1.

A zenei középkor, a többszólamúság alakulása a kezdetektől Josquin

des Pres-ig

I. A gregorián
-Az európai zene kezdetét a gregoriántól számíthatjuk (4.-14. század)
-Oka: lejegyzett formában áll rendelkezésre, pontos és részletes ismereteink vannak róla
-Elnevezése I. Gergely pápáról

 A legenda szerint ő teremtett egyszerre s mindenkorra rendet a nyugati

kereszténység zenéjében.
 Valóság: a mise rendjét (részek helyét) meghatározta, a gregorián éneklés gyakorlatát
ő tette minden templom számára kötelezővé.
-Jellemzői: énekes, egyszólamú, egyházi, latin nyelvű, kötetlen ritmusú, modális
hangnemrendszerű, kis hangterjedelmű
-Liber Usualis (Használati könyv)

 A gregorián dallamokat 2 fő csoportba osztjuk: 1. miseénekek 2. officiumok (a

szerzetesek számára előírt napi kötelező szolgálat)
 Tartalma: mindkét anyagot magába foglalja
o A mise zenei beosztása:
1. Proprium missae (mise változó részei)
 Introitus (bevezetés): eleinte hosszú, később rövid
 Graduale (lépcsőima)
 Alleluia vagy Tractus (ujjongó dicsőítés): melizmatikus
 Offertorium (felajánlás): gyászmise (requiem), eredetileg
szegényebb társak felé anyagi felajánlás (őskeresztény korban)
 Communio (áldozás)
 Az egyes dallamok lehetnek szillabikus (1 szótag, 1 hang) vagy
melizmatikus (1 szótagra több hang) jellegűek
2. Ordinarium missae (mise állandó részei)
 Kyrie (uram irgalmazz): görög (kor nagy nyelve) nyelvű szöveg,
3-as tagolás (Kyrie eleison-Christe eleison-Kyrie eleison)
 Gloria (dicsőség): szillabikus, egyik leghosszabb miserész
 Credo (hiszek): szillabikus, leghosszabb
 Sanctus-Benedictus (szent vagy, áldott vagy): 3-as tagolású
 Agnus Dei (Isten báránya): 3-as tagolású
-Arezzoi Guido (i.sz. 1000körül) újításai:

 Kezdetben hallás utáni átörökítés (Sevillai Izidor, 7. század eleje)  neumaírás (nem
jelzi a hangmagasságot, ritmust, új dallam tanulására nem alkalmas. Csak a dallam
menetét rögzíti. 8. századtól)
 o „Ha nem őrzi emlékezet, elvesznek a hangok, mert nem lehet leírni őket!”
 Arezzio Guido négy vonalat használ
 vonalra és vonalközbe is írt
 használta a kulcsokat (F, C)
 bevezette a szolmizációt (ut, re, mi, fa, sol, la)

II. A többszólamúság kezdete

-A kezdeti többszólamúság (kb. 12. század) alapja a gregorián dallam. Korai elnevezése:
organum (=szerveződés), ezt kezdetben a többszólamúság minden fajtájára alkalmazták.
-Az organum típusai:

 párhuzamos organum: egy gregorián dallamot kvint vagy oktáv távolságban

hangoztatnak
 szabad organum: alapul vesz egy gregorián dallamot, a másik szólam
eltávolodik egy kvinttávolságig, majd vissza
 tiszta organum: alapul vesz egy gregorián dallamot, ritmusértékeit
kiszélesítjük, fölötte a többi szólam melizmákat énekel
 mértékorganum: teljesen ugyanaz, mint a tiszta organum, csak van ritmikus
lüktetése
-A kezdeti többszólamúság legjelentősebb mesterei a Notre Dame-i iskolához köthetők:

 Leoninus: Magnus Liber Organi, ez tartalmazza az egyházi év minden fontos

alkalmára többszólamú anyggal ünnepélyessé tett gregorián dallamot.
 Perotinus: újítás: szólamok számát 3-4-re növelte, központi szerephez jut a tenor
(tenere=tartani, ő énekli a gregorián dallamot)

III. Machaut (szül. 1300 k.)

-Az ő nevéhez fűződik a zenetörténet első összefüggő miseciklusa.
-Kedvelt műfaja az izoritmikus motetta

 „izo” előtag azonosságra utal

 a szerző alapul vesz egy gregorián dallamot, amit egy állandó ritmusképlettel ritmizál
végigtalea. Ez a dallam bekerül az ún. tenor szólamba. A gregorián dallamrészlet is
ismétlődhetcolor (ez a szöveg fölött).

IV. Anglia zenéje a 15. században

-Anglia átvette a franciáktól az organumot, a többszólamú hangzásban megjelenik a terc
hangközök fölénye és a szext megszilárdulása. Ennek fontos mérföldköve az angol discantus,
amelyben a gregorián dallam fölött (tehát még az alsó szólam a fő dallam!) a szólamokat úgy
rögtönözték, hogy leginkább a terc és a szext hangköz kerüljön fölénybe. Legjelesebb
képviselője Dunstable. Az angol discantus közvetlen előzménye a fauxbordonnak.

V. Az 1. németalföldi generáció (=Hollandia stb.)

-G. Dufay (1400k-1474) zenéjében megjelenik a harmonikus gondolkodás és a gondos
disszonancia-kezelés. A legtöbb frázis a VII6-I harmóniafűzéssel fejeződik be, ehhez
melodikus díszítés társul, így jön létre a burgundi zárlat(*). Az ő alkalmazásában ismertük
meg a fauxbourdon-t

 Jelentése: ál-basszus, ami abból ered, hogy a vezető dallam a régi szokástól eltérően
a felső szólamba került. Az alsó (tenor) szólam elvesztette eddigi vezető szerepét. A
szext akkordok kerültek túlsúlyba, akárcsak az angol discantusban (különbség:
discantusban alul, fauxbourdonban felül van a gregorián dallam, 1-1 szólamot
improvizáltak.)
-Dufay kihasználta a cantus firmus-technikára épülő miseszerkezetben rejlő lehetőségeket.
(Cantus firmus=szilárd dallam)
-Az általa komponált misefajták:

 tenor/cantus firmus mise=mindegyik tételben ugyanaz a gregorián dallam a tenor.

 chanson mise=tenorban nem gregorián dallam van, hanem világi dallam.
 mottó mise=minden tétel ugyanúgy kezdődik.
 (paródia mise=más zeneszerző művéből vett anyagra épít)
-A 2. németalföldi generáció mestere Johannes Ockeghem, ő rta az első összefüggő
gyászmisét

VI. A 3. németalföldi generáció: Josquin des Pres

-Luther mondta róla: „A hangok mestere: azt kell tenniük, amit ő akar. A többi szerző azt
teszi, amit a hangok akarnak.”
-Az akkordikus gondolkodás megszilárdulása mellett a zeneszerzők felfedezték a motívumot
(mostantól nem a gregorián a többszólamúság alapja, hanem a saját ötlet!), erre építették fel
szerkezeteiket → motettikus szerkesztés

 imitációs szakszok sorát hozza létre (polifón), amelyet csak a változatosság kedvéért
szakít meg 1-1 homofón rész (*).
 A többszólamú zenei szerkezeteket tehát két csoportba soroljuk:
1. polifón szerkezet: minden szólam egyenrangú
2. homofón szerkezet: van egy fő szólam, a többi pedig kíséri