Népi játékok az óvodában

A népi gyermekjátékok szerepe a személyiségfejlődésben

A játék minden életszakaszban (még felnőtt korban is) nagy hatást gyakorol az egyén
fejlődésére. Az egészséges családi közegben felnövő gyermekeket már csecsemőkoruktól
kezdve körülöleli a mondókák, ringatók, tapsoltatók, cirógatók, lovagoltatók, táncoltatók
világa. Ezek a foglalkozások nagyban segítik a gyermek szociális beilleszkedését, hiszen
folyamatosan kapcsolatot létesít az őt körülvevő emberekkel, így sokkal kisebb az esélye az
elszigetelődésnek. 

Az érzelmi nevelés mellett nagy segítséget nyújtanak a népi játékok a mozgásban, a test
koordinálásában, az egyensúly kialakulásában; ekkor fedezi fel testének határait. A mozgás és
a ritmikus mondókázás fejleszti az anyanyelvi kultúrát, s közben megismeri a gyermek az
alapvető emberi feladatokat, szükségleteket. 

A kisebbek az egyszerű játékok során is fejleszthetik kreativitásukat, előtör belőlük az

alkotóvágy, sőt a sikerélmények által önbizalmuk is fejlődik. A népi gyermekjátékok széles
köre csoportosan zajlik, amely az egyszerre való mozgásban az egymáshoz igazodásra és az
együttműködésre neveli őket. Ugyanakkor ezeken a foglalkozásokon kibontakozhat az
egyéniség is, hiszen mindenkinek lehetősége van az önálló szereplésre. Ezek az alkalmak
lehetőséget nyújtanak arra, hogy próbálgassák határaikat, és rájöjjenek miben ügyesek, s
miben kevésbé azok. 

Az óvodások számára ajánlott játékok alkalmazkodnak az életkori mozgásstruktúrához, éppen

ezért fejlesztik az izomzatot, a fizikai állóképességet, a fizikai aktivitást, a különböző belső
szervek működését és nem utolsósorban a mozgáskultúrát. 

Minden jó játék az életre készíti fel az egyént. A gyermek azt hiszi, hogy csak szórakozik, de
nekünk fel kell ismernünk, hogy valójában mire is megy ki a játék. 

1. Kergető körjátékok

A kergető körjátékok tipikus énekes-mozgásos játékok. A körön kívül vagy belül fut vagy
sétál a kergető, s meg kell fognia valakit. A kiválasztottnak többféleképpen tudomására
adhatja, hogy vele szeretne „megmérkőzni”. 

Az „Elvesztettem zsebkendőmet…”, és a „Tüzet viszek…” kezdetű játéknál kendőt dob a

külső játékos az egyik társa mögé, akinek aztán őt kell kergetnie. Ha nem kapja el, és a
kendődobó be tud állni az üres helyre, akkor a kergető marad a körön kívül. Ha viszont utoléri
és megérinti őt, akkor visszaadja a kendőt neki, és újra próbálkozhat.

Elvesztettem zsebkendőmet…

1
Elvesztettem zsebkendőmet,
Szidott anyám érte.
Annak, aki visszaadja, 
Csókot adok érte.

Szabad péntek, szabad szombat,

Szabad szappanozni.
Szabad az én galambomnak
Egy pár csókot adni.

Tüzet viszek…

Tüzet viszek,
Lángot viszek,
Ki ne nézz, be ne nézz,
Kendő rajta.

A „bujkáló” játéknál körben állnak kézen fogva a játékosok, kívül a kergető, azaz a farkas,
belül a bujkáló, vagyis a bárány áll. A farkas igyekszik megfogni a bárányt, de nincs egyszerű
dolga, mivel a körben állók a bárányt áteresztik, a farkast viszont meg próbálják megfékezni.
Ezt a játékot általában a „Benn a bárány, kinn a farkas…” kezdetű dalra játsszák, de létezik
párbeszédes és mondókás változata is. 

Benn a bárány, kinn a farkas.

Hízik a bárány, szárad a farkas.
Szabad vásár mindennek:
gazdagnak és szegénynek.

2. Repül a… repül a…

A gyerekek ezt a játékot nagyon kedvelik, mert sokat kacaghatnak rajta, ha valaki elvéti a
választ. Nincs szükségünk más kellékre, csak egy akkora asztalra, amelyet a csoport körbe tud
kényelmesen ülni. A játékvezető elmondja a „Dolgozzatok legények…” kezdetű mondókát,
miközben minden gyermek egyik ujjával ütögeti az asztallapját. A versike utolsó szavánál
résen kell lennie a játékosoknak, mert csak akkor szabad felemelniük mindkét kezüket, ha
valóban olyan állat vagy tárgy neve hangzik el, amelyik tud repülni. A játékvezető
félrevezetésként minden esetben felemeli a kezét. Aki elvéti a választ, az zálogot ad, amit a
játék végén lehet kiváltani. 

A zálog kiváltására nincs meghatározott szabály, de az esetek nagy részében úgy történik,
hogy a játékvezető a zálogokat letakarja egy kendővel, majd megfogja az egyiket, s a
csoportnak közösen kell kitalálnia, hogy mi legyen a feladata a kiváltónak. A feladatok széles
körben mozoghatnak, mondhatnak verset, mondókát a gyerekek, vagy adhatunk nekik találós
kérdést, de lehetnek mozgásos feladatok is: szaladja körbe a termet, ugráljon féllábon,
guggoljon le, stb. 

Dolgozzatok legények (leányok)

holnap lesz a vásár.
Kifizetlek benneteket,
2
ha eljön a császár.
Repül a ...repül a ...macska!

3. Süssünk, süssünk valamit!

A játék elején ki kell jelölnünk a játékteret. Bár ez egy kismozgásos játék, de azért érdemes
helyet hagynunk a gyerekeknek, hogy kibontakozhassanak. Kiválasztunk egy gyereket, aki
szeretné a sort vezetni, és elkezdjük énekelni a „Süssünk, süssünk valamit…” kezdetű
dalocskát. A sort vezető mögé beállnak a többiek, és megfogják az előttük álló társuk derekát,
és kanyarognak ide-oda, amíg csak fel nem tekerik a süteményt. 

Ezután eljátszhatjuk azt is, hogy a feltekert rétest betesszük a sütőbe, megsütjük. Ha kész van,
kivesszük, megporcukrozzuk, felszeleteljük, és megkínáljuk egymást. Ha elfogyott az összes
rétes, akkor begyúrhatunk egy újabb adagot, és folytatódhat a játék. 

Süssünk, süssünk valamit,

azt is megmondom, hogy mit.
Lisztből legyen kerekes,
töltelékes, jó édes.
Sodorva, tekerve,
túróval bélelve,
csigabiga rétes,
kerekes és édes.

4. Megy a gőzös…

A gyerekek szinte kivétel nélkül vonzódnak a vonatokhoz, ezért nagyon szórakoztatónak

tartják ezt a nagymozgásos, népi dalos játékot, amit játszhatnak a szabadban és a teremben
egyaránt. Egy gyermeket kinevezünk masinisztának, ő fogja vezetni a sort. A „Megy a
gőzös…” kezdetű dalt énekelve, a gyerekek egymás vállába kapaszkodva láncszerűen
elindulnak körbe, kanyarognak ide-oda, kikerülik az útjukba kerülő tárgyakat. Akinél a lánc
elszakad, az a játékos lesz a masiniszta az újabb dalkezdésnél. 

Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára.

Kanizsai, kanizsai állomásra.
Elöl ül a masiniszta,
ki a gőzöst, ki a gőzöst igazítja.
Elöl ül a masiniszta,
hátul meg a krumplifejű palacsinta.