1.

A nyelv kialakulása és fejlődése

Az eddigi kutatások alapján az ember történetét kb. 6 millió évvel ezelőttig tudjuk visszakövetni.
Australophitecus leletek: csontokból feltételezzük, hogy már tudtak járni. Ebből az időből származik a
lelet, amelyet az első műalkotásnak tekintünk (egy arcot mintáz). Jelentősége abban van, hogy azt
mutatja, hogy abban a korban az ember már képes volt szimbólumokat kezelni – azaz meglátta a
kődarabban az arc mintázásának lehetőségét. Az emberelődök életmódja évmilliókon keresztül
hasonló volt. A következő dián már 4.5 millió évet ugrottunk, a Homo Habilis és Homo Erectus
vadászó, gyűjtögető életmódot élt, felegyenesedve jártak, csoportokban éltek (számosságukat
tekintve, mint a mai csimpánzok, gorillák csoportjai 40-50 fő). A Homo Erectusról tudjuk, hogy
feltehetőleg már használtak valami kommunikációs rendszert. Ázsiában megtalált leletek egy
szigetcsoporton azt mutatják, hogy a Homo Erectus már képes volt arra, hogy eszközt gyártsanak arra
célra, hogy eljussanak egy szigetre. Ez egyes feltételezések szerint ez egyfajta kommunikációs
rendszer meglétét tükrözi, egyfajta nyelvhasználatot. (A tutaj használata azt sejteti, hogy generációkon
átívelő tudást kellett átörökíteniük egymásnak, hogy meg tudjanak építeni egy ilyen eszközt
(kultúrafelhalmozás: kitalál-továbbfejleszt – még tovább fejleszt). A kultúraátadásnak kell, hogy
legyen egyfajta médiuma, eszköze, csatornája. Az együttes evezés feltételez egyfajta hangadást,
parancsszót, nyelvi ingert). 200.000 évvel ezelőtti időszak a következő állomás, amikor már a Homo
Sapiens felbukkanásáról beszélünk. A homo sapiens lényegében velünk azonos génállomány már.
Elindult világhódító útjára dél afrikai „bölcsőjéből” – 100.000 éve Ázsiába, 40.000 éve Európába stb. A
világhódítást egyesek szerint az tette lehetőség, hogy kifejlődött egy képességrendszer, ami
biztosította az ember társadalmi szerveződését. Yuval Noah Harari elmélete szerint az ember abban
különbözik a többi állatfajtól, hogy rugalmasan tud együttműködni nagy tömegekben. A nyelv és a
képzelet közös szimbólumokat és történeteket alakít ki, amikben hiszünk, amiket valóságként el
tudunk fogadni. A nyelv közvetít: függetlenül tudunk gondolkodni az időtől, tértől és valóságtól.
(Időben jelen nem lévő dolgokról, illetve olyanokról, amik nem is léteztek soha.) Közösségformáló
történetek: Mózes és a tízparancsolat táblái – vallás.

A nyelv jelentősége az emberi egyedfejlődésben

Az emberi társadalom hihetetlenül bonyolult lett, olyan együttműködési hálózatok alakultak ki, amik
nagy része mentális valóságon alapul, nincsen tárgyi alapja. Kialakul egy komplex, hierarchikus
berendezkedés, hálózatok, kapcsolatok. Amikor megszületik egy gyermek, akkor bele kell tanulnia
ebbe a rendszerbe: meg kell ismernie a komplex társadalmi rendszert, hogyan boldogul, társas
kapcsolatot felvenni, megtartani, és megtanulni. Ennek az eszköze a nyelv.

Mikor jelent meg a nyelv?

Ezzel kapcsolatban több elgondolás van, 2 fő hipotézis:

Genetikai hipotézis: homo sapienshez köthető, viszonylag késői fejlemény tehát. A genetikai mutáció
az agy területét érintette, amiután adaptív és fontos változás volt, elterjedt az emberi genomban, és
ennek következtében azon egyedek lettek sikeresek, akiknél a nyelvi képesség megjelent. Ezt az
álláspontot később finomították. Everett elgondolása alapján: a nyelvi képesség több szakaszban
fejlődött. Az első szakaszt korábbra teszi, mint Chomsky: i.e. 1,5 millió év körül. Nagyjából az a fajta
nyelvi komplexitás jellemezhette az akkor élő embert, ami egy mai 1,5 éves gyermeknek tudható pár
száz szavas szókincs, két, három szavas mondatok). Agy, száj körüli szervek – egyre specializálódnak.
Az embernél úgy alakult át az egész beszéd apparátus gége, gégefedő, hogy számunkra lehetővé teszi
a fulladásos halált. Így viszont lehetővé teszi az érthetőbb, artikuláltabb beszédet. A későbbi genetikai

1
változatok között fennmaradtak azok a változatok, amelyek hatékonyabbak voltak: használható nyelvi
kommunikációt tettek lehetővé.

A humán nyelvi kommunikáció néhány jellemzője

A dián felsorolt tulajdonságok közül egy-egy jellemző az állatokra, azonban összességében,

„csomagban” csak az emberi, nyelvi kommunikációt jellemzik.

• veleszületettség? nem vehető biztosra a genetikai alap

• önkényes, esetleges: a nyelvi jelek szimbólum jellegűek: jelölő nincs szervez kapcsolatban a
jelölttel: asztal, Tisch, Table stb.
• strukturált: számos szabályrendszer igazolja, hogy a közléseink strukturáltak
• produktív: újszerű alakzatokat lehet létrehozni a nyelvben
• elvonatkoztatás: a közös történeteink, amik alapján működünk és hiszünk, azok
elvonatkoztatva vannak időtől, tértől. Vagy: tudunk beszélni a múltról
• rugalmas
• kritikus periódus: Az emberi nyelvet implicit (nem tudatos, nem iskolai) módon tanulva,
gyermekként tanuljuk, melyre az első néhány életéve alkalmas (nehéz belőni, és egyénenként
változó intervallumról van szó)
• kompozicionalitás: A közléseink kis kompozíciók: az egész mondat a szavak jelentéséből
formálódik kompozícióvá
• rekurzív: Egy mondatszerkezetet szabadon tudunk variálni: amikor beleágyazunk vagy
mellétoltunk egy mások mellékmondatot, akkor az mindig alanya lehet egy további ilyen
szabályalkalmazásnak. Mellékmondatok, alárendelő tagmondatokat pakolhatunk egymás
mellé
• kreatív

Az össze tényező közül Chomsky és mtsi a produktivitást és az elvonatoztatást emelik ki, így definiálva
a szűken értelmezett nyelvkészséget. A többi előfordul másutt is.

Kérdés: Az állati kommunikációra is jellemzőek ezek a tulajdonságok?

- 1. természetes körülmények között, fajon belül

- 2. laboratóriumban, fajok közötti tanítással?

Az állatvilágban milyen kommunikációs rendszerek léteznek, mennyire hasonlítanak az emberére, meg

tudják-e tanulni az emberi nyelvet, ha igen, mely elemeit képesek elsajátítani? Mi jellemzi az álatok
természetesen megjelenő komm-s rendszereit és mire lehetnek képesek explicit tanítás útján?

Állati kommunikáció a természetben

Az állatok sok mindent tudnak egymással közölni, de bizonyos dolgokat nem: múlt jövő, kérdés,
hazugság: egyes fajok közt nagy az eltérés a kommunikációs készleteket tekintve. Pl. a gyűrűsfarkú
makik 12 féle hangjelzést használnak, sok mindent képesek közölni, de bizonyos dolgokat nem tudnak,
pl. időben elvonatkoztatott közléseket tenni: múlt és jövő idő, nem kérnek, nem kérdeznek, nem
hazudnak. Az állatok nem tudják szabadon alkalmazni azt, amit tudnak, a hangjelzéseket: kell hozzá
egy kiváltó inger (cerkóf: vészkiáltás pl.) A jelzéseket nem használják referenciális módon, értelemben,
hanem mindig szervezesen kötődik egy kommunikációs szándék. Oroszlánra másképp figyelmeztetik
egymást a cerkófok a sasra. De csak a figyelmeztetés a kommunikációs szándék, míg az ember a sasról
sok minden mást is el tud mondani. Az emberi nyelvben a szó referenciális. Vagyis a nyelvi jel független
a közlési szándéktól. Alapvetően referenciális jellegű, azaz a szó az emberi nyelvekben utal egy

2
jelenségre, de nem kapcsolódik hozzá a közlési szándék. Az állatoknál viszont nem választható el a
közlés szándék az adott kommunikációs jelzéstől. Tehát a sasra utaló jelzést a cerkóf majom, csak akkor
tudja használni, amikor fel akarja hívni a figyelmet a sasra, mint veszélyre.

Kérdés: vajon nem képesek, vagy pedig csupán arról van szó, hogy az adott állatközösségben nem
alakult ki? Megvannak-e az emberi nyelv elsajátításának a genetikai, biológiai feltételei?

Erre nézve, egy lassan 100 éves kutatás ad információt nekünk. Az első hipotézis: miért ne lenne ez
lehetséges? Kellog házaspár kísérlete (1933): ha egy kismajmot magukhoz vesznek és a gyermekükkel
együtt nevelik, akkor ő is megtanulhatja az emberi nyelvet. (A csimpánzok a legközelebbi rokonaink.)
A kísérlet 9 hónapig folyt. Gua a csimpánz és a kisfiú közt nagyon belsőséges viszony alakult ki. A kis
Gua pár dolgot megtanult, felszólításra: Hol az orrod? meg tudta mutatni, de sosem produkált érthető
szavakat és a megértése is nagyon korlátozott maradt.

Az ember és az állat „beszédszervei” közt nagy különbségek vannak, az ember a fejlődés során nagy
változáson ment keresztül, az állatok nem képesek jól differenciált hangok kiejtésére. A különbségek
egyrészt a fiziológiai berendezkedés, másrészt azok beidegzésében foghatók meg. Gége és gégefedő
helyzete: az embernél megjelenik a garatüreg, ami lehetővé teszi a differenciált hangadást. A gégefedő
nem képes odazárni a lágyszájpadhoz. Az állatok nem nyelnek félre. Mindez azt mutatja, hogy a
majmokhoz képest az ember táplálkozási szervrendszere olyan irányban adaptálódott, hogy a
kommunikáció irányába fejlődik. Tehát a beszédre nem alkalmas a majom, (kettőség az alapfogalmak
szintján: nyelv nem ugyanaz, mint a beszéd.) de a nyelv elsajátítára igen? Ezt ellenőrizni kell egy
másfajta csatorna szintjén, ami nem igényel beszédet. Lexigram jelek és a jelnyelv segítségével
azonosították. Lexigram: képek pl. agree. Amit mondani akart, azt egy kép mutatásával jelezte. Koko
nevű majom sok jelet tanult meg a jelnyelvből. Lexigramokkal és jelnyelvvel több száz jelet tudtak
megtanulni és használni kölcsönös, reciprok helyzetben használták. Tehát: nyelvi képességük az sokkal
jobb, mint a beszédképességük.

Fő különbségek

Szintaxis: nem alakul ki a nyelvtan,

nem szervezett szintaktikailag.

MLU: (mean lengts of utterance)

átlagos közléshosszt jelenti, van egy
plafon a majmoknál, amit nem lépnek
túl: 2-3 szavas közlések. Míg a
gyerkeeké nő és fokozatosan
differenciálódik.

Tehát az állatok korlátozott nyelvi képességekkel rendelkeznek.

3
2. Hogyan sajátítja el az ember a nyelvet?
Két hipotézis létezik: genetikai (Chomsky, Pinker) és kulturális. A kettő közt nem az a különbség, hogy
a kulturális ne építene a genetikára, pusztán annyi, hogy a genetikai h. azt mondja, hogy egyedülállóan
fontos a genetikailag meghatározottság, míg a kulturális h. szerint: önmagában genetikai képesség nem
elegendő, kell egy kulturális evolúció.

Chomsky azt mondja, hogy e képességünk

egy genetikai mutációnak köszönhetően
alakult ki a törzsfejlődés egy pontján.

A genetikai hipotézishez csatlakozott

Pinker, aki azt mondja, hogy az emberi
genetikai adaptáció a nyelvre fokozatosan
történt, fokozatos biológiai evolúció útján
(mint az elefántok ormányossá válása).
Mindig a sikeresebb egyedek (hosszabb
orr) lesznek elterjedtebbek. Az évek során
így épülnek egymásra a genetikai
mutációk, így hat a megmaradásukra a természetes szelekció. P. szerint az emberi nyelvi képesség mai
genetikai alapjai is így alakulhattak, ki. Volt egy korai módosulás, ami jobb kommunikációt
eredményezett, erre ráépülve egyéb módosulások során, érthetőbb beszéd, differenciáltabb
kommunikációt eredményez, ezek az ember egyedek sikeresebbek lesznek, sikeresebben
szaporodnak, így örökítik át a genetikai változatokat.

A kulturális hipotézis azt mondja, hogy a genetikának nincs túl sok szerepe egy pont után, hogy
hangsúlyos a kölcsönhatás a biológia és a kultúra közt. A tanult információk és készségek átadása és
továbbfejlesztése. Már nem genetikai folyamatról beszélünk, hanem kultúra átadásról.

Az emberi nyelvek kulturális evolúciója:

4
 Madártávlatból nézve: A csecsemő már
eleve érzékeny a hangra, megismeri az
édesanya hangját. Hangadásai, vokális
kommunikáció: sírás, vegetatív
hangadások, gőgicsélés. A
jelentőségük különböző. A sírás egy
genetikailag meghatározott komm-s
mintha: vészjelzéseket tudnak adni,
félnek, fáznak (egyedül érzik magukat),
éhesek. Különböző sírások
akusztikailag jól elkülöníthetők. A
felnőttekben van egyfajta receptivitás a
sírásra: reagálnak(támogatás) –
létrejön egyfajta kommunikáció.
Vegetatív hangadásoknak (fiziológiás hangadások) nincs komm-s (pl. vészjelző) funkciója. Gőgicsélés:
lényegében az első funkcionális jellegű játék a hangképző szervekkel, szintén nincs kommunikációs,
vészjelző funkciója, csak tapasztalatszerzés a saját hangképző szervének működéséről. A gagyogás
abban különbözik a gőgicséléstől, hogy itt már valódi szótagok (msh-mgh párok, ismétlődve,
megkettőzve, akár sokszorosan), szótagpárok jelennek meg. Ez már beszédszerűbb hangadási forma.
Artikulációs mozgásaik még kevésbé differenciáltak, funkciójáték, felfedező játék. De 8-10 hó körül
észreveszik, hogy bizonyos hangsorok gyakrabban visszatérnek és ezek bizonyos eseményekkel járnak
együtt, amik egyfajta megnyilvánulása a statisztikai tanulásnak. Fontos fogalom!
1 éves kör körül a gyerekek elkezdenek beszélni: funkciója, jelentése van szavaiknak. A legfontosabb
első kijelentések az ún. – protoszavak: „gangn” nem feleltethető meg egy valódi, felnőtt nyelvi szónak,
itt a lényeg, hogy valami funkciót rendel hozzá. A gyerekek rájönnek tehát, hogy a hangsorok
valamilyen komm-s funkciót töltenek be. Ezt követően elkezdik tanulni a szavakat. Ekkor már
megértenek egyszerű mondatokat is. Ezt nevezzük holofrasztikus szakasznak. A gyerekeknél egyszavas
vagy elemzetlen szókombinációkból álló közlések jelennek meg. Utasításokra cselekvéssel válaszolni
képesek. Ekkor még lassú a szókincsfejlődés. Ezt követi (1,5-2 év körül) megjelenik a többszavas
szókombinációk és a szókincsrobbanás: felgyorsul a szavak elsajátításának a sebessége, gyorsan,
jelentékeny szókincsre tesznek szert. 2 év körül kb.300 szavas expresszív szókincs/beszédben aktívan
használják. Erre a korszakra a telegrafikus beszéd a jellemző. (Telegram:távirat- mindenki próbálta
rövidre fogni.) Nincs grammatikai elem, toldalék, névelő, névutó, de tartalmas, cselekvéseket
megjelenítő szavak.) Ekkorra már összetett utasításokat is megértenek. Innen a beszédük egyre
komplexebbé válik, 2-3 szavas mondatok még hosszabbakká válnak. Egy 3 éves gyermek beszéde
idegenek számára már érthető, mondatokban tudja kifejezni magát. 6 éves korra felkészültek az
olvasásra, iskolai tanulásra.

(CHILDES: gyermeknyelvi adatbázis. MIKI példája-dia)

Nagy egyéni különbségek. A min.-max. értékek közt

tízszeres a szorzó! A késői indulók nagy része felzárkózik,
ezért csökken a különbség nagyobb korban. (Nem
mindegy, hogy valaki 1 éves korában kezd beszélni, vagy
2, netán több.)

5
 Morfémák száma (y), kor (x). Látható,
hogy a fejlődés egyenletes, másrészt ki
kell emelni, hogy a teljesítmény
átlagolható, de nagy egyéni eltérések
vannak. Minden életkori tartományban
nagy a variancia. (4 éves korban van 3
morfémás, de 5-6 morfémás
teljesítmény is.)

A fentieket többféleképpen próbálják

megmagyarázni: akik a genetikai
hiptézisekben gondolkodnak, őket
naitivistáknak (másképpen innátista –
mindkettő a veleszületettségre utal) hívjuk, a
kulturális hipotézisre építő szakembereket
konstruktivistáknak. A nativista teória azt
hangsúlyozza, hogy a nyelvi fejlődés
mozgatórugója egy genetikailag, biológiaileg
meghatározott nyelvi képlet, modul, ami egy
véletlen mutáció (Chomsky), vagy
természetes szelekció (Pinker) során alakult ki folyamatosan. A konstruktivista (régen: kognitív
funkcionalista) irányzat azt mondja, hogy nincs specifikus nyelvi modul az elmében, előre
programozott elemek, mik a nyelvre specifikusak volnának, hanem a beszédszervek átalakulása, illetve
a hatékony tanulási és szociális tanulási mechanizmusok kialakulása a hangsúlyos. (Egymástól való
tanulás, egymás szándékának és ismereteinek a felfogása és az ezzel való tudatos műveletvégzés, az
alapok, amelyek kellettek ahhoz, hogy a nyelvvel kapcsolatos kulturális evolúció beinduljon, de ez nem
nyelvspecifikus, abban az értelemben, hogy sok másfajta tudás kialakítását, átadását és
továbbfejlesztését lehetővé tegye. Az ember nagyon hatékony tanulási képességekkel és kultúra
átadási képességekkel rendelkező fajjá alakult a biológiai evolúciója során, és a nyelv csak egy sok
képesség között, amiket az ember társadalmi lényként kialakított és továbbad. Egyfajta konstruktív
tanulási folyamat, amik ők bizonyítékok alapján vallanak.

A nyelv genetikailag előrehuzalozott,

emberi elmébe beletáplált tudásként
létezik, genetikai program, ami a
nyelvelsajátításra specifikus.

6
 A konstruktív tanuláselméletet valló tábor
szerint hatásos kulturális tanulási
képességünk van, és a nyelvet igenis
elemenként tanuljuk. A nyelvtani szabályok
nem eleve adottak, hanem a gyerekek maguk
fedezik fel a szabályokat. Szavakat tanulnak,
majd konstruktív statisztikai tanulási
folyamatában felfedezik a szabályokat
(mondatalkotás, nyelvtani szabályok. A
gyerekek szabályokat fedeznek fel abban,
amit tanulnak, ők hozzák létre a
szabályrendszert.

3 fő érv a nativista elméletben. Univerzális

nyelvtan: egyetemes nyelvtani
paraméterkészlet, amely lehetővé teszi
bármilyen nyelv elsajátítását. Az, hogy az
ember milyen rasszhoz tartozik teljesen
mindegy abból a szempontból, hogy a
nyelvelsajátítása nem lesz különböző. Egy
vietnami származású csecsemő nem fogja
nehezebben elsajátítani az angolt. A
nyelvelsajátítást tehát nem befolyásolja,
hogy hová születünk! Az anyanyelv
elsajátításban nincs könnyebb vagy
nehezebb nyelv. Bármilyen nyelvről van szó, nagyon hasonlóak az elsajátítási folyamatok: minden
népnél minden gyerek kb. ugyanannyi idő alatt jut el a gördülékeny, folyamatos nyelvhasználat
képességéhez. A beszédkörnyezet nem ideális: zaj keletkezhet, az emberek megakadnak mondat
közben, újrakezdik, ezek zavaró hatások, amelyek megzavarhatják a gyerekeket. Van egy másik fontos
jellegzetessége, az, hogy ez a beszédminta elemzetlen: azaz a gyerekek nem tudják, hogy a
beszédfolyam, amit hallanak, az egy gyermek számára egy kerek egészként nem szavakból és
szabályrendszerekből áll. Nem tanítjuk meg neki, hogy hol kezdődnek a szavak és hol végződnek, stb.
Negatív visszajelzés hiánya: amikor a gyerekek hibás alakzatokat mondanak, akkor a szülők nem javítják
őket. Nem tudnak metanyelvi szempontból gondolkodni.

Az egyetemesség nem bizonyíték egy

univerzális nyelvtan mellett: nem bizonyító
erejű, hogy minden gyermek kb. azonos
tempóban sajátítja el a nyelvet. A környezeti
ingerek szegénysége ellen fogalmazzák meg,
hogy ugyan a gyerekek számára nem
magyarázunk soha nyelvtant, de alkalmazunk
olyan „technikákat”, amik segítik őket az
eligazodásban. Ilyen a dajkanyelv: (infant
directed speach IDS). Ez megkönnyíti
számukra a korai nyelvtanulás szakaszát:
tempó, szerkezeti, lexikai jellemzők

7
használata, ami megkönnyíti a megértést és feldolgozást. pl. szavak tanulása egy éves kortól lassabb
tempó, jellegzetes (extra)intonáció, egyszerű, repetitív szószerkezetek, alapszavakat tanítanak. Nem
igaz, hogy a környezeti inger rossz minőségű. Negatív visszajelzés igenis létezik, csak nem úgy, ahogy a
nativisták elképzelik: kiterjesztés: hibás kijelentést a szülő korrigálja, kiegészíti, de nem hívja fel a
figyelmet a hibára. Korai nyelvhasználat konzervatizmusa: a gyerekek többszavas mondatok
szakaszában nem ismerik a nyelvtani szabályokat. Konzervatívan ragaszkodnak azokhoz a szavakhoz,
frázisokhoz, ahogyan azt eddig hallották. Miután összegyűlt egy kritikus mérető szó-/mondat-
/fráziskincs, azután kezdenek szabályszerűen, produktívan variálni a nyelvben. Ez arra engednek
következtetni, hogy nem egy már jelen lévő, beépített szabályrendszerbe integrálják a nyelvi elemeket,
hanem a tapasztalatok alapján képesek általánosításra, és épül, konstruálódik az anyanyelv szerkezete.

8
Korai szótanulás
Téma: a szókincsfejlődés első alapkérdése.

Fontos bevezető gondolat: mi a szó, amit a

gyerekeknek meg kell tanulni?

A nyelvi szintek más-más követelményeket

támasztanak a gyerekekkel szemben, a
tekintetben, hogy mit, mennyit, és hogyan
kell megtanulni. Hangok, szavak és a
nyelvtani szerkezetek szintjén: eltérő az
elemszám. Adott nyelvben 20-40 hangot
kell megtanulni, ezek kombinációit kiejteni
és hallás után felismerni, ami egyfajta szenzomotoros tanulási folyamat. A szavak szintjén, a számok
már több tízezerre rúgnak, ennyi ugyanis a lexémák száma, amit meg kell tanulniuk, ez már nem
pusztán szenzomotoros tanulás, itt nem csupán alakokat tanulunk, hiszen ezeknek a szavaknak a
hangoktól eltérően már van valami jelentése, funkciója. Képzetek, tapasztalatok kötődnek egy
fonémákból álló hangsorhoz. Tehát egyfajta szemantikai folyamat is része már ennek a tanulási
folyamatnak. A harmadik a morfoszintaktikai, nyelvtani szerkezetek, ami már egy végtelen halmaz. A
hangokkal és a szavakkal ellentétben ezeket már nem lehet listaszerűen, halmazszerűen megtanulni.
Hanem egy szabályrendszert kell felismerni, megkonstruálni, amely alkalmassá tesz minket az újszerű
szerkezetek megértésére.

A szavak elsajátításáról azt lehet tudni, ha minimálisan gondolkodunk arról, hogy mi egy szó: akkor
legalább két dolog asszociációjáról van szó (még a legegyszerűbb leíró nyelvtanokban is: alak és
jelentés. Ehhez hozzájön még az adott szó referenciája, de ez itt nem lényeges.

A szavak alakja: lényegében hangsor, amivel az adott szó jelentése előhívható. Hangsor, amit
kimondunk, felismerünk, később ezeket a hangsorokat betűknek feleltetjük meg, amit el tudunk
olvasni, le tudunk írni. (Fonológiai forma, aminek lehet grafikus vagy hangzó megjelenése.)

Hogyan sajátítják el ezt a gyerekek?

6-8 hó: A családi életben gyakori kifejezésekre reagál a kisgyerek. Pl. „Pancsi” Kialakul a gyerekben egy
forgatókönyv az eddigi élettapasztalata alapján, implicit módon, nem tudatosan megtanulja,
megfigyeli, hogy a napnak van egy bizonyos rendje, élmények alapján: vacsora vége, törölköző, és
elhangzó szó. Nem a szót érti meg, hanem az egész szituációt.

A következő megfigyelhető fejlődési stádium a kulcsszó felismerés. 1 éves kor körül. Bizonyos
helyzetekben már reagálnak oda nem illő szavakra. Már képesek arra, hogy bizonyos szavakat
felismerjenek, szituációtól függetlenül. Néhány szót tehát a receptív oldalról (még nem feltétlenül
beszélnek!) felismernek. Ezek egyébként ritka szituációk. Pl.: séta, kölesgolyó, hattyú etetés. Pár nappal
később a felidézés során:

- Emlékszel mivel etettük a hattyúkat?

- Ko. (kölesgolyó)
- Emlékszel, hogy milyen kutya hideg volt?
- Válasz: vau, vau!

Kontextustól függetlenül felismerte a kutya szót.

9
Erre sok példa van olyan esetekből, amikor a gyerekek félreértik a dalszövegetek. Pl. Szárnyati Géza (A
neten sok ilyen olvasható.)
Tehát a kulcsszó felismerés olyan képesség, (1 éves kor előtt alakul ki kb.) hogy a gyerekek pusztán az
szóalak elhangzása alapján, mindenféle szituatív támogatás nélkül fel tudnak ismerni szavakat. Ebben
az életkorban azt kell egyébként feltételeznünk, hogy a gyerekek az alhangzott beszéd legnagyobb
részét nem ismerik fel. Blablablablablablakutyablabla. Amit viszont felismernek, abba kapaszkodva
próbálják megérteni, hogy mit mondanak a felnőttek. Igyekeznek értelmezni a szólakokat, több-
kevesebb sikerrel. Tepsi-tapsi?

Hogyan alakul ki? Kísérletileg igazolták már a 90-es

években.

A beszéd folyamatos, nincsenek szóhatárok (ellentétben

az írással). Szóközök nélkül beszélünk. Mégis, hogyan
jönnek rá a gyerekek, hogy hol kezdődik el és hol
végződik egy szó? A kísérlet azt mutatta ki, hogy milyen
életkor után jelenik meg. Egy sűrített, kondenzált
helyzetet állítottak elő. Steril, mesterséges helyzet,
mellőz minden egyéb támogatás: pl. tárgyi és képi
segédanyagok. A sűrűség is mesterséges: hiszen az életben nagyon ritka, hogy a csésze szót ilyen
gyakran hallja a gyermek két perc alatt. Kísérlet: egy kisgyerek ül anyuka ölében, mondatokat
hallgatnak hangszóróból néhány percig. A mondatokban mindenhol benne volt a „cup” szó. Ez volt a
tanulási fázis. A tesztfázisban azt próbálták ki, hogy a gyerekek milyen mondatokat szeretnének jobban
hallgatni, amikben szerepel a csésze szó, vagy sem? Két hangszóró van, amelyikben kigyullad a lámpa,
oda kell fordítani a fejet (kondicionálás). Az egyik oldalon olyanok jöttek, amikben benne volt a „cup”
szó, a másikban nem. Amikor kigyullad a fény és a gyerek figyel, azt mennyi ideig teszi? Azt találták,
hogy hat hónapos gyerekeknél nincsen preferencia. 7 hónapos kor után látszik már egy preferencia,
tovább hallgatták a hangszórót, amiből a csészés mondatok voltak hallhatók. TEHÁT FELISMERTÉK,
HOGY VAN EGY VISSZATÉRŐ ELEM.

Kérdés: milyen képesség az, ami ezt lehetővé teszi?

Erre nézve a két nyelvelsajátítási modell

több feltevéssel élt.

A nativisták azt mondják, hogy a

hangsúlynak van szerepe abban, hogy
egy gyermek egy szóra rátanul. Ez egy
genetikai, ami az univerzális nyelvtan egy
részeként létező paraméter. A
konstruktivisták foglalkoznak inkább
javarészt az elsajátítás folyamatával.
(értelemszerűen). Azt mondják, hogy
különböző tanulási képességek állnak
rendelkezésünkre, ezek nem
nyelvspecifikusak, általános tanulási
folyamatok. Kiemelik a tanulást támogató környezeti tényezőket.

Környezeti jellegű tényező:

- izolált szavak megjelenése,
- fonotaktikai szabályszerűségek

10
 - hangsúlyminták elrendeződése
plusz egy statisztikai tanulás: ez egy
interakció, a nyelvi elemek elrendeződése
mutat egyfajta statisztikai eloszlást, a
gyerekek pedig képesek egyfajta konstruktív
statisztikai tanulásra.

A felnőttek folyamatos beszéde általában,

90%-ban igaz. A fennmaradó 10 % pl. a
gyerekekhez szóló beszéd, ami jelentősen
támogatja, a gyerekek megértését. A
gyerekekhez szóló izolált beszéd jelentősen
támogatja, hogy a gyerekek azonosítsák a
jelentéshez tartozó szóformát.

Brenték felvételeket készítettek, anya-gyerek

interakciókról, lejegyezték, elemezték: az elhangzott
anyai mondatok milyen szerkezetűek. Azt találták, hogy az
anyai mondatok 9 %-a izolált szavakból áll. (A
képeskönyvek nagyon támogatják ezt a fajta
tevékenységet!)

Itt van szerepe a statisztikai tanulásnak:

átmenetvalószínűségre való érzékenység!

Mit jelen: érzékenyek vagyunk különböző események előfordulási mintázataira, mik azok a jelenségek,
amik együtt fordulnak elő, és ha lehet, tipikusan. Másképp fogalmazva, egymáshoz való térbeli és
időbeli közelség az események közt, amit implicit módon meg tudunk tanulni Klasszikus példa a
klasszikus kondicionálás. (Pavlov kutyája: csengő-étel, ember: ku után gyakran áll a tya szótag)

Mi az, amit a beszédben észlelhetünk? Mik a statisztikai arányok a beszédfolyamatban, amiket a

gyerekek is képesek azonosítani? Ez az átmeneti valószínűség. Egy hangsor után következő másik
hangsor valószínűsége változó. Ha mondjuk ez egy szótag, akkor annak nagyobb az átmeneti
valószínűsége, mint magának a szónak (szomszédos szavak együttjárásában kevésbé tudunk
előfordulási mintázatokat keresni.). Pl. ku-tya. A „ku” után a „tya” gyakran fordul elő. A magyar
nyelvben a „”ku után statisztikailag is a legnagyobb valószínűséggel a tya áll. A ku előtt és a tya után
nincs valószínű átmenet (szavak szintjén)!

Saffran kísérlete ma már nagyon híres és alapvető fontosságú a témában (youtube-on sok videó is van
fent. Azt tesztelték, hogy a mesterséges nyelven a szótagok úgy követik egymást, hogy nincsen
dallama, hangsúlya. Az, hogy mi lehet egy szó, azt a gyerekek csakis a statisztikai előfordulási
mintázatok alapján tudják a gyerekek megállapítani. A kísérlet során itt is megmérték, hogy a gyerekek
melyik hangszóró felé fordultak tovább, melyik anyagot hallgatták szívesebben. Következtetés: ha a
gyerekek nem tudják megkülönböztetni azokat a szótagsorokat, amik benne voltak az eredeti
mesterséges nyelvben, azoktól, amik nem voltak benne, akkor nagyjából véletlenszerűen fordulnának
egyik vagy másik hangszóró felé. Hiszen nem tudnák megkülönböztetni, hogy mit hallanak. De a
gyerekek 8 hónapos kortól már meg tudják különböztetni, képesek a statisztikai tanulásra, képesek
észlelni az átmeneti valószínűség eltéréseit. Érdekes későbbi kísérletek kimutatták, hogy ez a fajta
tanulás nem csak nyelvi anyagokkal működik. Pl. zörejekkel, akkor azokkal is kiválóan működik ez a
fajta statisztikai tanulás. Ugyanígy vizuális jelekkel (sárga karika, piros háromszög). Ez a statisztikai

11
tanulási képesség korai életkorban működő, implicit, tehát tudattalanul működő, területáltalános, azaz
különböző csatornákon keresztül is működő tanulási képessége az embernek.

Fonotaktikai szabályszerűségre példa a magyar nyelvben d+j: adjál; hadjárat. Összeolvadás

megtörténése vagy meg nem történése.

Hangsúly: nagyon fontos terület. A cup

kísérletet később kipróbálták több
szótagos szavakkal is. doctor, cande,
guitar – a hangsúly az angolban eltérő
szótagokon vannak (pl. guitar.) A guitar
szót nem tudták a gyerekek észlelni, mert
nem az első szótagon van a hangsúly.
Tehát a hangsúly nagyon fontos jelzés
arra, hogy itt valami kezdődik.
(Magyarban mindig az elsőn van a
hangsúly).

A generatív megközelítés pusztán csak azzal

operál, hogy csak a hangsúly jelzi a gyerek
számára, hogy hol van egy szó. Pl. Dart
Vader két szótag lehet. Nincs empirikus
bizonyíték arra, hogy veleszületett lenne,
de az i lehet, hogy a magzati életben van
jelentősége. Hiszen magzatként már hallják
az anya beszédét, és van idejük hozzászokni
az adott nyelv hangsúly mintázathoz.

A csecsemőkhöz szóló beszéd számos elemével támogatja a szavak felismerését:

Sokat ismételnek a szülők, visszatérőan alkalmaznak bizonyos szerkezeteket (redundáns, repetitív a

beszéd) Nézd, ott a kutya, ott a kutya, ott a kiskutya, de aranyos! Ez a fajta beszéd fokozott
hangsúlyozással és kontrasztív dallamvezetés, ami kiemeli a gyermekek számára a szóhatárokat.

Expresszív szókincset mutatja az ábra (a szavakról).

Viszonlyag későn, a születéshez képesté lassan zajlik.
Kék: leglassabb, piros: leggyorsabban fejlődő
populáció, a zöld az átlag. A görbék egy éves kor külöl
kezdenek emelkedni (beindul a beszéd). A
leggyorsabban fejlődő gyerekeknél 9 hónap! a
leglassabban 16-18 hó!) Ez mind belefé a tipikus,
normális varianciába. A szavak kiemelése a
beszédfolyamból, nem könnyű feladat, ez a
magyarázat arra, hogy ilyen későn indul el a
szókincsfejlődés. A visszatérő szavak valamilyen
módon kapcsolódnak a kommunikációs helyzetekhez. Hogyan?

12
 A szókincsfejlődés első időszakában
kifejezetten lassú a fejlődés. Az ábra
alapján kb. 50 szót sajátítanak el 6
hónap alatt. (Medián görbe, 6-16 hó).

2 jelentős szócsoport: akciók,

cselekvésekhez kötődő szavak, a
másik csoport tárgyakhoz,
személyekhez. A szavak nem elvint
kategóriák: kutya és nem puli.

Ezek saját kutatási eredmények (KB).

Gyakran előforduló helyzetekben, könnyen felismerhető, azonosítható szavak.

13
 Pontos használat egy jó darabig eltarthat.
Még egy három éves gyereknél is
előfordulhat, hogy azt mondja, hogy nem
szeretem a fagyit, mert az olyan forró.

Az átlagot nézve a gyerekek 16 hónapos

korukra kb. 50 szóig jut el a
szókincsfejlődésben, a köv. 6 hónapban a
sebesség felgyorsul, 250-re ie
emelkedhet ez a szám. Ezért nevezzük
szókincs vagy szótárrobbanásnak. Sok
vita van arról, hogy mi okozza ezt?
Biológiai érés vagy a tapasztalatok
összessége?

18-24 hó közt zajlik jellegzetesen a

szótárrobbanás. Az egyének közti
különbségek nagyok!

A tipikus fejlődésben a gyerekek kétéves korra jelentékeny szókincsre tesznek szert (még a
leglassabban fejlődő gyerekek esetében is.) Ugyanakkor ezt nem lehet elmondani 18 hónapos korban.
Ez az első olyan életkor, amikor elvárások fogalmazhatók meg: egy minimum értéket el lehet várni a
gyerekektől, ahhoz, hogy a nyelvi késést és a tipikus nyelvi fejlődést el tudjuk egymástól határolni.

Milyen kihívások vannak a gyerekek előtt?

Mit kell tudniuk a gyerekeknek ahhoz, hogy

szavakat tudjanak elsajátítani?
*szemiotikai/jeltudományi ábra: jelölő, jelölt, referens fogalomhármas
• szóalak (hangsor, betűsor)
• képzet az elmében / reprezentáció:
jelentésleírás + valamilyen élménycsomag, aminek
sok összetevője lehet, Érzelem, vizuális, taktilis pl,
ha a szó a macska)
• maga a tárgy: REFERENS/vonatkozás. – Mire
akarunk utalni akkor, amikor kiejtjük a macska
szót?

A macska tejet iszik. Általános érvényű. Ha a macska ott van épp, akkor arra a macskára utalok – ez a
vonatkozás.

14
Amikor a gyermek először hall egy bizonyos szót, akkor a képzet az elméjében, a reprezentáció még
nem létezik. Az sem biztos, hogy abban a helyzetben ő pontosan érteni fogja, hogy mire vonatkozik az
elhangzó szó!

Először nagyon sok helyzetben kell megtapasztalnia, hogy az a bizonyos szóalak, a hihetetlenül gazdag
tárgyi világban mire vonatkozik? A helyzetek ismétlődéséből fogja általánosítani, hogy mit is jelent az
a bizonyos szóalak. A vonatkozás többszöri előfordulása, kapcsolata az elhangzott szó és egy való
világbéli referens között építi ki egy idő után a szó jelentését.

A vonatkozás/leképezés problémája

A szituációk, amikben a gyerekek a

szavakat tanulják nem vegytiszták,
mondatok, zsúfolt élethelyzetek (pl.
a vízpart és a kutya).

Gavagai-probléma egy metafora.

Néprajzkutató szeretné megtanulni a

nyelvet…..

Hogyan csinálják ezt a gyerekek? Mik a

stratégiáik a gavagai probléma /
leképezési probléma feloldására?

Különböző elméletek: lényeges az első

kettő!

15
 Egésztárgy megszorítás: a gyerekek a
megnevezésben igyekeznek tárgyak egészének
nevet adni.
Kölcsönös kizárás: ismert tárgyak ismert neve
mellé nem társítanak újabb kifejezést, a
tárgyak egymást kizáró megnevezéseket
kapnak.
Taxonómiai megszorítás azt jelenti, hogy
tárgyak egész csoportjára vonatkozik az adott
kifejezés.

A lexikai megszorítások egyfajta korai

következtetési sémák.
Feltételezi, hogy a gyerekek és feltételeznek.

1. A kísérletben a gyerekeknek a tüdő képét

mutatják, miközben elhangzik a szó „trachea” –
légcső. A gyerekek az egész tüdőre vonatkoztatják a
tüdő szót.
2. A képen látható furcsa tárgyakhoz álszavakat
társítottak.
A kísérletben kiderült, hogy egész tárgyra értik az
adott szót, és alapvetően taxonómiában
gondolkodnak: (taxonómia: osztályozás).

Amikor megtanulnak egy új szót, akkor

nem sajátságos névre gondolnak
(tulajdonnév), inkább eleve köznevekben
gondolkodnak. Minden hasonló tárgyhoz
is társítanak. Nem csak a világoskék bok
lesz bok, hanem a zöld is, vagy egy
nagyobb bok is bok. A gyerekek a
tárgyaknak a formája alapján
kategorizálnak.

16
 Az új szó, csakis az ismeretlen tárgyhoz
tartozhat. (videó: Toma, Tomasello )

Ezek a megszorítások segítik a gyerekeket,

hogy az elhangzó szó, mire vonatkozhat? Minél
inkább le tudják határolni, annál inkább
kialakul az elméjükben a szó reprezentációja.

A szó jelentéstartományának lesznek határai. Kutya:

pincsitől a bernáthegyiig.
Gyakran hibáznak gyerekek abban, hogy tévesen
ítélik meg a szavak jelentés tartományát.
Túláltalánosítás: minden szőrős négylábú kutya,
minden felnőtt férfi papa.
Szűkítés: az ellentéte.

Legjelentősebb magyarázatokat arra, hogy a gyerekek

hogyan tanulnak szavakat, azok Tomasello és
munkacsoportja kutatásaiból révén lett ismertté
90-es években. Őket már kicsit megelőzte Clark, a ’80-
as években. Ő kimondta, hogy a gyerekek
szótanulását a kommunikációs helyzet általános
megértése segíti. Ebben a gyerekek sok szociális
tanulási kulcsmozzanatot alkalmaznak. És több
fontos tanulási képességről tesznek
tanúbizonyságot, ami úgy tűnik, humánspecifikus.
Ilyen a közös figyelmi helyzetekben zajló szándék-és információs állapot értelmezési képesség. Azt
mondják ezek az elméletek, hogy az emberi kultúrában létezik egy olyan sajátos helyzet, amelyben a
gyermeket tanító felnőtt természetes pedagógiai* helyzeteket teremt. (*Két magyar
fejlődéspszichológus Csibra Gergely & Gergely György 2009, nemzetközileg nagy jelentőségű
tanulmánya azt mondja, hogy az emberi korai fejlődést a természetes pedagógiai helyzetekben zajlik.
A korai tanulás jelentős része ezekben a helyzetekben megy végbe.)

Közös figyelem azt jelenti, hogy két személy

egy harmadik dologra közösen figyel, és ezt
jelzi is a másik felé. Közös játék a labdával,
könyvolvasás, filmnézés.

Már a 90-es években igazolták, hogy rendkívül

fontos az, hogy a szülő sok közös figyelmi
helyzetet teremtsen. Kimutatták, hogy nagyban
korrelál a szókincsfejlődéssel! A
szókincsfejlődés alapvetően a közös figyelmi
helyzetekben zajlik, vagyis a gyerekek csak ilyen

17
közös figyelmi helyzetekben képesek szavakat elsajátítani. Ebben nagyon meghatározó a tekintet
iránya. Ebből találja ki, hogy a felnőtt mire gondol. Éppen mit nevezett meg? Egy éves kor körüli
gyerekek még nem, de 1,4 már igen: csak akkor tanulják meg a kezükben tartott tárgy nevét, ha
látják, hogy a felnőtt arra néz.

De ez mégsem egyszerűen egy ilyen jelenléten való asszociáció (tárgy, tekintet és szóalak), mert a
gyerekek ezt akkor is meg tudják csinálni, amikor a tárgy nincs jelen.

Az első kísérletben a lényeg a

folytatáson van, ami nincs leírva: a
kísérletvezető ekkor szomorúan elhagyta
a helyiséget. Ezután egy másik felnőtt
lépett be, aki kinyitotta, de ő nem szól
egy szót sem: a gyerekek viszont tudnak
arra a kérdésre válaszolni, hogy melyik a
toma? Hiszen az előző felnőtt azt
mondta, annak ellenére, hogy akkor nem
jelent meg a szóban forgó tárgy.

Tehát a gyerekek ebben a korban már képesek a felnőttek tudására, szándékára következtetni, a
cselekvéseiből, abból, hogy hová néz.

Ezek a kísérletek a másfél év körüli gyermekeknél igen fejlett tudatelméleti teljesítményt igazoltak.
(Tudatelmélet: képesek vagyunk a másik ember elméjének a tartalmáról gndolkodni. Mit gondol, mit
tud, mit érez, és mi a szándéka?)

Önmagában az, hogy egy szót milyen

cselekvéssel egybekötve mutatnak be, az segít
annak elhatárolásában, hogy a szó az főnév
vagy ige.

Aki megpörgette a rulettet, az úgy tanulta meg

a szó jelentését, hogy a kísérletvezető rátette
a játékot a rulettkerékre. Akinek pedig csak
mutatták a tárgyat, az a szó főnévi jelentését
sajátította el.

Tehát a gavagai probléma feloldható, ha a

felnőtt viselkedéses jelzéseivel segíti a megértést.

18
Korai nyelvtani fejlődés
Nyelvtan
A jelentéssel vagy funkcióval bíró
szótári elemek kombinációs
szabályrendszere
– Morfológia: *kulcsomok, *kardök,
*lábakot
– Szintaxis: *el gyerek labdát a egy
vette
Szabályrendszer elsajátításáról van szó (bár
szabályokról van szó a hangtani és lexikai szinten is, de
mégis azt kell mondanunk, hogy a hangok és szavak
elsajátítása nem nélkülözheti a konkrét tapasztalatot.
→A gyerekek sehogy máshogy nem tudnak pl. szavakat
hallani, minthogy azokat a környezetükben számos
esetben hallják. Megjegyzik a szavak hangalakját és a
szituációkat, epizódokat, amelyekben azokat hallják,
összekapcsolásuk, az élmények összehasonlítása és a
közös elemek felismerés útján jutnak el ahhoz, hogy
megtanulják, hogy az adott szó mit jelent. Ez a fajta
statisztikai tanulás van a nyelvtan elsajátításkor is).
Ugyanakkor a nyelvtanban van egy különleges helyzet.
Ahhoz, hogy a gyerekek képesek legyenek
szószerkezeteket, illetve több morfémából álló
szóalakokat megalkotni, nem kell, hogy minden egyes
lehetséges alakot megtapasztaljanak: minden egyes
ragozott szóalakot és szószerkezetet, mondatot nem
kell megtapasztalniuk külön helyzetekben, hiszen a
nyelvtan elsajátítása segít nekik abban, hogy
generálisan alkalmazni, tudják azt.
Nyelvtan alatt két szabályrendszert értünk:
morfológia a szavakon belüli morféma-elrendezéseknek
a szabályrendszere, ami meghatározza, hogy egy szón
belül, ha több morfémát azonosítunk, akkor azoknak
milyen jelentésviszonyai vannak, hogyan állíthatunk
össze többmorfémás szóalakokat?
szintaxis: mondatokbéli frázis-struktúrára utal, az a
szabályrendszer, ami meghatározza, hogy egy mondat
hogyan áll össze szószerkezetekből, a szószerkezetek
milyen szabályok mentén épülnek fel. Pl. adott
mondatban egy alany nem feltétlenül egy szó, hanem
szószerkezet lesz, A kövér hölgy megmutatta a tacskóját.
Ebben a mondatban az alany „a kövér hölgy”. Tehát: a
szintaktika azt mondja meg, hogy a szószerkezet a
mondatban milyen pozíciókban lehet, illetve a
szószerkezeten belül a szavak elrendezésének mik a
szabályai. Lényegében a szintaxis főként a szórendről és
a szavak közötti viszonyokról pl. egyeztetési viszonyokról
szól.
Ez a két nyelvtani szint, szabályrendszer közvetlen
interakcióban van egymással, hiszen egy mondatban az
igét egyeztetnünk kell az alannyal stb. A szintaktikai
viszony: két szó közti reláció befolyásolja, hogy a
toldalékmorfémák hogyan alakulnak a szóalakokban.
Mivel ez a két szabályrendszer szorosan összefügg,
éppen ezért, sokan nem különítik el a kést szintet és
morfoszintaxisként utalnak rá.
19

A morfológiai fejlődés
Produktivitás a morfológiában
Jancsi egész délután tupol. én te ő mi ti
ők -tupolok tupolsz tupol tupolunk
tupoltok tupolnak.
A magyarban ettől függetlenül mindkét
szabályrendszernek nagy jelentősége van. A magyar
szórend nem szabad! Lsd a fenti példát, sok múlik azon,
hogy milyen kommunikációs helyzetben használjuk az
egyes mondatainkat, ez határozza meg, a szavak rendjét,
de nem feltétlenül szabadon, hanem szabályokhoz
kötötten.
A nyelvtan fejlődése akkor indul, amikor megjelennek az
első toldalékmorfémák, az első mondatok. A kettő nem
pont egyszerre történik meg, és nem is egészen
ugyanúgy. A gyerekek (első szavak átlag 1 éves kor
körül) holofrázisokban, komplex, sűrített, egyszavas
közlési fázisokban kommunikálnak. Ezekben az
egyszavas közlésekben (holofrasztikus szavakban nem
feltétlenül csak ragozatlan főneveket mondanak a
gyerekek. (Pl. hoppá, jaj, - nincs értelme annak, hogy
szófaji kategóriákba soroljuk ezeket a szavakat.
Egyébként sem beszélhetünk ebben az értelemben
szófajokról, abban az értelemben, hogy a szófajok a
mondatba illeszthetőség kritériumai alapján felállított
szóosztályok. Amíg a gy. nem beszél mondatokban,
addig ennek nincs túl sok értelme.
A holofrasztikus szakaszban kétféle irányba indul el a
nyelvtani fejlődés.
1. már ezekben az egyszavas megnyilatkozásokban is
megjelennek toldalékolt szavak. Pl. „almát”
2. a gyerekek elkezdenek több szóból álló
megnyilatkozásokat tenni – az a konkrét nyelvtani
fejlődés kezdeti szakasza.
Itt különbséget tenni a többszavas megnyilatkozásokat
és azokat, amelyeket maga a gyerek kombinál össze:
Adide!, Nemkell!, Kéjekmég!, - ezeket a szerkezeteket
feltehetőleg nem a gyerekek szerkesztik, hanem ezt a
két szót egy kifejezésnek vélik. Az angol a frozen szót
használja erre a jelenségre. A statisztikai tanulás
segítségével a gyerekek a statisztikai tanulás
segítségével rájönnek, hogy a szavak a mondatokban
vissza-visszatérnek, kialakul egy bizonyos produktív
képesség.
A produktivitás az a tulajdonsága a nyelvi
képességeknek, amely lehetővé teszi, hogy ha bármilyen
szót, amit újonnan megtapasztalunk, azt be tudjuk
illeszteni újszerű szerkezetekbe. Tehát nem kell egy szó
minden formáját megtapasztalnunk ahhoz, hogy azt elő
tudjuk állítani.
A tupol ige lehet (bár lehet melléknév is.) Ez egy
predikció. Lényeges elem a nyelvi feldolgozásnak.
Amikor hallunk egy mondatot, akkor jóslásokat végzünk:
Jancsi valszeg alany lesz, ezután predikáljuk, hogy
valahol lennie kell majd egy állítmánynak.
20
 A produktivitás a morfológiában azt jelenti, hogy elő
tudjuk állítani a szó különböző alakjait. „Én egész
délután tupoltam.”
A produktív morfológiai képesség tehát azt jelenti, hogy
tudjuk a toldalékolás alkalmazási szabályait, és ennek
segítségével elő tudjuk állítani a megfelelő szóalakot
(mert a fejlődés folyamán erre sok példát hallottunk.

Nyelvtani képesség Produktivitás Képesek vagyunk a szintaxis és a morfológia területén is

(szintaxis és morfológia): megérteni és produkálni újszerű szerkezeteket
– megérteni és produkálni újszerű (morfológiai, szintaktikai szerkezet). Egy adott szót be
mondatokat tudunk illeszteni egy újszerű mondatba, mondattani
– egy szó bármely alakjából levezetni a transzformációkat tudunk végrehajtani (aktív mondatból
többit passzív mondatot alkotunk), morfológiailag egy szó
• toldalékolt alakok létrehozása bármely alakjából le tudjuk vezetni a többit.
• toldalékos alakból a tő visszaállítása A tupol helyzet: a tőalakot tapasztaltuk meg. Ha a
példamondat az lett volna, hogy „Jancsiék egész délután
tupolnak”, akkor is ki tudtuk volna következtetni a szó
többi alakját, azért, mert tudjuk, hogy T/3 személyben
van egy -nak-nek toldalék. A tőhöz úgy jutunk el, hogy a
toldalékot levágjuk, és más igékhez illesztjük. Ez egy
többszörös morfológiai művelet, létrehozunk toldalékolt
alakokat és a toldalékos alakokból vissza tudunk
következtetni a tövekre.
Érdekes, ahogy ezt a gyerekek elsajátítják.
Két fő kérdés:
• Mikor jelenik meg ez a képesség a fejlődés
során?
• És hogyan alakul ki?
Kezdettől fogva produktív ez a képességük vagy ezt
tanulni kell?
Nativista elmélet: a gyerekek igen korán produktívak,
hiszen az univerzális nyelvtan az elméjükbe kódolva van.
Kevés információ elegendő ahhoz, hogy alkalmazni
tudják a szabályokat.
A konstruktivista elmélet szerint ez lassú folyamat, a
szabályszerűségek észrevétele a szóvégződések esetén,
illetőleg a mondatok fő elemei kombinációs szabályokkal
új rendbe alakíthatunk át.
Fejlődési szakaszok I. Mit látunk, ha gyerekek nyelvi fejlődését vizsgáljuk,
• 1;6 körül ebből a szempontból? Amikor bizonyos szavak,
– van „Kérem a ...-t!”, de nincs kéred, kéri, kérjük igék/főnevek megjelennek, akkor tipikus, hogy a szavak
stb.
– Van „Kérek még!”, de nincs kérsz, kér, kérünk
nem jelennek meg azonnal minden lehetséges
stb. formában. (Minden egyes magyar igének több, mint
– Tipikus válasz a kérdés ismétlése: 100 lehetséges alakja van! Kijelentő, felszólító, feltételes
-”Kérsz tejet?” -”Kérsz!”
mód, jelen idő, múlt idő, alanyi és tárgyas ragozás, egyes
szám, többes szám, és a személyjel ezek szorzói.)
Kérsz? Kérsz.→ Érti a gyermek, hogy a kér ige mit jelent,
de nem tudja, hogy ez egy több morfémából álló alak.
Ige? Igen. Ugye? Ugye. →Kérsz? Kérsz? Azt még nem
tudja, hogy a kér ige nem olyan szó, amivel kérdezni és
válaszolni lehet.

21
Fejlődési szakaszok II.
• Igeragozás az olaszban 1;6-3;0 között
– 47%- csak egy alakban
– Másik 40% két-három alakban
– 13% négy vagy több alakban (nagyon gyakori,
rendhagyó alakok) (Pizutto és Caselli 1992)
• Névelőhasználat az angolban
– a és the teljesen különböző főnevekkel, nincs
átfedés, pl. van a bird, the ball, de nincs the bird, a ragozási rendszerrel bíró nyelv. De: majdnem 50 %-ban
ball
(Pine and Lieven 1997)
A morfológiai fejlődés szakaszai: angol múlt idő
• 0-2 év: a gyerek egyáltalán nem használ múlt idejű alakokat
• 2-3 év: Elszórtan használja a leggyakoribb igékhez tartozó
(rendhagyó) alakokat (went, broke), a szabályos igék múlt
idejét is helyesen használja
• 3-4 év: A szabályos -ed toldalékot használja minden múlt
idejű alakra: túláltalánosít (jumped, • goed, breaked)
• 5-6 évtől: A felnőtt használatnak megfelelően használja a
szabályos és rendhagyó alakokat (jumped, went)
Morfológiai paradigma felépítése
1. Komplex alakok egészleges, elemzetlen elsajátítása:
kérem, nézem, látom, várom, hagyom, akarom, viszem,
kötöm, tudom, adom, eszem, iszom
szobában, vízben, kádban, pohárban, táskában, dobozban,
ágyban, erdőben, kertben, cipőben
2. Toldalékolási szabályok elvonatkoztatása
„Egyes szám első személy” -em, -om, öm (-Om)
„Bentlevőség” -ban, -ben (-bAn)
Gazdag morfológiájú nyelvek
• A produktív morfológia már kétéves kor körül
kialakul
– Lengyel kétéves gyerekek produktívan használják az
esetragokat* (Dabrowska, 2006)
– Német gyerekek hároméves kor előtt produktívan
esetragoznak**, de a szintaktikai produktivitás csak 3
évesen jelenik meg (Wittek& Tomasello, 2002, 2005)
– A különböző morfémák használata nem egyszerre
jelenik meg
Az olasz nyelvben rengeteg anyagot rögzítettek
gyerekekkel, kigyűjtötték az igéket, elemezték,
csoportosították. Ha azt feltételezzük, hogy a gyerekek
produktívak az igék használatában, akkor azt kellene
látnunk, hogy több, különböző formában használják az
igéket. Az olasz a magyarhoz hasonlóan komplex
csak egyfajta alakban használták az igéket a gyerekek!
Az angolban a határozott és határozatlan névelő
használatával kapcsolatban tettek olyan megfigyelést,
hogy kétéves korú és alatti gyerekek nem variálják a
névelőket. A bird következetesen mindig csak a
határozatlan névelővel, és a ball pedig csak mindig the
határozott névelővel használják. Pine és Lieven azzal
magyarázták, hogy az előfordulások gyakorisága a
magyarázat erre. Többször hallják: „Hozd ide a labdát”
és „Ott egy madár”.
Az angol nyelvben nincs túl sok
toldalékmorféma, a morfológiai fejlődés nem
annyira összetett dolog, emiatt jobban
átlátható és könnyebben vizsgálható nyelv.
3 éves kortól már mindig használják a múlt időt, de
túláltalánosítják a szabályos toldalékot a rendhagyó alakokra
is. Elsajátították már a szabályt: ha múlt idejű mondatot
mondok, akkor az -ed toldalékkal teszem meg. És elkezdik a
rendhagyó igéket is szabályosan ragozni.
Tapasztalti tanuláson alapuló folyamat.
Hasonló jelenség játszódik le, amit a szótanulás
során figyelhettünk meg. (kutya szó különböző
helyzetekben=összeállt a kutya jelentése,
→statisztikai tanulás)
Hasonló folyamat zajlik az igéknél:
példák balra: ezeket a gyerekek egy darabig
egymás mellé beteszik a tárba, megjegyzik a
komplex alakokat úgy, hogy nem elemzik őket.
Úgy használják, ahogyan hallják a
környezetükben. Ugyanez az főneveknél
(példák balra).
Ezeket a szabályokat kiterjesztik más
szituációkban. Elkezdik alkalmazni, de
túláltalánosítanak: fűk, madárok, kenyérek –
önállóan alkot már, csak hibásan.
Ezekben a nyelvekben sokkal korábban
megjelenik a produktív morfológia. (3-4 év: A
szabályos -ed toldalékot használja minden múlt
idejű alakra: túláltalánosít (jumped, DE: goed
(went), breaked (broke)
*főnévi ragok: pl. tárgyeset
**német nyelvben a névelőkön jelenik meg:
der, den, dem
22
 A túláltalánosítás (lók, kőt) hibái
mindenképpen pozitív fejlődési jel 2-3 éves
korban, mert megjelent nála a nyelvtani
szabály felismerése, ez a fajta produktivitás
születőben van.

Magyar esetragozás Ahogy az angolban is lehetett látni, hogy a

• Három szakasz a ragozás elsajátításában
– 2;0 előtt ritkább, korrekt raghasználat, pl. tejet,
kezem, késsel
– 2;0 - 3;0 között egyre gyakoribb raghasználat
hibákkal
• Hozzál még kőt! • Aludunk. • Nem mondhatom el,
mert az titk. • Kenyért, lók, majomok, oroszlánot,
jutalm, csöv, késvel – 5-6;0 körül többnyire helyes
raghasználat szabályos és rendhagyó szavaknál is
Tőalakváltozatok csoportjai
Rendhagyó tövek
- Tővégi mgh-nyúlás
- V-vel bővülés
- Végszótagbeli mgh-rövidülés
- Magánhangzó-kivetés
- Mássalhangzó-átvetés
gyerekek egy átmeneti időszakban, a múlt idő
jelölését hibásan végzik a rendhagyó
esetekben, mert túláltalánosítják a szabályos
ragozást (went helyett goed), a magyarban is
észlelhető, hogy amikor megjelenik a produktív
morfológia (2 éves kor körül, már önállóan
képesek szavakat ragozni). Abból tudjuk, hogy
megjelennek a túláltalánosítások. A magyarban
is vannak ugyanis rendhagyó tövek, mind a
főnevek és mind az igék tekintetében. A
rendhagyó alakváltozatókat szabályosan
ragozandó szavakként kezelik. Önállóan hoznak
létre újszerű szerkezeteket. Honnan tudjuk,
hogy önállóan? Mert ilyen példákat nem
hallanak a környezetükben. Logopédusként ezt
fejleményként kell értékelnünk. Az a fajta
tudatosság, ami már a nyelvről való
gondolkodás következményeként adhat
egyfajta támpontot a gyermeknek ebben, majd
csak 4 éves kor körül alakul ki (legalább). Ezért
nem is érdemes javítani a hibás szóalakot, nem
fogja tudni értelmezni. (-Nem mókusot,
mókust. -Igen, mókusot.)
kutya tó teher zene vödör
pehely bokor kanál ló
cső kenyér alma cukor madár
Tővégi mgh-nyúlás: kutyát, zenét (szóvégi a, e
mindig megnyúlik)
V-vel bővülés: tavat, lovat, csövet (nem
mindegyikre igaz: szót, tűt)
Végszótagbeli mgh-rövidülés: kanalat,
madarat, kenyeret
Magánhangzó-kivetés: bokrot, vödröt, cukrot
Mássalhangzó-átvetés: terhet
Ezek elsajátítása egyenként történik, nagyban
meghatározza az elsajátításukat a gyakoriság.

(Igék közt is vannak ilyenek)

23
 Szabályos töveknél a gyerekek már 100% körül
teljesítenek. A rendhagyóknál 80-90% az arány. A
ritkább szavaknál a gyerekek többet hibáznak-

Kutatások során használják, diagnosztikus célra nem

használható. Nagyon híres teszt. A morfológiai
produktivitást méri. A gyerekek abbéli képességét
próbálja kiküszöbölni, hogy még nem tudatosan
alkalmazva a morfológiai szabályokat, de sok
ragozott formát már helyesn használnak. Almát,
labdát már tudnak kérni, de csörgőt nem, mert az
egy új szó, és azt mondják helyette: „Kérem
csörgő”-mert ezt még nem hallották tárgyragos
alakban és nem tudják kiterjeszteni a szabályt.
Angolban: wug-álszó→Ez egy wug. Most már ketten
vannak: There are two wugs.
Ha egy új szóra tudják alkalmazni a szabályt egy
ismeretlen szóra, akkor a gyermek már tudja a
szabályt. Tupol a korábbi diákon egy wug teszt volt.

A toldalékok megjelenési sorrendje A természetes anyanyelvi fejlődésben ebben a

a magyarban, Lengyel (1981): sorrendben jelennek meg a toldalékok.
1. -t tárgyrag Lengyel Zsolt a saját gyerekeit megfigyelve írta le
2. -ba/-be ezt a szabályt.
3. birtokosjelek (-é, -m)
Lőrik, Kas szülői kikérdezés alapján végzett kutatást:
4. -nak/-nek vagy többes hasonló, a sorrend szinte lényegtelen, mert az az
Kas, Lőrik (2009): információ számít, hogy mik vannak benne az első
1. -é birtokosjel 5-ben.
2. -ba/-be Logopédiai vizsgálatban ezekre lehetünk kíváncsiak.
3. -t tárgyrag
4. -val/-vel és -nak/-nek
5. -hoz/-hez/-höz
Helyviszony jellege:
tartály-több oldalról határolt
felszín- rajta levés
környék- közelség helyviszony
Irányhármasság: cél, hely, forrás.
Kérdőszavak: cél: hova, hely: hol, forrás: honnan?

A helyviszonyokhoz tartozik a magyarban 3

Téri kifejezések-névutók
különböző toldalék, a msh-harmónia szerint
különböző változatokkal.
-ba-be-ban-ben-ból-ből
-ra-re-on-en-ön-ról-ről
hoz-hez-höz-nál-nél-tól-től
A gyerekek az irányhármasság alapján elsődlegesen
a cél irányúakat tanulják, a helyviszonyok közül a
tartály jellegűek jelennek meg, tehát:-ba,-be szokott
lenni az első toldalék, ami megjelenik.
Téri kifejezések
„A fiú az autó előtt van.”

24
 A bal oldali képen én és az autó közti szemszögből
van az autó előtt. A második képen az autó
irényultsága szerint áll az autó előtt.

Téri kifejezések elsajátítása Johnston es Slobin

• A sorrend a téri viszony kognitív komplexitását
követi
• Angol, olasz, szerb(horvát) és török gyerekek
• Tartály, Felület < Alatt < Mellett < Mögött és
Előtt (inherens perspektívájú tárgyak) < Között <
Mögött és Előtt (nem inherens perspektívájú
tárgyak- nincs világos eleje és vége, pl. egy fa)

25
Szintaxis
Az egyik megjelenése a nyelvtani fejlődés kezdetének:

A holofrasztikus szakaszhoz képest megtörténnek a lépések afelé, hogy a gyerekek komplex alakokat
hozzanak létre. A gyerekek elkezdenek fagyott/ egyben megtanult szerkezeteket használni, (addide,
nemkell, énis) amik a felnőttnyelv szempontjából többszavasnak minősülnek. Mivel a gyerekek nem
elemzik. A morfológiai komplexitás hamar megjelenik, legalábbis a ragozó nyelvekben, (német, olasz,
lenygel, magyar). A gyerekek az első szavak elsajátítása során is már olyan szavakat tanulnak,
amelyek ragozottak. Ez nem törvényszerű, hiszen a magyarban használunk ragozatlan alakokat, alany
esetű főnevek, igéknél az egyes szám 3 személyű kijelentő módú, jelen idejű igék sem ragozottak.)

A másik megjelenés: szintaktikai vonal→képesek értelmezni és megalkotni több szóból álló

szerkezeteket. Ez fogja jelenteni a végét a holofrasztikus szakasznak.

A nyelvtani szerkezetek megértése A nyelvi értés jelei már az egyszavas,

Golinkoff és Hirsh-Pasek (1993)
nézéspreferencia-vizsgálatai: szórend
megértése az angolban már a szókombinációk
alkotása előtt
Különböző képernyőket lát, középen van egy videókamera, ami a
tekintet irányát regisztrálja. Ma már vannak erre szemmozgást
követő berendezések. Elhangzik egy mondat a hangszóróból,
mikor és mennyit néz a gyermek az egyes filmekre: A macska
kergeti a kutyát. A másikon fordítva: a kutya kergeti a macskát. A
vizsgálatból kiderült, hogy a gyerekek már képesek a szórend
alapján megérteni, hogy a mondat melyikhez kapcsolódik.
holofrasztikus korszakban megjelennek. Fontos
tulajdonsága a nyelveknek, hogy a
mondatokban az eseményt jelölő szó, illetve az
esemény szereplői azonosíthatók a mondatban.
Az angolban azt vizsgálták (balra), hogy a
gyerekek tudják-e értelmezni a különböző
mondatok szórendjei közti különbségeket.
Bármely mondat, ami magyarul elhangzik, áll
egy igéből, több főnévi szerkezetből
(bővítmény), ezek pedig meghatározott
szerepet töltenek be abban az eseményben,
amit a mondat ábrázol. A kutya kergeti a
macskát.
-t esetragok: a mondatbéli szereplőket
azonosítja, a jelölés attól függ, hogy az ige
milyen vonzatkeretet ír elő, ebben az esetben
tárgyeset. Ugyanez az angolban szórenddel
történik. A mondatban az ige előtti összetevő
(főnévi szerkezet) lesz a cselekvő, az igét követő
rész lesz az elszenvedője a cselekvésnek. The
dog chases the cat.
Az említett kísérlet kimutatta, hogy 1 éves
gyerekeknél, akiknél már vannak holofrázisok,
ők már megértik a szórend szerepét.

Korai szókombinációk – telegrafikus beszéd A szintaxis terén ismerünk olyan konstrukciókat,

• Cselekvő-cselekvés: mama gyere üres sémákat, amelyekbe bármilyen szót be
• Cselekvés-tárgy: enni alma(‘t) lehet illeszteni. Főnévi+igei jellegű szavakból áll
• Cselekvő-tárgy: baba könyv össze a korai szerkezeti konstrukciók.
• Cselekvés-hely: megy ágy(ba) A kutya ugat.
• Cselekvő-hely: maci asztal A macska sétál.
• Birtokos-birtok: mama papucs Az autó száguld.
• Tulajdonság-tárgy: nagy autó 1,5-2 éves kor körül jelenik meg, hogy az addigi
• Mutató-tárgy: az (a) kutya ...majd ezek holofrázisok mellett elkezdenek kombinálni két
kombinációi 3-4 szavas szerkezetekbe szót: Mama gyere! Korai sémák, produktívak,

26

Perceptuális stratégiák a megértésben
• Korai feldolgozási stratégiák: – főnévi élőség,
– első főnévi cselekvő (Evans & MacWhinney,
1999, Evans, 2002)
• Az első főnév a cselekvő (Bever 1970) – angol
4 éveseknél az NVN-sorozatok értelmezése
cselekvő-ige-tárgy – beválik aktív mondatoknál,
de tévednek a passzívaknál:
Aktív: The dog chased the cat.
Passzív: The cat was chased by the dog.
Mondatbeli szerepek azonosítása
(Pléh és MacWhinney-’80-as évek vége)
A macskád kergeti a kutyám.
A macskád kergeti a kutyámat.
A macskádat kergeti a kutyám.
mert már maguk hozzák létre (nem olyan, mint
az Addide, Nemkell).
A 2-3 éves korban a gyerekek ezeket fogják
tovább komibinálni: 3 szavas konstrukciókká:
Mama eszik almát. Ez az első (fenti)
konstrukciók összefűzése.
Emellett a morfológiai jelöléseket is társítják:
Megy(ek) ágyba.
Ez a fejlődés gyors, másfél éve alatt végbemegy.
MEAN LENHGT OF UTTERANCE – MLU
Az angolban alkalmazzák a morfémában
számolást (balra), magyarban ez komplikált,
nálunk szavakat számolnak.
Az ábra jól mutatja a lineáris fejlődést:
hónapokban számolt életkor a vízszintes
tengelyen, a függőleges tengelyen MLU mutatót
láthatjuk: átlagos mondathossz. Adott
életkorban a gyerekek átlagosan milyen hosszú
mondatokban beszélnek, vagy hány
morfémából /szóból álló mondatokban
beszélnek. A szótanulás kezdetben lassan indul,
később robban csak be. Ezzel szemben a
nyelvtani fejlődés lineáris.
Az ábra ugyan angol kutatás, de az eredmény
univerzálisnak tekinthető, minden nyelvben,
ahol beszélnek a gyerekekhez a korai
időszakban a szintaktikai fejlődés hasonló
mérföldköveken zajlik. Másfél éves korban, 20
hónapos kor körül, a gyerekek nagy része
holofrázisokban beszél.
Két éves korra viszont meg kell jelennie tipikus
fejlődés esetén a többszavas kombinációknak.
A megértés is egyfajta fejlődésen megy át.
Kinek-mi a szerepe a mondatban?
Élőség alapján választanak a gyerekek: A
nagymama megeszi a vajaskenyeret. mama: él,
kenyér: nem él. (Uez fordítva?) Jelentős
stratégia. (Káldi-Babarczi-Kas kutatás is igazolja
magyar gyerekeknél.)
NVN: noun-verb-noun: az első főnév a cselekvő
(lsd. korábban.) A passzív mondatoknál is így
járnának el, de ez ugye helytelen megoldáshoz
vezet.
A magyarban azt látjuk, hogy elvileg nincs
szerepe sem a szórendnek, sem az élőségnek.
Hiszen pontosan azonosítható az alany és a
tárgy, hiszen ezek morfológiai esetragokkal meg
vanna jelölve. (A 18 eset közül az alanyeset
ragtalan.) Óvodás gyerekek legnagyobbrészt
már ezt a stratégiát alkalmazzák. De Pléh
Csabáék kipróbálták, hogy mi történik akkor, ha
27
 nincs jelen a tárgyrag. (A Pléh-Macwhinney kísérletben
egyébként oroszlán és tigris szerepel, ezzel kizárva annak a
lehetőségét, hogy egy esetleges háttértudás (hogy ugyanis a kutya
szokta kergetni a macskát) segítség lehet a gyerekeknek.)
Játéktárgyakat osztottak ki. Ez itt a te
oroszlános ez meg az én tigrisem. Mutasd meg,
hogy az én tigrisem kergeti az oroszlánod!
Az eredmény azt mutatta, ha a gyerekek nem
ismerik fel az esetragot, akkor ők is azt veszik
alapul, hogy az első főnév a cselekvő.
Mondatszórendi típusok gyakorisági Itt az a lényeg, hogy bár a magyarban a szórend
variálható, az emberek többsége mégis olyan
megoszlása mondatokat használ, amelyben az alany előbb
SVO: Vilma veri Frédit.
SOV: Vilma Frédit veri. van, mint a tárgy. Az elemzés internetes
OVS: Frédit veri Vilma. szövegeket vizsgált.
OSV: Frédit Vilma veri.
VSO: Veri Vilma Frédit. Ez a magyarázat arra, hogy Pléh Csabáék
VOS: Veri Frédit Vilma. kísérletében miért ez az eredmény jött ki. Ez is
Subject Verb Object
statisztikai tanulás útján történik.
Alany-tárgy szórend: 74.1 – 76.5%

Igekötő-ige szórend A magyar szintaxisban, érdekes jelenség,

• Semleges szórend jellegzetes mintát mutat. A fókuszos
– Bemegy szerkezeteknél ki akarunk emelni valamit.
• Tagadás
– Nem megy be
• Felszólítás
– Menj be!
• Fókusz
– Ő megy be
Igekötő-mozgatási hibák Ez a gyerekeknél érdekes fejlődési folyamatot
(Tóth, 2008) mutat.
Felszólító mód: Amikor elkezdenek igekötős szerkezeteket
• a. Sapkát megmutasd! (P 1;10) használni, (Addide-megfagyott szerkezetek). A
• b. Ide! Berakd! (P 1;10) produktív szakaszban gyakran kialakul az, hogy
• c. Anya is elaludjon! (P 2;l) ők ezeket a szerkezeteket nem a
• d. Kata is megesszen! (F 2; 1) (=Kata (baba) is felnőttnyelvnek megfelelően alkalmazzák.
egye meg!) Sapkát megmutasd. A felszólító mód jele
• e. Akkor visszarakd! (F 2;7) morfológiailag helyes, de az igekötőt még nem
• f. Most visszabontsad! (P 2;7) (=Csukd vissza a megfelelően használja.
csavaros üveget!) A gyerekek a semleges, neutrális
Kérdő szerkezetek: mondatokban használt igekötő-ige szórendet
• a. Miért szétszedték? (F 2;0) alkalmazzák.
• b. Miért összetört? (F 2;1)
• c. Hova eldugtad? (F 2;1)
Igekötő-mozgatási hibák II. „Én is nem odaadom”: jellegzetes hiba – kettős
(Tóth, 2008) hiba:
• a. Ki meggyógyítja? (Pi;ii ) az igekötő nem engedi át a helyet a
• b. Mikor lemegyünk? (P 2;0) tagadószónak az ige előtt, ás nem történik meg
• c. Ki visszarakta? (P 2;2) az is és a nem összeolvadása.
• a. Most FLÓRA beletesz. (nem anya) (F2;3) Mi történik? Szavakat illeszt össze.
• b. NYUSZIRA felülök. (nem az őzikére) (P 2;2)
• c. A NAGYOT megeszem. (nem a kisebb csokit)
(P2;5)

28
• a. Én is nem odaadom (P 2;0)
• b. Senki nem felvesz (P 2;1)
• c. Panna se megette (F 2;2)
• d. Még mindig nem lefoly (P 2;4)
Igekötő-ige szórend elsajátítása
(Tóth 2008)
„Nem odaadom”
Szórendi hiba szintaktikai szerkezetben, de
morfológiailag korrekt
Az adom ige jól van ragozva: E/1 személlyel
egyeztetett, tárgyas ragozásban.
A morfológia, mint ha előbb járna, mint a
szintaktika.
Kb. 2,5 éves kor után várható, hogy a gyerekek
elsajátítják
Két éves kor alatt a tagadó és a kérdő mondatok
szinte soha nem használják helyesn az igekötő
elmozdítást. A felszólító mondatokban
ugyanakkor 50% körüli. Tehát bizonyos igékkel
már elmozdított igekötővel beszélnek, más
esetkben pedig a semleges mondati szórenddel.
A produktív morfológia már kialakul 2 éves kor
körül a gazdag morfológiájú gyermekeknél lsd
fentebb). A gazdag morfológiájú nyelvekben a
gyerekek egyfajta pioritást adnak a
morfológiának.
29