Ember, ember, December,

Hideg morcos medve.

Sűrű havat szitálva,
Kiült a hegyekbe.
Ha ha ha havazik,
He he he hetekig,
Hú hú hú hull a hó,
Hi hi hi jaj de jó.
Ha ha ha havazik,
He he he hetekig,
Hú hú hú hull a hó,
Hi hi hi jaj de jó.

Nótás Mikulás,
flótás pikulás
jön a sok jóval
hegedűszóval
Csellón muzsikál
csízmám tele már
mosolyog, hallgat
haza úgy ballag
 Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom,
Télapó zúzmarát fújdogál az ágon.
A kis nyúl didereg, megbújik a földön:
"Nem baj, ha hull a hó, csak vadász ne jöjjön!"
Parányi ökörszem kuporog az ágon,
Vidáman csipogja: "Süt még nap a nyáron!"

Mikulás, Mikulás, kedves Mikulás! 

Gyere már, gyere már, minden gyerek vár!
Krumplicukor, csokoládé, jajj de jó!
De a virgács jó gyereknek nem való.
Mikulás, Mikulás, kedves Mikulás!
Gyere már, gyere már, minden gyerek vár!
 Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó!
Minden gyerek várva vár, vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró,
Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó!
Nagyszakállú Télapó, jó gyermek barátja.
Cukrot, diót, mogyorót rejteget a zsákja.
Amerre jár reggelig, kis cipőcske megtelik.
Megtölti a Télapó, ha üresen látja.

Pattanj pajtás, pattanj Palkó

Nézd már nyílik ám az ajtó.
Kinn pelyhekben hull a hó,
S itt van, itt a Télapó!
Meg-megrázza ősz szakállát,
Puttony nyomja széles vállát.
Benne, dió, mogyoró,
Itt van, itt a Télapó!
Oly fehér a rét, a róna,
Mintha porcukorból volna,
Nagy pelyhekben hull a hó,
Csakhogy itt vagy, Télapó.
 Szívünk rég ide vár,
Télapó, gyere már!
Jöjj el, éljen a tél!
Tőled senki se fél.
Halkan reccsen az ág,
Öltöztesd fel a fát!
Hulljon rá pihehó,
Szánkón siklani jó!
Évi és Peti vár,
Télepó, gyere már!
Nyíljon már ki a zsák:
Alma, szép aranyág.
Szívünk rég ide vár,
Télepó, gyere már!
Jöjj el, éljen a tél!
Tőled senki se fél.
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.
Tél szele hóval, faggyal jő,
Elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagykendő,
Húzza-rázza hűs szellő.
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Rászitál a hófelhő.
Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.
 Télapó itt van,
Hó a subája,
Jég a cipője,
Leng a szakálla,
Zsák, zsák, teli zsák,
Piros alma, aranyág.
Két szarvas húzta
Szán repítette,
Gömbölyű zsákját
Száz fele vitte.
Zsák, zsák, teli zsák,
Piros alma, aranyág.

Itt kopog, ott kopog,

Megérkezett Télapóka, hopp!
Osváth Erzsébet: Mennyi apró télapó
Hull a hó,
hull a hó,
mennyi apró télapó!
Igaziak, elevenek,
Izgő-mozgó hóemberek.
Nagykabátjuk csupa hó.
Honnan e sok télapó:
Kik ezek,
mik ezek
az apróka
Télapóka – emberek?
Óvodások mennek
sorba,
Záporozós, habos
hóban.
 Télapóka, juj, juj, juj,
az arcunkba havat fúj!
Szakállából szerteszét
Rázza a sok hópihét.
Örülnek a gyerekek,
kapkodják a pelyheket.
Nem baj, nem baj, ez a jó,
rázd a havat, Télapó!

Iványi Mária: Szép a tél

Szép a tél,
zúg a szél,
Télapó útrakél.
Hull a hó,
csillanó,
jöjj el, várunk, Télapó!
 Donászy Magda: Télapó ünnep
Itt van már a Télapó,
Tele van a zsákja,
Mosolyog az arca
Örömünket látva.
Énekeljünk néki, senki
nem vár biztatásra.
Így búcsúzik tőlünk:
A viszont látásra!