Vörösmarty Mihály

Kápolnásnyéken született 1800. decemberében. A gimnáziumi osztályokat Székesfehérváron, majd

Pesten végezte. 1817-ben a Perczel családhoz került nevelőnek. A tanítóskodás mellet az egyetemen
filozófiai, majd magánúton jogi tanulmányokat folytatott. Börzsönyben születtek meg titkos
szerelméhez, Perczel Etelkához írt versei. Két évig Görbőn szolgált ügyvédbojtárként, majd 1824-
ben ügyvédi oklevelet szerzett. Pestre költözött, hogy költői tehetségéből élhessen meg. Első sikerét
Zalán futása című eposzával érte el. 1828-tól négy éven át a Tudományos Gyűjtemény
szerkesztőjeként dolgozott. 1836-ban a Kisfaludy Társaság egyik alapító tagja lett. Nevéhez fűződik
az Athenaeum és a Figyelmező című folyóiratok kiadása is. Néhány alkotása: Szép Ilonka, Szózat,
Gondolatok a könyvtárban, Ábránd, A merengőhöz. Az 1840-es években Wesselényi Miklós és
Deák Ferenc barátjaként, valamint a Védegylet elnökségi tagjaként újságcikkeiben Kossuth mellé
állt. Az Ellenzéki Kör egyik alapítója volt. 1843-ban nősült meg, feleségül vette Csajághy Laurát,
aki huszonöt évvel volt fiatalabb a költőnél. 1848. március 15-ét a Szabad sajtó című versével
köszöntötte. Ebben az évben képviselő volt és a Közcsendi Bizottmány tagja. A trónfosztás után a
kegyelmi szák bírája lett. A világosi fegyverletétel után bujdosni kényszerült, majd feladta magát a
hatóságoknál, akik végül felmentették. 1850-től családjával együtt földbérlőként telepedett le
szülőhelye közelében. Anyagi gondokkal, betegséggel, lelki fájdalommal küzdött. Lélekben
meghasonlottan halt meg 1855-ben.