MODERN „CSEND-ÉLETEK”

A gránátalmától a krumpliig

A csendélet az embert körülvevő tárgyakat ábrázoló festmény, amelynek hangulata, megfestési módja
látásmódot, életszemléletet tükröz. Más nyelven halott természetnek (natura morta) is nevezett
témához a vanitas csendéleteket is sorolhatjuk, mely típuson az emberi élet hiábavalóságára,
mulandóságára figyelmeztetnek a tárgyak (koponya, elfújt gyertya, szappanbuborék, stb...).

„A művészi látásmód fejlődésével a reneszánsz az embert körülvevő tárgyakra hívja fel a figyelmet,
amely korábban csak járulékosan fordult elő. Az ember jelenléte csupán a tárgyak elrendezéséből,
egymáshoz való viszonyából és természetesen a szubjektív megfestési módból olvasható ki. A
csendélet festészet a vallás szolgálatától való elszakadás egyik jelentős irányzata. 1”

A csendélet önálló festészeti témaként barokkban kezd el kivirágozni, Itáliában, és a németalföldi

festészetben. Az elsők között említhető realista csendéletet Caravaggio festette. Ez természetesen nem
jelenti azt, hogy már a görög poliszok házaiban nem jelentek meg a falakon a gyümölcsöket ábrázoló
csendéletek. A görög mondakörben fennmaradt hagyomány szerint Parrhasius. „versenyre kelt
Zeuxisszal, és mivel az oly tökéletesen megfestett szőlőfürtöt mutatott be, hogy a madarak rászálltak a
képre, ezért Parrhasius egy festett függönyt mutatott be, amely oly élethűen volt ábrázolva, hogy
Zeuxis a madarak ítéletétől eltelve sürgette a függöny elhúzását, hogy láthassa a képet 2”. Tehát a
csendéleti műfaj nem csak gyönyörködtető funkciót töltött be, hanem gyakran a megtévesztés
hatásaként is szerepelt.

A csendélet a rokokóban nyeri el kiteljesedését, a virágok és gyümölcsök roskadozó látványa jellemzi

e kort. Az impresszionista festészetre már kevésbe jellemző a részletes, megfigyelt ábrázolás, Renoir
festményein már csak az érzések és impressziók adta
hangulatot láthatjuk. A posztimpresszionisták közül –Van
Gogh-on kívül – Cézanne csendéletei a legizgalmasabbak,
tudniillik ő úgy nyúlt a látványhoz, hogy azt absztrahálva,
geometrikus színfoltokat hozott létre a vásznon. Részben
ennek a szellemiségnek köszönheti életét a kubista
csendélet, ahol már csak egyszerű geometrikus formákkal
találkozunk. A kortárs művészet egészen szabadon
értelmezi a csendéletet, hol magát a tárgyat ragasztja fel a
képre, hol társadalmi szerepvállalásként populáris Kép.1.
elemeket alkalmaz (1. kép). Roy Lichtenstein: Sült krumpli

1
http://www.kislexikon.hu
2
https://tudasbazis.sulinet.hu
A következőben két festmény csendéletéről lesz szó, ahol is megmagyarázom a szimbólumok mélyebb
jelentését és a művészek viszonyát a látványhoz. A két kiválasztott csendéleti elem a gránátalma és a
krumpli.

Bánki Tamás: Vanitatum vanitas (részlet) 2018 (Kép.2.)

„A gránátalma a bőség szimbóluma, ezért szerepel az

ígéret szimbólumai között is. A bölcsességi irodalom a
dicsőség köntösének nevezi a köntöst>> amit körös körül
gránátalmák szegnek, és sok csengő díszit <<. A
gránátalma hasonlít a mennyasszonyra és kifejezi
szépségét:>> De szép vagy, kedvesem, igen szép vagy....
a halántékod akár egy gránátalmagerezd a fátyolod
alatt<<. Mindezzel utal a termékenységre is, amikor így
fogalmaz:>> Hajtásaid gránátalmát termő kertekhez
hasonlók, tele mindenféle pompás gyümölccsel
Kép. 2.
<<Természetesen, ha e nemes fa elszárad, gyümölcse ellankad, azt az Úr büntetéseként élik meg Izrael
fiai.

Az egyházatyák a gránátalma piros ragyogásában Krisztus szenvedését látják és a mártíromságot.

Jelképe az áldást adó egyháznak, a középkori meditációk pedig Máriára vonatkoztatják. Ahogyan a
gránátalma tavasszal és nyáron virágokkal borítva szépséges, de télen megdermeszti a hideg,
ugyanúgy szépséges az Isten fiával terhes Mária, fiának szenvedése azonban fájdalmas dermedtséget
hoz szívére. Ezeket a gondolatokat fogalmazzák meg a különböző himnuszok. 3”

Vincent Van Gogh: Csendélet Krumplikosárral (1885) (Kép.3.)

1885 őszén a művész több olyan képet fest melynek fő témája a csendélet, almákkal és más egyéb
gyümölccsel, és természetesen krumplival a holland vidéken hozzáférhető terményekkel.
Megismerkedik a színekről írt komplementer kontrasztról, amelyet felhasznál festészetében. Ezeket
Charles Blanc Grammarie des arts du dession című munkáját olvasva fedezi fel. „ Majd szóba hozta
azt a csendéletsorozatot- ide tartozik a Csendélet krumplikosárral (3. kép) is – „melyet kifejezetten a
különböző színek modellálására figyelve készítettem.”
Erről a képről (3. kép) írja: „Úgy szándékozom megmutatni az anyagot, hogy a krumplik nehéz,
kemény rögökké váljanak, amelyek sérülést okoznának, ha megdobnák vele az embert. 4”

3
Dávid Katalin (2002): A teremtett világ misztériuma, Szent István Társulat
4
Ugyanott vol. 11, 425. sz. levél, p. 532. Ennek a képnek három verzióját festette meg van Gogh. Ezek közül az
egyik Mr. V. W. van Gogh tulajdonában áll, egy másik verzió a holland otterlo-i Kröller-Müller Rijksmuseum
Van Gogh első látásra fekete és barna modellálásával festett képei, a tárgyalt csendéletet is beleértve,
nagyon sötét valójában kiegészítő színellentétekkel létrehozott gondos kompozíciók. Mivel nem volt
alkalma más festők hasonló problémaköreivel találkozni, ezért hiányzó élményeit olvasás révén
szerezte. Egyszerűen nem tudta, hogy használja a színeket, hogy azok egymást erősítsék, vagy hogyan
élénkítse meg a palettáját. Ezek helyett, a kiegészítő színek vörös és zöld keverésével hozott létre a
céljához közelebb álló semleges színt. Az ekkor készült csendéletekhez egy-egy meghatározó színt
választott ki: a három krumplitanulmány a barna-szürke program variánsai, azzal a különbséggel, hogy
az egyik sziénával, a második égetett sziénával, a harmadik a sárga és a vörös okkerrel készült. A
Csendélet krumplikosárral sziénával készült. Van Gogh ezt az okkerszínt elsősorban a krumpliknál, de
a kompozíció más részein is használta, ahol gyakran egyéb színekkel, például zölddel keverte.
Olvasmányainak megfelelően a zöldes színezetet vöröses rózsaszínnel ellentétezte annak érdekében,
hogy komplementer színkontrasztot hozzon létre.
Van Gogh nagy figyelmet szentel a kompozíció egészének is. A krumplival megrakott kosarat a
középpontba helyezte, és a kosárfonatot, valamint a krumplik kerekded ormótlanságát, balról jobbra
jövő fénnyel emelte ki. Krumplik kerültek az asztal felületére is szétszórva, amelyeket a háttérben, a
kosártól jobbra, ahol a fény elválasztja a nem kivehető hátteret és az asztal lapját, élesen
körvonalazott.
A krumpli Van Gogh számára a vidéki élet fontos szimbóluma volt, a parasztok kemény munkáját
szimbolizálta. A csúcspontját a nagyon piszkos és persze hámozatlan krumpli megfestésével A
Krumplievők képén érte el.

Kép.3.

tulajdonában van.