti Alapitvany, az Orszdgos Elmeegészséptigyi Intézet (NIMH) és a Warner Communications Rt. Tartalom tamogatott. a . . Befejezésiil kész6netet kivanok mondani minden sziil6nek és cse- csem6nek — végs6 munkatarsaimnak—, akik megengedték, hogy tanul- junk téluk. ; ELOSZO 3 I. RESZ. KERDESEK ES HATTERUK 1. A CSECSEMO SZUBJEKTIV ELMENYEINEK FELDERITESE: AZ ONERZEKELES KOZPONTI SZEREPE 13 2. A CSECSEMOKOR: TAVLATOK ES MEGKOZELITESI MODOK 24 A megfigyelt csecsemé és a klinikai csecsemé 24 A fejlodés targyanak tavlatai 29 pszichoanalitikus perspekttva-—A klinikumban jaratos fejlédéskutat6 tivlatai—A fejlédé énérzékelések tdvlata Az 6nérzékelés fejlédésmenete 36 I. RESZ. A NEGY ONERZEKELES 3. A BONTAKOZO ONERZEKELES 47 Az egészen kis csecsemék megfigyelése: a csecsemé6- kutatds forradalma 48 A korai csecsemékor klinikai és sztil6i szemmel 52 A bontakoz6 6nérzékelés természete: a folyamat és az eredmény élménye 54 A bontakozo 6nérzékelés és a masik érzékelésének kialakuldsdban résztvevé folyamatok 56 Azamodélis észlelés—A “fiziognémids” észlelés—A “vitalitdsi affektusok” —A tdrsas élmények kapesoléddsénak konstrukcionista megkézelitést médjai Utak a csecsem6 szubjektiv élményvilaganak megértéséhez 74 4. A SZELFMAGERZEKELES: I. A SZELF A MASIKKAL - SZEMBEN 79 A szervezett 6nérzékelés természete 80 | The March of Dimes: az Egyesiilt Allamokban évente rendezett orsz4gos gydjtés a gyermek- Természetes alkalmak az én-alland6ék (invaridnsok) bénulds elleni kiizdelemre (A ford.) felismerésére 82 6 7 bea, efAz én-alland6k meghatarozaésa . 86 A hatéeré-—Onmagunk egysége—Az n-affektivités—Onmagunk torténete (enilékezet) A én-dlland6ék integracidja 104 5, ASZELFMAGERZEKELES: I. A SZELF A MASIKKAL EGYUTT 171 A szelf a masikkal egyiitt: az objektiv esemény 112 A szelf a masikkal egyiitt: a szubjektiv élmény 115 A felidézett tars ne 122 Hid a csecsemé szubjektiv vildga és az anya szubjektto vilaga kézott Szelfet szabalyoz6 élmények élettelen targyakkal 133 6. ASZUBJEKTIV SZELF ERZEKELESE: I. ATTEKINTES 136 Az interszubjektivitas kutatasanak hattere _ 138 Az interszubjektiv viszonyulas bizonyitékai 140 A figyelern fokuszinak megoszidsa—A szindékok megosztdsa— Az affektiv dllapotok megosztasa . a . Az interszubjektiv viszonyuldsba torténo ugrasszeru Atmenet 145 7. ASZUBJEKTIV SZELF ERZEKELESE: I. AFFEKTIV OSSZE- HANGOLAS 150 Az affektiv dllapotok megosztasénak kérdése 150 Masféle felfogasok és megfogalmazasok 154 Az osszehangolas bizonyitékai 157 Az ésszchangolas alapvet6 mechanizmusai 164 Az érzékelések egysége 166 Milyen belsé Allapottal hangolédunk ossze? 168 A vitalitasi affektusok kizlése: mtivészet és viselkedés 169 Osszchangolas: ugrodeszka a nyelvhez 173 8. A VERBALIS SZELF ERZEKELESE 174 A méasodik évben szerzett tj képességek ee 175 Onmuagunk objektio szenlélete—A szimbolikus jaték képessége —-A nyelv haszndlata _ Anyelv hatdsa a szelf-masik viszonyuldsra: az egyiittlét ty mddjai Az érem masik oldala: a nyelv elidegenité hatasa a szelf- élményre és az egyiittlétre 186 1. RESZ. NEHANY KLINIKAI TANULSAG 9. A “MEGFIGYELT CSECSEMO” KLINIKAT SZEMSZOGBOL 197 Alkati eltérések és a bontakoz6 viszonyulas 200 Magviszonyulas 204 Varhaté és elselhet6 tilingerlés a magviszonyulds tartoma- nydban-—Az elviselhetetlen tilingerlés formdia magviszonyulds tartomanyaban—Az elviselhetetien glint garies fornia a mag- viszonyulis tartomdnydban—A koérlélektan kérdése a mag- viszouyulis folyanuin Interszubjektiv viszonyulas 215 Az dsszehangolis hiinya: a szubjektio élmények megosztha- tatlanséga—Szelektiv Gsszehangolds Félrehangolas és elhangolas 223 Hitelesség vagy dszinteség—Nem-luteles Gsszchangoldsok— Féléhangolis—Az interszubjektivitis és enypitia klinikat helyzete—A lirsas igazodds és a csecsemé affektiv élményeinek befolydsoldsa—Korlélektan az interszubjektiv viszonyulds formativ idészaktiban Verbdlis viszonyulas 239 10. A TERAPIAS REKONSTRUKCIO ELMELETI HATTERE — NEHANY KOVETKEZTETES 244 Az ingerfelfogé gat, az ingerlés és izgalont korai kezelése és a természetes autisztikus szakasz fogalma Az oralitas 247 Oszténék: az dsztdn-én és az én 250 A differencidlatlansag és egyes kovetkezményei: a “ termé- szetes” szimbidzis, atmenetijelenségek, szelf/targyak 253 A szelfet szabalyoz6 tébbiek sorsa a fejl6désben 255 Az affektiv allapottol figgé élmény 257 A hasitas: "j6" és “rossz” élmények 261 A képzelet a valésaggal szemben, mint az egyedfejlédési elméletek kozponti kérdése 266 11. A MULT REKONSTRUKCIOJANAK TERAPIAS FOLYAMATA — NEHANY KOVETKEZTETES 269 A hagyomanyos klinikai-fejlédési kérdések létkérdésként valé kezelésének kovetkezményei 271 Stratégidk a probléma narratto eredctének felkutatdsdra— Kutatisi stratégiak a diagndzis ismeretében—Kutatast stratégidk a séniilt életkor ismeretébenee A kuil6nb6z6 énérzékelések szerepe az életkorra sajatosan jellemz6é fogékony idészakokban és az ebbél fakadé Ovetkeztetések 286 ZARSZO 288 IRODALOM 290 NEvV- ES TARGYMUTATO 303 10 I. rész Kérdések és hattertiksecsemé6 szubjektiv élményeinek eritése; az 6nérzékelés k6zponti zerepe me Sze =NKIT, AKIT érdekel az emberi természet, furdal a kivancsisag tné tudni, milyen a kis csecsemék szubjektiv Glete. Hogyan élik csecsemédk magukat és mas embereket? Van-e mar a kezdet is énjlkk, vagy valami ehhez foghats, vagy e kett6 valamiféle ? Miképp kétik 6ssze a kiil6nalld hangokat, mozgasokat, érin- a latott képeket és érzésekct, egész szemelyt alkotvan beldltik? yutt, egy csapasra fogjak fel egesznek? Hogyan clik at a cse- dk a “masikkal vald lét” tarsas eseményeit? Hogyan vésik emlé- ukbe az py tet valakivel, vagy fclejtik el, vapy emez ee Dkat teremt a csecsemé?- érdések ee er min tha arra ate kivancsiak, m ilyen -A ket ceerneny, szin tea szemkézti ee megs tavoli és etlen marad a kézvetlen lapasztalas szAmara. hogy sohasem surranhatunk be a csecsemé elméjébe, hidbava- *kiesoda a csecsemé. Ezekbdl az se cdpecleekt al ptilnck fel a csecse- 3 nak orrél sz616 Enaleae yet: Ebben a mindségiikben olyan 13szii]6k, miképp valaszolunk kicsinyeink jelzéseire, és végiil is kialakit- jak szemiélettinket az ember természetérdl. Minthogy nem ismerhetjiik meg azt a mélyen személyes vildgot, amelyben a csecsem¢k laknak, olyan helyet kell kitalalnunk, ahonnan nekivaghatunk a hipotézis-alkotasnak. Ez.a konyv ilyen kitalalt hely. Munkafeltevés arrél, ahogy a csecse- m6k a sajat tarsas életiiket szubjektiv létikben megélik. A javasolt munkaelmélet azért van most sziiletében, mert a k6zelmult kutatasai- ban elért bridsi haladas a csecsem6krél sz616 uj ismeretek egész tome- gét adta keziinkbe, csakugy mint tj kisérleti mddszereket lelki élettik vizsgélatahoz. Mindezek eredményeképpen uj tiikérben latjuk a meg- figyelt csecsemét. E kényv egyik célja, hogy az ij megfigyelési adatokbél kévetkezte- téseket vonjon le a csecsem6 mélyen személyes életére nézve. Eleddig ez nem tortént meg, két okbél sem. Egyfel6l a fejlédéskutatok, akik megteremtik ezeket az tij ismereteket, altalaban a megfigyelé és kisér- teli kutatés hagyomanyan beliil mtikédnek. Megkézelitési modjukkal ésszhangban, nem szivesen vonnak le hebehurgya kovetkeztetéseket a szubjektiv élmény természetérdl. Ok a hangstilyt, még klinikai kér- désekben is, az objektiv jelenségekre teszik, ami megfelel az amerikai pszichiatridban jelenteg uralkod6 tiinetcentrikus iranyzatnak, ez azon- + ban komolyan korlatezza mindazt, amire a klinikai valésag kiterjedhet —csak az objektiv térténések férnek bele, a szubjektivak nem. Es ami épp ennyire fontos, ez a szemlélet érzéketlen marad a csecsemé él- ményvilaganak természetét érinté alapveté kérdések irant. Masfel6l a pszichoanalitikusok, amikor fejlédésclméleteket alkot- nak, foly vast kovetkeztetéseket vonnak le a csecsemé szubjektiv élmé- | ; nyeinck természetérét. Ez mindig is clkételezettségre, egyszersmind komoly erére vallott. Lehetdvé tette, hogy elméleteik nagy obb klinikai valésdyot 6leljenek fel, amely kiterjed a személyesen megélt cletre is (ezért is oly hatékonyak klinikailag). De lépéseiket a kovetkeztetések levondsdban egyediil a rekonstrualt klinikai anyag alapjan, a megfi- a gyelt csecsemé6 régebbi és elavult szemiéleténck figyelembe vételével tették meg. Az vj megfigyelési adatokat a pszichoanalizis még nem 7 teljesen vette birtokba, bar ebben az iranyban mar megtették az els6 jelentés lépéseket (ldsd példaul Brazelton 1980; Sander 1980; Call, Galenson és Tyson 1983; Lebovici 1983; Lichtenberg 1981, 1983). Néhany éve mind pszichoanalitikusként, mind fejl6déskutatoként dolgozom, és érzem a fesziiltséget és ingertiltséget e kétféle néz6pont k6zétt. A fejlédéslélektan felfedezései kaprazatosak, de alighanem az asors var rajuk, hogy klinikailag meddéek maradjanak, hacsak valaki 14 Sra ete ApS ea i * uP ie A nem hajland6é kévetkeztetéseket levonni bel6liik: vajon mit is jelenthet- nek a csecsem6 szubjektiv életében. A csecsemé élményviléganak természetéré] sz6l6 pszichoanalitikus fejiddéselméletek pedig, ame- lyek lényegébena klinikai gyakorlatot iranyitjak, egyre kevésbé tiinnek tarthaténak és érdekesnek a csecsem6kr6l sz616 tj ismeretek fényében. Ez a hattér az, amelybdél kiindulva — s tudom, ebben sokan masok osztoznak — megprobalok ebb6l az uj adatbazisbdl kévetkeztetéseket levonni a csecsem6 mélyen személyes tarsas élményeire nézve. Kény- vem célja tehat, hogy a kévetkezetéseimbé! munkahipotézist allitsak fela csecsemé élményvilagardl és felbecstiljem annak lehetséges klini- kai és elméleti kihatasait. Hol is kezdhetnénk el kiftirkészni a csecsem6k szubjektiv tapasz- talatait a sajat tarsas életiikrdl? Tervem szerint igy fogok hozza, hogy az onérzékelést helyezem a vizsgalédas kellés k6zepébe. Legszemélyesebb valonk (a szelf) és hatarai az emberi természetr6l folytatott filozéfiai elmélkedés kézéppontjaban Allnak, és az énérzéke- lés és parja, a masik személy érzékelése, olyan egyetemes jelenségek, amelyek mélységesen befolydsoljak minden tarsas tapasztalasunkat. Nohanincs altalanos egyetértés abban, pontosan mi is a szelf, felnétt korunkban mégis nagyon valésagos énérzékelésiink van, amely At- meg Atsz6vi mindennapi tarsas élményeinkel. Ez az érzet sokféle alak- ban nyilvanul meg. énérzékelés az, hogy testtink egyetien, kiilénalld, egységes egész; ez ahatéeré, amelybdl acselekvés kiindul, az érzelmek atéldje, a szandékok kikovacsoldja, a tervek épitésze; ez Oltézteti az élményeket nyelvi kéntésbe, k6zli és osztja meg masokkal a személyes ismeretcket. Ezek az 6nérzékelések leggyakrabban a tudaton kiviil fészkelnek, akarcsak a lélegzés, de a tudatba hivhaték és ott tarthatok. Oszténésen olyasféleképpen munkaljuk meg élményeinket, hogy va- lamilyen egyedtilallé szubjektiv szervez6déshez tartozénak érezztik éket, amelyet koznségesen 6nérzékelésnek neveziink. ‘Még ha a szelf természete talan GrOkké kisiklik is a viselkedéstudo- manyok keze k6ztil, 6nmagunk érzékelése szilardan all a laban, mint fontos szubjektiv valésag, megbizhaté, nyilvanvalé jelenség, amelyet a tudomanyok nem utasithatnak el. Ahogyan a masokkal val6 viszo- nyunkban megéljiik magunkat, alapvet6 szervez6 perspektivaba he- lyez. minden tarsas eseményt. Annak, hogy az 6nérzékelést, méghozza — vagy kuilénésen — a beszédeléttes csecsem6 tanulmanyozésdban, kézponti helyre tessziik, sok oka van. Elészér is, bizonyos énérzékelések alkalmasint mar a beszéd elétti alakban is léteznek, am eddig mégsem kaptak kellé figyelmet. Nyugodtan feltételezhetjiik, hogy a fejl6dés valamely ké- 15sObbi pontjan, miutaén a nyelv és az énmegfigyelé tudat megjelent, kialakul az 6nérzékelés” szubjektiv élménye is, amely mindenkiben kézds, és kézponti taviatot nytijt a személykézi vilag szemléletéhez. Az onérzékelés pedig minden bizonnyal kénnyebben megfigyelheté az Snmegismer6 tudat és a beszéd megijelenése utan. E kényv egyik déntd kérdése az, hogy létezik-e 6nmagunk valamilyen, a nyelvet megelézé érzékelése a sz6ban forgé idészak el6tt? Harom lehetéség van. A nyelv és az Gnmegfigyelés egyszertien gy nuikédik, hogy napvildgra hozza az onérzékeléseket, melyek mar azelétt is léteztek a beszédeléttes csecsemében, vagyis nyilvanvaléva teszi dket, mihelyta gyermek introspektiv beszamol6t képes adni bels6 élményeirél. Vagy az is eléfordulhat, hogy a nyelv és az énmegfigyelés képes atalakitani, s6t létrehozni 6nérzékeléseket, amelyek csupan abban a szempillantas- ban kelnek életre, mikor az énmegfigyelés targyava valnak. Ennek a kényvnek az az alapfeltevése, hogy igen, egyes 6nérzéke- lések mar sokkal az Ontudat és a nyelv elétt léteznek. K6zéjiik tartozik a hatéeré, a fizikai egybetartozas, az idébeli folyamatossag, a bens szandékok birtoklasanak érzékelése, és mas hasonlé élmény ek, melye- ket révidesen targyalni fogunk. Az onmegfigyelés és a nyelv énma- gunk e preverbalis érzékelésein kezd munkalkodni, és ek6zben nem csupan felszinre hozza folyamatos létezésuket, hanem j élményekké alakitja at Gkel. Ha feltételezziik, hogy egyes beszédeléttes 6nérzéke- lések sziiletéskor (ha ugyannem elébb) kezdenek alakot dlteni, masok- nak viszont késébb megjelené képességek megérlelédésére van szuk- séptik ahhoz, hogy kibontakozhassanak, ugy megszabadulunk attél a részben szemantikai feladatt6l, hogy olyan ismérveket keresstink, me- lyek a priori eldéntik, mikor kezdédik valdjaban valamely 6nérzékelés. Feladatunk az a joval megszokottabb teendé marad, hogy lefrjuk fo- lyamatos fejlédését és valtozasait valaminek, ami bizonyos formaban a sztiletést6! a haldlig létezik. Egyes hagyomanyos pszichoanalitikus gondolkod6k a beszédelétti szubjektiv élet egész kérdésk6rét elvetik, mint ami kiviil esik a mar emlitett médszertani és elméleti alapokon nyugv6 hiteles vizsgalodas hatarain. Osztva alla4spontjukat, sok fejl6déstani kisérletez6 kéveti éket. Az emberi tapasztalast firtaté helyes és jogos vizsgalodas, e nézet szerint, eleve kizarna a jelenség valodi gyékereinek tanulmany ozasat. Pedig pontosan ez az, amit vizsgalni szeretnénk. Ennek megfeleléen {cl kell tennink a kérdést: miféle 6nérzékelés létezhet a beszédeléttes 2 itt készindm meg Széchey Orsolyénak. hogy “kéics6nadta” nekem ez) at remek magyar kilejezést a “sense of self”-re, és még sok mas hasznos dtiefét. melyet az 6 koraibbi forditasabdt (Szel{pyzicholdgia - a Kohur utdni fejlddés, Animuia, 1999) meritettem. (A ford.) 16 i] ei ertPin yo Sta o ae 4 y a é Bet, SEROTEC NPR Rat OTT _ csecsembben? “Erzékelésen” ittegyszerti (nem énmegfigyeléses) tudo- mast értek. Mi most a kézvetlen élmény szintjén beszéliink, nem a fogalmakén. “Onén” pedig azon tudatosulasok Allandosult (invarians) mintazatat értem, melyek csak olyan esetekben keletkeznek, mikor a csecsemé cselekvéseket végez, vagy lelki folyamatok mennek végbe benne. A tudatinvaridns mintazatanem mas, mint szervez6dési forma. Eza szervez6 szubjektiv élménye annak, amire kés6bb mar szavakba éntve, mint “énvoltunkra” hivatkozunk (barmi légyen is az, amit “szelinek” hivunk). Ez a szervez6, mélyen személyes tapasztalasunk jelentia beszéd el6tti, létfontossaga parjat a targyi valésagként megra- gadhaté, onmegfigyelésre képes, szavakban megfogalmazhaté éntink- nek. « A masodik ok, amiért az Onérzékelést, ahogyan az a beszéd el6tt Iétezdnek tekintheté, e vizsgalédas kézéppontjba helyezztik, az egészséges személykézi fejlédés klinikai felfogasa. Ami engem illet, leginkabb azok az 6nérzékelések érdekelnek, melyek nem az élettelen vilaggal val6 talélkozasokban, hanema mindennapi tarsas kdlcs6nha- tasokban lényegesek. Ezért azokra az 6nérzékelésekre fogok 6sszpon- tositani, melyek ha komolyan karosodnak, felbomlaszthatjak az egész- séges tarsas mUikédést és alkalmasint elmebajhoz vagy stilyos tarsas fogyatékossdghoz vezetnek. Ilyen bnérzékelés Jehet a hatéeré érzéke- lése (amely nélkiil bénultsdg fog el, sajat cselekvéseinket idegennek érezziik, tigy ttinhet, elveszitiik uralmunkat a kiils6 hatétényez6k felett); a fizikai egység éxzékelése (amely nélkil a testélmény széttére- dezettsége, a személyiség zavara: deperszonalizaci6, a testenkiviliség élményei, a val6sag kérvonalainak elmosédasa, azaz derealizaci6 lép- het fel); a folytonossag érzékelése (melynek hidnyaban idészakes disz- szocidciék, porioman felcsavargasi] allapotok, emlékezetkiesések, a “megyek-hogy-legyek” winnicotti fogalmanak megsztinése jelentkez- het); az affektivitas érzékelése (amely nétkiil nem érziink életér6met, és szétesett érzelmi allapotok léphetnek fel); a szubjektiv 6nérzékelés, amelynek révén a masik személlyel interszubjektiv viszonyt alakitha- tunk ki (s amelynek hianya kozmikus maganyt okozhat, vagy — mastk végletként—pszichikus atjarhatésagot, transzparenciat); aszervezé er érzékelése (amely nélkiil leiki kaosz fenyeget); a jelentésatvétel érzéke- lése (amelynek hidnya kirekeszthet a kulturabdl, csekely és sekély szocializAciot tesz lehetévé, aszemélyes tudas pedig nem érvényesiil). Didhéjban, az 6nérzékelések megteremtik az — ép és kéros — tarsas fejl6dés szubjektiv élményének alapjait. A harmadik ok arra, hogy az 6nérzékelést a fejl6déstani kutatasban -(is)kozponti helyre tegytik, az, hogy napjaink klinikai gondolkodasata szelf kulonféle kérlélektani zavarainak szemszOgébdl igyekeznek megtjitani (Kohut 1971, 1977). Ez azonban, mint Cooper (1980) ramu- tat, nem jelenti azt, hogy ujonnan fedezték fel a szelfet. A szelf lényegi kérdésének Freud 6ta minden klinikai lélektanban dénté szerepe volt, és igen sokféle térténeti okbdl tetézott a szelf lélektandban. De az akadémikus lélektanon beliil is sok kiemelkedden fontos torekvésben kapott kézponti helyet (példaul Baldwin 1902; Cooley 1912; Mead 1934). Az utolso ok, amiért a csecsemékori 6nérzékelésre 6sszpontositunk, az, hogy egybecseng a fejlédési folyamatrdél szerzett mély klinikai benyomasainkkal. A fejlédés ugrasszertien megy végbe; a mindségi valtozas talan egyik legnyilvanvalébb vonasa. Szilék, gyerekorvosok, pszichologusok, elmegyogyaszok és idegélettankutat6k mind egyetér- tenek abban, hogy az uj integracidk létrej6ttét mindségi ugrasok jelzik. A megfigyelék is osztjak azt a nézetet, hogy a két és harom hénap (és kisebb mértékben az 6t és hat hénap), a kilenc és tizenkét honap k6zotti és a tizenot-tizennyolc honap kérili idészak anagy valtozdsok korsza- ka. A valtozas e szakaszaiban mindségi ugrasok torténnek a szervez6- dés barmely szintjén, melyet vizsgalni kivanunk, az EEG-vizsgalatok- tél kezdve a szemmel lathato viselkedésen At a mélyen személyes élményvilagig (Emde, Gaensbauer és Harmon 1976; McCall, Eichhorn és Hogarty 1977; Kagan, Keasley és Zelazo 1978; Kagan 1984). A rohamos valtozdsok korszakai k6zétt a viszonylagos nyugalom idé- szakai uralkodnak, amikor alkalmasint az Uj szervez6dések megszilar- dulasa folyik. Minden ilyen nagyobb atalakulaskor a csecsem6k azt az. erételjes benyomast keltik, hogy jelentés valtozasok zajlottak le a ma- guk és mas emberek szubjektiv megélésében is. Az embernek hirtelen egy megvaltozott személlyel van dolga. Es az, ami a csecsem6ben mas lesz, nem egyszertien j6 néhany ujstitetti viselkedésméd és képesség; a csecsem6 egyszer csak “tobblet-jeleniéttel” és masmilyen tarsas “szi- nezettel” rendelkezik, ami tobb, mint a sok Ujonnan szerzett viselke- désmaod és képesség dsszege. Példdul kétségtelen, hogy amikor, vala- hol a masodik és a harmadik hénap k6zott, a esecsemé mosollyal valaszol, a sztilé szemébe néz és gégicsél, masféle tarsas érzés alakult ki. De nem egyediil ezek a viselkedésformak, s nem is a kombinacidjuk viszik véghez az atalakulast. E viselkedésvaltozasok mégétt a csecse- m6 szubjektiv élményeinek modosult érzékelése rejlik, s ez késztet benniinket arra, hogy masképp gondolkodjunk a csecsem6r6} és mas- képp viselkedjiink vele. Megkérdezhetné valaki, mi kévetkezik be eldbb, a szervezédés Atalakuldsa a csecsemén beliil, vagy a sztilé ruhazza fel ét uj vondsokkal? Vajon a csecsem6 viselkedésében, beké- 18 szénté uj mozzanatok miatt, mint amilyen a fokalis szemkontaktus és a mosolygas, tulajdonit a sziilé uj perszonat a csecseménck, akinek szubjektiv élménye ekkor még egyaltalan nem valtozott meg? Valoban lehet, hogy barmely valtozds a csecsemében részben a felndétt kézre- mtikédésével jon létre, aki a csecsem6t masként értelmezi és eszerint viselkedik. (A felnétt éppen a fejlédés kézvetlen kézelébe es6é Svezeten beliil tevékenykedik, olyan teriileten, amely megfelel a csecsemé még jelen nem levé, de majd igen hamar kibontakozé képességeinek.) A legvalészintibb az, hogy a dolog mindkétféleképpen mtikédik. A szer- vezédésnek a csecsem6 belsejébdl eredé valtozdsa és annak a sziilék altali értelmezése kdlcsénésen serkenti egymast. A végeredmény az, hogy a csecsem6 ujszertien latszik érzékeini azt: kicsoda 6 és ki vagy te, csakuigy mint az, hogy masképp érzékeli azon kélcsénhatasok nemeit, amiket mostantol folytatni lehet. Masik valtozds is lathat6 az 6nérzékelésben kilenc hoénapos kor k6riil, amikor a csecsem6k egyszer csak mintha réeszmélnének: sajat belsé, személyes életiik van, és az van masoknak is. Aranylag kevésbé kezdenek érdeklédni a kiils6 események irant, s jobban érdeklik 6ket azok a letki Allapotok, melyek “hatul” rejt6znek és cselekvésre 6szt6- kélnek. A személyes élmények megoszthatova valnak, és a személyk6- zi informaciécserében szerepet jatsz6 targy valtozik. Példdul a csecse- méimméar szavak nélkul is képes k6zélni ilyesmit: “Mami, kérlek, nézz ide (valtoztasd meg figyelmed f6kuszat ugy, hogy talalkozzék az én figyelmem fékuszaval), hogy te is lasd, milyen izgalmas és élvezetes ez a jaték (hogy te is osztozz abban a szubjektiv éiményemben, amely engem izgalommal és gy6nyorrel télt el).” Ez a csecsem6 most mar masféle 6nérzékeléssel és a masik személynek is mas érzékelésével mtikédik, és gy vesz részt a tarsas vilagban, hogy masmdédon szerve- 26 személyes perspektivaja van réla. Miutan az 6nérzékelést vettuk kiindulo pontnak annak kifiirkészé- sére, milyen szubjektiv élménye van a csecsemoének a tarsas életrél, most megvizsgaljuk a kiilénféle 6nérzékeléseket, ahogy kibontakozni latjuk éket a képességek megérlel6dése nyoman, amely lehetévé teszi _ acsecsem6nek, hogy magat és masokat Uj szervezé erejti taviatokban ldssa. Es azt is megvizsgaljuk, milyen kihatasai vannak e fejlédési folyamatoknak a klinikai elméletre és gyakorlatra. A k6vetkezdkben e vizsgalat fontosabb pontjait foglaljuk ossze. A csecsem6k sztiletéstiktél fogva kezdik tapasztalni bontakoz6 6n- érzékeléstiket. Eleve gy vannak “megszerkesztve”, hogy tudomast szerezhessenek az 6nszervez6 folyamatokrél. Sohasem élnck at olyan idészakot, amelyben 6nmaguk s masok nem kiil6ntilnek el. Sem a 19kezdet kezdetén, sem a csecsem6kor barmely tdépontjaban nem keve- rik 6ssze magukat a masik személlyel. Arra is fel vannak készitve, hogy kuléniegesen érzékenyek legyenek a kiils6é tarsas eseményekre, és sohasem élnek at autisztikus jellegti korszakot. A masodiktél a hatodik hénapig tarté idészak alatt a csecsemdk megszilarditjak Onmaguk bensejének (szelfmagjuknak) érzetét, mint kulénallo, ésszetartoz6, korulhatarolt, fizikalis egységet, amely a sajat hatéerG, a sajat érzelmek és az iddbeli folytonossag érzékelésével jar egyiitt. Nines olyan szakasz, amelyet valamiféle szimbiézis jellemez. A masik személlyel valo egyestilés valdjaban csak azutan johet !étre, haa szelfmagérzékelés és a masmag érzékelése kialakult. Az egyesiilés élményei tehat inkabb iigy tekinthet6k, mint amelyek a masokkal val6 egyultlét élményének aktiv, sikeres megszervezésének k6szénheték, nem pedig azon képességtinkben elszenvedett kudarcnak, amelynek révén magunkat megktilénbéztetjk masoktél. A durvan kilencediktél a tizennyolcadik honapig tarto életszakasz. els6dlegesen nem arra szolgal, hogy a fiiggetlenség vagy az autonomia vagy az individudcié fejl6désbeli feladatat megoldja — vagyis hogy a gyermek elszakadjon és megszabaduljon az elsédleges gondviselotél. Ugyanilyen mértékben szolgalja azt, hogy valaki massal interszubjek- tiv egyestilést keressen és teremtsen, amire ebben az életkorban nyilik lehetésége. Ez a folyamat annak felismerését jelenti, hogy az ember szubjektiv élete —lelki tartalmai és érzelmi sajatsAgai — megoszthat6k masokkal. Mikézben tehat az elktiloniilés sikeresen folyhat a szemé- lyes tapasztalatszerzés egyes teriiletein, ugyanabban az idében a ma- sikkal val6 egyiittlét Gj formai is fejl6désnek indulnak a szelfmagunk- rél szerzett tapasztalat, a szelfélmény mas tartomanyaiban. (A szelf- élmények kiilénb6z6 tartomanyai azon élményekre vonatkoznak, me- lyek a kiilénféle 6nérzékelések perspektivajan beltil nyilvanulnak meg.) he utols6é pont dltalanosabb kévetkeztetést vilagit meg. Magam kétségbe vonoma fejlédési szakaszok egész elgondolasat, amely olyan sajatos klinikai kérdésekkel foglalkozik, mint az oralitas, ragaszkodas, autonoémia, fiiggetlenség és bizalom. A klinikai kérdéseket, melyeket eddig a gyermekkor sajatos korszakaiban megoldand6 fejl6dési fel- — adatnak lattak, inkabb életiink egész tartamara kiterjed6 létkérdések- nek tekintem, nem pedig olyan életszakaszoknak, melyek a fejlédés valamennyi ponyan lényegében ugyanazon szinteken mtikédnek. 20 A csecsemé tarsas “jelenlétében” és “szinezetében” bekévetkezé minéségi valtozasokat éppen ezért mar nem tulajdonitom annak, hogy a kisded elhagyja az egyik kiilénleges fejl6dési feladattal felruhdzott fazist, és belép a soron kévetkezébe. Ehelyett a tarsas élményben fellépé jelentés fejlédésbeli valtozdsokat annak tulajdonitjuk, hogy a csecsem6 uj Onérzékeléseket szerez. Ez magyarazza azt, hogy az 6nér- zékelés oly tagas helyet foglal el ebben a munkaelméletben. Az Gnér- zékelés szolgaltatja azt az els6dleges szubjektiv tavlatot, amely a tarsas élményt szervezi, s ennélfogva olyan jelenség gyanant keriil most kézponti helyre, amely uralkod6 szerepet jatszik a korai tarsas fejl6- désben. Négy kiilonbézé énérzékelést irunk le, melyek mindegyike a szemé- lyes tapasztalds és a tarsas viszonyulds mas-mmis teriiletét hatarozza meg. Ezek a kévetkez6k: a bontakoz6 szelf érzékelése (a sziiletéstél két hénapos korig), ezutan formaldédik a szelfinag érzékelése a kett6t6l hat hénapig terjed6 életkorban, majd a szubjektiv szelf érzékelése, amely a 7. és a 15. hénap kézétt alakul ki és a verbiilis szelf érzékelése, amely ezutan Olt alakot. Ezcket az 6nérzékeléseket ne tekintstk olyan szaka- szoknak, amelyek sorjaban egymas helyére lépnek. Ha egyszer kiala- kult, minden énérzékelés az egész életen at teljesen mtik6déképes és tevékeny marad. Mindegyik tovabb fejlédik és egyiitt létezik. A csecsem6ket ugy tekinytik, hogy igen élénk emlékezé és fantazia- életet élnek, de az éppen zajl6 események kétik le 6ket. (A “csabitasok”, s ahogy Freud a klinikai élményanyagban elészér talalkozott veliik, » valédi események ebben az. életszakaszban. Itt nincsenek vagyteljesité képzelddések.) A csecsemé tehat szerintem remekiil kiigazodik a va- losagban; ebben a fazisban a valésdg még sohasem torzul az etharita- sokiniatt. Tovabba, szamos jelenség, melyr6l a pszichoanalitikus elmé- let ugy véli, hogy dénté szerepet jatszik az igen korai fejlédésben, mint ~amilyenek az egybeolvadas vagy fuzid téveszméi, a hasitas és az elharit6 vagy paranoid képzelédések, nem atkalmazhaté a csecsem6- korra — azaz nagyjabol a tizennyolc és huszonnégy hénap k6zétti etkor el6tt—, hanem csak azutan képzelheté el, hogy a szimbolizacié Képessége, melyet a nyelv bizonyit, mar kezd kibontakozni, mikor a esecsemdkor véget ér. -Altalénosabban fogalmazva, a pszichoanalizis sok tantételéré] ttinik ugy, hogy sokkal talalébban irja le a fejl6dést, amikor a csecsemdkor- nak mar vége és elkezdédik a gyermekkor, vagyis mikor a beszéd mar rendelkezésre all. Ez a megfigyclés nem jelenti azt, hogy megingatjuk ata pszichoanalitikus elméletet; csupan arra céloz, hogy a pszichoanali- tikus elméletet eddig hibasan alkalmaztak az élet e legkorabbi korsza- kara, amelyet nem abrazol helyesen. Masrészt a csecsemékort leird akadémikus munkaelméletek nem tulajdonitanak kell6 fontossdgot a szubjektiv tarsas élményeknek. Azzal, hogy e szamvetésben az 6nér- atkelés fejlédését hangstlyozzuk, abban az iranyban tesziink lépése- ket, hogy egyre inkabb olyan elméleteket talaljunk, melyek jobban egybecsengenek a meg figyelheté adatokkal és gyakorlatilag is haszno- sak a mélyen személyes tapasztalassal val6 foglalkozasban. Végezettil, a javasolt munkahipotézis egyik legfontosabb klinikai kévetkezménye az, hogy a paciens multjanak Ujraalkotasaban a fejlé- déselméletet haszndlhatjuk leginkabb, mert segitségével meghataroz- hatjuk a lélektani zavarok keletkezési helyét az szelfélmény valamelyik tartomanyaban. Minthogy a hagyomanyos klinikai-fejlédéstani fogal- makat, mint az oralitas, autonémia és bizalom mar nem tekinthetjiik olyan jelenségeknek, melyek életkorhoz kétéd6, kiilonésen fogékony idészakokat foglalnak el, hanem olyan témaknak, melyek ativelnek az egész életen, imméar nem tudjuk elére megjésolni— gy, ahogyan azt a pszichoanalizis valamikor igérte —., hogy a fejl6désnek éppen melyik pontjan keletkeznek az e kérdéseket érint6, késébb jelentkez6 klinikai nehézségek. Mégis hozzafoghatunk, hogy elérejelzéseket végezzink arr6l: milyen kéros elvaltoz4sok eredhetnek 6nmagunk élményének, a szelfélménynek kiilénféle tartomanyaib6l. Ennek eredményeként na- gyobb szabadsagot élveziink a terapias feltarasban. Ezek tehat az altalanos kérvonalai annak amunkaelméletnek, amely onnan ered, hogy az ujonnan elérheté csecsemdékori adatokbél klinikai téltetti kévetkezetéseket vonunk le. Mivel a kilénféle 6nérzékelések- nek oly kézponti szerepe van ebben az O6sszefoglalasban, a kényv masodik részének kiilénallé fejezeteit annak leirdsara szanjuk, hogyan jon létre egy-egy Gj énérzékelés, milyen lehetdségek és képességek megérlelédése teszi azt lehetévé, milyen friss tavlattal bévil igy a csecsem6 tarsas vilaganak szemlélete, és ez az tj perspektiva miképp néveli a csecsem6 képességét a kapcsolatk6tésre. A 3. rész ezutan e munkaelmélet néhany klinikai tanulsagat tekinti at, kul6énb6éz6é nézd- pontokbol A 9. fejezet klinikailag vizsgalja a “megfigyelt csecsemét”. A 10. fejezet megforditja a latészéget, és a klinikai gyakorlatban Ujra- ebb6l a fejlédéslélektani szemszégbdél azokban a terapids folyamatok- ban, melyck segitségével a beteg multjanak rekonstrukcidéja zajlik. Elész6r azonban lényegesnek ttinik nagyobb részletességgel kifejte- nimegkézelitési médom természetét és nehézségeit. A 2. fejezct ezeket ) a kérdéseket feszegeti, kiilénésen a kisérleti és a klinikai forrdsokbol 3 = szd4rmaz6 adatok 6sszekapcsolasinak elényeit és korlatait, annak logi- - kaimagyarazatat, amiért az 6nérzékelést a tarsas élmény fejlédésének _ leirasdban a k6zéppontba helyezziik; és azt a fogalmi rendszert, amely- lyel az Gnérzékelések fejlédési folyamatat értelmezziik. alkotott kisdedet a csecsem6k megfigyeléjeként veszi szemtigyre. Az : S eas utols6 fejezet pedig meg vizsgalja, milyen kévetkeztetések vonhatok le 22 232. fejezet A csecsemékor: tavlatok és megk6zelitési médok A CSECSEMO ELMENYVILAGANAK KEPE, melyet ez a kényv su- gall, kiilonbézik is, hasonlit is ahhoz a képhez, amit a pszichoanalizis és a fejldéslélektan manapsag lefest. Mivel az Altalam alkalmazott megkézelitési méd a fejldésiélektanb6l modszereket és adatokat, a \dinikai gyakorlatbdl pedig felismeréseket vesz kélcsén, fon tos tiizete- sebben megtargyalnunk mindkét tudomanyag feltevéseit ésa két meg- kézelitési mod egyiittes alkalmazasanak bokkendit. A megfigyelt csecsemé és a klinikai csecsem6 A fejlédéslélektan csak gy szerezhet a csecsem6r6] ismereteket, ha megfigyeli 6t. Ahhoz, hogy az ember a megfigyelt viselkedésbol a szubjektiv élményviladgra kovetkeztessen, nagy ugrast kell tennie. Ter- mészetes, hogy a kévetkeztetések anna] pontosabbak lesznek, minél kiterjedtebb és megalapozottabb a kiindulo adatbazis. A pszichén beliili élmények tanulmanyozasat a kézvetlen megfigyelés eredmeé- nyeivel kell gazdagitanunk, hiszen a csecsem6rél szerzett legujabb ismeretek forrasa tovabbra sem mas, mint a természetes és kisérleti megfigyelés. Am a csecsemd kézzelfoghato képességeinek megfigye- i lése a legjobb esetben is csupén abban segithet, hogy meghatarozzuk a szubjektiv élmény hatarait. Hogy errél az élményrél teljes képet festhessiink, aklinikai életmeglatasaira van szukségtnk, éseza feladat ogy masik megkézelitési médot kévetel. . . oe, A fejlédéslélektan altal meg figyelt babahoz képest masféle csecse- mét” alkotnak uyja a pszichoanalitikus elméletek (az elsddlegesen fel- néttekkel végzett) klinikai gyakorlat folyaman. Ez a csecsem6 ket ember egyiittes alkotdsa, a felnétté, aki “meglett fejjel” lesz pszichiat- riai beteg, és a terapeutaé, aki elmélettel rendelkezik a csecsem6 él- ményvilagarol. Ez az tijrateremtett csecsem6 emlékekbél, a jelenlegi indulatattételben zajlo ismételt lejatszasokbdl és elméletileg vezérelt értelmezésekbél épiil fel. Ezt az alkotast nevezem klinikai csecsemSnek, 24 hogy megktlonboztessem a megfigyelt csecsem6tél, akinek viselkedése abban a szempillantasban valik vizsgalhatova, amikor az megjelenik. Mindkét megkézelités elvalaszthatatlan att6l ajelenlegi feladatunk- tal, hogy Atgondoljuk a csecsemé Gnérzékelésének a fejlédését. A kli- nikai csecsem6 szubjektiv életet lehel a megfigyelt csecsemdbe, mig a megfigyelt csecsemé azon Altalanos elméletek felé mutat, melyekre a klinikai csecsem6 kik6vetkeztetett szubjektiv élete épithetd. >. Ilyesféle egyuttmtikodés elképzelhetetlen Jett voina nagyjabdl egy évtizeddel ezel6tt. Addig az id6pontig a megfigyell csecsem6é tulnyo- morészt a nem tarsas jelenségekkel talalkozott: olyan fizikai hatark6- vekkel, mint a felilés és megkapaszkodas vagy a targyak észlelését és elgondolasat szoigalé képességek kibontakozasa. A klinikaicsecsemét ~ viszont mindig is a tarsas vilag érdekelte, ahogy személyesen megélte. Amig ezt a két csecsem6t mas és mas kérdésk6r foglalkoztatta, a maga Uitjat jarta mind a kett6. Egymas mellett éléstik nem okozott surlédast, avaloszintiség pedig, hogy egytittmuik6djenek, paranyi volt. Ma mar azonban mas a helyzet. A csecsem6k megfigyeléit Gjabban -érdekelni kezdte, hogyan és mikor latnak és hallanak meg a csecsem6k amasokat, hogyansmikor vonjak kélcsénhatasba, érzékelik és értik meg Oket, csaktigy mint 6nmagukat. lizek az eréfeszitések a megfigyelt ‘esecsem6t ma mar k6z6s nevezdre hozzak a klinikai csecsemével, abban a tekintetben, hogy mindkettét a kisded atélt tarsas élményeinek waltozatai érdeklik, a csecsem6 énérzékelését is beleértve. Egymas mellett élésitk immar ésszevetésekre és egytittmiikddésre dszt6n6z. _ Amikor erre a két ktil6énb6z6képpen leszdrmaztatott csecsemére - hivatkozunk, felmertil a kérdés: vajon milyen mértékben fedik ugyan- _ azta dolgot? Mennyire nyugszanak k6z6s alapon, tigy, hogy egy cél . érdekében ésszelehet kapcsolni 6ket? Els6 pillantésra igy tinik, mind- kétnéz6pont a valodi csecsem6 tarsas élményvilagarél szdl. Ha pedig ezigy van, mindegyikGjUktél elvarhat6, hogy képes legyen igazolni ‘vagy céfolni a masik Allitdsait. Mégis sokan vélik ugy, hogy a két valtozat egyaltalan nem ugyanazta valésagot tiikr6zi, és hogy az egyik megfogalmazasai nem esnek egybe a masik eredményeivel. Ebben az -esetben nem létezne k6zés talalkozasi pont az 6sszevetésre és alkalma- sint az egytittmukddésre sem (Kreisler és Cramer 1981; Lebovici 1983; - ‘Lichtenberg 1983; Cramer 1984; Gautier 1984). AcsecsemOkor e két szemlélete kozti parbeszéd és egymasra gyako- rolt lehetséges hatasa masodlagos témaja e konyvnek. Elsédleges tar- -igya az a méd, ahogy ketten egyiitt megvilagithatjak a csecsem6 6nér- 7ékelésének fejl6dését. Mindkét célra fontos, hogy alaposabban szem- ugyre vegytik mindkét nézetet. fi hi Bu ay pcitenae termes nme ie eer ete 25A klinikai csecsemékor igen sajatos elmesziilemény. Arra alkottak meg, hogy megértsék a beteg élett6rténetének teljes korai idészakal, azét a térténetét, amely akkor bontakozik ki, amikor valaki masnak elbeszélik. Erre gondol sok terapeuta, mikor arré] beszél, hogy a pszi- choanalitikus gy6gymdéd a térténetsz6ves sajatos formaja, narrativa (Spence 1976; Ricoeur 1977; Schafer 1981). A mesélé és a haligaté 4 egyiittes erdvel fedezi fel és médositja a torténetet annak elbeszélése soran. A torténcti igazsagot az elmondottak teremtik meg, nem pedig az, ami valoban megtortént. Ez a szemlélet utat nyit annak lehetésége elétt, hogy az ember életérél (kivalt az ember korai életérél) sz0lo # r barmely narrativa éppen olyan érvényes legyen, mint a kévetkez6. Valoban, még ugyanazon eset tekintetében is tobb, “rivalis” elképzelés vagy narrativa lehetséges arrél, voltaképpen hogyan is zajlott a korai életszakasz. Freud, Erikson, Klein, Mahler és Kohut elbeszélésében némileg mind kiilénbéznének egymastél; mindegyik elméletalkoté valogatna az élményekben, mas és mas elemét tekintené kézponti , a jelentéségtinek, igy a beteg szdmara mindegyikiik kilénbéz6, bar igaznak érzett élettérténetet alkotna. Ekképp szemlélve a dolgot, lehet-e barmely narrativ beszdmolot igazolni azzal, ami elgondolasunk szerint meg tortént a csecsemdkor- ban? Schafer (1981) azt Allitja: nem lehet.” Ervelése szerint a terapias natrativak nem egyszertien kifejtik vagy visszattikrézik azt, ami vala- mikor régen talan megtértént; egyszersmind megteremtik az élet val6- sigos megtapasztalasat azzal, hogy pontosabban meghataérozzak: mit kell figyelembe venni és mi a legszembesz6k6bb. Mas sz6val, a valé- sdgos élet élménye inkabb lesz a narrativa terméke, mint forditva. A mult, bizonyos értelemben, kitalalt mese. E szemlélet szerint a klintkai (az elbeszéit) csecsemé és a megfigyelt csecsem6 k6z6tti kélcs6nds megerésités eszméje szba sem johet. Nem létezik talalkozasi pont. Ricoeur kevésbé szélsdséges Allsponton van. Schaferrel ellentétben nem hiszi azt, hogy a kiilsé hitelesitéshez nem létezik talélkozasi pont. Ha ez igy lenne, érvel, az “a pszichoanalitikus kijelentéseket a meggy6- zés szonokias fogasava alakitana at, azzal az tiritggyel, hogy a terapias hatékonysag azon mulik: a beszamolé elfogadhato-e a beteg szamara” (1977, 862) Ricoeur szerint vannak altalanos hipotézisek az elme mtikédésének és fejlédésének mikéntjér6l, melyek fiiggetlentl léteznek attdl a renge- 3. Akeétcsecsemdaz episztemolégiai vita kitabdz6 szintjein Gl. Ennélfogva Schafer szemében anarrativa hitclességének kérdése szigoriian belsé tigy. A kérdés sohasem az, hogy az élet-nar- rativa megfigyethetden igaz. volt-e valaha, hanem hogy az Glettdrténet “figyeimes vizsgalat utan olyba tinik-e [az elbeszéldjénekj, hogy rendetkezik az, 6sszefiiggés, kovetkezctesség, erthetdség és a qozan ész erényeivel.” (1981. 46) 26 teg narrativatol, amely megszerkesztheté — példanak okéért a pszicho- szexudlis szakaszok fejl6dési egymasutanja vagy a targy- és személy- viszonyulasok fejlédé természete. Ezeket az Altalanos feltevéseket ki- vansdg szerint meg lehet vizsgalni vagy szilardan ala lehet tamasztani kézvetlen megfigyeléssel, vagy olyan bizonyitékokkal, amelyek kiviil esnek egy adott narrativan és kiviil allnak a pszichoanalizisen. Egyik el6nye Ricoeur all4spontjanak az, hogy fliggetlen informaciés forraso- katnytjt, s igy segit szemtigyre venni az Altalanos hipotézisck bensé tartalmat, amely részt vesz az élet-narrativa megalkotasaban. A meg- figyelt gyermek ilyen forras lehet. Magam teljesen egyetértek Ricoeur allaspontjaval, hiszen sok tekin- tetben ésszerti alapot nytijt ahhoz az eljardshoz, melyet e kényvben kévetek, bar tisztaban vagyok vele, hogy ez az allaspont a metapszi- \ chologidra vagy a fejlédéselmélet megszoritasatra vonatkozik, nem egyadott beteg rekonstruait élménytorténetére. Van egy harmadik megfontolas is, amely hatassal van e két ellenté- tes, részben dsszeegyeztethetetlen néz6pont kérdésére. A jelenieg ural- _ kod6 tudomanyos korszellem bizonyos befolyasold és jovahagy6 eré- ‘vel rendelkezik annak meghatdrozasaban, hogy mi a dolgok ésszerti szemiélete. E pillanatban pedig a korszellem a megfigyelési médsze- reknek kedvez. A csecsem6r6l alkotott uralkod6 szemlélet az utébbi anéhany évben dramaian valtozott és tovabbra is valtozdban van. Végsé soronaggodatmat és kétkedést kelt, hogy acsecsem6 pszichoanalitikus félfogdsa, a megfigyel6i kézelitéshez képest, mennyire gubancos és ellentmondasos. Ennyire rokon tertiletek, raadasul ugyanarrdéla targy- 46l—még ha masféle tavlatbdl is - szdlva, nem viselik el a tulsagosan ‘sok disszonanciat. Jelenleg tigy ttinik, a pszichoanalizis az, amelynek engednie kell. (Ez az Allaspont tilsagosan relativisztikusnak ttinhet, 4m a tudomany paradigmavaltasokon at halad el6re; a paradigmak e __pedig, amelyek megszabjak, hogyan lassuk a dolgokat, végill is hiede- lemrendszerek.) Igy a megfigyelt és a klinikai csecsemé kdzti kélesén- - hatds részint annak eredményc lesz, hogy — mint Ricoeur céloz ré — a kétnézetrendszer kézvetlentil szembesiil azokban a sajatos kérdések- ben, melyekrél vitazik, részint pedig annak eredménye. hogy kialakul a csecsemékor természetének olyasféle érzékelése, amiben mindkét nézet kézremtikédik. Ez a fotyamat fokozatosan meghatérozza mind- azt, amit elfogadhatonak, a j6zan ésszel Osszhangban lévG6nek érziink. Amegfigyelt csecsemé6 szintén sajatos teremtmény, a kézvetlentil megfigyelhetd teljesitmények leirdsa: képesség a mozgasra, mosoly- pasra, az ijdonsdgok keresésére, az anya arcanak megkiil6nboztetésé- ‘re, azemlékek kédolasara, és igy tovabb. Ezek a megfigyelések 6nma- 27