Professional Documents
Culture Documents
Szövegértés, Olajbogyós
Szövegértés, Olajbogyós
Az olajbogyó
(1) A krétaiak azt állítják, hogy az olajfát ők kapták ajándékba Athénétől, aki szintén Krétán
született, ámde, mint Epimenidésztől tudjuk, minden krétai hazudik. Valójában az
olajbogyót először az egyiptomiak kezdték termeszteni, mintegy ötezer évvel ezelőtt, de
a vadolajfa gyümölcsét az emberiség már tízezer évvel ezelőtt hasznosította. Ezzel együtt
a legrégebbi olajütőt1 Krétán találták, továbbá az is igaz, hogy az olajfa csakugyan
Krétáról kiindulva hódította meg Görögországot, Rómát, majd a Földközi-tenger
medencéjét mindenütt, elannyira, hogy a Mediterráneum legjellegzetesebb növénye vált
belőle.
(2) Tudvalévő, hogy a régi görögök az olívaolajat nem csak élelemiszerként hasznosították,
hanem például testápolóként is. Homérosz hősei fürdés után olívaolajjal kenekednek, az
Iliász négy ilyen esetet említ, az Odüsszeia viszont annyira sokat, mintha az eposz
megírását valamelyik nagy olívaolaj-termelő szponzorálta 2 volna. Az olívaolaj a
hébereknél sem csak élelmiszer, hanem emellett kozmetikum, illatszer-alapanyag és
szertartási kellék, például ezzel kenték fel a királyokat. 3
(3) Az olajfa egyébként örökzöld, tizenöt méteresre is megnő, és akár ötszáz évig elél,
mégpedig olyan sovány, köves talajon, amelyen más növény meg nem marad. Nyilván
emiatt lett a termékenység jelképe, a gyermekáldásra vágyó görög asszonyok
olajfalevelekből vetett ágyon aludtak, és mint látjuk, eredményesen, mert hiszen a görög
nép ma is megvan, míg viszont az asszírokat vagy a hettitákat a történelem hullámai
elsodorták.
(4) Ami az olajat illet, az nyilván legyen extra szűz. Szűznek tekinthető az az olaj, amelyet
mechanikai eljárással (kémiai ráhatás nélkül) nyertek ki a gyümölcsből, és csakis abból. Az
üzemi feldolgozásnál a megőrölt olívabogyót centrifugálják, elkülönítve először a
gyümölcs víztartalmát, másodszor pedig a szárazanyagot, az úgynevezett sansát. Ami
marad, az a szűz olaj, amit a gyártó eleve extra szűznek nevez. Saját legjobb
meggyőződése szerint ő nem is tud mást gyártani, csak ilyet. Kivéve persze azt az olajat,
amit majd a sansából fog kinyerni, jóval kevésbé kíméletes eszközökkel. Az is olaj lesz, de
– mondjuk így – kevésbé finom. Krumplit sütni jó, közvetlen fogyasztásra nem.
(5) Nézzünk egy konkrét példát arra vonatkozólag, hogy a „közvetlen fogyasztás” ebben az
összefüggésben mit jelent. Az ember lábasba tesz húsz deka fügét, aláönt egy-másfél deci
vizet, és addig főz, amíg a folyadék zöme elpárolog, a füge pedig teljesen megpuhul,
mondhatni szétfő. Akkor hozzáad tíz deka apróra vágott fekete olajbogyót, öt deka őrölt
diót vagy mogyorót, kér gerezd finomra vágott fokhagymát, néhány evőkanál olívaolajat,
ízlés szerint balzsamecetet és erős paprikát, összekeveri, pár óráig állni hagyja. Aztán
tálra helyez egy jó darab krémes állagú kecskesajtot, de voltaképp egy jó feta is megteszi,
ráönti a fentebbi zagyvalékot, és voilà. Az eredmény lehengerlő, mármint azok számára,
akik a pikáns ízhatásokat kedvelik.
Váncsa István Lakoma