A Termeszetvedelmi Szempontu Me - Arndtne Lorinci Renata, Kristof

Tájökológiai Lapok 2 (1): 109–139.
(2004)
109
A TERMÉSZETVÉDELMI SZEMPONTÚ MEZÔGAZDÁLKODÁS

FÖLDHASZNÁLATI RENDSZERÉNEK FEJLESZTÉSE
BONYHÁD KÜLTERÜLETÉNEK PÉLDÁJÁN
ARNDTNÉ LÔRINCI RENÁTA, KRISTÓF DÁNIEL
Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet,

Földhasználati és Tájgazdálkodási Tanszék
2100 Gödöllô, Páter K. u. 1.
e-mail: rlorinci@hotmail.com; kdan@nt.ktg.gau.hu
Kulcsszavak: földhasználat, környezeti érzékenység, agráralkalmasság, történelmi térképelemzés, földhasz-

nálati stabilitás, térinformatika
Összefoglalás: A táji adottságokat, értékeket, sajátosságokat figyelembe vevô földhasználati stratégia célja,
hogy messzemenôen integrálja a földhasználatot és a természetvédelmet, valamint a táj adottságainak meg-
felelôen határozza meg a védelem és a használat intenzitását, egymáshoz viszonyított arányát. Egy adott terület
sajátosságait, adottságait, értékeit, hagyományait leginkább a helyi szintû információk, valamint a helyben
begyûjtött és pontosított adatok által ismerjük meg. A táj biodiverzitását, jellegét, történelmi hagyományait is
megôrzô fenntartható térhasználat kialakítása során éppen ezért meglehetôsen széles spektrumú adatbázis
felépítése válik szükségessé. A tanulmány egy konkrét kutatási terület (Bonyhád, István-major külterület) ese-
tében az agroökológiai adottságok, és a környezeti érzékenység megítélése mellett a tájtörténeti fejlôdés, a táji
jellegzetességek, a máig fennmaradt hagyományos gazdálkodás elemeit tárja fel, melynek során a táji értékek
és karakter megôrzése, tervezésbe épülése további fontos feladatokat jelentenek.
Bevezetés
A mai magyar mezôgazdaságban elindult a struktúraváltás átalakulás folyamata, melyet

a fenntarthatóság, a környezetbarát termelési rendszerek, a természetvédelmi szempontú
gazdálkodás jellemez. A mezôgazdálkodás környezetgazdálkodási értelmezése szerint
fontos feladatot jelent a természetes és az ember alkotta környezet hosszú távú haszná-
lata, tervszerû fejlesztése, hatékony védelme, úgy, hogy a természet ökológiai egyensú-
lyát fenntartjuk, és a társadalom igényeit kielégítjük (MADAS 1985). Mindezek ismere-
tében a mezôgazdálkodás alapvetôen több funkció együttes betöltésére is hivatott: a jó
minôségû, szermaradványmentes, egészséges környezetbôl származó élelmiszerek elô-
állítása mellett, a vidék sokoldalúságának (helyi társadalmának, esztétikai képének, kul-
túrtörténeti értékeinek) megôrzése, helyreállítása, a táj biodiverzitásának, természeti
háztartásának megôrzése és fenntartása is alapvetô feladata a multifunkcionális mezô-
gazdálkodásnak (BELÉNYESI et al. 2002).
E sokrétû feladat ellátása térbeli konfliktusokhoz vezethet, amelyek észszerû, meg-
fontolt, jól átgondolt döntéseket igényelnek. A megoldás a földhasználati rendszer kör-
nyezetgazdálkodási szemléletû átalakításában rejlik, miszerint a tájhoz, a környezethez
illeszkedô funkció-, tevékenység-, ágazati rendszer és intenzitási fok megtalálása a fela-
dat, vagyis olyan földhasználati rendszer kialakítása, amely magából a környezetbôl,
annak adottságaiból és korlátaiból fakad, ahhoz a lehetô legjobban illeszkedik. E straté-
gia messzemenôen integrálja a földhasználatot és a természetvédelmet, a táj adottságai-
nak megfelelôen határozza meg a védelem és a használat intenzitását, egymáshoz viszo-
110 ARNDZNÉ LÔRINCI R., KRISTÓF D.
nyított arányát. Ez a fajta megközelítés szélsôségektôl mentesen igyekszik a táj adottsá-

gaiból levezetve megteremteni a két törekvés (védelem, használat) összhangját, biztosít-
va ezzel a területlefedô természetvédelem koncepcióját is (ÁNGYÁN et al. 1997).
A környezeti és természeti adottságaink figyelembevételével tehát agrár-környezet-
védelmi és termelésfejlesztési szempontból a földhasználat három típusa különíthetô el
(ÁNGYÁN et al. 1998):
• védelmi (vízminôség-, talaj-, természet- és tájvédelmi) célú földhasználat,
• extenzív termelési célú földhasznosítás (mezôgazdasági termelésre kedvezôtlen
természeti adottságú területeken) és,
• intenzív termelési célú földhasználat (a kedvezô agroökológiai potenciál és táj-
gazdálkodás szempontjait figyelembe véve).
Mindezeket az elképzeléseket messzemenôen támogatja az 1992-es CAP (Közös

Agrárpolitika) reform keretében megszületett EEC 2078/92. számú rendelet. Ez olyan
támogatási rendszerek bevezetését tette kötelezôvé, amelyek elôsegítik a környezet-,
természet- és tájvédelmi célok integrálást a mezôgazdasági tevékenységbe. Ennek kö-
szönhetôen az eddig termelésre kifizetett támogatások jelentôs részét csoportosítják át a
vidéki térségek fejlesztésére, a mezôgazdálkodás nem termelési típusú (környezeti, öko-
lógiai, szociális, foglalkoztatási, kulturális, stb.) funkcióinak támogatására. Ez az EU-
ban zajló és most már nálunk is elkezdôdött agrár-vidékpolitikai átrendezôdés megköve-
teli, hogy pontosan felmérjük a különbözô típusú intézkedések célterületeit, és olyan
zónarendszert alakítsunk ki különbözô (országos, regionális, helyi) szinteken, amely a
lehetô legteljesebb mértékben figyelembe veszi a területek agrártermelési és egyéb
potenciáljait, és e koordináták mentén kategorizálja az egyes területeket, valamint az így
kialakuló zónákban eltérô agrár- és vidékfejlesztési prioritásokat alkalmaz.
E földhasználati elveken és alapokon nyugszik az országos háromkategóriás föld-
használati zónarendszer (ÁNGYÁN et al. 1999), mely fontos kiindulópontot jelent a Nem-
zeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) célprogramjai számára. A célprogramok
a táji adottságokhoz legjobban illeszkedô földhasználati struktúra, környezetbarát gaz-
dálkodási formák országos kialakítására ösztönzik a programban résztvevô gazdálko-
dókat. Az országos szinten vizsgálódó földhasználati zónarendszer méretarányának
megfelelôen áttekintô jellegû és durva felbontású térbeli támogatást nyújt a különbözô
zónák agrárfejlesztési stratégiájának kidolgozásához. A következô lépést a finomabb tér-
beli felbontás felé, a regionális léptékû adatok integrálása jelenti. Ez a finomabb térbeli
felbontás természetesen tematikus adatbôvítést is jelent, melynek segítségével szintén
elkészült már a régió, megye zonációs térképe. Az egyik legfontosabb feladat ebben a
léptékben az információk, adatbázisok további finomítása (elsôsorban a természeti erô-
forrásokra vonatkozó információk bôvítése) volt.
Újabb kérdések merülnek fel lokális tervezési szinten, amely a gazdaságok szintjén
teremti meg a fenntartható térhasználat és gazdálkodás kereteit. Egy adott terület sajá-
tosságait, adottságait, értékeit, hagyományait leginkább a helyi szintû információk, vala-
mint a helyben begyûjtött és pontosított adatok által ismerjük meg (BARCZI és CENTERI
1999). A táj biodiverzitását, jellegét, történelmi hagyományait is megôrzô fenntartható
térhasználat kialakítása során éppen ezért meglehetôsen széles spektrumú adatbázis fel-
építése válik szükségessé. Az agroökológiai adottságok, és a környezeti érzékenység
A természetvédelmi szempontú mezôgazdálkodás földhasználati rendszerének fejlesztése 111
megítélése mellett a tájtörténeti fejlôdés, a táji jellegzetességek, a máig fennmaradt ha-

gyományos gazdálkodás elemeinek feltárása, a táji értékek és karakter megôrzése, terve-
zésbe épülése további fontos feladatokat jelentenek.
Ennek ismeretében a kutatás céljai is két részre bonthatók:
1. egyrészt a vizsgálati terület táji hagyományainak, sajátosságainak, tájfejlôdésének
feltárása történelmi térképek térinformatikai elemzése által (tájdinamika, mûvelési
ágak változása, stabilitása, konstansanalízis), melyek eredményei részben az élôhely-
értékelés, térképezés és ezeken keresztül a zónarendszer adatbázisába épültek,
2. másrészt a vizsgálati terület agráralkalmasságának, környezeti érzékenységének fel-
tárása minél több és friss információtartalmú területi jellemzô paraméter figyelembe
vételével, amelyek alapján lehetôvé vált az agráralkalmassági-környezetérzékenységi
skála kialakítása, majd a forgatókönyvek megfogalmazása, a különbözô zónák kije-
lölése.
Anyag és módszer
A történelmi térképek elemzése, értékelése
A kutatási terület – István-major külterület – Tolna megye déli részén Bonyhád város
közvetlen szomszédságában helyezkedik el, kb. 1200 ha-on. Bonyhád és környéke ese-
tében elsôsorban katonai felmérések térképszelvényei, valamint a földbirtokhatárokat
bemutató történelmi térképek álltak rendelkezésre 1745 és 2001 között. Számítógépes
feldolgozásra csak a pontosabb katonai térképek (1782, 1858, 1950, 1989), illetve a
bonyhádi földhivatal digitális katasztertérképe (2001) kerültek (1. táblázat) a többi
térképet, mint kiegészítô információt vettük alapul.
1. táblázat A felhasznált térképek

Table 1. Maps used
A térkép megnevezése Készült Méretaránya A térkép típusa Szelvényszám Fellelhe-

tôség
Elsô katonai felmérés 1782 1:28800 katonai – HT.Bp.*
Második katonai felmérés 1858 1:28800 katonai – HT.Bp.*
Katonai felmérés 1950 1:25000 katonai L-34-62-A-a HT.Bp.*
Katonai felmérés 1989 1:25000 katonai L-34-62-A-a FÖMI
(Budapest)
Digitális kataszter-térkép 2001 1:10 000 kataszteri - Földhivatal
(Bonyhád)
*
Hadtörténeti Térképtár (Budapest)
A térképi információkat jól kiegészítették a különbözô tartalmú leíró adatok is, mint
BÉL MÁTYÁS „Notitia Hungariae novae historica geographica” címû mûve (1735, 1742),
KITAIBEL PÁL naplófeljegyzései 1799-bôl, valamint 1808-ból (GOMBÓCZ 1945), EGYED
ANTAL összeírásai 1823-ból (CSERNA és KACZIÁN 1986), továbbá az 1860-as katasz-
teri térkép Telekkönyve, illetve legelôgazdálkodási terv 1880-ból.
A történelmi térképekbôl a lehetô legtöbb információt térinformatikai alkalmazás út-
ján nyerhetjük. A térképek transzformálás, majd digitalizálás után váltak alkalmassá a
különbözô térinformatikai összevetések, illetve mûveletek elvégzésére. A digitális állo-
mányú térképek lehetûséget adtak a következû fontosabb elemzések elvégzésére:
• Tájhasználat-változás grafikon elkészítése minden egyes idôkeresztmetszet térké-
pének területi statisztikai kiértékelésével,
• Földhasználati stabilitás térkép készítése raszteres (grid) térképek térinformatikai
összegzésével,
• Az állandó területhasználattal jellemezhetô (konstans) területek lehatárolása
mûvelési ágbontásban digitális polygon térképállományok felhasználásával,
• A mûvelési ágak extenzív-intenzív irányú változásának vizsgálata raszteres (grid)
térképek kódolásával, majd idôintervallumonkénti egymásból történô kivonásával.
A földhasználati stabilitás térkép területlefedô információt ad arról, hogy az egyes
területegységeken (5x5 m-es cellák) belül milyen sûrûséggel változtattak bizonyítottan
mûvelési ágakat, földhasználati kategóriákat az elmúlt 219 év alatt. Elkészítéséhez, a tér-
beli elemzés megkönnyítésére a vektoros (poligon-) formájú adatbázist raszteressé (grid-
dé) célszerû konvertálni. Ennek során a vektoros fedvényt 5x5 m-es cellaméretû griddé
alakítottuk, s a földhasználati kategóriákat tartottuk meg tematikus adatként. Ezután
következett a gridek átkódolása, amelynek során a mindenkori konkrét mûvelési ágakat
a 2. táblázat szerinti értékekkel helyettesítettük.
2. táblázat A cellánkénti földhasználati kategóriák, valamint a

földhasználat intenzitási fokának kódjai
Table 2. Codes of land use and codes of land use intensity categories in the cells
Mûvelési ág Földhasználat Földhasználat-intenzitás

kódszáma kódszáma
Tó, patak 1 1
Mocsár, zsombékos,
patakparti vegetáció 2 1
Erdô 3 1
Nádas 4 1
Cserjés-nádas 5 1
Cserjés 6 1
Cserjesor 7 1
Fa- és cserjesor 8 1
Gyep 9 1
Szôlô, gyümölcsös 10 2
Szántó 11 2
Kert 12 2
Belterület, út 13 2
Ahhoz, hogy a változásokat egyszerre elemezhessük térbelileg és tematikusan kivon-

tuk egymásból az egymást követô idôpontok gridjeit. Így a két idôpont közti változás
helyét és mértékét egyaránt mutató gridekhez jutottunk. Ha egy területen nem változott
a mûvelési ág, a területhasználati kategória, az eredmény 0. Amennyiben változott 0-tól
eltérô értékeket vett fel. A változásgyakoriság-térképek (földhasználati stabilitás térkép)
elôállításához az alapot a földhasználat változás térképek adták. A grideket újrakódoltuk,
oly módon, hogy a nem változott területek (0 kódúak) szintén 0 kódot, a megváltozott
területek (nullától különbözô kódúak) 1-es értéket kaptak. Ez a térkép csupán bináris: azt
mutatja, hogy az adott 5x5 m-es cellában történt-e változás két idôpont között. Miután
mind a négy bináris változás-térkép elôállt, kiszámíttattuk az 1782 és 2001 közti válto-
zásgyakoriság-térképet: összeadtuk a két-két idôpont közötti bináris változás-térképeket,
mellyel elôállt az összesített földhasználati stabilitás térkép.
A földhasználati stabilitás térkép nem mutatja meg, hogy az állandósult területhasz-
nálattal jellemezhetô területek közül melyek az extenzívebben használt, nagy valószínû-
séggel ökológiailag is értékes területfoltok, illetve melyek azok az állandó felületek,
amelyeken a több évszázados intenzívebb használati forma következtében nagy valószí-
nûséggel sérülésekkel (erózió, defláció) találkozhatunk. A cél tehát a különbözô föld-
használati kategóriákba tartozó konstans területek szétválogatása és megjelenítése volt.
Ennek érdekében az 5 idôkeresztmetszet térképeit összemetszettük az Arc View 3.1.
View menüjében található Geoprocessing almenü segítségével. Az így egy fedvényben
tárolt történelmi térképek összes információjából egyszerû leválogatással lehet a mind-
végig azonos hasznosítási formákat lehatárolni.
A mûvelési ágak extenzív-intenzív irányú változásának vizsgálata során a földhasz-
nálati kategóriákat két csoportba soroltuk. Az egyik csoportba az extenzív gazdálkodási
formákkal jellemezhetô földhasználati kategóriák (1), a másik csoportba az intenzívebb
gazdálkodási formákkal jellemezhetô mûvelési ágak, földhasználati kategóriák (2) ke-
rültek. A két csoport kialakítása során elsôsorban a talajra gyakorolt hatás, illetve az
adott földhasználati kategória, mint élôhely lehetséges természetességi fokát vettük ala-
pul (2. táblázat). Ennek megfelelôen kódoltuk a két csoportba tartozó földhasználati
kategóriákat, amelyekhez a történelmi térképek grid térképeit használtuk fel.
Az így elkészült adatbázis esetében Map Calculator segítségével a korábbi gridtérkép
adatbázisából kivontuk ez utóbbi térkép adatbázisát, mellyel láthatóvá, statisztikailag is
értékelhetôvé váltak a területi különbségek és a változás iránya.
A történelmi térképelemzések során alkalmazott térinformatikai programok és egyéb
számítógépes programok a következôk voltak:
• Arc View 3.1 térinformatikai program,

• Arc Info 8.0 térinformatikai program,
• ERDAS 8.4 térinformatikai program,
• Excel táblázatkezelô program.
A földhasználati zónaelemzések adatbázisa és a vizsgálat menete
A vizsgálati terület jelenlegi állapotának felmérése során elsô lépésben a rendelkezésre

álló térképi, illetve írásos információk begyûjtését és értékelését végeztük el, melynek
során két témakört érintettünk: az agráralkalmasságot (talaj, klíma), illetve a környezet-
érzékenységet (talaj, víz, élôvilág) meghatározó jellemzôket és paramétereket gyûjtöttük

össze.
A hiányos, illetve nem területlefedô információk nem voltak alkalmasak sem a tér-
informatikai alkalmazásokhoz, sem pedig a terület agráralkalmasságának, illetve kör-
nyezetérzékenységének modellezéséhez, ezért szükségessé vált új és területlefedô adat-
bázis építése, mind az agráralkalmassági, mind pedig a környezetérzékenységi paramé-
terek esetében a talaj, a víz és az élôvilág témaköreiben. Az adatbázisok elkészítése 3
éves terepi méréseken és megfigyeléseken alapult. A mérések eredményeit térinforma-
tikai eszközökkel készült digitális adatbázisok formájában jelenítettük meg, amelyek az
igényeknek megfelelôen idôvel folyamatosan bôvíthetôk és frissíthetôk. A földhaszná-
lati zónaelemzések elvégzéséhez a következô adatbázisok elôállítása volt szükséges:
Lejtôkategória térkép készítése
A lejtôkategória térkép elôállítása a digitális domborzati adatállomány felhasználásával

történt, melyhez a domborzatmodellt az ARC/Info szoftver topogrid-moduljával készült,
a szintvonalakat pedig az EOV M=1:10 000-es térképszelvénye szolgáltatta (FÖMI
1987). Az elkészült domborzatmodell adta az alapját a lejtôszög számításának, mely az
Arcview Surface/Derive slope menüjének segítségével végezhetô el.
Új talajparaméterek elôállítása terepi mérésekkel
A talajparaméterek elôállítását a Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási

Intézet Tájökológiai és Természetvédelmi Tanszékének munkatársaival közösen végez-
tük. Munkatérképként M=1:10 000-es méretarányú EOV-s térképlapokat használtuk,
amelyek tartalmazták a területre jellemzô mûvelési ágakat és a szintvonalakat. További
információforrást jelentettek a korábban említett légifotók és a kartogramok is. A légi-
fotók és a térképek tanulmányozásával, illetve a terepbejárással terveztük a felvételezési
ponthálózatot, amelyek alapján elkészítettük a talajtípus térképet, frissítettük a fizikai
féleség és kémhatás térképeket, illetve elkészítettük a termôréteg-vastagság térképeket.
A ponthálózatot a régebbi talajtérkép foltjai alapján, a vegetáció és a domborzati
viszonyok figyelembevételével alakítottuk ki. Ez a ponthálózat nem négyzethálós rajzo-
latú, hanem szabálytalan, mivel így a felvételezési pontok a változatosabb, mozaikosabb
terepen tetszôlegesen voltak sûríthetôk, és így reprezentatívabb képet kaphatunk a talaj-
viszonyokról (BARCZI 1995, 1997, 2000). A felvételezési ponthálózatot a terepbejárások
tapasztalatai alapján pontosítottuk. A talajok térképezését, a ponthálózat felvételezését a
Pürkhauer-féle szúróbotos technikával végeztük. A talajtípusok megállapításához
STEFANOVITS (1992) és SZODFRIDT (1993) munkái szolgáltak útmutatóul.
A talajok vízgazdálkodásának megítéléséhez FINNERN (1994), valamint GORTNER és
HARRACH (1994) munkái alapján becsültük a hasznosítható vízkészletet, és soroltuk
kategóriákba a talajtípusokat. A késôbbiekben újabb mintákat vettünk annak érdekében,
hogy a talajfoltok homogenitását ellenôrizzük, és a talajokról minél több adatot nyer-
jünk. A talajtípus-térkép megrajzolásához a felvételezési pontok a domborzatmodell (az
M=1:10 000 méretarányú munkatérkép szintvonalai alapján) és a vegetáció szolgáltatták
a legfontosabb információkat. A térkép részben mechanikus, részben térinformatikai
alkalmazással készült.
A fizikai féleség, kémhatás, termôréteg-vastagság térképek készítése teljes mérték-

ben térinformatikai eszközökkel történt. A fizikai féleség térképek elkészítéséhez fel-
használtuk a felvételezi pontok információtartalmát valamint a korábbi kartogramok
adatbázisát is. Az Arc View térinformatikai program Spatial Analyst kiterjesztése lehe-
tôvé teszi a pontból polygon képzését oly módon, hogy egy ponthalmaz esetében az
adott ponthoz tartozó Thiessen körülzárja azt a területet, amelyen belül lévô pontok
közelebb fekszenek az adott ponthoz, mint bármely más ponthoz. A termôréteg-vastag-
ság és a kémhatás térképek részben mechanikus úton, részben térinformatikai alkalma-
zással készültek (interpoláció) a felvételezési pontok, a domborzatmodell és a terepisme-
ret figyelembevételével.
A talajerózió becslése az egyik leggyakrabban alkalmazott módszer, az általános
talajveszteség-becslési egyenlet (WISCHMEIER és SMITH 1978, CENTERI 2002a) alapján
történt, amely egy mezôgazdasági táblára vagy tábla nagyságú területre fejezi ki a talaj-
pusztulás (A) évi becsült értékét.
A= RKLSCP,
ahol:
A: az egységnyi területre számított évi átlagos talajveszteség [t/(ha*év],
R: esôtényezô, a helyileg várható záporok erózió-potenciálja, megmûvelt,
de bevetetlen talajon (az EI erózióindexek összege átlagos évben)
(MJ*mm*ha *h *év ),
–1 –1 –1
K: a talaj erodálhatóságát kifejezô tényezô (t*h*MJ *mm ), –1 –1
L: a lejtôhosszúság tényezôje (viszonyszám),

S: a lejtôhajlás tényezôje (viszonyszám),
C: a növénytermesztés és gazdálkodás tényezôje, a talajveszteség aránya különbözô
talajfedettség és gazdálkodásmód esetén a fekete ugaréhoz viszonyítva
(viszonyszám),
P: a talajvédelmi eljárások tényezôje, a talajveszteség aránya vízszintes, sávos vagy
teraszos mûvelés esetén a lejtôirányú mûveléshez viszonyítva (viszonyszám).
Bonyhádon, István-major külterület esetében a szorzat tényezôi a következô értéke-

ket vették fel:
R= 1030 t/ha/év,
K= (agyagbemosódásos barna erdôtalaj: 0,0098; földeskopár: 0,042; humuszkarbo-
nát: 0,038; lejtôhordalék: 0,0001; öntés réti: 0,0001; Ramann–féle barna erdô-
talaj: 0,0097; rétláp: 0,0001 (MJ*mm*ha *h *év ) (CENTERI 2002b, 2002c),
–1 –1 –1
C = (viszonyszám; szántó esetében: 0,5 ›kukorica, kapáskultúráknál, 0,25 ›kalászo-

soknál; erdô esetében: 0,006 ›tölgyes alatt, 0,11 ›akácos, rontott erdô, elegyes
erdô, rosszabb borításnál; gyep esetében: 0,11; szôlô esetében: 0,55),
P = 1 (viszonyszám),
LS = a lejtô hosszának és meredekségének szorzata térinformatikai mûvelettel állítható
elô (PATAKI 2000) a domborzatmodell segítségével (viszonyszám).
A program a DDM-et és az ebbôl származtatott lejtést használja fel a lejtôhossz majd

az LS tényezô meghatározására (PATAKI 2000). Az egyenletet térinformatikai módszer-
rel úgy lehet megoldani, hogy a szorzat tényezôit egy-egy fedvényben tároljuk, majd
minden olyan térképet vagy fedvényt, amelyik eddig nem raszteres állományú volt,
polygonból griddé konvertáljuk, és végül a Map Calculator segítségével a különbözô
fedvényeket összeszorozzuk (CENTERI et al. 2003).
Az élôvilágra vonatkozó paraméterek, terepi felmérések és értékelés alapján
Az élôhelyek jelenlegi állapot felmérésének elvégzésében nagy segítséget kaptunk rész-

ben a környék természetbarát ismerôitôl, madarászoktól, a Duna-Dráva Nemzeti Park
munkatársától, egyetemi hallgatók ide vonatkozó kutatásaiból.
A cél olyan adatbázis kialakítása volt, amely a késôbbi ökológiai hálózat tervezéssel
foglalkozó munkákban is jól felhasználható, ugyanakkor bôvíthetô, rugalmas rendszer.
Ennek megfelelôen a többféle élôhelyértékelô módszer közül (SCHULTE és MARKS 1985,
AMANN és TAXIS 1987, NRW 1992) az NRW módszerre esett a választás, amelyet
korábbi terepi tesztelés elôzött meg.
Az NRW módszer elônye, hogy rámutat az egyes élôhelyek késôbbi fejlesztési, ápo-
lási teendôire is. Az értékelô rendszer egy általános adatlapból, illetve egy értékelô, pon-
tozó lapból áll. Az értékelô lap kérdéssora kiterjed az élôhely lombkoronaszintjében,
cserje- és gyepszintjében található védett, ritka és nagyon jellemzô növényfajok megne-
vezésére, a domborzati adatokra, a gazdálkodás módjára, koronazáródásra, korhadt/ki-
halt faarányra, az élôhely strukturálódásának mértékére, az élôhelyen található fák élet-
korára, valamint az élôhely talaj és víz szempontjából betöltött jelentôségére, illetve
egyéb észrevételekre (pl.: madarak fészkelési helyei, a környezô gazdálkodási típusok
hatásai az élôhelyre, degradáltságot jelzô növénytársulások, az élôhely rendelkezik-e
átmeneti zónával, szélei lezártak-e, stb.). A pontozó lapon az élôhelyeket pótolhatósá-
guk, természetességük, struktúra- és fajgazdagságuk, ritkaság/veszélyeztetettségük, gya-
koriság/reprezentanciájuk és avifaunisztikai jelentôségük alapján értékeltük, kategóriák-
ba soroltuk a legértékesebbtôl a kevésbé értékesig (összesen 5 kategóriát különböztet-
tünk meg).
Mindezt megelôzte az élôhelyek területlefedô térképezése, mely légifotó segítségé-
vel történt. A topográfiai térkép (EOV-s szelvények) és a légifotó összedolgozását az
1999-es digitális állományú sztereo légifotópár nagyban segítette, melyhez szintén a
Földrajzi Információs Rendszert (FIR) használtuk fel. Az elkészült munkatérképet a
terepen is pontosítottuk. Az élôhelyek lehatárolását az ÁNÉR élôhelybesorolása alapján
(FEKETE et al. 1997) végeztük. Az élôhelyek határait a terepen az elkészített munkatér-
képen mechanikusan ábrázoltuk, majd digitalizáltuk. Minden egyes élôhelyrôl begyûj-
tött adatot az attribútumtáblában rögzítettük, ezzel egy többszempontú adatbázis állt elô
a terület élôhelyeirôl. Az adatbázis bôvíthetô az állatvilág felmérésével. Erre a jelen
vizsgálat nem terjedt ki.
• Az extenzíven gondozott területek lehatárolása

Az extenzíven gondozott területek lehatárolását légifotó, EOV-s térképszelvé-
nyek és terepbejárás segítségével végeztük el, amelynek során a légifotó és mun-
katérkép térinformatikai összeillesztésével határoltuk le a területeket.
• A tervezett természetvédelmi terület

A Bonyhád Városi Önkormányzat Területfejlesztési Osztályán informálódtunk
arról, hogy a 150 éves tölgyes állomány, melyet az élôhelyértékelés során is telje-
sen külön egységként kezeltünk és értékeltünk, a jövôben természetvédelmi olta-
lom alá kerül.
Az agráralkalmassági-környezetérzékenységi skála kialakítása
Az egyes területi paraméterek súlyozásával – annak megfelelôen, hogy milyen szerepet

játszanak a terület mezôgazdasági alkalmasságának, illetve környezeti érzékenységének
kialakulásában – jöttek létre a súlyozott területi jellemzôk térképi adatbázisai. A vizsgá-
lati terület jellemzôinek összeállításánál az országos zónarendszer adatbázisát, valamint
súlyozási rendszerét is figyelembe vettük, melynek kialakításához korábbi széleskörû
elemzések, összefüggés-vizsgálatok eredményeit (ÁNGYÁN 1987), illetve az adatbázi-
sokat elôállító intézetek és szakértôk által megadott prioritási értékeket használták fel.
A vizsgálati terület esetében 23 területjellemzô környezeti változót kellett kategorizálni,
és értékkel ellátni.
A mezôgazdasági alkalmasságot meghatározó súlyozott területi jellemzôk (talaj,
klíma paraméterek) térinformatikai összegzésével állt elô a vizsgálati terület mezôgaz-
dálkodási értékszáma, a környezeti érzékenységet meghatározó súlyozott területi para-
méterek (talaj, víz, élôvilág) összesítésével pedig a környezetérzékenységi értékszám.
A két értékszám térinformatikai egyesítésével (a mezôgazdálkodási értékszámból kivon-
va a környezetérzékenységi értékszámot, majd az eredményhez hozzáadva 100-at) kap-
tuk meg az agráralkalmassági-környezetérzékenységi skálát, melyen a két szélsô érték a
mezôgazdasági termelésre legalkalmasabb, illetve a környezeti szempontból legérzéke-
nyebb területeket mutatja be, a skála középsô értékeinél pedig a kettôs meghatározott-
ságú területek találhatók.
A skála segítségével különbözô értékkategóriák jelölhetôk ki, és különbözô forgató-
könyvek (belterjes és külterjes agrárterületek zónája, védelmi zóna) vizsgálhatók. Három
forgatókönyv segítségével két szélsôséges és egy közepes zónafelosztást modelleztünk.
A második szcenárió (közbülsô forgatókönyv) zónafelosztására ráhelyezve a mai föld-
használatot bemutató térképet (EOV M 1:10 000-es térkép légifotó és terepbejárás alap-
ján frissített digitális állománya), meghatározható, hogy melyik mûvelési ágat, és mek-
kora területeket kell extenzívebb irányba eltolni annak érdekében, hogy a terület táji
adottságainak megfelelô hasznosítást tudjunk kialakítani.
Történelmi térképek az agráralkalmassági-környezetérzékenységi skálán
A történelmi térképek elemzése során elôállt konstans szántókat, illetve konstans erdô-
ket is elhelyeztük az agráralkalmassági-környezetérzékenységi skálán, arra a kérdésre
keresve a választ, hogy vajon a több száz éves hagyományosan szántómûvelésben lévô
területek valóban magas agrárpotenciállal rendelkeznek-e, és ezért tudtak mindvégig
megmaradni szántókénti használatban, vagy pedig éppen a folyamatos monoton szántó-
használat következtében mára nagyban erodálódtak és környezetileg érzékennyé váltak.
A konstans erdôk esetében is hasonló gondolatok fogalmazódtak meg: azaz ezek a terü-
letek valóban környezetileg érzékeny területek-e és erre vezethetô-e vissza a folyamatos
erdôkénti használatuk. Mindezt elsô lépésben a digitális konstanstérképek attribútum

tábláinak átkódolásával, majd az agráralkalmassági-környezetérzékenységi skálából tör-
ténô kivonásukkal értük el.
A zónaelemzések során alkalmazott térinformatikai programok és egyéb számító-
gépes szoftverek megegyeztek a történeti térképek elemzésekor alkalmazottakéval.
A vizsgálati terület bemutatása
A vizsgálati terület elhelyezkedése, domborzata, földtani jellemzôi
István-major külterület Tolna megyében, közvetlenül Bonyhád város szomszédságában

terül el, megközelítôen 1100 ha-on, mely a Dunántúli-dombság nagytájon belül a Mecsek
és Tolna-Baranyai-dombvidék elnevezésû középtáj Tolnai-dombság kistájcsoportjának
Szekszárdi dombvidékén található.
A dombvidék kialakulása számos vonatkozásban különbözik a szomszédos kistája-
kétól. A különbözôségek elsôsorban a dombvidék földtani felépítésébôl adódnak, vala-
mint a rétegtani viszonyokban és az eltérô szerkezeti tulajdonságokban keresendôk. Míg
a Völgység és a Hegyhát a közép pleisztocén folyamán süllyedô akkumulációs terület
volt, addig a Szekszárdi dombvidéket kiemelkedés és alternatív lepusztulás jellemezte
(ÁDÁM et al. 1981).
A dombság területe döntô mértékben felsô pannóniai üledékbôl és az azokra települt
löszbôl épül fel. A felsô pannóniai üledékek: agyag, homokos agyag, homok és homok-
kô csak néhány völgybevágásban kerülnek a felszínre, mert rájuk a pleisztocén folyamán
vastag (20–40 m-es) rétegsor: vörösagyag, típusos lösz, szoliflukciós, lejtôtörmelékes
lösz települt (HTTP1).
A rögösen feldarabolódott dombhátak és dombsorok formálásában a szerkezeti moz-
gások mellett az alternatív lepusztulásnak (geliszoliflukció, felszíni lemosás suvadások)
és az antropogén tényezôknek is jelentôs szerepük volt. A rögösen feldarabolt felszín a
terület mezôgazdasági mûvelését nagymértékben megnehezíti. Az elsôdleges szerkezeti
formák ma már számos helyen csak keskeny, lekerekített eróziós-deráziós löszhátakká,
éles löszgerincekké, eróziós-deráziós tanúhegyekké, keskeny deráziós nyergekké és
pusztuló lejtôkké váltak. Különösen ilyen a kép a dombvidék északi és nyugati peremén,
ahol a Völgység-patak és a Rák-patak völgye felé kibillent dombok már nagyrészt tanú-
hegyekre bomlottak fel (István-major külterület).
A vizsgálati terület talajai
A terület legnagyobb részén jó vízgazdálkodású, agyagbemosódásos barna erdôtalajokat

találunk, amelyek a dombság nyugati részén, pannóniai üledékeken képzôdtek, többnyi-
re erdôvel borítottak. A magasabb domboldalakon löszön képzôdött barna erdôtalajok,
illetve a keleti részen csernozjom barna erdôtalajok alakultak ki, nagyobbrészt szôlôt
mûvelnek rajtuk. Az alacsonyabb dombhátakon a löszön termékeny mészlepedékes
csernozjomok képzôdtek, ezeket szántóföldek foglalják el. A patakvölgyekben réti
öntéstalajokat találunk, amelyeknek kétharmadán rétek és legelôk vannak

(http://gutenberg.ipf.hu/edok/szekszard/szdombs.htm).
A Dunántúli-dombság genetikai talajtérképe szerint (STEFANOVITS és SZÛCS nyomán
szerkesztette SZILÁRD 1981) a vizsgált területen belül a következô talajtípusok fordulnak
elô:
• A Legelô földek, Tölgyfa dûlû, Hosszú dûlû, és a Vörösmarty-forrás fölött elhe-
lyezkedô erdôben leginkább mélyen elhumuszosodott barnaföldet és mészlepe-
dékes csernozjomot találhatunk (III. oszt.).
• A Vörösmarty-forrás mentén és a Rák-patak mellett öntés réti talaj a jellemzô.
• A magasabb részeken a Rák-pataktól keletre (Vörös-hegy, Majos-hegy, Erdei
dûlû, Piskó-hegy, Mély völgy) Ramann-féle barna erdôtalajok a tipikusak.
Éghajlati adatok
Éghajlata mérsékelten meleg, mérsékelten nedves, keleten azonban megközelíti a meleg-

típust. Az évi középhômérséklet 10,2–10,5 °C között várható. Az évi abszolút minimum
átlaga 10–16 °C között alakul (MAROSI és SOMOGYI 1990). Az uralkodó szélirány az
ÉNY-i szél gyakoriságban utána az északi, majd a délkeleti szél következik (HTTP1). Az
évi csapadékmennyiség 650–710 mm körül alakul.
A vizsgált terület a mérsékelten meleg, mérsékelten nedves, enyhe telû körzetbe
tartozik, de a Szekszárdi-dombság egy kis darabkája átnyúlik a mérsékelten meleg, mér-
sékelten száraz, enyhe telû körzetbe is. Összességében általában kedvezô éghajlati felté-
teleket nyújt e terület az uralkodó gazdasági ágazat, a mezôgazdaság számára. A klíma
kiegyensúlyozottabb, mint az ország északibb vagy keletibb dombsági jellegû felszíneié,
az éghajlati szélsôségek itt kevésbé érvényesülnek és kisebb gyakoriságúak (ÁDÁM et al.
1981).
Vízrajzi adatok
A vizsgált területnek két felszíni vízfolyása van a Rák-patak (24 km, 99 km ) és a Vörös-
2
marty-forrás. A Rák-patak a vizét a Völgységi patakon keresztül a Sióba vezeti le, míg
a Vörösmarty-forrás vizével a Rák-patakot táplálja. Az utóbbi 30–40 év alatt a Rák-pata-
kot felduzzasztva sekély vizû halastavakat hoztak létre. Ezekbôl a vizsgált területen is
találhatunk kettôt. A Rák-patak vízállása ôsszel alacsony és tavasszal még árvízzel is
lehet számolni. Vízminôsége a sok szerves eredetû iszap miatt II. osztályú. A Rák-patak
vízjárási adatai: LKV=20 cm, LNV=200 cm, KQ=0,01, KÖQ=0,18, NQ=24 m3/s
(MAROSI és SOMOGYI 1990).
A talajvíz általában 4–6 m között vagy még mélyebben helyezkedik el. Mennyisége
jelentéktelen. Kémiai összetételében a kalcium-magnézium-hidrokarbonátos típus az
általános. Különös jellemzôje a nagy keménység (25–35 nk°) és sok helyütt nitrátokkal
szennyezett. Szulfáttartalma viszont kevés (60 mg/l).
A vizsgálati terület növényzete
A vizsgált terület (István-major külterület) SOMOGYI (1967) és SOÓ R. (1964– 1973)

szerzôk által lehatárolt flóravidék felosztás szerint a Mecseki flórajárásba (Sopianicum)
sorolható (ÁDÁM et al. 1981).
Nagy hatással van erre a területre a Mecsek-hegység közelsége, éppen ezért délies
elemekben is bôvelkedik. A déli lejtôkön a természetes vegetációt a cseres-tölgyesek
(Quercetum petraeae-cerris), a kisebb hajlású lejtôkön mészkedvelô tölgyesek (Rusco-
Orno-Quercetum) jelentik. Az északi lejtôkön éppúgy, mint a Mecsek-hegység alacso-
nyabb lösszel fedett területein nagy kiterjedésû gyertyános tölgyesek (Asperulo taurinae-
Carpinetum) uralkodnak. A Mecsek-hegység alacsonyabban fekvô déli lejtôinek jelen-
tôs társulása a balkáni cseres-tölgyeshez hasonló pannóniai és ezüsthársas cseres-tölgyes
(Quercetum petraeae-cerris és Tilio-arganteae-Quercetum petraeae-cerris) erdôtípus is,
melybôl helyenként a vizsgálati terület magasabban fekvô erdôvel borított részein folt-
szerûen találhatunk állományokat.
A magasabb dombokon ma fôleg kultúrerdôket (Silvae culture) találhatunk melyek,
fô fafajai a fehér akác (Robiniapseudo acacia) és az erdei fenyô (Pinus sylvestris)
alkotja. Ezekben az erdôkben erdôgazdálkodást folytatnak, ennek ellenére maradtak
értékes csertölgyes elegyes állományok is.
Akár a Mecsekben, a lomberdôkben itt is tömegesen fordul elô az illatos hunyor
(Helleborus odorus) és a védett szúrós csodabogyó, a védett pirítógyökér és az ugyan-
csak védett keleti (kaukázusi vagy mecseki) zergevirág (Doronicum orientale), a
szakállas szekfû (Dianthus barbatus), az ôszi kikerics (Colchicum autumnale), a védett
májvirág (Hepatica habilis). A Hidas-petrei-völgy tölgyerdejében egy fokozottan védett
növényfaj fordul elô: a gyapjas gyûszûvirág (Digitalis lanata). A területet erdeiben sok-
felé több orchideafaj egyedeit is megtaláljuk.
A Rák-patak öntéstalajain a természetes vegetációt a magasártéri növényzet, ke-
ményfaligetek, kôris-szil ligeterdôk (Alno-Padion) alkotják.
A kôris-szil ligeterdôk helyén ma fôleg puhafaligetek (Salici albae-fragilis)
fordulnak elô. E nedves helyeken nagy számban található a törékeny fûz (Salix fragilis),
helyenként a fehér akác (Robinia pseudoacacia), a veresgyûrû som (Cornus sanguinea),
a komló (Humulus lupulus), az egybibés galagonya (Crataegus monogyna).
A Rák-pataktól keletre elhelyezkedô dombosabb magasabb részek növényzete már
az illír hatás alatt álló dunántúli gyertyános-tölgyesek (Helleboro- és Asperulo taurinae-
Carpinetum és Querco-Carpinetum mecsekense) vegetációtípusba sorolhatók. Ma itt
erdôgazdálkodást, szántóföldi mûvelést, legeltetést folytatnak.
A vizsgálati terület platóin az egykori cseres-tölgyesek helyén ma fôleg szántóföldi

mûvelés folyik, illetve álló kultúrákat találhatunk. A táj kietlenné vált („kultúrsivatag”),
a természetes vegetációt csak nyomokban fedezhetjük fel fôleg olyan részeken, ahol a
mezôgazdálkodás számára akadályt jelentettek a domborzati viszonyok, vagy az adott-
ságok nem alkalmasak a gazdálkodás számára.
A vizsgálati terület állatvilága
Állatvilága gazdag, közülük sok a védett, illetve fokozottan védett faj. Az erdôk avarjá-
ban igen gyakori a keleti ajtós csiga, védett és mindenütt gyakori az éti csiga (Helix
pomatia). Hazánkban is ritka a nyugati ajtóscsiga (Pomatiaa elegans), mely csak a Szek-
szárdi dombságon, a Sötétvölgyben él. Több védett bogárféle közül a vidék tölgyeseiben
elhalt fákban öt év alatt fejlôdik ki a szarvasbogár (Lucanus cervus). Szintén a tölgye-
sekben él és hernyókra vadászik az aranyos bábrabló (Calosoma sycophanta), a nagy
hôscincér (Cerambyx cerdo). Ritka cincérfélénk a bükkfák elhalt részeiben fejlôdô hava-
si cincér (Rosalia alpina). A rétek és a füves dombok legszebb lepkéi: az atalanta lepke
(Vanessa atalanta), a nappali pávaszem (Inachis io), a fecskefarkú lepke (Papilio
machaon), a kardoslepke (Iphiclides podalirius). Gyakori az erdei béka (Rana dalma-
tina), a leveli béka (Hyla arborea), a barna varangy (Bufo bufo). A füves napsütötte
helyeken elôfordul a zöld gyík (Lacerta viridis). Száraz erdôszéleken a kisebb fürge gyík
(Lacerta agilis) él (BODOR et al. 2000).
István-major külterület halastavainál a Bonyhád-Szerdahely-hónigpusztai és a Para-
dicsom-pusztai halastavaknál lehet néha látni rétisast (Haliaëtus albicilla), valamint
gyakoriak itt a kiskócsagok (Egretta garzetta), és a nagykócsagok (Egretta alba)
(BODOR et al. 2000).
Eredmények
István-major külterület földbirtokrendszeri struktúrájának változásai
A 17. század végén István-major külterület közvetlen szomszédságában elterülô Bony-

hád település teljesen lakatlan volt. A 18. század elején az új otthont keresô magyarok
és rácok (szerbek), de fôleg a több hullámban érkezô, Fulda környéki német telepesek
két emberöltô alatt benépesítették a bonyhádi medencét és a környezô dombokat. Szer-
vezett telepítésre 1721-ben került sor, amikor a Kersnerich uraság magyar jobbágyokat
telepített bonyhádi birtokára, illetve 1724-ben Schilson báró német telepeseket hívott
falvaiba, így Bonyhádra is. A régi örökös jobbágyságot a 18. század elején ezen az el-
néptelenedett vidéken nem lehetett visszaállítani. Helyette szerzôdéses földesúr-jobbágy
viszony alakult ki.
1787-ben Bonyhádon 589 család élt. A nemesség száma Tolna megyében 1754/55
körül 375 fô. A 18. század közepére kialakult birtokviszonyok a következôk: a megye
területének kb. 60%-a került az arisztokrácia, 20–20%-a az egyház, illetve a köznemes-
ség kezére. Ez utóbbiak között kiemelkedô hely illeti meg a völgységi Dôry, Perczel és
Kliegl családot, amelyek az 1770-es évektôl a gróf Apponyi család mellett a járás leg-
jelentôsebb birtokosai voltak (SZITA és SZÛTS 1996).
A bonyhádi uradalom még a török hódoltság idôszakában többször gazdát cserélt,
1723-tól a terület báró Schilson és Kun Ferenc birtokában volt, akik egyben Bonyhád és
környékének telepítô földbirtokosai voltak. Késôbb Schilson a birtok egyik felét eladta
Perczel Józsefnek és apósának Gaál Sándornak, majd 1735-ben a másik felét a Kliegl
családnak. A tulajdonviszonyok ezen a ponton konszolidálódtak. Az uradalom két közel
egyenlô nagyságú részre oszlott. Ezt az állapotot tükrözi az 1745-bôl származó földbir-
tokhatárokat bemutató térkép is.
A 18. század közepétôl a lélekszám folyamatosan nô, 1782. június 5-én Bonyhád
mezôvárosi privilégiumot, vásártartási jogot kap József császártól. Az elsô magyarorszá-
gi népszámlálás idején, 1786-ban már 3000 lélek lakik itt, 1820-ban pedig 4709 lakosa
van. A jobbágyfelszabadítás 1841-ben hozott törvény alapján 1848-ban Bonyhádon is
megtörtént.
A Völgységi járásban a 18. század második felére a kezdeti bizonytalan állapotok a
gyors birtokcserék után a birtokviszonyok tekintetében megdermedni látszanak. Azon-
ban az örökösödés során, 2–3 nemzedéknyi idô alatt rohamosan osztódni kezdett a csa-
ládi birtok. A köznemesi családok 10–30000 holdas nagybirtokai egy nemzedéknyi idô
alatt 2–5000 holdas, az unokák kezén 400–1000 holdas középbirtokokká forgácsolódtak.
A Perczel család által birtokolt rész csak férfiágon öröklôdött. A Kliegl vagyon az
elsô nemzedék kezén Kliegl, Salamon és Wimmersperg ágra bomlott, majd a 19. század-
ra az unokák kezén már csak 1/72, késôbb 1/96 résznyi birtok maradt. Az 1847. évi ne-
mesi összeírás szerint a bonyhádi uradalom területén 27 Perczel-birtokos él. Ennek
következménye lett, hogy az egyes birtokosok földjei az ország különbözô, egymástól
távol esô pontjain terültek el, ott is kis darabokban szétszórva. A földbirtokok feldarabo-
lódása a nemesek eladósodásához, elszegényedéséhez vezetett.
Az 1860-as kataszter térkép már a feldarabolódott úgynevezett „nadrágszíjparcellá-
kat” mutatja be. Az 1867-es kiegyezés az Osztrák-Magyar Monarchiában felgyorsította
a kapitalista fejlôdést. 1895 után fôleg a 400 ha alatti birtokok voltak túlsúlyban, és az
1000 ha-on felüli nagybirtokok csak kevés számban voltak jelen.
A mezôgazdaság 1919-es „szocialista átszervezése” a kisbirtokos parasztságot a
vizsgált területen nem érintette. Az alsóbörzsönyi Hónig-, Perczel- és Weber-pusztákon
(ez a mai István-majornak megfelelô terület) a tulajdonostól szocializált földekkel 1919
április 21.-én 26 gazdasági cseléd 360 katasztrális holdon termelôszövetkezetet alakított,
melyet 1919 nyarán állami gazdasággá alakították át.
1930-ban a földtulajdon megoszlására a sok parcella a jellemzô, ugyanis a község
földterülete tizenkétezer tagból állt. Magyarország birtokstruktúráját ebben az idôszak-
ban egyrészt a hatalmas nagybirtokok (latifundiumok) másrészt a törpebirtokok milliói
jellemezték.
A II. világháborút követôen földosztás hatására túlsúlyba kerültek a kis- és középpa-
raszti gazdaságok. Az 1948. év végén megalakult István-majorban a termelôszövetkezeti
csoport, amely 1949-ben, mint Dózsa Népe Termelôszövetkezet mûködött, 660 kh
területen. 1957-ben új névvel – Istvánmajori Mezô- és Tógazdaság Termelôszövetkezet
– folytatta tevékenységét. 1966-ban a termelôszövetkezet a Petôfi Termelôszövetkezet-
tel egyesült, így a 2433 ha-os területtel rendelkezô szövetkezet a megyében is az elsôk
között volt. 1972-ben egyesítve a Bonyhád környékén kialakult kisebb termelôszövetke-
zeteket megalakult 920 taggal a Pannónia Mezôgazdasági Termelôszövetkezet, mely
még a privatizáció után is megtartotta mûködôképességét.
A kárpótlás és a privatizáció következtében a földek egy része újra szétosztásra ke-
rült. Ma István-major külterület tulajdonosi viszonyaira jellemzô, hogy a terület kisebb
része maradt meg a Pannónia Mezôgazdasági Termelôszövetkezet tulajdonában (15380
m ), nagyobb hányada magánkézben van. Ennek ellenére a földek teljes egészét a
2
termelôszövetkezet béreli, és mûveli. István-major külterület jelenlegi tulajdonosainak

száma 61 fô, a területet pedig 104 tulajdoni részre bontották.
István-major külterület területhasználatában beállt változások
Az elsô térképes információt István-major külterületrôl az 1745-ös földbirtokhatárokat

bemutató térkép adta, mely csak részben tartalmazza a vizsgálati területet. A térkép és a
leíró információk alapján megállapítható, hogy István-major külterület nagy része majd-
nem teljesen összefüggô erdô. Kevés szántóhasználat a kanyargósan folyó Rák-patak
közvetlen közelében jellemzô, melynek egyéb részein üde rétek találhatók.
Az 1700-as évek közepét jellemzô táji átformálódásra, a kialakuló tájhasználatra
nagy hatással volt a betelepülô közösségek gazdálkodási szokása, ismerete, hagyomá-
nyai, melyrôl BÉL (1735–1742) is megemlékezett.
Az 1782–1785 között készült elsô katonai felmérés térképszelvényén kirajzolódó
tájhasznosítás még sokban hasonlít az 1745-ös tájállapothoz. A terület legnagyobb részét
erdô borítja, melyet helyenként más hasznosítási formák is megtörnek (szôlôk, szántók,
legelôk, kaszálók és mocsarasok). A Rák-patak fölötti platón az erdôn belül a térkép
kisebb tocsogókat ábrázol, melyek megtörik a szárazabb környezetet, megváltoztatva a
lokális mikroklímát, növelve a biodiverzitást. A késôbbi területhasznosítási módok eze-
ket az élôhelyeket megszüntették. Térinformatikai elemzések elvégzése alapján ekkor a
vizsgált terület 65,7%-a erdô, 13,09%-a szántó, 12,44%-a rét, mocsár, 6,84%-a szôlô
1,77%-a legelô volt.
A második katonai felmérés a M=1:28800-as méretarányban 1858-ban készült el. Az
1848-as forradalom és szabadságharc után a települések határát tagosították és ennek
köszönhetôen a mûvelési ágak eddigi arányai eltolódtak, így az erdôségek rovására egyre
nagyobb helyet kaptak a legelôk és a szántók. Az eddig összefüggô erdôknek csupán
foltjai maradtak meg fôleg azokon a részeken, amelyeken a domborzati tényezôk miatt
nehéz lett volna egyéb más hasznosítást végezni. Az egykori erdôk helyén a legnagyobb
arányban szántókat (50,25%), illetve szôlôsöket (12%) alakítottak ki. István-major
külterületen 17,01%-ra emelkedett a legelôk aránya, a rét is elérte a 10,92%-ot, míg az
erdôk területaránya 9,37%-ra csökkent. Ökológiai szempontból ez az állapot kedvezett
az agroökoszisztémák számára, hiszen az egykori zárt erdôség teljesen megszûnt, az
erdei ökoszisztémák csorbát szenvedtek, csak kisebb erdôdarabok maradtak meg a
dombok meredekebb részein. A táj nagy része ún. „Offenlandschaft”-tá, azaz nyílt tájjá
alakult át, helyet adva a fénykedvelô fajok számára. Ezzel nemcsak a fényviszonyok, de
a hômérsékleti, és szélviszonyok, egyszóval a mikroklíma is megváltozott.
A 18. és 19. század fordulóján kezdôdött el az a belterjesítési szakasz, amely még ma
sem fejezôdött be teljesen. A gazdálkodás kezdetben új területek meghódításával (szûz-
földek feltörése stb.) és különbözû melioratív beavatkozásokkal (mocsarak lecsapolása,
folyamszabályozás stb.) igyekezett lépést tartani a népesség növekedésével, az egyre nö-
vekvô igényekkel. Kialakult a konvencionális energiaintenzív, iparszerû mezôgazdálko-
dási forma, mely területhasználati sajátosságai a tájak átrendezôdésében is megnyilvá-
nult. Az 1950-es években a mezôgazdaság intenzívebbé válása következtében egyre
több területet vonnak szántó mûvelés alá. A különbözô mûvelési ágakat a termelôszövet-
kezeti rendszerben a TSZ a számára legkedvezôbb mûvelési ággá változtatta. Ennek
következtében a táj eleinte elég mozaikossá vált, fragmentumok alakultak ki, helyenként
gazdagon átszôve megmaradt cserjesorokkal, erdôszélekkel, imitt-amott elvétve, még

szôlôskertekkel. De a legelterjedtebb mûvelési forma a szántó lett, az erdô és a szôlôs-
kertek rovására. A szántóföldek mérete tehát tovább növekedett (63%) az erdôké tovább
csökkent (8%), ugyanígy a legelôké (11%) és a szôlôé (10%). Az intenzívebb használat
(mûtrágya- és növényvédôszer használat, többszöri géphasználat) mind zavaró hatást
fejt ki az agrártáj növény és állatvilága számára. Az összes általunk vizsgált idôszelvény
közül 1950-ben találhatjuk a legkevesebb erdôvel borított felületet.
Az 1970-es évekre megvalósult az üzemterv szerinti erdôgazdálkodás. Ennek követ-
keztében istván-majori külterület erdôinek javarésze ökológiai szempontból nem túl
értékes gazdasági erdôvé alakult, mely alól a több mint 150 éves tölgyes állomány, illet-
ve néhány erdôfragmentum képez csak kivételt. Az intenzív (iparszerû, konvencionális)
gazdálkodási mód megváltoztatta a mezôgazdasági területek addigi jellegzetes struktúra-
világát is. A földek egyszerûbb és hatékonyabb megmûvelése, valamint a nagy gépek jobb
hatásfokkal való kihasználása érdekében a „zavaró” egykor birtokhatárjelzô funkciójú
mezsgyéket, cserjesorokat, fasorokat beszántották, és ezzel kialakították a hatalmas mé-
retû sokszor több száz ha-t is elérô mezôgazdasági táblákat. Mindez gyakran a tájkép és
karakter sérülésével, valamint az élôhelyek eltûnésével és megsemmisülésével járt. Az
1989-es területhasználatot bemutató digitalizált térkép térinformatikai elemzése alapján
elmondható, hogy az erdôk kiterjedése növekvô tendenciát mutat (17%), ezzel szemben
a szántók területe valamivel csökkent (60%). A belterület mérete növekedett (4%), a rét,
legelô kiterjedése szintén csökkent, hiszen kialakították a tógazdaságot, területet elvéve
az elôbb említett mûvelési ágaktól.
12 évvel a rendszerváltás utáni állapotot a 2001-es katasztertérkép tartalmazza.
A már lezárult privatizáció és az új tulajdonok kialakulásának ellenére egyelôre a táji
struktúra még a nagytáblásítások, a koncentrált, iparszerû területhasználatra való törek-
vés nyomait ôrzi. Ennek oka egyrészt, hogy nem alakultak ki a családi gazdaságok és a
tulajdonosok nagy része földjeiket bérbe adják. A bérlô pedig a legtöbb esetben a korábbi
területhasználó, a TSZ.
Összegzô áttekintést ad a különbözô idôszakok jellemzô tájhasználatáról, illetve
ezek változásáról az 1. ábra.
Nagyon fontos feladatot jelent, éppen a táj újbóli szerkezetváltása, átformálódása
elôtt arra nagy hangsúlyt fektetni, hogy az ökológiailag értékes, tájtipikus, táji hagyomá-
nyokat ôrzô tájelemek, élôhelyek, gazdálkodási formák ne sérüljenek meg, fennmara-
dásuk és fejlôdésük a jövôben is biztosított legyen. A táji jellegzetességek feltárásában
a történelmi térképek elemzése, a földhasználati stabilitás térkép elkészítése, a konstans-
analízis (változatlan területhasználattal rendelkezô területfoltok lehatárolása), valamint
az extenzív-intenzív irányú táji folyamatok feltárása nagy segítséget jelentettek.
A vizsgálati terület földhasználati stabilitása
Ökológiai szempontból értékes információkhoz juthatunk, ha lehatároljuk azon terület-

részeket, amelyek a több évszázados területhasználat során stabilak maradtak (nem vál-
tozott a fölmûvelési ág), hiszen egyrészrôl ezeken a területeken értékes élûhelyek alakul-
hatnak ki, másrészrôl nagyban meghatározzák az adott táj jellegét, sajátosságát, meg-
ôrzôdhetnek esetleg jellegzetes hagyományos gazdálkodási formák is. Nagyban sérül-
hettek ugyanakkor azok a területrészek, ahol évszázadokon keresztül folyamatosan in-
1. ábra Tájhasználat-változás 1782-2001 között Bonyhád István major külterületen

Figure 1. Changes in land use between 1782 and 2001 in István grange periphery
tenzívebb gazdálkodást végeznek, mint például 200 éve folyamatos szántó- vagy szôlô-
használat. Ezek a területek az év legnagyobb részében fedetlenül állnak, kitéve ôket az
erózió és a defláció káros hatásainak. Vannak olyan jellegzetes táji elemek is, amelyek
fennmaradásához éppen a folyamatos, de legalábbis a többszöri földhasználati kategó-
riaváltás szükséges. Ilyen például a legelô-erdô is (a vizsgálati terület északi részén),
mely értékes megôrzendô élôhely.
A 2. ábra a földhasználati stabilitás térkép (4. ábra) statisztikai értékelése során ké-
szült el, és bemutatja, hogy az egyes idôintervallumokban mekkora területrészeken tör-
tént valamilyen tájhasználat változás.
Jól látható, hogy a változások mértéke idôben elôre haladva folyamatosan csökken,
mely egyben azt is jelenti, hogy a legnagyobb mértékû tájváltozások 1782–1858 évek-
ben zajlottak le.
Állandósággal jellemezhetô (konstans) földhasználati kategóriák
A földhasználati stabilitás térkép nem mutatja meg mûvelésiág bontásban, hogy a folya-
matosan extenzívebben használt területek (pl.: konstans erdôk, mocsarak, gyepek, stb.)
milyen kiterjedésûek, és merre helyezkednek el. Ismeretük nagy jelentôségû lehet a
lokális szintû ökológiai hálózat számára, hiszen otthont adhatnak a bizonyítottan mind-
végig azonos használathoz már jól alkalmazkodott életközösségek számára, amelyek így
stabil populációkat képeznek. A bizonyítottan folyamatosan intenzívebb területhasz-
nálattal jellemezhetô területek pedig az állandó nagyobb igénybevétel következtében
nagy valószínûséggel károsodtak (pl.: néhány száz éves folyamatos szántóhasználat).
E területek lehatárolása és megismerése nagy segítséget jelent részben a táji értékek, ha-
2. ábra Az egyes idôintervallumok területhasználatát jellemzô összes változás (%)

Figure 2. Total rate of changes (%) in land use within each time interval
gyományok, részben pedig a nagy valószínûséggel károsodott, sérült tájrészletek feltá-

rásában.
Bonyhád István-major külterületen a konstans erdôk elsôsorban a magasabb térszí-
neken, szûk völgyekben találhatók. Összterületük: 20,36 ha. A 143 éves erdôfoltok fel-
tárása is nagy jelentôségû ökológiai szempontból. Ennek eredményeképpen lehatárolás-
ra került az az értékes tölgyeserdô állomány (fáinak életkora: legalább 150 év) is, amely
a jövôben természetvédelmi oltalom alá kerül. A 143 éves erdôfoltok kiterjedése: 27,01
ha.
A gyepek esetében sajnos nincs olyan terület, amelyen a hasznosítás folyamatos ma-
radt volna. Állandó gyephasznosításra példát 1782-tôl 1950-ig a mai halastavak terüle-
tén, illetve a mai mocsarak egy részén találhattunk.
A folyamatosan szántóként hasznosított területek kiterjedése: 73,4 ha. A 219 éves
szántók mellett érdemes bôvíteni a konstans területek kiterjedését a 143 éves (1858-tól
szántóhasználattal jellemezhetô) területek lehatárolásával is, hiszen a másfél évszázados
intenzívebb területhasználat szintén nagyfokú eróziót okozhat a meredekebb dombolda-
lakon, de a platókon is. A lehatárolás eredményeképpen a 143 éves szántóterületek
kiterjedése: 426,1 ha.
A mindvégig szôlôterületkénti használat kicsi területre koncentrálódik (8 ha). Sok
szôlôterület konstanciája a filoxérajárvány következtében szûnt meg.
A mocsarak esetében 207 évre visszamenôen csak úgy tudunk állandó területeket
találni, ha az 1782-es térkép patakparti rétjeit is, mint vizesebb élôhelyeket vonjuk be a
vizsgálatba. Ebben az esetben kettô nagyobb konstansterületet találunk a mai halastavak
mellett, amelyek kiterjedése: 5,3 ha.
További értékes élôhelyfragmentumokat alkotnak az idôsebb szoliterfák (150 éves
kocsányos tölgy egy-egy példánya), amelyek olyan konstanserdôkben maradtak fenn,
ahol ma intenzív erdôgazdálkodást folytatnak. Szintén értékes és tájjelleget ôrzô több
száz éves faegyedek találhatók a mai halastó partján is, amelyek az egykori puhafás
ligeterdôk utolsó maradványai.
Mindent összevetve megállapítható, hogy a gazdálkodás folyamatos intenzívebbé

válása számos sérülést okozott a tájháztartásban (erózió, a védelmi stabilitási rendszer
felszámolása, ezzel élôhelyek megszûnése, átalakulása, vízrendezések, stb.), ugyanak-
kor a táj karakterét a több évszázados használati formák (konstans szántók, -erdôk, -mo-
csarak) erôsen meghatározzák. Azokon a részeken, ahol állandósult az extenzívebb gaz-
dálkodási forma, ott ehhez az életközösségek is jól alkalmazkodhattak és ezek a területek
a lokális szintû ökológiai hálózat kulcsterületei lehetnek.
Mûvelésiág-változás, extenzív-intenzív irányú folyamatok a földhasználatban
Az 1782-es tájfelépítés és tájhasznosítási formák fôleg az erdei életközösségeknek ked-

veztek. A terület 65,7%-át összefüggô zárt erdôség alkotta. Az 1858-as tájállapot nagy
változást jelentett a táj struktúrájában, hiszen a zárt erdôség teljesen felbomlott, helyét
nyílt táj foglalta el, melyen legfôképpen szántóföldi mûvelést, szôlôtermesztést, és ex-
tenzív legeltetô állattartást folytattak.
A két idôpont közötti változást bemutató térkép, valamint a 3. ábra pontosan tükrözi e
nagyarányú tájátalakulást. A terület 9,37%-án-maradt fenn az erdôhasználat, és 50,25%-
án folytattak szántóföldi mûvelést. Összesen az intenzíven hasznosított területek aránya
67%. A legjellemzôbb mûvelési ágváltások: erdô-szántó, erdô-szôlô, erdô-legelô.
Az összterület 9%-án a korábbi (1782) mûvelési formákat extenzívebb hasznosítási
formák váltották fel. Ilyen változásokat figyelhetünk meg elsôsorban a domboldalakon,
ahol a következô jellemzô mûvelésiág-váltások történtek: szántó-szôlô; szántó-legelô;
szôlô-erdô; legelô-erdô. Az összterület 24%-án nem történt mûvelésiág-váltás, ezeket a
területeket konstans területnek nevezzük. 1782 és 1858 között az összterület 76%-án
történt valamilyen irányú (extenzív-intenzív) földhasználati kategóriaváltás (3. ábra).
1950-es években az intenzív irányú mûvelésiág-váltások az összterület 28%-át
érintették. A legjellemzôbb ágváltások leginkább a korábbi erdôterületek átalakulásával
jártak (erdô-szôlô, erdô-szántó, erdô-legelô, legelô-szántó, szôlô-szántó). Az extenzív
3. ábra Mûvelési ágak változásai 1782-2001 között (az extenzív-intenzív irányú folyamatok változása)
Figure 3. Conversions of cultivation branches between 1782 and 2001
(changes of extensive – intensive processes)
4. ábra Földhasználati stabilitás 1782 és 2001 között

Figure 4. Land use stability between 1782 and 2001
irányú átalakulások nagyobb arányban fordulnak elô ebben az idôintervallumban, mint

az elôzôleg vizsgált 1782–1858 közötti idôszakban. Az összterület 25%-án, fôleg a
meredek domboldalakon változott meg a mûvelési ág extenzívebb hasznosítási formára,
mint legelôbôl erdô, legelôbôl mocsár, patakparti vegetáció, szántóból legelô, szôlôs
kertbôl erdô. A konstans területek aránya 58%, Az összterület 43%-án lehetett felfedezni
1858 és 1950 között mûvelésiág-váltást (3. ábra).
1950–1989 között az összterület 15%-a jellemezhetô intenzív irányú mûvelésiág-vál-
tással, mely leginkább az összefüggô mezôgazdasági táblák kialakítása érdekében
(táblaegyesítések) történtek. A legjellemzôbb ilyen típusú mûvelésiág-váltások a szôlô-
szántó, legelô-szántó, erdô-szántó, erdô-szôlô, patakpart-szántó átalakítások voltak.
Az összterület 26%-án extenzív irányú mûvelésiág-váltások történtek, mégpedig a leg-
jellemzôbbek a következôk voltak: szántó-erdô, szántó-legelô, legelô-erdô, szôlô-erdô,
legelô-mocsaras. A konstansterületek az összterület 62%-át foglalják magukba, mely
egyben utal arra is, hogy a vizsgált 39 év alatt földhasználati kategóriaváltás a terület
38%-án történt (3. ábra).
1989–2001 között legfôbb változást a szántók csökkenése jelenti. Az extenzív irányú
tájváltozások az összterület 17%-át érintik. A legjellemzôbb ilyen jellegô mûvelésiág
váltások a szántó-legelô, szántó-szôlô, szántó-erdô, legelô-erdô konverziók voltak.
Az összes eddig vizsgált idôintervallum közül ez az utolsó 12 év jellemezhetô a legtöbb
konstansterülettel: 70% (3. ábra). Ennek ellenére 12 év alatt 30%-os földhasználatbeli
változást állapíthatunk meg. Egy évre számolva ez az összterület 2,58%-os megváltozá-
sát jelenti. Tehát a tájváltozás üteme az eddigi idôintervallumokéhoz képest jelentôsen

felgyorsult.
Az intenzív irányú mûvelésiág-változások területi arányai idôben elôre felé haladva
tehát folyamatosan csökkenô tendenciát mutatnak, míg az extenzív irányú átalakulások
az 1850–1989 -es idôintervallumig növekszenek, majd ismét csökkenek, a konstanciával
jellemezhetô területek kiterjedése pedig folyamatosan emelkedik. Ez a tendencia az
egyes vizsgált idôszakok közötti tájváltozások mértékét és irányát jól tükrözi, nem mu-
tatja azonban meg a kiindulási tájfelépítés, földhasználati szituáció (1782) és a jelenlegi
földhasználati helyzet (2001) között lévô alapvetô különbségeket. Erre ad választ az
1782 és 2001 földhasználati változásait bemutató extenzív-intenzív irányú folyamatokat
feltáró térinformatikai térkép (5. ábra).
5. ábra Bonyhád István-major külterület mûvelési ágváltozása (1782–2001)

Figure 5. Land use intensity changes in István (1782–2001)
Összességében megállapítható, hogy a táj használatának folyamatos intenzívebbé

válása következtében nagyobb sérülésekkel is számolhatunk a tájháztartásban, mint:
• az egykori jellegzetes élôhelyek összezsugorodása (erdô, rét, legelô, legelô- erdô),
• illetve megszûnése (nedves rétek, többágú, kanyargós patakfolyás, források,
puhafás ligeterdôk),
• a táj vízháztartásának, egykori jellegzetes növény-és állatvilágának átalakulása
(völgy: völgyzárógátas halastavak kialakítása),
• a folyamatos, illetve hosszútávú intenzívebb, nagyobb beavatkozással járó hasz-
nosítási formák (szántó, szôlô) hatására erôsen, illetve közepesen erodálódott
mezôgazdasági táblák.
A folyamatos tájátalakulások ellenére maradtak értékes, megôrzendô táji elemek,

jellegzetes gazdálkodási formák is mint:
• a 150 éves tölgyes állomány (konstanserdô),
• idôs szoliter fák az egykori erdôk maradványaiként (konstanserdôkben, és a tó
szélén),
• legelô-erdô (többszöri mûvágváltás eredményeként),
• konstans szôlôskertek (219 évesek),
• valamint 100 éves gesztenye-liget (szintén konstanserdôben).
A földhasználati zónaelemzések eredményei
A vizsgálati terület mezôgazdasági alkalmassága
A vizsgálati terület mezôgazdasági alkalmassága a mezôgazdasági talajalkalmassági

értékszámok, valamint a mezôgazdasági klímaalkalmassági értékszámok térinformatikai
összegzésével állt elô. A vizsgálati terület esetében 1 domborzati, 6 talajjellemzô para-
méter, valamint 6 klímajellemzô paraméter állt rendelkezésre.
A klíma- és a talajalkalmassági értékszámok egyesítésével, azaz 13 területjellemzô
súlyozott értékeinek összegzésével állt elô a vizsgálati terület mezôgazdasági alkalmas-
sági térképe.
Az elôállt mezôgazdasági alkalmassági térkép, valamint statisztikai kiértékelése
alapján megállapítható, hogy a 0–62-es értékskálán mérve a vizsgálati terület 70%-a és
a mezôgazdasági területek 67%-a jó adottságú agrárterületnek minôsül. Az összes terület
30%-a és a mezôgazdasági területek 33%-a került a kiváló mezôgazdasági adottságú
területek körébe. Jól láthatóan a mezôgazdasági használat a jó és a kiváló adottságú terü-
leteken folyik, hiszen a 40-es értékkategória alá mindösszesen a mezôgazdasági terüle-
tek 0,018%-a esik.
A vizsgálati terület környezeti érzékenysége
A környezeti érzékenység megítélésére használt paramétereket (élôvilág, talaj, víz) cso-

portonként összegeztük, melynek eredményeképpen elôálltak a vizsgálati terület élôvi-
lág-, talaj- és vízbázis-érzékenységi térképei. A térképek és statisztikai elemzésük alap-
ján megállapítható, hogy élôvilág szempontjából érzékenyebb területek a vizsgálati terü-
let 18%-át alkotják, míg a mezôgazdasági területeken ilyen területek nincsenek. Talaj
szempontjából a terület 65,7%-a kevésbé és közepesen érzékeny, míg 34%-a kifejezetten
érzékeny terület. Összességében a mezôgazdasági terület 42%-a környezetileg érzékeny
talaj szempontjából. A vizsgálati terület 7,34%-a érzékenyebb a vízbázisok szempontjá-
ból, míg 89%-a kevésbé. A mezôgazdasági területek 2,42%-a helyezkedik el érzékeny
területeken.
A környezeti érzékenységet meghatározó 10 területjellemzô paraméter térinformati-
kai összegzésével állt elô a környezeti érzékenységet bemutató szintézis térkép. A térkép
és a statisztikai kiértékelés alapján megállapítható, hogy a 0–62-es környezetérzékeny-
ségi skálán mérve a vizsgálati terület mintegy 21%-a, míg a mezôgazdasági terület
1,58%-a környezeti szempontból kifejezetten érzékeny területeken helyezkedik el.
Az agráralkalmassági és a környezetérzékenységi skálák egyesítése
A vizsgálati terület agráralkalmassági és környezetérzékenységi értékszámainak egyesí-

tésével minden egyes területegység (5x5 m-es raszter) elhelyezhetô az agráralkalmas-
sági-környezetérzékenységi skálán. Ennek során minden egyes vizsgálati egység agrár-
alkalmassági értékszámaiból kivonjuk a környezetérzékenységi értékszámokat, majd
hozzáadva 100-at, megkapjuk a skálát, melynek szélsô értékei az egyértelmû meghatá-
rozottságú területeket (környezetileg érzékeny, illetve agrártermelésre alkalmas terü-
letek) foglalják magunkba, középsô értékei pedig a kettôs meghatározottságú területeket
tartalmazzák.
István-major külterület esetében a mezôgazdasági alkalmasságot összesen 13 para-
méter, míg a környezeti érzékenységet 10 területjellemzô paraméter alapján határoztuk
meg. Az agráralkalmassági és környezetérzékenységi skála összetevôit (területi jellem-
zôk) és súlyait a 3. táblázat szemlélteti.
A 38–162-ig terjedô agráralkalmassági-környezetérzékenységi skálán belül a vizs-
gálati terület tényleges szélsô értékei 96 valamint 144 között realizálódtak. Területi érté-
keiket a 6. ábra szemlélteti. Az összterület több mint 11%-án és a mezôgazdasági terü-
let mintegy 2%-án a környezet érzékenysége lényegesen meghaladja a terület agrár-
potenciálját.
3. táblázat István-major külterület mezôgazdasági alkalmasságát, illetve környezeti

érzékenységét
meghatározó területjellemzô paraméterek összefoglaló táblázata
Table 3. Summarizing table of field parameters referring to the agricultural eligibility
and environmental sensitivity of István grange periphery
Mezôgazdasági alkalmasság
Paraméterek Paraméterek száma Súlyok
Talajalkalmasság 7 33
Klímaalkalmasság 6 29
Összes paraméter 13 62
Környezeti érzékenység
Élôvilág 5 38
Talaj 3 20
Víz 2 4
Összes paraméter 10 62
6. ábra Bonyhád István-major külterület környezetérzékenységi-agrártermelési skálája

Figure 6. Environmental sensitivity-agricultural production scala
Földhasználati mintaforgatókönyvek, zonalitási példák
A 38–162 értékskálájú zonációs alaptérkép felhasználásával különbözô értékszámoknál

húzhatók meg a védelmi, az extenzív agrártermelési és az intenzív agrártermelési föld-
használati zónák határai. Erre mutatnak példákat a következô forgatókönyvek.
Elsô forgatókönyv
Ismerve a szélsô értékeket az elsô forgatókönyv határai a következôképpen fogal-
mazhatók meg:
• védelmi zónák (%): 120 pont alatti értékszámú területek,
• külterjes (extenzív) agrárterületek (%): 120–125 pont közötti területek,
• belterjes (intenzív) agrárterületek (%): 125 pont feletti területek.
Az elsô forgatókönyv szerint a területek megközelítôen 19%-a a védelmi zónába
kerül, 21%-a extenzív agrárterület, és 61%-a belterjes mezôgazdasági terület. Ennek
megfelelôen ma a mezôgazdasági területek 8,2%-a esik a védelmi zónába, mely a
szántók 1,41%-át (7,38 ha) érinti, megközelítôen 11%-a (79 ha) az extenzív agrárzónába
került, mely a szántók 11,6%-t érinti. Az intenzív agrárzónába a mezôgazdasági terü-
letek 81%-a, azaz 590 ha került, mely a mai szántók 87%-át jelenti.
Második forgatókönyv
A második szcenárió esetében a következô zónahatárok kijelölése történt meg:
Ennek megfelelôen a jelenlegi mezôgazdasági területek 8,2%-a (60,3 ha) kerül a vé-
delmi zónába, mely a jelenlegi szántók 1,41%-a. A külterjes (extenzív) zónában ma a
mezôgazdasági területek 31,46%-a található, mely a szántók 34,95%-át érinti. A belter-
jes (intenzív) agrárzónába a jelenlegi mezôgazdasági területek 60%-a, azaz 440 ha esik,
mely a szántók 63,6%-át érinti.
Harmadik forgatókönyv
A harmadik szcenáriónak azt az esetet vettem, amikor a következô zónakategóriák
lépnek érvénybe:
Megállapítható, hogy a mezôgazdasági területek 8,2%-a védelmi zónába, 78,38%-a
(572,11 ha) a külterjes (extenzív) agárzónába és több mint 13% (97,7 ha) a belterjes
agrárzónába esik.
Javaslat a mûvelési ágak változtatására
A három forgatókönyv közül közepes szituációt a második forgatókönyvben megfogal-

mazott területi elvárások mutatnak. Korábbi területi vizsgálatok (talaj-, víz-, élôvilág
értékelések) tájelemzések (értékes tájrészletek) alapján is úgy tûnik, hogy a három for-
gatókönyv közül a második közelíti meg leginkább földhasználati szempontból a terü-
lettel kapcsolatos elvárásokat. Ezek szerint István-major külterületen 205,85 ha tartozik
a védelmi zónába, 426,2 ha-os területen javasolt külterjes mezôgazdasági használatot vé-
gezni és 469,89 ha tekinthetô belterjes mezôgazdasági használatra alkalmas területnek.
Mûvelési ágankénti lebontásban (szántó, szôlô, gyep) megállapító, hogy melyik mû-
velési ágból mennyi terület esik az egyes zónákba (4. táblázat), mindezek alapján lehet
javaslatot tenni arra vonatkozóan, hogy hol milyen változtatás javasolható.
4. táblázat Az egyes mûvelési ágak területi megoszlása a különbözô zónákban

Table 4. The area of each cultivation branch in different zones
Földhasználati Összesen A szántók A szôlôk A gyepek

zóna elhelyezkedés az egyes zónákban
% ha % ha % ha % ha
Védelmi területek 18,7 205,85 1,4 7,78 0,0 0,00 64,8 52,0
Külterjes (extenzív)
agrárterületek 38,7 426,20 35,0 192,33 12,8 12,65 30,6 24,4
Belterjes (intenzív)
agrárterületek 42,6 469,89 63,6 350,06 87,2 85,94 4,6 3,7
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0
A 2. forgatókönyvben megfogalmazott zónatérkép szerint az intenzív zónába tartozó

területek megközelítôen 470 ha-t, azaz az összterület 40%-át teszik ki. Ezek a területek
alkotják a belterjes agrárzónát, ahol tehát környezetbarát mezôgazdálkodás folytatható.
Az extenzív zónába ma a szántók 35%-a, azaz 192 ha tartozik. Nagyjából olyan felü-
letek tartoznak e zónába, amelyeken a folyamatos intenzívebb mezôgazdasági használat
következtében a talaj állapota nagymértékben leromlott (savanyodás, erózió), illetve
egyéb adottságaikat tekintve sem alkalmasak az intenzív mezôgazdasági használatra.
A további talajdegradáció elkerülésére, csökkentésére leginkább olyan kíméletes föld-
használat kialakítása javasolható, amely a táj, az adott terület, területrész adottságaihoz
és korlátaihoz a lehetô legjobban illeszkedik.
A nagyobb környezeti érzékenységet és kisebb agráralkalmassági értékeket felmu-
tató területek esetében jelölhetôk ki a gyepesítésre szánt területek (120–125 értékszámai
között találhatók). Szántó-gyep konverziót a mai szántók 11,73%-án, azaz 64,24 ha-on
javasolt végrehajtani.
A 125–130 közötti nagyobb agráralkalmassági értékeket és kisebb környezeti érzé-
kenységet felmutató területek esetében extenzív szántóhasználat javasolható különbözô
talajvédelmi megkötésekkel. Ezek a jelenlegi szántók 23%-át érintik, azaz 128 ha-t.
Mindezek ismeretében az extenzív zónába esô mai szántóterületek esetében a következô
átalakítások javasolhatók:
• szántó-gyep konverzió: 64 ha,
• szántó-extenzív szántó konverzió:128 ha.
Az extenzív zónába 12,6 ha szôlô terület is tartozik, ahol javasolható az extenzívebb

használat.
Jelenleg az extenzív zónában a szántókon és szôlôkön kívül 24 ha gyepterület is talál-
ható, mellyel a zóna gyepterületei tovább bôvíthetôk.
A védelmi zónába (120-as értékszám kategórián alul) esô területeken kivétel nélkül
javasolható az erdôsítés. István-major külterület esetében ez a már meglévô erdôk terü-
leti bôvítését jelentik. A mai szántóhasználatnak csupán 1,41%-a javasolható erdôsítés-
re, mely megközelítôen 8 ha-os területet jelent míg a gyepterületek 4,6%-a azaz 3,7 ha.
A vizsgálati terület egészének 19%-a (206 ha) került a védelmi zónába. Mindent össze-
vetve a kialakuló földhasználati szerkezetet mutatja be a 5. táblázat.
A 2. szcenárió megvalósításához, a meghatározott földhasználati arányok kialakítá-
sához tehát mintegy:
• 128 ha intenzív szántót kell átállítani extenzív szántóvá (intenzív szántó-extenzív
szántó konverzió),
• 64 ha intenzív szántót kell átállítani gyeppé (szántó-gyep konverzió),
• 8 ha intenzív szántón erdôsíteni kell (szántó-erdô konverzió),
• 13 ha szôlôt gyep mûvelési ággá kell átállítani (szôlô-gyep konverzió),
• 52 ha gyepet erdôsíteni javasolt (gyep-erdô konverzió),
• 3,7 ha gyepet a jó agroökológiai adottságai miatt szántó mûvelési ágba javasolt
átállítani (gyep-szántó konverzió).
Összes átállítandó terület: 268 ha, mely az összes terület 24,3%-át érinti.
5. táblázat István-major külterület kialakuló földhasználati szerkezete

Table 5. Land use structure to be established in István grange periphery
Mûvelési ág terület (ha)

jelenlegi 2. szcenárió szerinti
Szántó intenzív: 550 353,7
extenzív: – 128,0
összesen: 550 481,7
Szôlô: meglévô: 99 99
tervezett: – -13
összesen: 99 86
Kert+gyümölcsös: 1 1
Gyep tény: – –
meglévô 80 –
terv – 64,24+13+24,4
összesen: 80 101,64
Mezôgazdasági terület 730 670
Erdô tény: 200 200
terv (új): – 7,78+52
összesen: 200 260
Nádas, mocsár, halastó: 120 120
Termôterület: 1050 1050
Mûvelés alól kivett terület: 52 52
Összes terület: 1102 1102
A történelmi térképek konstans szántóinak, erdôinek egybevetése az

agráralkalmassági-környezetérzékenységi skálával
A bizonyítottan állandó szántó, illetve erdôhasználattal jellemezhetô területek agrár-

alkalmassági-környezetérzékenységi skálán történô elhelyezésével megállapítást nyert,
hogy a folyamatos szántóhasználat a helyi viszonyoknak megfelelôen leginkább a leg-
jobb és a kiváló mezôgazdasági adottságú területeken alakult ki, ezzel is alkalmazkodva
a helyi adottságokhoz. Nem véletlen tehát, hogy ezeken a területeken ma is szántóhasz-
nálatot folytatnak, és e területek nagy része (401,79 ha, mely a mai szántók 73%-a) ma
is az intenzív agrárzóna területeihez tartozik.
Megállapítható továbbá, hogy a 219 éves konstans erdôk 93%-a környezetileg érzé-
keny területeken helyezkedik el, mely szintén nagyban hozzájárul e területek tradicioná-
lis erdôkénti használatához.
Következtetések, javaslatok
A földhasználat, határhasználat történeti elemzése valamint a területek agrártermelési

alkalmasságának és környezeti érzékenységének együttes vizsgálata egymást jól kiegé-
szítve segíthet az ökológiai feltételekhez alkalmazkodó intenzitású és formájú mezô-
gazdálkodási, földhasználati rendszerek kidolgozásában és a mûvelési ágváltás területi
megalapozásában.
Az országos földhasználati zónaelemzésekhez képest a gazdaságok szintjén az

információk további „finomítása”, újabb információk adatbázisba építése vált szüksé-
gessé ahhoz, hogy a táji adottságokhoz, hagyományokhoz, értékekhez illeszkedô fenn-
tartható földhasználati struktúra alakulhasson ki.
Bonyhád István-major külterület esetében a történeti és zónaelemzések alapján a
mûvelésiág-váltásra és a területhasználatra vonatkozóan a következô javaslatok tehetôk.
• Összesen 268 ha-on javasolt mûvelési ágat változtatni, extenzív irányú mûvelési
ágváltással számolni. A lokális ökológiai hálózat szempontjából fontos élô-
helyeket a vizes élôhelyek (mocsár, tó, tópart, patak, patakpart) és a száraz élô-
helyek (erdô, gyep, bozótos, csalitos, mezsgye, fasor, facsoport, extenzív szántó,
extenzív gyümölcsös) jelentenek. Mindebbôl látszik, hogy a 264 ha extenzív
irányú mûvelési ágváltással a helyi ökológia hálózat elemeinek bôvítéséhez
jelentôsen hozzájárul e terv. Mindezzel a fenntartható térstruktúra alapjai is bizto-
sítottá válnak az adott tájban, hiszen fôleg a környezetileg érzékenyebb területek
alkotják az ökológia hálózat elemeit. Az elemek közötti folyosók, stepping
stones-ok kialakítása, térbeli elhelyezése, a meglévô élôhelyek struktúráinak javí-
tása, pufferzónáinak kijelölése már a konkrét ökológia hálózat tervezés feladata
lesz, melyhez további információkat szolgáltatnak a meglévô élôhelyek értékelô
lapjai (élôhelyértékelés és -térképezés).
• Összességében az átállítandó 264 ha-os területbôl 77 ha-on gyepesíteni ajánlott,
amellyel az összes gyepterület 102 ha-t tesz majd ki. Ezek a területek az NAKP
horizontális programcsomagjának extenzív gyephasznosítású célprogramjában
vehetnek részt. A gyepek természetvédelmi értékét jelzi, hogy hozzájuk kötôdik
a védett fajok mintegy harmada, emellett számos veszélyeztetett társulást is szá-
mon tartanak közöttük. Ezért lényeges megfelelô kezelésük biztosítása e célprog-
ram révén. A gyephasznosítású célprogram részben a meglévô értékes gyepek
megôrzését, másrészt a szántó mûvelési ágból kikerülô területek visszagyepe-
sítését szolgálja.
• Az átállítandó területbôl 60 ha-on erdôsíteni szükséges, ezzel a vizsgálati terület
összes erdô területe 260 ha lesz. A terület gazdálkodói, illetve tulajdonosai pályá-
zat útján (a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium pályázati felhívá-
sa az erdôtelepítésre, az erdôszerkezet-átalakításra és a fásításra igényelhetô tá-
mogatásokra) pályázhatnak e területek beerdôsítésére. E támogatás általános célja
új erdôk telepítésével az ország erdôterületének mennyiségi növelése, minôségi
javítása, valamint az erdô védelmi, gazdasági, egészségügyi-szociális, turisztikai,
oktatási-kutatási funkciójának fejlesztése.
• Összességében 128 ha-t javasolt átállítani extenzív szántóvá, amelynek élôhely
funkciója mellett talaj-, vízbázis-, élôhelyvédelmi (puffer) feladata is van.
• István-major külterületen a vizes élôhelyek is jelentôs szerepet játszanak a tájház-
tartásban. A történelmi térképelemzés során is látható volt, hogy részben vizes,
üde területek (rétek) jellemezték a völgyet. Ma halastavak és mocsarak, valamint
nádasok találhatók itt, amelyek értékes élôhelyeket biztosítanak a vízimadarak
számára. E területek megôrzését a vizes élôhely célprogram nagyban segíti.
A mezôgazdasággal kapcsolatba hozható vizes élôhelyek nagy jelentôségûek.
Hatásuk termelési, környezeti-ökológiai (természetvédelmi), valamint tájvédelmi
szempontból egyaránt kedvezô. E célprogram több területre is kiterjed: árterek,
vízfolyások parti sávja, egyéb természetes vizes élôhelyek, halastavak, nádgazdál-

kodás, stb. Élôhelytípusonként eltérô kezelési módok alkalmazásával valósulnak
meg a környezet- és természetvédelmi célkitûzések.
Az elôzetes vizsgálatok tapasztalatai alapján a helyi zónarendszer kialakítását meg-

alapozó földhasználati zónaelemzések módszertani fejlesztésére a következô javaslatok
tehetôk:
1. Javasolható az élôvilág részletesebb feltárása, fôleg az állatvilág vonatkozásában,
mely eredményekkel az élôhelyértékelés adatbázisát bôvíteni szükséges, az így nyert
információk a helyi ökológiai hálózat tervezése során is beépíthetôk (célfajok válas-
ztása).
2. Fontos a helyi ökológiai hálózat elemeinek további kijelölése, pontosítása. Ezek rész-
ben már az élôhelyértékelés során, valamint a zónák kijelölésével (védelmi és át-
meneti zóna) konkretizálódtak.
3. Nagyon kevés információ áll rendelkezésre a vizekrôl (fôleg a felszín alatti vizek
esetében), ezért a vízháztartás helyi szintô adatbázisának építésével kapcsolatosan
további információk szükségesek.
4. Mindenképpen ajánlható az adatbázis tematikus bôvítése gazdasági-társadalmi (fog-
lalkoztatás, stb.) szempontokkal is, mely újabb lehetôségeket kínál a terület bizonyos
részeinek más jellegû hasznosítására is (turizmus, kikapcsolódás).
Irodalom
ÁDÁM L., MAROSI S., SZILÁRD J. (szerk.) 1981: A Dunántúli dombság (Dél Dunántúl) 4. kötet. Akadémiai
Kiadó, Budapest.
ÁNGYÁN J. (szerk.) 1987: Agroökológiai hatások a kukoricatermesztésben, GATE KSZE, Gödöllô.
ÁNGYÁN J., FÉSÛS I., NÉMETH T., PODMANICZKY L., TAR F. (szerk.) 1997: Magyarország földhasználati
zónarendszerének kidolgozása az EU- csatlakozási tárgyalások megalapozásához. (Alapozó modell-
vizsgálatok munkaközi anyaga II.), Készült az FM Agrárkörnyezeti, Erdészeti, Biogazdálkodási és
Vadgazdálkodási EU Harmonizációs Munkacsoport megbízása alapján, Gödöllô.
ÁNGYÁN J., FÉSÛS I., NÉMETH T., PODMANICZKY L., TAR F. (szerk.) 1998: Magyarország földhasználati
zónarendszerének kidolgozása az EU- csatlakozási tárgyalások megalapozásához. Alapozó modell-
vizsgálatok III., Készült: az FM Agrárkörnyezeti, Erdészeti, Biogazdálkodási és Vadgazdálkodási EU
Harmonizációs Munkacsoport megbízása alapján, Gödöllô.
ÁNGYÁN J., FÉSÛS I., PODMANICZKY L., TAR F. VAJNÁNÉ MADARASSY A. (szerk.) 1999: Nemzeti Agrár-
Környezetvédelmi Program (a környezetkímélô, a természet védelmét és a táj megôrzését szolgáló
mezôgazdasági termelési módszerek támogatására). Agrár-környezetgazdálkodási tanulmánykötetek,
1. Kötet, Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Budapest.
AMANN E., TAXIS H.D. 1987: Die Bewertung von Landschaftselementen im Rahmen der Flurbereinigungs-
planung in Baden-Würtenberg. Natur und Landschaft 62: 12–20.
BARCZI A. 1995: A Tihanyi-félsziget talajtérképezése és a talajokban bekövetkezett változások leírása a talaj-
térképek alapján. Szakdolgozat, GATE, Gödöllô.
BARCZI A. 1997: A Tihanyi-félsziget talajtérképezése és a talajokban bekövetkezett változások leírása a talaj-
térképek alapján. PhD dolgozat, GATE.
BARCZI A. 2000: A Tihany-félsziget talajai és azok jelentôsége az alkalmazkodó mezôgazdasági tájhasz-
nálatban, bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc.
BARCZI A., CENTERI, CS. 1999: A mezôgazdálkodás, a természetvédelem és a talajok használatának kapcsolat-
rendszere. ÖKO. 10: 41–48.
BELÉNYESI M., CENTERI CS., GRÓNÁS V. 2002: A térinformatika alkalmazásának lehetôségei a fenntartható
földhasználat tervezésben. Acta Agraria Kaposvariensis 6: 185–194.
BÉL M. 1735–42: Notitia Hungariae novae historico geographia. Viennae.
BODOR Á., BUCSÁNYI GY., CHLEBOVICS M., IFJ. CSISZÉR A., DOMÁNSZKY Z., RÓNAI J., SOLYMÁR I., SZÛTS Z.,
TÓTH I. ZS. 2000: Bonyhád és környéke. Völgység Turista Egyesület, Völgységi tájkutató Alapítvány,
Völgységi Múzeum Kiadó, Bonyhád.
CENTERI CS. 2002a: Az általános talajveszteség becslési egyenlet (USLE) K tényezôjének vizsgálata. Doktori
értekezés. Gödöllô.
CENTERI CS. 2002b: The role of vegetation cover in soil erosion on the Tihany Peninsula. Acta Bot. Hung. 44:
285–295.
CENTERI CS. 2002: Importance of local soil erodibility measurements in soil loss prediction. Acta Agronomica
Hungarica 50: 43–51.
CENTERI CS., PATAKI R., BÍRÓ ZS., CSÁSZÁR A. 2003: Az eróziós térképek kategóriáinak értékelése. Agrokémia
és Talajtan, Szemle 52: 443–454.
CSERNA A., KACZIÁN J. 1986: Egyed Antal összeírása és korrajz Tolna vármegyérôl. Szekszárd.
EEC 2078/92. sz. rendelet a környezet-, természet és tájvédelmi célok mezôgazdasági tevékenységbe történô
integrálásáról
EOV TOPOGRÁFIAI TÉRKÉP M 1:10 000, FÖMI, 1987.
FEKETE G., MOLNÁR ZS., HORVÁTH F. (szerk.) 1997: A magyarországi élôhelyek leírása, határozója és a Nem-
zeti Élôhely-osztályozási rendszer. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest
FINNERN H. (ed.) 1994: Bodenkundliche Kartieranleitung. 4. verbesserte und erweiterte Auflage, Hannover.
GORTNER E., HARRACH T. 1994: Modellhafte Erarbeitung eines ökologisch begründeten Sanierungskonzeptes
für kleine Fliessgewässer am beispiel der Lahn-Bodenkundliche Inventur. Institut für Bodenkunde
und Bodenerhaltung der JLU, Giessen.
GOMBÓCZ E. (szerk.) 1945: Diaria itinerum Pauli Kitaibelii. Budapest.
KATONAI FELMÉRÉS 1782: M 1:28 800, Hadtörténeti Térképtár, Budapest.
KATONAI FELMÉRÉS 1858: M 1:28 800, Hadtörténeti Térképtár, Budapest.
KATASZTERI TÉRKÉP 1860: Telekkönyv, Tolna Megyei Levéltár, Szekszárd.
KATONAI TÉRKÉP 1950: M 1:25 000, Hadtörténeti Térképtár, Budapest.
KATONAI TÉRKÉP 1989: M 1:25 000, FÖMI, Budapest.
KATASZTERI TÉRKÉP 2001: M 1:10 000, Földhivatal, Bonyhád.
LEGELÔGAZDÁLKODÁSI TERV 1880: Tolna Megyei Levéltár, Szekszárd.
MADAS A. 1985: Ésszerû környezetgazdálkodás a mezôgazdaságban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,
Budapest.
MAROSI S., SOMOGYI S. (szerk.) 1990: Magyarország kistájainak katasztere I–II. MTA Földrajztudományi
Kutató Intézet, Budapest.
MINISTERIUM FÜR UMWELT, RAUMORDNUNG UND LANDWIRTSCHAFT DES LANDES NORDRHEIN-WESTFALEN 1992:
Naturschutz und Landschaftspflege in NRW.
PATAKI R. 2000: Talajerózió modellezése térinformatikai módszerekkel. Diplomamunka, Szent István
Egyetem, Környezetgazdálkodási Intézet, Gödöllô.
PÉCSI M., SOMOGYI S. 1967: Magyarország természeti földrajzi tájai és geomorfológiai körzetei. Földr. Köz-
lem. 15: 285–304.
SCHULTE W., MARKS R. 1985: Die bioökologische Bewertung innerstädtischer Grünflächen als Begründung
für ein naturnah gestaltetes Grünflächen-Schutzgebietsystem. Natur und Landschaft 60: 302–305.
SCHULTE W. 1989: Deskriptiver Bewertungsansatz – Vorteile und Anwendungsmöglichkeiten. Beispiele: Bio-
topkartierung und „Biotopverbund” im besiedelten Bereich: Mskr., Bundesforschungsanstalt für
Naturschutz und Landschaftsökologie, Bonn.
STEFANOVITS P. 1992: Talajtan. Mezôgazda Kiadó, Budapest.
SOÓ R. 1964–1973: A magyar flóra és vegetáció rendszertani, növényföldrajzi kézikönyve I–V. Akad. Kiadó,
Budapest.
SZITA L., SZÛT, Z. (szerk.) 1996: A Völgység ezeregyszáz éve a kultúra és az életmód változásainak tükrében.
Elôadások a II. Völgységi konferencián (1995. november 24–25), MTA Pécsi Akadémiai Bizottsága
a Magyar Történelmi Társulat Déldunántúli Csoportja a Völgység Múzeum, Bonyhád.
SZODFRIDT J. 1993: Erdészeti termôhelyismeret-tan. Mezôgazda Kiadó, Budapest.
WISCHMEIER W.H., SMITH, D.D. 1978: Predicting rainfall erosion losses. USDA Agriculture Handbook 537,
Washington, D. C.
http1: HTTP//GUTENBERG.IPF.HU/EDOK/SZEKSZARD/SZDOMBS.HTM
http://www.ktg.gau.hu/KTI/fmv/alapok/index.htm
DEVELOPMENT OF LAND USE SYSTEM APPLYING ENVIRONMENTALLY

BENEFICIAL FARMING METHODS IN THE PERIPHERY OF BONYHÁD
R. ARND LÔRINCI – D. KRISTÓF
Szent István University, Faculty of Agricultural and Environmental Sciences,

Institute of Environmental and Landscape Management
2100 Gödöllô, Páter K. u. 1. e-mail: rlorinci@hotmail.com; kdan@nt.ktg.gau.hu
Keywords: land use, environmental sensitivity, agricultural eligbility, historical map analysis, land use
stability, GIS
With regard to agri-environmental issues and production development, three types of land use are proposed to
be established considering our environmental and natural characteristics (ÁNGYÁN 1998):
• Protective land use (protecting water quality, soil, nature and landscape),
• Extensive farming (in areas unfavourable for agricultural production), and
• Intensive farming (observing the aspects of favourable agri-ecological potential and landscape
management).
The objective of this land use strategy is to integrate land use and nature protection, determine the intensity
of protection and use and their relation in accordance with the features of the landscape. The national three-
category land use zone system based on these land use principles and policies represents an important start-
point for the target programmes of the National Agri-environmental Programme, which encourages participat-
ing farmers to establish a land use structure and environmentally beneficial cultivation forms most conforming
to the landscape features. At a local level, the frames of sustainable land use and farming can be best explored
by the survey of the features, potentials, values and traditions of the area. On the basis of this, objectives of
our research were as follows:
1. To explore the landscape traditions, features, developmental stages of the area examined (István
grange periphery, Bonyhád) by field information analyses of historical maps.
2. To explore the agricultural eligibility and environmental sensitivity of the area examined considering
as many up-to-date information on the features of the area as possible. On this basis, the agricultural
eligibility – environmental sensitivity scale could be prepared, scenarios could be created and zones
could be specified, resulting in the creation of the local three-category zone system.
Military maps and field information tools were used to prepare a graph on the changes of field use and a
field use stability map applying to István grange periphery. The fields used constantly as a certain cultivation
branch (constant areas) were located. The extensive-intensive conversions in landscape use were revealed on
a timely basis.
On the basis of these analyses, the landscape features, traditions and values needed to be observed during
the development of sustainable farming were defined.
As a first step of on-site zone analyses, the agricultural eligibility and environmental sensitivity parameters
including up-to-date field information were specified. These parameters were weighted in accordance with
their role in the agricultural eligibility and environmental sensitivity of the area. The value of environmental
sensitivity was deducted from the value of agricultural eligibility using field information tools, then the result
of this operation was increased by 100, creating the agricultural eligibility - environmental sensitivity scale.
The two extremities of the scale refer to the areas that are most applicable for agricultural production, and the
areas that are most sensible from environmental point of view, respectively. The mid-values of the scale refer
to fields with dual purposes requiring extensive land use. On the basis of this information, three scenarios were
prepared to define the borders of possible zones (protection, extensive and intensive zones). Using the most
realizable second scenario, proposals were made on changing the existing land use systems. These changes
would lead to a field structure which can provide a proper basis at a local level for the development of
sustainable land use and farming methods conforming to landscape characteristics while preserving value.

A Termeszetvedelmi Szempontu Me - Arndtne Lorinci Renata, Kristof

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

A Termeszetvedelmi Szempontu Me - Arndtne Lorinci Renata, Kristof

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Tájökológiai Lapok 2 (1): 109–139.

A TERMÉSZETVÉDELMI SZEMPONTÚ MEZÔGAZDÁLKODÁS

ARNDTNÉ LÔRINCI RENÁTA, KRISTÓF DÁNIEL

Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet,

Kulcsszavak: földhasználat, környezeti érzékenység, agráralkalmasság, történelmi térképelemzés, földhasz-

A mai magyar mezôgazdaságban elindult a struktúraváltás átalakulás folyamata, melyet

nyított arányát. Ez a fajta megközelítés szélsôségektôl mentesen igyekszik a táj adottsá-

Mindezeket az elképzeléseket messzemenôen támogatja az 1992-es CAP (Közös

megítélése mellett a tájtörténeti fejlôdés, a táji jellegzetességek, a máig fennmaradt ha-

A történelmi térképek elemzése, értékelése

1. táblázat A felhasznált térképek

A térkép megnevezése Készült Méretaránya A térkép típusa Szelvényszám Fellelhe-

2. táblázat A cellánkénti földhasználati kategóriák, valamint a

Mûvelési ág Földhasználat Földhasználat-intenzitás

Ahhoz, hogy a változásokat egyszerre elemezhessük térbelileg és tematikusan kivon-

• Arc View 3.1 térinformatikai program,

A földhasználati zónaelemzések adatbázisa és a vizsgálat menete

A vizsgálati terület jelenlegi állapotának felmérése során elsô lépésben a rendelkezésre

érzékenységet (talaj, víz, élôvilág) meghatározó jellemzôket és paramétereket gyûjtöttük

Lejtôkategória térkép készítése

A lejtôkategória térkép elôállítása a digitális domborzati adatállomány felhasználásával

Új talajparaméterek elôállítása terepi mérésekkel

A talajparaméterek elôállítását a Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási

A fizikai féleség, kémhatás, termôréteg-vastagság térképek készítése teljes mérték-

K: a talaj erodálhatóságát kifejezô tényezô (t*h*MJ *mm ), –1 –1

L: a lejtôhosszúság tényezôje (viszonyszám),

Bonyhádon, István-major külterület esetében a szorzat tényezôi a következô értéke-

C = (viszonyszám; szántó esetében: 0,5 ›kukorica, kapáskultúráknál, 0,25 ›kalászo-

A program a DDM-et és az ebbôl származtatott lejtést használja fel a lejtôhossz majd

Az élôvilágra vonatkozó paraméterek, terepi felmérések és értékelés alapján

Az élôhelyek jelenlegi állapot felmérésének elvégzésében nagy segítséget kaptunk rész-

• Az extenzíven gondozott területek lehatárolása

• A tervezett természetvédelmi terület

Az agráralkalmassági-környezetérzékenységi skála kialakítása

Az egyes területi paraméterek súlyozásával – annak megfelelôen, hogy milyen szerepet

Történelmi térképek az agráralkalmassági-környezetérzékenységi skálán

erdôkénti használatuk. Mindezt elsô lépésben a digitális konstanstérképek attribútum

A vizsgálati terület bemutatása

A vizsgálati terület elhelyezkedése, domborzata, földtani jellemzôi

István-major külterület Tolna megyében, közvetlenül Bonyhád város szomszédságában

A vizsgálati terület talajai

A terület legnagyobb részén jó vízgazdálkodású, agyagbemosódásos barna erdôtalajokat

öntéstalajokat találunk, amelyeknek kétharmadán rétek és legelôk vannak

Éghajlata mérsékelten meleg, mérsékelten nedves, keleten azonban megközelíti a meleg-

A vizsgálati terület növényzete

A vizsgált terület (István-major külterület) SOMOGYI (1967) és SOÓ R. (1964– 1973)

A vizsgálati terület platóin az egykori cseres-tölgyesek helyén ma fôleg szántóföldi

A vizsgálati terület állatvilága

István-major külterület földbirtokrendszeri struktúrájának változásai

A 17. század végén István-major külterület közvetlen szomszédságában elterülô Bony-

termelôszövetkezet béreli, és mûveli. István-major külterület jelenlegi tulajdonosainak

István-major külterület területhasználatában beállt változások

Az elsô térképes információt István-major külterületrôl az 1745-ös földbirtokhatárokat

gazdagon átszôve megmaradt cserjesorokkal, erdôszélekkel, imitt-amott elvétve, még

A vizsgálati terület földhasználati stabilitása

Ökológiai szempontból értékes információkhoz juthatunk, ha lehatároljuk azon terület-

1. ábra Tájhasználat-változás 1782-2001 között Bonyhád István major külterületen

Állandósággal jellemezhetô (konstans) földhasználati kategóriák

2. ábra Az egyes idôintervallumok területhasználatát jellemzô összes változás (%)

gyományok, részben pedig a nagy valószínûséggel károsodott, sérült tájrészletek feltá-

Mindent összevetve megállapítható, hogy a gazdálkodás folyamatos intenzívebbé

Mûvelésiág-változás, extenzív-intenzív irányú folyamatok a földhasználatban

Az 1782-es tájfelépítés és tájhasznosítási formák fôleg az erdei életközösségeknek ked-

4. ábra Földhasználati stabilitás 1782 és 2001 között

K: a talaj erodálhatóságát kifejezô tényezô (thMJ *mm ), –1 –1