SEMMELWEIS EGYETEM

Egészségügyi Főiskolai Kar

I I
(Előadás vázlatok)

Második kiadás

BUDAPEST
2001
 Tartalomjegyzék

Előszó .. 5

Bevezetés 6

Peptidek, fehérjék ....... 10

Írta: A peptidek kémiai szintézise ... 10
Dr. Gaál Ödön A peptidkötés jellemzői . . . . . . 11
A fehérjék elsődleges szerkezete 14
Biológiai fehérjeszintézis 18
A fehérjék funkciói . . . . . . . 41

Az anyagcsere (Metabolizmus) .. . . . . . . 46
Cukrok lebontása Glikolízis 50
Lektor:
A poliszacharidok lebontása 63
Kertészné dr. Lebovics Vera Ph.D.
Glukoneogenézis . . . 70
Glikogén bioszintézis . 75
Zsírok . . . . . . . . . 80
A zsírsavak oxidációja 83
Ketogenezis . . . . . . 92
Zsírsavak bioszintézise 94
Trigliceridek szintézise 102
Koleszterin szintézis . . l 03
Citrátkör . . . . . . . . . . 114
Az egyes szervekben folyó anyagcsere áttekintése 122
Fehérjék lebontása- aminosav anyagcsere . . . . 127
Biológiai oxidáció, elektron transzport, oxidatív foszforiláció . 148
Koenzimek, vitaminok és esszenciális fémek 159

Mellékletek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 168

Felelős kiadó:
Prof. dr. Mészáros judit
főigazgató
főiskolai tanár
BIOKÉMIA Előszó

Biokémia
Előadás vázlatok

Előszó

A kémia XIX. századi fejlődése lehetővé tette, hogy kialakuljon egy új tudományág,
amely az élőlények anyagainak szerkezetével, az élőlényekben végbemenő kémiai
folyamatokkal foglalkozik. Ezt biológiai kémiának, rövidebben biokémiának nevez­
ték el.
Az 1994-95 tanévtől kezdve a biokémia, mint önálló tantárgy bevonult a dietetikus
képzésbe. Ezt az tette szükségessé, hogy ma már egyre több életfolyamat pontosabb
ismeretéhez, az egyes folyamatok szabályozásának megértéséhez, a dietetikus mos­
tani és jövőbeni munkájához, a várható újabb eredmények követéséhez a biokémia
egyes fejezeteinek alapfokú ismerete feltétlenül szükséges. Ugyanakkor a biokémia
gyors fejlődése azzal jár, hogy szinte lehetetlen igazán modern tankönyvet,jegyzetet
írni. Szerencsére az alapvető biokémiai folyamatok ma már ismertek annyira, hogy
nem kell félni attól, hogy mikorra ez a jegyzet a hallgatók kezébe kerül már
megcáfolt elképzeléseket tartalmaz. A szűkre szabott óraszám nem teszi lehetővé a
biokémia teljes áttekintését. Ezért, valamint tekintettel a dietetika iránt érdeklődő
hallgatók igényeire az előadásokban és a jegyzetben csak azokkal a fejezetekkel
szeretnék foglalkozni, amelyekről úgy gondolom, hogy a táplálkozástudomány és
ezen belül a dietetika megértéséhez feltétlenül szükségesek.
A biokémia, mint minden más tudományág, nem szigetelhető el az egyéb tu­
dományoktól. Megtanulásához szükség van azokra az ismeretekre, amelyeket a
kémia, élelmiszerkémia, élelmiszer áruismeret tantárgyak címén megismertek, de
nem nélkülözhetők a biológiai tárgyak keretében megtanultak sem.

s
 Bevezetés Bevezetés
BIOKÉMIA BIOKÉMIA

Bevezetés
A �iokémia az életfolyamatok tudományos, molekuláris szintű leírásával foglal­
kozik. Jelenlegi főbb kérdései, kutatási területei többek között a következők:
Milyen anyagok vesznek részt az élő szervezetek felépítésében?
- Milyen kémiai kölcsönhatások vannak az egyes komponensek között?
- Hogyan termelik az élő szervezetek az energiát, hogyan alakítják át a táplálékkal
bevitt anyagokat a szervezet számára szükséges anyagokká?
- Hogyan őrzi meg és adja tovább a szervezet az élethez, növekedéshez, reproduk­
cióhoz szükséges információt?
Milyen folyamatok kísérik az öregedést, a sejtek, szervezetek elhalását?
Milyen módon történik a folyamatok szabályozása?
Történelmi gyökerek:
A bi kémia története elsősorban azok számára érdekes, akik már ismerik az alapvető
_ � _ _
b10kemia1 folyamatokat, és kíváncsiak arra, hogy miként fedezték fel ezeket. Az
egyes folyamatok ismertetésénél érintőlegesen kitérünk a felismeréshez vezető
utakra, itt most a történelmi áttekintést csak vázlatosan érintiük.
Az emberek már a történelem előtti időkben rájöttek arra, ho�y bizonyos anyagokkal
b �f�lyásolni ké�esek az élő szervezet működését. Az élővilág azonban, meglepően
kulo�leges tulaJdonságokkal rendelkezik, ezért sokáig nem is gondoltak arra, hogy
� fizika és a kémia művelői által megismert törvények érvényesek az élőlényekben
ts. Lomonoszov felismerte, hogy az energia megmaradás törvénye az élővilágra is
meg­
karbamid élőlények ''közreműködése" nélkül is előállítható. Ezzel jelentősen
változtatta a korábbi elképzeléseket.
ler veze-
! 866-ban alapították az első biokémiai tanszéket Strassburgban Hoppe-Sey
téséveL
J 887-ben Eduard és Hans Buchler felismerte, hogy ép sejteket nem tartalmazó
élesztő kivonattal is lehet cukorból alkoholt és széndioxidot előállítani.
1926-ban Sumer egy bab fajtából izolálta az ureázt, az ureát bontó enzimet - egy
fehérjét kristályos formában. Ezzel utat mutatott az enzimek tiszta formában
történő kinyerésére, és így iehetővé vált az enzimek tulajdonságainak vizsgálata.
J 940-ben Hans Krebs és Szentgyörgyi Albert felfedezte a táplálékok oxidációjában
központi szerepet játszó, azóta Krebs-Szentgyörgyi körfolyamatnak, vagy citrom­
sav, illetve trikarbonsav ciklusnak citrátkörnek nevezett reakciósort.
1945 után a radioaktív, majd a stabil izotópok felhasználása nyújtott jelentős segít­
séget a kutatáshoz. A megfelelő helyen izotóp atomot tartalmazó vegyületek segít­
ségével a vizsgált rendszerbe bevitt anyagok nyomonkövethetővé váltak.
1950-es évek elején Sanger és munkatársai megállapították a két polípeptidláncból
(21 +-30 aminosavból) álló inzulin molekulában az aminosavak smrendjét.
1960-as évek elején fedezték fel, hogy a dezoxiribonukleinsav bázis-sorrendjében
tárolt információ, milyen módon határozza meg a fehérjék aminosav sorrendjét más
szavakkal megfejtették a genetikai kódot, és ezzel egy időben felderítették a fehérje­
szintézis alapfolyamatait. Ezekben a kutatásokban igen sok laboratórium vett részt.
A nagvon rövid történeti áttekintés után néhánv olvan ténvre kell felhívni a fiavel-
.,r ., .., .; t,.,

met, amelyek a biokémia eredményeinek gyakorlati felhasználását mutatják.

alkalmazható. Lavoisier kimutatta, hogy az élő szervezetek által termelt hőmennvi­
Felismerték, hogy milyen anyagok (pl. egyes aminosavak, zsírsavak, vitaminok,
ség ugyanakkora, mint a tápanyagok elégetésével az élő szervezeten kívül nyerh;tő
ásványi anyagok) és miért szükségesek, esszenciálisak, azaz nélkülözhetetlenek az
hőmennyiség. (A pontosság kedvéért hozzá kell tenni, hogy ez csak akkor igaz, ha
egészség megtartásához.
azonosak a végtermékek.)
A biokémia jelentős szerepre tett szert a diagnosztikában, toxikológiában, gyógy­
1828-ban megdőlt az a korábbi elképzelés, amely szerint a vis vitalís az életerő
szer-tervezésben, növényvédelemben, egyes anyagok gyártásában (pl. keményítő
szükséges bizonyos az élő szervezetekre jellemző anyagok előállításához. Wöhler
enzimes lebontás hatására glukózzá alakul, a glukóz ugyancsak enzimmel átalakít­
így írt erről egy barátjának: "El kell mondanom Neked, hogy tudok ureát (karbami­
ható glukóz és fruktóz keverékévé).
dot) készíteni anélkül, hogy vesére, állatra, vagy emberre, vagy akár kutyára szük­
A biokémia fejlődése tette lehetővé a génsebészet kialakulását, ezzel új képes­
ségem lenne".
ségekkel rendelkező élőlények kialakítását (pl. emberi inzulint termelő baktériumo­
Azzal, hogy ammónium-izocianátból karbamidot sikerült in vitro előállítani Wöhler
kat).
bebizonyította, hogy az élő szervezet egyik ismert terméke a vizeletből izolált

7
6
 Bevezetés BIOKÉMIA Bevezetés
BIOKÉMIA

A biokémia kísérletes természettudomány. Ismeretanyagát Tudjuk azt is, hogy a folyékony víz sűrűsége nagyobb, mint a kristályosé Qégé) és
- egész élő szervezetek, valamint az élőkből származó rendszerek megfigyelésével, azt, hogy a vízhez hasonló, kis molekuláktól eltérő, a táblázatban is összefoglalt
szervekkel, viselkedés oka a hidrogénhíd kialakulása a vízmolekulák között.
szervekből származó szeletekkel,
szövettenyészetekkel, A hidrogénhíd (hidrogén-kötés) nem csak a vízmolekulák között, hanem más, főleg
- izolált sejtekkel, oxigénhez, nitrogénhez kötődő hidrogén atomok részvételével is létrejöhet.
- feltárt sejtekből származó, centrifugálással elválasztott, sejt alkotórészekkel (pl. Néhány lehetőséget a hidrogénhíd kialakulására az alábbiakban láthatunk:
sejtmag, mitochondrium, riboszóma),
- izolált nukleinsavakat, fehérjéket (köztük enzimeket), lipideket, stb. tartalmazó -OH....O=C=; =NH....OH, =NH.... O=, =NH....N=
elegyekkel végzett kísérletekkel bővíti.
A molekulán belül kialakuló (intra-molekuláris) és a molekulák között kialakuló
Célszerű áttekinteni tájékoztatásul néhány közelítő adatot a vizsgált rendszerek (inter-molekuláris) hidrogénhidaknak igen nagy jelentősége van a makromolekulák
méreteiről: (nukleinsavak, szénhidrátok, fehérjék) szerkezetének kialakításában, annak stabili­
eukariota sejtek 10-20 mikrométer zálásában, a fehérjék és a zsírok, a fehérjék és a nukleinsavak kapcsolódásában, a
sejtmag 7.7 mikrométer molekulák "egymásra ismerésében" és számos egyéb esetben. (Figyeljük meg, hogy
- mitochondrium 1.1 mikrométer a fenti példák olyan atomcsoportokat mutatnak, amelyek az élő szervezeteket fel­
riboszóma 0.014 mikrométer építő, emiített anyagokban is gyakoriak.)
fehérje molekulák 2-10 nanométer A molekulák közötti kölcsönhatások közül néhányra külön is fel kell hívni a
lipid molekulák 0.8-1.8 nanométer figyelmet.
atomok 0.1 nanométer A vízmolekulák dipólus jellege miatt lehetőség van hidrátburok kialakulására mind
a negatív, mind a pozitív töltésű ionok körül.
A továbbiak könnyebb érthetősége végett szükséges néhány kémiai alapfogalom
ismétlése. Nagy jelentősége van az élő szervezetek felépítésében a hidrofil-hidrofil, és a
hidrofób-hidrofób kölcsönhatásoknak. Ezek játszanak szerepet többek között a
Az élő szervezetekben legnagyobb mennyiségben előforduló vegyületnek, a víznek
monomolekuláris és bimolekuláris határrétegek kialakulásában a hidrofil és hid­
néhány, egyéb kis molekulatömegű vegyülethez hasonlítva, különleges tulajdon­
rofób felületek határán. (Pl. a zsírsavak a hidrofil karboxil csoportjukkal a vízzel,
ságát mutatja az alábbi táblázat.
hidrofób alifás láncukkal a vízzel nem elegyedő anyagokkal lépnek kölcsönhatásba).
mol.tömeg Op. Fp. Párolgáshő
Dalton oc oc A közeg hidrogén ion koncentrációjának (pH-jának) igen lényeges hatása van az
kJ/mol
egyes biológiai szempontból fontos molekulákra pl. aminosavakra:
CH4 6.04 -182 -162 8.16 a glicin savas közegben (+HJN-CH2-COOH) pozitív töltésű, míg lúgos közegben
NH3 17.03 -78 ,.,,.,
-.).) 23.26 (H2N-Cfü-COO-) negatív töltésű, az izoelektromos ponton (H2N-Cfü-COOH, vagy
H2O 18.0 2 0+100 40.71 +H3N-CH:,.-COO-) semleges.
H2S 34.08 -86 -61 18.66

g 9
Peptidek, fehérjék BíOKÉ MIA Peptidek, fehérjék
BIOKÉ\,HA

Peptidek, fehérjék A peptidkötés jellemzői

Az 1. ábrán a sötétebb alapon látható rész egy síkban van.
A peptidek kémiai szintézise
1. ábra: A peptid kötés szerkezete
A peptid kötésben megfigyelhető elektron eltolódások a következő képletekkel
A peptidek aminosavakból épülnek fel. Formálisan egyik aminosav molekula kar­
közelíthetők meg:
boxil csoportja és egy másik aminosav molekula amino csoportja reagál vízkilé­
péssel a peptidkötés kialakulása során. Két aminosav reakciója folytán négy dipeptid 0 o- o �-
\:. H/
keletkezésével kell számolni. Ha glicint és alanint tartalmazó íeakcióelegyben megy
"H "H "H
" / " +/ vagy c·...:...:N
C-N - C-N
végbe a reakció, a következő vegyületek képződése várható: giicii-glicin (Gly-Gly), / / /
glicii-alanin (Gly-Ala), alanil-alanin (Ala-Ala), alanil-glícin (Ala-Gly). (A glicil­
a!anin azt jelenti, hogy a glicin karboxil csoportja és az alanin amino csoportja között
jött létre a reakció, így alakult ki a pepidkötés.)
Meghatározott aminosav sorrend szerint felépítendő peptidek laboratóriumi szin­
tézisénél ezért védőcsoportokat alkalmaznak.
Több aminosavat tartalmazó peptidek előállítására Merrifield és munkatársai dol­
goztak ki egy modern laboratóriumi módszert, amelynek lényege a következő. A
C-termináiis (azaz a szabad karboxil csoportot tartalmazó, láncvégi) aminosavat
szilárd hordozóhoz kötik, úgy, hogy az aminosav amino csoportja szabadon marad­
jon. A beépítendő második aminosav amino csoportjához egy - kémiai reakcióval
könnyen leválasztható - védőcsoportot kötnek (pl. a szénsav izobutil észterét). Így
a második aminosavnak csak a karboxil csoportja képes reagálni a hordozóhoz kötött
aminosav amino csoportjával. Az első peptidkötés kialakulása után a védőcsoportot
eltávolítják. Szabaddá válik a dipeptid amino csoportja. Ehhez kötik a harmadik
aminosavat, amelynek az amino csoportját előzetesen blokkolták. Kialakítják a
második peptidkötést. A létrejött tripeptid továbbra is a hordozóhoz kötődik. A
tripeptidről eltávolítják a védőcsoportot. A szabaddá vált amino csoporthoz az
előbbiekhez hasonlóan hozzákötik a negyedik aminosavat és így tovább. Az utolsó
aminosav bevitele után a kész polipeptidláncot leválasztják a hordozóról. Így elő­ A kötésben részt vevő pí-elektronok eloszlását a "hurkák" jelzik. Az ábrán látszik, hogy
állítottak már ribonukleázt is. Ez az enzim 124 aminosavat tartalmaz! mely atomok vannak egy síkban. A pí-elektronok maximális sürűségét erre a síkra
merőleges síkban találjuk. Megfigyelhetjük az egyes atomok közötti távolságokat is.

A képlet szerinti kettőskötés pi-elektronjai nem csupán a C =O kötéshez tartoznak,

részben a C-N kötésnél találhatók. (Azaz nem teljesen helytálló a "klasszikus"
képletben használt kettős, illetve egyes kötés felírása.) A részben delokalizált
pi-elektronok eloszlási sűrűségét pontosabban szemlélteti a két "hurkaszerű" satí­
rozás.

10 11
 Peptidek, fehérjék
Ennek az elektroneloszlásnak az következménye, az hogy a C-N kötés tengelye körül
az atomcsoportok nem fordulhatnak el szabadon. (Emlékezzünk arra, hogy ezt a
jelenséget még határozottabban mutatja a C=C kettős, azaz szigma-pi kötés, ahol a
rotáció gátlása miatt fellép a cisz - transz izoméria.)
A fehérjék térszerkezete szempontjából fontos, hogy a peptidkötéseknél általában a
két szomszédos aminosav alfa-helyzetű (a karboxil csoport mellett levő) szénatomja
transz helyzetben van.
A 2. ábra a glicinből és alaninból kialakuló glicil-alanin térszerkezetét is mutatja.
(Figyeljük meg azt, hogy ebben az esetben a glicin karboxil csoportja és az alanin
amino csoportja vett részt a peptidkötés kialakításában. Ellenkező esetben alanil­
glicin keletkezik.) A prolin (gyűrűs aminosav) mellett a cisz helvzet alakul ki.
2. ábra: A peptid kötés kialakulása a glicin karboxil csoportjának és az
alanin amino csoportjának reakciójával
+ kulán belüli diszulfid (-S-S-) hidak, hidrofób kölcsönhatások, ionos kölcsönhatások,
+ "'
6
\1
glicin
N-terminális
+�
u víz
A kialakult peptid kötésben egy síkban található atomokat ezen az ábrán is láthatjuk
C-N kötéshez csatlakozó atomok transz helyzetben vannak.
12
BIOKÉMIA BlOKÉMIA Peptidek, fehérjék
A peptidekben és a fehérjékben az aminosavak sorrendje szigorúan meghatározott.
A vérnyomás szabályozásában szerepet játszó a fehérjékhez képest egyszerű
szerkezetű vegyület - a bradikinin, egy heptapeptid, amely 2 arginint, 1 prolint, l
glutaminsavat, 2 fenilalanint, és 1 szerint tartalmaz. A felsorolt aminosavakból
15120 különböző heptapeptid variáció állítható elő. Ezek közül csak 1 aktív! A nagy
molekulatömegű, azaz sok aminosavból felépülő fehérjék esetében is sok bizonyíték
van arra, hogy csupán egyetlen nem megfelelő helyen levő aminosav megaka­
dályozhatja a fehérje funkciójának ellátását.
A fehérjék szerkezetének leírásában négy szintet szoktak megkülönböztetni a követ­
kezők szerint.
Az elsődleges (primér) szerkezet a genetikailag meghatározott aminosav sorrendet
jelzi. A jellegzetes kötéstípus a peptidkötés (kovalens kötés).
A másodlagos (szekunder) szerkezet, az egyes aminosavaknak a térbeli elhelyezke­
désére utal a peptidláncon belül. A leggyakoribb típusok az alfa helikális, és béta
lemez formák. A jellegzetes kötéstípus hidrogénhidak.
A harmadlagos (tercier) szerkezet a polipeptidlánc helikális és nem helikális sza­
kaszainak határozott térbeli felgombolyodása. A jellegzetes kötéstípusok: mole­
térkitöltési gátlások, hidrogénhidak.
A negyedleges (quaterner) szerkezetről akkor beszélünk amikor egy fehérje több
polipeptidláncból áll. Az alegységek összetartásában a következő kötéstípusok vesz­
nek részt: molekulán közötti diszulfid (-S-S-) hidak, hidrofób kölcsönhatások,
ionos kölcsönhatások, térkitöltési kényszerek, hidrogénhidak.
13
Peptidek, fehérjék BIOKÉMIA
A fehérjék elsődleges szerkezete
A fehérjék szerkezetének megismerésénél a két legfontosabb kérdés, hogy milyen
aminosavakból épülnek fel, és milyen az aminosavak sorrendje a fehérjét alkotó
polipeptidláncokban. Tekintettel arra, hogy a táplálék fehé1jék az emésztés szaka­
szában kis molekulatömegű peptidekre és aminosavakra bomlanak, a fehérjék táplál­
kozási értéke szempontjából az első kérdésre adott válasz igen jelentős, míg az
aminosavak sorrendje kevésbé fontos.
Biokémiai szempontból a fehérje moiekulák elsődleges szerkezetének ismerete igen
lényeges. Mint látni fogjuk az elsődleges szerkezet lényegében meghatározza fehérje
molekula térbeli szerkezetének lehetséges változatait.
A szerkezet vizsgálatához szükség van a csak egyfajta molekulát tartalmazó tiszta
fehérje előállítására. Az izolálás során figyelemmel kell lenni arra, hogy a kgtöbb
fehérje hőérzékeny. Az esetlegesen jelenlevő proteázok kevésbé aktívak hidegben,
ezért célszerű az összes műveletet 0 és +4 "C között végezni!
Lássunk egy példát arra, hogyan lehet egy fehérjét, esetünkben a mioglobint,
kinyerni izomból. Frissen ieölt állatok izmát gyorsan lehűtik, apróra vagdalják,
homogenizálják. A homogenizálás a sejtes szerkezet roncsolását jelenti. Ezzel a
fehérjék vizes oldatát nyeri. A különböző fehérjék eltérő módon oldódnak ammó­
nium-szulfát jelenlétében. A 65 %-ban telítetí ammónium-szulfát oldatból sok
fehérje kicsapódik, de a mioglobin oldott állapotban marad. A kicsapódott fehérjéket
centrifugálással kiülepítik. A felülúszóból dialízissel eltávoiítják a jelenlevő kis
molekulákat, majd ioncserélő kromatográfiával választják el a mioglobint a még
jelenlevő többi fehérjétől. A tisztítás eredményességét különböző módszerekkel (pl.
kromawgráfia, elektroforézis) célszerű ellenőrizni. A vázlatosan leírt folyamat a
valóságban nem ilyen egyszerű, és arra is gondolni kell, hogy más esetleg jóval
kisebb mennyiségben jelenlevő fehérjék izolálása sokkal nehezebb feladatot jelent.
Ismeretlen fehérjék vizsgálatánál általában a következő lépés a moiekula méret
meghatározása.
A minimális molekulatömeg a metallo proteineknél könnyen meghatározható.
A mioglobin vastartalma 0.335%. Ha egy mioglobin molekulában legalább egy atom
vas van, akkor a minimális molekulatömeg 16700 Dalton. Ezt az eredményt más
mérések is igazolták. Tehát a mioglobinban 1 vas atom található.
A hemoglobin vastartalma ugyancsak 0,335%, azaz a minimális molekulatömeg
ebben az esetben is 16700 D. A valóságban ennek négyszerese, 66800 D, azaz a
molekulában 4 vasatom van. (Ebből a számításból nem lehet arra következtetni ' de
14
BTOKÉ-:1vf!A Peptidek, fehérjék
amint látni fogjuk a hemoglobin négy fehérjeláncot és ezek mindegyike egy-egy
vasatomot tartaimaz.)
A fehérjék (és más makromolekulák) molekulatömegének meghatározására alkal­
mazható az ozmotikus nyomás, vagy a fagyáspont csökkenés mérése.
Biológiai makromolekulák esetében gyakori módszer az ülepedési állandó meg­
határozása analitikai ultracentrifugával. Á 40000 fordulat/perc vagy ennél nagyobb
sebességgel történő centrifugálásnál a fehérjék (nukleinsavak és poliszacharidok is)
molekula méretük szerint ülepednek. Megfelelő optikai mérőrendszer alkalma­
zásárnl az ülepedés sebessége meghatározható. Minél nagyobb a Svedberg egység­
ben kifejezett ülepedési állandó, annál nagyobb a molekulatömeg. (A pontos össze­
függés a legtöbb biokémia tankönyvben megtalálható, itt most nem részletezzük.)
Egyszerű laboratóriumi eszközökkel kiviteiezhető a gélsu1rés. Az elválasztandó
molekulákat tartalmazó oldatot olyan gömb alakú szemcsékkel töltött üvegoszlopon
engedik át amelyben a szemcséket alkotó gél pórusmérete meghatározott. A kisebb
molekulák bejutnak a gélbe, a nagyobbak nem, így rövidebb úton, a szemcsék között,
hamarabb jutnak le az oszlop aljára. A gélbe bejutó molekulák méretüktől függő
sebességgel vándorolnak. A vándorlási sebesség arányos a molekulatömeg logarit­
musával. Ismert molekulatömegű fehérjékkel kalibrálják, az oszlopot. A különböző
molekulaméret tartományokban történő elválasztások céljá::a a vegyszergyárak spe­
ciális anyagokat hoznak forgalomba.
Az elektroforézis szintén alkalmas a fehérjék elválasztására. Egyik előnye ennek a
módszernek. hogy analitikai céllal, néhány mikrogrammnak megfeielő anyag, már
jól vizsgálható, de ismertek olyan eiektroforetikus eljárások is, amelyekkel, mg-os
nagyságrendben lehet fehérjéket egymástól elválasztani. A módszer aiapja az, hogy
elektromos erőtérben a töltéssel rendelkező molekulák a töitésüktől és méretüktől
függően vándorolnak. A fehérjék nátrium-dodeci!szulfáttal (a szakirodalomban
elterjedt rövidítéssel: SOS) komplexet adnak, és a jól disszociáló szulfo csoportok
a komplexnek negatív töltést biztosítanak. A negatív töltésű komplexek poiiakril­
amid géiben az elektromos erőtér hatására moiekulaméretük logaritmusával fordított
arányban álló sebességgel vándorolnak. Így ezzel az elektroforézises eljárással a
moiekulaméret meghatározható. Kalibrálás ebben az esetben is ismert molekulatö­
megű fehérjékkel történik. A poliakrilamid gél alkalmazása azért terjedt e!, mert az
akrilamid koncentrációjától függően a polimerizációval előáilított gél pólusainak
mérete tág határok között változtatható, azaz kiválasztható az a gél, amely az adott
molekulatömeg tartományban a legjobb elválasztást biztosítja. Az eddigiekből kö-
15
 Peptidek, fehérjék BIOKÉMIA
vetkezik, hogy a fehérjék nátrium-dodecilszulfáttal képezett komplexeinek elektro­
forézisével, vagy ultracentrifugával fehérje keverékek egyes komponenseinek mo­
lekulatömegét meghatározhatjuk, míg a fagyáspont csökkenés vagy ozmózis nyomás
mérés csak tisztított fehérjék esetében alkalmazható.
Az aminosav-összetétel meghatározásához a fehérjéket aminosavakká kell alakítani.
Ez leggyakrabban savas hidrolízissel történik.
6 M sósav jelenlétében, 105-110 °C-on, (zárt üvegcsőben) 24 óra alatt a fehérjék
aminosavakká alakulnak. A triptofán ilyen körülmények között elbomlik. Meg­
határozására egyéb módszereket, pl. ultraibolya tartományban mért fényelnyelést
alkalmaznak.
A fehérjékben levő glutamin és aszparagin a hidrolízis során glutaminsavvá ill.
aszparaginsavvá alakul. A felszabadult ammónia jelzi, hogy eredetileg savamidok
is jelen voltak.
A savas hidrolízis hátrányai kiküszöbölhetők enzimatikus hidrolízissel is.
A következő lépés az aminosavak elválasztása. Ezt legtöbbször ioncserélő kroma­
tográfiával végzik. Az elválasztott aminosavak ninhidrinnel rózsaszín terméket
adnak, kivéve a prolint és a hidroxilprolint, amelyek sárgát. A kialakult vegyületek
fényelnyelését a megfelelő hullámhosszon mérve az egyes aminosavak mennyisége
meghatározható. Az aminosavak adott körülmények között meghatározott sorrend­
ben oldódnak le az ioncserélő oszlopról. Ma már automatizált analizátorokkal lehet
a műveletet elvégezni. Igen kis mennyiségű aminosav detektálására és mérésére ad
módot az a tény, hogy az aminosavak orto-ftálaldehiddel fluoreszkáló anyagot
9 12
adnak. Ninhidrinnel 10- , o-ftálaldehiddel 10- molnyi mennyiség mérhető.
Az aminosavak elválaszthatók egyéb módszerekkel is. Pl. papír kromatográfiával,
vékonyréteg kromatográfiával, nagyhatékonyságú folyadék kromatográfiával
(HPLC), elektroforézissel, származékképzés utáni gáz kromatográfiával. Ezeket az
ioncserélő vékonyréteg kromatográfia kivételével kevésbé gyakran használják.
A két, vagy több aminosav láncból álló fehérjék esetében az aminosav sorrend
megállapításához először a fehérjéket alkotó láncokat el kell választani. A diszulfid
hidakat (S-S) perhangyasavval lehet oxidálni, vagy redukáló szerekkel, pl. merkap­
tánokkal, szulfuidril csoportokká lehet alakítani.
16
BIOKÉMIA Peptidek, fehérjék
Az aminosav sorrend meghatározásán belül legegyszerűbb a lánc két végén levő
aminosav meghatározása.
Az N-terminális (szabad amino csoporttal rendelkező aminosav meghatározására
több módszer is használatos.
Sanger (az inzulin, majd a nukleinsavak szerkezetének meghatározásáért kétszer
Nobel-díjat kapott angol biokémikus) módszere szerint a láncvégi aminosav amino
csoportját dinitrofluor benzollal reagáltatják, a fehérjét, hidrolizáiják és meghatá­
rozzák, hogy melyik aminosavhoz kötődik a dinitrofenil csoport.
Ehhez hasonlít az a módszer, amelyben danzi/k/oridot alkalmaznak a dinitrofluor
benzol helyett. A danzilcsoport az N-terminális aminosavhoz kötődik. Savas hid­
rolízis után erős fluoreszcenciája miatt kis mennyiségben is azonosítható a láncvégi
aminosav.
Fenilizotiocianát is reagál az N-terminális aminosavval. A reakció során a láncvégi
aminosav fenilamin származéka leszakad a fehérje láncról. Figyelem! Az előző
reakcióknál a fehérje láncot teljesen hidrolizálni kellett. A fenilizotiocianáttal végre­
hajtott reakció, ún. Edman reakció során a peptidlánc egy aminosavval rövidebb lett,
és a következő aminosav amino csoportja szabaddá vált. A reakció folytatható, és
így a sorrend feltérképezhető. Az utóbbi módszert automatizálták, az erre a célra
alkalmas műszer a szekvenátor (szekvencia = sorrend), amellyel 20-40 aminosavat
tartalmazó peptidek aminosav sorrendje meghatározható.
A C-terminális aminosav meghatározása hidrazinnal történhet. A hidrazin hatására
a végálló aminosav felszabadul, a hidrazin bekötődik a következő aminosav karboxil
csoportjához. Ennek eltávolítása után a művelet ismételhető!
A C-terminális aminosav meghatározása alkalmazható karboxipeptidáz is. Ez az
enzim a végálló aminosavat specifikusan leválasztja a fehérjéről. Az egy amino­
savval rövidebb lánc ismételten szubsztrátja az enzimnek. Így a folyamat ismétel­
hető. Ne felejtsük nem minden peptidláncról szakad le egyszerre az első majd a
második aminosav. Ennek következtében hosszabb fehérje láncok lépésenkénti
lebontásánál nem csak egy szabad aminosavat fogunk kapni, de az egyes aminosavak
mennyiségéből lehet következtetni azok helyzetére. Természetesen ez a megfontolás
igaz a nem enzimatikus módszerek esetében is.
A fehérje szerkezet vizsgálatok során gyakran alkalmaznak olyan enzimeket,
specifikus proteázokat- amelyek egyes aminosavak közötti peptidkötéseket (többé­
kevésbé) specifikusan bontják. Az így nyert polipeptideket elválasztják és a kisebb
szakaszok aminosav sorrendjét megállapítják, majd az egyes részeredményeket
összeillesztik.
17
Peptidek, fehérjék BIOKÉMIA BIOKÉMIA Peptidek, fehérjék

Biológiai fehérjeszintézis Az egyes aminosavak kódját az 1. Táblázat mutatja.

A fehérjék szerkezetével kapcsolatban már kiemeltük, hogy csak a meghatározott
szerkezetű fehérje képes ellátni a biológiai funkcióját. Ezért a fehérje bioszintézis 1. Táblázat
tárgyalásánál igen fontos figyelnünk azokra a mechanizmusokra, amelyek biztosít­ A genetikai kód
ják a megfelelő szerkezetű fehérje szintézisét. uuu Phe ucu Ser UAC Tyr UGU Cys
A fehérjék szintéziséhez szükséges genetikailag meghatározott információ átadás uuc Phe ucc Ser UAC Tyr UGC Cys
vázlata már a középiskolás tananyagból is jól ismert. Itt csak emlékeztetőül emiítjük UUA Leu UCA Ser UAA STOP UGA STOP
meg, hogy az információs lánc a következő: UUG Leu UCG Ser UAG STOP UGG Trp
dezoxiribonukleinsav (DNS),
- messenger ("'hírvivő") ribonukleinsav (mRNS), cuu Leu ccu Pro CAU His CGU Arg
transzfer RNS (t-RNS), fehérje. cuc Leu CCC Pro C AC His CGC Arg
A mRNS-ben hordozott információ rejtjelét, "kódját" az l 960-as évek elején fejtet­ CUA Leu CCA Pro CAA Gin CGA Arg
ték meg. CUG Leu CCG Pro CAG Gin CGG Arg
Lényeges felismerés volt, hogy a sejtek homogenizálása után izolált riboszómák is
képesek aminosavakból fehérjét szintetizálni. Szintetikusan előállított, csupán uri­ AUU Ile ACU Thr AAU Asn AGU Ser
dint tartalmazó RNS (poli-U) csak fenilalanin beépülését segítette elő. A kísérletet, AUC lle ACC Thr AAC Asp AGC Ser
csak adenint (poii-A), ill. csak citozint (poli-C) tartalmazó mesterséges polinukleo­ AUA lle ACA Thr AAA Lys AGA Arg
tidokkal megismételve lizin , ill. prolin beépülését tapasztalták. Miután kiderült, AUG Met ACG Thr AAG Lys AGG Arg
hogy a kód ·'hárombetűs'', világossá váit, hogy az UUU, a fenilalanin, az AAA a
lizin, a CCC a prolin kódja. Nagy lendületet adott a kutatásoknak, hogy Khorana és GUU Val GCU Ala GAU Asp GGU Gly
munkatársai már korábban kidolgozták azokat a módszereket, amelyekkel a báziso­ GUC Val GCC Ala G AC Asp GGC Gly
kat kívánt sorrendben tartalmazó oligo-nukleotidokat lehet készíteni. A szintetikus GUA Val GCA Ala G AA Glu GGA Gly
nukleotidok sejtmentes rendszerben képesek a megfelelő aminosavak beépülését GUG Val GCG Ala GAG Glu GGG Gly
elősegíteni, irányítani.
A lánckezdést általában az AUG, alkalmanként a GUG vagy UUG jelzi. Az AUG
prokariotákban formil-metionin, eukariotákban metionin beépítését írja elő.
Három triplet a polipeptidlánc szintézisének befejezéséhez ad információt. A táblá-
zatban ezt a STOP szó jelzi.

Az egyes kodonokban az első helyen említett nukleotid az S·, a harmadik a 3· vég

felé esik. (A nukleinsavaknál és nukleotidoknál a bázis atomjait számokkal jelölik,
míg a ribóz vagy dezoxi ribóz atomjait felső indexbe tett vesszővel jelzett számokkal
különböztetik meg.)

18 19
 Peptidek, fehérjék BIOKÉMIA
BIOKÉMIA Peptidek, fehérjék

Az általánosan használt rövidítések:

Néhány kivétel ismert. Pl.
adenin (A), guanin (G), citozin (C), uracil (U), timin (T). (T a dezoxi-ribonuklein­
kodon általában mitochondriumban
savakra jellemző.) TLEU MET
AUA
AGA ARG STOP
A fehérjéket alkotó aminosavak jelölésére hárombetűs és egybetűs rövidítést szoktak AGG ARG STOP
használni. A hárombetűs rövidítés általában az aminosavak angol nevének első UGA Stop TRY
három betűje.
A használt rövidítéseket a 2. Táblázat mutatja: Az aminosav sorrendet meghatározó információ átadásának áttekintésekor láttuk,
hogy a mRNS-nak jelentős szerepe van. A mRNS azonban nem képes felismerni a
2. Táblázat megfelelő aminosavat, csak azt a nukleinsavat, amely specifikusan köti az adott
A fehérjékben előforduló aminosavak jelölése: aminosavat. Ezért a fehérjeszintézis első lépése az aminosavak kötödése az amino­
savra specifikus transzfer-ribonukleinsavhoz (tRNS).
név hárombetűs egybetűs megjegyzés
Ez energia igényes folyamat, amelyet aminosav aktiválásnak is neveznek. Az
alanin Ala A
arginin energiát, mint nagyon sok más biokémiai folyamat esetében, az adenozin trifoszfát
Arg R
aszparagin Asn biztosítja.
N
aszpariginsav Asp D Aminosav+ATP * Aminoacil adenilát+Pirofoszfát
Asn és Asp együtt, Asx, B
cisztein Cys e Aminoacil adenilát+tRNS * Aminoacil tRNS
glutamin Gin Q
glutaminsav Glu E Gin és Glu együtt, Glx, Z A folyamatot az aminoacil tRNS szintetáz katalizálja. Ez az enzim képes felismerni
glicin, Gly G az aminosavat és a megfelelő tRNS-at (3. ábra).
hisztidin His H A nagyfokú specificitás igen fontos!
izoleucin lle (néha iLeu, vagy Ileu) A fehérjeszintézis további lépései során, már csak a tRNS ismeri fel azt, hogy hová
leucin Leu L kell beépíteni a hozzá kötődött aminosavat. Ezt kísérletileg azzal igazolták, hogy
lizin Lys K előállították a ciszteinil-tRNS-at. Ezt a reakciót a ciszteinre specifikus aminoacil­
metionin Met M t-RNS szintetáz tudja katalizálni.
fenilalanin Phe F
prolin Pro p
Cys+ATP+tRNSCys*ciszteinil tRNSCys
hidroxiprolin HO-Pro
szerin Ser s
treonin Thr (a cy, arra utal, hogy ciszteinre specifikus t-RNS-ről van szó.)
T
triptofán Trp w Majd a cisztein szulfhidril (SH) csoportját nikkel katalizátor mellett hidrogénezéssel
tirozin Tyr Y eltávolították, azaz a ciszteint átalakították alaninná. Eközben a molekula többi része
valin Val V változatlan maradt.
c
A genetikai kód néhány kivételtől eltekintve univerzális, azaz a különböző élőlények ciszteinil tRNScys+H-H*alanil tRNS ys+H-S-H
ugyanúgy értelmezik. (Ez teszi lehetővé, hogy az emberi inzulin gént baktériumokba
beépítve inzulint termeljenek.)

20
21
 Peptidek, fehérjék BIOKÉMIA BIOKÉMIA Peptidek, fehérjék

3. ábra: Az aminosavak kötődése a transzfer RNS-hoz (tRNS) 4. ábra: A mRNS nem az aminosavat, hanem a tRNS-at ismeri fel
0
Adenozin � + \-cH-NH,~ SH
v<.'.A1/ 1 1
CH,
/ o
ATP -o R
- i t
Aminosav H,N-C-C
' + tRNACy• + ATP
'o
' \
�
C,szte1n

J!
�
Pimfoszfát 1 AminOBC!I-
AMP + ppí _ IRNA szintetá/ •
Y

0
\ +
C-CH-NH-
2. SH
0
'

Adenozin-0 - o A CH 3 0
/
i
CH2 9
Aminoacil adenilát + 1 1i • ! 11
rl 3 N-C-C-O-tRNAc,.. H 3 N-C-C-O-tRNA
Raney

l H
e e A Ni H
Ciszteinii-tRNAc,.. Alanil-tRNACY•
1 �OH
Pj'-Pj'OH

IRNA
AMP

e e A 3,

1 �0-C-CH-NHJ
Pj'Pj'oH 11 1 Cisztein! tartalmazó A cisztein! alanin
0 R fehé�e helyettesíti

1. A cisztein ATP felhasználásával kötődik a ciszteinre specifikus tRNS-hoz.

3-Aminoacil tRNA 2-Aminoacil tRNA
Adenozin trifoszfát (ATP) reagál az aminosavval. A keletkezett aminoacil adenilátból az ami­
nosav a tRi'\lS, láncvégi nem foszforilált ribóz egységén található 3',vagy 2'
hidroxil csoportjához kötődik. A két vegyület egymásba átalakulhat.
2. A ciszteinbői az SH csoportot katalítikus hidrogénezéssel alaninná alakítják.
3. A éiszteinre specifikus tRNS-hoz kötött alanin a fehérje szintézisre képes az
in vitro rendszerben az alanin helyére kerül, és így a genetikai kódnak nem megfelelő
polipeptid keletkezését segíti elő.

A t-RNS-ek szerkezetében közös jellegzetességeket lehet megfigyelni (5. ábra). A

C ys
Az így kapott alanil tRNS (4. ábra) az alanint a szintetizálódó fehérjében a cisztein
helyére vitte, és így hibás fehérje keletkezését eredményezte. Ebből levonható az a
következtetés, hogy a szintézis további lépései során már csak a tRNS-tői függ az
aminosav sorsa, más szóval a tRNS hordozza a szükséges információkat, a t-RNS
ismeri fel a m-RNS-on a kódnak megfelelő helyet.
molekulában egyes szakaszokon a bázisok közötti hidrogén kötések rögzítik a
szerkezetet, más szakaszokon nem ralálhatók olyan bázisok, amelyek között létre­
jöhetne ilyen szerkezet. Az aminosavat megkötő rész a 3' végen szabad, azaz
foszforsavval nem észteresített hidroxil csoportot tartalmaz. Ez jeilemző minden
tRNS molekulára. Az ábrán a molekulák alsó részére került a mRNS-at felismerő
antikodon, amely három olyan nukleotidot tartalmaz, amelyek képesek bázispárt

22 23
 Peptidek, fehérjék
----------
-------
--�B�TO�K�É�M�L�JÜKÉMIA -------------------- ---fehérjék
Peptidek, ---
(A-U, G-C, A-T) kép --..---
ezni a mRNS-on levő . ,
akban található néhány koa.onnal (Ja sd 1. Táblázat). A
.. .. olv
• an b,azis
. , amelv tRNS ;prokarioták riboszómái 70 S (Svedberg egység) ülepedési állandóval jeilemez-
kozul négyet láthatun · az egv• e'b RN S akban nem sme t
k az 5. ábrán. - i r . Eze k. Két alegységből állnak. (50 S és 30 S). (Nem tévedés, az ülepedési állandókat
5. ábra.· tRNS-ak Je m lehet összeadni! Az ülepedési állandó pontos definiciója a részletes biokémia
· IIegzetes szerkez
ete könyvekben megtalálható. A továbbiak megértéséhez elegendő, ha megjegyez­
3'
A-OH k, hogy az ultracentrifugákkal meghatározható nagyobb ülepedési állandó gyor­
e 3'
e A·OH bb ülepedésre utal.)
5' A e
O···C
e-.. o IRNA;" 5' A
C··· G
z eukariota riboszómák nagyobbak, ülepedési állandójuk 80 S, a két alegységé 60
G···C
A··· U A··· T letve 40 S.
A··· C C···O IRNA'''
T···A
G--·C G ···C
o---cc;:c;:c;:c;:cu oA T···A
D -" U "· · : ,- A C A
D A GGco G A A··· legrészletesebben az E. coli riboszómáit tanulmányozták. Ezekben a nagyobb
G . ; : Uóó
_ óóó T ,; e
A T TTCTC
: : : :: � A
A ÁÁÓÁÓ
ó G Aéóéo ." Tr ,.. A...c !egység (50 S) két RNS molekulát tartalmaz. Az egyik 23 S ülepedési állandóval
C
DA C···Gu' ...e..,... �G c c"'� [T?
u---A0u:.•· A TAGCA G
A···u cc A T ... ,._ ,._ eilemezhető és 2900 nukleotidot tartalmaz, a másik (5 S) RNS, 120 nukleotidból
G···,j, UU T--•A
C·--G A--·T 'pül fel. Az 50 S alegység 32 különböző fehérjét tartalmaz. Az egyikből négy
u + A--·T
C--·G
U 0
e A olekula található, a többiből egy-egy.
3'
<;�9 T A
óúé
5' TT T A kisebb alegység (30 S) egy RNS molekulát ( 16 S) tartalmaz, amely 1542 nukleo­
(8) mRNA A : :
3·
e• A 5' mRNA tidból épül fel. Ezenkívül 21 különböző fehérjéből, egy-egy molekula található. A
(b) legkisebb fehérje 46, a legnagyobb 557 aminosavból épül fel.
0
Az ábrán az E. coliból
Egy fehérje előfordul mindkét alegységben. Ma már ismert a fehérjék molekula
"[/
_ izolált) (a) és
az e'.11ben m1t_ och ond . tömege, és legtöbbjük helyzete a riboszómán belül, sőt szerepe a fehérjeszintézisben.
H
"w„ ,N ,,,. H
c
riumbó] izolált
1 ' leucmra specifikus tRN
o,,, e"-c, c,
1
- S (b) pe'] ctaJ
. "an
,'
; Ezekkel a részletekkel, melyek a modern biokémiai tankönyvek nagy részében
H hgyelhetjük.meg.
/ megtalálhatók, nem foglalkozunk.
Ribóz
Ribóz ��ye� szakaszokon a bázis párok
Inozin (í) zott hidrogén kötése kö­ Az eukariota riboszómákban a nagyobb alegység tartalmaz egy 28 S, egy 5 S és egy
Pszeudouridin í ,í,J k alakulnak ki.
Ahol erre nincs lehe 5,8 S ülepedési állandójú RNS-at (a prokariotáknál az utóbbi RNS hiányzik). A 40
tőséo "'' ott "hur-
kok ., keletkeznek. Az
aminosavat S alegységben 18 S RNS található. Mindkét alegység több fehérjét tartalmaz, mint
megkötő (3') végen,
minden tRNS
m olekulában ACC
vég található. A a prokariotákban megismert riboszóma alegységek.
tR�S moleku lák lefel
é eső részén lát­ A fehérjeszintézis prokariotákban és eukariotákban alapjában véve nagyon hason­
hato a mRNS-hoz k
Ribóz .. o"t0"do" tnp. 1et. az lóan történik, de egyes részletekben vannak eltérések. Tárgyalásunkban a jobban
anttko don A tRNS
Ribotimídm \ Tj . : : tartalmaz olyan
Dihidrouridin /D) baz,sokat is, amelyek
más nukleinsa­ ismert bakteriális fehérjeszintézis ismertetése után térünk ki a különbségekre.
vak:ra nem jellemző
ek.

A tRNS-akhoz k'•t0 ··t

· 0 t amtnosavak os ·· szekapcsolódása a
n boszom, . n·boszom
ak, minden fehériJ ét , a, kon történik. A
szi,ntet·iza'1 lll. k,epes s
elektronmikroszkópp ,, . eJ'tb en nagyszámban elő
•' al megfigyelheto, r forduló
.
Jek t es nukleinsavaka esz ecs kék (pa r fIku 1umok), amelyek
� t tartalmaznak. fehér-
A riboszómák mére
te k.isse. elter a p rok
ariotákban es . az eukanotákba
n.
14

15
Peptidek, fehérjék BIOKÉMIA BIOKÉMIA Peptidek, fehérjék

A riboszómákon lejátszódó fehérjeszintézis három részre bontható: 6. ábra: Fehérje szintézis prokariotákban - Iánckezdés
1. Lánc kezdés (iniciálás),
2. Lánc növekedés ( elongáció),
3. Befejezés (termináció).
30S alegység

�/,- ,�i--i
Mindegyik folyamathoz ma már ismert szerepet játszó fehérjék - faktorok szűk-
1.
iniciálé faktorok
ségesek.
A lánc szintézise az N-terminális felől kezdődik.

a 16S rRNS egy szakaszával

A részfolyamatok vázlatosan a következők : komplementbe régió

1. Lánc kezdés (iniciálás) (6. ábra):

S'� 3'
A 30 S alegységhez kötődik a három iniciátor faktor: IF 1, IF2 és IF3. Az IF2-höz vagy
szorosan kapcsolódik egy molekula GTP. Ezzel a 30 S alegység képessé válik GUG
(vagy
arra, hogy megkösse a mRNS-at. 2. GUG)
aminosavat
A kötődés alapja az, hogy a mRNS egy szakasza a 16 S rRNS egy szakaszával hordozó tRNS
komplementer, azaz bázispárok alakulhatnak ki. (7. ábra.)
·► ".:
'IF3/
/··,,

A komplementer szakasz közelében van az iniciátor (lánc kezdésre utasítást adó)

kodon (AUG, GUG, UUG közül az egyik). Ehhez prokariotákban a formil­
metionil-tRNS (tMET-tRNS) kötődhet.
30S íniciátor
A mRNS és fMet-tRNS megkötődésekor az IF3 szabaddá válik. komplex �
�
A kialakult iniciátor komplexhez kapcsolódik az 50 S riboszóma alegység. �2;
5' -----
J---3•
Ezután az IFI és IF2 is leválik. Az energiát a lánc kezdéséhez a GTP=>GDP
aminoacil-!RNS-at

t
átalakulás adja. peptidil-tRNS-at kötő hely
kötő hely
Az 50 S alegységen két kötőhely van. Az A-val jelzett helyen az aminosavat, a �-

P helyen a peptidet hordozó tRNS kötődik. A láncot kezdő (N-terminális)

aminosavat hordozó tRNS, azaz a formil-metionil-tRNS megkötődése után az
50S alegység
(A) hely üres. 3.

·· (ÍF=1j g <€>
1'
► GDP +

(;,;;:t ·'
\.'�,
p

50S alegység

L.__3,
30S alegység
Első Második
kodon kodon

fehérje szintézisre kész riboszóma

)6 27
 BIOKÉMIA Peptidek, fehérjék
Peptidek, fehérjék BIOKÉMIA

7. ábra: A mRNS egy szakasza komplementer a prokariota riboszómák 16S 8. ábra: Fehérje szintézis prokariotákban - a peptid lánc növekedése
rRNS-ának egy szakaszával (Shine-Dalgarno szekvencia) (elongáció)

Riboszóma

p A
t
mRNS -- 50S alegység GTP aa~tRNS �
EF-Tu komplex -(Q)
s,_. 120

8
130
Au uccc�q9�9��UUGACCUGUG GCU ... 3'
O_,._uÚCCÚéCÁCUGCAU .. 5•
,.,,•\-\
rRNS.,.,,....--- --- 30S alegység +

2. Lánc növekedés (elongáció) (8. ábra): \2

A második, i!Ietve később a következő, aminosavat hordozó tRNS-hoz GTP és
az EF-Tu jelzésű elongációs faktor komplexe kapcsolódik. Az új aminoacil­ 5. Kodon 6. Kodon
tRNS kötődik a riboszóma A helyére. Egy molekula GTP�GDP-tá átalakulása
biztosítja a szükséges energiát. Az elongációs faktor felszabadul, majd újabb
GTP-ot köt, ezzel regenerálódik. Kialakul a peptidkötés, úgy, hogy az újonnan
belépő tRNS veszi át a már növekvő peptidláncot. Ennek mechanizmusát a képlet ü'Jl_f111ILJU1Jl
-3·
mutatja. (9. ábra).
Az előző aminosavat szállító tRNS kilép, és az egy aminosavval hosszabb
peptidláncot hordozó tRNS átkerül P helyre. (Ezt transzlokációnak is nevezik.) 6. Kodon
3
Ehhez szükséges az EF-G elongációs faktor és GTP.
Ismeretes egy harmadik elongációs faktor (EF-Ts) is. Ennek az EF-Tu-GTP
komplex regenerálásában van szerepe.

1. az épülő peptid láncot hordozó tRNS a peptidil-tRNS-at kötő helyen (P) helyen van. A
következő aminoacil-tRNS belép az (A) helyre
2. kialakul a peptid kötés, a készülő aminosav lánc átkerül az utolsó aminosavat hordozó
t-RNS-ra
3. a szabaddá vált tRNS távozik a riboszómáról, az immár egy aminosavval nagyobb pep­
tid láncot hordozót RNS átlép a (P) helyre, újabb aminoacil-tRNS kötődhet az (A) helyre

28 29
Peptidek, fehérjék BIOKÉMIA BIOKÉMIA Peptidek, fehérjék

9. ábra: Fehérje szintézis prokariotákban - a peptid kötés kialakulása 10. ábra: Fehérje szintézis prokariotákban - lánc végződés (termináció)
a riboszómán

GDP,+
P,
1.

'
5' ..___'-----3
� Stop kodon az a nelyen

@) + • RF1, RF2,
RF3

\3
A
e
p 1 -A p - 1 i -A
tRNS tRNS tRNS tRNS
2.

H,O

3. Befejezés (termináció) (10. ábra): Peptidil transzferáz

A lánc növekedésnél leírt folyamatok addig ismétlődnek míg a mRNS-nak a lánc ◄- - ► GDP+ p-
, .'

végződését jelző, STOP kodonja a riboszóma (A) helyéhez nem ér. Ekkor új Coo-
aminoacil-tRNS már nem léphet be. Három ún. "release" (leválasztó) faktornak
3.
van ekkor szerepe. A RFI vagy RF2 belép a riboszóma (A) helyére, a RF3 és
egy GTP valahová a riboszóma más helyére.
A kész polipeptidlánc leszakad a tRNS-ről. A tRNS és a RF-ok leválnak, a
riboszóma alegységekre esik szét, és a folyamat kezdődhet előlről. 5'
•i· ti'•'� - 3'

s··----------3·

50S alegység 30S alegység

1. az elkészült fehérje tRNS-hoz kötve a P helyen van, az A helyhez valamelyik STOP

kodon kerül,
2. az RFl és RF2 faktor belép az A helyre, RF3 és GTP valahová más helyre,
3. A fehér:je karboxil vége leszakad a tRNS-ró!, a tRNS és az RF faktorok távoznak a ribo­
szómáról,
4. A riboszóma leszakad a mRNS-ró], alegységekre esik szét.

30 31
Peptidek, fehérjék BIOKÉMIA
Amikor elég hosszú mRNS szakasz felszabadul, akkor egy másik riboszóma kötőd­
het a mRNS-hoz és így újabb lánc kezdés történhet, az előbbiekben leírt módon, azaz
egy mRNS-on egyidejűleg több fehérje molekula is szintetizálódhat. Az ilyen
elektronmikroszkóppal látható, és ultracentrifugáva! izolálható - szerkezetet poli­
szómának nevezik. Egy mRNS-hoz 50 riboszóma is kötődhet, azaz egy mRNS-on
50 fehérjelánc is szintetizálódhat egy időben.
A növekvő polipeptid egy, 30-40 aminosavat tartalmazó szakasza, proteolitikus
enzimekkel nem emészthető, mert a riboszóma védelme alatt áll, a fehérjét bontó
enzimek térbeli okokból nem fémek hozzá a szintetizálódó fehérje említett szaka­
szához.
A fehérjeszintézis folyamata gyors. E. coli-ban 1 riboszóma 1 másodperc alatt 15
kodonnal jut tovább a mRNS-on, azaz egy riboszómán egy 300 aminosavat tartal­
mazó fehérje szintéziséhez 20 sec. szükséges. (Gondoljunk arra, hogy kedvező
körülmények között egy baktérium sejt 20-30 percenként osztódik, azaz ennyi idő
alatt a teljes sejt állományát meg kell dupláznia!)
Az eddigiekben láttuk, hogy a fehérjeszintézis energia igényes folyamat. Számoljuk
össze az N számú aminosav összekapcsoláshoz, vagyis N-1 peptidkötés kiala­
kulásához szükséges energiát adó molekulákat.
Egy molekula ATP kell minden egyes aminosav aktiválásához, azaz az aminoacil­
tRNS szintézishez, N számú aminosavhoz tehát
- N molekula ATP,
- 1 GTP szükséges a lánc kezdéshez,
minden peptidkötés kialakulásánál egy molekula GTP átalakul GDP-tá, tehát N-1
GTP fogy el N-1 peptidkötés kialakulásához,
- mindegyik peptidkötés kialakulásakor lejátszódik a transzlokáció, ehhez szintén
N-1 GTP kell,
- a lánc végződéshez peptidenként még egy GTP-ra van szükség.
Azaz N molekula ATP+ 2N molekula GTP, összesen 3N nagyenergiájú foszfátkötés
szükséges N számú aminosav összekapcsolásához.
Ez az energia jóval nagyobb, mint amit a fordított folyamatban, azaz a fehérjék
hidrolízise során, lehet nyerni.
A nagy energia ráfordítás részben a szintézis specificitásának biztosítása érdekében
keli!
32
BIOKÉMIA Peptidek, fehérjék
Eukariota sejtekben a fehérje szintézis alapjában véve ugyanilyen módon játszódik
le. Néhány különbség azonban van, pl. több faktor szerepét ismerték fel. A 11. ábrán
az lánc kezdés, illetve az aktív riboszóma kialakulásának vázlata látható eukarioták­
ban.
A prokariotákban a riboszóma és a mRNS kapcsolatában egy kompiementer szakasz
játszik döntő szerepet. Az eukariota mRNS 5'-végén egy trifoszfát híddal kötődő
7-metil guanozin rész található, amely biztosítja, a megfelelő riboszóma mRNS
kapcsolatot. Ezt az ábra m7G Cap-nek jelöli.
A lánc növekedés folyamata nagymértékben hasonlít a prokariotáknál megismert
folyamatokhoz.
A lánc befejezéséhez eukariotáknál csak egy fehérje faktor szükséges, amely felis­
meri mind a három STOP kodont (UAA, UAG, UGA).
Az állati sejtekben a íiboszómák egy része az endoplazm1tikus retikulumhoz kötött
(durva felszínű endoplazmatikus retikulum), a másik része a citoplazmában szaba­
don található. A kötött és szabad riboszómák szerkezetében valószínűleg nincs
különbség. Azok a fehérjék, amelyek a Golgi komplexen keresztül kiválasztásra
kerülnek a membránhoz kötött riboszómákon szintetizálódnak, bejutnak a memb­
ránba és ott vándorolnak rendeltetési helyükre. Felmerült a kérdés honnan "tudja" a
rendszer, hogy melyik fehérjének hová kell jutnia?
1. A készülő fehérje láncon először egy jelző peptid rész ("signal sequence") aiakul
kL
2. Az ilyen peptid részt tartalmazó riboszómához hozzákötődik egy fehérjékből és
ribonukleinsavból álló részecske, amely felismeri a jeiző peptidet. (Ángol elne­
vezése "signal recognition particle" aiapján SRP rövidítéssel jelöljük.)
Az SRP nukleinsav része azonos a nagyobbik riboszóma alegységben taláiható
7 S rRNS-vai.
3. A membránon helyenként speciális fehérje ("docking protein") található. Ezt
felismeri a SRP-t és a riboszómát a membránhoz kapcsolja.
4. Az SRP felszabadul és képessé válik újabb riboszóma irányítására.
5. Az épülő fehérje lánc bejut a membrán rendszerbe. A fehérje lánc növekedése
tovább folyik.
6. A jelző peptid részt egy peptidáz lehasítja.
7. Az elkészült fehérje leszakad a riboszómáról, a riboszóma alegységekre esik
szét.
33
Peptiddc, fehérjék BIOKÉMIA BiOKÉMIA Peptidek, fehérjék

1 L ábra: Fehérje szintézis eukariotákban - lánc kezdés A vázolt folyamatokat a 12. ábra szemlélteti, és arra is szeretné felhívni a figyelmet,
hogy a fehérjelánc térbeii szerkezetének kialakulása már akkor megkezdődik, ami­
kor a teljes moiekula szintézise még nem fejeződött be (3., 5. lépés).
i,!F6-60S
kofTl:,1e:.:
12. ábra: Eukariota sejtekben keletkező fehér_je molekulák irányítása
0
e<F6 -11� o1F3 A
oiF4C.

. dokkoló fehérje Riboszóma fehérje ...__

peptidáz
íraid1v 60S ntószorria 4JS nbo�zérna 43S nboszóma Met
moncszoma alegyseg a!�gy,ég i,;01�1:ex Durva fe1színű endoplazmikus retikulum

SBP: '
Met
e!F-'A
�iF48
e!F4F
··0:J ------'-� 7.
m 7GCap �AUG� A.
�
mRNS / \

4.
SRP'W

l,,-- ATP
Jelző
i'-ADP,?,
polipeptid
\
Ma:

�A.
S'
48S lwmplex

elFS----�I

1. A mRNS 5, végén levő szakaszról egy jelző polipeptid keletkezik.

2. A jelző polipeptídet hordozó riboszómához egy - a jelző polipeptidet felismerő fehérje az

i
SRP (az angolban "Signa! Recognition Protein") kapcsolódik.
3. A SRP felismeri az endoplazmatikus retikulum membránján levő "dokkoló" fehérjét és a
60S r1bo�zorn•
a!egység riboszómával együtt megkötődik a membránon.
4. SRP felszabadul és képessé válik arra. hogy újabb riboszómát vigyen a membránhoz.
5. A növekvi\ fehérje lánc egyre nagyobb szakasza kerül a membránon belülre.
SOS ,rrc,ator kc-r:ip!ex 6. A jelző szakaszt egy proteáz leválasztja.
í. A szintézis befejeződik, a fehérje a membránon belül eljut a rendeltetési helyére, a ribo­
szóma alegységeire esik szét.
1. A mRNS-on található míG Cap jelzésű rész biztosítja, hogy a mRNS é8 a? első íiboszóma a meg­
felelő helyen kötődjék. Figyelem! Az ábra arra is utal, hogy a fehérJe másodlagos szerkezetének kialakulása már ak­
2. ;\z dF2 e!F2B komplex stabil, amikor az e!F2 egyik alegysége foszforilált állapo:ban van. kor megkezdődik, amikor a peptidlánc szintézisének még nincs vége. ;\ riboszómák a memb­
rán meghatározott részéhez - a riboszóma receptor fehérjékhez kötődhetnek.

34 35
 Peptidek, fehérjék BIOKÉMIA
Fehérjeszintézis szabályozásának több mechanizmusát is felismerték. Itt csak né­
hány példát említünk az összes lehetőség felsorolásának igénye nélkül.
Gyakori az az eset, hogy amikor nincs szükség valamelyik fehérjére nem keletkezik
az adott fehérjéhez szükséges információt tartalmazó mRNS. Ily módon az a hosszú
folyamat, amelynek a végtermékére nincs az adott időpontban szükség, már az első
lépésnél leáll, így energiával, anyaggal, idővel egyaránt takarékoskodni lehet.
Igen érdekes szabályozási módot ismertek meg prokariotákban a riboszóma fehérjék
szintézisének tanulmányozása smán. A riboszómát alkotó fehérjék szintézise is a
már megismert módon történik. Azt is tudjuk, hogy a fehérjék meghatározott
sorrendben kapcsolódnak a rRNS-hoz. Amikor elegendő mennyiségű rRNS van a
sejtekben akkor az a fehérje, amely a riboszómák kialakulása során elsőként kötődik
a rRNS-hoz kapcsolatba kerül a rRNS megfelelő szakaszával, és ezzel megkezdődik
a riboszóma szerkezet kialakulása. Viszont amikor nincs jelen szabad rRNS, akkor
nincs szükség új riboszóma fehérjére sem, ez a fehérje kötődik a riboszóma fehérjék
szintéziséhez szükséges információt hordozó mRNS-hoz, és ezzei megakadályozza,
hogy ez a mRNS kapcsolódjon a riboszóma 30 S alegységéhez. Ennek következtében
nem jöhet létre a riboszóma fehérjék szintéziséhez szükséges aktív riboszóma. Ismét
azt látjuk, hogy a szintézis folyamata már az első lépéseknél megszakad.
Külön érdekessége ennek a szabályozásnak az, hogy mivel a riboszóma fehérjék
szintéziséhez szükséges mRNS-ak policisztronosak, nemcsak a szabályozásban
részt vevő, elsőként a rRNS-hoz kötődő, fehérje szintézise, hanem az ugyanazon
mRNS által kódolt többi riboszóma- fehérje szintézise is leáll. Azt is felismerték,
hogy prokariotákban a rRNS szintézise leáll, ha a sejtekben nincs megfelelő meny­
nyiségű aminosav, pl. "éhezéskor".
Egy érdekes szabályozási mechanizmust ismertek fel a vörösvérsejtek globin szinté­
zisében. A sejtek érésük során elvesztik sejtmagjukat, de elegendő mRNS-at tartal­
maznak és így képesek a hemoglobin szintézisére. A szabályozás lényege, hogy az
egyik iniciátor faktor aktivitását egy protein kináz segítségével végbemenő foszfo­
rilálás szabályozza. (Ilyen típusú szabályozásra több példát látunk a biokémiában.)
Ha a sejtben sok a hem, akkor az iniciátor faktor aktív állapotba kerül, ha nincs hem,
akkor inaktívvá válik. Ennek megfelelően csak akkor indul meg a globin szintézis,
ha megfelelő mennyiségben rendelkezésre áll a hem a hemoglobin kiaiakulásához.
36
BIOKÉMIA Peptidek, fehérjék
Több antibiotikummal kapcsolatban is kiderült, hogy hatását a fehérjeszintézist
befolyásolva fejti ki.
Pi. a tetraciklinre érzékeny szervezetekben a tetracik!in gátolja az aminoacil-tRNS
kötődését a riboszómához. Sejtmentes, poliriboszóma rendszerben akkor is ér­
vényesül a teuaciklin fehérje szintézist gátló hatása, ha a poliszómákat állati szer­
vekbői izolálták. A tetraciklin gyógyszerként mégis használható, mert az állati sejtek
membránján nem jut keresztül, így csak a kórnkozóban gátolja a fehérje szintézist.
A puromicin szerkezete hasonlít a tRNS 3' végéhez. Képes a riboszóma (A) helyére
kötődni. Ennek következményeként a fehérjeszintézis megszakad, a még nem teijes
polipeptid leválik a poliszómárói.
Az eddigiekben nyomon követtük az aminosavak összekapcsolódásának folyamatait
addig, hogy a polipeptidlánc leválik a poliszómáról. A meghatározott feladat ellá­
tására képes fehérjék kialakuiásához általában még további lépésekre van szükség.
Prokariotákban az N-terminális aminosav forrni! csoportja még a szintézis során
leszakad. Eukariotákban erre nincs szükség, mivel nem formilezett metionil-tRNS
szükséges a lánc kezdéshez. Esetenként egy több aminosavból álló peptid is lehasad.
Ez magyarázza meg azt, hogy a fehérjék N-terminális aminosava általában nem
metionin.
A megfelelő térbeli szerkezet felvételéhez nem szükséges külön információ. Ezt az
aminosavak sorrendje - elsődleges (más néven prímér) szerkezet - meghatározza.
Hangsúiyozni kell, hogy a fehérjék szerkezete nem merev, a környezet, pH, hő­
mérséklet, különböző ionok, enzimeknél szubsztrátjuk, gát!ószerük jelenléte, vagy
azok hiánya is befolyásolja az aktuális térbeli szerkezetet.
A fehérjék egyes szakaszain alfa hélix-nek nevezett spirál forma alakulhat ki. A
helikális szakaszok kialakulását elsősorban az aminosavak oldaliáncai határozzák
meg. A másodlagos szerkezet kialakulásában, fenntartásában jelentős szerepe van a
láncon belüli H-híd kötéseknek: A fehérjék másodlagos szerkezetének tanulmányo­
zásánál sok ismeretet nyertek a kémiailag előállított polipeptidekkel végzett kísér­
letekkel.
P l. a csak aianinból felépülő polipeptid (polialanin), spontán helikális strukturát vesz
fel. Emlékeztetőül, az alanin kis térkitöltésű oldalláncot (metil csoportot) tartalmazó
monoamino monokarbonsav.
37
Peptidek, fehérjék BIOKÉMIA BIOKÉMIA Peptidek, fehérjék

A polilizin (a lizinben nagy térkitöltésű, amino csoportot is tartalmazó oldallánc A sok glicint, prolint és hidroxiprolint tartalmazó kollagénben 3 peptidlánc összecsa­
van!) viselkedése erősen függ a pH-tól. pH 7-nél vagy ennél alacsonyabb pH varodásával alakul ki a végleges szerkezet.
értékeknél a lizin epszilon amino csoportjai pozitív töltésűek, taszítják egymást, nem A 13. ábrán egy alfa és másik lehetséges helikális szerkezet látható.
aiakulhat ki alfa-hélix. pH 12-nél az epszilon amino csoportok nem rendelkeznek
töltéssel, a helikális struktúra kialakulhat. 13. ábra: A fehérje láncok néhány lehetséges másodlagos szerkezete
Hasonló jelenség figyelhető meg a poliglutaminsav (nagy térkitöltésű oldallánc
karboxil csoporttal) esetében. pH 7, vagy ennél magasabb pH érték mellett az
oldallánc karboxil csoportjai disszociálnak, negatív töltések, taszítják egymást; nem
alakul ki helikális struktúra. Savas közegben a disszociáció visszaszorul nincs
akadálya a helikális szerkezet kialakulásának.
A poliizoleucin (nagy térkitöltésű semleges oldallánc, közel a peptidkötéshez) nem
képes hélixet alkotni az oldallánc nagy térkitöltése miau.
A poliprolinban (az "amino csoport" merev gyűrűben található) nincs lehetőség a
N-C kötés körüli rotációra, nem alakul ki alfa-helix. A fehérje láncban levő prolin
minden esetben megszakítja az alfa-hélixet!

Összefoglalva. A fehérje láncon belül az aminosavak milyenségétől függően alakul­

hatnak ki helikális szakaszok. A fehérjéken végzett megfigyeiések összhangban
vannak a poliaminosav modellekkel végzett vizsgálatokkal. Az egyes aminosavak
hatását a másodlagos szerkezetre a következőkben foglalhatjuk össze.
alfa-hélixet
stabilizálják destabilizálják megszakítják
alanin szerin prolin
leucin izoleucin hidroxiprolin
fenilalanin treonin
tirozin aszparaginsav
triptofán glutaminsav a-hélix /J-lemez
cisztein lizin
A pontozott vonalak a hidrogén hidakat jelzik.
metionin arginin
hisztidin glicin Bizonyos fehérjéknél nem alakul ki a helikális forma, hanem a szomszédos láncok
aszparagin között létesül H-híd, amely stabilizálja a fehérje szerkezetét. Ezt a szerkezetet béta
glutamin lemeznek (sheet) hívják A láncok elhelyezkedhetnek úgy, hogy az egyik N-ter­
valin minális aminosava a másik lánc N-terminális aminosavához (parallel), vagy úgy,
hogy az egyik lánc N-terminálisa a másik lánc C-terminális aminosavához van közel
(antiparallel).

38 39
Peptidek, fehérjék BIOKÉMIA BJOKÉMTA Peptidek, fehérjék

Egyes fehérjékben a harmadlagos szerkezet rögzítésében peptidláncokban található 14. ábra: A mioglobin térbeli szerkezete
ciszteinek oldalláncok között kiaiakult diszulfid (S-S) hidak - kovalens kötések -
jelentős szerepet játszanak. l n vitro kísérletekkel igazolták, hogy a redukcióval
elbontott, azaz szulfídril (SH) csoportokká alakított S-S hidak a fehérjék híg olda­
taiban az eredeti szerkezetnek megfelelően a levegő oxigénjének hatására vissza­
alakulnak és a fehérje visszanyeri eredeti szerkezetét. (Pl. a ribonukleáz visszanyeri
a redukció során elvesztett enzimaktivitását.) Töményebb fehérje oldatokban előfor­
dul, hogy véletlenszerűen egyéb helyeken is kialakulnak diszulfid hidak, és így nem
megfelelő szerkezetű, természetesen nem működő fehérje keletkezik. Az ilyen
típusú kísérletekből következik, hogy nem szükséges további információ ahhoz,
hogy az S-S kötések a megfelelő helyen aiakuljanak ki. Más szavakkal ez azt jeienti,
hogy az elsődleges szerkezet, azaz az aminosavak sorrendje meghatározza az S-S
hidak kialakulásának lehetőségét és ezáltal a fehérje térbeli szerkezetét. A diszulfid
hidak létrejöhetnek egy fehérje láncon belül, vagy összeköthetnek különböző poli­
peptidláncokat. Az inzulinban, diszulfid hidak kapcsolják össze az A és B láncot.
Az antiparallel láncokat tartalmazó keratinban a szomszédos láncokat a ciszteinek
SH csoportjainak oxidációjával létrejött S-S hidak kovalens kötések is rögzítik.
A számozott kis körök az egyes aminosavakat, a sötétebb gyürűrendszer a hem
Mint láttuk a lehetséges térbeli szerkezeteket is elsősorban az aminosavak sorrendje csoportot, a benne iátható nagyobb gömb a vas atomot jelzi.
határozza meg. A 14. ábra a mioglobin térbeli szerkezetét mutatja, mint példát a
globu!áris fehérjékre. A sötétebb árnyalatú rész a hem csoportot jelképezi. Jól
megfigyelhető a számozott körökkel jelzett aminosavak összekapcsolódása (elsőd­
A fehérjék funkciói
leges szerkezet) a helikális és nem helikális szakaszok által meghatározott módon
A fehérjék legfontosabb funkciói szerint a következő csoportokat emelhetjük ki.
kialakult hurkaszerű burkoló hengerrel jellemezhető másodlagos szerkezet, illetve
Váifehérjék, a bőr, a köröm, a haj, a szőrzet, a porcok stb. alkotói.
ennek térbeli feltekeredésével kialakult harmadlagos szerkezet.
Lipoproteinek a trigliceridekkel, koleszterinnel, foszfolipidekkel komplexet alkotó
Több fehérjében lehet, kovalens kötésekkel nem összekapcsolt, polipeptidláncokat
fehérjéket tartalmaznak. Fontos szerepük van a zsírok szállításban. A fehérje részt
találni. A polipeptidláncok lehetnek azonosak, de különbözhetnek is egymástól. Az
apolipoproteineknek is nevezik.
egyes fehérjék tárgyalásánál konkrét példákat láthatunk. Az alegységek összekap­
A glikoproteinekben a polipeptid lánchoz kovalens kötéssel kapcsolódik néhány
csolódása jelenti a negyedleges (kvaterner) szerkezet kialakulását.
monoszacharidot tartalmazó oligoszacharid. Két típusukat különböztethetjük meg.
Az egyikben a terminális N-acetilglukózamin a fehérjeláncban levő aszparagin
amino csoponjához, a másikban a terminális N-acetilgalaktózamin a fehérjeláncban
levő szerin, vagy treonin hidroxil csoportjához kapcsolódik. Szintézisük befejező
szakasza a Goigi komplexben történik. A fehérjelánchoz hozzákapcsolódik az oligo­
szacharid. A glikoproteineknek jelentős szerepe van az immun kölcsönhatásokban
és a különböző membránok felépítésében.

40 .:11
Peptidek, fehérjék BIOKÉMIA
A fehérjék nagyon jelentős csoportját alkotják az enzimek, azok az anyagok, ame­
lyek az élő szervezetekben lejátszódó folyamatokat katalizálják. Beosztásukról,
működésük alapelveiről az előző félévben már volt szó, és az eddigiekben már több
enzim szerepét láttuk. Korábbi ismeretek szerint az enzimek kizárólag fehérjék. Pár
év óta ismertek olyan enzimatikus folyamatok is, amelyben az enzim katalizátor
szerepét RNS játsza.
A fehérjék egy csoportjának igen jelentős feladata van a szervezet oxigén háztar­
tásában. Ezekkel bővebben foglalkozunk.
Mivel az oxigén a sejtfolyadékokban csak igen kis ménékben oldódik, bizonyos
méreteket meghaladó élőlényekben az oxigén felvételéhez, szállításához szükség
van egy speciális rendszerre, és ezen belül olyan molekulákra, amelyek képesek az
oxigént megkötni. a megfelelő helyre szállítani, raktározni és szükség szerint leadni.
A mioglobin az izmokban található. Egy polipeptidláncból álló hem tartalmú fehérje.
Szerkezetét a 14. ábra mutatja. A hem protoporfirin IX-hez kötött két vegyértékű
vasat tartalmazó komplex vegyület. A porfirin vázban a 4 pirrol gyűrűt metin
csoportok kötik össze. A mioglobin képes arra, hogy a vérárammal szállított oxigént
a hemoglobintól átvegye.
A kétértékű vas az izolált mioglobin oldatban oxigén hatására lassan oxidálódik. Az
így keletkezett, három vegyértékű vasat tartalmazó metmioglobin nem képes oxigént
kötni, az oxigén helyét víz molekula foglalja el. A mioglobinban levő vas oxidációja
a szervezeten belül nem következik be, ebben szerepet játszik az a hidrofób mole­
kuláris környezet is, amelyet a fehérje lánc biztosít a hem csoportnak.
Az oxigén szállítását a tüdőből a szervekhez a hemoglobin végzi. A hemoglobin
négy alegységből (peptidláncból) áll; 2 alfa és 2 béta láncot, valamint 4 hemet
tartalmaz. 4 oxigén molekulát képes megkötni. (A hemoglobin egyben példa a nem
azonos alegységekből felépülő fehérjékre, ezért érdemes megemlíteni, hogy karba­
mid hatására a láncok szétválnak. Kíméletes behatásra két alegységet kapunk,
amelyek egy alfa és egy béta láncot tartalmaznak. Ez arra utal, hogy az alfa és béta
egységek között nagyobb az összetartó erő, mint az alfa alfa vagy a béta béta között.)
A hemoglobin (Hb) és a molekulári·s oxigén közötti reakció a következő:
-4- + +
Hb.402 . nH � Hb.nH. + 402
ahol n valamivel nagyobb, mint 2.
42
BIOKÉMIA Peptidek, fehérjék
A reakció megfordítható, azaz viszonylag kis energia változás van mindkét irányban.
Ez egyben azt is jelenti, hogy a reakció iránya a reakcióban résztvevő anyagok
koncentrációjától fü�g.
A tüdőben az oxigén koncentráció nagy, tehát a hemoglobin oxigént köt. Az oxigén
megkötésével egy időben hidrogén ionok szabadulnak fel. Tudjuk, hogy a szerves
anyagok szénatomjai az energia termelés során széndioxiddá alakulnak. A szervezet
•'savanyodását" többek között azzal védi ki, hogy a szénsav hidrokarbonát ionok
ípuffer!) formájában eljut a tüdőbe. Az oxigén megkötés során keletkező hidrogén
ionok a hidrokarbonáttal reagálva szénsavat eredményeznek, amely széndioxiddá és
vízzé alakul. Ezt a reakciót a szénsav dehidratáz katalizálja. Így a széndioxid
kilélegezhető. A hemoglobinhoz kötött oxigén eljut a különböző szervekhez, pl. az
izmokba ahoi a hidrogén ionok koncentrációja nagyobb. Ennek következtében a
vázolt egyensúly helyreállítása érdekében a hemoglobinnak le kell adni az oxigént.
Miért nagyobb a hidrogén ionok koncentrációja a különböző szervekben? Az energia
termelés során többek között a glukóz tejsavvá, más vegyületek pedig széndioxiddá,
azaz vizes közegben szénsavvá, alakulnak. Mindkét folyamat növeli a hidrogén
ionok koncentrációját.
Az említett reguláció szépségei közé tartozik az, hogy amikor egy szervben az
energia termelés intenzívebb, több hidrogénion keletkezik, azaz több oxigént kell a
hemoglobinnak leadni!
A hem csoporthoz kötött oxigén szállítása a tüdőből az oxigén felhasználás helyére
azonban csak egyik feladata a hemoglobinnak. Emellett a hemoglobin maga is részt
vesz a szövetekben keletkezett széndioxid elszállításában. Az N-terminális ami­
nosav szabad amino csoportja karbamát (-NH-COO-) formájában képes megkötni a
széndioxidot. A széndioxid megkötése is hidrogén ion felszabadulással jár, ez is
hozzájárul a környezet savanyodásához, ami szintén elősegíti az oxigén leadását.
(Minél több széndioxid keletkezett annál több oxigént kell pótolni!). Amikor a
tüdőben a hemoglobin oxigént köt meg a karbamát kötés gyengül, a széndioxid
felszabadul. Kimutatták, hogy a fenti folyamatok során a hemoglobin molekula
térszerkezete változik. (15. ábra.)
43
Peptidek. fehérjék BIOKÉMIA
-
BJOKÉ!\.11A Peptidek, fehérjék

15. ábra: A hemoglobin térbeli szerkezete A magzati vérben levő hemoglobin (HbF) béta iáncok helyett gamma láncokat
tartalmaz. Ezek, bár hasonlóak a béia láncokhoz, néhány aminosavban eltérnek attól.
A HbF affinitása az oxigénhez lényegesen nagyobb, mint a felnőttekben található
hernoglobiné. Ez teszi lehetővé a magzat oxigén ellátását.
A hemoglobin képes 2,3-biszfoszfo-glicerinsavat (BPG) megkötni. Ez a vegyület is
szerepet játszik az oxigén szállítás szabályozásában. Minél több a BPG a vörös
vérsejtekben, annál kisebb !esz a hemoglobin oxigénkötő affinitása. Ez bizonyos
esetekben igen fontos, pL magas hegyeken, az ottani kis oxigén koncentráció mellett.
Első hallásra talán furcsa, hogy éppen kisebb oxigén koncentráció mellett lesz kisebb
a hemoglobin és az oxigén közötti kötés eróssége. Ez azonban előnyös. hiszen ha a
hemoglobin kevésbé erősen köti az oxigént akkor könnyebben leadja azt. A BPG
megkötésében a béta láncokon, a hemtől távol található, 143. aminosavnak, hiszti­
dinnek van jelentős szerepe. Azt a jelenséget amikor a fehérje aktív helyétől távol
megkötött valamilyen anyag befol;ásolja a fehérje müködését azáltal, hogy a mole­
kula térszerkezetét megváltoztatja, a!losztériának nevezzük. A gamma láncokban
ezen a heiyen nincs hisztidin, helyette szerin van, amely ellentétben a hisztidinnel
nem képes a negatív töltésű molekulákat megkötni. Így az anya véréből a magzatba
(a) amikor nem köt oxigént
átjutó BPG nem csökkenti a magzati hemoglobin affinitását az oxigénhez.
A fehérjékkel kapcsolatos ismeretek áttekintését a biokémia tanulmányozásának
elején elsősorban az indokolja, hogy, amint látni fogjuk, a fehérjék alapvető szerepet
játszanak minden életfolyamatban.

(b) amikor oxigént küt

A kettős nyíllal jélö!t bcisö "üreg" mérete c:söki<en az 0xígén megkötésekor ..\ jelölések értelmezését
a 14. ábra szö,ege adja.
'I
45
44
Az anyagc:;ere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BiOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

Az anyagcsere (Metabolizmus) Az acetil-CoA azért is fontos ''csomópont", mert innen indul az energia termelésben
igen fontos szerepet játszó citrátkör, ameiyben az acetil-CoA-hoz kötött acetil gyök
Az anyagcsere az élő szervezetekben lejátszódó folyamatok összessége. Az anyag­ két szénatomja széndioxiddá alakul, miközben hidrogénben gazdag koenzimek
csere dietetikai jelentőségét, úgy gondolom, nem keil hangsúlyozni. de meg kell keletkeznek, amelyekben az összegyűjtött hidrogénatomok a továbbiakban mole­
emiíteni, hogy az eddig felderített reakcióútaknak csak egy nagyon kis részével kuláris oxigénnel vízzé alakulnak.
fogunk megismerkedni. 16. ábra: Az anyagcsere áttekintése
Ebben a fejezetben azokkai, az emlős szervezetekben lejátszódó a folyamatokkal
Fehérje Zsír
foglalkozunk, melyek során a táplálékkal bevitt anyagok a szervezet felépítéséhez,
a lebomlott anyagok pótlásához, az adott időpontban nem szükséges anyagok elrak­
Zair­
tározásához, az energia termelésére, vagy egyéb célra felhasználódnak. sa��k:a
zieroí­
Nem tárgyaljuk az egész élővilág szempontjából igen jelentős fotoszintézist és a ...,_dpL.

növényekre jellemző egyéb biokémiai folyamatokat.

Az anyagcsere folyamatok áttekintéséhez a 16. ábra nyújt segítséget. Számos
folyamatot igen részletesen feltártak és nagyon sok adatot gyűjtöttek azzal kap­ Amino11avak

csolatban is, hogy különböző kóros folyamatokban milyen elváltozások figyelhetők

meg.
Az ábra legfelső sorában a táplálékaink főbb komponensei láthatók. A fehérjék,
szénhidrátok, zsírok, nukleinsavak átalakulásának első lépéseiben közös az, hogy a
felépítésükben résztvevő kisebb molekulákra bomlanak. A fehérjékből peptidek,
Pirwjt
aminosavak, a nukleinsavakból nukleotidok, a poliszacharidokból monoszacha­ >/ -;:,;�,_): �;,;) �"' "· .,, <v '

ridok, a trigliceridekből zsírsavak és glicerin keletkezik. Acetil-CoA

A hat szénatomot tartalmazó monoszacharidok egy részletesebben ismertetendő
reakciósorban 2, három szénatomot tartalmazó vegyületté alakulnak. Ebből piro­ · Fotoszintázis
Citrom
szőlősav (piruvát) és ecetsav keietkezhet. Az utóbbi koenzim-A-hoz (CoA) kötődik. sav
kör
Amint az ábrán látható a piruvát és az acetil-CoA igen fontos "csomópont". Itt H,O

találkoznak a főbb tápanyagok lebontási termékei, és ezekből épülnek fel a külön­ CO,'
., .• NAOH, FAOH,
böző funkciójú nagyobb molekulák. Így lehetővé válik, hogy a rendelkezésre álló
anyagokból az adott körülmények között szükséges anyagokat a szervezet előállítsa. NH, Légz�s; lánc

Ennek azonban az egyes biológiai rendszerekben korlátja van. Gondoljunk arra,

hogy az ember nem képes esszenciális aminosavakat, esszenciális zsírsavakat szinte­ ,.
H,O.
N,.NO,,
tizálni, szüksége van vitaminokra. Egyes baktériumok ugyanakkor képesek szapo­
ATP CO,
rodni ha rendelkezésükre állnak szervetlen nitrogéntartalmú vegyületek, ásványi
anyagok és valamilyen szerves szénforrás (pl. cukor). Még igénytelenebbek a
növények, hiszen képesek víz, széndioxid, és ásványi anyagok felhasználásával
felépíteni szervezetüket. (Lehet, hogy jobban tudják a biokémiát, mint mi?).

46 47
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA
Az ábra kifejezi azt, hogy a lebontási folyamatok fordított irányban is lejátszódnak.
Már most érdemes megjegyezni, hogy egyes esetekben nagy hasonlóság van a
szintézisben iiietve a lebontásban szereplők köztitermékekben (metabolitokban). A
két irányban lejátszódó folyamatok mechanizmusa legtöbbször nem ugyanaz. Gon­
doljunk arra, hogy a fehérjék enzimatikus lebontása aminosavakat eredményez. Ez
a folyamat hidrolízis. A fehérjék aminosavakból keletkeznek. A szintézis mesz­
szemenően nem tekinthető a lebontási folyamat megfordításának a már megismert
mechanizmusa alapján.
Mind a lebontási, mind a felépítési folyamatok szabályozottak. És a szabályozás
mechanizmusának egyre több részletébe pillanthatunk be a szakirodalomban közölt
újabb kutatási eredmények révén. Egy sejten belül áltaiában csak egyik irányú
foiyamatok zajlanak le egy időben. Ennek célszerűségét bizonyára nem kell küiön
kiemelni.
Az egyes folyamatok több esetben sejten belül elkülönítetten folynak. Mindezek
biztosítják a lebontás és felépítés összehangolt szabáiyozását.
Az egyes sejtorganellumokban lejátszódó foiyamatokat röviden a következőkben
tekinthetjük át.
A sejtmagban: DNS, tRNS, mRNS és néhány sejtmagban levő fehérje szintézise,
nukleoluszban: rRNS szintézis,
- riboszómákon: fehérje szintézis,
plazmamembránban: energia igényes transzport rendszer működik,
- Golgi komplexben: glikoproteinek szintézisének befejező lépései,
glikogén szemcséken: glikogén szintézis és lebontás,
endoplazmatikus retikulumban: lipid szintézis, a szintetizált anyagok eljuttatása
rendeltetési helyükre,
lizoszómákban: hidrolitikus enzimek (pl. ribonukleáz, tripszinogén) tárolása,
mitochondriumban: citrátkör, elektron transzport, oxidatív foszforiláció, ami­
nosav lebontás, piruvát oxidáció, stb.
citoszolban: glikolízis, a glukoneogenézis több reakciója, pentóz foszfát átala­
kulás, aminosav aktiválás, zsírsav és nukleotid szintézis.
Mivel az anyagcsere vizsgálatára nem csak biokémiai módszereket lehet felhasz­
nálni, tekintsük át röviden a legfontosabb, táplálkozástudományi szempontból hasz­
nálható egyéb eszközöket is.
48
BJOKÉMíA Az anyagcsere (Metabolizmus)
Populációk megfigyelésével végzett vizsgálatoknál a következő kérdésekkel szok­
tak foglalkozni. Mit fogyasztanak? Milyen betegségek lépnek fei? Mit lehet össze­
függésbe hozni az anyagcserével? Milyen különbségeket lehet felfedezni a külön­
bözőképen táplálkozó népesség csoportok között? Az ilyen típusú vizsgálatok,
gyakran klinikai laboratóriumi mérésekkel kiegészítve, nagyon sok eredményre
vezettek. Hátrányuk azonban, hogy nagyon keveset mondanak az egyes emberekre
vonatkozóan.
Bizonyos szempontokból éppen ezért több információt nyújthat az egyes egyének
megfigyelése az előző kérdések megválaszolása érdekében. A kérdésekre adott
válaszok ebben az esetben is kiegészíthetők klinikai laboratóriumi mérésekkel. A
kikérdezéssel végzett vizsgáiatoknál precízebb eredmény várható a fogyasztott
élelmiszerek mennyiségének és összetevőinek pontos meghatározásával összekap­
csolt, sajnos költségesebb, feimérésektől.
Állatokon végzett kísérletekből származik az anyagcserére vonatkozó ismereteink
jelentős hányada. Míg embereken csak korlátozottan lehet, esetenként az egyén
szabadságát is befolyásoló, - megfigyeléseket elvégezni, addig állatokkal elvégez­
hetők még az egészséget esetlegesen veszélyeztető vizsgálatok is. llyen pl. vitamin
hiányos étrendek etetése. Mint arról a bevezetőben már volt szó a radioaktív
izotópokkal jelzett vegyületek alkalmazása igen jelentős eszközt adott a kutatók
kezébe. Míg ezek azonban emberben csak igen korlátozottan alkalmazhatók addig
állatokban sok kísérletet végeztek megfelelően jelzett metabolitokkal, szubsztrátok­
kal. A kísérleteket élő állatokkal, izolált szervekkel, szövetekből nyert szeletekkel,
sejtekkel, sejt-tenyészetekkel, sejt homogenizátumokkal, a homogenizált sejtekből
nyert sejt organellumokkal stb. lehet végezni.
A metabolizmus egyes reakcióinak kutatásában igen szép eredményeket értek el
mikroorganizmusok mutánsainak és egyes kóros jelenségek vizsgálatával. Az így !
kapott eredmények természetesen nem engedik meg a közvetlen következtetéseket
az emberekben folyó folyamatokra i
Az anyagcsere biokémiai vizsgáló módszereinek részletes ismertetése nem lehet
i
1
i
célja ennek az előadás sorozatnak, néhány alapvető laboratóriumi eljárást azonban
ismernünk kell.
A biokémiai laboratóriumokban az emlősökből nyert szövetek homogenizálására
gyakran alkalmazott módszer az, hogy az apróra vágott szöveteket egy üvegcsőbe
helyezik, megfelelő pufferrel és az izotóniás ozmózisos nyomást biztosító anyaggal
49
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

(pl. 8.5%-os szacharózzal) készült oldattal együtt. Az üvegcsőbe üvegből, újabban
teflonbói, készült "dugattyút'· helyeznek, és ezt elektromotorral forgatják. A "du­
gattyú" és az üvegcső fala között csak kis rés van így a nyíró, szakító erők hatására
a sejthártyák elszakadnak. A teflon dugattyú és üvegcső használata azért is előnyös,
mert a membránok lipofil része a tetlonhoz, a hidrofil része az üveghez tapad. A
sejthártyák elszakításával nyert homogenizátumból centrifugálással választhatjuk el
az egyes sejtalkató részeket
Például a máj sejtekből nyert homogenizátumból 600 x g meliett 10 perc alatt
kiülepíthetők az esetlegesen épen maradt sejtek, sejttöredékek, sejtmagok,
15000 x g meilett 15 perc alatt kiülepíthetők a mitochondriumok,
100000 x g, mellett 60 perc alatt kiülepíthetők a mikroszómák, riboszómák.
(g, a nehézségi (gravitációs) gyorsulás, mikroszómának a szabad riboszómákat, az
endoplazmatikus retikulumhoz kötött riboszómákat és az endoplazmatikus retiku­
lum töredékeit tartalmazó frakciót nevezik.)
A homogenizáiás és azt követő vázlatosan ismertetett differenciál centrifugálás
lehetővé teszi, hogy az egyes sejtalkotó részekben lejátszódó folyamatokat in vitro
vizsgálják.
A glikolízis az egyik legkorábban tanulmányozott biokémiai folyamat, amely nem
csak a tudomány szempontjából érdekes. Ismerete igen fontos az erjesztéses iparok
számára, de nem nélkülözhető a cukorbetegekkel foglalkozó orvos, dietetikus mun­
kájában sem.
Pasteur 1856-ban ismerte fel, hogy a fermentáció (erjedés) mikroorganizmusok
hatására megy végbe.
A biokémiai szemlélet kialakulása szempontjából is nagyon jelentős Hans és Eduard
Buchnemek az a felfedezése, hogy élesztőből előállított sejtmentes rendszerben is
keletkezik etilalkohol glukózból.
Harden és Young 1905-ben megfigyelte, hogy szervetlen foszfátok elősegítik az
erjesztést. Kimutatták, hogy a cukrok foszfát észterei keletkeznek a folyamat köz­
ben.
Embden és Meyerhof 1930-as években 10 különböző reakciót ismert fel. amelyek
közel azonosan folynak le a különböző élőlényekben. Jelentős eredményeket ért el
a glikolízis tanulmányozásában Tankó Béla néhai debreceni professzor is.
A glikolízis (17. ábra) során lejátszódó első reakció eredményeként glukózból
glukóz-6-P keletkezik:
17. ábra: A glikolízis során lejátszódó reakciók

Cukrok lebontása - Glikolízis CH20(?

O
A különböző nyelvekben használt glikolízis szó a görög édes és hasítás szavakból
származik, szigorúan véve azt a folyamatot jelzi, amelyben a 6 szénatomos cukrok ATP__, r� +ADP+W
H6H6H
két három szénatomos származékra hasadnak. Kevésbé szoros értelemben véve az
OH
ezekhez a folyamatokhoz csatlakozó reakciókat is itt tárgyaljuk. glukóz glukóz-6-foszfát
A giikolízis központi heiyet foglal el az anyagcserében, és a iegtöbb élőlényben
hasonló módon megy végbe. Az emberi táplálkozásban betöltött szerepét nem kell
2.
külön hangsúlyozni, elég arra utalni, hogy energia szükségletünk 40-60 %-át, egyes
6
CH20(V
országokban akár 80 %-át a szénhidrátok biztosítják. Ezek nagyrészt poliszachari­
dok és diszacharidok, kisebb részben monoszacharidok. Az emésztés során azonban
a poli- és diszacharidok monoszacharidokká alakulnak. A monoszacharidok között
l�>H
OH OH
a legfontosabb a glukóz, hiszen az emészthető poiiszacharidok jelentős része glukóz­ g!ukóz-6-foszfát frulctóz-6-foszfát
zá bomlik, és az egyéb monoszacharidok többnyire glukózzá alakulnak.
A glukóz piruváttá (piroszőlősavvá) alakulása a citoplazmában, a piruvát oxidációja
a mitochondriumban történik.

50 51
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

17. ábra (folytatás) 17. ábra (folytatás)

8. coo-
1 :;:=::::::::
H C-OH
1
+ ATP - + ADP + W CH2 -o<e>
glicerinsav- glicerinsav-
3-foszfát 2-foszfát
fruk:tóz-6--foszfát (3-foszfoglicerát) (2-foszfoglicerát)
fruktóz-1,6--bíszfoszfát

coo-
4. 1
0
• 11
c,.,_,o<é) + H2 0
'QH20<E) C-H 11
2 ' 1 CH2
Ó=O + H-C-OH
3 el foszfoenolpiruvát
C H20H á
CH20'-V'
OH
dihidroxi glicerin
fruktóz-1 , 6-biszfoszfát aceton aldehid- 10.
foszfát 3-foszfát coo- coo-
1 /d'\. M„ 1
C~O� + W + ADP � C=O + ATP
11
CH2 CH3
5. 0
i! piruvát
CH20H C-H
!
C=O � H-C-OH
i
CH20<é> CH20<é> 1. glukóz +ATP� glukóz-6-P + ADP
A glukóz foszforilálása energia igényes folyamat. Az energiát és egyben az észterbe
6. 0 0 beépülő foszfát csoportot (P) adenozintrifoszfát (ATP) adenozin difoszfáttá (ADP)
1 'I1, ++
alakulása szolgáltatja. A reakcióhoz Mg ionok szükségesek, komplexet képeznek
e H c~o <E>
P
+ NAD" + P, � 1 + NADH
H-C-OH H-C-OH az ATP-vel.
1 1
CH2-0<E) CH2-0<E) A glukóz-6-P keletkezését két enzim katalizálja:
glicerin Az egyik a hexokináz több monoszacharidot foszforilál a glukóz mellett a fruktózt
glicerinsav-
aldehid
1,3-biszfoszfát
3-foszfát és a mannózt is. Nagyon alacsony szubsztrát koncentrációnál is közel maximális az
aktivitása (18. ábra), ennek megfelelően a sejtekben legtöbbször teljes aktivitással
7. működik. A glukóz-6-P gátolja az enzim működését. Az ilyen típusú gátlást, vagyis
c~o<e> coo- azt, amikor egy enzim aktivitását az enzim által katalizált reakció terméke csökkenti
+ ATP
Mgl+
! + ADP � i feed back (visszahatás) gátlásnak nevezik. Ez a jelenség az élő szervezetekben
H-C-OH H-C-OH
1
1 1
CH2-o<e> CH2-0<é> lejátszódó folyamatok szabályozásának egyik sok esetben megfigyelhető módja.
glicerínsav- glicerinsav- Jelen esetben a glukóz-6-P felszaporodása gátolja a cukrok belépését a glikolízisbe.
1 , 3-bíszfoszfát 3-foszfát Itt ismét találkoztunk azzal az elvvel, amely szerint célszerű a folyamatokat mindjárt
az első lépésben leállítani!

52 53
 Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

(A hexokináz a hivatalos enzim nomenklatúra szerint ATP hexóz foszfotranszferáz. A két enzim működésének következményei az alábbiakban foglalhatók össze. Ala­
Az egyszerűség kedvéért a régebbi, rövidebb, ma is gyakran használt enzim elneve­ csony glukóz szint meilett a hexokináz aktív, glukokináz csak kis mértékben vesz
zéseket fogjuk használni. Jegyezzük meg, hogy a ''kináz" mindig foszfotranszferázt részt a foszforilációban. Ha a glukóz-6-P szint emelkedik a hexokináz nem termel
jelöl!) további glukóz-6-P-ot, az energia termelés érdekében folyó glikolízis leáll. Magas
A másik a glukokináz a gerincesek májában található enzim. Alacsony glukóz glukóz koncentráció esetén a májban fokozódik a glukokináz által katalizált foszfo­
koncentráció mellett aktivitása kicsi (18. ábra). Az ábráról leolvasható, hogy a ri !áció. Ez a vér glukóz koncentrációjának stabilizálásában jelentős. Mivel ezt a
glukokináz akkor válik jelentős mértékben aktívvá, amikor a vércukor szint értéke folyamatot nem állítja le a glukóz-6-P jeienléte, a foszforiláció tovább folyik és
m eghaladja a normál értéket. Ellentétben a hexokinázzal a glukóz-6-P nem gátolja lehetőséget ad arra, hogy a glukóz más célra felhasználódjon. A glikoiízisen kívül
a glukokinázt. a glukóz-6-P még két jeientős szintézis alapanyaga.
18. ábra: A hexokináz és a glukokináz (a) és foszfofruktokináz (b) aktivitását Glukóz-6-P-ból indul ki a glikogén szintézis, amelyet később tárgyalunk és az a
befolyásoló anyagok reakció sor, ameiy lehetővé teszi, hogy a 6 szénatomos cukrok 4, 5 és 7 szénatomos
cukrokká alakuljanak, 3 szénatomos vegyületek keletkezzenek. Az utóbbi, pentóz
%
100 r------·---, fosifát útnak, vagy direkt oxidációnak nevezett folyamat első lépéseit a 19. ábra, a
továbbiakat vázlatosan a 20. ábra mutatja.
Az élő szervezetekben gyakran lehet találkozni ilyen jellegű regulációval. Egy
50
100
e
rn vegyület átalakulását egy másikká két enzim katalizálja, amelyek aktivitása eltérő
hexokináz
·cp K,. = 10mM módon szabályozott. Ez lehetővé teszi, hogy a keletkezett vegyületből kiinduló
�
szintézis utak közül mindegyiket szelektíven lehessen szabályozni. Ebben az esetben
75
:2! [Fruktóz-6-foszfát]
tehát a glukokináz, amely alacsony glukóz koncentráció mellett teljes aktivitással
ro 100
.!!! működik biztosítja a glikolízishez szükséges glukóz-6-P keletkezését. Nagyobb
E g!ukóz koncentráció meliett a glikogén formában történő raktározás és egyéb glukóz
·x 50 glukokináz
K,. = 10mM 50
E
ro F-2,8-BP átalakulási folyamatok válnak lehetővé a hexokináz jelenléte miatt. Mindkét enzim
notlkOI

1
hozzájárul a vércukor szint normaiizálásához.
·s: 25

[Fruktóz-6-foszfát] 2. Glukóz-6-P � Fruktóz-6-P

.N
e
(!)
0 i
I! 1
100
sok AMP
+
Ezt az izomerizációs folyamatot a foszfoglukóz izomeráz katalizálja. Mg ... ionok
0 10 20 30 40 50
jelenléte szükséges.
(a) [glukóz], mM
50

(b)
--- - - -
sok AIIIIP + citrát
...,

AMP nélkül
[Fruktóz-1,6-bíszfoszfát]
3. Fruktóz-6-P +ATP ⇒ Fruktóz-1,6-biszfoszfát -t- ADP
Ehhez az átalakuláshoz is energia szükséges, a második ATP befektetése!
A reakciót a foszfofruktokináz (PFK) katalizálja. Energia felszabadulással jár,
gyakorlatilag egyirányú. Az enzim aktivitását az al/osztérikus gátlás mechaniz­
musával csökkenti citrát és a zsírsavak jelenléte. (Allosztérikus gátlás az a folyamat,
amikor az enzimaktivitás csökkenéséért felelős molekula kötődik az enzimhez, de
nem a szubsztrát helyére és ezáltal az enzim molekula szerkezetében olyan válto-

54
55
 Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA
zásokat idéz elő, amely azt inaktiválja.) Talán furcsa, hogy a citrát és a zsírsavak,
amelyek közvetienül nem vesznek részt a glikolízisben befolyást gyakorolnak erre
a reakcióra. Ez a fontos regulációs mód a 16. ábra alapján érthető. Ha sok a citrát,
amelyet a citrátkör nem dolgozott fel, nincs szükség további, olyan anyagra amelyet
a citrátkörben kell átalakítani, de nincs szükség acetátra sem, amely a zsírsav
szintézis alapanyaga. Itt is érdemes felfigyelni arra, hogy egyes reakciókat a "távoli"
következmények befolyásolnak.
A foszfofruktokináz aktivitása függ az ATP és AMP koncentrációjától is. Befo­
lyásolja az aktivitását a fruktóz 2,6 biszfoszfát (F 2,6 BP) jelentése is, amint ez a
18(b) ábrán látható.
4. Fruktóz-1,6-biszfoszfát � Dihidroxiaceton-P + Glicerinaldehid-3-P
Ezt a folyamatot a fruktóz-1,6-biszfoszfát aldoláz, vagy röviden aldoláz katalizálja.
A 6 szénatomos cukorfoszfát elhasadása, két három szénatomos vegyületté, jelenti
tulajdonképpen a "glikolízist". (A ''lízis" mindig bomlást jelent.)
5. A glicerinaldehid-3-foszfát és a dihidroxiaceton-foszfát egymásba átalakulhat.
Ezt a megfordítható reakciót a triózfoszfát izomeráz katalizálja.
6. Ebben a lépésben a glicerin aldehid-3-foszfát átalakul glicerinsav-1,3-
biszfoszfáttá:
+
Glicerinaldehid-3-P + NAD +Pi� Glicerinsav-1,3-biszfoszfát + NADH
(A glicerinsav-1,3-biszfoszfátot l ,3-biszfoszfoglicerátnak is nevezik.)
A glicerinaldehidbői a dehidrogénezés során glicerinsav keletkezik, amely foszfor­
savval (Pi inorganikus, azaz szervetlen foszfát belépésével) anhidridet képez. A
kialakult karboxil-foszforsav vegyes anhidrid, más néven acil-foszfát csoport nagy
energiát hordoz. Hidrolízisekor 49.4 kJímol energia szabadul fel. A keletkezett
NADH a későbbi oxidációja során ugyancsak energia termelődik. A "foszforsav"
szó értelmezésénél természetesen figyelembe kell venni, hogy a szervezetben levő
pH viszonyok mellett foszfát és a különböző hidrogénfoszfátok egyensúlyáról
beszéihetünk.
A reakciót a glicerin aldehid-3-foszfát dehidrogenáz katalizálja. Ez az enzim,
hasonlóan sok más dehidrogenázhoz, koenzimmel - nikotinsav adenin dinukleotid­
+ mennyisége szénhidrát terhelés után tízszeresére emelkedhet. A piruvát kináz akti­
dal (NAD ) - működik. A koenzim oxidált formája hidrogén felvételével alakul a
NADH-valjelölí redukált vegyületté. A koenzim, amelynek szerkezeti képletét a 69.
ábrán lehet látni, a vitaminként ismert nikotinsavat is tartalmazza. A különböző
56
BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)
veavületek átalakításában résztvevő dehidrogenázok koenzimjeinek a szerepét le-
i:,.
egyszerűsítve úgy lehet megfogalmazni, hogy a táplálékokban levő hidrogéneket
összegyűjtik, eljuttatják arra a helyre, ahol azok energia termelés mellett vízzé
oxidálódnak. Ezekről a folyamatokról később részletesebben is lesz szó.
1. A nagy energiát képviselő karboxil-foszforsav vegyes anhidrid képes az
ADP-ot ATP-tá alakítani:
Glicerinsav-1,3-biszfoszfát + ADP,:::, Glicerinsav-3-foszfát +ATP
++
A reakcióhoz Mg ionokra van szükség. (A glicerinsav-3-foszfát másik nevén
3-foszfoglicerát.)
Az eddigiek energia mérlege: 2 ATP felhasználásával 2 három szénatomos termék
keletkezett, ezek az egymásba történt átalakulás és a 7. reakció révén 2 ATP
regenerálódását biztosították. A 6. reakcióban 1 glukóz molekulára számolva kelet­
kezett még 2 NADH.
8. A következő folyamat izomerizáció:
3-foszfoglicerát � 2-foszfoglicerát
Ezt a reakciót a foszfoglicerát mutáz katalizálja. Megállapították, hogy a reakció
során átmenetileg 2,3-bisz-foszfoglicerát keletkezik. A reakcióhoz Mg�+ ionok
szükségesek.
9. 2-foszfoglicerát � Foszfoenolpiruvát + víz
Ezt a víz elvesztésével járó reakciót az enoláz katalizáija.
10. A foszfoenolpiruvát szintén nagy energiájú foszfátot tartalmaz, képes ADP-ot
ATP-tá alakítani:
Foszfoenolpiruvát + ADP::;,. Piruvát + ATP
A reakció exergonikus ( energia felszabadulással jár) így gyakorlatilag egyirányú.
_,_
K" és Mg +, vagy Mn�+ ionok jelenléte szükséges.
A reakciót a piruvát kináz katalizálja. Gerincesek májában ez az enzim 4 alegységből
áll (tetramer). Fruktóz-1,6-biszfoszfát aktiválja, ATP nagy koncentrációban gátolja.
Az enzim szintézisét az elfogyasztott szénhidrátok indukálják. A piruvát kináz
vitását hormonok is befolyásolják. Ez azon alapszik, hogy a piruvát kináznak van
foszforilált és defoszforilált formája. A foszforilált enzim kevésbé aktív.
57
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA
Itt két újabb szabályozási lehetőséggel találkoztunk.
Az egyik, ha szükség van rá, megindul egyes enzim molekulák szintézise. Ezt
induktív szintézisnek nevezik.
A másik, hogy jelen vannak az enzim molekulák, de inaktív, vagy csak kevésbé aktív
formában. Az aktiválás a piruvát kinázhoz hasonlóan gyakran enzimmel katalizált
foszforiláció, vagy defoszforiláció következtében jön létre. A foszfát csoport ilyen
esetekben valamelyik, a protein kinázok csoportjába tartozó, enzim által katalizált
reakció során kerül a legtöbbször a fehérjében található szerin hidroxil csoportjára.
Ennek következtében a fehérje térbeli szerkezete megváltozik és ez maga után vonja
az enzimatikus aktivitás változását is. Egyes esetekben a foszforilált, más esetekben
a defoszforilált molekula rendelkezik nagyobb enzimaktivitássaL A foszfát csoport
eltávolítását a fehérje defoszfori!ázok közé sorolható enzimek egyike katalizálja.
Későbbiekben látunk majd arra is példát, hogy az enzim foszforilálását és defoszfo­
rilását végző enzimek aktivitása szintén szabályozott. Az ilyen típusú reguláció
különösen gyakori azokban az esetekben, amikor a folyamatot hormonok is befo­
lyásolják.
A piruvát többféleképen alakulhat tovább. Anaerob körülmények között pl. az
izomban - tejsav keletkezik. A tejsav (!aktát) felszaporodása elősegíti a hemoglo­
binhoz kötött oxigén leadását. Az izomból a tejsav a vérárammal eljuthat azokba a
szervekbe ahol az oxigén ellátás jobb. A májban tovább oxidálódhat, vagy fel­
használható glukóz szintézisére (glukoneogenézis).
Piruvát + NADH+ H+ => Laktát+ NAD+
reakciót a !aktát dehidrogenáz (LDH, tejsav dehidrogenáz) katalizálja. Az egyensúly
a tejsav képződés irányába tolódik el.
A tejsav dehidrogenáz négy alegységből épül fel. A szívizomban túlnyomóan a H
("heart" angol szó jelentése szív) típusú, míg a vázizmokban az M (''muscle" izom)
típusú alegységek fordulnak elő nagyobb számban. Az alegységek szabadon kom­
binálódhatnak aktív enzimmé, azaz H4, H3M, H:M2, HM3, M4 szerkezetű, enzimati­
kusan aktív molekulák -izoenzimek, vagy izozimek alakulhatnak ki. Érdekes, hogy
a hosszan repülő tengeri madarakban a szárnyakat mozgató izmokban is a H típusú
alegységek vannak túlsúlyban. Az LDH izoenzimek elektroforézissel elválaszt­
hatók. A szérumban levő izoenzimek elválasztása diagnosztikai szempontból je­
lentős. Amikor a szívizom sérüft nagyobb mennyiségben fordulnak elő a H alegy­
ségeket tartalmazó enzimek.
58
BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)
A piruvát átalakulhat acetaldehiden keresztül alkohollá is a piruvát dehidrogenáz
hatására:
Piruvát => Acetaldehid+ Széndioxid
A piruvát dehidrogenáz működéséhez szükség van egy kis molekula tömegű anyag­
ra, amely viszonylag lazán kötődik az enzimet alkotó fehérjéhez. Több más enzim
esetében is kimutatták, hogy szükség van valamilyen egyszerű szerkezetű anyagra
ahhoz, hogy az enzim aktívvá váljon. Ezeket az anyagokat koenzimeknek nevezték
el. A piruvát dehidrogenáz koenzimje a tiamin pirofoszfát. Ez a B1 vitamin (más­
néven tiamin) származék több esetben működik koenzimként, amikor aktivált alde­
hid csoport vesz részt a reakcióban.
A befejező lépés az alkoholos erjedés során:
+ +
Acetaldehid+ NADH+ H <=> Etilalkohol+ NAD
Az állati szervezetekben nem keletkezik etanol, a különböző szövetekben azonban
van alkohol dehidrogenáz, amely ezt a folyamatot katalizálja.
Az alkohol oxidációja, a májban is ezen reakción alapszik. A keletkező acetaldehid
erős méreg (másnaposság). Egyes alkoholelvonó kúrában alkalmazott szerek hatása
+
az alkohol dehidrogenáz gátlásán alapszik. Az alkohol csökkenti a NAD készletet,
ennek következményeként csökken a NAD� koenzimmel működő dehidrogenázok
aktivitása.
Összefoglalva a következő brutto egyenletek írhatók fel:
Tejsav keletkezése:
Glukóz + 2 ADP+ 2 Pi=> 2 Laktát + 2 ATP+ 2 víz
Etilalkoholos erjedés:
+
Glukóz + 2 ADP+ 2 Pi+ 2 H => 2 Etanol + 2 ATP+ 2 C02 + 2 H20
Aerob glikolízis:
+
Glukóz+ 2 ADP+ 2 Pi+ 2 NAD => 2 Piruvát+ 2 ATP+ 2 NADH +
+
2 H +2 H20
59
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

A NADH a később tárgyalandó mitochondriális elektron transzport láncon keresztül 20. ábra: A pentózfoszfát út áttekintése
J.-.

,;:;:1
oxidálódik (a dehidrogénezések során felvett hidrogén végül vízzé alakul): 6 Glukóz-6-fo•zfát

+
2 NADH + 2 H + 02 + 6 ADP + 6 Pi=> NAD+ + 8 H20 + 6 ATP

Az utóbbi két egyenlet összevonása adja az aerob glikolízis mérlegét: 6 6PG

.·
e,:::�---=+-► 8 �
Glukóz + 8 ADP + 8 Pi+ 02 => 2 Piruvát + 8 ATP+ 10 H20
t

1
6 Ru5p'
19. ábra: A glukóz direkt oxidációja

j�:H I
x�
HO-?-H 2 Xu5P '2 R5P .2Xu5P

H-C-OH NADP +
NADPH, H +

1 o 1 O
HO- HO-
y y
�
H-C-OH �
H-C-OH
2 S7P 1 ' 2 G3P ,
Glukóz-6-foszfát
H-C dehidrogenáz H-C
1 1
CH20i) CH20i)
1 2 E4P j 2 FSP
Glukóz-6-foszfát 6-foszfoglu kono
lakton � 7
-�
2 G3P 2 F6P

coo- 2G6P • 2G6P

1
CH2 0H NADPH, W, H-C-OH
1 C02 NADP + 1
C=O HO C-H G6P

1
glukóz-6-foszfát
H C-OH 6PG
G3P ,
H C-OH
: DHAP
6-foszfoglukonát
1 6-foszfoglukonát 1 Ru5P ribulóz-5-foszfát
H-C-OH dehidrogenáz H-C-OH
____y__ Xu5P xilulóz-5-foszfát
CH200 CH200 FBP R5P ribóz-S-foszfát
S7P szedoheptulóz-7-foszfát
ribulóz-5-foszfát 6-foszfoglukonát P, G3P glicerinaldehid-3-foszfát
�
-
E4P eritróz-4-foszfát
DHAP dihidroxíaceton foszfát
FBP fruktóz-1,6-biszfoszfát
GSP F6P fruktóz-6-foszfüt

60 61
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

Néhány egyéb, táplálkozási szempontból fontos szénhidrát, átalakulásának fon­ A glikolízis tárgyalásánál arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a köztitermékek
tosabb folyamatai a következőkben foglalhatók össze. f ontos vegyületek szintéziséhez szolgálnak kiindulási anyagként. Már láttuk, hogy
A diszacharidok megfelelő enzimek segítségével az emésztőrendszerben átalakul­ a glukóz-6-P a glikogén és a különböző szénatomszámú cukrok, köztük a nukleinsa­
nak monoszacharidokká, és ilyen formában szívódnak fel. A laktózból, maltózból. vak, nukleotidok felépítésében néikülözhetetlen pentóz foszfátok alapanyaga. A
szacharózból (az angol szaknyelvben "sucrose") keletkező glukóz egyik lehetséges glicerinaldehid-foszfát a trigliceridek, a foszfoenolpiruvát az aszparaginsav, és ezen
átalakulását az előbbiekben tárgyaltuk. keresztül a nukleotidok, a piroszőlősav az alanin szintéziséhez használható fel.
A laktóz (tejcukor) hidrolízisekor, amelyet a béta-galaktozidáz (másnéven laktáz)
katalizál, glukóz mellett galaktóz keletkezik. Ez a következő módon alakul át
A poliszacharidok lebontása
glukózzá:
A táplálékkal bevitt poliszacharidok és a májban illetve az izmokban tároit tartalék
poliszacharidok lebontása, bizonyos mértékben hasonló, de lényegesen eltérő
Galaktóz+ ATP ⇒ Galaktóz-1-foszfát + ADP
mechanizmus szerint megy végbe. A táplálékban levő emészthető poliszacharidok
Galaktóz-1-foszfát + UDP-glukóz ⇒ UDP-galaktóz + glukóz-l-foszfát
(túlnyomó részben a növényi eredetű keményítő, és kisebb mennyiségben az állati
eredetű élelmiszerekből származó glikogén) lebontása a nválban levő amiláz hatá­
Ezt a reakciót az UDP-glukóz, galaktóz-1-foszfát uridil transzferáz katalizálja.
sára megkezdődik, a pancreasban termelt amiláz hatására folytatódik. Az amiláz az
(Az UDP-glukóz, glukóz-1-foszfátból és UTP-ból (uridil trifoszfátból) keletkezik,
alfa ( 1,4) glikozidos kötések hidrolízisét katalizálja, de nem bontja az alfa (1,6)
UDP-glukóz pirofoszforiláz hatására.)
glikozidos kötéseket, azaz a poliszacharid molekulákban levő elágazásokat. Az
Az UDP-hoz kötött galaktóz epimerizálódik glukózzá (galaktóz epimeráz), majd a
amilóz így átalakul maltózzá (kis mértékben glukóz is keletkezik), amelyet a
kialakult glukóz, glukóz-1-foszfát formájában leszakad az UDP-ról (UDP-glukóz
diszacharidázok egyike, a maltáz bont tovább glukózzá. Az elágazó láncokat tartal­
pirofoszforiláz). (A zárójelben a folyamatokat katalizáló enzimek neve olvasható.)
mazó amilopektin és glikogén (pl. húsból, májból) hasonlóan bomlik addig míg az
A gyümölcsökkel elfogyasztott, vagy a szacharóz hidrolíziséből származó fruktóz
enzim elágazáshoz nem ér. Az 1,6 glikozidos kötések, az alfa ( 1,6) glukozidáz
a májban fruktokináz hatására fruktóz-1-foszfáttá alakul. Ezt a vegyületet a fruktóz
(izomaltáznak is nevezik, bár nem diszacharidot bont) hatására elszakadnak, az
1,6 biszfoszfát aldoláz, vagy egy másik specifikus enzim elhasítja úgy, hogy dihid­
elágazás utáni szakaszon az amiláz ismét képes bontani a poliszacharid láncot, a
roxi aceton-foszfát és D-glicerinaldehid. keletkezik. A D-glicerinaldehid ATP fel­
következő elágazásig, amikor ismét az alfa ( 1,6) glikozidáz lép akcióba (21. ábra).
használásával foszfát csoportot vesz fel. Így a fruktóz átalakulhat a már ismert
A szervezeten belül keletkezett tartalék szénhidrát, a glikogén lebontása a glikogén
gliko!ízis köztitermékeivé.
A zsírok emésztése során keletkező glicerin további átalakulására is lehetőséget foszforiláz (növényekben a keményítő foszforiláz) hatására megy végbe A glikogén
szabadon álló oldalláncainak nem redukáló végéről egy szervetlen foszfát ion
nyújtanak a megismert reakciók.
felhasználásával glukóz-1-foszfát keletkezik és a glikogén oidallánca eggyel keve­
A glicerin a májban a glicerokináz hatására ATP-vel glicerin-3-foszfátot ad:
sebb giukóz egységet fog tartalmazni:
+
Glicerin+ ATP ⇒ Glicerin-3-foszfát + ADP + H
(Glukóz(l ,4)glukóz(l ,4)glukóz(l ,4)glukóz)n + Pi

A további reakciót a glicerin-3-foszfát dehidrogenáz katalizálja: �

(Glukóz(l,4)glukóz( l,4)glukóz)n-1 + D-glukóz-1-P
+ +
Glicerin-3-foszfát + NAD ⇒ Dihidroxiaceton-foszfátr + NADH + H

63
62
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

21. ábra: Glikozidos kötés bontása hidrolízissel vagy foszforolízissel 22. ábra: A keményítő emésztése - hidrolízis
A glikogén lebontása - foszforolízis
nem redukáló
végek

OOH+H0-0

r hidrolízis

�H-0-H

0-0

11
HO-P-OH

OH
foszforolízis

Az alfa amiláz maltózt választ le a keményítő (és a táplálékokkal bevitt gliko­

gén) molekula nem redukáló lánc végeiről. Ez a folyamat addig megy, míg az
enzim egy láncelágazáshoz nem ér.
Az elágazásnál maradt glukózt alfa-1,6-glukozidáz távolítja el, és ezután az
l amiláz képes folytatni a poliszacharid lánc bontását.
i'- 0
a(1--+6)-glukozidáz

Am1lóz, amelyet az amiláz tovább

bonthat Az amilázhoz hasonlóan a giikogén foszforiláz sem képes az 1,6-glikozidos köté­
seket bontani. Az enzim, amikor az elágazástól számított 4. glukóz egységet eléri
A reakció kis szabadenergia változással jár ezért elvben megfordítható lenne. A nem bont tovább (23. ábra).
szervezetben általában nagy szervetlen foszfát felesleg van így ez a reakció gyakor-·
latilag egyirányú.
A táplálék szénhidrátjainak hidrolízissel és a tartalék szénhidrátok foszforolízissel
történő lebontásának vázlatát a 22. ábrán láthatjuk.

64 65
Az anyagcsere (Metabolizmus) BfOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

23. ábra: A glikogén bontása - foszforolízis Ezzel lehetővé válik a glikogén foszforiláz további működése.
A folyamatok jobb megértése, és talán megjegyezhetősége érdekében éidemes a
a(1 -+ 4)
következőket meggondolni.

1
A glukózra mint gyorsan feihasználható energia forrásra van szükség. A glukóz nagy
ozmózis nyomás miatt nem tárolható. A poiiszacharidok vízben nem oldódnak, így
glikogén lánc a foszfori!áz nincs gond az ozmózis nyomás miatt. A glikogén foszforiláz által katalizált folyamat
hatása után nem energia igényes és a nagy energiájú foszfátkötést tartalmazó glukóz-1-P kelet­
transzferáz kezését segíti elő. Mivel a glikogén sok eiágazó láncot, és ennek következtében sok
hatás
!áncvéget tartalmaz, egy glikogén szemcsén, egyidejűleg sok helyen indulhat meg
a g!ukóz-1-P keletkezése, azaz lehetővé válik a glukóz gyors mozgósítása.
Felmerülhet a kérdés, hogy az emésztőrendszerben miért nem ugyanígy bomlanak
a poliszacharidok? A glukóz foszfátok nem képesek a sejtmembránokon átjutni, azaz
a felszívódás szempontjából nem lenne előnyös a foszfát észter keletkezése. A
glukóz-1-P-nak ez a tulajdonsága, viszont fontos azokban a sejtekben, amelyek a
tartalék tápanyagot saját maguk használják fel pl. az izomban!
a(1-+ 6) glukozidáz A májban a giikogén tárolás és lebontás célja más szervek ellátása glukózzal. Ezért
QOH hatása
szükség van olyan folyamatokra, ameiyek lehetővé teszik, hogy a glukóz a véráram­
ba kerüljön. Ebben két enzimnek van fontos szerepe. A foszfoglukomutáznak és a
glukóz
glukóz-6-foszfatáznak. A foszfoglukomutáz hatására a glukóz-1-P átalakul glukóz-
6-P-tá. A reakció során átmenetileg glukóz 1,6-biszfoszfát keletkezik Az ehhez
szükséges foszfát csoportot az enzimhez kötött foszfor biztosítja. A folyamat mecha­
nizmusa a következő:

foszfori!ázzal bontható glikogén Enzim-P+ Glukóz-1-P => Enzim+ Glukóz-1,6-biszfoszfát

Enzim+ Glukóz-1,6-biszfoszfát => Enzím-P + Giukóz-6-P
A foszforiláz a nem redukáló vég felől addig választ le glukózt (glukóz-1-foszfát keletkezése
közben). ameddig iegalább 4 glukóz egységből álló oligoszacharid szakasz van a következő A májban a giukóz-6-P a glukóz-6-foszfatáz hatására glukózzá alakul, amely képes
elágazásig, azaz a következő alfa-1,6-glikozidos kötésig. Ekkor egy, kétféle reakció katalízisé­
elhagyni a májsejteket.
re képes enzim, az ·'elágazást megszüntető enzim" alfa-1,4-1,6-transzferáz aktivitása révén egy
triszacharidot áthelyez egy másik lánc végére és 1-6 glikozidázként leszakítja az elágazásnál
maradt glukózt, és ezzel mód nyilik arra, hogy a foszforiláz mind a két szabad lánc végén foly­
Azt, hogy a glikogén lebomlás megfelelő időpontban és megfelelő sebességgel
tassa a bontást. játszódjon le, egy nagyon érdekes sok részletében ismert szabályozási mechanizmus
biztosítja.
A folyamat továbbviteléhez egy másik enzimre, az oligo (1,4; 1,4) glukántraszferáz­
A glikogén lebontás regulációjában a foszforiláz aktiválódása (24. ábra) jelentős
ra van szükség. Ennek hatására két reakció megy végbe:
szerepet játszik. A foszforiláz két azonos polipeptidláncból álló fehérje. Két formája
1/ három glukóz egységet tartalmazó oligoglukán átkerül egy másik glikogén
ismert. Az egyik a foszforiláz a amelynek elnevezésében az "a" arra utal, hogy aktív,
oldalláncra,
és a foszforiláz b, amely relatíve inaktív.
2/ az elágazást alkotó glukóz hidrolízissel leszakad.

66 67
 Az anyagcsere (Metaboiizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

Az enzimet alkotó polipeptidláncban a 14. helyen levő szerin oldalláncok hidroxi t Az adenilát cikáz hormon hatására aktiválódik.
csoportja a 2 Protein kináz aktiválódik.
foszforiláz b => foszforiláz a
3 Foszforiláz kináz aktiválódik.
átalakulás során foszforilálódik mindkét láncban. Ehhez Ca++ ionokra, két molekula
ATP-ra és a foszforilációt katalizáló enzimre, (foszfát csoportot átvivő "kinázra") 4 Az inaktív foszforiláz foszforiláció révén aktívvá válik.
A foszforiláz b kináz aktivitását ugyancsak az szabja meg, hogy foszforilált vagy
van szükség. Ezt az enzimet foszforiláz b kináznak nevezik.
defoszforilált állapotban van. A foszforilációt, és ezáltal aktiválást, egy protein kináz
24. ábra: A foszforiláz aktiválása nevű enzim katalizálja. A protein kináz aktivitása hormonális befolyás alatt áll.
Mielőtt a hormonális hatások érvényesülését áttekintenénk meg kell említeni, hogy
a foszforilált enzimek inaktív formába történő alakítását, azaz az aktiválásukkal
ellentétes folyamatokat, specifikus foszfatázok katalizálják.
t adenilát · 1 ----� Ezek után tekintsük át a hormonális hatás mechanizmusát. A glukóz mozgósítását
/, \
//� ·tr· i-------- --------�- --
! · - - 1 elősegítő hormonok (ilyen a pancreasban termelt fehérje a glukagon és a kis
( �\_
�'

ATP V 1 molekulatömegű epinefrin, vagy más néven adrenalin) valamelyike kötődik a sejt
membránhoz, és ezáltal aktiválja a membránban található adenilát ciklázt, amely az
cAMP+ PPI
� ·
. \,
Sejten belül ATP=> adenozin 2',5' ciklikus foszfát (cAMP)

�
\!!_� ZJ@
@ @:@-cAMP
2
átalakulást segíti elő.
A cAMP, amelyet, szerepére utalva, másodlagos messengemek is neveznek, köz­
Inaktív Aktív
protein kináz protein kináz ATP vetíti a hormonális üzenetet az inaktív protein kináz felé, amely a cAMP hatására

�-{ aktiválódik. (Érdemes megjegyezni, hogy a cAMP-nek több más folyamat szabályo­
OH V . :, o(P,> +ADP 3
zásában is van hasonló szerepe.)
A protein kináz négy alegységből áll. Kettő-kettő azonos. A két R alegység a
Inaktív
foszforiláz kináz Aktív
regulációs, a két C alegység a katalitikus ("catalytic") funkcióért felelős. A négy
foszforiláz kináz alegység a cAMP hatására szétesik két C-re és RR-cAMP komplexre.
2 ATP
j,, H,o �{ Az ily módon aktiválódott enzim hatására az inaktív foszforiláz kináz ATP fel­
Pi
OHOH
1 1
<'-./I használásával foszforilálódik, ezzel aktívvá válik.
-
foszforiláz b
0 °1) 4 A foszforiláz kináz négy különböző alegységből épül fel. Ezek egyike a kalmodulin.
.. foszforíláz a
A neve arra utal, hogy kalciummal modulált. A kalmodulin kis molekulatömegű
( 17000 Dalton) fehérje, négy kalcium kötő hellyel. A kalcium ionok megkötése után
�----,_ I/ Pi
j,, H,O
Pi
y-----...,<� ·-✓
a térbeli szerkezete jelentősen megváltozik. A kalmodulinnak sok más folyamat
i glikogén �� szabályozásában is fontos szerepe van. (Pl. ingerület vezetés, izom összehúzódás).
1

/.•, Az aktív foszforiláz kináz foszforilálja a foszforilázt, azaz a foszforiláz b átalakul

glukóz 1 �.�;
\ a sokkal aktívabb foszforiláz a-vá és megindulhat az intenzív glikogén lebomlás,
vagyis a glukóz-1-P keletkezése.
A folyamatok magyarázatát lásd a szövegben.
A szabályozás vázlatosan ismertetett módja bizonyára igen bonyolultnak tűnik. Más
biokémiai rendszereknél is találkozunk hasonló jelenséggel, nevezetesen azzal,

68 69
 Az anyagcsere (Metabolizmus)
hogy egy enzim foszfát csoport felvételével, vagy leadásával aktívvá, az eilenkező
folyamattal inaktívvá, esetleg kevésbé aktívvá válik. Ez a szabályozásnak egy
nagyon célszerű módja. Így sokkal rövidebb idő alatt indulhat meg és válhat igen
intenzívvé egy folyamat, mint abban az esetben, ha új enzim molekulák szintézisére
lenne szükség. A többlépcsős aktiválás lehetővé teszi, hogy egy, a sor elején aktivált
enzim egymás után több enzim molekulát aktiváljon, az így aktívvá vált enzimek a
következő lépésben ismét több moiekulát aktiváinak és így tovább.
A fenti hormonális kontroll mellett egyéb szabályozási folyamatok is ismertek. A
foszforiláz b relatíve inaktív, azonban AMP (nem cAMP !) allosztérikusan aktiválja.
Ez a folyamat csak akkor következik be, ha a sejten belüli ATP koncentráció
alacsony. (Feladat: gondoljuk meg, mikor van szükség glikogén lebontásra?)
Összefoglalva megismertük a táplálékokban levő és a tartalék polisz acharid, a
glikogén, lebontásának folyamatait. Láttuk, hogy több lépésben aktiválható rendszer
biztosítja a sok elágazó láncot tartalmazó glíkogénben tárolt glukóz gyors mobili­
zálhatóságát, amely részben hormonálisan, részben a metabolitok szintjén szabályo­
zott.
Glukoneogenézis
E név alatt azokat a folyamatokat foglalják össze, amely
ek "új glukózt" eredmé­
nyeznek - kisebb szénatomszámú vegyüietekből kiinduló
szintézis eredményeként.
Miért van szükség a glukóz szintézisére? Bizonyos szerv
ek, így az agy, az idegrend­
szer, az erithrocyták szénforrásként és energia forrásként
, elsősorban glukózt tudnak
felhasználni. Megfelelő ellátásukhoz szükség van olyan
rendszerre, amely biztosítja
a megfelelő glukóz szintet a vérben. Az összes glukóz
formájában jelenlevő szénhid­
rát az ember szervezetében mintegy 20 g. Ennek pótlá
sa részben lehetséges a
glikogén lebontásával. A glikogén tartalék 190 g glukó
znak felel meg, ugyanakkor
az egész test glukóz szükséglete 160 g/nap. Ebből az
agy 120 grammot használ fel
naponta. Az éhezés, a fiz i kai munka csökkenti a glukó
z készletet. Bizonyára a
tanulás is, de erre nem találtam adatot. Nem csupá
n az energia termeléshez van
szükség glukózra. A glukóz igen sok létfontosságú vegy
ület, pl. glikoproteinek, más
cukrok és az ezekből felépülő vegyületek, szintézisén
ek kiindulási anyaga.
70
BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)
A felsorolt néhány adatból arra lehet következtetni, hogy egy napi éhezés során
gyakorlatilag kimerül a glikogén formában tárolt glukóz tartalék, azaz a továbbiak­
ban feitétlenül szükség van az egyéb vegyületekből kiinduló új glukóz szintézisére,
a sok nyelvben meghonosodott szóval, glukoneogenézisnek nevezett folyamatra is.
A glukó= szinté=is legjelentősebb alapanyagai:
_ a tejsav, (!aktát), amely az izomban és az erithrocytákban keletkezik,
_ a fehérjékbői származó aminosavak, a leucin és a iizin kivételével, a legje-
lentősebb aminosav a glukoneogenézis szempontjából az alanin,
- a zsírokból keletkező glicerin.
A glukoneogenézis főleg a májban, kisebb mértékben a vesekéregben, a sejtek
citoplazmájában folyik.
A tejsavból és a glicerinből oxidáció, az alaninból transzamináció révén p iroszőlő-
sav keletkezhet.
A továbbiakban a piroszőlősav glukóz átalakulással fogunk foglalkozni. Ez a reak-
ciósor igen sokban hasonlít a glukóz lebontásánál megismerthez, de azt is meg keil
figyelnünk, hogy itt nem csak ellenkező irányú reakciókról van szó. Hasonlóan sok
más biokémiai folyamathoz a lebontás és a szintézis legalábbis néhány, a reguláció
szempontjából fontos helyen, más úton halad.
Az első lépés, a piruvát átalakulása oxálacetáttá a mitochondriumban történik. Ezt
a folyamatot a piruvát karboxiláz katalizálja. Az enzim működéséhez feltétlenül
szükség van acetil- koenzim-A-ra (a továbbiakban, acetil-CoA)
Piruvát + HC03- +ATP::;. Oxálacetát + ADP + P; + H+
A piruvát nem képes kijutni a mitochondriumból, azért kell átalakulnia oxálacetáttá,
majd almasavvá. Az almasav átjut a mitochondriumból és a citoplazmába, ahol a
glukoneogenézis további folyamatai lejátszódnak, és oxálacetáton keresztül vissza-
alakul foszfoenolpiruváttá:
Oxálacetát + GTP ::;,Foszfoenolpiruvát +GDP+ C02
A két reakció eredményeként a piruvát egyrészt kijutott a mitochondriumból a
citoplazmába, másrészt átalakult, a nagyenergiájú foszfát kötést tartalmazó fosz­
foenol piruváttá egy GTP és egy ATP molekulából származó energia felhaszná-
lásával:
+
Piruvát +ATP+ GTP+ H20::;, Foszfoenolpiruvát + ADP+GDP+ Pi + 2H
71
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA
A következő lépés:
Foszfoenolpiruvát + H2ü � 2-foszfoglicerát
A 2-foszfoglicerát (glicerinsav 2-foszfát) izomerizálódik 3-foszfogliceráttá, amely
ATP, ADP átalakulás mellett 1,3-difoszfogliceráttá alakul, majd az alábbi reakciók
során glicerinaldehid-3-foszfát és dihidroxiaceton-foszfát keletkezik, vagyis az a két
vegyület, amely a glikolízis során akkor keletkezett, amikor a 6 szénatomos cukor­
származék, a fruktóz 1,6-biszfoszfát molekulája elhasadt.
+ +
1,3-difoszfoglicerát + NADH + H � Glicerinaldehid-3-foszfát + NAD + Pi
Glicerinaldehid-3-foszfát � Dihidroxiaceton-foszfát
A következő lépésben ez a két, 3-3 szénatomot tartalmazó vegyület egyesül és
fruktóz 1,6-biszfoszfát keletkezik:
Glicerinaldehid-3-P + Dihidroxiaceton-P � Fruktóz-1,6-biszfoszfát
A foszfoenolpiruvát fruktóz 1,6-biszfoszfát átalakulást a glikolízisben megismert
enzimek katalizálják (az ellenkező irányban!) A következő lépésben a fruktóz-1,6-
biszfoszfát hidrolízissel elveszti egyik foszforsav észter csoportját, ezáltal fruktóz-
6-foszfát keletkezik:
Fruktóz-1,6-bíszfoszfát + H20 => Fruktóz-6-foszfát+ Pi
A fruktóz-6-foszfát izomerizálódik glukóz-6-foszfáttá a foszfoglukoizomeráz hatá­
sára.
A májban, főleg az endoplazmatikus retikulumban található glukóz-6-foszfatáz
Mg++ ionok jelenlétében képes a foszfát csoportot eltávolítani:
Glukóz-6-foszfát + H20::;, glukóz+ P;
A dőlt betűvel nyomtatott reakciók nem megfordíthatóak, és jellemzők a glukoneo­
genézisre.
72
BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)
A többi reakció a glikolízis során lejátszódó folyamatok megfordítását jelenti. Az
ott megismert enzimek katalizálják.
A bruttó folyamat:
2 Piruvát + 4 ATP+ 2 GTP+ 2NADH + 6 H20
�
Glukóz + 4ADP+ 2GDP+ 2NAD+ + 6 Pi
A 2 molekula piruvát glukózzá alakulásának energia szükséglete tehát: 6 nagyener­
giájú foszfát és 2 NADH felhasználása. Az utóbbi regenerálásához 2x3 ATP fel­
használása szükséges.
Összegezve: a 2 piruvát glukózzá alakulása 16 nagyenergiájú kötés felhasználását
igényli.
A glukoneogenézis és a glikolízis folyamatait a 25. ábra segítségével vethetjük
össze.
A glukoneogenézis szabályozása igen fontos a vércukor szint stabilizálása, egyes
szervek, elsősorban az agy energia ellátása szempontjából.
Mind a glukoneogenézis, mind a glikolízis legtöbb lépése a citoplazmában játszódik
le. Szabályozásuk is összhangban van. Azok az anyagok, amelyek elősegítik a
glikolízist, gátolják a glukoneogenézist és fordítva. A főbb szabályozási folyamato­
kat a 25. ábra mutatja.
Afruktóz-2,6-biszfoszfát regulációs szerepét az 1980-as években ismerték fel. Ez az
anyag nem szerepel az eddig tárgyalt folyamatok köztitermékei között. Gátolja a
fruktóz-1,6-biszfoszfatázt, aktiválja a foszfofruktokinázt, azaz elősegíti a gliko­
lízist, gátolja a glukoneogenézist. Megállapították, hogy hatását allosztérikus módon
fejti ki. A fruktóz-2,6-biszfoszfát fruktóz-6-foszfátból keletkezik a foszfofrukto­
kináz-2 hatására. Ez az enzim nem azonos a glikolízisben résztvevő foszfofrukto­
kinázzal, megkülönböztetésül jelölik "2"-vel (PFK-2). Az enzim nem foszforilált
formája aktív. cAMP szenzitív kináz hatására foszforilálódik, ezáltal csökken az
aktivitása. (Hormon hatás!)
A fruktóz-2,6-biszfoszfátot a fruktóz-2,6-biszfoszfatáz fruktóz-6-foszfáttá alakítja.
A fruktóz-2,6-biszfoszfatázt gátolja a fruktóz-6-foszfát jelenléte, azaz, ha sok fruk­
tóz-6-foszfát van jelen akkor csökken a glukoneogenézis intenzitása. A fr uktóz-2,6-
biszfoszfatáz aktivitását a cAMP által elősegített foszforiláció növeli.
73
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

25. ábra: A glikolízis és glukoneogenézis folyamatainak összehasonlítása Ismételten érdemes figyelni arra, hogy a foszfofruktokináz-2 nem foszforilált for­
glukóz
mában, míg a fruktóz-2,6-biszfoszfatáz P foszforilált formában aktív. Többek között
ATP �P
ez vezetett annak felismeréséhez, hogy nem két különböző enzimről, hanem egy
bifunkcionális fehérjérői van szó. A nemfosefori/á/tforma foszfát csoport átvitelét,
fruktóz-2,6-bis7/osifát keletkezését segíti elő. A fosiforilált enzim fosifatáz akti­
.sw
•O
:i=
vitással rendelkezik, a fruktóz-1,6-bisifoszfát ]-helyzetben levőfosifát csoport­
ADP4 H,0 0
�0 jának a hidrolízisét katalizálja.
0

glukóz-6-foszfát A vércukorszint emelkedését elsősorban a pancreasban termeit glukagon segíti elő.

Két fontosabb hatását kell megjegyezni:
t. cAMP közreműködésével beindítja a glikogén lebontásában résztvevő enzimek
't'
fruktóz-S-foszfát
aktiválását (24. ábra),
ATP �P.

2. cAMP közvetítésével szabályozza a fruktóz-2,6-biszfoszfát szintézisét, amely

befoiyásolni tudja a glikolízis és a glukoneogenézis sebességét.
ADP„ H,O
Mind a két említett folyamat a vércukor szint emelkedésének irányába hat.
fruktóz-1,6-biszfoazfát Más hormonok is befolyásolják a szénhidrát anyagcserét. Ezek közül a legismertebb
y 2NAO + az inzulin, amely a g!ukoneogenézist, és sok más folyamatot, a giukagonnal ellenté­
tes irányban befolyásol.
2NADH „ 2NADH
2ADP y 2ADP

2 ATP „ 2 ATP Glikogén bioszintézis

A glikogén, mind szerkezetét, mind bioszintézisét tekintve glukózból épül fel. A
2 fo11zfoenolpiruvát glikogén szintézis a glikogén szemcséken történik. A polimer molekulák szintézise,
amint ezt a fehérjéknél is láttuk az élő szervezetekben mindig a kiindulási anyagként
2GDP,
y 2CO, szolgáló kis molekulák aktiválásával kezdődik. Az "aktiválódás," energia befekte­
2 GTP tést igényel. A glikogén szintézisnél ez az aktiválás ugyanúgy történik, mint a glukóz
lebontásakor, nevezetesen a glukózból glukóz-6-foszfát keletkezik. Ezt a folyamatot
2ADP
a glikolízisnél megismertük. ítt emlékeztetésként érdemes felidézni, hogy ezt a
2 oxálacetát
2 ATP.( reakciót két enzim katalizálja. A hexokináz és a glukokináz. A hexokináz glukózon
A lefelé mutató nyi­ kívül más hatszénatomos cukrot is képes foszforsav észterré alakítani, és kis glukóz
2ADP,
Y 2 CO, lak a glikolízis a fel­ koncentrációnál is aktív. A glukokináz csak a glukóz foszforilálását segíti elő, kis
2 ATP, felé mutatók a gluko­ glukóz koncentráció mellett a glukokináz által katalizált reakció sebessége kicsi,
neogenézis folyama­ (18. ábra) az enzim csak nagyobb glukóz koncentrációnál működik teljes aktivitás­
tait mutatják.
sal. Mindkét enzim az
ATP + Glukóz * Glukóz-6-P + ADP
+ 2 ATP+ 2NADH -4ATP-2GTP-2NADH
reakciót katalizálja.

74 75
Az anyagcsere (Metabolizmus) B IOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

Ezután a glukóz-6-P átalakul glukóz-1-P-tá a foszfoglukomutáznak nevezett enzim A lánc végéről leválaszt egy 6-7 glukóz egységből álló oligoszacharidot és ezt a
segítségével. A glikogén szintézis "alapanyaga" a glukóz-1-P és uridin trifoszfát glikogén molekula belső részére helyezi. Ezáltal lehetővé teszi, hogy a szintézis
reakciója során alakul ki: folytatódjon azon a helyen, ahonnan a poliszacharid rész áthelyeződött, és egy új
UTP + Glukóz-1-P => UDP-glukóz + PPi helyen meginduljon. A folyamat vázlatát az 27. ábra mutatja.
A PP; (szervetlen pirofoszfát) vízzel két foszfát ionra esik szét, emiatt az egyébként 27. ábra: Glikogén szintézis - a lánc elágazások kialakulása
energetikai okokból megfordítható reakció gyakorlatilag egyirányú. A reakciót az
uridin difoszfát glukóz pirofoszforiiáz katalizálja.
Az UDP-glukóz nagy energia tartalmú vegyület, így a glikogén szintézis további
része exergonikus (energia felszabadulással járó) reakció, amely a glikogén szintáz
hatására megy végbe. A glikogén szintáz akkor tudja az UDP-glukózból a glukóz
részt a glikogén poliszacharid láncok nem redukáló végéhez (azaz a láncnak ahhoz
a végéhez, ahol nincs szabad glikozídos hidroxil csoport) hozzákötni, ha a meg­
hosszabbítandó poliglukóz lánc legalább 4 glukóz egységet tartalmaz. A glikogén
szintáz hatására 1,4-glikozidos kötések épülnek ki, azaz nem keletkeznek elága­
zások (26. ábra). A glikogénre jellemző elágazások, amelyeknek a jelentőségéről
a glikogén lebontásának tárgyalásakor volt szó - létrejöttéhez az "elágaztató"
enzimre, pontos nevén amilo-(1,4; 1,6)-transzglikozilázra van szükség. Ez az enzim
Az 1-4 glikozidos kötésekkel összekapcsolt (nem elágazó) lánc nem redukáló végéről az "elágaz­
akkor lép be a folyamatba, amikor a legközelebbi elágazástól számolva, az új lánc tató enzim", az amilo ( 1,4-1,6) transzglikoziláz hatására 6-7 glukóz egységből álló oligoszacharid
legalább i 1 glukóz egységet tartalmaz. szakasz 1,6 kötássel kapcsolódik a glikogénhez és ezáltal egy újabb nem redukáló vég alakul ki,
amelyeken a glikogén szintézis tovább folytatódhat.
26. ábra: Glikogén szintézis - lánc növekedés

0 A glikogén szintézis szabályozása

0 0
1 1 1 A gerincesekben a glikogén szintáz 4 azonos alegységből áll. Ez az enzim 1s
o-P-0-P-0-i�-�
Urldln
1 ! foszforilált és defoszforilált formában létezik. A defoszforilált enzim, amelyet
OH o- o- OH OH
UDP-glukóz
glikogén: nem reduk616 vég glikogén szintáz I nek neveztek el, aktív. A foszforilált enzim, a glikogén szintáz D,
kevésbé aktív, de glukóz-6-P jelenlétében aktivitása megnő. (Az I és D megjelölés
0 0
11 11 glikogén az angol independent, azaz független, illetőleg a dependent vagyis függő szóból
-o-P-0-P-0""4�.-�
Urldln szintiz
i
o- o-
1 ered és a glukóz-6-P-nak az enzim aktivitását allosztérikus módon befolyásoló
UDP
hatására utal.) Azzai, hogy a glukóz-6-P megnövekedett koncentrációja mellett a

0
glikogén szintáz D is aktívan működik, lehetővé válik, hogy glukóz "felesleg"
HOCH2
mellett elősegítse glikogén szintézist. Vessük össze a korábban tanultakkal és
gondoljuk meg, hogy akkor lehet jelen a glukóz-6-P nagy koncentrációban, ha a
O 0
HO
a következő / sejtekben a glukóz koncentrációja nagy. Amikor a májsejtekben nagy a glukóz
glukóz agyseg
OH OH OH
helye koncentráció, akkor a glukóz-6-P keletkezését katalizáló hexokináz és glukokináz
is intenzíven működik, azaz várhatóan nagy lesz a glukóz-6-P koncentrációja. Ez

76 77
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

egyiltt jár glikogénszintáz D aktivitásának növekedésével és ezáltal a glikogén inhibitor kialakulását cAMP hatására a már ismert módon aktív katalitikus alegy­
szintézis fokozódásával. Taián nem erőltetett gondolat a reguláció szempontjából ségekre széteső protein kináz katalizálja.
analógiát keresni egyfelől a hexokináz és a glukokináz, másfelől a glikogénszintáz A 28. ábra a glikogén szintézis és lebontás összehangolt szabályozásának modelljét
I és glikogénszintáz D működése között, még akkor sem, ha az enzimek szerkezete mutatja. A glikogén lebontás regulációjával már foglalkoztunk (24. ábra). Mint
szempontjából nincs alapunk az ilyen összevetéshez. Mikor a g!ukóz-6-P koncent­ ahogy azt az ábrán is láthatjuk, a két elientétes irányú folyamat szabályozási
rációja csökken azáltal, hogy glukóz-1-P, uridil difoszfát giukózzá, majd giikogénné mechanizmusai biztosítják, hogy vagy a szintézishez, vagy a lebontáshoz szükséges
alakul a glikogén szintáz aktivitása ismét csökken. Bizonyára nem kell külön enzimek vannak aktív állapotban.
felhívni a figyelmet arra, hogy ez a folyamat is egyike azoknak, amelyek a szérum
28. ábra: A glikogén lebontásának és szintézisének összehangolt szabályozása
és így a szervek glukóz szintjének szabályozásában részt vesznek. Az ismertetett
szabályozás alapja lényegében az, hogy milyen mennyiségben van jelen a szintézis­ Epinefrin vagy g!ukagon
+
hez szükséges alapanyag a glukóz.
Adenilát cikláz
Ismert a glikogén szintézis hormonális szabályozása is. A glikogén lebontásának
adenilát cikláz
hormonális szabályozásánál már ismertetett módon az epinefrin, vagy glukagon aktiválódása
kötődik a sejt membránhoz. Ennek hatására az adenilát cik!áz: aktiválódik, cAMP
cAMP
keletkezik. A cAMP kötődik az inaktív protein kináz regulátor alegységeihez,
szabaddá, és ezáltal aktívvá válik a katalitikus alegysége. protein kináz
A glikogén szintáz I foszforilá!ását több, ma még kevésbé ismert enzim végzi. Azt aktiválódása
2C
már kimutatták, hogy a folyamatban résztvevő egyes enzimek olyan értelemben Aktív protein kináz
specifikusak, hogy más-más szerin csoportra viszik fel a foszfát csoportot. Így az Egyéb protein
')
1

kinázok
enzimnek olyan formái alakulnak ki, amelyeknek az aktivitását glukóz-6-P, az
UDP-glukóz és az ATP jelenléte különböző módon befolyásolja. Ez nyilvánvalóan / SPK Aktív

lehetőséget nyújt a folyamatok további, sokrétű szabályozására. szintetáz foszforlláz kináz Szintáz - -
SPK aktiválódása foszforiláz
A foszforilálást végző enzimek közül az egyik azonos azzal a kinázzal, amely a kináz
vagy a szintetáz
glikogén lebontás aktiválásában vesz részt, úgy, hogy az inaktív foszforilázt foszfát vagy a foszforiláz (SPK)
csoport átvitellel aktív enzimmé alakítja. Ezért ezt az enzimet ma szintáz-foszforiláz aktív
glikogén foszforiláz b
kináznak nevezik. Függetlenül attól, hogy melyik protein kináz foszforilálja a szintáz 1 .,.
�
glikogénszintáz-foszforilázt az eredmény az, hogy a glikogén szintézis sebessége (aktív) ·""-- glikogén ----- foszforiláz a
szintáz D
csökken. Ugyanakkor a glikogén lebontás aktívabban folyik.
Ahhoz, hogy a glikogént szintetizáló rendszer aktívan működjön szükség van arra, glikogén

hogy a glikogén szintáz és a szintáz-foszforiláz kináz defoszforilált állapotban glikogén glukóz-1-P

legyen.
Ezt az átalakulást foszfoprotein foszfatáz katalizálja. Ennek az aktivitását egy A folyamatok magyarázatát lásd a szövegben.

fehérje, amelyet foszfoprotein foszfatáz inhibitornak neveznek, szabályozza. Az

inhibitor fehérjének is két formája ismert, ezek közül a foszforilált fehérje az aktív A glikogén lebontás és szintézis összehangolt szabályozása magától értetődően igen
inhibitor. Ebben az esetben is az aktivitás hormonálisan szabályozott. A hatékony jelentős.

78 79
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)
1

Az enzimek aktivitásának foszforiláció - defoszforiláció útján történő szabályozása 1

1 koleszterin
PL TG
1

iehetővé teszi, hogy a giukóz az állandóan változó pillanatnyi szükségletnek meg­ 1 lipoprotein fehérje koleszterin
észter
felelően a szervezet, illetve az egyes szervek (pl. izom) rendelkezésére álljon. Az 1

%
enzimek aktiválásához rövidebb időre van szükség, mint a mRNS szinten meg­
i chylomicron 1-2 1- 3 2-4 3-8 90-95
valósuló szabályozáshoz. A mRNS szintézis, fehérje szintézis (esetleg a fehérje
1

megfelelő helyre vándorlása). kötődése a glikogén szemcsékhez stb. lényegesen i VLDL 1 0.4 5.8 13.9 15.2 53.4
f-·· j
1
több időt igényelne. A gyors energia termelés érdekében előnyös a több lépéses i IDL 17.8 6 5. 22.5 21.7 31.4
aktiválás, ameiyről már volt szó. i LDL 25.0 8.6 ' 41.9 20.9 3.5
1 1
A májban a glikogén szintézis és a glikogén lebontás megfelelő körülmények között HDL2 42.6 5.2 20.3
1

30.1
1
1
1
2.2 i
közel ugyanolyan sebességgel folyhat. Izomban a glikogén lebontásának a ma­ ·1
1

HDL3 54.9 2.6 16. l i 25.0 1.4

!
1

f- 1
1

ximális sebessége 300-szor nagyobb lehet, mint a szintézisé. 1 !

IVHDL__ �__ 6_2_4. _�_o_._3_�_3_.2_ _�_28_ _.0_�_ _ 4_.6_�

Zsírok A táblázatban az adatok tömeg %-ban jelzik a fehérje, a szabad koleszterin, a

A táplálékkal elfogyasztott zsírok, ide sorolva az olajokat is, jelentős energiát
biztosítanak. A táplálkozástudományi ajánlás szerint a napi energia bevitelnek
maximum. 30 %-a származzon zsírból. Ezt a legtöbb iparilag fejlett országban
"túlteljesítik". A táplálékban levő zsiradékok és a szervezetben tárolt zsírok túl­
nyomó része triglicerid (újabban a pontosabb megjelölés a triacilglicerin is terjed),
tárgyalásunkat ezért jórészt a trigliceridekre korlátozzuk.
A zsírok emésztéséhez szükségesek az epesavak és a pancreasban termelt lipáz. A
glicerin és a zsírsavak közötti észter kötések hidrolízisét katalizáló lipáz bizonyos
mértékű szelektivitást mutat. Nagyobb sebességgel bontja a trigliceridekben az l-es
és 3-as helyzetű észterkötéseket, így hatására egy triglicerid molekulából két zsírsav
és egy 2-monoglicerid molekula keletkezik. Ezek külön-külön képesek felszívódni
a bélből, majd trigliceriddé alakulnak és lipoproteinek (chylomicron) formájában
jutnak a véráramba.
Ismeretes, hogy a felesleges tápanyagok nagy része zsírrá alakul és az erre ''specia­
lizálódott" sejtekben, a zsírsejtekben halmozódik fel. Ellentétben a glikogén tárolás­
sal a zsírok felhalmozódása nem szabályozott folyamat.
A zsírok vízben nem oldódó anyagok. Szállításuk a vizes testnedvekben lipoprotei­
nek formájában történik. A lipoproteinek fontosabb csoportjainak összetételéről az
alábbi táblázat ad felvilágosítást.
koleszterin észterek, a foszfolipidek (PL) és a trigliceridek (TG) mennyiségét az
egyes lipoproteinekben. A lipoproteinek elválasztására legjobban alkalmazható a
sűrűséggrádiens centrifugálás. Ennél a módszernél a centrifuga csövet egymásra
rétegezett különböző sűrűségű oldatokkal töltik meg, majd az elválasztandó anyagot
erre rétegezik. A centrifugálást preparatív ultracentrifugában addig folytatják, míg
az egyes anyagok elérik azt a réteget, amelynek sűrűsége saját sűrűségükkel azonos,
azaz tovább már nem ülepedhetnek.
Az előbbi táblázatban bemutatott lipoproteinek sűrűsége (gícm 3):
chylomicron, 0.92-0.96
VLDL (Very Low Density L ipoprotein; nagyon kissűrűségű), 0.95-1.006
IDL ( Intermediate Density Lipoprotein; átmeneti sűrűségű) , 1.006-1.019
LDL (Low Density Lipoprotein; kissűrűségű), 1.019-1.063
HDL2 (High Density Lipoprotein; nagysűrűségű), 1.063-1.12
HDL3 (High Density Lipoprotein; nagysűrűségű) , 1.12-1.21
VHDL (Very High Density Lipoprotein; igen nagysűrűségű), 1.21-1.25
Az angol elnevezéseket azért érdemes megjegyezni, mert így érthetőbbek a világ­
szerte használt rövidítések.

81
80
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

A lipoproteinek szerkezetére jellemző, hogy gömb alakúak, a lipid- és a fehérje 29. ábra: A zsírsejtekben tárolt zsírok lebontását katalizáló lipáz
molekulák hidrofil részei a külső részen, míg a hidrofób szerkezeti elemek a gömb aktiválódása
belsejében ta!áihatók.
A zsír résztől elválasztott fehérjéket apolipoproteineknek nevezik. Némelyikükről A hormon hatására aktivált adenilát cildáz
megállapították, hogy azon kívül, hogy lehetővé teszik a zsírok szállítását, specifi­ Inaktív cAMP-t szintetizál
kus biokémiai funkcióval rendelkeznek. Pl. az apo-C-2 aktiválja a lipoproteín lipázt. adenilát aktív
cikláz adenilát cikláz
Az apo-C-2 hiányában az ember szérumában jelentősen megnő a vér triglicerid
szintje.

cAMP
Az emberi vérplazmában az egyes lipoproteinekben a következő apolipoproteinek
találhatók:
Protein ldnáz aktivüódlk
- az Apo A-1 a HDL-ben,
az Apo A-2 a HDL-ben, 2C=aktív protein kináz
- az Apo B-48 a chylomicronban, ATP , Mg2•
- az Apo B-100 a VLDL-ben és az LDL-ben, Inaktív
triacetil Az inaktív triglicerid lipáz
- az Apo C-1 a HDL-ben és a VLDL-ben, lipáz P foszforiláció révén aktívvá válik
- az Apo C-2 a chylomicronban, VLDL-ben és a HDL-ben, foszfoprotein
diacil­ ► monoacil-
- az Apo C-3 a chylomicronban, VLDL-ben és a HDL-ben foszfatáz . ► glicerin
�glicerin glicerin
- az Apo Da HDL-ben, triacil glicerin T t
az Apo E a chylomicronban, VLDL-ben és a HDL-ben ; zsír� zsír­ ; zsír­
, sav sav . sav

A zsírok igen koncentrált energiaforrást jelentenek.

A trigliceridekből felszabaduló energia 95 %-ban a zsírsavakból, a maradék 5% a
glicerinből származik.
A zsírsejtekben tárolt zsír mobilizálását a 29. ábra szemlélteti. A hormon szenzitív
lipáz a cAMP által közvetített üzenet alapján foszforilálódik aktív triacil lipázzá,
amely az egyes zsírsavakat egymásután leválasztja a glicerinről, azaz ebben az
esetben a trigliceridek glicerinre és zsírsavra bomlanak. A zsírsavak passzív
diffúzióval kilépnek a sejtekből és a szérum albuminhoz kötődve jutnak el a
különböző szövetekbe, ahol ugyancsak passzív diffúzióval tudnak bejutni a sejtekbe.
Az albumin a szérum fehérjék tömegének a felét képviseli. Egy molekula albumin
10 zsírsav molekulát tud megkötni, de általában ennél kevesebb kötődik.
A folyamatok magyarázatát lásd a szövegben.
A zsírsavak oxidációja
Több lépcsős folyamat, amelynek lényege, hogy két szénatomonként rövidül a lánc.
A két szénatomos acetil csoport koenzim-A-hoz kötve jut be a citrátkörbe a további
oxidáció, vagy egyéb anyagok szintézise érdekében.
Mielőtt a biokémiai folyamatok megismeréséhez kezdenénk, gondoljunk át néhány
kémiából ismert tényt. Mind a tartalék mind a zsírszövetben tárolt zsírokban el nem
ágazó alifás szénláncot tartalmazó zsírsavakat találunk. Az alifás szénláncok igen
kis reakcióképességükről ismert képződmények. Igaz, egy paraffin szénhidrogén
láncába beépített karboxil csoport a reakcióképességet fokozza, a szénlánc megfe­
lelő helyen történő elszakítása a szerves kémiai laboratóriumokban használt mód­
szerekkel sem egyszerű feladat.

82
83
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

A zsírsavak biológiai lebontásánál először egy kettőskötés épül be. A kettőskötés 30. ábra (folytatása)
képes víz addicióra, úgy, hogy az egyik szénatomhoz hidrogén, a másikhoz hidroxil 0
csoport kötődik. Az így kialakult hidroxil csoport két atom hidrogén leadásával R-coo- + ATP + CoA-SH + H 20 - R-l-s-CoA + AMP + 2P;
keto-csoporttá alakul. A karboxil csoporthoz képest béta helyzetű keto- csoport egy
kevésbé stabil szerkezetet jelent és lehetővé teszi a lánc elbontását. A nagyon
vázlatos ismertetés után lássuk, hol, hogyan és milyen enzimek hatására játszódnak
le ezek a folyamatok.
A zsírsavak a citoszolba kerülnek. A zsfrsav lebontás a mitochondriumban folyik, +
0 0 0
ahová a zsírsavak diffúzióval nem hatolhatnak be. Ahhoz, hogy a mitochondrium 11 11 ii
-o-P-0-P-0-P-Q-adenoz,n
membránján áthatolhassanak szükség van arra, hogy egy hidroxi-aminosavval - a 1 1 1
karnitinnal, amely a fehérjékben nem fordul elő - észter képződjön. o- o- o-
A zsírsavak oxidációja során is az első lépés a zsírsavak aktiválása, a mitochondrium ATP
membrán külső felületén. A zsírsav reagál ATP-tal, zsírsav adenilát keletkezik. A
1�PP, � 2P,
zsírsav adenilátból az acil gyök kötődik a koenzim-A-hoz. A folyamat részleteit a 0 0
30. ábra mutatja. I! il
R -CH2 -C -0-P-0- adenozin
A koenzim-A-t általában CoA-val rövidítik a továbbiakban ezt a jelölést fogjuk
( 6-
használni. A folyamatot több zsírsav CoA ligáz katalizálja, amelyek között a rövid,
zsírsav adenilát
\
közepes és hosszú szénláncú zsírsavakhoz nagyobb affinitásúak találhatók.
A CoA szerkezetét vizsgálva megállapították, az adenozin 3'foszfát, 5'-difoszfáthoz CoA SH 7f
pantoténsav (vízben oldható vitamin) és ehhez béta merkaptoetilamin kapcsolódik. 0
Az utóbbiban található SH csoporthoz kötődik a zsírsav és így tioészter alakul ki. 11
R-CH 2 -C - S-CoA + AMP + W
Érdemes ezt a folyamatot összevetni a fehérje szintézisnél megismert aminosav
zsírsav-CoA
aktiválással, amely során az aminosav karboxil csoportja reagál ATP-tal, az "akti­ (acil-CoA)
vált" aminosav kötődik a tRNS-hoz. Ugyancsak hasonlót láttunk a glukóz le­
bontásánál is, ahol első lépésként a glukóz reagál ATP-tal glukóz-6-P keletkezik. Az aktivált zsírsavak bejutása a mitochondriumba a következőképen történik. A
karnitin aciltranszferáz I a citoszolban katalizálja az acil-CoA és a karnitin reak­
30. ábra: Zsírsavak lebontása - acil -CoA keletkezése

Ö
cióját. Az acilkarnitin átjut a mitochondrium membránján és a mitochondriumban a
0
!I karnitin aciltranszferáz II hatására az acilgyök ismét CoA-hoz kapcsolódik, a kar­
HO O-f:'-0-
o- nitin szabaddá válik (31. ábra).
0 0 C� H O 0

<:()
o I il I i il i!
i CH,-0-P-0-P-O-CH,-C-C-C-NH-CH 2 -CH,-C-NH-CH2-CH2-SH
i 1 1 i !
0 0 CH3 OH

NH2

adenozin 3'-foszfat pantotén sav /J- merkaptoetilamin

5'-difoszfát
Koenzim A (CoA)

84 85
 Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

31. ábra: Acil-karnitin keletkezése 32. ábra: Telített zsírsavak béta-oxidációja

----karnitin acetiltranszferáz i.
mitokondrium külső membrán /0
N(CH3b N(CH3b CH3 -(CH2),,-CH2-CH2-CH2-C"­
1 1
H S-CoA
0 CH2
?i
1

i y 2 c Acil-CoA 1. Hidrogén elvonás (dehidrogéne­

16
j\ i
R-CH2-C-S-CoA + H-9-0H :;:::=: H-C-0-C-CH2-R + CoA-SH FAC zés) a 2 és 3 helyzetű (alfa és béta)
1 „ 1 r
CH2 , CH2 1 szénatomról. A reakciót a zsírsav­
i l'---FADH2
coo- coo- CoA dehidrogenáz (acil-CoA) kata­
acil-karnitin + CoA H 0 lizálja. A kialakult kettős kötés
acil-CoA + karnitin i
�--- karnitin
- acetiltranszferáz CH3 -(CH2) 11 - CH2 -C C-C/ transz helyzetű.
mitokondrium belső membrán H1 "s CoA

Trans-S -Enoil-CoA
A felső nyíl irányában a reakciót a mitochondrium külső membránjában, a karnitin acil­ 2. Víz felvétel (hidratáció). A reak­
transzferáz I katalizálja. Az ellenkező irányú folyamat a mitochondrium belső membránjában, a 2 ciót az enoil-CoA hidratáz katalizál­
karnitin aciltranszferáz II hatására megy végbe. ja. A hidroxil csoport a 3 szénatom­
ra, azaz béta helyzetbe kerül. A béta
Mint már említettük a zsírsavak lebontása során a karboxil csoporttól kezdve két hidroxisav optikailag aktív, csak az
szénatomonként leszakad egy-egy ecetsav, pontosabban acetil csoport (CHJCOO-). L izomér keletkezik.

Ezt a folyamatot béta oxidációnak nevezik, mivel a karboxil csoporthoz képest béta 3. Hidrogén elvonás (dehidrogéne­
helyzetben következik be a zsírsavak szénláncának elszakadása. NAD' zés). A reakciót a 3-hidroxiacil­
r
A telített zsírsavak béta oxidációja során lejátszódó folyamatokat a palmitinsav
(C 16:0) esetében mutatjuk be. (32. ábra.)
l'--- NADH + W
CoA dehidrogenáz katalizálja

0
;o
(A zsírsavak neve helyett gyakran alkalmazzák az előbbi jelölést, ami arra utal, hogy 11
CH3 - (CH2), ,-CH2-C-CH,-C"-
a palmitinsavban 16 szénatom van és a kettőskötések száma 0, azaz utal arra, hogy S-CoA 4. Lánc szakadás. A reakciót a béta -
3-Ketoacil-CoA ketotioláz katalizálja. Acetil-CoA és
a palmitinsav a telített zsírsavak közé tartozik.) egy az eredeti zsírsav moiekulánál
4
V CoA--SH
két szénatommal kevesebb szénato­
mot tartalmazó acil-CoA keletkezik.
1. Hidrogén elvonás. A karboxil csoport melletti két szénatomról egy-egy hidro­
0
gént átvesz egy F AD (flavin adenin dinukleotid) koenzimmel működő zsírsav­ li /o 5. Az 1-4 reakciók ismétlődésével
CH3 -(CH2) 11 -CH 2 -C--S-CoA + CH3-C"­
CoA dehidrogenáz. A kialakuló kettőskötés transz helyzetű. (A keletkezett S-CoA
6. ciklus után a palmitinsavból

l
F ADH2 oxidációja során 2 ATP keletkezik.) 6 ciklus Acil-CoA
1-4 összesen 8 acetil CoA keletkezik. A
2. Vízfelvétel. L-3-hydroxiacil-CoA (béta-hidroxiacil-CoA) kialakulása acil-CoA páratlan szénatomszámú zsírsavak
hidratáz hatására. ,o béta oxidációja során egy propionil­
+
3. A hidroxi csoport keto-csoporttá alakulása NAD NADH átalakulás kísére­ 7CH3-C-S-CoA CoA molekula keletkezik.

tében a 3-hidroxiacil-CoA dehidrogenáz hatására. (A iedukált koenzim oxi­ Acil-CoA

dációja során 3 ATP keletkezik.) 11

CH3 -CH2 -C-S CoA

4. Acetil csoport leszakadása. A béta-ketoacil-CoA, a béta keto tioláz hatására, Proplonil-CoA
reagál egy molekula CoA-val. Acetil-CoA és egy 14 szénatomos acil-CoA
keletkezik. (Azaz a palmitinsav szénlánca két szénatommal rövidebb lett.)

86 87
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

A számozott négy reakció ismétlődik addig, míg a palmitinsavból összesen 8 33. ábra: Monoén zsírsavak béta oxidációja
acetil-CoA keletkezik. A bruttó folyamat: 0
cisz

F
11
10 9 g
18 C - S-CoA Oleil-CoA, C-18 .i
+
palmitoil-CoA + 7 CoA-SH + 7 FAD + 7 NAD + 7H2O
i Acetil-CoA
+ béta oxidáció
8 acetil-CoA + 7 FADH2 + 7 NADH + 7 H 3 ciklus
Acetii-CoA

Acetil-CoA
A palmitinsav béta oxidációjának energia mérlege, figyelembe véve a redukált
. 0
CISZ
koenzimek oxidációját kísérő ATP szintéziseket is a következő: 11

�::::,: l
12 4 3
C - S -CoA cig.A3-Enoíl-CoA, C-12 A3

Palmitátból palmitoil-CoA keletkezése -1 ATP

8 acetil-CoA oxidálása 8xl2=96 ATP
7 FADH2 oxidálása 7x2=14 ATP
7 NADH oxidálása 7x3=21 ATP 12
�e
2
- S-CoA
11 2
trsns-A -Enoil-CoA, C-12 1!1;.
2

összesen: 130 ATP

Az egy kettőskötést tartalmazó (monoén) zsírsavak lebontása egészen addig, míg

a kettőskötés a karboxil csoporttól számítva a 3,4-es helyzetbe nem kerül ugyanúgy 12 11
· c-S-CoA L-3-H idroxyacil-CoA
történik, mint a telített zsírsavak béta oxidációjánál. Mivel a táplálékban jelenlevő �
zsírsavak nagy része cisz kettőskötést tartalmaz a folyamat nem mehet tovább az OH
előzőek szerint. Előbb a cisz kettőskötésnek transz térszerkezetűvé kell alakulnia.
Ezt a folyamatot az enoil-CoA izomeráz katalizálja. A kialakult transz izomér képes
vizet felvenni és a hidroxiacil-CoA további bomlása a telített zsírsavakéhoz hason­
lóan folytatódik. (33. ábra.)
6 Acefü-CoA

A vázolt folyamatok az olajsav (C 18: 1 ), illetve az oleil-CoA lebomlását mutatja. A kezdeti

lépések azonosak a 32. ábrán !áthatókkal. Három acetil-CoA keletkezése után a cisz kettős­
kötés a 3. és 4. szénatom között található. Ekkor izomerizáció következik be. A reakciót az
enoil-CoA izomeráz katalizálja.A transz kettőskötés hidratációja után a további reakciók úgy
zajlanak le, mint a telített zsírsavak béta oxidációjánál.

88 89
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

A többszörösen telítetlen zsírsavak karboxil csoport felőli kettőskötésének átala­ 34. ábra: Polién zsírsavak béta oxidációja
kulásáig a béta oxidáció az előzőekben leírtak szerint megy végbe. Amikor az
0
eredetileg második kettőskötés 4,5 helyzetbe kerül, akkor az acil-CoA dehidrogenáz 3 li
e - S-CoA C-18 CÍS·ilQ·CÍS·Ó. 12
13 12 10 9

hatására 2,3-transz, 4,5-cisz dienoil-CoA alakul ki. A 2,4 dienoil-CoA reduktáz 18

hatására a két konjugált kettőskötést tartalmazó rendszer egyik kettőskötése telí­ Linoleil-CoA
bl!!a oxidáció ,.
tődik, a másik helyzete megváltozik, a cisz kötés az enoil-CoA izomeráz hatására 3 ciklus

átalakul transz térállásúvá és a folyamat az előzőek szerint mehet tovább. (34. ábra.)
7 6 • 3 11
C-S-CoA

l
A béta oxidáció intenzitását a legtöbb esetben a rendelkezésre álló zsírsavak meny­ �
nyisége határozza meg. A zsírszövetekben a zsírsav mobilizációja a hormon szen­
12
Enoil.CoA
2

izomar�z
zitív lipáz aktivitásának függvénye.
7 6 2
A májban a karnitin aciltranszferáz J aktivitását (és ezáltal a zsírsavaknak a mi­
12�C-S-CoA 3 C-12 trans-A2-cis-ó.6

r
tochondriumba jutását gátolja a metilmalonil-CoA, amely a zsírsavszintézis fontos 11
béta oxidáció 0
köztiterméke. Ez az enzimgátlás jelentős a lebontás és a szintézis összehangolt 1 ciklus 1

szabályozása szempontjából. 5 •

10�C-S-CoA C-10 cis-A'

A béta oxidáció a legtöbb eukariota sejtben megtalálható peroxiszómákban is ·
0
11

lejátszódik. Az acil-CoA dehidrogenáz hatására a 2,3 szénatom között kettőskötés

FAD
Acil-CoA

r
alakul ki, hasonlóan az előzőekben tárgyaltakhoz, miközben az enzimhez kötött dehirogenáz
FADH2
F AD F ADH2-vé alakul.
b <
Az enzimhez kötött redukált koenzim regenerálódása a peroxiszómákban nem vezet
�C - S-CoA
ATP keletkezéséhez: 10 3
11
0
NADPH + H"
2,4 Di•noll-CoA
Enzim-F ADH2 + 02 => Enzim-FAD+ H202
NADP+
reduküz

A keletkezett hidrogénperoxid erős oxidálószer és ennek megfelelően mérgező 5 2

l
10� C-S-CoA C-10 cis-A3
hatású anyag. A kataláz hatására vízzé és molekuláris oxigénné alakul: 3
il
Enoll-CoA 0
izomeráz

1
�e - S-CoA C-10 trans-A 2
3

10
béta oxidáció
4 ciklus
<
l 2

Acetil•CoA

A linolsav, pontosabban a linoil-CoA oxidációja a 32. ábrán látható módon játszódik le

addig míg a karboxil csoporttól számított második kettőskötés a 4. és 5. szénatom közé
kerül. Ekkor a 2,4-dienoíl-CoA reduktáz hatására a két - konjugált - kettős közül az
egyik telítődik, űgy, hogy a a megmaradt kötés a 3 és 4 szénatom közé kerül. Ettől
kezdve a további reakciók a 32. ábrán látható módon játszódnak le.

90 91
Az anyagcsere (Metabolizmus) B IOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

Ketogenezis 35. ábra: Ketontestek - acetecetsav, aceton és béta-hidroxivajsav keletkezése

0
Az acetil-CoA több reakció út kiindulási anyaga, oxidálódhat széndioxiddá a citrát­ 11
2CH3-C-S-CoA
körben (egyben több anyag szintéziséhez is szolgáltathat szénvázat), felhasználód­
hat zsírsav szintézisre. Amikor a mitochondriumban felhalmozódik akkor ''ketontes­
1�
Acetil-CoA
tek" képződhetnek (35. ábra). Két CoA-hoz kötött acetil csoport összekapcsoló­ /3-Ketotioláz CoA-SH
dásával acetoacetil-CoA jön létre. A béta-hidroxi, béta-metil g!utaril-CoA szintáz
még egy acetil-CoA-ból származó acetil csoportot köt a CoA-hoz kapcsolódó 0 0
11 11
lánchoz. A kialakult béta-hidroxi, béta-metil glutaril-CoA (HMG-CoA) a koleszte­ CH3-C-CH2-C - S-CoA

rin (és nővényekben a karotinoidok) szintézisében is fontos szerepet játszik. A 35. Acetoacetil-CoA
ábrán vázolt reakció utakon átalakulhat acetoacetonná, acetonná, béta-hidroxi
vajsavvá (béta-hidroxi butiráttá). Az utóbbi három vegyületet együttesen nevezik HMG-CoA I!
szintáz -C-S-CoA
ketontesteknek, bár a béta hidroxi vajsav nem tartalmaz oxo- csoportot.
CoA-SH
A ketontestek a szív és agy energia ellátásában vehetnek részt, amikor a glukóz
ellátás nem megfelelő. Már volt róla szó, hogy normális körülmények között az agy OH 0
i 11

főleg glukózt használ fel. Éhezéskor és cukorbetegségben azonban adaptálódik az OOC-CH2-C-CH 2 -C - S-CoA

acetecetsav felhasználásához. A korábban csak degradációs termékeknek tekintett CH3

ketontesteket ma az anyagcsere normális intermedierjeinek tartják. A máj mito­ /J-Hidroxi-{J-methilglutaril-CoA
chondriumaiban keletkező ketontestek a véráram útján eljutnak a perifériás szöve­ (HMG-CoA)

tekbe. A vese és szívizom energia forrásként előnyben részesíti ezeket a vegyülete­ 0

HMG-CoA
ket a glukózzal szemben. Súlyos éhezés, vagy diabetes esetén a ketontestek koncent­ liáz � CH II
3 -C- S-CoA
rációja a vérben megnő (ketonémia), és a ketontestek megjelennek a vizeletben
(ketonuria) és a leheletben 11
OOC-CH2 -C
Az acetecetsavból keletkezhet acetil-CoA az alábbi, CoA aciltranszferáz, illetve
CH3
tioláz által katalizált, reakciók során. NADH.
Acetoacetát H+

Acetecetsav + szukcinil-CoA � acetoacetil-CoA + szukcinát f3-Hidroxibutirát

dehidrogenáz
acetoacetil-CoA + CoA-SH => 2 acetil-CoA
Aceton

OH
1
OOC-CH2-C-CH3
1

P· Hidroxibutirát

92 93
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

nincs szükség az acetátra a citrátkörben és így van alapanyag a zsírsav szintézishez.

Zsírsavak bioszintézise
Sok zsírsav jelenlétében viszont nincs szükség zsírsav szintézisre.
Kiindulási anyag acetil-CoA. Keletkezhet a citoplazmában folyó glikolízis ered­
A zsírsav szintézis során a növekedő zsírsavlánc egy speciális, kis molekulatömegű
ményeként jelentkező piroszőlősavból (piruvát) és a zsírsav lebontás során. Az állati
fehérjéhez az acil karrier proteinhez (ACP) kötődik. Ennek a fehérjének a Iáncvégi
szervezetekben a zsírokból nem keletkezhetnek szénhidrátok, mert a piruvát dehid­
szerinjéhez a CoA-ban is megtalálható foszfát-pantoténsav-béta-merkaptoetilamin
rogéneződése irreverzibilis. A szénhidrátokból keletkezhet acetil-CoA, így a szén­
csoport kapcsolódik. (36. ábra.) (Emlékezzünk! a zsírsav lebontásban a zsírsav
hidrátok zsírokká alakulásnak nincs akadálya.
mindvégig CoA-hoz kötődött.)

A zsírsav szintézis három résefolyamatát tárgyaljuk: 36. ábra: Az acilkarrier fehérje (ACP) oldallánca és a CoA
1. telített zsírsavak szintézise, H H OH CH3 0
2. a kettőskötés kialakulása, deszaturáció, 1 1 1 1 11
HS-CH,-CH,-N-C-CH,-CH,-N-C-C-C-CH2 -0-P-0-CH2 -Ser- ACP
3. a palmitinsav szénláncának meghosszabbítása, elongáció.
11 1! i 1 !
0 0 H CH 3 o-

A telített zsírsavak szintézise, a deszaturáció és az elongáció, mind prokariota, mind

az eukariota szervezetekben hasonlóan játszódik le. H
1
H
1
OH CH3
1 i
0
1
O
11
A palmitinsav szintézise a citoszolban (a lebontás a mitochondriumban!), HS-CH,-CH,-N-C-CH,-CH,-N-C-C-C-CH2 -0-P-0-0-P-O-r.H
1 1 1 1 1 i -r �
az elongáció a mitochondriumban és az endoplazmatikus retikulumban,
0 0 H CH3 o- o-
a deszaturáció az endoplazmatikus retikulumban történik. Koenzim (CoA)

1. A telített zsírsavak szintézisénél az első lépés malonil-CoA keletkezése:
Az acetil-CoA hidrokarbonát (HCO3-) ion felvételével alakul át malonil -Co-A-vá.
Az energiát ATP ADP átalakulás biztosítja.
Mint a karboxilációt katalizáló egyéb enzimeknek, az acetil-CoA karboxiláznak is
biotin (vízben oldódó vitamin) a kofaktora, amely kovalensen kötődik a fehérjelánc­
ban levő lizin epszilon amino csoportjához.
A reakció mechanizmusa:
E-biotin+ ATP+ HCO3- ⇒ E-N-karboxibiotin + ADP + Pi
E-N-karboxibiotin + Acetil-CoA � Malonil-CoA + E-biotin
(E: enzim)
Az acetil-CoA karboxiláz eukariotákban két azonos fehérje-láncot tartalmazó di­
merként izolálható. A dimer nem aktív, de citrát ionok hatására egy, elektronmik-.
6
roszkópban szálas formaként megfigyelhető, 4-8x10 D molekulatömegű, ak
enzimmé alakul. A nagy szénatomszámú zsírsavak CoA-val alkotott észterei jelen-·
létében a depolimerizáció, azaz inaktiválódás következik be. Ez a zsírsavszintézis
szabályozása szempontjából érthető! Ha nagy a citrát ionok koncentrációja, akkor
A malonil-CoA kötődik az ACP-hez:
Malonil-CoA + ACP ::;. Malonil-ACP + CoA-SH
A reakciót katalizáló malonil-CoA ACP transzaciláz specifikus. Ismeretes egy
másik enzim is, az acetil-CoA ACP transzaciláz, amely nem specifikus az acetil
csoportra, más acil csoport belépését pl. propionilét is katalizálja. A háromszénato­
mos propionsavból kiinduló szintézis páratlan szénatomszámú zsírsavakat ered­
ményez.)
Acetil-CoA + ACP => acetíl-ACP+ CoA-SH
A további folyamatokat a 37. ábra mutatja.
A béta-ketoacil-ACP szintáz hatására az ACP-hez kötött acetil és maloníl csoport
kondenzációjával létrejön egy ketosav, majd ennek redukciója hidroxisavat ered­
ményez. Vízvesztéssel transz telítetlen zsírsav alakul ki, amely NADPH hidrogén­
jével butiril-ACP-né alakul. Az első ciklusban tehát az acetil-ACP-ből butiril-ACP
keletkezett, a szénlánc két szénatommal megnőtt.

94 95
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

37. ábra: Zsírsavak szintézise 37. ábra (folytatás)

Butiril-ACP

!
Acil(C-6) ~ S-ACP

Palmitoil(C-16} ~ S-ACP

1>-Ketoac1I ACP
hidrolizis
H20 i
szmtetá.Z Malonil-ACP
kondenzáció
Palmitate + ACP

Malonil-ACP és acetil-ACP kondenzációja. A reakciót a béta-ketoacil ACP szintetáz katalizál­

ACP, C02 ja. A keletkezett béta ketoacil-ACP redukálódik béta hidroxíacil -ACP-vé. A keletkezett hid­
roxisav optikailag aktív. csak a O-izomér keletkezik. A víz elvonás (dehidráció) során transz
0 0 enoil ACP keletkezik. ezt a reakciót az 3-hidroacil-ACP dehidratáz katalizálja. A következő
CH3-C-CH2-C ~ S-ACP
11 11 lépésben a transz kettős kötés telítése révén, az enoil-ACP reduktáz hatására, butiril-ACP kelet­

t:J-Ketoacil-ACP
kezik. A vázolt folyamatok ismétlődnek és a 7. ciklus után a palmitil-ACP hidrolizál.

NADPH + W
/3-Ketcacii ACP
redukáz K
redukció A további ciklusok hasonlóan játszódnak le. A 7. végén az palmitoil-ACP hidrolizál,
+ palmitinsav és szabad ACP keletkezik. Ezzel a mechanizmussal a zsírsav szintetáz
H 0
NADP
enzim komplex nem képes nagyobb szénatomszámú zsírsavakat előállítani.
CH3-C-CH2-C ~ S-ACP
1 11 Az élesztőből izolált enzimkomplex elektronmikroszkóppal is megfigyelhető. Ge­
rincesekben az enzimkomplex két azonos alegységből áll, egyenként 240000 Dalton
OH
o-3-Hi droxiací 1-ACP
a molekulatömegük. Mindegyik alegység tartalmaz egy ACP régiót és a zsírsav

r
szintézishez szükséges összes enzimaktivitással rendelkezik, beleértve a palmitoil­
vízelvonás 3-Hidroxiacil ACP 1
dehidratáz H2O
ACP hidrolízisét katalizáló képességet is. A zsírsav szintetáz finomszerkezetének
vizsgálata folyamatban van. Limitált proteolízissel felderítették az egyes funk­
H 0 ciókért felelős szerkezeti elemeket. Más több lépcsős biokémiai folyamathoz hason­
CH3-C=C-C ~ S-ACP
1 li
lóan az enzimkomplex legfontosabb szerepe itt is az, hogy az egyik részreakció

trans-6 2-Enoil-ACP
termékének, úgyis mint a következő enzim szubsztrátjának, nem kell diffúzióval

NADPH + W
megkeresni a soron következő enzimet. A reakció gyorsabb, a szabályozás köny­
Enrnl-ACP
reduk.1z
redukció
nyebb, biztonságosabb!

NADP+
A zsírsav lebontás és szintézis köztitermékei mint láttuk, nagy hasonlóságot mutat­
ll
CH3 -CH2-CH2-C ~ S-ACP
nak, ugyanakkor jelentős különbségek is vannak. A két folyamat összehasonlítását
Butiri!-ACP
megkönnyíti a 38. ábra. Érdemes megfigyelni azt, hogy:
a) A zsírsavak lebontása a mitochondrium mátrixában a szintézisük a citoplaz­
mában történik.

96 97
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

b) A szintézist egy multifunkcionális zsírsav szintetáz végzi, amely rendelkezik A zsírsav szintézis szabályozásában szerepet játszó egyes folyamatokat a 39. ábra
mindazokkal az enzim funkciókkal, amelyek az egyes köztitermékek keletke­ szem!élteti.
zéséhez szükségesek. A zsírsav szintetáz palmitinsavnál (16:0) hosszabb szén­
39. ábra: A zsírsav szintézis szabályozása - kapcsolata a szénhidrát anyag­
láncú zsírsavakat nem képes szintetizálni. A béta oxidációban résztvevő enzimek cserével
a mitochondrium szerkezetébe vannak beágyazva.
c) A lebontáskor F AD és NAD+ koenzimek veszik fel a hidrogén atomokat, míg a glukóz
EXTRACELLULÁRIS TÉR
szintézis redukciós folyamataiban NADPH szerepel, mint hidrogén donor.
d) Az asszimetrikus szénatomot tartalmazó béta hidroxisavak a lebontás folyamán
L-, míg a szintézis során D-konfigurációjúak.
e) A béta oxidációnál az acil csoport CoA-hoz kapcsolódik, a szintézis során glukóz

- - !/
CITOSZOL
malonil-CoA-ról az acil csoport átkerül az ACP-re és a szintézis végén szakad
csak onnan le.
38. ábra: Telített zsírsavak béta oxidációjának és szintézisének összehasonlítása
Plruvlit j
Szintézis
1
Lebontás Inzulin
D
P H- +
0H
Ca 2
�----___,/ +
(aktív) t Piruvát

.....
+ NADPH dehirogenáz
+ FAD P;
+ H+ (inaktív)

j
,,. • ••
Acetíl-CoA

Acetil-CoA Acetil-CoA
karboxiláz Polimerizáció karboxiláz
(szál) (monomer)
aktív inaktív
(L konfiguráció) (D konfiguráció)
3 aktív lépés
; Maloníl-CoA i--r----�--i►
\) + NADPH·
0
1 +W
0

XJ
11 !I

t '
R-CH,-c-c ,-c -s-,,.,., NADPH
co,
;

+ erősítés
Acetil-CoA R-CH2 -C -s-carner Malonil-CoA +-- Ace!il-CoA
-���tó�� ('?_i◄◄-�-3- 1
-ép_é_s_,_· , _ _g�ukóz-<e)i " gátlás

A lebontás és szintézis nem ugyanazon a helyen folyik a sejten belül.

A lebontás és szintézis során hasonló köztitermékek találhatók de a lebontás során A zsírsavak szintézisének intenzitása függ a rendelkezésre álló redukált koenzim (NADPH)
L-, a szintéziskor D-hidroxi savak keletkeznek. mennyiségétől.
Lebontásnál az acil csoport CoA-hoz, szintéziskor az ACP-hez kötődik.
Az oxidációs és redukciós folyamatokban más koenzimek vesznek részt a lebontás és a
szintézis során.

98 99
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

2. Deszaturáció. 3. Elongáció a zsírsav szénláncának meghosszabbítása eukartiota szervezetekben,

Példaként a sztearinsav (18:0) olajsavvá (18: 1) alakulását vizsgáljuk (40. ábra). mind a mitochondriumban, mind a endoplazmatikus retikulumban lejátszódik.
A deszaturáz hatására végbemenő folyamat közben egy vas(II)tartalmú fehérje, a A hosszú szénláncú zsírsavat tartalmazó acil-CoA-hoz malonil-CoA-ból konden­
citokróm bs oxidálódik vas(III)citokróm bs-té. Ezt a citokróm bs reduktáz alakítja zációval két szénatom hozzákapcsolódik, a keletkezett béta-ketoacil-CoA NADPH
+
vissza, miközben koenzimje a FAD, FADfü-vé alakul. Az utóbbi képes NAD jelenlététől függő redukcióval, hidroxisavvá alakul, vízvesztés, majd NADPH fel­
redukálására. használásával redukció következik be. Végeredményként két szénatommal hosz­
Az enzimek elhelyezkedését az endoplazmatikus retikulumban az ábra jobboldali szabb acil-CoA keletkezik.
része mutatja modellszerűen. (Érdekes: halakban a csökkenő vízhőmérséklet hatá­ Mielőtt a deszaturációval és az elongációval kialakítható zsírsavakkal foglakoznánk
sára a membránokban a deszaturáz köze! kerül a telített zsírsavakhoz, telítetlenné tekintsük át a zsírsavak jelölésével kapcsolatos tudnivalókat.
alakítja azokat és ezzel biztosítja a megfelelő membrán fluiditást.) A táplálkozástudományban, a szerves kémiában használt módtól eltérően, a kettős­
Fontos megjegyezni, hogy az emlős szervezetek nem képesek a karboxil csoporttól kötések helyét nem a karboxil csoporttól számítva adják meg hanem a lánc másik
számított 9. szénatomon túl kettőskötést kialakítani. Így nem tudnak telített zsírsa­ végén levő metil csoporttól számozva. A szerves kémiai nomenklatúrában a metil­
vakból linolsavat (kettőskötések helyzete: 9. 12) linolénsavat (9, 12, 15) előállítani. csoport az "enedik" így pl. az n mínusz 3 (n-3) kifejezés egyértelműen megadja a
Ezek esszenciális zsírsavak, amelyeket a táplálékkal kell bevinni. Eilenkező esetben kettőskötés helyét. Az utolsó szénatomot szokás a görög abc utolsó betűjével,
hiánybetegségek lépnek fel. omegával is jelölni, használják az omega 3, omega 6 stb. kifejezést is. A kétféle
A 40. ábrán megfigyelhető néhány, a különböző sejtmembránokra általában jellem­ jelölés lényegében ugyanazt fejezi ki. A táplálkozási szempontból fontos többszörö­
ző szerkezeti elem. A trigliceridekből, foszfolipidekből álló kettős rétegbe, amely­ sen telítetlen zsírsavakban két kettőskötést egymástól mindig két egyeskötés, és
nek a szerkezetét helyenként koleszterin molekulák is merevítik (ez az ábrán nem köztük egy CH2 csoport választ el. A jellemző szerkezet:
látható) beépítve találhatók fehérjék, köztük az enzimek. Cf ü -CHi-CH=CH-CHrCH=CH-CHi-CH=CH-........COOH
n �3 �6 �9
40. ábra: Telítetlen kötések kialakulása zsírsavakban-deszaturáció
Egyszerűség kedvéért ezért a szénlánc hosszát, azaz a szénatomok számát, valamint
C,a-sztearil-CoA C,6 6.9-oleil-CoA a kettőskötések számát és az első kettőskötés helyzetét adják meg.
+ 02 + 2W + 2H20 A deszaturáció és elongáció ismétlésével az esszenciális zsírsavak igen fontos
vegyületek szintéziséhez szolgálnak alapanyagként. Példaként a linolsav és linolén­
2 cit b5 Fe2+ 2 cyt b5 Fe3+ sav átalakulásának néhány lehetőségét tekintjük át.
C18:2 n-6 C l8:3 n-3
� i deszaturáció
2W + cit b5 reduktáz cit b5 reduktáz C18:3 n-6 Cl 8:4 n-3
FAD ,>-<FADH, => elongáció
C20:3 n-6 C20:4 n-3
NADH + W NA□ + � � deszaturáció
C20:4 n-6 C20:5 n-3
Az ábra a kémiai folyamatok mellett vázlatosan mutatja a folyamatban résztvevő enzi­ => elongáció
mek helyét az endoplazmatikus retikulum membránjában.
C22:4 n-6 C22:5 n-3
� � deszaturáció
C22:5 n-6 C22:6 n-3

!00 101
 Az anyagcsere (Metabolizmus)
Az anyagcsere (Metaboiizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA

A C20:3 n-6 (dihomo-gamma-linolénsav), a C20:4 n-6 (arahidonsav), a C20:5 n-3
(eikozapentaénsav, röviden EPA) a prosztaglandinok szintézisében játszik fontos
szerepet. A C22:6 (dokozahexaénsav, DHA) és az EPAjelentőségét az érrendszeri
megbetegedések megelőzésében az utóbbi két évtizedben ismerték fel. Bővebben a
táplá!kozástanban fognak ezekről hallani.
A glicerin-3-P két egymás utáni észterezésen megy keresztül:
Zsírsav 1 -CoA + glicerin-3P => Monoacíl glicerin-3-P + CoA-SH
glicerin-3-P,.. CoA-SH
Monoacil-glicerin-3-P + Zsírsav -CoA � l,2-Diacil-
2

v a foszfolipidek szi�tézisén�k alap­

A zsírsav szintézis szabályozásával kapcsolatban már szó volt arról, hogy az első A diacil-glicerin-3-P, másik nevén foszfatidsa
alakulhat, és egy UJabb zS!fsavval
enzim, az acetil-CoA aktivitását in vitro csökkenti a hosszú szénláncú zsírsavak anyaga, de hidrolízissel, 1,2-diacil-glicerínné
jelenléte. A zsírsavak szintjét az inzulin csökkenti, ily módon elősegíti a zsírsav triacilglicerinné (trigliceriddé) alakulhat
szintézist. Bebizonyították, hogy a zsírsav szintézis intenzitása függ a redukciót
+ CoA-SH
1,2-diacil-glicerin + Zsírsav -CoA ⇒ Triacilglicerin
3
végző koenzim a NADPH mennyiségétől. A NADPH jelentős részét a glukóz direkt
oxidációja (más néven pentóz foszfát út) termeli. Ezen a néven azokat a folyamato­
kat szokták összefoglalóan nevezni, amelyek lehetővé teszik a hat-, hét-, öt-, négy­ Koleszterin szintézis
és háromszénatomos cukor származékok egymásba alakulását (20. ábra). Ezáltal számozását, térbeli szerkezeté� a
A koleszterin alapvázát, képletét, szénatomjainak
közvetlen összefüggés van a cukoranyagcsere és a zsírsav szintézis szabályozása csoportok (2 metil és az izooktil)
41. ábra mutatja. Figyeljük meg, hogy a hidrofób
között (39. ábra). Az ábráról az is látható, hogy az inzulinnak is jelentős szerepe zer egyik oldalán találhatók.
a közel egy síkban elhelyezkedő gyűrűs rends
van a zsírsavszintézisben. Az inzulin elősegíti a glukóz bejutását a sejtekbe. Mint izotópokkaljelzett ecetsavval
Az 1940-es években Konrad Bloch laboratóriumában
azt már többször láttuk a glukózból keletkezik a piruvát, amely piruvát dehidrogenáz fel. Azt is tisztázták, hog�
megállapították, hogy a koleszterin ecetsavból épül
hatására alakul acetil-CoA-vá. A piruvát dehidrogenáz aktivitását az inzulin növeli. rtjából és melyek a karboxd
melyik szénatom származik az ecetsav metil csopo
Az inzulin hatásával kapcsolatban összefoglalóan megállapítható, hogy elősegíti a
csoportból (41. ábra).
zsírsav szintézist.
41. ábra: A koleszterin szerkezete

Trigliceridek szintézise
26
A CoA-hoz kötött zsírsavak és a glicerin 3-foszfát képezi a kiindulási anyagot. A
27
glicerin-3-foszfát keletkezhet a glikolízis intermedierjeként ismert dihidroxiaceton­
foszfátból vagy glicerinből

Dihidroxiaceton-foszfát + NADH + H
+
* glicerin-3-P ..L NAD
+

aJ b./

Glicerin+ ATP � glicerin-3-P + ADP

fenantrén. Ebben a vázban az
a./ A koleszterin molekula alapváza perhidro ciklopentano
Az első reakciót a glicerin foszfát dehidrogenáz, a másodikat a glicerokináz katali­ egyes gyűrűket betűkkel jelőlik.
b.í A koleszterin szénatomjaínak számozása
zálja.

103
102
 Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

41. ábra (folytatás) A szintézis főbb lépéseit érdemes három csoportra osztani:
t. Acetátból (2 C atom) mevalonát (6 C atom) keletkezik, majd a
2. mevalonát szkvalénné alakul (30 C atom).
3. A nyílt szénláncú szkvalén ciklizációjával lanoszterin keletkezik és ebből ki­
HO
alakul a koleszterin (27 C atom).

1. Mevalonát keletkezése.
A ketogenézis tárgyalásánál (35. ábra) láttuk, hogy két - CoA-hoz kötött acetil
e./ A koleszterin molekula gyŰiű rendszerének térbeli elhelyezkedése
gyök összekapcsolódásával acetoacetát keletkezhet, amely átalakulhat 3-hidroxi-3-
metilglutaril-CoA-vá (HMG-CoA). A ketogenézis a mitochondriumban, a koleszte­
rin bioszintézis az endoplazmatikus retikulumban és a citoszolban történik. Az
endoplazmatikus retikulumban a NADPH függő HMG-CoA reduktáz hatására a
mevalonát szabaddá válik (42. ábra).

H
42. ábra: A koleszterin bioszintézise - L mevalonsav keletkezése

d.í Az egyes szubsztituensek térbeli elhelyezkedésének jelölése Acetoacetil-CoA

y Acetil-CoA

CH3 0
1 11
-ooc-CH - C-CH2-C-S-CoA
2 1
OH
3-Hidroxi-3-metilglutaril-CoA

2NADPH -1- 2W
HMG-CoA
reduktáz
e./ A koleszterin szénatomjainak eredete. A jelzett szénatomok az ecetsav karboxil cso­ CoA-SH + 2NADP +
portjából a többi az ecetsav metil csoportjából szárm aznak

1 A,/x, Á�- .
1
mevalonát
/ � ·'\
A /'v
·✓ � . . '

f.í A koleszterin bioszintézisének köztiterméke, a 6 izoprén egységból felépülő szkvalén

két lehetséges térbeli formája. A jobboldali képlet mutatja a hasonlóságot a koleszterinhez.

104
!05
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

2. Szkvalén szintézise. 43. ábra: A koleszterin bioszintézise - II. mevalonsav átalakulása dimetilallil
Ezek a lépések a citoszolban történnek. A mevalonát primer hidroxil csoportján pirofoszfáttá
ATP-ből egy foszfát észter épül ki, majd egy újabb ATP felhasználásával 5-piro­
foszfomevalonát keletkezik. Ismételt ATP felhasználással a tercier hidroxíl csoport
is foszfát észterré alakul. A 3-foszfo-5-pirofoszfomevalonát, széndioxid vesztéssel CH 3
1
dekarboxilálódik és a 3-helyzetű foszfát egyidejű elvesztésével izopentenil piro­ -ooc-CH2-C-CH2-CH2 -0H
1
foszfáttá alakul, amely reverzibilis reakcióban átrendeződik dimetilallil pirofoszfát­ OH
Mevalonát
tá. Az utóbbi két vegyület pirofoszfát kilépésével összekapcsolódik és 10 szénato­
mos, geranil pirofoszfáttá alakul. A következő lépés:
rrATP
ADP

Geranil pirofoszfát + izopentenil pirofoszfát � farnezil pirofoszfát

majd két farnezi I pirofoszfátból preszkvalén pirofoszfát ebből redukcióval

r
5-foszfomevalonát
(NADPH) szkvalén keletkezik.
r--ATP
A szkvalén szerkezete sok hasonlóságot mutat a karotinoidokéval, a K-vitamin, a ADP
koenzim-Q oldalláncáéval. Formailag a felsorolt vegyületek, illetve azok említett
molekula részei az izoprén polimereínek foghatók fel. A szerkezetükben megfigyel­
hető hasonlatosságok mellett a bioszintézisük is sok hasonlóságot mutat, annak
ellenére, hogy különböző élőlényekben keletkeznek. 5-pirofoszfomevalonát

3. A szkvalén ciklizációja oxigént és NADPH-t igényel. A kialakult lanoszterol

több lépcsőn keresztül koleszterinné alakul. A folyamatokat vázlatosan a 43. ábra
r
r--ATP
ADP

mutatja.

Popják György és John Cornforth a koleszterin bioszintézise során 14 olyan reakciót

3-foszfo-5-pirofoszfomevalonát
ismert fel, amely különböző sztereoizomér molekulák keletkezéséhez vezethet. Ez
azt jelenti, hogy i 4 azaz 16384 lehetséges reakció út lehetséges. Ezek közül csak � co,, p
egy valósul megt
A magasabb rendű szervezetekben a koleszterin nagyobb részében a 3-as helyzetű
hidroxil magasabb szénatomszámú zsírsavakkal észteresítve van. (Lásd, lipoprotei­
izopentienil pirofoszfát
nek összetétele.)

CH3
Jf
1
CH3 -C=CH-CH2-0�

dimeti!allii pirofoszfát

l06 107
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

43. ábra (folytatás) 43. ábra (folytatás)

dimetilallil pirofoszfát izopentenil pirofoszfát

�PP,

CH3 CH3 szkvalén

1
1
H3C-C=C-CH,-CH--C=C-CH 2-0� szkvalén l---02 + NADPH + H
+ +
�
monooxigenáz � H 2O + NADP +
-�
-
1 1

H H
geranil foszfát
CH 2
:1
H iC-C-CH 2- CH 2- o-w
izopentenil pirofoszfát

PP,
e� c� e� szkvalén
1 i 1 2,3-epoxid
H,C-C-C-CH,-CH,-C =C-CHc CH,-C=C-CH2- o__/p'<p')
' ·�/
1 1
H H H
farnezil pirofoszfát

farnezil pirofoszfát cikláz l •

/"---- H

r
preszkalén pirofoezfát
NADPH + W

r- NADP + + PP

�CH,

'(CH2�

szkval�n

108 109
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

43. ábra (folytatás) hogy az egészséges sejtekbe bejut az LDL által szállított koleszterin és ott szabá­
Lanoszterin lyozza a saját szintézisét, míg a betegeknél ez nem történik meg.

44. ábra: Epesavak keletkezése koleszterinből

Koleszlerin
02 i Ci!okróm P-•�

HO
/ 7-a•hidroxi koleszlerln
/ l
Koleszterin

df
A koleszterin bioszintézise - Ill. dimetilallil pirofoszfát átalakulása szkvalénné, majd =
koleszterinné

HO H OH
3,7,12-trihicfroxi prosztanoát
A koleszterin jelentős része az emlős szervezetekben tovább alakul. A zsírok Kenocfezoxi kólsav
! /
emulgeálásában és ezzel felszívódásában fontos epesavak szintézisét mutatja a 44. /
ábra. ! Y7
�•JTI I'
OH H20
Másik fontos koleszterinből kiinduló szintézis út a szteroid hormonok keletke­ y I C-S-CoA CoA-SH
�
zéséhez vezet Pl. progeszteron, kortizol, aldosterol. 0

A koleszterin szintézisének egyik köztiterméke a 7-dehidrokoleszterin, amely ultra­

ibolya fény hatására képes kolekalciferollá, 03 vitaminná átalakulni.
,o' CCC o,
Kolil-CoA
Kólsav
A koleszterin bioszintézis szabályozásának megismerésében Brown és Goldstein H3N - cH2 -coo­
ouc1n H3 N-CH,-CH,-so,­
�
Nobel díjjal jutalmazott munkája volt igen jelentős. Az ún. familiaris hyper­ CoA-SH
CoA-SH
Taurine

cholesterinaemiaban (rövidítve FH) a szérum koleszterin szint a normális értékeket OH

(200mg/l 00ml) többszörösen meghaladóan magas 650-1 000mgíl 00 ml is lehet. C-NH-CH2-CH2 -SO­0
I
Brown és Goldstein megfigyelték, hogy a FH-ban szenvedőkből származó sejtek­
ben, sejtkulturában, a koleszterin szintézis sebessége sokszorosa volt az egészséges HO� H
H
egyénekből származó sejtekben megfigyelhető szintézis intenzitásának. LDL ("low Glikokólsav
Taurokólsav
density lipoprotein") kis sűrűségű lipoprotein jelenlétében az egészséges sejtekben
a HMG-CoA reduktáz aktivitása kicsi volt, míg LDL távollétében 50-100-szor
nagyobb. A betegekből származó sejtekben a HMG-CoA reduktáz aktivitása füg­
getlenül az LDL jelen-, vagy távollététől magas volt. Ebből arra következtettek,

110 111
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

A koleszterin szintézis szabályozásának magyarázatára Brown és Goldstein a 45. Ismeretes, hogy a telített zsírsavak fogyasztása emeli, a telítetlen zsírsavak fogyasz­
ábrán látható modellt állította fel. tása csökkenti a szérum koleszterin szintet. Ennek a pontos biokémiai magyarázata
A sejtek felszínén LDL receptorok vannak. Ezeknek a helyei bélelt gödrökhöz nem ismert. A többszörösen telítetlen zsírsavak hatása összefügg a belőlük keletkező
("coated pits") hasonlíthatók. A koleszterin észtert tartalmazó LDL megkötődik a prosztaglandinok és tromboxánok hatásával.
receptorokon. A következő lépésben receptor által közvetített endocitózissal az
egész LDL bejut a sejtbe a receptorokkal együtt, endoszómát alkotva. Az endoszóma 45. ábra: A koleszterin eodocitozisa és szintézisének szabályozása
később felbomlik, a receptorok visszajutnak a sejt felületére. Az LDL receptor
komplex a lizoszómákkal kerül kapcsolatba, ahol a koleszterin észterek koleszte­
SEJTEN KÍVŰL
., ,.,
SEJTEN BELŰL
plazma membrán
. endoplnmikus
rinné alakulnak, a lipoproteinek fehérjéi aminosavakká hidrolizálódnak. LDL receptorok retikulum

A sejtbe bejutott koleszterin fontosabb hatásai: LDL

koleszterin észter
koleszterin \., cseppek
a.) Csökkenti az endogén koleszterin szintézist azáltal, hogy gátolja a HMG-CoA észter ' HMG-CoA
red11ktáz
reduktázt.
b.) Aktiválja az acil-CoA: koleszterin aciltransiferázt (ACAT). Ez az intracel­
luláris enzim képes a koleszterin zsírsavakkal képzett észtereinek keletkezését
elősegíteni. A koleszterin észterek "csöppek" (droplet) formájában raktározód­
lipoprotein
nak. Nem emelik a szérum koleszterin szintet.
endocitotlkua
c.) Csökkenti a receptorok számát azáltal, hogy a receptor fehérjéket kódoló mRNS vezlkulum
bélelt gödrök aminosavak
szintézisét csökkenti. Ez magyarázza azt, hogy a feleslegesen elfogyasztott
koleszterin emeli a szérum koleszterin szintet, mivel a csökkent receptor szám endouóma

miatt nem jut be a sejtbe. Terápiás lehetőséget jelent az endogén koleszterin racirkuláló vezlkulum
szintézis csökkentése a HMG-CoA reduktáz gátlásával. Erre a célra jól bevált
gyógyszer a lovastatin. HMG-CoA: 3-hidroxi, 3-metil glutaril koenzim A
ACAT: acil CoA: koleszterin acil transzferáz
A koleszterin anyagcserében több okból is jelentkezhet zavar, ezek közül néhányat
érdemes megemlíteni.
a/ Vannak olyan egyének akikben nem keletkezik megfelelő számú receptor.
b/ A receptor szintetizálódik, de nem jut el a membrán megfelelő helyére.
cl A receptor szintetizálódik, eljut a membránhoz, de nem képes LDL-t kötni.
dl A receptor a helyén van, megköti az LDL-t, de nem tudja bevinni a sejtbe.

112 113
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA
Citrátkör
Más néven trikarbonsav ciklus, vagy Szent-Györgyi - Krebs féle körfolyamat. Az
anyagcsere (16. ábra) "központi" része, amely lehetővé teszi, hogy különböző
anyagok lebontási termékei egymásba átalakuljanak, hogy a két szénatomot tartal­
mazó ''töredékek" szénatomjaiból széndioxid keletkezzen miközben hidrogénatom­
jaik redukált koenzímekben gyűlnek össze. A redukált koenzimekben levő hidro­
gének végső soron oxigénnel egyesülve energiát szolgáltatnak.
Szent-Györgyi Albert, Nobel díjas magyar kutató, akinek a nevét ma a szegedi
orvostudományi egyetem viseli, észlelte eiőször, hogy egyes dikarbonsavak, mint a
borostyánkősav (szukcinát), fumársav, oxálecetsav a szövetlégzést katalitikus mó­
don fokozzák, ugyanakkor malonsavval a legtöbb szövet légzését gátolni lehet.
Hasonló kísérletekben Hans Krebs 1937-ben megfigyelte, hogy a darált mell­
izomban (galamb) az oxigén fogyasztás és a piruvát oxidációjának sebessége meg­
nőtt, amikor citromsav, izocitromsav, vagy cisz-akonitsav sóit adta a rendszerhez.
Malonsav hozzáadása citrát, aifa-ketoglutarát és szukcinát (-OOC-CH2-CH2-COO-)
felszaporodását eredményezte. Ma már tudjuk, hogy a malonsav
(HOOC-CH2-COOH) a szukcinát dehidrogenáz inhibitora. Piruvát és oxálacetát
együttes adásakor citrát felszaporodást észleltek.
A vázlatosan bemutatott kísérleti eredmények és egyéb hasonló jellegű megfigye­
lések alapján állították össze a 46. ábrán látható reakció sort.
Krebs és Fritz Lipmann, (aki a CoA-t fedezte fel) együtt kaptak felfedezésükért
Nobel díjat.
Az egyes reakciók és az azokat katalizáló enzimek:
1. CoA-hoz kötött acetát oxálacetáttal reagálva a citrát szintáz hatására citráttá
alakul, egyidejűleg a CoA szabaddá válik:
+ zésnek is szokták nevezni. Az enzim fehérje láncában levő egyik hisztidinhez
Acetil-CoA + Oxalacatát + víz ⇒ Citrát + CoA-SH + H
2. A citrát átalakul izocitráttá. A reakció során egy molekula víz kilépése egy
kettőskötést tartalmazó trikarbonsav az akonitsav kialakulásához vezet, amely­
ből a kettőskötésre történő víz addició során izocitrát keletkezik, mivei a hidroxi­
csoport nem az eredeti helyére, hanem a szomszédos szénatomra kerül. Mindkét
részfolyamatot az akonitáz katalizálja:
Citrát ⇒ cisz-Akonitát -1--- víz ⇒ Izocitrát
114
BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)
3. Az izocitrát a következő lépésben lead két hidrogént, ezzel hidroxi csoportja oxo
csoporttá alakul. A keletkezett oxálborostyánkősav (oxaloszukcinát) egy instabi !
vegyület, (ezért a folyamatábra nem mutatja), széndioxid vesztéssel alfa-keto­
glutaráttá alakul. A reakciót az izocitrát dehidrogenáz katalizálja. Koenzimje a
+ +
NAD , azaz a folyamatot NAD NADH átalakulás kíséri. Az izocitrát dehidro­
+
genáznak ismert olyan formája is, amely NADP koenzimmel működik. Az
izocitrát átalakulása alfa-ketoglutársavvá az első széndioxid molekula keletke­
zését is jelenti:
+ +
Izocitrát+NAD ⇒ alfa-Ketoglutarát + C02 + NADH + H
4. A következő reakciót az alfa-ketoglutarát dehidrogenáz komplex katalizálja:
+
alfa-Ketoglutarát + NAD + CoA-SH ⇒ Szukcinil-CoA + C02 +
+
NADH+H
A reakcióhoz az egyenletben szereplő vegyületeken kívül szükség van tiamin
pirofoszfátra, liponsavra és FAD-ra. Az eddigiekben a citrátkörbe belépett egy
két szénatomos acetát és keletkezett két széndioxid. Megállapították, hogy nem
az acetátból közvetlenül származó két atom található a két széndioxid mole­
kulában.
5. A szukcinil-CoA szintáz által katalizált reakciót szubsztrát szintű foszforilálás­
nak is nevezik, mivel egy molekula GTP keletkezésével jár:
Szukcinil-CoA + P; +GDP ⇒ Szukcinát +GTP+ CoA-SH
Itt érdemes megjegyezni, hogy a GTP képes ADP-vel reagálni ATP és GTP
keletkezése közben. Ez a reakció nem jár sem energia leadással sem energia
felvétellel.
6. A szukcinát dehidrogenáz által katalizált reakciót flavintól függő dehidrogéne­
kovalensen kötődik a F AD. Ez a reakció is hozzájárul az energia termeléshez, a
koenzimhez kötött hidrogének oxidálásakor. A szukcinát dehidrogenáz a mito­
chondrium belső membránjához szorosan kötődik. Ennek az a jelentősége, hogy
a további működéséhez szükséges a F AD visszaoxidálódása, amely így köny­
nyebben megvalósulhat, mivel az elektron transzport rendszer is a membránhoz
kötött.
Szukcinát + E-FAD ⇒ Fumarát + E-FADH2
115
 Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

7. A következő reakció egy sztereospecifikus hidratáció amelyet a fumarát hid­ 46. ábra: A citrát-kör
ratáz, vagy régebbi megszokott nevén fumaráz katalizáL A sztereospecificitás
0
azt jelenti, hogy csak L-almasav (illetőleg a sója) keietkezik: CH,-C ·- S-CoA
1

CoA-SH
Acetil-CoA
Fumarát + víz => L-malát l
korui núcló
t

�
8. A kiindulási ponthoz az L-malát dehidrogenáz által katalizált reakció vezet cH.-coo-
• o-c-coo- 1· H0-c-coo-
12HJ
2a
� 1
vissza, amely során keletkezik egy redukált koenzim is.
cH,-coo citrát szintáz CH,-coo-
1 1

.,.. + � vfrvesztés
L-malát + NAD => Oxálacetát + NADH + H 8 oxa1acetat· Citr:it
vízvesztés �H 20
A vázolt nyolc reakció összesített végeredménye:
\\
malát dehidrogenáz

H0-CH-C00
1
cH,-coo-
+
Acetil-CoA +víz+ 3 NAD + FAD +GDP+ P; �
/1�:�:-
o-
-t- Mal:ít !I
cH-coo-
2 C02 + 3 NADH + 3 H +FADH2 + CoA-SH + GTP
cis:i:-akonitát
Figyelembe véve, hogy egy glukóz molekulából két piruvát keletkezik, valamint azt, j 1\� H,o
�ld,atAeló fo=m
císz-ak z

�
hogy a GTP átalakulhat ATP-tá, a glikolízis és a citrátkör együttesen: ��

+
Glukóz + 6 H 2O+ 10 NAD +2 FAD + 4 ADP + 4 P; => H,0/\ f hldratáció
Hc-coo-
1 � )H,-coo-
-ooc-cH H-c-coo-
+
6 CO2 + 10 NADH + 10 H + 2 FADfü + 4 ATP
Fomarát 1
\.

H0-CH-Coo-
Figyelem! A glukóz szén atomjai az eddig figyelembe vett reakciók során szén­
\ Izocitrát
[2HJ � szukcínát dehidrogenáz
izocítrát dehidrogenáz
dioxiddá alakultak, de a hidrogén atomjai nem alakultak vízzé, a redukált koenzi­
6 3
___ _..�
hldro�n vesrl4!11
mekben találhatók. A NADH és a FADH2 energiát képviselnek. A NADH oxidációja CH,-coo- oxidatív
1 CoA-SH dekarboxlláció

.. >-
CH,
1 ?ó co,. [2H!
H,-coo
során 3 ATP, a F ADH2 oxidációja alkalmából 2 ATP keletkezhet molekulánként.
6oo- szukcinil-CoA sz •nüz'\ )
Tehát a c; H ,-coo- y �H,
Szulmnat ,
c-coo-
9H , ( I!
eOA-S" 6-s-CoA i 0

~(V OTP O
M,
[2H]
1 C02,
reakció összesen 38 ATP keletkezésével jár.
foszforllácló
a-ketoglotarát
Szukcioil-CoA 4
szubsztrát szinten
oxidatív
dekarboxUJ.cló

Az egyes folyamatok energia mérlege:

Reakció enzim kJ/mol
+
1. Acetil-CoA+oxalacetát+víz>citrát+CoA-SH+H citrát szintáz -32.2
2a. Citrát cisz-akonitát+víz akonitáz
2b. cisz-akonitát+víz izocitrát akonitáz +6.3
+
3. Izocitrát+NAD+ = alfa-ketoglutarát+C02+NADH+H izocitrát DH -20.9
+
4 alfa-ketoglutarát+NAD -t-CoA-SH alfa-ketoglutarát
szukcinil-CoA+C02+NADH+H" DH komplex -33.5

116
117
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

5. Szukcinil-CoA+Pi+GDP = szukcinil-CoA Az enzim komplexen belül az aktivitás szabályozásában jelentős szerepe van a
szukcinát+GTP+CoA-SH szintetáz -2.9 piruvát dekarboxiláz foszforílálódásának, defoszforilálódásának. A szabad (szerin)
6. Szukcinát-t-FAD(enzimhez kötött)= hidroxil csoportot tartalmazó enzim aktív. Az eukariotákban az enzim komplexhez
fumarát+FADH2 (enzimhez kötött) szukcinát DH 0 kötött kináz inaktív enzimmé alakítja, a foszfatáz aktiválja. A kináz aktivitását
7. Fumarát+víz = L-malát fumaráz -3.8 T
+
N ADH és aceti!-CoAjelenléte fokozza. A foszfatáz aktivitását Mg " és Ca"' növeli.
8. L-malát+ NAD = oxálacetát+NADH+H' malát DH +29.7
(47. ábra).
Összesen: -57.3
DH: dehidrogenáz 47. ábra: A piruvát dekarboxiláz aktiválódása

CH,OH
A citrátkört az acetil-CoA-ból kiindulva tárgyaltuk. Ahhoz, hogy a glikolízis során
keletkezett piruvát szénatomjai is ''eléghessenek" a piruvátnak át kell alakulnia
acetáttá. \
piruvát dekarboxiláz
Ezt a folyamatot a piruvát dehidrogenáz komplex katalizálja. Az enzim komplex akt!v forma ATP
tömege baktériumokban nagyobb, mint a riboszómáké, az eukariota sejtekben kb. /
kétszer akkora, mint baktériumokban.
A baktériumokból izolálható komplex tartalmaz:
foszfatáz kináz ♦ NADH,
piruvát dekarboxilázból (E1) 24 polipeptidláncot.
!\
acetil-CoA
dihidrolipoil transzacetilázból (E2) 24 polipeptidláncot, ,,
'\

dihidrolipoil dehidrogenázbó1 (E3) 12 polipeptidláncot. 0

Az eukariota sejtekben a komplexhez még kisebb mennyiségben regulációs fehérjék CH,-0-P-o-

is kapcsolódnak. Egy kináz, amely képes foszforilálni a piruvát dekarboxiláz (E 1 )
/ l,, . �- /
szerin oldalláncát és egy foszfatáz a foszfát csoport eltávolítására. \"-
E
./
+-�---____.....,.
A folyamat, amelynek több részletét már tisztázták, oxidatív dekarboxilezés: piruvát dekarboxiláz
+ aktív forma
Piruvát + NAD + CoA-SH �Acetil CoA + NADH + CO2
A piruvát dekarboxilázhoz a tiamin (B1 vitamin) pirofoszfátja, a transzacetilázhoz A piruvát dekarboxiláz a piruvát dehidrogenáz enzimkomplex egyik tagja (E 1)

liponsav, a dehidrogenázhoz FAD kapcsolódik az enzim komplexen belül. A lipon­

sav az enzimfehérje lizin oldalláncának epszilon aminocsoportjához kapcsolódik. A citrátkörben lefolyó reakciók szabályozásában valószínűen a mitochondriumon
+
*** belüli NAD : NADH koncentráció arány játszik szerepet. NADH jelenlétében a
piruvát karboxiláz kináz aktivitása nő, a piruvát dekarboxiláz ennnek következtében
A liponsav: foszforilálódik, azaz inaktíválódik. Ilyenkor a piruvátból nem keletkezik acetát,
-
s --s pontosabban acetil-CoA, és így nem keletkezik a citrát kör számára kiindulási anyag.
1 Az acetil-CoA feleslege ugyanilyen folyamatok révén elősegíti a piruvát dekar­
CH - CH2 - CH2 - CH2 - CH2 COOH boxiláz inaktiválódását.
+
Az alacsony NAD koncentráció gátolhatja a dehidrogenázokat, és a NADH hiánya
a hidrogén felvétellel járó reakciókat.
***

119
118
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

A citrátkör regulációs folyamatai részleteikben eltérnek egyes sejtekben és szöve­ májban, csökkenti citrát ionok, vagy zsírsavak jelenléte. A szívben ez a hatás nem
tekben. A fontosabb folyamatok vázlatát a 48. ábra mutatja. A citrátkörben leját­ jöhet létre, mert a szívben a mitochodriumokbói a citrát nem képes kijutni, ennek
szódó anyagcsere folyamatok intenzitása jelentős mértékben függ a jelenlevő citrát megfelelően nem gyakorolhat befolyást egy citoplazmában lefolyó reakcióra.
mennyiségétől. A maximális citrát koncentráció egyes sejtekben a minimális érték A szénhidrát és a zsíranyagcsere összefüggésére is láttunk már példát. Igen fontos,
nyolcszorosa is lehet. hogy a zsírsavak szintéziséhez szükséges NADH a glukóz direkt oxidációja révén
keletkezik, és a kiindulási anyagként szolgáló acetil-CoA a glikolízis köztiter­
48. ábra: A citrát-kör folyamatainak intenzitását befolyásoló tényezők
mékeként megismert piruvátból alakul ki.
Piruvát
' Acetil-CoA A piruvát dekarboxiláznak, mint a piruvát dehidrogenáz enzim rendszer egyik
' NADH
' ATP tagjának a szerepét ebben a folyamatban már láttuk (39. ábra). Ez az ábra utal az
+ AMP
inzulin hatására is. Tudjuk azonban, hogy nemcsak az inzulin hanem egyéb hor­
monok is befolyásolják az anyagcsere egyes reakcióit.
Acetil-CoA
Mint már volt róla szó a citrátkör anyagaiból több szintézis indulhat ki, illetve több
vegyület átalakulásának köztitermékei léphetnek be. Néhányat ezek közül a 49. ábra
mutat.

Oxálacetát
/ .:Á
Izocitrát
49. ábra: A citrát-körben keletkező anyagok kapcsolata egyéb anyagcsere
folyamatokkal
♦ ADP

..
aminosavak Ace1il-CoA
'NADH 'NADH Piruvít
purin
pirimidin
Malát alfa-ke!ogl11t:mít
• Piruvát
,, S:zukc!nil-CoA karboxiláz
Aszpartát
'NADH

�<�..
tranazaminil'■�-.:-- / ��Cifrát
====
/
'
',,"'-, / Foszfoenol
piruvát Oxálacttát --+ '
zsírsav
szteroidok '
,.<. Szukcinil-CoA .. �/ (PEP) PEP
karboxi!áz /
/ "\ .
A felfelé mutató nyilak az aktivitás növekedését, az áthúzott körök a folyamatok gátlását jelzik.

Az acetíl-CoA képződését piruvátból gátolja a NADH és az acetil-CoA-n kívül az

Piruvát ====Malát alC.-kttoglatarát
ATP nagy koncentrációja. Lényegében ez érthető, hiszen a citrátkör egyik feladata Malát
dehidrogen,z
t f ,,��rannaminüb
\ /
az ATP formájában jelentkező energia termelés. Ugyanilyen megfontolás alapján az í �,,
/ '�·�, ',,
AMP stimuláló hatása is magyarázható. A NADH gátló hatást fejt ki az izocitrát 1 Glutamát

alfa-ketoglutarát, alfa-ketoglutarát szukcinil-CoA átalakulásra és az oxálacetát kép­

ződése során is. Az ADP allosztérikus hatással elősegíti az izocitrátnak alfa-keto­
� Sz■kdail-CoA �
/ 1
glutaráttá alakulását.
Az egyes anyagok anyagcseréje a szervezetben összehangolt módon folyik. A
t egyéb amino­
Hem savak
Klorofil purin származékok
glikoiízis tárgyalásánál megismertük azt a tényt, hogy a fruktóz-6-P, fruktózl,6-
biszfoszfáttá történő átalakulását katalízáló enzim a foszfofruktokináz aktivitását, a

120 121
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

Az egyes szervekben folyó anyagcsere áttekintése Ha a glukóz szint megfelelően magas, akkor a glikolízis során keletkező dihidroxi­
Ebben a fejezetben főleg az energia ellátással foglalkozunk, figyelembe véve, hogy aceton-foszfát glicerin-3-foszfáttá alakul, ebből zsírsavakkal történő észterezéssel
a szervezet pillanatnyi állapota igen lényeges. Pl. egy maratoni futó vázizmai triacil glicerin keletkezik, amely a zsírszövetekben raktározódik. Ha glukóz szint
induláskor a könnyen felhasználható glukózt, majd a glikogén tartalékot használják. csökken megindul a zsírszövetben levő lipáz aktiválása, a zsírsavak albuminhoz
Ezek kimerülése után zsírsavakból, vagy (főleg később) a saját fehérjék felhasz­ kötve a véráramba jutnak.
nálásával nyerik a mozgáshoz szükséges energiát. Ez utóbbi nem gazdaságos.
Az energia hasznosítás központjában az ATP áll. Az izmok mozgásához, az agyban, A máj egyik feladata, hogy különböző alapanyagokat biztosítson más szervek
az idegrendszerben az impulzusok továbbításához, a vesében az egyes anyagok számára az emésztőszervekből, és más szervekből származó anyagok felvételével
kiválasztásához, és sok más folyamathoz ATP-ra van szükség. Sőt azt is láttuk, hogy és átalakításával. Az izomból bekerülő )aktát glukoneogenézis alapanyaga, a gluko­
az ATP-ot termelő folyamatok (pl. glikolízis, zsírsavak béta oxidációja) kezdeti neogenézis során keletkező glukóz glikogénné alakulhat. Aminosavakból (elsősor­
lépéseiben, valamint a megismert szintetikus folyamatokban ATP-ra van szükség. ban alaninból) és a zsírszövetből származó glicerinből ugyancsak keletkezhet
Egy ember naponta a saját tesítömegével egyező mennyiségű ATP-ot állít elő. glukóz. A májnak fontos szerepe van a vér cukorszintjének szabályozásában. Em­
Az agy normálisan körülmények között napi 120 g glukózt használ. Éhezéskor képes lékeztetésként, a részletek ismétlése nélkül a glikolízis, a glukoneogenézis, a gliko­
ketontesteket is felhasználni energiaforrásként. gén szintézis a glikogén lebontás egészséges emberben jól szabályozott folyamatai­
Az izom nyugalmi helyzetben zsírsavat használ, mozgás során glukózt főleg az ra, és a glukóz-6-foszfatáz jelenlétére utalok.
izomban található glikogénből. A szervezet összes glikogén tartalmának 75%-a az
izmokban van. A glikogén glukóz-6-P-tá alakul. Ez nem juthat ki az izom sejtjeiből. Össze/oglalva:
Hiányzik a glukóz-6-foszfatáz, így a glukóz-6-P nem alakul glukózzá. (Ellentétben
a májjal.) Szerv tartalék "kedvenc" export
A glukóz tejsavvá és piroszőlősavvá bomlik. A tejsav (!aktát) a májba jut. A tápanyag energia forrás
piroszőlősav transzaminációval alaninná alakulhat és ugyancsak a májba kerülhet. agy nincs glukóz nincs
Pihenéskor a glikogén raktárak feltöltődnek. Kreatin foszfát is keletkezik. A kreatín (keton testek)
foszfát nagyenergiájú foszfát kötésével képes az ADP ATP-vé alakulását biztosítani. vázizom glikogén zsírsav nincs
nyugalomban
A reverzibilis reakciót a kreatin foszfokináz katalizálja.
(A kreatin egyszerű szerkezetű molekula a guanidoacetát metil származéka: vázizom kimerül glukóz !aktát
mozgásban
NH2
il szív gyakorlatilag zsírsav nincs
H2N - C N' - CH2 COOH nincs
'
CH3
zsírszövet triglicerid zsírsav zsírsav
A kreatin foszfátban a foszfát csoport a szabad amino csoporthoz kapcsolódik.)
máj glikogén aminosav
A szívben aerob körülmények vannak, (szemben az intenzíven dolgozó vázizommal)
sok mitochondrium található, és a szívizomra jellemző az állandó mozgás. Nincs zsírsav
glikogén vagy lipid tartaléka. Glukózt, zsírsavakat, tejsavat, ketontesteket képes triglicerid glukóz glukóz
felhasználni. zsírsav ketontest
A zsírszövetben akár pár hónapra elegendő energia hordozót tartalékolhat a szerve­
zet. A tárolt zsír lebontása a hormon szenzitív lipáz hatására indul el.

122 123
 BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA

Tekintsük át az anyagcserét befolyásoló egyes hormonok hatását, a teijesség igénye lépés az inzulin hatásának kifejtésében. Feltételezik, hogy bizonyos fehérjék inzulin
nélkül. (A támogatott folyamatot+ jellel, a gátolt folyamatot - jeilel jelezzük.) hatására meginduló foszforilálása szükséges a membránhoz kapcsolódó glukóz
transzport rendszer aktiválásához is.
Az inzulin polipeptid, molekulatömege 5800 D. Két láncból áll, a láncokat két
diszulfid híd köti össze. Szintézise során egy nagyobb polipeptid képződik, amely­ Néhány folyamat, amelyben az inzulinnak szabályozó szerepe van:
nek középrésze kiszakad. A kiszakadó részt C-peptidnek nevezik. A C jelölés glukóz felvétel a sejtekbe +
glikogén szintézis +
levezethető az angol "connective", azaz összekötő szóból. de lehet, hogy onnan ered,
glikolízis +
hogy korábban az inzulin két láncát A-val és B-vel jelölték, majd az újonnan
glukoneogenézis
felfedezett részt C-nek nevezték. A pancreas béta (B) sejtjei termelik.
triglicerid szintézis +
zsírok lebontása (lípolízís)
Fontosabb hatásait áitalánosságban a következő módon foglalhatjuk össze: elősegíti
fehérje bomlás
az energiát adó anyagok felvételét a sejtekbe, serkenti a tartalék tápanyagok készle­ +
fehérje, DNS, RNS szintézis
tezése irányába ható folyamatokat. Funkcióit tekintve igen sokoldalú hormon,
nagyon sok folyamatot befolyásol és az ember szervezetének csaknem minden Glukagon. Polipeptid, amelynek molekulatömege 3500 D. Pancreas A- sejtjeiben
sejtjére hat. A plazma membránban levő receptorokon keresztül hat. Ezekkel a keletkezik. Alacsony vércukor színt esetén kerül ki a pancreasból. A célsejtbe nem
receptorokkal kapcsolatban levő második messenger jelenleg nem ismert. Sok jut be. A receptoron megkötődve indukálja a cAMP szintézisét, amely többnyire az
megfigyelés és kísérlet azt mutatja, hogy hatásának kifejtéséhez króm vegyületre a enzim fehérje foszforilációjának, illetve defoszforilálásának hatására aktivált vagy
glukóz tolerancia faktorra, rövidítve GTF - is szükség van. dezaktivált enzimek révén fejti ki hatását.
Az inzulin receptor tanulmányozásánál az egyik komoly nehézséget az jelenti, hogy
Néhány hatása:
sejtenként mintegy 104 receptor- molekula található. (Emlékezzünk, 1 gramm mo­ +
cAMP képződése májban és zsírszövetben
lekulatömegű anyag több mint 1023 molekulát tartalmaz.) Ennek ellenére a receptor glikogenolízis +
szerkezetéről ma már sokat tudunk. A receptor négy alegységből álló glikoprotein, glikogén szintézis
amely két alfa és két béta láncot tartalmaz. A két béta lánc részben a sejt belsejében triglicerid szintézis
található, de az N-terminális végük kinyúlik az extracelluláris térbe. Az alfa láncok
egymáshoz egy diszulfid híddal kötődnek. Ugyancsak diszulfid híd köti össze az Az inzulin és glukagon hatásai ellentétesek!
egyik alfa láncot az egyik béta lánchoz és a másik alfa láncot a másik béta lánchoz.
Az alfa láncok 735, a béta láncok 620 aminosavat tartalmaznak. Az inzulin receptor Az epinefrin (adrenalin) nem fehérje jellegű, kis molekulatömegű vegyület.
béta láncainak sejten belüli (C-terminális felé eső) része protein kináz aktivitással cAMP szint izomban +
rendelkezik. Ezen tulajdonsága miatt képes a receptor fehérjét foszforilálni (auto­ triglicerid mobilizáció (lebomlás) +
foszforiláció). A kináz aktivitást a receptorhoz alfa láncaihoz valamilyen módon glikogenolízis +
kötött inzulin stimulálja. Az aktiválódott kináz képes más fehérjéket, többek között giikogén szintézis
a protein kináz C-t is foszforilálni. A receptor béta láncaiban található kináz a tirozin inzulin kiválasztás
hidroxil csoportján történő észteresítést katalizálja. (Sok más esetben azzal talál­ glukagon kiválasztás +
koztunk, hogy a fehérjékben levő szerin hidroxilcsoportja képez foszforsavval
észtert.) Bizonyítottnak tekinthető, hogy a fehérjék ilyen típusú foszforilálása fontos

125
124
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA
Érdemes vázlatosan összefoglalni az egyes anyagcsere folyamatok irányát különbö­
ző állapotokban, nevezetesen étkezések után (1 ), étkezések közötti szokásos időtar­
tamú szünetekben (2) és éhezés korai szakaszában (3). Az egyes szervekben leját­
szódó leginkább jellemző foiyamatok az alábbiak:
A májban
1. Glukóz glikogénné (májban raktározódik) és trigliceriddé alakul. A glikogén a
májban raktározódik, a trigliceridek fehérjével és koleszterinnel kapcsolódva
VLDL-ként (nagyon kis sűrűségű lipoproteinként) hagyják el a májat.
2. A glikogénből és zsírsavakból glukóz keletkezik, amely a májból kikerülve más
szervekbe is eijut.
3. Aminosavakból glukóz keletkezik, zsírsavak béta oxidációval bomlanak, keton­
testek keletkeznek. A glukóz és a ketontestek kijutnak a májból.
A zsírszövetben:
1. Zsírsavakból trigliceridek keletkeznek, amelyeket a zsírszövet raktároz.
2. Trigliceridekből zsírsavak és glicerin keletkezik, amelyek eljutnak más szervek­
be is.
3. Trigliceridekből zsírsavak és glicerin keletkezik, amelyek eljutnak más szervek­
be is.
A vázizomban:
1. Glukózból tejsav (laktát) keletkezik, amely elhagyja az izmokat.
2. Kevésbé jó glukóz ellátás mellett a zsírsavakból ketontestek keletkeznek.
3. Zsírsavakból ketontestek, súlyosabb éhezéskor fehérjékből aminosavak kelet­
keznek, amelyek elkerülnek az izomból.
A szívben:
1. Zsírsav béta oxidációval lebomlik, végtermékként széndioxid és víz keletkezik.
2. Zsírsav béta oxidációval lebomlik, végtermékként széndioxid és víz keletkezik.
3. Ketontestek a citrátkörben lebomlanak, végeredményben széndioxid és víz
keletkezik.
126
BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)
Az agyban:
l. Glukóz glikolízis és a citrátkörfolyamat során széndioxiddá, illetőieg a re­
dukálódott koenzimek oxidálása révén vízzé alakul.
2. Glukóz glikolízis és a citrátkörfolyainat során széndioxiddá, illetőleg a re­
dukálódott koenzimek oxidálása révén vízzé alakul.
3. Ketontestek a citrátkörben használódnak fel a redukálódott koenzimek oxidálása
révén további energia termelődik
Fehérjék lebontása - aminosav anyagcsere
70 kg-os ember napi fehérje fogyasztása a gazdaságilag fejlett országokban kb. 1 00g.
A szervezetében lebomlik 400g. A fehérjék lebontásából származó aminosavak nagy
része nem bomlik tovább, hanem újból fehérjévé alakul. Az aminosavakból sok
különféle vegyület is keletkezik, sőt amint fentebb láttuk energia termelésre is
használhatók. A tápiálkozási ajánlások szerint az ideális fehérje bevitel I 0-12
energia%. Az aminosavak lebontása során a bennük levő nitrogén karbamid (urea)
formájában a vizelettel ürül. Egészséges ember megfelelő táplálkozás mellett
''nitrogén egyensúlyban" van, azaz a táplálékkal felvett nitrogén mennyisége azonos
a kiürített nitrogén mennyiségével.
A táplálékkal felvett fehérjék a gyomorban a pepszin, a bélben a pancreas eredetű
tripszin és kimotripszin hatására kisebb peptidekké bomlanak. A további bontást
peptidázok végzik. A di- és tripeptidek, valamint a szabad aminosavak jól felszívód­
nak. A táplálék fehérjék emészthetősége általában nagyon jó, 95% feletti.
A pancreasból a proteolitikus enzimek inaktív formában kerülnek ki, tripszinogén,
kimotripszinogén illetve prokarboxi-peptidáz formájában. A duodénumban entero­
peptidáz hatására a tripszinogén N-terminális végéről leszakad egy hexapeptid. Az
aktívvá vált tripszin már képes egy másik tripszinogén molekulából a hexapeptidet
leszakítani tehát a folyamat autokatalitikusnak tekinthető. A prokarboxipeptidáz
tripszin hatására bekövetkező peptidlánc szakadás után válik aktívvá. A kimotrip­
szinogénből tripszin hatására pi-kimotripszin keletkezik. Ez autokatalitikusan átala­
kul alfa kimotripszinné, amely az emésztésben a legaktívabb kimotripszin. Az
említett enzimek, egyes aminosavak közötti peptidkötéseket specifikusan bontanak.
Példaként megemlíthető, hogy a tripszin az erősen bázikus aminosavak, a lizin és
arginin karboxilcsoportját magukban foglaló peptidkötések hidrolízisét katalizálja,
kivéve azokat a peptidkötésekét amelyekben a lizin, vagy az arginin prolinhoz
127
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA
kapcsolódik. A legnagyobb mértékben a karboxipeptidáz specifikus, olyan értelem­
ben, hogy csak a C-terminális végen levő aminosavat szakítja le.
A szervezet saját fehérjéinek lebontása a táplálék fehérjéinél megismertektől elté­
rően megy végbe.
A szervezetben levő fehérjék "élettartama" igen különböző. A hemoglobin a vörös­
vértestek élettartalmával (kb. 120 nap) azonos ideig működik.
A regulációban részt vevő fehérjék, köztük egyes enzimek, gyorsan lebomlanak.
Könnyen beiátható, hogy egyes folyamatok sebességének szabályozásának igen
hatékony módszere az, ha a reakciót katalizáló enzim lebomlik, ilietőleg szükség
esetén ismét kellő mennyiségben keletkezik. Ilyen esetekben, vagy a megfelelő
m-RNS szintézise, vagy csak ennek aktiválása szükséges. Ismétlésként foglaljuk
össze az eddig megismert egyéb regulációs lehetőségeket.
Előfordul, hogy az enzim inaktív formában jelen van, aktiválásához azonban a
fehérje molekula szerkezetének megváltozására van szükség. Ez a változás bizonyos
esetekben kovalens kötések kialakulását, il!etve elszakadását jelenti (foszforilálás,
defoszforilálás, peptid szakaszok eltávolítása).
Más esetekben valamilyen regulátor anyag - reverzibilisen, vagy irreverzibilisen,
de nem kovalens kötéssel -kötődik a molekula valamelyik részén és ezzel csökkenti,
vagy növeli az enzim aktivitását. Amikor a regulátor nem az aktív centrumba
kötődik, akkor allosztérikus szabályozásról beszélünk. Ismert a kompetitív
(versenyzési) gátlás is, amikor egy anyag úgy kötődik a szokásos szubsztrát helyére,
hogy lehetetlenné teszi annak megkötődését és ezáltal a fehérje molekula
"rendeltetésszerű" működését. (Pl. hemoglobin szénmonoxid.)
A fehérjék szövetekben történő lebontását végző enzimek között a lizoszómális,
savanyú közegben működő katepszinek, a kalciummal aktivált kalpinek (700000 D),
az előzőeknél is nagyobb molekulatömegű ATP-tal aktivált proteázok a legismer­
tebbek.
Ma már több olyan jelenség is ismert, amely meghatározza azt, hogy melyik
fehérjének kell \ebomlania.
Ubiquitinnek nevezték el azt a kis molekulatömegű fehérjét, amely kötődik a
"lebontásra érett" fehérjék C-terminális végéhez. Az ATP igényes folyamatban az
ubiquitin lizin amino csoportja vesz részt. Az így megjelölt fehérjék érzékennyé
válnak a proteolitikus enzimek hatásával szemben.
Májból és E. coliból izoláltak olyan enzimet, amely bontja az oxidált glutamin
szintetázt, de nem képes lebontani a natív szintetázt. Ebben az esetben és más
í28
BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)
fehérjéknél is megállapították, hogy fehérjékben levő lizin amino csoportjának
oxidációja következett be a vegyes funkciójú oxidázok hatására.
(A vegyes funkciójú oxidázok különböző vegyületekbe képesek molekuláris oxigént
beépíteni. Nagy jelentőségük van az idegen anyagok, köztük gyógyszereknek a
szervezetből történő eltávolításában ("méregtelenítésben"). Az oxigén beépülésével
sok esetben hidroxil csoport alakul ki, amely egyrészt önmagában is növeli a szerves
vegyületek vízoldékonyságát, másrészt lehetővé teszi, hogy vízben jól oldódó ve­
gyületek, pl. glukuronsav kapcsolódjon az átalakított molekulához. A vízben jói
oldódó glukuronidokat a vese képes kiválasztani.)
Megfigyelték, hogy a félóránál kisebb felezési idővei rendelkező fehérjék gyakran
tartalmaznak olyan 12-60 aminosavból felépített szakaszokat, amelyekben sok pro­
lin, glutaminsav, szerin és treonin taláiható. Az ''egybetűs" rövídítéseí ezeknek az
aminosavaknak rendre P,E,S,T, ezért az ilyen peptid szakaszokat PEST szekven­
ciáknak nevezik.
Élesztőben nagyfokú instabilitást mutatnak azok a fehérjék, amelyekben az N-ter­
minális aminosav fenilalanin, leucin, aszparaginsav, lizin, vagy arginin,
stabilabbak azok a fehérjék, amelyeknek N-terminális aminosava metionin, szerin,
alanin, treonin, valin, vagy glicin.
Ebből és hasonló megfigyelések alapján valószínűnek tartják, hogy az N-terminális
aminosav is jelzi a fehérje bontandóságát.
Ezek a megfigyelések mutatják, hogy a fehérjék szerkezete hordoz valamiféle jelet
(jeleket), amely alapján a lebontást végző enzimek felismerik, kiválasztják a
szubsztrátjukat. A pontos mechanizmus nem ismert.
Az aminosav anyagcsere az aminosavak szintézisét, lebontását és egyéb átalakulását
jelenti. A fehérjékben található 20 aminosav mindegyike többféleképen épülhet fel
és bomolhat le. Az állati szervezetek és az ember nem képesek minden aminosav
szénláncának kiépítésére, ezek az esszenciális aminosavak. Igen fontosak azok a
szintézisek, amelyek aminosavakból indulnak ki. A nagyszámú ismert átalakulásból
csak néhányat tárgyalunk.
Az aminosavak lebontása során olyan vegyületek keletkeznek, amelyek a citrátkör
egyes komponenseiként beléphetnek ebbe a központi útba (50. ábra), amely le­
hetővé teszi azt, hogy a szénlánc energia termelésben, vagy más anyagok szintézi­
sében hasznosuljon. A citrátkörben ugyanakkor olyan anyagok is termelődnek,
129
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

amelyek kiindulási anyagai lehetnek az aminosavak és egyéb anyagok szintéziséhez 51. ábra: Aminosavak és néhány egyéb anyag keletkezése a citrát-kör
(51. ábra) Természetesen ezek a folyamatok nem játszódnak ie minden élőlényben. köztitermékeiből
Esszenciális aminosavak!
50. ábra: Az aminosavak szénláncának átalakulási lehetőségei: kapcsolatuk .,. ..,,..,,e
::,
e
u
i
.. ·e e
0

a.
a citrát-körrel 0 e e -0
< '6 :! �
z �• .9a. :;;;::, :!!:
0

•
e 0
.l
.:: z
:i: < a
.l +
·E--
e_ __ �
-!
.l .l
... .E..
- ---�1!
- �
�::, -
- ----
- >
'.S
·e :§

..
(!)
öa.
•E :;:ae
f,,f
0

" ., a .!!u.
E ::,

,,li 0

--... + ...
(!)

'E------- - -
�_ - _-----
_ _� - ---- �
_
1

::,
C)

.l
1

Cl)

!
::,

A csillaggal jelőlt amniosavak többféleképen is lebomolhatnak.

Ketogén aminosavak: Try, Leu, Lys. Egyes élőlényekben nem játszódik le a vázolt folyamatok mindegyike
Glukogén aminosavak: Asp, Asn, Val, !vfet, Glu, Gln, His, Pro, Arg.

130 131
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

Az aminosavak átalakulásának egyik igen fontos reakciója a transzaminálás. Ebben 52. ábra (folytatás)
a reakcióban egy ketosav és egy aminosav vesz részt. A ketosav átveszi az aminocso­ H
portot, miközben az eredeti aminosav ketosavvá alakul. A bruttó folyamatot a 52. R-CH,-C-coo­
1

a. ábra mutatja. A transzaminázok működéséhez piridoxál foszfát koenzimre (B6- i

vitamin származéka) van szükség. A folyamat részleteit a 52. b. és e. ábra mutatja.
Aminosav
A reakció során a piridoxál illetve piridoxamin az enzimhez szorosan kötődik. A
képletek a glutaminsav dezaminálását mutatták be. Más aminosavak is képesek
hasonló folyamatban részt venni.
52. ábra: Transzaminálás H2 0
Piridoxál
coo- coo- foszfát
1 1
CH2 CH2
,,,.,
H
CH2 R CH2 R R-CH2 r'"C•· coo­
1 4
H-C-NH3 +
!
C=O
1
C=O
í +
-t H-C-NH3 '--1
1 1 1 1
coo- coo- coo- coo-
Glutamát alfa�etosav alfa�etoglutarát alfa-aminosav
(�
HoC_,lNJ
" -t'.,,
a.) a bruttó folyamat H
Schiff bázis

coo- coo- R-cH2 -1-coo-

l
1 í
CH2 CH2
N'

�o�-
1 1
CH2 CH2 H/ "
1 1
o�e,coo-
/CH
Hi>J 'coo-
H3c� r-) .Z:,
Glutamát Mlfa-ketoglutarát
NH2
'cH
1 2

Piridoxál Piricioxamin
foszfát foszfát
enzim enzim

Piridoxamin
R foszfát
1
c
o' 'ccxr alfa-ketosav

Aminosav alfa-ketosav

b.) az enzimhez kötött piridoxál (B6-Vitamin) szerepe e.) a folyamat részletei

132 133
 BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA

Piridoxál foszfát koenzimet tartalmaznak egyes dekarboxi/ázok is, amelyek hatá­ koenzimje) hatására oxálecetsav keletkezik, amely glutaminsavval transzaminá­
sára az aminosavak elvesztik karboxil csoportjukat és aminokká alakulnak. cióban vesz részt. Ezzel zárult a körfolyamat másik része is.
Az aminosavak ketosavakká alakulhatnak az L-aminosav oxidáz hatására is: 53. ábra: Karbamid (urea) szintézis, Krebs Henseleit körfolyamat
R - CH COOH + FMN + H20 => R - C - COOH + FMNH2 + Nfü NH,+C0,
i
1
;
NH2 0
Karbamoif ; �-- 2 ATP
foszfát (

majd a redukált tlavin mononukleotid koenzim molekuláris oxigénnel reagál: � H, szintetáz ;"► 2 ADP + P,
0 ,
T
H,N 6-• NH,
CH,
i
0
Urea CH, H,N-C 0- P
A hidrogén peroxidot mint erős oxidálószert ismerjük, képes a szerves anyagok Á
CH 1 Karbamoil foszfát

jelentős hányadát oxidálni. A sejtekben jelenlevő enzim a kataláz meggyorsítja azt H,N CH-coo· \ Ornitin

a folyamatot, amelyben két molekula hidrogénperoxid egymással reagálva vízzé és ►P

Argináz ( \ tíanszkarbamodáz
/ Ornitin
i
oxigénné alakul: H,0
NH, 0
11 !!
NH�C-NH, NH-C NH,

Az egész élővilágra jellemző, hogy az L-aminosavakat építi be a fehérjékbe, mégis CH, CH,
Urea 1

létezik egy enzim a D-aminosavoxidáz, amely hasonló reakcióban képes a D CH, ciklus CH,
i

aminosavakat átalakítani. CH, CH?

!

A dezaminálás másik útjára példa a glutaminsav dehidrogenáz hatása: H,N�· CH -coo· H,N CH-coo·
Arginin Citrullin
coo·
Glutaminsav=> alfa-Ketoglutársav + Nfü +
r--
! �-ATP
CH,
►AMP+ PP,
A reakciót NAD => NADH átalakulás kíséri.
+
CH
,,/' """coo· Argininosucc,nát
A dezaminálás során keletkező ammónia toxikus vegyület. A szárazföldi emlősök­
N '" szintetáz
',.\
nél kialakult "méregtelenítés" módja az ammónia ureává (karbamiddá) alakítása, (
�H/ ."NH,
energia befektetés árán. Ez kismértékben toxikus, vízben igen jól oldódó vegyület,
CH,
amely a vesében kiválasztódik.
CH,
A májban történő urea szintézis mechanizmusát (a citrátkör felfedezése előtt) Krebs -ooc
coo·
\
9H,
és Henseleit ismerték fel (53. ábra).
"...
CH CH,
I[
., H,N CH coo·
Az első lépés, hogy az ATP energiájának felhasználásával az ammónia széndioxid­ HC c
Argininoszukcinát ,/ �
H,N coo-
dal karbamoil foszfáttá alakul. Ez ornitinhez kötődve citrullint képez. A citrullin Fumarát Aazpartát
aszparaginsavval reagál és arginin szukcinát származékává alakul, amelyből az
arginoszukcináz hatására arginin keletkezik. Az argininból hidrolizissel urea és
t,
coo· coo·
1
NADH
ornitin képződik. Ezzel a körfolyamat bezárult, illetve újra kezdődhet, azzal, hogy CH, NAD* CH, ► alfa-ketoglutarát
H'
1 1
/�. Glutamát dehidrogenáz
az ornitin újra karbamoil foszfáttal reagálhat. Ehhez a körfolyamathoz egy másik CH
./►
\
'::::e. ► 110/ �coo· cl' '"coo­ ____/ Transzamináz
körfolyamat is kapcsolódik, amelyben az arginínoszukcinát arginínné és fumársavvá
H,0
Malát oxálcetát
alakul. A fumársav almasavvá, majd a malát dehidrogenáz (amelynek NAD a
+

135
134
 Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA
,.
,"'', i1j
1
'�
�
BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

Az cikius során az ammónia végeredményben a következő módon alakul ureává:
C02 + Nf-h + 3 ATP + 2 H:O + Aszpartát =>
Urea + 2 ADP + 2 Pi -'- AMP + PP, + Fumarát
Tehát a folyamat erősen energia igényes. Amikor megállapították, hogy egy gramm
fehérje a szervezet számára 16,8 kJ (4 kcal) energiát biztosít, természetesen figye­
lembe vették, hogy a fehérjék lebomlásánál a végtermék széndioxid, víz és urea
azaz a fehérjék nem széndioxiddá, vízzé és nitrogéndioxiddá alakulnak, mint ahogy
ez az energiaértékek meghatározására gyakran alkalmazott "ka!oriméter"-ben vég­
zett eiégetéskor történne. Ennek következménye az, hogy kaloriméterrel sokkal
nagyobb energia értéket lehet a fehérjéknél mérni az élettanilag, biokémiailag reális
értéknél, míg a szénhidrátok és a zsírok esetén nincs különbség a két érték között.
A purin bázisok lebontása során húgysav keletkezik, (54. ábra) amely vízben
viszonylag rosszul oldódik. További (itt nem részletezett) átalakulások során szintén
karbamidként ürül ki. Meg kell azonban jegyezni, hogy a nukleinsavak lebomlása
során keletkező nukleotidok nagy része nem bomlik le, hanem ismételten fel­
használódik nukleinsav szintézisre.
54. ábra: Nukleinsav bázisok lebomlása
NH,------AMP
i
!��-H,O : .,------ H, O
'"
( (
Az egyes aminosavak átalakulásának vizsgálata során igen sok fontos reakciót
ismertek meg. Néhányuk az aminosav metabolizmus genetikailag meghatározott
kórképeinek megértése szempontjából is igen lényeges. Csak néhány kiragadott
példával foglalkozunk.
A fenilalanin hidroxiláz képes a fenolos hidroxil csoport kialakítását katalizáini, és
így lehetővé teszi, hogy feniía!aninból tirozin keletkezzen:
Fenilaianin + 0 2 => Tirnzin + H2O
Ez a reakció azért jelentős, mert az állati szervezetben ez az egyetlen mód a tirozin
szintézisére. Táplálkozási szempontból fontos, mert így a fenilalanin iegaiábbis
részben helyettesítheti a iirozint. A reakció koenzimje biopterin
Biopterin H4 => Biopterin H2
+
Ennek a koenzimnek a regenerálódásában NADP vesz részt. Afenilketonuria-ban
szenvedőknél ez az enzim hiányzik. (A fenilketonurea gyakorisága Európában és az
USA-ban 1: 10.000.) Ezért a táplálékkal bevitt fenilalanin, egy, az egészséges egyé­
nekben nem használt reakció úton transzaminációval feni!piruváttá alakul. A fenil­
piruvát redukcióval fenillaktáttá, vagy dekarboxilációval fenilacetáttá alakul. Ezek
a vegyületek igen nagy mennyiségben ürülnek a vizelettel. Ha a betegséget néhány
napos korban nem ismerik fel, és a szükséges diétát nem kezdik meg időben, súlyos
idegrendszeri károsodás következik be. Ennek pontos biokémiai magyarázata nem
ismert. A jelenleg hazánkban is alkalmazott. a születés utáni napokban elvégzett

Adenozin
+ :�p !�p•
1
y szűréssel, a betegeknél a vérben levő fenilalanin koncentrációjának mérésével,
Guanozin fenilalanin "mentes" tápszerek, fehérje szegény diéta alkalmazásával elérhető a
H,O 1
:..------H,O megfelelő fenilalanin szint, amellyel elkerülhetők a károsodások. Az a korábbi
foszíoriláz �- P,
elképzelés, hogy a beteg "kinövi" revízióra szorul. Valószínűen egész életre szóló
•hRibóz-1- p
1�-.NH,
p diéta javasolható.
\ �
IMP -�--'-� Inozin Guanin A tirozin különböző hormonok-a tiroxin, a norepinefrin (norndrenalin), az epinefrin

foszforiláz l
1

i � Ribóz-!- p
--P,
H.O
(adrenalin) szintézisének kiindulási alapja.
Aminosavak felhasználásával történik a hemoglobinban és a mioglobinban fontos
f:::NH� szerepet betöltő hem szintézise is (55. ábra). A bioszintézis tárgyalásánál érdemes
o, o, �o, három fázist megkülönböztetni:
1'
\ 7' li
HN)�N,
i !
"w --._N
> .,
HN/'yN.
: i: '::.== 0
1. megfelelően szubsztituált pirrol származék a porfobilinogen szintézisét,
2. a gyűrűrendszer kialakulását négy porfobilinogen összekapcsolódásával.
Xantm Xantin oAN,.;t...N/
H oxidáz oxidáz H H
Hipoxantin Xantin
3. az oldalláncok módosulásával a végső szerkezet kialakulását.
Húgysav

136
137
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

(A növényekben, baktériumokban és állatokban a protoporfirin IX vázat tartalmazó 55. ábra (folytatás)

vegyületek pl. klorofil szintézise szintén a vázolt három fázisban, de nem mindig e.) Protoporfirin IX
teljesen azonos mechanizmus szerint halad.) CH,
1:
55. ábra: A hem szintézise CH, CH
a.) delta amino ievulinsav keletkezése
! 1

H,N - CH,--- coo­ :��l

: N 1�
Glicin CH,-.,---, H ;--r 1.,H,
:di N N
® .... c/0
" -..,
:1

0 '
, HOOC CH,-CH, � --! CH
1
CH,
H 'I � �
H,N -- CH,-- C
Enz:mhez kötött
píndoxál foszfát 1 ·, 1,1

il i
1
CH,·-- CH,·- coo-
�
ó-Amino!avuiin ,av yH, CH,

•
H

...{b
IALA) 1

@-C H N _ coo­ CH,

l 0 i
H
®-c�� COOH
!
,,
@-CH,-N , CH -Coo­
H
d.) Hem

: / CH,
0 0
·!
i \
1? C--S-CoAj! :1
11
/::'- CH, CH
,EJ-CH-N-CH,-C
1

-
C01 -+-i/
r
[
CH,- CH,- coo-
' !
CH,- CH,-- coo- f.-=i
i 1

szukcin,i-CoA
��
CH,�-" � � CH,
b.) Porfobilinogén keletkezése 1
11

CH- CH,
'¾
N
2+
Fi ·•···N"
/ íl
I! -
coo- coo- coo- coo- HOOC CH,-CH,
� N�
i

H
CH, CH, CH, CH,
!
2H,O !
1 + A !
CH, �--9--cH,
?H,
i dehidra!áz
CH, CH,
H,N-CH,-C H,N CH,-C ,( )
'· CH
/
'-o o H 'N N
CH,
H

óALA óALA Porfobilinogén

COOH

138 139
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

L A hem szintézisének tanulmányozása során rádioaktív izotópok alkalmazásával 56. ábra: A hemoglobin lebontása
kimutatták, hogy a gyűrűrendszerben levő nitrogénatomok glicinből, a szénato­
Elöregedett ws.
mok részben glicinből, részben borostyánkősavból származnak. /Í
A bioszintézis fontosabb lépéseit a következőképen foglalha�juk össze. Először LÉP
�<}�
Hemoglobin
a glicin kötődik a delta-aminoievulinsav szintetázhoz. Az enzim működéséhez
1- Globin - -----► Aminosavak
·1

feltétlenül szükség van piridoxál foszfátra, amely szorosan kötődik az enzimhez. i (szint.-hez vagy
Heme lebomlanak)
A piridoxál aldehid csoportja és a glicin amino csoportja közötti reakció biz­
tosítja a giicin megkötődését. Az így megkötött glicin reagál szukcinil-CoA-val. 0,, NADPH-�.I
A reakció során a glicin karboxil csoportja széndioxid formájában eltávozik, a H,O, NADP-f--------► CO.
Fe''
CoA szabaddá válik, kialakul az enzimhez kötött deita-amínolevulinsav, amely t
Biliverdin
ezután leválik az enzimről.
i Részleges redukció
Két molekula delta-aminolevulinsav vízkilépéssel porfobilinogent ad. A folya­ �
matot egy dehidratáz katalizálja.
2. Négy porfobilinogén összekapcsolódásával az uroporfirinogén színtetázok ha­
tására kialakul a gyűrűrendszer. Ezen folyamat közben a felesleges nitrogénato­
mok 4 ammónia molekulává alakulva távoznak a rendszerből. Bilirubin
(vízben oldhatatlan)
3. Az oldalláncok kialakításában, fontos szerepet játszanak a dekarboxilázok,
amelyek hatására a delta-aminolevulinsav karboxil csoportjai széndioxiddá ala­ }�--Szérum albumin◄--- �-
VÉR
kulnak. A kettőskötések kialakításában dehidrogenázok vesznek részt. albuminhoz kötött
bilirubin
A kész gyűrűrendszerbe a két pozitív töltésű vas ion a ferrokelátáz hatására épül
be. A kelatáz név a komplex kötéssel kialakuló fém kelát létrejöttére utal.
A hem szintézis regulációjában maga a hem játszik jelentős szerepet. Több olyan
MÁJ
j
Bilirubin
reakció ismert amelyet a jelenlevő hem koncentrációja befolyásol.
A hem leboníásának vázlatát az 56. ábra mutatja. Az elöregedett vörösvértestek
hemoglobinja globinra és hemre bomlik. A hem gyűrűje a lépben NADPH és
2 UDP-glukuronát �1 ----. 2 UDP
-ooc ! coo-
molekuláris oxigén hatására felnyílik és részleges redukció után a vízben rosszul
) � 'f
0
/ "'
)

oldódó bilirubin keletkezik és szérumalbuminhoz kötötten eljut a májba, ahol < ')
! �OH
glukuroniddá alakul. A glukuronidok vízben általában jól oldódnak, a vizelettel H0 0
HO / / OH
kiürüinek. (Már volt arrói szó hogy más vegyületek eltávolífásában is jelentős O-C C-0
szerepe van a glukuronid képzésnek.)

M: -CH,
Biiirubin diglukuronid V: _ CH = "H-
(a vese képes kivá!asztaní) P: _CH,_ CH,_ COOH

140 141
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

,1 -
A nukleotidok bioszintéziséhez szintén aminosavak szolgálnak kiindulási anyag­ 58. ábra: A purin váz szintézise az inozinsav keletkezése
ként. PRPP .
Fontos! A nukleinsavak lebomlása során keletkező nukleozidok (bázis+ribóz) és Gln----. ._J1 1. 9

J1'
bázisok jelentős része további lebomlás nélkül ismételten beépül a nukleinsavak 1 E,, '-. AMP,GMP
HN1
,)" N
Glu,_../! '· "

szintézise során. Az alábbiakban a purin és pirimidin bázisok "de novo" szintézi­ PP, 'f N/
. ,,N
(P)-0-CH,
sével foglalkozunk. 0
NH, R1bóz---(e) :
Izotóppal jelzett vegyületek segítségével megállapították, hogy a purin váz atomjai i� inozin sav 1

honnan származnak (57. ábra). HO

1 1
OH inozin monofoszfát
szintáz
5-foszforiboziiam:n (PRA)
57. ábra: A purin váz atomjainak eredete 1
Gli,� -,
/
/1 E. ;
ATP ADP,...,.,- ! \ >
p ...
C02 /NH,
aszpartát I glicin H,C

/ e
/

� � N
C _7 \
/ '•NH
1 N_...9, N-formilam1noimidazol-4-
0

i
i
0

s! ac karboxamid ribonukleolld (FAICAR)

•
1
2 C , _... C -.N
1 \ Ribóz--<e>
N .: glic1namíd ribonukleotid (GAR)

!
9 , \ _ ___.,
1 H,folát
E,
'-, ,/
N"-formil- f-- .............___ N'".formil-
3 \ H,folát H,fol.tit
�: =1 r\ E.\
glutamin H,folilt
./
0
N' �tormil�H 4folát
0
coo- '
,,
/NH,
1
H, C CHO HC + ,.C. N
l! H, N/ )
A szintézis foszforibozil pirofoszfátból indul, és a glutamin savamid csoportjának c C H „):N
0/ ·",NH
! H,N !
felhasználásával foszforibozilamin keletkezik. (A glutamin gyakran szolgál ami­ 1
coo- Ribóz--(-E)
Ribóz-<§>
nocsoport donorként!) Glicin belépésével glicinamid ribonukleotid alakul ki. A 5-aminoimídazol-4-karboxamid
formilglicinamid
ríbonukleottd (AICARJ
ribonukleotid (FGAR)
következő szénatom N 10-formil H4 folát (tetrahidro folát) forrni! csoportjából épül
Gin.-
be. (A N 10-formil H4 folát forrni! csoportja igen gyakran szerepel olyan szintézisek­ 1,
� E";
.\'�/
ATP Glu,
ben, ahol egy szénatom /Ci! beépítésére van szükség. A kialakuló 5-tagú gyűrű ADP, P, coo­
i O
másik hetem (N) atomja ismét a glutamin savamid csoportjából lép be. A folyamat C H
f 'H j N
ATP igényes. Ezután következik be az 5-tagú heterociklusos (imidazol) gyűrű H -N-C
J
'>
7
záródása. A purinvázas inozinsav kialakulását a 58. ábra mutatja. coo- H,N �

Ribóz--0 Ribóz-<§)
formilglicinamidin N-szukcíni10-S-am1noimidazol-4-
ribonukleotid (FGAM) karboxamid ribonukleot1d (SAiCAR)
í
f ;·--�, „E:' A
ATP-J ·E,: „N co, -ooc"---N
�
/ l

..�
L �CH
/ N / " / N
.l
':> --,-L.; -- ADP, P,
H,N i ! E, H,N f
ADP, P,
Ribóz�<§> " / Ribóz--·.. <§)
ATP
5-aminoimidazol 5-ammo-4-karboxi amino­ ASP
ríbonukleo!id imidazoi ríbonuldeotid
(AIR)

143
142
Az anyagcsere (1v1etabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

A Íolyamatban a következő enzimek vesznek részt: 59. ábra: Az inozinsav átalakulása guanozin monofoszfáttá, illetve adenozin
E 1 · foszforibozii pirofoszfát amidotraszferáz, monofoszfáttá
E2: glicinamid ribonukleotid szintáz,
E3: glicinamid ribonukleotid transzformiláz,
E4: formilglicinamid ribonukleotid amidotranszferáz,
ES: formilglicinamid ribonukleotid cikláz,
E6: 5-aminoimidazo! ribonukleotid karboxiláz,
E7: N-szukcinii 5-aminoimidazol-4-karboxamid ribonukleotid színtetáz,
E8: N-szukcini\ 5-amínoimidazol-4-karboxamid ribonukleotid iiáz,
E9: 5-aminoimidazol-4-karboxamid ribonukieotid transzformiláz,
E 10: Inozin monofoszfát szintáz. il
c N
H N,,, '--c �
! 1 'cH
A foszforíbozil pirofoszfát szintézisét különböző purin vegyületek gátoiják. A O=C, ,,-C, I
N N
1
foiyamat szabályozásában a foszforibozii pirofoszfát amidotranszferáznak is je­ Ribóz0
lentős szerepe van. Aktivitását (58. ábra 1. reakciót) allosztérikusan gátolja az Xantozin monofoszfát

AMP és a GMP. (Ismét egy példa arra, hogy egy több lépést tartalmazó szintetikus
Adeniloszukcinlit
folyamat végtermékei az első lépések valamelyikénél fejtenek ki gátló hatást!)
-ooc "­
Az inozin monofoszfát további átalakuiását az 59. ábra mutatja. cH
A GMP szintéziséhez szükség van a gyűrű 2 szénatomján egy amino csoport HC
+
beépülésére. Víz belépésével és hidrogén elvonással (NAD NADH átalakulás "'coo­
Fumarát
közben) oxo csoport alakul ki, amely glutaminnal transzaminációban vesz részt. Az
AMP képződéséhez szükséges 6-os helyzetű amíno csoport aszparaginból szárma-
zik.
A folyamatban résztvevő, az ábrán is jelölt, enzimek a következők:
G 1 : inozin monofoszfát dehidrogenáz, GMP

G2: xantin monofoszfát amínáz,

A l: adeniloszukcínát színtetáz, G-1: Inozin monofoszfát dehidrogenáz
A2: adeníloszukcinát liáz. G-2: Xantin monofoszfát amináz

A-1: Adeniloszukcinát szintetáz

A-2: Adeniloszukcinát liáz

144 145
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az a�yagcsere (Metabolizmus)

A pirimidin nukleotidok szintézisében az aszparaginsavnak van szerepe. Ebből A dezoxi ribonukleotídok a ribonukleozidok difoszfátjaiból alakulnak ki, a ribo­
származik az l helyzetben levő nitrogén és a 4,5,6 szénatomok. A másik két szénatom nukleotid difoszfát reduktáz hatására (61. ábra).
és a 3 helyzetű N karbamoil foszfátból épül be (60. ábra). 61. ábra: A dezoxiribonukleotidok szintézise
ADP GDP CDP UDP
60. ábra: A pirimidin nukleotidok szintézise

1,--
rNDP reduktáz
NH. Karbamoil
i · foszfát
- ---i
'
0
/ ',0
!
H,O
-ooc" , "0
P, -ooc" dADP dGDP dCDP dUDP
CH \.. 1' CH, CH,

b' b �

l
- '=
--L"----► ATP
H,N/ "coo- 1i"· o/ "-N/ "coo-
"y H

+ GTP
Aszparagin sav Karbamoil Dihidroorotát
aszpartát :•ADP
,cTP

dCMP dUTP

'.�

l/,--
+
NAD NADH O HN)\

-��L_____
✓ -- H,O

/ \ ►
H
�,\ 0
� coo-
Ribóz
0.,,,,...... � PRPP 1 /
coo­ 7-°'. 1
<e)
N
H
Orotát
V=Y PP,
Orotidin monifoszfát
'�PP,
(OMP)
'----��- dUMP
f

H �� H,O 10
ti, N -metilen
ADP ADP
ATP ATP H, folát

r
oA�
1
Ribóz(f') UDP � / UTP
\

íE"
/ ►
► ··� dihidrofolát
UMP "---�
1
Gln ATP
� !
dUMP
✓-, ATP / ATP ATP
x
( E í
Az egyes folyamatokat katalizáló enzimek: \.,__f;/

r
E I : aszpartát transzkarbamoiláz
Gin
1I\._ADP, P, ,+i GTP
"-.CTP '---.ADP
'
'"-J,..ADP ADP 1�ADP
E2: dihidroorotáz
dTDP
E3: dihidroorotát dehidrogenáz
E4: ororát foszforibozil transzferáz HN
� ATP
E5: orotidilát dekarboxiláz oA✓
l""-J,..ADP
Ribóz(€:€0l
:
E6: UMP kináz 1

E7: nukleozid difoszfokináz

CTP dATP dGTP dCTP dTTP
E8: CTP szintetáz
A szintézis ribonukleotid difoszfátokból indul, a ribonukleotid difoszfát (RNDP) reduktáz
Figyeljük meg! a 2 szén atom és 3 nitrogén atom a karbamoil foszfátból, a 4, 5, 6 atomok az hatására dezoxidifoszfátok (dADP; dGDP; dCDP, dUDP) keletkeznek. A timidin mono­
aszparaginsavból épültek be. foszfát a dUMP metilezésével alakul ki.
A trifoszfátok szintéziséhez ATP szükséges.

146 147
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

Biológiai oxidáció, elektron transzport, oxidatív foszforiláció 62. ábra: A NADH-koenzim Q reduktáz működésének és a vas-kén
Az emberi szervezetben naponta jelentős mennyiségű ATP-ra van szükség. Megkö­ centrumok szerkezetének vázlata
zelítően az egyén testtömegének megfelelő mennyiségű ATP-ot, azaz egy 70 kg-os +
NADH + H � -� FMN � /�Fe'+S -"' /- CoQ
ember 70 kg-ot, állít elő naponta. ATP keletkezésére már láttunk néhány példát. A V VJ Y
A
glikolízis és a citrátkör kör reakciói azonban nem képesek az ATP-ot kellő meny­
;\
NAD�/ -�FMNH,/ ,"-- Fe'+S�/ '�►CoQH,
nyiségben biztosítani. vas-kén centrum
CoQ: koenzim Q
Az aerob körülmények között élő szervezetek energia termelésének alapja, hogy a
tápanyagokban levő szerves vegyületek szénatomjai széndioxiddá hidrogénatomjai --------=,
-� �
vízzé alakulnak.
Az eddigi tárgyalásaink során már több olyan folyamatot megismertünk, amelyek ''- ���
során a tápanyagok, vagy a szervezetbe korábban beépült anyagok szénatomjai
széndioxiddá alakulhatnak. Az anyagcsere-áttekintésénél láttuk, hogy a különböző
anyagok hidrogénjeit a folyamatra jellemző koenzimek veszik át, azaz a dehidro­
génezésnek nevezett reakcióban redukált állapotba kerülnek. Ezek a hidrogénato­
mok végső soron oxigénnel egyesülve energia felszabadulás mellett vízzé alakulnak.
Az energia egy része ATP formájában jelentkezik. A redukált koenzimek hidrogén­
jének vízzé alakulása soklépéses folyamat, amelyet összefoglalóan a fejezet címében
szereplő elnevezésekkel lehet illetni. Emlékezzünk arra, hogy az energia termelő
folyamatok vizsgálatánál az energia mérlegbe beszámítottuk a koenzimek oxi­
dációjával nyerhető energiát is. Ebben a részben kissé részletesebben fogunk az ADP
ATP-tá alakulásával foglalkozni. \\
.___,,;::;:--,
�

A főszereplő a mitochondrium, amelynek elektronmikroszkóppal látható szerkezetét • vas Q szervetien kén

a 62. ábra mutatja. Az 1940-es évek végén Kennedy és Lehninger izoláltak diffe­
renciál centrifugálással mitochondriumokat és megállapították, hogy oxidálható
szubsztrátok és szervetlen foszfát ionok jelenlétében képesek az ADP-ot ATP-tá
alakítani. Ma már sok folyamatról azt is tudjuk, hogy a mitochondrium melyik
részében játszódik le. A teljesség igénye nélkül néhány példát említünk.
A külső membránban történik a 16-nál nagyobb szénatomszámú zsírsavak szintézise
(elongáció), a zsírsavak deszaturációja, a foszfolipidek szintézise.
A belső membrán az elektron transzportnak, az oxidatív foszforilációnak, és külön­
böző transzport folyamatoknak ad helyet.
A matrixban található többek között a piruvát dehidrogenáz komplex, itt folyik a
zsírsav oxidáció, az urea szintézis, a mitochondriális nukleinsav és fehérje szintézis.
A membránok közötti térben találhatók a nukleotid kinázok.
• cisztein kén
Biológiai és élettani tanulmányaik során foglalkoztak a membránok szerkezetével
és működésükkel, így jól ismert, hogy a membránok szelektíven engednek át
anyagokat. A mitochondriumok esetében a következőkre kell felhívni a figyelmet.
A külső membránon keresztül a kis molekulák általában szabadon átjutnak. Pl.
4 +
ADP -, H , H 2PO4-, HPO4- szukcinát, malát, fumartát, citrát, izocitrát szabadon
f +
beáramolhat, az ATP4-, Of , H , Pi kijuthat. A belső membrán áthatolhatatlan az
ionok számára, kivéve azokat, amelyeknek speciális transzport rendszerük van.
A fontosabb transzport rendszerek, amelyek a membránok közötti térből a belső
membránon keresztül beviszik, illetve az ott keletkezett anyagokat a membránközi
térbe kijuttatják, az ATP termelés szempontjából fontosabb anyagokat a következők:

148 149
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

be ki A hidrogén elvonás (oxidáció!) igen sok megismert esetben a

3 4
nukleotid transzlokáz ADP - ATP - +
NAD => NADH+ H
+

+
Fo,F 1 ATP szintáz H _,_
f
átalakulással összekapcsolva történt. (NAD koenzimmel működő dehidrogená­
foszfát transzlokáz H2PO4 Of
zok.)
+
HPO4- 2H +
A NAD regenerálódása a NADH dehidrogenáz komplex hatására megy végbe:
f
piruvát traszport rendszer piruvát Of T +
NADH + H + FMN => NAD + FMNH2
dikarboxilát traszport rendszer szukcinát Pi, szukcinát
Az enzim komplex 25 polipeptidláncot és szorosan kötött flavin mononukleotidot
malát Pi, malát
tartalmaz. Képes átvinni az elektronokat Koenzim Q-ra. A NADPH-t is képes
fumarát Pi, fumarát
oxidálni, de csak kis hatékonysággal. A NADPH oxidációja általában a NADPH­
trikarboxilát transzport rendszer citrát citrát +
NAD transzhidrogenáz segítségével megy végbe:
izocitrát izocitrát + +
NADPH+ NAD => NADP + NADH
dikarboxilát
A NADH dehidrogenáz komplex több vas-kén centrumot is tartalmaz, amelyek az
A biológiai oxidáció több lépcsős folyamat. Kémiából ismert, hogy az oxidáló, elektronokat a FMNH2-tól továbbítják. A vas-kén centrumokban a vas az 63. ábrán
illetve redukáló tulajdonság relatív fogalom. Az egyik anyag akkor képes oxidálni látható három formában fordul elő.
egy másikat, ha a redoxpotenciálja (amely az anyagi minőségen kívül az oxidált és 63. ábra: A koenzim-Q oxidált és redukált formája
redukált forma koncentrációjának arányától is függ) nagyobb.
Példaként:
Fe++ + Cu++ (redukálószer+ oxidálószer)

+++
Fe + Cu+ (oxidált redukálószer+ redukált oxidálószer)
A biológiai oxidációs folyamatokban résztvevő anyagok standard redoxpotenciál Oxidált

értékei a legtöbb biokémia könyvben megtalálhatóak. A tényleges redoxállapot

felderítéséhez azonban ismerni kell az egyes anyagok tényleges koncentrációját is.
A részletek mellőzésével nem kvantitatíve fogjuk tárgyalni az oxidációs folyamato­
kat, arra azonban fel kell hívni a figyelmet, hogy míg a fizikai-kémiában a redoxpo­
+
tenciál értékeket a normál hidrogén elektródra (1 M H -t tartalmazó oldatba- pH 0
- merülő nagyfelületű, hidrogéngázzal telített platina elektródra) vonatkoztatják,
addig a biokémiában általában a "pH 7-es hidrogén elektródot" használják vonat­
Redukált
koztatási alapnak, tekintettel arra, hogy ez a hidrogén ion koncentráció közelebb áll
a sejtekben uralkodó pH viszonyokhoz. Figyelem! a szervetlen kén mellett cisztein kénatomjai is részt vesznek a szerkezet­
ben és a funkcióban! A NADH dehidrogenáz komplexben Fe2S2 és Fe4S4 jelűek
találhatók. (Az Fe2S2 és Fe4S4 jelölések és nem szervetlen vegyületek képletei,

150 151
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

hanem a szóbanforgó anyagok rövidítései.) A redox folyamatok során a Fe++, Fe+++ A matrixban: piruvát dehidrogenáz komplex
citrát-kőr
átmenet oda, majd vissza lejátszódik. A ferro vas redukálja a koenzim Q-t. Az enzim
glutamát dehidrogenáz
komplexet ezért NADH-koenzim Q reduktáznak is nevezik. A vas-kén centrumok zsírsav oxidáció
kollektív névvel: nem hemvasat tartalmazó fehérjék. karbamid szintézis
A koenzim Q-t az 1950-es évek végén fedezték fel.
65. ábra: Az elektron transzport helye az anyagcsere vázlatában
Amikor a rnitochondriumokat ízooktánnal (zsíroldószer) kezelték azok elvesztették
oxidációs képességüket. A felfedezésében résztvevő egyik munkacsoport egyrészt
az általános, ..ubiquitous" előfordulásra, másrészt a kinoidálís szerkezetre utalva az
"ubiquinon" elnevezést javasolta. Ezt ma is használják, de jobban elterjedt a koen­
zim Qro (CoQ10) név. Az index arra utal, hogy a benzokinon gyűrűhöz az emlős
szervezetekben 10 ízoprénből (2-metil butadiénből) álló lánc csatlakozik. Baktériu­
mokban általában 6 izoprénből felépülő lánc található. (63. ábra.)
64. ábra: A mitochondrium szerkezete és az egyes folyamatok helye

INTERMEMRÁN CRISTA
TÉR
KÜLSŐ MEMBRÁN

BELSŐ MEMBRÁN

f}�>I l
: ' !, i átvivők
iLJ 11'-7-·--
1 .,
1
1
--�
L.....__2_
�
'
, Légzéit
j,.i lf'
ii lánc l
:
L; ' j 1 t1
')
l

!1 ,[ NAD
[;i� ! � \�

\t: ;:;..)J \l�Flavinok

ADP
�: va�én
Az intermembrán térben: nukleotid kinázok �� centrumok
� FU
""v
A küiső membránban: zsírsav elongáció koenzimQ
zsírsav deszaturáció
foszfolipid szintézis ATP� citokrómok
monoamin oxidáz
A belső membránban: elektron transzport
oxidatív foszforiláció
transzhidrogenázok
transzport rendszerek
zsírsav transzport

152 153
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

A szukcinát dehidrogenáz a mitochondrium (64. ábra) belső membránjában talál­ 66. ábra: Az elektron transzport rendszer
ható. Koenzimje FAD, amely redox sorban csatlakozhat a CoQ10-hez (63., 65., 66.,
67. ábra).
NAD +
A citokrómokat (66., 67. ábra) jellegzetes spektrumaik alapján különböztetik meg.
Szukcinát
A citokromok protoporfirin IX vázban kötött vasat (hemet) tartalmazó fehérjék. A
citokrom e 13000 Dalton molekulatömegű fehérje, amely ellentétben a többi cito­ FMN
krómmaL nem kötődik erősen a membránhoz. A citokrómok redox sorban elfoglalt FAD
sorrendje a következő: NADH, FMN, vas kén centrum, CoQ, citokróm b, vas kén
Vas - kén centrumok
centrum, citokróm c1, citokróm e, citokróm a, citokróm a3, 02 (66. ábra). A citokróm
a és a citokróm a3 egy nagy komplex része, amelyet citokróm oxidáznak neveznek.
A citokróm oxidáz az elektron transzport végső lépését katalizálja, nevezetesen az Vas- kén
centrumok
oxigénnek redukcióját, azaz víz képződését. Eukariótákban ez az enzim 13 polipep­
tid láncot tartalmaz. Megállapították, hogy ebből három polipeptid láncot a mito­
Citokróm b Fe3•
chondriumban levő DNS, míg a többit a sejtmagban levő DNS kódolja.
A citokrómok redukált és oxidált alakjának eltérő a spektruma. Ezt a tényt is
felhasználták ahhoz, hogy meghatározzák az ismertetett sorban az egyes anyagok Vas - kén centrumok
helyét. Ugyancsak hasznosnak bizonyultak azok a kísérletek, amelyek során ismert
redoxpotenciálú mesterséges anyagokat adtak a rendszerhez és vizsgáltak, hogy az
Cítokróm c1 Fe3•
adott anyag hatására a reakciósor melyik pontján következik be a gátlás. A részletek
mellőzése nélkül, csupán példaként megemlítem, hogy metilénkék hatására a FMN
után akad meg a reakció sor. A metilénkék ugyanis reagál a FMN-dal, és ezzel Citokróm e Fe3•
lehetetlenné teszi a további reakciókat.

További részletek megismerését elősegítette annak a felismerése, hogy a mitochond­

riumok külső membránját mechanikus behatással (pl. ultrahanggal), vagy a memb­
rán szerkezetét megbontó, de az enzimeket nem denaturáló digitoninnal kezelve a Citokróm c3 Fe3•
mitochondriumokat több komplexre lehet szétszedni. Ezeknek az összetételét és a
funkcióját az 67. ábra mutatja. Az öt komplex közül négy, a légzési lánc egyes
részleteihez szükséges enzimeket tartalmazza, míg az ötödik katalizálja az ADP
A TP-tá alakulását. (O:í)
-�"
�-'

154 155
 BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)
us)
Az anyagcsere (Metabolizm

plexek Az egész folyamatban a legkevésbé ismert, az V. komplexben lejátszódó rész, az

67_ ábra: Mitochondriális enzim kom
ATP keletkezése. Azt régóta tudják, hogy bizonyos anyagok, pl. dinitrofenol jelen­
szukcinát NADH létében az oxidációs folyamatok tovább mennek anélkül, hogy ATP keletk ezne.
!

.. 1.
Ezeket az anyagokat szétkapcsoló szereknek nevezték e l. (A nálunk csak az autózás­

• •
II. ban has znált kuplung szó jelentéséből pl. angol nyelvű biokémiai irodalomban az
FAD FMN NADH­
szukcinát koenzim Q '·uncoupling" szó terjedt el. Az autó üresjáratban is fogyaszt benzint, de nincs

•
koenzim Q reduktáz
Fe-S mozgási energia termelés !) A szétkapcsolás azt jelenti, hogy a 67. ábrán látható V.
reduktáz 800 kDa,
140 kDa, Fe-S 25 polipeptid komplex nincs összekötetésben a megfelelő energiát termelő részekkel. A többféle
4 poiipeptid Cit b5ro
1
magyarázat közül itt-vázlatosan- csak Mitchel (angol biokémikus, aki az oxidatív
✓
1 -

,� foszforiláció t erületén végzett munkáiért kapott 1978-ban Nobel díjat) hipotézisét

koenzim Q /ADP+P,
követjük.
•
í/
.! A mitochondrium belső membránjának szerkezetét modeilezve az 68. ábra mutatja.
Cit b,02 V. '�
Ill. \ A vázlatos rajzon megfigyelhető, hogy az egyes fehérje komplexek a lipid memb­
...
Cit bw. F0F1 ATP
koenzim Q­
szintáz ránba szorosan beépülve találhatók . A hidrogén ionok (protonok) kiáramlása miatt
..
citokróm e � ATP
Fe-S 380 kDa,
reduktáz a m atrix és a membránközi tér között mintegy 1,4 pH egységnyi különbség jön létre
12-14 polipeptid
. 250 kDa,
1 9-1 O polipeptid Cit C1 a bels ő és a k ülső oldal kémhatásában. Ez egyben 0, 14 V potenciál különbséget
\"�
t jel ent. A redox elemek feszültségét meghatározó egyenletből kiszámítható, hogy ez
t protononként megfelel 21 kJ/mol energiának, azaz két proton áthaladása biztosít­
citokróm e hatja az ATP szintézishez szük séges 42 k J/mol energiát. (A mostanában végzett
---�------ vizsgálatok szerint ennél jóval több p roton "átpumpálására" van szük ség egy ADP

•
IV. 2• ATP-tá alakításához.)
Cu
cítokróm
oxidáz Cit a Az elk épzelést több k ísérleti eredmény is alátámasztja, itt csak hármat gondoljunk
170 kDa, végig.
13 polipeptid Cit a3
- - 1- _; -.
1. ATP szintézis csak akkor történik , ha a mitochondrium membránja nem sérült.
--
}-- <C>� 2. A dinitrofenol (DNP) gátolja az ATP szintézisét. Ezt a következőképen lehet
értelmezni. A fenolos hidroxil csoport a sejtekben uralkodó szokásos pH érték
:_�2� +
mellett diss zociál (H leadással negatív töltésűvé alakul). Amint megk özelíti a
Az I-IV komplexekben folyik az ele ktron transzport, az ATP szintézis helye az V. komplex.
mitochondrium belső membránját, az ott uralkodó savanyúbb k özegben disszo­
ciációja visszaszorul, töltését elveszti, ezáltal a hidrofób jellege erősödik , köny­
Az L komplex a NADH dehidrogenáz, va lamivel pontosabb meghatározás szerint
nyen átjut a m embránon. A matrixon belül a pH érték nagyobb. A DNP ismét
NADH-koenzim Q reduktáz. +
disszociál, H+-t ad le. A normálisan működő mítochondríumokba a H -ionnak
A II. komplex a szukcinát-koenzim Q reduktáz. Ezekben a komplexekben az
az ábrán látható, F0 csatornán kellene visszajutni. Ezt a DNP megakadályozza
elektronok a NADH-ról ill etve a szukcinátról a koenzimQ-ra kerül� ek, �mely
azzal, hogy más módon '"lopja be" a hidrogént. Ezért nem következik be az ATP
tovább adja az elektronokat a III. komplexben levő cítokróm c- nek. A c1tokrom e a
szintézis.
IV komplexben, a citokróm oxidáz komplexben alaku l tovább.

157
156
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

3. A modell helyességét alátámasztja az oligomicin szétkapcsoló hatása is. Megál­ Koenzimek, vitaminok és esszenciális fémek
lapították, hogy az oligomicin közvetlenül kötődik az Fo komplex egyik fehér­ A nagyfokú változatosság, amit a fehérjék szerkezetében megfigyelhettünk, le­
jéjéhez, gátolja ennek a működését, a hidrogén ionok átjutását a csatornán és hetővé teszi, hogy az enzimek igen nagyszámú reakció meggyorsításában vegyenek
ezáltal akadályozza meg az ATP képződését. részt Egyes enzimek több esetben csak kisebb molekula tömegű szerves vegyü­
letekkel együtt tudtak egy-egy folyamatot katalizálni, Azt is tudjuk, hogy hasonló
68. ábra: ATP szintézis, a hidrogén ionok kiáramlása a mátrixból típusú reakciókban ugyanaz a koenzim vesz részt (Pl. egyes dehidrogenázokban
+
a membrán közti térbe NAD\ másokban NADP .)
A 69. ábrán a már megismert fontosabb koenzimek képletei láthatók. A rokonság
H- INTERMEMBRÁN
TÉR
a vitaminokkal könnyen felismerhető, ha összevetjük a vitaminok szerkezetével.
A nikotinsavamid-adenin dinukleotid oxidációs reakciókban a képlet szerint a
gyűrűben képes hidrogént felvenni.
A B1-vitaminból származó tiamin pirofoszfáttal a piruvát dekarboxiláznál talál­
koztunk, más esetekben is szerepel mint aldehid csoport átvivő.
A fü-vitaminból, riboflavinból származó flavin mono-nukleotid (riboflavin foszfát)
és flavin-adenin dinukleotid a hidrogént szintén a gyűrűrendszerben (izoalloxazin
gyűrű) veszi fel.
A biotin a karboxilezési folyamatokban játszik szerepet. Lásd piruvát oxálacetát
átalakulás a piruvát karboxiláz hatására.
MATRIX
3ATP
69. ábra: Vízben oldódó vitaminok és koenzimek kapcsolata
111 IV
CONH2
o-
0--CH2
1 0 N
O=P-o-
1

O=P-o-

O--CH2

HO OH

Nikotinamid-adenín Nikotinamid-adenin
dinukleotid (NAD+): dinukleotid foszfátban
oxidáció redukció ez a hidroxilcsoport köti
a foszforsavat

158 159
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

,,,.I,• ..-�, _,.,�, }

l
69. ábra (folytatás)
0
11 H
3 lzoalloxazin e N e
HN • C ' C O ,C-CH3 gyűrű HN/ 'e... 'e/ 'c-CH3
1 1 11 • 1 1 1 11 1
e e e
O..-,,N..- •'N _,., iC..-8
10
e-e�
0
„e, N .,e, N _,.,e,C ,...c-CH 3

,o I H I H
CH2 CH2
1
H-C-OH H-C-OH
1
H-t-OH Ribi! H-C-OH
1
H-C-OH H-C-OH
B I vitamin pirofoszfát 1 1
tiamin pirofoszfát CH2 0H CH2

Riboflavin 0
82 -vitamin 1
0-P=O
0 1 NH2
11 H 0 1
e N e 1 e
HN/ 'e' � 'c-CH3 -o-P=O /N --._c/ ' N
1 1 11 1 1 HC 11 1
�e,N,e,N ,,,e, e ,e-e�
o""'
1 H
CH2
1
Biotin: H-C-OH
í w- 'v""
Fehérjék a Lys-jéhez karboxiláció H-C-OH OH OH
kapcsolódik 1
H-C-OH 0
Flavin adenin dinukleotid
1 1 (FAD) oxidáció,
CH 2-0-P-o-
redukció
o-
Flavin mononukleotid (FMN) oxidáció, redukció
Nx::�
0-CH ( 1
)
0-i~O � N FMNH2
FADH2

CH2-0-P = O O OH
1
0-P=O
1
o-
1
o-

Koenzim A: SH S-CH3
1 1
CH2
pantoténsav származéka acil csoport átvitel
CH2
1 1
CH2 CH2
1 + 1 +
C-NH3
H-C-NH3 Homocistein H
1 metiltranszferáz 1
BG-vitamin foszfát: coo- coo-
csoportátvitel
Homocistein Metionin
transzaminálás

160 161
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

69. ábra (folytatás) 69. ábra (folytatás)

Folat Dihidrofolat

A folsav származéka a tetrahidrofolát több aminosav és nukleotid szintézisében, az

egy szénatomot tartalmazó csoportok (metil, metilén, forrni!) átvitelénél játszik
Koenzim:
szerepet.
5' Deoxiadenozíl
kobolamin A B1:!-Vitamin, kobalamid (kevésbé pontosan kobalamin), mint koenzim 5-dezoxi­
adenozil kobalamid és metil kobalamid származékként vesz részt a metil csoport
átvitelében. Példaként a homoszerin metionin átalakulást mutatja a 69. ábra.
A C-vitamin (aszkorbinsav) a prokollagén-prolin hidroxiláz (a peptidláncba beépült
R'
prolin, utólagos hidroxilezését végző enzim) működéséhez szükséges, molekuláris
H
oxigén, alfa-ketog!utársav és ferro ionok mellett.
;==l==C
" CHa
R
70. ábra: Zsírban oldódó vitaminok

CN

A-vitamin, transz-retinol

6-Metilpterin p-Aminobenze Glutamat

sav

Pteroilglutamin sav
(folsav)

D-vitamin, Kolekalciferol

163
162
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA BIOKÉMIA Az anyagcsere (Metabolizmus)

70. ábra (folytatás) Az oxigén tartalmú szabadgyökök elbontásában jelentős szerepe van a glutation
peroxidáznak, amely szelént tartalmazó enzim.

Egyes enzimek működéséhez feltétlenül szükség van meghatározott fémionok je­

lenlétére. A fémionok nélkül az enzim inaktív. A fémionok több esetben részt
vesznek a reakcióban.
A katalázban (a hidrogén peroxid bomlását katalizáló enzimben) vas található
protoporfirin IX-hez kötve. A hidrogén peroxid magában is bomlik. (Pontosabban
két molekula között olyan reakció játszódik le, amely során az egyik oxidálódik a
másik redukálódik, végeredményben víz és oxigén keletkezik.) Ezt a folyamatot a
ferri ionok is képesek katalizálni. Megfelelő koncentrációban a szervetlen só for­
CH3 4
májában adott ferri ionok az eredeti bomlási sebességet 3x10 -szeresére növelik. A
8
3 kataláz a reakció sebességet 10 -szorosára növeli! A vas a reakció során redukciók­
CH2 CH =C-(CH2CH2CH2CHb-CH3 oxidációk sorozatán esik át
o 1 1
CH3
++
Láttuk, hogy több olyan esetben amikor ATP vesz részt a reakcióban Mg jelenlé­
CH 3
++
tére van szükség. A Mg komplexet képez az A TP-tal és ez jobb szubsztrát, mint
K 1 -vitamin, Filloquinon
az ATP magában. A magnézium szükségességére láttunk példát a fehérje szintézis
tanulmányozása során. Az izolált 70 illetve 80 S riboszómák szétesnek alegységekre,
ha magnézium ionok koncentrációját lecsökkentjük pl. magnéziummal komplex
Nem mindegyik vitaminnak van ismert koenzim származéka. vegyületet képező anyagok hozzáadásával.
A vitaminokkal kapcsolatban ki kell emelni a retinol (A-vitamin), a tokoferol
Igen sok (néhány száz) enzimről derítették ki, hogy működéséhez fém ionokra van
(E-vitamin) és az aszkorbinsav, redukáló tulajdonságát. Nagy szerepük van az szükség. Itt csak néhány példát említünk:
oxigén tartalmú szabad gyökök megkötésében. Ezek a gyökök képesek olyan folya­ citokróm oxidáz oxidáció - redukció
Fe
matokat elindítani, amelyek későbbiekben rákos daganatok kiindulását jelenthetik. Cu aszkorbinsav oxidáz oxidáció redukció
Hasonló hatása van a béta-karotinnak is. (Természetesen a béta karotin azért is Zn alkohol dehidrogenáz NAD+ megkötése
fontos, mert A-vitaminná alakulhat.) Az antioxidáns vitaminok a rák, valamint Mn hisztidin ammónia liáz elektron megkötés
egyéb betegségek kialakulásának megakadályozásában játszott szerepének bio­ Co glutamát mutáz kobalamid koenzim része
kémiai mechanizmusa nem ismert részletesen. Epidemiológiai adatok azonban Ni ureáz
egyértelműen jelzik, hogy a C-vitamin bizonyos fokú védelmet nyújt a dohányzással Mo xantin oxidáz oxidáció redukció
összefüggő megbetegedések ellen. A gyomorrák elleni védelem valószínűleg annak V nitrát reduktáz oxidáció - redukció
is tulajdonítható, hogy a C-vitamin megakadályozza a nitrozaminok képződését, Se glutation peroxidáz cisztein S atomját helyette-
amelyek a táplálékokban levő nitrátok, nitritek reakciói során keletkezhetnek. A síti az aktív centrumban
redukáló vitaminok között vízben és zsírban oldódóak is előfordulnak. Ennek az a
jelentősége, hogy a vízben oldódóak a hidrofil fázisban, a zsírban oldódóak a lipofil
fázisban fejthetik ki hatásukat.

165
164
Az anyagcsere (Metabolizmus) BIOKÉMIA
Az enzimekkel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy az a korábban egyértel­
műnek tartott kijelentés, hogy az enzimek fehérjék, ma már nem általános érvényű.
A t-RNS szintézis során egy olyan molekula (pre-tRNS) keletkezik, amely több
nukleotidot tartalmaz, mint az aminosavakat specifikusan megkötő aktív t-RNS.
Ennek a viszonylag hosszabb szakasznak a leválasztását egy ribonukleáz P nevű
enzim végzi. Az enzimről megállapították, hogy a fehérje mellett ribonukleinsavat
is tartalmaz. Az utóbbit a felfedezéskor kofaktornak vélték. 1983-ban Altman és
mtsai. azt találták, hogy a fehérje résztől megtisztított RNS önmagában képes
ribonukleázként működni. A fehérjerész jelenléte növeli ugyan az enzim aktivitást,
de nem feltétlenül szükséges ahhoz. A nem fehérje biokatalizátorok az enzimekhez
hasonló kinetikával jellemezhetők. RNS mivoltukra tekintettel ribozimeknek neve­
zik ezeket. A többes szám arra utal, hogy nem csak a ribonukleáz P ismert. A
Tetrahymena pyriformisban találtak olyan pre-rRNS-t, amely képes autokatalitiku­
san, azaz saját magáról, leválasztani a felesleges nukleotid szakaszt.
A nukleinsavaknak tulajdonított enzimaktivitás felfedezésekor többen ellenkezéssel
fogadták ezeket az elképzeléseket. Ma arra gondolnak, hogy az enzim működés még
közelebbi megértéséhez ad támpontot a ribozimek megismerése. A fehérjékben és
a nukleinsavakban közös az a tulajdonság, hogy képesek a primer szerkezet által
meghatározott térbeli szerkezetet felvenni. Azaz a térbeli szerkezet kialakulásához
nincs szükség külön információra. Úgy látszik, hogy ez a katalitikus tulajdonság
kialakulásának egyik előfeltétele.
166
BIOKÉMIA
Befejezésként meg kell említeni, hogy/el sem lehet sorolni a biokémia azon fejezeteit,
amelyekről nem esett szó. A témák kiválasztásánál figyelembe vettem, hogy a
dietetika művelőinek az emberi táplálkozással kapcsolatos legfontosabb biokémiai
folyamatokat kell ismerni. A kiemelt fejezetekkel a táplálkozástant akartam mega-
lapozni. Tekintettel a tanrend adta időkorlátokra nagyon sok esetben egyszerű­
sítéseket kellett bevezetni. Az ismertetett folyamatok mindegyikével kapcsolatban
elmondható, hogy ma már sokkal részletesebben ismertek mint az itt leírtak. Nyo­
matékosan szeretném felhívni a figyelmet arra az eddig nem megfogalmazott, de a
Jegyzetben sokszor fellelhető szemléletre, amely szerint az élőlényekben lejátszódó
reakciók csak összejilggésük és szabályozottságuk szem előtt tartásával ismerhetők
meg
***
Az előadások és ezen jegyzet összeállításánál, egyebek között, főleg C.K. Mathews
és K.E.van Holde az Oregoni Állami Egyetem tanárainak Biochemistry ( The
Benjamin/ Cummings Publishing Co. Redwood City, 1990) könyvét vettem alapul.
Most az ő szavaikat kissé módosítva ajánlom ezt a kis ismertetőt:
Tanítványaimnak, akik biokémiára tanítottak, azzal, hogy megmutatták a legjobb
módja egy tárgy elsajátításának, ha tanítjuk azt.
Az 1994-95 és 1995-96 tanévben tapasztaltak vezettek arra, hogy változtassak az
1994-ben összeállított "előadás vázlatokon", amely már 1955-ben is bővített for­
mában állt a hallgatók rendelkezésére.
Ezt a jegyzetet abban a reményben nyújtom át igen Tisztelt Tanítványaimnak, hogy
nem csak a tanulás nehézségeit, hanem annak az örömeit is átélik, többek között
azzal, hogy rácsodálkoznak a természet szépségeire.
Köszönöm szíves figyelmüket!
1998
Gaál Ödön
167
 BIOKÉMIA BIOKÉMIA Melléklet
Melléklet

2. Nukleozidok, nukleotidok
Mellékletek

CH,
Nukleozidok
1. Aminosavak Nukleotidok
C�s CH1
/ CH2 N�
"f'
NH2
CH N�
0 OO
1 •
NH,

C�3 /CH3 HO, ( (

CH2 CH3 -CH J �
1
CH

n
1
CH3
N

H
CH2 H N 'N'"H 'c�oi< N�W)'H
1 1 1 0-._H
H
1
H3N-c-coo­ H
1 H,i'..i-c-coo-
1
H,N-c-coo-
1
H,N-c-coo-
I \

H
H3N-c-coo­
H)
H
H
H
1
H H
i
Izoleucin (lle) 1
l
Alanin (Ala) A Valin (Val) V Leucin (leu) l OH OH
Glicin (Gly) G OH OH
}f

Adenozin Adenozin 5'-monof oszfát

CH,
(AMP)
1
s
OH 0
CH2
1 0
SH CH,
HCOH
CH2 Ny,N,,,,H
1 1
1 CH2
HO # , O' g O ;,1Y, 'N
CH2 i 1
/ \. 1
Á /H

p 'CH
1
H,N-C-CO<r •
1
N

1 N�w� NH2
1
0
H3N-C-C0(T H,N-c-coo- \ �1 A
1 \H 2
-coo-
1 H
'CH
H,N-c
�
A
A
H
1
H
, ,a,
o
Treonin (Thr) T H \H
H

Szerin (Ser) S Cisztein(Cys) C K

H -o
Metionin (Met) M

OH OH O H
OH H
OH

9
CH2 Guanozin Guanozin 5'-monofoszfát
I \ (GMP)

Q CH2 CH2
cq CH2
CH2 CH2
1 1
H2 "J-T-coo-
H H--(i
H NH2
H
NH2

1
H,N-c-coo-
1
H,N-c-coo-
1
HsN-c-coo- Prolin (Pro) P
HO,

0
- 0" f,>,
j C,H H O 2 H
N
-,(
H-{:

H
N-,( �
1
C
H
1
H2
1
H

Fenilalalin (Phe) F Tirozin (Tyr) Y Triptofán (Try) W H�

H
0
H H 0
> H

NH2 OH OH O H O H
C=NH
R<

NH Citidin Citidin 5'-monofoszfát

1

NH (CMP)
CH2
1 1
1
CH2
1
CH2 H H
N
HN�
CH2
CH2 H-_}y
1 1
� HO,
Hh 0
o

CH2 CH2
O
1 1 0,11/0 ,
CH2
\ �.
C N, "H j
0
1
c,H2 H__.o
N

1
H /N -y -H
1 0 {
� i(
HsN-c-coo- H,N-c-coo-
H3N-c-coo­
l
H
1
H
1
H
H n·H -o
H H

H isztidin (His) H Lizin (Lys) K Arginin (Arg) R 0H 0H OH H

Uridin
>R

0 NH2 Uridin 5'-monofoszfát

O

0
"'e/ (UMP)
0 /NH2
0
0 0
'\e/
1 "' 1
"e CH2
1
"'e/
CH2
1
CH2
1 1
CH2
1
CH2
1 1
CH2
!
H/J-c-coo- H3N-c-coo-
1
H,N-c-coo- H,i'..i-c-coo-
1 1 1
H H
Glutaminsav (Glu) E Aszparagin (Asn) N Glutamin (Gin) Q
Aszparaginsav (Asp) D
H H

168