SMELKA SÁNDOR

A BUSZRA VÁRVA
(keresztény színdarab)

SZEMÉLYEK

HÍVŐ
ELSŐ VÁRAKOZÓ
MÁSODIK VÁRAKOZÓ
HARMINCHÁROM ÉVES
KÉRDEZŐ
APA
FIÚ
HITETLEN
CSÁPOLÓ
KERESZTÉNY
GÚNYOLÓDÓ

(Szín: egy elhagyatott buszmegálló az országút mellett. Bal oldalt egy tábla, az oszlopon egy
ütött-kopott menetrend. A tábla mellett egy hosszú-hosszú pad. A HÍVŐ a pad bal oldalán
közvetlen a táblánál ül. Jön az ELSŐ VÁRAKOZÓ.)

ELSŐ VÁRAKOZÓ
(jobbra néz, balra néz, tanácstalanul töpreng magában, majd észreveszi a HÍVŐt) Jó napot,
ön is a buszra vár?

HÍVŐ
Jó napot! Igen.

ELSŐ VÁRAKOZÓ
Nem ment még el?

HÍVŐ
Nézze meg a menetrendet!

ELSŐ VÁRAKOZÓ
(odasétál a táblához. Félhangosan olvas) „Nem a ti dolgotok, hogy az időkről és alkalmakról
tudjatok…” Nos, mit is mondjak, ez a menetrend egy kissé… kissé… informatív.

HÍVŐ
Van még folytatása.

ELSŐ VÁRAKOZÓ
Igazán? (tovább olvas) „…de a busz egész biztosan jönni fog, és aki hisz, az még ma
megérkezik a városba.”

HÍVŐ
Látja? Jönni fog busz. Még ma!

ELSŐ VÁRAKOZÓ
Hát, ha maga mondja… (letelepszik a HÍVŐ mellé)

MÁSODIK VÁRAKOZÓ
(rohan, kezében diplomatatáska) Elment már a busz?

ELSŐ VÁRAKOZÓ
Maga szerint akkor itt ülnénk?! Kutya hideg van!

MÁSODIK VÁRAKOZÓ
Hát akkor, mikor jön?

HÍVŐ
Nézze meg a táblát! Utána bölcsebb lesz.

ELSŐ VÁRAKOZÓ
Vagy nem…

MÁSODIK VÁRAKOZÓ
(sietve odalép a táblához. Olvassa) „Nem a ti dolgotok, hogy az időkről és alkalmakról
tudjatok, de a busz egész biztosan jönni fog, és aki hisz, az még ma megérkezik a városba.”
Na, ez bájos! Egy konkrét időpont sincs ideírva… Így semmit nem tud az ember tervezni.
Egyszerűen nevetséges!

HÍVŐ
Nem az a fontos, mikor jön, csak az, hogy egész biztosan jön.

ELSŐ VÁRAKOZÓ
(a MÁSODIK VÁRAKOZÓhoz) Üljön le közénk, azzal semmit se veszíthet. Legfeljebb mind
itt maradunk reggelig.

MÁSODIK VÁRAKOZÓ
(leül a harmadik helyre, közben beszél) Nem úgy van az! Karácsonyestére szeretnék a városba
érni. Sőt, ha lehet, még egy kicsit előbb is, mert még csomó elintéznivalóm van.

HÍVŐ
Ne aggódjon, mert mindannyian otthon leszünk karácsonykor. Még ma jön a busz.

MÁSODIK VÁRAKOZÓ
Ajánlom is… (laptopot vesz elő, belemélyed, pötyögtet)

HARMINCHÁROM ÉVES
(jön) Jó napot! Elment már a busz?

MIND
Nem! (ezt a szócskát egyszerre, de mindannyian a saját vérmérsékletük szerint mondják: a
HÍVŐ szelíden, békésen; a MÁSODIK VÁRAKOZÓ a laptopjából egy röpke pillanatra
feltekintve, agresszíven, türelmetlenül; az ELSŐ VÁRAKOZÓ pedig egy átlagos tónusban)
HARMINCHÁROM ÉVES
És mikor…

MIND
(félbeszakítják) Nézze meg a táblát! (ugyanúgy, mint az előbb)

ELSŐ VÁRAKOZÓ
Utána bölcsebb lesz.

MÁSODIK VÁRAKOZÓ
(a laptopból kidugja a fejét) Vagy nem…

HARMINCHÁROM ÉVES
(a táblához lép, olvas) „Nem a ti dolgotok, hogy az időkről és alkalmakról tudjatok, de a busz
egész biztosan jönni fog, és aki hisz, az még ma megérkezik a városba.” Nem hangzik túl
meggyőzőn.

HÍVŐ
Még ma jönni fog. Hiszek benne…

HARMINCHÁROM ÉVES
Azért jobb lesz, ha megnézem a vonatot is. Az embernek két vasat kell tartani a tűzbe. (el)

MÁSODIK VÁRAKOZÓ
(miután a HARMINCHÁROM ÉVES elment) Ez akkor fog vonattal utazni, mikor én
puputevén. A legutolsó vonat fél háromkor elment.

ELSŐ VÁRAKOZÓ
(az órájára néz) Fél öt.

HÍVŐ
Vissza fog jönni.

KÉRDEZŐ
(jön) Jó napot! Elment már a busz?

MIND
(úgy, mint fent) Nem!!

KÉRDEZŐ
Miért nem?

ELSŐ VÁRAKOZÓ
Azért, mert itt csücsülünk még meg azért, mert ő (a HÍVŐre mutat) azt mondta.

KÉRDEZŐ
Mikor jön?

MÁSODIK VÁRAKOZÓ
Nézze meg azt a táblát!

KÉRDEZŐ
Miért?

MÁSODIK VÁRAKOZÓ
Csak!

KÉRDEZŐ
(odalép a táblához, félhangosan végigfutja) Mit jelent ez?

ELSŐ VÁRAKOZÓ
Talán azt, hogy hazajutunk az ünnepekre…

KÉRDEZŐ
Hogy-hogy?

HÍVŐ
Úgy, hogy…

KÉRDEZŐ
(félbeszakítja. A következő mondatok alatt a HÍVŐ minden egyes kérdésnél megpróbál
válaszolni, de csak addig jut el, hogy levegőt vesz. Pár kérdés után nagy legyintéssel feladja)
Egyáltalán, miért nincs semmi kézzelfogható ideírva? Miért nincs például telefonszám, amit
fel lehetne hívni, ha az embernek kételyei támadnának? Miért nincs internetcím? Miért nem
járnak a buszok sűrűbben, és miért áll le minden közlekedés karácsony délután??? Ki szervezi
az egészet? Ki a felelős ezért? (leül a padra a MÁSODIK VÁRAKOZÓ mellé) Miért van ilyen
hideg? (egy darabig csend, az első szavaknál mind a KÉRDEZŐre néznek) Mit gondolnak:
milyen lesz a busz? Kék, piros vagy sárga? Esetleg többszínű? Emeletes vagy kisebb? Mi a
véleményük: nem lett volna jobb ezt a megállót a kanyaron túl felépíteni? Arra. (mind a
mutatott irányba néznek) Ott nem lenne ilyen huzat.

(APA és FIÚ jönnek, pár üdvözlő szó után leülnek.)

APA
Még most se hiszem el, hogy komolyan gondolod. Miért pont karácsony estéjén?!

FIÚ
Ezerszer megbeszéltük, apám. El kell mennem, ha egyszer hívnak…

APA
Az ünnepek után is elindulhatnál.

FIÚ
Nem tudok addig várni, apám. Valami… valami ég bennem. Ezt a tüzet nem tudom elfojtani.

APA
Hová mész egyáltalán? Hol fogsz aludni? Mit fogsz enni?

FIÚ
Aki egyszer elém állt, és azt mondta, hogy kövess engem, az erről is fog gondoskodni.

(Jön vissza a HARMINCHÁROM ÉVES.)

HARMINCHÁROM ÉVES
A vonat már elment…

MÁSODIK VÁRAKOZÓ
Na ne mondja, igazán?!

HARMINCHÁROM ÉVES
Bizony, de nem adom fel: szerzek egy taxit valahol, egy olyan nagyot, hogy mindannyian
beleférjünk. (lohol el, közben még beszél) Olyan nagy összkerékmeghajtásosat, rutinos,
kedves sofőrrel… Megcsinálom, meg tudom csinálni!

MÁSODIK VÁRAKOZÓ
Megint hova megy?!

ELSŐ VÁRAKOZÓ
Hallhatta, taxit akar fogni.

MÁSODIK VÁRAKOZÓ
Huszonnegyedikén délután, itt a világvégén?! Ez nem normális.

ELSŐ VÁRAKOZÓ
Még fiatal: nagy a hite.

HÍVŐ
Mindenben tud hinni, csak abban nem, amiben igazán érdemes. (sokatmondóan a táblára
tekint)

APA
Fiam, talán már el is ment a busz… Az anyád erre a napra készült egész héten. Vendégek is
jönnek. Most igazán nem mehetsz el. Mit mondok otthon a családnak?!

FIÚ
Nekem Ő azt mondta, hogy aki jobban szereti a családját nála, az nem méltó hozzá.

HITETLEN
(jön, kezében útitáska, nem szól senkinek, csak megnézi a menetrendet. Miután végigolvasta,
lemondóan legyint) Nevetséges!! (elmegy, amerre jött)

MÁSODIK VÁRAKOZÓ
Mégiscsak kéne valamit tennünk. Telefonálhatnánk…

KÉRDEZŐ
Kit tudnánk felhívni? Ki az, aki választ adna a kérdéseinkre? Gondolják, hogy a különleges
tudakozó meg tudná ezt mondani? Működik ilyenkor egyáltalán, vagy ők is otthon vannak?
Kik dolgoznak most tulajdonképpen? És még egy kérdés…
HÍVŐ
(közbevág) Bárkit is hívnánk fel, senki se tudna biztosabbat mondani, mint ami a táblán van.
Még ma jön a busz. Nincs más dolgunk, csak várni…

MÁSODIK VÁRAKOZÓ
Hát, akkor csak várjunk…(egy újságot szed elő, és olvasgatni kezdi. Az újsággal valóságos
falat csinál maga köré, szinte ki se látszik belőle)

CSÁPOLÓ
(jön, hátizsák a vállán, fülén diskman, énekelve csápol) „Eljöttem, hogy áldjam, csodáljam,
imádjam…” (meglátja a padon ülő társaságot, fél füléből kihúzza a fülhallgatót) Jó napot!
Elment már a busz?

MIND
(mindenki a saját vérmérséklete szerint, úgy, mint fent. Az APA tétován, a FIÚ határozottan)
Nem!

CSÁPOLÓ
Oké, akkor megvárom én is… (visszadugja a fülhallgatót, és leül. Továbbiakban csápol, és
ide-oda dülöngél a zene ütemére, olykor félhangosan énekel, máskor pedig hangosan felkiált:
„Jesus”, néha ütemesen tapsol)

HARMINCHÁROM ÉVES
(kifulladva jön) Sajnos nem találtam taxit, de itt él a közelben egy ismerősöm, akinek van egy
szép kis mikrobusza, talán elvisz mindannyiunkat, egy darabig... (és már megy is)

ELSŐ VÁRAKOZÓ
Na, már megint elment… Nem tud megülni a fenekén, mindig keres valamit.

HÍVŐ
Csak vissza tudjon jönni, mire a busz megérkezik!

MÁSODIK VÁRAKOZÓ
(az újságja mögül) Lehet, hogy neki van igaza, mert azt írja az újság, hogy három órakor
minden közlekedés megszűnik.

(Döbbent csend. Még a CSÁPOLÓ is kiveszi a füléből a fülhallgatót. Mindenki a HÍVŐre

mered.)

HÍVŐ
Jönni fog a busz. Meg van írva. (a táblára mutat)

KÉRDEZŐ
Miért ír a tábla mást, mint amit az újság? Ki írta a táblát, és ki az újságot? Honnan vették az
információjukat? És egyáltalán: miért nem egyértelmű itt semmi?

ELSŐ VÁRAKOZÓ
Na tessék! Esik a hó. Már csak ez hiányzott!

APA
Látod fiam, havazik. Gyere haza! A busz a hegyekből jön, ott valóságos hóvihar lehet…

FIÚ
Ő azt mondta nekem, hogy MÉG MA vele leszek a városban. Az Ő szava igaz, apám. Jönni
fog a busz.

KERESZTÉNY
(hatalmas táskával érkezik, minden ruhadarabján halszimbólum, a kabátja tele van különböző
keresztény jelvényekkel, kitűzőkkel. Harsány hangon beszél) Halleluja!!! Van örömötök az
Úrban?

MÁSODIK VÁRAKOZÓ
Nincs, mert esik a hó, és a busz is késik…

KERESZTÉNY
Sebaj, adok nektek valamit, hogy könnyebb legyen a várakozás! (kotorászik a táskájában,
ahonnan keresztény sapkák, sálak, fülvédők kerülnek elő, minden tárgyon halszimbólum. A
KERESZTÉNY mindenki fejére ráhúz egyet) Tessék, csak tessék! Keresztény sapkák,
keresztény sálak, minden színben és minden méretben! Hogy ki ne hűljön a szeretet! Ugye,
ugye?! (kedélyes heherészésbe kezd)

KÉRDEZŐ
Mi a különbség a keresztény sapka, és a nem keresztény sapka között? Jobban melegít? És ha
jobban melegít, az attól van, hogy rá van rajzolva a hal, vagy valami mástól? Nem
veszteséges az üzlet? Tizedet is kell fizetnie, vagy csak az áfa-t? Meg aztán…

MÁSODIK VÁRAKOZÓ
(közbevág) Mondja csak, mást is lehet magánál vásárolni?

KERESZTÉNY
(vérszemet kapva) Naná!

MÁSODIK VÁRAKOZÓ
Mert az a helyzet, hogy még ajándékokat is kell vásárolnom… kifutottam az időből, és ki
tudja, hogy mikor érünk a városba…

KERESZTÉNY
Sebaj, nálam mindent lehet kapni! (újra kotorászni kezd a táskában, és most a legkülönfélébb
használati és ajándéktárgyak kerülnek elő, minden tárgyon halszimbólum) Vannak itt
keresztény képeslapok, keresztény tollak, füzetek, naptárak, vasalók, telefonok, ágyneműk,
étkészletek, poharak, kulcstartók, és CD-k…

CSÁPOLÓ
(A „CD” szóra felcsillan a szeme) CD-k is?… Ez engem is érdekelne… (odarohan
KERESZTÉNYhez, és böngészni kezd a kínálatban)

MÁSODIK VÁRAKOZÓ
Adjon egy rakás képeslapot, meg egy-két apróságot!
(Míg MÁSODIK VÁRAKOZÓ, CSÁPOLÓ és a KERESZTÉNY nyélbe ütik az üzletet,
visszaérkezik a HARMINCHÁROM ÉVES.)

HARMINCHÁROM ÉVES
(csalódott) Az ismerősöm nem volt otthon. (fáradtan leroskad a padra) Úgy látszik nincs más
út, csak a busz…

HÍVŐ
(halkan) Végre!!

ELSŐ VÁRAKOZÓ
Ha már az elején hallgat ránk, megspórolhatta volna ezeket a köröket.

GÚNYOLÓDÓ
(jön, jól felöltözve, zsebre dugott kézzel) Mit csinálnak itt maguk?!

ELSŐ VÁRAKOZÓ
Várjuk a buszt!

GÚNYOLÓDÓ
Ekkora hóesésben?! Ilyen későn?! (nevet)

ELSŐ VÁRAKOZÓ
A táblára az van írva…

GÚNYOLÓDÓ
(félbeszakítja) Maguk még hisznek a mesékben?! (a táblára mutat) Ezt bárki írhatta! Még az
is lehet, hogy valami mókamester volt, hogy jól megtréfáljon mindenkit. (nevet)

HÍVŐ
Jöjjön, és lássa meg! Még csak egy kis idő, és eldől, hogy ki írta a táblán lévő üzenetet.

GÚNYOLÓDÓ
Hogyne! (elindul vissza, ahonnan jött) Ha én ezt otthon elmesélem…

APA
Gyere haza fiam, míg nem késő. Az egész falu rajtad fog nevetni.

FIÚ
Ha kinevetnek, hát kinevetnek. Érte ezt is felvállalom, mert a városban megkapom a
jutalmamat, ami bőven kárpótol ezért.

ELSŐ VÁRAKOZÓ
Egyre jobban esik. Itt a nyakunkon a hóvihar!!!

APA
Én hazamegyek, fiam. Nincs értelme itt maradnom. Ha van eszed, te is jössz. Visszafele van
még út…

FIÚ
Én maradok, apám, mert tudom, hogy előre is van egy.

APA
Isten veled, fiam! (el)

FIÚ
Isten veled, apám!

CSÁPOLÓ
Én is megyek, mert nem hiszek már benne, hogy jöhet bármi is ilyen időben. (elindul az APA
után, közben csápol) „Eljöttem, hogy áldjam…”

(Akik ott maradtak, ülnek a padon, közelebb húzódnak egymáshoz, fáznak, dideregnek.)

KÉRDEZŐ
Miért esik a hó? Miért nem építettek ide valami tetőt? Jön még egyáltalán a busz?
Tulajdonképpen miért kell nekünk itt fagyoskodnunk?

HÍVŐ
(ragyogó arccal feláll) Ezért!

MIND
(zavarodottan) …Tessék? Hogy?… Micsoda?…

HÍVŐ
Itt a busz!!

MIND
(felugrálnak) ITT A BUSZ!!

(buszhang, és függöny)

SMELKA - 2007
VI.

Hamvas22@freemail.hu