A Keresztény Közösség Körlevele 2020 Karácsony 2021 Vízkereszt Passió

A KERESZTÉNY KÖZÖSSÉG
Mozgalom a vallási megújulásért
A KERESZTÉNY KÖZÖSSÉG
KÖRLEVELE
2020 KARÁCSONY
2021 EPIFÁNIA/VÍZKERESZT- ÉS PASSIÓ-IDŐSZAK
A Keresztény Közösség körlevele 2020 Karácsony- 2021 Vízkereszt/Epifánia- és Passió-időszak
A címlapon Döbröntei Zoltán Szeplőtelen fogantatás festményének képe

látható.
A tartalomból:
A megosztó félelem és az egyesítő beszélgetés 3
Evelyn Francis Capel: A keresztény évkör - Epilógus 5
Johannes Lenz emlékére 8
Eva Marie Müller emlékére 12
A SZENTSÉGEKRŐL
Krisztus jelenléte - A szentség természetéről az utolsó kenet szentségé- 13
nek fényében
GYÜLEKEZETI ÉLETÜNK
Közgyűlés és gyülekezeti nap 18
Helykeresés vs. jövőkeresés (!) 21
Felhívás jövőtervezésre! 22
Gazdasági beszámoló - 2019 23
Gazdasági tervek 2020-ra 24
A konfirmáns táborról 25
Konfirmánsok tábora (anyai szemlélődések) 25
Tábori beszámoló - hat szemszögből a családi táborról 27
29
SZÍVÜGYEM
Ehrenfried Pfeiffer munkássága 31
A méhecskék iskolát teremtenek – Az Iskolaméhészet-kezdeményezés 33
ELŐRETEKINTÉS
A budapesti evangéliumkör új tematikája 36
Meghívó a nemzetközi munkatársi műhelymunka-találkozóra Söckingbe 36
A sorsalakítás lesz a témája a 2021. évi családos tábornak 37
Életút a papi szemináriumig 38
A Keresztény Közösség levelezésének eddigi és új lehetőségei 41
Rendszeres csoportmunkák és közösségi beszélgetések 43
Kapcsolattartás 44
A programjainkat és a heti evangéliumrészeket külön ismertetőnkben tesszük

közzé.
2
„Félelem és betegség nélkül olyan lenne az életem, mint egy csónak evezők nélkül”
Eduard Munk (norvég festő és grafikus, 1863-1944)
A megosztó félelem és az egyesítő beszélgetés

A félelem lehet egészséges figyelmeztető jel egy olyan helyzetben, amikor ve-
szélybe került a testi, lelki vagy szellemi épségünk. Ha nem riadunk meg ettől a
félelemtől, akkor nagy mértékben fokozhatjuk a lélekjelenlétünket, szélesebb
körben érzékelhetünk és következetesebben gondolkodhatunk, cselekedhetünk.
Ez a félelem megszűnik, amint elhárítjuk a veszélyt. Gyakoribbak azok a félel-
mek, amelyek rendszeres hullámokban megjelenve újra meg újra próbára teszik a
lelket úgy, hogy beszűkítik a valóságérzékünket, gondolkodó- és cselekvőképes-
ségünket, olykor teljes bénító erővel is hatnak.
A félelem alapvető forrása az a bensőnket átható érzés, ami az egyedüllét és
kiszolgáltatottság érzése egy ellenséges (ellenségesnek tűnő) világban. Az az érzet,
hogy az élet próbatételei meghaladják az erőinket, és ezáltal elveszíthetjük földi
létünk kapaszkodóit.
Sok mindentől félhetünk, mindenki más miatt és máshogyan fél. Sokan fél-
nek mostanában a vírustól, van, aki az elszegényedéstől, van, aki a diktatúrától
fél, vagy mindegyiktől. Akik ugyanattól félnek, azok tudnak beszélni egymással,
és viszonylag könnyen megértik egymást, mert hasonlóan élik meg a kapaszkodó-
ik elvesztését, és hasonló megoldásokat keresnek. Akik mástól, máshogyan fél-
nek, azoknak egy ponton túl a beszélgetés is nagyon nehéz, mert mást érzékel-
nek, máshogyan gondolkodnak, és emiatt másra is törekednek. Beszélő és hallga-
tó olyan távol kerül egymástól, hogy a megértés szinte reménytelennek tűnik. Dr.
Daniele Ganser, svájci történész és békekutató a „Corona und die Angst” című
előadásában érzékletesen hívta fel erre a jelenségre a figyelmet nemrég Bécsben.
(A 2020. október 29-i előadás felvétele németül elérhető a Youtube-on.)
Mindegyik félelem valóságos annak, aki átéli. Ezért nem érdemes megkér-
dőjelezni a másik félelmét, győzködni őt arról, hogy az ő félelmének nincs értel-
me, ettől-attól nem kellene félnie. Ez békétlenséghez és megosztottsághoz vezet.
Gondoljunk arra, hogy minden félelemnek megvan a maga oka, és mindegyik
mögött ott van a háttérben az életlehetőségek beszűkülésétől és a haláltól való
átfogó félelem. Ha előítéletmentesen és együttérzéssel érdeklődünk a másik em-
ber és a félelmei iránt, jobban megérthetjük a tőlünk eltérő érzékelését, gondol-
kodásmódját, talán törekvéseit is. Abban a kellemes meglepetésben lehet részünk,
hogy ő is elkezd érdeklődni irántunk, és több mindenről tudunk beszélgetni, élte-
tő beszélgetés jöhet létre. A megosztó félelmen felülkerekedik a beszélgetés egye-
3
sítő ereje, ha szeretetből fakad a törekvésünk. Tanulhatunk egymástól, erősíthet-

jük egymást, és felfedezhetjük, hogy nem az önmagunkkal való foglalkozás, ha-
nem a világ érzékelése és embertársaink megsegítése emel ki bennünket a kiszol-
gáltatottságból!
Ehhez alapos és gyakorlatias önismeretre van szükségünk. Figyeljük meg,
hogy mitől félünk, és hogyan hat bennünk a félelem? Hogyan erősíti például az
egyik félelmünk a másikat? Az erős félelemérzet hatására több szinten is elveszít-
hetjük a belső tartásunkat. Egy összehúzó, szűkítő érzés magába szívja az Én-
érzést, azt, ahogyan érezzük magunkat testünkben-lelkünkben. Ezáltal meginog,
elzárul az Énünkhöz és a szellemi világhoz való kapcsolódásunk hídja:
„A semmi ágán ül szívem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szelíden,
s nézik, nézik a csillagok.”
írta József Attila Reménytelenül című versében.
Nem vagyunk azonosak a gondolatainkkal, ezért ne higgyünk el mindent,
ami megjelenik a gondolatainkban. Figyeljük meg a saját gondolkodásunkat kívül-
ről, felülről, hogy mire, hogyan reagál. A félelemérzeteink észlelésének kezdetétől
próbáljunk meg rátekinteni, hogy honnan erednek, mi táplálja őket, merre akar-
nak vinni, akkor nem sodornak el bennünket. A mulandóság gondolatköreiből
kiemelkedve érzékelhetjük a lelkünkben működő szellemit, benne saját Én-
erőnket is, melynek nemcsak érzékelő képessége, hanem jellemformáló, sorsalakí-
tó képessége van a szabadság és tudatosság által.
A félelem a lélek alapereje, és azt jelzi, hogy valami fejlődőben van. Ezért
tekinthetjük egy fejlődési szakasz kísérőjelenségének. Igazi bátorság csak a féle-
lem leküzdésével jöhet létre. A vakmerőség és a teljes bátortalanság között van a
szív élő bátorsága, amikor az Én a lélek félelmeit leküzdve rátalál az eredetére és
forrására. A félelem az isteni eredetünkre akar ébreszteni bennünket, hogy a földi
világ mulandóságában és szűkösségében felfedezzük a szellem teljességét és az
Énünkben élő Krisztus-Nap fényét.
Silye Imre
„Ha tudatosságod arany fényével járod be lényed minden mélységét, képes vagy
legyőzni a félelmet, melyet árnyaid keltenek benned. Ebben a fényben feloldódnak,
átalakulnak, megváltódnak, s értékes kincsekké válnak a számodra.”
Molnár Eszter (1978-2018)
4
Evelyn Francis Capel: A keresztény évkör

Epilógus
Evelyn Francis Capel (1911-2000) az első nő volt, akit Nagy-Britanniában a Keresz-

tény Közösség papjává avattak. E művéből már jelentek meg részletek korábbi körle-
veleinkben, most a könyv zárófejezetének fordítását adjuk közre.
Az évszakok váltakozása arra emlékeztet bennünket, hogy földi létünk beágyazó-

dik az egész csillagos világmindenség életébe. Felidézi számunkra azt is – bár jó-
val kevésbé nyilvánvaló módon –, hogy életünk szövetét láthatatlan lények tettei
szövik és tartják fenn, akik egyrészt a világmindenség teremtményei, másrészt
emberi lények. Mai szokványos elképzelésünk arról, hogy mi létezik a valóságban
a világon, nagyon korlátozott. Tapasztalataink és mélyebb érzéseink folyamato-
san figyelmeztetnek az elképzeléseinken túli létre, de ritkán fogadjuk be azt a
gondolkodásmódunkba. Ma azonban mindenek fölött áll, hogy megtaláljuk azo-
kat az ideákat, amelyek révén többet tudhatunk meg a velünk együtt létező, tá-
gabb valóságokról annak ellenére, hogy azok rejtve vannak hétköznapi megérté-
sünk elől. Látjuk például, hogy az évszakokat a nap és a föld kapcsolódásában
bekövetkező változások idézik elő, és azt tükrözik lent, ami a fenti világban tör-
ténik. Érzésünk azt súgja, hogy egy ilyen életadó ritmusnak a hatalmas, élő, a
mindenségben őket megillető helyet betöltő lények tevékenységéből kell erednie.
Rátekintve a tettre, elég logikus, ha azt kérdezzük: ki cselekedte mindezt?
A mai kort megelőző időkig keresztény gondolkodók nemzedékeken át óv-
ták a mennyei lények hierarchiájáról szóló tudás kincsét. Tanaik hosszú ideje nem
általánosak az egyházi gondolkodásban, de a kora keresztény évszázadokban
olyan széles körben voltak ismertek, hogy például Szent Pál levelei teljes egyér-
telműséggel említik őket. A régi tan nagy része mára feledésbe merült, minek kö-
vetkeztében Pál írásait ma nagyon nehéz helyesen olvasni. A gondolkodásmód
koronként változik. Ha több könyv állna is rendelkezésünkre a hierarchiákról
szóló régi tanításra vonatkozóan, a gondolatforma akadályozná, hogy jelentésüket
a mai értelmünkkel megragadjuk. Megnyílt azonban korunk előtt egy másik meg-
értési forrás ebben a kérdésben – Rudolf Steiner munkásságának köszönhetően.
Ő az, aki sok ideát emelt be a mai gondolkodásba a világ és az ember természe-
tével kapcsolatban. A tények, melyeket leírt, gyakorta már korábban, a megelőző
korokban is ismertek voltak, de a mai tudati formától nagyon eltérő alakban.
Csak most – leginkább az ő munkásságának köszönhetően – váltak elérhetővé
bárki számára, akit érdekel az ilyen eszmevilág, és igyekszik maga is átgondolni
azt. Az ideák először ilyen formában talán egy nagy szellemi úttörő gondolkodá-
5
sában jelennek meg, mint amilyen Rudolf Steiner, de bárki, aki aktívan befogadja
őket saját elméjébe, végiggondolhatja őket, és igazságukat megvizsgálhatja.
A külső jegyekből jól ismerjük az évszakok és ünnepek évkörét, mivel része
mindennapi emberi életünknek. Mögötte ugyanakkor egy mélyebb valóság rejlik,
amelyhez csak a mennyei világ szellemi lényeinek létezéséről alkotott ideák segít-
ségével hatolhatunk el. Az évszakok jönnek-mennek, de ki irányítja járásukat, ki-
től ered a lelkiállapot, mely átjárja a minden egyes váltásnál érezhető különös
hangulatot? Négy hatalmas szellemi őr felügyeli az év egy-egy szakát, szép rend-
ben, egymást váltva: Gábriel, Rafael, Uriel és Michael arkangyal. A karácsony
előtti és utáni időszak Gábriel gondjaira van bízva. A húsvét körüli és az azt kö-
vető időszak őrangyala Rafael. A nyárközepet megelőző és követő időszak Uriel-
hez tartozik. A nyárvég és az ősz Michael szaka, még a köznyelvben is.
Gábriel az angyali üdvözlet arkangyala, akiről a Lukács-evangéliumban az
áll, hogy őt küldte el az Úr, hogy hírül adja Máriának: gyermeket fog szülni, aki
megváltást hoz. A régi hagyomány szerint attribútuma a fehér liliom. Az általa
uralt erők a születéssel, a Szellem anyagba szállásával állnak kapcsolatban. Ő kül-
di a szívünkbe a szellemi élményt, mely a télközép és a karácsonyi ünnepkör jel-
lemzője. Amikor sugallatát követjük, gondolatban visszanézünk lényünk eredeté-
re, mely az égi világban van. Minden lélek isteni lények társaságában élt a születé-
se előtt, és átutazott a csillagvilágokon. Angyali kezek hozták le a magasságokból
a földi mélységekbe. Égi kísérői által sokféle lelki és testi képességgel, erővel fel-
ruházva küldték le a földi életbe. Minden ember születése felidézi az Ember te-
remtését, amikor az idő kezdetén Isten megalkotta őt a kezével. Minden, ami
bennünk van, minden, ami körülvesz bennünket a teremtett világban, a Szellem
birodalmából született. A mennyei világ minden mögött ott van, és minden élet
forrása. A tél arkangyala lelkünk elé idézi származásunk emlékét, tisztelettel az
iránt, ami Istentől ered. Ha átadjuk magunkat hatásának, a téli időszak igazi han-
gulatával összefonódva, elvezet minket oda, ahol megpillanthatjuk a karácsony
ünnepkörének misztériumát, a földre születését annak, ami az égi magasságokból
származik.
Rafael a gyógyítás arkangyala. Részvéttel tekint a beteg állapotra, amelybe
az emberlény a gonosz hatalmak hatására esett. Nem ő az egyetlen a mennyei tár-
saságból, aki részvétet érez az emberiség iránt. Így érez az embergyermekek iránt
az összes isteni lény, amely Isten igaz céljait szolgálja, látván, milyen szegényessé
lettek ahhoz az ideálhoz képest, amelyből teremtettek. E lények arra vágynak,
hogy gyógyulást hozzanak ezeknek a beteg, földre bukott teremtményeknek. Ra-
fael képes összegyűjteni az isteni könyörület erőit, és az emberi lelkek felé irányí-
tani őket. Arkangyali hivatalában a gyógyítás szellemi erőinek ura. A régi hagyo-
mány szerint a gyógyító attribútumai alkotják az ő jelképeit. Tavasszal, amikor a
6
természet szépségei új életre kelnek, az emberek is érzik, mekkora szükségük van

önmaguk újjáéledésére belül, amit nem kaphatnak meg a környező világból. Ra-
fael ebben az évszakban meghívja azok lelkét, akik hallgatnak rá, hogy belül érzé-
keljék a gyógyító Szellem jelenlétét. Ő lesz belső vezetőnk a húsvét, a mennybe-
menetel és a pünkösd misztériumába vivő úton. Aki képes meghallani az őáltala
sugallt gondolatokat, megtanulja évről évre mélyebben megérteni Krisztus feltá-
madását, a halálból-élet tettét, melyet azért vitt végbe a földön, hogy megmentse
az embereket emberlétük elvesztésétől, a bűnbetegségnek és a halál fertőzésének
a következményétől. Rafael megtanít arra, hogy a lelkünk meglássa a megváltás
útját, melyen keresztül a Szellem meggyógyíthat bennünket.
Uriel az az arkangyal, aki a világmagasságokból a nyár közepén szól hoz-
zánk. A természeti világok összes teremtménye felfelé néz ebben az időszakban,
lényének erőit felküldve, hogy a világ fényével találkozzanak a mennyekben.
Mindaz, ami anyagállapotban létezik, a Szellem felé törekszik. Bármennyire nincs
senki tudatában, de szívünk legmélyebb érzéseinek, mindannak a learatása, ami jó
és rossz a férfiak és nők lelkében, ebben az időszakban történik, az angyalok
szeme láttára. Uriel gondoskodik belső lényünkben a lelkiismeret erejéről, és fi-
gyelmeztet, hogy erősítsük a helyes és helytelen iránti érzékünket. Azt kéri, hogy
vizsgáljuk meg tetteinket, és ne csak azt tekintsük át, ami személyes ügyünk, ha-
nem azt is, amit korunk történelmében hordozunk az egész emberi fejlődésen
belül. Mérlegelnünk kell gondolkodásunk és cselekvésünk gyümölcseit, amint
azok megjelennek a szigorú, de igazságos arkangyal előtt, aki lenéz életünkre, és
arra szólít fel, hogy ébredjünk, és hallgassunk lelkiismeretünk belső hangjára.
Amikor a nap eléri legmagasabb pontját az égen, a természet pedig a legburján-
zóbb virágzás és gyümölcsérlelés idejét, az embereket Uriel hívása szólítja meg,
hogy nézzenek magukba és újítsák meg morális természetük erejét.
Michael arkangyal azon az időszakon vezet át bennünket, amikor a termé-
szeti élet elhal, és a nap fénye egyre fogy. A halál árnyéka vetül a földre, és az
emberi lelkeknek befelé kell fordulniuk, hogy erejüket ott találják meg a Szellem
forrásából. A régi hagyomány szerint ő az a harcos arkangyal, aki szembeszáll a
sárkánnyal, a Gonosz erejével. Szíverőket küld felénk, hogy erősítse bátorságun-
kat a Gonosszal való szembenézéshez és helytálláshoz. Ő uralja a tiszta, szellem-
hez hű akaratot, melyet Krisztus szolgálatára ajánlunk, mert az Ő misztériumának
őrzője. Régóta jelképe volt a kard vagy lándzsa, az igazság mérlegével együtt.
Ahogy Gábriel lefelé vezeti a lelkeket a születésbe, úgy Michael a halál felé vezető
úton kíséri őket. A mai korban hangsúlyossá vált természetének egyik olyan olda-
la, amelyet korábban kevésbé ismertek. Ő ébreszti fel és ápolja az emberlényben
azokat a gondolkodási erőket, amelyek képesek Krisztus tettét megérteni. Azt
sugalmazza, hogy találjunk rá egy megértő hitre, mely a gondolkodásból indulva
7
ösztönözni tudja az akaratot, és cselekvő, gondolkodó követőivé tesz bennünket

Krisztusnak, akit ő szolgál. Lelkünk előtt állva erőteljes kézmozdulattal hív, és
mutatja, merre kövessük az igazi kereszténység keresésének útján.
A tél, tavasz, nyár és ősz külső körforgása mögött a bensőnkben Gábriellel,
Rafaellel, Uriellel és Michaellel találkozunk. Mindegyikőjük különleges áldását kí-
nálja az embernek a rá eső időszakban. Az év teljes körforgásának ura maga
Krisztus, hiszen – amint azt ebben a könyvben korábban már oly gyakran kifej-
tettük –, Ő egyesítette életét a föld életével. Az ünnepekben hol az egyik, hol a
másik oldalról mutatkozik meg előttünk, míg meg nem mutatja magát teljességé-
ben, de ez a látvány túl hatalmas, hogy egyszerre megpillantsuk. Mind a négy ark-
angyal őrként áll az Ő szolgálatában a megnyilatkozás egy-egy eleme előtt, azokat
a lelki erőket ébresztgetve bennünk, amelyek a legmegfelelőbbek ahhoz, hogy
ezen elemek részesévé váljunk.
Ő, aki a világmindenség magasságaiból eljött, hogy megváltást hozzon az
emberlelkeknek, most Szellemben él közöttünk a földi világban. Itt van, és min-
den ünnepben, amely újra meg újra beköszönt a változó évszakokkal, Ő szól
hozzánk. „Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak.” – így beszélt
önmagáról. Fénye beragyogja földi létünk útjait, napról napra, évről évre, a világ
végezetéig.
Fordította: Boros Mária
Johannes Lenz emlékére
Johannes Lenz 1927. április 20-án született Prágában, egy orosz szülész-bába se-
gítségével jött otthonukban a világra, szülei harmadik gyermekeként. Édesanyja
Friedel Ganz (1897-1970) tanárnő, mesélő, a népmesék jelentésének és hatásának
kutatója volt. Édesapja Eduard Lenz (1901-1945) a Keresztény Közösség egyik
alapítója, akit 1925-ben Josef Kral kollégájával együtt megbíztak a prágai gyüleke-
zet alapításával.
Johannes törékeny alkatú gyermek volt, egészen fiatalkoráig, amíg a hábo-
rús körülmények között edzett életakarata meg nem erősítette. Prágában nőtt fel
hét éves koráig. Miután az első cseh származású pap, Josef Adamec 1934-ben
átvette a prágai gyülekezet vezetését, Drezdába küldték az apját, Eduard Lenzet,
aki a gyülekezeti munka mellett széleskörű előadói tevékenységbe kezdett. Jo-
hannes az ottani Waldorf-iskolába járt, vasárnaponként részt vett az iskolás
gyermekek szertartásán, kezdetben a pap, Gerhard Klein lakásában, 1936-tól a
drezdai gyülekezet új templomában. Ez volt a Keresztény Közösség első szaba-
don álló temploma, a háborúban lebombázták.
8
Húsvétkor a családdal rendszeresen ellátogattak Raffaello Sixtusi Madonná-

jához, és az Operában meghallgatták a Parsifal-előadást.
Mint minden gyermeknek a Német Birodalomban, 10 éves korától kötelező
volt neki is részt venni az „Ifjú nép” (Jungvolk) katonai légkörű, egyenruhás ren-
dezvényein. Barna inget és fekete nyakkendőt viselve mechanikusan masíroztat-
ták, a katonaéletre hangolták őket, miközben mondogatták nekik: „A gondolko-
dást hagyjátok a lovakra!”. Ez szörnyen untatta, igyekezett hiányozni. A családjá-
ban és a Waldorf-iskolában tapasztalt emberi, szellemi tartás adott neki erőt ah-
hoz, hogy ellenálljon az ideológiai befolyásnak. Szenvedélyesen olvasta a német
irodalom és a világirodalom könyveit, néha hetente többet is. 1941 áprilisában
fogadta a konfirmáció szentségét, röviddel a Keresztény Közösség betiltása előtt.
Apja, Eduard Lenz június 8-án közel 1000 ember előtt tartott előadást Berlinben.
A hallgatóság soraiban ott ültek a Gestapo emberei civilben, akik rögtön utána
letartóztatták őt. Másnap az egész Német Birodalomban betiltották a Keresztény
Közösséget. Július 4-én a Waldorf-iskolába menet zárva találta az iskola ajtaját,
mert a stuttgarti Waldorf-iskola betiltása (1938) után a drezdait is betiltották. Az
udvaron összegyűjtött gyermekeknek megrázó volt hallani a szeretett tanáraiktól,
hogy ők már nem taníthatják őket, egy állami iskolát kell keresniük.
A sztálingrádi csata után, 1943 februárjában már a diákokat is besorozták, a
16. évét be nem töltött Johannest is behívták légvédelmi segédnek a német terü-
let védelmére. Ettől fogva közvetlenül átélte a háború borzalmait. Az éjszakai
szolgálatban a riadók közötti várakozásban hosszasan vitáztak a társaival világné-
zeti kérdésekről. Sokfelé kellett szolgálatot teljesítenie, a háború vége felé Dániá-
ban és a kelet-német fronton. 1945 februárjában az angol hadsereg olyan meny-
nyiségű és erejű bombát dobott Drezdára, hogy az egész város romba dőlt. Akik
nem közvetlenül a bombáktól haltak meg, azok megfulladtak, mert a tűzorkán
felemésztette a levegőt. Két húga, Eva Sophie és Ruth is életét vesztette. Édes-
anyja és bátyja, Christopher túlélték a háborút. Édesapja egy orosz fogolytábor-
ból való hazaszállítás közben halt meg 1945-ben.
A háború utolsó napjainak elkeseredett harcaiban Berlin közelében volt a
csapategysége. Egy kis erdőben a teljesen kimerült légvédelmis katonatársaival
homokba ásták egymást, hogy tudjanak kicsit aludni. A mellkasán nyomást érezve
ébredt fel Johannes, egy fiatal orosz katona csizmájának hatására, aki nevetve a
szívének szegezte gépfegyverét, és derűs vigyorral azt mondta neki: „Bajtárs, kelj
fel, háború vége!” („Kamerad, stehe auf, Krieg kaputt!”) Négy és fél éven át tar-
tó hadifogság következett Sziléziában, az Odera mentén, Kelet-Poroszországban,
Lettországban és oroszországi táborokban, többnyire erdőkitermelésben, szén-
bányákban és kőfejtőkben végezve kényszermunkát. Többször volt halálközeli
állapotban. A legtöbb erőt azoknak a verseknek és idézeteknek a szellemi magva-
9
iból merített, amiket tudott, illetve amelyek a bizonytalan tábori posta ellenére
időnként eljutottak hozzá. Ezeket gyorsan megtanulta a következő motozás előtt,
és társait is erősítette vele. Az egyik táborban 1400 fogoly (akiknek harmada ma-
gyar volt) öttagú vezetőséget választhatott maguk közül. Még a 21. évét sem töl-
tötte be, de őt választották egyik fogolyképviselő vezetőjüknek. Két szénbánya-
vájat munkabeosztásáért és a tábor belső ügyeiért volt felelős. Az orosz táborve-
zér kényszerkihallgatásokkal sem tudta elérni, hogy besúgóvá váljon, és amikor
azzal fenyegette őt, hogy Szibériába viteti, akkor sem mondott semmit a fogoly-
társai múltjáról, hogy megvédje őket a zsarolástól. Kordokumentumként is na-
gyon érdekes Johannes Lenz „Emlékezés a jövőért” című önéletrajzi könyve
(Erinnern für die Zukunft, Verlag Urachhaus, 2002).
1949. október közepén, több mint kéthetes utazás és köztes táborok után térhe-
tett haza német földre, ahol mindenki láthatta rajta, hogy honnan jön, de senki
nem merte megszólítani. A Tübingeni Egyetemen kezdte tanulmányait, ahol
rendkívül pezsgő szellemi élet volt neves tanszékvezetőkkel. Bekapcsolódott a
Tübingeni Gyülekezet életébe is, ami a Keresztény Közösség újrafelfedezését je-
lentette számára. 1952-ben a Papi Szemináriumon folytatta a tanulmányait. 1953-
ban házasságot kötött Gabriele Waldersee-vel, akivel született egy gyermekük,
Andreas. A felesége a grófi származású szüleinek birtokán egy hotel vezetését
10
tűzte ki célul. Johannes papi hivatásra törekedésével ez egyre kevésbé volt össze-
egyeztethető, így elváltak, de megőrizték a jó kapcsolatot.
Miután 1955-ben Emil Bock pappá szentelte, nagy lelkesedéssel kezdte a
szolgálatát a Stuttgarti Gyülekezetben, amit a Müncheni Gyülekezetben folyta-
tott. 1959-ben házasságot kötött Renate Kelberrel, akinek az apja Wilhelm
Kelber, a Keresztény Közösség egyik alapítója és Eduard Lenz barátja volt. Há-
rom gyermekük született a következő években: Christiane, Tatjana és Esther.
Az antropozófiát élete hordozó alapjának tekintette. 1955-től tagja az
Antropozófiai Társaságnak és 1964-től a Szellemtudományi Főiskolának is.
Johannes Lenz egy évtizeden át lelki gondozója volt Christian Morgenstern
özvegyének, Margareta Morgensternnek, aki Michael Bauerrel együtt aktívan se-
gített a Keresztény Közösség dornachi alapításának előkészítésében, amikor Ru-
dolf Steiner előadásokat tartott a leendő alapítóknak (Breitbrunn, 1922. 08.16-09.
04.). Margareta Morgenstern körültekintően gondozta Christian Morgenstern ha-
gyatékát, amit 1968-ban a végrendeletében a Keresztény Közösségnek adott át.
Johannes Lenznek is köszönhető, hogy a teljes Morgenstern életművet átfogó 9
kötet méltó módon megjelenhetett az Urachhaus kiadó által 1987 és 2001 között.
Barátság fűzte Michael Endéhez, a Gombos Jim-történetek, A végtelen történet
és a Momo írójához. Michael Ende (1929-1995) a Keresztény Közösség tagja
volt, ismerte Rudolf Steiner valamennyi művét, olvasta minden előadását, de nem
nevezte magát antropozófusnak. Johannes Lenz által fogadta a kenet szentségét,
és ő tartotta temetését.
1972-ben kinevezték Bajorország és Ausztria területi vezetőjének, 73-tól a
svájci gyülekezetek életének kísérése is a feladatává vált. 1991-ben tőle vette át a
területi vezetői feladatokat Walther Giezendanner, aki emberiségszinten gondol-
kodó, őskeresztény szellemben törekvő emberként jellemezte őt. Johannes Lenz
a háború idején betiltott, és a kommunisták által további kétszer betiltott csehor-
szági Keresztény Közösség életének újraindításban is közreműködött az 1990-es
években. 1978-90-ig Dél-Amerika területi vezetője volt, ahol Peruban, Argentí-
nában és Brazíliában alapítottak Keresztény Közösség gyülekezeteket. 1979-ben
felső vezetővé választották, Taco Bay-jal és Hans-Werner Schroederrel együtt
hárman biztosították a Keresztény Közösség felső vezetését. 1972-98-ig tartozott
a héttagú vezetőség köréhez. Támogatta a Keresztény Közösség Urachhaus ki-
adójának tevékenységét, és a karitatív élet kibontakozását, gyermek- és ifjúsági
táborok fejlesztését, idősotthonok alapítását.
Johannes Lenz számos könyvet írt a szentségekről és vallási témákról.
Nyugalmazása után is aktívan, sokoldalúan tevékenykedett a Keresztény Közös-
ség fejlődéséért. A meghívásunkra 1999-ben az Őrségben, később Budapesten
11
tartott előadásokat. A gyülekezetalapítási időszakunkban a folyamatot támogató

tanács tagja volt. 2012 februárjában a feleségével, Renateval és Tatjana lányukkal
együtt részt vett a nemzetközi alapítási ünnepségen Dobogókőn. Közreműködött
abban is, hogy adományként kaptuk az első kelyhet, több kultikus ruha anyagát
és számos könyvet. Az utóbbi években is rendszeresen érdeklődött közösségünk
fejlődése iránt.
Eduard Lenzzel együtt közösségünk szellemi keresztszülőjének tekinthetjük Jo-
hannes Lenzet, aki 93 éves korában, 2020. október 19-én halt meg Berlinben.
Mély hálával és szeretettel gondolunk lényére.
Silye Imre
Eva Marie Müller emlékére
Többen megismerhették Eva Marie

Müllert az Őrségben, a pappá szen-
telésemen Stuttgartban vagy Szent
Gallenben, a gyülekezetlátogatás so-
rán.
Eva Marie 2020. július 6-án, 94 éves
korában meghalt egy nürnbergi
idősotthonban, ahová röviddel a ha-
lála előtt került.
1926. szeptember 12-én született
Nürnbergben. Édesanyja már 1913-
tól ismerte Friedrich Rittelmeyert,
aki gyakran prédikált Nürnbergben a
Heilig Geist Kirche templomban.
A szülei 1923-ban csatlakoztak a Keresztény Közösséghez, a nürnbergi gyüleke-

zet alapítása után. Kilenc éves volt, amikor a Gestapo elkobozta a szüleitől az
antropozófus könyveket, és azt követelték tőlük, hogy három gyermeküket ne
antropozófus szellemiségben neveljék. Rudolf Frieling konfirmálta őt 1941-ben,
a Keresztény Közösség németországi betiltása előtti utolsó konfirmáción. Légvé-
delmi pincében élte túl Nürnberg bombázásait 1942-ben, 44-ben és 45-ben. A
háború után, 19-20 éves korától aktívan foglalkozott antropozófiával, majd a
nürnbergi gyülekezet tagjává vált.
12
Az antropozófia, a szentségek rendszeres átélése és az elmélyült ima életének

hordozó alapját képezték. Gimnáziumi matematika-fizikatanárként dolgozott
nyugdíjazásáig. Rendszeres és alkalmi adományaival támogatta a biodinamikus
gazdálkodást, az euritmiaképzést Nürnbergben, és a mi közösségünk fejlődését
is.
A nürnbergi szeminarista-gyakornoki időm végén ismertem meg őt 1999
nyarán. Nagy érdeklődéssel és szeretettel kísérte az életemet és a gyülekezetünk
alapítását. Öt alkalommal járt az Őrségben, hogy megismerje az ottani közösség-
építő kezdeményezéseket. Támogatta az Arkánum Baráti Kört és egy Waldorf-
óvoda építését Őriszentpéteren. Szellemileg és anyagilag is támogatta a pappá vá-
lásomat, a nyugdíjból félretett pénzéből éveken át gondoskodott a papi szeminá-
riumi tanulmányaim minden költségéről, hogy ez ne legyen teher a magyarországi
közösségépítő körnek. Rendszeresen látogattam őt, és beszámoltam neki a kö-
zösségi fejleményekről. Csodáltam, ahogy az egyéni törekvéseit összekötötte egy-
egy újabb közösségi fejlődési céllal: ”Még csak azt szeretném megélni, hogy…” –
mondta többször a gyülekezeti életünk fejlődési szakaszaival kapcsolatban.
2010-ben agyvérzést szenvedett, és tolószékbe kényszerült, de nagy akarat-
erővel és türelemmel végezte a rehabilitációs gyakorlatokat. Az otthonában ápol-
ták, szépen megteremtve számára mindent, amit csak lehet. Amikor már nem tu-
dott olvasni, akkor is kérte új könyvek rendelését és felolvasását, főleg életrajzo-
kat. Nagyon hálás volt mindezért, sohasem panaszkodott, és amíg csak volt hoz-
zá ereje, aktívan érdeklődött az ismerősök, a világ dolgai és közösségünk iránt.
Nagy hálával és szeretettel gondolhatunk rá.

Silye Imre
A SZENTSÉGEKRŐL
Krisztus jelenléte
A szentség természetéről az utolsó kenet szentségének fényében
November elején a halottakra emlékezünk – azokra, akik félretették földi ruhájukat,
ahogyan a fák is lehullajtják a leveleiket –, és megkezdték szellemi utazásukat Krisz-
tussal. Az alábbi szöveg részlet Patrick Kennedy hamarosan megjelenő könyvéből, Az
utolsó kenet szentségéből. E szentség hatásáról olvashatunk benne, melynek révén
megmutatkozik Krisztus különleges jelenléte a haldoklás és a halál idején és folyama-
tában.
A haldoklás lényegét tekintve magányos tett. Csak mi magunk vihetjük végbe.
Mégis kevés dolog van, ami több gyógyítást, vigaszt és biztatást hozhat, mint ha
13
megtapasztaljuk: haldoklásunk folyamatában nem vagyunk egyedül. Mindez sok

mindenre vonatkozó mély igazság, ha az emberi utazás egészét nézzük; mennyi-
vel inkább vagyunk képesek szembenézni és legyőzni egy nehézséget, ha valaki
mellettünk van, valaki, akinek bensőségesen elmondhatjuk, min megyünk keresz-
tül, aki tudja azt nyújtani nekünk, amire szükségünk van, hogy a másik oldalra
átkeljünk.
Megtapasztaltam sokféle dolgot, amelyek mély benyomást tesznek a lélekre
papi munkámnak köszönhetően. Amikor olyan valaki ágyához érkezem, aki a ha-
lálhoz közeledik, gyakran látom a nyugalom és a hála mély érzését eláradni lelké-
ben. Szeméből ezt az üzenetet olvasom ki: „Végre itt van valaki, aki tudja, mit
jelent ez a pillanat, aki nem fél tőle, aki támaszt és áldást hozhat nekem.” És va-
lóban ez az egyik nyilvánvaló jegye annak, hogy mi is a pap valójában: olyan vala-
ki, aki a halál küszöbén együtt állhat egy másik emberrel, teljes ismeretségben az-
zal a „hellyel”, és teljes hittel az iránt, aki „az új születés a halálban”.
Bizonyos értelemben Krisztus jelenlétének ténye a halál küszöbén az esz-
szenciáját mutatja meg annak, ki is ő nekünk, emberlényeknek. Akár azt is
mondhatjuk, hogy magának a kereszténységnek az esszenciáját jelenti: Krisztus-
nak Jézusban történő megtestesülése azt meséli el, amit Isten tett, hogy itt legyen,
értünk és velünk, haldoklásunkban és halálunkban. Ezért az utolsó kenet szent-
ségét a legegyszerűbben úgy foghatjuk fel, mint Krisztus jelenlétének kinyilatkoz-
tatását a küszöbön.
Krisztus beavatása az emberi halálélménybe

Ha szellemi tekintetünket afelé fordítjuk, ami Izraelben 2000 évvel ezelőtt tör-
tént, azt látjuk, hogy Isten szíve leereszkedik a földre Krisztusban, aki egyetlen
világos, kozmikus küldetéssel érkezik: áthidalni a hatalmas szakadékot, amely az
ég és a föld között nyílt. Ezt a hidat csak Isten építheti meg azzal, hogy belép a
valóság azon részébe, amely a mennyekben nem található meg. A „mennyek”
alatt azt érthetjük, ami fennmarad, ami a legbensőbb, a szellemlények láthatatlan
világa, melyet őseink a föld fölött, az égben örökké ragyogó fényekben láttak ki-
fejeződni. A föld jelentése pedig az a különleges hely lehet, ahol a dolgok nem
maradnak fenn, ahol a „moly és a rozsda megemészti” őket (Máté 6,19). Mielőtt
Krisztus leszáll a földre Jézusban, a maradandó és az elmúló közötti szakadék
akkora, hogy az öröklét lényei nem tudják, mi a halál és a haldoklás. Az isteni lé-
nyek nem ismerték a halált. Milyen egyedül lennénk a halálba való átmenetben,
mennyire elszakítva a szellemtől és élettől, ha a mennyei lények semmit sem tudná-
nak a halálról és haldoklásról!
14
Az ég és a föld között tátongó szakadék áthidalására egy isteni lénynek meg

kellett tanulnia, mi a halál. Jézus Krisztus élete, halála és feltámadása, az evangéli-
umi történet ezért Isten beavatásának története a halál misztériumába. Nem egy
egyszerű názáreti ács fiának és szeretetszolgálatának története, hanem az Élet
Urának rendkívüli, kozmikus története, aki egyfajta „földi beavatáson” megy át,
amint Krisztus belemerül a halál és a haldoklás élményeibe. A belemerülés szó a
görögben a baptizma, amelyből az angolban a baptism, magyarul keresztelő szó
származik. Ez egy másik szó egy beavatási rítusra, és így nevezi Jézus a keresztha-
lálát Lukács evangéliumában. Így kiált fel: „Keresztséggel kell azonban még meg-
kereszteltetnem, és mennyire gyötrődöm, míg ez végbe nem megy!” (Lk 12,50)
Lukács evangéliumának ebben a beszámolójában Krisztus nem a Jordán folyó
vizébe történő alámerítésre utal, melyben János részesíti. Azon a keresztelőn már
túlvan. Jövetelének célja, hogy az emberi tapasztalásba merüljön alá, hogy az em-
ber mivoltának misztériumába kapjon beavatást, alávetve annak, amit Isten soha-
sem ismert: a szenvedésnek és a halálnak. Másképp úgy is kifejezhetjük ezt, hogy
Jézus Krisztus élete a világmindenség isteni szívének története, melyben ez a szív
eljött az „isten által elhagyott” helyre, az ürességbe, ahol nincs ott Isten.
Húsvét misztériumával a híd megépül, az örökkévaló és a földi közötti sza-
kadékot végül áthidalva, az örök dicsfény most majd bevilágít abba a világba,
ahol eddig csak sötétség volt. Attól a pillanattól kezdve találhatjuk meg Krisztust,
az Örökkévaló Szellemet, az Élet Urát a halál folyamatában.
Ami akkor végbement, a legmélyebbre ható következményekkel jár min-
denre, amit ma átélhetünk. Most, hogy átment a halálon, Krisztus ott lehet min-
den egyes emberrel – különösen a halálba való átmenetnél. Mert Krisztus beava-
tást kapott az emberi átélésbe, a halál misztériumaiba, kalauzunkká vált, aki átve-
zet a halálon. És többé senki sem hal meg egyedül. Ez visszavisz minket ahhoz a
fő ajándékhoz, melyben az emberi lélek az utolsó kenet szentségének formájában
részesül.
Krisztus láthatóvá vált jelenléte a szentségben

A halálnak való „alávetettség” hatalmas, isteni tettének következtében Krisztus
most itt van ezen az istentől elhagyott helyen. Velünk van a haldoklásban és a
halálunkkor. Mivel azonban az emberiség egyre inkább vakká lett a szellem felé,
mégsem feltétlenül „látható”. Krisztus Jézus itt van, de szellemben van itt. Ezért
láthatatlan (a legtöbb embernek). Ez az utolsó kenet rendeltetésének egyik alap-
vető eleméhez visz minket: láthatóvá tenni Krisztus jelenlétét a halál küszöbén.
Minden szentségnek és igazi rítusnak hasonló a missziója. Hatásuk abban áll,
hogy megnyilatkoztassák a láthatatlan valóságok jelenlétét és munkálkodását a
látható cselekedetekben, szavakban és elemekben. Ami a valóságnak „ezen az ol-
15
dalán” történik, az egy kép, a megnyilatkozása annak, ami a szellemi világban

végbemegy.
A régi héber bölcsesség ugyanezt a célt rendeli hozzá a rítushoz. Mózes má-
sodik könyve szerint (24-31. fejezetek) Mózes felmegy a hegyre, bemegy a „di-
csőség felhőjébe”, az „emésztő tűzbe”, és pontos kinyilatkoztatást kap, hogyan
készítse el Isten hajlékát a földön. Lejön a hegyről, és Áront pappá szenteli, pon-
tos utasításokkal látva el az öltözékek, a kellékek és a rítusok részleteire vonatko-
zóan mindazok alapján, amit szellemben átélt. Az Újtestamentumban a Zsidók-
nak írt levél a zsidó papság földi rítusait az eredeti szellemi rítus „mintájának”
vagy „árnyékának” nevezi (8,5).
Ez a rítus mögötti valóság még drámaibban tárul fel a Biblia utolsó köny-
vében, a Jelenések könyvében. Ez János látomásait tartalmazza azokról a világok-
ról, ahol a mennyek angyallényei munkálkodnak. Végigvezet minket látomásban
megélt élményein, amikor megmutatják neki az égi, kozmikus oltárt, mely Isten
és a Bárány trónusa előtt áll:
„És láttam a hét angyalt, akik az Isten előtt álltak, és adatott azoknak hét trombi-
ta. Egy másik angyal is odajött, és megállt az oltárnál, kezében aranyfüstölő, és
adatott neki sok füstölőszer, hogy a szentek imádságaihoz tegye az aranyoltárra,
amely a trón előtt van. És felszállt a füstölőszerek füstje a szentek imádságaival
az angyal kezéből Isten elé.” (Jn 8,2-4)
Ebben a fejezetben János megmutatja nekünk a világot, amely a szent szer-
tartás mintájául szolgál. A rítusok – a sorrendjük, mozdulataik, szavaik és képze-
teik – abból származnak, ami a szellemben megmutatkozott. A földi rítusokkal
kapcsolatos ugyanezen igazság nyert új kifejezést Rudolf Steiner korszerű „szel-
lemtudományában”. 1924 júniusában erről a témáról szót ejtvén Steiner a Ke-
resztény Közösség temetési szertartását választotta példaként arra, hogy mi tör-
ténik egy „igazi” szertartásban. Egy megdöbbentő képet bontakoztat ki szá-
munkra, egy tükör képét.
„Tegyük fel, barátaim, hogy itt egy tükör, itt pedig valami tárgy. Látják a tárgy tü-
körképét a tükörben. Két dologgal találkoznak – a valódival és a tükörképpel.
Ehhez hasonlóan, amikor egy halottért zajlik szertartás, két dolog megy végbe. A
pap által a koporsó előtt végzett rítus egy tükörkép. Tükörkép, és nem lenne va-
lóságos, ha nem tükörkép lenne. Mit tükröz? Mindannak a mintaképe, amit a pap
tesz a holttest előtt állva, az érzékfeletti világban van. Hiszen mialatt a földi szer-
tartást végezzük a fizikai test előtt, és az étertest még jelen van, a másik oldalon a
földi lét küszöbén túli lények végzik az égi szertartást. Odaát a lélek és a szellem
olyan fogadtatásban részesül, amit üdvözlő rítusnak nevezhetünk, ahogy itt a föl-
16
dön mi is összegyűlunk a halott előtt egy búcsúszertartásra. Egy kultusz vagy ce-
remónia csak akkor valódi, ha a valóságban található az eredete.
Így láthatják, miként hatol be az érzékfeletti világ a földi életbe és hatja azt
át. Ha valódi szertartást tartunk a halottaknak, azzal egyidejűleg egy érzékfeletti
szertartás is zajlik. A kettő egyszerre működik.” (R. Steiner: Karmikus kapcsola-
tok, 2. kötet, 1924. jún. 27. – angolból fordítva)
Amikor egy ilyen „valódi szertartással” van dolgunk, annak, ami megmu-
tatkozik, része az, aki celebrálja a szertartást. Ha ezt komolyan vesszük, azt látjuk,
hogy a szertartást végző pap személye önmagában valami isteninek a megnyilat-
kozása. A papi öltözékbe öltözve és a pappá szentelés által a papi szolgálatra fel-
szentelve a pap része annak, ami „tükröződik”. Lássuk ismét a Zsidóknak írt le-
velet, hogy ezt megértsük. A levél írója bemutatja, miként lépett be Krisztus – a
halál misztériumába történő beavatása révén – a szellemi templomba, a belső
Szentek szentjébe és vált új Főpappá. Mindazok által, amiket Krisztus véghez
visz, és amiken a Golgota-hegyen átmegy, valóban „pontifex”, a hídépítő lesz, aki
összeköti az eget és a földet. Az első húsvét óta minden valódi rítusban Jézus
Krisztus az örök valóság a földi papság mögött. Ezért mondják a gyülekezetnek a
Keresztény Közösség pappá szentelési szertartásakor, hogy „Amikor ő áll előt-
ted, Krisztus Szelleme áll előtted.”
Mindezeket szem előtt tartva fordítsuk most figyelmünket újra az utolsó
kenet szentségére. Amikor egy felszentelt papot hívunk, hogy legyen mellettünk a
haldoklásunkban, olyan valakit hívunk magunkhoz, aki segít megnyilvánulni an-
nak, aki örökre megváltoztatta a halált. Azt várjuk, hogy ezáltal növekedjék ben-
nünk a Krisztus iránti éberségünk, megnyilatkozzék az ő jelenléte. Nem arról van
szó, hogy egyszerűen papot hívunk a közeli gyülekezetből; Krisztust „hívjuk
meg” magunkhoz a látható világba, hogy „tükröződjön” az utolsó kenet szentsé-
gében. Az utolsó kenetet kérve afelé törekszünk, hogy láthatóvá váljék a valóság,
amely az ő beavatásának, a halál és a haldoklás emberi megtapasztalásába történő
beavatásának a gyümölcse. Nem vagyunk egyedül; Krisztus velünk és mellettünk
van a halál küszöbén, és kiárad belőle minden erő, amire szükségünk van éle-
tünknek ebben a mélységes mély pillanatában.
A részlet az Észak-amerikai hírlevél 2020 őszi számából való.
Fordította: Boros Mária
17
GYÜLEKEZETI ÉLETÜNK
Közgyűlés és gyülekezeti nap, avagy hogyan hordozza a földi, fizikai
test a lelki-szellemi lényt önmagában
Ahogyan az egyéni ember életét, úgy egy közösség életét is szellemi célok hatják
át. A célok eléréséhez sok mindenre van szükség. Ilyenek a belső és külső
erőforrások, vagy az együttműködést segítő megállapodások, a közösen használt
fogalmak tisztázása. Mindezek megteremtésére, kialakítására, pontosítására
érdemes időt szánni, hogy azután a külső keretek a lehető legjobban szolgálják,
támogassák a célok elérését.
Ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk a munkatársi találkozókon, a csütörtöki
konferencianapokon és az egyesület vezetőségi ülésein is. Ennek része az is, hogy
az egyesületet - amely a működésünk jogi hátterét biztosítja - és annak
közgyűlését - amit törvényi kötelezettség ír elő - olyan módon formáljuk
magunkra és töltsük meg tartalommal, hogy abban a céljaink élően jelenhessenek
meg.
A közgyűlést ebben az évben is kinyitottuk a gyülekezet minden érdeklődő
tagja felé, hogy aki mélyebben szeretne kapcsolódni az aktuálisan zajló
folyamatokhoz, az megtehesse. Emellett írásos beszámolókkal – a mostani
körlevélben több írással is – arra törekszünk, hogy azok is tájékozódhassanak a
fontosabb lépésekről, akik valamilyen oknál fogva – elfoglaltság vagy távolság
miatt – nem tudtak a gyülekezeti napon részt venni. Hiszen az ott elhangzottak a
gyülekezet életéről szólnak. Meghatározzák a jövőbeli szándékokat és irányokat.
Szeretnénk, ha minél többen aktívan hordoznátok ezeket az ideákat, és
kapcsolódni tudnátok a megvalósításukhoz is.
A teljesség igénye nélkül szeretnék most néhány gondolatot kiemelni a
2020. szeptember 27-én megtartott közgyűlésen - és egyben gyülekezeti napon -
elhangzottakból, bátorítva mindenkit, hogy keressen bennünket további
kérdéseivel, kéréseivel, felajánlásaival.
Az elmúlt időszak beszámolójából talán az a legfontosabb, hogy a
korlátozások ideje alatt a rendezvényeinket le kellett mondanunk, de a
szertartásokat teljesíteni tudtuk. Megtörténhettek a munkatalálkozók,
csoportmunkák, táborok. Megújult a honlapunk, a levelező rendszerünk és az
adatbázis-nyilvántartásunk, és aktiváltuk a közösség Facebook oldalát. Húsvét
vasárnapjától új oltárképpel teljesíthetjük a szertartásokat.
2019-ben kezdtünk el arról beszélgetni, hogy a meglévő, gyülekezeti
térként használt, bérelt belvárosi lakás hogyan szolgálja és korlátozza a fejlődő,
növekvő gyülekezeti életet. Szempontokat, kérdéseket kezdtünk el gyűjteni, ami
egy jövőbeni gyülekezeti tér keresését, megtalálását segítheti. Pap kollégákat
18
hívtunk meg külföldről, hogy beszéljenek nekünk a saját építkezési

folyamataikról. Elindultunk néhány helyet és térséget megnézni, hogy azok mit
nyújtanának a jövőbeli életünknek. Minden gyülekezet életében ez egy hatalmas
feladat, ami számtalan lépésből kell, hogy álljon.
Nagyon hamar kiderült az is, hogy nem elég csak a térség vagy az épület
szempontjaival foglalkoznunk, azt is tisztáznunk kell, hogy mikor, hol és hogyan
születik meg egy ekkora horderejű kérdésben a döntés. Hogyan és kitől kapja az
előkészítő, majd később a kivitelező csoport a megbízatását, legitimitását? Milyen
módon tudjuk a gyülekezetben felmerülő legtöbb szempontot érzékelni,
figyelembe venni és beépíteni? Mi kell ahhoz, hogy ezt valóban a gyülekezet
egésze hordozza tudatában és akaratában is? A kérdések sora ezzel még nem ér
véget, és valószínűleg, ahogyan haladunk előre, újabb és újabb rétegek fognak
láthatóvá válni, amire addig még csak nem is gondoltunk, magukkal hozva újabb
és újabb kérdéseket. A kérdések felgombolyításához több szálon is hozzáláttunk.
Az egyik szál, hogy a munkatársi találkozókon - az aktuális kérdések mellett -
elkezdtünk egy tudatos, az életünkre és a szervezetünkre rátekintő munkát,
amihez Liszka Andrea segítségét kértük, aki egy évre elvállalta, hogy moderátora
lesz a találkozóinknak. Ezúton is köszönet érte! Kapacitásaink felmérése,
döntésikompetencia-határok, felelősségi körök tisztázása - ezekkel és hasonló
kérdésekkel foglalkozunk. Szintén a munkatársi találkozók egyikén határoztuk el,
hogy egy hosszú távú fejlesztési terv kidolgozását kezdjük el, aminek része a
jövőbeni helyünk keresése és megtalálása is. Erről a témáról Bujdosó Judittól és
Liszka Andreától a következő írásban bővebben olvashattok.
És ahogyan az elején említettem, nemcsak a megállapodásainkat, hanem a
közösen használt fogalmainkat is tisztázni, pontosítani szükséges. Kik a
munkatársak? Hogyan válik valaki munkatárssá? Mit jelent a gyülekezet vagy a
tagság? Melyik tagság? Hányféle tagság is van nálunk? Ezek a kérdések gyakran
felmerülnek, újra és újra jó őket tudatosítani, hiszen a félreértések jó része abból
adódhat, hogy a használt fogalmakon nem pontosan ugyanazt értjük, más képet
alkotunk magunkban a kimondott szavak alapján. A különböző tagságokról a
gyülekezeti napon is beszéltünk. Kezdem a legnagyobb körrel, a gyülekezeti
tagsággal, amihez hozzátartozik mindenki, aki részt vesz a gyülekezet életében,
a szertartásokon, a csoportmunkákban, és mivel a szertartásokon részt vesznek
azok is, akik a szellemi világból kapcsolódnak hozzánk – haláluk után vagy
születésük előtt –, ez egy igen széles kört jelent. A gyülekezet életét érintő
kérdésekben jelentős a szerepük, ezért fontos, hogy a véleményük megjelenjen
azokon a fórumokon, ahol például a jövőt meghatározó döntések születnek.
Hiszen egy közösség akkor marad életképes, ha abban a fiatalok, a gyerekek és a
még meg nem születettek is megtalálhatják majd a helyüket.
19
A Keresztény Közösség tagságáról – vagy más néven a szellemi

tagságról – Johannes Lentz ezt írja: „Aki a Keresztény Közösség gyülekezeti
életét a szentségeken keresztül elég hosszú ideje megismerte, és az emberszentelő
szertartásban szellemi otthonra talált, az egyszer majd eljuthat ahhoz az
elhatározáshoz, hogy a Keresztény Közösség tagjává kívánjon válni, és
kinyilvánítja a Közösségbe való felvételi kérelmét…. A feltétel csak az, hogy
szabad elhatározásból, és felelősségteljesen kapcsolódjon a leendő tag a
közösséghez…. Aki a Keresztény Közösség tagjává válik, az elhatározta, hogy
segíti a közösséget szellemi feladatának megvalósításában, és abban, hogy az
emberek között élő keresztényi kapcsolat épüljön ki.” Jelenleg 51 fő szellemi tagja
van a Keresztény Közösségnek Magyarországon. Aki ilyen módon szeretne a
közösséghez és annak céljaihoz kapcsolódni, az valamelyik paphoz fordulva
kérhet beszélgetést és további tájékoztatást.
Végül az egyesületi tagságról néhány szót. Ahhoz, hogy a földi világban
élni és működni tudjon egy szervezet, ki kell választania a működéséhez
legjobban megfelelő jogi formát, és ezt kell élettel megtöltenie, a saját képére
alakítania. 2007-ben egyházat mint jogi szervezetet 100 alapító taggal lehetett
alapítani. Akkor ez felelt meg legjobban a tevékenységünknek. 2011-ben a
törvényalkotók ezt a lehetőséget megváltoztatták, és egyesületi formába kellett
átalakulnunk, amit 2019-ben további változtatásokkal és kategóriákkal
módosítottak.
A törvényi változásokból adódó módosításokat a jogi formában mindig
meg kellett tennünk, közben pedig a gyülekezeti és szellemi élet aktívan folyt
tovább. Az egyesületnek jelenleg 26 fő a tagja. Ők azok, akik a közgyűlésen
szavazattal rendelkeznek, és a jogi előírások szerint vezetőséget választanak,
akiket megbíznak többek között a hivatalos ügyek intézésével, a hatóságok felé
történő képviselettel. Az egyesületnek, a közgyűlésnek és a vezetőségnek kell a
felelősséget vállalnia a külvilág felé. Ám élettel megtölteni és hordozni a
gyülekezet életét és jövőjét önmagában az egyesület nem tudja megtenni. A
formát tudja adni ahhoz, ami megnyilvánulni akar a világban. A gyülekezet lelki
és szellemi lényét a gyülekezeti tagság alkotja, amelynek része a szellemi és az
egyesületi tagság.
Hasonlít ez az emberhez, ahol a fizikai test hordozza a benne élő lelki-
szellemi lényt. Önmagában a fizikai test még nem alkalmas célok kitűzésére és
azok megvalósítására. Ahhoz valami másra is szükség van. Életerőre, lelkesedésre,
szellemi célokra. És hogy mindaz jó legyen, amit a világban tenni akar a „test”,
ahhoz használnia kell érzékszerveit, észlelnie kell, helyesen gondolkodni, érezni
és cselekedni. Egy bonyolult, különleges és gyönyörű összhang ez. Maga az élet,
ami megnyilvánulni akar a földi, fizikai világban.
20
Ehhez hívunk benneteket. Jövőt tervezni, közösen építeni és erősíteni azt a földi,
fizikai testet, amely hordozni tudja a keresztény közösség lelki-szellemi lényét
önmagában. A világ és a jövő számára.
Bozókiné Tengely Anna
HELYKERESÉS VS. JÖVŐKERESÉS (!)
Örömteli, ahogyan egyre több érdeklődő, szertartást látogató vagy gyülekezeti tag
kerül sorainkba. Mindenkit szívesen fogadunk és befogadunk, ugyanakkor ezzel
párhuzamosan afelé haladunk, hogy kinőjük a Nádor utcai kápolna tereit. Hiszen
nincs már elég hely a nagyobb ünnepek szertartásain (a 30, maximum 50 fő befo-
gadóképesség már kevés), és nincs elég hely a gyerekfoglalkozásokra, a szeretet-
vendégségre stb. sem.
2019. január óta foglalkozunk a helykeresés témával, ami jó lenne, ha
hely-találás is lenne a közeljövőben. Készítettünk már a kereséshez szempontlis-
tát, és az érdeklődőkből alakult egy „helykereső csoport” is.
A szeptember 20-i munkatársi találkozón, majd a 27-i közgyűlésen és gyü-
lekezeti találkozón is – szakemberként – javasoltam, hogy egy átfogóbb fejleszté-
si tervben gondolkodjunk, ne csupán helykeresésben. Fontos ugyanis, hogy ne
csak helyet keressünk, hanem egy hosszú távú jövőfejlesztésben gondolkodjunk
közösen, mert – a munkatársi találkozók tapasztalatai és a gyülekezetünk 10 éves
múltja is mutatja - megérett már az idő arra, hogy összekössük a múltunkat-
jelenünket a jövőnkkel; egy visszatekintő értékelő szintézisben a jövő felé mutat-
va – tudatosan – teremtsünk, ne csak teret magunk köré, hanem fejlődő gyüleke-
zetet is, átlátható és előremutató módon, közösségi tervezéssel.
A szeptemberi gyülekezeti napon egy tervezési folyamatot vázoltam fel,
amely magában foglal egy 10-15 éves koncepciótervet helyzetfelméréssel és
elemzéssel, az alapelvek közös kiérlelésével, a jövőkép megalkotásával; egy 3-8
éves stratégiai tervet az ideák rangsorolásával, a hozzá kapcsolódó felelősség,
akarat megfogalmazásával, középtávú célokkal, alternatívarendszerek megalkotá-
sával, gazdasági-pénzügyi tervezéssel; és a konkrét projektek megtervezését.
HOGYAN DOLGOZZUNK?
Fontosnak tartjuk, hogy a közösségi akarat minél szélesebb körből megjelenjen.
Elhatároztuk, hogy közösségi tervezés legyen, melynek célja: A JÖVŐ
TERVEZÉSE! Mi is ez tulajdonképpen?
21
Ez egy olyan nyitott fórum, közösségi műhelymunka, amely rendszeres,

többalkalmas, többlépcsős, tematikus irányított, vezetett beszélgetésben az aktuá-
lisan megnyilvánuló közösségi akaratot teremti meg, kreatív és csoportos szellemi
munkával. A hatékony teremtő erő megszületéséhez szeretnénk szakembert is
bevonni a folyamatba vezetőként. A közösségi folyamatban a dinamikus döntés-
hozatal, az antropozófiai szemléletű minőséggondozással együtt nyilvánulna meg.
A felvetésekhez több észrevétel érkezett, ezek egyike szerint egy közösségi bio-
gráfiai munkát lehetne kapcsolni a helyzetfelmérés és helyzetértékelés témához,
amely felvetés meghallgatásra és elfogadásra is talált. Ennek (a biográfiai munká-
nak) és az utána következő közösségi tervezési folyamatnak a segítőjeként
Emich Szabolcsot kértük fel.
Az alkalmazott módszerről azoknak kell majd dönteni, akik dolgozni fog-
nak a folyamatban. Többen megerősítették, hogy szükség van a jövőbemutató
fejlesztéshez egy elképzelési struktúrára, de szabadok vagyunk abban, hogy mi-
lyen folyamatot választunk ehhez. Abban bízunk, hogy Szabolcs segítségével
megtaláljuk azt a tervezési módot, amely leginkább illik a mi közösségünkhöz.
Több telekingatlan-felajánlás érkezett már, de amíg a döntési pozíciók nem épül-
tek fel (egy ilyen közösségi folyamattal) nem hozhatunk felelős döntést. Lehet,
hogy elszalasztunk néhány lehetőséget, de a közösségi akarat alaposabb feltérké-
pezésével gyümölcsözőbb kapcsolatokat és helyzeteket tudunk kialakítani, felépí-
teni.
A felvázolt, alapos áttekintéssel összpontosítani tudjuk erőinket, és egy
ilyen tudatosítási folyamatra alapozva könnyebben juthatunk el a célunkhoz.
Bujdosó Judit, Liszka Andrea és Bozókiné Tengely Anna
FELHÍVÁS JÖVŐTERVEZÉSRE!
HOSSZÚ TÁVÚ KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉSI TERV KIDOLGOZÁ-
SÁRA MŰHELYMUNKÁBAN
Kedves Keresztény Közösség!

Mindenki, aki elkötelezettséget érez a Magyarországi Keresztény Közösség jövő-
je, működése és fejlesztése iránt, továbbá fontos számára, hogy e fejlesztés irá-
nyai a közösség akaratából szülessenek meg, jöjjön el a Nádor utcai kápolnába az
első megbeszélésre, amelyet 2021. január 23-án 10 – 18 óra között tervezünk
megtartani.
22
Minden további részletet együtt, közösen alakítunk ki, sok-sok érdekes, egyénileg
is fejlesztő és felemelő – nagyon is a jövőbe mutató (!) kommunikációs kultúra,
módszer alkalmazásával!
Kedvcsinálóként álljon itt néhány kérdés a sok közül, amelyekkel az első találko-
zón fogunk foglalkozni:
 Milyen eddig teremtett értékeinkre tudunk támaszkodni a jövőben?
 Hogyan tudunk közösségként olyan szociális kelyhet formázni, amelybe a
korszellem bölcsességéből egy csepp meg tud érkezni?
 Hogyan tudunk meríteni mélyebb bölcsességünkből, ami a felszíni szava-
kon túl van?
 Mit kell tenni, hogy az álmokból valóság legyen?
LEGYÉL RÉSZESE A JÖVŐNK ALAKÍTÁSÁNAK!

LEGYÉL RÉSZE A JÖVŐNKNEK!
Jelentkezésedet ezen a linken jelezheted előre:
https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSfCLabPv8clkAUSPOMbdnuaa
IQwVsa6posnTj7oSo1j-4fzBQ/viewform?usp=pp_url
A szervezők
Gazdasági beszámoló - 2019

azaz közösségi folyamataink tükröződése gazdálkodásunk számaiban
Ez már a második év, hogy két, Magyarországon élő papunk van és általuk egyre
több lehetőségünk a kapcsolatok ápolására közösségen belül és kívül is. Szélese-
dett a papok előadói tevékenysége, több ízben tartanak előadásokat és beszélge-
téseket óvodák, iskolák szülői köreinek, tanári konferenciáknak, illetve
antropozófiai alapú, érdeklődésű közösségeknek. Egyre többen használják a Ná-
dor utcai tereinket képzésekre, előadásokra, ezenkívül különféle stúdiumcsopor-
tok is tartanak itt összejöveteleket. Igyekszünk folyamatosan bővíteni a kápolná-
ban elérhető könyvek körét, utazásokat szerveztünk, hogy erősítsük a külföldi
közösségi tagok és a magyar közösség közötti kapcsolatokat. Törekszünk haté-
konyabban megszervezni a papi tevékenységet támogató munkatársak munkáját,
az önkéntes munka kiegészítésére a szükséges mértékben fizetett munkaerőt is
igénybe vettünk.
Kiadásaink legnagyobb részét (47%) személyi kiadások teszik ki. Jelentős
tétel a költségvetésben a kápolna bérlete, rezsije, karbantartása, és működtetése
(22%). Kiadásaink 18 %-át fordítjuk arra, hogy bekapcsolódjunk a Keresztény
23
Közösség nemzetközi munkájába (szinódusok, gyülekezetlátogatások, munka-

társ-találkozók, hozzájárulás területi kasszák kiadásaihoz), illetve kapcsolattartásra
a magyarországi gyülekezet tagjaival. Ebben az évben az előzőekhez képest sok
fejlesztésünk is volt. Új oltárképünk van, fejlődött az infrastruktúra az irodában
(számítógépek, projektor), és vettünk könyvespolcokat, hogy ki tudjuk szélesíteni
az antropozófiai témájú folyóiratok és könyvek körét, amelyet a kápolnában meg-
forduló emberek számára kínálunk.
Bevételeink nagyobb része (61%) származik már hazai forrásból, de szeret-
nénk ezt az arányt tovább növelni, hogy a Foundation (a világot átfogó Keresz-
tény Közösség központi szerve) új, életre jönni vágyó gyülekezeteket tudjon tá-
mogatni. Belföldi bevételeink fele a gyülekezethez kapcsolódók rendszeres és al-
kalmi adományaiból származik. 2019-ben 105 rendszeres adományozónk volt, a
havi adományok nagysága 1.000 és 25.000 Ft között szóródik. A hazai bevétele-
ink másik fele tevékenységeinkhez igazodva egyéb forrásokból származik:
 kultikus tevékenység (keresztelők, konfirmáció, házasságkötés, temetés)
támogatása,
 papok előadói és lelkigondozói tevékenysége,
 tereink használatáért kapott adomány,
 adományként kapott arany beváltása,
 céltámogatás az irodai munkára és a fiatalokkal folytatott munkára,
 civil SZJA 1% (323 ezer Ft).
A külföldi bevételeink fele-fele arányban a Keresztény Közösség nemzetkö-
zi alapjából, illetve a Baráti körünk külföldön élő tagjaitól származnak. A külföldi
forrásoktól való függetlenedéshez új hazai forrásokat kell felkutatnunk. Elsősor-
ban több hazai támogatóra vagy a támogatási összegek növelésére lenne szükség.
Bízunk benne, hogy ez a cél a támogatók körével való tudatosabb kapcsolattartás,
figyelem révén, illetve a papok közösségi kapcsolatápolásra fordítható idejének
felszabadításával elérhető.
Gazdasági tervek 2020-ra

2020-as költségvetésünket az előző évi tényadatok alapján terveztük meg néhány
kisebb módosítással. A Foundation-től a következő évben még ugyanakkora ösz-
szegű támogatást kapunk, mint az előző évben, de számítanunk kell rá, hogy a
külföldi Baráti körünktől származó adományok mértéke tovább fog csökkenni.
Mivel 2019 tavaszán vallási egyesület lettünk, erre az évre vonatkozóan is-
mét jogosultak voltunk az egyházi 1% igénylésére. A lehetséges támogatóinkhoz
való eljutásért kampányt szerveztünk, ami a tavaszi rendkívüli helyzet miatt csak
24
részben valósult meg. Ennek ellenére így is sikeres volt, mert 680 barátunktól kö-
zel 4 millió forint adományt kaptunk, ami nagyon komoly előrelépés a 2019-es
323 ezer forinthoz képest.
Tervezéskor arra számítottunk, hogy a tartalékainkat is be kell vonnunk a
gazdálkodásba, mivel esedékessé vált a közösség tulajdonában levő, Silye Imre
által használt 13 éves autó lecserélése, ezenkívül pedig további fejlesztéseket ter-
vezünk az Őrségben, a budapesti szertartástérben, és a kultikus tevékenységhez
kapcsolódóan. Több pénzt terveztünk költeni a fizetett munka fedezetére, rend-
szeresíteni akartuk a munkatársi találkozókat, illetve lehetőséget biztosítottunk a
munkatársak külföldi találkozókon való részvételére. Nagyobb keretet terveztünk
a gyermekekkel való foglalkozásra és ifjúsági munkára.
A 2020-as év gazdasági folyamatait végül átrajzolta az egész világot érintő
koronavírus-helyzet. Kb. 15 %-kal csökkent a támogatóinktól befolyó összeg, de
ezzel párhuzamosan a határok lezárása miatt gyakorlatilag megszűntek a külföldi
utazások, és a személyi költségek sem növekedtek a tervezett mértékben, így vár-
hatóan a tartalékok nélkül is fedezni tudjuk majd a 2020. év kiadásait.
A papok és a gazdasági kör tagjai nevében: Bándy Barbara
Egyházi 1% - KÖSZÖNET
Örömmel értesítünk Benneteket arról, hogy a hivatalos tájékoztatás szerint a Ke-

resztény Közösség Egyháznak az SZJA egyházi 1 %-os felajánlásokból közel
4.000.000 forint jutott. Ez a szép nagy összeg 680 barátunk, ismerősünk felaján-
lásából gyűlt össze. Szívből köszönjük a támogatást mindenkinek, akik részt vett
benne, hogy felhívásunk minél több emberhez eljusson, és külön hálásak va-
gyunk mindazoknak, akik közösségünknek adták személyi jövedelemadójuk egy-
házaknak felajánlható részét.
Reményeink szerint 2021-ben is élhetünk majd e költségvetésünket segítő lehető-
séggel.
A papok és a gazdasági kör tagjai nevében köszönettel: Bándy Barbara
A konfirmáns táborról
Idén egy új helyszínen, az Őrségben táboroztunk a konfirmációra készülő
gyermekekkel. Az Őrségnek is egy kicsiny falujában, Ispánkon, melynek
különleges adománya a dús természeti környezet mellett e kicsiny hely
csendessége, a külső impulzusoktól való mentessége. Így egy nagyon intenzív
25
hetet tudtunk megélni együtt, amikor is a szertartástér hol euritmiateremként, hol

reneszánsz műhelyként, hol déli elcsendesedő pihenőtérként, s esténként a
kultikus zárásra adott helyet nekünk. Az egyszerű, mégis dús étkezéseknél pedig
Dawid Newbatt egész falat betöltő festménye " nézett ránk", s mi a képre, mely a
búza egy éves útját, növekedését, érését, betakarítását mutatta nekünk az őrségi,
ispánki tájképbe komponálva.
Euritmia tanárként nagyon

megerősítő volt megélni, hogy a
különböző iskolákból érkező
fiatalokkal milyen gyorsan
összehangolódtunk, s milyen
természetességgel volt része
napjainknak a délelőtti euritmiázás,
s hogy a nagyon különböző "ÉN-
ek" hogyan kapcsolódtak össze a
"KÖZÖS ÉN-ekben", a "MI-ben".
Nagyon más élmény volt nekem is
és nekik is ez az iskolán
kívüli euritmiázás.
Délutánonként egy hosszabb
időt töltöttünk bőrművességgel.
Célom volt, hogy megismertessem
őket e kézművesség egy különleges
területével, s hogy jártasságot
szerezzenek a bőr festésének,
vésésének, égetésének
technikájában. A negyedik nap
végére mindenki elkészítette a
maga " REMEKÉT", egy-egy
bőrképet, mely Michael és a
sárkány harcát ábrázolta. A kép
különlegessége egyrészt az volt,
hogy a kisebb korukban megismert
formarajz-elemekre épült, valamint,
hogy Michael itt, ezen az
ábrázoláson egy igazán SZELÍD
tekintettel néz a sárkányra.
26
A munka közben Anna több ízben felolvasott nekünk Michaelről szóló

történeteket, idézeteket. A vidám és pezsgő hangulatot sokszor hosszú, elmélyült,
csendes munka jellemezte.
Esténként gyakorta kiültünk az udvarra, s csak figyeltük a denevérek reptét,
milyen formákat írnak le a levegőben, milyet, ha egyedül vannak, s milyet, ha
ketten vagy hárman repülnek egyszerre. Kis szikrák még tábori életünkből:
mezítlábas körséta a faluban, reggelente növénymegfigyelés - melyet fiatal
segítőink vezettek -, közös főzés, fürdés egy közeli tóban, kirándulás,
csokimanufaktúra-látogatás, tollasozás, játékok, esti történetmesélés...
A hat fiatal mellett hárman voltunk felnőttek, Anna, Molnár Zsuzsi és
jómagam, valamint két fiatal, Ádám Bíborka és Fehér Lantos, kiknek igazán sokat
köszönhetünk, ahogy az ispánki szomszédoknak is, akik sokszor kisegítettek
bennünket, és süteményekkel kényeztettek. Hálából meghívtuk őket a záró
kiállításra, s kis koncerttel, énekléssel köszöntük meg nekik a gondoskodást.
Zárásképpen álljon itt Falu Tamástól egy vers, melyre sokat euritmiáztunk.
Bennem a hangok színné válnak,

Csilingelnek a színek, árnyak,
S mikor a szín s hang összecseng,
Megérezlek, nagy égi csend.
Alkonyi tóvá mélyül a lelkem,
Hallom a szívem zenélni csendben,
Zengő tükörré olvadok...
Belém néznek a csillagok.
Czakó Anikó - Ispánk, 2020
Konfirmánsok tábora
(anyai szemlélődések)
Régóta keresem, hogy milyen módon tudom áthatni mindennapjaim történéseit,

benne a saját cselekedeteimet a Szertartásban elhangzott krisztusi erőkkel. Imre
és Anna erősítenek abban, hogy a szentségek ápolása és azok tartalmával való
szellemi munka sokat segíthet.
Az idén érte el fiunk azt a kort, amikor részt vehet a konfirmációra való
felkészítésen, ha kérjük azt. Felismertük, hogy nagy felelősségünk van szülőként
abban, hogy ezt kérjük-e neki vagy sem, és mint ahogy a keresztséget is kértük a
Keresztény Közösségben, hát erre is jelentkeztünk.
27
Nem tudtuk, hogy ez mit is fog jelenteni, de nagy bizalommal vagyunk papjaink
és a Közösség iránt, szóval érdeklődéssel vártuk, hogy mit is hoz nekünk, első
lépésként az, hogy ezt közöljük gyermekünkkel. (Akinek volt, van kiskamasz
gyermeke, az talán tudja, hogy még a jó szándék sem egyértelmű ebben az
időszakban.) Aztán a nyári tábor, majd a felkészítő hétvége. Eddig jutottunk
egyelőre.
Szerencsére, mivel sűrűn előfordulunk a gyermekek szertartásán is, ezért a
konfirmációra jelentkezést egész könnyedén elfogadta. A nyári táborba utazás is
viszonylag egyszerűen ment, mert a mi fiunk szeret kimozdulni itthonról. Azon
kicsit aggódott, hogy egész nap imádkozni fognak, de mondtuk, hogy ennek nem
sok esélye van, mivel elég életszerűtlen ezt várni 13 és fél évesektől, és az utazás,
kimozdulás izgalma ezen túllendítette.
Hálásak vagyunk, hogy nem lehetett mobilt és egyéb kütyüt vinni a
táborba, hiszen ott voltak egymásnak társaságnak. Egy fáradt és lelkiséggel
csordultig telt fiatalembert kaptunk vissza az egyhetes tábor után. Csak úgy folyt
belőle a szó, mi pedig ámulva és meghatódva hallgattuk őt és néztük meg a
munkáit, amelyeket hazahozott. A gyönyörű festett bőr kép a nappali kitüntetett
helyére került fel azonnal, és mélyen meghatódva olvastam a Konfirmáns könyv
szépírással írt fejezeteit.
Azóta is ámulattal tölt el, hogy milyen mély lelki rezdülései lehetnek egy
kamasznak és tudomást szerezhetünk róluk, ha lehetősége nyílik arra, hogy
vérmérsékletének megfelelően szavakat, tevékenységeket, formát találjon ezek
kifejezésére. Érdekes történetet is olvastam arról, hogy milyen élettörténete lehet
egy kaszálón megfigyelt katángkórónak. Aztán azt is megtudtam, hogy
elmondhatatlanul finom illata van az őrségi kaszálóknak, és hogy ott az ég sokkal
közelebb van a fejünkhöz és sokkal több csillag világít felettünk, mint itthon, és
hogy ki rajzol gyönyörűen és könnyedén, hogy ez tulajdonképpen egy „testépítő-
28
tábor” volt, ahol a „szárnyas fűszerkeverék” „angyalszárnyakat” ad a

gyerekeknek, hogy milyen jó és izgalmas ministrálni, és milyen finom a kézműves
csoki, amiből én azért nem ehettem, mert úgyis elolvadt volna az úton hazafelé…
A szépírás is jó, csak nehéz csinálni. Azóta Imrétől megtudtuk mi, felnőttek,
hogy a kalligrafikus írással önmaguk teremtő, környezetüket formáló erejét
tapasztalhatják meg a fiatalok, ami önerő-énerő erősítő hatású. Már én is
beiratkoztam a fiamhoz szépírás-tanulásra, hogy a meditációimat azzal írhassam a
könyvembe.
Hálás vagyok papjainknak, hogy hivatástudatuk és Krisztussal
áthatottságuk minden erejével segítik a fiatalok folyamatait. Hogy erőt és időt
nem sajnálva szeretettel gondozzák lelki életüket úgy, hogy közben tisztelik és
szabadon hagyják legbensőbb világukat.
Szeretettel gondolunk férjemmel együtt azokra, akik segítették a tábor
szervezését, lebonyolítását: Annára, Molnár Zsuzsira, Czakó Anikóra, Bíborkára,
Lantosra és az Őrségben lakókra – és azokra is, akikről nem is tudunk.
Azért ilyen hosszú ez a „szösszenet”, mert azok a történések, amelyeket itt
leírtam, vezettek el ahhoz a felismeréshez, hogy ezek nem mások, mint a
Szertartásszöveg egy részletének megnyilvánulásai a hétköznapokban. Ez pedig a
következő: „... Keletkezzen az áldozatban a lényteremtő szeretet tüze és a láng
teremtsen időtlen létet, hogy fennmaradjon a JÓ...”
Köszönöm, hogy keresésemre választ a Közösségtől, a szentségek ápolásából,
papjainktól: Annától és Imrétől kaptam!
Köszönöm a fiamnak, hogy megírhattam és hogy olvastátok!

Szeretettel:
2020. Szent Márton hava
Tóth Bea
Tábori beszámoló - hat szemszögből

- avagy miért szeret a családunk a Keresztény Közösség nyári táborába menni
minden évben?
Barbara (49) Gyakorlott táborlakó vagyok, szeretek nagy közösségben

aktívan pihenni. Élvezem, hogy magam dönthetek a programokon való részvétel
és pihenés arányáról, és hogy minden arc ismerős, bárkivel lehet beszélgetni. Egy
évben egyszer imádom azt is, hogy egy teremben alszik a hatfős család, sőt,
többnyire Dzseszika is velünk lakik, úgyhogy heten igazodunk nappal egymás di-
lijeihez, este pedig egymás szuszogásához. Az idei táborban mégis az volt a leg-
jobb, hogy végre egyszer minden szertartásra eljutottam.
29
Van valami egészen különös hangulata annak, hogy reggel-este megélek va-
lamit a kultuszból, reggel frissen, vagy félálomban, este néha pihegve, hogy
"jajdejó, végül csak sikerült elszaladni a zaj elől, és odaérni időben", máskor ko-
rán indulva, elmélyülve, csillagfényből gyertyafénybe érkezve. Annyi színe van
egy ilyen tábornak! Az év többi részében egy hónap alatt nem jut nekem annyi
lelki, szellemi feltöltődés, mint itt. Kihagyhatatlan program évről évre!
Gábor (48) Már sokadik éve veszünk részt a táborban. Minden év új és új

helyzet, hiszen a gyerekeink is cseperednek közben. Ez a mi részvételüket is be-
folyásolja, számunkra is új lehetőségek nyílnak évről évre. Én például a 2020-as
évi táborban tudtam először részt venni a reggeli szertartásokon, erre korábban
nem volt mód, a kicsiket kellett istápolni reggelente. A "felnőtt" beszélgetések és
a remek társaság szerencsére adottak voltak minden évben. Nemesvámos-
ban pedig azt szeretem, hogy egy szép fekvésű falu, egy kellemes séta, ha az em-
ber egyedüllétre vágyik.
Nina (16) Ötödik éve veszek részt a Keresztény Közösség családos tá-
borában, és eddig mindig ez vártam az egyik legjobban a nyárban. Megvan min-
den korosztálynak a maga programja, a kisebbek kézműveskedhetnek, a felnőt-
tek beszélgetéseken és szertartásokon vehetnek részt. És vagyunk mi, fiatalok,
akik nem igazán tartozunk bele egyik kategóriába se, de mi részt vehetünk min-
denen. Szeretem, hogy mindent közösen csinálunk: együtt készülünk elő az étke-
zésekhez, van közös játék, csoportos programok, mint a kirándulás és a strand.
Bár többnyire ott vagyunk 50-60-an, mégis annyira nyugodt és családias a légkör,
hogy nem lehet nem szeretni az egészet úgy, ahogy van. Köszönöm, hogy részese
lehetek!
Lencsi (15) A kedvencem mindig a kultikus zárás. Az egész, onnantól

kezdve, hogy kilépek az utcára, hogy átsétáljak a másik épületbe, ahol a szertartás
van. A nap már nem látszik, csak az, hogy színesre festi az eget. A kutyák ugat-
nak, végig kísér a hangjuk. Épphogy csak hűvös van, pont jó. Ciripelés is hallat-
szik olykor. Az egész olyan, mintha rá akarna hangolni a szertartásra. Aztán oda-
érek a házhoz, belépek az ajtón, majd be a szertartástérbe... és olyan érzésem
van, mintha mindenből áradna a ragyogó fény.
Elina (10) Nekem nagyon jó volt a táborban, hogy sokat voltunk együtt.
Mindenfélét játszottunk: fogócskát, bújócskát, és még tollasoztunk is. Minden
nap kézműveskedtünk, és nagyon sokat nevettünk.
30
Olivér (8) A tornateremben nagyon jó volt játszani. Nem ez volt a leges-

legjobb, de tetszett az is, hogy a szobánk ablakából éppen le lehetett látni a pajta-
szálló előtti pályára. Egyszer pedig elmentünk Csopakra, fürödtünk a Balatonban
Ákossal, megdobáltuk Attilát iszappal, ő meg kergetett minket a vízben, mire
mindketten megbotlottunk, Attila utolért minket, és ránk fröcskölt egy adag vi-
zet.
SZÍVÜGYEM
Szeretnénk megismerni közelebbről egymást és azokat a témákat, életterületeket,
amely iránt elköteleződtünk. Útjára indítottuk a Szívügyem című rovatot, ahova
várjuk írásaitokat a legkülönbözőbb életterületek bemutatásával, amelyek valami-
ért fontosak számotokra. Az írásokat Radics Helga gyűjti az
info@akeresztenykozosseg.org e-mail címen.
„Szívügyem” Ehrenfried Pfeiffer munkásságának tanulmányozása és írásainak,

könyvben megjelentetett előadásainak fordítása. Örülök, hogy könyvsorozat formájá-
ban értékes munkásságával bárki megismerkedhet magyar nyelven. És úgy gondolom,
közös „szívügyünk” a közösségi, szociális élet, az emberi kapcsolódások építő jellegé-
nek, harmonikusabb működésének előmozdítása, mely a mai korban nagyon nehéz fel-
adat mindannnyiunknak. Ennek oka Rudolf Steiner szerint, hogy a kor feladata éppen
az, hogy az ember ösztönösen antiszociális hajlamokat fejlesszen ki önmagában, ami-
nek célja az individualitás, a saját személyiség megvalósítása. Ugyanakkor arra hívja
fel a figyelmet, hogy az egyensúly megteremtéséhez a szociálist tudatosan kell ápolni
magunkban. Ennek egyik fő eszköze az őszinte érdeklődés a másik ember iránt. Mind-
ezen gondolatok jegyében, a jelenlegi világfolyamatokat is figyelve szeretnék megelő-
legezni egy részletet Pfeiffernek Az emberiség szellemi vezetése című könyvéből, mely-
nek fordítása jelenleg készül. Szavai súlyosak, de nem kritikaként fogalmazta meg őket,
hanem sokkal inkább tudatébresztőnek szánta a tudati lélek korában.
2020. november 10.

Boros Mária
Rudolf Steiner egyre inkább hangsúlyozta, hogy az antropozófiának nem szabad

csupán egy érdekes leírásnak maradnia a szellemi kutatásokról, hanem egyre in-
kább be kell hatolnia a gyakorlati életbe. 1919-ben, amikor Rudolf Steinert meg-
ismertem, azt mondta, hogy az első és legfontosabb dolog úgy munkálkodni,
hogy az antropozófiai tudás a gyakorlatban legyen használható, hogy ne marad-
hasson csak egy tanítás vagy elmélet. Sok fiatalnak beszélt erről, akik akkoriban a
31
közelébe kerültek, amikor a civilizáció összeomlóban volt az I. világháború vé-

gén. A fő feladatot abban jelölte meg, hogy az antropozófiát át kell ültetni a gya-
korlati életbe: a tudomány, a gyógyászat, a szociológia, a művészet mind-mind
olyan dolog volt, aminek egyre tovább kellett fejlődnie. Ott volt Dornachban a
Goetheanum; a Goetheanumnak olyan központtá kellett válnia, ahol az emberek
összekapcsolódhatnak. A háborús években mindenféle harcoló nemzet képvisel-
tette ott magát, és békében együttműködtek. Akkortájt Rudolf Steiner egyre töb-
bet beszélt arról, amit ő „Lebensgemeinschaftnak” nevezett. Azt mondta, hogy
az „életközösségeknek” egyre inkább az antropozófiából kell kinőniük, mivel az
antropozófiának nem szabad egy önmagunkért mint egyénért való tanulmánnyá
válnia, hanem valami olyasmivé, amitől felébredhetünk az egymástól kapott im-
pulzusok révén, és közösségeket alakíthatunk, amelyek a gyakorlati, antropozófiai
célok mentén egész életre fennmaradnak. Tehát nem annyira az egyéni fejlődés-
ről van szó, hanem hogy az egyén a közösséget szolgálja, így a közösség fejlődé-
séről, amint azt Szent Pál előrevetítette. A lénytagoknak együtt kell működniük a
magasabb lény szolgálatában, melynek meg kell testesülnie bennük. Nem sokan
értették meg akkoriban, ahogy ma sem, Rudolf Steinernek ezt az impulzusát,
hogy alakítsunk életközösségeket. Ő maga összekötötte magát az antropozófia és
az antropozófusok életközösségével, és későbbi éveit az ő feladataiknak szentel-
te. Hogy ezt konkrét példával bemutassam, elmesélek két jellemző napot Rudolf
Steiner életéből.
Vasárnap délután 5 órakor euritmia-előadás folyik Rudolf Steiner bevezető-
jével – este 7-ig. 8 órakor Rudolf Steiner egy előadást tartott. Azután gyakran
konferenciák voltak, vagy ha szerencsés volt, este 10 óra körül már visszavonul-
hatott. Nem sokat pihent, mert tapasztalatból tudom, hogy éjjel 2-kor már ismét
fent volt, írt vagy más munkákat végzett. Minden hétfőn reggel 5.30-kor vagy 6
órakor kész volt a cikke a Das Goetheanumba. Néha, amikor a vasárnap esti
konferenciák túl hosszúra nyúltak, kimentette magát. Egyik nap én is tanúja vol-
tam, hogy reggel 9 órakor Stuttgartba készült indulni, de először teljesítenie kel-
lett számos reggeli kötelezettséget. Terv szerint délután 3-4 óra körül kellett
Stuttgartba érnie a Waldorf-iskola éves megbeszélésére, ott művészeti előadáso-
kat megnéznie és este előadást tartania antropozófusoknak. Ugyanakkor nem
számított, mit hagyott maga mögött, vagy mi állt még előtte, abban a pillanatban,
hogy a kocsiba szállt, tökéletesen békés és teljesen nyugodt volt. Mindig felhívta a
figyelmet a fákra és növényekre, melyek mellett elhaladtunk, és mesélt nekünk a
gyógyászati értékükről. Freiburgban szokás szerint rövid pihenőt tartottunk, mie-
lőtt utunkat tovább folytattuk. Igazán élvezetes utazás volt.
Amikor délután 4 óra körül megérkeztünk, a tanárok az utcán várták. Egyi-
kük így szólt: „Nos, Doktor úr, a Waldorf-iskola tanárainak konferenciája várja
32
Önt. 6-kor szülői konferencia és 7-kor Waldorf-iskolai diákok előadása – örül-

nénk, ha tartana előtte egy bevezetőt. 8.15-kor pedig természetesen jön az Ön
előadása.” Egyszer végül méregbe gurultam egy ilyen alkalommal, és így szóltam:
„Jobb lenne, ha hagynák Dr. Steinert pihenni egy kicsit először.” Kötelességének
érezte, hogy az összes programpontot teljesítse; nem mutatta, hogy szüksége van
pihenőidőre.
És senki nem is gondolta, hogy pihenésre van szüksége. Úgy vélték, annyira
eltöltik a szellemi források, hogy még vacsorára sincs szüksége – ezért aztán
személyes kérdésekkel foglalták le a vacsorára szánt egy órát, míg csak az előadá-
sának el nem jött az ideje. Az előadás után hajnal 3-ig tartott egy konferencia,
melyen az emberek egész idő alatt egymásnak feszültve hadakoztak. Ne felejtsék
el, ez nem egy rendkívüli nap volt, hanem tipikus. Így zajlott mindez évekig, és
így vesztegettük el Rudolf Steiner legjobb éveit és legjobb erőit. Sok gondja ak-
kortájt abból fakadt, hogy az emberek nem értették meg egymást, és egymással
viaskodtak.
A jövőbeli munka érdekében nagyon fontos, hogy megértsünk és elismer-
jünk másokat. Nem fontos, hogy kedvelsz-e engem vagy sem, vagy hogy én ked-
vellek-e téged; nem fontos, hogy egyetértünk vagy sem. Ami igazán fontos, hogy
megtanuljuk-e meghallani a szellemi világ üzeneteit. Az a fontos, hogy megtanul-
junk hallgatni, és személyiségünkkel nem zajt csapni. Érezni lehetett, Rudolf
Steiner mennyire értékelte, ha valaki a hallgatás alapállásával közelített, nem kér-
dezett vagy kért. Kevés emberrrel ápolt szoros barátságot, mert csak keveseknek
volt türelme a hallgatáshoz.
Az első feladat a belső csend kifejlesztése. Csak ezáltal lehetséges, hogy az
emberek meghallják és megértsék egymást. Nehézségekkel találkozunk az úton,
valójában három ősellenség létezik. Az egyik utazás során Rudolf Steiner elma-
gyarázta ezt, mondván, hogy velük minden ezoterikus munkának vége szakad és
nem folytatható, mert ők hárman túlságosan erősek. Az irigységet említette, egy
luciferi erőt; a becsvágyat mint arimáni erőt, végül egy személyes én illúzióját,
melynek szülője az előbbi két erő. Rudolf Steiner szerint e három legyőzésére kell
törekednünk.
A méhecskék iskolát teremtenek – Az Iskolaméhészet-kezdeményezés

Az Iskolaméhészet-kezdeményezés azért dolgozik, hogy a méhek középpontba kerül-
jenek a méhészkedésben, és a méhek és az emberek közeledni tudjanak egymáshoz.
Pedagógiai vizsgálóláda-állítás, méhészeti önképző műhely és olvasóköri tevékeny-
ségek során egy hálózatot építünk pedagógusok, méhészek és más társterületek
képviselőinek közreműködésével a méhekért.
33
Méhanyabölcsők a természetes lépépítményen
A természetes méhészet szemléletéből közelítünk a méhek felé. Rudolf Steiner

méhekről szóló előadásaiban indíttatást nyújtott ahhoz, hogy a méhorganizmusra új
szemmel tekintsünk. A dolgozók, a herék, a méhanya, a lépépítmény és a mindezt
körbeölelő burok (kaptár, odú és mások) együtt alkotják a méhcsalád Egészét, amit
Méh-lénynek nevezhetünk. Ha így tekintünk a Méhcsaládra, akkor a méhek tartásá-
hoz is új módon közelítünk.
Azok a méhészek, akik Rudolf Steiner által inspirálódtak, fontosnak tartják,
hogy a méhek természetes lépépítményeket építhessenek, ami egy kicsi, kivehető ke-
retben is lehetséges. Arra is ügyelnek, hogy a család szaporodása, sokszorozódása
a rajzáson keresztül történhessen. A családok egészségét szolgálja az is, hogy egy
34
tartási helyen nem túl sok kaptár áll, és mindegyiknek elkülönült, saját helye és irá-
nya van.
A természetes vagy az ún. „méhek lényének megfelelő méhészkedés” elsősor-
ban a méhekről szól, a méhek egészségének és a beporzásnak az érdekét szolgálja,
de ha jól tartjuk őket, és a természet is segít minket, mézet is adhatnak. Felelősen a
méhek egészsége iránt, a fenntarthatóságra törekedve tartjuk a méheket.
A tevékenységeink megalapozásához törekszünk a méhek életének és lényének
megismerésére és kutatására, ezáltal újra és újra megnyilvánulhat a természetnek a
méhek életében rejlő bölcsessége, és feltárulhat általa a szellem működése a termé-
szetben.
Radics Helga és Alfons Wirth
A méhcsalád télen – Szemlélődés a méhek életéről

A méhcsaládban csend honol. Gömbformában szorosan összehúzódik a szép
lépépítményen, amelyet a meleg évszakokban fentről lefelé épített ki. Az üres
(virágpor, méz és fiasítás nélküli) lépsejteknél található ez az un. téli fészek, bele
is bújnak az egyes méhecskék a lépsejtekbe, hogy minél közelebb legyenek egy-
máshoz. Ha az idő egy kicsit melegebb, előfordulhat, hogy egy méhecske kiválik
ebből a formából és kirepül a kaptárból; ez mondja el az embereknek, hogy a
méhcsalád odabent él.
Novemberben a méhcsalád abbahagyja már a fiasítást, ezután kívülről nézve
tennivalója már nincs. A gömbforma bent, a mézzel teli lépsejtek közvetlen köze-
lében található, ahol erőt merít a mézből. A tél mélyén a méhcsalád még nem
kezdi el a fiasítást, majd csak februárban, így most csak kevés fogy a tartalékok-
ból. Erre azonban nagy szükség lesz, amikor az új fiasítást ezzel táplálva neveli
fel, akkor, amikor ennek látható jeleit még nem érzékeljük a kinti világban.
A gömb az a forma, ami a legjobban összetart. A felületéhez képest a legna-
gyobb belső tere van. Ez a nap, a hold, a föld és általában az égitestek formája.
Minden pontja EGY középpontból indul ki. A lépek, amelyeket a méhcsalád nyá-
ron kiépített, mind egy felé irányulnak: a föld középpontja felé. A méhanya anya-
bölcsője egy kerek forma, amely fentről lefelé irányul, és ő lefelé, a föld irányába
bújik ki belőle. Nászrepülésekor a nap irányába repül olyan magasra, amennyire
csak bír, és utána visszatér a gömbformába, hogy annak középpontjává váljon. A
méhanya – a méhlénnyel együtt – megtermékenyülést hoz a kozmoszból a föld-
kerekségbe; a méhcsaládba, melynek ő a középpontja.
Alfons Wirth
35
ELŐRETEKINTÉS
A budapesti evangéliumkör új tematikája 2021. januártól: Jelenések könyve
Az evangéliumokkal való foglalkozás módja a lehetőségek kimeríthetetlen tárhá-
zát hordozza magában. Az országban működő nyolc evangéliumkör jórészt ha-
sonló módszerrel dolgozik vagy dolgozott, ami azt jelenti, hogy a szertartásokon
aktuálisan elhangzó részlettel foglalkozunk. Két körben – Gödöllőn és Budapes-
ten – azonban felmerült, hogy így vannak olyan részek az evangéliumokban,
amelyekkel sosem fogunk közösen találkozni. Bár nagyon szeretjük az évről évre
visszatérő perikópákat, mert mindig egy újabb réteget, mélységet, magasságot fe-
dezünk fel bennük a közös munka által, mégis megjelent ez a pici hiányérzet is.
Ebből indult el egy közös gondolkodás, és mindkét körben más-más megoldás
született.
Gödöllőn 2019. májusában elkezdtük az Újszövetséget az elejétől olvasni.
Így haladunk Máté evangéliumától kezdve, és reményeink szerint még ebben az
életben () a végére érünk az Újszövetség közös feldolgozásának. (És hogy ne
legyen túlságosan lineáris az irány, olykor hozzáveszünk egy-egy szálat: például
Nagyhéten a Nagyhét eseményeit olvastuk, vagy legutóbb a Jelenések könyvéből
vettünk még egy részletet.)
Budapesten arra az elhatározásra jutottunk, hogy 2021. januártól a Jelenések
könyvével kezdünk el alaposabban foglalkozni.
Mindkét kör nyitott és szeretettel várjuk a csatlakozni szándékozókat!
Az időpontokról a programismertetőben és a honlapon lehet tájékozódni.
"Nem kapok levegőt!"

Meghívó a nemzetközi munkatársi műhelymunka-találkozóra
Söckingbe, 2020. január 29-31.
lélegzés → aktív
teret adni ↔ lélegzetre lelni
kiegyenlítődést ∞ teremteni
Nem kapok levegőt!

Ez a háromszavas felkiáltás az, ami 2020-ban a leginkább megrázott engem.
Számos emberi torokból tört elő, különböző nagyságú bajban. Már a – szépítve
mindennapi maszknak nevezett – száj-orr-takarás alatt nehezen megy a légzés,
milyen felfoghatatlanul drasztikus, amikor egy ember valóban megfullad(t)?!
36
Szociálisan távolságot kell tartanunk, vagy karanténba kell vonulnunk, ahol

szűkösen vagy magányosan vagyunk. Különböző dolgokon kell keresztül men-
nünk, és különbözőképpen tudunk azokkal megbirkózni.
Számos, részben egymásnak polárisan ellentmondó meggyőződés és hit-
rendszer született az emberek tudatában, úgyhogy mostanra joggal tesszük fel a
kérdést: Vajon egy (hit)vita, egy (vallás)háború kellős közepén vagyunk? Hogy
találjuk meg a kiutat onnan? Mi tudna segíteni?
A konfliktusokban a gyógyító gyakran az, ha megtaláljuk az igazságot, vagy
legalább egy igazságot, amiben egyet tudunk érteni. Itt megmutatkoznak a tér, a
lélegzet, a kiegyenlít(őd)és segítő, hasznos lehetőségei, melyekkel kölcsönösen
megajándékozhatjuk egymást.
Nem kevés gyakorlaton vagyunk már túl, igyekszünk megérteni és megér-
tést teremteni távoli álláspontok között - több-kevesebb sikerrel. Talán sikerül
nekünk a soron következő munkatárs-találkozón elmélyültebb módon hidakat
verni és rátekinteni a másik ember érzékelhető világára (Erlebniswelt), hasonlóan
Rumi híres szavaihoz: A helyesen és helytelenen túl van egy hely. Ott találko-
zunk. Sikerülhet-e nekünk a dolgokról úgy beszélni és olyasmiket hallani, aho-
gyan nem szoktunk beszélni, amiről nem szoktunk hallani?
Ez egy olyan munkatárs-találkozó lehet, amelynek nemcsak a résztvevők
számára van jelentősége, hanem hozzájárul ahhoz, hogy teret létrehozva, ki-
egyenlítődést teremtve levegőhöz enged jutni – messze a történés helyszínén túl.
Legyen a találkozó megtartható, sikerülhessen a gyakorlatunk!
Reménykedve egy életteli és sokoldalú eszmecserében szívbéli üdvözletét küldi az
előkészítő csapat nevében is:
Thomas Fetscher, A. Geber, H. Hills, D. Humerez, Dr. M. és U. Zöllner
A SORSALAKÍTÁS lesz a témája a 2021. évi családos tábornak

A Szentségek felemelő ereje sorozatban a Keresztény Közösségben teljesítendő
hét szentséget mutatják be papjaink. Októberben a megújított gyónás szentségé-
ről beszélgettünk a kápolnában az érdeklődőkkel. Itt hangzott el, hogy „a folya-
matos Krisztus-áldozat következménye, hogy karmikus összefüggések között él-
hetünk a földön, fejlődhetünk identitásunkban a jelenben, szabadon alakítva sor-
sunkat.” Tehetjük ezt Krisztus földi megjelenése óta szabadságban alakítva, fele-
lősséggel hordozva.
A tavalyi családos tábor visszatekintő beszélgetésein azt fogalmaztuk meg, hogy
A SORSALAKÍTÁS EGYÉNI ÉS KÖZÖSSÉGI SZINTEN
témájával szeretnénk foglalkozni a következő év családos táborában.
37
Szeretettel hívunk minden érdeklődőt – legyen családos vagy egyedülálló, idős

vagy fiatal – 2021 júliusának második felében (július 12. és 25. között, a pontos
dátum még tervezés alatt) Nemesvámosra, a Keresztény Közösség családos tábo-
rába! Érdeklődni lehet az info@akereszténykozosseg.org e-mailcímen, Radics
Helgánál.
Életút a papi szemináriumig
Mahle Csilla vagyok,

néhányan ismertek talán még
valahai táborozásokból vagy a
pappá szentelések idejéről,
amikor is gyakran nálunk
aludtatok Stuttgartban. De
talán kevesen ismerik az
életutamat, amelynek jelenlegi
állomása a Keresztény
Közösség papi szemináriuma,
ahol az „áll-o-más“ kép csak
egy külsőleg való állás, mert
az egyik leggyönyörűbben
nehéz mozgalmasság.
A vendég docenseink számára készült rólunk egy amolyan életrajzi esszencia, egy
mini fényképpel ellátott fénymásolt kicsi cetli. Az első napokban a titkárnő a
kezembe adta megtekintésre, és ez állt rajta:
Született: 1970, Magyarország (Székesfehérvár); gimnáziumi érettségi (Szolnok);
élelmiszermérnök diploma (Szeged); posztgraduális közgazdaságtan-képzés, FH-
Worms (Németország); marketingvezetö (sörgyár, Martfű); antropozófiai
tanulmányi év, Dornach (Svájc); Orvostudományi Egyetem, Witten-Herdecke;
munkahely: Pfizer GmbH; antropozófiai társasági tagság, 1993; keresztény
közösségi tagság, 2007, Stuttgart-Mitte; lakóhely: Stuttgart; házas, két gyermek
(15 és 22 évesek, Waldorf-iskola, keresztény közösségi keresztelő / konfirmáció).
Forgattam a kezemben a két ujjnyi papírrá zsugorodott életemet, és egy hagyma
vékony, száraz héjának a képe tolult elém. Igen, ez mind igaz, de alatta ott lüktet
a lédús többi héj is, impulzálva mindezt a legbelső hagymaszívecskéből
növekedve, ami a tulajdonképpeni „lény“-ege. Amikor Anna és Imre megkért,
hogy írjak egy bemutatkozást a körlevélbe, arra gondoltam, megpróbálom ezeket
a héjakat kibontogatni.
38
A szocializmus vallás- és szellemszegény materialista környezetében, de

óriási apai szeretetben nőttem fel. Körülbelül 18 éves koromtól belső késztetéstől
indíttatva a valóságot a szellemiben kezdtem keresni, míg 21 évesen egy vonatút
során a mellettem olvasó utas könyvét titkon együtt olvasva vele, ráakadtam egy
tartalomra, amelyre a lelkem azonnal rezonált. Éreztem, megtaláltam, amit
kerestem. Mielőtt leszálltam, megkérdeztem, mi a könyv címe, és Rudolf Steiner:
Rózsakeresztes szellemtudománya volt. Akkor még mind a négy szó ismeretlen volt
számomra, de az iránytűt belém helyezte, és nemsokára eljártam a Bimbó útra a
Társaságba, valamint Göröncsér Marci bácsi ifjúsági csoportjába is. Majd a szív
útján vezetve eljutottam Maasburg Mártához, akinek a tanítványa lettem. Nagyon
szép és intenzív időszak vette ezzel kezdetét.
Mindez adott erőt arra, hogy a teljes bizonytalanba lépve, feladjam a jól
fizetett és karriert ígérő állásomat, és megpróbáljam az antropozófiát a
gyakorlatban tettre fordítva, a gyógyító impulzus irányában megragadni.
Gyakorlatra jelentkeztem először a Dornach melletti Ita Wegman Klinikára, majd
a Stuttgart melletti Filderklinikára, ahol a munkám során a betegség és gyógyulás
misztériumát az antropozófiai gyógyítás szemszögéből élhettem meg. Az
arlesheimi – akkori Lukas – Klinika egy rákos megbetegedésekre specializálódott
kórház volt, és így mint olyan takargatás nélkül tárta fel a sorsok elkerülhetetlen
küszöbhelyzetét. Ebben a nagyon intenzív „élet-műhelyben“ mély beszélgetések
adódtak mind a sorsról, mind a halálról. De nemcsak a két világ innenső
közvetlen határán kísértük itt külsőleg és belsőleg nagyon intenzíven az
embereket, hanem az első három napban utána is. Ebben az időben lépte át
édesapám is a küszöböt, ami engem mélyen megrázott, de a „halottakkal“ való
kapcsolatomat egy új formában élesztette fel.
A gyakorlatok leteltével beiratkoztam a Goetheanum alapévére mint
főiskolai hallgató, mialatt beadtam a felvételi kérelmemet is a Witten-Herdeckei
Orvostudományi Egyetemre, aminek egy antropozófus szakága is van. Miután
felvételt nyertem, tagja lettem Michaela Glöckler ifjú medikusok csoportjának is,
és úgy gondoltam, most már egyenes az utam, antropozófus orvos leszek pár év
múlva. A sors azonban 28 éves koromban három lezárt orvosi egyetemi év után
új tanulási és alázati feladatot hozott elém, egy kisgyermek felvállalása és egy
szükség-házasság által. A tanulmányaimra ún. szabadszemesztert kértem, de a
házasságunk nem hordozott tartó erőket magában és elváltunk. De részese
lettem annak az örömnek és a szeretetnek, amit egy gyermek fejlődésének
kísérete tud nyújtani, az az összehasonlíthatatlanul nagy felelősség és boldogító
élmény, amit az anyaság ad.
39
Nehéz évek következtek számomra, egyedül voltam egy 3 éves kisfiúval

külföldön mind anyagi mind külső támogatás nélkül, de a legmélyebb
nehézségben egy erős szellemi élmény ért. És Istenre találtam. Ezek a nehéz és
alázatot kívánó évek tanítgattak bízni a sorsban és adtak erőt, hogy a szakadék
másik oldalán felkapaszkodhassak. Nehéz terep volt és évekig tartott, de
munkahelyem lett, lakást találtam, sőt egy új társat is.
2004-ben a gyöngyösi nyári családi táborban ismerkedtem meg a magyar
Keresztény Közösséggel mint igazi közösséggel. Itt éltem át először a szertartást
is, amely mély hatással volt rám, és az évek során lelki-szellemi otthonná fejlődött
számomra. Közvetlenül a tábor után volt betervezve az osztrák-magyar
konfirmációs tábor Szlovéniában Imre tolmácsolásával, akit azonban hirtelen
megműtöttek, és nem tudott eljönni. A munkahelyemnél további szabadságot
kérve, Gyöngyösről a 6 éves fiammal és későbbi férjemmel, Stefánnal
odautaztunk, hogy tolmácsoljak és segítsük a tábort.
2005-ben összeházasodtunk, és megszületett Johann fiacskánk. Ez a
házasság stabil és tartani képes, szerető kapcsolat, és a karinthiai táborba már
mint család érkeztünk. A családunk érdekében feladtam az akkori állásomat, és a
gyermekeim nevelése lett az elsődleges, és belekezdtünk a házunk tatarozásába.
Mivel az én életem így biztos burkot nyert, a felszabadult erőimet a szociálisban
való tettek felé is tudtam már irányítani. Megkerestem a stuttgarti Keresztény
Közösséget, ahol hamarosan taggá is lettem, és 2012-ig aktívan vettem részt a
közösség mindennapjaiban. Sőt engedéllyel bejárhattam a szemináriumra is
ógörögöt tanulni, hogy az „evangéliumot“ mélyebben tudjam „kutatni“. De
nemcsak a szertartást és az evangéliumi kört látogattam, hanem alapítottunk egy
szociális segítő kört is, ahol én egy idős özvegy néninek naponta hordtam az
otthon főzött családi ebédünket, kísértem az orvoshoz, hivatalokba stb. Nagy
gyülekezet lévén a szinódusok, vagy papi szentelések is sok munkával jártak
nekünk, tagoknak, de szép volt.
Ezzel párhuzamosan magyar óvodát szerveztünk néhány itteni magyar
anyukával, magyar színicsoportot is alakítottunk, akikkel évekig felléptünk,
valamint rendszeresen eljártam egy magyar vallási beszélgető csoportba is. A
2008-as gazdasági válság után két évig ingyenes német nyelvkurzust tartottam a
magyar „svájcihitel-menekülteknek“, mert nyelvtudás hiányában állandó
nehézségekbe keveredtek. Mozgalmas és szép élet volt. Szinte „túl“ szép is,
mindaddig, míg megsértődtem, amikor egy újonnan jött keresztény közösségi
pap az evangéliumi kör átvétele után ötünket „kitessékelt“ a körből. Majd egy
évig ki is maradtam, ami belsőleg fájdalmat okozott, és kétségeket ébresztett
bennem. De a Stuttgart-Északi Közösség egyik tagja, minderről mit sem tudva,
egyszer csak meghívott magukhoz és a szálak lassan újra simulni kezdtek.
40
Talán néha el kell veszítenünk valamit, hogy azután tudatosan és

meggyőződésből tudjuk azt újra felvenni?
A szemináriumi tanulmányok képét hosszú évekig hordtam a szívemben,
de a gyerekeim nevelése miatt évről évre háttérbe tettem. Bejártam néha Imrét,
később azután Annát, Zsuzsit és Kolost is látogatni, vagy segíteni nekik a német
nyelvtanban eligazodni.
A gyermekeim felnőttek, a házunk majdnem készen van, és a várakozó
csendben a késztetés pontosan egy évvel ezelőtt, a perikópa (Jel 3), a szárdeszi
gyülekezethez szóló üzenet hallatán olyan erősen szólalt meg bennem, hogy
tavasszal jelentkeztem a tanulmányokra.
Hogy az út a szemináriumból hogyan folytatódik majd tovább, még nem
tudom, de bízom a sors bölcsességében, amely mindannyiunkat vezet és tanít.
Szívből és szeretettel üdvözlök mindenkit a közösségünkben, és ezúton kívánok
nektek mélyen megélt adventi belső készülődést.
Mahle Csilla
A Keresztény Közösség levelezésének eddigi és új lehetőségei

Szeretnénk bemutatni a kapcsolattartás eddigi útjait, és hírt adni közösségünk le-
velezésének új lehetőségeiről, a fiatalok és fiatal felnőttek rendezvényeiről szóló
tájékoztatásról. Feliratkozni a kápolnában kihelyezett papíron lehet vagy az
info@akeresztenykozosseg.org e-mailcímre írt levélben kérve. Ha valaki bizony-
talan abban, hogy akarja-e kapni, olvasni valamelyik lista leveleit, próbaként is
feliratkozhat, és ha mégsem kéri, bármikor leiratkozhat.
1) Közösségünk fő hírei:
Ezt bárki kérheti, aki szeretne értesülni a Keresztény Közösség fő híreiről, sze-
retné kapni a programismertetőnket és körlevelünket nyomtatott vagy/és elekt-
ronikus formában.
2) Értesítés a fiataloknak és fiatal felnőtteknek szóló közösségi esemé-

nyekről
A fiataloknak és a fiatal felnőtteknek szívesen küldünk értesítést a nekik szóló
eseményeinkről, ha ezt kérik személyes e-mailcímük és telefonszámuk megadásá-
val az info@akeresztenykozosseg.org e-mailcímen.
41
3) Témák szerinti hírlevelek

Sok értékes hír és programajánló érkezik a Keresztény Közösséghez tartozóktól,
illetve az antropozófiai társszervezetektől. Lehetővé tesszük, hogy ezek a hírek
eljussanak minden érdeklődőhöz, anélkül, hogy a közösségünk levelezőlistáját
terhelnénk ezzel. Ezért csak a feliratkozóknak továbbítjuk az irodából a megjelölt
témákban hozzánk érkező e-maileket.
Az alábbi témák szerint lehet feliratkozni az egyes hírlevél csoportjainkra:
- antropozófiával kapcsolatos események ajánlója
- túra/kirándulás ajánlatok
- kulturális témájú eseményekről szóló információk (koncert, elő-
adás stb.)
3) Agora - levelezőlista egymás személyes segítésére
Többen kérték, így létrehozunk egy olyan levelező csoportot, ahol személyes hí-
rekről, kérésekről lehet írni, kezdeményezéseket ismertetni, állást kínálni-keresni,
adni-venni, stb. A levelező csoport tagjainak bárki tud írni, aki feliratkozott.
A jelentkezés linkjének címe: https://groups.google.com/d/forum/kk-agora
4) A közösségi életet és az együttműködést segítő levelezőlisták
Budapesti szertartásokat hordozók köre
Célja a szertartásokhoz kapcsolódó feladatok ellátása Budapesten és az ország-
ban. Tagjai közé bárki jelentkezhet, aki szívesen vállal feladatot a szertartások tel-
jesítése érdekében. (Lehet ismerkedni a ministrálással, be lehet kapcsolódni a kul-
tikus ruhák vasalásába, fel lehet iratkozni takarításra, szertartáskenyeret vagy virá-
got hozni, stb. A papok, a munkatársak, témafelelősök szívesen nyújtanak beve-
zetést mindezekbe.)
Nyugat-Magyarországi szertartásokat hordozók köre
Célja a szertartásokhoz kapcsolódó feladatok ellátása és kapcsolattartás az érdek-
lődőkkel a nyugat-magyarországi régióban. Tagja bárki lehet, aki szívesen vállal
feladatot a szertartások teljesítése és a rendezvények szervezése, megvalósítása
érdekében.
Munkatársi kör
Célja a gyülekezetünk életével, fejlődésével kapcsolatos kérdések és feladatok
megbeszélése. Tagjai az evangéliumi körök és más munkacsoportok vezetői, il-
letve olyan munkatársak, akik szívesen hordozzák a Keresztény Közösség életét
országos szinten.
További tájékoztatás: Radics Helga, tel. 06 70 338 7079
42
Rendszeres csoportmunkák és közösségi beszélgetések

A rendkívüli helyzetre való tekintettel tervezett rendezvényeink nincsenek, de
amint a korlátozásokat feloldják, hírlevélben küldünk értesítést a programja-
inkról.
Az evangéliumi kör beszélgetésekről a 36. oldalon írunk részletesebben.
Hazánkban hét helyen működik evangéliumkör a Keresztény Közösség szellemi-
ségében, ahol az Evangélium és életünk összefüggéseiről beszélgetünk: Ispánkon
(hetente), Szombathelyen, Nemesvámoson, Budapesten, Gödöllőn, Pécsett és
Debrecenben havonta. A kapcsolattartók elérhetőségeit a programismertetőnk-
ben közöljük.
Fiatal felnőttek beszélgetése
Fiatal felnőttekkel beszélgetünk Rudolf Steiner „A lelki élet metamorfózisai” elő-
adássorozat témáiról havonta egy hétfői alkalommal. A beszélgetést Silye Imre
kíséri. Különböző életkérdésekkel kapcsolatos tapasztalatainkat és felismerésein-
ket osztjuk meg egymással.
Sorsösszefüggések
Rudolf Steiner „A karma megnyilvánulásai” című előadássorozatából olvasunk
egy-egy részt, és beszélgetünk a tartalommal kapcsolatos gondolatainkról, a fel-
merülő kérdésekről. Bármikor lehet csatlakozni.
„A béke arca”
„A béke arca” olvasókör folytatja Vlagyimir Szolovjov műveinek olvasását és lé-
nyének megismerését. A további időpontok a programismertetőnkben találhatók.
Lehet csatlakozni, minden érdeklődőt szeretettel várunk. Érdeklődni lehet Nagy
Ágnesnél vagy Vincze Zsuzsánál: vinczezsuzsanna@yahoo.com
Biodinamikus Föld-művelés
Minden hónap első szombatján 16 órától 18 óráig a biodinamikus Földművelés-
ről szóló beszélgetésen lehet részt venni a Nádor utcai kápolnánkban. Bárki csat-
lakozhat. Érdeklődni lehet Lóránt Lászlónál, tel. 20-994-8361.
Munkatársak találkozója
A munkatársak a papokkal együttműködve hordozzák a Keresztény Közösség
életét. Megbeszéljük a gyülekezetünk életével, fejlődésével kapcsolatos kérdéseket
és feladatokat. Szeretettel fogadunk ezeken a találkozókon mindenkit, aki szeret-
ne betekinteni a munkánkba vagy tenni valamit a közösségünkért.
43
Beate Heinen: Ó, Üdvözítő, nyisd tágra az Egeket! (Kunstverlag Maria Laach)
A papok elérhetősége:
Bozókiné Tengely Anna Silye Imre
3200 Gyöngyös, Lehel utca 18. 1038 Budapest, Templom utca 44.
Mobil telefon: 20-463 4163 Tel.: 1-200 2889, mobil: 20-440 9717
botean68@gmail.com imresilye@web.de
Szertartásokra jelentkezés, hírlevélre feliratkozás és tájékoztatás:
info@akeresztenykozosseg.org http://akeresztenykozosseg.org
Címünk: 1051 Budapest, Nádor u. 34. I/1. ötös kapucsengő
Telefon irodai napon, csütörtökön: 1-311 4300
A Keresztény Közösség Egyház számlaszáma:
MagNet Magyar Közösségi Bank 16200106-00083373
Keresztény Közösség Egyház, Mozgalom a vallási megújulásért
néven jegyzett technikai számunk a személyi jövedelemadó
EGYHÁZI 1%-áról való rendelkezéshez: 1926
44

A Keresztény Közösség Körlevele 2020 Karácsony 2021 Vízkereszt Passió

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

A Keresztény Közösség Körlevele 2020 Karácsony 2021 Vízkereszt Passió

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

A KERESZTÉNY KÖZÖSSÉG

Mozgalom a vallási megújulásért

A címlapon Döbröntei Zoltán Szeplőtelen fogantatás festményének képe

A programjainkat és a heti evangéliumrészeket külön ismertetőnkben tesszük

A megosztó félelem és az egyesítő beszélgetés

sítő ereje, ha szeretetből fakad a törekvésünk. Tanulhatunk egymástól, erősíthet-

Evelyn Francis Capel: A keresztény évkör

Evelyn Francis Capel (1911-2000) az első nő volt, akit Nagy-Britanniában a Keresz-

Az évszakok váltakozása arra emlékeztet bennünket, hogy földi létünk beágyazó-

természet szépségei új életre kelnek, az emberek is érzik, mekkora szükségük van

ösztönözni tudja az akaratot, és cselekvő, gondolkodó követőivé tesz bennünket

Johannes Lenz emlékére

Húsvétkor a családdal rendszeresen ellátogattak Raffaello Sixtusi Madonná-

tartott előadásokat. A gyülekezetalapítási időszakunkban a folyamatot támogató

Eva Marie Müller emlékére

Többen megismerhették Eva Marie

A szülei 1923-ban csatlakoztak a Keresztény Közösséghez, a nürnbergi gyüleke-

Az antropozófia, a szentségek rendszeres átélése és az elmélyült ima életének

Nagy hálával és szeretettel gondolhatunk rá.

megtapasztaljuk: haldoklásunk folyamatában nem vagyunk egyedül. Mindez sok

Krisztus beavatása az emberi halálélménybe

Az ég és a föld között tátongó szakadék áthidalására egy isteni lénynek meg

Krisztus láthatóvá vált jelenléte a szentségben

dalán” történik, az egy kép, a megnyilatkozása annak, ami a szellemi világban

hívtunk meg külföldről, hogy beszéljenek nekünk a saját építkezési

A Keresztény Közösség tagságáról – vagy más néven a szellemi

Bozókiné Tengely Anna

HELYKERESÉS VS. JÖVŐKERESÉS (!)

Ez egy olyan nyitott fórum, közösségi műhelymunka, amely rendszeres,

Kedves Keresztény Közösség!

LEGYÉL RÉSZESE A JÖVŐNK ALAKÍTÁSÁNAK!

Gazdasági beszámoló - 2019

Közösség nemzetközi munkájába (szinódusok, gyülekezetlátogatások, munka-

Gazdasági tervek 2020-ra

Örömmel értesítünk Benneteket arról, hogy a hivatalos tájékoztatás szerint a Ke-

hetet tudtunk megélni együtt, amikor is a szertartástér hol euritmiateremként, hol

Euritmia tanárként nagyon

A munka közben Anna több ízben felolvasott nekünk Michaelről szóló

Bennem a hangok színné válnak,

Czakó Anikó - Ispánk, 2020

Régóta keresem, hogy milyen módon tudom áthatni mindennapjaim történéseit,

tábor” volt, ahol a „szárnyas fűszerkeverék” „angyalszárnyakat” ad a

Köszönöm a fiamnak, hogy megírhattam és hogy olvastátok!

Tábori beszámoló - hat szemszögből

Barbara (49) Gyakorlott táborlakó vagyok, szeretek nagy közösségben

Gábor (48) Már sokadik éve veszünk részt a táborban. Minden év új és új

Lencsi (15) A kedvencem mindig a kultikus zárás. Az egész, onnantól

Olivér (8) A tornateremben nagyon jó volt játszani. Nem ez volt a leges-

„Szívügyem” Ehrenfried Pfeiffer munkásságának tanulmányozása és írásainak,

2020. november 10.

Rudolf Steiner egyre inkább hangsúlyozta, hogy az antropozófiának nem szabad

közelébe kerültek, amikor a civilizáció összeomlóban volt az I. világháború vé-

Önt. 6-kor szülői konferencia és 7-kor Waldorf-iskolai diákok előadása – örül-

A méhecskék iskolát teremtenek – Az Iskolaméhészet-kezdeményezés

Méhanyabölcsők a természetes lépépítményen

A természetes méhészet szemléletéből közelítünk a méhek felé. Rudolf Steiner

A méhcsalád télen – Szemlélődés a méhek életéről

"Nem kapok levegőt!"

Nem kapok levegőt!

Szociálisan távolságot kell tartanunk, vagy karanténba kell vonulnunk, ahol

A SORSALAKÍTÁS lesz a témája a 2021. évi családos tábornak

Szeretettel hívunk minden érdeklődőt – legyen családos vagy egyedülálló, idős

Életút a papi szemináriumig

Mahle Csilla vagyok,