A fogyatékos ember rehabilitációja

Gyp. preambulum

• „A rehabilitáció fogalma arra a folyamatra utal, amelyben a fogyatékossággal élőket

képessé teszik arra, hogy elérjék és fenntartsák optimális fizikai, érzékszervi, értelmi,
pszichiátriai illetve társadalmi funkciószintjüket, így pl. ellátják őket azokkal az
eszközökkel, amelyekkel magasabb fokú függetlenséget érhetnek el. A
rehabilitációhoz tartozhatnak intézkedések bizonyos funkciók biztosítására vagy
helyreállítására, illetve egy bizonyos funkció elvesztésének vagy hiányának, vagy
bizonyos funkciókban korlátozottságának kompenzálására. A rehabilitációs
folyamatnak nem része a kezdeti orvosi ellátás. De hozzátartozik az intézkedések és
tevékenységek széles köre az alapvető és általános rehabilitációtól a célorientált
tevékenységekig, pl. a foglalkozási rehabilitáció.” (ENSZ 1993. Standard Rules,
Preambulum 23.)

• Az 1998. évi XXVI. törvény megfogalmazása szerint: „A rehabilitáció célja a

fogyatékos személy képességeinek fejlesztése, szinten tartása, a társadalmi életben
való részvételének, valamint önálló életvitelének elősegítése.”

• DeLisa, J. A. – Curie, D. M. – Martin, G. M. (1998) megfogalmazásában è a

rehabilitáció az a folyamat, amelyben hozzásegítik az adott személyt, hogy elérhesse
teljes maximumát fizikai, lelki, szociális, szakmai, szakmán kívüli és oktatási
vonatkozásokban, oly módon, hogy az összhangban legyen az anatómiai és élettani
károsodás természetével, a környezete adta korlátozottságokkal, a saját vágyaival és az
életéről alkotott elképzeléseivel.

• Salgó (1996): a rehabilitáció az a komplex tevékenység, mely a fogyatékos egyének

testi és szellemi képességeinek felhasználásán és fejlesztésén alapul, s a társadalmi
életben való részvételük minél magasabb szintjének megvalósulására irányul.

Paradigmaváltás a fogyatékosságügyben- rehabilitáció

• Rehabilitáció (WHO ajánlása alapján): szervezett tevékenység, amelyet a társadalom

biztosít a huzamosan vagy véglegesen fogyatékos, illetve rokkant ember számára,
hogy megmaradt képességeivel ismét elfoglalhassa a helyét a közösségben. A ~
orvosi, nevelési, foglalkoztatásai, szociális intézkedések terve, amiben a
rehabilitálandó ember tevőleges részvétele elengedhetetlen.

• Célja a minél teljesebb beilleszkedés és befogadás

• Komplex, folyamat jellegű tevékenység

KOMPLEXITÁS
 • A közreműködő emberek feladatkörei jól elhatárolhatók, de de komplexitása miatt
nem egy-egy szakterülethez köthető szakma, hanem egy szemléletmód, egy
munkamódszer

• A szakemberek párhuzamosan dolgoznak, a feladatok közösen kialakított program

alapján egymásra épülnek
• Az orvosi, nevelési, foglalkoztatási és szociális intézkedések egymással
párhuzamosan működnek
• lehetséges az is, hogy egy-egy részterület „kimarad” az egyén
rehabilitációjából. Pl. veleszületett fogyatékosság esetében az orvosi
rehabilitáció szerepe esetenként elenyésző lehet
• A team összetétele függ a sérülés típusától, a feladat jellegétől
• A felelős is ennek függvényében változik
• A team résztvevője az érintett rehabilitációt igénylő személy is
• Rehabilitációs terv èa várható prognózis alapján a szakemberek feladatainak
meghatározása (rehabilitációs program) è rendszeres team megbeszélések (a napi
munka eredményei és problémái)

FOLYAMATJELLEG

• A rehabilitáció kezdetén az orvosi rehabilitáció feladatai meghatározóak

• Célja: a károsodások következményeinek csökkentése, elveszett képességek
visszaadása (műláb)
• A rehabilitáció előre haladtával kevesebb orvosi feladat adódik, megnövekednek az
életvitelt, a környezeti beilleszkedést segítő feladatok
• Végül az önállósodást segítő, szociális támogatást jelentő feladatok kerülnek előtérbe

A rehabilitáció alapkövetelményei
• Valós szükségletekre épüljön
• Egyenlő esély a hozzáféréshez
• Minél korábban kezdődjön

A rehabilitáció céljai (Márkus Eszter, 2000)

• Jelenlét (az akadályozott embereknek is ott kell élniük, dolgozniuk és szabadidejüket

eltölteniük, ahol a társadalom többi tagja él)
• Választás és autonómia (a szolgáltatásoknak ki kell alakítani a választás lehetőségét,
támogatni kell az akadályozott ember képességeit és tudatos döntéseit )
• Kompetencia (a szolgáltatásoknak folyamatosan segíteni kell az emberek új
készségeinek kialakulását, újabb felelősségek felvállalását )
• Társadalmi státusz (a fogyatékossággal élő embereket gyakran megbélyegzik, a
szolgáltatásoknak azon kell fáradozniuk, hogy erősítsék pozitív megítélésüket a
társadalomban)
• Részvétel (a különböző fogyatékosságok megterhelhetik az emberi kapcsolatokat, a
szolgáltatásoknak aktívan kell támogatni a meglévő szociális hálózatot és az új
kapcsolatok kialakulását )
A rehabilitáció elvi célja (Kullmann)

• önmaga szükségességének megszüntetése minden ember esetében

• Nem működhet értékmentesen, humanisztikus, emberközpontú értékek táplálják

A rehabilitáció elemei

• Az orvosi rehabilitáció
• A (gyógy)pedagógiai rehabilitáció
• A foglalkozási rehabilitáció
• A szociális rehabilitáció

Orvosi rehabilitáció

• az orvosi rehabilitáció a meglévő funkciók és a teljesítőképesség pontos felmérését,

kompenzatórikus fejlesztését, gyakorlását és a gondozást foglalja magában

Pedagógiai rehabilitáció

• a pedagógiai rehabilitáció részben a sajátos nevelési igényű gyermekek speciális

oktatását, gyógypedagógiai nevelését, másrészt a munkaképes korúak szakmai
képzését, új szakmára átképzését jelenti
• Az életkor előre haladtával egyre több szerepet kap a gyerek pedagógiai,
gyógypedagógiai nevelése és rehabilitációja
• A közokt, tv. megadja a fogyatékos gyereknek a különleges gondozás esetében az
állapotának megfelelő gyógypedagógiai, pedagógiai, konduktív pedagógiai ellátás
jogát
a) Orvosi vizsgálat è korai fejlesztés
b) TKVSZRB è pedagógiai intézményhálózatba bekerülés

A gyógypedagógiai rehabilitáció (Gyógypedagógiai lexikon)

„a fogyatékos személyekre irányuló komplex tevékenység, melynek meghatározó tényezője a

nevelés, fejlesztés. Célja a fizikális-mentális képességek, szociálisan alkalmazkodó
viselkedés fejlesztésével olyan mértékben felkészíteni fogyatékos személyeket a
képességeikhez mért legnagyobb önállóságra, hogy különböző élethelyzetekben és
életkörülmények között a környezetük – a társadalom által elfogadottan tudjanak élni.”
• Habilitáció= a veleszületett fogyatékosságok esetében, amikor egy korábbi ép
helyzetbe nem lehet visszahelyezni
• A gyógypedagógiai nevelési-oktatási célok sérülés specifikus fejlesztéssel valósulnak
meg
• A lehető legkorábbi fejlesztéssel érvényesül a prevenció
• A sérült funkciók egyidejű fejlesztésével a már kialakult másodlagos sérülések
következményeit lehet csökkenteni, illetve megszüntetni
• A kompenzáció hiányzó, gyenge funkciók más funkciók fejlesztésével való
helyettesítését jelenti
Színtere:
• Iskola
• Pályaválasztás
• Munkába állás
• Pedagógiai kísérés
• Nyomon követés

• Illyés javasolta a gyógypedagógusok tudós testületének a viselkedés- és

teljesítménytüneteket vizsgáló gyógypedagógiai eljárások szakmai protokolljának a
kidolgozását, s ezen keresztül a bizonyítékokon alapuló gyógypedagógiai tevékenység
megalapozását.

Foglalkozási rehabilitáció

• a foglalkozási rehabilitáció célja olyan munkahely, illetve munkakörülmények (és

munkaeszközök) biztosítása, ahol a fogyatékos vagy rokkant ember állapotának
romlása nélkül tud dolgozni úgy, hogy közben a társadalomban betöltött szerepe
lehetőleg előnyösen, de semmiképpen ne hátrányosan változzon

Szociális rehabilitáció

• A tényleges beilleszkedés folyamatát értjük alatta

• Kritériumai
1. A lehetséges mértékű anyagi-gazdasági önállóság
2. Megfelelő társas kapcsolat
• Ezek a képességek a rehabilitáció során alakulnak ki
a szociális rehabilitáció intézkedései közé tartozik az anyagi támogatás és a szociális
gondozás, személyes segítés mellett a rehabilitációs segédeszközökkel való ellátás, a
megfelelő lakás és közlekedési lehetőségek biztosítása, a szabadidő kulturált és egyenrangú
eltöltésének elősegítése, az érdekképviseleti szervek egyes szolgáltatásai és a társadalom
szemléletének formálása is. Mindez a társadalom igen széles körének aktivitását feltételezi
• A beilleszkedés két tényezője:
1. A fogyatékos személy alkalmazkodó képessége, adaptív viselkedése
2. A befogadó környezet, a társadalom, az épek világa
• A szociális rehabilitáció akkor eredményes, ha az akadályozott személy és a környezet
közti viszony mindenki számára optimális, megfelelő lesz