Professional Documents
Culture Documents
Bekeszeret Vilagpolgarkent Sun Myung Moon Tisztele
Bekeszeret Vilagpolgarkent Sun Myung Moon Tisztele
Bekeszeret Vilagpolgarkent Sun Myung Moon Tisztele
BÉKESZERETŐ
VILÁGPOLGÁRKÉNT
····································
SUN MYUNG MOON TISZTELETES
All rights reserved. Except for use in reviews, no part of this book may be reproduced, translated
into a foreign language, stored in a retrieval system, or transmitted in any form or by any means,
electronic, mechanical or otherwise, without the prior written consent of the publisher.
Original publication was in the Korean language by Gimm-Young Publishers, Inc. Seoul, Korea
March 9, 2009
Thanks to Mission Foundation, Inc. of the Family Federation for World Peace and Unification, and
Gimm-Young Publishers, Inc. for their permission and support of this English edition.
Manufactured in the United States of America. The paper used in this publication meets the mini-
mum requirements of American National Standard for Information Sciences – Permanence of Paper
for Printed Library Materials, ANSIZ39.481984.
Copyright © 2010
The Washington Times Foundation
9 Előszó
······································
ELSŐ FEJEZET
13 AZ ÉLELEM − SZERETET
14 Amit a békéről tanultam,
amíg apám a hátán hordott
20 Másoknak ételt adni öröm
24 Mindenki barátja
28 Életem iránytűje
35 A makacs kölyök, aki nem adja fel
41 Szeressük a természetet,
hogy tanuljunk belőle
49 Rovarokkal társalogva a világegyetemről
52 Lelkes diák
······································
MÁSODIK FEJEZET
55 KÖNNYEKKEL TELI SZÍV
56 Félelem és lelkesedés között
61 Minél jobban fáj, annál jobban kell szeretni
66 A kés, amelyet nem éleznek, eltompul
71 Kulcs egy nagy titok megfejtéséhez
76 Forrón lángoló tűzgolyó
79 Közös munka, közös szenvedés
85 A szív nyugodt tengere
89 „Kérlek, ne halj meg”
95 A parancs, amelynek engedelmeskedni kellett
104 Egy rizsszem, amely nagyobb, mint a Föld
109 A Hungnami börtön a hóban
114 Az ENSZ erők kinyitják a börtönkaput
HARMADIK FEJEZET
119 BELSŐ GAZDAGSÁG
KÜZDELEM ÉS SZENVEDÉS RÉVÉN
······································
NEGYEDIK FEJEZET
153 A VILÁGSZINTŰ MISSZIÓNK
KEZDETE
······································
HATODIK FEJEZET
259 A SZERETET HOZZA EL AZ EGYESÍTÉST
T
egnap egész éjjel csendes tavaszi eső esett, amely vé-
get vetett a téli aszálynak. Olyan kellemes volt az eső
után, hogy egész reggel a kertben sétáltam. A hosszú
tél után először volt a talajnak kellemes, nedves föld illata, a szo-
morúfüzeken és a cseresznyefákon pedig megjelentek a tavaszi
rügyek. Szinte hallottam, amint új élet hajt ki itt is, ott is a kert-
ben. Egyszer csak arra eszméltem, hogy a feleségem, aki utánam
jött a kertbe, fiatal feketeüröm hajtásokat szedeget, amelyeknek a
száraz gyepen keresztül sikerült kidugni a fejüket. Az éjszakai eső
az egész világot illatos tavaszi kertté varázsolta.
Mindegy, mennyi zűrzavar van a világban − amikor a naptár
márciusra fordul, a tavasz már úton van. Ahogy öregszem, egyre
többet jelent számomra, hogy a természetben a telet a tavasz kö-
veti, és teljes pompában ragyogó virágokat hoz magával. Mi va-
gyok én, hogy Isten minden évszakban engedi nyílni a virágokat
és hullani a havat, hogy megtudjam, micsoda öröm élni? Szeretet
árad ki szívem legmélyéről, és teljesen elérzékenyülök. Könnyekig
meghatódom annak gondolatára, hogy bőségesen megkaptam
mindent, ami igazán értékes. Életemben többször körbeutaztam
a földet azzal a céllal, hogy létrehozzam a béke világát, mégis, itt
ebben a tavaszi kertben tudom megízlelni a valódi békét. A békét
is Istentől kaptuk, de elvesztettük valahol, és most egész életünk-
ben rossz helyen keresgéljük.
Életem a legegyszerűbb és legfélreesőbb helyeken járva töltöt-
tem, hogy a béke világát elhozzam. Találkoztam afrikai anyákkal,
9
akik tehetetlenül nézték, amint gyermekeik éhen halnak, és dél-
amerikai apákkal, akik halban gazdag folyó mellett éltek, mégsem
tudták a halászatból eltartani családjukat. Eleinte csak annyit tet-
tem, hogy megosztottam velük az ételemet, de ők a szeretetüket
adták nekem. Később, a szeretet erejétől megmámorosodva ma-
gokat vetettünk és erdőket ültettünk. Együtt fogtunk halat az éhes
gyermekeknek, az erdő fáiból pedig iskolák épültek. Akkor is bol-
dog voltam, amikor mindenhol szúnyogok csíptek, mialatt egész
éjszaka horgásztam, és akkor is, amikor térdig a sárba süllyedtem;
mert láttam, amint a kétségbeesés árnyéka eltűnik felebarátaim
arcáról.
A legrövidebb utat kerestem a világbékéhez; annak szenteltem
magam, hogy ösztönözzem a politikai folyamatok változását és
megváltoztassam az emberek gondolkodásmódját. Találkoztam a
Szovjetunió akkori elnökével, Mihail Gorbacsovval, a kommuniz-
mus és a demokrácia kibékítéséért tett erőfeszítésem részeként, és
találkoztam Észak-Korea akkori elnökével, Kim Ir Szennel, akivel
komoly beszélgetést folytattunk arról, hogyan hozzuk el a békét a
Koreai-félszigetre.
Az erkölcsileg hanyatló Amerikába mentem, ahol a hívásra si-
ető tűzoltóként a puritán szellem újraélesztésén fáradoztam. An-
nak szenteltem magam, hogy a világ különféle konfliktusait meg-
oldjam. A muzulmánok és a zsidók közti békén dolgozva nem
rettentett el a vad terror sem. Fáradozásaim eredményeként ezrek
sereglettek össze nagygyűlésekre és békefelvonulásokra; zsidók,
muzulmánok és keresztények mind összefogtak. A viszály azon-
ban sajnos folytatódik.
Ennek ellenére látom a reményt, hogy egyszer felavatjuk a béke
korszakát Koreában. A Koreai-félszigetet a vég nélküli szenvedés
és a megosztottság tragédiája edzette, és testem minden sejtjé-
10
ben érzem, hogy kitörni kész, erőteljes energia raktározódott el
itt, Koreában. Ahogy senki nem akadályozhatja meg az új tavasz
eljövetelét, ugyanúgy semmilyen emberi erő nem állhat a meny-
nyei szerencse útjába, hogy a Koreai-félszigetre jöjjön és az egész
világra szétterjedjen. Az embereknek fel kell készülniük, hogy fel-
emelkedhessenek a mennyei szerencsével, amikor az megérkezik.
Sokat vitatott személyiség vagyok. Nevem puszta említése fel-
bolygatja világot. Soha nem törekedtem hírnévre vagy vagyonra,
inkább a békéről beszéltem egész életemben. A világ azonban sok
kifejezést társított a nevemhez; elutasított, és köveket hajított rám.
Sokakat nem érdekel, hogy megismerjék, mit mondok, vagy mit
teszek, egyszerűen ellenem vannak.
Életem során hat alkalommal börtönöztek be igazságtalanul −
a császári Japánban, Kim Ir Szen idején Észak-Koreában, Dél-Ko-
reában Li Szin Man kormányzása alatt, és még az Egyesült Álla-
mokban is − és volt alkalom, amikor olyan keményen megvertek,
hogy a hús kiszakadt a testemből. Mára azonban a legkisebb tüske
sem maradt a szívemben. A sérelmek könnyen eltűnnek az igaz
szeretet jelenlétében. Még az ellenségek is nyom nélkül elolvad-
nak az igaz szeretet színe előtt. Az igaz szeretet olyan szív, amely
ad, és ad, és továbbra is csak adni akar. Az igaz szeretet olyan sze-
retet, amely el is felejti, hogy szeretetet adott, és újra szeretetet
ad. Egész életemet ilyen szeretet mámorában éltem. A szereteten
kívül semmi mást nem akartam, és egész lényemet bevetettem,
hogy megosszam a szeretetet elszegényedett embertársaimmal. A
szeretet útja néha oly nehéz volt, hogy a térdem összecsuklott,
de szívemben még akkor is boldog voltam, hiszen az emberiség
szeretetéért éltem.
Most is rengeteg szeretet van bennem, amit nem voltam képes
átadni. Imával nyújtom át ezt a könyvet a világnak, hogy ebből a
11
szeretetből folyó legyen, amely átitatja az aszály sújtotta tájat és a
föld minden szegletébe eljut. Az utóbbi időben egyre több ember
akart jobban megismerni engem. Az ő érdekükben visszatekintet-
tem az életemre, és ebben a könyvben feljegyeztem őszinte visz-
szaemlékezéseimet. Remélem, lehetőség nyílik majd megosztani
azokat a történeteket is, amelyek kimaradtak ebből a kötetből.
Végtelen szeretetet küldök mindazoknak, akik belém helyez-
ték hitüket, mellettem maradtak, és velem élték életüket − külö-
nösen a feleségemnek, Han Hak-dzsának, akinek mélységesen
hálás vagyok, amiért velem együtt küzdött le minden nehézséget.
Végül szeretném kifejezni szívbéli hálámat Park Un Dzsunak, a
Gimjoung kiadó elnökének, aki őszinte elkötelezettségével nagy-
ban elősegítette könyvem kiadását, és mindenkinek a kiadónál,
akik szavaim szerkesztésén dolgoztak annak érdekében, hogy a
gyakran összetett tartalom az olvasók számára könnyen érthetővé
váljon.
Sun Myung Moon
Csongpjong, Dél-Korea, 2009. március 1.
12
Első fejezet
AZ ÉLELEM − SZERETET
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
E
gyetlen gondolattal éltem az életemet. El akartam hoz-
ni a béke világát, egy olyan világot, ahol nincsenek há-
borúk, és az egész emberiség szeretetben él. Talán van,
aki azt mondja: „Hogy lehet, hogy már gyerekként is a békéről
gondolkodott?” Olyan meglepő, hogy egy gyermek békés világról
álmodik?
1920-ban, amikor megszülettem, Korea Japán erőszakos meg-
szállása alatt állt, a felszabadulást követően pedig jött a koreai há-
ború, az ázsiai pénzügyi válság, és számos egyéb nehéz válság.
A béke hosszú évekig távol maradt Koreától. Azonban a szenve-
dés és zűrzavar nem csupán Koreát érintette. A két világháború,
a vietnámi háború és a közel-keleti háborúk mind azt mutatják,
hogy az emberek szerte a világban ellenségként bánnak egymás-
sal, fegyvereket szegeznek egymásnak, és bombázzák egymást.
Talán azok számára, akik megtapasztalták a véres testek és törött
csontok szörnyűségét, a béke csak álomszerű, képzeletbeli dolog.
A békét azonban nem olyan bonyolult megteremteni. Először is,
békére lelhetünk a levegőben, amit lélegzünk, a természeti kör-
nyezetben és a körülöttünk lévő emberekben.
Gyermekként a rétekre otthonomként tekintettem. Amint be-
faltam reggelire a tál rizsemet, kifutottam a házból, és az egész na-
pot a hegyekben és a folyóknál töltöttem. Képes voltam reggeltől
estig barangolni az erdőben a különféle madarakkal, állatokkal;
gyógynövényeket és erdei bogyókat ettem, és sohasem voltam
14
. A z é le l e m − s ze ret et .
15
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
16
. A z é le l e m − s ze ret et .
17
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
18
. A z é le l e m − s ze ret et .
19
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
N
agyon kicsi szemem van. Azt mesélték, hogy szüle-
tésemkor édesanyám eltűnődött: „Vajon van a kisba-
bámnak szeme vagy nincs?”, és széthúzta a szemhé-
jamat az ujjával. Azután amikor pislantottam, örömmel mondta,
„Ó Istenem, igen! Mégiscsak van szeme!”. A szemem olyan apró
volt, hogy az emberek gyakran hívtak „Oszan Pici Szemének”, mi-
vel édesanyám Oszan falujából származott.
Nem emlékszem azonban, hogy bárki is azt mondta volna,
hogy az apró szemeim miatt kevésbé vagyok vonzó. Igazából azok
az emberek, akik értenek a fiziognómiához (az arcolvasás művé-
szetéhez, amely segítségével egy ember arcvonásainak tanulmá-
nyozásával megismerik az illető jellemét és sorsát), azt mondják,
az apró szemeim épp a megfelelő elrendezést adják ahhoz, hogy
vallási vezető legyek. Úgy gondolom, ez hasonló ahhoz, ahogy
a kamera is távolabbi dolgokra tud fókuszálni, ha csökkentjük a
fényrekesz nyílását. Egy vallási vezetőnek messzebbre kell látnia a
jövőbe, mint más embereknek, és talán az apró szemek ilyen ké-
pességet jeleznek. Az orrom is meglehetősen szokatlan. Egy pil-
lantás alatt nyilvánvalóvá válik, hogy egy makacs és eltökélt em-
ber orra. Lennie kell valami igazságnak a fiziognómiában, mert
ha visszatekintek az életemre, úgy látszik, arcomnak ezek a jelleg-
zetességei összhangban vannak azzal, ahogyan az életemet éltem.
Szangsza Ri faluban, Dokun körzetben, Csongdzsu kerületben,
Pjongan tartományban születtem, a Nam Pjong Mun1 klánból
1 A szerző nevének a nyugati kultúrában meghonosodott írásmódja Moon,
ezért a könyvben (csak a szerző nevénél) eltérünk a hivatalos magyar átirattól (Mun).
20
. A z é le l e m − s ze ret et .
21
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
22
. A z é le l e m − s ze ret et .
23
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
Mindenki barátja
H
a egyszer elszánom magam valamire, rögtön csele-
kednem kell, különben nem tudok aludni. Gyermek-
ként néha éjszaka jött egy ötlet, de várnom kellett
reggelig, hogy nekilássak. Ébren maradtam és a falat karcolgat-
tam, hogy teljen az idő. Ez olyan gyakran megesett, hogy szinte
lyukat vájtam a falba, és a faldarabok kupacokban álltak a földön.
Akkor sem tudtam elaludni, ha napközben igazságtalanul bántak
velem. Ilyenkor felkeltem az ágyból az éjszaka közepén, elmen-
tem a bűnös házához, és kihívtam, hogy jöjjön és küzdjünk meg.
Biztos vagyok benne, hogy nagyon nehéz lehetett a szüleimnek
felnevelni engem.
Nem nézhettem, ha valakivel igazságtalanul bántak. Ha a falu-
beli gyerekek verekedtek, én is mindig ott voltam; mintha én len-
nék felelős azért, hogy minden helyzetben igazságot szolgáltas-
sanak. Eldöntöttem, melyik gyereknek nincs igaza a küzdelem-
ben, és hangosan megfeddtem őt. Egyszer meglátogattam egy, a
környéken zsarnokoskodó fiú nagyapját. Azt mondtam neki: „Az
unokája ezt és ezt tette. Kérem, legyen gondja rá.”
Meglehet, hogy tetteimben vad voltam, de gyermekként is
nagy volt a szívem. Néha meglátogattam a már házas nővéremet a
férje házában, és követeltem, hogy adjanak nekem rizssüteményt
és csirkét. A felnőttek sosem haragudtak rám emiatt, mivel látták,
hogy szívem tele van meleg szeretettel.
Az állatokról különösen jól tudtam gondoskodni. Amikor a
madarak a házunk előtt raktak fészket, kis tavacskát ástam nekik,
24
. A z é le l e m − s ze ret et .
25
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
26
. A z é le l e m − s ze ret et .
27
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
Életem iránytűje
A
Mun klán Nampjungból származik, közel Nadzsuhoz,
Csolla tartományban, Szöultól körülbelül háromszáz
kilométerre délre, az ország délnyugati régiójában. Az
ükapámnak, Mun Szang Haknak három fia volt. A legfiatalabb a
dédapám, Mun Dzsung Hul, akinek szintén három fia volt: Csi
Guk, Sin Guk, és Jun Guk. Nagyapám, Mun Csi Guk volt a leg-
idősebb.
Mun Csi Guk nagyapa nem tudott olvasni, nem járt sem mo-
dern általános iskolába, de még falusi iskolába sem. Annyira tu-
dott viszont koncentrálni, hogy képes volt felmondani a Három
Királyság Története koreai fordításának teljes szövegét, pusztán
az alapján, hogy hallgatta, ahogy mások felolvasták neki. És nem
csak a Három Királyság Történetét. Ha hallott valakitől egy ér-
dekes történetet, meg tudta jegyezni, és szóról szóra vissza tud-
ta mondani. Bármit meg tudott jegyezni első hallásra. Apám is
hasonlított rá ebben, fejből énekelte a keresztény himnuszokat,
amelyek több mint 400 oldalt tesznek ki.
Nagyapám követte apjának utolsó szavait, hogy élje életét az
adás lelkületével, de ő nem tudta megtartani a családi vagyont.
Ez azért történt, mert öccse, az én dédnagybátyám Mun Jun Guk
kölcsönt vett fel a családi vagyonra, és mind elvesztette. Ezt köve-
tően a családtagok nagyon nehéz időket éltek meg, de nagyapám
és apám sohasem mondott rosszat Jun Guk nagybácsiról. Ez azért
volt, mert tudták, hogy nem szerencsejátékon vesztette el, hanem
a Koreai Köztársaság Sanghajban, Kínában lévő ideiglenes kor-
28
. A z é le l e m − s ze ret et .
29
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
30
. A z é le l e m − s ze ret et .
Dél-Észak béke
31
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
32
. A z é le l e m − s ze ret et .
33
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
34
. A z é le l e m − s ze ret et .
É
desapám nem volt jó az adósságok behajtásában, ha
azonban kölcsönkért pénzt, betartotta az ígéretét, hogy
visszaadja, akár úgy is, hogy eladta miatta a család tehe-
nét, vagy kivett a házból egy oszlopot és eladta a piacon. Mindig
azt mondta: „Az igazságot nem tudod csalással megváltoztatni.
Bárminél, ami igaz, nem nyom többet egy kis csalás. Ami csalás
eredménye, legfeljebb pár év alatt napvilágra kerül.”
Apám nagytermetű ember volt. Olyan erős volt, hogy nem
jelentett gondot neki rizses zsákkal a vállán felsétálni a lépcsőn.
Az, hogy kilencven éves koromban képes vagyok körbeutazni a
világot, és végezni a munkámat, az annak a fizikai erőnek az ered-
ménye, amit édesapámtól örököltem.
Édesanyám, akinek a kedvenc keresztény himnusza a „Maga-
sabbra” volt, szintén meglehetősen erős asszony volt. Nem csak
széles homlokát és kerek arcát örököltem, hanem egyenes és jó-
kedvű személyiségét is. Van bennem némi makacsság is; nem két-
séges, hogy anyám fia vagyok.
Gyermekkoromban úgy csúfoltak, „napestig síró”. Azzal érde-
meltem ki ezt a gúnynevet, hogy ha egyszer elkezdtem sírni, egész
nap nem hagytam abba. Olyan hangosan sírtam, hogy az embe-
rek azt gondolták, valami szörnyű dolog történt. Akik ágyban
aludtak, kijöttek, hogy lássák, mi történik. Sírás közben nem csak
egyhelyben ültem, hanem körbeugráltam a szobát, felfordulást
csináltam, miközben gyakran megsebeztem magam, néha még
véreztem is. Már fiatal koromban is ilyen heves természetem volt.
35
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
36
. A z é le l e m − s ze ret et .
37
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
38
. A z é le l e m − s ze ret et .
39
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
ilyen nagy békát, amelyeknek kövér lábán sok hús volt. Töklevél-
be hajtva megsütöttük, nagyon puha és ízletes lett, épp, mintha
rizsfőzőben pároltuk volna meg. Az ízletes dolgokról beszélve,
nem hagyhatom ki a veréb- és fácánhúst sem. Megfőztük a hegyi
madarak csinosan mintázott tojásait és a vízimadarakat, amelyek
hangosan, nyeldeklő hangokat adva repültek el a mezők felett. Így
tanultam meg, a hegyekben és a mezőkön barangolva, hogy ren-
geteg élelem van a természetben, amit Isten adott nekünk.
40
. A z é le l e m − s ze ret et .
Szeressük a természetet,
hogy tanuljunk belőle
S
zemélyiségem olyan, hogy amit csak látok, mindenről
tudnom kell. Soha nem tudtam csak úgy felületesen át-
siklani valamin. Mindig gondolkodni kezdek: „Kíván-
csi vagyok, hogy hívják azt a hegyet. Kíváncsi vagyok, mi lehet
ott fenn.” Mennem kell, hogy magam megnézzem. Még gyerek-
ként felmásztam az összes hegy tetejére a házunk öt kilométeres
körzetében. Mindenhová elmentem, még a hegyeken túl is. Így
amikor láttam egy hegyet ragyogni a reggeli napsütésben, el tud-
tam képzelni, hogy mi van azon a hegyen, és nyugodtan tudtam
hosszasan nézni. Még ránézni is utáltam olyan helyekre, amelye-
ket nem ismertem. Tudnom kellett mindenről, ismernem kellett
mindent, amit csak láttam, és még azon túl is. Különben olyan
nyugtalan volt a lelkem, hogy nem tudtam elviselni.
Amikor a hegyekbe mentem, megérintettem az összes virágot
és fát. Nem elégedtem meg azzal, hogy rápillantottam a dolgok-
ra; meg kellett érintenem és szagolnom, sőt, a számba vettem és
meg is rágtam azokat. Annyira élveztem az illatokat, a tapintást
és az ízeket, hogy azt sem bántam volna, ha valaki azt mondja,
dugjam be az orrom a csalitosba és tartsam ott egész nap. Any-
nyira szerettem a természetet, hogy bármikor kimentem, és az
egész napot a hegyekben és a mezőkön barangolva töltöttem, és
elfeledkeztem arról, hogy haza kellene mennem. Ha a nővéreim
a hegyekbe mentek vad zöldségeket gyűjteni, én vezettem őket
fel a hegyekbe, és én szedtem a növényeket. Ennek az élménynek
41
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
42
. A z é le l e m − s ze ret et .
43
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
44
. A z é le l e m − s ze ret et .
45
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
46
. A z é le l e m − s ze ret et .
47
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
48
. A z é le l e m − s ze ret et .
H
a az erdőben időt töltünk, megtisztul az elménk. A le-
velek susogása a szélben, a szél hangja, amint keresz-
tül fúj a nádason, a békák brekegése a tavacskában:
minden, amit hallunk, a természet hangja, semmi külső gondolat
nem lép az elménkbe. Ha kiürítjük az elménk, és egész lényünkbe
befogadjuk a természetet, nem különülünk el a természettől. A
természet belénk költözik, és teljesen eggyé válunk vele. Abban a
pillanatban, amikor eltűnik a határ köztünk és a természet között,
mélységes örömet érzünk. Így egyesülünk a természettel.
Mindig kincsként őriztem életem ilyen élményeit. Még most
is lehunyom a szemem, és olyan állapotba kerülök, amikor egy
vagyok a természettel. Van, aki ezt anátmannak, önvaló-nélküli-
ségnek hívja, de számomra ez több ennél, mert a természet belép,
és elfoglalja a kiürített helyet. Amíg ebben az állapotban vagyok,
hallgatom a természet – a fenyőfák vagy a bogarak − hangját −
és barátok leszünk. Ha elmentem egy faluba, tudtam az ott élő
emberek természetéről anélkül, hogy bárkivel találkoztam volna.
Elmentem a falu legelőjére, ott töltöttem az éjszakát, és hallgat-
tam, mit mesélnek a termények a mezőn. Láttam, hogy a növé-
nyek szomorúak vagy vidámak, és ebből tudtam, milyen emberek
élnek ott.
Lehettem börtönben Dél-Koreában, Amerikában vagy akár
Észak-Koreában; azért nem éreztem magam magányosnak és el-
szigeteltnek, mert még a börtönben is hallhattam a szél zúgását és
beszélhettem a bogarakkal, akik ott voltak velem.
49
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
50
. A z é le l e m − s ze ret et .
51
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
Lelkes diák
A
mikor tízéves lettem, apám beíratott a falunk hagyo-
mányos iskolájába, ahol egy idős ember kínai klasz-
szikusokat tanított. Ebben az iskolában csak annyit
kellett tennünk, hogy mindennap megtanultunk kívülről egy
könyvecskét. Összpontosítottam, és fél óra alatt befejeztem a me-
morizálást. Ha az iskolamester előtt el tudtam mondani az aznapi
leckét, akkor aznapra végeztem. Ha az iskolamester elszundikált
kora délután, otthagytam az iskolát, és a hegyekbe és a mezőkre
mentem. Minél több időt töltöttem a hegyekben, annál jobban
tudtam, hol lehet ehető növényeket találni. Végül már eleget et-
tem ezekből a növényekből ahhoz, hogy ebéd nélkül is ellegyek,
így nem kellett otthon ebédelnem.
Az iskolában Konfuciusztól a Lunyut olvastuk, illetve Men-
ciusz különböző műveit, valamint kínai karaktereket tanultunk.
Írásból kiemelkedő voltam, és tizenkét éves koromra az iskola-
mester velem készíttette a minta karaktereket, amiből a többi diák
tanult. Valójában én a hivatalos iskolába szerettem volna járni,
nem a hagyományos falusi iskolába. Úgy éreztem, nem lehet,
hogy csak Konfuciuszt és Menciuszt memorizálok, miközben
mások repülőgépeket építenek. Április volt, és apám már egész
évre kifizette a tandíjat. Noha tudtam ezt, eldöntöttem, hogy ab-
bahagyom a falusi iskolát, és igyekeztem rávenni apámat, hogy
küldjön egy hivatalos iskolába. Apám mellett a nagybátyámat is
próbáltam meggyőzni. Ahhoz, hogy átkerüljek az általános is-
kolába, vizsgát kellett tennem. Ahhoz, hogy tanuljak a vizsgára,
52
. A z é le l e m − s ze ret et .
53
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
54
Második fejezet
A
hogy idősebb és érettebb lettem, egyre jobban foglal-
koztatott a kérdés: „Mi leszek, ha felnövök?”. Élvez-
tem a természet megfigyelését és tanulmányozását,
ezért azt fontolgattam, hogy tudós legyek. Később meggondoltam
magam, amikor láttam a japán gyarmati hatóságok által kifosztott
emberek tragédiáját. Annyira szenvedtek, még táplálni sem tud-
ták magukat. Nem úgy tűnt, hogy tudósként, még ha Nobel díjat
nyerek is, letörölhetem a szenvedők könnyeit.
Olyan emberré akartam válni, aki képes eltüntetni mások
patakzó könnyeit és a szívük fájdalmát. Amikor az erdőben fe-
küdtem és a madarak dalát hallgattam, azt gondoltam: „A világot
olyan melegséggel és gyengédséggel kell megtölteni, mint ez a dal.
Olyasvalakivé kell válnom, aki az emberek életét olyan illatossá
teszi, mint a virágok.” Nem tudtam, milyen pályára kell lépnem
ahhoz, hogy ezt beteljesítsem, de meggyőződésemmé vált, hogy
olyan embernek kell lennem, aki örömet tud adni az embereknek.
Tíz éves koromban családunk áttért a kereszténységre, Mun
Jun Guk nagybátyámnak köszönhetően, aki lelkész volt és buz-
gó hitéletet élt. Attól kezdve hűen jártam a templomba, egy hetet
sem hagytam ki. Ha egy kicsit is elkéstem az Istentiszteletről, any-
nyira szégyelltem magam, hogy fel sem tudtam emelni a fejem.
Nem tudom, mit érthettem meg olyan fiatalon, ami erre ösztön-
zött, de Isten már határtalanul jelen volt az életemben. Egyre több
időt töltöttem olyan kérdésekkel birkózva, mint az élet és a halál,
valamint az emberi létezés szenvedése és szomorúsága.
56
. kön n y e k k e l t e l i szív .
57
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
58
. kön n y e k k e l t e l i szív .
59
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
60
. kön n y e k k e l t e l i szív .
V
égletes zűrzavarba zuhantam: szívemet nem tudtam
megnyitni szüleim felé, hogy megosszam velük ha-
talmas titkomat, de nem tarthattam meg magamnak
sem. Nem tudtam, mit tegyek. Nyilvánvalóvá vált, hogy külön-
leges küldetést kaptam a Mennytől. Ez mérhetetlen és félelmetes
felelősség volt. Rettegéssel borzadtam el, amikor arra gondoltam,
talán nem tudom egymagam véghezvinni. Minden eddiginél job-
ban belekapaszkodtam az imába, hogy lecsillapítsam összezava-
rodott szívemet, azonban ennek sem volt eredménye. Akármeny-
nyire próbáltam, egyetlen pillanatra sem tudtam feledni Jézussal
való találkozásom, ami teljesen megváltoztatta az életemet. Fáj-
dalmas arckifejezése szívembe vésődött; mintha beleégették vol-
na, és semmi másra nem tudtam gondolni. Attól a naptól kezdve
teljesen belemerültem Isten szavába. Volt, amikor végtelen sötét-
ség vett körül, és olyan fájdalommal töltött el, hogy nehéz volt lé-
legezni. Máskor szívem örömmel telt meg, mintha a reggeli napot
látnám a horizont fölé emelkedni. Ilyen napok sorát éltem át, ami
az ima egyre mélyebb és mélyebb világába vezetett el. Akkoriban
a következő verset költöttem, hogy lecsendesítsem a szívemet és
a könnyeimet:
A dicsőség koronája
61
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
62
. kön n y e k k e l t e l i szív .
63
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
64
. kön n y e k k e l t e l i szív .
65
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
A
gimnázium befejezése után Szöulba költöztem, és
egyedül éltem a Hukszok Dong városrészben, mi-
közben a Kjongszong Kereskedelmi és Műszaki Kö-
zépiskolába jártam. A tél Szöulban rendkívül hideg volt. Megszo-
kott volt, hogy a hőmérséklet mínusz húsz Celsius fok alá esett,
és ilyenkor a Han folyó befagyott. A ház, amelyben laktam, egy
hegygerincen állt, és nem volt csapvíz. Kútból húztuk fel a vizet,
amely olyan mély volt, hogy több mint tíz karhossznyi kötél kel-
lett, mire a vödör elérte a vizet. A kötél állandóan elszakadt, így
készítettem egy láncot, és hozzáerősítettem a vödörhöz. Minden
alkalommal, amikor vizet húztam, a kezem hozzáfagyott a lánc-
hoz, és csak lehelgetve tudtam felmelegíteni.
A kötőtudományomat használtam a hideg elleni harcban. Ké-
szítettem szvettert, vastag zoknikat, sapkát és kesztyűt. A sapka
olyan elegáns volt, hogy amikor a városban viseltem, az emberek
nőnek néztek.
Sohasem fűtöttem a szobát, még a leghidegebb téli napokon
sem, leginkább azért, mert nem volt rá pénzem. Így is úgy érez-
tem, hogy azzal, hogy tető van a fejem felett, mikor alszom, lu-
xusban élek a hajléktalan emberekhez képest, akik kénytelenek
kitalálni, hogy tudnak melegen maradni az utcán. Egy nap olyan
hideg volt, hogy alváskor egy lámpaizzót tartottam a testemhez
a paplan alatt, akár egy forróvizes palackot. Éjszaka megégettem
magam a forró izzóval, még a bőröm is lejött itt-ott. Még most is,
ha valaki Szöult említi, az első dolog, ami eszembe jut, az, hogy
66
. kön n y e k k e l t e l i szív .
67
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
68
. kön n y e k k e l t e l i szív .
69
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
70
. kön n y e k k e l t e l i szív .
É
ppúgy, ahogyan minden hegyet megmásztam a szülő-
falum környékén, Szöulnak is minden szegletét felfe-
deztem. Abban az időben villamos vonal futott a város
egyik végétől a másikig. A jegy ára csak öt cson4 volt, de nem
akartam elkölteni azt a pénzt, így gyalog mentem be a városköz-
pontba. Meleg nyári napokon csöpögött rólam a víz az izzadság-
tól, amint sétáltam, fagyos téli napokon szinte szaladtam, mintha
utat fúrnék magamnak a metsző északi szélbe. Olyan gyorsan jár-
tam, hogy Hukszok Dongból a Han folyón keresztül a Dzsong
Roban lévő Hva Sin áruházig eljutottam mindössze negyvenöt
perc alatt. A legtöbb embernek ez másfél órába telne, így el lehet
képzelni, milyen gyorsan mentem. A villamosjegy árát megspó-
roltam, a pénzt pedig olyan embereknek adtam, akiknek nálam
nagyobb szükségük volt rá. Olyan kis összeg volt, hogy kínos
volt odaadni, de olyan szívvel adtam, mintha az egész vagyono-
mat nyújtottam volna át. Azzal az imával adtam oda, hogy ez a
pénz egy mag lehessen, amely sok áldást hoz az illetőnek. Min-
den áprilisban a családom pénzt küldött a tandíjamra. De nem
nézhettem tétlenül, hogy körülöttem az emberek pénzügyi ne-
hézségekkel küzdenek, így a pénz még májusig sem tartott ki.
Egyszer iskolába menet találkoztam egy annyira beteg emberrel,
hogy úgy tűnt, haldoklik. Annyira sajnáltam, hogy nem tud-
tam elmenni mellette. Elvittem a hátamon egy kórházba, amely
mintegy két kilométerre volt. Nálam volt a pénz, amit a tandí-
jamra akartam felhasználni, így kifizettem a kórházi számlát.
4 a von váltópénze (fillér)
71
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
72
. kön n y e k k e l t e l i szív .
73
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
74
. kön n y e k k e l t e l i szív .
és hozott két szelet kenyeret és egy kis ízesített jeget. Milyen hálás
voltam! Pár fillér ára volt csupán, de nem tudom elfelejteni a há-
lát, amit abban a pillanatban éreztem.
Soha nem felejtem el, ha valaki segít nekem, mindegy, milyen
keveset. Még most, kilencven évesen is fejből fel tudom sorolni az
összes olyan esetet, amikor az emberek segítettek, és azt is, hogy
hogyan. Soha nem tudom elfelejteni azokat, akik habozás nélkül
vállalták a nehézségeket, és nagylelkűen nekem adták az áldásu-
kat.
Ha szívességek kapok, fontos, hogy visszafizessem. Ha nem
tudok találkozni azzal, aki tette, fontos, hogy emlékezzek rá a szí-
vemben. Azzal a komoly gondolattal kell élnem, hogy valaki más-
nak segítve hálálom meg az ő segítségét.
75
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
M
iután 1942-ben végeztem a Kjongszong Intézmény-
ben, Japánba utaztam, hogy folytassam tanulmá-
nyaimat. Azért mentem, mert éreztem, pontos is-
meretekre van szükségem Japánról. Miközben Puszanba mentem
a vonaton, megállás nélkül folytak a könnyeim. Eltakartam ma-
gam a kabátommal, és hangosan zokogtam. A sírástól folyt az or-
rom és feldagadt az arcom. Bántott a gondolat, hogy hátrahagyom
az országomat, miközben az a gyarmati uralom igájában szenved.
Sírás közben kinéztem az ablakon, és láttam, hogy a hegyek és a
folyók még szomorúbban sírnak. Saját szememmel láttam a köny-
nyeket folyni a füvekből és a fákból. Erre a látomásra azt mond-
tam: „Ígérem hazám hegyeinek és folyóinak, hogy visszatérek, és
magammal hozom hazám szabadulását. Hát ne sírjatok, hanem
várjatok rám”.
A Puszanból Simonoszekibe induló kompra április elsején
hajnali két órakor szálltam fel. Erős szél volt aznap éjjel, de nem
tudtam elhagyni a fedélzetet. Ott álltam és néztem, amint Puszan
fényei egyre távolabb és távolabb kerülnek. Reggelig a fedélzeten
maradtam. Tokióba érkezve beiratkoztam a Vaszeda Kutu Kugak-
ko-ba, egy műszaki mérnöki iskolába, amely a Vaszeda Egyetem-
mel áll kapcsolatban. A villamosmérnöki tanszéken tanultam. A
villamosmérnöki szakot azért választottam, mert úgy éreztem,
nem tudok új vallási filozófiát megalapítani a modern mérnöki
tudományok ismerete nélkül.
A matematika láthatatlan világában van valami közös a vallással.
76
. kön n y e k k e l t e l i szív .
77
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
78
. kön n y e k k e l t e l i szív .
A
hogy Szöulban, úgy Tokióban is fontosnak tartot-
tam, hogy mindenhová elmenjek. Amikor a baráta-
im olyan helyekre mentek, mint például Nikko, hogy
gyönyörű tájakat lássanak, én inkább maradtam, és bejártam
egész Tokiót. Rájöttem, hogy kívülről a város tetszetősen néz ki,
valójában azonban rengeteg elszegényedett ember él itt. Az ott-
honról kapott pénzt itt is a szegényeknek adtam.
Akkoriban Japánban is mindenki éhezett. Sok koreai diáknak
voltak anyagi gondjai. Amikor megkaptam a havi étkezési je-
gyeket, odaadtam azoknak a diákoknak, akik nem engedhették
meg maguknak, hogy egyenek, és azt mondtam nekik: „Egyetek.
Egyetek, amit csak akartok”. Nem aggódtam a pénzkereset miatt.
Bárhová elmehettem, hogy bérmunkásként dolgozzak és élelmet
kapjak. Szívesen kerestem pénzt és segítettem olyan diákok tandí-
ját kifizetni, akiknek nem volt pénzük. Mások segítése és táplálása
energiát adott nekem.
Miután minden pénzemet odaadtam, kézbesítőként dolgoz-
tam, egy kerékpár húzta kocsival. Tokió minden körzetébe elmen-
tem azzal a kerékpárral. Egyszer, a káprázatos fényű Ginzában,
épp telefonpóznát vittem a kocsival, ami felborult egy kereszte-
ződés közepén. Mindenki mentette az életét. Az ilyen események
miatt még most is úgy ismerem Tokiót, mint a tenyeremet.
Munkás voltam a munkások között, és a munkások barát-
ja. Épp úgy, mint az izzadságszagú munkások, a munkaterü-
letre mentem és addig dolgoztam, míg dőlt rólam az izzadság.
79
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
80
. kön n y e k k e l t e l i szív .
81
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
82
. kön n y e k k e l t e l i szív .
83
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
84
. kön n y e k k e l t e l i szív .
J
apán háborús helyzete egyre reménytelenebbé vált. A had-
sereg fogyatkozó sorainak feltöltése érdekében elkezdték
a diákokat korábban lediplomáztatni, és a frontra küldték
őket. Emiatt én is hat hónappal korábban végeztem. Amikor a
diplomaosztóm napját 1943. szeptember 30-ára tették, táviratot
küldtem a családomnak: „A Konron Maruval megyek haza”. El-
küldtem a hajó nevét, amivel elindultam volna Simonoszekiből
Puszanba, de aznap, amikor el kellett volna indulnom Tokióból
hazafelé, különös élményem volt: a lábam a földbe gyökerezett,
mozdulni sem tudtam. Bármennyire próbáltam, nem tudtam fel-
emelni a lábam a földről, hogy a tokiói vasútállomásra menjek.
Azt gondoltam magamban: „A Menny bizonyára nem akarja,
hogy arra a hajóra szálljak fel.”, ezért úgy döntöttem, hogy Japán-
ban maradok még egy darabig, és elmentem a barátaimmal, hogy
megmásszuk a Fudzsi hegyet. Mikor pár nappal később visszatér-
tünk Tokióba, az ország hangos volt a Konron Maruval történtek
miatt. A hajót, amelyen én is rajta lettem volna, elsüllyesztették a
Puszanba vezető útján. Megtudtam, hogy több mint ötszáz em-
bert, köztük sok egyetemistát öltek meg. A Konron Maru óriási
hajójára Japán nagyon büszke volt; egy amerikai torpedó azonban
elsüllyesztette.
Amikor édesanyám megtudta a hírt, hogy a hajó, amely-
lyel a fia érkezett volna, elsüllyedt, azonnal kirohant a házból,
arra sem gondolt, hogy cipőt vegyen fel. Nyolc kilométert ro-
hant mezítláb a vasútállomásra, és egyenesen Puszanba ment.
85
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
86
. kön n y e k k e l t e l i szív .
87
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
88
. kön n y e k k e l t e l i szív .
T
ovábbra is az imának szenteltem magam, és ösztönö-
sen megéreztem, hogy eljött az idő, hogy megházasod-
jam. Mivel eldöntöttem, hogy Isten útját követem, az
életemben mindent Isten akaratával összhangban kellett tennem.
Ha egyszer megtudtam valamit az imán keresztül, nem volt más
választásom, mint követni azt. Így elmentem egyik nagynéném-
hez, akinek nagy tapasztalata volt házasságok szervezésében, és
kértem, mutasson be egy alkalmas feleségnek. Így találkoztam
Csoi Szon Gillal, a neves keresztény Dzsungdzsu klán lányával.
Becsületes családból származó, helyesen nevelt nő volt. Csak
általános iskolát végzett, de nagyszerű személyisége volt: senkinek
sem akart egy csepp gondot sem okozni. Erős jelleme és mély ke-
resztény hite miatt tizenhat évesen bebörtönözték, mivel nem volt
hajlandó a japán gyarmati követelményeknek engedelmeskedni,
miszerint minden koreainak sintó szentélyben kell imádkoznia.
Azt mondták nekem, hogy a huszonnegyedik férfi vagyok, akit
vőlegényjelöltként mutatnak be neki, tehát úgy tűnt, alaposan
megválogatja, kihez megy hozzá. Azonban mikor visszatértem
Szöulba, teljesen elfeledkeztem még arról is, hogy egyáltalán ta-
lálkoztunk.
Azt terveztem, hogy miután Japánban befejeztem a tanulmá-
nyaimat, a kínai-mongol-orosz határ közelében lévő Hailarba,
Kínába utazom.
Tokióban az iskolám elrendezett egy állást a Mandzsúri-
ai Elektromos Műveknél, és azt terveztem, hogy három évig
89
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
90
. kön n y e k k e l t e l i szív .
91
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
92
. kön n y e k k e l t e l i szív .
93
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
alól. Minden koreai erre a napra várt. Óriási érzelmek napja volt.
Az egész félszigetet betöltötték a Mansei kiáltások és a Tegukgi-
kat, a koreai lobogókat lengető emberek.
Én azonban nem tudtam csatlakozni az ünnepléshez. Szívem
halálosan komoly volt, mert előre láttam a szörnyű csapást, amely
a Koreai-félszigetre várt. Egy kis szobába mentem egyedül és imá-
ba merültem. Baljós érzésemnek megfelelően nem sokkal később
a japán uralom alól felszabadult szülőföldünk a 38. szélességi fok
mentén kettészakadt. Északon Isten létezését tagadó kommunista
rezsim jött létre.
94
. kön n y e k k e l t e l i szív .
K
özvetlenül a felszabadulást követően országunk hi-
hetetlen zűrzavarban volt. A mindennapi szükség-
leti cikkeket nehéz volt beszerezni, még azoknak is,
akiknek volt pénzük. Otthon kifogytunk a rizsből, így Pekcson-
ba indultam, Hvanghe tartományba, egy Szöultól északra fekvő,
a 38. szélességi körhöz közel eső közösséghez, hogy elhozzam a
korábban megvásárolt rizst. Utam közben kinyilatkoztatást kap-
tam: „Menj a 38. szélességi körön túlra! Keresd meg Isten embe-
reit északon!”
Azonnal a 38. szélességi körön túlra mentem, és Phenjanba
indultam. Csak egy hónapja volt, hogy első gyermekünk megszü-
letett. Aggódtam a feleségemért. Tudtam, hogy nyugtalanul fog
várni engem, de nem volt mód rá, hogy hazatérjek, mielőtt észak-
ra indulok. Isten parancsai nagyon komolyak, követni kell tétová-
zás és fenntartás nélkül. Semmit nem vittem magammal, csak a
Bibliát, amelyet már tucatszor olvastam, és amelyet mákszemnyi
betűkkel telejegyzeteltem a sorok alatt.
A menekültek már özönlöttek dél felé, hogy elkerüljék a kom-
munista rezsimet. A kommunista párt elutasította a vallást, így
különösen a keresztények tartottak délre, vallási szabadságukat
keresve. A kommunisták a vallást az emberek ópiumának bélye-
gezték, és ragaszkodtak hozzá, hogy senki ne legyen vallásos. Én
a Menny hívásának engedelmeskedve éppen erre a helyre indul-
tam. Egyetlen lelkész se menne ilyen helyre, én azonban önszán-
tamból, a két lábamon mentem oda.
95
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
96
. kön n y e k k e l t e l i szív .
hogy férfi vagy nő, fiatal vagy idős, mindenki ugyanolyan értékes.
Az emberek hallgatták a huszonhat éves fiatalembert, ahogy
beszélt a Rómaiakhoz írt levélről, vagy a Jelenések könyvéről.
Amit hallottak, különbözött attól, amit bárhol másutt hallhattak,
így lassan kezdtek összegyűlni az igazságra éhes emberek. Egy fi-
atalember minden nap eljött, de azután szó nélkül elment. Ő volt
Kim Von Pil, aki a szellemi családom első tagja lett. A Phenjani
Iskolában végzett és tanárként dolgozott. Felváltva készítettük a
rizst az étkezésekhez, és így alakítottuk ki a mester és tanítványa
közötti kapcsolatot.
Ha egyszer elkezdtem tanítani a Bibliát, nem tudtam abba-
hagyni addig, míg végül a gyülekezet tagjai elnézést nem kértek,
mondván, máshová kell menniük. Olyan szenvedéllyel tanítot-
tam, hogy egész testem izzadt. Néha szünetet tartottam, és egy
másik szobába mentem, ahol egyedül lehettem. Levettem az in-
gem és kicsavartam az izzadságot. Így volt ez nemcsak nyáron, de
a téli hidegben is; ilyen sok energiát öntöttem a tanításba.
Az Istentiszteletekhez mindenki tiszta fehér ruhát vett. Ugyan-
azokat a dalokat énekeltük, tucatnyi alkalommal is megismétel-
tük; nagyon szenvedélyes Istentiszteleteket teremtettünk ezzel.
A gyülekezet tagjait ez annyira megérintette és inspirálta, hogy
mind sírni kezdtünk. Az emberek a „könnyek egyházának” hív-
tak minket. Amikor az Istentisztelet véget ért, a gyülekezet tag-
jai beszámoltak az Istentisztelet során kapott kegyelemről. Az
ilyen tanúságtételek során éreztük a kegyelem mámorító közegét.
Mintha a testünk felemelkedett volna a Mennyhez.
Egyházunk sok tagja élt át szellemi élményeket. Volt, aki
transzba esett, volt, aki prófétálni kezdett, volt, aki nyelveken be-
szélt és volt, aki fordította. Néha olyan ember is eljött, aki nem
tartozott a közösségünkhöz. A gyülekezetünk egy tagja csukott
97
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
98
. kön n y e k k e l t e l i szív .
99
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
100
. kön n y e k k e l t e li szív .
101
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
102
. kön n y e k k e l t e li szív .
103
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
M
ájus huszadikán, három hónappal azután, hogy
a phenjani börtönbe kerültem, a Hungnam bör-
tönbe vittek. Felháborodást és szégyent éreztem a
Menny előtt. Egy tolvajjal kötöztek össze, hogy ne menekülhessek
el. Tizenhét órán keresztül utaztunk. Amint az ablakon kinéztem,
hatalmas szomorúság tört fel bennem. Hihetetlennek tűnt, hogy
ezt a folyók mellett, völgyeken át kanyargó utat fogolyként teszem
meg.
A Hungnam börtön koncentrációs tábor volt különleges elítél-
tek számára, akik a Hungnami Nitrogénműtrágya Gyárban dol-
goztak. A következő két év és öt hónap folyamán kemény kény-
szermunkát végeztem. A kényszermunka gyakorlatát Észak-Ko-
rea a Szovjetuniótól tanulta. A szovjet kormány nem végezhette
ki csak úgy a burzsoázia tagjait és a nem kommunista embereket,
mivel a világ árgus szemmel figyelte, és tekintetbe kellett venni-
ük a világ véleményét. Így kitalálták a kényszermunka büntetését.
Az ilyen módon kihasznált embereket addig dolgoztatták, amíg
végül belehaltak a kimerültségbe. Az észak-koreai kommunisták
lemásolták a szovjet rendszert, és minden elítéltet három év kény-
szermunkára ítéltek. Valójában az elítéltek általában a büntetésük
lejárta előtt belehaltak a munkába.
Reggel fél ötkor kezdődött a napunk. Felsorakoztattak a me-
zőn, és megmotoztak bennünket, csempészárut keresve. Levettük
az összes ruhánkat, és minden egyes ruhadarabot tüzetesen át-
vizsgáltak. A ruhákat olyan hosszasan ütötték, hogy egy porszem
104
. kön n y e k k e l t e li szív .
105
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
Így minden emberre 130 zsák jutott. Ha egy csapat nem teljesítette
a kvótát, az ételadagjukat megfelezték. Úgy dolgozott mindenki,
hogy az élete múlt a kvóta teljesítésén. Hogy minél hatékonyab-
ban tudjuk cipelni a műtrágyával teli zsákokat, acéldrótból tűt
készítettünk, amellyel be tudtuk kötözni a megtöltött zsákokat.
A drótot a gyárban végigfutó sínre tettük, és az anyagok szállítá-
sára használt kis kocsikkal kilapítottuk, ezután tudtuk tű gyanánt
használni. Ahhoz, hogy lyukat vágjunk a zsákba, üvegszilánkokat
használtunk, amit a gyár betört ablakaiból szereztünk. Az őrök bi-
zonyára sajnálták a rabokat kíméletlen munkakörülményeik mi-
att, mert sosem akadályozták meg, hogy betörjük a gyár ablakait.
Egyszer eltörtem az egyik fogamat, amint egy drótot próbáltam
elvágni vele. Még most is látszik, hogy az egyik első fogam törött.
Feledhetetlen emlékként velem maradt a Hungnami börtönből.
A kemény munka alatt mindenki lesoványodott. Én voltam a
kivétel. A többi elítélt irigyelt amiatt, hogy meg tudtam tartani
hetvenkét kilós súlyomat. Mindig kitűntem a fizikai munkában.
Egy alkalommal azonban súlyosan megbetegedtem, tüdőbajra
emlékeztető tünetekkel. Közel egy hónapig voltam beteg.
Mégsem hagytam ki egyetlen napot sem a gyárban. Tudtam,
ha hiányoznék, a többi elítélt lenne felelős az én részemért is. A
többiek az erőm miatt úgy hívtak: az ember, aki olyan, mint egy
acélrúd. A legkeményebb munkát is elviseltem. A börtön és a
kényszermunka nem volt olyan nagy gond számomra. Bármilyen
ádáz verésben vagy szörnyű körülményekben van része az ember
el tudja viselni, ha szívének határozott a célja.
Az elítéltek ki voltak téve a kénsavnak is, amit az ammóni-
um-szulfát készítéséhez használtak. Amikor Japánban a Kawasa-
ki acélműben dolgoztam, többször tanúja voltam, amint a kén-
sav tárolására használt tartályokat tisztító emberek belehaltak
106
. kön n y e k k e l t e li szív .
107
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
108
. kön n y e k k e l t e li szív .
A
z étel után a börtönben a legértékesebb dolog a tű és
a cérna volt. Ruhánk elhasználódott és elszakadt a ke-
mény munka során, azonban nehéz volt tűt és cérnát
szerezni, hogy megjavítsuk. Egy idő után a rabok rongyos koldus-
nak néztek ki. Nagyon fontos volt, hogy befoltozzuk a lyukakat,
hogy kirekesszük a hideg téli szelet, ha csak egy kicsit is. A földön
talált kis darab ruhaanyag rendkívül értékes volt. Még ha tehén
trágya alatt volt is, az elítéltek összeverekedtek, hogy felvegyék.
Egyszer, amint a zsákokat cipeltem, az egyik zsákba beleszúrva
egy tűt találtam. Valószínűleg véletlenül benne felejtették, amikor
a zsákot készítették. Attól kezdve én lettem a Hungnam börtön
szabója. Annyira örültem, hogy azt a tűt megtaláltam. Minden
nap a többi rab nadrágjait, térdnadrágjait javítottam.
Még a tél közepén is izzadtunk a forróságtól a műtrágya gyár-
ban, el lehet képzelni, milyen elviselhetetlen volt ez nyáron. Én
azonban egyszer sem tekertem fel a nadrágom szárát, és nem mu-
tattam meg a lábszáramat. Még a legnagyobb nyári forróságban is
megkötöttem a nadrágom szárát a hagyományos koreai módon.
Mások levették a nadrágot és alsónadrágban dolgoztak, én azon-
ban mindig megfelelően öltözködtem.
Amikor a munkát befejeztük, egész testünket izzadság és
a műtrágya pora borította. A legtöbb elítélt levette a ruháit és
megmosakodott a gyárból jövő mocskos vízben. Én azonban
soha nem mosakodtam meg ott, ahol mások láthatták a tes-
temet. Inkább félretettem a napi egy pohár vízadagom felét,
109
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
110
. kön n y e k k e l t e li szív .
111
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
112
. kön n y e k k e l t e li szív .
113
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
A
míg Hungnamban voltam bebörtönözve, elkezdődött
a koreai háború. Három nappal a kitörését követően
a dél-koreai katonaság átadta Szöult, és messze délre
visszavonult. Tizenhat nemzet az Egyesült Államok vezetésével
létrehozta az ENSZ erőket és beavatkozott a koreai háborúba.
Amerikai erők érkeztek Incsonba, és Vonszan felé nyomultak,
ami Észak-Korea egyik fő iparvárosa volt.
Természetesen a Hungnami börtön és a gyár az amerikai légi-
bombázások egyik célpontja volt. Amikor a bombázás elkezdő-
dött, a börtönőrök otthagyták a rabokat és az óvóhelyekre me-
nekültek. Nem érdekelte őket, hogy élünk-e vagy meghalunk.
Egy nap Jézus megjelent épp előttem, könnyes arccal. Erős rossz
előérzetem lett, és azt kiáltottam, „Mindenki maradjon tizenkét
méteren belül körülöttem!” Nem sokkal ezután egy óriási bomba
robbant mindössze tizenkét méterre onnan, ahol álltam. A rabok,
akik a közelemben maradtak, túlélték.
Ahogy a bombázás egyre erősebb lett, az őrök elkezdték kivé-
gezni a rabokat. Szám szerint kihívták a rabokat, és azt mondták
nekik, háromnapi ételadaggal és ásóval menjenek. A rabok azt
gondolták, egy másik börtönbe helyezik át őket, valójában a he-
gyekbe vezették őket, gödröt ásattak velük, és oda temették őket.
A rabokat az ítéletük időtartama alapján hívták ki, a leghosszabb
időre elítéltekkel kezdve. Rájöttem, hogy én másnap következem.
A kivégzésem tervezett napja előtti éjszaka úgy hullottak a bom-
bák, mint az eső a monszun évszakban. 1950. október 13-a volt.
114
. kön n y e k k e l t e li szív .
115
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
116
. kön n y e k k e l t e li szív .
117
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
118
Harmadik fejezet
BELSŐ GAZDAGSÁG
KÜZDELEM ÉS SZENVEDÉS RÉVÉN
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
A
z Imdzsin folyón átkelve délnek haladtunk Szöulon,
Vondzsu, Kjungdzsun keresztül Puszanba. 1951. ja-
nuár 27-én érkeztünk meg végül. Puszan tele volt
északról jött menekültekkel. Mintha az egész ország ott gyűlt
volna össze, az embernek olyan érzése volt. Minden szálláshely
tele volt. A kis helyen, ahol voltunk, ülni is épp hogy csak lehe-
tett. Az egyetlen lehetőségünk az volt, hogy éjszakára az erdőbe
megyünk, megpróbálunk melegen maradni, amennyire tudunk,
nappal pedig visszatérünk a városba, hogy élelmet keressünk.
A hajam, ami a fogság alatt rövid volt, mostanra megnőtt.
Nadrágom, amely belülről egy lepedő pamut anyagával volt meg-
foltozva, elnyűtt lett. Ruháimat annyira átitatta az olajos mocsok,
hogy az esőcseppek az erős záporban sem szívódtak fel, hanem
egyszerűen leperegtek róla.
Cipőm talpából szinte semmi nem maradt, a felső rész azon-
ban többnyire megvolt. Akár mezítláb is járhattam volna. A tény
egyszerűen az volt, hogy a nyomorultak legnyomorúságosabbja
voltam, koldus a koldusok között. Nem volt munka, nem volt
pénz a zsebünkben. Az egyetlen mód, ahogy ételhez juthattunk,
a koldulás volt.
Azonban még koldulás közben is megőriztem a méltóságomat.
Ha valaki visszautasította a segítséget, tiszta és magabiztos han-
gon ezt mondtam: „Figyeljen ide. Ha nem segíti az olyan embe-
reket, mint mi, akik nélkülöznek, nagy bajban lesz, amikor azt
reméli majd a jövőben, hogy áldásokat fog kapni.” Az emberek
120
. Belső gazdagság küzdelem és szenvedés révén .
121
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
122
. Belső gazdagság küzdelem és szenvedés révén .
123
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
124
. Belső gazdagság küzdelem és szenvedés révén .
A
mikor megépítettük a vályogházat és elkezdtük az
egyházat Beom-net-gol-ban, mindössze három em-
ber hallgatta az igehirdetésemet. Én azonban nem
csupán három emberhez beszéltem. Azt gondoltam, „Noha nem
lehet látni őket, ezrekhez és tízezrekhez beszélek”. Mialatt beszél-
tem, elképzeltem, hogy az egész emberiség a hallgatóságom. Ez a
három ember ült előttem, ahogy hangosan, mennydörgő hangon
átadtam az Alapelv szavait.
A házunk előtt volt egy forrás. Gyorsan elterjedt egy pletyka a
forráshoz vízért járó emberek között: őrült ember lakik a vályog-
falú házban. Töltötték a vizet, közben bekukucskáltak a düledező
sárkunyhóba, és egy rongyos ruhájú embert láttak, aki úgy kiabál,
mintha az egész világnak osztaná a parancsait. Természetes, hogy
az emberek elkezdtek suttogni. Azt hirdettem, hogy a menny és
a föld fel fog fordulni és Korea egyesíteni fogja a világot. A plety-
kák hamar elterjedtek a kútra járókon kívül a hegy alján élőkhöz.
Talán a pletykák miatt, kíváncsiságból jöttek az emberek, hogy
lássák a forrás mellett élő őrült embert. Diákok is voltak a kíván-
csiskodók között a közeli egyetemről, csakúgy, mint professzorok
egy csoportja a tekintélyes Ewha Női Egyetemről. A pletykákat
idővel kiszínezték, mondván, jó kiállású, jóképű férfi vagyok, így
a középkorú nők jöttek és megmászták a hegyet, hogy lássanak,
egyfajta időtöltésként.
Aznap, amikor befejeztem a Voli Vonbon írását, letettem a
ceruzát és imádkoztam: „Eljött számomra az evangelizálás ideje.
125
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
126
. Belső gazdagság küzdelem és szenvedés révén .
127
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
128
. Belső gazdagság küzdelem és szenvedés révén .
V
an egy koreai mondás, miszerint az ember, akit mások
sokat sértegetnek, sokáig él. Ha a kapott sértések szá-
mával arányban áll életem hossza, még száz évig élhe-
tek. Ezenkívül, a gyomrom nem étellel, hanem gyalázkodásokkal
telt meg, így mondhatjuk, hogy a gyomrom jobban tele van, mint
bárki másé. A már létező egyházak tagjai, akik elleneztek és köve-
ket dobáltak rám, amikor Phenjanban az egyházat elindítottam,
újrakezdték az üldözést, ezúttal Puszanban. Még azelőtt, hogy
megfelelően elindíthattuk volna az egyházat, nekiláttak gondot
okozni nekünk. Az „eretnek” és „ál-”, olyan gyakran fordultak elő
a nevem előtt, hogy úgy tűnt, már-már részévé válnak. Valóban, a
Sun Myung Moon név az eretnekség és az ál-vallás szinonimájává
vált. Nehéz egyáltalán ezek nélkül hallani a nevemet.
1953-ra az üldöztetés szélsőséges mértéket öltött. Bezártuk
a puszani kunyhót, és előbb Deguba, majd Szöulba költöztünk.
Következő év májusában béreltünk egy házat Szöulban a Buk-
hakdong környéken, a Dzsang-csung-dang park közelében, és
kifüggesztettünk egy táblát, amelyen a következő állt: „Szentlélek
Társaság a Világ Keresztényeinek Egyesítésére”. Azért választot-
tuk ezt a nevet, hogy jelezzük, nem tartozunk felekezethez, és bi-
zonyosan nem is tervezünk létrehozni egy újat.
A „Világ Kereszténysége” az összes keresztényre utal világszer-
te, mind a múltban, mind a jelenben. Az „Egyesítés” mutatja cé-
lunkat, hogy mindent magába foglaló, mindenre kiterjedő módon
haladjunk előre, és a „Szentlélek” fejezi ki a mélységes és gazdag
129
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
130
. Belső gazdagság küzdelem és szenvedés révén .
131
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
Volt, hogy valaki, amint otthon készítette a rizst, egyszer csak el-
szaladt az egyházhoz. Másvalaki mesélte, hogy ruhát akart válta-
ni, végül elfutott az egyházhoz a régi, lyukas ruhájában. Ha vala-
melyik nő apósa, anyósa leborotválta a haját, hogy visszatartsa az
egyházunktól, akkor kopaszon jött.
Ahogy a létszámunk növekedett, elkezdtünk egyetemeken
evangelizálni. Az ötvenes években a koreai társadalomban az
egyetemisták elsők voltak az értelmiségiek között. Az Ewha Női
Egyetem és a Yonsei egyetem kapujának közelében kezdtünk dol-
gozni. Nemsokára meglehetősen sok diák töltött időt egyházunk-
nál.
Jang Jun Jong professzor, aki az Ewha Egyetemen zenét taní-
tott, és Han Csung Hva professzor, aki a diákotthon vezetője volt,
szintén eljöttek az egyházunkba. Sok diák is megjelent, és nem
csak egyesével-kettesével. Tucatjával jöttek, számuk rohamosan
nőtt. Ez meglepte a már létező egyházakat és minket is.
Az egyetemen kezdett evangelizálásunkat követő két hónapon
belül gyülekezetünk létszáma robbanásszerűen megnőtt, elsősor-
ban a Ewha és Yonsei egyetemek diákjai miatt. A növekedés ará-
nya hihetetlen volt. Olyan volt, mintha tavaszi szél fújt volna át és
változtatta volna meg a diákok szívét egy pillanat alatt. Az Ewha
diákjainak tucatjai pakolták össze a csomagjukat és költöztek ki a
diákotthonból. Ez egyetlen nap történt. Ha valaki meg akarta vol-
na állítani őket, azt mondták volna: − Miért? Miért akarsz megál-
lítani? Ha meg akarsz állítani, meg kell ölnöd. Ölj meg!
Kijöttek, és ha kellett, átmásztak az épületek körüli falakon
is. Próbáltam megállítani őket, de hasztalan. Nem akartak a tisz-
ta iskolájukban maradni, a mi kis büdös lábszagú egyházunkban
akartak lenni. Senki sem tehetett semmit ellene.
Végül a dékán, Kim Hval Ran (Helen Kim) elküldte Kim Jong
132
. Belső gazdagság küzdelem és szenvedés révén .
133
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
A
Yonsei és Ewha egyetemek válságba sodródtak, és
végül olyan intézkedéshez folyamodtak, amilyet sem
előtte, sem pedig azóta nem alkalmaztak. Az Ewha
elbocsátott öt professzort, köztük Kim Jong Unt és kicsapott ti-
zennégy diákot. A kicsapott diákok közül öten végzősök voltak. A
Yonsei szintén elbocsátott egy professzort és kicsapott két diákot.
Az Ewha iskola káplánja azt javasolta a diákoknak: − Miután
végeztetek, járhattok abba az egyházba. Ily módon nem sérül az
iskola sem. − De hasztalan. Épp az ellenkező hatást érte el.
A kicsapott diákok szenvedélyesen tiltakoztak: − Sok ateista
jár az iskolánkba − mondták. − Még a hagyományos sámánok
gyerekei közül is vannak az egyetemen. Hogyan indokolja az is-
kola, hogy kirúg minket, és képmutatóan kettős mércét állít fel?
Az iskola azonban keményen tartotta magát. Egyszerűen csak
megismételte álláspontját: − Magániskola vagyunk, és keresztény
iskola. Jogunkban áll kicsapni bármely diákot.
Amikor a média tudomást szerzett az ügyről, az egyik újság le-
hozott egy vezércikket, a következő címmel: „A kiutasítás helyte-
len egy olyan országban, ahol szabad vallásgyakorlat van”. A hely-
zet hamarosan az általános nyilvánosság által vitatott téma lett.
Mivel az Ewha egyetemet egy kanadai keresztény alapítvány
támogatta, az egyetem aggódott, hogy a támogatást megvon-
ják, ha kiderül, hogy az iskolából sok diák követi az eretneknek
nyilvánított egyházat. Abban az időben az Ewha egyetemen heti
háromszor mise volt, jelenléti ívet vezettek és a látogatási nyilván-
134
. Belső gazdagság küzdelem és szenvedés révén .
135
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
136
. Belső gazdagság küzdelem és szenvedés révén .
137
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
A
z egyházunkban razziázó és engem letartóztató Köz-
igazgatási Hivatal Különleges Hírszerzési Ügyosztá-
lya a Csung Bu rendőrőrsre vitt. Felháborított, hogy a
katonaság elkerülésével vádolnak, de nem szóltam semmit. Volt
szám, hogy beszéljek, de sosem kaptam lehetőséget, hogy egy szót
is szóljak. Néhányan látták, hogy nem állok ki magamért az iga-
zságtalan bánásmóddal szemben, és azt mondták, gerinctelen va-
gyok. Némán eltűrtem ezt a fajta gúnyolódást is, hittem, hogy ez
is része a nekem szánt útnak. Nem volt mit tennem, ha ez volt az
út, amelyet követnem kellett a célom eléréséhez. Mivel ilyen vilá-
gos utat követtem, nem lehetett legyőzni. Minél inkább támadtak,
annál gondosabban figyeltem, hogy mindenki másnál tiszteletre
méltóbban viselkedjek.
Miután ezt a döntést meghoztam a szívemben, a rendőrségnek
nem volt uralma felettem. Amikor a nyomozó a jelentést írta, se-
gítettem, hogyan írja.
− Miért nem veszi bele ezt a részt is − mondtam, − és itt, ezt
így kellene írni.
Úgy tette, ahogy mondtam. Minden egyes általam javasolt
kifejezés megfelelő volt, de amikor a nyomozó összeállította az
egészet, úgy találta, hogy épp az ellenkező következtetés jött ki
belőle, mint amit ő akart. Mérgében összetépte a jelentést.
1955. július 13-án, hat nappal a Csung Bu rendőrállomáson
történt elzárásomat követően ismét rács mögé kerültem, ezúttal a
szöuli Szodemun börtönbe. Megbilincseltek, de nem szégyelltem,
138
. Belső gazdagság küzdelem és szenvedés révén .
139
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
140
. Belső gazdagság küzdelem és szenvedés révén .
141
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
A
z emberek elutasították az igazság újfajta kinyilvání-
tását; eretnekségnek tartották. Jézust, aki a zsidóság
földjén született, hasonlóképpen eretnekséggel vádol-
ták és keresztre feszítették. Összehasonlításképpen, az én üldöz-
tetésem közel sem volt olyan fájdalmas vagy méltánytalan. Bár-
mennyi fizikai fájdalmat el tudtam viselni, ami a testemet érte.
Az eretnekség vádja egyházunkkal szemben azonban teljesen iga-
zságtalan volt és sokkal nehezebbnek éreztem.
Teológusok, akik egyházunkat a korai időszakban tanulmá-
nyozták, tanításunkat rendszerezettnek és eredetinek írták le. Kö-
zülük néhányan készek voltak elfogadni. Ez azt jelenti, hogy az
egyházunkat övező, az eretnekségről szóló hatalmas vitának nem
teológiai oka volt. Sokkal inkább a hatalomról szólt.
Egyházunk tagjai közül a legtöbben korábban, csatlakozásu-
kat megelőzően más egyházakat látogattak. Ez komoly oka volt
annak, hogy egyházunkat a már létező egyházak ellenségként ke-
zelték. Amikor Yoon Young Yang professzor, az Ewha tanárainak
egyike csatlakozott egyházunkhoz, bevitték a rendőrségre, hogy
kihallgassák. Ott fedezte fel, hogy mintegy nyolcvan keresztény
lelkész írt levelet a hatóságoknak, kritizálva egyházunkat. Nyil-
vánvalóan nem az volt a helyzet, hogy mi tettünk valami rosszat.
Sokkal inkább az, hogy úgy tekintettek ránk, mint akik veszélyt
jelentenek bizonyos emberek és intézmények hatalmára.
Félelmük homályos érzése és szélsőséges viszálykodásuk ve-
zette őket egyházunk elnyomására irányuló törekvéseikben.
142
. Belső gazdagság küzdelem és szenvedés révén .
143
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
144
. Belső gazdagság küzdelem és szenvedés révén .
H
árom hónap múlva, miután ártatlannak találtak, is-
mét kiléptem a világba. Felismertem, jobban, mint
valaha, hogy óriási tartozásom van Isten felé. Azért,
hogy visszafizessem ezt az adósságot, helyet kerestem, ahol az
egyházunk újrakezdheti, az elejétől. Nem így imádkoztam azon-
ban: „Isten, építs nekünk egy egyházat.” Soha nem panaszkodtam
vagy szégyenkeztem az apró és szerény egyházépület miatt, amit
ezidáig használtunk. Hálás voltam, hogy van egy hely, ahol imád-
kozhatunk. Soha nem kívántam nagy vagy kényelmes helyet.
Mindazonáltal szükségünk volt egy olyan helyre, ahol a ta-
gok összegyűlhetnek és Istentiszteletet tarthatnak, így felvettünk
kétmillió von hitelt, és vettünk egy rossz állapotban lévő házat a
Csongpa Dong domboldalában. Egyike volt azoknak a házaknak,
amelyek az „ellenség tulajdona” kategóriába tartoztak: üresen állt
azóta, hogy a japánok elhagyták, amikor nemzetünk felszabadí-
tásakor elmentek Koreából. Kis ház volt csupán, hetven négyzet-
méteres, egy hosszú és keskeny sikátor végén. A házhoz közeled-
ve olyan érzés volt az emberben, mintha hosszú, sötét alagúton
menne keresztül. Az oszlopokat és a falakat piszok borította, nem
tudtuk elképzelni, mi történhetett ott, mielőtt odaérkeztünk. Egy-
házunk fiataljaival közösen négy napig marónátronos vízzel sikál-
tuk, hogy az összes koszt leszedjük.
A Csongpa Dong épületbe költözésünket követően alig tud-
tam aludni. A nagy hálószoba padlóján ültem, összekuporod-
va imádkoztam hajnali háromig-négyig. Ötig elszundítottam,
145
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
146
. Belső gazdagság küzdelem és szenvedés révén .
147
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
148
. Belső gazdagság küzdelem és szenvedés révén .
149
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
150
. Belső gazdagság küzdelem és szenvedés révén .
151
Negyedik fejezet
A VILÁGSZINTŰ MISSZIÓNK
KEZDETE
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
R
ögtön miután kiengedtek a Szodemun börtönből, a
Gabsza buddhista templomba mentem a Gjerung
hegyre, Csungcsong tartományba. Meg kellett gyógyí-
tanom a Szodemun börtönbeli kínzások sebesüléseit. Szükségem
volt egy erdőre is, ahol tudok imádkozni és gondolkodni egyhá-
zunk jövőjéről. Ez nem sokkal a koreai háborút követően történt,
és gyakran a túléléshez elegendő élelmet találni is komoly feladat
volt. Az ilyesfajta rövidtávú nehézségek ellenére azonban fontos
volt, hogy hosszabb távra tervezzek. Még mindig nem volt elég
nagy épületünk, hogy az Istentiszteleteken mindenki elférjen,
fontos volt mégis valamennyi időt tölteni a távoli jövőbe tekintve.
A japán gyarmati uralom összeomlását és Korea 1945-ös fel-
szabadulását követően a két ország nem létesített még diplomá-
ciai kapcsolatot. Japán nem ismerte el a Szöuli kormányt, Korea
Japánt ellenséges országnak tekintette. Hittem abban, hogy a vi-
lág egészének szempontjából fontos, hogy a két ország folytassa
a kapcsolatot. Több kísérletet tettünk, hogy misszionáriusokat
küldjünk Japánba, sikertelenül. Végül Csoi Bong Csunnak sike-
rült ez a feladat.
1958-ban hívtam Csoi Bong Csunt, hogy találkozzunk a Gab-
sza templom mögötti hegyen.
− Azonnal Japánba kell menned − mondtam. − Nem lesz lehe-
tőséged visszajönni Koreába, amíg sikert nem érsz el.
− Rendben! − válaszolta habozás nélkül.
Közösen elénekeltük a keresztény himnuszt, amely így kezdő-
dik:
154
. A vil ágszintű missziónk kezdet e .
155
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
156
. A vil ágszintű missziónk kezdet e .
Tisztességgel megkeresett
és imádsággal felhasznált pénz
A
z üzleti tevékenységgel gyűjtött pénzalap szent. An-
nak érdekében azonban, hogy az üzleti profit szent le-
gyen, fontos, hogy nem szabad hazudni, vagy túlzott
profitot szedni. Az üzlet vezetése során mindig őszintének kell
lennünk, és soha nem szabad harminc százaléknál nagyobb pro-
fitot szednünk. Az így tisztességgel megkeresett pénzt természe-
tesen imádságosan, világos céllal és szándékkal kell elkölteni. Ez
az üzleti tevékenység alapja, amit egész életemben támogattam.
Hiszem, hogy az üzlet célja nem pusztán a pénzkeresés, hanem a
misszionárius munka támogatása, ami Isten munkája.
Többek között azért teremtettem alapot a misszionáriusi mun-
kához üzleti tevékenységeken keresztül, mert nem akartam erre
a tagoktól pénzt kérni. Akármilyen magasztos is a cél, a tenge-
rentúlra misszionáriusokat küldeni nem lehet pusztán azzal, hogy
vágyunk rá. Pénzre van szükség, amelyet az egyház nevében kell
megkeresni. A misszionárius munkához a pénzalapot tisztesség-
gel kell előteremteni. Csak így lehetünk büszkék mindarra, amit
tettünk.
Amint a pénzkereset különféle lehetőségeit mérlegeltem, meg-
akadt a szemem a postai bélyegeken. Akkoriban azt javasoltam a
tagoknak, hogy írjanak egymásnak legalább havonta háromszor.
Egy levél küldésének a díja 40 von. Azt javasoltam, ne egyszerűen
csak egy 40 von értékű bélyeget ragasszanak rá, hanem használ-
janak negyven 1 von értékűt. A lebélyegzett bélyegeket levettük
157
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
158
. A vil ágszintű missziónk kezdet e .
159
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
N
em voltunk gazdag egyház. Szegény egyház voltunk,
amelyet olyan emberek indítottak el, akik nem en-
gedhették meg maguknak, hogy megfelelően táplál-
kozzanak. Nem voltak csillogó egyház épületeink, mint a többi
egyháznak, de árpát ettünk, mikor mások rizst, és lassanként
megtakarítottuk a pénzt. Azután megosztottuk a pénzünket
azokkal, akik nálunk szegényebbek voltak. A misszionáriusaink
fűtetlen szobákban aludtak, lepedőjüket a puszta cement padlóra
terítve. Amikor eljött az étkezés ideje, gyakori volt, hogy egy-két
főtt krumplival ütötték el az éhségüket. Minden esetben ügyel-
tünk rá, hogy ne magunkra költsük a pénzt.
1963-ban a félretett pénzünket arra használtuk, hogy kiválasz-
szunk tizenhét gyermeket, és létrehozzuk egy gyermek tánc tár-
sulatot, amelyet Little Angels-nek neveztünk. Koreának akkori-
ban nagyon kevés kulturális előadása volt. Semmink nem volt,
amiben mi magunk örömünket lelhettük volna, még kevésbé tud-
tunk bármit is mutatni a más országokból jövő embereknek. Min-
denki túlságosan el volt foglalva a túléléssel ahhoz, semhogy azzal
foglalkozzon, , milyen is volt a koreai tánc, vagy hogy egyáltalán
van egy ötezer évre visszanyúló kulturális örökségünk.
Az volt a tervem, hogy megtanítjuk ezt a tizenhét gyermeket
táncolni, és azután elküldjük őket a világba. Sokan csak úgy is-
merték Koreát, mint egy szegény országot, amely szörnyű hábo-
rút vívott. Meg akartam mutatni nekik Korea gyönyörű táncait,
hogy felismerjék, a koreai nép nagyszerű kultúrával rendelkezik.
Hangoztathattuk volna, hogy rendkívüli az ötezer évre visszanyú-
160
. A vil ágszintű missziónk kezdet e .
161
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
162
. A vil ágszintű missziónk kezdet e .
K
ét dolgot kell leszármazottainkra hagynunk, mikor
meghalunk: az egyik a hagyomány, a másik az okta-
tás. A nép hagyomány nélkül elbukik. A hagyomány
a lélek, amely lehetővé teszi, hogy a nép tovább éljen, lélek nélkül
a nép nem maradhat életben. A második fontos dolog az oktatás.
Az a nép is elbukik, amelyik nem oktatja leszármazottait. Az ok-
tatás adja az erőt, hogy új tudással és célkitűzésekkel éljünk. Az
oktatáson keresztül az emberek életbölcsességet szereznek. Aki
nem tud olvasni, tudatlan lesz, de ha egyszer megtanították, tud-
ni fogja, hogyan használja bölcsességét a világban, hogy az életét
irányítsa. Az oktatás segít megérteni azokat az alapelveket, me-
lyek szerint a világ működik. Ahhoz, hogy új jövőt nyissunk meg,
egyfelől szükséges, hogy továbbadjuk leszármazottainknak a ha-
gyományt, amelyet évezredek óta őseink adnak tovább, másfelől
el kell látnunk őket az új dolgokkal kapcsolatos tudással. Amikor
a hagyomány és az új tudás megfelelően integrálódik életünkben,
eredeti kultúrát hoznak létre. A hagyomány és az oktatás egyaránt
fontos, lehetetlen megmondani, melyik előbbre való a másiknál.
A bölcsesség, hogy miként kapcsoljuk össze a kettőt, szintén az
oktatással érkezik hozzánk.
A tánctársulat létrehozásával egy időben megalapítottam a
Little Angels Művészeti Iskolát (később Szanhva Művészeti Isko-
la lett a neve), amelynek célja az volt, hogy a művészeteken ke-
resztül terjesszük az eszményünket. A kérdés, hogy vajon meg-
van-e a képességünk egy iskola vezetéséhez, másodlagos volt.
163
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
164
. A vil ágszintű missziónk kezdet e .
165
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
166
. A vil ágszintű missziónk kezdet e .
Világkörüli út
A
lelkem gyermekkorom óta mindig messzi, távoli he-
lyekre vágyódott. A szülővárosomban, amikor fel-
másztam egy hegyre, a tenger után vágyakoztam.
Amikor Szöulba értem, Japánba akartam menni. Mindig arról
álmodtam, hogy olyan helyre menjek, ami nagyobb annál, ahol
épp voltam.
1965-ben elindultam első világ körüli utamra. Bőröndöm tele
volt koreai földdel és kövekkel. Azt terveztem, hogy mialatt kör-
bejárom a világot, Korea földjét és köveit plántálom mindegyik
ország földjébe, hogy kifejezzem Korea kapcsolatát a világgal. Tíz
hónapig negyven országon keresztül utaztam, köztük Japánban,
az Egyesült Államokban és különféle európai nemzetekben. Tá-
vozásom napján a több száz egyháztag, akik eljöttek elbúcsúz-
ni, megtöltötte a Kimpo reptér indulási csarnokát. Azokban az
időkben tengerentúlra utazni jelentős esemény volt. Azon a janu-
ári napon, amikor tagjaink odacsődültek a reptérre, hideg, erős
északnyugati szél fújt. Senki se mondta, hogy jöjjenek; tették,
amit a szívük diktált. Mélységes hálával fogadtam szeretetüket.
Abban az időben tíz országban volt missziós tevékenységünk;
tervem az volt, hogy két év alatt ezt negyvenre növeljük. Ezért
határoztam el, hogy negyven országot látogatok meg utam során,
hogy lefektessem az alapokat. Első állomásom Japán volt. Óriási
üdvözlésben volt részem ott, ahol Csoi Bong Csun az életét koc-
káztatva kezdte missziónkat. Visszatekintve, csak hálásak lehe-
tünk.
167
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
168
. A vil ágszintű missziónk kezdet e .
169
ÉLETEM KÉPEKBEN
Az észak-koreai szülőházam. Eredetileg mindkét végén volt még egy rövid szárnya, mostanra
csak a főépület maradt meg.
1935. április 17-én, Húsvét vasárnap hajnalán Jézus megjelent imámban és rám ruházta
mennyei küldetésemet. Tizenhat éves voltam (a koreai számítás szerint – a szerk.). Nagyra
értékelem Sigejosi Vatanabe ezen 1982-es festményét, amely jól megragadja a pillanat szel-
lemiségét.
Balra: Nagyapám, Mun Csi Guk, aki támogatta a falubeli fiatalok oktatását.
Jobbra: Dédnagybátyám, Mun Jun Guk, a neves lelkész és koreai hazafi.
1958. november 1-én, az Ewha Női Egyetem diákjai és Csoi Von Bok profeszorasszony (jobb-
ra) társaságában, akiket hitük miatt, igazságtalanul bocsátottak el.
Koratavasszal 1959-ben Jamokban, Kjonggi tartományban. A tagokkal elmentünk segíteni a
rizsültetésben. A földműveseknek segítség volt, számunkra pedig jó gyakorlat.
Még ezen a 2009. január elsején készült családi képen sincs rajta minden családtag. Tizen-
négy gyermekünk van, akik a világ különböző országaiban élnek, valamint unokáink és déd-
unokáink, egyre növekvő számban.
1966. május elsején, az Egyesítő Egyház megalakulásának 12. évfordulóján dedikáltam a ta-
nításomat összefoglaló Mennyei Alapelv második koreai nyelvű kiadásának példányait. Bal
oldalt állok.
New York, Carnegie Hall, 1973. október elsején, a 21 amerikai várost érintő beszédkörút első
állomása. A beszédkörút 1974. január 29-én ért véget.
Több mint 1,2 millió ember vett részt a Világ Szabadsága nagygyűlésen a Joido reptéren,
Szöulban, 1975. június 7-én
1984. július 20-tól 1985. augusztus 20-ig a Danbury börtönben voltam. Azzal vádoltak, hogy
nem fizettem be 7500 dollár kamatbevétel utáni adót, miközben dollármilliókat invesztáltam
Amerika erkölcsi megújulásáért. A képen (jobbra) egyik tanítványommal, Takeru Kamija-
mával sétálok a börtön udvarán.
Feleségemmel vezettük a Szent Házassági Áldást 1982. október 14-én a szöuli Csamszil csar-
nokban. Munkánk központi eleme az Áldás és a világbéke elérése az eszményi családok által.
1960 és 2010 között világszerte több mint négymillió ember kapta meg az Áldást.
2003. december 22-én keresztények, mohamedánok, zsidók és más vallások vezetői gyűltek
össze a jeruzsálemi Sziklamecset előtt a Közel-Keleti Béke Kezdeményezés eseményén. Val-
lási és társadalmi vezetők százai vettek részt a több mint 40 zarándoklaton, a béke előmozdí-
tásáért a Szentföldön.
1975-ben megvásároltam a korábbi Keresztény Testvérek Katolikus Szemináriumának ezt a
Hudson folyó partján fekvő épületét. Itt alapítottam meg az Egyesítő Teológiai Szemináriu-
mot (UTS), amely nyitva áll minden felekezet számára. A tanári karban az összes világvallás
képviselteti magát.
2002. június 4-én a világhírű labdarúgó, Pelé, ellátogatott hannam dongi otthonomba. A ké-
pen a feleségem a Futball Béke Kupáról mesél. Én elmondtam Pelének, hogy a futball támo-
gatásával szeretném elősegíteni a nemzetek közötti békét.
1991. december 6-án Kim Ir Szen elnök meghívására a feleségemmel az észak-koreai Phen-
janba utaztunk, és Hungnamban, a Majeon Elnöki Palotában találkoztunk vele.
2007. szeptember 23-án a New York-i Manhattan Centerben arra kértem 194 nemzet küldöt-
teit, hogy tegyenek ünnepélyes ígéretet egy „Ábel”, vagy „Béke” ENSZ létrehozására, amely a
másokért való életet hangsúlyozva igyekszik megvalósítani az ENSZ célkitűzéseit.
. A vil ágszintű missziónk kezdet e .
1
971 vége felé ismét az Egyesült Államokba mentem. Vol-
tak bizonyos feladataim, amelyeket feltétlenül ott kellett
véghezvinni, ám nem volt könnyű odajutni. Nem az első
alkalommal mentem az Egyesült Államokba, mégis szokatlanul
sokáig kellett várnom, hogy megkapjam a vízumot. Néhány egy-
háztag azt javasolta, halasszam el az indulást, de nem tehettem.
Nehéz volt elmagyaráznom a tagoknak, de fontosnak tartottam,
hogy a kijelölt napon hagyjam el Koreát, ezért elhatároztam, hogy
először Japánba megyek, és ott várom meg az amerikai vízumot.
Mihamarabb szerettem volna elhagyni Koreát.
Indulásom napján meglehetősen hideg volt, de olyan sokan
jöttek elbúcsúztatni, hogy nem fért be mindenki a terminálra.
Amikor eljött az idő, hogy átmenjek az útlevél ellenőrzésen, kide-
rült, hogy az útlevelemből hiányzik a külügyminisztériumi útle-
vélosztály osztályvezetőjének a bélyegzője. Ez a bélyegző igazolta
volna, hogy az állam engedélyezi, hogy elhagyjam az országot.
Emiatt lekéstem a gépet, amivel mentem volna.
Az indulásomat előkészítő tagok sűrű bocsánatkérések köze-
pette javasolták, hogy menjek haza, és várjam meg, míg megkere-
sik az osztályvezetőt és lebélyegeztetik vele az útlevelem.
− Nem − mondtam. − Itt várok a reptéren. Menjetek és gyor-
san szerezzétek meg a pecsétet.
A szívemben éreztem, hogy sietnem kell. Épp vasárnap volt,
ezért az osztályvezető nem volt az irodájában. Nem engedhettem,
hogy ilyen dolgok akadályt jelentsenek, ezért végül az egyházunk
189
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
190
. A vil ágszintű missziónk kezdet e .
191
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
192
. A vil ágszintű missziónk kezdet e .
193
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
194
. A vil ágszintű missziónk kezdet e .
A
mint a világban utaztam, senki se tudta, hogy tervek
készülnek a világszintű gazdasági alap létrehozásá-
ra. Amint az egyház növekedett, és a missziók szá-
ma emelkedett, a tevékenységek támogatásához szükséges alapok
drámaian megugrottak. Bevételre volt szükségünk. Amint Ame-
rika negyvennyolc államán keresztülutaztam, sokat gondolkod-
tam, milyen üzleti tevékenységekkel tudnánk támogatni a terve-
zett tevékenységeket.
Eszembe jutott, hogy az amerikaiak minden nap esznek húst.
Megvizsgáltam a tehén árát. Láttam, hogy egy tehén, ami Te-
xasban nagyon olcsó, New Yorkban néhány száz dollárba kerül.
Amikor azonban megvizsgáltam a tonhal árát, felfedeztem, hogy
egyetlen kékúszójú tonhal több mint négyezer dollárba kerül. A
tonhal több mint másfél millió ikrát rak le egyetlen alkalommal,
míg a tehénnek csak egy borja lehet egyszerre. Melyik a jobb üz-
leti vállalkozás, tonhalat fogni, vagy tehenet tenyészteni? Egyér-
telmű volt a válasz.
Az egyetlen probléma az volt, hogy az amerikaiak nem nagyon
ettek halat. A japánok azonban imádják a tonhalat. Akkor is sok
japán élt Amerikában, a japánok által működtetett drága étter-
mek a nyers tonhalat magas áron adták. Fokozatosan az amerika-
iak is kezdték megkedvelni a nyers halat, és a tonhalat is élvezettel
fogyasztották.
A Földet, amelyen élünk, több óceán borítja, mint szárazföld.
Az Egyesült Államoknak két óceánja is van, ily módon bőséges
195
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
196
. A vil ágszintű missziónk kezdet e .
197
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
198
. A vil ágszintű missziónk kezdet e .
199
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
Moon tiszteletes,
az új amerikai forradalom magja
A
z amerikaiak kezdeti meleg fogadtatása lassan kihűlt,
sőt ellenségessé vált. Cinikusan kérdezték, hogyan
meri Amerikát bűnbánatra szólítani egy vallási veze-
tő Koreából, egy jelentéktelen országból, amelyik épp csak túlélte
a háborút és az éhezést.
Nem csak az amerikaiak fordultak ellenem. A nemzetközi
kommunistákkal szövetkezett japán Vörös Hadsereg reakciója
különösen erős volt. Egy alkalommal az FBI fogta el tagjait, amint
megpróbáltak besurranni a bostoni oktató központba, ahol én is
gyakran tartózkodtam. Olyan sok alkalommal próbáltak ártani
nekem, hogy a gyermekeim nem járhattak testőr nélkül iskolába.
Mivel életem folyamatosan veszélyben volt, egy időben golyóálló
üveg mögött tartottam beszédeket.
Az ellenkezés dacára a kisszemű keleti ember előadássorozatai
egyre több érdeklődőt vonzottak. Az emberek hallgatni kezdtek
a tanításokra, amelyek teljesen eltértek mindattól, amit korábban
hallottak. Az előadások az univerzum alapvető elveiről, az ame-
rikai alapító szellemiség újraélesztésének kereséséről friss szel-
lőként hatottak az erkölcstelenség és a lustaság poklába süllyedt
amerikaiaknak.
Az amerikaiak a lelkiismeret forradalmát élték meg az elő-
adásokon. Fiatal emberek kezdtek követni, Atyának vagy Moon
tiszteletesnek szólítottak, levágatták vállig érő hosszú hajukat és
ápolatlan szakállukat. Amikor a megjelenés változik, a lélek is
200
. A vil ágszintű missziónk kezdet e .
201
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
202
. A vil ágszintű missziónk kezdet e .
203
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
1
975 szeptemberében megalapítottuk az Egyesítő Teoló-
giai Szemináriumot Tarrytownban, New York Citytől
északra. A tantestületet vallásközi alapokon vettük fel,
voltak judaizmust, protestantizmust, katolicizmust, keleti orto-
dox kereszténységet és keleti filozófiát képviselő tanárok egya-
ránt. Amikor a saját vallásukat tanították, diákjaink nagyon ne-
héz kérdéseket tettek fel nekik. Az előadások mindig heves viták
fórumává váltak. Amikor az összes vallást összejött és úgy folyt a
vita, elkezdték lerombolni az egymásról alkotott helytelen kon-
cepciókat, elkezdték jobban megérteni egymást. Tehetséges fia-
talok, akik iskolánkban végezték el az egyetemi képzésüket, to-
vábbmentek a Harvard, Yale és más vezető amerikai egyetemek
doktori programjára. Mára olyan emberekké váltak, akik képesek
a vallásos világot globális szinten vezetni.
1974-ben és 1975-ben meghívtak, hogy beszéljek az Egyesült
Államok Kongresszusában. A Képviselőház tagjai előtt beszéltem,
témám címe „Egy nemzet Isten előtt” volt.
A kongresszusi képviselőkhöz ugyanúgy szóltam, mint az utca
fiataljaihoz: „Amerika Isten áldásával jött létre. Ez az áldás azon-
ban nem csak az amerikaiaké. Ez Isten áldása az egész világ szá-
mára, Amerikán keresztül. Amerikának meg kell értenie ennek az
áldásnak az alapelvét, és fel kell áldoznia magát a világ megmen-
téséért. Ennek érdekében újra fel kell ébrednie, hogy Amerika
visszatérhessen az alapító szellemiségéhez. A tucatnyi felekezetre
204
. A vil ágszintű missziónk kezdet e .
205
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
206
. A vil ágszintű missziónk kezdet e .
207
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
208
. A vil ágszintű missziónk kezdet e .
209
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
A
jót gyakran rossz követi. Némelyek bajuszt rajzoltak
a képemre; Hitlerrel próbáltak társítani. Antiszemitá-
nak neveztek, azt állítva, hogy a zsidók ellen tanítok.
A keresztényekkel is problémák voltak. Amint az engem követő
emberek és az Alapelvre nyitott lelkészek száma nőtt, Amerika
nagy egyházai is üldözni kezdtek. Végül az amerikai baloldal is
reagált a pozíciómra; eszerint Amerika felelőssége, hogy megál-
lítsa a kommunizmus terjedését a világban, nem az enyém. Ők is
keresni kezdték, hogy állíthatnák meg a tevékenységeim.
Amint a népszerűségünk nőtt, mindenféle aggodalmak és két-
ségek születtek velem kapcsolatban. Dolgok, amelyek előtte nem
voltak jelentősek, most hirtelen rám nehezedtek. Ugyanakkor a
konzervatívok túl liberálisnak mondtak, és azt állították, hogy ta-
nításom lerombolja a hagyományos értékeket.
Sok keresztény nem fogadta boldogan a kereszttel kapcsolatos
új felfogást, amit tanítottam: Jézus a Messiásként jött el, és nem
Isten eleve elrendelt akarata volt, hogy keresztre feszítsék. Jézus
keresztre feszítésével Isten tervei a béke királyságáról kudarcba
fulladtak. Ha Izrael Jézust a Messiásként fogadta volna, elhozhatta
volna a béke világát, egyesítve a kelet és nyugat kultúráit és vallá-
sait. Jézus azonban meghalt a kereszten, és Isten munkája a teljes
megváltással a Második Eljövetelig késlekedett. A keresztnek ez a
felfogása jókora ellenkezést váltott ki. A nagy egyházak és a zsidó
közösség közösen ellenségének tekintett. Mindent megpróbáltak,
hogy eltávolítsanak Amerikából, mindegyik saját eltérő céljaival.
210
. A vil ágszintű missziónk kezdet e .
211
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
212
. A vil ágszintű missziónk kezdet e .
A
Danbury börtönben is követtem elvemet, a mások
javát szolgáló életet. Korán reggel felkeltem és taka-
rítottam a koszos helyeket. Az étkezőben mások az
ételük felett elnyúlva szundikáltak vagy beszélgettek, én azonban
egyenesen tartottam a hátam és méltósággal ültem. Amikor mun-
kát kaptam, keményebben dolgoztam, mint a többiek, és rajta volt
a szemen azon, hogy a többiek hogyan dolgoznak. Szabadidőm-
ben a Bibliát olvastam. Az egyik elítélt, látva, hogy éjjel-nappal a
Bibliát olvasom, megkérdezte: „Az a te Bibliád? Ez meg az enyém.
Kukkants bele!” Odadobott egy újságot. Egy Hustler volt, egy
pornográfújság.
A börtönben úgy ismertek, mint aki szó nélkül dolgozik.
Könyveket olvastam és meditáltam. Három hónap alatt összeba-
rátkoztam a rabokkal és a börtönőrökkel. Jó kapcsolatba kerül-
tem egy drogfüggő emberrel, és azzal az elítélttel, aki a pornog-
ráf újságot mondta Bibliájának. Egy vagy két hónap elteltével az
elítéltek elkezdték megosztani velem a kintről kapott dolgaikat.
Amikor végre meg tudtuk egymással osztani a szívünket, olyan
volt, mintha a tavasz érkezett volna meg a börtönbe.
Valójában az Egyesült Államok nem akart engem bebörtönöz-
ni. Úgy rendezték, hogy akkor ítéltek el, amikor épp Németor-
szágban jártam, és elégedettek lettek volna, ha úgy döntök, hogy
nem térek vissza. Nem bebörtönözni akartak. El akartak távolíta-
ni az országból. Jól ismertté váltam Amerikában és egyre növeke-
dett a követőim száma. Akadályt akartak hát állítani az utamba.
213
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
214
. A vil ágszintű missziónk kezdet e .
215
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
216
Ötödik fejezet
AZ IGAZ CSALÁDOK
IGAZ EMBEREKET HOZNAK LÉTRE
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
A
mikor először láttam a feleségemet, tizennégy éves
kislány volt, épp csak befejezte az általános iskolát.
Csendes lány volt, aki soha nem emelte fel a hangját,
és soha nem hívta fel magára a figyelmet. Mindig ugyanazon az
úton jött és ment az egyházba. Amikor először bemutatták ne-
kem, megtudtam, hogy az egyik egyháztagunk, Hong Szun-e lá-
nya.
− Hogy hívnak? − kérdeztem.
− A nevem Han Hak-dzsa. − felelte halkan.
Abban a pillanatban, mielőtt tudtam volna, hogy mi történik,
azt mondtam:
− Han Hak-dzsa Koreában született! − Háromszor elismétel-
tem ezt, majd így imádkoztam: − Istenem! Köszönöm, hogy ilyen
csodálatos nőt küldtél Koreába, mint Han Hak-dzsa.
Majd ránéztem, és ezt mondtam neki: − Han Hak-dzsa, attól
tartok, sok áldozatot kell hoznod.
Mindezek a szavak spontán törtek ki belőlem. Később Hong
asszony elmondta, milyen különösnek találta, hogy háromszor
ugyanazt mondtam, miután először találkoztam a lányával. Fe-
leségem elmondta, ő is emlékszik az első, rövid találkozásunkra.
Azt mondta, emlékszik mindenre, amit akkor mondtam − mint-
ha csak számára tartottam volna a prédikációt, és szívébe zárta
mindazt, amit hallott. Elmesélte, hogy úgy érezte, mintha fontos
kinyilatkoztatást kapott volna a jövőjével kapcsolatban, amit soha
nem felejtett el.
218
. Az igaz csal ád ok igaz embereket hoznak létre .
219
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
220
. Az igaz csal ád ok igaz embereket hoznak létre .
221
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
222
. Az igaz csal ád ok igaz embereket hoznak létre .
H
ázasságkötésünk után feleségemmel ígéretet tettünk
egymásnak. Megegyeztünk, hogy akármilyen zakla-
tott vagy dühös is legyen egyikünk, nem engedjük,
hogy bárki is azt gondolja: „Úgy tűnik, Moon tiszteletes és a felesé-
ge veszekedtek”. Megegyeztünk, hogy mindegy, mennyi gyerme-
künk is lesz, nem mutatjuk egyetlen jelét sem annak, hogy vitáz-
tunk egymással. A gyermekek − Isten. A gyermekek maga Isten,
nagyon kicsi szívvel. Ha tehát egy gyermek azt mondja „Anya!” és
hív téged, mindig mosollyal kell válaszolnod: „Tessék?”
Feleségem, miután túljutott ezen a hétéves kíméletlen folya-
maton, csodálatos anyává vált. Eltűnt minden vele kapcsolatos
pletyka, és békés boldogság jött el családunkba. Feleségem tizen-
négy gyermeknek adott életet, mindegyiket rengeteg szeretettel
ölelve át. Amikor távol van otthonról, beszédkörútjai során vagy
küldetése kapcsán, minden nap leveleket, képeslapokat küld
gyermekeinknek.
Noha nehéz volt felnevelnie tizennégy gyermeket a több mint
negyven év alatt, soha nem panaszkodott. Többször kellett a ten-
gerentúlon lennem, amikor a feleségem szülés előtt állt. Egyedül
kellett elviselnie azokat az időket. Voltak napok, amikor semmit
nem tudtam tenni érte. Egyszer egy egyháztag írt a feleségem ne-
héz anyagi körülményeiről. Aggódtak, hogy elegendő és megfe-
lelő táplálékot kap-e. Feleségem még ekkor sem panaszkodott a
nehézségei miatt. Mivel én csak napi két-három órát alszom, kö-
zös életünk során engedelmesen ő is ugyanígy tett. A mai napig
gyötörnek ezek a dolgok.
223
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
224
. Az igaz csal ád ok igaz embereket hoznak létre .
225
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
226
. Az igaz csal ád ok igaz embereket hoznak létre .
227
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
228
. Az igaz csal ád ok igaz embereket hoznak létre .
A
párválasztás és a házassági szertartások során a
menyasszonyokat és a vőlegényeket arra kérem, hogy
olyan ígéreteket tegyenek egymásnak, melyeket soha
nem szabad megszegni. Először is, a férjnek és a feleségnek örök-
ké bíznia kell egymásban és szeretnie kell egymást. Másodszor,
nem szabad partnerük szívének semmilyen fájdalmat okozniuk.
Harmadszor, tanítaniuk kell gyermekeiket és unokáikat, hogy
megtartsák nemi tisztaságukat. Negyedszer, családjuk minden
tagjának segítenie és bátorítania kell egymást, hogy igaz, ideális
családdá válhassanak. A házasság előtti tisztaság és a házasság so-
rán a hűség a lehető legfontosabb. Ezt tanítom, hogy az emberek
a lehető legjobban kihasználják csodás lehetőségeiket, egészséges
családokat hozva létre és tartva fenn.
A házasság több férfi és nő egyszerű összetalálkozásánál. Fon-
tos szertartás, amely során felvállaljuk Isten teremtő munkájának
folytatását. A házasság útján a férfi és a nő eggyé válik, új életet
hoz létre és felépíti az igaz szeretetet. A házassággal új jövőt te-
remtünk, társadalmak jönnek létre, nemzetek épülnek. Isten bé-
kéjének világa a házas családokkal a középpontban valósul meg.
A családban jön létre Isten Mennyei Királysága.
Így a férjnek és a feleségnek a béke középpontjainak kell len-
nie. Nem csupán férj és feleség között kell szeretetnek lakoznia,
a párnak a kiterjesztett családjukban is harmóniát kell teremte-
nie. Nem elegendő, ha férj és feleség jól együtt él a szeretetben.
229
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
230
. Az igaz csal ád ok igaz embereket hoznak létre .
231
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
232
. Az igaz csal ád ok igaz embereket hoznak létre .
233
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
A
család az egyetlen Isten által létrehozott intézmény.
A család a szeretet iskolája, ahol az emberek megta-
nulhatják, hogyan szeressék egymást és hogyan élje-
nek békében. Olyan oktató központ, ahol azt gyakoroljuk, hogyan
építsük fel a béke palotáját a világban. Itt tanuljuk meg, hogyan
váljunk olyan férjjé és feleséggé, aki a párjáért él, és hogyan vál-
junk olyan férjjé és feleséggé, akik a szeretet örök útját járják. A
család az alaptábor a világbékéhez, és ennek olyannak kell lennie,
hogy a gyerekek azt mondják: „Soha nem láttuk anyát és apát har-
colni”.
Az életben mindenféle dologgal találkozunk. Még a legszere-
tőbb pár életében is lehet időszak, amikor veszekednek egymás-
sal, dühösek lesznek vagy felemelik a hangjukat. Azonban ami-
kor a gyerekek bejönnek a szobába, ezt azonnal abba kell hagyni.
Bármilyen dühösek vagyunk a párunkra, tudnunk kell békésen
viszonyulnia hozzá, amikor a gyerekek jelen vannak. A gyerekek-
nek úgy kell felnőniük, hogy úgy gondolják, a családjuk örömmel
van teli és a szüleik mindig szeretik egymást.
A szülők olyanok, mint a második Isten a gyermekeknek. Ha
megkérdezed a kisgyermekedet, „Kit szeretsz jobban − Istent,
vagy anyát és apát?”, és azt mondja, anyát és apát jobban szere-
ti, az azt jelenti, hogy Istent is szereti. A legfontosabb oktatás a
családban történik. Nem találsz máshol boldogságot és békét. A
családnak hivatott arra, hogy a Mennyei Királyság legyen. Nem
számít, hogy valaki elképesztő gazdagsággal vagy hírnévvel
rendelkezik, vagy akár övé az egész világ, ha nincs rendben min-
234
. Az igaz csal ád ok igaz embereket hoznak létre .
235
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
236
. Az igaz csal ád ok igaz embereket hoznak létre .
S
ok nyugati ember valóban magányos életet él. Gyer-
mekeik elhagyják az otthont, amikor tizennyolc évesek
lesznek, és a szüleik csak hálaadáskor vagy karácsonykor
látják őket. Sok gyerek sose látogatja meg szüleit csupán azért,
hogy lássa, hogy vannak. Ha az ember egyszer megházasodik, a
párjával él, függetlenül a családjától, amíg a szüleik olyan idősek
nem lesznek, hogy többé nem tudják ellátni magukat. Ekkor el-
helyezik őket egy idősek otthonában. Érthető tehát, hogy némely
nyugati ember irigyli a keleti kultúrát. Sok idős ember a nyugati
országokban azt gondolja, „Keleten a nagyszülők a család idősebb
tagjaiként együtt élnek a családdal, és ez valóban csodálatos. A
gyerekek tisztelik idős szüleiket. Ez az, ahogyan az embereknek
élniük kellene. Mi jó van abban, hogy csak fekszem egy idősek
otthonában, nem láthatom a gyerekeim, azt sem tudom, milyen
nap van, éppen csak életben maradok?”
Sajnos azonban fokozatosan a keleti családi struktúra is rom-
lik. Mi is elhagyjuk a hagyományainkat, amit évezredek óta ad-
tunk tovább nemzedékről nemzedékre. Eldobtuk hagyományos
öltözködésünket, ételeinket, és a családi struktúrát. Növekszik
az egyedül élő idős koreai emberek száma. Minden alkalommal
elszomorít, amikor a hírekben egyedül élő idősekről hallok. A
család az, ahol a generációk együtt élnek. Ha a családtagok szét-
szélednek, és a szülőket elhagyják, az többé már nem család. A
kiterjesztett család rendszere gyönyörű koreai hagyomány.
Azt javaslom, hogy három nemzedék éljen együtt egy család-
ként. Nem csak azért teszem ezt, mert ily módon tarthatjuk fenn
237
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
238
. Az igaz csal ád ok igaz embereket hoznak létre .
239
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
N
emrégiben a koreai média lehozta egy Miljangban,
Koreában élő japán nő történetét, aki díjat kapott a
családjában való hűséges gyermeki szolgálatáért. A
cikk leírja, hogy a nő egy koreai férfi feleségeként jött Koreába,
akivel egy bizonyos vallási csoporton keresztül találkozott. A férfi
családja ellenezte a házasságot. A japán nő nagy odaadással gon-
dozta koreai anyósát, aki nehezen tudott mozogni, és idős apósát.
A cikk szerint a közösségében élő emberek javasolták őt hűséges
gyermeki tevékenysége miatt az elismerésre.
Az anyós deréktól lefelé megbénult, a koreai egészségügyi ha-
tóságok a második legsúlyosabb fokú fizikai fogyatékosságot álla-
pították meg nála. Menye a házassága első napjától kezdve a hátán
cipelte anyósát különböző kórházakba kezelésekre. Mivel sok időt
töltött férje szüleinek gondozásával, csak ritkán tudta meglátogat-
ni családját Japánban. Amikor hallotta, hogy ki akarják tüntetni a
tevékenységéért, tiltakozott, mondván, csak azt tette, ami a helyes.
Ez a japán meny a hírekben Jasima Kazuko. Egyházunk nem-
zetközi és kultúraközi házasságai révén jött Koreába. Ezek olyan
házasságok, amelyekben férfiak és nők vallási, nemzeti vagy et-
nikai különbségeken túllépve kapnak párt. Korea vidéki részein
sok fiatalember nem talál párt magának. A menyasszonyok, akik
ezekben a nemzetközi és kultúraközi házasságokban Koreába
jönnek, feltétel nélkül teszik ezt.
Gondoskodnak párjuk idős szüleiről, inspirálják férjüket, hogy
legyen erejük és kitartásuk, gyermekeket szülnek és nevelnek.
240
. Az igaz csal ád ok igaz embereket hoznak létre .
241
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
242
. Az igaz csal ád ok igaz embereket hoznak létre .
243
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
A
nemzetközi és kultúraközi házasságok alkotják a legy-
gyorsabb utat a béke ideális világának létrehozásához.
Dolgok, amelyekért látszólag örökké küzdeni kell,
csodálatos módon véghezvihetőek mindössze két-három nemze-
dék alatt. Az embereknek nemzeti és kulturális határokat ledönt-
ve olyanokkal kell házasodniuk, akik ellenségnek tekintett orszá-
gokból származnak, így a világbéke sokkal hamarabb eljöhet. Egy
ember gyűlölhet valakit egy bizonyos országból, és gondolhatja,
hogy soha még csak rá sem pillant. De ha valaki abból az ország-
ból a párja lesz, akkor az illető félig-meddig az új ország polgára
lesz. Minden gyűlölet eloszlik. Ha ezt ismételjük két vagy három
generáción keresztül, a gyűlölet gyökerei felszámolhatók.
Fehér és fekete emberek fognak összeházasodni, japánok háza-
sodnak koreaiakkal és afrikai emberekkel. Több millióan lépnek
ilyen nemzetközi és kultúraközi házasságra. Ennek eredménye-
ként teljesen új származás jön létre. Újfajta ember születik, amely
túllép fehéren, feketén és sárgán. Nem csak nemzetek közötti
házasságokról beszélek. Ugyanez igaz más vallásokból, felekeze-
tekből származó emberek házasságára is. Valójában a különböző
vallású emberek közötti házasság még nehezebb, mint a nemzet-
közi házasságok. Még ha két vallási csoport évszázadokon keresz-
tül harcolt is egymással, harmóniát lehet teremteni közöttük, ha a
követőik egymással házasodnak össze. Egy ilyen házasságban az
egyik fél nem fog elzárkózni a másiktól csak azért, mert a párja
más hagyományban nőtt fel.
244
. Az igaz csal ád ok igaz embereket hoznak létre .
245
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
246
. Az igaz csal ád ok igaz embereket hoznak létre .
247
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
M
indegy, hogy egy férfi és egy nő mennyire szereti
egymást, egy teljes és boldog családban szüksé-
gesek szülők, akik védőpajzsként veszik körül az
otthont, és szükséges legalább egy gyermek, akit a szülők szeret-
hetnek. Ha a család védett, a boldogság fészke lesz. Még a nagy
társadalmi sikert elért ember is boldogtalan lesz, ha ez a védelem
összeomlik.
A szeretet alapja a szív, amely mindent feláldoz a másikért.
Azért lehet a szülői szeretet igaz szeretet, mert a szülők készek
mindent odaadni a gyermekeiknek, és ha mindent odaadtak, még
többet akarnak adni. Egyetlen szülő sem tartja nyilván az összes
cipőt és ruhát, amit gyermekének vett, és nem mondja, „Ennyit
költöttem rád”. Nem, a szülő mindent odaad, amije csak van, és
azt mondja, „Bárcsak többet tehetnék érted annál, mint amit tet-
tem, és sajnálom, hogy nem tudok többet tenni.”
Gyermekként követtem apámat, amint gondozta a méh csalá-
dokat, és láttam, hogyan viselkednek a méhek. Ha a virágos kert
körül repülő méh megérezte egy virág illatát, stabilan megállt a
virágon. Utána mélyen beledugta az orrát a virágba, a potroha így
felfelé mutatott, amint szívta a nektárt. Ha megfogtuk a méhet a
potrohánál, nem engedte el a virágot. Az élete árán is ragaszkodik
a virághoz.
A családot ápoló szülő szeretete olyan, mint a virághoz ragasz-
kodó méh. A szülő, még ha életét el is veszti, soha nem engedi
el a gyermekéhez fűződő szeretet kötelékét. A szülők az életüket
248
. Az igaz csal ád ok igaz embereket hoznak létre .
249
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
250
. Az igaz csal ád ok igaz embereket hoznak létre .
mennyi szeretet árad szét, a család szeretete soha nem szárad ki.
Ez azért van, mert a szeretetet Istentől kapjuk. Az Istentől kapott
szeretet olyan, hogy áshatjuk folyamatosan, de soha nem érjük el
az alját. Valójában minél tovább ásunk, annál több szeretet tör fel,
mint tiszta forrásvíz. Aki ebben a szeretetben nőtt fel, képes igaz
életet élni.
251
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
A
z igaz élet olyan élet, amely során feladjuk személyes
vágyainkat és a közjóért élünk. Ez olyan igazság, amit
minden jelentős vallási vezető így tanított a múltban
és napjainkban, keleten és nyugaton, legyen az Jézus, Buddha
vagy Mohamed próféta. Olyan széles körben ismert igazság ez,
hogy szomorú bár, de úgy tűnik, leértékelődött a jelentősége. Az
idő múlása vagy a világ változásai nem kisebbíthetik ennek az iga-
zságnak az értékét. Ez azért van így, mert az emberi élet lényege
soha nem változik, még a világ gyors változásai közepette sem.
A tanító, akivel a legközelebbi kapcsolatban vagyunk, a szí-
vünk. A szívünk fontosabb számunkra, mint a legközelebbi bará-
tunk; még a szüleinknél is fontosabb. Így életünk során időnként
meg kell kérdeznünk a szívünktől: „Jó életet élek most?” Minden-
ki képes meghallani, ahogy a szíve szól hozzá. Ha eljut a felis-
merésre, hogy a szíve a mestere, „kifényesíti” a szívét, és közeli
kapcsolatot tart fenn a szívével egész életében. Ha valaki hallja a
szíve könnyes zokogását, akármit is csinál éppen, azonnal abba
kell hagynia. Bármi, ami a szívének szenvedést okoz, tönkre fogja
tenni őt. Bármitől, ami a szívét elszomorítja, az illető végül mély
bánatba fog zuhanni.
Ahhoz, hogy valaki kristálytisztára fényesíthesse a szívét, fel-
tétlen időt kell töltenie a szívével való közvetlen beszélgetéssel
egy olyan környezetben, ahol távol van a világtól és egyedül van
a szívével. Nehéz magányosság ideje lesz ez, azonban a pillanat,
amikor a szívünkhöz közel kerülünk, az ima és a meditáció ideje.
252
. Az igaz csal ád ok igaz embereket hoznak létre .
253
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
Az élet olyan, mint egy gumiszalag. Ugyanazt a hét évet két kü-
lönböző ember eltöltheti úgy, mintha hét év lenne, vagy mintha
hetven. Az idő magában üres. Nekünk kell megtölteni. Ugyanez
igaz az ember életével kapcsolatban. Mindenki kényelmes helyen
akar aludni és jó ételeket szeretne enni. Az evés és az alvás azon-
ban csak üres időtöltés. Abban a pillanatban, amikor az ember le-
élte életét és testét nyugovóra helyezik a földben, minden gazdag-
ság és dicsőség buborékká válik és egy pillanat alatt elillan. Csak
az a hét év marad meg, amit a közjóért élt, és arra fog emlékezni
az utókor. Mindössze hét év az, ami nyomot hagy a világban egy
nyolcvanévnyi élet után.
Nem önszántunkból jövünk erre a világra, és nem önszántunk-
ból távozunk. Nem válogathatunk a sorsunkat illetően. Megszü-
lettünk, noha nem mi választottuk, hogy megszülessünk. Élünk,
noha nem a mi választásunk, hogy élünk. Meghalunk, és a halál
sem a mi választásunk. Nincs hatalmunk életünknek e területei
felett, hogyan kérkedhetünk hát, hogy jobbak vagyunk mások-
nál? Nem saját akaratunkból születünk, nem birtokolhatunk dol-
gokat, amik örökké a miénk, és nem kerülhetjük el a halált. Min-
den dicsekvésünk szánalmas lenne.
Még ha magasabb pozícióba emelkedünk is, mint a többiek, a
megtiszteltetés csak átmeneti. Ha több javat gyűjtünk össze, mint
mások, a halál kapujánál mind hátra kell hagynunk. Pénz, meg-
becsülés és tudás mind elúszik tőlünk és a múló évekkel mind
eltűnik. Bármilyen nemes vagy nagyszerű valaki, nem több egy
szánalomra méltó életnél, amely véget ér abban a pillanatban,
amint véget ér az életvonala.
Az emberek örökké küzdöttek, hogy megértsék, kik is vagyunk
és miért kell élnünk. Fel kell ismernünk, hogy amiképp nem ön-
szántunkból születtünk, épp úgy nem arra szántak minket, hogy
saját magunkért éljük az életünket.
254
. Az igaz csal ád ok igaz embereket hoznak létre .
255
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
256
. Az igaz csal ád ok igaz embereket hoznak létre .
257
Hatodik fejezet
A SZERETET HOZZA EL
AZ EGYESÍTÉST
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
1
990. augusztus másodikán Szaddam Husszein iraki el-
nök fegyveres inváziót intézett Kuvait ellen, és így ki-
robbantotta a háború lehetőségét a világ puskaporos
hordójának nevezett Perzsa-öbölben. Megragadtam a háború ör-
vényébe lépő világot és találkozót kezdeményeztem, ‘Keresztény
és muzulmán vezetők találkozója a küzdelem megszüntetéséért’
címmel, azonnal elkezdve a közös gondolkodást, összekapcsolva
mindkét oldalt. Noha az eseményeknek semmi köze nem volt Ko-
rea földjéhez, minden erőmmel az ártatlan emberek életét követe-
lő háború megakadályozásán dolgoztam.
Amint az iraki invázió elkezdődött, egyházunk tagjait a Kö-
zel-Keletre küldtem, hogy kezdeményezzenek tárgyalásokat a
különféle közel-keleti vezetőkkel. Jóllehet a Közel-Keleten nem
sok kapcsolattal rendelkeztem, tovább haladtam és Közel-keleti
Csúcstalálkozót javasoltam, mivel a vallásos emberek küldetése
a világbéke ügyének szolgálata. A kereszténység és az iszlám küz-
delme nem hasonlítható össze a kommunizmus és a demokrácia
konfliktusával. Nincs ijesztőbb dolog a vallási háborúnál.
Teljesen világosan megmondtam Bush elnöknek, soha ne
folytasson háborút az arab világgal. Lehet, hogy Bush elnök azt
gondolja, hogy Irakkal áll harcban, számukra azonban a vallás az
ország felett áll. Ezért egy Irak elleni támadás esetén az arab világ
egyesülni fog. Ily módon, az iraki invázió kezdetekor a rendkívüli
ülést azzal a céllal tartottuk, hogy Szíria és Jemen küldöttei közö-
sen mondjanak abszolút nemet a háborúra. Amerika győz, vagy
260
. A szeret et hozz a el az egyesítést .
261
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
262
. A szeret et hozz a el az egyesítést .
263
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
264
. A szeret et hozz a el az egyesítést .
265
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
A
világban burjánzó önzés nem csak az egyént teszi
tönkre, hanem más embereket és nemzeteket is gátol
a fejlődésben. A világbékéhez vezető úton a legna-
gyobb akadály az emberi elmékben lévő kapzsiság lesz. A nyere-
ség utáni mohó vágy, a telhetetlen kapzsiság elterjedt, és a mohó-
ság bemocskolta az emberek elméjét, megosztottságot és konflik-
tust okozva nemzet és nemzet között. A történelem során számos
ember vérzett és halt meg mohóság miatti konfliktusokban.
Ahhoz, hogy ezeket a konfliktusokat megszüntessük, jelentős
forradalomra van szükség, hogy megváltoztassuk hibás értéke-
inket és gondolkodásunkat, amely annyira elterjedt manapság.
Társadalmunk jelenkori összetett problémáit gyorsan meg lehet
oldani, ha az emberek gondolkodásában bekövetkezik egy forra-
dalom. Ha minden egyén és nemzet elkezd másokra figyelni és
együttműködni velük, a modern társadalom problémái megol-
dódnak.
Életem során elköteleztem magam a béke ügye mellett. Bármi-
kor szóba kerül a béke, elöntenek az érzések. Összeszorul a tor-
kom, elcsuklik a hangom és könnyek szöknek a szemembe. Mély-
ségesen megérint pusztán az, hogy elképzelem a napot, amikor
a világ eggyé válik és elkezdi átélni, élvezni a békét. Ilyen a béke
természete.
Összekapcsolja a különféleképpen gondolkodó, különböző
népből származó vagy más nyelvet beszélő embereket. Szívünk
vágyik erre a világra, és táplálja a reményt, hogy ez megvalósul. A
266
. A szeret et hozz a el az egyesítést .
267
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
268
. A szeret et hozz a el az egyesítést .
269
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
S
zámos, a materializmuson alapuló elmélet van, amelyek
népszerűek, de nem igazoltak. Az egyik Charles Darwin
evolúciós elmélete. Egy másik ilyen elmélet Karl Marx
írásaiból származik. Az elképzelés, mely szerint a szellem az
anyagból származik, gyökeresen rossz. Az emberi lényeket Isten
teremtette, és minden lény egyesített test, akinek fizikai és szelle-
mi aspektusa egyaránt van. Röviden, a kommunizmus alapvető
elmélete és filozófiája rossz. Amikor Japánban tanultam, együtt-
működtem a kommunistákkal Korea felszabadításáért. Jó bará-
taim voltak, akik készek lettek volna feladni az életüket szülőföl-
dünk felszabadításáért, ha szükséges; gondolkodásmódunk azon-
ban alapvetően eltért. Így, amint a függetlenség létrejött, elváltak
útjaink.
Ellenzem a kommunizmus történelmi materializmusát. Szerte
a világon mozgalmat hoztam létre a kommunizmus feletti győze-
lemért. Amerikai elnökök egész sorának javasoltam, hogy védjék
meg a szabad világot és álljanak ellen a kommunista stratégiának,
amely vörösre színezi a világot. A kommunista országok, amelyek
rosszallták tevékenységemet, megpróbáltak erőszakkal eltávolíta-
ni, én azonban nem gyűlölöm őket. Nem gondolom őket ellen-
ségeimnek sem. Ellenzem a kommunizmus filozófiáját és ideo-
lógiáját, de soha nem gyűlöltem a kommunista embereket. Isten
mindenkit, a kommunistákat is szeretné az Ő egységébe fogadni.
Ebben az értelemben 1990 áprilisában tett látogatásom
270
. A szeret et hozz a el az egyesítést .
271
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
272
. A szeret et hozz a el az egyesítést .
273
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
274
. A szeret et hozz a el az egyesítést .
275
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
276
. A szeret et hozz a el az egyesítést .
G
orbacsovval való találkozásomat követően, amint a
Kreml Palotából kijöttem, az engem kísérő Pak Bo
Hihoz fordultam és különleges utasítást adtam neki.
− Találkoznom kell Kim Ir Szen elnökkel 1991 vége előtt −
mondtam. − Nincs idő. A Szovjetuniónak egy vagy két éven belül
vége. A mi országunk a probléma. Valahogyan találkoznom kell
Kim elnökkel és megelőzni a háborút a Koreai-félszigeten.
Tudtam, hogy amikor a Szovjetunió összeomlik, a világ leg-
több kommunista rezsimje szintén elbukik. Észak-Korea sarokba
szorított helyzetbe találja majd magát, és nem lehet megmondani,
milyen provokációt követ el. Észak-Korea rögeszméje a nukleá-
ris fegyverekkel kapcsolatban még aggasztóbbá tette a helyzetet.
Azért, hogy megelőzzünk egy Észak-Koreával folytatott háborút,
szükségünk volt egy csatornára, aki beszél Észak-Korea vezető-
ségével, azonban akkor nem volt ilyen csatornánk. Valahogyan
találkoznom kellett Kim elnökkel, hogy megkapjam az ígéretét,
miszerint nem kezdeményez támadást Dél-Koreával szemben.
A Koreai-félsziget a világ kicsinyített változata – egy mikro-
kozmosz. Ha a Koreai-félszigeten vér folyik, a világban is vér fog
folyni. Ha kiegyezés történik a félszigeten, kiegyezés lesz a világ-
ban. Ha a félsziget egyesül, ez magával hozza a világ egyesülését.
A nyolcvanas évek végével kezdődően azonban Észak-Korea ke-
ményen dolgozott azon, hogy nukleáris fegyverekkel rendelkező
hatalommá váljon. A nyugati országok kijelentették, készek az
Észak-Korea elleni megelőző csapásra, amennyiben szükséges.
277
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
278
. A szeret et hozz a el az egyesítést .
279
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
280
. A szeret et hozz a el az egyesítést .
N
em azért mentem Észak-Koreába, mert a szülőváro-
somat akartam látni, vagy mert a Kumgang helységet
akartam bejárni. Találkozni akartam Kim Ir Szennel
és komoly beszélgetést akartam vele folytatni hazánk jövőjéről.
Mégis, hat nap eltelt látogatásunkból és szó sem volt arról, hogy
Kim elnökkel összejöhet-e a találkozó. Amikor azonban a heli-
kopterrel visszaértünk szülővárosomból a Phenjan Szunan rep-
térre, kiderült, hogy Hjan Kim Dal elnökhelyettes váratlanul el-
jött, hogy találkozzon velem.
− Kim Ir Szen, Nagy Vezetőnk holnap fogadja önt − mondta. −
A találkozó a Madzson Elnöki Rezidenciában lesz, Hungnamban,
ezért azonnal indulnia kell Hungnamba egy különleges járattal.
Magamban azt gondoltam, „Azt mondják, rengeteg elnöki re-
zidencia van − miért pont Hungnamban, mind közül?”
Utunk során észrevettem a Hungnami Nitrogén Műtrágya
Gyár nagy tábláját, ahol kényszermunkásként dolgoztam. Visz-
szaemlékeztetett a börtönben töltött időszakra, és különös érzést
keltett bennem. Az éjszakát egy vendégházban töltöttem, másnap
mentem találkozni az elnökkel.
Amint közeledtem a hivatali rezidenciához, ott találtam Kim
elnököt a bejáratnál, várva, hogy üdvözölhessen. Egyszerre ölel-
tük át egymást. Én antikommunista voltam, ő a kommunista párt
vezetője, az ideológiák és filozófiák azonban találkozásunkkor
nem voltak fontosak. Olyanok voltunk, mint a testvérek, akik
hosszú elválás után először találkoznak. Ez volt az egy néphez
tartozás, az egyazon vérhez tartozás ereje.
281
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
282
. A szeret et hozz a el az egyesítést .
283
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
284
. A szeret et hozz a el az egyesítést .
285
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
286
. A szeret et hozz a el az egyesítést .
A
Koreai-félsziget egyike az utolsóként megmaradt
megosztott országoknak. A mi felelősségünk egyesíte-
ni a félszigetet. Nem örökíthetünk kettéosztott szülő-
földet leszármazottainkra. Megengedhetetlen, hogy egy egységes
nép ketté legyen osztva, hogy békeszerető emberek ne láthassák
a szüleiket, testvéreiket. A vonalat, amely Észak- és Dél-Koreát
kettéválasztja, emberek húzták. A földet ketté lehet így osztani,
de a népet nem. Az, hogy nem felejtjük el egymást, és mintegy
hatvan év után is vágyódunk egymás után, azt mutatja, hogy egy
nép vagyunk.
A koreai népet hagyományosan úgy ismerik, mint a „fehérru-
hás népet”, hagyományos öltözékünk miatt. A fehér a béke színe.
A mi népünk a béke népe. A japán megszállás ideje alatt Man-
dzsúriában és Szibériában koreaiak, kínaiak és japánok éltek, akik
időnként segítették egymást, máskor pedig egymás életére törtek.
Ez idő alatt a koreaiak soha nem hordtak kardot vagy kést, mint
a kínaiak vagy a japánok. Helyette kovakövet hordtunk. A tűz-
gyújtás Mandzsúria és Szibéria fagyos földjén az élet megóvását
szolgálta. Ilyenek vagyunk mi. Tiszteljük a Mennyet, fenntartjuk
az erkölcsi elveket és szeretjük a békét. Népünk sok vért hullajtott
a japán megszállás és a koreai háború ideje alatt. Ez azonban nem
hozta el országunk egyesítését vagy a béke uralmának megalapí-
tását. Országunk derékban kettétört, egyik fele a kommunizmus
sötét világává vált.
Szükségünk van az egyesítésre népünk szuverenitásának
287
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
288
. A szeret et hozz a el az egyesítést .
289
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
290
. A szeret et hozz a el az egyesítést .
291
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
292
. A szeret et hozz a el az egyesítést .
293
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
N
em csak tűzszüneti vonal osztja ketté népünket. A
Jongnam és Honam régiókat is kettéválasztja egy
láthatatlan vonal. A Japánban élő koreaiak is meg-
osztottak két szervezet között: a Koreai Polgárok Szövetsége, vagy
Mindan, amely Dél-Koreához kötődik, illetve a Koreai Polgárok
Általános Társasága, vagy Csongrjon, amely Észak-Koreához kö-
tődik. A Japánban működő két szervezet közti konfliktus alapja
az egyes szervezetek tagjainak szülővárosa. Második és harma-
dik generációs koreai állampolgárok, akik soha nem voltak szü-
leik szülővárosában, továbbra is konfliktusban állnak egymással,
amint a szüleik által meghúzott vonalak korlátain belül élnek. A
két szervezet tagjai enyhén eltérő nyelvet használnak, gyermeke-
iket külön iskolákba küldik, és nem házasodnak egymás között.
2005-ben régóta dédelgetett tervemet hajtottam végre, hogy
egységet teremtsek a Japánban élő koreaiak között, valamint a
Jongnam és Honam régiók között. A Mindan ezer tagját, vala-
mint a Csongrjon ezer tagját hívtam meg Szöulba, és testvéri kap-
csolatokat hoztam létre a Jongnam régióból jövő ezer emberrel,
valamint a Honam régióból jövő ezer emberrel. Japánban majd-
hogynem lehetetlen, hogy a Csongrjon és a Mindan együtt leüljön
és Észak és Dél békés egyesítéséről beszéljen. Nehéz feladat volt
összehívni ezeket az embereket, de mélyen megindító volt látni
őket együtt ülni, egymást átölelni. Az egyik Csongrjon tisztviselő
először járt Szöulban. Könnyek között mondta el, milyen mélyen
bánja a sok évet, amit olyan háborúval töltött, ami nem az övé,
294
. A szeret et hozz a el az egyesítést .
különösen, hogy még abban sem volt biztos, apja a félsziget mely
részéről is származott. Elmondta, mérhetetlenül szégyelli magát,
hogy életét a szívében meghúzott, értelmetlen határvonallal élte.
Azért, hogy teljesen megértsük a Koreai-félsziget megosztott-
ságát és a két oldal közötti konfliktust, képesnek kell lennünk át-
fogóan tekinteni a múltra, jelenre és jövőre. Semmi sem történik
ok nélkül. A Koreai-félsziget megosztottságát a jó és a rossz kö-
zötti harc történelme teremtette. Amikor kitört a koreai háború,
a Szovjetunió, Kína és más kommunista országok Észak-Korea
segítségére siettek. Hasonlóképpen, az Egyesült Államok vezeté-
sével tizenhat ország küldött fegyveres segítséget Dél-Koreának.
További öt ország orvosi segítséget küldött, húsz ország háborús
felszereléseket. Mely másik háborúban vett részt ilyen sok ország
a küzdelemben? Azért vett részt az egész világ egy olyan kicsi or-
szágban folyó háborúban, mint Korea mert ez a háború helyette-
sítő háború volt a kommunizmus erői és a szabadság erői között.
Azt lehet mondani, hogy Korea az egész világot képviselte, és a jó
és a rossz őrjöngve harcolt a földjén.
Alexander Haig, nyugalmazott tábornok és korábbi államtit-
kár, váratlan kijelentést tett a Washington Times tizedik évfordu-
lóján elmondott köszöntő beszédében, 1992-ben.
− A koreai háború veteránja vagyok − mondta. − Parancsnok-
ként én voltam felelős a Hungnam elleni támadásért, amely a le-
hető legerősebb támadás volt. Megrendülve hallom, hogy Moon
tiszteletest fogva tartották a kommunisták, és hogy az aznapi
támadás szabadította ki. Úgy tűnik, engem azért küldtek oda,
hogy kiszabadítsam Moon tiszteletest. Most Moon tiszteletes itt
van, hogy megmentse Amerikát. A Washington Times az újság,
amely megmenti az amerikai népet azzal, hogy a történelem ki-
egyensúlyozott nézőpontját képviseli, amelyik se nem jobboldali,
295
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
296
. A szeret et hozz a el az egyesítést .
297
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
298
Hetedik fejezet
A világszintű harmónia
a Koreai-félszigeten kezdődik
A
nnyira hiányzik a szülővárosom, hogy álmomban
sokszor meglátogatom. Szülőföldem messze túl van
Szöulon, Csongdzsu, Észak-Koreában. Olyan vidék,
ahol vannak hegyek és tenger is. Akármerre járok, akármennyi is
az idő, szívem mindig oda vágyakozik, ahol szeretet és élet van.
Mindannyian szüleink vérvonalába születünk, és ahogy növek-
szünk, szüleink szeretete táplál minket. Nem feledhetjük szülő-
földünket, mert az a hely az, amelyet átitat szüleink szeretete. Ez
az oka annak, hogy minél idősebbek leszünk, annál jobban hiány-
zik a szülővárosunk. Ott vannak a gyökereink, oda kell visszatér-
nünk. Nehéz az embernek elszakítani magát dolgoktól, amelyek
alapvetően fontosak számára. 2004-ben harmincnégy év után be-
fejeztem a tevékenységemet az Egyesült Államokban és visszatér-
tem a Koreai-félszigetre, ahol a mennyei szerencse lakozik.
Nem ismerjük fel, pontosan melyik pillanatban lesz reggelből
délelőtt, és azt sem ismerjük fel, pontosan melyik pillanatban megy
át az este éjszakába. Ugyanígy, az ember azt a pillanatot sem veszi
észre, amikor a Menny a munkáját végzi. Így van ez a mi életünk-
kel is. Sikereink és kudarcaink pillanatai mind anélkül mennek el
mellettünk, hogy teljesen tudatában lennénk, mikor kezdtek ki-
bontakozni. Ugyanez igaz a nemzetekre is. Nem tudhatjuk a pilla-
natot, amikor jó vagy rossz szerencse jön el a nemzetre. A meny-
nyei szerencse olyan erő, amely a világot mozgatja; alapelv, amely
az univerzumot körforgásban tartja. Noha talán nem tudjuk,
300
. Kore a j övőj e , a vi l ág jövője .
301
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
302
. Kore a j övőj e , a vi l ág jövője .
303
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
304
. Kore a j övőj e , a vi l ág jövője .
305
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
Út a szenvedéstől és a könnyektől
a békéhez és a szeretethez
A
koreai nép ezidáig megtapasztalt tragikus történel-
mének mély jelentése van. Korea azért szenvedett
sokat, mert ennek a szenvedésnek kell alappá válnia,
amelyből a világbéke megszülethet. Mivel oly sokáig viselte a
szenvedést és a nehézségeket, Korea most központi nemzetté vál-
hat, amelyből Isten békét hoz a világnak. Noha a koreaiak szám-
talan megpróbáltatáson mentek keresztül, senkit nem tettünk az
ellenségünkké, senkit nem gyűlöltünk. Néhány szomszédunk ne-
hézségeket okozott nekünk, mi azonban sosem tettük őket kien-
gesztelhetetlen ellenségünkké.
A koreai nép kialakította a szív kultúráját, amely képessé tesz
minket arra, hogy megbocsássunk ellenségeinknek. Először ma-
gunkat kell uralni, hogy az ellenséget szeressük és elfogadjuk. Az
egyén csak akkor lesz képes az ellenséget szeretni, ha már győzel-
met aratott saját belső konfliktusai felett.
Az üldöztetést szenvedő emberek vannak legközelebb Isten-
hez. Ahhoz, hogy valaki megértse Isten szívét, meg kell tapasz-
talnia az Ő könnyekkel teli szívét. Ha elveszíti a családját vagy
az országát, még az is sírni fog, aki általában nem ejt könnyeket.
Elkeseredetten és könnyek között fog perelni Istennel. A szenve-
dések közepette átélt nehézségektől zokogni fog szívünk, Isten ál-
dását azonban az ilyen szív kapja meg. Isten a könnyektől átitatott
szívhez jön el. Korea azért lett a mennyei szerencse földje, mert
oly sok könny hullott a koreai nép szívében.
306
. Kore a j övőj e , a vi l ág jövője .
307
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
308
. Kore a j övőj e , a vi l ág jövője .
309
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
A
huszadik század félelmetes változások ideje volt. Több
minden történt abban a száz évben, mint az elmúlt
kétezer év során. A huszadik század a két világháború
kor volt, valamint az az évszázad, amely során a kommunizmus
nagy erőre kapott majd eltűnt. Ebben az évszázadban az emberi-
ség hátat fordított Istennek és anyagi dolgokba temetkezett. Mi a
helyzet akkor a huszonegyedik századdal? Van, aki azt mondja, a
tudomány fejlődése bebizonyította, hogy sok vallásos hittétel csu-
pán babona és lényegtelen a modern világban. Állítom azonban,
hogy a vallás szerepe mindig is jelentős lesz mindaddig, amíg az
emberek spirituális jellege valóság marad, és amíg a béke világa
létre nem jön.
Mi a vallás célja? Elhozni Isten ideális világát. A vallások azért
evangelizálnak, mert növelni akarják az Isten uralma alatt élők
számát. Ha mindenki Isten korlátlan uralma alatt élne, miénk
lenne a béke világa, ahol nincs háború vagy megosztottság. A bé-
kének kell lennie a vallások által követendő végső célnak.
Isten ezt a világot a szeretet és a béke utáni vágyból teremtette.
Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy kizárólag a mi vallásunk az egyet-
len út az üdvözüléshez, és ezzel megosztottságot teremtünk, ak-
kor szembemegyünk Isten akaratával. Isten azt akarja, hogy min-
denki keményen dolgozzon a béke, a megbékélés és az együttélés
ügyein. Ha az emberek szerint megosztja a családjukat az, hogy
az egyházba járnak, azt tanácsolom, hogy elsősorban a családjuk-
ra legyenek tekintettel. A vallás csak eszköz, hogy elhozzuk Isten
310
. Kore a j övőj e , a vi l ág jövője .
311
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
312
. Kore a j övőj e , a vi l ág jövője .
313
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
314
. Kore a j övőj e , a vi l ág jövője .
A kulturális projektek
Isten kreativitását fejezik ki
1
988-ban Szöul rendezte meg az olimpiai játékokat. Nagy-
szerű lehetőséget láttam ebben, hogy a saját portánkon
békefesztivált tartsunk, ezért szerte a világból egyházunk
sok tagját idehívtam Szöulba az eseményre. Tagjaink segítették a
nemzetközi sportolókat és hivatalos személyeket, köszöntötték az
atlétákat, ételeket szolgáltak fel nekik és koreai látogatásuk alkal-
mával emléktárgyakkal ajándékozták meg őket. Mivel Kína és a
Szovjetunió is részt vettek a játékokon, olyan eseménynek láttam
ezt, amely kritikus változást hozhat a hidegháború korában. Az,
hogy az olimpiai játékokra békefesztiválként tekintettünk, lehe-
tőséget adott arra, hogy harmóniát hozzunk létre a kommunista
blokk és a szabad világ között. A megnyitó ünnepség napján nagy
örömmel ültem a Csamszil Központi Stadion lelátóján. Az olim-
piát követően a játékok energiáját továbbvittem azzal, hogy Kore-
ában megalapítottam az Ilvha Csanma hivatásos futball csapatot.
Az Ilvha csapat számos bajnokságot nyert és egy erős szurkolói
bázist épített fel. Azóta megalapítottuk a Clube Atlético Sorocaba
és a Centro Esportivo Nova Esperanza (CENE) futball csapatokat
Brazíliában, a szamba futball hazájában, amelyeket mind a mai
napig működtetünk. Azért döntöttem futball csapatok létrehozá-
sa mellett, mert szeretem a sportot. Fiatal korom óta élveztem a
sportokat, egy ideig bokszoltam és hagyományos harcművésze-
tet is űztem. A futball azonban az a sport, amelyet még idős ko-
romban is élvezek. Diákkoromban szorgalmasan rúgtam a labdát
315
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
316
. Kore a j övőj e , a vi l ág jövője .
317
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
318
. Kore a j övőj e , a vi l ág jövője .
319
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
320
. Kore a j övőj e , a vi l ág jövője .
A
történelem megmutatta, hogy a tengereket uraló or-
szág a világ vezetője lesz. Vegyük Nagy-Britanniát.
Egyszer régen megtámadták Norvégia és Svédország
felől a vikingek. Később, a tizenhatodik században, nyomban
megkoronázását követően I. Erzsébet felismerte, ha Angliának
nincs uralma a tenger felett, mindent elveszíthet. Megerősítette
országának tengeri politikáját, és eltökélt erőfeszítései révén Ang-
lia erős tengeri hatalommá vált. Tőkét és technológiát mozgósí-
tott, hogy erős hajókat építsenek, a hajókat bátor tengerészekkel
látta el, és kiküldte őket a tengerre. Nem tudták, a tengeren túl mi
vár rájuk, de életük kockáztatásával elindultak. Ennek eredmé-
nyeként Anglia, egy kis szigetország az Atlanti óceánon, gyarma-
tokat gyűjtött minden kontinensen és óceánban, és jókora biro-
dalmat épített ki.
A nyugati civilizáció Angliával a középpontban hatalmas fej-
lődésen ment keresztül a tudomány és a technológia terén. Az
iránytű segítségével az angol hajók a világ számos tájára elutaztak.
Az ország magasan fejlett materiális tudása és technológiája olyan
képességekkel ruházta fel, amellyel az egész világ meghódítására
tört.
Korea és a Kelet legnagyobb része más megközelítést válasz-
tott. A keleti világ a materiális keresése közben nem dobja el a
szellemet. Ha összeütközés van az anyagi és a szellemi között,
a Kelet inkább az anyagiról mond le. Így általános viszonylat-
ban Keleten az élet nehezebb, mint Nyugaton, mivel materiális
321
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
322
. Kore a j övőj e , a vi l ág jövője .
323
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
A
z óceánok középponttá válhatnak a világ egyesítés-
ében. Ahhoz, hogy birtokoljuk az óceánt, képeznünk
kell magunk, hogy az óceánon ugyanolyan könnyen
élhessünk, mint a szárazföldön. Amikor az embereket horgászni
tanítom, tíz kis hajót küldök ki egy nagy hajóval. Amikor a hajók
elhagyják a kikötőt, a nagy hajó vontatja a kis hajókat. Miután
azonban kijutottak a nyílt tengerre, a kis hajók felelősek magu-
kért. Tudniuk kell a szél irányát, azt, hogy mi van az óceán fene-
kén, és hogy milyen úton haladnak a halak. Mindezt maguknak
kell megtanulniuk.
Szívesen használom azt a kifejezést, hogy Alaszka-szellemiség.
Ez arra az életmódra utal, amikor felkelünk reggel öt órakor, ki-
megyünk a tengerre, és nem is térünk vissza, csak jócskán éjfél
után. Nyáron még ilyenkor is világos van. Az ember addig marad
kinn az óceánon, amíg a napi kvótát ki nem fogta. Nem válhat va-
laki igazi halászemberré anélkül, hogy megtanulná ezt elviselni.
Halat fogni nem sétahajókázás. Akármennyi hal van az óceán-
ban, nem fognak csak úgy beugrani a hajóba. Különleges tudásra
és sok tapasztalatra van szükség. Az embernek tudnia kell hálót
javítani és a horgonykötelet megkötni. Ha valaki intenzív kikép-
zést kap ahhoz, hogy halászemberré váljon, a világon bárhová
elmehet, és emberek vezetőjévé válhat. Halászembernek tanulni
nagyszerű vezetőképzés.
A tenger uralásához hajókra, tengeralattjárókra van szükség,
amelyek a világon bárhová elmehetnek. Korea már most a világ
324
. Kore a j övőj e , a vi l ág jövője .
325
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
326
. Kore a j övőj e , a vi l ág jövője .
327
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
328
. Kore a j övőj e , a vi l ág jövője .
A
modern társadalom három legnagyobb kihívása a
környezetszennyezési problémák megoldása, a tuda-
tosság megteremtése a környezet megóvására és az
élelmiszertermelés növelése. Ha bármelyiket elhanyagoljuk, az
emberiség ki fog halni. A föld már eddig is nagy károkat szen-
vedett. Az anyagi birtoklás iránti végtelen mohóság a levegő és
a vizek komoly szennyezésével járt, ami lerombolja a természe-
tet, beleértve a minket védő ózonréteget. Ha a jelenlegi trendek
folytatódnak, az emberiség képtelen lesz elkerülni az anyagi javak
mértéktelen hajszolásának következményeit és csapdáit.
Az elmúlt húsz évben azon dolgoztam, hogy fenntartsuk és
megóvjuk Brazília Pantanal régióját. A Pantanal, ami Brazília, Bo-
lívia és Paraguay területén nyúlik el, a világ legnagyobb vizenyős
területe. A UNESCO világörökségi helyszínként tartja nyilván.
Globális környezetvédelmi mozgalmat vezetek a Pantanal élőlé-
nyeinek érintetlen, Isten által létrehozott állapotának megóvása
érdekében.
A Pantanal, ahol a tenger, a szárazföld, az állatok és a növé-
nyek harmóniában élnek, igazán fenséges hely. Az olyan egysze-
rű szavak, mint gyönyörű vagy fantasztikus, korántsem fejezik
ki az értékét. A területről készült légi fotók olyan gyönyörűek,
hogy a belőlük készült gyűjtemény egyike a legnagyobb pél-
dányban eladott albumoknak. A Pantanal az emberiség kincses
ládája, ahol olyan ritka fajok élnek, mint a fehérarcú kapucínus
majom, a vörös bőgőmajom, a makaó, a jaguár, az anakonda,
a strucchoz hasonló rea és a kajmán.
329
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
330
. Kore a j övőj e , a vi l ág jövője .
331
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
332
. Kore a j övőj e , a vi l ág jövője .
333
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
H
a valaki soha nem éhes, nem ismerheti Istent. Ami-
kor éhesek vagyunk, lehetőség nyílik, hogy Istenhez
a lehető legközelebb legyünk. Ha ilyenkor képesek
vagyunk mindenkire alázatosan családtagként tekinteni, és ki-
fejezni segítőkészségünket, valószínűbb, hogy élelemhez jutunk.
Ilyen helyzetben fontos megőrizni a jóság együttérző szívét.
Az éhezés nem csupán a világ kevésbé fejlett területeire jellem-
ző téma. Vannak több millió alultáplált és éhes ember az Egyesült
Államokban is, amely a világon az egyik legmagasabb életszínvo-
nalat képviseli. Amikor az Egyesült Államokba mentem, első pro-
jektjeim között teherautókat vásároltam, hogy a szegények között
élelmet osszunk szét.
Az elszegényedett országokban a helyzet sokkal rosszabb. Ha
a világ helyzetére tekintek, érzem, hogy elegendő élelmiszer ellá-
tást biztosítani a legégetőbb probléma. Az élelmiszerválság meg-
oldását nem lehet egyetlen pillanatra sem félretenni. Jelenleg is
naponta mintegy húszezer ember hal meg világszerte az éhezés
miatt. Nem lehetünk érzéketlenek csupán azért, mert mi és köz-
vetlen családunk nem szembesül az éhezéssel.
Az élelmiszerkészletek egyszerű szétosztása azonban önmagá-
ban nem oldja meg az éhínséget. A problémát sokkal alapvetőbb
megközelítéssel kell kezelni. Két alapvető és konkrét módszeren
gondolkodom. Az első az, hogy bőséges élelmiszerkészleteket ho-
zunk létre olcsón, a második pedig olyan technológiák megosztá-
sa, amellyel az emberek maguk legyőzhetik az éhezést.
334
. Kore a j övőj e , a vi l ág jövője .
335
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
336
. Kore a j övőj e , a vi l ág jövője .
nem lesz könnyű. Azt követeli meg, hogy olyan helyekre men-
jünk, amelyek olyan forrók és párásak, hogy még erős elkötele-
zettséggel is nehéz lesz mozogni és dolgozni. A trópusi régiók
füves területeit nem fejleszthetjük az emberiség szenvedélyes és
odaadó szeretete nélkül.
A brazíliai Jardim épp ilyen hely. Meglehetősen nehéz ott az
élet. Az éghajlat forró, a bogarak pedig, amelyeknek még nevük
sincsen, folyamatosan csípnek. Ott éltem, és összebarátkoztam a
hely különféle teremtményeivel. Mezítláb sétáltam, talpam alatt
éreztem Jardim vörös földjét; épp úgy néztem ki, mint egy pa-
rasztgazda. Amikor a folyóhoz mentem halászni, úgy festettem,
akár egy helyi halászember. Amikor a helyiek ránk néznek, és azt
mondják, „Igazi földműves vagy” vagy pedig „Igazi halász vagy”
− csak ekkor leszünk alkalmasak arra, hogy megkapjuk a tudásu-
kat, valamint megosszuk velük a saját tudásunkat. Ezt nem teheti
meg olyasvalaki, akinek nyolc óra alvásra van szüksége tiszta és
kényelmes ágyban, három kiadós étkezést igényel minden nap és
árnyékos fa alatt szunyókál délután.
Amikor Paraguayban egy projekten dolgoztunk, tagjaink egy
csoportja és jómagam egy kis kunyhóban éltünk, Olimpo-ban,
közel a Paraguay folyóhoz. Csak egy vécé volt, minden reggel egy-
mást váltva használtuk. Minden hajnalban három órakor keltem
fel, tornáztam, majd horgászni mentem. Emiatt a velem együttlé-
vő tagok nagyon nehéz időszakon mentek keresztül. Mindenna-
possá vált, hogy kora reggel csalit aprítanak, mielőtt még teljesen
felébredtek volna.
Amikor vízre szálltunk a hajóval, jó néhány más birtokon
keresztül kellett mennünk a kikötőig. Nehéz volt a teljes sötét-
ségben kinyitni a birtokok kapuit. Egyik reggel, amint a tagok
az egyik lakattal ügyetlenkedtek és képtelenek voltak kinyitni,
337
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
338
. Kore a j övőj e , a vi l ág jövője .
A
z éhínség problémájának megoldásához a szívünkben
türelmesnek kell lennünk, hogy tudjunk magokat
ültetni. A magokat elvetik, majd láthatatlanul a föld
alatt várakoznak, amíg ki tudnak csírázni és áttörik külső burku-
kat. Hasonlóképpen, jobb megtanítani egy embert arra, hogyan
ültessen és arasson búzát, és utána hogyan készítsen kenyeret,
mint egy darab kenyeret adni egy haldokló embernek. Az első út
jóval nehezebb lehet, de ez az egyetlen mód ahhoz, hogy elérkez-
zünk a világ éhezésének alapvető és fenntartható megoldásához.
El kell kezdenünk most tanulmányozni a klímát, a talajt és az em-
berek karakterét az éhezéstől szenvedő területeken.
Afrikában van egy fafaj, amit moringának hívnak. A kongói
emberek ennek a fának magas tápértékű leveleivel táplálják a mar-
hákat, hogy felhízlalják őket, mielőtt a piacra viszik. A fa leveleit
malomkövek közt összezúzzák, olajat adnak hozzá, és tésztában
megsütik. Lehet, hogy jó ötlet moringa fa ültetvényeket létrehoz-
ni és port készíteni az egész fából, a mérgező gyökér eldobását
követően. A porból kenyeret lehet készíteni. Az édesburgonyára
hasonlító csicsóka is nagyon gyorsan nő az elvetést követően. Há-
romszor akkora termést lehet aratni belőle, mint más, az éhezők
segélyezésére használt növényfajokból. A sok csicsóka termeszté-
se egy másik lehetőség, amely hozzájárul az éhezés problémájá-
nak megoldásához.
Jardimban a gazdálkodásban nagyméretű földigilisztát
használnak, ami a földet teljesen termékennyé teszi. Ez a giliszta
339
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
340
. Kore a j övőj e , a vi l ág jövője .
341
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
342
Nyolcadik fejezet
ÜZENET A FIATALOKNAK
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
H
a ismeretlen emberrel találkozunk, mindig kíváncsi-
ak vagyunk, ki is az illető. Isten hasonlóképpen kí-
váncsi minden emberre. Különösen kíváncsi a fiata-
lokra, és nagy örömet okoz Neki, ha közelről megismerheti őket.
Miért van ez így? A fiatalság életünk legfontosabb és legszebb
időszaka. A nyugalom időszakának kellene lennie, amikor az ille-
tő felkészül a jövőre. A felnőtté válás folyamata olyan építőelem,
amely megnyitja az utat egy új korszakba.
Nehéz olyan fiatalt találni manapság, aki szenvedélyesen ké-
szül az életre. Oly sok fiatalt találunk, aki életcél vagy irány nélkül
bolyong. A történelem összes nagy vezetője határozott céltudattal
rendelkezett az életében, már gyermekkorától kezdve. Gyermek-
koruktól ápolták szívükben a célt és nagy energiát fektettek an-
nak elérésébe. Akár aludtak, akár barátaikkal játszottak, ezeknek
a nagy vezetőknek minden fiatalkori tette arra irányult, hogy elő-
készítsék a színpadot, amelyen majd a jövőben állni fognak. Te is
így éled az életed?
Mindannyiunkat nagyszerű férfinak és nőnek teremtettek. Is-
ten nem küld minket e világba cél nélkül. Amikor Isten megte-
remtett, minden szeretetét beleadta minden egyes emberbe. Így
hát mindannyiunk kiválóságra lett teremtve. Mivel Isten létezik,
bármit meg tudunk valósítani.
Teljesen más emberré váltam, amikor elkezdtem Istent szeret-
ni. Az emberiséget magamnál jobban szerettem, és jobban aggód-
tam mások problémái miatt, mint a családom problémái miatt.
344
. Üzenet a fiatalokna k .
345
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
346
. Üzenet a fiatalokna k .
347
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
Átölelem a világot
É
letcélt kitűzni hasonló egy fa ültetéséhez. Ha jojoba fát
ültetsz a ház elé, otthonodban jojoba lesz. Ha almafá-
kat ültetsz a házad mögötti dombra, azok almát fognak
teremni. Gondold végig gondosan céljaid választását, valamint,
hogy hová akarod elültetni azokat. Attól függően, hogy milyen
célt választasz és hogy hová ülteted, lehet belőled jojoba fa Szöul-
ban vagy almafa Afrikában vagy akár pálmafa a Csendes-óceán
déli részén. A cél, amit elültetsz, gyümölcsöt hoz a jövőben. Gon-
dold át körültekintően, hol van a legjobb hely célod elültetéséhez,
hogy a legjobb gyümölcsöt hozhassa.
Amikor kialakítod a célod, vedd figyelembe az egész világot.
Gondolj Afrikára, amely tovább szenved a szegénységtől és a be-
tegségektől. Gondolj Izraelre és Palesztinára, ahol az emberek
továbbra is fegyvert fognak egymásra és a vallási kérdések mi-
att harcolnak. Gondolj Afganisztánra, ahol az emberek épphogy
megélnek a máktermesztésből, amiből káros drogokat készítenek.
Gondolj az Egyesült Államokra, amely szélsőséges mohóságával
és önzésével megborította a világ gazdaságát. Gondolj Indonézi-
ára, amely folyamatos földrengésektől és árhullámoktól szenved.
Képzeld el magad ezen országok közegében, és gondold végig,
melyik ország és melyik helyzet lenne a legmegfelelőbb számod-
ra. Lehet, hogy legjobban Indiához illesz, ahol új vallásos konflik-
tusok jöhetnek létre. Vagy lehet Ruanda, amely szárazságban és
éhezésben senyved.
A cél kitűzésénél a diákok ne legyenek olyan ostobák, hogy
348
. Üzenet a fiatalokna k .
eldöntik, azért, mert egy ország kicsi, mint Korea, nem érdemes
a céljaikra. Attól függően, hogy mivel foglalkozol, nincs határa
annak, hogy egy kis ország milyen naggyá válhat. Nemzeti ha-
tárai akár el is tűnhetnek. Akár Afrika nagy kontinensén, akár
Korea kicsi országában végzed jó munkádat, a célodat nem hatá-
rolhatja be a méret. A célodnak arról kell szólnia, hogy hol lehet
a legnagyobb hatása a tehetségednek. Ezért gondolkodj úgy, hogy
az egész világ a színpadod, amikor eldöntöd, mit akarsz tenni az
életben. Ha így teszel, valószínűleg sokkal több teendőt találsz,
mint amiről eredetileg álmodtál. Csak egy életet élhetsz, ezért
használd olyanra, amire a világnak szüksége van. Kaland nélkül
nem éred el a kincset, amit egy szigeten rejtettek el. Kérlek, gon-
dolkozzatok az saját országotokon túl, és gondolkozzatok az egész
világról, mint színpadotokról, amikor kitűzitek célotokat.
Az 1980-as évek során sok koreai diákot küldtünk Japánba és
az Egyesült Államokba. Azt akartam, hogy elhagyják Koreát, ahol
szinte naponta robbantak a könnygáz bombák, és lássanak egy
tágabb, változatosabb világot. A kút fenekén élő béka nem ismeri
fel, hogy a kúton kívül van egy nagyobb világ.
Globálisan gondolkoztam még mielőtt a szó a koreai nyelvben
egyáltalán megjelent volna. Azért mentem Japánba tanulni, hogy
tágabb világot lássak. Azért terveztem már Korea felszabadulása
előtt is, hogy Hailarban, Kínában fogok dolgozni a Mandzsúriai
Elektromos Műveknél, és megtanulom a kínai, orosz és mongol
nyelveket, hogy világpolgárként élhessek. Még most is a világ sok
helyére utazom repülővel.
Ha mindennap meglátogatnék egy másik országot, több
mint fél évig tartana mindegyikbe eljutni. Az emberek sok or-
szágban élnek és mind eltérő körülmények között. Vannak he-
lyek, ahol nincs víz, hogy megfőzzék a rizst, míg más helyeken
349
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
túl sok víz van. Egyes helyeken nincs áram, míg más országok
nem képesek felhasználni mindazt az áramot, amit termelnek.
Sok példát lehet hozni arra, hogyan hiányzik valami az egyik he-
lyen, amiből túl sok van a másikon. A probléma az, hogy nincs
elegendő ember, aki az elosztás kiegyenlítésével foglalkozna.
Ugyanez a helyzet a nyersanyagokkal. Bizonyos országokban
bőségesen van szén és hegyekben áll a vasérc. Még csak le sem
kell ásniuk a földbe. Csupán ki kell lapátolni a szenet és a vasércet
a könnyen elérhető hegyekből. Koreában viszont rendkívül kevés
szén és vasérc tartalék van. Életünket kell kockáztatnunk, hogy
több száz méterre lemenve antracitot bányásszunk.
Hasonló a helyzet a technológiával. Afrikában sok helyen bő-
ségesen nő a banán, ami lehetővé tehetné, hogy ne éhezzenek az
emberek. Azonban hiányzik a technológia, valamint hiányzik a
termékeny földekhez való hozzáférés, így nem létesül elegendő
banánültetvény. Korea klímája nem alkalmas a banántermesztés-
hez, mégis termesztünk banánt. Ez a Koreában alkalmazott tech-
nológia nagyon hasznos lehetne Afrikában, hogy megoldjuk az
éhezés problémáját. Hasonló ez ahhoz, ahogyan a kukorica ül-
tetés dél-koreai technológiája segített enyhíteni az észak-koreai
éhezést.
Manapság Koreában divatos kifejezés a globális vezető. Az em-
berek azt mondják, folyékonyan akarnak tudni angolul, és glo-
bális vezetőkké akarnak válni. A globális vezetővé válás azonban
nem az illető angol nyelvű tárgyalóképességén múlik. Az angolul
kommunikálás képessége csupán eszköz. Az igazi globális vezető
olyasvalaki, aki szívében át tudja ölelni az egész világot. Olyan
ember, akit nem érdekelnek a világ problémái, nem lehet globális
vezető, bármilyen jól kommunikál angolul.
Ahhoz, hogy valaki globális vezetővé váljon, az illetőnek
350
. Üzenet a fiatalokna k .
351
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
352
. Üzenet a fiatalokna k .
A
z emberek azt mondják, a világ egyik leggazdagabb
embere vagyok, de nem tudják, miről beszélnek.
Egész életemben keményen dolgoztam, egyetlen ház
sincs azonban a nevemen. Feleségem vagy gyermekeim nevére
sem írattam ingatlanokat. Koreában minden felnőttnek van egy
hivatalos bélyegzője, amelyet regisztrál a hatóságoknál, és hivata-
los dokumentumok aláírásánál ezt használja. Nekem nincs ilyen
bélyegzőm.
Felmerülhet az emberben, mi hasznom van abból, hogy kemé-
nyen dolgozom és nem alszom, nem eszem, míg mások esznek
és alszanak. Nem a gazdagságért dolgoztam. A pénznek nincs je-
lentése számomra. Mindaz a pénz, amit nem az emberiség vagy
szegénységben haldokló testvérünk érdekében használunk, nem
több egy darab papírnál. A kemény munkával megszerzett pénzt
mindig arra kell felhasználni, hogy szeressük a világot, és a világ
javára váló projekteket vigyünk véghez belőle.
Amikor külföldre küldöm a misszionáriusokat, nem adok sok
pénzt nekik. Mégis megélnek, akármerre menjenek is. Nagyon
kevés pénzből fenntarthatjuk magunkat. Ha van egy hálózsá-
kunk, az elegendő, hogy bárhol aludjunk vele. Nem az a fontos,
hogyan élünk, hanem hogy milyen életet élünk. Az anyagi bőség
nem a boldogság feltétele. Szomorú számomra, hogy a „jól élni”
kifejezést az anyagi bőséggel határozzák meg. Jól élni annyi, mint
tartalmas életet élni.
Nyakkendőt csak Istentiszteletekre vagy különleges
353
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
354
. Üzenet a fiatalokna k .
355
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
356
. Üzenet a fiatalokna k .
A
gyermekek szüleik húsából és véréből születnek. Szü-
lők nélkül nem lennének gyermekek. Az emberek
mégis individualizmusért kiáltanak, mintha maguk
jöttek volna a világba. Csak annak van joga individualizmusról
beszélni, aki egyáltalán semmilyen segítséget nem kap senkitől.
Nincs a világon semmi, ami pusztán saját létezéséért jönne létre.
Minden teremtett dolog egymásért létezik. Én érted létezem és te
értem létezel.
Nincs balgább a csak saját magáért élő önző embernél. Úgy
tűnhet, hogy az önző élet kedvez az egyénnek, végső soron azon-
ban ez az önpusztítás útja. Az egyénnek a családért kell léteznie,
a családnak a népért, a népnek a világért és a világnak Istenért.
Mindegyik általam alapított iskolának három mottója van. Az
első, „Élj olyan életet, amely nem vet árnyékot, mint amikor dél-
ben a napsütésben állsz.” Az árnyékok nélküli élet a tiszta lelkiis-
merettel élt élet. Amikor befejezzük evilági életünket és a szelle-
mi világba megyünk, egész életünk feltárul előttünk, mintha egy
videokazettáról játszanák vissza. Életünk módja határozza meg,
hogy a mennybe vagy a pokolba megyünk. Ezért makulátlan,
tiszta életet kell élnünk, a legkisebb árnyékot sem vetve.
A második mottó, „Élj úgy, hogy izzadságot hullatsz a földért,
könnyeket az emberiségéért és vért a mennyért”. Az emberek által
hullajtott vérben, izzadságban és könnycseppekben nincs hazug-
ság, csak igazság. Azonban nincs értelme azoknak a vér-, izzad-
ság- és könnycseppeknek, amelyeket valaki saját magáért hullajt.
357
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
358
. Üzenet a fiatalokna k .
359
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
É
veken keresztül dolgoztam egy olyan világért, ahol
minden vallás együtt élhet, minden nép együtt élhet és
az összes nemzet egy nemzetként létezik. Évezredeken
keresztül a történelem egyre növekvő megosztottságnak volt a
tanúja. Minden alkalommal, amikor az emberek új vallást tettek
magukévá, vagy egy új rezsim erősödött meg, még több korlátot
húztak meg, és háborúkat vívtak. Most azonban a globalizáció
korában élünk. A jövő érdekében eggyé kell válnunk.
Ezt többek között a hatalmas vállalkozásnak számító Nem-
zetközi Béke Autópályával javaslom elősegíteni. Ez az autópálya
össze fogja kötni Koreát és Japánt egy tengeralatti csatornával, és
hidat ver a Bering-szoros felett, amely Oroszországot és Észak-
Amerikát elválasztja. Ezek a nagyszerű kapcsolatok egyesíthetik a
világot. Amikor az autópálya elkészül, lehetséges lesz autóval Af-
rikában a Jóreménység fokától Chilébe, Santiagóba utazni, vagy
Londonból New Yorkba. Nem lesznek útakadályok, az egész világ
össze fog kapcsolódni, mint ahogyan a testünk hajszálér rendsze-
re.
A világ egyetlen egységes közösséggé válik, és mindenki sza-
badon utazhat át a nemzeti határokon. Az olyan határoknak,
amelyek bárkinek szabad átjárást biztosítanak, nem lesz többé
jelentőségük. Ugyanez igaz a vallásra is. Amint a vallások közötti
kapcsolatcsere növekszik, egyre nagyobb lesz a kölcsönös meg-
értés, a konfliktusok eltűnnek és az elkülönülés falai szétporlad-
nak. Amikor különféle emberek élnek együtt egyetlen globális
360
. Üzenet a fiatalokna k .
361
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
362
. Üzenet a fiatalokna k .
363
. B é k e s ze rető v i l ág p olg á rk ént .
364