Szuezi-csatorna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szuezi-csatorna

Szuezi-csatorna képe az űrből (NASA, 2001)

Település Suez Governorate
Építési adatok
Építés éve 1859-69
Megnyitás 1869
Típus Csatorna
Építész(ek)  Ferdinand de Lesseps
 Luigi Negrelli
Elhelyezkedése
Szuezi-csatorna
Pozíció Egyiptom térképén
é. sz. 30° 42′ 18″, k. h. 32° 20′ 39″Koordináták: é. sz. 30° 42′ 18″, k. h. 32° 20′ 39″térkép ▼
Szuezi-csatorna weboldala

A Wikimédia Commons tartalmaz Szuezi-csatorna témájú médiaállományokat.

A Szuezi-csatorna a vörös-tengeri Szuez városánál

A csatornán a hajók útvonala a Nagy-Keserű-tavon vezet keresztül
A Szuezi-csatorna (arabul: ‫قناة السويس‬, Qanāt al-Suways, magyarosan Kanát asz-Szuvajsz), a
Sínai-félsziget nyugati részén épült tengeri csatorna. Hossza 163 km, a legkeskenyebb részén
300 m széles. Ez a mesterséges vízi út Egyiptomban a földközi-tengeri Port Szaíd és a vörös-
tengeri Szuez városokat köti össze.
A csatorna megnyitása előtti időkben az áruk szállítása a Földközi-tenger és a Vörös-tenger
között gyakran a hajókból való kirakodással és a szárazföldön való áthordással járt együtt. A
csatorna kezdetben csak egyirányú – észak-déli irányú – vízi szállítást tett lehetővé Európa és
Ázsia között, Afrika megkerülése nélkül. A hajók egyszerre csak egy irányba haladhattak a
csatorna kapacitása miatt, de 2015-ben elkészült és átadásra került a csatorna második ága, az
új szuezi csatorna, ami lehetővé teszi a folyamatos forgalmat mindkét irányba.
A csatornát két részre, északi és déli részre osztja a 250 km² kiterjedésű sós vizű tó, Nagy-
Keserű-tó(wd) (arabul: ‫البحيرة المرة الكبرى‬, al-Buhajrah al-Murra al-Kubra), összekapcsolván a
Földközi-tengert és a vörös-tengeri Szuezi-öblöt. Mivel a csatorna nem zárt, a tengervíz
szabadon áramolhat a tóba a párolgási veszteség pótlására. A tónak puffer szerepe is van,
csökkenti az árapály áramlások hatását.

Tartalomjegyzék
 1 Az ókori csatorna
 2 Az újkori Szuezi-csatorna
o 2.1 A Szuezi–csatorna történetének főbb állomásai
o 2.2 A csatorna építése
o 2.3 Brit fennhatóság
o 2.4 Az 1956-os szuezi válság
o 2.5 2000-es évek
o 2.6 Új Szuezi-csatorna
 3 Tisztségviselők
o 3.1 A Szuezi-csatorna Társaság elnökei
o 3.2 Brit alkonzulok Szuezben
o 3.3 Konzulok
o 3.4 A Szuezi-csatorna övezet kormányzói
o 3.5 Szövetségi főparancsnok
o 3.6 Szuezi csatorna hatóság elnökei (1956 - )
 4 Kapcsolatok a partok között
 5 Jegyzetek
 6 További információk
Az ókori csatorna
A szuezi földszoroson át a Földközi-tengert a Vörös-tengerrel összekötő csatorna ötlete a már
az ókorban felmerült.
Valószínűleg már III. Szenuszert fáraó (XII. dinasztia) is ásatott kelet-nyugat irányú csatornát
a Tumilát-völgyben, mely összekapcsolta a Nílust a Vörös-tengerrel a Punttal való közvetlen
kereskedelem érdekében. Ásatások bizonyítják létezését legalább az i. e. 13. századig, II.
Ramszesz fáraó idejéig. Később ez a csatorna jelentőségét vesztette, betemetődött.
II. Nékó (i. e. 610–595), a Nílus-delta pelusiumi ága és a Keserű-tavak északi vége közt ismét
csatornát kezdett építtetni, amelyet Hérodotosz szerint I. Dareiosz perzsa király (i. e. 522–
486), Egyiptom meghódítója és fáraója fejezett be 100 évvel később. Ezt a csatornát II.
Ptolemaiosz (i. e. 285–247) a Vörös-tengerig kibővítette, majd félbehagyta.
A csatorna idővel bedüledezett, de az actiumi csata idejében (i. e. 31) Kleopátra néhány hajója
még ezen át jutott ki a Vörös-tengerre.
Az első, a római császárok idején elhanyagolt csatornát, Traianus (98–117) építtette újjá. A
csatorna néhány évszázadon keresztül ismét feledésbe merült, majd I. Omár kalifa idejében a
7. században ismét helyreállították. 767-ig használták, amikor végleg betemették al-Manszúr
bagdadi kalifa utasítására a Nílus-deltavidéki lázadók elszigetelése érdekében.
Az újkori Szuezi-csatorna
A Szuezi–csatorna történetének főbb állomásai
 1859. április 25.: a csatornaépítkezés elkezdődik.
 1869. november 16.: Szuezi-csatorna megnyitója, üzemeltető és tulajdonos a Szuezi-
csatorna Társaság (Compagnie Universelle du Canal Maritime de Suez).
 1875. november 25.: Anglia kisebbségi résztulajdonossá válik a társaságnál, A Szuezi-
csatorna Társaság 44%-át szerzi meg, a maradék részt a francia szindikátus felügyeli.
 1882. augusztus 25.: A britek átveszik a teljes ellenőrzést a csatorna felett.
 1936. november 14.: Szuezi-csatorna övezet létesítése, brit ellenőrzés alatt.
 1956. június 13.: A Szuezi-csatorna övezet visszahelyezve egyiptomi ellenőrzés alá.
 1956. július 26.: Egyiptom államosítja a Szuezi-csatornát.
 1956. november 5. – december 22.: Francia, angol és izraeli csapatok elfoglalják a
Szuezi-csatorna övezetét.
 1956. december 22.: Egyiptom visszakapja a csatorna területét.
 1967. június 5. – 1975. június 5.: A csatorna zárva az egyiptomi blokád alatt.
 1975. április 10.: Csatorna újramegnyitása.
 2014. augusztus 5.: Abdul-Fattah el-Sisi elnök tv beszédben bejelenti az új szuezi
csatorna mega-projekt elindítását, ami magában foglalja a meglévő csatorna bővítését,
és környéke globális kereskedelmi központtá fejlesztését.
 2015. augusztus 6.: Az ásási és kotrási munkák július 15-i befejezésével az új szuezi
csatorna megnyitására augusztus 6-án került sor.[1]
A csatorna építése

A csatorna átadása (Képes Világ című ismeretterjesztő és szépirodalmi képes családi lap
beszámolójának illusztrációja, a Szuezi-csatorna átadásáról. 1869. 43. szám)
Az első próbálkozás egy modern csatorna építésére Bonaparte Napóleon egyiptomi
expedíciójából származik, aki így akarta elérni, hogy Anglia kereskedelmi hátrányba kerüljön.
Az előkészületeket 1799-ben Jacques-Marie Le Père (1763–1841) kezdte, azonban egy
(később hibásnak bizonyult) számítása szerint a Földközi-tenger és a Vörös-tenger szintjének
eltérése mintegy 10 méter, ami túlságosan nagy, így a zsilip nélküli csatorna megvalósítása
lehetetlen. A munkálatokat felfüggesztették.
Évtizedekkel később, 1846-ban egy francia tudósokból alakult társulás ismét tanulmányozta a
csatorna megvalósításának lehetőségét. 1847-ben Paul Adrien Bourdalouë (1798–1868) egy
új méréssel bebizonyította hogy nincs komoly különbség a tengerek szintje között. Linant de
Bellefonds (1799–1883) jelentése Ferdinand de Lesseps alexandriai francia alkonzul (1805–
1894) figyelmét is felkeltették.
1858. december 15-én Ferdinand de Lesseps megalapította a Szuezi-csatorna társaságot
(Compagnie Universelle du Canal Maritime de Suez), miután 99 évre szóló koncessziókat
kapott Szaíd pasa egyiptomi alkirálytól a tengerhajózási csatorna megépítésére és
üzemeltetésére. Alois Negrelli(wd) osztrák mérnök tervei szerint a Szuezi-csatorna építését
1859. április 25-én kezdte meg a Szuezi-csatorna társaság és a mintegy 10 évig tartó
munkálatok után az első hajó 1869. február 7-én haladhatott keresztül rajta. A csatorna
hivatalos megnyitó ceremóniájára 1869. november 16-án került sor, melyen a világ minden
tájáról hatezer híres meghívott vett részt.
Brit fennhatóság
1875-ben Benjamin Disraeli brit miniszterelnök – kihasználva Egyiptom tetemes
államadósságát – a brit kormány nevében kivásárolta a Csatorna-társaságból Egyiptom
résztulajdonát, így a csatorna működtetése részben Nagy-Britannia irányítása alá került,
osztozva a többségében francia magánbefektetőkkel. Nagy-Britannia biztosította a maga
számára az Indiába vezető utat.
A csatorna stratégiai fontosságúvá vált, mivel kereskedelmi összeköttetést jelentett Nagy-
Britannia és gyarmatai (India, a Távol-Kelet, Ausztrália és Új-Zéland) között. A terület egésze
pedig stratégiailag jelentős Észak-Afrikának és a Közel-Keletnek egyaránt.
1882-ben, az Egyesült Királyság csapatai megszállták a Szuezi-csatorna egyiptomi
partvidékét, átvéve az Egyiptom fölötti „védnökséget” az Oszmán Birodalomtól. Így a
kisebbségi tulajdonos de facto megszerezte a csatorna feletti teljes ellenőrzést. Az egyiptomi
polgárháború alatt a csatorna terület „semlegességét” brit csapatok biztosították.
1888. március 2-án az akkori európai vezető hatalmak (Nagy-Britannia, a Német Birodalom,
az Osztrák–Magyar Monarchia, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, az
Orosz Birodalom és az Oszmán Birodalom) a Konstantinápolyi-konvencióban rögzítették,
hogy a Szuezi-csatorna szabad átjárhatóságát minden hajónak garantálják háborúban és
békeidőben egyaránt.
1936-os brit–egyiptomi szerződésben Nagy-Britannia ragaszkodott a csatorna feletti
ellenőrzés megtartásához. 1951-ben Egyiptom felbontotta a szerződést, majd 1954-re a britek
beleegyeznek a csapatok kivonásába.
Az 1956-os szuezi válság
Bővebben: Szuezi
válság
Miután az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok visszavonta a felajánlott
támogatást az épülő Asszuáni-gáthoz, – mert Egyiptom a Szovjetunió segítségével
fegyverkezett, – 1956. július 26-án[2] Gamal Abden-Nasszer elnök államosította a csatornát.
Ez vezetett 1956 novemberében a brit, francia és izraeli invázióhoz, a néhány héten át tartó
Szuezi válsághoz. Az ekkor keletkezett károk és az elsüllyedt hajók miatt a csatorna zárva
volt 1957 áprilisáig, amikor ENSZ-csapatok segítségével megtisztították. Ezután az ENSZ-
csapatok biztosították és tartották fenn a csatorna övezet és a Sínai-félsziget semlegességét.
Az 1967-es hatnapos háború és az 1973-as arab–izraeli háború eseményei miatt a csatorna
1975. június 5-éig zárva volt.
Jelenleg nemzetközi megfigyelő erők (Multinational Force and Observer) (MFO)
(többségében amerikai katonák) ellenőrzik a Sínai-félszigetet. Miután 1979-ben az ENSZ
csapatok mandátuma lejárt, tárgyalások kezdődtek új megfigyelő erők felállítására. 1981-ben
felállították az MFO-t, összhangban a többlépcsős izraeli csapatkivonással. Ezek a megfigyelő
erők nem ENSZ irányítás alatt állnak, hanem az Egyesült Államok, Egyiptom, Izrael, és
további részt vevő nemzet közötti egyezmény alapján működnek.