4.

A középső barokk: Lully, Purcell, Corelli

- A barokk zene új útjait az opera és a hangszeres zene kialakulásától követhetjük

nyomon. Az új monódikus műfaj Itália után meghódítja Európa más országait is.

I. A francia opera kialakulása

- Jean-Baptiste Lully (1632-1687) XIV. Lajos zenekarában játszott, később a királyi udvar
zenéjének felügyelője lett. Egyes művein Moliére-rel dolgoztak együtt, többek közt az
Úrhatnám polgár c. operán.
- A francia opera elődje a királyi balett volt, ami mutatja, hogy a franciák érdeklődése
elsősorban a tánc és a táncos ritmika felé fordult.
- Lully operáinak sajátos vonásai:
 jellegzetes a francia recitativo
 zenés tragédia: operáit így nevezte (szöveg a fontos)
 a balett a cselekmény része
 francia néptáncok: menüett, gavotte, bourée
 a francia opera 3 részes nyitánnyal indul, ez az ouverture
 lassú (bevonulás, timri)gyors (imitációs)lassú
 kamara, ahol 3 fúvós játssza a középső részt (trio)

II. Az angol opera

- Henry Purcell (1659-1695), a Westminster székesegyház orgonistája, a királyi udvar
zeneszerzője. Kortárai neves hangszeres szerzők: Dowland, Byrd (a reneszánsz
témájában is találkoztunk a nevükkel!)
- Angliában a zenés színpad előzményei az álarcos játékok, az ún. masque-ok.
Angliában nem igazán fejlődött ki az opera, de feltétlenül említés érdemel Purcell:
Dido és Aeneas (1689) c. operája
 3 rövid felvonás
 Cselekménye: Dido karthágói királynő beleszeret a Trójából menekült
Aeneasba. Egy varázslónő és boszorkányai összeesküsznek szerelmük
ellen, és egy vadászat közben vihart támasztva közlik Aeneassal, hogy
Itáliába kell menjen az Istenek parancsára. A szerelmesek kénytelenek
örökre búcsút venni, Dido bánatában öngyilkos lesz.
 a francia operára mutató hatások
 pl.: táncok fontos szerepe (diadalmi tánc, matrózok tánca)
 kórus szerepe fontos
 echo-technika
 =visszhanghatás. Ugyanaz a zenei gondolat hangos és halk
előadásának szembeállítása. Ez a kórusokban, táncokban egyaránt
jelentkezik.
  ostinato- tenchnikára épülő szerkezet
 =ugyanaz a dallam ismétlődik a legalsó szólamban. Legmegrázóbb
példája ennek Dido búcsúja az élettől, amely úgynevezett passacaglia:
a folyamatosan ismétlődő, ostinato basszus fölött variációk szólnak

III. Arcangelo Corelli (1653-1713)

- Nemcsak zeneszerző, hanem kiváló hegedűs is. Műveinek jelentős része triószonáta
és concerto grosso (jellegzetesen barokk műfajok! →melyek azok még? passió,
kantáta, oratórium, ricercare, szvit, fúga)
- A triószonáta: → sonare= hangszeren játszani (a szonáta eleinte bármilyen
hangszeres mű lehetett).
- A triószonáta azért kapta a nevét, mert 3 sorban van leírva, de négyen játsszák: van 2
dallamhangszer és van a basso continuo, amit ketten játszanak.
- A triószonáta két fajtája:
 sonata da chiesa: templomi szonáta. Egyházi szonáták, nem tánc, csak tempo
jelzések vannak a darabban
 sonata da camera: szobai szontáta (=kamara). Világi változat. Ezt onnan
tudjuk, hogy minimum 1 tánctétel van benne.
- A concerto grosso: a concertálás az egész barokkra jellemző. Előzményei a
reneszánszban kezdődtek:
 Velencében, ahol igen magas fokú zenei kultúra virágzott, a Szent Márk
templom két szemben lévő kórusa és orgonája adta az ötletet a concertálás
megteremtésére.
 Reneszánsz kezdeményezője pl.: Willaert
- A concerto grosso olyan hangszeres műfaj, ahol a hangszerek egy kisebb csoportja
(ált. triószonáta együttes, itt: concertino) versenyez egy nagyobb csoporttal
(vonószenekar+continuo, itt: tutti/ripieno).
- Ellentétes karakterű tételekből áll, ezek száma nem meghatározott, ellentétes
karakterűek, sorrendjük nem kötött. (pl. Karácsonyi concerto).
- Corelli a műveit opusokba rendezte
 jelentése: mű.
 Azonos opusba azonos műfajú művek tartoznak.
 Corelli először 6-12 numerot csatolt egy opusba, azonos műfajban. Ez a szám
szép lassan csökkent. Beethoven volt az első, aki elnevezett egy önálló
darabot Op. 1-nek, mivel úgy gondolta, hogy az opusokért jár a pénz, ezért
nem tett több darabot 1 opusba.