Sebők Anita (Dr):

Én, Ők, és Mi ...

I ciklus/1 jelenet
Narrátor:

Bemutatom önöknek, történetünk egyetlen első és utolsó

főszereplőjét: magamat.
Virág vagyok. Virág a fiatalság és önmaga abszolút karikatúrája.
Okos, csak éppen úgy mozog itt, - köztünk emberek között -mint
egy marslakó;
ezért mindenki szerint teljesen bolond. Apróságok ne zavarják
meg Önöket.
Például, hogy ő lány, én meg fiú.
Azt gondolom Önök már vannak annyira 'élettapasztaltak',
hogy rájöttek arra, a látszat mindig csal.
Játszhatunk kérem mi élettel, életekkel mint a fabábukkal,
ölthetünk magunkra álarcokat tömegével és
forgathatjuk hazugság-köpönyegeink színét akárhányszor,
az ember az mindig ugyanaz marad.
Akkor is, ha ezt oly nehéz is bevallani.
Pőre, sérült és sérülékeny kisgyerek.
Nézzék:

Osztályterem

Magyartanár:
- Adtam egy feladatot ugye, hogy mindenki tanulja meg az egyik
kedvenc versét.
Mindenki megtanult egyet?

Osztály:
- Igen.

Magyartanár:
- Micsoda tengerként zúgó egységes moraj. Látom, nekem
vannak a világon a legfantasztikusabb gyerkőceim. Higgyétek el!
Verseket tudni jó; nem tudom most gyorsan és egyszerűen
elmagyarázni, hogy miért; de higgyétek el nem szórakozni
akartam veletek.
Virág (Gondolatban):
- (Igazán lehetne az anyukám az igazi helyett; olyan kedvesek a
szemei. )Jutka
- Tanárnő kérem, én nem tudtam tanulni; teniszedzésem volt
tegnap

Magyartanár
- Semmi baj, Jutka. Én ezt azért nem egy ilyen széles
vigyorgással jelenteném be. No mi ez a csönd? Mindenki hazudott
vagy mi van? Na, az előbb még oly egységesen üvöltött mindenki
igent. Manapság nem elég igazat mondani, azt be is kell
bizonyítani. Ki bizonyít, beijedt banda? Ennyire ijesztő vagyok? Te
jó Isten, így megöregedtem? Mitől féltek? Menjek plasztikai
sebészhez, hogy emberibb tanerőt faragjon belőlem?

Virág (Gondolatban)
- (Kellene jelentkezni, csak nehogy azt mondják majd rám, hogy
stréber vagyok. Verset mondani úgysem tudok, azt már anyám is
megmondta, de legalább szegény nő ne legyen már ilyen
elveszett. Miért kell itt mindig mindent nekem kezdeményezni?
Mitől félnek a többiek? Úgy be vannak ijedve, mintha kitört volna
a III. világháború. Nem értem az embereket.)

Narrátor:
Jelentkezik, vigaszt lelni,
Miért pont ezt a verset, nem kérdi senki, -
pedig üvölt a miértre a válasz.

Magyartanár:
-Tessék Virág! Mit választottál?

Virág:
- Juhász Gyula " A Tiszánál"

Magyartanár:
- Úgy emlékszem, annak a versnek nem egészen így szól a címe,
de nem baj. Kezdj
neki, gyerünk! Állj már föl, csak nem akarsz ülve verset
mondani?!

Virág (gondolatban):
- (Miért bámul rám úgy mindenki, mintha Marsról jöttem volna?
Mitől lett egy ostoba iskolai feladat hirtelen ilyen halálosan komoly
dolog? Minden szem rám szegeződik, s én itt állok szinte
meztelenül előttük. Mindenki vár tőlem valamit. Kutya legyek, ha
nem bénul meg a nyelvem ettől a sok elvárástól. A félelem úgy
szaladgál bennem, mintha ezen múlna, hogy most agyonlőnek-e
vagy sem. A fene se jelentkezett volna, ha tudom, hogy ezzel jár)

Magyartanár:
- Kezdd már! Csak nyugodtan.

Virág: - A Tiszai csönd - Juhász Gyula

Hálót fon az est, a nagy, barna pók,

Nem mozdulnak a tiszai hajók.
Egyiken távol harmonika szól,
Tücsök felel rá csöndben valahol,
Az égi rónán ballag már a hold:
Ezüstösek a tiszai hajók.
Tüzeket raknak az égi tanyák,
Hallgatják halkan a harmonikát.
Magam a parton egymagam vagyok,
Tiszai hajók, néma társatok.
Ma nem üzennek hívó távolok,
Ma kikötöttünk itthon, álmodók.

Kórus:
Csend és döbbenet,
Tágra nyílt szemek,
Ez csak egy tehetség,
Egy sikerember lehet.

Narrátor:
De mind hallgat, szólni egy se fog.
Szólni bármit is a tekintély előtt,
ettől minden száj vacog

Magyartanár:
-Gyerekek, azt hiszem ebben ti is egyetértetek, tapsoljuk meg, ez
csodálatos volt. Mindenki tapsolja meg Virágot!

Virág (gondolatban)
-(Mit követtem el, az ég szerelmére? Miért kell ismét pellengérre
állítani, mint ahogy az a középkorban volt szokás? Nem rossz
érzés, - csak nem tudom, miért kell egy jelentéktelen iskolai
feladatból ekkora felhajtást csinálni? Én nem tudok verset
mondani, én nem tudhatok verset mondani, mert azt mondta az
anyám; s neki csak igaza lehet)

Magyartanár:
-Azt hiszem ezt máskor is megejthetjük, nem Virág?

Virág:
- Mit? Ja, a versmondást? Persze. Természetesen

Virág (gondolatban):
-(Talán ahhoz is felsőbb utasítás kell, hogy abbahagyjátok a
tapsolást? Azonnal
Hagyjátok abba! Úgysem őszinte egyikőtök sem. Mire jó ez a
színjáték-csodálat?)

Csengetnek

Magyartanár:
- Menjetek. Örülök, hogy mindenki ilyen lelkesen tapsolt, bár ezen
kívül nem igazán működtetek túl sokat. Legközelebbre egy szabad
témájú rövid fogalmazványt kérek, de ha lehet mindenkitől. Most
nyomás haza.

Narrátor:
Juhász Gyula nem lett véletlenül öngyilkos?
Mintha, így halt volna meg, ha nem csal az emlékezetem…

Jutka:
- Megyünk együtt haza?

Virág:
- Szó lehet róla.Jutka:
- Eszméletlen jó volt, ahogy mondtad a verset. Hogy tudtad ilyen
jól csinálni?

Virág:
- Mit tudom én. Tetszett.

Jutka:
- Nem jössz át hozzánk ma, a német órád után. Egyáltalán,
muszáj arra az idétlen németórára mindig elmenned? Úgysem
tanulsz ott meg németül… Egyszer igazán ki lehetne hagyni.
Elmehetnénk bicajozni. Tudok neked mutatni egy csomó olyan
helyet, amit nem ismer senki ebben a városban csak én.

Virág:
- De én gyűlölök biciklizni. Mintha minden autó csak rám pályázna
és az egész vacak bicaj is úgy imbolyog, mintha el akarna esni
velem Pocsék érzés. Különben is, tanulnom kell, anyám ordítani
fog velem.

Narrátor:
Így is -úgy is.

Jutka:
-És?.. Akkor összedől a világ? Látod ott azt a két nyolcadikos
srácot. Totál belém vannak esve. Mindig követnek hazafelé az
utcán, ha visszanézek, elbújnak. Most is jönnek majd biztos, de
nehogy azt hidd, hogy utánad. Engem akarnak. Az ilyen
nagyseggű lányokra, mint te, nem buknak a fiúk…

Virág (gondolatban):
- (Muszáj feltétlenül mindig ilyen bunkónak lenned, Jutka? Mit
akarsz te tőlem tulajdonképpen? Lealázni? És én most úgy
megyek majd veled haza, mintha imádnálak, pedig csak ostoba
színlelés az egész. Én marha meg holnapra elfelejtem az egészet,
mintha semmit sem szóltál volna. Miért is? Azért, hogy holnap
még jobban pofára essek a kedves barátaimtól, a kedves
anyámtól, a kedves mindannyiótoktól.
Miért nem tudok gyűlölni? Mert az tilos? Tiltja az a szent új illem,
hogy aki velejéig gonosz azt gyűlöld, még ha apád és anyád is az?

Miért nem tudom gyűlölni ezt az egész bagázst úgy, ahogy van, öt
percnél tovább? Hogy még nagyobbat és még nagyobbat és még
nagyobbat zuhanjak legközelebb, és még jobban összetörjek?!
Mondja már meg valaki, hogy miért nem tanított meg arra senki,
hogy az emberek rosszak és gonoszak, bár mindenki eljátssza a
jóságos Atyaúristent.
Aki már a saját tapasztalataiból se tanul, mint én, az már nagyon
hülye kell, hogy legyen. Annak Taigetos járt volna, vagy
gázkamra.)

Narrátor:
Mondtam ugye, hogy Juhász Gyula öngyilkos lett…
I ciklus /2. jelenet.

Narrátor:
Ez a szerencsétlen rohan haza a mamihoz.
Talán különórája lesz?
Csak nehogy elkéssen, mert az már Hiroshima
méretű katasztrófa, lenne.
Hé, ajtó!

Virág:
-Szia. A földrajzdolgozat négyes lett, csak egy ponttal maradtam
le róla. Már az ötösrőlCsend

Anya:
-Hogyan? Hogy képzeled ezt az egészet tulajdonképpen? Láttam,
miket csináltál, figyeltelek; minden érdekelt, de a könyvet azt
nem nyitottad ki egy pillanatra se. Foglakoztál te mindennel, a
foci vébétől kezdve a hülye barátnődig. Most is csengetett! Megint
el akart csábítani. Hol is csavarogtok ti ketten állandóan? Biztos
tilosban, nem igaz? Miket is csináltok ti kettesben mindennap?
A tiéd, nem lehet négyes, érted?! Mivel ő az oka, hogy ennyire
leromlottak a tanulmányi eredményeid - a múltkor is hoztál egy
hármast- mostantól kezdve el vagy tiltva tőle, ide be nem teheti a
lábát, arról gondoskodom. Ide egyetlen zavaró tényező sem fogja
betenni a lábát. Senki! Soha!

Virág (Gondolatban):
-(Ki ez a nő? Miért nem üt meg, ha már mindenáron ahhoz van
kedve. Nem ismerem, pedig azt mondja, hogy az anyám. Miért is
üvölt? Mi ez a felhajtás valójában?

Anya:
- Te, pedig nem mész sehova, tanulni fogsz! Nem engedlek
sehova. Ezért áldoztam én rád az egész életemet? Naponta
bukfencezni tanítottalak órákon keresztül, hogy nehogy lerontsd
az átlagod. Érdemes volt? Sosem tanultad meg, hogy valójában
hogyan kell.

Narrátor:
Abszolút kulcsfontosságú
az életben maradáshoz:
- a bukfenc.
Anya:
-Azért, foglalkoztam ennyit, egy arra érdemtelen tehetségtelennel
mindennap, hogy ha egyszer véletlenül valamiből nem kérdezlek
ki, akkor már mindjárt lejáratod a családot az egész város előtt?
A testvéredbe legalább szorult ész, nem is kevés. Ha a tanárai
nem tesznek neki keresztbe, akkor egészen sokra vihette volna,
de még mindig sokra viheti és egészen sokra is viszi majd, nem
úgy, mint te. Ha a szemét tanárai nem lennének, már rég a
csúcson lenne. Takarodj a szobádba. Addig nem kapsz ebédet,
amíg ki nem kérdeztelek.

Narrátor:
Őrült néni, állj, Őrült néni!
Nem állt Önben valami ismét a feje tetejére?
Mondjuk a lényeglátás?..
Mindamellett a Nagy Testvér lát csak mindent,
Bocsánat: Nagyszakáll, vagyis Isten.

Szobában

Virág:
-Miért kell nekem mindent elmondani? Miért kell nekem bízni
akárkiben is? Hát nem volt ez a bizalom teljesen fölösleges és
értelmetlen? Anyukám mint a legjobb barátnőm - ha - ezt a
szöveget bárkitől is hallom, legközelebb nem veszem be. Miért
ilyen kegyetlen? Miért ilyen állati? Nem értem, mi a baja, hiszen
nem buktam meg. Bűnt követtem el? Halálos bűnt? - De mit?
Nem voltam engedelmes és jó kisgyerek, akivel egy anya
holtomiglan-holtodiglan büszkélkedhet? Nem felelek meg a
gyerekről alkotott ideáljainak, úgy látszik.
Nem ismerem ezt az embert és össze vagyok vele zárva.
Hidegebb, mint a sír és hidegebb, mint a kőkereszt. Egy
templomban bezárva egyedül, otthonosabb lenne. Tegnap a kulcs,
tegnapelőtt a vízvezeték szerelőnek mondtam valamit rosszul, ma
az az egy pont.
És én, az eszetlen jó gyerek mindennap imádkozom azért, hogy
neki jobb legyen, hogy ne legyen több veszekedés itthon, hogy ne
bántsák már egymást többet.
Szia cica, te legalább szeretsz. Te vagy az egyetlen, aki még
szeret egy kicsit. Ugye te itt maradsz, velem? Édes Istenem
segíts, hogy elmenjek erről a helyről, olyan messzire amennyire
csak lehet. Oda, ahol barátok vannak. Csak azt mondaná meg
már valaki, hogyan kell barátokat szerezni, mert én azt nem
tudom.

Kórus:
Kérünk szépen hallgass meg minket,
Kérünk szépen hallgass meg minket,
Hallgass meg minket, bűnösöket,
Hallgass meg minket, bűnösöket,
add vissza bűnösöknek a hitet.

Narrátor:
Hinni a templomban kell, de már ott sem lehet.
Az ajtón kívül nem találsz hitet.
Ki mondja meg neki, hogy higgyen magában,
s több ezerszer, mint aminek látszik?
Nem bűnös csak fázik.Kórus:
Hidd hűen a tízparancsolatot,
S jutalmad megkapod.
Isten kegyes, Isten örök

Narrátor:
Isten gyilkos, ember hörögKórus
A hit a szikla mire támaszkodol,
A hit a szikla mire vágyakozol,
Isten adta, isten vettem,Narrátor:
Péter, a szikla kire egyházunk épül
ember, áruló. Saját nyakára tette
a kést végül; ki vette ki a kezéből?

Kórus:
Isten. Kegyelme végtelenNarrátor:
Nem saját maga, s magába vetett hite?
Nem az ember Jézus, győzte meg őt
arról, hogy a földön bűnösnek is van helye?

Autózúgás

Virág:
-Megjött. Jézusom segíts, könyörgöm neked teljes szívemből,
hogy soha többé ne veszekedjenek. Meg fogják ölni egymást.
Édes jó Istenem segíts, hogy legalább egy hétig legyen béke,
vagy legalább ma, csak ma! Kérlek, segíts, én istenem jó
istenem! De a miatyánkot nem tudom, nem tanította meg senki,
hát tehetek én róla? Tehetek én róla? Tehetek én róla?

Narrátor:
Egy frászt.

I ciklus/3 jelenet

Magyartanár olvas

Magyartanár:

Fárasztó kötelesség, egy ilyen fárasztó nap után. Lökött

kiskölykök lüke irományait olvasgatni. Nehogy azt követeljék
majd tőlem, hogy osztályozzak is le egy ilyen kötetlen izét.

Virág:

Önéletrajz. Na ne mondd. Életed első önéletrajza, mint irodalmi

mű, Atyám. "Büszke voltam magamra. Én voltam az iskola
legjobb futója. Jobb, mint a nagyok.
A Pista azt mondta: - "Lépjen ki kisasszony! "- Pfuj, de romos volt
az udvar, Hiroshimára emlékeztetett, természetesen a bomba
után - "Rendkívüli módon büszke vagyok az ön utóbbi évben elért
fejlődésére. Állóképességben, kitartásban meg úgy általában.
Az osztályból Önt választottam ki, hogy induljon a megyei
futóversenyen."
Dagadtam a büszkeségtől. Még életemben nem dicsért meg senki,
pláne nem így szemtől-szembe. Pistuka rendkívül jóképű volt és
kedves. Csak az volt vele a hiba, hogy harmincöt-évesen
szívinfarktust kapott, mert soha nem volt bátorsága, hogy nemet
mondjon a feleségének. Ja... És soha sem hagyta el a száját az a
mondat, hogy "gyáva vagyok". Akkor már férfi lett volna, nem
egy ócska unalmas senki.
Ott van még az irodalom-tanárnőm. Szőke, él a szeme; értelmes.
Talán még szeretni is tudna a szemével, ha valaha is akart volna.
Na de ilyet várni egy pedagógustól, hogy egy anya más gyerekét
tutujgassa, túlzás nem? Rám bízta, melyik verset választom, csak
mondjam el. Hát a verset úgy hívták, hogy a "Tiszánál", ha nem
tudnád Juhász Gyula. De addig már nem jutott el se ő, se más,
hogy miért ezt, miért pont ezt?
Azt, csak én tudom…
Simogató csend, susogó fűzfa, porhanyós föld, mely ráborul
háborúink, s halottaink poraira.
Selymes ölelés, örök béke, végtelen szeretkezés,
Az Anyaföld elcsitító ölelése.
Az Anyaföld, ki maga
az újratermő világ-végtelen csoda.
Nagyszakáll csak bámulhat mit teremtett.
Ez itt lent az ő műve;
ez a csoda-csodapalota.
Az itt-maradottakat és a kitaszítottakat
a bársony fűzlevelek vigasztalják.
Mikor az esőcsepp rajtuk végiggördül,
a mi könnyünk felszárad,
s csak bámulunk e fukar gyöngédségtül.
Az embertelen természetben,
mikor a füzek helyettünk sírnak,
megtanulunk emberül. Na, hát ez volt nekem ez a vers és Juhász
Gyula, de mindkettőnknek sajnos fel kellett állni arról a nyavalyás
Tiszapartról, elvégre nem lehet örökké ott ücsörögni. Nem valami
mély értelemmel bámulhattam ki a fejemből, amikor a tanárnő
felállított mindenkit és meg kellett, hogy tapsoljanak.
Mindenesetre igencsak üdítő volt, mikor eddig csak ilyesmiket
hallottam énem jellemzésére: Béna, tahó, hülye, öszvér, barom,
állat, kurva, rohadék, tetű, ügyetlen, dagadt, szerencsétlen,
pocsék és ostoba.
Mindezt három ember mondta, végtelenül termékenyek, nem?
A felsoroláson bőven túltettek, nekik jelentősen gazdagabb volt a
fantáziájuk, mintsem én azt hűen felidézni tudnám.
Nevük: Anyuci, Apuci, Testvérci. /opplá -bocsánat, megint erősen
megbotlottam nyelvtanilag- testvérkém rád gondoltam/ Lecsapja:

- Ennyire nem lehet gyerekes ez a lány. Mit akar tőlem? Segítsek,

de hogyan?
Jelentsem föl a szüleit a gyámügyön? Ugyan már, milyen
indokkal? Nevetséges.
Vagy raboljam el és neveljem fel magam, mert én olyan
szimpatikus vagyok?
Különben is miért leveleket írogat nekem, miért nem jön oda
hozzám szólni?
Nevetséges, menjen a francba a sületlenségeivel.Narrátor:
Egy kérdés lenne csak:
Fiam, miért is írtál ilyet nekem?

1 ciklus/4 jelenet
Narrátor:

Nincs béke már sehol ebben a házban.

Hol itt lobban fel egy láng, hol amott a gyűlölet,
Minden pillanat veszedelem, s keresni kell
a másodpercet, mikor végre béke helyett,
valami rejtekben létrejön egy kis tűzszünet.
Bújik szegény Virág, keresi a múlt ideáljait,
és a hitet önmagában, ami útközben elveszett.
Keresi a fényképeket.

Virág:

-Végre elmentek ebédelni, hála a jó égnek. Egyék csak egymást

ebéd közben, ebből a buliból én most kimaradok. Olyan jó lenne
megtalálni azt az egyetlen fényképet, amin normális embernek,
vagyis inkább kisbabának nézek ki. Tiszta hittel a köröttem levő
világban bámulok bele a teleobjektívbe. Ritkán ilyen a szemem;
ezt meg kell mutatnom a többieknek a suliban hadd lássák,
voltam én valaha szép is. Talán nem csúfolnak majd annyit. No
nézd csak!
Ilyet is régen láttam: apám ölelgeti anyámat. A megismerkedésük
után két héttel. Sajnálom ezt a nőt. Az össze pasi rá bukott és ő
mégsem fogyasztott el, csak maximum kettőt. Magával
meghasonlott kommunista apácanövendék. Ha elfogyasztott volna
legalább huszonhatot, most nem dobálná a család fejéhez a
kajával teli fazekakat, és nem fenyegetőzne megállás nélkül. Vagy
lehet, hogy valamit nem tudok és valami féltékenységi dráma van
a háttérben? Gyanúsnak, gyanús a dolog. Lehet, hogy a
testvérem nem is igazi, csak féltestvér, nono! Nagyon gyanús!
Ez én vagyok mint margaréta a jelmezbálon. Már óvodás
koromban tuti hülyét csinált belőlem az anyám. Minden tökéletes
a jelmezen, csak hozzám nem illik és éppen saját lábamban esek
hasra. Minek nekem mindig bohóckodni mások előtt? Úgy látszik
akkoriban, még nem voltak gátlásaim, nyugodt szívvel voltam,
természetemnél fogva teljesen hülye.
A testvérem szopós korában. Mindig azt hittem ez én vagyok, de
én nem voltam soha ilyen szép baba. Én akartam világéletemben
ő lenni, csak ez nem adatott meg: a szupertehetséges félreismert
tanárok által bántalmazott szuperzseni, aki mindenben ártatlan.
Abban is, hogy amíg nem tudtam védekezni, rendszeresen
majdnem agyonvert. A szupertehetséges csodagyerek. Némileg
frusztrált lehetett. Lehet, hogy féltékeny volt, mert azt hitte én
vagyok a kedvenc? Én meg azt, hogy ő az. Azért agyonveréssel
talán nem kellett volna próbálkozni…
Csak nem találom azt a nyavalyás fényképet, amit keresek. Itt
egy levél! Miért van ez a fényképek közé dugva? Ennek nem itt a
helye. Előlem dugták volna el? Valami külhoni izé hivatal.
Elkaptam ugyan néhány szót valami furcsa utazásról, de ezek a
mindentudó falak mindig csak a mondatok felét engedik át…-
felbontja -
"Értesítjük a kedves doktor Urat és családját, hogy két hét múlva
szeretettel várjuk, Líbia fővárosában Tripoliban. Repülőjegy,
szállás az egész család számára lefoglalva. Két hét múlva hétfőn
már munkába is állhat"
- csend -
- Hogy mi? Hogy hol? Mi az Isten ez? Én hol leszek addig. Velük
megyek? Miért nem tudok róla? Nem megyek velük, olyan Isten
nincs. Ezért volt a nagy titkolózás. Rohadjon le a mocskos szátok
a helyiről, hazug banda! El fogok szökni, meglátjátok, el fogok
szökni, s ha a rendőrség hoz vissza, talán majd észhez tértek.
Remélem csak a hullámat. Szép temetésem legyen ám!
Ez a hideg. Fázom. Nagyon fázom; megfagyok.
Mi ez a levél? Az anyátok rohadt keserves kínjait, gyertek már ide
és mondjátok el nekem, hogy mi az Isten ez? A büdös
hétszentségeteket. Nincs jogotok elvenni az életem. Nincs jogotok
elvenni az életem!

Anya bejön

Anya:
- Mi cirkuszolsz, csak két év.

Virág:
- De én itthon akarok maradni , itthon van mindenem. Itt
tanultam meg a fizikát, itt indultam a megyei futóversenyen, itt
vannak a barátaim, a tanárom, a hazám.

Anya:
-Tény, s való szorgalmas voltál. A zongoraversenyre is addig
gyakoroltál, amíg meg nem nyerted. Akkor még nem mertél ilyen
ocsmány hangon beszélni velünk. Akkor, még normális voltál.
Hároméves korodban is sokkal normálisabb voltál, mint most, s
legalább nem voltál mindig ilyen mocskos, még tudtál vigyázni a
ruhádra. Most már az sem megy…
Narrátor:
Érezték már ezt a fajta hideget.
Jéggé fagy a test, szinte már törik,
s csak nő a jég.
Pedig megy a fűtésK:
Enyém vagy, mert az én kenyeremet eszed,
Enyém vagy, mert nemzettelek és szültelek,
Enyém vagy, mert tanítalak, s ha nem tetszik
tűnj el, akaszd fel magad.
Enyém vagy, ha porrá leszek;
Enyém vagy, örökké,
Leszel velem röggé….

2.ciklus /1 jelenet

Üres sima tetőterasz, bal oldalt fal

Virág:
- Fura egy ország ez, de itt ezen a tetőteraszon legalább béke
van. Végre hosszú évek elteltével - az átjáróház jellegű
gyerekszobám után - legalább ezt a nyavalyás tetőteraszajtót
magamra tudom zárni és biztonságban vagyok. Egyedül, de
emberek között.
Itt van velem az egész utca eszement zaja, de mégsincs itt senki.
Csak az épületek teteje és a minaretek tornyai - velük aztán lehet
beszélgetni - a legjobb beszélgetőtársak, ha van elég fantáziád
hozzá. Olyan ez, mintha egy láthatatlan üvegbúra venne körül, s
választana el észrevétlen mindenkitől. Itt vagyok, de mégse
vagyok itt. Megszűntem, s mégis élek. Itt fenn, a bezárt ajtó
mögött, az égető napon; de legalább békében, egyedül. És mégis
itt van
velem egy egész nagyváros. Akárcsak az anyaméhben.
Itt háromszor olyan hangos minden, mint az örökre elvesztett
Európámban. Európát újra látni és meghalni, mi több vágyam
lehetne még?.. Miért kell itt mindenkinek magnóznia megállás
nélkül? Vagy ez nem is magnó, csak rádió? Ki a fene tudja. De ez
nekem nem zene, az istenit! Az én fülem nem arab, se nem indiai.
Az
én fülem nincs erre a fajta zenére anatómiailag berendezkedve.
Kapcsoljátok már ki! Áthatol mindenen. A falakon, a
hétköznapokon; ott van ebédkor, vacsorakor és álmomban.
Nem mintha más eseményei lennének a napnak. Reggeli, ebéd,
vacsora. Reggeli, ebéd, vacsora. Osszuk már el ezt a triászt öt
felé és akkor öt eseménye lesz a napnak. Plusz a fogmosás és az
órákig tartó fürdés. Az már hét. Remek. Az Istenre mondom,
inkább a müezzin üvöltsön, annak legalább elhiszem, amit mond
és akkor ezt zene nevű ricsajt se hallom. Így nem lehet tanulni,
se levelet írni, se élni! Hallod Te Isten odafönn, vagy Allah bánom
is én. Mindenhol csak a zene. Kérlek, szüntesd már meg!
Könyörgök!

Narrátor:
Három hónapja nem lépett ki az utcára, még bevásárolni se.
Azt itt nem szabad, mondotta a magyar szülőapa.
Érdekes ez az Üvegbúra dolog:
az emberfia vagy lánya tényleg elkezd épületekkel beszélgetni
előbb vagy utóbb; csak amíg épeszű, nem hallja a választ.

Virág:
- Ne a müezzint ne!
befogja a fülét
Virág:
Megöllek, megöllek, megöllek, megöllek.

Narrátor:
Félreértés ne essék, ez a felirat díszeleg a falon angolul.
Valaki még évekkel ezelőtt írta ide végső kétségbeesésében.
Kátránnyal vagy korommal?

Virág:
Na végre abbahagyta az üvöltést, folytathatom a levélírást.
"Kedves Kati." - minek is írok én neki levelet, hamar meg fogja
unni a válaszolgatást - "Képzeld, ezek német nyelvű iskolába
akarnak beíratni. Állítólag magyar iskola itt nincs; én ezt nem
hiszem el. Én leszek az egyetlen külföldi az iskolában. A németek
minden külföldit utálnak, biztos engem is utálni fognak. Nem elég,
hogy az arabok idegengyűlölők itt, még egy csomó félfasiszta
némettel is össze leszek zárva. Mert az ugye sikk, hogy külföldi
iskolába járjon a gyerek. Igaz, hét évig tanultam veled együtt
németet, de úgy érzem most egy szót sem tudok... Most is a
németet próbálom tanulgatni, csak azt nem tudom, hogy minek.
Mostmár úgyis minden mindegy. Mielőtt eljöttünk volna otthonról,
el akartam szökni, de nem tudtam hová mehetnék; a rendőrség
úgy is megtalált volna. Gyáva voltam csak úgy nekiindulni a
világnak. Hozzátok akartam menni, aludni, de az nem lett volna
jó, mert a szüleid úgyis rögtön szóltak volna anyáméknak, hogy
ott vagyok. Ez aztán az izgalmas ország. Itt életveszélyes lemenni
az utcára, mert bármikor lelőhetnek. Ha figyelmesen hallgatódzok
itt fenn a tetőteraszon, mindig lehet valami távoli lövöldözést
hallani. Néha egészen közel is eldördül egy. Nem valami biztos
lábon állhat az elnöknek a hatalma. Ott van egyébként a fényképe
a folyosón, igen csinos ember. Mindig szoktam köszönni a
fényképének, irtó vonzó pasi. Már többször megpróbálták
megölni, amióta itt vagyunk. Nem semmi, mi?

Narrátor:
Te jószagú ég? Miért hazudik ez ekkorákat?
Jó tudom, érdekesnek kell látszani, de ennyire?
Minden egyes iskola katonai, még szép hogy időnként lőnek…
Virág, tévedésben vagy, az ajtó nincs bezárva.
Elfelejtetted bezárni!

Anya beront a teraszra

Anya:
- Mit csinálsz te itt?

Virág:
- Nem látszik? Tanulok, ugyanis meg kellene tanulnom németül
néhány hét alatt, amíg el
nem kezdődik az a flancos német iskola, ahol egy magyar se lesz.
Mert ahol magyarok vannak, olyan iskola nem jó, mert nem
tanulja meg a nyelvet a gyerek. Te mondtad…

Anya:
- Mit dugdosol ott a könyv alatt? Az egy levél, innét látszik.
Azonnal add ide!

Virág:
- Nem neked írtam! El akarod netán olvasni?Anya:
- Mindent el fogok olvasni. Most olvastam a másikat is, amit írtál,
tele van marhaságokkal, ne gondold, hogy föladjuk a postán; ezt
meg azonnal add ide. Nem fogsz minket lejáratni az egész város
előtt az elmebajos leveleiddel.

Virág:
- Nem adom. Az enyém. Azt írok, amit akarok, semmi közöd
hozzá…Virág (Gondolatban):
-(Semmi köze hozzá egy olyannak, aki számára csak 'a gyerek'
vagyok és az égvilágon semmi egyéb…)
Dulakodnak. De Virág odaadja saját magától. anya széttépi

Virág:
- Fogd, légy vele boldog!Anya:
- Most hová rohansz?Virág:
- A szobámba megyek, ha elállnál az utamból. Egyedül akarok
lenni, egyedül, egyedül, egyedül. Érted ennek a szónak a
jelentését? Azt jelenti, nélküled. Miért? Mert olyat akarok csinálni,
amit te megtiltottál nekem, sírni. Méghozzá órákig, ahogy
szoktam, és nem óhajtom, hogy lásd és megint belémköss.

Kimegy.

Anya utána üvölt

Anya:
- Mi a büdös francnak annyit bőgni, semmi szükség rá!
Kórus:
Sírsz, ha nyersz és sírsz, ha vesztesz,
Sírsz, ha ember-szülte temetőben lépdelsz,
sós cseppektől - a hant megtermékenyül.
Sír a gyilkos, sír a holt is -
De meddig; s mi lesz végül?

Narrátor:
Lehet ma sírni? Nem tiltja a nagybetűs Szent Új -Tökéletesség-
illem?
Mikor látták, hogy belezokogott egy popénekes, egy filmsztár
Vagy egy miniszteri biztos a mikrofonba? Soha?
Lenne rá okuk, hisz emberek...- De, nem.Kórus:
Ember vagy és ember maradsz

Narrátor:
- Ugyan kérem; csak ha akarsz.

2 ciklus/ 2 jelenet

Narrátor:
Napsütötte temető ez az ország. Mégis vannak, akik tudnak
itt élni; sőt vidáman, netán egész jól. A többi felejteni akar,
felejteni, hogy élve befalaztatott.
Az elme szárnyal - a szemközti ablakig vagy messzi túlvilági
távolokig.

Anya:
Tessék itt a vacsorád; ha már nem méltóztatsz kijönni a
konyhába, mert mi nem vagyunk elég jó társaság neked. A
nagyképű szentségedet! A hivataloskodó hangodat meg tartogasd
másnak. Én nem vagyok rá kíváncsi.

Virág:
- Én hivatalos? Miről beszélsz? Én normálisan beszélek…

Ajtó becsapódik

Virág:
- Miről beszélsz? Én mindig udvarias és tisztelettudó voltam
hozzád képest, nagybecsű apácanövendék. Eddig. A te mocskos
szádat az életben utol nem érhetem.
Gyere vissza, hallod? Azt hiszed, velem mindent meg lehet
csinálni?! Tanuljak meg nyelveket se perc alatt - hol németet, hol
angolt, hol arabot - az éppen aktuális szülői-császári rendelkezés
szerint? Én mindent megtettem nektek, tiértetek, mert így voltam
nagyra becsült jó gyerek! Inkább Ostoba Fejbólogató Jánosnak
hívják az 'ilyent'. Röhejes Senkinek. Megtanultam németül,
megbuktattak, megaláztak, nem beszéltek velem, kiröhögtek, le
akarták tépni a ruhámat, mert azt hitték rólam nem értek
semmit. Pedig minden szót értettem. Azt hitték rólam fogyatékos
vagyok, mert nem értem a nyelvüket!
Ha nem szólok, attól még mindent értek! Nem vagyok fogyatékos!
Ez neked szól hallod?!
Értem én a gyűlölet szavát nagyon is jól. Most tanuljak meg
angolul se perc alatt, önmagam, minden segítség nélkül, csak
úgy, mert nekem az semmibe se kerül. Ha nem vagyok képes
csak úgy eljátszani a jó gyereket és nem leszek rá képes, akkor
eladtok egy arabnak, feleségnek? Jól fizetnek, aranyban, érdemes
meggondolni! S ha leérettségiztem angolul utána orvosi
egyetemre megyek, el van döntve. Én leszek a pótlék játék baba?
Neked te kommunista apácanövendék? Mer' az imádott kisfiad,
nem ütötte a mércét? És én? Mikor kerülök sorra? Ember vagyok,
nem tűnt még fel? Az én egészségem, az én életem és a lelkem
mikor kezd már számítani? Megszolgáltam, nem?
Virág (Gondolatban):
- (Föltűnne egyáltalán valakinek, ha fölakasztanám
magam?)Odacsap a könyvespolcra, leomlanak a könyvek. Anya
beront, hanyatt löki az ágyon

Anya:
- Megőrültél, tönkrevered a szobát? Te elmebeteg vagy. Amíg az
én kenyeremet eszed,
azt fogod tenni, amit én mondok és úgy, ahogy én mondom. Ide
költözünk ebbe az országba, csak ti miattatok, hogy ti
tanulhassatok és ez a hála?!Narrátor:
Ekkorát hazudni, Jézus!
A pénz volt az ok...

Anya:
Azt hiszed képes lennél bármilyen egyetemre is bejutni
Magyarországon? Soha, ne áltasd magad. Aki ilyen lusta és buta,
az ne ápolgasson illúziókat magában. Mi föláldozzuk magunkat
érted, te meg szétvered a szobát hálából? Most meg mit bőgsz?
Muszáj ezt a bőgőmasinát mindig eljátszani? Másra mondjuk
úgysem vagy képes. Hároméves korodban értelmesebb voltál és
akkor legalább még volt fogalmad arról, mi az a tisztelet.

Virág:
- Hol a rádióm? Azonnal kell a rádióm! Valakivel azonnal
beszélgetnem kell. Fiúk, hol vagytok? Segítsetek rajtam, nem
bírom tovább. El akarok menekülni, de se pénzem, se ismerősöm,
se hazám, se Európám. Fiúk legalább ti vagytok nekem a
rádióban.
Hol az a nyavalyás Monte- Carlo-i kereskedelmi adó?

Narrátor:
Danubius rádió á la Monte Carlo,
Tíz angol lemezlovassal .
Csinos fiúk kétségtelen…
(hang után ítélve)

Virág:
- Szervusz Mikey! Megismerem a hangod. Végre egy emberi hang.
Hányan is vagytok ti tulajdonképpen? Tudod, sokat álmodoztam
arról, hogy veletek beszélgetek. Gondoltam arra is, milyen lenne
egy házban élni veletek, mindegyikőtökkel egyszerre.
Mindennapra más pasi, s mindez békében.., Föl kéne írni egy
papírra a neveiteket Mikey, David. A csudába is úgysem fog
mindegyik neve eszembe jutni. Mi lenne, ha tudnánk beszélgetni
telepátia segítségével így rádión keresztül. Nem lenne rossz, mi?
Most mindjárt kipróbáljuk működik-e a dolog. Már régóta
gondolkoztam ezen. Szeretlek, Mikey! Most nagyon erre fogok
koncentrálni minden erőmből, hogy meghallja. Meg kell, hogy
halljad a csudába is. Beszélj, kérlek hozzám, beszélj már!Csend

Meghallotta, meghallotta. Felfedeztem a telepátiát, létezik!

Visszaszólt. Végre lehet valakivel beszélgetni, nemcsak kitalált
angyalokkal, az olyan unalmas. Ezek élő emberek.Csend De ez
nem lehet igaz, telepátia nincs. De most bizonyítottam! Vagy csak
egyszerűen megőrültem?-Csend -Felejtsük el, gyorsan felejtsük
el, mielőtt végleg megbolondulok. Majd holnap újra
megpróbálkozom.

Narrátor:
Csak játszik.

2 ciklus/ 3 jelenet

Éjszaka. Elkezdődik a bombázás. Villózó fények a falon/hangok.

Virág felébred a sötétben

Virág:
Mi ez? Nem hallom a saját gondolatom se. Repülőgépek.
Bombázás. Atyám mennyi időbe telt, mire rájöttem. A
becsapódások vagy az asszonyok sikítása hangosabb? Hogy a
fenébe van erőtök sikítani és az utcára szaladni, mikor nekem
szétveri a szívem a mellkasom és az ágy az én remegésemtől
remeg? De ez csak a test, én nem félek. A pillanat, amikor a
halállal szembenézel, az a legjobb; mert bár a tested sikít már
nem félsz. Nem félsz soha többet. Egy ideig. Csak majd, ha
emberek jönnek a közeledbe és nem harci bombázók. Biztos a
kikötő, az itt van egészen közel. Végre életemben először élek,
élő vagyok, le egészen a legutolsó sejtemig, minden darabomban
érzem, hogy vagyok. Érdekes, minden egyes becsapódásnak kék
fénye van a falon. Mozi a falon. A velejéig pocsék amerikai F-16-
osok reklámja; kicsit gyilkos reklámja. Nincs már sikítás, vagy
csak nem hallom? Rendet teremtettek a férfiak? Minden tagom
úgy remeg, hogy nem vagyok ura a testemnek csak a fejemnek,
ami csak azt pattogja egyfolytában, hogy jól jegyezd meg, mert
ilyen igazi amerikai Filmszínházat többet úgy se látsz. A kurva
anyátokat, nem lehetne már abbahagyni? Ez egész közel volt. Hát
úgy tűnik nem vígan föl, s alá járva fogom ezt végigcsinálni,
hanem ágyban, úgyis kimennének alólam a remegő lábaim, s jól
elterülnék. Azt olvastam valahol, hogy ilyenkor a bútorok mögé
vagy alá kell bújni, hogy ne üssön agyon a plafon. Marhaság, én
nem fogok elbújni. Vagy-vagy. Csak ne lennék ilyen nevetséges
helyzetben, hogy nem vagyok a testem ura; itt fekszem járni
képtelen. Meg kellene nézni anyámékat, hogy élnek e még; hátha
a ház másik felét már el is vitte egy bomba csak én még nem
tudok róla. Úgysem tudok felkelni Milyen nevetséges lennék a
padlón fetrengve. Rajtam ne nevessenek. Vagy vagy. Csak azok
azok a tv-kék fények
ne játszanák, az iszlám szabadság zöld színű börtönfalán.
Mindegyik gomba alakú. Lehet, hogy atombombát látok, csak
nem tudok róla? Érdekes gondolat…

Csend /villózó fények (halkabb hang)

Virág:
-Ez lenne a légvédelem? Kapaszkodjunk csak, jó messze az ajtó,
de elérjük.

Ajtó. Kinyitja Apa:

- Szia nem akartunk bemenni azt hittük alszol

Virág (Gondolatban):
- (Tessék? Bombázás alatt?)

Apa.
- Bebújtál az ágy alá, mi?

Narrátor:
És nevet
(még hosszú évekig)

2 ciklus/4 jelenet

Szobában

Virág:
Már megint az ágyat keresem. Szépen megtámasztjuk a hátam,
hogy ne fájjon. Megtanultam németül és angolul ebben a
szobában, már egyik sem az anyanyelvem. A három közül. És
beszélgethetek a szemközti minarettel, mármint annak a
csúcsával, ami a házak mögül kilátszik. Vagy a rádióval. Orvos
leszel fiam, orvos. De minek könyörgöm, hisz alig láttam élő
embert… ElhelyezkedikVirág:
Lássuk, lépjünk át álomvilágba. Ott érdemesebb élni.
"Szia Scotty! Eljössz értem ugye? Eljössz és elviszel engem egy
egészen különböző világba, valahová Amerikába. Egészen
biztosan tudom, hogy eljössz értem. Találkozunk Máltán, oda
visznek el érettségizni. Elviszel magaddal? Oda, ahol csak barátok
vannak.

Narrátor:
Scotty Moore kérem ma is él.
Akkor lehetett 56 éves. Körülbelül.
Elvis Presley egykori gitárosa.
Ma már az igazi mellett viaszba öntött változatban is létezik;
mint megörökítésre méltó háttérzenész.
Szerető barna szemek; azok bűvölték meg ezt a szerencsétlent…
- Scotty ugyanis szerette Elvist -
Naaaa, rossz az, aki rosszra gondol!
Akkoriban a szeretet mellé, nem társult automatikusan szex is,
(s fordítva!)

Virág:
-Itt ez a fogas, aranyakasztókkal. Legemlékezetesebb
szerelmeskedésünk színhelye. Csak itt szeretném újból és újból.
Tudom neked, feleséged van és nem tudsz elszakadni tőle, ott
belül, de mégis. Én már csak ilyen rossz vagyok. Kíváncsi lennék,
mit mondana, ha egyszer szemtől szembe állnék vele és kitörne
rajta is a féltékenység meg rajtam is. De ő nő és nem vadállat,
következésképp én sem válnék vadállattá, azt hiszem.
Megbocsátani? Hisz már nincs is mit.
Tudod Scotty álmodozás közben egyszer megálmodtam a
temetésed előre és sírtam mint egy ökör. Megállíthatatlanul
folytak azok a nyavalyás könnyek. Ha egyszer megindul az a
folyam, nem lehet elállítani. Egyszerűen nem bírtam elviselni a
gondolatot, hogy te is meghalhatsz egyszer. Alig voltam képes
ráébreszteni magam arra, hogy te még élsz és ez a temetés csak
egy képzelgés és semmi egyéb. Utána nevetnem kellett
magamon; alig hittem el, hogy ilyen lökött lehetek.
Tulajdonképpen tisztelem benned, hogy tiszteled a feleséged sőt,
szereted, de utállak is ezért egyben, ugye érthető. Nem volt szép
tőled, hogy átpasszoltál Mike-nak a fiadnak, de tulajdonképpen
egész jó csere volt, egészen hasonlít rád, ugyanaz a nagy orr,
ugyanazok a szép szemek. Csak ő nem tud egyszerre olyan
végtelenül kegyetlen és gyöngéd lenni, mint te, egyszerűen csak
szenvedélyes, nem egyéb. Én inkább téged választanálak, ha
rajtam múlik… Igen hallottam, hogy Don sráca Aidses és
haldoklik.
Hello Mike. Elviszel vacsorázni? Tudod valami olyan szép helyre,
nem kell, hogy szuper előkelő legyen. A világ legjobb dolga, ha az
embert elviszik vacsorázni, nincs tömeg, halk zene, kicsit talán
romantikus. Ennél nagyszerűbb dolog nincs is a világon. Egy szép
ruha, egy hajmosás, egy csók, egy kis tánc és semmi egyéb… a
Himalája, a világ teteje.
Hogy apád Scotty elutazik Donnal és a haldokló fiával együtt a
tengerpartra táborozni? Három férfi a tengerparton, sátorozik egy
héten keresztül? Gyanús nekem, hogy Scotty valamit akar adni -
valami csodálatost és felejthetetlent a haldokló meleg fiúnak.
Valami igazán különlegeset a tengerparton…
Ha én lehetnék az a fiú a tengerparton…

Narrátor:
Nem őrült, csak játszik.
Amikor Scotty Moore illúziója szertefoszlott, egy élet összetört.
De -
Az elme épp maradt.
Meg kellene neki írni, de az istennek
se találom a címét.Voltam gyermek,
Elnyeltek magány ásta vermek,
Voltam kommunista,
Voltam katolikus, de színtiszta,
s éltem egy házban tíz férfivel.
Megtértem térden állva,
Ugráltam Mozart halál-dallamára.
Isten mindent látó szeme őrületbe kergetett,
Megszabadultam tőle,
Majd elkapott a muszlim fergeteg.
Szadista és egyszerre mazochista,
De messze nem teljes a lista -
Vágytam Quadhafi szerelmére,
Majd a katonai dicsőségre.
Jött az Álomvilág és elkapott,
majd köddé vált és elhagyott.
Bevégeztetett.

IIIciklus /1
Virág (Gondolatban):

(Orvos leszek, orvos leszek, nincs segítség!

Nem jön senki, hogy ezt megakadályozza)Narrátor:
Sokan vagyunk. Mind azt hiszi magáról, hogy valami kisebbfajta
Istenség. Pedig csak
nagy gyerekek, akik elfelejtettek élni - valami sosem ismert,
szent cél érdekében.
És ott van Tanár Urunk, Mindenki Tanár Ura, a Hitlerista Kéjenc
Főisten,
egy örök fogalom az utókornakTanár urunk:
- Mit is adtam fel a mai napra ennek a rohadt bandának? Jó, hogy
mondod, a kart, meg a kezet. Talán kiderül, hogy itt valakiből,
valami fatális véletlen folytán orvos lesz.
Remélem eljutott az összes lelkes anti-medikus tudatáig, hogy ez
egy zárthelyi és a félévi jegy igen szerves alkotórésze. Annan,
drága, nehogy megint sírva fakadj, mert kirohanok. Beírjam
esetleg előre az elégtelent, és akkor nem kell kínlódnod addig is?

Annan:
- Ne…Tanár Urunk:
-Na hadd halljam én is. Ne arabul dadogj, mondjál már valami
épeszű dolgot.
Felelni akarsz vagy se?

Virág (gondolatban):

("Hogyan magyaráznám meg, ennek a genetikailag félresikeredett

vadállatnak, hogy az a tartósított hulla, aki ott fekszik a figyelem
középpontjában, néhány végtagtól és összes belső szerveitől
megszabadítva, az nemrég még egy ember volt. Olyannak, aki a
terhes feleségét veri és a boncasztalon kefél félre azzal, aki
kegyére érdemleges? A női hulla, ott a szekrényben, talán
emennek a felesége volt. Nagyon igyekszik a szekrényből kifele.
Láthattak már ezek ketten itt, pár furcsa dolgot. Nem tenné
vissza valaki? Így félig kilógva igen méltatlan helyzetben van
szegény. Most kezdjek el szónokolni ennek az emberi méltóságról,
hasonlókról, ennek? Meg arról, hogy az a Jó Isten engem is csak
embernek teremtett és ha kezembe nyom csak úgy - egy főtt
marhahúsra emlékeztetető- emberi kart, hogy csinálj vele, amit
akarsz, nekem csak a nyálam csorog a főtt marhahús
gondolatától. Nemhogy belevágni nem merek, de még dobálni
sem tudom, mint ezek itt. Perverznek nevezne legfeljebb és az
ajtó helyett az ablakon, vágna ki, ha ilyesmiket mondanék.)

Virág:
-Annan jól vagy, sápadtnak tűnsz. Tudod?

Annan:
- Nem tudok, hogy tudom, csak azt tudom, hogy félek…

Virág:
-Egyetértek. Én egész éjjel tanultam, de nem fog eszembe jutni
semmi, ha rámnéz ez a…

Tanár urunk:
- No Ádám, gyere, mutasd meg ennek a csürhe bandának, hogy
milyen könnyű ezt megtanulni. Rajzold fel a táblára a felkar
keresztmetszetét. Gondolom neked, ez nem okoz gondot.

Virág(gondolatban):

("Tökély tanár úr seggnyaló fiúszerelme rajzol, mintha az élete

múlna rajta. De ez legalább jóképű. Mindenhol mindenben
tökéletes Senki ")

Tanár Urunk:
- Jó a rajz. Jeles

Narrátor:
A körben álló sok kis-nagy gyerekben csendes rémület zokog.
A jegyre gondol mind, s a bukásra. Pedig érzi mind, hogy a halál
itt van közel.
Csak nem tudni hol , kiben, hogy néz ki és miért úgy.
A fehér csempén mindenütt emberfoltok, már miért ne lenne itt?
Egy se keresi az Istent játszó frusztrált zseni hurkás szemében.
Majd előbújik a megértés talán , amikor a tíz kicsi néger közül, az
egyik a tizedikről kiugrik,
mert másodszorra sem sikerült átmennie az anatómia szigorlaton.

Tanár Urunk:

-Esztike jöjjön! Maga úgy is mindig mindent tud.

Narrátor:
Eszter még szűz. Nem tanult meg fiúzni, mert tanulnia kellett .
Ellenállhatatlan kíváncsiság hajtja a hulla pénisze felé.
A szokásos finomabb megoldások helyett, később majd keresztbe
akarja mindenáron feltrancsírozni, s igen nehéz lesz meggyőzni
arról,
hogy talán EZT mégsem kéne. Persze, hogy ő ugrik.
Majd.

Tanár Urunk:
-Hogy hívják ezt az ideget itt, a rajzon?

Eszter:
-Tanár úr… Tanár úr kérem én… én…

Tanár Urunk:
- Mi az, talán nem tudja? Esetleg hallhatnánk valamiféle emberi
intelligenciáról tanúskodó megnyilatkozást is, mert ilyet még ma
eddig nem sikerült előhúznia a varázs-zsebből.

Eszter:
-Tanár Úr, Tanár Úr kérem, én nem tudtam tanulni, esküszöm…
De megesküszöm akármire, bepótolom akár holnapra is, csak ne
tessék beírni! Képes vagyok rá. Bejövök bármikor lefelelni, már
holnap, ha kell délután -vagy amikor Önnek jó, bármilyen
időpontban, csak kérem, ne írja be! Kérem, nagyon fontos!
Kérem…

Virág:
-Mi a fenének Tanár Urazod Eszter, hisz alig idősebb nálad. Mi a
francot erőlködsz, ha tudod, hogy csak a jó kurvák jöhetnek
délután. Édes Istenem… Mi a fenének így megalázni magad?

Annan:
-Mi van?

Virág:
-Maradj már csöndben Annan, csak hangosan gondolkodtam.
Beleszámít a félévi jegyébe…

Tanár Urunk:
-Elégtelen. Egyébként a nagymamája halt meg, vagy épp maga
lett hirtelen halálos beteg?! Egyébként fogadja meg egy jóakarója
jó tanácsát. Majd ha szigorlatát próbálja letenni, lesz oly szíves,
előtte összekötözni a két kezét egy jó erős kötéllel, hogy ne vágja
orrba a vizsgáztatót? Gondolni kell néha a tanári kar testi
épségére is.Eszter bőgve kirohan

Tanár Urunk:
-Micsoda hülye kis hisztis picsa. Ott hátul valamiféle zajt
hallottam. Muszáj más feleletébe belebeszélni? Nem udvariatlan
dolog ez egy kicsit? Kisasszony maga ott Annan mellett, hogy is
hívják? Wenda ne röhögjön, a maga nevét legalább meg tudtam
jegyezni, annyira buta.
-Virág.

Tanár urunk:
-Fogja ezt a kart és mutogassa végig az alkar hajlító és feszítő
izmait. Ez talán nem túl nehéz.

Virág:
("Egyedül vagyunk: én és a kar, amin meg kell keresni az
izmokat, néhány éjszakai atlasz-emlékkel, háromszor nyolc óra
készüléssel. Unalmas volt. Csak mi vagyunk a lényegesek.
Markoljuk csak meg a lényeget, talán lesz még belőlünk
ember…)"- Musculus pronator teres, Musculus brachioradialis,
Musculus flexor carpi radialis, Musculus palmaris longus, Musculus
flexor carpi ulnaris, Musculus flexor pollicis longus, Musculus
flexor digitorum superficialis, Musculus flexor digitorum
profundus, Musculus pronator quadratus, Musculus palmaris
longus, Musculus extensor carpi radialis brevis, Musculus extensor
carpi radialis longus Musculus extensor carpi ulnaris."

Narrátor:
Tanár Urunk tapsol
A szemekben csend és döbbenet. Ilyet még nem láttak, mert nem
láthattak
Pardon hallhattak. Vagy mindkettő?!
Ádám, Tanár Urunk tökéletes fiúszerelme a földet nézi.
Szégyelli, hogy létezik.

Tanár Urunk:
- Tapsolják meg, komoly teljesítmény! Ugyanazt az izmot
megmutatni az ellenkező oldalon, ahol nincs, ez igen! Nem tűnt
fel, hogy a kart fordítva tartja, amit maga az elejének néz az a
hátulja?! Talán a kézfej állásából az ilyesmit meg lehetne
állapítani, nem? Maga most vak, vagy veleszületett szellemi
fogyatékos?Narrátor:
Rossz térlátással született.
Nem krokodilfejjel és aggyal, mint te,
Tanár Uram

Virág:
-("Röhögnek, mint a megkönnyebbült csorda. Tudják már, hogy
ma nem kerülnek sorra, nyertek egy kis időt. Egy szót nem
szólnak hozzám, bár nem is tehetnék, hiszen hátak nem
beszélnek. Nem fogom nekik azért se megmutatni, hogy fáj.
Ezeknek nem fogok bőgni, nem érdemlik meg azt a gyönyört. Még
ez a tartósított hulla is megmondta volna, hogy - te hülye,
fordítsd meg. A legemberibb lény ebben a teremben, csak éppen
beszélni nem tud)

III ciklus/2 jelenet

albérlet

Narrátor:
Álom, álom édes álom…
Ez nem az otthon, ez csak albérlet.
Az otthon, ami most messze van és oly hívogató,
ha ott vagy, menekülésre késztető rémtanya;
egymást féktelen gyűlölő gyilkolni vágyók otthona.
Hol az otthon? Itt vagy ott vagy, sehol?
Vagy nincs és csak egy szó, mint az, hogy anya, apa
Család, karácsony, barát és semmi, csak egy szó…
Egy szó mely édeset hazudik, s ha felébredsz….

Virág:
- Segítség! Zuhanok!
Mi történt? Mi az Isten ez? Mindjárt megfulladok, de nem szabad
kiabálnom, mert fölébred ez a nyomorult, drága rokon. Egy
kedves rokon, aki csak rosszat tud rólam mondani és ráadásul
nem másnak, hanem nekem, a szemem közepibe. Mintha én
lennék az ügyeletes közellenség. Egyetlen jó szót nem bír kiejteni
a száján. Én mindent rosszul csinálok? Kettő van a gyűlölő
anyából? Ezek szerint…
Miért nem ütötte agyon az a drága jó édes kis testvérem legalább
az igazit, úgyis azt akarta, hát fejezte volna be. Fél munka
semmire sem jó. Én meg két legyet ütöttem volna egy csapásra.
Nem akarom mondani, de ocsmányul nézel ki édes fiam. Nem
vagyok az édes fiad. Az albérlőd vagyok kedves rokon és ráadásul
lány, aki bánatában lenyom négy-öt hamburgert az anatómia óra
előtt és után. A drága kis elfelejtett mellőzött Főzseni Tanár Úr
kedvéért, az én életem cserébe az övéért. Élet az életért.
Nem akarom mondani, de kövér vagy édes fiam. Nem akarja
mondani. Dehogynem akarja. Mert az jó. Azt olyan jó látni, hogy
a másik a megalázástól földön fetreng és fél minden embertől, aki
csak létezik. Így lehet aztán csak igazán jóizűn feledni a saját
nyomort. Miért olyan kurva jó az neki, ha az önbizalom minden
egyes morzsáját elveszi, míg végül itt élem le az életem ebben az
ócska albérletben?
A hajad ocsmányul néz ki, ízléstelenül öltöztél, pocsékul nézel ki,
akkora a feneked, mint egy amerikai tankhajó. Nem akarom
mondani - de mondja. Talán az utcára se menjek ki, azt akarod?
Anyám kettő. Tanítanál meg inkább hányni, te… Ha ennyit jelent
nőnek lenni, én inkább hullának megyek. - Óh te nő te csodálatos,
óh te anya te örök… Ebből köszönöm, de nem kérek

Narrátor:
Ne aggódj, most hagyta ott a férje egy fiatalabb nőért,
csak nem mondani.
Már rég nem éltek szexuális életet. Majd úgyis rájössz,
vagyis inkább, az igazi anyád úgy is elfecsegi…

Virág:
Nyomás a mellkasban - mintha csak ülne rajta valaki. A levegő is
alig jön. Akárcsak a tankönyv. Szívinfarktus. Én leszek az orvosi
hetilapokban világszerte említett negatív csoda. Fiatalkori
szívinfarktus. Hol a telefon? Odaát a szomszéd szobában, ahol a
kedves rokon alszik. Mi az, föléledt bennem az életösztön? Talán
nem is akarok annyira meghalni, csak bebeszélem magamnak?
Nesze neked, ifjú öngyilkosjelöltek gyöngye. Bánnám is én a
halált, ha ki tudnám tépni ezt a rohadtul fájó szívemet vagy a
helyét a mellkasomból! Odaát, ha eljutok odáig. Gyerünk fölállni.
Egyik lépés, másik lépés és még egy és még egy…
"Kapaszkodj már kisanyám az isten szentségit neki, most
meghalni akarsz, vagy mentőt hívni? Ha nincs erő, akkor
kapaszkodni köll" Elképzelem a mentősök elképedt arcát, amikor
közlöm velük, hogy haldoklom és hogy miket hozzanak Vicces
gondolat. Szinte előre hallom - "Maga csak ne dumáljon bele a
dolgunkba, mi pontosan tudjuk mit csinálunk" Az már kevésbé
lesz vicces, amikor vissza kell rohanni, mert nincs kéznél az
anyag. A kedves rokon biztos torkaszakadtából ordítozni fog, hogy
minek az éjszaka közepén telefonálgatni; neki ki kell aludnia
magát, mert holnap munkanap. Mert minden magyar embernek ki
kell aludnia magát, hogy a holnapi munkanapon frissen ébredjen.
Mit neki, hogy egy haldokló kopogtat, s csak egy segélytelefon
erejéig akarja igénybe venni az oly drága idejét Kár miattam
ekkora palávert csinálni, ennyit úgysem érek meg senkinek… Hol
az ágy? Infarktuskor nem nagyon szabad mozgolódni, ez előírás.
Hanyattfekve talán van némi esélyem. Életben maradni; de
minek? Kinek?
Most a félelem fáj ennyire, hogy kétrét görnyeszt vagy csak a
szívem. Fulladok de
nincs segítség. Kiabáljak segítségért talán? Még megharagudna
rám valaki.
Vagy mindenki. Jön fölfelé ez az egész a nyakamba. Lehet, hogy a
nyaki főverőér
szakadt meg egy kicsit, s szivárog, szivárog szép lassan és én ép
ésszel átélem,
hogy megfulladok, mielőtt elvéreznék Te, ott fönn! Mikor fejezed
már végre be?
Legyen már vége!

Narrátor:
Nincs szerencséd.
Először öt évesen várta, hogy szülei megölik, egy-egy heves vita
hevében.
Utána nyolc évesen egy hónapig mert, rosszat csinált, olyasmit,
amit
a gyakorta oly gyilkos kedvű, kedves szülők megtiltottak:
megsimogatott egy kóbor kutyát
Ez a húsz perc tulajdonképpen semmiség.
Apró jelentéktelen medikusprobléma.

IIIciklus /3jelenet

Anya föl s alá járkál megállás nélkül

Narrátor:
Nem látszik rajta semmi.
Rohangászik föl s alá a szobában, teljesen némán.
De gondolkozik megállás nélkül, majd belehal,
Kombinál és kombinál… Tényeket, meséket és pletykákat rak
össze,
egymás hegyére hátára, míg meg nem alkot egy
egész világot csak magának…
Az arc és a szem a teremtésbe belefáradt.

Beront a nagytestvér

Kisbalázs:
- Én, pedig nem leszek katona érted, te szemét kurva? Engem
nem lehet bezárni. Engem nem fogsz te bezáratni, mert megöllek
és megölök mindenkit, de engem nem zárnak be érted? Te
intézted el ugye, hogy megszabadulj tőlem?

Anya:
- Te nem ölhetsz meg engem, érted? Megtiltom! Apád az oka
mindennek! Apád az oka mindennek! Egyszer vert volna csak
agyon, akkor, amikor kellett volna, nem itt tartanál. Ne merészelj
közelebb jönni! Ha közelebb jössz kinyitom az ablakot és sikítok.
Nekem jogom van megvédeni magam, egy nőnek mindig joga van
megvédenie magát.

Virág (gondolatban)
- (igen, de muszáj volt kidobni egy virágcserepet az ablakon
sikítás helyett?)

Narrátor:
Puff, a borosüveg a falon.
Maradandó vérfolt, csak kár,
hogy nem igazi. Hitelesebb lenne.

Virág (gondolatban):
- (Nézem, nézem ezeket, de mi közöm hozzájuk? Ez az én
családom? Ha meg rendőrt hívok, akkor is csak én leszek a
hunyó, s ráadásul ki se jön, mert ismerős. Ezt már egyszer
megjátszottuk)

Anya:
- Látod, mit csinált ez az alja hányadék? Ki fogja megfizetni most
ennek a falnak az újrafestését? Meg akart ölni láttad? Láttad
ugye? Föl fogom jelenteni a rendőrségen! Látod ott azokat az
embereket az utcán? Ők is látták, majd őket is behívatom
tanúnak.

Virág:
- Kiről beszélsz, nincs is az utcán senki.Anya:
-Láttam az előbb ott állt az autó mellett valaki és figyelt ide
befelé; ő biztos látott mindent, majd gondoskodok róla, hogy
elmondja a rendőrségen. Az utca túloldalán is állt valaki az előbb,
ő is bennünket figyelt. Miért van rajtad ez a sárga trikó? Jeleket
adsz nekik tudom, mindig más színű felsőt veszel. Azonnal vedd
le. Gyere menjünk ki a szobából, itt nem beszélhetek.

Virág (gondolat):
- (holnapra kialussza. Vagy mégse?)

Virág:
-Miért mi baj van ezzel a szobával, ugyanolyan, mint a többi.

Virág (gondolat):
-(Mi ez, mi történt vele? Az ismeretlen veszély gyilkos hidege
szaladgál bennem, nem értek semmit. Ez valami olyasmi, mint a
halál, csak élve átélve? Most én halok meg, vagy ő? Ki van
veszélyben?)

Anya:
- Minden szoba fel van drótozva. Látod, nézd, ott vannak a
kamerák a falon? Kint is vannak? Az előszobában is? Te csak
tudod, te be vagy építve. Mondd el azonnal, tudnom kell, hol
beszélhetek. Utánunk jött Líbiából a maffia, gyere menjünk már
odébb, itt hallanak. -suttog-

Virág:
- Mi a csodáról beszélsz, az Isten szerelmére?

Anya:
-Engem figyelnek, nem érted?. A testvéred is be van építve. A
szobákban ott vannak a kamerák, meg a mikrofonok mindenütt.
Mindent látnak és hallanak.

Virág:
- De kik?

Anya:
- A kommunista maffia! Tudod most van a rendszerváltás, mi is
hozzájuk tartozunk, védelmezni akarnak minket, de nagyon bután
csinálják. Kitalálnak mindenféle szemét dolgot, csakhogy ne
kerüljünk politikai bajba. Tönkreteszik az életünket, manipulálnak
minket és lehallgatnak, hát nem érted? Kisbalázs életét is azért
tették tönkre, hogy vigyázzanak rá. Beszervezték, feladatokat
adnak neki és azokat teljesítenie kell. Tudod te is milyen egy
maffia. A feladatokat teljesíteni kell különben véged. Ennyire te
sem lehetsz hülye, nézel Tv-t nem? Tudod vannak azok a
kommunista rokonaink, nekik köszönhetünk mindent. Azt is
például, hogy te bejutottál az egyetemre.

Narrátor:
Kösz. Tudom magamtól is, hogy
élni túl hülye vagyok…

Anya:
Őmiattuk van ez az egész. Gyere már el az ablakból, te is jeleket
adsz nekik? Te be vagy építve! Avass már be engem is. Az anyád
vagyok! Szent kötelességed beavatni. Mindent akarok tudni érted
mindent!Virág tágra nyílt szemekkel, tátott szájjal néz,
megdöbbenve.

Virág (gondolatban):
- (Most mit mondjak neki? Mondjam azt, hogy igen? Akkor,
viszont valami mesét ki kell találnom. Ha leállok vele vitatkozni,
akkor így is -úgy is agresszív lesz. Csak nehogy...)

Anya:
- Csak nehogy valami bajod essék, és kitalálják, hogy én
akartalak megölni

Narrátor:
Mond már ki te szerencsétlen! Mondd már ki, hogy gyűlöllek, attól
a pillanattól kezdve, hogy megszültelek. Féktelenül gyűlöllek,
mert miattad ment tönkre az életem, a házasságom, a
boldogságom, a szépségem.
Csak mondd! Egyszer őszintén! Ember vagy, vagy nem?
Az emberek gyűlölnek és néha szeretnek, többnyire meg
színjátszanak.
- Nem mondja. Vége
Belefulladt a gyűlölet-őrületbe.
A kommunista maffia, ismerős szó ugye?
Egy kis számtan: Egy kommunista meg egy kommunista az hány
kommunista?
Egy.
A megoldás egyszerű:
Az egyik hitt őszintén, abban, hogy van egy eszme, amiben hinni
lehet, hogy lesz nyugdíj, lesz üdülés, megszűnik a szegénység...
A másik az a kommunista, aki felvett ki tudja hány "sohasem
voltam kommunista jelzésű köpönyeget", s megnyúzta az előzőt
ameddig az bele nem halt vagy meg nem őrült.(Alfajokat ezúttal
nem vettem számításba) Kiálthat itt bárki segítségért vagy
kegyelemért…
Pénzt vagy életet. A parlament éppen most szavazta meg
ismételten, saját fizetésemelését. Segélykiáltásokat manapság
meghallani nem illik, főleg nem őrültekét. Néha már az is egészen
ciki, ha megüti a füledet egy ilyen sikoly.
Biztos, hogy világos, hogy ki az őrült?
Biztos, hogy világos, hogy ki a hajó és ki a kormányos?

III/ciklus 4kicsi tanári szoba

Narrátor:
Másodév végi szigorlatok az orvosin. Segítség!
A segítséget úgy hívják adott esetben, hogy korrepetitor.Virág:
Ülök itt már ki tudja mióta ebben a rohadt kis lyukban. Jól
megvárat. Nagyképű egy alak lehet. Milyen vicces ez a marha
nagy rendetlenség, majdnem olyan nagy, mint otthon. Itt
remélem nem szoktak boncolni, nagyon remélem.Berobban egy
meglehetősen fiatal magas férfi.Lajos:
Jó napot kívánok, kisasszony én lennék az.Kezet nyújt

Virág (Gondolatban):
Ki lehet az az, az?

Lajos:
Esetleg ha a kezét ideadná, ha már én nyújtogatom a
mancsomat. Kicsit idegesítő, hogy itt üresen lóbálom a kezem.
Mindemellett természetesen a hallgatását elismerésnek veszem.
Foglaljon helyet.
Kézfogás

irág:
Elnézést... Jó napot kívánok. Kicsit elbambultam. Eléggé bele kell
zuhanni ebbe a nyavalyás fotelba, amíg az ember földet nem ér.
Ön nem ül le?

Lajos:
Nem szoktam, de most talán mégis. Elég süppedősek ezek a
fotelek, tényleg.
Virág (Gondolatban):
(Miért magáz, hisz alig idősebb nálam? Vagy csak fiatalos?)

Lajos:
Szóval. Annyit kell tudni rólam, hogy így anatómia szigorlatok
előtt rengeteg a tanítványom. Az orvostanhallgatók többsége elég
lezser haver, aztán ilyenkor- elég későn - döbbennek rá csak
általában , hogy nagy a baj . Általában, ekkor szoktak hozzám
jönni. Valamiféle adu ásznak néznek… Beszéltem az édesapjával,
mivel maga fizet, különleges elbánásban részesül. Ami azt jelenti,
hogy gyakrabban fogunk talán találkozni, mint az megszokott.
Nem szokott mindenki fizetni, legfeljebb csak egyszer-egyszer.
Aki nálam tanul, az tutira átmegy - persze azért egy kicsit a
könyvet is forgatni kell. Ennyi. Van ellenvetés? Holnap találkozunk
délután háromkor. Elnézést, több iskolába is járok egyszerre,
ezért néha kicsit összetorlódnak a dolgaim. Én azért élek, hogy
tanuljak. Ugye nem haragszik, de most sietek. Jön velem?
Elkísérem a metróig.

Virág:
Maga itt dolgozik?Lajos
Nem mondtam még volna? Bocsánat. Igen.
Gyakran lejárok a bonctermekbe boncolgatni egy kicsit.
Elbabrálgat az ember, s közben elfelejt mindent. A legjobb
búfelejtő.

Narrátor:
Ne hazudj, mindennap lejársz
formalingőzben felejteni az életet.

Virág:
Nem perverz ez egy kicsit?

Lajos:
Szóval maga minket, akik itt dolgozunk, mind perverznek tart,
mert néha boncolgatunk egy kicsit? Érdekes gondolat, eddig
eszembe sem jutott. Jöjjön, menjünk a metróhoz közben
megdumáljuk. Majd elgondolkodom rajta. Lehet, hogy igaza van…
Tény nem egy álom munkahely, de hogy perverz lennék?

III. ciklus/5
Egy héttel később óra után ugyanitt
szemben ülnek egymással, a férfi széttárt lábakkal
Lajos:
Elég pocsékul néz ki. Fáradt?

Virág:
Egész éjjel tanultam. Felkészülten akartam idejönni a mai órára.

Lajos:
Attól, hogy nem alszik, csak hülyébb lesz és nem felkészültebb.
Igenis, tessék mindennap legalább 6 órát aludni.

Virág (Gondolatban):
(Muszáj széttárt lábakkal ülnöd velem szemben? Nem tűnik föl,
hogy ez mennyire zavar. Mindenáron a szemembe akarsz nézni és
én nem bírom ezt viselni. Fura egy helyzet. Igen, a plafon
mintázatát már apró részleteiben ismerem… Az életben nem
találkoztam még egy ilyen emberrel, aki az embereknek
mindenáron ennyire a szeme közepibe akart volna nézni.
Próbáljunk csak meg legalább egyszer visszanézni!)

Narrátor:
Ritka madár.
Szereti az embereket,
Isten kegyelme ő Isten összes örök nyomorultjainak.

Lajos:
Amúgy mi van magával?

Virág:
Nem sok, csak úgy vagyok. A tananyag meg én. Amikor innét
hazamegyek, akkor mindig megállok a Füvészkertnél.
Megismerkedtem ott a cicákkal. Mindegyiket külön külön
ismerem, nevet is adtam nekik, etetem is őket. Ők legalább
szeretnek, más úgy sem szeret. Otthon a tankönyvvel
farkasszemet nézve, nem élet az élet. Pont az íróasztalom alatt
van egy nagy erkély, ahol össze szoktak jönni a lakók üvöltenek
és zenét hallgatnak. Csoda, hogy nem tudok tanulni? Legfeljebb a
WC-n, az legalább hangszigetelt.

Lajos:
Szóval maga arról lesz híres, hogy a Füvészkert összes cicájával
beszélget. Tulajdonképpen irigylem magát érte. Jó dolog lehet, ha
az embernek ilyesmire van ideje…
Egyébként ehhez képest, kezd egész jól összeállni az anyag a
fejében. Ha én mondom, akkor úgy is van. Ilyen szempontból
egészen megbízható vagyok. Miért mondja, hogy nem szereti
senki? Marhaság. Ha az édesapja nem szeretné nem törődne
magával és nem küldte el volna hozzám…

Virág (Gondolatban):
(Nem tűnik fel, te vadbarom, hogy én nem korrepetitorra, hanem
szeretetre vágyom. Lehet, hogy szerelemre, de én nem ismerem
a két szó közötti különbséget. Nekem tulajdonképpen mindegy.
Vagy szerinted, ha szeretsz valakit azzal mindjárt kefélni is kell?
Amilyen szűkagyú vagy…)

Lajos:
Én sem utálom magát különösebben.- Vigyor- majd komolyra -

Lajos:
Maga mindig is orvos akart lenni…. Vagy… Az édesapja akarta?..

Virág:
Honnét tudja?

Lajos:
Mit? Ja, megéreztem. Ahogy jó múltkoriban, némi egészséges
mentalitással perverznek titulált, abból valahogy adódott.- csend-

Lajos:
Tulajdonképpen megértem magát. Nekem nincs ez a
szeretetigényem, jól meg vagyok nélküle, de sokan ezt nem értik
meg. Itt a munka, a tanulás, elég öregen kezdtem a pályát,
úgyhogy sietnem kell, hogy vihessem valamire. Sejti maga
egyáltalán, hogy milyen jó dolog, ha az ember elmerül a
munkájába és elfeledkezik mindenről. Annál jobb nincs is a
világon.

Kórus:
Isten kegyelmes,
Hallgasd e szavakat, mind tied.Öreg benyit

Lajos:
Óh, csókolom Pista bácsi. Ez Szilvási Pista bácsi, a mi portásunk.
Ő örök darab tudja, viszont nem sérthetetlen; csúnyán
szétroncsolta a kezét egy bárddal. A sebészek összevarrták, de
rendszeresen átkötözni a sebet, ahhoz már lusták. Rohanok, Pista
bácsi mindjárt átkötöm.
Egy pillanat máris itt vagyok. Hoppá, valamit elfelejtettem, egy
kolléganőmnek is be kell adnom egy injekciót, tudja fél az
orvosoktól… Mindjárt itt vagyok tényleg, aztán beszélünk még…-
kimegy-

Virág:
Milyen jó, hogy mindig a szemembe néz. Mostmár szép lassan
megtanultam ezt is élvezni. Élvezem. És ezentúl azt fogok
fölvenni idefele jövet, amit én akarok és nem azt, amit anyám
szeretne látni rajtam. Nincs is itt, akkor meg mi a csudának
törődnék vele? Szerelmes lennék ebbe a pasiba? Röhejes lenne
ezt gondolni. Csak egyszerűen az ördög hatszáz mázsás kövei
gördülnek le a rólam, ha meglátom és meleg lesz a szívem körül.
Vicces, de szinte érezni lehet milyen melegség jár át. Olyan, mint
egy forró tea. Hogy az ember teste micsoda marhaságokra nem
képes! Befűt a szívem tájékán a vegetatív idegrendszer. Nem
lent, fönt… Beront

Lajos:
Bocsánat, elnézést, kicsit feltartottak. Szóval ott tartottam, hogy
én megpróbáltam egyszer egy lánnyal, úgy hogy csak úgy
összejövünk időnként egy kis szexre, aztán semmi érzelem.
Szimpatikusak voltunk egymásnak, de ennyi. Szegény nem bírta
sokáig, pedig nekem tökéletesen megfelelt a helyzet. Ő viszont
nagyon hamar azt mondta, hogy neki bizony ennél azért több kell.
Az emberek különbözőek, a nők is mind mások. Igényeik vannak,
meg minden. Van fiúja?Csend

Lajos:
Csak nem kérdeztem valami rosszat? Van vőlegénye? Mert a
rendszeres nemi élet nagyon fontos, ha kell adok is egy
segédkönyvet. Kurva jó, esküszöm, orvosok írták. Olvasgassa
csak nyugodtan ameddig jólesik.-csend-Virág:
- Van, csak van egy kis baj vele, házas.

Lajos:
És?

Virág:
Az erkölcstelen nem?
Lajos:
Miért lenne? Nem értem, hiszen emberek vagyunk …
Ha ez olyan nagy ügy magának, miért nem próbálkozik
újsághirdetéssel ? Ismerek rengeteg embert, akinek ez nagyon jól
sikerült és most csodálatos kapcsolatban élnek. Csend

Virág:
Tud segíteni? A nyakamon nyirokcsomók vannak és nagyon nehéz
a nyelés. Minden reggel, amikor felébredek hullasápadt vagyok és
az egekbe ugrik a pulzusom.

Lajos
Egyszerű a megoldás - Nem kell annyit mérni.

Virág:
Egy kis lépcsőn is alig bírok feljönni, annyira elfáradok Lajos:
Miért nem megy el a belgyógyászatra, itt van nem messze;
elmondja, hogy hallgató és máris fogadják. Nagyon kedves
emberek dolgoznak ott. Várjunk, mégse. Itt dolgozik a haverom a
gégészeten, először menjen oda…

Narrátor:
Isten kegyelmes, tény.
Egyszer az életben, de általában
akkor is félresikerül neki a dolog….
III ciklus/6 jelenet Ugyanitt 3 hónap múlva, vizsga után

Lajos:
Na mi van? Eredmény? Örülök, hogy látom.

Narrátor:
Ne hazudj, te kis macho.

Virág:
Vérszegénység.

Lajos
És? Semmi több?

Virág:
Azt mondta az orvos, hogy könnyen lehet, hogy daganatom van;
alaposan ki kell vizsgálni. Be is kellene feküdnöm.
Lajos:
Na ne! Ki mondott ekkora baromságot? Orvosnál volt maga vagy
kórboncnoknál? Biztos egy kórboncnok volt, aki növelni akarja a
saját betegforgalmát…

Virág:
Feladtam azt a hirdetést az expresszben.

Lajos:
Mit?

Virág:
A párkereső hirdetést, amit mondott legutóbb. Kaptam is egy jó
nagy rakás levelet egy halom bunkótól. Mindegyik csak ágyat
akart, vagyis ágyba akart rögtön ugrani. Néhányukkal találkoztam
is, igazi izgalmas blind-date-ek voltak. Az egyik a
metróvégállomáson álldogálva, randevú közben meg akart hívni
egy hot-dogra. Én viszont ketchup-pal szeretem, így inkább nem
kértem. Amilyen peches flótás vagyok, biztos pont ott és akkor
spriccelt volna a ketchup. Feltehetőleg az arcába. Megkérdezte,
hogy akarok-e gyereket - én mondtam, hogy nem igazán, bár
esetleg rá lehetne dumálni. Erre mondta, hogy rendben, magára
nincs időm, rohanok. Rövid megbeszélés a metró végállomáson.
Mindenki csak ennyibe veszi a nőket? Szülsz nem szülsz, s ha
nem tetszik a válasz már mehetsz is? A következő öreg volt, mint
a postaút, s ráadásul tanár… A harmadik meg fölvitt a lakására,
ittunk egy kis martinit, körbevezetett a lakás összes helységében
és megmutatta, melyikben hol tartja a csak az alkalomra vágyó
óvszert. Mikor előadta, hogy a barátnője abból tudja, hogy nő van
nála, hogy átállítja rögzítőre a telefont, bevallom leléptem.
Elfogott a velőscsontig hatoló undor. Meg sem kérdezte, hogy
volna-e kedvem hozzá. Azt meg pláne nem, hogy mikor
találkozunk legközelebb? Ennyire méltóságon aluli egy férfinek
megkérdezni, hogy hölgyem vagy izé vagy, bárki, mikor
találkozunk legközelebb? Aki nem ugrik, mint a tüzelő szuka az
már ki is van rúgva, s jöhet egy engedelmesebb, kevésbé nehéz
falat?

Lajos:
Azonnal hagyja abba ezt az eszetlenséget! Az eszébe sem jutott,
hogy ez veszélyes is lehet?
Örüljön, hogy eddig semmi baja nem esett. A fenébe is, felelős
vagyok magáért!csend
Virág (Gondolatban):
(Mi a csudát csináltam már megint? Csak azt csinálom, amit ő
mondott nekem és mégis le vagyok cseszve Imádom, amikor
ilyen könnyedén felejti, amit akár tíz perccel ezelőtt mondott.
Ilyenkor szinte lököttebbnek látszik, mint én vagyok; de aranyos.
Mintha a dicső agykutató egyik agya nem lenne tisztában azzal,
hogy mit csinál a másik. Ki felelős kiért? Miért is van ez így
tulajdonképpen… Mintha lemaradtam volna valamiről…)

Virág:
Nem tegeződhetnénk esetleg, tanár úr?

Lajos:
Bármikor, szívesen.

Narrátor:
És tanított, és tanított és tanított…
Amíg az összes barátnője és az összes lány, aki az akart lenni
azt hitte rólam, ami soha nem voltam: Az a bizonyos harmadik.
Szerintem egy normális diáklány nem égeti le azzal a tanár
szeretőjét, hogy bejár annak munkahelyére vele találkozgatni -
tehát, ha én ott találkozom vele és nem az ágyban, kávézóban
vagy moziban, senki sem fogja azt hinni, hogy Ő meg én…
Akkorát tévedtem ezzel, mint a Himalája.

III ciklus/7 jelenet

Narrátor
Nem volt szép tőled Öregem, hogy átpasszoltál a
pszichiáterekhez.
Pedig az elv érthető:
Ha lelkibeteg vagy, menj a megfelelő szakemberhez ---
Főleg ha:
-nem tudlak szeretni, nem tudlak kedvelni, nem érek rá
foglalkozni veled, és mindemellett pokolian a terhemre
vagy.folyosóVirág:
Miért vetted fel a fehér köpenyt?

Lajos:
Influenza járvány van. Különben hogyan hoztalak volna be ide?
Annyit mondtam, hogy konzíliumba jöttem egy beteggel. Látod,
máris jöhettünk befele. Nem kell mindenkinek tudnia, hogy elég
ritkán szoktam betegeket gyógyítani. Mondhattad volna igazán
előbb is, hogy félsz eljönni egyedül.

Virág
Bocsánat, nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. Azt sem
akartam, hogy kinevess. Muszáj pont itt cseszegetni, ezen a
folyosón? Különben is mindmáig nem tudom, hogy helyesen
cselekszem-e?

Lajos
Kinevettelek? Mondtam már, az orvostudományban mindenki a
szakterületéhez ért. Én nem vagyok pszichológus, én nem tudom,
mi a bajod, nem is tudhatom. Ehhez a szakmához hülye vagyok,
én boncolok. Ha a pszichológus azt mondta, hogy be kell feküdni,
akkor feltehetőleg úgy is van, ő ért hozzá .

Virág:
De csak miattad jöttem el, mert te azt mondtad.

Lajos:
Én nem vagyok Isten.
Doktornő! Doktornő! HÉ! Itt vagyok! Meghoztam a kolleginát.

Virág (Gondolatban):
(Kollegina az anyukád!)

Doktornő be

Doktornő:
Oh örülök, végre nagy sokára megérkezett.

Lajos:
Itt kell maradnia?

Doktornő:
Tőlem kérdi? Ne haragudjon kérem nem tudom, először talán meg
szeretnénk vizsgálni. Ön is orvos, talán megérti

Narrátor:
Doktornő, nem ő a beteg, - vele talán nem kellene úgy beszélni,
mint egy kisgyerekkel.
Itt vagyok én gyereknek, aki szeretne elmenekülni a világ elől,
egy pszichiátriára.
Nem tudhattam előre, hogy ez cseberből annál is mélyebbre lesz…
Lajos:
De ugye doktornő megvárhatom?

Doktornő:
Ha nincs túl sok dolga. Elég sokáig is eltarthat, kár pazarolnia az
idejét…

Lajos:
De én azért megvárom, ha megengedi.Leül a folyosón. Doktornő
és Virág elvonulnak a doktornő szobájába

Kórus:
Sikoly rágta mohos falak,
Kegyelemért, s értelemért
imádkoznak fehér istenek -
betegtől, s valótól távol.
Beteg és párja köddé oszlanak,
Menekülnek együtt a mából,
A sikolyok emléke itt marad.

Narrátor:
Én, vagyis Virág összes énje egybegyúrva, bevonultam a doktornő
szobájába
mint Blaha Lujza és előadtam a nagyjelenetet:
Az előzetesen mély részletességgel könyvekből tanulmányozott
skizofréniát.
Úgy gondoltam, az már elég súlyos lehet ahhoz, hogy sajnáljanak
és szeressenek.
Tévedtem. Mindenesetre az alakítás átütő siker lett.
A színész kitűnő, de a szövegíró sem volt utolsó.
Nem akartam én színészkedni, dehogyis!
Egyszerűen csak el akartam bújni ez elől a rohadt tetves világ elől
egy puha meleg ágyba, ahonnét sohasem kell fölkelni többé.
Ezt nem értette meg az égvilágon senki; csak két szakállas,
melegséget sugárzó szemű öregúr valahol a fejünk felett. Tudják,
a kapucsősz meg a "benti".

IIIciklus/8. jelenet /

Korányi KH
Ágyak. 3 beteg Virág a sarokban
Virág:
Milyen furcsa ez a sötétség, mindjárt rámomlanak ezek a zöld
falak. Hoppá, ami itt a fejemre esett ez egy csótány. Kedves kis
lény, régi ismerős Líbiából. Mindenki csöndben van, csak a
sötétség hallgat kétségbeesetten a fejünk fölött. A híres
nevezetes Korányi Kórház Baleseti Belgyógyászat. Első
vendégségem itt, feledhetetlen hely, igazán. Jobb, ha körbenézek
és megismerkedek a helyzettel. Jövök én még ide úgyis. Hogyan
is nevezzem el: --- -Öngyilkolászati és Kábítószerészeti
Belosztály. Gyógyszeréti balesetek szanatóriuma . Elhagyatott
magányos nők osztálya…Ez már egészen közelít.
Pedig a párom hozott be, tehát én még csak nem is lennék csak
az a párban magányos fajta.
Velem él ugyan, de már rég elhagyott, úgy 6 hónap után. Csak
színjátszik. Mindenki csak játszik az élettel, különböző álarcokat
rakosgatva egymás fölé, az igazit már úgy köll kibányászni… Itt
nem kell bányászni. Itt csak a puritán valóság van. Itt mindenki
tudja magáról, hogy szar, senki, kiröhögött, kinevetett, lesajnált
lábtörlő, akit a kutya is csak levizelésre méltat. Itt minden
világos. Nincs színház. Nem játszunk apát, anyát, szeretőt, imádó
gyermeket, kedves férjet, semmit… Csak a valót… Az ég
világháborút suttog a fülünkbe, végitéletet meg minden jövendő
rosszat , amit csak el tudsz képzelni; de itt megállt az idő. A
végítélet előérzete viszont bejött az ablakon és itt maradt…
"Számkivetett"- ugyan. Ránk ilyen szép szót kár pazarolni. A
világból jó messzire kihajított, ha úgy tetszik kibaszott,
legettósított barmok. Ez már jobban ránk illik, jobban stimmel.
Pedig mi öngyilkosok még állítólag visszamegyünk. Aztán vissza -
jövünk. Ecc-pecc kimehetsz, na ki lesz a következő, akit
kiszámolnak ?
Nem értem tulajdonképpen miért is utálnak minket ennyire? A
mentős, a mentőtiszt, a mentőautó sofőr, az orvos, a főnővér, a
nővér. Úgy bűzlik róluk a megvetés, hogy messzire szaglik.
Mintha lehánytam volna őket, mintha körözött bűnöző lennék,
gyilkos vagy éppen egy nemibetegségtől bűzlő prosti. A mentős
szegénykém majdnem megvert, hiszen fel kellett kelnie miattam
az éjszaka közepén. Ha nincs férfi mellettem véletlen, még meg is
teszi. Azt a drága kis kollegiális mindenit. A nővérke szerint a
beteg itt csak ne hepciáskodjon, úgy is el kéne mindet gázosítani,
másra úgy sem jó…
Beteg:
Szia. Te ki vagy?

Virág - Én orvos, de tulajdonképpen csak voltam. Nevem Virág.

Hello. Veled mi történt?

Beteg
Semmi. Otthagyott a férjem, egyedül nevelem a három fiamat
nem tudok nekik enni-adni. Nincs senkim.

Virág
- De mégiscsak mit csináltál? Most hoztak ide? Eddig olyan
magányos és sötét volt ez a szoba, nélkületek. Nagyon egyedül
éreztem magam. Már nem is reméltem, hogy jön ide valaki. Pokol
volt itt egyedül.

Beteg
Nem, az intenzívről hoztak át.

Virág:
Odamehetek az ágyadhoz egy kicsit beszélgetni? Csak odaülök,
megfogom a kezed és dumálunk. Ha már itt úgy is mindenki olyan
undok, mint az újjáéledt Hitlerjugend, legalább mi tartsunk össze.

Beteg:
Nálam ne próbálkozz be, úgyis megölöm magam, menj a francba.

Virág:
Nem mintha járkálás most olyan frankón menne. Még mindig
tébolygok, akarom mondani támolygok. Amúgy pszichiáter
vagyok, vagyis voltam. Még segíthetek is…

Anna(a 3. beteg):
Hagyd, ha nem akar hát nem akar, nem lehet erőltetni

Virág átmegy Anna ágyához

Virág:
Nem hagyhatom meghalni. Igenis erőltetem, sőt kell is, sőt még
ordítani is fogok vele mindjárt, más úgysem teszi meg. Nem
fogom hagyni, hogy megölje itt nekem magát. Még akkor sem, ha
ez neki nem tetszik!
Beteg:
A férjemet úgyse hozhatod vissza, te kurva!

Anna:
Ne törődj vele. Együtt voltunk az intenzíven, mindig ilyen .Ezek az
orvosok itt belgyógyászok, nem pszichiáterek, ők nem értenek a
lélekhez.

Egy női hang kívülről:

Kuss legyen odabent!

Virág:
Ez volt a reggeles nővérke? - Attól még lehetnének kedvesek, a
kutyafáját! Miért azt hiszed a pszichiátrián jobb? Ott is ledobnak,
mint egy nagy rakást, aztán tegyél magaddal, amit tudsz. Azzal
az egy különbséggel, hogy ott hetente egyszer, eljátsszák a
Törődő Atyaúristent, úgy kb. két perc alatt, de akkor is az
órájukat nézegetve… Te meg omolj az Atyaúristenek lába elé…

Anna:
Jó neked, te mehetsz haza. Engem egyenesen a pszichiátriára
visznek innét. Nagyon rossz ott?

Virág:
Édes jó Istenem, én is jókor mondom mindezt. Sokkal rosszabb a
híre, mint a valóság. Ott is ugyanolyan emberek vannak, mint te,
csak sokkal jobban titkolják. Az orvosok meg a nővérek
legalábbis…
Tulajdonképpen egész jó hely. Ott lehet megtanulni igazán, hogy
mit jelent az a szó, hogy szeretni, meg szeretet… Úgy hallom
jöttek értem, muszáj mennem pakolászni. Azután majd odaadom
a telefonszámomat.

III ciklus/9 jelenet

Ül egy padon a Dunaparton/mobiltelefon kéznél

Virág:
Miért segítene egy kis séta? Hagyjuk ezt bohóckodást. Miért lenne
jó százezerszer végigjárni ugyanazt az értelmetlen utat,
ugyanazok az értelmetlen kövek, ugyanazok az értelmetlen
virágok és ugyanazok a minden emberi értelmet és érzelmet
nélkülöző arcok. A budapesti aszfalt minden kövét ismerem már.
Hiába megyek ki az utcára, attól még nem lesznek barátaim, nem
lesz senkim - hiába örvénylenek eszetlen- céltalan köröttem a
mindenben oly magabiztos járókelők. Igen, haza kell mennem a
családomhoz - gondolja az az asszony. Jó szerep. Nem lehet,
hogy jobban örülnének otthon, ha eltűnnél egy életre vagy
mondjuk elmennél prostituáltnak egy évre. Legalább másként
látnád te is az életet, asszony. Addig a férjed ráébredne, hogy az
a kis kurva csak szórakozik vele, a gyerekeid meg végre szabadok
lennének. Kipróbálnák a füvet és a mindent, ami hozzá tartozik…
Felnőnének, urambocsá'.
Nem mozdul a kezem, mert nincs értelme. Nem mozdul a lábam,
pedig már sötétedik és hideg van. Számítana nektek valamit is,
hogy én most itt ülök és reggelre megfagyok vagy visszamegyek
a lakásomba, ami már rég nem is az enyém és folytatnám ezt az
egészet? Na de most őszintén. csend Számítana? Ugyan dehogy.
Reggel bemondanák a rádióban, hogy a korai hideg beköszöntével
megint megfagyott egy hajléktalan. Egy hajléktalan - nem-
hajléktalan barátai által munkahelyéről kirúgatott orvosszerűség.
Vicces, nem? Miért is? Tényleg miért is? Nem tetszett a pofám a
kollégáknak, mert más volt, mint az átlag. A másság nem
tolerálandó errefelé, úgy látszik. Pedig Magyarország védőszentje
Szűz Mária is más volt. Zsidó. Én is "más" vagyok. Nem járkálok
boxerrel a zsebemben és még azt merészelem hinni, hogy vannak
kedves emberek. Ejnye. Gyermeteg felfogás. Őrült, anyám, Őrült
apám, Őrült Magyarország, Őrült világ… A többi meg alkoholista
vagy drogos.- csend - Hé, emberek itt vagyok. Nem tűnik fel
senkinek, hogy itt ül egy ember a padon, télen tavaszi ruhában és
bőg? Itt vagyok, hahó! Segítsetek már fel, nem mozdul a lábam.
Nem akarok itt megfagyni, haza akarok menni. Ott legalább
meleg van, ha más nincs is. Ismerős érzés újra levegőnek lenni.
Lóghatnék itt akár felakasztva is…Nem igaz? Rohadjon meg az a
drága Jó Isten, az egész hóbelevancával együtt, amiért kitalálta
az asztmát. Akinek van pénze gyógyszerre és az orvosnak az jól
van, akinek nincs az égő tüdővel haldoklik. Minél tovább annál
jobb, nem igaz nagyságos Isten Úr odafenn? A fulladás úgy látszik
életbenmaradásra késztet. Az első lépés lesz csak nehéz a többi
már menni fog. Fogjuk csak meg a háttámlát, hátha így előbb
leszek normális.- lassan feláll, majd leül - Mégse, nem érzek erőt
hozzá. Hol az a rádiótelefon? Ha már van akkor használjuk is.
Bunkofon. Bunkóknak való ugyan, de néha azért praktikus.-
tárcsáz-
Virág
- Szia te vagy az?

Élettárs
- Hova a csudába tűntél? Agyon aggódtam magam miattad. Miért
nem jöttél haza? Egyáltalán hova tűntél?

Virág
- Eljöttem sétálni, nagy baj? Tudom nemrég még nagyon
utáltalak, de most már nem utállak. Nem tudnál értem jönni. Nem
tudok hazamenni, nagyon szeretném, ha értem jönnél.Élettárs:
-Miért ne tudnál hazajönni, hiszen van két lábad, nem? Vagy
elütött az autó?

Virág:
-Nem, csak nagyon szeretném, ha értem jönnél. Nem érzek
magamban annyi erőt, hogy hazamenjek.

Élettárs:
Ugyan már. Csak föl kell kelni és jönni, ennyi az egész. Gyere
szépen keljél föl.

Virág:
Miért nem jössz el értem? Kérlek, gyere ide értem. Nagyon fontos
lenne.

Élettárs:
Miért mennék ebben a kutyadöglesztő hidegben. De
beszélgethetünk közben telefonon.

Virág:
Végig? Szóval ez olyan telefonos hazavezérlés lesz?

Élettárs:
Most szépen felkelünk, felkeltél már?

Virág:
Igen.

Élettárs:
Bal láb- jobb láb,

Virág (Gondolatban):
Először a balt utána a jobbot aztán megint a balt mindig csak a
következő lépésre kell gondolni. Így előbb utóbb otthon leszek.
Működni fog a dolog úgy tűnik.

Élettárs:
Várj egy kicsit, várj csak…. A másik telefon csörög- csend -Valami
hivatalos ügy, téged keresnek.

Telefonhang:
Halló itt a rendőrség. Ridegkúti Virág?

Virág:
i… igen. Mit tehetek önért?
Telefonhang:
Az Önök lakásából telefonálok. Édesanyját megölték. Az Ön
papírok szerint
elmebeteg testvére most ismerte el a tettét. Édesapját vagy a
holttestét még keressük.

- Puff-

Virág:
Isten és saját képére teremtett mása, s most mindkettő még
mindig egy helyen.
A pokolban. Én meg maradok továbbra is - Nevem: senki,
szavam: néma.

III ciklus/10

Végmonológ:

Itt vagyok én és önök, ülünk egymással szemben és ülünk és

ülünk és nézzük egymást. És nem történik semmi. Megoldás:
nincs. Gondolkoztak már azon, ki az az Én, ki az Ti és ki az az Ők?
És azon, hogy van -e olyan egyáltalán még hogy Mi?
Megszűnt és már csak egy ostoba szó, mint a család, a barát, a
haza, a pajtás, a bajtárs, a haver, a férj, a feleség, vagy
egyszerűen csak ember?
A nekem él, a nekünk meghalt.
Nekem jár, hogy a gyerekem, a férjem, a feleségem, a szeretőm,
az országom a képviselőm, a pártom úgy viselkedjen, ahogy én
akarom - mert az nekem jár és az csak úgy lehet jó.
Már nemcsak az Önök mellett ülő színházszerető emberből lett
egy nagyon távoli ő,
hanem otthon a szerencsétlen gyerek is, vagy akárki, aki otthon
maradt…
És te Ember!-
"Maradsz magadban magadra, atombiztos falakba életfogytig
befalazva,
Bambán és értetlenül."
Meghalt Hiroshima, Nagaszaki, Korea, Vietnám, TELJES
Jugoszlávia, Afganisztán, Palesztina, Izrael, Ruanda és Etiópia. De
ezek csak ők, nem MI vagyunk.
Velünk ilyen nem történhetik!
Kérdem, összes Isteneket megemlítve: Miért olyan nehéz
megérteni, hogy ők is mi vagyunk,
hogy ŐK MI VAGYUNK, emberek?
Maradjon továbbra is a "mindenki senkiért, egy senkiért" vagy
cseréljük vissza?!- Kedves közönség, te is lehetsz bármikor kivert
selejt, s ha nem ejtettél könnyet
nem nyújtottál kezet és nem szeretted másokban önmagad,
neked ki fog segíteni?
Ők nem, csak ha megteremtjük, amíg még lehet, azt hogy MI.
Én látom az önök szemeit, bár a tekintetek elkanyarodnak a fülem
mellett, mint egy rosszul irányzékolt fejlövés golyója. Én szeretem
Önöket. Mindegyik szempárban ott látom magam. De mintha nem
akarna visszanézni senki…
Hát nem lehetne felállni, s keresni egy vagy kettő vagy, öt vagy ki
tudja hány szempárt, hogy
meglásd benne önmagad, megtanuld szeretni?
Vezessen rá, ha más nem a kíváncsiság, ami rávezette William
Shakespearet az Egyesült Államokat kettészelő híres hírhedt 66-
os útra, avagy:
Shakespeare a 66-os úton
(Sk66)
Mit ér ez-az egész?
Enyém az utolsó tánc
- az öngyilkos futam.
Fárasztó utam.
Hisz mit látsz:
Csupán a jó emberek landolnak utcán,
s minden nyomorgó illúziót kerget.
Hitünk szétrohad pokoli máglyán,
s a becsület-öltözet ma nem nyerő
Ki ártatlan még, azon Bálám-tömeg nevet,
A vesztes: Bukott-tökéletes.
Összes életerőnk ott van a béna és sánta hatalmasokban.
Ugyan...
A művész dadog, nyelvét kivágták,
száján folyamként ömlik félő hazugság.
Köröttem bolondok. Nevetnek;
szurokkoporsóban értelmet temetnek.
Csönd! Nincs duma...
Ki egyszerűen csak igazat mond, az ostoba.
A Gonosz összes jobb keze rab angyalember.
Kiábrándító, vagy nem?
Kiábrándító gyáva félelem
Kerget; ugorjak vagy sem?
Én - a gyenge Tehetetlen - döntsek?
Lét, Élet, Föld szeretlek.
Ekkora szerelmet Itt,
a Pusztításnak hagyni, nem szabad...
nem lehet ...
A síromra majd virág helyett,
hagymát tegyetek !

Sebők Anita (dr.)

2002. dec. 2.