A sakkjáték története

A sakkjáték eredete a mondák világába vész.

Valószínű, hogy Indiából származik. A
legrégibb forrás, amely a sakkjáték eredetét
kutatók rendelkezésére áll, egy arab férfi (el-
Dsahiz) játékokat tartalmazó könyve, valamint
egy 1257-ből való arab kódex, a régi arab
sakkozás könyve, amelyet a British Múzeum
őriz. A sakkozás az arabok útján jutott el
Spanyolországba, majd Olaszországba.

A sakkjáték másfél évezredes történelmében döntő fordulatot hozott a XV. század vége. Az
araboktól visszafoglalt (spanyolországi) Granada falai közt nemcsak építészeti remekművek,
szőnyegek, fegyverek estek zsákmányul, hanem az arab szellemi élet kincseit őrző jól
felszerelt könyvtárak is. A legerősebb spanyol játékosok a nagy arab sakkozók hátrahagyott
műveit tanulmányozhatták, és innen indult el a játék világhódító útjára.

Az akkori játék a bábuk korlátozottabb mozgása miatt a mainál hosszadalmasabb és

lassabb volt. Ezt küszöbölte ki a játék megreformálása, mely során a bábuk egy részének
menetmódja megváltozott, és bevezetésre kerültek új lépések is.

Később megjelent a sakk egy új formája is, a távsakk, melyben a játékosok leírták, és postán
elküldték egymásnak a saját lépéseiket, egyenként. A folyamat lassúságát később nagyban
gyorsította az internet megjelenése, ahol a játékosok már valós időben tudnak egymás ellen
játszani.