JOE

ABERCROM​BIE

VÉR​VÖ​RÖS
VI​DÉK











Könyv​moly​kép​ző Ki​adó, 2015
 Írta: Joe Abercrom​bie
A mű ere​de​ti címe: Red Count​ry
(First Law World Book 3.)
Co​py​right © Joe Abercrom​bie 2013

For​dí​tot​ta: Kam​per Ger​gely
A szö​ve​get gon​doz​ta: Ga​ram​völ​gyi Ka​ta​lin
A so​ro​zat​terv, an​nak ele​mei és az ol​va​sók​hoz szó​ló üze​net a bo​rí​tó​bel​sőn Ka​to​na
Il​di​kó mun​ká​ja.
© Ka​to​na Il​di​kó, 2014
ISSN 2062-3100
ISBN 978 963 245 373 6
© Ki​ad​ta a Könyv​moly​kép​ző Ki​adó, 2015-ben
Cím: 6701 Sze​ged, Pf. 784




Teddynek
és Clint Eastwoodnak.
De mi​vel Clin​tet ez nyil​ván
nem hat​ja meg kü​lö​nö​seb​ben,
fő​leg Tcddy​nek.
 I.
ZŰR
„Te, ki a mar​ko​lat és a hü​vely alap​ján íté​led meg az em​bert,
ho​gyan is tud​hat​nád, mi​lyen a jó pen​ge?”
– Je​de​diah M. Grant –
 Gyáva egy alak

– Arany. – Só​vár szá​já​ból úgy hang​zott a szó, mint egy meg​old​ha​tat​lan rejt​vény. –
Meg​őr​jí​ti az em​bert.
Szen​de bó​lin​tott.
– Leg​alább​is azt, aki nem ele​ve őrült.
Stup​fer húsáru​dá​ja előtt ül​tek, ami a ne​vét te​kint​ve akár bor​dély is le​he​tett vol​-
na, va​ló​já​ban azon​ban a leg​rosszabb ételt kí​nál​ta öt​ven mér​föl​des kör​ze​ten be​lül,
és ez bi​zony az erős kon​ku​ren​cia mel​lett iga​zán szép tel​je​sít​mény​nek szá​mí​tott.
Szen​de a sze​ke​ré​re pa​kolt zsá​ko​kon ku​por​gott, Só​vár pe​dig úgy gub​basz​tott a kor​-
lá​ton, mint​ha szál​ka ment vol​na a fe​ne​ké​be, és na​gyon szúr​ná. A nyüzs​gő tö​me​get
fi​gyel​ték.
– Azért jöt​tem ide, hogy el​me​ne​kül​jek az em​be​rek elől – mond​ta Só​vár.
Szen​de bó​lin​tott.
– Erre nézd meg!
Az elő​ző nyá​ron egy egész na​pot el le​he​tett töl​te​ni a vá​ros​ban anél​kül, hogy akár
csak két is​me​ret​len em​ber is szem​be jött vol​na. Bi​zo​nyos na​po​kon össze​sen nem
le​he​tett két em​bert lát​ni. Csak​hogy pár el​telt hó​nap meg az újon​nan ta​lált arany
sok min​dent ké​pes meg​vál​toz​tat​ni. Mos​tan​ra Tisz​tes​al​ku szin​te szét​fe​szült ron​-
gyos var​rá​sa​i​nál a me​rész pi​o​ní​rok tö​me​ge​i​től. A for​ga​lom egy​irá​nyú volt, min​-
den​ki nyu​gat​nak, a kép​zelt ja​vak felé tar​tott. Akadt, aki olyan se​be​sen ro​hant át a
te​le​pü​lé​sen, ahogy csak a nagy to​lon​gás​ban le​he​tett, má​sok pe​dig meg​áll​tak, és
ma​guk is a ká​osz ré​szei let​tek. Sze​ke​rek ke​re​kei zö​rög​tek, ösz​vé​rek or​dí​tot​tak, lo​-
vak nye​rí​tet​tek, bir​kák bé​get​tek, ök​rök bőg​tek. A min​den​fé​le bőr​szí​nű, sze​gény és
gaz​dag fér​fi​ak, nők és gye​re​kek szám​ta​lan nyel​vű or​dí​tá​sa és böm​bö​lé​se ép​pen úgy
hoz​zá​já​rult a hang​za​var​hoz. A lát​vány is meg​le​he​tő​sen szí​nes le​he​tett vol​na, ha a
fel​vert por nem fest min​dent egyen​szür​ké​re.
Só​vár han​go​san szür​csölt egy korty​ra va​lót a ke​zé​ben lévő pa​lack​ból.
– Szép kis vál​to​za​tos​ság, mi?
Szen​de bó​lin​tott.
– Mind a sem​mi​ért akar​nak kap​ni va​la​mit.
Min​den​kit ma​gá​val ra​ga​dott a re​mény őrü​le​te. Vagy a kap​zsi​sá​gé, at​tól füg​gő​en,
hogy a meg​fi​gye​lőt mennyi​re töl​töt​te el az em​be​ri​ség​be ve​tett hit. Szen​de nem ál​-
lít​hat​ta, hogy csor​dul​tig telt vol​na vele. Min​den​ki meg​ré​sze​gült a le​he​tő​ség​től,
hogy el​za​rán​do​kol​hat egy jég​hi​deg vizű po​cso​lyá​hoz, és két ke​zé​vel ka​par​ja ki ma​-
gá​nak az új éle​tét, régi, vér​sze​gény ön​ma​gát pe​dig le​ved​lett bőr​ként hagy​ja hát​ra a
par​ton, így ta​lál​va rá a bol​dog​ság​hoz ve​ze​tő leg​rö​vi​debb útra.
– Kí​sér​tést ér​zel, hogy ve​lük tarts? – kér​dez​te Só​vár.
Szen​de a met​sző​fo​ga​i​hoz szo​rí​tot​ta a nyel​vét, és ki​kö​pött a ket​tő köz​ti ré​sen.
– Én ugyan nem.
Ha élve át is jut​nak a Messzi Vi​dé​ken, jó eséllyel seg​gig érő je​ges víz​ben töl​tik a
te​let, és a pusz​ta föl​dön kí​vül sem​mit sem fog​nak ki​ás​ni. Ha pe​dig va​la​ki​nek még​is
sze​ren​csét hoz az ásó​ja, ak​kor mi van? A gaz​da​go​kat ugyan​úgy utol​ér​he​ti a bal​sor​-
suk.
Volt idő, ami​kor Szen​de is azt hit​te, hogy kap​hat va​la​mit a sem​mi​ért cse​ré​be.
Hogy ki​búj​hat a régi bő​ré​ből, és mo​so​lyog​va áll​hat to​vább. Az​tán ki​de​rült, hogy a
rö​vi​debb út nem min​dig oda ve​zet, aho​vá az em​ber sze​ret​né, rá​adá​sul vér​áz​tat​ta
tá​jak felé is vi​he​ti az em​bert.
– Elég, ha arany​ról kez​de​nek plety​kál​ni, és az em​be​rek már​is meg​őrül​nek. – Só​-
vár újra meg​húz​ta a pa​lac​kot, inas nya​kán fel-le bil​le​gett az ádám​csut​ká​ja. Két re​-
mény​be​li arany​ásót fi​gyelt, akik az egyik stand​nál az utol​só csá​ká​nyért men​tek
ölre, mi​köz​ben a ke​res​ke​dő hi​á​ba igye​ke​zett csil​la​pí​ta​ni őket. – Kép​zeld el, mit
fog​nak mű​vel​ni ezek a mar​hák, ha va​la​ha egy arany​rög ke​rül a ke​zük​be.
A nő​nek nem kel​lett el​kép​zel​nie. A sa​ját sze​mé​vel lát​ta, és nem tar​to​zott a nagy
becs​ben tar​tott em​lé​kei közé.
– A fér​fi​ak​nak egy​ál​ta​lán nem kell sok, hogy ál​lat​ként vi​sel​ked​je​nek.
– A nők​nek sem – tet​te hoz​zá Só​vár.
Szen​de össze​hú​zott szem​mel pil​lan​tott rá.
– Mi​ért rám né​zel?
– Kö​rü​löt​ted fo​rog​nak a gon​do​la​ta​im.
– Nem biz​tos, hogy szí​ve​sen va​gyok olyan kö​zel az ar​cod​hoz.
Só​vár fel​ne​ve​tett, ki​vil​lant​va sír​kö​vek​re em​lé​kez​te​tő fo​ga​it, és át​ad​ta a nő​nek az
üve​get.
– Mi​ért nem ke​rí​tesz ma​gad​nak egy fér​fit, Szen​de?
– Azt hi​szem, nem sze​re​tem kü​lö​nö​seb​ben a fér​fi​a​kat.
– Te sen​kit sem sze​retsz kü​lö​nö​seb​ben.
– Ők kezd​ték.
– Az összes?
– Ép​pen ele​gen. – Ala​po​san le​tö​röl​te az üveg szá​ját, és ügyelt rá, hogy csak egy
ke​ve​set szür​csöl​jön. Tud​ta, hogy egy kis szür​csö​lés​ből mi​lyen könnyen lesz egy
korty, az pe​dig az​tán mi​lyen könnyen for​dul át nya​ka​lás​ba, hogy az em​ber vé​gül
húgy​sza​gú​an éb​red​jen, fél lá​bát a pa​tak​ba ló​gat​va. De most már má​so​kért is fe​le​-
lős​ség​gel tar​to​zott, és ele​ge volt be​lő​le, hogy annyi em​ber​nek oko​zott csa​ló​dást.
A ve​re​ke​dő​ket szét​vá​lasz​tot​ták, és most mind​egyik a sa​ját nyel​vén szórt át​ko​kat
a má​sik​ra. Egyi​kük sem ér​tet​te, pon​to​san mit mond a má​sik, de azért a lé​nye​get il​-
le​tő​en nem le​het​tek két​sé​ge​ik. A je​lek sze​rint a csá​kány idő​köz​ben fel​szí​vó​dott,
nyil​ván egy ra​va​szabb ka​lan​dor csór​ta el, amíg kö​rü​löt​te min​den​ki más​sal fog​lal​-
ko​zott.
– Az arany ga​ran​tál​tan meg​őr​jí​ti az em​be​re​ket – dör​mög​te Só​vár, ép​pen olyan
só​vá​ran, aho​gyan a neve su​gall​ta. – Azért ha meg​nyíl​na a föld, és az or​rom elé tol​-
ná a jó​sá​got, én sem hi​szem, hogy vissza​uta​sí​ta​nék egy rö​göt.
Szen​de a ta​nyá​ra gon​dolt, a ren​ge​teg rá váró fel​adat​ra meg az idő​re, amit nem
fog tud​ni rá​szán​ni. Hü​velyk​uj​ja bőr​ke​mé​nye​dé​ses vé​gét mu​ta​tó​uj​ja meg​rá​gott be​-
gyé​hez dör​zsöl​te. Egy se​be​sen to​va​fu​tó pil​la​nat​ra a he​gyek közé tett ki​rán​du​lás
nem is tűnt olyan őrült öt​let​nek. És ha tény​leg van oda​fönt arany? Va​la​me​lyik pa​-
tak med​ré​ben ta​lán fel​fog​ha​tat​lan mennyi​ség he​ver be​lő​le szét​szór​va, csak​is az ő
visz​ke​tő ujj​he​gye​i​nek csók​já​ra vár​va. Déli Szen​de, a Kö​ze​li Vi​dék leg​sze​ren​csé​sebb
asszo​nya…
– Hah! – Úgy hes​se​get​te el a gon​do​la​tot, mint egy bosszan​tó le​gyet. A re​mény
olyan lu​xus volt, amit nem en​ged​he​tett meg ma​gá​nak. – Ta​pasz​ta​la​ta​im sze​rint a
föld sem​mit sem ad csak úgy. Ép​pen olyan fös​vény, mint mi va​gyunk.
– Ab​ból sok van ne​ked, igaz?
– Mi​ből?
– Ta​pasz​ta​lat​ból.
A nő ka​csin​tott, és vissza​ad​ta a pa​lac​kot.
– Több mint amit el tudsz kép​zel​ni, vén​em​ber. – Sok​kal több, mint a leg​több pi​-
o​nír​nak, annyi biz​tos.
Szen​de fej​csó​vál​va fi​gyelt egy újon​nan ér​ke​ző tár​sa​sá​got. A kül​se​jük​ből ítél​ve
uni​ós no​ta​bi​li​tá​sok le​het​tek. In​kább mint​ha pik​nik​hez öl​töz​tek vol​na, nem pe​dig
pár száz mér​föld​nyi cap​la​tás​hoz a tör​vé​nyen kí​vü​li pusz​ta​sá​gon át. Nyil​ván meg​-
elé​ged​het​tek vol​na a ké​nyel​mes éle​tük​kel, egy​szer csak még​is úgy dön​töt​tek, hogy
igye​kez​nek meg​ra​gad​ni az esélyt, és an​nál is több​re szert ten​ni, mint ami​jük van.
Szen​de kí​ván​csi lett vol​na, mennyi idő kell hoz​zá, hogy meg​tör​ve és le​ga​tyá​sod​va
som​for​dál​ja​nak haza. Már ha egy​ál​ta​lán ha​za​ér​nek va​la​ha.
– Hol van Cso​bog? – kér​dez​te Só​vár.
– A ta​nyán vi​gyáz az öcsém​re meg a hú​gom​ra.
– Nem lát​tam már egy ide​je.
 – Mert nem járt er​re​fe​lé egy ide​je. Fáj neki, ha lo​va​gol​nia kell, azt mond​ja.
– Öreg​szik. Mind​annyi​unk​kal meg​tör​té​nik egy​szer. Ha ta​lál​koz​tok, mondd meg
neki, hogy hi​ány​zik.
– Ha itt len​ne, egy hú​zás​ra ki​it​ta vol​na az üve​get, és szid​nád, mint a bok​rot.
– Az fix! – Só​vár fel​só​haj​tott. – Így megy ez, ha az em​ber​nek hi​ány​zik va​la​ki.
Idő​köz​ben Bá​rány már az utca for​ga​ta​gán át gá​zolt fe​lé​jük, ősz bo​zont​ja gör​be
tar​tá​sa el​le​né​re is ma​ga​san a töb​bi​ek feje fölé emel​ke​dett, szé​les vál​la kö​rül még a
szo​ká​sos​nál is nyisz​let​tebb tár​sa​ság gyűlt össze.
– Mennyit kap​tál érte? – kér​dez​te a nő, és le​ug​rott a sze​kér​ről.
Bá​rány el​fin​to​ro​dott, mint aki tud​ja, mi kö​vet​ke​zik.
– Hu​szon​he​tet? – Menny​dör​gő hang​ja a szó vé​gé​re érve fel​fe​lé kun​ko​ro​dott,
ami​től a szám kér​dés​nek ha​tott. Va​ló​já​ban azon​ban ezt kér​dez​te: Na​gyon el​basz​-
tam?
Szen​de meg​ráz​ta a fe​jét, és nyel​vé​vel ki​nyom​ta ol​dalt az ar​cát, ami​ből a fér​fi
tud​ta, hogy ez a mos​ta​ni el​ba​szás úgy erős kö​ze​pes​nek szá​mít.
– Gyá​va egy alak vagy, Bá​rány, a kur​va élet​be! – A nő rá​csa​pott a zsá​kok​ra, ami​-
től por​fel​hő szállt fel a ma​gok kö​zül. – Nem azért von​szol​tam két na​pig ezt az izét
idá​ig, hogy az​tán in​gyen osz​to​gas​sam.
Bá​rány még job​ban gri​ma​szolt, ősz sza​kál​lal ke​re​te​zett, cser​zett, pisz​kos ar​cán
mély göd​rök fu​tot​tak vé​gig a régi he​gek meg a mo​soly​rán​cok kö​zött.
– Nem ér​tek az al​ku​do​zás​hoz, Szen​de, te is tu​dod.
– Mondd csak, mi​hez ér​tesz te egy​ál​ta​lán? – ve​tet​te hát​ra a vál​la fö​lött a nő,
ahogy Cse​re​pes áru​dá​ja felé in​dult. Meg​vár​ta, amíg egy csa​pat fol​tos sző​rű kecs​ke
me​keg​ve el​battyog mel​let​te, az​tán ol​dal​vást be​vet​te ma​gát a for​ga​lom​ba. – Már​-
mint a zsák​ra​ko​dá​son kí​vül.
– Az is va​la​mi, nem? – mor​mog​ta a fér​fi.
A fű​rész​áru, a fű​sze​rek és az egy​más​nak fe​szü​lő tes​tek ki​pá​rol​gá​sá​tól szag​ló üz​-
let még az ut​cá​nál is zsú​fol​tabb volt. A nő​nek át kel​lett fu​ra​kod​nia egy al​kal​ma​zott
meg egy fe​ke​té​nél is fe​ke​tébb déli kö​zött, aki va​la​mi szá​má​ra ed​dig tel​jes​ség​gel is​-
me​ret​len nyel​ven pró​bál​ta meg​ér​tet​ni ma​gát, az​tán el​ha​jolt egy, az ala​csony ge​-
ren​dák​ról lógó, és egy óvat​lan kö​nyök ál​tal meg​lö​kött mo​só​desz​ka elől, majd ki​ke​-
rült egy hom​lo​kát rán​co​ló dzsinnt, aki​nek vö​rös ha​já​ból még min​dig le​ve​lek​től
hem​zse​gő ágak áll​tak ki. A nyu​gat felé csör​te​tő tö​me​gek jó ke​re​se​ti for​rást je​len​-
tet​tek, de jaj volt an​nak a ke​res​ke​dő​nek, aki meg​pró​bált Szen​de meg a be​vé​te​le
közé áll​ni.
– Cse​re​pes? – böm​böl​te a nő. Sut​to​gás​sal nem ment vol​na sem​mi​re. – Cse​re​-
pes!
 A ke​res​ke​dő ép​pen lisz​tet mért egy em​ber​ma​gas​sá​gú mér​le​gen, de erre fel​kap​ta
a fe​jét.
– Déli Szen​de Tisz​tes​al​ku​ban! Minő sze​ren​csés na​pom van!
– Na​gyon úgy fest. Az egész vá​ros csor​dul​tig telt bal​fé​kek​kel, aki​ket át​ver​hetsz!
– Az utol​só szó​nak jó​ko​ra nyo​ma​té​kot adott, ami elég volt hoz​zá, hogy jó pá​ran fe​-
lé​jük for​dul​ja​nak, Cse​re​pes pe​dig a csí​pő​jé​nek tá​massza két vas​kos ök​lét.
– Sen​ki sem ver át sen​kit – kö​zöl​te.
– Ad​dig nem is, amíg raj​ta tar​tom a sze​mem az üz​le​ten.
– Apád​dal hu​szon​hét​ben ál​la​pod​tunk meg, Szen​de.
– Te is tu​dod, hogy nem az apám. És azt is tu​dod, hogy szart sem ér az a meg​ál​-
la​po​dás, amit nem ve​lem kö​töt​tél.
Cse​re​pes fel​hú​zott szem​öl​dök​kel pil​lan​tott Bá​rány​ra, de ő in​kább a ci​pő​je or​rát
bá​mul​ta, és cso​szog​va ol​da​la​zott, mint​ha hi​á​ba​va​ló​an pró​bál​na fel​szí​vód​ni. Meg​-
ter​mett em​ber lé​té​re az észak​föl​di​nek elég reny​he sze​me le​he​tett, mert kép​te​len
volt áll​ni bár​ki más​nak a te​kin​te​tét. Jó​szí​vű em​ber volt, szor​gal​ma​san dol​go​zott,
és ed​dig be​csü​let​tel pó​tol​ta Ro meg Pit ap​ját, de még Szen​dé​ét is, már amennyi​re a
nő meg​ad​ta neki az esélyt. Ren​des em​ber volt, de a hol​tak​ra is, gyá​va egy alak!
Szen​de he​lyet​te meg mi​at​ta is szé​gyell​te ma​gát, ami azért bosszan​tot​ta. Úgy dö​-
fött Cse​re​pes ar​cá​ba, mint​ha az ujja tőr vol​na, amit egy​ál​ta​lán nincs skru​pu​lu​sa
hasz​nál​ni.
– Tisz​tes​al​ku iga​zán kü​lö​nös név egy vá​ros​nak, ahol így le​nyú​lod az üz​let​fe​le​i​-
det. Ta​valy hu​szon​nyol​cat fi​zet​tél, és ne​gyed ennyi vá​sár​lód sem volt. Har​minc​-
nyol​cat ké​rek.
– Mi​cso​da? – Cse​re​pes hang​ja még ma​ga​sabb​ra szö​kött, mint ahogy a nő szá​mí​-
tott rá. – Arany​ból van az a ga​bo​na ta​lán?
– Ab​ból bi​zony. Csúcs​mi​nő​ség! A sa​ját két hó​lya​gos ke​zem​mel csé​pel​tem,
basszus!
– Meg én az enyém​mel – dör​mög​te Bá​rány.
– Csend! – in​tet​te le Szen​de. – Har​minc​nyol​cat ké​rek, és nem va​gyok haj​lan​dó
al​kud​ni.
– Na ne szó​ra​kozz ve​lem! – dü​hön​gött Cse​re​pes, há​jas ar​cán dü​hös rán​cok fu​-
tot​tak vé​gig. – Csak mert sze​ret​tem anyá​dat, meg​adok hu​szon​ki​len​cet.
– Soha nem sze​ret​tél te sen​kit és sem​mit a sa​ját pénz​tár​cá​don kí​vül. Ha har​-
minc​nyolc​nál ke​ve​seb​bet aján​lasz, in​kább le​te​lep​szem a bol​tod mel​lett, és ol​csó​-
ban fo​gom árul​ni az erre já​rók​nak, mint te.
A fér​fi tud​ta, hogy Szen​de meg is ten​né, még ak​kor is, ha buk​na a dol​gon. Az
em​ber csak ak​kor fe​nye​ge​tőz​zön, ha leg​alább fé​lig-med​dig biz​tos ben​ne, hogy be is
vált​ja, amit ígért.
– Har​minc​egy – pré​sel​te ki ma​gá​ból.
– Har​minc​öt.
– Fel​tar​tod eze​ket a jó​em​be​re​ket, te önző liba! – Vagy ta​lán in​kább érez​tet​te
ezek​kel a jó​em​be​rek​kel, mi​cso​da hasz​not fö​löz le ma​gá​nak a ke​res​ke​dő, az pe​dig
félt tőle, hogy a ve​vő​i​nek előbb-utóbb le​esik a tan​tusz.
– Egy​től egyig al​ja​nép, és fel is tar​tom őket, amíg Ju​vens vissza nem tér a hol​tak
föld​jé​ről, ha az kell hoz​zá, hogy har​minc​ötöt ajánlj.
– Har​minc​ket​tő.
– Har​minc​öt.
– Har​minc​há​rom, és fe​lő​lem fel is gyújt​ha​tod a bol​tot ki​fe​lé me​net.
– Ne kí​sérts, te há​jas gaz​em​ber! Har​minc​há​rom, de ak​kor adj még hoz​zá ket​tőt
azok​ból az új ásók​ból meg egy kis ta​kar​mányt is az ök​re​im​nek. Majd​nem annyit
esz​nek, mint te. – A te​nye​ré​be kö​pött, és ki​nyúj​tot​ta a ke​zét.
Cse​re​pes ke​se​rű​en szo​rí​tot​ta össze a szá​ját, de azért ő is kö​pött, és ke​zet ráz​tak.
– Anyád sem volt jobb.
– Ki nem áll​hat​tam azt a nőt. – Szen​de kö​nyö​köl​ve in​dult vissza az ajtó felé,
hagy​va, hogy Cse​re​pes a kö​vet​ke​ző ve​vő​jén tölt​se ki a dü​hét. – Nem is olyan ne​-
héz, igaz? – ve​tet​te oda a vál​la fö​lött Bá​rány​nak.
A nagy​da​rab öreg észak​föl​di meg​va​kar​ta té​pett fül​cim​pá​ját.
– Azt hi​szem, én in​kább ma​rad​tam vol​na a hu​szon​hét​nél.
– Ez csak azért van, mert gyá​va egy alak vagy. Jobb meg​ten​ni, mint örök​ké tar​-
ta​ni tőle. Nem ezt mond​tad ne​kem min​dig?
– Az idő meg​mu​tat​ta, hogy an​nak is meg​van az árny​ol​da​la, ha az em​ber eh​hez
tart​ja ma​gát – dör​mög​te Bá​rány, de Szen​dét túl​sá​go​san le​fog​lal​ta az ön​elé​gült​ség.
A har​minc​há​rom jó ár volt. Elő​re ki​szá​molt min​dent, és ha har​minc​hár​mat kap​-
nak, ak​kor Ró​nak még az​u​tán is lesz mit fel​ír​nia a köny​ve​i​be, hogy meg​ja​ví​tot​ták a
paj​ta be​ázó te​te​jét, meg vesz​nek egy pár te​nyész​disz​nót a té​len le​vá​got​tak he​lyett.
Ta​lán még némi ve​tő​mag is be​le​fér, és ak​kor meg​pró​bál​hat​ják fel​tá​masz​ta​ni a ká​-
posz​tás​ker​tet. Mo​so​lyog​va gon​dol​ta vé​gig, mi min​dent hely​re​hoz​hat, és mi min​-
dent épít​het ennyi pénz​ből.
„Nem kell na​gyot ál​mod​nod – mond​ta min​dig az any​ja, ha nagy rit​kán jó​ked​vé​-
ben volt. – Va​la​mi ki​csi​két ép​pen elég lesz.”
– Na, moz​gas​suk meg a zsá​ko​kat – szólt Szen​de.
Igaz, Bá​rány jócs​kán ben​ne járt már a kor​ban, és le​las​sult, mint egy hőn sze​re​-
tett öreg bi​valy, de az ere​jé​ből mit sem ve​szí​tett. Nem lé​te​zett súly, ami alatt meg​-
haj​lott vol​na a háta. Szen​dé​nek nem volt más dol​ga, mint hogy meg​ves​se a lá​bát a
sze​ké​ren, és a zsá​ko​kat sor​ra egy​más után a fér​fi vál​lá​ra emel​je, aki ke​ve​seb​bet pa​-
nasz​ko​dott a te​her​re, mint a sze​kér​de​rék. Bá​rány az​tán meg​for​dult, és né​gye​sé​vel
át​ci​pel​te a zsá​ko​kat Cse​re​pes ud​va​rá​ra, ahol olyan könnye​dén hal​moz​ta fel őket,
mint​ha tol​lak​kal let​tek vol​na tele. Igaz, Szen​de fe​le​annyit nyo​mott, mint a fér​fi, de
neki ju​tott a könnyebb fel​adat, rá​adá​sul hu​szon​öt év​vel fi​a​ta​labb is volt, ha​ma​ro​-
san még​is job​ban öm​lött róla a víz, mint egy fris​sen ásott kút​ból. A tri​kó​ja a há​tá​-
ra, a haja az ar​cá​ba ta​padt, kar​ját ró​zsa​szín​re dör​zsöl​te a vá​szon, és fe​hér​re fes​tet​-
te a ga​bo​ná​ból fel​szál​ló por. Nyel​vét a fo​gai kö​zött tá​ton​gó rés​be szo​rít​va va​dul ká​-
rom​kod​ni kez​dett.
Bá​rány csak állt ott az egyik vál​lán két, a má​si​kon egy zsák​kal, és még csak nem
is zi​hált kü​lö​nö​seb​ben. Mély ne​ve​tő​rán​cai szer​te​szét sza​lad​tak a sze​me kö​rül.
– Akarsz pi​hen​ni, Szen​de?
A nő mo​gor​ván né​zett rá.
– Pi​hen​te​tő len​ne, ha nem sze​kál​nál vég​re.
– El​ren​dez​het​nék né​hány zsá​kot úgy, hogy ké​nyel​me​sen el​fek​hess raj​tuk. Ta​lán
még egy ta​ka​ró is akad itt va​la​hol. Éne​kel​het​nék ne​ked egy al​ta​tó​dalt, mint ami​kor
még fi​a​tal vol​tál.
– Most is fi​a​tal va​gyok.
– Töb​bé-ke​vés​bé. Néha eszem​be jut az a kis​lány, aki annyit mo​soly​gott rám. –
Bá​rány a fe​jét in​gat​va ré​vedt a tá​vol​ba. – Olyan​kor el​gon​dol​ko​dom raj​ta, va​jon hol
szúr​hat​tuk el anyád​dal.
– Ő meg​halt, te meg fa​bat​kát sem érsz? – Szen​de fel​emel​te a kö​vet​ke​ző zsá​kot,
és ami​lyen ma​gas​ról csak tud​ta, a fér​fi vál​lá​ra ej​tet​te.
Bá​rány mo​so​lyog​va csa​pott rá a te​te​jé​re szé​les te​nye​ré​vel.
– Ta​lán tény​leg er​ről van szó. – Ahogy meg​for​dult, kis hí​ján össze​üt​kö​zött egy
má​sik észak​föl​di​vel, aki ép​pen ak​ko​ra volt, mint ő, csak sok​kal bal​jós​la​túb​ban fes​-
tett. Az ide​gen mér​ge​sen ká​rom​kod​ni kez​dett, az​tán in​kább el​hall​ga​tott. Bá​rány
le​sze​gett fej​jel cap​la​tott to​vább, mint min​dig, ha akár csak tá​vol​ról is va​la​mi​fé​le
zűr sze​lét érez​te. Az észak​föl​di ko​mo​ran né​zett fel Szen​dé​re.
– Mi van? – A nő áll​ta a te​kin​te​tét.
Az ide​gen Bá​rány után né​zett, az​tán a sza​kál​lát va​kar​gat​va odébb​állt.
Az ár​nyak egy​re hosszabb​ra nyúl​tak, és a nyu​ga​ti ég​bol​ton a fel​hő​ket már ró​zsa​-
szín​re fes​tet​te a le​me​nő nap fé​nye, ami​kor Szen​de az utol​só zsá​kot is le​dob​ta a vi​-
gyor​gó Cse​re​pes elé, aki a vas​kos mu​ta​tó​uj​ján zsi​nó​ron him​bá​ló​dzó bőr​er​szény​ben
nyúj​tot​ta felé a pénzt. A nő ki​egye​ne​sí​tet​te a há​tát, kesz​tyű​jé​vel meg​tö​röl​te a hom​-
lo​kát, az​tán ki​nyi​tot​ta az er​szényt, és be​le​pil​lan​tott.
– Mind itt van?
 – Nem fog​lak ki​ra​bol​ni.
– Azt ga​ran​tá​lom, hogy nem fogsz. – Az​zal ne​ki​lá​tott meg​szá​mol​ni. „A tol​vaj ar​-
ról is​mer​szik meg – mond​ta min​dig az any​ja –, hogy a sa​ját pén​z​é​re min​dig gon​-
do​san ügyel.”
– Ta​lán ne​kem is át kel​le​ne néz​nem min​den zsá​kot, hát​ha va​la​me​lyik​ben szar
van ga​bo​na he​lyett?
Szen​de fel​mor​dult.
– Ha szar len​ne, ak​kor ta​lán nem ad​nád el utá​na?
A ke​res​ke​dő fel​só​haj​tott.
– Le​gyen, ahogy aka​rod.
– Úgy lesz.
– Ál​ta​lá​ban úgy van – tet​te hoz​zá Bá​rány.
Csend lett, egy pil​la​na​tig csak az ér​mék csör​gé​se hal​lat​szott, mi​köz​ben a nő a
szá​mo​kat for​gat​ta a fe​jé​ben.
– Azt hal​lot​tam, Arany Gla​ma még egy csa​tát nyert a gö​dör​ben Gre​yer kö​ze​lé​-
ben – mond​ta az​tán Cse​re​pes. – Ál​lí​tó​lag ő a leg​tö​kö​sebb gaz​em​ber a Kö​ze​li Vi​dé​-
ken, már​pe​dig ar​ra​fe​lé akad pár tö​kös gaz​em​ber. Hü​lye, aki mos​tan​ság el​le​ne fo​-
gad, bár​mi​lyen od​szot is kí​nál​nak. De az is hü​lye, aki ki​áll el​le​ne har​col​ni.
– Sem​mi két​ség – dör​mög​te Bá​rány, aki in​kább csend​ben ma​radt, ha az erő​-
szak​ra te​re​lő​dött a szó.
– Va​la​ki, aki ott volt, azt me​sél​te ne​kem, hogy Ha​ris​nyás Med​vé​nek a seg​gén
öm​lött ki a bele, annyi​ra meg​ver​te.
– Ez szó​ra​koz​ta​tás​nak szá​mít, igaz? – kér​dez​te Szen​de.
– Jobb, mint​ha a sa​ját be​le​i​det sza​rod ki.
– Hát et​től még nem kap​tam ked​vet hoz​zá.
Cse​re​pes vál​lat vont.
– Lé​tez​nek rosszabb mű​so​rok is. Hal​lot​tál a csa​tá​ról oda​fent Ros​tod​nál?
– Va​la​mit em​le​get​tek – mor​mog​ta a nő, de igye​ke​zett to​vább​ra is a szá​mo​lás​ra
kon​cent​rál​ni.
– Úgy tu​dom, megint le​győz​ték a lá​za​dó​kat. Ez​út​tal ala​po​san el​ver​ték őket.
Mind le​lé​cel​tek. Már​mint azok, aki​ket nem fo​gott el az Ink​vi​zí​ció.
– Sze​ren​csét​le​nek – szólt Bá​rány.
Szen​de egy pil​la​nat​ra fel​füg​gesz​tet​te a szá​mo​lást, az​tán foly​tat​ta. Sok sze​ren​-
csét​len lé​te​zett a vi​lág​ban, nem fog​lal​koz​ha​tott az összes​sel. Ép​pen ele​get ag​gó​dott
az öccse, a húga, Bá​rány, Cso​bog meg a ta​nya mi​att, esze ágá​ban nem volt még
má​sok bal​sor​sán is ke​se​reg​ni.
– Le​het, hogy Mul​ko​vá​nál még fel​ve​szik a har​cot, de hu​za​mo​sabb idő​re biz​to​san
nem tud​ják meg​vet​ni a lá​bu​kat. – Han​go​san csi​kor​gott a ke​rí​tés, ahogy Cse​re​pes
ne​ki​tá​masz​tot​ta puha, szé​les há​tát. Két ke​zét a hóna alá dug​ta, hü​velyk​uj​jai fel​fe​lé
áll​tak. – A há​bo​rú​nak ko​ránt sincs vége, már ha ezt há​bo​rú​nak le​het ne​vez​ni egy​-
ál​ta​lán. Ren​ge​teg em​bert el​ker​get​tek a la​kó​he​lyé​ről. El​ker​get​ték vagy ki​füs​töl​ték
őket. Má​sok meg egy​sze​rű​en el​vesz​tet​ték min​de​nü​ket. A há​gó​kat meg​nyi​tot​ták,
sor​ra jön​nek a ha​jók is. Hir​te​len ren​ge​te​gen kezd​ték el nyu​ga​ton ke​res​ni a bol​do​-
gu​lá​su​kat. – A por​ban für​dő utca ká​o​sza felé in​tett a fe​jé​vel. Még nap​nyug​ta után
is for​ron​gott a tö​meg. – Ezek csak az első hul​lá​mok. Ha​ma​ro​san jön az ára​dat.
Bá​rány meg​szív​ta az or​rát.
– Nem lep​ne meg, ha ki​de​rül​ne, hogy a he​gyek még​sem mind arany​ból van​nak,
és nem​so​ká​ra vissza​fe​lé kez​de​né​nek özön​le​ni.
– Egye​sek va​ló​ban vissza​men​nek. Má​sok gyö​ke​ret eresz​te​nek. És az Unió is utá​-
nuk fog jön​ni. Akár​mennyi föl​det sze​rez​nek meg, min​dig töb​bet akar​nak, és a nyu​-
ga​ti arany​le​le​tek hí​ré​re pénzt fog​nak sza​gol​ni. Sar​mis, az a su​nyi vén gaz​em​ber a
ha​tár​nál csör​ge​ti a kard​ját a Bi​ro​da​lom ne​vé​ben, de hát ő mást sem csi​nál. Nem
fog​ja tud​ni meg​ál​lí​ta​ni az uni​ós se​re​get. – Cse​re​pes kö​ze​lebb lé​pett Szen​dé​hez, és
hal​kab​ban foly​tat​ta, mint aki egy tit​kot ké​szül meg​osz​ta​ni. – Azt hal​lot​tam,
Hormring​ban már​is uni​ós ügy​nö​kök tár​gyal​nak a csat​la​ko​zás​ról.
– Ki​vá​sá​rol​ják az em​be​re​ket?
– Az egyik ke​zük​ben ér​mék lesz​nek nyil​ván, de a má​sik​ban kard. Min​dig így
van. El kel​le​ne gon​dol​kod​nunk raj​ta, mit lé​pünk, ha meg​ér​kez​nek Tisz​tes​al​ku​ba.
Mu​száj össze​tar​ta​nunk leg​alább ne​künk, akik már itt va​gyunk egy ide​je.
– Nem ér​de​kel a po​li​ti​ka. – Szen​dét sem​mi sem ér​de​kel​te, ami​ből baja szár​maz​-
hat.
– A leg​töb​ben így va​gyunk vele – kö​zöl​te Cse​re​pes –, mi vi​szont néha még​is ér​-
de​kel​jük a po​li​ti​kát. Az Unió jön​ni fog, és hoz​za a tör​vé​nye​it is.
– A tör​vény egy​ál​ta​lán nem tű​nik olyan rossz do​log​nak – ha​zud​ta Szen​de.
– Ta​lán nem. De a tör​vényt olyan gyor​san kö​ve​tik az adók is, mint kor​dé a sza​-
ma​rat.
– Nem mond​hat​nám, hogy ra​jon​gok az adó​kért.
– Csak a lo​pás flan​co​sabb vál​to​za​ta, nem igaz? Ak​kor már in​kább ra​bol​jon ki
egy tisz​tes​sé​ges úton​ál​ló maszk​ban, fegy​ver​rel, mint va​la​mi sá​pa​tag ro​ha​dék tol​lal
meg pa​pír​ral.
– Hát nem is tu​dom – dünnyög​te Szen​de. Azok kö​zül, aki​ket ő ra​bolt ki, sen​ki
sem volt el​ra​gad​tat​va az él​mény​től, so​kan pe​dig még a töb​bi​ek​nél is in​kább ne​hez​-
mé​nyez​ték a dol​got. Vissza​csúsz​tat​ta az ér​mé​ket a zsá​kocs​ká​ba, és szo​ros​ra húz​ta
a zsi​ne​get.
 – Mennyit szá​mol​tál? – kér​dez​te Cse​re​pes. – Hi​ány​zik be​lő​le?
– Most nem. De azért biz​tos, ami biz​tos, ezen​túl is raj​tad tar​tom a sze​mem.
A ke​res​ke​dő szé​les mo​soly​ra húz​ta a szá​ját.
– El is vá​rom tő​led.
A nő össze​sze​dett pár szük​sé​ges​nek tar​tott dol​got: sót, ece​tet, némi cuk​rot, mi​-
vel ah​hoz csak rit​kán le​he​tett hoz​zá​jut​ni, egy da​rab​ka szá​rí​tott mar​ha​húst, egy fél
zacs​kó szö​get, ami​ről Cse​re​pes​nek az a vicc ju​tott eszé​be, hogy Szen​de maga sem
ér töb​bet egy fél zacs​kó szög​nél, ami​ről Szen​dé​nek az a vicc ju​tott eszé​be, hogy
mind​járt oda​szö​ge​zi a fér​fi go​lyó​it a comb​já​hoz, ami​ről Bá​rány​nak az a vicc ju​tott
eszé​be, hogy Cse​re​pes go​lyói annyi​ra ki​csik, hogy még egy szö​get sem le​het be​lé​-
jük ver​ni. Az​tán el​ne​vet​gél​tek egy​más szel​le​mes​sé​gén.
A nőt kis hí​ján el​ra​gad​ta a hév, és majd​nem vett egy új in​get Pit​nek, pe​dig azt
még a le​he​tő leg​jobb áron sem en​ged​het​ték meg ma​guk​nak, Bá​rány azon​ban még
idő​ben meg​ko​cog​tat​ta a kar​ját, mire in​kább tűt és cér​nát vett, ami​vel majd varr​hat
egy új in​get az észak​föl​di va​la​me​lyik régi hol​mi​já​ból. Pit annyi​ra so​vány volt, hogy
Bá​rány egyet​len in​gé​ből öt is ki​telt vol​na a szá​má​ra. A tű új​fé​le volt. Cse​re​pes azt
mond​ta, Adu​á​ban egy gép több szá​zat is pré​selt be​lő​le egy​szer​re. Szen​de el​mo​so​-
lyo​dott, és arra gon​dolt, hogy Cso​bog ősz üs​tö​két ráz​va most nyil​ván azon el​mél​-
ked​ne, hogy ha már az ilyes​fé​le hol​mi​kat is egy gép gyárt​ja, va​jon mit ta​lál​nak
majd ki leg​kö​ze​lebb, Ro pe​dig a für​ge uj​jai kö​zött ad​dig for​gat​ná a tűt, amíg ki
nem ta​lál​ja, ho​gyan ké​szült.
Szen​de egy pil​la​nat​ra meg​állt a sze​szek előtt, az üve​gek bo​ros​tyán​szín​ben ra​-
gyog​tak a fél​ho​mály​ban. Az​tán vett egy mély lé​leg​ze​tet, és ki​si​e​tett az ut​cá​ra. Ezt
az al​kut ne​he​zebb volt meg​köt​nie ma​gá​val, mint azt a má​si​kat az imént Cse​re​pes​-
sel. Ez​zel vé​gez​tek is.
– Soha töb​bé ne gye​re vissza ebbe a bolt​ba, te őrült szu​ka! – ki​ál​tot​ta a ke​res​ke​-
dő, ahogy a nő fel​má​szott a sze​kér​re Bá​rány mel​lé. – Majd tönk​re​tet​tél!
– Jövő ilyen​kor?
A fér​fi in​tett kö​vér ke​zé​vel, és már for​dult is vissza a ve​vő​i​hez.
– Igen, visz​lát jö​vő​re!
Szen​de a fék után nyúlt, hogy ki​en​ged​je, és kis hí​ján be​le​túrt an​nak az észak​föl​-
di​nek a sza​kál​lá​ba, aki​vel Bá​rány össze​üt​kö​zött az imént. A fér​fi a sze​kér mel​lett
állt, és úgy rán​col​ta a hom​lo​kát, mint aki va​la​mi​lyen ho​má​lyos em​lé​ket igyek​szik
ép​pen fel​idéz​ni. Hü​velyk​uj​ját az övé​be akasz​tot​ta, ke​zét kard​ja nagy, egy​sze​rű
mar​ko​la​tá​nak kö​ze​lé​ben tart​va.
Ke​mény em​ber​nek tűnt, egyik sze​me alól cak​kos szé​lű heg in​dult, és fu​tott vé​gig
gyér sza​kál​la alatt. Szen​de ba​rát​sá​go​san pil​lan​tott rá, de azért lop​va elő​vet​te a ké​-
sét, úgy for​dít​va a pen​gét, hogy rejt​ve ma​rad​jon az al​kar​ja mö​gött. Jobb, ha ott
van az acél az em​ber ke​zé​ben, az​tán még​sem lesz zűr, mint​ha zűr​ben ta​lál​ja ma​-
gát, és nincs acél a ke​zé​ben.
Az észak​föl​di mon​dott va​la​mit a sa​ját nyel​vén. Bá​rány ki​csit lej​jebb ha​jolt a bak​-
ról, de még csak arra sem for​dult. Az észak​föl​di megint meg​szó​lalt. Bá​rány dör​-
mög​ve vá​la​szolt va​la​mit, az​tán meg​rán​tot​ta a kan​tárt, és az ök​rök meg​in​dul​tak.
Szen​de meg​bil​lent, ahogy a sze​kér ne​ki​ló​dult, majd mi​után va​la​mi​vel tá​vo​labb gu​-
rul​tak a ke​rék​nyo​mok​tól szab​dalt ut​cán, hát​ra​pil​lan​tott a vál​la fö​lött. Az észak​föl​di
még min​dig ott állt az ál​ta​luk fel​vert por​fel​hő​ben, és össze​vont szem​öl​dök​kel né​-
zett utá​nuk.
– Mit akart?
– Sem​mit – fe​lel​te Bá​rány. A nő vissza​csúsz​tat​ta a kést a tok​já​ba, az​tán meg​tá​-
masz​tot​ta a lá​bát a kor​lá​ton, hát​ra​dőlt, és mé​lyen az ar​cá​ba húz​ta a ka​lap​ja ka​ri​-
má​ját, hogy a le​nyug​vó nap ne süt​hes​sen a sze​mé​be. – A vi​lág hem​zseg a fur​csa
em​be​rek​től, nem is vi​tás. Ha túl so​kat fog​lal​ko​zol az​zal, hogy va​jon mi jár​hat a fe​-
jük​ben, ak​kor egész éle​ted​ben ag​gód​ni fogsz.
Bá​rány job​ban össze​húz​ta ma​gát, mint va​la​ha. Mint​ha a sa​ját mell​ka​sá​ban pró​-
bál​na me​ne​dé​ket ke​res​ni.
Szen​de fel​mor​dult.
– Kur​vá​ra gyá​va egy alak vagy.
A fér​fi a sze​me sar​ká​ból pil​lan​tott rá, az​tán el​for​dí​tot​ta a te​kin​te​tét.
– Van an​nál rosszabb is, mint ha va​la​ki egy​sze​rű​en gyá​va.
Ép​pen han​go​san ne​vet​tek, ami​kor az emel​ke​dő te​te​jé​re ér​tek, és a kes​keny völgy
elé​jük tá​rult. Va​la​mi tré​fán, amit Bá​rány sü​tött el. A fér​fi szo​kás sze​rint jobb kedv​-
re de​rült, amint el​hagy​ták a vá​rost. Annyi em​ber kö​zött soha nem érez​te ma​gát
iga​zán ele​mé​ben.
Még Szen​de is vi​dá​mabb lett, ahogy ha​lad​tak az ös​vé​nyen, ami alig volt több két
fakó csík​nál a hosszú fű​ben. Fi​a​ta​labb ko​rá​ban sö​tét idő​sza​ko​kat élt át. Vak​sö​tét
idő​sza​ko​kat. Volt, hogy azt hit​te, meg​ölik a sza​bad ég alatt, és hagy​ják el​ro​had​ni.
Volt, hogy vár​ta, mi​kor fog​ják el, kö​tik fel, és ve​tik a hul​lá​ját a ku​tyák elé. Nem
egy​szer fé​le​lem​től ve​rej​té​kez​ve ri​adt fel az éj​sza​ka kö​ze​pén. Olyan​kor meg​fo​gad​ta,
hogy éle​te min​den pil​la​na​tá​ért há​lás lesz, ha meg​kap​ja a sors​tól a le​he​tő​sé​get,
hogy még egy​szer vé​gig​ha​lad​hat ezen a jel​leg​te​len ös​vé​nyen. Ké​sőbb az​tán va​la​mi​-
ért még​sem ér​zett örök há​lát, de hát így megy ez a fo​ga​dal​mak​kal. Azért ha​tá​ro​zot​-
tan könnyű​nek érez​te ma​gát, mi​köz​ben a sze​kér ha​za​fe​lé gu​rult.
Az​tán meg​pil​lan​tot​ták a ta​nyát, és a nő​nek a tor​kán akadt a ne​ve​tés. Csak ül​tek
né​mán a ba​kon, kö​rü​löt​tük a fű hul​lám​zott a szél​ben. Szen​de nem ka​pott le​ve​gőt,
nem ju​tott szó​hoz, de még gon​dol​kod​ni sem bírt, az ere​i​ben mint​ha je​ges víz
áram​lott vol​na. Az​tán le​ug​rott a sze​kér​ről, és ro​han​ni kez​dett.
– Szen​de! – üvöl​töt​te mö​göt​te Bá​rány, de a nő szin​te meg sem hal​lot​ta. Sa​ját zi​-
há​ló lé​leg​ze​té​nek hang​ja töl​töt​te be a fü​lét, ahogy vág​ta​tott le​fe​lé a lej​tőn, a föld és
az ég va​dul ráz​kó​dott kö​rü​löt​te. Át​vá​gott a bo​ros​tás​ra nyírt föl​dön, amit alig egy
hete arat​tak le. Át​ug​rott a le​dön​tött ke​rí​té​sen meg a sár​ba ti​port csir​ke​tol​la​kon.
Meg​ér​ke​zett az ud​var​ba – oda, ahol va​la​ha az ud​var volt és te​he​tet​le​nül meg​tor​-
pant. A ház​ból csak el​sze​ne​se​dett ge​ren​dák és egy ra​kás tör​me​lék ma​radt. Sem​mi
sem állt töb​bé, csak a dü​le​de​ző ké​mény. És még az sem füs​tölt. Az eső már egy-két
nap​pal ko​ráb​ban el​olt​hat​ta a tü​ze​ket, de így is min​den ki​égett. Szen​de kör​be​fu​tot​-
ta a paj​ta meg​fe​ke​te​dett ma​rad​vá​nya​it, most már min​den egyes lé​leg​zet​vé​te​lé​vel
nyü​szí​tett a két​ség​be​esés​től.
Cso​bog há​tul ló​gott a nagy fán. Ép​pen Szen​de any​já​nak sír​ja fö​lött kö​töt​ték fel, a
sír​kö​vet pe​dig le​dön​töt​ték. A fér​fi tes​té​ből nyíl​vesszők áll​tak ki. Ta​lán egy tu​cat,
ta​lán an​nál is több.
Szen​de úgy érez​te, mint​ha gyom​ron rúg​ták vol​na. Kar​ja​it maga köré fon​ta, fel​-
nyö​gött, a fa pe​dig vele nyö​gött, ahogy a szél meg​ráz​ta a le​ve​le​it, és gyen​gé​den
meg​hin​táz​tat​ta Cso​bog holt​tes​tét. Sze​gény ár​tal​mat​lan öreg. Még utá​na​kiál​tott,
ami​kor el​haj​tot​tak a sze​kér​rel. Azt mond​ta, ne ag​gód​jon, majd ő vi​gyáz a gye​re​-
kek​re, mire Szen​de el​ne​vet​te ma​gát, és azt fe​lel​te Cso​bog​nak, hogy nem ag​gó​dik,
mert a gye​re​kek majd úgy​is vi​gyáz​nak rá. Idő​köz​ben már sem​mit sem lá​tott a fáj​-
da​lom​tól, az éle​sen a sze​mé​be fújó szél​től. Még szo​ro​sab​ban fon​ta a tes​te köré a
kar​ját, és annyi​ra fá​zott, hogy úgy érez​te, sem​mi sem me​le​gít​het​né fel.
Bá​rány lép​tei dü​bö​rög​tek mö​göt​te se​be​sen, az​tán le​las​sul​tak, és egy pil​la​nat​tal
ké​sőbb a fér​fi ott állt mel​let​te.
– Hol van​nak a gye​re​kek?
Át​ku​tat​ták a há​zat és a paj​tát. Las​san, mód​sze​re​sen, zsib​badt, re​me​gő kéz​zel.
Bá​rány fél​re​húz​ta a meg​égett ge​ren​dá​kat, Szen​de pe​dig az​zal a meg​győ​ző​dés​sel
tur​kált a ha​mu​ban, hogy bár​me​lyik pil​la​nat​ban rá​ta​lál​hat Pit és Ro csont​ja​i​ra. De
nem vol​tak a ház​ban. Nem vol​tak a paj​tá​ban. Nem vol​tak az ud​var​ban sem. A nő
egy​re dü​höd​teb​ben ku​ta​tott, igye​kez​vén el​foj​ta​ni ma​gá​ban a fé​lel​met, igye​kez​vén
el​foj​ta​ni ma​gá​ban a re​ményt. A fü​vet túr​ta, a sze​me​tet ka​par​ta, de a test​vé​rei he​-
lyett csak egy já​ték​lo​vat ta​lált, amit Bá​rány fa​ra​gott Pit​nek pár év​vel ko​ráb​ban,
meg Ro pár köny​vé​nek el​sze​ne​se​dett lap​ja​it, amik szét​por​lad​tak az uj​jai kö​zött.
A gye​re​kek el​tűn​tek.
Szen​de csak állt ott, a szél​be me​redt, egyik ki​se​be​se​dett ke​zét a szá​já​ra szo​rí​tot​-
ta, a mell​ka​sa va​dul emel​ke​dett és süllyedt. Egyet​len​egy le​he​tő​ség ju​tott eszé​be.
– El​ra​bol​ták őket – mond​ta re​ked​ten.
Bá​rány bó​lin​tott, ősz ha​já​ra és ősz sza​kál​lá​ra hamu csík​jai te​le​ped​tek.
– Mi​ért?
– Nem tu​dom.
A nő meg​fe​ke​te​dett ke​zét előbb az in​gé​be tö​röl​te, az​tán ököl​be szo​rí​tot​ta.
 – Utá​nuk kell men​nünk.
– Igen.
Szen​de le​gug​golt a fá​nál az össze​ta​po​sott ho​mok​ba. Meg​tö​röl​te az or​rát és a sze​-
mét, az​tán gör​nyed​ve kö​vet​te a nyo​mo​kat egy má​sik össze​járt föld​da​ra​big. Ta​lált
egy üres üve​get a sár​ban, fél​re​dob​ta. Nem stra​pál​ták ma​gu​kat az​zal, hogy el​rejt​sék
a nyo​ma​i​kat. Ló​pa​ták váj​ta mé​lye​dé​sek vet​ték kö​rül az épü​let​ma​rad​vá​nyo​kat.
– Azt mon​da​nám, úgy hú​szan le​het​tek. Vi​szont akár negy​ven ló is le​he​tett ná​luk.
A lo​vas nél​kü​li​e​ket itt pány​váz​ták ki.
– Ta​lán azok​kal vit​ték el a gye​re​ke​ket?
– Hová?
Bá​rány csak a fe​jét ráz​ta.
Szen​de mond​ta to​vább, mind​egy mit, csak ki​tölt​se az üres​sé​get. Min​den​áron
fog​lal​koz​ni akart va​la​mi​vel, hogy ne kell​jen gon​dol​kod​nia.
– Ahogy én lá​tom, nyu​gat​ról jöt​tek, és dél​nek men​tek to​vább. Még​hoz​zá si​et​ve.
– Ho​zom az ásó​kat. El​te​met​jük Cso​bo​got.
Gyor​san túl​es​tek raj​ta. Szen​de fel​ka​pasz​ko​dott a fára, pon​to​san tud​ta, hová lép​-
het, és hol ta​lál fo​gó​dzót. Ré​gen, még mi​előtt meg​jött Bá​rány, sok​szor fel​má​szott,
mi​köz​ben az any​ja néz​te, Cso​bog pe​dig tap​solt neki. Most, mi​után az any​ját el​te​-
met​ték a fa alá, Cso​bo​got pe​dig fel​akasz​tot​ták rá, a nő va​la​mi​ért biz​tos volt ben​ne,
hogy így vagy úgy, de min​den mi​at​ta tör​tént. Egy olyan múl​tat, mint az övé, nem
le​het csak úgy el​te​met​ni, hogy az​tán ne​vet​ve áll​jon odébb az em​ber.
Szen​de le​vág​ta a fel​akasz​tott fér​fit, az​tán le​tör​del​te a tes​té​ből ki​ál​ló nyíl​vessző​-
ket, és le​si​mí​tot​ta vé​res ha​ját. Bá​rány köz​ben meg​ás​ta a sírt a nő any​jáé mel​lett.
Szen​de le​csuk​ta Cso​bog dül​ledt sze​mét, meg​érin​tet​te a fér​fi hi​deg ar​cát. A ha​lott
annyi​ra ki​csi​nek és so​vány​nak tűnt, hogy leg​szí​ve​seb​ben rá​adott vol​na egy ka​bá​-
tot, ha van kéz​nél ép​pen. Bá​rány ügyet​le​nül át​ölel​te a tes​tet, úgy en​ged​te le a föld​-
re. A göd​röt már ket​ten töl​töt​ték fel föld​del, az​tán fel​ál​lí​tot​ták a nő any​já​nak sír​kö​-
vét. A hi​deg szél fel​kap​ta a fe​ke​te meg szür​ke ha​mut, és ma​gá​val vit​te a csap​ko​dó
fű fö​lött a sem​mi​be.
– Nem kel​le​ne mon​da​nunk va​la​mit? – kér​dez​te Szen​de.
– Ne​kem nincs mon​da​ni​va​lóm. – Bá​rány fel​ug​rott a bak​ra. Ta​lán még egy óra
le​he​tett hát​ra nap​nyug​tá​ig.
– Nem az​zal me​gyünk – je​len​tet​te ki Szen​de. – Gyor​sab​ban tu​dok fut​ni, mint
azok a kur​va ök​rök.
– Vi​szont nem olyan so​ká​ig, fő​leg nem tel​jes fel​sze​re​lés​sel. És amúgy sincs ér​tel​-
me kap​kod​nunk. Mennyi elő​nyük le​het? Két nap? Há​rom? Rá​adá​sul biz​to​san nem
kí​mé​lik a lo​va​kat. Húsz em​ber, azt mond​tad? Re​á​li​san kell ezt szem​lél​nünk, Szen​-
de.
 – Re​á​li​san? – sut​tog​ta a nő. Nem akart hin​ni a fü​lé​nek.
– Ha gya​log in​du​lunk utá​nuk, és nem ha​lunk éhen, vagy nem so​dor el ben​nün​-
ket egy vi​har, és meg​ta​lál​juk őket, ak​kor mi lesz? Még csak fel sem va​gyunk fegy​-
ver​kez​ve. Csak az a kés van ná​lad. Nem, olyan se​bes​ség​gel ül​dözzük őket, ahogy
Sö​mör és Cal​der lá​bai bír​ják. – Az ök​rök felé bö​kött, akik ki​hasz​nál​ták az időt,
hogy le​ge​lés​sze​nek egy ki​csit. – Meg​pró​bá​lunk le​vá​lasz​ta​ni egy-két em​bert a nyáj​-
ról, az​tán va​la​hogy ki​szed​jük be​lő​lük, mi ez az egész.
– Ép​pen elég nyil​ván​va​ló, mi ez az egész. – A nő Cso​bog sír​já​ra mu​ta​tott. – És
mi tör​té​nik Ró​val meg Pit​tel, amíg mi eze​ket kö​vet​jük? – A vé​gé​re már üvöl​tött a
fér​fi​val, a hang​ja be​le​ha​sí​tott a csend​be, mire a fa​ága​kon ku​por​gó né​hány re​mény​-
ke​dő var​jú ri​ad​tan rep​pent fel.
Bá​rány el​húz​ta a szá​ja sar​kát, de nem né​zett a nőre.
– Utá​nuk me​gyünk. – Úgy mond​ta, mint​ha efe​lől már nem is ma​radt vol​na két​-
ség. – Ta​lán meg​ál​la​pod​ha​tunk ve​lük. Vissza​vá​sá​rol​hat​juk őket.
– Vissza​vá​sá​rol​hat​juk őket? Fel​gyújt​ják a ta​nyán​kat, fel​akaszt​ják a ba​rá​to​dat,
el​ra​bol​ják a gye​re​ke​i​det, te meg fi​zet​ni akarsz, hogy mind​ez​zel meg​tisz​tel​tek? Ki​-
ba​szott gyá​va egy alak vagy!
A fér​fi to​vább​ra sem né​zett rá.
– Néha gyá​va​ság​ra van szük​ség. – Nyers volt a hang​ja. Ki​szá​radt a tor​ka. –
Nincs annyi ki​on​tott vér, ami​vel újra fel le​het​ne épí​te​ni ezt a ta​nyát, vagy ami​vel
fel le​het​ne tá​masz​ta​ni Cso​bo​got. Sem​mit sem le​het vissza​csi​nál​ni. A leg​több, amit
te​he​tünk, hogy vissza​sze​rezzük a ki​csi​ket, úgy, ahogy tud​juk. Biz​ton​ság​ban ha​za​-
hozzuk őket. – A szá​ja sar​ká​ból ki​in​du​ló rán​gás ez​út​tal vé​gig​fu​tott az ar​cán, egé​-
szen a sze​me sar​ká​ig. – Az​tán meg​lát​juk.
Ahogy meg​in​dul​tak a le​nyug​vó nap felé, Szen​de még egy​szer hát​ra​né​zett. Az ott​-
ho​ná​ra. A re​mé​nye​i​re. Hogy meg​vál​toz​hat min​den egyet​len nap alatt! Nem ma​-
radt más, csak né​hány, a ró​zsa​szín​re vál​tó ég​bolt felé bökő sze​nes ge​ren​da. Nem
kell na​gyot ál​mod​ni. Soha éle​té​ben nem érez​te még ma​gát ilyen mé​lyen, pe​dig
akadt már né​hány ször​nyű nap​ja éle​té​ben. Ah​hoz is alig ma​radt ere​je, hogy fel​-
emel​je a fe​jét.
– Mi​ért kel​lett min​dent fel​éget​ni​ük? – kér​dez​te sut​tog​va.
– Egye​sek sze​re​tik a tü​zet – fe​lel​te Bá​rány.
A fér​fi gyű​rött ka​lap​ja alatt lát​szott gyű​rött hom​lo​ka, sze​mé​ben meg-meg​vil​lan​-
tak a nap utol​só su​ga​rai. Szen​de azon gon​dol​ko​dott, va​jon ho​gyan ké​pes ilyen
nyu​godt ma​rad​ni. Ugyan​az az em​ber, aki​nek még ah​hoz sem volt vér a pu​cá​já​ban,
hogy meg​al​kud​jon egy ke​res​ke​dő​vel, rez​ze​nés​te​le​nül fo​gad​ta a ha​lált meg az em​-
ber​rab​lást. Re​á​li​san szem​lél​te, hogy min​den​nek vége lett, ami​ért dol​goz​tak.
– Hogy le​hetsz ilyen hig​gadt? – kér​dez​te a nő. – Mint​ha… mint​ha elő​re tud​tad
vol​na, hogy ez jön.
Bá​rány még min​dig nem for​dult felé.
– Min​dig ez jön.
 A könnyebbik út

– Ren​ge​teg​szer kel​lett csa​lód​nom – mond​ta Ni​co​mo Cos​ca, a Ke​gyes Kéz Se​re​gé​-

nek tá​bor​no​ka, majd me​re​ven hát​ra​dőlt, és fél kö​nyék​re tá​masz​ko​dott. – Nyil​ván
min​den nagy em​ber​rel meg​tör​té​nik ilyes​mi. Idő​ről idő​re le kell mon​da​nunk az
áru​lók mi​att kút​ba esett régi ál​ma​ink​ról, és úja​kat kell ta​lál​nunk he​lyet​tük. –
Össze​rán​colt hom​lok​kal pil​lan​tott Mul​ko​va felé. Az égő vá​ros​ból füst​osz​lo​pok
száll​tak fel a kék ég felé. – Szám​ta​lan ál​mom​ról le​mond​tam már.
– Nyil​ván el​ké​pesz​tő bá​tor​ság kel​lett hoz​zá – mond​ta Swor​breck. Szem​üve​ge
meg​csil​lant, ahogy fel​né​zett a jegy​ze​te​i​ből.
– Úgy bi​zony! Nem is szá​mol​tam, hány​szor for​dult elő, hogy egyik vagy má​sik
op​ti​mis​ta el​len​sé​gem ide​je​ko​rán ha​lál​hí​re​met kel​tet​te. Negy​ven év tele meg​pró​-
bál​ta​tá​sok​kal, küsz​kö​dés​sel, ki​hí​vá​sok​kal és áru​lás​sal! Aki elég so​ká​ig él… az lát​ja,
ahogy min​den el​pusz​tul. – Cos​ca nem mé​lá​zott to​vább. – De leg​alább nem volt
unal​mas! Mi​cso​da ka​lan​do​kat él​tünk át, igaz, Temp​lo​mos?
Temp​lo​mos vá​gott egy gri​maszt. Az el​múlt öt év​ben ta​nú​ja volt az al​kal​man​kén​ti
fé​le​lem​nek, a gya​ko​ri una​lom​nak, a szór​vá​nyos has​me​nés​nek, an​nak, hogy ho​gyan
nem si​ke​rült meg​úsz​ni a jár​vá​nyo​kat, és an​nak, hogy mi​ként pró​bál​ták meg​úsz​ni a
har​cot, mint​ha az va​la​mi​fé​le ször​nyű jár​vány vol​na. De nem azért fi​zet​ték, hogy
iga​zat mond​jon. Tá​vol​ról sem.
– Hő​si​e​sen áll​tuk a pró​bát – he​lye​selt.
– Temp​lo​mos a jegy​zőm. Ő ké​szí​ti el a szer​ző​dé​se​ket, és gon​dos​ko​dik a be​tar​tá​-
suk​ról. Az egyik leg​oko​sabb gaz​em​ber, aki​vel va​la​ha ta​lál​koz​tam. Hány nyel​vet is
be​szélsz, Temp​lo​mos?
– Fo​lyé​ko​nyan mind​össze ha​tot.
– A leg​fon​to​sabb em​ber az egész nya​va​ly​ar​ág​ta szá​zad​ban! Tő​lem el​te​kint​ve ter​-
mé​sze​te​sen.
A domb​ol​da​lon át​fu​tó szel​lő meg​lib​ben​tet​te a rit​kás haj​szá​la​kat Cos​ca máj​fol​tos
feje búb​ján.
– Annyi​ra vá​rom, hogy el​me​sél​hes​sem ma​gá​nak a tör​té​ne​te​i​met, Swor​breck! –
Temp​lo​mos el​foj​tott egy újabb ki​kí​ván​ko​zó gri​maszt. – Da​gos​ka ost​ro​mát! – Ami​-
nek ka​taszt​ró​fa lett a vége. – Az afi​eri csa​tát! – Szé​gyen​tel​jes ku​darc. – A Vér​on​tás
Éve​it! – Úgy vál​to​gat​ták az ol​da​la​kat, mint má​sok az in​gü​ket. – A ka​di​ri had​já​ra​-
tot! – Ré​szeg fi​as​kó. – Sok éven át még egy kecs​két is tar​tot​tam! Ma​kacs egy ál​lat
volt, de leg​alább hű​sé​ges, azt meg kell adni neki…
Swor​breck​nek si​ke​rült egy fé​lig le​dőlt fal előtt tö​rök​ülés​ben ku​po​rog​va alá​za​to​-
san meg​ha​jol​nia, ami azért még​is​csak fi​gye​lem​re mél​tó tel​je​sít​mény​nek szá​mí​tott.
– Nincs fe​lő​le két​sé​gem, hogy az ol​va​só​im lel​ke​sen fo​gad​ják majd a be​szá​mo​ló​it.
– Húsz kö​te​tet is meg le​het​ne töl​te​ni ve​lük!
– Há​rom is bő​ven ele​gen​dő lesz…
– Tud​ja, hogy egy ide​ig még Vis​se​ri​ne nagy​her​ce​ge is vol​tam – Cos​ca egy in​tés​-
sel je​lez​te, hogy nem tart igényt az alá​za​tos meg​haj​lás​ra, ami​vel mel​les​leg sen​ki
nem is pró​bál​ko​zott. – De ne ag​gód​jon, nem kell ex​cel​len​ci​ás uram​nak szó​lí​ta​nia!
Mi itt, a Ke​gyes Kéz Se​re​gé​ben mind rend​kí​vül köz​vet​le​nek va​gyunk. Nem igaz,
Temp​lo​mos?
Temp​lo​mos mély lé​leg​ze​tet vett.
– Mind köz​vet​le​nek va​gyunk. – A leg​töb​ben ha​zug gaz​em​be​rek, mind​annyi​an
tol​va​jok, pá​ran egye​ne​sen gyil​ko​sok. A köz​vet​len​sé​gük​ben nincs sem​mi meg​le​pő.
– Nyá​jas őr​mes​ter még ré​geb​ben ve​lem van, mint Temp​lo​mos. Ami​óta csak le​-
ta​szí​tot​tuk Ta​lins trón​já​ról Orsó nagy​her​ce​get, és Monz​car​ro Mur​cat​tót ül​tet​tük a
he​lyé​re.
Swor​breck fel​né​zett.
– Ön is​me​ri a nagy​her​ceg​nőt?
– Ben​ső​sé​ge​sen. Min​den túl​zás nél​kül mond​ha​tom, hogy kö​ze​li ba​rát​ja és men​-
to​ra vol​tam. Meg​men​tet​tem az éle​tét Mu​ris ost​ro​má​nál, ő pe​dig az enyé​met cse​ré​-
be. Trón​ra lé​pé​sé​nek ne​mes tör​té​ne​tét fel​tét​le​nül meg kell osz​ta​nom ön​nel. Ke​vés
olyan nagy em​ber van, aki​ért vagy aki el​len ne har​col​tam vol​na. Nyá​jas őr​mes​ter?
A bi​ka​nya​kú őr​mes​ter fel​né​zett, arca ki​fe​je​zés​te​len volt, mint egy da​rab kő.
– Mit tudsz mon​da​ni a ve​lem töl​tött idő​szak​ról?
– A bör​tön​ben jobb volt. – Nyá​jas to​vább do​bál​ta a koc​ká​it. Ez​zel a te​vé​keny​ség​-
gel hosszú órá​kon át ké​pes volt le​fog​lal​ni ma​gát.
– Egy iga​zi mó​ka​mes​ter! – Cos​ca meg​ráz​ta cson​tos uj​ját Nyá​jas felé, bár az sem​-
mi​fé​le je​lét nem adta, hogy tré​fál​na. Ami azt il​le​ti, Temp​lo​mos az öt év alatt egyet​-
len vic​cet sem hal​lott tőle. – Meg​lát​ja, Swor​breck, en​nek a szá​zad​nak min​de​ne a
ke​dé​lyes mó​ká​zás!
Meg a for​tyo​gó gyű​löl​kö​dés, a bű​nös lus​ta​ság, az erő​szak, a kór​ság, a fosz​to​ga​-
tás, az áru​lás, az ita​lo​zás és az olyan mér​té​kű ki​csa​pon​gás, hogy abba még az ör​-
dög is be​le​pi​rul​na.
– Az el​múlt öt évet – szólt Temp​lo​mos – gya​kor​la​ti​lag vé​gig​ka​cag​tam.
Egy idő​ben hu​mo​ros​nak, va​rázs​la​tos​nak és fel​ka​va​ró​nak ta​lál​ta az öreg tör​té​ne​-
te​it. Úgy érez​te, má​gi​kus pil​lan​tást vet​het egy ret​tent​he​tet​len em​ber éle​té​be. Most
már a gyom​ra for​gott tőle. Ne​héz lett vol​na meg​ál​la​pí​ta​ni, hogy Temp​lo​mos jött rá
az igaz​ság​ra, vagy Cos​ca fe​lej​tet​te el. Ta​lán egy ki​csit mind​ket​tő.
– Igen, nagy​sze​rű pá​lya​fu​tá​som volt. Sok büsz​ke pil​la​nat​tal. Sok di​a​dal​lal. De
ve​re​sé​gek​kel is. Min​den nagy em​ber​nek ré​sze van ben​nük. Az em​ber néha meg​-
bán​ja a dön​té​se​it, ez az átka en​nek a hi​va​tás​nak. Sa​zi​ne leg​alább​is ezt mond​ta
min​dig. Gya​kor​ta vá​dol​tak kö​vet​ke​zet​len​ség​gel, de úgy ér​zem, ha for​du​ló​pont​hoz
ér​tem, min​dig ugyan​úgy cse​le​ked​tem. Ahogy a ked​vem tar​tot​ta. –A sze​szé​lyes idős
zsol​dos csak​is a sa​ját kép​ze​le​té​ben lé​te​ző di​cső múlt​já​ba ré​vedt. Temp​lo​mos ne​ki​-
fo​gott, hogy el​oson​jon. Elő​ször is be​sur​rant egy tö​rött osz​lop mögé. – Bol​dog gye​-
rek​ko​rom volt, de csú​fos in​ci​den​sek​kel teli vad if​jú​ság kö​vet​te, és ti​zen​hét éves ko​-
rom​ban el kel​lett hagy​nom a szü​lő​föl​de​met. Az​tán már csak az eszem​re, a bá​tor​sá​-
gom​ra és hű pen​gém​re tá​masz​kod​hat​tam…
Az öreg di​csek​vő hang​ja ha​ma​ro​san a tá​vol​ba ve​szett vég​re, ahogy Temp​lo​mos
le​si​e​tett a domb​ol​da​lon, és az ősi rom ár​nyé​ká​ból ki​lé​pett a nap​ra. Akár​mit is
mon​dott Cos​ca, sok min​den akadt ide​lent, de ke​dé​lyes mó​ká​zás nem​igen.
Temp​lo​mos csak nyo​mo​rú​sá​got lá​tott. Ab​ból per​sze ép​pen ele​get át​élt már
maga is, de rit​kán volt sze​ren​csé​je ilyen sze​ren​csét​len tár​sa​ság​hoz, mint a szá​zad
leg​újabb fog​lyai. Sta​rik​land fé​lel​me​tes lá​zadói kö​zül tu​cat​nyit lán​col​tak mez​te​le​-
nül, vé​re​sen, mocs​ko​san egy föld​be vert ka​ró​hoz. Ne​héz volt el​kép​zel​ni, hogy ezek
a ha​lál​ra vált ala​kok va​la​ha is ve​szélyt je​len​tet​tek vol​na a leg​na​gyobb nem​zet​re a
Vi​lág Kö​rén be​lül. Ne​héz volt el​kép​zel​ni, hogy va​la​ha is em​be​ri lé​nyek vol​tak. Csak
az al​kar​ju​kon lévő te​to​vá​lás árul​ko​dott va​la​mi​fé​le hasz​ta​lan dac​ról.
Ki​ba​szott Unió! Ki​ba​szott ki​rály! Ez a vas​tag be​tűs szö​veg vi​rí​tott a leg​kö​ze​leb​bi
fér​fi kar​ján, a kö​nyö​ké​től egé​szen a csuk​ló​já​ig ért. Temp​lo​mos egy​re in​kább meg
tud​ta ér​te​ni az ilyes​fé​le ér​zel​me​ket. Az a san​da gya​nú éle​de​zett ben​ne, hogy a
rossz ol​da​lon ta​lál​ta ma​gát. Megint. De nem min​dig könnyű ide​jé​ben meg​ál​la​pí​ta​-
ni az ilyes​mit, ami​kor az em​ber ol​dalt vá​laszt. Ta​lán Kah​dia jól mond​ta an​nak ide​-
jén, és az em​ber tény​leg a rossz ol​dal​ra ke​rül már a vá​lasz​tás pil​la​na​tá​ban. Temp​-
lo​mos sze​mé​lyes ta​pasz​ta​la​tai sze​rint vi​szont még​is​csak azok jár​tak a leg​rosszab​-
bul, akik meg​ra​gad​tak va​la​hol kö​zé​pen. Már​pe​dig neki ele​ge volt ab​ból, hogy min​-
dig ő járt a leg​rosszab​bul.
Su​fe​en a fog​lyok mel​lett állt, üres csaj​ká​val a ke​zé​ben.
– Mi a fene fo​lyik itt? – kér​dez​te Temp​lo​mos.
– Po​csé​kol​ja a vi​zét – kö​zöl​te Ber​mi, aki a kö​zel​ben he​nyélt a na​pon, sző​ke sza​-
kál​lát va​kar​gat​va.
– El​len​ke​ző​leg – he​lyes​bí​tett Su​fe​en. – Is​ten kö​nyö​rü​le​té​ben igyek​szem ré​sze​sí​-
te​ni a fog​lya​in​kat.
Az egyik​nek ha​tal​mas, csu​pasz seb tá​ton​gott az ol​da​lán. A sze​me rán​gott, az ajka
ér​tel​met​len pa​ran​cso​kat vagy ér​tel​met​len imá​kat for​mált né​mán. Ha egy seb már
szag​lott, alig​ha ma​radt re​mény. De a töb​bi​ek ki​lá​tá​sai sem tűn​tek jobb​nak.
 – Ha egy​ál​ta​lán lé​te​zik Is​ten, ak​kor is egy be​hí​zel​gő csa​ló, aki​re sem​mi fon​to​sat
nem sza​bad rá​bíz​ni – je​gyez​te meg Temp​lo​mos. –A kö​nyö​rü​le​tet az je​len​te​né, ha
meg​öl​nénk őket.
Ber​mi egyet​ér​tett.
– Én is ezt mond​tam.
– Ah​hoz vi​szont bá​tor​ság​ra len​ne szük​ség. – Su​fe​en fel​emel​te a hü​ve​lyé​ben pi​-
he​nő kard​ját, és mar​ko​lat​tal elő​re ki​nyúj​tot​ta. – Elég bá​tor vagy hoz​zá, Temp​lo​-
mos?
Temp​lo​mos csak mor​gott.
Su​fe​en le​en​ged​te a fegy​vert.
– Én sem va​gyok elég bá​tor. Szó​val in​kább vi​zet adok ne​kik, pe​dig ab​ból sin​csen
elég. Mi tör​té​nik a dom​bon?
– A meg​bí​zó​ink​ra vá​runk. És az öreg a sa​ját hi​ú​sá​gát táp​lál​ja ép​pen.
– Po​ko​li egy ét​vá​gyat kell ki​elé​gí​te​nie – mond​ta Ber​mi, mi​köz​ben ki​té​pett pár
száz​szor​szé​pet, és fél​re​pöc​köl​te őket.
– Nap​ról nap​ra na​gyob​bat. Az öreg hi​ú​sá​ga fel​ér Su​fe​en bűn​tu​da​tá​val.
– Ez nem bűn​tu​dat – je​len​tet​te ki Su​fe​en, össze​rán​colt hom​lok​kal mé​re​get​ve a
fog​lyo​kat. – Ez eré​nyes​ség. Ne​ked ta​lán nem ta​ní​tot​ták meg a pa​pok?
– A val​lá​sos ne​vel​te​tés a leg​al​kal​ma​sabb rá, hogy ki​gyó​gyít​sa az em​bert az eré​-
nyes​ség​ből – mor​mog​ta Temp​lo​mos. Kah​dia had​dis​ra gon​dolt, a lec​kék​re a tisz​ta
fe​hér szo​bá​ban, meg fi​a​ta​labb ön​ma​gá​ra, amint gú​nyo​san te​kin​tett az egész​re. Jó​-
té​kony​ság, kö​nyö​rü​let, ön​zet​len​ség. Még hogy a lel​ki​is​me​ret vol​na az em​ber​nek az
a da​rab​ja, amit Is​ten ön​ma​gá​ból adott neki? Egy da​rab​ka mennyei lé​te​zés, ami​vel
Temp​lo​mos hosszú évek alatt sem volt ké​pes mit kez​de​ni. Te​kin​te​te ta​lál​ko​zott az
egyik lá​za​dó​é​val. Egy nő volt az, össze​gu​ban​co​ló​dott haja az ar​cá​ba ló​gott. Ki​nyúj​-
tot​ta a ke​zét, ami​lyen messzi​re csak tud​ta. Hogy a víz kel​lett neki vagy a kard,
Temp​lo​mos nem tud​ta vol​na meg​mon​da​ni. Har​colj a jö​vő​dért!– állt te​to​vált be​-
tűk​kel a bő​rén. A fér​fi elő​vet​te a ku​la​csát, az​tán meg​lö​työg​tet​te a ke​zé​ben, és
össze​rán​col​ta a hom​lo​kát.
– Ta​lán té​ged is utol​ért a bűn​tu​dat? – kér​dez​te Su​fe​en.
Igaz, hogy hosszú idő telt el, ami​óta utol​já​ra lánc​ra ver​ték, de Temp​lo​mos még
em​lé​ke​zett rá, mi​lyen ér​zés volt.
– Mi​óta vagy fel​de​rí​tő? – csat​tant fel.
– Ti​zen​nyolc éve.
– Tud​hat​nád, hogy a lel​ki​is​me​ret min​dig szar ta​nács​adó.
– Az biz​tos, hogy fo​gal​ma sincs róla, mi​lyen te​re​pen kell ha​lad​ni – tet​te hoz​zá
Ber​mi.
 Su​fe​en szét​tár​ta a kar​ját.
– Ak​kor ki mu​tat​ja ne​künk az utat?
– Temp​lo​mos! – har​sant Cos​ca re​kedt üvöl​té​se oda​fent​ről.
– Hív a fő​nö​köd – mond​ta Su​fe​en. – Ké​sőbb kell vi​zet ad​nod ne​kik.
Temp​lo​mos oda​dob​ta neki a csaj​kát, és el​in​dult fel​fe​lé a domb​ra.
– Itasd meg őket te! Ké​sőbb úgy​is el​vi​szi őket az Ink​vi​zí​ció.
– Min​dig a könnyeb​bik utad vá​lasz​tod, igaz, Temp​lo​mos? – ki​ál​tott utá​na Su​fe​-
en.
– Min​dig – dör​mög​te Temp​lo​mos. Nem volt haj​lan​dó bo​csá​na​tot kér​ni érte.
– Üd​vöz​löm önö​ket, ura​im, üd​vöz​löm önö​ket! – Ahogy a fém​le​me​zek​kel meg​-
erő​sí​tett ko​csi kö​rül szo​ros for​má​ci​ó​ban üge​tő lo​va​sok kö​ze​lebb ér​tek, Cos​ca le​-
kap​ta a fe​jé​ről ci​co​más ka​lap​ját. Bár hála is​ten​nek, az öreg pár hó​nap​ja megint fel​-
ha​gyott az ivás​sal, még​is min​dig ré​szeg​nek tűnt kis​sé. Gö​csör​tös keze eny​hén resz​-
ke​tett, szá​raz szem​hé​ja fél​ár​bo​con ló​gott, be​szé​dé​nek kü​lö​nös dal​la​ma volt. Mind​-
eze​ken felül az em​ber soha nem le​he​tett ben​ne tel​je​sen biz​tos, mit fog mon​da​ni
vagy mit tesz leg​kö​ze​lebb. Temp​lo​mos an​nak ide​jén egy da​ra​big le​nyű​gö​ző​nek ta​-
lál​ta ezt az ál​lan​dó bi​zony​ta​lan​sá​got. Mint​ha egy sze​ren​cse​ke​rék pör​gé​sét fi​gyel​te
vol​na, iz​ga​tot​tan, hogy ki​jön-e a szá​ma. Most már in​kább olyan volt, mint​ha egy
vi​har​fel​hő alatt ku​po​rog​va a vil​lám​lást vár​ná.
– Cos​ca tá​bor​nok! – Pike elöl​já​ró, ő ma​gasz​tos fel​sé​ge Ink​vi​zí​ci​ó​já​nak sta​rik​lan​-
di ve​ze​tő​je szállt le elő​ször a nye​reg​ből. Arca fel​is​mer​he​tet​len​né égett, sö​tét sze​me
elé ró​zsa​szín masz​kot kö​tött. Szá​ja sar​ka fel​fe​lé gör​bült, de nem le​he​tett el​dön​te​ni,
hogy mo​so​lyog​ni pró​bál, vagy a tűz per​zsel​te ilyen​re. Egy csa​pat​ra való fe​ke​te öl​tö​-
zé​ket és masz​kot vi​se​lő, ál​lig fel​fegy​ver​ke​zett tag​ba​sza​kadt prak​ti​ká​lis he​lyez​ke​-
dett el úgy a ro​mok kö​zött, hogy min​dent szem​mel tart​has​sa​nak.
Cos​ca a fé​le​lem leg​ki​sebb jele nél​kül, vi​gyo​rog​va né​zett a völgy má​sik vé​gé​ben
füs​töl​gő vá​ros​ra.
– Lá​tom, Mul​ko​va ég.
– Jobb, ha az Unió fel​ége​ti, mint ha a lá​za​dók ke​zé​ben por​s​pe​rál – kö​zöl​te Lor​-
sen ink​vi​zí​tor, mi​után le​szállt a nye​reg​ből. Ma​gas, szi​kár fér​fi volt, te​kin​te​té​ben
buz​ga​lom iz​zott. Temp​lo​mos erő​sen iri​gyel​te tőle, hogy lát​ha​tó​lag biz​tos ben​ne, mi
a he​lyes, an​nak el​le​né​re, hogy annyi ret​te​ne​tes do​log​ban vett már részt.
– Pon​to​san – bó​lin​tott Cos​ca. – Eb​ben bi​zo​nyá​ra a vá​ros pol​gá​rai is egyet​ér​te​-
nek ön​nel. Nyá​jas őr​mes​tert már is​me​rik, ő pe​dig Temp​lo​mos, a szá​zad nó​tá​ri​u​sa.
Brint tá​bor​nok szállt le utol​já​ra a lo​vá​ról. A mű​ve​le​tet je​len​tő​sen meg​ne​he​zí​tet​-
te, hogy Brint az os​run​gi csa​tá​ban a hu​mor​ér​zé​ké​vel együtt egyik kar​ja java ré​szét
is el​vesz​tet​te, ezért vö​rös egyen​ru​há​ja uj​ját össze​haj​to​gat​va a vál​lá​hoz tűz​ték.
– Te​hát fel​ké​szült jogi komp​li​ká​ci​ók​ra is – mond​ta, mi​köz​ben meg​iga​zí​tot​ta a
kard​ját tar​tó övét, és úgy mé​re​get​te Temp​lo​most, mint a pes​ti​ses ha​lot​ta​kat szál​lí​-
tó sze​ke​ret szo​kás.
– Egy zsol​dos​nak má​sod​sor​ban jó fegy​ver​re van szük​sé​ge. –Cos​ca atya​i​an csa​-
pott Temp​lo​mos vál​lá​ra. – El​ső​sor​ban pe​dig egy jó jogi ta​nács​adó​ra.
– És hol he​lyez​ke​dik el a sor​ban az er​köl​csi tar​tás tel​jes hi​á​nya?
– Az az ötö​dik – fe​lel​te Temp​lo​mos. – Köz​vet​le​nül a rö​vid me​mó​ria és a fer​ge​te​-
ges hu​mor​ér​zék után jön.
Pike elöl​já​ró vé​gig​mér​te a to​vább​ra is a pa​pír​ja​i​ra íro​ga​tó Swor​brec​ket.
– És ez az em​ber mi​fé​le ta​ná​cso​kat ad ma​gá​nak?
– Ő Spil​li​on Swor​breck, az élet​rajz​íróm.
– Csak tör​té​ne​te​ket me​sé​lek alá​zat​tal. – Swor​breck lát​vá​nyo​san meg​ha​jolt az
elöl​já​ró előtt. – Bár kész​ség​gel el​is​me​rem, hogy a pró​zá​mat ol​vas​va fel​nőtt fér​fi​ak
is el​sír​ták már ma​gu​kat.
– Jó ér​te​lem​ben? – tu​da​kol​ta Temp​lo​mos.
Ha az író hal​lot​ta is a kér​dést, nem vá​la​szolt. Túl​sá​go​san le​fog​lal​ta ön​ma​ga di​-
csé​re​te.
– Hő​si​es cse​le​ke​de​te​ket és ka​lan​do​kat ön​tök sza​vak​ba, hogy így lel​ke​sít​sem az
Unió pol​gá​ra​it! Most már szé​les kör​ben ter​jesz​tik őket az új Ri​mal​di-féle nyom​da​-
gép cso​dá​já​nak kö​szön​he​tő​en. Ta​lán hal​lot​tak a Nagy Ha​rod tör​té​ne​tei című öt​-
kö​te​tes mű​vem​ről. –Csend. – Amely​ben fel​leb​ben​tem a fáty​lat az Unió ere​de​té​vel
kap​cso​la​tos ho​má​lyos mí​to​szok​ról. – Csend. – És az öt​kö​te​tes foly​ta​tás, Ca​sa​mir,
Ang​land hőse? – Csend. – Amely​ben a múlt di​cső​sé​gé​nek tük​ré​ben mu​ta​tom meg
nap​ja​ink er​köl​csi fer​tő​jét?
– Nem. – Pike meg​égett ar​cá​ról nem le​he​tett ér​zel​met le​ol​vas​ni.
– Kül​det​he​tek ön​nek be​lő​lük egy-egy pél​dányt, elöl​já​ró úr?
– Ha fel​ol​vas​nak be​lő​lük, az​zal akár val​lo​má​so​kat is ki​csi​kar​hat​nak a fog​lya​ik​-
ból – dör​mög​te maga elé Temp​lo​mos.
– Ne stra​pál​ja ma​gát! – mond​ta Pike.
– Hát jó. Cos​ca tá​bor​nok úr en​ge​dé​lyez​te, hogy el​kí​sér​jem leg​újabb had​já​ra​tá​ra,
köz​ben pe​dig be​szá​mol majd ne​kem zsol​dos​ként töl​tött pá​lya​fu​tá​sa le​nyű​gö​ző
rész​le​te​i​ről. Ed​di​gi leg​nép​sze​rűbb mun​kám fő​sze​rep​lő​jét ter​ve​zem fa​rag​ni be​lő​le.
Swor​breck sza​va​it nyo​masz​tó csend kö​vet​te.
– Vi​gyék elő​lem ezt az em​bert! – mond​ta Pike. – Ide​ge​sít, ahogy be​szél.
Swor​breck szin​te fej​veszt​ve hát​rált le​fe​lé a domb​ol​da​lon, két prak​ti​ká​lis​sal az ol​-
da​lán. Cos​ca lát​ha​tó​lag a leg​ki​sebb mér​ték​ben sem jött za​var​ba, csak mond​ta to​-
vább a ma​gá​ét.
 – Brint tá​bor​nok úr! – Két kéz​zel ra​gad​ta meg a fér​fi egyet​len meg​ma​radt ke​zét.
– Azt hal​lot​tam, nem elé​ge​dett a tá​ma​dás​ban való rész​vé​te​lünk​kel…
– In​kább az za​var, hogy egy​ál​ta​lán nem vet​tek részt ben​ne! – csat​tant fel Brint,
ki​sza​ba​dít​ván az uj​ja​it.
Cos​ca sér​tett ár​tat​lan​sá​got su​gá​roz​va csü​csö​rí​tett az aj​ká​val.
– Úgy érzi, nem tel​je​sí​tet​tük a szer​ző​dés​ben fog​lalt kö​te​les​sé​ge​in​ket?
– De hí​ján vol​tak a be​csü​let​nek, a tisz​tes​ség​nek, a szak​sze​rű​ség​nek is…
– Nem em​lék​szem, hogy a szer​ző​dés hi​vat​koz​na ezek​re – szólt köz​be Temp​lo​-
mos.
– Azt a pa​ran​csot kap​ták, hogy tá​mad​ja​nak. Az en​ge​det​len​sé​gük szá​mos em​be​-
rem, köz​tük egy sze​mé​lyes jó ba​rá​tom éle​té​be ke​rült.
Cos​ca lus​tán in​tett, mint​ha a sze​mé​lyes jó​ba​rá​tok csak je​len​ték​te​len sen​kik vol​-
ná​nak, akik iga​zán nem mél​tó​ak rá, hogy egy ko​moly be​szél​ge​tés​ben egy​ál​ta​lán
szó es​sék ró​luk.
– Itt ke​rül​tünk össze​tű​zés​be az el​len​ség​gel, Brint tá​bor​nok úr. Meg​le​he​tő​sen he​-
ves harc dúlt.
– Egy csepp vér sem folyt, csak nyi​la​kat lő​döz​tek egy​más​ra.
– Ezek sze​rint, jobb len​ne, ha vér foly​na? – Temp​lo​mos Nyá​jas felé nyúj​tot​ta a
ke​zét. Az őr​mes​ter elő​húz​ta a szer​ző​dést a bel​ső zse​bé​ből. – Nyol​ca​dik pont, azt
hi​szem. – Gyor​san meg​ta​lál​ta a passzust, és meg​mu​tat​ta, hogy min​den​ki a sa​ját
sze​mé​vel lát​has​sa. – A szer​ző​dés sze​rint bár​mi​ne​mű lö​vés​vál​tás har​ci cse​lek​mény​-
nek mi​nő​sül. Ami azt il​le​ti, a szá​zad min​den egyes tag​ja ju​ta​lom​ban ré​sze​sül érte.
Brint sá​padt​nak tűnt.
– Ju​tal​mat is kap​nak? An​nak el​le​né​re, hogy egyet​len egy em​ber sem se​be​sült
meg?
Cos​ca meg​kö​szö​rül​te a tor​kát.
– Az egyik el​kap​ta a vér​hast.
– Ez va​la​mi vicc?
– An​nak ugyan nem, aki​nek el kell szen​ved​nie a vér​has gyöt​rel​me​it, efe​lől biz​to​-
sít​ha​tom.
– Ti​zen​ki​len​ce​dik pont… – Ro​po​gott a pa​pír, ahogy Temp​lo​mos át​nyá​laz​ta a sű​-
rűn te​le​írt la​po​kat. – „Akit a be​teg​ség tét​len​ség​re kény​sze​rít szer​ző​dés​ben fog​lalt
kö​te​les​sé​ge​i​nek vég​re​haj​tá​sa köz​ben, a szá​zad vesz​te​ség​lis​tá​já​ra írat​ta​tik.” En​nek
kö​vet​kez​té​ben to​váb​bi ki​fi​ze​tés​re tar​tunk igényt a vesz​te​ség pót​lá​sá​ra. Nem is
szól​va az el​fo​gott és át​adott el​len​sé​ges ka​to​nák árá​ról…
– Csak​is a pénz a lé​nyeg, nem igaz?
 Cos​ca olyan ma​gas​ra rán​tot​ta a vál​lát, hogy ara​nyo​zott vál​lap​jai a fü​lét csik​lan​-
doz​ták.
– Mi más len​ne a lé​nyeg? Zsol​do​sok va​gyunk. A jobb in​do​ko​kat meg​hagy​juk
jobb em​be​rek​nek.
Brint dü​höd​ten me​redt Temp​lo​mos​ra.
– Most nyil​ván le​nyű​gö​zi a sa​ját ügyes​sé​ge, maga gurk​hu​li fé​reg!
– Kész​ség​gel lát​ta el kéz​je​gyé​vel a szer​ző​dést, tá​bor​nok úr. –Temp​lo​mos az utol​-
só ol​dal​ra haj​tott, és meg​mu​tat​ta Brint rém cir​kal​mas alá​írá​sát. – Az, hogy én le
va​gyok-e nyű​göz​ve, mit sem szá​mít az ügy szem​pont​já​ból. Az sem, hogy ügyes va​-
gyok-e. És az ál​ta​lá​nos vé​le​ke​dés sze​rint fé​lig da​gos​kai, fé​lig pe​dig sty​ri​ai szü​le​té​-
sű​nek szá​mí​tok, ha már a szár​ma​zá​so​mat is…
– Meg egy kö​zön​sé​ges bar​na bőrű ku​ra​fi!
Temp​lo​mos el​mo​so​lyo​dott.
– Anyám soha nem szé​gyell​te a hi​va​tá​sát. Ak​kor ne​kem mi​ért kel​le​ne?
A tá​bor​nok Pike elöl​já​ró​ra né​zett, aki idő​köz​ben le​te​le​pe​dett egy mo​há​val be​fu​-
tott kő​da​rab​ra, elő​va​rá​zsolt egy ke​nyér​vé​get, és halk, cup​po​gó han​go​kat ki​ad​va
ma​da​ra​kat igye​ke​zett ma​gá​hoz csá​bí​ta​ni.
– Ezt úgy kell ér​te​nem, hogy ön he​lyes​li ezt az ok​le​ve​les ban​di​tiz​must, elöl​já​ró
úr? Ezt a szer​ző​dés​be fog​lalt, gyá​va​sá​got, ezt a fel​há​bo​rí​tó…
– Brint tá​bor​nok! – Pike hal​kan be​szélt, a hang​já​nak még​is volt va​la​mi​fé​le csi​-
kor​gó éle, ami, akár a rozs​dás zsa​né​rok moz​gá​sa, hát​bor​zon​ga​tó né​ma​ság​ra kész​-
tet​te a kö​rü​löt​te ál​ló​kat. – Mind​annyi​an nagy​ra ér​té​kel​jük a szor​gal​mat, ami​ről ön
és az em​be​rei ta​nú​bi​zony​sá​got tet​tek. De a há​bo​rú vé​get ért. Győz​tünk. – Né​hány
mor​zsát do​bott a föld​re, és fi​gyel​te, amint egy apró ma​dár csi​pe​get​ni kez​di őket. –
Nincs ér​tel​me azon hu​za​kod​nunk, hogy ki mit tett. Ön alá​ír​ta a szer​ző​dést. Tisz​te​-
let​ben fog​juk tar​ta​ni. Nem va​gyunk bar​bá​rok.
– Mi nem is va​gyunk azok. – Brint mér​ges pil​lan​tást ve​tett Temp​lo​mos​ra, az​tán
Cos​cá​ra, vé​gül pe​dig Nyá​jas​ra. Egyi​kük sem za​var​tat​ta ma​gát kü​lö​nö​sebb​kép​pen.
– Friss le​ve​gőt kell szív​nom. Fo​rog a gyom​rom et​től a bűz​től. – Némi erő​fe​szí​tés
árán a tá​bor​nok vissza​ka​pasz​ko​dott a nye​reg​be, meg​for​dí​tot​ta a lo​vát, és szá​mos
szárny​se​géd​jé​vel a nyo​má​ban el​vi​har​zott.
– Én meg​le​he​tő​sen kel​le​mes​nek ta​lá​lom itt a le​ve​gőt – je​len​tet​te ki vi​dá​man
Temp​lo​mos, aki meg​könnyeb​bült kis​sé, mi​után az össze​tű​zés vé​get ért.
– Ké​rem, néz​zék ezt el a tá​bor​nok úr​nak – szólt Pike. – El​kö​te​le​zett​je a mun​ká​-
já​nak.
– A ma​gam ré​szé​ről min​dig meg​bo​csá​tó va​gyok má​sok gyar​ló​sá​ga​it il​le​tő​en –
mond​ta Cos​ca. – Ami azt il​le​ti, ne​kem is van be​lő​lük épp elég.
Pike meg sem kí​sé​rel​te ta​gad​ni a dol​got.
 – Mind​azon​ál​tal to​váb​bi mun​kát kí​ná​lok önök​nek. Lor​sen ink​vi​zí​tor, át​ad​ha​tom
a szót? – Ez​zel is​mét a ma​da​ra​i​hoz for​dult, mint​ha ve​lük len​ne ta​lál​ko​zó​ja, és
min​den más csak fö​lös​le​ge​sen te​rel​né el ró​luk a fi​gyel​mét.
Lor​sen elő​re​lé​pett, nyil​ván​va​ló​an él​vez​te a pil​la​na​tot.
– A lá​za​dás vé​get ért. Az Ink​vi​zí​ció ki​gyom​lál​ja mind​azo​kat, akik nem ta​nú​sí​tot​-
tak hű​sé​get az ural​ko​dó iránt. Pár lá​za​dó​nak saj​ná​la​tos mó​don si​ke​rült el​me​ne​-
kül​nie a há​gó​kon át a ci​vi​li​zá​lat​lan nyu​ga​ti vé​gek​re, ahol nyil​ván​va​ló​an is​mét ter​-
jesz​te​ni igye​kez​nek majd az elé​ge​det​len​sé​get.
– A gyá​va gaz​em​be​rek! – Cos​ca a comb​já​ra csa​pott. – Nem tud​ták vol​na meg​-
vár​ni, amíg le​mé​szá​rol​ják őket, mint ahogy a ren​des em​be​rek szok​ták? Az er​jesz​-
tés​nek nagy híve va​gyok, de a ter​jesz​tés mély​sé​ge​sen fel​há​bo​rít!
Lor​sen össze​húz​ta a sze​mét, mint​ha a szél​be né​zett vol​na bele, és foly​tat​ta.
– Őfel​sé​ge se​re​gei po​li​ti​kai okok​ból nem ve​he​tik őket ül​dö​ző​be.
– Po​li​ti​kai okok​ból… – szólt Temp​lo​mos. – Mint ami​lyen pél​dá​ul egy ha​tár?
– Pon​to​san – bó​lin​tott Lor​sen.
– Azt sze​ret​nénk, ha a Ke​gyes Kéz Se​re​ge át​kel​ne a he​gye​ken, és fel​ügyel​né a bé​-
két a Kö​ze​li Vi​dé​ken egé​szen a Sok​wa​ya fo​lyó​ig. Egy​szer és min​den​kor​ra fel kell
szá​mol​nunk a lá​za​dás​nak ezt a gó​cát. – Lor​sen a te​nye​re élé​vel le​csa​pott egy kép​-
ze​let​be​li re​bel​lis​re. Fel​emel​te a hang​ját, ahogy egy​re job​ban be​le​me​le​ge​dett a té​-
má​ba. –Ki kell pu​col​nunk ezt a rég​óta a ha​tá​ra​ink​nál gennye​dző se​bet. Ezt a… túl​-
csor​du​ló lat​ri​nát! Ezt az el​du​gult szenny​víz​csa​tor​nát, ami a ká​osz bű​zé​vel áraszt​ja
el az Uni​ót!
Temp​lo​mos nem tud​ta nem ész​re​ven​ni, hogy bár Lor​sen ink​vi​zí​tor nem​rég még
a bűz es​küdt el​len​sé​gé​nek val​lot​ta ma​gát, most egye​ne​sen tob​zó​dott az ürü​lék​kel
kap​cso​la​tos me​ta​fo​rák​ban.
– Nos, sen​ki sem ra​jong az el​du​gult szenny​víz​csa​tor​ná​kért – is​mer​te el Cos​ca. –
Ki​vé​ve a csa​tor​na​tisz​tí​tó​kat, akik a dzsu​vá​ban tur​kál​nak sze​gé​nyes meg​él​he​té​sük
után. A du​gu​lás​el​há​rí​tás az egyik spe​ci​a​li​tá​sunk, igaz, Nyá​jas őr​mes​ter?
A meg​ter​mett fér​fi ép​pen csak annyi idő​re né​zett fel a koc​ká​i​ról, amíg rán​tott
egyet a vál​lán.
– Temp​lo​mos be​szél nyel​ve​ket, de ha nem gond, most én for​dí​tom le a ké​ré​sét.
– Az öreg két uj​já​val csa​va​rin​tott egyet baj​sza vi​asszal ke​mé​nyí​tett vé​gén. – Azt
sze​ret​né, ha a Kö​ze​li Vi​dék te​le​pe​se​i​nek nya​ká​ra jár​nánk. Azt sze​ret​né, ha szi​go​rú
pél​dát sta​tu​ál​nánk min​den el​búj​ta​tott lá​za​dó​val, és azok​kal is, akik búj​tat​ják őket.
Azt sze​ret​né, ha meg​ér​tet​nénk ve​lük, hogy ki​zá​ró​lag ak​kor le​het jö​vő​jük, ha ő ma​-
gasz​tos fel​sé​ge ke​gye​it ke​re​sik. Azt sze​ret​né, ha az Unió öle​lő kar​ja​i​ba ta​szí​ta​nánk
őket. Jól ér​tel​me​zem a sza​va​it?
– Vi​szony​lag jól – fe​lel​te Pike elöl​já​ró.
 Temp​lo​mos azon kap​ta ma​gát, hogy iz​zad. Ami​kor le​tö​röl​te a hom​lo​kát, re​me​-
gett a keze. De hát mit te​he​tett?
– Már elő is ké​szí​tet​tük az uta​sí​tást. – Lor​sen maga is elő​ka​pott egy vas​kos pa​-
pír​kö​te​get, ne​héz vi​asz​pe​csét​tel az alsó sar​ká​ban.
Cos​ca csak le​gyin​tett.
– A nó​tá​ri​u​som majd át​né​zi. Ez a sok jogi csű​rés-csa​va​rás tel​je​sen össze​fo​lyik
előt​tem. Egy​sze​rű ka​to​na va​gyok.
– Cso​dá​la​tos. – Pike egy han​gyá​nyit fel​jebb húz​ta szőr​te​len szem​öl​dö​két.
Temp​lo​mos tin​ta​fol​tos mu​ta​tó​uj​ja vé​gig​kö​vet​te az ele​gáns kéz​írás​sal ka​nya​rí​tott
be​kez​dé​se​ket, sze​me egyik fon​tos pont​ról a má​sik​ra ug​rott. Azon kap​ta ma​gát,
hogy ide​ge​sen pisz​kál​ja a la​pok sar​kát, és gyor​san ab​ba​hagy​ta.
– Ma​gam is el​kí​sé​rem önö​ket az ex​pe​dí​ci​ó​ra – mond​ta Lor​sen. –Ren​del​ke​zem
egy lis​tá​val azon te​le​pü​lé​sek​ről, ahol gya​núnk sze​rint re​bel​li​se​ket búj​tat​nak. Vagy
ahol fo​gé​ko​nyak a lá​za​dás​ra.
Cos​ca el​vi​gyo​ro​dott.
– Mi sem ve​szé​lye​sebb, mint a fo​gé​kony​ság.
– To​váb​bá őe​mi​nen​ci​á​ja, a fő​lek​tor úr öt​ven​ezer már​ka ju​tal​mat he​lyez ki​lá​tás​-
ba, amennyi​ben élve el​fog​ják a lá​za​dó​kat el​ső​sor​ban fel​buj​tó il​le​tőt, akit tár​sai
Con​thus​nak ne​vez​nek. Ezen​kí​vül Sy​mok né​ven is is​mert. A dzsin​nek Fe​ke​te Fű​nek
hív​ják. A ros​to​di mé​szár​lás ide​jén hasz​nált ál​ne​ve…
– Nem aka​rok több ál​ne​vet hal​la​ni, kö​nyör​göm! – Cos​ca meg​masszí​roz​ta a két
ha​lán​té​kát, mint​ha ennyi in​for​má​ci​ó​ba be​le​fáj​dult vol​na a feje. – Az afi​eri csa​tá​-
ban szer​zett fej​sé​rü​lé​sem óta kép​te​len va​gyok ren​de​sen meg​je​gyez​ni a ne​ve​ket. Ál​-
lan​dó​an kí​nos hely​zet​be ke​rü​lök mi​at​ta. Nyá​jas őr​mes​ter azon​ban min​den ap​ró​sá​-
got meg​je​gyez. Ha ez a maga lá​za​dó​ja, Cons​hus…
– Con​thus.
– Mit mond​tam?
– Cons​hust.
– Na tes​sék! Ha a Kö​ze​li Vi​dé​ken van, már​is a ma​gáé.
– Élve! – csat​tant fel Lor​sen. – Fe​lel​nie kell a bű​ne​i​ért, hogy min​den​ki ta​nul​has​-
son be​lő​le. Köz​szem​lé​re kell ten​ni!
– Biz​tos va​gyok ben​ne, hogy ta​nul​sá​gos mű​sor lesz.
Pike újabb adag mor​zsát lö​kött oda egy​re so​ka​so​dó ma​dár​ra​já​nak.
– A mód​sze​re​ket önök​re bízzuk, tá​bor​nok úr. Mind​össze annyit sze​ret​nénk kér​-
ni, hogy ma​rad​jon va​la​mi a ha​mu​ban, amit az Uni​ó​hoz csa​tol​ha​tunk.
– Az​zal azért nyil​ván ön is tisz​tá​ban van, hogy egy zsol​dos​se​reg in​kább fur​kós​-
bot, mint szi​ke.
– Őe​mi​nen​ci​á​ja vá​lasz​tot​ta ezt az esz​közt, és tisz​tá​ban van a kor​lá​ta​i​val.
– Ih​le​tett em​ber a mi fő​lek​to​runk. Tud​ja, kö​ze​li ba​rá​tok va​gyunk.
– A szer​ző​dés mind​össze egyet​len ha​tá​ro​zott meg​kö​tést tar​tal​maz, mint lát​hat​ja.
Ke​rül​nie kell min​den össze​tű​zést a Bi​ro​da​lom​mal. A leg​ap​rób​bat is. Meg​ér​tet​te? –
Pike hang​já​ba vissza​tért a csi​kor​gás. – Sar​mis le​gá​tus to​vább​ra is dü​hös fan​tom​-
ként kí​sért a ha​tár túl​ol​da​lán. Nem hin​ném, hogy át is fog​ja lép​ni, min​den​eset​re
nem az az em​ber, aki​vel ér​de​mes la​ca​fa​cáz​ni. Vé​res fan​tá​zi​á​jú és vé​res kezű el​len​-
ség. Őe​mi​nen​ci​á​ja je​len​leg nem kí​ván újabb há​bo​rú​ba bo​csát​koz​ni.
– Emi​att nem kell ag​gód​nia. Ke​rü​löm a har​cot, ha csak le​het​sé​ges. – Cos​ca vi​dá​-
man csa​pott rá fegy​ve​re mar​ko​la​tá​ra. – A kard arra való, hogy csör​ges​sék, nem
arra, hogy elő​húz​zák, igaz?
– Aján​dé​kot is hoz​tunk ön​nek. – Pike elöl​já​ró a meg​acé​lo​zott ko​csi​ra mu​ta​tott.
A sze​ge​cses vas​sal meg​erő​sí​tett tölgy​fá​ból ké​szült ször​nye​te​get nyolc iz​mos ló húz​-
ta. Va​la​hol fél​úton volt egy szál​lí​tó​esz​köz és egy erőd kö​zött, rés​nyi ab​la​ka​i​ból és a
te​te​jén kör​be​fu​tó csip​ké​zett mell​véd mö​gül a vé​dők fe​de​zék​ben ma​rad​va lő​het​tek
a kö​rö​ző el​len​ség​re. Tá​vol​ról sem tűnt a leg​prak​ti​ku​sabb aján​dék​nak, de Cos​cát
soha nem is ér​de​kel​te, mi prak​ti​kus és mi nem.
– Ez az enyém? – Az öreg ara​nyo​zott mell​vért​jé​hez szo​rí​tot​ta aszott ke​zét. – Má​-
so​dik ott​ho​nom lesz a pusz​ta​ság​ban.
– Van oda​bent va​la​mi… tit​kos – mond​ta Lor​sen. – Va​la​mi, amit sze​ret​nénk, ha
őe​mi​nen​ci​á​ja ké​ré​sé​re ki​pró​bál​ná​nak.
– Imá​dom a meg​le​pe​té​se​ket! Vagy​is csak azo​kat, amik​hez nem tar​to​zik hoz​zá,
hogy va​la​ki rám ug​rik há​tul​ról. Meg​mond​hat​ja őe​mi​nen​ci​á​já​nak, hogy enyém a
meg​tisz​tel​te​tés. – Cos​ca fin​to​rog​va állt fel, öre​ge​dő tér​de hall​ha​tó​an kat​tant egyet.
– Mi​lyen​nek tű​nik az új be​ve​té​si szer​ző​dés?
Temp​lo​mos az utol​só előt​ti lap​ról né​zett fel.
– Hm… – A szer​ző​dés nagy​já​ból azon ala​pult, amit ő fo​gal​ma​zott meg még az
elő​ző csa​ta előtt. A leg​több pon​ton – tö​ké​le​tes volt, nem egy he​lyen pe​dig egé​szen
nagy​vo​na​lú. – Fel​me​rül ez-az az el​lát​mánnyal kap​cso​lat​ban – he​beg​te azt ku​tat​va,
mibe köt​het bele.
– Az éte​lek és a fegy​ve​rek rend​ben van​nak, de en​nek a pont​nak azt is tar​tal​maz​-
nia kel​le​ne…
– Rész​let​kér​dés. Nem in​do​kol​ja a ké​se​del​met. Ír​juk alá a do​ku​men​tu​mot, és ké​-
szít​se fel az em​be​re​it az in​du​lás​ra. Mi​nél to​vább tét​len​ked​nek, an​nál ne​he​zebb lesz
újra fel​emel​ni a hát​só​ju​kat. Nincs ter​mé​sze​ti erő, ami na​gyobb ve​szélyt je​len​te​ne
az em​ber​élet​re és a ke​res​ke​de​lem​re, mint egy meg​bí​za​tás nél​kü​li zsol​dos​se​reg. –
Ki​vé​ve ta​lán a meg​bí​za​tás​sal ren​del​ke​ző zsol​dos​se​re​get.
– Úgy len​ne he​lyén​va​ló, ha hagy​na egy kis időt, hogy… – szólt Temp​lo​mos.
 Cos​ca kö​ze​lebb lé​pett, és a jegy​ző vál​lá​ra tet​te a ke​zét.
– Jogi ter​mé​sze​tű el​len​ve​té​sed van?
Temp​lo​mos egy pil​la​na​tig ki​várt, ke​res​te a sza​va​kat, amik​nek sú​lya le​het​ne egy
olyan em​ber​nél, aki​nek a sze​mé​ben sem​mi​nek nincs sú​lya.
– Nem, jogi ter​mé​sze​tű el​len​ve​té​sem nin​csen.
– Ak​kor gaz​da​sá​gi ter​mé​sze​tű el​len​ve​té​sed van ta​lán?
– Nem, tá​bor​nok úr.
– Ak​kor…?
– Em​lék​szik az első ta​lál​ko​zá​sunk​ra?
Cos​ca hir​te​len meg​vil​lan​tot​ta utá​noz​ha​tat​la​nul ra​gyo​gó mo​so​lyát, rán​cos ar​cá​-
ról vi​dám​ság és jó​szán​dék su​gár​zott.
– Hát per​sze. Én a kék egyen​ru​há​mat vi​sel​tem, te meg bar​na ron​gyo​kat.
– Azt mond​ta… – Most már szin​te kép​te​len​ség​nek tűnt az egész. – Azt mond​ta,
jót fo​gunk ten​ni együtt.
– És ta​lán alap​ve​tő​en nem így tör​tént? Jogi és gaz​da​sá​gi ér​te​lem​ben. – Mint​ha a
jó​ság épít​mé​nye tel​jes egé​szé​ben ezen a két alap​kö​vön nyu​go​dott vol​na.
– És… er​köl​csi ér​te​lem​ben?
Az öreg hom​lo​kán mély ár​kok je​len​tek meg. Mint​ha a jegy​ző va​la​mi​lyen fur​csa
ide​gen nyel​ven be​szélt vol​na.
– Er​köl​csi ér​te​lem​ben?
– Tá​bor​nok úr, ké​rem… – Temp​lo​mos a le​he​tő leg​nyíl​tabb te​kin​te​té​vel né​zett
Cos​ca sze​mé​be. Tud​ta, hogy ha tény​leg hisz va​la​mi​ben, nyu​god​tan le​het őszin​te.
Leg​fel​jebb ir​dat​la​nul po​fá​ra esik. – Kö​nyör​göm, ne írja alá ezt a do​ku​men​tu​mot.
Ez nem há​bo​rú lesz, ha​nem gyil​kos​ság.
Cos​ca fel​húz​ta a szem​öl​dö​két.
– Mert aki​ket a vé​gén el​te​met​nek, azok​nak nyil​ván nem mind​egy.
– Nem va​gyunk bí​rák. Mi tör​té​nik ezek​nek a vá​ro​sok​nak a la​kó​i​val, ha a fosz​to​-
ga​tás​ra éhes em​be​rek be​ron​ta​nak kö​zé​jük? A nők​kel és a gye​re​kek​kel? Tá​bor​nok
úr, ők nem vet​tek részt sem​mi​fé​le lá​za​dás​ban. Jobb em​be​rek va​gyunk mi en​nél.
– Job​bak vol​nánk? Ka​dir​ban nem ezt mond​tad. Em​lé​ke​im sze​rint ép​pen te
győz​tél meg róla, hogy ír​jam alá a szer​ző​dést.
– Nos…
– És Sty​ri​á​ban ta​lán nem te biz​tat​tál, hogy ve​gyem vissza azt, ami az enyém?
– Jo​gos igényt tá​masz​tott…
– Mi​előtt Észak​föl​dön ha​jó​ra száll​tunk, te se​gí​tet​tél meg​győz​ni az em​be​re​ket.
Át​ko​zot​tul meg​győ​ző tudsz len​ni, ha akarsz.
– Ak​kor hadd győz​zem meg most is. Ké​rem, Cos​ca tá​bor​nok úr! Ne írja alá!
So​ká​ig nem szólt sen​ki. Az​tán Cos​ca hossza​san szív​ta be a le​ve​gőt, hom​lo​kán to​-
vább mé​lyül​tek a rán​cok.
– Szó​val lel​ki​is​me​re​ti okok​ból el​lenzed a dol​got.
– A lel​ki​is​me​ret – mo​rog​ta re​mény​ked​ve Temp​lo​mos – egy da​rab​ka mennyei lé​-
te​zés. – Ar​ról nem is be​szél​ve, hogy szar ta​nács​adó, és most is ve​szé​lyes vi​zek​re
ve​zet​te őket. Azon kap​ta ma​gát, hogy az inge sze​gé​lyét gyű​rö​ge​ti Cos​ca te​kin​te​té​-
nek sú​lya alatt. –Egy​sze​rű​en az az ér​zé​sem tá​madt, hogy ez a meg​bí​za​tás… – Ke​-
res​te az el​ke​rül​he​tet​len meg​vál​toz​ta​tá​sá​ra al​kal​mas sza​va​kat. – … rosszul fog el​-
sül​ni – fe​jez​te be eset​le​nül.
– A jó mun​kák​hoz rit​kán van szük​ség zsol​do​sok köz​re​mű​kö​dé​sé​re. – Cos​ca ki​-
csit erő​seb​ben szo​rí​tot​ta meg a vál​lát, és Temp​lo​mos hir​te​len meg​érez​te a fö​löt​te
ma​ga​so​dó Nyá​jas je​len​lé​tét. Az őr​mes​ter moz​du​lat​lan volt és néma, még​sem le​he​-
tett nem tö​rőd​ni vele. –A lel​ki​is​me​re​tük​re és a meg​győ​ző​dé​sük​re hall​ga​tó em​be​-
rek job​ban te​szik, ha más hi​va​tást ke​res​nek ma​guk​nak. Őfel​sé​ge Ink​vi​zí​ci​ó​ja igaz
ügyek​ben ad meg​bí​zást, ha jól tu​dom.
Temp​lo​mos nyelt egyet, ahogy Pike elöl​já​ró​ra pil​lan​tott, aki mos​tan​ra csi​vi​te​lő
kó​rust von​zott maga köré.
– Nem va​gyok ben​ne tel​je​sen biz​tos, hogy ér​de​kel az ő igaz​sá​guk.
– Nos, ez a nagy hely​zet az igaz​ság​gal – mor​mog​ta Cos​ca. –Min​den​ki​nek meg​-
van be​lő​le a sa​ját​ja. Az arany vi​szont uni​ver​zá​lis. Nem ke​vés ta​pasz​ta​la​tom sze​rint
az em​ber job​ban jár, ha az​zal fog​lal​ko​zik, mi a jó az er​szé​nyé​nek, nem pe​dig az​zal,
hogy mi az, ami egy​sze​rű​en… jó.
– Én csak…
Cos​ca szo​rí​tá​sa még erő​sebb lett.
– Iga​zán nem aka​rok a lel​ked​be gá​zol​ni, Temp​lo​mos, de nem min​den ró​lad szól.
Az egész szá​zad bol​do​gu​lá​sá​ra gon​dol​nom kell. Öt​száz em​ber​ről van szó.
– Öt​száz​ti​zen​ket​tő​ről – je​gyez​te meg Nyá​jas.
– Meg még egy​ről, aki el​kap​ta a vér​hast. Nem hoz​ha​tom őket kel​le​met​len hely​-
zet​be a te ér​zé​se​id mi​att. Az… er​kölcs​te​len len​ne. Szük​sé​gem van rád, Temp​lo​mos.
De ha tá​voz​ni kí​vánsz… – Cos​ca szá​ját sú​lyos só​haj hagy​ta el. – A ne​kem tett ígé​-
re​te​id el​le​né​re, a nagy​vo​na​lú​sá​gom el​le​né​re, mind​an​nak el​le​né​re, amin együtt át​-
men​tünk, nos… – Az égő Mul​ko​va felé mu​ta​tott, és fel​húz​ta a szem​öl​dö​két. – Az
ajtó vol​ta​kép​pen min​dig nyit​va áll.
Temp​lo​mos nyelt egyet. El​me​he​tett vol​na. Ki​mond​hat​ta vol​na, hogy nem akar a
ré​sze​se len​ni en​nek. Ami sok, az sok, hogy a fene enné meg! Ah​hoz vi​szont bá​tor​-
ság​ra lett vol​na szük​sé​ge. Nem vi​gyáz​tak vol​na rá töb​bé fel​fegy​ver​zett em​be​rek.
Ma​gá​nyo​san megint gyen​ge ál​do​zat​tá vál​na. Azok​nak pe​dig min​dig ne​héz a sor​sa.
És Temp​lo​mos min​dig a könnyeb​bik utat vá​lasz​tot​ta. Még ak​kor is, ha tud​ta, hogy
az a rossz út is egy​ben. Leg​in​kább ak​kor, te​kint​ve, hogy a könnyű és a rossz ál​ta​lá​-
ban ké​zen fog​va járt egy​más​sal. Még ak​kor is, ami​kor ok​kal gya​ní​tot​ta, hogy a
könnyeb​bik út vé​gül a ne​he​zeb​bik​nek bi​zo​nyul majd. Mi​ért gon​dol​na a hol​nap​ra,
ami​kor a ma is ép​pen elég za​va​ros?
Ta​lán Kah​dia meg​ta​lál​ná a mód​ját, hogy for​dít​son a dol​gok me​ne​tén. Nyil​ván
va​la​mi​fé​le óri​á​si ál​do​zat​ra len​ne szük​sé​ge hoz​zá. De szin​te mon​da​ni sem kell,
Temp​lo​mos nem volt Kah​dia. Le​tö​röl​te a hom​lo​ká​ról a fris​sen ki​üt​kö​zött ve​rej​té​-
ket, éme​lyí​tő mo​solyt eről​te​tett az ar​cá​ra, és meg​ha​jolt.
– Ma​ra​dok alá​za​tos szol​gá​ja.
– Nagy​sze​rű! – Cos​ca ki​kap​ta a szer​ző​dést Temp​lo​mos er​nyedt ke​zé​ből, az​tán
szét​te​rí​tet​te egy ket​té​vált osz​lop csonk​ján, hogy alá​ír​has​sa.
Pike elöl​já​ró fel​állt, és le​sö​pör​te a mor​zsá​kat for​mát​lan fe​ke​te ka​bát​já​ról. A ma​-
da​rak szét​reb​ben​tek kö​rü​löt​te.
– Tud​ja, mi van ott nyu​ga​ton? – A kér​dés egy pil​la​na​tig a le​ve​gő​ben ló​gott kö​-
zöt​tük. A domb tö​vé​ből csö​röm​pö​lés, nyö​ször​gés, csat​to​gás hal​lat​szott, ahogy
prak​ti​ká​li​sok el​von​szol​ták a fog​lyo​kat. Az​tán az elöl​já​ró maga vá​la​szolt. – A jövő.
És a jövő nem az Óbi​ro​da​lo​mé. A fö​lött ezer éve el​járt az idő. Még csak nem is a
dzsin​ne​ké, le​gye​nek bár​mek​ko​ra bar​bá​rok. És nem is a me​ne​kül​te​ké, a ka​lan​do​ro​-
ké vagy a sze​ren​cse​va​dász söp​re​dé​ké, akik a szűz ta​laj​ban pró​bál​nak gyö​ke​ret
eresz​te​ni. Nem. A jövő az Uni​óé. Rá kell ten​nünk a ke​zün​ket.
– Nem sza​bad fél​nünk meg​ten​ni mind​azt, ami eh​hez szük​sé​ges – tet​te hoz​zá
Lor​sen.
– Csep​pet se ag​gód​ja​nak, ura​im! – Cos​ca mo​so​lyog​va ka​nya​rin​tot​ta az utol​só
kacs​ka​rin​gót alá​írá​sa vé​gé​re. – Együtt fog​juk rá​ten​ni a ke​zün​ket a jö​vő​re.
 Hétköznapi emberek

El​állt az eső. Szen​de ki​le​sett a ko​po​gó víz​csep​pek ál​tal élet​tel meg​töl​tött fák kö​zül.
Egy ba​kon fe​lej​tett, fé​lig le​csu​pa​szí​tott fa​tör​zsön túl, ami​nek fel​kun​ko​ro​dó kér​ge
alatt még ott volt be​éke​lőd​ve a ka​pa​ró​kés, a ház meg​fe​ke​te​dett vá​zát fi​gyel​te.
– Nem ne​héz kö​vet​ni eze​ket a gaz​em​be​re​ket – je​gyez​te meg Bá​rány. – Ki​égett
há​za​kat hagy​nak ma​guk után, akár​mer​re jár​nak.
Fel​te​he​tő​leg azt hit​ték, hogy min​den​kit meg​öl​tek, aki​nek egy​ál​ta​lán eszé​be jut​-
hat​na utá​nuk in​dul​ni. Szen​de in​kább meg​pró​bált nem gon​dol​ni rá, hogy mi lesz,
ha ész​re​ve​szik őt meg Bá​rányt, amint ócs​ka sze​ke​rü​kön kö​ve​tik őket.
Egy idő​ben min​dent elő​re ki​gon​dolt, min​den nap min​den pil​la​na​tát – a sa​ját​ját,
Bá​rá​nyét, Cso​bo​gét, Pi​tét és Róét is –, min​den​nek meg​volt a maga he​lye, a maga
meg​fe​le​lő cél​ja. Min​dig elő​re​te​kin​tett, a jö​vőt jobb​nak lát​ta, mint a je​lent, olyan
tisz​tán öl​tött ala​kot előt​te, mint egy újon​nan épü​lő ház. Ne​héz el​hin​ni, hogy ez az
idő nem is volt olyan ré​gen. Ami​óta vé​get ért, alig öt éj​sza​kát töl​töt​tek el a sze​kér
csap​ko​dó vász​na alatt. Öt reg​ge​len éb​redt me​re​ven, saj​gó ta​gok​kal olyan haj​nal​ra,
ami mint​ha gö​dör​ként tá​ton​gott vol​na a lába előtt. Öt nap​ja kö​vet​ték a nyo​mo​kat
az üres pré​rin át az er​dő​ig, mi​köz​ben Szen​de fél sze​mét sa​ját sö​tét múlt​ján tart​va
azon el​mél​ke​dett, hogy an​nak va​jon me​lyik da​rab​ká​ja kú​szott elő a hi​deg föld alól,
hogy az​tán el​lop​ja az éle​tét, amíg ő mo​so​lyog​va vár​ta a hol​na​pot.
Ujj​he​gye​i​vel ide​ge​sen dör​zsöl​get​te a te​nye​rét.
– Meg​nézzük? – Igaz​ság sze​rint félt tőle, hogy mit fog ta​lál​ni. Félt meg​né​zi a há​-
zat, de félt nem meg​néz​ni is. Ki​me​rült, és ret​te​gett min​den​től, csak egy üres lyuk
tá​ton​gott ben​ne ott, ahol va​la​ha a re​mé​nyei lak​tak.
– Kör​be​me​gyek. – Bá​rány le​sö​pör​te a tér​dét a ka​lap​já​val, és el​in​dult, hogy meg​-
ke​rül​je a tisz​tást. Gallyak rop​pan​tak a csiz​má​ja alatt, ga​lam​bok röp​pen​tek fel ri​ká​-
csol​va a fe​hér ég felé, min​den​kit jó elő​re ér​te​sít​ve a fér​fi ér​ke​zé​sé​ről. Nem mint​ha
bár​ki is lett vol​na a kör​nyé​ken. Leg​alább​is sen​ki olyan, aki élt.
A ház mö​gött a zöld​sé​ges​ker​tet be​nőt​te a gaz, a ma​kacs föl​det egy da​ra​bon fél​re​-
ka​par​ták, és egy ta​lán ha bo​ká​ig érő göd​röt ás​tak. Mel​let​te egy át​ázott pok​róc fe​-
dett va​la​mi gö​rön​gyö​set. Egy pár csiz​ma ló​gott ki aló​la, meg egy pár pisz​kos ké​kes
kör​mű cson​tos láb.
Bá​rány le​gug​golt, és vissza​haj​tot​ta a pok​róc egyik sar​kát. Egy fér​fi meg egy nő
ar​cát pil​lan​tot​ta meg. Szür​kék vol​tak, pety​hüd​tek, mind​ket​te​jük tor​kát mé​lyen át​-
vág​ták. A nő feje fél​re​bil​lent, a nya​ka ned​ve​sen, li​lán tá​ton​gott.
 – Á! – Szen​de a fog​hí​já​hoz szo​rí​tot​ta a nyel​vét, és a föld​re me​redt. Igen​csak op​-
ti​mis​tá​nak kel​lett vol​na len​nie, hogy más​ra szá​mít​son, de a két arc lát​vá​nya még​is
fel​pisz​kált ben​ne va​la​mit. Vagy Pi​tét és Rót fél​tet​te, vagy csak sa​ját ma​gát, de az is
le​het, hogy gyo​mor​for​ga​tó em​lé​kei buk​kan​tak elő azok​ról a gyo​mor​for​ga​tó idők​-
ről, ami​kor a holt​tes​tek min​den​na​pos lát​vány​nak szá​mí​tot​tak az éle​té​ben.
– Hagy​ják őket bé​kén, sze​me​tek!
Szen​de elő​ször a nyíl​he​gyen meg​csil​la​nó fényt pil​lan​tot​ta meg, az​tán a fel​aj​zott
íjat tar​tó ke​zet, a fe​ke​te fát szo​rí​tó fe​hér uj​ja​kat. Utol​já​ra az ar​cot vet​te ész​re – a
fiú ta​lán ti​zen​hat éves le​he​tett, vö​rö​ses​sző​ke ha​ját sá​padt bő​ré​hez ta​pasz​tot​ta az
eső.
– Meg​ölöm ma​gu​kat! Meg​te​szem! – Ki​lé​pett a bok​rok kö​zül, igye​ke​zett sta​bi​lan
meg​vet​ni a lá​bát a ta​la​jon, az ár​nyak fe​szült ar​cá​ra kúsz​tak, keze resz​ke​tett, ahogy
az íjat mar​kol​ta.
Szen​de moz​du​lat​lan​ság​ra kény​sze​rí​tet​te ma​gát, ami iga​zán nem ment könnyen,
mi​után az ösz​tö​nei elő​ször azt dik​tál​ták, hogy es​sen neki a fi​ú​nak, az​tán meg azt,
hogy kap​ja a nya​ká​ba a lá​bát. Min​den izma pat​ta​ná​sig fe​szül​ve vár​ta, hogy vagy
ezt, vagy azt te​gye. Volt idő, ami​kor Szen​de gon​dol​ko​dás nél​kül kö​vet​te vol​na az
ösz​tö​ne​it, de mi​vel azok ál​ta​lá​ban igen kel​le​met​len utak​ra vit​ték, sok​szor egye​ne​-
sen a pö​ce​gö​dör​be, hagy​ta, hogy ez​út​tal nél​kü​le vág​tas​sa​nak el. In​kább csak állt
ott, és rez​ze​nés​te​le​nül né​zett a fi​ú​ra. Nem lep​te meg, hogy ri​a​dal​mat lát a tág​ra
nyílt, a sar​ká​nál csil​lo​gó szem​pár​ban. Hal​kan szó​lalt meg, mint​ha az ara​tá​si bá​lon
fu​tot​tak vol​na össze, és nem len​né​nek kö​rü​löt​tük ki​égett épü​le​tek, ha​lott em​be​rek
meg fel​aj​zott íjak.
– Hogy hív​nak?
A fiú meg​nyal​ta az aj​kát, a nyíl re​me​gő he​gyét Szen​dé​re irá​nyí​tot​ta, ami​től a nő​-
nek iszo​nya​to​san el​kez​dett visz​ket​ni a mell​ka​sa.
– Én Szen​de va​gyok. Ő Bá​rány.
A fiú te​kin​te​te az észak​föl​di​re ug​rott, és egy pil​la​nat​tal ké​sőbb az íja is kö​vet​te.
Bá​rány meg sem rez​zent, csak vissza​haj​tot​ta a pok​ró​cot a he​lyé​re, az​tán las​san fel​-
állt. A fiú ta​pasz​ta​lat​lan sze​mé​vel néz​ve nyil​ván min​den​nek lát​szott, csak ár​tal​-
mat​lan​nak nem. Akár​mi​lyen bo​zon​tos ősz sza​kál​la is volt Bá​rány​nak, annyi​ra nem
le​he​tett óvat​lan a bo​rot​vá​val, hogy vé​let​le​nül szed​jen össze ilyen he​ge​ket. Szen​de
min​dig úgy sej​tet​te, hogy va​la​mi régi észak​föl​di há​bo​rú​ban sze​rez​het​te őket, de ha
egy​kor sok csa​tá​ban meg is for​dult, mára ír​mag​ja sem ma​radt ben​ne a har​ci​as​ság​-
nak. Gyá​va egy alak volt, ahogy Szen​de min​dig is mond​ta. De ezt a fiú per​sze nem
tud​hat​ta.
– Né​hány em​bert kö​ve​tünk. – A nő to​vább​ra is hal​kan be​szélt, újra ma​gá​ra csa​-
lo​gat​va a fiú te​kin​te​tét, a nyíl he​gyé​vel együtt. – Fel​gyúj​tot​ták a ta​nyán​kat Tisz​tes​-
al​ku kö​ze​lé​ben. Fel​gyúj​tot​ták, az​tán meg​öl​ték az em​bert, aki ott dol​go​zott, és el​vit​-
ték a hú​go​mat meg a kis​öcsé​met… – El​csuk​lott a hang​ja, és nyel​nie kel​lett egyet,
hogy foly​tat​has​sa. – Az​óta a nyo​muk​ban já​runk.
– Úgy fest, itt is meg​for​dul​tak – tet​te hoz​zá Bá​rány.
– Kö​vet​jük őket. Ta​lán hú​szan le​het​nek, és gyor​san mo​zog​nak. – A nyíl he​gye
le​fe​lé bil​lent. – Me​net köz​ben meg​áll​tak két má​sik ta​nyá​nál is. Ugyan​ez tör​tént.
Az​tán utá​nuk men​tünk az er​dő​be is. És ide​ér​tünk.
– Va​dász​ni vol​tam – mond​ta csen​de​sen a fiú.
Szen​de bó​lin​tott.
– Mi a vá​ros​ban jár​tunk. El​ad​tuk a ter​ményt.
– Vissza​jöt​tem, és… – A nyíl​hegy Szen​de meg​könnyeb​bü​lé​sé​re most már a föld
felé mu​ta​tott. – Nem te​het​tem vol​na sem​mit.
– Nem.
– El​vit​ték az öcsé​met.
– Hogy hív​ják?
– Evin​nek. Ki​lenc​éves.
Csend lett, csak a le​ve​lek​ről alá​hul​ló eső​csep​pek ko​po​gá​sa hal​lat​szott, meg a
halk nesz, ahogy a fiú la​zí​tott az íj húr​ján.
– Tu​dod, kik vol​tak? – kér​dez​te Bá​rány.
– Nem lát​tam őket.
– És azt tu​dod, mi​ért vit​ték el az öcsé​det?
– Mond​tam már, hogy nem vol​tam itt, nem? Nem vol​tam itt.
– Jól van – nyug​tat​ta Szen​de. – Tu​dom.
– Utá​nuk men​nek? – kér​dez​te a fiú.
– Épp hogy csak kö​vet​ni tud​juk őket – fe​lel​te Bá​rány.
– Vissza​szer​zik a hú​gát meg az öccsét?
– Arra mér​get ve​hetsz – fe​lel​te Szen​de, mint​ha egy ha​tá​ro​zott ki​je​len​tés elég lett
vol​na a bi​zo​nyos​ság​hoz.
– Az én öcsé​met is vissza tud​nák sze​rez​ni?
Szen​de Bá​rány​ra né​zett, az pe​dig egyet​len szó nél​kül vissza​né​zett rá.
– Meg​pró​bál​hat​juk – fe​lel​te a nő.
– Ak​kor azt hi​szem, én is ma​guk​kal tar​tok.
Egy idő​re megint csend lett.
– Biz​tos vagy a dol​god​ban? – kér​dez​te Bá​rány.
– Én is meg tu​dom ten​ni, amit kell, maga vén gaz​em​ber! – or​dí​tot​ta a fiú. A nya​-
kán ki​da​gad​tak az erek.
Bá​rány meg sem rez​zent.
– Még nem is tud​juk, mit kell meg​ten​ni.
– De a sze​ké​ren jut még hely, ha te is ki aka​rod ven​ni a ré​szed a do​log​ból. –
Szen​de a fiú felé nyúj​tot​ta a ke​zét. Az egy pil​la​na​tig csak néz​te, vé​gül kö​ze​lebb lé​-
pett, és meg​ráz​ta. Jó erő​sen szo​rí​tot​ta, úgy, ahogy azok szok​ták, akik min​den​áron
ke​mé​nyebb fér​fi​nak akar​ják mu​tat​ni ma​gu​kat, mint ami​lye​nek va​ló​já​ban.
– Leef a ne​vem.
Szen​de a holt​tes​tek felé in​tett a fe​jé​vel.
– A szü​le​id?
A fiú pis​log​va né​zett le rá​juk.
– Pró​bál​tam el​te​met​ni őket, de túl ke​mény a föld, és nincs mi​vel ás​nom. – Hü​-
velyk​uj​já​val meg​dör​zsöl​te tö​rött kör​me​it. – Igye​kez​tem azért.
– Se​gít​sünk? – kér​dez​te Szen​de.
A fiú vá​gott egy szo​mo​rú gri​maszt, az​tán le​haj​tot​ta a fe​jét, és bó​lin​tott. Át​ázott
haja az ar​cá​ba ló​gott.
– Időn​ként min​den​ki​nek szük​sé​ge van se​gít​ség​re – mond​ta Bá​rány. – Ho​zom a
la​pá​to​kat.
Szen​de ki​nyúj​tot​ta a ke​zét, ki​várt egy pil​la​na​tot, az​tán gyen​gé​den meg​szo​rí​tot​ta
Leef vál​lát. Érez​te, ahogy a fiú iz​mai meg​fe​szül​nek. Nyil​ván meg​for​dult a fe​jé​ben,
hogy le​ráz​za ma​gá​ról a ke​zét, de vé​gül nem tet​te, és a nő örült neki. Ta​lán ket​te​jük
kö​zül neki volt na​gyobb szük​sé​ge erre a gesz​tus​ra.
Men​tek hát to​vább, már nem ket​ten, ha​nem hár​man, de ezen​kí​vül nem sok min​-
den vál​to​zott. Ugyan​úgy fújt a szél, ugyan​az az ég kék​lett fe​let​tük, ugyan​olyan ös​-
vé​nye​ken ha​lad​tak, ugyan​az az ag​go​dal​mas csend fe​szült kö​zöt​tük. A sze​ke​ret ki​-
kezd​ték a gö​rön​gyös utak, egy​re job​ban zö​työ​gött a tü​rel​mes ök​rök mö​gött gu​rul​va
el​töl​tött min​den egyes mér​föld után. Az egyik ke​rék már kis hí​ján da​ra​bok​ra hul​-
lott a vas​ab​roncs​ban. Szen​de együtt ér​zett vele, ko​mor te​kin​te​te mö​gött ő maga is
kis hí​ján da​ra​bok​ra hul​lott. Le​pa​kol​ták a fel​sze​re​lést, ki​fog​ták az ök​rö​ket, hadd
leg​el​je​nek egy ki​csit, az​tán Bá​rány han​go​sat nyög​ve meg​emel​te a sze​kér egyik ol​-
da​lát, Szen​de pe​dig meg​tett min​den tőle tel​he​tőt a ren​del​ke​zé​sé​re álló szer​szá​-
mok​kal meg a fél zacs​kó szög​gel. Leef is buz​gón tet​te a dol​gát, még ha az csak ab​-
ból is állt, hogy Szen​de ke​zé​be nyom​ja a ka​la​pá​csot, ha a nő kér​te.
Az ös​vény egy fo​lyó​hoz ér​ke​zett, ahol se​kély gáz​lón le​he​tett át​jut​ni a má​sik part​-
ra. Cal​der és Sö​mör nem ra​jon​gott az át​ke​lés gon​do​la​tért, de Szen​dé​nek vé​gül csak
si​ke​rült a túl​ol​da​lon álló kő​ből épült há​rom​szin​tes ma​lomig te​rel​get​nie őket. Azok,
aki​ket ül​döz​tek, ezt meg sem pró​bál​ták fel​gyúj​ta​ni, a ke​rék még min​dig vi​dá​man
for​gott a cso​bo​gó víz​ben. Két fér​fit és egy nőt ló​gat​tak ki együtt egy eme​le​ti ab​lak​-
ból. Egyi​kük tö​rött nya​ka ször​nyű​sé​ge​sen hosszú​ra nyúlt, má​si​kuk lé​pés​nyi​vel a
sár fö​lött him​bá​ló​dzó lá​bát vö​rös​re éget​ték.
Le​ef​nek el​ke​re​ke​dett a sze​me.
– Mi​fé​le em​be​rek ké​pe​sek ilyes​mi​re?
– Hét​köz​na​pi em​be​rek – fe​lel​te Szen​de. – Az ilyes​mi​hez nem kell kü​lön​le​ges​nek
len​ni. – Bár néha úgy érez​te, maga is va​la​mi meg​fog​ha​tat​lant kö​vet. Az is​ten háta
mö​göt​ti vi​dé​ken sü​ví​tő őrült vi​hart, ami fel​ka​var​ja a port, és üres üve​ge​ket, szart,
fel​gyúj​tott épü​le​te​ket meg fel​kö​tött em​be​re​ket hagy hát​ra maga után. A vi​hart,
ami el​ra​gad min​den út​já​ba ke​rü​lő gye​re​ket, ki tud​ja, mi cél​ból. – Fel​mész, hogy le​-
vágd őket, Leef?
A fiú nem tűnt épp lel​kes​nek, de azért elő​vet​te a ké​sét, és be​ment az épü​let​be.
– Úgy ér​zem, mos​tan​ság töb​bet fog​lal​kozunk te​me​tés​sel a kel​le​té​nél – mo​rog​ta
Szen​de.
– Még jó, hogy le​nyúl​tad Cse​re​pes​től azo​kat az ásó​kat – mond​ta Bá​rány.
A nő erre fel​ne​ve​tett, de az​tán rá​döb​bent, hogy mit ta​lált mu​lat​sá​gos​nak, és a
ne​ve​té​se csúf kö​hö​gés​be ful​ladt. Oda​fönt az ab​lak​ban meg​je​lent Leef, ki​ha​jolt, és
ne​ki​lá​tott, hogy el​vág​ja a kö​te​le​ket, ami​től a holt​tes​tek re​meg​ni kezd​tek.
– Nincs ez rend​jén, hogy mi ta​ka​rí​tunk a gaz​em​be​rek után.
– Va​la​ki​nek mu​száj. – Bá​rány a nő felé nyúj​tot​ta az ásó​kat. –Vagy ta​lán a kö​té​-
len aka​rod hagy​ni a sze​ren​csét​le​ne​ket?
Es​te​fe​lé, ami​kor az ala​cso​nyan járó nap égő​vö​rös​re fes​tet​te a fel​hők pe​re​mét, a
szél meg​tán​col​tat​ta a fá​kat és hul​lám​zó min​tá​kat raj​zolt a fűbe, egy tá​bor​hely​hez
ér​kez​tek. Jó​ko​ra tűz ma​rad​vá​nya füs​töl​gött az eső​víz​től csö​pö​gő fák alatt, a meg​-
égett ágak és az át​ázott hamu jó há​rom lé​pés át​mé​rő​jű kört al​kot​tak. Bá​rány még
vissza sem fog​ta egé​szen a na​gyo​kat hor​kan​tó Cal​dert és Sö​mört, ami​kor Szen​de
le​ug​rott a sze​kér​ről, elő​vet​te a ké​sét, és meg​bök​dös​te vele a tűz he​lyét. He​lyen​ként
még iz​zott a pa​rázs.
– Itt töl​töt​ték az éj​sza​kát – ál​la​pí​tot​ta meg.
– Ezek sze​rint kö​ze​le​dünk hoz​zá​juk? – kér​dez​te Leef, mi​után maga is a föld​re
ug​rott, és la​zán az íja húr​já​ra il​lesz​tett egy nyíl​vesszőt.
– Nyil​ván. – Azért Szen​de aka​rat​la​nul is el​gon​dol​ko​dott raj​ta, hogy ez va​jon jó-
e. Ta​lált egy ki​roj​to​so​dott rö​vid kö​te​let a fű​ben, az​tán ész​re​vett egy át​sza​kí​tott
pók​há​lót a bok​rok kö​zött meg egy bo​gáncs​ra ta​padt szö​vet​da​ra​bot.
– Va​la​ki erre járt? – kér​dez​te Leef.
– Nem is egy em​ber. Még​hoz​zá gyor​san. – Szen​de le​ku​po​rod​va kö​vet​te a nyo​-
mo​kat le​fe​lé egy lej​tőn. Csú​szós sá​ron és le​hul​lott le​ve​le​ken ha​lad​va igye​ke​zett
meg​őriz​ni az egyen​sú​lyát. A sze​mét me​reszt​get​te a fél​ho​mály​ban…
 Pi​tét pil​lan​tot​ta meg, amint arc​cal le​fe​lé fe​küdt a föl​dön egy ki​dőlt fa mel​lett.
Annyi​ra ki​csi​nek tűnt a gö​csör​tös gyö​ke​rek kö​zött. Szen​de si​kí​ta​ni sze​re​tett vol​na,
de nem ta​lál​ta a hang​ját, még le​ve​gőt sem ka​pott. Ne​ki​ira​mo​dott. Meg​csú​szott, és
szá​raz le​ve​lek zá​po​ra kö​ze​pet​te az ol​da​lá​ra esett, de fel​ug​rott, és fu​tott to​vább.
Ami​kor le​gug​golt a fiú mel​lé, lát​ta, hogy a tar​kó​já​ból csak vé​res massza ma​radt.
Ki​nyúj​tot​ta re​me​gő ke​zét. Nem akar​ta lát​ni a fiú ar​cát, még​is meg kel​lett néz​nie.
Vissza​foj​tott lé​leg​zet​tel for​dí​tot​ta át az apró, kővé me​re​ve​dett tes​tet, az​tán bi​zony​-
ta​lan uj​jak​kal le​ka​par​ta a le​ve​le​ket az ar​cá​ról.
– Az öcséd? – kér​dez​te Leef.
– Nem. – Szen​de majd rosszul lett a meg​könnyeb​bü​lés​től. Az​tán a lel​ki​is​me​ret-
fur​da​lás​tól, ami​ért annyi​ra meg​könnyeb​bült, pe​dig ez a fiú itt meg​halt. – A tiéd?
– Nem – fe​lel​te Leef.
Szen​de a kar​já​ba vet​te a ha​lott gye​re​ket, és Le​ef​fel a nyo​má​ban vissza​ka​pasz​ko​-
dott vele az emel​ke​dőn. Bá​rány a fák kö​zül fi​gyel​te őket, alak​ja fe​ke​tén raj​zo​ló​dott
ki a le​me​nő nap erőt​len fé​nyé​ben.
– Ő az? – kér​dez​te el​csuk​ló han​gon. – Pit?
– Nem. – Szen​de a le​la​pí​tott fűre fek​tet​te a fiút, aki​nek két kar​ja me​re​ven ki​tá​-
rult, a feje pe​dig hát​ra​bi​csak​lott.
– A hol​tak​ra! – Bá​rány be​le​túrt ősz ha​já​ba, és úgy szo​rí​tot​ta a fe​jét, mint​ha at​tól
tar​ta​na, hogy szét​rob​ban.
– Ta​lán szök​ni pró​bált. Pél​dát sta​tu​ál​tak vele. – Szen​de re​mél​te, hogy Ro nem
pró​bál​ko​zott ilyes​mi​vel. Re​mél​te, hogy van elég okos hoz​zá. Re​mél​te, hogy oko​-
sabb, mint ő volt ennyi idős ko​rá​ban. A há​tát for​dít​va a töb​bi​ek felé a sze​kér​nek
tá​masz​ko​dott, szo​ro​san be​csuk​ta a sze​mét, és le​tö​röl​te a könnye​it. Elő​bá​nyász​ta a
két nya​va​lyás ásót, és vissza​ment a holt​test​hez.
– Már megint ás​ha​tunk, baz​meg – hör​dült föl Leef, és úgy vág​ta bele a szer​szá​-
mot a föld​be, mint​ha az ra​bol​ta vol​na el a test​vé​rét.
– Jobb, ha mi te​me​tünk, mint ha ben​nün​ket te​met​nek el – je​gyez​te meg Bá​rány.
Szen​de hagy​ta őket ásni, az ök​rö​ket meg le​gel​ni, ő pe​dig négy​kéz​láb kör​be-kör​-
be​jár​va uj​já​val fé​sül​te a hi​deg fü​vet, az egy​re gyé​rebb fény​ben igye​ke​zett ol​vas​ni a
je​lek​ből. Pró​bál​ta ki​ta​po​gat​ni, mit tet​tek, és mire ké​szül​nek leg​kö​ze​lebb.
– Bá​rány!
A fér​fi le​gug​golt mel​lé, és két ke​zét össze​ütö​get​ve sza​ba​dult meg a kesz​tyű​jé​re
ta​padt föld​től.
– Mi az?
– Úgy fest, hár​man le​vál​tak a töb​bi​ek​től, és dél​ke​let​nek in​dul​tak. A töb​bi​ek
men​tek to​vább nyu​gat​nak. Mit gon​dolsz?
 – In​kább sem​mit. Te vagy a nyom​ol​va​só. Bár fo​gal​mam sincs, ho​gyan ért​hetsz
hoz​zá ennyi​re.
– Elég, ha min​dent ala​po​san vé​gig​gon​dol az em​ber. – Nem szí​ve​sen val​lot​ta be,
hogy má​so​kat ül​döz​ni vagy az ül​dö​zők elől me​ne​kül​ni vol​ta​kép​pen ugyan​an​nak az
ér​mé​nek a két ol​da​la, már​pe​dig utób​bi​ban két​év​nyi ke​mény ta​pasz​ta​lat​ra tett
szert.
– Szét​vál​tak? – kér​dez​te Leef.
Bá​rány a fül​cim​pá​ján lévő vá​gást pisz​kál​gat​va né​zett el dél felé.
– Ta​lán össze​kap​hat​tak va​la​min?
– Le​het​sé​ges – bó​lin​tott Szen​de. – Vagy ta​lán hát​ra​küld​ték őket, hogy meg​néz​-
zék, nem kö​ve​ti-e őket va​la​ki.
Leef egy nyíl​vessző után nyúlt, te​kin​te​te a lá​tó​ha​tárt pász​táz​ta.
Bá​rány le​in​tet​te.
– Ha kí​ván​csi​ak ránk, már úgy​is ész​re​vet​ték ben​nün​ket. – Egy​re csak dél​nek né​-
zett, a fák vo​na​la men​tén az ala​csony domb​te​tőt fi​gyel​te, ar​ra​fe​lé, amer​re Szen​de
sze​rint a há​rom em​ber el​ment. –Nem, sze​rin​tem in​kább ele​gük lett. Ta​lán úgy
érez​ték, ez már túl sok. Ta​lán kezd​ték gya​ní​ta​ni, hogy ők fog​nak lóg​ni leg​kö​ze​lebb,
így vagy úgy, de mos​tan​tól őket kö​vet​jük. Re​mél​jük, rá​juk ta​lá​lunk, mi​előtt vég​leg
ki​esik a ko​csi ke​re​ke. Vagy az enyém – tet​te hoz​zá, és fin​to​rog​va ka​pasz​ko​dott fel a
bak​ra.
– A gye​re​kek nem az​zal a há​rom​mal van​nak – je​gyez​te meg mo​gor​ván Leef.
– Nem. – Bá​rány a fe​jé​be nyom​ta a ka​lap​ját. – De el​árul​hat​ják, mer​re tar​ta​nak.
És ren​de​sen össze kell tá​kol​nunk ezt a sze​ke​ret, új ök​rö​ket kell ke​res​nünk vagy lo​-
va​kat he​lyet​tük. Étel​re is szük​sé​günk van. Az a há​rom ta​lán…
– Ki​ba​szott gyá​va egy vén​em​ber vagy – ki​ál​tott a fiú.
Bá​rány egy da​ra​big nem fe​lelt, az​tán Szen​de felé bic​cen​tett.
– Hosszú éve​ken át rág​tuk vele ezt a té​mát. Sem​mi ér​dem​le​ges​sel nem já​rul​tál
hoz​zá a be​szél​ge​tés​hez. – Szen​de rá​juk né​zett, a föl​dön álló, és dü​hö​sen fel​fe​lé bá​-
mu​ló fi​ú​ra meg a bak​ról hig​gad​tan le​fe​lé néző öreg​re.
Leef el​húz​ta a szá​ját.
– A gye​re​kek után kell men​nünk, kü​lön​ben…
– Szállj fel a sze​kér​re, fiam, kü​lön​ben egye​dül mész a gye​re​kek után.
Leef megint ki​nyi​tot​ta a szá​ját, de mi​előtt bár​mit is mond​ha​tott vol​na, Szen​de
meg​ra​gad​ta a kar​ját.
– Én leg​alább ugyan​annyi​ra el aka​rom kap​ni őket, mint te, de Bá​rány​nak iga​za
van. Húsz fel​fegy​ver​zett em​bert ül​dö​zünk. Rossz em​be​re​ket, akik bár​mi​re ké​pe​-
sek. Nem tu​dunk mit ten​ni el​le​nük.
 – Előbb-utóbb úgy​is utol kell ér​nünk őket, nem? – Leef zi​hál​va kap​kod​ta a le​ve​-
gőt. – Akár most is sort ke​rít​het​nék rá, amíg még él​nek a test​vé​re​ink!
Szen​dé​nek is el kel​lett is​mer​nie, hogy eb​ben van va​la​mi, de nem ad​hat​ta be a
de​re​kát. Áll​ta a fiú te​kin​te​tét, és hig​gad​tan, de ha​tá​ro​zot​tan rá​pa​ran​csolt.
– Szállj fel a sze​kér​re, Leef!
A fiú ez​út​tal en​ge​del​mes​ke​dett. Fel​ka​pasz​ko​dott a hol​mik közé, és le​te​le​pe​dett,
a há​tát for​dít​va a má​sik ket​tő felé. Amint Szen​de meg​vi​selt hát​só​ja a ba​kot érin​tet​-
te Bá​rány mel​lett, a fér​fi rán​tott egyet a kan​tá​ron, Sö​mör és Cal​der pe​dig kel​let​le​-
nül meg​in​dult.
– Mi lesz, ha meg​ta​lál​juk ezt a hár​mat? – kér​dez​te az orra alatt dör​mög​ve a nő,
hogy Leef ne hall​has​sa. – Jó eséllyel ők is fel van​nak fegy​ver​kez​ve, és bár​mi​re ké​-
pe​sek. Elég biz​tos, hogy több fegy​ve​rük van, mint ne​künk.
– Ak​kor ne​künk még an​nál is több​re kell ké​pes​nek len​nünk, mint ők.
Szen​de erre fel​húz​ta a szem​öl​dö​két. A meg​ter​mett, sze​líd észak​föl​di, aki nem​rég
még az egyik vál​lán Pit​tel, a má​si​kon pe​dig Ró​val sza​lad​gált a bú​zá​ban, az​tán meg
nap​nyug​ta​kor órá​kon át ücsör​gött né​mán Cso​bog​gal egy üve​get ado​gat​va ide-oda,
aki gye​rek​ko​rá​ban egyet​len​egy​szer sem emelt rá ke​zet, pe​dig ő pro​vo​kál​ta ele​get,
most úgy be​szélt, mint​ha sem​mi​be sem tel​ne neki kö​nyé​kig meg​már​tóz​nia a vér​-
ben.
Szen​de tud​ta, hogy egy​ál​ta​lán nem sem​mi​ség​ről van szó.
Be​csuk​ta a sze​mét, és lát​ta maga előtt, mi​lyen ar​cot vá​gott Jeg, az ut​cai árus, mi​-
után le​szúr​ta, lát​ta a sze​mé​be hú​zott vé​res ka​lap​ját, ahogy még min​dig döb​ben​ten
mor​mog​ta: Pi​pát tes​sék. Lát​ta maga előtt az el​adót ab​ban a bolt​ban, ahogy őt bá​-
mul​ta, mi​köz​ben a fe​ke​te folt egy​re te​re​bé​lye​sebb lett a mell​ka​sán. Lát​ta Dod​dot,
ahogy tá​tott száj​jal me​redt a mell​ka​sá​ból ki​ál​ló nyíl​vessző​re: Ezt meg mi​ért csi​-
nál​tad?
Szen​de ar​cán hir​te​len ki​üt​kö​zött a ve​rej​ték. Egyik ke​zé​vel gyor​san le​tö​röl​te, mi​-
köz​ben a szív​ve​ré​se úgy dü​bör​gött a fü​lé​ben, mint an​nak ide​jén, és úgy mo​cor​gott
zsí​ros ru​há​i​ban, mint​ha ki​búj​hat​na a múlt​já​ból.
De az a múlt még​is utol​ér​te. Pit és Ro ked​vé​ért megint össze kell vé​rez​nie a ke​-
zét. Uj​ja​it a kés mar​ko​la​ta köré fon​ta, mély lé​leg​ze​tet vett, és össze​szo​rí​tot​ta a szá​-
ját. Nem volt vá​lasz​tá​sa ak​kor sem. Nincs vá​lasz​tá​sa most sem. És az olyan em​be​-
re​kért, mint aki​ket kö​vet​tek, iga​zán kár len​ne könnye​ket hul​lat​ni.
– Ami​kor meg​ta​lál​juk őket, azt tesszük majd, amit én mon​dok, ugye? – Egé​szen
vé​kony​nak érez​te a hang​ját az egy​re sű​rű​sö​dő sö​tét​ben.
– Nem – fe​lel​te Bá​rány.
– Ho​gyan? – A fér​fi időt​len idők óta azt tet​te, amit ő mon​dott. Szen​dé​ben fel
sem me​rült, hogy le​het​ne más​kép​pen is.
 Aho​gyan Bá​rány​ra né​zett, lát​ta, hogy az öreg​nek el​torzul az arca. Mint​ha fájt
vol​na min​den tag​ja.
– Tet​tem egy ígé​re​tet anyád​nak a ha​lá​la előtt. Meg​ígér​tem, hogy vi​gyá​zok a gye​-
re​ke​i​re. Pit​re és Róra… És gon​do​lom, a do​log rád is vo​nat​ko​zik.
– Hát nyil​ván. – Szen​dét ez egy​ál​ta​lán nem nyug​tat​ta meg.
– Ren​ge​teg ígé​re​tet meg​szeg​tem éle​tem​ben. Hagy​tam, hogy el​sod​ród​ja​nak,
mint fa​le​ve​lek a ví​zen. – Egyik kesz​tyűs keze fe​jé​vel meg​dör​zsöl​te a sze​mét. – Ezt
az egyet be aka​rom tar​ta​ni. Szó​val, ami​kor meg​ta​lál​juk őket, azt tesszük, amit én
mon​dok. Ki​vé​te​le​sen.
– Rend​ben. – Szen​de akár rá is hagy​hat​ta a dol​got, ha Bá​rány et​től job​ban érez​-
te ma​gát.
Gon​dol​ta, az​tán majd úgy​is azt te​szi, amit kell.
 A legjobb ember

– Ha nem té​ve​dek, ez Tisz​tes​al​ku – Lor​sen ink​vi​zí​tor össze​rán​colt hom​lok​kal ta​-

nul​má​nyoz​ta a tér​ké​pet.
– És Tisz​tes​al​ku raj​ta van az elöl​já​ró lis​tá​ján? – ér​dek​lő​dött Cos​ca.
– Raj​ta. – Lor​sen ügyelt rá, hogy vé​let​le​nül se le​gyen nyo​ma a hang​já​ban sem​mi
olyas​mi​nek, amit bi​zony​ta​lan​ság​ként le​het​ne ér​tel​mez​ni. Száz mér​föl​des kör​ze​ten
be​lül ő volt az egyet​len, aki el​mond​hat​ta ma​gá​ról, hogy van va​la​mi​fé​le cél​ja. Sen​-
ki​ben nem kelt​he​tett ké​te​lye​ket.
Pike elöl​já​ró azt mond​ta, hogy itt nyu​ga​ton kell ke​res​ni a jö​vőt, de Lor​sen ink​vi​-
zí​tor lát​csö​vén ke​resz​tül Tisz​tes​al​ku egy​ál​ta​lán nem úgy fes​tett, mit ahol a jövő
arra vár, hogy rá​ta​lál​ja​nak. De még csak nem is úgy, mint egy olyan je​len, ami​nek
bár​ki, sa​ját jó​szán​tá​ból a ré​sze​se akar​na len​ni. A Kö​ze​li Vi​dé​ken a meg​él​he​té​sü​-
kért küz​dő em​be​rek még an​nál is sze​gé​nyeb​bek vol​tak, mint ami​re szá​mí​tott. Me​-
ne​kül​tek és szám​ki​ve​tet​tek, kü​lön​cök és bu​kot​tak. Annyi​ra csó​ró​nak tűn​tek, hogy
a vi​lág leg​ha​tal​ma​sabb nem​ze​te el​le​ni lá​za​dás va​ló​szí​nű​leg nem sze​re​pelt a leg​fon​-
to​sabb cél​ja​ik kö​zött. De Lor​sen nem fog​lal​ko​zott va​ló​szí​nű​sé​gek​kel. Az en​ged​mé​-
nyek, a ma​gya​rá​za​tok és a komp​ro​misszu​mok ha​son​ló​kép​pen a szó​ba sem jö​he​tő
lu​xus​cik​kek közé tar​toz​tak. Az ang​lan​di fo​goly​tá​bor igaz​ga​tá​sá​val el​töl​tött hosszú,
fáj​dal​mas évek alatt meg​ta​nul​ta, hogy az em​be​re​ket szét kell vá​lasz​ta​nai olya​nok​-
ra, akik a jó, és olya​nok​ra, akik a rossz ol​da​lon áll​nak. És akik a rossz ol​dal​ra ke​-
rül​tek, azok nem ér​de​mel​nek kö​nyö​rü​le​tet. Nem telt örö​me az ilyes​mi​ben, de a
jobb vi​lág​nak ára van.
Össze​haj​to​gat​ta a tér​ké​pet, hü​velyk​uj​ja kör​mé​vel le​si​mí​tot​ta az élét, az​tán a bel​-
ső zse​bé​be csúsz​tat​ta.
– Ké​szít​se fel az em​be​re​it a tá​ma​dás​ra, tá​bor​nok úr!
– Mmmm!
Ahogy ol​dalt pil​lan​tott, Lor​sen meg​le​pet​ten lát​ta, hogy Cos​ca ép​pen meg​húz​za a
ku​la​csát.
– Nincs még egy ki​csit ko​rán a szesz​hez? – szűr​te össze​szo​rí​tott fo​gai kö​zött.
Vég​té​re is alig egy-két órá​ja múlt még csak a haj​nal.
Cos​ca vál​lat vont.
– Ami jó uzson​na​idő​ben, az nyil​ván reg​ge​li​re is meg​te​szi.
– Az ital min​den el​kép​zel​he​tő idő​pont​ban rossz – vi​cso​rí​tot​ta Lor​sen.
 Mit sem tö​rőd​ve a meg​jegy​zés​sel, Cos​ca ivott még egy kor​tyot, és han​go​sat cup​-
pan​tott.
– Azért ta​lán jobb len​ne, ha nem em​lí​te​né ezt Temp​lo​mos​nak. Ag​gó​dik a lel​kem.
Szin​te az ap​ja​ként te​kint rám. Ret​te​ne​tes kö​rül​mé​nyek kö​zött élt, ami​kor ta​lál​koz​-
tunk, tud​ja…
– Le​nyű​gö​ző – mor​dult fel Lor​sen. – Ké​szít​se fel az em​be​re​it!
– Már​is, ink​vi​zí​tor uram. – A vén zsol​dos​ve​zér ala​po​san vissza​csa​var​ta a he​lyé​re
a ku​pa​kot, mint​ha el​szán​ta vol​na ma​gát, hogy soha nem te​ke​ri le töb​bé, az​tán in​-
kább me​re​ven, mint mél​tó​ság​tel​je​sen, el​in​dult le​fe​lé a domb​ol​da​lon.
A szem​lé​lő​nek nem le​he​tett két​sé​ge afe​lől, hogy meg​ve​tés​re mél​tó fér​fi​ú​val van
dol​ga, még​hoz​zá olyan​nal, aki sem​mi​vel sem lett jobb em​ber az idők so​rán: el​-
mond​ha​tat​la​nul hiú volt, nagy​já​ból annyi​ra meg​bíz​ha​tó, mint egy skor​pió, az er​-
köl​csöt pe​dig hír​ből sem is​mer​te. Mi​után azon​ban el​töl​tött pár na​pot a Ke​gyes Kéz
Se​re​gé​nek tár​sa​sá​gá​ban, Lor​sen ink​vi​zí​tor arra a kel​le​met​len kö​vet​kez​te​tés​re ju​-
tott, hogy Cos​ca – vagy ahogy sok​szor ke​dé​lye​sen em​le​get​ték: az öreg – ta​lán még
így is a leg​jobb em​ber volt kö​zü​lük. Köz​vet​len be​osz​tott​jai min​den​eset​re nem ver​-
se​nyez​het​tek vele. Bra​chio szá​za​dos su​nyi sty​ri​ai volt, aki​nek egy régi seb mi​att
foly​ton könnye​zett a sze​me. Jól lo​va​golt, de ak​ko​ra volt, mint egy ház, és az önző
nem​tö​rő​döm​sé​get tet​te meg val​lá​sá​vá. Ju​ba​ir szá​za​dos, a tag​ba​sza​kadt szu​rok​fe​-
ke​te kan​tai zsol​dos en​nek ép​pen az el​len​ke​ző​jét vá​lasz​tot​ta: a val​lá​sát for​mál​ta át
önző őrü​let​té. A plety​kák sze​rint va​la​ha rab​szol​ga volt, és a gö​dör​ben har​colt. Bár
messzi​re ju​tott, Lor​sen gya​ní​tot​ta, hogy azért ma​radt ben​ne egy da​rab​ka a gö​dör​-
har​cos​ból. Dim​bik szá​za​dos leg​alább az Uni​ó​ból ke​rült a zsol​do​sok​hoz, csak​hogy
iga​zá​ból azért, mert al​kal​mat​lan​ság mi​att el​ta​ná​csol​ták a ki​rály se​re​gé​ből. Gyen​ge
jel​le​mű, in​ger​lé​keny ka​to​na volt, aki szük​sé​gét érez​te, hogy a régi idők di​cső​sé​gé​re
em​lé​kez​te​tő ko​pott váll​sza​lag​ját vi​sel​je. Bár a hom​lo​ka egy​re ma​ga​sabb lett, ma​ra​-
dék ha​ját meg​nö​vesz​tet​te, így nem egy​sze​rű​en ko​pasz​nak, ha​nem ko​pasz hü​lyé​nek
lát​szott.
Amennyi​re Lor​sen meg tud​ta ál​la​pí​ta​ni, a sa​ját hasz​nán kí​vül egyi​kük sem hitt
kü​lö​nö​seb​ben sem​mi​ben. Hi​á​ba ra​gasz​ko​dott hoz​zá annyi​ra Cos​ca, Temp​lo​mos, a
jog​tu​dor volt a leg​rosszabb mind kö​zül, aki erény​ként te​kin​tett az ön​zés​re, a kap​-
zsi​ság​ra és az alat​to​mos ma​ni​pu​lá​ci​ó​ra. Ak​ko​ra csú​szó​má​szó volt, hogy mun​kát
vál​lal​ha​tott vol​na egy ter​rá​ri​um​ban. Lor​sen el​bor​zadt, ahogy kör​be​né​zett a Pike
elöl​já​ró ha​tal​mas meg​erő​sí​tett ko​csi​ja kö​rül nyüzs​gő ala​ko​kon: a leg​kü​lön​bö​zőbb
faj​tá​jú né​pek hul​la​dé​ka, és ezek összes lé​te​ző korcs ke​ve​ré​ke min​den​fé​le seb​hellyel
meg be​teg​ség​gel, mocs​ko​sán, vi​gyo​rog​va vár​ta, mi​kor fosz​to​gat​hat és mé​szá​rol​hat
vég​re.
De alan​tas esz​kö​zö​ket is be le​het vet​ni igaz cél ér​de​ké​ben, nem​de​bár? Az ink​vi​-
zí​tor re​mél​te, hogy er​ről ha​ma​ro​san bi​zo​nyos​sá​got sze​rez​het. Con​thus, a lá​za​dó
va​la​hol ezen a ki​et​len vi​dé​ken rej​tő​zött duz​zog​va, újabb fel​ke​lést és újabb vér​on​-
tást ter​vez​get​ve. Le kell szá​mol​ni vele, bár​mi áron. Pél​dát kell vele sta​tu​ál​ni, hogy
Lor​sen le​arat​has​sa a fog​lyul ej​tő​nek járó ba​bé​ro​kat. Ve​tett még egy pil​lan​tást a to​-
vább​ra is nyu​gal​mas Tisz​tes​al​ku​ra, majd egy gyors moz​du​lat​tal össze​csuk​ta a táv​-
csö​vet, és el​in​dult le​fe​lé a lej​tőn.
Oda​lent Temp​lo​mos hal​kan be​szél​ge​tett Cos​cá​val, hang​já​nak nya​fo​gó tó​nu​sát
Lor​sen kü​lö​nö​sen ide​ge​sí​tő​nek ta​lál​ta.
– Nem le​het​ne… ta​lán… be​szél​het​nénk a he​lyi​ek​kel.
– Be​szé​lünk ve​lük – nyug​tat​ta meg Cos​ca. – Amint meg​száll​tuk őket.
– Úgy érti, amint ki​ra​bol​tuk őket.
Cos​ca Temp​lo​mos kar​já​ra csa​pott.
– Ti fis​ká​li​sok! Azon​nal meg​lát​já​tok a dol​gok ve​le​jét!
– Kell, hogy le​gyen jobb mód​szer…
– Egész éle​tem​ben azt ke​res​tem, és lám, ezt ta​lál​tam. Mint azt te is tu​dod,
Temp​lo​mos, alá​ír​tuk a szer​ző​dést, és Lor​sen ink​vi​zí​tor el​vár​ja tő​lünk, hogy be is
tart​suk, ami​re kö​te​le​zett​sé​get vál​lal​tunk. Igaz, ink​vi​zí​tor uram?
– Ra​gasz​ko​dom hoz​zá – kö​zöl​te Lor​sen gyil​kos pil​lan​tást vet​ve Temp​lo​mos​ra.
– Ha el akar​tad ke​rül​ni a vér​on​tást – mond​ta Cos​ca –, ide​jé​ben kel​lett vol​na
szól​nod.
Temp​lo​mos​nak fenn​akadt a sze​me. .
– De hát szól​tam.
Az öreg te​he​tet​le​nül mu​ta​tott kör​be a fegy​ve​re​i​ket ma​guk​ra ag​ga​tó, lo​va​i​kat
nyer​ge​lő, szeszt nya​ka​ló, ma​gu​kat her​ge​lő, erő​szak​ra ké​szü​lő ka​to​ná​kon.
– A je​lek sze​rint nem elég meg​győ​ző​en. Hány harc​ra fog​ha​tó em​be​rünk van?
– Négy​száz​har​minc​ket​tő – vág​ta rá azon​nal Nyá​jas. A bi​ka​nya​kú őr​mes​ter Lor​-
sen meg​lá​tá​sa sze​rint két do​log​hoz ér​tett iga​zán: a néma, ámde fe​nye​ge​tő fel​lé​pés​-
hez és a szá​mok​hoz. – El​te​kint​ve at​tól a hat​van​négy​től, akik ele​ve úgy dön​töt​tek,
hogy nem csat​la​koz​nak az ex​pe​dí​ci​ó​hoz, ti​zen​egyen de​zer​tál​tak, ami​óta el​hagy​tuk
Mul​ko​vát, öten pe​dig meg​be​te​ged​tek.
Cos​ca rán​tott egyet a vál​lán.
– Némi vesz​te​ség el​ke​rül​he​tet​len. Mi​nél ke​ve​seb​ben va​gyunk, an​nál több jut
min​den​ki​nek a di​cső​ség​ből, igaz, Swor​breck?
Az írót, aki rö​he​je​sen fö​lös​le​ges​nek tűnt a szá​zad ka​to​nái kö​zött, lát​ha​tó​lag nem
si​ke​rült le​nyű​göz​ni.
– Vég​té​re is…
– A di​cső​sé​get ne​héz meg​szá​mol​ni – mond​ta Nyá​jas.
– Na​gyon igaz – la​men​tált Cos​ca. – Mint a be​csü​le​tet, az erényt, meg a töb​bi oly
kí​vá​na​tos, ámde meg​fog​ha​tat​lan va​la​mit. De mi​nél ke​ve​seb​ben va​gyunk, an​nál
több jut min​den​ki​nek a ha​szon​ból is.
– A hasz​not meg le​het szá​mol​ni.
– És meg le​het mér​ni a sú​lyát, és meg le​het ta​po​gat​ni, és a fény felé le​het tar​ta​-
ni. – Bra​chio szá​za​dos óva​to​san meg​dör​zsöl​te mé​re​tes po​cak​ját.
– Ha ezt lo​gi​ku​san vé​gig​gon​dol​juk – Cos​ca he​gyes​re csa​var​ta vik​szolt baj​sza vé​-
ge​it –, arra kell jut​nunk, hogy a nagy​sze​rű ide​á​lok va​ló​já​ban egyet​len ga​rast sem
ér​nek.
Lor​sen egész tes​té​ben meg​re​me​gett a mély​sé​ges un​dor​tól.
– Egy ilyen vi​lág​ban nem is tud​nék élni.
Az öreg el​vi​gyo​ro​dott.
– És még​is itt van. Ju​ba​ir el​fog​lal​ta már a he​lyét?
– Ha​ma​ro​san – fe​lel​te Bra​chio. – A jel​zé​sé​re vá​runk.
Lor​sen mély lé​leg​ze​tet vett össze​szo​rí​tott fo​gai kö​zött. Egy csa​pat​nyi őrült a leg​-
őrül​tebb jel​zé​sé​re várt.
– Még nincs késő. – Su​fe​en hal​kan be​szélt, hogy a töb​bi​ek ne hall​ják. – Meg​ál​lít​-
hat​juk ezt.
– És mi​ért ten​nénk? – Ju​ba​ir elő​húz​ta a kard​ját. Lát​ta a fé​lel​met Su​fe​en sze​mé​-
ben, szá​nal​mat és meg​ve​tést ér​zett irán​ta. A fé​lel​met ar​ro​gan​cia szü​li, az a tév​kép​-
zet, hogy nem min​den Is​ten aka​ra​tá​ból tör​té​nik, és a dol​go​kon le​het vál​toz​tat​ni.
Csak​hogy sem​min sem le​het vál​toz​tat​ni, Ju​ba​ir ezt sok év​vel ez​előtt el​fo​gad​ta. Az​-
óta hír​ből sem is​mer​te a fé​lel​met. – Ez Is​ten aka​ra​ta – mond​ta.
A leg​több em​ber nem haj​lan​dó szem​be​néz​ni az igaz​ság​gal. Su​fe​en úgy bá​mult
rá, mint egy sült bo​lond​ra.
– Mi​ért akar​ná Is​ten meg​bün​tet​ni az ár​tat​la​no​kat?
– Nem te fo​god meg​ítél​ni, ki ár​tat​lan, és ki nem. Em​ber nem is ért​he​ti meg Is​ten
ter​vét. Ha ő meg akar men​te​ni va​la​kit, csak fél​re kell for​dí​ta​nia a kar​do​mat.
Su​fe​en las​san meg​ráz​ta a fe​jét.
– Ha a te is​te​ned ilyen, hát én nem hi​szek ben​ne.
– Mi​fé​le is​ten len​ne, ha a te hi​ted akár csak fi​karc​nyit is szá​mí​ta​na neki? Vagy
akár az enyém. Vagy akár​ki másé. – Ju​ba​ir fel​emel​te a kard​ját, a nap fé​nye meg​-
csil​lant a hosszú, egye​nes pen​ge szám​ta​lan csor​bu​lá​sán. – At​tól, hogy nem hi​szel a
kard​ban, még meg​se​bez. Mind​annyi​an Is​ten út​ját jár​juk, ha hi​szünk ben​ne, ha
nem.
Su​fe​en megint úgy csó​vál​ta meg azt a buta fe​jét, mint​ha ez​zel vál​toz​tat​hat​na a
dol​gok me​ne​tén.
– Ezt meg mi​fé​le pap ta​ní​tot​ta ne​ked?
 – Lát​tam, mi​lyen a vi​lág, és ma​gam von​tam le a kö​vet​kez​te​té​se​ket. – Hát​ra​né​-
zett a vál​la fö​lött. Az em​be​rei az er​dő​ben gyü​le​kez​tek, fegy​ve​re​i​ket és pán​cél​ja​i​kat
már elő​ké​szí​tet​ték a harc​ra, ar​cuk​ról el​szánt​ság sü​tött. – Ké​szen ál​lunk a tá​ma​-
dás​ra?
– Jár​tam oda​lent. – Su​fe​en a bok​rok fö​lött Tisz​tes​al​ku felé mu​ta​tott. – Há​rom
csend​őr​jük van, ab​ból ket​tő os​to​ba. Nem hi​szem, hogy egy​ál​ta​lán szük​ség len​ne
bár​mi​fé​le tá​ma​dás​ra.
Igaz, ami igaz, véd​vo​na​lak sem na​gyon vol​tak. Va​la​ha dur​va fa​rön​kök​ből ácsolt
ke​rí​tés vet​te kö​rül a vá​rost, de még an​nak is le​bon​tot​ták egy ré​szét, hogy he​lyet
biz​to​sít​sa​nak a ter​jesz​ke​dés​nek. A fa őr​to​rony te​te​jét be​lep​te a moha, az egyik lá​-
bá​hoz pe​dig va​la​ki szá​rí​tó​kö​te​let erő​sí​tett. A dzsin​ne​ket ré​gen el​ker​get​ték a kör​-
nyék​ről, és a he​lyi​ek nyil​ván nem szá​mí​tot​tak más​hon​nan ér​ke​ző fe​nye​ge​tés​re.
Ha​ma​ro​san rá fog​nak jön​ni, mi​lyen rosszul tet​ték.
Ju​ba​ir te​kin​te​te is​mét Su​fe​en​re sik​lott.
– Unom már az aka​dé​kos​ko​dá​so​dat. Add meg a je​let!
A fel​de​rí​tő lát​ha​tó​lag kel​let​le​nül és ke​se​rű​en bár, de en​ge​del​mes​ke​dett. Elő​vet​te
a tük​röt, és elő​re​osont az erdő utol​só fá​i​nak vo​na​lá​ig, hogy je​lez​zen Cos​cá​nak meg
a töb​bi​ek​nek. Jól tet​te. Ha nem en​ge​del​mes​ke​dik, Ju​ba​ir egé​szen biz​to​san meg​öli,
még​hoz​zá jo​go​san.
Hát​ra​haj​tot​ta a fe​jét, és a fe​ke​te ágak meg a fe​ke​te le​ve​lek kö​zött a kék égre mo​-
soly​gott. Bár​mit is tesz, azt jo​go​san te​szi, hi​szen Is​ten cél​já​nak en​ge​del​mes báb​já​-
vá lett, így sza​ba​dít​va fel ma​gát. Egyes-egye​dül ő sza​bad, csu​pa rab​szol​ga ve​szi kö​-
rül. Ő a leg​jobb em​ber az egész Kö​ze​li Vi​dé​ken. A leg​jobb em​ber a tel​jes Vi​lág Kö​-
rén be​lül. Nem fél, mert Is​ten vele van.
Is​ten min​dig, min​de​nütt ott van.
Ho​gyan is le​het​ne más​képp?
Bra​chio meg​győ​ző​dött róla, hogy sen​ki sem fi​gye​li, az​tán elő​vett egy me​dált az
inge alól, és szét​nyi​tot​ta. A két apró port​ré olyan hó​lya​gos és fakó lett már, hogy
bár​ki más csak fol​to​kat lá​tott vol​na, Bra​chio azon​ban is​mer​te őket. Ahogy ujja he​-
gyé​vel meg​érin​tet​te az ar​co​kat, lel​ki sze​mei előtt most is ugyan​olya​nok vol​tak,
mint ami​kor olyan ret​te​ne​te​sen ré​gen el​jött: lá​gyak, tö​ké​le​te​sek és mo​soly​gó​sak.
– Ne fél​je​tek, drá​gá​im! – búg​ta ne​kik. – Ha​ma​ro​san ha​za​jö​vök.
Egy fér​fi​nak el kell dön​te​nie, mi szá​mít iga​zán, és min​den mást a ku​tyák​ra kell
hagy​nia. Aki fo​lya​ma​to​san apró-csep​rő dol​gok mi​att ag​gó​dik, az nem vi​szi sem​mi​-
re. Az egész szá​zad​ban egye​dül neki van meg a ma​gá​hoz való esze. Dim​bik egy bú​-
val bé​lelt pöf​fesz​ke​dő ba​rom. Ju​ba​ir meg a jó​zan​ság kö​szö​nő​vi​szony​ban sem áll​-
nak egy​más​sal. Min​den hoz​zá​ér​té​se meg ra​vasz​sá​ga el​le​né​re Cos​ca is csak ál​mo​-
do​zik, mint ez a ba​rom​ság az élet​rajz​író​val éke​sen bi​zo​nyít​ja.
Bra​chio azért volt a leg​jobb kö​zü​lük, mert ő pon​to​san tud​ta, ki​cso​da. Nem vol​-
tak sem ide​ál​jai, sem őrült tév​kép​ze​tei. Ér​tel​mes em​ber​nek tar​tot​ta ma​gát ér​tel​-
mes am​bí​ci​ók​kal. Azt tet​te, amit kel​lett, és elé​ge​dett volt a sor​sá​val. Csak​is a lá​nyai
szá​mí​tot​tak. Új ru​hák, íz​le​tes éte​lek, ko​moly ho​zo​mány és jó élet. Jobb élet, mint
ami neki ju​tott…
– Bra​chio szá​za​dos! – Cos​ca meg​szo​kott ék​te​len böm​bö​lé​se rán​tot​ta vissza a va​-
ló​ság​ba. – Meg​kap​tuk a je​let!
Bra​chio össze​csuk​ta a me​dált, keze fe​jé​vel meg​tö​röl​te könnyes sze​mét, az​tán
meg​iga​zí​tot​ta a vál​lán át​ve​tett, ké​se​it tar​tó övét. Cos​ca egyik csiz​má​ját a ken​gyel​be
il​lesz​tet​te, és egy​szer, két​szer, há​rom​szor is ne​ki​ru​gasz​ko​dott, mire si​ke​rült meg​-
ra​gad​nia az ara​nyo​zott nye​reg​ká​pát. Ki​dül​le​dő sze​me ép​pen egy ma​gas​ság​ba ke​-
rült vele, ami​kor vég​képp moz​du​lat​lan​ná der​medt.
– Meg​ten​né va​la​ki, hogy…
Nyá​jas őr​mes​ter Cos​ca al​fe​le alá csúsz​tat​ta a te​nye​rét, és könnye​dén a nye​reg​be
emel​te pa​rancs​no​kát. Az öreg ki​várt egy pil​la​na​tot, amíg si​ke​rült megint le​ve​gő​höz
jut​nia, az​tán némi erő​fe​szí​tés árán ki​húz​ta, és a ma​gas​ba emel​te a pen​gé​jét.
– Elő a kar​do​kat! – Ala​po​sab​ban be​le​gon​dolt a do​log​ba. – Vagy az ol​csóbb fegy​-
ve​re​ket! Cse​le​ked​jünk va​la​mi jót!
Bra​chio a ge​rinc felé mu​ta​tott, és el​or​dí​tot​ta ma​gát.
– In​du​lás! – A ka​to​nák meg​sar​kan​tyúz​ták lo​va​i​kat, és egy​re har​sá​nyab​ban uj​-
jong​va, por és szá​raz fű​szá​lak fel​hő​jét ver​ve fel el​vág​tat​tak. Cos​ca, Lor​sen, Bra​chio
meg a töb​bi​ek jó pa​rancs​no​kok mód​já​ra üget​ve kö​vet​ték őket.
– Ennyi az egész? – hal​lot​ta Bra​chio Swor​breck cso​dál​ko​zó hang​ját, ami​kor
meg​pil​lan​tot​ták alat​tuk a hit​vány völ​gyet a csof​fadt me​zők​kel meg a po​ros kis te​le​-
pü​lés​sel. A kró​ni​kás nyil​ván mér​föld ma​gas erő​dít​mény​re szá​mí​tott arany​ku​po​-
lák​kal meg be​ve​he​tet​len fa​lak​kal. Még ta​lán ezek is elő​ke​rül​nek majd, mire meg​ír​-
ja a je​le​ne​tet. – De hát ez…
– Ugye hogy? – né​zett rá Temp​lo​mos.
Bra​chio sty​ri​ai em​be​rei már​is mohó vág​tá​ban özön​löt​tek a me​ző​kön át a vá​ros
felé, mi​köz​ben Ju​ba​ir kan​tai zsol​do​sai a má​sik irány​ból kö​ze​lí​tet​tek, lo​va​ik fe​ke​te
pont​ként raj​zo​lód​tak ki a fel​vert por​fel​hő​ből.
– Néz​zé​tek meg őket! – Cos​ca le​kap​ta a ka​lap​ját, és in​te​get​ni kez​dett vele. – Az
én bá​tor fi​a​im, he? Ez az​tán az erő meg a lel​ke​se​dés! Mi​lyen jó len​ne, ha még most
is ve​lük ro​ha​moz​hat​nék!
– Tény​leg? – Bra​chio még nem fe​lej​tet​te el, mi​lyen egy ro​ha​mot ve​zet​ni. Ke​-
mény, fáj​dal​mas, ve​szé​lyes mun​ka volt, az erő meg a lel​ke​se​dés pe​dig csak a tá​vol​-
lé​tük​kel tün​tet​tek.
Cos​ca el​gon​dol​ko​dott egy pil​la​nat​ra, az​tán megint ko​pa​szo​dó fe​jé​be nyom​ta a
ka​lap​ját, a kar​dot pe​dig vissza​tusz​kol​ta a hü​ve​lyé​be.
 – Nem. Iga​zá​ból nem.
Lé​pés​ben ha​lad​tak to​vább le​fe​lé.
Ha volt is el​len​ál​lás, mire meg​ér​kez​tek Tisz​tes​al​ku​ba, már nyo​ma sem ma​radt.
Egy fér​fi a por​ban ült az út mel​lett, és vé​res ke​zét az ar​cá​ra szo​rít​va pis​lo​gott a
mel​let​te el​lo​va​go​ló Swor​breck​re. Egy ka​rá​mot össze​tör​tek, és tel​je​sen fö​lös​le​ge​sen
le​mé​szá​rol​ták a bir​ká​kat. Egy ku​tya már​is a gyap​jas te​te​mek kö​zött fog​la​la​tos​ko​-
dott. Egy sze​ke​ret fel​bo​rí​tot​tak, az egyik ke​re​ke re​mény​te​le​nül for​gott a sem​mi​-
ben, mi​köz​ben egy sty​ri​ai és egy kan​tai zsol​dos köl​csö​nö​sen ért​he​tet​len sér​té​se​ket
vág​va egy​más fe​jé​hez, he​ve​sen ve​sze​ke​dett a szét​szó​ró​dott ra​ko​má​nyon. Két má​-
sik sty​ri​ai ép​pen egy ko​vács​mű​hely aj​ta​ját pró​bál​ta be​rúg​ni. Egy tár​suk fel​ka​pasz​-
ko​dott a te​tő​re, és a csá​ká​nyá​val igye​ke​zett lyu​kat ütni ben​ne. Ju​ba​ir egy ha​tal​mas
lo​von ült az utca kö​ze​pén, túl​mé​re​te​zett kard​já​val mu​to​ga​tott, és hol pa​ran​cso​kat
osz​to​ga​tott or​dít​va, hol meg Is​ten aka​ra​tá​ról pa​polt ért​he​tet​le​nül.
Swor​breck ce​ru​zá​ja a pa​pír fö​lött le​be​gett, má​sik ke​zé​vel a fü​ze​tet egy​ben tar​tó
zsi​ne​get tép​ked​te, de fo​gal​ma sem volt, mit is ír​hat​na. Vé​gül te​he​tet​len​sé​gé​ben
csak ennyit fir​kált: „Hő​si​es​ség​nek sem​mi nyo​ma.”
– Mit mű​vel​nek ezek a bar​mok? – kér​dez​te Temp​lo​mos. A kan​ta​i​ak egy csa​pat​ra
való ösz​vért kö​töz​tek a vá​ros moha lep​te őr​tor​nyá​nak egyik lá​bá​hoz, és os​tor​ral
nó​gat​ták, ver​ték őket, amíg már hab​zott az ol​da​luk az eről​kö​dés​től. Egye​lő​re nem
si​ke​rült fel​dön​te​ni​ük az épít​ményt.
Swor​breck meg​fi​gye​lé​se sze​rint so​kan ab​ban lel​ték örö​mü​ket, hogy össze​tör​ték,
ami a ke​zük ügyé​be ke​rült. Mi​nél ne​he​zeb​ben le​he​tett össze​rak​ni a szó​ban for​gó
tár​gyat, an​nál elé​ge​det​teb​bek vol​tak. Mint​ha csak ezt a sza​bályt igye​kez​tek vol​na
il​luszt​rál​ni, Bra​chio négy em​be​re a föld​re lö​kött va​la​kit, és pusz​ta szó​ra​ko​zás​ból
ütni kezd​ték, mi​köz​ben egy kö​tényt vi​se​lő kö​vér fér​fi hasz​ta​lan igye​ke​zett csil​la​pí​-
ta​ni őket.
Swor​breck​nek mos​ta​ná​ig az erő​szak eny​hébb for​má​it sem igen nyílt al​kal​ma
meg​ta​pasz​tal​ni. Egy​szer két író​is​me​rő​se kö​zött meg​le​he​tő​sen el​mér​ge​se​dett a nar​-
ra​tív struk​tú​rá​ról fo​lyó vita, de ez je​len eset​ben alig​ha jött szá​mí​tás​ba. Most, hogy
hir​te​len egy csa​ta​sze​rű​ség kö​ze​pé​ben ta​lál​ta ma​gát, egy​szer​re kez​dett resz​ket​ni és
ve​rej​té​kez​ni. Bor​zasz​tó​an félt, de bor​zasz​tó​an iz​ga​tott is volt egy​ben. Meg​ret​tent a
lát​vány​tól, de azért kí​ván​csi volt min​den​re. Vég​té​re is ezért jött ide, nem igaz?
Hogy vért, ürü​lé​ket és bar​bár tet​te​ket lás​son. Hogy szá​ra​dó be​lek bű​zét szip​pant​-
sa, és hall​ja a meg​kín​zot​tak si​ko​lyát. Hogy meg​győ​ző erőt és hi​te​les​sé​get köl​csö​-
nöz​zön a mun​ká​já​nak. Hogy Adua di​va​tos sza​lon​ja​i​ban ülve fenn​költ sza​vak​kal
oszt​has​sa az észt a had​vi​se​lés ko​mor va​ló​sá​gá​ról. Ta​lán nem ez volt a leg​ne​me​sebb
cél, de bi​zo​nyo​san nem is a leg​a​lan​ta​sabb az itt fel​vo​nul​ta​tot​tak kö​zül. De hát soha
nem is ál​lí​tot​ta ma​gá​ról, hogy ő vol​na a leg​jobb em​ber a Vi​lág Kö​rén be​lül.
Csak azt, hogy a leg​jobb író.
Cos​ca le​ug​rott a nye​reg​ből, han​gos nyö​gé​sek kí​sé​re​té​ben né​hány de​rék​kör​zés​sel
éle​tet le​helt vén csí​pő​jé​be, az​tán kis​sé me​re​ven az ön​je​lölt kö​té​nyes bé​ke​te​rem​tő​-
höz lé​pett.
– Jó na​pot! Ni​co​mo Cos​ca va​gyok, a Ke​gyes Kéz Se​re​gé​nek tá​bor​no​ka. – A négy
sty​ri​a​i​ra mu​ta​tott, akik​nek a ke​zé​ben fo​lya​ma​to​san emel​ke​dett és süllyedt a bot,
mi​köz​ben to​vább​ra is lel​ke​sen üt​le​gel​ték a sze​ren​csét​len hely​bé​lit. – Lá​tom, már
volt sze​ren​csé​je ta​lál​koz​ni né​hány bá​tor tár​sam​mal.
– Cse​re​pes a ne​vem. – A kö​vér fér​fi áll​kap​csa resz​ke​tett a fé​le​lem​tő. – Enyém az
it​te​ni bolt…
– Bolt? Nagy​sze​rű! Kö​rül​néz​he​tünk? – Bra​chio em​be​rei már​is ha​lom​szám​ra
hord​tak ki min​den​fé​lét Nyá​jas őr​mes​ter fel​ügye​le​te alatt. A szót​lan ka​to​na nyil​ván
arra ügyelt, ne​hogy túl so​kat lop​ja​nak a se​reg​től. A je​lek sze​rint azt, hogy az em​be​-
rek a se​re​gen kí​vül bár​ki más​tól lop​ja​nak, még tá​mo​gat​ták is. Swor​breck tét​le​nül
for​gat​ta a ce​ru​zá​ját. Fö​lös​le​ges​nek tűnt a hő​si​es​ség hi​á​nyát tag​la​ló újabb fel​jegy​-
zés.
– Vi​gyék, amit csak akar​nak. – Cse​re​pes fel​tar​tot​ta liszt​től fe​hér te​nye​rét. –
Sem​mi szük​ség erő​szak​ra. – Egy pil​la​nat​ra csend lett, amit az​tán üveg csö​röm​pö​-
lé​se, fa re​cse​gé​se meg a föl​dön fek​vő fér​fi nyü​szí​té​se tört meg, ahogy kü​lö​nö​sebb
lel​ke​se​dés nél​kül bele-be​le​rú​gott va​la​ki. – Meg​kér​dez​he​tem, mi​ért jöt​tek ide?
Lor​sen kö​ze​lebb lé​pett.
– Azért jöt​tünk, hogy ki​gyom​lál​juk a hűt​len​sé​get, Cse​re​pes uram. Azért jöt​tünk,
hogy el​ti​por​juk a lá​za​dást.
– Maga… az Ink​vi​zí​ció em​be​re?
Lor​sen nem fe​lelt, de a hall​ga​tá​sa min​dent el​árult.
Cse​re​pes nyelt egyet.
– Nincs itt sem​mi​fé​le lá​za​dás, afe​lől biz​to​sít​ha​tom. – Bár Swor​breck némi ha​-
mis​sá​got vélt ér​zé​kel​ni a hang​já​ban. Va​la​mit, ami több volt az ért​he​tő ide​ges​ség​-
nél. – Ben​nün​ket nem ér​de​kel a po​li​ti​ka.
– Tény​leg? – Lor​sen hi​va​tá​sa nyil​ván szin​tén szük​sé​ges​sé tet​te, hogy ész​re​ve​gye,
ha va​la​ki meg akar​ja té​vesz​te​ni. – Tűr​je fel az inge uj​ját!
– Mi? – A ke​res​ke​dő meg​pró​bál​ko​zott egy mo​sollyal. Hú​sos keze könnyed moz​-
du​la​ta​i​val ta​lán a fe​szült​sé​get igye​ke​zett ol​da​ni, de Lor​sent nem le​he​tett ilyen
könnyen le​sze​rel​ni. In​tett az uj​já​val, mire azon​nal oda​si​e​tett két masz​kot és csuk​-
lyát vi​se​lő meg​ter​mett prak​ti​ká​lis.
– Csi​nál​ják!
Cse​re​pes el​for​dult.
– Vár​ja​nak!
Swor​breck össze​rez​zent, ahogy az egyik prak​ti​ká​lis szó nél​kül gyo​mor​szá​jon
vág​ta a fér​fit, aki azon​nal két​rét gör​nyedt. A má​sik le​tép​te ru​há​ja uj​ját, és ki​for​dí​-
tot​ta az al​kar​ját. Cse​re​pes bő​ré​re a csuk​ló​já​tól a kö​nyö​ké​ig vas​tag be​tűs szö​ve​get
te​to​vál​tak az Óbi​ro​da​lom nyel​vén. A fel​irat va​la​me​lyest el​hal​vá​nyult az idők so​rán,
de azért ol​vas​ha​tó ma​radt.
Lor​sen kis​sé ol​dal​ra bil​len​tet​te a fe​jét, úgy ol​vas​ta fel a sza​va​kat.
– „Sza​bad​ság és igaz​ság.” Ne​mes ide​á​lok, mind​annyi​an egyet​ért​he​tünk ve​lük.
Mit gon​dol, hogy vé​le​ked​nek róla az ár​tat​lan uni​ós pol​gá​rok, aki​ket a lá​za​dók Ros​-
tod​nál le​mé​szá​rol​tak?
A ke​res​ke​dő ép​pen hogy csak újra le​ve​gő​höz ju​tott.
– Soha éle​tem​ben nem öl​tem meg sen​kit! – Az ar​cán gyön​gyö​zött az iz​zad​ság. –
Ez a te​to​vá​lás csak egy fi​a​tal​ko​ri bot​lás volt. Egy nő​nek akar​tam im​po​nál​ni vele.
Húsz éve nem is be​szél​tem lá​za​dók​kal.
– És azt hit​te, itt, az Unió ha​tá​ra​in túl majd el​búj​hat a bű​nei elől?
– Swor​breck még nem lát​ta Lor​sent mo​so​lyog​ni, és erő​sen re​mél​te, hogy töb​bé
nem is fog​ja. – Őfel​sé​ge Ink​vi​zí​ci​ó​já​nak messzebb​re elér a keze, mint gon​dol​ná. És
hosszabb az em​lé​ke​ze​te. Ki cim​bo​rál még a lá​za​dók​kal eb​ben a nyo​mo​rú​sá​gos
kosz​fé​szek​ben?
– Ki me​rem je​len​te​ni, hogy ha ed​dig nem is fog​lal​koz​tak ve​lük – dör​mög​te
Swor​breck mel​lett Temp​lo​mos –, mire itt végzünk, mind​annyi​an be​áll​nak a lá​za​-
dók közé…
– Sen​ki. – Cse​re​pes meg​ráz​ta a fe​jét. – Sen​ki nem akar bajt ke​ver​ni, én a leg​ke​-
vés​bé…
– Hol van​nak még lá​za​dók a Kö​ze​li Vi​dé​ken?
– Hon​nan tud​nám én azt? Meg​mon​da​nám, ha leg​alább csak sej​te​ném.
– Hol van Con​thus, a lá​za​dók ve​zé​re?
– Ki​cso​da? – A ke​res​ke​dő​nek el​ke​re​ke​dett a sze​me. – Nem tu​dom.
– Majd meg​lát​juk, mit tud. Vi​gyék be, és hoz​zák a szer​szá​ma​i​mat. Sza​bad​sá​got
nem ígér​he​tek ma​gá​nak, de leg​alább az igaz​ság​ra fényt de​rí​tünk mind​járt.
A két prak​ti​ká​lis be​von​szol​ta a sze​ren​csét​len ke​res​ke​dőt a sa​ját bolt​já​ba, ahon​-
nan idő​köz​ben min​den moz​dít​ha​tót el​hur​col​tak. Lor​sen utá​nuk ment, lát​ha​tó​lag
ép​pen úgy vár​ta, hogy el​kezd​hes​se a mun​ká​ját, mint ko​ráb​ban a zsol​do​sok, hogy
fosz​to​gat​has​sa​nak vég​re. A sort az utol​só prak​ti​ká​lis zár​ta egyik ke​zé​ben a szer​szá​-
mok​kal teli po​lí​ro​zott fa​do​boz​zal. A má​sik​kal csend​ben be​húz​ta az aj​tót maga mö​-
gött. Swor​breck nyelt egyet, és fon​tol​gat​ni kezd​te, hogy el​te​szi a jegy​zet​fü​ze​tét.
Nem volt ben​ne biz​tos, hogy lesz még mit ír​nia az​nap.
– Mi​ért te​to​vál​tat​ják ma​gu​kat ezek a lá​za​dók? – kér​dez​te. – Így át​ko​zot​tul
könnyű azo​no​sí​ta​ni őket.
 Cos​ca hu​nyo​rog​va né​zett fel az égre, mi​köz​ben a ka​lap​já​val le​gyez​te ma​gát,
meg​le​beg​tet​ve rit​kás haj​szá​la​it.
– Vi​szont meg​erő​sí​ti az el​hi​va​tott​sá​gu​kat. Így már biz​to​san nincs vissza​út. Büsz​-
kék a te​to​vá​lá​sa​ik​ra. Mi​nél töb​bet har​col​nak, an​nál töb​bet fes​tet​nek ma​guk​ra. –
Az öreg fel​só​haj​tott. – Per​sze a pil​la​nat he​vé​ben az em​ber gyak​ran tesz olyas​mit,
amit az​tán utó​lag, hig​gad​tan át​gon​dol​va, nem ta​lál kü​lö​nö​seb​ben okos öt​let​nek.
Swor​breck fel​húz​ta a szem​öl​dö​két, meg​nyal​ta a ce​ru​zá​ja vé​gét, és ezt le​ír​ta a
jegy​zet​fü​ze​té​be. A zárt ajtó mö​gül halk ki​ál​tás hal​lat​szott, az​tán még egy. Na​gyon
ne​héz volt így kon​cent​rál​ni. A fér​fi min​dent ki​zá​ró​an bű​nös volt, de Swor​breck
aka​rat​la​nul is a he​lyé​be kép​zel​te ma​gát, és egy​ál​ta​lán nem érez​te ma​gát jó he​lyen.
Hu​nyo​rog​va né​zett kör​be a kö​zön​sé​ges rab​lás, a nem​tö​rő​döm van​da​liz​mus, az al​-
ka​lom szül​te erő​szak táj​ké​pén, hát​ha ta​lál egy he​lyet, ahol meg​tö​röl​he​ti iz​zadt te​-
nye​rét. Vé​gül a sa​ját in​gét vá​lasz​tot​ta erre a cél​ra. A dol​gok ál​lá​sa sze​rint igen​csak
se​be​sen adott alább az igé​nye​i​ből.
– Arra szá​mí​tot​tam, hogy egy ki​csit…
– Di​cső​sé​ge​sebb lesz? – kér​dez​te Temp​lo​mos. A fis​ká​lis mér​he​tet​len un​dor​ral a
te​kin​te​té​ben né​zett a bolt felé.
– A di​cső​ség a há​bo​rú​ban ép​pen olyan rit​ka, mint az arany a föld​ben, ba​rá​tom!
– mond​ta Cos​ca. – Vagy a ki​szá​mít​ha​tó​ság az asszony​nép​ben, ami azt il​le​ti. Ezt
bele is ve​he​ti a köny​vé​be.
Swor​breck csak for​gat​ta a ce​ru​zá​ját.
– Hát…
– De ott kel​lett vol​na len​nie ve​lem Da​gos​ka ost​ro​má​nál! Az ot​ta​ni di​cső​ség ezer
me​sé​re ele​gen​dő lett vol​na! – Cos​ca meg​ra​gad​ta az író vál​lát, és má​sik kar​já​val
szé​le​sen kör​be​mu​ta​tott, mint​ha ara​nyo​zott pán​cél​ba öl​tö​zött lé​gió kö​ze​lí​te​ne, nem
pe​dig egy ra​kás gaz​em​ber rán​gat​na ki bú​to​ro​kat előt​tük egy ház​ból.
– Lát​nia kel​lett vol​na a véd​vo​na​la​ink felé ma​sí​ro​zó szám​ta​lan gurk​hu​lit! Ke​ve​-
sen vol​tunk, de ret​tent​he​tet​le​nek, ahogy az esé​lyek​kel da​col​va fel​so​ra​koz​tunk a
mell​vé​dek mö​gött. Az​tán pa​ran​csot kap​tunk…
– Cos​ca tá​bor​nok úr! – Ber​mi si​e​tett fe​lé​jük az ut​cán, de hir​te​len hát​ra​hő​költ,
ahogy két ló egy le​sza​kí​tott aj​tót von​szol​va el​vi​har​zott mel​let​te. Ka​lap​já​val gyor​san
el​hes​se​get​te a fel​vert por​fel​hőt, és ha​ladt to​vább. – Van egy kis gond. Va​la​mi
észak​föl​di ro​ha​dék el​kap​ta Dim​bi​ket, és egy…
– Vár​junk csak! – Cos​ca fel​húz​ta a szem​öl​dö​két. – Va​la​mi észak​föl​di ro​ha​dék?
– Ahogy mon​dom.
– Egyet​len… ro​ha​dék?
A sty​ri​ai be​le​túrt zi​lált arany​sár​ga ha​já​ba, az​tán a te​te​jé​be nyom​ta a ka​lap​ját.
– Egy jó nagy​da​rab.
 – Hány em​be​re van Dim​bik​nek?
Ber​mi még gon​dol​ko​dott, ami​kor Nyá​jas vá​la​szolt.
– Dim​bik kon​tin​gen​sé​ben száz​ti​zen​nyol​can szol​gál​nak.
Ber​mi szét​tár​ta a kar​ját, így ment​ve fel ma​gát min​den fe​le​lős​ség alól.
– Ha bár​mit te​szünk, meg​öli a szá​za​dos urat. Azt mond​ta, vi​gyem oda hoz​zá a
pa​rancs​no​kot.
Cos​ca az orr​nyer​gé​re il​lesz​tet​te két össze​csip​pen​tett uj​ját.
– Hol van ez a hegy​om​lás​nyi em​ber​rab​ló? Re​mél​jük, dű​lő​re ju​tunk vele, mi​előtt
meg​sem​mi​sí​ti az egész szá​za​dot.
– Ott bent.
Az öreg szem​ügy​re vet​te a vi​har​vert cé​gért az ajtó fö​lött.
– Stup​fer húsáru​dá​ja. Nem va​la​mi von​zó név egy bor​dély​nak.
Ber​mi hu​nyo​rog​va né​zett fel.
– Ha nem té​ve​dek, ez egy fo​ga​dó.
– Ez eset​ben még an​nál is ke​vés​bé von​zó. – Az öreg mély lé​leg​ze​tet vett, és át​-
lép​te a kü​szö​böt, ara​nyo​zott sar​kan​tyúi han​go​san csen​dül​tek.
El​tar​tott egy pil​la​na​tig, mire Swor​breck sze​me al​kal​maz​ko​dott a fél​ho​mály​hoz.
Csak a desz​ka​fa​lak ré​se​in szű​rő​dött be némi vi​lá​gos​ság. Két szé​ket meg egy asz​talt
fel​bo​rí​tot​tak. Kör​ben szá​mos zsol​dos áll​do​gált, fegy​ve​re​i​ket, köz​tük két dár​dát, két
kar​dot, egy bár​dot meg két szám​szer​íjat, a he​lyi​ség kö​ze​pe felé for​dí​tot​ták, ahol a
túsz​ej​tő ült az egyik asz​tal​nál.
Ő volt az egyet​len em​ber a tár​sa​ság​ból, akin nyo​ma sem lát​szott ide​ges​ség​nek.
Ar​cá​ba lógó haja a vál​lá​nál el​ve​gyült a vál​lá​ra te​rí​tett ko​pott szőr​mé​vel. Meg​szív​ta
az or​rát, az​tán hig​gad​tan to​vább fa​la​to​zott az előt​te lévő nagy tá​nyér to​já​sos hús​-
ból. A vil​lát eset​le​nül tar​tot​ta a bal ke​zé​ben, va​la​hogy úgy, mint a gye​re​kek szok​-
ták. A jobb​já​ban már lé​nye​ge​sen gya​kor​lot​tab​ban szo​rí​tot​ta a kést. A pen​gét a ki​-
dül​le​dő sze​mű Dim​bik nya​ká​nál tar​tot​ta, az asz​tal lap​já​nak pré​sel​ve vele a szá​za​-
dos tar​kó​ját.
Swor​breck​nek el​állt a lé​leg​ze​te. Ha a hő​si​es​sé​get nem is, de leg​alább a ret​tent​-
he​tet​len​sé​get meg​ta​pasz​tal​hat​ta vég​re. Al​ka​lom​ad​tán elő​for​dult már, hogy ké​tes
mi​nő​sé​gű írást adott ki a ke​zé​ből, és már ah​hoz is el​ké​pesz​tő aka​rat​erő​re volt
szük​sé​ge, azt pe​dig vég​képp nem tud​ta el​kép​zel​ni, hogy ma​rad​hat va​la​ki ennyi​re
nyu​godt, ami​kor min​den esély el​le​ne szól. Ba​rá​tok kö​zött sem​mi​be nem ke​rült bá​-
tor​nak len​ni. Ah​hoz, hogy va​la​ki az egész vi​lág​gal szem​be​száll​va is a maga út​ját
jár​ja, iga​zi ku​rá​zsi kel​lett. Az észak​föl​di rá​né​zett, és Swor​breck va​la​mi csil​lo​gót
pil​lan​tott meg az ar​cá​ba lógó sima haj mö​gött. Je​ges bor​zon​gás fu​tott vé​gig a há​-
tán. A fér​fi bal sze​me fém​ből volt, szin​te vi​lá​gí​tott a fo​ga​dó fél​ho​má​lyá​ban. Arca
fél ol​da​lát ha​tal​mas seb​hely bo​rí​tot​ta. Ép sze​mé​ből hát​bor​zon​ga​tó el​szánt​ság sü​-
tött. Mint​ha leg​szí​ve​seb​ben azon​nal el​vág​ta vol​na Dim​bik tor​kát, csak hogy meg​-
lás​sa, mi fog tör​tén​ni.
– Nem hi​szek a sze​mem​nek! – Cos​ca a ma​gas​ba emel​te a kar​ját. – Nyá​jas őr​-
mes​ter, ez itt a mi régi baj​tár​sunk!
– Caul Resz​ket – szólt Nyá​jas hal​kan, le sem véve sze​mét az észak​föl​di​ről. Swor​-
breck töb​bé-ke​vés​bé biz​tos volt ben​ne, hogy sen​ki nem öl​het a pusz​ta te​kin​te​té​vel,
de azért örült, hogy nem ket​te​jük kö​zött áll.
A kést to​vább​ra is Dim​bik tor​kán tart​va Resz​ket ügyet​le​nül a vil​lá​já​ra vett egy
da​rab​ka to​jást, be​kap​ta, meg​rág​ta, mint​ha a je​len​lé​vők kö​zül sen​ki​nek nem len​ne
jobb dol​ga, az​tán le​nyel​te.
– A fasz​szo​pó el akar​ta ven​ni a to​já​so​mat – szólt csen​des, még​is nyo​masz​tó han​-
gon.
– Mo​dor​ta​lan bun​kó vagy, Dim​bik! – Cos​ca fel​ál​lí​tot​ta az egyik szé​ket, és le​te​le​-
pe​dett rá Resz​ket​tel szem​ben. Meg​ráz​ta az uj​ját a szá​za​dos vö​rös​lő arca előtt. –
Re​mé​lem, meg​ta​nul​tad a lec​két. Soha ne akard elen​ni a to​jást fém​sze​mű em​be​rek
elől!
Swor​breck fel​je​gyez​te ezt az afo​riz​mát is, bár gya​ní​tot​ta, hogy kor​lá​to​zot​tak lesz​-
nek a fel​hasz​ná​lá​si le​he​tő​sé​gei. Dim​bik szól​ni pró​bált, ta​lán maga is ép​pen erre
igye​ke​zett vol​na a fi​gyel​mez​tet​ni, Resz​ket azon​ban csak még erő​seb​ben fe​szí​tet​te a
nya​ká​nak az ök​lét meg a kést, és a hör​gő szá​za​dos​ba foj​tot​ta a szót.
– A ba​rá​tod? – kér​dez​te, mo​gor​ván pil​lant​va a tú​szá​ra.
Cos​ca szín​pa​di​as moz​du​lat​tal von​ta fel a vál​lát.
– Dim​bik? Nem mon​dom, hogy nincs meg a maga hasz​na, de alig​ha ő a leg​jobb
em​ber a se​re​gem​ben.
Dim​bik szá​za​dos szí​ve​sen til​ta​ko​zott vol​na, de az észak​föl​di olyan erő​vel nyom​ta
a tor​ká​nak az ök​lét, hogy le​ve​gő​höz is alig ju​tott. Min​den​eset​re nem ér​tett egyet. A
leg​ke​vés​bé sem. Egyet​len em​ber sem akadt raj​ta kí​vül az egész se​reg​ben, aki akár
csak a leg​ki​sebb mér​té​kig is tö​rő​dött vol​na a fe​gye​lem​mel, a mél​tó​ság​gal vagy a
meg​fe​le​lő vi​sel​ke​dés​sel, erre ez tör​té​nik vele. Egy bar​bár foj​to​gat​ja a vi​lág vé​gén
egy kocs​má​ban.
To​vább ron​tot​ta a hely​ze​tet, vagy leg​alább​is sem​mit sem ja​ví​tott raj​ta, hogy a
pa​rancs​no​ka lát​ha​tó​lag szí​ve​sen állt le cse​veg​ni a tá​ma​dó​já​val.
– Ki gon​dol​ta vol​na, hogy ép​pen itt fu​tunk össze annyi év után? – kér​dez​te Cos​-
ca. – Sok száz mér​föld​re at​tól a hely​től, ahol elő​ször ta​lál​koz​tunk. Sze​rin​ted hány
mér​föld le​het, Nyá​jas?
Az őr​mes​ter vál​lat vont.
– Nem szí​ve​sen ta​lál​gat​nék.
– Nem úgy volt, hogy vissza​mész Észak​föld​re?
 – Vissza is men​tem. Az​tán meg ide​jöt​tem. – A je​lek sze​rint Resz​ket nem sze​ret​te
ki​szí​nez​ni a té​nye​ket.
– Mi​ért?
– Egy ki​len​cuj​jú em​bert ke​re​sek.
Cos​ca vál​lat vont.
– Le​vág​hat​tad vol​na Dim​bik egyik uj​ját, és meg​spó​rol​hat​tad vol​na ma​gad​nak a
ke​re​sést.
Dim​bik hö​rög​ve do​bál​ta ma​gát, be​le​ga​ba​lyo​dott a sa​ját váll​sza​lag​já​ba. Resz​ket
újra erő​seb​ben fe​szí​tet​te a kést a nya​ká​nak, és vissza​nyom​ta a fe​jét az asz​tal​lap​-
hoz.
– Egy konk​rét ki​len​cuj​jú em​ber kell ne​kem. – Az észak​föl​di re​ked​tes hang​ján az
iz​ga​tott​ság leg​ki​sebb nyo​ma sem hal​lat​szott. –Azt plety​kál​ták, hogy er​re​fe​lé le​het.
Fe​ke​te Cal​der​nek el​in​té​zen​dő ügye van vele. És ne​kem is.
– Nem volt még elég az el​in​té​zen​dő ügyek​ből Sty​ri​á​ban? A bosszú rosszat tesz az
üz​let​nek. És a lé​lek​nek is, igaz, Temp​lo​mos?
– Azt hal​lot​tam – mond​ta a jog​tu​dor, akit Dim​bik ép​pen csak a sze​me sar​ká​ból
lá​tott. Hogy mennyi​re gyű​löl​te ezt az em​bert! Min​dig min​den​nel egyet​ér​tett, min​-
dig min​den​re rá​bó​lin​tott, min​dig úgy tett, mint​ha min​dent job​ban tud​na, de soha
nem mond​ta meg, ho​gyan is gon​dol​ja.
– A lel​ke​ket a pa​pok​ra bí​zom – kö​zöl​te Resz​ket –, az üz​le​tet meg a ke​res​ke​dők​-
re. Az el​in​té​zen​dő ügyek​hez én is ér​tek. Bassza meg! – Dim​bik nyü​szít​ve vár​ta,
hogy el​jöj​jön a vég. Az​tán csö​röm​pö​lés hal​lat​szott, ahogy az észak​föl​di el​ej​tet​te a
vil​lá​ját, a to​jás meg szét​szó​ró​dott a föl​dön.
– Könnyeb​ben fog men​ni két kéz​zel. – Cos​ca in​tett a kör​ben álló zsol​do​sok​nak.
– La​zít​sa​tok, fiúk! Resz​ket régi ba​rá​tom, nem sze​ret​ném, ha baja esne. – Az íjak, a
pen​gék és a fur​kós​bo​tok sor​ra le​eresz​ked​tek. – Most már ta​lán el​ereszt​het​néd
Dim​bik szá​za​dost. Ha egy meg​hal, a töb​bi nyug​ta​lan lesz. Olya​nok, mint a kis​ka​-
csák.
– A kis​ka​csák is tö​kö​seb​bek, mint ez a tár​sa​ság – je​gyez​te meg Resz​ket.
– Zsol​do​sok. Ke​rü​lik az össze​üt​kö​zést, ha csak le​het​sé​ges. Állj be kö​zénk! Olyan
len​ne, mint ré​gen. A baj​tár​si​as​ság, a ne​ve​tés, az iz​ga​lom!
– A mé​reg, az áru​lás, a kap​zsi​ság? Rá​jöt​tem, hogy egye​dül job​ban tu​dok dol​goz​-
ni. – Dim​bik tü​de​jé​be hir​te​len sí​pol​va áram​lott a le​ve​gő, ahogy az észak​föl​di el​vet​-
te a kést meg a ke​zét a nya​ká​ról, majd a gal​lér​já​nál fog​va fel​emel​te, és át​lök​te a he​-
lyi​sé​gen. Dim​bik te​he​tet​le​nül üt​kö​zött neki az egyik zsol​dos​nak, és a két fér​fi
össze​ga​ba​lyod​va bo​rult fel egy asz​tal​lal egye​tem​ben.
– Majd szó​lok, ha ki​len​cuj​jú em​ber​be bot​lok. – Cos​ca meg​tá​masz​ko​dott a tér​-
dén, és sár​ga fo​ga​i​val vi​cso​rít​va, némi ne​héz​ség árán fel​egye​ne​se​dett.
 – Légy szí​ves. – Resz​ket fog​ta a kést, ami​vel az imént kis hí​ján ki​ol​tot​ta Dim​bik
éle​tét, és hig​gad​tan le​vá​gott vele egy da​ra​bot a tá​nyér​ján lévő hús​ból. – És ki​fe​lé
me​net csukd be ma​gad után az aj​tót.
Dim​bik zi​hál​va fel​ká​szá​ló​dott, fél ke​zét a nya​kán ék​te​len​ke​dő hor​zso​lás​ra szo​rí​-
tot​ta, és dü​hö​sen me​redt Resz​ket​re. Na​gyon sze​ret​te vol​na meg​öl​ni ezt az ál​la​tot.
Vagy leg​alább​is pa​rancs​ba adni, hogy öl​jék meg. De Cos​ca azt mond​ta, nem sze​ret​-
né, ha baja esne, és le​he​tett akár​mi​lyen ne​héz eset, még​is​csak ő volt a pa​rancs​no​-
ka. En​nek a csür​hé​nek a túl​nyo​mó több​sé​gé​vel el​len​tét​ben Dim​bik ka​to​na volt.
Ko​mo​lyan vet​te az olyan dol​go​kat, mint a tisz​te​let, az en​ge​del​mes​ség vagy a szol​-
gá​la​ti út. Még ak​kor is, ha egye​dül ma​radt vele. Kü​lö​nö​sen azért volt fon​tos, hogy
ko​mo​lyan ve​gye mind​ezt, mert egye​dül ma​radt vele. Meg​iga​zí​tot​ta gyű​rött váll​sza​-
lag​ját, és méla un​dor​ral ál​la​pí​tot​ta meg, hogy a ko​pott se​lyem csu​pa to​jás lett. Mi​-
lyen cso​dás váll​sza​lag is volt ez va​la​ha! Mos​tan​ra nem lát​szott raj​ta a régi di​cső​ség
nyo​ma. Dim​bik​nek bor​zasz​tó​an hi​ány​zott a had​se​reg. A va​ló​di had​se​reg, nem a
ka​to​na​élet​nek ez a torz pa​ró​di​á​ja.
Ő a leg​jobb em​ber a se​reg​ben, erre meg​ve​tés​sel ke​ze​lik. A leg​ki​sebb egy​sé​get, a
leg​ré​me​sebb mun​ká​kat bíz​zák rá, a leg​ki​sebb részt kap​ja a zsák​mány​ból. Le​si​mí​-
tot​ta vi​sel​tes uni​for​mi​sát, elő​vet​te a fé​sű​jét, meg​iga​zí​tot​ta a ha​ját, és a tőle tel​he​tő
leg​pec​ke​sebb lép​tek​kel ki​vo​nult meg​szé​gye​nü​lé​se szín​he​lyé​ről az ut​cá​ra.
Az őrül​tek há​zá​ban, gon​dol​ta, az egyet​len ép​el​mé​jű em​ber tű​nik bo​lond​nak.
Égett szag ter​jen​gett a le​ve​gő​ben, és er​ről régi csa​ták ju​tot​tak Su​fe​en eszé​be. Csa​-
ták, ami​kor har​col​nia kel​lett. Vagy leg​alább​is utó​lag úgy érez​te. Elő​ször a ha​zá​já​-
ért har​colt, az​tán a ba​rá​ta​i​ért, az​tán az éle​té​ért, az​tán a meg​él​he​té​sé​ért, most
meg… ki tud​ja, mi​ért. A zsol​do​sok, akik el akar​ták pusz​tí​ta​ni az őr​tor​nyot, idő​köz​-
ben fel​hagy​tak a kí​sér​le​te​zés​sel, rossz​ked​vű​en le​te​le​ped​tek a föld​re, és egy üve​get
ad​tak kör​be. Lor​sen ink​vi​zí​tor a kö​zel​ben állt, és még ná​luk is mo​gor​vább​nak tűnt.
– Be​fe​jez​te a tár​gya​lást a ke​res​ke​dő​vel? – kér​dez​te Cos​ca, aki az imént lé​pett ki
a fo​ga​dó​ból.
– Be – mor​dult fel Lor​sen.
– És mire ju​tot​tak?
– Meg​halt.
Cos​ca egy pil​la​nat csend után fe​lelt.
– Az élet a bá​nat óce​án​ja.
– Egye​sek nem bír​ják, ha fag​gat​ják őket.
– Úgy vé​lem, a szív gyen​ge​sé​gét az er​köl​csi tar​tás hi​á​nya okoz​za.
– Az ered​mény ugyan​az – mond​ta az ink​vi​zí​tor. – Vé​gig​jár​juk az elöl​já​ró úr lis​-
tá​ján sze​rep​lő te​le​pü​lé​se​ket. Most Lob​bé​ria kö​vet​ke​zik, az​tán Aver​stock. Ké​szít​se
az em​be​re​it, tá​bor​nok úr.
 Cos​ca össze​rán​col​ta a hom​lo​kát. Su​fe​en a nap fo​lya​mán elő​ször lát​ta raj​ta, hogy
fog​lal​koz​tat​ja va​la​mi.
– Nem ma​rad​hat​nánk leg​alább éj​sza​ká​ra? Pi​hen​het​nénk, él​vez​het​nénk a he​lyi​ek
ven​dég​sze​re​te​tét…
– A lá​za​dók nem ne​szel​he​tik meg az ér​ke​zé​sün​ket. Az iga​zak nem kés​le​ked​het​-
nek. – Lor​sen​nek ezt si​ke​rült úgy ki​mon​da​nia, hogy a hang​já​ban nyo​ma sem ér​ző​-
dött iró​ni​á​nak.
Cos​ca fel​fúj​ta az ar​cát.
– Az iga​zak ke​mé​nyen dol​goz​nak, mi?
Su​fe​ent foj​to​gat​ta a te​he​tet​len​ség. Alig bír​ta fel​emel​ni a kar​ját, hir​te​len olyan fá​-
radt​nak érez​te ma​gát. Bár lett vol​na kéz​nél egy iga​zi em​ber, de még min​dig ő volt
itt a leg​iga​zabb. A leg​jobb em​ber a se​reg​ben. Nem volt rá büsz​ke. A leg​jobb fé​reg​-
nek a trá​gya​dom​bon is több oka lett vol​na a di​csek​vés​re. Raj​ta kí​vül min​den​ki​ből
hi​ány​zott a lel​ki​is​me​ret​nek még a szik​rá​ja is. Ta​lán Temp​lo​most ki​vé​ve, ő vi​szont
reg​gel​től es​tig ép​pen ar​ról pró​bált meg​győz​ni min​den​kit – sa​ját ma​gát is be​le​ért​ve
–, hogy tel​jes​ség​gel lel​ki​is​me​ret​len alak. Most va​la​mi​vel Cos​ca mö​gött állt, egy ki​-
csit elő​re​gör​nyedt, mint​ha el akar​na búj​ni, uj​ja​i​val az inge gomb​ja​it for​gat​ta,
mint​ha le akar​ná tép​ni őket. Temp​lo​mos​ból bár​mi le​he​tett vol​na, és ép​pen azért
küz​dött, hogy ne le​gyen be​lő​le sen​ki. De a zűr​za​var és a pusz​tí​tás kö​ze​pet​te alig​ha
volt ér​tel​me azon ke​se​reg​ni, hogy va​la​ki nem hoz​ta ki ma​gá​ból a le​he​tő leg​töb​bet.
Le​het, hogy Ju​ba​ir jól lát​ja? Is​ten tény​leg bosszú​szom​jas gyil​kos, aki örö​mét leli a
pusz​tí​tás​ban? Eb​ben a pil​la​nat​ban ne​héz lett vol​na ez​zel vi​tá​ba száll​ni.
A meg​ter​mett észak​föl​di Stup​fer húsáru​dá​já​nak tor​ná​cán állt, és vas​kos ke​zé​vel
a kor​lá​tot mar​kol​va fi​gyel​te a nye​reg​be szál​ló zsol​do​so​kat. A dél​utá​ni nap​fény
meg-meg​vil​lant élet​te​len fém​sze​mén.
– Ho​gyan fog​ja ezt meg​ír​ni? – ér​dek​lő​dött Temp​lo​mos.
Swor​breck a jegy​zet​fü​ze​té​re pil​lan​tott, az​tán anél​kül, hogy a lap​hoz ért vol​na a
ce​ru​zá​ja, be is csuk​ta.
– Le​het, hogy át​sik​lom eme epi​zód fö​lött.
Su​fe​en fel​hor​kant.
– Re​mé​lem, kor​cso​lyát is ho​zott. So​kat fog sik​la​ni. Mind​azon​ál​tal el kel​lett is​-
mer​ni, hogy a Ke​gyes Kéz Se​re​ge szo​kat​la​nul vissza​fo​gott​nak bi​zo​nyult az​nap.
Ami​kor el​hagy​ták Tisz​tes​al​kut, pá​ran azért pa​nasz​kod​tak a sze​rény zsák​mány mi​-
att. A ke​res​ke​dő pu​cér​ra vet​kőz​te​tett holt​tes​tét, biz​tos, ami biz​tos, fel​kö​töt​ték az
őr​to​rony​ban, a nya​ká​ban egy táb​lá​val, ami fe​nye​ge​tőn hir​det​te, hogy ugyan​ez a
sors vár majd a Kö​ze​li Vi​dék min​den áru​ló​já​ra. Su​fe​en nem tud​ta, el​jut-e a hír a
lá​za​dók​hoz, és ha igen, ta​nul​nak-e majd a lec​ké​ből. A ke​res​ke​dő mel​lett két má​sik
fér​fi is ló​gott.
– Ők kik vol​tak? – kér​dez​te Temp​lo​mos hát​ra​pil​lant​va.
 – Azt hi​szem, a fi​a​ta​lab​bik me​ne​kül​ni pró​bált, ami​kor le​lőt​ték – fe​lel​te Su​fe​en.
– A má​sik​ról fo​gal​mam sincs.
Temp​lo​mos vá​gott egy gri​maszt, meg​bor​zon​gott, és ron​gyos ka​bát​uj​ját kezd​te
tép​ked​ni.
– Per​sze mit is te​het​nénk?
– Csak kö​vet​jük a lel​ki​is​me​re​tün​ket.
Temp​lo​mos dü​hö​sen mor​dult fel.
– Zsol​dos lé​ted​re so​kat be​szélsz a lel​ki​is​me​ret​ről.
– Mi​ért ér​de​kel, ha a tiéd nem fur​dal?
– Ha nem té​ve​dek, azért el​fo​ga​dod Cos​ca pén​zét.
– Ha ezen​túl nem fo​gad​nám el, ak​kor te sem ten​néd? Temp​lo​mos ki​nyi​tot​ta a
szá​ját, az​tán szó nél​kül be​csuk​ta, és a lá​tó​ha​tárt bá​mul​ta né​mán, mi​köz​ben egy​re
csak tép​des​te a ka​bát​ja uj​ját.
Su​fe​en fel​só​haj​tott.
– Is​ten lát​ja a lel​kem, so​sem ál​lí​tot​tam, hogy jó em​ber va​gyok. – A vá​ros szé​lén
fel​gyúj​tott há​zak​ból füst​osz​lo​pok emel​ked​tek az ég kék​je felé. – Csak azt, hogy én
va​gyok a leg​jobb em​ber eb​ben a se​reg​ben.
 Mindenkinek van múltja

He​ve​sen zu​ho​gott az eső. Meg​töl​töt​te a sze​kér​ke​re​kek váj​ta ba​ráz​dá​kat, a mé​lyen

a föld​be cup​pa​nó csiz​mák és pa​ták nyo​mát, a fő​ut​cát el​bo​rí​tó in​go​ványt csak az
áram​lás hi​á​nya mi​att nem le​he​tett fo​lyó​nak ne​vez​ni. Szür​ke lep​let bo​rí​tott a vá​-
ros​ra, a ke​vés lám​pa mint​ha sűrű köd​ben vi​lá​gí​tott vol​na, ho​má​lyos tü​kör​ké​pük
na​rancs​szín​ben tán​colt a száz​ezer​nyi po​cso​lyá​ban. Fel​fröcs​köl​te a te​tők el​du​gult
ere​sze​i​ben, az eresz nél​kü​li te​tő​kön meg a ba​kon né​mán, bő​rig ázva ku​por​gó Bá​-
rány ka​lap​já​nak ka​ri​má​ján fel​gyűlt sá​ros vi​zet. Szo​mo​rú pa​ta​kok​ban folyt alá a gö​-
csör​tös ge​ren​dák​ból össze​tá​kolt bolt​ív​ről, amely bá​gyad​tan hir​det​te, hogy Aver​-
stock vá​ro​sá​ba ér​kez​tek. Be​le​ivó​dott az ök​rök sár​fol​tos bő​ré​be; Cal​der most már
ha​tá​ro​zot​tan húz​ta az egyik hát​só lá​bát, és Sö​mör sem fes​tett sok​kal job​ban. Kö​vér
csep​pek ver​ték a fo​ga​dó​nak csú​folt vis​kó előtt ki​pány​vá​zott lo​va​kat is. A há​rom
bá​na​tos ál​lat sző​rét fe​ke​té​re fes​tet​te a ned​ves​ség.
– Ők azok? – kér​dez​te Leef. – Az ő lo​va​ik van​nak ott?
– Ők azok. – Szen​de fá​zott, és olyan ra​ga​cso​san nyir​kos​nak érez​te a bő​rét csu​-
rom​vi​zes ka​bát​ja alatt, mint​ha elő​re el​te​met​ték vol​na.
– Mi​hez kez​dünk? – Leef pró​bál​ta lep​lez​ni hang​ja fe​szült re​me​gé​sét, de egy​ál​ta​-
lán nem járt si​ker​rel.
Bá​rány nem fe​lelt. Vagy​is nem azon​nal. In​kább Szen​dé​hez ha​jolt, és a fü​lé​be
súg​ta:
– Te​gyük fel, hogy tet​tél két ígé​re​tet, de ha az egyi​ket be​tar​tod, az​zal meg​sze​ged
a má​si​kat. Mi​hez kez​desz ilyen hely​zet​ben?
Az előt​tük álló fel​ada​tot te​kint​ve Szen​de ki​fe​je​zet​ten bi​zarr​nak ta​lál​ta a kér​dést.
Ahogy meg​von​ta a vál​lát, a ned​ves ing kel​le​met​le​nül dör​zsöl​te a bő​rét.
– Hát gon​do​lom, az lesz a leg​jobb, ha a fon​to​sab​bi​kat tar​tod be kö​zü​lük.
– Na ja – dünnyög​te a fér​fi a mo​csár​rá vál​to​zott ut​cát fi​gyel​ve. – Csak fa​le​ve​lek
a ví​zen, mi? Soha nincs vá​lasz​tá​sunk. – Egy da​ra​big csak ül​tek, és szót​la​nul áz​tak
to​vább, az​tán Bá​rány meg​for​dult a ba​kon. – Én me​gyek be elő​ször. Ren​dez​zé​tek el
az ök​rö​ket, az​tán gyer​tek utá​nam, de csak nyu​god​tan. – Le​ug​rott a sze​kér​ről, csiz​-
má​ja han​go​san csob​bant a sár​ban. – Ha​csak nem akar​tok in​kább itt ma​rad​ni. Le​-
het, hogy az len​ne a leg​jobb.
– Én is meg aka​rom ten​ni a ma​ga​mét – mor​dult föl Leef.
– Tu​dod, mi vár​hat rád? Öl​tél már em​bert?
 – Te igen?
– Csak ne ke​rül​je​tek az utam​ba. – Bá​rány más lett va​la​hogy. Már nem húz​ta
össze ma​gát. Na​gyobb volt. Ha​tal​mas. Ka​bát​ja vál​lán ko​po​gott az eső, ko​mor arca
egyik ol​da​lá​ra alig sej​lő fény ve​tült, a má​sik tel​jes sö​tét​ség​be bur​ko​ló​zott. – Sem​-
mi​kép​pen ne ke​rül​je​tek az utam​ba! Ezt meg kell ígér​ne​tek.
– Rend​ben – mond​ta Leef, és za​var​tan Szen​dé​re pil​lan​tott.
– Rend​ben – mond​ta Szen​de is.
Kü​lö​nös volt ezt hal​la​ni Bá​rány​tól. Min​den el​lés​kor szü​let​tek olyan bá​rá​nyok,
amik erő​sza​ko​sab​bak vol​tak nála. De az em​be​rek fur​csák tud​nak len​ni az ő nagy
büsz​ke​sé​gük​kel. Szen​de so​sem lát​ta ér​tel​mét, hogy a büsz​ke​ség ve​zé​rel​je. Most is
hagy​ta in​kább, hadd mond​ja a ma​gá​ét a fér​fi, hadd pró​bál​ja össze​szed​ni a bá​tor​sá​-
gát. Gon​dol​ta, akár elő​re is en​ged​he​ti. Vé​gül is egé​szen jól be​vált ez a mód​szer,
ami​kor a ter​ményt árul​ták. Bá​rány majd ma​gá​ra von​ja a te​kin​te​te​ket, ő pe​dig ész​-
re​vét​le​nül be​oson.
A ké​sét a ka​bát​ja uj​já​ba rej​tet​te, és fi​gyel​te az öreg észak​föl​dit, amint cup​pog​va,
szét​tárt ka​rok​kal egyen​sú​lyoz​va át​sze​li az ut​cát bo​rí​tó mo​csa​rat.
Ami​kor Bá​rány el​bi​zony​ta​la​no​dik, ő majd meg​te​szi, amit kell. Meg​tet​te ko​ráb​-
ban is, nem igaz? Még​hoz​zá olyan em​be​rek​kel, akik ke​vés​bé szol​gál​tak rá. Meg​-
győ​ző​dött róla, hogy a kése könnye​dén elő​csusszan át​ázott ka​bát​uj​já​ból. A szí​ve a
tor​ká​ban do​bo​gott. Ké​pes lesz rá megint. Mu​száj meg​ten​nie.
A fo​ga​dó kí​vül​ről ócs​ka ka​lyi​bá​nak tűnt, és be​lép​ve sem érte az em​bert sem​mi​-
fé​le meg​le​pe​tés. A he​lyet lát​va Szen​dé​ben nosz​tal​gia tá​madt Stup​fer húsáru​dá​ja
iránt – pe​dig ko​ráb​ban el​kép​zel​he​tet​len​nek tar​tot​ta, hogy va​la​ha is ilyen ér​zés le​-
het úrrá raj​ta.
A ment​he​tet​le​nül meg​fe​ke​te​dett tűz​hely​ben bá​na​tos láng​nyelv fi​cán​kolt, a le​ve​-
gőt be​töl​töt​te a füs​töl​gő fa, a pe​nész és a szap​pant so​sem lá​tott tes​tek sa​va​nyú ki​-
pá​rol​gá​sa. A pult egy, a kö​ze​pén meg​eresz​ke​dett, re​pe​de​zett öreg desz​ka​da​rab
volt, amit kö​nyö​kök csi​szol​tak si​má​ra az évek so​rán. A kocs​má​ros – vagy ezen a
he​lyen in​kább ka​lyi​bás – mö​göt​te állt, és bög​ré​ket tö​röl​ge​tett.
A kes​keny és ala​csony he​lyi​ség ko​ránt​sem volt tele, ami egy ilyen ret​te​ne​tes éj​-
sza​kán elég meg​le​pő​nek tűnt. Egy há​rom fér​fi​ból és két nő​ből álló tár​sa​ság, amit
Szen​de ke​res​ke​dő​nek vélt, még​hoz​zá nem épp si​ke​res ke​res​ke​dő​nek, va​la​mi​fé​le
ragu fölé ha​jolt a leg​tá​vo​lab​bi asz​tal​nál. Egy véz​na fér​fi, aki ta​lán gaz​da le​he​tett,
ma​gá​nyo​san ül​dö​gélt, csak a bög​ré​je és le​stra​pált te​kin​te​te sze​gő​dött tár​sa​sá​gá​ul.
Szen​de is​me​rős​nek ta​lál​ta ezt a ma​gányt: a régi fe​ke​te fol​tos tük​ré​ben lát​ta min​-
dig. A mel​let​te lévő asz​tal​nál ülő em​ber ak​ko​ra szőr​me​ka​bá​tot vi​selt, hogy majd
be​le​ful​ladt, bo​zon​tos ősz ha​já​ba két zsí​ros tol​lal dí​szí​tett ka​la​pot nyo​mott, az előt​-
te álló üveg fé​lig már ki​ürült. Vele szem​ben, egye​nes de​rék​kal, akár egy bíró a tár​-
gya​lá​son, gör​be orrú dzsinn nő ült; a ha​ját egy régi bi​ro​dal​mi zász​ló​val kö​töt​te
konty​ba, az ar​cán pe​dig olyan mé​lyek vol​tak a rán​cok, hogy akár tá​nyé​ro​kat is le​-
he​tett vol​na tar​ta​ni ben​nük. Már ha az em​ber tá​nyér​jai nem ég​tek el a tük​ré​vel
meg min​den más tu​laj​do​ná​val együtt.
Szen​de te​kin​te​te úgy sik​lott a vi​dám ven​dég​se​reg utol​só tag​ja​i​ra, mint​ha leg​szí​-
ve​seb​ben le​ve​gő​nek néz​né őket. De azért na​gyon is ész​re​vet​te a pult​nál egy​más​hoz
kö​zel hú​zód​va álló há​rom fér​fit.
Rá​né​zés​re az Uni​ó​ból jö​het​tek, már amennyi​re a Kö​ze​li Vi​dék po​rá​ban el​töl​tött
pár év után meg le​he​tett ál​la​pí​ta​ni, hogy ki hol szü​le​tett. Ket​ten kö​zü​lük egé​szen
fi​a​tal​nak tűn​tek. Az egyik, egy bog​lyas vö​rös hajú le​gény úgy rán​ga​tó​zott, mint​ha
légy szállt vol​na a há​tá​ra. A má​sik, ahon​nan Szen​de lát​ta, egé​szen jó​ké​pű​nek ha​-
tott, bir​ka​bőr ka​bát​ját drá​ga, fém​mel ki​vert öv tar​tot​ta össze. A har​ma​dik idő​sebb
volt, sza​kál​las, vi​har​vert, hosszú​kás, ci​lin​der​sze​rű ka​lap​ját fél​re​csap​va vi​sel​te,
mint aki bor​zasz​tó​an nagy​ra tart​ja ma​gát. Per​sze a leg​több fér​fi így van ez​zel, ál​ta​-
lá​ban a va​ló​di ér​té​kük​kel for​dí​tott arány​ban.
Kard​ja is volt – Szen​de lát​ta a hü​vely réz​he​gyét ki​kan​di​kál​ni a ka​bát​ja ha​sí​té​-
kán. A jó​ké​pű egy fej​szét és egy jó​ko​ra kést du​gott az övé​be, meg egy da​rab fel​te​-
kert kö​te​let. A vö​rös hajú a há​tát for​dí​tot​ta Szen​de felé, így a nő nem le​he​tett biz​-
tos a dol​gá​ban, de nyil​ván nála is kel​lett hogy le​gyen egy-két fegy​ver.
El sem akar​ta hin​ni, mi​lyen hét​köz​na​pi em​be​rek. Ugyan​olyan kö​zön​sé​ges,
mocs​kos sen​kik vol​tak, mint az az ezer má​sik ván​dor, akik Tisz​tes​al​ku​ba ve​tőd​tek.
A jó​ké​pű flan​cos övé​be akasz​tot​ta a hü​velyk​jét, töb​bi ujja la​zán ló​gott alá. Ép​pen
úgy fes​tett, mint bár​ki más, ahogy a nye​reg​ben töl​tött hosszú út után a pul​tot tá​-
masz​tot​ta. Csak​hogy az ő útja Szen​de fel​gyúj​tott ta​nyá​ján és el​ta​po​sott re​mé​nye​in
át ve​ze​tett, rá​adá​sul a test​vé​re​it is ma​gá​val hur​col​ta a ki tud​ja, mi​fé​le bor​za​lom​ba.
Össze​szo​rí​tott száj​jal el​in​dult a he​lyi​ség bel​se​je felé. Igye​ke​zett az ár​nyék​ban
ma​rad​ni. Nem mond​hat​ni, hogy buj​kált vol​na, de azért ke​rül​te a fel​tű​nést. Nem
volt ne​héz dol​ga, mert Bá​rány, szo​ká​sá​tól el​té​rő​en, ép​pen en​nek az el​len​ke​ző​jé​vel
fog​la​la​tos​ko​dott. A fér​fi a pult má​sik vé​gé​hez lé​pett, és két nagy ök​lé​vel a re​pe​de​-
zett fára tá​masz​ko​dott.
– Szép kis es​tét in​téz​tek ne​künk – mond​ta ép​pen a kocs​má​ros​nak, majd le​vet​te
a ka​lap​ját, és olyan lát​vá​nyos moz​du​lat​tal ráz​ta le róla a vi​zet, hogy min​den​ki, aki​-
nek egy​ál​ta​lán eszé​be ju​tott fel​emel​ni a fe​jét, őt néz​te. Csak az öreg dzsinn nő mé​-
lyen ülő sze​me kö​vet​te a fal mel​lett oso​nó Szen​dét, de ő sem szólt egy szót sem.
– Pi​ci​két mint​ha esne – mond​ta a kocs​má​ros.
– Ha még egy ki​csit ne​ki​ered, szert te​het egy kis mel​lé​kes​re, csak komp​já​ra​tot
kell in​dí​ta​nia az utca két ol​da​la kö​zött.
A kocs​má​ros nem épp lel​ke​sen né​zett kö​rül a ven​dé​ge​in.
– Rám fér​ne va​la​mi, ami​ből egy kis hasz​nom is szár​ma​zik. Azt hal​lom, ren​ge​te​-
gen ván​do​rol​nak át a Kö​ze​li Vi​dé​ken, de csak nem aka​ró​dzik ne​kik er​re​fe​le té​ved​-
ni. Inna va​la​mit?
Bá​rány le​húz​ta a kesz​tyű​jét, és könnye​dén a pult​ra dob​ta.
 – Egy sört ké​rek.
A kocs​má​ros az egyik fé​nyes​re tö​röl​ge​tett fém​ku​pa után nyúlt.
– Ne ab​ból. – Bá​rány az egyik fel​ső pol​con po​ro​so​dó jó​ko​ra agyag​kor​só​ra bö​-
kött. – Sze​re​tem, ha va​la​min jó fo​gás esik.
– Na most bög​rék​ről vagy nők​ről be​szél​ge​tünk? – kér​dez​te a fér​fi, ahogy az ivó​-
al​kal​ma​tos​ság után nyúlt.
– Akár mind a ket​tő​ről. – Bá​rány mo​soly​gott. Hogy le​het ilyen​kor mo​so​lyog​ni?
Szen​de te​kin​te​te a pult má​sik vé​gén, né​mán az ital fölé haj​ló há​rom fér​fi​ra ug​rott.
– Hon​nan jött? – kér​dez​te a kocs​má​ros.
– Ke​let​ről. – Bá​rány le​ráz​ta ma​gá​ról csu​rom​vi​zes ka​bát​ját. – Pon​to​sab​ban
észak​ke​let​ről. Tisz​tes​al​ku kö​ze​lé​ből.
A há​rom fér​fi egyi​ke, a vö​rös hajú Bá​rány​ra pil​lan​tott, az​tán meg​szív​ta az or​rát,
és el​for​dí​tot​ta a te​kin​te​tét.
– Az jó messze van, meg​le​het vagy száz mér​föld is.
– Ta​lán még több azon az úton, amer​re én jöt​tem, rá​adá​sul egy kur​va ök​rös​sze​-
ké​ren. A bak kol​bász​hús​sá da​rál​ta a va​la​ga​mat.
– Hát, ha to​vább akar men​ni nyu​gat​nak, én két​szer is meg​gon​dol​nám a maga
he​lyé​ben. Ren​ge​te​gen in​dul​tak arra, arany​ra éhe​sen. Ál​lí​tó​lag fel​pisz​kál​ták a
dzsin​ne​ket is.
– Biz​tos ez?
– Kész​pénz​nek ve​he​ti, ba​rá​tom. – A kö​zel​ben egye​dül iszo​ga​tó fér​fi úgy dug​ta ki
a fe​jét a szőr​me​ka​bát​já​ból, mint tek​nős a pán​cél​ból. Szen​de soha éle​té​ben nem ta​-
lál​ko​zott még ilyen mély, re​cse​gő hang​gal, pe​dig jó né​hány mor​gó vén​em​bert hal​-
lott a maga ide​jé​ben. – Nyug​ta​lan​kod​nak az egész Messzi Vi​dé​ken, mint​ha va​la​ki
be​le​ta​po​sott vol​na egy han​gya​boly​ba. Fel​bosszan​tot​ták őket, és most ban​dá​ba ve​-
rőd​ve fü​lek​re va​dász​nak, pont, mint ré​gen. Ál​lí​tó​lag San​geed is megint ki​von​ta a
kard​ját.
– San​geed? – A kocs​má​ros úgy for​gat​ta meg a fe​jét, mint​ha hir​te​len kel​le​met​le​-
nül szűk​nek ta​lál​ná a gal​lér​ját.
– A pusz​ta csá​szá​ra maga! – Szen​dé​nek az az ér​zé​se tá​madt, hogy a vén gaz​em​-
ber ha​tá​ro​zot​tan él​ve​zi a vész​ma​dár sze​re​pét. –Nincs két hete, hogy a dzsinn​jei
egy egész csa​pat​ra való arany​ásót le​mé​szá​rol​tak a vé​ge​ken. Vagy har​minc em​bert.
Le​vág​ták a fü​lü​ket meg az or​ru​kat, de nem lep​ne meg, ha ki​de​rül​ne, hogy a far​ku​-
kat is.
– És mi a fe​né​hez kez​de​nek ve​lük? – kér​dez​te a gaz​da. El​bor​zad​va pil​lan​tott az
öreg dzsinn nőre. Az nem szólt egy szót sem. Nem is moz​dult.
– Ha min​den​áron nyu​gat​nak akar men​ni, azt ta​ná​csol​nám, hogy jó​ko​ra tár​sa​sá​-
got vi​gyen ma​gá​val, és ne vi​dám fic​kó​kat, ha​nem mar​co​na ala​ko​kat. Én így ten​-
nék. – Az öreg vissza​bújt a szőr​me​ka​bát​já​ba.
– Jó ta​nács. – Bá​rány fel​emel​te a ha​tal​mas kor​sót, és las​san ivott be​lő​le. Szen​de
vele nyelt, hir​te​len ő is bor​zasz​tó​an meg​kí​vánt egy kis sört. A fe​né​be is, de jó len​ne
el​men​ni in​nen! El​men​ni, vagy túl​es​ni a dol​gon. Bá​rány azon​ban va​la​mi​ért most is
ép​pen olyan tü​rel​mes volt, mint szán​tás köz​ben. – Vi​szont ma​gam sem iga​zán tu​-
dom, mer​re tar​tok.
– Mi szél hoz​ta ilyen messzi​re? – kér​dez​te a kocs​má​ros.
Bá​rány ne​ki​lá​tott, hogy fel​gyűr​je nyir​kos inge uj​ját, ősz szőr​szá​lak​kal bo​rí​tott al​-
kar​ján da​gad​tak az erek.
– Pár em​bert kö​vet​tem er​re​fe​lé.
A vö​rös hajú megint oda​kap​ta a fe​jét, a vál​lán és ar​cán rán​gá​sok fu​tot​tak vé​gig.
Ez​út​tal nem for​dult el. Szen​de ki​búj​tat​ta a kést a ka​bát​uj​já​ból, de azért egye​lő​re a
kar​ja mögé rejt​ve tar​tot​ta. Ve​rej​té​ke​ző uj​jai for​rón ta​pad​tak a mar​ko​lat​ra.
– És mi​ért? – kí​ván​csis​ko​dott a kocs​má​ros.
– Fel​gyúj​tot​ták a ta​nyá​mat. El​vit​ték a gye​re​ke​i​met. Fel​kö​töt​ték a ba​rá​to​mat. –
Bá​rány úgy be​szélt, mint​ha az egész ügy szin​te em​lí​tés​re sem len​ne mél​tó, az​tán
fel​emel​te a kor​só​ját.
A fo​ga​dó​ban hir​te​len olyan csend lett, hogy hal​la​ni le​he​tett, amint az észak​föl​di
a sört nye​li. Az egyik ke​res​ke​dő fe​lé​je for​dult, hom​lo​kát ag​go​dal​ma​san rán​col​ta
össze. A ci​lin​de​res az ita​lá​ért nyúlt. Szen​de lát​ta, hogy ki​da​gad​nak az inak a kéz​fe​-
jén, olyan erő​sen mar​kol​ta a bög​re fü​lét. Leef ép​pen ezt a pil​la​na​tot vá​lasz​tot​ta,
hogy be​lép​jen az aj​tón. El​áz​va, sá​pad​tan tor​pant meg a kü​szö​bön, nem iga​zán tud​-
ta, mi​hez kezd​jen ma​gá​val. De mi​vel min​den​ki Bá​rány​ra fi​gyelt, a fiút ész​re sem
vet​ték.
– Go​nosz em​be​rek, nin​cse​nek gát​lá​sa​ik – foly​tat​ta az észak​föl​di. – Az egész Kö​-
ze​li Vi​dé​ken gye​re​ke​ket ra​bol​tak, és akasz​tott em​be​re​ket hagy​tak hát​ra ma​guk
után. Vagy egy tu​cat​nyit ma​gam te​met​tem el az el​múlt na​pok​ban.
– És há​nyan van​nak ezek a gaz​em​be​rek?
– Úgy hú​szán le​het​nek.
– Ér​de​mes össze​ál​lí​ta​nunk egy csa​pa​tot, és meg​ke​res​ni őket – Bár a kocs​má​ros
úgy fes​tett, mint aki sok​kal szí​ve​seb​ben ma​rad​na hely​ben, hogy to​vább tö​röl​get​-
hes​se a bög​ré​it. Ezt per​sze alig​ha ró​hat​ta vol​na fel neki bár​ki is.
Bá​rány meg​ráz​ta a fe​jét.
– Nem len​ne ér​tel​me. Ad​dig​ra rég to​vább​áll​nak.
– Ér​tem. Nos hát… Előbb-utóbb biz​to​san meg​kap​ják a mél​tó bün​te​té​sü​ket. Azt
mond​ják, az igaz​ság min​den​kit utol​ér.
 – Az igaz​ság meg​kap​hat​ja a ma​ra​dé​kot, mi​után én vé​gez​tem ve​lük. – Bá​rány vé​-
gül odá​ig tűr​te az inge uj​ját, amed​dig sze​ret​te vol​na, majd ol​dalt for​dult, könnye​-
dén a pult​nak dőlt, és egye​ne​sen a má​sik vé​gén álló há​rom fér​fi​ra né​zett. Mi​előtt
be​lép​tek a fo​ga​dó​ba, Szen​de nem tud​ta, mire szá​mít​son, de az fel sem me​rült ben​-
ne, hogy Bá​rány úgy fog mo​so​lyog​va cse​ve​rész​ni, mint​ha soha éle​té​ben nem is​-
mer​te vol​na a fé​lel​met. – Az előbb azt mond​tam, hogy to​vább​áll​tak, de ez nem a
tel​jes igaz​ság volt. Hár​man el​sza​kad​tak a töb​bi​ek​től.
– Biz​tos ben​ne? – A ci​lin​de​res úgy ra​gad​ta el a szót a kocs​má​ros​tól, mint tol​vaj
az er​szényt.
Bá​rány a sze​mé​be né​zett, és áll​ta a te​kin​te​tét.
– Tel​jes mér​ték​ben.
– Azt mond​ja, hár​man? – A jó​ké​pű keze nyug​ta​la​nul in​dult az övén lévő bárd
felé. A fo​ga​dó​ban se​be​sen vál​to​zott meg a han​gu​lat. A kö​ze​le​dő erő​szak ígé​re​te sú​-
lyos vi​har​fel​hő​ként ne​he​ze​dett a kis he​lyi​ség​re.
– Fi​gyel​jen ide – mond​ta a kocs​má​ros. – Nem aka​rok zűrt a foga…
– Én sem akar​tam zűrt – vá​gott a sza​vá​ba Bá​rány. – De hát így ala​kult. A zűr​nek
már csak ilyen a ter​mé​sze​te. – Fél​re​sö​pör​te az ar​cá​ból ned​ves ha​ját, a sze​me tág​ra
nyílt és csil​lo​gott. A fér​fi szá​ja is nyit​va volt, se​be​sen vet​te a le​ve​gőt, és mo​soly​gott.
Nem úgy, mint aki egy ne​héz fel​adat el​vég​zé​sé​hez gyűj​ti az erőt, in​kább úgy, mint
aki​re va​la​mi kel​le​mes vár, mond​juk egy jó va​cso​ra, és nem akar​ja el​kap​kod​ni a
dol​got. Szen​de hir​te​len új szín​ben lát​ta a régi he​ge​ket, és hi​deg bor​zon​gás kú​szott
fel a kar​ján meg a há​tán. Min​den szőr​szá​la ég​nek állt.
– Kö​vet​tem a há​rom fér​fit – mond​ta Bá​rány. – A nyo​muk​ba sze​gőd​tem, és két
nap​ja a sar​kuk​ban va​gyok.
Megint min​den​ki vissza​foj​tot​ta a lé​leg​ze​tét, és a kocs​má​ros el​gyen​gült ke​zé​ben
tart​va a bög​rét meg a ron​gyot, hát​ra​lé​pett. A szá​ja sar​ká​ban to​vább​ra is hal​vány
mo​soly ját​szott, de a sze​mé​ből sü​tött a két​ség. A há​rom fér​fi Bá​rány felé for​dult, és
Szen​dé​nek hát​tal va​la​me​lyest szét​hú​zód​tak. A nő azon kap​ta ma​gát, hogy óva​to​-
san, mint​ha méz​ben gá​zol​na, kö​ze​lebb oson. Bi​zser​gő uj​jak​kal szo​ro​sabb​ra fog​ta a
kés mar​ko​la​tát. Mint​ha min​den pil​la​nat egy örök​ké​va​ló​sá​gig nyúlt vol​na, min​den
to​rok​ban el​akadt a kap​kod​va be​szí​vott le​ve​gő.
– És hová ve​zet​tek a nyo​mok? – kér​dez​te a ci​lin​de​res. A vé​gé​re érve mint​ha egé​-
szen el​bi​zony​ta​la​no​dott vol​na a hang​ja.
Bá​rány még szé​le​seb​ben mo​soly​gott. Mint aki ép​pen azt kap​ta a szü​le​tés​nap​já​ra,
ami​re vá​gyott.
– A csiz​má​i​tok tal​pá​hoz, baz​meg.
A ci​lin​de​res fél​re​húz​ta a ka​bát​ját, és a lib​be​nő szö​vet alatt lógó kard​ja után
nyúlt.
Bá​rány hoz​zá​vág​ta a jó​ko​ra kor​sót. A fe​jén ta​lál​ta el a fér​fit, aki sör​zá​por kö​ze​-
pet​te tán​to​ro​dott hát​ra.
Szék csi​kor​dult, ahogy a gaz​da meg​pró​bált fel​tá​pász​kod​ni, vé​gül azon​ban ha​-
nyatt zu​hant he​lyet​te.
A vö​rös hajú le​gény hát​rébb lé​pett, vagy azért, hogy he​lyet csi​nál​jon, vagy egy​-
sze​rű​en az ijedt​ség​től. Szen​de min​den​eset​re lap​já​val a nya​ká​hoz pré​sel​te a kés
pen​gé​jét, a má​sik kar​já​val pe​dig erő​sen ma​gá​hoz szo​rí​tot​ta a gaz​em​bert.
Va​la​ki fel​ki​ál​tott.
Bá​rány egyet​len ug​rás​sal a jó​ké​pű előtt ter​mett, és el​kap​ta a csuk​ló​ját, ami​kor az
ép​pen ki​sza​ba​dí​tot​ta vol​na a bárd​ját. A má​sik ke​zé​vel elő​rán​tot​ta a kést a fér​fi ele​-
gáns övé​ből, és az ágyé​ká​ba döf​te, majd fel​fe​lé rán​tot​ta a pen​gét. A fel​nyí​ló test​ből
frö​csö​gő vér mind​ket​te​jü​ket be​te​rí​tet​te. A jó​ké​pű hör​gé​se ször​nyen han​gos​nak ha​-
tott a szűk he​lyi​ség​ben, ahogy a fér​fi térd​re ro​gyott, a sze​me ki​dül​ledt, és két kéz​-
zel, két​ség​be​eset​ten pró​bál​ta a ha​sá​ban tar​ta​ni a be​le​it. Bá​rány tar​kón vág​ta a kés
mar​ko​la​tá​val, mire a hör​gés ab​ba​ma​radt, és a fér​fi né​mán te​rült el a föl​dön.
Az egyik ke​res​ke​dő​nő fel​ug​rott, és a szá​já​ra ta​pasz​tot​ta a ke​zét.
A vö​rös hajú, akit Szen​de el​ka​pott az imént, fic​kán​doz​ni kez​dett, mire a nő még
erő​seb​ben szo​rí​tot​ta, és ké​sét a he​gyé​vel elő​re for​dí​tot​ta a nya​ká​hoz.
– Nyu​gi! – súg​ta a fü​lé​be.
A ci​lin​de​res tel​je​sen meg​fe​led​kez​ve a ka​lap​já​ról, fel​tá​pász​ko​dott, a seb​ből, amit
a kor​só vá​gott a hom​lo​kán, szi​vár​gott a vér. Bá​rány el​kap​ta a nya​kát, könnye​dén,
mint​ha csak rongy​ba​ba len​ne, fel​emel​te a föld​ről, és a pult​hoz csap​ta az ar​cát. Az​-
tán még egy​szer. Ak​ko​rát reccsent, mint​ha egy agyag​edény tört vol​na össze. Az​tán
még egy​szer, mire a fér​fi feje ter​mé​szet​el​le​nes szög​ben bi​csak​lott hát​ra, és vér
fröccsent a kocs​má​ros kö​té​nyé​re, mö​göt​te a fal​ra, de még a pla​fon​ra is. Bá​rány
ma​gas​ra emel​te a ké​sét, a ké​pén to​vább​ra is ott ült az az őrült vi​gyor. Az​tán a pen​-
ge fé​me​sen vil​lant, át​ha​tolt a fér​fi há​tán, és iszo​nya​tos reccse​nés​sel be​le​ha​sí​tot​ta a
pult​ba. Bá​rány ott hagy​ta a fér​fit a fá​hoz sze​gez​ve, tér​de köz​vet​le​nül a föld fö​lött
ló​gott a le​ve​gő​ben, csiz​má​ja orra a pad​ló desz​ká​it kar​col​ta, kö​rü​löt​te úgy csö​pö​-
gött a vér, mint a ki​öm​lött ital.
Az egész annyi idő alatt le​ját​szó​dott, amennyi arra lett vol​na elég Szen​dé​nek,
hogy há​rom mély le​ve​gőt ve​gyen, ha nem tar​tot​ta vol​na vissza mind​vé​gig a lé​leg​-
ze​tét. Me​le​ge volt, szé​dült, a vi​lág​ra szem​bán​tó​an éles fény ve​tült. Hu​nyor​gott.
Nem is iga​zán ju​tott el a tu​da​tá​ig, mi tör​tént. Nem moz​dult. Sen​ki sem moz​dult.
Csak Bá​rány in​dult el elő​re, a sze​mé​ben könnyek csil​log​tak, fél ar​cát fe​ke​te vér​-
pettyek bo​rí​tot​ták, ki​vil​la​nó fog​so​ra vi​lá​gí​tott gyil​kos mo​so​lya kö​ze​pén. Min​den
egyes lé​leg​zet​vé​te​lé​vel hal​kan mor​gott, mint​ha a sze​re​tő​jé​hez kö​ze​led​ne.
A vö​rös hajú nyü​szí​te​ni kez​dett.
– Bassza meg! Bassza meg!
Szen​de még erő​seb​ben pré​sel​te a nya​ká​nak a kés​pen​ge lap​ját, és megint el​hall​-
gat​tat​ta, az​tán ki​húz​ta a fér​fi övé​ből a pen​gét, ami va​la​hol fél​úton volt a kés és a
kard kö​zött. A kö​vet​ke​ző pil​la​nat​ban már ott ma​ga​so​dott fö​löt​tük Bá​rány, feje
szin​te sú​rol​ta az ala​csony ge​ren​dá​kat, és ki​tép​te a vö​rös ha​jút Szen​de er​nyedt szo​-
rí​tá​sá​ból.
– Be​szélj! – Nyi​tott te​nyér​rel ütöt​te ar​con a fiút, de ez is elég lett vol​na hoz​zá,
hogy le​ver​je a lá​bá​ról, ha köz​ben a má​sik ke​zé​vel nem tart​ja.
– Én csak… – mo​tyog​ta a vö​rös hajú.
Bá​rány újabb po​fon​ja ak​ko​rát csat​tant, hogy a ke​res​ke​dők össze​rez​zen​tek a he​-
lyi​ség túl​só vé​gé​ben. Azért egyi​kük sem moz​dult.
– Be​szélj!
– Mit akar…
– Ki volt a ve​zér?
– Cant​liss. Így hív​ják. – A fiú he​beg​ni kez​dett, a sza​vak egy​más he​gyén-há​tán
buk​tak ki be​lő​le, mint​ha nem tud​ná elég gyor​san ki​mon​da​ni őket. – Gre​ga Cant​-
liss. Nem tud​tam, mi​lyen rossz tár​sa​ság, csak el akar​tam jut​ni egy-két hely​re, és
egy kis pénzt akar​tam ke​res​ni. Egy kom​pom volt ke​le​ten, az​tán egy nagy eső el​-
mos​ta, és… – Puff. – Mi nem akar​tuk, higgye el… – Puff. – Go​nosz em​be​rek van​-
nak kö​zöt​tük. Egy Fe​ke​te​csúcs nevű észak​föl​di… Te​le​lö​völ​dö​zött egy öre​get nyi​lak​-
kal. Ne​vet​tek raj​ta.
– Sze​rin​ted én ne​ve​tek? – Bá​rány le​ke​vert még egy po​font.
A vö​rös hajú fiú fel​emel​te egyik re​me​gő ke​zét.
– Én sem ne​vet​tem egy​ál​ta​lán. Nem akar​tuk ki​ven​ni a ré​szün​ket az öl​dök​lés​ből,
azért is jöt​tünk el. Azt hit​tük, csak ra​bol​ni fo​gunk. Cant​liss csak ennyit mon​dott,
de ki​de​rült, hogy gye​re​ke​ket kell el​ra​bol​ni, és…
Bá​rány újabb po​fon​nal sza​kí​tot​ta fél​be.
– Mi​ért vit​te el a gye​re​ke​ket? – A vá​laszt sür​ge​tő kö​vet​ke​ző ütés fel​sza​kí​tot​ta a
fiú duz​zadt, szep​lős ar​cát, az or​rát el​ön​töt​te a vér.
– Azt mond​ta, van rá​juk ve​vő​je, és mind meg​gaz​dag​szunk, ha el​visszük őket
hoz​zá. Azt is mond​ta, hogy nem esik bán​tó​dá​suk, a ha​juk szá​la sem fog meg​gör​-
bül​ni. Tö​ké​le​tes ál​la​pot​ban kel​lett len​ni​ük az uta​zás​hoz.
Bá​rány újabb po​fon​ja újabb he​lyen ha​sí​tot​ta fel a bőrt.
– Mi​lyen uta​zás​hoz?
– Ránc​ba. Azt mond​ta, elő​ször oda kell men​ni.
– Az oda​fent van a Sok​wa​ya for​rá​sá​nál – mond​ta Szen​de. –A Messzi Vi​dék túl​-
vé​gén.
– Cant​lis​st egy hajó vár​ta. Hogy fel​vi​gye a fo​lyón… Hogy fel​vi​gye…
 – Ránc​ba, az​tán on​nan hová? – A vö​rös hajú fiú fé​lig el​ájult, a szem​hé​ja re​be​-
gett. Bá​rány két ol​dal​ról újra fel​po​foz​ta, az​tán meg​rán​gat​ta az in​gé​nél fog​va. –
Ránc​ba, az​tán on​nan hová?
– Azt nem mond​ták. Ne​kem leg​alább​is nem. Ta​lán Ta​ver​nás​ba. – A pult​hoz szö​-
ge​zett tár​sá​ra né​zett, aki​nek a kés még min​dig ki​állt a há​tá​ból. Szen​de gya​ní​tot​ta,
hogy tőle már nem​igen tud​nak meg sem​mit.
– Ki ve​szi meg a gye​re​ke​ket? – kér​dez​te Bá​rány.
A vö​rös hajú ká​bán ráz​ta meg fel​da​gadt fe​jét. Bá​rány újra meg újra meg újra
meg​po​foz​ta. Az egyik ke​res​ke​dő​nő a te​nye​ré​be rej​tet​te az ar​cát. A má​sik me​re​ven
állt, és bá​mult. A mel​let​te ülő fér​fi vissza​rán​gat​ta a szé​ké​re.
– Ki ve​szi meg őket?
– Nem tu​dom. – A sza​vak össze​foly​tak, a fiú fel​ha​sadt aj​ká​ról vé​res nyál​csík ló​-
gott alá.
– Ma​radj itt! – Bá​rány el​en​ged​te a vö​rös ha​jút, majd a ci​lin​de​res​hez lé​pett, aki​-
nek most már vé​res po​cso​lyá​ba ló​gott a csiz​má​ja. A tes​te elé nyúlt, le​csa​tol​ta a
kard​ját, az​tán ki​vett egy kést is a ka​bát​já​ból. Utá​na a lá​bá​val át​for​dí​tot​ta a jó​ké​-
pűt, aki élet​te​len, dül​ledt szem​mel a pla​font bá​mul​ta. Sok​kal ke​vés​bé tűnt jó​ké​pű​-
nek most, hogy a be​lei kí​vül​re ke​rül​tek. Bá​rány le​akasz​tot​ta a vé​res kö​te​let a ha​lott
övé​ről, vissza​ment a vö​rös hajú fi​ú​hoz, és a tom​pa, erőt​len Szen​de te​kin​te​té​től kí​-
sér​ve a kö​tél egyik vé​gét a nya​ká​ba kö​töt​te. Nem ér​tett a ra​vasz cso​mók​hoz, de az
is tö​ké​le​te​sen meg​tet​te, ami tőle telt. Az ajtó felé in​dult, és maga után von​szol​ta a
fiút, aki zok​szó nél​kül kö​vet​te, akár egy meg​vert ku​tya.
Az​tán meg​tor​pan​tak. A kocs​má​ros meg​ke​rül​te a pul​tot, és már az aj​tó​ban állt.
Eb​ből is csak az lát​szott, hogy soha nem le​het elő​re ki​szá​mí​ta​ni, ki mit fog ten​ni,
és mi​kor. A fér​fi úgy szo​rí​tot​ta a tör​lő​rongyát, mint​ha az​zal akar​ná meg​vé​de​ni ma​-
gát a go​nosz el​len.
Szen​de nem hit​te, hogy a rongy kü​lö​nö​seb​ben ha​tá​sos esz​köz lesz erre a cél​ra,
de a bá​tor​sá​gá​val a kocs​má​ros rá​szol​gált a tisz​te​le​té​re, és re​mél​te, hogy Bá​rány
nem ont​ja ki az ő be​le​it is, mint az imént a jó​ké​pű​ét.
– Nincs ez így jól – szólt a kocs​má​ros.
– És ha maga meg​hal, at​tól jobb lesz? – Bá​rány hang​ja nyu​godt volt és halk,
mint​ha nem is fe​nye​ge​tés​nek, csak egy​sze​rű kér​dés​nek szán​ta vol​na, amit mon​-
dott. Nem kel​lett ki​a​bál​nia. A két ha​lott meg​tet​te he​lyet​te.
A kocs​má​ros kö​rül​né​zett, de egyet​len hős sem akadt, aki ki​állt vol​na mel​let​te.
Mind olyan ri​ad​tan bá​mul​tak, mint​ha Bá​rány ké​pé​ben maga a ha​lál lá​to​gat​ta vol​-
na meg őket. Ki​vé​ve az öreg dzsinn asszonyt, aki to​vább​ra is egye​nes hát​tal ült a
szé​kén, né​mán fi​gyel​ve az ese​mé​nye​ket, meg a szőr​me​ka​bá​tos tár​sát, aki egyik
csiz​má​ját ke​reszt​be vet​ve a má​si​kon kü​lö​nö​sebb si​et​ség nél​kül töl​tött ma​gá​nak
egy újabb po​hár​ká​val.
 – Nincs ez így jól. – De a kocs​má​ros hang​ja gyen​ge volt, mint a fel​vi​ze​zett sör.
– Már​pe​dig en​nél job​ban már nem lesz – kö​zöl​te Bá​rány.
– Fel kel​le​ne ál​lí​ta​nunk egy es​küdt​szé​ket, hogy tisz​tes​sé​ges íté​le​tet hoz​has​sunk.
Meg kell kér​dez​nünk…
Bá​rány kö​ze​lebb lé​pett.
– Csak azt kell meg​kér​dez​nie, hogy az utam​ba akar-e áll​ni.
A kocs​má​ros hát​ra​lé​pett, Bá​rány pe​dig el​von​szol​ta mel​let​te a fiút. Hir​te​len
Szen​de is megint ké​pes​nek érez​te ma​gát, hogy meg​moz​dul​jon, és ki​ke​rül​te az aj​tó​-
ból tá​tott száj​jal bá​mu​ló Le​e​fet.
Oda​kint az eső csen​des szi​tá​lás​sá sze​lí​dült. Bá​rány az in​go​vánnyá vál​to​zott ut​-
cán sem en​ged​te el a vö​rös ha​jút, in​kább a gör​be fák​ból össze​tá​kolt bolt​ív felé hur​-
col​ta, ahol a vá​ros​név​táb​la ló​gott, elég ma​ga​san ah​hoz, hogy egy ló​há​ton ülő em​-
ber el​fér​jen alat​ta. Vagy hogy egy gya​lo​gost fel le​hes​sen köt​ni rá.
– Bá​rány! – Szen​de le​ug​rott a fo​ga​dó tor​ná​cá​ról, csiz​má​ja bo​ká​ig süllyedt a víz​-
be. – Bá​rány! – A fér​fi meg​mar​kol​ta a kö​te​let, és át​dob​ta a bolt​íven. – Bá​rány! –
Szen​de küsz​köd​ve in​dult el az ut​cán, a sár mind​un​ta​lan be​szip​pan​tot​ta a lá​bát.
Bá​rány meg​ra​gad​ta a kö​tél vé​gét, és fel​jebb húz​ta raj​ta a cso​mót. A vö​rös hajú
meg​bil​lent, ahogy a hu​rok meg​fe​szült az álla alatt, ki​dül​le​dő sze​mé​ből sü​tött az ér​-
tet​len​ség, mint​ha még min​dig nem jött vol​na rá, mi ké​szül.
– Nem lát​tunk még elég akasz​tott em​bert? – ki​ál​tot​ta Szen​de, ahogy mel​lé​jük
ért. Bá​rány nem fe​lelt, rá sem né​zett, csak az al​kar​já​ra te​ker​te a kö​tél sza​bad vé​gét.
– Nincs ez így rend​jén – foly​tat​ta a nő. Bá​rány meg​szív​ta az or​rát, és ne​ki​lá​tott,
hogy fel​emel​je a fiút a le​ve​gő​be. Szen​de meg​ra​gad​ta a kö​te​let, és rö​vid kard​já​val
ne​ki​esett. Az éles pen​gé​nek egy pil​la​nat​ba sem telt át​vág​ni a ken​dert.
– Fuss! – A fiú pis​log​va me​redt rá. – Fuss, baz​meg, te hü​lye! – Szen​de fe​nék​be
rúg​ta a vö​rös ha​jút, mire az to​csog​va ne​ki​in​dult, de pár lé​pés után has​ra esett.
Nagy ne​he​zen fel​tá​pász​ko​dott, és las​san el​tűnt a sö​tét​ben, a nyak​örv​ként lógó kö​-
tél​lel együtt.
Szen​de vissza​for​dult Bá​rány felé. A fér​fi őt néz​te, egyik ke​zé​ben a lo​pott kar​dot,
a má​sik​ban az el​vá​gott kö​tél​da​ra​bot szo​ron​gat​ta. De mint​ha nem is lát​ta vol​na
Szen​dét. Sőt, mint​ha nem is ön​ma​ga lett vol​na. Ho​gyan le​he​tett ez itt ugyan​az az
em​ber, aki a lá​zas Ro fölé ha​jolt, és éne​kelt neki? Ha​mi​san éne​kelt, de azért pró​-
bál​ko​zott, ar​cán az ag​go​da​lom rán​cai lát​szot​tak. Ahogy azon​ban most abba a fe​ke​-
te szem​pár​ba né​zett, hir​te​len olyan je​ges bor​zon​gás fu​tott vé​gig raj​ta, mint​ha fe​-
ne​ket​len üres​ség​be me​redt vol​na. A sem​mi szé​lén állt, és a bá​tor​sá​ga min​den mor​-
zsá​ját össze kel​lett szed​nie, hogy ne fus​son el.
– Hozd ide azt a há​rom lo​vat! – pa​ran​csolt rá Le​ef​re, aki egy​szer​re meg​je​lent a
tor​ná​con Bá​rány ka​bát​já​val és ka​lap​já​val a ke​zé​ben. – De most rög​tön! – A fiú
már in​dult is, hogy en​ge​del​mes​ked​jen.
 Bá​rány csak állt egy hely​ben, és a vö​rös hajú fiú után né​zett. Az eső kezd​te le​-
mos​ni a vért az ar​cá​ról. Ami​kor Leef oda​ve​zet​te hoz​zá a leg​na​gyobb lo​vat, meg​ra​-
gad​ta a nye​reg​ká​pát, és épp fel​len​dült vol​na az ál​lat há​tá​ra, ami​kor az meg​bok​ro​-
so​dott és ki​rú​gott. Bá​rány fel​hor​kant, és el​vesz​tet​te az egyen​sú​lyát. Es​té​ben még
len​dí​tett egyet a him​bá​ló​dzó ken​gye​len, ahogy hi​á​ba pró​bál​ta meg​ra​gad​ni, az​tán
han​gos csob​ba​nás​sal el​te​rült a sár​ban. Nagy ne​he​zen négy​kéz​láb​ra állt, Szen​de pe​-
dig le​tér​delt mel​lé.
– Nem esett ba​jod?
Bá​rány fel​né​zett rá, sze​mé​ben könnyek csil​log​tak.
– A hol​tak​ra, Szen​de! – sut​tog​ta. – A hol​tak​ra! – A nő min​den ere​jét be​vet​ve
igye​ke​zett fel​se​gí​te​ni, ami még a várt​nál is ne​he​zebb fel​adat​nak bi​zo​nyult, mi​vel
Bá​rány hir​te​len holt​súly​ként ne​he​ze​dett a kar​ja​i​ra. Ami​kor a fér​fi vég​re talp​ra állt,
a ka​bát​já​nál fog​va ma​gá​hoz rán​tot​ta Szen​dét. – Ígérd meg! – szólt. – Ígérd meg,
hogy nem állsz még egy​szer az utam​ba!
– Nem. – A nő meg​érin​tet​te Bá​rány seb​he​lyes ar​cát. – Vi​szont a kan​tár​szá​rat
tar​tom ne​ked. – Így is tett, sőt még a ló po​fá​ját is meg​si​mo​gat​ta, és nyug​ta​tó sza​-
va​kat sut​to​gott a fü​lé​be. Szen​de azt kí​ván​ta, bár va​la​ki az ő ked​vé​ért is meg​ten​né
ugyan​ezt. Az észak​föl​di vé​gül össze​szo​rí​tott fo​gak​kal, szem​lá​to​mást ko​moly erő​fe​-
szí​té​sek árán fel​ka​pasz​ko​dott a nye​reg​be. Gör​be hát​tal ült, jobb keze a szá​rat szo​-
rí​tot​ta, bal​já​val a ka​bát​ját fog​ta össze a nya​ká​nál. Megint öreg​em​ber​nek tűnt. Öre​-
gebb​nek, mint va​la​ha. Mint​ha ret​te​ne​tes súly ne​he​zed​ne meg​eresz​ke​dett vál​lá​ra.
– Jól van sze​gény? – Leef hang​ja alig volt több sut​to​gás​nál. Mint​ha félt vol​na,
hogy Bá​rány fü​lé​be jut a kér​dés.
– Nem tu​dom – fe​lel​te Szen​de. Az észak​föl​di úgy fes​tett, mint aki sem​mit sem
hall, csak az im​már vak​sö​tét lá​tó​ha​tárt bá​mul​ta fáj​dal​mas gri​masszal az ar​cán.
– És te jól vagy? – kér​dez​te Leef, ez​út​tal a nő​től.
– Azt sem tu​dom. – Szen​de úgy érez​te, össze​tört kö​rü​löt​te a vi​lág, őt pe​dig kü​lö​-
nös ár so​dor​ta ma​gá​val a nyílt ten​ger​re, messze a szá​raz​föld​től. – Te?
Leef meg​ráz​ta a fe​jét, és tág​ra nyílt szem​mel né​zett le a sár​ba.
– Az lesz a leg​jobb, ha össze​szed​jük a sze​kér​ről, ami kell, az​tán lo​von me​gyünk
to​vább.
– És mi lesz Sö​mör​rel meg Cal​der​rel?
– Nem bír​ják to​vább, ne​künk vi​szont to​vább kell áll​nunk. Itt hagy​juk őket.
A szél eső​csep​pe​ket fújt az ar​cá​ba. Szen​de a sze​mé​be húz​ta a ka​lap​ja ka​ri​má​ját,
és össze​szo​rí​tot​ta a fo​gát. A test​vé​re​i​re kell kon​cent​rál​nia. Ők az út​ját ki​je​lö​lő csil​-
la​gok, két fény​pont a fe​ke​te​ség​ben. Csak​is ők szá​mí​ta​nak.
Meg​sar​kan​tyúz​ta hát új lo​vát, és két tár​sá​val a nyo​má​ban ne​ki​vá​gott a gyü​le​ke​ző
sö​tét​ség​nek. Nem ju​tot​tak messzi​re, ami​kor Szen​de han​go​kat hal​lott, és las​sí​tott.
Bá​rány meg​for​dí​tot​ta a lo​vát, és elő​kap​ta a kar​dot. Régi lo​vas​sá​gi fegy​ver volt,
hosszú és ne​héz pen​gé​jé​nek csak az egyik ol​da​lát élez​ték meg.
– Va​la​ki kö​vet ben​nün​ket! – Leef eset​len moz​du​lat​tal nyúlt az íja után.
– Tedd azt el! Eb​ben a sö​tét​ben leg​fel​jebb ma​ga​dat lö​vöd le. Vagy ami rosszabb,
en​gem. – Szen​de pa​ta​do​bo​gást hal​lott a há​tuk mö​gül, meg ko​csi​nye​ker​gést. Fák​-
lya fé​nye de​ren​gett a fák kö​zött. Ül​dö​ző​be vet​ték vol​na őket az aver​stoc​ki​ak? A
kocs​má​ros még​is job​ban ra​gasz​ko​dott a tisz​tes​sé​ges igaz​ság​szol​gál​ta​tás​hoz, mint
el​ső​re lát​szott raj​ta? Szen​de elő​vet​te csont​nye​lű rö​vid kard​ját, a pen​ge meg​vil​lant
az al​kony utol​só vö​rös érin​té​sé​től. A nő​nek már fo​gal​ma sem volt, mire szá​mít​son.
Ha maga Ju​vens üge​tett vol​na elő a sö​tét​ből, és kí​vánt vol​na ne​kik kel​le​mes es​tét,
ő csak vál​lat von​va azt kér​dez​te vol​na tőle, mer​re tart.
– Áll​ja​nak meg! – Szen​de még soha éle​té​ben nem hal​lott ilyen mély és nyers
han​got. Nem maga Ju​vens volt az. Ha​nem a szőr​me​ka​bá​tos fér​fi. Most már meg is
lát​ták, egy fák​lyá​val a ke​zé​ben lo​va​golt. – Ba​rát va​gyok – mond​ta, és vissza​fog​ta a
lo​vát.
– Maga ugyan nem a ba​rá​tom – vá​gott vissza a nő.
– Ak​kor ve​gyük úgy, hogy ez az első lé​pés a ba​rát​ság felé. – Be​le​túrt a nye​reg​tás​-
ká​ba, ki​ha​lá​szott be​lő​le egy fé​lig telt üve​get, és Szen​de felé dob​ta. Egy két ló von​-
tat​ta sze​kér állt meg mel​let​tük. Az öreg dzsinn nő fog​ta a haj​tó​szá​rat, rán​cos arca
ugyan​olyan ki​fe​je​zés​te​len volt, mint ko​ráb​ban a fo​ga​dó​ban. A fo​gai kö​zött tar​tott
vén pi​pát nem szív​ta, csak rág​ta.
Egy da​ra​big mind hall​gat​tak a sö​tét​ben. Vé​gül Bá​rány tör​te meg a csen​det.
– Mit akar​nak?
Az ide​gen las​san fel​emel​te a ke​zét, és hát​ra​tol​ta a ka​lap​ját.
– Ma este már nem kell több vért on​ta​nia, nagy em​ber, mi nem va​gyunk az el​-
len​sé​gei. És ha ed​dig az let​tem vol​na, most ak​kor is újra át​gon​dol​nám a dol​got.
Csak be​szél​get​ni sze​ret​nék, ennyi az egész. Ten​nék egy aján​la​tot, ami​vel mind​-
annyi​an jól jár​ha​tunk.
– Hadd hall​jam hát – szólt Szen​de. A fo​gá​val ki​húz​ta az üveg​ből a du​gót, de a
kard​ját nem en​ged​te el.
– Ak​kor mon​dom. A ne​vem Édes Dab.
– Ho​gyan? – kér​dez​te Leef. – Mint a cser​kész, aki​ről az a sok tör​té​net szól?
– Pon​to​san. Én va​gyok az.
Szen​de fél​be​hagy​ta az ivást.
– Maga Édes Dab? Aki el​ső​nek pil​lan​tot​ta meg a Fe​ke​te-he​gye​ket? – Bá​rány ke​-
zé​be nyom​ta az üve​get, aki azon​nal to​vább​ad​ta Le​ef​nek. A fiú hú​zott be​lő​le egyet,
és kö​hö​gött.
 Édes szá​ra​zon fel​ne​ve​tett.
– In​kább a he​gyek pil​lan​tot​tak meg elő​ször en​gem, azt hi​szem. De a dzsin​nek
már több száz éve ott vol​tak, előt​te meg a Bi​ro​da​lom la​kói, és ki tud​ja még, ki más
a régi idők előtt. Ki a meg​mond​ha​tó​ja, ki mi​ben volt első ezen a vi​dé​ken?
– De tény​leg meg​öl​te pusz​ta kéz​zel a nagy vö​rös med​vét a Sok​wa​ya for​rá​sá​nál?
– kér​dez​te Leef, majd vissza​ad​ta az üve​get Szen​dé​nek.
– Ép​pen elég​szer meg​for​dul​tam a Sok​wa​ya for​rá​sá​nál, de ezt a tör​té​ne​tet né​mi​-
képp sér​tő​nek ta​lá​lom. – Édes el​mo​so​lyo​dott, vi​har​vert ar​cán ba​rát​sá​gos rán​cok
fu​tot​tak vé​gig. – Nem hang​zik va​la​mi okos​nak meg​küz​de​ni akár csak egy kis med​-
vé​vel is. Mint a leg​több ve​szély​for​rás​sal, a med​vék​kel is azt az el​vet kö​ve​tem, hogy
igyek​szem ott len​ni, ahol ők nin​cse​nek. De sok za​va​ros víz le​folyt már az​óta a Sok​-
wa​yán, és kész​ség​gel el​is​me​rem, hogy a me​mó​ri​ám sem a régi.
– Ta​lán a ne​vé​re sem em​lék​szik jól – mond​ta Szen​de, és ivott még egy kor​tyot.
Po​ko​li szom​jú​ság gyö​tör​te.
– Asszony! Egy​ál​ta​lán nem zár​nám ki ezt a le​he​tő​sé​get, ha nem len​ne be​le​pe​csé​-
tel​ve ide, az én jó öreg nyer​gem​be. – Sze​re​tet​tel meg​ve​re​get​te a ko​pott bőrt. –
Édes Dab.
– Ab​ból, amit hal​lot​tam, azt hit​tem, na​gyobb lesz.
– Ha min​den igaz len​ne, amit én hal​lot​tam ma​gam​ról, fél mér​föld ma​gas​nak
kéne len​nem. Az em​be​rek szí​ve​sen plety​kál​nak, és nem raj​tam áll, hogy mek​ko​rá​-
ra nö​vök a tör​té​ne​te​ik​ben, igaz?
– És kije ez a dzsinn? – kér​dez​te Szen​de.
Las​san, ün​ne​pé​lye​sen, mint​ha gyász​be​szé​det mon​da​na egy te​me​té​sen, a dzsinn
meg​szó​lalt.
– Ez az em​ber a fe​le​sé​gem.
Édes megint fel​ne​ve​tett.
– El​is​me​rem, néha ma​gam is így ér​zem. Ez a dzsinn itt Síró Szik​la. Be​jár​tuk a
Messzi Vi​dék meg a Kö​ze​li Vi​dék min​den szeg​le​tét, meg egy ra​kás olyan vi​dé​két is,
ami​nek neve sincs. Je​len​leg fel​de​rí​tő​ként, va​dász​ként és ka​la​uz​ként al​kal​maz ben​-
nün​ket egy arany​ásók​ból álló tár​sa​ság, akik a pusz​ta​sá​gon át Ránc​ba tar​ta​nak.
Szen​de össze​húz​ta a sze​mét.
– Va​ló​ban?
– A fo​ga​dó​ban hal​lot​tak alap​ján úgy sej​tem, ma​guk is oda ké​szül​nek. Egye​dül
nem fog​nak ha​jót ta​lál​ni, olyat leg​alább​is biz​tos nem, ame​lyik fel is ve​szi ma​gu​kat,
ez pe​dig azt je​len​ti, hogy egye​dül kell ha​lad​ni​uk ló​há​ton, sze​ké​ren vagy gya​log.
Már​pe​dig most, hogy tom​bol​nak a dzsin​nek, tár​sa​ság​ra lesz szük​sé​gük.
– Úgy érti, hogy a ma​guk tár​sa​sá​gá​ra.
 – Igaz, hogy út​köz​ben nem foj​to​ga​tok med​vé​ket, de is​me​rem a Messzi Vi​dé​ket.
Ke​ve​sen is​me​rik job​ban ná​lam. Ha va​la​ki el tud​ja vin​ni ma​gu​kat Ránc​ba úgy, hogy
köz​ben a fü​lük is a fe​jü​kön ma​rad, ak​kor az én va​gyok.
Síró Szik​la meg​kö​szö​rül​te a tor​kát, és élet​te​len pi​pá​ját a nyel​vé​vel át​tol​ta szá​ja
egyik sar​ká​ból a má​sik​ba.
– Ak​kor az én va​gyok meg Síró Szik​la.
– És mi száll​ta meg ma​gu​kat, hogy ilyen szí​ves​sé​get ten​né​nek ne​künk? – ér​dek​-
lő​dött Szen​de. – Fő​leg az után, amit az imént lát​tak.
Édes meg​va​kar​ta a bo​ros​tá​ját.
– Ezt az ex​pe​dí​ci​ót még az​előtt hir​det​ték meg, hogy el​kez​dő​dött vol​na a zűr a
pusz​tán. A leg​kü​lön​bö​zőbb em​be​rek csat​la​koz​tak hoz​zá. Né​me​lyik vas​ból van
ugyan, de nem elég ta​pasz​talt, és túl nagy ra​ko​mányt hoz ma​gá​val. – Bá​rányt
kezd​te mé​re​get​ni, va​la​hogy úgy, ahogy Cse​re​pes mé​re​ge​tett egy zsák ga​bo​nát. –
Most, hogy zűr van a Messzi Vi​dé​ken, jó hasz​nát ven​nénk még egy em​ber​nek, akit
nem zak​lat fel a vér lát​vá​nya. – Szen​dé​re sik​lott a te​kin​te​te. – És va​la​mi azt súg​ja,
hogy a te ke​zed​ben sem re​meg meg a fegy​ver, ha úgy hoz​za a hely​zet.
A nő fel​emel​te a kar​dot.
– Örü​lök, ha nem ej​tem el. Mit ajánl?
– Va​la​ki ál​ta​lá​ban vagy a tu​dá​sá​val szol​gál​ja a tár​sa​sá​got, vagy fi​zet. Az​tán min​-
den​ki osz​to​zik az el​lát​má​nyon, és ki​se​gít​jük egy​mást, ahol tud​juk. A nagy​da​rab…
– Bá​rány.
Édes fel​húz​ta a szem​öl​dö​két.
– Ez ko​moly?
– Az egyik név olyan, mint a má​sik – mond​ta Bá​rány.
– Nem ta​ga​dom. Te in​gyen jö​hetsz. Asszony, te a fele pénzt fi​ze​ted, a fiú pe​dig a
tel​jes dí​jat. Az össze​sen… – Édes a hom​lo​kát rán​col​va szá​mol​ni kez​dett.
Szen​de két em​bert lá​tott meg​hal​ni az imént, egy har​ma​dik​nak pe​dig meg​men​-
tet​te az éle​tét. Még min​dig hány​in​ge​re volt, és szé​dült az él​mény ha​tá​sá​ra, de ak​-
kor sem volt haj​lan​dó alku nél​kül üz​le​tet köt​ni.
– Mind in​gyen me​gyünk.
– Mi?
– Em​bert nem lá​tott még, aki úgy bá​nik, az íj​jal, mint Leef. Ér​té​kes úti​társ.
Édest lát​ha​tó​lag nem iga​zán si​ke​rült meg​győz​ni.
– Tény​leg?
– Tény​leg? – kér​dez​te Leef.
 – Mind in​gyen me​gyünk. – Szen​de még egyet kor​tyolt, és vissza​dob​ta az üve​get.
– Vagy így lesz, vagy se​hogy.
Édes össze​húz​ta a sze​mét, maga is las​san, hossza​san ivott, az​tán megint Bá​rány​-
ra pil​lan​tott, és egy da​ra​big né​mán tű​nő​dött a sö​tét​ben, csak a fák​lya fé​nye de​ren​-
gett a sze​me sar​ká​ban. Az​tán fel​só​haj​tott.
– Te az​tán nem tö​kölsz, ha al​kud​ni kell, igaz?
– A rossz üz​le​tek​kel azt az el​vet kö​ve​tem, hogy igyek​szem ott len​ni, ahol ők nin​-
cse​nek.
Édes új​ból fel​ne​ve​tett, majd kö​ze​lebb lép​tet​te a lo​vát, a kö​nyök​haj​la​tá​ba szo​rí​-
tot​ta az üve​get, a fo​gá​val le​húz​ta a kesz​tyű​jét, és Szen​de ke​zé​be csa​pott.
– Meg​be​szél​tük. Azt hi​szem, csíp​ni fog​lak, te lány. Mi a ne​ved?
– Déli Szen​de.
A fér​fi megint fel​húz​ta a szem​öl​dö​két.
– Szen​de?
– Így hív​nak, vén​em​ber, de nem ilyen va​gyok. Most pe​dig adja vissza azt az üve​-
get!
El​in​dul​tak hát az éj​sza​ká​ban. Édes Dab tör​té​ne​te​ket me​sélt dü​bör​gő basszus
hang​ján. So​kat be​szélt, de ke​ve​set mon​dott, köz​ben pe​dig fel-fel​ne​ve​tett, mint​ha
nem is két friss hul​lát hagy​tak vol​na ma​guk mö​gött alig egy órá​val ko​ráb​ban. Az
üveg ad​dig járt kör​be, amíg ki nem ürült. Mire Szen​de vé​gül fél​re​ha​jí​tot​ta, me​leg​-
sé​get ér​zett a gyom​rá​ban. Ami​kor Aver​stock​ból már csak pár hal​vány fény​pont lát​-
szott, a nő le​las​sí​tot​ta a lo​vát, és kö​ze​lebb hú​zó​dott az em​ber​hez, aki egész éle​té​-
ben apja he​lyett apja volt.
– Nem min​dig Bá​rány volt a ne​ved, igaz?
A fér​fi rá​né​zett, az​tán el​for​dí​tot​ta a te​kin​te​tét. Még job​ban be​húz​ta a nya​kát.
Szo​ro​sabb​ra fog​ta ma​gán a ka​bá​tot. Hü​velyk​jé​vel a kö​zép​ső ujja csonk​ját dör​zsöl​-
get​te. A hi​ány​zó kö​zép​ső uj​já​ét.
– Min​den​ki​nek van múlt​ja – mond​ta.
Igaz, ami igaz.
 Az elraboltak

A gye​re​kek né​mán ölel​ték egy​mást, ahány​szor csak Cant​liss el​ment, hogy úja​kat
gyűjt​sön össze. Min​dig ezt a szót hasz​nál​ta, hogy össze​gyűj​ti őket. Mint​ha csak kó​-
bor​ló te​he​nek let​tek vol​na, és sen​kit nem is kel​lett vol​na meg​öl​nie köz​ben. Mint​ha
nem ugyan​azt tet​ték vol​na, mint az ő ta​nyá​ju​kon. Mint​ha nem rö​hög​tek vol​na,
ami​kor újabb ki​csi​ket hoz​tak. Fe​ke​te​csúcs min​dig rö​hö​gött, ne​ve​té​sét fél​ol​da​las​sá
tet​te hi​ány​zó két foga. Mint​ha sem​mi sem len​ne mu​lat​sá​go​sabb, mint em​be​re​ket
öl​dös​ni.
Ro ele​in​te igye​ke​zett rá​jön​ni, mer​re jár​hat​nak. Arra is gon​dolt, hogy ta​lán hagy​-
hat​na hát​ra nyo​mo​kat az utá​nuk in​du​lók​nak. De az er​dők és me​zők után csak ki​et​-
len pusz​ta​ság kö​vet​ke​zett, ahol már egy bo​kor is tá​jé​ko​zó​dá​si pont​nak szá​mí​tott.
Nyu​gat​nak tar​tot​tak, a lány leg​alább ennyit biz​to​san tu​dott, töb​bet azon​ban nem.
Gon​dol​nia kel​lett Pit​re és a töb​bi gye​rek​re is. Az​zal volt el​fog​lal​va, hogy etes​se és
mos​das​sa őket, meg ügyelt rá, hogy le​he​tő​ség sze​rint csend​ben ma​rad​ja​nak.
A leg​kü​lön​fé​lébb gye​re​ke​ket gyűj​töt​ték össze, de egyik sem le​he​tett idő​sebb tíz​-
éves​nél. Hu​szon​egyen vol​tak, amíg az a Gon​dos nevű fiú meg nem pró​bált el​szök​-
ni. Fe​ke​te​csúcs utá​na​ment, és vé​re​sen jött vissza. Hú​szan ma​rad​tak hát, és ké​sőbb
már sen​ki nem akart szök​ni.
Ve​lük tar​tott egy Mé​hecs​ke nevű nő is, aki vi​szony​lag ren​des volt, pe​dig a kar​ját
bo​rí​tó ren​ge​teg régi him​lő​hely mi​att egé​szen fé​lel​me​tes​nek ha​tott. Néha meg​ölel​te
a gye​re​ke​ket. Nem Rót, mert őt már nem kel​lett ölel​get​ni, és Pi​tét sem, mert őt
meg Ro ölel​get​te, de leg​alább a ki​seb​be​ket. Sut​tog​va csen​de​sí​tet​te őket, ha sír​tak,
mert ő is bor​zasz​tó​an félt Cant​lis​s​tól, aki jó pár​szor meg​ütöt​te. Utá​na pe​dig Mé​-
hecs​ke min​dig ment​sé​get ke​re​sett a fér​fi szá​má​ra, mi​köz​ben a vért tö​röl​get​te az
or​rá​ról. Azt mond​ta, ne​héz éle​te volt, so​kat ver​ték gye​rek​ko​rá​ban, és a szü​lei is el​-
hagy​ták, meg ha​son​ló​kat. Ro úgy érez​te, az ilyes​mi​nek in​kább el kel​le​ne ven​nie az
em​ber ked​vét at​tól, hogy meg​üs​sön má​so​kat, de gya​ní​tot​ta, hogy min​den​ki ta​lál
ki​fo​gást a cse​le​ke​de​te​i​re. Még ha rosszat is.
A lány egy​ál​ta​lán sem​mi fi​gye​lem​re mél​tót nem lá​tott Cant​liss​ban. A fér​fi úgy
lo​va​golt elöl flan​cos, mé​ret​re sza​bott ru​há​i​ban, mint​ha va​la​mi​fé​le na​gyon fon​tos
és na​gyon nagy em​ber vol​na, nem pe​dig gye​rek​rab​ló, gyil​kos, alan​tas​nál is alan​ta​-
sabb söp​re​dék, aki még nála is för​tel​me​sebb ala​ko​kat gyűj​tött maga köré, hogy kü​-
lön​le​ges​nek tűn​jön kö​zöt​tük. Es​tén​ként nagy tü​zet ra​ka​tott, mert sze​ret​te néz​ni,
ho​gyan ég​nek a dol​gok. Olyan​kor ivott. És amint inni kez​dett, ke​se​rű​en el​húz​ta a
szá​ját, az​tán már dőlt is be​lő​le a pa​nasz, hogy mi​lyen igaz​ság​ta​lan az élet, hogy egy
ban​kár meg​fosz​tot​ta az örök​sé​gé​től, hogy min​dig min​den el​le​ne dol​go​zik.
Ami​kor egy nap​ra meg​áll​tak egy szé​les fo​lyó​nál, Ro meg​kér​dez​te:
– Hová visz ben​nün​ket?
– Fel a fo​lyón – fe​lel​te a fér​fi.
Nem​so​ká​ra egy szé​les fo​lya​mi ha​jó​ra száll​tak, és va​ló​ban fo​lyás​iránnyal szem​-
ben in​dul​tak el. Egy csa​pat inas fér​fi te​rel​te elő​re az uszályt ru​dak​kal, kö​te​lek​kel
meg eve​zők​kel. Sík vi​dé​ken ha​lad​tak, csak va​la​hol messze észa​kon sej​lett ho​má​-
lyo​san há​rom kék csúcs.
Ro elő​ször azt hit​te, meg​vál​tás lesz, ha nem kell töb​bet lo​va​gol​ni​uk, de most
nem volt mit csi​nál​ni​uk, csak ül​tek egy hely​ben a vá​szon​te​tő alatt, fi​gyel​ték, ahogy
a víz meg a föld el​kú​szik mel​let​tük, érez​ték, ahogy egy​re tá​vo​labb ke​rül​nek a régi
éle​tük​től. Egy​re ne​he​zeb​ben idéz​ték fel a régi is​me​rő​sök ar​cát, vé​gül a múlt már
álom​nak tűnt csu​pán, a jövő pe​dig is​me​ret​len bor​za​lom​ként várt rá​juk.
Időn​ként ki​kö​töt​tek, Fe​ke​te​csúcs pe​dig fog​ta az íját, ma​gá​val vitt pár em​bert,
hogy az​tán kis​vár​tat​va fris​sen lőtt ál​la​tok hú​sá​val tér​je​nek vissza. Más​kor pi​páz​va
ült, a gye​re​ke​ket fi​gyel​te, és órá​kon át csak mo​soly​gott. Ro a fér​fi hi​ány​zó foga lát​-
tán arra gon​dolt, ho​gyan lőt​te le Cso​bo​got, és ho​gyan hagy​ta ott nyi​lak​kal te​le​lyug​-
gat​va a fán lóg​va.
Ahány​szor csak erre gon​dolt, a lány leg​szí​ve​seb​ben el​sír​ta vol​na ma​gát, de tud​-
ta, hogy nem te​he​ti, mert ő az egyik leg​idő​sebb, és a ki​csik tőle vár​ják, hogy erős
le​gyen. Erős akart len​ni hát. Úgy gon​dol​ta, ha nem sír, az​zal el​rab​ló​ik fölé ke​re​ke​-
dik. Nem volt nagy ügy, de Szen​de min​dig azt mond​ta, hogy a kis győ​ze​lem is győ​-
ze​lem.
Pár na​pot töl​töt​tek a ha​jón, ami​kor meg​pil​lan​tot​tak va​la​mit égni messze a fű​-
ben. Füst​csí​kok kacs​ka​rin​góz​tak fel​fe​lé és osz​lot​tak szét oda​fönt a nagy sem​mi​ben
az egy​re kö​rö​ző ma​da​rak fe​ke​te pont​jai kö​zött. A kor​má​nyos azt mond​ta, vissza
kell for​dul​ni​uk, és ag​gó​dott a dzsin​nek mi​att, de Cant​liss csak ne​ve​tett, meg​iga​zí​-
tot​ta a kést az övé​ben, és azt mond​ta, hogy akad ép​pen elég ag​gód​ni​va​ló a kö​zel​-
ben is. Ez​zel vé​get is ve​tett a be​szél​ge​tés​nek.
Az​nap este az egyik fér​fi fel​éb​resz​tet​te Rót, és ar​ról kez​dett be​szél​ni neki, hogy
mennyi​re em​lé​kez​te​ti va​la​ki​re. Köz​ben úgy mo​soly​gott, mint​ha va​la​mi nem len​ne
rend​ben a sze​mé​vel, a szá​já​ból al​ko​hol sa​va​nyú bűze áradt. El​kap​ta a lány kar​ját,
mire Pit tel​jes erő​ből meg​ütöt​te, ami azért nem je​len​tett so​kat. Mé​hecs​ke fel​éb​redt
és si​kí​ta​ni kez​dett, mire meg​je​lent Cant​liss, és fél​re​rán​gat​ta a fér​fit, akit az​tán Fe​-
ke​te​csúcs ad​dig rug​do​sott, amíg már nem moz​dult töb​bé. Mi​után a víz​be dob​ták a
hul​lát, Cant​liss or​dít​va pa​ran​csolt rá a töb​bi​ek​re, hogy hagy​ják bé​kén az árut, és
hasz​nál​ják in​kább a ki​ba​szott ke​zü​ket, mert arra mér​get ve​het​nek, hogy nem fog
el​tűr​ni sem​mi olyas​mit, ami pénzt vesz ki a zse​bé​ből.
Ro tud​ta, hogy egy szót sem sza​bad​na szól​nia, de ak​kor kép​te​len volt tür​tőz​tet​ni
ma​gát, és fel​ki​ál​tott.
 – A nő​vé​rem a nyo​munk​ban van, in​kább arra ve​gyen mér​get! Úgy​is meg​ta​lál​ja
ma​gu​kat!
Azt hit​te, Cant​liss meg fog​ja ütni, de a fér​fi úgy né​zett rá, mint​ha ő is csak egy
len​ne a sors ál​tal rá​kény​sze​rí​tett szá​mos csa​pás kö​zül.
– Kis​lány, a múlt már mö​göt​tünk van, mint a víz, ami el​folyt mel​let​tünk. Mi​nél
előbb ki​ve​red ab​ból a bu​tus​ka fe​jed​ből a nő​vé​re​det, an​nál job​ban ér​zed majd ma​-
gad. Már nincs nő​vé​red. Sen​ki sincs a nyo​mod​ban. – Ez​zel ki​állt a hajó or​rá​ba, és
bosszú​san mo​rog​va pró​bál​ta egy ned​ves ronggyal le​tö​röl​get​ni a vért fi​nom ru​há​já​-
ról.
– Ez igaz? – kér​dez​te Pit. – Tény​leg sen​ki sem jön ér​tünk?
– Szen​de ér​tünk jön. – Ro eb​ben egy per​cig sem ké​tel​ke​dett, mert Szen​de nem
az az em​ber volt, aki​nek csak úgy meg le​he​tett mon​da​ni, hogy mit te​gyen. Nem
tet​te hoz​zá, de fé​lig-med​dig még​is ab​ban re​mény​ke​dett, hogy Szen​de nem kö​ve​ti
őket, mert nem akar​ta vé​gig​né​zi, ahogy a nő​vé​rét le​nyi​laz​zák. Nem iga​zán tud​ta,
mit te​het​ne, mert bár hár​man ugyan el​men​tek a ban​dá​ból, ket​ten el​vit​ték a lo​va​-
kat el​ad​ni, ami​kor ha​jó​ra száll​tak, egyet pe​dig Fe​ke​te​csúcs meg​ölt, de Cant​liss​nak
így is ti​zen​há​rom em​be​re ma​radt. Ro el sem tud​ta kép​zel​ni, mit te​het​ne el​le​nük
bár​ki is.
Az azért jó lett vol​na, ha Bá​rány ve​lük van, mert ő mo​so​lyog​va vi​gasz​tal​ta vol​na
őket, hogy „ Sem​mi baj, ne félj!”, mint ami​kor oda​kint tom​bolt a vi​har, és ő nem
tu​dott alud​ni. Az azért jó lett vol​na.
 II.
A TÁRSASÁG
„Minő vad élet, a lé​te​zés minő új for​má​ja! De ah, annyi ne​héz​ség!”
– Hen​ry Wads​worth Long​fel​low –
 Lelkiismeret és kankó

– Imád​ko​zol?
Su​fe​en fel​só​haj​tott.
– Nem, csak be​csu​kott szem​mel tér​de​lek, és zab​ká​sát fő​zök. Per​sze hogy imád​ko​-
zom. – Rés​nyi​re nyi​tot​ta a fél sze​mét, és Temp​lo​mos​ra pil​lan​tott. – Csat​la​ko​zol
hoz​zám?
– El​fe​lej​tet​ted ta​lán, hogy nem hi​szek Is​ten​ben? – Temp​lo​mos azon kap​ta ma​-
gát, hogy megint az inge sze​gé​lyét pisz​kál​ja, és gyor​san ab​ba​hagy​ta. – Ki me​red
ha​tá​ro​zot​tan je​len​te​ni, hogy va​la​ha is ke​reszt​be tett ér​ted leg​alább egy szal​ma​szá​-
lat?
– Nem kell sze​ret​ni Is​tent ah​hoz, hogy higgy ben​ne. Az​tán meg raj​tam úgy​sem
le​het se​gí​te​ni.
– Ak​kor mi​ért imád​ko​zol?
Su​fe​en meg​tö​röl​te az ar​cát az ima​ken​dő​jé​vel, és a roj​tok kö​zött né​zett Temp​lo​-
mos​ra.
– Ér​ted imád​ko​zom, test​vé​rem. Úgy fes​tesz, mint aki​re rá​fér.
– Újab​ban ki​csit… fe​szült​nek ér​zem ma​gam. – Temp​lo​mos ész​re​vet​te, hogy
most meg a ka​bát​ja uj​já​val bab​rál, és ha​mar el​kap​ta a ke​zét. Az is​ten sze​rel​mé​re,
hát nem nyug​sza​nak meg az uj​jai, amíg nem fej​tik fel min​den egyes ru​ha​da​rab​ját?
– Te is szok​tad úgy érez​ni, hogy ret​te​ne​tes súly ne​he​ze​dik rád…
– Gyak​ran.
– …bár​me​lyik pil​la​nat​ban a fe​jed​re es​het…
– Szü​net nél​kül.
– …és fo​gal​mad sincs, ho​gyan ká​szá​lódj ki aló​la?
– Tu​dod te azt. – Egy da​ra​big szót​la​nul fi​gyel​ték egy​mást.
– Nem – mond​ta vé​gül Temp​lo​mos, és hát​ra​lé​pett. – Nem, nem.
– Az öreg hall​gat rád.
– Nem!
– Be​szél​het​nél vele. Vé​get vet​het​nél en​nek…
– Pró​bál​tam, de hal​la​ni sem akart róla.
 – Ta​lán nem pró​bál​tad elég​gé. – Temp​lo​mos a fü​lé​re ta​pasz​tot​ta a te​nye​rét, Su​-
fe​en pe​dig el​von​szol​ta. – A könnyebb út se​ho​vá sem ve​zet!
– Ak​kor be​szélj vele te!
– Én csak fel​de​rí​tő va​gyok!
– Én meg fis​ká​lis. So​sem ál​lí​tot​tam, hogy eré​nyes em​ber vol​nék.
– Egyet​len eré​nyes em​ber sem ál​lít​ja.
Temp​lo​mos ki​sza​ba​dí​tot​ta ma​gát, és el​vo​nult a fák közé.
– Ha Is​ten vé​get akar vet​ni en​nek, ak​kor te​gye! Nem úgy volt, hogy min​den​ha​-
tó?
– Soha ne hagyd Is​ten​re, amit ma​gad is meg​te​hetsz! – ki​ál​tot​ta Su​fe​en.
Temp​lo​mos úgy húz​ta be a nya​kát, mint​ha a má​sik pa​rittyá​ból lőt​te vol​na utá​na
a sza​va​kat. Su​fe​en kez​dett úgy be​szél​ni, mint Kah​dia. Temp​lo​mos csak re​mél​ni
mer​te, hogy nem ugyan​az lesz a vége.
Annyi biz​tos, hogy a se​reg​ben sen​ki más nem tör​te azon a fe​jét, hogy mi​ként le​-
het​ne el​ke​rül​ni az erő​sza​kot. Az erdő meg​telt lel​kes zsol​do​sok​kal, akik meg​fe​szí​-
tet​ték ko​pott szí​ja​i​kat, a fegy​ve​re​i​ket éle​sí​tet​ték, az íja​i​kat hú​roz​ták. Két észak​föl​di
egy​más ar​cát egy​re ró​zsa​szí​nűbb​re po​foz​va her​gel​te ma​gát. Két kan​tai maga is
imád​ko​zott: egy szen​telt kő előtt tér​del​tek, amit fej​jel le​fe​lé egy fa​tönk​re he​lyez​tek.
Min​den​ki a maga is​te​né​vel igyek​szik szö​vet​sé​get köt​ni, bár​mer​re is néz​zen.
A ha​tal​mas ko​csit egy tisz​tás​ra von​tat​ták, a lo​vak ke​mé​nyen meg​dol​goz​tak az
ab​rak​ju​kért. Cos​ca az egyik ke​rék​nek tá​masz​ko​dott, és ép​pen fel​vá​zol​ta az Aver​-
stock el​le​ni tá​ma​dás ter​vét a se​reg leg​fon​to​sabb tiszt​jei előtt. Könnye​dén vál​tott
ide-oda a sty​ri​ai meg a kö​zös nyelv kö​zött, köz​ben pe​dig azok ked​vé​ért, akik egyi​-
ket sem be​szél​ték, he​ve​sen gesz​ti​ku​lált a ke​zé​vel meg a ka​lap​já​val.
Swor​breck egy kö​vön ku​por​gott mel​let​te, és ce​ru​zá​ját ké​szen​lét​ben tart​va vár​ta,
hogy fel​jegy​zé​se​ket ké​szít​hes​sen ar​ról, mi​lyen a nagy em​ber mun​ka köz​ben.
– Te​hát Dim​bik szá​za​dos uni​ós kon​tin​gen​se nyu​gat​ról tá​mad​hat, a fo​lyó men​-
tén.
– Igen​is! – vág​ta rá Dim​bik, és meg​nyá​la​zott kis​uj​já​val a he​lyé​re iga​zí​tot​ta né​-
hány zsí​ros haj​szá​lát.
– Bra​chio ke​let​ről szi​mul​tán ro​ha​moz az em​be​re​i​vel.
– Szi​mu… mi van? – hör​dült fel a sty​ria szu​vas fo​gát pisz​kál​va a nyel​vé​vel.
– Ugyan​ak​kor – ma​gya​ráz​ta Nyá​jas.
– Aha.
– Ju​ba​ir a fák kö​zül in​dul meg le​fe​lé a domb​ról, és így tel​je​sen be​ke​rít​jük a vá​-
rost. – Cos​ca ka​lap​ján a toll ide-oda csap​ko​dott, ahogy kép​ze​let​be​li di​a​dalt ara​tott
a sö​tét​ség erői fe​lett.
 – Sen​ki sem me​ne​kül​het! – mond​ta Lor​sen. – Min​den​kit meg kell vizs​gál​nunk.
– Ez ter​mé​sze​tes. – Cos​ca elő​re​tol​ta az ál​lát, az​tán el​gon​dol​kod​va va​kart meg
egy hal​vány​ró​zsa​szín ki​ütést a nya​kán. – Min​den zsák​mányt szám​ba ve​szünk, fel​-
be​csü​lünk, és jegy​ző​könyv​be ve​szünk, hogy a ne​gye​dek sza​bá​lya sze​rint osz​toz​has​-
sunk. Van kér​dés?
– Ma hány em​bert fog ha​lál​ra kí​noz​ni Lor​sen ink​vi​zí​tor? – ér​dek​lő​dött ér​ces
han​gon Su​fe​en. Temp​lo​mos tá​tott száj​jal me​redt rá, és ez​zel nem volt egye​dül.
Cos​ca to​vább va​ka​ró​zott.
– Én in​kább a stra​té​gi​ánk​kal kap​cso​la​tos kér​dé​sek​re gon​dol​tam…
– Ahá​nyat szük​sé​ges – vá​gott köz​be az ink​vi​zí​tor. – Gon​dol​ja, hogy én tob​zó​-
dom eb​ben? A vi​lág nem fe​ke​te vagy fe​hér, tele van fél​igaz​sá​gok​kal. Fé​lig-med​dig
hely​te​len, fé​lig-med​dig he​lyes dol​gok​kal. Van​nak ügyek, ami​kért ér​de​mes har​col​-
ni, és ezek mel​lett szen​ve​déllyel kell el​kö​te​lez​ni ma​gun​kat. Fél szív​vel nem ér​he​-
tünk el sem​mit.
– És ha nin​csen oda​lent egyet​len áru​ló sem? – kér​dez​te Su​fe​en, és le​ráz​ta ma​gá​-
ról a ka​bát​ja uj​ját ide​ge​sen rán​ga​tó Temp​lo​mos ke​zét. – Mi van, ha té​ved?
– Óha​tat​la​nul elő​for​dul – fe​lel​te egy​sze​rű​en Lor​sen. – A bá​tor​ság ah​hoz kell,
hogy va​la​ki meg mer​je fi​zet​ni en​nek az árát. Mind​annyi​an meg​bá​nunk ezt-azt, de
nem min​den​ki en​ged​he​ti meg ma​gá​nak, hogy össze​omol​jon a súly alatt. Néha el
kell kö​vet​nünk ki​sebb bű​nö​ket, hogy meg​aka​dá​lyozzuk a na​gyob​ba​kat. Néha a ki​-
seb​bik rossz egy​ben a na​gyob​bik jó is. Aki ra​gasz​ko​dik az el​ve​i​hez, an​nak ne​héz
dön​té​se​ket kell hoz​nia, és vál​lal​nia kell a kö​vet​kez​mé​nye​ket. A má​sik le​he​tő​ség,
hogy ülünk egy hely​ben, és azon nya​fo​gunk, hogy mi​lyen igaz​ság​ta​lan a vi​lág.
– Ré​szem​ről egyet​ér​tek. – Temp​lo​mos ne​ve​té​se fül​sér​tő ha​mis​ság​gal har​sant.
– Ré​szem​ről nem ér​tek egyet. – Su​fe​en ar​cán kü​lö​nös ki​fe​je​zés je​lent meg,
mint​ha a töb​bi​ek mö​gött né​zett vol​na va​la​mit a messzi tá​vol​ban. Temp​lo​mos​nak
ret​te​ne​tes elő​ér​ze​te tá​madt. Még a szo​ká​sos​nál is ret​te​ne​te​sebb. – Cos​ca tá​bor​nok
úr, le aka​rok men​ni Aver​stock​ba.
– Mint mind​annyi​an! Nem hal​lot​tad a be​szé​de​met?
– Még a tá​ma​dás előtt.
– Mi​ért? – kér​dez​te Lor​sen.
– Hogy be​szél​jek a he​lyi​ek​kel – fe​lel​te Su​fe​en. – Hogy le​he​tő​sé​get ad​jak ne​kik a
lá​za​dók ki​adá​sá​ra. – Temp​lo​mos össze​rez​zent. Te jó ég, ez ne​vet​sé​ges! Ne​mes,
eré​nyes, bá​tor és ne​vet​sé​ges! – Hogy el​ke​rül​jük, ami Tisz​tes​al​ku​ban tör​tént…
Cos​ca hát​ra​hő​költ.
– Én úgy érez​tem, Tisz​tes​al​ku​ban fi​gye​lem​re mél​tó​an vissza​fo​got​tak vol​tunk.
Egy had​se​reg​nyi kis​ci​ca sem le​he​tett vol​na gyen​gé​debb ná​lunk. Maga sze​rint nem
így volt, Swor​breck?
 Az író meg​iga​zí​tot​ta a szem​üve​gét.
– Cso​dá​lat​ra​mél​tó​an vissza​fo​got​tak vol​tak – he​beg​te.
– Ez egy sze​gény vá​ros. – Su​fe​en kis​sé re​me​gő uj​jal mu​ta​tott a fák közé. – Sem​-
mi​jük nincs, amit ér​de​mes len​ne el​ven​ni.
Dim​bik össze​hú​zott szem​öl​dök​kel ka​par​ga​tott egy fol​tot a váll​sza​lag​ján.
– Nem tud​hat​juk, amíg nem lát​tuk a sa​ját sze​münk​kel.
– Csak ad​ja​nak egy esélyt! Kö​nyör​göm! – Su​fe​en össze​kul​csol​ta a ke​zét, és Cos​-
ca sze​mé​be né​zett. – Imád​ko​zom.
– Aki imád​ko​zik, az ar​ro​gáns – kö​zöl​te Ju​ba​ir. – Az ilyen em​ber ab​ban re​mény​-
ke​dik, hogy meg​vál​toz​tat​hat​ja Is​ten szán​dé​kát. De Is​ten min​dent el​ter​ve​zett, és ki​-
nyil​vá​ní​tot​ta az aka​ra​tát.
– Ak​kor ba​szód​jon meg! – csat​tant fel Su​fe​en.
Ju​ba​ir fel​húz​ta kis​sé a szem​öl​dö​két.
– Ó, előbb-utóbb rá​jössz majd, hogy in​kább Is​ten ba​szo​gat má​so​kat.
Egy idő​re csend lett, csak a reg​ge​li ma​dár​dal​lal ke​ve​re​dő har​ci elő​ké​szü​le​tek fé​-
mes zö​re​je hal​lat​szott.
Az öreg só​haj​tott, és meg​dör​zsöl​te az orr​nyer​gét.
– Na​gyon el​szánt​nak tűnsz.
– Aki ra​gasz​ko​dik az el​ve​i​hez, an​nak ne​héz dön​té​se​ket kell hoz​nia, és vál​lal​nia
kell a kö​vet​kez​mé​nye​ket – vissz​han​goz​ta Lor​sen sza​va​it Su​fe​en.
– És ha be​le​egye​zem, mi lesz? A lel​ki​is​me​re​ted to​vább​ra is a seg​gün​ket fog​ja
rug​dos​ni, amíg oda-vissza át​szel​jük a Kö​ze​li Vi​dé​ket? Mert az igen fá​rasz​tó lesz
egy idő után. A lel​ki​is​me​ret igen fáj​dal​mas tud len​ni, de ez a kan​kó​ról is el​mond​-
ha​tó. Egy fel​nőtt em​ber vi​sel​je mél​tó​ság​gal a csa​pá​so​kat, és ne hagy​ja, hogy a sa​ját
kín​jai a ba​rá​tai és a kol​lé​gái dol​gát is meg​ne​he​zít​sék.
– A lel​ki​is​me​ret és a kan​kó alig​ha ha​son​lít​ha​tó​ak össze egy​más​sal – mor​dult föl
Lor​sen.
– Va​ló​ban – bó​lin​tott je​len​tő​ség​tel​je​sen Cos​ca. – A kan​kó rit​kán ha​lá​los.
Az ink​vi​zí​tor arca még a szo​ká​sos​nál is vö​rö​sebb lett.
– Ezt ért​sem úgy, hogy fon​to​ló​ra ve​szi ezt az os​to​ba​sá​got?
– Ért​se úgy. Fon​to​ló​ra ve​szem. Vé​gül is be​ke​rí​tet​tük a vá​rost, és sen​ki nem
megy se​ho​vá. Ta​lán ez mind​annyi​unk éle​tét meg​könnyít​he​ti va​la​me​lyest. Mi a vé​-
le​mé​nyed, Temp​lo​mos?
Temp​lo​mos pis​lan​tott egyet.
– Ne​kem?
 – Rád né​zek, és a te ne​ve​det ej​tet​tem ki a szá​mon.
– Igen, de… ne​kem? – Jó oka volt, hogy Temp​lo​mos nem vál​lal​ko​zott töb​bé ne​-
héz dön​té​sek​re. Min​dig rosszul vá​lasz​tott. Az, hogy a sze​gény​ség​ben, fé​lel​mek és
ka​taszt​ró​fák kö​ze​pet​te vé​gig​küz​dött har​minc év után ép​pen eb​ben a ká​osz​ban kö​-
tött ki, ékes bi​zony​ság​gal szol​gált erre. Su​fe​en​ről Cos​cá​ra né​zett, az​tán Lor​sen​re,
vé​gül pe​dig megint Su​fe​en​re. Mi​vel nyer​het a leg​töb​bet? Mi je​len​ti a leg​ke​ve​sebb
ve​szélyt? Ki​nek van mel​les​leg… iga​za? Eb​ből a ka​va​ro​dás​ból át​ko​zot​tul ne​héz​nek
bi​zo​nyult ki​bo​goz​ni a leg​könnyebb utat. – Hát…
Cos​ca fel​fúj​ta az ar​cát.
– Az egyik lel​ki​is​me​re​tes, a má​si​kat a két​ség gyöt​ri. Tény​leg is​ten óv​jon ben​nün​-
ket. Egy órád van.
– Til​ta​ko​zom! – hör​dült fel Lor​sen.
– Ha til​ta​koz​nia kell, hát til​ta​koz​zon, de nem fo​gom meg​hal​la​ni eb​ben a zaj​ban.
– Mi​lyen zaj​ban?
Cos​ca két uj​já​val be​dug​ta a fü​lét.
– Bla-le-la-le-la-le-la-le-la-le…!
Még ak​kor is ez​zel volt el​fog​lal​va, ami​kor Temp​lo​mos az öles fák kö​zött Su​fe​en
után si​e​tett. Le​hul​lott gallyak, kor​hadt to​bo​zok, meg​bá​mult tű​le​ve​lek rop​pan​tak a
csiz​má​juk alatt. Ahogy a csa​tá​ra ké​szü​lő zsol​do​sok zsi​va​ja el​enyé​szett a há​tuk mö​-
gött, nem hal​lot​tak mást, csak az ágak su​so​gá​sát meg a ma​da​rak csi​vi​te​lé​sét ma​ga​-
san a fe​jük fölül.
– El​ment az eszed? – Temp​lo​mos küsz​köd​ve igye​ke​zett lé​pést tar​ta​ni.
– Meg​jött.
– Mit fogsz csi​nál​ni?
– Be​szé​lek ve​lük.
– Ki​vel?
– Aki meg​hall​gat.
– Be​széd​del nem raksz ren​det a vi​lág​ban.
– Ak​kor mi​vel akarsz ren​det rak​ni? Tűz​zel és vas​sal? Be​ve​té​si szer​ző​dé​sek​kel?
El​ha​lad​tak az utol​só cso​dál​ko​zó őr​sze​mek mel​lett is. Ber​mi is köz​tük volt, és
kér​dőn pil​lan​tott rá​juk, de Temp​lo​mos csak egy te​he​tet​len váll​rán​dí​tás​sal tu​dott
fe​lel​ni neki. Az​tán egy​szer csak nyílt te​re​pen ta​lál​ták ma​gu​kat, a nap fé​nye​sen sü​-
tött a sze​mük​be. Aver​stock pár tu​cat​nyi háza a fo​lyó ka​nya​ru​la​tá​ban bújt meg oda​-
lent. A leg​töb​bet kö​zü​lük csak igen nagy​vo​na​lú​an le​he​tett ház​nak ne​vez​ni. Alig
vol​tak töb​bek a por​ban össze​tá​kolt kö​zön​sé​ges vis​kók​nál. Su​fe​en min​den​eset​re
már​is cél​tu​da​tos lép​tek​kel ha​ladt le​fe​lé a domb​ol​da​lon.
 – Ez meg mit mű​vel? – kér​dez​te Ber​mi a fák nyúj​tot​ta ár​nyék biz​ton​sá​gá​ból.
– Azt hi​szem, a lel​ki​is​me​re​tét kö​ve​ti – fe​lel​te Temp​lo​mos.
A sty​ri​ai nem iga​zán ér​tet​te a dol​got.
– De a lel​ki​is​me​ret szar ta​nács​adó.
– Ezt több​ször is em​lí​tet​tem neki. – Su​fe​en még​sem adta je​lét, hogy más út​mu​-
ta​tás után akar​na néz​ni. – Jaj, is​te​nem! – mor​mog​ta Temp​lo​mos te​kin​te​tét a kék
ég felé for​dít​va. – Jaj, is​te​nem! Jaj, is​te​nem! – Dö​cög​ve meg​in​dult a tár​sa után, a
fű​szá​lak a vád​li​ját csap​kod​ták, köz​tük fe​hér vi​rá​gok nőt​tek, amik​nek nem tud​ta a
ne​vét.
– Az ön​fel​ál​do​zás​ban nincs sem​mi ne​mes! – mond​ta, ami​kor utol​ér​te Su​fe​ent. –
Lát​tam már olyat, csú​nya, ér​tel​met​len va​la​mi, és sen​ki nem mond érte kö​szö​ne​tét.
– Ta​lán majd Is​ten.
– Ha Is​ten egy​ál​ta​lán lé​te​zik, fon​to​sabb dol​ga is akad, mint hogy a ma​gunk​faj​-
ták​kal fog​lal​koz​zék.
Su​fe​en ma​sí​ro​zott to​vább, nem né​zett sem jobb​ra, sem bal​ra.
– For​dulj vissza, Temp​lo​mos! Ez nem a könnyeb​bik út.
– Hát az egy​szer kur​va biz​tos! – Temp​lo​mos meg​ra​gad​ta Su​fe​en ka​bát​uj​ját. –
For​dul​junk vissza mind a ket​ten!
A fér​fi ki​tép​te ma​gát a szo​rí​tá​sá​ból, és to​vább​si​e​tett.
– Nem!
– Ak​kor én is jö​vök.
– Jó.
– Bassza meg! – Temp​lo​mos fel​gyor​sí​tot​ta a lép​te​it, hogy tar​ta​ni tud​ja a má​sik
tem​pó​ját. Ahogy a vá​ros kö​ze​le​dett, egy​re ke​vés​bé tűnt olyan hely​nek, ami​ért bár​-
ki​nek is ér​de​mes lett vol​na koc​ká​ra ten​nie az éle​tét. – Mit ter​ve​zel? Mert van ter​-
ved, igaz?
– Van… fé​lig-med​dig.
– Hát ez nem va​la​mi meg​nyug​ta​tó.
– Nem az volt a cé​lom, hogy meg​nyug​tas​sa​lak.
– Hát ak​kor ki​ba​szott jól csi​nál​tad, ba​rá​tom. – Át​ha​lad​tak egy tes​sék-lás​sék mó​-
don le​csu​pa​szí​tott ge​ren​dák​ból össze​tá​kolt bolt​ív alatt, ami a vá​ros ka​pu​ja​ként
szol​gált. Alat​ta csi​ko​rog​va him​bá​ló​dzó desz​ká​ra má​zol​ták fel az Aver​stock ne​vet. A
mo​csa​ras fő​ut​ca leg​mo​csa​ra​sabb ré​sze​it ke​rül​get​ve ha​lad​tak a több​nyi​re ve​te​me​-
dett fe​nyő​ge​ren​dák​ból épült, dü​le​de​ző, csu​pa föld​szin​tes vagy még föld​szin​tes​nek
is alig ne​vez​he​tő ház kö​zött.
– Is​te​nem, mi​lyen sze​gé​nyes egy hely ez! – mor​mog​ta Su​fe​en.
 – Az ott​ho​nom jut róla eszem​be – sut​tog​ta Temp​lo​mos. Ez per​sze tá​vol​ról sem
je​len​tett jót. Da​gos​ka na​pon tik​ka​dó al​só​vá​ro​sa, Sty​ria for​tyo​gó nyo​mor​ne​gye​dei,
a Kö​ze​li Vi​dék küsz​kö​dő fal​vai. Min​den nem​zet a maga mód​ján gaz​dag, de mind
ugyan​úgy sze​gény.
Egy nő ép​pen egy le​gyek​től be​le​pett te​te​met nyú​zott, ami le​he​tett nyúl, de akár
macs​ka is. Temp​lo​mos​nak az az ér​zé​se tá​madt, hogy a nőt nem ér​dek​li, me​lyik.
Két fél​mez​te​len gye​rek fa​kar​dok​kal ha​da​ko​zott az ut​cán. Egy hosszú hajú öreg​em​-
ber egy bo​tot fa​rig​csált a ke​vés kő​ház egyi​ké​nek ve​ran​dá​ján ülve, mel​let​te a fal​nak
tá​maszt​va egy kard, ami a leg​ke​vés​bé sem tűnt já​ték​szer​nek. Mind​annyi​an dur​cás
gya​nak​vás​sal fi​gyel​ték Temp​lo​most és Su​fe​ent. Né​hány zsa​lu han​gos kat​ta​nás​sal
csa​pó​dott be. Temp​lo​mos szí​ve egy​re he​ve​seb​ben za​ka​tolt, az​tán han​go​san ugat​ni
kez​dett egy ku​tya, mire a jog​tu​dor kis hí​ján a nad​rág​já​ba csi​nált. A vá​ro​son át​söp​-
rő bű​zös szel​lő​ben hi​de​gen ta​padt a hom​lo​ká​ra a ve​rej​ték. Azt kezd​te el la​tol​gat​ni,
hogy va​jon ez volt-e a leg​na​gyobb os​to​ba​ság, amit os​to​ba​sá​gok​tól hem​zse​gő éle​té​-
ben el​kö​ve​tett. Vé​gül arra ju​tott, hogy meg​le​he​tő​sen elöl he​lyez​ke​dik el a rang​sor​-
ban, és bő​ven van még esé​lye, hogy fel​küzd​je ma​gát akár az első hely​re is.
Aver​stock ra​gyo​gó szí​ve egy ka​lyi​ba volt, a be​já​rat fö​lött lógó desz​ka​da​rab​ra sö​-
rös​ku​pát fes​tet​tek, oda​bent bá​gyadt ven​dé​gek ül​tek. Egy cin​gár, vö​rös hajú pá​ros
– egy gaz​da meg a vál​lán át​vet​ve ta​risz​nyát vi​se​lő fia – friss​nek jó​in​du​lat​tal sem
ne​vez​he​tő ke​nye​ret és saj​tot fa​la​to​zott. Egy nyo​mo​rú​sá​gos kül​se​jű, ron​gyos sza​la​-
gok​kal te​le​ag​ga​tott fér​fi a bög​ré​je fölé ku​po​ro​dott. Temp​lo​mos uta​zó bárd​nak néz​-
te, és ab​ban re​mény​ke​dett, hogy szo​mo​rú da​lok​ra sza​ko​so​dott, mert már a lát​vá​-
nya is elég volt hoz​zá, hogy az em​ber​nek könnyek szök​je​nek a sze​mé​be. Egy nő a
meg​fe​ke​te​dett tűz​he​lyen fő​zött va​la​mit, és csak egy sa​va​nyú pil​lan​tás​ra mél​tat​ta a
be​lé​pő Temp​lo​most.
A pult egy ve​te​me​dett desz​ka volt, a kö​ze​pén egy friss lyuk​kal, a gö​csör​tök kö​-
zött pe​dig egy csúf folt​tal, ami gya​nú​san vér​nek tűnt. A kocs​má​ros mö​göt​te állt, és
bög​ré​ket tö​röl​ge​tett gon​do​san.
– Még nem késő – súg​ta Temp​lo​mos. – Fel​hajt​hat​nánk egy bög​ré​vel va​la​mi
húgy​ból, amit itt árul​nak, az​tán el​sé​tál​hat​nánk, és sen​ki​nek nem esne bán​tó​dá​sa.
– Amíg meg nem jön​nek a töb​bi​ek a se​reg​ből.
– Úgy ér​tet​tem, hogy ne​künk nem esne bán​tó​dá​sunk. – De Su​fe​en már a pult
felé tar​tott, a kü​szö​bön hagy​va Temp​lo​most, aki né​mán el​ká​rom​kod​ta ma​gát, az​-
tán kel​let​le​nül kö​vet​te.
– Mit ad​ha​tok? – kér​dez​te a kocs​má​ros.
– Nagy​já​ból négy​száz zsol​dos vet​te kö​rül a vá​ro​su​kat, és fel​tett szán​dé​kuk, hogy
tá​mad​nak – kö​zöl​te Su​fe​en, vég​leg szer​te​fosz​lat​va Temp​lo​mos min​den, a ka​taszt​-
ró​fa el​ke​rü​lé​sét il​le​tő re​mé​nyét.
Sú​lyos csend te​le​pe​dett a he​lyi​ség​re. Át​ko​zot​tul sú​lyos.
– Ed​dig sem ez volt éle​tem leg​jobb hete – mor​dult föl a kocs​má​ros. – Nem va​-
gyok tré​fás ked​vem​ben.
– Ha meg akar​nánk ne​vet​tet​ni, azt hi​szem, job​bat is ki tud​nánk ta​lál​ni – je​gyez​-
te meg Temp​lo​mos.
Su​fe​en a sza​vá​ba vá​gott.
– A Ke​gyes Kéz Se​re​gé​ről van szó, a hír​hedt zsol​dos, Ni​co​mo Cos​ca ve​ze​ti őket.
Őfel​sé​ge Ink​vi​zí​ci​ó​já​nak meg​bí​zá​sá​ból ér​kez​tek, hogy ki​füs​töl​jék a lá​za​dó​kat a Kö​-
ze​li Vi​dék​ről. Ha nem mű​köd​nek ve​lük együtt fel​té​tel nél​kül, lé​nye​ge​sen rosszabb​-
ra for​dul a hete.
A kocs​má​ros most már oda​fi​gyelt rá​juk, mint ahogy min​den​ki más is a fo​ga​dó​-
ban, és sejt​he​tő volt, hogy ez már így is ma​rad. Még nem le​he​tett tud​ni, hogy va​la​-
mi jó fog-e ki​sül​ni a do​log​ból, de Temp​lo​mos nem volt op​ti​mis​ta. Nem is em​lé​ke​-
zett rá, mi​kor volt az utol​já​ra.
– És ha van​nak lá​za​dók a vá​ros​ban? – A gaz​da a pult​nak tá​masz​ko​dott mel​let​te,
és fel​gyűr​te az inge uj​ját. Inas al​kar​ján te​to​vá​lás vi​rí​tott. Sza​bad​ság, füg​get​len​ség,
igaz​ság. Itt volt hát a maga hús-vér va​ló​já​ban a nagy Uni​ót fe​nye​ge​tő ve​sze​de​lem,
Lor​sen alat​to​mos el​len​sé​ge, a fé​lel​me​tes lá​za​dó. Temp​lo​mos a sze​mé​be né​zett. Ha
ez volt a go​nosz arca, hát meg​le​he​tő​sen el​gyö​tört​nek tűnt.
Su​fe​en gon​do​san meg​vá​lo​gat​ta a sza​va​it.
– Ak​kor nem egé​szen egy órá​juk ma​radt meg​ad​ni ma​gu​kat, és ez​zel meg​óv​ni a
vá​ros la​kó​it a vér​on​tás​tól.
A cin​gár fér​fi erő​sen fo​gat​lan és tö​ké​le​te​sen öröm​te​len mo​soly​ra húz​ta a szá​ját.
– El​vi​he​tem She​el​hez. Ő az​tán el​dön​ti, mit hisz el eb​ből. – Ő maga nyil​ván​va​ló​-
an egyet​len szót sem hitt el. Ta​lán nem is egé​szen fog​ta fel, mi​ről van szó.
– Ak​kor vi​gyen el ben​nün​ket She​el​hez – mond​ta Su​fe​en.
– Jó.
– Tény​leg? – kér​dez​te Temp​lo​mos. Már-már szé​dült a kö​zel​gő ka​taszt​ró​fa gon​-
do​la​tá​tól. De az is le​het, hogy a lá​za​dó száj​sza​ga volt az oka. Annyi biz​tos, hogy a
fér​fi go​nosz​hoz mél​tó bűzt árasz​tott ma​gá​ból.
– Át kell ad​ni​uk a fegy​ve​re​i​ket – mond​ta a lá​za​dó.
– A kel​lő tisz​te​let​tel – til​ta​ko​zott Temp​lo​mos. – Nem va​gyok róla meg​győ​ződ​ve,
hogy…
– Ad​ják át őket!
A jo​gász meg​le​pet​ten vet​te ész​re, hogy a tűz​nél álló nő elő​vett egy fel​aj​zott szám​-
szer​íjat, és rez​ze​nés​te​le​nül ép​pen rá sze​gez​te.
– Már​is meg va​gyok győz​ve – nyög​te ki, az​tán két uj​já​val elő​vet​te az övé​be búj​-
ta​tott ké​sét. – Csak ez a ki​csi van.
– Nem a mé​ret szá​mít – kö​zöl​te a cin​gár fér​fi, mi​után ki​kap​ta a fegy​vert Temp​-
lo​mos ke​zé​ből –, ha​nem az, hogy hová szúr​ják. – Su​fe​en le​csa​tol​ta a kar​dot tar​tó
övét, és azt is át​ad​ta neki. –
– Men​jünk. És jó öt​let len​ne, ha nem pró​bál​koz​ná​nak hir​te​len hú​zá​sok​kal.
Temp​lo​mos fel​emel​te nyi​tott te​nye​rét.
– Én igyek​szem min​dig tar​tóz​kod​ni tő​lük.
– Azért az elég hir​te​len hú​zás volt, hogy le​jöt​tél ve​lem ide – je​gyez​te meg Su​fe​-
en.
– És azt is mennyi​re meg​bán​tam!
– Pofa be! – A cin​gár lá​za​dó az ajtó felé te​rel​te őket, a nő pe​dig biz​tos tá​vol​sá​got
tart​va, lö​vés​re kész íj​jal kö​vet​te őket. Temp​lo​mos te​to​vá​lás kék​jét pil​lan​tot​ta meg
a csuk​ló​já​nál.
A fél lá​bán me​re​ví​tőt vi​se​lő fiú zár​ta a sort, ta​risz​nyá​ját szo​ro​san a mel​lé​hez szo​-
rít​va. A ha​lá​los fe​nye​ge​tés nél​kül ne​vet​sé​ges me​net let​tek vol​na. Azon​ban Temp​lo​-
mos a ha​lá​los fe​nye​ge​tést min​dig is a ne​ve​tés biz​tos el​len​sze​ré​nek ta​lál​ta.
Mint ki​de​rült, She​el az az öreg​em​ber volt, aki​nek az orra előtt pár perc​cel ko​ráb​-
ban be​vo​nul​tak a vá​ros​ba. Mi​lyen bol​dog​nak is tűn​tek most azok a pil​la​na​tok! A
fér​fi me​re​ven fel​állt, el​hes​se​ge​tett egy le​gyet, az​tán mint​ha csak utó​lag ju​tott vol​na
eszé​be, még me​re​veb​ben le​ha​jolt a kard​já​ért, mi​előtt le​lé​pett vol​na a tor​nác​ról.
– Mi van, Da​nard? – kér​dez​te nyál​tól ször​csö​gő han​gon.
– A kocs​má​ban fog​tuk eze​ket – fe​lel​te a cin​gár fér​fi.
– Fog​tak? – cso​dál​ko​zott Temp​lo​mos. – Mi akar​tunk ma​guk​kal be​szél​ni.
– Tart​sa a szá​ját! – mor​dult fel Da​nard.
– Maga tart​sa a szá​ját! – mond​ta Su​fe​en.
She​el hal​la​tott va​la​mit, ami fél​úton járt a há​nyás meg a to​rok​kö​szö​rü​lés kö​zött,
az​tán könnye​dén le​nyel​te a pro​duk​tu​mot.
– Lás​suk, meg​ta​lál​juk-e a he​lyes arányt a túl sok be​széd meg a hall​ga​tás kö​zött.
She​el va​gyok. Én ve​ze​tem a kör​nyék​be​li lá​za​dó​kat.
– Mind a né​gyet? – kér​dez​te Temp​lo​mos.
– Töb​ben is vol​tunk. – A fér​fi in​kább szo​mo​rú​nak tűnt, mint dü​hös​nek. Mint​ha
ki​fa​csar​ták vol​na, és a fis​ká​lis már-már re​mény​ked​ni kez​dett ben​ne, hogy ké​szen
áll fel​ad​ni a küz​del​met.
– Az én ne​vem Su​fe​en, és azért jöt​tem, hogy fi​gyel​mez​tes​sem…
– Ál​lí​tó​lag kö​rül​vet​tek ben​nün​ket – szúr​ta köz​be gú​nyos vi​gyor​ral Da​nard. – Ha
meg​ad​juk ma​gun​kat az Ink​vi​zí​ci​ó​nak, Aver​stock meg​éri a hol​na​pot.
She​el Temp​lo​mos felé for​dí​tot​ta vi​ze​nyős szür​ke sze​mét.
 – Azért el kell is​mer​nie, ez elég va​ló​szí​nűt​len​nek hang​zik.
Már nem ma​radt ne​he​zebb meg könnyebb út, mit sem szá​mí​tott, mi​lyen kacs​ka​-
rin​gó​kon át​ju​tot​tak idá​ig. Egyet​len​egy mó​don ke​ve​red​het​tek ki eb​ből: ha meg​győ​-
zik ezt az em​bert ar​ról, hogy nem ha​zud​nak. Temp​lo​mos a tőle tel​he​tő leg​be​csü​le​-
te​sebb te​kin​tet​tel né​zett She​el​re. Az​zal a te​kin​tet​tel, ami​vel meg​győz​te Kah​di​át,
hogy nem fog lop​ni töb​bé, ami​vel meg​győz​te a fe​le​sé​gét, hogy min​den rend​ben
lesz, ami​vel meg​győz​te Cos​cát, hogy bíz​hat ben​ne. És hát nem hit​tek-e neki mind​-
annyi​an?
– A ba​rá​tom iga​zat mond. – Las​san, óva​to​san be​szélt. Mint​ha csak ket​ten let​tek
vol​na. – Jöj​je​nek ve​lünk, és éle​te​ket ment​he​tünk meg.
– Ha​zu​dik! – A cin​gár fér​fi ol​dal​ba bök​te Temp​lo​most Su​fe​en kard​já​nak mar​ko​-
la​tá​val. – Nincs oda​fent sen​ki.
– Mi​ért jöt​tünk vol​na ide csak azért, hogy ha​zud​junk? – Temp​lo​mos nem fog​lal​-
ko​zott a bö​kö​dő kard​dal, te​kin​te​tét az öreg​em​ber el​gyö​tört ar​cá​ra sze​gez​te. – Mit
nyer​nénk vele?
– Ha iga​zat is be​szél​nek, ak​kor sem ér​tem, hogy mit ke​res​nek itt.
Temp​lo​mos egy pil​la​na​tig csak fé​lig el​tá​tott száj​jal hall​ga​tott.
Mi​ért ne mond​hat​na iga​zat? Ab​ban leg​alább len​ne va​la​mi az új​don​ság va​rá​zsá​-
ból.
– Ele​günk lett be​lő​le, hogy nem te​szünk sem​mit.
– Aha. – Ez mint​ha ha​tott vol​na va​la​me​lyest. Az öreg​em​ber le​vet​te a ke​zét a
kard​já​ról. Nem adta meg ma​gát. Tá​vol​ról sem adta meg ma​gát, de ez is több volt a
sem​mi​nél. – Ha iga​zat mon​da​nak, és fel​ad​juk ma​gun​kat, ak​kor mi lesz?
Min​dig hiba túl so​kat el​árul​ni az igaz​ság​ból. Temp​lo​mos meg​fon​tol​tan fe​lelt hát.
– Aver​stock la​kó​it meg​kí​mé​lik, ennyit ígér​he​tek.
Az öreg megint meg​kö​szö​rül​te a tor​kát. Te jó is​ten, mi​lyen ször​nyű han​got ad ki
a tü​de​je! Ta​lán kez​di el​hin​ni, amit hal​lott? Elő​for​dul​hat, hogy még a vé​gén si​ker​-
rel jár​nak? Nem csak hogy túl​élik ezt a na​pot, de még má​so​kat is meg​ment​het​nek
köz​ben? Le​het, hogy olyat tesz, ami​re még Kah​dia is büsz​ke len​ne? Egy futó pil​la​-
na​tig Temp​lo​mos maga is büsz​ke​sé​get ér​zett a gon​do​lat​ra. Meg​koc​káz​ta​tott egy
mo​solyt. Mi​kor is volt büsz​ke utol​já​ra? Egy​ál​ta​lán elő​for​dult ilyes​mi va​la​ha is?
She​el ki​nyi​tot​ta a szá​ját, hogy mond​jon va​la​mit, hogy meg​ad​ja ma​gát… Az​tán
el​akadt a sza​va, és Temp​lo​mos vál​la fö​lött a messze​ség​be me​redt.
Tá​vo​li han​go​kat ho​zott ma​gá​val a szél. Pa​ták. Ló​pa​ták do​bo​gá​sa. Temp​lo​mos
kö​vet​te az öreg lá​za​dó te​kin​te​tét, és a fü​ves domb​ol​da​lon egy vág​tá​ban kö​ze​lí​tő lo​-
vast pil​lan​tott meg. She​el hom​lo​kát az ér​tet​len​ség rán​cai ba​ráz​dál​ták. Újabb em​-
be​rek je​len​tek meg az első mö​gött, előbb egy tu​cat, az​tán még több.
– Ne! – nyö​gött fel Temp​lo​mos.
 – Temp​lo​mos! – súg​ta Su​fe​en.
She​el​nek el​ke​re​ke​dett a sze​me.
– Ma​guk sze​me​tek!
Temp​lo​mos fel​emel​te a ke​zét.
– Ne!
Hör​gést hal​lott a háta mö​gül, és ami​kor meg​for​dult, lát​ta, hogy Su​fe​en meg Da​-
nard vi​cso​rog​va bir​kóz​nak egy​más​sal. Tá​tott száj​jal bá​mul​ta őket.
Egy órát kel​lett vol​na kap​ni​uk.
She​el eset​le​nül elő​húz​ta a kard​ját, fém csi​kor​dult, de Temp​lo​mos el​kap​ta az
öreg​em​ber ke​zét, mi​előtt az szúr​ha​tott vol​na, és a fegy​ver mar​ko​lat​gomb​já​val az
ar​cá​ba ütött.
Nem gon​dol​ko​dott, csak úgy meg​tör​tént a do​log.
Fo​rog​ni kez​dett a vi​lág, She​el re​sze​lős lé​leg​ze​te me​le​gen érin​tet​te Temp​lo​mos
ar​cát. Rán​gat​ták, ta​szi​gál​ták egy​mást, az​tán a fis​ká​lis ar​cát el​ta​lál​ta egy ököl, és
csen​ge​ni kez​dett a füle. Fe​jelt, érez​te, ahogy az orr​csont el​tö​rik a hom​lo​ka alatt.
She​el hát​ra​tán​to​ro​dott, Su​fe​en pe​dig hir​te​len ott állt Temp​lo​mos mel​lett a kard​dal
a ke​zé​ben, lát​ha​tó​lag igen​csak meg​lep​ve, ami​ért vé​gül hoz​zá ke​rült a fegy​ver.
Temp​lo​mos egy pil​la​na​tig nem moz​dult, pró​bál​ta ki​ta​lál​ni, mi tör​tént. Az​tán
meg azt, hogy most mit kel​le​ne ten​ni​ük.
Hal​lot​ta a szám​szer​íj húr​já​nak pen​dü​lé​sét, a nyíl​vessző pe​dig mint​ha egé​szen
kö​zel sü​ví​tett vol​na el mel​let​tük.
Az​tán meg​pil​lan​tot​ta Da​nar​dot, aki ép​pen fel​tá​pász​ko​dott.
– Ti ki​ba​szott… – Az​tán ket​té​vált a feje.
Temp​lo​mos hu​nyor​gott, az ar​cát el​bo​rí​tot​ta a vér. She​el a ké​sé​ért nyújt, mire
Su​fe​en fe​lé​je dö​fött. Az öreg re​ked​ten hör​dült fel, ahogy a fém a tes​té​be mé​lyedt,
el​torzu​ló arc​cal az ol​da​lá​hoz ka​pott, uj​jai kö​zött szi​vár​gott a vér.
Mor​mo​gott va​la​mit, amit Temp​lo​mos nem ér​tett, az​tán megint meg​pró​bál​ta
elő​ven​ni a ké​sét, de a kard ez​út​tal köz​vet​le​nül a sze​me fö​lött ta​lál​ta el.
– Á! – A hom​lo​kán tá​madt lyuk​ból ömlő vér vé​gig​folyt az ar​cán. – Á! – Csep​pek
hul​lot​tak a sár​ba, ahogy a fér​fi ol​dalt tán​to​ro​dott, ne​ki​dőlt a sa​ját tor​ná​cá​nak, az​-
tán el​esett, ha​nyatt for​dult, a háta ívbe gör​bült, egyik ke​zé​vel a sem​mit mar​ko​lász​-
ta.
Su​fe​en me​red​ten né​zett le rá.
– Éle​te​ket akar​tunk men​te​ni – mor​mog​ta. Vé​res volt az ajka. Térd​re ro​gyott, a
kard ki​hul​lott er​nyedt ke​zé​ből.
Temp​lo​mos utá​na​nyúlt.
 – Mi… – A kés, amit ko​ráb​ban át​adott Da​nard​nak, most Su​fe​en bor​dái kö​zül állt
ki, a fér​fi in​gét se​be​sen itat​ta át a fe​ke​te​ség. Na​gyon kis kés volt, szin​te bár​mi​lyen
mér​cé​vel mér​ve. Még​is ép​pen elég nagy​nak bi​zo​nyult.
Az a ku​tya még min​dig uga​tott. Su​fe​en arc​ra bu​kott. A szám​szer​íjas nő el​tűnt.
Va​jon új​ra​töl​tött va​la​hol, hogy az​tán lö​vés​re ké​szen megint fel​buk​kan​jon? Temp​-
lo​mos úgy érez​te, va​ló​szí​nű​leg fe​de​zé​ket kel​le​ne ke​res​nie.
Nem moz​dult.
A pa​ta​dü​bör​gés han​go​sabb lett. Vér folyt szét egy sá​ros po​cso​lyá​ban She​el ket​té​-
ha​sí​tott feje kö​rül. A fiú las​san el​hát​rált, az​tán dö​cög​ve fut​ni kez​dett, nyo​mo​rék lá​-
bát maga után von​szol​va. Temp​lo​mos fi​gyel​te, ahogy tá​vo​lo​dik.
Az​tán Ju​ba​ir for​dult be ma​gas​ba emelt kard​dal a fo​ga​dó sar​ká​nál, ha​tal​mas lova
csak úgy fröcs​köl​te a sa​rat. A fiú pró​bált ki​tér​ni az út​já​ból, és tett még egy két​ség​-
be​esett lé​pést, mi​előtt a pen​ge el​ta​lál​ta a vál​lán, és az utca túl​ol​da​lá​ra pen​de​rí​tet​-
te. Ju​ba​ir or​dít​va vág​ta​tott to​vább. Újabb lo​va​sok kö​vet​ték. Az em​be​rek fu​tot​tak
elő​lük. Si​kí​tá​su​kat el​nyom​ta a pa​ták zaja.
Egy órát kel​lett vol​na kap​ni​uk.
Temp​lo​mos le​tér​delt Su​fe​en mel​lé, át​for​dí​tot​ta, hogy meg​néz​ze a se​bét, kö​tést
tép​jen, és meg​te​gye, ami​re Kah​dia ta​ní​tot​ta annyi év​vel ez​előtt. De amint meg​lát​ta
ba​rát​ja ar​cát, tud​ta, hogy már késő.
Zsol​do​sok vág​tat​tak át a vá​ro​son üvölt​ve, akár egy fal​ká​ra való ku​tya, úgy ha​do​-
nász​tak a fegy​ve​re​ik​kel, mint​ha azok nye​rő la​pok len​né​nek egy kár​tya​par​ti​ban.
Temp​lo​mos füst​sza​got ér​zett. Fel​kap​ta She​el kar​co​lá​sok​kal teli, vér​fol​tos kard​-
ját, ki​egye​ne​se​dett, és a oda​si​e​tett a sán​ta fi​ú​hoz, aki épen ma​radt fél kar​já​val von​-
szol​va ma​gát a fo​ga​dó felé kú​szott. Ami​kor meg​lát​ta Temp​lo​most, nyü​szí​te​ni kez​-
dett, jó ke​zé​vel a sa​rat mar​ko​lász​ta. Ta​risz​nyá​ja ki​nyílt, és ér​mék hul​lot​tak ki be​lő​-
le. Ezüst szó​ró​dott szét a föl​dön.
– Se​gít​sen! – sut​tog​ta a fiú. – Se​gít​sen!
– Nem.
– Meg fog​nak ölni! Meg fog​nak…
– Fogd be azt a kur​va szá​dat! – Temp​lo​mos meg​bök​te a fiú há​tát a kard​dal, mire
az nyelt egyet, és össze​húz​ta ma​gát. Mi​nél ki​sebb​re ku​po​ro​dott, a jo​gász an​nál szí​-
ve​seb​ben át​döf​te vol​na. A fegy​ver meg​le​pő​en könnyű​nek bi​zo​nyult. Sem​mi​be sem
telt vol​na meg​ten​ni. A fiú lát​ta az ar​cán, to​vább nyü​szí​tett és vo​nag​lott, Temp​lo​-
mos pe​dig megint meg​bök​te.
– Kuss le​gyen, baz​meg! Kuss le​gyen!
– Jól vagy, Temp​lo​mos? – Cos​ca ma​ga​so​dott fölé ha​tal​mas szür​ke lova nyer​gé​-
ben ülve. – Vér​zel.
A fis​ká​lis vé​gig​né​zett ma​gán, lát​ta, hogy az inge ujja el​sza​kadt, és vér szi​vá​rog a
kéz​fe​jén. Maga sem tud​ta, ho​gyan ke​rült oda.
– Su​fe​en meg​halt – mo​tyog​ta.
– Mi​ért min​dig a leg​job​ba​kat ra​gad​ja el a sors…? – De Cos​ca fi​gyel​mét in​kább a
sár​ban he​ve​rő pénz csil​lo​gá​sa kö​töt​te le. Nyá​jas felé nyúj​tot​ta a ke​zét, és az őr​mes​-
ter le​se​gí​tet​te az ara​nyo​zott nye​reg​ből. Az öreg le​ha​jolt, két uj​já​val ki​ha​lá​szott egy
ér​mét, majd éhe​sen ka​par​ta le róla a sa​rat, és meg​vil​lan​tot​ta azt a csil​lo​gó mo​-
solyt, amit csak ő volt ké​pes pro​du​kál​ni. Rán​cos ar​cá​ról su​gár​zott a vi​dám​ság és a
jó szán​dék.
– Igen! – hal​lot​ta a sut​to​gá​sát Temp​lo​mos.
Nyá​jas le​tép​te a fiú há​tá​ról a ta​risz​nyát, és ki​nyi​tot​ta. A halk csen​gés el​árul​ta,
hogy még több érme van oda​bent.
Bumm, bumm, bumm, egy csa​pat zsol​dos a fo​ga​dó aj​ta​ját rug​dos​ta. Egyi​kük ká​-
rom​kod​va ug​rott fél​re, és mocs​kos csiz​má​ját le​kap​va dé​del​get​te fá​jós láb​uj​ját.
Cos​ca le​gug​golt.
– Hon​nan van ez a pénz?
– Raj​ta akar​tunk ütni egy tár​sa​sá​gon – he​beg​te a fiú. – Min​den rosszul sült el. –
Han​gos csat​ta​nás hal​lat​szott, a fo​ga​dó aj​ta​ja vég​re be​tört, és már​is uj​jon​gó zsol​do​-
sok özön​löt​tek be az épü​let​be.
– Min​den rosszul sült el?
– Csak né​gyen jöt​tünk vissza, úgy​hogy el tud​tunk adni egy tu​cat lo​vat. Egy Gre​-
ga Cant​liss nevű em​ber vet​te meg őket oda​fent Gre​yer​ben.
– Cant​liss? – Zsa​lu zör​dült, egy szé​ket ki​dob​tak a fo​ga​dó ab​la​kán. A bú​tor​da​rab
pár​szor át​for​dult a föl​dön, és meg​állt mel​let​tük. Nyá​jas össze​rán​colt hom​lok​kal
pil​lan​tott az így ke​let​ke​zett lyuk​ra, Cos​cá​nak azon​ban a sze​me sem reb​bent. Mint​-
ha sem​mi sem lé​te​zett vol​na a vi​lá​gon raj​ta, a fiún meg az ér​mé​ken kí​vül. – Mi​fé​le
em​ber ez a Cant​liss? Lá​za​dó?
– Nem. Szép ru​há​kat hord. Va​la​mi za​va​ros te​kin​te​tű észak​föl​di is van vele. Meg​-
vet​te a lo​va​kat, és ezek​kel az ér​mék​kel fi​ze​tett ér​tük.
– Hon​nan sze​rez​te őket?
– Azt nem mond​ta.
Cos​ca fel​gyűr​te az ing uj​ját a fiú erőt​len kar​ján, és meg​néz​te raj​ta a te​to​vá​lást.
– De egé​szen biz​tos, hogy nem lá​za​dó volt, mint ti?
A fiú csak a fe​jét ráz​ta.
– Lor​sen ink​vi​zí​tor nem fog örül​ni en​nek a vá​lasz​nak. – Cos​ca olyan kur​tán bó​-
lin​tott, hogy szin​te ész​re sem le​he​tett ven​ni. Nyá​jas a fiú nya​ka köré fon​ta a ke​zét.
Az a ku​tya még min​dig uga​tott va​la​hol. Vakk, vakk, vakk. Temp​lo​mos na​gyon sze​-
ret​te vol​na, ha va​la​ki el​hall​gat​tat​ja. Az utca túl​ol​da​lán há​rom kan​tai két gye​rek
orra előtt va​dul üt​le​gelt egy fér​fit.
– Le kel​le​ne ál​lí​ta​nunk őket – mor​mog​ta Temp​lo​mos, de in​kább csak le​ült az út
kö​ze​pén.
– Ho​gyan? – Cos​ca még több ér​mét vett a ke​zé​be, és sor​ra egy​más után ala​po​-
san szem​ügy​re vet​te őket. – Tá​bor​nok va​gyok, nem is​ten. Sok kol​lé​gám haj​la​mos
össze​ke​ver​ni a ket​tőt, de én rég ki​gyó​gyul​tam a tév​kép​ze​tek​ből, el​hi​he​ted. – Az
egyik kö​ze​li ház​ból si​kol​to​zó nőt rán​gat​tak elő a ha​já​nál fog​va. – Az em​be​rek zak​-
la​tot​tak. Olyan ez, mint az ár. Biz​ton​sá​go​sabb, ha az em​ber hagy​ja so​dor​tat​ni ma​-
gát, mint​ha meg​pró​bál az út​já​ba áll​ni. Ha nem tud​ják ki​ad​ni ma​guk​ból a dü​hü​ket,
ki tud​ja, kire vagy mire zú​dí​ta​nák. Még az is le​het, hogy rám. – Han​go​san nyö​gött,
ahogy Nyá​jas fel​se​gí​tet​te. – És ez az egész amúgy sem az én hi​bám, igaz?
Temp​lo​mos​nak lük​te​tett a feje. Annyi​ra fá​radt​nak érez​te ma​gát, hogy szin​te
moz​dul​ni sem tu​dott.
– Ha​nem az enyém?
– Tu​dom, hogy jót akar​tál. – A lán​gok már​is éhe​sen nyal​dos​ták a fo​ga​dó te​te​jét.
– De hát így van ez a jó szán​dék​kal. Re​mél​he​tő​leg mind​annyi​an ta​nul​tunk a mai
nap​ból. – Cos​ca elő​ka​pott egy flas​kát, és mé​láz​va ne​ki​lá​tott, hogy le​csa​var​ja a te​te​-
jét. – Én azt, hogy mi lesz, ha ha​gyom, hogy a ma​gad feje után menj. Te azt, hogy
mi lesz, ha a ma​gad feje után mész. – A szá​já​hoz emel​te a pa​lac​kot, és tem​pó​san
nyel​ni kez​dett.
– Megint iszik? – kér​dez​te Temp​lo​mos.
– Túl so​kat aka​dé​kos​kodsz. Egy korty még soha nem ár​tott sen​ki​nek. – Cos​ca
fe​né​kig ki​it​ta a flas​kát, az​tán oda​dob​ta Nyá​jas​nak, hogy tölt​se újra. – Lor​sen ink​-
vi​zí​tor úr! Úgy örü​lök, hogy ön is itt le​het ve​lünk!
– Ma​gát te​szem meg fe​le​lős​nek ezért a ku​dar​cért! – csat​tant fel Lor​sen, ahogy
meg​ál​lí​tot​ta vág​ta​tó lo​vát.
– Tá​vol​ról sem az első bak​lö​vé​sem – fe​lel​te az öreg. – Együtt kell él​nem a szé​-
gyen​nel.
– Alig​ha ez a leg​meg​fe​le​lőbb pil​la​nat a vic​ce​lő​dés​re.
Cos​ca el​ne​vet​te ma​gát.
– A régi pa​rancs​no​kom, Sa​zi​ne egy​szer azt mond​ta, hogy az a jó, ha éle​tünk
min​den pil​la​na​tá​ban ne​ve​tünk, mert utá​na már igen ne​he​zen fog men​ni. Az ilyes​-
mi meg​tör​té​nik há​bo​rú ide​jén. Az az ér​zé​sem, hogy va​la​mi fél​re​ér​tés tör​tént a je​-
lek​kel kap​cso​lat​ban. Akár​mi​lyen ala​po​san ter​vez meg va​la​mit az em​ber, min​dig
érik meg​le​pe​té​sek. – Mint​ha csak ép​pen ezt akar​ná il​luszt​rál​ni, egy gurk​hu​li zsol​-
dos je​lent meg tán​to​rog​va az ut​cán a bárd sza​la​gok​kal dí​szí​tett ka​bát​já​ban. – De
ez a fiú el​mon​dott ne​künk va​la​mit, mi​előtt meg​halt. – Ezüst vil​lant Cos​ca kesz​tyűs
ke​zé​ben. – Bi​ro​dal​mi ér​mék. Egy em​ber fi​ze​tett ve​lük ezek​nek a lá​za​dók​nak. Úgy
hív​ják, hogy…
 – Gre​ga Cant​liss – se​gí​tet​te ki Nyá​jas.
– Úgy van. Gre​yer vá​ro​sá​ban tör​tént.
Lor​sen össze​húz​ta a szem​öl​dö​két.
– Azt akar​ja mon​da​ni, hogy a lá​za​dó​kat a Bi​ro​da​lom pén​ze​li? Pike elöl​já​ró úr vi​-
lá​go​san az ér​té​sünk​re adta, hogy nem ke​rül​he​tünk össze​üt​kö​zés​be a Bi​ro​da​lom​-
mal.
Cos​ca a fény felé tar​tot​ta az egyik ér​mét.
– Lát​ja ezt az ar​cot? II. Os​tus csá​szár. Jó ezer​négy​száz év​vel ez​előtt halt meg.
– Nem tud​tam, hogy ennyi​re ér​dek​li a tör​té​ne​lem – mond​ta Lor​sen.
– A pénz ér​de​kel ennyi​re. Ezek ősi ér​mék. A lá​za​dók ta​lán rá​ta​lál​tak egy sír​kam​-
rá​ra. A régi nagy em​be​re​ket néha a va​gyo​nuk​kal együtt te​met​ték el.
– A régi nagy em​be​rek​kel nem fog​lal​kozunk – kö​zöl​te Lor​sen. –A mai lá​za​dó​kat
ke​res​sük. – Két uni​ós zsol​dos egy előt​tük tér​de​lő fér​fi​val or​dí​tott. Azt kér​dez​get​ték
tőle, hol van a pénz. Egyi​kük a sa​ját há​zá​nak le​fe​szí​tett aj​ta​já​ból ki​tört desz​ká​val
ütöt​te a sze​ren​csét​lent, aki vé​gül vér​ző arc​cal, ká​bán fel​tá​pász​ko​dott. Újra fel​tet​ték
neki a kér​dést. Újra meg​ütöt​ték. Puff, puff, puff.
Swor​breck, az élet​rajz​író fél ke​zét a szá​já​ra ta​paszt​va fi​gyel​te őket.
– Atya​vi​lág! – mor​mog​ta a te​nye​ré​be.
– Mint min​den más – ma​gya​ráz​ta Cos​ca a lá​za​dás is pénz​be ke​rül. Éte​lek, ru​-
hák, fegy​ve​rek, szál​lás. A fa​na​ti​ku​sok​nak is szük​sé​gük van ugyan​azok​ra a dol​gok​-
ra, mint ne​künk. Egy ki​csit ke​ve​sebb kell ta​lán be​lő​lük, mert őket táp​lál​ják az ide​-
á​ik is, de ez nem érin​ti a lé​nye​get. Ha meg akar​juk ta​lál​ni a ve​zé​re​ket, a pénzt kell
kö​vet​nünk. Gre​yer amúgy is sze​re​pel Pike elöl​já​ró úr lis​tá​ján nem igaz? És ta​lán
Cant​liss el​ve​zet​het ben​nün​ket eh​hez a maga… Con​tu​sá​hoz.
Lor​sen fel​hör​dült.
– Con​thus.
– Az​tán meg… – Cos​ca kard​já​val könnye​dén kör​be​mu​ta​tott a lá​za​dók holt​tes​te​-
in, köz​ben kis hí​ján le​vág​ta Swor​breck or​rát. – Két​lem, hogy ezek​től bár​mi újat
meg​tu​dunk. Az élet​ben rit​kán ala​kul​nak el​kép​ze​lé​se​ink sze​rint a dol​gok. Al​kal​-
maz​kod​nunk kell a kö​rül​mé​nyek​hez.
Lor​sen un​dor​ral húz​ta el az or​rát.
– Hát jó. Egye​lő​re a pénz után me​gyünk. – Meg​for​dí​tot​ta a lo​vát, és oda​ki​ál​tott
az egyik prak​ti​ká​li​sá​nak. – Néz​zék meg a holt​tes​te​ket, hát​ha van va​la​me​lyi​ken te​-
to​vá​lás. És a fe​né​be is, ke​res​se​nek ne​kem élő lá​za​dó​kat!
Há​rom ház​zal odébb egy em​ber fel​má​szott a te​tő​re, és ágy​ne​műt gyö​mö​szölt a
ké​mény​be, mi​köz​ben a töb​bi​ek az ajtó kö​rül gyü​le​kez​tek. Cos​ca mind​eköz​ben
Swor​breck​nek tar​tott kis​elő​adást.
 – Higgye el, én is vi​szoly​gok et​től. Kö​zel​ről néz​tem vé​gig, ahogy a vi​lág né​hány
leg​ősibb és leg​szebb vá​ro​sa le​égett. Lát​nia kel​lett vol​na Op​ri​lét, ami​kor lán​gok​ban
állt, mér​föl​dek​re meg​vi​lá​gí​tot​ta az eget! Alig​ha ez a por​fé​szek a pá​lya​fu​tá​som
fény​pont​ja.
Ju​ba​ir egy​más mel​lé von​szolt pár holt​tes​tet, és sor​ban le​vág​ta a fe​jü​ket. Puff,
puff, puff, a ne​héz kard újra és újra le​csa​pott. A szá​za​dos két em​be​re szét​szed​te az
út fölé tá​kolt bolt​ívet, és he​gyes​re fa​rag​ták a ge​ren​dá​kat. Az egyi​ket már​is be​ás​ták
a föld​be, ki​he​gye​zett vé​gé​re pe​dig She​el fe​jét tűz​ték. Az öreg lá​za​dó fur​csán csü​-
csö​rí​tett a szá​já​val hol​tá​ban.
– Atya​vi​lág! – mor​mog​ta megint Swor​breck.
– A le​vá​gott fe​jek soha nem men​nek ki a di​vat​ból – ma​gya​ráz​ta Cos​ca. – Ha
mér​ték​kel és a meg​fe​le​lő mű​vé​szi ér​zé​keny​ség​gel hasz​nál​juk őket, jó​val ha​tá​so​sab​-
ban köz​ve​tít​het​jük ve​lük a mon​da​ni​va​lón​kat, mint a még nya​kon lé​vők​kel. Ezt je​-
gyez​ze csak fel! Mi​ért nem ír?
Egy öreg​asszony má​szott ki az égő ház​ból, ar​cát ko​rom bo​rí​tot​ta. Né​hány zsol​-
dos kör​be​vet​te, és ide-oda kezd​ték ta​szi​gál​ni.
– Mi​lyen kár! – pa​nasz​ko​dott ke​se​rű​en Lor​sen az egyik prak​ti​ká​li​sá​nak. – Mi​-
lyen jó föld le​het​ne ez, ha meg​fe​le​lő​en tö​rőd​né​nek vele! Erős kezű kor​mány​zás​ra
len​ne szük​ség, meg a leg​újabb me​ző​gaz​da​sá​gi és er​dő​sí​té​si tech​ni​kák​ra. Mid​der​-
land​ban már olyan csép​lő​gé​pet hasz​nál​nak, ami egyet​len ke​ze​lő​vel, egyet​len nap
alatt el​vég​zi azt a mun​kát, ami ko​ráb​ban tu​cat​nyi pa​raszt​nak egy egész he​té​be ke​-
rült.
– És ak​kor mit csi​nál a má​sik ti​zen​egy pa​raszt? – kér​dez​te Temp​lo​mos. Mint​ha
a szá​ja ön​ál​ló​sí​tot​ta vol​na ma​gát.
– Más mun​kát ke​res​nek ma​guk​nak – kö​zöl​te a prak​ti​ká​lis.
Mö​göt​te egy újabb fej ke​rült a maga ka​ró​já​ra, haja lo​bo​gott a szél​ben. Temp​lo​-
mos nem is​mer​te fel az il​le​tő ar​cát. A ház, ami​nek ki​füs​töl​ték a la​kó​it, most már
lo​bo​gó lán​gok​kal égett, a le​ve​gő iz​zott fö​löt​te, az em​be​rek hát​rál​ni kezd​tek, fel​-
emelt kéz​zel vé​de​kez​ve a hő​ség el​len, és hagy​ták, hogy az öreg​asszony odébb
kússzon.
– Más mun​kát ke​res​nek ma​guk​nak – mor​mog​ta maga elé Temp​lo​mos.
Cos​ca meg​ra​gad​ta Bra​chio kö​nyö​két, és tú​lor​dít​va a zajt, a szá​za​dos fü​lé​be ki​ál​-
tot​ta:
– Szedd össze az em​be​re​i​det! Észak​ke​let​nek in​du​lunk Gre​yer felé, és igyek​szünk
meg​tud​ni va​la​mit er​ről a Gre​ga Cant​lis​s​ról.
– El​tart​hat egy da​ra​big, mire si​ke​rül le​csil​la​pí​ta​nom őket.
– Egy órát kapsz, az​tán meg​ké​rem Nyá​jas őr​mes​tert, hogy hoz​za elém a rend​-
bon​tó​kat, ha kell, da​ra​bok​ban. A fe​gye​lem, Swor​breck, lét​fon​tos​sá​gú egy had​se​-
reg​ben.
 Temp​lo​mos be​csuk​ta a sze​mét. Is​te​nem, de bűz​lött min​den! Füst és vér és düh
és füst. Víz​re volt szük​sé​ge. Su​fe​en felé for​dult, hogy kér​jen tőle, de csak ba​rát​ja
holt​tes​tét pil​lan​tot​ta meg pár lé​pés​nyi​re a sár​ban. Aki ra​gasz​ko​dik az el​ve​i​hez, an​-
nak ne​héz dön​té​se​ket kell hoz​nia, és vi​sel​nie kell a kö​vet​kez​mé​nye​ket.
– Le​hoz​tuk a lo​va​dat – mond​ta Cos​ca, mint​ha ez​zel leg​alább rész​ben kár​pó​tol​ta
vol​na jo​gá​szát a nap bor​zal​ma​i​ért. – Ha ta​ná​csol​ha​tok va​la​mit, fog​lald el ma​gad.
Fe​lejtsd el ezt a he​lyet, ami​lyen gyor​san csak tu​dod!
– Hogy le​het ezt el​fe​lej​te​ni?
– Hát ez ne​héz kér​dés. Meg kell ta​nul​ni, mi​ként ér​he​ted el, hogy egy​sze​rű​en… –
Cos​ca óva​to​san hát​ra​lé​pett, ahogy az egyik sty​ri​ai egy lova mögé kö​tött holt​tes​tet
von​szol​va el​vág​ta​tott mel​let​te. – … ne ér​de​kel​jen.
– El kell te​met​nem Su​fe​ent.
– Igen, nyil​ván. Csak gyor​san! Még nap​pa​li fény van, egyet​len pil​la​na​tot sem
vesz​te​get​he​tünk el. Ju​ba​ir! Tedd azt le! – Ez​zel az öreg a kard​já​val ha​do​nász​va ne​-
ki​vá​gott az ut​cá​nak. – Éges​se​tek el min​dent, amit még kell, az​tán nye​reg​be! Ke​let​-
nek me​gyünk to​vább.
Ami​kor Temp​lo​mos meg​for​dult, Nyá​jas szó nél​kül egy ásót nyúj​tott felé. A ku​tya
nem uga​tott töb​bé. Egy te​to​vált észak​föl​di ba​rom a Crin​nán túl​ról fel​tűz​te a fe​jét
egy ka​ró​ra a lá​za​dó​ké mel​lé, és most rö​hög​ve mu​to​ga​tott rá.
Temp​lo​mos meg​fog​ta Su​fe​en csuk​ló​ját, a vál​lá​ra emel​te a holt​tes​tet, az​tán át​ve​-
tet​te szent lova nyer​gén. Nem volt könnyű fel​adat, de ne​he​zebb​re szá​mí​tott. Éle​té​-
ben Su​fe​ent naggyá tet​te a be​széd, a moz​gás, a ne​ve​tés. Ha​lá​lá​ban szin​te nem is
ma​radt sú​lya.
– Jól vagy? – Ber​mi meg​érin​tet​te a kar​ját.
Tár​sa ag​go​dal​ma lát​tán Temp​lo​mos leg​szí​ve​seb​ben el​sír​ta vol​na ma​gát.
– Nem esett ba​jom. De Su​fe​en meg​halt. – Ennyit az igaz​ság​ról.
Két észak​föl​di össze​tört egy ko​mó​dot, és össze​ve​szett a ben​ne lévő ru​há​kon. Ha​-
ma​ro​san sza​kadt szö​vet​da​ra​bok he​ver​tek szer​te​szét a sár​ban. Te​to​vált tár​suk egy
bo​tot kö​tött ke​reszt​ben a ku​tya​fej alá, és most ép​pen egy fod​ros ün​nep​lő​in​get ren​-
de​zett el raj​ta, mi​köz​ben ar​cán lát​szott, hogy egy mű​vész oda​adá​sá​val kon​cent​rál.
– Biz​to​san jól vagy? – ki​ál​tot​ta utá​na Ber​mi, ami​kor Temp​lo​mos el​in​dult a tör​-
me​lék​kel teli ut​cán.
– So​sem vol​tam job​ban.
Temp​lo​mos ki​ve​zet​te a lo​vat a vá​ros​ból, az​tán le​tért az út​ról, vagy​is in​kább a két
csu​pa sár, pár​hu​za​mos sze​kér​nyom​ról, amit itt út​nak ne​vez​tek. Az el​vak​kan​tott
pa​ran​csok, a lán​gok ro​po​gá​sa, a kel​let​le​nül in​du​lás​hoz ké​szü​lő zsol​do​sok zsi​va​ja
las​san el​hal​kult mö​göt​te, és a fo​lyó cso​bo​gá​sa vet​te át a he​lyü​ket. Ad​dig ha​ladt fo​-
lyás​iránnyal szem​ben a par​ton, amíg rá nem ta​lált egy kel​le​mes​nek tűnő hely​re két
fa kö​zött, ahol az alá​ló​gó ágak el​ér​ték a vi​zet. A föld​re csúsz​tat​ta Su​fe​en tes​tét, és a
há​tá​ra for​dí​tot​ta.
– Saj​ná​lom – mond​ta, és a fo​lyó​ba dob​ta az ásót. Az​tán fel​ka​pasz​ko​dott a nye​-
reg​be. Su​fe​ent nem ér​de​kel​te vol​na, hol te​rí​tik ki. Ha Is​ten lé​te​zik, már úgy is ott
van vele, és ép​pen ar​ról fag​gat​ja, hogy va​jon mi​ért nem tett még ren​det eb​ben a
bor​zal​mas vi​lág​ban. Cos​ca észak​ke​let​ről be​szélt. Temp​lo​mos nyu​gat​nak for​dí​tot​ta
a lo​vát, az ál​lat ol​da​lá​ba mé​lyesz​tet​te a sar​kát, és vág​tat​va tá​vo​lo​dott az Aver​stock
rom​jai kö​zül fel​szál​ló sö​tét füst​osz​lop​tól.
A Ke​gyes Kéz Se​re​gé​től. Dim​bik​től, Bra​chi​ó​tól és Ju​ba​ir​tól. Lor​sen ink​vi​zí​tor​tól
meg az ő igaz kül​de​té​sé​től.
Fo​gal​ma sem volt, mer​re tart. Mind​egy, csak ne arra, amer​re Ni​co​mo Cos​ca.
 Új életek

– Íme hát a Tár​sa​ság! – Édes meg​ál​lí​tot​ta a lo​vát, és al​kar​já​val a nye​reg​ká​pá​ra tá​-

masz​ko​dott.
A sze​ke​rek vagy egy mér​föld hosszan so​ra​koz​tak oda​lent a völgy​ben. Volt be​lő​lük
jó har​minc, ta​lán még több is, né​me​lyi​ket ko​szos pony​va fed​te, má​so​kat élénk szí​-
nek​kel dí​szí​tet​tek: na​rancs​szín, lila pöttyök és csil​lo​gó ara​nyo​zás vi​lá​gí​tott a po​ros,
bar​na táj​ban. A sze​ke​rek kö​rül gya​log​ló em​be​rek folt​jai lát​szot​tak, elöl lo​va​sok ha​-
lad​tak. Leg​há​tul vo​nul​tak az ál​la​tok – lo​vak, tar​ta​lék ök​rök meg egy jó​ko​ra csor​dá​-
ra való szar​vas​mar​ha –, mö​göt​tük égig érő szél ci​bál​ta por​fel​hő hir​det​te a Tár​sa​-
ság ér​ke​zé​sét.
– Azt néz​zé​tek! – Leef elő​rébb no​szo​gat​ta a lo​vát, és szé​les mo​sollyal az ar​cán
állt fel a ken​gyel​ben. – Lát​já​tok? – Szen​de még so​sem lát​ta mo​so​lyog​ni. Egé​szen
fi​a​tal​nak tűnt így. In​kább fi​ú​nak, mint fér​fi​nak, ami nyil​ván kö​ze​lebb is állt a va​ló​-
ság​hoz. Et​től a nő​nek is mo​soly​ra hú​zó​dott a szá​ja.
– Lá​tom.
– Egy egész moz​gó vá​ros!
– Igaz, a tár​sa​da​lom va​ló​di ke​reszt​met​sze​te – mond​ta Édes, és odébb csúsz​tat​ta
ki​vén​hedt hát​só​ját a nye​reg​ben. – Akad​nak köz​tük be​csü​le​te​sek, su​nyik, gaz​da​-
gok, sze​gé​nyek, oko​sak meg ke​vés​bé oko​sak. Ren​ge​teg az arany​ásó. Van pár csor​-
dás meg pár gaz​da. Meg né​hány ke​res​ke​dő. Min​den​ki új éle​tet ke​res a lá​tó​ha​tá​ron
túl. Még az Első Má​gus is oda​lent van.
Bá​rány fel​kap​ta a fe​jét.
– Ho​gyan?
– Egy hí​res szí​nész, Io​siv Les​tek. A Ba​yaz-ala​kí​tá​sa ál​lí​tó​lag min​den​kit le​nyű​gö​-
zött Adu​á​ban. – Édes re​sze​lős han​gon fel​ne​ve​tett. – Vagy száz kur​va év​vel ez​előtt.
Azt hal​lot​tam, meg akar​ja ho​no​sí​ta​ni a szín​há​zat a Messzi Vi​dé​ken, de ha tő​lem
vagy a fél Uni​ó​tól kér​de​zik, hát erő​sen ha​nyat​ló​ban van​nak a ké​pes​sé​gei.
– Már nem olyan meg​győ​ző Ba​yaz? – kér​dez​te Szen​de.
– Sze​rin​tem Io​siv Les​te​ket is alig tud​ja el​ját​sza​ni – vont vál​lat Édes. – De hát
mit tu​dok én a szín​mű​vé​szet​ről?
– Maga még Édes Da​bot sem ala​kít​ja va​la​mi hi​te​le​sen.
– Men​jünk le oda! – mond​ta Leef. – Nézzük meg job​ban!
 Kö​ze​lebb​ről már ke​vés​bé tűnt ro​man​ti​kus​nak a me​net. De hát nem így van-e ez
min​den​nel? Ennyi em​be​ri és ál​la​ti test annyi szennyet ter​mel, hogy azt már csak jó
ok​kal ké​pes sza​gol​ni az em​ber. A ki​sebb és ke​vés​bé hasz​nos ál​la​tok – fő​leg ku​tyák
és le​gyek, de bi​zo​nyá​ra a tet​vek sem hi​á​nyoz​tak – tá​vol​ról nem vol​tak szem​be​tű​-
nő​ek, de an​nál ke​vés​bé le​he​tett fi​gyel​men kí​vül hagy​ni őket, ha az em​ber egy​szer
kö​zé​jük ke​ve​re​dett. Szen​de aka​rat​la​nul is azon kez​dett gon​dol​kod​ni, hogy a Tár​sa​-
ság ta​lán csak bá​tor, ámde fe​le​lőt​len kí​sér​let, hogy a vá​ro​si lét leg​ré​misz​tőbb bor​-
zal​ma​it a rom​lat​lan va​don kö​ze​pé​be te​le​pít​sék át.
A ve​ze​tők kö​zül né​hány maga is ér​zé​kel​het​te ezt, min​den​eset​re jó öt​ven​lé​pés​nyi​-
re el​tá​vo​lod​tak a töb​bi​ek​től, hogy fon​to​ló​ra ve​gyék, mi​lyen út​vo​na​lon ha​lad​ja​nak
to​vább. Ez a gya​kor​lat​ban azt je​len​tet​te, hogy it​tak, vi​tat​koz​tak, és egy nagy tér​kép
fölé ha​jol​va a fe​jü​ket va​kar​ták.
– Hú​zód​ja​nak tá​vo​labb at​tól a tér​kép​től, mi​előtt va​la​mi bán​tó​dá​suk esik! – ki​ál​-
tot​ta oda Édes, ahogy kö​ze​lebb ér​tek. – Vissza​jöt​tem, erre há​rom völggyel dé​lebb​-
re ta​lá​lom ma​gu​kat a ki​je​lölt út​vo​nal​nál.
– Csak há​rom​mal? Az jobb, mint re​mél​ni mer​tem. – Ma​gas, inas kan​tai lé​pett
elé​jük, olyan ko​pasz volt, mint egy to​jás. Gon​do​san vé​gig​mér​te Szen​dét, Bá​rányt
meg Le​e​fet. – Lá​tom, ba​rá​to​kat is ho​zott.
– Ő itt Bá​rány, ez pe​dig a lá​nya, Szen​de. – A nő nem stra​pál​ta ma​gát az​zal, hogy
ki​ja​vít​sa egy ilyen rész​let​kér​dést il​le​tő​en. – El​len​ben be kell vall​jam, hogy a fiú
neve mo​men​tán nem jut az eszem​be…
– Leef.
– És tény​leg! Ő pe​dig itt a… meg​bí​zóm. – Édes úgy mond​ta ki a szót, mint​ha
már az​zal is túl​zot​tan ke​re​tek közé szo​rít​ja a sza​bad​sá​gát, hogy egy​ál​ta​lán el​is​me​ri
egy mun​ka​adó lé​te​zé​sét. – Egy Ab​ram Ma​jud nevű meg​átal​ko​dott bű​nö​ző.
– Ör​ven​dek a ta​lál​ko​zás​nak. – Ahogy Ma​jud vi​dá​man sor​ra meg​ha​jolt előt​tük,
ki​vil​lant arany met​sző​fo​ga. – És biz​to​sít​ha​tom önö​ket, szá​nom-bá​nom bű​ne​i​met,
ami​óta csak meg​ala​pí​tot​tam ezt a Tár​sa​sá​got. – Sö​tét sze​me a tá​vol​ba ré​vedt,
mint​ha csak a meg​tett mér​föl​dek​re te​kin​te​ne vissza. – Keln​ből in​dul​tunk a tár​-
sam​mal, Curn​sbick​kel. Ne​héz em​ber, de te​het​sé​ges. Töb​bek közt fel​ta​lált egy hor​-
doz​ha​tó ko​vács​mű​helyt. Most ma​gam​mal vi​szem Ránc​ba, az​zal a szán​dék​kal, hogy
ott fém​meg​mun​ká​lás​sal fog​lal​koz​zam. Még ta​lán bá​nya​kon​cesszi​ó​kat is szerzünk
a he​gyek​ben.
– Arany? – kér​dez​te Szen​de.
– Vas és réz. – Ma​jud kö​ze​lebb ha​jolt, és súg​va foly​tat​ta. – Sze​rény vé​le​mé​nyem
sze​rint csak a bo​lon​dok hi​szik, hogy az arany ara​nyat ér. Mind a hár​man azt ter​ve​-
zik, hogy csat​la​koz​nak a Tár​sa​sá​gunk​hoz?
– Ahogy mond​ja – fe​lel​te Szen​de. – Ne​künk is Ránc​ban akadt dol​gunk.
– Mind​annyi​u​kat szí​ve​sen lát​juk. A csat​la​ko​zás ára…
 – Bá​rány na​gyon ko​moly har​cos – vá​gott köz​be Édes.
Ma​jud el​hall​ga​tott, és szá​ját vé​kony vo​nal​lá pré​sel​ve mér​te fel az észak​föl​dit.
– Iga​zán nem aka​rom meg​sér​te​ni, de kis​sé… öreg.
– Ez​zel sen​ki nem fog vi​tá​ba száll​ni – mond​ta Bá​rány.
– Ma​gam sem a vi​rág​ko​ro​mat élem már – tet​te hoz​zá Édes. – És ön sem cse​cse​-
mő, ha már itt tar​tunk. Ha fi​a​tal​ság kell, hát a srác bő​ven el van lát​va vele.
Ma​jud Le​e​fért még annyi​ra sem lel​ke​se​dett.
– Az arany kö​zép​út len​ne a meg​fe​le​lő.
Édes fel​mor​dult.
– Hát ab​ból nem so​kat ta​lál itt. Nincs elég har​co​sunk. A dzsin​nek vért szom​jaz​-
nak, nem ez a leg​al​kal​ma​sabb idő​pont, hogy ilyes​min spó​rol​junk. Higgye el, az
öreg San​geed nem fog le​áll​ni az árak​ról vi​tat​koz​ni ma​gá​val. Bá​rány ve​lünk jön,
vagy én me​gyek, és ak​kor jár​kál​hat​nak itt kör​be-kör​be, amíg szét nem es​nek a sze​-
ke​re​ik.
Ma​jud Bá​rány​ra né​zett, az pe​dig vissza​né​zett rá, és rez​ze​nés​te​le​nül áll​ta a te​kin​-
te​tét. Mint​ha a reny​he sze​mét Tisz​tes​al​ku​ban hagy​ta vol​na. Ma​jud pár pil​la​na​tig
fon​tol​gat​ta a dol​got, az​tán tisz​tán lát​ta, mit kell ten​nie.
– Ez eset​ben Bá​rány uram in​gyen jö​het. A má​sik ket​tő vi​szont fi​ze​ti a…
Édes fin​to​rog​va va​kar​ta meg a tar​kó​ját.
– Ab​ban ál​la​pod​tam meg Szen​dé​vel, hogy mind a hár​man in​gyen jön​nek.
Ahogy Ma​jud a nőre né​zett, fel​hú​zott szem​öl​dö​ke mint​ha kel​let​len tisz​te​let​ről
árul​ko​dott vol​na.
– A je​lek sze​rint eb​ből a tár​gya​lás​ból ő jött ki job​ban.
– Cser​kész va​gyok, nem ke​res​ke​dő.
– Ak​kor ta​lán a ke​res​ke​dők​re bíz​hat​ná az ilyen al​ku​do​zá​so​kat.
– Min​den jel sze​rint lé​nye​ge​sen jobb al​kut kö​töt​tem, mint ahogy maga fel​de​rí​-
tett.
Ma​jud meg​ráz​ta tü​kör​si​ma fe​jét.
– Fo​gal​mam sincs, hogy fo​gom meg​ma​gya​ráz​ni ezt az üz​let​tár​sam​nak. Curn​-
sbick nem az az em​ber, aki​vel csak úgy va​ca​kol​ni le​het a ki​adá​so​kat il​le​tő​en.
– A hol​tak​ra! – mor​gott Édes. – Hal​lot​tak már va​la​ha ennyi ri​nyá​lást? Az em​ber
azt hin​né, egy csa​pat nő​vel in​dul​tunk út​nak.
– A je​lek sze​rint így tör​tént – mond​ta Szen​de. Az egyik leg​szí​ne​sebb, ara​nyo​zott
min​ták​kal éke​sí​tett skar​lát​vö​rös sze​kér dö​cö​gött el ép​pen előt​tük, két nő​vel a ba​-
kon. Egyi​kük a kur​vák jel​leg​ze​tes öl​tö​ze​tét vi​sel​te, ka​lap​ját fél ke​zé​vel szo​rí​tot​ta a
fe​jé​re, fes​tett ar​cán nem ke​vés​bé bi​zony​ta​la​nul ino​gott a mo​soly. Fel​te​he​tő​leg azt
kí​ván​ta je​lez​ni, hogy szol​gál​ta​tá​sai a fo​lya​mat​ban lévő uta​zás el​le​né​re is igény​be
ve​he​tők. A má​sik nő hét​köz​na​pibb öl​tö​zé​ket vi​selt, és jó ko​csis mód​já​ra hig​gad​tan
ke​zel​te a gyep​lőt. Sza​kál​las, mo​gor​va fér​fi ült kö​zöt​tük, a ko​csi​hoz illő ka​bát​ban.
Szen​de gya​ní​tot​ta, hogy ő le​het a stri​ci, a kül​se​je min​den​eset​re il​lett eh​hez a szak​-
má​hoz. A nő ki​ha​jolt a nye​reg​ből, és na​gyot kö​pött a fog​so​rá​ban tá​ton​gó lyu​kon át.
A gon​do​lat, hogy egy zör​gő lá​bo​sok​kal teli zöty​kö​lő​dő sze​ké​ren hen​te​reg​jen va​-
la​ki​vel, alig​ha kor​bá​csol​ta fel a szen​ve​délyt Szen​dé​ben. Igaz, ez a pa​rázs már olyan
ré​gen nem iz​zott ben​ne, hogy a nő azt gya​ní​tot​ta, ta​lán tel​je​sen ki is aludt már.
Egy ta​nyán két gye​rek meg két öreg​em​ber tár​sa​sá​gá​ban el​töl​tött évek könnyen ki​-
ölik az em​ber​ből a ro​man​ti​kát.
Édes in​te​ge​tett a két hölgy​nek, majd rücs​kös uj​já​val fel​jebb tol​ta ka​lap​ja ka​ri​-
má​ját, és dör​mög​ni kez​dett ma​gá​ban.
– A kur​va min​de​nit, már sem​mi sem a régi! Nők, ki​nyalt fér​fi​ak, ekék, hor​doz​-
ha​tó ko​vács​mű​he​lyek és ki tud​ja, mi​fé​le bor​zal​mak kö​vet​kez​nek még ez​u​tán. Ré​-
gen nem volt itt más, csak a föld, az ég, az ál​la​tok, a dzsin​nek meg ir​dat​lan le​ve​gős
pusz​ta​sá​gok. Egy​szer egy tel​jes évet töl​töt​tem ket​tes​ben a lo​vam​mal.
Szen​de megint ki​kö​pött.
– Soha éle​tem​ben nem saj​nál​tam még ennyi​re lo​vat. Most te​szek egy kört, és
üd​vöz​löm a Tár​sa​sá​got. Kér​de​zős​kö​döm, hát​ha sut​tog​nak va​la​mit a gye​re​kek​ről.
– Vagy Gre​ga Cant​lis​s​ról. – Bá​rány össze​hú​zott szem​öl​dök​kel mond​ta ki a ne​-
vet.
– Rend​ben – bó​lin​tott Édes. – De le​gye​nek ré​sen, vi​lá​gos?
– Tu​dok vi​gyáz​ni ma​gam​ra – kö​zöl​te Szen​de.
Az öreg ar​cán rán​cok fu​tot​tak szét, ahogy el​mo​so​lyo​dott.
– In​kább a töb​bi​e​kért ag​gó​dom.
A leg​kö​ze​leb​bi sze​kér egy Gen​ti​li nevű ős​öreg sty​ri​a​ié volt, aki négy uno​ka​test​-
vé​rét is ma​gá​val hoz​ta az útra. Fi​úk​nak ne​vez​te őket, pe​dig nem le​het​tek sok​kal fi​-
a​ta​lab​bak nála, rá​adá​sul né​gyen együtt sem szól​tak egy szót sem. Az öreg el​szán​ta
ma​gát, hogy új éle​tet ás ki ma​gá​nak a he​gyek​ből, ami meg​le​he​tős op​ti​miz​mus​ról
árul​ko​dott, hi​szen szá​ra​zon sem igen si​ke​rült neki két lá​bon meg​áll​ni, ami nem
ígért sok jót azok​ra a na​pok​ra, ami​kor majd de​ré​kig kell me​rül​nie a je​ges fo​lyó​ba.
Nem hal​lott el​ra​bolt gye​re​kek​ről.
Szen​de ab​ban sem volt biz​tos, hogy egy​ál​ta​lán ér​tet​te-e a kér​dést. Az öreg bú​-
csú​zó​ul azért még fel​ve​tet​te, hogy eset​leg a nő is ré​sze​se le​het​ne új éle​té​nek az ötö​-
dik fe​le​sé​ge​ként. Szen​de ud​va​ri​a​san bár, de vissza​uta​sí​tot​ta az aján​la​tot.
Lord In​gel​stadot ál​lí​tó​lag ül​döz​te a bal​sors. Ami​kor ezt a szót hasz​nál​ta, Lady
In​gel​stad – aki szem​lá​to​mást nem ne​héz kö​rül​mé​nyek kö​zött nőtt fel, még​is kész
volt szem​be​száll​ni a ne​héz​sé​gek​kel – olyan mo​gor​ván pil​lan​tott rá, mint​ha úgy
érez​né, azo​kat a bal​sze​ren​csés for​du​la​to​kat ő is egy​től egyig el​szen​ved​te, rá​adá​sul
neki ki​ju​tott be​lő​lük még egy, ami​kor férj​hez ment. Szen​de gya​ní​tot​ta, hogy a szó​-
ban for​gó bal​sors a koc​ká​nak és az adós​sá​gok​nak kö​szön​he​tő, de mi​vel maga sem
járt be ép​pen egye​nes utat éle​té​ben, úgy dön​tött, nem köt bele a fér​fi ma​gya​rá​za​tá​-
ba. In​gel​stad mint annyi más​ról, gyer​mek​rab​ló ban​di​ták​ról sem hal​lott soha. Bú​-
csú​zó​ul azért még fel​ve​tet​te, hogy az​nap este össze​ül​het​né​nek Szen​dé​vel és Bá​-
ránnyal egy kár​tya​par​ti​ra. Meg​ígér​te, hogy ala​csony lesz a tét, de Szen​de azt ta​-
pasz​tal​ta, hogy bár ál​ta​lá​ban így kez​dik, an​nak a bi​zo​nyos tét​nek nem is kell túl
so​kat emel​ked​nie ah​hoz, hogy min​den​ki baj​ba ke​rül​jön. Ezt az aján​la​tot is ud​va​ri​-
a​san vissza​uta​sí​tot​ta hát, majd fel​ve​tet​te, hogy ha va​la​kit annyi​ra ül​döz a bal​sors,
ak​kor ta​lán job​ban ten​né, ha töb​bé nem kí​sér​te​né. A vö​rös képű fér​fi jó ke​déllyel
fo​gad​ta a fi​gyel​mez​te​tést, majd át​ki​ál​tott a szom​széd sze​kér​re, és in​kább Gen​ti​lit
meg a fi​ú​kat hív​ta kár​tyáz​ni. Lady In​gel​stad úgy fes​tett, mint aki előbb ha​rap​ja el
az egész tár​sa​ság tor​kát, sem​hogy akár csak egy​szer is osz​ta​ni hagy​ja őket.
A kö​vet​ke​ző ko​csi ta​lán a leg​na​gyobb jár​mű le​he​tett az egész Tár​sa​ság​ban. Még
üveg​ab​la​kai is vol​tak, ol​da​lá​ra pe​dig már​is mál​ló fe​ke​te fes​ték​kel ezt a fel​ira​tot
má​zol​ták: A hí​res-ne​ve​ze​tes Io​siv Les​tek. Szen​de sze​rint ha az il​le​tő annyi​ra hí​res
len​ne, ak​kor nem kel​le​ne ek​ko​ra be​tűk​kel a ko​csi​já​ra fes​te​nie a ne​vét, de mi​vel ő
csak a le​tar​tóz​ta​tá​sá​ra buz​dí​tó pla​ká​tok ré​vén ke​rült kap​cso​lat​ba a hír​név​vel, alig​-
ha te​kint​het​te ma​gát a téma szak​ér​tő​jé​nek.
A gyep​lőt egy bo​zon​tos hajú fiú tar​tot​ta, a nagy em​ber pe​dig mel​let​te dü​lön​gélt.
Öreg volt, szi​kár, és min​den szín el​szi​vár​gott az ar​cá​ból, ahogy ott ült egy dzsinn
ko​pott pok​ró​cá​ba bur​ko​lóz​va. Ahogy Szen​de és Bá​rány kö​ze​lebb üget​tek, vissza​-
tért belé az élet a le​he​tő​ség​től, hogy vég​re megint di​cse​ked​het.
– Nos… Io​siv Les​tek va​gyok. – Meg​döb​ben​tő volt egy ki​rály​hoz mél​tó, menny​-
dör​gő be​szé​det hal​la​ni en​nek az aszott em​ber​nek a tor​ká​ból. A hang​ja sűrű volt,
ne​héz és za​ma​tos, mint a szil​va​lek​vár.
– Nem ké​tel​ke​dem ben​ne, hogy is​me​rős a név.
– Saj​ná​lom, de nem​igen já​runk szín​ház​ba – mond​ta Bá​rány.
– Mi kész​tet​te rá, hogy el​in​dul​jon a Messzi Vi​dék​re? – kér​dez​te Szen​de.
– Be​teg​ség mi​att le kel​lett mon​da​nom egy sze​re​pet az adu​ai Szín​ját​szók Há​zá​-
ban. A tár​su​lat ter​mé​sze​te​sen össze​rop​pant, ami​kor el​vesz​tet​tek. Sza​bá​lyo​san
össze​rop​pan​tak. Vé​gül azon​ban fel​gyó​gyul​tam.
– Ez jó hír! – Szen​de el sem akar​ta kép​zel​ni, mi​lyen le​he​tett a gyó​gyu​lá​sa előtt,
ha így is úgy fes​tett, mint egy va​rázs​lat​tal élet​re kel​tett hul​la.
– Ránc​ba uta​zom, ahol fő​sze​re​pet ját​szom egy kü​lön​le​ges elő​adás​ban. Iga​zi kul​-
tu​rá​lis él​mény lesz!
– Kul​tú​ra? – Szen​de fel​jebb tol​ta a ka​lap​ja ka​ri​má​ját, és vé​gig​né​zett a ki​et​len tá​-
jon. Szür​ke fü​vet, tik​kadt bok​ro​kat, ki​égett, bar​na szik​lák​kal bo​rí​tott domb​ol​da​la​-
kat lá​tott. Az égen ke​rin​gő pár re​mény​ke​dő ölyv​től el​te​kint​ve nyo​ma sem volt élet​-
nek. – Ott a sem​mi​ben?
– Még a leg​a​lan​ta​sabb szív is éhe​zik egy fa​lat​nyi ki​fi​no​mult​ság​ra – tá​jé​koz​tat​ta
őket Les​tek.
– Ma​gá​nak el​hi​szem – mond​ta Bá​rány.
Les​tek mo​so​lyog​va fi​gyel​te az egy​re vö​rö​sebb lá​tó​ha​tárt, szin​te át​lát​szó, fakó ke​-
zét a mell​ka​sá​ra szo​rí​tot​ta. Szen​dé​nek az az ér​zé​se tá​madt, hogy azok közé az em​-
be​rek közé tar​to​zik, akik nem tar​ta​nak igényt a má​sik fél​re egy jó be​szél​ge​tés​hez.
– A leg​nagy​sze​rűbb ala​kí​tá​som még vá​rat ma​gá​ra, ennyit biz​to​san tu​dok.
– Ak​kor leg​alább van mire vár​ni – je​gyez​te meg Szen​de, és el​for​dí​tot​ta a lo​vát.
Vagy egy tu​cat​nyi sul​ju​ki fi​gyel​te a be​szél​ge​tést, akik egy kor​ha​dó sze​kér kö​rül
gyűl​tek össze. Nem be​szél​ték a kö​zös nyel​vet, Szen​de pe​dig alig pár szót is​mert
csak az ő nyel​vük​ből, ér​te​ni pe​dig vég​képp egyet​len​egyet sem ér​tett, úgy​hogy csak
bic​cen​tett, ami​kor el​ha​ladt mel​let​tük, azok pe​dig vá​la​szul fe​lé​je bó​lin​tot​tak, és
sen​ki nem szólt egy kuk​kot sem.
Ash​jid gurk​hu​li pap volt, aki min​den​áron az első em​ber akart len​ni, aki a Pró​fé​-
ta igé​jét ter​jesz​ti a messzi nyu​ga​ton fek​vő Ránc​ban. Vagy​is iga​zá​ból már csak a
má​so​dik em​ber le​he​tett, mert egy Ok​ta​adi nevű il​le​tő ko​ráb​ban pró​bál​ko​zott ilyes​-
mi​vel, de ő há​rom hó​nap után fel​ad​ta, az​tán a ha​za​fe​lé ve​ze​tő úton meg​nyúz​ták a
dzsin​nek.
Ash​jid ad​dig is a Test​vé​ri​ség​ben igye​ke​zett nép​sze​rű​sí​te​ni a hi​tét napi ál​dá​sok
se​gít​sé​gé​vel, de ez idá​ig csak azt a kí​ván​csi fél​nó​tást si​ke​rült meg​té​rí​te​nie, aki​nek
az ivó​víz össze​gyűj​té​se volt a fel​ada​ta. Nem tu​dott in​for​má​ci​ó​val szol​gál​ni szá​-
muk​ra a szent​írás passzu​sa​i​nak ci​tá​lá​sán kí​vül, de meg​kér​te Is​tent, hogy se​gít​sen
ne​kik a ke​re​sés​ben, ami​ért Szen​de kö​szö​ne​tet mon​dott. Gon​dol​ta, az ál​dás még​is​-
csak jobb, mint az átok, és az idő eké​je előbb-utóbb úgy​is ki​for​dít​ja a föld​ből, amit
ki akar for​dí​ta​ni be​lő​le.
A pap egy mo​gor​va kül​se​jű fér​fi​ra mu​ta​tott egy gon​do​san kar​ban tar​tott ko​csi
bak​ján. Azt mond​ta, Sa​vi​a​nus​nak hív​ják, és jobb nem uj​jat húz​ni vele. Az il​le​tő ol​-
da​lán lógó kard úgy fes​tett, mint ami sok csa​tát meg​járt, ősz bo​ros​tá​val bo​rí​tott
arca pe​dig úgy, mint ami még an​nál is töb​bet. Sze​me rés​nyi​re szű​kült mé​lyen a
hom​lo​ká​ba hú​zott ka​lap​já​nak ka​ri​má​ja mö​gött.
– Déli Szen​de va​gyok, ő pe​dig Bá​rány. – Sa​vi​a​nus bó​lin​tott, mint aki nem zár​ja
ki a dol​got, de még nem fog​lalt ha​tá​ro​zot​tan ál​lást a kér​dés​ben. – Az öcsé​met és a
hú​go​mat ke​re​sem. Hat- és tíz​éve​sek. – Erre a fér​fi még csak nem is bó​lin​tott.
Szűk​sza​vú egy bi​tang​nak bi​zo​nyult, sem​mi két​ség. – Egy Gre​ga Cant​liss nevű em​-
ber ra​bol​ta el őket.
– Nem se​gít​he​tek. – Bi​ro​dal​mi ak​cen​tus sej​lett a hang​já​ban. Sa​vi​a​nus mind​vé​-
gig rez​ze​nés​te​len te​kin​tet​tel néz​te Szen​dét, mint aki már​is min​dent tud róla, és
egy​ál​ta​lán nem esett ha​nyatt at​tól, amit lá​tott. Ök​lét a szá​ja elé emel​te, és hosszan,
ne​héz​ke​sen kö​hö​gött.
 – Elég csú​nya az a kö​hö​gés – je​gyez​te meg a nő.
– Mi​kor szép egy kö​hö​gés?
Szen​de ész​re​vet​te, hogy egy szám​szer​íj lóg a ba​kon Sa​vi​a​nus mel​lett. Ugyan
nyíl​vessző nem volt be​le​ké​szít​ve, de a fel​aj​zott húrt csak egy ék tar​tot​ta. A fegy​ver
an​nak rend​je-mód​ja sze​rint lö​vés​re ké​szen állt.
– Har​col​ni jött?
– Re​mé​lem, nem lesz rá szük​ség. – Bár az egész meg​je​le​né​sé​ből az sü​tött, hogy
az ef​fé​le re​mé​nye​i​ben sű​rűn kel​lett csa​lód​nia. – Mi​lyen bo​lond re​mé​li azt, hogy
har​col​nia kell?
– Saj​ná​la​tos, de min​dig akad be​lő​lük egy-ket​tő.
Bá​rány fel​mor​dult.
– Ez a szo​mo​rú igaz​ság.
– Mi dol​ga van a Messzi Vi​dé​ken? – kér​dez​te Szen​de, igye​kez​vén ki​vés​ni va​la​-
mit a fér​fi ke​mény​fá​val fel​érő arc​vo​ná​sa​i​ból.
– Ez meg az. – Sa​vi​a​nus megint kö​hö​gött, a szá​ja még ilyen​kor is alig moz​gott.
Szen​dét kezd​te ér​de​kel​ni, hogy van​nak-e egy​ál​ta​lán arc​iz​mai.
– Gon​dol​tuk, meg​pró​bál​kozunk az ara​nyá​sás​sal. – Egy nő dug​ta ki a fe​jét a ko​-
csi​ból. Kar​csú volt és erős, a ha​ját kur​tá​ra vág​ta, kék​nél is ké​kebb sze​me úgy csil​-
lo​gott, mint​ha na​gyon messzi​re el​lát​na. – Cor​lin va​gyok.
– Az uno​ka​hú​gom – tet​te hoz​zá Sa​vi​a​nus, bár volt ben​ne va​la​mi kü​lö​nös, ahogy
egy​más​ra néz​tek. Szen​de nem tud​ta vol​na meg​ha​tá​roz​ni, mi az.
– Az ara​nyá​sás​sal? – kér​dez​te hát​ra​tol​va a ka​lap​ját. – Nem sok nő​vel ta​lál​koz​ni
eb​ben a szak​má​ban.
– Azt mond​ja, egy nő nem le​het ké​pes min​den​re?
Szen​de fel​húz​ta a szem​öl​dö​két.
– Hát, leg​alább​is ké​pes le​het min​den ba​rom​sá​got meg​pró​bál​ni.
– A je​lek sze​rint egyik nem sem sa​já​tít​ja ki ma​gá​nak a hüb​riszt.
– A je​lek sze​rint nem – mond​ta Szen​de, majd az orra alatt hoz​zá​tet​te: – Akár​mit
is je​lent​sen ez a fasz​ság. – Bic​cen​tett, majd meg​for​dí​tot​ta a lo​vát. – Még ta​lál​-
kozunk me​net köz​ben.
Sem Cor​lin, sem a nagy​báty​ja nem fe​lelt, in​kább ver​senyt ren​dez​tek egy​más kö​-
zött, hogy me​lyi​kük tud mo​gor​váb​ban néz​ni a nő után.
– Volt va​la​mi fur​csa eb​ben a ket​tő​ben – mond​ta Szen​de, mi​után to​vább​áll​tak. –
Nem lát​tam ná​luk bá​nyász​fel​sze​re​lést.
– Ta​lán Ránc​ban akar​ják meg​ven​ni – ve​tet​te fel Bá​rány.
 – Hogy öt​ször annyit fi​zes​se​nek érte? Lát​tad a sze​mü​ket? Nem olyan​nak néz​tem
őket, mint akik os​to​ba üz​le​te​ket köt​nek.
– Te az​tán min​den ap​ró​sá​got ki​szúrsz, igaz?
– Pró​bá​lok fi​gyel​ni, ne​hogy a vé​gén en​gem vág​ja​nak át. Sze​rin​ted gond lesz ve​-
lük?
Bá​rány vál​lat vont.
– Sze​rin​tem az a leg​jobb, ha úgy bá​nunk má​sok​kal, ahogy azt sze​ret​nénk, hogy
ve​lünk bán​ja​nak, és hagy​juk, hogy az em​be​rek ma​guk hoz​zák meg a dön​té​se​i​ket.
Így vagy úgy, de min​den​ki​vel gond van. Biz​to​san itt is min​den má​so​dik uta​zó el
tud​ná me​sél​ni a maga szo​mo​rú tör​té​ne​tét. Mi má​sért kol​bá​szol​ná​nak a sem​mi kö​-
ze​pén ma​gunk​faj​ták tár​sa​sá​gá​ban?
Ray​na​ult Bak​tu​log csak​is a re​mé​nye​i​ről tu​dott be​szél​ni, bár azt is né​mi​képp da​-
dog​va tet​te. Övé volt a Tár​sa​ság szar​vas​mar​há​i​nak a fele, és a haj​tók java ré​sze is
az ő al​kal​ma​zá​sá​ban állt. Már ötöd​ször tar​tott Ránc​ba, ahol sze​rin​te min​dig szük​-
ség volt hús​ra, és ez​út​tal ma​gá​val hoz​ta a fe​le​sé​gét meg a gye​re​ke​it is, mert​hogy
azt ter​vez​te, hogy ma​rad. Ne​héz lett vol​na meg​szá​mol​ni, pon​to​san hány gye​rek​ről
is van szó, de annyi biz​tos, hogy jó pá​ran vol​tak. Bak​tu​log meg​kér​dez​te Bá​rány​tól,
hogy lát​ta-e a Messzi Vi​dék fü​vét. Sze​rin​te en​nél jobb fü​vet nem le​het ta​lál​ni a Vi​-
lág Kö​rén be​lül. És a víz is itt a leg​jobb. Ezért a fű​ért meg ezért a ví​zért meg​éri
meg​küz​de​ni az idő​já​rás​sal, a dzsin​nek je​len​tet​te fe​nye​ge​tés​sel meg a ret​te​ne​tes tá​-
vol​ság​gal. Ami​kor Szen​de me​sélt neki Gre​ga Cant​lis​s​ról meg a ban​dá​já​ról, a fér​fi
csak a fe​jét ráz​ta, és azt mond​ta, még min​dig meg tud​ja lep​ni, mi​lyen mély​re ké​pe​-
sek süllyed​ni em​be​rek. Bak​tu​log fe​le​sé​ge, Lu​li​ne – szé​les mo​so​lyú, de apró ter​me​-
tű nő, aki​ről nem volt könnyű el​hin​ni, hogy ek​ko​ra alom​ra való gye​re​ket szült –
szin​tén ne​met in​tett, majd kö​zöl​te, hogy éle​té​ben nem hal​lott még ilyen ször​nyű​-
sé​get, és ha te​het​né, bor​zasz​tó​an szí​ve​sen se​gí​te​ne. Va​ló​szí​nű​leg meg is ölel​te vol​-
na Szen​dét, ha az nem ló​há​ton ül ép​pen. Az​tán adott aján​dék​ba egy kis pró​szát, és
meg​kér​dez​te, hogy be​szél​tek-e már Sö​vénnyel.
Sö​vény ala​csony, ra​vasz​kás fér​fi volt egy ki​me​rült ösz​vér nyer​gé​ben. Ke​vés fel​-
sze​re​lést ho​zott ma​gá​val, és kel​le​met​len alak be​nyo​má​sát kel​tet​te, mert be​széd
köz​ben ki​zá​ró​lag nyak​tól le​fe​lé stí​röl​te Szen​dét. Gre​ga Cant​lis​s​ról so​sem hal​lott,
de meg​mu​tat​ta rossz lá​bát, ami ál​lí​tó​lag az os​run​gi csa​tá​ban se​be​sült meg, ami​kor
ép​pen az em​be​re​it ve​zet​te ro​ham​ra. Szen​dé​nek tá​mad​tak két​sé​gei a tör​té​net​tel
kap​cso​lat​ban, de az any​ja min​dig azt mond​ta, hogy „ak​kor jársz a leg​job​ban, ha
soha nem a rosszat ke​re​sed az em​be​rek​ben”. Ez iga​zán jó ta​nács​nak bi​zo​nyult,
még ha az any​ja soha nem is tar​tot​ta ma​gát hoz​zá. Szen​de to​vább​ad​ta hát Lu​li​ne
Bak​tu​log pró​szá​ját Sö​vény​nek, az pe​dig erre vég​re a sze​mé​be né​zett.
– Maga egé​szen ren​des – mond​ta.
– Egy da​rab pró​sza azért ne té​vessze meg. – De ami​kor Szen​de el​lo​va​golt, a fér​fi
még min​dig úgy né​zett a ke​zé​ben tar​tott étel​re, mint​ha kép​te​len len​ne rá​ven​ni
ma​gát, hogy meg​egye, olyan so​kat je​lent neki.
 Szen​de ide-oda járt az uta​zók kö​zött, vé​gül be​re​kedt, annyi​szor adta elő a tör​té​-
ne​tét, és még a füle is be​le​s​aj​dult má​sok ál​ma​i​nak vé​gig​hall​ga​tá​sá​ba, A Tár​sa​ság a
je​lek sze​rint alap​ve​tő​en jó ke​dé​lyű, ba​rát​sá​gos em​be​rek​ből állt. Akad​tak köz​tük
go​rom​ba ala​kok, kü​lön​cök és bo​lon​dok is, de min​den​ki egy szebb hol​nap​ban re​-
mény​ke​dett. Még Szen​de is így volt vele, bár az idő, a gon​dok meg a mun​ka meg​vi​-
sel​ték, köz​ben pe​dig nyo​masz​tot​ta Pit és Ro jö​vő​je, no meg a Bá​rány múlt​ja mi​att
ér​zett ag​go​da​lom. Az ar​cá​ba fújó friss szél és a fü​lé​be csen​gő friss re​mé​nyek kába
mo​solyt csal​tak az orra alá, ahogy a sze​ke​rek kö​zött kí​gyóz​va is​me​ret​le​nek​nek bic​-
cent​ge​tett, és va​do​na​túj is​me​rő​sö​ket ve​re​ge​tett hát​ba. Néha eszé​be ju​tott, mi​ért
van itt, és el​űz​te a mo​solyt az ar​cá​ról, az még​is min​dig azon​nal vissza​tért, mint ga​-
lam​bok a fris​sen be​ve​tett föld​re. Nem​so​ká​ra már meg sem pró​bált ko​mor ké​pet
vág​ni. A ga​lam​bok tönk​re​te​szik a ve​tést, de ko​mo​lyan, mit árt​hat egy mo​soly?
Hagy​ta hát, hogy ma​rad​jon. Jó ér​zés volt.
– Ren​ge​teg együtt érző szót kap​tam – mond​ta, mi​után szin​te min​den​ki​vel be​-
szélt, és a süllye​dő nap már arany ko​rong​gá hal​vá​nyult előt​tük. Meg​gyúj​tot​ták a
fák​lyá​kat, hogy a Tár​sa​ság még egy mér​föld​nyit dö​cög​hes​sen, mi​előtt tá​bort ver​-
nek éj​sza​ká​ra. – Ren​ge​teg együtt érző szót, de nem sok se​gít​sé​get.
– Azért az együtt​ér​zés is va​la​mi – je​gyez​te meg Bá​rány. Szen​de több​re szá​mí​tott
tőle, de az észak​föl​di csak bó​lo​ga​tott lova las​sú lép​te​i​nek rit​mu​sá​ra.
– A több​ség leg​alább ren​des em​ber​nek tű​nik. – Csak azért já​rat​ta a szá​ját, hogy
ki​tölt​se az üres​sé​get. Bosszan​tot​ta, hogy erre kény​sze​rült. – Nem tu​dom, mit ér​-
nek majd, ha meg​je​len​nek a dzsin​nek, és csú​nyább​ra for​dul​nak a dol​gok, de ren​-
des em​be​rek.
– Soha nem le​het tud​ni, ki mennyit ér, amíg csú​nyább​ra nem for​dul​nak a dol​-
gok.
Szen​de a fér​fi​ra pil​lan​tott.
– Hát ezt pi​szok jól mon​dod.
Egy pil​la​nat​ra ta​lál​ko​zott a te​kin​te​tük, az​tán Bá​rány bűn​tu​da​to​san el​for​dí​tot​ta a
fe​jét. Szen​de ki​nyi​tot​ta a szá​ját, mi​előtt azon​ban meg​szó​lal​ha​tott vol​na, Édes mély
hang​ja har​sant az al​ko​nyat​ban. Meg​álljt ve​zé​nyelt az​nap​ra.
 Napcserzette vándor

Temp​lo​mos össze​rez​zent a nye​reg​ben, a szí​ve he​ve​sen ka​la​pált…

Csak a hold​fény vi​lá​gí​tot​ta meg a moz​gó ága​kat, bár annyi​ra sö​tét volt, hogy még
ezt is alig lát​ta. Ta​lán a szél tört le egy gallyat, an​nak a reccse​né​sét hal​lot​ta, egy
nyúl jár​ta ár​tal​mat​lan éj​je​li út​ját az alj​nö​vény​zet​ben, vagy egy ár​tat​la​nok vé​ré​ben
für​dő, gyil​kos szán​dé​kú bar​bár dzsinn kö​ze​le​dett, hogy élve meg​nyúz​za őt, az​tán
ka​lap​ként vi​sel​je az ar​cát.
Temp​lo​mos be​húz​ta a nya​kát, a fe​nyő​ket rázó, újabb he​ves szél​lö​kés a csont​ja
ve​le​jé​ig át​fa​gyasz​tot​ta. A Ke​gyes Kéz Se​re​ge olyan so​ká​ig tar​tot​ta bű​zös öle​lé​sé​-
ben, hogy el is fe​lej​tet​te, mi​lyen ér​zés az, ami​kor nincs tel​jes biz​ton​ság​ban. Most
már pon​to​san érez​te, mit vesz​tett el. Sok olyan do​log van az élet​ben, amit az em​-
ber nem tud iga​zán ér​té​kel​ni, amíg egy lo​va​gi​as gesz​tus​sal el nem ha​jít​ja ma​gá​tól.
Pél​dá​ul egy jó ka​bát. Vagy egy na​gyon kis kés. Vagy pár száz harc​edzett zsol​dos
meg egy ba​rát​sá​gos vén gaz​em​ber.
Az első na​pon se​be​sen lo​va​golt, és csak ami​att ag​gó​dott, hogy eset​leg utol​ér​he​-
tik. Az​tán ami​kor a má​so​dik reg​gel is hű​vö​sen kö​szön​tött rá, in​kább ami​att ag​gó​-
dott, hogy nem érik utol. A har​ma​dik reg​gel​re már ha​tá​ro​zot​tan ne​hez​telt rá​juk,
ami​ért le​het, hogy nem is pró​bál​koz​tak. A se​reg elől me​ne​kül​ni tér​kép és fel​sze​re​-
lés nél​kül, csak úgy bele a nagy sem​mi​be, egy​re ke​vés​bé tűnt a könnyeb​bik út​nak.
Temp​lo​mos sok sze​re​pet el​ját​szott már éle​te har​minc​egy​né​hány rossz csil​lag​zat
alatt el​töl​tött éve so​rán. Volt kol​dus, tol​vaj, kel​let​len pap​nö​ven​dék, te​het​ség​te​len
fel​cser, for​gó gyom​rú hen​tes, lila kör​mű ács, rö​vid ide​ig sze​re​tő férj, az​tán még an​-
nál is rö​vi​debb ide​ig gon​dos​ko​dó apa, majd nem sok​kal ké​sőbb gyá​szo​ló sze​ren​-
csét​len, el​ke​se​re​dett bor​issza, ön​bi​za​lom​tól duz​za​dó szél​há​mos, az Ink​vi​zí​ció fog​-
lya majd be​sú​gó​ja, tol​mács, köny​ve​lő és jo​gász, egy egész sor rossz em​ber bi​zal​ma​-
sa, bűn​se​géd tö​meg​gyil​kos​ság​ban, leg​utóbb pe​dig a leg​ka​taszt​ro​fá​li​sabb pró​bál​ko​-
zá​sa​ként mind kö​zül, lel​ki​is​me​re​tes em​ber. De a nap​cser​zet​te ván​dor ez idá​ig nem
sze​re​pelt a re​per​to​ár​ján.
Temp​lo​mos​nak még ah​hoz sem volt fel​sze​re​lé​se, hogy tü​zet rak​jon. De ha lett
vol​na, sem tud​ta vol​na, ho​gyan hasz​nál​ja. Per​sze amúgy sem volt mit meg​főz​nie. A
szó min​den lé​te​ző ér​tel​mé​ben el​ve​szett​nek érez​te ma​gát. Az éh​ség, a va​co​gás és a
fé​le​lem tüs​ké​it nem​so​ká​ra sok​kal kel​le​met​le​nebb​nek ta​lál​ta, mint a lel​ki​is​me​re​te
erőt​len tű​szú​rá​sa​it va​la​ha is. Nyil​ván ala​po​sab​ban meg kel​lett vol​na fon​tol​nia ezt a
dol​got, mi​előtt me​ne​kü​lő​re fog​ta, de hát a me​ne​kü​lés meg az ala​pos meg​fon​to​lás
olya​nok, mint az olaj meg a víz: nem szí​ve​sen ke​ve​red​tek egy​más​sal. Temp​lo​mos
Cos​cát hi​báz​tat​ta. Lor​sent hi​báz​tat​ta. Ju​ba​irt hi​báz​tat​ta, meg She​elt és Su​fe​ent.
Min​den egyes szó​ba jö​he​tő fasz​fe​jet hi​bás​nak ta​lált, ki​vé​ve per​sze azt az egyet, aki
va​ló​ban hi​bá​zott. Azt az em​bert, aki most itt ült a nye​reg​ben, és min​den el​telt pil​-
la​nat​tal egy​re job​ban fá​zott, egy​re éhe​sebb lett, és egy​re ke​vés​bé sej​tet​te, mer​re
jár.
– A pi​csá​ba! – üvöl​töt​te bele a sem​mi​be.
A lova egy pil​la​nat​ra meg​tor​pant, for​dí​tott egyet a fü​lén, és ment to​vább. Egy​re
meg​adób​ban tűr​te gaz​dá​ja düh​ki​tö​ré​se​it. Temp​lo​mos fel​né​zett a gir​be​gur​ba ágak
kö​zött, a hold fé​nye se​be​sen moz​gó fel​hő​csí​ko​kon át de​ren​gett.
– Is​ten? – Túl​sá​go​san el​ke​se​re​dett volt hoz​zá, hogy bo​lond​nak érez​ze ma​gát. –
Hal​lasz? – Ter​mé​sze​te​sen sen​ki sem fe​lelt. Is​ten nem vá​la​szol csak úgy, fő​leg nem
a ma​ga​faj​tá​nak. – Tu​dom, hogy nem én va​gyok a leg​jobb em​ber. Il​let​ve iga​zá​ból
még csak jó em​ber sem va​gyok… – El​húz​ta a szá​ját. Ha va​la​ki el​fo​gad​ja, hogy Is​-
ten lé​te​zik oda​fent, min​dent tud, min​dent lát és a töb​bi, ak​kor már nincs ér​tel​me
ki​ci​co​máz​nia az igaz​sá​got. – Na jó, elég szar alak va​gyok, de… van​nak ná​lam sok​-
kal rosszab​bak is. – Ez ám a di​csek​vés! Mi​cso​da sír​fel​irat len​ne! Ki​vé​ve per​sze,
hogy ha itt hal meg a pusz​ta​ság​ban, és a sza​bad ég alatt in​dul osz​lás​nak, nem lesz,
aki fej​fát ál​lít​son neki. – Biz​to​san tud​nék jobb is len​ni, ha meg​mu​tat​nád az utat, és
ad​nál… még egy esélyt. – Vinnyo​gás, vinnyo​gás. – Csak… egyet​len​egyet.
Sen​ki nem fe​lelt, csak újabb hű​vös szél​lö​kés sut​to​gott a fák kö​zött. Ha Is​ten lé​te​-
zik, hát szűk​sza​vú egy bi​tang, és nin​csen…
Temp​lo​mos hal​vány na​rancs​szí​nű vib​rá​lást pil​lan​tott meg a fák kö​zött.
Tűz! Már​is re​pe​sett a bol​dog​ság​tól.
Az​tán az elő​vi​gyá​za​tos​ság egy szem​vil​la​nás alatt be​lé​foj​tot​ta a lel​ke​se​dést.
Ki gyúj​tot​ta azt a tü​zet va​jon? Fü​lek​re va​dá​szó bar​bá​rok ta​lán, akik alig job​bak a
vad​ál​la​tok​nál?
Sülő hús il​la​ta ütöt​te meg az or​rát, gyom​ra hossza​san, fáj​dal​ma​san kor​dult, rá​-
adá​sul olyan han​go​san, hogy Temp​lo​mos at​tól félt, ez árul​ja majd el. An​nak ide​jén
ren​ge​te​get éhe​zett, és egy idő után már vi​szony​lag jól is bír​ta, de mint annyi más
do​log​gal, ez​zel is az a hely​zet, hogy ha az em​ber jól akar​ja csi​nál​ni, ak​kor nem sza​-
bad ki​es​nie a gya​kor​lat​ból.
Óva​to​san vissza​fog​ta a lo​vát, ami​lyen hal​kan csak tu​dott, le-csusszant a nye​reg​-
ből, és a szá​rat egy fá​hoz kö​töz​te. Össze​ku​po​rod​va osont az alj​nö​vény​zet​ben, a fa​-
ágak ár​nyé​kai kar​mok​ként nyúl​tak utá​na. Né​mán ká​rom​ko​dott, ahogy a ru​há​ja, a
csiz​má​ja, az arca be​le​akadt egy elé vá​gó​dó gally​ba.
A tü​zet egy tisz​tás kel​lős kö​ze​pén gyúj​tot​ták, fö​löt​te egy bo​tok​ra tá​masz​tott
nyár​son gon​do​san meg​nyú​zott apró ál​lat sült. Temp​lo​mos el​nyom​ta az erős kí​sér​-
tést, hogy tá​tott száj​jal ves​se rá ma​gát. A tűz és egy ko​pott nye​reg kö​zött egy szál
pok​róc he​vert ki​te​rít​ve a föl​dön. Az egyik kö​ze​li fa​törzs​höz ke​rek paj​zsot tá​masz​-
tot​tak, a fém​pe​re​men és a fes​tett fán is lát​szott, hogy bi​zony nem ke​ve​set hasz​nál​-
ták már. Egy sza​kál​las fejű bárd is tar​to​zott hoz​zá. Nem kel​lett fegy​ver​szak​ér​tő​nek
len​ni, hogy nyil​ván​va​ló le​gyen, mire való: ez​zel a szer​szám​mal nem fát, ha​nem
em​be​re​ket ap​rí​tot​tak.
Egyet​len em​ber fel​sze​re​lé​se volt, de nyil​ván​va​ló​an olyan em​be​ré, aki jobb, ha
nem kap​ja raj​ta, ami​kor ép​pen arra ké​szül, hogy el​lop​ja a va​cso​rá​ját.
Temp​lo​mos te​kin​te​te a hús​ról a bárd​ra sik​lott, az​tán vissza, és a szá​ja olyan se​-
be​sen telt meg nyál​lal, hogy az már szin​te fájt. A bárd ál​ta​li ha​lál min​dig is elég
ijesz​tő​nek tűnt a sze​mé​ben, de je​len pil​la​nat​ban a biz​tos éh​ha​lált még ijesz​tőbb​-
nek ta​lál​ta. Las​san fel​egye​ne​se​dett, vett egy mély lé​leg​ze​tet, és…
– Ép​pen al​kal​mas rá az este. – Re​ked​tes, észak​föl​di sut​to​gás hal​lat​szott köz​vet​-
le​nül a háta mö​gül.
Temp​lo​mos moz​du​lat​lan​ná me​re​ve​dett, a nya​kán ég​nek áll​tak az apró szőr​szá​-
lak.
– Csak ki​csit sze​les – nyög​te ki vé​gül.
– Lát​tam már rosszab​bat is. – Jég​hi​deg, hát​bor​zon​ga​tó​an he​gyes fém csik​lan​-
doz​ta Temp​lo​mos de​re​kát. – Lás​suk a fegy​ve​re​i​det! De las​san moc​canj csak, mint
a téli csi​ga!
– Nos… fegy​ver​te​len va​gyok.
Egy pil​la​nat​ra csend lett.
– Ho​gyan?
– Volt egy ké​sem, de… – Oda​ad​ta egy cin​gár gaz​dá​nak, aki meg​öl​te vele a leg​-
jobb ba​rát​ját. – El​vesz​tet​tem.
– Ne​ki​vág​tál a nagy sem​mi​nek egy szál kés nél​kül? – Az ide​gen nyil​ván​va​ló​an
leg​alább olyan kü​lö​nös​nek ta​lál​ta a dol​got, mint​ha Temp​lo​mos orr nél​kül in​dult
vol​na út​nak. A fis​ká​lis kis​lá​nyos sik​kan​tást hal​la​tott, ahogy egy ha​tal​mas te​nyér a
hóna alá kú​szott, és vé​gig​ta​po​gat​ta az ol​da​lát. – És tény​leg nincs ná​lad fegy​ver,
ha​csak nem a seg​ged​ben rej​te​ge​ted. – Kel​le​met​len gon​do​lat. – Ott nem né​zem
meg. – Temp​lo​mos va​la​me​lyest meg​könnyeb​bült. – Bo​lond vagy?
– Jo​gász.
– És a ket​tő ta​lán ki​zár​ja egy​mást?
De​hogy zár​ja ki.
– Gon​do​lom… nem.
– Cos​ca jo​gá​sza vagy?
– Az vol​tam.
– Aha. – A he​gyes fém el​tá​vo​lo​dott, bi​zser​gő pon​tot hagy​va maga után Temp​lo​-
mos há​tán. Te​hát a kel​le​met​len dol​gok is tud​nak hi​á​nyoz​ni, ha va​la​ki elég so​ká​ig
él együtt ve​lük.
 Az ide​gen meg​ke​rül​te Temp​lo​most. Nagy​da​rab, bo​zon​tos fe​ke​te hajú fér​fi volt,
ke​zé​ben kés pen​gé​je vil​lant. Elő​hú​zott az övé​ből egy kar​dot is, le​dob​ta a pok​róc​ra,
az​tán tö​rök​ülés​be eresz​ke​dett. A tűz fé​nye pi​ro​san és sár​gán tán​colt fém​sze​me
tük​ré​ben.
– Kü​lö​nös utak​ra vi​szi az em​bert az élet, nem igaz? – szólt.
– Caul Resz​ket – mor​mog​ta Temp​lo​mos. Nem iga​zán tud​ta, hogy et​től most job​-
ban vagy rosszab​bul kel​le​ne érez​nie ma​gát.
Resz​ket ki​nyúj​tot​ta a ke​zét, és két ujja kö​zött meg​for​gat​ta a nyár​sat. Zsír cse​pe​-
gett a lán​gok​ba.
– Éhes vagy?
Temp​lo​mos meg​nyal​ta az aj​kát.
– Csak kér​de​zi… vagy meg is kí​nál?
– Ennyit úgy​sem tu​dok meg​en​ni. És sze​rin​tem hozd ide a lo​vad, mi​előtt el​sza​ba​-
dul. De nézz a lá​bad elé! – Az észak​föl​di a fák közé in​tett a fe​jé​vel. – Van ar​ra​fe​lé
egy sza​ka​dék, jó húsz lé​pés mély, se​bes fo​lyá​sú víz​zel az al​ján.
Temp​lo​mos a tűz​höz vit​te a lo​vát, meg​bék​lyóz​ta, le​vet​te róla a nyer​get meg a
nye​reg alól a ned​ves pok​ró​cot, és hagy​ta, hadd ke​res​sen ma​gá​nak le​gel​ni​va​lót. Az
a szo​mo​rú igaz​ság, hogy mi​nél éhe​sebb va​la​ki, an​nál ke​vés​bé tö​rő​dik má​sok éh​sé​-
gé​vel. Resz​ket le​fej​tet​te a húst a cson​tok​ról, és egy ón​tá​nyér​ból fa​la​to​zott a kése
he​gyé​vel. A tűz má​sik ol​da​lán egy fa​ké​reg​da​ra​bon még egy adag zsí​ros hús csil​lo​-
gott. Temp​lo​mos úgy ro​gyott térd​re előt​te, mint​ha fel​szen​telt ol​tár vol​na.
– Há​lás kö​szö​ne​tem. – Le​huny​ta a sze​mét, enni kez​dett, min​dent fa​lat​ká​ból ki​-
szo​po​gat​va a szaf​tot. – Kezd​tem azt hin​ni, hogy itt fo​gok meg​hal​ni.
– És ki mond​ta, hogy nem fogsz?
Egy da​rab hús Temp​lo​mos tor​kán akadt, mire za​var​tan kö​hög​ni kez​dett.
– Egye​dül van? – kér​dez​te vé​gül ful​la​doz​va. Min​den jobb volt a nyo​masz​tó
csend​nél.
– Ál​lí​tó​lag nem va​gyok va​la​mi jó tár​sa​ság.
– Nem tart a dzsin​nek​től?
Az észak​föl​di meg​ráz​ta a fe​jét.
– Ál​lí​tó​lag ren​ge​teg em​bert meg​öl​tek a Messzi Vi​dé​ken.
– Majd ha en​gem is meg​öl​tek, rá​érek tar​ta​ni tő​lük. – Resz​ket le​dob​ta a tá​nyér​-
ját, hát​ra​dőlt, és meg​tá​masz​ko​dott a kö​nyö​kén. Seb​he​lyes arca még job​ban be​le​ve​-
szett a sö​tét​be. – Akár az​zal is mú​lat​hat​juk a ne​künk jutó időt, hogy a ga​tyánk​ba
csi​nál​va vár​juk, mi min​den tör​tén​het ve​lünk, de hát mire me​gyünk vele?
Tény​leg, mire?
 – Még min​dig a ki​len​cuj​jú em​ber​re va​dá​szik?
– Meg​öl​te a bá​tyá​mat.
Temp​lo​mos keze, ben​ne egy újabb fa​lat hús​sal meg​állt fél​úton a szá​ja felé.
– Saj​ná​lom.
– Ak​kor te már​is job​ban saj​ná​lod, mint én. A bá​tyám szar em​ber volt. De a csa​-
lád az csa​lád.
– Nem tud​ha​tom. – Temp​lo​mos ro​ko​nai ál​ta​lá​ban nem ma​rad​tak so​ká​ig az éle​-
té​ben. Meg​halt az any​ja, meg​halt a fe​le​sé​ge, meg​halt a lá​nya. – A leg​kö​ze​leb​bi csa​-
lád​ta​gom… – Su​fe​en ne​vét akar​ta mon​da​ni, de egy​szer​re rá​jött, hogy idő​köz​ben ő
is meg​halt. – Ni​co​mo Cos​ca.
Resz​ket fel​mor​dult. Majd​nem ne​ve​tés​nek tűnt.
– Úgy ta​pasz​tal​tam, nem ő a leg​al​kal​ma​sabb arra, hogy meg​óv​ja az em​bert.
– Kö​zös ka​land​ja​ik vol​tak ta​lán?
– Fel​fo​gad​tak ben​nün​ket, hogy öl​jünk meg pár em​bert. Sty​ri​á​ban tör​tént, jó tíz
év​vel ez​előtt. Nyá​jas is ott volt, meg má​sok is. Egy mé​reg​ke​ve​rő. Egy kín​val​la​tó.
– Vi​dám tár​sa​ság​nak hang​zik.
– Nem va​gyok az a mó​ka​mes​ter, aki​nek lát​szom. A dol​gok… – Resz​ket fi​no​man
meg​va​kar​ta a ha​tal​mas se​bet a fém​sze​me alatt. –…nem ala​kul​tak va​la​mi fé​nye​sen.
– A dol​gok ál​ta​lá​ban nem ala​kul​nak va​la​mi fé​nye​sen, ha Cos​cá​nak is köze van
hoz​zá​juk.
– Nél​kü​le is haj​la​mo​sak épp elég​gé el​cse​sződ​ni.
– De vele job​ban. – Temp​lo​mos a tűz​be me​redt. – So​sem ér​de​kel​ték kü​lö​nö​seb​-
ben má​sok, de azért egy ki​csit igen. Újab​ban rosszab​bo​dott a hely​zet.
– Az em​be​rek ilye​nek.
– Nem mind​egyik.
– Á! – Resz​ket ki​vil​lan​tot​ta a fo​ga​it. – Te is egy olyan op​ti​mis​ta vagy. Hal​lot​tam
már ró​la​tok.
– Nem, nem, én ugyan nem – til​ta​ko​zott Temp​lo​mos. – Én min​dig a könnyeb​-
bik utat vá​lasz​tom.
– Na​gyon böl​csen te​szed. Azt vet​tem ész​re, hogy ha na​gyon re​mény​ke​dünk va​la​-
mi​ben, pon​to​san az el​len​ke​ző​je fog tör​tén​ni. – Az észak​föl​di las​san for​gat​ni kezd​te
a kis​uj​ján lévő gyű​rűt. A kő vér​vö​rö​sen csil​lant raj​ta. – Egy​szer volt, hol nem volt,
én ar​ról ál​mod​tam, hogy jobb em​ber le​szek.
– Mi tör​tént?
Resz​ket ki​nyúj​tó​zott a tűz mel​lett, csiz​má​ját a nye​reg​re emel​te, és ne​ki​lá​tott,
hogy ma​gá​ra húz​za a pok​ró​cot.
– Fel​éb​red​tem.
Temp​lo​most a haj​nal első fakó, ké​kes​szür​ke érin​té​se éb​resz​tet​te. Azon kap​ta ma​-
gát, hogy mo​so​lyog. A föld hi​deg volt és ke​mény, a tö​mény ló​sza​got árasz​tó pok​róc
tú​lon​túl ki​csi, a va​cso​ra ke​vés, még​is ré​gen aludt ilyen mé​lyen. Ma​da​rak csi​vi​tel​-
tek, a szél sut​to​gott, a fák kö​zül víz​cso​bo​gás hal​lat​szott hal​vá​nyan.
A szö​kés a se​reg​től hir​te​len me​ré​szen vég​re​haj​tott mes​te​ri terv​nek tűnt. Mo​co​-
rog​ni kez​dett a ta​ka​ró​ja alatt. Most már úgy érez​te, hogy ha Is​ten lé​te​zik, ak​kor
ép​pen olyan meg​bo​csá​tó, ahogy Kah​dia min​dig is…
Resz​ket paj​zsa és bárd​ja el​tűnt, egy má​sik fér​fi gug​golt a pok​ró​cán.
De​ré​kig csu​pasz volt, sá​padt fel​ső​tes​tét te​ke​re​dő izom​kö​te​gek bo​rí​tot​ták. De​rék​-
tól le​fe​lé mocs​kos női ru​hát vi​selt, amit kö​zé​pen ket​té​vág​tak, az​tán in​dák​kal bő
nad​rá​got ala​kí​tot​tak ki be​lő​le.
A feje egyik fe​lét csu​pasz​ra bo​rot​vál​ta, a má​si​kon a na​rancs​sár​ga haj​tin​cse​i​ből
va​la​mi​lyen zsír se​gít​sé​gé​vel me​rev tüs​ké​ket for​mált. Egyik ke​zé​ben csa​ta​bár​dot, a
má​sik​ban pe​dig fé​nyes kést tar​tott.
Dzsinn volt te​hát.
A ki​hunyt tűz fö​lött egyet​len pis​lan​tás nél​kül bá​mult Temp​lo​mos​ra át​ha​tó kék
sze​mé​vel, a jo​gász pe​dig lé​nye​ge​sen ke​vés​bé át​ha​tó​an né​zett vissza rá, és azon
kap​ta ma​gát, hogy ló​sza​gú pok​ró​cát két ma​rok​ra fog​va egé​szen az ál​lá​ig húz​ta.
Még két fér​fi lé​pett elő né​mán a fák kö​zül. Egyi​kük af​fé​le si​sak gya​nánt egy, a
sar​ka​i​nál tol​lak​kal össze​il​lesz​tett, bo​tok​ból ké​szült ko​sa​rat vi​selt, amit egy régi öv​-
ből ké​szült gal​lér​hoz erő​sí​tet​tek. Nyil​ván​va​ló​an nem e vi​lá​gi fegy​ve​rek el​len pró​-
bált vé​de​kez​ni vele. A má​sik ar​cát se​bek bo​rí​tot​ták. Más kö​rül​mé​nyek kö​zött –
mond​juk egy sty​ri​ai kar​ne​vál szín​pa​dán – ta​lán nagy ne​ve​tést vál​tot​tak vol​na ki.
Itt, a Messzi Vi​dék is​ten háta mö​göt​ti tá​ja​in, ahol Temp​lo​mos​ból állt a tel​jes kö​-
zön​sé​gük, a vi​dám​ság leg​in​kább a tá​vol​lé​té​vel vé​tet​te ész​re ma​gát.
– Noj! – Egy ne​gye​dik dzsinn je​lent meg a sem​mi​ből. Fé​lig fiú volt még, fé​lig
már fér​fi, sá​padt ar​cá​ba sár​ga haj ló​gott, sze​me alatt ki​szá​radt bar​na fes​ték csík​ja
hú​zó​dott – leg​alább​is Temp​lo​mos re​mél​te, hogy fes​ték. Zsák​ból ké​szült in​gé​nek
ele​jé​re va​la​mi​lyen kis-tes​tű ál​lat csont​ja​it varr​ták, ezek az​tán han​go​san zö​rög​tek,
ahogy a fiú egyik lá​bá​ról a má​sik​ra ug​rán​doz​va tán​colt, és szé​le​sen vi​gyor​gott köz​-
ben. Ma​gá​hoz in​tet​te Temp​lo​most.
– Noj!
Temp​lo​mos na​gyon las​san fel​állt, előbb a fi​ú​ra mo​soly​gott vá​la​szul, az​tán a töb​-
bi​ek​re. Mo​so​lyogj, mo​so​lyogj, mond​ta ma​gá​nak, ba​rát​sá​gos né​pek ezek.
– Noj? – pró​bál​ko​zott.
A fiú ha​lán​té​kon csap​ta.
 Temp​lo​mos in​kább a döb​be​net​től ke​rült a föld​re, mint​sem az ütés ere​jé​től. Leg​-
alább​is ezt mond​ta ma​gá​nak. A döb​be​net​től meg az ösz​tö​nös fel​is​me​rés​től, hogy
sem​mi​re sem megy vele, ha tal​pon ma​rad. A vi​lág for​gott kö​rü​löt​te, ahogy ott fe​-
küdt. Va​la​mi csik​lan​doz​ta a fej​bő​rét.
Ami​kor oda​nyúlt, vé​res lett az ujja.
Az​tán ész​re​vet​te, hogy a fiú egy kö​vet tart a ke​zé​ben, ami​re kék gyű​rű​ket fes​tet​-
tek. És amin most már Temp​lo​mos vö​rös vére is ott ék​te​len​ke​dett.
– Noj! – ki​ál​tot​ta a fiú, és megint in​tett.
Temp​lo​mos​nak nem tá​madt kü​lö​nö​sebb ked​ve fel​áll​ni.
– Várj! – Elő​ször az Unió kö​zös nyel​vé​vel pró​bál​ko​zott. A fiú nyi​tott te​nyér​rel
po​fon vág​ta. – Várj! – Most a sty​ri​a​i​val tett egy kí​sér​le​tet. Újabb po​fon. A kan​ta​in
volt a sor. – Nincs ná​lam… – A fiú ez​út​tal megint a kő​vel ütöt​te meg, mire Temp​-
lo​mos az ol​da​lá​ra dőlt.
Meg​ráz​ta a fe​jét. Szé​dült. Nem hal​lott va​la​mi jól.
El​ka​pott va​la​mit, ami a keze ügyé​be ke​rült. Egy lá​bat.
Fel​ka​pasz​ko​dott a tér​dé​ig. Hogy az​tán az a fiúé volt, vagy másé, ki tud​ja? Va​la​ki​-
nek a tér​dé​ig.
Vér ízét érez​te a szá​já​ban. Lük​te​tett az arca. Iga​zá​ból nem is fájt. Csak el​zsib​-
badt.
A fiú mon​dott va​la​mit a töb​bi​ek​nek, az​tán fel​emel​te a kar​ját, mint​ha jó​vá​ha​-
gyást kér​ne.
A tüs​kés hajú ko​mo​ran bó​lin​tott, szó​lás​ra nyi​tot​ta a szá​ját, és ek​kor le​re​pült a
feje.
A mel​let​te álló fér​fi meg​for​dult, de bo​tok​ból ké​szült fej​fe​dő​je kis​sé aka​dá​lyoz​ta a
moz​gás​ban. Resz​ket kard​ja kö​nyök​ből le​csap​ta a kar​ját, az​tán mé​lyen a mell​ka​sá​-
ba vá​gott. A seb​ből azon​nal öm​le​ni kez​dett a vér. A dzsinn a bor​dái közé éke​lő​dött
pen​gé​vel né​mán tán​to​ro​dott hát​ra.
A seb​he​lyes arcú rá​ron​tott Resz​ket​re, felé dö​fött, a paj​zsát ka​par​ta. Össze​ka​-
pasz​kod​va dü​lön​gél​tek a tisz​tá​son, lá​buk izzó zsa​rát​no​ko​kat vert fel a tűz ma​rad​-
vá​nya​i​ból.
Mind​ez le​zaj​lott egy-két hi​tet​len​ke​dő lé​leg​zet​vé​tel​nyi idő alatt, az​tán a fiú
megint fej​be vág​ta Temp​lo​most. Ne​vet​sé​ges igaz​ság​ta​lan​ság​nak tűnt. Mint​ha fe​-
nye​ge​tést je​len​tett vol​na bár​ki​re is. Temp​lo​mos ár​tat​lan​sá​ga biz​tos tu​da​tá​tól fel​-
bá​to​rod​va megint fel​ka​pasz​ko​dott a lá​bon. Resz​ket köz​ben térd​re kény​sze​rí​tet​te a
seb​he​lyes dzsinnt, és ép​pen a fe​jét zúz​ta szét a paj​zsa pe​re​mé​vel. A fiú újra meg​-
ütöt​te Temp​lo​most, de an​nak most si​ke​rült be​le​mar​kol​nia a cson​tok​kal dí​szí​tett
ing​be, mi​köz​ben össze​csuk​lott alat​ta a tér​de.
Egy​mást mar​va, ütve, ka​par​va zu​han​tak a föld​re. Temp​lo​mos ke​rült alul​ra, vi​-
cso​rí​tott, hü​velyk​uj​ját be​le​pré​sel​te a dzsinn or​rá​ba, az​tán si​ke​rült át​for​dí​ta​nia,
köz​ben pe​dig aka​rat​la​nul is azon gon​dol​ko​zott, mi​lyen fé​lel​me​te​sen fe​les​le​ges os​-
to​ba​ság ez az egész, az​tán meg azon, hogy az iga​zán ha​té​kony har​co​sok fel​te​he​tő​-
leg a ve​re​ke​dés után​ra hagy​ják a fi​lo​zo​fá​lást.
A dzsinn meg​rúg​ta, or​dí​tott va​la​mit a maga nyel​vén, az​tán már a fák kö​zött, egy
lej​tőn gu​rul​tak to​vább. Temp​lo​mos vé​res ök​lé​vel pü​föl​te a fiú vé​res ar​cát, az​tán
fel​üvöl​tött, ahogy el​len​fe​le be​le​ha​ra​pott az al​kar​já​ba. Nem​so​ká​ra el​fogy​tak a fák,
csak puha föld volt alat​tuk, a zu​bo​gó víz hang​ja pe​dig egy​re erő​sebb lett. Az​tán el​-
fo​gyott aló​luk a ta​laj, és zu​han​ni kezd​tek.
Temp​lo​mos​nak hal​vá​nyan rém​lett, hogy Resz​ket va​la​mi sza​ka​dé​kot em​le​ge​tett.
Zú​gott a szél, ahogy súly​ta​la​nul száll​tak a sem​mi​ben, szik​lák, fa​le​ve​lek és fe​hér
víz for​gott kö​rü​löt​tük. Temp​lo​mos el​en​ged​te a dzsinnt, mind​ket​ten hang​ta​la​nul
kö​ze​led​tek a sza​ka​dék mé​lye felé. Az egész olyan va​ló​szí​nűt​len​nek tűnt. Álom​sze​-
rű​nek. Ta​lán ha​ma​ro​san fel​ri​ad, és megint a Ke​gyes Kéz Se​re​gé​nél…
De arra sem ri​adt fel, ami​kor egy pil​la​nat​tal ké​sőbb el​ér​te a vi​zet.
A vak​sze​ren​cse úgy hoz​ta, hogy láb​bal elő​re zu​hant bele. Egy pil​la​nat​tal ké​sőbb
alá​me​rült, ma​gá​val ra​gad​ta a hi​deg, majd össze​rop​pan​tot​ta a szá​gul​dó fo​lyam.
Egy​szer​re öt​fe​lé akar​ta so​dor​ni az áram​lat, ami olyan erős​nek tűnt, mint​ha ké​pes
len​ne ki​tép​ni a kar​ja​it is a tes​té​ből. Újra meg újra át​for​dult, te​he​tet​len fa​le​vél​ként
vit​te ma​gá​val a fo​lyó.
A feje ki​buk​kant a mély​ből, resz​ke​teg lé​leg​ze​tet vett, a víz az ar​cá​ba fröccsent, a
dü​hödt áram​lat tom​bo​lá​sa majd meg​sü​ke​tí​tet​te. Az​tán megint el​me​rült, va​la​mi
ke​mé​nyen a vál​lá​nak üt​kö​zött, a há​tá​ra for​dí​tot​ta, és egy futó pil​la​nat​ra meg​mu​-
tat​ta neki az ég​bol​tot. A vég​tag​jai el​ne​he​zül​tek, egy​re erő​sebb kész​te​tést ér​zett,
hogy egy​sze​rű​en fel​ad​ja a har​cot. Temp​lo​mos soha nem volt va​la​mi nagy küz​dő.
Ész​re​vett egy nap​szít​ta, fe​hér ágat a ví​zen. Izzó tü​dő​vel ra​gad​ta meg, és ad​dig
ügyes​ke​dett, amíg be​lé​kapasz​kod​va si​ke​rült megint has​ra for​dul​nia. Csak most
lát​ta, hogy a le​ve​lek nél​kü​li ág szá​mos má​sik​kal együtt egy tel​jes fa​törzs​höz tar​to​-
zik. Si​ke​rült fel​ka​pasz​kod​nia rá, kö​hö​gött, köp​kö​dött, arca a kor​ha​dó ké​reg​hez si​-
mult.
Mély lé​leg​ze​tet vett. Az​tán még egy pá​rat. El​telt egy óra. El​telt száz év.
Nya​lo​gat​ta, csik​lan​doz​ta a víz. Fel​emel​te a fe​jét, hogy lát​has​sa az eget. Iszo​nyú
erő​fe​szí​té​sé​be ke​rült. A mély, nem​tö​rő​döm kék​ség​ben fel​hők sod​ród​tak.
– Ez va​la​mi kur​va vicc akar len​ni? – hö​rög​te, mire egy hul​lám az ar​cá​ba vá​gott,
és ő le​nyelt egy adag vi​zet. Te​hát nem vicc. Moz​du​lat​la​nul fe​küdt. Túl​sá​go​san fá​-
radt volt hoz​zá, és túl​sá​go​san fájt min​de​ne, hogy bár​mi más​sal pró​bál​koz​zon. Leg​-
alább a fo​lyó le​csen​de​se​dett. Szé​le​seb​ben, las​sab​ban höm​pöly​gött, a fü​ves lan​kák
sze​lí​deb​ben eresz​ked​tek a ka​vi​csos par​tig.
Hagy​ta, hadd sod​ród​jon mel​let​te a táj. Bí​zott Is​ten​ben, mert sen​ki más​ban nem
bíz​ha​tott. Re​mél​te, hogy a menny​or​szág​ba ke​rül.
De iga​zá​ból a má​sik le​he​tő​ség​re szá​mí​tott.
 Uszadék

– Hó! – ki​ál​tot​ta Szen​de. – Hó!

Ta​lán a fo​lyó zú​gá​sa mi​att volt, ta​lán mert ér​zé​kel​ték, hogy a nő el​kö​ve​tett egy-két
alan​tas dol​got éle​té​ben, de az ök​rök szo​kás sze​rint meg sem hal​lot​ták, és a mé​-
lyebb víz felé gá​zol​tak to​vább. Os​to​ba, ma​kacs, kur​va ál​la​tok! Ha va​la​mit egy​szer a
fe​jük​be vesz​nek, ak​kor ki​tar​ta​nak mel​let​te, hi​á​ba pró​bál​ja bár​ki is le​be​szél​ni őket.
Ta​lán a ter​mé​szet így akar​ta be​bi​zo​nyí​ta​ni Szen​dé​nek, hogy ki mint vet, úgy arat.
A ter​mé​szet amúgy is haj​la​mos a ki​csi​nyes bosszú​ra.
– Mon​dom, hó, ti ro​ha​dé​kok! – Át​ázott lá​ba​i​val meg​szo​rí​tot​ta a csu​rom​vi​zes
nyer​get, a kö​te​let pár​szor a jobb al​kar​já​ra te​ker​te, és erő​sen meg​rán​tot​ta. A kö​tél
má​sik vé​gét szo​ro​san a já​rom​hoz erő​sí​tet​ték, és ahogy meg​fe​szült, fel​fröcs​köl​te a
vi​zet. Köz​ben Leef az ök​rök má​sik ol​da​lá​ra ke​rült a lo​vá​val, és az ösz​tö​ké​vel bö​-
köd​te őket. Meg​le​pő te​het​ség​ről tett ta​nú​bi​zony​sá​got a mar​ha​haj​tást il​le​tő​en.
Az első pár egyik tag​ja dü​hö​sen fel​hor​kant, de töm​pe orra bal​ra for​dult, vissza a
meg​fe​le​lő irány​ba, a sze​kér​nyo​mok​tól csí​ko​zott ka​vi​csos túl​part felé, ahol az át​ke​-
lés után már​is össze​gyűlt a Tár​sa​ság egyik fele.
Ash​jid, a pap is köz​tük volt, kar​ját az ég felé emel​te, és mint​ha ez len​ne most a
leg​fon​to​sabb fel​adat, kán​tál​va imád​ko​zott, hogy csil​la​pod​jon a víz. Szen​de sem​mi​-
fé​le vál​to​zást nem ta​pasz​talt. A víz sem csil​la​po​dott, ő maga meg az​tán egé​szen
biz​to​san nem.
– Tartsd őket egye​nes​ben! – ki​ál​tot​ta Édes, mi​után meg​ál​lí​tot​ta a lo​vát a fo​lyó
kö​ze​pén lévő ho​mok​pa​don, és la​zí​tott egy sort. Fáj​dal​ma​san so​kat volt el​fog​lal​va a
la​zí​tás​sal.
– Egye​nes​ben! – vissz​han​goz​ta a háta mö​gül Ma​jud, és olyan erő​vel mar​kol​ta a
ko​csi​ja bak​ját, hogy az em​ber azt vár​ta, mi​kor tépi le. A je​lek sze​rint nem érez​te
ma​gát jól a víz​ben, ami azért meg​le​he​tős kel​le​met​len​sé​get je​len​tett, ha az em​ber a
ha​tár​vi​dé​ken ké​szült töl​te​ni az éle​tét.
– Sze​rin​te​tek mi​vel pró​bál​ko​zom, lus​ta vén fa​szok? – dör​mög​te maga elé Szen​-
de, mi​köz​ben bal​ra for​dí​tot​ta a lo​vát, és újra meg​rán​tot​ta a kö​te​let. – Hogy le​so​-
dor​tas​sam ma​gam a ten​ger​hez?
Nem tűnt ki​zárt​nak, hogy ez lesz a vége. Két​szer annyi ök​röt fog​tak be, a leg​ne​-
he​zebb szál​lít​má​nyok elé hat vagy nyolc is ju​tott, de azért az ál​la​tok​nak tá​vol​ról
sem volt könnyű dol​guk. Ha a sze​ke​rek nem a mély víz felé tar​tot​tak ép​pen, ahol
az ár az​zal fe​nye​ge​tett, hogy el​so​dor​ja őket, ak​kor ép​pen el​len​ke​ző​leg, meg​re​ked​-
tek a se​ké​lyes​ben.
Most ép​pen Bak​tu​log egyik sze​ke​re akadt el. Bá​rány de​ré​kig a fo​lyó​ban állt, és
ne​ki​fe​szült a hát​só ten​gely​nek, mi​köz​ben Sa​vi​a​nus a lova nyer​gé​ből ki​ha​jol​va pü​-
föl​te a ve​zér​ökör fa​rát. Ak​ko​rá​kat ütött rá, hogy Szen​de at​tól tar​tott, a há​tát is ket​-
té​tö​ri, vé​gül azon​ban az ál​lat to​vább buk​dá​csolt, Bá​rány pe​dig fá​rad​tan vissza​to​-
cso​gott a lo​vá​hoz. Ha az em​bert nem Édes Dab​nak hív​ták, ak​kor ren​ge​teg dol​ga
akadt.
Per​sze a mun​ka soha nem ri​asz​tot​ta el Szen​dét. Ha​mar meg​ta​nul​ta, hogy ha az
em​ber​re rá​ta​lál egy fel​adat, ak​kor jobb, ha min​dent be​le​ad. Gyor​sab​ban tel​nek az
órák, és sok​kal ki​sebb va​ló​szí​nű​ség​gel kap ve​rést a vé​gén. Szó​val vit​te az üze​ne​te​-
ket, amint fut​ni tu​dott, fel​nőtt nő​ként ke​mé​nyen dol​go​zott a ta​nyán, a ket​tő kö​zött
pe​dig em​be​re​ket ra​bolt ki. Utób​bit át​ko​zot​tul jól csi​nál​ta, bár ez​zel va​ló​szí​nű​leg
nem volt ta​ná​csos di​cse​ked​nie. Most az volt a fel​ada​ta, hogy meg​ta​lál​ja a test​vé​re​-
it, és mi​vel a sors úgy hoz​ta, hogy me​net köz​ben ök​rö​ket kel​lett át​haj​ta​nia egy fo​-
lyón, most ebbe adott bele min​dent a ret​te​ne​tes bűz, az erő​fe​szí​tés​től saj​gó ka​riz​-
mai és a segg​lyu​kát öb​lö​ge​tő jég​hi​deg víz el​le​né​re is.
Vég​re ki​ká​szá​lód​tak a ho​mok​pad​ra, az ál​la​tok fúj​tat​tak, a ke​re​kek csi​ko​rog​tak a
ka​vi​cson. Szen​de alatt resz​ke​tett a ló, az​nap már a má​so​dik.
– Maga ezt a szart ne​ve​zi gáz​ló​nak? – ki​a​bál​ta túl a víz mo​ra​ját Édes felé pil​lant​-
va.
A fér​fi rá​mo​soly​gott, cser​zett ar​cát a jó​kedv rán​cai gyűr​ték.
– Mi​ért, maga sze​rint mi​cso​da?
– Ép​pen ugyan​olyan fo​lyó​sza​kasz, mint a töb​bi, és ép​pen ugyan​úgy bele is le​het
ful​lad​ni.
– Szól​nia kel​lett vol​na, ha nem tud úsz​ni.
– Én tu​dok, de ez a sze​kér ki​ba​szot​tul nem la​zac, annyit mond​ha​tok.
Édes sar​ka apró moz​du​la​tá​val meg​for​dí​tot​ta a lo​vát.
– Csa​lód​tam ma​gá​ban, kis​lány, azt hit​tem, iga​zi ka​lan​dor.
– Csak mu​száj​ból. Fel​ké​szül​tél? – ki​ál​tot​ta oda Le​ef​nek. A fiú bó​lin​tott. – És
maga?
Ma​jud erőt​le​nül in​tett.
– Tar​tok tőle, hogy erre so​sem tud​nék fel​ké​szül​ni. In​du​lás!
Szen​de is​mét meg​fe​szí​tet​te hát a kö​te​let, mély lé​leg​ze​tet vett, maga elé kép​zel​te
Ro ar​cát, az​tán Pi​tét, és Édes után in​dult. Hi​deg ölel​te a vád​li​ját, az​tán a comb​ját,
az ök​rök ide​ge​sen pis​log​tak a má​sik part felé, a lova prüsz​köl​ve do​bál​ta a fe​jét.
Egyi​kük sem vá​gyott job​ban az újabb me​rü​lés​re, mint ő. Leef az ösz​tö​két ke​zel​te,
és néha fel-fel​ki​ál​tott.
 – Nyu​ga​lom! Nyu​ga​lom!
Az utol​só sza​kasz volt a leg​mé​lyebb, a víz zu​bo​gott az ök​rök kö​rül, és fod​ros hul​-
lá​mo​kat ve​tett az ol​da​lu​kon. Szen​de meg​húz​ta a kö​te​let, hogy az ál​la​tok ré​zsűt fe​-
szül​je​nek az áram​lat​nak, így érve el, hogy nagy​já​ból egye​ne​sen ha​lad​ja​nak. A sze​-
kér zöty​kö​lő​dött alat​tuk az egye​net​len me​der​ben, a ke​re​kek fé​lig alá​me​rül​tek, az​-
tán a csi​kor​gó ten​ge​lyek is kö​vet​ték őket, vé​gül az egész tá​kol​mány fé​lig-med​dig
úszott, pe​dig iga​zán nem ha​jó​nak ter​vez​ték.
Az egyik ökör már úszott, a nya​ka meg​fe​szült, ahogy igye​ke​zett tá​gu​ló orr​lyu​ka​it
a víz fö​lött tar​ta​ni. Az​tán jött a kö​vet​ke​ző ál​lat, ri​adt te​kin​te​tét Szen​de felé kap​ta.
Utá​na jött a har​ma​dik, a nő még erő​seb​ben csa​var​ta a kar​já​ra a kö​te​let, tel​jes sú​-
lyá​val ne​ki​fe​szült, a ken​der be​le​vájt a kesz​tyű​jé​be, az​tán már a bő​rét mar​ta.
– Leef! – hö​rög​te Szen​de össze​szo​rí​tott fo​gai kö​zött. – Menj át a…
Az első pá​ros egyik tag​ja meg​csú​szott, la​poc​ká​ja az ég​nek állt, ahogy két​ség​be​-
eset​ten ke​res​te a ta​lajt. Az ökör vé​gül jobb​ra bil​lent, mire a szom​széd​ja lába alól is
el​ve​szett a ta​laj, és a pá​rost ol​dal​ra so​dor​ta a fo​lyó. A kö​tél ak​ko​rát rán​tott Szen​de
jobb kar​ján, hogy majd​nem ki​sza​kí​tot​ta a he​lyé​ből, és a nő kis hí​ján el​szállt a nye​-
reg​ből, mire fel​fog​ta vol​na, mi tör​té​nik.
Az első két ökör már ka​pá​ló​zott, fröcs​köl​ték a vi​zet, és las​san a mö​göt​tük ha​la​dó
ál​la​to​kat is el​té​rí​tet​ték az egye​nes​től. Leef ki​ál​toz​va csap​kod​ta őket. Ez​zel az erő​vel
a fo​lyót is csap​kod​hat​ta vol​na. Per​sze fő​leg azt is tet​te. Szen​de min​den ere​jét meg​-
fe​szí​tet​te. Ez​zel az erő​vel egy tu​cat dög​lött ök​röt is rán​gat​ha​tott vol​na. Per​sze úgy
állt, ha​ma​ro​san ép​pen ezt fog​ja ten​ni.
– Bassza meg! – nyög​te. A kö​tél hir​te​len meg​csú​szott a jobb ke​zé​ben, és szá​-
guld​va te​ke​re​dett le az al​kar​já​ról. Szen​dé​nek az utol​só pil​la​nat​ban si​ke​rült el​kap​-
nia, a ken​de​ren gyön​gyö​ző víz vér​rel ve​gyült, a hul​lá​mok a nő ar​cá​ba csap​tak, az
ál​la​tok ré​mült bő​gé​se Ma​jud ré​mült si​pá​ko​lá​sá​val ke​ve​re​dett.
A sze​kér csúsz​kált, küsz​kö​dött, a ke​re​kei alig érin​tet​ték a ta​lajt, kis hí​ján fel​bo​-
rult. Az első ál​lat lába va​la​hogy megint el​ér​te a me​der al​ját, mi​köz​ben Sa​vi​a​nus a
fa​rát csap​kod​ta vi​cso​rog​va. Szen​de nyak​iz​mai meg​fe​szül​tek, csak húz​ta, húz​ta a
kö​te​let, a ken​der a kar​já​ba mart, a lova resz​ke​tett alat​ta. Fel-fel​vil​lant előt​te a túl​-
part. Em​be​rek in​te​get​tek felé, a ki​ál​tá​sa​ik, a sa​ját lé​leg​ze​te, az ál​la​tok fúj​ta​tá​sa
egyet​len vissz​hang​zó lük​te​tés​sé ol​vadt össze a ko​po​nyá​já​ban.
– Szen​de! – Bá​rány hang​ját hal​lot​ta. Egy erős kar ra​gad​ta meg, és tud​ta, hogy
már nem kell to​vább küz​de​nie.
Mint ami​kor le​esett a paj​ta te​te​jé​ről, és Bá​rány az ölé​be vet​te. Jól van, sem​mi
baj. Most ne be​szélj! Nap​fény vib​rált a szem​hé​ján, a szá​já​ban vér ízét érez​te, de
már nem félt. Mint ami​kor ké​sőbb, évek​kel ké​sőbb a fér​fi be​kö​töt​te az égett se​be​-
ket a há​tán. El​mú​lik, el​mú​lik. Vagy mint ami​kor a sö​tét évek után be​ál​lí​tott a ta​-
nyá​ra, nem tud​ván, mit fog ta​lál​ni, és Bá​rány ott ült az aj​tó​nál a szo​ká​sos mo​-
sollyal az ar​cán. Jó, hogy vissza​jöt​tél, mond​ta, mint​ha Szen​de csak egy pil​la​nat​tal
ko​ráb​ban ment vol​na el ott​hon​ról, az​tán meg​ölel​te, ő pe​dig érez​te a könnyek bi​-
zser​gé​sét le​hunyt szem​hé​ja alatt…
– Szen​de?
– Uhh. – Bá​rány le​fek​tet​te a part​ra, ho​má​lyos ar​cok je​len​tek meg fö​löt​te.
– Jól vagy, Szen​de? – ki​ál​tot​ta oda Leef. – Jól van?
– Hú​zód​ja​nak ki​csit tá​vo​labb!
– Hadd kap​jon le​ve​gőt!
– Ka​pok le​ve​gőt – nyög​te Szen​de, és el​hes​se​get​te a felé nyú​ló ke​ze​ket. Küsz​köd​-
ve pró​bált fel​ül​ni, bár maga sem tud​ta, mi lesz, ha si​ke​rül.
– Nem len​ne jobb, ha pi​hen​nél egy ki​csit? – kér​dez​te Bá​rány. –Mu​száj…
– Jól va​gyok – csat​tant fel Szen​de, és nyelt egyet, hogy el​fojt​sa a hány​in​ge​rét. –
A büsz​ke​sé​gem tény​leg csor​bát szen​ve​dett, de ki​he​ve​rem. – Esett már an​nak elég
baja ko​ráb​ban is. – Ki​csit le​hor​zsol​tam a ka​ro​mat. – Fin​to​rog​va húz​ta le a kesz​-
tyű​jét a fo​gá​val. Jobb kar​já​nak min​den por​ci​ká​ja lük​te​tett. Han​go​san fel​nyö​gött,
ahogy meg​moz​gat​ta re​me​gő uj​ja​it. Az égő seb vé​re​sen ka​nyar​gott az al​kar​ja kö​rül,
mint kí​gyó a fa​ágon.
– Csú​nyán le​hor​zsol​tad! – Leef a fe​jé​hez ka​pott. – Én szúr​tam el. Hogy​ha…
– Sen​ki sem szúr​ta el, csak​is én. El kel​lett vol​na en​ged​nem azt a nya​va​lyás kö​te​-
let.
– Sze​mély sze​rint én há​lás va​gyok, ami​ért nem tet​te. – Ma​jud idő​köz​ben vég​re
le​fej​tet​te az uj​ja​it a bak​ról, és most egy pok​ró​cot te​rí​tett a nő vál​lá​ra. – Nem va​-
gyok va​la​mi jó úszó.
Szen​de hu​nyo​rog​va pis​lo​gott rá, ami​től vissza​tért a tor​ká​ba az ége​tő ér​zés, úgy​-
hogy in​kább a ned​ves ka​vi​cso​kat néz​te to​vább a tér​dei kö​zött.
– Gon​dolt már rá, hogy ez eset​ben ta​lán nem túl​sá​go​san jó öt​let el​in​dul​ni egy
olyan útra, ahol vagy húsz, hi​dak nél​kü​li fo​lyón kell majd ke​resz​tül​gá​zol​nia?
– Ahány​szor csak át kell kel​nünk egyen, de hát mit te​het a ke​res​ke​dő, ha le​he​tő​-
sé​get szi​ma​tol a túl​par​ton? Akár​mennyi​re is ir​tó​zom a ne​héz​sé​gek​től, a pro​fi​tot
job​ban sze​re​tem.
– Ép​pen erre van itt szük​sé​günk. – Édes fel​állt, és szo​ro​san a fe​jé​be húz​ta a ka​-
lap​ját. – Még több kap​zsi​ság​ra. Jól van! A mű​sor​nak vége, em​be​rek, a csaj élet​ben
ma​radt. Fog​juk ki eze​ket az ök​rö​ket, és vi​gyük vissza őket. A töb​bi ko​csi sem fog
át​re​pül​ni!
Cor​lin egy ta​risz​nyá​val a ke​zé​ben Bá​rány és Leef közé fu​ra​ko​dott, az​tán le​tér​delt
Szen​de mel​lé, meg​fog​ta a kar​ját, és ko​mo​ran must​rál​ta. Ha​tá​ro​zott​sá​ga azt su​gall​-
ta, hogy pon​to​san tud​ja, mire ké​szül, az em​ber​nek iga​zá​ból eszé​be sem ju​tott kér​-
de​zős​köd​ni.
 – Meg​le​szel? – kér​dez​te Leef.
Szen​de el​hes​se​get​te.
– Me​hetsz. Mind me​het​tek. – Tud​ta, hogy egye​sek nem győ​zik saj​nál​tat​ni ma​gu​-
kat, de őt az ilyes​mi min​dig ret​te​ne​te​sen fe​szé​lyez​te.
– Tény​leg? – kér​dez​te Bá​rány, aki mint​ha na​gyon ma​gas​ról né​zett vol​na le rá.
– Azt ga​ran​tá​lom, jobb dol​go​tok is akad, mint hogy en​gem za​var​ja​tok – csat​tant
fel Cor​lin, aki már​is a se​be​ket tisz​to​gat​ta.
A töb​bi​ek el​in​dul​tak vissza a gáz​lón át. Bá​rány még egy​szer ag​go​dal​ma​san hát​-
ra​pil​lan​tott, mi​köz​ben Cor​lin már für​ge moz​du​la​tok​kal kö​töz​te Szen​de kar​ját
anél​kül, hogy egyet​len pil​la​na​tot is el​vesz​te​ge​tett, vagy egyet​len hi​bát is vé​tett vol​-
na.
– Azt hit​tem, so​sem men​nek el. – A nő elő​ka​pott egy kis üve​get a tás​ká​já​ból, és
Szen​de sza​bad ke​zé​be nyom​ta.
– Na, ezt ne​ve​zem én nagy​sze​rű gyógy​mód​nak. – Szen​de lop​va kor​tyolt egyet, és
mo​so​lyog​va nyug​táz​ta az ége​tő ér​zést a tor​ká​ban.
– Mi​ért csi​nál​nék bár​mit is rosszul?
– Min​dig meg​döb​bent, hogy egye​sek mennyi​re nem ké​pe​sek se​gí​te​ni ma​gu​kon.
– Va​la​hogy úgy. – Cor​lin fel​né​zett, és a gáz​ló felé pil​lan​tott, ahol ép​pen Gen​ti​li
ócs​ka sze​ke​rét rán​gat​ták part​ra. Egy vén arany​ásó vé​kony kar​ja​i​val le​gye​zett,
ahogy az egyik ke​rék el​akadt a sár​ban. –Erre az útra is jó pá​ran el​jöt​tek kö​zü​lük.
– A leg​töb​ben nyil​ván jó szán​dé​kú​ak.
– Egy szép na​pon majd építs ma​gad​nak ha​jót jó szán​dék​ból, és pró​báld ki, fenn​-
ma​rad-e a ví​zen.
– Pró​bál​tam. Ve​lem együtt süllyedt el.
Cor​lin szá​ja sar​ka mo​soly​ra gör​bült.
– Azt hi​szem, arra az útra én is el​kí​s​ér​te​lek. Jég​hi​deg volt a víz, igaz? – Bá​rány
Sa​vi​a​nus mel​lé lé​pett, és a két öreg ne​ki​fe​szült a meg​szo​rult ke​rék​nek. Az egész
ko​csi ráz​kó​dott az erő​fe​szí​té​sük​től. – Sok erős em​bert lát​ni itt a va​don​ban. A
prém​va​dá​szok meg az egy​sze​rű va​dá​szok egész éle​tük​ben alig töl​te​nek el pár éj​-
sza​kát fe​dél alatt. Fá​ból és bőr​ből van​nak ezek az em​be​rek. Még​sem hi​szem, hogy
va​la​ha is lát​tam vol​na erő​sebb fic​kót az apád​nál.
– Nem az apám – mond​ta Szen​de, és még egyet hú​zott az üveg​ből. – És a nagy​-
bá​tyád sem ép​pen gyen​ge.
Cor​lin egy fé​nyes pen​gé​jű apró kés​sel le​vág​ta a má​sik nő kar​já​ra te​kert köt​szer
vé​gét.
– Ta​lán hagy​nunk kéne az ök​rö​ket. In​kább ezt a két bi​tan​got fog​juk be he​lyet​tük
a sze​ke​rek elé.
 – Gya​ní​tom, gyor​sab​ban oda​ér​nénk.
– Sze​rin​ted el​vi​sel​né Bá​rány a jár​mot?
– Könnye​dén, de nem tu​dom, Sa​vi​a​nus hogy re​a​gál​na az üt​le​ge​lés​re.
– Va​ló​szí​nű​leg el​tör​ne a há​tán a kor​bács.
A sze​kér vé​gül ki​sza​ba​dult, és ha​ladt to​vább, Gen​ti​li öreg ku​zin​ja to​vább​ra is va​-
dul ha​do​ná​szott a ba​kon. Mö​göt​tük a víz​ben Sa​vi​a​nus ke​dé​lye​sen Bá​rány vál​lá​ra
csa​pott.
– Egé​szen össze​ba​rát​koz​tak – je​gyez​te meg Szen​de –, ah​hoz ké​pest, hogy egyik
szót​la​nabb, mint a má​sik.
– Á, az egy​ko​ri ka​to​nák néma baj​tár​si​as​sá​ga!
– Mi​ből gon​do​lod, hogy Bá​rány ka​to​na volt?
– Min​den​ből. – Cor​lin egy tű​vel rög​zí​tet​te a kö​tést. – Vé​gez​tünk. – A fo​lyó felé
pil​lan​tott, ahol a két fér​fi ép​pen ki​csör​te​tett a víz​ből, az​tán hir​te​len fel​ug​rott, és el​-
ki​ál​tot​ta ma​gát. – Bá​csi​kám, az in​ged!
Őrült​ség​nek tűnt pá​nik​ba esni egy sza​kadt ing​ujj mi​att, ami​kor a Tár​sa​ság fele
de​ré​kig mez​te​len volt, so​kak​nak pe​dig még a csu​pasz hát​só​ja is ki​lát​szott. Az​tán
ahogy Sa​vi​a​nus le​né​zett, Szen​de is meg​pil​lan​tot​ta a fér​fi csu​pasz al​kar​ját. Ké​kes​fe​-
ke​te te​to​vált be​tűk vi​rí​tot​tak raj​ta.
Nem kel​lett már meg​kér​dez​ni, mi​fé​le ka​to​na​ként szol​gált. Lá​za​dó volt. Min​den
va​ló​szí​nű​ség sze​rint Sta​rik​land​ban har​colt, és Szen​de sej​té​se sze​rint épp si​et​ve
me​ne​kült őfel​sé​ge Ink​vi​zí​ci​ó​ja elől.
Fel​né​zett Cor​lin​ra, a nő meg őrá. Egyi​kük​nek sem si​ke​rült el​tit​kol​nia, mi jár a
fe​jé​ben.
– Csak egy sza​kadt ing. Nem ér​de​mes ügyet csi​nál​ni be​lő​le. – De Cor​lin össze​-
húz​ta kék sze​mét, és Szen​de hir​te​len tu​da​tá​ra éb​redt, hogy az a fé​nyes pici kés
még min​dig ott van a má​sik asszony ke​zé​ben. Úgy érez​te, jobb lesz, ha na​gyon
meg​vá​lo​gat​ja a sza​va​it. – Azt hi​szem, mind túl​va​gyunk már egy-két döc​ce​nőn. –
Szen​de vissza​ad​ta az üve​get Cor​lin​nak, és las​san fel​állt. – Nem tisz​tem má​sok
múlt​já​ban váj​kál​ni. Ami az ő dol​guk, az az ő dol​guk.
Cor​lin maga is ivott egyet, köz​ben az üveg fö​lött vé​gig Szen​dén tar​tot​ta a sze​mét.
– Tet​szik, ahogy gon​dol​kodsz.
– Ne​kem meg tet​szik, ahogy se​bet kö​tö​zöl. – Szen​de mo​so​lyog​va moz​gat​ta meg
az uj​ja​it. – Nem hin​ném, hogy va​la​ha is job​ban el​lát​tak en​nél.
– Sok​szor volt rá szük​ség?
– Ép​pen elég​szer meg​vág​tam ma​gam, de ál​ta​lá​ban csak folyt a seb​ből a vér.
Nyil​ván sen​ki​nek nem ju​tott eszé​be, hogy akár be is kö​töz​het​ne.
– Szo​mo​rú tör​té​net.
 – Ó, olya​no​kat reg​gel​től es​tig tud​nék me​sél​ni… – Ko​mo​ran pil​lan​tott a fo​lyó
felé. – Az meg mi​cso​da?
Kor​hadt fa úszott fe​lé​jük a ví​zen, el-el​akadt a se​ké​lyes​ben, az​tán sod​ró​dott to​-
vább, ágai kö​zött mocs​kos hab gyűlt össze. A tör​zsén ki​te​rít​ve fe​küdt va​la​mi. Il​let​-
ve va​la​ki. Szen​de le​dob​ta ma​gá​ról a pok​ró​cot, a part​ra si​e​tett, és be​le​gá​zolt a víz​-
be. Meg​bor​zon​gott, ahogy a hi​deg is​mét kö​rül​ölel​te a lá​bát.
Ad​dig csör​te​tett be​fe​lé, amíg si​ke​rült el​kap​nia a fa egyik ágát. Azon​nal fáj​da​lom
ha​sí​tott a jobb kar​já​ba és a bor​dá​já​ba, úgy​hogy gyor​san meg​for​dult, és a bal ke​zét
hasz​nál​ta in​kább.
Az utas egy fér​fi volt, aki a má​sik irány​ba for​dí​tot​ta a fe​jét, így Szen​de nem lát​-
hat​ta az ar​cát, csak kó​cos fe​ke​te ha​ját meg fel​gyű​rő​dött inge alatt egy da​ra​bot a
bar​na de​re​ká​ból.
– Fura egy hal – je​gyez​te meg a part​ról csí​pő​re tett kéz​zel fi​gye​lő Cor​lin.
– Nem akarsz eset​leg ké​sőbb vic​ce​lőd​ni, mi​után se​gí​tet​tél a part​ra von​szol​ni?
– Ki ez az em​ber?
– A gurk​hu​li csá​szár! Hon​nan a fe​né​ből tud​jam, hogy ki​cso​da?
– Ép​pen ez a gon​dom.
– Meg​kér​dez​het​jük tőle, mi​után ki​húz​tuk.
– Le​het, hogy ak​kor már késő lesz.
– Ha ki​sod​ró​dott a ten​ger​re, ak​kor már biz​to​san.
Cor​lin sa​va​nyú ké​pet vá​gott, meg​szív​ta a fo​gát, és anél​kül gá​zolt bele a fo​lyó​ba,
hogy akár csak le​las​sí​tot​ta vol​na a lép​te​it.
– A te lel​ke​den szá​rad, ha ki​de​rül, hogy gyil​kos.
– Nincs fe​lő​le két​sé​gem. – Együtt ki​von​szol​ták a fát és élő ter​hét a part​ra, a tö​-
rött ágak ba​ráz​dá​kat húz​tak a ka​vi​csos ta​la​jon. A két nő csu​rom​vi​ze​sen, zi​hál​va
né​zett le rá, Szen​de vi​zes inge min​den egyes resz​ke​teg lé​leg​zet​vé​tel​nél kel​le​met​le​-
nül ta​padt a ha​sá​hoz.
– Jól van. – Cor​lin le​ha​jolt, és a hóna alá kap​ta a fér​fit. – Azért tartsd kéz​nél a
ké​se​det.
– Min​dig kéz​nél tar​tom a ké​se​met – kö​zöl​te Szen​de.
Cor​lin fog​ta ma​gát, és egy han​gos nyö​gés kí​sé​re​té​ben a há​tá​ra for​dí​tot​ta a fér​fit.
Az egyik lába pety​hüd​ten for​dult utá​na.
– Van róla va​la​mi el​kép​ze​lé​sed, hogy néz ki a gurk​hu​li csá​szár?
– En​nél jól​táp​lál​tabb le​het – mor​mog​ta Szen​de. Az ide​gen gir​hes volt, hosszú,
inas nyak​kal. Ki​ug​ró já​rom​csont​jai egyi​kén csú​nya vá​gás hú​zó​dott vé​gig.
– És jól öl​tö​zöt​tebb – bó​lin​tott Cor​lin. A fér​fi nem vi​selt mást, csak a tag​ja​i​ba
ga​ba​lyo​dott sza​kadt ru​há​kat és egyet​len csiz​mát. –És öre​gebb is. – Nem le​he​tett
sok​kal több har​minc​éves​nél, fe​ke​te sza​kál​lát rö​vid​re nyír​ta, ha​já​ban itt-ott ősz
szá​lak lát​szot​tak.
– Ke​vés​bé… be​csü​le​tes – tet​te hoz​zá Szen​de. Jobb szó nem ju​tott eszé​be ezt az
ar​cot lát​va. A fér​fi szin​te bé​kés​nek tűnt az ar​cán ék​te​len​ke​dő vá​gás el​le​né​re is.
Mint​ha csak azért huny​ta vol​na le a sze​mét, hogy el​mé​láz​zon egy pil​la​nat​ra.
– A be​csü​le​tes képű mocs​adé​kok​ra kell a leg​job​ban oda​fi​gyel​ni. – Cor​lin előbb
az egyik, az​tán a má​sik irány​ba bil​len​tet​te az ide​gen ar​cát. – De szép fiú. Ah​hoz
ké​pest, hogy usza​dék. – Kö​ze​lebb ha​jolt, a fér​fi szá​já​hoz tar​tot​ta a fü​lét, az​tán el​-
gon​dol​kod​va hin​táz​ni kez​dett a sar​kán.
– Él még? – kér​dez​te Szen​de.
– Csak egy​fé​le​kép​pen tud​hat​juk meg. – Cor​lin min​den fi​nom​ko​dást mel​lőz​ve le​-
ke​vert egy po​font a fér​fi​nak.
Ami​kor Temp​lo​mos ki​nyi​tot​ta a sze​mét, csak va​kí​tó vi​lá​gos​sá​got lá​tott.
A menny​or​szág!
De a menny​or​szág mi​ért fáj ennyi​re?
Szó​val a po​kol.
De a po​kol​ban nem kel​le​ne me​leg​nek len​nie?
Már​pe​dig ő na​gyon fá​zott.
Pró​bál​ta fel​emel​ni a fe​jét, de arra ju​tott, hogy az túl sok erő​fe​szí​tés​sel jár. Pró​-
bál​ta meg​moz​dí​ta​ni a nyel​vét, de arra ju​tott, hogy az sem könnyebb. Lá​to​más​sze​-
rű alak je​lent meg fö​löt​te, kö​rü​löt​te olyan ra​gyo​gó fény​ko​szo​rú​val, hogy rá​néz​ni is
fájt.
– Is​ten? – kér​dez​te Temp​lo​mos re​ked​ten.
A po​fon üre​sen csat​tant a fe​jé​ben, tü​zet csi​holt az ar​cán, és már​is éle​sen lá​tott
min​dent.
Nem Is​ten.
Vagy ha igen, ak​kor nem olyan, ami​lyen​nek áb​rá​zol​ni szok​ták.
Egy nő volt az, sá​padt bőrű. Az évei szá​mát te​kint​ve nem idős, de Temp​lo​mos​-
nak az a be​nyo​má​sa tá​madt, hogy az a ke​vés év em​ber​pró​bá​ló le​he​tett. Hosszú​kás,
he​gyes ar​cát még hosszabb​nak mu​tat​ta a ned​ves​ség​től a bő​ré​hez ta​pa​dó vö​rö​ses​-
bar​na haja. Vi​sel​tes ka​lap​já​nak sza​lag​ját ki​ver​te a só. A szá​ját gya​nak​vó​an szo​rí​-
tot​ta össze, a sar​ká​ból ki​in​du​ló hal​vány vo​na​lak arra utal​tak, hogy meg​le​he​tő​sen
gyak​ran te​he​tett ilyet. Lát​ha​tó​lag hoz​zá volt szok​va a ne​héz mun​ká​hoz és a ne​héz
dön​té​sek​hez, kes​keny orr​nyer​gén még​is lágy szep​lők so​ra​koz​tak.
Mö​göt​te egy má​sik nő állt. Idő​sebb volt, szög​le​te​sebb, rö​vid ha​ját bor​zol​ta a szél,
kék sze​me úgy fes​tett, mint​ha tu​laj​do​no​sát sem​mi sem zök​kent​het​né ki a nyu​gal​-
má​ból.
Mind a két nő vi​zes volt. Temp​lo​mos is. A ka​vics is alat​ta. Hal​lot​ta a fo​lyó cso​bo​-
gá​sát, a hát​tér​ből pe​dig hal​vá​nyab​ban em​be​rek és ál​la​tok ki​ál​tá​sa​it. Egyet​len le​-
het​sé​ges ma​gya​rá​za​tot ta​lált. Fo​ko​za​to​san von​ta le a kö​vet​kez​te​tést, mi​után ala​pos
meg​fon​to​lás után sor​ra ki​zárt min​den egyéb le​he​tő​sé​get.
Még élt.
Ez a két nő nem​igen lát​ha​tott éle​té​ben erőt​le​nebb, vi​ze​nyő​sebb és hi​tel​te​le​nebb
mo​solyt, mint amit Temp​lo​mos ki​pré​selt ma​gá​ból.
– Jó na​pot kí​vá​nok! – szólt re​ked​ten.
– Szen​de va​gyok – mond​ta a fi​a​ta​labb nő.
– Arra sem​mi szük​ség – fe​lel​te Temp​lo​mos. – Úgy ér​zem, már​is jól is​mer​jük
egy​mást.
Je​len kö​rül​mé​nyek kö​zött egé​szen tűr​he​tő​nek ta​lál​ta a kí​sér​le​tet, de a nő nem
mo​soly​gott. Az em​be​rek rit​kán ta​lál​ják mu​lat​sá​gos​nak a ne​vük​ből fa​ra​gott vic​ce​-
ket. El​vég​re ezer​szer is hal​lot​ták őket.
– Az én ne​vem Temp​lo​mos. – Újra meg​pró​bált talp​ra ká​szá​lód​ni, és most már
si​ke​rült leg​alább fel​kö​nyö​köl​nie, mi​előtt fel​ad​ta.
– Ezek sze​rint nem a gurk​hu​li csá​szár – ál​la​pí​tot​ta meg va​la​mi rej​té​lyes ok​nál
fog​va az idő​seb​bik nő.
– Iga​zá​ból… – Nem iga​zán tud​ta el​dön​te​ni, mi is most va​ló​já​ban. – Jo​gász va​-
gyok.
– Ennyit a be​csü​le​tes​ség​ről.
– Nem tu​dom, lát​tam-e va​la​ha fis​ká​list ilyen kö​zel​ről – mond​ta Szen​de.
– És va​ló​ra vál​tot​ta a re​mé​nye​i​det? – kér​dez​te a má​sik nő.
– Egye​lő​re fé​lig-med​dig.
– Nem a leg​jobb pil​la​na​tom​ban ta​lál​kozunk. – A két nő se​gít​sé​gé​vel ülő hely​zet​-
be küz​döt​te ma​gát, köz​ben kis​sé fe​szül​ten ál​la​pí​tot​ta meg, hogy Szen​de egyik ke​zét
fo​lya​ma​to​san a kése mar​ko​la​tán tart​ja. Rá​adá​sul a tok​ból ítél​ve nem is le​he​tett egy
szen​de kés, a nő össze​szo​rí​tott szá​já​nak szi​go​rú vo​na​la pe​dig azt sej​tet​te, hogy
hasz​nál​ni is fog​ja, ha úgy lát​ja szük​sé​gét.
Temp​lo​mos gon​do​san ke​rül​te a hir​te​len moz​du​la​to​kat. Nem mint​ha ez gon​dot
oko​zott vol​na. Az óva​tos moz​du​la​tok is ép​pen elég ki​hí​vást je​len​tet​tek.
– Hogy ke​rül egy jo​gász a fo​lyó​ba? – kér​dez​te az idő​sebb nő. –Rossz jogi ta​ná​-
csot ad?
– Ál​ta​lá​ban a jó ta​ná​csok ke​ve​rik baj​ba az em​bert. – Meg​pró​bál​ko​zott még egy
mo​sollyal. Most már va​la​mi​vel kö​ze​lebb járt a szo​ká​sos meg​nye​rő arc​ki​fe​je​zés​hez.
– Ön még nem árul​ta el a ne​vét.
 Sem​mit sem ért el vele.
– Nem. Szó​val nem úgy lök​ték bele?
– Én meg egy má​sik em​ber tu​laj​don​kép​pen… egy​mást lök​tük bele.
– És vele mi tör​tént?
Temp​lo​mos te​he​tet​le​nül von​ta meg a vál​lát.
– Hát az is le​het, hogy mind​járt ő is er​re​fe​lé úszik.
– Van ma​gá​nál fegy​ver?
– Még ci​pő​je sincs – kö​zöl​te Szen​de.
Temp​lo​mos le​né​zett csu​pasz lá​bá​ra, az inak éle​sen raj​zo​lód​tak ki a bőre alatt,
ahogy meg​moz​gat​ta raj​ta az uj​ja​kat.
– Volt egy na​gyon kis ké​sem… de an​nak nem lett jó vége. Azt hi​szem, nyu​god​tan
ki​je​lent​he​tem, hogy… rossz he​tem volt.
– Né​ha​nap​ján min​den si​ke​rül. – Szen​de ne​ki​lá​tott, hogy fel​se​gít​se a fér​fit. –
Más​kor meg nem.
– Biz​tos vagy a dol​god​ban? – kér​dez​te a má​sik nő.
– Mit te​het​nénk még, dob​juk vissza a víz​be?
– Hal​lot​tam már rosszabb öt​le​tet is.
– Min​den​eset​re itt ma​rad​hat. – Szen​de a nya​ká​ba emel​te Temp​lo​mos kar​ját, és
talp​ra se​gí​tet​te a fér​fit.
Úr​is​ten, mennyi​re fájt min​de​ne! A feje olyan volt, mint egy dinnye, ami​nek ka​la​-
páccsal es​tek neki. Úr​is​ten, mennyi​re fá​zott! Ak​kor sem fáz​ha​tott vol​na job​ban, ha
be​le​ful​lad a fo​lyó​ba. Úr​is​ten, mi​lyen gyen​ge volt! A tér​de annyi​ra re​me​gett, hogy
hal​lot​ta, amint be​lül​ről csu​rom​vi​zes nad​rág​ja szá​rá​nak ütő​dik. Még jó, hogy Szen​-
dé​re tá​masz​kod​ha​tott. Nem úgy tűnt, hogy a nő a kö​zel​jö​vő​ben össze ké​szül​ne
esni. A vál​la meg sem rez​zent Temp​lo​mos kar​ja alatt.
– Kö​szö​nöm – mond​ta a fér​fi, és ko​mo​lyan is gon​dol​ta. – Na​gyon kö​szö​nöm. –
Min​dig ak​kor érez​te ma​gát iga​zán ele​mé​ben, ha egy erős em​ber​be ka​pasz​kod​ha​-
tott. Mint vi​rág​zó kú​szó​nö​vény a gyö​ke​rét mély​re eresz​tő fába. Vagy mint a bika
szar​vá​ra te​le​pe​dő éne​kes​ma​dár. Vagy mint a ló seg​gé​re ta​pa​dó pi​ó​ca.
Fel​jebb ka​pasz​kod​tak a par​ton, Temp​lo​mos csiz​más és csu​pasz lába egy​aránt
csúsz​kált a sár​ban. Mö​göt​tük ök​rök gá​zol​tak át a fo​lyón, a haj​tók lo​va​ik nyer​gé​ből
ki​emel​ked​ve in​te​get​tek a ka​lap​juk​kal vagy a ke​zük​ben lévő kö​tél​lel, kur​jon​gat​tak,
ki​ál​toz​tak, az ál​la​tok ta​szi​gál​ták egy​mást, úsz​tak, egy​más​ra mász​tak, fröcs​köl​ték a
vi​zet.
– Üd​vöz​löm a mi kis Tár​sa​sá​gunk​ban – mond​ta Szen​de.
Ko​csik, ál​la​tok és em​be​rek gyü​le​kez​tek egy csa​li​tos nyúj​tot​ta szél​ár​nyék​ban,
nem messze a fo​lyó​tól. Volt, aki fát vá​gott a szük​sé​ges ja​ví​tá​sok​hoz. Má​sok ma​kacs
ök​rök​re pró​bál​ták rá​kény​sze​rí​te​ni a jár​mot. Megint má​sok az át​ke​lés​nél csu​rom​vi​-
zes​re ázott ru​há​ju​kat cse​rél​ték szá​raz​ra, csu​pasz kar​ju​kon éle​sen el​kü​lö​nült a fe​-
hé​ren ma​radt és a nap​bar​ní​tott bőr. Két nő le​vest me​le​gí​tett a seb​té​ben ra​kott tűz
fö​lött. Temp​lo​mos gyom​ra fáj​dal​ma​san kor​dult, ahogy az or​rát meg​csap​ta az étel
il​la​ta. Két gye​rek ne​vet​ve ker​ge​tett kör​be-kör​be egy há​rom​lá​bú ku​tyát.
Ahogy Szen​de vál​lá​ra tá​masz​kod​va az em​be​rek kö​zött bo​tor​kált, Temp​lo​mos
min​den tőle tel​he​tőt meg​tett, hogy mo​so​lyog​va, bó​lo​gat​va be​hí​ze​leg​je ma​gát kö​zé​-
jük, de csak né​hány kí​ván​csi pil​lan​tást si​ke​rült le​arat​nia. A leg​töb​ben a ma​guk
dol​gá​ra kon​cent​rál​tak.
Min​den​ki​nek az volt az egyet​len cél​ja, hogy így vagy úgy, de va​la​mi​fé​le ke​mény
mun​ká​val hasz​not fa​csar​jon ki eb​ből az en​gesz​tel​he​tet​len új föld​ből. Temp​lo​mos
el​húz​ta a szá​ját, és nem csak a fáj​da​lom meg a hi​deg mi​att. Ami​kor be​állt Ni​co​mo
Cos​cá​hoz, ab​ban a biz​tos tu​dat​ban tet​te, hogy soha töb​bé nem ke​rül ilyen kö​zel a
ke​mény mun​ká​hoz.
– Hová tart a Tár​sa​ság? – kér​dez​te. Ami​lyen az ő sze​ren​csé​je, nyil​ván Tisz​tes​al​-
ku vagy Aver​stock lesz a vá​lasz, pe​dig en​nek a két te​le​pü​lés​nek az élet​ben ma​radt
pol​gá​ra​i​val na​gyon nem sze​ret​te vol​na fel​újí​ta​ni az is​me​ret​sé​get.
– Nyu​gat​nak – fe​lel​te Szen​de. – Át a Messzi Vi​dé​ken egé​szen Rán​cig. Meg​fe​lel?
Temp​lo​mos még soha nem hal​lott Ránc​ról. En​nél jobb aján​ló​le​vél​re pe​dig nem
is volt szük​sé​ge.
– Min​den meg​fe​lel, csak ne kell​jen vissza​men​nem oda, ahon​nan jöt​tem. A nyu​-
gat cso​dás lesz. Ha ma​guk​kal visz​nek.
– Nem en​gem kell meg​győz​nie. Eze​ket a vén gaz​em​be​re​ket.
Öten al​kot​tak laza cso​por​tot az osz​lop ele​jén. Temp​lo​mos né​mi​képp fe​szül​ten
ész​lel​te, hogy egyi​kük egy ma​gas, szi​kár dzsinn nő, aki​nek az ar​cát olyan ke​mény​re
cser​zet​te a nap, mint a nye​reg bő​rét, te​kin​te​te pe​dig va​la​hol az ő háta mö​gött für​-
kész​te a tá​vo​li ho​ri​zon​tot. Mel​let​te egy bo​zon​tos ősz hajú és sza​kál​lú ala​csony fér​fi
állt jó​ko​ra szőr​me​bun​dá​ba bur​ko​lóz​va, övén egy pár kés​sel meg egy ara​nyo​zott
hü​vely​be rej​tett va​dász​kard​dal. Úgy fin​tor​gott, mint​ha Temp​lo​mos egy rossz vicc
len​ne, de pusz​ta ud​va​ri​as​ság​ból még​sem akar​na na​gyon le​ki​csiny​lő​én néz​ni rá.
– Ő itt a hí​res fel​de​rí​tő, Édes Dab, ő pe​dig a tár​sa, Síró Szik​la. Ő pe​dig a mi vi​-
dám Tár​sa​sá​gunk ve​ze​tő​je, Ab​ram Ma​jud. – Egy ko​pasz, inas kan​tai, für​kész, fer​-
de sze​mek​kel szög​le​tes ar​cá​ban. –Ő itt Sa​vi​a​nus. – Ma​gas fér​fi őszes bo​ros​tá​val, és
ka​la​pács​nak be​il​lő te​kin​tet​tel. – Ő pe​dig… – Szen​de el​akadt egy pil​la​nat​ra, mint​ha
a meg​fe​le​lő szót ke​res​né. – Bá​rány.
Bá​rány meg​ter​mett öreg észak​föl​di volt. Be​húz​ta a nya​kát, mint​ha ki​sebb​nek
akar​ná mu​tat​ni ma​gát a va​ló​sá​gos​nál, egyik fü​lé​ből hi​ány​zott egy da​rab, haja és
sza​káll​bo​zont​ja mögé ve​sző arca pe​dig úgy fes​tett, mint​ha va​la​ki jó so​ká​ig hasz​nál​-
ta vol​na ma​lom​kő​ként. Temp​lo​mos majd​nem össze​ro​gyott a ren​ge​teg sé​rü​lés, fog​-
híj meg heg lát​tán, de harc​edzett jog​tu​dor​hoz mél​tón, mo​so​lyog​va fo​gad​ta a lát​-
ványt, és úgy ba​zsaly​gott az éle​me​dett korú ka​lan​do​rok​ra, mint​ha éle​té​ben nem
lá​tott vol​na ennyi szép​sé​get és ígé​re​tet egy he​lyen.
– Ura​im és… – Ahogy Síró Szik​lá​ra pil​lan​tott, már rá is jött, hogy a most kö​vet​-
ke​ző szó a leg​ki​sebb mér​ték​ben sem il​lik oda, de eb​ből a hely​zet​ből már nem vág​-
hat​ta ki ma​gát. – …höl​gyem! Meg​tisz​tel​te​tés, hogy ta​lál​koz​ha​tom önök​kel. A ne​-
vem Temp​lo​mos.
– Szé​pen be​szél, mi? – dö​rög​te Édes, mint aki már​is lelt va​la​mit, ami el​le​ne szól.
– Hol ta​lál​tá​tok? – kér​dez​te Sa​vi​a​nus. Temp​lo​mos szám​ta​lan​szor cső​döt mon​-
dott, ahogy sor​ra meg​pró​bál​ko​zott a kü​lön​bö​ző fog​lal​ko​zá​sok​kal, de idő​köz​ben
leg​alább meg​ta​nul​ta, ho​gyan is​mer​je fel a ve​szé​lyes em​be​re​ket, és et​től itt már​is
ret​te​gett.
– A fo​lyó​ból ha​lász​tuk ki – fe​lel​te Szen​de.
– És jó oko​tok volt rá, hogy ne dob​já​tok vissza?
– Csak nem akar​tuk meg​öl​ni, azt hi​szem.
Sa​vi​a​nus mo​gor​ván vé​gig​mér​te Temp​lo​most, az​tán vál​lat vont.
– Nem öl​té​tek vol​na meg. Csak hagy​tá​tok vol​na meg​ful​lad​ni.
Egy pil​la​nat​ra csend lett, és Temp​lo​mos vé​gig​gon​dol​hat​ta, amit hal​lott. A szél
hű​vö​sen fújt át csu​rom​vi​zes nad​rág​ján, az öt ag​gas​tyán pe​dig mind a maga mód​-
ján mé​re​get​te, ki gya​nak​vás​sal, ki meg​ve​tés​sel.
Ma​jud szó​lalt meg elő​ször.
– És hon​nan so​dor​ta ide a víz, Temp​lo​mos uram? Rá​né​zés​re nem er​ről a kör​-
nyék​ről szár​ma​zik.
– Mint aho​gyan ön sem, uram. Da​gos​ká​ban szü​let​tem.
– An​nak ide​jén nagy​sze​rű​en le​he​tett ke​res​ked​ni ar​ra​fe​lé, ké​sőbb vi​szont je​len​tő​-
sen rom​lott a hely​zet, mi​után a Fű​szer​ke​res​ke​dők Cé​hé​nek be​fel​leg​zett. És hogy
ke​rül ide egy da​gos​kai?
Nos, hát ez az örök gond az​zal, ha az em​ber el akar​ja te​met​ni a múlt​ját. Má​sok
foly​ton azon mes​ter​ked​nek, hogy elő​ás​sák.
– Be kell vall​jam… rossz tár​sa​ság​ba ke​ve​red​tem.
Ma​jud ele​gáns moz​du​lat​tal mu​ta​tott kör​be a töb​bi öre​gen.
– A leg​job​bak​kal is elő​for​dul.
– Ban​di​ták közé? – kér​dez​te Sa​vi​a​nus.
Igen, sőt, an​nál is rosszabb.
– Ka​to​nák közé – fe​lel​te Temp​lo​mos, igye​kez​vén a di​rekt ha​zug​sá​got ép​pen
hogy csak el​ke​rül​ve a le​he​tő leg​jobb szín​ben fel​tün​tet​ni a dol​got. – Ott​hagy​tam
őket, hogy a ma​gam út​ját jár​jam. Az​tán meg​tá​mad​tak a dzsin​nek, a küz​de​lem​ben
le​gu​rul​tam egy lej​tőn, és… sza​ka​dék​ba zu​han​tam. – Óva​to​san meg​vi​selt ar​cá​hoz
érin​tet​te a ke​zét, ahogy vissza​em​lé​ke​zett a pil​la​nat​ra, ami​kor el​tűnt aló​la a ta​laj. –
So​ká​ig es​tem le​fe​lé, az​tán a fo​lyó​ban kö​töt​tem ki.
– Is​me​rős – mor​mog​ta Bá​rány tá​vol​ba ré​ve​dő te​kin​tet​tel.
Édes te​le​szív​ta a tü​de​jét le​ve​gő​vel, és meg​iga​zí​tot​ta a de​rék​szí​ját.
– És mer​re​fe​lé fu​tot​tál össze ezek​kel a dzsin​nek​kel?
Temp​lo​mos​tól csak egy váll​rán​dí​tás​ra fu​tot​ta.
– Fel​jebb a fo​lyó​nál.
– Mi​lyen messze, és há​nyan vol​tak?
– Né​gyet lát​tam. Haj​nal​ban tör​tént, az​óta sod​ró​dom.
– Ta​lán csak úgy húsz​mér​föld​nyi​re le​he​tett dél​nek. – Édes és Síró Szik​la
hosszan össze​néz​tek, a fér​fi ar​cá​ra fe​szült ag​go​da​lom ült ki, a nő​é​re a vi​lá​gon sem​-
mi. – Az lesz a leg​jobb, ha kö​rül​né​zünk ar​ra​fe​lé.
– Hmm – mor​mog​ta az öreg dzsinn nő.
– Gon​dol​ja, hogy baj lesz? – kér​dez​te Ma​jud.
– Min​dig azt gon​do​lom. Így csak kel​le​mes meg​le​pe​tés ér​het. –Édes el​vo​nult Bá​-
rány meg Sa​vi​a​nus kö​zött, köz​ben mind​ket​tő​nek a vál​lá​ra csa​pott. – Szép mun​kát
vé​gez​te​tek a fo​lyó​nál. Re​mé​lem, én is ilyen hasz​nos le​szek a ti ko​ro​tok​ban. – Szen​-
de is ka​pott egy váll​ve​re​ge​tést. – És te is, kis​lány! Azért leg​kö​ze​lebb ta​lán el​en​ged​-
he​ted a kö​te​let, nem? – Temp​lo​mos csak most vet​te ész​re a vé​res kö​tést a nő er​-
nyed​ten lógó kar​ján. Soha nem ta​nú​sí​tott kü​lö​nö​sebb ér​zé​keny​sé​get má​sok se​be​-
sü​lé​sei iránt.
Ma​jud mo​so​lyá​ban arany​fog vil​lant.
– Gon​do​lom, há​lás len​ne, ha a Tár​sa​sá​gunk​kal utaz​hat​na.
Temp​lo​mos majd össze​csuk​lott a meg​könnyeb​bü​lés​től.
– Több mint há​lás.
– Min​den ta​gunk vagy fi​ze​tett az uta​zá​sért, vagy a mun​ká​já​val se​gít ben​nün​ket.
A meg​könnyeb​bü​lés már​is oda​lett.
– Ó!
– Van va​la​mi​lyen hi​va​tá​sa?
– Szá​mos te​rü​le​ten ki​pró​bál​tam ma​gam. – Gyor​san vé​gig​gon​dol​ta, mi le​het az a
hosszas lis​tá​ról, amit meg​em​lít​het anél​kül, hogy azon​nal vissza​dob​nák a fo​lyó​ba.
– Vol​tam pap​nö​ven​dék, ama​tőr fel​cser…
– Van fel​cse​rünk – kö​zöl​te Sa​vi​a​nus.
 – És pa​punk is. Saj​nos – tet​te hoz​zá Szen​de.
– Mé​szá​ros…
– Van​nak va​dá​sza​ink – mond​ta Ma​jud.
– …ács…
– Sze​ke​re​ket ké​szí​tett?
Temp​lo​mos vá​gott egy gri​masz.
– Há​za​kat épí​tet​tem.
– Itt nincs szük​ség há​zak​ra. Leg​utóbb mit dol​go​zott?
A zsol​do​sok ál​ta​lá​ban nem​igen sze​rez​nek ma​guk​nak ba​rá​to​kat.
– Jo​gász vol​tam – vág​ta rá, mi​előtt még rá​jött vol​na, hogy ők még annyi​ra sem.
Sa​vi​a​nus sem ra​jon​gott ezért a szak​má​ért.
– Er​re​fe​lé nin​csen jog, csak az, amit ma​gunk​kal hozunk.
– Haj​tott va​la​ha ök​rö​ket? – kér​dez​te Ma​jud.
– At​tól tar​tok, nem.
– Te​relt gu​lyát?
– Saj​nos azt sem.
– Fog​lal​ko​zott lo​vak​kal?
– Egy​szer​re min​dig csak eggyel.
– Szer​zett harc​té​ri ta​pasz​ta​la​tot? – ér​dek​lő​dött Sa​vi​a​nus.
– Na​gyon ke​ve​set, de az is sok​kal több, mint amennyi​hez ked​vem volt. – Temp​-
lo​mos tar​tott tőle, hogy ez a be​szél​ge​tés nem a leg​jobb fény​ben tün​te​ti fel, már ha
egy​ál​ta​lán lé​te​zett va​la​mi, ami al​kal​mas lett vol​na erre. – De… el​szán​tam ma​gam,
hogy új éle​tet kez​dek, olyan ke​mé​nyen dol​go​zom majd itt, mint bár​me​lyik fér​fi…
vagy nő, és… min​dig gyor​san ta​nu​lok. – Ami​kor be​fe​jez​te, azon kez​dett gon​dol​-
kod​ni, hogy va​jon zsú​fol​tak-e már be va​la​ha ennyi túl​zást egyet​len mon​dat​ba.
– Sok si​kert kí​vá​nok a ta​nul​má​nya​i​hoz – mond​ta Ma​jud –, de az uta​sok száz​öt​-
ven már​kát fi​zet​nek.
Rö​vid csend kö​vet​ke​zett, ahogy mind​annyi​an, de leg​fő​kép​pen Temp​lo​mos, azt
mér​le​gel​ték, hogy va​jon ké​pes lesz-e elő​te​rem​te​ni ek​ko​ra össze​get. A jo​gász vé​gül
meg​ütö​get​te vi​zes nad​rág​ja zse​bét.
– Az a hely​zet, hogy hi​bá​dzik be​lő​le egy ke​vés.
– Mennyi?
– Úgy száz​öt​ven már​ká​nyi.
– Ben​nün​ket is in​gyen en​ge​dett csat​la​koz​ni, és azt hi​szem, jól járt ve​lünk –
mond​ta Szen​de.
– Azt az üz​le​tet Édes kö​töt​te meg. – Ma​jud vé​gig​mér​te Temp​lo​most, aki köz​ben
igye​ke​zett csu​pasz lá​bát a má​sik mögé rej​te​ni. Si​ker​te​le​nül. – És ma​guk leg​alább
fe​jen​ként két da​rab csiz​mát hoz​tak. En​nek az em​ber​nek ru​há​ra, láb​be​li​re és lóra
lesz szük​sé​ge. Nem en​ged​het​jük meg ma​gunk​nak, hogy min​den kó​bor sze​ren​csét​-
lent be​fo​gad​junk, aki az utunk​ba ve​tő​dik.
Temp​lo​mos pis​lo​gott, nem iga​zán ér​tet​te, hogy ak​kor most mi lesz vele.
– Ak​kor most mi lesz vele? – kér​dez​te Szen​de.
– A gáz​ló​nál vár, amíg nem jön egy olyan tár​sa​ság, ahol má​sok a kö​ve​tel​mé​nyek.
– Vagy egy má​sik csa​pat dzsinn ta​lán.
Ma​jud szét​tár​ta a kar​ját.
– Ha raj​tam múl​na, ha​bo​zás nél​kül se​gí​te​nék ön​nek, de te​kin​tet​tel kell len​nem a
tár​sam, Curn​sbick ér​de​ke​i​re is, és neki kő​ből van a szí​ve üz​le​ti kér​dé​sek​ben. Saj​-
ná​lom. – Ki​csit sem fes​tett úgy, mint aki saj​nál​ja. De úgy sem, mint aki meg fog​ja
gon​dol​ni ma​gát.
Szen​de a sze​me sar​ká​ból pil​lan​tott Temp​lo​mos​ra. A fér​fi jobb hí​ján csak be​csü​-
le​tes kép​pel bá​mult.
– A franc​ba! – Szen​de csí​pő​re tet​te a ke​zét, fel​né​zett az égre, és meg​ráz​ta a fe​jét,
az​tán fel​húz​ta az aj​kát, és az így lát​ha​tó​vá váló fog​hí​ján át ele​gán​san ki​kö​pött. –
Ak​kor fi​ze​tem az út​ját.
– Tény​leg? – Ma​jud​nak fel​szö​kött a szem​öl​dö​ke.
– Tény​leg? – Temp​lo​mos leg​alább ugyan​annyi​ra meg​döb​bent.
– Igen – csat​tant fel a nő. – Most kéri a pénzt?
– Ó, nem kell meg​sza​kad​nia. – Ma​jud szá​ja sar​ká​ban hal​vány mo​soly ját​szott. –
Meg​bí​zom ma​gá​ban.
– Nem tet​szik ez ne​kem. – Sa​vi​a​nus egyik kése nye​lét mar​ko​lász​ta. – Ez a fa​szi
akár​ki is le​het.
– Mint ahogy maga is – vá​gott vissza Szen​de. – Fo​gal​mam sin​csen, mit csi​nált a
múlt hó​nap​ban, vagy mi​hez kezd leg​kö​ze​lebb, és ami az il​le​ti, nincs is hoz​zá sem​-
mi kö​zöm. Én fi​ze​tek, ő ma​rad. Ha nem tet​szik, le​úsz​hat he​lyet​te a fo​lyón. Eh​hez
mit szól? – Köz​ben mind​vé​gig dü​hö​sen me​redt Sa​vi​a​nus rez​ze​nés​te​len ar​cá​ba.
Temp​lo​mos egy​re job​ban meg​ked​vel​te ezt a nőt.
Sa​vi​a​nus csü​csö​rí​tett az aj​ká​val.
– Hoz​zá tudsz eh​hez fűz​ni va​la​mit, Bá​rány?
Az öreg észak​föl​di las​san ide-oda já​rat​ta a te​kin​te​tét Temp​lo​mos meg Szen​de
kö​zött. Úgy tűnt, sem​mit sem csi​nál gyor​san.
 – Sze​rin​tem min​den​ki​nek jár egy esély – mond​ta.
– Még azok​nak is, akik nem ér​dem​lik meg?
– Ta​lán leg​in​kább ne​kik.
– Meg​bíz​hat​nak ben​nem. – Temp​lo​mos a tőle tel​he​tő leg​be​csü​le​te​sebb kép​pel
né​zett kör​be az öre​ge​ken. – Nem fog​nak csa​lód​ni ben​nem, meg​ígé​rem. – Vég​té​re
is meg​sze​gett ígé​re​tek egész so​rát hagy​ta maga után a fél Vi​lág Kö​rén be​lül. Nem
még egy ilye​nen fog múl​ni, hogy a menny​or​szág​ba ke​rül​het-e.
– At​tól, hogy ezt mon​dod, még nem fel​tét​le​nül van így, igaz – Sa​vi​a​nus kö​ze​lebb
ha​jolt, és még job​ban össze​húz​ta a sze​mét, ami alig egy pil​la​nat​tal ko​ráb​ban még
ki​vi​te​lez​he​tet​len vál​lal​ko​zás​nak ha​tott. – Raj​tad tar​tom a sze​mem, fiam!
– Na​gyon… meg​nyug​ta​tó a tu​dat – nyög​te ki Temp​lo​mos, mi​köz​ben las​san el​-
hát​rált. Szen​de köz​ben már sar​kon for​dult, és a fér​fi most gyor​san utá​na si​e​tett.
– Kö​szö​nöm – mond​ta. – Őszin​tén. Nem is tu​dom, mi​vel fi​zet​het​ném vissza.
– Fi​zesd vissza.
Temp​lo​mos meg​kö​szö​rül​te a tor​kát.
– Igen. Ter​mé​sze​te​sen.
– Egy​ne​gyed​nyi ka​mat​tal. Nem szok​tam jó​té​kony​kod​ni.
Temp​lo​mos már nem ra​jon​gott annyi​ra a nő​ért.
– Kez​dek ma​gam is rá​jön​ni. A tőke plusz egy​ne​gyed​nyi ka​mat. Több mint tisz​-
tes​sé​ges. Min​dig tör​lesz​tem az adós​sá​ga​i​mat. – Ki​vé​ve ta​lán az anya​gi ter​mé​sze​tű​-
e​ket.
– Igaz, hogy gyor​san ta​nulsz?
De még gyor​sab​ban fe​lej​tett.
– Igaz.
– És hogy olyan ke​mé​nyen fogsz dol​goz​ni, mint bár​ki más?
A nap​bar​ní​tott uta​zók leg​több​jét bo​rí​tó por- és iz​zad​ság​ré​teg​ből meg az ál​ta​lá​-
nos le​har​colt​sá​guk​ból ítél​ve ez az ígé​ret most már kis​sé el​ha​mar​ko​dott​nak tűnt.
– Igaz – fe​lel​te bi​zony​ta​la​nul.
– Jó, mert ala​po​san meg​dol​goz​tat​lak, emi​att egy per​cig se ag​gódj.
Temp​lo​most meg​le​he​tő​sen sok min​den ag​gasz​tot​ta, de a ke​mény mun​ka le​he​tő​-
sé​gé​nek hi​á​nya nem tar​to​zott ezek közé.
– Alig vá​rom… hogy el​kezd​hes​sem. – Kez​dett az a ha​tá​ro​zott ér​zé​se tá​mad​ni,
hogy hi​á​ba ügyes​ked​te ki a nya​kát a hu​rok​ból, már​is egy újab​bat húz​tak egy​re fe​-
sze​sebb​re kö​rü​löt​te. Vissza​te​kint​ve már nem is volt ne​héz ész​re​ven​ni, hogy bár
me​net köz​ben úgy érez​te, az éle​te zse​ni​á​lis me​ne​kü​lé​sek so​ro​za​ta, va​ló​já​ban in​-
kább egyik szo​ru​ló hu​rok​ból a má​sik​ba dug​ta a fe​jét, még​hoz​zá több​nyi​re ön​ként.
És az ilyen ön​kén​tes hur​kok bi​zony ugyan​olyan ha​lá​lo​sak, mint a töb​bi.
Szen​de se​be​sült kar​ját masszí​roz​ta, mi​köz​ben azt fon​tol​gat​ta, mi​hez kezd​je​nek.
– Ta​lán Sö​vény​nél ta​lá​lunk ru​há​kat a mé​re​ted​ben. Gen​ti​li​nek van egy öreg
nyer​ge, az ép​pen jó lesz, Bak​tu​log​nál meg akad egy ösz​vér, amit sze​rin​tem szí​ve​-
sen elad.
– Egy ösz​vér?
– Ha úgy ér​zed, nem mél​tó hoz​zád, fe​lő​lem, baz​meg, gya​log is jö​hetsz Rán​cig.
Temp​lo​mos azt is va​ló​szí​nűt​len​nek ta​lál​ta, hogy akár az ösz​vé​rig is el​jus​son gya​-
log, de a fáj​dal​ma​it le​küzd​ve mo​soly​gott, és az​zal a gon​do​lat​tal vi​gasz​tal​ta ma​gát,
hogy úgy​is tör​lesz​te​ni fog en​nek a nő​nek. Már​mint a mél​tány​ta​lan​sá​gért, nem a
köl​csönt.
– Há​lás le​szek min​den pil​la​nat​ért, amit a ne​mes ál​lat há​tán tölt​he​tek – pré​sel​te
ki ma​gá​ból.
– Hát le​gyél is há​lás – csat​tant fel Szen​de.
– Az le​szek – csat​tant fel ugyan​úgy Temp​lo​mos.
– Jó – mond​ta a nő.
– Jó.
Egy pil​la​na​tig csend volt.
– Jó.
 Okok

– Szép kis vi​dék, mi?

– Ne​kem in​kább kur​va nagy vi​dék​nek tű​nik – mond​ta Leef.
Édes szét​tár​ta a kar​ját, és olyan mély lé​leg​ze​tet vett, mint​ha arra ké​szül​ne, hogy az
egész vi​lá​got be​szip​pant​sa az or​rán ke​resz​tül.
– Ez a Messzi Vi​dék! Nem vé​let​le​nül kap​ta a ne​vét. Messzi, mert át​ko​zot​tul
messze van min​den​től, aho​vá a ci​vi​li​zált em​ber vá​gyik. És messzi, mert át​ko​zot​tul
messze van in​nen min​den, aho​vá a ci​vi​li​zált em​ber men​ni akar​na.
– Messzi, mert a vi​lá​gon min​den​től át​ko​zot​tul messze van. –Szen​de csak néz​te a
vég​te​len sík​sá​got, a szél​ben lá​gyan hul​lám​zó fü​vet. Va​la​hol na​gyon-na​gyon
messze, annyi​ra hal​vá​nyan, hogy ta​lán nem is vol​tak töb​bek egy​sze​rű kí​ván​ság​nál,
mint​ha dom​bok szür​ke kör​vo​na​lai lát​szot​tak vol​na.
– De a fe​né​be a ci​vi​li​zált em​be​rek​kel, igaz, Bá​rány?
Bá​rány alig ész​re​ve​he​tő​en fel​húz​ta a szem​öl​dö​két.
– Le​het​ne, hogy egy​sze​rű​en ne is em​le​ges​sük őket?
– Ta​lán időn​ként egy kis me​leg vi​zet azért köl​csön​kér​het​nénk tő​lük – mor​mog​ta
Szen​de a hón​al​ját va​kar​gat​va. Most már jó pár kel​le​met​len úti​tár​sat össze​sze​dett,
nem is be​szél​ve a min​den por​ci​ká​ját be​bo​rí​tó por​ról, meg a só, a por és a szá​raz
ha​lál ízé​ről a szá​já​ban.
– Én azt mon​dom, a fe​né​be ve​lük meg a me​leg víz​zel is! El​húz​hatsz dél​re a Bi​ro​-
da​lom​ba, és meg​kér​he​ted Sar​mis le​gá​tust, hogy eresszen ne​ked egy for​ró für​dőt.
Vagy vissza​me​hetsz ke​let​nek az Uni​ó​ba, és meg​kér​he​ted az Ink​vi​zí​ci​ót.
– Ná​luk már ta​lán túl for​ró a víz – je​gyez​te meg a nő.
– Azt mondd meg ne​kem, hol le​het az em​ber olyan sza​bad, mint itt!
– Nem tu​dok ha​son​ló hely​ről – is​mer​te el Szen​de, bár a lel​ke mé​lyén ri​asz​tó​nak
ta​lál​ta ezt a vég​te​len sem​mit. Úgy érez​te, össze​rop​pant​ja az üres​ség.
Édes Dab azon​ban nem így gon​dol​ta. Megint puk​ka​ná​sig szív​ta a tü​de​jét.
– Könnyű be​le​ha​ba​rod​ni a Messzi Vi​dék​be, pe​dig va​ló​já​ban csal​fa sze​re​tő. Min​-
dig be​csap​ja az em​bert. Már ak​kor is ilyen​nek lát​tam, ami​kor Le​ef​nél is fi​a​ta​labb
vol​tam. A leg​jobb gyep min​dig épp a lá​tó​ha​tá​ron túl van. A leg​éde​sebb víz a kö​vet​-
ke​ző fo​lyó med​ré​ben. A leg​ké​kebb ég egy má​sik hegy​csúcs mö​gött. – Hosszan fel​-
só​haj​tott. – Mi​előtt ész​be kap​nál, az ízü​le​te​id csi​ko​rog​ni kez​de​nek reg​ge​len​ként,
nem tudsz két órát alud​ni egy​hu​zam​ban, mert fel kell kel​ned brun​zol​ni, és egy​szer
csak rá​döb​bensz, hogy a leg​jobb he​lye​ket már el​hagy​tad, és még csak nem is iga​-
zán tud​tad ér​té​kel​ni őket, mert foly​ton csak elő​re​sze​gez​ted a te​kin​te​ted.
– Az el​múlt nya​rak sze​re​tik a tár​sa​sá​got – el​mél​ke​dett Bá​rány a csil​lag ala​kú he​-
get va​kar​gat​va bo​ros​tás ar​cán. – Ahány​szor csak meg​for​dul az em​ber, min​dig töb​-
bet ta​lál be​lő​lük a háta mö​gött.
– Idő​vel min​den va​la​mi olyas​mi​re em​lé​kez​tet, ami már el​múlt. Egy régi hely​re.
Egy régi em​ber​re. Ta​lán ön​ma​gad​ra, arra, aki vol​tál. A je​len egy​re ho​má​lyo​sabb, a
múlt egy​re va​ló​sá​go​sabb. A jövő las​san el​ko​pik, csak egy csonk ma​rad be​lő​le.
Bá​rány a tá​vol​ba né​zett, szá​ja sar​ká​ban ap​rócs​ka mo​soly ját​szott.
– A múlt bol​dog völ​gyei – mor​mog​ta.
– Imá​dom, ahogy a vén szottyo​sok be​szél​nek. Te nem? – Szen​de fel​hú​zott szem​-
öl​dök​kel pil​lan​tott Le​ef​re. – Egész​sé​ges​nek ér​zem ma​gam tőle.
– Az ilyen fi​a​tal rá​kocs​kák min​dig azt hi​szik, hogy örök​re el​ha​laszt​hat​ják a hol​-
na​pot – mor​go​ló​dott Édes. – Előbb kapsz pénzt a bank​tól, mind időt a vi​lág​tól.
Majd meg​ta​nu​lod.
– Már ha a dzsin​nek nem vé​gez​nek ve​lünk ha​ma​rabb – mond​ta Leef.
– Kö​szö​nöm, hogy fel​ve​tet​ted ezt a vi​dám es​he​tő​sé​get – szólt Édes.
– Ha a fi​lo​zo​fá​lás nem fe​lel meg, ta​lá​lok ne​ked más el​fog​lalt​sá​got.
– Még​pe​dig?
Az öreg cser​kész le​né​zett. A fű​ben la​pos, fe​hér​re szá​radt te​hén​le​pé​nyek so​ka​sá​-
ga szol​gált egy, a pusz​tán ko​ráb​ban át​vo​nu​ló vad csor​da me​men​tó​já​ul.
– Gyűjt​het​nél trá​gyát.
Szen​de fel​mor​dult.
– Nem elég trá​gya az, amit te meg Bá​rány össze​hord​ta​tok a múlt di​cső​sé​gé​ről?
– A szép em​lé​kek​ből nem le​het tü​zet rak​ni. Nagy kár, kü​lön​ben jó me​le​gem len​-
ne min​den éj​jel. – Édes kör​be​mu​ta​tott a sík egy​for​ma​sá​gon, a föld és az ég, az ég
és a föld sem​mi​be ve​sző vég​te​len​jén.
– Se​hol egy da​rab fa több száz mér​föl​dön át. Te​hén​le​pényt fo​gunk éget​ni, amíg
át nem ke​lünk a hí​don Sic​tus​nál.
– És azon a tű​zön fo​gunk főz​ni is?
– Még jobb is le​het tőle az étel íze.
– Ez is hoz​zá​tar​to​zik a do​log va​rá​zsá​hoz – mond​ta Édes. – Így vagy úgy, min​den
if​jonc tü​ze​lőt fog gyűj​te​ni.
Leef te​kin​te​te Szen​dé​re ug​rott.
 – Én nem is va​gyok olyan fi​a​tal. – Mint​ha csak ezt akar​ná bi​zo​nyí​ta​ni, vé​gig​si​-
mí​tot​ta az ál​lát, ahol rit​kás sző​ke szőr​szá​la​kat nö​veszt​ge​tett gyen​géd sze​re​tet​tel.
Szen​de biz​tos​ra vet​te, hogy ő maga is ko​mo​lyabb sza​kállt tud​na fel​mu​tat​ni, és
Édest sem ha​tot​ta meg a do​log.
– Ép​pen elég fi​a​tal vagy hoz​zá, hogy szar​ral kend össze a ke​zed a Tár​sa​ság szol​-
gá​la​tá​ban, fiam! – Ez​zel hát​ba vág​ta Le​e​fet, aki bosszú​san húz​ta be a nya​kát. – A
bar​na te​nyér a bá​tor​ság és a ki​vá​ló​ság bi​zo​nyí​té​ka. A pusz​tán ez szá​mít ki​tün​te​tés​-
nek.
– Akar​ja, hogy a fis​ká​lis is se​gít​sen? – kér​dez​te Szen​de. – Há​rom ga​ra​sért a ma​-
gáé egész dél​után​ra.
Édes össze​húz​ta a sze​mét.
– Ket​tőt adok is érte.
– Meg​be​szél​tük – bó​lin​tott a nő. Ilyen je​len​ték​te​len össze​gen alig​ha lett vol​na
ér​tel​me al​ku​doz​ni.
– Le​fo​ga​dom, hogy Temp​lo​mos él​vez​ni fog​ja a mun​kát – mond​ta Bá​rány, ahogy
Leef és Édes vissza​in​dult a Tár​sa​ság felé, mi​köz​ben a cser​kész to​vább ára​do​zott
ar​ról, mi​lyen jól is men​tek va​la​ha a dol​gok.
– Nem azért jött, hogy jól érez​ze ma​gát.
– Iga​zá​ból egyi​künk sem azért jött.
Egy da​ra​big csend​ben lo​va​gol​tak. Csak ket​ten ma​rad​tak a sem​mi​ben, fe​let​tük
olyan vé​ge​lát​ha​tat​la​nul ter​pesz​ke​dett az ég​bolt, hogy úgy tűnt, ta​lán már sem​mi
sem tart​ja őket a föl​dön, és bár​me​lyik pil​la​nat​ban be​le​zu​han​hat​nak a kék​ség​be.
Szen​de meg​moz​gat​ta a jobb kar​ját, a vál​lát és a kö​nyö​két még min​dig gyen​gé​nek
érez​te, a nya​ká​ban és a bor​dái kö​zött to​vább​ra is gör​csö​sen fe​szül​tek az iz​mok, de
nap​ról nap​ra ja​vult a hely​zet. Annyi biz​tos, hogy rosszab​bat is túl​élt már.
– Saj​ná​lom – szólt vá​rat​la​nul Bá​rány.
Szen​de a fér​fi​ra pil​lan​tott, aki olyan gör​nyed​ten ült a nye​reg​ben, mint​ha egy ül​-
lőt akasz​tot​tak vol​na a nya​ká​ba.
– Ahogy ki​né​zel, leg​in​kább ma​ga​dat.
– Ko​mo​lyan gon​do​lom, Szen​de. Saj​ná​lom. Azt, ami Aver​stock​ban tör​tént. Azt,
amit tet​tem. Azt, amit nem tet​tem. – Egy​re las​sab​ban és las​sab​ban be​szélt, amíg
Szen​de már úgy érez​te, hogy min​den egyes szó​ért meg kell küz​de​nie. – Ne ha​ra​-
gudj, hogy so​sem mond​tam el, ki vol​tam… mi​előtt anyád ta​nyá​já​ra ke​rül​tem… –
Szen​dé​nek ki​szá​radt a szá​ja, a sze​mét le sem vet​te a fér​fi​ról, de az csak a sa​ját bal
ke​zé​re me​redt, mi​köz​ben hü​velyk​jé​vel egy​re csak hi​ány​zó ujja csonk​ját dör​zsöl​te.
– Én csak el akar​tam te​met​ni a múl​tat. Sen​ki és sem​mi akar​tam len​ni. Ér​ted ezt?
Szen​de nyelt egyet. Ép​pen​ség​gel akadt neki is pár em​lé​ke, amit szí​ve​sen el​-
süllyesz​tett vol​na egy mo​csár​ban.
 – Azt hi​szem.
– De ahogy apám min​dig mond​ta, a múlt​ban el​ve​tett ma​gok a je​len​ben szök​ken​-
nek szár​ba. Amek​ko​ra mar​ha va​gyok, so​kad​szor​ra sem ta​nul​tam még meg ezt a
lec​két, foly​ton csak a szél​lel szem​ben hu​gyo​zok. A múlt so​sem ma​radt el​te​met​ve.
Leg​alább​is az olyan múlt nem, ami​lyen az enyém. A vér min​dig meg​ta​lál.
– Mi vol​tál? – Szen​de hang​ja halk cin​co​gás​nak tűnt a ha​tal​mas tér​ben. – Ka​to​-
na?
A fér​fi hom​lo​kán még mé​lyeb​bek let​tek a rán​cok.
– Gyil​kos. Ne​vezzük ne​vén a dol​got.
– Há​bo​rúk​ban har​col​tál? Oda​fent Észak​föl​dön?
– Há​bo​rúk​ban, cse​te​pa​ték​ban, pár​ba​jok​ban, ami csak adó​dott. Az​tán ami​kor el​-
fogy​tak a csa​ták, ki​pro​vo​kál​tam he​lyet​tük úja​kat, és ami​kor el​fogy​tak az el​len​sé​ge​-
im, a ba​rá​ta​i​mat tet​tem azzá.
Szen​de mos​ta​ná​ig azt hit​te, hogy min​den vá​lasz jobb a sem​mi​nél. Töb​bé nem
volt olyan biz​tos eb​ben.
– Nyil​ván jó oka​id vol​tak rá. – Olyan bi​zony​ta​la​nul mo​tyo​gott, hogy a sza​vai in​-
kább kér​dés​nek ha​tot​tak.
– Ele​in​te jó oka​im vol​tak. Az​tán rosszak. Az​tán rá​jöt​tem, hogy okok nél​kül is le​-
het vért on​ta​ni, és tel​je​sen le​mond​tam ró​luk.
– Most jó okod van.
– Igen, most jó okom van. – A fér​fi mély lé​leg​ze​tet vett, és ki​húz​ta ma​gát. –
Azok a gye​re​kek… Csak ve​lük tet​tem jót éle​tem​ben. Ró​val meg Pit​tel. És ve​led.
Szen​de hor​kan​tott egyet.
– Ha úgy szá​molsz, hogy ve​lem jót tet​tél, ak​kor igen rosszul áll​hat a szé​nád.
– Rosszul is áll. – Bá​rány olyan für​kész te​kin​tet​tel pil​lan​tott Szen​dé​re, hogy an​-
nak ne​he​zé​re esett áll​nia a te​kin​te​tét. – De tör​té​ne​te​sen te vagy nagy​já​ból a leg​-
jobb em​ber, akit is​me​rek.
Szen​de el​for​dult, és megint meg​moz​gat​ta me​rev vál​la​it. Min​dig sok​kal ne​he​zeb​-
ben bír​ta meg​emész​te​ni a me​leg sza​va​kat, mint a ke​mé​nye​ket. Ta​lán azon mú​lik,
hogy ki mit szo​kott meg.
– Át​ko​zot​tul szűk ba​rá​ti kö​röd le​het.
– Min​dig könnyeb​ben sze​rez​tem el​len​sé​ge​ket. De ak​kor is. Nem tu​dom, hon​nan
sze​rez​ted, de jó szí​ved van, Szen​de.
A nő arra gon​dolt, ami​kor Bá​rány az ölé​be vet​te, mi​után le​esett a fá​ról, ami​kor
éne​kelt a gye​re​kek​nek, ami​kor be​kö​töz​te a se​be​ket a há​tán.
– Ne​ked is.
 – Ó, én csak ér​tek hoz​zá, ho​gyan csap​jak be má​so​kat. A hol​tak a meg​mond​ha​tói,
ma​ga​mat is könnye​dén be tu​dom csap​ni. – Is​mét a sík ho​ri​zont felé for​dí​tot​ta a te​-
kin​te​tét. – De nem, Szen​de, nincs jó szí​vem. Zűr vár ben​nün​ket ott, aho​vá me​-
gyünk. Már ha van egy kis sze​ren​csénk, már​pe​dig a sze​ren​cse nem iga​zán sze​gő​-
dött mel​lém az évek so​rán. Szó​val hall​gass ide! Ha leg​kö​ze​lebb azt mon​dom, hogy
tartsd ma​gad tá​vol tő​lem, ak​kor tartsd ma​gad tá​vol tő​lem. Vi​lá​gos?
– Mi​ért? En​gem is meg​öl​nél? – Szen​de ezt fé​lig-med​dig vicc​nek szán​ta, de a fér​-
fi hű​vös hang​ja be​lé​foj​tot​ta a ne​ve​tést.
– Nem le​het tud​ni, mit fo​gok ten​ni.
A szél be​le​sü​ví​tett a csend​be, hul​lá​mo​kat ve​tett a hosszú fű​ben, és mint​ha ki​ál​-
tá​so​kat ho​zott vol​na ma​gá​val a tá​vol​ból. El​té​veszt​he​tet​len pá​nik csen​dült ben​nük.
– Hal​lot​tad?
Bá​rány a Tár​sa​ság felé for​dí​tot​ta a lo​vát.
– Na, mit mond​tam a sze​ren​csé​ről?
Jó​ko​ra fel​for​du​lás tá​madt, az em​be​rek iz​ga​tot​tan ki​ál​tot​tak oda egy​más​nak, lo​-
vak üt​köz​tek össze, sze​ke​rek ke​re​kei akad​tak egy​más​ba, ku​tyák ro​han​gál​tak a ke​-
re​kek alatt, gye​re​kek zo​kog​tak. Min​den​ki úgy ret​te​gett, mint​ha Glust​rod ke​rült
vol​na elő a sír​ból, hogy el​pusz​tít​sa őket.
– Dzsin​nek! – ki​a​bál​ta va​la​ki. – Le​vág​ják a fü​lün​ket!
– Nyu​ga​lom! – ki​ál​tot​ta Édes. – Ezek nem dzsin​nek, és sen​ki​nek a kur​va füle
nem kell ne​kik! Ugyan​olyan uta​zók, mint mi va​gyunk.
Szen​de észak felé me​reszt​get​te a sze​mét, és meg is pil​lan​tott egy csa​pat las​san
ha​la​dó lo​vast, bár egye​lő​re apró pettyek vol​tak csu​pán a ha​tal​mas fe​ke​te föld és a
ha​tal​mas fe​hér ég kö​zött.
– Mi​ért olyan biz​tos ben​ne? – vi​sí​tot​ta Lord In​gel​stad, aki úgy szo​rí​tot​ta a mel​-
lé​hez pár becs​ben tar​tott in​gó​sá​gát, mint aki men​ten fu​tás​nak ered. Bár rej​tély,
hogy hová fut​ha​tott vol​na ezen a he​lyen.
– Mert a vér​szom​jas dzsin​nek nem bé​ké​sen üget​nek a lá​tó​ha​tá​ron. Ül​jön csak
szé​pen a fe​ne​kén, és pró​bál​jon nem kárt ten​ni ma​gá​ban. Síró Szik​la meg én elő​re​-
me​gyünk tár​gyal​ni.
– Ezek az uta​zók ta​lán tud​hat​nak va​la​mit a gye​re​kek​ről. – Bá​rány meg​sar​kan​-
tyúz​ta a lo​vát, és a két cser​kész után si​e​tett. Szen​de kö​vet​te.
A Tár​sa​ság is ép​pen elég​gé el​gyö​tört​nek és mocs​kos​nak tűnt a sze​mé​ben, még​is
ki​rá​lyi dísz​me​net​nek lát​szott az össze​tört, lá​zas te​kin​te​tű kol​du​sok szá​nal​mas osz​-
lo​pa mel​lett. A ma​rok​nyi dö​cö​gő sze​ke​ret bar​na fogú, csont​so​vány lo​vak húz​ták, a
mö​göt​tük ván​szor​gó né​hány mar​hát el​lep​ték a le​gyek. Az el​át​ko​zot​tak tár​sa​sá​ga
volt ez, sem​mi két​ség.
– Hogy s mint? – kér​dez​te Édes.
 – Hogy s mint? – A szem​ből jö​vők ve​ze​tő​je meg​ál​lí​tot​ta a lo​vát. Jó​ko​ra da​rab
fér​fi volt ko​pott uni​ós ka​to​nai zub​bony​ban, ami​nek az uj​ját mos​tan​ra ca​fa​tok​ban
lógó arany suj​tás dí​szí​tet​te. – Hogy s mint? – Ki​ha​jolt a nye​reg​ből, és kö​pött egyet.
– Egy év​vel öre​geb​ben, mint ami​kor er​re​fe​lé jöt​tünk, és egyet​len órá​val sem gaz​-
da​gab​ban. Hát így. Ezek​nek a fi​úk​nak ele​gük lett a Messzi Vi​dék​ből. Vissza​fe​lé tar​-
tunk Sta​rik​land​ba. Ha ad​ha​tok egy ta​ná​csot, for​dul​ja​nak meg ma​guk is.
– Nincs arany oda​fent? – kér​dez​te Szen​de.
– Ta​lán akad egy ke​vés, kis​lány, de én ugyan nem fo​gok meg​hal​ni érte.
– Sem​mi sem jár in​gyen – mond​ta Édes. – Min​dig van​nak koc​ká​za​tok.
A fér​fi fel​hor​kant.
– Ne​vet​tem a koc​ká​za​to​kon, ami​kor ta​valy ne​ki​vág​tam. Maga sze​rint most ne​-
ve​tek? – Szen​dé​nek nem úgy tűnt. – Ránc​ban há​bo​rú van, min​den éj​jel meg​öl​nek
va​la​kit, és egy​re csak özön​le​nek az új em​be​rek. Már az​zal sem igen stra​pál​ják ma​-
gu​kat, hogy el​te​mes​sék a hul​lá​kat.
– Amennyi​re em​lék​szem, min​dig job​ban sze​ret​ték ki​ás​ni a göd​rö​ket ar​ra​fe​lé,
mint be​te​met​ni őket – je​gyez​te meg Édes.
– Hát rosszabb lett a hely​zet. To​vább​áll​tunk a dom​bok közé, Ki​lá​tó​ba, hogy
mun​kát ke​res​sünk ma​gunk​nak. Nyü​zsög​tek ott az em​be​rek, akik ugyan​ezért jöt​-
tek.
– Ki​lá​tó​ban? – hor​kant fel Édes. – Ami​kor leg​utóbb arra jár​tam, ta​lán ha há​rom
sá​tor állt ott.
– Hát most egy egész te​le​pü​lés. Vagy​is az volt.
– Volt?
– Egy-két éj​sza​kát töl​töt​tünk csak ott, az​tán be​vet​tük ma​gun​kat a va​don​ba. Mi​-
után meg​néz​tünk pár pa​ta​kot, és hi​deg sá​ron kí​vül sem​mit sem ta​lál​tunk, vissza​-
men​tünk a fa​lu​ba… – Ki​fo​gyott a sza​vak​ból, né​mán me​redt a sem​mi​be. Egyik tár​-
sa le​vet​te sza​kadt ka​ri​má​jú ka​lap​ját, és be​le​né​zett. Fur​csa lát​vány volt, a harc​-
edzett fér​fi​nak könnyek csil​log​tak a sze​mé​ben.
– És? – kér​dez​te Édes.
– Min​den​ki el​tűnt. Két​száz em​ber volt ab​ban a tá​bor​ban, vagy ta​lán több is.
Egy​sze​rű​en el​tűn​tek, ér​tik?
– Hová men​tek?
– Mi arra tip​pel​tünk, hogy a po​kol​ba, és kur​vá​ra sem​mi ked​vünk kö​vet​ni őket.
Egy árva lel​ket sem ta​lál​tunk. Az éte​lek még az asz​ta​lon vol​tak, a ru​hák még a kö​-
te​le​ken szá​rad​tak, meg amit el tud​nak kép​zel​ni. A tér kö​ze​pé​re egy tíz láb szé​les
sár​kány​kört fes​tet​tek. – A fér​fi meg​bor​zon​gott. – Hát basszus​kulcs, ne​kem eb​ből
ennyi elég.
 – Bassza meg! – ér​tett egyet a szom​széd​ja, és megint a fe​jé​be nyom​ta ócs​ka ka​-
lap​ját.
– Évek óta nem lát​tam sár​kány​em​be​re​ket. – Édes mint​ha ag​gó​dott vol​na. Pe​dig
ő soha nem ag​gó​dott.
– Sár​kány​em​be​re​ket? – kér​dez​te Szen​de. – Kik azok? Va​la​mi​fé​le dzsin​nek?
– Va​la​mi​fé​lék – mor​dult Síró Szik​la.
– Fent él​nek messze észa​kon – mond​ta Édes. – Ma​ga​san a he​gyek​ben. Nem ér​-
de​mes ki​kez​de​ni ve​lük.
– Előbb kez​de​nék ki ma​gá​val Glust​rod​dal – je​len​tet​te ki az uni​ós zub​bonyt vi​se​-
lő fér​fi. – Har​col​tam észak​föl​di​ek​kel a há​bo​rú​ban, har​col​tam dzsin​nek​kel a pusz​-
tán, har​col​tam Ring papa em​be​re​i​vel Ránc​ban, és soha egyet​len lé​pést sem hát​rál​-
tam. – Meg​ráz​ta a fe​jét. – De ezek​kel a ro​ha​dék sár​ká​nyok​kal nem har​co​lok. Ak​-
kor sem, ha arany​ból van​nak a he​gyek. Va​rázs​lók ezek. Má​gu​sok, ör​dö​gök mind,
in​kább messzi​ről el​ke​rü​löm őket.
– Kö​szön​jük a fi​gyel​mez​te​tést – mond​ta Édes –, de ha már el​jöt​tünk idá​ig, azt
hi​szem, me​gyünk to​vább.
– Ta​lán mind olyan gaz​da​gok lesz​nek, mint Va​lint meg Balk együtt, de az biz​tos,
hogy nél​kü​lem. – A fér​fi in​tett kó​ka​do​zó tár​sa​i​nak. – In​du​lás!
Bá​rány el​kap​ta a kar​ját, ami​kor épp meg​for​dult vol​na.
– Hal​lott Gre​ga Cant​lis​s​ról?
A fér​fi ki​sza​ba​dí​tot​ta a zub​bo​nya uj​ját.
– Ring pa​pá​nak dol​go​zik, és nem ta​lál nála go​no​szabb ro​ha​dé​kot az egész
Messzi Vi​dé​ken. Ta​valy meg​öl​tek és ki​ra​bol​tak egy har​minc​fős tár​sa​sá​got Ránc
kö​ze​lé​ben a dom​bok kö​zött. Le​vág​ták a fü​lü​ket, meg​nyúz​ták és meg​becs​te​le​ní​tet​-
ték őket. Ring papa sze​rint a dzsin​nek vol​tak, és soha sen​ki nem bi​zo​nyí​tot​ta be az
el​len​ke​ző​jét. De azt hal​lot​tam re​bes​get​ni, hogy Cant​liss tet​te.
– Dol​gunk van vele – mond​ta Szen​de.
A fér​fi felé for​dí​tot​ta be​esett sze​mét.
– Ak​kor saj​ná​lom ma​gu​kat. Én hó​na​pok óta nem lát​tam, és töb​bé nem áll szán​-
dé​kom​ban akár egy pil​lan​tást is vet​ni a gaz​em​ber​re. Sem rá, sem Ránc​ra, de en​nek
a nya​va​lyás vi​dék​nek egyet​len má​sik da​rab​ká​já​ra sem. – Cset​tin​tett a nyel​vé​vel, és
el​lo​va​golt ke​let felé.
Egy da​ra​big csak ül​tek a nye​reg​ben, és fi​gyel​ték, amint a vert se​reg vissza​fe​lé bo​-
tor​kál a még min​dig na​gyon tá​vo​li ci​vi​li​zá​ció irá​nyá​ba. A lát​vány még egy meg​rög​-
zött op​ti​mis​tát sem tölt​he​tett vol​na el túl​zott lel​ke​se​dés​sel az úti​cél​juk iránt, már​-
pe​dig Szen​dét alig​ha le​he​tett op​ti​mis​tá​nak ne​vez​ni.
– Azt hit​tem, min​den​kit is​mersz a Messzi Vi​dé​ken – for​dult Édes​hez.
 Az öreg cser​kész fel​von​ta a vál​lát.
– Azo​kat, akik itt van​nak már egy ide​je.
– De er​ről a Gre​ga Cant​lis​s​ról nem hal​lot​tál?
Édes vál​la még ma​ga​sabb​ra emel​ke​dett.
– Ránc​ban úgy nyü​zsög​nek a gyil​ko​sok, mint fá​ban a szú. Nem já​rok arra ele​get,
hogy meg tud​jam őket kü​lön​böz​tet​ni egy​más​tól. Ha mind a ket​ten meg​ér​ke​zünk
élve, be​mu​tat​hat​lak a pol​gár​mes​ter​nek. Ő vá​la​szol​hat pár kér​dé​sed​re.
– A pol​gár​mes​ter?
– A pol​gár​mes​ter irá​nyít​ja Rán​cot. Vagy​is a pol​gár​mes​ter és Ring papa tart a
mar​ká​ban min​dent, és ez így van, ami​óta elő​ször össze​sze​gel​tek ott két desz​kát.
Nem ra​jong​tak egy​má​sért kü​lö​nö​seb​ben, és nem úgy tű​nik, mint​ha las​sacs​kán
össze​me​le​ged​né​nek.
– A pol​gár​mes​ter se​gít​het meg​ta​lál​ni Cant​lis​st? – kér​dez​te Bá​rány.
Édes vál​la még egy ki​csi​vel fel​jebb emel​ke​dett. Már nem sok hi​ány​zott hoz​zá,
hogy le​ver​je a ka​lap​ját.
– A pol​gár​mes​ter min​dig tud se​gí​te​ni. Fel​té​ve, hogy te is se​gí​tesz a pol​gár​mes​-
ter​nek. – Ez​zel lova ol​da​lá​ba mé​lyesz​tet​te a sar​kát, és üget​ve in​dult vissza a Tár​sa​-
ság felé.
 Istenem, a por

– Éb​resz​tő!
– Ne! – Temp​lo​mos pró​bál​ta a fe​jé​re húz​ni​nyo​mo​rú​sá​gos pok​ró​cát.– Kö​nyör​göm,
Is​te​nem, ne!
– Száz​öt​ven​há​rom már​ká​val tar​to​zol ne​kem – kö​zöl​te Szen​de, ahogy le​né​zett rá.
Min​den reg​gel ugyan​olyan volt. Már ha le​he​tett reg​gel​nek ne​vez​ni az idő​pon​tot
egy​ál​ta​lán. Ha​csak nem ígért zsák​mányt a haj​nal, a Ke​gyes Kéz Se​re​gé​ben sen​ki
nem moz​dult, amíg a nap nem járt ma​ga​san az égen, és min​den​ki kö​zül a fis​ká​lis
moz​dult le​ges​leg​utol​já​ra. A Tár​sa​ság​ban más​hogy men​tek a dol​gok. Szen​de fö​lött
még hu​nyo​rog​tak a fé​nye​sebb csil​la​gok, kö​rü​löt​tük az ég csak egy ár​nya​lat​tal volt
vi​lá​go​sabb a vak​sö​tét​nél.
– Mennyi volt az ele​jén az adós​sá​gom? – kér​dez​te, az​tán krá​kog​va igye​ke​zett
meg​sza​ba​dí​ta​ni a tor​kát az elő​ző napi por​tól.
– Száz​öt​ven​hat.
– Mi? – Ki​lenc nap ge​rinc​rop​pan​tó, tü​dő​szag​ga​tó, fe​nék​nyú​zó mun​ka, és va​cak
há​rom már​kát ka​part le a szám​lá​ból. Sok min​dent el le​het mon​da​ni Ni​co​mo Cos​-
cá​ról, de a vén gaz​em​ber leg​alább tisz​tes​sé​ge​sen meg​fi​zet​te az em​be​re​it.
– Bak​tu​log le​vont tő​led hár​mat a te​hé​nért, amit teg​nap el​vesz​tet​tél.
– Kö​zön​sé​ges rab​szol​ga va​gyok – do​ho​gott ke​se​rű​en Temp​lo​mos.
– Rosszabb vagy. Egy rab​szol​ga, akit akár el is ad​hat​nék. – Szen​de fi​no​man
meg​rug​dos​ta a fér​fit, aki erre mo​rog​va fel​tá​pász​ko​dott, fel​húz​ta túl​mé​re​te​zett
csiz​má​ját a lá​bá​ra, ami csu​pa har​mat lett, mi​vel ki​ló​gott az alul​mé​re​te​zett pok​róc
alól, iz​zad​ság​tól me​rev in​gé​re rán​tot​ta ne​gyed​kéz​ből szer​zett ka​bát​ját, és a nye​reg​-
ben pu​hí​tott hát​só​ját mar​kol​va el​in​dult a sza​kács sze​ke​re felé. Na​gyon sze​re​tett
vol​na sír​ni, de nem volt haj​lan​dó meg​ad​ni Szen​dé​nek ezt az örö​met. Nem mint​ha
ez a nő bár​mi​nek is örül​ni tu​dott vol​na.
Temp​lo​mos nyo​mo​rul​tul érez​te ma​gát, és min​den tag​ja fájt, ahogy áll​va eről​tet​-
te ma​gá​ba a hi​deg vi​zet meg a fé​lig nyers húst, amit elő​ző éj​sza​ka be​ás​tak a tűz alá.
Kö​rü​löt​te az em​be​rek az az​na​pi mun​ká​ra ké​szü​lőd​tek, és el​foj​tott han​gon be​szél​-
get​tek az arany​ról, ami az út vé​gén vár rá​juk. Sza​va​ik füs​töl​tek a haj​na​li hű​vös​ben,
sze​mük tág​ra nyílt az iz​ga​lom​tól, mint​ha nem is a sár​ga fé​met, ha​nem egye​ne​sen a
lé​te​zés tit​kát re​mél​ték vol​na meg​ta​lál​ni a szik​lák​ba vés​ve a fel​tér​ké​pe​zet​len tá​ja​-
kon.
 – Megint há​tul lo​va​golsz – mond​ta Szen​de.
Temp​lo​mos szá​mos ko​ráb​bi fog​lal​ko​zá​sá​hoz volt szük​ség mocs​kos, ve​szé​lyes,
gyöt​rel​mes mun​ká​ra, de ami az una​lom, a ké​nyel​met​len​ség és a szá​nal​mas bér
bor​zal​mas ke​ve​ré​két il​le​ti, egyik sem ért a kö​ze​lé​be sem an​nak, ami​kor a Tár​sa​ság
mö​gött kel​lett lo​va​gol​nia.
– Megint? – A jo​gász vál​la meg​eresz​ke​dett, mint​ha ép​pen most tud​ta vol​na
meg, hogy a dél​előt​töt a po​kol​ban kell töl​te​nie. Nagy​já​ból-egé​szé​ből ez is tör​tént.
– Nem, csak vic​ce​lek. Irtó nagy szük​ség van a jogi szak​ér​tel​med​re. Sö​vény pe​tí​-
ci​ót sze​ret​ne be​nyúj​ta​ni az Unió ki​rá​lyá​nak, Les​tek úgy dön​tött, hogy új or​szá​got
ala​pít, és ta​nács​ra van szük​sé​ge az al​kot​mány​hoz, Síró Szik​la pe​dig ki sze​ret​né
egé​szí​te​ni a vég​ren​de​le​tét.
Csak áll​tak ott a majd​nem tel​jes sö​tét​ség​ben. A szél át​sü​ví​tett a sem​min, és meg​-
ta​lál​ta a lyu​kat Temp​lo​mos hón​al​já​nál.
– Há​tul lo​va​go​lok.
– Igen.
Temp​lo​mos kí​sér​tést ér​zett, hogy kö​nyör​gő​re fog​ja, de a büsz​ke​sé​ge ez​út​tal ki​-
tar​tott. Ta​lán majd ebéd​nél kö​nyö​rög. Fel​vet​te hát a nye​reg​ként meg pár​na​ként
egy​aránt szol​gá​ló ócs​ka bőr​da​ra​bot, és bi​ceg​ve el​in​dult vele az ösz​vé​ré​hez. Az ál​lat
gyű​lö​let​től lán​go​ló te​kin​tet​tel fi​gyel​te, ahogy kö​ze​le​dik.
Temp​lo​mos min​dent meg​tett, hogy társ​nak te​kint​hes​sék egy​mást eb​ben a ré​mes
ka​land​ban, de az ösz​vért nem le​he​tett rá​ven​ni, hogy ő is így lás​sa a dol​got. Ős​el​-
len​sé​gé​nek te​kin​tet​te új gaz​dá​ját, és min​den le​he​tő​sé​get meg​ra​ga​dott, hogy meg​-
ha​rap​ja vagy el​len​sze​gül​jön neki, egy em​lé​ke​ze​tes al​ka​lom​mal pe​dig még le is pi​-
sil​te Temp​lo​mos csiz​má​ját, ami​kor a jo​gász ép​pen fel akart ülni a há​tá​ra. Mire
vég​re fel​nyer​gelt, és az osz​lop vége felé for​dí​tot​ta a csö​kö​nyös ál​la​tot, az első sze​-
ke​rek már út​nak in​dul​tak, csi​kor​gó ke​re​ke​ik fel​ver​ték a port.
Is​te​nem, a por!
Mi​után Temp​lo​mos meg​osz​tott vele ezt-azt a dzsin​nek​ről, Édes Dab in​kább a ki​-
égett fű​vel és nap​szít​ta bo​gánccsal bo​rí​tott szá​raz te​rü​le​ten át ve​zet​te to​vább a
Tár​sa​sá​got, ahol elég volt rá​néz​ni a föld​re, és már​is szállt a por. Mi​nél hát​rébb ha​-
ladt va​la​ki az osz​lop​ban, an​nál kö​ze​leb​bi is​me​ret​ség​be ke​rült a por​ral, és Temp​lo​-
mos ed​dig hat na​pot töl​tött el le​ges​leg​há​tul. Az idő java ré​szé​ben a na​pot sem lát​ta
az őt fo​lya​ma​to​san kö​rül​ve​vő sűrű ho​mály​tól, a táj el​tűnt, a sze​ke​rek fel​szí​vód​tak,
gyak​ran még a köz​vet​le​nül előt​te vo​nu​ló mar​hák is csak tes​tet​len fan​to​mok​nak
tűn​tek. Min​den por​ci​ká​ját ki​szá​rí​tot​ta a szél, be​lep​te a por. És úgy sej​tet​te, hogy
ha ennyi nem elég, hogy meg​ful​lad​jon, ak​kor az ál​la​tok bűze majd rá​se​gít.
Ugyan​ezt a ha​tást ér​het​te vol​na el az​zal is, ha ti​zen​négy órán át drót​ke​fé​vel dör​-
zsö​li a fe​ne​két, mi​köz​ben port és te​hén​szart eszik.
Nyil​ván ál​da​nia kel​lett vol​na a sze​ren​csé​jét, és kö​szö​ne​tet mon​da​nia Is​ten​nek,
ami​ért élet​ben ma​radt, de kép​te​len volt há​lát érez​ni a por pur​ga​tó​ri​u​má​ért. Vég​té​-
re is a hála és a ha​rag kéz a kéz​ben jár​nak. Újra meg újra azt kezd​te el fon​tol​gat​ni,
ho​gyan szök​het​ne meg, ho​gyan búj​hat​na ki a nyo​masz​tó adós​ság alól, és le​het​ne
megint sza​bad, de nem lá​tott ki​ve​ze​tő utat, könnyűt pe​dig vég​képp nem. Több
száz mér​föld​nyi nyílt vi​dék vet​te kö​rül, ahol ép​pen úgy bör​tön​ben volt, mint​ha egy
ket​rec​be zár​ták vol​na be. Ke​se​rű​en pa​nasz​ko​dott bár​ki​nek, aki haj​lan​dó volt meg​-
hall​gat​ni – azaz sen​ki​nek. Leef lo​va​golt hoz​zá a leg​kö​ze​lebb, a fiút pe​dig a ka​masz​-
kor ter​mé​sze​té​nél fog​va lán​go​ló ér​zel​mek gyö​tör​ték Szen​de iránt, akit fé​lig a sze​-
rel​mé​nek, fé​lig az any​já​nak te​kin​tett. Időn​ként egé​szen ko​mi​kus fél​té​keny​sé​gi ro​-
ha​mok tör​tek rá, ami​kor a nő szó​ba ele​gye​dett vagy együtt ne​ve​tett egy má​sik fér​-
fi​val, ami Leef bá​na​tá​ra sű​rűn elő​for​dult. Per​sze Temp​lo​mos mi​att nem ag​gó​dott,
ő az​tán biz​to​san nem táp​lált gyen​géd ér​zel​me​ket a fő​ko​lom​pos iránt, aki​nek kín​jai
java ré​szét kö​szön​het​te.
Azért azt el kel​lett is​mer​nie, hogy van va​la​mi fur​csán iz​gal​mas a für​ge, erős,
örök​moz​gó Szen​dé​ben, aki el​ső​nek lá​tott neki a mun​ká​nak, és utol​só​nak pi​hent le,
fel​állt, ami​kor a töb​bi​ek le​ül​tek, és min​dig a ka​lap​ját, az övét, a ké​sét vagy az ing​-
gomb​ja​it pisz​kál​ta. Temp​lo​mos néha azon kap​ta ma​gát, hogy el​gon​dol​ko​dik, va​jon
a nő egész tes​te olyan ke​mény-e, mint a vál​la volt a keze alatt. Mint az ol​da​la volt,
ami​kor az ő ol​da​lá​hoz si​mult. Va​jon olyan tü​ze​sen csó​kol-e, mint ahogy al​ku​-
szik…?
Ami​kor Édes vég​re egy nyo​mo​rú​sá​gos kis pa​tak​hoz ve​zet​te őket, alig győz​ték
meg​aka​dá​lyoz​ni, hogy a mar​hák meg az em​be​rek le​ta​pos​sák egy​mást. Az ál​la​tok
egy​más he​gyén-há​tán át​gá​zol​va csör​tet​tek a me​der​be, da​go​nyá​zá​suk​kal bar​ná​ra
fest​ve a ke​se​rű vi​zet. Bak​tu​log gye​re​kei vi​dá​man fröcs​köl​ték egy​mást. Ash​jid kö​-
szö​ne​tet mon​dott Is​ten​nek a bő​sé​gért, a bo​lond​ja pe​dig bó​lo​gat​va, vi​hog​va töl​töt​te
fel a hor​dó​kat. Io​siv Les​tek meg​lo​csol​ta sá​padt ar​cát, és bu​ko​li​kus köl​te​mé​nye​ket
sza​valt hossza​san. Temp​lo​mos ta​lált egy nyu​gal​mas he​lyet kis​sé fel​jebb a pa​tak​nál,
ha​nyatt fe​küdt a ga​zos fű​ben, és szé​le​sen mo​soly​gott, ahogy a ned​ves​ség las​san át​-
itat​ta a ru​há​it. Az el​múlt pár hét után lé​nye​ge​sen ke​ve​sebb is elég volt hoz​zá, hogy
jól érez​ze ma​gát a bő​ré​ben. Ami azt il​le​ti, na​gyon is jól​esett neki a nap me​leg​sé​ge
az ar​cán, amíg hir​te​len ár​nyék nem ve​tült rá.
– Meg​dol​go​zol te a pén​zért, amit a lá​nyom köl​tött rád? – Bá​rány állt fö​löt​te. Lu​-
li​ne Bak​tu​log az​nap reg​gel vág​ta le a gye​re​kei ha​ját, és az észak​föl​di kel​let​le​nül
hagy​ta ma​gát rá​be​szél​ni, hogy ő is sor​ba áll​jon. Na​gyobb​nak és mar​co​nább​nak
tűnt kur​tá​ra nyírt haj​jal meg sza​kál​lal, sőt, mint​ha még a he​gei is meg​sza​po​rod​tak
vol​na.
– Me​rem ál​lí​ta​ni, hogy hasz​not húz be​lő​lem, ha majd el kell ad​nia a hús​pi​a​con.
– Sze​rin​tem ki​te​lik tőle. – Bá​rány fel​kí​nál​ta a ku​la​csát.
– Ke​mény nő – bó​lin​tott Temp​lo​mos, ahogy át​vet​te.
– De nem szív​te​len. Té​ged is meg​men​tett, nem​de?
– Való igaz. – Ennyit a fis​ká​lis is kény​te​len volt el​is​mer​ni, bár néha úgy érez​te, a
ha​lál job​ban bánt vol​na vele.
– Ak​kor még​sem le​het olyan ke​mény, nem gon​do​lod?
Temp​lo​mos meg​for​gat​ta a vi​zet a szá​já​ban.
– Na​gyon úgy fest, mint​ha dü​hös len​ne va​la​mi mi​att.
– Sok csa​ló​dás érte.
– Saj​nos azt kell mond​jam, va​ló​szí​nű​leg nem én fo​gom meg​for​dí​ta​ni ezt a ten​-
den​ci​át. Min​dig is mély​sé​ge​sen csa​ló​dás​kel​tő va​la​ki vol​tam.
– Is​me​rem az ér​zést. – Bá​rány las​san meg​va​kar​ta meg​kur​tí​tott sza​kál​lát. – De a
hol​nap​ban min​dig bíz​hatsz. Leg​kö​ze​lebb job​ban ala​kul​nak a dol​gok. Ilyen az élet.
– Ezért vagy​tok itt ti is? – Temp​lo​mos vissza​ad​ta a ku​la​csot. –Hogy új éle​tet
kezd​je​tek?
– Nem mond​ta el Szen​de?
– Leg​in​kább csak az adós​sá​gom​ról be​szél ve​lem, és hogy mi​lyen las​san tör​lesz​-
tem.
– Hal​lot​tam, hogy nem ha​ladsz va​la​mi gyor​san.
– Mint​ha min​den már​ka egy év len​ne az éle​tem​ből.
Bá​rány le​gug​golt a pa​tak part​ján.
– Szen​dé​nek van egy öccse és egy húga. El​ra​bol​ták őket. – Ahogy a víz alá dug​ta
a ku​la​csot, le​ve​gő bu​gyo​gott be​lő​le a fel​szín​re. –Ban​di​ták vit​ték ma​guk​kal mind a
ket​tőt, fel​gyúj​tot​ták a ta​nyán​kat, és meg​öl​ték egy ba​rá​tun​kat. Össze​sen ta​lán húsz
gye​re​ket vi​het​tek ma​guk​kal. A fo​lyón in​dul​tak ve​lük Ránc felé. Őket kö​vet​jük.
– Mi lesz, ha meg​ta​lál​já​tok őket?
Bá​rány olyan erő​vel nyom​ta vissza a du​gót a ku​lacs​ba, hogy jobb ke​zé​nek seb​he​-
lyes uj​jai egé​szen el​fe​hé​red​tek.
– Tesszük, amit kell. Meg​ígér​tem az any​juk​nak, hogy vi​gyá​zok azok​ra a gye​re​-
kek​re. Sok ígé​re​tet meg​szeg​tem a ma​gam ide​jé​ben. Ezt szán​dé​kom​ban áll be​tar​ta​-
ni. – Mély lé​leg​ze​tet vett. –És te hogy​hogy le​fe​lé úsz​tál a fo​lyón? Soha nem vol​tam
va​la​mi jó em​ber​is​me​rő, de nem úgy fes​tesz, mint aki új éle​tet akar kez​de​ni a va​-
don​ban.
– Me​ne​kül​tem. Úgy ala​kult, hogy a szo​ká​som​má vált az ilyes​mi.
– Me​ne​kül​tem ma​gam is ele​get. Vé​gül az​tán arra ju​tot​tam, hogy mind​egy, hová
buj​do​kolsz el, úgy​is meg​ta​lál a baj. Na, gye​re! – Temp​lo​mos felé nyúj​tot​ta a ke​zét,
hogy fel​se​gít​se. Az ép​pen meg​fog​ta vol​na, ami​kor moz​du​lat​lan​ná der​medt.
– Ne​ked ki​lenc uj​jad van.
Bá​rány össze​hú​zott szem​öl​dök​kel né​zett le rá, és már egy​ál​ta​lán nem tűnt las​sú,
ba​rát​sá​gos öreg​em​ber​nek.
 – Ek​ko​ra ra​jon​gó​ja vagy a hi​ány​zó uj​jak​nak?
– Nem, de… azt hi​szem, ta​lál​koz​tam va​la​ki​vel, aki az. Azt mond​ta, azért jött a
Messzi Vi​dék​re, hogy meg​ta​lál​jon egy ki​len​cuj​jú em​bert.
– Nyil​ván nem én va​gyok az egyet​len a Messzi Vi​dé​ken, aki el​vesz​tet​te az egyik
uj​ját.
Temp​lo​mos úgy érez​te, aján​la​tos gon​do​san meg​vá​lo​gat​nia a sza​va​it.
– Az a be​nyo​má​som, hogy te ép​pen olyas​fé​le em​ber vagy, mint akit egy olyas​fé​le
em​ber ke​res​het. Fém​ből volt az egyik sze​me.
Bá​rány​ba nem ha​sí​tott bele a fel​is​me​rés.
– Egy fél​sze​mű em​ber egy ki​len​cuj​jú em​bert ke​res? Er​ről biz​to​san le​het​ne írni
egy dalt is. Em​lí​tet​te a ne​vét?
– Caul Resz​ket.
Bá​rány seb​he​lyes arca el​torzult, mint​ha a fér​fi va​la​mi sa​va​nyú​ba ha​ra​pott vol​na.
– A hol​tak​ra! A múlt tény​leg nem ma​radt ott, ahol az em​ber hagy​ni sze​ret​né.
– Ezek sze​rint is​me​red?
– Is​mer​tem. Ré​ges-ré​gen. De is​me​red a mon​dást. A teg​na​pi tej meg​sa​va​nyo​dik,
ám a teg​na​pi adós​ság csak éde​sebb lesz.
– Adós​ság​ról jut eszem​be. – Újabb ár​nyék ve​tült Temp​lo​mos​ra. Hu​nyo​rog​va né​-
zett kö​rül. Szen​de állt fö​löt​te csí​pő​re tett kéz​zel. –Száz​öt​ven​két már​ka. És nyolc
ga​ras.
– Édes Is​te​nem! Mi​ért nem hagy​tál egy​sze​rű​en a fo​lyó​ban?
– Én is ezt kér​de​zem ma​gam​tól min​den reg​gel. – A nő he​gyes csiz​má​ja meg​bök​-
te Temp​lo​mos há​tát. – Na, pat​tanj föl! Ma​jud tu​laj​don​le​ve​let akar ké​szít​tet​ni a lo​-
va​i​hoz.
– Tény​leg? – Temp​lo​mos szí​vé​ben pis​lá​kol​ni kez​dett a re​mény.
– Nem.
– Megint há​tul lo​va​go​lok.
Szen​de mo​so​lyog​va sar​kon for​dult, és el​bal​la​gott.
– Ugye azt mond​tad, nem is olyan ke​mény? – kér​dez​te Temp​lo​mos.
Bá​rány fel​állt, és a nad​rág​ja üle​pé​be tö​röl​te a te​nye​rét.
– A hol​nap​ban min​dig bíz​hatsz.
 Édes hídja

– Tú​loz​tam? – kér​dez​te Édes.

– Ki​vé​te​le​sen nem – fe​lel​te Cor​lin.
– Jó nagy, annyi biz​tos – mor​mog​ta Bá​rány.
– Sem​mi két​ség – tet​te hoz​zá Szen​de. Őt az​tán nem volt könnyű le​nyű​göz​ni, de
a Bi​ro​dal​mi híd Sic​tus​nál egé​szen le​nyű​gö​ző lát​ványt nyúj​tott, fő​leg ha va​la​ki he​-
tek óta nem​igen lá​tott sem​mit, amit épü​let​nek le​he​tett vol​na ne​vez​ni. Öt bolt​íve
olyan ma​ga​san szel​te át a las​san és szé​le​sen höm​pöly​gő fo​lyót, hogy az em​ber szin​-
te fel sem fog​ta az ir​dat​lan mé​re​te​ket. A pil​lé​rek​be fa​ra​gott szob​ro​kat for​mát​lan​ná
kop​tat​ta a szél, a kö​vek kö​zül ró​zsa​szín vi​rá​gok és zöld rep​kény fo​na​tai nőt​tek, sőt
né​hol még egy-egy te​re​bé​lyes fa is he​lyet ta​lált ma​gá​nak. A hi​dat tel​jes hosszá​ban
el​lep​ték az uta​zók, a két vé​gén pe​dig csa​pa​tok​ba ve​rőd​tek össze. Hi​á​ba kezd​te ki az
idő, így is fen​sé​ges lát​ványt nyúj​tott. In​kább tűnt va​la​mi​fé​le ter​mé​sze​ti cso​dá​nak,
mint olyas​mi​nek, ami em​be​ri kép​ze​let​ben va​la​ha is meg​fo​gan​ha​tott, vagy em​be​ri
kéz ál​ta​la va​la​ha is meg​épít​tet​he​tett. – Több mint ezer éve áll – kö​zöl​te Édes.
– Majd​nem annyi ide​je, mint ami​óta ab​ban a nye​reg​ben ülsz – mond​ta Szen​de.
– És mind​ez idő alatt csak két​szer cse​rél​tem nad​rá​got.
Bá​rány meg​ráz​ta a fe​jét.
– Nem tá​mo​ga​tom az ilyes​mit.
– Azt, hogy ilyen rit​kán cse​ré​li őket? – kér​dez​te Szen​de.
– Azt, hogy egy​ál​ta​lán cse​ré​li őket.
– Ránc előtt most van utol​já​ra le​he​tő​sé​günk ke​res​ked​ni – kö​zöl​te Édes. – Ha​-
csak nem hoz​za úgy a jó sze​ren​csénk, hogy össze​fu​tunk egy má​sik ba​rát​sá​gos tár​-
sa​ság​gal.
– Az em​ber soha ne bíz​zon a sze​ren​csé​jé​ben – mond​ta Bá​rány.
– A Messzi Vi​dé​ken pe​dig még annyi​ra sem. Szó​val min​den​ki ve​gye meg, ami​re
szük​sé​ge van, és ügyel​jen rá, hogy ne ve​gyen sem​mit, ami​re nincs szük​sé​ge. –
Édes a fe​jé​vel az út mel​lett el​ha​gya​tot​tan kor​ha​dó lakk-ko​mód​ra mu​ta​tott, ami az
eső​víz​től meg​ve​te​med​ve min​den eresz​té​ké​nél szét​nyílt, és most egy han​gya​boly ta​-
lált ott​hon​ra ben​ne. Az elő​ző né​hány mér​föl​dön el​do​bott sú​lyos tár​gyak töm​ke​le​-
gét lát​ták, úgy he​ver​tek szét​szór​va, mint usza​dék az ár​víz után. Csu​pa olyan hol​mi,
ami​ről az em​be​rek azt hit​ték, hogy nem él​het​nek nél​kü​lük az​u​tán sem, hogy bú​-
csút mond​tak a ci​vi​li​zá​ci​ó​nak. Az ele​gáns bú​to​rok az​tán lé​nye​ge​sen ke​vés​bé tűn​-
tek von​zó​nak, ha az em​ber​nek ci​pel​nie kel​lett őket. – Soha ne bir​to​kolj sem​mit,
ami​vel nem tudsz át​úsz​ni egy fo​lyót. Az öreg Corly Ball leg​alább​is min​dig ezt
mond​ta ne​kem.
– Mi tör​tént vele? – kér​dez​te Szen​de.
– Azt hal​lot​tam, víz​be ful​ladt.
– Az em​be​rek rit​kán fo​gad​ják meg a sa​ját ta​ná​csu​kat – je​gyez​te meg Bá​rány,
kard​já​ra tá​masz​kod​va.
– Eb​ben van igaz​ság – mo​rog​ta Szen​de, és cél​za​to​san pil​lan​tott a fér​fi​ra. – Na,
men​jünk, hát​ha to​vább​in​dul​ha​tunk a túl​só par​ton, mi​előtt le​száll az este. – Ez​zel
meg​for​dult, és in​tett a Tár​sa​ság​nak, hogy kö​ves​sék őket.
– Nem kell neki sok, hogy át​ve​gye az irá​nyí​tást, mi? – dör​mög​te mö​göt​te Édes.
– Nem, hogy​ha sze​ren​cséd van – mond​ta Bá​rány.
Az em​be​rek nyü​zsög​tek a hí​don, mint le​gyek a trá​gya​dom​bon. Min​den​ki ide​se​-
reg​lett az egész vad, szél​fút​ta vi​dék​ről, hogy ke​res​ked​jen és igyon, har​col​jon és ku​-
fir​col​jon, ne​ves​sen és sír​jon, hogy azt te​gye, amit ak​kor szo​kás, ha he​tek, hó​na​pok,
sőt ta​lán évek ma​gá​nya után hir​te​len má​sok tár​sa​sá​gá​ban ta​lál​ja ma​gát.
Vol​tak itt prém​va​dá​szok, egy​sze​rű va​dá​szok és ka​lan​do​rok. Mind​egyik​nek más​-
mi​lyen volt a ru​há​ja és a haja, de mind​egyik ugyan​azt a tö​mény, sa​va​nyú bűzt
árasz​tot​ta ma​gá​ból. Vol​tak itt szőr​mét áru​ló vagy ala​mizs​ná​ért kol​du​ló dzsin​nek,
és olya​nok is, akik segg​ré​sze​gen tán​to​rog​tak a sze​rény be​vé​te​lük​ből vá​sá​rolt ital​-
tól. Vol​tak itt re​mé​nyek​kel teli em​be​rek, akik az arany​me​zők​re tart​va ab​ban bíz​-
tak, hogy meg​csi​nál​ják a sze​ren​csé​jü​ket, és vol​tak meg​ke​se​re​dett em​be​rek, akik
vissza​fe​lé tart​va ab​ban bíz​tak, hogy el​fe​lejt​he​tik a bak​lö​vé​se​i​ket. Vol​tak még ke​-
res​ke​dők, sze​ren​cse​já​té​ko​sok és kur​vák, akik mind​két tár​sa​sá​got meg egy​mást
meg​ko​paszt​va igye​kez​tek ki​sebb va​gyont össze​szed​ni. Mind úgy tom​bol​tak, mint​-
ha más​nap vége len​ne a vi​lág​nak. Füs​tös tü​zek kö​rül gyűl​tek össze a szá​rad​ni ki​fe​-
szí​tett meg a hosszú útra le​pré​selt szőr​mék kö​zött, amik​ből Adu​á​ban majd ka​lap
ké​szül, hogy egy gaz​dag hü​lye az​zal bosszant​has​sa irigy​ség​től sár​gu​ló szom​szé​da​it.
– Édes Dab! – hö​rög​te egy fér​fi, aki​nek a sza​kál​la leg​in​kább sző​nyeg​re ha​son​lí​-
tott.
– Édes Dab! – ki​ál​tot​ta egy apró te​rem​tű nő, aki egy nála öt​ször na​gyobb te​te​-
met nyú​zott.
– Édes Dab! – böm​böl​te egy fél​mez​te​len öreg​em​ber, aki össze​tört kép​ke​re​tek​ből
ra​kott ép​pen tü​zet. A cser​kész vá​la​szul bic​cen​tett, és min​den​ki​nek vissza​kö​szönt.
A je​lek sze​rint a fél pusz​tát kö​ze​li is​me​rő​se​ként tar​tot​ta szá​mon.
Vál​lal​ko​zó ked​vű ke​res​ke​dők meg​rak​ták stand​dá át​ala​kí​tott sze​ke​re​i​ket tar​ka
ru​hák​kal, és a híd​hoz ve​ze​tő bi​ro​dal​mi út gör​be zász​ló​rúd​jai kö​zött fel​so​ra​koz​va
vá​sá​ri han​gu​la​tot te​rem​tet​tek. Min​den a fenn​han​gon hir​de​tett árak​tól, az ál​la​tok
pa​na​szá​tól, a kü​lön​fé​le ér​mék csör​gé​sé​től volt han​gos. Egy régi aj​tó​ból rög​tön​zött
asz​tal mö​gött szem​üve​ges nő ült, előt​te ki​szá​rí​tott ko​po​nyák he​ver​tek. Fö​löt​te fel​-
irat hir​det​te: Dzsinn​ko​po​nyá​kat adok-ve​szek! Éte​lek, fegy​ve​rek, ru​hák, lo​vak, sze​-
kér​al​kat​ré​szek meg a Messzi Vi​dé​ken való élet​ben ma​ra​dás​hoz szük​sé​ges egye​bek
kel​tek el a va​ló​di ér​té​kük öt​szö​rö​sé​ért. A naiv uta​zók ál​tal hát​ra​ha​gyott, egy​kor
nagy becs​ben tar​tott tár​gya​kat az evő​esz​kö​zök​től az ab​lak​táb​lá​kig ra​vasz ha​szon​le​-
sők gyűj​töt​ték össze, és ad​ták el fi​ty​in​ge​kért.
– Szép kis hasz​not le​het​ne össze​hoz​ni, ha va​la​ki kar​do​kat hoz​na ide, az​tán bú​to​-
ro​kat vin​ne vissza he​lyet​tük – ál​la​pí​tot​ta meg Szen​de.
– Min​dig az üz​le​ten jár az eszed. – Cor​lin rá​mo​soly​gott. Krí​zis ese​tén sen​ki sem
ma​radt nála hig​gad​tabb, más​kor azon​ban meg​volt az a kel​le​met​len szo​ká​sa, hogy
min​dent job​ban akart tud​ni má​sok​nál.
– Úgy​sem ta​lál​nak meg. – Szen​de fél​re​ha​jolt a nye​reg​ben, ahogy egy da​rab ma​-
dár​ürü​lék loccsant szét az úton a lova mel​lett. Ren​ge​teg ma​dár volt min​den​fe​lé.
Né​me​lyek vij​jog​va, má​sok csi​ri​pel​ve ke​ring​tek oda​fent az égen, ül​tek gomb​sze​mű
so​rok​ban a fá​kon, csé​pel​ték egy​mást a sze​mét​ku​pa​co​kon, küz​döt​tek min​den sza​-
bad és jó né​hány fog​lalt mor​zsá​ért, mind​eköz​ben szür​ke ürü​lé​kük csík​ja​i​val te​rí​-
tet​ték be a hi​dat, a sát​ra​kat, sőt jó pár em​bert is.
– Erre még szük​sé​gük lesz! – rik​kan​tot​ta egy ke​res​ke​dő, és egy sze​ren​csét​len
kan​dúrt nyo​mott Szen​de orra alá a nya​ká​nál mar​kol​va össze a sző​rét. Kö​rü​löt​te
egy​más​ra pa​kolt ket​re​cek tor​nyo​sul​tak, a rá​csok kö​zül rü​hes ál​la​tok bá​mul​tak ki​-
fe​lé a régi fog​lyok tö​rő​dött te​kin​te​té​vel.
– Ránc​ban hem​zseg​nek a pat​ká​nyok. Rá​adá​sul ak​ko​rák, mint a lo​vak.
– Ak​kor ta​lán na​gyobb macs​ká​kat kel​le​ne árul​nia! – ki​ál​tot​ta oda neki Cor​lin,
az​tán Szen​dé​hez for​dult. – Hová tűnt a rab​szol​gád?
– Bak​tu​log​nak se​gít át​te​rel​ni a mar​há​kat ezen a ká​o​szon. És nem rab​szol​ga –
tet​te hoz​zá bosszú​san. Az az ér​zé​se tá​madt, hogy egy olyan em​bert vé​del​mez szün​-
te​le​nül, akit in​kább neki ma​gá​nak is szi​dal​maz​nia kel​le​ne.
– Jó, ak​kor a hím​rin​gyód.
– Leg​jobb tu​do​má​som sze​rint még csak nem is az. – Szen​de ép​pen az em​lí​tett
szak​ma kép​vi​se​lői kö​zül pil​lan​tott meg egy pél​dányt, amint köl​dö​kig ki​gom​bolt
ing​ben le​sett ki a sát​rá​ból. – Bár gyak​ran em​le​ge​ti, hogy sok​fé​le mun​ká​val meg​-
pró​bál​ko​zott…
– Ta​lán még​is​csak en​nél kel​le​ne ki​köt​nie. Más le​he​tő​sé​get nem​igen lá​tok, hogy
vissza​fi​zes​se ne​ked az adós​sá​gát.
– Meg​lát​juk – mond​ta Szen​de. Bár kezd​te azt gon​dol​ni, hogy Temp​lo​mos nem
bi​zo​nyult va​la​mi jó be​fek​te​tés​nek. Íté​let​na​pig fog tör​lesz​te​ni, ha meg nem hal
előbb, ami per​sze va​ló​szí​nű​ek tűnt, vagy ke​res ma​gá​nak egy má​sik bo​lon​dot, aki
haj​lan​dó ma​gá​val vin​ni, és le​lép vele, ami meg még va​ló​szí​nűbb​nek tűnt. Annyi​-
szor ne​vez​te gyá​vá​nak Bá​rányt, pe​dig ő leg​alább a mun​ká​tól nem ijedt meg, és em​-
lé​kei sze​rint soha, de soha nem pa​nasz​ko​dott. Temp​lo​mos vi​szont ki sem tud​ta
nyit​ni a szá​ját anél​kül, hogy ne a por, az idő​já​rás, az adós​sá​ga vagy a saj​gó üle​pe
mi​att ri​nyál​jon.
– Majd kap tő​lem az üle​pé​re, ak​kor fog csak sa​jog​ni iga​zán – mor​mog​ta maga
elé. – Ha​szon​ta​lan bi​tang…
Ta​lán cél​sze​rű a leg​job​bat ke​res​ni az em​be​rek​ben, de ha Temp​lo​mos​nak akadt is
bár​mi​lyen jó tu​laj​don​sá​ga, azt ügye​sen el​tit​kol​ta. De hát mire is szá​mít​hat az, aki
em​be​re​ket ha​lá​szik ki a fo​lyó​ból? Hő​sök​re?
Va​la​ha két-két őr​to​rony állt a híd​fők​nél. Az in​nen​ső par​ton lé​vők le​om​lot​tak, a
szét​szó​ró​dott kö​ve​ket be​nőt​te a gaz. A he​lyük​be rög​tön​zött ka​put tá​kol​tak – Szen​-
de éle​té​ben nem lá​tott még ilyen ha​nyag ács​mun​kát, pe​dig maga is elég kárt tett
már min​den​fé​le fá​ban. A régi sze​kér​da​ra​bo​kat, lá​dá​kat meg desz​ká​kat in​nen-on​-
nan össze​sze​dett sze​gek​kel ütöt​ték össze, és az egész​nek az ele​jé​re dísz gya​nánt
még egy ke​re​ket is erő​sí​tet​tek. Ol​dalt, az egyik le​dőlt osz​lop csonk​ján egy fiú ült, és
olyan har​ci​as te​kin​tet​tel mé​re​get​te a tö​me​get, ami​hez fog​ha​tót még Szen​de sem
igen lá​tott soha.
– Apu, ügy​fe​lek! – ki​ál​tot​ta, ami​kor Bá​rány, Édes és Szen​de a kö​ze​lük​be ért,
nyo​muk​ban a Tár​sa​ság zö​työ​gő sze​ke​re​i​vel.
– Lá​tom őket, fiam. Szép mun​ka! – Egy tag​ba​sza​kadt fér​fi szó​lalt meg, még Bá​-
rány​nál is dra​bá​li​sabb volt, ál​lát busa rőt sza​káll bo​rí​tot​ta. Egy véz​na fi​gu​ra sze​gő​-
dött tár​sá​ul, aki​nek fel​te​he​tő​leg a vi​lá​gon a leg​több bi​bir​csók bo​rí​tot​ta az ar​cát, vi​-
szont egy át​la​go​san bi​bir​csó​kos arc​hoz ké​szült si​sa​kot vi​selt, ami úgy mu​ta​tott raj​-
ta, mint​ha te​ás​csé​szét il​lesz​tet​tek vol​na egy bu​zo​gány te​te​jé​re. Az egyik to​rony te​-
te​jén újabb alak je​lent meg íj​jal a ke​zé​ben. A rőt sza​kál​lú a kapu elé lé​pett. Nem
mond​hat​ni, hogy a dár​dá​ját rá​juk sze​gez​te, de ép​pen​ség​gel el sem for​dí​tot​ta.
– Ez itt a mi hi​dunk! – kö​zöl​te.
– Szép tel​je​sít​mény. – Bá​rány le​vet​te a ka​lap​ját, és meg​tö​röl​te a hom​lo​kát. –
Nem néz​tem vol​na ki ma​guk​ból, hogy ennyi​re pö​pec kő​mű​ve​sek.
A rőt sza​kál​lú össze​rán​col​ta a hom​lo​kát, nem volt ben​ne biz​tos, hogy most meg​-
sér​tet​ték-e vagy sem.
– Nem mi épí​tet​tük.
– De a mi​énk! – ki​ál​tot​ta a bi​bir​csó​kos, mint​ha a pusz​ta hang​ere​je elég len​ne,
hogy az iga​zát bi​zo​nyít​sa.
– Maga egy nagy mar​ha! – tet​te hoz​zá a fiú az osz​lop​ról.
– Ki mond​ta, hogy a ma​gu​ké? – kér​dez​te Édes.
– Ki mond​ta, hogy nem a mi​énk? – csat​tant fel a bi​bir​csó​kos. –A tör​vény sze​rint
aki kap​ja, mar​ja.
Szen​de hát​ra​pil​lan​tott a vál​la fö​lött, de Temp​lo​mos még a gu​lyá​val fog​lal​ko​zott.
– Eh, ami​kor az em​ber​nek nagy néha szük​sé​ge len​ne a kur​va jo​gá​szá​ra, soha
nincs kéz​nél…
– Ha át akar​nak kel​ni, híd​pénzt kell fi​zet​ni​ük. Egy em​ber egy már​ka, egy ál​lat
két már​ka, egy sze​kér há​rom már​ka.
– Úgy ám! – vi​cso​rí​tot​ta a fiú.
– Szé​pen va​gyunk. – Édes úgy ráz​ta meg a fe​jét, mint​ha a vi​lág ál​ta​lá​nos ha​-
nyat​lá​sán ke​se​reg​ne. – Már azért is pénzt gom​bol​nak le az em​ber​ről, hogy me​hes​-
sen, amer​re a ked​ve tart​ja.
– Egye​sek min​den​ből hasz​not akar​nak húz​ni. – Vég​re meg​ér​ke​zett Temp​lo​mos
is az ösz​vé​re nyer​gé​ben. Ahogy le​vet​te a sö​tét ar​cát ta​ka​ró ron​gyot, a po​ros sár​ga
csík a sze​me kö​rül bo​hóc​sze​rű kül​sőt köl​csön​zött neki. Hal​vány mo​so​lyát mint​ha
aján​dék​nak szán​ta vol​na, ami​ért Szen​de há​lá​val tar​to​zik neki.
– Száz​negy​ven​négy már​ka – mond​ta a nő. Temp​lo​mos ar​cá​ról le​ol​vadt a mo​-
soly, és Szen​de már​is ki​csit job​ban érez​te ma​gát.
– Azt hi​szem, ezt meg kell be​szél​nünk Ma​jud​dal – mond​ta Édes. – Kér​dezzük
meg, mit szól eh​hez a híd​pénz​hez.
– Ne olyan he​ve​sen! – in​tet​te le Szen​de. – Az a kapu nem va​la​mi nagy szám.
Még én is be tud​nám rúg​ni.
A rőt sza​kál​lú meg​tá​masz​tot​ta a föl​dön dár​dá​ja nye​lét, és mo​gor​ván né​zett fel
rá.
– Meg akar​ja pró​bál​ni, asszony?
– Pró​báld csak meg, te pi​csa! – ki​ál​tot​ta a fiú.
A hang​ja kez​dett Szen​de ide​ge​i​re men​ni. Fel​emel​te a te​nye​rét.
– Egy​ál​ta​lán nem áll szán​dé​kunk​ban erő​szak​hoz fo​lya​mod​ni, de azt hal​lot​tam, a
dzsin​nek nem va​la​mi bé​ké​sek újab​ban… – Mély lé​leg​ze​tet vett, pár pil​la​na​tig
hagy​ta, hogy a csend be​szél​jen he​lyet​te. – San​geed megint ki​von​ta a kard​ját.
A rőt sza​kál​lú nyug​ta​la​nul állt egyik lá​bá​ról a má​sik​ra.
– San​geed?
– Ő bi​zony. – Temp​lo​mos a maga für​ge ész​já​rá​sá​val már​is vet​te a la​pot. – A
Messzi Vi​dék réme! Le​mé​szá​rolt egy öt​ven​fős tár​sa​sá​got nem egé​szen egy​nap​nyi
lo​vag​lás​ra in​nen. – Tág​ra nyi​tot​ta a sze​mét, és két uj​ját le​fe​lé húz​ta a fü​lei előtt. –
Egyet​len​egy​nek sem hagy​ták meg a fü​lét.
– A sa​ját sze​münk​kel lát​tuk – kont​rá​zott Édes. – Olyan bor​zal​ma​kat mű​vel​tek a
holt​tes​tek​kel, hogy az is fáj, ha csak rá​gon​do​lok.
– Ret​te​ne​tes volt – fűz​te hoz​zá Bá​rány. – Okád​nom kel​lett.
– Kép​zel​he​ti, ha ő is oká​dott – mond​ta Szen​de. – Aho​gyan a dol​gok áll​nak, én
nem bán​nám, ha el​búj​hat​nék egy tisz​tes​sé​ges kapu mö​gött. A má​sik par​ton lévő is
olyan ócs​ka, mint ez?
 – A má​sik par​ton nincs is kapu – fe​lel​te a fiú, mi​előtt a rőt sza​kál​lú egy dü​hös
pil​lan​tás​sal belé nem foj​tot​ta a szót.
De amit ki​mon​dott, már nem le​he​tett vissza​szív​ni. Szen​de mély lé​leg​ze​tet vett.
– Hát gon​do​lom, ma​guk tud​ják. Vé​gül is a ma​guk híd​ja. De…
– Mi az? – mor​dult rá a bi​bir​csó​kos.
– Tör​té​ne​te​sen ve​lünk tart egy Ab​ram Ma​jud nevű em​ber. Nagy​sze​rű ko​vács​-
mes​ter, töb​bek kö​zött.
A rőt sza​kál​lú fel​mor​dult.
– És ma​gá​val hoz​ta a mű​he​lyét is, mi?
– Nos, igen – fe​lel​te Szen​de. – A Curn​sbick-féle hor​doz​ha​tó ko​vács​mű​helyt.
– Hogy mit?
– Oly cso​dá​ja ez mo​dern ko​runk​nak, mint a ma​guk híd​ja az ősi idők​nek – ma​-
gya​ráz​ta Temp​lo​mos a le​he​tő leg​be​csü​le​te​sebb ké​pet vág​va hoz​zá.
– Fél nap – mond​ta Szen​de –, és olyan pán​to​kat, re​te​sze​ket meg zsa​né​ro​kat ko​-
vá​csol a híd mind​két vé​gé​re, hogy egy had​se​reg sem jut át raj​tuk.
A rőt​sza​kál​lú meg​nyal​ta az aj​kát, és a bi​bir​csó​kos​ra né​zett, aki az​tán szin​tén
meg​nyal​ta az aj​kát.
– Rend​ben, meg​mon​dom, mi le​gyen. Ha meg​ja​vít​ják a ka​pu​kat, a fe​lét fi​ze​tik.
– In​gyen me​gyünk át, vagy se​hogy.
– Fél​á​ron – vi​cso​rí​tot​ta a rőt​sza​kál​lú.
– Pi​csa! – tet​te hoz​zá a fia.
Szen​de össze​hú​zott szem​öl​dök​kel né​zett rá.
– Mit mon​dasz, Édes?
– Hát ra​bol​tak már ki ko​ráb​ban is, de leg​alább nem pró​bál​ták meg szé​pí​te​ni a
dol​got, mint ezek a…
– Édes? – A rőt​sza​kál​lú hang​já​ban az erő​sza​kos​ság he​lyét hí​zel​gés vet​te át. –
Maga Édes Dab, a cser​kész?
– Aki meg​öl​te a vö​rös med​vét? – kér​dez​te a bi​bir​csó​kos.
Édes ki​húz​ta ma​gát a nye​reg​ben.
– A tu​laj​don ke​zem​mel csa​var​tam le a fe​jét a bun​dás fa​szin​ger​nek!
– Hogy ő? – cso​dál​ko​zott a fiú. – De hát ez egy kur​va tör​pe!
Az apja kur​tán le​in​tet​te.
– Sen​kit sem ér​de​kel, mek​ko​ra. Van egy öt​le​tem. El​ne​vez​het​nénk ma​gá​ról a hi​-
dat? – Szé​les moz​du​lat​tal kör​be​mu​ta​tott a le​ve​gő​ben, mint​ha már​is lát​ná a fel​ira​-
tot. – Édes híd​já​nak fog​juk ne​vez​ni.
Az ün​ne​pelt út​tö​rő ha​tá​ro​zot​tan meg​hök​kent.
– Itt áll ezer éve, ba​rá​tom. Sen​ki sem fog​ja el​hin​ni, hogy én épí​tet​tem.
– De azt el fog​ják hin​ni, hogy maga is hasz​nál​ja. Ahány​szor erre jár, itt kel át a
fo​lyón.
– Ott ke​lek át, ahol az adott uta​zás so​rán ép​pen a leg​al​kal​ma​sabb. Elég po​csék
ka​la​uz len​nék, ha más​hogy csi​nál​nám, nem gon​dol​ja?
– De mi azért azt fog​juk mon​da​ni, hogy min​dig erre jár.
Édes fel​só​haj​tott.
– Elég hü​lye öt​let​nek hang​zik, de vé​gül is csak egy név​ről van szó.
– Ál​ta​lá​ban öt​száz már​kát kér a hasz​ná​la​tá​ért – szúr​ta köz​be Szen​de.
– Mi? – kér​dez​te a rőt sza​kál​lú.
– Mi? – kér​dez​te Édes.
– Nos – je​gyez​te meg Temp​lo​mos, aki ez​út​tal is se​be​sen vet​te a la​pot –, ami azt
il​le​ti, egy adu​ai keksz​gyár​tó évi ezer már​kát fi​zet neki, csak hogy a do​bo​zok​ra te​-
hes​sék az ar​cát.
– Mi? – kér​dez​te a bi​bir​csó​kos.
– Mi? – kér​dez​te Édes.
– De – foly​tat​ta Szen​de – te​kin​tet​be véve, hogy mi ma​gunk is hasz​nál​juk a hi​-
dat…
– És mi​vel az ősi idők cso​dá​já​ról van szó – si​e​tett hoz​zá​fűz​ni Temp​lo​mos.
– …ma​guk​nak ol​csób​ban meg​szá​mít​hat​juk. Fi​zet​nek száz​öt​ven már​kát, a Tár​sa​-
ság in​gyen át​kel, és már​is ki​ír​hat​ják Édes ne​vét a híd​ra. Mit szól​nak hoz​zá? Há​-
rom​száz​öt​ven már​kát ke​res​tek, és a kis​uj​ju​kat sem kel​lett moz​dí​ta​ni​uk érte!
A bi​bir​csó​kost lát​ha​tó​lag bol​dog​gá tet​te az üz​let. A rőt sza​kál​lú​nak ma​rad​tak ké​-
te​lyei.
– Ha fi​ze​tünk is, mi aka​dá​lyoz​za meg ma​gu​kat, hogy el​ad​ják a ne​vét min​den
híd​nak, gáz​ló​nak meg komp​nak a Messzi Vi​dé​ken?
– Meg​fo​gal​ma​zunk egy hi​va​ta​los kont​rak​tust, és mind​annyi​an alá​ír​juk.
– Kon… trak​tust? – Ki​mon​da​ni is alig tud​ta a szót, annyi​ra is​me​ret​len volt neki.
– Hon​nan ke​rí​tünk itt egy fis​ká​list?
Van​nak na​pok, ami​kor sem​mi sem si​ke​rül. Van​nak na​pok, ami​kor min​den.
Szen​de Temp​lo​mos vál​lá​ra csa​pott, mire a fér​fi el​mo​so​lyo​dott, ő pe​dig vissza​mo​-
soly​gott rá.
– A jó sze​ren​cse úgy hoz​ta, hogy ve​lünk uta​zik a leg​jobb ügy​véd Sta​rik​land​tól
nyu​gat​ra.
– Ne​kem in​kább kol​dus​nak tű​nik – mo​rog​ta a fiú.
– A kül​ső néha csal.
– A jo​gá​szok is – mond​ta Édes. – Fé​lig-med​dig be​vett szo​ká​suk a gaz​em​be​rek​-
nek.
– Ő majd meg​fo​gal​maz​za a szer​ző​dést – kö​zöl​te Szen​de. – Alig hu​szon​öt már​ká​-
ért. – Sza​bad ke​zé​be kö​pött, és oda​nyúj​tot​ta a fér​fi​nak.
– Hát le​gyen. – A rőt sza​kál​lú el​mo​so​lyo​dott, vagy leg​alább​is úgy tűnt a busa
szőr​zet mö​gött. Ő is kö​pött, és ke​zet ráz​tak.
– Mi​lyen nyel​ven ír​jam a pa​pí​ro​kat? – kér​dez​te Temp​lo​mos.
A rőt sza​kál​lú a bi​bir​csó​kos​ra né​zett, és meg​von​ta a vál​lát.
– Nem szá​mít. Egyi​künk sem tud ol​vas​ni. – Ez​zel el​for​dul​tak, és ne​ki​lát​tak ki​-
nyit​ni a ka​put.
– Száz​ti​zen​ki​lenc már​ka – súg​ta Szen​de fü​lé​be Temp​lo​mos.
Az​tán, ami​kor sen​ki sem né​zett oda, a jo​gász fel​állt a ken​gyel​ben, elő​rébb no​szo​-
gat​ta az ösz​vé​rét, és le​lök​te az osz​lop​ról a fiút, aki el​te​rült a kapu mel​let​ti sár​ban.
– Bo​csá​na​to​dért ese​de​zem – mond​ta. – Nem vet​te​lek ész​re.
Ta​lán nem lett vol​na sza​bad, hogy ilyen ke​vés is elég le​gyen hoz​zá, de Szen​de
egy​szer csak azt vet​te ész​re, hogy a fér​fi hir​te​len na​gyot nőtt a sze​mé​ben.
 Álmok

Sö​vény gyű​löl​te a Tár​sa​sá​got. Ma​ju​dot, azt a bü​dös bar​na gaz​em​bert, Bak​tu​lo​got,

azt a he​be​gő fasz​fe​jet, Édest, azt a vén ka​mu​ki​rályt meg a szű​kagyú sza​bá​lya​i​kat.
Sza​bá​lyo​kat ar​ról, hogy mi​kor kell enni, mi​kor kell meg​áll​ni, mit kell inni, hová
kell szar​ni és mek​ko​ra ku​tyát le​het vin​ni az útra. Rosszabb volt, mint a kur​va had​-
se​reg​ben. Kü​lö​nös – amíg a se​reg​ben szol​gált, alig vár​ta, hogy meg​sza​ba​dul​jon on​-
nan, de amint le​sze​relt, már​is hi​ány​zott neki.
Fin​to​rog​va dör​zsöl​te a lá​bát, pró​bál​ta ki​dö​gö​nyöz​ni be​lő​le a fáj​dal​mat, de az ott
ma​radt, és csak rö​hö​gött rá. A fe​né​be, mennyi​re ele​ge volt már be​lő​le, hogy foly​-
ton ki​ne​ve​tik! Ha tud​ta vol​na, hogy a seb el​mér​ge​se​dik, soha nem szúr​ta vol​na
meg a sa​ját comb​ját! És még ma​gát gon​dol​ta okos​nak, ami​kor moz​du​lat​la​nul fi​-
gyel​te, ahogy a zász​ló​alj ro​ha​ma​ra in​dul az​zal a segg​fej Sne​ci​vel az élén. Egy kis
seb a lá​bá​ban sok​kal jobb, mint egy nagy a szí​vé​ben, nem igaz? Csak​hogy az el​len​-
ség már elő​ző este ott​hagy​ta a fa​lat, és a töb​bi​ek​nek még har​col​ni​uk sem kel​lett. Ő
volt a csa​ta egyet​len se​be​sült​je. Ki​tet​ték a se​reg​ből, csak fél lába volt, jö​vő​je pe​dig
sem​mi. Bal​sze​ren​cse. Egész éle​té​ben ül​döz​te.
Azért nem volt min​den​ki olyan ször​nyű a Tár​sa​ság​ban. Sö​vény meg​for​dult ko​-
pott nyer​gé​ben, és te​kin​te​té​vel meg​ke​res​te az ép​pen egy te​hén mel​lett lo​vag​ló Déli
Szen​dét. A nőre ép​pen​ség​gel nem le​he​tett vol​na rá​fog​ni, hogy egy szép​ség, még​is
volt ben​ne va​la​mi. A ren​dít​he​tet​len​sé​gé​ben, meg a sö​tét​re iz​zadt in​gen át​tet​sző
alak​já​ban – ami​ben Sö​vény sem​mi ki​vet​ni​va​lót nem ta​lált. Min​dig is sze​ret​te az
erős nő​ket. Szen​de még csak lus​ta sem volt, min​dig el​fog​lal​ta ma​gát va​la​mi​vel. Sö​-
vény csak azt nem tud​ta el​kép​zel​ni, mi​ért ne​vet​gél annyit az​zal a te​nyér​be​má​szó
képű Temp​lo​mos​sal. Iga​zán hagy​hat​ná azt a bar​na segg​fe​jet a pi​csá​ba, in​kább őt
kéne meg​ne​vet​tet​nie he​lyet​te.
Újra meg​dör​zsöl​te a lá​bát, fész​ke​lő​dött egy da​ra​big a nye​reg​ben, az​tán kö​pött
egyet. Szen​dé​vel nem volt gond, de a leg​töb​ben gaz​em​be​rek vol​tak. A te​kin​te​te
meg​akadt a ba​kon dü​lön​gé​lő Sa​vi​a​nu​son meg a mel​let​te vi​cso​rí​tó ri​ban​cán, aki
úgy fent hord​ta az or​rát, mint​ha kü​lönb len​ne min​den​ki más​nál, de leg​fő​kép​pen
Sö​vény​nél. Megint kö​pött. A kö​pés in​gyen volt, szó​val nem kel​lett vissza​fog​nia
ma​gát.
Az em​be​rek el​be​szél​tek mel​let​te, le​ve​gő​nek néz​ték, és ha kör​be​ad​tak egy üve​get,
az va​la​ho​gyan so​sem ju​tott el hoz​zá. De azért volt sze​me, volt füle, és lát​ta Sa​vi​a​-
nust Ros​tod​ban a mé​szár​lás után, ami​kor úgy osz​to​gat​ta a pa​ran​cso​kat a su​nyi
képű uno​ka​hú​ga mel​lől, mint va​la​mi nagy​ku​tya. Sö​vény egy ne​vet is hal​la​ni vélt:
Con​thus. Csak hal​kan mond​ták ki, és a lá​za​dók a vé​res föl​det sú​rol​ták köz​ben az
or​ruk​kal, mint​ha ma​gá​val a nagy Euz​zal áll​ná​nak szem​ben. Sö​vény lát​ta, amit lá​-
tott, hal​lot​ta, amit hal​lott, és tud​ta, hogy az a vén gaz​em​ber nem egy​sze​rű, arany​-
ról ál​mo​do​zó ván​dor. Sok​kal vé​re​sebb dol​gok​ról ál​mo​dott he​lyet​te. A leg​ször​-
nyűbb faj​ta lá​za​dó volt, és per​sze sen​ki sem tu​dott róla. Most is úgy pöf​fesz​ke​dik,
mint aki szen​tül hi​szi, hogy min​dig az övé az utol​só szó. Hát nem, Sö​vé​nyé lesz az
utol​só szó. Sok bal​sze​ren​cse érte, de azért ah​hoz ér​tett, ho​gyan sza​gol​ja ki a le​he​-
tő​sé​get. Már csak ki kell be​kkel​nie a meg​fe​le​lő pil​la​na​tot, hogy a tit​kát arany​ra
vált​sa.
Ad​dig vár​ni fog, mo​so​lyog​ni, és azon el​mél​ke​dik majd, hogy mennyi​re gyű​lö​li
Bak​tu​lo​got, azt a he​be​gő fasz​fe​jet.
Tud​ta, hogy csak a nem lé​te​ző ere​jét pa​za​rol​ja ilyen fö​lös​le​ges ér​zel​mek​re, de Ray​-
na​ult Bak​tu​log gyű​löl​te a lo​vát. Gyű​löl​te a lo​vát, gyű​löl​te a nyer​gét, gyű​löl​te a ku​-
la​csát, a csiz​má​ját, a ka​lap​ját és az ar​cát védő ron​gyot is. Köz​ben vi​szont tud​ta,
hogy ép​pen úgy az éle​te függ tő​lük, mint a hegy​má​szó​nak a kö​tél​től. A Messzi Vi​-
dé​ken szám​ta​lan mó​don le​he​tett lát​vá​nyos ha​lált hal​ni, az em​bert meg​nyúz​hat​ták
a dzsin​nek, agyon​csap​hat​ta egy vil​lám, vagy ma​gá​val so​dor​hat​ta az ár. A leg​több
it​te​ni ha​lál​eset​hez még​sem fű​ző​dik iz​gal​mas tör​té​net. A ko​csi​ba be​fo​gott egyet​len
rossz ló is meg​öl​he​ti az em​bert. Egy sza​kadt nye​reg​szíj is meg​öl​he​ti az em​bert. Egy
la​pu​ló kí​gyó is meg​öl​he​ti az em​bert, ha me​zít​láb rá​lép. Bak​tu​log tud​ta, hogy ne​héz
uta​zás lesz. Min​den​ki ezt mond​ta neki, a fe​jü​ket csó​vál​ták, és a nyel​vük​kel cöc​cög​-
ve ad​ták tud​tá​ra, hogy őrült​nek tart​ják, ami​ért ne​ki​vág. De hal​la​ni va​la​mit egy do​-
log, meg​él​ni pe​dig egy má​sik. El​gyö​tör​te a fel​fog​ha​tat​lan mennyi​sé​gű mun​ka, és
az idő​já​rás is foly​ton ször​nyű volt. Az em​bert vagy a nap éget​te, vagy az eső áz​tat​-
ta, és fo​lya​ma​to​san tép​te a pusz​tán át a sem​mi​be sü​ví​tő szél.
Néha kö​rül​né​zett a fáj​dal​mas üres​sé​gen, és el​gon​dol​ko​dott – va​jon állt va​la​ha
más is ugyan​azon a tal​pa​lat​nyi he​lyen? Be​le​szé​dült a gon​do​lat​ba. Mi​lyen messzi​re
ju​tot​tak? Mi​lyen messzi​re kell még to​vább​men​ni​ük? Mi tör​tén​ne, ha Édes nem
jön​ne vissza az egyik há​rom​na​pos fel​de​rí​tés​ről? Va​jon nél​kü​le is oda​ta​lál​ná​nak-e
az úti cél​juk​hoz a fű óce​án​já​ban?
Min​den​nek el​le​né​re ha​tá​ro​zott​nak kel​lett mu​tat​koz​nia, vi​dám​nak kel​lett ma​-
rad​nia, erős​nek kel​lett len​nie. Olyan​nak, mint Bá​rány. Sze​me sar​ká​ból a meg​ter​-
mett észak​föl​di​re pil​lan​tott, aki le​szállt a nye​reg​ből, és ép​pen Lord In​gel​stad ko​-
csi​ját igye​ke​zett ki​tol​ni egy ká​tyú​ból. Bak​tu​log gya​ní​tot​ta, hogy neki az összes fi​á​-
val együtt sem si​ke​rült vol​na, Bá​rány vi​szont szó nél​kül ki​sza​ba​dí​tot​ta a ke​re​ket.
Leg​alább tíz év​vel volt idő​sebb Bak​tu​log​nál, még​is mint​ha kő​ből fa​rag​ták vol​na:
soha nem fá​radt el, és soha nem pa​nasz​ko​dott. Az em​be​rek Bá​rány​tól vár​ták, hogy
pél​dát mu​tas​son ne​kik, és ha ő el​gyen​gül, min​den​ki​vel meg​tör​tén​het, ak​kor pe​dig
mi lesz? Vissza​for​dul​nak? Hát​ra​né​zett a vál​la fö​lött, és bár min​den irány​ban
ugyan​olyan volt a táj, ott csak a bu​kást lát​ta.
Meg​pil​lan​tot​ta a fe​le​sé​gét is, aki né​hány má​sik nő​vel együtt ép​pen el​tá​vo​lo​dott a
me​net​osz​lop​tól vi​zel​ni. Bak​tu​log​nak az az ér​zé​se tá​madt, hogy Lu​li​ne bol​dog​ta​lan,
ami sú​lyos te​her​ként ne​he​ze​dett rá, és tel​je​sen össze​za​var​ta. Vé​gül is nem a sa​ját
ked​vé​ért vál​lal​ta ezt az egé​szet, ugye? Ő ép​pen elég bol​dog volt Hormring​ban is,
de egy fér​fi dol​goz​zon azért, hogy meg​ad​has​son a fe​le​sé​gé​nek és a gye​re​ke​i​nek
min​dent, amit csak le​het, hogy jobb jö​vőt biz​to​sít​son ne​kik, ő pe​dig a nyu​ga​ti vé​-
ge​ken lá​tott erre le​he​tő​sé​get. Nem tud​ta, mi​vel ér​het​né el, hogy Lu​li​ne bol​do​gabb
le​gyen. Min​den este meg​tet​te a há​zas​tár​si kö​te​les​sé​gét, nem igaz? Ak​kor is, ha
min​de​ne fájt, ak​kor is, ha ha​lá​lo​san el​fá​radt.
Néha ked​ve tá​madt meg​kér​dez​ni a fe​le​sé​gé​től, hogy mit sze​ret​ne. A kér​dés ott
ült eset​len nyel​vén, de olyan​kor min​dig elő​jött az a kur​va da​do​gá​sa, kép​te​len volt
ki​pré​sel​ni ma​gá​ból a sza​va​kat. Szí​ve​sen le​szállt vol​na, hogy el​be​szél​ges​sen vele
úgy, mint ré​gen, de ki te​rel​te vol​na ad​dig a mar​há​kat? Temp​lo​mos? Szo​mo​rú​an
fel​ne​ve​tett a gon​do​lat​ra, és a po​tya​utas​ra pil​lan​tott. Az a fic​kó ab​ból a faj​tá​ból
való, ame​lyik érzi, a vi​lág tar​to​zik neki annyi​val, hogy könnyű dol​ga le​gyen. Az
ilyes​fé​le ala​kok egyik ka​taszt​ró​fá​ból a má​sik​ba sod​ród​nak, könnye​dén, akár egy
pil​lan​gó, és el​vár​ják, hogy má​sok ta​ka​rít​sák el a szennye​sü​ket. Még azt a mun​kát
sem lát​ta el, ami​ért meg​fi​zet​ték, csak bak​ta​tott az ösz​vé​re há​tán, és Déli Szen​dé​vel
bo​hóc​ko​dott. Bak​tu​log a fe​jét ráz​va el​mél​ke​dett a fur​csa pá​ron. Ket​te​jük kö​zül
min​den két​sé​get ki​zá​ró​an a nő volt az iga​zi fér​fi.
Lu​li​ne Bak​tu​log el​fog​lal​ta a he​lyét a kör​ben, és ki​fe​lé fi​gyelt.
A ko​csi​juk állt, mint min​dig, ha ő nem volt ott, hogy a pusz​ta aka​rat​ere​jé​vel to​-
vább​gör​dít​se. Há​rom idő​sebb gye​re​ke a kan​tár​szá​ron ve​sze​ke​dett, han​gos ci​va​ko​-
dá​suk messzi​re szállt a fű fö​lött.
Néha gyű​löl​te a gye​re​ke​it, ami​ért foly​ton nya​fog​tak, foly​ton fájt va​la​mi​jük, és
foly​ton akar​tak va​la​mit, még​hoz​zá na​gyon és azon​nal. Mi​kor ál​lunk meg? Mi​kor
eszünk? Mi​kor érünk Ránc​ba? Rá​adá​sul nem​csak a gye​re​kek vol​tak tü​rel​met​le​nek,
ha​nem ő maga is, ami​től az​tán még ne​he​zeb​ben vi​sel​te a dol​got. Min​den​ki alig
vár​ta, hogy va​la​mi meg​tör​je az út vég​te​len egy​han​gú​sá​gát. Most már jócs​kán ősz
le​he​tett, de azon​kí​vül, hogy a szél az ed​di​gi​nél is hű​vö​seb​ben vá​gott az ar​cuk​ba,
tu​laj​don​kép​pen még azt sem iga​zán le​he​tett meg​ál​la​pí​ta​ni, az év me​lyik sza​ká​ban
jár​nak. Annyi​ra la​pos, annyi​ra vég​te​le​nül la​pos volt min​den, Lu​li​ne még​is úgy
érez​te, hogy fo​lya​ma​to​san hegy​nek fel​fe​lé men​nek, és az emel​ke​dő egy​re csak me​-
re​de​kebb lesz, ahogy ván​szo​rog​nak a na​pok.
Érez​te, ahogy Lady In​gel​stad el​en​ge​di a szok​nyá​ját, és el​fog​lal​ja mel​let​te a he​-
lyét. A Messzi Vi​dék so​kat tett az egyen​lő​sé​gért. Va​la​ki, aki egy le​né​ző pil​lan​tás​ra
sem mél​tat​ta vol​na a ci​vi​li​zá​ci​ó​ban, aki​nek a fér​je bár​mek​ko​ra hü​lye is, de még​is​-
csak az Unió Nyílt Ta​ná​csá​ban ül, most együtt jár vele pi​sil​ni. Elő​ször Sis​bet Peg
lé​pett a kör kö​ze​pé​re, és ek​képp el​búj​va a für​kész te​kin​te​tek elől, a vö​dör fölé gug​-
golt. Nem volt több ti​zen​hat éves​nél, fris​sen há​za​so​dott, és úgy be​szélt, mint​ha a
fér​je lett vol​na a vá​lasz min​den kér​dés​re. Naiv lé​lek, majd rá​jön.
Lu​li​ne raj​ta​kap​ta azt a gusz​tus​ta​lan Sö​vényt, amint rü​hes ösz​vé​ré​nek nyer​gé​ben
dü​lön​gél​ve lesi őket. Mo​gor​ván né​zett vissza rá, kö​ze​lebb hú​zó​dott Lady In​gel​stad
vál​lá​hoz, csí​pő​re tet​te a ke​zét, ki​húz​ta ma​gát, és igye​ke​zett a tőle tel​he​tő leg​te​re​bé​-
lye​sebb​nek mu​tat​koz​ni, ne​hogy a fér​fi dü​hös te​kin​te​te​ken kí​vül bár​mit is meg​pil​-
lant​has​son. Az​tán elő​ke​rült Ray​na​ult, aki Sö​vény meg a nők közé he​lyez​ke​dett, és
be​szél​ge​tés​be ele​gye​dett az egy​ko​ri ka​to​ná​val.
– Jó em​ber a fér​jed – ál​la​pí​tot​ta meg he​lyes​lő​en Lady In​gel​stad. – Min​dig biz​to​-
sak le​he​tünk ben​ne, hogy tisz​tes​sé​ges lesz.
– Ez nem is kér​dés. – Lu​li​ne ügyelt rá, hogy a vi​lág leg​büsz​kébb fe​le​sé​gé​nek mu​-
tas​sa ma​gát.
Néha gyű​löl​te a fér​jét, ami​ért fo​gal​ma sem volt, mi​lyen küz​del​mes az éle​te, és
ami​ért annyi​ra biz​to​san vél​te tud​ni, mi a nők dol​ga, és mi a fér​fi​a​ké. Mint​ha a he​-
lyé​re il​lesz​te​ni egy ke​rí​tés​osz​lo​pot, az​tán jól be​rúg​ni va​ló​di mun​ka len​ne, lá​tás​tól
va​ku​lá​sig egy ra​kás gye​re​ket te​rel​get​ni vi​szont nagy​sze​rű szó​ra​ko​zás, ami​ért il​len​-
dő há​lás​nak len​ni. Lu​li​ne fel​né​zett, és fe​hér ma​da​ra​kat lá​tott ma​ga​san az égen,
amint ha​tal​mas nyíl​lá ren​de​ződ​ve re​pül​tek ki tud​ja, hová. Olyan jó lett vol​na be​áll​-
ni kö​zé​jük! Va​jon hány lé​pés​nyit ban​du​kol​ha​tott már a ko​csi mel​lett?
Horm​rin​got sze​ret​te, jó ba​rá​tai vol​tak ott, meg egy háza, amit hosszú évek alatt
ala​kí​tott tö​ké​le​tes​re. De tőle sen​ki meg nem kér​dez​te, mi​ről ál​mo​dik, á de​hogy! A
fér​je csak el​vár​ta tőle, hogy adja el a jó kis fo​tel​jét meg a jó kis kan​dal​lót, ami mel​-
lett állt, és in​dul​jon el az ő álma után. Most azt fi​gyel​te, ahogy Ray​na​ult az osz​lop
ele​jé​re üget, és fej​te​get​ni kezd va​la​mit Ma​jud​nak. A nagy em​be​rek nagy ál​mo​kat
vi​tat​tak meg.
Va​jon eszé​be ju​tott-e va​la​ha a fér​fi​nak, hogy ta​lán ő is lo​va​gol​ni akar, érez​ni a
friss sze​let, mo​so​lyog​va les​ni a vég​te​len tá​jat, mar​hát te​rel​ni, az út​vo​nal​ról vi​tat​-
koz​ni és fel​szó​lal​ni a meg​be​szé​lé​se​ken, mi​köz​ben Ray​na​ult bak​tat a csi​kor​gó ko​csi
mel​lett, ő cse​ré​li ki a leg​ki​sebb gye​re​kük sza​ros pe​len​ká​ját, ő ki​ált rá a sor​ban utá​-
nuk kö​vet​ke​ző há​rom em​ber​re, hogy fe​jez​zék be a ki​a​bá​lást, ő rán​gat​ja se​be​s​re a
mell​bim​bó​it két​órán​ként, mi​köz​ben el​vár​ják tőle, hogy ké​szít​sen jó va​cso​rát, és
min​den kur​va este lás​sa el a há​zas​tár​si kö​te​les​sé​ge​it, ak​kor is, ha min​de​ne fáj, ak​-
kor is, ha ha​lá​lo​san fá​radt?
Hü​lye kér​dés. Ray​na​ult​nak ilyes​mi soha nem ju​tott az eszé​be. Mi​kor pe​dig neki
eszé​be ju​tott – meg​le​he​tő​sen sű​rűn –, va​la​mi min​dig cso​mót kö​tött a nyel​vé​re,
mint​ha csak ő len​ne az, aki da​dog. Ilyen​kor az​tán rán​tott egyet a vál​lán, és né​mán
duz​zo​gott to​vább.
– Azt nézd meg! – mor​mog​ta Lady In​gel​stad. Déli Szen​de alig egy tu​cat lé​pés​-
nyi​re a ka​ra​ván​tól le​ug​rott a nye​reg​ből, lova ár​nyé​ká​ban le​gug​golt a hosszú fűbe,
és a kan​tár​szá​rat a fo​gai kö​zött tart​va, le​tolt nad​rág​gal vi​zelt. Fe​ne​ke sá​padt ol​da​-
lát csak az nem lát​ta, aki nem akar​ta.
– Hi​he​tet​len – je​gyez​te meg va​la​ki.
A nő fel​húz​ta a nad​rág​ját, ba​rát​sá​go​san in​te​ge​tett, az​tán be​csa​tol​ta az övét, a te​-
nye​ré​be köp​te a szá​rat, és már fel is pat​tant a nye​reg​be. Az egész egy pil​la​na​tig
sem tar​tott, Szen​de pon​to​san ak​kor és úgy csi​nált min​dent, ahogy ked​ve tar​tot​ta.
Lu​li​ne Bak​tu​log vé​gig​né​zett az asszo​nyok ki​fe​lé for​du​ló kö​rén. Ép​pen vál​tot​tak,
most az egyik kur​vá​ra ke​rült a sor, hogy a vö​dör fölé gug​gol​jon.
– Van rá va​la​mi jó okunk, hogy ne ugyan​ezt te​gyük? – kér​dez​te.
Lady In​gel​stad szi​go​rú te​kin​tet​tel pil​lan​tott rá.
– Na​gyon is jó okunk van rá! – Együtt fi​gyel​ték, amint Déli Szen​de to​vább lo​va​-
gol, és oda​ki​ált va​la​mit Édes​nek a sze​ke​rek el​ren​de​zé​sé​ről. – Bár be kell val​la​nom,
je​len​leg nem tud​nám meg​mon​da​ni, mi az.
Az osz​lop​ból éles ki​ál​tás hal​lat​szott. Lu​li​ne a leg​idő​sebb lá​nya hang​ját is​mer​te
fel, és a szí​ve majd ki​ug​rott a mell​ka​sá​ból. Pá​nik​ba esve lé​pett egyet elő​re, az​tán
lát​ta, hogy a gye​re​kek megint csak ki​a​bál​va, ne​vet​gél​ve ve​szek​sze​nek azon, hogy ki
ül​jön a bak​ra.
– Nyu​ga​lom! – Lady In​gel​stad meg​ütö​get​te a kör​be vissza​hú​zó​dó Lu​li​ne kar​ját.
– Min​den rend​ben van.
– Annyi itt a ve​szély. – Lu​li​ne mély lé​leg​ze​tet vett, igye​ke​zett le​csil​la​pí​ta​ni he​ve​-
sen za​ka​to​ló szí​vét. – Annyi baj tör​tén​het. – Néha gyű​löl​te a csa​lád​ját, néha annyi​-
ra sze​ret​te őket, hogy az már fájt. En​nek a rejt​vény​nek va​ló​szí​nű​leg nem volt meg​-
ol​dá​sa.
– Te jössz – mond​ta Lady In​gel​stad.
– Igen. – Lu​li​ne ne​ki​lá​tott, hogy fel​gyűr​je a szok​nyá​ját. A kör össze​zá​ró​dott kö​-
rü​löt​te. A fene es​sen belé, má​sok​kal is elő​for​dult már, hogy ennyit kel​lett stra​pál​ni
ma​gu​kat egy pi​si​lés mi​att?
A nagy Io​siv Les​tek han​gos nyö​gé​sek kí​sé​re​té​ben fa​csart bele még pár csep​pet a
kan​ná​ba.
– Igen… igen… – De az​tán a sze​kér meg​ló​dult, az edé​nyek és a lá​dák zö​rög​ni
kezd​tek kö​rü​löt​te, ő pe​dig el​en​ged​te a far​kát, hogy meg​ka​pasz​kod​has​son a kor​lát​-
ban, ami​től az​tán vég​képp el​zá​rult a csap.
– Mi​ért kell az em​ber​nek meg​öre​ged​nie? – mor​mog​ta A kol​dus ha​lá​la című da​-
rab záró so​rát idéz​ve. Ó, a csend, ami​be ere​je tel​jé​ben be​le​sut​tog​ta eze​ket a sza​va​-
kat! O, az utá​na fel​csen​dü​lő vas​taps! Meg​őrül​tek érte. Most meg? Szám​űz​te ma​gát
a va​don​ba, mi​köz​ben a tár​su​la​ta Mid​der​land tar​to​má​nya​i​ban tur​né​zott, és fo​gal​-
muk sem volt róla, mi​lyen az iga​zi va​don. Ki​le​sett az ab​la​kon a vég​te​len fűre. Ha​-
tal​mas rom ke​rült a sze​me elé, a Bi​ro​da​lom ezer éve ma​gá​ra ha​gyott, el​fe​le​dett da​-
rab​ká​ja. Fé​lig le​dőlt osz​lo​pok, gyo​mok​kal be​nőtt fa​lak. Szám​ta​lan ilyet lát​tak a
Messzi Vi​dék​nek ezen a ré​szén. Az épü​le​tek di​cső​sé​ge el​hal​vá​nyult, a tör​té​ne​tük a
múlt kö​dé​be ve​szett, a ma​rad​vá​nya​ik már ér​dek​lő​dés​re is alig tar​tot​tak szá​mot.
Egy rég le​tűnt kor re​lik​vi​ái vol​tak csu​pán. Ép​pen mint ő.
Fé​lel​me​tes erő​vel tört rá a nosz​tal​gia éle​té​nek azon sza​ka​sza iránt, ami​kor akár
egy vöd​röt is tele tu​dott hu​gyoz​ni. Oda sem fi​gyelt, csak spric​celt, mint egy szi​-
vattyú, az​tán szín​pad​ra pat​tant, hogy az éde​sen il​la​to​zó bál​na​olaj​lám​pák fé​nyé​ben
süt​kérez​ve só​ha​jo​kat csal​jon ki a kö​zön​sé​gé​ből, majd fo​gad​ja a lá​zas tap​sot. Az a
két csúf ko​bold, a szín​da​ra​bí​ró meg az igaz​ga​tó év​ről évre csá​bí​tot​ták, hogy ma​-
rad​jon még egy évad​ra. Kö​nyö​rög​tek neki, meg​aláz​kod​tak előt​te, ma​ga​sabb gá​zsit
aján​lot​tak, de ő vá​lasz​ra sem volt haj​lan​dó mél​tat​ni őket, csak szót​la​nul pú​de​rez​te
ma​gát. Meg​hív​ták az Ag​ri​ont​ba, hogy lép​jen fel a pa​lo​ta szín​pa​dán ő ma​gasz​tos
fel​sé​ge és a tel​jes Zárt Ta​nács előtt! Az Első Má​gust ját​szot​ta az Első Má​gus je​len​-
lé​té​ben! Hány szí​nész mond​hat​ja el ma​gá​ról ugyan​ezt?
Hit​vány kri​ti​ku​so​kon, meg​sem​mi​sí​tett ri​vá​li​so​kon, lel​kes ra​jon​gó​kon át​gá​zol​va
ha​ladt elő​re, és jó​for​mán ész​re sem vet​te őket a tal​pa alatt. A bu​kás​tól má​sok tar​-
tot​tak he​lyet​te.
De előbb a tér​de hagy​ta cser​ben, az​tán a gyom​ra, az​tán a hó​lyag​ja, vé​gül pe​dig a
kö​zön​sé​ge. Az író gú​nyos vi​gyor​ral ja​va​solt egy fi​a​ta​labb szí​nészt a sze​rep​re – per​-
sze azért ő is ka​pott egy hoz​zá mél​tó mel​lék​sze​re​pet, amíg össze​gyűj​ti az ere​jét.
Az​tán kis hí​ján úgy esett be a szín​pad​ra, he​beg​ve adta elő a szö​ve​gét, ki​ver​te a ve​-
rej​ték a bűz​lő lám​pák va​kí​tó fé​nyé​ben. Az​tán az igaz​ga​tó gú​nyos vi​gyor​ral azt ja​va​-
sol​ta, hogy vál​ja​nak el egy​más​tól. Nagy​sze​rű​en dol​goz​tak együtt annyi sok éven át,
nagy​sze​rű kri​ti​ká​kat kap​tak, nagy​sze​rű volt a kö​zön​sé​gük is, de el​jött az idő, hogy
mind​ket​ten más​hol ke​res​sék a si​kert, hogy új ál​mo​kat kö​ves​se​nek…
– Jaj, fe​ne​ség, fel​ütéd rút fe​je​det…
A sze​kér meg​bil​lent, és a nyo​mo​rú​sá​gos lötty, amit az el​múlt egy órá​ban pro​du​-
kált, ki​loccsant a kan​ná​ból a ke​zé​re. Még csak ész​re sem vet​te iga​zá​ból. Meg​dör​-
zsöl​te iz​zadt ál​lát. Bo​rot​vál​koz​nia kell. Nem hagy​hat​ja el ma​gát tel​je​sen. Vég​té​re is
arra ké​szül, hogy el​vi​gye a kul​tú​rát a va​don​ba, nem igaz?
Kéz​be vet​te Cam​ling le​ve​lét, még egy​szer át​ol​vas​ta, aj​ká​val né​mán for​mál​va a
sza​va​kat. Ez a Cam​ling igen​csak ci​co​más stí​lus​ban fo​gal​ma​zott, de kel​le​me​sen túl​-
ára​dó sza​vak​kal di​csér​te őt, majd ki​tű​nő bá​nás​mó​dot ígért, és fel​vá​zol​ta ter​vét,
mi​sze​rint nagy​sza​bá​sú elő​adást tar​ta​nak Ránc ősi bi​ro​dal​mi am​fi​te​át​ru​má​ban.
Kor​szak​al​ko​tó ese​mény lesz, aho​gyan fo​gal​ma​zott. Kü​lön​le​ges kul​tu​rá​lis él​mény!
Io​siv Les​tek csil​la​ga még nem ál​do​zott le. Az övé ugyan nem! A fel​men​tő se​reg
néha a leg​vá​rat​la​nabb he​lyek​ről ér​ke​zik. Rá​adá​sul jó ide​je nem is hal​lu​ci​nált. Egy​-
ér​tel​mű​en gyó​gyu​ló​fél​ben van! Les​tek le​tet​te a le​ve​let, újra meg​mar​kol​ta a far​kát,
és az ab​lak előtt las​san el​ha​la​dó ro​mo​kat néz​te.
– A leg​nagy​sze​rűbb ala​kí​tá​som még hát​ra​van… – nyög​te, és össze​szo​rí​tott fog​-
gal a kan​ná​ba eről​te​tett még pár csep​pet.
– Va​jon mi​lyen le​het? – kér​dez​te Sal​lit az élénk szí​nű​re fes​tett ko​csit bá​mul​va, ol​-
da​lán a lila be​tűs fel​irat​tal: A hí​res-ne​ve​ze​tes Io​siv Les​tek. Nem mint​ha a nő el
tud​ta vol​na ol​vas​ni. De Lu​li​ne Bak​tu​log azt mond​ta, ez van oda​ír​va.
– Mi le​het mi​lyen? – kér​dez​te Ara​nyos.
– Szí​nész​nek len​ni. Szín​pad​ra áll​ni a kö​zön​ség előtt meg min​den. – Sal​lit egy​-
szer lá​tott pár te​át​ris​tát. Az any​ja és az apja vit​te el. Mi​előtt még meg​hal​tak vol​na.
Hát per​sze hogy még az​előtt. Nem nagy​vá​ro​si szí​né​szek vol​tak ugyan, de ak​kor is.
Pi​ros​ra tap​sol​ta a te​nye​rét.
Ara​nyos ko​pott ka​lap​ja alá iga​zí​tott egy kó​sza haj​für​töt.
– Te ta​lán nem sze​re​pet ját​szol min​den egyes új ven​dé​ged​nek?
– Az azért nem ugyan​az.
– Ki​sebb a kö​zön​ség, de ezen kí​vül nem sok kü​lönb​sé​get lá​tok. –Hal​lot​ták,
amint a ko​csi há​tul​já​ban Gen​ti​li egyik öreg uno​ka​test​vé​rét is​tápo​ló Na​jis ép​pen
ké​je​sen fel​nyög. – Ha úgy tesz, mint​ha él​vez​né, ki​csi​kar​hat vele némi bor​ra​va​lót. –
Vagy akár azt is el​ér​he​ti vele, hogy a fér​fi gyor​sab​ban vé​gez. Az pe​dig min​dig jó.
– So​sem tud​tam tet​tet​ni ma​gam – fe​lel​te Sal​lit. Leg​alább​is azt nem tud​ta tet​tet​-
ni, hogy jól érzi ma​gát. Szí​ve​seb​ben tett úgy in​kább, mint​ha ott sem vol​na.
– Nem min​dig a du​gás​ról szól a do​log. Nem min​dig. Vagy leg​alább​is nem csak a
du​gás​ról. – Ara​nyos sok he​lyen meg​for​dult már.
Po​ko​li​an gya​kor​la​ti​as nő volt. Sal​lit is sze​re​tett vol​na ilyen gya​kor​la​ti​as len​ni.
Ta​lán egy nap majd si​ke​rül neki. – Csak bánj úgy ve​lük, mint​ha len​né​nek va​la​kik.
Min​den​ki erre vá​gyik, nem igaz?
– Gon​do​lom. – Sal​lit is sze​ret​te vol​na, ha úgy bán​nak vele, mint​ha len​ne va​la​ki,
de ál​ta​lá​ban tárgy​ként ke​zel​ték. Ha rá​néz​tek, csak a kur​vát lát​ták ben​ne. Kí​ván​csi
lett vol​na, akad-e egy​ál​ta​lán olyan em​ber a Tár​sa​ság​ban, aki tud​ja a ne​vét. Még
annyi ér​zel​met sem vál​tott ki be​lő​lük, mint a mar​hák, és ke​ve​seb​bet is ért a sze​-
mük​ben. Mit szól​ná​nak hoz​zá a szü​lei, hogy a lá​nyuk​ból kur​va lett? De mi​után
meg​hal​tak, már nem volt be​le​szó​lá​suk, és Sal​lit úgy érez​te, neki sincs be​le​szó​lá​sa
töb​bé. De hát biz​tos akad rosszabb sors is az övé​nél.
– Csak a ke​nye​red ke​re​sed meg vele. Így kell fel​fog​nod. Fi​a​tal vagy még, csil​la​-
gom. Van időd dol​goz​ni. – Egy tü​ze​lő szu​ka ko​co​gott el az osz​lop mel​lett, nyo​má​-
ban jó tu​cat​nyi min​den​fé​le mé​re​tű és for​má​jú kan lo​holt re​mény​ked​ve. – Ilyen a
vi​lág – foly​tat​ta Ara​nyos az ál​la​to​kat fi​gyel​ve. – Ha haj​lan​dó vagy so​kat dol​goz​ni,
meg​gaz​da​god​hatsz. Vagy leg​alább​is elég pénzt gyűjt​hetsz össze, hogy ké​nyel​me​sen
vo​nulj majd vissza. Ez az ál​munk.
– Ez? – Sal​lit elég va​cak egy álom​nak ta​lál​ta.
– Most nincs sok mun​ka, az igaz, de ha Ránc​ba érünk, meg​lá​tod majd, hogy
csak úgy özön​lik a pénz. Lank​lan érti a dol​gát, emi​att nem kell ag​gód​nod.
Min​den​ki Ránc​ba akart men​ni. Amint reg​gel ki​nyi​tot​ták a sze​mü​ket, már​is az
út​vo​nal​ról be​szél​get​tek, kö​nyö​rög​tek Édes​nek, hogy árul​ja el, hány mér​föl​det tet​-
tek meg, hány van még hát​ra, az​tán úgy szá​mol​gat​ták őket, mint egy hosszú bör​-
tön​bün​te​tés nap​ja​it. De Sal​lit ret​te​gett at​tól a hely​től. Lank​lan néha csil​lo​gó szem​-
mel ecse​tel​te, mennyi ma​gá​nyos fér​fi van ott, és hogy na​pon​ta öt​ven ügy​fe​lük is
lesz. Mint​ha ez olyan nagy​sze​rű ki​lá​tás len​ne. Sal​lit in​kább a pok​lot kép​zel​te ilyen​-
nek. Néha nem volt odá​ig Lank​lan​ért, de Ara​nyos sze​rint nála jobb stri​cit ke​res​ve
sem ta​lál​hat​tak vol​na.
Na​jis már úgy vi​sí​tott, mint​ha a csúcs felé kö​ze​led​ne, nem le​he​tett úgy ten​ni,
mint​ha meg sem hal​la​nák.
– So​kat kell még men​nünk? – kér​dez​te Sal​lit, be​szél​ge​tés​sel igye​kez​vén el​nyom​-
ni a han​go​kat.
Ara​nyos össze​rán​colt hom​lok​kal pil​lan​tott a lá​tó​ha​tár felé.
– Hosszú utat te​szünk még meg, és ren​ge​teg fo​lyón ke​lünk át.
– Ezt mond​tad he​tek​kel ez​előtt is.
– Ak​kor is igaz volt, és most is igaz. Ne félj, csil​la​gom, Édes Dab el​visz ben​nün​-
ket oda.
Sal​lit re​mél​te, hogy nem így lesz. Ab​ban bí​zott, hogy a vén cser​kész kör​be​ve​ze​ti
őket, és vissza​jut​nak Új Keln​be, ahol majd az any​ja meg az apja vár​ja mo​so​lyog​va
a régi házuk aj​ta​já​ban. Sem​mi más​ra nem vá​gyott. De mind a ket​te​jü​ket el​vit​te a
láz, a ha​tal​mas, üres pusz​tán pe​dig nem volt he​lye az ál​mok​nak. Mély lé​leg​ze​tet
vett, ki​dör​zsöl​te a fáj​dal​mat az or​rá​ból, és össze​szed​te min​den ere​jét, hogy ne sír​ja
el ma​gát. Az nem lett vol​na tisz​tes​sé​ges a töb​bi​ek​kel szem​ben. Neki sem lett jobb
at​tól, ha ők sír​tak, igaz?
– A jó öreg Édes Dab! – Ara​nyos a nyel​vé​vel cset​tint​ve no​szo​gat​ta az ök​rö​ket. –
Ál​lí​tó​lag soha nem té​vedt még el éle​té​ben.
– Ezek sze​rint nem té​ved​tél el – szólt Síró Szik​la.
Édes le​vet​te a sze​mét a kö​ze​le​dő lo​vas​ról, és hu​nyo​rog​va né​zett a nőre, aki egy
fé​lig le​dőlt fal te​te​jén ült a le​me​nő nap előtt, és a lá​bát ló​bál​ta. A fe​jé​ről ki​vé​te​le​-
sen le​te​ker​te az öreg zász​lót, haja ki​bont​va len​gett, a hosszú, ezüst tin​csek kö​zött
itt-ott még lát​szott az ere​de​ti arany​szín.
– Mi​kor lát​tál olyat, hogy én el​té​ved​tem?
– Ami​kor nem va​gyok ott, hogy mu​tas​sam ne​ked az utat.
Édes erre bá​na​to​san el​mo​so​lyo​dott. Ezen az úton csak két​szer kel​lett fél​re​hú​-
zód​nia a sö​tét​ség lep​le alatt csil​la​gos éj​sza​ká​kon, hogy ad​dig va​ca​kol​jon az aszt​ro​-
lá​bi​u​má​val, amíg meg​ál​la​pít​ja, hol jár​nak pon​to​san. Az esz​közt egy nyu​gal​ma​zott
ha​jós​ka​pi​tány​tól nyer​te kár​tyán, és át​ko​zot​tul hasz​nos​nak bi​zo​nyult az évek so​rán.
A pusz​tán néha úgy tűnt, mint​ha a ten​ge​ren jár​ná​nak. Nem volt ott sem​mi, csak az
ég, a lá​tó​ha​tár meg a nya​fo​gó uta​sok. Az em​ber​nek szük​sé​ge volt egy-két trükk​re,
hogy lé​pést tart​son a róla szó​ló le​gen​dák​kal.
Az a vö​rös med​ve? Egy dár​dá​val ölte meg, nem a pusz​ta ke​zé​vel, rá​adá​sul öreg
volt, las​sú, és nem is kü​lö​nö​seb​ben nagy. De azért med​ve volt, ő pe​dig két​ség​te​le​-
nül vég​zett vele. Mi​ért nem elé​ged​tek meg az em​be​rek ennyi​vel? Édes Dab meg​ölt
egy med​vét! De nem, ne​kik újra és újra ki kel​lett szí​nez​ni​ük a tör​té​ne​tet, ahány​-
szor csak to​vább​ad​ták – előbb csak pusz​ta kéz​zel tet​te, az​tán egy nőt is meg​men​-
tett, az​tán már há​rom med​ve volt –, amíg vé​gül ő maga a tes​ti va​ló​já​ban már csak
csa​ló​dást kelt​he​tett. Ne​ki​dőlt egy tö​rött osz​lop​nak, kar​ba tet​te a ke​zét, és ke​se​rű
száj​íz​zel fi​gyel​te a fér​fit, aki dzsinn mód​já​ra sző​rén ülve meg a lo​vát vág​ta​tott fe​lé​-
jük.
– Ki​nek jó ez, hogy ilyen ki​ba​szot​tul cso​dá​lat​ra mél​tó va​gyok – dör​mög​te. –
Mert​hogy ne​kem nem, az biz​tos.
– Aha – szólt Síró Szik​la.
– Soha nem ve​zet​tek ne​mes cé​lok.
– Aha.
Édes egy idő​ben meg​hall​gat​ta a róla szó​ló tör​té​ne​te​ket, az​tán az övé​be dug​ta a
hü​velyk​uj​ját, és az ál​lát fel​szeg​ve el​hi​tet​te ma​gá​val, hogy va​ló​ban ilyen az éle​te. De
az évek csi​ko​rog​va vo​nul​tak el mel​let​te, ő egy​re gyen​gébb lett, a tör​té​ne​tek pe​dig
egy​re va​dab​bak, amíg vé​gül már egy is​me​ret​len em​ber​ről szól​tak, aki​nek olyas​mi
is si​ke​rült, ami​vel ő soha meg sem pró​bál​ko​zott vol​na. Néha fel-fel​rém​lett a le​gen​-
dák​ban va​la​mi hal​vány em​lék​tö​re​dék egy régi, el​ke​se​re​dett cse​te​pa​té​ról vagy egy​-
han​gú ván​dor​út​ról a sem​mi​be, eset​leg fa​gyos​ko​dás​sal és éhe​zés​sel töl​tött ne​héz
idő​sza​kok​ról, de fo​gal​ma sem volt, mi​fé​le szar​ka​va​rás tet​te eze​ket az amúgy tel​je​-
sen ér​dek​te​len ese​mé​nye​ket emel​ke​dett ka​lan​dok​ká.
– Má​sok​nak mi jut eb​ből? – kér​dez​te. – Egy ra​kás tör​té​net, amit bó​lo​gat​va hall​-
gat​hat​nak. És ne​kem mi jut? Sem​mi olyas​mi, ami​ből el​él​de​gél​het​nék öreg nap​ja​-
im​ban. Csak egy ko​pott nyer​get tu​dok fel​mu​tat​ni meg egy teli zsák ha​zug​sá​got.
– Aha – bó​lin​tott Síró Szik​la, mint​ha ez vol​na a vi​lág leg​ter​mé​sze​te​sebb dol​ga.
– Ez nem igaz​sá​gos. Egy​sze​rű​en nem igaz​sá​gos.
– Már mi​ért len​ne igaz​sá​gos?
A fér​fi egyet​ér​tő​en mo​cor​gott. Már nem lesz fi​a​ta​labb. Meg​öre​ge​dett. Fá​jós láb​-
bal éb​redt, fá​jós mell​kas​sal fe​küdt, és ha a maga mö​gött ha​gyott na​pok​ra te​kin​tett,
tisz​tán lát​ta, hogy mennyi​vel több van be​lő​lük, mint a még előt​te ál​lók​ból. Azon
kez​dett gon​dol​kod​ni, hogy va​jon még hány éj​sza​kát al​hat a kö​nyör​te​len ég alatt, az
em​be​rek még​is olyan cso​dá​lat​tal te​kin​tet​tek rá, mint​ha ő vol​na maga a nagy Ju​-
vens, és ha baj​ba ke​rül​né​nek, éne​ké​vel álom​ba rin​gat​ná a vi​hart is, a tá​ma​dó
dzsin​ne​ket pe​dig a seg​gé​ből ki​lőtt vil​lá​mok​kal pusz​tí​ta​ná el. De ő az​tán nem tu​dott
vil​lá​mo​kat szór​ni, néha pe​dig, mi​után Ma​jud​dal be​szél​get​ve job​ban el​ját​szot​ta a
ret​tent​he​tet​len min​den​tu​dó sze​re​pét, mint Io​siv Les​tek tud​ta vol​na, re​me​gő kéz​zel
és ho​má​lyos te​kin​tet​tel szállt fel a nye​reg​be.
– Nem va​gyok már a régi – mond​ta ilyen​kor Síró Szik​lá​nak, ő pe​dig csak bó​lin​-
tott, mint​ha ez vol​na a vi​lág leg​ter​mé​sze​te​sebb dol​ga.
– Va​la​ha vol​tam va​la​ki, nem? – kér​dez​te Édes.
– Még min​dig vagy va​la​ki – fe​lel​te Síró Szik​la.
 – Igen, de ki?
A lo​vas pár lé​pés​nyi​re tő​lük meg​állt, össze​vont szem​öl​dök​kel né​zett Édes​re, az​-
tán Síró Szik​lá​ra, az​tán meg a ro​mok​ra. Gya​nak​vó te​kin​te​te, mint egy fel​ri​asz​tott
szar​va​sé. Egy pil​la​nat​tal ké​sőbb át​ve​tet​te a lá​bát a ló há​tán, és le​ug​rott a föld​re.
– Édes Dab! – szólt.
– Lok​vaj! – mond​ta Édes. Nyil​ván ő jött. Az újak közé tar​to​zott, olyan volt,
mint​ha foly​ton duz​zog​na, csak a rosszat lát​ta min​den​ben. – Mi​ért nincs itt San​-
geed?
– Ve​lem is be​szél​hetsz.
– Be​szél​he​tek, de mi​ért ten​ném? – Lok​vaj meg​sér​tő​dött, dü​hö​sen fin​tor​gott,
aho​gyan a fi​a​ta​lok szok​tak. Va​ló​szí​nű​leg Édes sem volt kü​lönb if​jabb ko​rá​ban. Sőt
mi több, még en​nél is rosszabb le​he​tett, de a fe​né​be, ez a po​zőr​kö​dés egy​re job​ban
fá​rasz​tot​ta ma​nap​ság. Le​in​tet​te a dzsinnt. – Jól van, jól van, be​szél​he​tünk. – Mély
lé​leg​ze​tet vett, a ke​se​rű íz a szá​já​ban nem lett éde​sebb. Rég​óta ter​vez​te ezt, min​-
dent meg​fon​tolt, és gon​do​san vá​lasz​tot​ta meg az utat, de az utol​só lé​pést így is ko​-
moly erő​fe​szí​té​sé​be ke​rült meg​ten​ni.
– Ak​kor be​szélj – mond​ta Lok​vaj.
– Egy tár​sa​sá​got ho​zok, ta​lán egy​nap​nyi gyors lo​vag​lás​ra jár​nak in​nen dél felé.
Van pén​zük.
– Ak​kor el​vesszük – je​len​tet​te ki Lok​vaj.
– Azt te​szi​tek, amit mon​dok, basszá​tok meg! – csat​tant fel Édes. – Mondd meg
San​geed​nek, hogy le​gyen a meg​be​szélt he​lyen. Így is ép​pen elég ide​ge​sek már.
Csak mu​tas​sá​tok meg ma​ga​to​kat, mint​ha harc​ra ké​szül​né​tek, lo​va​gol​ja​tok fel-alá,
or​di​bál​ja​tok egy sort, lő​je​tek ki egy-két nyíl​vesszőt, és lel​ke​sen ki​fi​zet​nek ben​ne​te​-
ket. Csak nyu​gi​sán, vi​lá​gos?
– Vi​lá​gos – fe​lel​te Lok​vaj, de Édes​nek akad​tak két​sé​gei afe​lől, hogy tud​ja-e, ho​-
gyan kell bár​mit is nyu​gi​san csi​nál​ni.
Kö​ze​lebb lé​pett a dzsinn​hez, az ar​cuk ép​pen egy ma​gas​ság​ba ke​rült, mi​vel Édes
sze​ren​csé​re ma​ga​sab​ban állt a lej​tős ta​la​jon. Hü​velyk​uj​ját a kar​dot tar​tó szíj​ba
akasz​tot​ta, és elő​re​tol​ta az ál​lát.
– Sem​mi gyil​ko​lá​szás, hal​lod? Csak csen​de​sen, la​zán, és min​den​ki meg​kap​ja a
pén​zét. A fele a ti​é​tek, a fele az enyém. Ezt add át San​geed​nek.
– Át​adom. – Lok​vaj ki​hí​vó​an né​zett vissza rá. Édes ha​tá​ro​zott kész​te​tést ér​zett,
hogy le​szúr​ja, és hagy​ja a fe​né​be az egész üz​le​tet. Vé​gül azon​ban a jó​zan ész di​a​-
dal​mas​ko​dott. – Mit mon​dasz erre? – ki​ál​tot​ta oda a dzsinn Síró Szik​lá​nak.
A nő to​vább​ra is a lá​bát ló​bál​ta, haja hul​lám​zott a szél​ben. Mint​ha Lok​vaj nem
is szólt vol​na hoz​zá. Édes kun​cog​ni kez​dett ma​gá​ban.
– Raj​tam ne​vetsz, kis​em​ber? – csat​tant fel Lok​vaj.
 – Ne​ve​tek, és te ép​pen itt állsz előt​tem – mond​ta Édes. – Vond le ma​gad​nak a
kö​vet​kez​te​tést, baz​meg. Most pe​dig irány San​geed, add át neki, amit üzen​tem.
So​ká​ig né​zett Lok​vaj után, ahogy a dzsinn lo​vas​tól las​san fe​ke​te pont​tá zsu​go​ro​-
dott a nap​le​men​té​ben, és arra gon​dolt, hogy ez az epi​zód va​ló​szí​nű​leg nem fog fel​-
buk​kan​ni az Édes Dab​ról szó​ló le​gen​dák​ban. A szá​ja íze ke​se​rűbb lett, mint va​la​-
ha. De hát mit te​het​ne? Nem te​rel​het örök​ké tár​sa​sá​go​kat.
– Va​la​mi​ből meg kell él​nem nyug​dí​jas ko​rom​ban is – dör​mög​te maga elé. –
Nem va​gyok tel​he​tet​len, ha er​ről ál​mo​dom, igaz?
Hu​nyo​rog​va né​zett fel Síró Szik​lá​ra, aki megint hát​ra​kö​töt​te a ha​ját az​zal a ron​-
gyos zász​ló​val. A leg​töb​ben ta​lán sem​mit sem lát​tak vol​na raj​ta, de ő, aki annyi éve
is​mer​te, ész​re​vet​te az ar​cán a csa​ló​dott​sá​got. Vagy ta​lán csak a sa​ját csa​ló​dott​sá​ga
tük​rö​ző​dött raj​ta, mint egy nyu​godt vizű tó fel​szí​nén.
– Soha nem vol​tam ki​ba​szott hős – mor​dult fel Édes. – Akár​mit is mon​da​nak.
A nő csak bó​lin​tott, mint​ha ez vol​na a vi​lág leg​ter​mé​sze​te​sebb dol​ga.
A nép a ro​mok kö​zött tá​bo​ro​zott. San​geed ma​gas kuny​hó​ját egy ha​tal​mas, rég le​-
dőlt szo​bor kö​nyök​haj​la​tá​ban tá​kol​ták össze. Sen​ki sem tud​ta, kit áb​rá​zol a szo​-
bor. Egy régi is​ten le​he​tett ta​lán, aki meg​halt, és a múlt kö​dé​be ve​szett. Lok​vaj úgy
érez​te, ha​ma​ro​san a nép is csat​la​ko​zik hoz​zá.
A mind​össze pár kuny​hó​ból álló tá​bor csen​des volt, a fi​a​tal fér​fi​ak hosszú va​dá​-
szat​ra men​tek. Az áll​vá​nyo​kon csak sze​gé​nyes hús​da​ra​bok szá​rad​tak. A szö​vő​szé​-
kek, ami​ken a pok​ró​cok ké​szül​tek, han​gos csat​to​gás​sal osz​tot​ták fel az időt csúf
pil​la​na​tok​ra. Ide ju​tott a nép, ame​lyik egy​kor ural​ta a pusz​tát. Ala​mizs​ná​ért szőt​-
tek, és pénzt lop​tak, hogy meg​ve​hes​sék gyar​ma​to​sí​tó​ik​tól mind​azt, ami ele​ve őket
il​let​te vol​na.
Té​len az​tán jöt​tek a fe​ke​te ki​üté​sek, a gye​re​kek fele sír​va ve​rej​té​ke​zett tő​lük, az​-
tán meg​halt. Fel​gyúj​tot​ták a kuny​hó​kat, szent kö​rö​ket raj​zol​tak a föld​re, és el​-
mond​ták a meg​fe​le​lő sza​va​kat, de nem szá​mí​tott. A vi​lág meg​vál​to​zott, és a régi
szer​tar​tá​sok már el​vesz​tet​ték az ere​jü​ket. A gye​re​kek így is meg​hal​tak, a nők így is
ás​tak, a fér​fi​ak így is sír​tak, és Lok​vaj sírt kö​zü​lük a leg​ke​ser​ve​seb​ben.
San​geed a vál​lá​ra tet​te a ke​zét.
– Nem ma​ga​mat fél​tem – mond​ta. – Én ki​töl​töt​tem a ma​gam ide​jét. Ben​ne​te​ket
fél​te​lek, a fi​a​ta​lo​kat, akik utá​nam jöt​tök, és lát​ni fog​já​tok, ahogy min​den vé​get ér.
Lok​vaj is félt. Néha úgy érez​te, a ret​te​gés be​töl​ti min​den egyes nap​ját. Hogy él​-
het így egy har​cos?
Ki​kö​töt​te a lo​vát, és át​si​e​tett a tá​bo​ron. San​geed két erős lá​nya vál​lá​ra tá​masz​-
kod​va sán​ti​kált ki a kuny​hó​já​ból. A lé​lek ap​rán​ként tá​vo​zott a tes​té​ből, min​den
reg​gel ke​ve​sebb ma​radt be​lő​le. Ha​tal​mas ter​me​te előtt nem​rég még resz​ke​tett a
vi​lág, mos​tan​ra azon​ban csak sor​va​dó por​hü​vely ma​radt be​lő​le.
– Mit mon​dott Édes? – kér​dez​te sut​tog​va.
 – Hogy kö​ze​le​dik egy tár​sa​ság, és fi​zet​ni fog​nak. Nem bí​zom ben​ne.
– Min​dig is a nép ba​rát​ja volt. – San​geed egyik lá​nya le​tö​röl​te a nyá​lat apja szá​-
já​nak biggye​dő sar​ká​ból. – Úgy lesz, ahogy mond​ja. – Az öreg már​is kez​dett álom​-
ba szen​de​rül​ni.
– Úgy lesz, ahogy mond​ja – vissz​han​goz​ta Lok​vaj, de félt, hogy mi fog tör​tén​ni.
Fél​tet​te ka​ron ülő fiát, aki alig há​rom éj​sza​ká​val ko​ráb​ban ne​ve​tett fel elő​ször,
és vált ez​zel a nép tag​já​vá. Öröm​te​li pil​la​nat​nak kel​lett vol​na en​nek len​ni, de Lok​-
vajt csak ret​te​gés töl​töt​te el. Mi​lyen vi​lág​ba szü​le​tett ez a cse​cse​mő? Az ő fi​a​tal​ko​-
rá​ban a nép​nek ha​tal​mas, erős nyá​jai és csor​dái vol​tak, mos​tan​ra vi​szont el​ra​bol​-
ták őket a jö​ve​vé​nyek, a jó le​ge​lő​ket le​ta​pos​ták az át​ha​la​dó tár​sa​sá​gok, a va​da​kat
ad​dig pusz​tí​tot​ták, amíg egy sem ma​radt be​lő​lük. A nép szét​szé​ledt, és szé​gyen​tel​-
jes dol​gok​ra ka​pott rá. Az​előtt a jö​vőt min​dig ép​pen olyan​nak lát​ták, mint a múl​-
tat, de Lok​vaj már tud​ta, hogy a múlt sok​kal jobb volt, mert a jövő nem rejt mást,
csak fé​lel​met és ha​lált.
De a nép nem lesz harc nél​kül az enyé​sze​té. Ahogy a csil​la​gok ki​gyúl​tak oda​fent,
Lok​vaj le​te​le​pe​dett a fe​le​sé​ge mel​lé, és egy szebb hol​nap​ról ál​mo​dott, ami​ről maga
is tud​ta, hogy so​sem jön el.
 Isten haragja

– Nem iga​zán tet​szik az a fel​hő! – kö​zöl​te Leef, majd fél​re​sö​pör​te az ar​cá​ból a ha​-
ját, amit a szél azon​nal vissza is fújt.
– Ha a po​kol​ban van​nak fel​hők – je​gyez​te meg Temp​lo​mos ak​kor ép​pen úgy néz​-
nek ki, mint az ott. – Szür​kés​fe​ke​te hegy je​lent meg a lá​tó​ha​tá​ron, sö​tét óri​ás​ként
go​moly​gott egye​ne​sen a mennye​kig. A nap erőt​len pa​ca​ként fes​tet​te fur​csa, har​ci​-
as szí​nek​re maga kö​rül az eget. Ahány​szor csak Temp​lo​mos fel​né​zett, a fel​hő kö​ze​-
lebb járt hoz​zá. A vég​te​len, me​ne​dé​ket sem nyúj​tó Messzi Vi​dék​re ve​tü​lő ár​nyék
hová más​ho​vá kú​szott vol​na, mint egye​ne​sen az ő feje fölé? Egé​szen hi​he​tet​len,
mennyi​re von​zott min​dent, ami ve​szé​lyes.
– Gyújt​sunk tü​ze​ket, és hú​zód​junk be a ko​csik​ba! – ki​ál​tot​ta, mint​ha né​hány
desz​ka meg egy da​rab vá​szon biz​tos vé​del​met nyúj​ta​na az egek tom​bo​ló dühe elől.
A szél nem se​gí​tett, mint aho​gyan az egy pil​la​nat​tal ké​sőbb el​ere​dő szi​tá​lás sem.
Meg a ha​ma​ro​san már zu​ho​gó eső sem, ami egy​szer​re kor​bá​csol​ta őket min​den lé​-
te​ző irány​ból, és úgy ha​tolt át Temp​lo​mos vi​sel​tes ka​bát​ján, mint​ha anya​szült
mez​te​len lett vol​na. A jo​gász ká​rom​kod​va ha​jolt a kis ku​pac te​hén​le​pény fölé, ami
las​san ere​de​ti, il​la​to​sabb ál​la​po​tá​ba lé​nye​gük vissza ned​ves te​nye​ré​ben, mi​köz​ben
ő egy füs​töl​gő fa​da​rab​bal ügyet​len​ke​dett.
– Nem túl jó szó​ra​ko​zás, ha az em​ber a vi​zes szart pró​bál​ja meg​gyúj​ta​ni, ugye?
– ki​ál​tot​ta oda Leef.
– Volt már jobb mun​kám is. – Bár ha Temp​lo​mos job​ban be​le​gon​dolt, ez a vi​-
szo​lyog​ta​tó hasz​ta​lan​ság kí​sér​te szin​te mind​egyi​ket.
Pa​ta​do​bo​gást hal​lott. Fel​néz​ve Szen​dét pil​lan​tot​ta meg, amint ka​lap​ját a fe​jé​re
szo​rít​va le​ug​rik a nye​reg​ből. Egé​szen kö​zel kel​lett jön​nie, hogy túl​ki​a​bál​has​sa a
tom​bo​ló sze​let. Temp​lo​mos fi​gyel​mét egy pil​la​nat​ra el​te​rel​te a nő tes​té​hez ta​pa​dó
ing, amely ép​pen annyi​ra gom​bo​ló​dott ki, hogy lát​ni en​ged​te a nap​bar​ní​tot​ta há​-
rom​szö​get Szen​de nya​ka alatt, kö​rü​löt​te a vi​lá​go​sabb bőrt meg egy da​rab​kát a hal​-
vá​nyan vi​lá​gí​tó vál​lá​ból, sőt mint​ha fel​sej​lett vol​na a…
– Azt kér​dez​tem, hol van a gu​lya – or​dí​tot​ta az ar​cá​ba a nő.
– Ööö… – Temp​lo​mos hát​ra​bö​kött a vál​la fö​lött. – Ta​lán egy mér​föld​nyi​vel mö​-
göt​tünk.
– Nyug​ta​la​nok let​tek a vi​har​tól. – Leef össze​húz​ta a sze​mét. Le​he​tet​len lett vol​-
na meg​ál​la​pí​ta​ni, hogy a szél mi​att, vagy csak Temp​lo​mos​ra akart san​da pil​lan​tást
vet​ni.
 – Bak​tu​log tar​tott tőle, hogy szét​szé​led​nek. El​kül​dött ben​nün​ket, hogy gyújt​-
sunk tü​ze​ket a tá​bor kö​rül. – Temp​lo​mos kör​be​mu​ta​tott an​nak a ki​lenc-tíz tűz​nek
a fél​kö​rén, ami​ket si​ke​rült meg​gyúj​ta​ni​uk, mi​előtt el​eredt az eső. – Így ta​lán si​ke​-
rül kor​dá​ban tar​ta​ni a gu​lyát, ha pá​nik​ba es​nek. – Bár az erőt​len lán​gocs​kák va​ló​-
szí​nű​leg egy ki​sebb nyáj​ra való bá​rány kor​dá​ban tar​tá​sá​ra sem let​tek vol​na al​kal​-
ma​sak. A szél egy​re va​dab​bul fújt, meg​ci​bál​ta a fel​szál​ló füs​töt, és szét​te​rí​tet​te a
pusz​tán, hul​lá​mo​kat kor​bá​csolt a hosszú gaz​ban, kör​tánc​ra pen​de​rí​tet​te a ka​lá​szo​-
kat. – Hol van Édes?
– Fo​gal​munk sincs. Ezt ma​gunk​nak kell meg​ol​da​nunk. – Fel​rán​gat​ta Temp​lo​-
most a ned​ves ka​bát​já​nál fog​va. – Eb​ben az idő​ben nem fog​tok több tü​zet gyúj​ta​-
ni. Vissza kell men​nünk a ko​csik​hoz.
Hár​mas​ban in​dul​tak vissza a zu​ho​gó eső​ben, ne​ki​fe​szül​ve a vi​ha​ros szél​nek.
Szen​de szá​ron ve​zet​te ide​ges lo​vát. Kü​lö​nös fél​ho​mály te​le​pe​dett a pusz​tá​ra, szin​te
ész​re sem vet​ték a ko​csi​kat, amíg hir​te​len be​lé​jük nem bot​lot​tak. Az em​be​rek két​-
ség​be​eset​ten rán​gat​ták az ök​rö​ket, pró​bál​ták meg​bék​lyóz​ni a ri​adt lo​va​kat vagy ki​-
pány​váz​ni a ka​pá​ló​dzó jó​szá​go​kat, má​sok a szél​ben dü​hön​gő el​len​ség​gé vál​to​zott
ka​bát​juk​kal vagy eső​kö​pe​nyük​kel bir​kóz​tak.
Ash​jid a for​ga​tag kö​ze​pén állt, a sze​me ki​dül​ledt a buz​ga​lom​tól, inas kar​ja​it az
esőt ontó ég felé emel​te. A Tár​sa​ság bo​lond​ja a lába előtt tér​delt, úgy fes​tet​tek
együtt, mint va​la​mi már​tír pró​fé​ta szob​ra.
– Az ég​től nincs me​nek​vés! – vo​nyí​tot​ta Ash​jid szét​tárt uj​jak​kal. – Sen​ki sem
búj​hat el Is​ten elől! Is​ten min​dig fi​gyel!
Temp​lo​mos sze​mé​ben ő tűnt a leg​ve​szé​lye​sebb faj​ta pap​nak: olyan​nak, aki tény​-
leg hisz.
– Fel​tűnt már, hogy amíg fi​gyel​ni kell, Is​ten nagy​sze​rű​en te​szi a dol​gát – ki​ál​tot​-
ta oda neki –, de ha se​gít​ség​re vol​na szük​ség, meg​le​he​tő​sen gyen​gén tel​je​sít?
– Na​gyobb gon​dunk is van en​nél a hü​lyé​nél meg a bo​lond​já​nál – csat​tant fel
Szen​de. – Le kell zár​nunk a ko​csi​kat. Ha a gu​lya át​csör​tet, bár​mi meg​tör​tén​het.
Most már úgy zu​ho​gott, mint​ha dé​zsá​ból ön​te​nék, Temp​lo​mos olyan vi​zes lett,
mint aki meg is már​tó​zott ab​ban a bi​zo​nyos dé​zsá​ban. Ha job​ban be​le​gon​dolt,
most für​dött he​tek óta elő​ször. Cor​lint pil​lan​tot​ta meg, a nő össze​szo​rí​tott fo​gak​-
kal, a fej​bő​ré​hez ta​pa​dó haj​jal küz​dött a kö​te​lek​kel, egy csap​ko​dó vász​nat igye​ke​-
zett ki​fe​szí​te​ni. Bá​rány mel​let​te állt, erős vál​lát egy ko​csi​nak ve​tet​te, mint​ha iz​ma​it
meg​fe​szít​ve egy​ma​ga akar​ná odébb tol​ni. Egy ki​csit még si​ke​rült is neki. Az​tán két
csu​pa sár sul​ju​ki ug​rott mel​lé, és együtt már meg​moz​dí​tot​ták a ko​csit. Lu​li​ne Bak​-
tu​log ép​pen a sa​ját jár​mű​vük​re emel​te fel a gye​re​ke​it, Temp​lo​mos pe​dig fél​re​sö​-
pör​te a ha​ját a sze​mé​ből, és a nő se​gít​sé​gé​re si​e​tett.
– Bán​já​tok meg a bű​ne​i​te​ket! – böm​böl​te Ash​jid. – Ez nem vi​har! Is​ten ha​rag​ja
sújt le ránk!
Sa​vi​a​nus sza​kadt kö​pe​nyé​nél fog​va meg​ra​gad​ta a pa​pot, és kö​ze​lebb húz​ta.
 – Ez vi​har. Ha to​vább ri​ká​csolsz, majd én meg​mu​ta​tom ne​ked Is​ten ha​rag​ját. –
Ez​zel a föld​re lök​te az öreg​em​bert.
– Meg kéne ol​da​nunk, hogy… – Szen​de aj​kai to​vább mo​zog​tak, de a szél el​lop​ta
a hang​ját. Meg​rán​gat​ta Temp​lo​most, aki utá​na bo​tor​kált, pár lé​pés​nyit csu​pán, de
úgy érez​te, mint​ha mér​föl​de​ket tett vol​na meg. Sö​tét volt, akár​ha le​szállt vol​na az
éj, az ar​cán pa​ta​kok​ban öm​lött a víz, resz​ke​tett a hi​deg​től és a fé​le​lem​től, két kar​ja
erőt​le​nül ló​gott. Meg​for​dult, hir​te​len azt sem tud​ta, mi mer​re van, ma​gá​val ra​gad​-
ta a pá​nik.
Hol le​het​nek a ko​csik? Hol van Szen​de?
Az egyik tűz még min​dig pis​lá​kolt a kö​zel​ben, szik​rák röp​pen​tek szer​te​szét a sö​-
tét​ben. Temp​lo​mos ar​ra​fe​lé tán​tor​gott, a szél úgy vá​gott az ar​cá​ba, mint​ha egy aj​-
tót csap​tak vol​na be előt​te. Küsz​köd​ve ha​ladt to​vább, úgy bir​kó​zott az ele​mek​kel,
akár egyik ré​szeg a má​sik​kal.
Az​tán a ka​var​gó or​kán ra​va​szabb​nak bi​zo​nyult nála, hir​te​len há​tul​ról tá​ma​dott,
ki​bil​len​tet​te az egyen​sú​lyá​ból, és Temp​lo​mos el​te​rült a fű​ben. Ash​jid éles, őrült
böm​bö​lé​se vissz​hang​zott a fü​lé​ben, amint arra kér​te Is​tent, hogy sújt​son le a hi​tet​-
le​nek​re.
Igaz​ság​ta​lan bün​te​tés​nek tűnt. A hit nem dön​tés kér​dé​se, igaz?
Temp​lo​mos négy​kéz​láb má​szott to​vább, alig mert fel​áll​ni, ne​hogy a szél ma​gá​val
ra​gad​ja, és va​la​hol a sem​mi kö​ze​pén dob​ja le újra, ahol majd em​be​ri lá​bak ál​tal
so​sem ta​po​sott föl​dön szá​rad​nak fe​hér​re a csont​jai. Vil​lám​csa​pás ha​sí​tott a fe​ke​te​-
ség​be, az eső​csep​pek hű​vös csík​jai és a ko​csik fe​hé​ren de​reng​tek fel, az em​be​rek
két moz​du​lat kö​zöt​ti őrült élő​kép​pé me​re​ved​tek, hogy az​tán az egész je​le​net
vissza​süllyed​jen az ázott sö​tét​be.
Egy pil​la​nat​tal ké​sőbb menny​dör​gés reccsent, Temp​lo​mos tér​de olyan he​ve​sen
resz​ke​tett, mint​ha még a föld is meg​re​me​gett vol​na. De egy menny​dör​gés​nek
előbb-utóbb vé​get il​lik ér​nie, ez pe​dig csak han​go​sabb és han​go​sabb lett. Most már
nem volt fe​lő​le két​ség, hogy a föld reng, és egy pil​la​nat​tal ké​sőbb rá​döb​bent, hogy
nem a menny​dör​gést hall​ja már, ha​nem pa​ták dü​bör​gé​sét. Több száz láb csé​pel​te
a föl​det, ahogy a vi​har​tól meg​va​dult mar​hák ir​dat​lan hús​tö​me​ge fe​lé​je vág​ta​tott,
mi​köz​ben ő ott tér​delt te​he​tet​le​nül. Újabb vil​lám​lás, és már lát​ta is a sö​tét​ség ál​tal
ör​dö​gi​vé va​rá​zsolt ál​la​to​kat. Mint​ha egyet​len ha​tal​mas, hab​zó száj​jal dü​hön​gő
bika kö​ze​le​dett vol​na sok száz ök​le​lő szarv​val.
– Édes is​te​nem! – sut​tog​ta. Biz​tos volt ben​ne, hogy le​gyen bár​mi​lyen si​kam​lós
is, már nem me​ne​kül​het a ha​lál je​ges mar​ká​nak szo​rí​tá​sá​ból.
– Gye​re már, te sze​ren​csét​len ba​rom!
Va​la​ki fél​re​rán​gat​ta, és a kö​vet​ke​ző vil​lám fé​nyé​ben meg​lát​ta Szen​de ar​cát. A nő
el​hagy​ta a ka​lap​ját, a haja a fe​jé​re ta​padt, vi​csor​gott, min​den por​ci​ká​ján lát​szott az
el​szánt​ság. Temp​lo​mos még soha éle​té​ben nem örült ennyi​re sér​tés​nek. Tán​to​rog​-
va in​dult meg a nő mel​lett, a szél úgy tép​te és rán​gat​ta őket, mint özön​víz a fák le​-
té​pett kér​gét. Az eső már fel​ért a szent​írás​bé​li fel​hő​sza​ka​dás​sal, amellyel Is​ten a
régi Sip​pot la​kó​it bün​tet​te ön​telt​sé​gü​kért. A pa​ták dü​bör​gé​se a dü​hödt mennyek
dü​bör​gé​sé​vel ke​ve​red​ve al​ko​tott fül​si​ke​tí​tő ele​gyet.
Egy dup​lán fel​vil​la​nó vil​lám​csa​pás meg​vi​lá​gí​tot​ta a ko​csit, a va​dul csap​ko​dó
vász​nat, alat​ta pe​dig Leef ijedt ar​cát. A fiú bá​to​rí​tó ki​ál​tá​sa​it el​nyel​te a szél, fél
kar​ját fe​lé​jük nyúj​to​gat​ta.
A keze hir​te​len meg​ra​gad​ta Temp​lo​mo​sét, és maga mel​lé rán​tot​ta. Az újabb vil​-
lám fé​nyé​ben már lát​ni le​he​tett a zsá​kok meg a hor​dók kö​zött né​hány gye​re​ké​vel
össze​bú​jó Lu​li​ne Bak​tu​lo​got, két kur​vát meg Gen​ti​li egyik uno​ka​test​vé​rét. Mind​-
annyi​an csu​rom vi​ze​sek vol​tak, mint​ha úsz​tak vol​na. Szen​de is fel​ka​pasz​ko​dott a
ko​csi​ba. Leef el​kap​ta a hóna alatt, és fel​jebb ci​bál​ta, mi​köz​ben a ke​re​kek alatt már
va​ló​sá​gos fo​lyó cso​bo​gott. Együtt vé​gül si​ke​rült a he​lyé​re rán​gat​ni​uk a csat​to​gó
vász​nat.
Temp​lo​mos ha​nyatt dőlt a vak​sö​tét​ben, va​la​ki pe​dig le​ro​gyott mel​let​te. Hal​lot​ta
a lé​leg​zet​vé​te​lét. Ta​lán Szen​de volt az, ta​lán Leef, ta​lán Gen​ti​li uno​ka​test​vé​re.
Nem is iga​zán ér​de​kel​te, me​lyik.
– Is​ten fan​csa​li ké​pé​re! – mor​mog​ta. – Szép kis idő van oda​kint.
Sen​ki sem fe​lelt. Nem volt mit mon​da​ni​uk, vagy túl​sá​go​san ki​me​rül​tek hoz​zá,
hogy meg​szó​lal​ja​nak, de az is le​het, hogy egy​ál​ta​lán nem is hal​lot​ták a to​va​csör​te​-
tő mar​hák meg a fe​jük fe​lett a vi​a​szos​vász​non ko​po​gó eső za​já​tól.
Nem volt ne​héz kö​vet​ni a mar​hák út​ját – a le​ta​po​sott sár​csík meg​ke​rül​te a tá​bort,
azon túl pe​dig a szét​szé​le​dő ál​la​tok már ke​sze​ku​sza nyo​mo​kat hagy​tak ma​guk
után. Itt-ott dög​lött te​hén​te​te​mek he​ver​tek, csil​log​tak a fé​nyes, ned​ves reg​gel​ben.
– Ránc né​pé​nek vár​nia kell még egy ke​ve​set Is​ten sza​vá​ra – mond​ta Cor​lin.
– Na​gyon úgy fest. – Szen​de elő​ször azt hit​te, egy ha​lom át​ázott ron​gyot lát.
Ami​kor azon​ban le​tér​delt, fe​hér hím​zést pil​lan​tott meg egy fe​ke​te szö​vet​da​rab sar​-
ká​ban, és fel​is​mer​te Ash​jid kö​pe​nyét. Le​vet​te a ka​lap​ját. Tisz​te​let​tel​jes gesz​tus​nak
tűnt. – Nem sok ma​radt be​lő​le.
– Gon​do​lom, ez tör​té​nik az em​ber​rel, ha át​gá​zol raj​ta pár száz mar​ha.
– Jut​tasd majd eszem​be, hogy ne áll​jak elé​jük. – Szen​de fel​egye​ne​se​dett, és
megint a fe​jé​be nyom​ta a ka​lap​ját. – Azt hi​szem, il​le​ne el​mon​da​nunk a töb​bi​ek​-
nek.
A tá​bor​ban nagy volt a nyüzs​gés, az em​be​rek igye​kez​tek hely​re​hoz​ni azt, amit a
vi​har tönk​re​tett, és össze​hor​da​ni azt, amit szét​szórt. Né​me​lyik jó​szág mér​föl​dek​re
el​kó​dor​gott. Leef né​hány fér​fi tár​sa​sá​gá​ban utá​nuk ment, hogy vissza​hajt​sa őket.
Bá​rány, Sa​vi​a​nus, Ma​jud és Temp​lo​mos ép​pen egy sze​ke​ret ja​vít​ga​tott, amit a szél
egy árok​ba bo​rí​tott. Pon​to​sab​ban Bá​rány és Sa​vi​a​nus meg​emel​te a ko​csit, Ma​jud a
ten​gelyt ka​la​pál​ta, Temp​lo​mos pe​dig a szö​ge​ket ado​gat​ta.
– Min​den rend​ben? – kér​dez​te, ahogy kö​ze​lebb ér​tek.
 – Ash​jid meg​halt – fe​lel​te Szen​de.
– Meg​halt? – Bá​rány a föld​re en​ged​te a ko​csit, és össze​csap​ta a két te​nye​rét.
– Nem​igen ma​radt fe​lő​le két​ség – mond​ta Cor​lin. – Át​gá​zolt raj​ta a gu​lya.
– Meg​mond​tam neki, hogy ma​rad​jon a seg​gén – hör​dült föl Sa​vi​a​nus. Iga​zán ér​-
zel​mes egy em​ber volt.
– Ki fog így imád​koz​ni ér​tünk? – Ma​jud mint​ha ko​mo​lyan ag​gó​dott vol​na.
– Úgy érzi, szük​sé​ge van rá? – kér​dez​te Szen​de. – Nem néz​tem ki ma​gá​ból, hogy
ilyen áj​ta​tos.
A ke​res​ke​dő meg​si​mo​gat​ta he​gyes ál​lát.
– A menny​or​szág a teli er​szény mé​lyén la​ko​zik, de… Meg​szok​tam a reg​ge​li
imád​sá​got.
– Mint aho​gyan én is – tet​te hoz​zá Bak​tu​log, aki szá​mos fia kö​zül ket​tő​nek a tár​-
sa​sá​gá​ban idő​köz​ben kö​ze​lebb hú​zó​dott, hogy ki​ve​gye a ré​szét a be​szél​ge​tés​ből.
– Hogy mik van​nak! – mor​mog​ta Temp​lo​mos. – A vé​gén csak si​ke​rült pár em​-
bert meg​té​rí​te​nie.
– Ide hall​gass, te fis​ká​lis! – szó​lí​tot​ta meg Szen​de. – Nem azt mond​tad, hogy
töb​bek kö​zött pap is vol​tál ko​ráb​ban?
Temp​lo​mos vá​gott egy gri​maszt, és kö​ze​lebb ha​jolt.
– De igen – fe​lel​te súg​va –, vi​szont a múl​tam szá​mos szé​gyen​tel​jes da​rab​ja kö​-
zül ta​lán ezt res​tel​lem a leg​in​kább.
Szen​de vál​lat vont.
– Min​dig jut ne​ked hely a gu​lya mö​gött, ha az job​ban meg​fe​lel.
Temp​lo​mos ezen gon​dol​ko​dott egy da​ra​big, az​tán Ma​jud​hoz for​dult.
– Hosszú éve​ken ke​resz​tül Kah​di​á​nak, a da​gos​kai nagy​temp​lom fő​had​di​sá​nak, a
vi​lág​hí​rű szó​nok​nak és teo​ló​gus​nak vol​tam a ta​nít​vá​nya.
– Szó​val… – Bak​tu​log hosszú uj​já​val hát​ra​bök​te a ka​lap​ját. –Ak​kor… ak​kor
most el tud mon​da​ni egy imát vagy nem?
Temp​lo​mos fel​só​haj​tott.
– Igen, el tu​dok – fe​lel​te, az​tán Szen​dé​hez for​dult, és sut​tog​va foly​tat​ta. – Egy
hi​tet​len pré​di​ká​tor imá​ja egy hi​tet​len gyü​le​ke​zet​nek, ami​nek a tag​jai egy ra​kás kü​-
lön​bö​ző nem​zet​hez tar​toz​nak, és egé​szen más dol​gok​ban nem hisz​nek.
Szen​de meg​von​ta a vál​lát.
– A Messzi Vi​dé​ken já​runk. Ta​lán itt min​den​ki új dol​go​kat ke​res, amik​ben ké​tel​-
ked​het. – Han​go​sab​ban foly​tat​ta, hogy a töb​bi​ek is hall​ják. – Olyan imát fog mon​-
da​ni, ami​hez fog​ha​tót még a bü​dös élet​ben nem hal​lot​ta​tok. Vég​té​re is Temp​lo​-
mos​nak hív​ják, nem igaz? En​nél val​lá​so​sabb nem is le​het​ne.
Ma​jud és Bak​tu​log bi​zony​ta​la​nul pil​lan​tott össze.
– Ha van olyan pró​fé​ta, aki az ég​ből szállt alá, sze​rin​tem olyan is le​het, akit egy
fo​lyó so​dor az utunk​ba.
– Hát az ég​ből min​den​eset​re… egy sem szállt alá.
– Hul​lott he​lyet​te az eső bő​ség​gel – je​gyez​te meg Bá​rány fel​fe​lé san​dít​va.
– És mennyi fi​ze​tést ka​pok? – ér​dek​lő​dött Temp​lo​mos.
Ma​jud fel​húz​ta a szem​öl​dö​két.
– Ash​jid​nak sem fi​zet​tünk.
– Ash​ji​dot csak Is​ten ér​de​kel​te. Ne​kem ma​gam​ra is te​kin​tet​tel kell len​nem.
– Nem is be​szél​ve az adós​sá​god​ról – tet​te hoz​zá Szen​de.
– Nem is be​szél​ve ar​ról. – Temp​lo​mos je​len​tő​ség​tel​jes pil​lan​tás​sal mér​te vé​gig
Ma​ju​dot. – És maga éke​sen bi​zo​nyí​tot​ta, mennyi​re haj​lik a jó cse​le​ke​de​tek​re, ami​-
kor nem volt haj​lan​dó se​gít​sé​get nyúj​ta​ni egy ful​dok​ló​nak.
– Biz​to​sít​ha​tom, hogy ép​pen olyan szí​ve​sen cse​lek​szem jót, mint bár​ki más, de
fi​gye​lem​be kell ven​nem, a tár​sam, Curn​sbick ál​lás​pont​ját is, már​pe​dig ő min​den
ga​rast szá​mon tart.
– Mint azt ön oly gyak​ran meg​em​lí​ti ne​künk.
– És nem is ful​dok​lott, csak vi​zes volt.
– Egy vi​zes em​ber​rel is le​het jót cse​le​ked​ni.
– És maga nem tet​te – fűz​te hoz​zá Szen​de.
Ma​jud meg​ráz​ta a fe​jét.
– Ma​guk ket​ten el tud​ná​nak adni egy cvik​kert is egy vak em​ber​nek.
– Az sem fö​lös​le​ge​sebb, mint az ima egy gaz​em​ber​nek – je​gyez​te meg Temp​lo​-
mos, jám​bo​ran re​beg​tet​ve a szem​pil​lá​it.
A ke​res​ke​dő meg​dör​zsöl​te ko​pasz fe​jét.
– Nos jó. De nem ve​szek sem​mit, ha nem lá​tok be​lő​le min​tát. Hadd hall​jak egy
imát, és ha a sza​vai meg​győz​nek, utá​na tisz​tes​sé​ge​sen meg​fi​ze​tem, az​tán ugyan​úgy
min​den reg​gel. Re​mé​lem, le​ír​ha​tom majd a ve​gyes ki​adá​sok kö​zött.
– Biz​tos va​gyok ben​ne. – Szen​de kö​ze​lebb ha​jolt Temp​lo​mos​hoz. – Nem akar​tál
há​tul lo​va​gol​ni, hát most más​sal ke​res​hetsz pénzt. Add bele min​den hi​te​det, fis​ká​-
lis!
– Rend​ben – fe​lel​te Temp​lo​mos. – De ha én va​gyok az új pap, ké​rem a régi csiz​-
má​ját.
Fel​ka​pasz​ko​dott az egyik ko​csi​ra, sze​dett-ve​dett gyü​le​ke​ze​te pe​dig fe​szen​gő fél​-
kör​ben he​lyez​ke​dett el előt​te. Szen​de meg​le​pe​té​sé​re kö​zel a Tár​sa​ság fele meg​je​-
lent. Úgy sej​tet​te, sem​mi sem kész​te​ti úgy imá​ra az em​be​re​ket, mint a ha​lál, és Is​-
ten ha​rag​já​nak éj​je​li be​mu​ta​tó​ja sem ár​tott az ér​dek​lő​dés​nek. Min​den sul​ju​ki ott
volt. Lady In​gel​stad is, egye​nes hát​tal, kí​ván​csi​an. Gen​ti​li is a vén csa​lád​já​val.
Bak​tu​log a fi​a​tal csa​lád​já​val. A kur​vák meg a stri​ci​jük is, bár Szen​de gya​ní​tot​ta,
hogy utób​bit nem a Min​den​ha​tó iránt ér​zett hő sze​re​tett moz​gat​ta, csak az árut
akar​ta fel​ügyel​ni.
A hir​te​len be​állt csend​ben csak Sö​vény ké​sé​nek és Sa​vi​a​nus ásó​já​nak ka​pa​rá​szá​-
sa hal​lat​szott. Előb​bi az el​hul​lott mar​hák hú​sát gyűj​töt​te össze, utób​bi a Tár​sa​ság
elő​ző val​lá​si ve​ze​tő​jé​nek tes​tét he​lyez​te örök nyu​ga​lom​ra. A csiz​má​ja nél​kül.
Temp​lo​mos alá​za​to​san össze​kul​csol​ta a két ke​zét, és az ég felé for​dí​tot​ta az ar​cát.
Oda​fent min​den kék volt és nyu​godt, az éj​sza​kai ká​osz​nak nyo​ma sem ma​radt.
– Is​te​nem…
– Olyas​mi, de nem egé​szen. – Édes Dab kö​ze​lí​tett fe​lé​jük lova nyer​gé​ben, a kan​-
tár​szá​rat két ujja kö​zött tart​va. – Jó reg​gelt, bá​tor úti​tár​sa​im!
– Maga meg hol a fe​né​ben járt? – ki​ál​tot​ta oda Ma​jud.
– Fel​de​rí​tet​tem. Ezért fi​zet​nek, nem igaz?
– Ezért, meg hogy se​gít​sen, ha jön a vi​har.
– Nem fog​ha​tom a ke​zü​ket a Messzi Vi​dék min​den egyes mér​föld​jén. Észa​kon
jár​tunk – bö​kött hát​ra a vál​la fö​lött a hü​velyk​uj​já​val.
– Észa​kon – vissz​han​goz​ta Síró Szik​la, aki​nek va​la​hogy si​ke​rült tel​je​sen hang​ta​-
la​nul be​lo​va​gol​nia a tá​bor​ba az el​len​ke​ző irány​ból.
– Dzsin​nek nyo​mát kö​vet​tük, hogy ma​guk el​ke​rül​hes​sék a kel​le​met​len meg​le​pe​-
té​se​ket.
– Dzsin​nek nyo​mát? – kér​dez​te Temp​lo​mos némi un​dor​ral.
Édes nyu​ga​lom​ra in​tet​te.
– Egye​lő​re sen​ki ne szar​ja össze a bri​cse​szét. Ez a Messzi Vi​dék, min​dig van​nak
a kör​nyé​ken dzsin​nek. Az a kér​dés, hogy kik és há​nyan. Tar​tot​tunk tőle, hogy a
nyo​mok ta​lán San​geed em​be​re​i​hez ve​zet​nek.
– És? – kér​dez​te Cor​lin.
– Mi​előtt meg​néz​het​tük vol​na őket ma​gunk​nak, jött a vi​har. Jobb hí​ján be​hú​-
zód​tunk egy szik​la alá, és meg​vár​tuk, amíg el​vo​nul.
– Ahh – mor​dult fel Síró Szik​la, fel​te​he​tő​leg így fe​jez​vén ki egyet​ér​té​sét.
– Itt kel​lett vol​na len​ni​ük – zsör​tö​lő​dött Lord In​gel​stad.
– Még én sem le​he​tek ott min​den​hol. De fel​tét​len pa​nasz​kod​jon csak to​vább. A
meg​ve​tés a cser​kész osz​tály​ré​sze. Az uta​zók min​dig min​den​hez job​ban ér​te​nek
nála, per​sze csak ad​dig, amíg elő nem kel​le​ne áll​ni​uk a far​bá​val. Fel​té​te​lez​tük,
hogy lesz elég bá​tor szí​vű és hig​gadt fejű em​ber a Tár​sa​ság​ban, akik majd se​gí​te​-
nek át​vé​szel​ni a vi​hart. Nem mint​ha lord​sá​god​ról bár​me​lyi​ket is fel​té​te​lez​ném.
Min​den​eset​re iga​zam lett. – Édes le​biggyesz​tet​te az alsó aj​kát, és kö​rül​né​zett az el​-
ázott tá​bo​ron meg a csu​pa sár la​kó​in.
– El​vesz​tet​tünk pár mar​hát, de szép kis vi​har tom​bolt az éj​jel. Sok​kal rosszab​bul
is ala​kul​ha​tott vol​na.
– Le​száll​jak in​nen? – kér​dez​te Temp​lo​mos.
– Ne​kem az​tán mind​egy. Amúgy mit ke​re​sel oda​fönt?
– Ép​pen a reg​ge​li imá​hoz ké​szü​lő​dött – mond​ta Szen​de.
– Tény​leg? Mi tör​tént a má​sik áj​ta​tos ma​nó​val? Hogy is hív​ják?
– Az éj​jel át​gá​zolt raj​ta a gu​lya – fe​lel​te Cor​lin, nem pa​za​rol​va kü​lö​nö​sebb ér​zel​-
me​ket a do​log​ra.
– Gon​do​lom, ak​kor róla ennyit. – Édes be​nyúlt a nye​reg​tás​ká​já​ba, és elő​hú​zott
egy fé​lig telt üve​get. – Hadd hall​juk hát, jo​gász! – Egy hosszú hör​pin​tés​sel ju​tal​-
maz​ta ma​gát.
Temp​lo​mos han​gos só​haj kí​sé​re​té​ben pil​lan​tott Szen​dé​re. A nő vál​lat vont.
– Lo​va​gol​hatsz há​tul – for​mál​ta hang​ta​la​nul az aj​ká​val.
A jog​tu​dor az ég felé for​dí​tot​ta a te​kin​te​tét.
– Is​te​nem! – kezd​te má​sod​szor is. – Csak ma​gad tud​ha​tod, mi​ért te​rem​tet​tél
ennyi rossz em​bert a vi​lág​ra. Olya​no​kat, akik in​kább lop​nak, mint​sem hogy el​ké​-
szí​te​nék ugyan​azt a hol​mit. Akik in​kább pusz​tí​ta​nak, mint​sem hogy al​kot​ná​nak.
Olya​no​kat, akik ké​pe​sek csak azért fel​gyúj​ta​ni va​la​mit, hogy vé​gig​néz​zék, mi​ként
ég el. Tu​dom, mert ma​gam is sok ilyen​nel ta​lál​koz​tam. Mel​let​tük ül​tem a nye​reg​-
ben. – Egy pil​la​nat​ra le​né​zett. – Azt hi​szem, ma​gam is kö​zé​jük tar​toz​tam.
– Ó, megy ez neki! – je​gyez​te meg Édes, az​tán át​ad​ta Szen​dé​nek az üve​get. A nő
ügyelt rá, hogy ne kor​tyol​jon túl na​gyot be​lő​le.
– Ezek az em​be​rek ta​lán ször​nyek​nek tűn​het​nek. – Temp​lo​mos hol fel​emel​te,
hol hal​kabb​ra fog​ta a hang​ját, mi​köz​ben he​ve​sen gesz​ti​ku​lált, ha​do​ná​szott, mu​to​-
ga​tott. Szen​dé​nek el kel​lett is​mer​nie, hogy a fic​kó tud​ta, ho​gyan bi​lin​csel​je le a
hall​ga​tó​sá​gát. – De nem kell hoz​zá va​rázs​lat, hogy va​la​ki rosszat cse​le​ked​jen. Elég,
ha rossz tár​sa​ság​ba ke​ve​re​dik. Ha rossz dön​té​se​ket hoz. Ha bal​sze​ren​csé​je van. Ha
csak annyi​ra gyá​va, mint más hét​köz​na​pi em​be​rek. – Szen​de fel​kí​nál​ta Bá​rány​nak
az üve​get, de a fér​fit annyi​ra le​kö​töt​te a be​széd, hogy ész​re sem vet​te. Cor​lin vet​te
el he​lyet​te. – Ma azon​ban más​fé​le em​be​rek gyűl​tek itt össze, hogy alá​zat​tal az ál​-
dá​so​dat kér​jék. – Még​hoz​zá elég so​kan, a nyáj fo​ko​za​to​san duz​zadt. – Ter​mé​sze​te​-
sen ők sem tö​ké​le​te​sek. Min​den​ki​nek akad hi​bá​ja. Van, aki nem szí​ve​sen se​gít a
baj​ba​ju​tot​ta​kon. – Temp​lo​mos szi​go​rú pil​lan​tást ve​tett Ma​jud​ra. – Má​sok rá​kap​-
tak az ital​ra. – Cor​lin ke​zé​ben meg​állt az üveg, amit ép​pen a szá​já​hoz ké​szült
emel​ni. – Egye​sek ta​lán kap​zsib​bak a kel​le​té​nél. – A te​kin​te​te itt Szen​dé​re té​vedt,
mire a nő egy futó pil​la​nat ere​jé​ig el​szé​gyell​te ma​gát, pe​dig ilyes​mi iga​zán nem sű​-
rűn for​dult elő vele. – De ezek az em​be​rek egy​től egyig azért jöt​tek, hogy lét​re​hoz​-
za​nak va​la​mit. – Egyet​ér​tő mor​mo​gás fu​tott vé​gig a Tár​sa​sá​gon, kör​ben min​den​ki
bó​lo​ga​tott. – Egy​től egyig úgy dön​töt​tek, hogy a ne​he​zebb utat vá​laszt​ják. A he​lyes
utat! – Temp​lo​mos tény​leg jó volt. Szen​de el sem akar​ta hin​ni, hogy ugyan​az az
em​ber, aki nap​já​ban tíz​szer pa​nasz​ko​dott a por mi​att, most olyan őszin​tén tár​ja ki
előt​tük a szí​vét, mint aki tény​leg szót ért Is​ten​nel. – Nem ri​ad​nak vissza a ve​szé​-
lyek​től, hogy a pusz​ta ke​zük​kel, a ve​rej​té​kük​kel, ne​mes erő​fe​szí​té​sek árán te​remt​-
se​nek ma​guk​nak új éle​tet. – Temp​lo​mos szé​les​re tár​ta a kar​ját, mint​ha át akar​ná
ölel​ni az egész gyü​le​ke​ze​tei. – Ők jó em​be​rek, Is​te​nem! A te gyer​me​ke​id so​ra​koz​-
tak itt fel előt​ted, re​ménnyel tel​ve, áll​ha​ta​to​san! Óvd meg őket a vi​har​tól! Mu​tass
ne​kik utat a mai nap és az összes töb​bi nap meg​pró​bál​ta​tá​sai kö​zött!
– Hur​rá! – ki​ál​tot​ta a bo​lond, majd fel​ug​rott, és uj​jong​va a le​ve​gő​be csa​pott.
Nem oko​zott neki gon​dot, hogy új pró​fé​tá​ban higgyen. – Jó em​be​rek! Jó em​be​rek!
– ki​ál​toz​ta lel​ke​sen, amíg Cor​lin el nem kap​ta, és belé nem foj​tot​ta a szót.
– Jól be​szél​tél – szólt Bá​rány, mi​után Temp​lo​mos le​ug​rott a ko​csi​ról. – A hol​-
tak​ra, te az​tán jól be​szél​tél!
– Be kell vall​jam, leg​in​kább va​la​ki más​nak a sza​va​it idéz​tem.
– De úgy mond​tad el őket, mint aki maga is hisz ben​nük – ál​la​pí​tot​ta meg Szen​-
de.
– Lo​va​golj pár na​pig a me​net mö​gött, és te is ké​pes le​szel hin​ni bár​mi​ben.
A gyü​le​ke​zet las​san szét​szé​ledt, min​den​ki ne​ki​kez​dett a reg​ge​li ké​szü​lő​dés​nek.
Pá​ran még kö​szö​ne​tét mond​tak Temp​lo​mos​nak, mi​előtt mun​ká​hoz lát​tak vol​na.
Ma​jud egy hely​ben ma​radt, el​gon​dol​kod​va hüm​mö​gött.
– Si​ke​rült meg​győz​ni? – kér​dez​te Szen​de.
A ke​res​ke​dő az er​szé​nyé​be nyúlt – ami már ön​ma​gá​ban is cso​dá​nak tűnt –, és
elő​hú​zott egy két​már​kás​nak tűnő ér​mét.
– Az imád​ko​zás​nál kel​lett vol​na ma​rad​nia – mond​ta. – Azt job​ban igény​lik az
em​be​rek er​re​fe​lé, mint a tör​vé​nye​ket. – Az érme meg​vil​lant a reg​ge​li nap fé​nyé​-
ben, ahogy pö​rög​ve a fis​ká​lis felé dob​ta.
Temp​lo​mos mo​so​lyog​va nyúlt érte.
Szen​de gyor​sabb volt, el​kap​ta elő​le a le​ve​gő​ből.
– Száz​ti​zen​ket​tő – mond​ta.
 A józan ész szava

– Tar​to​zol ne​kem…
– Száz​két már​ká​val. – Temp​lo​mos a má​sik ol​da​lá​ra for​dult.
Már éb​ren volt. Újab​ban rá​szo​kott, hogy még a haj​nal be​kö​szön​te előtt éb​red, és
már​is tett​re ké​szen nyit​ja ki a sze​mét.
– Így van. Pat​tanj fel! Kel​lesz.
– Min​dig ilyen ha​tás​sal vol​tam a nők​re. Nagy átok ez.
– Szá​muk​ra két​ség​kí​vül.
Temp​lo​mos só​haj​tott, és ne​ki​lá​tott fel​csa​var​ni a pok​ró​cát. Ki​csit saj​gott min​den
tag​ja, de tud​ta, hogy úgy​is el fog múl​ni. Kez​dett szí​vó​sabb len​ni a mun​ká​tól. Ko​-
ráb​ban puha iz​mai meg​ke​mé​nyed​tek. Vagy két lyuk​kal fe​sze​sebb​re kel​lett már
húz​nia a nad​rág​szí​ját. Vagy​is pon​to​sab​ban két​szer kel​lett odébb iga​zí​ta​nia a csat​-
ként szol​gá​ló meg​gör​bí​tett szö​get az övén, ami ere​de​ti​leg egy régi nye​reg he​ve​de​-
re​ként szol​gált.
– Ne is mondd – szólt. – Há​tul lo​va​go​lok.
– Nem. Mi​után imád​koz​tál a Tár​sa​sá​gért, Bá​rány köl​csön​ad​ja ne​ked a lo​vát. Ma
va​dász​ni jössz ve​lem meg Édes​sel.
– Mu​száj ilye​nek​kel hec​cel​ned min​den reg​gel? – kér​dez​te a csiz​má​ját húz​va. –
Mi tör​tént ve​led, ami​től ilyen let​tél?
A nő csí​pő​re tett kéz​zel né​zett rá.
– Édes ta​lált egy er​dős te​rü​le​tet nem messze in​nen, és sze​rin​te va​dak is ta​nyáz​-
hat​nak ott. De ha szí​ve​seb​ben lo​va​gol​nál há​tul, azt is le​het. Csak gon​dol​tam, örül​-
nél a vál​to​za​tos​ság​nak, de le​gyen, ahogy aka​rod. – Ez​zel sar​kon for​dult.
– Várj! Ko​mo​lyan be​szélsz? – Temp​lo​mos Szen​de után eredt, mi​köz​ben még a
má​sik lá​bá​ra igye​ke​zett fel​rán​gat​ni a csiz​mát.
– Hát szí​vat​ná​lak én ilyes​mi​vel?
– Va​dász​ni me​gyek? – Su​fe​en an​nak ide​jén meg​kér​dez​te pár​szor, el​kí​sé​ri-e, de ő
min​dig azt fe​lel​te, hogy el sem tud​ja kép​zel​ni, mi le​het​ne unal​ma​sabb a va​dá​szat​-
nál. A por​ban el​töl​tött pár hét után ak​kor is ka​cag​va nyar​galt vol​na a pusz​tán, ha
őt ne​ve​zik ki zsák​mány​nak.
– Hig​gadt​ság! – csil​la​pí​tot​ta Szen​de. – Sen​ki se olyan hü​lye, hogy íjat ad​jon a
ke​zed​be. Édes meg én fo​gunk lőni, Síró Szik​la pe​dig a va​da​kat veri majd fel. Ti Le​-
ef​fel a nyo​munk​ban jöt​tök majd. Az lesz a dol​go​tok, hogy meg​nyúz​zá​tok, fel​da​ra​-
bol​já​tok, és sze​kér​re rak​já​tok a te​te​me​ket. Az sem len​ne baj, ha pár szar​men​tes tű​-
zi​fá​nak va​lót is össze​szed​né​tek.
– Nyú​zás, da​ra​bo​lás és szar​men​tes tü​zek! Igen​is, ki​rály​nőm! – Eszé​be ju​tott az a
pár hó​nap, ami​kor Da​gos​ka for​ró​ság​tól izzó mé​szár​szé​ke​in vág​ta a mar​há​kat. A
bűz, a le​gyek, az em​ber​pró​bá​ló mun​ka, a ret​te​ne​tes ri​csaj. A po​kol​ban érez​te ma​-
gát. Most térd​re ro​gyott, meg​ra​gad​ta Szen​de ke​zét, és há​lá​ból a le​he​tő​sé​gért egy
csó​kot nyo​mott rá.
A nő ki​sza​ba​dí​tot​ta a kar​ját.
– Ne aláz​kodj meg! – Még túl​sá​go​san sö​tét volt hoz​zá, hogy Temp​lo​mos lás​sa az
ar​cát, de a hang​já​ban mint​ha mo​solyt hal​lott vol​na. Szen​de elő​vet​te a ké​sét az övé​-
ből. – Erre szük​sé​ged lesz.
– Sa​ját kés! És mi​lyen nagy! – A fér​fi to​vább​ra is a föl​dön tér​del​ve az ég​nek
emel​te ököl​be szo​rí​tott ke​zét. – Va​dász​ni me​gyek!
Gen​ti​li egyik éle​me​dett korú uno​ka​test​vé​re, aki ép​pen ar​ra​fe​lé bo​tor​kált, úton,
hogy ki​ürít​se a hó​lyag​ját, meg​ráz​ta a fe​jét.
– Ki nem szar​ja le? – dör​mög​te.
Ahogy a haj​nal első fé​nyei vö​rös csí​kot raj​zol​tak az égre, és a Tár​sa​ság ko​csi​jai
ne​ki​vág​tak az az​na​pi út​nak, az öt va​dász is el​in​dult a ga​zos fű​ben. Leef a zsák​-
mány​ra váró üres sze​ke​ret haj​tot​ta, Temp​lo​mos pe​dig Bá​rány lo​vát igye​ke​zett
meg​győz​ni, hogy nem el​len​sé​gei egy​más​nak. Ha​ma​ro​san meg​ér​kez​tek egy mé​lye​-
dés pe​re​mé​re, amit itt akár völgy​nek is le​he​tett ne​vez​ni, más​hol azon​ban leg​fel​-
jebb ki​sebb árok​nak szá​mí​tott vol​na. Oda​lent né​hány gyá​szos, meg​bar​nult fa kó​-
ka​do​zott. Édes gör​nyedt hát​tal ült a nye​reg​ben, és te​kin​te​té​vel a nem ép​pen ígé​re​-
tes li​ge​tet für​kész​te. Is​ten tud​ja, mit ke​re​sett.
– Nagy​já​ból jó​nak tű​nik? – mor​dult Síró Szik​la felé.
– Nagy​já​ból. – A dzsinn nő meg​ko​cog​tat​ta a sar​ká​val öreg szür​ke lova ol​da​lát, és
már in​dul​tak is le​fe​lé a lej​tőn.
A fák kö​zül egye​ne​sen Édes meg Szen​de nyi​lai elé szö​kel​lő kar​csú szar​va​sok
nem is em​lé​kez​tet​tek a da​gos​kai mé​szár​szé​kek kam​pó​i​ról lógó ha​tal​mas, puha,
bű​zös ök​rök​re, de azért elég gyor​san si​ke​rült fel​idéz​ni a moz​du​la​to​kat. Temp​lo​-
mos​nak ha​ma​ro​san elég volt pár gyors vá​gást ej​te​ni a pen​gé​vel, az​tán már​is egész​-
ben húz​ta le az ál​la​tok bő​rét, mi​köz​ben Leef a mell​ső lá​ba​kat tar​tot​ta. Még némi
büsz​ke​sé​get is ér​zett, ami​kor si​ke​rült a reg​ge​li hű​vös​ben gő​zöl​gő be​le​ket egy​ben
ki​eresz​te​nie. Meg​mu​tat​ta Le​ef​nek, ho​gyan kell csi​nál​ni. Pil​la​na​tok alatt mind a
ket​ten kö​nyé​kig vé​re​sek let​tek, és úgy pöc​köl​ték egy​más​ra a bél​da​ra​bo​kat, mint
két kis​fiú.
Nem​so​ká​ra öt inas kis te​tem fe​küdt ki​te​rít​ve a sze​ké​ren. Már az utol​sót is meg​-
nyúz​ták és le​fe​jez​ték, a bel​ső​sé​gek légy lep​te hal​mok​ban he​ver​tek a föl​dön, a bő​-
rök bar​na és vö​rös ku​pa​ca olyan volt, mint​ha egy csa​pat lel​kes úszó ha​jí​tot​ta vol​na
őket oda csob​ba​nás előtt.
Temp​lo​mos be​le​tö​röl​te az egyik​be Szen​de ké​sét, és ál​lá​val az emel​ke​dő felé in​-
tett.
– Meg kel​le​ne néz​nem, hol ma​rad​nak már ezek ket​ten.
– Én ad​dig ki​be​le​zem ezt az utol​sót. – Leef mo​so​lyog​va né​zett a Bá​rány lo​vá​ra
pat​ta​nó Temp​lo​mos​ra. – Kösz a tip​pe​ket.
– Kah​dia had​dis min​dig azt mond​ta, hogy ta​ní​ta​ni a leg​ne​me​sebb hi​va​tás.
– Ki ő?
Temp​lo​mos​nak ezen el kel​lett gon​dol​kod​nia.
– Jó em​ber volt. Meg​halt, az éle​tét adta az enyé​mért.
– Elég po​csék üz​let​nek tű​nik.
A jo​gász fel​hor​kant.
– Még sze​rin​tem is. Mire ész​be kapsz, vissza​jö​vök.
El​in​dult a völgy​ben, a fák vo​na​lát kö​vet​ve. Él​vez​te Bá​rány lo​vá​nak gyor​sa​sá​gát,
és gra​tu​lált ma​gá​nak, ami​ért ilyen so​kat el​ért ez​zel a fi​ú​val. Úgy száz​lé​pés​nyi​re
meg​pil​lan​tot​ta Édest és Szen​dét, akik a nye​reg​ben ülve a fá​kat fi​gyel​ték.
– Ti las​sú csi​gák, nem tud​tok gyor​sab​ban ölni? – ki​ál​tot​ta oda.
– Az elő​ző adag​gal már vé​gez​te​tek? – kér​dez​te Szen​de.
– Meg​nyúz​tuk és ki​be​lez​tük őket, alig vár​ják, hogy a bog​rács​ba ke​rül​je​nek.
– Mi​ből lesz a cse​re​bo​gár! – dör​mög​te Édes, és az ölé​be fek​tet​te ele​fánt​csont
nye​lű szám​szer​í​ját. – Azért va​la​ki, aki érti a dol​gát, jobb lesz, ha rá​néz majd a fis​-
ká​li​sunk mun​ká​já​ra. Hát​ha té​ve​dés​ből Le​e​fet nyúz​ta meg.
Szen​de meg​for​dí​tot​ta a lo​vát, és el​in​dul​tak vissza a sze​kér felé.
– Nem rossz – szólt, és he​lyes​lő​en bó​lin​tott. Ez volt az első di​csé​ret, amit Temp​-
lo​mos va​la​ha is ka​pott tőle, és a fér​fi most úgy ta​lál​ta, na​gyon is ínyé​re való a do​-
log. – Még a vé​gén pusz​ta​la​kót fa​ra​gunk be​lő​led.
– Vagy én vál​toz​tat​lak ben​ne​te​ket nyaf​ka vá​ros​la​kó​vá.
– Ah​hoz sok​kal ke​mé​nyebb le​gény​nek kéne len​ned.
– Saj​nos min​dent egy​be​vé​ve meg​le​he​tő​sen pu​hány le​gény va​gyok.
– Nem is tu​dom. – A nő a sze​me sar​ká​ból mé​re​get​te Temp​lo​most. – Kez​dem azt
hin​ni, hogy némi acél is van az alatt a pa​pír​ré​teg alatt.
Temp​lo​mos az ök​lé​vel a mell​ka​sá​ra csa​pott.
– Leg​fel​jebb bá​dog.
 – Nos, kar​dot ugyan nem ko​vá​csolsz be​lő​le, de bá​dog​ból is tisz​tes​sé​ges vö​dör
ké​szül.
– Vagy für​dő​kád.
Szen​de le​huny​ta a sze​mét.
– A hol​tak​ra, für​dő​kád!
– Vagy tető.
– A hol​tak​ra, tető! – A domb te​te​jé​re ér​tek, és le​néz​tek a fák felé. – Em​lék​szel
egy​ál​ta​lán, mi​lyen egy tető…
Meg​pil​lan​tot​ták a sze​ke​ret, meg a nagy ku​pac bőrt, mel​let​tük pe​dig a föl​dön fek​-
vő Le​e​fet. Temp​lo​mos a csiz​má​já​ról is​mer​te fel.
A tes​te töb​bi ré​szét nem lát​ta, mert két alak tér​delt fö​löt​te. Az első gon​do​la​ta az
volt, hogy a fiú biz​tos el​esett, az a két em​ber pe​dig most fel​se​gí​ti.
Az​tán az egyik fe​lé​jük for​dult. Tu​cat​nyi kü​lön​bö​ző bőr​ből össze​tol​do​zott ru​hát
vi​selt, és egy vö​rös kést tar​tott a ke​zé​ben. Me​rev nyel​vét ki​dug​va ha​tal​mas​ra tá​tott
szá​já​ból éles, po​ko​li üvöl​tést hal​la​tott, mint ami​kor egy far​kas vo​nyít a te​li​hold​ra,
az​tán fut​va in​dult fe​lé​jük az emel​ke​dőn.
Temp​lo​mos csak tá​tott száj​jal ült a nye​reg​ben, ahogy a dzsinn kö​ze​le​dett, amíg
már a vö​rös​re fes​tett arc​ból ki​dül​le​dő szem​párt is lát​ta. Az​tán Szen​de íjá​nak húr​ja
pat​tant a füle mel​lett, a nyíl​vessző se​be​sen tet​te meg a pár lé​pés​nyi tá​vol​sá​got, a
dzsinn csu​pasz mell​ka​sá​ba fú​ró​dott, és azon​nal meg​ál​lí​tot​ta, akár egy jó​ko​ra po​-
fon.
Temp​lo​mos te​kin​te​te a fű​ből és cson​tok​ból fab​ri​kált kö​penyt vi​se​lő má​sik
dzsinn​re ug​rott, aki idő​köz​ben fel​állt, és a láb​szá​rá​ra erő​sí​tett bőr​te​gez​ben vá​ra​ko​-
zó nyíl​vesszők után nyúlt. Szen​de vág​tat​va in​dult meg le​fe​lé a dom​bon, a ki​ál​tá​sa
alig volt em​be​ribb, mint a dzsin​né az imént. Ki​von​ta a min​dig az övén lógó rö​vid
kard​ját.
A dzsinn elő​ka​pott egy nyíl​vesszőt, az​tán meg​pör​dült, és le​ült. Temp​lo​mos ol​-
dal​ra pil​lan​tott, és Édest pil​lan​tot​ta meg, amint ép​pen le​eresz​tet​te a szám​szer​í​ját.
– Töb​ben is lesz​nek! – ki​ál​tot​ta, mi​köz​ben fegy​ve​re vé​gét be​akasz​tot​ta a ken​-
gyel​be a csiz​má​ja alatt, és egyik ke​zé​vel meg​fe​szí​tet​te az ide​get, mi​köz​ben a má​sik​-
kal a fák vo​na​la felé for​dí​tot​ta a lo​vát.
A dzsinn meg​pró​bál​ta fel​emel​ni a nyíl​vesszőt, de el​ej​tet​te. Újabb után nyúlt vol​-
na, csak​hogy a vál​lá​ba fú​ró​dott lö​ve​dék mi​att nem bír​ta ki​nyúj​ta​ni a kar​ját. Ki​ál​-
tott va​la​mit a felé vág​ta​tó Szen​dé​nek, de az az ar​cá​ba vá​gott a kard​já​val, mire el​te​-
rült a föl​dön.
Temp​lo​mos maga is meg​in​dult a nő nyo​má​ban le​fe​lé a lej​tőn, majd Leef mel​lé
érve le​ug​rott a nye​reg​ből. A fiú úgy ka​pá​ló​zott az egyik lá​bá​val, mint​ha fel akar​na
áll​ni. Ami​kor Szen​de fö​lé​je ha​jolt, a fiú meg​érin​tet​te a ke​zét, és ki​nyi​tot​ta a szá​ját,
de csak vér buggyant ki raj​ta. Vér folyt a szá​já​ból, az or​rá​ból, a két füle he​lyén tá​-
ton​gó cak​kos szé​lű lyuk​ból, a vá​gá​sok​ból a kar​ján, és a nyíl​vessző ej​tet​te seb​ből a
mell​ka​sán. Temp​lo​mos döb​ben​ten bá​mult le rá, keze rán​ga​tó​zott bam​ba te​he​tet​-
len​sé​gé​ben.
– Tedd fel a lo​vad​ra! – szólt rá Szen​de, mire Temp​lo​mos hir​te​len élet​re kelt, és a
hóna alatt meg​ra​gad​ta Le​e​fet. Va​la​hon​nan elő​ke​rült Síró Szik​la is, és egy fur​kós​-
bot​tal csé​pel​te azt a dzsinnt, akit Szen​de lőtt meg. Temp​lo​mos hal​lot​ta a reccse​nő
cson​to​kat, mi​köz​ben a lova felé von​szol​ta Le​e​fet. Az​tán meg​bot​lott, el​esett, de fel​-
tá​pász​ko​dott, és küsz​kö​dött to​vább.
– Hagyd ott! – ki​ál​tott rá Édes. – Vége van, a hü​lye is lát​ja.
Temp​lo​mos nem tö​rő​dött vele. Össze​szo​rí​tott fo​gak​kal, az övé​nél meg a vé​res
in​gé​nél fog​va pró​bál​ta fel​emel​ni Le​e​fet a lóra. Ah​hoz ké​pest, hogy mi​lyen cin​gár
fiú volt, meg​le​he​tő​sen ne​héz​nek bi​zo​nyult.
– Nem ha​gyom itt! – vi​cso​rí​tot​ta. – Nem ha​gyom itt… Nem ha​gyom itt…
A vi​lág nem állt más​ból, csak be​lő​le, Le​ef​ből és a ló​ból, a saj​gó iz​ma​i​ból, a fiú
holt​sú​lyá​ból meg az ar​ti​ku​lá​lat​lan, bugy​bo​ré​ko​ló hör​gé​sé​ből. Temp​lo​mos Édes lo​-
vá​nak tá​vo​lo​dó dü​bör​gé​sét hal​lot​ta. Va​la​ki egy szá​má​ra is​me​ret​len nyel​ven, szin​te
nem is em​be​ri han​gon ki​ál​tott. Leef meg​bil​lent, és vissza​csú​szott, a ló to​po​rog​ni
kez​dett, az​tán egy​szer csak elő​ke​rült Szen​de, han​go​san nyö​gött az erő​fe​szí​tés​től, a
düh​től, a fé​le​lem​től, de együtt át​dob​ták a fiút a nye​reg​ká​pán. A tes​té​ből ki​ál​ló tö​-
rött szá​rú nyíl​vessző fe​ke​tén me​redt fel​fe​lé.
Temp​lo​mos keze vö​rös​lött a vér​től. Egy pil​la​nat​ra meg​állt, és csak bá​mul​ta me​-
red​ten.
– In​dulj már! – ki​ál​tott rá Szen​de. – In​dulj már, te hü​lye, baz​meg!
A jo​gász fel​ka​pasz​ko​dott a nye​reg​be, ra​ga​dós uj​ja​i​val ügyet​le​nül nyúlt a szár
után, sar​ká​val va​dul pum​pált. Majd ki​esett a nye​reg​ből, ahogy a lova – Bá​rány
lova – ne​ki​ló​dult, az​tán csak vág​ta​tott és vág​ta​tott, a szél az ar​cá​ba vá​gott, el​fúj​ta a
szá​já​ból elő​tö​rő za​va​ros ki​ál​tá​so​kat, és fel​szá​rí​tot​ta a sze​mé​ből csor​gó könnye​ket.
A sík lá​tó​ha​tár le-fel ug​rált, resz​ke​tett, Leef csak úgy pat​to​gott a nye​reg​ká​pán.
Édes​ből és Síró Szik​lá​ból nem lát​szott több két apró pont​nál az ég al​ján. Szen​de
köz​vet​le​nül előt​te vág​ta​tott, egé​szen lova nya​ká​ra ha​jol​va, a pa​ri​pa far​ka csak úgy
lo​bo​gott mö​göt​te. Ahogy a nő ve​tett egy gyors pil​lan​tást vissza​fe​lé, Temp​lo​mos lát​-
ta az ar​cán a fé​lel​met. Nem akart hát​ra​néz​ni. Mu​száj volt hát​ra​néz​nie.
Már a sar​ká​ban vol​tak, mint a po​kol hír​nö​kei. Ar​cu​kat és lo​va​i​kat gye​re​ke​sen
tar​ka​bar​ká​ra pin​gál​ták, min​den​fé​le bő​rö​ket, tol​la​kat, cson​to​kat meg fo​ga​kat vi​sel​-
tek. Az egyik​nek még egy aszott em​be​ri kéz is ug​rált a nya​ká​ban, egy má​sik bi​ka​-
szar​vak​ból ké​szült fej​díszt hú​zott a hom​lo​ká​ra, a har​ma​dik pe​dig a dél​utá​ni nap​-
sü​tés​ben szik​rá​zó, nagy réz​tá​lat ag​ga​tott ma​gá​ra mell​vért gya​nánt. Vö​rös és sár​ga
haj​za​tok ka​val​kád​ja, kam​pós, hor​gas, csor​ba élű fegy​ve​rek for​ga​ta​ga kö​ze​lí​tett, a
dzsin​nek ar​ti​ku​lá​lat​lan or​dí​tá​sa nem ha​gyott két​sé​get gyil​kos szán​dé​ka​ik fe​lől.
Temp​lo​mo​son a seg​ge lyu​ká​ig vé​gig​fu​tott a je​ges bor​zon​gás.
– Jaj, is​te​nem! Jaj, is​te​nem! Bassza meg! Jaj, is​te​nem…
A ká​rom​ko​dá​sa mo​no​ton li​tá​ni​a​ként ko​po​gott a fü​lé​ben, mint a lova – Bá​rány
lova – pa​tá​i​nak dü​bör​gé​se. Egy nyíl​vessző sü​ví​tett el a füle mel​lett és fú​ró​dott
előt​te a föld​be. Szen​de hát​ra​ki​ál​tott a vál​la fö​lött, de a sza​va​it el​vit​te a szél. Temp​-
lo​mos egyik ke​zé​vel a szár​ba, a má​sik​kal Leef vé​res in​gé​be ka​pasz​ko​dott, zi​hál​va
kap​kod​ta a le​ve​gőt, a vál​la visz​ke​tett, biz​tos volt ben​ne, hogy ha​lott em​ber, sőt
még an​nál is rosszabb, és más​ra sem tu​dott gon​dol​ni, csak hogy még​is in​kább a
me​net vé​gén kel​lett vol​na lo​va​gol​nia. Ott kel​lett vol​na ma​rad​nia a dom​bon Aver​-
stock fö​lött. Ki kel​lett vol​na áll​nia, ami​kor a gurk​hu​li​ak el​jöt​tek Kah​di​á​ért, ahe​-
lyett, hogy csak állt ott meg​szé​gye​nül​ten a töb​bi​ek kö​zött.
Az​tán elöl moz​gást lá​tott, és rá​jött, hogy a Tár​sa​ság az. Ko​csik és mar​hák kör​vo​-
na​lai raj​zo​lód​tak ki a sík lá​tó​ha​tá​ron. Lo​va​sok si​e​tet​tek fe​lé​jük. Temp​lo​mos
megint hát​ra​pil​lan​tott a vál​la fö​lött, lát​ta, hogy a dzsin​nek las​san le​ma​rad​nak mö​-
göt​tük. Még hal​lat​szot​tak a ki​ál​tá​sa​ik, és az egyi​kük utá​nuk is lőtt, de a nyíl​vessző
jó​val mö​göt​tük hul​lott a föld​re. A jo​gász zo​ko​gott a meg​könnyeb​bü​lés​től, még ah​-
hoz is alig volt ere​je, hogy meg​ál​lít​sa a lo​vát – Bá​rány lo​vát. Az ál​lat leg​alább úgy
resz​ke​tett, mint ő maga.
A ko​csik kö​zött úgy ter​jedt a pá​nik, mint​ha hat​száz dzsinnt lát​tak vol​na, nem
pe​dig csak ha​tot. Lu​li​ne Bak​tu​log az egyik gye​re​két ke​res​te két​ség​be​eset​ten, Gen​-
ti​li be​le​ga​ba​lyo​dott egy nála is öre​gebb rozs​dás mell​vért​be, pár el​sza​ba​dult mar​ha
a tá​bor kö​ze​pén csör​te​tett át, Ma​jud pe​dig a ko​csi​ja bak​ján állt, és or​di​bál​va igye​-
ke​zett nyu​ga​lom​ra in​te​ni a csa​pa​tát, bár sen​ki sem fi​gyelt oda rá.
– Mi tör​tént? – kér​dez​te a szo​kás sze​rint hig​gadt Bá​rány, de Temp​lo​mos csak a
fe​jét ráz​ta. Nem ta​lál​ta a sza​va​kat. Kény​sze​rí​te​nie kel​lett gör​csös uj​ja​it, hogy el​en​-
ged​jék Leef in​gét, az​tán Bá​rány le​emel​te a fiút a nye​reg​ből, és a föld​re fek​tet​te.
– Hol van Cor​lin? – ki​ál​tot​ta Szen​de.
Temp​lo​mos lába zsib​badt volt és me​rev, akár két faág, ahogy le​csússzant a nye​-
reg​ből. Bá​rány fel​vág​ta Leef in​gét, a szö​vet han​go​san reccsent a pen​ge alatt. A jo​-
gász le​ha​jolt, és le​tö​röl​te a vért a nyíl​vessző kö​rül. Hi​á​ba, amint le​tö​rölt egy ada​-
got, már​is ér​ke​zett az után​pót​lás. Leef egész tes​te ra​ga​csos volt a vö​rös fo​lya​dék​-
tól.
– Add ide a kést! – cset​tin​tett az uj​já​val. Bá​rány a ke​zé​be nyom​ta a mar​ko​la​tot,
ő pe​dig a nyíl​vessző​re me​redt. Ho​gyan is fog​jon hoz​zá, ho​gyan is fog​jon hoz​zá?
Húz​za ki, vág​ja ki, tol​ja ki a túl​ol​da​lon? Pró​bált vissza​em​lé​kez​ni, mit is ta​ní​tott
neki Kah​dia a nyíl​vessző ál​tal ej​tett se​bek​ről. Mon​dott va​la​mit ar​ról, hogy ak​kor a
leg​na​gyobb az esély, ak​kor a leg​na​gyobb az esély, ha… De kép​te​len volt kon​cent​-
rál​ni, Leef sze​me pe​dig ke​reszt​be állt, a szá​ja ki​nyílt, a haja össze​ta​padt a vér​től.
Szen​de ku​po​ro​dott le mel​lé, és a fiút kezd​te szó​lon​gat​ni.
– Leef? Leef?
 Bá​rány gyen​gé​den el​fek​tet​te Le​e​fet, Temp​lo​mos pe​dig a föld​be szúr​ta a kést, és
le​ült a sar​ká​ra.
Egyet​len kü​lö​nös ro​ham​mal tört rá min​den, amit a fi​ú​ról tu​dott. Hogy sze​rel​-
mes volt Szen​dé​be, hogy ő maga is kez​dett egé​szen jó​ban len​ni vele, hogy el​vesz​-
tet​te a szü​le​it, hogy az öccsét ke​res​te, akit el​ra​bol​tak a ban​di​ták, hogy jól bánt az
ök​rök​kel, és szor​gal​ma​san dol​go​zott… De en​nek most mind egy szem​vil​la​nás alatt
vége lett, és soha nem foly​ta​tó​dik már, az ál​mai, a re​mé​nyei, a fé​lel​mei itt ér​tek vé​-
get a le​ta​po​sott fű​ben, és örök​re el​tűn​tek a vi​lág​ból.
Ször​nyű​ség.
Sa​vi​a​nus üvöl​tött, kö​hö​gött, és a szám​szer​í​já​val mu​to​gat​va ma​gya​ráz​ta a töb​bi​ek​-
nek, hová von​szol​ják a sze​ke​re​ket, és ho​gyan ren​dez​zék el a hor​dó​kat, a ru​hás​lá​dá​-
kat meg a nagy te​kercs kö​te​le​ket, hogy va​la​mi erőd​fé​le​sé​get rög​tö​nöz​ve fel​ké​szül​-
je​nek a harc​ra. A mar​hák, a nők és a gye​re​kek kö​zé​pen húz​ták meg ma​gu​kat, ahol
ál​lí​tó​lag a leg​biz​ton​sá​go​sabb volt, bár Szen​dé​nek azért akad​tak két​sé​gei a do​log​gal
kap​cso​lat​ban. Az em​be​rek úgy kap​kod​tak, mint​ha soha nem is hal​lot​tak vol​na még
a dzsin​nek​ről. Min​den​ki fel-alá fut​ko​sott, és vagy azt tet​te, amit mond​tak neki,
vagy ép​pen az el​len​ke​ző​jét. Volt, aki a ma​kacs ál​la​ta​it rán​gat​ta, volt, aki az el​rej​tett
fegy​ve​re​it túr​ta elő, volt, aki a fel​sze​re​lé​sét vagy a gye​re​ke​it men​tet​te, má​sok pe​dig
csak bam​bán me​red​tek a sem​mi​be, és ön​ma​gu​kat át​ka​rol​va resz​ke​tet​tek, mint​ha
már​is le​vág​ták vol​na a fü​lü​ket.
Io​siv Les​tek nagy ko​csi​ja el​akadt egy árok​ban, és most pár fér​fi min​den ere​jét
meg​fe​szít​ve azt igye​ke​zett ki​sza​ba​dí​ta​ni.
– Hagy​ják! – or​dí​tott rá​juk Sa​vi​a​nus. – Eb​ből szí​nész​ke​dés​sel nem fo​gunk ki​ke​-
ve​red​ni. – Erre mind ott​hagy​ták a ko​csit, hadd hir​des​se tar​ka​bar​kán az üres pusz​-
ta​ság​nak a vi​lág leg​nagy​sze​rűbb szín​há​zi pro​duk​ci​ó​ját.
Szen​de át​fu​ra​ko​dott a zűr​za​va​ron, egé​szen Ma​jud ko​csi​já​ig. Dél felé, a hul​lám​zó
fű​ben há​rom dzsinn lo​va​golt kör​be-kör​be, egyi​kük a lán​dzsá​ját ráz​ta az ég felé.
Éles han​gon, vi​dá​man da​lol​tak. Édes is őket fi​gyel​te, meg​töl​tött szám​szer​í​ját a tér​-
dén nyug​tat​ta, köz​ben a sza​kál​lát dör​zsöl​te. Mint​ha apró, nyu​godt bu​rok vet​te vol​-
na kö​rül, ami​be most Szen​de is há​lá​san lé​pett be.
– Hogy van a fiú? – kér​dez​te a cser​kész.
– Meg​halt – fe​lel​te Szen​de, és fel​for​dult a gyom​ra a gon​do​lat​ra, hogy csak
ennyit tu​dott mon​da​ni.
– Ó, a ros​seb egye! – Édes ke​se​rű​en el​húz​ta a szá​ját, az​tán le​huny​ta a sze​mét, és
két uj​jal meg​masszí​roz​ta. – A ros​seb egye! – Az​tán a nyar​ga​lá​szó dzsin​nek​re emel​-
te a te​kin​te​tét. – Most leg​in​kább arra kon​cent​rál​junk, ne​hogy mind ugyan​így jár​-
junk.
Sa​vi​a​nus to​vább ki​ál​to​zott re​kedt hang​ján, kör​ben az em​be​rek las​san el​fog​lal​ták
a he​lyü​ket a sze​ke​rü​kön, gya​kor​lat​lan ke​zük​ben szo​ron​gat​va soha fel nem aj​zott
va​do​na​túj, vagy ép​pen​ség​gel rég nem hasz​nált ős​öreg íja​i​kat.
 – Mi​ről éne​kel​nek? – Szen​de elő​hú​zott egy íjat a te​ge​zé​ből, las​san for​gat​ni kezd​-
te a ke​zé​ben, úgy si​mít​va vé​gig ujj​he​gye​i​vel a dur​vá​ra fa​ra​gott fa​da​ra​bot, mint​ha
soha éle​té​ben nem ta​pin​tott vol​na ilyes​mit.
– Az erő​sza​kos ha​lá​lunk​ról – mor​dult fel vá​la​szul Édes. – Azt gya​nít​ják, hogy
már kö​ze​le​dik a pil​la​nat.
– És kö​ze​le​dik? – Szen​de kép​te​len volt ma​gá​ban tar​ta​ni a kér​dést.
– Az még el​vá​lik. – Édes meg​moz​gat​ta áll​kap​csa iz​ma​it a sza​kál​la alatt, az​tán
las​san, hig​gad​tan ki​kö​pött. – At​tól függ, hogy ez a há​rom San​geed fő se​re​gé​hez
tar​to​zik-e, vagy szét​vál​tak ki​sebb csa​pa​tok​ra.
– És mi​kor fog ki​de​rül​ni?
– Hát gon​do​lom, meg​szá​mol​juk őket, ha elő​ke​rül​nek, és ha pár tu​cat​nyi​an van​-
nak, ak​kor tud​ni fog​juk, hogy van esé​lyünk, ha meg pár szá​zan, ak​kor ki​ba​szot​tul
ké​tel​ked​ni kez​dünk ben​ne.
Bak​tu​log fel​ká​szá​ló​dott a ko​csi​ra, sod​ro​ny​in​ge úgy ló​gott raj​ta, mint te​hé​nen a
ga​tya, a sze​gé​lye a comb​ját csap​kod​ta.
– Mi​ért vá​runk? – kér​dez​te. A dzsin​nek át​me​ne​ti​leg el​űz​ték a da​do​gá​sát. – Mi​-
ért nem me​gyünk to​vább?
Édes las​san felé for​dí​tot​ta a te​kin​te​tét.
– És hová me​het​nénk? Nin​cse​nek vá​rak a kö​zel​ben. – Is​mét az üres pusz​tát
kezd​te pász​táz​ni, az​tán a völgy pe​re​mén kö​rö​ző há​rom dzsinnt fi​gyel​te. Az éne​kük
to​vább​ra is éle​sen szállt a fű fö​lött. – A sem​mi bár​me​lyik pont​ja ép​pen olyan al​kal​-
mas rá, hogy az em​ber fel​dob​ja a tal​pát, mint az összes töb​bi.
– Hasz​no​sab​ban tölt​jük az időn​ket, ha fel​ké​szü​lünk arra, ami jön, nem pe​dig el​-
fu​tunk elő​le. – Bá​rány szál​fa​egye​ne​sen állt a szom​széd ko​csin. Meg​le​he​tős gyűj​te​-
ményt hal​mo​zott fel ké​sek​ből az el​múlt pár hét so​rán, és most egye​sé​vel el​len​őriz​-
te min​det, hig​gad​tan, mint​ha a ta​nyán ké​szül​ne szán​ta​ni, nem pe​dig az éle​té​ért
kel​le​ne har​col​nia egy bar​bár vi​dé​ken. Ahogy Szen​de job​ban be​le​gon​dolt, rá​jött,
hogy a fér​fi nem is egy​sze​rű​en hig​gadt. Olyan volt, mint aki rég​óta ar​ról ál​mo​dik,
hogy fel​szánt​sa azt a föld​da​ra​bot, és most vég​re le​he​tő​sé​get kap rá.
– Ki vagy te? – kér​dez​te.
A fér​fi fel​né​zett egy pil​la​nat​ra a pen​gék kö​zül.
– Hi​szen is​mersz.
– Én azt a nagy​da​rab, ba​rát​sá​gos észak​föl​dit is​me​rem, aki még egy ösz​vért is fél
meg​üt​ni az os​tor​ral. Azt a kol​dust is​me​rem, aki be​ál​lí​tott a ta​nyá​ra az éj​sza​ka kö​-
ze​pén, hogy a ke​nyér​ha​jért cse​ré​be dol​goz​zon. Azt az em​bert is​me​rem, aki az ölé​be
vet​te a lá​zas öcsé​met, és éne​kelt neki. Te nem az az em​ber vagy.
– De igen. – Bá​rány át​lé​pett a két ko​csi kö​zöt​ti ré​sen, és olyan szo​ro​san meg​-
ölel​te a nőt, hogy majd össze​rop​pan​tot​ta. – Csak több is va​gyok en​nél – súg​ta a fü​-
lé​be. – Tartsd ma​gad tá​vol tő​lem, Szen​de! – Le​ug​rott a föld​re. – Aján​lom, hogy vi​-
gyázz rá! – ki​ál​tot​ta oda Édes​nek.
– Vic​celsz? – Az öreg cser​kész szám​szer​í​ját a sze​mé​hez emel​ve úgy tett, mint​ha
cé​loz​na. – Ab​ban bí​zom, hogy ő vi​gyáz majd rám.
Eb​ben a pil​la​nat​ban Síró Szik​la éle​sen fel​ki​ál​tott, és dél​nek mu​ta​tott. A völgy
pe​re​mén, mint​ha va​la​mi rém​álom​ból lép​tek vol​na elő, egy rég le​tűnt bar​bár kor
re​lik​vi​ái buk​kan​tak fel. Ahogy lo​pott kard​ja​ik​kal meg pat​tin​tott​kő fej​szé​ik​kel ha​-
do​nász​ni kezd​tek, és he​gyes nyi​la​ik meg​vil​lan​tak, Szen​dé​nek mé​szár​lá​sok​ról szó​-
ló, egy​kor ki​ne​ve​tett tör​té​ne​tek gar​ma​dá​ja ju​tott az eszé​be. El​akadt a lé​leg​ze​te.
– Min​den​ki​nek le​vág​ják a fü​lét! – nyü​szí​tet​te va​la​ki.
– De hát maga már most sem hasz​nál​ja, ugye? – Édes cél​ra tar​tot​ta a szám​szer​í​-
ját, és ko​mo​ran el​mo​so​lyo​dott. – Úgy lá​tom, pár tu​cat​nyi​an le​het​nek.
Szen​de a sze​ké​ren tér​del​ve pró​bál​ta meg​szá​mol​ni a dzsin​ne​ket, de sok ló​nak
más lo​va​kat fes​tet​tek az ol​da​lá​ra, né​me​lyik​re nem ju​tott lo​vas, má​sok​ra ket​tő is,
né​hány​ra pe​dig ma​dár​ijesz​tő​sze​rű bá​bu​kat kö​töz​tek, hogy úgy tűn​jön, mint​ha em​-
be​rek ül​nék meg őket. Egyik​re-má​sik​ra bo​tok​kal ki​fe​szí​tett ha​tal​mas vász​na​kat
erő​sí​tet​tek, amik így ha​tal​mas tes​tű fel​puf​fadt vízi hul​lák​ra em​lé​kez​tet​tek. Szen​de
könnye​ző sze​me előtt el​mo​só​dott a ször​nyű, fe​nye​ge​tő, ki​is​mer​he​tet​len lát​vány.
Szen​de mint​ha Temp​lo​most hal​lot​ta vol​na imád​koz​ni. Nem bán​ta vol​na, ha ő is
tud​ja, ho​gyan kell.
– Nyu​ga​lom! – ki​ál​tot​ta Sa​vi​a​nus. – Nyu​ga​lom! – Szen​de nem tud​ta, ki​hez be​-
szél a fér​fi. Az egyik dzsinn csuk​lyás kö​pe​nyét dí​szí​tő üveg​cse​re​pek ék​kö​vek​ként
csil​log​tak, ahogy a fér​fi ki​tá​tott szá​já​ból nyál​lal bé​lelt üvöl​tés tört elő. – Aki meg​-
ve​ti a lá​bát, élet​ben ma​rad! Aki meg​fu​ta​mo​dik, meg​hal! – A nő in​kább a meg​fu​ta​-
mo​dás felé haj​lott vol​na, ah​hoz egy​sze​rű​en nem volt gyom​ra, hogy meg​ves​se a lá​-
bát. Min​den por​ci​ká​ja azt súg​ta, hogy ha va​la​mi​kor, hát most biz​to​san a me​ne​kü​-
lés a leg​jobb vá​lasz​tás. – Az alatt a ki​kúrt fes​ték alatt ezek is csak em​be​rek! – Egy
dzsinn, aki​ről kép​te​len​ség lett vol​na meg​ál​la​pí​ta​ni, hogy fér​fi vagy nő, fel​állt a
ken​gyel​ben, meg​ráz​ta tol​lak​kal dí​szí​tett lán​dzsá​ját. A fes​ték​től el​te​kint​ve szin​te
mez​te​len volt, nya​ká​ban egy fü​lek​ből fű​zött lánc him​bá​ló​zott.
– Har​col​ja​tok együtt, vagy hal​ja​tok meg egye​dül! – böm​böl​te Sa​vi​a​nus.
Az egyik kur​va, aki​nek Szen​de már el​fe​lej​tet​te a ne​vét, egy íj​jal a ke​zé​ben fel​állt,
és felé bic​cen​tett. Szen​de vi​szo​noz​ta a bic​cen​tést. Ara​nyos, így hív​ták. Együtt kell
har​col​ni​uk. Ezért hív​ják őket Tár​sa​ság​nak, nem igaz?
Han​go​san pen​dült az első íj húr​ja. A pá​nik ha​tá​sá​ra, tel​je​sen fö​lös​le​ge​sen ki​lőtt
nyíl​vessző jó​val a cél előtt hul​lott a föld​re. Szen​de maga is lőtt, cél​zás nél​kül,
annyi​an kö​ze​led​tek fe​lé​jük. Nyi​lak csa​pód​tak le​fe​lé, és vá​gód​tak a hul​lám​zó fű
meg a zi​há​ló hús közé. Itt-ott egy alak le​zu​hant a nye​reg​ből, vagy egy ló ágas​ko​-
dott. A csuk​lyás dzsinn ha​nyatt esett, Sa​vi​a​nus nyi​la állt ki a mel​lé​ből. A töb​bi​ek
to​vább raj​zot​tak a ko​csik gyen​ge gyű​rű​je felé. El​nyel​te őket a lo​vak ál​tal fel​vert
por​fel​hő, amíg vé​gül már tény​leg csak fan​to​mok vol​tak, az em​be​rek és az ál​la​tok
tes​tet​len üvöl​té​se nem is tűnt töb​bé va​ló​sá​gos​nak, in​kább mint​ha egy őrült hal​lu​-
ci​ná​ci​ó​i​ból ke​rül​tek vol​na elő.
Nyíl​vesszők csa​pód​tak be Szen​de kö​rül, zúg​tak és zö​rög​tek, ahogy az egyik le​-
pat​tant egy lá​dá​ról, egy má​sik egy zsák​ba fú​ró​dott mel​let​te, a har​ma​dik pe​dig re​-
meg​ve fú​ró​dott a ko​csi bak​já​ba. A nő elő​kap​ta a maga kö​vet​ke​ző nyi​lát, az​tán csak
lőtt és lőtt és lőtt a sem​mi​re vagy in​kább bár​mi​re. Sírt a fé​le​lem​től és a düh​től, a
fo​gai va​cog​tak, a füle meg​telt öröm​te​li rik​kan​tá​sok​kal és a sa​ját ká​rom​ko​dá​sá​val.
Les​tek el​akadt ko​csi​ján ala​kok gá​zol​tak át, bár​dok​kal csap​tak le rá, és lán​dzsák​kal
döf​köd​ték, mint​ha egy ha​tal​mas va​dat te​rí​tet​tek vol​na le.
Szen​de mel​lé egy ron​gyos alak ug​rott fel a ko​csi​ra. A nő csak egy ki​dül​le​dő
szem​párt lá​tott egy vö​rös​re fes​tett ar​con, és fe​lé​je ka​pott. Az ujja a tá​ma​dó szá​já​ba
csú​szott, és az ar​cát kezd​te tép​ni. Együtt le​gör​dül​tek a ko​csi​ról, és a por​ban bir​-
kóz​tak to​vább. Erős ke​zek ra​gad​ták meg Szen​de fe​jét, fel​emel​ték, és csa​var​ni kezd​-
ték, mi​köz​ben ő vi​cso​rog​va ta​po​ga​tó​zott a kése után. Az​tán hir​te​len min​den meg​-
telt fénnyel, a vi​lág el​csen​de​se​dett, nem ma​radt más, csak a cso​szo​gó lá​bak meg a
foj​to​ga​tó por. Ször​nyű, ége​tő fáj​dal​mat ér​zett a füle alatt, si​kí​tott, do​bál​ta ma​gát, a
sem​mit ha​rap​dál​ta, de nem tud​ta ki​sza​ba​dí​ta​ni ma​gát.
Az​tán el​tűnt róla a súly, és Temp​lo​most pil​lan​tot​ta meg, amint a dzsin​nel ve​re​-
ke​dett. Mind a ket​ten egy vö​rös​lő kést igye​kez​tek a má​sik felé for​dí​ta​ni. Szen​de
fel​tá​pász​ko​dott, las​san, aho​gyan a búza nő, ki​sza​ba​dí​tot​ta a kard​ját, tett egy lé​pést
az in​ga​tag föl​dön, és meg​szúr​ta a dzsinnt, majd egy pil​la​nat​tal ké​sőbb rá​jött, hogy
a két szo​ro​san össze​ka​pasz​ko​dó fér​fi kö​zül Temp​lo​most ta​lál​ta el. Meg​ra​gad​ta hát
a dzsinnt a tor​ká​nál fog​va, kö​ze​lebb húz​ta ma​gá​hoz, a há​tá​ba döf​te a kar​dot, és iz​-
za​dó ke​zé​vel ad​dig fe​szült neki, amíg a pen​ge a cson​to​kon csi​ko​rog​va mar​ko​la​tig a
tes​té​be nem csú​szott.
A nyíl​vesszők fi​nom pil​lan​gók​ként hul​lot​tak alá a zak​la​tot​tan prüsz​kö​lő mar​hák
közé. Az ál​la​tok ide-oda ta​szi​gál​ták egy​mást, mel​let​tük Gen​ti​li egyik uno​ka​test​vé​re
tér​delt, ol​da​lá​ból két nyíl​vessző állt ki, az egyik tö​röt​ten fi​tye​gett.
– Ott! Ott! – Az egyik ko​csi alatt kú​szó ala​kot pil​lan​tott meg, csiz​má​já​val a ke​zé​-
re ta​po​sott, és majd​nem ha​nyatt esett. Az egyik bá​nyász azon​nal a se​gít​sé​gé​re si​e​-
tett az ásó​já​val. A kur​vák vi​sít​va döf​köd​ték va​la​mit a dár​dá​ik​kal, olyan volt, mint​-
ha egy pat​kányt ker​get​né​nek.
Szen​de ész​re​vett egy rést két ko​csi kö​zött, ahol a dzsin​nek za​jo​san ha​do​vá​ló csa​-
pa​ta be​özön​lött a tá​bor​ban. Temp​lo​mos só​haj​tott va​la​mit mel​let​te a sa​ját nyel​vén,
az​tán egy nő nyö​gött fel va​la​hol a kö​zel​ben – vagy a sa​ját hang​ját hal​lot​ta? Iná​ba
szállt a bá​tor​sá​ga, bi​zony​ta​la​nul hát​rál​ni kez​dett, mint​ha az a plusz egy-két lé​pés​-
nyi sár meg​véd​het​né. Sem​mi más​ra nem tu​dott gon​dol​ni, csak a to​va​tűnt múlt​ra,
ami​kor az első dzsinn meg​állt előt​te. Fes​tett mar​ká​ban ha​tal​mas, rozs​dás, ósdi
kar​dot szo​rí​tott, ar​cán maszk gya​nánt em​be​ri ko​po​nyát vi​selt.
Az​tán fé​lig or​dít​va, fé​lig ne​vet​ve Bá​rány ug​rott kö​zé​jük, el​torzult arca csak vi​-
cso​rí​tó után​za​ta volt an​nak az em​ber​nek, akit Szen​de is​mert. A nő bor​zal​ma​sabb​-
nak ta​lál​ta a lát​ványt, mint bár​me​lyik dzsinn masz​kot. Bá​rány kard​já​ból csak ho​-
má​lyos folt lát​szott, ahogy szé​les ívet írt le a le​ve​gő​ben, és vért fröccsent​ve szer​te​-
szét ket​té​ha​sí​tot​ta a ko​po​nyás fér​fi ar​cát. A dzsinn úgy ro​gyott össze, akár egy üres
zsák.
Sa​vi​a​nus egy va​gon​ról döf​köd​te dár​dá​já​val a ri​kol​to​zó for​ga​ta​got, Síró Szik​la a
fur​kós​bot​já​val csap​ko​dott, má​sok pe​dig kard​dal ka​sza​bol​va űz​ték ki a tá​bor​ból az
el​len​sé​get, mi​köz​ben a Vi​lág Kö​ré​nek összes lé​te​ző nyel​vén ká​rom​kod​tak. Bá​rány
megint le​csa​pott, két​rét haj​tott egy top​ron​gyos ala​kot, az​tán fél​re​rúg​ta a holt​tes​-
tet, ha​tal​mas se​bet vá​gott va​la​ki​nek há​tá​ba, ütött-vá​gott min​den​fe​lé, majd a ma​-
gas​ba emelt egy vo​nag​ló dzsinnt, és egy hor​dó pe​re​mé​hez csap​ta a fe​jét. Szen​de
tud​ta, hogy se​gí​te​nie kel​le​ne, ehe​lyett le​ült egy ko​csi​ke​rék​re, és okád​ni kez​dett.
Temp​lo​mos az ol​da​lán fek​ve néz​te, mi​köz​ben a fe​ne​két szo​ron​gat​ta ott, ahol az
imént ép​pen ő szúr​ta meg.
Cor​lin egy vá​gást varrt össze Ma​jud lá​bán, a cér​nát a fo​gai kö​zött tar​tot​ta. Most
is ugyan​olyan hig​gadt ma​radt, mint min​dig, pe​dig mind​két kar​ját kö​nyé​kig a se​be​-
sül​tek vére bo​rí​tot​ta. Sa​vi​a​nus már​is újra re​ked​ten or​dí​to​zott, uta​sí​tot​ta az em​be​-
re​ket, hogy tol​ják össze a ko​csi​kat, szün​tes​sék meg a rést, és dob​ják ki a holt​tes​te​-
ket. Mu​tas​sák meg, hogy ké​szen áll​nak a kö​vet​ke​ző ro​ham​ra. Szen​de nem érez​te
úgy, hogy ké​szen áll. Csak ült a föl​dön, ke​zé​vel át​ka​rol​ta a tér​dét, hogy ne re​meg​-
jen, az ar​cán szi​vár​gó vér össze​ta​pasz​tot​ta a ha​ját. A ha​lott dzsinnt bá​mul​ta, akit ő
ölt meg.
Ezek is csak em​be​rek vol​tak, aho​gyan Sa​vi​a​nus mond​ta. Most, hogy job​ban
meg​néz​het​te ma​gá​nak, lát​ta, hogy egy fi​ú​val vég​zett.
Annyi idős le​he​tett, mint Leef. Vagy​is annyi idős le​he​tett, mint Leef volt. A Tár​-
sa​ság​ból öten hal​tak meg. Gen​ti​li le​nyi​la​zott uno​ka​test​vé​re a mar​hák mel​lett he​-
vert, Bak​tu​log két gye​re​két az egyik ko​csi alatt ta​lál​ták meg le​vá​gott fü​lek​kel, az
egyik kur​vát pe​dig el​von​szol​ták, sen​ki nem tud​ta, mi​kor és hová.
Nem so​kan úsz​ták meg egyet​len vá​gás vagy kar​co​lás nél​kül, és min​den​ki biz​tos
volt ben​ne, hogy éle​te vé​gé​ig össze fog rez​zen​ni, ha far​kas​üvöl​tést hall. Szen​de
keze szü​net nél​kül re​me​gett, a füle égett, ahol a dzsinn el​kezd​te vág​ni, hogy meg​-
sze​rez​ze tró​fe​á​nak. A nő azt sem tud​ta, hogy tá​ma​dó​ja csak ki​sebb se​bet ej​tett-e
raj​ta, vagy a fü​lét már csak egy bőr​da​rab tart​ja a he​lyén. Nem is iga​zán mert utá​-
na​jár​ni.
De fel kel​lett áll​nia. Pit​re és Róra gon​dolt, akik va​la​hol a va​don​ban nyil​ván
ugyan​úgy ret​teg​nek, mint ő. Ez az​tán se​gí​tett, hogy megint erőt gyűjt​sön. Össze​-
szo​rí​tott fog​gal kény​sze​rí​tet​te ma​gát, hogy meg​moz​dul​jon, és fel​ka​pasz​kod​jon Ma​-
jud ko​csi​já​ra.
Fé​lig-med​dig arra szá​mí​tott, hogy a dzsin​nek idő​köz​ben szét​szé​led​tek, akár a
füst a szél​ben, csak​hogy azok még min​dig ott vol​tak, és bár Szen​de alig akar​ta el​-
hin​ni, ugyan​úgy éne​kel​tek meg kur​jon​gat​tak, ke​zük​ben pe​dig ugyan​úgy csil​lo​gott
az acél.
– Ezek sze​rint meg​tar​tot​tad a fü​le​det? – kér​dez​te Édes, és meg​érin​tet​te a vá​-
gást, fáj​dal​mas fin​tor​ra kész​tet​ve a nőt. – Bár nem so​kon múlt.
– Vissza fog​nak jön​ni. – Szen​de erő​nek ere​jé​vel kény​sze​rí​tet​te ma​gát, hogy ne
ve​gye le a sze​mét a rém​álom​sze​rű ala​kok​ról.
– Ta​lán igen, ta​lán nem. Csak fel​mér​tek ben​nün​ket. Most azt fon​tol​gat​ják, ér​de​-
mes-e ko​mo​lyan ne​künk jön​ni.
Sa​vi​a​nus fel​ka​pasz​ko​dott mel​lé​jük, a te​kin​te​te a szo​ká​sos​nál is mo​gor​vább volt,
a sze​mét még in​kább össze​húz​ta, mint más​kor.
– A he​lyük​ben én nem nyu​god​nék, amíg mind meg nem hal​tunk.
Édes te​kin​te​te to​vább​ra is a pusz​tát pász​táz​ta. A je​lek sze​rint erre szü​le​tett.
– Sze​ren​csé​re nem vagy a he​lyük​ben. A dzsin​nek bar​bár​nak lát​sza​nak, de va​ló​-
já​ban hall​gat​nak a jó​zan ész sza​vá​ra. Könnyen be​gu​rul​nak, de nem tar​ta​nak ha​ra​-
got. Ha úgy ta​lál​ják, hogy ne​héz el​pusz​tí​ta​ni ben​nün​ket, ak​kor meg​pró​bál​nak tár​-
gyal​ni. Ki​saj​tol​nak be​lő​lünk annyi húst meg pénzt, amennyit tud​nak, az​tán
könnyebb zsák​mány után néz​nek.
– Szó​val ki​vá​sá​rol​hat​juk ma​gun​kat eb​ből a hely​zet​ből? – kér​dez​te Szen​de.
– Is​ten nem​igen te​rem​tett olyas​mit, ami​ből az em​ber jó pén​zért ne vá​sá​rol​hat​ná
ki ma​gát – fe​lel​te Édes, az​tán az orra alatt még hoz​zá​tet​te: – Re​mé​lem.
– Mi​után fi​zet​tünk ne​kik – hör​dült fel Sa​vi​a​nus –, mi aka​dá​lyoz​za majd meg
őket, hogy utá​nunk jöj​je​nek, és egy meg​fe​le​lő pil​la​nat​ban vé​gez​ze​nek ve​lünk?
Édes vál​lat vont.
– Ha ki​szá​mít​ha​tó​ság​ra vá​gyik, Sta​rik​land​bah kel​lett vol​na ma​rad​nia. Ez a
Messzi Vi​dék.
Eb​ben a pil​la​nat​ban ki​vá​gó​dott Les​tek ko​csi​já​nak bal​ták​tól seb​zett aj​ta​ja, és
maga a hí​res-ne​ve​ze​tes szí​nész bújt ki raj​ta. Há​ló​in​get vi​selt, csi​pás sze​me el​ke​re​-
ke​dett, rit​kás fe​hér haja össze​vissza állt.
– Mocs​kos kri​ti​ku​sok! – menny​dö​rög​te, és egy üres kan​nát rá​zott a tá​vo​li dzsin​-
nek felé.
– Min​den rend​ben lesz – mond​ta Temp​lo​mos Bak​tu​log fi​á​nak. A má​so​dik fi​á​nak,
gon​dol​ta. Nem va​la​me​lyik ha​lott​nak. Hát per​sze hogy nem va​la​me​lyik ha​lott​nak.
Szá​muk​ra már sem​mi sem lesz rend​ben, hi​szen min​dent el​vesz​tet​tek. Ez a gon​do​-
lat nyil​ván alig​ha vi​gasz​tal​hat​ta a fi​vé​rü​ket, úgy​hogy Temp​lo​mos gyor​san meg​is​-
mé​tel​te: – Min​den rend​ben lesz. – Igye​ke​zett a leg​őszin​tébb ké​pet vág​ni hoz​zá,
bár a hang​ja re​me​gett, és szí​vé​nél csak se​be​sült al​fe​le saj​gott job​ban. A se​be​sült fe​-
nék vic​ce​sen hang​zik. Nem az.
– Min​den rend​ben lesz – szólt megint, mint​ha ennyi elég is len​ne hoz​zá, hogy
kőbe vé​sett igaz​ság​nak le​hes​sen te​kin​te​ni a dol​got. Kah​dia is ugyan​ezt mond​ta
neki, ami​kor el​kez​dő​dött az ost​rom, szer​te Da​gos​ká​ban tü​zek ég​tek, és fáj​dal​ma​-
san nyil​ván​va​ló volt, hogy sem​mi sem lesz rend​ben. Azért még​is​csak se​gí​tett a tu​-
dat, hogy va​la​ki​nek leg​alább volt ere​je ha​zud​ni. Temp​lo​mos meg​szo​rí​tot​ta hát
Bak​tu​log má​so​dik fi​á​nak vál​lát. – Min​den… rend​ben… lesz. – Ez​út​tal ma​ga​biz​to​-
sabb volt a hang​ja, a fiú bó​lin​tott, és Temp​lo​most már​is ön​bi​za​lom​mal töl​töt​te el,
hogy va​la​ki​be si​ke​rült egy kis erőt ön​te​nie. Az már egy má​sik kér​dés, hogy med​dig
fog ki​tar​ta​ni az az erő, ha megint jön​nek a dzsin​nek.
Bak​tu​log a föld​be döf​te az ásó​ját a sí​rok mel​lett. Még min​dig a fél​re​csa​tolt, fer​-
dén lógó öreg sod​ro​nyin​gét vi​sel​te. Ahogy keze fe​jé​vel meg​dör​zsöl​te iz​zadt hom​lo​-
kát, hosszú sár​csí​kot ha​gyott hát​ra raj​ta.
– So​kat je​len​te​ne ne​künk, ha… mon​da​na va​la​mit.
Temp​lo​mos pis​log​va né​zett rá.
– Tény​leg? – De ta​lán ér​dem​te​len száj​ból is jö​het​nek ér​dem​le​ges sza​vak.
A Tár​sa​ság tag​ja​i​nak je​len​tős ré​sze a vé​de​lem meg​erő​sí​té​sé​vel fog​lal​ko​zott, más
a kör​me​it vé​res​re rág​va a lá​tó​ha​tár​ra me​redt, vagy túl​sá​go​san le​kö​töt​te a sa​ját kö​-
zel​gő ha​lá​la fe​lett ér​zett ag​go​da​lom ah​hoz, hogy bár​ki má​sé​val fog​lal​koz​zék. Az öt
friss föld​ha​lom kö​rül csak né​há​nyan so​ra​koz​tak fel. Bak​tu​log, döb​ben​ten hu​nyor​-
gó fe​le​sé​ge és élet​ben ma​radt nyolc gye​re​kük, akik kö​zül né​me​lyik bá​na​tos​nak
tűnt, né​me​lyik ret​te​gett, né​me​lyik pe​dig lát​ha​tó​lag fel sem fog​ta, mi tör​té​nik. Ott
volt még két kur​va meg a stri​ci​jük, akit a harc so​rán se​hol sem le​he​tett lát​ni, de
leg​alább idő​ben elő​ke​rült, hogy se​gít​sen ásni. Meg​je​lent Gen​ti​li és két uno​ka​test​-
vé​re is. És nem hi​ány​zott Szen​de sem, aki ko​mo​ran néz​te a föl​det Leef sír​ja fö​lött,
olyan erő​vel szo​ron​gat​va a la​pá​tot, hogy el​fe​hé​red​tek az uj​jai. Temp​lo​mos​nak csak
most tűnt fel, mi​lyen ki​csi a nő keze, és kü​lö​nös mó​don hir​te​len saj​ná​lat éb​redt
ben​ne irán​ta. Vagy ta​lán in​kább csak ön​ma​gát saj​nál​ta. Több mint va​ló​szí​nű, hogy
az utób​bi​ról volt szó.
– Is​te​nem! – nyö​szö​rög​te, és meg kel​lett kö​szö​rül​nie a tor​kát. – Néha… úgy
érezzük… nem vagy itt ve​lünk. – Temp​lo​mos a ren​ge​teg vér meg az el​vesz​te​ge​tett
éle​tek lát​tán leg​in​kább úgy érez​te, hogy Is​ten egy​ál​ta​lán nincs se​hol. – De én tu​-
dom, hogy még​is itt vagy – ha​zud​ta. Nem az igaz​sá​gért fi​zet​ték. – Min​den​hol je​len
vagy, kö​rü​löt​tünk, ben​nünk, és fi​gyelsz. – Ten​ni per​sze nem iga​zán tesz sem​mit,
szó​val ennyit Is​ten​ről. – Kér​lek… kö​nyör​göm ne​ked, vi​gyázz ezek​re a fi​úk​ra, aki​ket
ide​gen föld​be te​met​tünk ide​gen ég alatt. Vi​gyázz ezek​re a fér​fi​ak​ra és nők​re is. Tu​-
dod, hogy ne​kik is akad​tak hi​bá​ik. De azért in​dul​tak út​nak, hogy lét​re​hoz​za​nak va​-
la​mit a va​don​ban. – Temp​lo​mos maga is könnyek szú​rá​sát érez​te. Be​le​ha​ra​pott az
aj​ká​ba, az ég felé né​zett, az​tán sű​rűn pis​log​va el​űz​te őket. – Vedd őket öle​lő ka​rod​-
ba, és adj ne​kik bé​két. Ők az​tán iga​zán rá​szol​gál​tak.
Egy da​ra​big né​mán áll​tak, a szél be​le​ka​pott Temp​lo​mos ka​bát​já​nak ron​gyos sze​-
gé​lyé​be, Szen​dé​nek az ar​cá​ba fúj​ta a ha​ját. Bak​tu​log ki​nyúj​tott te​nye​ré​ben ér​mék
csil​lan​tak.
 – Kö​szö​nöm.
Temp​lo​mos a maga két ke​zé​vel össze​zár​ta a mar​ha​ke​res​ke​dő két ke​zét.
– Szá​mom​ra volt meg​tisz​tel​te​tés. – A sza​vak nem se​gí​tet​tek. A gye​re​kek ugyan​-
úgy ha​lot​tak vol​tak. Ezért nem fo​gad​ha​tott el pénzt, akár​mennyi adós​sá​ga is ma​-
radt még.
Ami​kor Édes le​ug​rott Ma​jud ko​csi​já​ról, már sö​té​te​dett. A nyu​ga​ti ég​bolt ró​zsa​-
szín ár​nya​la​tot vett fel, fe​ke​te fel​hők csík​jai fod​ro​zód​tak raj​ta, mint par​ti hul​lá​mok
a nyu​godt ten​ge​ren.
– Tár​gyal​ni akar​nak! – ki​ál​tot​ta a cser​kész. – Tü​zet gyúj​tot​tak fél​úton a két tá​-
bor kö​zött, és ránk vár​nak. – Lát​ha​tó​lag ve​szet​tül örült a do​log​nak. Ta​lán Temp​lo​-
mos​nak is örül​nie kel​lett vol​na, de ő Leef sír​ja mel​lett ült fél​ol​da​la​san, ne​hogy rá​-
ne​he​zed​jen ha​so​ga​tó fe​ne​ké​re, és úgy érez​te, soha töb​bé nem fog örül​ni sem​mi​-
nek.
– Most akar​nak tár​gyal​ni? – kér​dez​te ke​se​rű​en Lu​li​ne Bak​tu​log. – Most, ami​kor
meg​halt a két fiam?
Édes vá​gott egy gri​maszt.
– Jobb most, mint mi​után az összes​nek annyi. Az lesz a leg​jobb, ha oda​me​gyek.
– Ve​led tar​tok – mond​ta Bá​rány, aki​nek még min​dig al​vadt vér​csep​pek bo​rí​tot​-
ták az ar​cát.
– És én is – je​len​tet​te ki Sa​vi​a​nus. – Ügye​lünk rá, hogy a ro​ha​dé​kok ne pró​bál​-
koz​za​nak sem​mi​vel.
Édes az uj​ja​i​val kezd​te fé​sül​ni a sza​kál​lát.
– Nos, le​gyen. Nem árt​hat, ha meg​mu​tat​juk ne​kik, hogy elég tö​kö​sek va​gyunk.
– Én is jö​vök. – Ma​jud bi​ce​gett oda hoz​zá​juk. Ahogy fáj​dal​ma​san el​húz​ta a szá​-
ját, ki​vil​lant az arany​fo​ga, nad​rág​ja szá​ra pe​dig le​be​gett, ahol Cor​lin fel​ha​sí​tot​ta,
hogy sza​bad​dá te​gye a se​bet. – Meg​fo​gad​tam, hogy soha töb​bé nem en​ge​dem az
én ne​vem​ben tár​gyal​ni.
– Hát maga kur​vá​ra nem jön se​ho​vá – kö​zöl​te Édes. – Ha ba​lul sül​nek el a dol​-
gok, le​het, hogy a nya​kunk​ba kell kap​nunk a lá​bun​kat, maga meg nem úgy néz ki,
mint aki egy​ha​mar fut​ni fog.
Ma​jud meg​pró​bált a se​be​sült lá​bá​ra áll​ni, az​tán megint el​húz​ta a szá​ját, és Szen​-
de felé bic​cen​tett.
– Ak​kor ő megy he​lyet​tem.
– Én? – A nő fel​kap​ta a fe​jét.
– Sen​ki más​ban nem bí​zom, ha al​ku​doz​ni kell. A tár​sam, Curn​sbick ra​gasz​kod​-
na a leg​jobb üz​let​hez.
– Még a vé​gén meg​utá​lom ezt a Curn​sbic​ket, pe​dig soha nem is ta​lál​koz​tam
vele.
Édes a fe​jét ráz​ta.
– San​geed nem lesz va​la​mi bol​dog, ha meg​tud​ja, hogy egy nő is van ve​lünk.
Temp​lo​mos​nak úgy tűnt, ez meg​ad​ta Szen​dé​nek a vég​ső lö​kést.
– Ha hall​gat a jó​zan ész sza​vá​ra, ak​kor túl​te​szi ma​gát raj​ta. Men​jünk!
Fél​kör​ben ül​tek a ro​po​gó tűz​nél, ta​lán száz​lé​pés​nyi​re a Tár​sa​ság sze​dett-ve​dett
erő​dít​mé​nyé​től. Sa​ját tá​bo​ruk fé​nyei hal​vá​nyan pis​lá​kol​tak a tá​vol​ban. A dzsin​-
nek. A pusz​ta ret​te​ne​tes os​to​rai. A Messzi Vi​dék le​gen​dás bar​bár​jai.
Szen​de min​den tőle tel​he​tőt meg​tett, hogy fel​kor​bá​csol​ja az irán​tuk ér​zett gyű​-
lö​le​tét, de ha a föld alatt, ki​hűl​ve he​ve​rő Le​ef​re gon​dolt, nem ér​zett mást, csak
hány​in​gert, ki​me​rült​sé​get, üres​sé​get és ag​go​dal​mat a fiú öccse meg a sa​ját el​ra​bolt
test​vé​rei iránt. Az​tán meg így, hogy moz​du​lat​la​nul ül​tek a tűz kö​rül, nem ri​kol​toz​-
tak, és a fegy​ve​re​i​ket sem ráz​ták, ezek a dzsin​nek egy​ál​ta​lán nem tűn​tek fé​lel​me​-
tes​nek. Rit​kán lá​tott hoz​zá​juk fog​ha​tó​an nyo​mo​rú​sá​gos tár​sa​sá​got, pe​dig éle​te je​-
len​tős ré​szét szo​rult hely​zet​ben töl​töt​te, a fenn​ma​ra​dó időt pe​dig leg​in​kább kol​-
dus​sze​gé​nyen.
A dzsin​nek fé​lig ki​ké​szí​tett bő​rö​ket és ron​gyos szőr​mé​ket vi​sel​tek, meg tu​cat​nyi
kü​lön​bö​ző lo​pott hol​mi ko​pott ma​rad​vá​nyát. Ahol ki​lát​szott, csu​pasz bő​rük sá​pad​-
tan és éhe​sen fe​szült a csont​ra. Az egyi​kük mo​soly​gott, ta​lán a nem​so​ká​ra a bir​to​-
kuk​ba ke​rü​lő va​gyon gon​do​la​tá​ra, a szá​já​ban egyet​len kor​hadt fog lát​szott. Egy
má​sik ün​ne​pé​lye​sen fi​gyel​te őket, a fe​jén egy ki​ka​la​pált réz te​ás​kan​nát vi​selt, ami​-
nek a cső​re a hom​lo​ká​nál me​redt elő​re. Szen​de gya​ní​tot​ta, hogy a kö​zé​pen ülő idős
fér​fi le​het San​geed.
Az öreg dzsinn tol​las kö​penyt vi​selt, alat​ta pe​dig pa​ti​nás mell​vér​tet, ami a Bi​ro​-
da​lom egyik tá​bor​no​ká​nak büsz​ke​sé​ge le​he​tett ezer év​vel ez​előtt. A nya​ká​ban há​-
rom, em​be​ri fü​lek​ből font fü​zér ló​gott, nyil​ván a harc​ban ta​nú​sí​tott bá​tor​sá​ga bi​-
zo​nyí​té​ka​ként, de lát​ha​tó​lag rég túl volt már a leg​jobb éve​in. Szen​de hal​lot​ta ször​-
csö​gő lég​zé​sét, az öreg dzsinn cser​zett ar​cá​nak fele bé​nul​tan ló​gott, szá​ja meg​-
eresz​ke​dett sar​ká​ban kó​sza nyál​csík csil​lo​gott.
Le​het​sé​ges, hogy ezek a szá​nal​mas apró em​ber​kék meg a pusz​tán üvölt​ve rá​juk
ron​tó ször​nye​te​gek ve​lük egy hús​ból vé​tet​tek? Ezt a lec​két iga​zán meg​ta​nul​hat​ta
vol​na azok​ban a ret​te​gett ban​di​ta​ként töl​tött idők​ben – a ret​te​ne​test és a szá​nal​-
mast csak egy vé​kony​ka vo​nal vá​laszt​ja el egy​más​tól, és hogy en​nek a vo​nal​nak ki
me​lyik fe​lé​re ke​rül, az leg​in​kább at​tól függ, hogy hon​nan nézi az em​ber.
Szen​dét in​kább a tűz felé eső ol​da​lán ülő öreg​em​be​rek ijesz​tet​ték meg. Rán​cos
ar​cu​kat ör​dö​gi​en ide​gen​né va​rá​zsol​ták a tán​co​ló lán​gok, ár​nyé​kos gö​dör​ben ülő
sze​mük vi​lá​gí​tott. A Sa​vi​a​nus szám​szer​í​já​ba tölt​ve vá​ra​ko​zó nyíl​vessző feje hű​vö​-
sen csil​lo​gott a fény​ben, Bá​rány régi he​gek​kel bo​rí​tott arca egé​szen el​torzult, akár
egy, az idő​já​rás vi​szon​tag​sá​ga​i​val küz​dő fa. Még Szen​de sem tu​dott róla le​ol​vas​ni
sem​mit, hi​á​ba is​mer​te annyi éve a fér​fit. Ta​lán ép​pen ezért nem iga​zo​dott most ki
raj​ta.
Édes fe​jet haj​tott, majd mon​dott va​la​mit a dzsin​nek nyel​vén, mi​köz​ben a kar​ja​i​-
val szé​le​sen gesz​ti​ku​lált. San​geed las​san, ne​héz​ke​sen vá​la​szolt, az​tán kö​hö​gött egy
sort, és ki​pré​selt ma​gá​ból még pár szót.
– Egye​lő​re csak ke​dé​lye​sen cse​ve​günk – ma​gya​ráz​ta Édes.
– Nincs eb​ben sem​mi ke​dé​lyes – csat​tant fel Szen​de. – Es​sünk túl raj​ta, és men​-
jünk vissza!
– Be​szél​he​tünk a ma​guk sza​va​i​val is – mond​ta az egyik dzsinn. Fur​csa ak​cen​-
tus​sal be​szél​te a kö​zös nyel​vet, mint​ha ka​viccsal lett vol​na tele a szá​ja. Fi​a​tal​em​ber
volt, köz​vet​le​nül San​geed mel​lett ült, és ko​mo​ran né​zett rá​juk a tűz fö​lött. – Lok​-
vaj a ne​vem.
– Rend​ben. – Édes meg​kö​szö​rül​te a tor​kát. – Hát itt va​la​mi ki​ba​szot​tul el lett
basz​va, igaz, Lok​vaj? Sen​ki​nek sem kel​lett vol​na meg​hal​nia. Nézz csak kö​rül! Itt
egy cso​mó hul​la mind a két ol​da​lon, és ott tar​tunk, ahol kezd​het​tük vol​na az egé​-
szet, ha ud​va​ri​a​san ránk kö​szön​tök.
– Min​den​ki a maga ke​zé​be ve​szi a sor​sát, ha be​te​szi a lá​bát a föld​je​ink​re – kö​-
zöl​te Lok​vaj. Lát​ha​tó​lag ret​te​ne​te​sen ko​mo​lyan vet​te ma​gát, ami igen szép tel​je​sít​-
mény​nek szá​mí​tott va​la​ki​től, aki egy fel​té​pett szá​rú öreg uni​ós lo​vas​sá​gi nad​rá​got
vi​selt hód​szőr​rel az ágyé​ká​nál.
Édes fel​hör​dült.
– Még csecs​szo​pó sem vol​tál, ko​mám, ami​kor én már rég eze​ket a pusz​tá​kat jár​-
tam. És most te aka​rod ne​kem meg​mon​da​ni, hol lo​va​gol​ha​tok? – Tek​nőt for​mált a
nyel​vé​ből, és a tűz​be kö​pött.
– Ki nem szar​ja le, ki hol lo​va​gol? – för​medt rá​juk Szen​de. – Ép​eszű em​ber​nek
úgy​sem kell ez a föld.
A fi​a​tal dzsinn felé for​dult.
– Ke​se​rű be​szé​dű ez a lány.
– Kapd be!
– Elég le​gyen! – mor​dult fel Sa​vi​a​nus. – Ha üz​le​tet aka​runk köt​ni, ak​kor kös​-
sünk üz​le​tet, és men​jünk el in​nen.
Lok​vaj ke​mény pil​lan​tást ve​tett Szen​dé​re, az​tán San​geed​hez ha​jolt, és mon​dott
neki va​la​mit. A pusz​ta ál​lí​tó​la​gos csá​szá​ra meg​hány​ta-ve​tet​te a sza​va​it, az​tán re​-
ked​ten vá​la​szolt.
– Öt​ezer a ma​guk ezüst​már​ká​já​ból – kö​zöl​te Lok​vaj. – Meg húsz mar​ha, húsz ló,
és ak​kor meg​tart​hat​ják a fü​le​i​ket. Emígy szólt a ret​te​gett San​geed. – Az öreg
dzsinn fel​szeg​te az ál​lát, és hör​dült egyet.
– Kap​hat​nak két​ez​ret – fe​lel​te Szen​de.
 – Há​rom​ezer meg az ál​la​tok. – A dzsinn majd​nem olyan po​csé​kul al​ku​dott, mint
ahogy öl​töz​kö​dött.
– Két​ezer​ben ál​la​pod​tunk meg az em​be​re​ink​kel. Ennyit kap​nak. Ami a mar​há​-
kat il​le​ti, meg​kap​hat​ják azt a tu​ca​tot, ami​ből vol​tak olyan os​to​bák, hogy hús​árút
csi​nál​tak a nyi​la​ik​kal. A lo​vak​ról szó sem le​het.
– Ak​kor ta​lán fog​juk ma​gun​kat, és el​vesszük őket – mond​ta Lok​vaj.
– Hát elő​re, baz​meg, pró​bál​ják csak meg!
A fér​fi arca el​torzult. Ki​nyi​tot​ta a szá​ját, mi​előtt azon​ban meg​szó​lal​ha​tott vol​na,
San​geed meg​érin​tet​te a vál​lát, és szólt pár szót, köz​ben le sem véve a sze​mét Édes​-
ről. A vén cser​kész bó​lin​tott, az ifjú dzsinn pe​dig sa​va​nyú kép​pel szo​rí​tot​ta össze a
szá​ját.
– A nagy San​geed el​fo​gad​ja az aján​la​tot – bök​te ki vé​gül.
Édes a te​nye​ré​vel meg​dör​zsöl​te ke​reszt​be tett lá​ba​it, és el​mo​so​lyo​dott.
– Nagy​sze​rű! Jól van.
– Oh! – San​geed fél​ol​da​la​san el​vi​gyo​ro​dott.
– Ak​kor egyez​ség​re ju​tot​tunk – szólt Lok​vaj. Ő nem mo​soly​gott.
– Rend​ben – bó​lin​tott Szen​de, bár nem lel​te örö​mét a si​ker​ben. Ha​lá​lo​san fá​-
radt volt, nem akart mást, csak alud​ni. A dzsin​nek moz​go​lód​ni kezd​tek, ki​csit
mint​ha meg​nyu​god​tak vol​na. A szu​vas fogú még szé​le​seb​ben vi​gyor​gott to​vább.
Bá​rány las​san fel​emel​ke​dett. Ha​tal​mas ter​me​te fe​ke​tén raj​zo​ló​dott ki a vér​fol​tos
nap​le​men​te hát​te​re előtt.
– Ne​kem jobb aján​la​tom van – mond​ta.
Szik​rák per​dül​tek a sar​ka kö​rül, ahogy át​ug​rott a tűz fe​lett. Acél vil​lant vö​rö​sen,
San​geed a nya​ká​hoz ka​pott, és hát​ra​dőlt. Sa​vi​a​nus íjá​nak húr​ja pat​tant, és a te​ás​-
kan​nás dzsinn nyíl​vessző​vel a szá​já​ban te​rült el a föl​dön. Egy má​sik azon​nal fel​ug​-
rott, de Bá​rány a feje te​te​jé​be döf​te a ké​sét, és a ko​po​nyá​ja han​gos reccse​nés​sel
ha​sadt ket​té.
Lok​vaj nagy​já​ból egy​szer​re állt fel Szen​dé​vel, de Sa​vi​a​nus rá​ve​tet​te ma​gát, meg​-
ra​gad​ta a nya​kát, és ma​gá​val rán​tot​ta a tűz mel​lé. A dzsinn vo​nag​lott, do​bál​ta ma​-
gát, de hi​á​ba mar​kol​ta a csa​ta​bárd​ját, a föld​höz sze​gez​ve csak a csil​la​gok​ra tu​dott
vi​cso​rog​ni.
– Mit mű​vel​tek? – ki​ál​tot​ta Édes, de ad​dig​ra már nem sok két​ség ma​radt fe​lő​le.
Bá​rány egyik ke​zé​vel fel​emel​te az utol​só dzsinnt, a má​sik​kal pe​dig ak​ko​rát hú​zott
be neki, hogy a fér​fi ma​ra​dék pár foga is ki​hul​lott. Az öreg észak​föl​di ökle olyan se​-
bes​ség​gel moz​gott, hogy Szen​de kép​te​len lett vol​na meg​szá​mol​ni hány​szor ütött, a
kar​ja súr​lód​va csú​szott vé​gig az inge uj​já​ban, ha​tal​mas ökle han​gos reccse​né​sek​kel
csa​pott le újra meg újra. Ami​kor a dzsinn ar​cá​nak fe​ke​te kör​vo​na​lai el​vesz​tet​ték
min​den for​má​ju​kat, Bá​rány a sis​ter​gő tűz​be ve​tet​te a holt​tes​tet.
 Édes hát​ra​lé​pett a zá​po​ro​zó szik​rák elől.
– Bassza meg! – Ke​zé​vel be​le​túrt ősz ha​já​ba, mint aki nem akar hin​ni a sze​mé​-
nek.
An​nak bi​zony Szen​de sem akart hin​ni. Va​cog​va ült vissza a föld​re, moz​du​lat​lan​-
ná der​medt, min​den egyes le​ve​gő​vé​tel aka​do​zott a tor​ká​ban. Lok​vaj to​vább​ra is vi​-
cso​rog​va küz​dött, de Sa​vi​a​nus szo​rí​tá​sá​ban ép​pen úgy te​he​tet​len​ség​re volt kár​hoz​-
tat​va, mint egy méz​be ra​gadt légy.
San​geed fél ke​zét el​vá​gott tor​ká​ra szo​rít​va fel​tá​pász​ko​dott, gör​be uj​jai csil​log​tak
a vér​től. Kés is volt nála, de Bá​rány erre is szá​mí​tott. El​kap​ta a csuk​ló​ját, ki​for​dí​-
tot​ta, és ad​dig fe​szí​tet​te, amíg az öreg dzsinn térd​re ro​gyott. San​geed szá​já​ból vér
csö​pö​gött a fűbe.
Bá​rány a dzsinn hón​al​já​ba ta​po​sott, kard​ja han​go​san csi​kor​dult, ahogy elő​rán​-
tot​ta. Egy pil​la​nat​ra meg​állt, előbb az egyik, az​tán a má​sik irány​ba nyúj​tóz​tat​ta a
nya​kát, majd a ma​gas​ba emel​te a pen​gét, és le​csa​pott. Az​tán megint. És megint.
Bá​rány el​en​ged​te San​geed er​nyedt kar​ját, az​tán a ha​já​nál fog​va fel​emel​te az öreg
dzsinn el​torzult fe​jét. Az ar​con hosszú vá​gás tá​ton​gott, ahol a pen​ge egy​szer célt
té​vesz​tett.
– Ez a tiéd – mond​ta Bá​rány, és a fi​a​tal dzsinn ölé​be dob​ta a fe​jet.
Lok​vaj rá​me​redt, a mell​ka​sa kap​kod​va emel​ke​dett és süllyedt Sa​vi​a​nus kar​ja
alatt. Az öreg in​gé​nek fel​gyű​rő​dött ujja alól te​to​vá​lás csík​ja lát​szott ki. A dzsinn a
fej​ről Bá​rány ar​cá​ra emel​te a te​kin​te​tét, az​tán össze​szo​rí​tott fo​gak​kal vi​cso​rí​tot​ta:
– El​jö​vünk ér​te​tek! Még nap​kel​te előtt a sö​tét​ben el​jö​vünk ér​te​tek!
– Nem. – Bá​rány mo​soly​gott, a fo​gai, a sze​me, a vér​csí​kok az ar​cán mind csil​-
log​tak a tűz fé​nyé​ben. – Nap​kel​te előtt… – Le​gug​golt a még min​dig moz​du​lat​lan​-
ság​ra kár​hoz​ta​tott Lok​vaj mel​lé. – A sö​tét​ben… – Könnye​dén vé​gig​si​mí​tot​ta a
dzsinn ar​cát, bal keze há​rom ujja fe​ke​te csí​ko​kat ha​gyott maga után. – Én jö​vök el
ér​te​tek.
Han​go​kat hal​lot​tak az éj​sza​ká​ban. Előbb csak be​szél​ge​tést, amit el​nyo​mott a szél
zú​gá​sa. Pá​ran han​go​san elé​ge​det​len​ked​tek, ami​ért nem tud​ják, mi​ről tár​gyal​nak,
má​sok pe​dig dü​hö​sen pró​bál​ták el​csen​de​sí​te​ni őket. Az​tán Temp​lo​mos ki​ál​tást
hal​lott, és meg​ra​gad​ta Cor​lin vál​lát. A nő le​sö​pör​te ma​gá​ról a ke​zét.
– Mi tör​té​nik? – akar​ta tud​ni Les​tek.
– Hon​nan tud​hat​nánk? – för​medt rá Ma​jud.
Ár​nya​kat pil​lan​tot​tak meg a tűz kö​rül, és halk mo​raj fu​tott vé​gig a tár​sa​sá​gon.
– Csap​da! – ki​ál​tot​ta Lady In​gel​stad.
Az egyik sul​ju​ki he​be​gett va​la​mit, de még Temp​lo​mos sem tud​ta ki​há​moz​ni az
ér​tel​mét. Min​den​kit el​fo​gott a pá​nik, és ösz​tö​nö​sen hát​ra​hő​köl​tek. Szé​gyell​te bár,
de a jo​gász is össze​rez​zent.
 – Egy​ál​ta​lán nem kel​lett vol​na oda​men​ni​ük – je​gyez​te meg re​ked​ten Sö​vény,
mint​ha a kez​de​tek​től el​le​nez​te vol​na a tár​gya​lást.
– Min​den​ki hig​gad​jon le! – Cor​lin hang​ja erős volt és ha​tá​ro​zott, ri​a​da​lom​nak
nyo​ma sem csen​dült ben​ne.
– Jön va​la​ki! – Ma​jud a sö​tét​be mu​ta​tott.
A Tár​sa​sá​gon megint vé​gig​sö​pört a pá​nik, és az ál​ta​lá​nos hát​ra​hő​kö​lés​ből
Temp​lo​mos is​mét ak​tí​van ki​vet​te a ré​szét.
– Sen​ki se lő​jön! – dör​rent Édes re​cse​gő basszu​sa a sö​tét​ben. –Már csak az
kéne, hogy meg​ko​ro​náz​za ezt a ki​ba​szott na​pot! – Az öreg cser​kész fel​tar​tott kéz​-
zel lé​pett be a fák​lyák fé​nyé​be, nyo​má​ban Szen​dé​vel.
A Tár​sa​ság egy em​ber​ként só​haj​tott fel meg​könnyeb​bül​ten, és Temp​lo​mos volt
köz​tük ta​lán a leg​han​go​sabb. Fél​re​gör​dí​tet​tek két hor​dót, hogy be​en​ged​hes​sék a
tár​gya​ló​de​le​gá​ci​ót a rög​tön​zött erőd​be.
– Mi tör​tént?
– Meg​egyez​tek egy​más​sal?
– Biz​ton​ság​ban va​gyunk?
Édes csak állt csí​pő​re tett kéz​zel, és las​san a fe​jét ráz​ta. Szen​de a hom​lo​kát rán​-
col​va me​redt a sem​mi​be. A mö​göt​tük ér​ke​ző Sa​vi​a​nus össze​hú​zott sze​me ugyan​-
olyan ke​ve​set árult el, mint min​dig.
– Nos? – kér​dez​te Ma​jud. – Meg​ál​la​pod​tak va​la​mi​ben?
– Át​gon​dol​ják – fe​lel​te a leg​há​tul ér​ke​ző Bá​rány.
– Mit aján​lot​tak ne​kik? Mi tör​tént, a fe​né​be is már?
– Meg​öl​te őket – dör​mög​te Szen​de.
Egy pil​la​nat​ra za​vart csend tá​madt.
– Ki ölt meg ki​cso​dát? – kér​dez​te vé​kony han​gon Lord In​gel​stad.
– Bá​rány ölte meg a dzsin​ne​ket.
– Nem kell tú​loz​ni – szólt köz​be Édes. – Egyet el​en​ge​dett. –Hát​ra​tol​ta a ka​lap​-
ját, és ne​ki​dőlt egy ko​csi​ke​rék​nek.
– San​geed​ot? – kér​dez​te Síró Szik​la. Édes meg​ráz​ta a fe​jét. – Ó! – mond​ta a
dzsinn nő.
– Te… meg​öl​ted őket? – kér​dez​te Temp​lo​mos.
Bá​rány vál​lat vont.
– Itt ta​lán az a szo​kás, hogy ha va​la​ki meg​pró​bál​ja meg​öl​ni ma​gu​kat, ak​kor fi​-
zet​nek neki a szí​ves​sé​gért cse​ré​be. Ahon​nan én jö​vök, ott más​hogy men​nek a dol​-
gok.
 – Meg​öl​te őket? – kér​dez​te Bak​tu​log ré​mü​let​től tág​ra nyílt szem​mel.
– Jól tet​te! – ki​ál​tot​ta a fe​le​sé​ge apró ök​lét ráz​va. – Leg​alább va​la​ki​nek meg​volt
hoz​zá a vér a pu​cá​já​ban! Csak azt kap​ták, amit ér​de​mel​tek. A két ha​lott fi​a​mért!
– A nyolc élő​re is gon​dol​nunk kell! – mond​ta a fér​je.
– Nem is szól​va a Tár​sa​ság összes töb​bi tag​já​ról – tet​te hoz​zá Lord In​gel​stad.
– Így kel​lett cse​le​ked​nie – mor​dult fel Sa​vi​a​nus. – A ha​lot​ta​kért és az élő​kért is.
Ma​guk ta​lán meg​bíz​nak azok​ban a ki​ba​szott ál​la​tok​ban? Ha fi​zet​nek va​la​ki​nek,
aki bán​tot​ta ma​gu​kat, az​zal csak fel​bá​to​rít​ják, és megint pró​bál​koz​ni fog. Jobb, ha
meg​ta​nul​ják, hogy van tő​lünk fél​ni​va​ló​juk.
– Mond​ja maga! – csat​tant fel Sö​vény.
– Mon​dom én – bó​lin​tott hű​vö​sen Sa​vi​a​nus. – Néz​zék a do​log jó ol​da​lát. Ren​ge​-
teg pénzt meg​spó​rol​tunk.
– Cs… cse​kély vi​gasz, ha az éle​tünk​be k… ke​rül! – hör​dült föl Bak​tu​log.
A je​lek sze​rint azon​ban elég volt az anya​gi​ak​ra hi​vat​koz​ni, és Ma​jud már​is jó​val
haj​la​mo​sabb​nak bi​zo​nyult egyet​ér​te​ni.
– Együtt kel​lett vol​na meg​hoz​nunk a dön​tést – mond​ta.
– Ha akö​zött kell vá​lasz​ta​nunk, hogy meg​ölünk va​la​kit, vagy mi ha​lunk meg, ak​-
kor nincs iga​zán vá​lasz​tá​sunk. – Bá​rány úgy vo​nult el a töb​bi​ek mel​lett, mint​ha ott
sem len​né​nek, majd meg​állt egy üres föld​da​ra​bon a leg​kö​ze​leb​bi tűz mel​lett.
– Ki​ba​szott egy ha​zárd​já​ték, nem igaz?
– Az éle​tün​ket tesszük koc​ká​ra.
– Ezt a ri​zi​kót ér​de​mes be​vál​lal​ni.
– Maga a szak​ér​tő – mond​ta Édes​nek Ma​jud. – Mi a vé​le​mé​nye?
A vén cser​kész meg​dör​zsöl​te a tar​kó​ját.
– Mit mond​hat​nék? Meg​tör​tént. Nem le​het vissza​csi​nál​ni. Ha​csak az uno​ka​hú​-
ga nem ért annyi​ra a gyó​gyí​tás​hoz, hogy vissza​ölt​se San​geed fe​jét a nya​ká​ra. – Sa​-
vi​a​nus nem fe​lelt. – Sej​tet​tem. – Édes megint fel​ka​pasz​ko​dott Ma​jud ko​csi​já​ra, le​-
ült a he​lyé​re a nyíl​vesszők​kel teli láda mel​lett, és a pusz​tát kezd​te pász​táz​ni, amit
már csak az kü​lön​böz​te​tett meg a fe​ke​te ég​bolt​tól, hogy nem vol​tak raj​ta csil​la​gok.
Temp​lo​mos át​vé​szelt már né​hány hosszú, ál​mat​lan éj​sza​kát éle​té​ben. Ami​kor a
gurk​hu​li​ak vé​gül át​tör​ték a fa​la​kat, és az evők el​jöt​tek Kah​di​á​ért. Ami​kor az Ink​vi​-
zí​ció fel​dúl​ta Da​gos​ka nyo​mor​ne​gye​dét áru​lók után ku​tat​va. Ami​kor a lá​nya meg​-
halt, az​tán nem sok​kal ké​sőbb, ami​kor a fe​le​sé​ge is kö​vet​te. De egyik éj sem volt
hosszabb en​nél.
Min​den​ki a sze​mét me​reszt​get​ve bá​mult a vak​sö​tét​be. Néha va​la​ki ri​ad​tan fel​ki​-
ál​tott va​la​mi​fé​le kép​ze​let​be​li moz​gás mi​att. Ze​nei alá​fes​tés​sel az egyik arany​ásó
bugy​bo​ré​ko​ló nyö​ször​gé​se szol​gált; sze​ren​csét​lent a gyom​rán ta​lál​ta el egy nyíl​-
vessző, és Cor​lin úgy sej​tet​te, hogy biz​to​san nem éri meg a haj​nalt. Sa​vi​a​nus pa​-
ran​csá​ra – mert​hogy a fér​fi már nem csak ja​vas​la​to​kat tett, ha​nem el​lent​mon​dást
nem tű​rő​en ma​gá​hoz ra​gad​ta az irá​nyí​tást – a Tár​sa​ság tag​jai meg​gyúj​tot​tak né​-
hány fák​lyát, és a fűbe dob​ták őket a ko​csi​kon túl. Vib​rá​ló fé​nyük köre szin​te
rosszabb volt, mint a sö​tét​ség, mert a pe​re​mén túl min​dig ott ólál​ko​dott a ha​lál.
Temp​lo​mos és Szen​de csend​ben ült egy​más mel​lett, Leef egy​ko​ri he​lyén ta​pint​-
ha​tó volt az üres​ség. Bá​rány elé​ge​dett hor​ko​lá​sa csak to​vább nyúj​tot​ta a vég​te​len
időt. Szen​de feje vé​gül fél​re​bil​lent, a nő Temp​lo​mos​nak dőlt, és el​aludt. A jo​gász
el​ját​szott a gon​do​lat​tal, hogy egy​sze​rű​en be​le​lö​ki a tűz​be, az​tán vé​gül úgy dön​tött,
még​sem te​szi meg. Vég​té​re is ta​lán ez volt az utol​só esé​lye, hogy érez​ze egy má​sik
em​ber érin​té​sét. Ha​csak nem szá​mít​ja a dzsinnt, aki más​nap reg​gel meg​öli.
Amint a szür​kés fény​ben már lát​ni le​he​tett va​la​mics​két, Édes, Síró Szik​la meg
Sa​vi​a​nus nye​reg​be száll​tak, és óva​to​san el​in​dul​tak a fák felé. A Tár​sa​ság töb​bi tag​-
ja lé​leg​zet-vissza​fojt​va, a fé​le​lem​től és a ki​al​vat​lan​ság​tól be​esett szem​mel fi​gyelt a
ko​csik​ról, kik a fegy​ve​re​i​ket, kik egy​mást szo​ron​gat​va. Nem​so​ká​ra is​mét meg​je​-
lent a há​rom lo​vas, és ar​ról szá​mol​tak be, hogy a fák kí​nál​ta szél​ár​nyék​ban még
meg​ta​lál​ták a tü​zek füs​töl​gő ma​rad​vá​nya​it, ahol a dzsin​nek el​éget​ték a ha​lot​ta​i​kat.
De ők ma​guk már nem vol​tak se​hol. Mint ki​de​rült, va​ló​ban hall​gat​tak a jó​zan
ész sza​vá​ra.
Most már min​den​ki egy​ön​te​tű lel​ke​se​dés​sel be​szélt Bá​rány bá​tor​sá​gá​ról és ha​-
tá​ro​zott​sá​gá​ról. Lu​li​ne Bak​tu​log meg a fér​je könnyek kö​zött re​beg​tek há​lát meg​ölt
fi​a​ik ne​vé​ben. Gen​ti​li ál​lí​tó​lag maga is ép​pen így cse​le​ke​dett vol​na fi​a​ta​labb ko​rá​-
ban. Sö​vény csak az os​run​gi csa​tá​ban, ha​za​fi​as kö​te​les​sé​ge tel​je​sí​té​se köz​ben el​-
szen​ve​dett sé​rü​lé​se mi​att nem tet​te meg ugyan​ezt. Két kur​va ju​ta​lom gya​nánt in​-
gyen aján​lot​ta fel a szol​gál​ta​tá​sa​it Bá​rány​nak, aki lát​ha​tó​lag arra ké​szült, hogy
vissza​uta​sít​sa őket, amíg az​tán Szen​de gyor​san igent nem mon​dott a ne​vé​ben.
Lord In​gel​stad hát​ba vág​ta Bá​rányt, és meg​kí​nál​ta a leg​jobb ko​nyak​já​ból, amit a
csa​lád​ja két​száz évig ér​lelt a tá​vo​li Keln​ben lévő, és az​óta már a hi​te​le​zők ke​zé​re
ke​rült pin​cé​jük​ben.
– Ba​rá​tom! – szólt a ne​mes. – Maga egy át​ko​zott hős!
Bá​rány a sze​me sar​ká​ból pil​lan​tott rá, mi​köz​ben a szá​já​hoz emel​te az üve​get.
– Hát át​ko​zott va​gyok, az nem vi​tás.
 Tisztességes ár

Oda​fent a he​gyek​ben ret​te​ne​te​sen hi​deg volt. A gye​re​kek mind fáz​tak, rá​adá​sul

fél​tek is. Éj​sza​ka a tűz kö​ze​lé​ben búj​tak össze, az ar​cuk ki​pi​ro​so​dott, lé​leg​ze​tük
pá​rá​ja egy​má​sé​val ke​ve​re​dett. Ro a sa​ját ke​zé​ben tar​tot​ta Pit ke​zét, dör​zsöl​get​te,
rá​le​helt, igye​ke​zett a ko​pasz szőr​mé​ket szo​ro​sabb​ra von​ni ma​guk kö​rül.
Nem sok​kal az​u​tán, hogy le​száll​tak a ha​jó​ról, jött egy fér​fi, és azt mond​ta, hogy
Ring pa​pá​nak min​den​ki​re szük​sé​ge van, mire Cant​liss el​ká​rom​kod​ta ma​gát – eh​-
hez neki soha nem kel​lett sok –, és el​küld​te hét em​be​rét. Így már csak ha​tan ma​-
rad​tak az​zal a mo​csok Fe​ke​te​csúccsal, még​sem be​szélt sen​ki szö​kés​ről. Va​ló​já​ban
sem​mi​ről nem na​gyon be​szél​tek, mint​ha min​den ha​jón, gya​log vagy ló​há​ton meg​-
tett mér​föld​del fo​gyott vol​na be​lő​lük az élet, hogy vé​gül ere​jü​ket veszt​ve, nyo​mo​-
rul​tul kam​pón lógó hús​ként ér​kez​ze​nek meg a vá​gó​híd​ra, aho​vá Cant​liss szán​ta
őket.
A Mé​hecs​ke nevű nőt is el​küld​ték.
– Hová vi​szed a gye​re​ke​ket? – kér​dez​te az sír​va.
Cant​liss mér​ge​sen vi​cso​rí​tott rá.
– Te csak menj vissza Ránc​ba, és tö​rődj a ma​gad dol​gá​val, hogy a nya​va​lya es​-
sen be​léd!
Róra, az Évin nevű fi​ú​ra meg még pár na​gyobb gye​rek​re ma​radt hát, hogy tö​rőd​-
je​nek a ki​seb​bek se​be​i​vel és fé​lel​me​i​vel.
Fel​ka​pasz​kod​tak a he​gyek​be, egy​re ma​ga​sabb​ra és ma​ga​sabb​ra ju​tot​tak a ré​ges-
ré​gen a víz ál​tal ki​vájt, rit​kán ta​po​sott uta​kon.
Néha le​tá​bo​roz​tak a nagy szik​lák kö​zött, amik mint​ha a he​gyek​kel egy​idős, ősi
épü​le​tek le​dőlt ma​rad​vá​nyai let​tek vol​na. A fák egy​re na​gyob​bak és na​gyobb let​-
tek, amíg már ir​dat​lan osz​lo​pok​ként tör​tek az égig. Az alj​nö​vény​zet, va​dak és ro​va​-
rok nél​kü​li csu​pasz er​dő​ben a leg​ala​cso​nyabb ágak is jócs​kán az em​be​rek feje fö​-
lött nőt​tek.
– Hová visz ben​nün​ket? – kér​dez​te Ro szá​zad​szor is.
– Oda – fe​lel​te a bo​ros​tás arcú fér​fi szá​zad​szor is, és az előt​tük emel​ke​dő csú​-
csok szür​ke kör​vo​na​lai felé in​tett. Flan​cos ru​hái már el​ron​gyo​lód​tak.
Át​ha​lad​tak egy csu​pa he​ve​nyész​ve össze​tá​kolt fa​ház​ból álló vá​ro​son. Egy so​vány
ku​tya meg​ugat​ta őket, em​bert azon​ban egyet​len​egyet sem lát​tak. Fe​ke​te​csúcs ko​-
mo​ran szem​lél​te az üres ab​la​ko​kat, az​tán meg​nyal​ta hé​za​gos fog​so​rát.
– Ezek meg hová a fe​né​be tűn​tek? – Észak​föl​di nyel​ven be​szélt, de Ro meg​ta​-
nult annyit Bá​rány​tól, hogy ért​se a fér​fi sza​va​it. – Nem tet​szik ez ne​kem.
Cant​liss fel​hor​kant.
– Nem is kell, hogy tetsszen.
Men​tek to​vább fel​fe​lé, a fa​óri​á​sok he​lyét gyö​szös, bar​na fe​nyők vet​ték át, az​tán
már csak sat​nya va​la​mik ma​rad​tak, vé​gül pe​dig min​den fa el​tűnt. Kü​lö​nös mó​don
már nem is volt olyan hi​deg, lan​gyos, könnyű szel​lő fúj​do​gált, mint​ha va​la​ki rá​le​-
helt vol​na a hegy​re. Az​tán egé​szen me​leg lett, túl​sá​go​san is me​leg, a gye​re​kek vö​-
rös​lő ar​cán iz​zad​ság​csep​pek gyön​gyöz​tek, ahogy ván​szo​rog​tak fel​fe​lé a ki​üt​kö​ző
kén​től sár​ga, csu​pasz szik​lá​kon. Ha meg​érin​tet​ték, a föld me​leg volt, akár a hús.
Az egész ta​laj vib​rált. A száj​sze​rű re​pe​dé​sek​ből gőz tört fel szi​szeg​ve, a kö​vek mé​-
lye​dé​se​i​ben sós po​cso​lyák gyűl​tek össze, vi​zük bű​zös gáz​tól bugy​bo​ré​kolt, szí​nes
ola​jok​tól hab​zott. Cant​liss fi​gyel​mez​tet​te őket, hogy ne igyák meg, mert mér​ge​ző.
– Fur​csa ez a hely – mond​ta Pit.
– Pe​dig ez is csak olyan, mint a töb​bi. – De Ro lát​ta a fé​lel​met a töb​bi gye​rek
sze​mé​ben, és Cant​liss em​be​re​i​nek sze​mé​ben is. És ő is félt. Itt min​den ha​lott volt.
– Szen​de még a nyo​munk​ban van?
– Hát per​sze. – De Ro nem hit​te, hogy ez le​het​sé​ges. Ilyen messze biz​to​san nem
jut​hat​tak el utá​nuk, hi​szen ta​lán már nem is ezen a vi​lá​gon jár​tak. Már alig em​lé​-
ke​zett rá, hogy né​zett ki Szen​de meg Bá​rány, vagy hogy mi​lyen volt a ta​nya. Kezd​te
úgy érez​ni, hogy a múlt csak álom volt, és nem lé​te​zik más, csak ami most kö​rül​ve​-
szi őket.
Az út túl me​re​dek lett a lo​vak​nak, az​tán már az ösz​vé​rek​nek is, úgy​hogy hát​ra​-
hagy​tak még egy em​bert, aki​nek az ál​la​tok​ra kel​lett vi​gyáz​nia. Egy mély, ki​et​len
völgy​ben ka​pasz​kod​tak fel​fe​lé, ahol a szik​lá​kat tar​kí​tó lyu​kak túl​sá​go​san szög​le​tes​-
nek tűn​tek ah​hoz, hogy ter​mé​sze​tes kép​ződ​mé​nyek le​gye​nek, a szer​te​szét he​ve​rő
tö​rött kő​da​ra​bok pe​dig olya​nok vol​tak, mint​ha úgy bá​nyász​ták vol​na ki őket. De
Ro nem is sej​tet​te, mi​fé​le ősi bá​nyá​szok ás​hat​tak er​re​fe​lé, és mit ke​res​het​tek ezen
a ré​mes he​lyen.
Mi​után egy tel​jes na​pon át ezt a rút ki​pá​rol​gást kel​lett be​lé​le​gez​ni​ük, és min​den​-
ki​nek égett az orra meg a tor​ka a bűz​től, meg​ér​kez​tek egy ha​tal​mas, csú​csos szik​lá​-
hoz, amit az idő​já​rás meg az év​szá​za​dok gö​csör​tös​re kop​tat​tak, de sem moha, sem
páf​rány, sem sem​mi​fé​le egyéb nö​vény nem nőtt raj​ta. Ahogy a csa​pat kel​let​le​nül
bo​tor​kált felé, Ro ész​re​vet​te, hogy be​tűk so​ra​koz​nak raj​ta. Bár nem tud​ta el​ol​vas​ni
a szö​ve​get, biz​tos volt ben​ne, hogy csak​is fi​gyel​mez​te​tés le​het. Ma​ga​san a szik​la​fa​-
lak​ban szám​ta​lan újabb lyuk tá​ton​gott, előt​tük fá​ból össze​tá​kolt csi​kor​gó áll​vány​-
za​ton desz​kák, kö​te​lek és vöd​rök ta​nús​kod​tak róla, hogy a mun​ka nem állt le.
Cant​liss fel​emel​te a ke​zét.
 – Itt meg​ál​lunk.
– És most mi lesz? – Fe​ke​te​csúcs uj​jai rá​si​mul​tak a kard​ja mar​ko​la​tá​ra.
– Vá​runk.
– Med​dig?
– Nem so​ká​ig, test​vé​rem. – Egy fér​fi tá​masz​tot​ta mel​let​tük könnye​dén a szik​lát.
Ro el sem tud​ta kép​zel​ni, mi​ért nem vet​te ed​dig ész​re, mert ki​csi​nek sem​mi eset​re
sem le​he​tett ne​vez​ni. Na​gyon ma​gas volt, sö​tét bőrű, bo​rot​vált fe​jén ezüst bo​ros​ta
üt​kö​zött ki, és egy​sze​rű, fes​tet​len szö​vet​ből ké​szült kö​penyt vi​selt. Egyik iz​mos
kar​ja kö​nyök​haj​la​tá​ba ép​pen olyan ma​gas bo​tot szo​rí​tott, mint ő maga, má​sik ke​-
zé​ben rán​cos al​mát tar​tott. Be​le​ha​ra​pott, és csak utá​na foly​tat​ta. – Üd​vöz​le​tem –
mond​ta fé​lig teli száj​jal, az​tán Cant​lis​s​ra, Fe​ke​te​csúcs​ra és a töb​bi​ek​re mo​soly​gott.
Ar​cá​nak ba​rát​sá​gos rán​cai nem il​let​tek a ko​mor kör​nye​zet​be. Az​tán mo​soly​gó te​-
kin​te​tét a gye​re​kek felé for​dí​tot​ta. Ro úgy érez​te, neki kü​lö​nös fi​gyel​met szen​tel. –
Szer​vusz​tok, gye​re​kek.
– Ké​rem a pén​ze​met – mond​ta Cant​liss.
A mo​soly nem ol​vadt le az öreg​em​ber ar​cá​ról.
– Hát per​sze. Mert van ben​ned egy lyuk, és azt hi​szed, arannyal be​tölt​he​ted.
– Mert tar​to​zom va​la​ki​nek, és ha nem fi​ze​tek, ha​lott em​ber va​gyok.
– Idő​vel mind​annyi​an ha​lott em​be​rek le​szünk, test​vé​rem. Az szá​mít iga​zán, mi​-
lyen úton ju​tunk el idá​ig. De ki​fi​ze​tem ér​tük a tisz​tes​sé​ges árat. – Vé​gig​mér​te a
gye​re​ke​ket. – Csak hú​szat szá​mo​lok.
– Hosszú uta​zás volt – fe​lel​te Fe​ke​te​csúcs, nem véve le a ke​zét a kard​já​ról. – El​-
ke​rül​he​tet​len a vesz​te​ség.
– Sem​mi sem el​ke​rül​he​tet​len, test​vé​rem. Min​den a mi dön​té​se​ink mi​att tör​té​nik
úgy, aho​gyan tör​té​nik.
– Nem én ve​szek gye​re​ke​ket.
– Én ve​szem őket. De nem ölök meg egyet sem. Ta​lán az​zal töl​töd be a ben​ned
tá​ton​gó lyu​kat, hogy a gyen​géb​be​ket bán​tod?
– Nem tá​tong ben​nem sem​mi​fé​le lyuk – kö​zöl​te Fe​ke​te​csúcs.
Az öreg egy utol​sót ha​ra​pott az al​má​ból.
– Nem-e? – Oda​dob​ta a csut​kát az észak​föl​di​nek, aki ösz​tö​nö​sen el​kap​ta, majd
fel​hör​dült. Az öreg két vil​lám​gyors lé​pés​sel át​szel​te a köz​tük lévő tá​vol​sá​got, és a
bot​já​nak vé​gé​vel Fe​ke​te​csúcs mel​lé​be dö​fött.
A fér​fi tes​tén bor​zon​gás fu​tott vé​gig. El​ej​tet​te a csut​kát, és a kard​ja után nyúlt,
de már nem ma​radt ere​je elő​húz​ni. Ro csak most vet​te ész​re, hogy a hosszú bot va​-
ló​já​ban dár​da, ami​nek vé​res he​gye az észak​föl​di há​tá​ból áll ki. Az öreg le​en​ged​te
Fe​ke​te​csú​csot a föld​re, majd gyen​gé​den az ar​cá​ra fek​tet​te a te​nye​rét, és le​zár​ta a
sze​mét.
– Ne​héz ki​mon​da​nom, de úgy ér​zem, jobb hely lett nél​kü​le a vi​lág.
Ro az észak​föl​di holt​tes​té​re pil​lan​tott, aki​nek a ru​há​it már​is sö​tét​re fes​tet​te a
vér. Azon kap​ta ma​gát, hogy örül, de nem tud​ta, ez mit je​lent.
– A hol​tak​ra! – sut​tog​ta Cant​liss egyik em​be​re. Ahogy Ro fel​né​zett, lát​ta, hogy
ren​ge​teg em​ber buk​kant elő né​mán a szik​lák nyí​lá​sa​i​ból, és most az áll​vány​zat​ról
fi​gyel​ték őket. A leg​kü​lön​fé​lébb bőr​szí​nű és korú fér​fi​ak meg nők ke​ve​red​tek egy​-
más​sal, de mind​annyi​an ugyan​olyan bar​na kö​penyt vi​sel​tek, és mind​egyik​nek ko​-
pasz​ra bo​rot​vál​ták a fe​jét.
– Pár ba​rá​tom – mond​ta az öreg​em​ber, mi​után fel​állt.
Cant​liss hang​ja vé​kony lett, szin​te es​dek​lő.
– Meg​tet​tük, ami tő​lünk telt.
– El​szo​mo​rít, hogy ennyi telt tő​le​tek.
– Csak a pén​ze​met aka​rom.
– El​szo​mo​rít, hogy egyes em​be​rek mást sem akar​nak.
– Meg​ál​la​pod​tunk.
– Ez is el​szo​mo​rít, de va​ló​ban meg​ál​la​pod​tunk. Ott van a pén​zed. – Az öreg egy
fa​lá​di​ká​ra mu​ta​tott az egyik kö​vön, ami mel​lett az imént el​ha​lad​tak. – Sok örö​met
kí​vá​nok hoz​zá.
Cant​liss fel​kap​ta a lá​di​kát, és Ro ara​nyat lá​tott csil​lan​ni ben​ne. A fér​fi el​mo​so​-
lyo​dott, mocs​kos arca me​le​gen vi​lá​gí​tott a vissza​ve​rő​dő ra​gyo​gás​ban.
– Men​jünk! – Az em​be​re​i​vel együtt hát​rál​ni kez​dett.
Az egyik kis​gye​rek szi​pog​ni kez​dett, mert a kis​gye​re​kek a leg​gyű​lö​le​te​sebb dol​-
go​kat is meg​sze​re​tik, ha csak az jut ne​kik. Ro a vál​lá​ra tet​te a ke​zét, nyug​ta​tó​an
csi​tít​gat​ta, köz​ben pe​dig igye​ke​zett bát​ran ki​húz​ni ma​gát, ahogy az öreg​em​ber
oda​bal​la​gott hoz​zá, és fölé tor​nyo​sult.
Pit ököl​be szo​rí​tot​ta apró ke​zét.
– Ne bánt​sa a nő​vé​re​met! – ki​ál​tot​ta.
A fér​fi gyor​san le​tér​delt, ko​pasz feje ép​pen Ró​é​val ke​rült egy ma​gas​ság​ba. Ilyen
kö​zel​ről egé​szen ha​tal​mas​nak lát​szott, ahogy egyik la​pát​te​nye​rét Ro, a má​si​kat pe​-
dig Pit vál​lá​ra fek​tet​te gyen​gé​den.
– Gye​re​kek – mond​ta –, a ne​vem Waer​di​nur, a Mes​ter har​minc​ki​len​ce​dik jobb​-
ke​ze va​gyok. Soha nem bán​ta​ná​lak ben​ne​te​ket, és más​nak sem hagy​nám, hogy
ilyet te​gyen. Ezt es​kü​vel fo​gad​tam meg. Meg​fo​gad​tam, hogy az utol​só csepp vé​re​-
mig, az utol​só lé​leg​ze​te​mig vé​del​me​zem ezt a szent föl​det és az itt élő em​be​re​ket.
Csak​is a ha​lál ál​lít​hat meg.
 Elő​vett egy fi​nom lán​cot, és Ro nya​ká​ba akasz​tot​ta. Tom​pa fé​nyű, könny​csepp
ala​kú szür​ke fém​me​dál ló​gott raj​ta.
– Mi ez? – kér​dez​te a lány.
– Egy sár​kány pik​ke​lye.
– Va​ló​di sár​ká​nyé?
– Igen, va​ló​dié. Mind​annyi​unk​nak van egy. – Be​nyúlt a kö​pe​nye alá, és meg​mu​-
tat​ta a sa​ját​ját.
– És én mi​ért kap​tam?
A fér​fi el​mo​so​lyo​dott, sze​mé​ben könnyek csil​lan​tak.
– Mert most már az én lá​nyom vagy.
Át​ka​rol​ta Ro vál​lát, és erő​sen ma​gá​hoz szo​rí​tot​ta a lányt.
 III.
RÁNC
„A vá​ros, amely​nek ezer​nél is ke​ve​sebb ál​lan​dó la​kó​ja volt,
úgy meg​telt hit​vány​ság​gal,
hogy még a le​ve​gő​ben is az un​dor bűze ter​jen​gett,
a gyil​kos​sá​gok egy​mást kö​vet​ték, a ré​szeg​sé​get tör​vény​be ik​tat​ták,
az em​be​rek sze​ren​cse​já​ték​kal ütöt​ték el az időt,
ki​kap​cso​ló​dás gya​nánt pe​dig ve​re​ked​tek.”

– J. W. Buel –
 Filléres pokol

Ránc éj​sza​ka?
Csak el kell kép​zel​ni a fil​lé​res pok​lot. Az​tán hoz​zá​ad​ni még pár kur​vát.
Az új ha​tár​vi​dék leg​na​gyobb te​le​pü​lé​se, az arany​ásók pa​ra​di​cso​ma, a Tár​sa​ság
hőn áhí​tott úti cél​ja egy ka​nyar​gós völgy​be éke​lő​dött, ami​nek me​re​dek ol​da​la​it ki​-
vá​gott fe​nyők csonk​jai pettyez​ték. A vad el​ha​nya​golt​ság, a vad re​mé​nyek, a vad
két​ség​be​esés vá​ro​sa volt ez, ahol min​dent túl​zás​ba vit​tek, a mér​ték​le​tes​ség pe​dig
fel sem me​rült, ahol az ál​mo​kat a sár​ba ti​por​ták, hogy üveg​ből szlo​pál​ja​nak he​lyet​-
tük úja​kat, ami​ket az​tán ki​okád​tak, hogy ugyan​úgy a sár​ban vé​gez​zék. Ezen a he​-
lyen a kü​lö​nös szá​mí​tott hét​köz​na​pi​nak, a kö​zön​sé​ges pe​dig bi​zarr​nak. Min​den​ki
tud​ta, hogy hol​nap érte jö​het a ha​lál, ezért ma kell jól érez​nie ma​gát.
Sá​ros ha​tá​ra​i​nál a vá​rost leg​in​kább nyo​mo​rú​sá​gos sát​rak al​kot​ták: fel​te​he​tő​leg
jobb volt, hogy sen​ki nem lát​ta, mi zaj​lik a szél​fút​ta vász​nak mö​gött. Az épü​le​te​ket
fe​nyő​desz​kák​ból meg szép re​mé​nyek​ből tá​kol​ták össze, és né​hol úgy tűnt, csak a
két ol​dal​ról a fa​la​kat tá​masz​tó ré​sze​gek tart​ják össze őket. Nők ha​jol​tak ki az er​ké​-
lye​ken éle​tü​ket koc​káz​tat​va, hogy becsá​bít​sák ma​guk​hoz a ven​dé​ge​ket.
– Na​gyobb lett – ál​la​pí​tot​ta meg Cor​lin, mi​után fel​mér​te a fő​ut​cát el​tor​la​szo​ló
ázott tö​me​get.
– Sok​kal na​gyobb – mo​rog​ta Sa​vi​a​nus.
– Azt azért nem mer​ném ki​je​len​te​ni, hogy jobb is.
Szen​de pró​bál​ta el​kép​zel​ni, mi​lyen vá​ros le​het​ne még en​nél is rosszabb. Örült
ar​cok sora vo​nult el előt​tük a sze​mét​tel te​le​szórt sár​ban. Mint​ha egy rém​álom​sze​-
rű szín​há​zi elő​adás​ba csöp​pen​tek vol​na, vagy egy há​bo​ro​dott vurst​li te​le​pe​dett
vol​na le vég​le​ge​sen a vá​ros​ban. Ha​mis ne​ve​tés, gyö​nyör​rel vagy fé​le​lem​mel teli ki​-
ál​tá​sok, zá​log​köl​csön​zők ki​ál​tá​sai, mar​hák bő​gé​se, ócs​ka ágyak nyi​kor​gá​sa, el​han​-
go​ló​dott he​ge​dűk vo​nyí​tá​sa töl​töt​te be az éj​sza​kát. A rosszul il​lesz​ke​dő aj​tó​kon és
ab​la​ko​kon az ut​cá​ra ára​dó han​gok együtt két​ség​be​esett ze​nét kom​po​nál​tak, ami​-
ben nem volt két egy​for​ma tak​tus. Sok​szor azt sem le​he​tett tud​ni, hogy ne​ve​tést
hall-e az em​ber, mert va​la​ki el​sü​tött egy jó tré​fát, vagy sze​ren​csé​sen for​dult a ke​-
rék a já​ték​asz​tal​nál, eset​leg dü​hödt ki​ál​tást, mert el​hang​zott egy sér​tés, vagy rossz
lap ke​rült elő a pak​li​ból.
– Szent​sé​ges ég! – mor​mog​ta Ma​jud, és fél kar​ját az or​rá​hoz szo​rít​va igye​ke​zett
vé​de​kez​ni a fo​lya​ma​to​san vál​to​zó in​ten​zi​tá​sú bűz el​len.
– Et​től bár​ki ké​pes lesz hin​ni Is​ten​ben – ál​la​pí​tot​ta meg Temp​lo​mos. – És ab​-
ban, hogy ép​pen va​la​hol más​hol van.
Ro​mok vál​tak ki az esős éj​sza​ká​ból. Ir​dat​lan mé​re​tű osz​lo​pok emel​ked​tek a fő​-
ut​ca két ol​da​lán, olyan vas​ta​gok, hogy há​rom em​ber sem ér​het​te vol​na át őket. Né​-
me​lyik egé​szen ala​cso​nyan dőlt le, né​me​lyik úgy tíz mé​ter ma​ga​san ért vé​get, má​-
sok azon​ban még min​dig olyan ma​gas​ra nyúl​tak, hogy a te​te​jük be​le​ve​szett a sö​-
tét​ség​be. A fák​lyák im​boly​gó fé​nye pisz​kos fa​ra​gá​so​kat, be​tű​ket, időt​len idők óta
el​fe​lej​tett írá​sok rú​ná​it vi​lá​gí​tot​ta meg, ősi ese​mé​nyek me​men​tó​it, ezer év pora alá
te​me​tett győz​te​se​ket és vesz​te​se​ket.
– Mi​lyen le​he​tett va​la​ha ez a hely? – Szen​de nya​ka majd ki​tört, annyit né​zett
fel​fe​lé.
– Gya​ní​tom, tisz​tább – fe​lel​te Bá​rány.
Az osz​lo​pok kö​rül kuny​hók emel​ked​tek, mint szer​te​len gom​bák a ki​szá​radt fák
tör​zsén. Az em​be​rek bi​zony​ta​la​nul dü​lön​gé​lő áll​vá​nyo​kat épí​tet​tek kö​ré​jük, gör​be
dú​cok​kal tá​masz​tot​ták meg őket, kö​te​le​ket erő​sí​tet​tek hoz​zá​juk, és desz​ka​fo​lyo​só​-
kat is ag​gat​tak kö​zé​jük, amíg né​me​lyik​ből már szin​te sem​mi sem lát​szott a te​het​-
ség​te​len ácsok tá​kol​má​nya​i​tól, és in​kább úgy fes​tet​tek, mint a part​tól sok ezer
mér​föld​nyi​re meg​fe​nek​lett ha​jók. Fák​lyák és lám​pák vi​lá​gí​tot​tak min​den​hol, tar​ka
fel​ira​tok hir​det​ték a vi​lág min​den el​kép​zel​he​tő bű​nös ki​csa​pon​gá​sát a ku​sza la​bi​-
rin​tus​ban, ami olyan in​ga​tag volt, hogy lát​ni le​he​tett, ho​gyan dü​lön​gél​nek az épü​-
le​tek a fel​tá​ma​dó szél​ben.
A völgy ki​tá​rult, ahogy a Tár​sa​ság ma​ra​dé​ka to​vább​ha​ladt. Az ál​ta​lá​nos han​gu​-
lat egy​re va​dabb​nak tűnt, olyan volt, mint​ha or​gia köz​ben egy​szer​re tört vol​na ki
egy for​ra​da​lom meg egy jár​vány. Lá​zas te​kin​te​tű ka​lan​do​rok ve​tet​ték bele ma​gu​-
kat az éj​sza​ká​ba, hogy még nap​kel​te előtt le​tud​ja​nak egy egész élet​re ele​gen​dő ki​-
csa​pon​gást. Mint​ha az erő​szak meg a dor​bé​zo​lás más​nap már nem vár​ná meg
őket.
Szen​dé​nek az volt az ér​zé​se, hogy nem lesz ilyen gond.
– Olyan, mint egy csa​ta – dör​mög​te Sa​vi​a​nus.
– Csak nin​csen el​len​ség – tet​te hoz​zá Cor​lin.
– És nem le​het győz​ni a vé​gén – mond​ta Bá​rány.
– Csak egy​mil​li​ó​szor ve​szí​te​ni – bó​lin​tott Temp​lo​mos.
Ka​lan​do​rok tán​to​rog​tak és bot​la​doz​tak, sán​tí​tot​tak és pö​rög​tek gro​teszk, néha
ko​mi​kus moz​du​la​tok​kal, ki fel​fog​ha​tat​la​nul ré​szeg volt, ki fej​ben vagy test​ben nyo​-
mo​rék, ki fél​bo​lond a he​gyek​ben ma​gá​nyos ásás​sal töl​tött hó​na​pok után, ahol az
em​be​ri szó em​lék volt csu​pán. Szen​de ki​ke​rült egy fér​fit, aki ép​pen sa​ját csu​pasz
lá​bát hu​gyoz​ta le; a nad​rág​ja a bo​ká​ja kö​rül he​vert a sár​ban, egyik re​me​gő ke​zé​vel
a far​kát mar​kol​ta, a má​sik​kal egy üveg italt lögy​bölt.
– Hogy a fész​kes fe​né​ben fog​juk el​kez​de​ni? – kér​dez​te Ara​nyos a stri​ci​jé​től. A
fér​fi nem tu​dott vá​la​szol​ni.
 A kon​ku​ren​cia va​ló​ban ri​asz​tó​nak bi​zo​nyult. Min​den​fé​le for​má​jú, szí​nű és korú
nőt le​he​tett lát​ni, amint leg​alább húsz kü​lön​bö​ző nem​zet hi​á​nyos vi​se​le​té​ben tet​-
tek köz​szem​lé​re több​hek​tár​nyi csu​pasz bőrt. Leg​in​kább va​ló​já​ban li​ba​bőrt, mert​-
hogy kez​dett hű​vös​re for​dul​ni az idő. Pá​ran éde​leg​ve búg​tak, ne​vet​gél​tek vagy csó​-
ko​kat do​bál​tak, má​sok nem túl meg​győ​ző ígé​re​te​ket tet​tek szol​gál​ta​tá​sa​ik mi​nő​sé​-
gét il​le​tő​en, megint má​sok pe​dig ennyi ki​fi​no​mult​ság​ról sem téve ta​nú​bi​zony​sá​-
got, egy​sze​rű​en har​ci​as ké​pet vág​tak, és ki​tol​ták a csí​pő​jü​ket az el​ha​la​dó Tár​sa​ság
felé. Egy nő még kék erek​től szab​dalt jó​ko​ra mel​le​it is ki​ló​gat​ta az er​ké​lye kor​lát​ja
fö​lött.
– Na, mit szól​tok ezek​hez? – ki​ál​tot​ta.
Szen​de nagy​já​ból annyi​ra ta​lál​ta von​zó​nak, mint egy pár rot​ha​dó son​kát. Per​sze
soha nem le​het tud​ni, ki​ben mi élesz​ti fel a tü​zet. Egy fér​fi lel​ke​sen bá​mult fel​fe​lé,
és fél ke​zé​vel lát​ha​tó​an a nad​rág​já​ból ki​ló​gó far​kát ver​te, má​sok pe​dig úgy ke​rül​-
ték ki, mint​ha em​lí​tés​re sem vol​na mél​tó, ha va​la​ki a nyílt ut​cán ilyes​mit mű​vel.
Szen​de fel​fúj​ta az ar​cát.
– Jár​tam már né​hány nyam​vadt he​lyen, és ma​gam is csi​nál​tam pár nyam​vadt
dol​got, de eh​hez fog​ha​tót még nem lát​tam.
– Ma​gam sem – mor​mog​ta Bá​rány, aki mo​gor​ván né​ze​lő​dött, fél ke​zét kard​ja
mar​ko​la​tán nyug​tat​va. Mos​tan​ság meg​le​he​tő​sen so​kat idő​zött ott a keze, Szen​dé​-
nek az a be​nyo​má​sa tá​madt, hogy meg​ta​lál​ta a he​lyét.
Per​sze nem egye​dül Bá​rány tar​tott acélt a keze ügyé​ben. Ha​rap​ni le​he​tett vol​na
a le​ve​gőt, olyan sűrű volt a fe​nye​ge​tő ve​szély​től. Csúf arcú, csúf szán​dé​kú, hón​al​jig
fel​fegy​ver​zett em​be​rek lep​ték el a tor​ná​co​kat, és mé​re​get​ték go​rom​ba te​kin​tet​tel a
sem​mi​vel sem ba​rát​sá​go​sabb szem​köz​ti csa​pa​to​kat.
Amíg a Tár​sa​ság arra várt, hogy alább​hagy​jon a for​ga​lom, egy ha​tal​mas állú, vi​-
szont an​nál ki​sebb hom​lo​kú hu​li​gán lé​pett Ma​jud ko​csi​ja mel​lé.
– Maga az utca me​lyik ol​da​lá​hoz tar​to​zik? – hö​rög​te.
Ma​jud nem az az em​ber volt, akit csak úgy sür​get​ni le​he​tett. Egy pil​la​nat​ra most
is el​gon​dol​ko​dott, mi​előtt vá​la​szolt vol​na.
– Vá​sá​rol​tam egy tel​ket, ahol üz​le​ti te​vé​keny​sé​get ter​ve​zek foly​tat​ni, azon​ban
még nem lát​tam, így…
– Nem a tel​ké​re gon​dolt, maga mar​ha! – mor​dult fel egy má​sik prosz​tó, aki​nek
olyan zsí​ros volt a haja, mint​ha egy lá​bas hi​deg pör​költ​be már​tot​ta vol​na a fe​jét. –
Arra kí​ván​csi, hogy a pol​gár​mes​ter vagy Ring papa ol​da​lán áll.
– Azért jöt​tem, hogy vál​lal​ko​zás​ba kezd​jek. – Ma​jud cset​tin​tett, és a ko​csi​ja
meg​in​dult. – Nem azért, hogy bár​ki​nek is az ol​da​lá​ra áll​jak.
– Csak a csa​tor​na nincs az utca egyik ol​da​lán sem! – ki​ál​tot​ta utá​na a vas​kos
állú. – A ki​ba​szott csa​tor​ná​ban akar​ja vé​gez​ni ta​lán?
A sár​ten​ger​be ful​la​dó út szé​le​sebb lett, és még for​gal​ma​sabb, az osz​lo​pok még
ma​ga​sabb​ra emel​ked​tek fölé. A völgy ket​té​vált előt​tük, kö​zé​pen a domb​ol​dal​ból
ki​vájt ősi am​fi​te​át​rum rom​jai lát​szot​tak. Édes egy ter​pesz​ke​dő épü​let​ha​lom​nál
vár​ta őket, ami olyan volt, mint​ha száz kuny​hót hal​moz​tak vol​na egy​más​ra. Va​la​ki
elég op​ti​mis​ta volt hoz​zá, hogy meg​pró​bál​koz​zon a me​sze​lés​sel, de fél​úton fel​ad​ta,
és a meg​lé​vő fes​ték​ré​teg is úgy mál​ló​it a fá​ról, mint a bőr egy óri​á​si ved​lő gyík​ról.
– Ez itt a Sze​re​lem, Da​lok és Szá​ra​zá​ruk Bi​ro​dal​ma. Ring papáé, és a he​lyi​ek
csak Fe​hér​ház​ként is​me​rik – tá​jé​koz​tat​ta Édes Szen​dét, mi​köz​ben az ki​kö​töt​te a
lo​vát. Az öreg cser​kész az ut​cát ket​té​vá​lasz​tó, ivó​víz​for​rás​ként és szenny​víz​csa​tor​-
na​ként szol​gá​ló pa​tak felé mu​ta​tott, amin gáz​ló​kö​vek, vi​zes pa​lán​kok és egyéb rög​-
tön​zött hi​dak se​gít​sé​gé​vel le​he​tett át​kel​ni. – Amott pe​dig a Koc​ka​ve​tés Temp​lo​-
mát lát​já​tok. A pol​gár​mes​te​ré.
A pol​gár​mes​ter egy régi temp​lom rom​ja​it vet​te bir​tok​ba – egy ha​lom osz​lo​pot a
te​te​jü​kön egy fél, mo​há​val be​nőtt tim​pa​n​on​nal. Az osz​lo​pok kö​zöt​ti ré​se​ket desz​-
kák​kal töl​töt​ték ki, az​tán egé​szen más bál​vá​nyok imá​da​tá​nak szen​tel​ték az épü​le​-
tet.
– Bár őszin​tén szól​va – foly​tat​ta Édes –, mind a ket​tő​ben basz​ni, inni meg ját​-
sza​ni le​het, úgy​hogy a kü​lönb​sé​get ki​zá​ró​lag a tu​laj​do​no​sok sze​mé​lye je​len​ti.
Gyer​tek, a pol​gár​mes​ter már vár ben​ne​te​ket. – Hát​ra​lé​pett, hogy el​en​ged​jen egy
zör​gő sze​ke​ret, ami sár​ral te​rí​tett be min​den​kit, az​tán el​in​dult az utca túl​ol​da​lá​ra.
– És én most mit csi​nál​jak? – kér​dez​te Temp​lo​mos, aki még min​dig az ösz​vé​re
há​tán ült, és az ar​cá​ról sü​tött a pá​nik.
– Gyö​nyör​ködj a lát​vány​ban. Gon​do​lom, egy pré​di​ká​tor egész éle​té​re ele​gen​dő
anya​got ta​lál​hat itt. De ha kí​sér​tés​be es​nél, hogy ma​gad is pró​bál​kozz, ne fel​edd,
hogy adós​sá​god van! – Szen​de Bá​rány nyo​má​ban gá​zolt át az ut​cán, igye​kez​vén
meg​ta​lál​ni a leg​szi​lár​dabb út​vo​na​lat, mert a sár az​zal fe​nye​get​te, hogy le​szip​pant​ja
a lá​bá​ról a csiz​mát. Meg​ke​rült egy ha​tal​mas szik​lát, ami​ről ki​de​rült, hogy egy le​-
dőlt szo​bor feje; az arc egyik fele a pos​vány​ba süllyedt, a má​si​kon azon​ban még
lát​szott a ko​mor fel​sőbb​ren​dű​ség ki​fe​je​zé​se. Vé​gül fel​si​et​tek a Koc​ka​ve​tés Temp​lo​-
má​nak lép​cső​in, és két csa​pat​ra való mo​gor​va fogd​meg kö​zött be​lép​tek a fény​re.
A hő​ség po​fon csap​ta őket. Szen​de – aki pe​dig ta​lál​ko​zott pár mos​dat​lan em​ber​-
rel éle​té​ben – egy pil​la​nat​ra azt hit​te, meg​ful​lad, olyan erő​vel ro​han​ta meg az iz​za​-
dó tes​tek bűze. A tü​ze​ket jól meg​rak​ták, a le​ve​gő ho​má​lyos volt a füst​jük​től meg a
pi​pák füs​téj​től meg az ol​csó lám​pák​ban köp​köd​ve égő ol​csó olaj füst​jé​től. Szen​de
sze​me azon​nal könnyez​ni kez​dett. A fa​lak fé​lig zöld fá​ból, fé​lig mo​há​val be​nőtt kő​-
ből vol​tak, a ven​dé​gek sűrű lé​leg​ze​te csep​pek​ben csa​pó​dott le raj​tuk. A for​ron​gó
em​ber​se​reg​let fö​lött egy sor al​kóv​ban po​ros bi​ro​dal​mi pán​cé​lok so​ra​koz​tak, ami​-
ket va​la​ha bi​zo​nyá​ra egy tá​bor​nok meg a ka​to​nái öl​töt​tek ma​guk​ra. A büsz​ke múlt
arc​ta​lan rosszal​lás​sal né​zett le a szán​ni való je​len​re.
– Ez egy​re rosszabb – mor​mog​ta Bá​rány.
– Tudsz ta​lán va​la​mit, ami egy​re jobb szo​kott len​ni? – kér​dez​te Édes.
 A le​ve​gő​ben az el​ve​tett koc​kák kop​pa​ná​sa ke​ve​re​dett az or​dít​va be​je​len​tett té​-
tek​kel, az oda​ve​tett inzul​tu​sok kop​pa​ná​sa ke​ve​re​dett az or​dít​va be​je​len​tett fi​gyel​-
mez​te​té​sek​kel. A sa​rok​ban egy ze​ne​kar úgy ját​szott, mint​ha az éle​tük múl​na raj​ta,
né​hány ré​szeg ka​lan​dor pe​dig ve​lük éne​kelt, bár a szö​veg fe​lét nem is​mer​ték, és a
hi​ány​zó ré​sze​ket öt​let​sze​rű ká​rom​ko​dá​sok​kal töl​töt​ték ki. Egy fér​fi tán​tor​gott el
mel​let​tük tö​rött or​rát szo​ron​gat​va, az​tán ne​ki​üt​kö​zött a pult​nak – rá​né​zés​re a fé​-
nyes​re suvic​kolt fa le​he​tett az egyet​len nagy​já​ból tisz​tá​nak ne​vez​he​tő tárgy a he​lyi​-
ség​ben, ami hi​á​ba tűnt vagy fél mér​föld hosszú​nak, még​is alig fér​tek el előt​te az
ita​lért tü​le​ke​dő ven​dé​gek. Szen​de hát​ra​lé​pett, és majd​nem át​esett egy kár​tya​asz​ta​-
lon. Az egyik já​té​kos aj​ká​ra egy nő ta​padt, mint​ha arany​rö​göt sej​te​ne a fér​fiú gi​gá​-
já​ban, és szem​lá​to​mást azt gon​dol​hat​ta, hogy ha még egy ki​csit ügyes​ke​dik, a
kincs köré csa​var​hat​ja a nyel​vét.
– Édes Dab? – ki​ál​tot​ta egy fér​fi, aki​nek a sza​kál​la majd​nem a sze​mé​ig ért. A
cser​kész kar​já​ra csa​pott. – Néz​zé​tek, Édes vissza​jött!
– Igen, és ma​gam​mal hoz​tam egy tár​sa​sá​got is.
– Nem volt gond a jó öreg San​geed​del az úton?
– De volt – fe​lel​te Édes. – Eb​ből ki​fo​lyó​lag San​geed meg​halt.
– Meg​halt?
– Sem​mi két​ség fe​lő​le. – Hü​velyk​uj​já​val Bá​rány​ra bö​kött. – Ez a le​gény ölte
meg.
De a nagy sza​kál​lú fér​fi már má​szott is fel​fe​lé a leg​kö​ze​leb​bi asz​tal​ra, po​ha​ra​kat,
kár​tyá​kat és zse​to​no​kat rúg​va szer​te​szét.
– Ide vi​gyáz​za​tok, em​be​rek! Édes Dab meg​öl​te azt a pö​csin​ger San​geed​et! A
mocs​kos vén dzsinn ha​lott!
– Él​jen Édes Dab! – or​dí​tot​ta el ma​gát va​la​ki, mire lel​kes uj​jon​gás vet​te ost​rom
alá a pe​né​szes te​tő​ge​ren​dá​kat, a ze​ne​kar pe​dig egy még len​dü​le​te​sebb nó​tá​ra vál​-
tott.
– Áll​junk meg egy szó​ra! – mond​ta Édes. – Nem én öl​tem meg.
Bá​rány odébb te​rel​te.
– Azt mond​ják, a hall​ga​tás a har​cos leg​jobb pán​cél​ja. Te csak vi​gyél el ben​nün​-
ket a pol​gár​mes​ter​hez.
Át​fu​ra​kod​tak a hul​lám​zó tö​me​gen, el​ha​lad​tak egy ket​rec mel​lett, ahol két pénz​-
tá​ros arany​port és vagy száz kü​lön​fé​le pénz​rend​szer ér​mé​it mé​rics​kél​te, hogy az​-
tán egy aba​kusszal va​rá​zsol​va zse​to​nok​ká ala​kít​sa őket, vagy ép​pen vissza. Azok
kö​zül az em​be​rek kö​zül, aki​ket Bá​rány fél​re​tolt az út​ból, töb​ben fel​há​bo​ro​dot​tan
for​dul​tak felé, hogy egy-két ke​re​set​len szó​val hely​re te​gyék, de az​tán egy​től egyig
jobb be​lá​tás​ra tér​tek, ami​kor meg​lát​ták az ar​cát. Ugyan​azt az ar​cot, ami Tisz​tes​al​-
ku​ban még olyan bam​ba és kó​kadt volt, hogy a gye​re​kek ki​ne​vet​ték. Bá​rány ala​po​-
san meg​vál​to​zott az​óta. Vagy ta​lán csak ki​de​rült, ki​cso​da va​ló​já​ban.
 A lép​cső al​ját két gomb​sze​mű fogd​meg áll​ta el, de Édes oda​ki​ál​tott ne​kik:
– Ez a ket​tő a pol​gár​mes​ter​hez jött! – Az​tán ke​dé​lye​sen ve​re​get​ve Szen​de és Bá​-
rány há​tát, vé​gig​te​rel​te őket a nyüzs​gő te​rem fö​lött kör​be​ve​ze​tő ga​lé​ri​án, amíg
meg nem ér​kez​tek egy vas​kos aj​tó​hoz, mel​let​te két újabb mar​co​na alak​kal.
– Itt is vol​nánk – mond​ta Édes, és be​ko​po​gott.
Egy nő nyi​tott aj​tót.
– Üd​vöz​löm önö​ket Ránc​ban – szólt.
Hosszú ujjú, nya​kig be​gom​bolt fe​ke​te ru​há​ját fény​lő szö​vet​ből varr​ták. Szen​de
úgy sej​tet​te, a negy​ve​nes évei vége felé jár​hat, a ha​já​ba ősz csí​kok ke​ve​red​tek. A
maga ide​jé​ben meg​le​he​tős szép​ség​nek szá​mít​ha​tott, és az az idő még nem is szállt
el egé​szen fe​let​te. Az egyik te​nye​ré​be fek​tet​te Szen​de ke​zét, a má​si​kat pe​dig rá​bo​-
rí​tot​ta.
– Ön bi​zo​nyá​ra Szen​de. Ő pe​dig Bá​rány. – A fér​fi cser​zett ke​zét is ugyan​ilyen
bá​nás​mód​ban ré​sze​sí​tet​te, mire az kö​szö​ne​tét mon​dott, és né​mi​leg meg​kés​ve le​-
kap​ta a ka​lap​ját. Rit​kás, rég vá​gás​ra érett haja ku​sza össze​vissza​ság​ban ló​gott a
vál​lá​ra.
A nő azon​ban csak mo​soly​gott, mint​ha soha ilyen gá​láns gesz​tus​sal nem üd​vö​-
zöl​ték vol​na. Be​csuk​ta az aj​tót. Ahogy a zár nyel​ve han​go​san a he​lyé​re kat​tant, a
kin​ti őrü​let meg​szűnt lé​tez​ni, csak csend és nyu​ga​lom vet​te őket kö​rül.
– Fog​lal​ja​nak he​lyet! Édes uram már be​szá​molt a meg​pró​bál​ta​tá​sa​ik​ról. Az el​ra​-
bolt gye​re​kek​ről. Ret​te​ne​tes! – Olyan fáj​da​lom ült ki az ar​cá​ra, hogy az em​ber azt
hi​het​te vol​na, egye​ne​sen az ő gye​re​kei tűn​tek el.
– Igen – mor​mog​ta Szen​de. Nem iga​zán tud​ta, mit kezd​jen ennyi együtt​ér​zés​sel.
– In​ná​nak eset​leg va​la​mit? – A nő vá​lasz​ra sem vár​va min​den​ki​nek ki​töl​tött egy
tisz​tes po​hár​nyi szeszt. – Ké​rem, néz​zék el ne​kem a be​ren​de​zést. Kép​zel​he​tik, mi​-
lyen ne​héz er​re​fe​lé jó bú​to​rok​ra szert ten​ni.
– Azt hi​szem, ki fog​juk bír​ni – fe​lel​te Szen​de, bár soha éle​té​ben nem ült még eh​-
hez fog​ha​tó​an ké​nyel​mes fo​tel​ben. Maga a he​lyi​ség is fi​gye​lem​re​mél​tó volt: az ab​-
la​ko​kon kan​tai füg​gö​nyök lóg​tak, a szí​nes üve​gű lám​pák​ban gyer​tyák vi​lá​gí​tot​tak,
a fe​ke​te bőr​ből ké​szült asz​tal​la​pon csak itt-ott lát​szot​tak pa​lac​kok ál​tal hát​ra​ha​-
gyott ke​rek fol​tok.
En​nek a nő​nek az​tán iga​zán fi​nom a mo​do​ra, gon​dol​ta Szen​de, ahogy el​vet​te
tőle az italt. Nem az a gő​gös, az or​rát ma​ga​san hor​dó tí​pus volt, mint azok az idi​ó​-
ták, akik azt hi​szik, hogy ez eme​li őket a tö​meg fölé. Ö azt érez​tet​te az em​ber​rel,
hogy igen​is ér va​la​mit, még ak​kor is, ha hul​la​fá​radt, te​tő​től tal​pig el​le​pi a kosz, az
üle​pe szin​te ki​lóg el​ko​pott nad​rág​já​ból, és maga sem tud​ja, hány száz mér​föl​det
lo​va​golt a po​ros pusz​tán az utol​só für​dés óta.
Szen​de kor​tyolt egyet, meg​ál​la​pí​tot​ta, hogy az ital ép​pen úgy az övé​nél gaz​da​-
gabb vi​lág​ból szár​ma​zik, mint min​den más, majd meg​kö​szö​rül​te a tor​kát.
 – Bíz​tunk ben​ne, hogy ta​lál​koz​ha​tunk a pol​gár​mes​ter​rel – mond​ta.
A nő le​te​le​pe​dett az asz​tal szé​lé​re. Szen​dé​nek az a be​nyo​má​sa tá​madt, hogy egy
nyi​tott bo​rot​ván ülve is tö​ké​le​te​sen fesz​te​len​nek hat​na.
– Meg​tör​tént.
– Hogy bíz​tunk ben​ne?
– Hogy ta​lál​koz​tak vele.
Bá​rány fe​szen​gett a fo​tel​ben, mint​ha túl ké​nyel​mes len​ne hoz​zá, hogy ké​nye​lem​-
be he​lyez​ze ma​gát ben​ne.
– Maga nő? – kér​dez​te Szen​de. Kis​sé kába volt még a kin​ti po​kol utá​ni ben​ti
csen​des​ség​ben.
A pol​gár​mes​ter el​mo​so​lyo​dott. So​kat mo​soly​gott, az em​ber va​la​mi​ért még​sem
unta meg.
– Az utca má​sik ol​da​lán nem ezt a szót szok​ták rám hasz​nál​ni, de igen. – Ab​ból,
aho​gyan fel​haj​tot​ta az ita​lát, sej​te​ni le​he​tett, hogy nem ez az első, de nem is az
utol​só, és va​ló​já​ban nem oszt, nem szo​roz. – Édes azt mond​ja, ke​res​nek va​la​kit.
– Egy Gre​ga Cant​liss nevű fér​fit – fe​lel​te Szen​de.
– Is​me​rem Cant​lis​st. Pöf​fesz​ke​dő söp​re​dék. Ring papa zsold​já​ban ra​bol és gyil​-
kol.
– Hol ta​lál​hat​juk meg? – kér​dez​te Bá​rány.
– Tu​do​má​som sze​rint nincs a vá​ros​ban, de úgy tu​dom, ha​ma​ro​san vissza​tér.
– Mennyit kell vár​nunk rá? – kér​dez​te Szen​de.
– Negy​ven​há​rom na​pot.
Szen​de úgy érez​te, mint​ha gyo​mor​szá​jon vág​ták vol​na. Már fel​ké​szült a jó hír​re,
vagy leg​alább​is va​la​mi​fé​le hír​re. Pit és Ro mo​soly​gó ar​cá​ra meg a vi​szont​lá​tás​kor
ese​dé​kes bol​dog öle​lé​sek​re gon​dol​va bírt min​dig to​vább és to​vább küz​de​ni. Tud​-
hat​ta vol​na, hogy ez lesz, de hát a re​mény olyan, mint a víz – hi​á​ba pró​bál​ja kí​vül
tar​ta​ni az em​ber, egy ke​vés min​dig be​szi​vá​rog be​lő​le. Fel​haj​tot​ta a ma​ra​dék italt,
ami most már kö​zel sem tűnt olyan jó​nak.
– Pi​csá​ba! – szi​szeg​te.
– So​kat utaz​tunk. – Bá​rány óva​to​san le​tet​te a po​ha​rát az író​asz​tal​ra, és Szen​de
hal​vány ag​go​da​lom​mal vet​te ész​re, hogy a fér​fi uj​jai el​fe​hé​red​tek a szo​rí​tás​tól. –
Há​lás va​gyok, ami​ért ven​dé​gül lát ben​nün​ket, eh​hez két​ség sem fér, de sem​mi
ked​vem itt ba​sza​kod​ni. Hol van Cant​liss?
– Ne​kem is csak rit​kán van ked​vem ba​sza​kod​ni. – A dur​va szó két​szer olyan
nyer​sen hang​zott a pol​gár​mes​ter fi​nom hang​ján. Rez​ze​nés​te​len te​kin​te​té​vel adta
Bá​rány ér​té​sé​re, hogy nem tűri, ha sür​ge​tik. – Cant​liss negy​ven​há​rom nap múl​va
tér vissza.
 Szen​de so​sem volt az a bús​la​ko​dós tí​pus. A fog​hí​já​ba dug​ta a nyel​vét, és fu​tó​lag
el​gon​dol​ko​dott az igaz​ság​ta​lan​sá​gon, ami​vel a vi​lág mél​tat​la​nul súj​tot​ta őt, de egy
pil​la​nat​tal ké​sőbb már​is az​zal fog​lal​ko​zott, hogy mi kö​vet​ke​zik ez után.
– Mi​fé​le csu​da fog tör​tén​ni negy​ven​há​rom nap múl​va?
– Nagy csim​bum lesz itt Ránc​ban.
Szen​de az ab​lak felé bic​cen​tett, ahon​nan be-be​szű​rőd​tek az őrü​let hang​jai.
– Az a be​nyo​má​som, hogy fo​lya​ma​to​san az van.
– De nem eh​hez fog​ha​tó. – A pol​gár​mes​ter fel​kí​nál​ta az üve​get.
– Mi​ért? – kér​dez​te Szen​de. Sem ő, sem Bá​rány vagy Édes nem uta​sí​tott vissza
sem​mit. Ha va​la​ki nem kért inni Ránc​ban, az olyan volt, min​ta lé​le​gez​ni sem akart
vol​na. Fő​leg ha az ital ilyen fi​nom, a le​ve​gő meg ilyen szar​sza​gú.
– Nyolc éve né​zünk far​kas​sze​met Ring pa​pá​val az utca két szem​köz​ti ol​da​lá​ról.
– A pol​gár​mes​ter az ab​lak​hoz lé​pett, és ki​né​zett a zsi​bon​gó for​ga​tag​ra. Olyan
egyen​le​te​sen és ke​cse​sen járt, mint​ha ke​re​ke​ken gu​rult vol​na. – Ami​kor meg​ér​-
kez​tünk, sem​mi nem volt itt a tér​ké​pen, csak egy ránc, ahogy meg​gyű​rő​dött. Húsz
kuny​hó állt a ro​mok kö​zött, ahol a prém​va​dá​szok át​vé​szel​het​ték a te​let.
Édes kun​cog​ni kez​dett.
– Nem sem​mi lát​vány vol​tál kö​zöt​tük.
– Ha​ma​ro​san meg​szok​tak en​gem is. Nyolc év alatt egész vá​ros nőtt kö​rénk. Át​-
vé​szel​tük a pes​tis​jár​ványt, négy dzsinn- és két ban​di​ta​tá​ma​dást, egy újabb pes​tis​-
jár​ványt, az​tán a nagy tűz​vész után min​den na​gyobb és jobb lett, ami​kor új​já​épí​-
tet​tük. Ami​kor meg​ta​lál​ták az ara​nyat, és az em​be​rek özön​le​ni kezd​tek, ké​szen áll​-
tunk. Nyolc éve né​zünk itt far​kas​sze​met és mor​gunk egy​más​ra. Épp hogy csak
nem há​bo​rúzunk.
– De el fog​nak jut​ni odá​ig? – kér​dez​te Szen​de.
– Az el​len​sé​ges​ke​dé​sünk már az üz​let ro​vá​sá​ra megy. Meg​ál​la​pod​tunk, hogy a
bá​nyá​szok tör​vé​nyei sze​rint in​tézzük el a dol​got. Más tör​vény nem ér​vé​nyes itt, vi​-
szont ezt meg​le​he​tő​sen ko​mo​lyan ve​szik, afe​lől biz​to​sít​ha​tom. Úgy ke​zel​tük a vá​-
rost, mint egy tel​ket, ami​re ket​ten is igényt tar​ta​nak, és ab​ban ma​rad​tuk, hogy a
győz​tes min​dent visz.
– Mi​nek a győz​te​se? – kér​dez​te Bá​rány.
– Egy pár​ba​jé. Nem így sze​ret​tem vol​na, de Ring papa be​le​kény​sze​rí​tett. Ket​ten
egy​más el​len, pusz​ta ököl​lel a régi am​fi​te​át​rum​ban ki​je​lölt kör​ben.
– Harc a kör​ben? – mor​mog​ta Bá​rány. – Gon​do​lom, élet​re-ha​lál​ra.
– Ha jól ér​tem, a ha​son​ló küz​del​mek meg​le​he​tő​sen gyak​ran ér​nek vé​get az egyik
fél ha​lá​lá​val. Édes​től tu​dom, hogy ön szer​zett némi ta​pasz​ta​la​tot az ilyes​mi​ben.
Bá​rány Édes​re pil​lan​tott, az​tán Szen​de, majd a pol​gár​mes​ter felé for​dult. Vé​gül
fel​mor​dult.
– Egy ke​ve​set.
Egy idő​ben, nem is olyan ré​gen, Szen​de hü​lyé​re rö​hög​te vol​na ma​gát a gon​do​-
lat​ra, hogy Bá​rány va​la​ki​vel élet​re-ha​lál​ra küzd​jön. Most már el​kép​zel​ni sem tu​-
dott en​nél ke​vés​bé mu​lat​sá​gos dol​got.
Édes azért kun​cog​va tet​te le az üres po​ha​rát.
– Azt hi​szem, most már fel​hagy​ha​tunk a szín​já​ték​kal, igaz?
– Mi​fé​le szín​já​ték​kal? – kér​dez​te Szen​de.
– Bá​rány​ról be​szé​lek – kö​zöl​te Édes. – Tud​já​tok, kit ne​ve​zek én bá​rány​bőr​be
bújt far​kas​nak?
Bá​rány rá​né​zett.
– Az az ér​zé​se​in, hogy nem tu​dod ma​gad​ban tar​ta​ni.
– Egy far​kast. – A vén cser​kész meg​ráz​ta az uj​ját. Lát​ha​tó​lag elé​ge​dett volt ön​-
ma​gá​val. – Már ak​kor tá​madt egy me​rész tip​pem, ami​kor Aver​stock​ban meg​lát​-
tam, hogy egy nagy​da​rab ki​len​cuj​jú észak​föl​di gon​dol​ko​dás nél​kül ki​csi​nál két
úton​ál​lót. Ami​kor az​tán el​ta​pos​tad San​geed​et, mint egy bo​ga​rat, már biz​tos vol​-
tam a dol​gom​ban. Be kell vall​jam, ami​kor el​hív​ta​lak az útra, fel​me​rült ben​nem,
hogy te és a pol​gár​mes​ter meg​ol​dást je​lent​het​tek egy​más prob​lé​má​já​ra…
– Hogy te mi​lyen okos egy ro​ha​dék vagy! – vi​csor​gott Bá​rány. A te​kin​te​te iz​zott,
az erek ki​da​gad​tak vas​tag nya​kán. – Jobb lesz, ha vi​gyá​zol, ami​kor le​hú​zod azt a
bá​rány​bőrt, fasz​fej. Nem biz​tos, hogy tet​sze​ni fog, amit alat​ta ta​lálsz.
Édes össze​rez​zent, Szen​de hát​ra​hő​költ, a ké​nyel​mes szo​ba hir​te​len mint​ha egy
ha​tal​mas gö​dör pe​re​mén egyen​sú​lyo​zott vol​na, és ször​nyen ve​szé​lyes hely​nek tűnt
egy egy​sze​rű be​szél​ge​tés​hez is. Az​tán a pol​gár​mes​ter el​mo​so​lyo​dott, mint​ha csak
két jó ba​rát tré​fál​koz​na egy​más​sal, majd gyen​gé​den meg​fog​ta Bá​rány re​me​gő ke​-
zét, és meg​töl​töt​te a po​ha​rát. Uj​jai egy pil​la​nat​ra el​időz​tek a fér​fi​én.
– Ring papa ho​za​tott egy em​bert, aki az ő ol​da​lán har​col majd – foly​tat​ta ugyan​-
olyan könnye​dén, mint ed​dig. – Egy Arany nevű észak​föl​dit.
– Arany Gla​mát? – Bá​rány úgy dőlt hát​ra a fo​tel​ben, mint aki már​is meg​bán​ta,
hogy ki​jött a sod​rá​ból.
– Hal​lot​tam már a ne​vét – mond​ta Szen​de. – Ál​lí​tó​lag hü​lye, aki el​le​ne fo​gad
egy harc​ban.
– Az at​tól függ, hogy ki el​len har​col. Egyik em​be​rem sem ér fel hoz​zá, maga vi​-
szont… – A nő elő​re​ha​jolt, par​füm​je Ránc bű​zé​től annyi​ra el​ütő ki​pá​rol​gá​sá​tól
még Szen​dé​nek is me​le​ge lett egy pil​la​nat​ra. – Nos, az alap​ján, amit Édes​től hal​-
lot​tam, maga több mint mél​tó el​len​fe​le le​het bár​ki​nek.
Egy idő​ben Szen​de ezen is hü​lyé​re rö​hög​te vol​na ma​gát. Most még csak kun​cog​-
hat​nék​ja sem tá​madt.
– Azért egy ide​je nem iga​zán va​gyok már csúcs​for​má​ban – je​gyez​te meg Bá​rány.
– Jaj már! Sze​rin​tem még egyi​künk sem re​mény​te​len. Szük​sé​gem van a se​gít​sé​-
gé​re. Cse​ré​be pe​dig én is tu​dok ma​gá​nak se​gí​te​ni. – A pol​gár​mes​ter Bá​rány sze​-
mé​be né​zett, az pe​dig úgy vi​szo​noz​ta a pil​lan​tá​sát, mint​ha sen​ki sem len​ne a szo​-
bá​ban raj​tuk kí​vül. Szen​de most kez​dett iga​zán ag​gód​ni. Ez a nő még nála is ra​va​-
szab​ban al​ku​do​zott, pe​dig árak​ról szó sem esett.
– És mi aka​dá​lyoz meg ben​nün​ket, hogy más​fé​le​kép​pen ta​lál​juk meg a gye​re​ke​-
ket? – csat​tant fel. A hang​ja éles volt, mint egy te​me​tői var​jú ká​ro​gá​sa.
– Sem​mi – fe​lel​te egy​sze​rű​en a pol​gár​mes​ter. – De ha Cant​lis​st akar​ják, Ring
papa az út​juk​ba fog áll​ni. És egye​dül én tün​tet​he​tem el on​nan. Sze​rin​ted nem így
igaz​sá​gos, Dab?
– Annyi biz​tos, hogy iga​zat be​szélsz – fe​lel​te Édes, aki még min​dig kis​sé ri​adt​-
nak tűnt. – Hogy mi igaz​sá​gos, azt dönt​sék el ná​lam ava​tot​tabb bí​rák.
– Nem is kell azon​nal vá​laszt ad​ni​uk. In​té​zek önök​nek egy szo​bát Cam​ling Ven​-
dég​fo​ga​dó​já​ban. Még leg​in​kább az a hely ne​vez​he​tő sem​le​ges te​rep​nek. Ha meg​ta​-
lál​ják a gye​re​ke​ket a se​gít​sé​gem nél​kül, hát ha​za​me​het​nek, ál​dá​som rá. De ha
nem… – A pol​gár​mes​ter megint el​mo​so​lyo​dott. – Én itt le​szek.
– Amíg Ring papa ki nem rúg​ja a vá​ros​ból.
A nő te​kin​te​té​ben ha​rag lob​bant, ahogy Szen​dé​re pil​lan​tott. Csak egyet​len pil​la​-
nat​ra. Az​tán meg​von​ta a vál​lát.
– Én azért re​mé​lem, hogy ma​rad​ha​tok. – Ez​zel töl​tött még egy kört az ital​ból.
 A telek

– Te​lek – ál​la​pí​tot​ta meg Temp​lo​mos.

Ma​jud las​san bó​lin​tott.
– Ta​gad​ha​tat​la​nul.
– En​nél me​ré​szebb ki​je​len​tés​re nem vál​lal​koz​nék.
Ma​jud las​san meg​ráz​ta a fe​jét.
– Ma​gam sem. Pe​dig én va​gyok a tu​laj​do​no​sa.
Úgy tűnt, a plety​kák jó​ko​rát tó​dí​tot​tak a Ránc​ban ta​lál​ha​tó arany mennyi​sé​gét
il​le​tő​en, de sen​ki sem ta​gad​hat​ta, hogy a vá​ros​ban egé​szen el​ké​pesz​tő mennyi​sé​gű
sár​ra lel​he​tett az uta​zó. A fő​ut​cát al​ko​tó csú​szós lu​csok​ban min​den​ki kény​te​len
volt ká​rom​kod​va, cso​szog​va gá​zol​ni. Az eső ide​jén a ko​csik ke​re​ké​ről el​ké​pesz​tő
ma​gas​sá​gok​ba fröccse​nő mo​csok be​te​rí​tett min​den há​zat, min​den osz​lo​pot, min​-
den ál​la​tot, min​den em​bert. A föld alól fel​szi​vár​gó vi​zes truty​mó be​le​ivó​dott fába
és vá​szon​ba, tö​ké​le​tes táp​ta​lajt kí​nált a mo​há​nak és a pe​nész​nek, nyo​mott ha​gyott
min​den ruha sze​gé​lyén a vá​ros​ban. Ki​fogy​ha​tat​lan​nak bi​zo​nyul​tak a kész​le​tek a
sok​szor egé​szen va​ló​szí​nűt​len he​lye​ken fel​buk​ka​nó, leg​kü​lön​fé​lébb szí​nű és ál​la​gú
trá​gyá​ból, szar​ból, szék​let​ből és ürü​lék​ből is. Vé​gül pe​dig ter​mé​sze​te​sen nem le​he​-
tett ki​ke​rül​ni a min​dent el​le​pő er​köl​csi fer​tőt sem.
Ma​jud tel​ke mind​ezek​ben meg​le​he​tő​sen gaz​dag​nak bi​zo​nyult. A raj​ta ökör​pi​si​-
lés​sze​rű sor​ban fel​vert nyo​mo​rú​sá​gos sát​rak egyi​ké​ből le​ír​ha​tat​la​nul ron​gyos alak
tán​tor​gott elő, hossza​san és igen han​go​san krá​ko​gott, majd a sze​mét​tel te​le​szórt
sár​ba kö​pött. Az​tán har​ci​as pil​lan​tást ve​tett Ma​jud​ra és Temp​lo​mos​ra, meg​va​kar​-
ta tet​ves sza​kál​lát, fel​húz​ta fosz​la​do​zó, hosszú ujjú al​só​in​gét, hogy az​tán azon​nal le
is en​ged​je, majd vissza​tért a för​tel​mes sö​tét​ség​be, ahon​nan elő​ke​rült.
– Az el​he​lyez​ke​dé​se meg​fe​le​lő – mond​ta Ma​jud.
– Ki​vá​ló – ér​tett egyet Temp​lo​mos.
– Egye​ne​sen a fő​ut​cán van. – Bár Ránc olyan kes​keny volt, hogy gya​kor​la​ti​lag
eb​ből az egy ut​cá​ból állt. Nap​pa​li fény​nél a vá​ros tel​je​sen új ol​da​lá​ról mu​tat​ko​zott
meg: így sem volt tisz​tább, sőt ta​lán még ke​vés​bé tűnt an​nak, de leg​alább az em​ber
nem azt érez​te, hogy a bo​lon​dok​há​zá​ban ki​tört lá​za​dás kel​lős kö​ze​pé​be csöp​pent.
A ré​szeg bű​nö​zők ára​da​ta las​sú fo​lyá​sú pa​tak​ká sze​lí​dült az osz​lo​pok kö​zött. A
bor​dé​lyok, já​ték​bar​lan​gok, ken​der​szí​vó kuny​hók és ital​mé​ré​sek to​vább​ra is fo​gad​-
ták a ven​dé​ge​ket, de már nem úgy hir​det​ték ma​gu​kat, mint​ha más​nap el​ér​kez​ne a
vi​lág​vé​ge. A já​ró​ke​lők meg​ko​pasz​tá​sá​ra ke​vés​bé lát​vá​nyos stra​té​gi​á​kat al​kal​ma​zó
üz​le​tek kö​vet​kez​tek: ét​kez​dék, pénz​vál​tók, zá​log​há​zak, ko​vá​csok, is​tál​lók, hen​te​-
sek, is​tál​lók​kal egy​be​épült hen​te​sek, pat​kány​fo​gók és ka​la​po​sok, ál​lat- és szőr​me​-
ke​res​ke​dők, te​lek​ügy​nö​kök és ás​vány​szak​ér​tők, egé​szen el​ké​pesz​tő mi​nő​sé​gű bá​-
nyász​fel​sze​re​lést áru​ló ke​res​ke​dők meg egy pos​ta​szol​gá​lat, ame​lyik​nek a kül​dön​ce
Temp​lo​mos orra előtt dob​ta a le​ve​le​ket egy pa​tak​ba, gya​kor​la​ti​lag még mi​előtt ki​-
lé​pett vol​na a vá​ros​ból. Ki​me​rült arany​ásók slattyog​tak el​ke​se​re​det​ten a he​gyek
felé, fel​te​he​tő​leg ab​ban re​mény​ked​ve, hogy si​ke​rül még egy őrült éj​sza​ká​ra ele​gen​-
dő arany​port össze​ka​par​ni​uk a jég​hi​deg vizű fo​lyók​ból. Idő​ről idő​re újabb el​gyö​-
tört tár​sa​ság ér​ke​zett szám​ta​lan kü​lön​bö​ző ál​mot ker​get​ve a vá​ros​ba. Ál​ta​lá​ban
ugyan​olyan el​bor​zadt ké​pet vág​tak, mint Ma​jud és Temp​lo​mos, ami​kor elő​ször
meg​lát​ták a vá​rost.
Ez volt Ránc. Egy hely, ahol min​den​ki át​ha​ladt.
– Van cé​gé​rem is – mond​ta Ma​jud, és sze​re​tet​tel meg​ve​re​get​te a desz​ka​da​ra​bot.
A fe​hér​re má​zolt táb​lán arany​szí​nű be​tűk hir​det​ték: Ma​jud és Curn​sbick fém​meg​-
mun​ká​lás: zsa​né​rok, szö​gek, szer​szá​mok, ko​csi​al​kat​ré​szek, min​den​fé​le mi​nő​sé​gi
ko​vács​mun​ka. Az​tán a fém​meg​mun​ká​lás ott állt alat​ta még öt nyel​ven, ami iga​zán
okos öt​let​nek tűnt Ránc​ban, ahol néha úgy tűnt, hogy nincs két em​ber, aki ugyan​-
azt a nyel​vet be​szél​né. Észak​föl​di​ül el​ron​tot​ták a he​lyes​írást, de a cé​gér még így is
lé​nye​ge​sen szín​vo​na​la​sabb volt, mint a fő​ut​ca​szer​te him​bá​ló​zó szám​ta​lan csi​ri​csá​-
ré fel​irat. A szem​köz​ti épü​let be​já​ra​ta fölé pél​dá​ul egy vö​rös desz​kát akasz​tot​tak,
ami​re el​fo​lyó sár​ga be​tűk​kel egy​sze​rű​en ennyit fes​tet​tek: Meg​basz​lak.
– Adu​á​ból hoz​tam – mond​ta Ma​jud.
– Nagy​sze​rű cé​gér, szé​pen jel​ké​pe​zi, mek​ko​ra tel​je​sít​mény volt el​jön​nie idá​ig.
Már csak egy épü​let kell, aho​vá ki is akaszt​hat​ja.
A ke​res​ke​dő meg​kö​szö​rül​te a tor​kát, jó​ko​ra ádám​csut​ká​ja lát​vá​nyo​san mo​cor​-
gott.
– Úgy rém​lik, ami​kor hossza​san so​rol​ta, mi min​den​nel fog​lal​ko​zott ko​ráb​ban,
meg​em​lí​tet​te, hogy há​za​kat is épí​tett.
– Én meg arra em​lék​szem, hogy ma​gát nem nyű​göz​te le kü​lö​nö​seb​ben a do​log –
je​gyez​te meg Temp​lo​mos. – „Itt nincs szük​ség há​zak​ra.” Szó sze​rint ezt mond​ta.
– Úgy lá​tom, igen pon​to​san em​lék​szik vissza a be​szél​ge​té​sek​re.
– Fő​leg, ha az éle​tem mú​lik raj​tuk.
– Mu​száj min​den egyes al​ka​lom​mal bo​csá​na​tot kér​nem, ha szó​ba el​egye​dünk?
– Nem lá​tom kü​lö​nö​sebb okát, hogy mi​ért ne ten​né.
– Ez eset​ben bo​csá​na​tát ké​rem. Té​ved​tem. Ön igen ér​té​kes úti​társ​nak bi​zo​nyult,
ar​ról nem is be​szél​ve, hogy köz​meg​elé​ge​dés​re ve​ze​ti az imá​in​kat. – Kó​bor ku​tya
bi​ce​gett át a tel​ken, meg​sza​gol​ga​tott egy da​rab ürü​lé​ket, majd mel​lé​pottyan​tot​ta a
sa​ját​ját, és odébb​állt. – Mint ács…
– Egy​ko​ri ács.
 – …ho​gyan fog​na neki az épít​ke​zés​nek ezen a tel​ken?
– Ha kést szo​rí​ta​na a tor​kom​hoz? – Temp​lo​mos elő​re​lé​pett. A csiz​má​ja jó​val a
bo​ká​ján túl süllyedt a sár​ba, és csak ko​moly erő​fe​szí​tés árán si​ke​rült han​gos cup​-
pa​nás​sal ki​sza​ba​dí​ta​nia.
– Nem a leg​jobb a ta​laj – is​mer​te el kény​te​len-kel​let​len Ma​jud.
– A ta​laj min​dig elég jó, ha az em​ber elég mély​re megy érte. Elő​ször friss ke​-
mény​fa cö​lö​pö​ket kel​le​ne le​ver​nünk.
– Ah​hoz egy iga​zán mar​kos le​gény​re len​ne szük​sé​günk. Utá​na kell jár​nom, Bá​-
rány uram ránk szán​na-e eset​leg egy-két na​pot.
– Ő va​ló​ban mar​kos le​gény.
– Nem szí​ve​sen len​nék cö​löp a ka​la​pá​csa alatt.
– Ma​gam sem. – Temp​lo​mos fo​lya​ma​to​san úgy érez​te ma​gát, mint cö​löp a ka​la​-
pács alatt, ami​óta csak el​hagy​ta a Ke​gyes Kéz Se​re​gét. Most azt re​mél​te, en​nek
vége sza​kad​hat. – A cö​lö​pök​re ke​mény​fa ke​ret jön, ami a fe​nyő​desz​kák​ból ké​szült
pad​lót tart​ja. Így a vá​sár​ló​i​nak nem kell sár​ban gá​zol​ni​uk. A föld​szin​ten elöl le​het
az üz​let, há​tul pe​dig az iro​dák és a mű​hely. Fo​gad​jon fel egy kő​mű​vest, mert szük​-
sé​ge lesz ké​mény​re, és egy kő mel​lék​épü​let​re a ko​hó​nak. A fel​ső eme​let​re ke​rül​-
het​nek a la​kó​he​lyi​sé​gek. A je​lek sze​rint az ut​cá​ra néző er​kély di​va​tos er​re​fe​lé. Ha
úgy lát​ja jó​nak, fél​mez​te​len nők​kel is dí​szít​he​ti.
– Va​ló​szí​nű​leg nem kö​ve​tem ilyen mér​ték​ben az it​te​ni di​va​tot.
– Me​re​dek tető kell, az le​ve​ze​ti a téli eső​ket, és még pad​lást is ki le​het ala​kí​ta​ni
alat​ta rak​tár​nak vagy az al​kal​ma​zot​tak szá​má​ra. –Az épü​let las​san for​mát öl​tött
Temp​lo​mos kép​ze​le​té​ben, a le​ve​gő​ben mu​to​gat​va vá​zol​ta fel a ter​ve​ket. A ha​tást
csak né​mi​képp ron​tot​ta a háta mö​gött, a sza​ros fo​lyó​ban egy​mást fröcs​kö​lő mez​te​-
len dzsinn gye​re​kek ri​csa​ja.
Ma​jud kur​tán bó​lin​tott.
– Mond​hat​ta vol​na, hogy nem is ács, ha​nem épí​tész.
– Szá​mí​tott vol​na?
– Az én sze​mem​ben igen.
– De ne jöj​jön az​zal, hogy Curn​sbrick sze​mé​ben vi​szont nem.
– Az ő szí​ve kő​ből van…
– Ta​lál​tam egyet! – Kosz lep​te fér​fi vág​ta​tott be a vá​ros​ba, zi​há​ló ge​bé​je majd
meg​sza​kadt alat​ta, úgy haj​tot​ta. Fél kar​ját a ma​gas​ba emel​te, mint​ha a Min​den​ha​-
tó üze​ne​tét hoz​ná. – Ta​lál​tam egyet! – or​dí​tot​ta el ma​gát megint. A ke​zé​ben tar​-
tott hol​mi csil​lo​gá​sa ar​ról árul​ko​dott, hogy az bi​zony arany. Pá​ran szár​nya​sze​get​-
ten él​je​nez​tek, pá​ran pe​dig szár​nya​sze​get​ten gra​tu​lál​tak neki, és kö​rül​vet​ték a
nye​reg​ből le​ug​ró arany​ásót, hogy hát​ba ve​re​get​hes​sék. Ta​lán ab​ban re​mény​ked​-
tek, hogy ra​ga​dós a sze​ren​csé​je.
– Az egyik máz​lis​ta – szólt Ma​jud, ahogy a Koc​ka​ve​tés Temp​lo​má​nak lép​cső​in
fel​fe​lé bil​le​gő ka​ri​ka​lá​bú fér​fit fi​gyel​ték. Zi​lált tö​meg kö​vet​te, min​den​ki sze​re​tett
vol​na leg​alább egy pil​lan​tást vet​ni egy arany​rög​re.
– Le me​rem fo​gad​ni, hogy ebéd​idő​re föl​dön​fu​tó lesz be​lő​le – mond​ta Temp​lo​-
mos.
– Maga sze​rint olyan so​ká​ig fog tar​ta​ni?
Va​la​ki fél​re​rán​tot​ta az egyik sá​tor be​já​ra​tát ta​ka​ró vász​nat. Hör​gés hal​lat​szott
oda​bent​ről, az​tán vi​ze​let sár​ga íve va​rá​zsolt szö​kő​ku​tat: előbb a szom​szé​dos sá​tor
ol​da​lán ko​po​gott, az​tán fröcs​köl​ve vo​nult vissza a sár​ban, vé​gül pe​dig csor​gás​sá
sze​lí​dült, és las​san megint el​tűnt. A vá​szon a he​lyé​re hul​lott.
Ma​jud mé​lyet só​haj​tott.
– Ha se​gít meg​épí​te​ni az imént fel​vá​zolt épü​le​tet, cse​ré​be haj​lan​dó va​gyok napi
egy már​kát fi​zet​ni ma​gá​nak.
– Hah! Ezek sze​rint Curn​sbick még​sem űzött ki min​den jó szán​dé​kot a Vi​lág Kö​-
ré​ből!
– A Tár​sa​ság ugyan fel​osz​lott, de to​vább​ra is bi​zo​nyos mér​té​kű fe​le​lős​sé​get ér​-
zek azok iránt, akik​kel együtt utaz​tam.
– Vagy in​kább úgy gon​dol​ta, ke​rít majd itt egy ácsot, most azon​ban arra a kö​vet​-
kez​te​tés​re ju​tott, hogy a he​lyi mes​ter​em​be​rek… nem ütik meg a mér​cét. – Temp​lo​-
mos fel​hú​zott szem​öl​dök​kel pil​lan​tott a te​lek mel​lett álló ház​ra. Min​den ajtó és ab​-
lak más​hogy volt fer​de, és az egész tá​kol​mány ol​dal​ra dőlt, hi​á​ba tá​masz​tot​ták
meg egy fé​lig a föld​be süllyesz​tett, ha​tal​mas kő​vel. – Ta​lán in​kább olyan épü​let​ben
sze​ret​ne üz​le​tet nyit​ni, amit nem mos el a kö​vet​ke​ző zá​por. Gon​dol​ja, hogy té​len
na​gyon go​rom​ba er​re​fe​lé az idő​já​rás?
Nem ér​ke​zett vá​lasz. A fel​tá​ma​dó hű​vös szél meg​lo​bog​tat​ta a sát​rak vász​na​it, a
kö​zel​ben álló há​zak desz​kái ri​asz​tó​an csi​ko​rog​tak.
– Mi​lyen árat tar​ta​na meg​fe​le​lő​nek? – kér​dez​te az​tán Ma​jud.
Temp​lo​mos ko​mo​lyan fon​to​ló​ra vet​te, hogy el​isz​kol, és a ma​ra​dék het​ven​hat
már​ká​nyi adós​sá​gát már soha nem tör​lesz​ti Déli Szen​dé​nek. Ám ha szem​be​né​zett
a szo​mo​rú va​ló​ság​gal, ak​kor arra ju​tott, hogy nincs hová el​isz​kol​nia, és nincs ki​vel
el​isz​kol​nia, már​pe​dig egye​dül még hasz​ta​la​nabb volt, mint tár​sa​ság​ban.
– Napi há​rom már​kát. – Ez a ne​gye​de volt an​nak, amit Cos​ca fi​ze​tett neki, el​len​-
ben a tíz​sze​re​se an​nak, amit a mar​hák mö​gött lo​va​gol​va ke​re​sett.
Ma​jud meg​szív​ta a fo​gát.
– Ne​vet​sé​ges! Most a fis​ká​lis be​szél ma​gá​ból.
– Kö​ze​li ba​rát​ja az ács​nak.
 – Hon​nan tud​jam, hogy meg​ér-e majd ennyit a mun​ká​ja?
– Haj​rá, ke​rít​sen va​la​kit, aki nem elé​ge​dett az ács​mun​kám mi​nő​sé​gé​vel!
– De hát még egyet​len há​zat sem épí​tett itt!
– Ak​kor a ma​gáé kü​lön​le​ges lesz. A ve​vők csa​pa​tos​tul ro​han​ják majd meg, hogy
lát​has​sák.
– Napi más​fél már​ka. Ha töb​bet fi​ze​tek, Curn​sbick le​sze​di a fe​je​met!
– Nem örül​nék neki, ha a ha​lá​la az én lel​ke​men szá​rad​na. Ket​tő, hoz​zá koszt és
kvár​tély. – Temp​lo​mos ki​nyúj​tot​ta a ke​zét.
Ma​jud kü​lö​nö​sebb lel​ke​se​dés nél​kül pil​lan​tott rá.
– Ször​nyű, hogy egy​szer​re min​den​ki úgy akar tár​gyal​ni, mint Déli Szen​de.
– A kö​nyör​te​len​sé​ge az ön Curn​sbick ba​rát​já​é​val ve​tek​szik. Ta​lán együtt kéne
üz​le​ti vál​lal​ko​zás​ba fog​ni​uk.
– Már ha két sa​kál ké​pes osz​toz​ni egy te​te​men. – Ke​zet ráz​tak, az​tán megint
szem​ügy​re vet​ték a tel​ket. Az el​telt idő nem se​gí​tett raj​ta.
– Elő​ször is meg kell tisz​tí​ta​nunk – mond​ta Ma​jud.
– Egyet​ér​tek. A je​len​le​gi ál​la​po​ta va​ló​sá​gos vé​tek Is​ten el​len. Nem is be​szél​ve a
köz​egész​ség​ügy​ről.
Újabb alak ke​rült elő az egyik sá​tor​ból, ami​nek a te​te​je olyan mé​lyen be​hor​padt,
hogy oda​bent szin​te a sa​rat érint​het​te. Ez a fér​fi sem​mit sem vi​selt ősz sza​kál​lán
kí​vül, már​pe​dig az nem volt elég hosszú hoz​zá, hogy meg​óv​ja a sa​ját vagy leg​alább
a gya​nút​lan já​ró​ke​lők mél​tó​sá​gát. Azért a de​re​ká​ra csa​tolt egy szí​jat, raj​ta hü​vely​-
be búj​ta​tott hosszú ké​sé​vel. Le​ült a föld​re, és ször​csög​ve egy cson​tot kez​dett rág​ni.
– Eb​ben is el​kel​ne Bá​rány urunk se​gít​sé​ge.
– Két​ség​te​le​nül. – Ma​jud Temp​lo​mos vál​lá​ra csa​pott. – Én elő​ke​rí​tem az észak​-
föl​dit, amíg maga ne​ki​lát ki​pu​col​ni a be​to​la​ko​dó​kat.
– Én?
– Ki más?
– Ács va​gyok, nem vég​re​haj​tó.
– Teg​nap még pap volt meg mar​ha​haj​csár, egy pil​la​nat​tal ko​ráb​ban meg jo​gász.
Egy ilyen sok​ol​da​lú em​ber, mint maga, egé​szen biz​to​san ta​lál meg​ol​dást. – Ma​jud
már​is se​be​sen szed​te a lá​bát az ut​cán.
Temp​lo​mos az el​pu​co​lan​dó föl​di hul​la​dék​ról a tisz​ta, kék égre emel​te a te​kin​te​-
tét.
– Nem mon​dom, hogy nem szol​gál​tam rá, de lá​tom, sze​re​ted pró​bá​ra ten​ni az
em​bert. – Ez​zel fel​húz​ta a nad​rág​szá​rát, és óva​to​san a cson​tot maj​szo​ló pu​cér kol​-
dus felé in​dult. Sán​tí​tott kis​sé, mi​vel a szú​rás, amit Szen​dé​től ka​pott a fe​ne​ké​be a
pusz​tán, reg​ge​len​te még min​dig kel​le​met​len​ke​dett.
– Jó na​pot! – szólt.
A fér​fi hu​nyo​rog​va né​zett fel rá, és le​szí​vott egy da​rab​ka zsírt a csont​ról.
– Hát sze​rin​tem kur​vá​ra nem az. Van ma​gá​nál va​la​mi pia?
– Jobb​nak lát​tam le​szok​ni róla.
– Ak​kor re​mé​lem, ki​ba​szott jó oka van rá, hogy za​var, fiam.
– Van rá okom. De erő​sen ké​tel​ke​dem ben​ne, hogy ön jó​nak fog​ja te​kin​te​ni.
– Azért te​het egy pró​bát.
– Az a hely​zet – pró​bál​ko​zott Temp​lo​mos –, hogy ha​ma​ro​san épít​ke​zés​be kez​-
dünk ezen a tel​ken.
– És ho​gyan old​ják meg, ha egy​szer én itt va​gyok?
– Sze​ret​ném rá​be​szél​ni, hogy áll​jon odébb.
A kol​dus ala​po​san szem​ügy​re vet​te a cson​tot ehe​tő da​rab​kák után ku​tat​va, az​tán
mi​vel nem ta​lált raj​ta sem​mit, hoz​zá​vág​ta Temp​lo​mos​hoz.
– Pia nél​kül az ég egy vi​lá​gon sem​mi​re nem fog rá​be​szél​ni.
– Igaz​ság sze​rint ez a te​lek mun​ka​adóm, Ab​ram Ma​jud tu​laj​do​na, és…
– Ki mond​ta?
– Hogy​hogy ki?
– Da​do​gok ta​lán, baz​meg? – A fér​fi úgy vet​te elő a ké​sét, mint​ha va​la​mi​lyen hét​-
köz​na​pi ap​ró​ság mi​att len​ne rá szük​sé​ge, de nem le​he​tett nem ész​re​ven​ni a moz​-
du​lat​ban rej​lő fe​nye​ge​tést. A pen​ge tény​leg ha​tal​mas volt, és a tíz​lé​pés​nyi át​mé​rő​-
jű kör​ben ural​ko​dó mo​csok kö​ze​pet​te le​nyű​gö​ző​en tisz​tán csil​lant a reg​ge​li nap​-
fény​ben. – Azt kér​dez​tem, ki mond​ta?
Temp​lo​mos bi​zony​ta​la​nul hát​ra​lé​pett, és egye​ne​sen va​la​mi ke​mény​nek üt​kö​-
zött. Ahogy meg​for​dult, arra szá​mí​tott, hogy egy má​sik sá​tor​la​kó​val ta​lál​ja ma​gát
szem​től szem​be, aki va​ló​szí​nű​leg egy még na​gyobb kést tart a mar​ká​ban – Is​ten a
meg​mond​ha​tó​ja, Ránc​ban olyan ir​dat​lan nagy​ra nőt​tek a ké​sek, hogy alig le​he​tett
őket meg​kü​lön​böz​tet​ni egy kard​tól –, az​tán mér​he​tet​le​nül meg​könnyeb​bült, ami​-
kor a fö​lé​be tor​nyo​su​ló Bá​rányt pil​lan​tot​ta meg.
– Én mon​dom – kö​zöl​te az észak​föl​di. – Nem mu​száj tö​rőd​nie ve​lem. Nyu​god​-
tan ha​do​nász​hat az​zal a kés​sel még egy da​ra​big. Leg​fel​jebb egy​szer csak azon kap​-
ja ma​gát, hogy va​la​ki fel​dug​ta a seg​gé​be.
A fér​fi le​né​zett a pen​gé​jé​re, ta​lán azt kí​ván​ta, bár még​is egy ki​seb​bet vá​lasz​tott
vol​na. Az​tán za​var​tan el​tet​te a fegy​vert.
– Azt hi​szem, ak​kor én most el​men​nék.
 Bá​rány bó​lin​tott.
– Jó öt​let.
– Fel​ve​he​tem előbb a nad​rá​go​mat?
– De ki​ba​szott gyor​san!
A kol​dus be​bújt a sát​rá​ba, és ami​kor elő​ke​rült, ép​pen a leg​ron​gyo​sabb ru​ha​da​-
ra​bot gom​bol​ta be, amit Temp​lo​mos va​la​ha lá​tott.
– Itt hagy​nám a sát​rat, ha nem gond. Úgy​se va​la​mi jó.
– Nem mond​ja! – szólt Temp​lo​mos.
A fér​fi egy pil​la​na​tig még ott ácsin​gó​zott mel​let​tük.
– Nem le​het​ne szó eset​leg ar​ról az ital​ról, amit…
– Húz​zon in​nen! – mor​dult rá Bá​rány, mire a kol​dus úgy kot​ró​dott el, mint​ha
egy ha​mis ku​tya lo​hol​na a sar​ká​ban.
– Hát itt van, Bá​rány uram! – Ahogy Ma​jud fe​lé​jük gá​zolt, két kéz​zel húz​ta fel a
nad​rág​szá​rát, meg​mu​tat​va két véz​na, sá​ros vád​li​ját. – Re​mél​tem, rá​be​szél​he​tem,
hogy dol​goz​zon ne​kem, erre tes​sék! Mire meg​ta​lál​tam, már​is mun​ká​ba állt!
– Sem​mi​ség – mond​ta Bá​rány.
– Azért ha se​gít ne​künk meg​tisz​tí​ta​ni a tel​ket, bol​do​gan fi​ze​tek ma​gá​nak…
– A pénz​zel ne tö​rőd​jön.
– Ko​mo​lyan? – A vi​ze​nyős nap su​ga​rai meg​vil​lan​tak Ma​jud arany​fo​gán. – Ha
meg​ten​né ne​kem ezt a szí​ves​sé​get, örök éle​tem​re ba​rá​tom​nak te​kin​te​ném.
– Fi​gyel​mez​tet​nem kell, hogy a ba​rá​tom​nak len​ni nem fel​tét​le​nül élet​biz​to​sí​tás.
– Úgy ér​zem, meg​éri a koc​ká​za​tot.
– Ha meg le​het vele spó​rol​ni pár ga​rast – ve​tet​te köz​be Temp​lo​mos.
– Nincs szük​sé​gem több pénz​re – mond​ta Bá​rány –, de saj​nos ba​rá​tok​nak min​-
dig hí​ján vol​tam. – Mo​gor​ván pil​lan​tott az al​só​ne​műt vi​se​lő csa​var​gó​ra, aki ép​pen
ki​dug​ta a fe​jét a fény​re a sát​rá​ból. – Maga! – Erre a fér​fi azon​nal vissza​bújt, mint
tek​nős a pán​cél​já​ba.
Ma​jud fel​hú​zott szem​öl​dök​kel né​zett Temp​lo​mos​ra.
– Bár min​den​ki ilyen kész​sé​ges len​ne!
– Nem min​den​ki kény​sze​rült arra, hogy el​ad​ja ma​gát rab​szol​gá​nak.
– Mond​hat​tál vol​na ne​met is. – Szen​de a szom​széd épü​let dü​le​de​ző tor​ná​cá​nak
kor​lát​ját tá​masz​tot​ta, egyik csiz​má​ját ke​reszt​be tet​te a má​si​kon. Temp​lo​mos alig
is​mer​te fel. Új in​get hú​zott, az uj​ját kö​nyé​kig fel​tűr​te, hogy ki​lát​szott aló​la le​bar​-
nult al​kar​ja – a job​bon még most is ott te​ker​gett a ró​zsa​szín heg, ahol a kö​tél fel​-
mar​ta. Bir​ka​bőr mel​lé​nye min​den jó​zan ér​té​ke​lés sze​rint nyil​ván​va​ló​an sár​ga volt,
de ennyi mo​csok​ban in​kább tűnt hó​fe​hér​nek, akár egy mennyei lá​to​más. Azért a
nő ugyan​azt a pe​csé​tes ka​la​pot vi​sel​te, de job​ban hát​ra​tol​ta, alat​ta a haja ke​vés​bé
zsí​ro​san, ám sok​kal vö​rö​seb​ben lo​bo​gott a szél​ben.
Temp​lo​mos csak állt, néz​te, és azon kap​ta ma​gát, hogy meg​le​he​tős örö​mét leli a
lát​vány​ban.
– Annyi​ra…
– Tisz​ta va​gyok?
– Va​la​mi olyas​mi.
– Meg​le​pőd​tél?
– Egy ki​csit.
– Azt hit​ted, ön​szán​tam​ból va​gyok bü​dös?
– Nem, azt hit​tem, nem tudsz túl​lép​ni az ár​nyé​ko​don.
A nő ele​gán​san ki​kö​pött a fo​gai kö​zöt​ti ré​sen. Alig té​vesz​tet​te el Temp​lo​mos
csiz​má​ját.
– Ak​kor most már tu​dod, mek​ko​rát té​ved​tél. A pol​gár​mes​ter volt olyan ked​ves,
és be​en​ge​dett a für​dő​szo​bá​já​ba.
– A pol​gár​mes​ter​rel fü​röd​tél, mi?
Szen​de ka​csin​tott.
– Tu​dok he​lyez​ked​ni, mi?
Temp​lo​mos gyű​rö​get​ni kezd​te az in​gét, amit csak a ma​ka​csabb pe​csé​tek tar​tot​-
tak össze.
– Sze​rin​ted en​gem is meg​für​det​ne?
– Kér​dezd meg. De sze​rin​tem úgy négy az öt​höz az esé​lye, hogy in​kább meg​ölet.
– Az nem is rossz. So​kan öt az öt​höz ad​ják az idő előtt be​kö​vet​ke​ző ha​lá​lo​mat.
– Le​het en​nek eset​leg köze ah​hoz, hogy jo​gász vagy?
– Csak hogy tudd, je​len​leg ép​pen ács és épí​tész va​gyok.
– Hát, olyan könnyen do​bod el a szak​má​i​dat, mint kur​va a bu​gyi​ját, nem?
– Az em​ber​nek ki kell hasz​nál​nia a kí​nál​ko​zó le​he​tő​sé​ge​ket. –Szel​lős kéz​moz​du​-
lat​tal mu​ta​tott kör​be a tel​ken. – Vál​lal​tam, hogy ezen a pá​rat​lan te​rü​le​ten fel​épí​-
tem Ma​jud és Curn​sbick urak cé​gé​nek re​zi​den​ci​á​ját, egy​ben üz​let​he​lyi​sé​gét.
– Gra​tu​lá​lok hoz​zá, hogy fel​hagy​tál a jogi hi​va​tás​sal, és a tár​sa​da​lom tisz​te​let​re​-
mél​tó tag​ja let​tél.
– Egy​ál​ta​lán lé​te​zik tár​sa​da​lom Ránc​ban?
– Még nem, de sze​rin​tem ala​kul a do​log. Ha össze​te​re​lünk egy ra​kás ré​sze​ges
gyil​kost, csak idő ké​ré​se, hogy né​me​lyik előbb lop​ni, az​tán ha​zud​ni, utá​na meg ká​-
rom​kod​ni kezd​jen, az​tán egy szem​vil​la​nás​sal ké​sőbb ki​jó​za​nod​nak, csa​lá​dot ala​pí​-
ta​nak, és tisz​tes mun​ká​val kez​dik el ke​res​ni a ke​nye​rü​ket.
– Könnyű le​csúsz​ni a lej​tőn, nem vi​tás. – Temp​lo​mos fi​gyel​te, ahogy Bá​rány ki​-
te​rel a te​lek​ről egy gu​ban​cos hajú ré​sze​get, aki ke​vés​ke tu​laj​do​nát a sár​ban von​-
szol​ta maga után. – És a pol​gár​mes​ter a test​vé​re​i​det is se​gít majd meg​ta​lál​ni?
Szen​de hossza​san fel​só​haj​tott.
– Ta​lán. De meg​ké​ri az árát.
– Sem​mi sincs in​gyen.
– Sem​mi. Mennyit ke​res ma​nap​ság egy ács?
Temp​lo​mos el​húz​ta a szá​ját.
– Épp csak el​él​deg​élek be​lő​le saj​nos…
– Napi két már​ka, plusz egyéb jut​ta​tá​sok! – ki​ál​tot​ta Ma​jud, aki ép​pen a leg​-
utóbb fel​ál​lí​tott sát​rat bon​tot​ta le. – Is​mer​tem ban​di​tá​kat, akik job​ban bán​tak az
ál​do​za​ta​ik​kal.
– Két már​kát le​gom​bolsz er​ről a fös​vény​ről? – Szen​de el​is​me​rő​en bó​lin​tott. –
Ügyes. Napi egy már​kát ké​rek be​lő​le az adós​ság fe​jé​ben.
– Egy már​ka – pré​sel​te ki ma​gá​ból Temp​lo​mos. – Na​gyon mél​tá​nyos. – Ha van
is​ten, min​dig csak köl​csön ad, soha nem örök​be.
– Azt hit​tem, a Tár​sa​ság fel​osz​lott! – Édes Dab fog​ta vissza a lo​vát a te​lek mel​-
lett, és Síró Szik​la is vele ér​ke​zett. A je​lek sze​rint egyi​kük sem járt még csak kö​pés​-
nyi tá​vol​ság​ra sem egy dé​zsa für​dő​víz​től, és át sem öl​töz​tek. Temp​lo​mos ezt va​la​-
mi​ért fur​csán meg​nyug​ta​tó​nak ta​lál​ta. – Bak​tu​log to​vább​állt jó fü​vet meg vi​zet ke​-
res​ni, Les​tek a szín​há​zat ren​de​zi be a nagy elő​adá​sá​hoz, a töb​bi​ek pe​dig szét​szé​-
led​tek, hogy min​den​ki a maga mód​ján ke​res​se az ara​nyat. Ti né​gyen vi​szont még
min​dig itt vagy​tok, el​vá​laszt​ha​tat​la​nul. Szív​me​len​ge​tő, hogy ilyen baj​tár​si​as csa​pa​-
tot hoz​tam össze a pusz​tá​ban.
– Ne te​gyél úgy, mint​ha len​ne szí​ved – mond​ta Szen​de.
– Kell, hogy le​gyen va​la​mi ide​bent, ami a fe​ke​te vit​ri​olt pum​pál​ja az ere​im​ben,
nem igaz?
– Á! – ki​ál​tot​ta Ma​jud. – Kit lát​nak sze​me​im! A pusz​ta csá​szá​ra, a nagy San​geed
le​győ​ző​je, Édes Dab!
A cser​kész a sze​me sar​ká​ból fe​szül​ten pil​lan​tott Bá​rány​ra.
– Egy szal​ma​szá​lat nem tet​tem ke​reszt​be, hogy ter​jesszem a plety​kát.
– És még​is úgy sö​pör vé​gig a vá​ro​son, mint a tűz​vész! Leg​alább fél​tu​cat​nyi vál​-
to​zat​ban hal​lot​tam már, és egyik sem iga​zán esett egy​be a sa​ját em​lé​ke​im​mel. Leg​-
utóbb azt me​sél​ték ne​kem, hogy egy mér​föld​ről lőt​ted le a dzsinnt erős ol​dal​szél​-
ben.
– Én azt hal​lot​tam, hogy fel​nyár​sal​tad egy dü​hön​gő tinó szar​vá​ra – mond​ta
Szen​de.
– Hoz​zám egy olyan tör​té​net ju​tott el – szállt be Temp​lo​mos is –, ami sze​rint
pár​baj​ban vég​zett vele, hogy meg​véd​je egy eré​nyes nő be​csü​le​tét.
Édes fel​hor​kant.
– Hon​nan a ha​lál​ból sze​dik ezt a sok ba​rom​sá​got? Min​den​ki tud​ja, hogy egyet​-
len eré​nyes nőt sem is​me​rek. Ez a maga tel​ke?
– Az – fe​lel​te Ma​jud.
– Va​ló​ban te​lek – ál​la​pí​tot​ta meg ün​ne​pé​lye​sen Síró Szik​la.
– Ma​jud fel​fo​ga​dott, hogy épít​sek itt mű​helyt a szá​má​ra – je​len​tet​te Temp​lo​-
mos.
– Még egy épü​let? – Édes vál​lán bor​zon​gás fu​tott vé​gig. – Hogy egy bü​dös tető
le​gyen fö​löt​tünk! Hogy fa​lak zár​ja​nak be ben​nün​ket! Ho​gyan tud​nak egy​ál​ta​lán le​-
ve​gőt ven​ni egy ilyen ház​ban?
Síró Szik​la meg​csó​vál​ta a fe​jét.
– Épü​le​tek!
– Az em​ber más​ra sem tud gon​dol​ni oda​bent, csak arra, hogy mi​ként jut​hat ki.
Ván​dor va​gyok, nem is kér​dés. A sza​bad ég alá szü​let​tem. – Édes fi​gyel​te, amint
Bá​rány fél kéz​zel ki​rán​gat egy újabb vo​na​ko​dó ré​sze​get a sát​rá​ból, az​tán az ut​cá​ra
löki, ahol az​tán a fér​fi el​te​rült a sár​ban. – Az em​ber nem tud ki​búj​ni a bő​ré​ből,
igaz?
Szen​de ko​mo​ran né​zett fel.
– Azért pró​bál​hat meg​vál​toz​ni.
– Az ilyes​mi ál​ta​lá​ban nem ma​ra​dan​dó. Ki​me​rí​tő tud len​ni az a sok küsz​kö​dés
nap nap után. – Az öreg cser​kész Szen​dé​re ka​csin​tott. – El​fo​gad​ja Bá​rány a pol​-
gár​mes​ter aján​la​tát?
– Gon​dol​ko​dunk raj​ta – csat​tant fel vá​la​szul a nő.
Temp​lo​mos ide-oda já​rat​ta köz​tük a te​kin​te​tét.
– Le​ma​rad​tam va​la​mi​ről?
– Szo​kás sze​rint – fe​lel​te Szen​de, le sem véve a sze​mét Édes​ről. – Ha ki​fe​lé ké​-
szülsz a vá​ros​ból, nem sze​ret​nénk fel​tar​ta​ni.
– Nem is si​ke​rül​ne. – A vén cser​kész az idő elő​re​ha​lad​tá​val egy​re for​gal​ma​sabb
fő​ut​cá​ra mu​ta​tott. A gyen​ge nap ke​vés​ke pá​rát édes​ge​tett fel a nyir​kos föld​ről, a
nyir​kos lo​vak​ról, a nyir​kos ház​te​tők​ről. – El​vál​lal​tuk, hogy fel​kí​sé​rünk egy csa​pat
arany​ásót a he​gyek​be. Ránc​ban ér​de​mes úti​ka​la​uz​ként dol​goz​ni. Aki itt van, mind
va​la​hol más​hol akar len​ni.
– Én ugyan nem! – kö​zöl​te Ma​jud, és vi​gyo​rog​va néz​te, ahogy Bá​rány fel​rúg​ja a
kö​vet​ke​ző sát​rat.
– Hát per​sze! – Édes még egy utol​só pil​lan​tást ve​tett a te​lek​re, szá​ja sar​ká​ban
hal​vány mo​soly ját​szott. – Ma​guk pon​to​san ott van​nak, aho​vá tar​toz​nak. – És Síró
Szik​lá​val az ol​da​lán ki​üge​tett a vá​ros​ból.
 Szó és modor

Szen​de nem lel​ke​se​dett a flan​co​lá​sért, és bár nem​rég még nya​kig gá​zolt ben​ne,
nem lel​ke​se​dett kü​lö​nö​seb​ben a ko​szért sem. Rá​adá​sul Cam​ling Ven​dég​fo​ga​dó​já​-
nak ét​kez​dé​jé​ben a ket​tő öröm​te​len há​zas​ság​ra lé​pett egy​más​sal, együtt pe​dig még
sok​kal csú​fab​bak​nak bi​zo​nyul​tak, mint kü​lön-kü​lön. Az asz​tal​la​po​kat ma​ku​lát​la​-
nul fé​nyes​re suvic​kol​ták, a pad​lót el​len​ben a csiz​má​kon be​hor​dott sár bo​rí​tot​ta.
Csont​nye​lű evő​esz​kö​zök​kel te​rí​tet​tek, de a fa​la​kat ős​öreg étel​fol​tok lep​ték el. Dísz​-
nek ki​akasz​tot​tak egy ara​nyo​zott ke​ret​be fog​lalt, mo​soly​gó nőt áb​rá​zo​ló ak​tot, de
mö​göt​te a va​ko​la​ton pe​nész vert ta​nyát a mennye​ze​ten lévő rés​ből szi​vár​gó ned​-
ves​ség mi​att.
– Mi​cso​da hely! – dör​mög​te Bá​rány.
– Ez Ránc – je​gyez​te meg Szen​de. – Min​den a feje te​te​jé​re áll. Út​köz​ben azt hal​-
lot​ta, hogy a he​gyek kö​zött fo​lyó pa​ta​kok​ban hem​zseg​nek az arany​rö​gök, és alig
vár​ják, hogy kap​zsi uj​jak ki​ka​par​ják őket. Né​hány sze​ren​csés ta​lán va​ló​ban a föld​-
ből ásta ki az ara​nyat Ránc​ban, de Szen​dé​nek az az ér​zé​se tá​madt, hogy a több​ség
in​kább a vá​ros töb​bi la​kó​já​tól sze​rez​te meg. Cam​ling ven​dég​fo​ga​dó​já​nak ét​kez​dé​-
jé​ben nem arany​ásók gyü​le​kez​tek, és az oda​kint az ut​cán ka​nyar​gó sor​ban sem ők
áll​tak, ha​nem a stri​cik és a sze​ren​cse​já​té​ko​sok, az or​gaz​dák, az uzso​rá​sok meg a
ke​res​ke​dők, akik itt is ugyan​azt az árut pró​bál​ták kö​zöt​tük el​sóz​ni, mint más​hol,
csak fe​le​olyan mi​nő​ség​ben, vi​szont négy​sze​res áron.
– Át​ko​zot​tul túl​ten​ge​nek itt a szél​há​mo​sok – ál​la​pí​tot​ta meg Szen​de, ahogy át​lé​-
pett egy pár ko​szos csiz​mát és ki​ke​rült egy óvat​lan kö​nyö​köt. – Ez len​ne a Messzi
Vi​dék jö​vő​je?
– Min​den vi​dék​nek ez a jö​vő​je – fe​lel​te Bá​rány.
– Ké​rem, ké​rem, ba​rá​ta​im, fog​lal​ja​nak he​lyet! – Cam​ling, a tu​laj​do​nos ma​gas,
sima mo​do​rú fér​fi volt. A kö​nyö​ké​nél már kez​dett el​kop​ni a za​kó​ja, és meg​volt az a
kel​le​met​len szo​ká​sa, hogy olyan he​lyek​re nyúlt puha ke​zé​vel, ahol sem​mi ke​res​ni​-
va​ló​ja nem volt. Szen​de kis hí​ján le is ke​vert neki egyet emi​att. A fér​fi le​pöc​köl​te a
mor​zsá​kat a té​rí​tő​ről. Az asz​ta​luk lá​bát egy ősi osz​lop le​tört ma​rad​vá​nya al​kot​ta,
amit egy ügyes ács egy​sze​rű​en kör​be​ra​kott pad​ló​desz​ká​val. – Igyek​szünk sem​le​ge​-
sek ma​rad​ni, de a pol​gár​mes​ter ba​rá​tai az én ba​rá​ta​im is. De még mennyi​re!
– Én az aj​tó​val szem​ben ülök – kö​zöl​te Bá​rány, és ar​ra​fe​lé for​dí​tot​ta a szé​két.
Cam​ling ki​húz​ta a má​si​kat Szen​dé​nek.
– Ha sza​bad meg​je​gyez​nem, ön szin​te ra​gyog ma reg​gel.
 – Sza​bad meg​je​gyez​nie, de két​lem, hogy bár​ki is ön​nek hin​ne a sa​ját sze​me he​-
lyett. – A nő le​eresz​ke​dett a szék​re, ami nem is volt olyan egy​sze​rű fel​adat, mi​vel
az osz​lo​pon lévő fa​ra​gá​sok foly​ton a tér​de út​já​ba ke​rül​tek.
– Ugyan már! Ön sze​rény ét​kez​dém iga​zi ékes​sé​ge!
Szen​de mo​gor​ván né​zett fel a fér​fi​ra. Ha po​fon vág​ták, az​zal alap​ve​tő​en tu​dott
mit kez​de​ni, ezt a hí​zel​gést azon​ban a leg​ke​vés​bé sem ta​lál​ta bi​za​lom​ger​jesz​tő​nek.
– Mi len​ne, ha in​kább az ételt hoz​ná ahe​lyett, hogy a szá​ját jár​tat​ja?
Cam​ling meg​kö​szö​rül​te a tor​kát.
– Már​is ho​zom. – Ez​zel el​slisszolt a tö​meg​be.
– Az ott Cor​lin?
A nő egy ár​nyé​kos sa​rok​ban húz​ta meg ma​gát, és a ven​dé​ge​ket fi​gyel​te. A szá​ját
szo​ká​sa sze​rint kes​keny vo​nal​lá pré​sel​te, és úgy fes​tett, mint​ha két mar​kos le​gény​-
re meg egy fo​gó​ra len​ne szük​ség, hogy egy szót is ki​húz​za​nak be​lő​le.
– Ha te mon​dod. – Bá​rány hu​nyo​rog​va me​reszt​get​te a sze​mét. –Már a lá​tá​som
sem a régi.
– Ő az. És Sa​vi​a​nus is ott van. Nem úgy volt, hogy el​men​nek ara​nyat ásni?
– Mint​ha azt mond​tad vol​na, hogy sze​rin​ted nem men​nek se​ho​vá.
– A je​lek sze​rint iga​zam volt.
– Mint ál​ta​lá​ban.
– Es​kü​szöm, hogy ész​re​vett.
– És?
– És még csak nem is bic​cen​tett.
– Ta​lán in​kább nem akart ész​re​ven​ni.
– Az mind​egy, at​tól még ész​re​vett. – Szen​de fel​állt az asz​tal​tól, de az​tán gyor​san
fél​re is kel​lett hú​zód​nia egy meg​ter​mett ko​pasz fér​fi elől, aki he​ve​sen gesz​ti​ku​lált a
vil​lá​já​val, mi​köz​ben be​szélt.
– …jön​nek még pá​ran, de nem annyi​an, mint re​mél​tük. Nem tud​ha​tom, há​nyan
ke​rül​nek még elő. Mul​ko​vá​ban sok em​bert veszt​het​tünk… – Sa​vi​a​nus el​hall​ga​tott,
ami​kor meg​pil​lan​tot​ta a kö​ze​le​dő Szen​dét. Köz​te és Cor​lin kö​zött egy ide​gen hú​zó​-
dott meg mé​lyen az ár​nyék​ban, egy el​füg​gö​nyö​zött ab​lak alatt.
– Cor​lin – szólt Szen​de.
– Szen​de – szólt Cor​lin.
– Sa​vi​a​nus – szólt Szen​de.
A fér​fi né​mán bó​lin​tott.
 – Nem úgy volt, hogy el​men​tek ásni?
– Ki​csit még vá​runk vele. – Cor​lin rez​ze​nés​te​len te​kin​tet​tel né​zett far​kas​sze​met
Szen​dé​vel. – Ta​lán csak egy hét múl​va in​du​lunk. Ta​lán ké​sőbb.
– So​kan jön​nek ugyan​ezért. Ha sá​ron kí​vül mást is akar​tok ta​lál​ni, jobb lesz, ha
be​ve​szi​tek ma​ga​to​kat a he​gyek közé.
– A he​gyek ott van​nak, ami​óta a nagy Euz ki​űz​te a dé​mo​no​kat a vi​lág​ból –
mond​ta az ide​gen. – Azt jó​sol​nám, hogy egy hé​tig még ki​tar​ta​nak. – Fur​csa kül​se​-
jű em​ber volt, a sze​me ki​dül​ledt, hosszú ősz sza​kál​la ku​szán ga​ba​lyo​dott, és a haja
meg a szem​öl​dö​ke sem volt sok​kal rö​vi​debb. Ami pe​dig még kü​lö​nö​sebb volt,
Szen​de hir​te​len ész​re​vet​te, hogy két ku​tya​köly​kök​höz fog​ha​tó​an sze​líd kis​ma​dár
ma​go​kat csi​pe​get a te​nye​ré​ből.
– És ön ki​cso​da? – ér​dek​lő​dött Szen​de.
– Za​cha​rus​nak hív​nak.
– Mint a má​gust?
– Pon​to​san.
Bu​ta​ság​nak tűnt egy le​gen​dás va​rázs​ló ne​vét fel​ven​ni, de hát ugyan​ilyen bu​ta​-
ság​nak tűn​he​tett egy kü​lö​nös jel​lem​vo​nás​ról el​ne​vez​ni egy nőt.
– Déli Szen​de. – Ke​zet nyúj​tott, mire egy még ki​sebb ma​dár ug​rott elő Za​cha​rus
ka​bát​ja uj​já​ból, és be​le​csí​pett Szen​de uj​já​ba. A nő ri​ad​tan hő​költ hát​ra. – Khm, ő
pe​dig ott Bá​rány. Együtt utaz​tunk idá​ig a Kö​ze​li Vi​dék​ről. Meg​küz​döt​tünk dzsin​-
nek​kel, vi​ha​rok​kal, fo​lyók​kal meg ren​ge​teg una​lom​mal. Szép idők vol​tak, igaz?
– Fer​ge​te​ge​sek. – Cor​lin sze​me kék rés​sé hú​zó​dott össze. Szen​dé​nek az a ha​tá​-
ro​zott ér​zé​se tá​madt, hogy ezek itt na​gyon sze​ret​né​nek meg​sza​ba​dul​ni tőle, ő vi​-
szont et​től csak még in​kább ma​rad​ni akart. – És ön mi​vel fog​lal​ko​zik, Za​cha​rus
uram?
– Az idők fo​lyá​sá​val. – A fér​fi hal​vány bi​ro​dal​mi ak​cen​tus​sal be​szélt, de va​la​-
hogy fur​csán, szá​ra​zon, mint az öreg per​ga​men. –A sors ala​ku​lá​sá​val. Nem​ze​tek
emel​ke​dé​sé​vel és bu​ká​sá​val.
– És eb​ből jól meg le​het élni?
Za​cha​rus kis​sé esze​lős​nek tűnő mo​so​lya lát​tat​ni en​ged​te kacs​ka, sár​ga fog​so​rát.
– Nem le​het rosszul élni, és nem le​het jól meg​hal​ni.
– Iga​za van. Mi a hely​zet a ma​da​rak​kal?
– Hí​re​ket hoz​nak ne​kem, tár​sa​i​mul sze​gőd​nek, da​lol​nak ne​kem, ha bá​na​tos va​-
gyok, és szük​ség ese​tén el​lát​nak meg​fe​le​lő anyag​gal a fé​szek​ra​kás​hoz.
– Maga fész​ket rak?
– Nem, de sze​rin​tem kel​le​ne.
 – Hát per​sze.
Az öreg bo​lond volt, mint egy gom​ba, de Szen​de nem hit​te, hogy két olyan ke​-
mény​fe​jű em​ber, mint Cor​lin és Sa​vi​a​nus ok nél​kül vesz​te​get​né rá az ide​jét, úgy​-
hogy va​la​mi bi​zo​nyá​ra lap​pan​gott még a hát​tér​ben. Volt va​la​mi nyug​ta​la​ní​tó ab​-
ban, ahogy a ma​da​rak fél​re​bil​len​tett fej​jel, pis​lo​gás nél​kül rá​me​red​tek. Mint​ha
azok meg őt néz​ték vol​na tel​je​sen hü​lyé​nek. Szen​de gya​ní​tot​ta, hogy Za​cha​rus is
osz​toz​hat a vé​le​mé​nyük​ben.
– És ma​gát mi szél hoz​ta, Déli Szen​de?
– Két gye​re​ket ke​re​sünk, aki​ket el​ra​bol​tak a ta​nyánk​ról.
– Ju​tot​ta​tok va​la​mi​re? – kér​dez​te Cor​lin.
– Hat nap​ja já​runk fel-alá az utca pol​gár​mes​ter​hez tar​to​zó ol​da​lán, és meg​kér​-
de​zünk min​den​kit, aki az utunk​ba ke​rül, de nem mond​hat​ni, hogy nyü​zsög​né​nek
er​re​fe​lé a gye​re​kek, és sen​ki a nyo​mu​kat se lát​ta. Vagy ha igen, nem árul​ják el ne​-
kem. Amint ki​mon​dom Gre​ga Cant​liss ne​vét, úgy hall​gat​nak el, mint​ha né​ma​sá​gi
át​kot küld​tem vol​na rá​juk.
– A né​ma​sá​gi át​kok szö​vé​se ko​moly ki​hí​vást je​lent – mé​lá​zott el Za​cha​rus egy
üres sa​rok​ba me​red​ve. – Annyi min​dent fi​gye​lem​be kell ven​ni. – Oda​kint​ről
szárny​su​ho​gás hal​lat​szott, az​tán egy ga​lamb dug​ta be a fe​jét a füg​göny ré​sén, és iz​-
ga​tot​tan búg​ni kez​dett. – Azt mond​ja, a he​gyek​ben van​nak.
– Ki​cso​dák?
– A gye​re​kek. De a ga​lam​bok ha​zu​dó​sak. Min​dig azt mond​ják, amit az em​ber
hal​la​ni akar. – Az öreg​em​ber a te​nye​ré​ben őr​zött ma​gok közé dug​ta a nyel​vét, és
sár​ga fo​ga​i​val rág​csál​ni kezd​te őket.
Szen​de amúgy is vissza​vo​nu​lót ké​szült fúj​ni, ami​kor Cam​ling el​ki​ál​tot​ta ma​gát a
háta mö​gött.
– A reg​ge​li​je!
– Sze​rin​ted mi​ben mes​ter​ked​nek ezek ket​ten? – kér​dez​te Szen​de, mi​után
vissza​ült a he​lyé​re, és el​pöc​költ két mor​zsát, amit há​zi​gaz​dá​juk nem vett ész​re.
– Azt hal​lot​tam, ara​nyat ás​ná​nak – fe​lel​te Bá​rány.
– Nem hal​lot​tad, amit mond​tam, igaz?
– Igyek​szem nem oda​fi​gyel​ni. Ha szük​sé​gük van a se​gít​sé​günk​re, úgy​is szól​nak.
Ad​dig meg nem a mi dol​gunk.
– El tu​dod kép​zel​ni, hogy bár​me​lyik is se​gít​sé​get kér​jen?
– Nem – mond​ta Bá​rány. – Szó​val nyil​ván soha nem lesz a mi dol​gunk, igaz?
– Egé​szen biz​to​san nem. Ép​pen ezért aka​rom tud​ni.
– Én is vol​tam kí​ván​csi. Na​gyon ré​gen.
 – És mi tör​tént?
Bá​rány seb​he​lyes ar​cá​ra mu​ta​tott négy​uj​jú ke​zé​vel.
Reg​ge​li​re hi​deg zab​ká​sát kap​tak fo​lyós to​jás​sal és szür​ke sza​lon​ná​val. A zab​ká​sa
nem volt ép​pen a leg​fris​sebb, a sza​lon​na pe​dig nem biz​tos, hogy disz​nó​ból szár​ma​-
zott. Mind​ezt messzi​ről ho​za​tott, ara​nyo​zott fák​kal és vi​rá​gok​kal dí​szí​tett por​ce​-
lán​tá​nyé​ron tet​ték le Szen​de elé, és Cam​ling olyan mé​zes-má​zos büsz​ke​ség​gel mo​-
soly​gott hoz​zá, mint​ha nem is szol​gál​hat​ná​nak fel en​nél jobb ételt a Vi​lág Kö​rén
be​lül.
– Ez ló​ból van? – kér​dez​te a nő Bá​rány​tól, és úgy pisz​kál​ta a sza​lon​na​sze​rű​sé​-
get, mint​ha azt vár​ná, hogy az majd rá​pa​ran​csol, hogy hagy​ja abba.
– Örülj neki, hogy nem a lo​vas​ból.
– Út köz​ben szart et​tünk, de leg​alább be​csü​le​tes szar volt. De ez mi a fene?
– Becs​te​len szar?
– Ránc ilyen. Ele​gáns sul​ju​ki tá​nyé​rok​ból ehet​jük a szart. Min​den annyi​ra… –
Egy​szer​re csend lett kö​rü​löt​te, a vil​lá​ja csi​kor​gá​sán kí​vül nem is le​he​tett mást hal​-
la​ni. A nyak​szirt​jén ég​nek áll​tak a szőr​szá​lak, és las​san meg​for​dult.
Hat em​ber adta hoz​zá a maga lába nyo​mát a sá​ros pad​ló​hoz. Öten af​fé​le Ránc​-
ban min​den​na​pos lát​ványt nyúj​tó fogd​me​gek vol​tak, akik ha​ma​ro​san szét​szé​led​-
tek az asz​ta​lok kö​zött, és meg​fe​le​lő he​lyet ke​res​tek ma​guk​nak, ahon​nan min​dent
szem​mel tart​hat​tak. Ko​mó​to​san, de el​lent​mon​dást nem tű​rő​en mo​zog​tak, mint
akik azt hir​de​tik, hogy job​bak min​den​ki más​nál, mert töb​ben van​nak, és kar​do​kat
is hoz​tak ma​guk​kal. A ha​to​dik fér​fi egé​szen más tész​ta volt. Ala​csony, ir​tó​za​to​san
szé​les ter​me​té​hez jó​ko​ra po​cak is tar​to​zott, fi​nom ru​há​já​ról majd le​pat​tan​tak a
gom​bok, mint​ha a sza​bó tú​lon​túl op​ti​mis​ta lett vol​na, ami​kor mé​re​tet vett róla. A
bőre fe​ke​te volt, busa haja ősz, egyik meg​nyúlt fül​cim​pá​ját ak​ko​ra arany​ka​ri​ka fe​-
szí​tet​te ha​tal​mas​ra, hogy Szen​de át​dug​hat​ta vol​na raj​ta az ök​lét.
Nyil​ván​va​ló​an mér​he​tet​le​nül elé​ge​dett volt ön​ma​gá​val, és úgy mo​soly​gott min​-
den​re, mint​ha az egész he​lyi​ség olyan len​ne, ami​lyen​nek lát​ni sze​ret​né. Szen​de
azon​nal el​len​szen​ves​nek ta​lál​ta. Min​den bi​zonnyal fél​té​keny​ség​ből. Vég​té​re is
soha sem​mi nem volt olyan, ami​lyen​nek ő lát​ni sze​ret​te vol​na.
– Ag​go​da​lom​ra sem​mi ok! – biz​to​sí​tott min​den​kit jó ke​dély​től túl​csor​du​ló öb​lös
hang​ján a fér​fi. – Egye​nek csak to​vább nyu​god​tan! Már ha nem za​var​ja ma​gu​kat,
hogy egész nap hígat fos​nak majd utá​na! – Har​so​gó ne​ve​tés​ben tört ki, és hát​ba
vág​ta az egyik em​be​rét, aki et​től kis hí​ján be​le​zu​hant az egyik sze​ren​csét​len ven​-
dég reg​ge​li​jé​be. Csont​nye​lű bot​ja han​go​san ko​po​gott a pad​ló desz​ká​in, ahogy a
fér​fi az asz​ta​lok kö​zött kacs​ka​rin​gó​zott, töb​be​ket név sze​rint kö​szön​tött, ke​ze​ket
rá​zott, vál​la​kat csap​ko​dott.
Szen​de fi​gyel​te, ahogy kö​ze​le​dik, köz​ben pe​dig ki​csit ol​dal​vást dőlt a szé​kén, és
óva​to​san ki​gom​bol​ta a mel​lé​nye alsó gomb​ját, hogy a kése fic​kó​san ki​kan​di​kál​jon
az övé​ből. Még ak​kor sem né​zett fel, ami​kor a kö​vér fér​fi meg​állt köz​vet​le​nül az
asz​ta​luk mel​lett, és meg​szó​lí​tot​ta.
– Ring papa va​gyok.
– Gya​ní​tot​tam én azt – kö​zöl​te Szen​de.
– Maga Déli Szen​de.
– Nem ti​tok.
– Maga pe​dig bi​zo​nyá​ra Bá​rány.
– Hát, ha bi​zo​nyá​ra az va​gyok, ak​kor bi​zo​nyá​ra az va​gyok.
– Azt mond​ták, csak ke​res​sem a kur​va nagy​da​rab észak​föl​dit, aki​nek olyan az
arca, mint​ha fát ha​so​gat​tak vol​na raj​ta. – Ring papa oda​hú​zott egy szé​ket a szom​-
széd asz​tal​tól. – Nem za​var​ja ma​gu​kat, ha le​ülök?
– És ha azt mon​da​nám, hogy za​var? – kér​dez​te Szen​de.
A fér​fi már a szék fö​lött gug​golt, de fél​be​hagy​ta a moz​du​la​tot, és erő​seb​ben tá​-
masz​ko​dott a bot​já​ra.
– Fel​te​he​tő​leg el​né​zé​sét kér​ném, de azért le​ül​nék. El​né​zé​sét ké​rem. – Le​te​le​pe​-
dett a szék​re. – Azt mond​ják, ki​ba​szott mo​dor​ta​lan va​gyok. Kér​dez​zen csak meg
bár​kit. Ki​ba​szott mo​dor​ta​lan.
Szen​de ve​tett egy gyors pil​lan​tást a he​lyi​ség túl​só vé​gé​be. Sa​vi​a​nus még csak fel
sem né​zett, de a nő ké​szen​lét​ben tar​tott pen​gét lá​tott meg​vil​lan​ni az asz​tal alatt.
Et​től egy ki​csit job​ban érez​te ma​gát.
Sa​vi​a​nus szem​től szem​ben nem tűnt va​la​mi ba​rát​sá​gos​nak, de meg​bíz​ha​tó szö​-
vet​sé​ges​nek bi​zo​nyult.
Cam​ling​gal el​len​tét​ben. Mi​köz​ben fe​lé​jük si​e​tett, büsz​ke há​zi​gaz​dá​juk olyan he​-
ve​sen dör​zsöl​te össze a te​nye​rét, hogy Szen​de hal​lot​ta a súr​ló​dást.
– Üd​vöz​löm itt ná​lunk, papa, szí​ve​sen lát​juk!
– Mi​ért ne lát​ná​nak szí​ve​sen?
– Min​dig szí​ve​sen lát​juk! Min​dig! – Ha Cam​ling csak egy ki​csit gyor​sab​ban dör​-
zsö​li a te​nye​rét, tü​zet csi​holt vol​na be​lő​le. – Fel​té​ve, hogy nem lesz… baj.
– Ki akar​na bajt ke​ver​ni? Be​szél​get​ni jöt​tem.
– Min​dig be​szél​ge​tés​sel kez​dő​dik.
– Min​den be​szél​ge​tés​sel kez​dő​dik.
– In​kább ami​att ag​gó​dom, hogy ho​gyan fog vé​get érni.
– Azt meg hon​nan tud​hat​nánk, amíg nem be​szél​get​tünk? – kér​dez​te Bá​rány, aki
to​vább​ra sem emel​te fel a fe​jét.
– Pon​to​san. – Ring papa úgy mo​soly​gott, mint aki​nek ez éle​te leg​szebb nap​ja.
– Rend​ben – mond​ta kel​let​le​nül Cam​ling. – Fo​gyasz​ta​ni is kí​ván?
 Ring fel​hor​kant.
– Maga mos​lé​kot árul, mint arra ez a két bal​sze​ren​csés ven​dé​ge is kezd rá​jön​ni.
Na, kop​jon le!
– Néz​ze, papa, ez itt az én fo​ga​dóm…
– Mi​cso​da sze​ren​csés vé​let​len! – Ring mo​so​lyá​nak hir​te​len mint​ha éle tá​madt
vol​na. – Ak​kor nyil​ván tud​ja, hová kop​hat le.
Cam​ling nyelt egyet, az​tán sa​va​nyú kép​pel el​cso​szo​gott. Kör​ben a be​szél​ge​tés
las​san foly​ta​tó​dott, bár sok​kal fe​szül​teb​ben, mint ed​dig.
– Az egyik leg​erő​sebb érv Is​ten lé​te​zé​sé​vel szem​ben Len​nart Cam​ling – ál​la​pí​-
tot​ta meg Ring, tá​vo​lo​dó há​zi​gaz​dá​ju​kat fi​gyel​ve. Szé​ke eresz​té​kei bá​na​to​san nyi​-
ko​rog​tak, ahogy hát​ra​dőlt, is​mét ba​rát​sá​gos mo​sollyal az ar​cán. – Mi​lyen​nek ta​lál​-
ják Rán​cot?
– Mocs​kos​nak, a szó min​den ér​tel​mé​ben. – Szen​de egy da​ra​big még bö​köd​te a
sza​lon​ná​ját, az​tán le​dob​ta a vil​lát, és el​tol​ta ma​gá​tól a tá​nyért. Úgy érez​te, soha
nem ke​rül​het elég messzi​re at​tól a sza​lon​ná​tól. Az ölé​be en​ged​te a ke​zét, tör​té​ne​-
te​sen ép​pen a kése mar​ko​la​tá​ra.
– Hát mi mocs​ko​sán sze​ret​jük. Ta​lál​koz​tak már a pol​gár​mes​ter​rel?
– Nem tu​dom – fe​lel​te Szen​de. – Ta​lál​koz​tunk vele?
– Tu​dom, hogy igen.
– Ak​kor mi​ért kér​de​zi?
– Pró​bá​lok ra​gasz​kod​ni a jó mo​dor​hoz, az​tán si​ke​rül, ahogy si​ke​rül. Bár nem
ámí​tom az​zal, hogy eb​ből a szem​pont​ból az ő kö​ze​lé​be ér​he​tek. A mi pol​gár​mes​te​-
rünk​nek az​tán van mo​do​ra, mi – Ring a te​nye​ré​vel meg​si​mo​gat​ta a fé​nyes asz​tal​-
la​pot. – Sima, mint egy tü​kör. Ha az em​ber​hez be​szél, az olyan ér​zés, mint​ha tol​las
pap​lan​ba bu​gyo​lál​nák, nem igaz? Az úribb né​pek er​re​fe​lé ál​ta​lá​ban kö​rü​löt​te fo​-
rog​nak. Az a mo​dor! Az a tar​tás! Az úri né​pek le​fe​tye​lik az ilyes​mit. De ne te​gyünk
úgy, mint​ha ma​guk is úri né​pek vol​ná​nak.
– Ta​lán ép​pen arra tö​rek​szünk, hogy úrib​bak le​gyünk – mond​ta Szen​de.
– Nagy híve va​gyok a tö​rek​vés​nek – nyug​táz​ta Ring. – Is​ten a tu​dó​ja, nincs​te​le​-
nül ér​kez​tem ma​gam is, és néz​zék, mi lett be​lő​lem. De a pol​gár​mes​ter nem fog​ja
se​gí​te​ni az elő​me​ne​te​lü​ket.
– Maga vi​szont igen?
Ring mély han​gon, bol​do​gan ka​ca​gott fel, ahogy a ked​ves nagy​bá​csik szok​tak.
– Nem, nem, de​hogy! Vi​szont én va​gyok annyi​ra be​csü​le​tes, hogy ezt be​vall​jam.
– Be​csü​le​tes a becs​te​len​sé​get il​le​tő​en?
– So​sem ál​lí​tot​tam, hogy bár​mi kü​lö​nö​set ten​nék azon kí​vül, hogy el​adok az em​-
be​rek​nek min​den​fé​lét, ami kell ne​kik, és nem ítél​ke​zem fe​let​tük a vá​gya​ik mi​att. A
pol​gár​mes​ter nyil​ván el​hi​tet​te ma​guk​kal, hogy egy utol​só gaz​em​ber va​gyok.
– Lát​juk mi azt ma​gunk​tól is – kö​zöl​te Szen​de.
Ring rá​mo​soly​gott.
– Ma​gá​nak az​tán éles a nyel​ve, mi?
– Ügye​lek majd, hogy ne vág​jam meg vele.
– Csak ő szo​kott be​szél​ni?
– Nagy​já​ban-egé​szé​ben – fe​lel​te a szá​ja sar​ká​ból Bá​rány.
Ring egy​re csak mo​soly​gott.
– Na​gyon éssze​rű irány​elv. Ma​guk na​gyon éssze​rű né​pek​nek tűn​nek.
Bá​rány vál​lat vont.
– Még nem is is​mer ben​nün​ket.
– Ép​pen ezért jöt​tem. Hogy kö​ze​lebb​ről is meg​is​mer​ked​hes​sünk. És hogy ta​lán
ba​rá​ti ta​ná​csot ad​jak.
– Ki​öre​ged​tem én már ab​ból, hogy ta​ná​csok​ra hall​gas​sak. Még ha ba​rá​ti​ak is.
– Ki​öre​ge​dett a bu​nyó​ból is, de azt hal​lom, még​is be​száll​na a pusz​ta ököl​lel ví​-
van​dó küz​de​lem​be, ami​re nem​so​ká​ra sort ke​rí​tünk itt Ránc​ban.
Bá​rány megint vál​lat vont.
– Meg​vív​tam egy-két pár​har​cot if​jú​ko​rom​ban.
– Azt lá​tom. – Ring az észak​föl​di meg​vi​selt ar​cát must​rál​ta. –De bár​mi​lyen lel​-
kes ra​jon​gó​ja is va​gyok a test test el​le​ni küz​de​lem​nek, job​ban örül​nék, ha erre az
össze​csa​pás​ra nem ke​rül​ne sor.
– Fél, hogy az em​be​re ve​szí​te​ne? – kér​dez​te Szen​de.
Ring ar​cá​ról tény​leg nem le​he​tett el​tün​tet​ni a mo​solyt.
– Nem iga​zán. Az em​be​rem ar​ról hí​res, hogy sok hí​res har​cost el​agya​bu​gyált,
még​hoz​zá tisz​tes​ség​gel. Még​is az a hely​zet, hogy job​ban örül​nék, ha a pol​gár​mes​-
ter fog​ná a cók​mók​ját, és csend​ben odébb​áll​na. Fél​re​ér​tés ne es​sék, nem bá​nom
én, ha fo​lyik egy kis vér. Ez az össze​csa​pás csak azt bi​zo​nyí​ta​ná, hogy fon​tos ne​-
kem a vá​ros. El​len​ben a sok vér ret​te​ne​te​sen rosszat tesz az üz​let​nek. Már​pe​dig
nagy ter​ve​im van​nak ez​zel a hellyel kap​cso​lat​ban. Jó​fé​le ter​ve​im… De ez ma​gu​kat
nem ér​dek​li, igaz?
– Min​den​ki​nek van​nak ter​vei – mond​ta Szen​de –, és min​den​ki jó​fé​lé​nek gon​-
dol​ja őket. Ami​kor egyik jó​fé​le terv ta​lál​ko​zik a má​sik​kal, ak​kor szok​tak a dol​gok
el​in​dul​ni a lej​tőn.
– Ak​kor csak egy​va​la​mit mond​jon meg ne​kem, és ha a vá​lasz igen, ha​gyom,
hogy bé​ké​ben él​vez​zék to​vább a szir-szar reg​ge​li​jü​ket. Egy​ér​tel​mű igent mond​tak
a pol​gár​mes​ter​nek, vagy tu​dok nála jobb aján​la​tot ten​ni? – Ring te​kin​te​te ide-oda
járt ket​te​jük kö​zött. Ami​kor egyi​kük sem szólt, fel​bá​to​ro​dott. Ta​lán jog​gal. – Le​-
het, hogy mo​dor​ta​lan va​gyok, de üz​le​tel​ni min​dig le​het ve​lem. Csak árul​ják el, mit
ígért ma​guk​nak.
Bá​rány most né​zett fel elő​ször.
– Gre​ga Cant​lis​st.
Szen​de erő​sen fi​gyel​te Rin​get, és lát​ta, ahogy a név em​lí​té​sé​re le​fagy a mo​soly az
ar​cá​ról.
– Ezek sze​rint is​me​ri? – kér​dez​te.
– Ne​kem dol​go​zik. Vagy​is időn​ként dol​go​zott már ne​kem.
– Ak​kor is ma​gá​nak dol​go​zott, ami​kor fel​gyúj​tot​ta a ta​nyá​mat, meg​öl​te a ba​rá​-
to​mat, és el​ra​bolt tő​lem két gye​re​ket? – kér​dez​te Bá​rány.
Ring hát​ra​dőlt, meg​dör​zsöl​te az ál​lát, hom​lo​kán hal​vány rán​cok je​len​tek meg.
– Ko​moly vád. Gye​rek​rab​lás. Annyit mond​ha​tok, hogy ne​kem eh​hez sem​mi kö​-
zöm.
– Pe​dig na​gyon úgy fest, hogy még​is van.
– Sem​mi sem bi​zo​nyít​ja a tör​té​ne​tü​ket. Mi​lyen em​ber len​nék, ha az első sza​vuk​-
ra ki​ad​nék va​la​kit, aki ne​kem dol​go​zik?
– Kur​va nagy ív​ben le​sza​rom, mi​lyen em​ber maga – vi​cso​rí​tott Bá​rány. Az uj​jai
el​fe​hé​red​tek az evő​esz​kö​zei kö​rül, mire Ring le​gé​nyei ide​ge​sen moz​go​lód​ni kezd​-
tek. Szen​de lát​ta, hogy Sa​vi​a​nus egye​nes de​rék​kal ül, és őket fi​gye​li. Az észak​föl​di
sem​mit sem vett ész​re az egész​ből. – Adja át Cant​lis​st, és vé​gez​tünk. Ha az utam​ba
áll, ab​ból vi​szont baj lesz. – Maga is cso​dál​koz​va vet​te ész​re, hogy a kése de​rék​-
szög​ben meg​haj​lott, olyan erő​vel nyom​ta az asz​tal​lap​hoz.
Ring kis​sé fel​húz​ta a szem​öl​dö​két.
– – Na​gyon ma​ga​biz​tos, ah​hoz ké​pest, hogy sen​ki sem hal​lott ma​gá​ról.
– Volt már ilyen. Elég jól el tu​dom kép​zel​ni, mi lesz a vége.
– Az em​be​rem nem gör​be evő​esz​köz.
– De az lesz.
– Csak árul​ja el, hol van Cant​liss – mond​ta Szen​de és már me​gyünk is a dol​-
gunk​ra, a ma​gá​é​ba pe​dig nem avat​kozunk töb​bet.
Ring papa most elő​ször fes​tett úgy, mint aki kezd ki​jön​ni a sod​rá​ból.
– Kis​lány, nem le​het​ne, hogy maga csend​ben hát​ra​dől, mi meg az apu​ká​já​val
min​dent meg​be​szé​lünk?
– Nem le​het​ne. Ta​lán a dzsinn vé​rem mi​att van, de nya​kas ter​mé​szet​tel let​tem
meg​át​koz​va. Ha va​la​mi​től el akar​nak ta​ná​csol​ni, má​son sem jár az eszem, csak
hogy ho​gyan kezd​jek hoz​zá. Nem te​he​tek róla.
Ring mély lé​leg​ze​tet vett, és hig​gadt​sá​got kény​sze​rí​tett ma​gá​ra.
– Ér​tem. Ha va​la​ki az én gye​re​ke​i​met ra​bol​ná el, hi​á​ba me​ne​kül​ne bár​ho​vá a Vi​-
lág Kö​rén be​lül, a föld alól is elő​ke​rí​te​ném. De ne akar​ja​nak az el​len​sé​gük​ké ten​ni,
ami​kor ugyan​olyan könnye​dén a ba​rát​juk is le​he​tek. Olyan nincs, hogy csak úgy
át​ad​jam Cant​lis​st. A pol​gár​mes​ter ta​lán ezt ten​né, de ná​lam nem így men​nek a
dol​gok. Vi​szont meg​mon​dom, hogy le​gyen. Ami​kor leg​kö​ze​lebb a vá​ros​ba jön, le​-
ül​he​tünk vele, ki​de​rít​het​jük az igaz​sá​got, és meg​pró​bál​hat​juk vissza​sze​rez​ni a ki​-
csi​ket. Se​gí​tek, ami​ben csak tu​dok, a sza​va​mat adom.
– A sza​vát? – Szen​de el​húz​ta a szá​ját, és a hi​deg sza​lon​ná​ra kö​pött. Már ha sza​-
lon​na volt.
– Mo​dor​ta​lan va​gyok, de a sza​va​mat ál​lom. – Ring meg​bök​te az asz​talt vas​tag
mu​ta​tó​uj​já​val. – Az utca fe​lém eső ol​da​lán min​den ezen áll vagy bu​kik. Az em​be​-
rek azért tar​ta​nak ki mel​let​tem, mert én is ki​tar​tok mel​let​tük. Ha en​nek vége,
sem​mi sincs. Ha en​nek vége, sen​ki va​gyok. – Kö​ze​lebb ha​jolt, mint aki ép​pen egy
vissza​uta​sít​ha​tat​lan aján​la​tot ké​szül ten​ni. – De fe​lejt​sék el, hogy a sza​va​mat ad​-
tam, és gon​dol​ják vé​gig. Ha a pol​gár​mes​ter se​gít​sé​gét akar​ják, ma​gá​nak har​col​nia
kell, és higgye el, po​ko​li egy bu​nyó lesz. Az én se​gít​sé​gem kell? – Ak​ko​rát rán​tott a
vál​lán, amek​ko​rát az ő ter​me​té​vel csak le​he​tett. – Mind​össze annyi a dol​ga, hogy
ne har​col​jon.
Szen​dé​nek csep​pet sem tet​szett ez a gaz​em​ber, de a pol​gár​mes​tert még gya​nú​-
sabb​nak ta​lál​ta, és el kel​lett is​mer​nie, volt va​la​mi ab​ban, amit a fér​fi mon​dott.
Bá​rány bó​lin​tott, majd két ujja kö​zött ki​egye​ne​sí​tet​te a kést, és a tá​nyér​ra dob​ta.
Fel​állt.
– És ha én szí​ve​seb​ben har​col​nék? – Ez​zel az ajtó felé in​dult, a reg​ge​li​re vá​rók
sora si​et​ve nyílt szét előt​te.
Ring cso​dál​koz​va húz​ta össze a szem​öl​dö​két.
– Ki az, aki szí​ve​seb​ben har​col? – Szen​de szó nél​kül fel​állt, és az asz​ta​lok kö​zött
kí​gyóz​va az észak​föl​di után si​e​tett. – Csak gon​dol​ják vé​gig, mind​össze ennyit ké​-
rek! Le​gyen eszük!
És már kint is vol​tak az ut​cán.
– Állj meg! Bá​rány! Bá​rány!
Szen​de át​gá​zolt egy nyáj​ra való bé​ge​tő szür​ke bir​ka kö​zött, az​tán fél​re​ug​rott két,
a sár​ban cup​pog​va gör​dü​lő sze​kér elől. Ész​re​vet​te Temp​lo​most, aki ke​zé​ben ka​la​-
páccsal, ter​pesz​ben ült egy ge​ren​dán,jó​ko​ra ma​gas​ság​ban. Ma​jud bolt​ja már​is na​-
gyobb​ra nőtt, mint a két ol​da​lán dü​le​de​ző épü​le​tek. Az egy​ko​ri jo​gász üd​vöz​lés​-
kép​pen fel​emel​te a ke​zét.
– Het​ven! – üvöl​töt​te a nő. Nem tud​ta ki​ven​ni Temp​lo​mos ar​cát, de a gör​nyedt
hátú fér​fi szi​lu​ett​je csak mér​sé​kel​ten nyúj​tott szív​me​len​ge​tő lát​ványt oda​fent. –
Meg​vár​nál? – Ami​kor el​kap​ta Bá​rány kar​ját, az észak​föl​di már egé​szen kö​zel​járt a
Koc​ka​ve​tés Temp​lo​má​hoz. Az ajtó mel​lett álló fogd​me​gek, aki​ket iga​zá​ból meg
sem le​he​tett kü​lön​böz​tet​ni Ring papa em​be​re​i​től, ko​mor te​kin​tet​tel les​ték őket. –
Még​is, mit mű​velsz?
– El​fo​ga​dom a pol​gár​mes​ter aján​la​tát.
– Csak mert az a da​gadt ba​rom nem ta​lál​ta meg ve​led a han​got?
Bá​rány kö​ze​lebb lé​pett a nő​höz, és hir​te​len mint​ha ret​te​ne​tes ma​gas​ság​ban tor​-
nyo​sult vol​na fölé.
– Azért is, és még azért, mert el​ra​bol​ta az öcsé​det és a hú​go​dat.
– Sze​rin​ted én re​pe​sek et​től? – szi​szeg​te a nő egy​re dü​hö​seb​ben. – De nem tud​-
juk, mi ho​gyan tör​tént pon​to​san. És összes​sé​gé​ben véve tisz​tes​sé​ges aján​la​tot tett.
Bá​rány össze​rán​colt hom​lok​kal né​zett vissza a fo​ga​dó felé.
– Egye​sek csak az erő​szak​ból ér​te​nek.
– Egye​sek meg más​ról sem be​szél​nek. So​sem hit​tem, hogy te is ilyen le​hetsz. Pi​-
tért és Ró​ért jöt​tünk, vagy azért, hogy vért ont​sunk?
Ezt va​ló​já​ban nem is iga​zi kér​dés​nek szán​ta, csak a mon​da​ni​va​ló​já​nak akart
hang​súlyt adni, Bá​rány még​is el​gon​dol​ko​dott a vá​la​szon.
– Sze​rin​tem mind a ket​tő össze​jö​het.
Szen​de döb​ben​ten me​redt a fér​fi​ra.
– Ki a tö​köm vagy te? Nem​rég ha va​la​ki be​le​nyom​ta az ar​co​dat a trá​gyá​ba, kö​-
szön​ted szé​pen, és kér​tél még.
– Tu​dod mit? – Bá​rány szin​te fáj​dal​mas erő​vel fej​tet​te le ma​gá​ról a nő uj​ja​it. –
Ha be​le​gon​do​lok, hát egy​ál​ta​lán nem él​vez​tem. – Ez​zel sá​ros láb​nyo​mo​kat hagy​va
maga után fel​csör​te​tett a pol​gár​mes​ter já​ték​bar​lang​já​nak lép​cső​jén. Szen​de moz​-
du​lat​la​nul bá​mult utá​na.
 Ilyen egyszerű

Temp​lo​mos fa​ra​gott még pár for​gács​nyit az eresz​ték​ről, az​tán bó​lin​tott Bá​rány​-

nak, és együtt a he​lyé​re il​lesz​tet​ték a ge​ren​dát. A csap hi​bát​la​nul csusszant a fu​rat​-
ba.
– Hah! – Bá​rány hát​ba vág​ta Temp​lo​most. – Sem​mi sem esik olyan jól, mint a
tisz​tes​ség​gel el​vég​zett mun​ka. Ügyes ke​zed van, ecsém! Át​ko​zot​tul ügyes, ah​hoz
ké​pest, hogy egy fo​lyó​ból ha​lász​tunk ki. Ez​zel a kéz​zel bár​mi​hez hoz​zá​fog​hatsz. –
Le​né​zett sa​ját ha​tal​mas, meg​vi​selt négy​uj​jú ke​zé​re, és ököl​be szo​rí​tot​ta. – Az
enyém iga​zá​ból min​dig is csak egyet​len do​log​ra volt jó. – Újra meg újra rá​csa​pott
a ge​ren​dá​ra, amíg az tö​ké​le​te​sen nem il​lesz​ke​dett a he​lyé​re.
Temp​lo​mos arra szá​mí​tott, hogy az ács​mun​ka majd ak​ko​ra nyűg lesz, mint a lo​-
vag​lás a mar​hák mö​gött, vé​gül azon​ban ki​de​rült, hogy egé​szen jól érzi ma​gát köz​-
ben, és egy​re ne​he​zebb lett el​ját​sza​nia az el​len​ke​ző​jét. Volt va​la​mi a fris​sen fű​ré​-
szelt fa il​la​tá​ban – már ami​kor a he​gyek kö​zül fújó szél egy pil​la​nat​ra ki​tisz​tí​tot​ta a
vá​ros le​ve​gő​jét, és ki​vé​te​le​sen nem csak szar​sza​got le​he​tett érez​ni –, ami el​űz​te a
ke​se​rű​sé​gét, és en​ged​te sza​ba​don lé​le​gez​ni. Ahogy a ke​zé​be vet​te a ka​la​pá​csot meg
a vé​sőt, újra rá​ta​lált a régi moz​du​la​tok​ra, és las​san meg​is​mer​ke​dett a fakó, egye​-
nes, erős he​lyi fá​val. Az em​be​rek, aki​ket Ma​jud fel​fo​ga​dott, idő​vel nyug​táz​ták,
hogy érti a dol​gát, és szó nél​kül tel​je​sí​tet​ték az uta​sí​tá​sa​it. Nem túl ügye​sen, de an​-
nál na​gyobb lel​ke​se​dés​sel fut​kos​tak az áll​vá​nyo​kon és ke​zel​ték a csi​gá​kat, az épü​-
let pe​dig két​szer olyan se​be​sen, és két​szer olyan szé​pen nőtt, mint Temp​lo​mos re​-
mél​ni mer​te.
– Hol van Szen​de? – kér​dez​te mel​lé​ke​sen, mint​ha nem az ér​de​kel​né, ho​gyan
odáz​hat​ná el a kö​vet​ke​ző rész​let meg​fi​ze​té​sét. Kez​dett már af​fé​le já​ték len​ni ez kö​-
zöt​tük. Egy olyan já​ték, ami​ben soha nem ő nyert.
– Még min​dig a vá​rost jár​ja, és Pit​ről meg Ró​ról ér​dek​lő​dik. Min​den​nap új em​-
be​rek jön​nek, aki​ket meg le​het kér​dez​ni. Most va​ló​szí​nű​leg ép​pen Ring papa ol​da​-
lán pró​bál​ko​zik.
– Biz​ton​sá​gos ez?
– Két​lem.
– Nem kéne le​be​szél​ned róla?
Bá​rány fel​hor​kant, ahogy egy csa​pot nyo​mott Temp​lo​mos ta​po​ga​tó​zó ke​zé​be.
– Ami​kor leg​utóbb meg​pró​bál​tam le​be​szél​ni va​la​mi​ről Szen​dét, tíz​éves volt, és
már ak​kor sem si​ke​rült.
Temp​lo​mos a he​lyé​re il​lesz​tet​te a csa​pot.
– Ha egy​szer a fe​jé​be ve​szi, hogy vé​gig​csi​nál va​la​mit, nem haj​lan​dó fél​mun​kát
vé​gez​ni.
– Ezt imá​dom ben​ne. – Bá​rány hang​já​ban büsz​ke​ség csen​dült, ahogy át​ad​ta a
fa​ka​la​pá​csot. – Nem mond​hat​ni, hogy gyá​va len​ne.
– Ak​kor mi​ért ne​kem se​gí​tesz he​lyet​te?
– Mert sze​rin​tem már tu​dom, ho​gyan jut​ha​tunk el Pi​thez és Ró​hoz. Csak arra
vá​rok, hogy Szen​de meg​bé​kél​jen az​zal, ami​vel ez jár.
– Még​pe​dig?
– A pol​gár​mes​ter egy szí​ves​sé​get kért tő​lem. – A be​ál​ló csen​det Temp​lo​mos fa​-
ka​la​pá​csá​nak üte​mes ko​po​gá​sa mér​te ki, amit más, slend​ri​á​nabb ácsok ka​la​pá​lá​-
sá​nak szer​te a vá​ros​ból idá​ig hal​lat​szó ko​pá​cso​lá​sa kí​sért. – Ő és Ring papa fo​ga​-
dást köt​nek egy ököl​harc ki​me​ne​te​lé​re. Ránc a tét.
Temp​lo​mos fel​kap​ta a fe​jét.
– Fo​gad​tak Ránc​ban?
– Nagy​já​ból fele-fele arány​ban osz​toz​nak raj​ta. – Bá​rány vé​gig​né​zett a völgy két
ol​da​lá​ba min​den​fé​le meg​fon​to​lás nél​kül be​zsú​folt vá​ro​son. Az egész olyan volt,
mint egy ha​tal​mas bél​csa​tor​na: em​be​rek, áruk és ál​la​tok özön​löt​tek be az egyik ol​-
da​lán, ürü​lék, kol​du​sok meg pénz spric​cel​tek ki​fe​lé a má​si​kon. – De van​nak, akik​-
nek sem​mi sem elég, és min​dig töb​bet akar​nak. Ők pe​dig nem akar​nak mást, csak
a vá​ros​nak azt a fe​lét, ame​lyik még nem az övék.
Temp​lo​mos fel​fúj​ta az ar​cát, ahogy iga​zí​tott egyet a kö​vet​ke​ző csa​pon.
– Gon​do​lom, az egyi​kük​nek óha​tat​la​nul csa​lód​nia kell.
– Leg​alább az egyi​kük​nek. Apám azt mond​ta, hogy a leg​na​gyobb el​len​sé​ge​ink
min​dig azok, akik a szom​széd​ban lak​nak. Ezek ket​ten évek óta hu​za​kod​nak, és
egyi​kük sem ke​re​ke​dett felül, úgy​hogy ököl​har​cot ren​dez​nek. A győz​tes min​dent
visz. – Egy csa​pat fél​bar​bár dzsinn özön​lött elő egy kup​le​ráj​ból, még​hoz​zá az egyik
leg​rosszab​ból, mert a job​bak be sem en​ged​ték őket. A ké​se​ik​kel ha​do​nász​va a kö​-
zös nyel​ven sér​te​get​ték egy​mást, pe​dig a ká​rom​ko​dá​so​kon kí​vül csak az erő​szak​kal
kap​cso​la​tos sza​va​kat is​mer​ték. Ennyi per​sze bő​ven elég volt hoz​zá, hogy va​la​ki el​-
bol​do​gul​jon Ránc​ban. – Két em​ber egy kör​ben – foly​tat​ta Bá​rány. – Több mint va​-
ló​szí​nű, hogy tisz​tes kö​zön​ség gyű​lik majd össze, és jó né​hány egyéb fo​ga​dást is
köt​nek majd mel​les​leg. Az egyik har​cos túl​éli, a má​sik ke​vés​bé, min​den​ki más pe​-
dig re​me​kül szó​ra​ko​zik.
– Azt a kur​va! – só​haj​tot​ta Temp​lo​mos.
– Ring papa ho​za​tott egy Arany Gla​ma nevű har​cost. Észak​föl​di. Nagy név volt a
maga ide​jé​ben. Azt mond​ják, pén​zért har​colt göd​rök​ben meg ka​rá​mok​ban a Kö​ze​li
Vi​dé​ken, és ál​ta​lá​ban nyert is. A pol​gár​mes​ter… nos, min​dent tűvé tett va​la​ki​ért,
aki ki​áll​hat Gla​ma el​len… – Hosszas pil​lan​tást ve​tett Temp​lo​mos​ra, és in​nen
könnyű volt ki​ta​lál​ni a töb​bit.
– Azt a kur​va! – Egy do​log élet-ha​lál har​cot vív​ni a pusz​tán, ami​kor tá​mad​nak a
dzsin​nek, és az em​ber​nek nincs más vá​lasz​tá​sa. Egé​szen más he​te​ket vár​ni a pil​la​-
nat​ra, az​tán ön​ként ki​áll​ni a né​ző​kö​zön​ség elé, és pusz​ta kéz​zel ad​dig ütni, gyűr​ni,
pré​sel​ni egy má​sik em​bert, amíg el nem száll be​lő​le az élet. – Szert tet​tél már némi
gya​kor​lat​ra az… ilyes​mi​ben?
– Úgy hoz​ta a sors, hogy ami​lyen az én sze​ren​csém, nem is ke​vés​re. – Bá​rány
ko​mo​ran né​zett le a dzsin​nek​re, akik​nek a je​lek sze​rint vér​on​tás nél​kül si​ke​rült
ren​dez​ni a né​zet​el​té​ré​se​i​ket, és most ri​kol​toz​va ölel​get​ték egy​mást. – Úgy ta​pasz​-
tal​tam, hogy rit​kán lé​te​zik olyan, hogy a jó ol​dal, ha pe​dig még​is, ak​kor hi​he​tet​len
ér​zé​kem van hoz​zá, hogy ki​vá​lasszam a má​si​kat. Csak annyit tu​dok, hogy Gre​ga
Cant​liss meg​öl​te a ba​rá​to​mat, fel​gyúj​tot​ta a ta​nyá​mat, és el​ra​bolt két gye​re​ket,
aki​ket ne​kem kell meg​vé​de​nem. – Ahogy te​kin​te​tét a Fe​hér​ház felé for​dí​tot​ta, Bá​-
rány hang​ja olyan jég​hi​deg lett, hogy Temp​lo​mos​nak be​le​bor​só​dzott a háta. –
Ring papa mel​let​te áll, te​hát az el​len​sé​gem. A pol​gár​mes​ter el​le​ne van, te​hát a ba​-
rá​tom.
– Tény​leg ilyen egy​sze​rű?
– Ha az em​ber be​lép a kör​be, hogy meg​öl​jön va​la​kit, ak​kor így a leg​jobb.
– Temp​lo​mos? – A nap ala​cso​nyan járt, és az egyik ha​tal​mas osz​lop ép​pen az ut​-
cá​ra ve​tet​te az ár​nyé​kát oda​lent, így kép​te​len​ség volt azon​nal meg​ál​la​pí​ta​ni, hogy
ki ki​a​bál a len​ti for​ga​tag​ból. – Temp​lo​mos? – Egy pil​la​nat​tal ké​sőbb si​ke​rült meg​-
ta​lál​nia a fel​fe​lé for​du​ló mo​soly​gós ar​cot. A bo​zon​tos sár​ga sza​káll fölül csil​lo​gó
szem​pár né​zett rá. – Te vagy oda​fent? – Egy újabb pil​la​nat telt el, mire Temp​lo​-
mos​nak si​ke​rült össze​kap​csol​nia azt a vi​lá​got, ame​lyik​ben ezt az em​bert is​mer​te,
az​zal, ame​lyik​ben most élt, az​tán vi​szont úgy zú​dult a nya​ká​ba a fel​is​me​rés, mint​-
ha egy vö​dör je​ges víz​zel éb​resz​tet​ték vol​na fel bé​kés ál​má​ból.
– Ber​mi? – súg​ta.
– A ba​rá​tod? – kér​dez​te Bá​rány.
– Is​mer​jük egy​mást – nyög​te ki nagy ne​he​zen Temp​lo​mos.
Resz​ke​tő kéz​zel má​szott le a lét​rán, köz​ben mind​vé​gig, he​ves kész​te​tést ér​zett,
hogy a nya​ká​ba kap​ja a lá​ba​it, és fus​son, mint a nyúl. De hová? Több mint sze​ren​-
csés volt, ami​ért egy​ál​ta​lán élet​ben ma​radt, ami​kor leg​utóbb el​me​ne​kült a Ke​gyes
Kéz Se​re​gé​től, és egy​ál​ta​lán nem volt ben​ne biz​tos, hogy az is​te​ni se​gít​ség ki​tart
még egy pró​bál​ko​zás ere​jé​ig. Kel​let​len lép​tek​kel fúr​ta át ma​gát a tö​me​gen Ber​mi
felé, köz​ben az inge sze​gé​lyét tép​ked​te, mint a gye​rek, aki tud​ja, hogy most kö​vet​-
ke​zik a po​fon, amit nyil​ván​va​ló​an jól meg is ér​de​mel.
– Jól vagy? – kér​dez​te a sty​ri​ai. – Be​teg​nek lát​szol.
– Cos​ca is ve​led van? – Temp​lo​mos alig bír​ta ki​mon​da​ni a sza​va​kat, olyan hány​-
in​ge​re tá​madt. Is​ten ta​lán ügyes kéz​zel ál​dot​ta meg, de gyen​ge gyo​mor​ral is egy​-
ben.
Ám Ber​mi szé​le​sen mo​soly​gott.
– Öröm​mel je​len​tem, hogy sem ő nincs itt, sem sen​ki más azok kö​zül a bi​tan​gok
kö​zül. Le​fo​ga​dom, hogy még min​dig a Kö​ze​li Vi​dé​ken bók​lá​szik, köz​ben meg an​-
nak a kö​csög élet​rajz​író​nak hen​ceg, és az ősi ara​nyat ke​re​si, amit úgy​sem fog meg​-
ta​lál​ni soha. De az is le​het, hogy fel​ad​ta, és vissza​ment Sta​rik​land​ba jól be​basz​ni.
Temp​lo​mos be​csuk​ta a sze​mét, és mély​sé​ges meg​könnyeb​bü​lés​sel fúj​ta ki az
összes le​ve​gőt a tü​de​jé​ből.
– Hála a ma​gas​sá​gos​nak! – Ke​zét a sty​ri​ai vál​lá​ra tet​te, két​rét gör​nyedt, for​gott
vele a vi​lág.
– Biz​to​san jól vagy?
– Igen, jól. – Meg​ra​gad​ta Ber​mit, és szo​ro​san át​ölel​te. – Na​gyon is jól! – Eksz​tá​-
zis​ban volt! Megint sza​ba​don lé​leg​zett! Cup​pa​nós csó​kot nyo​mott a sty​ri​ai sza​kál​-
las ar​cá​ra. – Té​ged meg mi szél ho​zott a vi​lág​min​den​ség segg​lyu​ká​ba?
– A te pél​dá​dat kö​vet​tem. Az után, ami ab​ban a vá​ros​ban tör​tént… Mi is volt a
neve?
– Aver​stock – fe​lel​te Temp​lo​mos.
Ber​mi sze​me bűn​tu​da​to​san vil​lant.
– Tet​tem pár dol​got, ami​re nem va​gyok büsz​ke, de ez? Kö​zön​sé​ges mé​szár​lás.
Az​tán Cos​ca utá​nad kül​dött.
– Tény​leg?
– Azt mond​ta, te vagy a leg​fon​to​sabb em​ber az egész nya​va​lyás se​reg​ben. Már​-
mint raj​ta kí​vül per​sze. Két nap​pal ké​sőbb össze​fu​tot​tam egy tár​sa​ság​gal, akik
nyu​gat​ra tar​tot​tak ara​nyat ásni. Az uta​zók fele Pu​ran​ti​ból jött. A szü​lő​vá​ro​som​ból,
ezt kép​zeld el! Mint​ha Is​ten szán​dé​ko​san ve​zet​te vol​na őket az utam​ba.
– Mint​ha.
– Ott​hagy​tam a Ki​ba​szott Kö​zép​ső Ujj Se​re​gét, és hoz​zá​juk csa​pód​tam.
– Ott​hagy​tad Cos​cát. – Temp​lo​mos szin​te ré​szeg ká​bu​la​tot ér​zett a gon​do​lat​ra,
hogy megint si​ke​rült be​csap​nia a ha​lált. – Jó messzi​re ke​ve​red​tél tőle.
– Most ács vagy?
– Így tör​lesz​tem az adós​sá​go​mat.
– Szard le az adós​sá​go​dat, test​vé​rem! Ha​ma​ro​san vissza​me​gyünk a he​gyek​be.
Sze​rez​tünk egy te​rü​le​tet oda​fent a Bar​na​ér​nél. Ar​ra​fe​lé a sár​ból szi​tál​ják ki az
arany​rö​gö​ket! – Temp​lo​mos vál​lá​ra csa​pott. – Ve​lünk jö​het​nél! Egy jó hu​mo​rú
ács​nak min​dig jut hely. Van egy kuny​hónk, de rá​fér​ne némi ja​ví​tás.
 Temp​lo​mos nyelt egyet. Út​köz​ben, Bak​tu​log csor​dá​já​nak po​rá​ban ful​la​doz​va,
vagy Szen​de szú​rós meg​jegy​zé​se​i​től vé​rig sért​ve szün​te​le​nül ilyen aján​la​tok​ról ál​-
mo​do​zott. A könnyeb​bik út eb​ben a pil​la​nat​ban je​lent meg in​du​lás​ra kész lába
alatt.
– Mi​kor men​tek?
– Öt, ta​lán hat nap múl​va.
– Mit kel​le​ne ma​gam​mal vin​nem?
– Csak me​leg ru​hát meg ásót. Min​den más van ná​lunk.
Temp​lo​mos Ber​mi ar​cát must​rál​ta, de nem lát​ta raj​ta nyo​mát, hogy a sty​ri​ai be
akar​ná csap​ni. Is​ten ta​lán va​ló​ban lé​te​zik.
– Tény​leg ilyen egy​sze​rű?
Ber​mi el​ne​vet​te ma​gát.
– Te sze​ret​ted min​dig túl​bo​nyo​lí​ta​ni a dol​go​kat. Ez a ha​tár​vi​dék, ba​rá​tom, a le​-
he​tő​sé​gek föld​je. Köt ide va​la​mi?
– Ha be​le​gon​do​lok, sem​mi. – Temp​lo​mos fel​né​zett a Ma​jud épü​lő bolt​já​nak vá​-
zán ülő Bá​rány ha​tal​mas fe​ke​te tö​me​gé​re. – Csak adós​sá​gom van.
 Tegnapi hírek

– Két gye​re​ket ke​re​sek.

Üres te​kin​te​tek me​red​tek rá.
– A ne​vük Ro és Pit.
Szo​mo​rú fej​rá​zás kö​vet​ke​zett.
– Tíz- és hat​éve​sek. Hét. Pit köz​ben hét​éves lett.
Az együtt​ér​ző mor​mo​gá​son volt a sor.
– Egy Gre​ga Cant​liss nevű em​ber ra​bol​ta el őket.
Ri​adt pil​lan​tá​sok kí​sé​re​té​ben be​vág​ták az aj​tót az orra előtt. Szen​de nem ta​gad​-
hat​ta töb​bé, hogy kezd fá​rad​ni. Majd el​ko​pott a csiz​má​ja, annyit jár​kált fel-alá a
hosszú, gir​be​gur​ba fő​ut​cán, ami min​den​nap egy​re hosszabb és gir​be​gur​bább lett,
ahogy újabb em​be​rek özön​löt​tek a pusz​tá​ról a vá​ros​ba, hogy fel​ver​jék a sát​ra​i​kat,
vagy össze​tá​kol​ják a ka​lyi​bá​i​kat egy sár​pac​nin, ko​csi​ja​i​kat gyak​ran az ös​vény mel​-
lett hagy​va el​ro​had​ni. A vál​la saj​gott, annyit tü​le​ke​dett a for​ga​tag​ban, a lába fájt,
annyi​szor ka​pasz​ko​dott fel a völ​gyet ha​tá​ro​ló domb​ol​da​la​kon álló kuny​hók​hoz. Be
is re​kedt, annyi​szor tet​te fel újra meg újra ugyan​azt a kér​dést a já​ték​bar​lan​gok​ban,
a ken​der​szí​vó kuny​hók​ban meg a kocs​ma​ként szol​gá​ló fé​sze​rek​ben, hogy egyik
épü​le​tet már alig tud​ta meg​kü​lön​böz​tet​ni a má​sik​tól. Pár jobb hely​re már be sem
en​ged​ték. Azt mond​ták, el​ri​aszt​ja a ven​dé​ge​ket. Va​ló​szí​nű​leg így is volt. Bá​rány​-
nak le​he​tett iga​za, aki csak vár​ta, hogy Cant​liss jöj​jön el hoz​zá, de Szen​de so​sem
bír​ta a vá​ra​ko​zást. „A dzsinn​vé​red te​szi”, mond​ta min​dig az any​ja. Bár ami azt il​le​-
ti, az any​ja sem bír​ta a vá​ra​ko​zást.
– Ni​csak, Déli Szen​de!
– Jól vagy, Sö​vény? – Bár első rá​né​zés​re meg le​he​tett ál​la​pí​ta​ni a vá​laszt. A fér​fi
ép​pen​ség​gel so​sem su​gár​zott a bol​dog​ság​tól, de az úton azért még lát​szott raj​ta a
re​mény szik​rá​ja. Az​óta az is ki​aludt, és Sö​vény meg​fá​radt, élet​unt em​ber be​nyo​-
má​sát kel​tet​te. Ránc nem az a hely, ahol az em​ber egész​sé​ge​seb​ben kez​de​né szem​-
lél​ni a vi​lá​got. Ami azt il​le​ti, a vá​rost sem​mi​lyen szem​pont​ból nem le​he​tett együtt
em​le​get​ni az egész​ség​gel. – Nem úgy volt, hogy mun​kát ke​re​sel ma​gad​nak?
– Nem ta​lál​tam. A rossz lá​bam​mal nem kel​let​tem se​ho​vá. Nem gon​dol​nád, hogy
én ve​zet​tem a ro​ha​mot Os​rung​nál, mi? – Szen​de nem gon​dol​ta vol​na, de a fér​fi
már ko​ráb​ban is el​di​cse​ke​dett ez​zel, úgy​hogy most in​kább nem fű​zött hoz​zá sem​-
mit. – Még min​dig a ro​ko​na​i​dat ke​re​sed?
– Mást sem te​szek, amíg meg nem ta​lá​lom őket. Hal​lot​tál va​la​mit?
 – Egy hete te vagy az első em​ber, aki öt szó​nál töb​bet szólt hoz​zám. Nem gon​-
dol​tad vol​na, hogy én ve​zet​tem a ro​ha​mot, mi? Nem gon​dol​tad vol​na. – Za​var​tan
néz​ték egy​mást, mind a ket​ten tud​ták, mi kö​vet​ke​zik. Et​től azért még nem ke​rül​-
ték el a dol​got. – Nincs vé​let​le​nül pár ga​ra​sod a szá​mom​ra?
– De, adok. – Szen​de a zse​bé​be nyúlt, a fér​fi ke​zé​be nyom​ta az ér​mé​ket, ami​ket
egy órá​val ko​ráb​ban ka​pott Temp​lo​mos​tól, az​tán már to​vább is állt. El​vég​re sen​ki
sem szí​ve​sen ácsin​gó​zik egy bu​kott em​ber kö​ze​lé​ben, igaz? Még a vé​gén át​ra​gad rá
a bal​sze​ren​csé​je.
– Nem pa​ran​csolsz rám, hogy ne igyam el az egé​szet? – ki​ál​tot​ta utá​na Sö​vény.
– Nem aka​rok pré​di​kál​ni. Min​den​ki úgy csi​nál​ja ki ma​gát, ahogy akar​ja.
– Így igaz! Nem is vagy rossz em​ber, Déli Szen​de! Egé​szen jó fej vagy!
– Hát eb​ben nem fel​tét​len ér​tek egyet ve​led – mor​mog​ta a nő, vég​leg ott​hagy​va
Sö​vényt, aki már cso​szo​gott is a leg​kö​ze​leb​bi kocs​ma felé, ami Ránc​ban so​sem volt
túl messze, még egy sán​ta kur​ta lép​te​i​vel sem.

– Két gye​re​ket ke​re​sek.
– Ab​ban nem se​gít​he​tek, egyéb hí​rek​kel vi​szont szol​gál​ha​tok. –Kü​lö​nös nő volt,
a ru​hái va​la​ha fi​nom hol​mik le​het​tek, de már rég túl​ju​tot​tak a fény​ko​ru​kon, az az​-
óta el​telt idő pe​dig a sár​ról és a sze​gé​nyes ét​ke​zés​ről szólt. Szé​les moz​du​lat​tal fél​-
re​húz​ta pety​hüdt ka​bát​ját, és elő​ka​pott egy kö​teg gyű​rött pa​pír​la​pot.
– Mik ezek, hír​la​pok? – Szen​de már​is meg​bán​ta, hogy szó​ba ele​gye​dett ez​zel az
ide​gen​nel, de az utca itt nem volt több kes​keny sár​csík​nál a szenny​víz​csa​tor​na meg
a kor​ha​dó tor​ná​cok kö​zött, és nem fért el a nő ki​dül​le​dő ha​sá​tól.
– Ön​nek van ér​zé​ke a mi​nő​ség​hez. Kí​ván eset​leg vá​sá​rol​ni?
– Nem iga​zán.
– Nem ér​dek​lik ta​lán a tá​vo​li ese​mé​nyek a po​li​ti​ka és a ha​ta​lom vi​lá​gá​ban?
– Az én dol​ga​im​ra még soha nem vol​tak iga​zán ha​tás​sal.
– Ta​lán a je​len​le​gi tör​té​né​se​ket il​le​tő tu​dat​lan​sá​ga mi​att ju​tott ilyen mély​re.
– Én min​dig azt hit​tem, hogy má​sok kap​zsi​sá​ga, lus​ta​sá​ga meg bun​kó​sá​ga az
oka, nem is be​szél​ve egy jó​ko​ra adag bal​sze​ren​csé​ről, de le​gyen, ahogy akar​ja.
– Min​den​ki a maga sze​ren​csé​jé​nek ko​vá​csa. – A nő nem moz​dult.
Szen​de fel​só​haj​tott. Annyi em​bert bo​rí​tott már ki éle​té​ben, gon​dol​ta, most az
egy​szer meg​pró​bál​koz​hat az​zal is, hogy va​la​ki​nek a ked​vé​ben jár​jon.
– Hát jó, emel​jen ki a tu​dat​lan​ság fer​tő​jé​ből.
A nő fel​emel​te a leg​fel​ső la​pot, és sa​ját fon​tos​sá​gá​nak meg​kér​dő​je​lez​he​tet​len tu​-
da​tá​ban kán​tál​ni kez​dett.
 – Mul​ko​vá​nál le​győz​ték a lá​za​dó​kat! Brint tá​bor​nok uni​ós csa​pa​tai el​sö​pör​ték
őket. Eh​hez mit szól?
– Ha​csak nem sö​pör​ték el őket má​sod​szor is, ez még az előtt tör​tént, hogy egy​ál​-
ta​lán út​nak in​dul​tam vol​na a Kö​ze​li Vi​dék​ről. Min​den​ki tud​ja.
– A hölgy fris​sebb hí​rek​re vá​gyik – mor​mog​ta az öreg​asszony, és hü​velyk​uj​já​val
pör​get​ni kezd​te a pa​pír​kö​te​get. – Vé​get ért a sty​ri​ai konf​lik​tus! Si​pa​ni meg​nyi​tot​ta
a ka​pu​it a ta​lin​si kí​gyó előtt!
– Az leg​alább két éve tör​tént. – Szen​de kezd​te azt hin​ni, hogy a nő​nek nincs ki
mind a négy ke​re​ke, még ha ez nem is je​len​tett so​kat egy ilyen he​lyen, ahol a leg​-
töb​ben vagy vi​dám őrül​tek, vagy két​ség​be​esett őrül​tek, vagy va​la​mi más​fé​le, meg​-
ha​tá​roz​ha​tat​lan tí​pu​sú őrül​tek vol​tak.
– Ez ám a ki​hí​vás! – A nő meg​nyal​ta pisz​kos uj​ját, to​vább la​po​zott az áru​já​ban,
és vé​gül egy ki​fe​je​zet​ten ős​öreg​nek tűnő la​pot vett elő. – Sar​mis le​gá​tus a Kö​ze​li
Vi​dék ha​tá​ra​it fe​nye​ge​ti. A he​lyi​ek por​tyá​zó bi​ro​dal​mi csa​pa​tok​tól tar​ta​nak!
– Sar​mis év​ti​ze​dek óta fe​nye​get. Ő a leg​fe​nye​ge​tőbb le​gá​tus, aki​ről va​la​ha hal​-
lot​tunk.
– Ak​kor ez most is ép​pen úgy igaz!
– A hí​rek gyor​san rom​la​nak, mint a tej.
– Én azt mon​dom, ha gon​do​san őrizzük őket, egy​re job​bak lesz​nek, akár a bor.
– Örü​lök, hogy sze​re​ti a ré​geb​bi év​já​ra​to​kat, de nem ve​szek teg​na​pi hí​re​ket.
A nő úgy szo​rí​tot​ta ma​gá​hoz a pa​pír​ja​it, mint a cse​cse​mő​jét óvó anya. Ahogy
elő​re​ha​jolt, Szen​de ész​re​vet​te, hogy hosszú ka​lap​já​nak hi​ány​zik a te​te​je, és a lyu​-
kon ke​resz​tül a vi​lág va​ló​szí​nű​leg leg​seb​he​lye​sebb fej​bő​rét pil​lan​tot​ta meg. A rot​-
ha​dás bűze kis hí​ján a föld​höz vág​ta.
– De a hol​na​pi hí​rek azért úgy​is min​dig rosszab​bak lesz​nek, igaz? – Ez​zel a nő
fél​re​sö​pör​te Szen​dét, és a sár​gu​ló la​po​kat lo​bog​tat​va el​si​e​tett. – Hí​rek! Hí​re​ket
ho​zok!
Szen​de hosszú, mély lé​leg​ze​tet vett, mi​előtt to​vább​in​dult. A ros​seb egye meg, de
el​fá​radt! Amennyi​re meg tud​ta ál​la​pí​ta​ni, Ránc nem az a hely, ahol az em​ber meg​-
sza​ba​dul​hat a fá​radt​sá​gá​tól.
– Két gye​re​ket ke​re​sek.
A kö​zép​ső fér​fi ha​tá​ro​zot​tan un​dok​nak ne​vez​he​tő mo​sollyal né​zett rá.
– Adok én ne​ked gye​re​ke​ket, kis​lány.
A bal ol​da​li har​sány ne​ve​tés​ben tört ki. A jobb ol​da​li csak vi​gyor​gott, a szá​ja sar​-
ká​ból va​rázs​gom​ba leve szi​vár​gott a sza​kál​lá​ra. Nem tűn​tek ép​pen bi​za​lom​ger​jesz​-
tő tri​ó​nak, de ha Szen​de csak a bi​za​lom​ger​jesz​tő em​be​re​ket kér​dez​te vol​na meg, az
első na​pon vég​zett vol​na Ránc​cal.
 – A ta​nyánk​ról ra​bol​ták el őket.
– Nyil​ván sem​mi mást nem volt ér​de​mes el​lop​ni.
– Őszin​tén szól​va eb​ben le​het igaz​ság. Egy Gre​ga Cant​liss nevű em​ber vit​te őket
ma​gá​val.
A han​gu​lat azon​nal meg​vál​to​zott. A jobb ol​da​li fér​fi össze​hú​zott szem​öl​dök​kel
pat​tant fel. A bal ol​da​li a kor​lát​ra köp​te a gom​ba le​vét. Az un​dok még un​do​kab​ban
vi​gyor​gott.
– Ne​ked az​tán van bőr a ké​pe​den, hogy itt kér​de​zős​ködsz, kis​lány. Van bőr a ké​-
pe​den, baz​meg.
– Nem maga az első, aki ezt mond​ja. Jobb lesz, ha olaj​ra is lé​pek.
In​dult vol​na, de a fér​fi le​ug​rott a tor​nác​ról, az út​ját áll​ta, és az uj​ját ráz​va Szen​de
ar​cá​ra mu​ta​tott.
– Te, ide fi​gyelj, olyan dzsin​nes​nek lát​szol.
– Ta​lán fél​vér le​het – je​gyez​te meg az egyik ba​rát​ja.
Szen​de fel​szeg​te az ál​lát.
– Ne​gyed, ami azt il​le​ti.
Az un​dok vi​gyor odá​ig fo​ko​zó​dott, hogy már egé​szen el​tor​zí​tot​ta a fér​fi ar​cát.
– Nem szí​ve​sen lát​juk a faj​tá​dat az ut​cá​nak ezen az ol​da​lán.
– Azért csak jobb, ha va​la​ki ne​gyed​rész​ben dzsinn, mint ha tel​jes egé​szé​ben
segg​fej, nem?
Tes​sék, va​ló​ban na​gyon ér​tett hoz​zá, ho​gyan bo​rít​son ki má​so​kat. A fér​fi mo​gor​-
va ké​pet vá​gott, és tett felé egy lé​pést.
– Hé, te kis kur​va…
Szen​de gon​dol​ko​dás nél​kül a kése mar​ko​la​tá​ra fon​ta az uj​ja​it.
– Job​ban te​szi, ha nem jön kö​ze​lebb.
Az un​dok rés​nyi​re húz​ta a sze​mét. Ide​ges volt. Mint aki nem szá​mí​tott ilyen da​-
cos el​len​sze​gü​lés​re, de a ba​rá​tai előtt nem hát​rál​ha​tott meg.
– Ne nyúlj a ké​sed​hez, ha nem fo​god hasz​nál​ni, kis​lány!
– Hogy hasz​ná​lom-e vagy sem, az at​tól függ, hogy maga meg​áll-e ott. Nem fű​zök
túl​zott re​mé​nye​ket a do​log​hoz, de ta​lán oko​sabb, mint ami​lyen​nek ki​néz.
– Hagyd bé​kén azt a lányt! – Tag​ba​sza​kadt fér​fi állt az aj​tó​ban. A tag​ba​sza​kadt
nem is iga​zán írta le a ter​me​tét. A fél​fá​nak tá​masz​tott ökle nagy​já​ból ak​ko​rá​nak
tűnt, mint Szen​de feje.
– Iga​zán ki​ma​rad​hat​nál eb​ből – mond​ta az un​dok.
– Ki​ma​rad​hat​nék, de nem fo​gok. Szó​val Cant​lis​st ke​re​si? – kér​dez​te Szen​de felé
for​dul​va.
– Igen, őt.
– Ne mondj neki sem​mit! – csat​tant fel a vi​gyo​ri.
A tag​ba​sza​kadt fér​fi fe​lé​je for​dult.
– Vagy be​fo​god a szá​dat… – Be kel​lett húz​nia a nya​kát, hogy ki​lép​hes​sen az aj​-
tón. – Vagy én fo​gom be. – A má​sik ket​tő hát​rál​ni kez​dett, hogy he​lyet ad​jon neki,
már​pe​dig ab​ból jó sok​ra volt szük​sé​ge. Ahogy ki​vált az ár​nyék​ból, még na​gyobb​-
nak tűnt. Ma​ga​sabb volt még Bá​rány​nál is, és mint​ha a mell​ka​sa meg a vál​la is
szé​le​sebb lett vol​na. Va​ló​di ször​nye​teg lé​té​re hal​kan be​szélt, erős észak​föl​di ak​cen​-
tus​sal. – Ne is tö​rőd​jön ezek​kel a bar​mok​kal! Na​gyon ke​mé​nyek, ha olyan​nal kell
har​col​ni​uk, akit biz​to​san le tud​nak győz​ni, kü​lön​ben meg gyá​va nyu​lak. – Tett pár
lé​pést az utca felé, a tor​nác desz​kái nyi​ko​rog​tak a lába alatt. Ahogy meg​állt az un​-
dok fér​fi mel​lett, jócs​kán fölé tor​nyo​sult. – Cant​liss ugyan​ilyen pu​ha​pöcs – mond​-
ta. – Fel​fu​val​ko​dott bo​lond, csu​pa rossz​in​du​lat. – Fur​csa lát​vány volt, hogy egy
ek​ko​ra em​ber így ló​gat​ja az or​rát. Sző​ke baj​sza is le​ko​nyult, kö​rü​löt​te bá​na​to​san
őszült a bo​ros​ta. – Ami azt il​le​ti, én sem sok​ban kü​lön​böz​tem tőle. Úgy hal​lot​tam,
sok pénz​zel tar​to​zik Ring pa​pá​nak. Egy ide​je vi​szont nem​igen lát​ta sen​ki. Sok​kal
töb​bet nem tu​dok el​mon​da​ni róla.
– Ezt is kö​szö​nöm.
– Na​gyon szí​ve​sen. – Az észak​föl​di az un​dok fér​fi felé for​dí​tot​ta fa​kó​kék sze​mét.
– Tűnj el az út​já​ból!
Az un​dok még az ed​di​gi​ek​nél is un​do​kabb pil​lan​tást ve​tett Szen​dé​re, aki vi​szont
az évek so​rán hoz​zá​szo​kott a go​rom​ba te​kin​te​tek​hez, úgy​hogy fel sem vet​te a dol​-
got. A fér​fi vissza​in​dult vol​na a tor​nác​ra, de a tag​ba​sza​kadt észak​föl​di nem en​ged​-
te.
– Ar​ra​fe​lé tűnj el az út​já​ból! – Ál​lá​val a víz felé in​tett.
– Áll​jak a csa​tor​ná​ba? – kér​dez​te az un​dok.
– Állj a csa​tor​ná​ba! Kü​lön​ben be​le​fek​tet​lek.
Az un​dok ma​gá​ban ká​rom​kod​va a nyál​kás kö​vek​re bo​tor​kált, az​tán tér​dig me​-
rült a sza​ros víz​be. A tag​ba​sza​kadt fér​fi fél ke​zét sa​ját mell​ka​sá​ra tet​te, a má​sik​kal
pe​dig mu​tat​ta Szen​dé​nek a sza​bad​dá vált utat.
– Kö​szö​nöm – mond​ta a nő, ahogy el​ment mel​let​te. – Örü​lök, hogy ta​lál​tam egy
ren​des em​bert az ut​cá​nak ezen az ol​da​lán.
A fér​fi szo​mo​rú​an mor​dult fel.
– Ne té​vessze meg egy ked​ves gesz​tus. Azt mond​ja, gye​re​ke​ket ke​res?
– Az öcsé​met és a hú​go​mat. Mi​ért?
– Ta​lán se​gít​he​tek.
 Szen​de rég meg​ta​nul​ta, hogy egész​sé​ges gya​nak​vás​sal ke​zel​je, ha va​la​ki se​gít​sé​-
get ajánl neki. Meg ami azt il​le​ti, min​den mást is.
– Mi​ért ten​né?
– Mert tu​dom, mi​lyen ér​zés, ha va​la​ki el​vesz​ti a csa​lád​ját. Olyan, mint​ha sa​ját
ma​gá​ból tűn​ne el egy da​rab, igaz? – Szen​de ezen el​gon​dol​ko​dott egy da​ra​big, és
arra ju​tott, hogy a fér​fi​nak va​ló​szí​nű​leg iga​za van. – Ne​kem ma​gá​ra kel​lett hagy​-
nom a csa​lá​do​mat Észak​föl​dön. Tu​dom, hogy így volt a leg​jobb ne​kik. Nem te​het​-
tem mást. De még most is be​lém ha​sít a fáj​da​lom. Nem hit​tem, hogy így lesz. Nem
mond​hat​ni, hogy iga​zán be​csül​tem vol​na őket, amíg ve​lük él​tem. De ak​kor is fáj.
Olyan bá​na​to​san ló​gat​ta a vál​lát, hogy Szen​de egé​szen meg​saj​nál​ta.
– Nos, vé​gül is nem bá​nom, ha ve​lem tart. Meg​fi​gyel​tem, hogy az em​be​rek ál​ta​-
lá​ban ko​mo​lyab​ban vesz​nek, ha egy bi​tang nagy alak áll a há​tam mö​gött.
– Saj​nos ál​ta​lá​ban így megy ez – mond​ta a fér​fi, és fel​vet​te Szen​de tem​pó​ját,
ket​tőt lép​ve, amíg a nő hár​mat. – Egye​dül jött?
– Az apám​mal. Vagy​is amo​lyan apa​fé​le​ség.
– Ho​gyan le​het va​la​ki amo​lyan apa​fé​le​ség?
– Meg​ol​dot​ta.
– Ő az apja an​nak a két gye​rek​nek is, aki​ket ke​res?
– Ne​kik is amo​lyan apa​fé​le​sé​gük.
– Nem kéne neki is se​gí​te​nie a ke​re​sés​ben?
– Se​gít a maga mód​ján. Há​zat épít az utca má​sik ol​da​lán.
– Azt az újat, ame​lyi​ket lát​tam ké​szül​ni?
– Ma​jud és Curn​sbick fém​meg​mun​ká​lás.
– Az egy jó kis épü​let. Rit​ka az ilyen er​re​fe​lé. Vi​szont ne​héz el​kép​zel​ni, ho​gyan
se​gít​het​ne meg​ta​lál​ni a ki​csi​ket.
– Ab​ban bí​zik, hogy ab​ban majd va​la​ki más se​gít.
– Ki​cso​da?
Szen​de ál​ta​lá​ban nem szí​ve​sen te​re​get​te ki a kár​tyá​it, de volt va​la​mi a fér​fi mo​-
do​rá​ban, ami be​szé​des​sé tet​te.
– A pol​gár​mes​ter.
Az észak​föl​di vett egy mély le​ve​gőt.
– Előbb bíz​nám a go​lyó​i​mat egy kí​gyó​ra, mint bár​mit arra a nőre.
– Ki​csit túl​sá​go​san is sima a mo​do​ra, annyi biz​tos.
– Ne​kem min​dig azt ta​ní​tot​ták, hogy soha ne bíz​zak sen​ki​ben, aki nem a ren​des
ne​vét hasz​nál​ja.
 – Még maga sem árul​ta el a ne​vét.
A tag​ba​sza​kadt fér​fi fá​rad​tan só​haj​tott fel.
– Re​mél​tem, hogy nem lesz rá szük​ség. Az em​be​rek ál​ta​lá​ban más​hogy né​zek
rám, mi​után meg​tud​ják.
– Ma​gá​nak is olyan vic​ces neve van? Vég​bél​szél vagy ilyes​mi?
– Az​zal még nem is vol​na gond. Az én ne​vem saj​nos sen​kit nem ne​vet​tet meg. El
sem hin​né, mit küz​döt​tem, hogy hí​res​sé te​gyem. Hosszú éve​ken át más​sal sem
fog​lal​koz​tam, most meg nem tu​dok el​me​ne​kül​ni az ár​nyé​ká​ból. Ma​gam ko​vá​csol​-
tam a lán​ca​i​mat, sem​mi két​ség.
– Gon​do​lom, mind haj​la​mo​sak va​gyunk rá.
– Több mint va​ló​szí​nű. – A fér​fi el​hall​ga​tott, az​tán ki​nyúj​tot​ta vas​kos ke​zét.
Ahogy Szen​de meg​fog​ta, az övé egy gye​rek prac​li​já​nak tűnt az észak​föl​di uj​ja​i​nak
szo​rí​tá​sá​ban. – A ne​vem…
– Arany Gla​ma!
A tag​ba​sza​kadt fér​fi össze​rez​zent, az​tán be​húz​ta a nya​kát, és las​san meg​for​dult.
Egy fi​a​tal​em​ber állt mö​göt​te az ut​cán. Meg​ter​mett volt maga is, hosszú heg hú​zó​-
dott az aj​kán ke​resz​tül, és ron​gyos ka​bá​tot vi​selt. Mint​ha nem állt vol​na biz​to​san a
lá​bán, Szen​de sze​rint nem ke​ve​set iha​tott. Ta​lán, hogy így szed​je össze a bá​tor​sá​-
gát, bár Ránc​ban az em​be​rek​nek ál​ta​lá​ban nem volt szük​sé​gük kü​lö​nö​sebb ürügy​-
re hoz​zá, hogy igya​nak. A fi​a​tal​em​ber re​me​gő uj​jal mu​ta​tott rá​juk, a má​sik ke​zét
az övén lógó kés mar​ko​la​ta kö​ze​lé​ben tar​tot​ta.
– Maga ölte meg Ha​ris​nyás Med​vét? – kér​dez​te vi​cso​rog​va. –Maga nyer​te meg
azt a ren​ge​teg pár​bajt? – A sár​ba kö​pött az észak​föl​di lába elé. – Nem néz ki va​la​-
mi ke​mény​nek.
– Nem is va​gyok ke​mény – fe​lel​te hal​kan a tag​ba​sza​kadt fér​fi.
A fi​a​tal​em​ber pis​lan​tott egyet. Ez​zel nem iga​zán tu​dott mit kez​de​ni.
– Hát… ak​kor én ki​hí​vom ma​gát, mocs​kos gaz​em​ber!
– És mi van, ha nem ér​de​kel?
A fi​a​tal​em​ber a sze​mét össze​húz​va né​zett fel a tor​ná​co​kon össze​gyűlt em​be​rek​-
re, akik mos​tan​ra mind őket fi​gyel​ték. Meg​nyal​ta az aj​kát, el is bi​zony​ta​la​no​dott
kis​sé. Az​tán Szen​dé​re pil​lan​tott, és oda​szúrt még egyet.
– Ki ez a kur​va? Csak nem őt dug​ja?
– Ne kell​jen meg​öl​nöm, fiú. – Arany hall​ha​tó​an nem fe​nye​ge​tés​nek szán​ta eze​-
ket a sza​va​kat. In​kább mint​ha kö​nyör​gött vol​na, a te​kin​te​te még szo​mo​rúbb volt,
mint ed​dig.
A fi​a​tal​em​ber egy pil​la​nat​ra hát​ra​hő​költ, az uj​jai rán​ga​tóz​tak. Fal​fe​hér lett az
arca. Az üveg ra​vasz uzso​rás: csak köl​csön​be adja a bá​tor​sá​got, és idő​vel kö​nyör​te​-
le​nül be​hajt​ja a tar​to​zást. Az ide​gen hát​ra​lé​pett, és megint kö​pött egyet.
– Kur​vá​ra nem éri meg – mor​dult fel.
– Nem bi​zony. – Arany fi​gyel​te a fi​a​tal​em​bert, ahogy az las​san hát​rál​ni kezd, az​-
tán meg​for​dul, és se​bes lép​tek​kel el​si​et. Pá​ran meg​könnyeb​bül​ten fel​só​haj​tot​tak,
má​sok csak vál​lat von​tak, és a tor​ná​co​kon las​san újra el​kez​dő​dött a be​szél​ge​tés.
Szen​de nyelt egyet. Hir​te​len ki​szá​radt a szá​ja, és le​ver​te az iz​zad​ság.
– Maga Arany Gla​ma?
A fér​fi ko​mó​to​san bó​lin​tott.
– Bár ma​gam is jól tu​dom, hogy mos​tan​ság nincs túl sok kö​zöm az arany​hoz. –
Mi​köz​ben a tö​meg​be ol​va​dó fi​a​tal​em​bert fi​gyel​te, össze​dör​zsöl​te két ha​tal​mas te​-
nye​rét. Szen​de ész​re​vet​te, hogy re​meg a keze. – Bor​zasz​tó egy do​log a hír​név. Bor​-
zasz​tó.
– Maga lesz Ring papa em​be​re az ököl​harc​ban, amit nem​so​ká​ra meg​ren​dez​nek?
– Így igaz. Bár meg kell mond​jam, re​mé​lem, nem ke​rül rá sor. Úgy hal​lot​tam, a
pol​gár​mes​ter még nem ta​lált har​cost ma​gá​nak. – A fér​fi össze​húz​ta fakó sze​mét,
úgy né​zett Szen​dé​re. – Mi​ért? Maga mit hal​lott?
– Sem​mit – fe​lel​te a nő. Min​den tőle tel​he​tőt meg​tett, hogy ki​pré​sel​jen ma​gá​ból
egy mo​solyt, de nem si​ke​rült neki. – Egy​ál​ta​lán sem​mit.
 Ebből vérontás lesz

Még nem is haj​na​lo​dott, a le​ve​gő tisz​ta volt és hi​deg, a sár te​te​je ro​po​gós​ra fa​gyott.
Az ab​la​kok​ba ki​tett lám​pák leg​na​gyobb ré​szét már el​ol​tot​ták, a cé​gé​re​ket meg​vi​lá​-
gí​tó lám​pák ki​alud​tak, az ég vi​lá​gos volt a csil​la​gok fé​nyé​től. Szá​zá​val ra​gyog​tak
oda​fent, ör​vé​nyek​be, sá​vok​ba, szik​rá​zó kons​tel​lá​ci​ók​ba ren​de​ződ​ve, éle​sen, akár a
drá​ga​kö​vek. Temp​lo​mos ki​nyi​tot​ta a szá​ját, a hi​deg az ar​cá​ba csí​pett. Csak for​gott
és for​gott, amíg bele nem szé​dült, szív​ta ma​gá​ba az ég​bolt szép​sé​gét. Kü​lö​nös,
hogy ed​dig so​sem vet​te ész​re. Ta​lán mert min​dig a föld​re sze​gez​te a te​kin​te​tét.
– Gon​do​lod, hogy oda​fent meg​ta​lá​lod a vá​laszt? – kér​dez​te Ber​mi. Lé​leg​ze​te pá​-
rá​ja a lo​vá​é​val ke​ve​red​ve szállt fel a hű​vös éj​sza​kai le​ve​gő​ben.
– Nem tu​dom, hol ta​lál​ha​tom meg a vá​laszt – fe​lel​te Temp​lo​mos. – Ké​szen
állsz?
Temp​lo​mos a ház felé for​dult. A nagy ge​ren​dák mind a he​lyük​re ke​rül​tek, mint
ahogy a leg​több ajtó- meg ab​lak​ke​ret is, az épü​let váza pec​ke​sen fe​szí​tett a csil​la​-
gos ég előtt. Ma​jud ép​pen az elő​ző reg​gel di​csér​te meg, ami​ért ilyen nagy​sze​rű
mun​kát vég​zett, és azt mond​ta, ha Curn​sbick lát​ná, még ő is úgy gon​dol​ná, hogy
meg​ér​te a pénzt. Temp​lo​most el​ön​töt​te a büsz​ke​ség, és azon kez​dett gon​dol​kod​ni,
va​jon mi​kor tör​tént vele ilyes​mi utol​já​ra. De még​is​csak olyan em​ber volt, aki min​-
dent fél​be​ha​gyott. Ezt ré​ges-rég tud​ni le​he​tett róla.
– Fel​ül​hetsz a mál​hás lóra. Úgy​is csak egy-két nap, és a he​gyek​ben le​szünk.
– Mi​ért is ne? – Mi​után el​töl​tött pár száz mér​föl​det egy ösz​vé​ren, olyan ke​mény
lett a fe​ne​ke, mint​ha fá​ból fa​rag​ták vol​na.
Az am​fi​te​át​rum​ban az ácsok már​is ne​ki​fog​tak a mun​ká​nak. Új pad​so​ro​kat ké​szí​-
tet​tek a nyi​tott ol​da​lon, hogy még pár tu​cat​nyi né​zőt be tud​ja​nak zsú​fol​ni. A
domb​ol​dal sö​tét hát​te​re előtt hal​vá​nyan lát​ni le​he​tett a desz​ká​kat meg a ke​reszt​-
ben egy​más​hoz il​lesz​tett, tá​masz​té​kul szol​gá​ló ge​ren​dá​kat. Min​den csá​lén állt, a
szö​ge​lést el​na​gyol​ták, né​me​lyik fa​rön​köt rá​adá​sul még az ágak​tól sem csu​pa​szí​tot​-
ták meg ren​de​sen.
– Csak két hét van vissza a nagy ököl​har​cig.
– Kár, hogy le​ma​ra​dunk róla – mond​ta Ber​mi. – In​dul​nunk kéne, a töb​bi​ek már
jócs​kán előt​tünk jár​hat​nak.
Temp​lo​mos át​dug​ta új la​pát​ját az egyik mál​hás ló ter​hét rög​zí​tő szí​jon, de egy​re
las​sab​ban és las​sab​ban moz​gott, vé​gül moz​du​lat​lan​ná der​medt. Egy-két nap​ja
nem ta​lál​ko​zott már Szen​dé​vel, de a nő tá​vol​lé​té​ben sem fe​led​ke​zett meg az adós​-
sá​gá​ról. Kí​ván​csi lett vol​na rá, hogy még min​dig el​szán​tan ku​tat-e. Temp​lo​mos
csak cso​dál​ni tud​ta az olyan em​bert, aki ilyen ki​tar​tó​an küzd, hogy bár​mi áron,
bár​mi​lyen ne​héz​sé​get le​gyűr​ve el​ér​je a cél​ját. Fő​leg mert ő soha nem tar​tott ki
sem​mi mel​lett. Még ak​kor sem, ha na​gyon akar​ta.
Ezen egy pil​la​na​tig el​gon​dol​ko​dott, ahogy ott állt moz​du​lat​la​nul, bo​ká​ig süllyed​-
ve a fé​lig fa​gyott sár​ba. Az​tán Ber​mi​hez lé​pett, és a vál​lá​ra csa​pott.
– Nem me​gyek ve​le​tek. Mér​he​tet​le​nül há​lás va​gyok az aján​la​tért, de be kell fe​-
jez​nem ezt az épü​le​tet. Az​tán meg az adós​sá​go​mat is vissza kell fi​zet​nem.
– Mi​óta fi​ze​ted vissza az adós​sá​ga​i​dat?
– Ma haj​nal óta, azt hi​szem.
Ber​mi ér​tet​le​nül né​zett rá, mint aki azt pró​bál​ja meg ki​ta​lál​ni, hol is van eb​ben a
vicc.
– Rá tud​lak ven​ni, hogy meg​gon​dold ma​gad?
– Nem.
– Min​dig elég volt, ha vál​to​zott a szél​irány, te már​is meg​gon​dol​tad ma​gad.
– Úgy fest, még ne​kem is be​nő​het a fe​jem lá​gya.
– És mi lesz a la​pá​tod​dal?
– Te​kintsd aján​dék​nak.
Ber​mi össze​húz​ta a sze​mét.
– Va​la​mi nő van a do​log​ban, igaz?
– Igen, de nem úgy, ahogy gon​do​lod.
– És a csaj hogy gon​dol​ja?
Temp​lo​mos fel​mor​dult.
– Hát ő sem úgy.
– Meg​lát​juk. – Ber​mi fel​ka​pasz​ko​dott a lova nyer​gé​be. – Nyil​ván meg fo​god te
még ezt bán​ni, ami​kor majd ak​ko​ra arany​rö​gök​kel jö​vünk vissza, amek​ko​rát reg​-
ge​len​te ku​lá​zol.
– An​nál sok​kal ha​ma​rabb meg fo​gom bán​ni. Ilyen az élet.
– Na, eb​ben iga​zad van. – A sty​ri​ai le​kap​ta a ka​lap​ját, és bú​csú gya​nánt a ma​-
gas​ba emel​te. – Ami​lyen hü​lye vagy, úgy​sem le​het be​szél​ni a fe​jed​del. – Ez​zel ne​-
ki​vá​gott a fő​ut​cá​nak, lova lép​tei alatt fel​ka​va​ro​dott a sár, egy csa​pat ré​sze​gen tán​-
tor​gó bá​nyász szét​szé​ledt előt​te.
Temp​lo​mos mé​lyet só​haj​tott. Nem volt ben​ne biz​tos, nem bán​ta-e meg már​is a
dön​té​sét. Az​tán fel​húz​ta a szem​öl​dö​két. Az egyik bo​tor​ká​ló bá​nyász is​me​rős​nek
tűnt: az öreg​em​ber egy pa​lac​kot tar​tott a ke​zé​ben, ar​cán könnyek húz​tak csil​lo​gó
csí​ko​kat.
– Io​siv Les​tek? – Temp​lo​mos fel​húz​ta a nad​rág​ja szá​rát, és cup​pog​va si​e​tett kö​-
ze​lebb. – Mi tör​tént ma​gá​val?
– Szé​gyen! – hö​rög​te a szí​nész, és a mell​ka​sá​ra csa​pott. – A kö​zön​ség… szá​nal​-
mas. Az elő​adá​som… för​tel​mes. A kul​tu​rá​lis él​mény… ku​darc! – Meg​mar​kol​ta
Temp​lo​mos in​gét. – Meg​do​bál​tak a né​ző​tér​ről! En​gem! Io​siv Les​te​ket! En​gem, aki
úgy ural​kod​tam Mid​der​land szín​há​za​i​ban, mint​ha hű​bér​be kap​tam vol​na őket! –
A sa​ját in​gén ék​te​len​ke​dő fol​tok​ra mu​ta​tott. – Trá​gyá​val do​bál​tak meg! Há​rom
pu​cér csö​csű nő lé​pett fel he​lyet​tem. És ki​tö​rő taps​sal fo​gad​ták őket! Hát mos​tan​-
ság már csak ez kell a kö​zön​ség​nek? Csö​csök?
– Vol​ta​kép​pen min​dig is nép​sze​rű​ek vol​tak…
– Min​den​nek vége! – vo​nyí​tot​ta Les​tek az ég felé.
– Kuss le​gyen, baz​meg! – or​dí​tot​ta el ma​gát va​la​ki egy eme​le​ti ab​lak​ból.
Temp​lo​mos ka​ron fog​ta a szí​nészt.
– Jöj​jön, vissza​kí​sé​rem Cam​ling​hoz…
– Cam​ling! – Les​tek ki​tép​te ma​gát az ács ke​zé​ből, és az üve​gé​vel kez​dett ha​do​-
nász​ni. – Az az át​ko​zott fé​reg! Az az áru​ló ka​kukk! Ki​do​bott a ven​dég​fo​ga​dó​já​ból!
En​gem! Les​te​ket! De bosszút fo​gok áll​ni raj​ta!
– Nem két​lem.
– Majd meg​lát​ja! Mind meg​lát​ják! A leg​nagy​sze​rűbb ala​kí​tá​som még hát​ra​van!
– Meg​mu​tat​hat​ja neki, de ta​lán ráér reg​ge​lig. Van​nak más fo​ga​dók is…
– Egy fi​ty​in​gem sincs! El​ad​tam a ko​csi​mat, meg​vál​tam a kel​lé​ke​im​től. Za​ci​ba
csap​tam a jel​me​ze​i​met! – Les​tek térd​re ro​gyott a mo​csok​ban. – Sem​mim sincs
eze​ken a ron​gyo​kon kí​vül.
Temp​lo​mos pá​rá​sat só​haj​tott, és még egy​szer fel​né​zett a csil​la​gos ég​bolt​ra. A je​-
lek sze​rint el​in​dult a ne​he​zebb úton. A gon​do​lat kü​lö​nös mó​don elé​ge​dett​ség​gel
töl​töt​te el. Ki​nyúj​tot​ta a ke​zét, és fel​se​gí​tet​te az öreg​em​bert.
– A sát​ram elég nagy két em​ber​nek is, ha el​vi​se​li a hor​ko​lá​so​mat.
Les​tek egy pil​la​na​tig szót​la​nul im​boly​gott.
– Nem ér​dem​lek ilyen jó​in​du​la​tot.
Temp​lo​mos vál​lat vont.
– Én sem ér​de​mel​tem.
– Fi​acs​kám! – A szí​nész szét​tár​ta a kar​ját, sze​mé​ben megint könnyek csil​log​tak.
Az​tán le​hány​ta Temp​lo​mos in​gét.
Szen​de fel​húz​ta a szem​öl​dö​két. Biz​tos​ra vet​te, hogy Temp​lo​mos fel​száll arra a
mál​hás lóra, és az ő gye​re​kes bi​zal​mát a sár​ba ti​por​va ott​hagy​ja a vá​rost, az​tán
soha töb​bé nem ad hírt ma​gá​ról. De a fér​fi csak adott egy ásót va​la​ki​nek, az​tán bú​-
csút in​tett neki. Ké​sőbb meg be​von​szolt egy nya​kig sza​ros ré​szeg disz​nót Ma​jud
fél​kész épü​le​té​be. Az em​be​rek to​vább​ra is meg​old​ha​tat​lan rej​télyt je​len​tet​tek
Szen​de szá​má​ra.
Újab​ban sok éj​sza​kát töl​tött éb​ren. Az ut​cát fi​gyel​te. Ta​lán azt vár​ta, hogy Cant​-
liss egy​szer csak be​lo​va​gol – nem mint​ha a leg​hal​vá​nyabb sej​té​se lett vol​na róla,
hogy néz ki. Ta​lán azt vár​ta, hogy meg​pil​lant​ja Pi​tét és Rót – már ha egy​ál​ta​lán
fel​is​me​ri még őket. De leg​in​kább csak rá​gó​dott. Azon, hogy mi van a test​vé​re​i​vel,
azon, hogy mi a hely​zet Bá​ránnyal, azon, hogy mi lesz, ha el​jön a pár​baj nap​ja.
Olyan dol​gok, he​lyek és ar​cok jár​tak a fe​jé​ben, ami​ket leg​szí​ve​seb​ben in​kább el​fe​-
lej​tett vol​na.
Jeg a fe​jé​be nyo​mott ka​lap​já​val, amint azt kér​dez​te: „Ken​dert? Ken​dert?” Dodd,
amint el​cso​dál​ko​zott Szen​de tes​té​be fú​ró​dó nyíl​vessző​in. Az a ban​kár, aki olyan
ud​va​ri​a​san mond​ta neki, hogy „saj​ná​lom, de nem se​gít​he​tek”, és még kis​sé ér​tet​le​-
nül mo​soly​gott is hoz​zá, mint​ha Szen​de egy köl​csö​nért fo​lya​mo​dó úri​nő vol​na,
nem pe​dig kö​zön​sé​ges tol​vaj, aki vé​gül a sem​mi​ért ölte meg. Az a lány, akit fel​kö​-
töt​tek a sa​ját há​zá​ban, és aki​nek Szen​de nem is tud​ta a ne​vét. Ott him​bá​ló​zott ki​-
tört nya​ká​ban egy táb​lá​val, élet​te​len te​kin​te​te azt kér​dez​te, „mi​ért én, és mi​ért
nem te?”, Szen​de pe​dig az​óta sem tud​ja a vá​laszt.
Azok​ban a las​san múló, sö​tét órák​ban úgy telt meg a feje két​sé​gek​kel, mint egy
kor​ha​dó csó​nak a láp ví​zé​vel, és hi​á​ba ka​pá​ló​dzott, egy​re csak süllyedt és süllyedt.
Úgy gon​dolt Bá​rány ha​lá​lá​ra, mint​ha be​fe​je​zett tény vol​na, Ro és Pit holt​tes​te pe​-
dig a kép​ze​le​té​ben már​is a sem​mi kö​ze​pén osz​la​do​zott. Az​tán áru​ló​nak érez​te ma​-
gát, ami​ért ilyes​mi egy​ál​ta​lán eszé​be jut, de hát ho​gyan is le​het​ne meg​ál​lí​ta​ni egy
gon​do​la​tot, ha egy​szer be​fész​ke​li ma​gát az em​ber fe​jé​be?
A ha​lál volt az egyet​len biz​tos pont itt a vé​ge​ken. Az egyet​len bi​zo​nyos​ság a le​he​-
tő​sé​gek, az esé​lyek, a fo​ga​dá​sok és a re​mé​nyek kö​zött. Leef, Bak​tu​log fiai meg ki
tud​ja hány dzsinn ve​szett oda a pusz​tán. Ránc​ban fér​fi​ak hal​tak meg ve​re​ke​dé​sek​-
ben, má​so​kat mit sem érő bi​zo​nyí​té​kok alap​ján fel​kö​töt​tek, a láz vit​te el őket, eset​-
leg os​to​ba bal​ese​tek ál​do​za​tai let​tek, mint a mar​haj​csár, akit a báty​ja lova rú​gott
fej​be teg​nap, vagy a ci​pő​ke​res​ke​dő, akit a csa​tor​ná​ba ful​lad​va ta​lál​tak. A ha​lál
min​den​nap kö​zöt​tük járt, és csak idő kér​dé​se volt, ér​tük mi​kor jön el.
Pa​ták dü​bö​rög​tek az ut​cán, és Szen​de a nya​kát nyúj​to​gat​va les​te, mi tör​té​nik.
Fák​lyák lo​bog​tak, az em​be​rek vissza​hú​zód​tak a tor​ná​ca​ik​ra a tu​cat​nyi lo​vas ál​tal
fel​vert sár elől. A nő Bá​rány felé pil​lan​tott. Az észak​föl​di ha​tal​mas tes​tét bo​rí​tó
pok​róc gyű​rő​dé​se​i​ben össze​gyűl​tek az ár​nyé​kok, a vé​gé​nél Szen​de nem lá​tott
mást, csak a fér​fi fü​lét; azt, ame​lyik​nek a cim​pá​já​ból egy jó​ko​ra da​rab hi​ány​zott.
Bá​rány hal​kan, egyen​le​te​sen lé​leg​zett.
– Éb​ren vagy?
 A fér​fi mé​lyeb​ben szív​ta be a le​ve​gőt.
– Most már igen.
A lo​va​sok meg​áll​tak a Koc​ka​ve​tés Temp​lo​ma előtt, fák​lyá​juk fé​nye cser​zett,
mar​co​na ar​cuk​ra ve​tült. Szen​de hát​ra​hő​költ. Nem Pit és Ro ér​ke​zett, de még csak
nem is Cant​liss.
– Jött még egy csa​pat fogd​meg a pol​gár​mes​ter​hez.
– Kis​sé sok a kör​nyé​ken a fogd​meg – mo​rog​ta Bá​rány. – Nem a rú​nák​ból kell
ki​ol​vas​ni, hogy eb​ből vér​on​tás lesz.
Megint ló​do​bo​gás hal​lat​szott az ut​cán, ne​ve​tés har​sant, az​tán egy női hang ki​ál​-
tott. Utá​na csend lett, csak az am​fi​te​át​rum​ból vissz​hang​zó ko​pá​cso​lás em​lé​kez​te​-
tett rá, hogy nagy mű​sor ké​szü​lő​dik.
– Mi tör​té​nik, ha Cant​liss még​sem jön? – kér​dez​te Szen​de a sö​tét​ség​től. – Ak​kor
ho​gyan ta​lál​juk meg Pi​tét és Rót?
Bá​rány las​san fel​ült, uj​ja​i​val be​le​túrt ősz sza​kál​lá​ba.
– Ak​kor to​vább kell majd ke​res​nünk őket.
– És ha… – Rég​óta for​gat​ta a fe​jé​ben a gon​do​la​tot, de most elő​ször ju​tott el arra
a pont​ra, hogy ki is mond​ja. – És ha meg​hal​tak?
– Ad​dig ke​res​sük őket, amíg biz​to​sat nem tu​dunk.
– Mi van, ha a pusz​tán hal​tak meg, és so​sem fo​gunk biz​to​sat tud​ni? Min​den
egyes el​telt hó​nap​pal na​gyobb rá az esély, hogy hop​pon ma​ra​dunk, igaz? Egy​re na​-
gyobb az esély, hogy örök​re el​tűn​tek, és soha töb​bé nem lát​juk őket. – Fo​ko​za​to​-
san éle​sebb lett a hang​ja, még​sem tud​ta kor​dá​ban tar​ta​ni, ahogy egy​re két​ség​be​-
eset​teb​ben tör​tek elő be​lő​le a sza​vak. – Mos​tan​ra bár​hol le​het​nek, akár élve, akár
hol​tan! Ho​gyan ta​lá​lunk meg két gye​re​ket eb​ben a fel​tér​ké​pe​zet​len sem​mi​ben?
Iga​zá​ból csak azt aka​rom kér​dez​ni, hogy mi​kor ad​juk fel? Mi​kor ad​hat​juk fel?
Bá​rány le​rúg​ta ma​gá​ról a ta​ka​rót, oda​bal​la​gott a nő​höz, le​gug​golt mel​lé, és a
sze​mé​be né​zett.
– Ak​kor adod fel, Szen​de, ami​kor csak aka​rod. El​jöt​tél idá​ig, hosszú és ne​héz út
volt. Több mint va​ló​szí​nű, hogy újabb hosszú és ne​héz út áll még előt​tünk. Én tet​-
tem egy ígé​re​tet anyád​nak, úgy​hogy ki​tar​tok. Amed​dig csak kell. Úgy​sem ko​pog​tat
ná​lam sen​ki jobb aján​lat​tal. Te vi​szont még fi​a​tal vagy. Él​ned kell az éle​te​det. Ha
fel​adod, sen​ki sem hi​báz​tat​hat.
– Csak én ma​gam. – Szen​de el​ne​vet​te ma​gát, és a kéz​fe​jé​vel le​tö​röl​te ki​ser​ke​nő
könnye​it. – Az​tán meg az én éle​tem sem túl ér​de​kes, igaz?
– Eb​ben rám ütöt​tél. – Bá​rány fel​haj​tot​ta a ta​ka​rót a nő ágyán. – Akár a lá​nyom
vagy, akár nem.
– Azt hi​szem, el​fá​rad​tam.
 – Ki ne fá​radt vol​na el a he​lyed​ben?
– Csak vissza aka​rom kap​ni a test​vé​re​i​met – mond​ta Szen​de, és le​fe​küdt.
– Vissza​sze​rezzük őket. – Bá​rány be​ta​kar​gat​ta, és a vál​lá​ra tet​te la​pát​te​nye​rét. A
nő ott és ak​kor szin​te hitt is neki. – Aludj szé​pen, Szen​de.
A füg​göny ré​se​in be​szű​rő​dő első haj​na​li su​ga​rak vé​kony​ka csí​kot raj​zol​tak Bá​-
rány ágyá​ra, de et​től el​te​kint​ve sö​tét volt a szo​bá​ban.
– Tény​leg har​col​ni fogsz ez​zel az Arannyal? – kér​dez​te egy idő után a nő. – Egé​-
szen ren​des​nek tűnt.
Bá​rány olyan so​ká​ig nem fe​lelt, hogy Szen​de már-már azt hit​te, el​aludt. Az​tán
még​is meg​szó​lalt.
– Saj​ná​lom, hogy ezt kell mon​da​nom, de ke​ve​sebb in​dok​kal is öl​tem már nála
jobb em​be​re​ket.
 A csendestárs

Temp​lo​mos​nak ma​gá​nak is el kel​lett is​mer​nie, hogy alap​ve​tő​en olyan em​ber volt,

aki nem fe​lelt meg a sa​ját ma​gas el​vá​rá​sa​i​nak. Ami azt il​let, a sa​ját ala​csony el​vá​-
rá​sa​i​nak sem. Szám​ta​lan do​log​ba vá​gott bele. So​kat ezek kö​zül min​den tisz​tes​sé​-
ges em​ber szé​gyellt vol​na. A ma​ra​dék​ból szin​te nem is em​lé​ke​zett olyan​ra, ami a
bal​sze​ren​csé​je, a tü​rel​met​len​sé​ge vagy egy kö​vet​ke​ző ka​land csá​bí​tá​sa mi​att ne
csa​ló​dás​sal, bu​kás​sal vagy egye​ne​sen ka​taszt​ró​fá​val ért vol​na vé​get.
Ma​jud üz​le​te, ami már nem is állt messze tőle, hogy el​ké​szül​jön, ek​képp igen
kel​le​mes meg​le​pe​tés​ként érte.
Az egyik sul​ju​ki, aki a Tár​sa​ság​gal ér​ke​zett a pusz​tán át, egé​szen mes​te​ri te​tő​fe​-
dő​nek bi​zo​nyult. Bá​rány mind a ki​lenc uj​ját mun​ká​ra fog​ta a va​ko​lás​nál, és ki​de​-
rült, hogy na​gyon is érti a dol​gát. Egy idő után még a Bak​tu​log csa​lád is tel​jes lét​-
szám​ban elő​ke​rült, és se​gí​tet​tek fű​ré​szel​ni meg fel​szö​gel​ni a bur​ko​lat desz​ká​it.
Egy-egy rit​ka pil​la​na​tig még Lord In​gel​stad sem az​zal fog​lal​ko​zott, hogy el​ve​szít​se
a pén​zét a vá​ros ha​zárd​já​té​ko​sai kö​zött, ha​nem in​kább el​jött, és ta​ná​cso​kat adott a
fes​tés​sel kap​cso​lat​ban. Rossz ta​ná​cso​kat, de ak​kor is.
Temp​lo​mos hát​ra​lé​pett, fel​né​zett a majd​nem tel​je​sen kész hom​lok​zat​ra, ahon​-
nan már csak az er​kély kor​lát​ja meg az ab​lak​üve​gek hi​á​nyoz​tak, és olyan szé​les
mo​soly​ra húz​ta a szá​ját, ami​hez fog​ha​tót már rég nem le​he​tett lát​ni tőle. Az​tán va​-
la​ki ak​ko​rát csa​pott a vál​lá​ra, hogy majd has​ra esett tőle.
Ab​ban a biz​tos tu​dat​ban for​dult sar​kon, hogy Szen​de ke​rült elő, és rög​tön fel​em​-
le​ge​ti, mi​lyen vér​lá​zí​tó​an ma​gas összeg​gel tar​to​zik még neki, de má​sod​szor is
meg​le​pe​tés érte.
Egy fér​fi állt a háta mö​gött. Nem volt ma​gas, szé​les azon​ban igen, és ri​kí​tó vö​rös
po​fa​sza​kál​la majd ki​bök​te az em​ber sze​mét. Vas​tag oku​lár​é​ja egé​szen ap​ró​nak
mu​tat​ta a sze​mét, alat​ta an​nál ha​tal​ma​sabb​nak tűnt a mo​so​lya. Mé​ret​re sza​bott
öl​tönyt vi​selt, vas​kos ke​zén azon​ban ke​mény mun​ka nyo​mát.
– Tar​tot​tam tőle, hogy nem ta​lá​lok tisz​tes​sé​ges ácsot ezen a he​lyen! – Fel​hú​zott
szem​öl​dök​kel pil​lan​tott az ősi am​fi​te​át​rum kö​rül az ég​nek szö​kő ke​sze-ku​sza pad​-
so​rok​ra. – Az​tán mit lát​nak sze​me​im, ami​kor már ép​pen kezd​tem fel​ad​ni a re​-
ményt? – Meg​ra​gad​ta Temp​lo​most a kar​já​nál fog​va, és vissza​for​dí​tot​ta Ma​jud
bolt​ja felé.
– Az ács​mes​ter​ség​nek ezt a fel​eme​lő pél​dá​ját! Me​rész terv, pon​tos ki​vi​te​le​zés, a
stí​lu​sok má​mo​rí​tó öt​vö​ze​te pél​dá​san tük​rö​zi az erre a szűz föld​re lá​to​ga​tó ka​lan​-
do​rok kul​tú​rá​i​nak sok​szí​nű​sé​gét. És mind​ezt az én ne​vem​ben! Uram, meg​ha​jo​lok
ön előtt!
– A maga… ne​vé​ben?
– Úgy ám! – A be​já​rat fö​lött lógó cé​gér​re mu​ta​tott. – Hon​rig Curn​sbick va​gyok a
Ma​jud és Curn​sbick job​bik fele. – Át​ka​rol​ta Temp​lo​most, két ol​dal​ról ar​con csó​-
kol​ta, az​tán a mel​lény​zse​bé​be nyúlt, és elő​vett egy ér​mét. – Egy kis ju​ta​lom a fá​ra​-
do​zá​sa​i​ért. Sze​mély sze​rint azt val​lom, hogy a nagy​vo​na​lú​ság ki​fi​ze​tő​dik.
Temp​lo​mos pis​log​va né​zett az ér​mé​re. Egy ezüst öt​már​kást tar​tott a ke​zé​ben.
– Tény​leg?
– Tény​leg! Nem min​dig anya​gi​lag, nem is min​dig azon​nal, de a jó szán​dék és a
ba​rát​ság vég​ső so​ron meg​fi​zet​he​tet​len.
– Va​ló​ban? Már​mint… maga sze​rint ezek meg​fi​zet​he​tet​le​nek?
– Azok bi​zony! Hol van a tár​sam, Ma​jud? Hol van az a kő​szí​vű vén só​her?
– Nem hi​szem, hogy szá​mít az ér​ke​zé​sé​re…
– Én sem! De ho​gyan is ma​rad​hat​nék Adu​á​ban, ami​kor itt ez… – Szét​tárt kar​ral
ölel​te át a nyüzs​gő, za​jon​gó, szí​nes-sza​gos Rán​cot. – Ami​kor itt ez nél​kü​lem tör​-
tént? És amúgy is meg sze​ret​nék vi​tat​ni egy le​nyű​gö​ző új ta​lál​mányt Ma​jud​dal. A
gőz​re kell most át​tér​ni!
– Tény​leg?
– A mér​nö​kök kö​zös​sé​ge fel​boly​dult, mi​után Scib​gard be​mu​tat​ta az új szén​meg​-
haj​tá​sú du​gattyús gé​pe​ze​tét.
– Ki​cso​da mu​tat​ta be a mi​cso​dá​ját?
Curn​sbick fel​tol​ta a szem​üve​gét szé​les hom​lo​ká​ra, és hu​nyo​rog​va néz​te a vá​ro​-
son túl ma​ga​so​dó he​gye​ket.
– Az első ku​ta​tá​si ered​mé​nyek le​nyű​gö​ző​ek! Gya​ní​tom, fiam, hogy ezek​ben a
he​gyek​ben fe​ke​te az arany! Fe​ke​te, mint a… – El​hall​ga​tott, és a ház lép​cső​jé​re me​-
redt. – Nem… Le​het​sé​ges vol​na…?– Meg​igaz​gat​ta az oku​lár​é​ját, és le​esett az álla.
– A hí​res-ne​ves Io​siv Les​tek?
A pok​róc​ba bu​gyo​lált szí​nész, több​na​pos ősz bo​ros​tá​val az ál​lán hu​nyor​gott az
aj​tó​ban.
– Nos, igen…
– Drá​ga uram!
Bak​tu​log egyik fia el​ej​tet​te a ka​la​pá​csát, ahogy Curn​sbick oda​ve​tett neki egy
már​kát, mi​előtt fel​vág​ta​tott a lép​csőn, meg​ra​gad​ta a szí​nész ke​zét, és olyan he​ve​-
sen ráz​ta meg, hogy du​gattyús gé​pe​zet le​gyen a tal​pán, ame​lyik utá​na akar​ja csi​-
nál​ni.
 – Meg​tisz​tel​te​tés, hogy ta​lál​koz​ha​tom ön​nel, óri​á​si meg​tisz​tel​te​tés! Egy​szer
Adu​á​ban el​va​rá​zsolt, ami​kor Ba​yazt ját​szot​ta. Va​ló​ság​gal el​va​rá​zsolt!
– Ön túl ked​ves hoz​zám – mor​mog​ta Les​tek, ahogy Ma​jud kö​nyör​te​le​nül ke​dé​-
lyes üz​let​tár​sa be​te​rel​te a bolt​ba. – Bár úgy ér​zem, a leg​nagy​sze​rűbb ala​kí​tá​som
még hát​ra​van…
Temp​lo​mos pis​log​va né​zett utá​nuk. Curn​sbick egy​ál​ta​lán nem olyan volt, mint
vár​ta. De hát mi volt olyan az élet​ben? Még egy​szer hát​ra​lé​pett, is​mét be​le​fe​led​ke​-
zett az épü​let cso​dá​la​tá​ba, mire va​la​ki ak​ko​rát csa​pott a vál​lá​ra, hogy majd has​ra
esett. Ez​út​tal már ha​tá​ro​zot​tan bosszú​san for​dult hát​ra, hogy le​hord​ja Szen​dét.
– Meg​ka​pod a pén​ze​det, te vér​szí​vó…
Egy dra​bá​lis ter​me​tű fér​fi állt mö​göt​te, az arca meg​le​pő​en kis hely​re zsú​fo​ló​dott
össze ir​dat​lan ko​pasz fe​jén.
– A pol​gár​mes​ter… hí​vat​ja – je​len​tet​te bi​zony​ta​la​nul, mint​ha rosszul ta​nul​ta
vol​na be nyúl​fark​nyi sze​re​pét.
Temp​lo​mos már​is a szám​ta​lan okot pró​bál​ta szám​ba ven​ni, ami​ért egy ilyen
nagy​ha​tal​mú em​ber hol​tan akar​hat​ja lát​ni őt.
– Biz​tos, hogy rám gon​dolt? – A fér​fi bó​lin​tott. Temp​lo​mos nyelt egyet. –
Mond​ta, mi​ért?
– Nem mond​ta. Nem kér​dez​tem.
– És ha én in​kább itt ma​rad​nék?
Az apró arc még ki​sebb​re tö​pö​rö​dött gaz​dá​ja szin​te fáj​dal​mas eről​kö​dé​sé​től,
ahogy gon​dol​kod​ni pró​bált.
– Ez a le​he​tő​ség… nem me​rült fel.
Temp​lo​mos gyor​san kör​be​pil​lan​tott, de sen​kit sem lá​tott, aki gyor​san a se​gít​sé​-
gé​re si​et​het​ne, és per​sze a pol​gár​mes​ter amúgy sem tűnt olyan em​ber​nek, aki​re
csak úgy fittyet le​het hány​ni. Ha hí​vat​ta, hát úgy​is ott fog áll​ni előt​te ha​ma​ro​san.
Temp​lo​mos rán​tott egyet a vál​lán, és nyug​táz​ta, hogy megint fel​kap​ta a sors sze​le.
Csak​is maga Is​ten le​he​tett vol​na a meg​mond​ha​tó​ja, mi​ért szó​ra​ko​zik vele ennyit
mos​ta​ná​ban.
A pol​gár​mes​ter so​ká​ig né​mán, el​gon​dol​kod​va né​zett rá az asz​ta​la fö​lött.
Az olyan em​be​re​ket, akik igen jó vé​le​ménnyel van​nak ma​guk​ról, bi​zo​nyá​ra ké​jes
öröm​mel töl​ti el, ha így meg​bá​mul​ják őket, és ma​guk​ban nyil​ván szám​ba ve​szik,
mi min​den kész​tet​he​ti néma cso​dá​lat​ra a szem​lé​lőt. Temp​lo​mos szá​má​ra azon​ban
kín​szen​ve​dést je​len​tet​tek ezek a pil​la​na​tok. A mé​rics​ké​lő te​kin​tet​ben a sa​ját ön​-
ma​gá​ban való csa​ló​dott​sá​gát lát​ta tük​rö​ződ​ni, és csak fe​szen​gett a szé​kén, vár​va,
hogy vé​get ér​jen a gyöt​re​lem.
– Mély​sé​ge​sen meg​tisz​tel a ked​ves meg​hí​vás​sal, pol​gár​mes​ter… asszony – bök​te
ki, ami​kor már nem bír​ta to​vább a csen​det –, de… Mi​ért va​gyok itt?
 Az öreg​em​ber az ab​lak​nál, aki​ről ed​dig nem de​rült ki, mit ke​res itt, szá​ra​zon fel​-
ne​ve​tett.
– Ju​vens és a fi​vé​re, Be​desh hét tel​jes éven át fog​lal​ko​zott ez​zel a kér​dés​sel, és
mi​nél to​vább vi​tat​koz​tak, an​nál tá​vo​labb ke​rül​tek a vá​lasz​tól. Za​cha​rus va​gyok. –
Elő​re​dőlt, ki​nyúj​tot​ta büty​kös ke​zét, kör​mei alá pi​szok fe​ke​te fél​hold​jai et​ték be
ma​gu​kat.
– Mint a má​gus? – kér​dez​te Temp​lo​mos, és bi​zony​ta​la​nul maga is fel​kí​nál​ta a
te​nye​rét.
– Pon​to​san. – Az öreg​em​ber meg​ra​gad​ta a ke​zét, az​tán át​for​dí​tot​ta, és meg​ta​po​-
gat​ta az uj​ján a bőr​ke​mé​nye​dést, ami még min​dig na​gyon is fel​tű​nő volt, pe​dig
Temp​lo​mos he​tek óta nem fo​gott tol​lat. – A be​tűk em​be​re! – ál​la​pí​tot​ta meg Za​-
cha​rus, mire az ab​lak​pár​ká​nyon ülő csa​pat​nyi ga​lamb hir​te​len fel​szállt, és csap​-
kod​ni kez​dett a szár​nyá​val.
– Szá​mos… fog​lal​ko​zás​sal pró​bál​koz​tam. – Temp​lo​mos​nak si​ke​rült ki​húz​nia a
ke​zét az öreg​em​ber meg​le​pő​en erős szo​rí​tá​sá​ból. – A da​gos​kai nagy​temp​lom​ban
ta​nul​tam tör​té​nel​met, teo​ló​gi​át és jo​got Kah​dia had​dis​tól… – A pol​gár​mes​ter fel​-
kap​ta a fe​jét a név hal​la​tán. – Is​mer​te ta​lán? – kér​dez​te Temp​lo​mos.
– Egy em​ber​öl​tő​vel ez​előtt. Cso​dál​tam őt. Min​dig ah​hoz tar​tot​ta ma​gát, amit
pré​di​kált. Azt tet​te, amit he​lyes​nek gon​dolt, akár​mi​lyen ne​héz​sé​gek​kel is járt.
– A szö​ges el​len​té​tem – mor​mog​ta Temp​lo​mos.
– Kü​lön​bö​ző fel​ada​tok​hoz kü​lön​bö​ző ké​pes​sé​gek kel​le​nek – szö​gez​te le a pol​-
gár​mes​ter. – Szer​zett ta​pasz​ta​la​tot a nem​zet​kö​zi szer​ző​dé​sek te​rén?
– A leg​utób​bi két al​ka​lom​mal, ami​kor Sty​ri​á​ban jár​tam, tör​té​ne​te​sen le​ve​zé​-
nyel​tem egy bé​ke​tár​gya​lást, az​tán meg​kur​tí​tot​tam egy ha​tárt. – Esz​köz volt egy jó​-
ko​ra te​rü​let szé​gyen​tel​jes és tel​jes​ség​gel tör​vény​te​len be​ke​be​le​zé​sé​ben, de az
őszin​te​ség csak egy ács vagy egy pap hi​va​tá​sá​ban szá​mí​tott előny​nek, egy jo​-
gászéban nem.
– Sze​ret​ném, ha meg​fo​gal​maz​na a szá​mom​ra egy szer​ző​dést – mond​ta a pol​gár​-
mes​ter –, mely​nek ér​tel​mé​ben Ránc a Messzi Vi​dék kör​nye​ző te​rü​le​te​i​vel egye​-
tem​ben a Bi​ro​da​lom ré​szé​vé vá​lik, és ek​képp az ol​tal​ma alá ke​rül.
– Az Óbi​ro​da​lom ré​szé​vé? A te​le​pe​sek je​len​tős ré​sze az Uni​ó​ból ér​ke​zett. Nem
az len​ne a ter​mé​sze​tes…
– Az Uni​ó​ról szó sem le​het.
– Ér​tem. Nem aka​rom baj​ba ke​ver​ni ma​ga​mat az​zal, hogy túl so​kat be​szé​lek,
mert ez amúgy is jó​val több​ször for​dult elő már ve​lem a kel​le​té​nél, de úgy lá​tom,
az em​be​rek csak az olyan tör​vényt tisz​te​lik er​re​fe​lé, ame​lyik​nek he​gyes a vége.
– Most ta​lán még így van. – A pol​gár​mes​ter az ab​lak​hoz lé​pett, és ki​né​zett a for​-
gal​mas ut​cá​ra. – De egy​szer el​fogy az arany, és a ka​lan​do​rok ha​za​men​nek, az​tán a
szőr​me is el​fogy, és a prém​va​dá​szok is ha​za​men​nek, az​tán a sze​ren​cse​já​té​ko​sok is,
az​tán a fogd​me​gek, az​tán a kur​vák. Hogy ki ma​rad? Az olya​nok, mint a maga Bak​-
tu​log ba​rát​ja, aki há​zat épít, az​tán egy​na​pi lo​vag​lás​ra a vá​ros​tól mar​há​kat te​-
nyészt. Vagy a maga Ma​jud ba​rát​ja, aki​nek a nagy​sze​rű bolt​ján meg mű​he​lyén
maga kér​ges​re dol​goz​ta a te​nye​rét az el​múlt he​tek​ben. Em​be​rek, akik ter​mel​nek,
al​kot​nak, árul​nak. – Mi​előtt vissza​in​dult az asz​ta​lá​hoz, ke​cses moz​du​lat​tal ma​gá​-
hoz vett egy po​ha​rat meg egy üve​get. – Már​pe​dig az ef​fé​le em​be​rek sze​re​tik a tör​-
vé​nye​ket. A jo​gá​szo​kat ke​vés​bé, de szük​sé​ges rossz​nak te​kin​tik őket. Mint aho​-
gyan én is.
Töl​tött egy ada​got, de Temp​lo​mos vissza​uta​sí​tot​ta.
– Hosszú és fáj​dal​mas tár​gya​lá​so​kat foly​tat​tunk az al​ko​hol​lal, amíg vé​gül ab​ban
ma​rad​tunk, hogy nem ta​lál​juk meg egy​más​sal a han​got.
– Iga​zá​ból én sem ta​lá​lom meg vele a han​got. – Vál​lat vont, és maga haj​tot​ta fel
a po​hár tar​tal​mát. – De azért to​vább ve​szek​szünk.
– Ké​szí​tet​tem egy nyers váz​la​tot… – Za​cha​rus be​nyúlt a ka​bát​ja alá, és ápo​ro​-
dott hagy​ma​sza​got va​rá​zsolt elő, meg egy kö​teg​re való gyű​rött pa​pír​la​pot, raj​tuk
az el​kép​zel​he​tő leg​ol​vas​ha​tat​la​nabb kéz​írás​sal. – Az alap​ve​tő pon​to​kat tar​tal​maz​-
za, mint ön is lát​hat​ja. Az ide​á​lis stá​tusz egy fé​lig ön​ál​ló enk​lá​vé vol​na, amely a bi​-
ro​dal​mi kor​mány ol​tal​ma alatt áll, és ezért cse​ré​be a szok​vá​nyos adó​kat fi​ze​ti. Van
pre​ce​dens ha​son​ló​ra. Cal​cis vá​ro​sa ha​son​ló stá​tuszt él​vez. Az​tán ott van még… jaj,
hogy is hív​ják? Izé. Tud​ja. – Össze​rán​col​ta a szem​öl​dö​két, és a ha​lán​té​ká​ra csa​-
pott, mint​ha így ki​sza​ba​dít​hat​ná a fe​jé​ből a vá​laszt.
– Ön tá​jé​ko​zott​nak tű​nik jogi kér​dé​sek​ben – ál​la​pí​tot​ta meg Temp​lo​mos, ahogy
vé​gig​la​poz​ta a do​ku​men​tu​mot.
Az öreg​em​ber le​gyin​tett máj​fol​tos ke​zé​vel.
– Csak a ré​ges-régi bi​ro​dal​mi jo​got is​me​rem. En​nek a szer​ző​dés​nek meg kell áll​-
nia az uni​ós jog és a bá​nyász​ha​gyo​má​nyok előtt is.
– Meg​te​szek min​den tő​lem tel​he​tőt. Ter​mé​sze​te​sen a szer​ző​dés nem lép élet​be,
amíg alá nem írja a hely​bé​li​ek egy kép​vi​se​lő​je, és… nos, gon​do​lom, a csá​szár.
– A bi​ro​dal​mi le​gá​tu​sok kép​vi​sel​he​tik a csá​szárt.
– És akad ta​lán kéz​nél egy ilyen?
Za​cha​rus és a pol​gár​mes​ter vál​tot​tak egy pil​lan​tást.
– Sar​mis le​gá​tus lé​gi​ói ál​lí​tó​lag alig négy​hét​nyi me​ne​te​lés​re van​nak in​nen.
– Azt hal​lot​tam, Sar​mis… nem az az em​ber, akit bár​ki is szí​ve​sen meg​in​vi​tál​na
ma​gá​hoz. A lé​gi​ó​i​ról nem is be​szél​ve.
A pol​gár​mes​ter le​mon​dó​an só​haj​tott.
– Az, hogy mit ten​nénk szí​ve​sen, és mit nem, már ré​gen mind​egy. Ring papa
min​den​áron az Uni​ó​ba akar​ja be​vin​ni Rán​cot. Ezt nem en​ged​het​jük meg.
 – Ér​tem – bó​lin​tott Temp​lo​mos. Te​hát ket​te​jük egy​re éle​ző​dő per​pat​vara már
nem​zet​kö​zi mé​re​te​ket öl​tött, ami azt je​len​ti, hogy idő​vel még to​vább esz​ka​lá​lód​-
hat. De az esz​ka​lá​ló​dó per​pat​va​rok biz​to​sí​tot​tak meg​él​he​tést a jo​gá​szok​nak. El
kel​lett is​mer​nie, hogy kis​sé fél​ve tért vissza elő​ző hi​va​tá​sá​hoz, de ha​tá​ro​zot​tan ez
tűnt a könnyeb​bik út​nak.
– Mennyi idő​re lesz szük​sé​ge a do​ku​men​tum el​ké​szí​té​sé​hez – kér​dez​te a pol​gár​-
mes​ter.
– Pár nap​ra. Be kell fe​jez​nem Ma​jud bolt​ját…
– Ve​gye ezt előbb​re. Két​száz már​ka lesz a dí​ja​zá​sa.
– Két… száz?
– Ele​gen​dő lesz?
Sem​mi két​ség, ez a könnyeb​bik út. Temp​lo​mos meg​kö​szö​rül​te a tor​kát, az​tán
kis​sé fá​tyo​los han​gon szó​lalt meg.
– Az összeg meg​fe​lel, de… Előbb be kell fe​jez​nem az épü​le​tet. – Még sok​kal job​-
ban meg​lep​te sa​ját ma​gát, mint amennyi​re a pol​gár​mes​ter lep​te meg az imént a
dí​ja​zás​sal.
Za​cha​rus he​lyes​lő​en bó​lin​tott.
– Ezek sze​rint maga olyan em​ber, aki​nek nem szo​ká​sa fél​be​hagy​ni a dol​go​kat.
Temp​lo​mos aka​rat​la​nul is el​mo​so​lyo​dott.
– Ép​pen el​len​ke​ző​leg, de… min​dig is sze​ret​tem vol​na olyan em​ber len​ni.
 Kikapcsolódás

Töb​bé-ke​vés​bé mind​annyi​an elő​ke​rül​tek. Az egész Tár​sa​ság össze​gyűlt megint.

Vagy​is Leef per​sze nem le​he​tett ott, mint ahogy a töb​bi​ek sem, akik az üres pusz​-
ta​ság föld​jé​ben ma​rad​tak el​te​met​ve. De a töb​bi​ek el​jöt​tek. Ne​vet​ve csap​kod​ták
egy​más há​tát, és jó​ko​rá​kat tó​dí​tot​tak ar​ról, hogy mennyi​re jól men​nek a dol​gok.
Né​me​lyek​nek még a sze​me is könny​be lá​badt, ahogy ró​zsa​szín máz​zal von​ták be
em​lé​ke​i​ket az uta​zás​ról. Má​sok Ma​jud és Curn​sbick cé​gé​nek nagy​sze​rű épü​le​té​ben
gyö​nyör​köd​tek. Va​ló​szí​nű​leg Szen​dé​nek is a töb​bi​ek​kel együtt kel​lett vol​na ne​vet​-
gél​nie. Vég​té​re is mi​kor volt leg​utóbb ré​sze egy kis ki​kap​cso​ló​dás​ban? Bár min​dig
úgy ta​lál​ta, hogy sok​kal könnyebb be​szél​ni az ilyes​mi​ről, vagy vár​ni rá, mint va​ló​-
ban ki​ven​ni be​lő​le a ré​szét.
Édes Dab azok​nak az arany​ásók​nak a há​lát​lan​sá​gá​ra pa​nasz​ko​dott, aki​ket el​ve​-
ze​tett a he​gyek​ben, és akik az​tán át​ver​ték, mi​előtt ő ver​het​te vol​na át őket. Síró
Szik​la sű​rűn bó​lo​ga​tott, és a le​he​tő leg​al​kal​mat​la​nabb pil​la​na​tok​ban kez​dett he​-
lyes​lő​en dör​mög​ni. Io​siv Les​tek az egyik kur​vát igye​ke​zett le​nyű​göz​ni a fény​ko​rá​-
ból szár​ma​zó tör​té​ne​tek​kel. A nő az iránt ér​dek​lő​dött, hogy ezek még ak​kor tör​-
tén​tek-e, mi​előtt meg​épült a sze​rény becs​lé​sek sze​rint is ezer​éves​nél idő​sebb am​fi​-
te​át​rum. Sa​vi​a​nus és Bá​rány dör​mög​ve tár​sa​log​tak egy​más​sal az egyik sa​rok​ban –
úgy fes​tet​tek, mint​ha kis​fiú ko​ruk óta cim​bo​rák len​né​nek. Sö​vény egy má​sik sa​-
rok​ban tá​masz​tot​ta a fa​lat, egy üveg​gel a ke​zé​ben. Bak​tu​log és a fe​le​sé​ge még az​u​-
tán is jó​ko​ra al​mot mond​hat​tak ma​gu​ké​nak, hogy két fiút el​vesz​tet​tek a pusz​tá​-
ban. A meg​ma​radt gye​re​kek most lel​ke​sen sza​lad​gál​tak az egy​be​gyűl​tek lá​bai kö​-
rül.
Szen​de fel​só​haj​tott, és ivott még egyet Le​ef​re meg a töb​bi​ek​re, akik már nem le​-
het​tek ve​lük. Va​ló​szí​nű​leg a hol​tak tár​sa​sá​ga in​kább lett vol​na neki való eb​ben a
pil​la​nat​ban.
– És én egy ilyen csa​pat mö​gött lo​va​gol​tam!
Szen​de az ajtó felé for​dult, és majd ha​nyatt esett a döb​be​net​től. Temp​lo​mos si​-
ke​re​sebb iker​test​vé​re állt ott va​do​na​túj fe​ke​te öl​töny​ben, csi​no​san, mint egy her​-
ceg​nő, ko​szos lo​bon​ca he​lyett kur​tá​ra nyírt haj​jal és sza​kál​lal. Va​la​hon​nan új ka​la​-
pot meg új mo​dort is ke​rí​tett, és úgy lej​tett be, mint​ha a tu​laj​do​nos len​ne, nem pe​-
dig az ács.
Ami​kor be​lé​ha​sí​tott a csa​ló​dott​ság, ami​ért ilyen ide​gen kül​ső​vel pil​lan​tot​ta meg
a fér​fit, Szen​de hir​te​len rá​cso​dál​ko​zott, mennyi​re vár​ta, hogy ugyan​olyan​nak lás​-
sa.
 – Temp​lo​mos! – ki​ál​tot​ták töb​ben is vi​dá​man, és a Tár​sa​ság tag​jai kör​be​vet​ték a
fér​fit, hogy ki​fe​jez​zék el​is​me​ré​sü​ket.
– Ki gon​dol​ta vol​na, hogy ilyen ácso​kat le​het ki​ha​lász​ni a fo​lyó​ból? – kér​dez​get​-
te Curn​sbick, köz​ben úgy ka​rol​ta át Temp​lo​mos vál​lát, mint​ha egész éle​té​ben is​-
mer​te vol​na.
– Va​ló​ban sze​ren​csés fo​gás – bó​lin​tott Ma​jud, mint​ha maga fog​ta vol​na ki a fér​-
fit, és adta vol​na köl​csön neki az uta​zás​hoz szük​sé​ges pénzt, mi​köz​ben Szen​de
mér​föl​dek​re járt.
A nő meg​for​gat​ta a nyel​vét a szá​já​ban, köz​ben azon el​mél​ke​dett, hogy az em​ber​-
nek mi​lyen ne​héz még azt a ke​vés el​is​me​rést is be​gyűj​te​nie, ami​re rá​szol​gált, az​tán
elő​re​dőlt, hogy köp​jön egyet, de ész​re​vet​te, hogy Lu​li​ne Bak​tu​log fel​hú​zott szem​-
öl​dök​kel, szi​go​rú​an fi​gye​li, és in​kább nyelt egyet.
Nyil​ván örül​nie kel​le​ne, hogy meg​men​tett egy em​bert a víz​be fú​lás​tól, egy jobb
élet irá​nyá​ba te​rel​te, és a belé ve​tett bi​zal​ma vé​gül a töb​bi​ek ké​te​lyei el​le​né​re sem
bi​zo​nyult hi​á​ba​va​ló​nak. Zúg​ja​nak a ha​ran​gok! Ehe​lyett in​kább az volt az ér​zé​se,
hogy hir​te​len köz​hír​ré té​te​tett a nagy ti​tok, ami​ről csak neki sza​badott vol​na tud​-
nia, és aka​rat​la​nul is azt kezd​te ter​vez​get​ni, ho​gyan ta​szít​ja vissza Temp​lo​most a
mély​be. Az​tán csak még bosszú​sabb lett, ami​kor rá​jött, hogy sér​tő​dött kis​gye​rek​-
ként vi​sel​ke​dik, úgy​hogy in​kább há​tat for​dí​tott a szo​bá​nak, és sa​va​nyú​an meg​húz​-
ta az üve​get. Vég​té​re is az ital soha nem vál​to​zik meg egyik pil​la​nat​ról a má​sik​ra.
Min​dig ép​pen olyan csa​ló​dott​sá​got hagy maga után.
– Szen​de?
A nő ügyelt rá, hogy kel​lő meg​le​pe​tést mu​tas​son, mint​ha nem is sej​tet​te vol​na,
hogy Temp​lo​mos egy​ál​ta​lán be​lé​pett a szo​bá​ba.
– No​csak, mind​annyi​unk ked​venc usza​dé​ka, maga a nagy épí​tő​mes​ter!
– Sze​mé​lye​sen – mond​ta Temp​lo​mos, és meg​bök​te új ka​lap​ját.
– Kérsz inni? – kér​dez​te Szen​de, és fel​kí​nál​ta a pa​lac​kot.
– Nem sza​bad​na.
– Már túl jó vagy hoz​zá, hogy igyál ve​lem egyet?
– Nem va​gyok elég jó hoz​zá. So​sem tu​dok fél​úton le​áll​ni.
– Fél​úton hová?
– Ál​ta​lá​ban arc​cal a sár​ban kö​töt​tem ki.
– Egy kor​tyot azért ihatsz. Majd meg​pró​bál​lak el​kap​ni, ha zu​hansz. Na, mit
szólsz hoz​zá?
– Hát, nem ez len​ne az első eset. – Temp​lo​mos el​vet​te az üve​get, kor​tyolt egyet,
az​tán olyan ké​pet vá​gott, mint​ha tö​kön rúg​ták vol​na. – Is​te​nem, ezt meg mi a fe​-
né​ből főz​ték?
 – Úgy dön​töt​tem, jobb lesz ne​kem, ha erre a kér​dés​re in​kább nem tu​dom a vá​-
laszt. Mint ahogy arra sem, hogy mennyi​be ke​rült raj​tad ez a glanc.
– Ala​po​san le​al​kud​tam az árát. – A fér​fi a mel​lé​re csa​pott, ahogy pró​bál​ta
vissza​nyer​ni a hang​ját. – Büsz​ke let​tél vol​na rám.
Szen​de fel​mor​dult.
– Nem szok​tam én büsz​ke len​ni. Azért így is tisz​tes össze​get fi​zet​het​tél érte ah​-
hoz ké​pest, hogy adós​sá​god van.
– Adós​sá​gom, azt mon​dod?
Most leg​alább is​me​rős te​rep​re té​ved​tek.
– Ami​kor leg​utóbb be​szél​tünk, pon​to​san…
– Negy​ven​há​rom már​ká​val tar​toz​tam? – Sze​me di​a​dal​ma​san csil​lo​gott, ahogy
ki​nyúj​tot​ta az uj​ját. A he​gyén egy er​szény him​bá​ló​dzott.
Szen​de pis​log​va néz​te, az​tán le​kap​ta a fér​fi uj​já​ról, és szét​nyi​tot​ta. A Ránc​ban
köz​ké​zen for​gó szám​ta​lan érme csör​gött az al​ján, de leg​in​kább ezüst​pén​zek, első
rá​né​zés​re leg​alább öt​ven már​ka ér​ték​ben.
– Tol​vaj​lás​ra ad​tad a fe​jed?
– Mé​lyebb​re süllyed​tem. Jo​gász let​tem. Tíz már​kát még hoz​zá​ad​tam a szí​ves​sé​-
gért cse​ré​be. Vég​té​re is csak meg​men​tet​ted az éle​te​met.
Szen​de tud​ta, hogy mo​so​lyog​nia kel​le​ne, va​la​mi​ért azon​ban ép​pen az el​len​ke​ző​-
jét tet​te.
– Biz​tos vagy ben​ne, hogy ér ennyit az éle​ted?
– Csak​is ne​kem. Azt hit​ted, so​sem fo​gok fi​zet​ni?
– Azt hit​tem, meg​ra​ga​dod az első le​he​tő​sé​get, hogy ki​bújj az adós​ság alól, és
meg​lépj. Ha nem halsz meg ha​ma​rabb.
Temp​lo​mos fel​von​ta a szem​öl​dö​két.
– Töb​bé-ke​vés​bé én is így gon​dol​tam. Úgy fest, mind a ket​tőn​ket si​ke​rült meg​-
lep​nem. Re​mé​lem, kel​le​me​sen.
– Ter​mé​sze​te​sen – ha​zud​ta a nő, és zseb​re vág​ta az er​szényt.
– Nem szá​mo​lod meg?
– Bí​zom ben​ned.
– Tény​leg? – Temp​lo​most lát​ha​tó​lag meg​lep​te a do​log, mint ahogy Szen​dét is,
de a nő hir​te​len rá​jött, hogy még​is​csak ez az igaz​ság. Mint ahogy jó pár má​sik em​-
ber​rel kap​cso​lat​ban is eb​ben a szo​bá​ban.
– Ha nincs meg hi​ány​ta​la​nul, még min​dig elő​ke​rít​het​lek, és meg​öl​het​lek.
– Jó tud​ni, hogy ez is egy le​he​tő​ség.
 Csend​ben áll​tak egy​más mel​lett, há​tu​kat a fal​nak vet​ve, és vi​dá​man cse​ve​gő ba​-
rá​ta​i​kat fi​gyel​ték. Szen​de a fér​fi​ra san​dí​tott, az pe​dig a sze​me sar​ká​ból le​sett vissza
rá, mire ő úgy tett, mint​ha vé​gig a Temp​lo​mos mö​gött, a má​sik sa​rok​ban iszo​ga​tó
Sö​vényt fi​gyel​te vol​na. Hir​te​len fe​szült lett a fér​fi tár​sa​sá​gá​ban. Mint​ha így, hogy
az adós​ság már nem állt kö​zé​jük, kel​le​met​le​nül kö​zel ke​rül​tek vol​na egy​más​hoz.
– Jó kis há​zat épí​tet​tél. – Csak ennyit tu​dott ki​pré​sel​ni ma​gá​ból, mi​után hossza​-
san ku​ta​tott va​la​mi mon​da​ni​va​ló után.
– Rá​adá​sul a töb​bi mun​ká​mat is jól vé​gez​tem, és ki​fi​zet​tem az adós​sá​go​mat.
Biz​to​san van olyan ba​rá​tom, aki nem is​mer​ne fel így.
– Egy​ál​ta​lán nem va​gyok ben​ne biz​tos, hogy én fel​is​mer​lek.
– Az jó vagy rossz?
– Nem tu​dom. – Hosszú szü​net kö​vet​ke​zett. A szo​bá​ban egé​szen me​leg lett a
nyüzs​gő em​be​rek ki​pá​rol​gá​sá​tól. Szen​de arca kü​lö​nö​sen me​le​gen iz​zott, ahogy át​-
ad​ta Temp​lo​mos​nak az üve​get, mire az egy váll​rán​dí​tás kí​sé​re​té​ben ivott be​lő​le
egy kor​tyot, majd vissza​ad​ta. Szen​de az ed​di​gi​ek​nél is na​gyob​bat hú​zott az ital​ból.
– Mi​ről fo​gunk be​szél​get​ni most, hogy már nem tar​to​zol ne​kem pénz​zel?
– Gon​do​lom, ugyan​azok​ról a dol​gok​ról, mint má​sok.
– Má​sok mi​ről be​szél​get​nek?
Temp​lo​mos össze​rán​colt hom​lok​kal né​zett kö​rül a he​lyi​ség​ben.
– A mes​ter​ség​be​li tu​dá​som a je​lek sze​rint nép​sze​rű téma…
– Ha csak egy ki​csit na​gyobb​ra nő az ar​cod, nem tudsz majd meg​áll​ni a lá​ba​don.
– So​kan be​szél​get​nek a kö​ze​le​dő ököl​harc​ról is…
– Ar​ról több mint ele​get hal​lot​tam már.
– Min​dig ott van az idő​já​rás.
– Meg​fi​gyel​tem, hogy újab​ban csu​pa sár a fő​ut​ca.
– És azt hal​lot​tam, újabb esők kö​ze​led​nek. – A fér​fi Szen​dé​re vi​gyor​gott, ő pe​dig
vissza​mo​soly​gott rá, és a tá​vol​ság már nem is tűnt olyan vé​szes​nek.
– Mon​da​na pár szót, mi​előtt el​kez​dő​dik az ün​nep​ség?
Szen​de csak ak​kor döb​bent rá, mennyi​re ré​szeg, ami​kor Curn​sbick hir​te​len
meg​je​lent előt​te a sem​mi​ből.
– Mi​ről kéne be​szél​nem? – kér​dez​te.
– El​né​zé​sét ké​rem, ked​ve​sem, de eh​hez az úri​em​ber​hez be​szél​tem. Meg​le​pett​-
nek tű​nik.
– Nem tu​dom, me​lyik lep meg job​ban. Hogy én ked​ves va​gyok, vagy hogy ő úri​-
em​ber.
 – Ki​tar​tok mind​két ref​le​xió mel​lett – mond​ta Curn​sbick, bár Szen​dé​nek gőze
nem volt róla, hogy mi​ről be​szél. – És mint az egy​ko​ri Tár​sa​ság egy​ko​ri spi​ri​tu​á​lis
ve​ze​tő​je, il​let​ve ezen ki​vá​ló épü​let ve​ze​tő ácsa és épí​tő​mes​te​re, nyil​ván​va​ló​an ön
rá a leg​al​kal​ma​sabb, hogy be​szé​det in​téz​zen kis gyü​le​ke​ze​tünk​höz a bolt el​ké​szül​te
al​kal​má​ból.
Temp​lo​mos te​he​tet​le​nül emel​te fel a ke​zét, ahogy Curn​sbick kö​zép​re te​rel​te.
Szen​de még egyet hú​zott az ital​ból. Az üveg egy​re könnyebb és könnyebb lett. Ő
pe​dig egy​re ke​vés​bé bosszús.
Fel​te​he​tő​leg le​he​tett némi össze​füg​gés a ket​tő kö​zött.
– A régi ta​ná​rom min​dig azt mond​ta, hogy a ba​rá​ta​i​ról is​mer​szik meg az em​ber –
idéz​te fel az egy​be​gyűl​tek​nek Temp​lo​mos. – Azt hi​szem, ezek sze​rint még​sem va​-
gyok annyi​ra szar alak, mint ami​lyen​nek hit​tem ma​gam.
Pá​ran fel​ne​vet​tek, má​sok ki​ál​toz​ni kezd​tek.
– De nem ám! De nem ám!
– Nem is olyan ré​gen még jó​for​mán sen​kit sem is​mer​tem, akit ren​des em​ber​nek
ne​vez​het​tem vol​na. Most pe​dig meg​telt ve​lük egy szo​ba, amit ma​gam épí​tet​tem.
Va​la​ha nem ér​tet​tem, mi​ért akar​na bár​ki is sa​ját jó​szán​tá​ból ide​jön​ni ebbe az is​-
ten háta mö​göt​ti segg​lyuk​ba. Most már tu​dom. Azért jön​nek, hogy va​la​mi új​nak a
ré​sze​sei le​gye​nek. Hogy egy új ha​zá​ban él​hes​se​nek. Hogy új em​be​rek le​gye​nek. Kis
hí​ján ott​hagy​tam a fo​ga​mat a pusz​tán, és nem mond​hat​nám, hogy túl so​kan ej​tet​-
tek vol​na könnyet ér​tem. De ez a Tár​sa​ság be​fo​ga​dott, és adott ne​kem egy új
esélyt, amit alig​ha ér​de​mel​tem meg. Ele​in​te, el​is​me​rem, nem so​kan lel​ke​sed​tek az
öt​le​tért, de… egy em​ber igen, és ennyi elég volt. A régi ta​ná​rom azt is mond​ta,
hogy az igaz em​ber azok​nak is ad, akik sem​mi​vel sem tud​ják vi​szo​noz​ni a szí​ves​sé​-
get. Két​lem, hogy azok, akik vol​tak olyan bal​sze​ren​csé​sek, hogy al​kud​ni pró​bál​tak
vele, egyet​ér​te​né​nek ve​lem, de én Déli Szen​dét min​dig is igaz em​ber​nek fo​gom te​-
kin​te​ni.
Egyet​ér​tő mor​mo​gás fu​tott vé​gig a szo​bán, pá​ran fel​emel​ték a po​ha​ru​kat, és
Temp​lo​mos lát​ta, hogy Cor​lin hát​ba ve​re​ge​ti az el​kép​zel​he​tet​le​nül sa​va​nyú ké​pet
vágó Szen​dét.
– A régi ta​ná​rom még azt is mond​ta, hogy nincs ne​me​sebb cse​le​ke​det, mint fel​-
épí​te​ni egy jó há​zat. Ez​zel, amíg csak áll, min​den egyes na​pon adunk va​la​mit azok​-
nak, akik ben​ne élne, akik meg​lá​to​gat​ják, de még azok​nak is, akik el​men​nek mel​-
let​te. Iga​zán nem sok min​den​nel pró​bál​koz​tam ko​mo​lyan éle​tem​ben, de azt akar​-
tam, hogy eb​ből egy jó épü​let le​gyen. Re​mél​he​tő​leg to​vább fog áll​ni, mint né​me​-
lyik má​sik a kör​nyé​ken. Is​ten mo​so​lyog​jon rá, aho​gyan rám is mo​so​lyog, ami​óta
be​le​es​tem abba a fo​lyó​ba, hoz​zon bé​kes​sé​get és bol​dog​sá​got a la​kó​i​nak.
– És min​den​ki in​gyen iszik! – böm​böl​te el ma​gát Curn​sbick. Mit sem tö​rőd​ve
Ma​jud ri​adt til​ta​ko​zá​sá​val, min​den​ki az üve​gek​kel meg​ra​kott asz​tal felé ro​hant. –
Fő​leg maga az ács​mes​ter!
 A fel​ta​lá​ló egy po​ha​rat va​rá​zsolt Temp​lo​mos ke​zé​be, és olyan szé​les mo​sollyal
töl​töt​te tele, hogy az alig​ha uta​sít​hat​ta vissza. Ko​ráb​ban va​ló​ban tá​mad​tak né​zet​-
el​té​ré​sei az ital​lal, de ha az üveg haj​lan​dó volt min​dig meg​bo​csá​ta​ni, ak​kor mi​ért
ne te​het​ne ő is ugyan​így? Ta​lán a meg​bo​csá​tás nem Is​ten​től való? Mennyi​re rúg​-
hat be egy po​hár​tól?
Mint ki​de​rült, ép​pen annyi​ra, hogy igyon még eggyel.
– Jó épü​let, fiam! Min​dig is tud​tam, hogy van​nak rej​tett ké​pes​sé​ge​id – kö​zöl​te
Édes, mi​köz​ben har​mad​szor is meg​töl​töt​te Temp​lo​mos po​ha​rát. – Jól el vol​tak
rejt​ve, de hát mi​től is len​ne rej​tett az a ké​pes​ség, ha azon​nal le​rí​na ró​lad.
– Ak​kor va​ló​ban nem len​ne az – ér​tett egyet Temp​lo​mos, és már fel is haj​tott
egy ne​gye​dik po​hár​ral. To​vább​ra sem fog​hat​ta rá az ital​ra, hogy íz​le​tes, de már
nem úgy érez​te, mint​ha for​ró szö​ges​dró​tot nyel​ne. Kü​lön​ben is, mennyi​re rúg​hat
be négy po​hár​tól?
Bak​tu​log idő​köz​ben elő​va​rá​zsolt egy he​ge​dűt, és mu​zsi​kál​ni kez​dett, mi​köz​ben
Síró Szik​la egy do​bot pü​fölt a hát​tér​ben. A ven​dé​gek tán​col​ni kezd​tek. Vagy leg​-
alább​is ug​ra​bug​rál​ni a ze​nét hall​gat​va, bár a rit​mu​sát nem iga​zán kö​vet​ve. Egy jó​-
in​du​la​tú ítész azért ta​lán ezt is tánc​nak ne​vez​te vol​na, már​pe​dig Temp​lo​mos jó​in​-
du​la​tú ítész​nek érez​te ma​gát, sőt min​den egyes adag ital​lal – már rég nem szá​mol​-
ta, pon​to​san hány po​hár​ral haj​tott fel – ked​ve​sebb, vi​szont ke​vés​bé ítél​ke​zős ked​-
vű ítész lett, így hát ami​kor Lu​li​ne Bak​tu​log a vál​lá​ra tet​te apró, ám erős ke​zét,
nem aka​dé​kos​ko​dott, in​kább lel​ke​sen tet​te pró​bá​ra a pad​ló​desz​ká​kat, ami​ket pár
nap​pal ko​ráb​ban sa​ját kezű​leg fek​te​tett le.
A szo​ba egy​re me​le​gebb, han​go​sabb és ho​má​lyo​sabb lett, iz​zad​ság​tól csil​lo​gó,
ne​ve​tő ar​cok úsz​tak előt​te, ő pe​dig olyan jól érez​te ma​gát, mint em​ber​em​lé​ke​zet
óta egyet​len​egy​szer sem. Ta​lán az​nap este, ami​kor csat​la​ko​zott a Ke​gyes Kéz Se​re​-
gé​hez, és a zsol​do​sok éle​té​ről még azt gon​dol​ta, hogy egy csa​pat jó em​ber együtt
néz szem​be a ki​szá​mít​ha​tó koc​ká​za​tok​kal, és az egész​nek sem​mi köze az ipa​ri lép​-
té​kű rab​lás​hoz, erő​szak​hoz meg gyil​ko​lás​hoz. Les​tek meg​pró​bált a du​dá​já​val hoz​-
zá​já​rul​ni a ze​né​hez, de kö​hö​gő​görcs lett a vége, és a vén szí​nészt ki kel​lett kí​sér​ni a
le​ve​gő​re. Temp​lo​mos mint​ha a pol​gár​mes​tert is meg​pil​lan​tot​ta vol​na, amint né​-
hány fogd​meg​je szi​go​rú te​kin​te​té​től kí​sér​ve Bá​ránnyal be​szél​ge​tett.
Egy kur​vá​val tán​colt, és a vissza​ta​szí​tó​an csi​ri​csá​ré ru​há​ját di​csér​te, de nem szá​-
mí​tott, mert a nő úgy​sem ér​tet​te, mit mond, csak ki​a​bál​va kér​dez​get​te újra meg
újra:
– Mi van?
Az​tán Gen​ti​li egyik uno​ka​test​vé​ré​vel tán​colt, és az ara​nyásás​tól mocs​kos ru​há​ját
di​csér​te, ami​nek a sza​ga egy fris​sen fel​nyi​tott sír​kam​rá​é​val ve​te​ke​dett, a fér​fi pe​-
dig su​gár​zott a büsz​ke​ség​től. Cor​lin és Síró Szik​la lej​tett el mel​let​tük, mind​ket​tő
ve​zet​ni pró​bál​ta a má​si​kat, Temp​lo​mos pe​dig majd le​nyel​te a nyel​vét a va​ló​szí​nűt​-
len pár lát​tán.
 Az​tán hir​te​len Szen​dé​vel tán​colt, és ha​tá​ro​zot​tan úgy érez​te, hogy meg​le​he​tő​sen
jól csi​nál​ják, ami iga​zán ko​moly ered​mény​nek szá​mí​tott, te​kint​ve, hogy ő egy fé​lig
teli po​ha​rat, a nő pe​dig egy fé​lig teli üve​get tar​tott a ke​zé​ben.
– So​sem gon​dol​tam vol​na, hogy tudsz tán​col​ni – ki​a​bál​ta Szen​de fü​lé​be. – Túl
ke​mény vagy hoz​zá.
– Én sem gon​dol​tam vol​na, hogy te tudsz. – A nő lé​leg​ze​te for​rón érte az ar​cát.
– Túl puha vagy hoz​zá.
– Eb​ben két​ség​te​le​nül van igaz​ság. A fe​le​sé​gem ta​ní​tott meg.
Szen​de egy pil​la​nat​ra meg​me​re​ve​dett.
– Van fe​le​sé​ged?
– Volt. És egy lá​nyom is. Meg​hal​tak. Ré​ges-ré​gen. Néha per​sze nem úgy tű​nik,
mint​ha ré​gen lett vol​na.
Szen​de ivott egy kor​tyot, köz​ben az üveg nya​ka fö​lött, a sze​me sar​ká​ból né​zett
rá, és volt va​la​mi a te​kin​te​té​ben, ami​től Temp​lo​mos​nak el​állt a lé​leg​ze​te, és bi​zser​-
gés fu​tott vé​gig a há​tán. Kö​ze​lebb ha​jolt a nő​höz, hogy mond​jon neki va​la​mit, mire
az el​kap​ta a tar​kó​ját, és va​dul szá​jon csó​kol​ta. Ha lett vol​na ide​je vé​gig​gon​dol​ni a
dol​got, arra ju​tott vol​na, hogy Szen​de ele​ve nem az a tí​pus, aki​hez il​le​né​nek a
gyen​géd csó​kok, de nem ma​radt ide​je sem gon​dol​kod​ni, sem vi​szo​noz​ni a csó​kot,
sem ki​ókum​lál​ni, hogy neki mi is vol​na a ked​vé​re való, mert a nő el​for​dult, és egy
szem​vil​la​nás​sal ké​sőbb már Ma​jud​dal tán​colt, őt pe​dig Cor​lin kap​ta el egy for​du​-
ló​ra.
– Ha azt hi​szed, hogy én is le​smá​r​ol​lak, hát kap​hatsz he​lyet​te egy tas​lit – mor​-
dult rá Sa​vi​a​nus uno​ka​hú​ga.
Temp​lo​mos a fal​nak dőlt, for​gott vele a vi​lág, az ar​cán pa​ta​kok​ban folyt a ve​rej​-
ték, a szí​ve úgy ka​la​pált, mint​ha ki​tört vol​na raj​ta a láz. Kü​lö​nös, mit tud ten​ni az
em​ber​rel egy kis nyál​cse​re. Fő​leg, ha egy jó​ko​ra adag tö​mény al​ko​holt fe​jel meg
egy tíz éve jó​zan em​ber​nél. A po​ha​rá​ra né​zett, hir​te​len az ju​tott eszé​be, hogy ta​lán
ki kel​le​ne ön​te​nie a tar​tal​mát, vé​gül azon​ban arra ju​tott, hogy kár len​ne azért a va​-
ca​kért, és in​kább meg​it​ta a löttyöt.
– Jól vagy?
– Meg​csó​kolt – mo​tyog​ta.
– Szen​de?
Temp​lo​mos bó​lin​tott, az​tán rá​döb​bent, hogy Bá​ránnyal be​szél, és egy pil​la​nat​tal
ké​sőbb arra is, hogy ta​lán nem volt a leg​oko​sabb do​log ezt ép​pen neki el​új​sá​gol​ni.
De a meg​ter​mett észak​föl​di csak vi​gyor​gott.
– Hát, en​nél csak meg​le​pőbb dol​go​kat hal​lot​tam éle​tem​ben. A Tár​sa​ság​ból min​-
den​ki tud​ta, hogy ez lesz a vége. Az in​ge​rült mor​go​ló​dás, a ve​sze​ke​dés, a hu​za​ko​-
dás az adós​ság mi​att. Klasszi​kus eset.
 – Mi​ért nem mon​dott sen​ki sem​mit?
– Egy cso​mó​an más​ról sem be​szél​tek.
– Már​mint ne​kem.
– Én sze​mély sze​rint azért nem szól​tam, mert fo​gad​tunk Sa​vi​a​nusszal, hogy mi​-
kor fog meg​tör​tén​ni. Mind a ket​ten jó​val ha​ma​rabb​ra tip​pel​tünk, de én nyer​tem.
Vic​ces fi​gu​ra tud len​ni ez a Sa​vi​a​nus.
– Hogy… mi? – Temp​lo​mos nem is tud​ta, min cso​dál​ko​zott job​ban: azon, hogy
Szen​de csók​ja nem szá​mí​tott meg​le​pe​tés​nek, vagy azon, hogy Sa​vi​a​nus vic​ces is
tud len​ni. – Ne ha​ra​gudj, hogy ilyen ki​szá​mít​ha​tó va​gyok.
– Az em​be​rek ál​ta​lá​ban job​ban sze​re​tik, ha be​kö​vet​ke​zik, ami nyil​ván​va​ló. Tö​-
kös​nek kell len​ni hoz​zá, hogy va​la​ki szem​be​men​jen a vá​ra​ko​zás​sal.
– Ez azt je​len​ti, hogy én nem va​gyok tö​kös.
Bá​rány úgy von​ta meg a vál​lát, mint​ha ez amúgy is ma​gá​tól ér​te​tő​dő len​ne. Az​-
tán fel​kap​ta vi​har​vert ka​lap​ját.
– Hová mész? – kér​dez​te Temp​lo​mos.
– Ta​lán nincs jo​gom ne​kem is ki​kap​cso​lód​ni egy ki​csit? – Temp​lo​mos vál​lá​ra
tet​te a ke​zét. Ba​rát​sá​gos, atyai gesz​tus volt, de a szo​rí​tá​sa így is ri​asz​tó​an ke​mény​-
nek ha​tott. – Vi​gyázz vele! Nem olyan ke​mény, mint ami​lyen​nek lát​szik.
– És én? Én még csak nem is lát​szom ke​mény​nek.
– Ez igaz. De ha Szen​de bánt té​ged, neki nem fo​gom el​tör​ni a lá​ba​it.
Mire Temp​lo​mos meg​fej​tet​te, hogy ez mit is akart je​len​te​ni, Bá​rány már odébb​-
állt. Édes Dab ma​gá​hoz ra​gad​ta a he​ge​dűt, és az asz​ta​lon áll​va a lá​bá​val ver​te a
tak​tust, a tá​nyé​rok pe​dig ug​rál​tak kö​rü​löt​te. Úgy re​szel​te a hú​ro​kat, mint​ha szí​ve
höl​gyé​nek nya​ká​ra fo​nód​tak vol​na, és neki csak pil​la​na​tai len​né​nek, hogy meg​-
ment​se őt.
– Most ak​kor nem tán​co​lunk?
Szen​de ar​cá​ba szín köl​tö​zött, a sze​me mé​lyen, sö​té​ten csil​lo​gott, és va​la​mi fel​te​-
he​tő​leg nem túl komp​li​kált ok​nál fog​va, ami​vel Temp​lo​mos je​len​leg még​sem akart
fog​lal​koz​ni, ve​szé​lye​sen gyö​nyö​rű​nek ha​tott ab​ban a pil​la​nat​ban. Bassza meg hát,
egy fér​fi​as csuk​ló​moz​du​lat​tal le​dön​töt​te az ita​lát, majd el​ha​jí​tot​ta az üres po​ha​rat,
és in​kább az üve​get kap​ta ki a nő ke​zé​ből, mi​köz​ben az meg​ra​gad​ta a má​sik ke​zét,
és be​rán​gat​ták egy​mást a se​ré​nyen for​go​ló​dó tes​tek közé.
Nem ke​vés idő telt az​óta, hogy Szen​de leg​utóbb tisz​tes​ség​gel be​csűrt, mint a ho​-
mály ökör, de meg kel​lett ál​la​pí​ta​nia, hogy könnyű volt is​mét rá​kap​nia a do​log ízé​-
re. Már ki​sebb​faj​ta ki​hí​vást je​len​tett egyik lá​bát a má​sik elé ten​ni, de ha ügyelt rá,
hogy min​dig maga elé néz​zen, és na​gyon oda​fi​gyelt, ak​kor nem esett el túl sok​szor.
A fo​ga​dó​ban túl vi​lá​gos volt, és Cam​ling ma​ko​gott va​la​mit a ven​dé​gek​re vo​nat​ko​-
zó há​zi​rend​ről vagy mi​ről, mire Szen​de a sze​mé​be ne​ve​tett, és kö​zöl​te vele, hogy
ezen a ki​ba​szott he​lyen több a kur​va, mint a ven​dég, Temp​lo​mos pe​dig annyi​ra rö​-
hö​gött, hogy csu​pa ta​kony lett a sza​kál​la. Az​tán a fér​fi fel​ker​get​te a lép​csőn, köz​-
ben vé​gig a fe​ne​kén tart​va a ke​zét, ami ele​in​te vic​ces volt, ké​sőbb vi​szont már ide​-
ge​sí​tő, úgy​hogy Szen​de le​ke​vert neki egy po​font, mire Temp​lo​mos majd​nem
vissza​zu​hant egy eme​let​nyit a meg​le​pe​tés​től, de Szen​de el​kap​ta az in​gé​nél fog​va,
maga után von​szol​ta, és ün​ne​pé​lye​sen bo​csá​na​tot kért a po​fo​nért, mire Temp​lo​-
mos azt kér​dez​te, mi​lyen po​fo​nért, és he​ve​sen meg​csó​kol​ta a lép​cső te​te​jén. A le​-
he​le​té​nek al​ko​ho​lí​ze volt, ami Szen​dé​nél egy​ál​ta​lán nem szá​mí​tott rossz pont​nak.
– Bá​rány nincs itt?
– Újab​ban a pol​gár​mes​ter​nél la​kik.
A kur​va élet​be, hogy for​gott vele a vi​lág! Ne​vet​ve tur​kált a nad​rág​já​ban a kul​csa
után, az​tán in​kább a fér​fi nad​rág​já​ban tur​kált to​vább, a fal​nak dől​tek, csó​ko​lóz​tak,
Szen​de szá​ja meg​telt Temp​lo​mos lé​leg​ze​té​vel meg a nyel​vé​vel meg a sa​ját ha​já​val.
Vég​re ki​vá​gó​dott az ajtó, ők pe​dig be​zu​han​tak a fél​ho​má​lyos szo​bá​ba, és el​te​rül​tek
a pad​lón. Szen​de a fér​fi fö​lé​be ke​re​ke​dett a dü​lön​gé​lő szo​bá​ban, érez​te, ahogy a
fel​tö​rő há​nyás ége​ti a tor​kát, de vissza​nyel​te, és vol​ta​kép​pen nem volt rosszabb
íze, mint el​ső​re. Temp​lo​mos​ban nyil​ván​va​ló​an fel sem me​rült, hogy pa​nasz​kod​-
jon, sőt fel​te​he​tő​leg ész​re sem vet​te a dol​got, túl​sá​go​san le​kö​töt​te, hogy Szen​de in​-
gé​nek gomb​ja​i​val bab​rál​jon, és ak​kor sem kín​lód​ha​tott vol​na job​ban, ha azok nem
let​tek vol​na na​gyob​bak gom​bos​tű​fe​jek​nél.
Szen​de ész​re​vet​te, hogy az ajtó to​vább​ra is nyit​va van, és ar​ra​fe​lé rú​gott, de
rosszul be​csül​te fel a tá​vol​sá​got, és a fa​lat lyu​kasz​tot​ta ki a ke​ret mel​lett. Fel​rö​hö​-
gött, az​tán a kö​vet​ke​ző rú​gá​sá​val már si​ker​rel járt, és az ajtó re​meg​ve be​csa​pó​dott.
Temp​lo​mos​nak köz​ben si​ke​rült ki​gom​bol​nia Szen​de in​gét, és most a nő mel​lét
csó​kol​gat​ta, ami csik​lan​do​zott ugyan pi​cit, de ezért kel​le​mes volt. Szen​de sá​padt​-
nak, fur​csá​nak lát​ta a sa​ját tes​tét, azon gon​dol​ko​dott, va​jon mi​kor csi​nált ilyes​mit
utol​já​ra, és arra ju​tott, hogy túl​sá​go​san is ré​gen. Az​tán Temp​lo​mos le​állt, ahogy
rá​me​redt, a sze​me csak két ra​gyo​gó pont volt a ho​mály​ban.
– He​lye​sen tesszük? – kér​dez​te. Egy pil​la​nat​ra annyi​ra vic​ce​sen ko​moly ké​pet
vá​gott, hogy Szen​de leg​szí​ve​seb​ben megint el​ne​vet​te vol​na ma​gát.
– Hon​nan a pi​csá​ból tud​jam? Vedd le a nad​rá​go​dat!
Szen​de pró​bált ki​ká​szá​lód​ni a sa​ját​já​ból, de még raj​ta volt a csiz​má​ja, és csak
egy​re job​ban be​le​ga​ba​lyo​dott. Tud​ta, hogy előbb a csiz​má​tól kel​lett vol​na meg​sza​-
ba​dul​nia, de már el​ké​sett, és csak nyög​ve rug​da​ló​zott, az öve pe​dig úgy csap​ko​dott
a de​re​ka kö​rül, mint egy fél​be​vá​gott kí​gyó, a vé​gén lógó kése újra meg újra a fal​-
nak csa​pó​dott.
Vé​gül csak si​ke​rült ki​búj​nia a fél csiz​má​já​ból meg a nad​rág​ja egyik szá​rá​ból, ami
vol​ta​kép​pen már meg is fe​lelt a cél​nak.
Va​la​hogy el​ju​tot​tak az ágyig, és in​kább mez​te​le​nül, mint sem, egy​más​ra te​ke​-
red​tek. Kel​le​me​sen, me​le​gen vo​nag​lot​tak, Temp​lo​mos keze Szen​de lá​bai közé sik​-
lott, ő pe​dig ne​ki​fe​szí​tet​te a csí​pő​jét. Egy​re ke​ve​seb​bet ne​vet​tek, egy​re töb​bet nyö​-
szö​rög​tek mély to​rok​han​gon, Szen​de le​hunyt szem​hé​ján fé​nyes pon​tok ci​káz​tak,
és fel kel​lett néz​nie, hogy ne érez​ze úgy, mint​ha rög​tön fel​emel​ked​ne az ágy​ról, és
a pla​font át​tör​ve el​re​pül​ne. Nyi​tott szem​mel az​tán rosszabb volt, a zi​há​lás​tól, dü​-
bör​gő szív​ve​rés​től meg a bőr súr​ló​dá​sá​tól han​gos szo​ba for​gott kö​rü​löt​te, az öreg
mat​rac ru​gói pa​na​szo​san csi​ko​rog​tak, de mind​ket​ten ma​gas​ról tet​tek a til​ta​ko​zá​-
suk​ra.
Szen​de fe​jé​ben ott mo​tosz​kált va​la​mi a test​vé​re​i​vel, a kö​té​len hin​tá​zó Cso​bog​gal
meg Bá​ránnyal és va​la​mi ököl​harc​cal kap​cso​lat​ban, de in​kább nem fog​lal​ko​zott
ezek​kel a gon​do​la​tok​kal, és hagy​ta, hogy a for​gó mennye​zet ör​vé​nyé​be ka​va​rod​va
el​go​mo​lyog​ja​nak, akár a füst.
Vég​té​re is mi​kor szó​ra​ko​zott ilyen jól utol​já​ra?
– Jaj! – nyög​te Temp​lo​mos. – Jaj, ne! – Szá​nal​ma​san só​haj​to​zott, mint a kár​ho​-
zat​ra ítélt hol​tak a po​kol​ban, akik az örök​ké​va​ló​sá​gig tar​tó szen​ve​dés​től gyö​tör​ve
szán​ják-bán​ják bűn​ben el​vesz​te​ge​tett éle​tü​ket. – Is​te​nem, se​gíts!
De Is​ten az iga​zak meg​se​gí​té​sé​vel volt el​fog​lal​va, Temp​lo​mos pe​dig nem te​he​tett
úgy, mint​ha kö​zé​jük tar​toz​na. A teg​nap esti szó​ra​ko​zás után az​tán biz​to​san nem.
Min​den őt gyö​tör​te. A csu​pasz lá​bát dör​zsö​lő pok​róc. A mennye​zet kö​ze​lé​ben
hal​kan züm​mö​gő légy. A füg​gö​nyök mel​lett be​ku​kucs​ká​ló nap. A rán​ci élet és a
rán​ci ha​lál oda​kint​ről be​szű​rő​dő zaja. Most már em​lé​ke​zett rá, mi​ért ha​gyott fel az
ivás​sal. Csak az nem ju​tott eszé​be, mi​ért tűnt olyan jó öt​let​nek újra el​kez​de​ni.
Gri​ma​szol​va hall​gat​ta a cso​bo​gó han​got, ami fel​éb​resz​tet​te, és si​ke​rült ép​pen
annyi​ra fel​emel​ni a fe​jét, hogy meg​pil​lant​has​sa az éj​je​li edény fö​lött tér​de​lő Szen​-
dét. A nő pu​cér volt, csak egy fél láb​be​lit vi​selt, és a nad​rág​ja szá​ra rá​ga​ba​lyo​dott
csiz​más lá​bá​ra. A bor​dái éle​sen ki​áll​tak, ahogy oká​dott. Az ab​la​kon be​vá​gó fény​-
csík ép​pen az egyik la​poc​ká​já​ra esett, és jó​ko​ra he​get vi​lá​gí​tott meg, ami olyan
volt, mint egy fej​jel le​fe​lé álló, ki​ége​tett betű.
A nő fel​egye​ne​se​dett, sö​tét ka​ri​kák mé​lyén ülő sze​mé​vel Temp​lo​mos​ra pil​lan​-
tott, az​tán le​tö​rölt egy csün​gő nyál​csí​kot a szá​ja sar​ká​ról.
– Még egy csó​kot?
Temp​lo​mos le​ír​ha​tat​lan han​got adott ki. Ki​csit ne​ve​tés volt, ki​csit bö​fö​gés, ki​csit
nyö​gés. Ha egy évig pró​bál​ko​zik, ak​kor sem tud​ta vol​na meg​is​mé​tel​ni. De mi​ért is
akar​ta vol​na?
– Mu​száj egy kis friss le​ve​gőt szív​nom. – Szen​de fel​rán​gat​ta a nad​rág​ját, de az
fé​lig lóg​va ma​radt a fe​ne​kén, mert az övét nem csa​tol​ta be. Így tán​tor​gott az ab​lak​-
hoz.
– Ne már! – hö​rög​te Temp​lo​mos, de a nőt nem le​he​tett meg​ál​lí​ta​ni. Ah​hoz meg
kel​lett vol​na moz​dul​nia, már​pe​dig az szó​ba sem jö​he​tett. Szen​de fél​re​húz​ta a füg​-
gönyt, és ki​tár​ta az ab​la​kot, Temp​lo​mos pe​dig erőt​le​nül igye​ke​zett el​ta​kar​ni a sze​-
mét a kö​nyör​te​len fény elől.
 Szen​de ká​rom​kod​va tur​kál​ni kez​dett az ágy alatt. Temp​lo​mos alig akart hin​ni a
sze​mé​nek, ami​kor elő​ha​lá​szott egy ne​gye​dig lévő pa​lac​kot, a fo​gá​val ki​húz​ta a du​-
gót, és vett egy mély lé​leg​ze​tet, hogy össze​gyűjt​se a bá​tor​sá​gát, mint a je​ges víz​be
ké​szü​lő úszó.
– Ugye nem fo​god…
A nő meg​bil​len​tet​te az üve​get, nyelt, az​tán a szá​já​hoz kap​ta a keze fe​jét, a ha​siz​-
ma​in re​me​gés fu​tott vé​gig, bö​fö​gött, el​húz​ta a szá​ját, és meg​bor​zon​gott. Vé​gül
Temp​lo​most is meg​kí​nál​ta.
– Kérsz? – A hang​ja ször​csö​gött a vissza​to​lu​ló fo​lya​dék​tól.
Temp​lo​mos​nak az ital lát​vá​nyá​tól is hány​in​ge​re tá​madt.
– Jaj, is​te​nem, de​hogy!
– Csak ez se​gít.
– Ha le​szúr​nak, tény​leg a kö​vet​ke​ző dö​fés​től fogsz meg​gyó​gyul​ni?
– Ha egy​szer ne​ki​állsz szur​kál​ni ma​ga​dat, könnyen azt ve​szed ész​re, hogy ne​héz
ab​ba​hagy​ni.
Szen​de fel​vet​te az in​gét, el​rejt​ve a la​poc​ká​ján lévő he​get, de ép​pen mi​előtt be​fe​-
jez​te vol​na a gom​bol​ko​zást, ész​re​vet​te, hogy el​szúr​ta az egé​szet, és az ing ki​csa​va​-
rod​va lóg raj​ta. In​kább fel​ad​ta, és le​ro​gyott a má​sik ágy​ra. Temp​lo​mos​nak nem
rém​lett, hogy va​la​ha is lá​tott vol​na hoz​zá fog​ha​tó​an el​gyö​tört és le​súj​tott em​bert.
Még a tü​kör​ben sem.
Azon kez​dett gon​dol​kod​ni, hogy va​jon fel​ve​gye-e a ru​há​it. A pad​lón szét​szórt sá​-
ros ron​gyok né​me​lyi​ke hal​vá​nyan em​lé​kez​te​tett új öl​tö​nye egyes da​rab​ja​i​ra, de
nem le​he​tett biz​tos a dol​gá​ban. Sem​mi​ben sem le​he​tett biz​tos. Erő​nek ere​jé​vel rá​-
vet​te ma​gát, hogy fel​ül​jön, a lá​ba​it olyan ne​he​zen si​ke​rült a föld​re emel​nie, mint​ha
ólom​ból let​tek vol​na. Ami​kor már jog​gal bí​zott ben​ne, hogy a gyom​ra nem fog
azon​nal fel​lá​zad​ni, Szen​dé​re pil​lan​tott.
– Úgy​is meg​ta​lá​lod őket.
– Ho… hon​nan tu​dod?
– Mert sen​ki sem ér​dem​li meg job​ban, hogy egy​szer vég​re ki​jöj​jön neki a lé​pés.
– Ne​ked fo​gal​mad sincs, hogy én mit ér​dem​lek. – Szen​de fel​kö​nyö​költ, feje
cson​tos vál​lá​ba süllyedt. – Fo​gal​mad sincs, mi min​dent tet​tem.
– An​nál nem le​het rosszabb, mint amit ve​lem tet​tél az éj​jel.
A nő nem ne​ve​tett. El​né​zett Temp​lo​mos mel​lett, a te​kin​te​te va​la​ho​vá a tá​vol​ba
ré​vedt.
– Ti​zen​hét éves ko​rom​ban meg​öl​tem egy fiút.
Temp​lo​mos nyelt egyet.
 – Nos, igen, az rosszabb.
– Meg​szök​tem a ta​nyá​ról. Gyű​löl​tem ott len​ni. Utál​tam azt a ri​banc anyá​mat.
Utál​tam a pöcs mos​to​ha​apá​mat.
– Bá​rányt?
– Nem, az el​sőt. Ki tud​ja, hon​nan ha​lász​ta össze anyám. Azt a hü​lye​sé​get ta​lál​-
tam ki, hogy bol​tot nyi​tok. Azon​nal fél​re​csúsz​tak a dol​gok. Nem akar​tam meg​öl​ni
azt a fiút, de meg​ijed​tem, és le​szúr​tam. – Ujja he​gyé​vel szó​ra​ko​zot​tan kezd​te dör​-
zsöl​ni az ál​lát. – Úgy öm​lött a vére, azt hit​tem, soha nem áll el.
– Ki​pro​vo​kál​ta ma​gá​nak?
– Hát vé​gül is biz​to​san. Ha utol​ér​te a sor​sa. De csa​lád​ja volt, azok meg ül​dö​ző​be
vet​tek. Me​ne​kü​lő​re fog​tam, és ami​kor meg​éhez​tem, lop​ni kezd​tem. – Szín​te​len
han​gon, ér​zel​mek nél​kül mond​ta a ma​gá​ét. – Egy idő után arra ju​tot​tam, hogy
úgy​sem ad esélyt ne​kem sen​ki, és könnyebb el​ven​ni a dol​go​kat, mint meg​te​rem​te​-
ni őket. Rossz tár​sa​ság​ba ke​ve​red​tem, és tő​lem csak még rosszab​bak let​tek. Ra​bol​-
tunk, öl​tünk, ta​lán pá​ran rá​szol​gál​tak, ta​lán pá​ran nem. De hát ki kap​ja azt, amit
meg​ér​de​mel?
Temp​lo​mos Kah​di​á​ra gon​dolt.
– Be​val​lom, Is​ten elég szar alak tud len​ni ez ügy​ben.
– Vé​gül ke​res​ni kezd​tek, és a fél Kö​ze​li Vi​dé​ket te​le​ag​gat​ták a ké​pem​mel. Füst​-
nek ne​vez​tek el, mint​ha fél​ni kel​lett vol​na tő​lem, és vér​dí​jat tűz​tek ki a fe​jem​re.
Nagy​já​ból az volt az egyet​len idő​szak az éle​tem​ben, ami​kor tar​tot​tak va​la​mi​re. –
Ke​se​rű​en gri​ma​szolt egyet. – Az​tán el​kap​tak va​la​mi má​sik nőt, és fel​kö​töt​ték he​-
lyet​tem. Még csak nem is ha​son​lí​tott rám, de ő meg​halt, én vi​szont meg​úsz​tam, és
nem tu​dom, mi​ért.
Sú​lyos csend eresz​ke​dett kö​zé​jük. Szen​de fel​emel​te az üve​get, két hosszút kor​-
tyolt be​lő​le, a nya​kán mo​zog​tak az iz​mok. Vé​gül le​ve​gő után kap​kod​va fe​jez​te be
az ivást, a sze​me erő​sen könnye​zett. Kí​nál​ta ma​gát az al​ka​lom, hogy Temp​lo​mos
el​mor​mog​jon va​la​mi​fé​le ki​fo​gást, és me​ne​kü​lő​re fog​ja. Pár hó​nap​pal ez​előtt már
be is vág​ta vol​na maga mö​gött az aj​tót. Vég​té​re is az adós​sá​gát vissza​fi​zet​te, ami
több volt, mint amit tá​vo​zás​kor ál​ta​lá​ban el​mond​ha​tott ma​gá​ról. Ez​út​tal va​la​mi​ért
még​is azon kap​ta ma​gát, hogy nem akar el​men​ni.
– Ha azt aka​rod, hogy én is olyan le​súj​tó vé​le​ménnyel le​gyek ró​lad, mint te vagy
sa​ját ma​gad​ról – mond​ta –, ak​kor saj​nos csa​ló​dást kell okoz​nom. Ne​kem úgy tű​-
nik, egy​sze​rű​en el​kö​vet​tél pár hi​bát.
– Te eze​ket hi​bák​nak ne​ve​zed?
– Né​me​lyi​ket elég dur​va hi​bá​nak, de igen. Egyet​len​egy​szer sem szán​dé​ko​san vá​-
lasz​tot​tad a go​nosz​sá​got.
– Ki vá​laszt​ja a go​nosz​sá​got?
 – Én azt tet​tem. Add ide azt a piát!
– Mi fo​lyik itt? – kér​dez​te a nő, ahogy oda​dob​ta az üve​get. –Azon ver​sen​günk,
hogy ki​nek sza​rabb a múlt​ja?
– Igen, és én ál​lok nye​rés​re. – Temp​lo​mos be​csuk​ta a sze​mét, és a szá​já​ba eről​-
te​tett egy kor​tyot. Az ital éget​te, mar​ta a tor​kát. – A fe​le​sé​gem ha​lá​la után egy évig
annyi​ra nyo​mo​rul​tul ré​szeg vol​tam, hogy te olyat még nem lát​tál.
– Lát​tam pár ki​ba​szot​tul nyo​mo​rult ré​sze​get éle​tem​ben.
– Ak​kor kép​zelj el azok​nál is rosszab​bat. Azt hit​tem, nem süllyed​he​tek mé​lyebb​-
re, szó​val be​áll​tam jo​gász​nak egy zsol​dos​se​reg​hez, és rá​jöt​tem, hogy de​hogy​nem.
– Úgy emel​te fel az üve​get, mint​ha po​hár​kö​szön​tőt mon​da​na. – A Ke​gyes Kéz Se​-
re​gé​re és Ni​co​mo Cos​ca tá​bor​nok​ra! Az én ne​mes baj​tár​sa​im​ra! – Megint ivott. A
maga ször​nyű​sé​ges mód​ján jól​esett, olyan volt, mint​ha a vart pisz​kál​ná egy se​ben.
– Na​gyon flan​co​san hang​zik.
– Én is így gon​dol​tam.
– És nem volt flan​cos?
– Rit​kán lát​ni en​nél alan​ta​sabb söp​re​dé​ket.
– Lát​tam pár ki​ba​szot​tul alan​tas söp​re​dé​ket.
– Ak​kor kép​zelj el még azok​nál is alan​ta​sab​bat. Elő​ször azt hit​tem, jó ok​kal te​-
szik, amit tesz​nek. Amit te​szünk. Az​tán meg​győz​tem ma​gam, hogy jó ok​kal
tesszük. Az​tán már tisz​tá​ban vol​tam vele, hogy még jó ki​fo​gá​sok sem lé​tez​nek, de
to​vább csi​nál​tam, mert túl​sá​go​san gyá​va vol​tam hoz​zá, hogy ki​száll​jak. Azért küld​-
tek ben​nün​ket, hogy el​ker​ges​sük a lá​za​dó​kat a Kö​ze​li Vi​dék​ről. Egy ba​rá​tom meg
akart men​te​ni pár em​bert. Meg​öl​ték. Az​tán őket is. Egy​mást öl​ték meg. Én vi​szont
szo​kás sze​rint meg​lóg​tam, és el​inal​tam, mert hát gyá​va egy alak va​gyok. Ké​sőbb
be​le​es​tem egy fo​lyó​ba, és csak ő maga tud​hat​ja, mi​ért, de Is​ten ér​tem kül​dött egy
jó asszonyt, aki ki​ha​lász​ta mi​hasz​na por​hü​ve​lye​met.
– Le​gyünk őszin​ték, egy tör​vé​nyen kí​vü​li gyil​kost kül​dött.
– Nos, Is​ten út​jai át​ko​zot​tul ki​für​kész​he​tet​le​nek. Nem mond​hat​nám, hogy azon​-
nal meg​ked​vel​te​lek, ez igaz, de kez​dem azt hin​ni, hogy Is​ten pon​to​san azt küld​te,
ami​re szük​sé​gem volt. – Temp​lo​mos fel​állt. Nem ment könnyen, de si​ke​rült neki.
– Úgy ér​zem, egész éle​tem​ben fu​tot​tam. Ta​lán el​jött az ide​je, hogy meg​ma​rad​jak
va​la​hol. Vagy hogy leg​alább meg​pró​bál​koz​zam vele. – Le​ült a nő mel​lé, az ágy​ru​-
gók csi​kor​gá​sa a ve​le​jé​ig ha​tolt. – Nem ér​de​kel, mit tet​tél. Tar​to​zom ne​ked. Most
már csak az éle​te​mért, de ak​kor is. Hadd ma​rad​jak mel​let​ted. – Fél​re​dob​ta az üres
üve​get, mély lé​leg​ze​tet vett, meg​nyal​ta az uj​jai he​gyét, és le​si​mí​tot​ta a sza​kál​lát. –
Is​ten en​gem úgy se​gél​jen, most be​vál​la​lom azt a csó​kot.
Szen​de hu​nyo​rog​va né​zett rá, az ar​cán egyet​len szín sem stim​melt: a bőre kis​sé
sár​ga volt, a sze​me kis​sé ró​zsa​szín, a szá​ja kis​sé kék.
 – Ez ko​moly?
– Le​het, hogy hü​lye va​gyok, de nem ha​gyok ki egy nőt, aki ké​pes úgy te​le​hány​ni
egy bi​lit, hogy egy csepp sem megy mel​lé. Tö​röld meg a szá​dat, és hadd men​jen.
A fo​lyo​só​ról zör​gés hal​lat​szott, Temp​lo​mos pe​dig kö​ze​lebb csusszant Szen​dé​hez,
aki​nek mo​soly​ra hú​zó​dott az ajka, oda​ha​jolt hoz​zá, a haja a vál​lát csik​lan​doz​ta.
Bü​dös volt a szá​ja, de Temp​lo​most nem ér​de​kel​te. Az ajtó gomb​ja nyi​ko​rog​va for​-
dult el, mire Szen​de olyan éles, nyers han​gon böm​böl​te el ma​gát, hogy a fér​fi úgy
érez​te, mint​ha egy fej​szét ál​lí​tot​tak vol​na bele a hom​lo​ká​ba.
– Nem ezt a ki​ba​szott szo​bát ke​re​si, tu​lok!
Az ajtó min​den vá​ra​ko​zá​suk el​le​né​re még​is ki​tá​rult, és egy fér​fi lé​pett be raj​ta.
Ma​gas volt, sző​ke ha​ját egé​szen kur​tá​ra nyír​ta, ele​gáns ru​há​kat vi​selt. Éles te​kin​-
tet​tel, las​san né​zett kö​rül a szo​bá​ban, mint​ha a sa​ját​ja len​ne, és bosszan​ta​ná, de
szó​ra​koz​tat​ná is egy​ben, hogy két ide​gen az ő ágy​ban du​gott az imént.
– Pe​dig én azt hi​szem, ép​pen ezt ke​re​sem – mond​ta, és két má​sik fér​fi je​lent
meg mel​let​te az aj​tó​ban. Egyi​kük sem úgy fes​tett, mint akit bár​hol szí​ve​sen lát​na
az em​ber, fő​leg nem a fo​ga​dó​be​li szo​bá​já​ban. – Azt hal​lot​tam, ke​re​sett en​gem.
– Maga meg ki a kis fa​szom? – kér​dez​te Szen​de, és a te​kin​te​te a sa​rok​ba ug​rott,
ahol a kése he​vert a tok​já​ba rejt​ve.
A jö​ve​vény úgy mo​soly​gott, mint egy bű​vész, aki egé​szen vá​rat​lan trük​kel ké​szül
ép​pen elő​áll​ni.
– Gre​ga Cant​liss va​gyok.
Az​tán több do​log tör​tént egy​szer​re. Szen​de az ajtó felé ha​jí​tot​ta az üve​get, és a
ké​sé​ért ug​rott. Cant​liss a nőre ug​rott, a két tár​sa pe​dig egy​más​ba ga​ba​lyo​dott az
aj​tó​ban a háta mö​gött.
Temp​lo​mos mind​eköz​ben az ab​lak​hoz ug​rott.
A ma​ra​dás​ról szó​ló ok​fej​té​sét fe​led​ve egy szem​vil​la​nás alatt ki​ve​tet​te ma​gát, a
le​ve​gő zú​gott a tü​de​jé​ben, ahogy ré​mült si​kollyal a hi​deg sár​ba zu​hant. Fel​pat​tant,
és pu​cé​ran ro​hant vé​gig a fő​ut​cán, ami a leg​több vá​ros​ban meg​le​he​tő​sen rosszul
vet​te vol​na ki ma​gát, Ránc​ban azon​ban a leg​ke​vés​bé sem szá​mí​tott kü​lön​le​ges​nek.
Va​la​ki el​üvöl​töt​te ma​gát mö​göt​te, de ő csúsz​kál​va, bot​la​doz​va dö​cö​gött to​vább a
Koc​ka​ve​tés Temp​lo​ma felé, a szí​ve va​dul ka​la​pált, és úgy érez​te, meg kell fog​nia a
fe​jét, kü​lön​ben szét​rob​ban a ko​po​nyá​ja.
Ami​kor az aj​tó​ban álló őrök meg​lát​ták, elő​ször el​mo​so​lyod​tak, az​tán fel​húz​ták a
szem​öl​dö​kü​ket, majd el​kap​ták, mi​előtt a lép​cső te​te​jé​re ért vol​na.
– A pol​gár​mes​ter el​vár​ja, hogy min​den​ki vi​sel​jen nad​rá​got.
– Be​szél​nem kell Bá​ránnyal! Bá​ránnyal!
Az egyik őr száj​ba vág​ta, ami​től hát​ra​vá​gó​dott a feje, és neki tán​to​ro​dott az aj​tó​-
fél​fá​nak. Tud​ta, hogy ha va​la​ha, hát most egé​szen biz​to​san meg​ér​de​mel​te, de egy
ököl​csa​pás még​is min​dig vá​rat​la​nul éri az em​bert.
– Bá​rány! – vo​nyí​tot​ta megint Temp​lo​mos, a le​he​tő​sé​gek​hez mér​ten óvva a fe​-
jét. – Bá… uff! – A má​sik ökle a gyom​rá​ba mé​lyedt, két​rét gör​nyesz​tet​te, és ki​ker​-
get​te a tü​de​jé​ből a le​ve​gőt. Temp​lo​mos térd​re ro​gyott, a szá​ján vé​res bu​bo​ré​kok
buk​tak elő. Egy da​ra​big né​mán szem​lél​te a kö​vet, ami​re arc​cal rázu​hant, az​tán az
első őr meg​ra​gad​ta a ha​já​nál fog​va, fel​húz​ta a föld​ről, az ök​lét ma​gas​ba emel​te…
– Hagy​ják bé​kén! – Temp​lo​mos mér​he​tet​len meg​könnyeb​bü​lé​sé​re Sa​vi​a​nus el​-
kap​ta a szó​ban for​gó ök​löt, mi​előtt az le​sújt​ha​tott vol​na rá. – Ve​lem van. – Má​sik
ke​zé​vel el​kap​ta Temp​lo​most a hóna alatt, és az ajtó felé von​szol​ta. Me​net köz​ben
ki​bújt a ka​bát​já​ból, és a fis​ká​lis vál​lá​ra dob​ta. – Mi a fene tör​tént?
– Cant​liss – hö​rög​te Temp​lo​mos, ahogy be​bo​tor​kált a já​ték​te​rem​be. Erőt​len
kar​já​val a fo​ga​dó felé mu​to​ga​tott, egy​szer​re csak egyet​len szó​hoz ele​gen​dő le​ve​gőt
tu​dott a tü​de​jé​ben szív​ni. – Szen​de…
– Mi tör​tént? – Bá​rány a pol​gár​mes​ter szo​bá​ja fe​lől dü​bör​gött le​fe​lé a lép​csőn.
Ő maga is me​zít​láb volt, az in​gét pe​dig csak fé​lig gom​bol​ta be.
Temp​lo​mos nem ér​tet​te, mi​ért ép​pen on​nan jön, az​tán ész​re​vet​te a ki​vont kar​-
dot az észak​föl​di ke​zé​ben, és na​gyon meg​ijedt, majd meg​lát​ta a te​kin​te​tét is, ami​-
től az​tán vég​képp ha​lál​ra ré​mült.
– Cant​liss… Cam​ling​nál… – Csak ennyit si​ke​rült ki​nyög​nie.
Bá​rány egy pil​la​na​tig moz​du​lat​la​nul állt, a sze​me tág​ra nyílt, az​tán az őrö​ket fél​-
re​sö​pör​ve ki​csör​te​tett az aj​tón. Sa​vi​a​nus kö​vet​te.
– Min​den rend​ben? – A pol​gár​mes​ter egy gurk​hu​li kön​tös​ben állt a ga​lé​ri​án a
szo​bá​ja előtt, a két kulcs​csont​ja kö​zöt​ti mé​lye​dés​ben hal​vány heg lát​szott. Temp​lo​-
mos hu​nyo​rog​va né​zett fel, szö​get ütött a fe​jé​be, hogy Bá​rány ta​lán oda​fent le​he​-
tett a nő​vel, az​tán szo​ro​sabb​ra fog​ta ma​gán a köl​csön​ka​pott ka​bá​tot, és szó nél​kül
a két öreg után in​dult. – Ve​gyen fel egy nad​rá​got! – ki​ál​tot​ta utá​na a nő.
Ami​kor Temp​lo​mos fel​ka​pasz​ko​dott a fo​ga​dó lép​cső​jén, Bá​rány ép​pen Cam​lin​-
got szo​ron​gat​ta, fél ke​zé​vel a gal​lér​já​nál fog​va vé​gig​húz​ta a sa​ját pult​ján, a má​sik​-
kal a kard​ját szo​rí​tot​ta. A fo​ga​dós két​ség​be​eset​ten vo​nyí​tott.
– Egy​sze​rű​en ki​von​szol​ták! Ta​lán a Fe​hér​ház​ba vit​ték, fo​gal​mam sincs. Sem​mi
kö​zöm az egész​hez!
Bá​rány odébb lök​te a he​be​gő Cam​lin​got, a tor​ká​ban re​sze​lő​sen áram​lott a le​ve​-
gő. Az​tán gon​do​san a pult​ra fek​tet​te a kar​dot, és szét​ter​pesz​tett uj​jak​kal mel​lé​te​-
nye​relt, a fa fé​nye​sen csil​lo​gott ott, ahol a kö​zép​ső uj​já​nak kel​lett vol​na len​nie. Sa​-
vi​a​nus meg​ke​rül​te a pul​tot, a vál​lá​val ta​szít​va fél​re Cam​lin​got az út​já​ból, le​vett egy
po​ha​rat meg egy üve​get az egyik polc​ról, majd az előb​bit egy fú​jás​sal meg​tisz​tí​tot​-
ta a por​tól, az utób​bi​ból pe​dig ki​húz​ta a du​gót.
– Ha kell se​gít​ség, rám szá​mít​hatsz – mond​ta, mi​köz​ben töl​tött.
Bá​rány bó​lin​tott.
 – Azt tud​nod kell, hogy ha va​la​ki se​gít ne​kem, az ár​tal​mas le​het az egész​sé​gé​re.
Sa​vi​a​nus krá​kog​va lök​te oda a po​ha​rat.
– Az én egész​sé​gem​nek már úgy​is annyi.
– Mi​hez kez​desz most? – kér​dez​te Temp​lo​mos.
– Iszom egyet. – Bá​rány fel​kap​ta a po​ha​rat, és fel​haj​tot​ta, a nya​kán köz​ben hul​-
lám​zott a fe​hér bo​ros​ta.
– Bá​rány! – Lord In​gel​stad kis​sé bi​zony​ta​lan lép​tek​kel ál​lí​tott be. Az arca sá​padt
volt, mel​lé​nyét pe​csé​tek bo​rí​tot​ták. – Mond​ta, hogy itt le​szel.
– Ki mond​ta?
In​gel​stad kín​já​ban fel​ne​ve​tett, ahogy ka​lap​ját a pult​ra dob​ta. Né​hány meg​ma​-
radt haj​szá​la szin​te füg​gő​le​ge​sen me​redt fel​fe​lé.
– Kü​lö​nös do​log tör​tént. Mi​után ki​szó​ra​koz​tuk ma​gun​kat Ma​jud​nál, Ring pa​pá​-
val kár​tyáz​tam. Tel​je​sen el​vesz​tet​tem az idő​ér​zé​ke​met, és be​val​lom, né​mi​leg vesz​-
tés​ben vol​tam ép​pen, ami​kor meg​je​lent egy úr, sú​gott va​la​mit a pa​pá​nak, mire ő
azt mond​ta, hogy el​fe​lej​ti az adós​sá​go​mat, ha át​adok ne​ked egy üze​ne​tet.
– Mi​lyen üze​ne​tet? – Bá​rány megint ivott, és Sa​vi​a​nus újra te​le​töl​töt​te a po​ha​-
rát.
In​gel​stad hu​nyo​rog​va must​rál​ta a fa​lat.
– Azt mond​ta, ven​dé​gül lát​ja egy ba​rá​to​dat… és sze​ret​ne nagy​vo​na​lú há​zi​gaz​da
len​ni… de hol​nap este orra kell buk​nod a sár​ban. Azt is mond​ta, hogy úgy​is ve​szí​-
tesz, szó​val ép​pen​ség​gel ön​szán​tad​ból is el​te​rül​hetsz, és ak​kor mind a ket​ten sza​-
bad em​ber​ként hagy​hat​já​tok el Rán​cot. Üze​ni, hogy erre a sza​vát adja. Ezt kü​lö​nö​-
sen ki​hang​sú​lyoz​ta. Szó​val a sza​vát adja ne​ked.
– Hogy én mek​ko​ra máz​lis​ta va​gyok! – ál​la​pí​tot​ta meg Bá​rány.
Lord In​gel​stad úgy né​zett Temp​lo​mos​ra, mint​ha csak most vet​te vol​na ész​re raj​-
ta a kü​lö​nös öl​tö​ze​tet.
– A je​lek sze​rint egye​sek​nek még hú​zó​sabb éj​sza​ká​juk volt, mint ne​kem.
– Ha vá​la​szo​lok az üze​net​re, azt is át​adod? – kér​dez​te Bá​rány.
– Még pár perc je​len hely​zet​ben már biz​to​san nem oszt, nem szo​roz Lady In​gel​-
stad han​gu​la​tát il​le​tő​en. Ne​kem így is, úgy is be​fel​leg​zett.
– Ak​kor mondd meg Ring pa​pá​nak, hogy a sza​ván fo​gom. Ad​dig is re​mé​lem, vi​-
gyáz a ven​dé​gé​re.
A ne​mes​em​ber ásí​tott, és megint a fe​jé​be nyom​ta a ka​lap​ját.
– Ré​bu​szok! Ezt még át​adom, az​tán irány az ágy. – Ez​zel ki​vo​nult az ut​cá​ra.
– Most mit fogsz csi​nál​ni? – kér​dez​te sut​tog​va Temp​lo​mos.
 – Volt idő, ami​kor toj​tam vol​na a kö​vet​kez​mé​nyek​re, és már ro​han​tam is vol​na,
hogy össze​vé​rez​zem a ke​zem, – Bá​rány fel​emel​te a po​ha​rat, és egy pil​la​na​tig el​-
gon​dol​kod​va néz​te. – De apám min​dig azt mond​ta, hogy a tü​re​lem az eré​nyek ki​-
rá​lya. Az em​ber​nek re​á​li​san kell szem​lél​nie a dol​go​kat. Mu​száj.
– Szó​val mit fogsz csi​nál​ni?
– Vá​rok. Gon​dol​ko​dom. Fel​ké​szü​lök. – Bá​rány le​nyel​te az utol​só kor​tyot is, és
ki​vil​lan​tot​ta a fog​so​rát. – És az​u​tán vé​re​zem össze a ke​zem.
 A tét

– Csak vág​jam le? – kér​dez​te Fa​u​kin, üres, öröm​te​le​nül hi​va​ta​los mo​so​lyát a tü​kör
felé for​dít​va. – Vagy va​la​mi ra​di​ká​li​sabb​ra vá​gyik?
– Bo​rot​vál​jon le min​dent, a ha​ja​mat meg a sza​kál​la​mat is. Ami​lyen si​má​ra csak
tud​ja.
Fa​u​kin he​lyes​lő​en bó​lin​tott. Vég​té​re is min​dig az ügy​fél tud​ja a leg​job​ban.
– Te​hát bo​rot​vál​juk le a fej​te​tőt.
– Nem szí​ve​sen ad​nék a bi​tang​nak sem​mit, ami​be ka​pasz​kod​hat. Ah​hoz meg
már ki​csit késő, hogy el​bal​táz​zam a vonz​erő​met, nem gon​dol​ja?
Fa​u​kin üres, öröm​te​le​nül hi​va​ta​los ne​ve​tés kí​sé​re​té​ben vá​gott bele a mun​ká​ba.
Fé​sű​je meg​küz​dött Bá​rány sűrű lo​bon​cá​val, ol​ló​ja csat​to​gá​sa pre​cí​zen szel​te apró
da​ra​bok​ra a csen​det. Oda​kint az ab​lak előtt gyü​le​ke​ző tö​meg egy​re han​go​sab​ban
mo​raj​lott, egy​re iz​ga​tot​tabb lett, és ez​zel együtt a szo​bá​ban is egy​re nőtt a fe​szült​-
ség. Az ősz für​tök be​te​rí​tet​ték a Bá​rány nya​ká​ba te​kert le​pe​dőt, és iz​gal​mas min​-
ták​ba ren​de​ződ​ve gyűl​tek össze a pad​lón, mint​ha va​la​mi örök​ké meg​fog​ha​tat​lan
je​len​tést hor​doz​tak vol​na.
Bá​rány a lá​bá​val pisz​kál​ta meg őket.
– Mivé lesz va​jon?
– Az időnk vagy a haja?
– Mind​egyik.
– Az idő​ről én in​kább egy fi​lo​zó​fust kér​dez​nék, nem egy bor​bélyt. Ami a ha​jat il​-
le​ti, azt össze​sö​pör​jük, az​tán ki​dob​juk. Ha​csak a ven​dég​nek nincs egy hölgy​is​me​-
rő​se, aki szí​ve​sen fo​gad​na egy für​töt…
Bá​rány a pol​gár​mes​ter​re pil​lan​tott. A nő az ab​lak​nál állt, fél szem​mel Bá​rány
elő​ké​szü​le​te​it fi​gyel​te, fél szem​mel pe​dig az ut​cán zaj​ló ese​mé​nye​ket, kar​csú szi​lu​-
ett​je sö​té​ten raj​zo​ló​dott ki a le​me​nő nap fé​nyé​ben. Az észak​föl​di han​gos hör​dü​lés​-
sel ve​tet​te el az öt​le​tet.
– Az egyik pil​la​nat​ban még a tes​tünk ré​sze, a kö​vet​ke​ző​ben meg sze​mét.
– Az egész em​ber​rel úgy bá​nunk, mint a sze​mét​tel, mi​ért pont a ha​já​val ne azt
ten​nénk.
Bá​rány fel​só​haj​tott.
 – Azt hi​szem, eb​ben igaz​sá​ga van.
Fa​u​kin jól meg​húz​kod​ta a bo​rot​vát a fe​nő​szí​jon. Az ügy​fe​lek ál​ta​lá​ban ér​té​kel​ték
a lát​vá​nyos moz​du​la​to​kat, a fény vil​la​ná​sát az acé​lon, azt, ha a mű​ve​let kap egy kis
drá​mai kö​rí​tést.
– Óva​to​san! – szólt a pol​gár​mes​ter, aki​nek lát​ha​tó​lag ép​pen elég volt a drá​má​-
ból erre a nap​ra. Fa​u​kin​nak be kel​lett val​la​nia, hogy lé​nye​ge​sen job​ban tart a nő​-
től, mint Bá​rány​tól. Az észak​föl​di​ről tud​ta, hogy kö​nyör​te​len gyil​kos, de úgy sej​tet​-
te, azért még​is​csak ra​gasz​ko​dik va​la​mi​fé​le el​vek​hez. A pol​gár​mes​ter​rel kap​cso​lat​-
ban fel sem me​rült ben​ne ilyes​mi. Be​mu​ta​tott hát egy üres, öröm​te​le​nül hi​va​ta​los
meg​haj​lást, ab​ba​hagy​ta az éle​zést, fel​ken​te a ha​bot, be​le​gyúr​ta Bá​rány ha​já​ba és
sza​kál​lá​ba, majd tü​rel​mes, óva​tos szi​sze​gő hú​zá​sok​kal bo​rot​vál​ni kez​dett.
– Nem szok​ta za​var​ni, hogy min​dig vissza​nő? – kér​dez​te Bá​rány. – Úgy​sem
győz​he​ti le a szőr​ze​tet, igaz?
– De hát nem le​het-e el​mon​da​ni ugyan​ezt a töb​bi hi​va​tás​ról is? A ke​res​ke​dő
elad va​la​mit, az​tán má​si​kat vesz he​lyet​te. A gaz​da le​arat​ja a ter​mést, de már veti is
el a ma​got a kö​vet​ke​ző​höz. A ko​vács…
– Ha meg​ölünk va​la​kit, az nem tá​mad fel – kö​zöl​te egy​sze​rű​en Bá​rány.
– De… ha sza​bad min​den bán​tó szán​dék nél​kül meg​je​gyez​nem… a gyil​ko​sok rit​-
kán áll​nak meg egy​nél. Ha egy​szer el​kez​di, min​dig akad még va​la​ki, akit meg kell
ölni.
Bá​rány te​kin​te​te a tü​kör​ben ta​lál​ko​zott Fa​u​ki​né​val.
– Szó​val még​is​csak fi​lo​zó​fus.
– Szi​go​rú​an ama​tőr ala​pon. – Fa​u​kin szé​les moz​du​la​tok​kal dör​zsölt né​há​nyat a
me​leg tö​rül​kö​ző​vel, az​tán be​mu​tat​ta a le​csu​pa​szí​tott Bá​rányt, aki vég​képp fé​lel​-
me​tes lát​ványt nyúj​tott az imi​gyen köz​szem​lé​re tett he​gek töm​ke​le​gé​vel. A bor​bély
a szak​má​ban el​töl​tött hosszú évek alatt, amik kö​zül há​rom rá​adá​sul egy zsol​dos​se​-
reg szol​gá​la​tá​ban telt, egyet​len​egy eh​hez fog​ha​tó​an össze​ka​sza​bolt, gö​csör​tös​re
pü​fölt és min​den egyéb mó​don meg​gyö​tört fej​jel sem ta​lál​ko​zott.
– Hinnye! – Bá​rány kö​ze​lebb ha​jolt a tü​kör​höz, meg​moz​gat​ta fer​de ál​lát, és
meg​gyűr​te gör​be or​rát, mint​ha győz​köd​nie kel​le​ne ma​gát, hogy va​ló​ban a sa​ját
képe néz vissza rá. – Na, ilyen egy iga​zi rus​nya go​nosz​te​vő arca, mi?
– Nem ve​te​med​nék ilyen ki​je​len​tés​re. Az arca sem árul el töb​bet az em​ber​ről,
mint a ka​bát​ja. Az em​ber szá​mít, aki mö​göt​te van, és a cse​le​ke​de​tei.
– Sem​mi két​ség. – Bá​rány egy pil​la​nat​ra Fa​u​kint néz​te a tü​kör​ben, az​tán sa​ját
ma​gát. – Vi​szont ilyen egy iga​zi rus​nya go​nosz​te​vő arca. Azért ki​hoz​ta be​lő​le, ami
em​be​ri​leg le​het​sé​ges volt. Nem maga te​het róla, hogy ilyen alap​anyag​gal kell dol​-
goz​nia.
– Egy​sze​rű​en úgy vég​zem a mun​ká​mat, aho​gyan azt sze​ret​ném, hogy más is vé​-
gez​né, ha én ül​nék a szé​ken.
 – Bánj úgy az em​be​rek​kel, ahogy azt sze​ret​néd, hogy ve​led bán​ja​nak, és nem
szúr​ha​tod el na​gyon. Apám min​dig ezt mond​ta ne​kem. Vé​gül is nem sok​ban kü​-
lön​bö​zik egy​más​tól a ket​tőnk mun​ká​ja. Csak az enyém​ben az a cél, hogy ép​pen
olyat te​gyek a má​sik em​ber​rel, amit ma​gam a leg​ke​vés​bé él​vez​nék.
– Ké​szen áll? – A pol​gár​mes​ter csend​ben kö​ze​lebb lé​pett, és most ket​te​jü​ket fi​-
gyel​te a tü​kör​ben.
Bá​rány vál​lat vont.
– Az ilyes​mi​re az em​ber vagy min​dig ké​szen áll, vagy soha.
– Jó lesz. – A nő meg​fog​ta Fa​u​kin ke​zét. A bor​bély erős kész​te​tést ér​zett, hogy
hát​rál​ni kezd​jen, de üres, öröm​te​len hi​va​ta​los​sá​ga még ki​tar​tott. – Van még ma
mun​ká​ja?
Fa​u​kin za​var​tan nyelt.
– Csak egy.
– Itt szem​ben?
A bor​bély bó​lin​tott. A pol​gár​mes​ter egy ér​mét nyo​mott a ke​zé​be, és kö​ze​lebb ha​-
jolt.
– Szél​se​be​sen kö​ze​le​dik a pil​la​nat, ami​kor Ránc​ban min​den​ki​nek el kell kö​te​lez​-
nie ma​gát az utca va​la​me​lyik ol​da​la mel​lett. Re​mé​lem, böl​csen fog dön​te​ni.
A nap​nyug​ta kar​ne​vál​han​gu​la​tot köl​csön​zött a vá​ros​nak. A ré​szeg, mohó tö​meg
ára​da​ta az am​fi​te​át​rum felé tar​tott. Fa​u​kin, mi​köz​ben át​vá​gott az úton, jól lát​ta az
ősi koc​ka​kö​vek​re raj​zolt hat​lé​pés​nyi át​mé​rő​jű kört, amit póz​nák ha​tá​rol​tak, és a
rá​juk erő​sí​tett fák​lyák vi​lá​gí​tot​tak meg. A régi kő ülő​he​lye​ken és a fris​sen tes​sék-
lás​sék össze​ka​la​pált fa pad​so​rok​ban már​is ak​ko​ra kö​zön​ség nyüzs​gött, ami​hez
fog​ha​tót év​szá​za​dok óta nem lá​tott a hely. Az áru​sok még ezen a szél​ső​sé​ge​i​ről hí​-
res he​lyen is szél​ső​sé​ges​nek szá​mí​tó áron pró​bál​ták el​sóz​ni az ita​lo​kat meg a for​ró
tö​pör​tyűt.
Fa​u​kin az egy​mást ta​szi​gál​va nyüzs​gő em​be​re​ket fi​gyel​te, akik kö​zül a leg​töb​ben
nyil​ván​va​ló​an azt sem tud​ták, mi az, hogy bor​bély, azt meg vég​képp el sem tud​ták
kép​zel​ni, hogy igény​be ve​gyék egy​nek a szol​gá​la​ta​it. Az​nap szá​zad​szor, azon a hé​-
ten ez​red​szer, az ér​ke​zé​se óta mil​li​o​mod​szor fo​gal​ma​zó​dott meg ben​ne, hogy a bü​-
dös élet​ben nem kel​lett vol​na ide​jön​nie. A mell​ka​sá​hoz szo​rí​tot​ta a zsák​ját, és to​-
vább​si​e​tett.
Ring papa az az em​ber volt, aki mi​nél több pénzt hal​mo​zott fel, an​nál ke​ve​seb​-
bet akart el​köl​te​ni be​lő​le. A pol​gár​mes​ter szo​bá​já​hoz mér​ten sze​rény kö​rül​mé​nyek
kö​zött húz​ta meg ma​gát, a szál​kás bú​to​ro​kat in​nen-on​nan hord​ták össze, az ala​-
csony mennye​zet puk​li​kat ve​tett, mint egy öreg ágy​te​rí​tő.
Arany Gla​ma egy füs​töl​gő gyer​tyák ál​tal meg​vi​lá​gí​tott re​pe​de​zett tü​kör előtt ült.
Volt va​la​mi ab​szurd ab​ban, aho​gyan a ho​ked​lin ku​por​gó ha​tal​mas tes​tet be​le​csa​-
var​ták egy vé​kony le​pe​dő​be, ami​től a feje egé​szen olyan​nak tűnt, mint egy tej​szín​-
ha​bos sü​te​mény te​te​jén egyen​sú​lyo​zó cse​resz​nye.
Ring az ab​lak​nál állt, ép​pen mint ko​ráb​ban a pol​gár​mes​ter, és két keze uj​ja​it
egy​más​ba fűz​te a háta mö​gött.
– Bo​rot​vál​ja le!
– A ba​jusz ki​vé​te​lé​vel. – Arany fel​gyűr​te a le​pe​dőt, hogy ki​nyúl​has​son aló​la, és
két uj​já​val vé​gig​si​mít​has​sa a fel​ső​aj​kát. – Ez egész éle​tem​ben meg​volt, és most
sem megy se​ho​vá.
– Igen kü​lön​le​ges ékes​sé​ge az ar​cá​nak – ál​la​pí​tot​ta meg Fa​u​kin, bár a gyen​ge vi​-
lá​gí​tás el​le​né​re is jó pár ősz szá​lat szúrt ki ben​ne. –Bi​zo​nyá​ra meg​bán​ná, ha még​is
úgy dön​te​ne, hogy meg​vá​lik tőle.
Bár a fér​fi a kö​zel​gő össze​csa​pás vi​tat​ha​tat​lan esé​lye​sé​nek szá​mí​tott, Fa​u​kin kü​-
lö​nös, űzött szo​mo​rú​sá​got lá​tott Arany sze​mé​ben, ami​kor a tü​kör​ben ta​lál​ko​zott a
te​kin​te​tük.
– Van​nak dol​gok, ami​ket bán?
Fa​u​kin ar​cá​ról egy futó pil​la​nat​ra le​ol​vadt az öröm​te​len, hi​va​ta​los mo​soly.
– Mind​annyi​an meg​bá​nunk egyet s mást, uram. – Vág​ni kez​dett. – Bár gon​do​-
lom, ez leg​alább arra jó, hogy így nem kö​vet​jük el újra ugyan​azo​kat a hi​bá​kat.
Arany ko​mo​ran pil​lan​tott sa​ját ar​cá​ra a re​pe​de​zett tü​kör​ben.
– Én azt vet​tem ész​re, hogy mind​egy, mi min​dent bá​nok meg, még​is újra meg
újra el​kö​ve​tem ugyan​azo​kat a hi​bá​kat.
Fa​u​kin erre nem tu​dott mit fe​lel​ni, de az ilyen hely​ze​tek​ben min​dig a bor​bély​nál
van az előny: az ol​ló​ja csat​tog​ta​tá​sá​val tölt​he​ti be a csen​det. Csitt-csatt, és a sár​ga
für​tök iz​gal​mas min​ták​ba ren​de​ződ​ve gyűl​tek össze a pad​lón, mint​ha va​la​mi örök​-
ké meg​fog​ha​tat​lan je​len​tést hor​doz​ná​nak.
– Járt már szem​ben a pol​gár​mes​ter​nél? – kér​dez​te Ring papa az ab​lak​ból.
– Igen, uram, jár​tam.
– Mi​lyen​nek tűnt?
Faul​kin a pol​gár​mes​ter vi​sel​ke​dé​sé​re gon​dolt, és ami még fon​to​sabb, arra, hogy
Ring papa mit sze​ret​ne hal​la​ni.
– Na​gyon fe​szült volt.
– És a má​sik em​ber? – kér​dez​te Arany. – Aki​vel meg fo​gok küz​de​ni?
Fa​u​kin egy pil​la​nat​ra ab​ba​hagy​ta az ol​ló​csat​tog​ta​tást.
– Gond​ter​helt​nek vél​tem. Mint​ha bán​kó​dott vol​na. De cél​tu​da​tos is volt azért.
Őszin​tén szól​va… ép​pen olyan​nak tűnt, mint ön. – Fra​u​kin nem mond​ta ki, ami
még az eszé​be ju​tott.
Hogy egyi​kük​nek min​den va​ló​szí​nű​ség sze​rint ez volt az utol​só haj​vá​gá​sa.
Mé​hecs​ke ép​pen fel​mo​sott, ami​kor a fér​fi el​ment az ajtó előtt. Alig lá​tott be​lő​le va​-
la​mit, de a lép​te​i​ről fel​is​mer​te.
– Gre​ga? – ki​ro​hant a fo​lyo​só​ra, a szí​ve olyan he​ve​sen vert, hogy már szin​te fájt.
– Gre​ga!
A fér​fi fin​to​rog​va for​dult meg, mint​ha hány​in​ge​re tá​madt vol​na at​tól, hogy Mé​-
hecs​ke szá​já​ból hall​ja a sa​ját ne​vét. Fá​radt​nak tűnt, rá​adá​sul meg​le​he​tő​sen ré​szeg​-
nek és ke​se​rű​nek.
– Mi van?
Mé​hecs​ke a leg​kü​lön​fé​lébb tör​té​ne​te​ket ta​lál​ta ki ar​ról, hogy mi lesz, ha majd
megint ta​lál​koz​nak. Az egyik vál​to​zat sze​rint a fér​fi a kar​já​ba kap​ta, és azt mond​ta,
hogy most azon​nal el​ve​szi fe​le​sé​gül. Egy má​sik​ban meg​se​be​sült, és ő ápol​ta, amíg
tel​je​sen fel nem épült. De olyan ver​zió is volt, ame​lyik​ben ve​sze​ked​tek, olyan is,
ame​lyik​ben ne​vet​tek, és olyan is, ame​lyik​ben Cant​liss zo​kog​va kért tőle bo​csá​na​tot
azért, aho​gyan bánt vele.
Olyan tör​té​net vi​szont nem sze​re​pelt a re​per​to​ár​ban, ame​lyik​ben a fér​fi tu​do​-
mást sem vett róla.
– Csak ennyit tudsz ne​kem mon​da​ni?
– Mi mást mond​hat​nék? – Cant​liss még csak a sze​mé​be sem né​zett. – Be​szél​-
nem kell Ring pa​pá​val. – Ez​zel to​vább​in​dult a fo​lyo​són.
Mé​hecs​ke el​kap​ta a kar​ját.
– Hol van​nak a gye​re​kek? – Éles és szá​raz volt a hang​ja a csa​ló​dott​ság​tól.
– Tö​rődj a ma​gad dol​gá​val!
– Azt te​szem. Te akar​tad, hogy se​gít​sek, nem? Te kér​tél meg rá, hogy hoz​zam el
őket.
– Ne​met is mond​hat​tál vol​na. – Mé​hecs​ke tud​ta, hogy ez így igaz. Annyi​ra a fér​-
fi ked​vé​ben akart jár​ni, hogy egyet​len sza​vá​ra a tűz​be ug​rott vol​na. Az​tán Gre​ga
szo​mo​rú​an el​mo​so​lyo​dott, mint​ha va​la​mi vic​ces ju​tott vol​na az eszé​be. – De ha
min​den​áron tud​ni aka​rod, el​ad​tam őket.
Je​ges ma​rok szo​rí​tot​ta össze a gyom​rát.
– Ki​nek?
– Azok​nak a dzsin​nek​nek a he​gyek​ben. A fasz​szo​pó sár​ká​nyok​nak.
Mé​hecs​ké​nek úgy el​szo​rult a tor​ka, hogy meg​szó​lal​ni is alig tu​dott.
– Mi​hez kez​de​nek ve​lük?
– Nem tu​dom. Meg​basszák őket? Meg​eszik őket? Ér​de​kel en​gem? Mit gon​dol​-
tál? Azt hit​ted, nyi​tok egy ár​va​há​zat? – Mé​hecs​ke arca már úgy égett, mint​ha a
fér​fi fel​po​foz​ta vol​na. – Os​to​ba te​hén vagy. Nem hi​szem, hogy va​la​ha is ta​lál​koz​-
tam vol​na ná​lad os​to​bább em​ber​rel. Os​to​bább vagy, mint…
 A nő Cant​lis​s​ra ve​tet​te ma​gát, a kör​mé​vel tép​te az ar​cát, és va​ló​szí​nű​leg meg is
ha​rap​ta vol​na, ha a fér​fi nem üti meg előbb, köz​vet​le​nül a sze​me fö​lött. Mé​hecs​ke
arc​cal elő​re a sa​rok​ba zu​hant.
– Te őrült szu​ka! – A nő ká​bán pró​bált fel​tá​pász​kod​ni, az is​me​rős lük​te​tést érez​-
te a fe​jé​ben. Cant​liss fel​emel​te a ke​zét, és vér​ző ar​cá​hoz érin​tet​te. – Ezt meg mi​ért
csi​nál​tad? Most meg​fáj​dult a kur​va ke​zem! – Az ép​pen fel​áll​ni ké​szü​lő Mé​hecs​ké​-
hez lé​pett, és ak​ko​rát rú​gott a bor​dái közé, hogy a nő két​rét gör​nyedt a csiz​má​ja
kö​rül.
– Gyű​löl​lek! – pré​sel​te ki ma​gá​ból sut​tog​va a nő, mi​után abba tud​ta hagy​ni a
kö​hö​gést.
– És? – Cant​liss úgy né​zett le rá, mint egy fé​reg​re szo​kás.
Mé​hecs​ké​nek eszé​be ju​tott a nap, ami​kor a fér​fi ép​pen őt kér​te fel tán​col​ni, pe​-
dig annyi nő kö​zül vá​laszt​ha​tott vol​na. Soha éle​té​ben nem érez​te olyan cso​dá​la​to​-
san ma​gát, most vi​szont hir​te​len már egé​szen más fény​ben lá​tott min​dent: Cant​-
liss rút​nak, szá​nal​mas​nak, hi​ú​nak és el​vi​sel​he​tet​le​nül ön​ző​nek ha​tott. Csak ki​-
hasz​nált min​den​kit, hogy az​tán el​dob​ja őket, és em​be​ri ron​cso​kat hagy​jon maga
után. Ho​gyan sze​ret​het​te va​la​ha is? Pusz​tán azért, mert pár futó pil​la​nat​ra azt
érez​tet​te vele, hogy ici​pi​cit jobb egy szar​ku​pac​nál. A fenn​ma​ra​dó idő​ben meg azt,
hogy sok​kal, de sok​kal rosszabb.
– Olyan tör​pe vagy – súg​ta Mé​hecs​ke. – Hogy nem vet​tem ed​dig ész​re?
Ez már erő​sen pisz​kál​ta Cant​liss hi​ú​sá​gát, és kö​ze​lebb lép​ve újabb rú​gás​ra ké​-
szült, a nő azon​ban elő​kap​ta a ké​sét. Cant​liss a pen​ge lát​tán egy pil​la​nat​ra meg​le​-
pett​nek tűnt, az​tán dü​hös​nek, de vé​gül in​kább el​ne​vet​te ma​gát, mint​ha Mé​hecs​ke
va​la​mi fre​ne​ti​kus vicc lett vol​na.
– Úgy​sincs vér a pu​cád​ban hasz​nál​ni! – Ez​zel el​vo​nult a nő mel​lett, ren​ge​teg
időt hagy​va neki, hogy le​szúr​ja, ha akar​ja. De Mé​hecs​ke csak tér​delt a föl​dön, és az
or​rá​ból a ru​há​já​ra csö​pö​gött a vér. A leg​jobb ru​há​ja volt, amit há​rom nap​ja vi​selt
egy​hu​zam​ban, mert tud​ta, hogy a fér​fi bár​me​lyik pil​la​nat​ban be​ál​lít​hat.
Ami​kor ki​tisz​tult a feje, fel​állt, és a kony​há​ba ment. Egész tes​té​ben resz​ke​tett,
de job​ban is meg​ver​ték már, és érte na​gyobb csa​ló​dás is. Sen​ki még csak fel sem
húz​ta a szem​öl​dö​két vér​ző orra lát​tán. A Fe​hér​ház már csak ilyen hely volt.
– Ring papa azt mond​ta, enni kell ad​nom an​nak a nő​nek.
– A fa​zék​ban ta​lálsz le​vest – fe​lel​te a kuk​ta, aki egy lá​dán pi​pis​ke​dett, hogy ki​-
néz​hes​sen a ma​ga​san lévő kis ab​la​kon, pe​dig azon ke​resz​tül sem lá​tott mást, csak
csiz​má​kat.
Mé​hecs​ke tál​cá​ra tett egy tá​nyér le​vest meg egy po​hár vi​zet, és le​vit​te a pe​nész​-
sza​gú lép​csőn a pin​cé​be, ahol az​tán el​si​e​tett a hor​dók és a fák​lya​fény​ben ra​gyo​gó
üveg​pa​lac​kok mel​lett.
A ket​rec​be zárt nő ki​nyúj​tot​ta ed​dig tö​rök​ülés​be hú​zott lá​ba​it, majd fel​jebb húz​-
ta szo​ro​san össze​kö​tö​zött ke​zét a háta mö​gött a rá​cson. Ar​cá​ba ta​pa​dó kó​cos haja
mö​gött vi​lá​gí​tott az egyik sze​me, ahogy a kö​ze​le​dő Mé​hecs​két fi​gyel​te. Gör​be a he​-
lyén ült, és úgy tett, mint​ha ol​vas​na, ka​ri​ká​ra fel​hú​zott kul​csai előt​te he​ver​tek az
asz​ta​lon. Sze​re​tett ol​va​sást mí​mel​ni, azt hit​te, kü​lön​le​ges​nek tű​nik tőle, de még
Mé​hecs​ke is lát​ta, hogy fej​jel le​fe​lé tart​ja a köny​vet, pe​dig ő maga sem ér​tett va​la​-
mi fer​ge​te​ge​sen a be​tűk​höz.
– Mit akarsz? – A fér​fi un​dok vics​or​ral né​zett rá, mint a reg​ge​li​jé​ben ta​lált mez​-
te​len csi​gá​ra.
– Ring papa azt mond​ta, ad​jak neki enni.
Mé​hecs​ke szin​te lát​ta, ahogy Gör​be háj​fe​jé​ben zö​rög​ve fo​rog​ni kez​de​nek a ke​re​-
kek.
– Mi​ért? Úgy​se lesz már itt so​ká​ig.
– Sze​rin​ted ne​kem meg​mond​ta, mi​ért? – csat​tant fel a nő. – De ha gon​do​lod,
vissza​me​gyek, és meg​mon​dom pa​pá​nak, hogy nem en​ged​tél be.
– Jól van, ak​kor etesd meg. De raj​tad tar​tom a sze​me​met! – Kö​ze​lebb ha​jolt, és
el​árasz​tot​ta Mé​hecs​két bű​zös le​he​le​té​vel. – Mind a ket​tőt!
Ki​nyi​tot​ta az aj​tót, csi​ko​rog​va szé​les​re tár​ta, Mé​hecs​ke pe​dig be​lé​pett a tál​cá​val.
A nő né​mán fi​gyel​te. Ha akar sem tu​dott vol​na iga​zán el​tá​vo​lod​ni a rács​tól, de
még neki is si​mult a há​tá​val. A ket​rec​ben iz​zad​ság, húgy és fé​le​lem sza​ga ter​jen​-
gett, a nőé, meg min​den​ki másé, aki​ket ko​ráb​ban itt tar​tot​tak fog​va. Egyi​kük​re
sem várt fé​nyes jövő, nem vi​tás. Ezen a he​lyen sen​ki előtt sem állt fé​nyes jövő.
Mé​hecs​ke le​tet​te a tál​cát, és a fo​goly szá​já​hoz emel​te a po​ha​rat. A nő szom​ja​san
szür​csölt, nem ma​radt ben​ne sze​mer​nyi büsz​ke​ség sem, már ha egy​ál​ta​lán volt
neki ilyes​mi va​la​ha. A büsz​ke​ség nem tart ki so​ká​ig a Fe​hér​ház​ban, ide​lent pe​dig
még annyi​ra sem. Mé​hecs​ke kö​ze​lebb ha​jolt.
– Ko​ráb​ban Cant​lis​s​ról kér​dez​tél – mond​ta. – Cant​lis​s​ról és a gye​re​kek​ről.
A nő ab​ba​hagy​ta az ivást, szik​rá​zó te​kin​te​te Mé​hecs​ke ar​cá​ra ta​padt.
– El​ad​ta a gye​re​ke​ket a sár​kány né​pé​nek. Leg​alább​is ő ezt mond​ta. – Mé​hecs​ke
hát​ra​pil​lan​tott a vál​la fö​lött, de Gör​be már is​mét az asz​ta​lá​nál ült, a kor​só​já​ból ve​-
delt, és ügyet sem ve​tett rá​juk. Nyil​ván egy pil​la​na​tig sem gon​dol​ta, hogy Mé​hecs​-
ke va​la​ha is olyas​mit te​het, ami​re ér​de​mes oda​fi​gyel​ni. Ez most ép​pen ka​pó​ra jött
neki. Kö​ze​lebb lé​pett, elő​vet​te a kést, és át​vág​ta a kö​te​let a nő egyik vö​rös​re dör​-
zsölt csuk​ló​ján.
– Mi​ért? – kér​dez​te súg​va a fo​goly.
– Mert va​la​ki​nek bán​ta​nia kell Cant​lis​st. – Nem tud​ta rá​ven​ni ma​gát, hogy ki​-
mond​ja, va​la​ki​nek meg kell öl​nie a fér​fit, de mind a ket​ten tud​ták, mi​ről be​szél. –
Én nem va​gyok rá ké​pes. – Mé​hecs​ke a nő háta mögé rej​tett sza​bad ke​zé​be nyom​-
ta a kés mar​ko​la​tát. – De azt hi​szem, ne​ked men​ni fog.
Ring papa a fü​lé​ben lógó ka​ri​ká​val ját​sza​do​zott, ez a szo​ká​sa még az Uga​ron úton​-
ál​ló​ként töl​tött idők​ből ma​radt. Ahogy erő​sö​dött a zaj, úgy fe​szül​tek egy​re job​ban
az ide​gei, az álla alatt fáj​dal​mas görcs​be rán​dult egy izom​cso​mó. Vé​gig​ját​szott ren​-
ge​teg le​osz​tást, ren​ge​teg​szer el​ve​tet​te a koc​ká​kat, ren​ge​teg​szer meg​for​gat​ta a ke​re​-
ket, és bár az esé​lyek ez​út​tal ta​lán az ő ol​da​lán áll​tak, a tét so​sem volt még ma​ga​-
sabb. Kí​ván​csi lett vol​na rá, hogy va​jon a pol​gár​mes​ter is ilyen ide​ges-e. Min​den​-
eset​re nem adta je​lét, ahogy egye​nes hát​tal fe​szí​tett az er​ké​lyén a háta mö​gül ér​ke​-
ző fény​ben, és még ilyen tá​vol​ság​ból is lát​szott raj​ta a me​rev büsz​ke​ség. De biz​to​-
san ő is félt. Egé​szen biz​to​san.
Vég​té​re is elég gyak​ran me​red​tek egy​más​ra a csa​tor​na fö​lött, azt ter​vez​get​ve,
ho​gyan fog​ják tisz​tes​sé​ges vagy akár becs​te​len esz​kö​zök​kel a mély​be ta​szí​ta​ni a
má​si​kat. A fel​bé​relt fogd​meg​je​ik szá​ma újra meg újra a dup​lá​já​ra nőtt, a tét egy​re
ma​ga​sabb lett. Száz gyil​kos​ság, for​tély és ma​nő​ver, száz fel​bom​lott, az​tán újra
meg​kö​tött szö​vet​ség után most vé​gül dű​lő​re vi​szik a dol​got.
Ring papa egyik ked​venc gon​do​lat​me​ne​té​be me​rül​ve azt kezd​te fon​tol​gat​ni, mit
kezd majd a pol​gár​mes​ter​rel a győ​ze​lem után. Köt​tes​se fel fi​gyel​mez​te​tés gya​nánt?
Vet​kőz​tes​se pu​cér​ra, és ver​je vé​gig a vá​ro​son, mint egy ko​cát? Tart​sa meg kur​vá​-
nak? Va​la​ki más kur​vá​já​nak? De tud​ta, hogy mind​ez csak ál​mo​do​zás. A sza​vát
adta, hogy el​en​ge​di a nőt, és meg is fog​ja tar​ta​ni. Ta​lán az utca pol​gár​mes​ter​rel
szim​pa​ti​zá​ló ol​da​lán egy utol​só gaz​em​ber​nek gon​dol​ták őt, de a sza​vát ak​kor is vi​-
lág​éle​té​ben meg​tar​tot​ta.
Azért az adott szó kel​le​met​len pil​la​na​to​kat is tud okoz​ni. Olyas​mi​re is kény​sze​-
rít​he​ti az em​bert, amit egyéb​ként esze ágá​ban nem len​ne meg​ten​ni, és ko​moly fej​-
tö​rést okoz​hat azok​ban a pil​la​na​tok​ban, ami​kor nem könnyű ki​vá​lasz​ta​ni a he​lyes
utat. De nem is az a lé​nyeg, hogy va​la​ki a könnyeb​bik utat vá​lassza, ha​nem az,
hogy he​lye​sen cse​le​ked​jen. So​kan per​sze így is min​dig azt tet​ték, amit a leg​-
könnyebb​nek ta​lál​tak.
Gre​ga Cant​liss pél​dá​ul.
Ring papa ke​se​rű​en pil​lan​tott a fér​fi​ra a sze​me sar​ká​ból. Há​rom-na​pot ké​sett,
mint min​dig, úgy ter​pesz​ke​dett itt az er​ké​lyen, mint​ha egyet​len csont sem len​ne a
tes​té​ben, és egy szál​ká​val a fo​gát pisz​kál​ta. Va​do​na​túj öl​tö​nye el​le​né​re be​teg​nek és
öreg​nek ha​tott, rá​adá​sul új kar​mo​lá​sok vi​rí​tot​tak az ar​cán, és ápo​ro​dott szag áradt
be​lő​le. Egye​sek gyor​san el​hasz​ná​lód​nak. Vi​szont Cant​liss meg​ad​ta a tar​to​zá​sát, és
még egész​sé​ges ka​ma​tot is fi​ze​tett a szí​ves​ség fe​jé​ben. Csak​is ezért ma​radt élet​-
ben. El​vég​re Ring a sza​vát adta.
Meg​je​len​tek a har​co​sok, mire a kö​zön​ség azon​nal tom​bol​ni kez​dett. Arany nagy,
ko​pasz​ra bo​rot​vált feje a tö​meg fö​lött bil​le​gett, ahogy a le​me​nő nap na​rancs​szí​nű
fé​nyé​ben für​dő am​fi​te​át​rum felé tar​tott, mi​köz​ben Ring em​be​rei el​ta​ka​rí​tot​ták
elő​le a tö​me​get. Ring nem tett em​lí​tést a nő​ről Arany​nak. Igaz, hogy az em​ber va​-
rázs​la​tos dol​go​kat ké​pes mű​vel​ni az ök​lé​vel, de meg​van az a rossz szo​ká​sa, hogy
könnyen hagy​ja el​te​re​lőd​ni a fi​gyel​mét. Csak annyit mon​dott hát neki, hogy ha egy
le​he​tő​ség van rá, hagy​ja élet​ben az öre​get, és úgy volt vele, hogy ez​zel meg​tar​tot​ta
az ígé​re​tét. Az em​ber áll​ja a sza​vát, de azért némi moz​gás​te​ret mu​száj hagy​nia, kü​-
lön​ben soha nem jut egy​ről a ket​tő​re.
Most már Bá​rányt is lát​ta, le​fe​lé tar​tott a pol​gár​mes​ter há​zá​nak lép​cső​jén az ősi
osz​lo​pok kö​zött, a maga fogd​meg​je​i​nek gyű​rű​jé​ben. Ring újra a fü​lét kezd​te bi​riz​-
gál​ni. Tar​tott tőle, hogy az öreg észak​föl​di nem az a faj​ta, aki fel​tét​le​nül azt te​szi,
amit a jó​zan ész dik​tál. Egy iga​zi cin​kelt kár​tya volt, már​pe​dig Ring papa sze​ret​te
tud​ni, hogy pon​to​san mi​lyen la​pok is van​nak a pak​li​ban. Fő​leg, ha ilyen ma​gas
volt a tét.
– Nem tet​szik ne​kem az a vén gaz​em​ber – mond​ta Cant​liss.
Ring papa fel​hú​zott szem​öl​dök​kel pil​lan​tott rá.
– Tu​dod, mit? Ne​kem sem.
– Biz​tos vagy ben​ne, hogy Arany ki​csi​nál​ja?
– Min​den​ki mást is ki​csi​nált, nem?
– Igaz. Bár ah​hoz ké​pest, mond​juk, elég sa​va​nyú ké​pet vág.
Ring​nek egy​ál​ta​lán nem hi​ány​zott, hogy még ez a hü​lye is az ő fé​lel​me​it erő​sít​se.
– Ezért ra​bol​tat​tam el ve​led a nőt, nem? Biz​tos, ami biz​tos.
Cant​liss meg​dör​zsöl​te bo​ros​tás ál​lát.
– Így is po​ko​li koc​ká​zat.
– Amit nem kel​le​ne be​vál​lal​nom, ha nem ra​bol​tad vol​na el an​nak a bi​tang​nak a
gye​re​ke​it, hogy el​add őket a bar​bá​rok​nak.
Cant​liss meg​le​pet​ten kap​ta fel a fe​jét.
– Össze tu​dok adni ket​tőt meg ket​tőt – dör​mög​te Ring, az​tán meg​bor​zon​gott,
mint​ha le​mos​ha​tat​la​nul mocs​kos len​ne. – Le​het en​nél mé​lyebb​re süllyed​ni? Gye​-
rek​kel ke​res​kedsz?
Cant​liss mély​sé​ge​sen meg​sér​tő​dött.
– Ez olyan ki​ba​szot​tul igaz​ság​ta​lan! Azt mond​tad, tör​lesz​te​nem kell az adós​sá​-
go​mat a tél be​áll​ta előtt, kü​lön​ben ha​lott em​ber va​gyok, és nem ér​de​kel, hon​nan
ke​rí​tem elő. Ta​lán sze​ret​néd vissza​ad​ni a pénzt, hogy ne le​gyen sem​mi kö​zöd az
alan​tas for​rá​sá​hoz?
Ring az asz​ta​lon álló öreg lá​di​ká​ra pil​lan​tott, a ben​ne csil​lo​gó arany​ra gon​dolt,
az​tán össze​rán​colt hom​lok​kal megint az utca felé for​dult. Nem úgy ju​tott el idá​ig,
hogy csak úgy vissza​ad​ta a pénzt bár​ki​nek is.
– Gon​dol​tam. – Cant​liss meg​ráz​ta a fe​jét, mint​ha a gye​rek​rab​lás nagy​sze​rű üz​le​-
ti vál​lal​ko​zás len​ne, ami​ért for​ró gra​tu​lá​ci​ót ér​de​mel. – Hon​nan tud​hat​tam vol​na,
hogy ez a vén gaz​em​ber egy​szer csak elő​má​szik a pusz​ta fü​vé​ből?
– On​nan, baz​meg – fe​lel​te Ring na​gyon las​san és ri​de​gen –, hogy min​den, amit
te​szel, kö​vet​kez​mé​nyek​kel jár, és sen​ki nem él​het le úgy egy tel​jes éle​tet, hogy köz​-
ben nem lát messzebb a far​ka vé​gé​nél. Erre már rég rá​jö​het​tél vol​na.
Cant​liss dü​hö​sen nyelt egyet.
– Ez olyan ki​ba​szot​tul igaz​ság​ta​lan! – mor​mog​ta, mire Ring azon kez​dett gon​-
dol​kod​ni, hogy va​jon mi​kor vá​gott utol​já​ra ököl​lel orr​ba va​la​kit. Most min​den​-
eset​re ha​tá​ro​zott kí​sér​tést ér​zett, bár tud​ta, hogy ez​zel nem ol​da​na meg sem​mit.
Ép​pen ezért fi​ze​tett meg má​so​kat, hogy meg​te​gyék he​lyet​te.
– Ta​lán te is gye​rek vagy, hogy azon nya​va​lyogsz, mi igaz​sá​gos és mi nem? –
kér​dez​te. – Sze​rin​ted az igaz​sá​gos, hogy ki kell áll​nom va​la​ki mel​lett, aki kép​te​len
meg​kü​lön​böz​tet​ni a jó lap​ja​it a rosszak​tól, az​tán még​is fel​tesz egy nagy ku​pac
pénzt, pe​dig nincs is meg rá a fe​de​zet? Az sze​rin​ted igaz​sá​gos, hogy meg kell fe​-
nye​get​nem egy lányt, hogy le​zsí​roz​zak egy bu​nyót? Mi​lyen fényt vet ez rám? Ho​-
gyan kez​dő​dik így el az új kor​sza​kom? Az sze​rin​ted igaz​sá​gos, hogy ne​kem áll​nom
kell a sza​va​mat, má​sok meg le​szar​ják a sa​ját​ju​kat? He? Az is​ten bassza meg, hát
mi eb​ben az igaz​sá​gos? Menj, hozd fel a nőt!
– Én?
– A te kur​va rum​li​dat ta​ka​rí​tom ép​pen el, nem? Hozd ide, és ak​kor Bá​rány ba​rá​-
tunk lát​ni fog​ja, hogy Ring papa áll​ja a sza​vát.
– Le​het, hogy le​ma​ra​dok az ele​jé​ről – mond​ta Cant​liss, aki el sem akar​ta hin​ni,
hogy két na​gyon va​ló​szí​nű ha​lál​eset ilyen kel​le​met​len hely​zet​be hoz​za.
– Ha to​vább já​ra​tod a szá​dat, az egész ki​kúrt éle​ted​ről le​ma​radsz, fiam. Hozd a
nőt!
Ahogy Cant​liss az ajtó felé in​dult, Ring papa még hal​la​ni vél​te a dünnyö​gé​sét.
– Nem igaz​sá​gos.
A fo​ga​it csi​kor​gat​va for​dult megint az am​fi​te​át​rum felé. Ez a mo​csok csak bajt
ke​vert, bár​mer​re járt, és nyil​ván​va​ló​an va​la​mi​fé​le ször​nyű vég várt rá – Ring kezd​-
te azt re​mél​ni, hogy in​kább előbb, mint utóbb. Meg​iga​zí​tot​ta a man​dzset​tá​ját, és
az​zal a gon​do​lat​tal vi​gasz​ta​ló​dott, hogy ha le​győ​zi a pol​gár​mes​tert, meg​szű​nik a
ver​sen​gés a ve​rő​le​gé​nyek pi​a​cán, és sok​kal mi​nő​sé​gibb fogd​me​ge​ket vá​sá​rol​hat
ma​gá​nak.
A kö​zön​ség las​san el​csen​de​se​dett. Ring a fü​lé​hez nyúlt vol​na, de vissza​fog​ta ma​-
gát, és igye​ke​zett el​foj​ta​ni az újra fel​tö​rő ide​ges​sé​gét. Gon​dos​ko​dott róla, hogy az
esé​lyek mel​let​te szól​ja​nak, de a tét so​sem volt még ma​ga​sabb.
– Üd​vöz​löm az egy​be​gyűl​te​ket! – böm​böl​te Cam​ling, aki hall​ha​tó​an él​vez​te, hogy
sza​vai a mennye​kig vissz​hang​za​nak. – Ezen a cso​dá​la​tos he​lyen, Ránc tör​té​nel​mi
szín​há​zá​ban! Az épí​té​se óta el​telt év​szá​za​dok alatt rit​kán tör​tént itt olyan je​len​tős
ese​mény, mint amely ha​ma​ro​san az önök sze​ren​csés sze​mei előtt zaj​lik majd!
Le​het​nek-e sze​mek sze​ren​csé​sek a tu​laj​do​no​sa​ik​tól füg​get​le​nül? A kér​dés egy
pil​la​nat​ra meg​akasz​tot​ta Cam​lin​got, de az​tán át​lé​pett raj​ta. Nem hagy​hat​ta, hogy
bár​mi el​te​rel​je a fi​gyel​mét. Ez az ő nagy pil​la​na​ta. A fák​lya​fény​ben für​dő am​fi​te​át​-
ru​mot zsú​fo​lá​sig töl​töt​ték a né​zők, az oda​kint az ut​cán re​ked​tek láb​ujj​he​gyen áll​va
igye​kez​tek egy​más feje fö​lött meg​pil​lan​ta​ni va​la​mit, sőt még a völgy két ol​da​lán, a
fá​kon is für​tök​ben lóg​tak a kí​ván​csis​ko​dók, és min​den​ki az ő sza​va​it itta. Fo​ga​dós​-
ként igen jó ne​vet szer​zett ma​gá​nak, de az elő​adó​mű​vé​sze​tek vi​tat​ha​tat​la​nul so​kat
vesz​tet​tek vele, ami​kor más hi​va​tást vá​lasz​tott ma​gá​nak.
– Ököl​harc kö​vet​ke​zik, fe​le​ba​rá​ta​im, még​hoz​zá mi​cso​da ököl​harc! Két ki​vá​ló
baj​nok méri össze az ere​jét és a ra​vasz​sá​gát, a bíró pe​dig nem más lesz, mint sze​-
rény sze​mé​lyem, Len​nart Cam​ling, a köz​tisz​te​let​ben álló sem​le​ges fél, a te​le​pü​lés
egyik ve​zé​re.
Egy ki​ál​tást vélt hal​la​ni – „Pöcs​fej!” –, de úgy dön​tött, nem fog​lal​ko​zik vele.
– Az össze​csa​pás hi​va​tott el​dön​te​ni két fél vi​tá​ját egy te​rü​let fö​lött. A bá​nyá​szok
tör​vé​nye​i​nek ér​tel​mé​ben…
– Ne tö​kölj már, baz​meg! – or​dí​tot​ta va​la​ki.
Ne​ve​tés, él​jen​zés, pfu​jo​lás kez​dő​dött. Cam​ling hosszas szü​ne​tet tar​tott, fel​szeg​te
az ál​lát, lec​két adva a bar​bá​rok​nak mél​tó​ság​tel​jes ko​moly​ság​ból. Olyas​fé​le lec​két,
ami​lyet Io​siv Les​tek​től re​mélt, az​tán mi​cso​da ré​mes bo​hó​zat lett be​lő​le.
– Ring pa​pát egy olyan baj​nok kép​vi​se​li, akit be sem kell mu​tat​nom…
– Ak​kor mi​ért mu​ta​tod be? – To​váb​bi ne​ve​tés.
– El​ér​te, hogy ret​te​gés övez​ze a ne​vét a Kö​ze​li és a Messzi Vi​dék harc​nak szen​-
telt göd​re​i​ben, ket​re​ce​i​ben és kö​re​i​ben, ami​óta csak meg​ér​ke​zett szü​lő​ha​zá​já​ból,
Észak​föld​ről. Kö​szönt​sék az ed​dig hu​szon​két mér​kő​zé​sén ve​ret​len… Arany… Gla​-
mát!
Arany át​fu​ra​ko​dott a tö​me​gen, és fél​mez​te​le​nül be​lé​pett a kör​be. Tes​tét zsír​ral
ken​te be, hogy el​len​fe​le ne ta​lál​jon raj​ta fo​gást, ha​tal​mas izom​kö​te​gei fe​hé​ren csil​-
log​tak a fák​lya​fény​ben, és azok​ra a pin​cé​jé​ben lakó ha​tal​mas al​bí​nó mez​te​len csi​-
gák​ra em​lé​kez​tet​ték Cam​lin​got, amik​től maga sem tud​ta, mi​ért félt annyi​ra. Az
észak​föl​di si​má​ra bo​rot​vált ko​po​nyá​ja csak még ab​szur​dabb​nak mu​tat​ta vas​kos
baj​szát. A tö​meg még han​go​sab​ban kez​dett tom​bol​ni, mint​ha az eszü​ket is el​vet​te
a vol​na az iz​ga​lom. Nyil​ván​va​ló​an egy al​bí​nó mez​te​len csi​gát is ki​tö​rő öröm​mel fo​-
gad​tak vol​na, ha gya​nít​ják, hogy a vé​rét ont​ja az ő szó​ra​koz​ta​tá​suk ér​de​ké​ben.
– A pol​gár​mes​ter kép​vi​se​le​té​ben pe​dig… Bá​rány. – Lé​nye​ge​sen vissza​fo​got​tabb
él​jen​zés kez​dő​dött, ahogy a má​so​dik har​cos is a kör​be lé​pett, és lát​ha​tó​lag lé​nye​-
ge​sen ke​ve​sebb fo​ga​dás is köt​te​tett. Gla​ma el​len​fe​lét ugyan​úgy ko​pasz​ra bo​rot​vál​-
ták, és be​ken​ték zsír​ral. A tes​tét bo​rí​tó se​bek töm​ke​le​gé két​ség​te​len​né tet​te, hogy
ha el​ed​dig nem is szer​zett ma​gá​nak ne​vet har​cos​ként, az erő​szak nem is​me​ret​len a
szá​má​ra.
Cam​ling kö​ze​lebb ha​jolt.
– Csak ennyi a neve? – kér​dez​te súg​va
 – Ez is van olyan jó, mint bár​me​lyik má​sik – fe​lel​te az észak​föl​di egy pil​la​nat​ra
sem véve le a sze​mét el​len​fe​lé​ről. Nyil​ván​va​ló​an min​den​ki őt te​kin​tet​te esély​te​le​-
nebb​nek. Cam​ling​ban vol​ta​kép​pen fel sem me​rült, hogy ő is győz​het. Egé​szen ed​-
dig a pil​la​na​tig: az idő​sebb, ala​cso​nyabb, szi​ká​rabb fér​fi​ra nem so​kan fo​gad​tak,
Cam​ling azon​ban ész​re​vett va​la​mit a te​kin​te​té​ben, ami el​gon​dol​kod​tat​ta. Úgy vil​-
lant a sze​me, mint​ha ret​te​ne​tes éh​ség gyö​tör​né, és Arany len​ne a la​ko​ma.
Arany ar​cán vi​szont két​ség nyo​ma lát​szott, ami​kor a fo​ga​dós a kör kö​ze​pé​re te​-
rel​te őket.
– Is​mer​lek én té​ged? – ki​ál​tot​ta túl Ring papa baj​no​ka a kö​zön​ség zú​gá​sát. – Mi
a va​ló​di ne​ved?
Bá​rány előbb az egyik, az​tán a má​sik ol​dal​ra nyúj​tóz​tat​ta a nya​kát.
– Ta​lán be​ug​rik majd.
Cam​ling a ma​gas​ba emel​te az egyik ke​zét.
– Győz​zön a job​bik! – ki​ál​tot​ta.
Az egy​re fo​ko​zó​dó zsi​vaj​ban még hal​lot​ta Bá​rány hang​ját.
– Ilyen​kor ál​ta​lá​ban a rosszab​bik em​ber szo​kott győz​ni.
Most har​col utol​já​ra. Arany ennyit biz​to​san tu​dott.
Kö​röz​ve ke​rül​get​ték egy​mást, láb​mun​ka, láb​mun​ka, lé​pés, sasszé, ta​po​ga​tó​zó
moz​du​la​tok. A tö​meg zaja, az ököl​rá​zás, az el​torzult ar​cok a hát​tér​be szo​rul​tak. A
né​ző​té​ren már alig vár​ták, hogy el​kez​dőd​jön a harc. Nem tud​ták, hogy a küz​de​lem
gyak​ran ilyen​kor dől el, ezek​ben a las​sú pil​la​na​tok​ban, ami​kor a fe​lek még meg
sem érin​tet​ték egy​mást.
De azért a hol​tak​ra is, Arany na​gyon el​fá​radt. Bu​kás és meg​bá​nás húz​ták le​fe​lé a
mély​be, mint úszót a lán​cok, min​den egyes nap, min​den egyes lé​leg​zet​vé​tel ne​he​-
zebb volt, mint az elő​ző. Ez után nem sza​bad töb​bé har​col​nia. Azt hal​lot​ta, hogy a
Messzi Vi​dé​ken min​den​ki va​ló​ra vált​hat​ta az ál​mát – ő azért jött, hogy va​la​mi
úton-mó​don meg​ta​lál​ja mind​azt, amit el​vesz​tett, de csak ezt lel​te. Arany Gla​ma, a
nagy​ha​tal​mú had​úr, Ol​len​sand hőse, fé​lel​me​tes har​cos a da​lok​ban és a csa​ta​me​-
zőn, az em​ber, akit cso​dál​tak, de ugyan​úgy fél​ték is a ne​vét, most a sár​ban fet​ren​-
gett kre​té​nek szó​ra​koz​ta​tá​sá​ra.
El​for​dí​tot​ta a csí​pő​jét, le​en​ged​te a vál​lát, pá​rat lus​tán ütött a le​ve​gő​be, csak,
hogy fel​mér​je el​len​fe​lét. Jól moz​gott ez a Bá​rány, akár​mi​lyen idős is. Lát​szott,
hogy nem elő​ször pró​bál​ko​zik ilyes​mi​vel – volt va​la​mi für​ge ha​tá​ro​zott​ság a moz​-
du​la​ta​i​ban, sem​mit nem csi​nált fö​lös​le​ge​sen. Arany kí​ván​csi lett vol​na, mi​lyen bu​-
ká​sok kí​sér​ték az éle​tét, és ő mit bánt meg. Mi​fé​le ál​mo​kat ker​get​ve ju​tott el va​jon
ebbe a kör​be?
– Hagyd élet​ben, ha tu​dod – mond​ta Ring, ami​ből ki​de​rült, hogy hi​á​ba di​csek​-
szik vele, egy​ál​ta​lán nem érti ezt a vi​lá​got. Egy ilyen harc​ban nincs vá​lasz​tás, ilyen​-
kor a Nagy Ki​egyen​lí​tő élet és ha​lál ura. Nincs he​lye kö​nyö​rü​let​nek, és nincs he​lye
ké​tel​ke​dés​nek. Arany lát​ta Bá​rány sze​mé​ben, hogy ezt ő is pon​to​san tud​ja. Ha két
em​ber be​lép a kör​be, sem​mi sem szá​mít, ami azon kí​vül van, sem a múlt, sem a
jövő. Min​den úgy lesz, ahogy lesz.
Arany ele​get lá​tott.
Össze​szo​rí​tot​ta a fo​gát, és ne​ki​ló​dult. Az öreg se​be​sen ha​jolt el, de Arany így is
el​ta​lál​ta a fü​lé​nél, sú​lyos bal ökle pe​dig egy pil​la​nat​tal ké​sőbb a bor​dái közé vá​gó​-
dott. Az egész kar​ja be​le​re​me​gett az ütés​be, az ízü​le​te​it el​ön​töt​te a me​leg​ség. Bá​-
rány vissza​vá​gott, de Arany fél​re​sö​pör​te a kar​ját, és ami​lyen se​be​sen össze​csap​tak,
ugyan​úgy el is hú​zód​tak egy​más​tól. Megint kö​röz​ni kezd​tek, egy​mást fi​gyel​ték,
köz​ben egy szel​lő for​dult meg az am​fi​te​át​rum​ban, meg​lob​bant​va a fák​lyák láng​ját.
Az öreg áll​ta az ütést, még min​dig hig​gad​tan, sta​bi​lan moz​gott, fáj​da​lom​nak
nyo​mát sem mu​tat​ta. Arany úgy érez​te, hogy ap​rán​ként kell meg​tör​nie, de ha ki​-
hasz​nál​ja a hosszabb kar​ja nyúj​tot​ta elő​nyö​ket, nem le​het gond​ja. Kez​dett egé​szen
be​le​me​le​ged​ni. Gyor​sab​ban lé​leg​zett, hör​gött is mel​lé, arc​vo​ná​sai har​ci gri​masz​ba
ren​de​ződ​tek, erőt szí​vott be, az​tán két​ke​dést fújt ki, a szé​gye​né​vel és a csa​ló​dá​sá​-
val pe​dig be​fű​tött a dü​hé​nek.
Arany ke​mé​nyen össze​csap​ta a te​nye​rét, jobb​ra cse​le​zett egyet, az​tán szi​szeg​ve
tá​ma​dott, gyor​sab​ban és éle​seb​ben, mint az előbb. Két újabb tá​vo​li üté​se ta​lál​ta el
az öre​get, aki​nek gör​be or​rá​ból el​eredt a vér, és meg​tán​to​ro​dott. Arany az​tán el​-
tán​colt, mi​előtt el​len​fe​le egy​ál​ta​lán gon​dol​ha​tott vol​na a vá​lasz​ra. Az am​fi​te​át​rum
kö​vei kö​zött tu​cat​nyi nyel​ven har​san​tak a bá​to​rí​tó vagy gya​láz​ko​dó sza​vak meg a
friss odd​szok.
Arany el​kap​ta a rit​must. Hosszabb volt a kar​ja, erő​sebb és fi​a​ta​labb volt, de
sem​mit sem ve​he​tett biz​tos​ra. Óva​tos lesz. Nem koc​káz​tat.
Vég​té​re is most har​col utol​já​ra.
– Jö​vök, hogy a nya​va​lya es​sen belé, jö​vök! – ki​ál​tot​ta Zsa​lu, ahogy suta lép​te​i​vel
vé​gig​dö​cö​gött a fo​lyo​són.
A ku​pac leg​al​ján, ott volt az ő he​lye. De gya​ní​tot​ta, hogy min​den ku​pac al​ján
len​nie kell va​la​ki​nek, és nyil​ván nem is ér​de​mel​te meg, hogy ma​ga​sabb​ra ke​rül​jön.
Az ajtó zör​gött a ke​re​té​ben, olyan erő​vel pü​föl​ték oda​kint​ről. Vág​ni kel​le​ne raj​ta
egy lyu​kat, ahol ki le​het les​ni. Sok​szor mond​ta már, de sen​ki nem fi​gyelt oda rá.
Biz​to​san nem hal​lot​ták meg, az a ren​ge​teg em​ber fö​löt​te el​foj​tot​ta a hang​ját. Jobb
hí​ján fel​emel​te hát a re​teszt, és ki​nyi​tot​ta az aj​tót, hogy meg​néz​ze, ki áll oda​kint.
Egy ré​szeg vén​em​bert ta​lált. Ma​gas volt, cson​tos, ősz haja az arca fél ol​da​lá​ra ta​-
padt, la​pát​te​nye​ré​vel össze​vissza ha​do​ná​szott, ka​bát​ja egyik ol​da​lát mint​ha meg​-
szá​radt oká​dék bo​rí​tot​ta vol​na, a ka​bát​ja má​sik ol​da​lát meg friss.
– Basz​ni aka​rok! – je​len​tet​te ki olyan han​gon, mint​ha kor​hadt fa re​ped​ne ket​té.
– Nem fo​gom ben​ne meg​aka​dá​lyoz​ni – kö​zöl​te Zsa​lu, és rá​vág​ta az aj​tót.
Il​let​ve rá​vág​ta vol​na, de a vén​em​ber a kü​szöb elé tet​te e lá​bát, és az ajtó vissza​-
csa​pó​dott.
– Mon​dom, basz​ni aka​rok.
– Zár​va va​gyunk.
– Hogy mi? – A vén​em​ber kö​ze​lebb ha​jolt. Fel​te​he​tő​leg sü​ket is volt, nem csak
ré​szeg.
Zsa​lu szé​le​sebb​re nyi​tot​ta az aj​tót, hogy ki​ki​a​bál​has​son raj​ta.
– Bu​nyó megy, ha nem vet​te vol​na ész​re. Zár​va va​gyunk!
– Ész​re​vet​tem, de ma​gas​ról le​sza​rom. Basz​ni aka​rok, még​hoz​zá most. Van do​-
há​nyom, és azt hal​lot​tam, a Fe​hér​ház soha nincs zár​va. Soha, de soha.
– A pi​csá​ba! – mor​mog​ta Zsa​lu. Ez igaz volt.
„Soha nem va​gyunk zár​va.” Ring papa min​dig ezt mon​do​gat​ta. Ma vi​szont uta​sí​-
tot​ták őket, hogy há​rom​szor óva​to​sab​bak le​gye​nek, mint más​kor. „Ma le​gye​tek há​-
rom​szor olyan óva​to​sak, mint más​kor! – pa​ran​csol​ta Ring papa. – Rü​hel​lem, ha
va​la​ki nem elég óva​tos.” Ez azért hang​zott fur​csán, mert er​re​fe​lé soha sen​ki nem
volt a leg​ke​vés​bé sem óva​tos.
– Basz​ni aka​rok! – mor​dult föl a vén​em​ber. Annyi​ra ré​szeg volt, hogy alig tu​dott
meg​áll​ni a lá​bán. Zsa​lu saj​nál​ta a lányt, aki​nek ez a mun​ka jut majd: a fér​fi úgy
bűz​lött, mint a Rán​cot lepő összes szar egy​szer​re. Ál​ta​lá​ban há​rom őr vi​gyá​zott az
aj​tó​nál, de a töb​bi​ek mind el​oson​tak meg​néz​ni a bu​nyót, és ma​gá​ra hagy​ták Zsa​-
lut, így jár, aki a ki​cse​szett ku​pac al​já​ra ke​rül.
Zsa​lu bosszú​san fel​nyö​gött, az​tán meg​for​dult, hogy egy han​gos ki​ál​tás​sal oda​-
hív​jon va​la​kit, aki csak egy egé​szen ki​csi​két fel​jebb he​lyez​ke​dett el a ku​pac​ban, de
mér​he​tet​len és a leg​ke​vés​bé sem kel​le​mes meg​le​pe​té​sé​re egy kar kú​szott elé, a kö​-
vet​ke​ző pil​la​nat​ban pe​dig hi​deg acél sze​ge​ző​dött a tor​ká​nak, és be​csa​pó​dott mö​-
göt​te az ajtó.
– Hol van a nő, akit el​ra​bol​ta​tok? – A vén​em​ber le​he​le​te to​vább​ra is bűz​lött, de
a keze egy satu ere​jé​vel szo​rí​tot​ta Zsa​lu nya​kát. – Déli Szen​de, a véz​na nagy​szá​jú.
Hol van?
– Nem tu​dok sem​mi​fé​le nő​ről – Zsa​lu igye​ke​zett elég han​go​san be​szél​ni hoz​zá,
hogy ma​gá​ra von​ja va​la​ki​nek a fi​gyel​mét, de a tor​ká​ra ne​he​ze​dő nyo​más​tól fé​lig
vissza kel​lett nyel​nie a sza​va​it.
– Ak​kor gon​do​lom, akár vág​ha​tok is raj​tad egy lyu​kat. – Zsa​lu érez​te, hogy a kés
he​gye az ál​lá​ba váj.
– Bassza meg! Rend​ben. A pin​cé​ben van!
– Mu​tasd az utat! – És a vén​em​ber tol​ni kezd​te. Meg​tet​tek egy lé​pést, az​tán ket​-
tőt, és Zsa​lu​nak hir​te​len le​esett, hogy min​den​nek a te​te​jé​be most még mi​cso​da
meg​alá​zó hely​zet​be is ke​rült. Gon​dol​ko​dás nél​kül vo​nag​la​ni, ka​pá​lóz​ni, kö​nyö​köl​-
ni kez​dett, úgy küz​dött, mint​ha el​jött vol​na a pil​la​nat, hogy vég​re fel​jebb küzd​je
ma​gát a ku​pac al​já​ról, és leg​alább arra mél​tó le​gyen, hogy ön​ma​gát be​csül​je.
De a vén​em​ber vas​ból volt. Gö​csör​tös keze el​szo​rí​tot​ta Zsa​lu lég​csö​vét, hogy az
csak hö​rög​ni tu​dott, a kés he​gye pe​dig az ar​cát éget​te, köz​vet​le​nül a sze​me alatt.
– Ha to​vább eről​ködsz, an​nak a sze​med​nek annyi! – A vén​em​ber hang​já​ból ára​-
dó ret​te​ne​tes hi​deg azon​nal be​fa​gyasz​tot​ta Zsa​lu​ba a küz​dő​szel​le​met. – Te csak az
a pöcs vagy, aki ki​nyit​ja az aj​tót, szó​val nem hin​ném, hogy kü​lö​nö​sebb há​lá​val tar​-
to​zol Ring pa​pá​nak. Neki amúgy is vége. Vi​gyél el a nő​höz, ne tégy sem​mi os​to​ba​-
sá​got, és meg​éred, hogy az a pöcs le​gyél, aki va​la​ki más​nak nyit​ja ki az aj​ta​ját. Vi​-
lá​go​san be​szél​tem?
A kéz ép​pen csak annyit en​ge​dett, hogy Zsa​lu re​ked​ten meg​szó​lal​has​son.
– Igen. – Va​ló​ban vi​lá​gos be​széd volt. Zsa​lu éle​té​ben tu​laj​don​kép​pen most elő​-
ször pró​bál​ko​zott va​la​mics​ke küz​de​lem​mel, és mi lett be​lő​le? Vég​té​re is ő csak az a
pöcs, aki ki​nyit​ja az aj​tót.
Az em​ber a ku​pac leg​al​ján.
Arany ala​po​san össze​vé​rez​te az öreg ar​cát. Eső​csep​pek raj​zol​tak csí​ko​kat a fény​be
a fák​lyák kö​rül, és hű​vö​sen kop​pan​tak a hom​lo​kán, még​is iz​zott a tes​te, a két​sé​ge​it
pe​dig mind el​fe​led​te. Ki​is​mer​te Bá​rányt, és még a vér íze is meg​éde​se​dett a szá​já​-
ban a győ​ze​lem​től.
Most har​col utol​já​ra. Az​tán vissza​megy Észak​föld​re Ring pén​zé​vel, vissza​szer​zi
az el​ve​szett be​csü​le​tét, az el​ve​szett gye​re​ke​it, bosszút áll Vas​fe​jű Ca​ir​mon meg Fe​-
ke​te Cal​de​ren. Elég volt a gyű​lölt ne​vek​re és ar​cok​ra gon​dol​nia, már​is va​dul iz​zott
fel ben​ne a düh.
Arany fel​or​dí​tott, a kö​zön​ség pe​dig vele üvöl​tött, a hang​juk úgy re​pí​tet​te át a kö​-
rön, mint​ha egy hul​lá​mot lo​va​gol​na meg. Az öreg há​rí​tot​ta az első üté​sét, át​bújt a
kö​vet​ke​ző alatt, az​tán si​ke​rült meg​ra​gad​nia Arany kar​ját, és össze​ka​pasz​kod​va
rán​gat​ták egy​mást, uj​ja​ik fo​gás után ku​tat​tak, bő​rük csú​szott a zsír​tól és az eső​től,
lá​buk té​to​ván igye​ke​zett biz​tos pont​ra ta​lál​ni. Arany meg​fe​szí​tet​te az iz​ma​it, ne​ki​-
ve​sel​ke​dett, és vé​gül han​gos böm​bö​lés​sel si​ke​rült fel​dön​te​nie Bá​rányt, de az öreg
es​té​ben el​gán​csol​ta őt is, és együtt zu​han​tak a kö​vek​re. A kö​zön​ség egy em​ber​ként
ug​rott fel a gyö​nyö​rű​ség​től.
Arany ke​rült fe​lül​re. Igye​ke​zett az öreg tor​ká​ra fon​ni az uj​ja​it, az​tán a fü​lé​ből hi​-
ány​zó da​rab​nál pró​bál​ko​zott to​vább, hát​ha si​ke​rül még egy da​ra​bot ki​tép​nie be​lő​-
le, de el​len​fe​le bőre túl si​kam​lós​nak bi​zo​nyult. Az​tán az uj​ja​it csúsz​tat​ta fel​fe​lé Bá​-
rány ar​cán, hogy a sze​mé​be váj​has​sa a kör​me​it, mint an​nak a bi​tang nagy​da​rab
bá​nyász​nak ta​vasszal, de hir​te​len hát​rarán​dult a feje, és ége​tő fáj​dal​mat ér​zett a
szá​já​ban. Or​dít​va, hö​rög​ve vo​nag​lott, Bá​rány csuk​ló​ját ka​par​ta, és bár izzó ajka
meg az ínye is fel​ha​sadt, si​ke​rült ki​sza​ba​dí​ta​nia ma​gát, majd hát​rább kúsz​nia.
Ahogy Bá​rány át​for​dult, és fel​állt, Arany sár​gás szőr​szá​la​kat pil​lan​tott meg a ke​-
zé​ben, és rá​döb​bent, hogy el​len​fe​le a fél baj​szát ki​tép​te. A kö​zön​ség so​ra​i​ban ne​ve​-
tés tört ki, de ő csak azt a sok év​vel ko​ráb​bi ne​ve​tést hal​lot​ta, ami ak​kor har​sant a
háta mö​gül, ami​kor ki​ma​sí​ro​zott Skar​ling ter​mé​ből, és szám​űze​tés​be vo​nult.
Arany​ban fe​hé​ren iz​zott a düh, és üvölt​ve in​dult újabb ro​ham​ra. Nem járt már
más a fe​jé​ben, csak hogy a pusz​ta ök​lé​vel ver​je pép​pé Bá​rányt. Te​li​be ta​lál​ta az ar​-
cát, mire az öreg el​vesz​tet​te az egyen​sú​lyát, és ki​tán​to​ro​dott a kör​ből. Az első sor
kő​pad​ja​i​ról fel​ri​asz​tott se​re​gé​lyek​ként reb​ben​tek szét az em​be​rek. Arany szit​ko​kat
frö​csög​ve so​roz​ta meg el​len​fe​lét, úgy ta​szít​va jobb​ra-bal​ra, akár egy rongy​ba​bát.
Az öreg le​en​ged​te a ke​zét, az arca meg​eresz​ke​dett, a sze​me üve​ges lett, és Arany
tud​ta, hogy el​jött a pil​la​nat. Kö​ze​lebb lé​pett, és min​den ere​jét egyet​len ütés​be sű​-
rít​ve min​den ököl​csa​pá​sok leg​bru​tá​li​sab​bi​kát he​lyez​te el Bá​rány ál​lán.
Fi​gyel​te, ahogy az öreg meg​bil​len, két ökle er​nyed​ten lóg alá, és vár​ta, hogy meg​-
rogy​jon a tér​de, ő pe​dig rá​ves​se ma​gát, és vé​get ves​sen a küz​de​lem​nek.
De Bá​rány tér​de nem ro​gyott meg. Egy-két lé​pés​nyit vissza​bo​tor​kált a kör​be, és
ott állt im​bo​lyog​va, nyi​tott szá​já​ból csö​pö​gött a vér, ar​cá​ra ár​nyék ve​tült. Az​tán
Arany meg​hal​lott va​la​mit a kö​zön​ség menny​dör​gé​sén át: halk, mély, mo​raj​ló,
még​is fél​re​is​mer​he​tet​len hang volt.
Az öreg ne​ve​tett.
Arany meg​tor​pant, a mell​ka​sa se​be​sen emel​ke​dett és süllyedt, a lá​bai el​gyen​gül​-
tek, a két kar​ját sú​lyos​nak érez​te az erő​fe​szí​tés​től, és je​ges ké​tely ke​rí​tet​te ha​tal​-
má​ba, mert nem tud​ta, ké​pes-e en​nél erő​seb​ben meg​üt​ni egy em​bert.
– Ki vagy te? – kér​dez​te. Az ökle fájt, mint​ha egy fát pü​fölt vol​na. Bá​rány mo​so​-
lya nyi​tott sír​gö​dör​re em​lé​kez​te​tett, ahogy az öreg ki​nyúj​tot​ta vö​rös nyel​vét, és
meg​nyal​ta a szá​ja szé​lét, hosszú, vö​rös csí​kok​ban ken​ve szét raj​ta a vért. Az​tán fel​-
emel​te a bal ke​zét, és las​san szét​nyi​tot​ta az uj​ja​it, amíg vé​gül tág​ra nyílt, ned​ves,
ko​rom​fe​ke​te sze​mé​vel a kö​zép​ső ujja he​lyén tá​ton​gó ré​sen át né​zett Arany​ra.
Az am​fi​te​át​rum​ra vész​jós​ló csend eresz​ke​dett. Arany lel​ké​ben a ké​tel​ke​dés he​-
lyét gyo​mor​szo​rí​tó ret​te​gés vet​te át, mert már tud​ta az öreg​em​ber va​ló​di ne​vét.
– A hol​tak​ra! – sut​tog​ta. – Nem le​het.
De tud​ta, hogy le​het. Akár​mi​lyen gyors, akár​mi​lyen erős, akár​mi​lyen fé​lel​me​tes
is az em​ber, min​dig lesz va​la​ki, aki gyor​sabb, erő​sebb, fé​lel​me​te​sebb nála, és mi​nél
több​ször har​col, an​nál ha​ma​rabb szem​be​ta​lál​ko​zik vele. Vé​gül sen​ki sem búj​hat el
a Nagy Ki​egyen​lí​tő elől. Arany Gla​ma bő​rén las​san meg​fa​gyott az iz​zad​ság, lel​ké​-
ben ki​aludt a tűz, és csak ham​va​kat ha​gyott maga után.
Va​ló​ban most har​col utol​já​ra.
– Olyan ki​ba​szot​tul igaz​ság​ta​lan! – mor​mog​ta ma​gá​ban Cant​liss.
Annyit kel​lett stra​pál​nia ma​gát, mire vé​gig​von​szol​ta azo​kat a nyi​vá​ko​lók köly​kö​-
ket a Messzi Vi​dé​ken, annyi koc​ká​za​tot kel​lett vál​lal​nia, mire át​ad​ta őket a sár​-
kány né​pé​nek. Min​den adós​sá​gát vissza​fi​zet​te, még ka​ma​tot is csa​pott hoz​zá, erre
mi a kö​szö​net? Ring papa csak ri​nyált egy sort, rá​adá​sul újabb szar me​lót bí​zott rá.
Akár​mi​lyen ke​mé​nyen is dol​go​zott, soha sem​mi nem ala​kult a szá​ja íze sze​rint.
 – Az em​ber soha nem kap​hat tisz​tes​sé​ges esélyt – csat​tant fel csak úgy ma​gá​-
ban, de be​le​s​aj​dult az arca. Óva​to​san meg​érin​tet​te a se​be​ket, ami​től meg a keze
fáj​dult meg. Ke​se​rű​en el​mél​ke​dett a za​va​ros fejű fe​hér​nép os​to​ba​sá​gá​ról.
– Mi​után annyi min​dent tet​tem azért a kur​vá​ért…
Ami​kor Cant​liss be​for​dult a sar​kon, az idi​ó​ta Gör​be ép​pen úgy tett, mint​ha ol​-
vas​na.
– Állj fel, ba​rom! – A nő még min​dig a ket​rec​ben ült meg​kö​tö​zött kéz​zel, te​he​-
tet​le​nül, de azért úgy me​redt rá, hogy Cant​liss dü​hö​sebb lett tőle, mint va​la​ha.
Rez​ze​nés​te​len és ha​tá​ro​zott volt a te​kin​te​te, mint​ha más jár​na a fe​jé​ben, nem a fé​-
le​lem. Mint​ha ter​vez​ne va​la​mit, ami​ben Cant​liss​nak is sze​re​pet szánt. – Te meg
mit bá​mulsz, ri​banc? – mor​dult rá a fér​fi.
A nő tisz​ta, rez​ze​nés​te​len han​gon fe​lelt.
– Egy gyá​va pö​csöt.
Cant​liss meg​tor​pant, fenn​akadt a sze​me, elő​ször alig akart hin​ni a fü​lé​nek. Még
ez a gir​hes kis liba is őt sér​te​ge​ti? Még ő is, aki​nek ke​gye​le​mért kel​le​ne kö​nyö​rög​-
nie in​kább? Ha már az​zal sem le​het ki​vív​ni egy nő tisz​te​le​tét, hogy az em​ber meg​-
kö​tö​zi, és jól el​ve​ri, ak​kor, baz​meg, még​is mi​vel?
– Ho​gyan? – sut​tog​ta, ahogy las​san ki​ver​te a je​ges ve​rej​ték.
A nő elő​re​dőlt, gú​nyos te​kin​te​tét egy pil​la​nat​ra sem vet​te le Cant​lis​s​ról, az aj​kát
fel​húz​ta, a nyel​vét a fo​gai kö​zöt​ti rés​be il​lesz​tet​te, és na​gyot len​dít​ve a fe​jén, át​kö​-
pött a rá​cson. A nyál​csík egye​ne​sen Cant​liss új in​gét ta​lál​ta te​li​be.
– Egy gyá​va fasz​fe​jet – mond​ta a nő.
Ring papa szi​dal​ma​it el​vi​sel​ni egy do​log volt. Ez meg egy má​sik.
– Nyisd ki azt a ket​re​cet! – vi​cso​rí​tot​ta, ful​la​doz​va a düh​től.
– Már​is. – Gör​be a kul​csa​i​val va​ca​kolt, ke​res​te köz​tük a meg​fe​le​lőt. Csak há​-
rom​ból kel​lett vá​lasz​ta​nia. Cant​liss ki​kap​ta a ke​zé​ből a ka​ri​kát, a zár​ba döf​te a kul​-
csot. Ahogy fel​tép​te az aj​tót, az ak​ko​rát kon​dult a fa​lon, hogy le​vert be​lő​le egy jó​-
ko​ra da​ra​bot.
– Adok én ne​ked, hogy basz​nád meg! – or​dí​tot​ta, de a nő to​vább​ra is moz​du​lat​-
la​nul, vi​cso​rít​va fi​gyel​te, mi​köz​ben olyan he​ve​sen zi​hált, hogy nyál​csep​pek röp​-
köd​tek a szá​já​ból. Cant​liss el​kap​ta az in​gét, a szö​vet han​go​san reccsent, ahogy fé​-
lig a le​ve​gő​be emel​te a nőt, má​sik ke​zét pe​dig az áll​kap​csá​ra ta​pasz​tot​ta, olyan
erő​vel szo​rí​tot​ta meg, mint​ha pé​pes​re akar​ná zúz​ni az ar​cát, és…
Ret​te​ne​tes fáj​da​lom ha​sí​tott a comb​já​ba, mire éle​sen fel​ki​ál​tott. Az​tán az ér​zés
meg​is​mét​lő​dött, a lába meg​bi​csak​lott alat​ta, és Cant​liss a fal​nak tán​to​ro​dott.
– Mi a…? – szólt Gör​be, Cant​liss pe​dig mo​tosz​ká​lást és hör​gést hal​lott a háta
mö​gül. Ahogy oda​for​dult, ép​pen csak tal​pon tu​dott ma​rad​ni az ágyé​kát szag​ga​tó
fáj​da​lom​tól.
 Gör​be a rá​csok​hoz pré​se​lő​dött, ar​cá​ra os​to​ba meg​le​pe​tés ült ki. A nő egyik ke​zé​-
vel tar​tot​ta, a má​sik​kal pe​dig újra meg újra gyo​mor​száj​ba vág​ta. Min​den egyes
ütés​sel han​go​san hor​kan​tott egyet, ami​re Gör​be újabb és újabb hör​dü​lés​sel vá​la​-
szolt. Cant​liss ész​re​vet​te, hogy a fo​goly kést tart a ke​zé​ben, és a pen​gé​ről vér​csí​kok
fröccsen​nek a pad​ló​ra a dö​fé​sek után. Az​tán hir​te​len rá​döb​bent, hogy a nő őt is
meg​szúr​ta, az igaz​ság​ta​lan​ság​tól vé​rig sért​ve fel​nyü​szí​tett, tett pár in​ga​tag lé​pést,
az​tán a nőre ve​tet​te ma​gát, há​tul​ról el​kap​ta, együtt dől​tek ki a ket​rec aj​ta​ján, és el​-
te​rül​tek a dön​gölt agyag​pad​lón. A kés messzi​re pat​to​gott a föl​dön.
A fo​goly si​kam​lós volt, mint egy piszt​ráng, fe​lül​ke​re​ke​dett, és pár​szor tisz​tes​ség​-
gel száj​ba vág​ta Cant​lis​st, aki et​től ala​po​san be​ver​te a fe​jét a ta​laj​ba, mi​előtt egy​ál​-
ta​lán fel​mér​het​te vol​na az új hely​ze​tet. A nő a kés után ve​tet​te ma​gát, de Cant​liss
el​kap​ta az in​gét, és vissza​rán​tot​ta. A ron​gyos szö​vet han​go​san reccsent. Egy​más​ba
ka​pasz​kod​va, hö​rög​ve, köp​köd​ve gu​rul​tak a pad​lón az asz​tal felé. A nő megint
ütött, de csak fé​lig-med​dig ta​lál​ta el Cant​lis​st, aki vi​szont be​le​mar​kolt a ha​já​ba, és
ol​dal​ra rán​tot​ta a fe​jét. A fo​goly fel​nyü​szí​tett, és do​bál​ni kezd​te ma​gát, de Cant​liss
már fo​gást ta​lált raj​ta, és oda​csap​ta a fe​jét az asz​tal lá​bá​hoz. Mi​után meg​is​mé​tel​te
a mű​ve​le​tet, a nő el​ká​bult kis​sé, ő pe​dig fe​lül​re ke​rül​he​tett, még ha fel is nyö​gött,
ahogy rá​ne​he​ze​dett sa​ját vé​ré​től lucs​kos és me​leg, se​be​sült lá​bá​ra.
Hal​lot​ta, ahogy a nő lé​leg​ze​te si​pít a tor​ká​ban, mi​köz​ben egy​más​nak fe​szül​ve
bir​kóz​tak. A fo​goly fel​rán​tot​ta a tér​dét, de Cant​liss tel​jes sú​lyá​val rá​ne​he​ze​dett,
vég​re si​ke​rült a nya​ká​ra fe​szí​te​nie az al​kar​ját. Úgy he​lyez​ke​dett, hogy a má​sik ke​-
zé​vel ki​nyúl​has​son köz​ben, meg​sze​rez​te a kést, és ne​ve​tett, ahogy össze​zá​ród​tak az
uj​jai a mar​ko​lat kö​rül. Tud​ta, hogy győ​zött.
– Na moszt meg​lát​juk, basszeg! – szi​szeg​te fel​ha​sí​tott, duz​zadt aj​ká​val. A ma​-
gas​ba emel​te a pen​gét, hogy le​en​dő ál​do​za​ta jól meg​néz​hes​se ma​gá​nak. A nő le​ve​-
gő​hi​ány​tól lila ar​cá​ra vé​res haj ta​padt, ki​dül​le​dő sze​me kö​vet​te a kés he​gyét, Cant​-
liss kar​ját mar​ko​ló keze egy​re erőt​le​nebb és erőt​le​nebb lett. Cant​liss pár​szor cse​-
lez​ve a le​ve​gő​be szúrt, ijeszt​get​te a nőt, csú​fo​ló​dott vele, és él​vez​te, aho​gyan min​-
den egyes al​ka​lom​mal össze​rán​dul ál​do​za​ta arca. – Na moszt meg​lát​juk! – Még
ma​ga​sabb​ra emel​te a kést, hogy meg​ad​ja a vég​ső a dö​fést.
Az​tán va​la​ki hir​te​len ki​csa​var​ta a kar​ját, és le​rán​gat​ta a nő​ről. Ki​nyi​tot​ta a szá​-
ját, hogy fel​üvölt​sön, de ka​pott egy ir​dat​lan po​font, és fo​rog​ni kez​dett vele a vi​lág.
Ahogy meg​ráz​ta a fe​jét, hal​lot​ta a nő kö​hö​gé​sét, de mint​ha va​la​hon​nan na​gyon tá​-
vol​ról jött vol​na. Lát​ta a kést a föl​dön, utá​na​nyúlt.
Egy nagy csiz​ma je​lent meg, és az agyag​pad​ló​hoz pré​sel​te a csuk​ló​ját. Egy má​sik
elzú​gott mel​let​te, és odébb rúg​ta a kést. Cant​liss fel​nyö​gött, pró​bál​ta meg​moz​dí​ta​-
ni a ke​zét, de nem tud​ta.
– Aka​rod, hogy meg​öl​jem? – kér​dez​te a vén​em​ber, aki le​né​zett rá.
– Nem – krá​kog​ta a lány, és a kés után ha​jolt. – Én aka​rom meg​öl​ni. – Ez​zel
Cant​liss mel​lé lé​pett, és vért kö​pött az ar​cá​ba.
– Ne! – nyü​szí​tet​te Cant​liss, és pró​bál​ta hát​ra​fe​lé tol​ni ma​gát se​be​sült lá​bá​val,
de az öreg csiz​má​ja to​vább​ra is moz​du​lat​lan​ság​ra kár​hoz​tat​ta. – Szük​sé​gük van
rám! Vissza akar​ják kap​ni a gye​re​ke​ket, igaz? Igaz? – Lát​ta a nő ar​cán, hogy ebbe
a szal​ma​szál​ba be​le​ka​pasz​kod​hat. – Nem könnyű fel​jut​ni oda! Meg​mu​tat​ha​tom az
utat. Min​dent hely​re​ho​zok! Nem az én hi​bám volt, Rin​gé! Azt mond​ta, meg fog
ölni! Nem volt vá​lasz​tá​som! Szük​sé​gük van rám!
Csak hab​la​tyolt, sírt és kö​nyör​gött, még​sem szé​gyellt sem​mit, mert ha nincs más
vá​lasz​tá​sa, az okos em​ber gon​dol​ko​dás nél​kül meg​aláz​ko​dik.
– Szá​nal​mas egy alak – mor​dult fel meg​ve​tő fin​tor​ral az öreg.
A lány vissza​ment a ket​rec​be a kö​té​lért, ami​vel ko​ráb​ban össze​kö​töz​ték a csuk​-
ló​ját.
– Azért nem kell el​ha​mar​kod​nunk sem​mit.
– Ma​gunk​kal visszük?
A lány le​tér​delt, és vé​res szá​já​val Cant​lis​s​ra mo​soly​gott.
– Bő​ven lesz még időnk meg​öl​ni.
Ab​ram Ma​jud mély​sé​ge​sen ag​gó​dott. Nem a vég​ered​mény mi​att, afe​lől töb​bé nem
me​rül​he​tett fel két​ség. Ami​att, hogy mi kö​vet​ke​zik ez után.
Arany min​den egyes össze​csa​pás​sal gyen​gébb lett. Az ar​cá​ról, már amennyi​re
meg le​he​tett ál​la​pí​ta​ni a vér​től meg a duz​za​na​tok​tól, áradt a fé​le​lem. Bá​rány mo​-
so​lya ez​zel ret​te​ne​tes kont​raszt​ban csak egy​re szé​le​sebb és szé​le​sebb lett min​den
egyes ütés után, akár adta, akár kap​ta. A mo​soly ha​ma​ro​san már in​kább egy bor​-
issza, egy hold​kó​ros, egy dé​mon őrült vi​gyo​ra volt, Ma​jud nyo​mát sem lát​ta ben​ne
an​nak az em​ber​nek, aki​vel együtt ne​ve​tett a pusz​tán. A leg​elöl ülők annyi​ra meg​-
ijed​tek Bá​rány hát​bor​zon​ga​tó arc​ki​fe​je​zé​sé​től, hogy egy sor​ral fel​jebb ka​pasz​kod​-
tak, amint az észak​föl​di kö​ze​lebb ke​rült hoz​zá​juk.
A kö​zön​ség las​san ép​pen olyan för​tel​mes lett, mint maga az elő​adás. Ma​jud ret​-
te​gett be​le​gon​dol​ni, mi​lyen ér​ték​ben köt​tet​tek fo​ga​dá​sok, és már​is lát​ta, hogy több
he​lyen ve​re​ke​dés tör ki a né​ző​té​ren. A kol​lek​tív őrü​let egy​re in​kább egy csa​tá​ra
em​lé​kez​tet​te – noha azt az​tán biz​to​san soha töb​bet nem akart lát​ni éle​té​ben –,
már​pe​dig azt ő is tud​ta, hogy a csa​ták​nak min​dig van​nak ál​do​za​tai.
Bá​rány jobb keze sú​lyos csa​pá​sá​val meg​ren​dí​tet​te Aranyt, de meg​ra​gad​ta, mi​-
előtt el​esett vol​na, uj​ját a szá​já​ba tol​ta, és fel​tép​te az ar​cát. A leg​kö​ze​lebb lévő né​-
ző​ket be​te​rí​tet​te a vér.
– Te jó ég! – mond​ta Curn​sbick, aki szét​tárt uj​jai kö​zött les​te a küz​del​met.
– Men​nünk kéne. – De Ma​jud egye​lő​re el​kép​zel​ni sem tud​ta, mi​ként tá​voz​hat​-
ná​nak. Bá​rány meg​ra​gad​ta Arany kar​ját, köré fon​ta a sa​ját​ját, az​tán térd​re kény​-
sze​rí​tet​te el​len​fe​lét, aki​nek le​szo​rí​tott keze már hasz​nál​ha​tat​la​nul ló​gott. Ma​jud
hal​lot​ta Arany hör​gő ki​ál​tá​sát, az​tán egy éles reccse​nést, ahogy a kö​nyö​ke rossz
irány​ba for​dult, mi​köz​ben a bőre ocs​má​nyul meg​nyúlt az ízü​let kö​rül.
 Bá​rány úgy esett neki, mint far​kas a pré​dá​nak. Ka​cag​va ra​gad​ta meg Arany tor​-
kát, hát​ra​ha​jolt, majd el​len​fe​le ar​cá​ba fe​jelt, az​tán megint és megint. A né​zők
egyik fele az öröm​től, a má​sik meg a két​ség​be​esés​től üvöl​tött a vég​ki​me​ne​tel lát​-
tán.
Ma​jud or​dí​tást hal​lott, az​tán lök​dö​ső​dés tá​madt a né​ző​té​ren, és mint​ha két fér​fi
le​szúrt vol​na egy har​ma​di​kat. Az eget hir​te​len ma​gas​ba törő na​rancs​szí​nű lán​gok
vi​lá​gí​tot​ták meg olyan erő​vel, hogy szin​te érez​ni le​he​tett a be​lő​lük ára​dó hőt. Egy
pil​la​nat​tal ké​sőbb menny​dör​gés​sze​rű mo​raj ráz​ta meg az aré​nát, és a ha​lál​ra ré​-
mült né​zők ke​zü​ket a fe​jük​re szo​rít​va ve​tet​ték ma​gu​kat a föld​re. A vér​szom​jas
üvöl​tést két​ség​be​esett si​ko​lyok vál​tot​ták fel.
Egy fér​fi tán​tor​gott be a kör​be a ha​sá​ra szo​rít​va a ke​zét, az​tán el​te​rült, nem
messze Bá​rány​tól, aki to​vább​ra is az​zal volt el​fog​lal​va, hogy pü​ré​sít​se Arany fe​jét.
Az utca Ring pa​pá​hoz tar​to​zó ol​da​lán va​dul lo​bo​gott a tűz. Alig két​lé​pés​nyi​re Ma​-
jud​tól egy né​zőt fel​dön​tött egy ég​ből alá​hul​ló tör​me​lék​da​rab.
– Rob​ba​nó​por – mor​mog​ta Curn​sbick. Táv​csö​vé​nek len​csé​jén lán​gok tü​kör​ké​pe
tán​colt.
Ma​jud a kar​já​nál fog​va meg​ra​gad​ta a tár​sát, és igye​ke​zett mi​nél tá​vo​labb​ra von​-
szol​ni. A nyüzs​gő tes​tek kö​zött egy fák​lya vib​rá​ló fé​nyé​nél lát​ta a szé​le​sen vi​gyor​gó
Bá​rányt, aki ször​nyű reccse​nés​sel zúz​ta szét ép​pen va​la​ki​nek a fe​jét egy osz​lo​pon,
fe​ke​te fol​tot hagy​va hát​ra a kö​vön. Ma​jud gya​ní​tot​ta, hogy Cam​ling az ál​do​zat.
Nyil​ván rég túl​ju​tot​tak azon a pon​ton, ami​kor szük​ség le​het bí​ró​ra.
– Te jó ég! – mo​tyog​ta Curn​sbick. – Te jó ég!
Ma​jud elő​rán​tot​ta a kard​ját, amit még Mal​za​gurt tá​bor​nok aján​dé​ko​zott neki,
ami​ért meg​men​tet​te az éle​tét. Utál​ta azt a vac​kot, de azért most örült, hogy ma​gá​-
val hoz​ta. Az em​be​ri ta​lá​lé​kony​ság még min​dig nem állt elő olyan szer​szám​mal,
ami​vel egy jó da​rab éle​zett acél​nál ha​té​ko​nyab​ban le​he​tett vol​na el​ta​ka​rí​ta​ni az út​-
já​ban lévő for​ga​ta​got.
Az iz​ga​tott​ság a föld​csu​szam​lás se​bes​sé​gé​vel adta át a he​lyét a pá​nik​nak. A kör
túl​ol​da​lán az újon​nan épült le​lá​tó ri​asz​tó​an inog​ni kez​dett, ahogy az em​be​rek egy​-
mást ta​pos​va özön​löt​tek le róla, hogy mi​ha​ma​rabb nya​kuk​ba kap​has​sák a lá​bu​kat.
A szer​ke​zet vé​gül pa​na​szos nyi​kor​gás​sal ol​dal​ra dőlt, a ge​ren​dák gallyak​ként rop​-
pan​tak ket​té, az em​be​rek át​buk​tak a rosszul össze​tá​kolt kor​lá​to​kon, és buk​fen​cez​-
ve zu​han​tak alá a sö​tét​be.
Ma​jud át​von​szol​ta Curn​sbic​ket a tö​me​gen, tu​do​mást sem vett a ve​re​ke​dők​ről, a
se​be​sül​tek​ről, a nő​ről, aki a föl​dön kö​nyö​köl​ve me​redt a lá​bá​ból ki​ál​ló tö​rött
csont​ra. Min​den​ki​nek ma​gát kel​lett men​te​nie, sze​ren​csés eset​ben leg​fel​jebb a
szom​széd​ját, és nem volt más vá​lasz​tá​sa, mint hogy a töb​bi​e​ket Is​ten​re bíz​za.
– Te jó ég! – ma​kog​ta Curn​sbick.
Az ut​cai for​ga​tag​ról töb​bé nem le​he​tett azt mon​da​ni, hogy olyan, mint egy csa​ta:
mert​hogy va​ló​di csa​ta zaj​lott. A me​ne​kü​lők or​dít​va ro​han​tak át a té​boly​dán, amit a
Ring papa ol​da​lán ház​ról ház​ra ter​je​dő tűz vi​lá​gí​tott meg. Pen​gék vil​lan​tak, em​be​-
rek csap​tak össze, zu​han​tak a föld​re, és evic​kél​tek a csa​tor​ná​ban. Le​he​tet​len volt
meg​ál​la​pí​ta​ni, ki hová tar​to​zik. Ma​jud meg​pil​lan​tott va​la​kit, aki égő pa​lac​kot do​-
bott egy ház​te​tő​re, ahol az az​tán meg​ál​la​po​dott, és az eső el​le​né​re éhe​sen ha​ra​pó
lán​gok ka​nyar​gó csík​jai már​is vé​gig​fu​tot​tak a szal​mán.
Ész​re​vet​te a pol​gár​mes​tert, aki to​vább​ra is az er​ké​lyén áll​va fi​gyel​te az ut​cán
zaj​ló őrü​le​tet. Rá​mu​ta​tott va​la​mi​re, és hig​gad​tan uta​sí​tá​so​kat adott a mel​let​te álló
fér​fi​nak. Ma​jud​nak az a ha​tá​ro​zott be​nyo​má​sa tá​madt, hogy a nő​nek ele​ve esze
ágá​ban sem volt tét​le​nül ki​vár​ni, mi lesz az ököl​harc vége.
Nyíl​vesszők száll​tak a sö​tét​ben. Az egyik lán​gol​va fú​ró​dott mel​let​tük a sár​ba.
Ma​jud fü​lé​ben is​me​ret​len nyel​ve​ken or​dí​tott sza​vak csi​ko​rog​tak. Újabb menny​-
dör​gés​sze​rű ro​baj tá​madt, és a fér​fi a föld​re la​pul​va fi​gyel​te, ahogy ge​ren​dák száll​-
nak a ma​gas​ba, és füst go​mo​lyog az ég felé.
Va​la​ki a ha​já​nál fog​va von​szolt a sár​ban egy ka​pá​ló​zó nőt.
– Te jó ég! – is​mé​tel​get​te Curn​sbick újra meg újra.
Egy kéz ra​gad​ta meg Ma​jud bo​ká​ját, ő a kard​ja lap​já​val csa​pott le rá, az​tán ki​-
sza​ba​dí​tot​ta ma​gát, és hát​ra sem néz​ve to​vább bo​tor​kált a pol​gár​mes​ter ol​da​lán
álló há​zak tor​ná​ca​i​hoz la​pul​va. Ma​ga​san a fe​jük fe​lett, a leg​kö​ze​leb​bi osz​lop te​te​-
jén há​rom fér​fi kör​vo​na​la​it lát​ta. Ket​tő​nél íj volt, a har​ma​dik pe​dig sor​ra ado​gat​ta
ne​kik a kát​rány​ba már​tott, az​tán meg​gyúj​tott nyíl​vessző​ket, hogy a szem​köz​ti há​-
zak te​te​jé​re lő​hes​sék őket.
A Meg​basz​lak fel​ira​tú cé​gér​rel büsz​kél​ke​dő épü​le​tet tel​je​sen el​bo​rí​tot​ták a lán​-
gok. Egy nő ki​ug​rott az er​kély​ről, és nyü​szít​ve ku​po​ro​dott össze oda​lent a sár​ban.
Két holt​test he​vert a kö​ze​lé​ben. Né​gyen ki​vont kard​dal áll​tak, és fi​gyel​tek. Egyi​kük
pi​pát szí​vott, Ma​jud mint​ha a Koc​ka​ve​tés Temp​lo​má​ban lát​ta vol​na osz​tó​ként dol​-
goz​ni.
Curn​sbick pró​bál​ta ki​sza​ba​dí​ta​ni a kar​ját.
– Nem kel​le​ne…?
– Nem! – för​medt rá Ma​jud, és to​vább von​szol​ta. – Szó sem le​het róla.
A kö​nyö​rü​let meg a ci​vi​li​zált vi​sel​ke​dés egyéb ve​le​já​rói olyan lu​xus​cikk​nek szá​-
mí​tot​tak, ami​ket alig​ha en​ged​het​tek meg ma​guk​nak. Ma​jud elő​kap​ta az üz​le​tük
kul​csát, és Curn​sbick ke​zé​be nyom​ta, mi​köz​ben ki​vont kard​dal az utca felé for​dult.
– Te jó ég! – mon​do​gat​ta a fel​ta​lá​ló, mi​köz​ben a zár​ral küsz​kö​dött. – Te jó ég!
Be​ron​tot​tak a csen​des biz​ton​ság​ba. Az üz​let sö​tét​jé​ben na​rancs-szí​nű, sár​ga és
vö​rös fény​csí​kok re​meg​tek. Ma​jud a vál​lá​val fe​szült az aj​tó​nak, úgy zár​ta be, majd
mi​után a re​tesz is a he​lyé​re kat​tant, meg​könnyeb​bül​ten fel​só​haj​tott. Egy kéz ne​he​-
ze​dett a vál​lá​ra, és ahogy ri​ad​tan meg​pör​dült, a kard​já​val majd le​nyisszan​tot​ta
Temp​lo​mos fe​jét.
– Mi a fene fo​lyik itt? – Egy fény​pász​ma ép​pen a jo​gász döb​bent ar​cá​nak egyik
fe​lé​re té​vedt. – Ki nyert?
Ma​jud a föld​re tá​masz​tot​ta a kard​ja he​gyét, és zi​hál​va a mar​ko​lat​ra tá​masz​ko​-
dott.
– Bá​rány szét​tép​te Aranyt. Szó sze​rint.
– Te jó ég! – nyü​szí​tet​te Curn​sbick, majd há​tát a fal​nak vet​ve ad​dig csú​szott le​-
fe​lé, amíg a fe​ne​ke a föl​dön puf​fant.
– És mi van Szen​dé​vel? – ér​dek​lő​dött Temp​lo​mos.
– Gő​zöm sincs. Gő​zöm sincs sem​mi​ről. – Ma​jud rés​nyi​re nyi​tot​ta az aj​tót, és ki​-
le​sett az ut​cá​ra. – De gya​ní​tom, hogy a pol​gár​mes​ter tisz​to​ga​tás​ba kez​dett.
A Ring papa ol​da​lán lo​bo​gó tü​zek ri​kí​tó szí​nek​kel vi​lá​gí​tot​ták meg a vá​rost. A
Fe​hér​há​zat el​bo​rí​tó láng​nyel​vek éhe​sen, vér​szom​ja​sán nyal​dos​ták az eget, a völgy
fe​lett hamu és zsa​rát​nok le​be​gett az eső​ben.
– Nem kel​le​ne se​gí​te​nünk? – kér​dez​te sut​tog​va Temp​lo​mos.
– A jó üz​let​em​ber sem​le​ges ma​rad.
– De el kell jön​nie a pil​la​nat​nak, ami​kor már nem aka​runk töb​bé jó üz​let​em​be​-
rek len​ni, mert fon​to​sabb, hogy egy​sze​rű​en jó em​be​rek le​gyünk.
– Ta​lán. – Ma​jud megint be​zár​ta az aj​tót. – De ez még nem az a pil​la​nat.
 Régi barátok

– Nos hát! – Ring papa nyelt egyet, és hu​nyo​rog​va né​zett a nap​ba. – Ez lett be​lő​le.
– Iz​zad​ság​csep​pek ül​tek ki az ar​cá​ra, amit Temp​lo​mos tö​ké​le​te​sen ért​he​tő​nek ta​-
lált. – Nem min​dig cse​le​ked​tem he​lye​sen. – Va​la​ki ki​tép​te a ka​ri​kát a fü​lé​ből, és a
meg​nyúlt cim​pa fur​csán lib​bent, ahogy a fér​fi el​for​dí​tot​ta a fe​jét. – Nyil​ván nem
sok em​ber​nek fo​gok itt hi​á​nyoz​ni, de leg​alább min​dent meg​tet​tem, hogy áll​jam a
sza​vam. Azt min​den​ki​nek el kell is​mer​nie, hogy min​dig áll​tam…
Temp​lo​mos hal​lot​ta, ahogy a pol​gár​mes​ter cset​tint az uj​já​val, és ek​kor egy fogd​-
meg fe​nék​be bil​len​tet​te Rin​get, mire az le​zu​hant az áll​vány​ról. A hu​rok meg​fe​-
szült, a kö​tél nyi​kor​gott, a fér​fi re​mény​te​le​nül ka​pá​ló​zott, az akasz​tott em​be​rek
tán​cát jár​ta, mi​köz​ben egyik mocs​kos nad​rág​szá​rán vi​ze​let folyt vé​gig. A kis em​be​-
rek meg a na​gyok, a bát​rak meg a gyá​vák, a ha​tal​ma​sok meg a sen​kik mind nagy​-
já​ból ugyan​úgy lóg​nak. Össze​sen ti​zen​egyen hin​táz​tak a kö​te​le​ken: Ring, ki​lenc
ve​rő​le​gé​nye meg a nő, aki a kur​vá​it igaz​gat​ta. A tö​meg fél​szív​vel kez​dett él​jen​zés​-
be, in​kább meg​szo​kás​ból, mint lel​ke​se​dés​ből. Az elő​ző esti ese​mé​nyek bő​ség​gel ki​-
elé​gí​tet​ték még Ránc ha​lál utá​ni vá​gyát is.
– Na, er​ről ennyit – mor​mog​ta maga elé a pol​gár​mes​ter.
– Nem ma​radt több – mond​ta Temp​lo​mos. A Fe​hér​ház két ol​da​lán álló osz​lo​pok
kö​zül az egyik össze​dőlt a tűz​ben. A má​sik fur​csán le​csu​pa​szít​va, re​pe​de​zet​ten, ko​-
rom​tól fe​ke​tén, de még állt. A je​len rom​jai el​sze​ne​sed​ve ke​ve​red​tek a múlt rom​ja​i​-
val. A Ring ol​da​lán álló épü​le​tek​nek nagy​já​ból a fele ugyan​így járt. A fá​ból össze​tá​-
kolt ka​lyi​bák he​lyén ásí​tó ré​sek​ben ha​szon​le​sők gu​be​rál​tak.
– Új​já​épí​tünk min​dent – mond​ta a pol​gár​mes​ter. – Most ez kö​vet​ke​zik. Ké​szen
van már a szer​ző​dés?
– Nem sok hi​ány​zik – nyög​te ki nagy ne​he​zen Temp​lo​mos.
– Jó. Az a pa​pír​da​rab sok éle​tet ment​het meg.
– Lá​tom, tény​leg az a leg​fon​to​sabb, hogy éle​te​ket ment​sünk. –Temp​lo​mos vá​-
lasz​ra sem vár​va el​in​dult vissza​fe​lé, fel a lép​csőn. Nem ej​tett könnyet Ring papá​-
ért, de nem volt ked​ve to​vább néz​ni a ka​pá​ló​dzá​sát.
Mi​után a vá​ros la​kói kö​zül so​kan a tom​bo​ló erő​szak, a tűz vagy az akasz​tá​sok ál​-
do​za​tai let​tek, még töb​ben me​ne​kü​lő​re fog​ták, ná​luk is töb​ben épp tá​vo​zás​hoz ké​-
szü​lőd​tek, a ma​ra​dók leg​na​gyobb ré​sze pe​dig az ut​cán fi​gyel​te a nagy el​len​sé​ges​-
ke​dés vég​ki​fej​le​tét. A Koc​ka​ve​tés Temp​lo​ma hát​bor​zon​ga​tó​an üres volt. Temp​lo​-
mos lép​tei vissz​han​goz​tak a füst​től fol​tos ge​ren​dák kö​zött. Édes Dab, Síró Szik​la
meg Cor​lin az egyik asz​tal​nál ül​tek, és a fa​la​kon el​ren​de​zett pán​cé​lok üres te​kin​te​-
té​től kí​sér​ve kár​tyáz​tak.
– Nem néz​ték az akasz​tást? – kér​dez​te Temp​lo​mos.
Cor​lin a sze​me sar​ká​ból né​zett fel rá, és csak egy meg​ve​tő hor​kan​tás​ra mél​tat​ta.
Nyil​ván ő is hal​lot​ta a jo​gász pu​cér fu​tá​sá​nak tör​té​ne​tét.
– Egy​szer en​gem is majd​nem fel​kö​töt​tek Re​mény mel​lett – mond​ta Édes. – Ki​-
de​rült, hogy csak egy fél​re​ér​tés​ről volt szó, de ak​kor is. – A vén cser​kész be​akasz​-
tot​ta az uj​ját az inge nya​ká​ba, és meg​la​zí​tot​ta a gal​lér​ját. – Az​óta ke​vés​sé lel​ke​se​-
dem a do​lo​gért.
– Szar ügy – je​gyez​te meg Síró Szik​la. Köz​ben a lap​ja​i​ra me​redt, amik​nek az
egyik fele maga felé, a má​sik fele meg a töb​bi​ek felé né​zett. Hogy Édes lel​ke​se​dé​sé​-
nek ha​nyat​lá​sa, a fér​fi kis hí​ján be​kö​vet​ke​zett akasz​tá​sa vagy az akasz​tás úgy ál​ta​-
lá​ban volt-e szar ügy, azt nem fej​tet​te ki. Nem az a faj​ta nő volt, aki sze​re​tett rész​-
le​te​sen ki​fej​te​ni dol​go​kat.
– És ide​bent csak ak​kor le​het egy kis le​ve​gő​höz jut​ni, ha oda​kint ép​pen öl​dök​lés
fo​lyik. – Édes a szék két hát​só lá​bán egyen​sú​lyo​zott, mocs​kos csiz​má​ját fel​té​ve az
asz​tal​ra. – Azt gon​dol​nám, en​nek a vá​ros​nak mos​tan​tól annyi. Ha​ma​ro​san job​ban
ke​res az, aki el​vi​szi in​nen az em​be​re​ket, mint az, aki ide​hoz​za őket. Még össze​sze​-
dek pár sze​ren​csét​len bal​fá​cánt, akik alig vár​ják, hogy vi​szont​lás​sák a ci​vi​li​zá​ci​ót,
és már in​du​lunk is vissza a Kö​ze​li Vi​dék​re.
– Le​het, hogy én is ma​guk​kal tar​tok – mond​ta Temp​lo​mos. A sze​ren​csét​len bal​-
fá​cá​nok ép​pen neki való tár​sa​ság​nak tűn​tek.
– Szí​ve​sen lát​juk. – Síró Szik​la kö​zép​re do​bott egy la​pot, az​tán olyan sa​va​nyú
kép​pel, mint​ha vesz​tett vol​na, ne​ki​állt be​sö​pör​ni a kö​zé​pen fel​hal​mo​zott ér​mé​ket.
Édes un​do​rod​va dob​ta le a kár​tyá​it.
– Húsz éve foly​ton csak vesz​tek ez el​len a kur​va csa​ló dzsinn el​len, és még min​-
dig úgy tesz, mint​ha fo​gal​ma sem len​ne a zsu​gá​ról.
Sa​vi​a​nus és Bá​rány a pult​nál áll​va egy üveg​gel ba​rát​koz​tak. A ha​já​tól és sza​kál​-
lá​tól meg​fosz​tott észak​föl​di fi​a​ta​labb​nak, még ter​me​te​sebb​nek és sok​kal vész​jós​-
lóbb​nak tűnt. Az arca úgy fes​tett, mint​ha na​gyon ipar​ko​dott vol​na, hogy ki​vág​jon
vele egy fát. Egy​mást ér​ték raj​ta a se​bek meg a hor​zso​lá​sok, az egyik fe​lén ke​let​ke​-
zett hosszú vá​gást dur​ván öl​töt​ték össze. A fér​fi mind a két ke​zét vé​res kö​té​sek bo​-
rí​tot​ták.
– Az mind​egy – dör​mög​te ép​pen duz​zadt aj​kai kö​zött. – Sok​kal tar​to​zom ne​ked.
– Biz​to​san meg​ta​lál​juk a mód​ját, hogy vi​szo​nozd a szí​ves​sé​get – fe​lel​te Sa​vi​a​-
nus. – Hogy állsz a po​li​ti​ká​val?
– Ma​nap​ság igyek​szem mi​nél tá​vo​labb tar​ta​ni tőle ma​ga​mat…
Amint meg​pil​lan​tot​ták Temp​lo​most, mind a ket​ten el​hall​gat​tak.
 – Hol van Szen​de? – kér​dez​te a fis​ká​lis.
Bá​rány rá​né​zett, az egyik sze​me ak​ko​rá​ra da​gadt, hogy alig tud​ta ki​nyit​ni, a má​-
sik​ban vég​te​len fá​radt​ság tük​rö​ző​dött.
– Oda​fent, a pol​gár​mes​ter lak​osz​tá​lyá​ban.
– Be​me​he​tek hoz​zá?
– Az csak raj​ta mú​lik.
Temp​lo​mos bó​lin​tott.
– Én is sze​ret​nék kö​szö​ne​tét mon​da​ni ön​nek – bic​cen​tett Sa​vi​a​nus felé. – Még
ha nem is megy vele sok​ra.
– Mind meg​tesszük, ami tő​lünk te​lik.
Temp​lo​mos nem tud​ta el​dön​te​ni, hogy ezt most szú​rós meg​jegy​zés​ként kel​le​ne-
e ér​tel​mez​nie. Ez egy olyan pil​la​nat volt, ami​kor min​dent szú​rós​nak ta​lált. Ott​-
hagy​ta a két öre​get, és a lép​cső felé in​dult. A háta mö​gül még hal​lot​ta Sa​vi​a​nus
sut​to​gó hang​ját.
– A sta​rik​lan​di lá​za​dás​ról be​szé​lek.
– Ar​ról, ame​lyik most ért vé​get?
– Ar​ról és a kö​vet​ke​ző​ről…
Az ajtó elé érve Temp​lo​mos fel​emel​te a ke​zét, de moz​du​lat​lan​ná me​re​ve​dett, mi​-
előtt ko​pog​ha​tott vol​na. Sem​mi sem aka​dá​lyoz​ta vol​na meg ben​ne, hogy sar​kon
for​dul​jon, és ki​lo​va​gol​jon a vá​ros​ból, ta​lán Ber​mi után, vagy akár​ho​vá más​ho​vá,
ahol sen​ki sem tud​ja róla, mi​lyen ki​áb​rán​dí​tó egy pöcs is ő iga​zá​ból. Már ha egy​ál​-
ta​lán ma​radt még ilyen hely a Vi​lág Kö​rén be​lül. Mi​előtt el​ha​tal​ma​sod​ha​tott vol​na
raj​ta a kész​te​tés, hogy a könnyeb​bik utat vá​lassza, gyor​san be​ko​po​gott.
Szen​de arca alig fes​tett job​ban Bá​rá​nyé​nál: se​bes volt és duz​zadt, az orr​nyer​gén
egy vá​gás ék​te​len​ke​dett, rá​adá​sul a nya​kát is el​bo​rí​tot​ták a hor​zso​lá​sok. Fájt még
csak rá​néz​ni is. Per​sze annyi​ra azért nem, mint​ha őt ma​gát ver​ték vol​na meg. De
azért fájt. Szen​dét lát​ha​tó​lag nem zak​lat​ta fel Temp​lo​mos ér​ke​zé​se. Nem is ha​tot​ta
meg kü​lö​nö​seb​ben. Nyit​va hagy​ta az aj​tót, ahogy kis​sé bi​ceg​ve vissza​in​dult a szo​-
bá​ban. Fin​to​rog​va te​le​pe​dett le az ab​lak alatt álló ló​cá​ra, csu​pasz lába egé​szen fe​-
hér​nek ha​tott a pad​ló​desz​kán.
– Mi​lyen volt az akasz​tás? – kér​dez​te.
Temp​lo​mos be​lé​pett a szo​bá​ba, és óva​to​san be​húz​ta maga mö​gött az aj​tót.
– Nagy​já​ból olyan, mint a töb​bi.
– Nem mond​hat​nám, hogy va​la​ha is ér​tet​tem, mi​től olyan nép​sze​rű​ek.
– Ta​lán az em​be​rek győz​te​sek​nek ér​zik ma​gu​kat at​tól, hogy lát​ják, má​sok
mennyit vesz​tet​tek.
 – Hát utób​bi​ról tud​nék me​sél​ni.
– Jól vagy?
A nő fel​emel​te a fe​jét, Temp​lo​mos alig tud​ta rá​ven​ni ma​gát, hogy a sze​mé​be
néz​zen.
– Fáj itt-ott.
– Ha​rag​szol rám. – A jo​gász úgy be​szélt, mint egy duz​zo​gó gye​rek.
– Nem. Csak fáj itt-ott.
– Mire men​tünk vol​na vele, ha ma​ra​dok?
Szen​de meg​nyal​ta fel​ha​sadt aj​kát.
– Nagy​já​ból biz​tos va​gyok ben​ne, hogy meg​öl​tek vol​na.
– Pon​to​san. Úgy​hogy in​kább el​fu​tot​tam se​gít​sé​gért.
– Fu​tot​tál, mint a nyúl, az egy​szer biz​tos.
– El​hoz​tam Sa​vi​a​nust.
– Ő pe​dig meg​men​tett. Még ép​pen idő​ben.
– Így igaz.
– Így igaz. – Szen​de fél ke​zét az ol​da​lá​hoz szo​rí​tot​ta, a má​sik​kal pe​dig a csiz​má​-
ja után nyúlt, és ne​ki​állt fel​rán​gat​ni a lá​bá​ra. – Szó​val oda aka​runk ki​lyu​kad​ni,
hogy meg​men​tet​ted az éle​te​met. Kö​szö​nöm, Temp​lo​mos, te egy hős vagy, baz​meg.
Ha leg​kö​ze​lebb egy pu​cér seg​get lá​tok el​tűn​ni az ab​la​kom​ban, tud​ni fo​gom, hogy
elég ha​nyatt dől​nöm, és vár​ni a fel​men​tő se​re​get.
Né​mán fi​gyel​ték egy​mást, köz​ben oda​kint az ut​cán las​san szét​szé​ledt az akasz​tás
kö​zön​sé​ge. Az​tán Temp​lo​mos le​te​le​pe​dett egy szék​re a nő​vel szem​ben.
– Kur​vá​ra szé​gyel​lem ma​gam.
– Et​től már​is job​ban ér​zem ma​gam. Majd a szé​gyen​ke​zé​sed​del fo​gom ke​ne​get​ni
a se​be​i​met.
– Nincs ment​sé​gem.
– És én még​is úgy ér​zem, hogy elő​állsz va​la​mi​vel.
Most Temp​lo​mo​son volt a sor, hogy el​fin​to​rod​jon.
– Gyá​va va​gyok, ilyen egy​sze​rű. Olyan rég​óta me​ne​kü​lök min​den elől, hogy szo​-
ká​som​má vált. Nem könnyű fel​hagy​ni a régi be​ideg​ző​dé​sek​kel. Akár​mennyi​re is
sze​ret​nénk…
– Ne stra​páld ma​gad. – Szen​de hosszan, fáj​dal​ma​san só​haj​tott. – Nem szá​mí​-
tot​tam tő​led sok​ra. Őszin​tén szól​va már​is túl​tel​je​sí​tet​ted a vá​ra​ko​zá​sa​i​mat az​zal,
hogy vissza​fi​zet​ted a köl​csönt. Szó​val haj​lasz rá, hogy meg​fu​ta​modj. Ki nem? Te
nem vagy bá​tor lo​vag, én meg nem va​gyok egy ki​mon​dott el​alé​ló her​ceg​nő, és ga​-
ran​tál​tan nem egy me​se​könyv​ben élünk. Meg​bo​csá​tok. Me​hetsz az utad​ra. –Va​ro​-
so​dó ke​zé​vel az ajtó felé in​tett.
Temp​lo​mos még ennyi​ben sem re​mény​ke​dett, most még​is azon kap​ta ma​gát,
hogy nem moz​dul.
– Nem aka​rok el​men​ni.
– Nem ké​rem tő​led, hogy megint ugorj. Hasz​nál​ha​tod a lép​csőt is.
– En​gedd, hogy hely​re​hoz​zam!
Szen​de a szem​öl​dö​ke alól né​zett fel rá.
– A he​gyek​be in​du​lunk, Temp​lo​mos. Az a gaz​em​ber Cant​liss meg​mu​tat​ja, hol
ta​lál​juk a sár​kány né​pét. Meg​pró​bál​juk vissza​sze​rez​ni a test​vé​re​i​met, és nem ga​-
ran​tá​lom, hogy bár​mit is hely​re​hozunk. Né​hány ígé​re​tet azért te​he​tek. Ne​héz lesz,
ve​szé​lyes, fáz​ni fo​gunk, és se​hol nem ta​lálsz majd egy ab​la​kot, amin ki​ugor​hatsz.
Nagy​já​ból annyi hasz​no​dat vesszük majd ott, mint egy el​hasz​nált gyu​fá​nak, és
egyi​künk sem ál​tat​hat​ja ma​gát az​zal, hogy nem így van.
– Kér​lek! – Temp​lo​mos es​dek​lő te​kin​tet​tel lé​pett kö​ze​lebb. –Kö​nyör​göm, adj
még egy…
– Hagyj bé​kén! – Szen​de össze​húz​ta a sze​mét. – Sze​ret​nék nyug​ton ülni és kín​-
lód​ni.
Ennyi volt hát. Ta​lán job​ban kel​lett vol​na har​col​nia, de Temp​lo​mos so​sem volt
iga​zi har​cos. A pad​ló​ra sze​gez​te a te​kin​te​tét, csend​ben be​csuk​ta maga mö​gött az
aj​tót, az​tán le​bal​la​gott a lép​csőn, és vissza​ment a pult​hoz.
– Azt kap​tad, amit akar​tál? – kér​dez​te Bá​rány.
– Nem. – Temp​lo​mos egy ma​rok​nyi ér​mét do​bott az asz​tal​lap​ra. – Amit ér​de​-
mel​tem. – És inni kez​dett.
Fé​lig-med​dig el​ju​tott a tu​da​tá​ig a pa​ta​do​bo​gás, az or​dí​to​zás és a ló​szer​szá​mok
zör​gé​sé​nek oda​kint​ről tom​pán be​szű​rő​dő zaja. Egy új tár​sa​ság ér​ke​zett a vá​ros​ba.
Egy új csa​pat​ra való idő​zí​tett po​fá​ra esés. De túl​sá​go​san le​kö​töt​te a sa​ját po​fá​ra
esé​se ah​hoz, hogy fog​lal​koz​zon ve​lük. Oda​szólt a pul​tos​nak, hogy ne is vi​gye el az
üve​get.
Ez​út​tal nem hi​báz​tat​ha​tott sen​kit. Sem Is​tent, sem Cos​cát, Szen​dét pe​dig vég​-
képp nem. Bá​rány​nak iga​za volt. Az a baj a me​ne​kü​lés​sel, hogy bár​ho​vá ke​ve​re​dik
az em​ber, ugyan​oda jut. Az ő gond​ja az övé, és min​dig is az volt. Sú​lyos lép​te​ket
hal​lott, sar​kan​tyúk csi​lin​gelő​sét, meg ki​ál​tá​so​kat, amint az újon​nan ér​ke​zet​tek ita​-
lo​kat meg nő​ket ren​del​nek ma​guk​nak, de nem is fog​lal​ko​zott ve​lük, in​kább le​kül​-
dött még egy po​hár izzó szeszt a tor​kán, az​tán a pult​ra csap​ta a po​ha​rat, és megint
az üveg után nyúlt.
Va​la​ki más ra​gad​ta meg elő​ször.
– Ah​hoz maga csak ne nyúl​jon! – mor​dult fel Temp​lo​mos.
 – Ak​kor ho​gyan igyak be​lő​le?
A hang hal​la​tán je​ges bor​zon​gás fu​tott vé​gig a ge​rin​cén. Te​kin​te​te az üve​get
mar​ko​ló kéz​re kú​szott – rán​cos volt, máj​fol​tos, a re​pe​de​zett kör​mök alá be​et​te
ma​gát a kosz, a mu​ta​tó​uj​jat csi​csás gyű​rű dí​szí​tet​te. Fel​fe​lé ha​lad​va a ru​ha​ujj
szuty​kos csip​kéi és a sár​fol​tos anyag után a mell​vért mál​ló ara​nyo​zá​sa kö​vet​ke​zett,
az​tán egy ki​üté​sek​kel bo​rí​tott inas nyak. A be​esett arc ször​nyű​sé​ge​sen is​me​rős
volt: éles orr, csil​lo​gó szem, he​gyes​re pö​dört, őszü​lő ba​jusz.
– Édes is​te​nem! – nyög​te Temp​lo​mos.
– Va​la​mi olyas​mi – bó​lin​tott Ni​co​mo Cos​ca, majd meg​vil​lan​tot​ta utá​noz​ha​tat​-
lan, ra​gyo​gó mo​so​lyát. Rán​cos ar​cá​ról jó ke​dély és jó szán​dék su​gár​zott. – Ni​csak,
ki van itt, fiúk!
Leg​alább tu​cat​nyi is​me​rős, a jo​gász mély​sé​ges meg​ve​té​sé​től súj​tott alak özön​lött
be a he​lyi​ség​be az öreg nyo​má​ban.
– Mi​cso​da vé​let​len! – ki​ál​tot​ta Bra​chio, ki​vil​lant​va sár​ga fo​ga​it. Va​la​mi​vel ke​ve​-
sebb kés ló​gott az övé​ről, mint ami​kor Temp​lo​mos le​lé​pett a se​reg​ből, ezen​kí​vül
azon​ban sem​mi sem vál​to​zott raj​ta.
– Ör​ven​dez​ze​tek, hí​vek! – idéz​te menny​dö​rög​ve a szent​írást kan​tai nyel​ven Ju​-
ba​ir. – A ván​dor vissza​tért!
– Fel​de​rí​te​ni ment? – vi​gyor​gott Dim​bik, majd meg​nyá​la​zott uj​já​val le​si​mí​tot​ta
a ha​ját, és meg​iga​zí​tot​ta a váll​sza​lag​ját, ami idő​köz​ben meg​ha​tá​roz​ha​tat​lan szí​nű,
zsí​ros ronggyá vál​to​zott. – A di​cső​ség​be ve​ze​tő utat ke​res​te szá​munk​ra?
– Á, pia, pia, pia… – Cos​ca hossza​san ivott Temp​lo​mos üve​gé​ből. – Nem meg​-
mond​tam? Ha ki​vár​juk az ide​jét, a dol​gok ál​ta​lá​ban vissza​tér​nek a ren​des ke​rék​-
vá​gás​ba. Mi​után el​vesz​tet​tem a se​re​ge​met, éve​kig csó​ró ván​dor vol​tam, és men​-
tem, aho​vá a sors ve​tett. És a sors na​gyon dur​ván bánt ve​lem, ezt fel​tét​len je​gyez​ze
fel, Swor​breck! – A kró​ni​kás, aki​nek idő​köz​ben jócs​kán ku​szább lett a haja, vö​rö​-
sebb az orra, ron​gyo​sabb a ru​há​ja, és még a keze is job​ban re​me​gett, a ce​ru​zá​ja
után nyúlt. – Most pe​dig itt va​gyok, és is​mét har​co​sok ne​mes csa​pa​tát ve​ze​tem! El
sem hin​né​tek, de Nyá​jas őr​mes​tert egy​kor egy bű​nö​zők szá​má​ra fenn​tar​tott in​téz​-
mény​be zár​ták. – A bi​ka​nya​kú őr​mes​ter han​gyá​nyit fel​von​ta az egyik szem​öl​dö​két.
– Most még​is hű tár​sam​ként áll itt mel​let​tem, hi​szen erre szü​le​tett. És te, Temp​lo​-
mos? Mi​lyen mun​ka fe​lel​ne meg in​kább ko​moly te​het​sé​ged​nek és ko​moly​ta​lan jel​-
le​med​nek, mint hogy a jogi ta​nács​adóm le​gyél?
Temp​lo​mos le​mon​dó​an rán​tot​ta meg a vál​lát.
– Nem jut eszem​be ilyen.
– Ak​kor ün​ne​pel​jük meg a szük​ség​sze​rű vi​szont​lá​tást! Egyet ne​kem. – Az öreg
még egy jó​ko​rát hú​zott a pa​lack​ból, az​tán vi​gyo​rog​va ki​töl​tött egy pi​ci​ke csep​pet
Temp​lo​mos po​ha​rá​ba. – És egyet ne​ked. Nem úgy volt, hogy le​szok​tál az ivás​ról?
– El​ér​ke​zett a tö​ké​le​tes pil​la​nat, hogy új​ra​kezd​jem – krá​kog​ta a jo​gász. Arra
szá​mí​tott, hogy Cos​ca azon​nal meg​öle​ti, de ami tör​tént, az majd​hogy​nem rosszabb
volt: a je​lek sze​rint a Ke​gyes Kéz Se​re​ge szem​reb​be​nés nél​kül vissza​fo​gad​ta a so​ra​-
i​ba. Ha Is​ten lé​te​zett, az el​múlt né​hány év so​rán két​ség​te​le​nül meg​utál​ta Temp​lo​-
most. A jo​gász még​sem tu​dott iga​zán ha​ra​gud​ni rá. Ő is nagy​já​ból ugyan​így ér​zett
vele kap​cso​lat​ban.
– Ura​im, üd​vöz​löm önö​ket Ránc​ban! – A pol​gár​mes​ter lej​tett be az aj​tón. – El​-
né​zést kell kér​nem a zűr​za​var​ért, de ép​pen… – Ahogy meg​pil​lan​tot​ta az öre​get,
min​den szín ki​szö​kött az ar​cá​ból. Temp​lo​mos most elő​ször lát​ta raj​ta meg​le​pő​dés​-
nek akár csak a hal​vány je​lét is. – Ni​co​mo Cos​ca! – sut​tog​ta.
– Úgy bi​zony. Ön bi​zo​nyá​ra a pol​gár​mes​ter. – Me​re​ven meg​ha​jolt, az​tán ra​vasz​-
kás mo​sollyal fel​fe​lé les​ve hoz​zá​tet​te: – Mos​tan​ság. Úgy lát​szik, a mai dél​előtt a vi​-
szont​lá​tá​sok​ról szól.
– Is​me​rik egy​mást? – kér​dez​te Temp​lo​mos.
– Hát… – mor​mog​ta a pol​gár​mes​ter. – Mi​cso​da… el​ké​pesz​tő sze​ren​cse.
– Ál​lí​tó​lag a sze​ren​cse olyan, mint a nők – mond​ta az öreg, és a pa​lack nya​ká​val
Temp​lo​mos bor​dái közé bö​kött, mire a jo​gász fáj​dal​ma​san fel​nyö​gött. – Azok mel​-
lé sze​gő​dik, akik a leg​ke​vés​bé sem ér​dem​lik meg.
Temp​lo​mos a sze​me sar​ká​ból meg​pil​lan​tot​ta Szen​dét, amint las​san le​eresz​ke​dik
a lép​csőn, és oda​bi​ceg Bá​rány​hoz, aki Sa​vi​a​nusszal együtt óva​tos csend​ben fi​gyel​te
az ér​ke​ző​ket. Cos​ca mind​eköz​ben csör​gő sar​kan​tyúk​kal az ab​lak​hoz vo​nult. Mély
lé​leg​ze​tet vett, lát​ha​tó él​ve​zet​tel szip​pan​tot​ta be az égett fa sza​gát, az​tán az akasz​-
tott em​be​re​ket tar​tó kö​te​lek rit​mu​sá​ra kezd​te him​bál​ni a fe​jét.
– Tet​szik, amit ez​zel a hellyel csi​nált – szólt hát​ra a pol​gár​mes​ter​nek. – Na​-
gyon… apo​ka​lip​ti​kus. Ön​nek szo​ká​sá​vá vált, hogy füs​töl​gő rom​hal​maz​zá vál​toz​tas​-
sa a ke​zé​re ke​rült te​le​pü​lé​se​ket.
Amennyi​re Temp​lo​mos meg tud​ta ál​la​pí​ta​ni, ez kö​zös volt ket​te​jük​ben. Hir​te​len
ész​re​vet​te, hogy a gomb​ja​it tar​tó cér​nát tép​ke​di, és vissza​fog​ta ma​gát.
– Ezek az urak ké​pe​zik a tel​jes kon​tin​gen​sét? – ér​dek​lő​dött a pol​gár​mes​ter a já​-
ték​te​rem​ben hu​nyor​gó, va​ka​ró​dzó, köp​kö​dő, mocs​kos zsol​do​so​kat szem​lél​ve.
– Jaj de​hogy! El​vesz​tet​tünk né​hány em​bert a Messzi Vi​dé​ken át ve​ze​tő úton. Pá​-
ran el​ke​rül​he​tet​le​nül de​zer​tál​tak, volt, akit a láz vitt el, ki​csit össze​zör​dül​tünk a
dzsin​nek​kel, de ezek az áll​ha​ta​tos le​gé​nyek csak egy kis rep​re​zen​ta​tív min​tát ké​-
pez​nek a csa​pa​tom​ból. A töb​bi​e​ket a vá​ros​ha​tá​ron kí​vül hagy​tam, mert ha meg​je​-
le​nik itt há​rom​száz​va​la​hány…
– Két​száz​hat​van – kö​zöl​te Nyá​jas. A pol​gár​mes​ter még job​ban el​fe​hé​re​dett a
szám hal​la​tán.
– Lor​sen ink​vi​zí​tort meg a prak​ti​ká​li​sa​it is be​le​szá​mít​va?
– Ak​kor két​száz​hat​van​nyolc. – Az Ink​vi​zí​ció em​lí​té​sé​re a pol​gár​mes​ter arca már
ha​tá​ro​zot​tan holt​sá​padt lett.
 – Ha be​ál​lí​ta​nék egy ilyen hely​re két​száz​hat​van​nyolc, uta​zás​tól fá​radt har​cos​sal,
az, le​gyünk őszin​ték, vér​on​tás​sal vég​ződ​ne.
– Még​hoz​zá nem a jó​fé​le vér​on​tás​sal – szúr​ta köz​be Bra​chio, és meg​dör​zsöl​te
könnyes sze​mét.
– Lé​te​zik jó​fé​le is? – kér​dez​te a pol​gár​mes​ter.
Cos​ca két uj​já​val el​gon​dol​kod​va pö​dör​get​te a baj​sza vé​gét.
– Min​den​eset​re… van​nak fo​ko​za​tok. És már meg is jött!
Fe​ke​te ka​bát​ja el​ko​pott az idők so​rán, álla még a ko​ráb​bi​nál is cson​to​sabb volt
őszü​lő sza​kál​la alatt, de Lor​sen ink​vi​zí​tor sze​me ép​pen olyan cél​tu​da​to​san vi​lá​gí​-
tott, mint ami​kor a se​reg el​in​dult Mul​ko​vá​ból. Vagy ta​lán még an​nál is cél​tu​da​to​-
sab​ban.
– Be​mu​ta​tom Lor​sen ink​vi​zí​tort. – Cos​ca meg​va​kar​ta ki​üté​sek​kel teli nya​kát. –
A je​len​le​gi meg​bí​zóm.
– Meg​tisz​tel​te​tés. – Bár Temp​lo​mos némi fe​szült​sé​get vélt érez​ni a pol​gár​mes​-
ter hang​já​ban. – Ha ér​dek​lőd​he​tek, mi já​rat​ban van őfel​sé​ge Ink​vi​zí​ci​ó​ja Ránc​-
ban?
– Szö​kött lá​za​dók​ra va​dá​szunk! – kö​zöl​te Lor​sen az egy​be​gyűl​tek​kel. – Az Unió
áru​ló​i​ra.
– Messze va​gyunk itt az Uni​ó​tól.
Az ink​vi​zí​tor mo​so​lyá​tól az egész te​rem​ben fa​gyos lett a le​ve​gő.
– Őe​mi​nen​ci​á​ja keze év​ről évre messzebb​re elér. Bi​zo​nyos il​le​tők el​fo​gá​sá​ért ko​-
moly ju​ta​lom jár. Az egész vá​ros​ban ki​he​lyezzük majd a lis​tát, élén a gyil​kos​sá​go​-
kért fe​le​lős ve​zér​rel, a lá​za​dást el​ső​sor​ban szí​tó Con​thusszal.
Sa​vi​a​nus el​foj​tott kö​hö​gés​be kez​dett, mire Bá​rány ala​po​san hát​ba vág​ta. Lor​sen
azon​ban nem is fog​lal​ko​zott ve​lük, túl​sá​go​san le​kö​töt​te, hogy becs​mér​lő​en vé​gig​-
mér​je Temp​lo​most.
– Lá​tom, megint egy​más​ra ta​lál​tak ez​zel a min​den háj​jal meg​kent ha​zug gaz​em​-
ber​rel.
– Jaj már! – Cos​ca atya​i​lag meg​szo​rí​tot​ta Temp​lo​mos vál​lát. –Némi ha​zu​do​zás,
sőt némi gaz​em​ber​ség ha​tá​ro​zot​tan elő​nyös egy jo​gász ese​té​ben. Et​től el​te​kint​ve
vi​szont soha éle​tem​ben nem ta​lál​koz​tam nála lel​ki​is​me​re​te​sebb és bát​rabb em​ber​-
rel. Rá mer​ném bíz​ni az éle​te​met is akár. De a ka​la​po​mat biz​to​san. – Ez​zel le​kap​ta
az em​lí​tett fej​fe​dőt, és Temp​lo​mos po​ha​rá​ra akasz​tot​ta.
– Nem iz​gat, amíg olyas​mit bíz rá, ami nem az én dol​gom. – Lor​sen in​tett a
prak​ti​ká​li​sa​i​nak. – Jöj​je​nek! Neki kell lát​nunk a kér​de​zős​kö​dés​nek.
– El​bű​vö​lő em​ber​nek tű​nik – mond​ta a pol​gár​mes​ter, mi​után Lor​sen tá​vo​zott.
Cos​ca meg​va​kar​ta a ki​üté​se​it, az​tán maga elé emel​te a kör​mét, hogy szem​ügy​re
ve​gye az ered​ményt.
– Az Ink​vi​zí​ció ügyel rá, hogy csak​is a leg​ma​ku​lát​la​nabb mo​do​rú fa​na​ti​kus kín​-
val​la​tó​kat al​kal​maz​za.
– És a leg​ré​me​sebb mo​do​rú vén zsol​do​so​kat, a je​lek sze​rint.
– Egyik mun​ka olyan, mint a má​sik. De ne​kem is meg​van rá a sa​ját kü​lön​be​já​ra​-
tú okom, hogy itt va​gyok. Egy Gre​ga Cant​liss nevű em​bert ke​re​sek.
Hosszú szü​net kö​vet​ke​zett, ahogy a név hű​vös hó​ta​ka​ró​ként te​le​pe​dett a te​rem​-
re.
– Bassza meg! – só​haj​tot​ta Szen​de.
Cos​ca vá​ra​ko​zás​sal tel​ve né​zett kö​rül.
– Ezek sze​rint nem is​me​ret​len a név?
– Időn​ként meg​for​dul fe​lénk. – A pol​gár​mes​te​ren ér​ző​dött, hogy na​gyon gon​do​-
san vá​lo​gat​ja meg a sza​va​it. – És ha meg​ta​lál​ják, mi​hez kez​de​nek vele?
– Ak​kor én és a jo​gá​szom, nem is szól​va meg​bí​zóm​ról, a ne​mes Lor​sen ink​vi​zí​-
tor​ról, nem lá​bat​lan​ko​dunk itt to​vább. Tisz​tá​ban va​gyok vele, mi​lyen rossz híre
van a zsol​do​sok​nak, de ne​kem el​hi​he​ti, ez​út​tal nem azért jöt​tünk, hogy bajt ke​ver​-
jünk. – Könnye​dén meg​for​gat​ta a ma​ra​dék italt az üveg al​ján. – Nos, nem sej​tik
eset​leg, mer​re le​het most ez a Cant​liss?
Bal​jós csend te​le​pe​dett a tár​sa​ság​ra, töb​ben so​kat​mon​dó pil​lan​tá​so​kat vál​tot​tak
egy​más​sal. Az​tán Bá​rány las​san fel​szeg​te az ál​lát. Szen​de el​ko​mo​ro​dott. A pol​gár​-
mes​ter bo​csá​nat​ké​rő​en rán​tott egy ap​rót a vál​lán.
– A pin​cém​ben van le​lán​col​va.
– Hü​lye pi​csa! – mor​mog​ta Szen​de.
– Cant​liss a mi​énk. – Bá​rány el​lé​pett a pult​tól, és ki​húz​ta ma​gát, be​kö​tö​zött bal
ke​zét la​zán nyug​tat​ta kard​ja mar​ko​la​tán.
A zsol​do​sok min​den​fé​le ki​hí​vó pó​zo​kat vet​tek fel, mint a hold​fé​nyes si​ká​tor​ban
ve​re​ked​ni ké​szü​lő kan​dú​rok. Nyá​jas üres te​kin​tet​tel fi​gyelt, te​nye​ré​ben újra meg
újra össze​kop​pan​tak a koc​kák, ahogy for​gat​ta őket.
– A ma​gu​ké? – kér​dez​te Cos​ca.
– Fel​gyúj​tot​ta a ta​nyá​mat, el​ra​bol​ta a fi​a​mat meg a lá​nyo​mat, az​tán el​ad​ta őket
a bar​bá​rok​nak. Egé​szen idá​ig kö​vet​tük a Kö​ze​li Vi​dék​ről. Most fel​visz ben​nün​ket a
he​gyek​be, és meg​mu​tat​ja, hol él a sár​kány népe.
Bár az évek mú​lá​sá​val az öreg iz​mai egy​re ne​héz​ke​seb​ben mű​köd​tek, szem​öl​dö​-
ke, amit a vi​lág leg​für​géb​bi​kei kö​zött tar​tot​tak szá​mon, most ed​dig is​me​ret​len ma​-
gas​sá​gok​ba szö​kött.
– Azt mond​ja, a sár​kány népe? Ta​lán se​gít​he​tünk egy​más​nak.
 Bá​rány kör​be​né​zett a seb​he​lyes, sza​kál​las ar​co​kon.
– Vé​gül is az em​ber​nek soha nem le​het elég szö​vet​sé​ge​se.
– Ahogy mond​ja! Aki el​té​ved a si​va​tag​ban, meg​issza a vi​zet, bár​ki​től is kap​ja,
igaz, Temp​lo​mos?
– Nem biz​tos, hogy nem hal​nék in​kább szom​jan – je​gyez​te meg Szen​de.
– Én Bá​rány va​gyok. Ő itt Szen​de. – Az észak​föl​di fel​emel​te a po​ha​rát, köz​szem​-
lé​re téve kö​zép​ső ujja a kö​té​sek el​le​né​re is tisz​tán lát​szó csonk​ját.
– Egy ki​lenc ujjú észak​föl​di – ál​la​pí​tot​ta meg a tá​bor​nok. – Ha nem té​ve​dek, egy
Resz​ket nevű il​le​tő ép​pen ma​gát ke​res​te a Kö​ze​li Vi​dé​ken.
– Nem ta​lál​koz​tunk.
– Aha. – Cos​ca ke​zé​ben az üveg​gel kör​be​mu​ta​tott Bá​rány sé​rü​lé​se​in. – Pe​dig azt
hit​tem, eze​ket ta​lán ő okoz​hat​ta.
– Nem.
– Úgy fest, meg​le​he​tő​sen sok el​len​sé​ge van, Bá​rány uram.
– Néha úgy ér​zem, szar​ni se tu​dok anél​kül, hogy ne sze​rez​zek né​hány újat.
– Nyil​ván at​tól függ, kire sza​rik. Fé​lel​me​tes alak ez a Caul Resz​ket, és nem hin​-
ném, hogy az évek pu​há​nyab​bá tet​ték vol​na. Még ezer év​vel ez előtt​ről is​mer​jük
egy​mást, Sty​ri​á​ból. Néha úgy ér​zem, a vi​lá​gon min​den​ki​vel ta​lál​koz​tam már, és
min​den új hely régi ar​cok​kal van tele. – A te​kin​te​te Sa​vi​a​nu​son ál​la​po​dott meg. –
Bár ezt az úri​em​bert nem is​me​rem.
– Sa​vi​a​nus va​gyok. – A fér​fi az ök​lé​be kö​hö​gött.
– Mi szél hoz​ta a Messzi Vi​dék​re? Az egész​sé​ge?
Sa​vi​a​nus ki​nyi​tot​ta a szá​ját, de nem fe​lelt. A kí​nos csend egy​re hosszabb​ra nyúlt,
a leg​több zsol​dos még min​dig a keze ügyé​ben tar​tot​ta a fegy​ve​rét. Az​tán Szen​de fe​-
lelt a fér​fi he​lyett.
– Cant​liss az ő egyik gye​re​két is el​ra​bol​ta, és ve​lünk együtt in​dult utá​na. Egy
Col​lem nevű fiút.
Egy idő​re is​mét vissza​tért a csend, az​tán Sa​vi​a​nus szin​te kel​let​le​nül hoz​zá​tet​te:
– A fi​a​mat, Col​le​met. – Megint kö​hö​gött, és han​go​san meg​kö​szö​rül​te a tor​kát. –
Re​mé​lem, Cant​liss el tud ve​zet​ni hoz​zá.
Szin​te meg​könnyeb​bü​lés volt lát​ni, ahogy a pol​gár​mes​ter két em​be​re át​ta​szi​gál​-
ta a ban​di​tát a já​ték​ter​men. A csuk​ló​já​ra bi​lin​cset la​ka​tol​tak, va​la​ha ele​gáns ru​há​i​-
ból csak mocs​kos ron​gyok ma​rad​tak, az arca pe​dig ép​pen olyan meg​vi​selt volt,
mint Bá​rá​nyé. Fél kar​ja er​nyed​ten ló​gott, fél lá​bát pe​dig csak von​szol​ta maga után
a pad​lón.
– A ti​tok​za​tos Gre​ga Cant​liss! – ki​ál​tot​ta Cos​ca, ahogy a pol​gár​mes​ter em​be​rei a
föld​re ta​szí​tot​ták előt​te a fér​fit. – Ne fél​jen! Ni​co​mo Cos​ca va​gyok, a hír​hedt zsol​-
dos​ve​zér, s a töb​bi, s a töb​bi, és sze​ret​nék né​hány kér​dést fel​ten​ni ma​gá​nak. Azt
ta​ná​csol​nám, hogy gon​do​san fon​tol​ja meg a vá​la​sza​it, mi​vel az éle​te függ​het raj​tuk
meg ilyes​mi.
Cant​liss Szen​dé​re, Sa​vi​a​nus​ra és Bá​rány​ra né​zett, az​tán a hu​szon​pár zsol​dos​ra,
majd a gyá​vák Temp​lo​mos szá​má​ra oly is​me​rős ösz​töné​vel gyor​san fel​mér​te, hogy
meg​vál​to​zott a ha​tal​mi egyen​súly, és buz​gón bó​lin​tott.
– Né​hány hó​nap​pal ez​előtt maga vá​sá​rolt pár lo​vat egy Gre​yer nevű vá​ros​ban.
Ilyen ér​mék​kel fi​ze​tett. – Cos​ca egy bű​vész szé​les gesz​tu​sá​val elő​vett egy apró
arany​pénzt. – Ezek tör​té​ne​te​sen an​tik bi​ro​dal​mi pén​zek.
Cant​liss te​kin​te​te Cos​ca ar​cá​ra ug​rott, úgy pró​bált ol​vas​ni be​lő​le, mint egy
könyv​ből.
– Így volt. Nem vi​ta​tom.
– A lo​va​kat lá​za​dók ad​ták el ma​gá​nak, akik azért har​col​nak, hogy ki​sza​kít​sák
Sta​rik​lan​dot az Uni​ó​ból.
– Igen?
– Igen.
– Igen!
Cos​ca kö​ze​lebb ha​jolt.
– Hon​nan szár​maz​nak az ér​mék?
– A sár​kány népe fi​ze​tett ve​lük. Bar​bá​rok a he​gyek​ből, Ki​lá​tón túl​ról.
– Mit fi​zet​tek ki ve​lük?
A fér​fi meg​nyal​ta se​bes aj​kát.
– Gye​re​ke​ket.
– Ocs​mány üz​let – mor​mol​ta Swor​breck.
– A leg​több üz​let ocs​mány – kö​zöl​te Cos​ca, ahogy egy​re kö​ze​lebb és kö​ze​lebb
ha​jolt Cant​liss​hoz.
– Több ilyen ér​mé​jük is van?
– Azt mond​ták, annyi, amennyit csak aka​rok.
– Ki mond​ta?
– Waer​di​nur. Ő a ve​zé​rük.
– Amennyit csak aka​rok. – Cos​ca sze​me ép​pen olyan fé​nye​sen csil​lant, mint az
el​kép​zelt arany. – Szó​val azt mond​ja ne​kem, hogy ezek a sár​ká​nyos em​be​rek szö​-
vet​ség​ben áll​nak a lá​za​dók​kal?
– Mi?
 – Hogy ezek a bar​bá​rok pén​ze​lik és ta​lán búj​tat​ják is ma​gát Con​thust, a lá​za​dok
ve​zé​rét?
Rö​vid szü​net után Cant​liss pis​log​va né​zett fel.
– Hát… tu​laj​don​kép​pen…
Cos​ca szé​le​sen el​mo​so​lyo​dott.
– Igen! És ha a meg​bí​zóm, Lor​sen ink​vi​zí​tor fel​te​szi ugyan​ezt a kér​dést, mit fog
fe​lel​ni neki?
Most már Cant​liss is mo​soly​gott, lát​ván, hogy az esé​lyei je​len​tő​sen ja​vul​tak.
– Azt, hogy igen! Con​thus oda​fent van ná​luk, efe​lől sem​mi két​sé​gem! A po​kol​ba
is, nyil​ván​va​ló​an újra há​bo​rú​ba akar men​ni a pén​zük​ből!
– Tud​tam! – Cos​ca ki​töl​tött egy jó​ko​ra adag szeszt Bá​rány üres po​ha​rá​ba. – El
kell kí​sér​nünk ma​gát a he​gyek​be, hogy gyö​ke​res​tül tép​jük ki a föld​ből ezt a lá​za​-
dást! Ez a nyo​mo​rult ka​la​u​zol majd ben​nün​ket, és cse​ré​be vissza​nye​ri a sza​bad​sá​-
gát!
– Úgy bi​zony! – ki​ál​tot​ta Cant​liss, és vi​gyo​rog​va for​dult Szen​de, Bá​rány meg Sa​-
vi​a​nus felé. Az​tán fel​nyü​szí​tett, ahogy Bra​chio talp​ra rán​tot​ta, és az ajtó felé von​-
szol​ta.
– Basszák meg! – dör​mög​te maga elé Szen​de.
– Csak re​á​li​san – súg​ta oda neki Bá​rány, és meg​fog​ta a kö​nyö​két.
– Mi​cso​da sze​ren​cse mind​annyi​unk szá​má​ra – lel​ke​se​dett Cos​ca –, hogy ép​pen
idő​ben ér​kez​tem, mi​előtt út​nak in​dul​tak vol​na!
– Min​dig is máz​lis​ta vol​tam – je​gyez​te meg Temp​lo​mos.
– Én is – tet​te hoz​zá Szen​de.
– Csak re​á​li​san! – súg​ta Bá​rány.
– Egy négy​fős csa​pa​tot könnyű el​sö​pör​ni – ma​gya​ráz​ta Cos​ca a kö​rü​löt​te ál​lók​-
nak. – Egy há​rom​száz fős csa​pa​tot már nem annyi​ra.
– Két​száz​het​ven​ket​tő – mond​ta Nyá​jas.
– Vált​hat​nánk egy szót? – Édes Dab kö​ze​le​dett a pult​hoz. – Ha azt ter​ve​zik,
hogy fel​men​nek a he​gyek​be, jobb ka​la​uz​ra lesz szük​sé​gük, mint ez a fél​holt gyil​-
kos. Én ren​del​ke​zem a meg​fe​le​lő tu​dás​sal, és fel​aján​lom a szol​gá​la​ta​i​mat.
– Rend​kí​vül nagy​vo​na​lú – ál​la​pí​tot​ta meg Cos​ca. – De ki​cso​da maga?
– Édes Dab. – A ne​ves cser​kész le​kap​ta a ka​lap​ját, meg​mu​tat​va sa​ját fo​gyat​ko​zó
fürt​je​it. Nyil​ván​va​ló​an ki​sza​gol​ta, hogy jö​ve​del​me​zőbb vál​lal​ko​zás​ba is fog​hat an​-
nál, mint hogy bal​fá​cá​no​kat te​rel​jen vissza Sta​rik​land​ba.
– A ha​tár​vi​dék köz​is​mert ka​lan​do​ra? – Swor​breck fel​kap​ta a fe​jét a pa​pír​ja​i​ból.
– Azt hit​tem, fi​a​ta​labb.
 Édes fel​só​haj​tott.
– Ré​gen az vol​tam.
– Maga hal​lott már róla? – kér​dez​te Cos​ca.
Az élet​rajz​író a mennye​zet felé emel​te az or​rát.
– Egy Ma​rin Glan​horm nevű em​ber, aki​vel kap​cso​lat​ban nem va​gyok haj​lan​dó
az „író” szót hasz​nál​ni, igen si​lány mi​nő​sé​gű és ne​vet​sé​ge​sen el​túl​zott be​szá​mo​lót
ve​tett pa​pír​ra ál​lí​tó​la​gos ka​land​ja​i​ról.
– Ah​hoz sem​mi kö​zöm nem volt – je​len​tet​te ki Édes. – Vi​szont igaz, ami igaz,
meg​le​he​tő​sen sok ka​land​ban volt ré​szem. Meg​for​dul​tam a Messzi Vi​dék min​den
egyes olyan pont​ján, ame​lyik elég nagy hoz​zá, hogy el​fér​jen raj​ta a csiz​mám. – Kö​-
ze​lebb in​tet​te Cos​cát, és hal​kab​ban foly​tat​ta. – El​ju​tot​tam majd​nem Ash​ran​cig,
ahol a sár​kány népe él. Ott van a szent föld​jük. A tár​sam, Síró Szik​la még
messzebb is járt. Tud​ja… – Ha​tás​szü​ne​tet tar​tott. – Ő kö​zé​jük tar​to​zott.
– Igaz – mor​dult fel Síró Szik​la, aki az​óta sem állt fel az asz​tal​tól, bár Cor​lin idő​-
köz​ben el​tűnt, és csak a kár​tyá​it hagy​ta hát​ra.
– Oda​fent ne​vel​ke​dett – mond​ta Édes. – Oda​fent élt.
– Oda​fent szü​le​tett, mi? – kér​dez​te Cos​ca.
Síró Szik​la ün​ne​pé​lye​sen meg​ráz​ta a fe​jét.
– Sen​ki sem szü​le​tik Ash​ranc​ban. – Ez​zel a fo​gai közé dug​ta ki​hűlt pi​pá​ját,
mint​ha erre nem is lett vol​na ér​tel​me több szót vesz​te​get​ni.
– Vi​szont is​me​ri oda​fent a tit​kos út​vo​na​la​kat, már​pe​dig azok​ra szük​sé​gük lesz,
mert a ro​ha​dék sár​kány​em​be​rek nem fog​ják tárt ka​rok​kal vár​ni ma​gu​kat, ha egy​-
szer a te​rü​le​tük​re lép​nek. Fur​csa, ké​nes arra a vi​dék, de alat​to​mos med​vék​ként vi​-
gyáz​nak rá, ez az igaz​ság.
– Ez eset​ben ma​guk ket​ten fel​be​csül​he​tet​len ér​té​kű tag​jai len​né​nek az ex​pe​dí​ci​-
ónk​nak – mond​ta Cos​ca. – Mik vol​ná​nak a fel​té​te​lei?
– Meg​elég​szünk a ta​lált ér​té​kek hu​szad​ré​szé​vel.
– Az a cé​lunk, hogy le​ver​jük a lá​za​dást, nem kin​cset ke​res​ni me​gyünk.
Édes el​mo​so​lyo​dott.
– Min​den vál​lal​ko​zás​ban ben​ne van a bu​kás koc​ká​za​ta.
– Ez eset​ben üd​vöz​löm a csa​pat​ban! A jo​gá​szom meg​fo​gal​maz​za a szer​ző​dést.
– Ket​tő​száz​het​ven​négy – mond​ta Nyá​jas. Ki​fe​je​zés​te​len te​kin​te​te Temp​lo​mos​ra
té​vedt. – És maga.
Cos​ca ne​ki​lá​tott ki​ön​tö​get​ni az italt.
– Mi​ért van az, hogy az iga​zán ér​de​kes em​be​rek mind éle​me​dett ko​rú​ak? – Ol​-
dal​ba bök​te Temp​lo​most. – A te ge​ne​rá​ci​ód nem ter​mel va​la​mi nagy el​mé​ket.
 – Óri​á​sok ár​nyé​ká​ban ku​por​gunk, és na​gyon is tu​da​tá​ban va​gyunk a hi​á​nyos​sá​-
ga​ink​nak.
– Jaj, hogy hi​á​nyoz​tál, Temp​lo​mos! Ha mást nem is, negy​ven év há​bo​rús​ko​dás
alatt annyit meg​ta​nul​tam, hogy a vic​ces ol​da​luk​ról kell szem​lél​ni a dol​go​kat. Hogy
pö​rög a nyel​ve en​nek az em​ber​nek! Már​mint ha szö​ve​ge​lés​ről van szó, nem ak​kor,
ha szex​ről. Utób​bi​val kap​cso​lat​ban nem ke​zes​ked​he​tem. Ezt ne írja bele, Swor​-
breck! – Az élet​rajz​író dur​cá​san át​hú​zott va​la​mit. – Amint az em​be​rek ki​pi​hen​ték
ma​gu​kat, és össze​gyűj​töt​tük az el​lát​mányt, in​du​lunk.
– Ta​lán jobb len​ne meg​vár​ni a tél vé​gét – ja​va​sol​ta Édes.
Cos​ca kö​ze​lebb ha​jolt hoz​zá.
– El tud​ja kép​zel​ni, mi tör​tén​ne, ha négy hó​nap​ra el​szál​lá​sol​nám itt a se​re​ge​-
met? A vá​ros je​len​le​gi ál​la​po​ta leg​fel​jebb hal​vány íze​lí​tő ah​hoz ké​pest.
– El tud​ja kép​zel​ni, mi tör​té​nik, ha há​rom​száz em​bert el​kap egy iga​zi téli vi​har
oda​fent? – mor​dult fel Édes, és be​le​túrt a sza​kál​lá​ba.
– Gő​zöm sincs – fe​lel​te Cos​ca –, de alig vá​rom, hogy meg​tud​jam. Ki kell hasz​-
nál​nunk a pil​la​na​tot! Min​dig is ez volt a mot​tóm, írja csak le, Swor​breck!
– Nem​so​ká​ra in​kább az le​het a mot​tó​ja, hogy „Nem ér​zem a ki​ba​szott lá​ba​mat”
– je​gyez​te meg Édes.
De a tá​bor​nok szo​ká​sa sze​rint oda se he​de​rí​tett.
– Va​la​mi azt súg​ja, hogy mind​annyi​an meg​ta​lál​juk azok kö​zött a he​gyek kö​zött,
amit ke​re​sünk! – Egyik kar​ját Sa​vi​a​nus, a má​si​kat pe​dig Bá​rány vál​lán ve​tet​te át.
– Lor​sen a lá​zadó​it, én az ara​nya​mat, ezek a nagy​sze​rű em​be​rek pe​dig az el​ve​szett
gye​re​ke​i​ket. Igyunk hát a szö​vet​sé​günk​re! – Ez​zel a ma​gas​ba emel​te Temp​lo​mos
im​má​ron szin​te üres üve​gét.
– De szar! – szűr​te össze​szo​rí​tott fo​gai kö​zött Szen​de.
Temp​lo​mos mély​sé​ge​sen egyet​ér​tett. Vi​szont a je​lek sze​rint nem volt be​le​szó​lá​sa
a dol​gok ala​ku​lá​sá​ba.
 Nincs menekvés

Ro le​vet​te a sár​kány​pik​ke​lyes lán​cot, és a szőr​mé​re fek​tet​te. Szen​de egy​szer azt

mond​ta neki, hogy az em​ber az egész éle​tét el​vesz​te​get​he​ti a meg​fe​le​lő pil​la​nat​ra
vár​va. És iga​zá​ból ez a pil​la​nat is ép​pen olyan jó volt, mint bár​me​lyik má​sik.
Meg​érin​tet​te Pit ar​cát a sö​tét​ben. A fiú hal​vány mo​sollyal az ar​cán mo​cor​gott.
Bol​dog volt itt. Ta​lán még elég fi​a​tal hoz​zá, hogy fe​lejt​sen. Biz​ton​ság​ban lesz, már
amennyi​re egy​ál​ta​lán le​het​sé​ges. Eb​ben a vi​lág​ban nin​csen bi​zo​nyos​ság. Ro sze​re​-
tett vol​na el​kö​szön​ni, de félt, hogy az öccse sír​ni fog. Fog​ta hát a zsák​ját, és be​vet​te
ma​gát a sö​tét​ség​be.
A le​ve​gő csí​pős volt, a hó pu​hán hul​lott alá, de azon​nal el is ol​vadt, ahogy föl​det
ért, és a me​leg ta​laj egy pil​la​nat​tal ké​sőbb már is​mét szá​raz volt. Né​hány ház​ból
fény szi​vár​gott – az üveg és zsa​lu nél​kü​li ab​la​ko​kat vagy egye​ne​sen a hegy​ol​dal​ból
vág​ták ki, vagy olyan vén és pisz​kos fa​lak​ból, hogy Ro nem tud​ta meg​kü​lön​böz​tet​-
ni őket a hegy​től. Az ár​nyék​ban osont, ron​gyok​ba csa​vart lába né​mán érin​tet​te az
ősi kö​ve​ket. El​ha​ladt a ha​tal​mas fe​ke​te fő​ző​kő mel​lett, ami​nek az évek csil​lo​gó​ra
kop​tat​ták a fe​lü​le​tét, és szi​szeg​ve szállt fel róla a gőz, ahogy sor​ra hul​lot​tak rá a
hó​pely​hek.
A nagy ház aj​ta​ja nyi​kor​gott, ahogy Ro el​ha​ladt mel​let​te, úgy​hogy gyor​san a lyu​-
ka​csos fal​hoz si​mult, és várt. Az ab​la​kon át hal​lot​ta a Gyű​lés tag​ja​i​nak ki​szű​rő​dő
hang​ja​it. Csak há​rom hó​na​pot töl​tött itt, de már is​mer​te a nyel​vü​ket.
– A san​kák a mé​lyebb alag​utak​ban sza​po​rod​nak. – Utó hang​ja. A nő min​dig
óva​tos​sá​got ta​ná​csolt.
– Ak​kor ki kell ker​get​nünk őket on​nan. – Akosh. A má​sik nő min​dig bá​tor volt.
– Ha elég em​bert kül​dünk el​le​nük, ke​ve​sen ma​rad​nak itt. Egy nap még meg​je​-
len​nek itt az ide​ge​nek.
– El​vet​tük tőle a ked​vü​ket azon a he​lyen, amit Ki​lá​tó​nak ne​vez​nek.
– Vagy fel​kel​tet​tük a kí​ván​csi​sá​gu​kat.
– Ha fel​éb​reszt​jük a sár​kányt, már nem fog szá​mí​ta​ni.
– Én kap​tam fel​ada​tul, hogy meg​hoz​zam a dön​tést. – Waer​di​nur mély hang​ja. –
A Mes​ter nem azért küld​te ide az őse​in​ket, hogy hagy​juk el​pusz​tul​ni a mun​ká​ját.
Me​rész​nek kell len​nünk. Akosh, te észak​nak in​dulsz há​rom​száz em​be​rünk​kel, ki​-
ker​ge​ted a mély já​ra​tok​ból a san​ká​kat, és gon​dos​kodsz róla, hogy té​len is foly​ta​-
tód​jon az ásás. Az ol​va​dás után vissza​térsz.
 – Ag​gó​dom – mond​ta Utó. – Lá​to​má​sa​im vol​tak.
– Te min​dig ag​gódsz.
A sza​va​ik be​le​ol​vad​tak az éj​sza​ká​ba, ahogy Ro to​vább​si​e​tett a nagy, tom​pa fé​nyű
bronz​la​po​kon át, amik​re apró írás​je​lek​kel vés​ték fel az idők kö​dé​be vissza​nyú​ló
sok-sok ezer ne​vet. Tud​ta, hogy ma este Ica​ray őr​kö​dik, és úgy sej​tet​te, most is ré​-
szeg lesz, mint min​dig. A fér​fi a bolt​ív alatt ült, a feje le-le​bil​lent, a dár​dá​ja a fal​-
nak tá​maszt​va állt mel​let​te, lá​bai kö​zött egy üres üve​get tar​tott. Vé​gül is a sár​kány
népe is csak egy​sze​rű em​be​rek​ből állt, akik ugyan​olyan esen​dő​ek vol​tak, mint bár​-
ki más.
Ro egy​szer vissza​né​zett. Gyö​nyö​rű​nek ta​lál​ta a sár​gán vi​lá​gí​tó ab​la​ko​kat a fe​ke​te
szik​lá​ban, a sö​tét fa​ra​gá​so​kat a csil​la​gok​tól ra​gyo​gó ég​bolt előtt emel​ke​dő te​tő​kön.
De nem ez az ott​ho​na. Nem hagy​ja, hogy az le​gyen. El​si​e​tett Ica​ray mel​lett, az​tán
le a lép​csőn. Ke​zé​vel a me​leg szik​lát érin​tet​te a jobb ol​da​lon, mert tud​ta, hogy a
bal​ján több száz lé​pés mély sza​ka​dék tá​tong.
El​ju​tott a he​gyes ki​szö​gel​lé​sig, és meg​ta​lál​ta a rej​tett lép​csőt, ami me​re​de​ken ve​-
ze​tett to​vább le​fe​lé a hegy​ol​dal​ban. Iga​zá​ból egy​ál​ta​lán nem tűnt úgy, mint​ha el
len​ne rejt​ve, de Waer​di​nur egy​szer azt me​sél​te, hogy el​va​rá​zsolt lép​cső, és sen​ki
sem lát​ja, amíg meg nem mu​tat​ják neki. Szen​de min​dig azt mond​ta, hogy má​gu​-
sok meg dé​mo​nok nem lé​tez​nek, ez mind csak mese, de itt, a vi​lág​nak eb​ben a tá​-
vo​li szeg​le​té​ben még​is min​dent má​gia vett kö​rül. En​nek az el​len​ke​ző​jét ál​lí​ta​ni
olyan len​ne, mint az ég​bolt lé​te​zé​sét le​ta​gad​ni.
Ahogy a ka​nyar​gó lép​csőn tá​vo​lo​dott Ash​ranc​tól, a kö​vek egy​re hi​de​geb​bek let​-
tek a lába alatt. Az​tán be​vet​te ma​gát az er​dő​be, a lej​tőn ha​tal​mas fák nőt​tek, a gyö​-
ke​rek gán​csot ve​tet​tek neki, és a bo​ká​já​ra te​ke​red​tek. Egy só​val ki​vert kö​vek kö​-
zött cso​bo​gó, ké​nes pa​tak mel​lett fu​tott. Ami​kor már lát​ta a lé​leg​ze​te pá​rá​ját, meg​-
állt, a hi​deg a mell​ka​sá​ba mart. Ro me​le​geb​ben bu​gyo​lál​ta be a lá​bát, ki​te​ker​te a
szőr​mét, és a vál​lá​ra te​rí​tet​te, evett, ivott, be​kö​töt​te a zsák szá​ját, és to​vább​si​e​tett.
Bá​rány​ra gon​dolt, amint lá​tás​tól va​ku​lá​sig cap​la​tott az eke mö​gött, az​tán Szen​dé​-
re, amint ve​rej​té​ke​ző hom​lok​kal for​gat​ta a ka​szá​ját, és össze​szo​rí​tott fo​gai kö​zött
szűr​te a sza​va​kat: „Ki kell tar​ta​nod. Eszed​be ne jus​son, hogy fel​add! Tarts ki!” És
Ro ki​tar​tott.
A hó itt már fol​tok​ban meg​ma​radt, az ágak​ról, kipp-kopp, ol​va​dó lé csö​pö​gött
alá. Ro bor​zasz​tó​an vá​gyott egy pár ren​des csiz​má​ra. A tá​vol​ból far​ka​sok bá​na​tos
vo​nyí​tá​sát hal​lot​ta, és fel​gyor​sí​tot​ta a lép​te​it. So​ká​ig fu​tott, a lába át​ázott és egy​re
job​ban fájt, le​fe​lé tar​tott, min​dig csak le​fe​lé, éles pe​re​mű szik​lá​kon má​szott át, a
fe​ne​kén csú​szott a ka​vi​csos ta​la​jon, és a csil​la​gok alap​ján pró​bált tá​jé​ko​zód​ni, aho​-
gyan Cso​bog ta​ní​tot​ta egy éj​jel, ami​kor Ro nem tu​dott alud​ni, és együtt ki​ül​tek a
paj​ta mel​lé.
Lej​jebb már nem esett a hó, vi​szont vas​tag ré​teg​ben fed​te a föl​det, és csil​lo​gott,
ahogy a haj​nal fé​nyei át​ve​re​ked​ték ma​gu​kat a fák kö​zött. Ro lép​tei ro​pog​tak, ar​cát
bi​zser​get​te a hi​deg. Előt​te egy​re rit​ká​sab​ban so​ra​koz​tak a fák, ő pe​dig si​e​tett to​-
vább, és ab​ban re​mény​ke​dett, hogy ha​ma​ro​san ga​bo​na​föl​de​ket pil​lant meg, vi​rá​-
gos völ​gyet, vagy egy vi​dám vá​ros​kát a dom​bok kö​zött.
Szé​dí​tő ma​gas​ság​ban buk​kant ki az er​dő​ből egy szik​la​pe​re​men, előt​te egy​han​gú
táj nyúlt a vég​te​len​be fe​ke​te er​dők​kel, és szür​kü​lő hó​csí​kok​kal szab​dalt csu​pasz,
fe​ke​te kö​vek​kel. Sem em​be​rek​nek, sem szí​nek​nek nyo​mát sem lát​ta se​hol. Nem is
sej​tet​te, mer​re le​het a vi​lág, amit va​la​ha is​mert, nem is sej​tet​te, mer​re ke​res​het​né
a sza​ba​du​lás re​mé​nyét. Itt már nem su​gár​zott hő a föld​ből, min​den fa​gyos volt. Ro
a te​nye​ré​be le​helt hát, és azon gon​dol​ko​dott, hogy va​jon a vi​lág vé​gén jár-e.
– Ügyes vol​tál, lá​nyom. – Waer​di​nur tö​rök​ülés​ben ült mö​göt​te, há​tát egy fa​-
törzs​nek ve​tet​te, bot​ját, ami​ről Ro még min​dig nem tud​ta el​dön​te​ni, nem dár​da-e
va​ló​já​ban, a kö​nyök​haj​la​tá​ban tar​tot​ta. – Van hús a zsá​kod​ban? Nem ké​szül​tem
fel az útra, és vé​gül jó messzi​re ve​zet​tél.
Ro csend​ben adott neki egy da​rab húst, az​tán le​ült mel​lé, és et​tek. Egy​szer csak
azon kap​ta ma​gát, hogy örül, ami​ért a fér​fi utá​na​jött.
Egy idő után Waer​di​nur meg​szó​lalt.
– Ne​héz le​het el​en​ged​ni a múl​tad, de meg kell ér​te​ned, hogy nincs töb​bé. – Elő​-
vet​te a sár​kány​pik​ke​lyes lán​cot, amit Ro hát​ra​ha​gyott, a lány nya​ká​ba akasz​tot​ta,
ő pe​dig nem til​ta​ko​zott.
– Szen​de el fog jön​ni… – De vé​kony​ka, a hi​deg​től erőt​len hang​ja be​le​ve​szett a
hóba meg a nagy üres​ség​be.
– Le​het. De tu​dod, hány gye​rek ke​rült ide az én éle​tem​ben?
Ro nem fe​lelt.
– Sok száz. És tu​dod hány​nak je​lent meg a csa​lád​ja, hogy vissza​kö​ve​tel​je?
Ro nyelt egyet, de to​vább​ra is néma ma​radt.
– Egy​nek sem. – Waer​di​nur át​ka​rol​ta a vál​lát, és me​le​gen ma​gá​hoz szo​rí​tot​ta. –
Most már kö​zénk tar​to​zol. Néha va​la​ki úgy dönt, hogy el​hagy ben​nün​ket. Má​so​kat
szám​űzünk. Mint a nő​vé​re​met. Ha tény​leg men​ni akarsz, sen​ki sem fog vissza​tar​-
ta​ni. De hosszú, ne​héz az út, és hová ve​zet? Csak vér​vö​rös vi​dé​ket ta​lálsz, ahol nin​-
csen igaz​ság és nin​csen ér​te​lem.
Ro bó​lin​tott. Ezt ő is ész​re​vet​te.
– Itt van cél​ja az élet​nek. Szük​sé​günk van rád. – A fér​fi fel​állt, és ki​nyúj​tot​ta a
ke​zét. – Mu​tat​ha​tok ne​ked va​la​mi cso​dá​la​to​sat?
– Mi​cso​dát?
– Ami​ért a Mes​ter ide​kül​dött ben​nün​ket. Ami​ért itt ma​ra​dunk.
Ro meg​fog​ta a fér​fi ke​zét, az pe​dig könnye​dén a vál​lá​ra kap​ta. Te​nye​ré​vel vé​gig​-
si​mí​tot​ta Waer​di​nur sima fej​bő​rét.
– Hol​nap az én fe​je​met is le​bo​rot​vál​hat​juk?
 – Ami​kor csak aka​rod. – Ez​zel a fér​fi el​in​dult fel a hegy​ol​da​lon, vissza​fe​lé kö​vet​-
ve Ro láb​nyo​ma​i​nak vo​na​lát a hó​ban.

 IV.
SÁRKÁNYOK
„Sok hu​mo​ros do​log van a vi​lá​gon;
ezek közé tar​to​zik a fe​hér em​ber​nek az a fel​fo​gá​sa,
hogy ő ke​vés​bé vad a töb​bi vad​em​ber​nél.”

– Mark Twain –

Uta​zás az Egyen​lí​tő kö​rül

(Be​ne​dek Mar​cell for​dí​tá​sa)
 Hármasával

– Bassza meg, de kur​va hi​deg van! – sut​tog​ta Szen​de.

A fák fa​gyott gyö​ke​rei kö​zött egy üreg​ben ta​lál​tak me​ne​dé​ket, de a fel​tá​ma​dó szél
újra meg újra fel​po​foz​ta őket, és Szen​de hi​á​ba csa​vart egy pok​ró​cot dup​lán a fe​jé​-
re, hogy csak a sze​me lát​szott ki, így is egé​szen vö​rös lett az arca, rá​adá​sul ép​pen
úgy saj​gott, mint a va​ló​di po​fo​nok​tól. Az ol​da​lán fe​küdt, és na​gyon kel​lett pi​sil​nie,
de nem mer​te le​tol​ni a nad​rág​ját, ne​hogy egy fe​ne​ké​re ta​pa​dó sár​ga jég​csap okoz​-
zon neki to​váb​bi kel​le​met​len​sé​ge​ket. Szo​ro​san össze​fog​ta a ka​bát​ját a vál​lán, a ka​-
bát​ja fö​lött meg az Édes​től ka​pott, dér​lep​te far​kas​bőrt, meg​moz​gat​ta fa​gyott láb​uj​-
ja​it je​ges csiz​má​já​ban, zsib​badt ujj​be​gyét pe​dig a szá​ja elé emel​te, hogy a le​he​tő​sé​-
gek​hez mér​ten ki​hasz​nál​ja a le​he​le​te me​le​gét, amíg még egy​ál​ta​lán lé​leg​zik.
– Bassza meg, de kur​va hi​deg van!
– Ez sem​mi – kö​zöl​te Édes. – Egy​szer To​rony​iránt​nál el​ka​pott ben​nün​ket a he​-
gyek​ből ér​ke​ző lég​áram​lat. Olyan hi​deg volt, hogy az ita​lok be​le​fagy​tak a pa​lack​ba.
Össze kel​lett tör​nünk az üve​get, és da​ra​bok​ban ki​osz​ta​nunk a piát.
– Ss​s​szz – szi​szeg​te Síró Szik​la, és füst​fel​hő szi​vár​gott el​ké​kült aj​kai kö​zül. Egé​-
szen ed​dig a pil​la​na​tig Szen​de azt gya​ní​tot​ta, hogy a nő már órák​kal ko​ráb​ban ha​-
lál​ra fa​gyott pi​pá​já​val a foga kö​zött. Egész dél​előtt szin​te fel sem né​zett, csak az
elő​ző este fe​de​zék​nek el​ren​de​zett alj​nö​vény​ze​ten ke​resz​tül bá​mult le Ki​lá​tó felé.
Nem mint​ha sok lát​ni​va​ló lett vol​na ott. A tá​bor el​ha​gya​tott​nak tűnt. Az egyet​-
len utca egyik ol​da​lán fel​tor​ló​dott a hó az aj​tók előtt, a csil​lo​gó jég​csa​pok​kal dí​szí​-
tett te​tő​kön pe​dig vas​tag ré​teg​ben állt. Egy kí​ván​csi far​kas​tól el​te​kint​ve egyet​len
lel​ket sem le​he​tett lát​ni se​hol. A ké​mé​nyek​ből nem szállt fel füst, a fé​lig be​te​me​tett
sát​rak nyí​lá​sán nem szi​vár​gott ki fény. A régi sír​kam​rák kö​zön​sé​ges fe​hér ku​pa​-
cok​nak lát​szot​tak. A régi to​rony, ami​ről a hely egy​kor a ne​vét kap​hat​ta, ros​ka​do​-
zott a hó alatt. A gyö​szös fe​nyők kö​zött fújó szél va​la​hol egy zsa​lut zör​ge​tett ki​tar​-
tó​an, ezen​kí​vül azon​ban a te​le​pü​lés olyan néma volt, mint Ju​vens sír​ja.
Szen​de so​sem ra​jon​gott a vá​ra​ko​zá​sért, nem volt eb​ben sem​mi új, de az, ahogy a
gyö​ke​rek kö​zött meg​hú​zód​va né​mán fi​gyel​tek, túl​sá​go​san is a tör​vé​nyen kí​vü​li​-
ként töl​tött nap​ja​i​ra em​lé​kez​tet​te. Ami​kor ő a ha​sán fe​küdt a por​ban, Jeg fo​lya​ma​-
to​san rá​gott, rá​gott, kö​pött és rá​gott a füle mel​lett, Majd​nem pe​dig em​ber​te​len
mennyi​sé​gű sós ve​rej​té​ket iz​zadt ki ma​gá​ból, és együtt vár​ták a fe​lé​jük té​ve​dő bal​-
sze​ren​csés uta​zó​kat. Ak​ko​ri​ban úgy tett, mint​ha ő len​ne Füst, a go​nosz​ság​ba fé​lig
be​le​őrült úton​ál​ló, pe​dig iga​zá​ból csak egy, az ál​lan​dó fé​le​lem​be fé​lig be​le​őrült,
bor​zasz​tó​an bal​sze​ren​csés kis​lány​nak érez​te ma​gát. Ret​te​gett azok​tól, akik ül​döz​-
ték, ret​te​gett azok​tól, akik vele tar​tot​tak, de le​ges​leg​in​kább sa​ját ma​gá​tól ret​te​gett.
Gőze sem volt, mi​hez kezd leg​kö​ze​lebb. Mint​ha egy gyű​lö​le​tes bo​lond bár​me​lyik
pil​la​nat​ban meg​ra​gad​hat​ná a ke​zét meg a szá​ját, és mint egy bá​bu​ét, úgy irá​nyít​-
hat​ná min​den moz​du​la​tát. A gon​do​lat​ra leg​szí​ve​seb​ben ki​má​szott vol​na sa​ját fájó
bő​ré​ből.
– Ne mo​co​rogj! – sut​tog​ta Bá​rány rez​ze​nés​te​le​nül, akár egy ki​vá​gott fa.
– Mi​ért? Kur​vá​ra nincs itt sen​ki, ez a hely dög​lött, mint egy…
Síró Szik​la fel​emel​te egyik büty​kös uj​ját, Szen​de orra elé tar​tot​ta, az​tán úgy for​-
dí​tot​ta, hogy vé​gül a fák felé mu​ta​tott a tá​bor túl​ol​da​lán.
– Lá​tod azt a két nagy fe​nyőt? – kér​dez​te súg​va Édes. – Meg köz​tük azt a há​rom
he​gyes szik​lát, amik olya​nok, mint há​rom ujj? Ott van a rej​tek​hely.
Szen​de ad​dig me​redt a kö​vek, a hó meg a fák fakó ku​sza​sá​gá​ra, amíg be​le​fáj​dult
a sze​me. Az​tán mint​ha va​la​mi alig ész​re​ve​he​tő​en moz​dult vol​na.
– Az egy sár​kány? – kér​dez​te vissza​fojt​va a lé​leg​ze​tét.
Síró Szik​la fel​emel​te két uj​ját.
– Pá​ro​sá​val jár​nak – mond​ta Édes.
– Ő az​tán jó! – sut​tog​ta Szen​de Síró Szik​la felé int​ve. Iga​zi ama​tőr​nek érez​te
ma​gát eb​ben a tár​sa​ság​ban.
– A leg​jobb.
– Ho​gyan csal​juk ki őket?
– Ki​jön​nek ma​guk​tól is. Fel​té​ve, hogy Cos​ca, az a ré​szeg hü​lye be​vált​ja az ígé​re​-
tét.
– Ab​ban tá​vol​ról sem bíz​nék – mor​mog​ta Szen​de. Hi​á​ba be​szélt Cos​ca annyit a
si​et​ség​ről, a zsol​do​sai tel​jes két hé​ten át úgy te​le​ped​tek Ránc​ra, mint le​gyek a trá​-
gyá​ra. Ál​lí​tó​lag az el​lát​mány​ról gon​dos​kod​tak, ami a gya​kor​lat​ban azt je​len​tet​te,
hogy kel​le​met​len fel​for​du​lást okoz​tak. Még to​vább tar​tott, mire át​kec​me​reg​tek az
alig pár tu​cat mér​föld​nyi fenn​sí​kon Ránc és Ki​lá​tó kö​zött, nyo​muk​ban Ránc leg​-
vál​lal​ko​zó​ked​vűbb kur​vá​i​val, sze​ren​cse​já​té​ko​sa​i​val és ke​res​ke​dő​i​vel, akik el​szán​-
ták ma​gu​kat, hogy le​gom​bol​ják a ka​to​nák​ról azt a pénzt, amit a vá​ros​ban va​la​mi
cso​da foly​tán nem köl​töt​tek el. Mind​eköz​ben az öreg vé​gig mo​so​lyog​va szem​lél​te a
ne​héz​ke​sen ván​szor​gó ká​oszt, és lég​ből ka​pott me​sé​ket adott elő az idi​ó​ta élet​rajz​-
író​já​nak. – Az a be​nyo​má​som, hogy a szö​veg meg a cse​lek​vés rég nem áll​nak kap​-
cso​lat​ban egy​más​sal a vén gaz​em​ber fe​jé​ben…
– Pszt! – tor​kol​ta le Bá​rány.
Szen​de a föld​höz la​pult, ahogy egy csa​pat fel​há​bo​ro​dott var​jú han​gos szárny​-
csap​ko​dás​sal a fa​gyott égre szállt. A szél el​foj​tott ki​ál​tá​so​kat ho​zott ma​gá​val, az​tán
fegy​ver​csör​gés hal​lat​szott, és meg​je​lent egy csa​pat​ra való lo​vas. Hú​szan vagy va​la​-
mi​vel töb​ben csör​tet​tek a völ​gyet lepő hó​ban. Át​ko​zot​tul ne​héz dol​guk volt: evic​-
kél​tek, buk​dá​csol​tak, a lo​va​sok fo​lya​ma​to​san üt​le​gel​ték az ál​la​tok ol​da​lát, hogy
ha​la​dás​ra ösz​tö​kél​jék őket.
– A ré​szeg hü​lye be​vál​tot​ta az ígé​re​tét – ál​la​pí​tot​ta meg Bá​rány.
– Ez​út​tal. – Szen​de ha​tá​ro​zot​tan azt gya​ní​tot​ta, hogy Cos​cá​nak va​ló​já​ban nem
szo​ká​sa az ilyes​mi.
A zsol​do​sok le​száll​tak a nye​reg​ből, és el​lep​ték a tá​bort. Ki​ás​ták a be​te​me​tett aj​-
tó​kat és ab​la​ko​kat, fel​tép​ték a sát​rak be​já​ra​tát bo​rí​tó, ke​mény​re fa​gyott vász​na​kat,
ki​ál​tá​sa​ik és fegy​ve​re​ik zör​gé​se a ha​lott tél​ben olyan ri​csaj​nak ha​tott, mint​ha a vi​-
lág vé​gét el​ho​zó csa​ta dúl​na oda​lent. Szen​de el​gon​dol​ko​dott, hogy ha ez a söp​re​-
dék vele har​col, ak​kor va​jon a meg​fe​le​lő ol​dalt vá​lasz​tot​ta-e, de hát ez már így ala​-
kult. Az egész éle​te ar​ról szólt, hogy kü​lön​bö​ző szar​sá​gok​ból pró​bál​ta a leg​töb​bet
ki​hoz​ni.
Bá​rány meg​érin​tet​te a kar​ját, ő pe​dig te​kin​te​té​vel kö​vet​te a fér​fi mu​ta​tó​uj​já​nak
vo​na​lát egé​szen a rej​tek​he​lyig. A szik​lák mö​gött egy sö​tét alak ci​ká​zott össze​húz​va
ma​gát ide-oda a fák kö​zött, az​tán ha​ma​ro​san el is tűnt az ágak és ár​nyé​kok szö​ve​-
vé​nyé​ben.
– Ott megy egy! – mor​dult föl Édes. Most, hogy a zsol​do​sok ak​ko​ra zsi​vajt csap​-
tak oda​lent, már nem volt ér​tel​me vissza​fog​nia a hang​ját. – Kis sze​ren​csé​vel egé​-
szen Ash​ran​cig, a tit​kos bú​vó​he​lyü​kig fut, hogy be​szá​mol​jon a sár​kány né​pé​nek a
Ki​lá​tót fel​dú​ló húsz lo​vas​ról.
– Ami​kor az erős gyen​gé​nek tű​nik – dör​mög​te Bá​rány –, ak​kor a gyen​ge tű​nik
erős​nek.
– És mi a hely​zet a má​sik​kal? – kér​dez​te Szen​de.
Síró Szik​la elő​vet​te a fur​kós​bot​ját, ami​nél ékes​szó​lóbb vá​lasz​ra ta​lán nem is volt
szük​ség, majd macs​ka​ügyes​ség​gel lé​pett a fa mögé, ami​nek ed​dig a há​tát tá​masz​-
tot​ta.
– Mun​ká​ra! – mond​ta Édes, és a nő után in​dult, lé​nye​ge​sen gyor​sab​ban, mint
Szen​de va​la​ha is mo​zog​ni lát​ta. Fi​gyel​te a két idős cser​készt, amint át​kí​gyóz​nak a
fe​ke​te fa​tör​zsek kö​zött, a ha​vat és a le​hul​lott fe​nyő​tű​ket ta​pos​sák a rej​tek​hely felé
ha​lad​va.
Ha​ma​ro​san el​tűn​tek szem elől, ő pe​dig még min​dig resz​ket​ve ku​por​gott Bá​rány
mel​lett a fa​gyott föl​dön, és várt.
Ami​óta el​hagy​ták Rán​cot, a fér​fi rend​sze​re​sen ko​pasz​ra bo​rot​vál​ta a fe​jét. Mint​-
ha a ha​já​val együtt az ér​zé​se​it is el​vesz​tet​te vol​na, csak a nyers vo​ná​sa​it, a nyers
cson​to​za​tát és a nyers múlt​ját tet​te köz​szem​lé​re. Az öl​té​se​ket Sa​vi​a​nus ké​sé​nek
he​gyé​vel húz​ták fe​szes​re, az Arany Gla​má​val foly​ta​tott küz​de​lem nyo​mai gyor​san
hal​vá​nyod​tak, csak idő kér​dé​se volt, hogy el​vessze​nek a töb​bi kö​zött. Az erő​szak
je​gyé​ben telt élet vi​lá​go​san le​ol​vas​ha​tó volt az ala​po​san el​ka​la​pált ül​lő​re em​lé​kez​-
te​tő arc​ról, Szen​de nem is ér​tet​te, hogy az​előtt mi​ért nem tűn​tek fel neki a je​lek.
 Most már egé​szen hi​he​tet​len​nek tűnt, mi​lyen könnyű volt va​la​ha Bá​ránnyal be​-
szél​get​ni. Vagy leg​alább​is be​szél​ni hoz​zá. Azt hit​te, a jó öreg gyá​va Bá​rány soha
nem fog​ja meg​lep​ni. Ugyan​olyan nyu​godt és bé​kés ér​zés volt cse​veg​ni vele, mint​ha
a sa​ját gon​do​la​ta​i​ban mé​lyed vol​na el. Most pe​dig nap​ról nap​ra szé​le​sebb és fe​-
nye​ge​tőbb lett kö​zöt​tük a sza​ka​dék. Annyi kér​dés for​gott Szen​de fe​jé​ben, ami​kor
azon​ban vé​gül ki​nyi​tot​ta a szá​ját, egy olyan jött ki raj​ta, ame​lyik​re va​ló​já​ban nem
is iga​zán ér​de​kel​te a vá​lasz.
– Szó​val ak​kor meg​dug​tad a pol​gár​mes​tert?
Bá​rány olyan so​ká​ig ma​radt csönd​ben, hogy Szen​de már azt hit​te, so​sem fog fe​-
lel​ni.
– Orr​ba-száj​ba, és egy per​cig sem bán​tam meg.
– Hát a du​gás nyil​ván egy bi​zo​nyos kor fö​lött is nagy​sze​rű do​log le​het.
– Sem​mi két​ség. Fő​leg, ha az em​ber​nek ko​ráb​ban nem ju​tott ki be​lő​le sok.
– Per​sze et​től még az első adan​dó al​ka​lom​mal hát​ba dö​fött.
– Ne​ked mit ígért Temp​lo​mos, mi​előtt ki​ug​rott az ab​la​ko​don?
Szen​de szük​sé​gét érez​te, hogy ez​út​tal ő hall​gas​son egy da​ra​big.
– Nem mond​hat​nám, hogy bár​mit is.
– Aha. At​tól, hogy meg​ba​szol va​la​kit, az még si​mán át​basz​hat té​ged.
Szen​de egy mély, hi​deg, pá​rás só​haj után fe​lelt.
– Né​há​nyunk ese​té​ben ez csak nö​ve​li a do​log esé​lyét…
Édes ha​tal​mas szőr​me​ka​bát​já​ban elő​cap​la​tott a fák kö​zül a rej​tek​hely kö​ze​lé​-
ben, és in​te​ge​tett. Síró Szik​la kö​vet​te, majd le​ha​jolt, és tisz​to​gat​ni kezd​te a fur​kós​-
bot​ját a hó​ban, hal​vány​ró​zsa​szín fol​tot hagy​va maga után a tisz​ta fe​hér​ség​ben.
– Azt hi​szem, ezt el​in​téz​ték. – Bá​rány egy gri​masz kí​sé​re​té​ben fel​gug​golt.
– Úgy fest. – Szen​de szo​ro​san át​ka​rol​ta ma​gát, túl​sá​go​san fá​zott hoz​zá, hogy
bár​mit is érez​zen a do​log​gal kap​cso​lat​ban. Meg​for​dult, és most elő​ször né​zett a
fér​fi​ra, ami​óta be​szél​get​ni kezd​tek. – Kér​dez​he​tek va​la​mit?
Bá​rány áll​kap​csá​nak iz​mai rán​ga​ni kezd​tek.
– Néha jobb, ha egy kér​dés​re nem tu​dod a vá​laszt. – Kü​lö​nös, fá​radt, bűn​tu​da​-
tos te​kin​tet​tel pil​lan​tott Szen​dé​re, mint akit gyil​kos​sá​gon kap​tak, és tud​ja, hogy le​-
bu​kott. – De fo​gal​mam sincs, ho​gyan aka​dá​lyoz​hat​ná​lak meg.
Szen​de gyom​ra görcs​be rán​dult az ide​ges​ség​től, és alig tud​ta rá​ven​ni ma​gát,
hogy meg​szó​lal​jon. De azért csend​ben sem bírt ma​rad​ni.
– Ki vagy te? – sut​tog​ta. – Vagy​is… ki vol​tál? Már​mint… pi​csá​ba!
Moz​gást pil​lan​tott meg: egy alak szá​gul​dott a fák kö​zött Édes és Síró Szik​la irá​-
nyá​ba.
 – A pi​csá​ba! – És már fu​tott is, buk​dá​csol​va, eset​le​nül. Zsib​badt lába meg​bot​lott
egy meg​bú​vó gö​dör​ben, és a bok​rok közé zu​hant, az​tán fel​tá​pász​ko​dott, és már a
csu​pasz lej​tőn ro​hant le​fe​lé, lába mé​lyen a szűz hóba süllyedt, úgy érez​te, mint​ha
két ha​tal​mas kő​csiz​mát kel​le​ne maga után von​szol​nia.
– Édes! – si​pí​tot​ta. Az alak ki​ron​tott a fák kö​zül, és a ma​ku​lát​lan fe​hér​sé​gen át
az öreg cser​kész felé ro​hant, már sej​lett vi​csor​gó arca, pen​gé​jén vil​lant a fény.
Szen​de nem ér​he​tett oda idő​ben. Sem​mit sem te​he​tett. – Édes! – or​dí​tot​ta még
egy​szer. A fér​fi mo​so​lyog​va fel​né​zett, az​tán ol​dal​ra pil​lan​tott, és a sze​me hir​te​len
el​ke​re​ke​dett, ahogy az alak rá​ve​tet​te ma​gát.
Az​tán a tá​ma​dó meg​for​dult a le​ve​gő​ben, és bucs​káz​va zu​hant a hóba. Síró Szik​la
oda​fu​tott hoz​zá, és fej​be vág​ta a fur​kós​bot​já​val. Egy pil​la​nat​tal ké​sőbb Szen​de éles
reccse​nést hal​lott.
Sa​vi​a​nus fél​re​tolt pár ágat, és el​in​dult fe​lé​jük. Mo​gor​ván szem​lél​te a fá​kat, köz​-
ben már​is újra fel​aj​zot​ta a szám​szer​í​ját.
– Szép lö​vés! – ki​ál​tot​ta Síró Szik​la. Vissza​dug​ta a fur​kós​bo​tot az övé​be, és a fo​-
gai közé szúr​ta a pi​pá​ját.
Édes hát​ra​tol​ta a ka​lap​ját.
– Azt mond​ja, szép lö​vés! Hát én kis hí​ján össze​szar​tam ma​gam.
Szen​de csí​pő​re tett kéz​zel állt, zi​hál​va fúj​ta a pá​rát, tü​de​jét éget​te a be​áram​ló
jég​hi​deg le​ve​gő.
Bá​rány meg​állt mel​let​te, és vissza​csúsz​tat​ta a kard​ját a hü​ve​lyé​be. – A je​lek sze​-
rint néha hár​ma​sá​val jár​nak.
 A barbárok között

– Nem is úgy néz​nek ki, mint a dé​mo​nok. – Cos​ca meg​bök​te a sár​kány nő ar​cát a
lá​bá​val, és fi​gyel​te, ahogy csu​pasz​ra bo​rot​vált feje vissza​bil​len. – Nin​cse​nek pik​ke​-
lye​ik. Vil​lás nyel​vük sincs. Nem köp​nek tü​zet. Kis​sé csa​ló​dott va​gyok.
– Kö​zön​sé​ges bar​bá​rok – ál​la​pí​tot​ta meg Ju​ba​ir.
– Mint akik​kel a pusz​tán ta​lál​koz​tunk. – Bra​chio ivott egy korty bort, és ér​tőn
mé​rics​kél​te a po​ha​rat. – Csak egy ár​nya​lat​tal job​bak az ál​la​tok​nál, még​hoz​zá nem
is túl erős ár​nya​lat​tal.
Temp​lo​mos meg​kö​szö​rül​te fájó tor​kát.
– Ez nem egy bar​bár kard​ja. – Le​gug​golt, és meg​for​gat​ta a ke​zé​ben a pen​gét:
egye​nes volt, tö​ké​le​te​sen ki​egyen​sú​lyoz​ták, és szak​sze​rű​en élez​ték.
– Ezek nem egy​sze​rű dzsin​nek – ma​gya​ráz​ta Édes. – Va​ló​já​ban nem is dzsin​-
nek. Ölni akar​nak, és tud​ják is, ho​gyan csi​nál​ják. Nem ijed​nek meg sem​mi​től, és
en​nek a vi​dék​nek min​den egyes kö​vét is​me​rik. Ki​lá​tó összes bá​nyá​szá​val vé​gez​tek
úgy, hogy nyo​ma sincs küz​de​lem​nek.
– De lát​ha​tó​lag az ő ere​ik​ben is vér fo​lyik. – Cos​ca be​le​nyúlt a Sa​vi​a​nus nyíl​-
vessző​je után ma​radt lyuk​ba. Vö​rö​sen csil​lo​gott az ujja, mi​után elő​húz​ta. – És lát​-
ha​tó​lag meg is tud​nak hal​ni.
Bra​chio vál​lat vont.
– Min​den​ki​nek vér fo​lyik az ere​i​ben. Min​den​ki meg​hal.
– Ez az egyet​len bi​zo​nyos​ság az élet​ben – je​len​tet​te ki Ju​ba​ir a mennyek felé
for​dít​va a te​kin​te​tét. Vagy leg​alább​is a pe​nész​lep​te pla​fon felé.
– Mi​lyen fém ez? – Swor​breck ki​emelt egy amu​let​tet a sár​kány nő inge alól.
Szür​ke fa​le​vél​sze​rű​ség vil​lant tom​pán a lám​pa​fény​ben. – Na​gyon vé​kony, de… –
Össze​szo​rí​tott fo​gak​kal fe​szült neki. –Nem tu​dom meg​haj​lí​ta​ni. Egy​ál​ta​lán nem.
Fi​gye​lem​re​mél​tó mes​ter​mun​ka.
Cos​ca el​for​dult.
– En​gem nem ér​de​kel más fém, csak az acél és az arany. Te​mes​sé​tek el a tes​te​-
ket, tá​vol a tá​bor​tól. Annyit biz​to​san meg​ta​nul​tam negy​ven év ka​to​nás​ko​dás alatt,
Swor​breck, hogy a holt​tes​te​ket a tá​bor​tól tá​vol kell el​te​met​ni. – Szo​ro​san össze​-
fog​ta a ka​bát​ját, hogy óvja ma​gát a ki​nyí​ló aj​tón be​áram​ló je​ges fu​val​lat​tól. – A fe​-
né​be ez​zel a hi​deg​gel! – Ahogy mér​ge​sen a tűz​höz ku​po​ro​dott, leg​in​kább egy, az
üst​je fölé ha​jo​ló vén bo​szor​kány​ra em​lé​kez​te​tett, rit​kás haja kó​co​san ló​gott, be​gör​-
bí​tett uj​jai fe​ke​te kar​mok​nak ha​tot​tak a lán​gok előtt. – Észak​föl​det jut​tat​ják
eszem​be, az pe​dig soha nem le​het jó, igaz, Temp​lo​mos?
– Igaz, tá​bor​nok úr. – Temp​lo​mos sem​mit sem te​kin​tett kü​lö​nö​seb​ben jó​nak,
ami az el​múlt tíz év bár​me​lyik pil​la​na​tá​ra em​lé​kez​tet​te: az erő​szak, az ér​tel​met​len​-
ség, a bűn​tu​dat si​va​ta​gá​ra. Ki​vé​ve ta​lán azo​kat a pil​la​na​to​kat, ami​kor a nye​reg​ből
fi​gyel​te a vég​te​len pusz​ta​sá​got. Vagy ami​kor Ma​jud bolt​já​nak ab​la​ká​ból fi​gyel​te
Rán​cot. Vagy ami​kor Szen​dé​vel vi​tat​ko​zott az adós​sá​gá​ról. Ami​kor szo​ro​san
össze​búj​va tán​col​tak. Ami​kor kö​ze​lebb ha​jolt, hogy meg​csó​kol​ja, Szen​de pe​dig
mo​so​lyog​va csó​kol​ta vissza… Meg​ráz​ta ma​gát. Mind​ezt si​ke​rült ala​po​san és
vissza​for​dít​ha​tat​la​nul el​basz​nia. Az em​ber soha nem ér​té​ke​li iga​zán, ami​je van,
amíg ki nem ug​rik az ab​la​kán.
– Az az át​ko​zott vissza​vo​nu​lás! – Cos​ca a sa​ját bu​ká​sai fö​lött gyöt​rő​dött. Akadt
be​lő​lük épp elég. – Az az át​ko​zott hó! Az a mocs​kos áru​ló Fe​ke​te Cal​der! Annyi jó
em​bert vesz​tet​tünk, mi, Temp​lo​mos? Mint pél​dá​ul… hát… ne​vek​re nem em​lék​-
szem, de a lé​nyeg azért stim​mel. – Dü​hö​sen hát​ra​ki​ál​tott a vál​la fö​lött. –Ami​kor
azt mond​ta, „erőd”, va​la​mi… masszí​vabb​ra szá​mí​tot​tam.
Ki​lá​tó köz​pon​ti épü​le​te va​ló​já​ban egy más​fél eme​le​tes na​gyob​bacs​ka fa​kuny​hó
volt, amit lógó ál​la​ti bő​rök​kel osz​tot​tak he​lyi​sé​gek​re. Ne​héz ajtó és kes​keny ab​la​-
kok tar​toz​tak hoz​zá, az egyik sa​rok​ból át le​he​tett jut​ni a dü​le​de​ző to​rony​ba, és az
egé​szet ke​resz​tül-ka​sul szel​te a hu​zat.
Édes vál​lat vont.
– A Messzi Vi​dé​ken nem ép​pen ma​ga​sak az em​be​rek el​vá​rá​sai, tá​bor​nok úr. Ha
há​rom bo​tot egy​más​nak tá​masz​ta​nak, az már erőd.
– Nyil​ván örül​nünk kel​le​ne, hogy egy​ál​ta​lán tető van a fe​jünk fe​lett. Ha még egy
éj​sza​kát a sza​bad​ban töl​tünk, ta​va​szig vár​hat​nánk, hogy ki​ol​vad​junk. Hogy
mennyi​re vá​gyom a gyö​nyö​rű Vis​se​ri​ne tor​nyai után! Azok a bal​zsa​mos nyár​éj​sza​-
kák a fo​lyó​par​ton. Az a vá​ros egy​szer az enyém volt. Tud​ta ezt, Swor​breck?
Az kró​ni​kás el​húz​ta a szá​ját.
– Úgy hi​szem, ezt már em​lí​tet​te.
– Ni​co​mo Cos​ca, Vis​se​ri​ne nagy​her​ce​ge! – Az öreg el​hall​ga​tott egy pil​la​nat​ra,
hogy újra meg​húz​has​sa a flas​ká​ját. – És megint az én vá​ro​som lesz! Az én tor​nya​-
im​mal, az én pa​lo​tám​mal, az én alatt​va​ló​im​mal. Sok csa​ló​dást ért, ez igaz. A há​-
tam csor​dul​tig telt kép​le​tes se​bek​kel. De azért még van idő, nem igaz?
– Hát per​sze. – Swor​breck ne​ve​té​se ha​mi​san csen​gett. – Biz​to​san sok si​ke​res év
áll még ön előtt.
– Ma​radt még egy kis időm, hogy min​dent hely​re​hoz​zak… – Cos​ca sa​ját rán​cos
kéz​fe​jé​re me​redt, és fin​to​rog​va moz​gat​ta meg gö​csör​tös uj​ja​it. – Tud​ja, Swor​-
breck, va​la​ha nagy​sze​rű​en tud​tam kést do​bál​ni. Húsz lé​pés​ről el​ta​lál​tam egy le​-
gyet. Most meg? – In​ge​rül​ten hor​kant fel. – Ta​lán el sem lá​tok húsz​lé​pés​nyi​re. Ez
a leg​bán​tóbb áru​lás mind kö​zül. Ami​kor a sa​ját tes​té​ben kell csa​lód​nia az em​ber​-
nek. Aki elég so​ká​ig él, meg​lát​ja, ho​gyan megy po​csék​ba min​den…
A kö​vet​ke​ző for​gó​szél Nyá​jas őr​mes​ter ér​ke​zé​sét hir​det​te. A fér​fi töm​pe orra és
la​pos füle mint​ha ró​zsa​szí​nűbb lett vol​na a meg​szo​kott​nál, ezen​kí​vül azon​ban
sem​mi je​lét nem adta, hogy a hi​deg akár csak a leg​ki​sebb kel​le​met​len​sé​get is okoz​-
ná neki. Nap​sü​tés, eső vagy vi​har, az ő sze​mé​ben mind egy​re ment.
– Az utol​só em​be​rek is meg​ér​kez​tek a tá​bor​ba a se​reg poggyá​szá​val – kö​zöl​te.
Bra​chio ön​tött ma​gá​nak egy po​hár italt.
– Egye​sek úgy ta​pad​nak ránk, mint fér​gek a te​tem​re.
– Nem ra​jon​gok az el​kép​ze​lé​sért, hogy ne​mes test​vé​ri​sé​gün​ket egy gennye​dző
holt​test​hez ha​son​lí​tod – mond​ta Cos​ca.
– Lett lé​gyen bár​mi​lyen pon​tos is a ha​son​lat – mor​mog​ta Temp​lo​mos.
– Há​nyan ju​tot​tak el idá​ig?
Nyá​jas be​le​fo​gott a fel​so​ro​lás​ba.
– Ti​zen​ki​lenc kur​va, négy stri​ci…
– Ne​kik lesz dol​guk – szö​gez​te le Cos​ca.
– …hu​szon​két ko​csis és hor​dár, köz​tük a Sö​vény nevű nyo​mo​rék, aki fo​lya​ma​to​-
san azt kö​ve​te​li, hogy be​szél​hes​sen ma​gá​val…
– Min​den​ki akar be​lő​lem egy da​ra​bot! Az em​ber azt hin​né, hogy ri​bisz​kés tor​ta
va​gyok az ün​ne​pi asz​ta​lon.
– …ti​zen​há​rom kü​lön​fé​le ke​res​ke​dő, mes​ter​em​ber és dró​tos​tót, akik kö​zül ha​tan
pa​naszt tet​tek, ami​ért a se​reg ka​to​nái ki​fosz​tot​ták őket…
– Bű​nö​zők​kel szűr​tem össze a le​vet! Tud​já​tok, én még nagy​her​ceg is vol​tam!
Annyi csa​ló​dás ért.
– …két ko​vács, egy ló​ku​pec, egy prém​ke​res​ke​dő, egy te​met​ke​zé​si vál​lal​ko​zó, egy
bor​bély, aki ál​lí​tó​lag fel​cser​nek is ta​nult, két mo​só​nő, egy kész​let nél​kü​li bor​ke​res​-
ke​dő meg ti​zen​hét má​sik il​le​tő, aki​nek nem is​mer​jük a hi​va​tá​sát.
– Kol​du​sok meg sem​mi​re​kel​lők, akik az elé​jük ve​tett mor​zsá​im​ból akar​ják de​-
gesz​re töm​ni ma​gu​kat. Hát nem ma​radt tisz​tes​ség eb​ben a vi​lág​ban, Temp​lo​mos?
– Alig-alig – fe​lel​te a jo​gász. Ő maga is csak szé​gyen​tel​je​sen szű​kös kész​let​tel
ren​del​ke​zett be​lő​le.
– És Pike elöl​já​ró… – Cos​ca egé​szen kö​zel ha​jolt Nyá​jas​hoz, mint​ha súg​ni akar​-
na neki va​la​mit, majd mi​után még egyet hú​zott a fi​as​kó​já​ból, jól hall​ha​tó​an foly​-
tat​ta. – …tit​kos ko​csi​ja is meg​ér​ke​zett a tá​bor​ba?
– Meg​ér​ke​zett – je​len​tet​te Nyá​jas.
– Őriz​zék gon​do​san!
 – Amúgy mi van ben​ne? – kér​dez​te Bra​chio, mi​után a kéz​fe​jé​vel meg​tö​röl​te
ned​ve​dző sze​mét.
– Ha meg​osz​ta​nám ezt az in​for​má​ci​ót, ak​kor nem tit​kos ko​csi len​ne töb​bé, ha​-
nem kö​zön​sé​ges ko​csi. Azt hi​szem, egyet​ért​he​tünk, hogy ab​ban már nem len​ne
sem​mi iz​gal​mas.
– És hol húz​za majd meg ma​gát ez a söp​re​dék? – ér​dek​lő​dött Ju​ba​ir. – Még a
ka​to​nák​nak is csak alig-alig jut hely.
– És a sír​kam​rák? – kér​dez​te az öreg.
– Üre​sek – fe​lel​te Édes. – Év​szá​za​dok​kal ez​előtt ki​fosz​tot​ták őket.
– Ga​ran​tá​lom, hogy jól be​me​leg​sze​nek, ha kell. Iro​ni​kus, mi, Temp​lo​mos? A
teg​nap hő​se​it nap​ja​ink kur​vái rúg​ják ki a sír​ja​ik​ból!
– Le​nyű​gö​ző​en mély gon​do​lat – ál​la​pí​tot​ta meg Temp​lo​mos, és be​le​bor​zon​gott
a le​he​tő​ség​be, hogy az ősi sír​kam​rák sö​tét és nyir​kos mé​lyén alud​jon, azt pe​dig
vég​képp el​kép​zel​ni sem tud​ta, hogy még dug​ni is akar​jon ben​nük.
– Nem szí​ve​sen ten​nék ke​reszt​be a ké​szü​lő​dé​sük​nek, tá​bor​nok úr – mond​ta
Édes –, de én szí​ve​seb​ben in​dul​nék to​vább.
– Hát per​sze! A di​cső​ség olyan, mint a ke​nyér, idő​vel meg​szik​kad! Fa​rans
mond​ta ezt va​jon vagy Stoli​cus? Mi a ter​ve?
– Ab​ban re​mény​ke​dem, hogy a fel​de​rí​tő​jük egye​ne​sen ha​za​ro​han, és je​len​ti a
sár​kány ba​rá​ta​i​nak, hogy nagy​já​ból hú​szan va​gyunk ide​lent.
– A leg​jobb, ha meg​za​var​juk, és tu​dat​lan​ság​ban tart​juk az el​len​sé​get. Na, most
ez Fa​rans? Vagy Bi​a​lo​veld? – Cos​ca le​né​ző​en pil​lan​tott a jegy​ze​te​i​vel va​ca​ko​ló
Swor​breck felé. – Az egyik író olyan, mint a má​sik. Hol is tar​tot​tunk?
– Gon​do​lom, azt kez​dik majd fon​tol​gat​ni, hogy meg​húz​zák-e ma​gu​kat Ash​ranc​-
ban, és ne is fog​lal​koz​za​nak ve​lünk, vagy in​kább jöj​je​nek le, és sö​pör​je​nek el ben​-
nün​ket.
– Jól el fog​nak cso​dál​koz​ni, ha meg​pró​bál​ják. – Bra​chio to​ká​ja resz​ke​tett a ne​-
ve​tés​től.
– Ép​pen ez a cé​lunk – mond​ta Édes. – De nem szo​ká​suk jó ok nél​kül le​jön​ni ide.
Azért ha egy ki​csit a föld​jük​re dug​juk az or​run​kat, az​zal va​ló​szí​nű​leg ki​csa​lo​gat​juk
őket. Bor​zasz​tó ké​nye​sek a föld​jük​re. Síró Szik​la tud​ja az utat. Is​mer min​den tit​-
kos ös​vényt, ami egye​ne​sen Ash​ranc​ba ve​zet, de óri​á​si a koc​ká​zat. Nem te​szünk
hát mást, mint hogy oda​o​so​nunk, és min​den​fé​le nyo​mot ha​gyunk ma​gunk után.
Ki​aludt tü​zet, né​hány szép láb​nyo​mot az út​ja​i​kon…
– Szart. – Ju​ba​ir olyan ün​ne​pé​lye​sen mond​ta ki a szót, mint​ha a pró​fé​ta ne​vét
ven​né a szá​já​ra.
Cos​ca fel​emel​te a flas​ká​ját.
 – Cso​dá​la​tos! Sza​rás​sal fog​juk elő​csa​lo​gat​ni őket! Nagy​já​ból biz​tos va​gyok ben​-
ne, hogy Stoli​cus nem ja​va​solt ilyes​mit. Igaz, Temp​lo​mos?
Bra​chio el​gon​dol​kod​va csip​pen​tet​te össze vas​kos al​só​aj​kát két uj​já​val.
– Biz​tos ben​ne, hogy be​le​sé​tál​nak ebbe a szar​csap​dá​ba?
– Ami​óta vi​lág a vi​lág, ők itt a nagy​ku​tyák – fe​lel​te Édes. – Azt szok​ták meg,
hogy dzsin​ne​ket mé​szá​rol​nak le, és arany​ásó​kat kell el​ker​get​ni​ük. Ennyi győ​ze​-
lem​től el​bíz​ták ma​gu​kat. Nem tud​nak el​sza​kad​ni a be​rögzült dol​ga​ik​tól. Azért így
is ve​szé​lye​sek, úgy​hogy áll​ja​nak ké​szen​lét​ben. Ne emel​jék őket a szák​ba, amíg
nem kap​ták be a csa​lit.
Cos​ca nyelt egyet.
– El​hi​he​ti, hogy más​kor is tá​mad​tam már les​ből, és en​gem is lep​tek már meg
épp elég​szer. Tisz​tá​ban va​gyok a te​en​dők​kel. Ön​nek mi a vé​le​mé​nye er​ről a terv​-
ről, Cant​liss uram?
A nyo​mo​rult ban​di​ta, aki var​rás men​tén vé​gig​re​pedt ru​há​ját szal​má​val töm​te ki
a hi​deg el​len, a szo​ba egyik sar​ká​ban ült, tö​rött ke​zét ba​bus​gat​ta, és csend​ben szi​-
po​gott. Ne​vé​nek hal​la​tán fel​kap​ta a fe​jét, és he​ve​sen bó​lo​gat​ni kez​dett, mint​ha az
ő tá​mo​ga​tá​sa bár​ki​nek jól jön​ne, aki nagy dol​go​kat ter​vez.
– Jól hang​zik. Azt hi​szik, csak ne​kik van jo​guk ezek​hez a he​gyek​hez, ennyi szá​-
mom​ra is egy​ér​tel​mű volt. És a Waer​di​nur nevű em​ber meg​öl​te Fe​ke​te​csúcs ba​rá​-
to​mat. Egy szem​vil​lan​tás alatt vég​zett vele, mint​ha ez vol​na a vi​lág leg​ter​mé​sze​te​-
sebb dol​ga.
– Sza​bad… – Meg​nyal​ta cse​re​pes szá​ját, és Cos​ca flas​ká​ja felé nyúj​tot​ta a ke​zét.
– Ter​mé​sze​te​sen – fe​lel​te az öreg, és ki​it​ta a flas​ka tel​jes tar​tal​mát, az​tán le​fe​lé
for​dí​tot​ta, mu​tat​ván hogy tök üres. – Ju​ba​ir szá​za​dos ki​vá​lasz​tot​ta a nyolc leg​jobb
em​be​rét. Ők fog​ják el​kí​sér​ni ma​gát.
Édes nem tűnt ép​pen nyu​godt​nak, ahogy a sze​me sar​ká​ból a meg​ter​mett kan​ta​i​-
ra pil​lan​tott.
– In​kább olyan em​be​re​ket vin​nék, akik​re tu​dom, hogy szá​mít​ha​tok.
– Ez​zel mind​annyi​an így va​gyunk, de lé​tez​nek-e egy​ál​ta​lán ilyen em​be​rek, hm,
Temp​lo​mos?
– Édes​ke​ve​sen. – Temp​lo​mos még vé​let​le​nül sem szá​mí​tot​ta vol​na kö​zé​jük ma​-
gát, mint ahogy sen​ki mást sem az ép​pen a szo​bá​ban tar​tóz​ko​dók kö​zül.
Édes​ről sü​tött a sér​tett ár​tat​lan​ság.
– Nem bí​zik ben​nünk?
– Gya​kor​ta kel​lett csa​lód​nom az em​be​ri ter​mé​szet​ben – fe​lel​te Cos​ca. – Mi​óta
Se​fe​li​ne nagy​her​ceg​nő el​le​nem for​dult, és meg​mér​gez​te a ked​venc ágya​so​mat,
pró​bá​lom úgy in​téz​ni, hogy a mun​ka​kap​cso​la​ta​im​ra ne ne​he​zed​jen a bi​za​lom ter​-
he.
Bra​chio hosszas bö​fö​gést hal​la​tott.
– Jobb, ha egy​má​son tart​juk a sze​mün​ket, min​dig ma​gunk​nál hord​juk a fegy​ve​-
re​in​ket, köl​csö​nö​sen gya​nak​szunk a má​sik​ra, és min​den​ki el​ső​sor​ban a sa​ját ér​de​-
ke​it tart​ja szem előtt.
– Böl​csen mon​dod! – Cos​ca a comb​já​ra csa​pott. – Ak​kor, mint a ka​lucs​ni​ba rej​-
tett kés, a bi​za​lom a tit​kos fegy​ve​rünk lesz vész​hely​zet ese​té​re.
– Pró​bál​tam kést rej​te​ni a ka​lucs​nim​ba – je​gyez​te meg Bra​chio, és meg​ütö​get​te
az övé​be du​gott szá​mos má​si​kat. – Ret​te​ne​te​sen dör​zsölt.
– In​du​lunk hát? – kér​dez​te Ju​ba​ir. – Fogy az idő, és el kell vé​gez​nünk az Is​ten
ál​tal ránk bí​zott mun​kát.
– Min​den​eset​re mun​ka vár ránk – mond​ta Édes. A fü​lé​ig fel​haj​tot​ta ha​tal​mas
szőr​me​ka​bát​ja gal​lér​ját, és ki​lé​pett az éj​sza​ká​ba.
Cos​ca a szá​já​hoz emel​te a flas​ká​ját, rá​jött, hogy üres, és ki​nyúj​tot​ta, vár​va, hogy
va​la​ki új​ra​tölt​se.
– Hoz​za​tok még in​nom! És Temp​lo​mos, gye​re ide, be​szél​gess ve​lem úgy, mint
ré​gen. Nyújts vi​gaszt, adj ta​ná​cso​kat!
Temp​lo​mos mély lé​leg​ze​tet vett.
– Nem tu​dom, mi​lyen ta​ná​csot ad​hat​nék. Idá​ig nem ér el a tör​vény.
– Nem a tör​vény​ről be​szé​lek, em​ber, ha​nem a he​lyes út​ról! Kö​szö​nöm. – Ez
Nyá​jas őr​mes​ter​nek szólt, aki ne​ki​lá​tott, hogy egy fris​sen fel​nyi​tott bo​ros​üveg​ből
mes​te​ri pre​ci​zi​tás​sal te​le​tölt​se Cos​ca in​ga​tag flas​ká​ját. – Úgy ér​zem, kü​lö​nös vi​ze​-
ken sod​ró​dom, és a mo​rá​lis irány​tűm tel​je​sen meg​bo​lon​dult. Mu​tasd meg ne​kem
az er​kölcs ál​ló​csil​la​gát, Temp​lo​mos, hogy ah​hoz iga​zít​has​sam az uta​mat. Mit szól
Is​ten, em​ber, mit szól Is​ten?
– Fé​lek, idá​ig már Is​ten keze sem ér el – kö​zöl​te Temp​lo​mos, ahogy az ajtó felé
in​dult.
Ami​kor ki​nyi​tot​ta, Sö​vény bi​ce​gett be a szo​bá​ba. Ron​gyos ka​lap​ját a ke​zé​ben
tar​tot​ta, és be​te​gebb​nek tűnt, mint va​la​ha, ha ez egy​ál​ta​lán le​het​sé​ges.
– Ez meg ki​cso​da? – kér​dez​te Cos​ca, sze​mét me​reszt​ve az ár​nyék felé.
– A ne​vem Sö​vény, tá​bor​nok úr, az egyik haj​csár va​gyok Ránc​ból. Meg​sé​rül​tem
Os​rung​nál, ami​kor ro​ham​ra ve​zet​tem az em​be​re​i​met.
– Pon​to​san ezért cél​sze​rű má​sok​ra bíz​ni a ro​ha​mok ve​ze​té​sét.
Sö​vény be​lé​pett a szo​bá​ba, te​kin​te​te ide​ge​sen ug​rált ide-oda.
– Azt kell mond​jam, egyet​ér​tek, uram. Vált​hat​nánk egy szót – Temp​lo​mos meg​-
könnyeb​bült, ami​ért nem kell foly​tat​nia a be​szél​ge​tést, és gyor​san ki​lé​pett a sö​tét​-
be.
 A tá​bor egyet​len ut​cá​ján sen​ki nem az​zal volt el​fog​lal​va, hogy tit​kot tart​son. Ka​-
bá​tok​ba, szőr​mék​be meg ron​gyos pok​ró​cok​ba bur​ko​ló​zó, sze​dett-ve​dett pán​célt
vi​se​lő em​be​rek ro​han​gál​tak fel-alá ká​rom​kod​va, fe​ke​te da​go​nyá​vá kö​pül​ve a ha​-
vat, ser​ce​gő fák​lyá​kat tart​va a ma​gas​ba, má​sok kel​let​len lo​va​kat rán​ci​gál​tak, vagy
lá​dá​kat és hor​dó​kat pa​kol​tak le a meg​dő​lő sze​ke​rek​ről, mi​köz​ben az ar​cuk​ra te​kert
ron​gyok kö​zül pá​ra​fel​hő​ben szállt a ma​gas​ba a lé​leg​ze​tük.
– El​kí​sér​he​tem? – kér​dez​te Swor​breck, aki Temp​lo​mos után szla​lo​mo​zott a zűr​-
za​var​ban.
– Ha nem fél tőle, hogy ma​gá​ra is át​ra​gad a bal​sze​ren​csém.
– Maga sem le​het pe​che​sebb, mint én – pa​na​szol​ta az élet​rajz​író.
El​ha​lad​tak egy kuny​hó mel​lett, ami​nek hi​ány​zott az egyik fala. Oda​bent egy csa​-
pat ép​pen koc​kán dön​töt​te el, hogy ki​nek jus​son az ágy, egy fér​fi vi​sí​tó kö​szö​rű​kö​-
vön élez​te a ké​sét, szik​rák zá​po​rát küld​ve az éj​sza​ká​ba, há​rom nő pe​dig azon vi​tat​-
ko​zott, ho​gyan len​ne a leg​cél​sze​rűbb tü​zet gyúj​ta​ni a fő​zés​hez. Sen​ki sem tud​ta a
vá​laszt.
– Ma​gá​val is elő​for​dul, hogy úgy érzi… – Swor​breck be​húz​ta a nya​kát, és vi​sel​tes
ka​bát​já​nak gal​lér​ja mö​gött ke​re​sett egy ke​vés​ke me​leg​sé​get az ar​cá​nak. – …mint​-
ha va​la​mi úton-mó​don a szán​dé​kai el​le​né​re ke​ve​re​dett vol​na bele va​la​mi​be, ami​-
ből fo​gal​ma sin​csen, ho​gyan kec​me​reg​het​ne ki?
Temp​lo​mos a sze​me sar​ká​ból pil​lan​tott az író​ra.
– Újab​ban min​den egyes na​pom min​den egyes pil​la​na​tá​ban így ér​zem.
– Mint​ha ez len​ne a bün​te​té​se, bár maga sem tud​ja, mi​ért?
– Én tu​dom, mi​ért – fe​lel​te Temp​lo​mos.
– Ne​kem nem itt van a he​lyem – je​len​tet​te ki Swor​breck.
– Bár el​mond​hat​nám ugyan​ezt! De én at​tól tar​tok, az enyém ép​pen itt van.
Az egyik sír​kam​ra elől el​la​pá​tol​ták a ha​vat, és a moh​lep​te bolt​ív alatt fák​lyák fé​-
nye vib​rált. Az egyik stri​ci ép​pen az​zal fog​la​la​tos​ko​dott, hogy egy ko​pott bőrt
akasszon a szom​szé​dos sír​kam​ra be​já​ra​ta elé, ahol már​is ku​sza sor kez​dett ki​ala​-
kul​ni. Egy resz​ke​tő árus a két kam​ra kö​zött ál​lí​tot​ta fel a stand​ját, és öve​ket meg
ci​pő​pasz​tát kí​nál​ga​tott a vele mit sem tö​rő​dő éj​sza​ká​nak. A ke​res​ke​de​lem so​sem
al​szik.
Temp​lo​mos Lor​sen ink​vi​zí​tor re​sze​lős hang​ját hal​lot​ta, amint a fér​fi ép​pen ki​lé​-
pett egy kuny​hó fé​lig nyi​tott aj​ta​ján.
– Maga tény​leg azt hi​szi, hogy le​het​nek lá​za​dók ezek​ben a he​gyek​ben, Dim​bik?
– A hit olyan lu​xus, amit egy ide​je már nem en​ge​dek meg ma​gam​nak, ink​vi​zí​tor
úr. Én csak te​szem, amit mon​da​nak ne​kem.
– De ki mond​ja meg, mit te​gyen, szá​za​dos úr, ki mond​ja meg? Ez itt a kér​dés.
Gon​dol​ja csak vé​gig, Pike elöl​já​ró ad a sza​vam​ra, az ő sza​vá​ra pe​dig maga a fő​lek​-
tor ad, és a fő​lek​tor aján​lá​sá​val… – A csel​szö​vés hang​jai be​le​vesz​tek a zsi​vaj​ba.
A sö​tét​ben, a tá​bor szé​lén túl Temp​lo​mos egy​ko​ri úti​tár​sai már​is ké​szül​tek nye​-
reg​be száll​ni. Megint el​eredt a hó, a fe​hér kris​tá​lyok pu​hán meg​te​le​ped​tek a lo​vak
sö​ré​nyén, Síró Szik​la ősz ha​ján meg az öreg zász​lón, ami​vel össze​kö​töt​te, a be​hú​-
zott nya​kú, Temp​lo​mos te​kin​te​tét gon​do​san ke​rü​lő Szen​de vál​lán és a cso​ma​go​-
kon, ami​ket Bá​rány ép​pen a lo​vá​ra kö​tö​zött.
– Ve​lünk jössz? – kér​dez​te Sa​vi​a​nus a kö​ze​le​dő jo​gász​ra pil​lant​va.
– Szí​vem sze​rint men​nék, de az összes töb​bi test​ré​szem oko​sabb a szí​vem​nél,
úgy​hogy ud​va​ri​a​san vissza​uta​sí​ta​nám az aján​la​tot.
– Síró Szik​la! – Swor​breck szé​les moz​du​lat​tal elő​kap​ta a jegy​zet​fü​ze​tét. – Rend​-
kí​vül ér​de​kes név!
A nő le​né​zett rá.
– Igen.
– Biz​tos va​gyok ben​ne, hogy ér​de​kes tör​té​net rej​tő​zik mö​göt​te.
– Igen.
– Meg​osz​ta​ná ve​lem?
Síró Szik​la las​san el​lo​va​golt az egy​re sű​rű​sö​dő sö​tét​be.
– Ezt sze​rin​tem ve​he​ti nem​nek – mond​ta Szen​de.
Swor​breck fel​só​haj​tott.
– Egy író​nak meg kell ta​nul​nia mél​tón vi​sel​ni a meg​ve​tést. Nincs olyan be​kez​-
dés, mon​dat vagy akár csak szó, ami min​den ol​va​só íz​lé​sé​nek meg​fe​lel. Bá​rány
uram, önt ki​fag​gat​ta már író​em​ber az éle​té​vel kap​cso​lat​ban?
– Pont nem, de a ha​zug gaz​em​be​rek összes töb​bi faj​tá​já​val már ta​lál​koz​tunk –
fe​lel​te a fér​fi he​lyett Szen​de.
Az író nem hagy​ta annyi​ban.
– Azt hal​lot​tam, maga több ta​pasz​ta​la​tot szer​zett az egy egy el​le​ni küz​de​lem​ben,
mint bár​ki más élő em​ber.
Bá​rány az utol​só szí​ja​kat is fe​szes​re húz​ta.
– Maga min​dent el​hisz, amit hall?
– Ezek sze​rint nem ta​gad​ja?
Az észak​föl​di nem fe​lelt.
– Me​sél​ne eset​leg va​la​mit en​nek a ha​lá​los mes​ter​ség​nek a ter​mé​sze​té​ről az ol​va​-
só​im szá​má​ra?
– Hagy​ja már!
 Swor​breck kö​ze​lebb lé​pett.
– De igaz az, amit Cos​ca tá​bor​nok​tól hal​lot​tam?
– Ab​ból, amit ed​dig ta​pasz​tal​tam, nem róla min​táz​nám meg az igaz​mon​dás
szob​rát.
– Azt mond​ta, maga ki​rály volt va​la​mi​kor.
Temp​lo​mos fel​húz​ta a szem​öl​dö​két. Édes meg​kö​szö​rül​te a tor​kát. Szen​de har​-
sány ne​ve​tés​ben tört ki, de az​tán lát​ta, hogy Bá​rány vi​szont nem, úgy​hogy in​kább
el​hall​ga​tott.
– Azt is mond​ta, hogy maga Észak​föld ki​rá​lyá​nak baj​no​ka volt – foly​tat​ta Swor​-
breck –, és tíz pár​bajt nyert meg a kör​ben az ő ne​vé​ben, vé​gül az​tán a ki​rály el​árul​-
ta, de maga élet​ben ma​radt, meg​öl​te őt, és el​fog​lal​ta a he​lyét.
Bá​rány las​san fel​ka​pasz​ko​dott a nye​reg​be, és ko​mo​ran me​redt az éj​sza​ká​ba.
– Egy​szer arany​lán​cot akasz​tot​tak a nya​kam​ba, és az em​be​rek le​tér​del​tek előt​-
tem, mert így fe​lelt meg ne​kik. Ha az erő​szak az úr, a né​pek sze​ret​nek erő​sza​kos
em​be​rek előtt tér​del​ni. Bé​kés idők​ben szí​ve​seb​ben áll​nak.
– Hi​báz​tat​ja őket ezért?
– Rég túl va​gyok raj​ta, hogy bár​kit is hi​báz​tas​sak. Az em​be​rek egy​sze​rű​en ilye​-
nek. – Bá​rány Temp​lo​mos​ra pil​lan​tott. – Sze​rin​ted szá​mít​ha​tunk erre a te Cos​ca
ba​rá​tod​ra?
– Ab​szo​lú​te nem – fe​lel​te a jo​gász.
– Sej​tet​tem, hogy ezt fo​god mon​da​ni. – Ez​zel Bá​rány meg​bök​te a lova ol​da​lát a
sar​ká​val, és el​in​dul​tak fel​fe​lé a sö​tét​ben.
– És még azt mond​ják, hogy ne​kem van​nak tör​té​ne​te​im – mor​mog​ta Édes,
ahogy maga is el​üge​tett.
Swor​breck egy da​ra​big utá​nuk bá​mult, az​tán elő​ka​par​ta a ce​ru​zá​ját, és lá​za​san
írni kez​dett.
Temp​lo​mos te​kin​te​te ta​lál​ko​zott a nye​reg​ben ülő Szen​dé​é​vel.
– Re​mé​lem, meg​ta​lál​já​tok őket – bök​te ki a fér​fi. – A gye​re​ke​ket.
– Meg​ta​lál​juk őket. Re​mé​lem, te is meg​ta​lá​lod… akár​mit is ke​re​sel.
– Azt hi​szem, meg​ta​lál​tam – mond​ta hal​kan Temp​lo​mos. – Az​tán el​dob​tam ma​-
gam​tól.
Szen​de egy da​ra​big csak ült, mint​ha fon​tol​gat​ná, mit mond​jon, az​tán cset​tin​tett
a nyel​vé​vel, és a ló el​in​dult vele.
– Sok sze​ren​csét! – ki​ál​tot​ta utá​na a fér​fi. – Vi​gyázz ma​gad​ra a bar​bá​rok kö​zött!
Szen​de hát​ra​pil​lan​tott az erdő felé, ahon​nan már​is ha​mis gaj​do​lás hal​lat​szott, és
fel​húz​ta a szem​öl​dö​két.
– Te is.
 Csali

Az első na​pon égig érő er​dő​ben lo​va​gol​tak, ak​ko​ra fák kö​zött, amik​hez fog​ha​tót
Szen​de soha éle​té​ben nem lá​tott. Az egy​más fö​lött so​ra​ko​zó ágak tel​je​sen el​rej​tet​-
ték a na​pot, ami​től olyan volt, mint​ha egy óri​ás ko​mor, szent​sé​ges krip​tá​já​ban jár​-
ná​nak. A hó azért így is utat ta​lált ma​gá​nak, vagy egy lé​pés mé​lyen lep​te a föl​det a
de​res fa​tör​zsek kö​zött, meg​ke​mé​nye​dett fe​lü​le​te hor​zsol​ta a lo​vak lá​bát, úgy​hogy
fel​vált​va ha​lad​tak elöl, és tör​ték az utat. Itt-ott össze​gyűlt a köd, fa​gyo​san go​moly​-
gott em​ber és ál​lat kö​rül, mint​ha iri​gyel​né tő​lük a tes​tük me​le​gét. Nem mint​ha ab​-
ból olyan sok lett vol​na.
Ahány​szor va​la​ki meg​szó​lalt, Síró Szik​la fi​gyel​mez​te​tő​en szisszent rá, ezért csak
né​mán bó​lo​gat​tak a lo​vak ro​po​gó lép​te​i​nek és Sa​vi​a​nus kö​hö​gé​sé​nek rit​mu​sá​ra.
Ju​ba​ir azért hal​kan dünnyö​gött az orra alatt, amit Szen​de imád​ko​zás​nak vélt. A
nagy​da​rab kan​tai mé​lyen val​lá​sos volt, ezt nem le​he​tett ta​gad​ni, de Szen​de ab​ban
őszin​tén ké​tel​ke​dett, hogy biz​ton​sá​gos len​ne ilyen is​ten​fé​lő szö​vet​sé​ges​re bíz​nia
ma​gát. Azok az is​me​rő​sei, akik​ről tud​ta, hogy lel​kes hí​vők, ál​ta​lá​ban in​kább
rosszat tet​tek Is​ten mögé búj​va, mint​sem hogy bár​mi jót cse​le​ked​je​nek a ne​vé​ben.
Édes csak az al​ko​nyat be​kö​szön​te után ve​zet​te őket egy ki​szö​gel​lés alatt meg​bú​-
jó szűk bar​lang​hoz, ahol vég​re meg​áll​hat​tak. Ad​dig​ra már a tar​ta​lék lo​vak is a vég​-
le​te​kig ki​me​rül​ten resz​ket​tek, és maga Szen​de sem volt sok​kal jobb ál​la​pot​ban. Az
egész tes​te egyet​len me​rev, fáj​dal​mas, zsib​ba​dó, bi​zser​gő, fel​hor​zsolt görcs volt.
Tü​zet nem gyújt​hat​tak, így hi​deg húst meg ke​mény két​szer​sül​tet et​tek, az​tán egy
üve​get ad​tak kör​be. Sa​vi​a​nus, mint min​dent, a kö​hö​gést is rez​ze​nés​te​len arc​cal
tűr​te, de Szen​de lát​ta raj​ta, hogy za​var​ja a do​log: gör​nyed​ten ráz​kó​dott, sá​padt ke​-
zé​vel fog​va össze a ka​bát​ját a nya​ká​nál.
Az egyik zsol​dos, egy Sac​ri név​re hall​ga​tó, ki​ug​ró áll​kap​csú sty​ri​ai, aki olyan
alak​nak tűnt, akit ki​zá​ró​lag má​sok baja tesz bol​dog​gá, el​vi​gyo​ro​dott.
– Maga az​tán ren​de​sen kö​hög, vén​em​ber. Nem akar vissza​for​dul​ni?
– Fog​ja be a po​fá​ját! – för​medt rá Szen​de olyan he​ve​sen, ahogy csak telt tőle,
ami eb​ben a pil​la​nat​ban nem je​len​tett so​kat.
– Kü​lön​ben mi lesz? – vi​csor​gott a zsol​dos. – Fel​po​fo​zol?
Ez már for​róbb szik​rát pat​tin​tott be​lő​le.
– Fel bi​zony! Egy ki​ba​szott fej​szé​vel. Most már fogd be a szá​dat!
A fér​fi ez​út​tal tény​leg be​fog​ta, de nyil​ván már​is azon tör​te a fe​jét a hal​vány hold​-
fény​nél, hogy mi​ként is egyen​lít​het​né ki a szám​lát. Szen​de arra ju​tott, hogy még
in​kább ész​nél kell len​nie, mint ko​ráb​ban.
Pá​ro​sá​val őr​köd​tek, egy zsol​dos meg az egy​ko​ri Tár​sa​ság va​la​me​lyik tag​ja, és
leg​alább úgy fi​gyel​ték egy​mást is, mint a kör​nyé​ket az éj​sza​ká​ból elő​buk​ka​nó sár​-
kány​em​be​rek után ku​tat​va. Szen​de Édes hor​ko​lá​sá​val mér​te az időt, és ami​kor el​-
jött a pil​la​nat, meg​ráz​ta Bá​rányt.
– Éb​resz​tő, fel​ség! – sut​tog​ta a fü​lé​be.
A fér​fi fel​nyö​gött.
– Kí​ván​csi vol​tam, mennyi idő kell hoz​zá, hogy ez újra elő​ke​rül​jön.
– Bo​csáss meg ne​kem, én csak egy mű​ve​let​len, os​to​ba pa​raszt va​gyok, aki el​-
alélt, ami​ért Észak​föld ki​rá​lya hor​kol a pok​ró​cá​ban.
– Tíz​szer annyi időt töl​töt​tem kol​dus​sze​gé​nyen és ma​gá​nyo​san, egyet​len ba​rát
nél​kül. Ar​ról mi​ért nem akar sen​ki sem be​szél​ni?
– Én iga​zá​ból azért nem, mert ar​ról pon​to​san tu​dom, hogy mi​lyen. Vi​szont nem
iga​zán nyílt al​kal​mam ko​ro​nát vi​sel​ni.
– Ne​kem sem – fe​lel​te a fér​fi, és me​re​ven ki​má​szott a ta​ka​ró alól. – Lán​com
volt.
– Arany​ból?
– Egy ek​ko​ra gyé​mánt​tal. – Nagy​já​ból tyúk​to​jás​nyi nyí​lást for​mált a hü​velyk-
meg a mu​ta​tó​uj​já​val, és azon ke​resz​tül né​zett Szen​dé​re.
A nő még min​dig nem volt ben​ne biz​tos, hogy ez nem va​la​mi​fé​le tré​fa akar-e
len​ni.
– Ró​lad be​szé​lünk?
– Ró​lam.
– Aki egy​szer egy egész té​len át nem vet​te le a nad​rág​ját.
Bá​rány vál​lat vont.
– Ad​dig​ra el​vesz​tet​tem a lán​cot.
– Lé​te​zik rá va​la​mi sza​bály, ho​gyan kell vi​sel​ked​ni fel​sé​ged je​len​lé​té​ben?
– Néha egy-egy pu​ked​li​ből biz​to​san nem le​het baj.
– Kapd be! – hör​dült fel Szen​de.
– Kapd be, fel​sé​ges uram!
– Bá​rány, a ki​rály – mo​rog​ta Szen​de, és gyor​san be​má​szott a ta​ka​ró alá, hogy ki
tud​ja hasz​nál​ni a fér​fi tes​té​nek már​is el​il​la​nó me​le​gét. – Bá​rány, a ki​rály.
– Ak​kor még nem ez volt a ne​vem.
Szen​de a sze​me sar​ká​ból pil​lan​tott rá.
 – Ha​nem?
Bá​rány a bar​lang szé​les szá​já​ban ült, alak​ja fe​ke​tén raj​zo​ló​dott ki a csil​la​gos ég​-
bolt előtt. Egy​ál​ta​lán nem le​he​tett lát​ni, mi zaj​lik az ar​cán.
– Nem szá​mít – mond​ta. – Soha sem​mi jó nem szár​ma​zott ab​ból a név​ből.
Más​nap reg​gel, a szél​ró​zsa összes irá​nyá​ból egy​szer​re fújó csí​pős szél​ben, va​dul
ka​va​rog​tak a hó​pely​hek. Nagy​já​ból olyan lel​ke​sen száll​tak nye​reg​be, mint​ha a sa​-
ját te​me​té​sük​re in​dul​ná​nak, és már ha​lad​tak is to​vább fel​fe​lé, egy​re csak fel​fe​lé.
Az erdő rit​ká​sabb lett, a fák egy​re ki​seb​bek és sor​vad​tak, ki​csa​va​rod​tak, mint a fáj​-
da​lom​tól el​gyö​tört em​be​rek szok​tak. Csu​pasz szik​lák kö​zött ka​nya​rog​tak, az út
egy​re kes​ke​nyebb lett – ta​lán egy régi pa​tak​me​der le​he​tett, bár néha in​kább úgy
fes​tett, mint egy em​ber​kéz al​kot​ta lép​cső, amit az idő​já​rás szin​te tel​je​sen si​má​ra
kop​ta​tott az év​szá​za​dok alatt. Ju​ba​ir vissza​küld​te az egyik em​be​rét a lo​vak​kal,
Szen​de pe​dig a lel​ke mé​lyén leg​szí​ve​seb​ben vele tar​tott vol​na. A töb​bi​ek gya​log
men​tek to​vább.
– Egy​ál​ta​lán mit mű​vel​nek ide​fent ezek a nya​va​lya​et​te sár​ká​nyok? – kér​dez​te
Édest Szen​de. Ezek a he​gyek egy​ál​ta​lán nem olyan hely​nek tűn​tek, aho​vá szí​ve​sen
ki​rán​dul​na bár​ki, aki​nek még nem ment el tel​je​sen az esze. A sár​ká​nyok népe pe​-
dig egye​ne​sen itt élt.
– Nem tud​nám pon​to​san meg​mon​da​ni… mi​ért van​nak itt. – A vén cser​kész
min​dig csak pár szót tu​dott ki​bök​ni két zi​há​ló lé​leg​zet​vé​tel kö​zött. – De na​gyon
rég​óta ra​gasz​kod​nak eh​hez a hely​hez.
– Ő sem mond​ta el? – kér​dez​te Szen​de, ál​lá​val bök​ve az előt​tük öles lép​tek​kel
ha​la​dó Síró Szik​lá​ra.
– Gon​do​lom, ép​pen azért… tar​tott ki mel​let​tem ennyi éven át… mert nem szí​ve​-
sen te​szek fel… ilyen kér​dé​se​ket.
– Nem a sár​mo​dért, annyit mond​ha​tok.
– Az élet nem csak a sárm​ról szól. – Édes a sze​me sar​ká​ból pil​lan​tott Szen​dé​re.
– És ez mind a ket​tőnk​nek jobb is így.
– Mire kell​het​nek ne​kik a gye​re​kek?
Édes meg​állt, ivott a vi​zé​ből, és meg​kí​nál​ta Szen​dét is, mi​köz​ben a fegy​ve​re​ik te​-
kin​té​lyes sú​lyá​val küsz​kö​dő zsol​do​sok el​ha​lad​tak mel​let​tük.
– Azt hal​lot​tam, itt nem szü​let​nek gye​re​kek. A föld​ben van va​la​mi. Min​den​ki
med​dő lesz. A sár​ká​nyok né​pé​nek min​den tag​ját úgy ra​bol​ták el va​la​mi​kor. Ré​gen
leg​in​kább a dzsin​nek gye​re​ke​it hoz​ták ide, ta​lán bi​ro​dal​mi pol​gá​ro​kat meg egy-egy
észak​föl​dit, aki a Fo​gak ten​ge​ré​től kó​bo​rolt er​re​fe​lé. Úgy fest, mi​után az arany​ásók
el​ker​get​ték a dzsin​ne​ket, a sár​ká​nyok kény​te​le​nek szé​le​sebb kör​ben ki​vet​ni a há​ló​-
ju​kat, és ilyen Cant​liss-fé​lék​től vesz​nek gye​re​ke​ket.
– Ke​ve​sebb szö​veg! – mor​dult rá​juk oda​fent​ről Síró Szik​la. –Több gya​log​lás!
 A hó sú​lyo​sab​ban zu​ho​gott, mint va​la​ha, de nem bo​rí​tot​ta olyan vas​tag ré​teg​ben
a föl​det, és ami​kor Szen​de le​csa​var​ta az ar​cá​ról a ken​dőt, meg​ál​la​pí​tot​ta, hogy már
a szél sem fúj olyan va​dul. Egy óra múl​va a hó már csak csú​szós kása volt a ned​ves
szik​lán, és ami​kor Szen​de le​ve​tet​te az át​ázott kesz​tyű​jét, még min​dig érez​te az ujj​-
he​gye​it. El​telt még egy óra, és bár a hó to​vább​ra is esett, a föld szá​raz volt, Szen​de
pe​dig úgy el​kez​dett iz​zad​ni, hogy ki​bújt a ka​bát​já​ból, és a zsák​já​ba gyö​mö​szöl​te. A
töb​bi​ek ugyan​ezt tet​ték. Szen​de le​ha​jolt, te​nye​rét a föld​re ta​pasz​tot​ta, és kü​lö​nös
me​leg​sé​get ér​zett. Mint​ha egy pék​ség fa​lát si​mo​gat​ta vol​na, ami​nek a túl​ol​da​lán
ke​men​ce iz​zik.
– Tűz van oda​lent – mond​ta Síró Szik​la.
– Tény​leg? – Szen​de úgy kap​ta el a ke​zét, mint aki at​tól tart, hogy a kö​vet​ke​ző
pil​la​nat​ban lán​gok csap​nak ki a föld​ből. – Nem mond​hat​nám, hogy lel​ke​se​dés​sel
tölt el a gon​do​lat.
– Jobb, mint​ha be​le​fagy a szar a seg​günk​be, nem? – kér​dez​te Édes. Ami​kor
meg​sza​ba​dult az in​gé​től, ki​de​rült, hogy még egyet vi​sel alat​ta. Szen​de kí​ván​csi lett
vol​na, hány ma​radt még raj​ta. És hogy ad​dig ve​szi-e le őket sor​ban egy​más után,
amíg vé​gül ő maga is el​tű​nik.
– Ezért él ide​fent a sár​kány népe? – Sa​vi​a​nus is a me​leg ta​laj​ra fek​tet​te a te​nye​-
rét. – A tűz mi​att?
– Vagy azért ég a tűz, mert ők ide​fent él​nek. – Síró Szik​la fel​fe​lé né​zett a csu​pasz
kő és apró ka​vi​csok fed​te, ha​tal​mas, me​re​dek szik​la​fal​ban vég​ző​dő hegy​ol​da​lon,
ahol itt-ott ki​üt​kö​zött a sár​ga kén. – Er​re​fe​lé szem​mel tart​hat​nak ben​nün​ket.
– Szem​mel is fog​nak – kö​zöl​te Ju​ba​ir. – Is​ten min​dent lát.
– Nem Is​ten lövi majd segg​be a nyi​lá​val, ha erre me​gyünk to​vább.
Ju​ba​ir meg​von​ta a vál​lát.
– Is​ten min​dent oda tesz, ahol len​nie kell.
– Ak​kor ho​gyan to​vább? – kér​dez​te Sa​vi​a​nus.
Síró Szik​la már​is ne​ki​lá​tott, hogy ki​te​ker​je a zsák​já​ból elő​vett kö​te​let.
– Mász​ni fo​gunk.
Szen​de meg​dör​zsöl​te a ha​lán​té​kát.
– Volt egy olyan kel​le​met​len ér​zé​sem, hogy ezt fog​ja mon​da​ni.
A má​szás per​sze még ne​he​zebb volt, mint a gya​log​lás, és sok​kal ijesz​tőbb​nek is
bi​zo​nyult. Síró Szik​la úgy ka​pasz​ko​dott fel​fe​lé, mint egy pók, és Bá​rány sem volt
sok​kal las​sabb nála, igen​csak ott​hon érez​te ma​gát a he​gyek kö​zött. Ők ket​ten ké​-
szí​tet​ték elő a kö​te​le​ket a töb​bi​ek​nek. Szen​de és Sa​vi​a​nus a kö​ve​ken csúsz​kál​va,
ká​rom​kod​va zár​ták a sort, kar​juk saj​gott az erő​fe​szí​tés​től, te​nye​rük égett, ahol ki​-
dör​zsöl​te a ken​der.
 – Még nem volt al​kal​mam kö​szö​ne​tet mon​da​ni – szólt Szen​de, amíg egy ki​szö​-
gel​lé​sen pi​hen​tek.
A fér​fi nem szólt, csak a kö​tél szi​sze​gett büty​kös ke​zé​ben, ahogy fel​húz​ta ma​guk
mö​gött.
– Azért, amit Ránc​ban tet​tél. – Csend. – Nem men​tet​ték meg olyan gyak​ran az
éle​te​met, hogy fél​váll​ról ve​gyem. – Csend. – Em​lék​szel?
Mint​ha a fér​fi egy egé​szen ap​rót rán​tott vol​na a vál​lán.
– Az az ér​zé​sem, nem szí​ve​sen hoz​tad szó​ba.
Csend. Sa​vi​a​nus ha​csak le​he​tett, sem​mit sem ho​zott szí​ve​sen szó​ba.
– Nyil​ván nem tudsz mit kez​de​ni vele, ha va​la​mit meg​kö​szön​nek ne​ked.
To​váb​bi csend.
– Nyil​ván én sem tu​dok mit kez​de​ni vele, ha meg kell kö​szön​nöm va​la​mit.
– Az biz​tos, hogy nem kap​ko​dod el.
– Min​den​eset​re kö​szö​nöm. Ha te nem vagy, ott ha​lok meg.
Sa​vi​a​nus össze​szo​rí​tot​ta a szá​ját, és mély to​rok​han​gon fel​mor​dult.
– Te meg az apád is meg​tet​té​tek vol​na ér​tem ugyan​ezt – mond​ta az​tán.
– Nem az apám.
– Azt ti tud​já​tok. De ha en​gem kér​de​zel, rosszabb em​bert is ki​fog​hat​tál vol​na.
– Én is azt hit​tem – mor​dult föl Szen​de.
– Te is tu​dod, hogy nem ezt akar​ta. És nem így akar​ta.
– Azt is hit​tem. De már egy​ál​ta​lán nem va​gyok olyan biz​tos ben​ne. A csa​lád​ta​-
gok​kal so​sem könnyű, igaz?
– So​sem.
– Mi van Cor​lin​nal?
– Tud vi​gyáz​ni ma​gá​ra.
– Afe​lől sem​mi két​sé​gem. – Szen​de hal​kab​ban foly​tat​ta. – Fi​gyelj, Sa​vi​a​nus, tu​-
dom, ki vagy.
A fér​fi szi​go​rú te​kin​tet​tel né​zett rá.
– Igen?
– Tu​dom, mi van az alatt. – Szen​de a fér​fi al​kar​já​ra pil​lan​tott, ahol a ka​bát ujja
most el​rej​tet​te a te​to​vá​lá​so​kat.
– El nem tu​dom kép​zel​ni, mi​ről be​szélsz. – De azért lej​jebb rán​gat​ta a szö​ve​tet a
kar​ján.
 Szen​de kö​ze​lebb ha​jolt.
– Ak​kor csak tégy úgy, mint​ha el tud​nád kép​zel​ni – súg​ta. –Ami​kor Cos​ca el​kez​-
dett a lá​za​dók​ról be​szél​ni, szo​kás sze​rint ko​tyog​ni kez​dett az a kur​va nagy szám.
Jót akar​tam, mint min​dig, se​gí​te​ni sze​ret​tem vol​na, de… De nem se​gí​tet​tem,
ugye?
– Nem so​kat.
– Az én hi​bám​ból ke​rül​tél ebbe a sla​masz​ti​ká​ba. Ha Lor​sen meg​tud​ja, mi van a
ka​ro​don… Csak azt aka​rom mon​da​ni, hogy el kel​le​ne men​ned. Ez nem a te har​cod.
Sen​ki sem aka​dá​lyoz meg ben​ne, hogy fel​szí​vódj, és itt az​tán bő​ven van hová.
– És utá​na mit mon​da​nál ne​kik? Hogy meg​fe​led​kez​tem az el​ve​szett fi​am​ról?
Csak fel​kel​te​né a kí​ván​csi​sá​gu​kat. Te is baj​ba ke​rül​nél mi​at​ta. A vé​gén én is na​-
gyobb baj​ba ke​rül​nék. Azt hi​szem, le​sze​gem a fe​jem, so​sem hú​zom fel a ka​bá​tom
uj​ját, és ve​le​tek ma​ra​dok. Min​den​ki​nek így lesz a leg​jobb.
– Az a kur​va nagy szám! – mor​mog​ta ma​gá​ban Szen​de.
Sa​vi​a​nus el​mo​so​lyo​dott. Szen​de ta​lán most elő​ször lá​tott tőle ilyes​mit: olyan
volt, mint​ha egy lám​pát gyúj​tot​tak vol​na meg, a vi​har​vert ar​con szét​szé​led​tek a
rán​cok, és a fér​fi sze​mé​ben hir​te​len fény gyúlt.
– Mon​dok én ne​ked va​la​mit. Az a kur​va nagy szád ta​lán nem min​den​ki​nek tet​-
szik, de én egész meg​ked​vel​tem. – Szen​de vál​lá​ra tet​te a ke​zét, és meg​szo​rí​tot​ta. –
Arra a kö​csög Sacr​ira vi​szont fi​gyelj oda. Nem hin​ném, hogy ő is így van vele.
Szen​de sem hit​te. Nem sok​kal ké​sőbb egy le​zu​ha​nó kő csak haj​szál​nyi​ra ke​rül​te
el a fe​jét. A vi​gyor​gó Sac​rit pil​lan​tot​ta meg oda​fent, és biz​tos volt ben​ne, hogy ő
rúg​ta ki a he​lyé​ről a kö​vet. Amint al​ka​lom adó​dott, ezt kö​zöl​te is a fér​fi​val, meg azt
is, hogy hová fog​ja szúr​ni a ké​sét, ha még egy​szer ha​son​ló tör​té​nik. A töb​bi zsol​dos
meg​le​he​tő​sen vic​ces​nek ta​lál​ta a sza​va​it.
– Majd én meg​ta​ní​ta​lak vi​sel​ked​ni, te lány! – csat​tant fel Sac​ri, és még job​ban
fel​szeg​te az ál​lát, hogy amennyit le​het, meg​őriz​zen a be​csü​le​té​ből.
– Ah​hoz előbb ne​ked kel​le​ne tud​nod!
A fér​fi a kard​já​ra tet​te a ke​zét, bár in​kább csak fe​nye​ge​tőz​ni pró​bált, nem úgy
tűnt, mint​ha hasz​nál​ni is akar​ná a fegy​vert. Mi​előtt azon​ban ki​de​rült vol​na, mik is
a szán​dé​kai va​ló​já​ban, Ju​ba​ir ma​ga​so​dott kö​zöt​tük.
– Ki​von​juk még a kar​do​kat, Sac​ri – kö​zöl​te –, de én mon​dom meg, mi​kor és ki
el​len. Ezek az em​be​rek a szö​vet​sé​ge​se​ink. Szük​sé​günk van rá​juk, hogy meg​mu​tas​-
sák az utat. Hagyd bé​kén a nőt, kü​lön​ben össze​ve​szünk, és ve​lem össze​vesz​ni soha
nem je​lent jót.
– Bo​csá​nat, szá​za​dos úr – mond​ta dü​hö​sen Sac​ri.
Ju​ba​ir nyi​tott te​nyér​rel mu​ta​tott elő​re.
– A meg​bá​nás a meg​vál​tás elő​szo​bá​ja.
 Bá​rány jó​for​mán fe​lé​jük sem né​zett, amíg vi​tat​koz​tak, és amint vé​gez​tek, odébb
is állt, mint​ha sem​mi köze nem len​ne az egész​hez.
– Kö​szö​nöm, hogy se​gí​tet​tél az előbb – mor​dult rá Szen​de, ami​kor utol​ér​te.
– Se​gí​tet​tem vol​na, ha szük​ség lett vol​na rá. Te is tu​dod.
– Egy-két szó nem jött vol​na rosszul.
A fér​fi kö​ze​lebb ha​jolt.
– Én úgy lá​tom, két vá​lasz​tá​sunk van. Vagy ki​hasz​nál​juk eze​ket a bar​mo​kat,
vagy min​det meg​öl​jük. Go​rom​ba sza​vak​kal még egy csa​tát sem nyer​tek meg, vi​-
szont so​kat el​vesz​tet​tek. Ha meg akarsz ölni va​la​kit, nem fel​tét​len jó öt​let elő​re
szól​ni neki.
Bá​rány ott​hagy​ta Szen​dét, hadd gon​dol​kod​jon el ezen.
Egy gő​zöl​gő pa​tak mel​lett tá​bo​roz​tak, de Édes azt mond​ta, sem​mi eset​re se igya​-
nak a vi​zé​ből. Nem mint​ha bár​ki​nek is ked​ve tá​madt vol​na meg​kós​tol​ni: olyan
sza​ga volt, mint az ün​ne​pi fing​nak. A víz egész éj​jel sis​ter​gett Szen​de füle mel​lett,
és ő egész éj​jel azt ál​mod​ta, hogy zu​han. Ve​rej​té​kez​ve éb​redt, a tor​ka ka​part a me​-
leg bűz​től. Ép​pen Sac​ri őr​kö​dött, őt fi​gyel​te, és mint​ha fém vil​lant vol​na a ke​zé​ben.
Szen​de ez​u​tán már éb​ren fe​küdt, sa​ját ké​sét szo​ron​gat​va. Ép​pen úgy, ahogy ré​gen,
ami​kor ül​döz​ték. Ép​pen úgy, ahogy re​mél​te, hogy soha töb​bé nem lesz rá szük​ség.
Azon kap​ta ma​gát, hogy Temp​lo​mos tár​sa​sá​gá​ra vá​gyik. A jo​gász nem volt hős, ő
va​la​mi​ért még​is bát​rabb​nak érez​te ma​gát mel​let​te.
Reg​gel or​mok szür​ke ár​nyai ma​ga​sod​tak fe​let​tük: a hó fo​lya​ma​to​san hul​ló fáty​-
lán ke​resz​tül fa​lak, tor​nyok, erő​dít​mé​nyek rom​ja​i​nak tűn​tek. A szik​lák​ba lyu​ka​kat
váj​tak – túl​sá​go​san sza​bá​lyo​sak vol​tak hoz​zá, hogy ter​mé​sze​te​sek le​gye​nek, rá​adá​-
sul hal​mok​ban állt kö​rü​löt​tük a ki​ásott föld.
– Ilyen messzi​re ju​tot​tak az arany​ásók? – kér​dez​te az egyik zsol​dos.
Édes meg​ráz​ta a fe​jét.
– A kö​zel​ben sem jár​tak. Itt még ré​geb​ben ás​tak.
– Mennyi​vel ré​geb​ben?
– Sok​kal – fe​lel​te Síró Szik​la.
– Mi​nél kö​ze​lebb ju​tunk, an​nál job​ban ag​gó​dom – mond​ta Szen​de Bá​rány​nak,
ahogy saj​gó ta​gok​kal, gör​nyed​ten to​vább​in​dul​tak.
A fér​fi bó​lin​tott.
– El​kez​desz azon gon​dol​kod​ni, hogy mi min​den sül​het el ba​lul.
– Fé​lek, hogy nem ta​lál​juk meg őket.
– Vagy félsz, hogy igen.
– Vagy csak egy​sze​rű​en fé​lek – dünnyög​te Szen​de.
 – A fé​le​lem jó – mond​ta Bá​rány. – Csak a ha​lot​tak nem fél​nek, és nem aka​rom,
hogy bár​me​lyi​künk is kö​zé​jük ke​rül​jön.
Meg​áll​tak egy mély sza​ka​dék mel​lett, oda​lent​ről víz zú​gá​sa hal​lat​szott, gőz szállt
fel, és ké​nes bűz te​rí​tett be min​dent. A ka​nyon fö​lött bolt​ív ívelt át, a nyir​kos fe​ke​-
te szik​lá​kon víz​csep​pe​ket hul​la​tó mész​kő​csa​pok for​mál​tak kü​lö​nös sza​kál​lat. A
bolt​ív kö​ze​pén ha​tal​mas lánc ló​gott, leg​alább egy lé​pés ma​gas rozs​da​mar​ta sze​mei
csi​ko​rog​va him​bá​lóz​tak a szél​ben. Sa​vi​a​nus le​ült, a fe​jét hát​ra​szeg​te, és mé​lye​ket
lé​leg​zett. A zsol​do​sok va​la​mi​vel tá​vo​labb gyűl​tek össze, és egy ku​la​csot ad​tak kör​-
be.
– És a le​ány​zó meg​ér​ke​zett! – ne​vet​gélt Sac​ri. – A nagy gye​re​kva​dász! – Szen​de
rá​pil​lan​tott, az​tán a mel​let​te tá​ton​gó mély​ség​re, és arra gon​dolt, hogy mi​lyen szí​-
ve​sen meg​is​mer​tet​né egy​más​sal ket​te​jü​ket. – Mek​ko​ra hü​lyé​nek kell len​ni hoz​zá,
hogy va​la​ki azt higgye, élet​ben ta​lál​hat gye​re​ke​ket egy ilyen he​lyen?
– Va​jon a nagy száj mi​ért jár olyan gyak​ran együtt a pöt​töm​nyi aggyal? – dör​-
mög​te az orra alatt Szen​de, de Bá​rány sza​va​i​ra gon​dolt, az​tán rá​jött, hogy a kér​dés
tu​laj​don​kép​pen sa​ját ma​gá​ra is vo​nat​koz​hat​na, és ki​vé​te​le​sen csend​ben ma​radt.
– Erre nem tudsz mit mon​da​ni? – Sac​ri vi​gyo​rog​va húz​ta meg a ku​la​csát. – Leg​-
alább ta​nul​tál egy kis…
Ju​ba​ir ki​nyúj​tot​ta vas​kos kar​ját, és le​sö​pör​te a szik​lá​ról. A sty​ri​ai fel​hör​dült, ki​-
ej​tet​te a ke​zé​ből a ku​la​csot, az​tán el​tűnt szem elől. Puf​fa​nás hal​lat​szott, kö​vek zö​-
rög​tek, az​tán megint, megint, és megint, amíg a han​gok vé​gül el nem hal​tak a sza​-
ka​dék mé​lyén.
A zsol​do​sok el​ke​re​ke​dett szem​mel bá​mul​tak, az egyik​nek fél​úton a szá​ja felé
meg​állt a ke​zé​ben a szá​rí​tott hús. Szen​de bor​só​dzó hát​tal fi​gyel​te, ahogy Ju​ba​ir a
me​re​dély szé​lé​re lép, és le​néz.
– A vi​lág tele van dő​re​ség​gel, annyi​an vesz​nek oda ér​tel​met​le​nül – sza​val​ta. –
Az em​ber szin​te meg​inog a hi​té​ben.
– Maga ölte meg – mond​ta az egyik zsol​dos, aki ezek sze​rint ren​del​ke​zett az​zal a
so​kak​ra jel​lem​ző ké​pes​ség​gel, hogy ki​mond​ja azt, ami úgy​is nyil​ván​va​ló.
– Is​ten ölte meg. Én csak az ő esz​kö​ze vol​tam.
– Is​ten egy iga​zi tus​kó tud len​ni, nem igaz? – kér​dez​te Sa​vi​a​nus.
Ju​ba​ir ün​ne​pé​lye​sen bó​lin​tott.
– Is​ten ret​te​ne​tes és kö​nyör​te​len, min​den​ki alá van vet​ve az ő aka​ra​tá​nak.
– Az ő aka​ra​ta mi​att most eggyel ke​ve​seb​ben va​gyunk – je​gyez​te meg Édes.
Ju​ba​ir megint a vál​lá​ra ve​tet​te a zsák​ját.
– Jobb, mint​ha el​len​sé​ges​ke​dünk. Össze kell tar​ta​nunk. Ha vi​szály van kö​zöt​-
tünk, ho​gyan áll​hat​na Is​ten mind​annyi​unk mel​lé? – In​tett Síró Szik​lá​nak, hogy in​-
dul​jon, az​tán hagy​ta, hogy meg​ma​radt em​be​rei nem is ki​csit ide​ge​sen el​ha​lad​ja​-
nak mel​let​te; egyi​kük na​gyot nyelt, ahogy le​pil​lan​tott a mély​ség​be.
Ju​ba​ir fel​vet​te Sac​ri el​ej​tett ku​la​csát a sza​ka​dék pe​re​mé​ről.
– Gurk​hul​ban, Ul-Nahb vá​ro​sá​ban, ahol szü​let​tem, a Min​den​ha​tó​nak kö​szön​he​-
tő​en a ha​lál nagy​sze​rű do​log. Ügyel​nek rá, hogy a holt​test mi​nél jobb ál​la​pot​ban
ma​rad​jon, amíg a síró csa​lád és a gyá​szo​lók me​ne​te vé​gig​kí​sé​ri a vi​rá​gok​kal bo​rí​-
tott úton a te​met​ke​zé​si hely​re. Itt a ha​lál ap​ró​ság. Os​to​ba az az em​ber, aki egy​nél
több esély​re szá​mít. – Ko​mo​ran pil​lan​tott a ha​tal​mas bolt​ív​re, a sza​kadt lánc​ra, és
el​gon​dol​kod​va ivott. – Mi​nél messzebb​re ju​tunk eze​ken a fel​tér​ké​pe​zet​len vé​ge​-
ken, an​nál in​kább meg​győ​ző​dé​sem, hogy a min​den​ség vég​nap​ja​it él​jük.
Bá​rány ki​kap​ta a ku​la​csot Ju​ba​ir ke​zé​ből, ki​ürí​tet​te, az​tán a tu​laj​do​no​sa után
dob​ta.
– Va​la​ki min​dig a vég​nap​ja​it éli.
Le​dőlt fa​lak, só​val ki​vert, kris​tá​lyos kö​vek kö​zött gug​gol​tak, és a völ​gyet fi​gyel​ték.
Mint​ha egy örök​ké​va​ló​ság óta moc​ca​nás nél​kül me​red​tek vol​na a nyú​lós köd​be.
Síró Szik​la újra meg újra rá​juk szólt, hogy húz​zák meg ma​gu​kat, ne​hogy mu​tat​koz​-
za​nak, és fog​ják be a szá​ju​kat. Szen​de kez​dett már be​le​fá​rad​ni, hogy a nő foly​ton
mo​rog rá​juk. Kez​dett be​le​fá​rad​ni ebbe az egész​be. Ki​me​rült, min​de​ne fájt, az ide​-
ge​it ron​gyos​ra tép​te az ál​lan​dó fé​le​lem, az ag​go​da​lom, a re​mény. A re​mény volt a
leg​rosszabb mind kö​zül.
Sa​vi​a​nus időn​ként el​foj​tott kö​hö​gés​ben tört ki, és Szen​de alig​ha hi​báz​tat​hat​ta
érte. Mint​ha az egész völgy lé​leg​zett vol​na, a meg​bú​vó re​pe​dé​sek​ből szi​vár​gó fa​-
nyar gőz fan​to​mok​ká vál​toz​tat​ta a szik​lá​kat, az​tán le​süllyed​ve köd​dé állt össze a
völgy mé​lyén lévő tó fö​lött, hogy ké​sőbb megint szét​szé​led​jen, és ha​ma​ro​san újra
sű​rű​söd​ni kezd​jen.
Ju​ba​ir tü​rel​me​sen, tö​rök​ülés​ben, le​hunyt szem​mel és kar​ba font kéz​zel ült, az
ajka né​mán moz​gott, hom​lo​kán ki​üt​kö​zött a ve​rej​ték. Mind​annyi​an iz​zad​tak.
Szen​de inge a há​tá​hoz ta​padt, haja csa​ta​ko​san ló​gott az ar​cá​ba. Szin​te el sem akar​-
ta hin​ni, hogy alig egy​két nap​pal ko​ráb​ban még azt hit​te, mind​járt ha​lál​ra fagy.
Most már bár​mit meg​adott vol​na azért, hogy pu​cér​ra vet​kőz​ve fe​jest ugor​has​son
egy hó​vi​har​ba. Oda​kú​szott Síró Szik​lá​hoz, a me​leg kö​vek nyir​ko​sak és ra​ga​dó​sak
vol​tak a te​nye​re alatt.
– Kö​zel van​nak?
A dzsinn nő pa​rá​nyit ide-oda já​rat​ta mo​gor​va te​kin​te​tét.
– Ha tud​nám, nem kel​le​ne fi​gyel​nünk őket.
– Most már itt hagy​hat​juk a csa​lit.
– Ha​ma​ro​san.
– Re​mé​lem, va​ló​já​ban nem egy ra​kás szar​ra gon​dol – mo​rog​ta Édes, aki most
már biz​to​san az utol​só in​gét hord​ta.
 – Csend le​gyen! – szi​szeg​te Síró Szik​la, és szi​go​rú​an Szen​de háta mögé mu​ta​-
tott.
Egy ár​nyék moz​gott a köd​ben a völgy ol​da​lán, ho​má​lyos alak ug​rált egyik kő​ről a
má​sik​ra. Eb​ből a tá​vol​ság​ból és a sűrű pá​rá​ban ne​héz volt pon​to​san meg​ál​la​pí​ta​ni,
de fér​fi​nak tűnt: ma​gas volt, tes​tes, sö​tét bőrű, ko​pasz, fél ke​zé​ben egy bo​tot tar​-
tott la​zán.
– Ez fü​tyül? – kér​dez​te súg​va Szen​de.
– Pszt! – hur​rog​ta le Síró Szik​la.
Az idős fér​fi egy la​pos kő mel​lett hagy​ta a bot​ját a víz​par​ton, majd ki​bújt a kö​pe​-
nyé​ből, gon​do​san össze​haj​to​gat​va a bot​ra tet​te, majd mez​te​le​nül pö​rög​ni-fo​rog​ni
kez​dett, be​tán​colt né​hány tö​rött osz​lop közé, az​tán újra elő​ke​rült.
– Nem tű​nik va​la​mi fé​lel​me​tes​nek – sut​tog​ta Szen​de.
– Ó, pe​dig fé​lel​me​tes – mond​ta Síró Szik​la. – Ő Waer​di​nur. Az öcsém.
Szen​de a nőre né​zett, aki fe​hér volt, mint a tej, az​tán vissza a fü​työ​rész​ve ép​pen
a tóba gá​zo​ló bar​na bőrű fér​fi​ra.
– Nem iga​zán ha​son​lí​ta​nak egy​más​ra.
– Más anya mé​hé​ben fo​gan​tunk.
– Jó tud​ni.
– Mit?
– Volt egy olyan ér​zé​sem, hogy maga to​jás​ból kelt ki, azért nem érez fáj​dal​mat.
– Ér​zek én fáj​dal​mat – fe​lel​te Síró Szik​la. – De a fáj​dal​ma​im​nak kell szol​gál​ni
en​gem, nem pe​dig for​dít​va. – Ez​zel a fo​gai közé dug​ta pi​pá​ja pisz​kos szá​rát, és
erő​sen rá​ha​ra​pott.
– Mit csi​nál Bá​rány? – hal​lot​ták Ju​ba​ir hang​ját.
Szen​de meg​for​dult, és el​ke​re​ke​dett a sze​me. Bá​rány a kö​vek kö​zött si​e​tett le​fe​lé
a víz​hez, és már vagy húsz​lé​pés​nyi​re járt tő​lük.
– A jó élet​be! – mor​mog​ta Édes.
– Pi​csá​ba! – Szen​de élet​re kel​tet​te me​rev tér​dét, és át​ug​rott a dü​le​de​ző fal fö​lött.
Édes utá​na​nyúlt, de a nő fél​re​ütöt​te a ke​zét, az​tán már​is fut​va in​dult Bá​rány nyo​-
má​ba, mi​köz​ben fél sze​mét a to​vább​ra is fü​työ​rész​ve ép​pen a víz​be gá​zo​ló öreg​em​-
be​ren tar​tot​ta. Fin​to​rog​va csúsz​kált a ned​ves kö​ve​ken, kis hí​ján négy​kéz​láb​ra zu​-
hant, a bo​ká​ja saj​gott, hol erre, az​tán meg arra rán​dult. Bor​zasz​tó​an sze​re​tett vol​-
na Bá​rány után ki​ál​ta​ni, de tud​ta, hogy meg sem nyek​ken​het.
Már esé​lye sem volt utol​ér​ni a fér​fit, aki idő​köz​ben el​ju​tott a víz part​já​ig. Te​he​-
tet​le​nül fi​gyel​te, amint le​ku​po​ro​dik a la​pos kőre az össze​haj​to​ga​tott kö​peny mel​lé,
a tér​dé​re fek​te​ti ki​vont kard​ját, elő​ve​szi a fe​nő​kö​vét, és meg​nyal​ja. Össze​rez​zent,
ahogy Bá​rány a pen​gé​hez il​lesz​tet​te a kö​vet, és egyet​len​egy​szer csi​ko​rog​va vé​gig​-
húz​ta raj​ta.
Szen​de lát​ta, ahogy Waer​di​nur vál​la meg​me​re​ve​dik a cso​dál​ko​zás​tól. A fér​fi
még​sem for​dult meg azon​nal, csak ami​kor a csi​kor​gás má​sod​szor is be​le​ha​sí​tott a
csend​be. Szen​de meg​le​pő​en ked​ves​nek ta​lál​ta az ar​cát, de lá​tott már olyat, hogy
egy ked​ves​nek tűnő em​ber egé​szen alat​to​mos dol​go​kat mű​velt.
– Ez ám a meg​le​pe​tés! – In​kább ér​tet​len​nek, mint döb​bent​nek tűnt, ahogy sö​tét
te​kin​te​te ide-oda ug​rált Bá​rány és Szen​de kö​zött. – Ma​guk meg hon​nan ke​rül​tek
ide?
– Egye​ne​sen a Kö​ze​li Vi​dék​ről – fe​lel​te Bá​rány.
– A név sem​mit sem je​lent ne​kem. – Waer​di​nur ko​mo​lyabb ak​cen​tus nél​kül be​-
szél​te a kö​zös nyel​vet. Min​den va​ló​szí​nű​ség sze​rint job​ban, mint Szen​de. – Csak
az itt van meg a nem itt. Hogy ke​rül​tek ide?
– Egy da​ra​big lo​von jöt​tünk, az​tán meg gya​lo​gol​tunk – fe​lel​te Bá​rány. – Vagy
arra kí​ván​csi, hogy ke​rül​tünk ide anél​kül, hogy ész​re​vett vol​na ben​nün​ket? – A
kard​ja újra éle​sen fel​si​kol​tott. – Ta​lán nem olyan okos, mint ami​lyen​nek hi​szi ma​-
gát.
Waer​di​nur rán​tott egyet szé​les vál​lán.
– Bo​lond, aki azt hi​szi, min​dent tud.
Bá​rány fel​emel​te a kar​dot, meg​vizs​gál​ta az egyik ol​da​lát, az​tán a má​si​kat. A pen​-
ge fé​nye​sen vil​lant.
– Né​hány ba​rá​tom oda​lent vár Ki​lá​tó​ban.
– Hal​lot​tam fe​lő​lük.
– Gyil​ko​sok, tol​va​jok, jel​lem​te​len gaz​em​be​rek. Az ara​nyu​kért jöt​tek.
– Ki mond​ta, hogy van ne​künk olyan?
– Egy Cant​liss nevű fér​fi.
– Á! – Waer​di​nur vi​zet csap​ko​dott a kar​já​ra, és foly​tat​ta a mo​sa​ko​dást. – Az az
em​ber súly​ta​lan. A leg​ki​sebb szel​lő el​fúj​ja. Maga el​len​ben nem ilyen​nek tű​nik. –
Te​kin​te​te Szen​dé​re sik​lott, fel​mér​te, fé​le​lem​nek nyo​ma sem lát​szott raj​ta. – És
maga sem. Nem hi​szem, hogy arany​ért jöt​tek.
– A hú​go​mért és az öcsé​mért jöt​tünk – bök​te ki Szen​de. A hang​ja csi​kor​gott,
mint a fe​nő​kő a pen​gén.
– Á! – Waer​di​nur ar​cá​ról las​san el​tűnt a mo​soly, ahogy vé​gig​mér​te a nőt. Az​tán
le​haj​tot​ta a fe​jét, tar ko​po​nyá​já​ról csur​gott a víz. – Maga Szen​de. Mond​ta, hogy el
fog jön​ni, és én nem hit​tem neki.
– Ro mond​ta ezt? – Szen​de tor​ka el​szo​rult, ahogy ki​mond​ta a sza​va​kat. – Él?
– Él és vi​rul. Biz​ton​ság​ban van, és nagy becs​ben tart​juk. Az öccsét is.
 Szen​de tér​de meg​ro​gyott, neki kel​lett dől​nie a szik​lá​nak Bá​rány mel​lett.
– Hosszú és ne​héz utat tet​tek meg, mire idá​ig el​ju​tot​tak – mond​ta Waer​di​nur. –
Gra​tu​lá​lok a bá​tor​sá​guk​hoz.
– Nem a maga ki​ba​szott gra​tu​lá​ci​ó​já​ért jöt​tünk! – för​medt rá Szen​de. – A gye​re​-
ke​ket akar​juk.
– Tu​dom. De jobb ne​kik ve​lünk.
– Maga sze​rint nem sza​rom le? – Bá​rány ar​cá​ra vér​szom​jas ki​fe​je​zés ült ki,
olyan volt, mint egy vén har​ci ku​tya. Szen​de há​tán vé​gig​fu​tott a hi​deg. – Nem ró​-
luk van szó. Lo​pott tő​lem, maga fasz​szo​pó! Tő​lem! – Nyál fröccsent a fo​gai kö​zül,
ahogy uj​já​val a mell​ka​sá​ra bö​kött. – És én vissza​szer​zem, ami az enyém, vagy vér
fog foly​ni.
Waer​di​nur össze​húz​ta a sze​mét.
– Ma​gát nem em​lí​tet​te a lány.
– Olyan fe​lejt​he​tő ar​com van. Ha le​hoz​za a gye​re​ke​ket Ki​lá​tó​ba, maga is el​fe​lejt​-
he​ti.
– Saj​ná​lom, de nem te​he​tem. Ők már az én gye​re​ke​im. A sár​kány né​pé​hez tar​-
toz​nak, és én fel​es​küd​tem rá, hogy az utol​só csepp vé​rem és az utol​só lé​leg​ze​tem
árán is meg​óvom ezt a szent föl​det meg a la​kó​it. Csak a ha​lál áll​hat az utam​ba.
– Az enyém​be a ha​lál sem. – Bá​rány még egyet fent a kard​ján. – Ezer le​he​tő​sé​ge
volt, és egyet sem ra​ga​dott meg.
– Úgy gon​dol​ja, a ha​lál fél ma​gá​tól?
– A ha​lál sze​ret en​gem. – Bá​rány el​mo​so​lyo​dott, a sze​me fe​ke​te volt és ned​ves.
A mo​so​lya va​la​hogy ri​asz​tóbb volt, mint a vi​cso​ra. –Annyi mun​kát vé​gez​tem el he​-
lyet​te. Annyi em​bert küld​tem hoz​zá. Ő is tud​ja, hogy nincs ná​lam jobb ba​rát​ja.
A sár​kány né​pé​nek ve​zé​re szo​mo​rú​an né​zett vissza rá.
– Ha va​ló​ban har​col​nunk kéne… az nagy kár len​ne.
– Ez sok min​den​re igaz – mond​ta Bá​rány. – Rég le​mond​tam róla, hogy vál​toz​ta​-
tok raj​tuk. – Fel​állt, és han​gos csi​kor​gás​sal csúsz​tat​ta vissza a pen​gét a hü​ve​lyé​be.
– Há​rom nap​ja van, hogy le​hoz​za a gye​re​ke​ket Ki​lá​tó​ba. Az​tán vissza​jö​vök a szent
föld​jé​re. – Össze​pen​de​rí​tet​te a nyel​vét, és a víz​be kö​pött. – És ha​lált ho​zok ma​-
gam​mal. – Ez​zel el​in​dult fel a domb​ol​da​lon a ro​mok felé.
Szen​de és Waer​di​nur még egy pil​la​na​tig egy​mást néz​ték.
– Saj​ná​lom – mond​ta a fér​fi. – Azt, ami tör​tént, és azt, ami​nek most tör​tén​nie
kell.
Szen​de meg​for​dult, és Bá​rány után si​e​tett. Mi mást te​he​tett vol​na?
– Ezt nem gon​dol​tad ko​mo​lyan, igaz? – mo​rog​ta oda a fér​fi há​tá​nak. – Amit a
gye​rek​ről mond​tál. Hogy nem ők a fon​to​sak. Hogy csak a vér szá​mít. – Szen​de el​-
esett, le​hor​zsol​ta a láb​szá​rát, de fel​tá​pász​ko​dott, és to​vább bo​tor​kált. – Mondd,
hogy nem gon​dol​tad ko​mo​lyan!
– Vet​te a la​pot – szólt hát​ra Bá​rány a vál​la fö​lött. – Bízz ben​nem!
Csak​hogy ép​pen ez volt a gond: Szen​de nap​ról nap​ra ne​he​zeb​ben bí​zott a fér​fi​-
ban.
– Nem te ma​gad mond​tad, hogy ha meg akarsz ölni va​la​kit, nem ta​ná​csos elő​re
fi​gyel​mez​tet​ni?
Bá​rány vál​lat vont.
– Időn​ként min​den sza​bályt meg kell szeg​ni.
– Mi a fe​nét mű​vel​tél? – kér​dez​te Édes, ami​kor vissza​mász​tak a ro​mos fa​lak túl​-
ol​da​lá​ra. A cser​kész ned​ves ha​já​ba túrt az uj​ja​i​val, és lát​ha​tó​lag a töb​bi​ek sem lel​-
ke​sed​tek a be nem ter​ve​zett ka​lan​dért.
– Olyan csa​lit hagy​tam neki, amit mu​száj be​kap​nia – mond​ta Bá​rány.
Szen​de az egyik ré​sen át vissza​le​sett. Waer​di​nur csak most gá​zolt ki a part​ra, és
min​den si​et​ség nél​kül be​le​bújt a kö​pe​nyé​be. Fel​vet​te a bot​ját, egy da​ra​big a ro​mo​-
kat fi​gyel​te, az​tán meg​for​dult, és el​vo​nult a kö​vek kö​zött.
– Meg​ne​he​zí​tet​te a dol​gun​kat. – Síró Szik​la már el​tet​te a pi​pá​ját, meg​húz​ta a
szí​ja​it, ké​szült a vissza​út​ra. – Most már jön​ni fog​nak, még​hoz​zá gyor​san. Vissza
kell tér​nünk Ki​lá​tó​ba.
– Én nem me​gyek vissza – je​len​tet​te ki Bá​rány.
– Ho​gyan? – kér​dez​te Szen​de.
– Eb​ben ál​la​pod​tunk meg – mond​ta Ju​ba​ir. – Hogy elő​csa​lo​gat​juk őket.
– Majd ma​guk elő​csa​lo​gat​ják őket. A kés​le​ke​dés a bal​si​ker szü​lő​aty​ja. Nem fo​-
gok arra vár​ni, hogy Cos​ca ré​sze​gen fel​bo​tor​kál​jon ide, és meg​öl​jék mi​at​ta a gye​re​-
ke​i​met.
– Mi a fene? – Szen​de kezd​te unni, hogy kép​te​len ki​szá​mí​ta​ni, mit fog ten​ni Bá​-
rány a kö​vet​ke​ző pil​la​nat​ban. – És ak​kor mi a terv?
– A ter​vek​nek van egy szo​ká​suk, hogy da​ra​bok​ra hul​la​nak, ha az em​ber túl​sá​go​-
san tá​masz​ko​dik rá​juk – fe​lel​te Bá​rány. – Ki kell ta​lál​nunk he​lyet​te egy má​si​kat.
A kan​tai mé​lyen össze​rán​col​ta a hom​lo​kát.
– Nem sze​re​tem, ha va​la​ki meg​szeg egy egyez​sé​get.
– Ak​kor pró​bál​jon meg le​lök​ni egy szik​lá​ról. – Bá​rány rez​ze​nés​te​le​nül né​zett Ju​-
ba​ir​ra. – Úgy ki​de​rül​ne, me​lyi​kün​ket sze​re​ti job​ban Is​ten.
Ju​ba​ir az aj​ká​ra il​lesz​tet​te az egyik uj​ját, és egy hosszú, néma pil​la​na​tig gon​dol​-
ko​dott. Az​tán meg​von​ta a vál​lát.
– Nem szí​ve​sen zak​la​tom Is​tent ilyen ap​ró​sá​gok​kal.
 Vademberek

– Ké​szen van a lán​dzsa! – Pit min​den tőle tel​he​tőt meg​tett, hogy ép​pen úgy ejt​se
ki az új sza​va​kat, ahogy Ro ta​ní​tot​ta neki. Meg​mu​tat​ta az ap​já​nak a fegy​vert. Jó
kis lán​dzsa volt. She​bat se​gí​tett a kö​tö​zés​ben, az​tán nagy​sze​rű​nek nyil​vá​ní​tot​ta a
vég​ered​ményt, már​pe​dig min​den​ki azt mond​ta, hogy She​bat​nál csak maga a Mes​-
ter tud töb​bet a fegy​ve​rek​ről, de hát ő per​sze min​den​ki​nél töb​bet tu​dott min​den​-
ről. Min​den​eset​re a lé​nyeg, hogy She​bat so​kat tu​dott a fegy​ve​rek​ről, és ha ő azt
mond​ta, hogy a lán​dzsa jó, ak​kor biz​to​san jó is.
– Jó – mond​ta Pit apja, de nem néz​te meg iga​zán a lán​dzsát. Mo​gor​va te​kin​tet​-
tel si​e​tett felé, csu​pasz tal​pa han​go​san csat​to​gott az ősi bron​zon. Pit nem em​lé​ke​-
zett rá, hogy va​la​ha is ilyen mo​gor​vá​nak lát​ta vol​na, és meg​ijedt, hogy meg​bán​tot​-
ta va​la​mi​vel a fér​fit. Ta​lán az apja rá​jött, hogy még min​dig nem iga​zán szok​ta meg
az új ne​vét. Há​lát​lan​nak érez​te ma​gát, lel​ki​is​me​ret-fur​da​lá​sa tá​madt, és félt, hogy
va​la​mi na​gyon rosszat tett, pe​dig egy​ál​ta​lán nem is állt szán​dé​ká​ban.
– Mit tet​tem? – kér​dez​te. Si​et​nie kel​lett, hogy tar​ta​ni tud​ja a lé​pést, és csak ké​-
sőn jött rá, hogy a nagy kap​ko​dás​ban megint úgy kez​dett el be​szél​ni, aho​gyan ré​-
gen.
Az apja mint​ha na​gyon ma​gas​ról né​zett vol​na le rá.
– Ki az a Bá​rány?
Pit​nek el​ke​re​ke​dett a sze​me. Eszé​be sem ju​tott vol​na, hogy az apja ép​pen ezt a
kér​dést fog​ja fel​ten​ni.
– Bá​rány az apám – vág​ta rá gon​dol​ko​dás nél​kül, az​tán gyor​san he​lyes​bí​tett. –
Vagy​is az apám volt. Ta​lán… De Szen​de sze​rint iga​zá​ból nem is. – Ta​lán egyi​kük
sem volt az apja, ta​lán mind a ket​ten azok vol​tak. Szen​dé​ről most min​den​eset​re
eszé​be ju​tott a ta​nya meg a ször​nyű dol​gok, Cso​bog, amint azt ki​ál​toz​ta, hogy fus​-
sa​nak, fus​sa​nak, az​tán az uta​zás a pusz​tán át a he​gyek közé meg Cant​liss ne​ve​té​se.
Nem tud​ta, mit ron​tott el. Ki​buggyan​tak a könnyei, szé​gyell​te ma​gát, és csak sírt
to​vább. – Ne küldj vissza! – mond​ta az​tán.
– Nem! – fe​lel​te az apja. – Soha! – Mert ő volt az apja, lát​ta az ar​cá​ra ki​ülő fáj​-
da​lom​ban. – Csak a ha​lál vá​laszt​hat el ben​nün​ket, ér​ted?
Pit egy​ál​ta​lán nem ér​tet​te, de azért bó​lin​tott, és most már a meg​könnyeb​bü​lés​-
től sírt, ami​ért min​den rend​ben lesz, az​tán az apja el​mo​so​lyo​dott, le​tér​delt mel​lé,
és a fe​jé​re tet​te a ke​zét.
– Ne ha​ra​gudj! – Waer​di​nur őszin​tén és mély​sé​ge​sen bán​ta. A kin​ti​ek nyel​vén be​-
szélt, mert tud​ta, hogy a fi​ú​nak így könnyebb. – Ez egy jó lán​dzsa, te pe​dig jó fiam
vagy. – Meg​pas​kol​ta a fia bo​rot​vált fe​jét. El is me​gyünk va​dász​ni, még​hoz​zá nem​-
so​ká​ra, de előbb el kell in​téz​nem egy-két dol​got, mert a sár​kány né​pé​nek tag​jai
mind a csa​lá​dom tag​jai is egy​ben. Ját​sza​nál a nő​vé​red​del, amíg nem hív​lak?
A fiú bó​lin​tott, és sű​rűn pis​log​va igye​ke​zett vissza​nyel​ni a könnye​it. Könnyen el​-
sír​ta ma​gát, ami jó do​log volt, mert a Mes​ter azt ta​ní​tot​ta, hogy mi​nél szo​ro​sabb
kap​cso​lat​ban áll va​la​ki a sa​ját ér​zé​se​i​vel, an​nál kö​ze​lebb ke​rül az is​te​ni​hez.
– Jó. De… ne be​szélj neki er​ről!
Waer​di​nur hom​lo​ká​ra vissza​tér​tek a mo​gor​va rán​cok, ahogy a nagy ház felé in​-
dult. A Gyű​lés tag​jai kö​zül ha​tan ül​tek mez​te​le​nül a tűz kö​rül el​ren​de​zett, fé​nyes​re
csi​szolt kö​ve​ken, a fél​ho​má​lyos for​ró gőz​ben ve​rej​té​kez​ve. Utót hall​gat​ták, aki a
napi lec​két kán​tál​ta a Mes​ter aty​já​ról, a min​den​ha​tó Euz​ról, aki el​vá​lasz​tot​ta egy​-
más​tól a vi​lá​go​kat, és sza​vak​ba ön​töt​te az Első Tör​vényt. A nő​nek el​akadt a hang​-
ja, ami​kor Waer​di​nur be​lé​pett a ház​ba.
– Kin​ti​ek​kel ta​lál​koz​tam a Lé​lek-tó​nál – mond​ta, ahogy ki​bújt a kö​pe​nyé​ből.
Mel​lőz​te a szo​ká​sos for​ma​sá​go​kat, de egy​ál​ta​lán nem ér​de​kel​te.
A töb​bi​ek döb​ben​ten me​red​tek rá, és min​den okuk meg is volt rá.
– Biz​tos vagy ben​ne? – Ulstal re​kedt hang​ja még re​ked​tebb lett a be​lé​leg​zett lá​-
tó​gőz​től.
– Be​szél​tem ve​lük! Scarla​er?
Az ifjú va​dász a töb​bi​ek fölé ma​ga​so​dott, ahogy fel​állt, és ki​húz​ta ma​gát. Te​kin​-
te​té​ben a tett​vágy tüze égett. Waer​di​nur néha annyi​ra sa​ját fi​a​ta​labb én​jét lát​ta
ben​ne, hogy úgy érez​te, mint​ha Ju​vens tük​ré​be néz​ne, ami​ben a le​gen​dák sze​rint a
múl​tat le​het meg​pil​lan​ta​ni.
– Vidd ma​gad​dal a leg​jobb nyom​ol​va​só​i​dat, és kö​ves​sé​tek őket! A ro​mok kö​zött
vol​tak, a völgy észa​ki ol​da​lán.
– Le​va​dá​szom őket – je​len​tet​te ki Scarla​er.
– Egy öreg​em​ber meg egy fi​a​tal nő volt, de le​het, hogy nem jöt​tek egye​dül. Le​-
gyen ná​la​tok fegy​ver, és vi​gyáz​za​tok ma​ga​tok​ra. Ve​szé​lye​sek. – A fér​fi​ra gon​dolt,
ahogy üres mo​soly​ra húz​ta a szá​ját, és fe​ke​te sze​mé​vel mint​ha fe​ne​ket​len mély​ség​-
be me​redt vol​na, ahol csak gyöt​rel​met ta​lált. – Na​gyon ve​szé​lye​sek.
– El​ka​pom őket! – mond​ta a va​dász. – Bíz​hatsz ben​nem.
– Bí​zom. Menj!
Scarla​er ki​si​e​tett a ház​ból, Waer​di​nur pe​dig el​fog​lal​ta a he​lyét a tűz​nél. A hő​ség
szin​te fáj​dal​ma​san csap​ta meg, ahogy le​te​le​pe​dett az egyik ke​rek kőre, ahol sem​-
mi​lyen test​hely​zet nem volt ké​nyel​mes, mert a Mes​ter azt mond​ta, hogy akik nagy
dol​go​kat mér​le​gel​nek, azok​nak nem való a ké​nye​lem. Fog​ta a ka​na​lat, és egy kis
vi​zet mert a szén​re, mire a jó​ko​ra te​rem​ben még sű​rűb​ben kez​dett ka​va​rog​ni a
men​tá​tól, fe​nyő​től és ál​dott fű​sze​rek​től il​la​tos gőz. Waer​di​nur már​is ve​rej​té​ke​zett,
és né​mán arra kér​te a Mes​tert, hogy a bu​ta​sá​got és a büsz​ke​sé​get is se​gít​sen ki​iz​-
zad​nia ma​gá​ból, mert csak így hoz​hat bölcs dön​té​se​ket.
– Kin​ti​ek a Lé​lek-tó​nál? – Hir​fac cser​zett ar​cá​ról sü​tött a hi​tet​len​ség. – Hogy
ke​rül​tek a szent föld​re?
– Az​zal a húsz kin​ti​vel ér​kez​tek a sír​kam​rák​hoz – fe​lel​te Waer​di​nur. – Hogy on​-
nan mi​lyen úton-mó​don ta​lál​tak ide, azt nem tu​dom meg​mon​da​ni.
– Egye​lő​re sür​ge​tőbb, hogy az​zal a hússzal kap​cso​lat​ban jus​sunk dű​lő​re. – Aka​-
rin össze​húz​ta vak sze​mét. Mind​annyi​an pon​to​san tud​ták, ő ho​gyan dön​te​ne. A
vé​res meg​ol​dá​sok híve volt, min​den egyes el​telt év​vel csak még in​kább. A kor néha
ki​hoz​za az em​ber​ből az esszen​ci​át: aki hig​gadt, még hig​gad​tabb lesz, aki erő​sza​-
kos, az pe​dig még erő​sza​ko​sabb.
– Mi​ért jöt​tek? – Utó elő​re​dőlt a fény​be, fe​jé​re fol​tok​ban ár​nyé​kok ve​tül​tek. –
Mit akar​nak?
Waer​di​nur kör​be​né​zett az öreg, iz​zad​ság​tól gyön​gyö​ző ar​co​kon, és meg​nyal​ta az
aj​kát. Ha tud​nák, hogy az a fér​fi meg az a nő a gye​re​ke​i​ért jöt​tek, ta​lán arra kér​-
nék, hogy adja ki őket. Hal​vány le​he​tő​ség volt csak, hogy ez tör​té​nik, de elő​for​dul​-
ha​tott, már​pe​dig sen​ki nem ve​he​ti el tőle a gye​re​ke​ket, csak​is a ha​lál. A Gyű​lés​ben
ti​los volt ha​zud​ni, de a Mes​ter azt nem szab​ta meg, hogy fél​igaz​sá​gok sem han​goz​-
hat​nak el.
– Amit min​den kin​ti akar – fe​lel​te Waer​di​nur. – Ara​nyat.
Hir​fac szét​tár​ta büty​kös ke​zét.
– Ta​lán ad​nunk kel​le​ne ne​kik. Van be​lő​le elég.
– Csak még töb​bet és töb​bet akar​ná​nak. – She​bat las​san, bá​na​to​san be​szélt. –
So​sem le​het ki​elé​gí​te​ni az ét​vá​gyu​kat.
Csend lett, min​den​ki gon​dol​ko​dott, csak a szén szi​sze​gett a gö​dör​ben, szik​rák
fo​rog​tak ra​gyog​va a sö​tét​ben, és a lá​tó​gőz édes il​la​ta le​be​gett kö​rü​löt​tük.
A tűz szí​nei vib​rál​tak Aka​rin ar​cán, ahogy a fér​fi bó​lin​tott.
– El kell kül​de​nünk min​den​kit, aki ké​pes fegy​vert fog​ni. Nyolc​van em​bert tu​-
dunk harc​ra fog​ni azok kö​zül, akik nem men​tek észak​ra meg​küz​de​ni a san​kák​kal.
– Nyolc​van kard vár a pol​ca​i​mon. – She​bat úgy ráz​ta meg a fe​jét, mint​ha ez va​-
la​mi saj​ná​la​tos do​log vol​na.
– Ag​gaszt, hogy Ash​ran​cot így csak az öre​gek meg a fi​a​ta​lok vé​de​nék – mond​ta
Hir​fac. – Olyan ke​ve​sen ma​rad​tunk…
– Ha​ma​ro​san fel​éb​reszt​jük a sár​kányt. – Ulstal el​mo​so​lyo​dott a gon​do​lat​ra.
– Ha​ma​ro​san.
 – Ha​ma​ro​san.
– A jövő nyá​ron – szólt Waer​di​nur. – Vagy ta​lán az az utá​ni nyá​ron. Egye​lő​re
ma​gun​kat kell meg​vé​de​nünk.
– Mu​száj el​ker​get​nünk őket! – Aka​rin egyik gö​csör​tös ök​lé​vel a te​nye​ré​be csa​-
pott. – A sír​kam​rák​hoz vo​nu​lunk, és el​ker​get​jük a vad​em​be​re​ket.
– El​ker​get​jük őket? – Utó fel​hor​kant. – Ne​vezd a ne​vén a dol​got, ha már úgy​-
sem te for​ga​tod a kar​dot.
– Ép​pen elég​szer for​gat​tam a kar​dot a ma​gam ide​jé​ben. Ak​kor mu​száj meg​öl​-
nünk őket, ha ne​ked így job​ban tet​szik. Meg kell öl​nünk min​det!
– Meg​öl​tük min​det, és újak jöt​tek he​lyet​tük.
– Ak​kor mit te​gyünk? – kér​dez​te gú​nyo​san Aka​rin. – Tárt ka​rok​kal üd​vö​zöl​jük
őket a szent föl​dün​kön?
– Ta​lán el​jött az ide​je, hogy fon​to​ló​ra ve​gyük a le​he​tő​sé​get – mond​ta Utó. Aka​-
rin un​dor​ral mor​dult fel, Ulstal el​fin​to​ro​dott a szent​ség​tö​rés hal​la​tán, de a nő foly​-
tat​ta. – Nem mind vad​em​ber​nek szü​let​tünk-e? Nem arra ta​ní​tott-e ben​nün​ket a
Mes​ter, hogy elő​ször bé​ké​sen tár​gyal​junk?
– De igen – bó​lin​tott She​bat.
– Ezt nem hall​ga​tom vé​gig! – Ulstal han​go​sat nyö​gött az erő​fe​szí​tés​től, ahogy
talp​ra ká​szá​ló​dott.
– De igen. – Waer​di​nur egy in​tés​sel vissza​pa​ran​csol​ta a he​lyé​re. – Le​ülsz, iz​-
zadsz és fi​gyelsz, aho​gyan mind​annyi​an. Utó is meg​sze​rez​te a jo​got, hogy be​szél​-
jen. – Waer​di​nur a nő sze​mé​be né​zett. – Vi​szont té​ved. Vad​em​be​rek a Lé​lek-tó​-
nál? Kin​ti​ek csiz​mái ti​por​ják a szent föl​det? A kö​ve​ket, hol a Mes​ter lába ta​po​sott?
– A töb​bi​ek fel​há​bo​ro​dot​tan mo​rog​tak, és Waer​di​nur tud​ta, hogy már​is a maga ol​-
da​lá​ra ál​lí​tot​ta őket. – Mit te​gyünk, Utó?
– Nem örü​lök neki, hogy csak ha​tan hozzuk meg a dön​tést…
– Hat em​ber elég – mon​da Aka​rin.
Utó lát​ta, hogy mind​annyi​an az acél út​ját vá​laszt​ják, só​haj​tott hát, és kel​let​le​nül
bó​lin​tott.
– Meg​öl​jük min​det.
– Ak​kor a Gyű​lés ki​nyil​vá​ní​tot​ta az aka​ra​tát. – Waer​di​nur fel​állt, fel​vet​te az ál​-
dott er​szényt az ol​tár​ról, majd le​tér​delt, fel​ka​part egy ma​rék​kal Ash​ranc me​leg,
élet​tel teli szent föld​jé​ből, majd be​le​tet​te az er​szény​be, amit az​tán Utó felé nyúj​-
tott. – Te vol​tál el​le​ne, ne​ked kell ve​zet​ned ben​nün​ket.
A nő fel​állt a kő​ről, és át​vet​te az er​szényt.
– Nem le​lem eb​ben örö​mö​met – mond​ta.
– Nem szük​sé​ges, hogy örö​mün​ket lel​jük ben​ne, csak az, hogy cse​le​ked​jünk. –
Waer​di​nur She​bat vál​lá​ra tet​te a ke​zét. – Ké​szítsd a fegy​ve​re​ket!
She​bat las​san bó​lin​tott, las​san fel​emel​ke​dett, las​san fel​öl​töt​te a kö​pe​nyét. Már
nem volt fi​a​tal​em​ber, és min​den idő​be telt, fő​leg így, hogy hi​á​ba lát​ta maga is
szük​sé​gét a cse​lek​vés​nek, nem fű​töt​te a lel​ke​se​dés. Tud​ta, hogy a ha​lál ott kul​log a
sar​ká​ban, kö​zel hoz​zá, hogy szí​ve​sen küld​je má​sok után.
Ki​cso​szo​gott a gőz​ből, és a bolt​ív felé tar​tott ép​pen, ami​kor éles han​gon meg​szó​-
lalt a kürt. Fegy​ver​be! Fegy​ver​be! A fi​a​ta​lab​bak min​dent fél​re​dob​va ki​si​et​tek a
há​zak​ból, fel​ké​szül​tek az útra, bú​csú​zó​ul meg​csó​kol​ták a sze​ret​te​i​ket. Csak hat​van
em​bert hagy​nak hát​ra, a gye​re​ke​ket meg az öre​ge​ket. Az olyan ha​lál​ra váró, hasz​-
na​ve​he​tet​len vén​em​be​re​ket, mint ami​lyen ő maga.
El​ha​ladt a szív​kop​ják mel​lett, sze​re​tet​tel meg​ütö​get​te a sa​ját​ját, és hir​te​len
szük​sé​gét érez​te, hogy dol​goz​zon raj​ta. Elő​vet​te hát a ké​sét, gon​dol​ko​dott, vé​gül
le​fa​ra​gott egy egé​szen vé​kony da​rab​kát. Ez lesz a mai vál​toz​ta​tás. Hol​nap ta​lán
sort ke​rít egy újabb​ra. Jó lett vol​na tud​ni, há​nyan dol​goz​tak raj​ta a nép tag​jai kö​-
zül, mi​előtt ő egy​ál​ta​lán meg​szü​le​tett vol​na. Hogy há​nyan fog​nak dol​goz​ni raj​ta,
mi​után ő meg​hal.
Be​lé​pett a kö​vek ha​tá​rol​ta sö​tét​ség​be, a he​gyek sú​lya ne​he​ze​dett rá, az olaj​lám​-
pá​sok hal​vány fé​nye meg​vil​lant a Mes​ter há​rom​szor meg​ál​dott, fém​ből ké​szült és
a föld​be süllyesz​tett terv​raj​za​in. She​bat fá​jós lá​bát von​szol​va át​ha​ladt az első he​-
lyi​sé​gen a fegy​ver​te​rem felé, lép​tei vissz​han​goz​tak a csend​ben.
Régi se​be​sü​lés. Régi se​be​sü​lés, ami so​sem gyó​gyul. A győ​ze​lem di​cső​sé​ge csak
egy pil​la​na​tig tart, a se​bek örök​ké. Sze​ret​te a fegy​ve​re​ket, mert a Mes​ter meg​ta​ní​-
tot​ta a fém és a cél​nak meg​fe​le​lő​en, tö​ké​le​te​sen el​ké​szí​tett tár​gyak sze​re​te​té​re,
még​is ne​héz szív​vel osz​tot​ta ki őket.
– Mert a Mes​ter azt is ta​ní​tot​ta, hogy min​den egyes kard​vá​gás ku​dar​cot je​lent a
maga mód​ján – sut​tog​ta hal​kan, ahogy egyik fegy​vert a má​sik után emel​te le az
elő​dök uj​jai ál​tal si​má​ra kop​ta​tott fa​pol​cok​ról. – Győ​ze​lem csak a kéz​fo​gás​ban, a
sze​líd szó​ban, az ön​ként nyúj​tott aján​dék​ban rej​te​zik. – Ám a fi​a​ta​lok te​kin​te​té​ből
izzó lel​ke​se​dés su​gár​zott, ahogy át​vet​ték tőle a ha​lál szer​szá​ma​it, és She​bat tar​tott
tőle, hogy hi​á​ba hal​lot​ták a sza​va​it, a je​len​té​sü​ket nem is akar​ták fel​fog​ni iga​zán. A
Gyű​lés újab​ban túl​sá​go​san gyak​ran vá​lasz​tot​ta az acélt.
Ve​ze​tő​höz il​lő​en Utó ér​ke​zett utol​já​ra. She​bat to​vább​ra is úgy gon​dol​ta, hogy a
nő​nek kel​lett vol​na a jobb​kéz​nek len​nie, de ezek​ben a ne​héz idők​ben a sze​líd sza​-
vak rit​kán ta​lál​tak nyi​tott fü​lek​re. She​bat át​ad​ta neki az utol​só fegy​vert.
– Ezt ne​ked tar​to​gat​tam. Sa​ját kezű​leg ko​vá​csol​tam, ami​kor még fi​a​tal vol​tam,
erős, és nem ké​tel​ked​tem sem​mi​ben. A leg​jobb mun​kám. Néha a fém… – Szá​raz
uj​jai be​gyét össze​dör​zsöl​ve ke​res​te a sza​va​kat. – …úgy ala​kul a ka​la​pács alatt,
ahogy kell.
A nő szo​mo​rú mo​sollyal vet​te át a fegy​vert.
– Sze​rin​ted ez is jól fog ala​kul​ni?
 – Csak re​mény​ked​he​tünk ben​ne.
– Ag​gó​dom, hogy le​tér​tünk az utunk​ról. Egy idő​ben annyi​ra biz​to​san tud​tam,
mer​re kell ha​lad​nom, hogy azt hit​tem, elég egyik lá​ba​mat ten​ni a má​sik után, és
már​is rá​ta​lá​lok a he​lyes ös​vény​re. Most már két​sé​gek gyö​tör​nek, és azt sem tu​-
dom, mer​re for​dul​jak.
– Waer​di​nur a leg​job​bat akar​ja ne​künk. – De She​bat​nak az az ér​zé​se tá​madt,
hogy ta​lán csak sa​ját ma​gát pró​bál​ja győz​köd​ni.
– Mint mind​annyi​an. Még​sem ér​tünk egyet ab​ban, hogy mi len​ne a leg​jobb, és
mi​képp ér​jük el. Waer​di​nur jó és erős em​ber, sze​ret ben​nün​ket, és szám​ta​lan
okunk van, hogy fel​nézzünk rá.
– Úgy mon​dod, mint​ha ez baj len​ne.
– Emi​att va​ló​szí​nű​leg rá​bó​lin​tunk arra, amit mond, ami​kor in​kább gon​dol​kod​-
nunk kel​le​ne. A sze​líd sza​vak el​vesz​nek a fe​cse​gés kö​ze​pet​te. Mert Waer​di​nur​ban
tűz ég. Lo​bog ben​ne a vágy, hogy fel​éb​ressze a sár​kányt. Hogy a vi​lág megint olyan
le​gyen, mint volt.
– És az annyi​ra rossz len​ne?
– Nem. De a vi​lág nem ha​lad​hat vissza​fe​lé. – A nő fel​emel​te a She​bat​tól ka​pott
kar​dot, a pen​gé​ről tük​rö​ző​dő fény vib​rált az ar​cán. – Fé​lek.
– Te? – kér​dez​te She​bat. – Soha!
– Min​dig. Nem az el​len​sé​ge​ink​től. Ön​ma​gunk​tól.
– A Mes​ter azt ta​ní​tot​ta ne​künk, hogy nem a fé​le​lem szá​mít, ha​nem az, hogy mi​-
ként né​zünk szem​be vele. Vi​gyázz ma​gad​ra, ked​ves ba​rá​tom! – A kar​já​ba zár​ta
Utót, és azt kí​ván​ta, bár​csak megint fi​a​tal le​het​ne.
Für​ge, ma​ga​biz​tos lép​tek​kel si​et​tek ki a nagy​ka​pun, mert ha egy​szer a Gyű​lés min​-
dent fon​to​ló​ra vett, és meg​hoz​ta a dön​tést, ké​tely​nek már nincs he​lye. Ki​éle​zett
kar​dok​kal vo​nul​tak, paj​zsa​ik már Utó ük​ap​já​nak az ük​ap​já​nak az ide​jé​ben is ős​-
öreg​nek szá​mí​tot​tak. Át​vo​nul​tak elő​de​ik bronz​ba vé​sett ne​ve​in, és Utó fel​tet​te ma​-
gá​nak a kér​dést, hogy va​jon a sár​ká​nyok népe an​nak ide​jén vállt váll​nak vet​ve állt
vol​na egy ilyen ügy mel​lé? Va​jon a múlt​bé​li Gyű​lé​sek is gyil​kol​ni küld​ték vol​na
őket? Ta​lán. A vi​lág rit​kán vál​to​zik annyit, mint az em​ber gon​dol​ná.
El​hagy​ták Ash​ran​cot, még​is ma​guk​kal vit​ték, hi​szen ott​ho​nuk szent föld​je ott la​-
pult a nő er​szé​nyé​ben. Für​ge, biz​tos lép​tek​kel ma​sí​roz​tak, és nem​so​ká​ra meg is ér​-
kez​tek a Lé​lek-tó völ​gyé​be, ahol a víz​ben még min​dig tük​rö​ző​dött az ég egy da​rab​-
ja. Scarla​er a ro​mok kö​zött vár​ta a csa​pa​tot.
– El​kap​tad őket? – kér​dez​te Utó.
– Nem. – Az ifjú va​dász olyan ar​cot vá​gott, mint​ha a kin​ti​ek szö​ké​sét sze​mé​lyes
sér​tés​nek te​kin​tet​te vol​na. Egye​sek, fő​leg a fi​a​ta​lok haj​la​mo​sak min​de​nen meg​sér​-
tőd​ni, még egy zá​po​ron vagy egy ki​dőlt fán is, hogy az​tán eb​ből a sér​tett​ség​ből
ürü​gyet ko​vá​csol​ja​nak bár​mi​lyen os​to​ba​ság​hoz. Utó tud​ta, hogy raj​ta kell tar​ta​nia
a sze​mét az if​jon​con. – De kö​vet​het​jük a nyo​ma​i​kat.
– Há​nyan van​nak?
Mas​lin​gal gug​gol​va ta​nul​má​nyoz​ta a föl​det.
– Kü​lö​nös nyo​mo​kat lá​tok – mond​ta egy idő után. – Néha olyan, mint​ha ket​ten
pró​bál​tak vol​na meg tu​cat​nyi em​ber​nek mu​tat​koz​ni, néha meg olyan, mint​ha tu​-
cat​nyi​an ket​tő​nek. Néha a gon​dat​lan​ság ér​zé​sét kel​tik, néha meg mint​ha egye​ne​-
sen azt akar​nák, hogy kö​ves​sük őket.
– Meg​kap​ják, amit akar​nak, meg még azt is, ami​re eszük​be sem ju​tott vágy​ni –
mo​rog​ta Scarla​er.
– Jobb nem meg​ad​ni az el​len​ség​nek azt, ami​re a leg​in​kább vá​gyik. – De Utó
tud​ta, hogy nincs vá​lasz​tá​sa. De hát vég​ered​mény​ben ki​nek van? – Kö​ves​sük őket,
de le​gyünk óva​to​sak.
Ami​kor a fel​le​gek el​ta​kar​ták a hol​dat, és el​eredt a hó, Utó meg​ad​ta a je​let, hogy
ver​je​nek tá​bort. Ahogy tel​tek az órák, egy​re csak éb​ren fe​küdt a me​leg föl​dön, nyo​-
masz​tot​ta a fe​le​lős​ség, és fél​ve gon​dolt arra, hogy va​jon mi kö​vet​ke​zik.
Reg​gel érez​tek meg elő​ször hű​vö​set, és Utó in​tett a töb​bi​ek​nek, hogy ve​gyék fel a
szőr​mé​i​ket. El​hagy​ták a szent föl​det, és már az erdő zör​gő alj​nö​vény​ze​té​ben ko​-
cog​tak. Scarla​er se​be​sen, kö​nyör​te​le​nül ve​zet​te őket a nyo​mo​kat kö​vet​ve. Min​dig
elöl járt, min​dig sür​get​te tár​sa​it, pe​dig Utó már resz​ke​tett, alig ka​pott le​ve​gőt, és
azon gon​dol​ko​dott, hogy va​jon hány évig tud még így fut​ni.
Meg​áll​tak egy he​lyen, ahol nem vol​tak fák, csak ma​ku​lát​lan hó, de Utó tud​ta,
hogy a fe​hér ár​tat​lan​ság me​ze​je alatt holt​tes​te​ket rejt a fa​gyott ta​laj. Azo​kat a kin​-
ti​e​ket, akik azért jöt​tek, hogy fel​túr​ják a föl​det, be​le​gá​zol​ja​nak a pa​ta​kok​ba, ki​vág​-
ják a fá​kat, kor​ha​dó kuny​hó​kat tá​kol​ja​nak össze a régi, nagy​tisz​te​le​tű ha​lot​tak sír​-
kam​rái kö​zött, el​hasz​nál​ják a vi​lá​got és el​hasz​nál​ják egy​mást, kap​zsi​ság pes​ti​sé​vel
fer​tőz​ve meg a szent he​lye​ket.
Utó gug​gol​va já​rat​ta vé​gig te​kin​te​tét a tisz​ta fe​hér​sé​gen. Ha egy​szer a Gyű​lés
min​dent fon​to​ló​ra vett, és meg​hoz​ta a dön​tést, ké​tely​nek már nincs he​lye, ő még​is
meg​tar​tot​ta a sa​ját​ját, sőt olyan gon​do​san vi​gyá​zott rá, újra meg újra vissza​tér​ve
hoz​zá, mint fös​vény a kin​csé​re. Vég​té​re is, a ké​te​lyei leg​alább biz​to​san a sa​ját​jai
vol​tak.
A sár​kány népe min​dig har​colt. Min​dig győ​zött is. Azért har​col​tak, hogy meg​-
véd​jék a szent föl​det. Hogy meg​véd​jék a he​lye​ket, ahol a sár​kány ele​sé​gét bá​nyász​-
ták. Hogy gye​re​ke​ket sze​rez​ze​nek, akik​nek az​tán to​vább​ad​hat​ják a Mes​ter ta​ní​tá​-
sa​it meg a Mes​ter mun​ká​ját, és meg​aka​dá​lyoz​zák, hogy füst​ként szé​led​je​nek szét
az idő sze​lé​ben. A bronz​la​pok azok​ra em​lé​kez​tet​tek, akik har​col​tak és el​es​tek,
arra, amit meg​sze​rez​tek, és amit el​vesz​tet​tek az egy​ko​ri csa​ták​ban, a régi idők​re
meg még az​előtt​re. Utó még​is úgy gon​dol​ta, a sár​kány népe soha nem ölt meg
ilyen sok em​bert ilyen cél​ta​la​nul, mint ezen a he​lyen.
 Volt egy cse​cse​mő​ko​rú kis​lány is a bá​nyá​szok tá​bo​rá​ban, de meg​halt, a két na​-
gyob​bacs​ka fiú vi​szont As​hod​hoz ke​rült, és nagy​sze​rű​en érez​te ma​gát. Ta​lál​tak egy
gön​dör hajú, kö​nyör​gő te​kin​te​tű lányt is a nővé vá​lás kü​szö​bén. Utó szí​ve​sen ma​-
gá​val vit​te vol​na őt is, de már a tíz​éve​sek​kel is nagy volt a koc​ká​zat. Még em​lé​ke​-
zett Waer​di​nur nő​vé​ré​re, akit a kel​le​té​nél idő​seb​ben ra​bol​tak el a dzsin​nek​től, és
soha nem tu​dott meg​vál​toz​ni. Szün​te​len iz​zott ben​ne a bosszú​vágy dühe, amíg vé​-
gül ki kel​lett vet​ni​ük ma​guk kö​zül. El​vág​ta hát in​kább a lány tor​kát, gyen​gé​den a
sír​gö​dör​be fek​tet​te, és is​mét fel​tet​te ma​gá​nak a kér​dést, amit han​go​san so​sem
mert vol​na ki​mon​da​ni: le​het he​lyes az a ta​ní​tás, ami idá​ig jut​tat​ta őket?
Ami​kor meg​pil​lan​tot​ták Ki​lá​tót, ép​pen le​száll​ni ké​szült az est. A ha​va​zás el​állt
ugyan, de az égen gyü​le​ke​ző fel​le​gek foly​ta​tást ígér​tek. A dü​le​de​ző to​rony te​te​jén
fény pis​lá​kolt, és Utó még má​sik négy ab​lak​ban lá​tott vi​lá​gos​sá​got, de eze​ken kí​vül
a te​le​pü​lés​re sö​tét​ség bo​rult. Lát​ta a ko​csik kör​vo​na​la​it, kö​zü​lük az egyik egé​szen
ha​tal​mas volt, szin​te egy ke​re​ke​ken gu​ru​ló ház. Egy kor​lát​hoz né​hány lo​vat kö​töt​-
tek. Ép​pen ilyen​nek kép​zelt vol​na egy he​lyet, ahol húsz mit sem sej​tő em​ber tá​bo​-
ro​zik, csak​hogy…
Láb​nyo​mok csil​lan​tak hal​vá​nyan a ho​má​lyos al​ko​nyi fény​ben. A friss hó majd​-
nem be​te​met​te őket, és csak se​kély göd​röcs​kék ma​rad​tak be​lő​lük, de mi​után Utó
meg​pil​lan​tot​ta az első so​ro​za​tot, ha​ma​ro​san ész​re​vet​te a töb​bit is, és rá​éb​redt,
hogy szor​gos han​gyák mód​já​ra nyü​zsög​nek a föl​dön. Er​dő​szél​től er​dő​szé​lig meg
vissza, ke​resz​tül-ka​sul szel​ték a völ​gyet. A sír​kam​rá​kat is be​ke​rí​tet​ték a láb​nyo​-
mok, a be​já​ra​tok elől pe​dig el​la​pá​tol​ták a ha​vat. Utó most már lát​ta, hogy a kuny​-
hók kö​zöt​ti ut​cát sá​ros​ra kö​pül​ték a csiz​mák meg a ke​re​kek, és a tá​bor​hoz ve​ze​tő
út sincs jobb ál​la​pot​ban. A te​tők​ről csö​pö​gött az ol​va​dó hó a ben​ti me​leg​től. Az
összes te​tőn.
Húsz em​ber nem hagy​ha​tott hát​ra ennyi nyo​mot. Ez bor​zasz​tó​an sok, még a
min​dig óvat​lan kin​ti​ek mér​cé​jé​vel mér​ve is. Va​la​mi nem stim​melt. Utó fel​emelt
kéz​zel je​lez​te a töb​bi​ek​nek, hogy áll​ja​nak meg, és ne​ki​lá​tott, hogy még ala​po​sab​-
ban szem​ügy​re ve​gye a kör​nyé​ket.
Az​tán ér​zé​kel​te, hogy Scarla​er meg​moc​can mel​let​te, és mire oda​kap​ta a fe​jét, az
ifjú va​dász már osont is be a bok​rok közé anél​kül, hogy pa​ran​csot ka​pott vol​na rá.
– Várj! – súg​ta utá​na.
Scarla​er dü​hö​sen né​zett vissza rá.
– A Gyű​lés meg​hoz​ta a dön​tést.
– – És úgy dön​töt​tek, hogy én ve​zet​lek ben​ne​te​ket. Én pe​dig azt mon​dom, hogy
várj.
A fér​fi meg​ve​tő​en fel​hor​kant, a tá​bor felé for​dult, Utó pe​dig utá​na ve​tet​te ma​-
gát.
Utó vissza akar​ta fog​ni, de gyen​ge volt és las​sú, Scarla​er könnye​dén sö​pör​te le ma​-
gá​ról a ke​zét. A nő ta​lán nagy em​ber volt a maga ide​jé​ben, de azok a na​pok már
rég el​múl​tak, és most raj​ta volt a sor. Le​fe​lé vág​ta​tott a lej​tőn, gyor​san és csen​de​-
sen, alig hagy​va nyo​mo​kat a hó​ban, amíg meg nem ér​ke​zett a leg​kö​ze​leb​bi kuny​hó
sar​ká​hoz.
Érez​te a tes​te ere​jét, a szív​ve​ré​se ere​jét, a ke​zé​ben tar​tott acél ere​jét. Őt is észak​-
ra kel​lett vol​na kül​de​ni​ük a san​kák​kal har​col​ni.
Ké​szen áll. Be fog​ja bi​zo​nyí​ta​ni, akár​mit is mond Utó, az az aszott vén bo​szor​-
kány. Kin​ti​ek vé​ré​vel fog​ja be​le​ír​ni a hóba, egy​től egyig meg​bán​ják majd, hogy a
szent föld​jük​re lép​tek. Meg​bán​ják majd, köz​vet​le​nül a ha​lá​luk előt​ti pil​la​nat​ban.
Oda​bent​ről egyet​len nyek​ke​nés sem hal​lat​szott. A ha​sadt fe​nyő​desz​kák​ból és re​-
pe​de​zett agyag​ból ké​szült kuny​hót olyan va​ca​kul tá​kol​ták össze, hogy Scarla​er​nek
szin​te fájt rá​néz​ni a ször​nyű mun​ká​ra. Össze​ku​po​rod​va si​e​tett vé​gig a csö​pö​gő
eresz alatt, az​tán az épü​let sar​ka mö​gül ki​pil​lan​tott az ut​cá​ra. Itt-ott friss hó folt​jai
lát​szot​tak, kö​zé​pen né​hány új láb​nyom ve​ze​tett, kö​rü​löt​te pe​dig ren​ge​teg régi. A
Mes​ter lel​ké​re, ezek a kin​ti​ek az​tán óvat​la​nok és mocs​ko​sak! Szer​te​szét hagy​ták
azt a ren​ge​teg ló​cit​ro​mot. Ilyen ke​vés ál​lat ho​gyan ka​kál​hat ennyit? Az a sej​té​se tá​-
madt, hogy itt az em​be​rek is az ut​cá​ra szar​nak.
– Vad​em​be​rek! – sut​tog​ta Scarla​er. Fa​csar​ta az or​rát a kin​ti​ek tü​ze​i​nek, oda​-
égett éte​le​i​nek, mos​dat​lan tes​te​i​nek sza​ga. Em​be​rek nyo​mát vi​szont nem lát​ta,
nyil​ván mind​annyi​an ré​sze​gen al​sza​nak. Annyi​ra ar​ro​gán​sak, hogy nem is ké​szül​-
tek fel tá​ma​dás​ra, a zsa​lu​kat meg az aj​tó​kat ma​guk​ra zár​ták, csak a ré​se​ken át szi​-
vár​gott ki fény a kék al​ko​nyat​ba.
– Te át​ko​zott hü​lye! – Utó állt meg mel​let​te, li​heg​ve a fu​tás​tól. Lé​leg​ze​té​nek pá​-
ra​fel​hő​je az arca előtt go​moly​gott. De Scarla​er​nek már túl​sá​go​san forrt a vére ah​-
hoz, hogy a nő​vel fog​lal​koz​zon. –Várj! – Ez​út​tal egy​sze​rű​en el​ug​rott Utó elől, és
egy szem​vil​la​nás​sal ké​sőbb már egy má​sik kuny​hó ár​nyé​ká​ba hú​zó​dott. Hát​ra​né​-
zett a vál​la fö​lött, lát​ta, hogy Utó int a töb​bi​ek​nek, akik a nyo​má​ban ér​kez​tek, az​-
tán néma ár​nyé​kok​ként szé​led​tek szét a tá​bor​ban.
Scarla​er már mo​soly​gott, el​ön​töt​te a for​ró​ság az iz​ga​lom​tól. A kin​ti​ek most ala​-
po​san meg​fi​zet​nek!
– Ez nem já​ték! – vi​cso​rí​tot​ta Utó, de Scarla​er csak mo​soly​gott to​vább, az​tán ro​-
han​vást in​dult a leg​na​gyobb épü​let vas​pán​tok​kal meg​erő​sí​tett aj​ta​ja felé. Ér​zé​kel​-
te, ahogy a tár​sai erős csa​pat​ként, el​szán​tan kö​ve​tik…
Az ajtó ki​nyílt, és Scarla​er moz​du​lat​lan​ná der​medt az oda​bent​ről ára​dó lám​pa​-
fény​ben.
– Jó reg​gelt! – Rit​kás hajú öreg​em​ber tá​masz​tot​ta az aj​tó​fél​fát, sá​ros szőr​méi
alól rozs​da​fol​tos, ara​nyo​zott mell​vért vil​lant elő. Egy kard állt mel​let​te, de a ke​zé​-
ben csak egy üve​get tar​tott. Ahogy fe​lé​jük emel​te, lö​työ​gött ben​ne az ital. – Üd​vöz​-
löm önö​ket Ki​lá​tó​ban!
Scarla​er szo​ro​sab​ban mar​kol​ta a kard​ját, és már nyi​tot​ta is a szá​ját, hogy ret​te​-
ne​tes csa​ta​ki​ál​tást hal​las​son, de egy vil​la​nást lá​tott a to​rony te​te​jén, han​gos puk​-
ka​nást hal​lott, va​la​mi ta​szí​tott egyet a mell​ka​sán, és a kö​vet​ke​ző pil​la​nat​ban ha​-
nyatt fe​küdt a föl​dön.
Fel​nyö​gött, de nem hal​lot​ta a sa​ját hang​ját. Fel​ült, az ola​jos füst​be me​redt, zú​-
gott a feje.
Isa​rult a kő​nél szo​kott ülni, hogy se​gít​sen a fő​zés​ben, min​dig mo​soly​gott, ami​-
kor ha​za​vit​te a vé​res zsák​mányt, ő pe​dig, ha ép​pen olyan ked​ve volt, vissza​mo​soly​-
gott rá. Nos, a nő da​ra​bok​ra sza​kadt. Scarla​er csak a kar​ján lógó pajzs​ról is​mer​te
meg a holt​tes​tet, mert a feje és a má​sik kar​ja el​tűnt, egyik lába pe​dig úgy csa​va​ro​-
dott ki, mint​ha nem is em​be​ri test​rész vol​na, csak egy ku​pac hul​la​dék. Kö​rü​löt​te a
ha​vat vér​fol​tok pettyez​ték, haj​cso​mók, fa és fém szi​lánk​jai bo​rí​tot​ták. Más ba​rá​-
tok, sze​re​tők és ri​vá​li​sok ca​fat​jai is füs​töl​ve száll​tak szer​te​szét.
To​fric, aki​nél job​ban a vi​lá​gon sen​ki nem ér​tett a nyú​zás​hoz, me​rev láb​bal lé​pett
ket​tőt, az​tán térd​re ro​gyott. A tes​tén ke​let​ke​zett tu​cat​nyi seb​ből ömlő vér meg​fes​-
tet​te a vál​lá​ra te​rí​tett szőr​mét, egyik sze​mé​ből fe​ke​te csík szi​vár​gott.
Te​kin​te​té​ben nem tük​rö​ző​dött fáj​da​lom, csak szo​mo​rú ér​tet​len​ség, ami​ért hir​te​-
len ilyen na​gyot vál​to​zott a vi​lág. Az egyik pil​la​nat​ról a má​sik​ra be​állt néma csend​-
ben Scarla​er ér​tet​le​nül né​zett kö​rül. Mi​fé​le va​rázs​lat ez?
Utó mel​let​te fe​küdt. Scarla​er a tar​kó​ja alá csúsz​tat​ta a ke​zét, és fel​emel​te a fe​jét.
A nő meg​re​me​gett, össze​ráz​kó​dott, a fo​gai va​cog​ni kezd​tek, aj​kán vö​rös hab je​lent
meg. Pró​bál​ta át​ad​ni az ál​dott er​szényt, de az el​sza​kadt, és Ash​ranc szent föld​je
szét​szó​ró​dott a vé​res hó​ban.
– Utó? Utó? – Scarla​er nem hal​lot​ta a sa​ját hang​ját.
Lát​ta, ahogy a töb​bi​ek ro​han​vást si​et​nek a se​gít​sé​gük​re. Can​to ve​zet​te őket, egy
bá​tor fér​fi, a leg​meg​bíz​ha​tóbb társ, ha baj​ba ke​rül az em​ber. Scarla​er egy​szer​re rá​-
éb​redt, mi​lyen bo​lond is volt. Hogy mi​lyen sze​ren​csés, ami​ért ilyen ba​rá​tai van​-
nak. Az​tán füst tört elő az egyik sír​kam​ra szá​já​ból, mire az ép​pen mel​let​te el​si​e​tő
Can​to a le​ve​gő​be emel​ke​dett, és át​szállt a leg​kö​ze​leb​bi kuny​hó fö​lött. Má​sok ol​dal​-
ra dől​tek, meg​pör​dül​tek, hu​nyo​rog​va tán​to​rog​tak a füst​ben, vagy a ke​zü​ket az ar​-
cuk​ra szo​rí​tot​ták, mint​ha vi​ha​ros szél​nek fe​szül​tek vol​na.
Scarla​er lát​ta, hogy zsa​luk nyíl​nak, mö​göt​tük pe​dig fé​me​sen vil​lan va​la​mi. Nyíl​-
vesszők száll​tak né​mán, be​le​fú​ród​tak a fa​lak desz​ká​i​ba, ár​tal​mat​la​nul a hóba hul​-
lot​tak, vagy el​ta​lál​ták bot​la​do​zó cél​pont​ja​i​kat, és térd​re kény​sze​rí​tet​ték, vagy egye​-
ne​sen a föld​re ta​szí​tot​ták őket. A sár​ká​nyok né​pé​nek har​co​sai hang​ta​lan si​kollyal
kap​tak a se​be​ik​hez.
Scarla​er fel​tá​pász​ko​dott, a tá​bor va​dul for​gott kö​rü​löt​te. Az öreg​em​ber még
min​dig az aj​tó​ban állt, va​la​mi​re rá​mu​ta​tott az üveg​gel, és mon​dott va​la​mit.
Scarla​er fel​emel​te a kard​ját, de fur​csán könnyű​nek ta​lál​ta, és ami​kor a ke​zé​re pil​-
lan​tott, ész​re​vet​te, hogy vé​res te​nye​ré​ben sem​mi sincs.
A fegy​ver után ta​po​ga​tó​zott, ám csak egy rö​vid nyíl​vesszőt ta​lált a comb​já​ba fú​-
ród​va. Nem fájt, de mint​ha hi​deg víz​zel ön​töt​ték vol​na nya​kon, úgy tört rá a fel​is​-
me​rés, hogy akár el is buk​hat. És ak​kor akár meg is hal​hat. A fé​le​lem hir​te​len ret​-
te​ne​tes súllyal ne​he​ze​dett rá.
El​bo​tor​kált a leg​kö​ze​leb​bi fa​lig, ér​zé​kel​te, hogy egy mel​let​te el​su​ha​nó nyíl​vessző
a hóba zu​han a kö​zel​ben. A mell​ka​sa resz​ke​tett, ahogy bi​zony​ta​lan lép​tek​kel fel​fe​lé
in​dult a domb​ol​da​lon. Hát​ra​né​zett a vál​la fö​lött. A tá​bort úgy lep​te el a füst, mint
a Gyű​lést a lá​tó​gőz, a bi​zony​ta​lan ho​mály​ban óri​á​sok mo​zog​tak. Az övéi kö​zül so​-
kan ne​héz​ke​sen, bot​la​doz​va, el-el​es​ve, két​ség​be​eset​ten a fák felé igye​kez​tek. Az​tán
mint ha​tal​mas ör​dö​gök, ala​kok vál​tak ki a füst​ből – egyet​len ször​nyű egésszé ol​-
vadt em​be​rek és lo​vak. Scarla​er​nek me​sél​tek már ilyen obsz​cén egye​sü​lés​ről, de
csak ne​ve​tett ek​ko​ra os​to​ba​ság hal​la​tán, most, hogy a sa​ját sze​mé​vel lát​ta, még​is
el​ször​nyedt. Dár​dák, kar​dok vil​lan​tak, pán​cé​los har​co​sok ma​ga​sod​tak a me​ne​kü​-
lők fölé, és ka​sza​bol​ták le őket.
Scarla​er to​vább im​boly​gott, de se​be​sült lába alig moz​gott, és vér​csí​kot hú​zott
maga után fel​fe​lé. Egy ló​em​ber kö​vet​te, pa​tái a ha​vat kö​pül​ték, ke​zé​ben kar​dot
tar​tott.
Scarla​er tud​ta, hogy meg kel​le​ne for​dul​nia, hogy da​co​san szem​be​száll​jon tá​ma​-
dó​já​val, aho​gyan az a sár​kány né​pé​nek büsz​ke va​dá​szá​hoz mél​tó. Hová il​lant el a
bá​tor​sá​ga? Va​la​ha úgy érez​te, so​sem fogy​hat ki be​lő​le. Most már nem akart mást,
csak me​ne​kül​ni, olyan két​ség​be​eset​ten vá​gyott rá, hogy fu​tás​nak ered​jen, mint a
ful​dok​ló vá​gyik lé​le​gez​ni. Nem hal​lot​ta a lo​vast a háta mö​gött, de érez​te a ször​nyű
ere​jű csa​pást a há​tán, az​tán a hó hi​de​gét az ar​cán, ahogy has​ra esett.
Pa​ták dü​bö​rög​tek kö​rü​löt​te, fe​hér por​ral te​rí​tet​ték be. Pró​bált fel​áll​ni, de már
at​tól is re​me​gett a keze meg a tér​de, hogy négy​kéz​láb​ra tá​pász​ko​dott. Kép​te​len
volt ki​egye​ne​sí​te​ni a há​tát, az egész tes​te égett a fáj​da​lom​tól, nyü​szí​tett te​he​tet​len
dü​hé​ben, könnyei apró lyu​ka​kat ol​vasz​tot​tak a hóba. Va​la​ki meg​ra​gad​ta a ha​ját.
Bra​chio a le​gény há​tá​ra tér​delt, be​le​pré​sel​te a hóba, elő​vet​te a ké​sét, és ügyel​ve,
ne​hogy túl sok vért ont​son – ami ko​moly ki​hí​vást je​len​tett, mi​vel el​len​fe​le fo​lya​-
ma​to​san do​bál​ta ma​gát –, le​vág​ta mind​két fü​lét. Az​tán meg​tö​röl​te a ké​sét a hó​-
ban, és vissza​dug​ta az övé​be, mi​köz​ben azon el​mél​ke​dett, hogy egy ilyen, ké​sek​kel
teli öv mennyi​re prak​ti​kus, és még​sem ter​jedt el a hasz​ná​la​ta. A le​gény ta​lán még
élt, ami​kor Bra​chio nyög​ve, fin​to​rog​va megint a nye​reg​be emel​te te​kin​té​lyes ter​-
me​tét, de esé​lye sem volt to​vább​men​ni. Vég​té​re is jó​ko​ra vá​gást ka​pott a há​tá​ra.
Bra​chio kun​cog​va néz​te a tró​fe​á​it, az​tán mi​köz​ben le​fe​lé lo​va​golt a tá​bor​ba, arra
gon​dolt, hogy mi​lyen nagy​sze​rű lesz, ami​kor majd a lá​nya​it fog​ja ré​miszt​get​ni
ezek​kel, mi​után Cos​ca gaz​dag​gá te​szi, és vég​re ha​za​tér​het Pu​ran​ti​ba. Va​ló​di
dzsinn​fü​lek, iga​zán nem sem​mi! El​kép​zel​te, mi​cso​da móka lesz vé​gig​ker​get​ni ve​-
lük a lá​nyo​kat a nap​pa​li​ban. Azért el​szo​mo​ro​dott, ami​kor rá​jött, hogy hi​á​ba él​nek
kis​gye​re​kek​ként a kép​ze​le​té​ben, már szin​te fel​nőtt nő​ként fog​ja vi​szont​lát​ni őket.
– Hová tű​nik az idő? – mor​mog​ta ma​gá​ban.
Swor​breck a tá​bor szé​lén állt, és tá​tott száj​jal bá​mul​ta, ahogy a lo​va​sok vissza​-
ker​get​ték a pár meg​ma​radt vad​em​bert a fák közé. Az író fura kis em​ber volt, Bra​-
chio még​is egé​szen meg​ked​vel​te.
– Maga ta​nult em​ber! – ki​ál​tot​ta oda, ahogy kö​ze​lebb ért, és meg​mu​tat​ta neki a
fü​le​ket. – Mit csi​nál​jak ezek​kel? Szá​rít​sam meg őket? Vagy te​gyem őket pác​ba? –
Swor​breck nem fe​lelt, csak állt ott né​mán, szem​lá​to​mást hány​in​ger​rel küsz​köd​ve.
Bra​chio le​ug​rott a nye​reg​ből. Lett vol​na még hová lo​va​gol​nia, de esze ágá​ban nem
volt si​et​ni, már így is ki​fo​gyott a szusz​ból. Tud​ta, hogy ő sem lesz fi​a​ta​labb. – Fel a
fej​jel! – mond​ta. – Győz​tünk, nem igaz? – Ez​zel na​gyot csa​pott az író inas há​tá​ra.
Swor​breck el​esett, az​tán ki​nyúj​tot​ta a ke​zét, hogy fel​tá​pász​kod​jon. Me​leg​sé​get ér​-
zett, és ész​re​vet​te, hogy egye​ne​sen az egyik vad​em​ber össze​ka​sza​bolt tes​té​ből elő​-
buggya​nó, gő​zöl​gő be​lei közé te​nye​relt.
Cos​ca még egy​szer meg​húz​ta az üve​get – ha Swor​breck egy könyv​ben ol​vas​sa,
mi​lyen ir​tó​za​tos mennyi​sé​gű al​ko​holt iszik az öreg, fel​há​bo​rod​va mi​nő​sí​tet​te vol​-
na rút ha​zug​ság​nak –, a lá​bá​val át​for​dí​tot​ta a holt​tes​tet, az​tán bor​vi​rá​gos or​rát
rán​col​va meg​tö​röl​te a csiz​má​ját a leg​kö​ze​leb​bi kuny​hó ol​da​lán.
– Har​col​tam észak​föl​di​ek​kel, bi​ro​dal​mi​ak​kal, uni​ós ka​to​nák​kal, gurk​hu​li​ak​kal,
min​den​fé​le és faj​ta sty​ri​a​i​val meg egy ra​kás más em​ber​rel, akik​ről nem is iga​zán
sej​tet​tem, hogy hon​nan ke​ve​red​tek elő. – Cos​ca fel​só​haj​tott. – Mind​ezek után azt
kell mond​jam, ezek a sár​ká​nyos izék nem iga​zán ko​moly el​len​fe​lek. Ezt nyu​god​tan
idéz​he​ti is. – Swor​breck​nek ép​pen csak si​ke​rült vissza​nyel​nie az is​mét fel​tör​ni ké​-
szü​lő epét, mi​köz​ben az öreg már mond​ta is to​vább a ma​gá​ét. – Per​sze könnyen a
tá​ma​dó fél el​len le​het for​dí​ta​ni a sa​ját bá​tor​sá​gát, csak a meg​fe​le​lő​en elő​ké​szí​tett
les​ben kell vár​ni. A bá​tor​ság, amint Ver​tu​rio meg​fo​gal​maz​ta, a hol​tak eré​nye… Ó!
Maga… nincs jól. Néha el​fe​lej​tem, hogy nem min​den​ki​nek nyílt al​kal​ma meg​ta​-
pasz​tal​ni az ef​fé​le je​le​ne​te​ket. De azért jött, hogy a sa​ját sze​mé​vel lás​son csa​tá​kat,
nem igaz? A csa​ták… nem min​dig di​cső​sé​ge​sek. Egy tá​bor​nok​nak re​a​lis​tá​nak kell
len​nie. A győ​ze​lem az első, érti?
– Ter​mé​sze​te​sen. – Swor​breck azon vet​te ész​re ma​gát, hogy he​beg. El​ju​tott egy
pont​ra, ahol már ösz​tö​nö​sen ér​tett egyet Cos​cá​val, akár​mi​lyen ször​nyű, ne​vet​sé​ges
vagy fel​há​bo​rí​tó do​log is jött ki a szá​ján. Úgy érez​te, hogy soha nem gyű​lölt még
ennyi​re sen​kit, mint ezt a vén zsol​dost. És soha nem for​dult még elő, hogy ennyi​re
egyet​len em​ber​re kel​lett tá​masz​kod​nia min​den​ben. A két do​log kö​zött két​ség​kí​vül
le​he​tett némi össze​füg​gés. – A győ​ze​lem az első.
– Min​dig a vesz​te​sek lesz​nek a gaz​em​be​rek, Swor​breck. Hő​sök csak a győz​te​sek
le​het​nek.
– Ön​nek ter​mé​sze​te​sen iga​za van. Csak a győz​te​sek.
– Az egyet​len meg​fe​le​lő harc​mo​dor az, ami vé​gez az el​len​ség​gel, és le​he​tő​vé te​-
szi, hogy mi pe​dig fel​hőt​le​nül ne​ves​sünk.
Swor​breck azért jött, hogy hő​sö​ket lás​son, de csak go​nosz​sá​got ta​lált. Ta​lál​ko​-
zott vele, meg​már​tó​zott ben​ne, egé​szen kö​zel​ről ta​pasz​tal​ta meg. Ki​de​rült, hogy a
go​nosz​ság nem ép​pen gran​di​ó​zus egy do​log. Nem fel​sőbb​sé​ges mo​sollyal vi​lág​ura​-
lom​ra törő csá​szá​rok sa​ját​ja. Nem is a pok​lok sö​tét​jé​ben har​sá​nyan ka​ca​gó dé​mo​-
no​ké. A go​nosz​ság kis​stí​lű em​be​rek kis​stí​lű okok​ból el​kö​ve​tett kis​stí​lű tet​te​i​ben
rej​tő​zik. Az ön​zés​ben, a nem​tö​rő​döm​ség​ben, az ér​tel​met​len​ség​ben. A bal​sze​ren​-
csé​ben, a te​he​tet​len​ség​ben, az os​to​ba​ság​ban. A lel​ki​is​me​ret​től és a fe​le​lős​ség​tu​-
dat​tól el​vá​lasz​tott erő​szak​ban. Sőt, a nagy​sze​rű ide​ák szol​gá​la​tá​ba ál​lí​tott pi​ti​á​ner
tet​tek​ben.
Swor​breck Lor​sen ink​vi​zí​tort fi​gyel​te, amint kí​ván​csi​an jár​kált a holt​tes​tek kö​-
zött, sor​ra ha​nyatt for​dí​tot​ta őket, és az egy​re rit​ku​ló bű​zös füs​töt hes​se​get​ve meg​-
néz​te az ar​cu​kat, az​tán fel​gyűr​te az in​gük uj​ját te​to​vá​lá​sok után ku​tat​va.
– Nyo​mát sem lá​tom lá​za​dók​nak – dör​rent rá Cos​cá​ra. – Ezek kö​zön​sé​ges vad​-
em​be​rek.
Az öreg​nek si​ke​rült ép​pen annyi idő​re le​vá​lasz​ta​nia a szá​ját az üveg​ről, hogy
vissza​ki​ált​has​son.
– Cant​liss ba​rá​tunk azt mond​ta, a he​gyek kö​zött van​nak. Az úgy ne​ve​zett szent
he​lye​i​ken. Ab​ban az Ash​ranc nevű vá​ros​ban. Már​is utá​nuk ere​dünk.
Édes fel​né​zett a holt​tes​tek kö​zül, és bó​lin​tott.
– Síró Szik​la meg a töb​bi​ek vár​ni fog​nak ránk.
– Ak​kor ud​va​ri​at​lan​ság len​ne kés​le​ked​nünk! Kü​lö​nö​sen mi​után le​ta​rol​tuk az el​-
len​sé​get. Hány em​bert öl​tünk meg, Nyá​jas?
Az őr​mes​ter vas​kos mu​ta​tó​uj​já​val igye​ke​zett szám​ba ven​ni a ha​lot​ta​kat.
– Ne​héz meg​ál​la​pí​ta​ni, me​lyik da​rab ki​hez tar​to​zik.
– Egye​ne​sen le​he​tet​len. Vi​szont be​szá​mol​ha​tunk róla Pike elöl​já​ró​nak, hogy az
új fegy​ve​re igen​csak ha​té​kony. Az ered​mény per​sze alig​ha fog​ha​tó ah​hoz, ami​kor
fel​rob​ban​tot​tam azt a bá​nyát Fon​te​zar​mo erőd​je alatt, de per​sze abba a ka​land​ba
sok​kal több ener​gi​át is kel​lett fek​tet​ni. A fegy​ver​ben rob​ba​nó​por van, Swor​breck.
Egy üre​ges go​lyót lő ki, ami a de​to​ná​ci​ó​tól össze​tö​rik, és a da​rab​jai… bumm! –
Cos​ca mind​két ke​zét az ég​nek emel​ve de​monst​rál​ta a ha​tást, ami​re per​sze sem​mi
szük​ség nem volt, hi​szen a fegy​ver ha​té​kony​sá​gát min​den​nél fé​nye​seb​ben bi​zo​nyí​-
tot​ták a szer​te​szét he​ve​rő vé​res test​ré​szek, amik​ről sok​szor azt is ne​héz volt el​hin​-
ni, hogy va​la​ha egy em​ber​hez tar​toz​tak egy​ál​ta​lán.
– Szó​val így néz ki a si​ker – hal​lot​ta Temp​lo​mos dör​mö​gő hang​ját Swor​breck. –
Már úgy​is kí​ván​csi vol​tam rá.
A jo​gász is arra gon​dolt, ami​re ő. Lát​szott tág​ra nyílt fe​ke​te sze​mé​ben, álla fe​-
szü​lő iz​ma​i​ban, össze​szo​rí​tott szá​ja vo​na​lá​ban, ahogy a csont​kam​rá​nál ját​szó​dó je​-
le​ne​tet fi​gyel​te. Cse​kély vi​gaszt je​len​tett a tu​dat, hogy volt va​la​ki eb​ben a ba​-
gázsban, aki jobb tár​sa​ság​ba ke​rül​ve ta​lán egé​szen ren​des em​ber is le​he​tett vol​na,
még​is ép​pen olyan gyá​mol​ta​lan​nak bi​zo​nyult, mint Swor​breck. Nem volt mit ten​-
ni, csak néz​ték, mi tör​té​nik, és mi​vel nem lép​tek köz​be, ma​guk is az ese​mé​nyek ré​-
sze​sé​vé vál​tak. De ho​gyan aka​dá​lyoz​hat​tak vol​na meg bár​mit is? Swor​breck össze​-
húz​ta ma​gát, ahogy egy mel​let​te el​vág​ta​tó ló vé​res hó​val te​rí​tet​te be. Ő csak egyet​-
len em​ber, és még csak nem is ka​to​na. A tol​la az egyet​len fegy​ve​re, és bár​mennyi​re
is nagy​ra tart​ják az írók a pen​na ere​jét, nem in​dul​hat vele csa​tá​ba bár​dok és pán​-
cé​lok el​len. Ha va​la​mit, hát ezt biz​to​san meg​ta​nul​ta az el​múlt pár hó​nap​ban.
– Dim​bik! – böm​böl​te Cos​ca, és még egy​szer meg​húz​ta az üve​get. A flas​ká​ját
már ré​gen fél​re​tet​te, mi​után túl ki​csi​nek bi​zo​nyult, és Swor​breck gya​ní​tot​ta, hogy
nem​so​ká​ra egye​ne​sen a hor​dó​ból fog​ja szittyóz​ni az italt. – Dim​bik! Hát itt vagy!
Azt sze​ret​ném, ha te in​dul​nál el elő​ször. In​tézd el a ma​ra​dék vad​em​bert, az er​dő​-
ben húz​ták meg ma​gu​kat. Bra​chio, ké​szítsd a zsol​do​sa​i​dat! Nye​reg​be szál​lunk, és
Édes uram mu​tat​ja majd ne​künk az utat. Ju​ba​ir és a töb​bi​ek már ké​szen áll​nak,
hogy ki​nyis​sák előt​tünk a ka​pu​kat. Arany vár ránk, fiúk, nem kés​le​ked​he​tünk! És
lá​za​dók! – tet​te hoz​zá gyor​san. – Lá​za​dók is, ter​mé​sze​te​sen. Temp​lo​mos, te ve​lem
tar​tasz, biz​tos aka​rok len​ni ben​ne, hogy meg​fe​le​lő​en fo​gal​mazzuk meg a zsák​mány
el​osz​tá​sá​ra vo​nat​ko​zó szer​ző​dést. Swor​breck, maga ta​lán in​kább ma​rad​jon itt. Ha
már eh​hez sin​csen gyom​ra, nos…
– Ma​ra​dok – mond​ta Swor​breck. Bor​zasz​tó​an ki​me​rült, és bor​zasz​tó​an messzi​re
ke​rült az ott​ho​ná​tól. Messzi​re Adu​á​tól, a tisz​ta falú, csi​nos iro​dá​tól meg a Ri​mal​-
di-féle nyom​da​gép​től, ami​re kü​lö​nö​sen büsz​ke volt. Mér​he​tet​le​nül messzi​re min​-
den​től, idő​ben, tér​ben és gon​dol​ko​dás​ban egy​aránt. Messzi​re at​tól a hely​től, ahol a
ke​mé​nyí​tett gal​lér olyan fon​tos​nak tűnt, és egy rossz kri​ti​ka ka​taszt​ro​fá​lis kö​vet​-
kez​mé​nyek​kel járt. Ho​gyan le​he​tett az a me​sés bi​ro​da​lom ugyan​an​nak a vi​lág​nak
a ré​sze, mint ez a mé​szár​szék? Bőr​ke​mé​nye​dé​ses, vér​alá​fu​tá​sos, sár​lep​te ke​zé​re
né​zett. Le​het​sé​ges, hogy ugyan​en​nek a kéz​nek a tin​ta​fol​tos uj​jai he​lyez​ték gon​do​-
san a be​tű​ket a nyom​da​gép​be? Va​jon meg​te​he​tik még ezt va​la​ha?
Le​en​ged​te a ke​zét, ah​hoz is fá​radt volt, hogy lo​va​gol​jon, írni pe​dig vég​képp nem
ma​radt ere​je. Az em​be​rek el sem tud​ják kép​zel​ni, mi​lyen iszo​nya​tos erő​fe​szí​té​se​-
ket igé​nyel az al​ko​tás. Mi​cso​da fáj​da​lom​mal jár elő​ci​bál​ni a sza​va​kat az el​gyö​tört
el​mé​ből. Kü​lön​ben is, ki ol​vas köny​ve​ket ezen a vi​dé​ken? Swor​breck úgy érez​te,
jobb lesz, ha le​fek​szik. Bi​zony​ta​lan lép​tek​kel in​dult az erőd felé.
– Vi​gyáz​zon ma​gá​ra, író úr! – Temp​lo​mos né​zett le rá ko​mo​ran a lova nyer​gé​-
ből.
– Maga is, jo​gász úr – fe​lel​te Swor​breck, és el​ha​lad​tá​ban meg​ve​re​get​te Temp​lo​-
mos lába szá​rát.
 A sárkány barlangja

– Mi​kor in​du​lunk? – kér​dez​te sut​tog​va Szen​de.

– Ami​kor Sa​vi​a​nus azt mond​ja, hogy in​dul​junk – hal​lat​szott Bá​rány hang​ja. A fér​fi
olyan kö​zel volt, hogy Szen​de szin​te érez​te a lé​leg​ze​tét, de az alag​út sö​tét​jé​ben
csak bo​ros​tás fe​jé​nek kör​vo​na​la​it lát​ta. – Amint ész​re​ve​szi, hogy Édes meg​hoz​ta
Cos​ca em​be​re​it a völgy​be.
– De ak​kor ezek a sár​ká​nyos bar​mok is meg​lát​ják őket, nem?
– Gon​do​lom.
Szen​de szá​zad​szor​ra is le​tö​röl​te a ve​rej​té​ket a hom​lo​ká​ról. Át​ko​zot​tul me​leg
volt, mint​ha egy sü​tő​ben gug​gol​tak vol​na. Iz​zad​ság​csep​pek csik​lan​doz​ták a bő​rét,
nyir​kos te​nye​ré​ben csú​szott az íj, szá​ja ki​szá​radt a hő​ség​től és az ag​go​da​lom​tól.
– Tü​re​lem, Szen​de! Egy nap alatt nem le​het át​kel​ni a he​gye​ken.
– Könnyű azt mon​da​ni – súg​ta vá​la​szul a nő. Mi​óta is dek​kol​tak itt? Ta​lán egy
órá​ja, ta​lán egy hete. Már két​szer is vissza kel​lett hú​zód​ni​uk a bar​lang mé​lyé​re,
ami​kor a sár​kány​em​be​rek túl kö​zel té​ved​tek hoz​zá​juk. Mind ijed​ten la​pul​tak a fal​-
nak, Szen​de szí​ve majd ki​ug​rott a he​lyé​ből. Sok száz, sok ezer do​log jö​he​tett köz​be,
annyi, hogy már lé​le​gez​ni sem tu​dott a rá ne​he​ze​dő sú​lyuk mi​att.
– Mit csi​ná​lunk, ha Sa​vi​a​nus je​lez, hogy in​dul​ha​tunk? – kér​dez​te.
– Ki​nyit​juk a ka​put. Az​tán tart​juk.
– És utá​na? – Már ha még élet​ben lesz​nek utá​na, ami​re Szen​de nem mert vol​na
túl sok pénzt fel​ten​ni.
– Meg​ke​res​sük a gye​re​ke​ket – fe​lel​te Bá​rány.
So​ká​ig csend ho​nolt.
– Egy​re ke​vés​bé tű​nik ko​moly​nak ez a terv, nem igaz?
– Ab​ból kell ki​hoz​nunk a leg​töb​bet, ami van.
Erre Szen​de fel​fúj​ta az ar​cát.
– Er​ről szól az éle​tem. – Hi​á​ba várt vá​lasz​ra. Arra ju​tott, hogy a ve​szély egye​se​-
ket szó​csép​lés​re kész​tet, má​so​kat pe​dig in​kább szó​fu​kar​rá tesz. Saj​nos ő az előb​bi
tá​bor​ba tar​to​zott, kö​rü​löt​te min​den​ki más vi​szont az utób​bi​ba. Négy​kéz​láb má​-
szott elő​re, a kő for​ró volt a keze alatt. Ahogy meg​állt Síró Szik​la mel​lett, újra el​-
gon​dol​ko​dott, hogy va​jon mi kész​tet​te rá a dzsinn nőt, hogy részt ve​gyen eb​ben a
vál​lal​ko​zás​ban. Nem tűnt olyan​nak, mint akit ér​de​kel az arany, a lá​za​dók vagy
akár a gye​re​kek. Sen​ki sem tud​hat​ta, mi zaj​lik rez​ze​nés​te​len rán​cai mö​gött, ő pe​-
dig nem árult el sem​mit.
– Mi​lyen hely ez az Ash​ranc? – kér​dez​te Szen​de.
– Egy vá​ros, amit a hegy​ből fa​rag​tak ki.
– Há​nyan lak​nak ott?
– Sok ez​ren, de most csak ke​ve​sen van​nak itt kö​zü​lük. Lát​tam, kik men​tek el.
Fő​leg öre​gek és fi​a​ta​lok ma​rad​tak. Nem jó har​co​sok.
– Ha egy rossz har​cos döfi le az em​bert, ép​pen úgy meg​hal, mint​ha egy jó har​cos
vág​ta vol​na belé a lán​dzsá​ját.
– Ak​kor vi​gyázz ma​gad​ra.
– Ma​gá​ból az​tán csak úgy dől a jó ta​nács, nem igaz?
– Tar​tok tőle, hogy nem – hal​lat​szott Ju​ba​ir hang​ja. Szen​de csak a fér​fi sze​mét
és kard​ját lát​ta vil​lan​ni az alag​út sö​tét​jé​ben, de így is ér​zé​kel​te, hogy mo​so​lyog. –
Ha Is​ten ve​lünk van, ő lesz a paj​zsunk.
– És ha el​le​nünk? – kér​dez​te Szen​de.
– Ak​kor nincs pajzs, ami meg​óv​hat​na ben​nün​ket.
Mi​előtt Szen​de biz​to​sít​hat​ta vol​na fe​lő​le, hogy ez ko​moly vi​gaszt je​lent a szá​má​-
ra, moz​go​ló​dást hal​lott a há​tuk mö​gül, az​tán egy pil​la​nat​tal ké​sőbb Sa​vi​a​nus szó​-
lalt meg re​sze​lős hang​ján.
– El​jött az idő. Cos​ca em​be​rei meg​ér​kez​tek a völgy​be.
– Mind​annyi​an? – kér​dez​te Ju​ba​ir.
– Ele​gen.
– Biz​tos ben​ne? – Szen​de alig ka​pott le​ve​gőt, úgy el​szo​rí​tot​ta a tor​kát a fe​szült​-
ség. Hó​na​pok óta min​dent arra tett fel, hogy meg​ta​lál​ja Pi​tét és Rót. Most, hogy
kö​ze​le​dett a pil​la​nat, bár​mit meg​tett vol​na érte, hogy ha​lo​gas​sa.
– Per​sze, hogy biz​tos va​gyok ben​ne, basszus. In​du​lás!
Egy kéz na​gyot lö​kött Szen​dén, mire ne​ki​üt​kö​zött va​la​ki​nek, és kis hí​ján el​esett.
Szé​del​gett pár lé​pés​nyit, uj​ja​it a fal kö​vén húz​va, hogy ne té​vessze el az irányt. A
fo​lyo​só ívet írt le, Szen​de hir​te​len hű​vö​sebb le​ve​gő érin​té​sét érez​te az ar​cán, és hu​-
nyo​rog​va né​zett a fény​be. Előt​tük egy szé​dí​tő sza​ka​dék túl​ol​da​lán meg​nyílt a hegy
és az ég.
Ash​ranc ha​tal​mas száj​ként tá​ton​gott a hegy​ol​dal​ban. Gya​kor​la​ti​lag egy fél​be​vá​-
gott bar​lang volt egy ha​tal​mas szik​la​ki​szö​gel​lés ár​nyék​ban, ami​nek a ta​la​ját meg​-
töl​töt​ték a kő​épü​le​tek. A szik​la​fa​lon szám​ta​lan nyí​lás és em​ber​kéz al​kot​ta tárgy
lát​szott – aj​tók, ab​la​kok, lép​csők, hi​dak, gya​log​utak, fé​lig a hegy​be épí​tett há​zak
so​ra​koz​tak tu​cat​nyi szin​ten. Egy kőbe süllyesz​tett vá​ros állt előt​tük.
 Egy ko​pasz​ra bo​rot​vált fejű öreg​em​ber me​redt rá​juk, a ke​zé​ben tar​tott kürt
meg​állt fél​úton a szá​ja felé. Mor​gott va​la​mit, és döb​ben​ten hát​ra​lé​pett, de Ju​ba​ir
kard​ja ket​té​ha​sí​tot​ta a ko​po​nyá​ját, mire vér​zá​por kö​ze​pet​te dőlt el, és a kürt ki​hul​-
lott a ke​zé​ből.
Síró Szik​la jobb​ra fu​tott, Szen​de kö​vet​te.
– Pi​csá​ba! Pi​csá​ba! – sut​tog​ta va​la​ki a fü​lé​be. Nem​so​ká​ra rá​jött, hogy a sa​ját
hang​ját hall​ja. Össze​gör​nyed​ve fu​tott egy ala​csony, dü​le​de​ző fal mel​lett, zi​hál​va
kap​kod​ta a le​ve​gőt, min​den por​ci​ká​ja si​kí​tott az el​vi​sel​he​tet​len fé​le​lem​től, pá​nik​-
tól és düh​től, ami majd szét​fe​szí​tet​te, és leg​szí​ve​seb​ben fel​ök​len​dez​te vagy ki​pi​sil​-
te vol​na. Ki​ál​tá​so​kat hal​lott oda​fent​ről. Ki​ál​tá​so​kat hal​lott oda​lent​ről. Csiz​má​ja si​-
má​ra ko​pott, kacs​ka​rin​gós írás​sal te​le​vé​sett kő​la​po​kon dü​bör​gött. Ma​gas bolt​ív
emel​ke​dett a szik​la ha​sa​dé​ká​ban, Szen​de resz​ket​ve fu​tott felé. A ne​héz kapu egyik
szár​nyát már be​zár​ták, a má​sik​nak két alak fe​szült neki ép​pen, egy har​ma​dik pe​-
dig fö​löt​te a fal​ról őket vet​te cél​ba az íjá​val. Szen​de le​tér​delt, és fel​aj​zot​ta a maga
fegy​ve​rét. Egy nyíl​vessző hul​lott alá oda​fent​ről, el​vé​tet​te az egyik zsol​dost, és csi​-
ko​rog​va csú​szott odébb a bron​zon. Szen​de el​en​ged​te a húrt, a nyíl​vessző se​be​sen
szel​te a moz​du​lat​lan le​ve​gőt. Az ol​da​lán ta​lál​ta el az íjászt, aki fel​ki​ál​tott – női
hang volt, vagy ta​lán egy gye​re​ké – el​vesz​tet​te az egyen​sú​lyát, majd le​zu​hant a fal​-
ról, és moz​du​lat​la​nul te​rült el a kapu mel​lett.
A két sár​kány​em​ber, akik​nek nem si​ke​rült idő​ben be​zár​ni​uk a ka​put, fegy​vert
ra​ga​dott. Szen​de már lát​ta, hogy mind a ket​ten idő​sek. Ju​ba​ir oda​vá​gott az egyik​-
nek, mire az ne​kizu​hant a szik​la​fal​nak. A má​sik​ra két zsol​dos tá​madt, és ká​rom​-
kod​va, dü​hödt csa​pá​sok​kal ka​sza​bol​ták le.
Szen​de a föl​dön fek​vő lány​ra pil​lan​tott, akit ő lőtt le. Nem le​he​tett sok​kal idő​-
sebb Ró​nál. A bőre fe​hér​sé​gé​ből és a sze​me for​má​já​ból ítél​ve rész​ben dzsinn volt
ta​lán. Ép​pen, mint Szen​de. A dzsinn vé​red te​szi. Le​né​zett, a lány pe​dig fel​né​zett
rá. Kap​kod​va, ne​héz​ke​sen vet​te a le​ve​gőt, a sze​me sö​tét volt és könnyes, az ar​cát
vér bo​rí​tot​ta. Szen​de te​he​tet​le​nül szo​rí​tot​ta ököl​be sza​bad ke​zét.
– Erre! – üvöl​töt​te Ju​ba​ir, és fel​emel​te a ke​zét. Szen​de tá​vo​li ki​ál​tást hal​lott vá​-
la​szul, és em​be​re​ket lá​tott fel​fe​lé ka​pasz​kod​ni a hegy​ol​da​lon. Cos​ca ka​to​nái kö​ze​-
led​tek fegy​ver​rel a kéz​ben. Mint​ha Édes is ott bo​tor​kált vol​na kö​zöt​tük. A töb​bi
zsol​dos ne​ki​lá​tott szé​les​re tár​ni a ka​put, hogy be​en​ged​jék őket. A négy​ujj​nyi vas​-
tag fém​szár​nyak olyan könnye​dén mo​zog​tak, mint​ha pa​pír​ból let​tek vol​na.
– Is​ten ve​lünk van – ál​la​pí​tot​ta meg Ju​ba​ir vér​fol​tos mo​sollyal.
Is​ten ta​lán igen, de Bá​rányt se​hol sem le​he​tett lát​ni.
– Hol van Bá​rány? – kér​dez​te Szen​de, mi​után hi​á​ba né​zett kö​rül.
– Nem tu​dom. – Sa​vi​a​nus​nak alig si​ke​rült ki​pré​sel​nie ma​gá​ból a sza​va​kat. Két​-
rét gör​nyedt, és zi​hál​va lé​leg​zett. – A má​sik irány​ba in​dult.
Szen​de megint fu​tás​nak eredt.
– Várj! – szu​szog​ta Sa​vi​a​nus, de esé​lye sem volt utol​ér​ni.
 Szen​de a leg​kö​ze​leb​bi ház​hoz ro​hant, lük​te​tő fe​jé​ben nem fért el más gon​do​lat,
csak hogy a vál​lá​ra akassza az íját, és elő​ve​gye he​lyet​te a rö​vid kard​ját. Nem em​lé​-
ke​zett rá, hogy va​la​ha is dü​hé​ben vá​gott vol​na oda va​la​ki​nek a fegy​ve​ré​vel. Ta​lán
ami​kor vég​zett a dzsin​nel, aki meg​öl​te Le​e​fet. Nem tud​ta, mi​ért ju​tott ez most
eszé​be. Vett egy mély lé​leg​ze​tet, fél​re​rán​tot​ta az aj​tó​nyí​lást ta​ka​ró bőrt, és a pen​-
gé​jét maga elé tart​va be​ug​rott a ház​ba.
Ta​lán arra szá​mí​tott, hogy Pit és Ro vár​ja oda​bent, sze​mük​ben a hála könnye​i​-
vel. Ehe​lyett egy üres szo​bá​ban ta​lál​ta ma​gát, nem volt ott sem​mi, csak a po​ros
pad​ló​ra ve​tü​lő nap​fény csík​jai.
Be​ron​tott a kö​vet​ke​ző ház​ba, de az is ép​pen olyan üres volt, mint az első.
Fel​ro​hant egy lép​csőn, és át​lé​pett egy a szik​lá​ba vájt bo​tív alatt. Eb​ben a szo​bá​-
ban már az idők so​rán fé​nyes​re ko​pott bú​to​ro​kat és egy ra​kás gon​do​san el​ren​de​-
zett edényt is ta​lált, de élet​nek itt sem lel​te nyo​mát.
A kö​vet​ke​ző ajtó mö​gül elő​bo​tor​ká​ló öreg​em​ber egye​ne​sen Szen​dé​nek üt​kö​zött,
meg​csú​szott, és el​esett, el​ej​tet​te a ke​zé​ben tar​tott jó​ko​ra fa​ze​kat, ami han​go​san
csö​röm​pöl​ve pat​to​gott odébb a föl​dön. A fér​fi csúsz​va hát​rált, resz​ke​tő kar​ját
maga elé emel​te, és mo​tyo​gott va​la​mit – ta​lán Szen​dét át​koz​ta, ta​lán az éle​té​ért
kö​nyör​gött, ta​lán egy el​fe​le​dett is​ten​től kért se​gít​sé​get. Szen​de fel​emel​te a kar​dot,
és meg​állt fö​löt​te. Ko​moly erő​fe​szí​té​sé​be ke​rült, hogy ne ölje meg a fér​fit. A tes​te
égett a vágy​tól, hogy meg​te​gye, de in​kább a gye​re​ke​ket kel​lett meg​ta​lál​nia, mi​előtt
Cos​ca em​be​rei be​ron​ta​nak a vá​ros​ba, és el​kap​ja őket a gyil​ko​lá​si láz. Meg kel​lett
ta​lál​nia a gye​re​ke​ket. Már ha itt vol​tak. Hagy​ta, hogy a fér​fi vissza​másszon a há​zá​-
ba.
– Pit! – or​dí​tot​ta el​csuk​ló han​gon. Megint le​si​e​tett a lép​csőn, be​lé​pett egy újabb
me​leg, ám üres szo​bá​ba, ahon​nan bolt​íves aj​tó​nyí​lás ve​ze​tett to​vább egy má​sik​ba.
Ez a hely egy la​bi​rin​tus. Több ezer em​ber szá​má​ra épí​tet​ték, aho​gyan Síró Szik​la
mond​ta. Hogy a po​kol​ba fog​ja itt meg​ta​lál​ni a gye​re​ke​ket? Kü​lö​nös, vissz​hang​zó
ki​ál​tást hal​lott va​la​hon​nan.
– Bá​rány? – Szen​de fél​re​sö​pör​te a ha​ját iz​zadt arca elől.
Va​la​ki ri​ad​tan si​kí​tott. Em​be​rek özön​löt​tek elő a len​ti ala​csony há​zak​ból, né​me​-
lyik fegy​ver​rel, má​sok szer​szá​mok​kal a ke​zük​ben. Egy ősz hajú nő cse​cse​mőt tar​-
tott a kar​já​ban. Né​há​nyan cso​dál​koz​va néz​tek kö​rül, ér​zé​kel​ték, hogy va​la​mi nincs
rend​jén, de nem tud​ták, hogy mi. Má​sok si​et​ve tá​vo​lod​tak a ka​pu​tól és Szen​dé​től,
a nyi​tott bar​lang má​sik vé​gé​ben lévő ma​gas bolt​ív felé igye​kez​tek.
Mel​let​te egy fe​ke​te bőrű fér​fi bot​tal a ke​zé​ben te​rel​te be​fe​lé az ér​ke​ző​ket a sö​tét​-
ség​be. Waer​di​nur. Köz​vet​le​nül mel​let​te egy ala​cso​nyabb, vé​kony, sá​padt, bo​rot​-
vált fejű alak állt. Szen​de így is fel​is​mer​te.
– Ro! – üvöl​töt​te, de el​ve​szett a hang​ja a mo​raj​ban. Csa​ta​zaj vissz​hang​zott a kő​-
mennye​zet​ről, az épü​le​tek​ről, egy​szer​re jött min​den​hon​nan és se​hon​nan. Szen​de
át​ug​rott egy mell​vé​den, az​tán egy kes​keny csa​tor​nán, ami​ben las​san csor​do​gált a
víz, majd ri​ad​tan vet​te ész​re, hogy egy ha​tal​mas alak ma​ga​so​dik fö​löt​te, de a kö​-
vet​ke​ző pil​la​nat​ban rá​jött, hogy csak egy fa​törzs csa​va​ro​dott em​ber​re em​lé​kez​te​tő
alak​ba. Vé​gül egy hosszú, ala​csony épü​let mel​let​ti nyílt te​rü​le​ten ta​lál​ta ma​gát, és
csúsz​va le​fé​ke​zett.
Egy csa​pat sár​kány​em​ber állt előt​te. Há​rom öreg​em​ber, két öreg​asszony meg
egy fiú. Mind​egyik​nek le​bo​rot​vál​ták a fe​jét, mind​egyik fegy​vert tar​tott a ke​zé​ben,
és lát​ha​tó​lag egyik​nek sem állt szán​dé​ká​ban meg​moz​dul​ni.
Szen​de fel​emel​te a kard​ját, és teli to​rok​ból el​üvöl​töt​te ma​gát,
– Fél​re az utam​ból, baz​meg!
Tud​ta ma​gá​ról, hogy nem ép​pen fé​lel​me​tes alak, úgy​hogy né​mi​képp meg​le​pe​-
tés​ként érte, ami​kor a sár​kány​em​be​rek hát​rál​ni kezd​tek. Az​tán nyíl​vessző fú​ró​dott
az egyik öreg​em​ber gyom​rá​ba, mire az el​ej​tet​te a dár​dá​ját, és a se​bé​hez ka​pott. A
töb​bi​ek meg​for​dul​tak, és fu​tás​nak ered​tek. Szen​de futó lép​tek za​ját hal​lot​ta a háta
mö​gül, és a kö​vet​ke​ző pil​la​nat​ban kur​jon​ga​tó zsol​do​sok ro​han​tak el mel​let​te.
Egyi​kük kard​já​val a sán​tít​va me​ne​kü​lő öreg​asszony há​tá​ba vá​gott.
Szen​de a sö​tét bolt​ív felé pil​lan​tott, amit két fe​ke​te osz​lop fo​gott köz​re. Waer​di​-
nur már el​tűnt oda​bent. Ro is, ha tény​leg ő volt. Biz​to​san ő volt.
Szen​de fu​tás​nak eredt.
Ha az ő ese​té​ben egy​ál​ta​lán szó le​het ilyes​mi​ről, a ve​szély a leg​job​bat hoz​ta ki Cos​-
cá​ból. Temp​lo​mos szű​köl​ve tar​tot​ta vele a lé​pést, köz​ben annyi​ra kö​zel ma​radt a
fal​hoz, hogy néha még az ar​cát is le​hor​zsol​ta raj​ta, kör​me​i​vel olyan va​dul tép​ked​te
az inge sze​gé​lyét, hogy kis hí​ján az egész ru​ha​da​ra​bot le​bon​tot​ta. Bra​chio szin​te
két​rét gör​nyedt, úgy szed​te a lá​bát mel​let​tük. Még Nyá​jas is gya​nú​san be​húz​ta a
nya​kát. De az öreg nem félt. A ha​lál​tól leg​alább​is biz​to​san nem. Az alá-alá​hul​ló
nyíl​vesszők​kel mit sem tö​rőd​ve, fel​sze​gett ál​lal si​e​tett vé​gig az ősi te​le​pü​lé​sen.
Lép​tei alig-alig inog​tak a ré​szeg​ség​től, köz​ben pe​dig egé​szen ér​tel​mes pa​ran​cso​kat
osz​to​ga​tott.
– Szed​jé​tek le azt az íjászt! – Kard​já​val az egyik ház​te​tő​ről lö​völ​dö​ző idős nőre
mu​ta​tott. – Tisz​tít​sá​tok meg azo​kat az alag​uta​kat. – Né​hány sö​té​ten tá​ton​gó nyí​-
lás felé in​tett. – Gye​re​ke​ket le​he​tő​ség sze​rint ne öl​je​tek meg, ha már egy​szer meg​-
ígér​tük! – Az uj​ját ráz​va for​dult egy csa​pat már​is csu​pa vér kan​ta​i​hoz.
Ne​héz lett vol​na meg​ál​la​pí​ta​ni, hogy tu​do​mást vesz-e róla egy​ál​ta​lán va​la​ki. A
Ke​gyes Kéz Se​re​ge a leg​jobb nap​ja​i​ban sem bi​zo​nyult ép​pen en​ge​del​mes csa​pat​-
nak, ez a nap pe​dig biz​to​san nem tar​to​zott a leg​job​bak közé.
Temp​lo​mos​ból tá​vol​ról sem hoz​ta ki a leg​job​bat a ve​szély. Úgy érez​te ma​gát,
mint Da​gos​ká​ban az ost​rom alatt. Ak​kor a bű​zös kór​ház​ban iz​zadt, ká​rom​kod​va
va​ca​kolt a köt​sze​rek​kel, és a ha​lot​tak ru​há​i​ból té​pett úja​kat. Hosszú éj​je​le​ken át
csa​tár​lánc​ban ado​gat​ták a vöd​rö​ket, és lo​csol​ták a tü​zet, de hi​á​ba. Az egész vá​ros
le​égett. Meg​si​ra​tott min​den ha​lot​tat. Zo​ko​gott bá​na​tá​ban. Zo​ko​gott örö​mé​ben,
ami​ért nem rá ke​rült a sor. Zo​ko​gott a fé​le​lem​től, hogy ta​lán ő kö​vet​ke​zik. Hó​na​-
po​kat töl​tött ret​teg​ve, min​dig csak ret​teg​ve. Az​óta is ret​te​gett.
Egy csa​pat zsol​dos kö​rül​vett egy ős​öreg fér​fit, aki a régi bi​ro​dal​mi nyel​ven mor​-
mo​gott va​la​mi sér​tés​fé​le​sé​ge​ket, mi​köz​ben va​dul ha​do​ná​szott két ma​rok​ra fo​gott
lán​dzsá​já​val. Temp​lo​mos egy pil​la​nat alatt ki​szúr​ta, hogy vak. A zsol​do​sok kö​ze​-
lebb ug​rot​tak hoz​zá. Meg​pör​dült, mire az egyik hát​ba szúr​ta, az​tán ami​kor vissza​-
for​dult, egy má​sik​ra ke​rült a sor. Az öreg​em​ber kö​pe​nyét már​is át​itat​ta a vér.
– Nem kel​le​ne le​ál​lí​ta​nunk őket? – kér​dez​te Temp​lo​mos.
– De​hogy​nem – bó​lin​tott Cos​ca. – Nyá​jas?
Az őr​mes​ter egyik la​pát​te​nye​ré​vel el​kap​ta a lán​dzsát köz​vet​le​nül a fej alatt, az​-
tán elő​ka​pott a ka​bát​ja alól egy hen​tes​bár​dot, és egyet​len ha​té​kony moz​du​lat​tal
szin​te ket​té​ha​sí​tot​ta az öreg fe​jét, aki azon​nal el​ej​tet​te a fegy​ve​rét, és hol​tan esett
össze.
– Édes is​te​nem! – mor​mog​ta Temp​lo​mos.
– Nem érünk erre rá! – för​medt a csa​ló​dott zsol​do​sok​ra az öreg. – Ke​res​sé​tek
meg az ara​nyat!
Temp​lo​mos kény​sze​rí​tet​te ma​gát, hogy el​en​ged​je az in​gét, és in​kább a feje búb​-
ját kezd​te el va​kar​ni he​lyet​te. Aver​stock után meg​fo​gad​ta, hogy soha töb​bé nem
fog​ja né​mán fi​gyel​ni, ha ilyes​mi tör​té​nik. Ugyan​úgy, ahogy Ka​dir​ban is meg​fo​gad​-
ta. Előt​te meg Sty​ri​á​ban. Most pe​dig itt állt, egyet​len zok​szó nél​kül. És fi​gyelt. Per​-
sze a fo​ga​dal​mak meg​tar​tá​sa soha nem volt az erős​sé​ge.
Folyt az orra, az​tán visz​ket​ni kez​dett. Ad​dig dör​zsöl​te a te​nye​ré​vel, amíg a vére
is el​eredt, az​tán a tak​nya folyt megint. Pró​bál​ta föld​re sze​gez​ni a te​kin​te​tét, de a
han​gok​ra újra meg újra fel​kap​ta a fe​jét. A csö​röm​pö​lés​re, a si​ko​lyok​ra, a ne​ve​tés​re
és üvöl​tés​re, a nyü​szí​tés​re, a hör​gés​re és a zo​ko​gás​ra. Az ab​lak és az aj​tók mö​gött
csu​pa olyas​mit pil​lan​tott meg, ami​ről tud​ta, hogy soha éle​té​ben nem fog​ja el​fe​lej​-
te​ni. Újra meg újra le​szeg​te hát a fe​jét, és egy​re csak mor​mo​gott ma​gá​ban.
– Édes is​te​nem!
Hány​szor sut​tog​ta ezt az ost​rom alatt? Ezt mon​do​gat​ta ma​gá​nak, ami​kor vé​gig​-
si​e​tett az Al​só​vá​ros füs​töl​gő rom​jai kö​zött. A rob​ba​ná​sok dü​bör​gő basszu​sá​ba be​-
le​re​me​gett a föld, mi​köz​ben ő sor​ra át​for​dí​tot​ta a tes​te​ket túl​élők után ku​tat​va. De
hát ami​kor rá​ta​lált egy meg​égett, se​be​sült, hal​dok​ló em​ber​re, még​is mit te​he​tett
vol​na? Ad​dig​ra meg​ta​nul​ta, hogy nem ké​pes cso​dát ten​ni. Édes is​te​nem, édes is​te​-
nem! Ak​kor sem ér​ke​zett se​gít​ség. Most sem.
– Fel​gyújt​hat​juk őket? – kér​dez​te egy ka​ri​ka​lá​bú sty​ri​ai, aki úgy ug​rán​do​zott,
mint egy ját​sza​ni vá​gyó lel​kes gye​rek. Né​hány ősi fa​tör​zset dí​szí​tő, az évek so​rán
fé​nyes​re ko​pott, kü​lö​nös és szép fa​ra​gás​ra mu​ta​tott.
Cos​ca vál​lat vont.
– Ha mu​száj. Vég​té​re is mire való a fa, ha nem arra, hogy láng​ra kap​jon? – Fi​-
gyel​te, ahogy a zsol​dos ola​jat önt a leg​kö​ze​leb​bi​re, és elő​ve​szi a tap​lós​do​bo​zát. –
Az a szo​mo​rú hely​zet, hogy már nem ér​de​kel, mi tör​té​nik vele. Un​tat.
Temp​lo​mos hát​ra​hő​költ, ahogy egy mez​te​len test zu​hant mel​lé​jük a föld​re. Hogy
esés köz​ben élt-e még vagy sem, azt nem tud​ta meg​ál​la​pí​ta​ni.
– Édes is​te​nem! – sut​tog​ta.
– Óva​to​san! – or​dí​tot​ta el ma​gát Nyá​jas, a bal ol​da​lon álló épü​le​tek te​te​jét stí​-
röl​ve.
Cos​ca meg​bá​mul​ta, ahogy a holt​test tö​rött ko​po​nyá​já​ból szi​vá​rog a vér, és szin​te
ki sem zök​kent a gon​do​lat​me​ne​té​ből.
– Ahogy az ilyen dol​go​kat né​zem, nem ér​zek mást, csak… kö​zönyt. In​kább az
fog​lal​koz​tat, mi lesz va​cso​rá​ra, mi​ért visz​ket már megint a tal​pam, vagy hogy hol
és mi​kor si​ke​rül ke​rí​te​nem va​la​kit, aki le​szop​ja a far​kam. – Egy da​ra​big szó​ra​ko​-
zot​tan va​kar​gat​ta az ágyé​kát, az​tán ab​ba​hagy​ta. – Mi​lyen ször​nyű, ha az em​bert ez
a lát​vány egy​sze​rű​en un​tat​ja? – Lán​gok nyal​dos​ták a leg​kö​ze​leb​bi fa​ra​gás ol​da​lát,
és a pi​ro​má​ni​ás sty​ri​ai már ug​rott is vi​dá​man a kö​vet​ke​ző​höz. – Annyi erő​sza​kot,
áru​lást és ér​tel​met​len​sé​get lát​tam, hogy tel​je​sen ki​ve​szett be​lő​lem a lel​ke​se​dés. El​-
tom​pul​tam. Ezért van rád szük​sé​gem, Temp​lo​mos. Te le​szel a lel​ki​is​me​re​tem.
Hin​ni aka​rok va​la​mi​ben!
Temp​lo​mos vál​lá​ra csa​pott, mire a jo​gász össze​rez​zent, majd si​kolyt hal​lott a
háta mö​gül, és még ép​pen idő​ben for​dult hát​ra, hogy lás​sa, amint egy öreg​-
asszonyt le​rúg​nak a szik​lá​ról.
– Édes is​te​nem!
– Pon​to​san er​ről be​szé​lek! – Cos​ca megint a vál​lá​ra csa​pot. – De ha Is​ten lé​te​-
zik, mi​ért nem moz​dí​tot​ta a kis​uj​ját sem ennyi év alatt, hogy meg​ál​lít​son?
– Ta​lán mert az ő szá​ja íze sze​rint cse​lek​szünk – ta​lál​ga​tott Ju​ba​ir, aki ép​pen ki​-
lé​pett egy kö​ze​li aj​tón, egy rongy​da​rab​bal tö​röl​get​ve a kard​ját. – Ki​für​kész​he​tet​le​-
nek a szán​dé​kai.
Cos​ca fel​mor​dult.
– Egy fáty​lat vi​se​lő kur​va, az a ki​für​kész​he​tet​len. Is​ten in​kább… el​me​ba​jos le​het.
Az égő fa il​la​ta csik​lan​doz​ta Temp​lo​mos or​rát. Leg​utóbb Da​gos​ká​ban érez​te ezt
a sza​got, ami​kor a gurk​hu​li​ak be​tör​tek a vá​ros​ba. A lán​gok el​lep​ték a nyo​mor​ne​-
gyed épü​le​te​it meg a nyo​mor​ne​gyed la​kó​it. Égő em​be​rek ve​tet​ték ma​gu​kat a fé​lig
össze​dőlt mó​lók​ról a ten​ger​be. A csa​ta​zaj egy​re kö​ze​le​dett. Temp​lo​mos lát​ta maga
előtt Kah​dia vib​rá​ló vö​rös fény​ben úszó ar​cát, hal​lot​ta a töb​bi​ek el​mor​mo​gott imá​-
it, és meg​rán​gat​ta mes​te​re in​gé​nek uj​ját. „Men​nie kell! Mind​járt itt lesz​nek.”
Az öreg pap meg​ráz​ta a fe​jét, mo​so​lyog​va meg​szo​rí​tot​ta Temp​lo​mos vál​lát, és
így fe​lelt: „Ép​pen ezért kell ma​rad​nom.”
Mit te​he​tett vol​na ak​kor? Mit te​het​ne most?
Moz​gást pil​lan​tott meg a sze​me sar​ká​ból, és ami​kor oda​kap​ta a fe​jét, egy apró
ala​kot lá​tott át​su​han​ni két ala​csony kő​épü​let kö​zött.
– Az egy gye​rek volt? – kér​dez​te, és már ott is hagy​ta a töb​bi​e​ket.
– Mi​ért prob​lé​má​zik min​den​ki ennyit a gye​re​ke​ken? – ki​ál​tot​ta utá​na Cos​ca. –
Ők is ugyan​olyan vé​nek és ki​áb​rán​dí​tó​ak lesz​nek, mint mi va​gyunk.
Temp​lo​mos rá sem he​de​rí​tett. Cser​ben​hagy​ta Su​fe​ent, cser​ben hagy​ta Kah​di​át,
cser​ben​hagy​ta a fe​le​sé​gét és a lá​nyát, meg​fo​gad​ta, hogy min​dig a könnyeb​bik utat
vá​laszt​ja, de ta​lán ez​út​tal… be​for​dult az épü​let sar​ká​nál.
Bo​rot​vált fejű fiú állt ott. A bőre vi​lá​gos volt. A szem​öl​dö​ke vö​rö​ses​bar​na, mint
Szen​déé. A kora nagy​já​ból stim​melt, le​het, hogy…
A fiú lán​dzsát tar​tott a ke​zé​ben. Rö​vid fegy​ver volt, de meg​le​pő cél​tu​da​tos​ság​gal
szo​rí​tot​ta. Temp​lo​mos annyi​ra fél​tet​te a gye​rek tár​sa​it, hogy ön​ma​gát ki​vé​te​le​sen
el​fe​lej​tet​te fél​te​ni. Ez azért ta​lán némi jel​lem​fej​lő​dés​re utal​ha​tott. Bár egye​lő​re
nyil​ván nem jött el az ide​je, hogy gra​tu​lál​jon ön​ma​gá​nak.
– Fé​lek – mond​ta anél​kül, hogy tet​tet​nie kel​lett vol​na ma​gát. –Te is félsz?
Nem ka​pott vá​laszt. Te​nye​rét fel​fe​lé for​dít​va las​san elő​re​nyúj​tot​ta a ke​zét.
– Te vagy Pit?
A fiú ar​cá​ra ki​ült a döb​be​net. Temp​lo​mos le​tér​delt, és igye​ke​zett ma​gá​ra öl​te​ni
azt a jó öreg be​csü​le​tes ké​pet. Nem ment könnyen a pusz​tí​tás min​den​hon​nan ér​-
ke​ző za​já​ban.
– Temp​lo​mos​nak hív​nak. Szen​de ba​rát​ja va​gyok. – Ez újabb döb​bent arc​rán​du​-
lást vál​tott ki. – Jó ba​rát​ja. – Ez je​len ál​lás sze​rint bru​tá​lis, ámde meg​bo​csát​ha​tó
túl​zás​nak szá​mí​tott. A lán​dzsa he​gye meg​re​me​gett. – És Bá​rá​nyé is. – A fegy​ver
he​gye le​fe​lé moz​dult. – El​jöt​tek ér​ted. És én el​kí​sér​tem őket.
– Itt van​nak? – Kü​lö​nös volt hal​la​ni, ahogy a fiú a Kö​ze​li Vi​dék ak​cen​tu​sá​val be​-
szél​te a kö​zös nyel​vet.
– Itt van​nak – fe​lel​te Temp​lo​mos. – Ér​ted jöt​tek.
– Vér​zik az orra.
– Tu​dom. – A jo​gász újra le​tö​röl​te a vért a csuk​ló​já​val. – Nem ér​de​kes.
Pit le​tet​te a lán​dzsá​ját, oda​si​e​tett Temp​lo​mos​hoz, és szo​ro​san meg​ölel​te. A jo​-
gász egy pil​la​na​tig bi​zony​ta​la​nul pis​lo​gott, az​tán ha​boz​va ő is át​ka​rol​ta a fiút.
– Most már biz​ton​ság​ban vagy – mond​ta. – Biz​ton​ság​ban vagy.
Nem most ha​zu​dott elő​ször éle​té​ben.
Szen​de vé​gig​si​e​tett a fo​lyo​són. Leg​szí​ve​seb​ben fu​tás​nak eredt vol​na, de annyi​ra
félt, hogy kis hí​ján be​csi​nált a nad​rág​já​ba, és két​ség​be​eset​ten szo​ron​gat​ta a kard​ja
csú​szós mar​ko​la​tát. Csak né​hány kis lám​pa vi​lá​gí​tott, fé​nyük meg-meg​vil​lant a
pad​ló​ba pré​selt fém min​tá​in – kö​rök​be raj​zolt kö​rö​kön, be​tű​kön és vo​na​la​kon –
meg a raj​tuk el​ke​nő​dött vér​fol​to​kon. Szen​de te​kin​te​te ide-oda ug​rált a vib​rá​ló ár​-
nyé​kok kö​zött, egyik holt​test​ről a má​sik​ra – sár​kány​em​be​rek és zsol​do​sok he​ver​-
tek egy​más he​gyén-há​tán, meg​cson​kít​va, át​döf​ve, még vér​ző se​bek​kel.
– Bá​rány? – szólt, de olyan hal​kan, hogy maga is alig hal​lot​ta.
A me​leg szik​la vissza​ver​te a két​ol​dalt nyí​ló fo​lyo​sók​ról ki​szű​rő​dő han​go​kat – si​-
ko​lyo​kat, csö​röm​pö​lést, gőz si​pí​tá​sát, sí​rást és ne​ve​tést. A ne​ve​tés volt a leg​-
rosszabb mind kö​zül.
– Bá​rány?
Szen​de kö​ze​lebb osont a fo​lyo​só vé​gén lévő bolt​ív​hez, a fal​hoz la​pult, érez​te a
bent​ről ki​áram​ló le​ve​gő for​ró​sá​gát. Megint fél​re​sö​pör​te ned​ves ha​ját a sze​mé​ből,
az​tán le​ráz​ta az uj​ja​i​ról az iz​zad​sá​got, és össze​szed​te meg​té​pá​zott bá​tor​sá​gát. Pi​-
tért és Ró​ért. Most már nincs vissza​út.
Be​lé​pett, és le​esett az álla. Ha​tal​mas üres​ség nyílt meg előt​te, szé​les ha​sa​dék, fe​-
ne​ket​len mély​ség a hegy bel​se​jé​ben. Előt​te a szik​la​pe​re​men egy​mást ér​ték a mun​-
ka​pa​dok, az ül​lők és a ko​vács​szer​szá​mok. A pe​re​men túl tá​ton​gó fe​ke​te sza​ka​dé​kot
egy alig két lé​pés szé​les, kor​lát nél​kü​li híd szel​te át egy ta​lán öt​ven​lé​pés​nyi​re lévő
újabb pe​re​mig és újabb bolt​ívig. A hő​ség itt már ful​lasz​tó volt, a hi​dat alul​ról ki
tud​ja, mi​cso​da mély​ség​ben dü​bör​gő tűz vi​lá​gí​tot​ta meg, a szik​la​fa​lak​ban ás​vá​nyok
csík​jai ra​gyog​tak, a fém​ből ké​szült tár​gyak a ka​la​pá​csok​tól az ül​lő​kön át a bu​gá​kig
úgy ra​gyog​tak, mint az ön​tő​mű​hely​ben. Szen​de nyelt egyet, ahogy a sza​ka​dék szé​-
lé​re ol​dal​gott, sze​mét le sem véve a szem​köz​ti fal​ról, ami egy​re csak zu​hant és zu​-
hant és zu​hant a sem​mi​be. Mint​ha a po​kol va​la​mi​fé​le fel​ső ré​gi​ó​já​ban jár​na, aho​vá
élő em​ber​nek be sem sza​bad​na ten​nie a lá​bát.
– Leg​alább egy ki​ba​szott kor​lá​tot rak​hat​tak vol​na rá – dör​mög​te.
Waer​di​nur a hí​don állt egy sár​kány​fej​jel dí​szí​tett ha​tal​mas pajzs fe​de​zé​ké​ben,
lán​dzsá​ja he​gye fe​nye​ge​tő​en me​redt elő​re. Egy zsol​dos hol​tan fe​küdt előt​te, egy
má​sik az ala​bárd​já​val va​dul ha​do​nász​va igye​ke​zett biz​ton​sá​gos tá​vol​ság​ba vissza​-
koz​ni. Egy har​ma​dik Szen​dé​től nem messze tér​delt, és ép​pen a szám​szer​í​ját aj​zot​-
ta fel. Waer​di​nur tá​ma​dott, könnye​dén fel​nyár​sal​ta az ala​bár​dost a lán​dzsá​já​val,
az​tán le​sö​pör​te a híd​ról. A fér​fi hang​ta​la​nul bucs​ká​zott a mély​be. Nem hal​lat​szott,
ahogy zu​han. Nem hal​lat​szott, ahogy föl​det ér oda​lent.
A sár​kány​em​ber megint vissza​hú​zó​dott, ha​tal​mas paj​zsá​nak pe​re​me han​go​san
kop​pant a hí​don. A vál​la fö​lött hát​ra​ki​ál​tott va​la​mit, amit Szen​de nem ér​tett. Em​-
be​rek si​et​tek át a sö​té​ten a háta mö​gött, öre​gek meg gye​re​kek, leg​há​tul egy lány
sza​ladt.
– Ro! – Szen​de ki​ál​tá​sát el​nyel​te a lük​te​tő hő​ség, és a lány ro​hant to​vább, amíg
bele nem ve​szett a híd má​sik fe​lén sű​rű​sö​dő ár​nyé​kok​ba.
Waer​di​nur nem moz​dult, csak le​gug​golt a paj​zsa mögé, és fö​löt​te ki​les​ve fi​gyel​te
Szen​dét, aki össze​szo​rí​tot​ta a fo​gát, és te​he​tet​len​sé​gé​ben va​dul szi​sze​gett. Olyan
kö​zel járt már, még​sem ér​he​tett cél​hoz.
– Ezt kapd ki, ba​rom​arc! – Az utol​só zsol​dos cél​ra tar​tot​ta a szám​szer​í​ját, és
lőtt. A nyíl​vessző le​vá​gó​dott Waer​di​nur sár​ká​nyos paj​zsá​ról, és apró na​rancs​szí​nű
szi​lánk​ként pö​rög​ve szállt el a vég​te​len fe​ke​te​ség​ben. – Az íjász elő​ha​lá​szott egy
újabb lö​ve​dé​ket a te​ge​zé​ből, és ne​ki​lá​tott, hogy újra fel​ajz​za a húrt. – Még pár lö​-
vés, és el​kap​juk. Előbb-utóbb. Egy per​cig se ag​gód​jon…
Szen​de vil​la​nást ér​zé​kelt a sze​me sar​ká​ból, és a zsol​dos Waer​di​nur lán​dzsá​já​val
a mell​ka​sá​ban a fal​nak dőlt.
– Ó! – nyög​te, az​tán ülő hely​zet​be csú​szott, és a fegy​ve​rét gon​do​san le​fek​tet​te
maga mel​lé a föld​re. Szen​de ép​pen oda​lé​pett vol​na hoz​zá, ami​kor va​la​ki meg​érin​-
tet​te a vál​lát.
Bá​rány állt mö​göt​te, de egy​ál​ta​lán nem nyug​tat​ta meg a fér​fi lát​vá​nya. A ka​bát​-
ját el​hagy​ta va​la​hol, csak a bőr​mel​lé​nyét vi​sel​te, a tes​te csu​pa heg és fe​szü​lő izom
volt, a pen​gé​je ket​té​tört, kar​ja kö​nyé​kig vér​ben ázott.
– Bá​rány? – sut​tog​ta Szen​de. Az észak​föl​di rá sem né​zett, csak fél​re​sö​pör​te a
kar​já​val. Fe​ke​te sze​mé​ben tűz égett, ahogy te​kin​te​tét a híd​ra sze​gez​te, nya​ká​ban
duz​zad​tak az iz​mok, sá​padt bő​rét ve​rí​ték és vér​csep​pek bo​rí​tot​ták, fel​hú​zott aj​ká​-
val úgy vi​csor​gott, mint egy csont​váz ko​po​nyá​ja. Szen​de úgy tért ki az út​já​ból,
mint​ha maga a ha​lál érin​tet​te vol​na meg. Ta​lán így is volt.
Mint​ha rég vár​ta vol​na ezt a ta​lál​ko​zást, Waer​di​nur elő​rán​tot​ta a kard​ját. A
hosszú, egye​nes, tom​pa fé​nyű pen​gé​be ezüst​je​let vés​tek a mar​ko​lat kö​ze​lé​ben.
– Ne​kem is volt egy ilyen. – Bá​rány el​ha​jí​tot​ta tö​rött fegy​ve​rét, az pe​dig vé​gig​-
csú​szott a föl​dön, és a sem​mi​be hul​lott.
– Maga a Mes​ter ké​szí​tet​te – mond​ta Waer​di​nur. – Meg kel​lett vol​na tar​ta​nia.
– Egy ba​rá​tom el​lop​ta. – Bá​rány az egyik ül​lő​höz lé​pett, uj​jai el​fe​hé​red​tek,
ahogy meg​ra​gad​ta az ol​da​lá​nak tá​masz​tott ha​tal​mas vas​ru​dat, ami leg​alább olyan
ma​gas volt, mint Szen​de. – Mint ahogy min​den mást is. – Fém csi​kor​gott a kö​vön,
ahogy maga után von​szol​ta a rög​tön​zött fegy​vert a híd​hoz. – És még en​nél is
rosszab​bat ér​de​mel​tem vol​na.
Szen​de arra gon​dolt, ta​lán a fér​fi után kel​le​ne szól​nia, hogy ne men​jen, de kép​-
te​len volt ki​nyit​ni a szá​ját. Mint​ha a pusz​ta le​ve​gőt kel​lett vol​na szó​ra bír​nia.
Egyet​len meg​ol​dást lá​tott, mert ar​ról, hogy vissza​for​dul​jon, szó sem le​he​tett.
Vissza​dug​ta hát a kard​ját a hü​ve​lyé​be, és meg​mar​kol​ta az íját. Waer​di​nur ész​re​-
vet​te, és óva​to​san hát​rált pár lé​pés​nyit. Me​zít​láb is könnye​dén moz​gott, mint​ha
egy tánc​par​ket​ten len​ne, nem pe​dig egy kes​keny kő​hí​don, ahol a leg​kes​ke​nyebb
ko​csi sem gu​rul​hat​na vé​gig.
– Meg​mond​tam, hogy vissza​jö​vök. – Bá​rány a híd​ra lé​pett, a fém​rúd vége zö​rög​-
ve szán​tot​ta mö​göt​te a föl​det.
– És itt is van – bó​lin​tott Waer​di​nur.
Bá​rány a csiz​má​já​val le​sö​pör​te a zsol​dos holt​tes​tét a mély​ség​be.
– Meg​mond​tam, hogy ha​lált ho​zok ma​gam​mal.
 – Iga​zat be​szélt. Biz​to​san örül.
– Ak​kor fo​gok örül​ni, ha el​kot​ró​dott az utam​ból. – Bá​rány pár lé​pés​sel Waer​di​-
nur előtt meg​tor​pant, vér​vö​rös láb​nyo​mok so​rát hagy​va maga mö​gött. A két öreg​-
em​ber egy​más​sal szem​ben állt a nagy üres​ség fö​lött.
– Tény​leg azt hi​szi, hogy az igaz​ság a maga ol​da​lán áll? – kér​dez​te a sár​kány​em​-
ber.
– Kit ér​de​kel az igaz​ság? – Ez​zel Bá​rány elő​re​ug​rott, fel​emel​te a ha​tal​mas va​sat,
és fül​si​ke​tí​tő dö​rej​jel le​csa​pott vele Waer​di​nur paj​zsá​ra, ala​po​san be​hor​paszt​va a
sár​ká​nyos min​tát, és hát​ra​gör​bít​ve az egyik sar​kát. Szen​de össze​rez​zent, ahogy a
sár​kány​em​ber el​vesz​tet​te az egyen​sú​lyát, és erő​sen ta​pos​nia kel​lett a lá​ba​i​val,
hogy mi​nél tá​vo​labb tart​sa ma​gát a sza​ka​dék​tól. Még el sem csi​tult a vissz​hang,
ami​kor Bá​rány üvölt​ve már​is újra tá​ma​dott.
Ez​út​tal Waer​di​nur már ké​szen állt, és úgy for​dí​tot​ta a paj​zsát, hogy a vas​rúd fél​-
re​pat​tant róla. Bá​rány macs​ka​ügyes​ség​gel ug​rott hát​ra – el​len​fe​le kard​ja csak egy
haj​szál​lal té​vesz​tet​te el –, az​tán macs​ka​ügyes​ség​gel ug​rott elő​re, és az álla alatt ta​-
lál​ta el Waer​di​nurt, aki vért köp​ve tán​to​ro​dott meg. Azért gyor​san újra meg​ta​lál​ta
az egyen​sú​lyát és vissza​tá​ma​dott, Bá​rány vé​de​ke​ző​en maga elé tar​tott vas​rúd​já​ról
csak úgy re​pül​tek a szi​lán​kok meg a for​gá​csok.
Szen​de meg​fe​szí​tet​te a húrt, de hi​á​ba volt kö​zel, a két öreg für​gén moz​gott – ha​-
lá​los, gyil​kos se​bes​ség​gel, bár​me​lyik lé​pé​sük vagy apró moz​du​la​tuk akár az utol​só
is le​he​tett –, és akár​me​lyi​kü​ket is el​ta​lál​hat​ta vol​na, ha út​já​ra eresz​ti a nyíl​vesszőt.
Ide-oda ug​rált a keze, ahogy óva​to​san rá​lé​pett a híd​ra, és pró​bál​ta cél​ra tar​ta​ni, de
pár pil​la​nat​tal min​dig le​ma​radt. Iz​zad​ság csik​lan​doz​ta vib​rá​ló szem​hé​ját, ahogy az
előt​te küz​dők​ről a lába alatt tá​ton​gó üres​ség​re pil​lan​tott.
Waer​di​nur idő​ben ész​lel​te a kö​vet​ke​ző csa​pást, és ter​me​té​hez ké​pest für​gén for​-
dult ki elő​le.
A rúd han​go​sat kon​dult a híd kö​vén, és Bá​rány ép​pen elég idő​re ki​bil​lent az
egyen​sú​lyá​ból ah​hoz, hogy a sár​kány​em​ber ne​ki​ront​son. Bá​rány el​kap​ta a fe​jét,
így a pen​ge nem a ko​po​nyá​ját ha​sí​tot​ta ket​té, csak az ar​cán ha​gyott egy vö​rös csí​-
kot, vér​csep​pe​ket fröcs​köl​ve le a sem​mi​be. Há​rom​lé​pés​nyit hát​ra​tán​to​ro​dott, a
sar​ka már a sza​ka​dék fö​lött ló​gott. A lé​leg​zet​vé​tel​nyi előnyt ki​hasz​nál​va Waer​di​-
nur megint tá​ma​dás​ra len​dí​tet​te a kard​ját.
Bár a vá​ra​ko​zást soha nem iga​zán bír​ta cér​ná​val, Szen​de min​dig meg​érez​te, mi​-
kor kell köz​be​avat​koz​nia. Gon​dol​ko​dás nél​kül lőtt. A nyíl​vessző át​szel​te a sö​tét​sé​-
get, meg​csú​szott a pajzs pe​re​mén, és be​le​fú​ró​dott Waer​di​nur kar​já​ba. A fér​fi fel​-
nyö​gött, kard​ja he​gye le​fe​lé bil​lent, és ár​tal​mat​la​nul kar​col​ta a hi​dat. Szen​de le​-
eresz​tet​te az íját – alig akar​ta el​hin​ni, hogy vé​gül még​is lőtt, azt meg még annyi​ra
sem, hogy cél​ba ta​lált.
Bá​rány fel​üvöl​tött, mint egy ve​szett bika, és úgy ló​dí​tot​ta meg a ha​tal​mas fém​-
da​ra​bot, mint​ha fűz​fa​vessző vol​na. Előbb az egyik, az​tán a má​sik irány​ba ta​szí​tot​ta
a híd hosszá​ban Waer​di​nurt, aki ak​kor sem tu​dott vol​na vissza​vág​ni, ha Szen​de
nyíl​vessző​je nem áll ki a kar​já​ból. Esé​lye sem volt más​ra, csak küz​de​ni, hogy va​la​-
hogy tal​pon ma​rad​jon. Bá​rány, fá​rad​ha​tat​la​nul, kö​nyör​te​le​nül kö​vet​te, egy​re csak
hajt​va le​fe​lé a híd​ról a sza​ka​dék túl​ol​da​lán lévő szik​la​pe​rem felé. Egy utol​só csa​-
pás​sal ki​ütöt​te a ke​zé​ből a paj​zsot, ami ko​pog​va bucs​ká​zott el a sö​tét​ben. Waer​di​-
nur a fal​nak dőlt, a nyíl​vessző ej​tet​te seb​ből szi​vár​gó vér​től vö​rös kard ki​esett a ke​-
zé​ből.
Egy alak vált ki a bolt​ív mö​göt​ti fe​ke​te​ség​ből, kés vil​lant a ke​zé​ben, ahogy Bá​-
rány​ra ve​tet​te ma​gát. A fér​fi hát​ra​tán​to​ro​dott a sza​ka​dék felé, az​tán le​tép​te ma​gá​-
ról tá​ma​dó​ját, és a fal​hoz vág​ta. Si​má​ra bo​rot​vált fejű lány te​rült el a föl​dön. Más
volt, annyi​ra más, de Szen​de azon​nal meg​is​mer​te.
El​dob​ta az íját, és fu​tás​nak eredt, nem is gon​dol​va töb​bé a fe​ne​ket​len mély​ség​re
a híd két ol​da​lán. Más sem járt a fe​jé​ben, csak a ket​te​jük kö​zöt​ti tá​vol​ság.
Bá​rány ki​húz​ta vér​től cse​pe​gő se​bé​ből a kést, az​tán el​hasz​nált fog​pisz​ká​ló​ként
pöc​köl​te fél​re. Az arca még min​dig vö​rös mo​soly​ba me​re​ve​dett, vé​res volt, akár
egy friss seb, nem lá​tott sem​mit, nem ér​de​kel​te sem​mi. Nem ugyan​az az em​ber
volt, aki annyi im​boly​gó mér​föl​dön át ült mel​let​te a ba​kon, nem az, aki tü​rel​me​sen
szán​tot​ta a föl​det, éne​kelt a gye​re​kek​nek, vagy fi​gyel​mez​tet​te őt, hogy re​á​li​san
szem​lél​je a dol​go​kat. Az az em​ber volt, aki meg​öl​te a két ban​di​tát Aver​stock​ban,
aki le​csap​ta San​geed fe​jét a tá​bor​tűz mel​lett, aki pusz​ta kéz​zel meg​öl​te Arany Gla​-
mát a kör​ben. A ha​lál leg​jobb ba​rát​ja, va​ló​ban.
Bá​rány ívbe haj​lí​tot​ta a há​tát, ma​gas​ba emel​te a vas​ru​dat, raj​ta a Mes​ter kard​já​-
tól szár​ma​zó, dü​hö​sen vil​la​nó kar​co​lá​sok​kal. Szen​de fel​ki​ál​tott, de hi​á​ba eről​tet​te
a tor​kát. A fér​fi nem volt kö​nyö​rü​le​te​sebb, mint a tél. Annyi mér​föl​det tett meg,
annyi​fé​le te​re​pen küz​döt​te át ma​gát, és vé​gül csak az utol​só pár lé​pés​re nem ma​-
radt már ide​je. A rúd sü​ví​tett a le​ve​gő​ben, ahogy a fér​fi le​csa​pott vele.
Waer​di​nur Róra ve​tet​te ma​gát, a fém vas​kos al​kar​ját ta​lál​ta te​li​be, úgy tör​te ket​-
té, mint egy gallyat, az​tán vé​gig​vá​gott a vál​lán, szé​les se​bet nyi​tott a feje ol​da​lán.
Az öreg sár​kány​em​ber el​vesz​tet​te az esz​mé​le​tét. Bá​rány hab​zó száj​jal megint fel​-
emel​te a ru​dat. Szen​de ro​han​vást ért át a hí​don, el​kap​ta a rög​tön​zött fegy​ver má​-
sik vé​gét, az​tán fel​ki​ál​tott, ahogy a le​ve​gő​be emel​ke​dett. Úgy érez​te, az izzó bar​-
lang meg​for​dul vele, vé​gül fej​jel le​fe​lé egy kő​nek vá​gó​dott.
Az​tán csend lett.
Csak halk csen​gést hal​lott.
Csiz​más lá​bak lép​te​it.
Kelj fel, Szen​de!
Nem he​ve​rész​hetsz itt egész nap!
Vár rád a mun​ka a ta​nyán!
De még le​ve​gőt ven​ni is ki​hí​vást je​len​tett.
 A fal​nak dőlt, ta​lán a föld​nek, ta​lán a mennye​zet​nek, mert for​gott vele a vi​lág.
Min​den úgy pör​gött, mint fa​le​vél az ör​vény​ben.
Áll va​jon? Nem. Ha​nyatt fe​küdt. Az egyik kar​ja ló​gott. Egye​ne​sen bele az izzó
sza​ka​dék​ba – egé​szen ap​ró​nak lát​szott a fe​ne​ket​len mély​ség fö​lött. Nem tűnt jó öt​-
let​nek így ma​rad​ni. Odébb gör​dült hát a má​sik irány​ba. Nagy ne​he​zen fel​tér​delt,
de to​vább​ra is min​den im​boly​gott vele, ahogy meg​ráz​ta a fe​jét, hát​ha si​ke​rül ki​-
tisz​tí​ta​nia.
Ki​ál​tá​so​kat hal​lott, tá​vo​li el​foj​tott han​go​kat. Va​la​mi ne​ki​üt​kö​zött a lá​bá​nak, és
majd​nem megint el​fe​küdt a föl​dön.
Egy csa​pat em​ber bir​kó​zott és ta​szi​gál​ta egy​mást. Bá​rány a for​ga​tag kö​ze​pén
állt, az orra mel​lett hú​zó​dó, hosszú vá​gás​tól vé​res ar​cán ál​la​ti​as vad​ság ült, vo​nyí​-
tó, hör​gő han​go​kat adott ki ma​gá​ból.
Cos​ca tag​ba​sza​kadt őr​mes​te​re, Nyá​jas mö​göt​te állt, egyik kar​ját át​ve​tet​te a nya​-
kán, a hom​lo​kán ki​üt​kö​zött az iz​zad​ság az erő​fe​szí​tés​től, de a te​kin​te​tén csak hal​-
vány fe​szült​ség lát​szott, mint​ha egy kü​lö​nö​sen ne​héz össze​adás​sal kel​le​ne meg​bir​-
kóz​nia.
Édes Bá​rány bal kar​já​ba ka​pasz​ko​dott, és úgy röp​kö​dött utá​na, mint aki lasszót
do​bott egy meg​va​dult ló nya​ká​ba. Sa​vi​a​nus Bá​rány jobb kar​ját húz​ta vissza, és re​-
ked​ten ki​a​bált.
– Hagyd abba! Hagyd abba, te őrült ba​rom! – Szen​de lát​ta, hogy a fér​fi egy kést
szo​ron​gat a ke​zé​ben. Kép​te​len lett vol​na meg​aka​dá​lyoz​ni ben​ne, hogy hasz​nál​ja.
Nem is volt ben​ne biz​tos, hogy akar​ja.
Bá​rány meg akar​ta ölni Rót. Annyi min​de​nen át​men​tek, hogy meg​ta​lál​ják, és
most Bá​rány meg akar​ta ölni. Meg​öl​te vol​na őt ma​gát is, bár​mit is ígért az any​já​-
nak. Meg​öl​te vol​na mind​annyi​u​kat. Szen​de nem ér​tet​te ezt az egé​szet. Nem ér​tet​-
te, mivé lé​nye​gül át harc köz​ben Bá​rány, mi​től vá​lik gyil​ko​ló​gép​pé. Nem is akar​ta
ér​te​ni.
Az​tán Bá​rány moz​du​lat​lan​ná me​re​ve​dett, kis hí​ján le​sö​pör​te Édest a mély​ség​be,
re​me​gő szem​hé​ja alatt csak a sze​me fe​hér​je lát​szott. Az​tán el​fo​gyott az ere​je, zi​hál​-
ni, nyö​szö​rög​ni kez​dett, vé​res, négy​uj​jú ke​zét az arca elé emel​te. Nem har​colt töb​-
bé.
Sa​vi​a​nus meg​ütö​get​te Bá​rány mell​ka​sát, de a ké​sét azért nem vet​te el a há​tá​tól.
– Nyu​gi, nyu​gi! – mond​ta.
Szen​de oda​bo​tor​kált hoz​zá​juk, a vi​lág töb​bé-ke​vés​bé hely​re​bil​lent kö​rü​löt​te,
csak a feje lük​te​tett még, és vér csor​gott le a tar​kó​ján.
– Nyu​gi, nyu​gi!
A jobb kar​ját alig tud​ta moz​dí​ta​ni, a bor​dá​ja saj​gott, min​den lé​leg​zet​vé​tel fájt,
de azért cso​szog​va el​in​dult a bolt​ív felé. A háta mö​gül Bá​rány sí​rá​sát hal​lot​ta.
 – Nyu​gi… Nyu​gi…
A kes​keny fo​lyo​só for​ró volt, mint egy ke​men​ce, csak a tá​vol​ban pis​lá​ko​ló fény
tör​te meg va​la​me​lyest a sö​tét​sé​get. A föl​dön hal​vány fol​tok csil​lan​tak. Waer​di​nur
vére. Szen​de a fér​fi után bi​ce​gett, eszé​be ju​tott a kard​ja, si​ke​rült elő​húz​nia, de
zsib​badt jobb ke​zé​vel alig tud​ta meg​tar​ta​ni. Át​tet​te hát a bal​ba, és ha​tá​ro​zot​tabb
lép​tek​kel ha​ladt to​vább, amíg már szin​te ko​co​gott. Az alag​út egy​re vi​lá​go​sabb és
egy​re for​róbb lett, amíg vé​gül egy nyí​lá​son át arany​szí​nű fény özön​lött a kö​vek​re.
Szen​de be​ron​tott raj​ta, az​tán azon​nal meg is tor​pant, és fe​nék​re ült. Tát​va ma​-
radt a szá​ja.
– Bassza meg! – só​haj​tot​ta.
Azt tud​ta, hogy a sár​kány né​pé​nek hív​ják őket. Ar​ról vi​szont fo​gal​ma sem volt,
hogy van egy va​ló​di sár​ká​nyuk.
A lény egy ha​tal​mas, ku​po​lás csar​nok kö​ze​pén fe​küdt, és ép​pen olyan volt, mint​-
ha egy me​se​könyv​ből ke​rült vol​na oda: gyö​nyö​rű, ret​te​ne​tes, kü​lö​nös. Ezer fé​mes
pik​kely vil​lo​gott a tü​zek fé​nyé​ben.
Így össze​te​ke​red​ve ne​héz lett vol​na meg​ítél​ni a mé​re​tét, de kúp ala​kú feje nagy​-
já​ból olyan hosszú le​he​tett, mint egy em​ber ma​gas​sá​ga. A fo​gai tő​rök pen​gé​i​vel ér​-
tek fel. Kar​mai nem vol​tak. Min​den egyes vég​tag​ja kéz​fej​ben vég​ző​dött, ke​cses fé​-
muj​ja​i​ra arany​gyű​rű​ket húz​tak. Össze​haj​tott pa​pír​szár​nyai alatt fo​gas​ke​re​kek kat​-
tog​tak hal​kan, tár​csák fo​rog​tak ko​mó​to​san, kes​keny orr​lyu​ka​i​ból gőz hal​vány fel​-
hői pöf​fen​tek elő, lánc​sze​mek​ből álló vil​lás nyel​ve hal​kan csör​gött, négy fé​lig le​zárt
fém szem​hé​ja alól zöld sma​ragd​sze​mek kan​di​kál​tak ki.
– Bassza meg! – sut​tog​ta újra Szen​de, ahogy te​kin​te​te a sár​kány ágyá​ra té​vedt.
Az ágy is mint​ha egy gye​re​k​álom​ból ke​rült vol​na ide, akár​csak a ször​nye​teg maga.
A fek​he​lyet egy ra​kás pénz al​kot​ta. Meg ősi arany- és ezüst​tá​lak. Lán​cok, kely​hek,
ér​mék és ék​sze​rek. Ara​nyo​zott fegy​ve​rek és pán​cé​lok. Drá​ga​kö​vek​kel ki​ra​kott
min​den​fé​le hol​mik. Egy rég el​ve​szett lé​gió ezüst zász​ló​rúd​ja fer​dén állt ki kö​zü​lük.
Egy arany​le​ve​lek​kel dí​szí​tett, rit​ka fák​ból fa​ra​gott tró​nust fej​jel le​fe​lé dob​tak a ku​-
pac​ra. Annyi min​den volt itt, hogy az már ab​szurd lát​ványt nyúj​tott. Fel​be​csül​he​-
tet​len ér​té​kű kin​csek vál​toz​tak át ol​csó cse​cse​be​csé​vé a pusz​ta mennyi​sé​gük mi​att.
– Bassza meg! – mo​tyog​ta még egy​szer utol​já​ra. Vár​ta, hogy a fém​ször​nye​teg
fel​éb​red​jen, és dü​hé​ben láng​ten​gert prüsz​köl​jön az apró be​ha​to​ló​ra. De a sár​kány
nem moz​dult, és Szen​de sze​me a föld​re té​vedt. A vö​rös pettyek egy el​ke​nő​dött vér​-
fol​tig ve​zet​tek, és most már ész​re​vet​te a sár​kány mell​ső lá​bá​nak tá​masz​ko​dó
Waer​di​nurt is, meg mel​let​te az el​ke​re​ke​dett sze​mű Rót, aki​nek ar​cát össze​ma​sza​-
tol​ta a fej​se​bé​ből csö​pö​gő vér.
Szen​de fel​tá​pász​ko​dott, és kö​ze​lebb óva​ko​dott a kam​ra tál ala​kú kö​ze​pé​hez.
Lába alatt a kö​vet vé​sett sza​vak bo​rí​tot​ták, a kard​ját úgy mar​kol​ta, mint​ha bár​mi
más​ra is jó lett vol​na azon kí​vül, hogy be​le​ka​pasz​kod​ha​tott.
Most már mást is ész​re​vett a kin​csek kö​zött. Ne​héz vi​asszal le​pe​csé​telt pa​pí​ro​-
kat. Bá​nyás​zen​ge​dé​lye​ket. Ban​ki vál​tó​kat. Rég össze​dőlt épü​le​tek bir​tok​lap​ja​it.
Rég meg​osz​tott va​gyo​nok sor​sát meg​ha​gyó vég​ren​de​le​te​ket. Töb​bé nem lé​te​ző tár​-
sa​sá​gok, cé​gek és vál​lal​ko​zá​sok rész​vé​nye​it. Kul​cso​kat ki tud​ja, mi​fé​le el​fe​le​dett
zá​rak​hoz. Ko​po​nyá​kat is. Több​tu​cat​nyit. Több szá​zat. A sö​tét szem​üre​gek​ből ér​-
mék, nyers és csi​szolt ék​kö​vek öm​löt​tek elő.
Waer​di​nur alig pi​he​gett, kön​tö​sét át​itat​ta a vér. Tö​rött kar​ja er​nyed​ten fe​küdt
mel​let​te, a má​si​kat, ame​lyik​ből a váll​nál még min​dig ki​állt Szen​de tö​rött nyi​la, Ro
szo​ron​gat​ta.
– Én va​gyok az – sut​tog​ta Szen​de. Nem mer​te fel​emel​ni a hang​ját, óva​to​san lép​-
delt kö​ze​lebb, elő​re​nyújt​va a ke​zét. – Ro! Én va​gyok az.
A lány nem en​ged​te el Waer​di​nur kar​ját. Az öreg​em​ber vé​gül fel​nyúlt, le​fej​tet​te
ma​gá​ról Ro ke​zét, és erőt​le​nül Szen​de felé tol​ta a lányt, az​tán szólt né​hány halk
szót a maga nyel​vén, és ez​út​tal már ha​tá​ro​zot​tab​ban ta​szí​tott egyet Rón. Né​hány
újabb szó és egy még ha​tá​ro​zot​tabb lö​kés kel​lett hoz​zá, hogy Ro vé​gül le​hajt​sa bo​-
rot​vált fe​jét, és las​san el​cso​szog​jon.
Waer​di​nur a fáj​da​lom​tól csil​lo​gó szem​mel né​zett fel Szen​dé​re.
– Mi csak a leg​job​bat akar​tuk ne​kik.
Szen​de le​tér​delt, és át​ka​rol​ta a hú​gát. Ro so​vány volt, me​rev és kel​let​len, sem​mi
sem ma​radt ben​ne az egy​ko​ri test​vér​ből. Szen​de egy​ál​ta​lán nem ilyen vi​szont​lá​tás​-
ról ál​mo​dott. De leg​alább vi​szont​lát​ták egy​mást.
– Bassza meg! – Ni​co​mo Cos​ca állt a kam​ra be​já​ra​tá​ban. Döb​ben​ten bá​mul​ta a
sár​kányt meg a fek​he​lyét.
Nyá​jas őr​mes​ter elő​húz​ta a ka​bát​ja alól a hen​tes​bár​dot, és el​in​dult a ször​nye​teg
felé. Az arany​ból, cson​tok​ból, és pa​pí​rok​ból ve​tett ágy han​go​san csi​kor​dult a csiz​-
má​ja alatt. Ér​mék hegy​om​lá​sa in​dult meg a sar​ka alatt, ahogy kö​ze​lebb lé​pett, és
meg​érin​tet​te a sár​kány or​rát. A ne​héz bárd han​go​san kon​dult, mint​ha egy ül​lő​re
kop​pan​tot​tak vol​na vele.
– Ez egy gép – ál​la​pí​tot​ta meg össze​húz​va a szem​öl​dö​két.
– A leg​szen​tebb a Mes​ter al​ko​tá​sai kö​zül – mond​ta el​ha​ló han​gon Waer​di​nur. –
Egy cso​da, ős​erő…
– Két​ség​kí​vül. – Cos​ca szé​le​sen el​mo​so​lyo​dott, ahogy a ka​lap​já​val le​gyez​ve ma​-
gát bel​jebb lé​pett a kam​rá​ba. Nem a sár​kány von​zot​ta a te​kin​te​tét. A fek​he​lye. –
Sze​rin​ted mek​ko​ra összeg le​het itt, Nyá​jas?
Az őr​mes​ter fel​húz​ta a szem​öl​dö​két, és mély lé​leg​ze​tet vett az or​rán ke​resz​tül.
– Ha​tal​mas. Meg​szá​mol​jam?
– Ta​lán ké​sőbb.
Nyá​jas kis​sé mint​ha csa​ló​dott​nak tűnt vol​na.
 – Ide hall​gas​sa​nak… – Waer​di​nur pró​bált fel​kö​nyö​köl​ni, a vál​lá​ból ki​ál​ló nyíl​-
vessző mel​lől szi​vár​gó vér meg​fes​tet​te alat​ta az ara​nyat. – Kö​zel já​runk hoz​zá,
hogy fel​éb​resszük a sár​kányt. Annyi​ra kö​zel! Év​szá​za​dok mun​ká​ja. Még idén… ta​-
lán jö​vő​re. El sem tud​ják kép​zel​ni, mi​lyen ha​tal​ma lesz. Meg… meg​osz​toz​hat​nánk
raj​ta.
Cos​ca vá​gott egy gri​maszt.
– A ta​pasz​ta​la​tok azt mu​tat​ják, hogy nem va​gyok jó az osz​toz​ko​dás​ban.
– El​ker​get​jük a kin​ti​e​ket a he​gyek​ből, és megint szép lesz a vi​lág, mint a régi
idők​ben. Maga meg… meg​kap​hat​ja, amit csak akar.
Cos​ca csí​pő​re tett kéz​zel mo​soly​gott a sár​kány​ra.
– Két​ség​kí​vül fi​gye​lem​re​mél​tó ér​de​kes​ség. Cso​dá​la​tos re​lik​via. De az el​len, ami
már​is a pusz​tán for​rong? Az os​to​bák lé​gi​ói el​len? A ke​res​ke​dők, a gaz​dák, a pu​-
ding​ké​szí​tők meg az ak​ta​to​lo​ga​tók el​len? A kap​zsi kis​em​be​rek vég​te​len ára​da​ta el​-
len? – Ka​lap​já​val a sár​kány felé in​tett. – Az ilyen izék hasz​ta​la​nok, mint egy te​hén
a raj​zó han​gyák el​len. Nem lesz he​lye a vi​lág​ban sem​mi​nek, ami má​gi​kus, ti​tok​za​-
tos vagy csak fur​csa. Ide​jön​nek a ma​guk szent he​lye​i​re, és… sza​bó​mű​he​lye​ket épí​-
te​nek. Meg szá​ra​záru​rak​tá​ra​kat. Meg ügy​vé​di iro​dá​kat. A vi​lág összes töb​bi he​lyé​-
nek vér​sze​gény má​so​la​tá​vá te​szik. – A vén zsol​dos el​gon​dol​kod​va va​kar​ta meg ki​-
üté​ses nya​kát. – Vágy​hat rá, hogy ne így le​gyen. Én is vá​gyom rá, hogy ne így le​-
gyen. De így van. Be​le​fá​rad​tam a ve​szett ügyek​be. A ma​gam​faj​ták fö​lött el​járt az
idő. – Ki​tö​rölt egy kis vért a kör​me alól. – De úgy el​járt, hogy ta​lán soha itt sem
volt.
Waer​di​nur ki akar​ta nyúj​ta​ni a ke​zét, de az al​kar​ja csak ló​gott, a bőr meg​fe​szült
a tö​rött cson​to​kon.
– Nem érti, mit aján​lok ma​gá​nak.
– De​hogy​nem ér​tem. – Cos​ca egy, a kin​csek kö​zött he​ve​rő ara​nyo​zott si​sak​ra
tet​te a fél csiz​má​ját, és mo​so​lyog​va né​zett le a Mes​ter jobb​ke​zé​re. – Ta​lán meg​le​pi,
de szám​ta​lan kü​lö​nös aján​la​tot kap​tam már. Rej​tett va​gyo​no​kat kí​nál​tak fel ne​-
kem, ma​gas po​zí​ci​ó​kat, jö​ve​del​me​ző ke​res​ke​del​mi jo​go​kat Ka​di​ri part​jai men​tén,
sőt egy​szer egy egész vá​rost is, bár be​val​lom, elég​gé sze​gé​nyes ál​la​pot​ban. Idő​vel
rá​jöt​tem… – A sár​kány gő​zöl​gő or​rá​ra pil​lan​tott.
– Fáj​dal​mas fel​is​me​rés volt, mert én is ép​pen úgy sze​re​tek ál​mo​doz​ni, mint bár​-
ki más… – A ke​zé​be vett egy arany​ér​mét, és a fény felé tar​tot​ta. – De egyet​len már​-
ka is sok​kal töb​bet ér ezer ígé​ret​nél.
Waer​di​nur le​en​ged​te tö​rött kar​ját.
– Én csak… a leg​job​bat…
– Hát per​sze. – Cos​ca ba​rát​sá​go​san bó​lin​tott, majd vissza​pöc​köl​te az ér​mét a
ku​pac​ra. – Ha hi​szi, ha nem, mind​annyi​an így va​gyunk vele. Nyá​jas?
Az őr​mes​ter le​ha​jolt, és ket​té​ha​sí​tot​ta Waer​di​nur fe​jét a bárd​já​val.
 – Ne! – ki​ál​tot​ta Ro, és Szen​de alig tud​ta vissza​fog​ni, úgy hány​ko​ló​dott a kar​já​-
ban.
Cos​cát lát​ha​tó​an bosszan​tot​ta kis​sé a köz​já​ték.
– Ta​lán jobb len​ne, ha el​vin​né in​nen. Nem gye​rek​nek való hely ez.
 Telhetetlenek

Vi​dá​man, vi​gyo​rog​va, ne​vet​gél​ve in​dul​tak út​nak, gra​tu​lál​tak egy​más​nak a jól vég​-

zett mun​ká​hoz, össze​ha​son​lít​gat​ták a hol​tak​tól lo​pott test​rész- és arany​tró​fe​á​kat.
Ro nem hit​te vol​na, hogy az éle​té​ben lát​hat még Gre​ga Cant​liss​nál is rosszabb em​-
bert, és most ép​pen ilye​nek nyü​zsög​tek kö​rü​löt​te, bár​mer​re for​dult. Az egyik meg​-
sze​rez​te Aka​rin du​dá​ját, és pri​mi​tív, há​rom hang​ból álló nó​tá​ra zen​dí​tett, ami​re
né​há​nyan tán​col​ni kezd​tek, mi​köz​ben vé​gig​ha​lad​tak a völ​gyön. Ru​há​ik Ro csa​lád​-
já​nak vé​ré​től vol​tak fol​to​sak.
Ro​mok​ban hagy​ták ma​guk mö​gött Ash​ran​cot, a fa​ra​gá​so​kat össze​tör​ték, a szív​-
kop​ják​ból csak füs​tö​lő fa​szén ma​radt, a bronz​la​po​kat fel​ka​par​ták, és a nagy há​zat
is fel​gyúj​tot​ták. A tűz​gö​dör ál​dott sze​nét örök​re be​szennyez​te a ha​lál. Még a leg​-
szen​tebb he​lye​ket is be​mocs​kol​ták, fel​bo​rí​tot​ták a sár​kányt, hogy el​lop​has​sák a
fek​he​lyét al​ko​tó ara​nyat, az​tán le​zár​ták a bar​lang​ját, a hi​dat pe​dig rob​ba​nó​por​ral
pusz​tí​tot​ták el. Még a föld is be​le​re​me​gett a szent​ség​tö​rés​be.
– Fő a biz​ton​ság – mond​ta a Cos​ca nevű gyil​kos, az​tán a Sa​vi​a​nus nevű öreg​em​-
ber felé for​dult. – Meg​ta​lál​ta a fiát? A fis​ká​li​som jó pár gye​re​ket meg​men​tett. Ki​-
de​rült, hogy meg​le​he​tős ér​zé​ke van hoz​zá. Sa​vi​a​nus meg​ráz​ta a fe​jét.
– Saj​ná​lom. To​vább ke​re​si?
– Azt mond​tam ma​gam​nak, hogy idá​ig még el​jö​vök. Ennyi elég volt.
– Nos, min​den​ki​nek meg​van​nak a ha​tá​rai, igaz? – Ez​zel Cos​ca ba​rát​sá​go​san
hát​ba vág​ta a fér​fit, majd meg​fog​ta Ro ál​lát. – Fel a fej​jel, egy pil​la​nat alatt vissza​-
nő a ha​jad!
Ro fi​gyel​te a fér​fit, amint odébb​állt, és na​gyon sze​ret​te vol​na össze​szed​ni a bá​-
tor​sá​gát vagy a dü​hét, hogy ke​rít​sen egy kést, és le​döf​je, a pusz​ta kör​mé​vel mar​-
can​gol​ja szét, vagy leg​alább be​le​ha​rap​jon az ar​cá​ba.
Fe​szes tem​pó​ban in​dul​tak út​nak, de a pusz​tí​tás​tól ki​me​rül​ten ha​mar el​fá​rad​tak,
és le​las​sul​tak. Gör​nyed​ten ve​rej​té​kez​tek ér​mék​kel te​le​tö​mött zse​be​ik és zsák​ja​ik
sú​lya alatt. Nem​so​ká​ra már lök​dö​sőd​ve szid​ták egy​mást, és a föld​re pottyant cse​-
cse​be​csé​ken ve​sze​ked​tek. Va​la​ki ki​tép​te a du​dát a mu​zsi​kus ke​zé​ből, és úgy oda​-
vág​ta egy szik​lá​hoz, hogy össze​tört, mire a mu​zsi​kus egy po​fon​nal vá​la​szolt. Vé​gül
a nagy fe​ke​te em​ber​nek kel​lett szét​vá​lasz​ta​nia őket, aki ar​ról ma​gya​rá​zott köz​ben,
hogy Is​ten fi​gye​li őket. Ro azon el​mél​ke​dett, hogy ha Is​ten min​dent lát​hat, ak​kor
mi​ért ép​pen ezt akar​ná néz​ni?
Szen​de csak be​szélt, be​szélt, de egy​ál​ta​lán nem olyan volt, mint ré​gen. Erőt​len
volt, sá​padt, fá​radt, mint egy le​égett gyer​tya, el​gyö​tört, mint egy ki​vert ku​tya. Ro
alig is​mer​te fel, ál​má​ban lá​tott va​la​ha egy ilyen nőt. Rém​ál​má​ban.
Ami​kor Szen​de meg​kér​dez​te a ki​lenc gye​rek​től, hogy hív​ják őket, né​me​lyik a
régi, né​me​lyik meg az új ne​vé​vel vá​la​szolt. Jó​for​mán már nem is tud​ták, ki​cso​dák
va​ló​já​ban.
Ami​kor Evin elé is le​tér​delt, és a fiú el​árul​ta a ne​vét, Szen​de azt mond​ta:
– A bá​tyád, Leef is ve​lünk volt egy da​ra​big. – A nő​vé​re a szá​ja elé kap​ta az uj​ja​it,
és Ro lát​ta, hogy re​meg a keze. – Meg​halt a pusz​tán. Jó hely​re te​met​tük el. Job​bat
nem is le​he​tett vol​na ta​lál​ni oda​kint. –A ke​zét Ro vál​lá​ra tet​te. – Hoz​ni akar​tam
ne​ked egy köny​vet vagy va​la​mit, de… nem jött össze.
A vi​lág, ame​lyik​ben köny​vek is vol​tak, fé​lig el​süllyedt a múlt​ban, he​lyet​te a friss
ha​lot​tak ar​cai je​len​tek meg kö​rü​löt​te. Ro nem ér​tett sem​mit.
– Saj​ná​lom, hogy ilyen so​ká​ra ér​tünk ide. – Szen​de vö​rös sze​mé​nek sar​ká​ból ki​-
buggyan​tak a könnyek. – Mondj már va​la​mit! Vagy nem tudsz?
– Gyű​löl​lek – mond​ta Ro a sár​kány né​pé​nek nyel​vén, hogy a nő​vé​re ne ért​se.
A sö​tét bőrű fér​fi, akit Temp​lo​mos​nak hív​tak, szo​mo​rú​an pil​lan​tott rá, és ugyan​-
azon a nyel​ven fe​lelt.
– A nő​vé​red sok min​de​nen át​ment, hogy meg​ta​lál​jon. Hó​na​po​kon ke​resz​tül
más​ra sem gon​dolt, csak rád.
– Ne​kem nincs nő​vé​rem – kö​zöl​te Ro. – Mond​ja meg neki.
Temp​lo​mos meg​ráz​ta a fe​jét.
– Mondd meg neki te.
Az öreg észak​föl​di mind​vé​gig őket fi​gyel​te, de a sze​me egé​szen el​ke​re​ke​dett,
mint​ha va​la​mi egé​szen ret​te​ne​te​set lá​tott vol​na a tá​vol​ban, és Ro arra gon​dolt,
ami​kor a fér​fi fe​let​te állt az​zal az ör​dö​gi mo​sollyal az ar​cán, és az apja az éle​tét
adta érte, ő pe​dig nem ér​tet​te, ki ez a néma gyil​kos, aki annyi​ra ha​son​lít Bá​rány​ra.
Ami​kor az észak​föl​di arca vé​rez​ni kez​dett, Sa​vi​a​nus le​tér​delt mel​lé, hogy össze​ölt​-
se.
– Vé​gül is ezek a sár​kány​em​be​rek egy​ál​ta​lán nem tűn​nek dé​mo​nok​nak.
A fér​fi, aki olyan volt, mint Bá​rány, meg sem rez​zent, ami​kor a tű ki​lyu​kasz​tot​ta
a bő​rét.
– A va​ló​di dé​mo​no​kat ma​gá​ban hord​ja az em​ber.
Ami​kor Ro a sö​tét​ben fe​küdt, hi​á​ba fog​ta be a fü​lét, nem hal​lott mást, csak Hir​-
fac szün​te​len si​ko​lyát, ahogy meg​éget​ték a fő​ző​kö​vön, és a le​ve​gőt be​töl​töt​te a hús
édes sza​ga. Hi​á​ba fog​ta be a sze​mét, nem lá​tott mást, csak Ulstal szo​mo​rú, mél​tó​-
ság​tel​jes ar​cát, ami​kor a ka​to​nák le​lök​ték a szik​lá​ról, ő pe​dig egyet​len hang nél​kül
zu​hant a töb​bi ki​csa​va​ro​dott holt​test közé. Min​den ha​lott jó és bölcs em​ber volt,
Ro va​la​ha együtt ne​ve​tett ve​lük, most pe​dig nem ér​tet​te ezt az ér​tel​met​len pusz​tí​-
tást. Úgy érez​te, mér​he​tet​le​nül gyű​löl​nie kel​le​ne a kin​ti​e​ket, de va​la​mi​ért csak
zsib​badt​sá​got és üres​sé​get ér​zett be​lül, mint​ha ő is ha​lott len​ne, akár csak a csa​-
lád​ja a szik​la​fal al​ján, az apja, aki​nek ket​té​ha​sí​tot​ták a fe​jét vagy Cso​bog, ahogy a
fán ló​gott.
Más​nap reg​gel​re né​hány em​ber el​tűnt, és egy cso​mó ara​nyat meg ételt is ma​-
guk​kal vit​tek. Egye​sek sze​rint de​zer​tál​tak, má​sok sze​rint szel​le​mek csá​bí​tot​ták
ma​guk​hoz őket az éj​jel, megint má​sok pe​dig azt ál​lí​tot​ták, hogy a sár​kány né​pé​nek
bosszú​szom​jas túl​élői ered​tek a nyo​muk​ba.
Ahogy a ka​to​nák ezen vi​tat​koz​tak, Ro vissza​né​zett Ash​ranc felé, ahol hal​vány
füst​osz​lop emel​ke​dett a hegy​ol​dal​ról a sá​padt kék ég felé, és úgy érez​te, megint el​-
ra​bol​ták az ott​ho​ná​ból. Be​nyúlt a kö​pe​nye alá, és meg​szo​rí​tot​ta a hű​vö​sen a bő​ré​-
hez si​mu​ló sár​kány​pik​kelyt, amit az ap​já​tól ka​pott.
Az öreg dzsinn nő mel​let​te állt egy kö​vön, és mé​láz​va bá​mult Ash​ranc felé.
– Nem tesz jót, ha ilyen so​ká​ig né​zel vissza, kis​lány – mond​ta neki az Édes nevű
fe​hér sza​kál​lú fér​fi, pe​dig Ro úgy sej​tet​te, a nő leg​alább öt​ven​éves, és egy régi
ronggyal össze​kö​tött ha​já​ban már csak né​hány sző​ke szál ma​radt a sok ősz kö​zött.
– Nem olyan jó ér​zés, mint hit​tem, hogy lesz.
– Ha fél éle​ted​ben ál​mo​do​zol va​la​mi​ről, rit​kán ér fel a vá​ra​ko​zá​sa​id​dal, ami​kor
vé​gül be​tel​je​sül.
Ro lát​ta, hogy Szen​de őt nézi, az​tán le​sze​gi a fe​jét, fel​húz​za az aj​kát, és ki​köp a
foga köz​ti hé​za​gon. Aka​rat​la​nul is eszé​be ju​tott egy em​lék, ami​kor Szen​de és Cso​-
bog azon ver​se​nyez​tek, ki tud több​ször be​le​köp​ni egy edény​be, Ro ne​ve​tett, és Pit
is ne​ve​tett, Bá​rány pe​dig mo​so​lyog​va néz​te őket. Ro mell​ka​sát össze​szo​rí​tot​ta a
fáj​da​lom, maga sem tud​ta, mi​ért. El​for​dí​tot​ta a te​kin​te​tét.
– Ta​lán a pénz majd se​gít, hogy jobb ér​zés le​gyen – mond​ta Édes.
Az öreg dzsinn nő meg​ráz​ta a fe​jét.
– A gaz​dag bo​lond is bo​lond. Majd meg​lá​tod.
A ka​to​nák meg​un​ták a vá​ra​ko​zást, és el​tűnt ba​rá​ta​i​kat hát​ra​hagy​va to​vább​in​-
dul​tak. Pa​lac​ko​kat nyi​tot​tak ki, be​rúg​tak, és egy​re las​sab​ban ha​lad​tak a zsák​mány
sú​lya alatt. Tö​re​de​zett szik​lák kö​zött battyog​tak a hő​ség​ben, majd meg​sza​kad​tak,
és úgy ká​rom​kod​tak az ir​tó​za​tos te​her​rel a há​tu​kon, mint​ha az arany töb​bet érne,
mint a sa​ját tes​tük, töb​bet, mint a szusz a tü​de​jük​ben. A hát​ra​ha​gyott min​den​fé​le
bi​zsuk még így is úgy csil​log​tak, mint egy csi​ga nyo​ma. Né​me​lyi​ket fel​vet​ték a hát​-
rébb ha​la​dók, hogy az​tán pár mér​föld​del ké​sőbb ők is el​dob​ják. Más​nap éj​sza​ka
még több étel​nek és víz​nek ve​szett nyo​ma, a ka​to​nák ci​va​kod​tak a ma​ra​dé​kon, egy
da​rab​ka ke​nyér a sa​ját sú​lyát érte arany​ban, az​tán a sa​ját sú​lyá​nak két​sze​re​sét
arany​ban, fél​ku​lacs​nyi sze​szért pe​dig drá​ga​kö​ve​ket ad​tak cse​ré​be. Egy em​ber
meg​ölt egy má​si​kat egyet​len al​má​ért, mire Cos​ca meg​pa​ran​csol​ta, hogy akasszák
fel. Ott hagy​ták egy fán lóg​va, még az ezüst​lán​co​kat sem vet​ték le a nya​ká​ból.
 – A fe​gyel​met fenn kell tar​ta​ni! – mond​ta Cos​ca az em​be​rek​nek, ré​sze​gen im​bo​-
lyog​va sze​ren​csét​len lova nyer​gé​ben.
Pit mo​so​lyog​va ült Bá​rány nya​ká​ban, és Ro csak most jött rá, mi​lyen ré​gen nem
lát​ta mo​so​lyog​ni az öccsét.
El​hagy​ták a szent he​lye​ket, és már az er​dő​ben jár​tak. Hul​la​ni kez​dett a hó, az​tán
már meg is ma​radt, a sár​kány itt már nem me​le​gí​tet​te a föl​det, és csí​pős hi​deg lett.
Temp​lo​mos és Szen​de szőr​mé​ket osz​tott ki a gye​re​kek​nek az egy​re ma​ga​sabb fák
kö​zött. Pár zsol​dos el​dob​ta a ka​bát​ját, hogy több ara​nyat vi​hes​sen ma​gá​val, és
most va​cog​tak a ko​ráb​bi ve​rej​té​ke​zés he​lyett. Ká​rom​ko​dá​sok pá​rá​ja szállt a hi​deg​-
ben, fa​gyos köd eresz​ke​dett a csa​pat​ra.
Két em​bert hol​tan ta​lál​tak a fák kö​zött, ka​ká​lás köz​ben hát​ba lőt​ték őket, még​-
hoz​zá azok​kal a nyíl​vesszők​kel, ami​ket a zsol​do​sok Ash​ranc​ban hagy​tak, hogy a
teg​ze​ik​be is kin​cse​ket gyö​mö​szöl​hes​se​nek.
El​küld​tek pár ka​to​nát, hogy ku​tas​sák fel, és öl​jék meg a tet​te​se​ket, de ami​kor
nagy so​ká​ra sem jöt​tek vissza, a töb​bi​ek in​kább to​vább​men​tek. Most már el​fog​ta
őket a pá​nik, ki​vont fegy​ve​rek​kel für​kész​ték az er​dőt, hát​ra​hő​köl​tek min​den ár​-
nyé​kos zug lát​tán. Az em​be​rek egye​sé​vel tü​ne​dez​tek el, de olyan is elő​for​dult, hogy
va​la​me​lyik zsol​dos el​len​ség​nek vél​te el​kó​szált tár​sát, és le​nyi​laz​ta. Cos​ca szét​tár​ta
a kar​ját.
– Há​bo​rú​ban elő​for​dul az ilyes​mi.
Egy da​ra​big vi​tat​koz​tak raj​ta, hogy ma​guk​kal vi​gyék-e a se​be​sül​tet, vagy hagy​ják
ott, mi​előtt azon​ban dű​lő​re ju​tot​tak vol​na, a fér​fi meg​halt, úgy​hogy össze​szed​ték a
kin​cse​it, és egy ha​sa​dék​ba rug​dos​ták a holt​tes​tet.
Né​hány gye​rek össze​mo​soly​gott, mert tud​ták, hogy a csa​lád​juk kö​ve​ti őket, és a
ha​lot​tak mu​tat​ják ne​kik az utat. Evin Ro mel​lé lé​pett, és a sár​kány né​pé​nek nyel​-
vén szó​lí​tot​ta meg.
– Ma este meg​szö​künk.
Ro bó​lin​tott.
Le​szállt a sö​tét, se a hold, se a csil​la​gok nem lát​szot​tak, csak a hó hul​lott sű​rűn
és pu​hán. Ro várt, re​me​gett a vágy​tól, hogy fu​tás​nak ered​jen, de a fé​le​lem​től is,
hogy el​kap​ják, köz​ben pe​dig az alvó kin​ti​ek szu​szo​gá​sá​val mér​te az időt. Szen​déé
gyors volt és egyen​le​tes, Sa​vi​a​nu​sé han​go​san re​cse​gő, a dzsinn nő pe​dig mo​tyog​va
for​go​ló​dott, ál​má​ban töb​bet be​szélt, mint éb​ren. Az​tán fel​éb​resz​tet​ték az Édes ne​-
vűt, akit Ro a leg​las​sabb fu​tó​nak gon​dolt mind kö​zül, és az öreg dör​mög​ve vo​nult
el őr​köd​ni a tá​bor má​sik vé​gé​be. Ak​kor Ro meg​érin​tet​te Evin vál​lát, a fiú pe​dig bó​-
lin​tott, meg​bök​te a töb​bi​e​ket, és néma li​ba​sor​ban el​vo​nul​tak a sö​tét​be.
Ro fel​éb​resz​tet​te Pi​tét is.
– Men​nünk kell. – A fiú csak hu​nyor​gott. – Men​nünk kell! – sut​tog​ta Ro, és
meg​szo​rí​tot​ta az öccse kar​ját.
 Pit meg​ráz​ta a fe​jét.
– Nem.
Ro talp​ra rán​gat​ta, de a fiú nem hagy​ta ma​gát, és ki​a​bál​ni kez​dett.
– Nem me​gyek! Szen​de!
Töb​ben le​dob​ták ma​guk​ról a ta​ka​rót, egy ku​lacs zör​gött va​la​hol, moz​go​ló​dás tá​-
madt. Ro el​en​ged​te Pit ke​zét, és a hó​ban buk​dá​csol​va fu​tás​nak eredt, be​vet​te ma​-
gát a fák közé, fel​bu​kott egy gyö​kér​ben, de fel​tá​pász​ko​dott, és ro​hant to​vább.
Küsz​köd​ve, de ha​ladt elő​re, el​szán​ta ma​gát, hogy ez​út​tal meg​szö​kik. Az​tán va​la​mi
ret​te​ne​tes súllyal ra​gad​ta meg a tér​dét, és le​rán​tot​ta a föld​re.
Vi​sí​tott, ka​pá​ló​zott, pü​föl​te, amit csak ért, de akár egy kő​vel, egy fá​val, ma​gá​val
a ha​tal​mas föld​del is küzd​he​tett vol​na. A súly már a csí​pő​jé​re ne​he​ze​dett, az​tán a
mell​ka​sá​ra, és vég​leg csap​dá​ba ej​tet​te. A ka​var​gó hó​ban meg​pil​lan​tot​ta Evint,
amint vissza​né​zett rá, a fél ke​zét felé nyúj​tot​ta, és utá​na ki​ál​tott.
– Se​gíts!
Az​tán a fiú el​tűnt a sö​tét​ben. Vagy ta​lán neki ma​gá​nak ve​szett nyo​ma.
– A fene vi​gyen el! – hö​rög​te sír​va Ro, de hi​á​ba pró​bált ki​sza​ba​dul​ni.
Bá​rány hang​ját hal​lot​ta a fü​lé​ben.
– En​gem már rég el​vitt a fene, té​ged vi​szont nem en​ged​lek még egy​szer se​ho​vá.
– A fér​fi olyan erő​vel szo​rí​tot​ta, hogy moz​dul​ni sem bírt, de még le​ve​gőt ven​ni is
alig.
Szó​val er​ről ennyit.
 V.
ZŰR
„A vi​lág min​den or​szá​ga elő​te​rem​ti a maga rossz em​be​re​it…
Az​tán idő​vel más rossz em​be​rek jön​nek,
akik vé​gez​nek a ko​ráb​bi​ak​kal a jó ügy ér​de​ké​ben.”

– Em​er​son Hough –
 Számvetés

Ha​ma​rabb meg​érez​ték Ki​lá​tó sza​gát, mint hogy meg​pil​lan​tot​ták vol​na a vá​rost. A

sülő hús il​la​tát ki​sza​go​ló me​net​osz​lop se​be​seb​ben bo​tor​kált le​fe​lé a fák kö​zött, az
em​be​rek meg-meg​csúsz​tak, össze​üt​köz​tek, fel​lök​ték egy​mást a nagy kap​ko​dás​ban,
fel​ka​var​ták a ha​vat ma​guk kö​rül. Egy vál​lal​ko​zó ked​vű ke​res​ke​dő nyár​son sü​töt​te
a húst ma​ga​san a tá​bor fö​lött a domb​ol​da​lon. Bal​sze​ren​csé​jé​re a zsol​do​sok​nak
nem volt ked​vük fi​zet​ni, és a nőt fél​re​sö​pör​ve olyan ha​té​ko​nyan tün​tet​tek el min​-
den ehe​tő fa​la​tot, akár egy sás​ka​raj. Még az egye​lő​re nyers hús​da​ra​bo​kon is össze​-
vesz​tek, hogy az​tán a győz​tes két po​fá​ra za​bál​ja fel. Egy em​ber az izzó fém​rács​ra
te​nye​relt a for​ga​tag​ban, és most nyö​szö​rög​ve tér​delt a hó​ban fe​ke​te csí​kos ke​zét
szo​ron​gat​va, ahogy Temp​lo​mos kar​ba font kéz​zel va​cog​va el​si​e​tett mel​let​te.
– Mi​cso​da tár​sa​ság – mor​mog​ta Szen​de. – Gaz​da​gab​bak, mint Her​mon, még​is
lop​nak in​kább.
– Az ilyes​mi könnyen szo​kás​sá vá​lik – fe​lel​te Temp​lo​mos ci​te​rá​zó fo​gak​kal.
A pro​fit sza​ga egé​szen Rán​cig le​beg​he​tett, mert maga a tá​bor is nyüzs​gött. Szá​-
mos újabb sír​kam​rát ás​tak ki a hó alól, új kuny​hó​kat épí​tet​tek, a ké​mé​nyek​ből
sűrű füst szállt fel​fe​lé. Újabb áru​sok ál​lí​tot​ták fel a stand​ja​i​kat, és újabb kur​vák
fek​tet​ték le a mat​ra​ca​i​kat, min​den​ki lel​ke​sen ajánl​gat​ta a maga por​té​ká​ját a bá​tor
hó​dí​tók​nak. Amint a ke​res​ke​dők ész​re​vet​ték, hogy a zsol​do​sok el​ké​pesz​tő mennyi​-
sé​gű ara​nyat és ezüs​töt hur​col​nak ma​guk​kal, kap​zsi ká​bu​la​tuk​ban azon​nal lop​va
mó​do​sí​tot​ták az ár​lis​tá​kat.
Egye​dül Cos​ca ült nye​reg​ben, egy ki​me​rült ösz​vér há​tá​ról ve​zet​te a me​ne​tet.
– Üd​vöz​le​tem! – Be​le​nyúlt a nye​reg​tás​ká​ba, és egy könnyed csuk​ló​moz​du​lat​tal
ősi ér​mé​ket ha​jí​tott a le​ve​gő​be. – Bol​dog szü​le​tés​na​pot min​den​ki​nek!
Egy stan​dot fel​bo​rí​tot​tak, fa​ze​kak és ser​pe​nyők re​pül​tek, ahogy az em​be​rek a to​-
va​gu​ru​ló ér​mék után ve​tet​ték ma​gu​kat, az öreg ösz​vé​ré​nek pa​tái kö​zött ma​tat​tak,
úgy ta​szi​gál​va egy​mást, mint a ma​rok​nyi ma​gon ve​sze​ke​dő ga​lam​bok. Egy csont​-
so​vány he​ge​dűs vi​dám dal​la​mot ját​szott, fo​gat​lan mo​sollyal ug​rált a zsol​do​sok kö​-
zött, és eb​ben még az sem za​var​ta meg, hogy hang​sze​ré​ről hi​ány​zott pár húr.
A Ma​jud és Curn​sbick fém​meg​mun​ká​lás fel​ira​tú is​me​rős cé​gér alatt, ami​hez
gon​dos ke​zek idő​köz​ben azt is hoz​zá​biggyesz​tet​ték, hogy fegy​ve​rek és pán​cé​lok
gyár​tá​sa, ja​ví​tá​sa, ott állt Ab​ram Ma​jud. Mö​göt​te pár mun​kás ügyelt rá, hogy a
sza​ba​dal​maz​ta​tott hor​doz​ha​tó ke​men​cé​ben min​dig ég​jen a tűz.
– Új tel​ket ta​lált! – ál​la​pí​tot​ta meg Temp​lo​mos.
 – Egy ki​csit. Épí​te​ne ne​kem rá egy há​zat?
– Ta​lán ké​sőbb. – Temp​lo​mos meg​ra​gad​ta a ke​res​ke​dő ke​zét, és némi nosz​tal​gi​-
á​val gon​dolt vissza a leg​alább fé​lig be​csü​le​tes meg​bí​zó szá​má​ra vég​zett be​csü​le​tes
mun​ká​ra. A nosz​tal​gi​á​zás kez​dett az egyik leg​ked​ve​sebb el​fog​lalt​sá​gá​vá vál​ni. Kü​-
lö​nös, hogy éle​tünk leg​jobb pil​la​na​ta​it ál​ta​lá​ban ész​re sem vesszük, csak ami​kor
vissza​te​kin​tünk rá​juk.
– És ők len​né​nek a gye​re​kek? – Ma​jud le​tér​delt Pit és Ro előtt.
– Meg​ta​lál​tuk őket. – Szen​dén nem lát​szott, hogy kü​lö​nö​seb​ben di​a​dal​it​tas len​-
ne.
– Örü​lök. – Ma​jud ke​zet nyúj​tott a fi​ú​nak. – Biz​to​san te vagy Pit.
– Az va​gyok – fe​lel​te Pit, és ün​ne​pé​lye​sen meg​ráz​ta a fér​fi ke​zét.
– Te pe​dig Ro.
A lány mo​gor​ván el​for​dí​tot​ta a fe​jét. Nem fe​lelt.
– Ő az – mond​ta Szen​de. – Vagy​is ő volt.
Ma​jud a tér​dé​re csa​pott.
– És bi​zo​nyá​ra megint ő lesz az. Az em​be​rek vál​toz​nak.
– Biz​tos ben​ne? – kér​dez​te Temp​lo​mos.
A ke​res​ke​dő a vál​lá​ra tet​te a ke​zét.
– Hát nem maga a két lá​bon járó bi​zo​nyí​ték áll itt előt​tem?
A jo​gász ép​pen azon gon​dol​ko​dott, hogy Ma​jud ezt sér​tés​nek vagy di​csé​ret​nek
szán​ta-e, ami​kor Cos​ca is​me​rős vi​sí​tá​sa reccsent a fü​lé​ben.
– Temp​lo​mos!
– A gaz​dád hang​ja – ál​la​pí​tot​ta meg Szen​de.
Mi ér​tel​me lett vol​na vi​tá​ba száll​ni vele? Temp​lo​mos bo​csá​nat​ké​rő​en bic​cen​tett,
majd meg​vert ku​tya​ként el​kul​lo​gott az erő​dít​mény irá​nyá​ba. El​ha​ladt egy em​ber
mel​lett, aki ép​pen egy sült csir​két szag​ga​tott da​ra​bok​ra, az arca fény​lett a zsír​tól.
Két má​sik egy ku​lacs sö​rön ma​ra​ko​dott, amíg vé​let​le​nül ki nem húz​ták be​lő​le a
du​gót, har​ma​dik tár​suk pe​dig tá​tott száj​jal ve​tet​te ma​gát a ki​csor​du​ló ital alá.
Han​gos rik​kan​tás hal​lat​szott, ahogy há​rom zsol​dos a vál​lá​ra emelt egy ősi
arannyal te​le​ag​ga​tott kur​vát, aki​nek még egy ti​a​rát is a fe​jé​be nyom​tak csá​lén.
– Én va​gyok a ki​ba​szott Unió ki​rály​nő​je! – or​dí​tot​ta a nő. – Én va​gyok a ki​ba​-
szott Unió ki​ba​szott ki​rály​nő​je!
– Örü​lök, hogy jól van. – Swor​breck őszin​té​nek tűnő me​leg​ség​gel érin​tet​te meg
a kar​ját.
– Leg​alább​is élek. – Temp​lo​mos nem mos​ta​ná​ban érez​te utol​já​ra jól ma​gát.
 – Mi​lyen volt?
Temp​lo​mos el​gon​dol​ko​dott.
– Saj​nos nem tu​dok hős​tet​tek​ről be​szá​mol​ni.
– Rég fel​ad​tam a re​ményt, hogy ilyes​mi​re buk​ka​nok.
– Én arra ju​tot​tam, hogy a re​ményt jobb mi​nél ha​ma​rabb fel​ad​ni – mond​ta
Temp​lo​mos.
Az öreg kö​zel in​tet​te ma​gá​hoz há​rom szá​za​do​sát, és össze​es​kü​vést sej​te​tő, kis​sé
kel​le​met​len sza​gú szűk kör​be von​ta őket Pike elöl​já​ró ha​tal​mas pán​cé​lo​zott ko​csi​-
já​nak ár​nyé​ká​ban.
– Ki​vá​ló ba​rá​ta​im! – kezd​te ép​pen úgy, ahogy foly​tat​ni ter​vez​te: egy ha​zug​ság​-
gal. – Itt ál​lunk a di​cső​ség szé​dí​tő csú​csán. De ne​kem, aki már sok​szor ju​tot​tam
ilyen ma​gas​ra, el​hi​he​ti​tek: nin​csen en​nél ve​szé​lye​sebb orom, és aki itt el​vesz​ti a
lába alól a ta​lajt, igen na​gyot zu​han. A si​ker sok​kal in​kább pró​bá​ra te​szi a ba​rát​sá​-
got, mint a bu​kás. Két​szer job​ban oda kell fi​gyel​nünk az em​be​rek​re, és há​rom​szor
óva​to​sabb​nak kell len​nünk, ha kí​vül​ál​lók​kal üz​le​te​lünk.
– Egyet​ér​tek – bó​lin​tott rez​gő to​ká​val Bra​chio.
– Így igaz – vi​cso​rí​tot​ta a hi​deg​től ró​zsa​szín or​ral Dim​bik.
– Is​ten a meg​mond​ha​tó​ja – je​len​tet​te ki Ju​ba​ir, az ég felé for​dít​va a sze​mét.
– Ho​gyan is buk​hat​nék el, ha há​rom ilyen erős osz​lop​ra tá​masz​kod​ha​tom. A leg​-
fon​to​sabb most, hogy gyűjt​sük össze a zsák​mányt. Ha az em​be​rek​nél hagy​juk, az
első adan​dó al​ka​lom​mal el​vesz​te​ge​tik a ke​se​lyűk​nek.
Nem messze csap​ra ver​tek egy bo​ros​hor​dót, vö​rös csep​pek hul​lot​tak a hóra. Az
em​be​rek él​je​nez​tek, és bol​do​gan fi​zet​ték ki a tel​jes hor​dó árá​nak tíz​sze​re​sét min​-
den egyes ki​töl​tött bög​ré​nyi ita​lért.
– Ad​dig​ra va​ló​szí​nű​leg te​te​mes adós​ság​ba fog​ják ver​ni ma​gu​kat. – Dim​bik meg​-
nyá​laz​ta az ujja he​gyét, és a he​lyé​re iga​zí​tott egy kó​sza haj​tin​cset.
– Azt ja​vas​lom, kés​le​ke​dés nél​kül gyűjt​sük össze az ér​té​ke​ket, az​tán Nyá​jas őr​-
mes​ter min​dent meg​szá​mol, Temp​lo​mos uram min​dent össze​ír, és há​rom la​kat
alatt be​zár​juk a szaj​rét ebbe a ko​csi​ba. – Cos​ca rá​csa​pott a ko​csi ol​da​lát al​ko​tó ke​-
mény fára, mint​ha csak ez​zel akar​ná hang​sú​lyoz​ni öt​le​te élet​ké​pes​sé​gét. – Dim​bik,
ál​lítsd mel​lé őr​ség​be a leg​meg​bíz​ha​tóbb em​be​re​i​det!
Bra​chio az egyik zsol​dos​ra pil​lan​tott, aki ép​pen egy csil​lo​gó drá​ga​kö​vek​kel dí​szí​-
tett arany​lán​cot akasz​tott a nya​ká​ba.
– Az em​be​rek nem fog​ják egy​könnyen át​ad​ni a zsák​má​nyu​kat.
– So​sem ad​ják könnyen, de ha kö​zö​sen lé​pünk fel, és le tud​juk köt​ni őket más​-
sal, bele fog​nak tö​rőd​ni. Há​nyan va​gyunk most, Nyá​jas?
– Száz​negy​ven​hár​man – fe​lel​te az őr​mes​ter.
 Ju​ba​ir a fe​jét ráz​ta ilyen hűt​len​ség hal​la​tán.
– Ri​asz​tó​an fogy a se​reg – ál​la​pí​tot​ta meg.
– Nem en​ged​he​tünk meg a to​váb​bi de​zer​tá​lá​so​kat – mond​ta Cos​ca. – Ja​vas​lom,
gyűjt​sünk össze min​den lo​vat, te​rel​jük ka​rám​ba őket, és bízzuk az őr​zé​sü​ket meg​-
bíz​ha​tó em​be​rek​re.
– Koc​ká​za​tos. – Bra​chio ag​go​dal​ma​san va​kar​gat​ta göd​rös ál​lát. – Né​há​nyan
elég​gé fel tud​ják húz​ni ma​gu​kat kö​zü​lük…
– A lo​vak már csak ilye​nek. In​téz​kedj, Ju​ba​ir! Vagy egy tu​cat​nyi em​be​red​re lesz
szük​sé​gem a leg​job​bak kö​zül, ne​kik kell gon​dos​kod​ni​uk róla, hogy a mi kis meg​le​-
pe​té​sünk terv sze​rint ala​kul​jon.
– Már vár​ják is a pa​ran​csát.
– Mi​fé​le meg​le​pe​tés​ről van szó? – kér​dez​te Temp​lo​mos. Is​ten volt a tu​dó​ja, nem
biz​tos, hogy ki​bírt vol​na to​váb​bi iz​gal​ma​kat.
A tá​bor​nok el​vi​gyo​ro​dott.
– A meg​le​pe​tés már nem is meg​le​pe​tés, ha túl so​kan tud​nak róla. Ne ag​gódj!
Biz​tos va​gyok ben​ne, hogy tet​sze​ni fog. – Temp​lo​mos egy​ál​ta​lán nem nyu​go​dott
meg. Min​den egyes nap​pal ke​ve​sebb met​szés​pon​tot ta​lált az ál​ta​la és a Cos​ca ál​tal
jó​nak tar​tott dol​gok kö​zött. – Ak​kor min​den​ki lás​son mun​ká​hoz, amíg én be​szé​det
in​té​zek az em​be​rek​hez.
Ahogy a há​rom szá​za​dos tá​vo​lo​dott, Cos​ca ar​cá​ról las​san le​ol​vadt a mo​soly, és
rés​nyi​re szű​kült szem​mel né​zett utá​nuk.
– Nem bí​zom job​ban ezek​ben a ro​ha​dé​kok​ban, mint a sa​ját ku​lám​ban.
– Nem – mond​ta Nyá​jas.
– Nem – mond​ta Temp​lo​mos. És va​ló​ban, az egyet​len em​ber, aki​ben még a szá​-
za​do​sok​nál is ke​vés​bé bí​zott, ép​pen mel​let​te állt.
– Ti ket​ten ve​gyé​tek szám​ba a kin​cset. Az utol​só réz​ga​ra​sig min​dent je​gyez​ze​tek
fel, és he​lyez​ze​tek biz​ton​ság​ba.
– Meg​szá​mol​va?
– Ter​mé​sze​te​sen, öreg ba​rá​tom. És gon​dos​kodj róla, hogy étel meg víz is le​gyen
a ko​csi​ban. És fo​gas​sa​tok be lo​va​kat is. Ha… zű​rö​sebb​re for​dul​nak a dol​gok, le​het,
hogy si​e​tő​sen kell tá​voz​nunk.
– Nyolc ló – mond​ta Nyá​jas. – Négy pár.
– Most pe​dig se​gít​se​tek fel. Be​szé​det kell mon​da​nom.
Jó adag gri​ma​szo​lás és han​gos nyö​gé​sek kö​ze​pet​te az öreg​nek si​ke​rült fel​ka​-
pasz​kod​nia a bak​ra, az​tán a ko​csi te​te​jé​re. A tá​bor felé for​dult, és két ök​lé​vel meg​-
tá​masz​ko​dott a fa​kor​lá​ton. Idő​köz​ben azok, aki​ket ép​pen nem fog​lalt le va​la​mi,
han​go​san éne​kel​ni kezd​tek, fegy​ve​re​ket, bo​ros​üve​ge​ket meg fé​lig fel​falt hús​da​ra​-
bo​kat ráz​tak az ég felé. Az Unió fris​sen meg​ko​ro​ná​zott ki​rály​nő​jét a fá​radt zsol​do​-
sok kü​lö​nö​sebb kec​mec nél​kül le​dob​ták a sár​ba, az​tán se​be​sen meg is sza​ba​dí​tot​-
ták a köl​csön​adott ér​té​kek​től.
– Cos​ca! Cos​ca! Cos​ca! – üvöl​töt​ték, ahogy a tá​bor​nok le​vet​te a ka​lap​ját, le​la​pí​-
tot​ta rit​kás haj​szá​la​it, és szét​tárt ka​rok​kal fo​gad​ta a töm​jé​ne​zést. Va​la​ki el​vet​te a
kol​dus he​ge​dű​jét, és da​ra​bok​ra tör​te, az​tán még száj​ba is vág​ta a fér​fit, hogy egé​-
szen biz​to​san el​hall​gat​tas​sa.
– Nagy​ra be​csült tár​sa​im! – böm​böl​te az öreg. Az idők so​rán ta​lán meg​fa​kul​tak
bi​zo​nyos ké​pes​sé​gei, de a hang​ere​je vál​to​zat​lan ma​radt. – Jót cse​le​ked​tünk! –
Han​gos él​jen​zés tá​madt. Va​la​ki pénzt szórt a le​ve​gő​be, mire he​ves du​la​ko​dás tá​-
madt kö​rü​löt​te. – Ma este ün​ne​pe​lünk! Ma este iszunk, éne​ke​lünk, mu​la​tunk,
aho​gyan az a régi hő​sök​höz mél​tó di​a​dalt ara​tó ka​to​nák​hoz il​lik! – To​váb​bi él​jen​-
zés kö​vet​ke​zett test​vé​ri ölel​ke​zés és váll​ve​re​ge​tés kí​sé​re​té​ben. Temp​lo​mos el​gon​-
dol​ko​dott raj​ta, hogy va​jon a régi hő​sök is meg​ün​ne​pel​ték vol​na, ha le​ta​szí​ta​nak
pár tu​cat öreg​em​bert egy szik​lá​ról? Több mint va​ló​szí​nű, hogy igen. A hő​sök már
csak ilye​nek.
Cos​ca büty​kös ke​zét fel​emel​ve in​tet​te csend​re a tár​sa​sá​got, amíg vé​gül nem hal​-
lat​szott más, csak an​nak a pár em​ber​nek a halk szür​csö​lé​se, akik idő előtt meg​-
kezd​ték az ün​nep​lést.
– Mi​előtt azon​ban mu​la​toz​ni kez​de​nénk, saj​nos sort kell ke​rí​te​nünk az el​szá​mo​-
lás​ra. – Azon​nal meg​vál​to​zott a han​gu​lat. – Min​den​ki be​szol​gál​tat​ja a zsák​má​-
nyát… – Dü​hös mor​mo​gás tá​madt. –A tel​jes zsák​má​nyát! – A mor​mo​gás még dü​-
hö​seb​ben foly​ta​tó​dott. – Nem tű​röm, hogy bár​ki le​nyel​je a gyé​mán​to​kat, vagy fel​-
dug​ja a seg​gé​be az ér​mé​ket. Sen​ki​nek nincs ked​ve ott ke​res​ni őket. – Né​há​nyan
pfu​jol​ni kezd​tek a tá​vol​ban. – Fen​sé​ges szer​ze​mé​nye​ink ér​té​két fel​be​csül​jük, jegy​-
ző​könyv​be vesszük, és min​dent biz​ton​ság​ban tar​tunk há​rom la​kat alatt eb​ben a
ko​csi​ban, hogy az​tán be​csü​let​tel osz​toz​kod​has​sunk, mi​után el​ju​tot​tunk a ci​vi​li​zá​-
ci​ó​ba.
Most már kez​dett egé​szen csúf len​ni a han​gu​lat. Temp​lo​mos ész​re​vet​te, hogy
Ju​ba​ir né​hány em​be​re fel​tű​nés nél​kül el​ve​gyül a tö​meg​ben.
– Hol​nap reg​gel in​du​lunk! – or​dí​tot​ta Cos​ca. – Ma es​té​re min​den​ki kap még
száz már​kát, amit sa​ját be​lá​tá​sa sze​rint költ​het el. – Ez azért ja​ví​tott va​la​me​lyest a
hely​ze​ten. – Ne ront​suk el a győ​ze​lem örö​mét ke​se​rű elé​ge​det​len​ke​dés​sel! Ma​rad​-
junk egy​sé​ge​sek, és mind​annyi​an olyan gaz​da​gon hagy​hat​juk el ezt a sö​tét vi​dé​ket,
hogy ar​ról még a leg​kap​zsib​bak sem ál​mod​tak kö​zü​lünk. Ha egy​más el​len for​du​-
lunk, el​bu​kunk, és szé​gyen meg ha​lál lesz a meg​ér​de​melt jus​sunk! – Cos​ca ök​lé​vel
a mell​vért​jé​re csa​pott. – Mint min​dig, most is csak ne​mes test​vé​ri​sé​günk biz​ton​-
sá​gát tar​tom szem előtt! Mi​nél előbb el​ké​szül a szám​ve​tés a zsák​má​nyo​tok​ról, an​-
nál ha​ma​rabb kez​dőd​het a mu​la​to​zás!
– És mi lesz a lá​za​dók​kal? – kér​dez​te egy éles hang. Lor​sen ink​vi​zí​tor küz​döt​te
át ma​gát a tö​me​gen a ko​csi felé, és az arc​ki​fe​je​zé​sé​ből ítél​ve egy​ál​ta​lán nem tar​tot​-
ta jó öt​let​nek, hogy a kö​zel​jö​vő​ben bár​mi​fé​le mu​la​to​zás kez​dőd​jék. – Hol van​nak a
lá​za​dók, Cos​ca?
– A lá​za​dók? Ja, tény​leg. Kü​lö​nös. Az utol​só kőig fel​túr​tuk Ash​ran​cot. Sze​rin​ted
jó szó rá az, hogy „fel​túr​tuk”, Temp​lo​mos?
– Sze​rin​tem jó – fe​lel​te a jo​gász. Min​den​ho​vá be​néz​tek, ahol akár csak egy érme
is el​fér​he​tett, lá​za​dó biz​to​san nem ma​rad​ha​tott rejt​ve elő​lük.
– De nyo​mu​kat sem ta​lál​ták? – kér​dez​te dü​hö​sen Lor​sen.
– Be​csap​tak ben​nün​ket! – Cos​ca fruszt​rál​tan csa​pott a kor​lát​ra. – A fe​né​be,
ezek a lá​za​dók olyan könnyen ki​csúsz​nak az em​ber mar​ká​ból! Csak át​ve​rés volt,
hogy kap​cso​lat​ban áll​nak a sár​kány né​pé​vel.
– Ma​gát ver​ték át, vagy maga vert át en​gem?
– Ink​vi​zí​tor úr, hát mit nem fel​té​te​lez ró​lam? Én is ép​pen olyan csa​ló​dott va​-
gyok, mint ön…
– Alig​ha hi​szem! – csat​tant fel Lor​sen. – El​vég​re ren​de​sen meg​töm​te a zse​be​it.
Cos​ca bo​csá​nat​ké​rő​en tár​ta szét a kar​ját.
– A zsol​do​sok már csak ilye​nek.
A ka​to​nák kö​zül el​szórt ne​ve​tés hal​lat​szott, de meg​bí​zó​juk​nak nem tá​madt ked​-
ve csat​la​koz​ni.
– Ma​guk mi​att most rab​lás​ban let​tem bűn​ré​szes! Gyil​kos​ság​ban! Tö​meg​gyil​kos​-
ság​ban!
– Nem szo​rí​tot​tam kést a nya​ká​hoz. Pike elöl​já​ró em​lé​ke​im sze​rint azt kér​te tő​-
lünk, hogy kelt​sünk fel​for​du​lást.
– De cél​za​to​san! Amit ma​guk mű​vel​tek, az esz​te​len mé​szár​lás!
– No de az eszes mé​szár​lás nyil​ván még rosszabb len​ne. – Cos​ca har​sány ne​ve​-
tés​ben tört ki, de Lor​sen ár​nyé​kok​ban meg​hú​zó​dó fe​ke​te masz​kos prak​ti​ká​li​sai
tel​jes​ség​gel hí​ján vol​tak a hu​mor​ér​zék​nek.
Az ink​vi​zí​tor meg​vár​ta, amíg csend lesz.
– Maga min​dent el​hisz?
– Csak ha mu​száj. A hit ön​ma​gá​ban még nem ok a büsz​ke​ség​re, ink​vi​zí​tor úr. A
bi​zo​nyí​té​kok nél​kü​li hit a vad​em​be​rek sa​ját​ja.
Lor​sen döb​ben​ten ráz​ta meg a fe​jét.
– Maga iga​zán gusz​tus​ta​lan egy alak.
– Haj​la​nék rá, hogy egyet​ért​sek, csak az​zal nincs tisz​tá​ban, hogy ön rosszabb
ná​lam. A leg​na​gyobb go​nosz​tet​tek​re azok ké​pe​sek csak iga​zán, akik​nek meg​győ​ző​-
dé​sük, hogy egy ma​ga​sabb cél ér​de​ké​ben cse​lek​sze​nek. A leg​go​no​szabb cél min​dig
a ma​ga​sabb cél. Őszin​tén be​val​lom, gaz​em​ber va​gyok. Ma​guk ép​pen ezért fo​gad​-
tak fel en​gem. De leg​alább nem va​gyok kép​mu​ta​tó. – Cos​ca se​re​ge meg​vi​selt ma​-
rad​vá​nya felé in​tett. A ka​to​nák né​mán fi​gyel​ték a szó​vál​tást. – Ne​kem em​be​re​ket
kell etet​nem. Maga bár​mi​kor ha​za​me​het. Ha fel​tét​len jót akar cse​le​ked​ni, hoz​zon
lét​re va​la​mit, ami​re büsz​ke le​het. Nyis​son pék​sé​get! Friss ke​nyér min​den reg​gel,
ez az​tán a ne​mes vál​lal​ko​zás!
Lor​sen ink​vi​zí​tor peng​evé​kony szá​ja fin​tor​ba hú​zó​dott.
– Ma​gá​ban az​tán tény​leg nin​csen sem​mi, ami el​vá​lasz​ta​ná az em​bert az ál​lat​tól,
igaz? Még vé​let​le​nül sem ren​del​ke​zik lel​ki​is​me​ret​tel. Az er​kölcs tel​jes hi​á​nya jel​-
lem​zi. Nem kö​vet sem​mi​fé​le el​vet az ön​zé​sen kí​vül.
Cos​ca most már ke​mé​nyebb te​kin​tet​tel ha​jolt elő​re.
– Ta​lán, ha maga is túl lesz annyi csa​ló​dá​son, és meg​élt annyi áru​lást, mint én,
meg fog​ja majd ér​te​ni. Nem lé​te​zik sem​mi​fé​le elv az ön​zé​sen kí​vül, ink​vi​zí​tor
uram, és az em​be​rek igen​is ál​la​tok. A lel​ki​is​me​ret te​her, amit ön​szán​tuk​ból ci​pe​-
lünk. Az er​kölcs ha​zug​ság, ami​vel ma​gun​kat ver​jük át, hogy ez a te​her könnyebb
le​gyen. Sok​szor kí​ván​tam éle​tem​ben, hogy bár ne így len​ne. De így van.
Lor​sen las​san bó​lin​tott, izzó te​kin​te​tét Cos​cá​ra sze​gez​te.
– En​nek meg kell fi​zet​nie az árát.
– Tisz​tá​ban va​gyok vele. Bár azt hi​szem, iga​zá​ból tök mind​egy. Pike elöl​já​ró öt​-
ven​ezer már​kát ígért ne​kem.
– Con​thus, a lá​za​dó​ve​zér el​fo​gá​sá​ért.
– Pon​to​san. Ott van!
Acél csi​kor​dult, húr kat​tant a he​lyé​re, pán​cél zör​gött, ahogy Ju​ba​ir tu​cat​nyi em​-
be​re elő​re​lé​pett. Egy​szer​re ki​vont kar​dok, fel​aj​zott szám​szer​íjak és elő​re​sze​ge​zett
ala​bár​dok köre mu​ta​tott Bá​rány​ra, Édes​re, Szen​dé​re és Sa​vi​a​nus​ra. Ma​jud gyen​-
gé​den kö​ze​lebb húz​ta ma​gá​hoz a tág​ra nyílt sze​mű gye​re​ke​ket.
– Sa​vi​a​nus uram! – ki​ál​tot​ta Cos​ca. – Őszin​te saj​ná​lat​tal arra kell kér​nem, hogy
te​gye le a fegy​ve​re​it. Az összeset, ha len​ne olyan ked​ves!
Sa​vi​a​nus sem​mi​fé​le ér​zel​met nem mu​ta​tott, ahogy las​san ki​csa​tol​ta a szí​jat a
mell​ka​sán, és hagy​ta, hogy a szám​szer​íja meg a nyíl​vesszők zö​rög​ve hull​ja​nak a
sár​ba. Bá​rány szót​la​nul néz​te, köz​ben be​le​ha​ra​pott egy csir​ke​comb​ba. Két​ség​te​le​-
nül ez volt a könnyeb​bik út: egy hely​ben áll​va fi​gyel​ni. Is​ten a tu​dó​ja, Temp​lo​mos
gyak​ran vá​lasz​tot​ta ép​pen ezt az utat. Ta​lán túl​sá​go​san is gyak​ran…
Fel​ka​pasz​ko​dott a ko​csi​ra, és Cos​ca fü​lé​be súg​ta.
– Nem kell ezt ten​nie.
– Hogy nem kell? Tény​leg nem.
– Ké​rem! Mi​ért jó ez ma​gá​nak?
– Hogy ne​kem? – Az öreg fel​hú​zott szem​öl​dök​kel né​zett Temp​lo​mos​ra, mi​köz​-
ben Sa​vi​a​nus ki​gom​bol​ta a ka​bát​ját, és egye​sé​vel meg​sza​ba​dult a fegy​ve​re​i​től. –
Ne​kem egy​ál​ta​lán nem jó. Ez az ön​zet​len​ség és a jó​szán​dék esszen​ci​á​ja.
Temp​lo​mos ér​tet​le​nül pis​lo​gott.
– Nem te mon​dod min​dig, hogy he​lye​sen kel​le​ne cse​le​ked​nem? – kér​dez​te Cos​-
ca. – Hát nem ír​tunk alá egy szer​ző​dést? Hát nem tet​tük sa​já​tunk​ká Lor​sen ink​vi​-
zí​tor ne​mes cél​ja​it? Hát nem ve​zet​tük vi​dám ka​land​ra ide, a vi​lág vé​gé​re, ahol a
ma​dár sem jár? Kö​nyör​gök, ne szólj, Temp​lo​mos! Nem hit​tem vol​na, hogy va​la​ha
ezt mon​dom, de hát​rál​ta​tod az er​köl​csi fej​lő​dé​se​met. – El​for​dult, és han​go​sat ki​ál​-
tott. – Meg​ten​né a ked​ve​mért, hogy fel​tű​ri az inge uj​ját, Sa​vi​a​nus uram?
Sa​vi​a​nus az ide​ge​sen moz​go​ló​dó zsol​do​sok fegy​ve​re​i​nek zör​gé​se kö​ze​pet​te meg​-
kö​szö​rül​te a tor​kát, az​tán ki​gom​bol​ta a leg​fel​ső gom​bot a gal​lér​já​nál, utá​na pe​dig
a kö​vet​ke​zőt és a kö​vet​ke​zőt. A ka​to​nák, a ke​res​ke​dők és a kur​vák né​mán fi​gyel​ték
az ese​mé​nye​ket. Köz​tük Sö​vény is, aki​nek mo​so​lyá​ban Temp​lo​mos lá​zas gyö​nyö​-
rű​sé​get lá​tott ra​gyog​ni. Sa​vi​a​nus ki​bújt az in​gé​ből, és fél​mez​te​le​nül állt – az egész
fel​ső​tes​tét te​to​vá​lá​sok bo​rí​tot​ták fakó nya​ká​tól fakó csuk​ló​já​ig. Ha​tal​mas be​tűk​-
kel, egé​szen kis be​tűk​kel, tu​cat​nyi nyel​ven fes​tet​tek rá jel​mon​da​to​kat: Ha​lál az
Uni​ó​ra, ha​lál a ki​rály​ra! Csak a ha​lott mid​der​lan​di a jó mid​der​lan​di! Nem haj​-
tunk tér​det! Nem ad​juk meg ma​gun​kat! Nincs ke​gye​lem! Nincs béke! Sza​bad​ság!
Igaz​ság! Vér! Kék volt tő​lük a bőre.
– Csak a kar​já​ra vol​tam kí​ván​csi – mond​ta Cos​ca. – De azt hi​szem, így is meg​fe​-
lel.
Sa​vi​a​nus hal​vá​nyan el​mo​so​lyo​dott.
– Mi len​ne ha azt mon​da​nám, hogy nem én va​gyok Con​thus?
– Két​lem, hogy hin​nénk ön​nek. – Az öreg Lor​sen​re pil​lan​tott, aki éhe​sen me​redt
Sa​vi​a​nus​ra. – Ami azt il​le​ti, na​gyon erő​sen két​lem. Ön​nek van eset​leg el​len​ve​té​se,
Édes uram?
Édes hu​nyo​rog​va pil​lan​tott kör​be az éles acél for​ga​ta​gán, és a könnyeb​bik utat
vá​lasz​tot​ta.
– Ne​kem ugyan nincs. Ma​gam is meg va​gyok döb​ben​ve az ese​mé​nyek​nek ezen a
meg​le​pő for​du​la​tán.
– Bi​zo​nyá​ra fel​zak​lat​ja a gon​do​lat, hogy vé​gig egy tö​meg​gyil​kos​sal uta​zott. –
Cos​ca el​vi​gyo​ro​dott. – Vagy​is in​kább ket​tő​vel, igaz, Bá​rány uram? – Az észak​föl​di
to​vább​ra is a csir​ke​comb​bal volt el​fog​lal​va, mint​ha egyet​len he​gyes acél​da​rab sem
irá​nyul​na felé. – Sze​ret​ne mon​da​ni va​la​mit a ba​rát​ja vé​del​mé​ben?
– A leg​több ba​rá​to​mat meg​öl​tem – fe​lel​te tele száj​jal Bá​rány. –A gye​re​ke​kért
jöt​tem. A töb​bi csak sár.
Cos​ca a mell​vért​jé​re szo​rí​tot​ta a ke​zét.
– Én is áll​tam ott, ahol maga, Sa​vi​a​nus uram, és tel​jes​ség​gel együtt​ér​zek. Vé​gül
mind​annyi​an ma​gunk​ra ma​ra​dunk.
 – Ne​héz ez a kur​va vi​lág – bó​lin​tott Sa​vi​a​nus. Nem né​zett sem jobb​ra, sem bal​-
ra.
– Fog​ják el! – pa​ran​csol​ta Lor​sen, és a prak​ti​ká​li​sok elő​re​se​reg​let​tek, mint a ku​-
tyák, ha le​csa​tol​ják ró​luk a pó​rázt. Egy pil​la​nat​ra úgy tűnt, mint​ha Szen​de keze a
kése felé in​dul​na, de Bá​rány meg​ra​gad​ta a nő kar​ját, és a te​kin​te​tét vé​gig a föld​re
sze​gez​ve vár​ta ki, amíg a prak​ti​ká​li​sok az erőd​be kí​sé​rik Sa​vi​a​nust. Lor​sen ink​vi​zí​-
tor kö​vet​te őket, a kü​szöb​ről még fe​nye​ge​tő​en vissza​mo​soly​gott a tá​bor​ra, az​tán
be​csap​ta maga mö​gött az aj​tót.
Cos​ca meg​ráz​ta a fe​jét.
– Még csak meg sem kö​szön​te. He​lye​sen cse​le​ked​ni zsák​ut​ca, Temp​lo​mos,
ahogy annyi​szor meg​mond​tam. So​ra​koz​za​tok, fiúk, kez​dő​dik a szám​ve​tés!
Bra​chio és Dim​bik kö​röz​ni kezd​tek az elé​ge​det​le​nül mor​mo​gó zsol​do​sok kö​zött,
és fel​so​ra​koz​tat​ták őket. A Sa​vi​a​nus le​tar​tóz​ta​tá​sa mi​att tá​madt iz​ga​lom gyor​san
alább​ha​gyott. Temp​lo​mos Szen​dé​re pil​lan​tott, a nő pe​dig vissza​né​zett rá. De hát
mit te​he​tett vol​na bár​me​lyi​kük is?
– Zsá​kok​ra és lá​dák​ra lesz szük​ség! – ki​ál​tot​ta Cos​ca. – Nyis​sá​tok ki a ko​csit, és
ke​res​se​tek egy asz​talt a szá​mo​lás​hoz. Te​gye​tek fel egy aj​tót egy bak​ra, tö​ké​le​te​sen
meg​fe​lel az is. Swor​breck? Hoz​zon tol​lat meg tin​tát és egy fő​köny​vet. Nem ilyes​mit
akart írni, ami​kor mel​lénk sze​gő​dött, de ez sem ke​vés​bé nagy​sze​rű fel​adat!
– Mély​sé​ge​sen meg va​gyok tisz​tel​ve – nyög​te ki az író, aki érez​he​tő​en nem állt
messze tőle, hogy el​okád​ja ma​gát.
– Jobb lesz, ha mi in​du​lunk. – Édes Dab a ko​csi​hoz lé​pett, és fel​né​zett. – Ide​je
vissza​vin​nünk a gye​re​ke​ket Ránc​ba.
– Hát per​sze, ba​rá​tom – fe​lel​te vi​gyo​rog​va Cos​ca. – Na​gyon fog​nak hi​á​nyoz​ni. A
maga tu​dá​sa, de fő​leg Bá​rány uram fé​lel​me​tes ké​pes​sé​gei nél​kül szin​te le​he​tet​len
lett vol​na vég​re​haj​ta​nunk ezt a kül​de​tést. A na​gyot​mon​dás a ma​guk ese​té​ben nem
is fel​tét​le​nül túl​zás, igaz, Swor​breck?
– Hús-vér le​gen​dák, tá​bor​nok úr – ma​kog​ta az író.
– Sa​ját fe​je​ze​tet kell majd kap​ni​uk. Ta​lán ket​tőt is! Sok sze​ren​csét ön​nek és a
tár​sa​i​nak. Bár​mer​re já​rok, aján​la​ni fo​gom a szol​gá​la​ta​i​kat! – Cos​ca el​for​dult, je​-
lez​ve, hogy nincs töb​bé dol​guk egy​más​sal.
Édes Temp​lo​mos​ra pil​lan​tott, ő pe​dig meg​von​ta a vál​lát. Nem volt mit ten​ni.
Az öreg cser​kész meg​kö​szö​rül​te a tor​kát.
– Fel​me​rül még a pro​fit​ból való ré​sze​se​dé​sünk. Em​lé​ke​im sze​rint ab​ban ál​la​-
pod​tunk meg, hogy egy​hu​szad​részt…
– És az én ré​szem? – Cant​liss elő​re​to​la​ko​dott Édes mel​lett. – Én árul​tam el,
hogy lá​za​dók is van​nak oda​fent. Én ad​tam a ke​zük​re eze​ket a gaz​em​be​re​ket!
– Nos, va​ló​ban! – szólt Cos​ca. – Maga egy va​ló​sá​gos gye​rek​rab​ló pró​fé​ta, és
min​den si​ke​rün​ket ma​gá​nak kö​szön​het​jük!
Cant​liss vér​eres sze​mé​ben kap​zsi tűz vil​lant.
– Szó​val… mennyi jár ne​kem?
Nyá​jas a háta mögé lé​pett, a nya​ká​ba do​bott egy hur​kot, és mire Cant​liss hát​ra​-
né​zett, Ju​ba​ir te​kin​té​lyes sú​lyá​val ne​ki​fe​szült a fé​lig le​dőlt ki​lá​tó​to​rony ol​da​lá​ból
ki​ál​ló ge​ren​dán át​ve​tett kö​tél​nek. Ken​der csi​kor​dult, ahogy a ban​di​ta fel​emel​ke​-
dett a föld​ről. Egyik ka​pá​ló​dzó lá​bá​val Swor​breck fő​köny​vé​re bo​rí​tott egy üveg fe​-
ke​te tin​tát, az író pe​dig ha​mu​szür​ke arc​cal ug​rott hát​ra, mi​köz​ben a dül​le​dő sze​-
mű Cant​liss tö​rött ke​zé​vel erőt​le​nül mar​ko​lász​ta a nya​ká​ra fe​szü​lő kö​te​let.
– Ez​zel ki is fi​zet​tünk! – ki​ál​tot​ta Cos​ca. Né​hány zsol​dos fél​szív​vel él​je​nez​ni kez​-
dett. Pá​ran fel​ne​vet​tek. Egyi​kük el​ha​jí​tott egy al​ma​csut​kát, de célt té​vesz​tett. A
leg​töb​ben a szem​öl​dö​kü​ket is alig húz​ták fel.
– Édes is​te​nem! – sut​tog​ta Temp​lo​mos. A gomb​ját tar​tó cér​nát tép​ked​ve me​redt
a kát​ránnyal be​kent desz​kák​ra a lába alatt, de így is lát​ta Cant​liss vo​nag​ló ár​nyé​kát
oda​lent. – Édes is​te​nem!
Nyá​jas egy fa​tus​kó köré te​ker​te a kö​te​let, és meg​cso​móz​ta. Sö​vény, aki ed​dig a
ko​csi felé fu​ra​ko​dott a zsol​do​sok kö​zött, most meg​kö​szö​rül​te a tor​kát, és óva​to​san
hát​rál​ni kez​dett. A mo​soly le​her​vadt az ar​cá​ról. Szen​de ki​kö​pött, és el​for​dult. Bá​-
rány ad​dig néz​te Cant​lis​st, amíg az már nem ka​pá​ló​zott to​vább, fél ke​zét köz​ben a
sár​kány né​pé​től zsák​má​nyolt kard mar​ko​la​tán tar​tot​ta. Az​tán ve​tett egy ko​mor
pil​lan​tást az ajtó felé, ame​lyik mö​gött el​tűn​tek Sa​vi​a​nusszal, és a sár​ba pöc​köl​te a
le​csu​pa​szí​tott csir​ke​cson​tot.
– Ti​zen​hét​szer – kö​zöl​te Nyá​jas, mi​után fel​né​zett.
– Ti​zen​hét​szer mi? – kér​dez​te Cos​ca.
– Annyi​szor rú​gott. Nem szá​mít​va az utol​sót.
– Az utol​só in​kább csak egy rán​gás volt – ál​la​pí​tot​ta meg Ju​ba​ir.
– A ti​zen​hét az sok? – ér​dek​lő​dött az öreg.
Nyá​jas vál​lat vont.
– Nagy​já​ból át​la​gos.
Cos​ca ősz szem​öl​dö​két ma​gas​ra húz​va for​dult Édes felé.
– Úgy rém​lik, mint​ha va​la​mi​fé​le já​ran​dó​sá​got em​le​ge​tett vol​na.
A vén cser​kész fi​gyel​te a nyi​ko​rog​va ide-oda him​bá​ló​zó Cant​lis​st, az​tán be​gör​bí​-
tett uj​já​val meg​la​zí​tot​ta a gal​lér​ját, és is​mét a könnyeb​bik utat vá​lasz​tot​ta.
– Bi​zo​nyá​ra rosszul em​lé​kez​tem. Azt hi​szem, in​kább vissza​in​du​lok Ránc​ba, ha
nem bán​ja.
– Ahogy óhajt​ja. – Alat​tuk az első sor​ban álló zsol​dos fel​for​dí​tot​ta a zsák​ját, a
ki​buggya​nó arany és ezüst csil​log​va gu​rult szét az asz​ta​lon. A tá​bor​nok megint a
fe​jé​be nyom​ta a ka​lap​ját, és meg​pöc​köl​te raj​ta a tol​lat. – Jó utat!
 Vissza

– Az a ki​kúrt vén szar​fa​szú! – vi​cso​rí​tot​ta Édes, köz​ben bot​já​val egy út fölé lógó
fa​ágat pü​fölt in​ge​rül​ten, hó​val te​rít​ve be sa​ját ma​gát. – Az a ki-be ba​szott Pö​csö​mó
Kosz​ka​ka! Az a mocs​kos roz​zant far​tú​ró!
– Úgy em​lék​szem, ez már volt – je​gyez​te meg Szen​de.
– Az volt, hogy az a far​tú​ró ro​zo​ga mo​csok – he​lyes​bí​tett Síró Szik​la.
– Én té​ved​tem – mond​ta Szen​de. – Az tel​je​sen más.
– Ugye nem vi​tat​koz​ni akarsz, baz​meg? – csat​tant fel Édes.
– Nem – fe​lel​te Szen​de. – Ir​dat​lan egy fasz​ka​lap, nem vi​tás.
– Bassza meg… A pi​csá​ba… Bassza meg… A pi​csá​ba… – Édes meg​sar​kan​tyúz​ta a
lo​vát, és dü​höd​ten ver​te a fák tör​zsét, ahogy el​ha​ladt mel​let​tük. – Ki​egyen​lí​tem
még a szám​lát az​zal a fé​reg​rág​ta mocs​adék​kal, azt ga​ran​tá​lom!
– Hagyd már a fe​né​be! – dör​mög​te Bá​rány. – Bi​zo​nyos dol​go​kon nem le​het vál​-
toz​tat​ni. Re​á​li​san kell szem​lél​ni eze​ket a dol​go​kat.
– A nyug​dí​jas​ko​ro​mat lop​ta el az az ál​lat!
– Még élsz, nem?
– Te könnyen be​szélsz! Nem vesz​tet​tél el egy va​gyont!
Bá​rány mo​gor​ván pil​lan​tott rá.
– Én? Töb​bet is.
Édes szá​ja egy da​ra​big csak né​mán re​me​gett, az​tán a cser​kész még egy​szer utol​-
já​ra el​or​dí​tot​ta ma​gát.
– Bassza meg! – És a fák közé ha​jí​tot​ta a bot​ját.
Hi​deg, sú​lyos csend eresz​ke​dett rá​juk. Ma​jud sze​ke​ré​nek vas​ke​re​ke csi​ko​rog​va
ka​par​ta a föl​det, Curn​sbick szer​ke​ze​té​nek egyik meg​la​zult al​kat​ré​sze han​go​san ko​-
lom​polt a vá​szon alatt, ami​vel le​ta​kar​ták, a lo​vak to​csog​va ha​lad​tak a Ránc és Ki​lá​-
tó kö​zött meg​nö​ve​ke​dett for​ga​lom mi​att ke​rék​nyo​mok​tól ba​ráz​dált utat lepő hó​-
ban. Pit és Ro há​tul fe​küd​tek jól be​ta​kar​gat​va, az ar​cuk egy​más​hoz si​mult, és bé​-
ké​sen alud​tak. Szen​de fi​gyel​te, ahogy pu​hán rin​ga​tóz​nak a ten​gely for​gá​sá​nak rit​-
mu​sá​ra.
– Vé​gül azért si​ke​rült.
 – Igen – bó​lin​tott Bá​rány, de nem úgy fes​tett, mint aki​nek ün​ne​pel​ni len​ne ked​-
ve. – Vé​gül si​ke​rült.
Az út hosszú nagy ív​ben még egyet ka​nya​ro​dott, az​tán me​re​de​ken ha​ladt to​vább
le​fe​lé a he​gyek kö​zül. Mel​let​te a pa​tak fé​lig be​fa​gyott, a két part fe​lől be​fe​lé oso​nó
csip​kés fe​hér​ség kis hí​ján össze​ért kö​zé​pen.
Szen​de sem​mit sem akart mon​da​ni. De ha egy gon​do​lat egy​szer be​fész​kel​te ma​-
gát a fe​jé​be, soha nem tud​ta, ho​gyan is tart​hat​ná ott, már​pe​dig ez a gon​do​lat az​óta
fog​lal​koz​tat​ta, hogy el​hagy​ták Ki​lá​tót.
– Össze fog​ják vag​dos​ni, ugye? Ami​kor ki​kér​de​zik.
– Sa​vi​a​nust?
– Ki mást?
Bá​rány ar​cá​nak seb​he​lyes fele meg​rán​dult egy ki​csit.
– Ez tény.
– Még​hoz​zá nem va​la​mi ba​rát​sá​gos tény.
– A té​nyek rit​kán azok.
– Meg​men​tett en​gem.
– Igen.
– Té​ged is meg​men​tett.
– Igaz.
– És basszus, tény​leg ma​gá​ra hagy​juk?
Bá​rány arca megint meg​rán​dult, szá​ját össze​szo​rí​tot​ta, úgy bá​mul​ta mo​gor​ván
az előt​tük el​te​rü​lő tá​jat. A fák egy​re rit​ká​sab​bak let​tek, ahogy el​hagy​ták a he​gye​-
ket, a te​li​hold ke​rek​de​den vi​lá​gí​tott a csil​lag​po​ros égen, fénnyel áraszt​va el a fenn​-
sí​kot. A szá​raz föld​del és tüs​kés cser​jék​kel bo​rí​tott, fé​lig-med​dig hó​lep​te táj úgy
fes​tett, mint ahol soha nem lé​te​zett va​ló​di élet. A kel​lős kö​ze​pén, egye​ne​sen, mint
egy kard​vá​gás, ha​ladt a régi bi​ro​dal​mi út fe​hér csík​ja a lá​tó​ha​tá​ron ho​má​lyo​san
de​ren​gő dom​bok közé ékelt Ránc felé.
Bá​rány lova las​sí​tott, az​tán meg​tor​pant.
– Áll​junk meg itt? – kér​dez​te Ma​jud.
– Azt mond​ta, örök éle​tem​re a ba​rá​tom lesz – szólt Bá​rány.
A ke​res​ke​dő pis​lan​tott egyet.
– És ko​mo​lyan is gon​dol​tam.
– Ak​kor men​jen to​vább! – Bá​rány hát​ra​né​zett a nye​reg​ben. Mö​göt​tük va​la​hol
ma​ga​san a gyű​rött, er​dős ge​rinc mö​gött ra​gyo​gás lát​szott. A zsol​do​sok Ki​lá​tó kö​ze​-
pén ra​kott ha​tal​mas ün​ne​pi tá​bor​tü​zé​nek láng​jai vi​lá​gí​tot​ták meg az eget. – Itt jó
az út, és a hold fé​nyé​nél ma könnyű tá​jé​ko​zód​ni. Ha egész éj​sza​ka ha​lad​nak, hol​-
nap sö​té​te​dés​re meg​ér​kez​het​nek Ránc​ba.
– Mi​ért si​et​nénk annyi​ra?
Bá​rány mély lé​leg​ze​tet vett, fel​né​zett a csil​la​gos égre, és egy mély só​haj​jal pá​rát
fújt a ma​gas​ba.
– Zűr lesz.
– Vissza​me​gyünk? – kér​dez​te Szen​de.
– Te nem. – A fér​fi ka​lap​já​nak ár​nyé​ka az ar​cá​ra ve​tült, a sze​mé​ből nem lát​szott
több két vi​lá​gí​tó pont​nál. – Csak én.
– Ho​gyan?
– Te el​vi​szed a gye​re​ke​ket. Én vissza​me​gyek.
– Ele​ve így te​rez​ted, ugye?
Bá​rány bó​lin​tott.
– Csak azt akar​tad, hogy mi biz​tos tá​vol​ság​ba ke​rül​jünk.
– Ke​vés ba​rá​tom volt éle​tem​ben, Szen​de. Még ke​ve​seb​bel bán​tam ér​de​mei sze​-
rint. Fél ke​ze​men meg tud​nám szá​mol​ni őket. –Fel​emel​te a bal ke​zét, és hi​ány​zó
kö​zép​ső uj​já​nak csonk​já​ra pil​lan​tott. – Még ezen is. Így kell len​nie.
– Sem​mi​nek nem kell len​nie. Nem en​ged​lek vissza egye​dül.
– De​hogy​nem. – Kö​ze​lebb te​rel​te a lo​vát, és Szen​de sze​mé​be né​zett. – Tu​dod,
mit érez​tem, ami​kor fel​ér​tünk a domb​te​tő​re, és meg​lát​tuk a ki​égett far​mot? Hogy
mi volt az, ami elő​ször rám tört, még a szo​mo​rú​ság, a fé​le​lem és a düh előtt?
Szen​de szá​ja ki​szá​radt, nem akart vá​la​szol​ni, nem akar​ta tud​ni a vá​laszt.
– Örö​möt – sut​tog​ta Bá​rány. – Örö​möt és meg​könnyeb​bü​lést. Mert azon​nal
tud​tam, mit kell ten​nem. Hogy mivé kell vál​nom. Azon​nal tud​tam, hogy vé​get vet​-
he​tek tíz év ha​zug​ság​nak. Sen​ki nem búj​hat ki a bő​ré​ből örök​re, Szen​de. – Is​mét a
ke​zé​re pil​lan​tott, és ököl​be szo​rí​tot​ta meg​ma​radt uj​ja​it. – Nem ér​zem ma​gam go​-
nosz​nak. De ami​ket mű​vel​tem… azo​kat csak​is go​nosz​tet​tek​nek le​het ne​vez​ni.
– Nem vagy go​nosz – sut​tog​ta Szen​de. – Csak…
– Ha nincs Sa​vi​a​nus, meg​öl​te​lek vol​na ben​ne​te​ket ab​ban a bar​lang​ban. Té​ged is
és Rót is.
Szen​de nyelt egyet. Pon​to​san tud​ta, hogy ez így igaz.
– De ha nem len​nél, soha nem kap​tuk vol​na vissza a gye​re​ke​ket.
Bá​rány rá​juk né​zett. Ro át​ve​tet​te a kar​ját Pi​tén, fe​jén már sö​té​ten üt​kö​zött ki a
bo​ros​ta, majd​nem el is rej​tet​te a bő​rén hú​zó​dó vá​gást. Mind a ket​ten annyi​ra meg​-
vál​toz​tak.
 – De vissza​kap​tuk-e őket? – kér​dez​te. – Néha az az ér​zé​sem, hogy in​kább sa​ját
ma​gun​kat is el​vesz​tet​tük.
– Én az va​gyok, aki vol​tam.
Ahogy Bá​rány bó​lin​tott, mint​ha könnyek csil​lan​tak vol​na a sze​mé​ben.
– Te ta​lán igen, de nem hi​szem, hogy szá​mom​ra van még vissza​út. – Ki​ha​jolt a
nye​reg​ből, és szo​ro​san át​ölel​te Szen​dét. – Sze​ret​lek. És őket is. De sen​ki nem ér​-
dem​li meg, hogy az én sze​re​te​tem sú​lyát ci​pel​je. Sok sze​ren​csét, Szen​de. Ami​lyen
so​kat csak le​het. – Ez​zel ki​bon​ta​ko​zott az öle​lés​ből, meg​for​dí​tot​ta a lo​vát, és a sa​-
ját nyo​ma​i​kat kö​vet​ve el​in​dult vissza a fák, a he​gyek és a mö​göt​tük váró le​szá​mo​-
lás felé.
– Mi van, már nem kell re​á​li​san szem​lél​ni a dol​go​kat? – ki​ál​tot​ta utá​na Szen​de.
A fér​fi meg​tor​pant egy pil​la​nat​ra, ma​gá​nyos fi​gu​ra a hold​sü​töt​te fe​hér​ség​ben.
– Min​dig jó öt​let​nek hang​zott, de le​he​tek őszin​te? Ne​kem soha nem jött be.
Szen​de las​san, zsib​bad​tan for​dí​tott há​tat az észak​föl​di​nek. Há​tat for​dí​tott, és to​-
vább​lo​va​golt a fenn​sí​kon a ko​csi és Ma​jud mun​ká​sai után, Édes és Síró Szik​la
után. A fe​hér útra me​redt maga előtt, de nem lá​tott sem​mit, a fog​hé​za​gát bi​riz​gál​-
ta a nyel​vé​vel, az éj​sza​kai le​ve​gő min​den egyes lé​leg​zet​vé​tel​lel jég​hi​de​gen áram​lott
a mell​ka​sá​ba. Fá​zott, és üres​nek érez​te ma​gát. Arra gon​dolt, amit Bá​rány mon​dott
neki. Amit ő mon​dott Sa​vi​a​nus​nak. Az el​múlt hó​na​pok​ban meg​tett hosszú mér​föl​-
dek ju​tot​tak eszé​be, a ren​ge​teg ve​szély, ami​vel szem​be kel​lett néz​nie, hogy idá​ig
el​jus​son, és nem tud​ta, mit te​het​ne. Így kel​lett len​nie.
Ki​vé​ve, hogy ha va​la​ki meg akar​ta szab​ni, ho​gyan kell len​nie a dol​gok​nak, Szen​-
de már​is azon kezd​te tör​ni a fe​jét, mi​ként vál​toz​tat​hat​na raj​tuk.
A ko​csi egy buk​ka​nó​ra fu​tott, és Pit hir​te​len fel​ri​adt. Fel​ült, pis​log​va né​zett kö​-
rül.
– Hol van Bá​rány?
Szen​de le​las​sí​tot​ta a lo​vát, az​tán meg is állt, és csak ko​mo​ran ült a nye​reg​ben.
Ma​jud hát​ra​né​zett a vál​la fö​lött.
– Bá​rány azt mond​ta, men​jünk to​vább.
– És ma​gá​nak azt kell csi​nál​nia, amit ő mond? Nem az apja, igaz?
– Hát vé​gül is nem – fe​lel​te a ke​res​ke​dő, és meg​ál​lí​tot​ta a sze​ke​ret.
– Ne​kem az apám – mo​rog​ta Szen​de. Na, tes​sék, ki​mond​ta. Ha le​het, ta​lán nem
ép​pen ilyen apát vá​lasz​tott vol​na ma​gá​nak, de neki még​is​csak ő ju​tott. Mind​hár​-
muk​nak ő ju​tott. Ép​pen elég dol​got bánt már meg éle​té​ben. – Vissza kell men​nem
– mond​ta.
– Őrült​ség! – csat​tant fel Édes. – Ez őrült​ség, a mén​kő​be is!
– Sem​mi két​ség. Ti is ve​lem jöt​tök.
 Csend lett.
– Tu​dod, hogy száz​nál is több zsol​dos van oda​fent, igaz? Gyil​ko​sok, egy​től egyig.
– Az az Édes Dab, aki​ről annyi tör​té​ne​tet hal​lot​tam, nem toj​na be pár zsol​dos​-
tól.
– Nem tu​dom, fel​tűnt-e, de az az Édes Dab, aki​ről annyi tör​té​ne​tet hal​lot​tál,
nem iga​zán em​lé​kez​tet arra, aki a ka​bá​to​mat vi​se​li.
– Úgy hal​lot​tam, ré​gen nem va​ca​kol​tál. – Egé​szen kö​zel​re lép​te​tett a fér​fi mel​lé.
– Ál​lí​tó​lag iga​zi fér​fi vol​tál.
Síró Szik​la las​san bó​lin​tott.
– Ez igaz.
Édes zord pil​lan​tást ve​tett az öreg dzsinn nőre, az​tán zord pil​lan​tást ve​tett Szen​-
dé​re, vé​gül pe​dig zord pil​lan​tást ve​tett a föld​re, köz​ben a sza​kál​lát va​kar​va ros​ka​-
do​zott a nye​reg​ben.
– Vol​tam. Te még fi​a​tal vagy, ér​de​mes ál​mod​nod. Nem tu​dod, hogy megy ez. Az
egyik nap vagy va​la​ki, ígé​re​tes, bá​tor, tö​rek​vő, úgy ér​zed, nem le​het elég nagy ne​-
ked a vi​lág. Az​tán mi​előtt ész​be kap​nál, meg​öreg​szel, és rá​jössz, hogy so​sem ke​rí​-
tesz sort arra a ren​ge​teg min​den​re, amit a fe​jed​ben for​gat​tál. Az aj​tók, ami​ken át
sem fér​tél a szé​les mell​ka​sod​dal, idő​köz​ben be​zá​ród​tak előt​ted, és csak egyet​len​-
egy ma​radt nyit​va kö​zü​lük, az meg a nagy sem​mi​be ve​zet. – Le​vet​te a ka​lap​ját, és
mocs​kos kör​mé​vel meg​va​kar​ta fe​hér ha​ját.
– Az ide​ge​id már nem a ré​gi​ek. Ha pe​dig inad​ba száll a bá​tor​sá​god, ho​gyan is
szed​het​néd újra össze? Meg​ijed​tem, Déli Szen​de. És ha meg​ijedsz, ak​kor már
nincs vissza​út, egy​sze​rű​en nin​csen…
Szen​de meg​ra​gad​ta a nagy szőr​me​ka​bát uj​ját, és kö​ze​lebb rán​tot​ta ma​gá​hoz a
cser​készt.
– Már​pe​dig én nem fo​gom így fel​ad​ni, hal​lod? Szó sem le​het róla, a jó kur​va
élet​be már! És szük​sé​gem van arra a bi​tang​ra, aki pusz​ta kéz​zel meg​öl​te a vö​rös
med​vét a Sok​wa​ya for​rá​sá​nál, ha meg​tör​tént a do​log, ha kur​vá​ra nem. Ér​ted, amit
mon​dok, vén sza​ros?
A fér​fi hu​nyo​rog​va né​zett rá.
– Ér​tem.
– És? Ki aka​rod egyen​lí​te​ni a szám​lát Cos​cá​val, vagy csak ká​rom​kodsz mi​at​ta?
Síró Szik​la kö​ze​lebb te​rel​te a lo​vát.
– Le​e​fért ta​lán meg​te​het​néd – mond​ta. – Meg a töb​bi​e​kért, aki​ket el​te​met​tünk
a pusz​tán.
Édes egy hosszú pil​la​na​tig né​mán fi​gyel​te a nő vi​har​vert ar​cát, va​la​mi​ért egé​-
szen kü​lö​nös, meg​szál​lott te​kin​tet​tel a sze​mé​ben. Az​tán mo​soly​ra húz​ta a szá​ját.
 – Hogy tudsz ennyi idő után is ilyen gyö​nyö​rű len​ni? – kér​dez​te.
Síró Szik​la meg​von​ta a vál​lát, mint aki egy két​ség​be​von​ha​tat​lan tényt nyug​táz,
az​tán a fo​gai közé dug​ta a pi​pá​ját.
Édes le​sö​pör​te ma​gá​ról Szen​de ke​zét, az​tán meg​iga​zí​tot​ta a ka​bát​ját. Ki​ha​jolt a
nye​reg​ből, és kö​pött egyet. Össze​hú​zott szem​mel né​zett Ki​lá​tó felé, az​tán vett egy
mély le​ve​gőt.
– Ha meg​öl​nek oda​fent, örök éle​ted​ben a gir​hes seg​ged fo​gom kí​sér​te​ni.
– Ha té​ged meg​öl​nek, ak​kor va​ló​szí​nű​leg én sem hú​zom so​ká​ig. – Szen​de le​ug​-
rott a nye​reg​ből, és me​rev lép​tek​kel a sze​kér​hez si​e​tett a hó​ban. Le​né​zett a test​vé​-
re​i​re. – El kell in​téz​nem va​la​mit – mond​ta, és mind​ket​te​jü​ket meg​si​mo​gat​ta. – Ti
csak men​je​tek to​vább Ma​jud​dal. Ki​csit fu​kar, de azért jó em​ber.
– Hová mész? – kér​dez​te Pit.
– Ott​hagy​tam va​la​mit.
– So​ká​ig ma​radsz?
Szen​dé​nek si​ke​rült ki​pré​sel​nie ma​gá​ból egy mo​solyt.
– Nem so​ká​ig. Ne ha​ra​gud​ja​tok, Ro! Ne ha​ra​gudj!
– Te se – fe​lel​te Ro. Ta​lán ez is va​la​mi. Szen​de min​den​eset​re biz​tos volt ben​ne,
hogy ennyi​vel kell be​ér​nie.
Ujja he​gyé​vel gyen​gé​den meg​érin​tet​te Pit ar​cát.
– Ránc​ban ta​lál​kozunk. Ész​re sem fog​já​tok ven​ni, hogy el​tűn​tem.
Ro ál​mo​san, duz​zog​va szi​po​gott, és ke​rül​te a te​kin​te​tét. Pit egye​ne​sen a sze​mé​be
né​zett, ar​cán csu​rog​tak a könnyek. Szen​de na​gyon sze​ret​te vol​na tud​ni, hogy tény​-
leg vi​szont​lát​ja-e őket Ránc​ban. Édes jól mond​ta, őrült​ség volt idá​ig el​jön​ni ér​tük,
az​tán csak úgy el​en​ged​ni őket. De so​sem lát​ta ér​tel​mét a hosszas bú​csúz​ko​dás​nak.
Néha jobb meg​ten​ni va​la​mit, mint örök​ké fél​ni tőle. Bá​rány min​dig ezt szok​ta
mon​da​ni.
– In​dul​ja​nak! – ki​ál​tot​ta oda Ma​jud​nak, mi​előtt meg​gon​dol​hat​ta vol​na ma​gát. A
ke​res​ke​dő bó​lin​tott, le​gyin​tett egyet a gyep​lő​vel, és a ko​csi to​vább​gör​dült.
– Jobb meg​ten​ni – sut​tog​ta az éj​sza​kai ég​bolt​nak, az​tán vissza​ka​pasz​ko​dott a
nye​reg​be, meg​for​dí​tot​ta a lo​vát, és az ol​da​lá​ba mé​lyesz​tet​te a sar​kát.
 Megválaszolt imák

Temp​lo​mos ivott. Úgy ivott, mint mi​után meg​halt a fe​le​sé​ge. Mint​ha len​ne va​la​mi
az üveg al​ján, ami​re őrült szük​sé​ge van. Mint​ha az ivás ver​seny len​ne, ami​re az
éle​tét tet​te fel. Mint​ha hi​va​tás len​ne, ami​nek a mes​te​ré​vé akar​na vál​ni. El​vég​re
szin​te az összes töb​bi hi​va​tás​sal meg​pró​bál​ko​zott már, nem igaz?
– Le kel​le​ne áll​nod – mond​ta ag​go​dal​ma​san Swor​breck.
– El kel​le​ne kez​de​ned – fe​lel​te Temp​lo​mos, és ne​ve​tett, pe​dig ta​lán éle​té​ben
nem volt még ilyen ke​vés​sé ne​vet​het​nék​je.
– Vissza kell fog​nod ma​ga​dat – mond​ta Cos​ca, aki egy​ál​ta​lán nem fog​ta vissza
ma​gát. – Az ivás mű​vé​szet, nem tu​do​mány. Öleld az üve​get. In​csel​kedj vele. Ud​va​-
rolj neki. Az ivás… az ivás… az ivás… – Min​den egyes is​mét​lés​nél re​me​gő szem​héj​-
jal csó​kolt bele a le​ve​gő​be. – Az ivás olyan, mint a… sze​re​lem.
– Mi a faszt tud maga a sze​re​lem​ről?
– Töb​bet, mint jó​les​ne – fe​lel​te az öreg. A tá​vol​ba ré​vedt sár​gás sze​mé​vel, és ke​-
se​rű​en fel​ne​ve​tett. – Alá​va​ló em​be​rek is tud​nak sze​ret​ni, Temp​lo​mos. Mi is
érzünk fáj​dal​mat. Mi is pá​tyol​gat​juk a se​be​in​ket. Az alá​va​ló em​be​rek ta​lán még in​-
kább, mint má​sok. –Hát​ba vág​ta Temp​lo​most, aki et​től fél​re​nyel​te a kö​vet​ke​ző
ége​tő kor​tyot, és fáj​dal​mas kö​hö​gő​görcs​ben tört ki. – De ne pi​po​gyás​kod​junk itt!
Gaz​da​gok va​gyunk, fi​acs​kám! Ba​ro​mi gaz​da​gok! És a gaz​dag em​be​rek nem kér​nek
bo​csá​na​tot. Én pél​dá​ul Vis​se​ri​né​be me​gyek. Vissza​ve​szem, amit el​vesz​tet​tem.
Amit el​ra​bol​tak tő​lem.
– Amit el​do​bott ma​gá​tól – dünnyög​te Temp​lo​mos olyan hal​kan, hogy ne le​hes​-
sen hal​la​ni a ri​csaj​ban.
– Igen – tű​nő​dött Cos​ca. – Nem​so​ká​ra fel​sza​ba​dul a hely egy új tá​bor​nok szá​-
má​ra. – Szé​les kar​moz​du​lat​tal kör​be​mu​ta​tott a za​jos, zsú​folt, nyüzs​gő szo​bá​ban. –
Ez mind a tiéd lesz!
Az épü​let mé​re​tét meg​ha​zud​to​ló dor​bé​zo​lás folyt az egyet​len lám​pa ál​tal meg​vi​-
lá​gí​tott, ken​der​pi​pa füst​jé​től ho​má​lyos, ne​ve​tés​től és szám​ta​lan nyel​ven zaj​ló cse​-
vej​től han​gos he​lyi​ség​ben. Két nagy​da​rab észak​föl​di egy​más​sal bir​kó​zott, ta​lán
pusz​ta szó​ra​ko​zás​ból, ta​lán élet​re-ha​lál​ra, a töb​bi​ek​nek néha úgy kel​lett fél​re​ug​ra​-
ni​uk elő​lük. Az Unió két szü​löt​te meg egy, a Bi​ro​da​lom​ból ér​ke​zett zsol​dos va​dul
mél​tat​lan​ko​dott, ami​ért egy kár​tya​par​ti kel​lős kö​ze​pén meg​lök​ték az asz​ta​lu​kat, és
az üve​gek kis hí​ján fel​dől​tek raj​ta. Há​rom sty​ri​ai egy pi​pán osz​to​zott, mi​köz​ben
va​la​hol álom és éb​ren​lét kö​zött fél​úton, ke​dé​lye​sen ücsö​rög​tek a sa​rok​ban álló ki​-
ha​sadt szal​ma​zsá​kon. Nyá​jas ke​reszt​be tett lá​bai kö​zött gör​get​te a koc​ká​it újra
meg újra meg újra, és olyan in​ten​zív te​kin​tet​tel me​redt rá​juk, mint​ha azt vár​ná,
hogy a ti​zen​két ol​dal va​la​me​lyi​kén ha​ma​ro​san meg​je​le​nik a vá​lasz min​den​re.
– Vár​junk csak egy ki​csit! – Temp​lo​mos el​tom​pult el​mé​je csak most fog​ta fel az
öreg sza​va​it. – Az enyém?
– Ki len​ne al​kal​ma​sabb rá? A leg​jobb​tól ta​nul​tál, fiam! Sok​ban ha​son​lí​tasz rám,
Temp​lo​mos, min​dig is mond​tam. A nagy em​be​rek gyak​ran egy irány​ba tar​ta​nak,
ugye így mond​ta Stoli​cus?
– Ha​son​lí​tok ma​gá​ra? – sut​tog​ta Temp​lo​mos.
Cos​ca meg​ütö​get​te zsí​ros ősz ha​ját.
– Ész, fi​acs​kám, ne​ked van eszed! Az er​köl​cse​id néha kis​sé me​re​vek, de ha​ma​ro​-
san azok is fel​pu​hul​nak, ha hoz​nod kell né​hány ne​héz dön​tést. Jól tudsz be​szél​ni,
tu​dod, ho​gyan szúrd ki má​sok gyen​ge​sé​ge​it, és min​de​nek​fe​lett tisz​tá​ban vagy a
tör​vénnyel. A ke​mény​ke​dés kezd ki​men​ni a di​vat​ból. Már​mint min​dig meg​lesz a
maga he​lye, de a jog, Temp​lo​mos, most már ab​ban lesz a nagy pénz!
– Mi lesz Bra​chi​ó​val?
– Ha​za​megy a csa​lád​já​hoz Pu​ran​ti​ba.
– Tény​leg? – Temp​lo​mos pis​log​va for​dult Bra​chio felé, aki ép​pen egy te​re​bé​lyes
kan​tai nőt ölel​ge​tett a szo​ba má​sik vé​gé​ben. – Soha nem em​lí​tet​te őket.
– Van egy fe​le​sé​ge és két lá​nya. De ki be​szél a csa​lád​já​ról a ma​gunk​faj​ta söp​re​-
dék​nek?
– És Dim​bik?
– Hah! Sem​mi hu​mor​ér​zé​ke.
– Ju​ba​ir?
– Buggyant, mint a szil​va​lek​vár.
– De én nem va​gyok ka​to​na, csak egy gyá​va pöcs!
– Cso​dá​lat​ra mél​tó tu​laj​don​ság egy zsol​dos szá​má​ra! – Cos​ca elő​re​bök​te az ál​-
lát, és sár​ga kör​mé​vel meg​va​kar​ta ki​üté​ses nya​kát. – Sok​kal töb​bet el​ér​het​tem vol​-
na, ha a kel​lő tisz​te​let​tel te​kin​tek a ve​szély​re. Vég​té​re is szó sincs ar​ról, hogy ne​ked
kel​le​ne for​gat​nod a kar​dot. Ez a mun​ka ki​zá​ró​lag szö​ve​ge​lés​ből áll. Bla, bla, bla,
meg kell még egy nagy ka​lap mel​lé. És nem árt, ha tu​dod, mi​kor ne tartsd meg az
adott sza​vad. – Meg​ráz​ta büty​kös uj​ját. – Min​dig is kur​va ér​zel​mes egy alak vol​-
tam. És kur​va lo​já​lis. De te? Te egy bösz​me áru​ló vagy, Temp​lo​mos!
– Az va​gyok?
– Fa​kép​nél hagy​tál, ami​kor úgy tar​tot​ta ked​ved, és új ba​rá​to​kat ke​res​tél ma​gad​-
nak, az​tán őket is fa​kép​nél hagy​tad anél​kül, hogy bár​kit is meg​kér​dez​tél vol​na.
Temp​lo​mos hu​nyo​rog​va pil​lan​tott az öreg​re.
 – Az volt a ha​tá​ro​zott be​nyo​má​som, hogy kü​lön​ben meg​öl​ne.
Cos​ca csak le​gyin​tett.
– Rész​let​kér​dés! Már jó ide​je té​ged sze​mel​te​lek ki utó​do​mul.
– De… sen​ki sem tisz​tel.
– Mert nem tisz​te​led ma​ga​dat. Ké​tel​kedsz, Temp​lo​mos. Ha​tá​ro​zat​lan vagy. Egy​-
sze​rű​en túl so​kat ag​gódsz. Előbb-utóbb kez​de​ned kell ma​gad​dal va​la​mit, kü​lön​ben
so​sem vi​szed sem​mi​re. Ha túl​jutsz ezen a bi​zony​ta​lan​sá​gon, nagy​sze​rű tá​bor​nok
lesz be​lő​led. Az egyik leg​na​gyobb. Ná​lam is jobb. Sa​zi​né​nél is jobb. Sőt, még Mur​-
cat​tónál is. Vi​szont nem sza​bad​na ennyit in​nod. – Cos​ca el​ha​jí​tot​ta az üres üve​get,
a fo​gá​val ki​húz​ta a du​gót a kö​vet​ke​ző​ből, és messzi​re köp​te. – Mocs​kos szo​kás.
– Nem aka​rom ezt csi​nál​ni to​vább – sut​tog​ta Temp​lo​mos.
Cos​ca megint le​gyin​tett.
– Foly​ton ezt mon​dod. Még​is itt vagy.
Temp​lo​mos im​bo​lyog​va fel​állt.
– Hu​gyoz​nom kell.
A hi​deg le​ve​gő olyan erő​vel csap​ta meg, hogy kis hí​ján ne​kizu​hant az egyik őr​-
nek, aki sa​va​nyú kép​pel tűr​te, hogy jó​zan​nak kell ma​rad​nia. Ahogy vé​gig​bo​tor​kált
Pike elöl​já​ró ko​csi​ször​nye​te​ge mel​lett, arra gon​dolt, mi​lyen kö​zel van a jár​mű ol​-
da​lá​nak tá​masz​ko​dó te​nye​re a kin​csek​hez, az​tán ki​ke​rül​te a nyug​ta​lan lo​va​kat,
amik​nek a lé​leg​ze​te gő​zö​lög​ve tört elő az ab​rak​zsák​ból, és tett né​hány rop​pa​nó lé​-
pést a fák kö​zött. Ami​kor a du​haj​ko​dás hang​ja el​halt a háta mö​gött, le​dob​ta az
üve​gét a fa​gyott hóba, és az ital​tól resz​ke​teg uj​jak​kal ki​ol​dot​ta a nad​rág​ja ma​dzag​-
ját. A kur​va élet​be, de hi​deg van! Hát​ra​ha​jolt, pis​log​va né​zett fel az égre, a fe​ke​te
ága​kon túl ra​gyo​gó csil​la​gok pö​rög​tek és tán​col​tak.
Temp​lo​mos tá​bor​nok. Va​jon mit szól​na eh​hez Kah​dia had​dis? Va​jon mit szól​na
eh​hez Is​ten? Ho​gyan süllyed​he​tett idá​ig? Min​dig jó szán​dék ve​zé​rel​te, nem igaz?
Min​dig is meg​pró​bál​ta a tőle tel​he​tő leg​job​bat ten​ni.
Csak az a gond, hogy a tőle tel​he​tő leg​jobb min​dig egy ra​kás szar volt.
– Is​ten? – vo​nyí​tot​ta az ég felé. – Ott vagy, te ro​ha​dék? – Is​ten ta​lán tény​leg
olyan ar​ro​gáns gaz​em​ber, ami​lyen​nek Ju​ba​ir be​ál​lí​tot​ta. – Csak… adj egy je​let, jó?
Csak egy ki​csit. Csak te​relj a he​lyes irány​ba. Csak… ta​szíts raj​tam egyet.
– Majd én ta​szí​tok raj​tad.
Temp​lo​mos egy pil​la​nat​ra moz​du​lat​lan​ná me​re​ve​dett, far​ká​ról még csö​pö​gött a
vi​ze​let.
– Is​ten? Te vagy az?
– Nem, te hü​lye. – Rop​pa​nás hal​lat​szott, ahogy va​la​ki fel​emel​te az üve​get a hó​-
ból.
 Temp​lo​mos meg​for​dult.
– Azt hit​tem, el​men​tél.
– Vissza​jöt​tem. – Szen​de meg​ráz​ta az üve​get, és jól meg​húz​ta. Az arca egyik fele
sö​tét​be bur​ko​ló​zott, a má​si​kat vib​rál​va vi​lá​gí​tot​ta meg a tá​bor​tűz fé​nye. – Azt hit​-
tem, már so​sem jössz ki – mond​ta, mi​után meg​tö​röl​te a szá​ját.
– Vár​tál rám?
– Egy ide​je. Ré​szeg vagy?
– Ki​csit.
– El​va​gyunk így.
– Én biz​to​san.
– Azt lá​tom – mond​ta Szen​de, és le​pil​lan​tott.
Temp​lo​mos hir​te​len rá​jött, hogy még nem kö​töt​te be a nad​rág​ját, és gyor​san ne​-
ki​állt, hogy rend​be szed​je ma​gát.
– Ha ennyi​re lát​ni akar​tad a far​ka​mat, csak kér​ned kel​lett vol​na.
– Nincs fe​lő​le két​sé​gem, hogy le​nyű​gö​ző​en gyö​nyö​rű, de va​la​mi má​sért jöt​tem.
– Van egy ab​la​kod, amin ki kel​le​ne ug​ra​ni?
– Nem. De ta​lán szük​sé​gem lesz a se​gít​sé​ged​re.
– Ta​lán?
– Ha min​den si​mán megy, vissza​oson​hatsz, hogy még több ital​ba fojtsd a bá​na​-
tod.
– Mi​lyen gyak​ran men​nek si​mán a dol​gok kö​rü​löt​ted?
– Nem túl gyak​ran.
– Sze​rin​ted ve​szé​lyes lesz?
– Egy ki​csit.
– Tény​leg csak egy ki​csit?
Szen​de megint ivott.
– Nem. Na​gyon.
– Sa​vi​a​nus​ról van szó?
– Egy ki​csit.
– Édes is​te​nem! – Temp​lo​mos meg​dör​zsöl​te az orr​nyer​gét, és erő​nek ere​jé​vel
pró​bál​ta rá​ven​ni a sö​tét vi​lá​got, hogy ne fo​rog​jon to​vább kö​rü​löt​te. Ké​tel​ke​dik, ez
az ő baja. Ha​tá​ro​zat​lan. Egy​sze​rű​en túl so​kat ag​gó​dik. Nem bán​ta vol​na, ha sok​kal
ke​vés​bé van be​csűr​ve. Az​tán nem bán​ta vol​na, ha sok​kal job​ban be van csűr​ve. Vé​-
gül is ő kért egy je​let, nem? Mi​ért kért je​let? Nem is szá​mí​tott rá, hogy kap​ni fog.
– Mire van szük​sé​ged? – kér​dez​te gyen​gécs​ke han​gon.
 A nyavalya törje ki

Suny prak​ti​ká​lis egy uj​jal be​nyúlt a maszk​ja alá, és meg​masszí​roz​ta a hor​zso​lá​sa​it.

Nem ez volt a mun​ka leg​rosszabb ré​sze, de kö​zel​járt hoz​zá.
– De hát így ala​kult – mond​ta, és át​ren​dez​te a lap​ja​it, mint​ha et​től ke​vés​bé let​-
tek vol​na va​ca​kok. – Egé​szen biz​tos va​gyok ben​ne, hogy a csaj az​óta ta​lált ma​gá​-
nak va​la​ki mást.
– Ha van egy csepp esze – bó​lin​tott Pa​uth.
Suny kis hí​ján az asz​tal​ra csa​pott, de az​tán eszé​be ju​tott, hogy at​tól meg​fáj​dul​-
hat a keze, és in​kább vissza​fog​ta ma​gát.
– Ezt ne​ve​zem én szar​ke​ve​rés​nek! Vi​gyáz​nunk kel​le​ne egy​más​ra, de te foly​ton
csak kö​tek​szel ve​lem!
– Egy szó sem volt az es​küm​ben ar​ról, hogy nem fo​gok be​léd köt​ni – fe​lel​te Pa​-
uth, majd el​do​bott két la​pot, és hú​zott he​lyet​tük két má​si​kat a pak​li​ból.
– Hű​sé​get fo​gad​tunk őfel​sé​gé​nek – szólt köz​be Pi​masz – és en​ge​del​mes​sé​get őe​-
mi​nen​ci​á​já​nak. Ezen​kí​vül meg​es​küd​tünk, hogy kö​nyör​te​le​nül ki​gyom​lál​juk az
áru​lást, de azt sen​ki sem em​lí​tet​te, hogy bár​ki​re is vi​gyáz​nunk kell.
– Et​től még nem len​ne rossz – mor​mog​ta Suny, még egy​szer át​ren​dez​ve va​cak
lap​ja​it.
– Össze​ke​ve​red azt, ami​lyen​nek te sze​ret​néd tud​ni a vi​lá​got, az​zal, ami​lyen va​ló​-
já​ban – mond​ta Pi​masz. – Megint.
– Csak egy kis együtt​ér​zést ké​rek. Ugyan​ab​ban a lé​ket ka​pott ha​jó​ban eve​zünk.
– Ak​kor merd a vi​zet, és hagyd abba a nya​valy​gást! – Pa​uth is meg​va​kar​ta az ar​-
cát a maszk alatt. – Egész úton nem csi​nál​tál sem​mit, csak nya​fog​tál. Az étel mi​att.
A hi​deg mi​att. Mert ki​dör​zsöl​te a bő​rö​det a maszk. A sze​rel​med mi​att. A hor​ko​lá​-
som mi​att. Pi​masz szo​ká​sai mi​att. Lor​sen tem​pe​ra​men​tu​ma mi​att. Ennyi már elég
hoz​zá, hogy ki​csit ne​he​zen vi​sel​jük.
– Pe​dig az éle​tet nél​kü​led is ép​pen elég ne​héz el​vi​sel​ni – mond​ta Fer​ring, aki
már ko​ráb​ban ki​esett a já​ték​ból, és egy jó órá​ja az asz​tal​ra tett láb​bal ült. Egé​szen
ter​mé​szet​el​le​nes tü​re​lem​mel vi​sel​te a sem​mit​te​vést.
Pa​uth felé for​dult.
– A csiz​má​dat is ba​rom​ira ne​he​zen vi​sel​jük ám.
 Fer​ring át​ha​tó kék sze​mé​vel áll​ta a te​kin​te​tét.
– A csiz​ma az csak csiz​ma.
– A csiz​ma az csak csiz​ma? Egy​ál​ta​lán mit akar ez je​len​te​ni. A csiz​ma az csak
csiz​ma?
– Ha nincs ér​dem​le​ges mon​da​ni​va​ló​tok, akár azt is fon​to​ló​ra ve​het​né​nek, hogy
csönd​ben ma​rad​tok. – Pi​masz tus​kó​nyi fe​jé​vel a fo​goly felé bic​cen​tett. – Ve​gye​tek
pél​dát róla! – Az öreg​em​ber Lor​sen egyet​len kér​dé​sé​re sem fe​lelt. Leg​fel​jebb fel-
fel​szisszent, ami​kor meg​éget​ték, és hu​nyo​rog​va fi​gyel​te, ahogy a nyers húsa ki​vil​-
lan a te​to​vá​lá​sai kö​zött.
Fer​ring Suny felé for​dult.
– Sze​rin​ted te is ilyen jól vi​sel​néd, ha meg​éget​né​nek?
Suny nem fe​lelt. Nem szí​ve​sen gon​dolt rá, hogy mi​lyen len​ne, ha meg​éget​nék. Ő
sem szí​ve​sen ége​tett meg má​so​kat, akár​mi​re is es​kü​dött fel, akár​mi​lyen áru​lás​sal,
gyil​kos​ság​gal vagy mé​szár​lás​sal is vá​dol​ták az il​le​tőt. Egy do​log az igaz​sá​got kép​vi​-
sel​ni ezer​mér​föld​nyi​re az ott​ho​ná​tól. Egy má​sik do​log fé​met döf​ni hús​ba. Egy​ál​ta​-
lán nem is akart ilyes​mi​vel fog​lal​koz​ni.
„Az Ink​vi​zí​ció tisz​tes meg​él​he​tést biz​to​sít – mond​ta min​dig az apja. – És amúgy
is jobb fel​ten​ni a kér​dé​se​ket, mint vá​la​szol​ni rá​juk, mi?” Ezen mind a ket​ten ne​-
vet​tek, bár Suny nem ta​lál​ta vic​ces​nek a dol​got. So​kat ne​ve​tett az apja ki​csit sem
vic​ces sza​va​in. Most már nem ne​ve​tett vol​na. Vagy ta​lán még​is, csak túl so​kat né​-
zett ki ma​gá​ból. Min​den​eset​re meg​volt ez a rossz szo​ká​sa.
Néha Suny azon el​mél​ke​dett, hogy le​het-e egy​ál​ta​lán jó ügy az olyan, ami​nek a
ne​vé​ben meg​éget​nek, össze​ka​sza​bol​nak vagy más​fé​le​kép​pen meg​cson​kí​ta​nak va​-
la​kit. Az em​ber alig​ha ilyen​nek kép​ze​li az iga​zak stra​té​gi​á​ját, ha job​ban be​le​gon​-
dol. Rá​adá​sul csak rit​kán ér​tek el iga​zi si​kert ez​zel a mód​szer​rel. Ha​csak nem a fáj​-
da​lom, a fé​le​lem, a gyű​lö​let és a cson​kí​tás volt a cél. Ta​lán tény​leg nem is ér​de​kel​te
őket más.
Suny​ban néha az is fel​me​rült, hogy eset​leg ma​guk a kín​zá​sok vált​ják ki azt a lá​-
zon​gást, ami​nek a meg​re​gu​lá​zá​sá​ra az Ink​vi​zí​ci​ót lét​re​hoz​ták, de ezt az el​mé​le​tét
in​kább meg​tar​tot​ta ma​gá​nak. Bá​tor​ság szük​sé​gel​te​tik ah​hoz, hogy egy ka​to​na ro​-
ham​ra ve​zes​se az egy​sé​gét, de ott leg​alább kö​ve​tik a tár​sai is. Egé​szen más, sok​kal
kü​lön​le​ge​sebb em​ber​nek kell len​ni ah​hoz, hogy va​la​ki egy​ma​ga ki​áll​jon, és azt
mond​ja: „Nem tet​sze​nek a mód​sze​re​ink.” Fő​leg, ha egy csa​pat​ra való kín​val​la​tó
ve​szi kö​rül az il​le​tőt.
Suny​ból mind​két tí​pu​sú bá​tor​ság hi​ány​zott. Tet​te hát, amit pa​ran​csol​tak neki,
pró​bált nem gon​dol​kod​ni, és so​kat el​mél​ke​dett raj​ta, hogy va​jon mi​lyen le​het, ha
az em​ber őszin​tén hisz a mun​ká​já​ban.
Fer​ring​nek nem vol​tak ilyen gond​jai. Sze​ret​te a mun​ká​ját. Lát​szott ab​ban a ra​-
gyo​gó​an kék sze​mé​ben, aho​gyan vi​gyo​rog​va né​zett a te​to​vált öreg​em​ber felé.
 – Két​lem, hogy ugyan​ilyen jól fog​ja vi​sel​ni az ége​té​se​ket, mire vissza​érünk Sta​-
rik​land​ba – mond​ta. A fo​goly csak ült és maga elé me​redt, kék​re fes​tett bor​dái ne​-
héz​ke​sen mo​zog​tak, ahogy zi​hál​va vet​te a le​ve​gőt. – Sok éj​sza​kán kell még túl​es​-
nie, mire oda​érünk. Ta​lán sok ége​té​sen is. Úgy bi​zony! Ad​dig​ra nyil​ván be​szé​de​-
sebb lesz…
– Az előbb csak ta​ná​csol​tam, hogy hall​gass el – mond​ta Pi​masz. – Most már
kez​dek azon gon​dol​kod​ni, hogy uta​sí​tás​ba adom. Sze​rin​ted még​is…
Ko​pog​tat​tak az aj​tón. Há​rom​szor, gyors egy​más​után​ban. A prak​ti​ká​li​sok fel​hú​-
zott szem​öl​dök​kel néz​tek össze. Nyil​ván Lor​sen tért vissza újabb kér​dé​sek​kel.
Már​pe​dig ha Lor​sen​nek kér​dé​se volt, nem vet​te jó​né​ven, ha meg​vá​rat​ták a vá​-
lasszal.
– Ki​nyi​tod? – kér​dez​te Pa​uth Fer​ring​től.
– Mi​ért ép​pen én?
– Te vagy a leg​ala​cso​nyabb.
– Ez baz​meg, hogy jön ide?
– Vic​ces​nek ta​lá​lom.
– Ta​lán azt is vic​ces​nek ta​lá​lod majd, ha fel​du​gom a ké​se​met a seg​ged​be. – Pa​-
uth elő​kap​ta a ké​sét az inge uj​já​ból, a pen​ge mint​ha va​rázs​ütés​re ke​rült vol​na elő.
Imá​dott ez​zel a trük​kel vil​log​ni.
– Be​fog​ná​tok vég​re a szá​to​kat, cse​cse​mők? – Pi​masz az asz​tal​ra dob​ta a kár​tyá​-
it, fel​emel​te te​kin​té​lyes tes​tét a szék​ről, és fél​re​lök​te Pa​uth ké​sét. – Azért jöt​tem el
idá​ig, hogy egy ki​csit meg​sza​ba​dul​jak a kur​va gye​re​ke​im​től, nem azért, hogy há​-
rom má​si​kat is​tá​pol​jak he​lyet​tük.
Suny megint át​ren​dez​te a kár​tyá​it, és azon kez​dett töp​ren​ge​ni, va​jon fog-e nyer​-
ni va​la​ha is. Egyet​len​egy meg​nyert le​osz​tás, olyan nagy ké​rés ez? De hát annyi​ra
va​cak lap​jai vol​tak! „Nin​cse​nek va​cak la​pok, csak va​cak já​té​ko​sok”, mond​ta min​-
dig az apja, de Suny nem így lát​ta a hely​ze​tet.
Újabb erő​tel​jes ko​po​gás hal​lat​szott.
– Jól van már, jö​vök! – mor​dult föl Pi​masz, és fél​re​húz​ta a re​teszt. – Mire ez a
nagy…
Zör​gés hal​lat​szott. Ami​kor Suny fel​kap​ta a fe​jét, lát​ta, hogy Pi​masz meg​le​he​tő​-
sen zak​la​tott ál​la​pot​ban a fal​nak tán​to​ro​dik, va​la​ki pe​dig be​ront mel​let​te a szo​bá​-
ba. Ki​csit go​rom​ba​ság​nak tűnt így meg​ér​kez​ni, még ak​kor is, ha tény​leg el​tar​tott
egy da​ra​big, mire aj​tót nyi​tot​tak. Ez​zel nyil​ván​va​ló​an Pi​masz is egyet​ér​tett, mi​vel
már nyi​tot​ta is a szá​ját, hogy pa​nasz​kod​jon, az​tán lát​ha​tó​lag meg​le​pet​ten ta​pasz​-
tal​ta, hogy vér bu​gyog elő be​lő​le. Suny csak ek​kor vet​te ész​re, hogy tár​sa vas​kos
nya​ká​ból egy kés mar​ko​la​ta áll ki.
Le​ej​tet​te a kár​tyá​it.
 – He? – Fer​ring pró​bált vol​na fel​áll​ni, de a csiz​má​ja be​akadt az asz​tal lá​bá​ba.
Nem Lor​sen ko​pog​ta​tott, ha​nem a tag​ba​sza​kadt észak​föl​di, aki​nek az a sok heg
van az ar​cán. Vi​cso​rog​va lé​pett a szo​bá​ba, és reccs! Egy kés már​is Fer​ring ar​cá​ba
fú​ró​dott, a mar​ko​lat ki​la​pí​tot​ta az or​rát. Vér fröcs​költ, Fer​ring fel​nyö​gött, ívbe haj​-
lott a háta, és fel​rúg​ta az asz​talt, ér​mék és kár​tya​la​pok re​pül​tek szét.
Suny fel​tá​pász​ko​dott. Az észak​föl​di rá​né​zett, ar​cát vér pettyei lep​ték. Újabb kést
hú​zott elő a ka​bát​ja alól, és…
– Állj! – ki​ál​tot​ta Pa​uth. – Állj, vagy meg​ölöm! – Va​la​hogy el​ju​tott a fo​goly​hoz,
le​tér​delt a szék mö​gött, ami​hez a lá​zadót kö​töz​ték, és kése pen​gé​jét a tor​ká​hoz
szo​rí​tot​ta. En​nek a Pa​uth​nak min​dig is gyor​san járt az esze. Még jó, hogy leg​alább
va​la​ki​nek.
Pi​masz a föld​re csú​szott, sí​po​ló hang tört fel be​lő​le, a szá​já​ból csor​gó vér egy​re
te​re​bé​lye​se​dő po​cso​lyá​ban gyűlt össze alat​ta.
Suny rá​jött, hogy vissza​tart​ja a lé​leg​ze​tét, és mé​lyen be​szív​ta a le​ve​gőt.
A seb​he​lyes észak​föl​di Pa​uth​ra né​zett, az​tán megint Suny​ra, kis​sé fel​emel​te az
ál​lát, az​tán las​san le​en​ged​te a ké​sét.
– Hozz se​gít​sé​get! – szólt Pa​uth, az​tán uj​ja​i​val be​le​mar​kolt a fo​goly ősz ha​já​ba,
és hát​ra​fe​szí​tet​te a fe​jét, kése he​gyé​vel bo​ros​tás nya​kát csik​lan​doz​ta. – Én ad​dig
itt tar​tom a fron​tot.
Suny re​me​gő tér​dek​kel meg​ke​rül​te az észak​föl​dit, és a le​he​tő leg​biz​to​sabb tá​vol​-
sá​got tart​va tőle fél​re​húz​ta az erőd föld​szin​ti he​lyi​sé​gét fel​osz​tó bőr​füg​gö​nyök
egyi​két. Meg​csú​szott Pi​masz vé​rén, majd​nem el is esett, de vissza​nyer​te az egyen​-
sú​lyát, ki​ron​tott a nyi​tott aj​tón, és fu​tás​nak eredt.
– Se​gít​ség! – or​dí​tot​ta. – Se​gít​ség!
Az egyik zsol​dos el​vet​te a szá​já​tól az üve​get, és ke​reszt​be​ál​ló sze​mek​kel me​redt
rá.
– Hö?
Az ün​nep​lés fél​szív​vel bár, de még ja​vá​ban tar​tott, nők ne​vet​tek, fér​fi​ak gaj​dol​-
tak, or​di​bál​tak, fet​reng​tek ká​bán. Sen​ki sem érez​te jól ma​gát, csak meg​szo​kás​ból
ti​vor​nyáz​tak a sis​te​reg​ve égő tá​bor​tűz sok​szí​nű fé​nyé​nél, mint a hul​la, ami​kor az​u​-
tán is to​vább vo​nag​lik, hogy el​tűnt be​lő​le az élet. Suny el​tak​nyolt a sár​ban, de fel​-
tá​pász​ko​dott, és le​húz​ta az ar​cá​ról a masz​kot, hogy han​go​sab​ban ki​ált​has​son.
– Se​gít​ség! Az észak​föl​di! A fo​goly!
Va​la​ki rá​mu​ta​tott, és fel​rö​hö​gött, va​la​ki más rá​mor​dult, hogy fog​ja be a szá​ját,
egy har​ma​dik meg ép​pen a leg​kö​ze​leb​bi sá​tor ol​da​lát hány​ta le. Suny kö​rül​né​zett,
hát​ha ta​lál egy em​bert, aki ta​lán ké​pes ren​det te​rem​te​ni a ká​osz​ban. Va​la​ki hir​te​-
len meg​ra​gad​ta a kar​ját.
– Maga meg mi​ről ha​do​vái? – Nem más volt az, mint Ni​co​mo Cos​ca, pá​rás sze​-
me csil​lo​gott a lán​gok fé​nyé​ben, him​lő​he​lyes arca egyik fe​lén fe​hér női pú​der ke​-
nő​dött el.
– Az észak​föl​di! – vo​nyí​tot​ta Suny, és meg​mar​kol​ta a tá​bor​nok mocs​kos in​gét. –
Bá​rány! Meg​öl​te Pi​maszt! És Fer​rin​get is! – Re​me​gő uj​já​val az erőd felé mu​ta​tott.
– Ott bent!
Cos​ca be​csü​le​té​re vál​jék, nem kel​lett győz​köd​ni.
– El​len​ség a tá​bor​ban! – böm​böl​te, és el​ha​jí​tot​ta az üres üve​get. – Ve​gyé​tek kö​-
rül az erő​döt! Te ott, fe​dezd az aj​tót, ne​hogy bár​ki ki​jut​has​son! Dim​bik, küldj em​-
be​re​ket az épü​let mögé! Te meg tedd le azt a nőt! Fegy​ver​be, bal​fé​kek!
Né​há​nyan si​et​ve en​ge​del​mes​ked​tek. Ket​ten elő​vet​ték az íju​kat, és bi​zony​ta​la​nul
meg​cé​loz​ták az aj​tót. Va​la​ki vé​let​le​nül be​le​lőtt egy nyíl​vesszőt a tűz​be. Má​sok ér​te​-
tet​le​nül áll​tak, foly​tat​ták a mu​la​to​zást, vagy csak bam​bán vi​gyo​rog​tak ab​ban a hit​-
ben, hogy ez az egész va​la​mi jól ki​ta​lált tré​fa.
– Mi a mén​kű tör​tént? – Lor​sen fe​ke​te ka​bát​ja ki​gom​bol​va lo​bo​gott há​ló​in​ge fö​-
lött, haja kó​co​sán lo​bo​gott.
– A je​lek sze​rint Bá​rány ba​rá​tunk kí​sér​le​tet tett a fo​goly meg​szök​te​té​sé​re – fe​-
lel​te Cos​ca. – Hú​zód​ja​tok tá​vo​labb az aj​tó​tól, bar​mok! Azt hi​szi​tek, hogy ez va​la​mi
vicc?
– A meg​szök​te​té​sé​re? – Swor​breck fel​húz​ta a szem​öl​dö​két, oku​lár​éj a fer​dén állt
az or​rán. Lát​ha​tó​lag nem​rég má​szott ki az ágy​ból.
– A meg​szök​te​té​sé​re? – Lor​sen fel​hör​dült, és el​kap​ta Suny gal​lér​ját.
– Pa​uth fog​lyul ej​tet​te a… fog​lyot. Tart​ja a fron​tot.
Egy alak buk​kant elő az erőd nyi​tott aj​ta​ján, és tett pár ko​mó​tos lé​pést. Sze​me
tág​ra nyílt a maszk​ja fö​lött, ke​zét a mell​ka​sá​ra szo​rí​tot​ta. Pa​uth volt az. Hir​te​len
arc​ra bo​rult, kö​rü​löt​te vér fes​tet​te ró​zsa​szín​re a ha​vat.
– Hogy mond​ta? – kér​dez​te Cos​ca. Egy nő si​kí​tott, az​tán ke​zét a szá​já​ra ta​paszt​-
va tán​to​ro​dott hát​ra. Egy​re töb​ben mász​tak elő a sát​rak​ból meg a kuny​hók​ból,
hogy az​tán ká​bán rán​gas​sák ma​guk​ra a ru​há​i​kat meg a pán​cél​ju​kat, és a fegy​ve​re​-
ik​kel kezd​je​nek szösz​mö​töl​ni. Lé​leg​ze​tük pá​rát ve​tett a hi​deg​ben.
– Hoz​za​tok még íja​kat! – ki​ál​tot​ta Cos​ca, kör​mé​vel ka​par​va a hó​lya​gos ki​üté​se​-
ket a nya​kán. – Csi​nál​ja​tok tű​pár​nát min​den​ből, amit meg​lát​tok ott! Tün​tes​sé​tek
el in​nen a kur​va ci​vi​le​ket!
Lor​sen Suny ar​cá​ba vi​cso​rí​tott.
– El még Con​thus?
– Azt hi​szem. Élt, ami​kor… ami​kor…
– Ami​kor maga gyá​ván me​ne​kü​lő​re fog​ta? Húz​za fel a maszk​ját, hogy a nya​va​lya
es​sen ma​gá​ba! Nem szé​gyel​li ma​gát?
 Az ink​vi​zí​tor fel​te​he​tő​leg nem té​ve​dett, és Suny szé​gyen​le​tes prak​ti​ká​lis volt.
Kü​lö​nös mó​don úgy érez​te, va​ló​já​ban büsz​ke rá, hogy nem vit​te több​re eb​ben a
szak​má​ban.
– Hall en​gem, Bá​rány uram? – ki​ál​tot​ta Cos​ca, mi​köz​ben Nyá​jas őr​mes​ter fel​se​-
gí​tet​te rá az ara​nyo​zott, ámde rozs​dás mell​vér​tet. A pom​pa és a pusz​tu​lás egy​ve​le​-
ge tö​ké​le​te​sen ki​fe​jez​te en​nek az em​ber​nek a lé​nye​gét.
– Hal​lom – jött az észak​föl​di hang​ja az erőd sö​tét be​já​ra​ta fe​lől. A zsol​do​sok egy
nap​pal ko​ráb​bi di​a​dal​mas vissza​té​ré​se óta most elő​ször tá​madt va​la​mi csend​sze​-
rű​ség a tá​bor​ban.
– Öröm​mel lá​tom, hogy is​mét meg​tisz​tel ben​nün​ket a je​len​lé​té​vel. – A tá​bor​nok
egy in​tés​sel je​lez​te fe​li​be-har​ma​dá​ba fel​öl​tö​zött íjá​sza​i​nak, hogy hú​zód​ja​nak a
kuny​hók kö​rü​li ár​nyé​kok​ba. – Azért nem bán​tam vol​na, ha elő​re meg​üze​ni, hogy
szá​mít​ha​tunk az ér​ke​zé​sé​re. Ak​kor mél​tó​kép​pen fo​gad​hat​tuk vol​na.
– Gon​dol​tam, meg​le​pem ma​gu​kat.
– Ér​té​kel​jük a gesz​tust, de meg kell mond​jam, száz​öt​ven ka​to​nám vár​ja ide​kint.
– Cos​ca kör​be​né​zett a resz​ke​teg íja​kon, a ho​má​lyos te​kin​te​te​ken, a bor​vi​rá​gos ar​-
co​kon. – So​kan kö​zü​lük ala​po​san fel​ön​töt​tek a ga​rat​ra, de ak​kor is. Köz​tu​do​má​sú​-
lag a ve​szett ügyek lel​kes ra​jon​gó​ja va​gyok, de ak​kor sem lá​tom, ho​gyan jö​het​nek
ki jól eb​ből a ka​land​ból.
– Soha nem fog​lal​koz​ta​tott iga​zán, ho​gyan jö​he​tek ki jól a ka​land​ja​im​ból –
mond​ta Bá​rány. Suny el nem tud​ta kép​zel​ni, ho​gyan le​het va​la​ki​nek ennyi​re rez​ze​-
nés​te​len a hang​ja ilyen kö​rül​mé​nyek kö​zött.
– Én sem, de ta​lán meg​old​hat​juk, hogy eb​ből a mos​ta​ni​ból mind a ket​ten jól jöj​-
jünk ki. – Cos​ca két moz​du​lat​tal újabb em​be​re​ket ren​delt az erőd ol​da​lá​hoz, és
ren​delt egy tele üve​get. – Mi len​ne, ha le​ten​nék a fegy​vert oda​bent, és ki​jön​né​nek
on​nan, hogy ci​vi​li​zált em​be​rek mód​já​ra tár​gyal​has​sunk?
– A ci​vi​li​zá​ció sem volt az erős​sé​gem soha – ki​ál​tot​ta Bá​rány. –Azt hi​szem, ma​-
guk​nak kell be​jön​nie hoz​zám.
– Kur​va észak​föl​di​ek! – dör​mög​te maga elé Cos​ca. Ki​tép​te a du​gót a leg​újabb
bo​ros​üveg​ből, és fél​re​ha​jí​tot​ta. – Dim​bik, akad olyan em​be​red, aki nem ré​szeg?
– Maga akar​ta, hogy a le​he​tő leg​job​ban le​igyák ma​gu​kat – fe​lel​te a szá​za​dos, aki
ala​po​san be​le​ga​ba​lyo​dott a váll​sza​lag​já​ba, ahogy igye​ke​zett ma​gá​ra rán​gat​ni.
– Most jó​za​nul len​ne szük​sé​gem rá​juk.
– Né​há​nyan őr​köd​tek, ta​lán…
– Küldd ide őket!
– És Con​thust élve kell el​fog​nunk! – csat​tant fel Lor​sen.
Dim​bik meg​ha​jolt.
 – Meg​te​szünk min​den tő​lünk tel​he​tőt, ink​vi​zí​tor úr.
– De sem​mit sem ígér​he​tünk. – Cos​ca hosszan ivott az üveg​ből, köz​ben egy pil​-
la​nat​ra sem vet​te le a te​kin​te​tét a ház​ról. – Meg​bán​ja még az az észak​föl​di gaz​em​-
ber, hogy vissza​jött!
– Nem kel​lett vol​na vissza​jön​nöd – mo​rog​ta Sa​vi​a​nus, mi​köz​ben meg​töl​töt​te a
szám​szer​íjat.
Bá​rány rés​nyi​re nyi​tot​ta az aj​tót, hogy ki​les​hes​sen raj​ta.
– Már meg is bán​tam. – Puf​fa​nás hal​lat​szott, és egy nyíl​vessző fé​nyes he​gye je​-
lent meg a desz​kák kö​zött. Bá​rány el​rán​tot​ta a fe​jét, és be​rúg​ta az aj​tót, hogy az re​-
meg​ve vá​gó​dott a he​lyé​re. – Nem iga​zán úgy ala​kult, aho​gyan re​mél​tem.
– Ezt majd​nem min​den​ről el le​het mon​da​ni az élet​ben.
– Az én éle​tem​ben két​ség​te​le​nül. – Bá​rány meg​ra​gad​ta a prak​ti​ká​lis nya​ká​ba fú​-
ró​dott kést, ki​rán​tot​ta, meg​tö​röl​te a ha​lott fe​ke​te ka​bát​já​ban, és oda​dob​ta Sa​vi​a​-
nus​nak. A fér​fi röp​té​ben el​kap​ta, és az övé​be csúsz​tat​ta.
– Az em​ber​nél soha nem le​het elég kés – mond​ta Bá​rány.
– Min​dig eh​hez tar​tom ma​gam.
– Leg​alább​is amíg élsz – bó​lin​tott Bá​rány, majd újabb kést do​bott oda a má​sik
fér​fi​nak. – Akarsz egy in​get?
Sa​vi​a​nus ki​nyúj​tot​ta a kar​ját, és fi​gyel​te, ho​gyan moz​dul​nak raj​ta a te​to​vá​lá​sok.
A sza​vak, amik alap​ján az éle​tét élte.
– Mi ér​tel​me ezek​nek, ha nem mu​tat​ha​tom meg mind​egyi​ket? így is túl so​ká​ig
rej​te​get​tem őket.
– Azt hi​szem, jobb, ha az em​ber nem játssza meg ma​gát.
Sa​vi​a​nus bó​lin​tott.
– Bár har​minc év​vel ez​előtt ta​lál​koz​tunk vol​na.
– Jobb ne​ked így, hidd el. El​cse​szett vad​em​ber vol​tam ak​ko​ri​ban.
– És most?
Bá​rány be​le​ál​lí​tott egy tőrt az asz​tal​lap​ba.
– Azt hit​tem, ta​nul​tam va​la​mit. – A kö​vet​ke​ző pen​ge az aj​tó​kert​be ke​rült. –
Most meg itt va​gyok, és ké​se​ket osz​to​ga​tok.
– Az em​ber vá​laszt egy utat, igaz? – Sa​vi​a​nus ne​ki​lá​tott, hogy fel​ajz​za a má​sik
szám​szer​íjat is. – Azt hi​szi, csak egy nap​ra szól, de har​minc év múl​va vissza​néz, és
azt ve​szi ész​re, hogy egész éle​té​re meg​ha​tá​roz​ta a sor​sát. Ha ezt elő​re tud​tad vol​-
na, ta​lán ala​po​sab​ban meg​fon​to​lod a dön​tést.
– Ta​lán. Őszin​tén szól​va soha nem fon​tol​tam meg ala​po​sab​ban sem​mit.
 Sa​vi​a​nus vé​gül a he​lyé​re fe​szí​tet​te a húrt, csuk​ló​ján meg​fe​szült a kar​pe​rec​ként
kör​be​fu​tó te​to​vá​lás: Sza​bad​ság.
– Min​dig biz​tos vol​tam ben​ne, hogy az ügyért har​col​va fo​gok meg​hal​ni.
– Úgy lesz. Az én há​jas vén seg​gem meg​men​té​sé​nek ügyé​ért.
– Ne​mes ügy, nem mon​dom. – Sa​vi​a​nus a he​lyé​re il​lesz​tet​te a nyíl​vesszőt. – Azt
hi​szem, fel​me​gyek az eme​let​re.
– Az jó lesz. – Bá​rány elő​húz​ta a kar​dot, amit Waer​di​nur​tól vett el. A hosszú,
tom​pa fé​nyű pen​gén szin​te vi​lá​gí​tott az ezüst betű. – Nem érünk rá egész éj​jel.
– Meg​ol​dod ide​lent?
– Az lesz a leg​jobb, ha fent ma​radsz. Az a har​minc év​vel ez​előtt el​cse​szett vad​-
em​ber meg-meg​lá​to​gat al​ka​lom​ad​tán.
– Ak​kor ket​tes​ben hagy​lak vele. Nem kel​lett vol​na vissza​jön​nöd. – Sa​vi​a​nus ki​-
nyúj​tot​ta a ke​zét. – De örü​lök, hogy itt vagy.
– Ki nem hagy​tam vol​na ezt sem​mi​ért. – Bá​rány meg​szo​rí​tot​ta Sa​vi​a​nus ke​zét,
és a két fér​fi egy​más sze​mé​be né​zett. Ab​ban a pil​la​nat​ban azt érez​ték, úgy meg​ér​-
tik a má​si​kat, mint​ha tény​leg har​minc éve is​mer​nék egy​mást. De a ba​rát​ság ide​je
le​járt. Sa​vi​a​nus min​dig töb​bet tö​rő​dött az el​len​sé​ge​i​vel, azok​ból pe​dig most sem
volt hi​ány oda​kint. Meg​for​dult, és mind​két ke​zé​ben egy töl​tött szám​szer​íj​jal, vál​-
lán pe​dig a teli te​gez​zel, hár​ma​sá​val szed​ve a lép​cső​ket vág​ta​tott fel az eme​let​re.
Négy ab​lak volt, ket​tő elöl, ket​tő há​tul. A fa​lak men​tén szal​ma​zsá​kok he​ver​tek,
az ala​csony asz​ta​lon vi​lá​gí​tó lám​pás fé​nyé​ben egy va​dá​szíj, egy te​gez​re való nyíl​-
vessző meg egy tüs​kés bu​zo​gány he​vert. A zsol​do​sok​nak az a nagy elő​nye, hogy
fegy​ve​re​ket hagy​nak sza​na​szét, bár​mer​re jár​nak. Sa​vi​a​nus le​ku​po​ro​dott a he​lyi​ség
ele​jé​ben, az egyik szám​szer​íjat gon​do​san a bal ol​da​li ab​lak alá tá​masz​tot​ta, az​tán a
jobb ol​da​li​hoz si​e​tett a má​sik​kal, az uj​já​val rés​nyi​re nyi​tot​ta a zsa​lut, és ki​ku​kucs​-
kált.
Oda​kint a tá​bor​tűz fé​nye jó​ko​ra zűr​za​vart vi​lá​gí​tott meg, a száll​do​só szik​rák
alatt em​be​rek si​et​tek ide-oda. A je​lek sze​rint azok, akik a se​reg nyo​má​ban ha​lad​va
re​mél​tek meg​gaz​da​god​ni, nem szá​mol​tak vele, hogy egy csa​ta kel​lős kö​ze​pé​be is
csöp​pen​het​nek. Az egyik prak​ti​ká​lis holt​tes​te az ajtó kö​ze​lé​ben he​vert ki​te​rít​ve, de
Sa​vi​a​nus nem ej​tett érte könnye​ket. Ré​gen olyan könnyen sír​ta el ma​gát, akár egy
kis​gye​rek, de az évek so​rán ki​szá​radt a sze​me. Ah​hoz, amit ő lá​tott és tett, a vi​lág
min​den sós vize sem lett vol​na elég.
Íjá​szo​kat lá​tott a kuny​hók kö​ze​lé​ben gug​gol​ni, az erőd​re irá​nyí​tott fegy​ve​rek​kel.
Gyor​san fel​mér​te a hely​ze​tü​ket, a szö​ge​ket, a tá​vol​sá​go​kat. Az​tán ké​szen​lét​ben
tar​tott bár​dok​kal elő​re​si​e​tő em​be​re​ket pil​lan​tott meg. Fel​kap​ta a lám​pát az asz​tal​-
ról, ki​dob​ta a sö​tét​be, és lát​ta, ahogy be​sza​kít​ja a szom​szé​dos kuny​hó szal​ma​te​te​-
jét. Azon​nal éhes lán​gok csap​tak fel.
– Az ajtó felé jön​nek! – ki​ál​tot​ta.
 – Há​nyan? – jött Bá​rány hang​ja a föld​szint​ről.
– Ta​lán öten! – A te​kin​te​te a tá​bor​tűz kö​ze​lé​ben tán​co​ló ár​nyé​kok felé ug​rott. –
Ha​tan! – A vál​lá​hoz szo​rí​tot​ta a szám​szer​íjat, és meg​ve​tet​te a lá​bát. A fegy​ver
érin​té​se me​leg volt és is​me​rős, mint​ha csak a sze​re​tő​jét ölel​te vol​na át. Sa​vi​a​nus
nem bán​ta vol​na, ha úgy ala​kul az éle​te, hogy több időt tölt a sze​re​tő​jét ölel​ve,
mint egy szám​szer​íjat, de vá​lasz​tott egy utat, és most meg kell ten​nie raj​ta a kö​vet​-
ke​ző lé​pést. Meg​húz​ta a ra​vaszt, érez​te, hogy a nyíl​vessző egy lö​kés​sel út​nak in​dul.
Az egyik bár​dos ol​dalt tán​to​ro​dott, és le​ült a föld​re.
– Öten! – ki​ál​tot​ta Sa​vi​a​nus, ahogy el​lé​pett az ab​lak​tól, egy má​sik​hoz he​lyez​ke​-
dett, és le​tet​te az első szám​szer​íjat, hogy fel​ve​hes​se he​lyet​te a má​so​di​kat. Hal​lot​ta,
ahogy oda​kint nyíl​vesszők áll​nak az ab​lak​ke​ret​be, az egyik pö​rög​ve még a szo​ba
sö​tét​jé​be is be​szállt. Cél​ra tar​tot​ta a fegy​ve​rét, vá​lasz​tott ma​gá​nak egy fe​ke​te ala​-
kot a tűz előtt, és lőtt. A zsol​dos hát​ra​bil​lent, és a lán​gok közé zu​hant, Sa​vi​a​nus
még a ri​csaj​ban is hal​lot​ta a si​ko​lyát, ahogy be​le​ka​pott a tűz.
Le​bu​kott a fal tö​vé​be az ab​lak alatt. Egy nyíl​vessző sü​ví​tett el fö​löt​te, és az egyik
te​tő​ge​ren​dá​ba fú​ró​dott. He​ve​sen kö​hög​ni kez​dett, de si​ke​rült meg​fé​kez​nie a gör​-
csöt, re​sze​lős zi​há​lás​sal vet​te a le​ve​gőt, az égett se​bek a bor​dái kö​rül újra sa​jog​ni
kezd​tek. Már hal​lot​ta, ahogy oda​lent bár​dok​kal kez​dik pü​föl​ni az aj​tót. Ezt Bá​-
rány​ra kell hagy​nia. Ő az egyet​len em​ber a föl​dön, aki​re rá mer​te bíz​ni a fel​ada​tot.
Han​go​kat hal​lott a háta mö​gül – hal​kan kö​ze​led​tek, de nem ke​rül​het​ték el a fi​gyel​-
mét. Fel​ug​rott, és a hát​só fal​hoz si​e​tett, köz​ben fel​kap​ta a va​dá​szí​jat. Arra nem ju​-
tott ide​je, hogy be​csa​tol​ja a te​gezt, így hát egy​sze​rű​en be​dug​ta az övé​be.
Hosszú, szag​ga​tott lé​leg​ze​tet vett, el​foj​tot​ta a fel​tö​rő kö​hö​gést, bent tar​tot​ta a le​-
ve​gőt, a nyíl​vesszőt a he​lyé​re il​lesz​tet​te, meg​fe​szí​tet​te a húrt, ki​tol​ta a nyíl he​gyét a
ré​sen, az​tán vil​lám​gyor​san ki​lök​te a zsa​lut, fel​állt, ki​ha​jolt, és las​san ki​fúj​ta a le​ve​-
gőt.
A hát​só fal tö​vé​nél em​be​rek ku​po​rog​tak az ár​nyék​ban. Az egyik fel​né​zett, ke​rek
ar​cá​ban tág​ra nyílt a sze​me, majd Sa​vi​a​nus nem több, mint egy-két lé​pés​ről a nyi​-
tott szá​já​ba lőtt. Újabb nyi​lat il​lesz​tett a he​lyé​re. Mel​let​te is el​sü​ví​tett egy lö​ve​dék,
a ha​ját sú​rol​ta. Is​mét meg​fe​szí​tet​te a húrt, hig​gad​tan, ha​tá​ro​zot​tan. Tűz fé​nye vil​-
lant a szem​közt álló íjász nyíl​he​gyén, amint ő is ugyan​ezt tet​te. Sa​vi​a​nus a mell​ka​-
sá​ba lőtt. Elő​hú​zott egy újabb nyi​lat. Meg​pil​lan​tott egy fér​fit, aki ép​pen el​ro​hant a
ház mö​gött. Őt is le​lőt​te, lát​ta össze​rogy​ni a hó​ban. Lép​tek ro​po​gá​sa hal​lat​szott,
ahogy az utol​só zsol​dos me​ne​kü​lő​re fog​ta. Sa​vi​a​nus kö​vet​ke​ző nyi​la hát​ba ta​lál​ta,
mire a fér​fi nyö​szö​rög​ve, kö​hög​ve kú​szott to​vább, de a lá​za​dó má​sod​szor is a há​tá​-
ba lőtt. Sa​vi​a​nus vé​gül a he​lyé​re húz​ta a zsa​lut, és megint be​szív​ta a le​ve​gőt.
Kö​hö​gő​görcs fog​ta el, resz​ket​ve tá​masz​ko​dott a fal​nak. Or​dí​tást hal​lott oda​lent​-
ről, acél csör​dült, em​be​rek ká​rom​kod​tak, zu​han​tak a föld​re, har​col​tak egy​más​sal.
Megint az első ab​lak​hoz bo​tor​kált, meg​pil​lan​tott két zsol​dost, akik ép​pen az ajtó
felé ro​han​tak. Az egyi​ket ar​con ta​lál​ta, a lába össze​bi​csak​lott alat​ta. A má​sik meg​-
tor​pant, és se​be​sen el​ol​da​la​zott. A tűz fé​nyé​ben a nyíl​vesszők röp​te egy pil​la​nat​ra
ki​me​re​ved​ni lát​szott, hogy az​tán a lö​ve​dé​kek az épü​let fa​lá​ba fú​ród​ja​nak, amint
Sa​vi​a​nus el​for​dult az ab​lak​tól.
A hát​só ab​la​kon csi​ko​rog​va vá​gó​dott ki a zsa​lu, és lát​ha​tó​vá vált az éj​sza​kai ég​-
bolt négy​szö​ge. Sa​vi​a​nus egy ke​zet pil​lan​tott meg a pár​ká​nyon, el​dob​ta az íjat, és
fel​kap​ta he​lyet​te a bu​zo​gányt. Ala​cso​nyan és gyor​san len​dí​tett, ne​hogy a fegy​ver
el​akad​jon a te​tő​ge​ren​dák​ban, és el is ta​lált egy si​sa​kot, ami gaz​dá​já​val együtt
vissza​bucs​ká​zott az éj​sza​ká​ba.
Meg​pör​dült, fe​ke​te alak tűnt fel az első ab​lak​ban, kés​sel a fo​gá​ban be​ug​rott a
pad​lás​szo​bá​ba. Sa​vi​a​nus rá​ve​tet​te ma​gát, de csak a bu​zo​gány nye​lé​vel ta​lál​ta el a
vál​lát. Össze​ka​pasz​kod​va, vi​cso​rog​va küz​döt​tek egy​más​sal. Ége​tő ér​zés ha​sí​tott
Sa​vi​a​nus gyom​rá​ba, a fal​nak dőlt, és mire az övé​be szúrt ké​sé​ért nyúlt, a fér​fi már
rá is ve​tet​te ma​gát. A zsol​dos ar​cá​nak tűz fé​nyé​től vi​lá​gos ol​da​la felé dö​fött, mire
an​nak fe​ke​te massza buggyant ki a fe​jé​ből, és va​kon csap​kod​va kez​dett tán​to​rog​ni
a szo​bá​ban. Sa​vi​a​nus ma​gá​val rán​tot​ta a föld​re, szúrt és kö​hö​gött és szúrt, amíg a
zsol​dos már nem moz​dult töb​bé. Az​tán csak tér​delt a holt​tes​ten, és min​den egyes
kö​hö​gés éle​sen ha​sí​tott a friss seb​be a ha​sá​ban.
Hör​gő si​koly tá​madt oda​lent, az​tán va​la​ki nyü​szí​te​ni kez​dett.
– Ne! Ne! Ne!
A két​ség​be​esett hang​ra Bá​rány or​dí​tá​sa vá​la​szolt.
– De igen, fasz​szo​pó! – Az​tán két tom​pa puf​fa​nás kö​vet​ke​zett, majd hosszú
csend.
Bá​rány fel​hör​dült oda​lent, újabb reccse​nés hal​lat​szott, mint​ha fel​rú​gott vol​na
va​la​mit.
– Meg​vagy? – ki​ál​tot​ta. A sa​ját hang​ja is fe​szült​nek és egé​szen kü​lö​nös​nek tűnt.
– Még lé​leg​zem – fe​lel​te még fur​csáb​ban Bá​rány. – És te?
– Ki​csit meg​kar​col​tak. – Sa​vi​a​nus el​vet​te a te​nye​rét te​to​vált ha​sá​ról. Vér csil​lo​-
gott fe​ke​tén. Sok vér.
Jól lett vol​na még egy​szer be​szél​ni Cor​lin​nal. El​mon​da​ni neki azo​kat a dol​go​kat,
ami​ket az em​ber csak gon​dol, de soha nem mond ki, mert azt olyan ne​héz, és ké​-
sőbb úgy​is lesz még idő. Mi​lyen büsz​kén is szem​lél​te, hogy mi lett a lány​ból! Mi​-
lyen büsz​ke lett vol​na rá az édes​any​ja is, ami​ért foly​tat​ta a har​cot. Sa​vi​a​nus vá​gott
egy gri​maszt. Vagy ta​lán job​ban ten​né, ha le​mon​da​na a harc​ról, mert az em​ber​nek
egyet​len éle​te van, és ha vissza​néz rá, ret​te​ne​tes ér​zés sem​mi mást sem lát​ni, csak
a ke​zé​hez ta​padt vért?
De most már késő volt, hogy bár​mit is mond​jon neki. Ki​vá​lasz​tot​ta az utat, már​-
pe​dig az itt ért vé​get. Min​dent egy​be​vé​ve, nem kel​lett szé​gyen​kez​nie. Vol​tak jó dol​-
gok, vol​tak rossz dol​gok, volt, ami​re büsz​ke le​he​tett, volt, amit szé​gyellt. De hát a
leg​töb​ben így van​nak vele. Kö​hög​ve a szo​ba ele​jé​be kú​szott, fel​vet​te a szám​szer​-
íjat, és ra​ga​dós ke​zé​vel ne​ki​lá​tott fel​aj​za​ni. Azok az át​ko​zott ke​zek! Már nem olyan
erő​sek, mint ré​gen.
Fel​állt az ab​lak mel​lett, a lám​pá​tól ki​gyul​ladt, és most már fák​lya​ként lo​bo​gó
ház láng​ja​i​nak fé​nyé​ben ki​or​dí​tott az éj​sza​ká​ba.
– Csak ennyi te​lik ma​guk​tól?
– Saj​ná​lat​tal kell kö​zöl​nöm – ér​ke​zett vá​la​szul Cos​ca hang​ja hogy nem.
Va​la​mi szik​ráz​va szisszent a sö​tét​ben, az​tán hir​te​len nap​pa​li vi​lá​gos​ság tá​madt.
A hang olyan volt, mint a szent​írás sze​rint Is​ten hang​ja, ami​kor a föld​del tet​te
egyen​lő​vé az ön​hit​té vált Ne​mai vá​ro​sát. Ju​ba​ir le​fej​tet​te a ke​zét fo​lya​ma​to​san
csen​gő fü​lé​ről, és hu​nyo​rog​va pil​lan​tott az erőd felé, ahogy a foj​to​ga​tó füst osz​la​ni
kez​dett.
Az épü​let​ben iszo​nya​tos kár ke​let​ke​zett. Ujj​nyi, ök​löm​nyi, em​ber​fej​nyi lyu​kak
tá​mad​tak az alsó szint fa​lá​ban. A fel​ső szint fé​lig el​tá​vo​zott a vi​lág​ból, szi​lán​kos​ra
tört desz​kái itt-ott füs​töl​tek, az egyik sa​rok​ban há​rom össze​ka​pasz​ko​dó ge​ren​da
még em​lé​kez​te​tett a va​la​ha volt for​mák​ra. A tető han​gos nyek​ke​nés​sel sza​kadt be,
tö​rött zsin​de​lyek hul​lot​tak a pad​ló​ra.
– Lát​vá​nyos – ál​la​pí​tot​ta meg Bra​chio.
– Meg​za​bo​lá​zott vil​lám​lás – mor​mog​ta Ju​ba​ir a réz​cső​re me​red​ve. A kü​lö​nös
fegy​ver majd ki​ug​rott a ko​csi​ból a rob​ba​nás ere​jé​től, és most fél​ol​da​la​san ült a he​-
lyén, meg​fe​ke​te​dett szá​já​ból füst szállt pu​hán fel​fe​lé. – Ilyen ha​ta​lom​nak csak​is Is​-
ten ke​zé​ben sza​bad​na len​nie.
Cos​ca ke​zét érez​te a vál​lán.
– És ő még​is köl​csön​ad​ta ne​künk, hogy vé​gezzük el a mun​ká​ját. Vi​gyen be pár
em​bert, és ke​res​sék meg azt a két vén disz​nót!
– Con​thust élve aka​rom! – csat​tant fel Lor​sen.
– Ha le​het​sé​ges. – Az öreg kö​ze​lebb ha​jolt szá​za​do​sá​hoz, és szin​te sut​tog​va tet​te
hoz​zá: – De hol​tan is ugyan​olyan jó lesz.
Ju​ba​ir bó​lin​tott. Már évek​kel ko​ráb​ban arra a kö​vet​kez​te​tés​re ju​tott, hogy Is​ten
néha Ni​co​mo Cos​ca sze​mé​lyén ke​resz​tül nyi​lat​ko​zik meg. A tá​bor​no​kot egye​sek
va​ló​sze​rűt​len pró​fé​tá​nak tart​hat​ták – el​vég​re ki​szá​mít​ha​tat​lan, ön​tör​vé​nyű bor​-
issza gaz​em​ber volt, aki hosszú éle​te so​rán egyet​len szót sem vesz​te​ge​tett imád​ko​-
zás​ra –, de amint Ju​ba​ir elő​ször pil​lan​tot​ta meg csa​ta köz​ben, és lát​ta, hogy sem​-
mi​től sem fél, meg​érez​te ben​ne Is​ten je​len​lé​tét. Nyil​ván​va​ló​an az ő ár​nyé​ká​ban
járt, mint Kha​lul pró​fé​ta, aki mez​te​le​nül gya​lo​golt át a nyíl​zá​po​ron, és bár csak a
hite vé​del​mez​te, sér​tet​le​nül buk​kant elő, így kény​sze​rít​ve a gurk​hu​li csá​szárt, hogy
tart​sa meg ígé​re​tét, és aláz​kod​jon meg a Min​den​ha​tó előtt.
– Ti hár​man! – Uj​já​val rá​bö​kött há​rom em​be​ré​re. – Ha jelt adok, men​je​tek be
az aj​tón. Ti hár​man meg gyer​tek ve​lem!
Egyi​kük, egy észak​föl​di meg​ráz​ta a fe​jét, a sze​me ak​ko​rá​ra nyílt, mint a te​li​hold.
 – De… ő az – sut​tog​ta.
– Ő?
– A… a… – A döb​be​net​től né​mán haj​tot​ta be kö​zép​ső uj​ját, rést hagy​va a töb​bi
kö​zött.
Ju​ba​ir fel​hör​dült.
– Ak​kor ma​radj, ba​rom! – Meg​ke​rül​te az erő​döt, ár​nya​kon és még sű​rűbb ár​-
nya​kon gá​zolt át, de nem bán​ta, mert Is​ten fé​nyét hor​doz​ta ma​gá​ban. Az em​be​rei
fel​néz​tek az épü​let​re, zi​hál​va kap​kod​ták a le​ve​gőt, fél​tek. Azt hit​ték, a vi​lág bo​nyo​-
lult hely, tele ve​szé​lyek​kel. Ju​ba​ir szán​ta őket. A vi​lág egy​sze​rű hely volt, ahol sem​-
mi más nem je​len​tett ve​szélyt, csak ha va​la​ki szem​be​szállt Is​ten aka​ra​tá​val.
Tö​rött ge​ren​da​da​ra​bok, tör​me​lék lep​te be a ha​vat az épü​let mö​gött. Meg le​nyi​la​-
zott em​be​rek – egyi​kük a fal​nak dől​ve ült, és csend​ben hör​gött, szá​já​ban egy nyíl​-
vessző​vel. Ju​ba​ir ügyet sem ve​tett rá​juk, csak csend​ben fel​ka​pasz​ko​dott az erőd
hát​só fa​lán. Be​le​sett a le​dőlt fel​ső szint​re. Szi​lán​kok​ra tört bú​to​ro​kat pil​lan​tott
meg, és egy zsá​kot, ami​ből ki​öm​lött a szal​ma, de élet​nek nem lát​ta nyo​mát. Fél​re​-
sö​pört né​hány izzó zsa​rát​no​kot, be​má​szott az épü​let​be, és elő​húz​ta a kard​ját. Nem
félt sem​mi​től, az igaz​ság és Is​ten az ő ol​da​lán állt. Az ár​nyék​ba bur​ko​ló​zó lép​cső​re
sze​gez​ve a te​kin​te​tét elő​re​osont. Rit​mi​ku​san is​mét​lő​dő han​got hal​lott oda​lent​ről,
puff, puff, puff.
Ki​ha​jolt az épü​let ele​jé​nél, és meg​lát​ta oda​lent há​rom em​be​rét. Füttyen​tett ne​-
kik, mire az első be​rúg​ta az aj​tót, és már​is oda​bent ter​mett. Ju​ba​ir a má​sik ket​tőt a
lép​cső felé küld​te. Va​la​mi pu​hát ér​zett a csiz​má​ja alatt, ahogy meg​for​dult. Egy kéz
volt az. Le​ha​jolt, és odébb emel​te a ge​ren​dát.
– Itt van Con​thus! – ki​ál​tot​ta.
– Él? – jött Lor​sen éles me​ke​gé​se oda​lent​ről.
– Meg​halt.
– Hogy a nya​va​lya tör​je ki!
Ju​ba​ir össze​ka​par​ta a lá​za​dó holt​tes​tét, át​emel​te a fal ma​rad​vá​nya fö​lött, és le​-
dob​ta a hóba, az épü​let tö​vé​be. Ki​csa​va​rod​va, vé​re​sen te​rült el, te​to​vá​lá​sa​it se​bek
tu​cat​jai szag​gat​ták. Ju​ba​ir​nak a büsz​ke fér​fi​ról szó​ló tan​me​se ju​tott eszé​be. Is​ten
igaz​ság​szol​gál​ta​tá​sa a nagy és a kis em​be​re​ket egy​aránt utol​éri, min​den​ki egy​for​-
mán esz​köz​te​len a Min​den​ha​tó előtt, sen​ki sem ke​rül​he​ti el a sor​sát, és így to​vább,
és így to​vább. Már csak az észak​föl​di ma​radt, és akár​mi​lyen fé​lel​me​tes is volt, Is​-
ten jó elő​re el​ter​vez​te a bün​te​té​sét…
Si​koly ha​sí​tott az éj​sza​ká​ba, oda​lent​ről han​gos csat​ta​nás hal​lat​szott, az​tán ki​ál​-
tá​sok és nyö​gé​sek, fém csi​kor​gá​sa, kü​lö​nös, hát​bor​zon​ga​tó ne​ve​tés, vé​gül újabb si​-
koly. Ju​ba​ir a lép​cső​höz si​e​tett. Most han​gos vo​nyí​tás har​sant oda​lent​ről, ret​te​ne​-
tes, mint a po​kol​ba űzött bű​nös ha​lot​tak jaj​ve​szé​ke​lé​se, az​tán hö​rög​ve el​hall​ga​tott.
Ju​ba​ir kö​vet​te a kard​he​gye ál​tal mu​ta​tott utat. Nem félt, az igaz​ság és…
 Ha​bo​zott, meg​nyal​ta az aj​kát. A fé​le​lem egyet je​lent a hi​tet​len​ség​gel. Az em​ber​-
nek nem az a dol​ga, hogy meg​ért​se Is​ten ter​vét. Csak el kell fo​gad​nia ben​ne a
maga he​lyét.
Össze​szo​rí​tot​ta hát a szá​ját, és el​in​dult le​fe​lé a lép​csőn.
Oda​lent sö​tét volt, mint a po​kol​ban, a fény csak vib​rá​ló vö​rös, na​rancs​szín és
sár​ga pász​mák​ban szi​vár​gott be a fal​ban ütött lyu​ka​kon ke​resz​tül, hogy az​tán kü​-
lö​nös ár​nyé​ko​kat tán​col​tas​son oda​bent. Ju​ba​ir fé​lig-med​dig vissza​foj​tot​ta a lé​leg​-
ze​tét, ahogy lá​bát egyik csi​kor​gó lép​cső​fok​ra téve a má​sik után, las​san eresz​ke​dett
le​fe​lé. A sze​me fo​ko​za​to​san szo​kott hoz​zá a sö​tét​ség​hez.
Va​jon mi vár rá?
A he​lyi​sé​get fel​osz​tó, mos​tan​ra ron​gyos​ra sza​kadt és fe​ke​te fol​tok​kal tar​kí​tott
bőr​füg​gö​nyök meg​lib​ben​tek, mint​ha szél fúj​ta vol​na őket, pe​dig oda​bent állt a le​-
ve​gő. A csiz​má​ja be​le​akadt va​la​mi​be az alsó lép​cső​fo​kon, mire Ju​ba​ir meg​tor​pant.
Egy le​vá​gott kar. Össze​hú​zott szem​öl​dök​kel kö​vet​te a csil​lo​gó vér​nyo​mot, és ha​-
lom​ba hányt, ke​gyet​le​nül le​mé​szá​rolt, össze​ka​sza​bolt, az​tán el​ve​te​mült for​mák​ba
tor​zí​tott em​be​ri húst pil​lan​tott meg, a bel​ső​sé​ge​ket ki​tép​ték és vé​res hur​kák​ban
szór​ták szét.
Kö​zé​pen egy asz​tal állt, azon pe​dig egy ku​pac​ra való fej. Az oda​kint lo​bo​gó lán​-
gok be​szű​rő​dő fé​nyé​ben fáj​dal​ma​san üres, őrül​ten vi​csor​gó, fur​csán kér​dő vagy
dü​höd​ten vád​ló arc​ki​fe​je​zés​sel néz​tek Ju​ba​ir​ra.
– Is​te​nem… – mond​ta. Ju​ba​ir ép​pen ele​get mé​szá​rolt maga is a Min​den​ha​tó ne​-
vé​ben, de eh​hez fog​ha​tót még nem lá​tott. Ilyes​mi​ről nem esett szó sem​mi​fé​le
szent​írás​ban, ta​lán csak a til​tott he​te​dik könyv​ben a hét kö​zül, ami​ben a Glust​rod
ál​tal a po​kol​ból meg​idé​zett lé​nyek​ről esett szó, és amit Shaf​fa nagy​temp​lo​má​nak
ta​ber​ná​ku​lu​má​ban tar​tot​tak hét pe​csét alatt.
– Is​te​nem… – mor​mog​ta. Szag​ga​tott ne​ve​tés hal​lat​szott, a bő​rök meg​lib​ben​tek,
az őket tar​tó gyű​rűk nyi​ko​rog​tak. Ju​ba​ir elő​re​len​dült, döf​te, vág​ta, ka​sza​bol​ta a
sö​tét​sé​get, de nem ta​lált mást, csak li​be​gő füg​gö​nyö​ket. A pen​gé​je be​le​ga​ba​lyo​dott
a bőr​be, Ju​ba​ir meg​csú​szott, el​esett, az​tán fel​állt, és csak for​gott és for​gott, a ne​ve​-
tés min​den irány​ból kö​rül​vet​te.
– Is​te​nem? – he​beg​te Ju​ba​ir. Ne​he​zé​re esett ki​mon​da​ni a szent szót, mert kü​lö​-
nös ér​zés ke​rí​tet​te ha​tal​má​ba. A gyom​rá​tól in​dult, az​tán egy​szer​re kú​szott fel​fe​lé
meg le​fe​lé a ge​rin​cén, hogy bi​zse​reg​ni kez​dett a feje te​te​je, és be​le​re​me​gett a tér​de.
Az ér​zés csak még ször​nyűbb lett at​tól, hogy Ju​ba​ir alig em​lé​ke​zett rá. Gye​re​kes,
sem​mi​be ve​sző em​lék volt csu​pán. Mert ahogy a Pró​fé​ta mond​ta, aki nap mint nap
ta​lál​ko​zik a fé​le​lem​mel, könnyen meg​bé​kél a tár​sa​sá​gá​val. Vi​szont aki nem is is​-
me​ri, még​is ho​gyan néz​zen szem​be ez​zel a ret​te​ne​tes ide​gen​nel?
– Is​te​nem… – nyü​szí​tet​te Ju​ba​ir. Hát​ra​fe​lé bo​tor​kált a lép​cső irá​nyá​ba, amíg
hir​te​len ka​rok nem vet​ték kö​rül.
– Is​ten el​ment – sut​tog​ta egy hang. – De én itt va​gyok.
– Hogy a nya​va​lya tör​je ki! – rob​bant ki megint Lor​sen. Régi álma, hogy a Nyílt
Ta​nács elé ve​zes​se a hír​hedt Con​thust, mi​után úgy meg​tör​te és meg​aláz​ta, hogy
akár az Ad​já​tok meg Lor​sen ink​vi​zí​tor​nak a jól meg​ér​de​melt elő​lép​te​té​sét! fel​irat
is ott dí​sze​leg​he​tett vol​na a te​to​vá​lá​sai kö​zött, egy szem​vil​la​nás alatt füst​be ment.
Vagy vér​be ful​ladt. Ti​zen​há​rom éven át igaz​gat​ta az ang​lan​di bün​te​tő​ko​ló​ni​át, és
ezt kap​ta cse​ré​be. A ren​ge​teg lo​vag​lást, a ren​ge​teg ál​do​za​tot, a mél​tat​lan​sá​got.
Min​den erő​fe​szí​té​se el​le​né​re az egész vál​lal​ko​zás ko​mé​di​á​ba tor​kol​lott, és nem ké​-
tel​ke​dett ben​ne, ki lesz az a jobb sor​sa ér​de​mes sze​ren​csét​len, aki​nek majd vé​gül
meg​mos​sák a fe​jét. Dü​hö​sen csa​pott a comb​já​ra. – Élve akar​tam!
– Gya​nít​ha​tó​an ő sem bán​ta vol​na, ha így ala​kul. – Cos​ca össze​hú​zott szem​mel
für​kész​te az erőd füst​fel​hő​be bur​ko​ló​zó ma​rad​vá​nya​it. – A sors nem min​dig ke​-
gyes.
– Maga könnyen be​szél! – csat​tant fel Lor​sen. Az amúgy is sú​lyos hely​ze​tet to​-
vább sú​lyos​bí​tot​ta, hogy egyet​len éj​sza​ka alatt el​vesz​tet​te a prak​ti​ká​li​sai fe​lét.
Össze​rán​colt hom​lok​kal pil​lan​tott a még min​dig a maszk​já​val va​ca​ko​ló Suny​ra.
Ho​gyan mu​tat​koz​hat egy prak​ti​ká​lis ilyen szá​nal​ma​san ár​tal​mat​lan​nak? Eb​ből az
em​ber​ből egy​sze​rű​en áradt a ké​tel​ke​dés. Ennyi elég is volt hoz​zá, hogy min​den​ki
más is el​bi​zony​ta​la​nod​jon kö​rü​löt​te. Lor​sen maga is ép​pen ele​get ké​tel​ke​dett az
évek so​rán, de min​dig tet​te, amit ilyen​kor kell, és eze​ket a két​sé​ge​ket csi​nos kis
pak​kok​ba cso​ma​gol​va el​rej​tet​te mé​lyen ma​gá​ban, ahol nem szi​vá​rog​hat​tak, és
nem áll​hat​ták a cél​jai el​érés​nek út​já​ba.
Az ajtó csi​ko​rog​va ki​nyílt, mire Dim​bik íjá​szai ide​ge​sen fész​ke​lőd​ni kezd​tek,
fegy​ve​re​i​ket a nyí​lás sö​tét négy​ze​té​re sze​gez​ve.
– Ju​ba​ir? – ki​ál​tot​ta Cos​ca. – Ju​ba​ir, el​kap​tad? Fe​lelj már, a bü​dös élet​be!
Va​la​mi ki​re​pült, üres kop​pa​nás​sal pat​tant egyet, és a ha​von át a tűz mel​lé gu​-
rult.
– Az meg mi? – kér​dez​te Lor​sen.
Cos​ca vá​gott egy gri​maszt.
– Ju​ba​ir feje.
– A sors nem min​dig ke​gyes – mor​mog​ta Bra​chio.
Még egy fej re​pült ki az aj​tón, és pat​to​gott a tűz​be. Egy har​ma​dik a szom​széd
kuny​hó te​te​jén lan​dolt, az​tán le​gu​rult, és a csa​tor​ná​ban állt meg. Egy ne​gye​dik az
íjá​szok közé esett, mire az egyik bo​tor​kál​va hát​rál​ni kez​dett, és ijed​té​ben egy kö​ze​-
li hor​dó​ba lőt​te a nyi​lát. Újabb és újabb lo​bo​gó hajú, ki​buggya​nó nyel​vű fe​jek ér​-
kez​tek pö​rög​ve tán​col​va, vér​csep​pe​ket spric​cel​ve sza​na​szét.
Az utol​só fej ma​gas​ra pat​tant, az​tán a föl​dön fél​kör​ív​ben meg​ke​rül​te a tü​zet, és
ép​pen Cos​ca mel​lett állt meg. Lor​sent so​sem zak​lat​ta fel egy kis vér​on​tás, de még
neki is el kel​lett is​mer​nie, hogy kis​sé fe​szült lett ilyen lép​té​kű néma bru​ta​li​tást lát​-
va.
 A tá​bor​nok ke​vés​bé bi​zo​nyult finnyás​nak, elő​re​lé​pett, és dü​hö​sen a tűz​be rúg​ta
a fe​jet.
– Hány em​bert ölt meg az két vén ro​ha​dék? – Bár az öreg nyil​ván​va​ló​an vé​nebb
volt mind​ket​te​jük​nél.
– Mos​tan​ra úgy hú​szat.
– Ha így megy to​vább, el​fo​gyunk, baz​meg! – Cos​ca dü​hö​sen for​dult Swor​breck
felé, aki va​dul jegy​ze​telt a fü​ze​té​be. – Maga meg mi a fe​nét íro​gat?
Az író fel​né​zett, oku​lár​é​ja üve​gé​ben a lán​gok tán​ca tük​rö​ző​dött.
– Nos… iga​zán drá​ma​i​ra for​dul​tak az ese​mé​nyek.
– Úgy ta​lál​ja?
Swor​breck bi​zony​ta​la​nul in​tett a le​rom​bolt erőd felé.
– El​jött, hogy meg​ment​se a ba​rát​ját, bár szin​te le​he​tet​len vál​lal​ko​zás​nak tet​-
szett…
– És a ba​rát​ja meg is halt mi​at​ta. Nem úgy van, hogy aki a szin​te le​he​tet​len​re
vál​lal​ko​zik, azt ál​ta​lá​ban ja​vít​ha​tat​lan idi​ó​tá​nak szo​kás te​kin​te​ni, nem pe​dig hős​-
nek?
– A ket​tő kö​zött min​dig is ho​má​lyos volt a ha​tár​vo​nal… – je​gyez​te meg Bra​chio.
Swor​breck fel​emel​te a ke​zét.
– Azért jöt​tem, hogy olyan tör​té​ne​tek​ről szá​mol​has​sak be, me​lyek fel​pezs​dí​tik a
vért…
– És én nem tud​tam ki​elé​gí​te​ni az igé​nye​it? – csat​tant fel Cos​ca. – Er​ről van
szó? Még a kur​va élet​rajz​íróm is cser​ben​hagy! Nyil​ván én le​szek a gaz​em​ber a
könyv​ben, amit ma​gam ren​del​tem, ezt a fe​je​ket le​csap​do​só őrül​tet meg az ege​kig
ma​gasz​tal​ja majd. Mit szólsz eh​hez, Temp​lo​mos? Temp​lo​mos? Hová tűnt az a kur​-
va jo​gász? Te mit szólsz, Bra​chio?
A sty​ri​ai friss könnye​ket tö​rölt le ned​ve​dző sze​me sar​ká​ból.
– Azt hi​szem, el​jött az ide​je, hogy vé​get ves​sünk a ki​len​cuj​jú észak​föl​di bal​la​dá​-
já​nak.
– Vég​re egy okos öt​let! Hoz​zá​tok ide a má​sik csö​vet, azt aka​rom, hogy te​gyé​tek a
föld​del egyen​lő​vé ezt az ál​lí​tó​la​gos erő​döt! La​pít​sá​tok ki ezt a szar​ke​ve​rő mar​hát,
hall​já​tok? Va​la​ki ke​rít​sen ne​kem egy üve​get! A tö​köm tele van, hogy nem vesz​nek
ko​mo​lyan! – Cos​ca ki​ütöt​te a fü​ze​tet Swor​breck ke​zé​ből. – Olyan nagy ké​rés az a
kis tisz​te​let? – Fel​po​foz​ta az élet​rajz​írót, aki le​hup​pant a hóba, és cso​dál​koz​va
érin​tet​te az ar​cá​hoz a te​nye​rét.
– Mi ez a zaj? – Lor​sen fel​emelt kéz​zel in​tet​te csend​re a töb​bi​e​ket. Menny​dör​-
gés​sze​rű ro​baj hal​lat​szott a sö​tét​ség​ből, egy​re han​go​sab​ban. Lor​sen ide​ge​sen hú​-
zó​dott a leg​kö​ze​leb​bi kuny​hó ár​nyé​ká​ba.
 – A kur​va élet​be! – szólt Dim​bik.
Egy izzó te​kin​te​tű ló csör​te​tett elő az éj​sza​ká​ból, az​tán egy pil​la​nat​tal ké​sőbb
több​tu​cat​nyi má​sik kö​vet​te. Az ál​la​tok for​ron​gó tö​me​ge a domb​ol​da​lon le​fe​lé szá​-
guld​va vág​ta​tott a tá​bor irá​nyá​ba, a le​zú​du​ló ló​hús ir​dat​lan tö​me​gé​nek nyo​má​ban
ma​gas​ra szállt a hó.
Az em​be​rek el​dob​ták a fegy​ve​re​i​ket, és fu​tás​nak ered​tek, két​ség​be​eset​ten ke​res​-
ve fe​de​zé​ket. Lor​sen meg​bot​lott sa​ját ka​bát​ja szár​nyá​ban, és el​te​rült a föl​dön.
Kur​jon​ga​tást hal​lott, és Édes Da​bot pil​lan​tot​ta meg, aki a mé​nes vé​gén lo​va​golt,
majd va​dul vi​gyo​rog​va meg​emel​te a ka​lap​ját, mi​előtt irányt vál​tott, hogy meg​ke​-
rül​je a tá​bort. A lo​vak vi​szont már az épü​le​tek kö​zött jár​tak. És el​sza​ba​dult a po​-
kol. A kö​pü​lő, csat​to​gó, zúzó pa​ták, a tom​bol​va nye​rí​tő, rúg​ka​pá​ló, ágas​ko​dó,
meg​bok​ro​so​dott ál​la​tok pok​la. Lor​sen te​he​tet​le​nül la​pult a leg​kö​ze​leb​bi ka​lyi​ba fa​-
lá​hoz, tíz kör​mé​vel ka​pasz​kod​va a dur​vá​ra fű​ré​szelt fába.
Va​la​mi el​ta​lál​ta a fe​jét, majd​nem a föld​re ke​rült, de min​den ere​jét össze​szed​ve
si​ke​rült tal​pon ma​rad​nia, mi​köz​ben olyan zaj tá​madt, mint​ha a vi​lág ért vol​na vé​-
get kö​rü​löt​te. Még a föld is re​me​gett a meg​va​dult ál​la​tok tö​me​ge alatt. Zi​hál​va
kap​kod​ta a le​ve​gőt, han​go​sa​kat nyö​gött, az​tán olyan erő​vel szo​rí​tot​ta össze a szá​-
ját meg a sze​mét, hogy az már fájt, fa szál​kái, por szem​cséi és kö​vek szi​lánk​jai vá​-
gód​tak éle​sen az ar​cá​nak.
Az​tán hir​te​len csend lett. Lük​te​tő, fül​si​ke​tí​tő csend. Lor​sen el​vált a vis​kó fa​lá​tól,
tán​to​rog​va tett egy-két lé​pést a pa​ták kö​pül​te sár​ban, és hu​nyo​rog​va me​redt a ho​-
má​lyos füst​be.
– El​ker​get​ték a lo​va​kat – mor​mog​ta.
– Tény​leg, baz​meg? – or​dí​tot​ta Cos​ca, aki egy kö​ze​li ajtó mö​gül bo​tor​kált elő.
A tá​bort tel​je​sen fel​dúl​ták a meg​va​dult ál​la​tok. Jó pár sá​tor egy​sze​rű​en meg​-
sem​mi​sült, a tar​tal​mát – em​be​re​ket és hol​mi​kat egy​aránt – be​le​ta​pos​ták a hóba. A
szét​lőtt erőd to​vább​ra is füs​töl​gött. Két kuny​hó lán​gok​ban állt, a te​te​jük​ről égő
szal​ma hul​lott a föld​re, ahol ki​sebb tü​ze​ket lob​ban​tott fel. Az épü​le​tek kö​zött tes​-
tek he​ver​tek, el​ti​port fér​fi​ak és nők, ki több, ki ke​ve​sebb ru​há​ban. A se​be​sül​tek fáj​-
dal​ma​san üvöl​töt​tek, vagy ká​bán, vé​re​sen tán​to​rog​tak. Itt-ott egy sé​rült ló fe​küdt a
föl​dön és rug​da​ló​zott erőt​le​nül.
Lor​sen meg​érin​tet​te a feje búb​ját. A haja ra​gadt a vér​től, egy vé​ko​nyan csor​gó
csík a hom​lo​kát csik​lan​doz​ta.
– Az a ki​ba​szott Édes Dab! – vi​cso​rí​tot​ta Cos​ca.
– Meg​mond​tam, hogy kü​lön​le​ges em​ber hí​ré​ben áll – mor​mog​ta Swor​breck,
mi​köz​ben ki​ha​lász​ta meg​vi​selt fü​ze​tét a sá​ros hó​ból.
– Ta​lán ki kel​lett vol​na fi​zet​nünk a jus​sát – mor​fon​dí​ro​zott Nyá​jas.
– El​vi​he​ted neki, ha gon​do​lod. – Cos​ca fel​emel​te a mu​ta​tó​uj​ját. – A… ko​csi​ban
van. – Hi​tet​len​ke​dő nyö​ször​gés​be ful​ladt a hang​ja.
 A fém​le​me​zek​kel bo​rí​tott ko​csi, amit Pike elöl​já​ró aján​dé​ko​zott a se​reg​nek, a
ko​csi, ami​ben a tűz​ve​tő csö​ve​ket szál​lí​tot​ták, a ko​csi, ahol a sár​kány né​pé​nek ir​-
dat​lan kin​csét he​lyez​ték biz​ton​ság​ba…
A ko​csi el​tűnt. Az erőd mel​lett csak egy szem​be​szö​kő​en üres fe​ke​te folt lát​szott.
– Hol van? – Cos​ca fél​re​lök​te az út​já​ból Swor​brec​ket, és a ko​csi hűlt he​lyé​hez
ro​hant. A hó​ban és a sár​ban a pa​ta​nyo​mok kö​zött tö​ké​le​te​sen ki​raj​zo​ló​dott a két
ke​rék hagy​ta vá​jat, amint a bi​ro​dal​mi út felé tar​tot​tak.
– Bra​chio! – Cos​ca hang​ja egy​re éle​sebb és éle​sebb lett, amíg már leg​in​kább
őrült si​koly​ra em​lé​kez​te​tett. – Ke​ríts né​hány ki​kúrt lo​vat, és in​dul​ja​tok utá​nuk!
A sty​ri​ai rá​me​redt.
– Maga akar​ta, hogy kö​zös ka​rám​ba zár​juk őket. Min​det el​haj​tot​ták!
– Né​hány biz​to​san le​sza​kadt a mé​nes​től. Ke​rít​se​tek fél tu​ca​tot, és in​dul​ja​tok a
gaz​em​be​rek után! Azon​nal! Azon​nal! Azon​nal! – Egy adag ha​vat rú​gott Bra​chio
felé, és kis hí​ján has​ra esett köz​ben. –Hol a fe​né​ben van Temp​lo​mos?
Nyá​jas, aki ed​dig a ke​rék​nyo​mo​kat ta​nul​má​nyoz​ta, most fel​húz​ta a szem​öl​dö​-
két.
Cos​ca ököl​be szo​rí​tot​ta resz​ke​tő ke​zét.
– Aki csak tud, ké​szül​jön fel az in​du​lás​ra!
Dim​bik ag​go​dal​ma​san né​zett össze Lor​sen​nel.
– Gya​log? Egé​szen Rán​cig?
– Út​köz​ben majd össze​szed​jük a lo​va​kat!
– És mi lesz a se​be​sül​tek​kel?
– Azok, akik ké​pe​sek gya​lo​gol​ni, ve​lünk jö​het​nek. És mi​nél töb​ben ma​rad​nak
itt, an​nál több kincs jut ne​künk. Most pe​dig moz​gás, te át​ko​zott ba​rom!
– Igen​is, uram – dör​mög​te Dim​bik, majd le​vet​te, és sa​va​nyú kép​pel el​ha​jí​tot​ta a
váll​sza​lag​ját, ami jó ide​je amúgy is el​ron​gyo​ló​dott már, most pe​dig még trá​gyá​val
is össze​ken​te, ami​kor el​ug​rott a vág​ta​tó lo​vak elől.
Nyá​jas az erőd felé in​tett a fe​jé​vel.
– És az észak​föl​di?
– Sza​rok én az észak​föl​di​re – szi​szeg​te Cos​ca. – Önt​sé​tek le az épü​le​tet olaj​jal,
az​tán gyújt​sá​tok fel. El​lop​ták az ara​nyun​kat! El​lop​ták az ál​ma​i​mat, ér​ted? – Mo​-
gor​ván né​zett a bi​ro​dal​mi út irá​nyá​ba, ahol a ke​rék​nyo​mok a sö​tét​be vesz​tek. –
Nem va​gyok haj​lan​dó még egy​szer po​fá​ra esni.
Lor​sen el​len​állt a kí​sér​tés​nek, és nem is​mé​tel​te el a tá​bor​nok sza​va​it, mi​sze​rint
a sors nem min​dig ke​gyes. In​kább meg​vár​ta, amíg az in​du​lás​hoz ké​szü​lő​dő zsol​do​-
sok egy​mást ta​szi​gál​va odébb​áll​nak, és meg​állt az erőd mel​lett, Con​thus ki​csa​va​ro​-
dott, el​fe​le​det​ten he​ve​rő holt​tes​te fö​lött.
– Mi​lyen kár érte! – mo​rog​ta. A do​log min​den el​kép​zel​he​tő ér​tel​mé​ben. De Lor​-
sen ink​vi​zí​tor min​dig is gya​kor​la​ti​as em​ber volt, aki nem ret​tent meg a ne​héz​sé​-
gek​től és a ke​mény mun​ká​tól. Fog​ta a csa​ló​dott​sá​gát, és be​le​gyö​mö​szöl​te abba a
kis pakk​ba a két​sé​ge​i​vel együtt, az​tán in​kább azon kez​dett gon​dol​kod​ni, mit le​het​-
ne ki​hoz​ni eb​ből a hely​zet​ből.
– Ezért még meg​fi​zetsz, Cos​ca – mor​mog​ta a tá​bor​nok háta felé pil​lant​va. –
Ezért még meg​fi​zetsz.
 Sehová sebesen

Az ir​dat​lan mé​re​tű ko​csi​ban min​den egyes sze​gecs, min​den egyes csap​ágy, desz​ka
és csa​var mo​cor​gott, ko​po​gott, nyi​kor​gott. Az őrült hang​za​var olyan fül​si​ke​tí​tő
volt, hogy Temp​lo​mos a sa​ját ha​lál​ra vált si​ko​lya​it is alig hal​lot​ta. A bak fo​lya​ma​-
to​san gye​pál​ta a hát​só​ját, és úgy do​bál​ta ide-oda, mint egy ha​lom ol​csó ron​gyot,
az​zal fe​nye​ge​tett, hogy ki​ráz​za a fo​ga​kat a fe​jé​ből. A sö​tét​ből elő​buk​ka​nó fa​ágak
ütöt​ték-ver​ték őket, be​le​mar​tak a ko​csi ol​da​lá​ba, Temp​lo​mos ar​cát kar​mol​ták. Az
egyik még Szen​de ka​lap​ját is le​so​dor​ta, és a nő haja most fo​lya​ma​to​san az arca
előtt le​be​gett, ahogy tág​ra nyílt szem​mel me​redt az előt​tük vág​ta​tó útra, mi​köz​ben
vér​fa​gyasz​tó át​ko​kat szórt a lo​vak​ra.
Temp​lo​mos ret​te​gett be​le​gon​dol​ni, mi​lyen el​ké​pesz​tő sú​lyú fa, fém és min​de​nek
fe​lett arany te​te​jén ülve zúg​nak le​fe​lé a hegy​ol​da​lon. Gya​ní​tot​ta, hogy a jár​mű​nek
már​is töb​bet kell el​vi​sel​ne, mint ami​re a mér​nö​kök min​den tu​dá​su​kat be​vet​ve ké​-
pes​sé tet​ték, és ha​ma​ro​san da​rab​ja​i​ra hul​lik, el​pusz​tít​va mind​ket​te​jü​ket. De a ret​-
te​gés amúgy is Temp​lo​mos éle​té​nek ré​szét ké​pez​te, és mi mást te​he​tett vol​na,
mint hogy tel​jes erő​ből ka​pasz​ko​dik ebbe a ha​lál​ko​csi​ba, mi​köz​ben az iz​mai az
ujja he​gyé​től a hón​al​já​ig szin​te ég​tek, a gyom​ra pe​dig for​gott az ital​tól meg a fé​le​-
lem​től. Még azt sem tud​ta el​dön​te​ni, hogy csu​kott vagy nyi​tott szem​mel ret​teg-e
job​ban.
– Ka​pasz​kodj! – or​dí​tott rá Szen​de.
– Sze​rin​ted mi a tö​kö​met…
A nő meg​rán​tot​ta a fék​kart, csiz​má​ját a láb​tá​masz​nak, a vál​lát pe​dig a bak tám​-
lá​já​nak fe​szí​tet​te, nya​ká​nak min​den izma ki​duz​zadt az erő​fe​szí​tés​től. A ke​rék​ab​-
ron​csok úgy si​kí​tot​tak, mint a hol​tak a po​kol​ban, a két​ol​dalt fel​rep​pe​nő szik​rák
csak a csá​szár szü​le​tés​nap​ján ren​de​zett tű​zi​já​ték​hoz vol​tak fog​ha​tók. Szen​de a má​-
sik ke​zé​vel meg​húz​ta a gyep​lőt, és az egész vi​lág el​for​dult kö​rü​löt​tük, az​tán fel is
bo​rult, és két ke​rék bú​csút is mon​dott az alat​tuk szá​gul​dó föld​nek.
Le​las​sult az idő. Temp​lo​mos si​kí​tott. Szen​de si​kí​tott. A ko​csi si​kí​tott. A ka​nyart
öve​ző fák va​dul szá​gul​dot​tak fe​lé​jük, kö​zöt​tük ott várt a ha​lál. Az​tán a ke​re​kek
megint le​hup​pan​tak, Temp​lo​mos kis hí​ján le​re​pült a vág​ta​tó lo​vak közé, el​ha​rap​ta
a nyel​vét, az​tán még a kö​vet​ke​ző ki​ál​tás is a tor​kán akadt, ahogy vissza​zu​hant a
bak​ra.
Szen​de ki​en​ged​te a fé​ket, és en​ge​dett ki​csit a szá​ron.
– Le​het, hogy ezt egy ki​csit túl gyor​san vet​tük be – or​dí​tot​ta Temp​lo​mos fü​lé​be.
 A ret​te​gés és a di​a​dal kö​zött min​dig is el​mo​só​dott a ha​tár​vo​nal – és Temp​lo​mos
most azon kap​ta ma​gát, hogy át is lép​te. A le​ve​gő​be ök​lö​zött, és el​kur​jan​tot​ta ma​-
gát.
– Kapd be, Cos​caaaaaaa! – Ad​dig üvöl​tött, amíg ki​fo​gyott a szusz​ból, és kap​kod​-
nia kel​lett le​ve​gő után.
– Job​ban ér​zed ma​gad? – kér​dez​te Szen​de.
– Élek! Sza​bad va​gyok! Gaz​dag va​gyok! – Is​ten egé​szen biz​to​san lé​te​zik, még​-
hoz​zá egy jó​in​du​la​tú, meg​ér​tő, ked​ves nagy​pa​pa, aki most is mo​so​lyog​va néz le rá
ép​pen. „Előbb-utóbb kez​de​ned kell ma​gad​dal va​la​mit, kü​lön​ben so​sem vi​szed
sem​mi​re”, mond​ta nem​rég Cos​ca. Temp​lo​mos kí​ván​csi volt rá, hogy va​jon erre
gon​dolt-e az öreg. Nem tűnt va​ló​szí​nű​nek. Meg​ra​gad​ta Szen​dét, fé​lig ma​gá​hoz
ölel​te, és a fü​lé​be ki​ál​tott. – Si​ke​rült!
– Biz​tos vagy ben​ne? – kér​dez​te a nő.
– Nem si​ke​rült?
– Ez csak a könnyeb​bik ré​sze volt.
– Hm?
– Nem fog​nak csak úgy fut​ni hagy​ni ben​nün​ket – ki​ál​tot​ta túl Szen​de a szél zú​-
gá​sát, ahogy megint gyor​sí​tott a tem​pón. – Ná​lunk van a pén​zük. És meg​aláz​tuk
őket.
– Utá​nunk fog​nak jön​ni – ál​la​pí​tot​ta meg Temp​lo​mos.
– Ép​pen ez volt a cé​lunk!
Temp​lo​mos óva​to​san hát​ra​pil​lan​tott, és na​gyon sze​re​tett vol​na ke​vés​bé ré​szeg
len​ni. Csak a zör​gő hát​só​ke​re​kek ál​tal fel​vert ha​vat és sa​rat lát​ta, két​ol​dalt a fák
be​le​vesz​tek a sö​tét​ség​be.
– Vi​szont nin​cse​nek lo​va​ik, igaz? – Temp​lo​mos hang​ja a mon​dat vé​gé​re re​-
mény​te​li nyü​szí​tés​sé vé​ko​nyult.
– Édes le​las​sí​tot​ta őket, de at​tól még jön​ni fog​nak. Ez a ba​tár meg nem va​la​mi
gyors.
Temp​lo​mos még egy​szer hát​ra​pil​lan​tott, és azt kí​ván​ta, hogy bár ré​sze​gebb len​-
ne. A di​a​dal és a ret​te​gés kö​zött min​dig is vé​kony volt a ha​tár​vo​nal, és ő most se​-
be​sen tar​tott vissza a má​sik ol​dal​ra.
– Ta​lán meg kel​le​ne ál​lí​ta​nunk a ko​csit, és to​vább​me​het​nénk két ló​val. Itt hagy​-
hat​nánk a pénzt. Leg​alább​is a nagy ré​szét…
– Időt kell hagy​nunk Bá​rány​nak és Sa​vi​a​nus​nak, el​fe​lej​tet​ted?
– Ja igen. Tény​leg. – A me​rész ön​fel​ál​do​zás​sal az a gond, hogy me​rész​ség​re van
hoz​zá szük​ség és ön​fel​ál​do​zás​ra. És egyik sem volt meg​ha​tá​ro​zó ele​me Temp​lo​-
mos alap​ter​mé​sze​té​nek. A kö​vet​ke​ző zök​ke​nés​nél izzó oká​dék to​lult fel a tor​ká​ba,
pró​bál​ta vissza​nyel​ni, de ful​la​doz​ni kez​dett, kö​hö​gő​görcs fog​ta el, az​tán be​le​re​me​-
gett, ahogy az ége​tő ér​zés egé​szen az or​rá​ig ha​tolt. Fel​né​zett az égre, ahon​nan el​-
tűn​tek a csil​la​gok, és a fe​ke​te​ség he​lyét a kö​ze​le​dő haj​nal szür​ke​sé​ge vet​te át.
– Hinnye! – Újabb ka​nyar buk​kant elő a fél​ho​mály​ból, és Szen​de megint csi​ko​-
rog​va rán​tot​ta be a fé​ket. Temp​lo​mos hal​lot​ta, ahogy a ra​ko​mány csúsz​va, csö​rög​-
ve ló​dul meg mö​göt​tük, és a ko​csi irány​vál​toz​ta​tá​sá​ról tu​do​mást sem véve, igyek​-
szik egye​ne​sen ha​lad​ni to​vább, hogy ma​gá​val ránt​sa őket a hegy al​ján rá​juk váró
biz​tos pusz​tu​lás​ba.
Ami​kor is​mét egye​nes​be ke​rül​tek, ir​dat​lan reccse​nés hal​lat​szott, Szen​de pe​dig
meg​bil​lent a ba​kon, fél lába a le​ve​gő​ben ka​lim​pált, és fé​lig-med​dig már le is bil​lent
a ko​csi​ról. Temp​lo​mos keze össze​zá​ró​dott Szen​de öve kö​rül, és vissza​húz​ta a nőt a
bak​ra, köz​ben a Szen​de vál​lán át​ve​tett íj vége majd ki​szúr​ta a ke​zét, ahogy egy​-
más​nak dől​tek.
Szen​de fel​tar​tott va​la​mit. A fék​kar volt az. Vi​tat​ha​tat​la​nul le​tört a he​lyé​ről.
– Hát er​ről ennyit.
– Ak​kor most mit csi​ná​lunk?
Szen​de hát​ra​dob​ta a vál​la fö​lött a fa​da​ra​bot, ami az​tán pat​tant ket​tőt a föl​dön,
és se​be​sen el​tűnt mö​göt​tük az úton.
– Nem ál​lunk meg.
A ko​csi ki​szá​gul​dott a fák kö​zül, és meg​ér​ke​zett a fenn​sík​ra. A haj​nal első su​ga​-
rai már meg​je​len​tek ke​le​ten, hogy az eget fa​kó​kék​re, a fel​hők csík​ja​it fakó ró​zsa​-
szín​re fes​sék, a sík vi​dé​ket bo​rí​tó fa​gyott ha​von pe​dig szik​rá​kat ves​se​nek.
Szen​de ke​mé​nyen bánt a gyep​lő​vel, és megint szi​dal​maz​ni kezd​te a lo​va​kat, amit
Temp​lo​mos kis​sé igaz​ság​ta​lan​nak ta​lált, amíg eszé​be nem ju​tott, hogy ál​ta​lá​ban az
ő ese​té​ben is mennyi​vel ha​té​ko​nyabb​nak bi​zo​nyult a szi​dás a biz​ta​tás​nál. Az ál​la​-
tok le​szeg​ték a fe​jü​ket, a sö​ré​nyük lo​bo​gott, a ko​csi pe​dig még se​be​seb​ben sza​ladt.
A sík te​re​pen egy​re gyor​sab​ban és gyor​sab​ban fo​rog​tak a ke​re​kek, a hó​lep​te alj​nö​-
vény​zet el​szá​gul​dott mel​let​tük. A szél va​dul fújt Temp​lo​mos ar​cá​ba, meg​töl​töt​te
fa​gyos or​rát.
Előt​tük a tá​vol​ban lo​vak szé​led​tek szét a fenn​sí​kon. Édes és Síró Szik​la nyil​ván
még elő​rébb járt a mé​nes java ré​szé​vel. Nem ju​tott ugyan ne​kik a sár​kány kin​csé​-
ből nyug​dí​jas ko​ruk​ra, de tisz​tes pro​fit​ra te​het​nek szert, ha el​ad​ják a két​száz há​-
tast. Ha ál​la​tok​ról van szó, ezen a vi​dé​ken az em​be​rek​nek fon​to​sabb az ár, mint az,
hogy hon​nan szár​maz​nak.
– Kö​vet ben​nün​ket va​la​ki? – kér​dez​te Szen​de, le sem véve te​kin​te​tét az út​ról.
Temp​lo​mos​nak si​ke​rült elég idő​re le​fej​te​nie a ke​zét a bak​ról, hogy fel​áll​jon, és
ves​sen egy pil​lan​tást hát​ra​fe​lé. Csak a fák szag​ga​tott fe​ke​te​sé​gét lát​ta, meg a se​be​-
sen te​re​bé​lye​se​dő sík fe​hér​sé​get köz​tük és a ko​csi kö​zött.
– Nem! – ki​ál​tott, ahogy kez​dett megint vissza​jön​ni az ön​bi​zal​ma. – Sen​ki…
Várj! – Moz​gást lá​tott. Egy lo​vas. – Édes is​te​nem! – mor​mog​ta, és az imén​ti ön​bi​-
za​lom​nak egy szem​vil​la​nás alatt nyo​ma ve​szett. Töb​ben is jöt​tek. – Édes is​te​nem!
– Há​nyan van​nak?
– Hár​man! Nem! Öten! Nem! He​ten! – Még min​dig pár száz lé​pés​nyi​re jár​tak
mö​göt​tük, de egy​re kö​ze​led​tek. – Édes is​te​nem! – mond​ta megint, ahogy vissza​-
hup​pant a zö​työ​gő bak​ra. – Na, most ak​kor mi a terv?
– Már rég túl va​gyunk azon a pon​ton, amed​dig bár​mit is el​ter​vez​tünk.
– Volt egy olyan kel​le​met​len ér​zé​sem, hogy ezt fo​god mon​da​ni.
– Fogd meg! – ki​ál​tot​ta Szen​de, és Temp​lo​mos ke​zé​be nyom​ta a szá​rat.
Temp​lo​mos el​rán​tot​ta a ke​zét.
– És mit csi​nál​jak vele?
– Nem tudsz haj​ta​ni?
– Rosszul.
– Azt hit​tem, csi​nál​tál már min​dent.
– Rosszul!
– Ak​kor most áll​junk meg, és ad​jak ne​ked pár ki​ba​szott lec​két? Hajts! – Szen​de
elő​vet​te a ké​sét az övé​ből, és azt is fel​kí​nál​ta. – De eset​leg har​col​hatsz is.
Temp​lo​mos nyelt egyet. Az​tán át​vet​te a gyep​lőt.
– Haj​tok. – Is​ten egé​szen biz​to​san lé​te​zik, még​hoz​zá ge​nya kis mó​ka​mes​ter, aki
ép​pen szét​rö​hö​gi szent​sé​ges be​lét Temp​lo​mo​son. Rá​adá​sul nem is elő​ször.
Szen​de azon gon​dol​ko​dott, va​jon mennyi idő ment el az éle​té​ből arra, hogy a leg​-
utób​bi dön​té​se mi​att bán​kó​dott. A dol​gok ál​lá​sa sze​rint ma is ugyan​ezt a régi ba​-
ráz​dát fog​ja szán​ta​ni.
Meg​fog​ta a fa​kor​lá​tot, és fel​ka​pasz​ko​dott a ko​csi kát​ránnyal bo​rí​tott te​te​jé​re,
ami úgy ug​rált alat​ta, mint a bika, ami​kor igyek​szik le​dob​ni ma​gá​ról a há​tán ülő
em​bert. Szen​de a ko​csi há​tul​já​hoz tán​tor​gott, a vál​lá​ról a ke​zé​be ráz​ta az íját, fél​-
re​sö​pör​te a sze​mé​ből a szél​ben csap​ko​dó ha​ját, és hu​nyo​rog​va né​zett hát​ra a fenn​-
sí​kon.
– A pi​csá​ba! – mor​mog​ta.
A lo​va​sok he​ten vol​tak, ahogy Temp​lo​mos mond​ta, és se​be​sen kö​ze​lí​tet​tek. Nem
volt más dol​guk, csak hogy meg​előz​zék a ko​csit, le​szed​je​nek egy-két lo​vat a csa​pat​-
ból, és min​den​nek vége. Még lő​tá​vo​lon kí​vül vol​tak, rá​adá​sul Szen​de ez​zel az erő​-
vel egy sod​rás​ban tán​co​ló tu​taj​ról is meg​cé​loz​hat​ta őket. Jól bánt az íj​jal, de cso​-
dák​ra ő sem volt ké​pes. Te​kin​te​te a te​tő​ben nyí​ló csa​pó​aj​tó​ra té​vedt, le​dob​ta az
íjat, négy​kéz​láb oda​kú​szott, majd elő​húz​ta a kard​ját, és be​fe​szí​tet​te a la​kat pánt​ja
alá. Túl erős és ne​héz volt. Vi​szont a zsa​né​rok​nál gon​dat​la​nul ken​ték fel a kát​-
rányt, és a fa fé​lig el​kor​hadt alat​tuk. Szen​de be​le​döf​te a kard​ját, meg​for​gat​ta, és a
fém alá nyúl​va fe​szí​tet​te ki​fe​lé a zsa​nért.
– Kö​vet​nek még ben​nün​ket? – hal​lat​szott Temp​lo​mos or​dí​tá​sa.
– Nem! – szűr​te össze​szo​rí​tott fo​gai kö​zött Szen​de, ahogy a csa​pó​aj​tó alá ékel​te
a kard​ját, és le​fe​lé nyom​ta a mar​ko​la​tot. – Min​det meg​öl​tem!
– Tény​leg?
– Nem. Kur​vá​ra nem! – Szen​de egy​szer​re a fe​ne​ké​re hup​pant, ahogy a csa​pó​aj​tó
le​pat​tant a zsa​né​rok​ról. El​dob​ta az ala​po​san meg​gör​bült kar​dot, fel​nyi​tot​ta a csa​-
pó​aj​tót, és ne​ki​lá​tott, hogy le​másszon a sö​tét​be. A ko​csi át​döc​cent va​la​min, óri​á​sit
ug​rott, mire Szen​de el​en​ged​te a lét​rát, és arc​cal elő​re a pad​ló​ra zu​hant.
Fény özön​lött be oda​fent​ről a kes​keny ab​la​ko​kat fedő zsa​luk kö​rü​li ré​se​ken. Két​-
ol​dalt ne​héz, rá​csok​kal le​zárt pol​co​kat rög​zí​tet​tek a fal​hoz, eze​ket össze​vissza ug​-
rá​ló, pat​to​gó lá​dák, do​bo​zok és nye​reg​tás​kák töl​töt​ték meg, amik​ben el sem fért a
ren​ge​teg csi​lin​ge​lő kincs, úgy​hogy még a desz​ka​pad​ló​ra is bő​ség​gel ju​tott a ra​gyo​-
gó arany​ból, a szik​rá​zó ék​kö​vek​ből meg az ér​mék​ből. Ennyi pénz​ből ki​telt vol​na öt
ki​rály vált​ság​dí​ja, és a ma​ra​dék​ból fu​tot​ta vol​na még egy-két pa​lo​tá​ra is. Zsá​kok is
he​ver​tek a föl​dön, ahogy Szen​de rá​juk te​nye​relt, ro​po​gott ben​nük a pénz. Fel​állt,
ide-oda len​dült a pol​cok kö​zött, ahogy a ko​csi jobb​ra-bal​ra im​boly​gott nyi​kor​gó
ru​gó​in, az​tán a hát​só aj​tók köz​ti fé​nyes csík​hoz von​szol​ta a leg​kö​ze​leb​bi zsá​kot.
Po​ko​li ne​héz volt, de ren​ge​teg zsák​kal meg​bir​kó​zott a maga ide​jé​ben, és nem
hagy​hat​ta, hogy ép​pen ez fog​jon ki raj​ta.
Ká​rom​kod​va sza​ba​dí​tot​ta ki a re​te​sze​ket, a hom​lo​kán ki​üt​kö​zött az iz​zad​ság.
Vé​gül meg​ra​gad​ta maga mel​lett a rá​csot, és ki​rúg​ta az aj​tót. Be​vá​gott a szél, a
fenn​sík fé​nyes, üres fe​hér​sé​ge meg​nyílt előt​te. A ke​re​kek​ről fel​ve​rő​dő ha​von ke​-
resz​tül lát​ta a lo​va​sok fe​ke​tén ki​raj​zo​ló​dó kör​vo​na​la​it. Már kö​ze​lebb jár​tak. Sok​kal
kö​ze​lebb.
Elő​kap​ta a ké​sét, fel​ha​sí​tot​ta a zsá​kot, be​le​nyúlt, és ki​do​bott a ko​csi há​tul​ján egy
ma​rok​nyi pénzt, az​tán még egyet, az​tán a má​sik keze kö​vet​ke​zett, az​tán mind​ket​tő
egy​szer​re. Úgy do​bál​ta az ara​nyat, mint​ha ma​go​kat vet​ne a ta​nyán. Er​ről eszé​be
ju​tott, mennyit har​colt ban​di​ta​ként, mennyit gür​cölt gaz​da​ként, mennyi al​ku​do​-
zott ke​res​ke​dő​ként, és mind​ezt tö​re​dé​ké​ért an​nak, amit most egyet​len pil​la​nat
alatt el​ha​jí​tott. A kö​vet​ke​ző ma​rok​nyi pénzt a zse​bé​be dug​ta, mert hát – nos, mi​ért
ne hal​na meg gaz​da​gon? Az​tán ki​ha​jí​tot​ta az utol​só adag ér​mét is, el​dob​ta a zsá​-
kot, és hát​ra​in​dult re​pe​tá​ért.
A ko​csi meg​ug​rott egy ke​rék​nyom​ban, ami​től Szen​de fel​re​pült a le​ve​gő​be, be​-
ver​te a fe​jét az ala​csony mennye​zet​be, az​tán el​te​rült a föl​dön.
Egy pil​la​na​tig for​gott vele a vi​lág, az​tán fel​tá​pász​ko​dott, és a csap​ko​dó aj​tó​hoz
von​szol​ta a kö​vet​ke​ző zsá​kot, mi​köz​ben ká​rom​kod​va szid​ta a ko​csit, a mennye​ze​-
tet, a vér​ző fe​jét. Ne​ki​ve​tet​te a há​tát a rá​csok​nak, és a csiz​má​já​val ki​ta​szí​tot​ta a
zsá​kot, ami fel​ha​sadt a hó​ban, és ara​nyat szórt szét az üres sík​sá​gon.
Két lo​vas meg​állt, az egyik már le is ug​rott a nye​reg​ből, négy​kéz​láb kezd​te gyűj​-
tö​get​ni az ér​mé​ket, és gyor​san bele is ol​vadt a messze​ség​be. A töb​bi​ek vi​szont vág​-
tat​tak to​vább, el​szán​tab​ban, mint Szen​de re​mél​te. Ennyit a re​mé​nyek​ről. A leg​kö​-
ze​leb​bi zsol​dos​nak már szin​te az ar​cát is ki tud​ta ven​ni lova le​sze​gett feje fö​lött.
Hagy​ta, hadd csap​kod​jon to​vább az ajtó, az​tán fel​ka​pasz​ko​dott a lét​rán, és megint
ki​má​szott a te​tő​re.
– Kö​vet​nek még? – kér​dez​te or​dít​va Temp​lo​mos.
– Igen!
– Mit csi​nálsz?
– Pi​hen​gé​lek egyet, baz​meg, mi​előtt ide​ér​nek.
A ko​csi ki​et​len vi​dé​ken szá​gul​dott to​vább, a fenn​sí​kot kes​keny pa​ta​kok szab​dal​-
ták fel, ha​tal​mas szik​lák és torz kő​osz​lo​pok tar​kí​tot​ták. Az út egy se​kély völgy​ben
ha​ladt to​vább, két​ol​dalt a dom​bok vil​lám​gyor​san ro​han​tak el mel​let​tük, a ke​re​kek
han​go​sab​ban zö​rög​tek, mint va​la​ha. Szen​de a keze fe​jé​vel le​tö​röl​te a vért a hom​lo​-
ká​ról, hát​ra​kú​szott a bil​le​gő te​tőn, az​tán megint fel​vet​te az íját, és elő​hú​zott egy
nyíl​vesszőt. Egy da​ra​big csak fe​küdt ott, és zi​hál​va vet​te a le​ve​gőt.
Jobb meg​ten​ni, mint örök​ké fél​ni tőle. Jobb meg​ten​ni.
Fel​tér​delt. A leg​kö​ze​leb​bi lo​vas már csak úgy öt​lé​pés​nyi​re volt a csap​ko​dó aj​tók​-
tól. Ész​re​vet​te őt, a sze​me el​ke​re​ke​dett. Sár​gás haja volt, szé​les álla, az ar​cát ki​-
csíp​te a szél. Szen​dé​nek úgy rém​lett, egy​szer lát​ta le​ve​let írni Ki​lá​tó​ban. Sírt írás
köz​ben. Szen​de mell​be lőt​te a lo​vat. Az ál​lat hát​ra​ve​tet​te a fe​jét, lá​bai össze​akad​-
tak, és ló meg lo​va​sa együtt zu​han​tak a föld​re, újra meg újra át​for​dul​tak, a szí​jak
és a csa​tok össze​ga​ba​lyod​va csap​kod​tak. A töb​bi​ek ki​ke​rül​ték el​esett tár​su​kat,
Szen​de pe​dig vissza​bújt a kor​lát mögé, hogy újabb nyíl​vesszőt ve​gyen elő. Köz​ben
mint​ha Temp​lo​mos mor​mo​gá​sát hal​lot​ta vol​na.
– Imád​ko​zol? – kér​dez​te tőle.
– Nem!
– Pe​dig itt len​ne az ide​je. – Újra fel​buk​kant, mire egy nyíl​vessző fú​ró​dott köz​-
vet​le​nül mel​let​te a fába. A lo​vas alak​ja fe​ke​tén raj​zo​ló​dott ki oda​fent a völgy pe​re​-
mén, az ég​bolt kék​sé​ge előtt, most már csep​pet sem volt le​ma​rad​va mö​göt​tük,
ahogy mes​te​ri ügyes​ség​ről téve ta​nú​bi​zony​sá​got fel​állt a ken​gyel​ben, és már​is is​-
mét meg​fe​szí​tet​te a húrt.
– A pi​csá​ba! – Szen​de a föld​re ve​tet​te ma​gát, a nyíl​vessző át​szállt a feje fö​lött, és
a má​sik ol​da​lon be​le​állt a kor​lát​ba. Pil​la​na​tok​kal ké​sőbb egy má​sik is csat​la​ko​zott
hoz​zá. Szen​de most már hal​lot​ta a töb​bi lo​vast is, amint ki​a​bál​va be​szél​tek egy​-
más​sal, köz​vet​le​nül a ko​csi mö​gött. Fel​emel​te a fe​jét, hogy ki​les​sen, de egy nyíl​-
hegy je​lent meg két desz​ka kö​zött, alig egy te​nyér​nyi​re az ar​cá​tól, és újra le kel​lett
buk​nia. Lá​tott már dzsin​ne​ket, akik na​gyon tud​tak ló​hát​ról nyi​laz​ni, de ennyi​re
egyik sem ér​tet​te a dol​got. Ez így egy​sze​rű​en kur​vá​ra igaz​ság​ta​lan volt. De az élet​-
re-ha​lál​ra zaj​ló küz​del​mek ese​té​ben soha nem el​vár​ha​tó alap​elv, hogy igaz​sá​go​sak
le​gye​nek.
 Fel​aj​zot​ta hát az íját, vett egy mély lé​leg​ze​tet, és ki​dug​ta a fegy​vert a kor​lát fölé.
Azon​nal egy nyíl​vessző szállt át az ideg és az íj szar​va kö​zött. Szen​de fel​emel​ke​dett.
Tud​ta, hogy kö​zel sem bá​nik olyan jól az íj​jal, mint a fér​fi, de nem is volt rá szük​-
ség. Egy ló meg​le​he​tő​sen nagy cél​pon​tot kí​nál.
A nyíl​vessző egé​szen a tol​la​kig a bor​dák közé fú​ró​dott, az ál​lat lába alól azon​nal
ki​csú​szott a ta​laj, az ol​da​lá​ra dőlt, lo​va​sa az íját fél​re​ha​jít​va, üvölt​ve szállt el a nye​-
reg​ből. Em​ber és ál​lat egy​más​ba ga​ba​lyod​va buk​fen​ce​zett le a völgy ol​da​lán a ko​-
csi mö​gött.
– Hah! – ki​ál​tot​ta Szen​de, és ép​pen idő​ben for​dult meg, hogy ész​re​ve​gye a háta
mö​gött a kor​lá​ton át​ka​pasz​ko​dó fér​fit.
A kö​vet​ke​ző pil​la​nat​ban már azt is lát​ta, hogy egy kan​tai az. A sze​mét össze​húz​-
ta, fe​ke​te sza​kál​lá​ban vi​lá​gí​tott a fog​so​ra. Mind​két ke​zé​ben egy-egy ívelt pen​gé​jű
kést tar​tott, nyil​ván ezek se​gít​sé​gé​vel má​szott fel a szá​gul​dó ko​csi ol​da​lán, ami​ért
Szen​de biz​to​san fel​né​zett vol​na rá, ha a fér​fi nem az​zal a fel​tett szán​dék​kal hajt​ja
vég​re ezt a bra​vúrt, hogy őt meg​öl​je. A ha​lál​fé​le​lem min​den​képp az őszin​te cso​dá​-
lat út​já​ban áll.
Hoz​zá​vág​ta a fér​fi​hoz az íját, de az könnye​dén fél​re​ütöt​te az egyik ke​zé​vel, a má​-
sik​kal pe​dig már​is tá​ma​dott. Szen​de ki​for​dult, és a pen​ge a kor​lát​ba vá​gott. A nő
el​kap​ta tá​ma​dó​ja felé len​dü​lő kar​ját, a kan​tai bor​dái közé ök​lö​zött, az​tán für​gén a
háta mögé sur​rant. A ko​csi zök​kent egyet, és Szen​de az ol​da​lá​ra esett. A fér​fi utá​na
for​dult vol​na, de nem tud​ta ki​rán​gat​ni a fegy​ve​rét a fá​ból, és kény​te​len volt a csuk​-
ló​ját ki​sza​ba​dí​ta​ni a mar​ko​lat​hoz tar​to​zó bőr​szíj​ból. Szen​dé​nek így ma​radt ide​je
ug​rás​ra ké​szen fel​egye​ne​sed​ni, és elő​ven​ni a ké​sét. A he​gyé​vel apró kö​rök so​rát
írta le, ahogy egy​mást fi​gyel​ték. Mind​ket​ten szé​les ter​pesz​ben áll​tak, a tér​dü​ket
mé​lyen be​haj​lí​tot​ták, mert a zöty​kö​lő​dő ko​csi az​zal fe​nye​ge​tett, hogy fel​bo​rít​ja
őket, az erős szél pe​dig mint​ha arra ké​szült vol​na, hogy le​fúj​ja őket a te​tő​ről.
– Ba​ro​mi jó hely egy kés​pár​baj​ra – mor​mog​ta ma​gá​ban Szen​de.
A ko​csi megint döc​cent, a fér​fi egy pil​la​nat​ra meg​bil​lent, le​vet​te róla a sze​mét, és
ennyi elég is volt. Szen​de rá​ve​tet​te ma​gát, fel​emel​te a ké​sét, mint​ha ma​ga​san tá​-
mad​na, az​tán össze​húz​ta ma​gát, és a kan​tai comb​ját vág​ta meg, ahogy el​ug​rott
mel​let​te. Már for​dult is vol​na, hogy hát​ba döf​je el​len​fe​lét, de a ko​csi újabb zök​ke​-
né​sé​től el​vesz​tet​te az egyen​sú​lyát, és han​gos nyö​gés​sel dőlt a kor​lát​nak.
Ami​kor vé​gül si​ke​rült meg​for​dul​nia, a fér​fi or​dít​va ron​tott rá. Szen​de hát​ra​dőlt
az első vá​gás elől, ol​dal​ra ha​jolt, hogy el​ke​rül​je a má​so​di​kat. A ko​csi te​te​je bi​zony​-
ta​lan ta​laj volt a csiz​má​ja alatt, akár a fu​tó​ho​mok, te​kin​te​tét a vil​la​nó fém​re sze​-
gez​te. A har​ma​dik vá​gást há​rí​tot​ta a sa​ját pen​gé​jé​vel, acél csi​kor​dult acé​lon, az​tán
a kan​tai fegy​ve​re el​csú​szott, és be​le​vá​gott Szen​de al​kar​já​ba, a sza​kadt ing​ujj lo​bo​-
gott.
Megint szem​ben áll​tak egy​más​sal, mind​ket​ten zi​hál​tak, mind​ket​ten be​gyűj​töt​-
ték egy vá​gott se​bet, de nem sok min​den vál​to​zott. Szen​de kar​já​ba éles fáj​da​lom
ha​sí​tott, ahogy össze​szo​rí​tot​ta vé​res uj​ja​it, de azért min​den tag​ját tud​ta moz​gat​ni.
Cse​le​zett egyet, az​tán még egyet, pró​bál​ta rá​kény​sze​rí​te​ni a fér​fit, hogy hi​báz​zon,
de az rez​ze​nés​te​le​nül fi​gyel​te, és ide-oda hú​zo​gat​ta maga előtt ívelt pen​gé​jét,
mint​ha egy ha​lat akar​na meg​akasz​ta​ni. A szik​lás völgy két​ol​dalt to​vább​ra is va​dul
szá​gul​dott.
A ko​csi na​gyot ug​rott, Szen​de egy pil​la​nat​ra a le​ve​gő​be emel​ke​dett, és han​go​san
fel​ki​ál​tott, ahogy ol​dal​ra dőlt. A fér​fi felé vá​gott, de célt té​vesz​tett, Szen​de dö​fött,
de a pen​ge csak a kan​tai ar​cát sú​rol​ta. A kö​vet​ke​ző döc​ce​nés​től egy​más​nak es​tek, a
fér​fi sza​bad ke​zé​vel el​kap​ta Szen​dét a csuk​ló​já​nál fog​va, és pró​bál​ta meg​szúr​ni, de
a kése be​le​ga​ba​lyo​dott a nő ka​bát​já​ba. Erre Szen​de kap​ta el a kan​tai csuk​ló​ját, és
ki​csa​var​ta. Nem mint​ha meg akar​ta vol​na tar​ta​ni ma​gá​nak a ki​ba​szott test​részt,
de most már nem en​ged​het​te el. Mind​ket​te​jük kése te​he​tet​le​nül me​redt az ég felé,
a pen​gé​ket vér fes​tet​te csí​kos​ra, ahogy az im​boly​gó te​tőn tán​to​rog​tak.
Szen​de meg​rúg​ta a fér​fi lá​bát, és an​nak egy pil​la​nat​ra meg is bi​csak​lott a tér​de,
de ő volt az erő​sebb. Egé​szen a tető szé​lé​ig tol​ta Szen​dét, és tel​jes sú​lyá​val rá​ne​he​-
zed​ve a kor​lát​ra dön​töt​te, köz​ben a csuk​ló​ját for​gat​va igye​ke​zett ki​sza​ba​dí​ta​ni kést
tar​tó ke​zét. Vi​cso​ruk nyál​lal te​rí​tet​te be a má​sik ar​cát, a kor​lát Szen​de há​tá​ba mé​-
lyedt, a ke​re​kek nem is olyan sok​kal a tar​kó​ja alatt gye​pál​ták a föl​det oda​lent, az
ar​cát fel​ve​rő​dő hó és sár éget​te, a kan​tai un​dok arca pe​dig egy​re csak kö​ze​le​dett és
kö​ze​le​dett…
Szen​de elő​re​ha​jolt, és a fér​fi or​rá​ba mé​lyesz​tet​te a fo​ga​it. Csak ha​ra​pott és ha​ra​-
pott, a szá​ja meg​telt sós vér​rel. A kan​tai or​dí​tott, vo​nag​lott, az​tán el​hú​zó​dott,
Szen​de meg hir​te​len ha​nyatt átzu​hant a kor​lá​ton, a le​ve​gő ki​szo​rult a tü​de​jé​ből,
ahogy ne​ki​vá​gó​dott a ko​csi ol​da​lá​nak. El​ej​tett kése csö​röm​pöl​ve zu​hant az útra,
va​la​hogy még​is si​ke​rült fél kéz​zel meg​ka​pasz​kod​nia, bár úgy érez​te, rög​tön el​pat​-
tan​nak a vál​lá​ban az iz​mok az erő​fe​szí​tés​től.
Ide-oda him​bá​ló​dzott, az út szá​gul​dott alat​ta, össze​szo​rí​tott fo​gai kö​zül őrült
han​gok szök​tek elő, lába a le​ve​gőt ta​pos​ta, ahogy igye​ke​zett má​sik ke​zé​vel is el​-
kap​ni a kor​lá​tot. El​ső​re mel​lé​nyúlt, és ol​dal​ra len​dült, mire a for​gó ke​rék a csiz​má​-
ját sú​rol​ta, és Szen​de kis hí​ján vég​leg le​zu​hant. Újra pró​bál​ko​zott, ez​út​tal si​ke​rült
az uj​ja​it a kor​lát​ra fűz​nie, nyö​szö​rög​ve, hö​rög​ve csúsz​tat​ta fel​jebb a ke​zét. Majd
ki​fo​gyott a szusz​ból, az összes lé​te​ző por​ci​ká​ja zsib​badt, de nem hagy​ta le​győz​ni
ma​gát, és min​den ere​jét össze​szed​ve vissza​má​szott a te​tő​re.
A zsol​dos ép​pen tán​tor​gott, mert egy kar fog​ta át há​tul​ról a nya​kát, és Temp​lo​-
mos arca je​lent meg az övé mel​lett, mind​ket​ten őrült mód vi​cso​rí​tot​tak. Szen​de a
kan​ta​i​ra ve​tet​te ma​gát, vagy​is fé​lig-med​dig in​kább rá​esett, két kéz​zel meg​ra​gad​ta
a fegy​vert tar​tó kar​ját, és csa​var​ta, csa​var​ta, csa​var​ta. A fér​fi álla re​me​gett, se​be​-
sült or​rá​ból szi​vár​gott a vér, te​kin​te​tét a kése he​gye felé for​dí​tot​ta, ahogy Szen​de
egy​re lej​jebb fe​szí​tet​te, kö​ze​lebb és kö​ze​lebb hoz​zá. A fe​jét ráz​va mon​dott va​la​mit
kan​tai nyel​ven, ugyan​azt a szót is​mé​tel​te újra meg újra, de Szen​de hi​á​ba is ér​tet​te
vol​na: nem volt olyan han​gu​lat​ban, hogy oda​fi​gyel​jen rá. A fér​fi fel​nyö​gött, ahogy
a kés át​vág​ta az in​gét, és a mell​ka​sá​ba ha​tolt, az​tán tá​tott száj​jal me​redt az egy​re
mé​lyebb​re, egé​szen a mar​ko​la​tig a tes​té​be fú​ró​dó pen​gé​re.
 Szen​de el​te​rült a vér​áz​tat​ta ko​csi te​te​jén.
Volt va​la​mi a szá​já​ban. A kan​tai or​rá​nak he​gye. Ki​köp​te, és Temp​lo​mos felé for​-
dult.
– Ki hajt​ja a ko​csit? – kér​dez​te mo​tyog​va.
Ek​kor a jár​gány meg​bil​lent, éles csi​kor​gás hal​lat​szott, és Szen​de fel​szállt a le​ve​-
gő​be.
Temp​lo​mos fel​nyö​gött, ahogy ha​nyatt for​dult, és az égre me​redt. A kar​ját szét​tár​-
ta, a hó kel​le​mes hű​vö​sen csik​lan​doz​ta csu​pasz nya​kát…
– Uhh! – Fel​ült, fin​to​rog​va ál​la​pí​tot​ta meg, hogy gya​kor​la​ti​lag min​den tag​ja fáj,
és za​var​tan kö​rül​né​zett.
A ko​pár, se​kély völ​gyet lát​ta a szik​lás domb​ol​da​lak​kal meg a hó​fol​tok​kal, kö​ze​-
pén az utat, kö​rü​löt​te a szer​te​szét he​ve​rő kö​ve​ket meg a tö​vi​ses bo​zó​tot. A ko​csi
vagy egy tu​cat lé​pés​nyi​re tő​lük az ol​da​lán fe​küdt, az egyik aj​ta​ja le​sza​kadt, a má​sik
nyit​va ló​gott a zsa​né​ro​kon. A két fel​ső ke​rék kö​zül az első hi​ány​zott, a hát​só még
min​dig las​san for​gott. Az ist​ráng el​sza​kadt, és a lo​vak to​vább​ra is vág​tat​tak, nyil​-
ván bol​do​gan a hir​te​len rá​juk kö​szön​tő sza​bad​ság​tól. Már​is jó messzi​re jár​tak, és
kezd​tek be​le​vesz​ni a tá​vol​ba.
A nap ép​pen utat ta​lált a völgy mé​lyé​re, su​ga​ra​i​ban arany csil​lo​gott. Az össze​tört
ko​csi há​tul​já​ból ki​hul​ló kin​csek jó har​minc lé​pés hosszan he​ver​tek a jár​mű mö​-
gött. Szen​de a ha​lom kel​lős kö​ze​pén ült.
Temp​lo​mos fu​tás​nak eredt, de azon​nal el​esett, és le​nyelt egy adag ha​vat. Mi​után
ki​kö​pött egy ki​sebb arany​ér​mét, oda​bo​tor​kált a nő​höz. Szen​de fel akart áll​ni, de
sza​kadt ka​bát​ja be​akadt egy tüs​ke​bo​kor​ba, vissza​ro​gyott a föld​re, ép​pen ab​ban a
pil​la​nat​ban, ami​kor Temp​lo​mos oda​ért.
– El​ba​szó​dott a lá​bam – szi​szeg​te Szen​de. A haja össze​ta​padt, az ar​cá​ra csí​ko​kat
fes​tett a vér.
– Rá tudsz áll​ni?
– Nem. Mon​dom, hogy el​ba​szó​dott.
Temp​lo​mos át​ka​rol​ta a nőt, és kö​zös erő​vel va​la​hogy si​ke​rült fel​egye​ne​sed​ni​ük.
Szen​de egyet​len jó lá​bán állt, Temp​lo​mos meg két resz​ke​te​gen.
– Van már ter​ved?
– Meg​öl​lek, és el​bú​jok a holt​tes​ted​ben.
– Jobb, mint bár​mi, ami ne​kem eszem​be ju​tott. – Temp​lo​mos kö​rül​né​zett a
völgy​ben, me​ne​kü​lé​si út​vo​na​lat ke​res​ve, az​tán bo​tor​kál​va in​dult meg a leg​kö​ze​leb​-
bi ígé​re​tes​nek tűnő hely felé. Szen​de mel​let​te ug​rált, mind​ket​ten li​heg​tek az erő​fe​-
szí​tés​től. Szin​te ko​mi​kus lett vol​na a hely​zet, ha Temp​lo​mos nem tud​ja biz​to​san,
hogy egy​ko​ri kol​lé​gái bi​zo​nyá​ra kö​zel jár​nak már. De tud​ta. Úgy​hogy nem volt ko​-
mi​kus a hely​zet.
 – Bocs, hogy be​le​rán​gat​ta​lak ebbe – mond​ta Szen​de.
– Én rán​gat​tam bele ma​ga​mat. Már ré​ges-ré​gen. – Meg​ra​ga​dott egy bok​rot, de
az egy​sze​rű​en ki​for​dult a föld​ből, ő meg fel​bu​kott, a gyö​ke​rek kö​zül fel​szál​ló föld
fele vé​gül a szá​já​ban kö​tött ki.
– Hagyj itt, és me​ne​külj! – mond​ta Szen​de.
– Tet​sze​tős gon​do​lat… – Temp​lo​mos kö​rül​né​zett, má​sik fel​fe​lé ve​ze​tő utat ke​-
res​ve. – De azt már pró​bál​tam, és nem sült el va​la​mi jól. – Meg​pisz​kált né​hány
gyö​ke​ret, fél​re​rú​gott, né​hány ka​vi​csot. A lej​tő ép​pen olyan meg​bíz​ha​tat​lan volt,
mint ő maga az évek so​rán. – Mos​tan​ság az​zal pró​bál​ko​zom, hogy ne kö​ves​sem el
ugyan​azo​kat a hi​bá​kat újra meg újra…
– És hogy ala​kul? – kér​dez​te a nő.
– Je​len​leg úgy ér​zem, me​het​ne job​ban is. – A domb​te​tő csak pár lé​pés​nyi​re volt
a feje fö​lött, de akár egy mér​föld​nyi​re is le​he​tett vol​na, úgy​sem…
– Ni​csak, Temp​lo​mos!
Egy szál lo​vas kö​ze​le​dett könnyű sé​ta​ga​lopp​ban a ko​csi ke​re​kei ál​tal ha​gyott
nyo​mok kö​zött. Min​den​ki más le​fo​gyott, ami​óta út​nak in​dul​tak Sta​rik​land​ból,
csak Bra​chio nem. A szá​za​dos nem messze tő​lük meg​állt, át​ha​jolt a nye​reg​ká​pa fö​-
lött, és sty​ri​ai nyel​ven szó​lalt meg.
– Jó kis ül​dö​zés volt. Nem gon​dol​tam vol​na, hogy ilyen tö​kös is tudsz len​ni.
– Bra​chio szá​za​dos! Örü​lök, hogy lát​ha​tom! – Temp​lo​mos úgy he​lyez​ke​dett,
hogy Szen​de és a zsol​dos közé ke​rül​jön. Szá​nal​mas kí​sér​let volt csu​pán a lo​va​gi​as
vi​sel​ke​dés​re, szin​te szé​gyell​te is, hogy ilyes​mi egy​ál​ta​lán eszé​be ju​tott. Vi​szont
Szen​de meg​fog​ta a ke​zét vér​től ra​ga​dós uj​ja​i​val, ami ak​kor is jól​esett, ha a nő va​ló​-
já​ban csak az egyen​sú​lyát pró​bál​ta vissza​nyer​ni.
Újabb adag föld csú​szott le mö​göt​tük, és ahogy Temp​lo​mos kö​rül​né​zett, még
egy lo​vast pil​lan​tott meg fö​löt​tük a dom​bon, amint egy töl​tött szám​szer​íjat tar​tott
la​zán a ke​zé​ben. Temp​lo​mos azon kap​ta ma​gát, hogy re​meg a tér​de. Te jó is​ten,
mennyi​re sze​re​tett vol​na bá​tor len​ni! Még ha csak éle​te utol​só pil​la​na​ta​i​ra is.
Bra​chio lus​tán kö​ze​lebb lép​tet​te a lo​vát.
– Én elő​re szól​tam az öreg​nek, hogy nem le​het meg​bíz​ni ben​ned, de min​dig is a
sze​me fé​nye vol​tál.
– Nos, jó jo​gá​szok nem te​rem​nek min​den bo​kor​ban. – Temp​lo​mos úgy for​gat​ta
a fe​jét, mint​ha bár​me​lyik pil​la​nat​ban elő​ke​rül​het​ne va​la​hon​nan a fel​men​tő se​reg.
Nem ke​rült elő. Azért igye​ke​zett egy kis ön​bi​zal​mat eről​tet​ni re​me​gő hang​já​ba. –
Vi​gye​nek vissza ben​nün​ket Cos​cá​hoz, és ta​lán el​ren​dez​het​ném…
– Ez​út​tal nem. – Bra​chio elő​húz​ta ne​héz kard​ját, acél csi​kor​dult, Szen​de uj​jai
meg​szo​rí​tot​ták Temp​lo​mos ke​zét. A nő nem ér​tet​te ugyan, mi​ről be​szél​nek, de egy
csu​pasz pen​gén soha nincs mit tol​má​csol​ni. – Cos​ca úton van, és sze​rin​tem azt
sze​ret​né, ha min​dent el​ren​dez​nénk, mire ide​ér. Ez azt je​len​ti, hogy meg​ölünk té​-
ged, ha eset​leg nem len​ne vi​lá​gos.
– Igen, rá​jöt​tem – mond​ta re​ked​ten Temp​lo​mos. – Amint elő​húz​ta a kard​ját. De
azért kö​szö​nöm a ma​gya​rá​za​tot.
– Ez a leg​ke​ve​sebb. Ked​vel​lek, Temp​lo​mos. Min​dig is ked​vel​te​lek. Könnyű meg​-
ked​vel​ni té​ged.
– De azért így is meg fog ölni.
– Úgy mon​dod, mint​ha len​ne vá​lasz​tá​som.
– Ma​ga​mat hi​báz​ta​tom. Mint min​dig. Csak… – Temp​lo​mos meg​nyal​ta az aj​kát,
ki​húz​ta a ke​zét Szen​dé​é​ből, Bra​chio fá​radt sze​mé​be né​zett, és pró​bál​ta elő​va​rá​-
zsol​ni azt a régi be​csü​le​tes te​kin​te​tet. – Azért a lányt fut​ni hagy​hat​ná. Leg​alább őt.
Bra​chio össze​rán​colt hom​lok​kal pil​lan​tott Szen​dé​re, aki idő​köz​ben le​te​le​pe​dett
a domb​ol​dal​ra, és né​mán ült a föl​dön.
– Sze​ret​ném. Ha hi​szed, ha nem, nem okoz örö​met, ha egy nőt kell meg​öl​nöm.
– Hát per​sze, nem sze​ret​ne úgy ha​za​men​ni a lá​nya​i​hoz, hogy ilyes​mi nyom​ja a
lel​ki​is​me​re​tét. – Bra​chio fe​szül​ten tor​náz​tat​ta a vál​lát, a ké​sek mo​co​rog​tak a po​-
cak​ja előtt, és Temp​lo​mos meg​érez​te, hogy ezt a dol​got ér​de​mes to​vább fe​sze​get​-
nie. Térd​re ro​gyott a hó​ban, össze​kul​csol​ta a ke​zét, és né​mán imád​koz​ni kez​dett.
Nem sa​ját ma​gá​ért, ha​nem Szen​dé​ért. A lány tény​leg meg​ér​de​mel​te, hogy meg​me​-
ne​kül​jön. – Az egész az én öt​le​tem volt. Csak​is az enyém. Én be​szél​tem rá. Tud​ja,
mi​lyen meg​győ​ző tu​dok len​ni, ő meg sze​gény, hi​szé​keny, mint egy gye​rek. Hagy​ja
el​men​ni! Hosszú tá​von job​ban fog​ja érez​ni ma​gát mi​at​ta. En​ged​je el! Kö​nyör​göm!
Bra​chio fel​húz​ta a szem​öl​dö​két.
– Ez iga​zán meg​ha​tó. Iga​zá​ból azt hit​tem, meg​pró​bá​lod majd rá​ken​ni az egé​szet
a csaj​ra.
– Én is meg​ha​tód​tam – kö​zöl​te a szám​szer​íjas fér​fi.
– Nem va​gyunk mi ször​nye​te​gek. – Bra​chio fel​emel​te a ke​zét, és le​tö​röl​te a ned​-
ves​sé​get könnye​ző sze​me sar​ká​ból. Azért a má​sik sze​me szá​raz ma​radt. – Vi​szont
csak ki akart ra​bol​ni ben​nün​ket, bár​ki​nek az öt​le​te volt is. És ami zűrt meg az apja
oko​zott… Nem. Cos​ca nem ér​te​né meg. És hát amúgy sem vi​szo​noz​nád a szí​ves​sé​-
get, igaz?
– Nem – mor​mog​ta Temp​lo​mos. – Gon​dol​tam, hogy ezt fog​ja mon​da​ni. – Két​-
ség​be​es​ve fon​tol​gat​ta, mit is mond​hat​na, ami​vel leg​alább ha​lo​gat​ni tud​ná az el​ke​-
rül​he​tet​lent. Ami​vel nyer​het még né​hány pil​la​na​tot. Csak egy lé​leg​zet​vé​tel​nyi időt.
Kü​lö​nös. Pe​dig iga​zán nem ál​lít​hat​ta, hogy jól érzi ma​gát a bő​ré​ben. – Se​gí​te​ne, ha
azt mon​da​nám, hogy na​gyon ré​szeg vol​tam?
Bra​chio meg​ráz​ta a fe​jét.
– Mind azok vol​tunk.
 – Ret​te​ne​tes gye​rek​kor?
– En​gem anyu​ci be szo​kott zár​ni a szek​rény​be.
– Ret​te​ne​tes fel​nőtt​kor?
– Kié nem az? – Bra​chio még kö​ze​lebb ara​szolt a lo​vá​val, ha​tal​mas ár​nyé​ka
Temp​lo​mos​ra ve​tült. – Állj fel, jó? Sze​ret​nék gyor​san túl​es​ni raj​ta. – Meg​moz​gat​ta
a fegy​vert tar​tó ke​zé​hez tar​to​zó vál​lát. – Egyi​künk sem akar​ja, hogy össze​vissza
ka​sza​bol​ja​lak.
Temp​lo​mos hát​ra​né​zett a vé​re​sen és ki​me​rül​ten a föl​dön ku​por​gó Szen​dé​re.
– Mit mon​dott? – kér​dez​te a nő.
Temp​lo​mos fá​radt váll​rán​dí​tás​sal fe​lelt. Szen​de fá​radt bó​lin​tás​sal nyug​táz​ta.
Úgy tűnt, már ő sem ké​pes to​váb​bi harc​ra. Temp​lo​mos hu​nyo​rog​va né​zett az égre,
mi​köz​ben fel​állt. Csak jel​leg​te​len szür​ke​sé​get lá​tott oda​fent. Ha Is​ten lé​te​zik, hát
egy sót​lan bank​tiszt​vi​se​lő. Vér​te​len, pe​dáns alak, aki egy koz​mi​kus fő​könyv​ben
tart​ja nyil​ván az adós​sá​go​kat. Aki köl​csönt vett fel tőle, an​nak idő​vel min​den​kép​-
pen vissza kell fi​zet​nie.
– Sem​mi sze​mé​lyes – szólt Bra​chio.
Temp​lo​mos le​huny​ta a sze​mét, a nap ró​zsa​szí​nűn sü​tött át le​hunyt szem​hé​ján.
– Ne​héz nem sze​mé​lyes ügy​nek te​kin​tet​ni.
– Meg​ér​tem.
Zör​gés hal​lat​szott. Temp​lo​mos össze​rez​zent. Min​dig ar​ról ál​mo​dott, hogy mél​-
tó​ság​gal néz majd szem​be a ha​lál​lal, úgy, mint Kah​dia. De a mél​tó​ság gya​kor​la​tot
kí​ván, azt pe​dig Temp​lo​mos egy​ál​ta​lán nem szer​zett az ilyes​mi​ben. Min​den ere​jét
össze​szed​ve sem tud​ta vissza​fog​ni a re​me​gé​sét. Kí​ván​csi volt, mennyi​re fáj​hat, ha
az em​ber​nek le​vág​ják a fe​jét. Érzi egy​ál​ta​lán? Két kat​ta​nást hal​lott, az​tán egy han​-
gos nyö​gést, és még ki​sebb​re húz​ta össze ma​gát. Ho​gyan is le​het​ne nem érez​ni?
Bra​chio lova fel​hor​kant, az​tán fé​mes csen​dü​lés​sel föld​re hul​lott va​la​mi. Ta​lán egy
kard?
Temp​lo​mos rés​nyi​re nyi​tot​ta a fél sze​mét. Egy nyíl​vessző állt ki a szá​za​dos nya​-
ká​ból, két má​sik pe​dig a mell​ka​sá​ból. Bra​chio el​tá​tot​ta a szá​ját, vért ször​csö​gött az
in​gé​re, az​tán las​san le​bu​kott a nye​reg​ből, és arc​cal elő​re a föld​re zu​hant Temp​lo​-
mos csiz​má​ja mel​lett, fél lába be​akadt a ken​gyel​be, és ott ma​radt.
Temp​lo​mos kö​rül​né​zett. A szám​szer​íjas fér​fi el​tűnt. A lova bé​kés ma​gány​ban
áll​do​gált a domb​te​tőn.
– Minő meg​le​pe​tés! – krá​kog​ta Szen​de.
Egy ló kö​ze​le​dett fe​lé​jük. Gaz​dá​ja ke​reszt​be fek​tet​te a ke​zét a nye​reg​ká​pán, rö​-
vid ha​ját bor​zol​ta a szél ka​rak​te​res arca kö​rül. Cor​lin volt az.
– Re​mé​lem, kel​le​mes.
 – Ki​csit kés​tél. – Szen​de be​le​ka​pasz​ko​dott Temp​lo​mos er​nyedt ke​zé​be, és gri​-
ma​szol​va fel​húz​ta ma​gát. – De azt hi​szem, meg​ba​rát​kozunk ez​zel az idő​zí​tés​sel is.
Lo​va​sok je​len​tek meg a völgy fö​lött a dom​bo​kon, jó há​rom​tu​cat​nyi ál​lig fel​fegy​-
ver​zett em​ber, akik kö​zül so​kan még pán​célt is vi​sel​tek. Vol​tak köz​tük fér​fi​ak és
nők, idő​sek és fi​a​ta​lok. Temp​lo​mos pá​rat fel​is​mert Ránc​ból, má​so​kat pe​dig soha
nem lá​tott az​előtt.
Né​há​nyan fé​lig fel​ajz​va tar​tot​ták az íja​i​kat. Nem Temp​lo​mos​ra cé​loz​tak ve​lük,
de azért nem is messze tőle. Töb​bek​nek csu​pasz volt az al​kar​ja, és a bő​rü​kön te​to​-
vá​lá​sok so​ra​koz​tak. Vesszen az Unió! Ha​lál a ki​rály​ra! Fel​ke​lés!
– Lá​za​dók!
– Min​dig is ér​tet​tél hoz​zá, ho​gyan mondd ki azt, ami nyil​ván​va​ló. – Cor​lin le​ug​-
rott a nye​reg​ből, ki​rúg​ta Bra​chio csiz​má​ját a ken​gyel​ből, az​tán a lá​bá​val át​for​dí​tot​-
ta a holt​tes​tet. A szá​za​dos élet​te​len sze​me dül​led​ten me​redt az égre, há​jas ar​cát sár
bo​rí​tot​ta. –Hogy van a ka​rod?
Szen​de a fo​gá​val fel​húz​ta az inge uj​ját. A hosszú vá​gás​ból még min​dig szi​vár​gó
vér az uj​ja​it is el​lep​te. Temp​lo​mos tér​de meg​roggyant a lát​vány​tól. Alig ma​radt
ben​ne erő. Vol​ta​kép​pen cso​da volt, hogy még áll.
– Ki​csit fáj – fe​lel​te Szen​de.
Cor​lin elő​hú​zott egy gu​ri​ga köt​szert a zse​bé​ből.
– Mint​ha ezt már el​ját​szot​tuk vol​na egy​szer, nem igaz? – Mi​köz​ben a köt​szert
Szen​de kar​ja köré te​ker​te, élénk​kék sze​mét Temp​lo​mos felé for​dí​tot​ta. Úgy tűnt,
mint​ha soha nem pis​log​na. Temp​lo​mos ezt kü​lö​nö​sen ideg​őr​lő​nek ta​lál​ta vol​na,
ha nem őr​lőd​tek vol​na fel már amúgy is az ide​gei. – Hol van a bá​csi​kám?
– Ki​lá​tó​ban – fe​lel​te re​ked​ten a jo​gász, ahogy a lá​za​dók sor​ban le​száll​tak a nye​-
reg​ből, és lo​va​i​kat szá​ron ve​zet​ve el​in​dul​tak le​fe​lé a völgy​ben.
– Él még?
– Nem tud​juk – fe​lel​te Szen​de. – Rá​jöt​tek, hogy ő Con​thus.
– Tény​leg? – Cor​lin meg​fog​ta Temp​lo​mos ke​zét, és Szen​de csuk​ló​já​ra fon​ta az
uj​ja​it. – Tartsd így! – Ne​ki​lá​tott, hogy ki​gom​bol​ja a ka​bát​ját.
– Bá​rány vissza​ment érte, de baj​ba ke​rül​tek. Ak​kor kö​töt​tük el a ko​csit. Édes
szét​ker​get​te a lo​va​kat, hogy ad​jon ne​kik egy kis… időt…
Cor​lin le​ráz​ta ma​gá​ról a ka​bát​ját, és át​ve​tet​te a lova nya​kán. Inas kar​ja a vál​lá​tól
a csuk​ló​já​ig kék volt a be​tűk​től, a sza​vak​tól, a jel​mon​da​tok​tól.
– Én va​gyok Con​thus – mond​ta, és elő​hú​zott egy kést az övé​ből.
Egy pil​la​nat​ra min​den​ki el​hall​ga​tott.
– Ó! – szólt az​tán Temp​lo​mos.
– Á! – mond​ta Szen​de.
 Cor​lin, vagy​is Con​thus egyet​len gyors moz​du​lat​tal le​vág​ta a köt​szert a te​kercs​-
ről, és át​szúrt raj​ta egy tűt. Össze​húz​ta a sze​mét, te​kin​te​te a ko​csi rom​ja​i​ra té​vedt,
hig​gad​tan mér​te vé​gig a hó​ban csil​lo​gó ara​nyat.
– Úgy lá​tom, egy kis pénz​hez ju​tot​ta​tok.
Temp​lo​mos meg​kö​szö​rül​te a tor​kát.
– Mond​hat​ni. Újab​ban egé​szen jól meg​fi​ze​tik a jo​gá​szo​kat…
– Jól jön​ne két ló. – Szen​de ki​húz​ta be​kö​tö​zött kar​ját Temp​lo​mos ke​zé​ből, és
meg​moz​gat​ta az uj​ja​it. – Ni​co​mo Cos​ca nem le​het sok​kal le​ma​rad​va mö​göt​tünk.
– Mu​száj foly​ton baj​ba ke​ver​ned ma​gad, mi? – Cor​lin meg​ve​re​get​te Bra​chio há​-
ta​sá​nak nya​kát. – Akad ép​pen ket​tő, ami azt il​le​ti. De meg​kér​jük az árát.
– Gon​do​lom, nincs ked​ved al​kud​ni.
– Ve​led? In​kább nem. Mond​juk, hogy ez a ti nagy​lel​kű hoz​zá​já​ru​lá​so​tok Sta​rik​-
land fel​sza​ba​dí​tá​sá​hoz. – In​tett a tár​sa​i​nak, azok pe​dig ké​szen​lét​ben tar​tott zsák​-
ja​ik​kal és nye​reg​tás​ká​ik​kal fu​tás​nak ered​tek. Egy jó​ko​ra da​rab fér​fi majd​nem fel is
lök​te Temp​lo​most a nagy si​et​ség​ben. Vol​tak, akik négy​kéz​láb mász​va ka​par​ták
össze az ara​nyat a roncs kö​rül. Má​sok be​mász​tak a ko​csi​ba, és ha​ma​ro​san össze​-
tört rá​csok meg fel​fe​szí​tett lá​dák reccsen​tek oda​bent. A hé​ten már har​mad​szor
lop​ták el a sár​kány kin​csét.
Pár pil​la​nat​tal ko​ráb​ban Temp​lo​mos még olyan gaz​dag volt, hogy egy fös​vény
sem ál​mod​ha​tott vol​na ma​gá​nak kü​lönb va​gyont, de mi​vel nem sok​kal ké​sőbb
egyet​len pil​la​nat vá​lasz​tot​ta el tőle, hogy le​vág​ják a fe​jét, úgy érez​te, nem len​ne illő
pa​nasz​kod​nia, ami​ért vé​gül így ala​kul​tak a dol​gok.
– Ne​mes cél – sut​tog​ta. – Szol​gál​já​tok ki ma​ga​to​kat.
 Változnak az idők

A pol​gár​mes​ter meg​szo​kott test​tar​tá​sá​ban állt az er​ké​lyen, két ke​zé​vel a meg​szo​-

kott he​lyen mar​kol​ta a fé​nyes​re csi​szolt kor​lá​tot, és Curn​sbick em​be​re​it fi​gyel​te,
amint ke​mé​nyen dol​goz​tak az új mű​he​lyen. A ha​tal​mas épü​let már​is az am​fi​te​át​-
rum fölé ma​ga​so​dott – az áll​vá​nyok pók​há​ló​ja mö​gött ké​szü​lő új a régi fölé –, ép​-
pen ott, ahol va​la​ha Ring papa Fe​hér​há​za állt. A Fe​hér​ház vissza​ta​szí​tó épü​let volt,
min​den el​kép​zel​he​tő ér​te​lem​ben. Éve​ken át a pol​gár​mes​ter min​den gyű​lö​le​te, ra​-
vasz​sá​ga és dühe e felé az épü​let felé irá​nyult. És mennyi​re hi​ány​zott most neki!
Pol​gár​mes​ter, ugyan már! A Messzi Vi​dék ki​rály​nő​je lett be​lő​le, amint Ring ab​-
ba​hagy​ta a him​bá​ló​dzást, de alig ra​gad​ta ma​gá​hoz a di​a​dal vi​rág​ko​szo​rú​ját, az
már​is nyo​mo​rú​sá​gos ka​csok​ká her​vadt a ke​zé​ben. Az erő​szak és a tü​zek el​űz​ték a
la​kók fe​lét. El​kezd​ték sut​tog​ni, hogy az arany is fo​gyó​ban van. Az​tán hí​rek jöt​tek
egy na​gyobb le​let​ről dé​len, Re​mény kö​ze​lé​ben, és az em​be​rek hir​te​len szá​zá​val
özön​löt​tek ki Ránc​ból. Mi​vel nem volt töb​bé ki​vel har​col​ni, a pol​gár​mes​ter el​küld​-
te a leg​több em​be​rét. Azok a vá​ros​ból ki​fe​lé tart​va bosszú​ból fel​gyúj​tot​ták a meg​-
ma​radt épü​le​tek je​len​tős ré​szét. Még így is akad​tak üres há​zak, és a lak​bér​ből kö​-
zel sem folyt már be annyi pénz, mint ré​gen. A vá​ro​si tel​kek meg a bá​nyá​sza​ti jo​-
gok a he​gyek kö​zött, ami​kért az em​be​rek nem​rég még öl​tek vol​na, egy szem​pil​lan​-
tás alatt el​vesz​tet​ték az ér​té​kü​ket. A já​ték​bar​lan​gok és a kup​le​rá​jok leg​több​jé​nek
be​desz​káz​ták az ab​la​kát-aj​ta​ját, oda​lent, a Koc​ka​ve​tés Temp​lo​má​nak alsó szint​jén
is alig-alig csör​ge​de​zett a for​ga​lom, pe​dig va​la​ha úgy gya​ra​po​dott itt a va​gyo​na,
mint​ha sa​ját pénz​ver​dét üze​mel​te​tett vol​na.
Ránc a sa​ját ki​zá​ró​la​gos tu​laj​do​na lett. És szin​te sem​mit sem ért.
A pol​gár​mes​ter néha úgy érez​te, egész éle​té​ben vér,, ve​rej​ték és erő​fe​szí​té​sek
árán épít​ke​zett, hogy az​tán vé​gig​néz​ze, amint el​pusz​tul a műve. Vagy a sa​ját hüb​-
ri​sze, vagy má​sok bosszú​szom​ja, vagy a vak​sors ki​csi​nyes pac​ká​zá​sai mi​att. Egyik
szo​rult hely​zet​ből kel​lett me​ne​kül​nie a má​sik után. Vé​gül még a ne​vé​ről is le​mon​-
dott. Még most is be​cso​ma​gol​va tar​tott egy bő​rön​döt. Ki​ürí​tet​te a po​ha​rát, az​tán
ön​tött ma​gá​nak egy újabb ada​got.
Ez a bá​tor​ság. Ha va​la​ki fog​ja min​den csa​ló​dá​sát, min​den bu​ká​sát, min​den bűn​-
tu​da​tát és szé​gye​nét, min​den ka​pott vagy oko​zott se​bet, és el​süllyesz​ti őket a múlt​-
ba. Az​tán min​dent új​ra​kezd. El​fe​lej​ti a teg​na​pot, és emelt fő​vel néz szem​be a hol​-
nap​pal. Vál​toz​nak az idők. Már​pe​dig a vál​to​zá​sok​ból azok jön​nek ki jól, akik lát​-
ják, mi kö​vet​ke​zik, elő​re ter​vez​nek, és al​kal​maz​kod​nak. Meg​egye​zett hát Curn​-
sbick​kel, és ha​bo​zás nél​kül újra ket​té​osz​tot​ta a kis bi​ro​dal​mát.
 Ad​dig​ra a fér​fi kis mű​he​lye, ame​lyik pe​dig el​ső​re pi​szok nagy​nak tűnt, ami​kor
át​ala​kí​tot​ta egy üres bor​dély​ból, már fe​ke​te füs​töt bö​fö​gött a két acél​ké​mé​nyé​ből,
az​tán a há​rom tég​la​ké​mé​nyé​ből, és szél​csen​des na​po​kon el is árasz​tot​ta a völ​gyet,
be​ker​get​ve az im​má​ron csak sze​rény ügy​fél​kör​rel ren​del​ke​ző kur​vá​kat az er​ké​lyek​-
ről a szo​bá​ik​ba.
Rá​né​zés​re az új mű​hely​hez két​szer ak​ko​ra ké​mé​nyek vol​tak ké​szü​lő​ben. Ez lesz
a leg​na​gyobb épü​let száz​mér​föl​des kör​zet​ben. A pol​gár​mes​ter még csak nem is
iga​zán sej​tet​te, mi célt szol​gál majd a hely, csak annyit tu​dott, hogy a szén​hez lesz
majd köze va​la​mi​fé​le​kép​pen. Mint ki​de​rült, a he​gyek csak ke​vés ara​nyat rej​tet​tek,
el​len​ben ezt a fe​ke​te va​la​mit ki​me​rít​he​tet​len​nek tűnő mennyi​ség​ben on​tot​ták.
Ahogy a mű​hely ár​nyé​ka egy​re hosszabb​ra nyúlt, a pol​gár​mes​ter azon kez​dett gon​-
dol​kod​ni, hogy ta​lán job​ban járt vol​na, ha to​vább​ra is Ring la​kik az utca túl​ol​da​-
lán. Öt leg​alább ér​tet​te. De Ring meg​halt, és vele együtt, mint füst a szél​ben, sem​-
mi​vé lett a vi​lág is, ami​ért har​col​tak egy​más​sal. Curn​sbick új em​be​re​ket ho​zott,
hogy meg​épít​sék, az​tán fűt​sék a ke​men​cé​it. Tisz​tább, bé​ké​sebb és jó​za​nabb em​be​-
re​ket, mint aki​ket Ránc​ban meg​szok​tak, de azért őket is szó​ra​koz​tat​ni kel​lett.
– Vál​toz​nak az idők, mi? – Fel​emel​te az ita​lát, hogy po​hár​kö​szön​tőt mond​jon,
csak úgy, sen​ki​re. Vagy​is ta​lán Ring pa​pá​ra. Eset​leg sa​ját ko​ráb​bi én​jé​re, ami​kor
még volt neve. Tor​zít​va pil​lan​tott meg va​la​mit a po​hár üve​gén ke​resz​tül, és el​vet​te
a ko​nya​kot a sze​me elől. Két lo​vas kö​ze​le​dett a fő​ut​cán, lát​szott raj​tuk, hogy igen​-
csak si​et​nek, egyi​kük se​be​sült kar​ját szo​ron​gat​ta. Az a lány volt, Déli Szen​de. Ő,
meg Temp​lo​mos, a jo​gász.
A pol​gár​mes​ter fel​von​ta a szem​öl​dö​két. Mi​után húsz éven át ka​taszt​ró​fák sora
elől me​ne​kült el, ezer lé​pés​ről ki​sza​gol​ta a ve​szélyt, már​pe​dig most va​la​mi igen​-
csak csik​lan​doz​ta az or​rát, aho​gyan a két jö​ve​vény meg​ál​lí​tot​ta a lo​vát oda​lent az
ajtó előtt. Temp​lo​mos le​ká​szá​ló​dott a nye​reg​ből, has​ra esett a sár​ban, az​tán fel​tá​-
pász​ko​dott, és le​se​gí​tet​te a csú​nyán sán​tí​tó Szen​dét.
A pol​gár​mes​ter ki​ürí​tet​te a po​ha​rát, és le​nyal​ta a fo​gá​ra ta​padt italt. Mi​köz​ben a
gal​lér​ját gom​bol​va át​si​e​tett a szo​bán, fél szem​mel a szek​rény felé pil​lan​tott, ahol
azt a bi​zo​nyos be​cso​ma​golt bő​rön​döt tar​tot​ta. Tar​tott tőle, hogy el​jött a nap, ami​-
kor elő kell ven​nie.
Bi​zo​nyos em​be​rek min​dig zűrt hoz​nak ma​guk​kal. Ni​co​mo Cos​ca pél​dá​ul ilyen.
Meg Bá​rány is. Az​tán van​nak olya​nok, akik ma​guk ugyan nem zű​rös ala​kok, de
ahány​szor csak ki​nyit​ják az aj​tót, be​en​ge​dik a zűrt. Az első pil​la​nat​tól gya​ní​tot​ta,
hogy Temp​lo​mos kö​zé​jük tar​to​zik. Ahogy a lép​csőn le​fe​lé tart​va most el​néz​te a saj​-
ná​la​tos mó​don el​ha​gya​tott já​ték​te​rem​ben a pul​tot tá​masz​tó fér​fit, már biz​tos volt
ben​ne. Temp​lo​mos sza​kadt ru​há​ját vér és sár bo​rí​tot​ta, az ar​cá​ról sü​tött a zak​la​-
tott​ság, a mell​ka​sa se​be​sen emel​ke​dett és süllyedt.
– Úgy lá​tom, meg​le​he​tő​sen si​e​tett – mond​ta a pol​gár​mes​ter.
A fér​fi fel​né​zett, te​kin​te​té​ben lel​ki​is​me​ret-fur​da​lás hal​vány nyo​ma vil​lant.
– Mond​hat​ni.
 – És út köz​ben akadt némi zűr.
– Azt is mond​hat​ni. Kér​he​tek va​la​mit inni?
– Ki tud​ja fi​zet​ni?
– Nem.
– Nem va​gyok jó​té​kony​sá​gi in​téz​mény. Mit ke​res itt?
Temp​lo​mos egy pil​la​na​tig ké​szü​lő​dött, az​tán mint egy bű​vész, mér​he​tet​le​nül be​-
csü​le​tes ké​pet va​rá​zsolt ma​gá​ra. A pol​gár​mes​ter azon​nal óva​to​sabb lett.
– Nincs hová men​nem.
– Biz​tos, hogy ala​po​san kö​rül​né​zett? – A pol​gár​mes​ter össze​húz​ta a sze​mét. –
Hol van Cos​ca?
Temp​lo​mos nyelt egyet.
– Vic​ces, hogy ép​pen ezt kér​de​zi.
– Nem ne​ve​tek.
– Nem.
– Szó​val ta​lán még​sem vic​ces.
– Nem az. – A fér​fi lát​ha​tó​lag le​mon​dott róla, hogy be​csü​le​tes ké​pet vág​jon, és
meg​elé​ge​dett a ret​te​gés​sel a te​kin​te​té​ben. – Úgy sej​tem, leg​fel​jebb pár órá​nyi​ra jár
mö​göt​tünk.
– Ide​jön?
– Va​ló​szí​nű​leg.
– Az összes em​be​ré​vel?
– Azok​kal, akik meg​ma​rad​tak.
– Há​nyan van​nak?
– Né​há​nyan meg​hal​tak a he​gyek​ben, so​kan de​zer​tál​tak…
– Há​nyan van​nak?
– Hát, még úgy szá​zan biz​to​san.
A pol​gár​mes​ter kör​me a te​nye​ré​be vájt, ahogy ököl​be szo​rí​tot​ta a ke​zét.
– És az ink​vi​zí​tor?
– Na​gyon is ve​lük tart még, tu​do​má​som sze​rint.
– Mit akar​nak?
– Az ink​vi​zí​tor kín​val​la​tá​sok so​rá​val igyek​szik egy szebb jövő felé.
– És Cos​ca?
 – Cos​ca az ősi ara​nyak​ból álló kin​cset akar​ja, amit el​lo​pott a sár​kány né​pé​től, és
amit az​tán… – Temp​lo​mos ide​ge​sen tép​ked​te ron​gyos gal​lér​ját. – …én lop​tam el
tőle.
– És hol van most ez a két​szer el​lo​pott kincs?
A fér​fi vá​gott egy ke​se​rű gri​maszt.
– El​lop​ták. A Cor​lin nevű nő vit​te ma​gá​val. Mint ki​de​rült, va​ló​já​ban ő a Con​thus
nevű lá​za​dó​ve​zér. Ez ed​dig a meg​le​pe​té​sek nap​ja – tet​te hoz​zá le​mon​dó​an.
– Na​gyon… úgy… fest – sut​tog​ta a pol​gár​mes​ter. – Hol van most Cor​lin?
Temp​lo​mos ked​venc váll​rán​dí​tá​sá​val fe​lelt.
– Ár​kon-bok​ron túl.
A pol​gár​mes​ter lát​ha​tó​lag ke​vés​bé ra​jon​gott ugyan​ezért a váll​rán​dí​tá​sért.
– Nin​cse​nek em​be​re​im, akik meg​küzd​het​né​nek ve​lük – mond​ta. – Nincs pén​-
zem, hogy le​fi​zes​sem őket. Nin​csen ősi kin​csem a kur​va Ni​co​mo Cos​ca szá​má​ra, és
ga​ran​tál​tan nem tu​dok szebb jö​vőt biz​to​sí​ta​ni a ki​ba​szott Lor​sen ink​vi​zí​tor​nak!
Van rá esély, hogy a maga feje meg​bé​kí​ti őket?
Temp​lo​mos nyelt egyet.
– Tar​tok tőle, hogy sem​mi.
– Én is, de jobb öt​let hí​ján haj​lok rá, hogy fel​ajánl​jam ne​kik.
– Ami azt il​le​ti… – Temp​lo​mos meg​nyal​ta az aj​kát. – Ne​kem van egy öt​le​tem.
A pol​gár​mes​ter meg​ra​gad​ta Temp​lo​mos in​gét, és kö​zel rán​tot​ta ma​gá​hoz a fér​-
fit.
– És jó öt​let? Ta​lán a leg​jobb, amit va​la​ha hal​lot​tam?
– Erő​sen két​lem, de je​len kö​rül​mé​nyek kö​zött… Meg​van még az a szer​ző​dés?
– Fá​radt va​gyok – mond​ta Eszes káp​lár, akit csep​pet sem nyű​göz​tek le Ránc egy​-
más he​gyén-há​tán álló kuny​hói.
– Ja – mor​dult vá​la​szul Kal​lan​tyú. Fo​lya​ma​to​san eről​köd​nie kel​lett, hogy nyit​va
tart​sa a sze​mét, annyi​ra ki​me​rült az elő​ző esti ti​vor​nyá​zás​tól, a meg​bok​ro​so​dott
lo​vak okoz​ta ijed​ség​től, a hosszú gya​log​lás​tól, az​tán az eről​te​tett tem​pó​jú lo​vag​lás​-
tól.
– És mocs​kos is – tet​te hoz​zá Eszes.
– Ja. – Az elő​ző esti tűz​től, at​tól, hogy a meg​bok​ro​so​dott lo​vak elől me​ne​kül​ve
meg​hem​per​gőz​tek a sár​ban.
– Meg min​de​nem fáj – foly​tat​ta Eszes.
– Nem két​lem. – Eb​ben megint csak az elő​ző esti ti​vor​nya meg a lo​vag​lás volt a
bű​nös, rá​adá​sul Kal​lan​tyú kar​ja fo​lya​ma​to​san saj​gott, ami​óta el​esett a he​gyek​ben,
és a fe​ne​kén lévő régi seb is megint kel​le​met​len​ked​ni kez​dett. Az em​ber nem gon​-
dol​ná, hogy egyet​len nyíl​vessző a fe​ne​ké​be elég hoz​zá, hogy a se​be​sü​lés éle​te vé​gé​-
ig gyö​tör​je, de hát még​is​csak ez a hely​zet. Fe​nék​pán​cél! Ez a zsol​do​sok éle​té​nek
leg​fon​to​sabb kel​lé​ke. – Ki​me​rí​tő had​já​rat volt.
– Már ha egy​ál​ta​lán hasz​nál​hat​juk ezt a szót arra, hogy fél évig lo​va​gol​tunk, ve​-
del​tünk, mint a gö​dény, öl​dö​köl​tünk meg ra​bol​tunk.
– Mi mást hasz​nál​nál rá?
Eszes ezen el​gon​dol​ko​dott egy pil​la​nat​ra.
– Jo​gos. Amúgy volt ez már rosszabb is? Te évek óta Cos​cá​val vagy.
– Észak​föld hi​de​gebb volt. Ka​dir po​ro​sabb. Az utol​só sty​ri​ai bal​hé vé​re​sebb. Egy
pon​ton ki​tört a lá​za​dás a se​reg​ben. – Meg​iga​zí​tot​ta az övén lógó bi​lin​cse​ket. – A
vé​gén már nem is ver​tünk lánc​ra sen​kit, ha​nem a leg​ki​sebb füg​ge​lem​sér​té​sét is
akasz​tás járt. De min​dent egy​be​vé​ve nem, en​nél még soha nem volt rosszabb. –
Kal​lan​tyú ször​csög​ve szív​ta vissza a tak​nyát, el​gon​dol​kod​va meg​for​gat​ta a szá​já​-
ban, az​tán hát​ra​dőlt, és ív​ben be​kö​pött az egyik kuny​hó nyi​tott ab​la​kán.
– Em​bert nem lát​tam még így köp​ni, ahogy te csi​ná​lod – ál​la​pí​tot​ta meg Eszes.
– Csak so​kat kell gya​ko​rol​ni – mond​ta Kal​lan​tyú. – Mint min​den mást is.
– Moz​gás! – or​dí​tot​ta hát​ra a me​net​osz​lop ele​jén ha​la​dó Cos​ca. Már ha ti​zen​-
nyolc em​bert me​net​osz​lop​nak le​he​tett ne​vez​ni. És még ők szá​mí​tot​tak sze​ren​csés​-
nek. A se​reg töb​bi tag​ja va​ló​szí​nű​leg még min​dig a fenn​sí​kon bak​ta​tott va​la​hol.
Már​mint akik élet​ben ma​rad​tak kö​zü​lük.
Eszes gon​do​la​tai nyil​ván ugyan​ott jár​tak.
– Sok jó em​bert vesz​tet​tünk az el​múlt he​tek​ben.
– Azért jó​nak ta​lán csak kis túl​zás​sal le​het ne​vez​ni őket.
– Tu​dod, hogy ér​tem. Hi​he​tet​len, hogy Bra​chio is meg​halt.
– Ő tény​leg vesz​te​ség.
– És Ju​ba​ir.
– Azt kell mond​jam, nem saj​ná​lom, hogy an​nak a fe​ke​te gaz​em​ber​nek a feje már
nincs a nya​kán.
– Fura alak volt, igaz, ami igaz, de jó volt ma​gunk mel​lett tud​ni, ha sa​rok​ba szo​-
rí​tot​tak ben​nün​ket.
– Én job​ban örü​lök, ha sen​ki nem szo​rít sa​rok​ba.
Eszes a sze​me sar​ká​ból pil​lan​tott rá, az​tán vissza​fog​ta a lo​vát, hogy ne lóg​jon ki
az osz​lop​ból.
– Mély​sé​ge​sen egyet​ér​tek. Csak oda aka​rok ki​lyu​kad​ni, hogy jó len​ne ha​za​men​-
ni.
 – Hol van a ma​gunk​faj​ták​nak az ott​ho​na?
– Ak​kor mind​egy, hova aka​rok men​ni, csak el in​nen.
Kal​lan​tyú kör​be​né​zett a Rán​cot mos​tan​ság al​ko​tó rom​hal​ma​zon. A kul​tu​rált
szem​lé​lőt soha nem töl​töt​te el ép​pen gyö​nyö​rű​ség​gel a vá​ros lát​vá​nya, most pe​dig,
hogy egyes ré​szei le​ég​tek, má​sok pe​dig el​ha​gya​tot​tan dü​le​dez​tek, csak még
rosszabb​ra for​dult a hely​zet. Lát​szó​lag csak azok ma​rad​tak itt, akik nem ta​lál​tak rá
mó​dot, hogy el​men​je​nek, vagy idő​köz​ben olyan ál​la​pot​ba ju​tot​tak, hogy már nem
vol​tak ké​pe​sek pró​bál​koz​ni ilyes​mi​vel. Az utca túl​ol​da​lán egy fo​gat​lan öreg​asszony
egy​re csak ne​ve​tett, ne​ve​tett és ne​ve​tett. Bi​zo​nyá​ra meg​őrült. Vagy va​la​mi na​gyon
vic​ce​set hal​lott. De va​ló​szí​nűbb, hogy meg​őrült.
– Ér​te​lek – bó​lin​tott Kal​lan​tyú. – De meg kell ta​lál​nunk azt a pénzt. – Bár iga​zá​-
ból egy​ál​ta​lán nem volt ben​ne biz​tos, hogy meg akar​ja ta​lál​ni. Egész éle​té​ben
össze​ku​por​ga​tott min​den egyes réz​ga​rast, ami​re rá tud​ta ten​ni a büty​kös ke​zét, az​-
tán hir​te​len annyi ara​nya lett, hogy úgy tűnt, az egész sem​mit sem ér. Annyi, hogy
az egész vi​lág el​vesz​tet​te az ér​tel​mét a ra​gyo​gá​sá​tól.
– Nem tar​tot​tál meg egy ke​ve​set?
– De​hogy​nem. Egy ke​ve​set. – Ami azt il​le​ti, nem is csak egy ke​ve​set, a hóna alá
rej​tett er​szény duz​zadt az ér​mék​től. Annyi azért nem volt, hogy meg​iz​zad​jon a sú​-
lyá​tól, de csi​nos kis zsák​mány​nak szá​mí​tott.
– Mint mind​annyi​an – dör​mög​te Eszes. – Szó​val iga​zá​ból Cos​ca pén​ze után me​-
gyünk, nem?
Kal​lan​tyú össze​rán​col​ta a hom​lo​kát.
– Igen, de azért az elv is fon​tos.
– Az elv? Ko​mo​lyan?
– Nem hagy​hat​juk, hogy csak úgy meg​lop​ja​nak ben​nün​ket.
– Mi is úgy ra​bol​tuk azt a pénzt, nem? – szólt Eszes, és ezt a tényt Kal​lan​tyú sem
ta​gad​hat​ta. – Mon​dom ne​ked, hogy el van át​koz​va. Ami​óta csak rá​tet​tük a ke​zün​-
ket, egy​re sza​rab​bul ala​kul​nak a dol​ga​ink.
– Olyan nincs, hogy va​la​mi el van át​koz​va.
– Ezt mondd Bra​chi​ó​nak meg Ju​ba​ir​nak’ Há​nyan is in​dul​tunk el Sta​rik​land​ból?
– Nyá​jas sze​rint négy​száz​nál is töb​ben, már​pe​dig Nyá​jas​nak nem szo​ká​sa el​szá​-
mol​ni ma​gát.
– És most há​nyan va​gyunk?
Kal​lan​tyú ki​nyi​tot​ta a szá​ját, az​tán be is csuk​ta. Nyil​ván​va​ló volt, mi​ről is van
szó.
– Pon​to​san – bó​lin​tott Eszes. – Ha még itt ma​ra​dunk egy da​ra​big, sen​ki sem
ma​rad kö​zü​lünk.
 Kal​lan​tyú szi​pá​kolt, hör​gött, az​tán még egyet kö​pött, ez​út​tal az egyik első eme​le​-
ti ab​la​kon ke​resz​tül. Vég​té​re is egy mű​vész​nek min​dig új ki​hí​vá​so​kat kell ta​lál​nia.
– Rég​óta va​gyok már Cos​cá​val.
– Vál​toz​nak az idők. Nézd meg ezt a he​lyet! – Eszes ál​lá​val az üres kuny​hók felé
in​tett, ahol egy-két hó​nap​pal ko​ráb​ban még nyü​zsög​tek az em​be​rek. – Kü​lön​ben
mi ez a bűz?
Kal​lan​tyú kör​be szi​ma​tolt. Ránc​ban per​sze min​dig bü​dös volt, de ez ed​dig in​-
kább csak a szar és a zül​lés szív​me​len​ge​tő sza​gát je​len​tet​te, ami min​dig az ott​hont
jut​tat​ta eszé​be. Most va​la​mi​fé​le szú​rós bűz ter​jen​gett a le​ve​gő​ben, és bar​na füst​fá​-
tyol le​pett el min​dent.
– Nem tu​dom, de nem mond​hat​nám, hogy tet​szik.
– Haza aka​rok men​ni – ke​ser​gett Eszes.
A me​net​osz​lop meg​ér​ke​zett a vá​ros köz​pont​já​ba, már ha egy​ál​ta​lán volt neki
olyan. A sá​ros utca egyik ol​da​lán épí​tet​tek va​la​mit, az in​ga​tag áll​vány​zat mel​lett
ge​ren​dá​kat rak​tak jó​ko​ra ha​lom​ba. A má​sik ol​da​lon állt a Koc​ka​ve​tés Temp​lo​ma,
ahol Kal​lan​tyú szá​mos kel​le​mes es​tét el​töl​tött, mi​előtt to​vább​in​dul​tak. Cos​ca ma​-
gas​ba emelt ök​lé​vel ál​lí​tot​ta meg a csa​pa​tot az épü​let előtt, majd Nyá​jas őr​mes​ter
se​gít​sé​gé​vel ki​bo​goz​ta ma​gát a nye​reg​ből, és me​re​ven le​ká​szá​ló​dott a föld​re.
A pol​gár​mes​ter a lép​csőn vár​ta őket, fe​ke​te ru​há​ját nya​kig be​gom​bol​ta. Mi​cso​da
nő volt! Kal​lan​tyú már-már azt mond​ta vol​na, hogy egy iga​zi hölgy, bár eh​hez le
kel​lett vol​na po​rol​nia az em​lé​kei va​la​me​lyik rej​tett zu​gá​ban meg​bú​jó szót.
– Cos​ca tá​bor​nok! – szólt me​leg mo​sollyal a nő. – Nem hit​tem vol​na, hogy…
– Ne te​gyen úgy, mint​ha meg​le​pő​dött vol​na! – csat​tant fel Cos​ca.
– Pe​dig meg​le​pőd​tem. Igen​csak al​kal​mat​lan idő​pont​ban ér​ke​zett. Ép​pen vá​runk
va​la​kit…
– Hol van az ara​nyam?
– Bo​csás​son meg?
– Sem​mi gond, játssza csak a tág​ra nyílt sze​mű ár​tat​lant. De mind a ket​ten tud​-
juk, mi az igaz​ság. Hol van az az át​ko​zott jo​gá​szom?
– Oda​bent, de…
Az öreg fél​re​tol​ta a pol​gár​mes​tert, és Nyá​jas​sal, Swor​breck​kel meg Dim​bik szá​-
za​dos​sal a nyo​má​ban mo​rog​va ka​pasz​ko​dott fel a lép​csőn.
A nő óva​to​san meg​fog​ta Lor​sen kar​ját.
– Ink​vi​zí​tor úr, til​ta​koz​nom kell!
Lor​sen bo​csá​nat​ké​rőn né​zett rá.
– Drá​ga pol​gár​mes​ter asszony, én már hó​na​pok óta til​ta​ko​zom. Nem sok​ra
men​tem vele.
Cos​ca ügyet sem ve​tett az ajtó két ol​da​lán álló fél​tu​cat​nyi mo​gor​va fogd​meg​re,
Kal​lan​tyú azon​ban raj​tuk tar​tot​ta a sze​mét, ahogy fel​si​e​tett a lép​csőn a töb​bi​ek
után, és Eszes ag​go​dal​mas te​kin​te​tét lát​va úgy sej​tet​te, tár​sa, is ezt te​szi. Bár ők
vol​tak töb​ben, rá​adá​sul még több zsol​dos kö​ze​le​dik a nyo​muk​ban a fenn​sí​kon,
ahogy csak a lá​buk bír​ja, de Kal​lan​tyú​nak ott és ak​kor iga​zán sem​mi ked​ve nem
volt ve​re​ked​ni.
Nem, sze​mer​nyi ked​ve sem volt ve​re​ked​ni.
Dim​bik szá​za​dos meg​iga​zí​tot​ta a zub​bo​nyát. Még ak​kor is, ha az ele​jét be​lep​te a
kosz. Még ak​kor is, ha var​rás men​tén ha​sadt. Még ak​kor is, ha töb​bé nem volt tag​-
ja sem​mi​lyen had​se​reg​nek, nem volt pol​gá​ra egyet​len or​szág​nak sem, és nem har​-
colt sem​mi​fé​le ügyért, ami​ben egy jó​zan em​ber hin​ni tu​dott vol​na. Még ak​kor is,
ha el​té​vedt a vi​lág​ban, és két​ség​be​eset​ten igye​ke​zett, hogy lep​lez​ze ön​ma​ga iránt
ér​zett fe​ne​ket​len gyű​lö​le​tét és szá​na​ko​zá​sát. Még ak​kor is.
Jobb fe​sze​sen, mint gyű​röt​ten.
A vá​ros meg​vál​to​zott, ami​óta leg​utóbb itt jár​tak. A já​ték​bar​lan​got jó​for​mán ki​-
ürí​tet​ték, a koc​ka- és a kár​tya​asz​ta​lo​kat a fal mel​lé tol​ták, a nők​nek nyo​ma sem
ma​radt, a ven​dé​gek el​tűn​tek. Csak a pol​gár​mes​ter nagy​já​ból tíz fogd​meg​jét le​he​-
tett lát​ni, akik lát​vá​nyo​san fel​fegy​ver​kez​ve fi​gyel​tek az üres be​ug​rók​ban el​he​lyez​-
ked​ve. Egy fér​fi po​ha​ra​kat tö​röl​ge​tett a hosszú pult mö​gött. Kö​zé​pen egyet​len asz​-
tal áll, amit nem​rég lak​koz​hat​tak le ugyan, de így is lát​szott raj​ta, hogy ala​po​san
meg​ko​pott a ren​ge​teg hasz​ná​lat​tól. Temp​lo​mos ült mel​let​te, egy pa​pír​kö​teg tár​sa​-
sá​gá​ban, és fur​csa mód egy​ál​ta​lán nem za​var​tat​ta ma​gát, ami​ért Dim​bik be​csör​te​-
tő em​be​rei egy​szer​re kö​rül​vet​ték.
Le​het egy​ál​ta​lán em​ber​nek ne​vez​ni az ilye​ne​ket? Fel​fog​ha​tat​la​nul ron​gyo​sak és
el​gyö​tör​tek vol​tak, ele​ve nem ép​pen túl​zott lel​ke​se​dé​sük pe​dig vég​leg el​apad​ni lát​-
szott. Nem mint​ha va​la​ha is az em​be​ri​ség ígé​re​tes min​ta​pél​dá​nyai let​tek vol​na.
Egy​szer volt, hol nem volt, Dim​bik igye​ke​zett némi fe​gyel​met rá​juk kény​sze​rí​te​ni.
Mi​után el​bo​csá​tot​ták a se​reg​ből. Mi​után meg​szé​gye​nült. Hal​vá​nyan em​lé​ke​zett,
mint​ha egy go​moly​gó gőz​zel teli szo​bá​ban lát​ta vol​na a je​le​ne​tet, az uni​for​mis​ban
töl​tött első nap​já​ra. Annyi​ra jó​ké​pű volt, ahogy a tü​kör előtt fe​szí​tett, me​rész ka​-
lan​dok​ról szó​ló tör​té​ne​tek​től fel​lel​ke​sül​ve, fé​nyes kar​ri​er​rel a lá​bai előtt. Bá​na​to​-
san iga​zí​tot​ta meg is​mét a zsí​ros ron​gyo​kat. Ho​gyan süllyed​he​tett ilyen mély​re?
Még csak nem is egy mocs​kos gaz​em​ber volt. Ha​nem egy mocs​kos gaz​em​ber talp​-
nya​ló​ja.
Fi​gyel​te, ahogy a hír​hedt Ni​co​mo Cos​ca gör​be sar​kan​tyú​i​nak zör​gé​sé​től kí​sér​ve
át​si​et az üres ter​men. Te​kin​te​tét Temp​lo​mos​ra sze​gez​te, pat​kány​sze​rű ar​cán meg​-
te​le​pe​dett a bosszú​szom​jas gyű​lö​let. A pult​hoz si​e​tett per​sze, hova más​ho​va? Fel​-
ka​pott egy üve​get, ki​köp​te a du​gó​ját, az​tán egyet​len hú​zás​sal fel​haj​tot​ta az ital​nak
vagy a ne​gye​dét.
– Itt van hát! – hö​rög​te az öreg. – A ka​kukk​fi​ó​ka! A keb​le​men me​len​ge​tett kí​-
gyó! A… a…
– A ku​kac a más​na​pos szar​ban – se​gí​tet​te ki Temp​lo​mos.
– Mi​ért ne, ha már em​lí​tet​ted? Hogy is mond​ta Ver​tu​rio? Soha ne félj az el​len​sé​-
ge​id​től, de a ba​rá​ta​id​tól min​dig. Két​ség​te​le​nül böl​csebb volt ná​lam. Meg​bo​csá​tot​-
tam ne​ked! Meg​bo​csá​tot​tam, és mit ka​pok érte cse​ré​be? Re​mé​lem, jegy​ze​tel,
Swor​breck! Ta​lán ír​hat​na egy kis tan​me​sét a bűn​bo​csá​nat mí​to​szá​ról és az áru​lás
ju​tal​má​ról. – Az író elő​ko​tor​ta a ce​ru​zá​ját, Cos​ca ar​cá​ról pe​dig le​fa​gyott a ko​mor
mo​soly, egy​sze​rű ko​mor​sá​got hagy​va maga után. – Hol van az ara​nyam, Temp​lo​-
mos?
– Ná​lam nincs. – A jo​gász fel​mu​tat​ta a pa​pír​kö​te​get. – Vi​szont itt van ez.
– Re​mé​lem, ér​té​kes – csat​tant fel Cos​ca, és ivott még egyet. Nyá​jas őr​mes​ter az
egyik asz​tal​hoz lé​pett, és a fo​ko​zó​dó fe​szült​ség​ről tu​do​mást sem véve ku​pa​cok​ba
kezd​te ren​dez​get​ni a koc​ká​kat. Lor​sen ink​vi​zí​tor lé​pett a he​lyi​ség​be, és kur​tán
Dim​bik felé bic​cen​tett. Dim​bik tisz​te​let​tel​je​sen vi​szo​noz​ta a kö​szön​tést, majd
meg​nyal​ta az uj​ját, és a he​lyük​re si​mí​tot​ta hom​lo​ká​ba lógó haj​szá​la​it, mi​köz​ben
azon gon​dol​ko​dott, hogy az ink​vi​zí​tor ko​mo​lyan be​szélt-e, ami​kor meg​ígér​te, hogy
megint fel​ve​te​ti a ki​rály se​re​gé​be, mi​után vissza​tér​nek Adu​á​ba. Va​ló​szí​nű​leg nem,
de min​den​ki​nek szük​sé​ge van egy szép álom​ra, ami​be ka​pasz​kod​hat. A má​so​dik
esély re​mé​nyé​re, ha ma​gát az esélyt vé​gül nem is kap​ja meg…
– Ez egy szer​ző​dés. – Temp​lo​mos olyan han​go​san be​szélt, hogy az egész te​rem
hal​lot​ta. – Rán​cot és a kör​nye​ző vi​dé​ket a Bi​ro​da​lom ré​szé​vé nyil​vá​nít​ja. Gya​ní​-
tom, hogy őra​gyo​gó​sá​ga, a csá​szár nem lesz el​ra​gad​tat​va, ha meg​tud​ja, hogy az
Unió ál​tal pén​zelt fegy​ve​re​sek ha​tol​tak be a te​rü​le​té​re.
– Kapsz te tő​lem olyan be​ha​to​lást, hogy nem fe​lej​ted el egy​ha​mar. – Cos​ca bal
ke​zé​vel meg​ra​gad​ta a kard​ját. – Hol a pi​csá​ban van az ara​nyam?
A han​gu​lat el​ke​rül​he​tet​le​nül ha​ladt a vér​on​tás felé. Ka​bá​tok nyíl​tak szét, visz​ke​-
tő uj​jak nyúl​tak kész​sé​ges mar​ko​la​tok felé, pen​gék csi​kor​dul​tak a hü​ve​lye​ik​ben,
sze​mek hú​zód​tak össze. Dim​bik két em​be​re ki​vet​te az éket a fel​aj​zott szám​szer​íjak
ra​va​sza alól. A po​hár​tö​röl​ge​tő em​ber lop​va meg​fo​gott va​la​mit a pult alatt – Dim​-
bik nem ké​tel​ke​dett ben​ne, hogy akár​mi is az, he​gyes a vége. Egy​re fo​ko​zó​dó, te​-
he​tet​len düh​vel fi​gyel​te az ese​mé​nye​ket. Gyű​löl​te az erő​sza​kot. Az egyen​ru​ha mi​-
att állt ka​to​ná​nak. A boj​tos vál​la​pok, a me​ne​te​lés, a ka​to​na​ze​ne​ka​rok mi​att…
– Vár​ja​nak! – ki​ál​tot​ta Lor​sen, ahogy át​si​e​tett a he​lyi​sé​gen. Dim​bik meg​-
könnyeb​bül​ten nyug​táz​ta, hogy akad még va​la​ki, aki​nek nem ment el a jó​zan esze.
– Pike elöl​já​ró vi​lá​go​san meg​mond​ta, hogy a Bi​ro​da​lom​mal nem ke​rül​he​tünk
össze​üt​kö​zés​be. – Ki​kap​ta a szer​ző​dést Temp​lo​mos ke​zé​ből. – Ez az ex​pe​dí​ció ép​-
pen elég ka​taszt​ro​fá​lis​ra si​ke​rült anél​kül is, hogy be​le​bo​nyo​lód​nánk egy há​bo​rú​ba.
– Ugye nem akar​ja azt mon​da​ni, hogy meg​eszi ezt a me​sét? – vi​cso​rí​tot​ta Cos​ca.
– Ez az em​ber egy hi​va​tá​sos ha​zu​do​zó!
– Most még​is iga​zat be​szél. – A pol​gár​mes​ter li​be​gett be a szo​bá​ba két újabb
em​be​re kí​sé​re​té​ben, akik kö​zül az egyik​nek hi​ány​zott a fél sze​me, de et​től csak
még fé​lel​me​te​sebb​nek ha​tott. – Azt a do​ku​men​tu​mot Ránc né​pé​nek vá​lasz​tott
kép​vi​se​lői el​len​je​gyez​ték, és jo​gi​lag kö​te​le​ző ér​vén​nyel bír.
– A leg​jobb mun​kám​nak te​kin​tem. – Ha Temp​lo​mos ha​zu​dott, hát sok​kal ön​tel​-
teb​ben tet​te, mint más​kor. – Az osz​tat​lan tu​laj​don el​vét ve​szi ala​pul, amit az Unió
meg​ala​ku​lá​sa​kor szen​te​sí​tet​tek, a Bi​ro​da​lom leg​ko​ráb​bi te​rü​let​igé​nyé​re hi​vat​ko​-
zik, és még a bá​nyá​sza​ti jog ol​da​lá​ról néz​ve sem ta​lál​ni ben​ne kis​ka​pu​kat. Egé​szen
biz​tos va​gyok ben​ne, hogy bár​mi​lyen bí​ró​ság előtt meg​áll.
– Saj​nos a jo​gá​szom meg​le​he​tő​sen za​va​ros kö​rül​mé​nyek kö​zött ki​lé​pett a szol​-
gá​la​tom​ból – pré​sel​te ki a sza​va​kat össze​szo​rí​tott fo​gai kö​zött Cos​ca. – Csak an​nak
kell utá​na​jár​nunk, hogy meg​áll-e ez a szer​ző​dés az éles pen​gék bí​ró​sá​ga előtt.
– Ez még alá sincs írva – mor​dult fel Lor​sen. Le​csap​ta a do​ku​men​tu​mot az asz​-
tal​ra.
Cos​ca össze​húz​ta vér​eres sze​mét.
– És ha alá len​ne írva? Ha va​la​ki​nek, hát ne​ked tud​nod kel​le​ne, Temp​lo​mos,
hogy csak az a tör​vény szá​mít, ami mö​gött ka​to​nai erő áll. A leg​kö​ze​leb​bi bi​ro​dal​-
mi csa​pa​tok több​hét​nyi​re van​nak in​nen.
Temp​lo​mos csak még szé​le​seb​ben mo​soly​gott.
– Ó, an​nál azért egy ki​csit kö​ze​lebb,
Az ajtó hir​te​len ki​tá​rult, és az ál​lig fel​fegy​ver​ke​zett gyü​le​ke​zet hi​tet​len​ke​dő te​-
kin​te​té​től kí​sér​ve ka​to​nák csör​tet​tek a Koc​ka​ve​tés Temp​lo​má​ba. Még​hoz​zá arany
láb- és mell​vér​tet vi​se​lő bi​ro​dal​mi ka​to​nák, szé​les fejű dár​dák​kal a ke​zük​ben és rö​-
vid pen​gé​jű kar​dok​kal a de​re​kuk​nál, ke​rek paj​zsa​i​kon Ju​vens ke​zé​vel meg az öt
vil​lám​mal és a bú​za​ké​vé​vel – mind​annyi​an mint​ha egye​ne​sen egy ősi kor​ból ma​sí​-
roz​tak vol​na elő.
– Mi a kis fa​szom… – mor​mog​ta Cos​ca.
A bi​zarr dísz​szá​zad kö​ze​pén egy öreg​em​ber vo​nult, a sza​kál​la fe​hér, akár a hó,
ara​nyo​zott si​sak​ját jó​ko​ra toll dí​szí​tet​te. Las​san, ki​szá​mí​tot​tan járt, mint​ha min​-
den lé​pés fáj​da​lom​mal jár​na, még​is tö​ké​le​te​sen ki​húz​ta ma​gát. Sem jobb​ra, sem
bal​ra nem né​zett, Cos​ca és a zsol​do​sai, a pol​gár​mes​ter és a fogd​meg​jei meg a töb​-
bi​ek a pil​lan​tá​sá​ra is mél​tat​lan ro​va​rok vol​tak csu​pán. Olyan volt, mint​ha ez az
em​ber egy is​ten vol​na, aki arra kény​sze​rült, hogy le​eresz​ked​jen az em​be​ri​ség
mocs​ká​ba. A zsol​do​sok ide​ge​sen hát​rébb hú​zód​tak. Nem is a Bi​ro​da​lom ka​to​ná​i​tól
való fé​le​lem kész​tet​te őket erre, in​kább az idős fér​fi el​lent​mon​dást nem tűrő fel​-
sőbb​ren​dű​sé​get su​gár​zó au​rá​ja.
A pol​gár​mes​ter a föld​re bo​rult a lába előtt, csak úgy su​ho​gott a szok​nyá​ja.
– Sar​mis le​gá​tus! – szólt alá​za​to​san. – Ex​cel​len​ci​ás uram, el​mond​ha​tat​lan meg​-
tisz​tel​te​tés, hogy el​jött hoz​zánk…
Dim​bik​nek le​esett az ál​la​ta. Sar​mis le​gá​tus, aki meg​sem​mi​sí​tet​te a csá​szár el​len​-
sé​ge​it a har​ma​dik dar​mi​u​mi csa​tá​ban, és el​ren​del​te, hogy vé​gez​ze​nek ki min​den
fog​lyot. Aki az egész Vi​lág Kö​rén be​lül hí​res had​ve​zé​ri zse​ni​a​li​tá​sá​ról és hír​hedt a
ke​gyet​len​ke​dé​se​i​ről. Aki​ről min​den​ki azt hit​te, hogy több száz mér​föld​nyi​re dél​re
jár va​la​hol, és most még​is itt állt előt​tük hús-vér va​ló​já​ban. Dim​bik va​la​mi​ért úgy
érez​te, ko​ráb​ban is lát​ta már ezt a fen​sé​ges ar​cot. Ta​lán egy ér​mén.
– Va​ló​ban meg​tisz​tel​te​tés – je​len​tet​te ki az idős had​ve​zér –, mert ahol én meg​je​-
le​nek, ott őra​gyo​gó​sá​ga, I. Gul​tus csá​szár is meg​je​le​nik. – Bár a le​gá​tus tes​tén már
meg​lát​szott a kor, egé​szen hal​vány bi​ro​dal​mi ak​cen​tus​sal fű​sze​re​zett hang​ja egy
ko​losszu​sé volt: úgy ve​rő​dött vissza a te​tő​ge​ren​dák​ról, mint​ha az ég dö​rög​ne va​la​-
hol a kö​zel​ben. Dim​bik, aki min​dig resz​ke​tett a te​kin​télyt pa​ran​cso​ló em​be​rek tár​-
sa​sá​gá​ban, most úgy érez​te, rög​tön össze​csuk​lik alat​ta a tér​de.
– Hol van a szer​ző​dés? – kér​dez​te a le​gá​tus.
A pol​gár​mes​ter alá​za​to​san az asz​tal felé in​tett, ahol Temp​lo​mos már elő​ké​szí​tet​-
te a tol​lat és a do​ku​men​tu​mot. Sar​mis me​re​ven ha​jolt fö​lé​jük.
– Gol​tus ne​vét írom alá, mert ez a kéz a csá​szár keze. – Fog​ta a tol​lat, és egy
olyan szé​les moz​du​lat​tal, ami min​den más kö​rül​mé​nyek kö​zött ne​vet​sé​ges​nek szá​-
mí​tott vol​na, a szer​ző​dés alá ka​nya​rí​tot​ta a csá​szár ne​vét. – Meg​tör​tént hát. Önök
most a Bi​ro​da​lom föld​jén áll​nak, a Bi​ro​da​lom alatt​va​lói, és őra​gyo​gó​sá​ga vé​del​mét
él​ve​zik. Az ő fé​nyé​ben süt​ké​rez​nek. Az ő tör​vé​nye​i​nek tar​toz​nak alá​zat​tal. – Ami​-
kor a vissz​hang el​halt, Sar​mis össze​rán​col​ta a hom​lo​kát, mint​ha csak most ész​lel​te
vol​na a zsol​do​sok je​len​lé​tét. Kö​nyör​te​len te​kin​te​té​vel vé​gig​pász​táz​ta őket, Dim​bik
ere​i​ben pe​dig az utol​só csep​pig meg​fa​gyott a vér.
A le​gá​tus fé​lel​me​tes pre​ci​zi​tás​sal for​mál​ta a sza​va​kat.
– Kik ezek az… em​be​rek?
Ed​dig még Cos​ca sem ta​lál​ta a sza​va​kat, annyi​ra te​át​rá​li​san zaj​lott min​den,
most azon​ban min​den​ki bá​na​tá​ra újra meg​jött a hang​ja.
Aka​do​zott, erőt​len volt, szin​te ne​vet​sé​ges a le​gá​tu​sé után, de azért csak meg​jött.
Az öreg még fé​lig ki​ürí​tett üve​gét is ló​bál​ni kezd​te a nyo​ma​ték ked​vé​ért.
– Ni​co​mo Cos​ca va​gyok, a Ke​gyes Kéz Se​re​gé​nek tá​bor​no​ka, és…
– És ép​pen in​dul​ni ké​szül​tünk – kö​zöl​te Lor​sen, majd meg​ra​gad​ta Cos​ca kö​nyö​-
két.
Az öreg nem moz​dult.
– Az ara​nyam nél​kül? Alig​ha.
Dim​bik​nek a leg​ke​vés​bé sem tet​szett, aho​gyan a dol​gok ala​kul​tak. Fel​te​he​tő​leg
sen​ki más​nak sem. Halk ko​po​gás hal​lat​szott, ahogy Nyá​jas el​dob​ta a koc​ká​it. A
pol​gár​mes​ter fél​sze​mű fogd​meg​je hir​te​len egy kést va​rá​zsolt elő. Ez nem tűnt ép​-
pen po​zi​tív fej​le​mény​nek.
– Elég! – mor​dult fel Lor​sen, aki már a hóna alatt kap​ta el az öre​get, és szin​te
bir​kó​zott vele. – Amint Sta​rik​land​ba érünk, min​den​ki ju​tal​mat kap. Min​den​ki!
Swor​breck a pul​tot tá​masz​tot​ta, lát​ha​tó​lag igye​ke​zett be​le​ol​vad​ni a hát​tér​be,
mi​köz​ben va​dul jegy​ze​telt. Kal​lan​tyú őr​mes​ter az ajtó felé ol​da​la​zott, neki jól súg​-
tak az ösz​tö​nei. A kö​rül​mé​nyek meg​vál​toz​tak, és nem ép​pen jobb irány​ba. Dim​bik
kö​nyör​gött Cos​cá​nak, hogy vár​ják meg a töb​bi​e​ket, de a vén hü​lyé​től akár a fal​nak
is be​szél​he​tett vol​na. Most pe​dig elég, ha egyet​len em​ber keze is meg​re​meg a ra​va​-
szon, és már​is ki​tör a vér​für​dő.
Dim​bik úgy emel​te fel a ke​zét a szám​szer​í​já​szok felé, mint​ha egy ije​dős lo​vat
pró​bál​na csi​tí​ta​ni.
– Nyu​ga​lom…
– Le​sza​rom a ju​tal​mat! – vi​cso​rí​tot​ta Cos​ca, és min​den mél​tó​sá​gát fel​ad​va igye​-
ke​zett le​ráz​ni ma​gá​ról Lor​sent. – Hol van a ki​ba​szott ara​nyam?
A pol​gár​mes​ter hát​rált, sá​padt ke​zét a mell​ka​sá​ra szo​rí​tot​ta, Sar​mis pe​dig mint​-
ha hir​te​len ma​ga​sabb​ra nőtt vol​na, ahogy össze​húz​ta fe​hér szem​öl​dö​két.
– Mi ez a szem​te​len​ség?
– Bo​csá​na​tát ké​rem – he​beg​te Temp​lo​mos. – Ez…
Sar​mis vissza​kéz​ből úgy po​fon vág​ta a jo​gászt, hogy az el​te​rült a föl​dön.
– Tér​del​jen le, ha ve​lem be​szél!
Dim​bik szá​ja ki​szá​radt, a fe​jé​ben lük​te​tett a vér. Ször​nyű igaz​ság​ta​lan​ság​nak
tűnt, hogy Cos​ca ab​szurd am​bí​ci​ói mi​att kell​jen meg​hal​nia. A váll​sza​lag​ja az éle​tét
adta ezért a bi​zony​ta​lan ügyért, és már ez is na​gyobb ál​do​zat​nak tűnt a kel​le​té​nél.
Dim​bik​nek egy​szer azt mond​ták, hogy a leg​jobb ka​to​nák rit​kán bát​rak. Ez még ak​-
kor tör​tént, ami​kor meg​győ​ző​dé​se volt, hogy ez a neki való pá​lya. Fél keze a kard​ja
felé in​dult, bár nem is sej​tet​te, mi​hez kezd majd vele, ha el​éri a mar​ko​la​tot.
– Nem va​gyok haj​lan​dó megint po​fá​ra esni! – or​dí​tot​ta az öreg, mi​köz​ben az őt
vissza​tar​ta​ni igyek​vő Lor​sen​nel küsz​köd​ve ő is a kard​ja felé kap​ko​dott. A má​sik
ke​zé​ben még min​dig az üve​get szo​ron​gat​ta. – A Ke​gyes Kéz ka​to​nái! Fegy​ver​be…
– Nem! – Lor​sen hang​ja úgy csat​tant, mint​ha az aj​tót vág​ták vol​na be. – Dim​bik
tá​bor​nok, he​lyez​ze le​tar​tóz​ta​tás​ba az áru​ló Ni​co​mo Cos​cát!
Egy pil​la​nat​ra csend lett.
Ta​lán csak egy lé​leg​zet​vé​tel​nyi idő​re, bár an​nál mint​ha sok​kal to​vább tar​tott
vol​na. Amíg min​den​ki fon​to​ló​ra vet​te az esé​lye​ket és a le​het​sé​ges fej​le​mé​nye​ket.
Amíg min​den​ki fel​mér​te, me​lyik fél felé bil​len a mér​leg nyel​ve. Amíg min​den a he​-
lyé​re ke​rült Dim​bik fe​jé​ben, és nyil​ván​va​ló​an min​den más je​len​le​vő fe​jé​ben is.
Egyet​len lé​leg​zet​vé​tel​nyi idő elég volt hoz​zá, és min​den más meg​vi​lá​gí​tás​ba ke​rült.
– Igen​is, ink​vi​zí​tor úr – mond​ta Dim​bik. A két szám​szer​í​jász Cos​ca felé for​dí​tot​-
ta a fegy​ve​rét. Mint​ha ma​guk is meg​le​pőd​tek vol​na raj​ta, hogy meg​te​szik, de azért
meg​tet​ték.
 Nyá​jas fel​né​zett a koc​ká​i​ból, és kis​sé fel​húz​ta a szem​öl​dö​két.
– Ket​tő – szólt.
Cos​ca le​esett ál​lal me​redt Dim​bik​re.
– Szó​val így ál​lunk? – Az üveg ki​esett ere​jü​ket vesz​tett uj​jai kö​zül, zö​rög​ve
odébb gu​rult a pad​lón, és egy kis ital is ki​löty​kö​lő​dött be​lő​le. – Szó​val így ál​lunk,
mi?
– Ho​gyan más​hogy áll​nánk? – kér​dez​te Dim​bik. – Kal​lan​tyú őr​mes​ter!
A so​kat lá​tott ka​to​na tőle szo​kat​la​nul fe​sze​sen vág​ta hap​ták​ba ma​gát.
– Uram?
– Ké​rem, fegy​ve​rez​ze le Cos​ca urat, Nyá​jas urat és Swor​breck urat.
– Ver​jék őket vas​ra, amíg úton va​gyunk! – mond​ta Lor​sen. –Vissza​té​ré​sünk
után bí​ró​ság elé áll​nak.
– Én mi​ért? – nyög​te Swor​breck, aki​nek ak​ko​rá​ra nyíl​tak a sze​mei, mint két csé​-
sze​alj.
– Mi​ért ne? – Eszes káp​lár vé​gig​ta​po​gat​ta az írót, és mi​vel nem ta​lált nála fegy​-
vert, ki​tép​te a ce​ru​zát a ke​zé​ből, a föld​re dob​ta, majd lát​vá​nyos moz​du​lat​tal el​ta​-
pos​ta a sar​ká​val.
– Fo​goly va​gyok? – kér​dez​te Nyá​jas. Va​la​mi ok​nál fog​va hal​vány mo​soly ját​szott
a szá​ja sar​ká​ban, ami​kor a csuk​ló​já​ra zá​rult a bi​lincs.
– Még vissza​jö​vök! – hö​rög​te az öreg, nyál​lal fröcs​köl​ve le a sa​ját vál​lát, mi​köz​-
ben min​den ka​pá​ló​zá​sa el​le​né​re Kal​lan​tyú el​von​szol​ta. Kard​hü​ve​lye üre​sen him​-
bá​ló​dzott az övén. – Ne​ves​se​tek, amíg le​het, mert min​dig Ni​co​mo Cos​ca ne​vet
utol​já​ra! Bosszút ál​lok az utol​só szá​lig min​den​kin! Nem va​gyok haj​lan​dó még egy​-
szer po​fá​ra esni! Nem va​gyok… – Az ajtó be​csa​pó​dott mö​göt​te.
– Ki volt ez a ré​szeg disz​nó? – kér​dez​te Sar​mis.
– Ni​co​mo Cos​ca, ex​cel​len​ci​ás uram. – Temp​lo​mos még min​dig csak tér​delt, fél
ke​zé​vel vé​res szá​ját ta​po​gat​ta. – Hír​hedt zsol​dos​ve​zér.
– So​sem hal​lot​tam róla – mor​dult a le​gá​tus.
Lor​sen a mell​ka​sá​ra szo​rí​tot​ta a ke​zét, és mé​lyen meg​ha​jolt.
– Ex​cel​len​ci​ás uram, ké​rem, fo​gad​ja bo​csá​nat​ké​ré​se​met az oko​zott kel​le​met​len​-
sé​ge​kért, a te​rü​let​há​bo​rí​tá​sért és…
– Nyolc he​tük van, hogy el​hagy​ják a Bi​ro​da​lom föld​jét – kö​zöl​te Sar​mis. – Akit
ezen idő el​tel​te után a ha​tá​ra​in​kon be​lül ta​lá​lunk, azt élve el​te​met​jük. – Le​po​rol​ta
a mell​vért​jét. – Van itt va​la​hol egy für​dő​kád?
– Ter​mé​sze​te​sen, ex​cel​len​ci​ás uram – fe​lel​te szin​te meg​hu​nyász​kod​va a pol​gár​-
mes​ter. – Meg​te​szünk min​den tő​lünk tel​he​tőt. –Ahogy a lép​cső felé kí​sér​te a le​gá​-
tust, Dim​bik​re pil​lan​tott. – Ki​fe​lé! – súg​ta.
Az új​don​sült tá​bor​nok​nak a leg​ke​vés​bé sem volt el​le​né​re, hogy en​ge​del​mes​ked​-
jen. Az em​be​re​i​vel együtt meg​könnyeb​bül​ten si​e​tett ki az ut​cá​ra, hogy fel​ké​szít​sék
fá​radt lo​va​i​kat az in​du​lás​ra. Cos​cát fel​emel​ték a nye​reg​be. Rit​kás haja össze​vissza
állt, ahogy döb​bent te​kin​tet​tel né​zett le Dim​bik​re.
– Em​lék​szem, ami​kor be​fo​gad​ta​lak – mond​ta. – Ré​szeg vol​tál, egy hit​vány alak,
és min​den​ki meg​ve​tett. Én pe​dig ke​gye​sen a ke​ze​met nyúj​tot​tam fe​léd. – Sze​ret​te
vol​na el​ját​sza​ni a kéz​nyúj​tás gesz​tu​sát, de a bi​lincs meg​aka​dá​lyoz​ta ben​ne.
Dim​bik le​si​mí​tot​ta a ha​ját.
– Vál​toz​nak az idők.
– Ez ám az igaz​sá​gos​ság, mi, Swor​breck? Ez ám a lo​ja​li​tás! Néz​ze​tek csak meg,
ez lesz be​lő​le, ha az em​ber jót cse​lek​szik! Ez az ud​va​ri​as​ság gyü​möl​cse, ez jár érte,
ha em​ber​tár​sa​ink​ra is gon​do​lunk!
– Kö​nyör​göm, va​la​ki fog​ja be a szá​ját! – csat​tant fel Lor​sen, mire Kal​lan​tyú oda​-
lép​te​tett mel​lé, és egy pár zok​nit tö​mött Cos​ca szá​já​ba.
Dim​bik kö​ze​lebb ha​jolt az ink​vi​zí​tor​hoz.
– Ta​lán az len​ne a leg​jobb, ha meg​öl​nénk őket. Cos​cá​nak még van​nak ba​rá​tai a
se​reg​ben, és…
– Van igaz​sá​ga, kész​ség​gel el​is​me​rem, de nem. Néz​zen csak rá! – A hír​hedt zsol​-
dos va​ló​ban nyo​mo​rú​sá​gos lát​ványt nyúj​tott, ahogy fél​ol​da​la​sán lógó, sá​ros, sza​-
kadt ka​bát​já​ban, hát​ra​bi​lin​cselt kéz​zel gör​nyed​ten ült a nye​reg​ben, mell​vért​jén a
hám​ló ara​nyo​zás alól ki​lát​szott a rozs​da, rán​cos bő​rén ki​üté​sek sora ék​te​len​ke​dett,
a szá​já​ból pe​dig Kal​lan​tyú egyik zok​ni​ja ló​gott. – Ki fe​lett járt el az idő, ha nem fö​-
löt​te? Kü​lön​ben is, tá​bor​no​kom… – Dim​bik ki​húz​ta ma​gát, és meg​iga​zí​tot​ta az
egyen​ru​há​ját a meg​szó​lí​tás hal​la​tán. Na​gyon is tet​szett neki a hang​zá​sa. – Szük​sé​-
günk van egy bűn​bak​ra.
A gyom​rát szo​ron​ga​tó görcs, a lá​bát ha​so​ga​tó fáj​da​lom, a pán​cél​ja alatt ter​je​dő
iz​zad​ság el​le​né​re büsz​kén, egye​nes hát​tal állt az er​ké​lyen, me​re​ven, mint egy ha​-
tal​mas tölgy, még jó​val az​u​tán is, hogy a zsol​do​sok el​tűn​tek szem elől. Vég​té​re is
meg​en​ged​te vol​na-e ma​gá​nak a nagy Sar​mis le​gá​tus, a kö​nyör​te​len had​úr, a min​-
den csa​tá​já​ból győz​te​sen ki​ke​rü​lő tá​bor​nok, a csá​szár jobb​ke​ze, akit az egész Vi​lág
Köre ret​te​gett, hogy a gyen​ge​ség leg​ki​sebb je​lét is mu​tas​sa?
Mint​ha ezer gyöt​rel​mes év telt vol​na el, mire a pol​gár​mes​ter Temp​lo​mos tár​sa​-
sá​gá​ban meg​je​lent az er​ké​lyen, és ki​mond​ta a rég várt szót.
– El​men​tek.
Min​den izma el​er​nyedt, és a lel​ke mé​lyé​ről jövő mély nyö​gés tört fel. Le​vet​te a
rö​he​jes si​sa​kot, és re​me​gő kéz​zel le​tö​röl​te az iz​zad​sá​got a hom​lo​ká​ról. Nem em​lé​-
ke​zett rá, hogy va​la​ha is en​nél ab​szur​dabb jel​mezt kel​lett vol​na öl​te​nie a szín​ház​-
ban töl​tött évek so​rán. Igaz, most nem volt vi​rág​fü​zé​re​ket do​bá​ló kö​zön​sé​ge, mint
ami​kor az adu​ai Szín​ját​szók Há​zá​nak szé​les szín​pa​dán tün​dö​költ az Első Má​gus
sze​re​pé​ben, de azért ép​pen olyan elé​ge​dett​ség töl​töt​te el, mint ak​kor.
– Meg​mond​tam, hogy a leg​nagy​sze​rűbb ala​kí​tá​som még vá​rat ma​gá​ra! – mond​-
ta Les​tek.
– Va​ló​ban meg​mond​ta – bó​lin​tott a pol​gár​mes​ter.
– Ama​tőr lé​tük​re önök is ki​tű​nő​en ját​szot​ták a sze​re​pü​ket. Biz​tos​ra ve​szem,
hogy fé​nyes jö​vő​jük le​het​ne a szín​pa​don.
– Mu​száj volt meg​üt​nie? – kér​dez​te Temp​lo​mos fel​ha​sadt aj​kát ta​po​gat​va.
– Va​la​ki​nek meg kel​lett vég​re ten​nie – je​gyez​te meg a pol​gár​mes​ter.
– In​kább azt a kér​dést te​gye fel ma​gá​nak, hogy va​jon a ret​te​ne​tes Sar​mis le​gá​tus
meg​ütöt​te vol​na-e, és hi​báz​tas​sa őt a fáj​dal​ma​i​ért – mond​ta Les​tek. – Az ala​kí​tás
nagy​sá​ga a rész​le​tek​ben la​ko​zik, fi​acs​kám, az apró rész​le​tek​ben! Az em​ber​nek bele
kell él​nie ma​gát a sze​rep​be. Jut eszem​be, mond​ja​nak kö​szö​ne​tet az én kis lé​gi​óm​-
nak, mi​előtt szét​szé​led​nek. Kö​zös a si​ker!
– Ah​hoz ké​pest, hogy öt ács, há​rom csőd​be ment arany​ásó, egy bor​bély meg egy
bor​issza al​kot​ta a dísz​szá​za​dot, nem is vol​tak rosszak – bó​lin​tott Temp​lo​mos.
– A bor​issza meg​le​pő​en szé​pen ki​mo​sa​ko​dott – ál​la​pí​tot​ta meg Les​tek.
– Jó, hogy rá​ta​lál​tunk – tet​te hoz​zá a pol​gár​mes​ter.
– Tény​leg be​vet​ték? – Déli Szen​de ér​ke​zett sán​tít​va, és ne​ki​dőlt az ajtó ke​re​té​-
nek.
– Mond​tam, hogy si​ke​rül​ni fog – em​lé​kez​tet​te Temp​lo​mos.
– De lát​ha​tó​lag ma​gad sem hit​ted.
– Nem – val​lot​ta be a jo​gász az eget kém​lel​ve. – De ezek sze​rint Is​ten még​is​csak
lé​te​zik.
– Biz​to​san hin​ni fog​nak ne​künk? – kér​dez​te a pol​gár​mes​ter. –Az​u​tán is, hogy
ta​lál​koz​nak a se​reg ma​ra​dé​ká​val, és lesz ide​jük át​gon​dol​ni a dol​got?
– Az em​be​rek azt hi​szik, amit hin​ni akar​nak – fe​lel​te Temp​lo​mos. – Cos​cá​nak
annyi. És azok a gaz​em​be​rek haza akar​nak men​ni.
– A kul​tú​ra ara​tott győ​zel​met a bar​ba​riz​mus fe​lett! – Les​tek meg​pöc​köl​te a si​-
sak​ját dí​szí​tő tol​lat.
– A jog ara​tott győ​zel​met a ká​osz fö​lött. – Temp​lo​mos le​gyez​ni kezd​te ma​gát a
mit sem érő szer​ző​dé​sé​vel.
– A ha​zug​ság ara​tott győ​zel​met – mond​ta a pol​gár​mes​ter. –Még​hoz​zá ép​pen
hogy csak.
Déli Szen​de vál​lat vont.
– A győ​ze​lem az győ​ze​lem. – Neki min​dig is volt ér​zé​ke az egy​sze​rű​ség​hez.
 – Ez na​gyon is igaz. – Les​tek vett egy mély lé​leg​ze​tet az or​rán ke​resz​tül, az​tán a
fáj​da​lom el​le​né​re, és an​nak el​le​né​re, hogy tud​ta, már nincs neki sok hát​ra, vagy ta​-
lán ép​pen ezért, vég​te​le​nül elé​ge​det​ten fúj​ta ki a le​ve​gőt. – Fi​a​tal​em​ber​ként éme​-
lyí​tő​nek ta​lál​tam a bol​dog vé​get érő tör​té​ne​te​ket, de gon​dol​ja​nak bár ér​zel​gős vén
szotty​nak, idő​vel egé​szen meg​ked​vel​tem őket.
 Az ár

Szen​de vi​zet mert a te​nye​ré​be, és az ar​cá​ba fröcs​köl​te. Fel​nyö​gött a hi​deg​től, a vi​-

zet nem sok vá​lasz​tot​ta el tőle, hogy jég​nek le​hes​sen ne​vez​ni. Ujj​he​gyé​vel meg​dör​-
zsöl​te fájó szem​hé​ját, saj​gó ar​cát, se​bes szá​ját. Ott ma​radt a la​vór fölé ha​jol​va, hal​-
vány tü​kör​ké​pét az ar​cá​ról le​hul​ló csep​pek fod​roz​ták. A víz ró​zsa​szín volt a vér​től.
Nem is tud​ta vol​na meg​mon​da​ni, me​lyik se​bé​ből szár​ma​zott. Az el​múlt pár hó​nap
után olyan meg​vi​selt volt, mint egy díj​bir​kó​zó. Csak díj nem járt érte.
Az egyik al​kar​ján ott kí​gyó​zott a hosszú seb, amit a kö​tél dör​zsölt ki, a má​si​kon
pe​dig a friss vá​gás​ból szi​vár​gó vér itat​ta át a kö​tést. A két keze elöl-há​tul se​bes
volt, a kör​me re​pe​de​zett, az uj​ja​it var bo​rí​tot​ta. Meg​pisz​kál​ta a füle mö​gött a he​-
get, amit a dzsinn​től ka​pott em​lék​be a pusz​tán. Tá​ma​dó​ja kis hí​ján az egész fü​lét
ma​gá​val vit​te, hogy ne fe​lejt​se el soha a ta​lál​ko​zá​su​kat. Szen​de érez​te a pú​po​kat és
a vart a fej​bő​rén, a vá​gá​so​kat az ar​cán, amik kö​zül sok​ról nem is tud​ta, hol sze​rez​-
te. Be​húz​ta a nya​kát, kö​rö​zött pá​rat a vál​lá​val, és egy​szer​re szám​ta​lan seb, vá​gás,
hor​zso​lás meg zú​zó​dás csúf kis han​gok​ból álló kó​ru​sa kezd​te bosszan​ta​ni.
Ki​né​zett az ut​cá​ra, és egy da​ra​big a gye​re​ke​ket fi​gyel​te. Ma​jud új hol​mi​kat ke​rí​-
tett ne​kik – sö​tét öl​tönyt és in​get Pit​nek, zöld, csip​kés ujjú ru​hát Ró​nak. Szen​de
soha nem tu​dott vol​na ilyes​mi​ket meg​ven​ni ne​kik. Akár egy gaz​dag em​ber gye​re​-
ke​i​nek is gon​dol​hat​ták vol​na a ki​csi​ket, ha le​bo​rot​vált fe​jü​kön nem csak a fris​sen
új​ra​ser​ke​nő bo​ros​ta sö​tét folt​ja lát​szik. Ma​jud Curn​sbick ha​tal​mas új épü​le​té​re
mu​ta​tott, és szé​les, lel​kes kéz​moz​du​la​tok kí​sé​re​té​ben ma​gya​rá​zott va​la​mit. Ro fi​-
gyel​te, ko​moly te​kin​tet​tel hall​gat​ta, és nyil​ván min​dent meg​jegy​zett, Pit pe​dig egy
kö​vet rug​do​sott a sár​ban.
Szen​de meg​szív​ta az or​rát, nyelt egyet, és újabb adag vi​zet fröcs​költ az ar​cá​ba.
Nem sír​ha​tott, ha már úgy​is ned​ves volt a sze​me, igaz? Tap​si​kol​nia kel​lett vol​na az
öröm​től. Min​den el​le​ne szólt, de a ne​héz​sé​gek és a ve​szé​lyek el​le​né​re vissza​sze​rez​-
te a test​vé​re​it.
Még​sem tu​dott más​ra gon​dol​ni, csak az árra, amit fi​zet​nie kel​lett.
A ha​lot​tak​ra. Pá​ran hi​á​nyoz​ni fog​nak neki kö​zü​lük, so​kan pe​dig nem. Né​há​nyat
még go​nosz​nak is le​he​tett vol​na ne​vez​ni, de hát sen​ki sem le​het go​nosz örök​ké.
Ezek az em​be​rek meg​hal​tak, már nem tud​tak jó​vá​ten​ni sem​mit, nem cse​le​ked​het​-
tek sem he​lye​sen, sem hely​te​le​nül. Em​be​rek, akik egy éle​ten át for​má​lód​tak, egy
szem​vil​la​nás alatt el​tűn​tek a vi​lág​ból, és sár​rá let​tek. San​geed meg a dzsinn​jei.
Ring papa meg a fogd​meg​jei. Waer​di​nur és a sár​kány népe. Leef ott ma​radt a
pusz​ta föld​jé​ben, Gre​ga Cant​liss el​jár​ta az akasz​tott em​ber tán​cát, Bra​chio tes​tét
nyíl​vesszők lyug​gat​ták, és…
A tö​rül​kö​ző​be rej​tet​te az ar​cát, és he​ve​sen dör​zsöl​ni kezd​te, mint​ha így el​tün​tet​-
het​né a ha​lot​ta​kat, de azok egy​től egyig ott ma​rad​tak vele. Olyan le​va​kar​ha​tat​la​nul
ta​pad​tak hoz​zá, mint a lá​za​dók te​to​vált jel​sza​vai Cor​lin kar​já​ra.
Va​jon az ő hi​bá​ja volt? Ő in​dí​tot​ta el az egé​szet, ami​kor meg​je​lent, mint egy fél​-
re​rú​gott ka​vics, ami az​tán föld​csu​szam​lást okoz? Vagy in​kább Cant​liss a hi​bás,
eset​leg Waer​di​nur vagy Bá​rány? Vagy min​den​ki egy​szer​re? Fájt a feje, annyi​ra
sze​ret​te vol​na fel​fej​te​ni az ese​mé​nyek kár​pit​ját, hogy az​tán kö​vet​hes​se a sa​ját rút
fo​na​lát, úgy ku​tat​va bak​lö​vé​sek után, ahogy a lá​zas bá​nyász ku​tat​ja a fo​lyó​med​ret.
Nem volt ér​tel​me ezen rá​gód​ni, ahogy a vart sincs ér​tel​me pisz​kál​ni a se​ben. És
még​is: most, hogy maga mö​gött tud​ta ezt a ka​lan​dot, akar​va-aka​rat​la​nul is vissza​-
fe​lé te​kin​tett.
Az ágy​hoz bi​ce​gett, az öreg ru​gók nyi​ko​rog​tak, ahogy le​ült. Kör​be​fon​ta ma​gát a
kar​já​val, és újra meg újra el​fin​to​ro​dott, ahogy vissza​tért egy-egy pil​la​nat em​lé​ke –
olyan éle​sen, mint​ha eb​ben a pil​la​nat​ban tör​tén​ne meg.
Cant​liss, amint oda​ütöt​te a fe​jét az asz​tal lá​bá​hoz. A kése, amint a fér​fi hú​sá​ba
mé​lyedt. A vi​csor​gó arc az orra előtt. Dol​gok, ami​ket meg kel​lett ten​nie. A bir​kó​zás
a meg​va​dult dzsin​nel. A le​vá​gott fülű Leef. San​geed feje, amint el​vált a nya​ká​tól,
és puf​fant egyet. Akár ő is meg​hal​ha​tott vol​na. Ahogy a lány​ra né​zett, akit le​nyi​la​-
zott, pe​dig nem volt sok​kal idő​sebb Ró​nál. Egy nyíl​vessző egy ló ol​da​lá​ban, a nye​-
reg​ből alá​bu​kó lo​vas. Bá​rány, amint a bar​lang​ban vele har​col, Waer​di​nur ket​té​ha​-
sí​tott ko​po​nyá​ja, az​tán hop​pá, már re​pült is le​fe​lé a ko​csi​ról. Vé​gül az egész kez​dő​-
dött elöl​ről, újra, meg újra.
Ko​pog​tak, mire fel​kap​ta a fe​jét, és a kö​té​sé​vel meg​tö​röl​te a sze​mét.
– Ki az? – Igye​ke​zett úgy be​szél​ni, mint​ha ez is csak egy szok​vá​nyos dél​előtt len​-
ne.
– A jo​gá​szod. – Temp​lo​mos lé​pett be az aj​tón a szo​ká​sos be​csü​le​tes ké​pet vág​va,
ami​ről Szen​de soha nem tud​ta el​dön​te​ni, hogy őszin​te-e. – Jól ér​zed ma​gad?
– Vol​tak már könnyebb éve​im.
– Te​he​tek va​la​mit ér​ted?
– Azt hi​szem, ki​csit késő meg​kér​ni, hogy tartsd azt a ko​csit az úton.
– Ki​csit. – Temp​lo​mos le​ült mel​lé az ágy​ra. Szen​de nem érez​te fe​szé​lyez​ve ma​-
gát. Ha két em​ber egy cso​mó min​de​nen át​megy együtt, ak​kor ta​lán már nincs is
he​lye köz​tük fe​szé​lye​zett​ség​nek. – A pol​gár​mes​ter azt akar​ja, hogy men​jünk el.
Sze​rin​te bal​sze​ren​csét hozunk rá.
– Ne​héz vele vi​tat​koz​ni. Cso​dál​ko​zom, hogy nem ölt meg.
– Vol​ta​kép​pen még meg​te​he​ti.
– Már nem kell so​ká​ig vár​nunk. – Szen​de fel​nyö​gött, ahogy óva​to​san be​le​csúsz​-
tat​ta a lá​bát a csiz​má​já​ba, igye​kez​vén ki​pu​ha​tol​ni, mennyi​re fáj a rossz bo​ká​ja.
Ép​pen elég​gé, hogy ne pró​bál​koz​zon to​vább. – Csak amíg Bá​rány vissza​jön.
Csend lett. Csend, amit Temp​lo​mos nem tört meg a kér​dés​sel: „Sze​rin​ted tény​-
leg vissza fog jön​ni?” Ehe​lyett csak bó​lin​tott, mint​ha Bá​rány is olyan biz​to​san
meg​ér​kez​ne, akár a hol​nap reg​gel. Szen​de há​lás volt érte.
– Az​tán hová mész in​nen? – kér​dez​te a fér​fi.
– Jó kér​dés. – Az új élet nyu​ga​ton nem tűnt na​gyon más​nak, mint a régi ke​le​ten.
Itt sem ve​ze​tett rö​vid út a gaz​dag​ság​hoz, vagy leg​alább​is nem olyan, ami​lyet egy
ép​eszű nő szí​ve​sen vá​lasz​tott vol​na ma​gá​nak. És gye​re​kek​nek sem való ez a hely.
Szen​de soha nem gon​dol​ta vol​na, hogy a gaz​dál​ko​dást va​la​ha is egé​szen ké​nyel​-
mes vá​lasz​tás​nak fog​ja tar​ta​ni. Meg​von​ta a vál​lát. – Azt hi​szem, a Kö​ze​li Vi​dék az
én ott​ho​nom. Nem könnyű ott sem az élet, de egye​lő​re nem ta​lál​koz​tam könnyeb​-
bel.
– Ál​lí​tó​lag Édes Dab meg Síró Szik​la új Tár​sa​sá​got szer​vez a vissza​út​ra. Ma​jud is
ve​lük tart, Adu​á​ban akar új üz​le​te​ket nyél​be ütni. Lord In​gel​stad is megy.
– Ha meg​je​len​nek a dzsin​nek, a fe​le​sé​ge majd olyan csú​nyán néz rá​juk, hogy ott
hely​ben be​le​pusz​tul​nak.
– Ő ma​rad. Azt hal​lot​tam, fi​ty​in​ge​kért meg​vet​te Cam​ling Ven​dég​fo​ga​dó​ját.
– Jó neki.
– A töb​bi​ek egy hé​ten be​lül el​in​dul​nak ke​let​re.
– Most? Mi​előtt jobb​ra for​dul​na az idő?
– Édes azt mond​ja, most a leg​al​kal​ma​sabb, mert ami​kor az ol​va​dás fel​duz​zaszt​ja
a fo​lyó​kat, a dzsin​nek megint nyug​ta​lan​kod​ni kez​de​nek majd.
Szen​de mély lé​leg​ze​tet vett. Szí​ve​sen ágy​ban ma​radt vol​na még egy-két évig, de
az élet nem sű​rűn nyúj​tot​ta tál​cán, amit kért.
– Le​het, hogy én is je​lent​ke​zem.
Temp​lo​mos fé​lén​ken pil​lan​tott rá. Szin​te ide​ge​sen.
– Ta​lán… én is ve​le​tek me​gyek.
– Úgy​sem tud​lak le​be​szél​ni róla, mi?
– Sze​ret​nél?
Szen​de el​gon​dol​ko​dott.
– Nem. Szük​ség le​het va​la​ki​re, aki a csa​pat mö​gött lo​va​gol. Vagy ki​ug​rik egy ab​-
la​kon. Vagy le​hajt az út​ról egy arannyal teli ko​csi​val.
Temp​lo​mos ki​húz​ta ma​gát.
– Tör​té​ne​te​sen mind a há​rom​nak mes​te​re va​gyok. Be​szé​lek Édes​sel, és meg​-
mon​dom neki, hogy vele me​gyünk. Vi​szont gya​ní​tom, hogy ő nem tart​ja olyan
nagy​ra a ké​pes​sé​ge​i​met, mint te, úgy​hogy… nyil​ván fi​zet​nem kell neki.
Egy pil​la​na​tig csak néz​ték egy​mást.
– És nincs elég pén​zed? – kér​dez​te az​tán Szen​de.
– Nem mond​hat​ni, hogy hagy​tál időt cso​ma​gol​nom. Sem​mim sincs a ru​hán kí​-
vül, amit vi​se​lek.
– Máz​lid van, hogy min​dig szí​ve​sen se​gí​tek. – Szen​de a zse​bé​be nyúlt, és elő​húz​-
ta a pár ősi ér​mét, amit ak​kor tett el, ami​kor a ko​csi a fenn​sí​kon szá​gul​dott. –
Ennyi elég lesz?
– Azt hi​szem, igen. – Két ujja közé vet​te az ér​mé​ket, de a nő nem en​ged​te el
őket.
– Ezek sze​rint nagy​já​ból két​száz már​ká​val tar​to​zol – mond​ta.
Temp​lo​mos rá​me​redt.
– Most fel akarsz bosszan​ta​ni?
– Azt még csak akar​nom sem kell, anél​kül is megy. – Szen​de el​en​ged​te az ér​mé​-
ket.
– Vég​té​re is jobb, ha min​den​ki az​zal fog​lal​ko​zik, ami​hez ért. –Temp​lo​mos el​mo​-
so​lyo​dott, pö​rög​ve fel​dob​ta az egyik pénz​da​ra​bot, az​tán röp​té​ben el​kap​ta. – Már​-
pe​dig úgy fest, hogy én ah​hoz ér​tek iga​zán, ho​gyan tör​lesszem az adós​sá​ga​i​mat.
– Mon​dok va​la​mit. – Szen​de fel​ka​pott egy üve​get az ágya mel​lett álló asz​tal​ról,
és az inge zse​bé​be gyö​mö​szöl​te. – Kapsz egy már​kát, ha se​gí​tesz le​men​nem a föld​-
szint​re.
Oda​kint ónos szi​tá​lás kez​dő​dött, bar​na füg​göny​ként vet​te kö​rül Curn​sbick füs​töt
bö​fö​gő ké​mé​nye​it, a mun​ká​sok küsz​köd​tek a ret​te​ne​tes sár​ban. Temp​lo​mos a kor​-
lát​hoz se​gí​tet​te Szen​dét, aki ne​ki​tá​masz​ko​dott, és fi​gyelt. Fur​csa. Nem akar​ta el​-
en​ged​ni a fér​fit.
– Unat​ko​zom – szó​lalt meg Pit.
– Egy nap, fi​a​tal​em​ber, még rá​jössz, mi​cso​da lu​xus unat​koz​ni. – Temp​lo​mos a
fiú felé nyúj​tot​ta a ke​zét. – Se​gí​tesz ne​kem meg​ke​res​ni a ne​ve​ze​tes cser​készt és
uta​zót, Édes Da​bot? Ta​lán még egy mé​zes​ka​lá​csot is ke​rít​he​tünk ne​ked va​la​hol.
Egy ke​vés pénz​hez ju​tot​tam az imént.
– Jól van – mond​ta Pit.
Temp​lo​mos a nya​ká​ba kap​ta a fiút, és fé​lig-med​dig ko​cog​va si​et​tek le a nyi​kor​gó
tor​nác​ról, a fiú min​den lé​pés​nél ne​vet​ve döc​cent na​gyo​kat.
En​nek a Temp​lo​mos​nak van ér​zé​ke a gye​re​kek​hez. A je​lek sze​rint még több is,
mint neki. Szen​de el​ug​rált a ház előtt álló pa​dig, le​hup​pant rá, majd ki​nyúj​tot​ta
sé​rült lá​bát, és hát​ra​dőlt. Halk nyö​gé​sek​kel, óva​to​san hagy​ta, hogy fo​ko​za​to​san el​-
er​nyed​je​nek az iz​mai, vé​gül ki​húz​ta a du​gót a pa​lack​ból az​zal a vissz​hang​zó puk​-
ka​nás​sal, ami​től már​is cso​rog​ni kezd az em​ber nyá​la. Ó, a sem​mit​te​vés egy​sze​rű
gyö​nyö​re! Még csak gon​dol​kod​nia sem kel​lett. Úgy érez​te, meg​en​ged​het ma​gá​nak
vég​re egy kis pi​he​nést.
Az utób​bi né​hány hó​nap ke​mény mun​ká​val telt.
Le​en​ged​te az üve​get, és vé​gig​né​zett az ut​cán. A szesz éget​te a se​be​ket a szá​ján,
de egé​szen kel​le​mes​nek ta​lál​ta az ér​zést. Egy lo​vas kö​ze​le​dett a sűrű füst és a szi​tá​-
ló eső füg​gö​nye mö​gött. Az ál​lat kü​lö​nö​sen lom​hán moz​gott alat​ta, így el​tar​tott egy
da​ra​big, mire ki​raj​zo​lód​tak a meg​ter​mett, idős, el​gyö​tört fér​fi kör​vo​na​lai. Sza​kadt,
mocs​kos ka​bát​ját hamu lep​te. El​vesz​tet​te a ka​lap​ját, kur​ta ősz ha​ját össze​ta​pasz​-
tot​ta a vér, se​bek​kel és zú​zó​dá​sok​kal teli, duz​zadt ar​cá​ra sá​ros csí​ko​kat kent az
eső.
Szen​de még egyet ivott az üveg​ből.
– Kí​ván​csi vol​tam, mi​kor ke​rülsz elő.
– Hát ak​kor nem kell to​vább kí​ván​csis​kod​nod – mo​rog​ta Bá​rány, és meg​ál​lí​tot​-
ta a lo​vát. Sze​ren​csét​len jó​szág úgy fes​tett, mint aki kép​te​len len​ne akár csak még
egy lé​pést is meg​ten​ni. – A gye​re​kek jól van​nak?
– Ép​pen olyan jól, mint ko​ráb​ban.
– És te?
– Nem tu​dom, mi​kor vol​tam utol​já​ra jól, de azért nagy​já​ban-egé​szé​ben élek.
Te?
– Én is va​la​hogy úgy. – Bá​rány össze​szo​rí​tott fo​gak​kal ká​szá​ló​dott le a nye​reg​-
ből, még az​zal sem stra​pá​ba ma​gát, hogy ki​kös​se a lo​vát. – Ha egy dol​got el le​het
mon​da​ni ró​lam… hát nagy túl​élő va​gyok. – A bor​dá​i​ra szo​rí​tot​ta a ke​zét, és fel​sán​-
ti​kált a lép​csőn a tor​nác​ra. A pad​ra né​zett, az​tán a kard​já​ra, és rá​jött, hogy a fegy​-
ver​rel az ol​da​lán nem fog tud​ni le​ül​ni. Ahogy ne​ki​állt va​ca​kol​ni a csat​já​val, Szen​de
lát​ta, hogy egyet​len ép folt sincs a ke​zén, és meg​ma​radt uj​jai kö​zül ket​tőt kö​tés tart
me​re​ven.
– Hogy az a jó…
– Ne​sze! – Szen​de elő​re​ha​jolt, és ki​pat​tin​tot​ta a csa​tot, a fér​fi pe​dig le​vet​te a
kard​ját, az öv a ke​zé​ben csün​gött, úgy né​zett kö​rül, hová te​het​né, az​tán vé​gül egy​-
sze​rű​en a föld​re dob​ta, las​san le​te​le​pe​dett a pad​ra, és ki​nyúj​tot​ta a lá​bát az övé
mel​lett.
– Sa​vi​a​nus? – kér​dez​te Szen​de.
Bá​rány ép​pen csak meg​ráz​ta a fe​jét. Mint​ha a ha​tá​ro​zott fej​rá​zás fájt vol​na neki.
– Hol van Cos​ca?
– El​küld​tük. – Szen​de oda​nyúj​tot​ta a fér​fi​nak az üve​get. – Temp​lo​mos olyat jo​-
gász​ko​dott, hogy na.
 – Jo​gász​ko​dott?
– A pol​gár​mes​ter is se​gí​tett ki​csit, és szük​ség volt hoz​zá egy fi​gye​lem​re​mél​tó
utol​só ala​kí​tás​ra.
– Hát ezt so​sem gon​dol​tam vol​na. – Bá​rány hosszan ivott, az​tán meg​tö​röl​te fel​-
ha​sadt aj​kát, és Curn​sbick épü​lő gyá​rá​ra pil​lan​tott az utca túl​ol​da​lán. Né​hány ház​-
zal ar​rébb egy ko​ráb​bi kár​tya​bar​lang épü​le​té​re új táb​lát húz​tak fel ép​pen: Va​lint
és Balk – Ban​ká​rok. Bá​rány megint ivott. – Vál​toz​nak az idők, annyi biz​tos.
– Úgy ér​zed, ki​ma​radsz va​la​mi​ből?
Bá​rány rá​né​zett duz​zadt szem​hé​ja alól épp csak ki​vil​la​nó vér​eres sze​mé​vel, és
vissza​ad​ta az üve​get.
– Már egy ide​je.
Az​tán csak ül​tek ott, és néz​ték egy​mást, mint két túl​élő egy la​vi​na után.
– Mi tör​tént, Bá​rány? – kér​dez​te vé​gül Szen​de.
A fér​fi ki​nyi​tot​ta a szá​ját, mint aki azon gon​dol​ko​dik, hol is kezd​je, az​tán csak
rán​tott egyet a vál​lán. Még fá​rad​tabb​nak és meg​vi​sel​tebb​nek tűnt, mint ő.
– Szá​mít?
Ha nincs mit mon​da​ni, mi​ért já​ras​sa a szá​ját az em​ber? Szen​de fel​emel​te az üve​-
get.
– Vé​gül is nem.
 Utolsó szavak

– Pont, mint ré​gen, mi? – Édes mo​so​lyog​va szem​lél​te a hó folt​ja​i​val tar​kí​tott tá​jat.
– Csak hi​de​gebb van – mond​ta Szen​de, mi​után be​le​bújt új ka​bát​já​ba.
– És va​la​mi​vel több raj​tunk a seb. – Bá​rány fin​to​rog​va dör​zsöl​te meg a ró​zsa​-
szín húst az ar​cán az egyik friss szer​ze​mény mel​lett.
– És még több az adós​sá​gom. – Temp​lo​mos meg​ütö​get​te üres zse​bét.
Édes el​ne​vet​te ma​gát.
– Ti is csak nya​fog​ni tud​tok. Még él​tek, nem? Rá​adá​sul meg​ta​lál​tá​tok a gye​re​ke​-
ket, és itt nyúj​tó​zik előt​te​tek a Messzi Vi​dék! Sze​rin​tem elég jól jöt​te​tek ki a do​log​-
ból.
Bá​rány ko​mo​ran mé​re​get​te a lá​tó​ha​tárt. Szen​de mo​rog​va is​mer​te el, hogy eb​ben
le​het va​la​mi. Temp​lo​mos ma​gá​ban mo​soly​gott, le​huny​ta a sze​mét, és hát​ra​haj​tot​-
ta a fe​jét, a nap ró​zsa​szín​re fes​tet​te a szem​hé​ját. Élt. Sza​bad volt. Na​gyobb adós​-
ság​ba ver​te ma​gát, mint va​la​ha, de még​is, egé​szen jól sült el ez a ka​land. Ha Is​ten
lé​te​zik, ak​kor jó​szí​vű apu​ka, aki min​dent meg​bo​csát, bár​mer​re is té​ve​lyed​je​nek a
gyer​me​kei.
– Úgy lá​tom, régi ba​rá​tunk​nak, Bak​tu​log​nak be​jött a szá​mí​tá​sa – mond​ta Bá​-
rány, ami​kor fel​ér​tek egy domb​te​tő​re, és le​néz​tek a fér​fi gaz​da​sá​gá​ra.
Tö​ké​le​tes he​lyet ta​lál​tak egy pa​tak part​ján, ahol a masszív​nak tűnő épü​le​te​ket
gon​dos négy​szög​ben he​lyez​ték el. Ki​fe​lé kes​keny ab​la​kok néz​tek, a há​zak kö​zöt​ti
ré​se​ket ki​he​gye​zett ka​rók​ból álló ke​rí​tés​sel töl​töt​ték ki, a kapu mel​lett pe​dig egy
két​sze​res em​ber​ma​gas​sá​gú fa​to​rony állt. Biz​ton​sá​gos, ci​vi​li​zált, ké​nyel​mes​nek
tűnő hely volt, ahol a ké​mény​ből fel​szál​ló füst raj​zolt pa​ma​cso​kat az égre. Kö​rü​löt​-
te a völ​gyet, amed​dig csak Temp​lo​mos el​lá​tott, ma​gas​ra nőtt fű zöld sző​nye​ge bo​-
rí​tot​ta, a mé​lye​dé​sek​ben hó fe​hér folt​ja​i​val és te​he​nek bar​na pettye​i​vel.
– A je​lek sze​rint vá​sá​rol​ha​tunk tőle ál​la​to​kat – je​gyez​te meg Szen​de.
Édes fel​állt a ken​gyel​ben, hogy ala​po​sab​ban szem​ügy​re ve​hes​se a leg​kö​ze​leb​bi
te​he​net.
– Még​hoz​zá jó​fé​le ál​la​to​kat. Alig vá​rom, hogy meg​ehes​sem őket. – A te​hén gya​-
na​kod​va pis​lo​gott rá, ő lát​ha​tó​lag ke​vés​bé ra​jon​gott az öt​le​tért.
– Ta​lán ve​het​nénk töb​bet is, mint amennyi kell – ja​va​sol​ta Szen​de. – Össze​ál​lít​-
hat​nánk egy gu​lyát, és vissza​hajt​hat​nánk a Kö​ze​li Vi​dék​re.
 – Min​dig nyi​tott szem​mel jársz, és a pro​fi​tot ke​re​sed, igaz – kér​dez​te Édes.
– Mi​ért csuk​nám be a sze​me​met? Fő​leg így, hogy itt tét​len​ke​dik kö​zöt​tünk az
em​ber, aki​nél job​ban ke​ve​sen tud​nak a me​net vé​gén lo​va​gol​ni szé​les e vi​lá​gon.
– Édes is​te​nem! – mor​mog​ta Temp​lo​mos.
– Bak​tu​log! – böm​böl​te el ma​gát Édes, ahogy kö​ze​lebb ér​tek. –Itt vagy? – De
nem jött vá​lasz. Egy szo​ru​ló zsa​nér hal​kan nyi​kor​gott, ahogy a szél a fé​lig nyit​va
álló kapu egyik szár​nyát moz​gat​ta. A tá​vo​li te​hén​bő​gés​től el​te​kint​ve min​den csen​-
des volt.
Az​tán Bá​rány kard​ja csi​kor​dult, ahogy az észak​föl​di elő​rán​tot​ta a hü​ve​lyé​ből.
– Va​la​mi nincs rend​jén.
– De nincs ám! – Szen​de le​ráz​ta az íjat a vál​lá​ról, és ki​emelt egy nyíl​vesszőt a
tér​dé​nél lévő te​gez​ből.
– Édes is​te​nem! – Temp​lo​mos ügyelt rá, hogy ő lép​tes​sen be utol​já​ra a ka​pun.
Hát en​nek már so​sem lesz vége? Az aj​tó​kat les​te, be​né​zett az ab​la​ko​kon, és lé​leg​-
zet-vissza​fojt​va vár​ta, hogy mi​fé​le ször​nyű​ség fog tör​tén​ni. Fel volt ké​szül​ve min​-
den​re egy se​reg​re való ban​di​tá​tól Waer​di​nur bosszú​szom​jas sár​ká​nyá​ig, amint
elő​tör a föld alól, hogy vissza​kö​ve​tel​je a pén​zét.
– Hol van az ara​nyam, Temp​lo​mos?
A sár​kány​nak is job​ban örült vol​na, mint a hát​bor​zon​ga​tó fan​tom​nak, aki most
gör​nyedt hát​tal ki​lé​pett Bak​tu​log há​zá​nak szem​öl​dök​fá​ja alól. Ki más lett vol​na,
mint a hír​hedt zsol​dos​ve​zér, Ni​co​mo Cos​ca?
Va​la​ha ele​gáns ru​há​i​ból sá​ros ron​gyok ma​rad​tak, rozs​dás mell​vért​jét el​hagy​ta
va​la​hol, szuty​kos in​gét csak két gomb tar​tot​ta, nad​rág​ja sza​kadt szá​ra alól jó​ko​ra
da​ra​bon ki​lát​szott inas, resz​ke​teg, fe​hér vád​li​ja. Fen​sé​ges ka​lap​ja em​lék volt csu​-
pán, ősz haj​szá​lai, ami​ket nem​rég még oly gon​do​san fé​sült rá feje máj​fol​tos búb​já​-
ra, most zsí​ros cso​mók​ba me​re​ve​dett ba​bér​ko​szo​rú​ként le​beg​tek a ha​lán​té​ka kö​-
rül. A kö​röm​nyo​mok​kal tar​kí​tott ki​ütés a nya​kán kar​ma​zsin​vö​rös lett, és mint pe​-
nész a pin​ce​fa​lon, egy​re ter​jedt – már szín​te​len arca fél ol​da​lát is fol​tok bo​rí​tot​ták.
A keze re​me​gett, ahogy bi​zony​ta​la​nul tá​masz​tot​ta az aj​tó​fél​fát. Leg​in​kább egy ki​-
ásott hul​lá​ra em​lé​kez​te​tett, akit va​la​mi​fé​le bu​gyu​ta va​rázs​lat​tal fé​lig-med​dig
vissza​hoz​tak az élet​be.
Zak​la​tott, lá​zas te​kin​te​tét Temp​lo​mos​ra sze​gez​te, és rá​csa​pott a kard​ja mar​ko​la​-
tá​ra. Ez az egy em​lé​ke ma​radt a di​cső​sé​ges idők​ből.
– Mint egy ol​csó me​sés​könyv vége, igaz, Swor​breck?
Az író elő​lé​pett a Cos​ca mö​göt​ti sö​tét​ből. Ő is ugyan​olyan mocs​kos volt, rá​adá​-
sul me​zít​lá​ba​san még a zsol​dos​ve​zér​nél is nyo​mo​rú​sá​go​sabb be​nyo​mást kel​tett.
Szem​üve​ge fél len​csé​je meg​re​pedt, egyik üres ke​zé​vel a má​si​kat tör​del​te.
– Még egy​szer utol​já​ra meg​je​len​nek a go​nosz​te​vők! – tet​te hoz​zá Cos​ca.
 Swor​breck meg​nyal​ta az aj​kát, és né​mán to​por​gott. Ta​lán nem vet​te a la​pot,
hogy kik le​het​nek a go​nosz​te​vők eb​ben a me​ta​fo​rá​ban.
– Hol van Bak​tu​log? – kér​dez​te dü​hö​sen Szen​de. Fel​aj​zott íját Cos​ca felé for​dí​-
tot​ta, mire az élet​rajz​író ön​ma​gát össze​húz​va ke​re​sett me​ne​dé​ket a zsol​dos​ve​zér
mö​gött.
Az öreg ke​vés​bé bi​zo​nyult ije​dős​nek.
– Ha jól ér​tem, el​haj​tott né​hány mar​hát Re​mény​be a há​rom leg​idő​sebb fi​á​val. A
ház asszo​nya oda​bent van, de saj​nos je​len​leg nem fo​gad​hat lá​to​ga​tó​kat. Kis​sé ágy​-
hoz van köt​ve. – Meg​nyal​ta cse​re​pes aj​kát. – Gon​do​lom, nincs kéz​nél va​la​mi pi​á​-
tok?
– Az enyé​met a dom​bon túl hagy​tam a Tár​sa​ság​nál. – Szen​de nyu​gat felé in​tett
a fe​jé​vel. – Az a hely​zet, hogy ha ná​lam van, meg​iszom.
– Ne​kem is min​dig ugyan​ez volt a ba​jom – mond​ta Cos​ca. –Meg​kér​ném az
egyik em​be​re​met, hogy tölt​sön ne​kem egy po​hár​ral, de hála Bá​rány uram fé​lel​me​-
tes ké​pes​sé​ge​i​nek és Temp​lo​mos uram su​nyi ma​chi​ná​ci​ó​i​nak, a se​re​gem né​mi​-
képp meg​fo​gyat​ko​zott.
– Maga sem ját​szott ép​pen nyílt kár​tyák​kal – je​gyez​te meg Temp​lo​mos.
– Tisz​tá​ban va​gyok vele. Aki elég so​ká​ig él, lát​hat min​dent tönk​re​men​ni. Azért
még van pár adu a ke​zem​ben. – Cos​ca éle​sen füttyen​tett.
Ki​nyílt a paj​ta aj​ta​ja, és Bak​tu​log ki​sebb gye​re​kei se​reg​let​tek ki az ud​var​ra, el​ke​-
re​ke​dett szem​mel, ret​te​gő te​kin​tet​tel. Több​nek kö​zü​lük könnyek szán​tot​ták az ar​-
cát. Nyá​jas őr​mes​ter volt a pász​to​ruk, bi​lin​cse egyik vége üre​sen him​bá​ló​dzott, a
má​sik még min​dig a csuk​ló​ját szo​rí​tot​ta. A hen​tes​bárd pen​gé​jén egy pil​la​nat​ra
meg​vil​lant a nap fé​nye.
– Üdv, Temp​lo​mos – mond​ta, nagy​já​ból annyi ér​ze​lem​ről téve ta​nú​bi​zony​sá​got,
mint​ha egy kocs​ma​pult​nál fu​tot​tak vol​na össze.
– Üdv – fe​lel​te re​ked​ten Temp​lo​mos.
– És Sö​vény uram is volt olyan jó, hogy csat​la​ko​zott hoz​zánk. – Cos​ca a há​tuk
mögé mu​ta​tott, de annyi​ra re​me​gett az ujja, hogy elő​ször nem is volt könnyű meg​-
ál​la​pí​ta​ni, mire akar rá​bök​ni. Temp​lo​mos hát​ra​for​dult, és egy em​ber fe​ke​te kör​vo​-
na​la​it pil​lan​tot​ta meg a kapu mel​lett álló kis to​rony te​te​jén. Az os​run​gi csa​ta ön​je​-
lölt hőse állt ott, szám​szer​í​ját az ud​var felé irá​nyít​va.
– Őszin​tén saj​ná​lom! – ki​ál​tot​ta.
– Ha annyi​ra saj​ná​lod, akár el is dob​hat​nád azt az íjat – mor​dult rá Szen​de.
– Csak azt aka​rom meg​kap​ni, ami jár ne​kem – szólt vissza a fér​fi.
– Meg​ka​pod te tő​lem, ami jár ne​ked, te áru​ló…
– Ha vég​re elő​ke​rül a pénz, ta​lán meg​tár​gyal​hat​nánk, ki​nek pon​to​san mi jár –
ve​tet​te fel Cos​ca. – Első lé​pés gya​nánt eset​leg el​dob​hat​nák a fegy​ve​re​i​ket. Úgy hi​-
szem, ilyen​kor ez a ha​gyo​má​nyos el​já​rás.
Szen​de ki​kö​pött a lába elé.
– Kap​ja be! – Az íj haj​szál​nyit sem rez​zent a ke​zé​ben.
Bá​rány előbb az egyik, az​tán a má​sik irány​ba nyúj​tóz​tat​ta a nya​kát.
– Nem mond​hat​ni, hogy kü​lö​nö​seb​ben ra​gasz​kod​nánk a ha​gyo​má​nyok​hoz.
Cos​ca fel​húz​ta a szem​öl​dö​két.
– Nyá​jas őr​mes​ter! Ha nem te​szik le a fegy​ve​re​i​ket, amíg ötig szá​mo​lok, öld meg
az egyik gye​re​ket!
Nyá​jas a hen​tes​bárd nye​le köré fon​ta az uj​ja​it.
– Me​lyi​ket?
– Mit ér​de​kel az en​gem? Döntsd el te!
– Nem szí​ve​sen ten​ném.
Cos​ca a sze​mét for​gat​ta.
– Ak​kor a leg​na​gyob​bat, és ha​ladj a leg​ki​sebb felé. Mu​száj min​den rész​let​tel ne​-
kem tö​rőd​nöm?
– Úgy ér​tem, nem szí​ve​sen…
– Egy! – csat​tant fel az öreg.
Sen​ki nem adta hal​vány je​lét sem, hogy le akar​ná ten​ni a fegy​ve​rét. Ép​pen el​len​-
ke​ző​leg. Szen​de kis​sé fel​állt a ken​gyel​ben, és szi​go​rú te​kin​tet​tel né​zett Cos​cá​ra a
nyíl​vessző mel​lett.
– Ha csak egy gye​rek is meg​hal, maga lesz a kö​vet​ke​ző.
– Ket​tő!
– Az​tán vi​szont te jössz! – Ah​hoz ké​pest, hogy mek​ko​ra vi​téz​nek tar​tot​ta ma​gát,
Sö​vény éles, re​me​gő hang​ja sok min​den​nek ha​tott, csak hő​si​es​nek nem.
– Utá​na ti, baz​meg, de egy​től egyig mind – hör​dült Bá​rány, és meg​for​gat​ta ne​-
héz kard​ját.
Swor​breck Cos​ca vál​la fö​lött Temp​lo​mos​ra pil​lan​tott, és szét​tár​ta a kar​ját. Még​-
is, mit te​het egy ép​eszű em​ber ilyen hely​zet​ben?
– Há​rom!
– Vár​jon! – ki​ál​tot​ta Temp​lo​mos. – Vár​jon már, a fene es​sen ma​gá​ba! – Le​ká​-
szá​ló​dott a nye​reg​ből.
– Mi a fe​nét mű​velsz? – Szen​de a nyíl​vessző tol​lai fö​lött ér​tet​le​nül pil​lan​tott rá.
– A ne​he​zeb​bik utat vá​lasz​tom.
 Temp​lo​mos las​san át​szel​te az ud​vart, a sár cup​po​gott a csiz​má​ja alatt, a szel​lő a
ha​ját lo​bog​tat​ta, a le​ve​gő hi​de​gen áram​lott a tü​de​jé​be. Nem mo​soly​gott, mint
Kah​dia, ami​kor a Nagy Temp​lom​ba be​tör​tek az evők, és ő a sö​tét fe​ke​te ala​kok elé
si​e​tett, hogy az éle​tét adja a ta​nít​vá​nya​i​ért. Min​den ere​jét össze kel​lett szed​nie,
arca el​torzult, mint​ha vi​ha​ros szél​nek fe​szül​ne. De ment.
A nap​su​ga​rak meg​ta​lál​ták a ki​vont acélt, min​den egyes pen​ge, min​den nyíl​hegy
va​kí​tó​an vi​lá​gí​tott a fény​ben. Temp​lo​mos félt. Min​den lé​pés​nél azon gon​dol​ko​-
dott, hogy va​jon össze fog​ja-e hu​gyoz​ni ma​gát.
Nem ez volt a könnyeb​bik út. Egy​ál​ta​lán nem volt könnyű. De ezt kel​lett ten​nie.
Ha van Is​ten, biz​to​san igaz​sá​go​san ítél, és ügyel rá, hogy min​den​ki pon​to​san azt
kap​ja, amit ér​de​mel. Temp​lo​mos le​tér​delt a trá​gyá​ban Ni​co​mo Cos​ca elé, fel​né​zett
a zsol​dos​ve​zér vér​eres sze​mé​be, és azon el​mél​ke​dett, hogy va​jon hány em​bert öl​-
he​tett meg ez az alak hosszú pá​lya​fu​tá​sa so​rán.
– Mit akar?
Az egy​ko​ri tá​bor​nok össze​rán​col​ta a hom​lo​kát.
– Az ara​nya​mat, ter​mé​sze​te​sen.
– Saj​ná​lom – mond​ta Temp​lo​mos, és egy ki​csit va​ló​ban saj​nál​ta is. – Már nincs
meg. Con​thus el​vit​te.
– Con​thus meg​halt.
– Nem. Rossz em​bert fog​tak el. Con​thus ma​gá​val vit​te a pénzt, és nem jön
vissza. – Nem pró​bált meg be​csü​le​tes ké​pet vág​ni. Egy​sze​rű​en Cos​ca el​gyö​tört ar​-
cá​ba né​zett, és iga​zat mon​dott. A fé​le​lem és a jó eséllyel se​be​sen kö​zel​gő ha​lál fe​-
nye​ge​té​se és a nad​rág​ja tér​dén át​szi​vár​gó jég​hi​deg víz el​le​né​re jó ér​zés volt.
A be​ál​ló csend a vég​zet ígé​re​tét hoz​ta ma​gá​val. Cos​ca Temp​lo​mos​ra me​redt,
Szen​de Cos​cá​ra, Sö​vény Szen​dé​re, Édes Sö​vény​re, Nyá​jas Édes​re, Bá​rány Nyá​jas​-
ra, Swor​breck pe​dig min​den​ki​re. Egy​től egyig meg​fe​szül​ve, vissza​foj​tott lé​leg​zet​tel
áll​tak.
– El​árul​tál – mond​ta Cos​ca.
– Igen.
– Azok után, amit ér​ted tet​tem.
– Igen.
Az öreg rán​ga​tó​zó uj​jai a kard​ja mar​ko​la​ta felé kúsz​tak.
– Meg kel​le​ne öl​nöm.
– Va​ló​szí​nű​leg. – Ezt Temp​lo​mos is kény​te​len volt el​is​mer​ni.
– A pén​ze​met aka​rom – mond​ta Cos​ca, de mint​ha hal​vány szo​mo​rú​ság ve​gyült
vol​na a hang​já​ba.
– Nem a maga pén​ze. So​sem volt az. Egy​ál​ta​lán mi​nek az ma​gá​nak?
 Cos​ca sű​rűn pis​lo​gott, keze bi​zony​ta​la​nul le​be​gett a sem​mi​ben.
– Hát… Vissza​sze​rez​het​ném vele a her​ceg​sé​ge​met.
– Ak​kor sem akar​ta a her​ceg​sé​get, ami​kor a ma​gáé volt.
– De hát… pénz.
– Még csak nem is sze​re​ti a pénzt. Ha sze​rez va​la​hon​nan, el​szór​ja.
Cos​ca ki​nyi​tot​ta a szá​ját, hogy vi​tá​ba száll​jon ez​zel az ál​lí​tás​sal, de el kel​lett fo​-
gad​nia a nyil​ván​va​ló igaz​sá​got. Csak állt ott a nya​kán a ki​üté​sek​kel, resz​ke​te​gen,
gör​nyedt hát​tal, és még an​nál is öre​gebb​nek tűnt, mint ami​lyen va​ló​já​ban volt.
Úgy né​zett le Temp​lo​mos​ra, mint​ha csak most ven​né ész​re, hogy ott van.
– Néha – dör​mög​te – az a be​nyo​má​som, hogy te egy​ál​ta​lán nem is vagy olyan,
mint én.
– Igyek​szem nem olyan len​ni. Mit akar?
– Azt, hogy… – Cos​ca a gye​re​kek​re pil​lan​tott, Nyá​jas egyik ke​zé​vel a leg​na​gyob​-
bat tar​tot​ta maga előtt, a má​sik​kal pe​dig a hen​tes​bár​dot szo​rí​tot​ta. Az​tán Bá​rány​-
ra, aki ki​vont kard​já​val ko​mor volt, akár egy sír​ásó. Az​tán Szen​dé​re, aki őt cé​loz​ta
meg az íjá​val, meg Sö​vény​re, aki vi​szont Szen​dét. Az öreg cson​tos vál​la meg​eresz​-
ke​dett. – Azt, hogy kap​jak egy esélyt elöl​ről kez​de​ni. Hogy… jól csi​nál​has​sam. –
Könnyek je​len​tek meg a sze​mé​ben. – Hogy csúsz​ha​tott ez ennyi​re fél​re, Temp​lo​-
mos? Annyi​szor in​dul​tam elő​nyös hely​zet​ből. Annyi le​he​tő​sé​gem volt. Min​det el​-
pac​káz​tam. Ki​csúsz​tak a ke​ze​im kö​zül, mint a ho​mok​sze​mek. Annyi csa​ló​dás ért…
– A leg​töb​bet ma​gá​nak kö​szön​het​te.
– Hát per​sze. – Cos​ca szag​ga​tot​tan fel​só​haj​tott. – De azok fáj​nak a leg​job​ban. –
A kard​ja után nyúlt.
Nem volt a he​lyén. Össze​rán​colt hom​lok​kal, ér​tet​le​nül né​zett le az üres hü​vely​-
re.
– Hol van a… uhh?
A pen​ge a mell​ka​sá​ból buk​kant elő. Temp​lo​mos és Cos​ca ugyan​az​zal a döb​be​-
net​tel a te​kin​te​tük​ben me​red​tek a fegy​ver he​gyén meg​csil​la​nó nap​fény​re, a mocs​-
kos in​gen se​be​sen ter​je​dő vér​folt​ra. Swor​breck el​en​ged​te a mar​ko​la​tot, és hát​ra​lé​-
pett. Tát​va ma​radt a szá​ja.
– Ó! – Cos​ca térd​re ro​gyott. – Hát ennyi.
Temp​lo​mos szám​szer​íj húr​já​nak pat​ta​nást hal​lot​ta a háta mö​gül, az​tán szin​te
ugyan​ab​ban a pil​la​nat​ban egy má​si​két is. Eset​le​nül for​dult hát​ra, és ha​nyatt dőlt a
sár​ban, csak a fél kö​nyö​ké​re tá​masz​ko​dott.
Sö​vény fel​ki​ál​tott, a fegy​ver ki​esett a ke​zé​ből. A má​sik te​nye​rét nyíl​vessző fúr​ta
át. Édes le​en​ged​te a maga íját, elő​ször mint​ha rá​cso​dál​ko​zott vol​na a tör​tén​tek​re,
az​tán vi​szont lát​ha​tó​lag igen elé​ge​dett volt ön​ma​gá​val.
 – Le​szúr​tam – ma​kog​ta Swor​breck.
– El​ta​lált? – kér​dez​te Szen​de.
– Túl​éled – fe​lel​te Bá​rány, és meg​pöc​köl​te Sö​vény nyíl​vessző​jé​nek tol​lát. A lö​ve​-
dék a nye​reg​ká​pá​ból állt ki Szen​de előtt.
– Az utol​só sza​va​im… – Cos​ca hal​kan fel​nyö​gött, és az ol​da​lá​ra dőlt a sár​ban
Temp​lo​mos mel​lett. – Elő​re ki​ta​lál​tam… mi​lyen jót fo​gok mon​da​ni a vé​gén. Hogy
is volt? – Egy​szer​re meg​vil​lan​tot​ta utá​noz​ha​tat​lan, ra​gyo​gó mo​so​lyát. Rán​cos ar​-
cá​ról jó ke​dély és jó szán​dék su​gár​zott. – Á! Már em​lék​szem…
El​hall​ga​tott. Nem moz​dult töb​bé.
– Meg​halt. – Temp​lo​mos hang​ja szenv​te​len ma​radt. – Nem éri több csa​ló​dás.
– Te vol​tál az utol​só – szólt Nyá​jas. – Én meg​mond​tam neki, hogy mind a ket​-
tőnk​nek jobb len​ne a bör​tön​ben. – El​dob​ta a hen​tes​bárd​ját, és vál​lon ve​re​get​te
Bak​tu​log leg​idő​sebb fiát. – Ti né​gyen men​je​tek csak be édes​anyá​tok​hoz.
– Maga meg​lőtt en​gem! – vi​sí​tot​ta Sö​vény fel​nyár​salt ke​zét szo​ron​gat​va.
Swor​breck meg​iga​zí​tot​ta tö​rött oku​lár​é​ját, mint aki alig akar hin​ni a sze​mé​nek.
– El​ké​pesz​tő ügyes​ség!
– A mel​lé​re cé​loz​tam – dör​mög​te maga elé a cser​kész.
Az író óva​to​san ki​ke​rül​te Cos​ca holt​tes​tét.
– Édes uram, vált​hat​nánk eset​leg pár szót egy könyv​ről, amit szí​ve​sen meg​ír​nék
a ké​sőb​bi​ek​ben.
– Most? Iga​zán nem hin​ném…
– Nagy​vo​na​lú​an osz​toz​nék ön​nel a be​fo​lyó össze​gen.
– …hogy vissza​uta​sít​hat​nék egy ilyen aján​la​tot.
A nad​rág​já​nak anya​gán át​szi​vár​gó hi​deg víz je​ges öle​lé​sé​be von​ta Temp​lo​mos
fe​ne​két, a jo​gász még​sem volt ké​pes akár csak meg​moc​can​ni is. Ha az em​ber
szem​be​néz a ha​lál​lal, gyor​san el tud il​lan​ni min​den ere​je. Fő​leg, ha éle​te java ré​-
szé​ben arra tö​re​ke​dett, hogy le​he​tő​leg ne kell​jen szem​be​néz​nie sem​mi​vel.
Hir​te​len ész​re​vet​te, hogy Nyá​jas ott áll mel​let​te, és ko​mo​ran néz le Cos​ca holt​-
tes​té​re.
– Most mit csi​nál​jak? – kér​dez​te.
– Nem tu​dom – fe​lel​te Temp​lo​mos. – Má​sok mit csi​nál​nak?
– Én azt ter​ve​zem, hogy au​ten​ti​kus be​szá​mo​lót ké​szí​tek a Messzi Vi​dék meg​za​-
bo​lá​zá​sá​ról és be​te​le​pí​té​sé​ről. – Swor​breck​nek egy​szer csak meg​eredt a nyel​ve. –
Időt​ál​ló tör​té​net lesz! Amely​ben ter​mé​sze​te​sen ön is esszen​ci​á​lis sze​re​pet ját​szik.
– Esszen​ci​á​lis va​gyok, az fix! – mond​ta Édes. – Mi az, hogy esszen​ci​á​lis?
 – A ke​zem! – nyü​szí​tet​te Sö​vény.
– Sze​ren​cséd, hogy nem az ar​cod​ba kap​tad – kö​zöl​te Bá​rány. Oda​bent​ről Temp​-
lo​mos a Bak​tu​log gye​re​kek öröm​te​li ki​ál​tá​sa​it hal​lot​ta, amint újra meg​ölel​het​ték
any​ju​kat. Vég​ered​mény​ben en​nek a ka​land​nak is jó vége lett.
– Az ol​va​só​i​mat le​nyű​gö​zi majd a hő​si​es​sé​ge!
– En​gem már​is le​nyű​gö​zött – je​gyez​te meg Szen​de. – Ke​le​ten el sem fog​ják hin​-
ni, mi​lyen hő​si​e​sen on​tot​tad ma​gad​ból a bél​gá​zo​kat.
Temp​lo​mos fel​fe​lé for​dí​tot​ta a te​kin​te​tét, és az égen úszó fel​hő​ket néz​te. Ha Is​-
ten lé​te​zik, a vi​lág ak​kor is pon​to​san ugyan​olyan hely, mint​ha nem lé​tez​ne.
– Ra​gasz​kod​nom kell hoz​zá, hogy tö​ké​le​te​sen őszin​te le​gyen. Szó sem le​het
újabb túl​zá​sok​ról! Az igaz​ság, Édes uram, az áll min​den nagy mű kö​zép​pont​já​ban!
– Sem​mi két​sé​gem fe​lő​le. Jut eszem​be… Hal​lot​ta már, hogy egy​szer pusz​ta kéz​-
zel meg​öl​tem egy ha​tal​mas vö​rös med​vét?
 Gyáva egy alak

Sem​mi sem volt olyan, mint az em​lé​ke​i​ben. Min​den ki​csi volt. Min​den szür​ke.
Min​den meg​vál​to​zott.
Új em​be​rek ve​tőd​tek er​re​fe​lé, és tör​té​ne​te​sen ép​pen ott épí​tet​tek há​zat, ahol az
övék állt ko​ráb​ban, még új paj​ta is tar​to​zott hoz​zá. Pár me​zőt meg​mű​vel​tek, és a
je​lek sze​rint szé​pen ala​kul​tak a dol​gok. Vi​rá​gok pom​páz​tak a fa kö​rül, ame​lyik​re
Cso​bo​got fel​akasz​tot​ták. Ame​lyik alá Ro any​ját te​met​ték.
Ló​há​ton ül​tek, és össze​hú​zott szem​mel néz​ték az új épü​le​te​ket. – Va​la​mi​ért azt
hit​tem, olyan lesz, mint ami​kor el​men​tünk – szólt Szen​de.
– Vál​toz​nak az idők – je​gyez​te meg Bá​rány.
– Szép hely – mond​ta Temp​lo​mos.
– Nem az – ráz​ta meg a fe​jét Szen​de.
– Le​me​gyünk?
Szen​de el​for​dí​tot​ta a lo​vát.
– Mi​ért men​nénk?
Ro haja for​mát​lan szé​na​bog​lyá​vá nőtt vissza. Egy reg​gel fog​ta Bá​rány bo​rot​vá​-
ját, hogy megint le​bo​rot​vál​ja, le​ült a moz​du​lat​lan víz mel​lé, ke​zé​be vet​te a sár​-
kány​pik​ke​lyét, és Waer​di​nur​ra gon​dolt. Már nem tud​ta fel​idéz​ni az ar​cát. Nem
em​lé​ke​zett a hang​já​ra, és a Mes​ter ta​ní​tá​sa​i​ra sem, amik​ről a fér​fi annyit be​szélt
neki. Ho​gyan il​lan​ha​tott el min​den olyan gyor​san? Vé​gül az​tán vissza​tet​te a bo​rot​-
vát a he​lyé​re, és hagy​ta, hadd nő​jön to​vább a haja.
Vég​té​re is vál​toz​nak az idők, nem igaz?
Tisz​tes​al​ku​ban min​den meg​vál​to​zott, annyi biz​tos. A kör​nyék​be​li föl​de​ket meg​-
tisz​tí​tot​ták, le​csa​pol​ták és fel​szán​tot​ták, min​den​fe​lé új épü​le​tek emel​ked​tek, és új
em​be​rek ha​lad​tak át, áll​tak meg egy idő​re vagy te​le​ped​tek le vég​leg, hogy az​tán
min​den​fé​le vál​lal​ko​zá​sok​ba fog​ja​nak.
Azért nem pros​pe​rált min​den. Cse​re​pes meg​halt, és egy ré​szeg ba​rom ve​zet​te a
bolt​ját he​lyet​te. Alig volt áru​kész​let, vi​szont a tető fé​lig be​om​lott. Szen​de ad​dig al​-
ku​do​zott a fér​fi​val, amíg vé​gül egy bi​ro​dal​mi arany​ér​mé​ért meg egy tu​cat​nyi üveg​-
re való ol​csó sze​szért meg​vá​sá​rol​ta tőle a vál​lal​ko​zást. Már ha vál​lal​ko​zás​nak le​he​-
tett ne​vez​ni egy​ál​ta​lán. Az ezt kö​ve​tő reg​ge​len mind​annyi​an úgy lát​tak mun​ká​hoz,
mint​ha a te​rem​tés utol​só nap​ja len​ne. Szen​de egy hó​hér kö​nyör​te​len​sé​gé​vel al​ku​-
dott új áru​kész​let​re, Pit és Ro ne​vet​ve sö​pör​te egy​más​ra a port, Temp​lo​mos és Bá​-
rány pe​dig az ács​mun​kák​nak es​tek neki. Nem telt bele hosszú idő, és min​den egé​-
szen olyan ér​zés volt, mint ré​gen, pe​dig Ro ko​ráb​ban azt gon​dol​ta, hogy ez ta​lán
már le​he​tet​len.
Ki​vé​ve, hogy néha eszé​be ju​tot​tak a he​gyek, és pi​tye​reg​ni kez​dett. Bá​rány pe​dig
to​vább​ra is kar​dot vi​selt. Azt, amit Ro sár​kány ap​já​tól vett el.
Temp​lo​mos ki​vett egy szo​bát az út mel​lett, és egy táb​lát akasz​tott az ajtó fölé:
Temp​lo​mos és Kah​dia: szer​ző​dé​sek, ír​no​ki fel​ada​tok, ács​mun​kák.
– Ez a Kah​dia nem so​kat van itt, igaz? – mond​ta neki egy​szer Ro.
– És nem is lesz – bó​lin​tott Temp​lo​mos. – De min​den​ki​nek szük​sé​ge van va​la​ki​-
re, aki​re rá​ken​he​ti a bak​lö​vé​se​it.
Jo​gász​kod​ni kez​dett, ami a vá​ro​si​ak sze​mé​ben nagy​já​ból a va​rázs​lás​sal volt
egyen​ér​té​kű. Gye​re​kek les​tek be az ab​la​kán, hogy meg​néz​zék, amint gyer​tya​fény​-
nél kör​möl. Ro néha át​ment hoz​zá, és hall​gat​ta, ahogy a csil​la​gok​ról, Is​ten​ről, a fá​-
ról vagy a jog​ról me​sél, meg min​den​fé​le tá​vo​li he​lyek​ről, ahol meg​for​dult az uta​zá​-
sai so​rán. Nem egy​szer olyan nyel​ve​ken be​szélt, ami​ket Ro nem is ér​tett.
– Mire jó egy​ál​ta​lán egy ilyen ta​nár? – kér​dez​te Szen​de. – En​gem nad​rág​szíj​jal
ok​tat​tak.
– És nézd meg, mi lett be​lő​led – mond​ta Ro. – Temp​lo​mos so​kat tud.
Szen​de fel​mor​dult.
– Ah​hoz ké​pest, hogy mi​lyen okos, ir​tó​za​to​san hü​lye tud len​ni.
De ami​kor Ro egy reg​gel nyug​ta​la​nul éb​redt, és le​ment a föld​szint​re, lát​ta, hogy
azok ket​ten há​tul csó​ko​lóz​nak. Volt va​la​mi ab​ban, ahogy Szen​de a fér​fi​hoz ért, ami
azt sej​tet​te, hogy ta​lán még​sem tart​ja ak​ko​ra hü​lyé​nek.
Néha kör​be​jár​ták a ta​nyá​kat – min​den el​telt nap​pal több új épü​let nőtt ki a föld​-
ből –, vet​tek és el​ad​tak. Pit és Ro a ba​kon im​bo​lyog​tak Szen​dé​vel, Bá​rány pe​dig
min​dig össze​rán​colt hom​lok​kal lo​va​golt mel​let​tük, ke​zét a kard​ja mar​ko​la​tán tart​-
va.
– Nincs mi​ért ag​gód​nod – mond​ta neki Szen​de.
Bá​rány anél​kül vá​la​szolt, hogy felé for​dí​tot​ta vol​na a fe​jét.
– Ilyen​kor ér​de​mes csak iga​zán ag​gód​ni.
Egy nap zá​rás​kor ér​tek haza, a hosszú fel​hő​ket ró​zsa​szín​re fes​tet​te a nyu​ga​ton
le​me​nő nap, a ma​gá​nyos szel​lő só​hajt​va ker​get​te vé​gig a port az ut​cán, és meg​for​-
gat​ta a csi​kor​gó szél​ka​kast. Nem ér​ke​zett ép​pen egyet​len tár​sa​ság sem, a vá​ros
csen​des volt és nyu​godt, va​la​hol gye​re​kek ne​vet​gél​tek, egy nagy​ma​ma bil​le​gett
nye​ker​gő hin​ta​szé​ké​ben a tor​ná​cán, a bolt előt​ti gör​be kor​lát​hoz pe​dig csak egyet​-
len, Ro szá​má​ra is​me​ret​len lo​vat kö​töt​tek ki.
 – Né​ha​nap​ján min​den si​ke​rül – mond​ta Szen​de, és hát​ra​pil​lan​tott a szin​te tel​je​-
sen üres ko​csi​ra.
– Más​kor meg nem – fe​jez​te be he​lyet​te Ro.
Oda​bent a bolt​ban nyu​ga​lom fo​gad​ta őket, csak Só​vár hor​kolt a szé​ké​ben, csiz​-
má​ját a pult​ra téve. Szen​de egy moz​du​lat​tal le​ütöt​te a lá​bát a föld​re, mire az öreg
azon​nal fel​ri​adt.
– Min​den rend​ben?
– Csak ván​szor​gott az idő egész nap – fe​lel​te Só​vár a sze​mét dör​zsöl​get​ve.
– Ne​ked min​den​nap ván​szo​rog az idő – je​gyez​te meg Bá​rány.
– Mint​ha te olyan kur​va gyors len​nél. Ja, va​la​ki vár rád. Azt mond​ja, el kell in​-
téz​ne​tek va​la​mit egy​más kö​zött.
– Rám vár? – kér​dez​te Szen​de. Ro lé​pé​se​ket hal​lott a bolt há​tul​ja fe​lől.
– Nem, Bá​rány​ra. Vagy mi is most a ne​ved?
Egy fér​fi tol​ta fél​re a mennye​zet​ről lógó nagy te​kercs kö​te​let, és ki​lé​pett a fény​re.
Olyan ma​gas volt, hogy a feje búb​ja sú​rol​ta az ala​csony mennye​zet ge​ren​dá​it, az
ol​da​lán lógó fegy​ver ro​vát​kolt szür​ke mar​ko​la​ta pe​dig ép​pen olyan volt, mint Bá​-
rány kard​jáé. Il​let​ve mint Ro ap​já​nak kard​jáé. Az ide​gen ar​cán óri​á​si heg hú​zó​dott
vé​gig ke​reszt​be, a gyer​tya resz​ke​teg fé​nye meg​csil​lant a sze​mé​ben. Ezüst sze​me
volt, olyan, mint egy tü​kör.
– Caul Resz​ket​nek hív​nak – mond​ta. Csen​de​sen be​szélt, a hang​ja re​ked​tes volt,
Ro há​tán még​is fel​állt tőle min​den egyes szőr​szál.
– És mi já​rat​ban van itt? – kér​dez​te Szen​de.
Resz​ket le​né​zett Bá​rány ke​zé​re, a fér​fi hi​ány​zó kö​zép​ső uj​já​nak csonk​já​ra.
– Te tu​dod, mi já​rat​ban va​gyok, igaz?
Bá​rány ko​mo​ran, rez​ze​nés​te​len te​kin​tet​tel bó​lin​tott.
– Ha csak a bajt ke​re​si, bassza meg, már to​vább is áll​hat. – Szen​de hang​ja éles
volt, mint egy var​jú ká​ro​gá​sa. – Hall​ja, maga ba​rom? Annyi zűr volt már itt…
Temp​lo​mos Szen​de kar​já​ra tet​te a ke​zét. Arra, ame​lyik kö​rül ott kí​gyó​zott a régi
seb.
– Sem​mi baj.
– Sem​mi baj, ha azt akar​ja, hogy fel​dug​jam a ké​se​met a…
– Ma​radj ki eb​ből, Szen​de. Ez egy régi ügy. Itt az ide​je, hogy tör​lesszük az adós​-
sá​ga​in​kat. – Az​tán Resz​ket​hez for​dult, és észak​föl​di nyel​ven foly​tat​ta. – Ez a ket​-
tőnk dol​ga, ne​kik sem​mi kö​zük hoz​zá.
Ahogy Resz​ket előbb Szen​dé​re, az​tán Róra pil​lan​tott, úgy tűnt, a ha​lott sze​mé​-
ben sincs több ér​zés, mint az élő​ben.
 – Ne​kik va​ló​ban sem​mi kö​zük hoz​zá. Men​jünk ki.
Le​bal​lag​tak a bolt lép​cső​jén, nem las​san, nem gyor​san, vé​gig gon​dos tá​vol​sá​got
tart​va a má​sik​tól, de egy pil​la​nat​ra sem véve le egy​más​ról a sze​mü​ket. Ro, Szen​de,
Pit meg Só​vár ki​osont utá​nuk a tor​nác​ra, és né​mán fi​gyel​ték, mi tör​té​nik.
– Szó​val Bá​rány, mi? – szólt Resz​ket.
– Egyik név olyan, mint a má​sik.
– Jaj, de​hogy, de​hogy! Há​rom​fást, Be​tho​dot, Blig​hi Whir​runt meg a töb​bi​e​ket
mind el​fe​lej​tet​ték, ró​lad vi​szont még min​dig éne​kel​nek da​lo​kat. Sze​rin​ted mi​ért
van ez?
– Mert az em​be​rek os​to​bák – fe​lel​te Bá​rány.
A szél be​le​ka​pott va​la​hol egy laza desz​ká​ba, és meg​zör​get​te. A két észak​föl​di far​-
kas​sze​met né​zett egy​más​sal. Bá​rány keze la​zán ló​gott az ol​da​la mel​lett, hi​ány​zó
ujja csonk​ja a kard​ja mar​ko​la​tát érin​tet​te. Resz​ket könnye​dén hát​ra​húz​ta a ka​bát​-
ját a maga mar​ko​la​tá​ról, és úgy tar​tot​ta, hogy ne le​gyen út​ban.
– Az ott az én régi kar​dom? – kér​dez​te Bá​rány.
Resz​ket meg​von​ta a vál​lát.
– Fe​ke​te Mé​tely​től vet​tem el. A tör​té​ne​lem is​mét​li ön​ma​gát, mi?
– Min​dig. – Bá​rány ki​nyúj​tóz​tat​ta a nya​kát, előbb az egyik, az​tán a má​sik irány​-
ba. – Min​dig is​mét​li ön​ma​gát.
Ván​szor​gott az idő. Azok a gye​re​kek még min​dig ne​vet​tek va​la​hol, az​tán mint​ha
az any​juk ki​ál​tott vol​na, hogy ha​za​hív​ja őket. Az öreg​asszony hin​ta​szé​ke hal​kan
nye​ker​gett a tor​ná​con. A szél​ka​kas csi​kor​gó​it. Egy hir​te​len fu​val​lat fel​ka​var​ta az
utca po​rát, és meg​lib​ben​tet​te az egy​más​tól alig négy-öt lé​pés​nyi​re álló két fér​fi ka​-
bát​ját.
– Mi tör​té​nik? – kér​dez​te sut​tog​va Pit, de sen​ki nem fe​lelt.
Resz​ket vi​cso​rí​tott egyet. Bá​rány össze​húz​ta a sze​mét. Ro vál​la szin​te fájt, Szen​-
de olyan erő​vel szo​rí​tot​ta, a vér lük​te​tett a fe​jé​ben, a lé​leg​zet csi​ga​las​sú​ság​gal
áram​lott a tor​ká​ban, a hin​ta​szék nye​ker​gett, a laza desz​ka zör​gött, va​la​hol egy ku​-
tya uga​tott.
– Szó​val? – kér​dez​te Bá​rány.
Resz​ket hát​ra​haj​tot​ta a fe​jét, Ro felé pil​lan​tott, és egy hosszú pil​la​na​tig nem is
vet​te le róla fél sze​mét, ő pe​dig ököl​be szo​rí​tot​ta a ke​zét, össze​pré​sel​te a fo​ga​it, és
aka​rat​la​nul is azt kí​ván​ta, hogy bár ez az ide​gen meg​öl​né Bá​rányt. A lel​ke leg​mé​-
lyé​ből vá​gyott rá. Megint fel​tá​madt a szél, be​le​ka​pott Ro ha​já​ba, és az ar​cá​ba fúj​ta.
Nye​ker​gés. Csi​kor​gás. Zör​gés.
Resz​ket vál​lat vont.
– Szó​val ide​je in​dul​nom.
 – Hm?
– Hosszú út vár még rám ha​zá​ig. El kell me​sél​nem min​den​ki​nek, hogy az a ki​-
len​cuj​jú bi​tang vissza​ment a sár​ba. Vagy nem így gon​dol​ja, Bá​rány uram?
Bá​rány ököl​be szo​rí​tot​ta a bal ke​zét, kö​zép​ső uj​já​nak csonk​ja nem lát​szott töb​-
bé. Nyelt egyet.
– Rég meg​halt.
– Azt hi​szem, jobb is így. Ki akar​na megint össze​akad​ni vele – Ez​zel Resz​ket
egy​sze​rű​en a lo​vá​hoz bal​la​gott, és fel​ka​pasz​ko​dott a nye​reg​be. – Mon​da​nám, hogy
még ta​lál​kozunk… de azt hi​szem, ezt in​kább el​ke​rül​ném.
Bá​rány to​vább​ra is moz​du​lat​la​nul fi​gyel​te a má​sik fér​fit.
– In​kább.
– Egye​sek tel​jes​ség​gel al​kal​mat​la​nok rá, hogy jót te​gye​nek. –Resz​ket mély lé​leg​-
ze​tet vett, és el​mo​so​lyo​dott. Seb​he​lyes arca egé​szen kü​lö​nös lát​ványt nyúj​tott így.
– Va​la​hogy még​is jó ér​zés. Már​mint így el​en​ged​ni va​la​mit. – Ez​zel meg​for​dí​tot​ta a
lo​vát, és el​in​dult ke​let​nek, ki​fe​lé a vá​ros​ból.
Egy da​ra​big még mind​annyi​an moz​du​lat​la​nul áll​tak a szél, a nye​ker​gő hin​ta​szék
meg a le​me​nő nap tár​sa​sá​gá​ban, az​tán Só​vár szag​ga​tot​tan fel​só​haj​tott.
– A kur​va élet​be, kis hí​ján össze​szar​tam ma​gam!
Hir​te​len mind​annyi​an fel​lé​le​gez​tek. Szen​de és Pit meg​ölel​ték egy​mást, de Ro
nem mo​soly​gott. Bá​rányt néz​te. Ő sem mo​soly​gott. Ko​mo​ran fi​gyel​te a Resz​ket
lova ál​tal fel​vert port. Az​tán vissza​sé​tált a bolt​hoz, fel​ment a lép​csőn, és egyet​len
szó nél​kül be​lé​pett az épü​let​be. Szen​de utá​na si​e​tett. Bá​rány úgy kap​ko​dott le
min​den​fé​lét a pol​cok​ról, mint​ha sür​gős dol​ga len​ne. Szá​rí​tott húst, ab​ra​kot, vi​zet
és egy pok​ró​cot. Csu​pa olyan dol​got, ami uta​zás​hoz kell.
– Mit csi​nálsz, Bá​rány? – kér​dez​te Szen​de.
A fér​fi egy pil​la​nat​ra fel​né​zett, a sze​me bűn​tu​da​to​san vil​lant, az​tán foly​tat​ta a
pa​ko​lást.
– Min​dig azon vol​tam, hogy min​dent meg​te​gyek ér​te​tek – mond​ta. – Ezt ígér​-
tem anyá​tok​nak. Most az​zal te​szek a leg​job​bat, ha el​me​gyek.
– Hová?
– Nem tu​dom. – Egy pil​la​na​tig nem moz​dult, kö​zép​ső ujja csonk​já​ra me​redt. –
Va​la​ki jön​ni fog, Szen​de. Előbb vagy utóbb. Re​á​li​san kell szem​lél​ni eze​ket a dol​go​-
kat. Olyan nincs, hogy va​la​ki meg​te​szi mind​azt, amit én meg​tet​tem, az​tán mo​so​-
lyog​va odébb​áll. Foly​ton a nyo​mom​ban fog jár​ni a zűr. Nincs más vá​lasz​tá​som, el
kell vin​nem ma​gam​mal.
– Ne játszd el, hogy ér​tünk te​szed – mond​ta Szen​de.
Bá​rány el​fin​to​ro​dott.
 – Az em​ber nem le​het más, mint aki va​ló​já​ban. Nem le​het más. Kö​szönj el a ne​-
vem​ben Temp​lo​mos​tól. Azt hi​szem, jól meg​lesz​tek együtt.
Az össze​gyűj​tött hol​mik​kal megint ki​si​e​tett az ut​cá​ra, min​dent be​gyö​mö​szölt a
nye​reg​tás​kák​ba, és már ké​szen is állt.
– Nem ér​tem. – Pit ar​cán cso​rog​tak a könnyek.
– Tu​dom. – Bá​rány le​tér​delt a fiú elé, és mint​ha az ő sze​mé​ben is ned​ves​ség
csil​lant vol​na. – És ne ha​ra​gudj! Légy szí​ves, ne ha​ra​gud​ja​tok rám! – Elő​re​ha​jolt,
és za​var​tan mind​hár​mu​kat át​ölel​te. –A hol​tak a meg​mond​ha​tói, kö​vet​tem el hi​bá​-
kat. Azt hi​szem, le le​het élni egy tö​ké​le​tes éle​tet úgy, hogy va​la​ki min​dig pon​to​san
az el​len​ke​ző dön​tést hoz​za, mint amit én hoz​tam. Vi​szont egy per​cig sem bán​tam
meg, hogy se​gí​tet​tem fel​ne​vel​ni hár​mó​to​kat. És azt sem bán​tam meg, hogy vissza​-
hoz​ta​lak ben​ne​te​ket. Bár​mi​be is ke​rült.
– Szük​sé​günk van rád – mond​ta Szen​de.
Bá​rány meg​ráz​ta a fe​jét.
– Nin​csen. Nem sok min​den​re va​gyok büsz​ke, de rá​tok igen. Még ha nem is
men​tek vele sok​ra. – El​for​dult, meg​tö​röl​te az ar​cát, és fel​ka​pasz​ko​dott a lova há​tá​-
ra.
– Min​dig mond​tam, hogy gyá​va egy alak vagy – szólt utá​na Szen​de.
A fér​fi egy pil​la​na​tig csend​ben néz​te őket, az​tán bó​lin​tott.
– Soha nem ta​gad​tam.
Az​tán vett egy mély lé​leg​ze​tet, és el​in​dult a le​me​nő nap irá​nyá​ba. Ro a tor​ná​con
állt, meg​fog​ta Pit ke​zét, Szen​de pe​dig át​ölel​te a kis​fiú vál​lát. Együtt fi​gyel​ték a tá​-
vo​lo​dó fér​fit.
Amíg el nem tűnt szem elől.