Magasnyomtatás

A 3 fő nyomtatási kategória megnevezése: magasnyomtatás, mélynyomtatás, síknyomtatás

a magasnyomtatás definíciója: a dúcon magasságbeli különbség választja szét a nemnyomó és

nyomó részeket. A magasnyomtatásnál a nemnyomó részek a dúc síkjából le vannak mélyítve: ki
vannak metszve vagy le vannak maratva, míg az érintetlen felület felfestékezhető marad. A
festékezés többnyire hengerrel történik

anyaga szerint fa, fém kő, agyag, linó, acél stb.

A kép jellegét az anyag, ill. a festékezés módja határozza meg elsősorban.
Másodsorban a felhasznált eszközök, és festékek, valamint a képen megjeleníteni kívánt színek
száma.

Fametszet (lapdúc)
a fa (anyaga): cseresznye körte vagy bármilyen tömör gyümölcsfa, puszpáng, esetleg tölgy
vagy bükk használható, ezeken túlmenőleg bármilyen fa, rétegelt lemez, rajztábla, stb.
metszőszerszámok. Kontúrmetszők, V és U alakú metszőkések, linókésszerű, de annál kicsit
erősebb kések, kísérleti jelleggel fúrógép gravírozógép kalapács csiszolóanyagok, ill. bármi
ami nyomot hagy a felületben

festék és papír: nehéz merített papír, vékony rizspapír, kínai, ill. japán papír

a fa metszése: a felvitt rajzot mindig körbemetszik először, csak utána kezdik a nemnyomó
részeket eltávolítani, így a formát éles és nem szaggatott szél jellemzi. A szálirány
mindenképpen hatással van a metszésre: keresztirányban inkább tép szakad, hosszirányban
hasad a fa. Ezért kell először a felület kontúrjait kimetszeni egy éles késszerű pengével, csak
utána lehet a nagyobb felületet kimetszeni

az erezet kiemelése. A 20 sz. elejétől főként expresszionista körökben vált divattá a

meglévő erezet kihangsúlyozása: csiszolópapír ill késpengék segítségével a lágyabb részeket
kismértékben mélyítették lehántották eltávolították.

nyomtatás kézzel: a nyomtatáshoz lapos segédeszköz használható. A festékezés mint

minden esetben (kivéve a japán módszert) festékezőhengerrel (régen festékezőpárnával)
történik. A nyomtatás inkább nedvesített papírra történik, illesztőjelek nélkül. A többszínes
kézi nyomtatás illesztőrendszerrel inkább csak a japán fametszeteket jellemzi.

nyomtatás rézkarcpréssel: a rézkarcprés hosszirányú nyújtó hatásával kell számolni

rugalmas anyagok: pl. linóleum esetében(a gép mozgása nyomtatandó felülettel
párhuzamos). A nyomáserő itt állítható a legmagasabbra. Speciális illesztőkeret szükséges a
papír gyűrődésének megakadályozására magasabb dúcok esetén.

nyomtatás magasnyomóprésen: Eredetileg magasnyomóforma nyomtatására készült,

lehetővé teszi a pontos illesztést, (a gép mozgása nyomtatandó felületre merőleges), de
mivel az egész felület egyszerre nyom, viszonylag kis nyomás érhető el – kivéve a gépesített
préseket.

Az Edo-beli japán fametszet (ukiyo-e) technikai különbözőségei az európaitól –

Létrehozták jól szervezett csoportok: művészek metszők nyomdászok és kiadók,az állam részéről a
cenzúra
Technikai folyamatai: metszéskész dúcrajz létrhozása és felvitele a cseresznyefadúcra, regiszter,
azaz illesztési rendszer kialakítása, kulcs-dúc másolása és ezekből színdúcok létrehozása, a metszés,
vizesbázisú festék amit a dúcon kevertek el a kötőanyaggal(rizspaszta), speciális írisz (gokashi)
létrehozása, a papír stb.

Linómetszet definíció, különbségek, mikor melyiket – linó vagy fa

egyszínnyomás-többszínnyomás: a régi többdúcos ill. a „modernebb” fogyasztásos

technika
több dúcos technika: minden dúc egy külön színt hordoz. Általában egy kulcskép
sokszorosításával alakítják ki a az egymáshoz pontosan illeszthető,de eltérő dúcon levő formákat. A
dúcok általában pontosan egyforma méretűek, ha nem, akkor adaptálni kell a használt
illesztőrendszert az eltérő méretű elem fogadására. (keretek, távtartók, térkitöltő elemek)

fogyasztásos: minden szín ugyanabból az egy dúcból lesz kimetszve, logikai sorrendben. A legalsó
szín magában hordozza az összes többi felületét is. A második színt az első továbbmetszésével érik
el, és így tovább. Mivel a színek mindig lefedik egymást, ezért nagyon eltérő színek nem igazán,
vagy nagy nehézséggel nyomtathatók fedőfehér réteg közbeiktatásával.

hibrid variációk:
mikor melyiket – létrehozhatók a színátfedések, nem szükségszerű hogy egy szín lefedjen
egy előzőt, emiatt sokkal változatosabban lehet a színeket használni(pl.:kék és sárga megjelenhet
már egy nyomaton).
A többszínnyomás kivitelezési lehetőségeinek keverhetősége: mindkét rendszer lehetőségeit
hordozza. Több fogyasztásos, de egymással szinkronizált dúc nyomtatási sorrendjének
keverhetősége átlépi a fogyasztásos rendszer hiányosságait: jobban variálható a rétegek sorrendje. A
legnagyobb hiányosság viszont továbbra is megmarad: a dúcok továbbmetszése miatt
utánnyomtatás nem lehetséges, emiatt erősen korlátozott a példányszám.
illesztési rendszerek – japán rendszer, tűs illesztés, illesztés papírkerettel
papírkeretes illesztés: a papírkeret pontosan körbeveszi a dúcot. A papírkereten van a
nyomat papírjának az illesztővonalai, vagy ütközői, tehát a keret a nyomtatás alatt is a dúc körül
van. A papírkeret vastagságával csökken a dúc aktív magassága. Megfelelő mértékű emeléssel a
nyomópapír nyomtatás alatt keletkező esetleges gyűrődései is megelőzhetőek.

fametszet (száldúc)
definíció : Az angol Thomas Bewick találmánya: 1780-ban ő megfordította a dúc irányát, és
lapdúc helyett a jóval kisebb, de erezetmentes száldúcba kezdett metszeni. Az erezetmentesség
különösen tömör keményfáknál pl: puszpáng párosulva nagy részletgazdagságot tesz lehetővé ill.
megszűnt az fő irány, ami mentén a dúc hasadt, ami lehetővé tette hogy az eddigitől eltérő eszközzel
(itt már rézmetszőkéssel) történjen metszés. A dúcot megfelelően használva nagy példányszámok –
több ezer nyomat – is nyomtathatóvá váltak.

lapdúc-száldúc különbségek
lapdúc: A fa a törzsével párhuzamosan van deszkákra fűrészelve. Van látható
erezet.
eszközök: fametszőkések, esetleg stabil kivitelű linómetszőkés: u és v
keresztmetszetű kések
száldúc: a fa a törzsére keresztben van (korong alakú) lapokra fűrészelve
eszközök: rézkarcmetszőkések, párhuzamvésők

különbségek - mire jó, mire nem:

a lapdúc széles felületek és vonalak bármelyik irányba, az igen vékony és
egyúttal éles vonalak hiánya,
 a száldúc párhuzamos igen vékony vonalakra épül, inkább tónusokat mint teli
színeket jelenít meg

egyéb európai magasnyomó technikák:

krétalap véset: kisméretű munkáknál használják, a fadúc kiváltására: 1,5-2mm vastag kartonra
ülepített krétaréteg kerül föl halenyvvel, és gondosan elsimítjuk. A lemezt a fához hasonlóan kell
megmunkálni (vésőkkel és gravírozótűkkel). nyomtatáshoz falemezre (pl: rétegelt lemez)
ragasztják. A rajzot tussal viszik föl. A kimetszett dúcot shellakoldattal keményítik.

A nyomat alapján természetesen lehet cinkográfiai klisét is készíteni a nagy példányszám elérésére.

Poncolt metszet: A XV,.sz másidk felében (1430-1490), készült néhány nyomat fémlemezekről,
melyeket verésl ill. sajtolással állítottak elő. Ezek igen ritkák és értékesek.
Kis bélyegzőszerű vasakkal (kör, háromszög, kereszt, kis vonalka stb.) bemélyítették a fémet ahol
nem akarták felfestékezni. A maradékot tamponnal felfestékezték és lenyomtatták.

A formákat fehér körvonallal hozták létre ( fehérmetszet ), míg a fekete felületeket pontokból és
különféle mintázatokból állították elő.

Első datált nyomat: Sienai Szent Bernát (1454)

Már a XVsz.-ban megszűnt a technika használata.

Ólommetszet: A rézlemeznél könnyebben metszhető az ólomlemez, ami így magasnyomtatáshoz

alkalmasabb.Az eljárás egyidős a könyvnyomtatással. Akár önálló grafikai lapokat is készíthetünk.
Tetszőleges formára van öntve, de 4,5 mm vastag kell legyen. Tömítőanyaggal kiegyenlítjük a
felületét, majd simára csiszoljuk. A segédrajzot átkopírozzuk, vagy rögtön a lemezre készítjük el.
A fémet a továbbiakban fametsző késekkel metszük meg.
Nagyobb példányszám elérése miatt szokták a kész munkát acélozni is.
A színes festékek az ólom anyagától elszineződhetnek , ezért ilyen esetben a nyomtatás előtt sellak
bevonatot hordunk fel a lemezre.

Eredeti cinkográfia:Magasnyomtatásra alkalmas maratott fém nyomódúc. Lehet cinklemezbe,

ritkábban – helyettesítő jelleggel – rézlemezbe létrehozni.

A lemezt timsóoldattal érzékenyítjük, fénytelenítjük. Mivel magasnyomódúcot készítünk így 1,5 – 2

mm vastag lemez a megfelelő.
A rajzot finoman előrajzoljk a lemezen puha ceruzával, vagy átpauzáljuk. Az így átvitt rajzot zsíros
nyomdafestékkel, vagy litográfiai tussal rajzoljuk festjük készre. A tónusokat (fog)kefe
fröcsköléssel tudjuk létrehozni, így imitálva a raszterrendszert.
Ezután többlépcsőben enyhe maratásokkal lemaratjuk a lemezt, úgy hogy minden maratás előtt
megerősítjük a rajzot ill. a mélyülő rajz széleit litográf festékkel felhengereljük és aszfaltport
hintünk bele, amit aztán beleégetünk, így saválló „zománcot” hozunk létre: a sav nem csak lefelé,
de oldalirányban is mar, így megvédjük a rajzot az elmaródástól
Mai megoldások a magasnyomtatásban:
Kollográfia – ragasztott és épített , akár különféle anyagokat tartalmazó dúc , magasnyomtatással
lenyomtatva

Fotografikus vagy xerox útján felvitt

Legfőbb nyomdai eljárások a magasnyomtatásban

magasnyomó betűk
vonalas klisé
raszteres magasnyomó klisé

A magasnyomtatás felismerhető jegyei:

domborodás a papíron
vonalas klisénél a metszett vonal követése
pozitív vagy negativ? - Ha megpróbáljuk elképzelni hogy milyen eszközzel készülhetett,
kiderül hogy fehér metszett vonalak ill. pöttyök alkotják a képet, vagy rajzolt feketék. Az alap fogja
az amorf formákat adni, míg a vonal a rendezetteket.
A nyomott pont ill. vonal jellegzetességei kézimikroszkópban.