Röntgensugárzás

Tulajdonságai
Röntgensugárzásnak nevezzük azt a nagyenergiájú, rövidhullámú elektromágneses sugárzást,
amelynek hullámhossza 10 nanométertől (10-8 m) 100 pikométerig (10-12 m) terjed,
frekvenciája 30 EHz (30·1018 Hz) körüli. A röntgensugárzás elektromos vagy mágneses térrel
nem téríthető el. Energiája azonban olyan nagy, hogy ionizáló hatású, ezáltal képes károsítani
az élő szervezeteket. A nagyobb hullámhosszú, kisebb energiájú röntgensugárzást lágy
röntgensugárzásnak nevezik, ez az ibolyántúli sugárzáshoz csatlakozik. A kisebb
hullámhosszú, nagyobb energiájú röntgensugárzást kemény röntgensugárzásnak nevezik, ez a
gamma-sugárzással szomszédos, részben átfedik egymást.

Keletkezése
A röntgensugárzás legalapvetőbb előállítási módja, hogy elektront gyorsítanak, majd azt
valamilyen nagy rendszámú fémből (leggyakrabban volfrámból) készült céltárgyba ütköztetik.
A röntgensugárzás mesterséges előállításához használt eszköz a röntgencső. A röntgencső egy
katódból és egy anódból áll, ezek egy üvegburában vannak légmentesen lezárva, a búrában
vákuum van. A katódból a rá kapcsolt gyorsító feszültség hatására elektronok lépnek ki,
amelyek az anód felé gyorsulnak, majd a fémből készült anódba becsapódva lelassulnak, így
jön létre a röntgensugárzás. A lassulás során az elektronok energiájának 99%-a hővé alakul,
csak kevesebb mint 1%-a fordítódik a sugárzásra. Nagy gyorsító feszültség esetén kemény
röntgensugárzás keletkezik, kis gyorsító feszültség esetén lágy röntgensugárzást kapunk. A
becsapódás során egy folytonos spektrumú ún. fékezési sugárzás, valamint egy vonalas
szerkezetű ún. karakterisztikus sugárzás jön létre. A fékezési röntgensugárzás keletkezésekor
az elektronok behatolnak az atommagokat körülvevő elektromos erőtérbe, ahol eltérülnek és
lefékeződnek. A fellépő energiaveszteséget röntgen fotonok formájában sugározzák ki, a
sugárzás spektruma folytonos. Karakterisztikus röntgensugárzás úgy jön létre, hogy az anódba
becsapódó felgyorsított elektron képes kilökni az atom egyik belső héján lévő kötött elektront.
Ilyenkor ott egy betöltetlen hely keletkezik, amelynek a helyére egy magasabb energiájú
elektron kerül. Az így felszabaduló energiától az atom különböző energiájú röntgen fotonok
emissziójával szabadul meg, a létrejövő sugárzás vonalas spektrumú lesz.
Felfedezése
A röntgensugárzás felfedezése a sokak által vizsgált katódsugárzással és Crookes-csővel
kapcsolatos kísérleteknek köszönhető. Ilyen kísérleteket végzett Wilhelm Conrad Röntgen is,
aki 1895-ben egy véletlennek köszönhetően fedezte fel a röntgensugárzást. Észrevette, hogy
az asztala alsó fiókjában lévő fotólemez, amely egy bőrtokban volt, fekete csomagolópapírba
csavarva rejtélyes módon „fényt kaphatott”, mert egy kulcs képe jelent meg rajta, amely
ugyanennek az asztalnak a felső fiókjában volt. Röntgen észrevette, hogy az asztal és a fiókok
a falra szerelt Crookes-csővel egy vonalban vannak, azonban a Crookes-cső nem bocsátott ki
látható fényt. Feltételezte, hogy a Crookes-cső valamiféle sugárzást bocsát ki és lehet az oka a
fotólemezen megjelenő képnek. A sugárzás a kulcson, vagyis a fémtárgyon nem haladt át,
ezért az a rész sötét maradt a fotólemezen. Kísérletei során bizonyította ezeknek a rejtélyes
sugaraknak a létezését, melyeket X-sugaraknak nevezett el (X-ray). Megállapította, hogy a
sugárzás minden anyagon áthatol, kivéve a nagy sűrűségű fémeket. Kísérleteiben bárium-
platina-cianid sóval (fluoreszkáló só) átitatott papírt függesztett a labor falára. Amikor
bekapcsolta a Crookes-csövet és a papírra irányította, a papír halványzölden világítani
kezdett. Amikor egy vaslemezt tartott a papír elé, az fekete maradt a vaslemez helyén és csak
a többi helyen világított. Röntgent meglepte, hogy a vaslemezt tartó kezének csontjai is
meglátszódtak a képen. Eredményeit azonban csak később, több hét kísérletezés után
jelentette meg hivatalosan, illusztrációként neje gyűrűs kezének röntgenfelvételét mutatta be.
1901-ben Röntgen kapta a legelső fizikai Nobel-díjat ezért a felfedezéséért.
Alkalmazása
A röntgensugárzást leginkább az orvoslásban, azon belül a diagnosztikában és a terápiában
használják. A röntgensugarak különböző mértékben gyengülve, de áthaladnak a test
szövetein, elnyelődnek a csontokban és a vastagabb fémlemezekben. A röntgenfilm
megfeketedik ott, ahol sugárzás éri és fehér marad, ahol nem, ezért jól láthatóak a képen a
csontok. Segítségével megállapítható a keletkezett sérülés helye, mértéke, észrevehetőek a
lágyabb szövetek nagyobb elváltozásai is. A röntgensugárzás frekvenciája és energiája olyan
nagy, hogy károsodást okoz a sejtekben, szövetekben, ezért csak indokolt esetben készíthető
röntgenfelvétel. A röntgensugarak gondos adagolás és ellenőrzés mellett betegségek
gyógyítására is alkalmazhatók. A röntgensugárzást felhasználják még kristályok, kőzetek
összetételének vizsgálatára, élelmiszerek minőségének ellenőrzésére, tartósítására is.

Forrás
https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%B6ntgensug%C3%A1rz%C3%A1s
https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%B6ntgencs%C5%91
https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0033_SCORM_GEFIT6102/sco_11_05.htm
http://eta.bibl.u-szeged.hu/2173/2/rntgensugrzs.html
https://www.nkp.hu/tankonyv/fizika_11/lecke_01_010