Kápolnásnyéken született 1800. decemberében. A gimnáziumi osztályokat Székesfehérváron, majd
Pesten végezte. 1817-ben a Perczel családhoz került nevelőnek. A tanítóskodás mellet az egyetemen filozófiai, majd magánúton jogi tanulmányokat folytatott. Börzsönyben születtek meg titkos szerelméhez, Perczel Etelkához írt versei. Két évig Görbőn szolgált ügyvédbojtárként, majd 1824- ben ügyvédi oklevelet szerzett. Pestre költözött, hogy költői tehetségéből élhessen meg. Első sikerét Zalán futása című eposzával érte el. 1828-tól négy éven át a Tudományos Gyűjtemény szerkesztőjeként dolgozott. 1836-ban a Kisfaludy Társaság egyik alapító tagja lett. Nevéhez fűződik az Athenaeum és a Figyelmező című folyóiratok kiadása is. Néhány alkotása: Szép Ilonka, Szózat, Gondolatok a könyvtárban, Ábránd, A merengőhöz. Az 1840-es években Wesselényi Miklós és Deák Ferenc barátjaként, valamint a Védegylet elnökségi tagjaként újságcikkeiben Kossuth mellé állt. Az Ellenzéki Kör egyik alapítója volt. 1843-ban nősült meg, feleségül vette Csajághy Laurát, aki huszonöt évvel volt fiatalabb a költőnél. 1848. március 15-ét a Szabad sajtó című versével köszöntötte. Ebben az évben képviselő volt és a Közcsendi Bizottmány tagja. A trónfosztás után a kegyelmi szák bírája lett. A világosi fegyverletétel után bujdosni kényszerült, majd feladta magát a hatóságoknál, akik végül felmentették. 1850-től családjával együtt földbérlőként telepedett le szülőhelye közelében. Anyagi gondokkal, betegséggel, lelki fájdalommal küzdött. Lélekben meghasonlottan halt meg 1855-ben.