Terheles Hat Csipo Terd Es Gerincre

HADM ÉRNÖK FÓRUM
16. évfolyam (2021) 3. szám 229–243.

DOI: 1 0.32567/hm.2021.3.14
Zsákai Zsolt1�
Az emberi csípő, térd és gerinc

biomechanikai jellemzői, valamint
terhelés hatására létrejött
elváltozásainak áttekintő elemzése
1. rész: A csípőízület biomechanikája
An Overview of the Biomechanical Characteristics

of the Human Hip, Knee and Spine, as well as the
Changes Caused by Exercise
Part 1: Biomechanics of the Hip Joint
Tanulmányomban, amely egy szélesebb kutatás része, a haderő aktív állományának

mozgásszervi terhelését és az annak következtében kialakuló panaszokat vizsgá-
lom, a nemzetközi szakirodalomban fellelhető hasonló kutatások áttekintésével.
Cikksorozatom első része a csípőízülettel, annak biomechanikai összefüggéseivel,
a terhelés következtében fellépő erőhatásokkal és azok következményeivel foglal-
kozik. A csípőben kialakuló terhelési viszonyok bemutatásával látható, hogy még
egészséges, normál anatómiájú csípő esetén is jelentős terhelés esik az ízület porcára.
A túlterheléssel, az ízület anatómiai eltéréseinek következtében vagy ezek együttes
hatására a panaszok nagyobb valószínűséggel alakulnak ki.
Kulcsszavak: csípőízület, biomechanika, túlterhelés, anatómia, haderő, katonaság
In my study, I examine the musculoskeletal loading and subsequent complaints of
the active members of the armed forces by reviewing similar studies in the inter-
national literature. The first part of my series of articles describes the hip joint, its
1
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, főorvos, e-mail: zsakaizsolt@
zsakaizsolt.com
Zsákai Zsolt: Az emberi csípő, térd és gerinc biomechanikai jellemzői…
biomechanical relationships, the forces developing due to loading and their con-
sequences. By presenting the loading conditions in the hip joint, it can be seen that
even in the case of a healthy hip joint with normal anatomy, a significant load falls
on the cartilage of the joint. In case of overload, due to anatomical abnormalities
in the joint or due to their additive effect, complaints are more likely to develop.
Keywords: hip joint, biomechanics, overload, anatomy, force, military
1. Bevezetés
Doktori kutatásom az aktív katonai állomány tagjai közt megjelenő mozgásszervi

problémákat vizsgálja. E kutatás részeredményeit szeretném megosztani jelen cikkem-
ben, amely a csípőízület túlterhelésével járó következményeket elemzi, egy szélesebb
spektrumú irodalmi szemlézés formájában. Írásomban a csípőízületünk anatómiai,
biomechanikai jellemzőit is bemutatom, amelyek megértésével nyilvánvalóvá válik
az ízület túlterhelésének problémája, azonban hangsúlyozni szeretném, hogy e feje-
zetekben csak az elengedhetetlenül szükségesnek ítélt anatómiai és biomechanikai
információkat taglalom. Jelen írásom nem ezen összefüggések részletes felfedését
hivatott elvégezni, azonban a továbbiak megértéséhez, illetve az összefüggések meg-
felelő módon történő átlátásához, valamint a következtetések elfogadásához elenged-
hetetlen bizonyos ismeretek megléte. Szintén nem cikkem tárgyköre a csípőízületet
érintő betegségek széles körű bemutatása, azonban néhányról említést kívánok tenni,
valamint a kutatásom egyik hipotézisét2 érintő betegségről, a csípőízületi beütődéses
kórképről kissé részletesebben is szeretnék információt közölni, irodalmi utalásokkal
alátámasztva fontosságát.
2. A csípőízület anatómiája
A csípőízület (articulatio coxae) gömb vagy szabad ízületnek nevezett biomechanikai

és anatómiai egység. Csontosan az ízvápa (acetabulum) és ízfej (caput femoris) alkotja.
Az ízvápa porca egy C alakú területen helyezkedik el, míg az ízfej nagy része porccal
fedett. Az ízvápa szélét egy 5-6 mm vastag, rostos porc gyűrű, a labrum acetabuli veszi
körül, amelynek a későbbiek taglalásánál látjuk jelentőségét. Az ízület érdekessége,
hogy a fej mindennemű szalag és egyéb rögzítés nélkül is bent marad a vápában. Ter-
mészetesen ízületi tokkal rendelkezik, mint minden ízület, amelyet szalagok borítanak.
Ezekből hármat ismerünk: ligamentum iliofemorale, amely egyébként a test legerősebb
szalagja, ligamentum pubofemorale és ligamentum ischiofemorale. Érdekességük, hogy
mind a három szalag elölről lefelé és hátulról felfelé csavarodik a combcsont nyakára.
2
Kutatásom egyik hipotézise: „Feltételezem, hogy a csípőízület degeneratív megbetegedése – hasonlóan, a többi
degeneratív megbetegedésekhez – nagyobb valószínűséggel jelenik meg az aktív, szolgálatot teljesítő állomány
körében.”
230 Hadmérnök • 16. évfolyam (2021) 3. szám

A negyedik szalag az ízületen belül elhelyezkedő ligamentum capitis femoris, amelynek

jelentősége – az élet egy szakaszán – a vérellátásban keresendő.3
A csípő mozgását az 1. táblázatban feltüntetett izmok végzik.
1. táblázat
A csípő mozgatását végző izmok
Forrás: a szerző szerkesztése
Belső csípőizmok Külső csípőizmok A comb közelítő izmai

(adductorok)
musculus iliopsoas musculus gluteus maximus musculus pectineus
musculus piriformis musculus gluteus medius musculus adductor longus
musculus obturator musculus gluteus minimus musculus adductor brevis
internus
musculus tensor fascia latae musculus gracilis
musculus quadratus femoris musculus adductor magnus
musculus obturator externus
musculus gemellus superior
musculus gemellus inferior
A csípő biomechanikai elemzéséhez elsőként érdemes megismerkedni pár fogalommal

annak érdekében, hogy értelmezni tudjuk az ízület mozgását és meg tudjuk ítélni, érteni
a normálistól eltérő, kóros mozgások jelentőségét, illetve az abból eredő hátrányokat.
Konstrukciós tengely: A combfej középpontja és a felső ugróízület belső egyhar-
madát jelölő pontot összekötő tengely, amelynek közbeiktatott pontja a térdkalács
ín tapadási területe. (tuberositas tibiae)
Rotacio: forgómozgás
Abductio: a test középvonalától elfelé tartó mozgás
Adductio: a test középvonala felé tartó mozgás
Flexio: hajlító mozgás
Extensio: feszítő mozgás
Circumductio: a csípőízületben meglévő mozgások, egymással kombinált, kúp-
palástot leíró mozgásformája
Sagittalis: nyílirányú
Collodiaphysealis szög: a combcsont teste és nyaka közti szög.4 Az életkor előre-
haladtával változik. Felnőtt korban jellemzően 135˚, de idős korra 1 20˚-ralecsökken.5
3
Szentágothai János – Réthelyi Miklós: Funkcionális anatómia. 1. kötet. Budapest, Medicina–Semmelweis,
1996. 365–366.
4
A collodyaphysealis szög (CD szög) az életkor változásával alakul ki. Felnőtt korra jellemző értéke kb. 1 35–138˚.
Idős korra 1 20˚-racsökken. A CD szög normálistól való eltérése, kisebb (coxa vara) vagy nagyobb (coxa valga)
mértékben jelentősen megváltoztatja a csípőízület biomechanikáját, ezáltal a degeneratív betegségek kialakulá-
sát fokozza.
5
Szendrői Miklós (szerk.): Ortopédia. Budapest, Semmelweis, 2005. 342.
Hadmérnök • 16. évfolyam (2021) 3. szám 231

3. A csípőízület biomechanikája
A combfejek középpontját összekötő haránttengely körül valósulnak meg csípőnk mozgásai:

a hajlítás (flexio) és nyújtás (extensio), a nyílirányú (sagittalis) tengely körül a távolítás
(abductio) és a közelítés (adductio), a konstrukciós tengely körül a csavarodó mozgás
(ki-, és berotatio). A normál mozgástartományokat a 2. táblázatban foglaltam össze.
2. táblázat
A csípőízület normál mozgástartományai
Forrás: a szerző szerkesztése Szendrői (szerk.) (2005): i. m. 3
42. alapján
flexio 0˚–130˚/140˚
extensio 0˚–10˚
abductio nyújtott csípőnél 0˚–30˚/45˚
abductio 9 0 fokban hajlított csípőnél 0˚–80˚
adductio 0˚–20˚/30˚
kifelé rotatio nyújtott csípőnél 0˚–30˚/40˚
kifelé rotatio 9
0 fokban hajlított csípőnél 0˚–40˚/50˚
befelé rotatio nyújtott csípőnél 0˚–40˚/50˚
befelé rotatio 9 0 fokban hajlított csípőnél 0˚–30˚/45˚
A csípőízületre ható erőket a pauwelsi6 biomechanikai rendszer szemlélteti, amit

az 1. ábrán mutatok be.
1. ábra
Normális collodiaphysealis szög esetén a teher- és az erőkararány
Forrás: Szendrői (szerk.) (2005): i. m. 343.
a: erőkar; b: teherkar S: súlyvonal. A normál CD szöghöz tartozó teherkar- és erőkararány: 3 : 1 (b: a).
6
Friedrich Pauwels (1885–1980): a német biomechanika egyik legnagyobb alakja. Munkássága jelentőségét bi-
zonyítja, hogy elnyerte az ortopédia tiszteletbeli professzora címet is. Munkája nagy mértékben hatással volt
a modern biomechanikai szemléletek kialakulására.

Tulajdonképpen a fentebb említett mozgásokból adódik össze csípőízületünk

helyváltoztató mozgáshoz szükséges komplex működése, amelynek következtében,
állás, járás, ugrás és futás tevékenységek váltogatásával érjük el azt, hogy képesek
vagyunk eljutni „A” pontból „B” pontba. Az állás és járás az emberi élet minden
területén fontos tevékenység, amit koordinált, mozgásszervileg bonyolult izom-
működéssel és biomechanikával jellemezhető módon végzünk mindennapjainkban.
Bár maga az állás és járás folyamata egyáltalán nem írható le könnyen biomecha-
nikailag, mégis, bizonyos értelemben egyfajta alapfunkcióként tekinthetünk erre
a két tevékenységre.
Vizsgáljuk is meg kicsit részletesebben ezeket. A csípőízület mozgása közben,
az alsó végtagokat feloszthatjuk egy támaszkodó és egy lengő végtagra, amely vég-
tagok változó szerepben biztosítják haladásunkat. Amíg a lengőoldali végtag ebben
a fázisban van, addig a teljes terhelés a támaszkodó végtagra esik, elviselve a gravitá-
ciós erő hatását, a törzs súlyát. A lendítő oldali medencefél lebillenését a csípőízület
abductor izomzata biztosítja, ez később fontos összefüggéseket tár fel a térdízületünk
vonatkozásában is, illetve a gerinc biomechanikájában is változást okoz egy, a csípő
abductor izomzatát érintő izomgyengeség. Csípőnk a kétkarú emelő elve alapján
működik, ahol az egyensúlyi helyzetben az
erő × erőkar = teher × teherkar
egyenlet érvényesül. Az erőkar (a) a csípőközpont és az egyensúlyi helyzetet létre-

hozó abductorok erővektorának vízszintesre vetített távolsága, a teherkar (b) pedig
a súlyvonal–csípőközpont távolság vetülete, amely normális anatómiai viszonyok
mellett 3 : 1 arányban viszonyul egymáshoz.7 A kétkarú emelő forgáspontja maga
a csípőízület. A számítás alapján egy 7 0 kg-osember esetén például a csípőre 2
80 kg
terhelés jut. Könnyű belátni, hogy megváltozott, a normálistól eltérő anatomiájú
csípőízület esetén ez a terhelés a sokszorosára is emelkedhet, ami elhasználódásos
(degeneratív) folyamatok kialakulásához vezet.8
4. Állás és járás
Állás közben a test látszólagos nyugalomban van, a két alsó végtagra támaszkodik,
a talpakra helyezve a test súlyát. Nyugodt testtartás mellett a súlyvonal (2. ábra)
a külső hallójárat közepétől indul ki, majd a váll-, csípő- és térdízületen keresztül éri
el a támaszkodási felszínt. Ennek ismerete azért fontos, mert az ettől eltérő súlyvonal
megjelenése a normálishoz képest nagyobb izommunkát igényel. Tulajdonképpen álló
testhelyzetben az izomműködés stabilizációja következtében a testünk állandó, kis
mértékű mozgást végez izommunka felhasználásával. Az izommunka testtartástól
függő tényező. Katonás vigyázzállás esetén mintegy 20%-kaltöbb energia szükséges,
7
Damien P. Byrne – Kevin J. Mulhall – Joseph F. Baker: Anatomy and Biomechanics of the Hip. The Open Sports
Medicine Journal, 4. (2010), 1. 51–57.
8
Szendrői (szerk.) (2005): i. m. 3 42.

mint könnyed testhelyzet felvétele esetén, sőt ernyedt testhelyzetben is körülbelül

10%-osenergiafelhasználás történik az állás biztosítása céljából.9
2. ábra
A test normál súlyvonala állás közben
Forrás: Szendrői (szerk.) (2005): i. m. 28.
S: súlypont
Járásunk teszi lehetővé, hogy helyváltoztató életmódunk legyen, amely folyamán

az alsó végtagok váltakozó mozgása révén mozdul el a test a kívánt irányba. Alsó
végtagjaink mellett a fej, a törzs, a felső végtagok összehangolt mozgása is szerepet
játszik a járástípus kialakulásában. Nagy vonalakban elmondható, hogy a járás mindig
a stabil és stabilitását vesztett egyensúlyi helyzetek váltakozása révén ölt formát.
A járás alapja a lépés, amelyet, ha objektíven szeretnénk leírni, akkor a lépéshosszt
és a lépésidőtartamot kell használjuk annak jellemzésére. A lépés két szakaszból áll:
támaszkodási és lengési fázis. A ciklusidő hozzávetőleg 6 0% támaszkodási és 40%
lengési időre osztódik fel. A három szakaszra bontható támaszkodási fázis a következő
folyamatokból tevődik össze: saroktámasz, gördítés, elrugaszkodás. A lengési fázis
végtagrövidülés és végtaghosszabbodás szakaszaiból áll. A járás során egy lépés
alatt két kettős támasz és két egyes támasz van, azaz kétszer van olyan periódus,
9
Szendrői (szerk.) (2005): i. m. 27–29.

amelynél az egyik végtag még, a másik pedig már támaszkodik. A későbbiek megértése
szempontjából fontos, hogy gyors járásnál a kettős támasz időtartama jelentősen
lecsökken, futásnál pedig megszűnik. Járás során, annak megfelelő kivitelezésénél
a medence, a csípőízület, a térdízület és a bokaízület is szerepet játszik. Mindenre
kiterjedően ezen ízületek vizsgálata meghaladja a cikk témáját, de a csípőízület
vonatkozásában szükséges kitérni e biomechanikai összefüggésekre a könnyebb
érthetőség kedvéért.10
A csípőízületben saroktámasznál 30–40 fokos flexio van jelen, majd fokozatosan
extendálódik az ízület, amelynek végén teljes extensio következik be az elrugaszkodási
fázis előtt, majd fokozatos flexio kezdődik, a saroktámaszig. A térdízületben a flexio
fokozatosan extensióba megy át, majd a végextensiónál, amely a másik oldali láb
saroktámaszát jelenti egyben, gyors flexio következik ismét.11
Ha megértettük a járást és állást mint alapvető alsó végtagi mozgást, akkor szá-
mos további érdekes szempont alapján vizsgálhatjuk, boncolgathatjuk a folyamatot.
Születtek tanulmányok, amelyekben a szerzők többek között a nemi különbségekből
adódó eltéréseket is vizsgálták. Azt találták, hogy a női láb – általában – kisebb volta
miatt a sarok–lábközép–lábujj érintkezése a járás állási fázisában a talaj–láb érintkezési
idő összehasonlításában eltérő a férfi lábbal összehasonlítva.12
Az ízületek mozgását az azokat mozgató izmok biztosítják, így érdemes kitérni
a csípőízület mozgását véghez vivő izmok működésére is. A csípőízületben a gluteus
maximus (a nagy farizom) a támaszkodási fázis elején működik, az abductorok műkö-
dése szükséges a medence stabilizálásához. Ha a test súlypontja a lengő oldal felett
van, akkor az abductoroknak kifejezetten nagy erőre van szükségük a medence sta-
bilitásának megőrzéséhez, és ellentétesen: ha a támaszkodó oldal felett van a törzs
súlypontja, akkor kisebb izomerő is elég a medence stabilizálásához. Kettős támasznál
egyenletesen oszlik el a két csípőízület felett a törzs súlya. Az adductorok a sarok
támaszkodásánál és az elrugaszkodás után működnek. A flexorok a lengési szakasz
kezdetén aktívak. A térdízületben a m. quadriceps feladata a sarokra érést követően
kezdődik, majd nincs aktivitása, amikor a támaszkodó végtag felett van a testsúly,
azonban ismét aktiválódik a támaszkodási fázis végén. A comb flexorok aktivitása
a lengőfázis végén és a támaszkodási fázis elején figyelhető meg.13
A csípőízületre ható erők a következőképpen alakulnak, ha a támaszkodó és a lengő
végtag felett van a test súlypontja. A csípőízületre, annak szövetére, különösképpen
a porc és a porc alatti csontszövetre ható mechanikai faktorok mind hatással vannak
az ízületre (3. ábra).
10
Szendrői (szerk.) (2005): i. m. 29–30.
11
Szendrői (szerk.) (2005): i. m. 30.
12
Richard C. Nelson – Chaunsey A. Morehouse (szerk.): Biomechanics IV. Baltimore, Maryland USA, Macmillan
Education, 1 974. 85–90.
13
Nelson–Morehouse (szerk.) (1974): i. m. 30–31.

3. ábra
Súlyeloszlási viszonyok
Forrás: Szendrői M (szerk.) (2005): i. m. 31.
a: a test súlyának eloszlása kettős alátámasztás esetén

b: a nyomóerő, ha a test súlypontja a lengő végtag felett van
c: a nyomóerő, ha a test súlypontja a támaszkodó végtag felett van
S: a törzs súlypontja; t: testsúly; r: a femur fejre ható nyomás; m: abductor izomerő. b: a lengő oldal felett ható
testsúly a hosszú erőkar miatt nagyobb abductor izomerőt kíván a medence lebillenésének megakadályozása
érdekében. c: a támaszkodó végtag felett ható testsúly a megrövidült erőkar miatt kisebb abductor izomerőt tesz
szükségessé a medence stabilitásához. Járás és egy lábon állás közben hasonlóan alakulnak ezek az erők és erőkarok.
Az ízület alakját legjobban a gömbízületi forma jellemzi, ahol a combcsont feje

kongruens az ízületi vápával. Röntgenfilmen könnyű a combcsont fejének kontúrját
felismerni, amelynek középpontja egyben az ízület rotációs központja is (4. ábra).
A röntgenen látható ízületi vápa és fej kontúrja közti területen található a porcszövet,
amely terület felezéspontjában van a tényleges ízületi felszín.14
14
Paul Brinckmann – Wolfgang Frobin – Gunnar Leivseth: Musculoskeletal Biomechanics. Stuttgart – New York,
Thieme, 2002. 78–79.

4. ábra
A röntgenfilmen fellelhető csípőízületi kontúrok
Forrás: Brinckmann–Frobin–Leivseth (2002): i. m. 79.
1: a csontos femur fej; 2: az acetabulum cranialis conturja; 3: az acetabulum elülső pereme; 4
: az acetabulum
hátulsó pereme
A terhelő felszín megközelítőleg egy félgömbnek hat a modell alapján, azonban

az ízületi vápa peremének alakja miatt igazából kisebb, mint egy félgömb. Kummer,
vizsgálata alapján, azt találta, hogy a félhold alakú terhelési felszín szögben kifejezve
kétszerese az erővektor és a vápa külső pereme közti szögnek15 (5. ábra).
5. ábra
A félhold alakú terhelési felszín kivetülése
H: ez a nyíl mutatja meg a nyomóerő kivetülési pontját. A sötétszürke rész mutatja a teherviselő felszín kivetülését,
amely az acetabulum lateralis sarka és a nyomóerő kivetülési pontja közti távolság duplája.
15
Benno Kummer: Die Beanschpruchung des menschlichen Hüftgelenks. I Allgemeinen Problematik. Zeitschrift für
Anatomie und Entwicklungsgeschichte, 1 27. (1968), 4. 277–285.

Brinckmann és munkatársai kimutatták, hogy a csípőízületben fellépő nyomás a 6. ábrán

látható helyen terheli az ízületet.16 A nyomási maximum pedig, a vápa külső peremé-
nek elhelyezkedésétől, a terhelési erő nagyságától, a combcsont fejének sugarától,
valamint a terhelési erővonal és a perem relatív elhelyezkedésétől függően valahol
a perem és a nyomási erő vektorának kivetülési pontja közt helyezkedik el.17
6. ábra
A terhelési felszín sematikus ábrája a maximális nyomási pont feltüntetésével
A: terhelési felszín; H: a terhelési vektor; p max : a maximális nyomáspont helye. Látható, hogy a maximális
nyomáspont elhelyezkedése a nyomóerő kivetülési pontjától lateralis irányba az acetabulum felső pereme
felé tolódik.
Szintén Brinckmann és munkatársai munkájából tudjuk, hogy különböző csípőízületi

fedettség esetén máshol és más erőnagysággal van jelen a porcra ható nyomás.
Az emberi csípőízületre jellemző helyre eső maximális nyomást mutató pont a 130°-os
fedettségnél látható. Természetesen ezt a 180°-os fedettséggel összevetve érdemes
vizsgálni, ahol a félgömb centrumában hat a maximális nyomás. További értékeket
vizsgálva, a fedettségi szöget csökkentve azt kapták, hogy 1 10°-nál már konkrétan
a vápa peremére helyeződik át ez a nyomásmaximum.18 Ez pedig nagyon fontos sze-
repet tölt be a csípőízület terhelése és terhelhetősége szempontjából. Ebből könnyű
következtetni arra, hogy nem megfelelő fedettség esetén a csípőízületre jellemző
nyomáspont eltérő lehet, ami az ott lévő porc károsodását felgyorsíthatja, ezzel
degeneratív betegségek talaját képezheti, panaszok megjelenését indukálhatja.
16
Paul Brinckmann – Wolfgang Frobin – E. Hierholzer: Stress on the articular surface of the hip joint in healthy
adults and persons with idiopathic osteoarthrosis of the hip joint. Journal of Biomechanics, 14. (1981), 3. 149–
156.
17
Brinckmann–Frobin–Leivseth (2002): i. m. 81.
18
Paul Brinckmann – Wolfgang Frobin – E. Hierholzer: Belastete Gelenkflache und Beanschpruchung des Hüftge-
lenks. Zeitschrift für Orthopädie und Unfallchirurgie, 118. (1980), 1. 107–115.

5. A csípőízület túlterhelése a szakirodalomban
A biomechanikai és anatómiai összefüggéseket megismerve és megértve nyilvánva-

lóbbá válik azon folyamatok fontossága, amelyek a csípőben túlterhelést okozhatnak.
A csípőízületben számos betegséget fel lehet sorolni, amelyek a normál biomecha-
nikai viszonyokat megváltoztatva átalakítják a terhelést, túlterhelve az ízületet. A lát-
ványos betegségek közt, mint a balesetek következtében kialakult anatómiai eltérések,
gyulladások okozta deformációkon, daganatok csontot és ízületet érintő roncsolásán
kívül, vannak kevésbé nyilvánvaló és látványos betegségek is. Ilyenek – a teljesség igé-
nye nélkül – például a gyermekkori combfej-növekedési fuga elcsúszása (epiphyseolisis
capitis femoris) és a csípőízületi beütődéses kórkép (impingement coxae), amely utóbbi
tudományos vizsgálatom tárgyát is képezi.
Az impingement coxae három formájának – a CAM,19 a PINZER20 és a KEVERT21
típus – jelenléte hagyományos (anteroposterior) röntgenfelvétellel is megállapít-
ható, speciális röntgen jelek, mint az ülőtövis (spina ischiadica) jel,22 a hátsó fal jel,23
a kereszteződési tünet,24 az ellapult fej és a pisztolymarkolat deformitások25 alapján.
A betegség fontosságát az adja, hogy az átlag populatióban vizsgálva magas arány-
ban találtuk ezen elváltozás valamelyik formáját azoknál, akiknél csípőkopás miatt
protézisműtét vált indokolttá. Az esetek 88%-ában jelen voltak a betegségre jellemző
röntgentünetek, míg a kontrollcsoportnál ez csupán 8,8%-nakadódott.26 A már emlí-
tett kutatásom egyik hipotézise, hogy az aktív szolgálatot teljesítő katonák esetén is
magas arányban találunk ilyen elváltozást, amely a megnövekedett terheléssel együtt
szerepet játszik a panaszok kialakulásában. A nemzetközi irodalom áttekintése során
megerősítést találtam feltevésem igazolhatóságára, kutatásom létjogosultságára.
Harrison és munkatársai írták le először a porc degeneratív elváltozását már
kezdődő porckopásban (arthrosis) is.27 Pawels vizsgálatai után megállapította, hogy
az ízületi nyomásviszonyok – különösen a vápa peremének környékén – nagy szerepet
játszanak az ízület arthrosisának kialakulása szempontjából.28 Radin és munkatársai
kimutatták, hogy az ízületi túlterhelés miatt első lépcsőben a porc alatti trabecularis
csont elváltozása következik be, a megjelenő mikrotörések (microfractura) miatt,
amelynek gyógyulási folyamatai ugyanezt a régiót megerősítik.29
19
A combfej-nyak átmenetben lévő felrakódások következtében kialakult forma.
20
Az ízületi ajakporc (labrum) elmeszesedése, csontosodása, károsodása következtében kialakult forma.
21
A fenti kettő együttes megjelenését magában hordozó forma.
22
A spina ischiadica (ülőtövis, az ülőcsont egy nyúlványa) háromszög alakban bevetül a medencebemenetbe.
23
Az ízületi perem hátulsó része, a hátulsó fal vonala, a combfej középpontjához viszonyítva medialisan helyezke-
dik el.
24
Az ízületi perem elülső falának vonala fejvégi helyzetben (cranialisan), a hátulsó fal vonalához képest kívülre esik,
míg a farokvég részen (caudalisan) belülre, ezáltal a röntgenen egymást keresztezve vetülnek.
25
A combcsonti fej–nyak átmenet anatómiai görbülete kiegyenesedik a csontos felrakódások következtében.
26
Zsákai Zsolt et al.: Primer arthrosisok retrospectív vizsgálata anteroposterior medence felvételek alapján. – A Fe-
moroacetabularis impingement okozta arthrosis. Magyar Radiológia, 2015. július 11.
27
M. H. M. Harrison – F. Schajowicz – J. Trueta: Osteoarthritis of the hip: a study of the nature and evolution of
the disease. The Journal of Bone and Joint Surgery, 35B. (1953), 4. 598–625.
28
Friedrich Pauwels: Biomechanics of the Locomotor Apparatus. New York, Springer, 1980.
29
Eric L. Radin – Igor L. Paul – Marc J. Tolkoff: Subchondral bone changes in patients with early degenerative joint disease.
Arthritis & Rheumatology, 13. (1970), 4 . 400–405; Eric L. Radin et al.: Response of joints to impact loading – III: Re-
lationship between trabecular microfractures and cartilage degeneration. Journal of Biomechanics, 6. (1973), 1 . 51–57.

Látható, hogy az ízületi nyomásviszony és annak változása milyen negatív hatású

az ízületekre, köztük a csípőízületre is. Ennek megértése fontos, hiszen megnövekedett
terhelés esetén komolyan figyelembe kell vegyük azokat az elváltozásokat, amelyek
vagy az anatómiai, vagy a biomechanikai viszonyok miatt jelen vannak az egyénben,
és a panaszok kialakulásában is nagy szerepet játszhatnak.
Az aktív katonai szolgálatot teljesítők vonatkozásában a mozgásszervi megbe-
tegedések vizsgálatát elemző hazai szakirodalom nem áll rendelkezésre. Nemzetközi
irodalomban természetesen találhatunk ilyen jellegű vizsgálatokat, de még azok
közt is nagy számban vannak jelen az olyan tanulmányok, amelyek analógiát von-
nak az aktív katonai szolgálat és az egyéb fokozott megterheléssel járó populatiók,
mint például a professzionális sportolók megterhelése közt. Kizárólagosan a katonai
állományt vizsgáló nemzetközi írás lényegesen kevesebb számban található, és azok
hivatkozásaiban is fellelhető a fenti analógia.
Cameron és munkatársai az Amerikai Egyesült Államok Hadseregének aktív
állományában előforduló degeneratív ízületi kopás incidenciáját vizsgálták. Azt
találták – nagy esetszámot vizsgálva –, hogy a degeneratív ízületi kopások nagyobb
százalékban fordultak elő az aktív katonai állományban, mint a vizsgálat során össze-
hasonlított átlag populatióban. Tanulmányuk szerint a megnövekedett kor, az aktív
katonai szolgálat, a női nem, az afroamerikai rassz mind összefüggésben van az osteo-
arthritis megnövekedett incidenciájával.30 Scher és munkatársai szintén leírták, hogy
az aktív szolgálatot teljesítő állományban a női nem, az afroamerikai rassz, a 40 év
vagy annál magasabb életkor, a rangidős tiszti rang és a katonai szolgálat, különösen
a haditengerészet, tengerészgyalogság állományában, jelent nagyobb rizikótényezőt
mozgásszervi betegségek viszonylatában.31 Jochimsen és munkatársai szerint a veterán
katonai populatiónál kialakult arthrosis nagyobb százalékban azonosítható a csípő
ütközéses kórképe következményének, mint a civil lakosság körében.32 Javasolták
további vizsgálatok elvégzését, amelyekkel azt vizsgálják, hogy vajon az időben
elvégzett arthroscópos beavatkozással megelőzhetővé, vagy késleltethetővé válik-e
az aktív populatióban az arthrosis kialakulása, illetve a kórkép kifejlődése.
Az irodalmi utalásokban több helyen feltűnik az arthroscopia (ízületi tükrözés)
mint műtéti technika fogalma. Magyarázatként szeretném kifejteni, hogy ezen eljá-
rásnak napjainkban a diagnosztikai értékén kívül jelentős terápiás szerepe is van, mert
a technika alkalmazása során számos elváltozást definitíve kezelni tudunk. Néhány
ilyen lehetőség: a levált porc eltávolítása, művi microfractura33 elvégzése, labrum
(ajakporc) visszavarrása. Az arthroscópos műtét előnye többek közt a szervezet és a szö-
vetek számára fellépő, jelentősen kisebb megterhelés, a szövődmények kockázatának
30
Kenneth L. Cameron et al.: Incidence of Physician-Diagnosed Osteoarthritis Among Active Duty United States
Military Service Members. Arthritis & Rheumatology, 63. (2011), 10. 2974–2982.
31
Danielle L. Scher et al.: The Incidence of Primary Hip Osteoarthritis in Active Duty US Military Servicemembers.
Arthritis & Rheumatism, 61. (2009), 4. 468–475.
32
Kate N. Jochimsen et al.: Femoroacetabular impingement is more common in military veterans with end-stage
hip osteoarthritis than civilian patients: A retrospective case control study. Military Medical Research, 6. (2019),
1. 27.
33
Microfractura során a körülhatárolt porcdefektus területén lévő csontkéregállomány átütése történik, amely-
nek következménye, hogy a kiszivárgó csontvelőben lévő őssejtek képesek lehetnek rostosporc kialakítására.

csökkenése, a rehabilitációs idő lerövidülése, aminek pedig következménye az újbóli

hadrendbe állíthatóság várakozási idejének csökkenése.
Blank és munkatársai a csípőtájéki fájdalmakat vizsgálva állapították meg, hogy
az aktív katonai szolgálat, a női nemhez való tartozás és a magasabb életkor megnö-
vekedett rizikófaktort jelentenek a degeneratív csípőtájéki fájdalom kialakulásában.34
Gwatmey és munkatársai a csípő impingement és a túlterheléses csípőbetegségek
megnövekedett előfordulását írja le az aktív katonai állományban. Terápiás lehetőség-
ként említi a csípőízület tükrözését mint definitív megoldást ezen esetekben, amely
után a csípő terhelhetősége javul és a szolgálat ismét felvehetővé válik.35 Dutton
és szerzőtársai is azt jelentették, hogy a csípő arthroscopia effektív megoldásnak
számít az aktív, a csípőízület bizonyos megbetegedéseivel küzdő katonai állomány
esetében, valamint a műtét ráadásul lehetővé teszi a szolgálat további folytatását.36
Yoo és munkatársai egy kisebb esetszámot vizsgáló tanulmányban azt közölték, hogy
a csípő arthroscopia eredményessége a katonai populatiót vizsgálva hasonló, mint
a civil populatio esetén. A kórházban eltöltött időt többnek találták a civil lakosság
kórházban töltött idejéhez képest, azonban az aktivitáshoz való teljes visszatérés
hasonlónak mutatkozott.37 Kuhn és munkatársai azt vizsgálták, hogy a csípőízületi vápa
biomechanikai eltérése esetén milyen valószínűséggel alakulnak ki panaszok az érintett
csípőben, valamint hogy ez milyen relációban van az ütődéses combnyaktöréssel. Azt
közölték, hogy nagyobb százalékban volt jelen az eltérés a stresszes törést elszenvedő
katonák esetén.38 Hasset és szerzőtársai más szempontból is elemezték a bevetések
utáni fájdalom mint tünet kialakulását. Úgy találták, hogy alacsony kedélyállapoti szint
esetén nagyobb valószínűséggel jelentek meg új panaszként a mozgásszervi fájdalom
tünetei.39 A kiképzések és bevetések közben fellépő biomechanikai hatásokon kívül
a speciális eszköz és felszerelés is okozhat mozgásszervi panaszokat, ezért ezek állandó
felülvizsgálata és fejlesztése szükséges. A nemzetközi irodalomban megtalálható Lenton
és munkatársai közleménye, amelyben a katonai testpáncél viselésével kapcsolatos
kutatásaikat összegezték. Azt találták, hogy a testpáncél viselése, használata, nem
megfelelő kialakítása növelheti a mozgásszervi sérülések valószínűségét.40
Ezen irodalmi példák is jól mutatják, hogy milyen jelentősége van a mozgásszervi
irányú szűrésnek és állandó monitorozásnak az aktív állomány esetében. Az irodalmi
áttekintésben felhozott közlemények példaként szolgálnak olyan, más szerzőktől
34
Elizabeth Blank et al.: Incidence of Greater Trochanteric Pain Syndrome in Active Duty US Military Servicemem-
bers. Orthopedics, 35. (2012), 7. 1022–1027.
35
F. Winston Gwathmey Jr. – Warren R. Kadrmas: Intra-articular Hip Disorders in the Military Population: Evalua-
tion and Management. Clinics in Sports Medicine, 33. (2014), 4. 655–674.
36
Jason R. Dutton et al.: The Success of Hip Arthroscopy in an Active Duty Population. Arthroscopy: The Journal of
Arthroscopic and Related Surgery, 32. (2016), 11. 2251–2258.
37
Jun-Il Yoo et al.: Outcomes of Hip Arthroscopy in a Military Population Are Similar to Those in the Civilian
Population: Matched Paired Analysis at 2 Years. Arthroscopy: The Journal of Arthroscopic and Related Surgery,
3 4. (2018), 7 . 2096–2101.
38
Kevin M. Kuhn et al.: Acetabular Retroversion in Military Recruits with Femoral Neck Stress Fractures. Clinical
Orthopedic Related Research, 468. (2010), 3. 846–851.
39
Afton L. Hassett et al.: Association Between Predeployment Optimism and Onset of Postdeployment Pain in US
Army Soldiers. JAMA Network Open, 2. (2019), 2. e188076.
40
Gavin Lenton et al.: The Effects of Military Body Armour on Trunk and Hip Kinematics During Performance of
Manual Handling Tasks. Ergonomics, 59. (2016), 6. 806–812.

eredő közleményekre, amelyek kutatásom szükségességét és gyakorlati alkalmazha-

tóságát bizonyítják. Tudomásom szerint kutatásom elsőként fogja feltárni, elemezni
az aktív, szolgálatot teljesítő állomány hazai viszonylatban előforduló mozgásszervi
megbetegedéseit, különös tekintettel a csípő bizonyos rendellenességeire.
Felhasznált irodalom
Blank, Elizabeth – Brett D. Owens – Robert Burks – Philip J. Belmont: Incidence of
Greater Trochanteric Pain Syndrome in Active Duty US Military Servicemembers.
Orthopedics, 35. (2012), 7 . 1022–1027. Online: https://doi.org/10.3928/01477447-
20120621-14
Brinckmann, Paul – Wolfgang Frobin – E. Hierholzer: Belastete Gelenkflache und
Beanschpruchung des Hüftgelenks. Zeitschrift für Orthop und Unfallchirurgie,
118. (1980), 1. 107–115. Online: https://doi.org/10.1055/s-2008-1051478
Brinckmann, Paul – Wolfgang Frobin – E. Hierholzer: Stress on the articular surface
of the hip joint in healthy adults and persons with idiopathic osteoarthrosis of
the hip joint. Journal of Biomechanics, 14. (1981), 3. 149–156. Online: https://
doi.org/10.1016/0021-9290(81)90021-X
Brinckmann, Paul – Wolfgang Frobin – Gunnar Leivseth: Musculoskeletal Biomechanics.
Stuttgart – New York, Thieme, 2002.
Byrne, Damien P. – Kevin J. Mulhall – Joseph F. Baker: Anatomy and Biomechanics of
the Hip. The Open Sports Medicine Journal, 4. (2010), 1. 51–57. Online:: https://
doi.org/10.2174/1874387001004010051
Cameron, Kenneth L. – Mark S. Hsiao – Brett D. Owens – Robert Burks – Steven J.
Svoboda: Incidence of Physician-Diagnosed Osteoarthritis Among Active Duty
United States Military Service Members. Arthritis & Rheumatology, 63. (2011),
10. 2974–2982. Online: https://doi.org/10.1002/art.30498
Dutton, Jason R. – Nicholas A. Kusnezov – Joseph T. Lanzi – E’Stephan J. Garcia – Mark P.
Pallis: The Success of Hip Arthroscopy in an Active Duty Population. Arthroscopy:
The Journal of Arthroscopic and Related Surgery, 32. (2016), 11. 2251–2258. Online:
https://doi.org/10.1016/j.arthro.2016.05.042
Gwathmey, F. Winston Jr. – Warren R. Kadrmas: Intra-articular Hip Disorders in the
Military Population: Evaluation and Management. Clinics in Sports Medicine,
33. (2014), 4. 655–674. Online: https://doi.org/10.1016/j.csm.2014.06.013
Harrison, M. H. M. – F. Schajowicz – J. Trueta: Osteoarthritis of the hip: a study of
the nature and evolution of the disease. The Journal of Bone and Joint Surgery,
35B. (1953), 4. 598–625. Online: https://doi.org/10.1302/0301-620X.35B4.598
Hassett, Afton L. – Joseph A. Fisher – Loryana L. Vie – Whitney L. Kelley – Daniel J.
Clauw – Martin E. P. Seligman: Association Between Predeployment Optimism and
Onset of Postdeployment Pain in US Army Soldiers. JAMA Network Open, 2. (2019),
2. e188076. Online: https://doi.org/10.1001/jamanetworkopen.2018.8076
Jochimsen, Kate N. – Cale A. Jacobs – Stephen T. Duncan: Femoroacetabular impin-
gement is more common in military veterans with end-stage hip osteoarthritis

than civilian patients: a retrospective case control study. Military Medical Research,
6. (2019), 1 . 27. Online: https://doi.org/10.1186/s40779-019-0218-5
Kuhn, Kevin M. – Anthony I. Riccio – Nelson S. Saldua – Jeffrey Cassidy: Acetabular
Retroversion in Military Recruits with Femoral Neck Stress Fractures. Clinical
Orthopedic Related Research, 468. (2010), 3. 846–851. Online: https://doi.
org/10.1007/s11999-009-0969-5
Kummer, Benno: Die Beanschpruchung des menschlichen Hüftgelenks. I Allgemeinen
Problematik. Zeitschrift für Anatomie und Entwicklungsgeschichte, 1 27. (1968),
4. 277–285. Online: https://doi.org/10.1007/BF00524417
Lenton, Gavin – Brad Aisbett – Daniel Neesham-Smith – Alvaro Carvajal – Kevin Netto:
The Effects of Military Body Armour on Trunk and Hip Kinematics During Perfor-
mance of Manual Handling Tasks. Ergonomics, 59. (2016), 6. 806–812. Online:
https://doi.org/10.1080/00140139.2015.1092589
Nelson, Richard C. – Chaunsey A. Morehouse (szerk.): Biomechanics IV. Baltimore,
Maryland USA, Macmillan Education, 1974.
Pauwels, Friedrich: Biomechanics of the Locomotor Apparatus. New York, Springer,
1980. Online: https://doi.org/10.1007/978-3-642-67138-8
Radin, Eric L. – Howard G. Parker – James W. Pugh – Robert S. Steinberg – Igor L.
Paul – Robert M. Rose: Response of joints to impact loading – III: Relationship bet-
ween trabecular microfractures and cartilage degeneration. Journal of Biomechanics,
6. (1973), 1. 51–57. Online: https://doi.org/10.1016/0021-9290(73)90037-7
Radin, Eric L. – Igor L. Paul – Marc J. Tolkoff: Subchondral bone changes in patients
with early degenerative joint disease. Arthritis & Rheumatology, 13. (1970),
Scher, Danielle L. – Philip J. Belmont – Sally Mountcastle – Brett D. Owens: The Inci-
dence of Primary Hip Osteoarthritis in Active Duty US Military Servicemembers.
Arthritis & Rheumatism, 61. (2009), 4 . 468–475. Online: https://doi.org/10.1002/
art.24429
Szendrői Miklós (szerk.): Ortopédia. Budapest, Semmelweis, 2005.
Szentágothai János – Réthelyi Miklós: Funkcionális anatómia 1 kötet. Budapest, Medi-
cina–Semmelweis, 1996.
Yoo, Jun-Il – Tae-Ho Lee – Jae-Yoon Kim – Jae-Hyung Kim – Yong-Chan Ha: Out-
comes of Hip Arthroscopy in a Military Population Are Similar to Those in the
Civilian Population: Matched Paired Analysis at 2 Years. Arthroscopy: The Journal
of Arthroscopic and Related Surgery, 3 4. (2018), 7. 2096–2101. Online: https://
doi.org/10.1016/j.arthro.2018.02.015
Zsákai Zsolt – Papp Miklós – Huszanyik István – Rácz Olivér – Molnár Péter – Károlyi
Zoltán – Róde László: Primer arthrosisok retrospectív vizsgálata anteroposterior
medence felvételek alapján. – A Femoroacetabularis impingement okozta arthrosis.
Magyar Radiológia, 2015. július 11. Online: https://radiologia.hu/kozossegek/kateg-
oria/msk/primer-artrozisok-retrospektiv-vizsgalata-anterioposzterior-_15430362

HADM ÉRNÖK FÓRUM
16. évfolyam (2021) 4. szám 215–231.
DOI: 1 0.32567/hm.2021.4.16
Zsákai Zsolt1�
Az emberi térd, csípő és gerinc

2. rész: A térdízület biomechanikája

of the Human Knee, Hip and Spine, as well as the
Part 2 – Biomechanics of the Knee Joint
Cikksorozatom második részében a térdízület biomechanikai elemzését végzem.

Irodalmi példákon fogom bemutatni, hogy a megnövekedett terhelés, testsúly,
genetika és egyéb tényezők milyen nagy hatással vannak a térdpanaszok kialaku-
lására. A kiképzéssel és bevetéssel járó megterhelés ellensúlyozására fontosnak
tartom a megfelelő preventív szempontok alapján történő stratégia kialakítását,
növelve ezáltal a kezelés hatékonyságának fokát, végeredményként pedig csök-
kentve a térdbetegségek kialakulásának kockázatát.
Kulcsszavak: térdízület, biomechanika, degeneratív betegség, térd arthrosis, kereszt-
szalag sérülés
In the second part of my article series, I perform a biomechanical analysis of the
knee joint. I will use examples from the literature to show what a significant effect
increased load, body weight, genetics and other factors have on the development
of knee complaints. To counterbalance the burden of training and deployment,
1
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, főorvos, e-mail: zsakaizsolt@zsa-
kaizsolt.com
Zsákai Zsolt: Az emberi térd, csípő és gerinc biomechanikai jellemzői…
I consider to develop a strategy based on appropriate preventive factors to be impor-

tant, thereby increasing the effectiveness of treatment and ultimately reducing the
risk of developing knee diseases.
Keywords: knee joint, biomechanics, degenerative disease, knee arthrosis, cruciate
ligament injury
1. Bevezetés
Doktori kutatásomban az aktív katonai állomány mozgásszervi panaszait vizsgálom.
Cikkemben szeretnék képet adni a térdízületet jellemző biomechanikai sajátosságokról
és a túlterheléssel összefüggő problémák fontosságáról. Az anatómiai és biomechanikai
ismeretek, valamint az egyes betegségek leírását csak a szükséges mértékben kívánom
bemutatni, hangsúlyozva, hogy sem kutatásom, sem jelen írásom nem ezek részle-
teiben hivatott elmélyülni, ugyanakkor a könnyebb érthetőség kedvéért feltétlenül
fontosnak tartom fentiek ismertetését. Bízom benne, hogy szakirodalmi példákkal
alátámasztva szemléltetni tudom a probléma fontosságát, a prevenció és a hatékony,
időben elkezdett kezelések szükségességét. Meggyőződésem, hogy megelőzéssel
és korai, hatékony kezelésekkel a panaszok súlyosbodásának kockázata, valamint
a panaszok megszűnése után az aktív szolgálatba való visszatérés ideje csökkenthető.
2. A térdízület anatómiája
A térdízület 3 részből álló, úgynevezett trochoginglymus ízület, amelyet a térdkalács

és a combcsont közti (patellofemoralis) rész, valamint a belső és külső combcsont–láb-
szárcsont illeszkedő felszínei (medialis és lateralis femorotibialis) alkotnak. A combcsont
térdízületet adó részének külső és belső felszínei (medialis és lateralis femurcondylusok)
kisebb görbülettel rendelkeznek, mint a lábszárcsont ízfelszíneinek (tibiacondylusok)
megfelelő vájulata, ezért csak kis felszínen érintkeznek egymással, és mozgás közben mind
csúszó, mind pedig gördülő mozgást végeznek.2 Az ízületet szalagok stabilizálják. Az oldal-
szalagok – külső (lateralis) és belső (medialis) – az oldalirányú kitéréseket akadályozzák
meg és így biztosítják a térd ilyen irányú stabilitását. A keresztszalagok (elülső és hátulsó
keresztszalag) részt vesznek a térdízület oldalstabilizálásában, a lábszárcsont (tibia) előre,
illetve hátrafelé csúszásának megakadályozásában, valamint biztosítják a gördülő-csúszó
mozgás tengelyét.3 Az ízületi porcfelszínek közti csúszó mozgás együtthatója 0 ,005 és
0,02 közötti értékben található, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy csúszó hatás szinte
alig érvényesül. Ez az alacsony súrlódás rendkívül fontos a térdízület mechanikájában.4
A centrális stabilizáló elemeknek, a térdközi porcgyűrűnek (meniscusoknak) és a kereszt-
szalagoknak nagyon fontos szerepük van térdünk biomechanikájában. A meniscusok
2
Szendrői Miklós (szerk.): Ortopédia. Budapest, Semmelweis, 2005. 355.
3
4
J. Charnley: The Lubrication of Animal Joints in Relation to Surgical Reconstruction by Artrhroplasty. Annals of
Rheumatic Diseases, 19. (1960), 1. 10–19.

az ízfelszínek közti téraránytalanságot csökkentik és a terhelési felületet növelik. Ezt

szemlélteti az 1. ábra.
1. ábra
A meniscusok jelenléte és azok nélküli térdízületi érintkezési felszín sematikus ábrázolása a térd
különböző hajlított helyzeteiben
A kép bal oldalán látható a meniscusok jelenlétében, jobb oldalon pedig azok hiányában kialakuló érintkezési
felület. Látható, hogy a meniscusok milyen jelentős mértékben megnövelik az ízületben az érintkezési felszínt,
ezáltal optimális nyomásviszonyokat hoznak létre.
Forrás: Brinckmann, Paul – W. Frobin – Gunnar Leivseth: Musculoskeletal Biomechanics. Stuttgart – New York,
Thieme, 2 002. 86.
A combcsont–térdkalács közti ízületben (patellofemoralis),5 a térdkalács és a szemben

fekvő combcsont porcrésze közti érintkezési felszínen nincs teljes, a porcfelszín egészére
kiterjedő érintkezés.6 Ezt a 2. ábra szemlélteti, ahol látható, hogy különböző hajlítási
(flexio) tartományok során hol és milyen területen érintkezik a két porcfelszín egymással.
2. ábra
A patellofemoralis ízület érintkezési felszíne a térdízület különböző hajlítottsági állapotában
A patellofemoralis ízületben, a térd különböző hajlított helyzetében létrejövő érintkezési felszínek sematizálása során lát-
ható, hogy ebben az ízületrészben – 20, 4
5, 9
0 és 1 30 fokos helyzetben ábrázolva – a porc csak kis területére esik nyomás.
5
A patellofemoralis ízület térdünk külön tárgyalandó része, amelyet a betegségek, térdízületi panaszok, illetve
biomechanikai jellemzők alapján is önálló entitásként kell kezelni.
6
B. B. Seedholm et al.: Mechanical Factors and Patellofemoral Osteoarthrosis. Annals of the Rheumatic Diseases,
38. (1979), 4
. 307–316.

3. A térdízület biomechanikai összefüggései
A térdízület fő mozgása a hajlítás és a nyújtás (flexio és extensio). Egészséges szalag-

rendszerrel rendelkező térdízületnél oldalirányú mozgás nincs, a hajlításon és nyújtáson
kívül minden más irányba történő mozgathatóság kórosnak számít. A hajlítás (flexio)
mértéke egyénenként változik, értéke körülbelül 130˚.7
A térdízület is kétkarú emelőként viselkedik, amelynek tengelye, a combcsont
condylusai anatómiai kitüremkedéseinek összekötéséből (epicondylusok) adódó ten-
gely. Azonban a forgástengely két oldalán két különböző nagyságú erő hat, különböző
hosszúságú erőkarokkal, így csak abban az esetben tud megfelelően működni, ha a két
erő forgatónyomatéka egyenlő. A combcsont condylusainak főbb része a súlyvonal
mögött helyezkedik el, a lábszárcsont ízfelszíne pedig a vízszinteshez képest 5-7 fok-
ban lejt. Ez a helyzet azt biztosítja, hogy a járás bizonyos fázisában a combcsont ne
csússzon előre a lábszárcsont ízületi felszínén.
Az anatómiai részben is említettük, de fontossága miatt szeretném megint hang-
súlyozni, hogy térdünk megfelelő mozgásához a térdízület szalagrendszerének épsége
elengedhetetlen, azok stabilizáló szerepe nélkül megbomlik a normál biomechanikai
egység.
Mérések alapján a térd forgástengelye nem állandó tengely, hanem folyamato-
san változik a különböző hajlítottsági tartományokban. Ezen változásokra a 3. ábra
mutat példát.8
3. ábra
Különböző mértékű flexionál a térdízület forgástengelyének elhelyezkedése
0, 1 5, 30, 45, 6
0, 7 5, 9
0 fokos flexio esetén a térd forgástengelyének sematikus ábrázolása.
7
8
Gary L. Smidt: Biomechanical Analysis of Knee Flexion and Extension. Journal of Biomechanics, 6. (1973),
1. 79–92.

A csúszó-gördülő mozgás kivitelezéséhez nagyon jól megalkotott biomechanikai

összhang szükséges, amelyet részben a csontok anatómiai kialakulása, részben pedig
a szalagok stabilizációja lát el.9 Menschik vizsgálatából tudhatjuk, hogy a flexio külön-
böző fázisaiban, a keresztszalagok kereszteződési pontja adja a pillanatnyi rotációs
tengelyt abból adódóan, hogy a keresztszalagok hossza állandónak tekinthető. Ha
az oldalszalagok által meghatározott rotatios tengelyt is megvizsgáljuk, akkor látni
fogjuk, hogy a pillanatnyi rotációs centrumot ez a tengely szintén keresztezi flexio
folyamán.10 Ennek szemléltetésére a 4. és 5. ábra szolgál.
4. ábra 5. ábra
A keresztszalagok által kialakított rotációs tengely Az oldalszalagok által meghatározott rotációs
A keresztszalagok által „vezetett” rotációs központ tengely viszonya a keresztszalagok által
változása. meghatározott rotációs tengelyhez
Forrás: Brinckmann–Frobin–Leivseth (2002): i. m. 88. Az aktuális, keresztszalagok által meghatározott forgás-
pont egybeesik az oldalszalagok rotációs pontjával egész-
séges biomechanikai és anatómai helyzet esetben. Lca:
elülső keresztszalag (ligamentum cruciatum anterius); Lcp:
hátulsó keresztszalag (ligamentum cruciatum posterius);
Lcm: belső oldalszalag (ligamentum collaterali tibiale); Lcl:
lateralis oldalszalag (ligamnetum collaterale fibulare)
9
A csontos anatómiai jellemzőre példa a lábszárcsont ízfelszínének 5-7 fokos hátrafelé irányultságú lejtése, vala-
mint, hogy a combcsont condylusainak főbb része a súlyvonal mögött helyezkedik el.
10
A. Menschik: Mechanik des Kniegelenks. Teil 1. Z. Orthop, 112. (1974), 448–495.

Fuss tanulmányában tovább finomította a korábbi méréseket és megállapította, hogy

flexio során csak a keresztszalagok egy része kerül feszültség alá.11 Woo és munkatár-
sai szerint az életkor előrehaladtával a keresztszalagok erőbíró képessége gyengül.12
Piazza és Cavanagh vizsgálata pedig nyilvánvalóvá tette, hogy a térd extensiója
során, annak az utolsó 20 fokos tartományában, a tibia a hossztengelye mentén
egy körülbelül 1 5 fokos kifordulást (kirotatiot) hajt végre a nem pontosan illeszkedő
ízületifelszín-egyezés (kongruencia) miatt.13 A korábbi kutatások mérési eltéréseit is
ezzel a mozgásjelenséggel magyarázta.
Látható, hogy térdünk egyszerűnek tűnő mozgása során – amelyet külső szemlélő-
ként hajlítás-nyújtás váltakozásaként írhatunk le – tulajdonképpen csúszó-gördülő-for-
duló mozgás jelenik meg. Térdünk működése elengedhetetlen életmódunkban, hiszen
helyváltoztató mozgásunk egyik fő terhelő ízülete. Azonban vizsgálatakor a terhelés
mértékétől, illetve az erőbehatásoktól függően kell értelmezni az alap biomechanikai
összetevőket, hiszen a térdpanaszok kialakulásában, különösen a túlterhelődéssel járó
betegségek megjelenésében, ezeknek van hatalmas szerepe.
A térdízület terhelésére jellemző, hogy a benne fellépő nyomás a térd hajlított
állapotától is függ. A testre ható gravitációs erő erőkarja a térdízület forgó központjá-
hoz viszonyítva majdnem nulla nyújtott térdízület és egyenes testtartás esetén, majd
fokozatosan nő a térd hajlítása során. A gravitációs erő centruma hajlított térdízülettel
történő állásnál az előlábat terheli, a térdhez viszonyítva pedig a térdízülettől hátrébb
elhelyezkedő síkban (posterior) helyezkedik el, ahogy azt a 6. ábra is mutatja.
6. ábra
A gravitációs központ helyzete a térdhez viszonyítva hajlított térddel való állás esetén
L1: a gravitációs erő erőkarja. A térd hajlítottsági állapotától függően, nyújtott törzs esetén változik a törzsre ható
gravitációs erő erőkarja.
11
Franz K. Fuss: Anatomy of the Cruciate Ligaments and Their Function in Extension and Flexion of the Human
Knee Joint. American Jorunal of Anatomy, 184. (1989), 2. 165–176.
12
Savio L. Woo et al.: Tensile Properties of the Human Femur-Anterior Cruciate Ligament-Tibia Complex: The
Effects of Specimen Age and Orientation. The American Journal of Sports Medicine, 19. (1991), 3. 217–225.
13
Stephen J. Piazza – Peter R. Cavanagh: Measurement of the Screw-Home Motion of the Knee is Sensitive to
Errors in Axis Alignement. Journal of Biomechanics, 33. (2000), 8. 1029–1034.

Az egyensúlyi helyzetet ebben a hajlított térdízülettel történő helyzetben a quadriceps

izom biztosítja, amely egy fontos ínnal tapad a lábszárcsont tuberositasán. Itt szeret-
ném megemlíteni a térdkalácsunk (patella) kialakulásának fontosságát. Mérésekkel
igazolták, hogy ha nem lenne jelen a patella, akkor nagyobb izomerő kellene a meg-
felelő egyensúlyi helyzet kialakításához az ín lefutása miatt. A térdkalács megfelelő
helyzete tehát fontos az izomműködés és a térd biomechanikája szempontjából,
hiszen befolyásolja a térdben ható erőket.14 A patella és combcsont közti ízületben
a porcra ható erők eloszlanak a két ízületi felszín közt, és a térdízület hajlított állapo-
tától függően más értéket mutatnak, amely erőnagyság az erőbehatás időtartamától
is függ.15 Ez annak a következménye, hogy hosszabb időtartamú nyomás fennállása
esetén a porcszövetben kis mértékben deformálódik, emiatt pedig az érintkezési fel-
szín növekszik.16 A femoropatellaris ízületben végzett vizsgálatok egy részénél a porc
alatti csontállomány sűrűségét (densitását) is vizsgálták és azt találták, hogy ebben
a régióban megnövekedett a csont sűrűsége.17 A térdkalács alatti ín (ligamentum
patellae) irányával szintén összefüggést mutat a patellofemoralis ízületben fellépő
erőnagyság. Az ín iránya ráadásul a lábszárcsont mozgás közbeni rotációja miatt rela-
tívnak tekinthető a combcsonthoz viszonyítva, hiszen az elfordulás közben a térben
leírható módon változik.18
Ebből a korántsem teljes képből is látható, hogy a térdízület mozgása nagyon
bonyolult folyamat. A térdben fellépő erőhatások számos, együttesen fellépő hatás
eredőjeként jönnek létre, amely folyamatban bármiféle eltérés kóros mozgást és ennek
következtében betegségek, panaszok kialakulását eredményezheti. Nagyon fontos
annak vizsgálata – a megelőzés szempontjából és a kezelési stratégiák kialakítása miatt
egyaránt –, hogy mozgásszervrendszerünk milyen anatómiai, biomechanikai eltéréseket
mutat, valamint, hogy ezen eltérések milyen hatással vannak a tünetek megjelenésére.
A normál mozgás, az erőviszonyok és a biomechanikai jellemzők megismerése, vala-
mint a terhelés során fellépő erők, biomechanikai hatások vizsgálata elengedhetetlen
a kóros folyamatok megértése szempontjából, hiszen – mozgásszervrendszerünket egy
egységként tekintve – egymással összefüggő viszonyrendszerről van szó.
Fajunk alapvetően egységes anatómiával rendelkezik, azonban kijelenthetjük,
hogy mozgásszerveink számos egyedi anatómiai variációt hordoznak. Véleményem
szerint ezen „egyediség” miatt a terhelés sablonszerű alkalmazása – nélkülözve
az egyedi anatómiai, biomechanikai jellemzők feltérképezését és figyelembevéte-
lét – megnöveli a túlterhelés kockázatát. Ezen írásomban a térdízület összefüggéseit
vizsgáltam, főként annak biomechanikai változását megnövekedett terhelés esetén.
14
Paul Brinckmann – W. Frobin – Gunnar Leivseth: Musculoskeletal Biomechanics. Stuttgart – New York, Thieme,
2002. 90–97.
15
A. M. Ahmed – D. L. Burke – A. Yu: In-Vitro Measurement of Static Pressure Distribution in Synovial Joints.
Part II: Retropatellar Surface. Journal of Biomechanical Engineering, 105. (1983), 3. 226–236; H. J. Hehne et al.:
Eine neue Methode zur Ermittlung lastabhangiger Druck- und Kontaktverlaufe an Grenzflachen. Morphol Med.,
1. (1981), 95–106; H. J. Hehne et al.: Analoge Druck- und Kontaktflachenmessung des Femoropatellargelenkes
mit optisch sensibler Druckmessfolie. Z Orthop, 1 20. (1982), 513.
16
Brinckmann–Frobin–Leivseth (2002): i. m. 96–97.
17
M. Müller-Gerbl et al.: Die Darstellung der subchondralen Dichtemuster mittels der CT-Osteoabsortiomet-
rie (CT-OAM) zur Beurteilung der individuellen Gelenkbeanspruchung am Lebenden. Z Orthop., 1 28. (1990),
1 28–133.
18

Az irodalmat áttekintve számos utalást találtam arra vonatkozólag, hogy a túlterhelés

következtében fellépő változások milyen negatív hatást okoznak ebben az anatómiai
régióban.
Wikstrom és munkatársai tanulmányában olvashatjuk, hogy a női populáci-
óban szignifikánsan növekedett értékű a csípő nyújtás (extensio) és a térdhajlítás
(flexio), valamint ezzel ellentétben a térd extensiója kisebb végértéket mutat hölgyek
esetében. A flexio és extensio során fellépő izomerő mértéke a férfi populációban
mértekhez képest csökkentebb. A vizsgálatokból az is kiderült, hogy az egyensúlyi
helyzet fenntartásában a nők jobbak, mert hölgyek esetén a gravitációs központra
ható erő- és testtömegarány kisebb. Ugyanakkor a férfiak az egyensúlyi feladatok
nehézségi szintjének növelésével javuló értékeket mutattak azokban az esetekben,
amikor dinamikus testtartási stabilitással összefüggő gyakorlatokról volt szó.19
Katelyn és munkatársai kimutatták, hogy a BMI-értékek, valamint a testzsírszá-
zalék értékei a nők esetén magasabbak, valamint, hogy ugrás során a talajérési fázis-
ban a hölgyek esetében nagyobb csípő flexio és térd oldalirányú eltérés (valgisatio)
tapasztalható.20
Witvrouw és munkatársai tanulmányukban azt vizsgálták, hogy a fokozottabb
terhelésnek alávetett atlétikai sportolók közt milyen arányban fordul elő patella
íngyulladás, bizonyos faktorok, mint a combizomzat-feszesség, izomerő, valamint
bizonyos antropometriai változók jelenlétében. Azt találták, hogy a combizomzat
csökkent rugalmassága (flexibilitás) szignifikánsan patella íngyulladáshoz vezet
megterhelés esetén.21
Szintén Witvrouw és munkatársai munkájában találhatjuk meg, hogy a comb
izomzatot és térdízületet nagyobb megterhelésnek kitevő labdarúgók esetén a meg-
növekedett combizomzat-feszesség, magasabb rizikótényezőt jelent mozgásszervi
sérülések kialakulásában.22
Egy másik tanulmányukban Witvrouw és munkatársai leírták, hogy atlétikai
sportolóknál a combizomzat feszessége, a belső combizomzat reflex válaszidejének
megváltozása, a hipermobilis térdkalács23 nagyobb kockázatot jelentenek az elülső
térdfájdalmak kialakulásában.24
A professzionális sportolók, nehéz fizikai munkát végzők esetén végzett kuta-
tások eredményei azért lehetnek az aktív katonai szolgálatot teljesítő állomány
esetén is elfogadhatók – vagy legalábbis figyelemre méltók –, mert katonák esetén
a mozgásszervrendszert érő megterhelések nyilvánvalóan nagyobbak, mint az átlag
populációban. Ilyen irányú szakirodalmat kutatva például McWilliam és munkatársai
19
Erik A. Wikstrom et al.: Gender and Limb Differences in Dynamic Postural Stability during Landing. Clinical
Journal of Sports Medicine, 16. (2006), 4. 311–315.
20
Katelyn F. Allison et al.: Musculoskeletal, Biomechanical, and Physiological Gender Differences in the US Milita-
ry. US Army Medical Department Journal, (2015), 22–32.
21
Erik Witvrouw et al.: Intrinsic Risk Factors for the Development of Patellar Tendinitis in an Athletic Population.
A Two-Year Prospective Study. The American Journal of Sports Medicine, 29. (2001), 2. 190–195.
22
Erik Witvrouw et al.: Muscle Flexibility as a Risk Factor for Developing Muscle Injuries in Male Professional Soccer
Players. A Prospective Study. The American Journal of Sports Medicine, 31. (2003), 1. 41–46.
23
Hipermobilis patella: a normálistól nagyobb mértékben eltérő oldalirányú mozgathatósága térdkalácsunknak.
24
Erik Witvrouw et al.: Intrinsic Risk Factors for the Development of Anterior Knee Pain in an Athletic Population.
A Two-Year Prospective Study. The American Journal of Sports Medicine, 28. (2000), 4. 480–489.

munkájából kiderül, hogy szignifikáns összefüggés van bizonyos nehezebb fizikai

megterheléssel járó munkák, professzionális sporttevékenységek és a térdpanaszok
kialakulása közt.25 Deacon és munkatársai pedig a professzionális ausztrál labdarú-
gók esetén találtak vizsgálatuk során megnövekedett kockázatot a térd kopásának
kialakulása szempontjából.26
Jordaan és munkatársa az alapkiképzésen részt vevő katonáknál vizsgálta a túl-
terheléses sérülések incidenciáját. Azt találták, hogy a legtöbb esetben a lábszárcsont
stresszreakciója (stresszfájdalma) és a térdkalács környékén kialakult (patellofemoralis)
fájdalom fordultak elő. Vizsgálatukból kiderült, hogy a sérülések több mint 80%-a
a térdet, lábszárat és a bokát érintette.27
Culvenor és munkatársai szerint a futási technika optimalizálása és a fizikai terhe-
lés során viselt brace28 használata hatékonyan csökkenti a patellofemoralis fájdalom
kialakulásának valószínűségét.29
Taanila és munkatársai közléséből tudjuk, hogy a katonai szolgálat idején,
a 18–28 éves férfi katonák közt, a deréktájéki fájdalmak után az alsó végtagi fájdalmak
fordultak elő leggyakrabban, valamint a visszatérően ismétlődő sérülések közül a hát
és a térd sérülései jelentek meg a legnagyobb számban.30
Prodromos és munkatársai tanulmányukban leírták, hogy a kosárlabdázó és lab-
darúgó hölgyek esetén a férfiakhoz képest háromszor nagyobb valószínűséggel alakul
ki elülsőkeresztszalag-sérülés. Kutatásukból kiderül, hogy röplabda esetén a kockázat
e sérülés vonatkozásában alacsony.31
Reiman és munkatársai munkájából kiderül, hogy a csípőízület és annak mozgási,
biomechanikai eltérései is a térdpanaszok és -sérülések kialakulásához vezethetnek.32
Ez a tény pedig rendkívül érdekes összefüggésre mutat rá. Véleményem szerint nem
csak célzottan az adott ízület vizsgálata, hanem komplex mozgásszervi státuszfel-
mérés szükséges, hogy képet kapjunk a kockázat mértékéről. A prevenció során ezen
összefüggések felmérése nélkülözhetetlen a megfelelő, hatásos eredmények elérése
érdekében.
Fentebb említettem, hogy térdünk alapvető funkciója a helyváltoztatásban
mutatkozik meg leginkább. Járás során a saroktámasztást követő, a járásciklus 1 0%-át
kitevő időszakban a csípőízületben hajlítás (flexio), közelítés (adductio) és befelé
25
D. F. McWilliams et al.: Occupational Risk Factors for Osteoarthritis of the Knee: A Meta-Analysis. Osteoarthritis
and Cartilage, 19. (2011), 7. 829–839.
26
Adam Deacon et al.: Osteoarthritis of the Knee in Retired, Elite Australian Rules Footballers. Medical Journal of
Australia, 166. (1997), 4
. 187–190.
27
Gerhard Jordaan – Martin P. Schwellnus: The Incidence of Overuse Injuries in Military Recruits during Basic Mili-
tary Training. Military Medicine, 159. (1994), 6. 421–426.
28
Rögzítő (A szerző véleménye: Ortopédsebészeti, szakmai szemlélet alapján egy egészséges ízület rögzítésének
szükségessége megosztja a szakma képviselőit. Ennek kifejtése külön kutatás keretén belül érdekes eredménnyel
kecsegtet.)
29
Adam G. Culvenor et al.: Is Patellofemoral Pain Preventable? A Systematic Review and Meta-Analysis of Rando-
mised Controlled Trials. British Jorunal of Sports Medicine, 55. (2021), 7. 378–384.
30
Henri Taanila et al.: Musculoskeletal Disorders in Physically Active Conscripts: A One-Year Follow-Up Study in
the Finnish Defence Forces. BMC Musculoskeletal Disorders, 10. (2009), 1. 1–11.
31
Chadwick C. Prodromos et al.: A Meta-Analysis of the Incidence of Anterior Cruciate Ligament Tears as a Func-
tion of Gender, Sport, and a Knee Injury-Reduction Regimen. Arthroscopy, 2 3. (2007), 1 2. 1320–1325.
32
Michael P. Reiman – Lori A. Bolgla – Daniel Lorenz: Hip Functions Influence on Knee Dysfunction: A Proximal Link
to a Distal Problem. Journal of Sport Rehabilitation, 18. (2009), 1. 33–46.

fordulás (rotatio) valósul meg. A flexio mértéke 0-2 fok az adductio és a befelé rota-
tio 10-15 fok.33 Ha nő az aktivitás mértéke – például futás esetén, vagy emelkedőn
történő járáskor –, akkor a nemek közti összehasonlító vizsgálatokban szignifikáns
eltéréseket találhatunk: a nőknél fokozódnak ezen értékek. Nagyobb mértékű csípő
adductio, befelé rotatio a térd középpontját a lábhoz viszonyítva medializálja, azaz
valgisalódik a térd. Ezen irányú hatás a szalagokra és a patellofemoralis ízületre ró
nagyobb terhelést, ami kialakító tényezője lehet az elülső keresztszalag szakadásnak34
és patellofemoralis fájdalomnak.35 Hollman és munkatársai vizsgálatukban szintén
azt igazolták, hogy a csípőízület túlzott mértékű addukciója az érintett oldali térd
dinamikus valgisalódásához vezethet.36
Ha másik anatómiai síkból (sagittalis)37 vizsgáljuk az eredő erők alakulását, akkor
azt látjuk, hogy ezek az erők a csípőízület előtt és a térdízület mögött hatnak, így
mindkét ízületben flexiós hatást indukálnak. Ha ugrás során, a földet érés pillanatában
törzsünk előre hajlított állapotban van, akkor a csípő feszítő izmaira (extensorokra)
hat nagyobb megterhelés, ha egyenes helyzetben van törzsünk, akkor pedig a térd
extensorokra.38 Ebből könnyen látható, hogy a négyosztatú combizomban (musculus
quadriceps femoris) húzódás, a patella ínban ínrendellenesség (tendinopathia) alakulhat
ki és jelenhet meg panasz formájában.
Járáskor, futáskor az eredő erők úgy alakulnak, hogy a térd medialis kompart-
mentjére nagyobb erő esik, mint a lateralisra, ezáltal pedig az ott lévő porc terhelése
fokozódik.39 Mozgás során törzsünk helyzete, valamint a medence stabilitása fontos
az alsó végtagi terhelés szempontjából. Egyes betegségekben vagy állapotokban
a csípőtávolító izmok (abductorok) izomereje csökkent, ezért a támaszkodási fázisban
az ellenoldali csípőt nem képesek megtartani, így az lebillen (Trendelenburg-jel). Ennek
következménye, hogy a törzs súlypontja – a középponthoz viszonyítva – átkerül a lengő
végtag felé, ez pedig a támaszkodó végtag kifelé hajló (varus) irányú eltérését fokozza,
ami a belső (medialis) ízületi résben túlterhelést okoz. Elmondható tehát, hogy a meg-
felelő mértékű csípő abductor izomerő csökkenti az ellenoldali csípő arthrosisának
kialakulási valószínűségét.40 A fenti esetben – de más okból kifolyólag is – az emberek
törzsüket a támaszkodó oldal felé billentik ellensúlyozásképpen (kompenzatorikusan),
33
G. Simoneau: Kinesiology of Walking. In Donald A. Neumann (szerk.): Kinesiology of the Musculoskeletal System.
St Louis, MO, Mosby Inc., 2002. 523–569.
34
Timothy E.Hewett et al.: Biomechanical measures of neuromuscular control and valgus loading of the Knee Pre-
dict Anterior Cruciate Ligament Injury Risk in Female Athletes: A Prospective Study. American Journal of Sports
Medicine, 33. (2005), 4. 492–501.
35
Christopher M. Powers: The Influence of Altered Lowerextremity Kinematics on Patellofemoral Joint Dysfuncti-
on: A Theoretical Perspective. Journal of Orthopaedic & Sports Physical Therapy, 33. (2003), 1 1. 639–646.
36
John H. Hollman et al.: Relationships between Knee Valgus, Hip-Muscle Strength, and Hip-Muscle Recruitment
during a Single-Limb Step-Down. Journal of Sport Rehabilitation, 18. (2009), 1. 104–117.
37
Nyílirányú.
38
E. B. Simonsen et al.: Mechanisms Contributing to Different Joint Moments Observed during Human Walking.
Scandinavian Journal of Medicine & Science in Sports, 7. (1997), 1. 1–13; J. Troy Blackburn – Darin A. Padua: Sa-
gittal-Plane Trunk Position, Landing Forces, and Quadriceps Electromyographic Activity. Journal of Athletic
Training, 44. (2009), 2. 174–179.
39
C. R. Winby et al.: Muscle and External Load Contribution to Knee Joint Contact Loads during Normal Gait.
Journal of Biomechanics, 42. (2009), 14. 2294–2300.
40
Alison Chang et al.: Hip Abduction Moment and Protection against Medial Tibiofemoral Osteoarthritis Progres-
sion. Arthritis & Rheumatism, 52. (2005), 11. 3515–3519.

ami szintén negatív következményekkel jár az érintett oldali térdben. Ilyenkor a térd
valgisatiója fokozódik, visszahatásképpen pedig mindez a csípő abductorok erejének
további csökkenését eredményezi.41
Látható, hogy a vizsgálatok egy része a nemek közti anatómiai, biomechanikai
sajátosságokat kutatja. Az ilyen irányú kutatások eredményei azt támasztják alá, hogy
a nemek közt különbséget nem tevő, egységesített edzésprotokoll megnövekedett
kockázatot jelent a térd panaszainak és a sérülések kialakulását illetően. Célszerű olyan
programok bevezetése, amelyek ezt az egyenlőtlen terhelést csökkentik és megadják
a lehetőséget ezen kockázat mérséklésére. Kraemer és munkatársai vizsgálatából
kiderül, hogy a nők esetén bevezetett fizikaierőnlét-növelő edzésprogram javította
a hölgyek eredményeit a kiképzés során, így jobb teljesítményt értek el, mint a prog-
ram nélküli esetekben.42
Showery és munkatársai az aktív szolgálatot teljesítő katonák esetén vizsgálta
az elsődleges és másodlagos térdízületi arthrosis (térdízületi kopás) kialakulásának
incidenciáját. Vizsgálatukból kiderült, hogy a magasabb katonai rang és életkor,
a fekete rassz, valamint a légierőnél, illetve tengerészgyalogságnál történő szolgálat
szignifikánsan növeli a térdkopás kialakulásának valószínűségét. Írásukban hangsú-
lyozták a megfelelő preventív eljárás kialakítását és bevezetését, a következményes
térd osteoarthritis kialakulási valószínűségének csökkentése céljából.43
Murtha és munkatársai azt találták, hogy az ismétlődő térdtraumák okán kiala-
kuló térdízületi kopás gyakori indikációja az 50. életkor alatti totál térdprotézis (TEP)
beültetésének. Az elülsőkeresztszalag-sérülés, porckárosodás, meniscussérülés gyakran
vezet korai porckopáshoz, amelynek súlyos, a karriert és a mindennapi életet is érintő
következményei lehetnek. Az általuk vizsgált, TEP-beültetésen átesett esetek 74%-ánál
volt valamilyen, a térdet érintő sérülés. A leggyakoribb sérülés az elülsőkeresztsza-
lag-sérülés volt, amely, ha meniscusszakadással is társult, jelentősen felgyorsította
a TEP-beültetés szükségességét. A térdben kialakult károsodás, majd az azt követő
TEP-beültetés, a katonai szolgálatot teljesítőknél nagy százalékban (55%) jelentette
a további szolgálatra alkalmatlannak történő nyilvánítását.44
Jiang és munkatársai tanulmánya szerint önmagában az elhízás, a megnövekedett
BMI is fokozott kockázatot jelent a térdízületi kopás kialakulásában.45
Az elülsőkeresztszalag-sérülések vonatkozásában Magnussen és munkatársai
is azt találták, hogy akik átestek keresztszalagpótláson, azoknál az átlag idő, amíg
térdízületi TEP-implantációra került sor 2 5,7 év, az átlagéletkor pedig 5 8,1 év volt.46
41
Ronald K. Lawrence et al.: Influences of Hip External Rotation Strength on Knee Mechanics during Single-Leg
Drop Landings in Females. Clinical Biomechanics, 2 3. (2008), 6. 806–813.
42
William J. Kraemer et al.: Effect of Resistance Training on Women’s Strength/Power and Occupational Perfor-
mances. Medicine and Science in Sports Exercise, 33. (2001), 6. 1011–1025.
43
James E. Showery et al.: The Rising Incidence of Degenerative and Posttraumatic Osteoarthritis of the Knee in
the United States Military. The Journal of Arthroplasty, 31. (2016), 10. 2108–2114.
44
Andrew S. Murtha et al.: Total Knee Arthroplasty for Posttraumatic Osteoarthritis in Military Personnel Under
Age 50. Journal of Orthopaedic Research, 35. (2016), 3. 677–681.
45
Liying Jiang et al.: Body Mass Index and Susceptibility to Knee Osteoarthritis: A Systematic Review and Me-
ta-Analysis. Joint Bone Spine, 79. (2012), 3. 291–297.
46
R A. Magnussen et al.: Total Knee Arthroplasty for Secondary Osteoarthritis Following ACL Reconstruction:
A Matched-Pair Comparative Study of Intra-Operative and Early Post-Operative Complications. Knee, 19. (2012),
4. 275–278.

Az elülsőkeresztszalag-sérülések, valamint az egyéb sporttal kapcsolatos sérülések a kato-

nák esetén, a civil lakossághoz viszonyítva, tízszer gyakoribb előfordulást mutattak.47
Ahn és munkatársai munkájában olvashatjuk, hogy a katonai szolgálat idején
elszenvedett elülsőkeresztszalag-sérülések az esetek 7 6,2%-ában a katonai tevékeny-
séghez, edzéshez, kiképzéshez voltak köthetők, 23,8%-banpedig egyéb napi elfoglaltság,
például labdarúgás szerepelt kiváltó okként. Vizsgálatukból az is kiderül, hogy az adott
tevékenység kezdetét követő 30 és 60 perc közti időablakban történtek a sérülések.48
Kaplan és munkatársai anatómiai és biomechanikai paraméterek (lábszár hossz
tengely, a lábszárcsont belső és külső ízfelszínének lejtése, a térd belső ízületi részének
mélysége) vizsgálatával próbálták igazolni, hogy különböző nehézségű felszereléssel
történő talajra érkezés során a térd elülsőkeresztszalag-rendszerére ható erők csökkent-
hetők-e azáltal, ha a talajfogás pillanatában az egyének növelik a térd behajlításának
mértékét. Azt találták, hogy a flexio növelése jó stratégia lehet az elülsőkeresztsza-
lag-sérülés kockázatának mérséklésére. Munkájukban klinikai relevanciát is megfogal-
maztak. Véleményük szerint is fenti anatómiai, biomechanikai paraméterek szűrésével
azonosíthatók lesznek azok a személyek, akik kiegészítő gyakorlatok bevezetésével
csökkenteni tudják az alsó végtagi sérülések kockázatát.49
Természetesen katonák esetén a túlterhelés mellett a kiképzés során, illetve a harc-
téren szerzett sérülések is okozhatnak térdízületi problémákat. Rivera és munkatársai
a civil lakossággal összehasonlítva vizsgálták a térdízületi kopás prevalenciáját térdtáji
sérüléseket elszenvedett katonák esetén. Rámutattak, hogy a katonai szolgálat idején
bekövetkezett, térdsérülések kapcsán kialakult térdarthrosis prevalenciája magasabb
ebben a populációban.50
Stannard és munkatársa közleményéből kiderül, hogy a Különleges Műveleti Erőknél
szolgálók közt a leggyakoribb sérüléseknek a boka, térd és deréktájéki gerinc bántalmai
bizonyultak. Vizsgálatuk szerint a sérülések 68%-akiképzés alatt alakul ki, amely során
a fizikai tréning közben elszenvedett sérülések fordultak elő legnagyobb számban.51
A genetikai faktorok vizsgálata is azt mutatta, hogy bizonyos genetikai tulajdonsá-
gokkal rendelkező egyének nagyobb valószínűséggel válnak érintetté a térd degeneratív
megbetegedéseinek vonatkozásában.52 Ezzel is magyarázható a nem fehér rasszoknál
kialakult nagyobb kockázat ténye, amelyet részben genetikai okokkal, részben pedig
az eltérő BMI-vel és csontsűrűség-eltéréssel magyaráznak.53
47
Brett D. Owens et al.: Incidence of Anterior Cruciate Ligament Injury among Active Duty U.S. Military Service-
men and Servicewomen. Military Medicine, 172. (2007), 1. 90–91.
48
J. Ahn et al.: The Mechanism and Cause of Anterior Cruciate Ligament Tear in the Korean Military Environment.
Knee Surgery & Related Research, 31. (2019), 13.
49
Jonathan T. Kaplan et al.: Association Between Knee Anatomic Metrics and Biomechanics for Male Soldiers
Landing with Load. American Journal of Sports Medicine, 48. (2020), 6. 1389–1397.
50
Jessica C. Rivera et al.: Posttraumatic Osteoarthritis Caused by Battlefield Injuries: The Primary Source of Disa-
bility in Warriors. Journal of the American Academy of Orthopaedic Surgeons, 20. (2012), Suppl 1. S64-69.
51
Joanne Stannard – L. Fortington: Musculosceletal Injury in Military Special Operatiopns Forces: A Systematic
Review. BMJ Military Health, 167. (2021), 4. 255–265.
52
Marc C. Hochberg et al.: Genetic Epidemiology of Osteoarthritis: Recent Developments and Future Directions.
Current Opinion in Rheumatology, 25. (2013), 2. 192–197.
53
Ana M. Valdes – Tim D. Spector: Genetic Epidemiology of Hip and Knee Osteoarthritis. Nature Reviews
Rheumatology, 7. (2011), 1. 23–32; Kay Chapman – Ana M. Valdes: Genetic Factors in OA Pathogenesis. Bone,
51. (2012), 2. 258–264.

A genetikai eltérések, testsúly, BMI, életkor figyelembevétele, az egyénre jel-

lemző mozgásszervi anatómiai és biomechanikai jellemzők felmérése csökkentheti
a kockázatot a későbbi térdpanaszok kialakulását tekintve. Ennek pozitív hatását
célzó vizsgálatból (Dijksma és munkatársai) kiderül, hogy a mozgásszervi sérülé-
sek ellátása jelentős pénzügyi terhet jelent a költségvetésnek,54 ami megítélésem
szerint sem elhanyagolható tényező. Dijksma és munkatársai egy másik kutatása
alapján kijelenthető, hogy lényeges és fontos annak a szemléletnek a kialakítása,
amely – prevenció szempontjából – kedvezőbb kiképzési stratégiát követ.55 Glaviano
és munkatársai is arra a következtetésre jutottak, hogy az elülső térdfájdalom kiala-
kulási kockázatának csökkentése érdekében a kutatások középpontjába kerülhetnek
az intervenciós programok kidolgozását és a képzési követelmények felülvizsgálatát
célzó vizsgálatok.56 Az időben elkezdett kezelések fontosságát szintén nem e cikk
keretén belül szeretném kifejteni, de a megelőzéssel párhuzamosan szükséges lehet
egy korai kezelési protokoll felállítása is. Young és munkatársai közleményükben
azt vizsgálták, hogy az elülső térdfájdalmak esetén a korai mozgásterápia csökkenti
e fájdalmak kialakulásának valószínűségét. Tanulmányukban ugyanakkor leírják, hogy
a katonák ilyen panaszokkal az esetek 6 2,3%-ában nem vettek igénybe kezelést,
ami az időben elkezdett kezelés fontosságáról szóló felvilágosítás hatékonyságának
növelését teszi szükségessé.57 Véleményem szerint az aktív katonai szolgálat meg-
kezdése előtt szélesebb körben kellene meghatározni és szűrni azokat a tényezőket,
amelyek kockázatként szerepelhetnek a térdízületi problémák kialakulásában, mert
a térdízület védelme fontos és meghatározó lehet nemcsak a panaszok megjelenése,
hanem annak komplettálódása és az egyén későbbi élete, karrierje szempontjából is.
Ahmed, A. M. – D. L. Burke – A. Yu: In-Vitro Measurement of Static Pressure Distri-

bution in Synovial Joints. Part II: Retropatellar Surface. Journal of Biomechanical
Engineering, 105. (1983), 3. 226–236. Online: https://doi.org/10.1115/1.3138410
Ahn, Joosuk – Byungseop Choi – Yong Seuk Lee – Ki Woung Lee – Jung Woo Lee – Beom
Koo Lee: The Mechanism and Cause of Anterior Cruciate Ligament Tear in the
Korean Military Environment. Knee Surgery & Related Research, 31. (2019), 13.
Online: https://kneesurgrelatres.biomedcentral.com/articles/10.1186/s43019-
019-0015-1
Allison, Katelyn F. – Karen A. Keenan – Timothy C. Sell – John P. Abt – Takashi
Nagai – Jennifer Deluzio – Mark McGrail – Scott M. Lephart: Musculoskeletal,
Biomechanical, and Physiological Gender Differences in the US Military. US
54
Iris Dijksma et al.: Epidemiology and Financial Burden of Musculosceletal Injuries as the Leading Health Problem
in the Military. Military Medicine, 185. (2020), 3–4. e480–e486.
55
Iris Dijksma et al.: Exercise Programs to Reduce the Risk of Musculuskeletal Injuries in Military Personnel: A Sys-
tematic Review and Meta-Analysis. PM&R, 1 2. (2020), 10. 1028–1037.
56
Neal R. Glaviano – Michelle C. Boling – John J. Fraser: Anterior Knee Pain Risk Differs Between Sex and Occupa-
tion in Military Tactical Athletes. Journal of Athletic Training, (2021), március 31.
57
Jodi L. Young et al.: Usual Medical Care for Patellofemoral Pain Does Not Usually Involve Much Care: 2-Year Fol-
low-up in the Military Health System. Journal of Orthopaedic & Sports Physical Therapy, 51. (2021), 6. 305–313.

Army Medical Department Journal, (2015), 22–32. Online: https://pubmed.ncbi.

nlm.nih.gov/26101903/
Blackburn, J. Troy – Darin A. Padua: Sagittal-Plane Trunk Position, Landing Forces, and
Quadriceps Electromyographic Activity. Journal of Athletic Training, 44. (2009),
2. 174–179. Online: https://doi.org/10.4085/1062-6050-44.2.174
Brinckmann, Paul – W. Frobin – Gunnar Leivseth: Musculoskeletal Biomechanics.
Stuttgart – New York, Thieme, 2002.
Chang, Alison – Karen Hayes – Dorothy Dunlop – Jing Song – Debra Hurwitz – Sep-
tember Cahue – Leena Sharma: Hip Abduction Moment and Protection against
Medial Tibiofemoral Osteoarthritis Progression. Arthritis & Rheumatism, 52. (2005),
Chapman, Kay – Ana M. Valdes: Genetic Factors in OA Pathogenesis. Bone, 51. (2012),
2. 258–264. Online: https://doi.org/10.1016/j.bone.2011.11.026
Charnley J.: The Lubrication of Animal Joints in Relation to Surgical Reconstruction by
Artrhroplasty. Annals of Rheumatic Diseases, 19. (1960), 1. 10–19. Online: https://
doi.org/10.1136/ard.19.1.10
Culvenor, Adam – G. Marienke van Middelkoop – Erin M. Macri – Kay M. Crossley:
Is Patellofemoral Pain Preventable? A Systematic Review and Meta-Analysis
of Randomised Controlled Trials. British Journal of Sports Medicine, 55. (2021),
7. 378–384. Online: https://doi.org/10.1136/bjsports-2020-102973
Deacon, Adam – Kay Crossley – Peter Brukner – Kim Bennell – Zoltan S. Kiss: Osteoarthritis
of the Knee in Retired, elite Australian Rules Footballers. Medical Journal of Australia,
166. (1997), 4. 187–190. Online: https://doi.org/10.5694/j.1326-5377.1997.
tb140072.x
Dijksma, Iris – Marga Bekkers – Bea Spek – Cees Lucas – Martijn Stuiver: Epidemiology
and Financial Burden of Musculosceletal Injuries as the Leading Health Problem
in the Military. Military Medicine, 185. (2020), 3–4. 1–5. e480–e486. Online:
https://doi.org/10.1093/milmed/usz328
Dijksma, Iris – Ilgin G. Arslan – Faridi S. Etten–Jamaludin – Roy G. Elbers – Cees
Lucas – Martijn M. Stuiver: Exercise Programs to Reduce the Risk of Musculus-
keletal Injuries in Military Personnel: A Systematic Review and Meta-Analysis.
PM&R, 1 2. (2020), 10. 1028–1037. Online: https://doi.org/10.1002/pmrj.12360
Fuss, Franz K.: Anatomy of the Cruciate Ligaments and Their Function in Extension
and Flexion of the Human Knee Joint. American Journal of Anatomy, 184. (1989),
2. 165–176. Online: https://doi.org/10.1002/aja.1001840208
Glaviano, Neal R. – Michelle C. Boling – John J. Fraser: Anterior Knee Pain Risk Differs
Between Sex and Occupation in Military Tactical Athletes. Journal of Athletic
Training, (2021), március 3
1. Online: https://doi.org/10.4085/1062-6050-0578.20
Hehne Hj. et al.: Eine neue Methode zur Ermittlung lastabhangiger Druck- und Kon-
taktverlaufe an Grenzflachen. Morphol Med., 1. (1981), 95–106.
Hehne Hj. et al.: Analoge Druck- und Kontaktflachenmessung des Femoropatellarge-
lenkes mit optisch sensibler Druckmessfolie. Z Orthop, 1 20. (1982), 513.
Hewett, Timothy E. – Gregory D. Myer – Kevin R. Ford – Robert S. Heidt – Angelo J.
Colosimo – Scott G. McLean – Antonie J. van den Bogert – Mark V. Paterno – Paul
Succop: Biomechanical Measures of Neuromuscular Control and Valgus Loading

of the Knee Predict Anterior Cruciate Ligament Injury Risk in Female Athletes:
A Prospective Study. American Journal of Sports Medicine, 33. (2005), 4 . 492–
501. Online: https://doi.org/10.1177/0363546504269591
Hochberg, Mark C. – Laura Yerges-Armstrong – Michelle Yau – Braxton D. Mitchell:
Genetic Epidemiology of Osteoarthritis: Recent Developments and Future Direc-
tions. Current Opinion in Rheumatology, 25. (2013), 2. 192–197. Online: https://
doi.org/10.1097/BOR.0b013e32835cfb8e
Hollman, John H. – Barbara E. Ginos – Jakub Kozuchowski – Amanda S. Vaughn – David
A. Krause – James W. Youdas: Relationships between Knee Valgus, Hip-Muscle
Strength, and Hip-Muscle Recruitment during a Single-Limb Step-Down. Journal
of Sport Rehabilitation, 18. (2009), 1 . 104–117. Online: https://doi.org/10.1123/
jsr.18.1.104
Jiang, Liying – Wenjing Tian – Yingchen Wang – Jiesheng Rong – Chundan Bao – Yupeng
Liu – Yashuang Zhao – Chaoxu Wang: Body Mass Index and Susceptibility to
Knee Osteoarthritis: A Systematic Review and Meta-Analysis. Joint Bone Spine,
79. (2012), 3. 291–297. Online: https://doi.org/10.1016/j.jbspin.2011.05.015
Jordaan, Gerhard – Martin P. Schwellnus: The Incidence of Overuse Injuries in Military
Recruits during Basic Military Training. Military Medicine, 159. (1994), 6. 421–
426. Online: https://doi.org/10.1093/milmed/159.6.421
Kaplan, Jonathan T. – John W. Ramsay – Sarah E. Cameron – Kayla D. Seymore – Michael
Brehler – Gaurav K. Thawait – Wojciech B. Zbijewski – Jeffrey H. Siewerdsen – Tyler
N. Brown: Association Between Knee Anatomic Metrics and Biomechanics for
Male Soldiers Landing with Load. American Journal of Sports Medicine, 48. (2020),
6. 1389–1397. Online: https://doi.org/10.1177/0363546520911608
Kraemer, William J. – Scott A. Mazzetti – Bradley C. Nindl – Lincoln A. Gotshalk – Jeff
S. Volek – Jill A. Bush – Jim O. Marx – Kei Dohi – Ana L. Gómez – Mary Miles –
Steven J. Fleck – Robert U. Newton – Keijo Häkkinen: Effect of Resistance Tra-
ining on Women’s Strength/Power and Occupational Performances. Medicine
and Science in Sports and Exercise, 33. (2001), 6. 1011–1025. Online: https://doi.
org/10.1097/00005768-200106000-00022
Lawrence, Ronald K. – Thomas W. Kernozek – Emily J. Miller – Michael R. Torry – Paul
Reuteman: Influences of Hip External Rotation Strength on Knee Mechanics
during Single-Leg Drop Landings in Females. Clinical Biomechanics, 2 3. (2008),
6. 806–813. Online: https://doi.org/10.1016/j.clinbiomech.2008.02.009
Magnussen, Robert A. – Guillaume Demey – Sébastien Lustig – Elvire Servien – Phi-
lippe Neyret: Total Knee Arthroplasty for Secondary Osteoarthritis Following
ACL Reconstruction: A Matched-Pair Comparative Study of Intra-Operative
and Early Post-Operative Complications. Knee, 19. (2012), 4 . 275–278. Online:
https://doi.org/10.1016/j.knee.2011.05.001
McWilliams, D. F. – B. F. Leeb – S. G. Muthuri – M. Doherty – W. Zhang: Occupational
Risk Factors for Osteoarthritis of the Knee: A Meta-Analysis. Osteoarthritis and
Cartilage, 19. (2011), 7 . 829–839. Online: https://doi.org/10.1016/j.joca.2011.02.016
Menschik, Alfred: Mechanik des Kniegelenks. Teil 1. Z. Orthop., 112. (1974), 448–495.
Military Environment. Knee Surgery & Related Research, 31. (2019), 1 3. Online: https://
doi.org/10.1186/s43019-019-0015-1

Murtha, Andrew S. – Anthony E. Johnson – Joseph A. Buckwalter – Jessica C. Rivera:

Total Knee Arthroplasty for Posttraumatic Osteoarthritis in Military Personnel
Under Age 5 0. Journal Of Orthopaedic Research, 35. (2016), 3
. 677–681. Online:
https://doi.org/10.1002/jor.23290
Müller-Gerbl, M. et al.: Die Darstellung der subchondralen Dichtemuster mittels der
CT-Osteoabsortiometrie (CT-OAM) zur Beurteilung der individuellen Gelenk-
beanspruchung am Lebenden. Z Orthop., 1 28. (1990), 1 28–133. Online: https://
doi.org/10.1055/s-2008-1039487
Owens, Brett D. – Sally B. Mountcastle – Warren R. Dunn – Thomas M. DeBerar-
dino – Dean C. Taylor: Incidence of Anterior Cruciate Ligament Injury among
Active Duty U.S. Military Servicemen and Servicewomen. Military Medicine,
172. (2007), 1 . 90–91. Online: https://doi.org/10.7205/MILMED.172.1.90
Piazza, Stephen J. – Peter R. Cavanagh: Measurement of the screw-home motion of the
knee is sensitive to errors in axis alignement. Journal of Biomechanics, 33. (2000),
8. 1029–1034. Online: https://doi.org/10.1016/S0021-9290(00)00056-7
Powers, C. M.: The Influence of Altered Lowerextremity Kinematics on Patellofemoral
Joint Dysfunction: A Theoretical Perspective. Journal of Orthopaedic & Sports
Physical Therapy, 33. (2003), 11. 639–646. Online: https://doi.org/10.2519/
jospt.2003.33.11.639
Prodromos, Chadwick C. – Yung Han – Julie Rogowski – Brian Joyce – Kelvin Shi:
A Meta-Analysis of the Incidence of Anterior Cruciate Ligament Tears as a Function
of Gender, Sport, and a Knee Injury-Reduction Regimen. Arthroscopy, 2 3. (2007),
1 2. 1320–1325. Online: https://doi.org/10.1016/j.arthro.2007.07.003
Reiman, Michael P. – Lori A. Bolgla – Daniel Lorenz: Hip Functions Influence on Knee
Dysfunction: A Proximal Link to a Distal Problem. Journal of Sport Rehabilitation,
18. (2009), 1 . 33–46. Online: https://doi.org/10.1123/jsr.18.1.33
Rivera, Jessica C. – Joseph C. Wenke – Joseph A. Buckwalter – James R. Ficke – Anthony E.
Johnson: Posttraumatic Osteoarthritis Caused by Battlefield Injuries: The Primary Source
of Disability in Warriors. Journal of the American Academy of Orthopedic Surgeons,
20. (2012), Suppl 1. S64–69. Online: https://doi.org/10.5435/JAAOS-20-08-S64
Smidt, Gary L.: Biomechanical Analysis of Knee Flexion and Extension. J. Biomechanics,
6. (1973), 1 . 79–92. Online: https://doi.org/10.1016/0021-9290(73)90040-7
Seedholm, B. B. – T. Takeda – M. Tsubuku – V. Wright: Mechanical Factors and
Patellofemoral Osteoarthrosis. Annals of the Rheumatic Diseases, 38. (1979),
4. 307–316. Online: https://doi.org/10.1136/ard.38.4.307
Showery, James E. – Nicholas A. Kusnezov – John C. Dunn – Julia O. Bader – Philip J. Bel-
mont Jr – Brian R. Waterman: The Rising Incidence of Degenerative and Posttraumatic
Osteoarthritis of the Knee in the United States Military. The Journal of Arthroplasty,
31. (2016), 1 0. 2108–2114. Online: https://doi.org/10.1016/j.arth.2016.03.026
Simoneau, G.: Kinesiology of Walking. In Donald A. Neumann (szerk.): Kinesiology of
the Musculoskeletal System. St Louis, MO, Mosby Inc., 2002. 523–569.
Simonsen, E. B. – P. Dyhre-Poulsen – M. Voigt – P. Aagaard – N. Fallentins: Mecha
nisms Contributing to Different Joint Moments Observed During Human Walking.
Scandinavian Journal of Medicine & Science in Sports, 7. (1997), 1. 1–13. Online:
https://doi.org/10.1111/j.1600-0838.1997.tb00110.x

Stannard, Joanne – L. Fortington: Musculosceletal Injury in Military Special Operations

Forces: A Systematic Review. BMJ Military Health, 167. (2021), 4. 255–265. Online:
https://doi.org/10.1136/bmjmilitary-2020-001692
Szendrői Miklós (szerk.): Ortopédia. Budapest, Semmelweis, 2005.
Taanila, Henri – Jaana Suni – Harri Pihlajamäki – Ville M. Mattila – Olli Ohrankäm-
men – Petteri Vuorinen –Jari Parkkari: Musculoskeletal Disorders in Physically
Active Conscripts: A One-Year Follow-Up Study in the Finnish Defence For-
ces. BMC Musculoskeletal Disorders, 10. (2009), 1 . 1–11. Online: https://doi.
org/10.1186/1471-2474-10-89
Valdes, A. M. – Tim D. Spector: Genetic Epidemiology of Hip and Knee Osteoart-
hritis. Nature Reviews Rheumatology, 7. (2011), 1 . 23–32. Online: https://doi.
org/10.1038/nrrheum.2010.191
Wikstrom, Erik A. – Mark D. Tillman – Kai J Kline – Paul A Borsa: Gender and Limb
Differences in Dynamic Postural Stability during Landing. Clinical Journal of Sports
Medicine, 16. (2006), 4. 311–315. Online: https://doi.org/10.1097/00042752-
200607000-00005
Winby, C. R. – D. G. Lloyd – T. F. Besier – T. B. Kirk: Muscle and External Load Contribution
to Knee Joint Contact Loads during Normal Gait. Journal of Biomechanics, 42. (2009),
14. 2294–2300. Online: https://doi.org/10.1016/j.jbiomech.2009.06.019
Witvrouw, Erik – Johan Bellemans – Roeland Lysens – Lieven Daneels – Dirk Cambier:
Intrinsic Risk Factors for the Development of Patellar Tendinitis in an Athletic
Population. A Two-Year Prospective Study. The American Journal of Sports Medicine,
29. (2001), 2 . 190–195. Online: https://doi.org/10.1177/03635465010290021201
Witvrouw, Erik – Lieven Danneels – Peter Asselman – Thomas D’Have – Dirk Cambier:
Muscle Flexibility as a Risk Factor for Developing Muscle Injuries in Male Professi-
onal Soccer Players. A Prospective Study. The American Journal of Sports Medicine,
31. (2003), 1 . 41–46. Online: https://doi.org/10.1177/03635465030310011801
Witvrouw, Erik – Roeland Lysens – Johan Bellemans – Dirk Cambier – Guy Vander-
straeten: Intrinsic Risk Factors for the Development of Anterior Knee Pain in
an Athletic Population. A Two-Year Prospective Study. The American Journal of
Sports Medicine, 28. (2000), 4. 480–489. Online: https://doi.org/10.1177/0363
5465000280040701
Woo, Savio L. – J. Marcus Hollis – Douglas J. Adams – Roger M. Lyon – Shinro Takai: Tensile
Properties of the Human Femur-Anterior Cruciate Ligament-Tibia Complex: The
Effects of Specimen Age and Orientation. The American Journal of Sports Medicine,
19. (1991), 3
. 217–225. Online: https://doi.org/10.1177/036354659101900303
Young, Jodi L. – Suzanne J. Snodgrass – Joshua A. Cleland – Daniel I. Rhon: Usual
Medical Care for Patellofemoral Pain Does Not Usually Involve Much Care: 2 -Year
Follow-up in the Military Health System. Journal of Orthopaedic & Sports Physical
Therapy, 51. (2021), 6
. 305–313. Online: https://doi.org/10.2519/jospt.2021.10076

HADM ÉRNÖK FÓRUM
17. évfolyam (2022) 3. szám 187–206.
DOI: 1 0.32567/hm.2022.3.12
Zsákai Zsolt1�
Az emberi térd, csípő és gerinc

3. rész: A lumbalis gerinc biomechanikája

of the Human Hip, Knee and Spine, as well as the
Part 3: Biomechanics of the Lumbar Spine
„Annak, aki sebész akar lenni, előbb háborúba kell menni.”
Hippokratész
Cikksorozatom harmadik részében a deréktáji gerinc biomechanikai elemzését
végzem. Irodalmi példákon fogom bemutatni, hogy a megnövekedett terhelés,
a katonai szolgálat során a gerincet ért hatások és egyéb tényezők milyen nagy
hatással vannak a gerincpanaszok kialakulására. A kiképzéssel és bevetéssel járó
megterhelés ellensúlyozására fontosnak tartom a megfelelő stratégia kiépítését
preventív szempontok alapján, növelve ezáltal a kezelés hatékonyságának fokát,
végeredményként pedig csökkentve a gerincbetegségek kialakulásának kockázatát.
Kulcsszavak: lumbalis gerinc, biomechanika, degeneratív betegség, porckorongsérv,
derékfájdalom
1
Főorvos, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, e-mail: zsakaizsolt@
zsakaizsolt.com
Zsákai Zsolt: Could the Arctic Be a New Field of Advocacy for Hungary?…
In the third part of my article series, I perform a biomechanical analysis of the lum-
bar spine. I will use examples from the literature to show what a significant effect
increased load, effects on the spine during military service and other factors have on
the development of spine complaints. To counterbalance the burden of training and
deployment, I consider building a strategy based on appropriate preventive factors
to be important, thereby increasing the effectiveness of treatment and ultimately
reducing the risk of developing spine diseases.
Keywords: lumbar spine, biomechanics, degenerative disease, disc herniation, low
back pain
1. Bevezetés
Cikksorozatom harmadik részében az emberi gerinc biomechanikáját, túlterhelésével

járó problémakörét vizsgálom. Írásomban képet szeretnék adni gerincünk bonyolultsá-
gáról, összetettségéről, be szeretném mutatni, hogy e rendszer túlterhelése – a katonai
szolgálat alatti túlterhelést is beleérve – krónikus gerincpanaszok kialakulásához vezet.
Kutatásomban az aktív szolgálatot teljesítő állomány mozgásszervi problémáit, azok
előfordulását vizsgálva, a nemzetközi irodalmat áttekintve körvonalazódott bennem
a téma fontossága. Az anatómiai részletek és az egyes betegségek elemzése nem
tartozik e cikk témájába, így ezekre nem térek ki részletesen, azonban érintőlegesen,
a könnyebb érthetőség miatt fontos ezeknek a bemutatása is.
2. A gerinc anatómiája
A gerincoszlop (columna vertebralis) 33-35 csigolyából álló vázrész, amelyet jellem-

zően 7 db nyakcsigolya (vertebrae cervicales), 1 2 db hátcsigolya (vertebrae thoracicae),
5 ágyéki csigolya (vertebrae lumbales), 5 db összecsontosodott keresztcsonti csigolya
(sacrum) és 4-6 csökevényes farokcsonti csigolya (vertebrae coccygeae) alkot. Régión-
ként eltérő anatómiai jellemzőkkel rendelkeznek, ezek alapján valódi és álcsigolyákra is
feloszthatjuk. Az utolsó 9-11 csigolya álcsigolya, az első 24 csigolya pedig valódi. A valódi
csigolyákon megkülönböztetünk testet (corpus vertebrae), íveket (arcus vertebrae),
amelyek a csigolyalyukakat (foramen vertebrae) fogják közre. Tulajdonképpen a csi-
golyalyukak alkotják a gerinccsatornát (canalis vertebralis). A hátulsó tövisnyúlvány
(processus spinosus), valamint az oldalsó nyúlványok (processus transversus), illetve
a felfelé és lefelé irányuló, páros ízületi nyúlványok jellegzetes anatómiai részletek,
anatómiarégiónként eltérő sajátosságokkal, amelyek részletezése nem szükséges jelen
írás tartalma szempontjából.2
A csigolyák közti összeköttetéseket kisízületek, szalagok (syndesmosis), össze-
csontosodások (synostosis) és rostos porcos összeköttetések (synchondrosis) biz-
tosítják. Tanulmányom és kutatásom szempontjából ezen utóbbinak van nagyobb
2
Szentágothai János – Réthelyi Miklós: Funkcionális Anatómia 1 kötet. Budapest, Medicina Kiadó – Semmelweis
Kiadó, 1 996. 308–313.

jelentősége, mert a gerincpanaszok kialakulásában a synchondrosisok játszanak

nagy szerepet, ugyanis ezen összeköttetések a tulajdonképpeni csigolya közti
porckorongok (disci intervertebrales), amelynek betegségei, különös tekintettel
annak sérvesedését (discus hernia), akár markáns, az aktív katonai szolgálatot is
lehetetlenné tévő tünetegyüttes kialakulásához vezethetnek. A cikk további részé-
ben célzottan, a könnyebb érthetőség kedvéért a megfelelő részbe illesztve, még
kitérek anatómiai részletekre.
A probléma megértéséhez sokkal jobb megközelítést ad, ha megértjük a gerincünk
biomechanikáját, ezért célom a következő részekben ennek részletesebb kifejtése,
természetesen szem előtt tartva mindezek lényegi és érthetőségi szempontjait.3
3. A gerinc biomechanikája
Az emberi mozgás fejlődése során, fokozatosan alakulnak ki a gerinc görbületei.

Normál esetben a végső görbületekre a következők jellemzők: a nyaki szakaszon
előre irányuló domborulat, a háti szakaszon hátra irányuló, az ágyéki szakasz szintén
előre, majd a keresztcsonti szakasz ismét hátra domboruló irányultságot mutat.
Az előre domboruló görbületeket lordosisoknak, a hátrafelé irányulókat kyphosisoknak
nevezzük.4 A görbületek mértéke a thoracalis kyphosis esetén megközelítőleg 30 fok,
a lumbalis lordosis területén 4
0 fok körüli, a lumbosacralis átmenetben pedig 4 5 fok
átlagértéket mutat.5
A gerinc mozgásait a csigolyák, a porckorongok, szalagok és izmok biztosítják.
Összeségében kijelenthető, hogy a gerinc nagy mozgástartománnyal rendelkezik,
azonban síkonként és gerincszakaszonként eltérő hányaddal vesz részt az adott mozgás
kialakításában. Főbb mozgásirányai az előre- és hátrahajlás, oldalirányú hajlás, vala-
mint a csavarodás (torsio).6 A nyaki és ágyéki szakasz jelentős előrehajlást enged, míg
a háti szakasz keveset. Hátrahajlásnál a nyaki és ágyéki rész kezdeti része vesz részt
leginkább ebben a mozgásban, a háti szakaszon a csigolyanyúlványok összetorlódása
miatt ez a mozgás jelentősen kisebb mértékű. Az előre- és hátrahajlás során a rotációs
központ a porckorong középpontjának területére esik7 (1. ábra).
Közelebbről megvizsgálva azonban az előre- és hátrahajlás tulajdonképpen az elemi
mozgásszegmentumot alkotó felső (cranialis) csigolya rotatiója és hátra vagy előre
elcsúszása a szegmentumot alkotó alsó (caudalis) csigolyához képest. Az elcsúszás
mértéke egészséges, degeneratív elváltozásokat nem elszenvedő szegmentum esetén
körülbelül 2 mm.8 Természetesen ez az elcsúszó effektus a forgásközpontot a centrum-
ból kissé a szegmentumot alkotó alsó csigolya felé helyezi át. Frobin és munkatársai
munkájukban mérték meg új, pontosabb módszerrel az elcsúszás mértékét. A mérés
3
Szentágothai–Réthelyi (1996): i. m. 313–316.
4
5
Szendrői Miklós (szerk.): Ortopédia. Budapest, Semmelweis Kiadó, 2005. 216.
6
Paul Brinckmann – Wolfgang Frobin – Gunnar Leivseth: Musculoskeletal Biomechanics. Stuttgart – New York,
Thieme, 2002. 105.
7
8

újdonsága az volt, hogy a szomszédos csigolyák testének középpontját vették ala-

pul.9 Mintegy 2%-oseltérést találtak, és azt állapították meg, hogy ez a csigolyatest
méreteiből vonatkoztatva kifejezhető mm-benis. Tehát egy 3 5 mm-escsigolya esetén
0,7 mm-nekadódik ez az érték, ami nagymértékű pontosságra engedett következ-
tetést a mérések során.10
1. ábra: A gerinc rotációs központja előrehajlás esetén

Megjegyzés: Előrehajlás során az elemi mozgásszegmentum rotatios központja megközelítőleg a porckorong

középpontjába esik.
Oldalirányú hajlás során szintén a fent említett szakaszok jellemzői érvényesülnek.

A gerinc tengelyirányú csavarodása mintegy 4 5 fokos. Ebben a nyaki gerinc vesz részt
leginkább, majd a háti gerinc, az ágyéki csigolyák esetén pedig nem beszélhetünk
effektív torsióról.11
Fontos fogalom az elemi mozgásszegmentum fogalma, amelyet ismernünk kell
a gerinc biomechanikai sajátosságainak szempontjából. Elemi mozgásszegmentum-
nak nevezzük a gerinc alapvető funkcionális egységét, amelyet a 2. ábra szemléltet.
9
Wolfgang Frobin et al.: Precision Measurement of Segmental Motion from Flexion-Extension Radiographs of the
Lumbar Spine. Clinical Biomechanics, 11. (1996), 8. 457–465.
10
Brinckmann–Frobin–Leivseth (2002): i. m. 1 06.
11

2. ábra: A gerinc elemi mozgásszegmentuma

Forrás: Szendrői (2005): i. m. 214.
Megjegyzés: a) elülső hosszanti szalag (ligamentum longitudinale anterius); b) porckorong (discus intervertebralis); c)
hátulsó hosszanti szalag (ligamentum longitudinale posterius); d) kisízület; e) tüskenyúlvány közti szalag (ligamentum
intersinosum)
A gerinc fontos feladatait úgy kell elvégezze, hogy stabilitása, merevsége mellett a haj-
lékonyságát és rugalmasságát is megőrizze. Ezt a kettős és egymásnak ellentmondó
biomechanikai tényt az elemi mozgásszegmentumok és a három oszlop elméletével
összefoglalt jelenség révén tudja elérni. Az elemi mozgásszegmentum két egymást
követő csigolyából és az azokat összekötő minden anatómiai alkotóból áll (2. ábra).
A három oszlop elméletet horizontális (3. ábra) és sagittalis (4. ábra) síkra vonatkoz-
tatva kell értelmezni. Horizontális síkban az elülső oszlopot a csigolyatestek, discusok
és szalagok, míg a hátulsó oszlopokat a kisízületek alkotják. Sagittalis síkban a csi-
golyatest elülső kétharmada a discus egy része, valamint a ligamentum longitudinale
anterius alkotja. A csigolyatest hátulsó harmada, a ligamentum longitudinale posterius
és a pediculusok egy része a középső, a pediculusok hátulsó része, a kisízületek,
valamint a csigolyanyúlványok pedig a hátulsó oszlopot alkotják. Az elemi mozgás-
szegmentum vizsgálatakor kitűnik, hogy a két csigolya kétkarú emelőnek fogható fel,
ahol az alátámasztási pont a kisízületeknél helyezkedik el. Ez a kétkarú emelő elv segíti
a csigolyákra ható nyomási erőt aktív és passzív módon is eliminálni.12
12
Szendrői (2005): i. m. 2
14–215.

3. ábra: A horizontális síkra vetített 3

oszlop elmélet
Megjegyzés: a) elülső oszlop; b) hátulsó oszlop
4. ábra: A sagittális síkra vetített 3

oszlop elmélet
Megjegyzés: a) elülső oszlop; b) középső oszlop; c) hátulsó oszlop

A teljesség igénye nélkül a gerincoszlop feladatait, annak mechanikai szerepét a követ-

kezőképpen lehetne jellemezni:
• A test stabilitásának biztosítása.
• A test egyensúlyának biztosítása.
• A test központi vázát alkotja.
• A központi idegrendszer védelmét biztosítja.
• A koponya tartása, térbeli orientációjának biztosítása.
• A törzs térbeli hajlékonyságának biztosítása.
• Részt vesz a bordakosár alkotásában.
• Kapcsolatot biztosít a vállövvel.
• Kapcsolatot biztosít a medenceövvel.
A gerinc biomechanikája szempontjából a stabilitás és egyensúly-biztosítás prob-

lémájára érdemes megfelelő mértékben kitérni, hiszen e fogalmak mögé rendezett
funkció – illetve annak eltérése, főleg fokozott terhelés esetén – jelentheti a tünetek
akár korai kialakulását és a panaszok megjelenését.
A gerinc stabilitása szintén az elemi mozgásszegmentum vizsgálatával hatá-
rozható meg: az ezt alkotó, két szomszédos csigolya egymáshoz képest, a fiziológiás
értékeken túl nem elmozdítható. Ebből könnyen következhetne, hogy instabilitáson
pedig ennek az ellenkezőjét lehet érteni, azaz, hogy az elemi mozgásszegmentumot
alkotó két csigolya egymáshoz képest, a fiziológiástól eltérő mértékben, kórosan
elmozdítható. Az instabilitás fogalmát azonban árnyalja a potenciális instabilitás
meghatározása, amelynek jelentése az, hogy bár objektív, dinamikus vizsgálómód-
szerekkel nem kimutatható az aktuális instabilitás, azonban jelen van olyan betegség
vagy trauma következtében kialakult elváltozás vagy fejlődési rendellenesség, amely
magában hordozza az abnormális elmozdulás veszélyét.13
Sajnos a potenciális instabilitás okainak nagy része akár fedve is maradhat, pedig
azoknak diagnosztizálása esetén preventív intézkedésekkel, odafigyeléssel a panaszok
kialakulását is elkerülhetjük, vagy elodázhatjuk. Különösen igaz ez nagyobb megter-
helés fennállása esetén, így a szolgálatot teljesítő, aktív állományban lévő katonák
esetében is.
A másik fontos funkciója gerincünknek a test egyensúlyi helyzetének biztosí-
tása. Egyensúlyi helyzet akkor adódik, ha a gravitációs tengely és a súlypont vetü-
lete az alátámasztási felszín közepén marad, egy tengelyen elhelyezkedve. Testünk
jellemzője, hogy minden irányban ugyanolyan amplitúdójú mozgásokkal próbálja
fenntartani az egyensúlyi helyzetét, mindezt pedig minimális izommunkával teszi.
Álló helyzetben az alátámasztási pontot lábaink alkotják, és ettől a medence és fej
azonos amplitúdójú, a tér minden irányába mutató mozgást végez (5. ábra), amelyet
a térben egy szelvényként tudjuk értelmezni: ez a gazdaságos munka kúpja.
13
Szendrői (2005): i. m. 2
16.

5. ábra: A test egyensúlyi helyzete

Megjegyzés: a) alátámasztási terület; m) a medence mozgássíkja; f) a fej mozgássíkja
Az egyensúly fenntartásához szükséges maximális izommunka felhasználásával

kialakított térbeli szelvényt a maximális munka kúpjaként definiálhatjuk14 (6. ábra).
6. ábra: Az egyensúlyi helyzetben megjelenő mozgáskúpok

Megjegyzés: a) gazdaságos munka síkja; b) maximális munka síkja
14
Szendrői (2005): i. m. 216–217.

Ekkor a gravitációs tengelyen elhelyezkedő súlypont nem esik kívül az alátámasztási

felszín területén. Ha a gravitációs tengelyre illeszkedő súlypont kívül esik az alátá-
masztási felszín területén, akkor nagyobb izomerőre, ezáltal pedig nagyobb energiára
is van szükség az egyensúlyi helyzet fenntartásához.
Az eddig írottakból is tapasztalhattuk, hogy a gerinc biomechanikája rendkívül
összetett és bonyolult összefüggésekből és jellemzőkből álló tulajdonsága központi
támasztórendszerünknek. Természetesen a mozgás mellett a terhelési viszonyok is
fontos hatáskülönbségek, amelyek a gerincünket érhetik, hiszen a mindennapi élet-
vitel során, különösképpen pedig a nagy fizikai megterhelések esetén gerincünkre
is nagyobb terhelés jut. A katonai szolgálat során fellépő megnövekedett terhelés
túlterhelés formájában jelenik meg, a megnövekedett izomtevékenység, mozgásfo-
kozódás és a gerincet érő erőbehatások miatt. A test súlyának cipelése önmagában
is hatással van mozgásszervrendszerünkre, azonban a plusz tömeg, mint például
a fegyver, málha, testpáncél, öltözet viselése ezt a hatást felerősíti, és túlterheléses
betegségek kialakulására is hajlamosít. Ezt a túlterhelést a gerincoszlop derékszakasza
biomechanikájának összefüggésében többen is vizsgálták.
A tömeg emelésekor fellépő erők, amelyek tulajdonképpen az emelés közbeni
egyensúlyi helyzetet biztosítják, és kiegyensúlyozzák a gravitációs erőt, a gerinc két
oldalán elhelyezkedő izmok erejének összeadódásából tevődnek össze.15 A gerincre
ható erő az aktuális testhelyzettől is függ, az erre vonatkozó összefüggéseket a későb-
biekben tárgyaljuk. Természetesen az egyensúlyi helyzetet adó, összeadódó izomerő
nemcsak a tartott tömeg súlyát, hanem a test súlyát is ellensúlyozza. Ha ugyan-
ezt vizsgáljuk nemcsak tartott, hanem gyorsulással mozgatott esetben, akkor azt
tapasztaljuk – és a vizsgálatok eredménye is ezt mutatta –, hogy a statikus helyzetet
összehasonlítva a dinamikus helyzettel, ezen utóbbinál nagyobb erő szükségeltetik
az egyensúlyi helyzet megtartásához, következésképpen a gerincre is nagyobb erő hat.16
Itt szeretnék megemlíteni egy kevésbé egyértelmű, de annál érdekesebb össze-
függést mutató tényt: az emelő munkavégzés közben megnövekedett hasűri nyomás
tényét. A hasi izmok (musculus obliquus internus abdominis, musculus obliquus externus
abdominis, musculus transversus abdominis) működése biztosítják a hasüregben meg-
jelenő nyomás emelkedését. Ennek eredményeként a lumbalis gerincszakasz stabilizá-
cióját feltételezzük, bár vannak olyan elméletek, amelyek mintegy melléktermékként
megjelenő jelenségnek írják le a megnövekedett hasi nyomást.17 Érdekesség, hogy
számos nagy erőkifejtéssel járó sport vagy tevékenység közben elterjedt bizonyos
széles övek használata, noha az erre vonatkozó vizsgálatok bebizonyították, hogy
ezek sem az izomerőre, sem a lumbalis gerincsérülés elleni védelemre szignifikánsan
nem hatnak.18 Használatuk értelme abban rejlik, hogy legalább a törzs flexiójának
15
16
T. P. J. Leskinen et al.: A Dynamic Analysis of Spinal Compression with Different Lifting Techniques. Ergonomics,
26. (1983a), 6 . 595–604.; T. P. J. Leskinen et al.: The Effect of Innertial Factors on Spinal Stress When Lifting.
Engineering in Medicine, 1 2. (1983b), 2. 87–89.
17
18
J. R. Reyna et al.: The Effect of Lumbar Belts on Isolated Lumbar Muscle. Strength and Dynamic Capacity. Spine,
20. (1995), 1 . 68–73.

lehetőségét csökkentik mozgásbeszűkülést okozó hatásukkal, ami pedig valóban

csökkenti a sérülések kockázatát.19
Természetesen az utóbbi három fejezetben tárgyalt összefüggéseket tovább lehet
finomítani, és ennek megfelelően érdekes gyakorlati következtetéseket lehet levonni.
Eddig egy eredő izomerő esetén vizsgáltuk annak hatását, azonban, ha tetszőleges
testtartás és tetszőleges külső erővektor hatását vesszük alapul, akkor nyilvánvaló,
hogy nem ezen egy eredő izom működésével lehet megfelelően modellezni a szitu-
ációt. Több vizsgálat is történt nyolc,20 vagy akár tíz21 izom külön vonatkozásában
is, beleépítve többek közt a testtömeg, nem, alkat szerepét is modelljeikbe.22 Ezek
a vizsgálatok megfelelő javaslatok irányába mutattak, elkerülendő a lumbalis gerinc
túlterhelődését. Dieen munkája például azt az érdekes eredményt hozta, hogy a gerinc
túlterhelése nem feltétlenül következik be nagyobb mértékben akkor, ha a sagittalistól
eltérő, aszimmetrikus testhelyzetben (például oldalirányban hajlott törzzsel) történik
az emelés, mert az obliqus izomzatnak nagyobb erőkarja van, mint a hátizmoknak,
ezért ez csökkenti a gerincre ható erőket, így annak terhelődését.23
Általános elvként mutatkozik, hogy minden testhelyzetben a lumbalis gerinc
terheltsége a mindenkori emelt vagy hordozott tömegtől függ. Ebből az következik,
hogy a túlterhelés elkerülését vagy a súly nagyságának megválasztásával, vagy pedig
a gerinc és az emelt tömeg gravitációs centrumának közelítésével tudjuk megoldani.
Ezért nagyobb súly emelésekor, amennyire lehet a tömeg a gerinchez legközelebbi
tartásával kell megoldani, sőt kissé hátrahajlott törzzsel ugyanezt kivitelezve tovább
csökkenthető a gerincre ható megterhelés. Számos szerző vizsgálatát összehason-
lítva juthatunk erre a következtetésre. A vizsgálatok során az egyenes hát/hajlított
térd, előredöntött törzs/kissé hajlított térd és a teljesen előrehajolt törzs/egyenes
térd vonatkozásában végeztek méréseket.24 A háton való teherhordozás az erőkart
10 cm alá csökkenti, ami szintén csökkenti gerincre ható erőt, és igaz ez a ventralis
(has felőli) emeléssel összehasonlítva is. A vizsgálatokból kiderült, hogy a deréktá-
jéki gerincszakaszon fellépő nyíró erők nagyobbak előrehajlott testhelyzetben, mint
nyújtott törzs esetén, azonban általános szabályszerűségként lehet kijelenteni, hogy
az erőkar lecsökkentése esetén (azaz, ha a tárgyat közel emeljük a törzsünkhöz),
a derékra ható erők is lecsökkennek. A nyújtott törzzsel való emeléshez általában
hajlított helyzetű térdekkel való mozgásmintával járulunk hozzá. A vizsgálatokból
kiderült, hogy az emelő saját súlya és az emelni kívánt tömeg összefüggésében is
19
K. Miyamoto et al.: Effects of Abdominal Belts on Intra-Abdominal Pressure, Intra-Muscular Pressure in the Erec-
tor Spinae Muscles and Myoelectrical Activities of Trunk Muscles. Clinical Biomechanics, 14. (1999), 2. 79–87.
20
Matthias Jäger: Biomechanisches Modell des Menschen zur Analyse und Beurteilung der Belastung der
Wirbelsaeule bei der Handhabung von Lasten. Düsserdorf, VDI Verlag, 1987. Fortschritt-Bericht 17/33.
Matthias Jäger – A. Luttmann: Entwicklung eines biomechanischen Modells zur Bestimmung der Belastung der
Wirbelsäule. Biomedizinische Technik, 38. (1993), 393–394.
21
J. C. Bean – D. B. Chaffin – A. B. Schultz: Biomechanical Model Calculation of Muscle Contraction Forces. A Doub-
le Linear Programming Method. Journal of Biomechanics, 21. (1988), 1. 59–66.
22
S. M. McGill – R. L. Hughson – K. Parks: Changes in Lumbar Lordosis Modify the Role of the Extensor Muscles.
Clinical Biomechanics, 15. (2000), 10. 777–780.
23
J. H. Dieen – I. Kingma: Total Trunk Muscle Force and Spinal Compression are Lower in Asymmetric Moments as
Compared to Pure Extension Moments. Journal of Biomechanics, 32. (1999), 7. 681–687.
24
Richard C. Nelson – Chauncey A. Morehouse (szerk.): Biomechanics IV. Baltimore, Maryland, Macmillan Educa-
tion, 1974. 37–43.

lehet megállapításokat tenni. A saját test tömegének erőkarja és az emelni kívánt

test erőkarja közt ugyanis testtartástól függően fordított viszonyulás van. A testtö-
megerőkar előrehajlott törzsnél nagyobb, míg a tárgy súlyának erőkarja a gerinchez
viszonyítva hajlított térd és egyenes törzs mellett nagyobb25 (7. ábra).
7. ábra: A test és az emelni kívánt tömeg súlypontjának viszonyulása

Hajlított törzs esetén a külső tömeg gravitációs erejének erőkarja kisebb (a), mint
hajlított térd és egyenes törzs esetén (b), valamint a törzs gravitációs erejének erőkarja
hajlított törzs esetén nagyobb (a), egyenes törzs és hajlított térd esetén kisebb (b).
Ebből az az érdekes megállapítás tehető, hogy azokban az esetekben, amikor
a testsúly kis mértékű, vagy nagy az emelni kívánt tömeg, akkor az előrehajolt test-
tartás, míg nagy testtömeg és könnyű súly esetén az egyenes törzs hajlított térd
a kíméletesebb megoldás. Sajnos nem lehet általános érvényű javaslatot tenni annak
érdekében, hogy mindig a helyes testtartással történjen az emelés. Idősebb korban
a hajlított térdel való emeléskor a térdre eső nagyobb terhelés miatt a nem megfelelő
porcviszonyok, illetve akár a porckopás jelentős panaszokat tud az ízületben okozni.
Arról nem is beszélve, hogy rendszeres hajlított térdből végzett ütemes, ismétlődő fizikai
munkavégzés során a szervezet energiatartalékának kimerülésével is számolni kell.26
A gerincünk vonatkozásában van még egy nagyon fontos rész, amiről beszélni kell
akkor, ha központi támasztórendszerünk funkcióját meg kívánjuk érteni. A gerincbe-
tegségek kialakulásának egy részéért ugyanis a porckorongok megbetegedése felelős,
illetve ennek a következtében kialakult egyéb elváltozások. Ez abból a biomechanikai
sajátosságból következik, hogy nyomás alatt a porckorongok és a csigolya teste
25
26

deformálódik (8. ábra). Következésképpen a csigolyatest véglemezei a test belseje

felé, míg a porckorongok a korong síkjából kifelé irányulva nyomódnak. A csigolyatest
zárólemezek benyomulásának mértéke, anélkül, hogy törés alakuljon ki, körülbelül
0,5 mm.27 Ennél nagyobb bedomborodás már a törés kockázatával jár. A porckorong
kitüremkedése pedig komoly tüneteket okozhat különösen akkor, ha az ideg nyomás
alá kerül az anatómiai csatornájában, amelyben elhagyja a gerincoszlop ezen részét.
Érdemes megjegyezni, hogy a kiboltosulás mértéke nagyban függ a lumbalis lordosis
mértékétől és a törzs hajlított vagy egyenes helyzetétől. Ennek megfelelően nyújtott
törzs mellett a hátulsó kiboltosulás, míg hajlított törzs mellett az elülső a nagyobb
mértékű.28
8. ábra: A nyomás alatt lévő csigolya és porckorong deformálódása

Megjegyzés: F: nyomóerő; dH: a deformáció mértékéből adódó magasságvesztés nagysága
Porckorongunk nagyon érdekes szerepet tölt be a csigolyák közt elhelyezkedve. Fő

feladata, hogy a nyomóerőket egyenletesen vigye át a csigolyára. Ezt meg is teszi
egészséges szöveti viszonyok közt, vagy csekély degeneráció esetén, azonban előre-
haladott degeneratív folyamatoknál ez az egyenletesség megborul, és oldalra, előre
vagy hátra hajlás során a csigolyák véglemezénél, az egymáshoz közelítő részeken
megnő az ide eső terhelés és nyomás29 (9. ábra).
A porckorongban lévő nyomás kiszámítható, és ezt már az 1960-banmegha-
tározta Nachemson. Az általa javasolt képlet a p = 1.5 × F/A, ahol az F nyomóerő,
27
Paul Brinckmann et al.: Deformation of the Vertebral End-Plate under Axial Loading of the Spine. Spine,
8. (1983), 8 . 851–856.; Paul Brinckmann – Manfred Horst: The Influence of Vertebral Body Fractures, Intradiscal
Injection, and Partial Discectomy, on the Radial Bulge and Height of Human Lumbar Discs. Spine, 10. (1985),
2. 138–145.
28
Paul Brinckmann – R. W. Porter: A Laboratory Model of Lumbar Disc Protrusion. Fissure and Fragment. Spine,
19. (1994), 2
. 228–235.
29
Manfred Horst – Paul Brickmann: Measurement of the Distribution of Axial Stress on the End-Plate of the Ver-
tebral Body. Spine, 6. (1981), 3. 217–232.

az A pedig a discus keresztmetszeti területe.30 Az arányossági faktor kortól, anatómiai

elhelyezkedéstől, illetve a degeneráció mértékétől függ. Anatómia szempontból
az intervertebralis discus (porckorong) két részből áll: a belső, folyékonyabb, nucleus
pulposus és a külső kötőszövetes anulus fibrosus rétegéből és ez az anatómia szerkezet
biztosítja a rá jellemző, itt is taglalt biomechanikát.
9. ábra: Nyomáseloszlás sematikus ábrázolása

Forrás: Brinckmann–Frobin–Leivseth (2002): i. m. 1 18.
A nyomáseloszlás sematikus ábrázolásán látható, hogy a állandónak tekinthető normál

állapotú vagy kevésbé degenerált elemi mozgásszegmentum esetén előre hajlás (felső
képrész), vagy akár oldalra hajlás esetén is (középső képrész), míg jelentős nyomásel-
tolódás következik be súlyosan degenerált esetben (alsó képrész).
Fontos tulajdonsága porckorongunknak, hogy vizet képes megkötni diffuzió
útján. Éjszakánként, amikor a gerincre és így a porckorongra nem esik terhelés, akkor
víz diffundál a nucleus pulposusba, ezáltal a porckorong magassága növekszik. Terhe-
léskor a nyomás hatására a víz eltávozik a discusokból, ezáltal magasságuk csökken,
kidomborodásuk fokozódik, és bennük a nyomás nő, aminek segítségével ellensúlyozza
az egyenletben is szereplő változásokat (10. ábra).
30
Alf Nachemson: Lumbar Intradiscal Pressure. Experimental Studies on Post-Mortem Material. Acta Orthopedica
Scandinavica, 31. (1960), Suppl. 43. 1–104.

10. ábra: Sematikus modell a terhelés következtében fellépő porckorongváltozásokra

Megjegyzés: L: a porckorong membránjának hossza nem terhelt esetben; L1: a porckorong membránjának hossza terhelt
esetben; F: nyomóerő; H: a porckorong magassága nem terhelt esetben; H1: a porckorong magassága terhelt esetben;
p: a porckorongon belüli nyomás nem terhelt esetben; p1: a porckorongon belüli nyomás terhelt esetben
Az összenyomódás során a porckorong a várhatónál kisebb mértékben boltosul ki.

A várttól elmaradt különbség az anulus fibrosus külső rétegének megfeszülése miatt
adódik. A terhelés hatására fellépő nyomás, körkörösen, minden irányba hatva okoz
feszességet a discus rétegeiben. A csigolyatestek véglemezének területe – ahol a porc-
korong érintkezik a csigolyával – nagyobb, mint a nem érintkező terület, amelyek
a discusok oldalán körkörösen helyezkednek el. A nyomás tartja fel tulajdonképpen
a csigolyák közti távolságot, ezáltal csökkentve a kiboltosulás mértékét is.31 Ez a modell
jól szemlélteti, hogy minden olyan változás, amely ezen integritást megbontja – mint
a csigolyatest törése, discus hernializálódása, egyes sebészeti beavatkozások –, egyben
megváltoztatja porckorongunk működését is, ami pedig a panaszok kialakulásában
meghatározó lehet.32
A csigolyatest nyomószilárdsága egy másik fontos fogalom, amely a gerinc
biomechanikájának megértése szempontjából elengedhetetlen. Vizsgálatok szerint
a deréktájéki csigolyák nyomószilárdsága 2 kN és 1 2 kN között mozog.33 A szakító-
szilárdság jellemzésében szerepet játszik a trabecularis csont állományának jellegze-
tessége is. Vizsgálatok azt mutatták ki – nem meglepő módon –, hogy trabecularis
csont állapota korfüggő, és 20-30 éves kor között éri el a maximumát34 (11. ábra).
A csigolya csontszerkezeti minősége szignifikáns nemi különbséget nem mutat, azon-
ban vizsgálatok megállapították, hogy a csigolyák a nemek közt fellelhető, méretbeli
különbségéből adódóan – ami férfiban és nőben különböző – megjelenik eltérés a méré-
sekben. Adott életkorban a nők esetén csökkentebb a csigolyák nyomószilárdsága,
31
Brinckmann–Frobin–Leivseth (2002): i. m. 1 19–120.
32
Paul Brinckmann – Henk Grootenboer: Change of Disc Height, Radial Disc Bulge and Intradiscal Pressure from
Discectomy. An In Vitro Investigation on Human Lumbar Disc. Spine, 16. (1991), 6. 641–646.
33
34
D. Felsenberg et al.: Quantitative computertomographische Knochenmineralgehalts Bestimmung. Fortschr
Röntgenstr, 148. (1988). 431–436.

azonban ez hangsúlyozottan nem nemi összefüggés, hanem másodlagosan, alaki

összefüggés miatt tapasztalható.35
11. ábra: A nyomószilárdság eloszlása életkor szerint

Megjegyzés: Az adatok a TH12-L5 mozgásszegmentum vizsgálatából adódnak. A férfiak értékeit pont, a nőkét x jelzi.
Látható, hogy az évek előrehaladtával a nyomószilárdság mértéke csökken, valamint az is kitűnik, hogy a nőknél jel-
lemzőbb módon. Más tanulmányból tudjuk, hogy ez a csökkenés a csont denzitásmértékével van összefüggésben.36
A függőleges tengely: nyomóerő KN-bankifejezve; vízszintes tengely: kor években kifejezve.
Nyilvánvaló, hogy e bonyolult rendszert megváltoztató minden tényező – mint pél-

dául az ismétlődő traumatikus hatások, a túlterhelés, törés – panaszok kialakulását
okozza. A probléma bonyolultságát fokozza, hogy sok esetben a gerincnél kialakult
degeneratív elváltozás nem jár markáns tünetekkel, valamint ennek az ellenkezője is
igaz, azaz jelentős panaszok hátterében sem áll egyértelmű, nagymértékű elváltozás.
Ha figyelembe vesszük a fájdalom szubjektív voltát, akkor valóban nehéz is megí-
télni és okot keresni bizonyos esetekben. Az nyilvánvalónak tűnik, hogy nagy teher
mozgatása, bizonyos testhelyzetekben végzett munka, ismétlődő, krónikus terhelés
nagyobb valószínűséggel alakít ki derékpanaszokat.37 Az is evidenciának tűnik, hogy
a lelki háttér, tehát a biomechanikai faktorokon kívül eső pszichológiai tényező is
derékpanaszokat okozhat egyeseknél.38 Látható, hogy a derékpanaszok fellépte esetén
komplex, nem csak biomechanikai értelmezésben lehet és kell vizsgálódni. Jelen írás
35
36
Paul Brinckmann – M. Biggemann – D. Hilweg: Prediction of the Compressive Strength of Human Lumbar Ver-
tebrae. Clinical Biomechanics, 4. (1989), Suppl. 2. 1–27.
37
38

keretei közé nem fér bele a biomechanikai hatásoktól eltérő, más tényezők részletes
elemzése, komplex vizsgálata, azonban említésüket érdemesre méltónak gondolom.
Véleményem szerint a téma fontossága komplex elemzést igényel, ezt mutatja
a nemzetközi irodalomban fellelhető vizsgálatok szép száma is.
Bader és munkatársai munkájukban kimutatták, hogy az USA aktív katonai állomá-
nyában az egyik leggyakoribb mozgásszervi panasz a gerincszakasz alsó részének, azaz
a deréktájéki gerincnek a fájdalma. Az incidenciát 4 0,5/1000 személy/év-nekmérték.39
Koreerat és munkatársa írásából kiderül, hogy a Security Force Assistance Brigade
tagjai közt a deréktájéki gerinc sérüléseinek prevalentiája bevetés előtt, alatt és után
vizsgálva is vezető értéket mutatott.40
Thoolen és szerzőtársa az F-16-ospilóták esetén vizsgálták a nyaki és háti gerinc-
nél jelentkező fájdalmak megjelenését, és azt találták, hogy 2 007–2014 között nőtt
az incidencia. Ennek okát az életkorban, a repülési idő növekedésében, az éjjellátó
szemüveg megnövekedett idejű használatában látták.41
Orsello és munkatársai helikopterpilótáknál vizsgálták a testmagasság és a repülés
közben fellépő gerincfájdalom közti összefüggést. Azt találták, hogy nagyobb test-
magasság esetén szignifikánsan megnövekedett mértékben fordulnak elő deréktá-
jéki fájdalmak. Tanulmányuk szerint minden 1 inches növekedés (1 inch = 2 ,34 cm)
9,3%-kalnöveli a panaszok kialakulásának valószínűségét.42
Nagai és szerzőtársai vizsgálatában a korábban már derékfájdalom tünetét
mutató, valamint a tünet nélküli helikopterpilóták vizsgálatában állapították meg,
hogy a törzsizomzatot erősítő gyakorlatok, a deréktájéki gerinc mozgástartomány
megőrzése megakadályozhatják a derékproblémák kialakulását, sőt fontosnak is tartják
ezek további vizsgálatát, hogy még komplexebb képet kapjunk ezen összefüggésekről.43
Mattila és munkatársai azt kutatták, hogy a katonai szolgálat alatti deréktájéki
fájdalom elővetíti-e az élet későbbi szakaszában is az ebben a régióban meglévő
panaszokat, és úgy találták, hogy az arra hajlamos egyéneknél várhatók az életük
későbbi szakaszában fellépő derékfájdalmak, illetve panaszok, ha ezek a katonai
szolgálat alatt is jelen voltak.44
Qu és szerzőtársai vizsgálták, hogy a terhelésnek kitett katonák esetén milyen,
a gerincet érintő változások következnek be. Vizsgálták többek közt a paravertebralis
(gerincközeli) izmok, a deréktájéki intervertebralis rés méretének, a lumbosacralis szög,
a deréktájéki lordosis változását. Ezen értékeknél szignifikáns eltéréseket tapasztaltak.45
39
Christine E. Bader et al.: Musculoskeletal Pain and Headache in the Active Duty Military Population: An Integra-
tive Review. Worldviews on Evidence-Based Nursing, 15. (2018), 4. 264–271.
40
Nicholas R. Koreerat – Christina M. Koreerat: Prevalence of Musculoskeletal Injuries in a Security Force Assistan-
ce Brigade Before, During, and After Deployment. Military Medicine, 186. (2021), Suppl. 1. 704–708.
41
Stijn J. J. Thoolen – Marieke H. A. H. Van Den Oord: Modern Air Combat Developments and Their Influence on
Neck and Back Pain in F-16 Pilots. Aerospace Medicine and Human Performance, 86. (2015), 11. 936–941.
42
Christopher A. Orsello – Andrea S. Philipps – George M. Rice: Height and In-Flight Low Back Pain Association
among Military Helicopter Pilots. Aviation, Space, and Environmental Medicine, 84. (2013), 1. 32–37.
43
Takashi Nagai et al.: Lumbar Spine and Hip Flexibility and Trunk Strength in Helicopter Pilots With and Without
Low Back Pain History. Work, 52. (2015), 3. 715–722.
44
Ville M. Mattila et al.: Low Back Pain during Military Service Predicts Low Back Pain Later in Life. Plos One,
1 2. (2017), 3
. 1–10.
45
Hao Qu et al.: Spine System Changes in Soldiers after Load Carriage Training in a Plateau Environment: A Pre-
diction Model Research. Military Medical Research, 7. (2020), 63. 1–11.

Knox és munkatársai írásából tudhatjuk, hogy a katonai szolgálatot teljesítő

sofőröknél kis mértékű, de szignifikáns növekedés van a derékfájdalmak kialakulásának
vonatkozásában, a kontrollcsoporthoz képest.46
Sturdy és szerzőtársai a katonai hátizsák viselése közbeni hatásokat vizsgálták
csak a váll- és a csípőövvel is kiegészített hátizsákformák esetén. Azt találták, hogy
a deréktájéki 4 -es, 5
-ösgerincre és a csípőkre is nagyobb erők hatnak mind a két
esetben, mint a terhelés nélküli csoport esetén. További vizsgálatokat javasoltak
a járás, illetve a hátizsák tömegeloszlás-vizsgálatát illetően.47
Kang és munkatársai kutatásukban azt vizsgálták, hogy milyen összefüggés van
a deréktájéki gerinc fájdalmának és a porckorongjának sérvesedése, valamint a katonai
rang és az iskolázottság között. Úgy találták, hogy az iskolázottsági fok és a betegség
kialakulása közt nincs szignifikáns különbség, azonban a rang fordított arányban, de
szignifikánsan összefüggést mutat a deréktájéki fájdalmak kialakulásának vonatko-
zásában.48
Yi és szerzőtársa azt vizsgálták, hogy a pszichoszociális faktorok, a fizikális állapot
befolyásolják-e a mozgásszervi panaszok kialakulását. Arra a következtetésre jutottak
415 résztvevő bevonásával, hogy a kiképzés során fellépő stressz és megterhelés,
valamint a korábbi mozgásszervi sérülések szignifikánsan megnövelik a panaszok
kialakulásának valószínűségét. Azt javasolták, hogy több figyelmet kell fordítani
a mozgásszervi kórtörténet felvételére.49
Ezen irodalmi példákból is látszik, hogy a téma nagyban érinti az aktív állományt
világszerte. Véleményem szerint megfelelő szűréssel, illetve a megelőzésre helyezett
nagyobb hangsúllyal, az időben elkezdett kezeléssel és minden rizikótényező megfelelő
mérlegelésével a kockázat csökkenthető, a szövődmények súlyossága mérsékelhető,
ezáltal pedig a szolgálatba való visszaállíthatóság, valamint a szolgálati időt követő
panasz súlyosbodása valószínűségének alacsonyabb szintre helyeződése várható.
Bader, Christine E. – Nicholas A. Giordano – Catherine C. McDonald – Salimah H.

Meghani – Rosemary C. Polomano: Musculoskeletal Pain and Headache in the
Active Duty Military Population: An Integrative Review. Worldviews on Evidence-
Based Nursing, 15. (2018), 4. 264–271. Online: https://doi.org/10.1111/wvn.12301
Bean, J. C. – D. B. Chaffin – A. B. Schultz: Biomechanical Model Calculation of Muscle
Contraction Forces. A Double Linear Programming Method. Journal of Biomechanics,
21. (1988), 1 . 59–66. Online: https://doi.org/10.1016/0021-9290(88)90192-3
46
Jeffrey B. Knox et al.: Occupational Driving as a Risk Factor for Low Back Pain in Active-Duty Military Service
Members. The Spine Journal, 14. (2014), 4. 592–597.
47
Jordan T. Sturdy – Pinata H. Sessoms – Anne K. Silverman: A Backpack Load Sharing, Model to Evaluate Lumbar
and Hip Joint Contact Forces during Shoulder Bone and Hip Belt Assisted Load Carriage. Applied Ergonomics,
90. (2021). 1–10.
48
Suk Hyung Kang et al.: Military Rank and the Symptoms of Lumbar Disc Herniation in Young Korean Soldiers.
World Neurosurgery, 82. (2014), 1–2. 9–14.
49
Jeong Min Yi – Gwang Suk Kim: Factors Influencing Musculoskeletal Symptoms in Military Personnel during Basic
Combat Training. Journal of Korean Academy of Nursing, 46. (2016), 4. 523–533.

Brinckmann, Paul – Henk Grootenboer: Change of Disc Height, Radial Disc Bulge and
Intradiscal Pressure from Discectomy. And In Vitro Investigation on Human Lumbar
Disc. Spine, 16. (1991), 6. 641–646. Online: https://doi.org/10.1097/00007632-
199106000-00008
Brinckmann, Paul – M. Biggemann – D. Hilweg: Prediction of the Compressive Strength of
Human Lumbar Vertebrae. Clinical Biomechanics, 4. (1989), Suppl. 2. 1–27. Online:
https://doi.org/10.1016/0268-0033(89)90071-5
Brinckmann, Paul – Manfred Horst: The Influence of Vertebral Body Fractures,
Intradiscal Injection, and Partial Discectomy, on the Radial Bulge and Height
of Human Lumbar Discs. Spine, 10. (1985), 2. 138–145. Online: https://doi.
org/10.1097/00007632-198503000-00005
Brinckmann, Paul – R. W. Porter: A Laboratory Model of Lumbar Disc Protrusion.
Fissure and Fragment. Spine, 1 9. (1994), 2 . 228–235. Online: https://doi.
org/10.1097/00007632-199401001-00019
Brinckmann, Paul – Wolfgang Frobin – Eberhard Hierholzer – Manfred Horst: Deforma-
tion of the Vertebral End-Plate under Axial Loading of the Spine. Spine, 8. (1983),
8. 851–856. Online: https://doi.org/10.1097/00007632-198311000-00007
Brinckmann, Paul – Wolfgang Frobin – Gunnar Leivseth (szerk.): Musculoskeletal
Biomechanics. Stuttgart – New York, Thieme, 2002.
Dieen, J. H. – I. Kingma: Total Trunk Muscle Force and Spinal Compression are Lower
in Asymmetric Moments as Compared to Pure Extension Moments. Journal of
Biomechanics, 32. (1999), 7 . 681–687. Online: https://doi.org/10.1016/S0021-
9290(99)00044-5
Felsenberg, D. – W. A. Kalender – D. Banzer – G. Schmilinsky – M. Heyse – E. Fischer – U.
Schneider: Quantitative computertomographische Knochenmineralgehalts
Bes timmung. Fortschr Röntgenstr, 148. (1988). 431–436. Online: https://doi.
org/10.1055/s-2008-1048225
Frobin, Wolfgang – Paul Brinckmann – Gunnar Leivseth – Martin Biggemann – Olav
Reikerås: Precision Measurement of Segmental Motion from Flexion-Extension
Radiographs of the Lumbar Spine. Clinical Biomechanics, 11. (1996), 8. 457–
465. Online: https://doi.org/10.1016/S0268-0033(96)00039-3
Horst, Manfred – Paul Brinckmann: Measurement of the Distribution of Axial Stress
on the End-Plate of the Vertebral Body. Spine, 6. (1981), 3. 217–232. Online:
https://doi.org/10.1097/00007632-198105000-00004
Jäger, Matthias: Biomechanisches Modell des Menschen zur Analyse und Beurteilung
der Belastung der Wirbelsaeule bei der Handhabung von Lasten. Düsserdorf, VDI
Verlag, 1987.
Jäger, Matthias – A. Luttmann: Entwicklung eines biomechanischen Modells zur Bes-
timmung der Belastung der Wirbelsäule. Biomedizinische Technik, 38. (1993),
393–394. Online: https://doi.org/10.1515/bmte.1993.38.s1.393
Kang, Suk Hyung – Jin Seo Yang – Yong Jun Cho – Seung Won Park – Kwang Pil Ko:
Military Rank and the Symptoms of Lumbar Disc Herniation in Young Korean Sol-
diers. World Neurosurgery, 82. (2014), 1 –2. 9–14. Online: https://doi.org/10.1016/j.
wneu.2013.02.056

Knox, Jeffrey B. – Joseph R. Orchowski – Danielle L. Scher – Brett D. Owens – Robert

Burks – Philip J. Belmont Jr.: Occupational Driving as a Risk Factor for Low Back
Pain in Active-Duty Military Service Members. The Spine Journal, 14. (2014),
4. 592–597. Online: https://doi.org/10.1016/j.spinee.2013.06.029
Koreerat, Nicholas R. – Christina M. Koreerat: Prevalence of Musculoskeletal Injuries
in a Security Force Assistance Brigade Before, During, and After Deployment.
Military Medicine, 186. (2021), Suppl. 1 . 704–708. Online: https://doi.org/10.1093/
milmed/usaa334
Leskinen, T. P. J. – H. R. Stålhammar – I. A. A. Kuorinka – J. D. G. Troup: A Dynamic
Analysis of Spinal Compression with Different Lifting Techniques. Ergonomics,.
26. (1983a), 6 . 595–604. Online: https://doi.org/10.1080/00140138308963378
Leskinen, T. P. J. – H. R. Stålhammar – I. A. A. Kuorinka – J. D. G. Troup: The Effect of
Inertial Factors on Spinal Stress When Lifting. Engineering in Medicine, 1 2. (1983b),
2. 87–89. Online: https://doi.org/10.1243/EMED_JOUR_1983_012_023_02
Mattila, Ville M. – Heikki Kyröläinen – Matti Santtila – Harri Pihlajamäki: Low Back Pain
during Military Service Predicts Low Back Pain Later in Life. Plos One, 1 2. (2017),
3. 1–10. Online: https://doi.org/10.1371/journal.pone.0173568
McGill, S. M. – R. L. Hughson – K. Parks: Changes in Lumbar Lordosis Modify the Role
of the Extensor Muscles. Clinical Biomechanics, 15. (2000), 10. 777–780. Online:
https://doi.org/10.1016/S0268-0033(00)00037-1
Miyamoto, K. – N. Limua – M. Maeda – E. Wada – K. Shimizu: Effects of Abdominal
Belts on Intra-Abdominal Pressure, Intra-Muscular Pressure in the Erector Spinae
Muscles and Myoelectrical Activities of Trunk Muscles. Clinical Biomechanics,
14. (1999), 2. 79–87. Online: https://doi.org/10.1016/S0268-0033(98)00070-9
Nachemson, Alf: Lumbar Intradiscal Pressure. Experimental Studies on Post-Mor-
tem Material. Acta Orthopedica Scandinavica, 3 1. (1960). Supplementum
43. 1–104. Online: https://doi.org/10.3109/ort.1960.31.suppl-43.01
Nagai, Takashi – John P. Abt – Timothy C. Sell – Karen A .Keenan – Nicholas C.
Clark – Brian W. Smalley – Michael D. Wirt – Scott M. Lephart: Lumbar Spine and
Hip Flexibility and Trunk Strenght in Helicopter Pilots With and Without Low
Back Pain History. Work, 52. (2015), 3. 715–722. Online: https://doi.org/10.3233/
WOR-152192
Nelson, Richard C. – Chauncey A. Morehouse (szerk.): Biomechanics IV. Baltimore,
Maryland, Macmillan Education, 1974. DOI: https://doi.org/10.1007/978-1-
349-02612-8
Orsello, Christopher A. – Andrea S. Philipps – George M. Rice: Height and In-Flight
Low Back Pain Association among Military Helicopter Pilots. Aviation, Space, and
Environmental Medicine, 84. (2013), 1. 32–37. Online: https://doi.org/10.3357/
ASEM.3425.2013
Qu, Hao – Ling-Jia Yu – Ju-Tai Wu – Gang Liu – Sheng-Hui Liu – Peng Teng – Li Ding – Yu
Zhao: Spine System Changes in Soldiers after Load Carriage Training in a Plateau
Environment: A Prediction Model Research. Military Medical Research, 7. (2020),
63. 1–11. Online: https://doi.org/10.1186/s40779-020-00293-1

Reyna, J. R. – S. H. Leggett – K. Kenney – B. Holmes –V. Mooney: The Effect of Lumbar

Belts on Isolated Lumbar Muscle. Strength and Dynamic Capacity. Spine, 20. (1995),
1. 68–73. Online: https://doi.org/10.1097/00007632-199501000-00013
Sturdy, Jordan T. – Pinata H. Sessoms – Anne K. Silverman: A Backpack Load Sharing,
Model to Evaluate Lumbar and Hip Joint Contact Forces during Shoulder Bone and
Hip Belt Assisted Load Carriage. Applied Ergonomics, 90. (2021.). 1–10. Online:
https://doi.org/10.1016/j.apergo.2020.103277
Szendrői Miklós (szerk.): Ortopédia. Budapest, Semmelweis Kiadó, 2005.
Szentágothai János – Réthelyi Miklós: Funkcionális anatómia 1 kötet. Budapest, Medicina
Kiadó – Semmelweis Kiadó, 1996.
Thoolen, Stijn J. J. – Marieke H. A. H. Van Den Oord: Modern Air Combat Developments
and Their Influence on Neck and Back Pain in F-16 Pilots. Aerospace Medicine and
Human Performance, 86. (2015), 11. 936–941. Online: https://doi.org/10.3357/
AMHP.4303.2015
Yi, Jeong Min – Gwang Suk Kim: Factors Influencing Musculoskeletal Symptoms in Mili-
tary Personnel during Basic Combat Training. Journal of Korean Academy of Nursing,
46. (2016), 4. 523–533. Online: https://doi.org/10.4040/jkan.2016.46.4.523

Terheles Hat Csipo Terd Es Gerincre

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Terheles Hat Csipo Terd Es Gerincre

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

HADM ÉRNÖK FÓRUM

16. évfolyam (2021) 3. szám 229–243.

Az emberi csípő, térd és gerinc

An Overview of the Biomechanical Characteristics

Tanulmányomban, amely egy szélesebb kutatás része, a haderő aktív állományának

Doktori kutatásom az aktív katonai állomány tagjai közt megjelenő mozgásszervi

A csípőízület (articulatio coxae) gömb vagy szabad ízületnek nevezett biomechanikai

230 Hadmérnök • ­16. évfolyam (2021) 3. szám

A negyedik szalag az ízületen belül elhelyezkedő ligamentum capitis femoris, amelynek

Belső csípőizmok Külső csípőizmok A comb közelítő izmai

A csípő biomechanikai elemzéséhez elsőként érdemes megismerkedni pár fogalommal

Hadmérnök • ­16. évfolyam (2021) 3. szám 231

A combfejek középpontját összekötő haránttengely körül valósulnak meg csípőnk mozgásai:

A csípőízületre ható erőket a pauwelsi6 biomechanikai rendszer szemlélteti, amit

232 Hadmérnök • ­16. évfolyam (2021) 3. szám

Tulajdonképpen a fentebb említett mozgásokból adódik össze csípőízületünk

erő × erőkar = teher × teherkar

egyenlet érvényesül. Az erőkar (a) a csípőközpont és az egyensúlyi helyzetet létre-

Hadmérnök • ­16. évfolyam (2021) 3. szám 233

mint könnyed testhelyzet felvétele esetén, sőt ernyedt testhelyzetben is körülbelül

Járásunk teszi lehetővé, hogy helyváltoztató életmódunk legyen, amely folyamán

234 Hadmérnök • ­16. évfolyam (2021) 3. szám

Hadmérnök • ­16. évfolyam (2021) 3. szám 235

a: a test súlyának eloszlása kettős alátámasztás esetén

Az ízület alakját legjobban a gömbízületi forma jellemzi, ahol a combcsont feje

236 Hadmérnök • ­16. évfolyam (2021) 3. szám

A terhelő felszín megközelítőleg egy félgömbnek hat a modell alapján, azonban

Hadmérnök • ­16. évfolyam (2021) 3. szám 237

Brinckmann és munkatársai kimutatták, hogy a csípőízületben fellépő nyomás a ­6. ábrán

Szintén Brinckmann és munkatársai munkájából tudjuk, hogy különböző csípőízületi

238 Hadmérnök • ­16. évfolyam (2021) 3. szám

5. A csípőízület túlterhelése a szakirodalomban

A biomechanikai és anatómiai összefüggéseket megismerve és megértve nyilvánva-

Hadmérnök • ­16. évfolyam (2021) 3. szám 239

Látható, hogy az ízületi nyomásviszony és annak változása milyen negatív hatású

240 Hadmérnök • ­16. évfolyam (2021) 3. szám

csökkenése, a rehabilitációs idő lerövidülése, aminek pedig következménye az újbóli

Hadmérnök • ­16. évfolyam (2021) 3. szám 241

eredő közleményekre, amelyek kutatásom szükségességét és gyakorlati alkalmazha-

242 Hadmérnök • ­16. évfolyam (2021) 3. szám

Hadmérnök • ­16. évfolyam (2021) 3. szám 243

Az emberi térd, csípő és gerinc

An Overview of the Biomechanical Characteristics

Cikksorozatom második részében a térdízület biomechanikai elemzését végzem.

I consider to develop a strategy based on appropriate preventive factors to be impor-

2. A térdízület anatómiája

A térdízület 3 ­ részből álló, úgynevezett trochoginglymus ízület, amelyet a térdkalács

216 Hadmérnök • ­16. évfolyam (2021) 4. szám

az ízfelszínek közti téraránytalanságot csökkentik és a terhelési felületet növelik. Ezt

A combcsont–térdkalács közti ízületben (patellofemoralis),5 a térdkalács és a szemben

Hadmérnök • ­16. évfolyam (2021) 4. szám 217

3. A térdízület biomechanikai összefüggései

A térdízület fő mozgása a hajlítás és a nyújtás (flexio és extensio). Egészséges szalag-

218 Hadmérnök • ­16. évfolyam (2021) 4. szám

A csúszó-gördülő mozgás kivitelezéséhez nagyon jól megalkotott biomechanikai

Hadmérnök • ­16. évfolyam (2021) 4. szám 219

Fuss tanulmányában tovább finomította a korábbi méréseket és megállapította, hogy

220 Hadmérnök • ­16. évfolyam (2021) 4. szám

Az egyensúlyi helyzetet ebben a hajlított térdízülettel történő helyzetben a quadriceps

Hadmérnök • ­16. évfolyam (2021) 4. szám 221

Az irodalmat áttekintve számos utalást találtam arra vonatkozólag, hogy a túlterhelés

222 Hadmérnök • ­16. évfolyam (2021) 4. szám

munkájából kiderül, hogy szignifikáns összefüggés van bizonyos nehezebb fizikai

230 Hadmérnök • 16. évfolyam (2021) 3. szám

Hadmérnök • 16. évfolyam (2021) 3. szám 231

232 Hadmérnök • 16. évfolyam (2021) 3. szám

Hadmérnök • 16. évfolyam (2021) 3. szám 233

234 Hadmérnök • 16. évfolyam (2021) 3. szám

Hadmérnök • 16. évfolyam (2021) 3. szám 235

236 Hadmérnök • 16. évfolyam (2021) 3. szám

Hadmérnök • 16. évfolyam (2021) 3. szám 237

Brinckmann és munkatársai kimutatták, hogy a csípőízületben fellépő nyomás a 6. ábrán

238 Hadmérnök • 16. évfolyam (2021) 3. szám

Hadmérnök • 16. évfolyam (2021) 3. szám 239

240 Hadmérnök • 16. évfolyam (2021) 3. szám

Hadmérnök • 16. évfolyam (2021) 3. szám 241

242 Hadmérnök • 16. évfolyam (2021) 3. szám

Hadmérnök • 16. évfolyam (2021) 3. szám 243

A térdízület 3 részből álló, úgynevezett trochoginglymus ízület, amelyet a térdkalács

216 Hadmérnök • 16. évfolyam (2021) 4. szám

Hadmérnök • 16. évfolyam (2021) 4. szám 217

218 Hadmérnök • 16. évfolyam (2021) 4. szám

Hadmérnök • 16. évfolyam (2021) 4. szám 219

220 Hadmérnök • 16. évfolyam (2021) 4. szám

Hadmérnök • 16. évfolyam (2021) 4. szám 221

222 Hadmérnök • 16. évfolyam (2021) 4. szám

Hadmérnök • 16. évfolyam (2021) 4. szám 223

224 Hadmérnök • 16. évfolyam (2021) 4. szám

Hadmérnök • 16. évfolyam (2021) 4. szám 225

226 Hadmérnök • 16. évfolyam (2021) 4. szám

Hadmérnök • 16. évfolyam (2021) 4. szám 227

Army Medical Department Journal, (2015), 22–32. Online: https://pubmed.ncbi.

228 Hadmérnök • 16. évfolyam (2021) 4. szám

Hadmérnök • 16. évfolyam (2021) 4. szám 229

230 Hadmérnök • 16. évfolyam (2021) 4. szám

Hadmérnök • 16. évfolyam (2021) 4. szám 231

A gerincoszlop (columna vertebralis) 33-35 csigolyából álló vázrész, amelyet jellem-

188 Hadmérnök • 17. évfolyam (2022) 3. szám

Hadmérnök • 17. évfolyam (2022) 3. szám 189

190 Hadmérnök • 17. évfolyam (2022) 3. szám

Hadmérnök • 17. évfolyam (2022) 3. szám 191

192 Hadmérnök • 17. évfolyam (2022) 3. szám

Hadmérnök • 17. évfolyam (2022) 3. szám 193

194 Hadmérnök • 17. évfolyam (2022) 3. szám

Hadmérnök • 17. évfolyam (2022) 3. szám 195

196 Hadmérnök • 17. évfolyam (2022) 3. szám

Hadmérnök • 17. évfolyam (2022) 3. szám 197

198 Hadmérnök • 17. évfolyam (2022) 3. szám

Hadmérnök • 17. évfolyam (2022) 3. szám 199

200 Hadmérnök • 17. évfolyam (2022) 3. szám

Hadmérnök • 17. évfolyam (2022) 3. szám 201