Professional Documents
Culture Documents
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond
Móricz Zsigmond 1879-ben született Tiszacsécsén. Édesanyja Pallaghy Erzsébet (1859–1924), aki
református lelkész leánya volt, édesapja igazi, kemény ötholdas magyar parasztember: Móricz Bálint
(1851–1919) földműves, építési vállalkozó, aki egy ideig módos parasztgazdának számított. A szülők
1878. május 30-án kötöttek házasságot. Móricz Zsigmondék kilencen voltak testvérek, közülük kettő
korán halt meg: az egyik tejhiány miatt „valósággal elsorvadt”, a másik ruháját pedig felgyújtotta egy
szomszéd kisfiú. A család kénytelen volt Istvándiba (Túristvándi), Pallagi László kovácsműhelyébe költözni,
s ezzel gyakorlatilag véget ért Móricz Zsigmond gyermekkora. A család embertelen nyomorba került,
majd Prügyre költözött. Móricz Bálint napszámosként tartotta el hét gyermekét, s oly keményen
dolgozott, hogy felesége kívánságára az összes gyermeket taníttatni tudták.
Móricz Zsigmond elemi iskolába 1886–87-ben Istvándiban, majd 1887–90-ben Prügyön járt. Ezután a
Debreceni Református Kollégiumban folytatta tanulmányait, ahonnan 1894-ben Sárospatakra került.
Mivel itt meglehetősen rossz tanuló volt és egyedül érezte magát, a kisújszállási gimnázium igazgatója,
egyben anyai nagybátyja, Pallagi Gyula, 1897-ben magával vitte Kisújszállásra, ahol végül 1899-ben
Móricz letette az érettségi vizsgát jó rendű eredménnyel. A kor szokásaihoz híven gimnazista korában
legációba ment Szakolyba. A legációt nagybátyja, Pallagi Gyula is szorgalmazta, aki levelet ír barátjának
Balogh Péter akkori szakolyi körjegyzőnek, aki örömmel fogadta is a kis Móriczot. Móricz Zsigmond
később is gyakran visszalátogatott Szakolyba, majd a közeli Érpatakra. Később szakolyi emlékei alapján írja
meg a Kivilágos kivirradtig című regényét.
Debrecenben 1899–1900-ban református teológiát hallgatott, majd jogra járt, segédszerkesztője volt a
Debreceni Hírlapnak.
1900 októberében Budapestre költözött, a Nádor utca 15-ben bérelt egyetlen szobát. A fővárosban jogot
és bölcsészetet tanult, azonban nem tett tanári szakvizsgát. Nagy élmény volt számára, hogy Négyesy
László stílusgyakorlatain részt vehetett. Ezek az összejövetelek sok kezdő művész számára adtak biztos
kiindulást és alapokat. Móricz itt találkozhatott többek között Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel,
Juhász Gyulával, Tóth Árpáddal, Bánóczi Lászlóval, Oláh Gáborral, Benedek Marcellal.
Megélhetési okokból különböző hivatalokat vállalt, 1902-ben mint óraadó tanár dolgozott a kisújszállási
gimnáziumban, valamint tisztviselő volt a kultuszminisztériumban, később pedig a Központi Statisztikai
Hivatalban. Egyetemi tanulmányait sohasem fejezte be. 1903-ban Mikszáth Kálmán hívására Az Újság
gyermekrovatának szerkesztője lett. A Kisfaludy Társaság megbízásából népdalgyűjtésbe kezdett, s 1903–
1905 folyamán Szatmár falvait járva rengeteg dalt, köszöntőt, találós mesét, játékot gyűjtött. Neki
köszönhetjük a kállai kettős szövegét is. 1905-ben házasságot kötött Holics Eugénia tanítónővel, azaz
Jankával. Három leányuk (Virág, Gyöngyi, Lili) maradt életben, fiuk meghalt. Házasságuk 1925-ben Janka
öngyilkosságával végződött.
1908-ban a Nyugatban megjelent Hét krajcár című novellája azonnali hírnevet hozott neki, Ady Endrével
is barátságot kötött. Ezt második gyermeke halálakor írta, mély megrendültségében, apai fájdalmában
szakadt fel igazi hangja. „Igen késő volt, huszonnyolc éves korom után, mikor rájöttem, hogy voltaképpen
csak azt lehet leírni, ami fáj. Ami megsebzi az embert.” Ez az állapota szabadította fel benne a
kortársaihoz viszonyítva páratlan élet- és élményanyagát. Sorra születtek sikeres regényei, elbeszélései.
Móricz Zsigmond és Blaha Lujza, aki a Sári bíró című vígjátékának címszerepét alakította
1915-ben a fronton önkéntes haditudósítóként dolgozott, több riportot írt. Üdvözölte a polgári
demokratikus forradalmat. A háborúban haditudósító volt, életközeli bemutatást adott a katonasorsról
(például: A macska, Kissamu Jóska). Sokat várt az őszirózsás forradalomtól. Az újonnan megalakult
Vörösmarty Akadémiának 1918. december 1-jétől alelnöke volt, 1919. február 5-én pedig a Kisfaludy
Társaság beválasztotta tagjai közé.1919 februárjában írta A földtörvény kiskátéját. Eleinte reményeket
fűzött a Tanácsköztársasághoz, bízott a változásokban, azonban májusban a kommün diktatórikus
módszereit látva kiábrándult belőle. Megjelent egy füzete a somogyi földműves-szövetkezetekről és
egyúttal több újságnak is a munkatársa volt (Világszabadság, Vörös Lobogó, Fáklya stb.). Az írói
direktórium is tagjává választotta. Emiatt a Horthy-korszakban folyamatosan mellőzték, az irodalmi
társaságokból is kizárták (1919. december 10-én szűnt meg tagsága a Kisfaludy Társaságnál),[3] műveit
pedig hosszabb ideig csupán a Nyugat, majd később Az Est Lapok publikálta.
A későbbi évtizedek
A húszas években az író magánélete gyökeresen átalakult. 1924-ben megismerkedett Simonyi Mária
színésznővel. Felesége féltékenységből 1925 áprilisában öngyilkosságba menekült. Móricz külföldi
utazásokkal próbálta enyhíteni önvádló gyötrelmeit. 1926-ban feleségül vette Simonyi Máriát.
Az író 1935-ben
Osvát Ernő halála után, 1929 decembere és 1933 februárja között Babitscsal közösen szerkesztette a
Nyugatot, szerkesztői elveiket azonban nemigen tudták összehangolni. Móriczé volt a prózarovat. A
folyóiratot igyekezett a „nemzeti koncentráció” orgánumává tenni, megszervezte a Nyugat-barátok Körét,
könyvsorozatot tervezett, járta az országot, erdélyi, felvidéki, vajdasági, amerikai magyar szerzők írásait
közölte, felkarolta az autodidakta paraszttehetségeket.
1932-ben megkapta a Rothermere-díjat, 1933-ban az Írók Gazdasági Egyesületének (IGE) elnöke lett. Írói
szemléletmódjára javarészt az ekkoriban induló, őt szellemi ősnek elismerő népi mozgalom gyakorolt
hatást, paraszti demokratizmusa is megerősödött.
1936 szeptemberében találkozott Littkey Erzsébettel, Csibével, akit később lányává fogadott. Kapcsolatuk
úgy indult, hogy az író megmentette a húszéves lányt az öngyilkosságtól, amikor az a Ferenc József hídról
akart a Dunába ugrani. Az egykori lelencgyerekről mintázta Árvácskát azonos című regényében. A lány
gyerekkori történeteiből 28 novellát írt. Naplójából kiderül, hogy Csibe a szerelme-szeretője is volt.[4]
Móricz szerette a '30-as évek pesti éjszakáit, utólag feltételezhető, hogy Csibe megismerésének története
csak egy – a család jó hírének megfelelő – fedőtörténet.[5]
1937-ben szakított második feleségével, Simonyi Máriával is. Ekkor végleg visszavonult Leányfalura. A
nehéz időkben e település sokszor nyújtott számára menedéket, lelki vigaszt.
1942. augusztus 29-én telefonon értesült arról, hogy Gyöngyi lányának gyermeke született. Annyira
meghatódott, hogy leejtette a kagylót, és stroke-ot kapott. Szeptember 5-én hajnali két órakor hunyt el
agyvérzésben a budapesti Korányi klinikán.
Gyermekei
Móricz Gyöngyi emlékiratíró (1911–1979), Simon Andor költő felesége. Tulajdonosa a budapesti Sándor
(ma: Bródy Sándor utca) utcai Típus könyvkötészetnek, amelyet férjével együtt vezetett. Ők végezték
Móricz Zsigmond folyóiratának, a Kelet Népének kötési munkálatait.
Móricz Lili színésznő (1915–1999) György László színész felesége. A Miskolci Nemzeti Színházban, a
budapesti Vígszínházban, Pécsett, Debrecenben, Kecskeméten, Szolnokon, Győrött játszott, eleinte főleg
naivaszerepeket.
Littkey Erzsébet, Csibe (1916–1971), Móricz Zsigmond fogadott lánya. 1941-től Littkey-Móricz Erzsébet.
Később a Kelet Népe szerkesztőségében dolgozott. Móricz halála után könyvüzletet nyitott, kiadóként is
működött.
Móricz Imre (1935–2021), Csibe fia, Zagyvarékason nevelkedett.[5] Imre nagy valószínűség szerint Móricz
vér szerinti gyermeke, akit csak a család jó híre miatt nem vallhatott magáénak.[6]
Művei
Móricz Zsigmond sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34-1-28, Medgyessy Ferenc alkotása
1919-ig
Két biblia. Elbeszélés; Hornyánszky Ny., Bp., 1906 (Koszorú. A Magyar Prot. Irodalmi Társaság népies
kiadványai)
Mikor a part szakad. Elbeszélés; Hornyánszky Ny., Bp., 1907 (Koszorú. A Magyar Prot. Irodalmi Társaság
népies kiadványai)
Erdő-mező világa. Állatmesék; Lampel, Bp., 1908 (Benedek Elek kis könyvtára)
1908 – Pipacsok a tengeren (folytatásokban megjelent kisregény, ekkor még A magyar tengeren címmel)
A sasfia meg a sasfióka; Lampel, Bp., 1910 (Benedek Elek kis könyvtára)
Boldog világ. Móricz Zsigmond összes állatmeséi; ill. Gara Arnold; Légrády, Bp., 1912
Nem élhetek muzsikaszó nélkül; Légrády, Bp., 1916 (Az Érdekes Újság könyvei)
Bovary úr. Az Isten háta mögött; Érdekes Újság, Bp., 1917 (Legjobb könyvek)
Fortunátus. Történelmi színdarab; Légrády, Bp., 1918 (Az Érdekes Újság karácsonyi melléklete)
A szerelmes levél. Kis regény; ill. Boriss László; Légrády, Bp., 1918
Vérben, vasban, Kis képek a nagy háborúból, Inter arma; ill. Garay Ákos; Légrády, Bp., 1918 (Móricz
Zsigmond háborús írásai)
A földtörvény kis kátéja. Az 1919. XVIII. néptörvény magyarázata és utasítása a földmíves nép földhöz
juttatásáról; Néplap, Bp., 1919
1919–1942
Tündérkert. Szépasszonyok hosszú farsangja. Történelmi regény a XVII. század elejéről. Báthory Gábor
erdélyi fejedelemsége, Bethlen ifjúkora; Athenaeum, Bp., 1922 (Erdély-trilógia I.)
Légy jó mindhalálig; ill. Pólya Tibor; ifjúsági kiad.; Athenaeum, Bp., 1922
Bor, szerelem, bánat. Elbeszélések; ill. Jeges Ernő, Haranghy Jenő; Athenaeum, Bp., 1929
Alice Duer-Miller, Robert Milton: Darázsfészek. Vígjáték; átdolg. Zágon István / Móricz Zsigmond: Hány
óra Zsuzsi?; Globus Ny., Bp., 1932 (Színházi élet színdarabjai)
Forr a bor. Színdarab; Globus Ny., Bp., 1936 (Krónika. A Nemzeti Színház műsorkísérő füzetei)
Móricz Zsigmond–Boldizsár Iván: Tiborc. Kálmán Kata fényképei; Cserépfalvi, Bp., 1938 (Szolgálat és Írás
Munkatársaságának könyvei)
Míg új a szerelem; Athenaeum, Bp., 1938
A nap árnyéka; Athenaeum, Bp., 1938 (Móricz Zsigmond művei) (Erdély-trilógia III.)
Elbeszélések; bev. Zsigmond Ferenc; Országos Református Szeretetszövetség, Bp., 1939 (Népbarát)
Magvető. A magyar irodalom élő könyve; összegyűjt. Móricz Zsigmond; Kelet Népe, Bp., 1940
Kemény Zsigmond: Rajongók. Regény, 1-2.; Móricz Zsigmond átírásában, bev. Németh László;
Athenaeum, Bp., 1940 (Híres könyvek)
Kapitalista a tanyán. Hét elbeszélés; ill. Fáy Dezső; Stádium, Bp., 1942 (Nemzeti könyvtár)
Móricz Zsigmond legszebb elbeszélései; összeáll. Zarkovich Ferenc; Antiqua Ny., Bp., 1942
1943–
Kárpáti emlék; vál., előszó Fazekas László, ill. Litkey György; Stádium Ny., Bp., 1944 (Nemzeti könyvtár)
Ne légy jó! Válogatás Móricz Zsigmond kötetben kiadatlan írásaiból; vál. Urbán László, utószó Tasi József;
Magyar Könyvklub, Bp., 1995 (Ismeretlen ismerősök)
Asszonyokkal nem lehet vitázni. Lappangó művek; vál., szerk., jegyz., utószó Urbán László; Szépmíves,
Bp., 2017
Művei filmen
1935 – Nem élhetek muzsikaszó nélkül – rendező: Deésy Alfréd (sz.: Jávor Pál, Somogyi Erzsi, Delly
Ferenc)
1936 – Légy jó mindhalálig – rendező: Székely István (sz.: Dévényi László, Rózsahegyi Kálmán, Csortos
Gyula)
1940 – Sárga rózsa – rendező: György István (sz.: Dajka Margit, Görbe János, Greguss Zoltán)
1942 – Szép csillag (a Betyár alapján) – rendező: Jelinek Imre (sz.: Fényes Alice, Mály Gerő, Páger Antal)
1943 – Kerek Ferkó – rendező: Martonffy Emil (sz.: Csortos Gyula, Jávor Pál, Lehotay Árpád)
1943 – Sári bíró – rendező: Hegedűs Tibor (sz.: Mály Gerő, Lázár Mária, Gozmány György)
1949 – Forró mezők – rendező: Apáthi Imre (sz.: Karády Katalin, Szemere Vera, Kelemen Éva)
1950 – Úri muri (film) – rendező: Bán Frigyes (sz.: Deák Sándor, Szörényi Éva, Mészáros Ági)
1954 – Rokonok – rendező: Máriássy Félix (sz.: Ungváry László, Tolnay Klári, Rajnai Gábor)
1960 – Légy jó mindhalálig – rendező: Ranódy László (sz.: Tóth Laci, Törőcsik Mari, Bessenyei Ferenc)
1971 – Pillangó – rendező: Esztergályos Károly (sz.: Venczel Vera, Kozák András, Szirtes Ádám, Cs. Németh
Lajos, Gobbi Hilda)
1976 – Árvácska – rendező: Ranódy László, Mészáros Gyula (sz.: Czinkóczi Zsuzsa, Nagy Anna, Moór
Marianna)
1979 – Forró mezők – rendező: Hajdufy Miklós (sz.: Andai Györgyi, Andorai Péter, Molnár Piroska, Bács
Ferenc, Bordán Irén, Koltai Róbert)
2006 – Rokonok – rendező: Szabó István (sz.: Csányi Sándor, Tóth Ildikó, Eperjes Károly )
2008 – A Hortobágy legendája – rendező: Vitézy László (sz.: Eperjes Károly, Szirtes Ági, Pokorny Lia,
Molnár László, Csányi Sándor, Reviczky Gábor)
2011 – Égi madár – rendező: Vitézy László (sz.: Tenki Réka, Gáspár Sándor, Szirtes Ági, Reviczky Gábor,
Nagy Mari, Csányi Sándor, Radó Denise, Gáspár Tibor)
2012 – Pillangó – rendező: Vitézy László (sz: Bánovits Vivianne, Adorjáni Bálint, Ráckevei Anna, Reviczky
Gábor, Pindroch Csaba, Bordán Irén, Cserhalmi György, Gáspár Sándor, Tóth Ildikó)
2013 – A galamb papné - rendező: Vitézy László (sz: Bánovits Vivianne, Pindroch Csaba, Adorjáni Bálint)
2015 – A fekete bojtár - rendező: Vitézy László (sz: Bánovits Vivianne, Adorjáni Bálint, Szirtes Ági,
Reviczky Gábor, Koncz Gábor, Nagy Mari, Oszter Sándor)
2019 – Házasságtörés - rendező: Vitézy László (sz: Nagy Péter, Nemes Wanda, Cserhalmi György, Reviczky
Gábor, Gáspár Sándor, Incze József, Tóth Ildikó, Pindroch Csaba, Gubás Gabi, Bánovits Vivianne, Ódor
Kristóf, Fesztbaum Béla)
Emlékezete
Nyíregyházán
Nyíregyházán nagy tiszteletnek örvend az író, aki fiatal korában és ismert közszereplőként is megfordult
hosszabb-rövidebb időre a városban. Utcát már az 1940-es évek második felében neveztek el róla,
később az ő nevét vette fel a Megyei Könyvtár, a szakszervezeti művelődési ház és a benne működő mozi,
valamint a városi színház is. A városháza falán, a bejárattól jobbra elhelyezett márványtábla az 1928-as
látogatásának állít emléket az akkori vendégszobájának ablaka alatt.[7]
A Móricz Zsigmond Színház előcsarnokában egy kisméretű Móricz-mellszobor (Liszkai Kováts Zoltán,
1958) emlékeztet az intézmény névadójára. Ülőszobra (Kótai Nándor, 1962[8]) először az un. Északi
Alközpontban kapott helyet, majd a Tanárképző Főiskola parkjába került. A Megyei Könyvtár előtt egy
egész alakos szobor (Kő Pál, 1977) található, a könyvtár lépcsőházában pedig, az első emeleten is
található egy Móricz-ábrázolás (Papi Lajos, 1975).[7]
Beregszászon
1996. november 16-án a Móricz Zsigmond Társaság és a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség az
egykori Royal szálló homlokzatán emléktáblát állított abból az alkalomból, hogy 70 évvel azelőtt az író a
város vendége volt.[9]