Ez a könyv azoknak szól, akik szorongással

vagy megfoghatatlan félelmekkel küzdenek.

Semmiképpen se hagyd, hogy a sötét gondolatok eluralkodjanak rajtad.

Fáradtság és magány okoz sokszor félelmet. Ne feledkezz meg az önfegyelemrõl,
ugyanakkor légy kedves önmagadhoz.

M ax E hrMann, „D EsiDErata”
(Horváth Gergõ fordítása)
 Tartalomjegyzék

Köszönetnyilvánítás 9

Elõszó a hatodik kiadáshoz 11

Bevezetõ 13

1 Szorongásos zavarok 19

2 A szorongásos zavarok fõbb okai 55

3 A gyógyulás átfogó megközelítése 85

4 Relaxáció 113

5 Testmozgás 141

6 A pánikrohamok legyõzése 157

7 Segítség a fóbiáknál: Expozíció 191

8 Belsõ monológ 225

9 Téves meggyõzõdések 263

10 A szorongást állandósító személyiségtípusok 283

11 Tíz gyakori specifikus fóbia 301

12 Érzések 323

13 Asszertivitás 343

14 Önbecsülés 367

15 Táplálkozás 397

16 A szorongáshoz hozzájáruló egészségügyi állapotok 431

17 Szorongásra szedhetõ gyógyszerek 465

18 Meditáció 491

19 Életcél, az élet értelme 511

1. számú függelék Források relaxációhoz 537

2. számú függelék A kényszeres aggódás leállítása 539

3. számú függelék Megerõsítések a szorongás legyõzésére 541

Irodalomjegyzék 545

A szerzõrõl 553
 11

Tíz gyakori specifikus fóbia

A specifikus fóbia azt jelenti, hogy félsz egy adott dologtól vagy helyzettõl – pél-
dául a repüléstõl, egy állattól vagy a fogorvostól. Vagy teljességgel kerülöd
az adott helyzetet, vagy rettegésben tûröd. Magától a helyzettõl félsz, nem
attól, hogy pánikrohamod lesz. Ha elsõsorban azért kerülsz egy helyzetet,
mert félsz, hogy pánikrohamod lesz, akkor nagyobb a valószínûsége, hogy
agorafóbiád van (lásd az 1. fejezetet). A pánik azonban akkor is rád törhet,
ha váratlanul egy olyan specifikus fóbiás helyzetben találod magad, amit
rendesen kerülsz.
A specifikus fóbiák sok embert érintenek. Az Egyesült Államok lakos-
ságának több mint a fele tapasztal lámpalázat, a repüléstõl való félelem
pedig a lakosság mintegy 20 százalékát érinti. Ahhoz, hogy specifikus fó-
biát diagnosztizáljanak nálad, nemcsak erõs félelem és a specifikus helyzet
kerülése szükséges, hanem az is, hogy a fóbiád jelentõs mértékben zavarja
a munkahelyi és/vagy társas mûködésedet. Ezen szigorú kritériumok alapján
a lakosság körülbelül 10 százalékának van olyan diagnosztizálható specifikus
fóbiája, amely valamikor megnehezíti az életét.
A specifikus fóbiáknak sok típusa létezik, és a felsorolásokban több mint
száz egzotikus fóbianévvel találkozhatunk. Ebben a fejezetben tíz gyakori
specifikus fóbiát mutatok be a feltételezett okaikkal és az általános kezelési
módszereikkel. Az adott fóbiatípusok mellett megemlítem a fellelhetõ for-
rásokat, például könyveket és audioprogramokat is. Bár a gyakori fóbiák
felsorolása korántsem teljes, a bemutatott kognitív viselkedési alapelvek és
kezelési stratégiák bármilyen típusú fóbiánál alkalmazhatók.
A fejezetben leírt fóbiák:
±± Lámpaláz

±± Félelem a repüléstõl

±± Klausztrofóbia

±± Félelem a betegségtõl (hipochondria)

±± Fogászati fóbia

±± Vér-/injekciófóbia

±± Félelem a hányástól (emetofóbia)

±± Tériszony vagy félelem a magasságtól

302 SzorongáSok éS fóbiák gyógyítáSának kézikönyve

±± Állat- és rovarfóbiák
±± Halálfélelem

Ha a felsorolt specifikus fóbiák egyike sem érint, a fejezet akkor is nyújthat

némi betekintést a fóbiák lehetséges okaival, illetve a leggyakoribb, hatékony
kezelésükkel kapcsolatban. A 7. fejezetben megtalálod a fóbiák részletes,
általános leírását és a kezelésük mechanikáját.

Lámpaláz __________________________________________

A nyilvános fellépéstõl vagy felszólalástól való félelem a leggyakoribb fóbia,

mely világszerte a lakosság mintegy 70 százalékát sújtja. A nyilvános felszó-
lalástól való félelemre néha glosszofóbia néven utalnak. Összetett félelem ez,
és az alábbiak bármelyikét vagy mindegyikét magában foglalhatja:
±± félelem attól, hogy ügyetlennek vagy alkalmatlannak ítélnek meg;

±± félelem az alulteljesítéstõl vagy a hibázástól például egy zenei elõ-

adáson vagy sporteseményen;

±± félelem attól, hogy a szorongásod láthatóvá válik például verítékezés,

dadogás vagy pirulás formájában;

±± félelem a kudarctól és/vagy az elutasítástól például egy állásinterjún

vagy szóbeli vizsgán;

±± szorongás a bizonytalanság miatt, hogyan fog sikerülni, amikor fel-

lépsz.

A lámpaláznak gyakran erõs anticipátoros aspektusa is van, ami jelentõs

aggodalommal jár a fellépés vagy a prezentáció megtartása elõtt. A szoron-
gás a fellépés közeledtével idõvel általában erõsödik. A szorongás sokaknál
azonnal elmúlik, amint belekezdenek a beszédbe, éneklésbe vagy elõadásba.
Másoknál azonban az egész elõadás alatt fennállhatnak a zavaró tünetek,
úgymint heves szívdobogás, kézremegés, verítékezés, hányinger vagy száj-
szárazság. A legrosszabb esetben ez a szorongás olyan súlyossá válhat, hogy
zavarja a teljesítményedet és/vagy akadályozza a beszédet.
A lámpaláz bárkit sújthat, függetlenül attól, hogy újonc vagy profi az
illetõ. Az énekesnõ, Barbra Streisand például huszonhét éven át nem lépett
fel élõ hallgatóság elõtt.

Okok
A lámpaláz hosszú távú oka lehet egyetlen traumás gyerekkori nyilvános
fellépési élmény. Az is lehet, hogy egyszerûen gyerekkorod óta hajlamod van
a szociális szorongásra és szégyenlõsségre. Következetesen kerülöd a nyilvá-
 tíz gyakori SpecifikuS fóBia 303

nos fellépést vagy beszédet, szélsõséges esetben pedig általában a csoport-

ban levést is. A lámpaláz azonban a szociális fóbiától (lásd az 1. fejezetet)
elkülöníthetõ probléma, mely nagyon sok olyan embert érint, akik egyébként
nem kerülik a társaságot, és nem félnek attól, hogy csoportos eseményeken
vegyenek részt.
A lámpaláz közvetlen oka gyakran olyan mélyen gyökerezõ alapvetõ
meggyõzõdésekben és képekben rejlik, ahol azt képzeled vagy látod is magad
elõtt, hogy elveszíted az önuralmadat vagy alkalmatlannak bizonyulsz mások
elõtt. Azt képzelheted, hogy borzalmas hibákat vétesz, azt hiheted, hogy
a teljesítményed csak akkor elfogadható, ha tökéletes, vagy eltúlzod azoknak
a fontosságát vagy társadalmi helyzetét, akik elõtt felszólalsz. Ezek a saját ma-
gadat tönkretevõ gondolatok nagyon makacsul és kitartóan ragaszkodhatnak
hozzád, ami oda vezet, hogy hosszú távon kerülsz minden olyan helyzetet,
ahol elõfordulhat, hogy fel kell lépned vagy meg kell szólalnod mások elõtt.

Kezelés
A lámpaláz kognitív viselkedési kezelése a negatív alapvetõ meggyõzõdések
(és képek) azonosításából és az alábbi, építõbb jellegû meggyõzõdések foko-
zatos elsajátításából áll:
±± Megvan benned a képesség, hogy jó teljesítményt nyújts mások elõtt.

±± Üdvözölheted a szorongást vagy „sodródhatsz” vele, ha megjelenik,

ahelyett, hogy ellenállnál.

±± Hibázni lehet; emberi dolog.

±± A többiek elfogadnak, ha „csak magadat adod”.

±± A többiek valószínûleg nem fogják látni, hogy szorongsz, még ha

belül úgy is érzel.

±± Az emberek nem vizslatnak, hogy kiderítsék, elügyetlenkeded-e a be-

szédedet vagy fellépésedet.

±± Ha arra az üzenetre fókuszálsz, amit át akarsz adni, elterelheted a fi-

gyelmedet a saját szorongásodról.

±± Gyakorlással és megfelelõ próbákkal biztosíthatod a jó elõadást.

A hibás meggyõzõdések helyettesítését követi az egyre nagyobb kihívást

jelentõ elõadási helyzetek expozíciója egy fokozatos hierarchia szerint. A nyil-
vános felszólalás esetében például kezdheted azzal, hogy egy vagy két bará-
tod elõtt beszélsz, majd még több barátod elõtt, és csak ezután állsz ki egy
idegen csoport elé. A hallgatóságod számát és talán a státuszát is növelheted
fokozatos lépésekben.
A kezelés fontos része, hogy megtanuld elterelni a figyelmed fókuszát
a magaddal és a fellépéseddel kapcsolatos túlzott aggodalomról. Ehelyett
gondolj arra, hogy milyen hasznos, mennyit segíthet és milyen szórakoztató
304 SzorongáSok éS fóbiák gyógyítáSának kézikönyve

lesz az, amit elõadsz. Nagyon sokat számíthat, ha arra figyelsz, hogy hogyan
segíthetsz vagy lehetsz mások hasznára. Minél inkább arra tudsz gondolni,
hogy mit adhatsz a hallgatóságodnak, annál kevésbé figyelsz a saját belsõ
gondolataidra és érzéseidre.
A nyilvános elõadásokkal foglalkozó programokon gyakran említett
további hasznos tippek:
±± Tölts sok idõt a beszéded vagy elõadásod elpróbálásával (ideális eset-

ben egy barátod elõtt) a fellépést megelõzõen, hogy növeld az ön-

bizalmadat.
±± Az elõadás elõtt egy-két órával menj el sétálni, hogy levezesd az ideges

energiát, és figyelj rá oda, hogy ne üres gyomorral állj ki a hallgatóság

elé. (Ne hagyd, hogy leessen a vércukorszinted.)
±± Tegyél ki egy pohár vizet a pódiumhoz közel, hogy legyen mit csi-

nálnod, ha szorongó gondolatok ragadnának el, vagy testi tüneteid

jelentkeznének.
±± Ha félsz a hallgatóságodtól, képzeld el õket csecsemõként babasap-

kában vagy a fehérnemûjükben – ezzel emlékeztetheted magad arra,

hogy õk is csak emberek.
±± Ha belefér a filozófiádba, mondj el egy imát, és helyezd az elõadásodat

az istened kezébe.

Gyógyszerek
Sok elõadó béta-blokkoló gyógyszereket, például propranololt vagy metoprololt
vesz be elõadás elõtt az olyan testi tünetek enyhítésére, mint a verítékezés,
a kézremegés vagy a heves szívdobogás. Ez hatékony lehet. Kevésbé gyakori,
de néha szintén hasznos lehet bevenni egy nyugtatót az elõadás elõtti este
(a jó alvást biztosítandó). Míg ez utóbbi segíthet a szorongás enyhítésében
vagy az alvásban, a hátránya az, hogy megnehezítheti a kapcsolódást az
érzéseidhez, és a spontaneitást. Túl magas dózisban a világos gondolkodást
is megnehezítheti.

Források
Ha a lámpaláz problémát okoz neked, melegen ajánlom Janet Esposito köny-
veit és CD-it. Elsõ, In the Spotlight címû könyve kitûnõ általános bevezetést
ad, míg a legfrissebb munkájában – Getting Over Stage Fright – specifikus
megerõsítéseket és gyakorlatokat találsz a mások elõtti fellépéssel kapcsolatos
hozzáállásod átalakításához.
 tíz gyakori SpecifikuS fóBia 305

Félelem a repüléstõl ________________________________

A repüléstõl való félelem a második leggyakoribb fóbia (a nyilvános felszó-
lalástól való félelem után), és a lakosság közel 20 százalékát érinti, akik vagy
nem is repülnek, vagy ha igen, akkor erõs diszkomfortérzéssel. Nagymérték-
ben megnyomoríthatja az ember életét – olyan kívánatos állásoktól eshet
el, amelyek megkövetelnék, hogy repüljön, vagy nem tudja a vakáció alatt
meglátogatni a családját vagy a barátait.
A repüléstõl való félelem gyakran más fóbiákkal fedésben jelentkezik,
különös tekintettel a klausztrofóbiára, amikor az okoz félelmet, hogy egy
meghatározott idõre be vagyunk zárva egy helyre, ahonnan nem tudunk
kimenni. A tériszony vagy akrofóbia szintén szerepet játszhat. Van, akinél
a félelem nagyrészt a repülõgép-szerencsétlenségre irányul annak ellenére,
hogy ennek a reális esélye kevesebb mint egy az egymillióhoz. Mások félel-
meiben szerepelhet az, hogy légörvénybe kerül a gép vagy eltérítik, illetve
az az általános félelem, hogy nem õk irányítanak – hogy a pilóták kezébe
helyezik az életüket.
A repülésfóbiás teljes mértékben kerülheti a repülést, vagy csak úgy tud
repülõgépre szállni, hogy alkohollal és/vagy receptre felírt nyugtatókkal csil-
lapítja magát. A rettegõ repülõk gyakran attól félnek, hogy repülés közben
erõs pánikroham kapja el õket, ami alapulhat egy korábbi rossz élményen.

Okok
A repülésfóbia leggyakoribb oka valamilyen traumás repülési élmény, amely
kapcsolódhat egy másik fóbiához (például a tériszonyhoz vagy klausztrofó-
biához), de lehet egy légörvény eredménye, vagy okozhatja rosszullét (hányás)
a repülõgépen, és/vagy egy súlyos pánikroham. Ha egyszer kerülni kezded
a repülést, minél hosszabb ideig kerülöd, annál félelmetesebb lesz a gondolat,
hogy újra repülõgépre szállj.
Alkalmanként bizonyos embereknél az is elég lehet a fóbia beindításá-
hoz, hogy a televízióban egy repülõgép-szerencsétlenség képeit látják. Az is
elegendõ traumát okozhat, és a repüléshez kapcsolódó erõs negatív érzéseket
válthat ki, ha a repülés után ér valamilyen negatív élmény, például elrepülsz
egy megbeszélésre, ahol megtudod, hogy elbocsátanak.

Kezelés
Az informálás és a kognitív viselkedésterápia képviselik a repülésfóbia haté-
kony kezelésének fõ irányvonalait. Az informálás során a páciensek tanulnak
arról, hogy hogyan repülnek a repülõgépek, valamint részletesebben megis-
merik a biztonságos utazás érdekében tett számos óvintézkedést. Az a tény,
306 SzorongáSok éS fóbiák gyógyítáSának kézikönyve

hogy a gépeket úgy tervezték meg, hogy a valaha kiállt légörvényeknél sokszo-
rosan több terhelést bírjanak, segít csökkenteni azokat a félelmeket, amelyeket
egy súlyos turbulencia miatti rázós légi utazás kilátása kelt bennük. Ha meg-
értik, hogy bizonyos hirtelen zajok, például amikor kiengedik a futómûvet
a leszálláshoz, a repülés rutinjához tartoznak, megnyugtathatják azokat, akik
megijednek a váratlan hangoktól. Végezetül pusztán a tudat, hogy annak
a statisztikai esélye, hogy egy utasszállító repülõgép lezuhanjon, kevesebb
mint egy a tízmillióhoz – azaz sokkal, sokkal kevésbé valószínû, hogy meg-
halnak vagy súlyosan megsérülnek, mint egy autóbalesetben – sokaknak segít.
A kognitív viselkedésterápia részeként pánikkontrollálási stratégiákat
(lásd a 6. fejezetet) is tanítanak, majd azon dolgoznak, hogy átalakítsák az
adott egyén sajátos félelmein alapuló katasztrofális észleléseit. Felállítják
a repülés progresszív expozícióinak hierarchiáját azzal kezdve, hogy elláto-
gatnak egy repülõtérre, amelynek a csúcsa aztán egy igazi légi utazás lesz,
mely általában nem tart tovább egy óránál. A repülésfóbiára szakosodott
terapeutáknak néha megállapodásuk is van egy-egy légitársasággal, hogy
a pácienseik beszállhassanak és ücsöröghessenek egy gépen a földön pár
nappal a konkrét utazást megelõzõen – ami fontos köztes expozíció. Az elsõ
igazi repülése napján vagy a terapeuta, vagy egy segítõ kíséri el a fóbiást.
A figyelemelterelés gyakran megkönnyíti a félõs utazó elsõ repülõútját.
A terapeuta vagy segítõ folyamatosan beszél a fóbiáshoz mind az út elõtt,
mind alatta, hogy elterelje a figyelmét a félelmes gondolatokról és a testi
tünetekrõl. A fóbiás saját „eszköztárat” is vihet magával a gépre a kedvenc
figyelemelterelõ módszereibõl – magazinok, CD-lejátszó vezetett vizualizá-
cióval vagy rejtvényújság – összeállítva.
Néhány esetben egy-egy tablettát is bevehet kiegészítõ beavatkozásként.
A nyugtatók, mint például a Xanax és az Ativan, vagy a béta-blokkolók,
mint a propranolol és a metoprolol segíthetnek mind a szorongás szubjektív
élményeinek, mind a fizikai testi tünetek megtapasztalásában a repülõút
elõtt és alatt. Sokan, akiket aggaszt a repülés, alkohollal kezelik magukat az
út elõtt és alatt. Az egyik probléma ezzel az, hogy az alkoholnak (az alacso-
nyabb oxigénszint miatt) a nyomáskiegyenlített kabinban erõsebb a hatása,
tehát egy vagy két ital néhány embernél erõsen ittas állapotot idézhet elõ.
További támpontok azoknak, akik félnek a repüléstõl:
±± Tanulmányozd a repülõgépek mûködését. Hasznos lehet például,

ha tudod, hogy a gép akkor is folytathatja a repülést, ha a motor

leáll.
±± Ha a bezártság érzése problémát okoz, figyelj arra, hogy a folyosó

mellett legyen az ülésed (ez akkor is javasolt, ha gondot okoz a föld

feletti magasság).
±± Hagyj magadnak rengeteg idõt az elsõ repülésed napján – nehogy

a végén rohannod kelljen!

 tíz gyakori SpecifikuS fóBia 307

±± Legyen veled egy segítõ, aki elkísér és beszél hozzád (figyelemelte-

relés) az elsõ útjaidon.
±± Az elsõ utad lehetõség szerint ne legyen hosszabb egy óránál.

±± Vigyél magaddal figyelemelterelõ „eszköztárat”, hogy lekösd magad

a fedélzeten.
±± Szedj be egy receptre felírt gyógyszert, ha úgy érzed, hogy további biz-

tonsági intézkedésekre is szükséged van a szorongás miatt. A repülõút

napján ne fogyassz koffeint.

Források
Számos olyan speciális program és weboldal létezik, ahol rengeteg informá-
ciót (és fizetõs programokat) találhatnak maguknak a repülésfóbiások. Két
jól ismert ilyen program a SOAR (lásd a fearofflying.com weboldalon) és
Reid Wilson „Achieving Comfortable Flight” (kb. Érezd jól magad repülés
közben) címû programja (lásd az anxieties.com weboldalon).

Klausztrofóbia _____________________________________

A legtöbb ember tudja, hogy a klausztrofóbia azt jelenti, amikor az ember

attól fél, hogy be van zárva valahová, és nem tud kijutni. Többféle alakot
ölthet, ideértve a kisebb és/vagy zsúfolt termektõl való félelmet, a forgalmi
dugótól, az alagutaktól, az aluljáróktól és föld alatti utazástól, a sorban állástól
vagy a rettegést attól, hogy egy székben ülj, miközben valamilyen kezelést
végeznek rajtad. Más fóbiákkal is átfedésbe kerülhet. Sok repülésfóbiás va-
lójában attól fél, hogy be van zárva a repülõgép fedélzetére az utazás elõre
meghatározott idejére. A liftfóbiának is lehet erõs klausztrofóbiás összetevõje.
A klausztrofóbia egyik legismertebb formája akkor jelentkezik, amikor az
ember az MRI-vizsgálat alatt be van zárva egy kis, alagútszerû kamrába.
Súlyos problémát jelenthet ez, ha ilyen eljárást kell végezni rajtad.
A klausztrofóbiások bizonyos hányadánál a problémának egy második
fázisa is van. Ha a bezártságtól való félelmet nem enyhítik, az a fulladástól
való félelembe torkollhat – ilyenkor az ember attól retteg, hogy nem kap
elég levegõt. Mind a bezártságtól, mind a fulladástól való félelemmel járó
bezártság pánikrohamokhoz vezethet. A pánikrohamok a szokásos tünetek-
kel – például verítékezés, reszketés és szívdobogás – jelentkeznek. A klauszt-
rofóbia esetében emellett úgy érezheted, hogy köréd záródnak a falak, és
kétségbeesett menekülési kényszert tapasztalhatsz.
A klausztrofóbia számos helyzetre kiterjedhet. Kerülheted a tömeget álta-
lában, vagy minden olyan teremben, ahol mások is vannak, megkeresheted
az ajtóhoz legközelebb esõ széket, hogy könnyedén ki tudj jutni, ha szükségét
308 SzorongáSok éS fóbiák gyógyítáSának kézikönyve

érzed. Néhány klausztrofóbiás számára az utazás is nagyon problémás lehet,

mivel az utazás minden formája – történjen az repülõgépen, vonaton vagy
autóban – hosszabb idejû bezártsággal jár.

Okok
A klausztrofóbia okaival kapcsolatban nem egyeznek meg a vélemények.
A leggyakoribb magyarázat szerint egy traumás gyerekkori élmény az ok,
melynek során féltél, miközben valamilyen módon be voltál zárva. Rengeteg
olyan klausztrofóbiás van azonban, aki nem tud felidézni ilyen tapasztalást.
A bezártsággal szembeni ellenállás bizonyos fokig minden állatra és emberre
jellemzõ, a klausztrofóbia azonban ennek a válaszreakciónak a végletesen
eltúlzott formája.

Kezelés
A többi fóbiához hasonlóan a klausztrofóbiánál is hatékonyan alkalmazható
a kognitív viselkedésterápia. A kognitív aspektusnál a terapeuta segít azonosí-
tani és megkérdõjelezni a katasztrofális meggyõzõdéseket, például azt a téves
elképzelést, hogy egy zsúfolt teremben vagy repülõgépen lenni potenciális
fenyegetést, illetve veszélyt jelent. Azt a meggyõzõdést kell megerõsítened
magadban, hogy számos elõnye van annak, ha képes vagy utazni, azzal
ellentétben, ha egyszerûen a bezártságtól való félelmed miatt kerülöd az
utazást. Ha a félelmes meggyõzõdéseidet már átgyúrtad, végighaladsz egy
személyre szabott expozíciós hierarchián a gondot okozó egyszerû bezárt
helyzetektõl a nehezebbekig. Az alagutak esetében például a rövidebbektõl
haladnál a hosszabbak felé, és elõször valószínûleg elkísérne egy segítõ. A tö-
megközlekedésnél (buszok vagy vonatok) a rövid, segítõvel megtett utaktól
haladnál a hosszabb, végül egyedül megtett utakig.
A virtuális valóság eszközét is hatékonyan vetették be a klausztrofóbia
kezelésénél. A kutatók rájöttek, hogy a virtuális valóság – egy háromdimen-
ziós videoélmény létrehozása MRI-eljárással – enyhítette a szorongást, ha
az alanyok utána végigmentek a való életbeli folyamaton is (Garcia-Palacios
et al., 2007).
A nyugtatókat és béta-blokkolókat magában foglaló gyógyszerezést is
alkalmazzák néha a klausztrofóbia kezelésében, amikor nem túl gyakran
– például csak repülõutakon – áll elõ a rettegett helyzet.
 tíz gyakori SpecifikuS fóBia 309

Félelem a betegségtõl (hipochondria) __________________

A hipochondria meghatározása: túlzott aggodalom egy súlyos betegség miatt
még a megnyugtató orvosi vizsgálatot követõen is. Gyakran egy konkrét
tünetet, például a gyomor diszkomfortérzetét, krónikus fejfájást vagy heves
szívdobogást tekintesz egy életveszélyes betegség bizonyítékának. Ilyenkor
a súlyos fejfájást az agytumor, míg a krónikus köhögést a rák bizonyítékának
tekintheted. Ha elfelejtetted, hogy hová tettél valamit, azt az Alzheimer-kór
jelének tudhatod be.
Vannak, akik folyamatosan különbözõ orvosokhoz járnak, és újra és
újra kivizsgáltatják magukat, hogy biztosan kiderüljön, nem szenvednek-e
a rettegett kórban, míg mások egyáltalán nem mennek orvoshoz attól ret-
tegve, hogy a legrosszabb félelmeik válhatnak valóra.
A hipochondriára gyakran gondolnak OC (obszesszív-kompulzív) spekt-
rum zavarként, mert sokszor jár olyan tolakodó félelemmel, amelyet kény-
szeres ellenõrzés kísér (például folytonosan tapogathatod magad, hogy ér-
zel-e valahol csomót, vagy újra és újra megmérheted a vérnyomásodat). Más
esetekben jobban hasonlít egy fóbiához, amennyiben érzékenyebbé válsz
egy adott dologra (például rákbetegség), és aztán kerülsz mindent, ami az
eszedbe juttatná. Minél jobban elmerülsz az önvizsgálatban, az orvoshoz
járásban vagy a folytonos megerõsítést keresõ viselkedésmintákban, annál
inkább ráillik a problémádra az OC spektrum zavar modellje. Az OCD és
a hipochondria közötti egyik eltérés az, hogy az OCD páciensek általában
attól félnek, hogy elkapnak valamilyen betegséget, míg a hipochondriás
attól retteg, hogy máris elkapta azt.
A lakosság körülbelül 3-5 százaléka tapasztalja a hipochondria tünete-
it az élete során. A férfiakat és a nõket nagyjából azonos arányban érinti
a probléma.

Okok
Számos különbözõ tényezõ vezethet hipochondriához. Kialakulhat tudat
alatti azonosulás révén egy közeli családtag halála vagy súlyos betegsége után.
Hirtelen félni kezdesz, hogy nálad is kialakult ugyanaz vagy egy hasonló
betegség. Az is kiválthatja a magaddal kapcsolatos aggodalmat, ha közeledsz
ahhoz az életkorhoz, amelyben egy szerettedet idõ elõtt érte a halál.
Az elõre beharangozott járványok, például egy világszintû influenza-
járvány is oda vezethet néhány embernél, hogy kényszeresen a megbetege-
désükkel foglalkozzanak. Az is kiválthat egy adott betegséggel kapcsolatos
súlyos szorongást, ha megnézel róla egy mûsort a televízióban.
A családi hipochondria tanulmányokban nem sok bizonyítékot találunk
a genetikailag meghatározott hajlamra. Ha azonban van elsõ fokú OCD
310 SzorongáSok éS fóbiák gyógyítáSának kézikönyve

beteg rokonod, az fokozza az esélyedet arra, hogy kényszeres aggodalom

alakulhasson ki nálad egy adott betegséggel kapcsolatban.

Kezelés
A hipochondria kezelésének élvonalában a kognitív viselkedésterápia áll.
A kezelés kognitív aspektusa azoknak a téves meggyõzõdéseknek az azonosí-
tására és ellensúlyozására fókuszál, amelyek miatt túlbecsülöd a tüneteid által
jelentett fenyegetést. Általában igen kicsi az esélye annak, hogy valóban az
életedet fenyegetõ betegséged lenne – sokkal kisebb az általad becsült kocká-
zatnál. A viselkedési aspektus arra összpontosít, hogy abbahagyd a folytonos
megerõsítés követelését az orvosoktól és másoktól. Dolgozhatsz azon is, hogy
abbahagyd a tested folytonos ellenõrzését, hogy ne kutasd a probléma bizonyí-
tékait, ami csak a félelmedet erõsíti. A betegség utáni folytonos és kényszeres
internetes kutatással is fel kell hagynod. Ha gyakran kiteszed magad azoknak
a tüneteknek, amelyek felkeltik a betegség miatti aggodalmat – anélkül,
hogy vizsgálgatnád a testedet, folytonos megerõsítést keresnél vagy az in-
terneten kutatnál – azzal az OCD kezelésében alkalmazott ingerexpozícós-
válaszmegelõzéses terápiához hasonlóan közelíted meg a problémát.
Hipochondria esetén a képzeletbeli expozíció módszerét is bevetheted.
Ilyenkor élénk részletességgel leírod a legrosszabb forgatókönyvet a rettegett
betegséggel (például rák vagy AIDS) kapcsolatban. A leírásodból audiofelvételt
készítesz, és addig hallgatod újra és újra, amíg semlegesíted vele a kiváltott
félelmeket és aggodalmat. Míg ez a folyamat kezdetben kényelmetlen lehet,
végül csökkenteni fogja a betegség miatti tolakodó szorongásos rohamok
gyakoriságát és intenzitását.
Az OCD-hez hasonlóan a tudatos figyelemre alapozó terápiát is be lehet
vetni a hipochondria kezelésében. A tudatos figyelemre alapozó terápia (pél-
dául az elfogadás és elkötelezettség terápia) célja, hogy készségesebben meg
tudd élni a kényelmetlen gondolatokat, érzéseket és érzékleteket, anélkül,
hogy megpróbálnál küzdeni ellenük vagy irányítani próbálnád õket. Ez
természetesen vezethet oda, hogy kevesebb aggodalmas viselkedést – például
orvoshoz járás, önvizsgálat vagy a megerõsítés követelése – mutass.
Végezetül, amint az OCD-nél, az SSRI gyógyszerek (szelektív szerotonin
visszavétel gátlók) szedése itt is enyhítheti a szorongást (és a depressziót)
a betegséggel kapcsolatos eltúlzott aggodalom miatt.

Fogászati fóbia ____________________________________

A fogászati fóbiához tartozhat a félelem a fogorvostól és általában a fogászat

kerülése, vagy egy specifikusabb félelem egyfajta fogászati eljárástól. Néhány
 tíz gyakori SpecifikuS fóBia 311

esetben a probléma egyáltalán nem fóbiának tûnik, hanem a poszttraumás

stressz rendellenesség tüneteinek egy korábbi, traumás fogászati élményre
reagálva.
Az amerikai felnõttek több mint a fele szorong valamilyen mértékben,
amikor fogorvoshoz megy, de ennél sokkal alacsonyabb azoknak az aránya,
akik igazán fóbiások – annyira, hogy teljes mértékben kerüljék a fogorvost
az akut, fájdalmas, sürgõsségi ellátást igénylõ problémáikon kívül. Ez nyil-
vánvalóan nagyon súlyos fogászati problémákat okozhat, és ezáltal sokkal
komolyabb és kényelmetlenebb eljárásokat vonhat maga után késõbb, ami-
ért éveken keresztül nem jártál el rendszeresen rutinellenõrzésre és fogkõ-
leszedésre.
A nõk és a kisgyerekek körében magasabb a fogászati fóbia elõfordulási
aránya, mint a férfiaknál. Minél inkább invazív egy adott beavatkozás (pél-
dául szájmûtét), annál nagyobb a fogászati fóbia vagy legalábbis az erõs
anticipátoros fogászati szorongás elõfordulásának valószínûsége.

Okok
A fogászattal kapcsolatos félelem számtalan módon kialakulhat. Az a leg-
gyakoribb, ha konkrétan volt valamilyen fájdalmas vagy traumás élményed.
A fogorvos személyisége is szóba jöhet másodlagos tényezõként. Sok em-
bernél fájdalmas élményre sincs szükség; a félelem kialakulhat egyszerûen
attól, hogy a fogorvos, akihez elmész, hidegnek, személytelennek vagy
nemtörõdömnek tûnik.
Okozhatja továbbá a kialakulását az is, ha valakinek a rossz tapasztala-
táról hallasz, vagy mert általában félsz az orvosoktól – olyan fóbia is létezik,
amikor bármilyen fertõtlenített környezetben, klinikán végzett egészségügyi
eljárástól félsz.
A fogászati fóbia kialakulhat a bezártságtól való félelembõl is (egy szék-
ben kell lenned, ahonnan egy ideig nem állhatsz fel) vagy az irányítás és az
önuralom elveszítésétõl való félelembõl (hogy teljességgel át kell adnod az
irányítást a fogorvosnak, különösen ha szedálnak vagy elaltatnak az eljárás
elvégzése elõtt). A félelem néha arra irányul, hogy átadd magad az altatás
hatásának.

Kezelés
Amint a többi fóbiánál, a fogászati fóbiánál is a kognitív viselkedésterápia
képviseli a kezelés élvonalát. Ennek három összetevõje van:
1. Megtanulni a könyv 6. fejezetében leírt pánikkezelési technikákat (pél-
dául a hasi légzést és a specifikus megbirkózást elõsegítõ állítások alkal-
mazását).
312 SzorongáSok éS fóbiák gyógyítáSának kézikönyve

2. Azonosítani és megkérdõjelezni a fóbiás helyzettel kapcsolatos katasztro-

fális félelmeket – egyrészt a helyzet által jelentett veszély vagy fenyegetés
túlbecslésére irányuló hajlamot, másrészt a helyzettel való megbirkózási
képességed alábecslését (lásd a 8. fejezetet).
3. A fóbiás helyzet fokozatos expozíciója. Az egyre nehezedõ expozíciós
helyzetek hierarchiáját felállíthatod a fogorvosi váróra, majd a rendelõre,
végezetül pedig az egyes kezelési eljárásokra, például az érzéstelenítõ
injekció beadására. Ez utóbbi esetben elõször csak néznéd a fecskendõt,
majd a kezedbe vennéd, utána végignéznéd, ahogyan a fogorvos „pla-
cebo” injekciót ad magának, a legvégén pedig egy ellazult állapotot
elõidézve megkapnád az injekciót.

Van egy döntõ változó a kognitív viselkedésterápián túl, amely kritikus

fontosságú a sikeres kezelés szempontjából: a fogorvos személyisége és be-
tegellátási stílusa.
A legtöbb fogászati fóbiás egyetért azzal, hogy a legfontosabb tényezõ,
amely segíthet nekik a félelem legyõzésében, az magának a fogorvosnak a mo-
dora. Melegszívû, odaadó, figyelmes, megnyugtató és szívesen, egyszerûen
és világosan elmagyarázza a dolgokat? Az ilyen személyiségjegyek igen sokat
tehetnek a szorongás enyhítéséért. Az egész fogászati környezetet könnyeb-
ben elfogadhatóvá tehetik a fóbiás számára olyan egyéb tényezõkkel, mint
a hagyományos fertõtlenítõszagok nélkülözése, a személyzet nem orvosi
jellegû öltözéke és a háttérben szóló relaxációs zene.
Minden nagyobb városban léteznek külön arra szakosodott klinikák,
hogy az általuk kínált fogászati környezet ne legyen „félelmetes”. Az is segít-
het, ha megkérdezed a barátaidat, hogy nekik sikerült-e olyan megnyugtató
személyiségû fogorvost találniuk, akivel jól kijönnek.
A fogászati kezeléseket kísérõ szorongás enyhítésére gyakran használnak
gyógyszereket. Alkalmazhatnak dinitrogén-oxidot (más néven „kéjgázt”) az
ellazulás megkönnyítésére, bár néhányan félnek a maszktól, amelyet fel kell
venni a gáz beadásához. Benzodiazepin nyugtatókat, például Xanaxot vagy
Valiumot is adhatnak be akár szájon át, akár intravénásan a kezelés elõtt.
Míg ezek a gyógyszerek segítenek ellazulni, tudatos maradsz, és jól tudsz
kommunikálni a fogorvossal. Általános szabályként elmondható, hogy ha
hajlamos vagy a fogászati szorongásra, kérdezd meg a fogorvosodtól, hogy
milyen gyógyszert használ, amelyikben nincs adrenalin.
Általános tippek fogászati fóbiások számára:
±± Ha új fogorvost próbálsz ki, találkozz vele, mielõtt kezelésre mennél

hozzá, hogy megismerd egy kicsit személyesen, és hogy kiderüljön,

hogyan érzed magad a rendelõjében.
±± Kérd meg egy barátodat, hogy kísérjen el a fogorvoshoz, de ne hagyd,

hogy õ beszéljen a nevedben. Fontos, hogy a fogorvossal te beszélj.

 tíz gyakori SpecifikuS fóBia 313

±± Minden új eljárás elõtt kérd meg a fogorvost, hogy magyarázza el és

mutassa meg részletesen, hogy mit fog csinálni, mielõtt elkezdené.
±± Elõre egyezzetek meg egy kézmozdulatban, amellyel jelezheted a fog-

orvosnak, hogy mikor szeretnél szünetet tartani, vagy szükséged van

még több helyi érzéstelenítésre.
±± Arra számíts, hogy találsz egy olyan fogorvost, aki valóban törõdik

a pácienseivel, foglalkozik az igényeiddel, hajlandó mindent elma-

gyarázni, és pozitív megerõsítést ad. Ha nem tudsz megbízni a fog-
orvosodban és nem érzed jól magad a közelében, keress másikat.

Források
A dentalfearcentral.org weboldalon további információkat találsz a fogászati
fóbiákkal kapcsolatban. Az ide linkelt forrásokat is érdemes megnézni.

Vér-/injekciófóbia __________________________________

A vértõl és a véres sebesülésektõl, valamint az injekcióktól való félelmek gyak-

ran együtt járnak. A vérfóbiások körülbelül 70 százalékának injekciófóbiája
is van. Másrészrõl, az injekció-/tûfóbiásoknak csak mintegy 30 százalékánál
jelentkezik a vér-/sérülésfóbia is. Az injekciófóbiának igen súlyos egészség-
ügyi következményei lehetnek, ha elutasítod a vérvételt vagy akár az olyan
életmentõ gyógyszerezést, amelyet muszáj injekció vagy infúzió formájá-
ban beadni. A vér-/injekciófóbiások körülbelül 25 százaléka veszélyezteti az
egészségét azáltal, hogy teljességgel kerüli az orvosokat (Thompson, 1999).
Minden szorongásos zavar között a vér-/injekciófóbia társítható a leg-
erõsebben a családi kórtörténethez. Akiknek ilyen fajta fóbiájuk van, azok-
nak közel 60 százalékának van olyan rokona, aki ugyanezzel a problémával
küzd – az 5 százalékos családi egyezéssel szemben a klausztrofóbia vagy az
állatfóbiák esetében. A vér-/injekciófóbiák elõfordulása az általános lakosság
körében körülbelül 3 százalék.
A vér-/injekciófóbiák másik szokatlan jellegzetessége, ami megkülönböz-
teti ezeket a többi fóbiától, az, hogy gyakran ájulási reakcióval jár. Vér (saját
vagy másé) látványával szembesülve vagy egy kilátásba helyezett injekció
hatására kettõs reakció jelentkezhet. Az elsõ szakaszban a normál szorongásos
reakciót tapasztalod a megemelkedett pulzussal és vérnyomással, valamint
egyéb, pánikhoz hasonló tünetekkel. Ezt a vérnyomás hirtelen zuhanása,
a pulzus lelassulása (más néven bradycardia) és csökkent agyi véráramlás
követi, ami gyakran ájulást eredményez. (Ezzel az úgynevezett „vazovagális
reakcióval” a bolygóideg arra készteti a paraszimpatikus idegrendszert, hogy
túlkompenzálja a szimpatikus idegrendszer kezdeti, szorongáshoz kapcsolódó
314 SzorongáSok éS fóbiák gyógyítáSának kézikönyve

készenléti állapotát.) A vér-/injekciófóbiások körülbelül 75 százaléka hajlamos

ájulásra, ami menekülést jelent a rettegett ingertõl.

Okok
Mivel a vér-, injekció- és sérülésfóbiák gyakran sorra megjelennek a családban,
a legvalószínûbb ok az, hogy a gyerekek eltanulják a félelmet a szüleiktõl
és testvéreiktõl.

Kezelés
A fokozatos expozíciót hangsúlyozó kognitív viselkedésterápia jól mûködik
a vér-/injekciófóbiák esetében. Az ájulásos reakció miatt azonban az úgyne-
vezett „applied tension” (alkalmazott megfeszítés) technikát is alkalmazzák.
Az ájulás elsõ lehetséges jelét érzékelve gyorsan, egyszerre meg kell feszítened
a lábfejedet, a lábadat és a karodat. Ettõl feljebb megy a vérnyomásod, ami
leállítja az ájulásos reakciót. Ennél is fontosabb azonban, hogy magabiztos-
ságot ad, ha egy olyan megbirkózást elõsegítõ stratégia van a tarsolyodban,
amellyel legyõzheted az ájulást. Ezt tudva sokkal könnyebben kiteszed magad
az expozíciónak.
Ennél a fóbiatípusnál nagyon ügyesen kell kialakítanod a hatékony hie-
rarchiákat. A vérfóbia lehetséges hierarchiája lehet például:
1. Olvass el egy cikket a vérzésrõl.
2. Nézz fényképeket, amelyeken vér látható.
3. Nézz olyan fényképeket, amelyeken sérülés kapcsán látható vér.
4. Nézz olyan videókat vagy filmeket, amelyeken vér és sérülés látható.
5. Fogj a kezedbe egy vért tartalmazó edényt vagy kémcsövet.
6. Látogass el egy vérellátó állomásra.
7. Nézz meg egy állatorvosi mûtétet (ha el tudod intézni).

Az injekciófóbiához felállított hierarchia példája:

1. Nézz fényképeket, amelyeken embereknek injekciót adnak.
2. Nézz videókat, amelyeken embereknek injekciót adnak.
3. Menj el egy orvosi rendelõbe, és nézd végig, hogy valakinek injekciót
adnak.
4. Menj el egy orvosi rendelõbe, és nézd végig, hogy valakitõl vért vesznek.
5. Tarts a kezedben fecskendõket.
6. Kérj meg egy egészségügyi dolgozót, hogy tartson egy fecskendõtût
a bõrödhöz anélkül, hogy megszúrna.
7. Kapj egy injekciót a karodba.
8. Menj el egy vérvételre.
 tíz gyakori SpecifikuS fóBia 315

A többi fóbiához hasonlóan itt is a legjobb egy enyhe szorongást okozó

lépéssel indítani a hierarchiát, majd az egyre nehezedõ lépéseket addig is-
mételni, amíg a szorongás alábbhagy. Nagyon hasznos lehet, ha a segítõd
elõször elkísér az orvoshoz. Gyógyszerekkel (nyugtatóval) rásegíthetsz egy
különösen nehéz lépés megtételére, de általában nem ajánlott a szedésük, ha
hajlamos vagy az ájulásra. Hogy növeld a magabiztosságodat azzal kapcso-
latban, hogy nem fogsz elájulni, az elgyengülés legelsõ jelére bevetheted az
alkalmazott megfeszítés technikát. A leírtak szerint ehhez hirtelen, egyszerre
meg kell feszítened a lábfejedet, a lábadat és a karodat. Néhány esetben, ahol
az ájulás komoly problémát jelent, elõször fekve kell elvégezni az expozíciós
gyakorlatot, majd ülve, és csak a végén állva.
Orvosi és különösen fogorvosi rendelõkben többféle nyugtatót és érzés-
telenítést alkalmazhatnak az injekciókkal kapcsolatos félelem enyhítésére.
Ilyen például a zsibbasztó zselé, amelyet a fogorvos az ínyedre ken, majd
utána nagyon finoman adja be az érzéstelenítõ injekciót. Gyakran egyáltalán
nem is veszed észre a tût.

Félelem a hányástól (emetofóbia) _____________________

A hányástól való félelem, amit néha emetofóbiának neveznek, meglepõen

elterjedt. Ez a fóbia különbözõ formákat ölthet, ideértve magát a hányástól
való félelmet, vagy félelmet attól, hogy ez nyilvánosan történik, hogy meglá-
tod a hányást, vagy attól hogy meglátod, amint valaki más elhányja magát.
Az emetofóbia kialakulhat gyerekkorban és felnõttkorban egyaránt, és
kezelés hiányában éveken át tarthat. Néha más félelmek is kísérik, például
félelem az evéstõl vagy egyéb zavaroktól, például olyan étkezési zavaroktól,
mint az anorexia és/vagy a bulimia, vagy az obszesszív-kompulzív zavartól.
A legtöbb emetofóbiás valójában ritkán hány, és lehet, hogy gyerekkora
óta nem tette. Ha azonban a félelem erõs, az sokféleképpen megnehezítheti
az életedet. Kerülheted az autós kirándulásokat, vagy csak olyan helyekre
járhatsz, ahol tudod, hogy a mosdó könnyen megközelíthetõ. Vagy félhetsz
a kisbabák vagy a betegek közelségétõl, akik meggyõzõdésed szerint nagyobb
valószínûséggel hánynak. Gyakran túlzottan éberen figyelsz bármilyen
gyomor-bélrendszeri tünetre. Ennél a fóbiánál a hányinger a legrosszabb,
ami történhet veled. Félsz hányni, ami súlyosbítja az émelygést, ami ezáltal
fokozza a hányingert, és így tovább, amíg esetleg pánikba nem esel.

Okok
Azoknál, akik félnek a hányástól, a háttérben gyakran egyfajta, az önkont-
roll elvesztésétõl való általános félelem található. Néhányuknál a fóbia egy
316 SzorongáSok éS fóbiák gyógyítáSának kézikönyve

különösen rossz gyerekkori hányásélménnyel indul, vagy esetleg az váltja ki,

hogy hányni látták egy nagyon beteg szerettüket. Minél inkább traumás volt
ez az elsõ tapasztalás, annál nagyobb a valószínûsége, hogy fóbia alakulhat
ki. Máskor nem lehet megtalálni azt a bizonyos traumás régi esetet, és úgy
tûnik, hogy a félelem sokkal inkább az önkontroll elveszítésére összpontosít.

Kezelés
Ha emetofóbiás vagy, elõször azt kell kiderítened, hogy mitõl félsz valójában.
Maga a hányás az, vagy inkább attól félsz, hogy ha meglátnak hányni, el
fognak utasítani? Vagy inkább ahhoz van köze, hogy általánosabb értelemben
elveszíted az irányítást a tested felett? Nagyon fontos ezt beazonosítanod,
hogy a félelmek alapfélelmén dolgozz.
Ezután listát kell készítened mindazon helyzetekrõl, amelyeket a félelmed
miatt kerülsz. Kerülheted például az autós utazásokat, a hajókázást, bizonyos
ételeket, amelyekrõl úgy véled, hogy felfordulhat tõlük a gyomrod, kisbabák
és kisgyerekek társaságát, valamint a vidámparkokat. Sorold fel az összes
általad került helyzetet a nehézségük sorrendjében, majd fokozatosan és
egyesével nézz szembe a kockázattal. Egy ilyen hierarchia kidolgozása segít
visszaszerezned az életedet, és egyben enyhítened a hányástól való félelmedet.
Végezetül, az apró lépésekben, a hányással kapcsolatban felállított és
fokozatosan nehezedõ expozíció segít legyõzni a félelmedet. Az expozíció
egyik módja az, hogy leírsz egy sor hányás-jelenetet a legkönnyebbel kezd-
ve és fokozatosan haladva a legrosszabb hányás-forgatókönyv felé (például
élénk részletességgel leírod, hogy teljesen összehányod magad és másokat
is a munkahelyeden, miközben körbevesznek a rosszalló kollégák). Olvasd
át többször a leírt hányás-jeleneteket, vagy, ami még jobb, kérj meg valakit,
hogy olvassa fel neked újra és újra többször is, amíg a jelenetek már nem
tudnak olyan erõs szorongást okozni neked.
Az expozíció másik módja (a fentieket nem kizárva) az, hogy megnézel
egy sor látványos hányós jelenetet a színes fényképektõl a videók és filmek
felé haladva. Végezetül tovább kell lépned egy élõ hányási helyzetre – példá-
ul ellátogatsz egy bölcsõdébe, ahol a kisbabák ebédelnek, és összeköpködik
magukat étellel. Ha elég bátor vagy, meg is hánytathatod magad, bár az
erre specializálódott szakemberek nem állítják egyöntetûen, hogy ez segít.
Az expozíció egyik vagy mindkét típusát gyakorolva egyre jobban hoz-
zászoksz a hányáshoz, és az ezzel kapcsolatos alapvetõ meggyõzõdéseidet
a borzalmastól elindítod a normális testi funkció irányába.
Az emetofóbia kezeléséhez általában nem használnak gyógyszereket
(kivéve, amikor néha azért szedsz be valamilyen tablettát, hogy könnyebben
be tudj lépni egy korábban került helyzetbe). A legtöbb emetofóbiás általában
kerüli a szorongás gyógyszereket, mert félnek, hogy hányást okozhatnak.
 tíz gyakori SpecifikuS fóBia 317

A hányinger természetes gyógymódjai, például a gyömbértea vagy a 7Up

segíthetnek a hányinger hosszan tartó, szorongást fokozó tüneteinek eny-
hítésében.

Források
Számos kitûnõ, emetofóbiával foglalkozó weboldal elérhetõ az interneten.

Tériszony _________________________________________

A tériszony vagy akrofóbia szintén a nagyon gyakori fóbiák közé tartozik.

Gyakran keveredik más fóbiákkal, például a repüléstõl való félelemmel, a lift-
fóbiával vagy a félelemmel a magasba ívelõ hidakon. A leggyakrabban abban
nyilvánul meg, hogy félsz az épületek magas emeletein. A tériszonyt idõnként
összekeverik a szédüléssel. A szédülés, az az érzés, hogy forog körülötted
a világ, általában valamilyen egészségügyi probléma következménye, és az
akrofóbiánál nagyon ritka. A magasság miatt gyakrabban jelentkezik a bi-
zonytalanság és az az érzés, hogy az egyensúlyérzet megbízhatatlanná válik.
Ilyenkor gyakran megkapaszkodsz valamiben, hogy tudd tartani magad, és ha
ez nem segít, pánikba eshetsz. Akiknek akrofóbiájuk van, kerüljék a magasban
végzendõ építkezési munkákat, és ne másszanak magas létrára. Ez az a fóbia,
ahol a pánik bizonyos körülmények között sajnos veszélyes zuhanáshoz
vezethet. Az akrofóbia súlyosan korlátozhatja az életedet, ha emiatt például
kerülnöd kell az olyan munkát, ahol nem kizárt, hogy magas emeleten kell
lenned, illetve ha meg kell látogatnod valakit egy kórház emeletén.

Okok
Az akrofóbia bizonyos fokig ösztönösen megvan az állatokban. Evolúciós
elõnye abban áll, hogy segít megelõzni a zuhanásokat. Az igazi tériszony
azonban jellemzõen tanult viselkedés, mely a magasságra adott normál,
adaptív reakció igen eltúlzott formája. Kialakulhat egy konkrét esés-zuhanás
következtében vagy egy olyan gyerekkori eset emléke miatt, amikor féltél,
hogy leesel valahonnan. Azok, akik egyensúlyproblémákkal küzdenek, haj-
lamosabbak lehetnek a tériszony kialakulására, az erre irányuló kutatások
eredményei azonban nem egyértelmûek.

Kezelés
A tériszony leküzdésének hatékony módja a kognitív viselkedésterápia.
Az akrofóbiásnak elõször pánikkontrollálási stratégiákat tanítanak (lásd
318 SzorongáSok éS fóbiák gyógyítáSának kézikönyve

a 6. fejezetet), majd ezt követõen végigmennek az egyre nagyobb magassá-

gokat képviselõ helyzetek fokozatos, progresszív expozíciós hierarchiáján.
Ez megoldható úgy, hogy egyre magasabb emeletekre mész fel egy épület-
ben, és kinézel az ablakokon, vagy akár egy-egy erkélyre is kimész. Amint
a többi fóbiánál, itt is sokat segíthet, ha az elsõ expozíciós gyakorlatokon
elkísér a segítõd. Az alábbiakban egy tériszony expozíciós hierarchia példáját
mutatom be:
1. Menj fel egy épület elsõ emeletére, és nézz ki egy ablakon tíz-hatvan
másodpercig. Ha szeretnéd, vidd magaddal a segítõdet.
2. Nézz ki egy elsõ emeleti ablakon kettõ-öt percig. Nézz egyenesen kifelé,
majd le. Ha szeretnéd, vidd magaddal a segítõdet.
3. Ismételd meg az 1. és 2. lépéseket egyedül, vagy úgy, hogy közben tele-
fonon eléred a segítõdet, és utána egyedül.
4. Menj fel egy épület második emeletére, és nézz ki egy ablakon tíz-hatvan
másodpercig. Vigyél valakit magaddal, ha szeretnél.
5. Ismételd meg a 4. lépést kettõ-öt percig. Nézz egyenesen kifelé, majd le.
6. Ismételd meg a 4. és 5. lépéseket úgy, hogy közben telefonon eléred
a segítõdet, majd utána egyedül.
7. Folytasd a folyamatot az 1–6. lépésekkel egy magas épület egyre fentebbi
emeletein. A harmadik emelettõl lifttel menj egyre feljebb.
8. Folytasd a haladást egyre feljebb kis eltérésekkel, amíg eléred az általad
kitûzött célt (ideális esetben a lakóhelyed környékén található legma-
gasabb épület legfelsõ emeletét).
9. Ha lehet, menj ki egy erkélyre vagy kilátóhelyre a célmagasságban (ha
gondolod, elõbb az alacsonyabb emeletek erkélyeivel próbálkozz).
10. Ismételgesd a 9. lépést hosszabb ideig, a korláthoz egyre közelebb lépve.

A virtuális expozíciót a tériszonyhoz is hatékonyan alkalmazzák. Ehhez

a magasban zajló jelenetek hierarchiáját egy különleges virtuális valóság
berendezés segítségével éled át. Azok a szakemberek, akik megengedhetik
maguknak ezt a felszerelést, jobban szeretik ezt a változatot, mert ezáltal
több embert tudnak kezelni, hatékonyabban és jobb idõbeosztással.

Állat- és rovarfóbiák ________________________________

Rengeteg olyan fóbiát ismerünk, amelyek adott állatokra vagy rovarokra

irányulnak. A félelmet kiválthatják kígyók, denevérek, egerek vagy pat-
kányok, kutyák, macskák, bizonyos madarak, békák, pókok, méhek vagy
csótányok, hogy csak néhány igen gyakori példát említsek. Ezek a fóbiások
nemcsak egy-egy adott állatot/rovart kerülnek, hanem olyan területeket is,
ahol meggyõzõdésük szerint találkozhatnak a rettegett teremtménnyel. A fé-
 tíz gyakori SpecifikuS fóBia 319

lelmetes állat/rovar jelenlétére utaló bizonyíték, például egy pókháló látványa,

a kutyaugatás vagy egy állatkert közelsége is elegendõ a félelem felkeltésére.
Néha az is pánikrohamot válthat ki, ha csak képen látod az adott állatot.
A gyerekkorban ezek közül a félelmek közül sok annyira gyakori, hogy
normálisnak tekintik. Csak akkor tekinthetõ igazi, erõteljes fóbiának, ha
jelentõsen megnehezíti az életedet, és/vagy jelentõs szenvedést okoz akár
gyerek-, akár felnõttkorban. Az állat- és rovarfóbiák általában gyakoribbak
a nõk, mint a férfiak esetében, különös tekintettel a kígyókra, egerekre,
pókokra és csótányokra.

Okok
Felmerült, hogy bizonyos állat- vagy rovarfóbiák, például a kígyóktól vagy
a nagyobb állatoktól való félelem minden emlõssel veleszületett, mert evo-
lúciós elõnyt jelent azzal, hogy a túlélést segíti. Sok esetben azonban a fóbia
oka fellelhetõ egy korábbi traumás élményben, például hogy megharapott
egy kutya, megkarmolt egy macska vagy megcsípett egy darázs. A gyerekek
a szüleiktõl is eltanulhatják az állatoktól/rovaroktól való félelmet. Egyszerûen
azáltal, hogy látja, amint az egyik szülõje kifejezi a félelmét egy egér vagy
pók láttán, a gyerekben is megalapozhatja az adott félelmet. Arra is volt
már példa, hogy egyszerûen egy horrorfilm megnézése is elég volt a fóbia
kialakulásához, amelyben egy adott állat vagy rovar szerepelt.

Kezelés
Az állat- és rovarfóbiák legyõzése egyenes irányú folyamat, és a rettegett
állattal való fokozatos expozíciót foglalja magában. Ahogyan a többi fóbia
expozíciójánál, itt is fel kell állítani egy az állattal kapcsolatos, fokozatosan
nehezedõ élményhierarchiát a fényképektõl a videókon át a végsõ élõ kap-
csolat felé haladva. Minden állat-/rovarfóbiára alkalmazható egy az alábbi
hierarchiához hasonló folyamat:
1. Rajzold le az adott állatot/rovart.
2. Nézegesd az állat fekete-fehér fényképeit.
3. Nézegesd az adott állat színes fényképeit.
4. Nézz meg egy videót az adott állatról.
5. Vegyél a kezedbe egy az állatot mintázó játékot.
6. Nézd meg az állatot messzirõl (ehhez ellátogathatsz egy kisállat-ke-
reskedésbe vagy az állatkertbe).
7. Fokozatosan menj egyre közelebb az állathoz.
8. Nézd meg, amint valaki hozzáér az állathoz, vagy kézbe veszi.
9. Érj hozzá vagy fogd a kezedbe a ketrecben/terráriumban lévõ állatot,
majd végül közvetlenül.
320 SzorongáSok éS fóbiák gyógyítáSának kézikönyve

Megjegyzés: Az utolsó két lépéshez lehet, hogy el kell menned egy kisállat-
kereskedésbe, nemzeti parkba vagy állatkertbe. Amikor az állatot nem lehet
megérinteni (például medve), a hierarchia legfelsõ foka a hosszan tartó, közeli
állatkerti megfigyelés lehet.
Mint minden expozíciós hierarchia esetében, a különbözõ lépések vég-
hezvitele itt is elkötelezettséget, kitartást és arra irányuló hajlandóságot kö-
vetel, hogy tûrd a szorongás különbözõ fokozatait. Ha a szorongás szélsõséges
méreteket ölt, hasznos lehet, ha veled van a segítõd, és végigkísér az expo-
zíció korai szakaszain. Bizonyos gyógyszerek, például egy béta-blokkoló
vagy benzodiazepin segíthet egy-egy különösen nagy kihívást jelentõ lépés
megtételében, a gyógyszerezést azonban végül el kell hagyni. A hierarchiát
olyan lépéssel érdemes elkezdeni, amely enyhe szorongást vált ki – azokat
a lépéseket, amelyek egyáltalán nem okoznak szorongást, inkább hagyd ki.
Ha szükségesnek érzed, többször ismételj el egy-egy lépést, amíg a szorongás
eléggé enyhül.
A hierarchián végighaladva azt is fontos végiggondolni, hogy mi az az
adott állatban vagy rovarban, amit különösen félelmetesnek találsz. A kutyák
esetében például az ugatás, a kinézet, a méret, a mozgása vagy fõleg a gon-
dolat az, hogy megtámadhat? Amint leszögezted, hogy mi az a specifikus
tulajdonság, ami az adott állatban a legjobban zavar, nagyon fontos, hogy
az expozíciós gyakorlatokkal haladva ezekre a jellemzõkre fókuszálj. Ha az
ismételt expozíció hatására enyhül a legzavaróbb jellemzõkkel kapcsolatos
kondicionálásod, nagyobb valószínûséggel számolhatsz le a fóbiáddal végleg.

Halálfélelem _______________________________________

A halálfélelem vagy más néven tanatofóbia számos jól megkülönböztethetõ

félelem némelyikét foglalhatja magában. Íme néhány a leggyakoribb típusok
közül:
±± félelem a nemléttõl, az élet örökkön-örökké tartó végétõl;

±± félelem az ismeretlentõl – attól, hogy nem tudni, mi történik a halál

után;
±± vallásos meggyõzõdéseken alapuló félelem egy negatív túlvilági

élettõl, például a pokoltól vagy tisztítótûztõl;

±± félelem a halálhoz kapcsolt betegségtõl, fájdalomtól és szenvedéstõl;

±± félelem egy szeretted halálától, akihez nagyon ragaszkodsz;

±± félelem attól, hogy mi történik a szeretteiddel, miután te meghalsz;

±± félelem a halott dolgoktól – például holttest – vagy a halálhoz kapcso-

lódó dolgoktól – például koporsó, ravatalozó és temetõk (erre a típusú

félelemre nekrofóbiaként is szoktak utalni).
 tíz gyakori SpecifikuS fóBia 321

Az alapvetõ félelem néha egyszerûen a kontrollvesztésre vonatkozik. A halál

az irányításodon kívül áll, de te megkísérelheted kordában tartani azzal,
hogy gyakran eljársz az orvoshoz és rituális egészségpraktikákat folytatsz
(ez esetben a halálfélelem és a hipochondria átfedi egymást).

Okok
A félelem oka attól függ, hogy melyik felsorolt félelem-elem a domináns.
Az egzisztencialista filozófia fenntartja, hogy a halálfélelem az emberi lét
velejárója, és mélyen legbelül minden emberi lény osztozik benne. Vannak,
akik odáig mennek, hogy kijelentik: minden félelem hátterében a halálféle-
lem (halál: állandó nemlét értelemben) húzódik meg alapfélelemként. Ez az
egzisztencialista nézõpont valamilyen mértékben mindenképpen igaz. Az
életünk során mindnyájunkat kapott már el a szorongás azzal kapcsolatban,
hogy végül meghalunk.
Más, halállal kapcsolatos félelmek a túlvilági büntetéssel és pokollal
kapcsolatos vallásos hittételek körül csoportosulnak. Azoknak a tanácsadók-
nak, akik kitalációnak tekintik ezeket a meggyõzõdéseket, érzékenyen kell
viszonyulniuk azokhoz a pácienseikhez, akik komolyan veszik õket.
A halálhoz kapcsolt fájdalomtól és szenvedéstõl való félelem eredhet
olyan traumás élménybõl, amikor tanúja voltál egy szeretted hosszú halál-
tusájának. Egy szeretted elveszítése gyakran a saját halálod miatti félelem-
hez, valamint a halálhoz köthetõ képektõl és tárgyaktól való félelemhez
vezethet.

Kezelés
A tanatofóbia kezelését természetesen az adott félelem specifikus jellege ha-
tározza meg. A nemléttõl való félelemmel végzett munkához szükség lehet
rá, hogy elmélyedj az élet értelmének filozófiai mélységeiben, és felismerd,
hogy a halált valószínûleg úgy lehet a legjobban kezelni, ha olyan jól éled
az életedet, amennyire csak tõled telik. Azt is fontos felismerni, hogy e
tekintetben senki sincs egyedül; a halállal mindenkinek foglalkoznia kell.
Vannak, akiknek jót tesz olyan mûvek olvasása, amelyek a tudat halál
utáni túlélésével kapcsolatos bizonyítékokkal foglalkoznak. A halálközeli
élmények kiterjedt irodalma és az arról szóló számos egyéni beszámoló, hogy
az emberek mit „láttak” az ilyen élmények során, sokak számára meggyõzõ
erejû bizonyítékot jelent arra nézve, hogy a halál nem jelenti a létezés végét.
Azon könyvek közül, amelyek a „másik oldal” látomásait mutatják be
olyan emberek beszámolói alapján, akiknek halálközeli élménye volt, az
alábbiakkal érdemes elkezdeni: Raymond Moody: Élet az élet után és Jeffrey
Long és Paul J. Perry: Evidence of the Afterlife.
322 SzorongáSok éS fóbiák gyógyítáSának kézikönyve

Egy szerettünk halála nehéz tapasztalás lehet, de tekinthetjük „spirituális

felszólításnak” a belsõ erõ és azon képességünk fejlesztésére, hogy akkor is
megálljunk a saját lábunkon, ha nincs velünk az, akit annyira szeretünk.
Vannak, akiket bátorít a hit, hogy a haláluk után újra találkozhatnak azokkal
a szeretteikkel, akik már „korábban eltávoztak” – ezt a lehetõséget a halál
utáni élménnyel foglalkozó irodalom világosan jelzi.
Végezetül, ha a félelmed akkor kezdõdött, amikor traumás élményt
okozott, hogy a tanúja voltál egy barátod vagy rokonod halálának, akkor
a traumás emlékek átdolgozásában segíthet a hipnoterápia vagy a szemmoz-
gásos deszenzitizálás és élményátstrukturálás. (A folyamattal kapcsolatban
további információt találsz az 1. fejezetben, a 48. oldalon.)

A teendõid összefoglalása ___________________________

1. Olvass utána annak a specifikus fóbiának a fejezetbõl, amelyikkel dol-

god van. Dolgozhatsz terapeutával vagy egy segítõ barátoddal a félelem
legyõzésére szolgáló részletes expozíciós terv kivitelezésében. A fejezet-
ben leírt összes fóbiával kapcsolatban számos informatív weboldalt,
tanácsot és különbözõ kezelési lehetõségeket találhatsz egy egyszerû
Google-kereséssel.
2. Ha a fejezetben leírt egyik fóbia sem gyötör, akkor is adhat új meglá-
tásokat az itt szereplõ fóbiák kezelésének leírása ahhoz, hogy hogyan
dolgozhatsz a saját fóbiá(i)ddal. A 7. fejezetben további információt találsz
azzal kapcsolatban, hogy hogyan nézhetsz szembe a fóbiáddal.