Le Fou

de
Bergerac

orcnibus
(Voir p. 7)
BERGERAC
(sens unique)
goon.
A ÉGL. NOTRE-
DAME
1 PI. des Carmes
2 Av. President Wilson
3 R. Neuve d'Argenson
4 PI. du Pont
5 R. Clairat
6 Pl. de la Madeleine
7 R. de Reims
8 — de la Madeleine
9 — du Temple
10 — du Marche
11 PI. du Marche
12 R. Cyrano
13 — Valette
14 Boul. Montaigne
15 Cours Alsace-Lorraine
1G Av. de Verdun
17 Boul. Victor Hugo
18 — Chanzy
19 PI. Gambetta
20 R. Ste-Catherine
21 Boul. Maine-de- Biran
22 R. Pont St-Jean
23 — Thiers
24 — Pro fess eu r Pozz l
25 — Junien Rabier
26 Boul. de Monbazillac
27 — des Marquets
28 R. de la Boetie
 ÖR ÜL T A KISVÁROSBAN

/, fejezel
A NYUGHATATLAN UTAS

Véletlen hogy
is álmodta, okozta az egészet,
útnak Kg у rend/^n
indul, nolia nappal korábban
az évnek Maigret
ebben a nem
sza
kában szokott elege lenni Párizsból, Március tele volt a tavasz
fűszereinek sejtelmével. A nap fényesen, élénken, szinte melegen
sütött.
Madame Máig rét két hétre Elzászba ment a húgához, aki szü
lés előtt állt.
Csakhogy ezen a keddi reggelen a detektívfelügyelő levelet
kapott egy régi jóbarátjától, aki két esztendővel előbb lépett ki a
Police Judiciaíre szolgálatából, hogy vidéken, Dordogne-ban tele
pedhessék le.
„S ne feledd el: számítok arra, hogy ha valamikor a kedvező
szél
tesz. erre
öreg ainasom
világtájra sodor,
aklcor néhány
boldog napot
igazán, házam érkezik,
ha vendég és töl
födele alatt sü-
röghet-foroghat körülötte ... Megkezdődött a lazachalászat. ..
A levél nyomtatott fejlécú papírra íródott:
LA RIBAUDlERE
PÁK VILLEFRANCHE-EN-DORDOONE
Maigret ábrándjai mégsem ebből a címből táplálkoztak. Mel
lette kis vidéki kastély körvonalai rajzolódtak ki, kétoldalt kerek
toronnyal.
Tizenkettőkor Madame Maigret hívta fel Elzászból, hogy a
gyermek valamikor az éjszaka folyamán várható.
— A z idő egészen nyárias — tette hozzá, — és a gyümölcs
fák virágoznak.
Igen, az egész puszta véletlen volt. Valamivel később Maigret
főnöke szobájában üldögélt.
— Igaz is. — mondotta az beszélgetés közben — valam ikor
leugorhatna Bordeaux-ba, hogy tisztázza azt a dolgot, amiről a
múltkor beszéltünk.
Nem volt valami fontos ügy, sürgős sem: azok közé tartozott,
amelyek a helyszínen pillanat alatt elintézhetek, de írásban csak
bonyodalmakat okoznak.

Bo rde
tesebb, au x. a. . térképen
hiszen Dordo gne.
semA esnek
képzettársítás mindennél termész e
messze egymástól.
Maigret a ragyogó napsugarat bámulta, azon az üveggolyón,
amelyet a Police Judiciaire főnöke papímyomóként használt.
— Nem rossz ötle t — mondta. — Pillanatn yilag semmi dolgom.
 t i OW UU . 4 .SIMh'NONl OII (Y |, T , \ M N V lltO M l\ \

Л nap kv'vő délután a Catv vl'Oi.sav n s/állt vonatta s egv sat ok«
illést krt4'M*tt magának ar. első osztályon.
K* megy Ytllofrnnohc-bn? kénhvto,
Tt\4St4k átszá lln i l.ib oum c-ban.
Úgy uultam, v';’ kitevőt Ion vonat.
Csak a hálókocsik.
Maigix't nőm gondolt rá többet. Átlapozott néhány újságot. majd
elballagott az étkezőbe, s kávéja mollott majdnem este tízig álmo
dozott.
Amikor visszatért a kocsiba, látta, hogy a függönyöket lehúz
ták. és csak a to m píto tt vi lá gítá s é g. A ké t ülésen idős ebb házas
pár nyújtózott végig.
A vonatkísérő haladt át a folyosón.
— Van-e szabad ágya?
— A z első osztá ly on nincs. De a másodikon, azt hiszem, lesz.
Ha ez nem zavarja . . .
— Egyáltalán nem.
Maigret levette táskáját a csomagtartóból és követte a mási
kat a hálókocsiig. Az minden ajtón bckukucskált, s végre talált
egy fülkét, ahol csak a felső ágy volt foglalt.
A függönyök itt is le voltak húzva és csak a kék fény égett.
— Csináljak világosságot?
— Köszönöm, ne.
Bent a levegő meleg volt és nyirkos. Valami halkan szisze
gett. mintha a fűtőtest csatlakozásai szivárognának. Hallatszott,
amint a felső ágy tulajdonosa forgolódik és nehezen szedi a Ideg
zetet.
A felügyelő leült az ágyra. Lassan levetette cipőjét, kabátját,
mellényét és leheveixxlett. Feje körül könnyű huzat lebegett. Nem
tudta kitalálni, honnét ered, mégis sikerült kivédenie úgy. hogy
kalapját folyvást az arcán egyensúlyozta.
Elaludt volna? Aligha. Mindenesetre szunyókált, talán egy órát,
talán kettőt, sőt még többet is. Akárhogyan is, öntudata sohasem
hagyta el teljesen.
Ebben a fél-öntudatban az uralkodó érzés a kényelmetlenség
volt. A hőség okozta volna? Vagy a huzat, amelynek végül is sike
rült a kalap mögé férkőznie?
Mindez elég kellemetlen volt. Valójában azonban a feje fölött
fekv ő utas nyug hatat lansága zava rta.
Egy pillanatig sem, még a pillanat töredékéig sem tudott csönd
ben
fölött maradni.
mindig megValah ány szor
reccsent m egmorozd
és csik gó ult, féliné
it valam i. tőrrel Maigret
A z illető feje
ezenfelül
rendetlenül szedte a lélegzeted, mintha láza volna.
Végre Maigret nem állta tovább. Felöltözött, cipőt húzott, ki
lépeti a folyosóra s fel-alá kezdett járkálni. Kint azonban túlságo
san hűvös volt.
Újra visszatért a fülkébe к lefeküdt úgy, ahogy volt. Most azon
ban elöntötte a meleg, s megint le kellett vetnie a kabátot és a
<l l* OIU4lú 4 NIMÜMO Nt OUtH.T Л K I4 VA H O SI IA N III

mellényt. A nyugtalan H/.unyókáláa megl^métlödA нтлкпч/л! követ

keztek kínzó benyomásokkal óm gondolatokkal tele, mintha vala
mim") lidércnyomás lett volna, jóllehet mégsem volt igazi lidérc
nyomás.
A z ille tő oda fönt vajon nem hajol t-c át az ágy peremén éa
nem kémlelt-о alá a sötétségbe, ahol Maigret heverészett? Nyilván
egy percig sem feküdt nyugton. Maigret viszont némán kinyújtó-
zott, akár egy hulla. A vacsorához elfogyasztott fél üveg bordói
után a megivott két konyak megfeküdte a gyomrát.
Lassan tciogetett az éjszaka. A vonat néha megállt. A peronon
hangok hallatszottak, léptek a folyosón, ajtócsapdosás. S minden
egyes alkalommal úgy tűnt, mintha soha nem akarnának újból el
indulni.
Sírt talán az az ember? Voltak pillanatok, amikor a lélegzete
sem hallatszott. Aztán szipogott egyet-egyet. Ilyenkor talán a má
sik oldalra fordult és kifújta az orrát.
Maigret búsan gondolt vissza az első osztályú fülkére. Miért
nem maradt ott az idősecske házaspár ellenére is? Könnyűszerrel
megkérhette volna bármelyiküket, hogy csináljon helyet.
Elszunnyadt, felriadt, elszunnyadt, újra felriadt, míg végre nem
tudta többé tartóztatni magát. Köhögött, a torkát köszörülte.
— Bocsánat, uram, de nem volna-e szíves esetleg nyugton ma
radni?
Miután ezt kimondta, kényelmetlenebbül érezte magát, mint
valaha, mert hangja a szándékoltnál nyersebben csengett. Végül is,
hátha rosszul v an az illető . . .
Nem jött felelet. Semmiféle válasz azonkívül, hogy odafönt
megszűnt a mozgolódás. Az a férfi most kétségbeejtően erőlködhe-
tik, hogy arasznyit se moccanjon. Aztán hirtelen az ötlött Maigret
eszébe, hogy hátha nem is férfi. És ha esetleg nő? Valójában egy
pillanatig sem látta odafönt azt a személyt, aki most kétségtelenül
mereven kinyújtózik és a mennyezetre mered.
A z e gy ív fokozódó meleg is rettenetes lehet ott fönt. Maigret
megkísérelte elzárni a fűtést, de a fogantyú megszorult. Három óra
volt. Sosem lesz vége az éjszakának? Megpró bálta ráncbaszodni
magát.
— Csakugyan aludnom kell.
De most már egyáltalán nem volt álmos. Valójában éppen any-
nyirn idegesnek érezte magát, mint útitársa. Feszülten figyelt.
— Na, tessék! Már megint kezdi!
Megpróbált nem odafigyelni. Szabályos légzésre kényszeritette
magát.
MostElszámolt
már nemszázig, majd
lehetett újrakezdte.
semmi kétség — az. a férfi sír. Maigret
végül is úgy döntött, hogy férfi nz. illető. Bizonyára olyasvalaki, aki
temetésen járt Párizsban, vagy ellenkezőleg: valami szegény ördög,
aki Párizsban dolgozik, s most hirtelen hazahívták szülővárosába.
Beteg az anyja, meg is halt talán. Vagy a feleségéről van szó. Maig-
Iwz S
ző <5
 i a OU(.KS М М» NON: O lU 'l.T Л KISVAUOSHAN

ivt bánta már, hwjv olyan nyersen szolt hozzá, Л vonalhoz kapcsolt
kvUonk\ 4'sitvu\ talán ко^чпъо is »4'jtózik valahol. Miért no?,,,
Aftán ott van KlrAs/km a sogotnője ,.. Hármelyik jvTctvn
életet adhat a harmadik gyeivktu'k,,, A harmadiknak.,. Hamm
gyermek négy ov alatt.,.
Maigívt elaludt,
A vonat megállt, aztán megindult ,.. Pokoli dübörgéssel vas
hídon vágtatott at. Maigret szeme felpattant.
Rögtön a fölső Agyról lológó lábat pillantott meg, Foktőből né
mán figyelte. A férfi ülóhely zotben előivhajolt és cipőjét fűzte.
NyilvAn roppantul vigyázott, hogy no tegyen hirtolon mozdulatot.
Maigret a félhomály ellenére is észrevette. hogy lakkcipőt visel.
Hozzá ellenben gyapjú harisnyát, amilyent rendszerint kézzel kötnek.
A férfi abbahagyta tevékenységet. Hallgatózott? Észrevette a
változást Maigret lélegzésében?
Mnigrct újból számolni kezdett. De most sző sem lehetett elal-
vásról. Megbabonázta a kéz, amely óvatosan ismét hozzálátott, hogy
a cipót befűzze. Látszott, hogy ívszkot. Tulajdonképpen annyira re
megett, hogy a férfi négyszer is nekilátott, amíg sikerült a csomót
megbogoznia.
Kis állomáson robogtak át. A függönyökön tűi elmosódott fé
nyek villantak tova.
Az idegen lába a kis létra után tapogatott. Indult is már lefelé.
Micsoda óvatosság! Szinte már nevetséges. Minden mozdulata kari
katúraként hatott. Ennyire tartana Maigret-tól? Hogy majd feléb
reszti, és ismét lehordják?
Az illető centiméterről centiméterre lassan nyitotta ki az ajtót,
majd kisurrant és végigsietett a folyosón. Vagy elfeledte becsukni
az ajtót, vagy pedig okosabbnak vélte úgy hagyni.
Ismét a véletlen! Ha nincs az a nyitott ajtó, Maigret megköny-
nyebbülton sóhajt, a másik oldalára fordul és végre elalszik. így
azonban fel kellett kelnie, hogy becsukja.
Közben pedig kipillantott.
Az eredmény meglepő volt. Pillanat alatt talpon termett. Ép
pen annyi ideje volt, hogy kabátját magára kapja. Mellénye eszébe
sem jutott.
Látta, amint a folyosó végén a férfi kinyitja az ajtót cs a külső
lépcsőre teszi a lábát, mintha ugrásra készülődnék. S ez nem is le
hetett véletlen: a vonat lassított. Erdőn haladtak át. Fent a felhő
kön a láthatatlan hold fénye tükrözött. Működésbe léptek a fékek.
Egy-két perccel előbb óránként hatvan kilométerrel mentek. A se
besség harmincra, talán még kevesebbre csökkent. És a férfi egy
szerre eltűnt.
Jó messze ellökte magát a vonattól és legurult a töltésen. Maig
ret nem gondolta meg, hogy mire készül. Csak az ajtó felé rohant
és leugrott utána.
U lO lU U S SI MI' NON i OIUM T A K I h V A u o h UAN ИЛ

О In tvÜN/Ükkcntu vA^Anyon Ал leguru lt л iitlU4*«,n UvikfonctA

vételi ецун/ег, HAtA/er — ку*/« sot\ hArom l/bcn túlélőit mcgpt-
honi volna a tüllA?» alJAn,
Л vonal lovAbl) robogott, ,n a mozdony vörOn fénye elenyészett,
a lávollvm.
Maigret üwt/esmlte magát. Л/ ugrás kissé megviselte, cl*» min
den ficam vagy tiltva nélkül megúszta. Л nm.-ak гочч.-obhul eshetett,
moll lassan, kínlódva csupán most kezdett talpra kecmevegnt!
A hely/г 1 ostoba volt. Л felügyelő bűnbánóan gondolt лил, va
jon ml késztette kiugrania a/ éjszakába, s hagynia, hogy táskája és
mellénye fejezze 1ч* az utat Villefranche-en-Dordogne-ig. Arról ép
penséggel halvány sejtelme sem volt, hogy hol lehet.
Csak a vasúti töltést látta, majd fákat r. köztük egy helyen az
országút halványan derengő sávját.
Miért nem mozdul az az ember? Éppen csak íelterdepolt. Meg
sebesült esetleg? Vagy meglátta volna Muigret-t?
— Hé! lá-bas! — kiáltotta oda és revolvere vitán tapogatott.
Do alighogy megragadta, fény csapott a szemébe. Mielőtt akár
a csattanást hallotta volna, ütést érzett a vállában.
Egy pillanat alatt zajlott le az egész. Az illető most már tal
pon volt, szaladt is. Maigret látta, mint rohan át az út sávján és
tűnik el mögötte a sötétben.
A felüg yelő elkáro mkodta magát. Szeméb e nedvesség tolult,
nem a fájdalom, hanem a bosszúság miatt. Minden annyira hirtelen
történt. Kijátszottak, túljártak az eszén, és most aztán kutyaszorí
tóba került.
Elejtette a revolverét. Lehajolt, hogy megkeresse. Ismét károm
kodott egyet, annyira sajgott a válla.
Tulajdonképpen nem is fá jt Inkább a minden érlökésre ki-ki-
buggyanó, bőven ömlő vért érezte kiállhatatlannak.

mert.Tanácstalanul álldogált.
Azzal sem törődött már,Nem
hogyhogy futni,a de
felvegye még mozdulni
revolverét. Halán sem
tékát kiverte az izzadság, s nehezen nyelt Vállához emelte kezét
és ahogy várta is, vértől lett ragadós. Kitapogatta a seb pontos he
lyét s rászorította kezét, hogy megállítsa a vérzést
Ebben a félig kábult állapotban is megfigyelte, hogy a vonat
némi távolságban, talán egy-két kilométerrel odébb megállt. Feszül
ten figyelte, mikor indul újból, de úgy látszott, mintha soha nem
akarna.
Mit bánja, hogy indul-e, vagy sem? Mégsem tehetett róla —
azt szerette volna, hogy induljon. Az üres csönd kínosan terjengett
körülötte.
Végre! Hálistcnnek! Újra megkezdődött a pöfögés, a zakatolás.
Megfordult és megpillantotta a fák csúcsa mögött tovamozgó hal
ván v vörös izzást.
V

Aztán semmi. Ismét a csönd. És csupán Maigret. Ott álldogált

egyesegyedül bal kezével a jobb vállán. Igen, a jobb vállán sebe-
 GEORGES SIMENON: ÖRÜLT Л KISVÁROSBAN

sült meg. Mozgatni próbálta a karját, de az túlságosan nehéz volt,

néhány centiméterre tudta csak megemelni.
A z erd ő fe lő l sem mi hang. H allótávolságon kívül j ár- e már az
az ember? Vagy a bokrok között kushad? Esetleg arra vár, hogy vé
gezzen Maigret-vel, mihelyt kilép az útra?
— Ó, te h ü ly e !. . . T e h ü ly e !. . . — szidta magát végső remény
telenségében. Ugyan mi a csoda késztette arra, hogy eszébe jusson
kiugrani a vonatból? Vagy miért nem gondolta meg?... Leduc ba
rátja hajnalban várni fogja az állomáson. Villásreggelire lazac lesz..,
Megindult. Lábát nehezen emelte. Minden méternél megtor
pant , m ajd ism ét boto rká lni k ezd ett. A z út felé, a fehér út-sáv felé
igyekezett. Ez volt az egyetlen lehetséges cél. Amikor elérte, nyá-
riasan porosnak találta.
A sebből eg yr e s ziv ár go tt a vér . Ne m annyi ra, mi nt az elején,
hiszen egész idő alatt teljes erejéből szorította. Amint a vér meg
alvadt, tenyere egyre ragadósabbá vált.
Senki sem hitte volna, hogy pályafutása alatt már háromszor
is megsebesült. De szívesebben elviselt volna bármi igazi fájdal
mat, mintsem,csak
gát, mintha hogykerekes
vérét lássa így elszivárogni.
hordágyon vinnék a Rosszul
műtő felé.érezte ma
Végül is roppant ostoba ügy ez. Itt halni meg teljesen egye
dül az éjszaka kellős közepén valami poros úton! Anélkül, hogy
sejtené, merre is van! Miközben Villefranche-en-Dordogne-ban egy
útitáska és mellény képviseli őt!
Vajon az az ember ott bujkál-e a cserjésben? Sebaj! Hadd
lőjön csak! Maigret előregömyedve, szédelgő fejjel törtetett tovább.
Útjelző kőig érkezett, de azt nagyrészt homály takarta. A hold fé
nyénél mindössze annyit betűrótt ki rajta, hogy 3,5 km.
Mi lehet a három és fél kilométernél? Milyen város? Vagy ta
lán falu? Arrafelé tart-e, ahol a vonat megállt? Nem tudta volna
megmondani. Mindössze annyit látott, hogy abban az irányban az
égbolt némileg haloványabb. Egyszóval nemsokára ott támad majd
a haj nal. N yilv án ke let fe lé tar t teh át — noha ett ől s emm ivel sem
lett okosabb. Valamerre elöl tehén bődült el.
Ú g y látszi k, útitársa sem tartó zko do tt a közelben. Vagy h a
igen, lemondott arról, hogy végezzen vele. Maigret úgy vélte, hogy
bírja még néhány percig. Eltökélte, hogy ezt az időt a lehető leg
jobban kihasználja. M in t a lépést tartan i ig yekvő elcsigázott ka
tona, tovább t örtetet t. Bal , jo b b !. .. Bal, jo b b !. .. Lép ése it szám
lálta, hogy ne kelljen gondolkoznia.
A tehén bizo ny ára v alam i tany áho z tartozik, é s n gazdaember
korán kel. Remény van hát, hogy belebotlik valakibe.
Az inge csuromvíz volt. A vér övszíja alatt egyenesen a csí
pőjére csöp ögö tt, s tiszt án ére zte a combján is . . .
Fény-e az ott a fák közt? Vagy máris lázálmokat lát?...
— Ha egy lit er vért v e s z íte k . . . — gondolta.
Igen, az ott fény. Csakhogy felszántott földdarabon kellőit át-
GEORGES SIMENON: ÖRÜLT Л KISVÁROSBAN 83

hatolnia, ha cl akarta érni. Nehéz volt rajta a járás. Szinte nem

is bírta. Traktorba ütközött, amelyet a másnapi munkára hagy
tak ott...
— H a lló !. . . Van valaki itt? . . . Gyors an!. . .
Ebben a „gyorsan“-ban kétségbeesés csendült. A traktorhoz
támaszkodott... Megingott... A földre csuszamlott... Ajtó nyílá
sát hallotta, másféle fényt pillantott meg — egy lámpásét... Va
laki most magasba emeli ...
— G yorsan!. . .
Egy férfi közeledett. Vajon el tudja-e állítani a vérzést? De ta
lán eszébe sem jut majd! Maigret kezének szorítása gyöngült. Bal
karja ernyedten csüngött oldaláról, akár a jobb.
— Egy-kettő . . . egy-kettő . . .
A sebből minden érlökésre buzgo tt a vér.
Kavargó képek s köztük az eszméletlenség üresjáratai vették
körül. Zavaros képzetek kínozták, amelyok a lázálom nyomasztó
jellegével bírtak.
Ütemes mozg ás . . . lódobogás . . . szalma a fe je ala tt. .. elsu
hanó fák...
Mindezt legalább meg lehetett érteni. Szalmán feküdt egy sze
kérben. Világos nappal volt és ők lassan hajtottak előre a platá
nokkal szegélyezett országúton.
Maigret nyitott szemmel, csöndesen hevert. Látómezejében meg
megjelent egy férfi és ostorát lóbálva ballagott előtte.
Újból a lidércálmok... Nem is tudta jól szemügyre venni azt
az embert a vonaton. Egészen tisztán csak a reszketeg kezet, a
lakkcipőt és a vastag szürke harisnyát látta. És ezt is csak a fülke
félhomályában. Az illetőből minden egyéb csupán tétova körvonal.
És mégis...
földműves Nem volna
forgolódott tehetett
ott róla. de ágyban.
a felső úgy érezte, mintha arcát,
Napbarnított ez a
ahogyan látja, ráncok barázdálják. Hosszú őszes bajusza, sűrű szem
öldöke van. A világoskék szem egyenesen előre néz, anélkül, hogy
egyszer is rápillantana.
Hol lehetnek? . .. Vajon merre tartanak? ...
A felügyelő megemelte a kezét s úgy érezte, mintha valami
különös dolog szorítaná a mellét. Persze! A kötés... Aztán egyik
gondolata keresztezte a másikat, és minden összezavarodott. Nap
sugár szökkent az. arcára és hunyorogni kényszerítette.
* Egyszer re házak jelente k meg. Fehér falú házak. Széles utca
fürdött a ragyogó fényben... Lépések a szekér mögött. Emberek
jönnek utá na... H angok... De csupa zagy vaság minden s z ó ...
Fájt. A szekér fájdalmasan zöty ögött a köveken ...
A zötyögés megszűnt. Lebegés következett, ringatózás valami
puhán, aztán szokatlan simaságé tovaslklás.
Hordágyon gördítették tova. Fehér köjvnyes férfi haladt előtte.
Ajtó k csukódtak. Elhalt, a sok z a j... Valaki sietv e közeledett.
— Azonnal a műtőbe vele.
CG GEORGES S1MENON: Ö R Ü LT Л KISVÁROSBAN

Maigret fejét sem fordította шта. Nem is gondolkozott. Csak

hevert és nézte a szeme előtt lezajló dolgokat.
Most ismét a szabadban voltak és kerten haladtak át. Fehér
téglából készült igen tiszta épületek következtek. Pádon üldögéld,
egyforma szürkébe öltözött emberek. Egyikük-másikuk fején pólya,
vagy a karjuk van kötésben... Ápolónővérek járkáltak ide-oda.
Most már gondolkodott, vagy legalábbis megkísérelte. Egy sző
után tapog atózott, am ely m ind eg y re kisik lott a fogásából. Megvan:
kórház!
Hol van a földműves, aki annyira hasonlít ahhoz a férfihez a
vo na ton ?... H é !. .. Átkozo tt ny ilallása!. . , Most lépcsőn viszik
föl...
Mikor Maigret ismét magához tért, egy férfit pillantott meg,
aki kezét mosta és komolyan figyelte őt.
Szin te megh ök ken t tőle. Rövi d kecskeszakáll a vo lt és sűrű
szemöldöke. A föld m űv es he z ha sonlított. Lehet. D e lehet, hogy nem.
Mindenesetre olyan volt, mint az az ember a vonaton.
Maigret kinyitotta a száját, de hang nem jött ki rajta. A kecs
keszakállas férfi nyugodtan rendelkezett:
— A hármasban hely ezzék e l __ Jó lesz elkülöníteni, tekintet
tel a rendőrségre.
— Micsoda? Tekin te tt el a rendőrségre? M it beszél ez a fickó?
Fehérbe öltözött emberek gördítették ki. Vissza a kerten át.
Micsoda nap. Azelőtt soha nem látott ilyen napot. Fényesen, dia
dalmasan ragyog be minden szögletet.
Á gy ba fektették. A falak fehéren világí tottak. Maj dnem olyan
meleg vo lt it t, mint a vona tba n . . .
— A fe lü gyelő tudni ó h a jtja . . . — mondta valahol eg y hang.
A felügyelő? Ez nyilván őt jelenti... Csakhogy 6 semmit sem
kérdezett... Micsoda ostobaság mindez! Különösen ez a dolog a
földművessel, aki az orvoshoz hasonlít, aki viszont a vonatbeli fér
fihez hasonlít...
Szakálla vagy bajusza volt-e annak az embernek a vonatban?
Vagy sem ez, sem az? Sűrűn nőtt-e a szemöldöke?
— Feszítse szét a szájá t. . . Jól van . . . Ez majd segít.
A z orvos mondt a ezt, s leöntött a to rkán v a la m it. .. Per sze!
Hogy végezzen vele. Hogy megmérgezze!...
Amikor Maigret magához tért, estére járt az idő. Az ágya mel
lett őrködő nővér az ajtóhoz lépett. Kint a folyosón öt férfi vára
kozott. A bergeraci ügyész, a vizsgálóbíró és a törvényszéki jegyző,
egy rendőrfelügyelő, és a rendőrorvos.
— Most bejöhetnek, de a doktor úr vélemén ye szerint nem
szabad kifárasztaniok. A tekintetéből ítélve, egyáltalán nem lepne
meg, ha őrült volna.
Az öt férfi bólintott és egyik a másikra pillantott.
GEORGES SIMENON: ÖRÜLT Л KISVÁROSIJÁN ВТ

II. fejezet

ОТ CSALÓDOTT EMBER
Olyan volt, mint valami rosszul előadott melodráma. A nővér
még egy és
solygott végső pillantást
kiment. vetettannyit
A mosoly Maigret-re, majd az öt férfire mo
jelentett:
— Átadom önöknek.
Az öt férfi birtokába vette a szobát. Ahányon voltak, mind mo
solyogtak, mind a maga sajátos módján. De valamennyi mosoly
egyformán fenyege tőnek látszot t — mintha cs ak különleges célza t-
zal kénys zeri tették volna magukra. Azt lehetett voln a hinni, hogy
valami gonosz tréfa elkövetésére beszéltek össze.
— Csak ön után, ügyész ú r !. . .
Az ügyész igen alacsony, kefe-hajzatú férfiú volt. Arcán ádáz
kifejezés honolt, am elyet mint a hivatásához illőt kétségtelenül
készakarattal öltött magára. Nem kevesebb gonddal elsajátított pil
lantása hideg volt és megvető.
Ellépett az ágy mellett, csupán egyszer nézett Maigret-re, majd
nem messze az ablaktól megállt háttal a falnak. Ott várt kalappal
a kezében mereven.
A vizsgálóbíró következett. Ezúttal a Maigret-re vetett pillan
tást kétségtelen fitym áló mo soly kísér te. Az tán a jeg yz ő . . . Most
már hármasban álltak egy sorban háttal a falnak. Utoljára a rend
őrorvos csatlakozott hozzájuk negyediknek. Mintha díszszemlére so
rakoztak volna fel.
Csupán a dülledt szemű rendőrfelügyelőt hagyták egymagára,
akinek ebben a rosszul játszott melodrámában, úgy látszik, a jók
megmentője szerepét kellett alakítania.
Egy pillantást vetett a többiekre, majd az ágyhoz lépett s ke
zét lassan a Maigret bekötözött vállára helyezte.
— Elkaptuk ezúttal, ugye?
Ennek roppant mulatságosnak kellett volna lennie, Maigret
azonban el sem mosolyodott. Ellenkezőleg, gondterhelten ráncolta
össze homlokát.
Mert aggódott, saját maga miatt aggódott. A választóvonal
álom és valóság között, amúgy is eléggé bizonytalan volt, s aho
gyan ez az öt ember viselkedett, minden pillanatban egyre bizony
talanabbá vált.
A rendőrfelügyelő látszólag nagyon talpraesettnek képzelte
magát.
— Csak annyit m ondok. . . nem bánom, hogy végre megnéz
hetem a fizimiskáját!
És azok négyen ott a falnál, akik csak szótlanul a szemüket
meresztik...
Maigret meglepetten hallotta, hogy mélyet sóhajt. Kihúzta bal
karját a takaró alól és azt nézte.
 63 GEORGES SIMENON: ÖRÜLT Л KISVÁROSBAN

— Tegnap este kit üldözött? Valam i nőt? Fiatal lányt?

Ennél a pont nál M aigre t m egre ndü lt — megrendült a nnak a
töméntelen szóbeszédnek a gondolatára, amely a dolgok helyes
irányba tereléséhez lesz szükséges. Szörnyű volt elképzelni. Álmos
volt. Egész teste sajgott.
— Jobb len n e . . . — kezdte lankadt kézmozdulattal.
Amazok nem látszottak megérteni. Ezért elhaló hangon meg
ismételte:
— Jobb lenne . . . holnap . . .
Lehunyta a szemét, a egy másodperc alatt minden összezava
rodott, A négy ember a falnál egyetlenegy személlyé olvadt... 0
volt a földműves, aki az orvoshoz hasonlít... aki a földműveshez
hasonlít,,. aki a vonatban látott férfihez hasonlít.
★
Másnap reggel az ágyban ült, vagyis inkáid) néhány külön
párna segítségével fel volt támogatva. Ebből a helyzetből figyelte
a nővért, amint takarítás közben a napfényben szöszmötöl.
Magas, izmos, feltűnően szőke, csinos lány volt. A mindegyre
Maigrct felé vetett pillantása kihívóan és ugyanakkor idegesen vil
lant meg.
— Mondja csak! U gye öten látogattak meg engem tegnap?
— Maga nagyon jó l tu dja — fe le lt e az rátartian.
— H e ly e s . . . És mon dja csak, m it akartak?
— Utasításom van, hogy ne beszéljek önnel. S jobb, ha fig yel
meztetem, hogy minden szavát jelentem.
Maigret sokkal jobban érezte magát. Tulajdonképpen elég jól
volt ahhoz, hogy a helyzetből finom kedvtelést merítsen, mintha
valaki akkor is élvezi álma folytatását, amikor tudja, hogy valójá
ban már vége.
A nap úgy ragyo gott, min t a mes éskönyv ekben. Valahol künt-
ről vonuló lovasság zajai hallatszottak, majd hirtelen diadalmasan
harsant fel a kürt.
Ebben a pillanatban a nővér az ágy közelébe lépett. Maigret
magára akarta vonni a figyelmét és meghúzta a ruháját.
A nővé r meg pördült é s éles visítással kisz aladt.
Már dél körül járt, amikor a homály oszladozni kezdett. A se
bész éppen szorgosan kötözte, amikor vadonatúj szalmakalapjával
és égkék nyakkendőjével megérkezett a rendőrfelügyelő.
— Nem is jutott eszébe, ugye, hogy a tárcámba nézzen? —
kérdezte nyájasan Maigret.
— Tudhatja, hog y nincs tárcája.
Talán akkor veszítette el, am ik or legurult a töltésen.
— Helyes. Telefonáljon a Police Ju dic ia ir e-re. . . Ott meg
mondják, hogy Ma igret csop ortfelüg yelő vag yok . Még hamarább
megtudja, ha felhívja egykori kartársamat, Leduc urat, aki Vilié-
GEORGES SIMENON: ÖRÜLT A KISVÁROSBAN 89

franc he-ban la k ik . . . De mindenekelőtt, az ég szerelméért, árulja ei,

hol vagyok?
Л másik csak nehezen győzette meg magát. Olykor fölényesen
mosolygott, s meg-meglökte az orvost.
A gyanú utolsó foszlánya csupán akkor oszlott szét, amikor
Lcduc öreg Fordján berobogott. Akkor aztán igém sokak csalódá
sára el kellett ismerni, hogy Maigret valóban Maigret és nem, ami-
nek képzelték — a borgeraci elmeháborcxlott.
★

Lí*duc piro*ipozsgás arcszíne a szabad ég alatt kényelmes éle

tet folyta tó emberre vallott. Mióta kilépett a P olice Judicial re szol
gálatából, rászokott a táj lé кpipára is. Annak criercazл yc f a-szára lát
szott ki a zsebéből.
— A történet dióhéjban a következő. Mindent. hallottam vele
kapcsolatban, mert amúgy szombatonként beszaladok a városba és
felhasználom az alkalmat, hogy néha jót ebédeljek az Hótel d'Ang-
letcrre- ben . .. bukkantak.
női holttestre Szóval úgyMeg
egyfőjhónapja lehet,
tót iák. De hogyminden.
ez nem az országúton
Miután
meggyilkolták, szadista módra még egy hosszú tűt is döftek a
szívébe.
— K i volt az áldozat?
— Leontine Moreau. A Moulin-Neuf nevű tanyán lakott. Nem
rabolták ki.
— És nem is .. .?
— Nem, nem nyúltak hozzá, noha csinos külsejű harminc éves
nő v o lt . . . A gyilkosság este felé történt. Éppen a sógornőjééktől
indult haza... Ez volt az első eset.
— Kettő volt?

hat —évesKettő
lánya,és aki
f é l .kerékpározni
. . A második áldozat
ment. az állomásfőnök
Ugyanilyen állapotbantizen
ta
láltak rá.
—- Éjszaka?
— Csak reggel, de már előző este meggyilkolták. .. Végül az
tán itt van az Hótel d’Angleterre egyik szobalánya. Bátyját akarta
meglátogatni, aki útjavító munkás és négy-öi kilométerrel odébb
dolgozik. Gyalogszerrel merit. Valaki hirtelen megragadta hátulról
és a földre rántotta... Csakhogy izmos lány lévén, elkapta a kezét
és csuklójába harapott... Az illető elkáromkodta magát és kám
forrá vált. A lány csak hátulról látta, amint berohant a cserjésbe.
— Ez az egész?
-— Mostanáig. De az emberek meg vannak győződve, hogy őrült
kóborol az erdőkben. Nem hiszik, hogy idevalósi lenne. Amikor
híre terjedt, hogy rád lőttek, mindenki téged vélt a gyilkosnak.
Ismét űzőbe vettél valakit, de most emberedre akadtál.
Leduc ünnepélyesen beszélt. Mintha egyáltalán nem is látni a
dolog nevetséges oldalát.
 — És ami a fő — fo ly tatt a — ezt a m eggyőződést nem is akar
ják fela dni!
— K i vezeti a nyom ozá st?
— Л hely i hatóságok.
— Ha nincs ellenedre, akkor most alu dni fogo k.
Roppant gyönge volt s kimeríthetetlen szunyókálási tartalékok
kal rendelkezett. Igazából nem is aludni akart, hanem szondercgnl
csukott szemmel, fél-öntudatlanul heverészni. Legjobban azt sze
rette , ha f e jé t a z a blak fe lé fo rd ítja , és a nap átsüt a szeme héj én.
Ké pze lete most h árom sz ere plő ve l is ját szadozhatott — meg-
hányta-vetetle lépéseiket, mint a gyermek, amikor színes ólom
katonáit gyakorlatoztatja.
Л harminc éves nő a Moulin-Neuf tanyáról... Az állomásfőnök
lánya... A szállodai szobalány.
Jól em lé kezett az erdőre, s a magais söté t fá k közt az út fehér
sávjára. Azt is el tudta képzelni, mint hever az áldozat a porban,
miközben gyilkosa hosszú tűt szúr a szívébe.
Képtelen látomás volt. Annál is inkább az, mert ebben n ma
kulátlan kórházi különszobában támadt, ahol az utca békés zajait

is világosan
igyekszik lehetett
valaki hallani.
közvetlen Megfigyelte,
az ablak teljes tíz a perce,
alatt beindítani mint
kocsiját. A
sebész sima járású hatalmas kocsin érkezik, amelyet maga vezet.
De nyolc is elmúlt, amikor Maigret láthatta őt.
— K om oly a dolog?
— A gyógyulá s id őt vesz ig énybe. K é t hétig ágyb an kell tar
tanunk.
— Á tvih etn én ek-e e g y szállodába?
— Itt nincs része elé g kényele m ben? . . . De ha van, aki á p o lja .. „
— Idehallgasson, dokto r úr! M agunk között szólva, m it gondol
ön erről a bergeraci Elmeháborodottról?
Az orvos oly sokáig állott gondolataiba mélyedten, hogy Maig
ret ismét megkérdezte:
— A z t hiszi-e, m in t a közvéle m ény, hogy vala m i eszelős buj
kál az erdőn?
— Nem hinném.
Persze, hogy nem. Töprengései közepette Maigret elméjében
több hasonló esetet felidézett. Egynémelyikben maga is eljárt.
— Nem voln a-e valószerű bb oly asvala kir e gondolni, aki a köz
napi életben éppen úgy viselkedik, mint ön vagy én?
— Minden bizonnyal — fe le lt e az orvo s.

letre — Szóva
méltó l alighanem
foglalkozást bergeraci lakos és esetleg vala m i tiszte
Ls űz?
A sebész különös tétova pillantást vetett rá. Mintha valami
foglalkoztatná a gondolatait.
— Van va lami elképzelése? — fo ly ta tta M aig ret és élesen fi
gyelte.
GEORGES SIMENON: ÖRÜLT Л KISVÁROSBAN 91

— Több is egyszerre. Mohón mélyedok el bennük, aztán b o s 

szankodva söprőm fölre valamennyit... De csak, hogy megint elő
szedjem őket. Ha föl reteszünk minden e lőítéletet, elmebeli rend
ellenességre gyakorlatikig bérki gyanús lehet.
Maigret olncvettc magét.
— Leg jobb volna tehát, ha a polgármestertől lefelé az egész
várost m eg
mélyzetét is.figy elé s alá helyezné k. £s persze a kórház egész sze
A z orvos azonban e l sem mosolyod ott.
— Kérem , ne mozogjon eg y pillanatig — szólt, miközben a
sebet valam i fino m műs zerre l tapogatta. — Sokkal szörnyűbb ez,
mintsem gondolná!
— Hány lakosa van Bergeracnak?
— T iz en h a tezer.. . De meggyőződésem szerint minden arra
vall, hogy az illető magasabb társadalmi rétegekhez tartozik...
Még a ...
— Ú gy van ! A t ű . . . — mondta Maigret, és a fájdalom eltör*
zította az arcát.
— M ire gondol?
— M in degyik esetben pontosan a szívbe talált — nem gon
dolja, hogy ez bizonyos bonctani ismereteket tételez fel?
Az orvos nem felelt. Amíg a sebet újra nem kötözte, több szó
nem is esett. Arca gondterheltnek látszott. Végre egy sóhajjal föl
egyenesedett.
— Jobban érezné magát a szállodában?
— Jobban. Feleségem eljön és gondomat viseli.
— Utánanéz a gyilkosságoknak is?
— De még mennyire!
★
Az eső mindent elrontott volna. De több mint két hete egyet
len csöpp sem esett.
Maigret kényelmesen berendezkedett az Hőtel d'Angleterre leg
jobb elsőem eleti szobájában. A gyát az ablak alá taszították, s fekvő
helyéről lenézhetett a Place du Marché-ra és figyelhette, amint a
nap rendre minden házsort váltakozva megvilágít, majd árnyék
ban hagv.
Madame Maigret tudomásul vette a helyzetet, mint ahogyan
csodálkozás vagy kapkodás nélkül mindent tudomásul szokott venni.
Egy órával
rendezte a megérkezése után a
helyiséget. Eltűnt saját elgondolása
személytelen szerint szob3,
szállodai már áthe
is
lyében végérvényesen megjelent az övé.
Két nappal azelőtt személyisége éppen ilyen nyugodtan érvé
nyesült elzászi húga betegágya mellett.
— Remek egy leán yka! Bárcsak láthatnád! Négy és fél kiló:
magam mértem meg.
02 GEORGES SIMENO.V: ÖRCGT А КМУЛОДВЛ.Ч

Félrevonta az orvost.
— M it ehetik a férje m , dokto r úr? Vala m i jé erőt tyúkhúv
levest?... Egy dolgot kell neki megtiltani: a pípázást, Olyan biz
tosan követelni fogja, mielőtt még a nap lenyugszik, ahogy én itt
állok... És a sörtől is el kell tiltania...
A tapé ta valam i csodál atos v örös -zöld színkeverék v olt. Vér
vörös és kegyetlenül zöld csíkjai szinte sustorogtak a napfényben.
A szörnyen silány szállodai bútorzat festett fenyőfából készült.
Egy darabja sem állott biztosan a négy lábán. Az óriási szobában
két ágy vo lt. A kétszáz éve s kan dalló el őt t olcsó fűt őtest szerény
kedett.
— Csak azt szeretném tudn i, m i v itt rá. hogy ilyesmibe ártsd
magad. Kép zeld el, ha a ke rek ek alá es el! . . . Egyébként h add csi
nálok neked egy citromkrémet. Remélem, nincs kifogásod, ha igénybe
veszem a konyhát.
Maigret fél-öntucatlan álmodozásai most megritkultak. Gon
dolatai a szemhéján átvilágító napfény ellenére is többé-kevésbé
logikussá aváltak.
lalkozott Mindazonáltal
képzelete-szülte folytatta a bábjátékot s tovább fog
személyekkel.
— A z első á ld o za t. . . a nó a M ou lin -N eu f ta n yáról. . . Mit is
mondtak róla?... Gazdálkodó fiához ment feleségül és együtt lak
tak a családdal. Az asszony nem nagyon értette meg magát az
anyóssal, aki azt vetette a szemére, hogy túl sokat ad magára és
selyem fe hérn eműt vise l — m ég fejés köz ben is .
Ezen el lehet indulni. Maigret türelmesen dolgozott. Képzelete
oly szeretettel fejtegette az arcképet, mint bármelyik festő ecsetje.
Vonzó, telt, tisztára mosdott fiatal nőt látott maga előtt, aki újmódi
eszmékkel tölti meg a gazda házát és Párizsból küldött árjegyzéke
ket tanulmányoz.
A városból tartott hazafelé __ Maigret az országutat is ponto
san látta. Mint Bergerac környékén valamennyit, mindkét oldalról
magas platánsor árnyékolja... És köztük húzódik az a fehér, poros,
fakó felület, amely még éjszaka a fák árnyékában is fénylik...
Aztán a kerékpározó csitri.
Tizenhat éves. Elég idős ahhoz, hogy fiú-b arátja lehessen. Mind
amellett senki sem tett említést erről. Egyszer egy évben két hétre
Párizsba megy vakációzni, s a nagynénjénél lakik...
A sebész kétszer jött napont a. A z ügy ész is fölker este, s mi
után Madame Maigret-t szolgálónak nézte, kezébe adta kalapját és
botját, majd sűrűn mentegetőzött. Egyébként is azért jött, hegy saj
nálkozását fejezze ki.
— Nem vo ltak okmányai, u g y e b á r. . . N yilvá n megbocsát a
tévedésért.
— Persze, a tárcám, úgy látszik, e lv e s z e tt. . . No, de foglaljon
helyet...
Az ügyész még így is ellenségesnek látszott. Nem tehetett róla:
GEORGES SIMENON; ORCLT Л KISVÁROSBAN 'f i

szokásává vált. Mogorva arckífejezéséh ez apró krumplior? és szóród

bajmz járult.
— Roppantul sajnálatos ügy. Ha elgondoljuk, hogy éppen itt!...
Még ha Párizsban történik, ahol naponta akad össze az ember huli
gánokkal és elmebajosokkal... De itt!...
Sacrebleu! Íme ismét egy sűrű szemöldökű ember! Akár az
orvos. Akár a földműves.
nem. önkéntelenül is sűrűÉsősz
szintén ősz. Maigret
szemöldökkel akár ellátta,
képzelte akár
a vonat
ban látott férfit.
Az ügyész botjának fogantyúja faragott elefántcsontból volt.
— No s. re m élem hamarosan lábra áll, és nem fo g haraggal
ránk gcndolni.
Csupán udvariasságból kereste fel őt, s máris menni szeretett
volna.
— Minden ese tre kiv áló orv os kezében van . . . M artel tar.itvá 
nyai közül való . . . A m i a további akat i ileü, kár, hogy . . .
— Micsod a továbbiakat?
— Ó. semmi. N e is tö rődjék v e l e . . . Majd benézek valamelyik
nap. Be közben adjon hírt magáról.
Mihelyt eltávozott, Maigret nekilátott, hogy felkanalazza a cit
romkrémet. Tökéletes mesterműnek bizonyult, de a konyhából be
áramló szarvasgomba-illat még jobban gyötörte.
— Életem ben nem láttam ilyent — mondta a felesége. — Tá
lastól szolgálják fel a szarvasgombát, akár a főtt burgonyát. Még
a tizenötfrankos ebédnél is.
Leduc is megérkezett ócska Fordján. Maigret hallotta, hogy
sokáig forgolódik és hátrál, mielőtt a kocsit végül is az ablak alá
állí tott a. Éppen olyan szalmakalapot viselt, m int a rendőriéi ügyelő.
— Ü lj le . . . Akars z egy kis citrom krém et? . . . Nem ? . . . Akkor
meséld el, amit a kezelőorvosom magánéletéről hallottál. Még a
nevét sem tudom.
— Dr. Rivaud. A lig tudok róla vala m it — , már a pletykákon
kívül. Feleségével és sógornőjével lakik együtt. Azt beszélik, hogy
a sógornő éppen olyan feleség, mint a valódi... De persze...
— És az ü g yész. . .
— Duhourceau úr. H allott ál m ár va lam it róla?
— Mon dd csak.
— A nővére egy tengerész kapitány özvegye és elmegyógyinté
zetben van. Némelyek szerint azonban egyáltalán nem beteg. Az
ügyész csak azért csukatta volna oda, hogy a pénzét megkaparint
hassa.
Maigret egyenesen ült az ágyban és félig csukott szemmel bá
mult ki az ablakon. Leduc meglepetésére ragyogott az elégedett
ségtől.
— S mi van még ?
— Semmi. Tudod, az ilyen kisvárosok. . .
 94 GEORGES SIMEXOX: ÖRÜLT A KISVÁROSBAN

— Ne felejtsd el, kedves Leduc, hogy ez a kisváros különbö

zik minden mástól. Ez a kisváros saját elmeháborodottal rendelkezik.
Mulatságos volt Leducre nézni. Valóban izgatottnak látszott.
— Bizony, saját őrülttel. Mégpedig szabadlábon. Aki csupán
néha bolond, a fennmaradó időben viszont ide-oda járkál, embe
rekkel jön össze, mint akárki más.

— Hogyan tetszik itt Madame Maigret-nek?

— Fenekestől felfo rg atja a konyhát. A szakáccsal recepteke:
cserélget. Ha jól meggondolom, talán ez a szakács is hóbortos.
Van abban valami könnyedén mánioritó, amikor csak egy haj
szálon függ az ember élete. És hogy ágyban hever és becézik...
Hát még ha a környezet igazi izeit egy csöppnyi valószerűtlenség
adja meg ...
Az ember az ágyban hevenészik és agyát csak úgy a maga ked
vére h ag yja munkálkodni: a napfényes ablakon át hozzá eljutó
töredékes adatok segélyével az ismeretlen várost s annak ismeret
len lakóit tanulmányozza...
— Gondolom, van nyilvános könyvtár a városban.
— Persze, hogy van.
— Hát ha erősen kedvemben akarsz járni, akkor elmész és ki
keresed az elmebajokra, rögeszmékre, rendellenességekre és minden
egyébre vonatkozó legjobb könyveket. És még valamit — nézz
utána, hátha el tudod intézni a szálló tulajdonosával, hogy telefont
szereltessen az ágyam mellé. És persze telefonkönyvre is szüksé
gem lesz. A legtanulságos abb müve k közé tartozik.
Ez pillanatnyilag elegendő is volt. Maigret elálmosodott. Érezte,
amint lénye mélységéből felbuzog a szender és sorjában minden
tagját elönti.
— Látlak holnap?
— Persze. De most mennem kell. Még nem végeztem a be
szerzésekkel, és egy kecskét is kell vásárolnom...
Leduc föltette a szalmakalapját. Még jól be sem csukta maga
mögött az ajtót, Maigret máris lehunyta a szemét és félig nyílt aj
kai közt szabályosan lélegzett.
A nyug díjas felügy elő a földszin ti folyosón Dr. Rivaud-ba bot
lott. Félrevonta, tétov án súrolta a lábát, majd ki bökte:
— Remélem, a doktor úr bizonyos abban, hogy az a seb...
nincs befolyással a bar átom értelmi k épessé geire. .. vagyis a ...
nem is tudom, hogyan mondjam... de talán érti...
Az orvos válaszul adott kézmozdulata akármit jelenthetett.
— Általában értelmes ember, ugye?
— Nagyon, még ha nem is látszik mindig annak.
— Ügy!
Ezzel a sebész gondterhelten sarkon fordult és felment az eme-
letre.
CEOKGES SIMENON: ÖRÜLT A KISVÁROSBAN 9í

III. fejezet

A MÁSODOSZTÁLYÜ VASÜTI JEGY

Maigret a megelőző keddi nap késő délutánján hagyta el Pá
rizst. Szerdán kora hajnalban sebesült meg. Ezt a két következő
napot a bergeraci kórházban töltötte. Szombaton, mihelyt felesége
megérkezett, átvitték az Hotel d’Angleterre hatalmas első emeleti
szobájába.
Hétfőn a felesége váratlanul igv szólt hozzá:
— M ié rt nem használod a sza badjegye !?
Délután négyre járt. Madame Maigret, akinek a keze sohasem
pillért, aznap harmadszor rakott rendet a szobában.
A Place du Marciié élettől és melegtől zsongott. A külső redő
nyöket félig kibocsátottak, és lágy fény öntötte el a szobát.
Maigret első pipái egyikét szívta, s most némi csodálkozással
bámult feleségére. Ügy tetszett, mintha az kerülné pillantását, mi
közben a válaszra vár. Sót már-már úgy látta, hogy felesége kény
szeredetten elpirul.
Kétségtelenül váratlan volt a kérdés. Minden riadókülönitménv-
hez beosztot t felü gy elő szabad jeg gy el rendelkezik, am ely Francia-
országban bárhol első osztályú utazásra jogosítja. Maigret ezen az
utolsó kedden természetesen használta is.
— G yere ide és ülj le.
Látta a felesége vonakodását, de nem engedett.
— Most pedig m ondj el mindent.
Fürkésző pillantására felesége még zavarodóttabbá vált.
— Nem kellett voln a íg v felten nem a kérdést. . . De nem te-
hetek róla, azt hiszem, néha különös vagy...
— T e is azt hiszed?
— M it akarsz ezzel?
— M ert m indenki azt hiszi! És nem tudják jó szív vel rávenni
magukat, hogy higgyenek az útitársamról szóló történetben... Most
pedig ...
— Idehallgass! A dolog íg y áll —« az ajtó előtt a folyosón van
egy lábtörlő és amikor az előbb megmozgattam, ezt találtam.
Jóllehet szállodában lakott, M aig ret- né elő tt kötény volt. nem
csupán, mert szeretett egyet-mást elvégezni a házban, de mert ott
honosabban érezte így magát. Most annak zsebében kotorászott és
eg y vasúti je g ye t húzott elő. Pá rizs— Bergerac más odosztályú jegy
volt és az elmúlt keddi napra szólt.
— A lá btö rlő alatt volt?
— Éppen a szélénél.
— V ég y ceru zát és papírt.
Felesége engedelmeskedett, megnyalta a ceruza hegyét és vá
rakozott.
— Nos, ki vo lt it t lá to gató ban?. . . Először is a szállodatulaj
dono s. A z t hisz em, ő vo lt a legel ső. Az tán az or v o s .. .írd fel őke t
 00 GEORGES KIMENŐN: ÖRÜLT Л KISVÁROSBAN

sorjában... Az ügyész jött bocsánatot kérni. Aztán itt van a hely

beli felügyelő, ő tegnap járt erre. Ki van még?
— Leduc — mondta vonakodva Madame Mai grot.
— Nagyon helyes. írd oda őt is. Ez az egész? . . . Persze itt van
még a személyzet. És ugyanígy bárki elejthette a szálloda lakói kö
zül, amikor elment előttünk.
— De semmi keresnivalójuk sincsen ezen a folyosón.
— Miért?
— Mert csak ehhez, az ajtóhoz vezet. IFa valaki egészen a mi
ajtónkig jött, csak azért tette, hogy leskelődjék a kulcslyukon,
— Felhívnád az állomásfőnököt?
Maigret igazából mit sem látott a városból és soha nem járt
az állomás környékén. De tanulmányozta a Guide Michel in-bon a
város térképét és ennek segélyével elméjében Bcrgcracról olyan ké
pet alakított ki, amely a lényeggel mindenben egyezett.
Tudta, hogy az ablakából m egfigyelt Placc du Marché a város
központja. A jobboldali tekintélyes épület nagy része kiesett látó
köréből, de tudta róla, hogy az maga a Palais de Justice. Az Hótel
d’Angletcrre címszó alatt az útikönyv ezt mondta:
Elsőrendű szálló. Szobák 25 franktól. Fürdőszobák. Étkezés 15
és 18 frank. Szarvasgomba-különlegességek, libamáj, töltött szár
nyas, dordogne-i lazac.
A Dordogne, mely a lazacot szolgáltatta, a szálloda háta mögött
folyt, de Maigret nem csupán folyását követte szemmel a térké
pen, hanem egy sor képeslevelezőlap révén partvidékét is tanulmá
nyozhatta. Egy másik képeslap az állomást ábrázolta. A Place du
Marché szemközti oldalán álló Hótel de France-ról Maigret tudta,
hogy az saját szállodájának versenytársa.
— Itt az állomásfőnök.

natról —? Kérdezd meg, szállott-e le utas szerdán reggel a párizsi vo 

— Azt mondja, nem.
— Ennyi az egész.
Nem juthatott egyéb következt/désre, mint hogy a folyosón ta
lált jeggyel a vonatról leugrott férfi utazott.
*— Tudod-e, mire szendnéJek m egkérn i? . . . Ere dj és ves s egy
pJJJarit/i»;t I a) u })(hj t c /-u u úr házára — tudod, az ügyészére . Aztán
eJmehelr/J ( rrM'gnézbH.riéd a dr, Kívaud-ét la,
— Mira-k?
tlítif c, t(\ különösebb okom, Gcak hogy e)me«éld,amit láttál.
KgyedíilJét/l in in ha/ /ná)ta ki, hog y tú llé pje az en ged élye zet t
pinák ft//unát, A nap a végéhez kö/zd* dnII., н Dinre du Moreiján az
Ií Jk o ny józ'^nzíne ömlött ej, Kőrútjaik Ixdejczl/vel egymásután fu-
foliak Íz* a hrrt.krdflml utazók a koraijukat, a jrzáJló éjé állították,
A földszinti öl h llíá;dgolyók raattogái.n hallalwzolt. Ném ely ek blzo-
n’/áia a//fitífjükrt la/ogalták,
OKQKGFA SíMfA'ON: ÖRCLT Л KISVÁROSBAN 77

Л vonatból való kiugrással az a fickó miőri veszélyeztette a

nyakát. vagy legalábbis miért kockáztatott meg »*gy csonttiWe t’
£s míőrt lőtt rá? ' ■' * k‘
Egy dolog bizonyos: jól ismerte a vasútvonalat. Közvetlen az
előtt tárta ki az ajtót, mielőtt a íókek műfajén i kezdtek. Nem uta
zott je gy nőikül ő j csupán attól való fői tőben nem m#ct mutat
kozni az állomáson, m»Tt fel ismerhet tők volna. Tehát tudott szó
in<Чу Bcrgeracban. . .
Nem mintha ez gyilkos voltá t bizonyítaná . .. Maigrct vissza-
<mlőkezett arra a nyugtalanságra, amellyel az illető a felső ágyban
forgolódott, mőly sóhajtásaira ős arra. milyen kétségbeesetten pró
bált egy ideig csöndben maradni.
Duhourceau most bizonyára odahaza van. Л dolgozószobájában
ül talán és a fővárosi lapokat olvassa. Vagy esetleg valami munkát
vitt haza, hogy otthon befejezze... Sarkában ápolónővérrel a se
bész az esti vizitet végzi ... A rendórfelügyelő...
Gondolatai lustán gomolyogtak. Nem volt miért sietnie. Az eső
tek kezdetén rendszerint mintegy tűkön ült a türelmetlenségtől,
mihelyt azonban
vezérfonaláról, volt amerre
a lehető elindulnia,
leghűvösebb mihelytfogta
nyugalom döntött
el. cselekvése
Ezúttal azonban kiindulási pontja majdnem a semmivel egyenlő,
cselekvési vezérfonala pedig egyáltalán nincs. Mégis teljesen jól
élezte magát Tetszett neki ez az ide-oda sodródás, lubickolás, míg
csupán arra vigyáz, hogy elméje a kósza benyomások felszínen le
begjen.
Ez csak azért van igv talán, mert beteg. Két hétig minden
képpen feküdnie kell — nem ezt mondta-e a doktor? V agyis nincs
szüksége sietségre. Sok ideje van. Tömérdek ideje. Hosszú napok
állnak előtte mindössze azzal a feladattal, hogy elméjében képeket
fessen Bergeracról és környékéről, és minden szereplőt a saját he
lyére tegyen.
Leduc egy csomó könyvet hozott a szellemi eltévelyedésekről,
ó azonban éppen csak hogy beléjük pillantott. Emészthe‘e*>neknek
találta őket. Ügy tetszett, hogy sokkal hasznosabb és szórakozta
tóbb. ha kibámul az ablakon.
Id'-j** lett volna lámpát gyújtani, de nem törődött vele. Túl
ságosan lusta volt. Mire Madame Maigrrt megérkezett. égésién be-
AÖíőt/d»*U. Az ablak tárva-nyitva állt ‘s hűvös sző! csapott be r» jt ».
Alant a piacteret az utcai lámpák fénykoronája overt»*.
— Tüdőgyulladást nka*z kapni? — szólt Madame Maigret, *
az ablaknak tartott. — ILn ig«*n. a !»*gjobb úton vagy
r«*m csengettél b»* valakit, h'*gv c-.ukja b**"*
— Non?
—— No*\ m Lmod a? Megm'-ztcm rv'-hány házat, d»* nem tudom, mi
jó v/áiinu/ik iánk -bból.
— (íy<*iüiik Menőid el milyenek.
— Duhoure»*au úr zömök háromemeletes épu!etb«*n lakik a
Tói lais d«* Ju*:tic«* túlsó oldalán egy akkora téren. núnt a Piac** du
/fé+ }
98 GE OR GE S SÍMEN ON: Ö RÜ LT Л KISVÁROSB AN

Marché. Az első emeleten köerkély van. Mögötte világos volt a he

lyiség: gondolom, ez a dolgozószobája. A földszinten inas hajtogatta
be a fatáblákat.
— Élénk helynek látszik?
— Élénknek? M it akarsz ezzel? . .. N agy ház, am ilyen még sok
van. Inkább komor, noha a piros bá rso ny fü gg ön y öle ablakonként két
ezer
nagy frankba
ráncokatis vkerülhettek.
e t... Lágy, selymes anyag, de igen súlyos és
Maigret elégedetten nevetett. Pontosan ezt óhajtotta. Néhány
vonással javított az elméjében már kialakult képen.
— És az inas?
— A z inas?
— Csíkos m ellényt visel?
— Azt.
Maigret tapsolni szeretett volna. Tökéletesen maga előtt látta
a helyet. Komoly, méltóságos épület, dús függönyzet, faragott kő
erkély. Bent régi bútorok és csíkos mellényt viselő ir.as. Az ügyész
házikabát ban, szürk e nadrá gban, lak kc ipő be n, kefe.,/erüen fésü lt
feh ér ha jj al. ..
— Ugye, íg y van? Lakkcip őt hord?
— Azt. Gom bos cipőt. M eg figy eltem , am ik or meglátogatott.
Lakkcipőt, mint az az ember a vonaton. Csakhogy annak nem
fűzős volt-e a cipője? Dehogynem, Maigret jól emlékezett a csomó
val bajlódó reszkető kézre.
— És a doktor háza?
— Majdnem a város szélén fe kszik . N ya ra ló iéle, amilyent a
tengerparton látni.

—— Angol cottage-stílus
Olyanform ? te tő zet, pázsit, virá gágy ások, kavicsos
a. Ala csony
ösv énye k. Szé p gar ázs. A fatáb lák zöld re van nak mázo lva és a fő
bej árat fölött kov ácsol tva s lám pa ló g __ A fatáblák még nyi tva
voltak, s láttam a feleségét, amint a nappaliban kötögetett.
— Nem a húga volt?
— Nem . A húga jó va l fiata la bb — tulajdon kép pen meglepően
fiatal . Nag yon csi nos és igen jó l ö ltözkö dik. A z orvossal együtt haj
tottak hazafelé, amikor elindulóban voltam. Semmi vidékies sincs
rajta. Akármibe fogadok, hogy a ruhái párizsiak...
Érdekes. De mindennek mi köze ahhoz az elmebajoshoz, aki
éjszaka
őket, nőket
aztán tűttámad meg elhagyatott helyeken, először megfojtja
döf a szívükbe?
Maigret meg sem kísérelte, hogy a kérdésre válaszoljon. Ő csal
minden lehetőt meg akart tudni, függetlenül attól, hogy van-e jeler
tősége, vagy nincs?
— Találk oztá l-e vala kiv el?
— Senki ismerőssel. A z em be re k nem nag yon jár na k ki ef
féléi
 GEORGES SIMENON: ÖRÜLT Л KISVÁROSBAN 9Э

— Van-o itt mozi?

— A z egyik mellékutcában van egy. Olyan filmet játszanak,
amit most három éve láttam Párizsban.
★

Reggel tízkor Leduc érkezett meg és odalent leállította kocsi

ját. Néhány pillanattal később kopogott Maigret ajtaján. Maigret a
szájaszélét nyalogatta. Az erőlevest, amelyet csészéből ívott, a fele
sége sajátkezű leg főzte.
— Hogy vagy?
— Ülj le. Nem, ne arra a székre — elveszed a kilátást.
Mióta a Police Judiciaire szolgálatából kilépett, Leduc meghí
zott. Modora is megváltozott. Nyájasabb és tartózkodóbb volt, mint
azelőtt.
— Mit főz ma ebédre a szakácsnőd?
— Báránybordát. Nem ehetőm nehezet.
— Mondd csak — jártál-e mostanában Párizsban?
Madame Maigret éles pillantást vetett rá. Meglepte a kérdés
nyersesége. Leduc arca elkomorult, és szenmehányóan pillantott
barátjára.
— Hegy gondolod? .. . Nagyon jól tudod, hogy ...
— Persze!
Ma igre t nagyon jó l tudta, h o g y.. De közben tanulmányozta
Leduc profilját azzal a kis vöröses bajusszal. Majd lenézett nehéz
vadász-bakancsba bujtatott lábára.
— Magunk között szólva, a világnak ezen a táján miféle lehe
tőségek nyílnak a gyöngéd nem bájainak élvezetére?
— Komolyan mondom — tiltakozott Madame Maigret — , túl
ságosan is szabadjára engeded a nyelved.

város—sok
Szó sincsnem
előnye róla.
áll Ez roppant fontos Hány
rendelkezésünkre. kérdés.
évesVidéken a nagy
a szakácsnőd?
— Hatvanöt! Beláthatod, h o g y ...
— Semmi ifjúi vér a közelben?
Az egésznek az a komolyság adott különös ízt, amellyel Maigret
a kérdéseket feltette. Az ilyeneket incselkedő, tréfás hangnemben
szokták odavetni.
— Semmi kis pásztorlány, például?
— Leg följe bb a szakácsnőm unokahúga, aki néha ellátogat se
gíteni neki.
— Tizenhat? . . . Tizennyolc?
— Tizenkilenc.
— Értem. De igazán. . .
Leduc fészkelődön. Madame Maigret, aki nála is nagyobb za
varban volt. a szoba leghomályosabb sarkába vonult.
— A viselkedésed undorítóan tapintatlan — mondta.
— Szóval így áll a dolog! — folytatta Maigret makacsul. Egy
pillanatra úgv látszott, hogy vége a kereszt kérdéseknek, de rövid
csend után ismét így dörmögött:
— Ügy hiszem, Duhoureeau agglegény. 0 hogyan oldja meg?
 \**A7IVVJI’, 0 O ii u w w ix : UU U LI Д KIS V ROSB AN

— Látszik, hogy Páriz sból jössz. Ügy emlegeted ezeket a dol

gokat, mintha a legköznapibb ügyek volnának. Azt hiszed, hogy
az ügyész az első szembejövőnek elmeséli önnön gyarlóságait?
— Dehogy. Vis zont előbb-u tóbb minden az emberek szájára
kerül. Feltétlenül hallanod kellett róla.
— Csak azt tudom, am it mások beszélnek.
— Erről van szó !
— A z t m ondják, hetenként egyszer vagy kétszer Bordeaux-ba
utazik, ésreo ttte. gy
M aig . . pil lan atr a sem ve tte le szemét barátja arcáról, és
ajkán különös mosoly lebegett. Más Lcducöt ismert ő valaha, egy
sok kal sza badsz áj úbbat. Sz ó sem volt ily en tétovázásról, vidéki
kényszeredettségről.
— Tudod-e , m it kellene tenned? Végtére, minthogy te is a
ren dő rsé gn él do lgoz tál, szabad kez et adnának n ek ed ... Rendezz egy
kis nyomozást s nézz körül, hátha megtudod, ki volt távol a város
tól m últ ked den . De vá rju nk — legjo bb an érdeke l dr. Rivaud, az
ügyész, a rendőrfelügyelő és...
Leduc felugrott ültéből. Olyan pillantást vetett szalmakalap
jára, —m inA t tr
az,
éfaaki rö gtö n jófe jé
nagyon —b emondta
csapja —
és kirohan a szobából.
de túlságosan messzire
ment. Komolyan nem értem, mi ütött beléd. Amióta megsebesül
tél . . . ige n . . . nem is hasonlítasz eg yk ori magadra .. . Komolyan
gondolod-e, hogy ezen a kis helyen, ahol a legcsekélyebb dolog is
mozgásba hozza a nyelveket, magamra vennék ilyesmit, s a rendór-
felügyelő dolgai után kezdenék szaglászni, hogy az államügyészről
ne is bes zé ljek ? A leg cs ek ély eb b jogo m sincs ho zzá. .. Ami pedig
a rám tett célzásodat illeti...
— Ü lj vissza, Ledu c.
— K evés az időm .

Él itt— Bei'geracban
Ü lj le, ha mondom.
valaki, aki Faig yelj csak rám
mindennapi és mindent
életben megértesz.
teljesen nor
málisnak látszik s valószínűleg bevett foglalkozást űz. s aki olykor
őrült ségi mhamában . . .
— T e pedig pilla natig sem tétovázol, hogy a gyanúsak jegyzé
kére engem is felvégy! Egy percig se gondold, hogy nem jöttem
rá kérdéseid céljára. Azt akarod tudni, van-e barátnőm? Miért?
Mert egy kielégületlen ember sokkal inkább hajlamos, hogy...
Va lób an ha rag udott. Egé szen kiv örö södött ós szeme szikrát
szórt.
— A z ügy a hely beli rend őrség kezében van. Egyáltalán semmi
szükség rám.
— ...v a laHa pedig
m ib bele akarsz
e , amihez keveredni...
semmi k ö z ö m !... Talán igazad van,
dt* képzeld csak el, hogy két-három nap múlva, vagy négv-öt múl
tán azt a kis tizenkilenc éves csitrit holtan találják, tűvel a szíve
közepében.
* Ledu cnek azonban e leg e volt. Ezúttal cs akugyan fejébe csapta
szál ma kalap ját. Kicsö rt et et t a szobá ból s kissé erélyesen csukta be
maga mögött az ajtót.
 GEORGES S ü VIENON: ÖRÜET Л KISVÁROSBAN 101

Mihelyt kiment. Madame Maigret előjött az ágyig. Bosszús volt,

sőt gondterhelt.
— Mi a csodát vétett ellened, hogy így bánsz vele? Ritkán lát
talak ilyen kiállhatatlannak. Szinte azt lehetne hinni, hogy valóban
gyanúba vetted.
— Ne aggódj. Meglátod, hamarosan visszajön és a fején esik

akeresztül, hogy
pipám, fis kibéküljönfolyton
a párnáim ... Most pedig légy angyal és tömd meg
lecsúsznak...
Félórával később, amikor az orvos megjött, Maigret nyájasan
rámosolygott.
— Mit mondott önnek?
— Kicsoda?
— Lcduc barátom. Nagyon neheztel rám és fogadni mernék,
hogy felkérte önt, figyeljen meg alaposan. Tudja, doktor úr, én
egyáltalán nem va gyo k hóbortos, de . . .
Nem tudta folytatni, mert hőmérőt dugtak a szájába. Amíg n
lázát mérték, dr. Rivaud eltávolította a kötést. A seb lassan gyógyult.
— Tú l sokat mozog. Tessék! Harmincnyolc fölött. Meg sem
kell kérdeznem, hogy rágyújtott-e. Vágni lehet a füstöt.
— Egészen el kellene tiltani — mondta Madame Maigret.
Férje azonban félbeszakította.
— Meg tudná-о mondani a doktor úr, hogy milyen időközök
ben követte el gyilkosságait a mi elmebajosunk?
— Lássuk csak. . . A z elsőt most egy hónapja. A másodikat egy
hétre rá. Aztán az, ami nem sikerült, megint egy héttel később
történt...
— Tudja-e, mi jár az eszemben, doktor ú r?. . . Nagy az eshe
tőség arra, hogy a következő egy-két napban újabb hullára buk
kannak Ha nem, annyit jelent, hog y a fickó is tudja, hogv figy elik.
Ha mégis bekövetkeznék . ..
— Akkor?
— A z módot nvúj tana arra, hogy egyeseket kikapcsoljunk.
Gondolja csak el, ön éppen ebben a szobában tartózkodnék a bűn
tény pillanatában. Ez rögtön kiküszöbölné önt a versenyből. Téte
lezzük fel, hogy az ügyész Bordeaux-ban van, a rendórfelügyeló
Párizsban, a szállótulajdonos a földszinten a konyhában, és Lcduc
akárhol, tetszés szerint...
A sebész mereven nézte betegét.
— Ügy látszik, mintha máris leszűkítette volna a lehetőségek
korét.
— A valószínűségekét.
— Egvrem egy. A gyanús személyeket arra a néhány emberre
korlátozza, akivel kapcsolatba került.
— Még azokra sem. Kihagytam a vizsgálóbírót és a bírósági
jegyzőt, valamint az orvosszakértöt. . . Jegyzékem valójában csu
pán azokból áll, akik itt a szállóban felkerestek és akik közül va
laki vigyázatlanságból elejtett egy vasúti jegyet. De valóban, hol
volt ön az elmúlt kedden?
 ICO GEORGES SIMENON: ÖRÜLT Л KISVAROSBAV

— Látszik, hogy Párizs ból jössz. Ú gy em legeted ezeket a dol

gokat, mintha a legköznapibb ügyek volnának. Azt hiszed, hogy
az ügyész az első szembejövőnek elmeséli önnön gyarlóságait?
— Dehogy. Viszont előbb-utóbb minden az emberek szájára
kei*ül. Feltétlenül hallanod kellett róla.
— Csak azt tudom, amit mások beszélnek.
— Erről van szó!
— A zt mondják, hetenként egyszer vagy kétszer Bordeaux-ba
utazik, és ott...
Maigret egy pillanatra sem vette le szemét barátja arcáról, és
ajkán különös mosoly lebegett. Más Leducöt ismert ó valaha, egy
sokkal szabadsz ájúbba t. Szó sem volt ilye n tétovázásról, vidéki
kényszeredet tségről .
— Tudod-e, m it kellene tenned? Végtére, minthogy te is a
rendőrség nél dolgo ztál, szabad ke zet adnának neked . . . Rendezz egy
kis nyomozást s nézz körül, hátha megtudod, ki volt távol a város
tól múlt kedd en. De vá rjun k — legjo bb an érdek el dr. Rivaud, az
ügyész, a rendőrfelügyelő és .. .

jára, Leduc felugrott

mint az, ültéből.fe jé
aki rögtön Olyan pillantást
be csapja vetett szalmakalap
és kirohan a szobából.
— A tréfa nagyon jó — mondta — de túlságosan messzire
ment. Komolyan nem értem, mi ütött beléd. Amióta megsebesül
tél . . . igen . . . nem is hasonlí tasz eg yk or i magadra . .. Komolyan
gondolod-e, hogy ezen a kis helyen, ahol a legcsekélyebb dolog is
mozgásba hozza a nyelveket, magamra vennék ilyesmit, s a rendőr-
felüg yelő dolga i után kezd ené k szaglászni, ho gy az ál lám ügyészről
ne is beszé ljek? A leg cs ek ély eb b jog om sincs hozzá . .. Ami pedig
a rám tett célzásodat illeti . ..
- Ü l j vissza, Leduc.
— Kevés az időm.
— Ülj le, ha mondom. F ig yelj csak rám és mindent megértesz.
Él itt Bei-gcracban valaki, aki a mindennapi életben teljesen nor
málisnak látszik s valószínűleg bevett foglalkozást űz, s aki olykor
őrültségi rohamáb an . . .
— Te ped ig pillanatig sem tétováz ol, hog y a gyanúsak jegyzé
kére engem is felvégy! Egy percig se gondold, hogy nem jöttem
rá kérdéseid céljára. Azt akarod tudni, van-e barátnőm? Miért?
Meri egy kie!égületlen ember sokkal inkább hajlamos, hogy...
Valóban haragudott . Egészen kivö rös öd ött és szeme sz ikrát
szórt.
— A z ügy a helybeli rendőrség kezében van. Egyáltalán semmi
szükség rám.
— ... Haibpedig
valam e, ambele
ihezakarsz
semmi keveredni...
k ö z ö m !... Talán igazad van,
de képzeld csak el. hogy két-három nap múlva, vagy négv-öt múl
tán azt a kis tizenkilenc éves csitrit holtan találják, tűvel a szíve
közepében.
• Leducnek azo nban ele ge volt. Ezú ttal csakugy an fejé be csapta
szalmakalapját. Kicsörtetett a szobából s kissé erélyesen csukta be
maga mögött az ajtót.
GEORGES SIMKNON: ORÜÍ.T Л KISVÁROSBAN 101

Mihely t kiment. Madame Ma igret elő jött az ágyig. Bosszús volt,

sót gondterhelt.
— Mi a csodát vétett ellened, hogy így bánsz vele? Ritkán lát
talak ilyen kiállhatatlannak. Szinte azt lehetne hinni, hogy valóban
gyanúba vetted.
— Ne aggódj. Meglátod, hamarosan visszajön és a fején esik
keresztül, hogy kibéküljön ... Most pedig légy angyal és tömd meg
a pipám. £s a párnáim folyton lecsúsznak...
Félórával később, amikor az orvos megjött, Maigret nyájasan
rámosol у g o tt.
— M it mondott önnek?
— Kicsoda?
— Leduc barátom. Nagyon neheztel rám és fogadni mernék,
hogy felkérte önt, figyeljen meg alaposan. Tudja, doktor úr, én
egyáltalán nem v agy ok hóbortos, de . . .
Nem tudta folytatni, mert hőmérőt dugtak a szájába. Amíg a
lázát mérték, dr. Rivaud eltávolította a kötést. Л seb lassan gyógyult.

kell — Túl sokat

kérdeznem, mozog.
hogy Tessék!Vágni
rágyújtott-e. Harmincnyolc fölött. Meg sem
lehet a füstöt.
— Egészen el kellene tiltani — mondta Madame Maigret.
Férje azonban félbeszakította.
— Meg tudná-e mondani a doktor úr, hogy milyen időközök
ben követte el gyilkosságait a mi elmebajosunk?
— Lássuk csak. . . A z elsőt most egy hónapja. A másodikat egy
hétre iá. Aztán az, ami nem sikerült, megint egy héttel később
történt...
— Tudja-e. mi já r az eszemben, doktor ú r? . . . Nagy az eshe
tőség a m , hogy a következő e gv- két napban újabb hul lára buk
kannak Ha nem, an ny it jelen t, hogy a fickó i s tudja, hog y figy elik.
Ha mégis bekövetkeznék .. .
— Akkor?
— A z módot nyújtana arra, hogy egyeseket kikapcsoljunk
Gondolja csak el, ön éppen ebben a szobában tartózkodnék a bűn
tény pillanatában. Ez rögtön kiküszöbölné önt a versenyből. Téte
lezzük fel, hogy az ügyész Bordeaux-ban van, a rendörfelügyelő
Párizsban, a szállótulajdonos a földszinten a konyhában, és Leduc
akárhol, tetszés szerint...
A sebész mereven nézte betegét.
— Ügy látszik, mintha máris leszűkítette volna a lehetőségek
körét.
— A valószín üst gekét.
— Egv le megy. A gyanús szem élyeket arra a néhány emberre
korlátozza, akivel kapcsolatba került.
— Még azokra sem Kihagytam a vizsgálóbírót és a bírósági
jegyzőt, valamint az orvo ssza kértöt. . . Jegyzékem valójában csu
pán azokból áll, akik itt a szállóban felkerestek és akik közül va
laki vigyá zatlans ágbó l ele jtett egy vasúti jegyet. De valóba n hol
volt ön az elmúlt kedden?
102 GEORGES SÍME N ON: Ö RÜL T A KISV ÁROSBAN

— A múlt kedden?
Az orvos zavartan kutatott emlékezetében. Még egészen fiatal
ember volt. tevékeny és becsvágyó. Határozottan mozgott. Mindent
összevéve igen előnyös jelenségként hatott.
— A zt hiszem .. . várjunk csak. . . Igen. áthajtottam la Ro-

chelle-be, hogy ... a mondatot. Talán megneheztelt a Maigret ar

Félbeszakította
cán megjelenő derült kifejezés láttán.
— Kihallgatásnak kell-e ezt tekintenem? Ez esetben figyel
meztetem, hogy...
— Ne is törődjék vele. doktor úr! Ne feledje, hogy tétlen ülök
egész áldott nap. Holott rohanó, tevékeny élethez vagyok szokva.
Azért találtam ki ezt a kis játékot, hogy mozgásban tartsam az
agyamat. A címe: „A z ő r ü lt .. .“ S remélem, elismeri: semmi aka
dálya annak, hogy egy orvos elmebeteg lehessen, vagy egy elme
beteg orvos. Sőt azt is mondják, hogy minden elmeorvos egyben
saját ápoltja is. S az ügyész esetében volna-e akadály? ----
Hallotta, amint az orvos suttogva kérdi a feleségét:
— Űgyebár nem ivott?
Mihelyt kettesben maradtak, Madame Maigret az ágyához lé
pett. Szemöldökén szemrehányások sötétlettek.
— Nem veszed észre, miket csinálsz?. . . Egész egyszerűen nem
értelek. Pontosan úgy viselkedsz, mintha azt akarnád, hogy min
denki téged véljen elmeháborodottnak... Az orvos nem nyilatko
zott — túlságosan is udvarias — , de látom ra jt a. . . És most min
mosolyogsz?
— Semmin. A napfényen. Azokon a zöld és vörös vonalakon a
tapétán. A piacon tere fer élő asszonyokon. Azon a kis citromsárga
kocsin, amely eg y nagy rovarra hasonlít . .. és a libamáj illatán ...
Csakhogy persze, em itt va gy amott, eg y őrült bujk ál. .. LámcsakГ
Nézd meg azt a kislányt. Kis körtefcrma melle van és kemény láb
ikrája, mint valami hegymászónak. Legközelebb, miért ne éppen öt
szemelné ki az őrült?
Madame Maigret férje szemébe nézett, s jól látta, hogy többé
nem tréfál. Nem játszotta csak úgy időtöltésből az őrültet. Ellen
kezőleg, feszült komolysággal beszélt. Sőt hangjában valódi nyugta
lanság csengett Mielőtt újból rákezdte volna, megfogta a felesége
kezét.
— Tudod, nem hiszem, hogy túl vagyunk rajta. Nincs jogunk
ilyesmit feltételezni. Én nem kívánom... nem kívánom, hogy azt
atében
pompás fiatal lányt
gyászkocsin nemsokára
vigyék feketébe
el az ablakom öltözött
alatt Igen, emberek
egy örültkísére
buj
kál itt valahol. Valaki, aki nevetgél és beszélget aki jön és megy.
Maigret félig lehunyta a szemét Behízelgő hangon mondta:
— Mindenesetre adj eg y pipát.
(Folytatjuk)
GE OR GE S SI MESOR
PERENCZ KÁROLY ÁSTÁL fordítósa
ŐRÜLT A KISVÁROSBAN

IV. fejezet

MAIGRET FOGADÓNAPJA
Maigret a reggel kilenc órát választotta, mert ez volt kedvenc
napszaka. Szerette a sajátos reggeli napfényt, a mindennapi tevé-
kenység kezd etét jelz ő hangokat — a nyíló és csukódó ajt ókat, az
utcák korai forgalmá t, a lábak kopogását a köve zeten — amint ezek
a hangok a déli tetőzésig terjedelemben mindegyre növekedtek.
Az ablakon át jól látta egyikét azoknak a hirdetményeknek,
amelyeket ő függesztetett ki a város különböző részein:
Csütört ökön délelőtt 9 órakor az Hőte l dJAngle terre-b en Maigret
felügyelő 100 frank jutalmat ad bárkinek, aki felvilágosítással
szolgál a Bergerac környékén valószínűleg valamely elmebajos

személy
— által itthon?
Maradjak a közelmúltban elkövetett
— kérdezte Madame gyilkosságokról.
Maigret, aki még a
szállodában is legalább annyi tennivalót talált magának, mint oda-
haza.
— Igen, itt maradhatsz.
— Nem kívá nom különösebben. Egyéb ként sem hiszem, hogy
eljön valaki.
Maigret elmosolyodott. Csupán egy pillanattal előbb ütötte el
a fél kilencet.
— Máris itt van egy — dünnyögte, miközben pipára gy újtott.
Gépkocsi zaja hallatszott, s mindjárt rájött, hogy ez a Leduc
Fordja. Madame Maigret is megismerte.
— Egys zó va l vissza jött!
— Nem megmondtam , hogy íg y lesz? Nincs egy vélemén yünk
Bergerac elmeháborodottja tekintetében, de ez még nem jelenti azt,
hogy mindjárt meg ne érkezzék.
— Kicscda? A z őrült?
— Esetleg maga az őrült. Vagy talán több őrült. Minden lehe-
tőség megvan rá. Az enj'émhez hasonló hirdetmény legyőzhetetle-
nül vonz minden kiegyensúlyozatlan vagy betegesen képzelődő sze-
mélyt . . . Gy ere be, Leduc .
Az utóbbi kopogtatni sem ért rá. Mintha bűnbánó pillantás ült
volna szemén.
— Tegnap nem jártál erre !
— Sajnos, nem tudtam úgy in tézn i. . . Jó reggelt. Madame
Maigret.. . Csőrepedés volt, és szerelő után jártam.. . Jobban vagy?
— Köszönöm, kitűnően — a hátamat kivéve. A z még merev,
mint a bot. Láttad a hirdetményt?

Folytatás t\óző széniünkből

 240 GEORGES SIMENON: ÖRÜLT Л KISVÁROSBAN

— Miféle hirdetményt?
Füllentett persze, és Maigret-nck kcxlve lett volna emiatt kissé
ingerkedni vele. Végül is úgy döntött, hogy elnéző lesz.
— Add oda azt a kalapot a feleségem nek és gyere, ülj le. Rö
videsen fogadónapot tartok itt, és magát az őrültet is meghívtam.
Kopogtak, noha nem látták, hogy valaki belépett volna a szálló
kapuján. A tulajdonos jelentkezett.
— Bocsánat. Nem tudtam, hogy látogatója van . . . Arról a hir
detményről lenne szó!
— Közölni akar valamit?
— Én? Dehogyis. Ha valami mondanivalóm lett volna, nem
várok, amíg jutalmat ígérnek. Csupán azt szerettem volna megkér
dezni, hogy mindenkit beeresszünk-e?
— Feltétlenül.
Maigret félig csukott szemhéja alól pillantott rá. Ez a hunyor-
gás már mintegy szokásává vált. Vagy csupán a nap sütött a sze
mébe?

donos — eltávozott,
Persze. Vezessenek be mindenkit.
Leduchöz ford — Majd
ult s íg y folyta tta : —amikor a tulaj
Külön ös fickó
ez Ls. Hatalmas, mint egy bika. és vörös, mint a nyers hús. Amo
lyan pirospozsgás alak, aki mintegy akármelyik pillanatban kiha
sadhat.
— Földmunkásként kezdte valahol a környéken. Aztán elvette
a munkaadóját, egy ne gyvenötéves asszonyt, ö maga húsz ha volt.
— S azóta?
— Ez már a harmadik házassága. Feleségei, úgy látszik, ked
velik a rövid életet.
— Mindjárt visszajön.
— Miért?
— Akasszanak fel, ha tudom. De azért am ikor mindenki itt
lesz, vissza fog jönni. Majd talál valami ürügyet. Hánykor indul
hivatalba az ügyész?
— Gondolom, kilenckor.
— Nem lepne meg, ha útközben benézne. Am i pedig a doktort
illeti, elhiheted, hogy most úgy vágtat végig a kórtermeken, aho
gyan csak a lába bírja. Ma nem időzik el sokáig az eseteinél.
Alig fejezte be a mondatot, amikor Duhourceau úr kilépett a
mellékutcából és átballagott a Place du Marchén.
— Ha felbukkan a rendőrfel ügyelő is, teljes a jegyzék.
— Miféle jegyzék?
— Az ügyész, a felügyelő, a szállótulajdonos . . . és te.
— Még mindig ezen rágódsz? Idehallgass, M a ig r e t!...
— Pszt! Nyiss ajtót Duhourceau úrnak. Nem tudja elhatározni
magát, hogy bekopogjon-e?
— Egy-két óra múlva itthon va gy ok — tette fel a kalapját
Madame Maigret.
Az ügyész szertartásosan hajolt meg neki, amint az ajtóban
Г. КО ПО IIS 8IM KN O N: ОН Ül Л' л k is v á r o sba n 2U

szembekerülte k. Л /tán belé pett s kezet fogott Maigret-vel a nélkül

-azonban, hogy szemébe nézett volna.
— Hallottam a hirdetményről в jobbnak véltem, ha én kere
sem fel elsőnek. Persze magától értetődik, hogy ón magánember
ként jár el. De még így is szeretném, ha kikérné a véleményem,
•tekintettel
— Kérem arra, hogy az ügy
, foglaljon hivatalos
helyet. Leduc, eljárás
vedd elalatt van.
az államügyész úr
botját és kalapját. Egy kis fogadást rendeztem, ügyész úr. és éppen
most mesélem Leduc barátomnak, hogy az őrült is hivatalos rá.. .
Ó, éppen itt jön a felügyelő úr, az óráját nézi, s azon gondolkodik,
vajon lehajtson-e odalent valamit, mielőtt feljön.
Ez volt a való helyzet. Látták ugyan belépni a szálló kapuján,
de csupán tíz perc múltán kopogtatott az ajtón. Zavarba jitl. ami
kor az ügyészt ott találta és úgy érezte, meg kell indokolnia jelen
létét .. .
— Kötelességemnek éreztem, h o g y ...

— Természetesen
egy székre — vágott
van szükségünk. közbe vidáman
Leduc. Esetleg találsz a Maigret. — Még
lépcsőházban...
Azt hiszem, már látok néhány ügyfelet gyülekezni odalent. Csak
éppen egyikük sem akar első lenni.
Csakugyan hárman vagy négyen álldogáltak a Place du Mar-
chén cs gyakran pillantottak a szálloda felé. Pontosan olyanok vol
tak, mint akik bátorságot igyekeznek gyűjteni. Mindahányán az
orvos kocsiját bámulták, amint a bejárathoz hajtott.
Az eleven napfény ellenére is az idegesség foszlányai lengtek
a levegőben. A sebész, akárcsak a többiek, zavarba jött. amikor
Maigret-t nem találta egyedül.
— Mint egy haditanács! — mondta nem éppen kellemes mo
sollyal.
Maigret észrevette, hogy felületesen borotválkozott, és nyak
kendője is sietős öltözködésről árulkodik.
— Gondolják, hogy megvárjuk a vizsgálóbírót? — kérdezte.
— Nincs idehaza — mondta a felügyelő. — Kihallgatást vezet
Les Saintes-ben.
— Mag áva l vitte a jegyzőt is?
— Nem. Egy perccel előbb láttam elmenni. A túlsó oldalon
lakik abban a kék zsalús házban.
A foly osón lépte k kopogtak. Két ten-hárman közeledhettek Az
tán a lépések megszűntek, és hangos suttogás hallatszott.
— Nyiss ajtót, Leduc.
A belépő nem tartozott a Place du Marchén gyülekezők közé.
Szobalány volt a szállóból. Az, aki 3z utolsó pillanatban meneke-
dett ki az örült keze közül. Szőke, félénk, esetlen fiatalember jött
a nyomában.
— Alb ert is bejöhet? A garázsban dolgozik. Jegyesek vagyunk...
Nem akarta, hogy egyedül jöjjek, azt mondja, könnyen eljár a
szám.
 242 GEORGES SIMENON: ÖRÜLT Л KISVÁROSBAN

— Fáradjon bo! A vőlegénye is . . . És ön is, ha úgy tetszik.

Utóbbi szavai a tulajdonosnak szóltak, aki a szakácsának sap
kájával kezében a folyosón álldogált.
— Csak feljöttem Rosalie-val. . .
— Persze, persze! Nos, para ncs oljon!... Szóval a maga neve
Rosalie?
— aIgen,
van-e uram ...haMindössze
jutalomhoz, azt elmondtam
már mindent nem tudom, vajon jogom
a rendőrségen.
A vőlegény bosszúsan bámult maga elé s úgy mormogta:
— Feltéve, ha igaz . . .
— Persze, hogy igaz. Nem képzeled, hogy csak úgy kitaláltam?
— Gondolom, az igaz, hogy egyszer valami gazdag úriember
kérte meg a kezedet. Az is, hogy anyád a cigánysoron nőtt fel.
A lány — keményhúsú, izmos paraszti fe hém ép — dühös volt,
de nem engedett.
— Egy szavamat sem vonom vissza... A hátam mögé került.
Éreztem, hogy egy kéz csúszik a torkomra és felbuktam. De el
kaptam a csuklóját és teljes erőből beleharaptam. És tessék csak
várni — egyik ujján aranygyűrűt viselt...
— ö t magát nem látta?
— Nem jól. A fák közé rohant, csupán hátulról láthattam. Alig
is volt erőm, hogy feltápászkodjam s a lélegzetemet visszanyerjem.
— Nem tudná tehát felismerni? A zt hiszem, íg y mondta a
rendőrségen.
Rosalie nem válaszolt. Makacs, ellenséges kifejezés honolt az
arcán.
— A gyűrűt megismerné-e?
Maigret tekintete körüljárta a szobát és egy-egy pillanatra sor
jában megpihent vendégei kezén. Látta a Lcduc vaskos kezét a sú
lyos
nyos pecsétgyűrűvel. A dr. Rivaud
karikagyűrűt. Duhourceau kecses
aszott kezét,
kezét, s rajta
amint a magá
a zsebéből ép
pen előhúzott zsebkendőt gyúrogatja.
— Aranygyűrű volt — ismételte morcosán.
— És fogalma sincs, ki támadhatta meg?
— Mondhatok valamit? — kérdezte a vőlegény, és homlokán
izzadság gyöngyözött.
— Ki vele!
— Nem akarom, hogy Rosalie bajba keveredjék. Nagyon ked
ves lány, a szemébe mondom. De minden éjjel álmokat lát. Néha
cl is meséli nekem. Aztán néhány nappal később ismét elmeséli
ugyanazt, de úgy, mintha valóban megesett volna. Éppen így vanr
ha olvas valamit.
— Tömd meg, kérlek, a pipám, Leduc!
Az ablakon át Maigret egy legalább tíz emberből álló csoportot
látott félhangosan társalogni a szálloda előtt. Azért jöttek volna,
hogy tanúskodjanak, vagy csak látni akarják, mi folyik itt? Elfor
dult s a lányra nézett.
— Fogalma sincs, Rosalie?. . . Pedig azt hiszem, van.
GEORGES SIM EN O N : Ő R Ü LT Л K IS V Á R O S B A N 243

A lány nem szólt. De szeme e gy pillanat ra megpihent a z állam

ügyészen, akinek lakkcipője ismét magára vonta Maigret tekinte
tét. Csakhogy ez gombos cipő . . .
— Adj neki száz frankot, Leduc. Nem zavar ugye, hogy titká
rom gyanánt mű ködsz?. . . M eg van elégedve vele? — kérdezte a

tulajdonost.
— Jó lány, nem mondom, hogy nem.
— Helyes ! Küld je be a következőt.
Közben a törvényszéki jegyző óvakodott be a szobába, és meg
állt a falnál.
— Ó, hát eljött? Kerítsen egy széket, ha talál.
— Félek, nincs sok időm — pillantott órájára az orvos.
— Nos, gy erünk! Van időnk!
Maigret pipára gyújtott s közben az ajtót nézte, amely egy
fiatal fé rf i elő tt n yíl t meg. A szeme csi pás volt, a haja bi zonyta
lan színű, ruházata rongyokban lógott.
— Rem élem nem akarja e z t . . . — mormolta az ügyész.
— Jöjjön be, fiam! M ikor volt az utolsó rohama?
— Egy hete hagyta el a kórházat — szólt az orvos.
Nyilván nyavalyatörős. Az ilyenfajta teremtést vidéken okvet
lenül a falu bolondjának nézik.
— M it akar mondani?
— Én?
— Igen, maga. Bö kje csak ki!
Beszéd helyett azonban a nyomorult könnyekre fakadt. Csuk
lásai rövidesen oly hevessé váltak, mintha újabb roham küszöbén
állna. Szüneteiben végül mégis sikerült kinyögnie:
— Mindig dühösek rám . . . Ped ig semmit sem csináltam . . .
Esküszöm,
mint hogy semmit...
a többiek... Miért
hogy ruhát ne kaphatnék
vehessek rajta. én is száz frankot,
— Egy százast — mondta Leduc-nek Maigret. — Kérem a kö
vetkezőt.
Az ügyészt szemmel látható türelmetlenség fogta el, a rend
őrfelügyelő viszont unalmat színlelt.
— Ha mi osztogatnók íg y a pénzt — mormolta, a Tanács rög
tön ellátná a bajunkat.
Rosalie és a vőlegénye még a szobában voltak és hangos sut
togással pörlekedtek az egyik sarokban. A tulajdonos két újonnan
jöttét engedett be, majd a fé lig nyitott ajtónál várakozott a még
esetleg érkezőkre.
— Csakugyan azt gondolja, hogy megtud valamit? — sóhajtott
Duhourceau úr.
— Ó, istenem, dehogy . . . Egyáltalán semmit.
— Ebben az esetben . . .
— Mondtam önöknek, hogy megérkezhetik az őrült, esetleg
több őrült. Gondolják, hogy tévedtem volna?
A következő tanú egy útkövező volt, aki három nappal azelőtt
egy árnyat látott elsuhanni a fák közt.
 244 GI\OU(iKN SIMI.NON: OltObT Л KISVÁROSBAN

— Csinált valamit az az árnyók?

— Semmit. Am ik or odaértem, sietv e eltávozo tt.
— És pei^sze ön nem tudta fe li s m e rn i. . . ö tven frank az ár
nyékért, Lcduc. Ez éppen elég.
Egyedül Maigret őrizte meg jókedvét. Mostanra már kisebb
csoportokban két vagy három tucat ember gyülekezett odalent és
kíváncsi pillantásokat vetettek a szálló ablakára.
— És ön?
Gyászruhát viselő idősebb falusi állott előtte: Komor arca fe
nyegető volt:
— A z első áldozat apja vagyok. Igen , az én lányomat kellett
legelsőnek meggyilkolni. Azért jöttem, hogy megmondjam, ha én
egyszer kezembe kerítem azt az alakot, akkor...
Egy pillanatra az ő szeme is az államügyészen pihent meg.
— Gondolom, fogalm a sincs az ille tő ről?
— Hát fogalomnak nem mondhatnám. De nem félek kimon
dani a véleményemet. Nem mernek olyasvalakihez nyúlni, aki most
veszítette
nek a kellő el ahelyen?
lányát...Miért
Azt akarom mondani,
nem kutatnak ott,miért
aholnem keresgél
azelőtt is baj
vo lt?. .. ön idegen a környé ken. Nem tudja . . . De min den ki meg
mondhatja, hogy itt történtek dolgok, soha nem lehet pontosan
tudni, mifélék ...
Dr. Rivaud felállt és türelmetlenül járkált ide-oda. A rendőr
felügyelő oldalvást nézett és úgy tett, mint aki nem figyel. Az
ügyész azonban mintha kővé meredt volna.
— Nagyon köszönöm, bátyám uram .
— Még csak azt mondom, hogy nem kell a száz frankja, még
az ötven sem . . . De ha egy sze r az útjába a ka do k. . . Akárki m eg
mondja, hol lakom ...
Nem kért engedélyt a távozásra. Főhajtás vagy búcsúvétel nél
kül lépdelt kifelé, míg széles válla el nem tűnt az ajtónyílásban.
Távozását huzamos csönd követte. M aig ret látszólag a pipájá
val foglalkozott, a parázsló dohányt igyekezett használható kezével
lenyomogatni.
— Adj tüzet, Leduc.
Volt valami ünnepélyes ebben a csöndben, amely mintegy a
Placc du Marciién álldogálókat is hatalmába kerítette, mert szo
katlan némaság merevedett köréjük.
Az öreg falusi léptei csikorogtak csak lent a kavicson. Semmi
más nem hallatszott.
— Az istenért, tégy féket a nyelv edre — hangzott fel aztán.
Rosalie vőlegénye szólalt meg, s maga is meglepődött, hogy
hangosan ejte tte ki a szavakat. A lán y szorosr a zár t ajak kal meredt
maga elé — talán engedelmesen, talán csak, hogy időt nyerjen.
— Nos, uraim —• sóhajtott fe l végre Maigre t — , kezdetnek
nem is rossz, ugyebár?
— Mi ezt már mind végigcs ináltu k — mondta a rendőrfel
ügyelő, miközben vette a kalapját és felállt.
<;i:onc.i:s h i m k n o n : ouüi/r л k is v A ii o s u a n 215-

Maigret nőm volt tudomást a szemrehányásról. Senkire sem

nézett. Ágytakarójára szögezte szemét.
— Ügy véli, doktor úr, hogy rohama után az örült visszaem
lékszik a tetteire?
— Minden bizonnyal.
Л tulajdonos most a szoba közepén állott s fehér ruhájában
roppant feltűnőnek érezte magát.
— Pillants ki az ajtó elé, Leduc. Nézd meg, van-e még valaki!
— Megbocsásson — szólt dr. Rivaud — , de valóban mennem
kell. Tizenegykor rendelésem van, s az is élet-halál kérdése.
— Lejövök önnel — mondta a rendőrfelügyelő.
— És ön, államügyész úr?
— Hm . . . Igen . . . A zt hiszem, én . . .
Maigret valahogy elégedetlennek látszott. Valami félresikerült
volna? Szeme nyugtalanul rebbent egyikről a másikra, majd ki az
ablakon. Mindenki állott már és menni készülődött.
Maigret
tan így szólt:azonban egy kissé felemelkedett az ágyban s nyugod
— Végre . . . Egy pillanatra, uraim . . . Nem hiszem, hogy máris
befejeztük.
Egy nőre mutatott, aki rohanva vágott át a Place du Marchén.
A sebész odap illantott s hirtelen felk iáltott:
— Francoise!
— Ismeri?
— A sógo rn őm . . . Bizonyára azért jön, hogy magával vigyen.
Valami sürgős hívás. Talán baleset.
Alulról hangok hallatszottak, majd siető léptek a lépcsőn. Nyílt
is az ajtó és Francoise rontott be lélekszakadva s vadul pillantott,
maga—körül.
Jacques!. . . Felügyelő ú r !... Ügyész ű r !...
Fiatal nő volt, alig húsznál több, nyúlánk, csinos és heves.
A ruháját azonban por fedte, sót egy helyen el is szakadt..
Kezét ösztönszerűen kapta nyaka elé.
— Én . . . én láttam . . . Meg akart. ..
Alig bírta kiejteni a szavakat. Mindannyian némán bámultak
rá. Aztán sógora mellé lépett.
— Idenézz!
Nyakára mutatott. Kék foltok látszottak rajta.
— Odaát történt a Moulin-Neuf erdőb en ... Arra mentem,,
amikor...
— Azt
teljesen hiszem, rájövünk
visszanyerte valamire
higgadtságát. — aki
Leduc, mondta Maigret,
valóban és máris
jól ismerte,,
tanácstalanul nézett rá.
— Remélem, látta az illetőt?
— Nem nagyon. Nem is tudom, hogyan sikerült leráznom. Azt
hiszem, megbotlott valami gyökérben. Akárhogyis, a fogása egy pil
lanatra gyöngült, és kiszabadítottam magam ... Megütöttem ...
— írja ie.
 :46 GE0R3ES SÍ MEN OX: Ö Rt'LT Л KI SVÁ ROS BAN

— Aligha tudom. Olyan csa vargó-féle. A z öltözete falusias. A

füle e lá ll. . . Egv dologról bizonvos va gy ok — soha életemben nem
láttam.
— Elfutott?
— Gépkocsit hallottam az úton. Bizonyára ő is meghallotta. ..
S tudta, hogy segítségért kiáltok... Egy másodperc alatt eltűnt a

sűrűben.
Visszanyerte lélegzetét, noha még egyre lihegett. Egyik kezét
mellére, a másikat nyakára szorította.
— Úristen, de megrémültem . . . Ha nincs az a kocsi. . . Meg
állás nélkül rohantam idáig.
— Nem lett volna rövideb b hazamennie?
— Tudtam, hogy a nénémen kívül senki sincs odahaza.
— A tanyától balra tetszett járn i? — kérdezte a rendőrfel
ügyelő.
— Valam ivel túl a ré gi kőbányán.
— Azonnal átkutatjuk az erdőt. M ég nincs késő.
Dr. Rivaud bosszúsnak látszott. Homlokát ráncolva figyelte a
lányt, aki most az asztalnak támaszkodott és nyűgödtabban léleg
zett. A gúny szikrája csillant föl Leduc szemében, amint elfogta
Maigret pillantását. S önkéntelenül is odaszólt neki:
— Ez legalább annyit bizonyít, hogy végté re az őrült nem fo
gadta el a meghívásodat.
Л rendőrfelügyelő lement a lépcsőn, s átsietett a városházán
levő őrszobára. Az ügyész álltában kabátujjával kefélte kemény
kalapját. Aztán Frangoisc felé fordult.
— Arra kell kérnem, hogy m ih ely t meg jön a vizsgálóbíró, ke
resse föl. Ö jegyzőkönyvbe veszi a vallomást, s azt írja alá.
Szikár kezét Maigret felé nyújtotta.
— Gondolom, nincs már szüksége ránk.
— Nagyon kedves volt, hogy szívesked ett eljönni. Semmi jo
gom sem volt reményiem.
Maigret jeladására Leduc kiürítette a szobát. Rosalie és vőle
génye távoztukban még egyre vitáztak. Mikor mosollyal ajkán visz-
szament barátja ágyához, meglepődve látta arcán az aggodalom
jeleit.
— Mi az?
— Semmi.
— Ugyebár nem sikerült?
— Ellenkezőleg. Túlságosan is sikerült. Töm j még meg egy
pipát,
— kérlek, mielőtt
De hiszen azt ahittem,
feleségem
hogymegjön.
az őrü ltet vártad ide.
— Talán. De ne beszéljünk most e r r ő l. . . Tudod, szörnyű lett
volna egy újabb gyilkosság. Mert ezú tt a l.. .
— Mi lett volna ezúttal?
— Nem lényeges. Ne is próbáld megérteni. íme, a feleségem
most jön át a piacon. Azt fogja mondani, hogy sokat pipáztam és
GEORGES SÍMENON: ÖRÜLT Л KISVÁROSBAN

clszedi a dohányt. Végy ki egy keveset a zacskóból és dugd a

vánkos alá.
Melege volt. Bizonyára ismét emelkedett a hőmérséklete.
— Most hagyj magamra, ha nem esik neh eze dre. .. Csak a
telefont tedd a kezem ügyébe.
— Itt
daskása villáIndulás
van... sreg gelizem. Csütörtökön
előtt még benézek. mindig jó a koszt. . . Lu
— H e ly e s . . . Csak úgy mellékesen, azt a kislányt, tudod, aki
ről beszéltél... régóta nem láttad már?
Leduc dühbe gurult. Keményen Maigret-re nézett.
— Ebből elég volt! — mordult rá.
És lesietett az emeletről. Szalmakalapját az asztalon felejtette.

V. fejezet

MEGHÖKKENTŐ LELET
— Igen, asszonyom . .. A z Hótel d’Anglelerre-bcn . . . De ké
rem, vegye tudomásul, hogy teljesen szabadságában áll nem el
jönni.
Maigret abbahagyta. Felesége a lépcsőn jött föl. Dr. Rivaud
viszont sógornőjével és az ügyésszel együtt a kocsija mellett állt a
szálló előtt.
Maigret Rivaud doktor feleségének telefonált. Francoise mondta,
hogy egyedül van odahaza. Arra kérte, hogy keresse föl. Egyálta
lán nem lepte meg, hogy a hang a vonal túlsó végén tele volt aggo
dalommal.

végét.Madame Maigret a kalapját tette le, úgy hallgatta a beszélgetés

— Igaz, amit beszélnek, hogy valakit ismét megtámadtak? Em
berekkel találkoztam, akik az erdő felé siettek.
Maigret annyira elmerült gondolataiban, hogy nem is vála
szolt. Amint a hír sebesen terjedt, a város mintegy szeme láttára
változtatta arculatát. Mind többen és többen siettek lefelé a Place
du Marchó bal feléről elágazó utcán.
— Nincs arra egy vasúti keresztezés?
— De. Ez itt egy hosszú utca, amely fokozatosan országúiba
megy ál. A Moulin-Neuf a második kanyar után következik. Neve
ellenére nincs ott semmiféle malom, csupán egy tágas fehér tanya.
Amikor
volt elmentem—mellette,
szárnyassal éppen
szép fiatal ökröket isfogtak
pulykákat be.köztük.
láttam Az udvar tele
Maigret úgy figyelt, mint vak, aki előtt egy tájat írnak le.
— A tanya nagy?
— Nem tudom. Különös mértékegységek vannak errefelé! Te
tudod, mennyi egy hold? Kétszáz holdról beszélnek, de ez nekem
semmit som mond. Az erdő mindjárt a ház mögött kezdődik. Tovább
az ember a Perigeux felé vivő főútra ér ki.
 240 GKOIUiFS SIMKNON: ÖRÜLT Л KISVÁROSIJÁN*

Л csendőrök nyilván már ott járnak valahol. Maigret maga

elé képzelte, mint fésülik át lassan az erdőséget.
— Azt hiszem, jobb volna, ha visszamennél. Szerelnélek a
helyszínen tudni.
Mnigrct-né zokszó nélkül tette fel megint a kalapját. Л föld
szinti előcsarnokban fiatal nővel találkozott, aki akkor lépett be.
Megfordult és bíráló és nem éppen jóakaró pillantással nézett végig
rajta.Az illető Madame Rivaud volt.

— Foglaljon h e ly e t. . . Remélem, megbocsát, amiért zavartam,

pláne ilyen csekélység miatt. Hiszen az sem bizonyos, lesz-e kér
dés, amit feltehetnék önnek. A dolog annyira bonyolult...
Szemét nem vette le az asszonyról, az pedig mintegy hipnoti
zálva ült vele szemben. Maigret-t kissé meglepte, noha nem hozta
zavarba. Valahogyan előre sejtette, hogy az asszonyt érdekesnek
fogja találni, de az sokkal különösebb emberpéldánynak mutatko
zott, mintsem elképzelni is merészelte.
Húgát, Francoise-t nem éppen legkedvezőbb világításban látta,
el tudta azonban képzelni, milyen elegáns, sőt remek megjelenése
lehet. Vidékiesség egyáltalán nem látszott rajta.
Rivaud-né külsőleg meg sem közelítette. Valójában semmikép
pen sem lehetett szépnek nevezni. Huszonöt-harminc közt járt, sem
magas, sem alacsony, de határozottan hízásra hajlamos volt. Ruhá
ját nagyon egyszerű va rrón ő varrhatta. Ha nem, akkor meg ő nem
tudta viselni.
De leginkább a szeme keltette föl Maigret érdeklődését. Szo
morú, aggodalmas szeme volt. Mégis, minden aggódása ellenére, le
mondás tükröződött benne.
Maigret-re nézett. Nyilván félt. de úgy látszik, az ijedelem
csupán magatehetetlenné tette. Némi túlzással azt lehetett volna
mondani, hogy úgy ült ott, mint aki kikerülhetetlen ütésre vára
kozik.
Lehetetlen volt másként elképzelni, mint a vidéki tiszteletre
méltóság mintaképe ként . A zsebk endő jét gyűrö gette. A legelső al
kalmas pillanatban kétségtelenül a szemét fogja vele szárogatni.
— Mióta van férjnél, asszonyom?
Nem válaszolt az onnal. A kérdés megriasztotta. Minden m eg
riasztotta.
— ö t év e — mondta végre tompa hangon.
— Akkor már Bergeracban lakott?
Mielőtt válaszolt volna, megint jóidéig nézett Maigret-re.
— Algírba n éltem anyámmal és húgommal.
Maigret meglehetős nehéznek találta a folytatást. Látszólag a
legjelentéktelenebb szó is megnémítotla.
— És Rivaud doktor szintén ott élt?
— Két évet do lgozott az ottani kórházban.
c;i:oH(;i:s sim in o n : Ок Ш/г л kisv A ho siia n 2 И)

Maigret а közél tanulmányozta. Valahogyan mintha nem fö

lélne meg egy orvos-feleség kezének. Bizonyos, hogy ez a kéz kö
zeli ismeretségben van a nehéz munkával. Hogyan irányíthatná ta
pintattal továbbra is errefelé a társalgást?
•— Az édesanyja — kezdte.
De nem fejezte be a mondatot. Madame Ki vaud arccal a/, ab
laknak ült.
rettenve, mintEgyszerre váratlanul
bármikor. Odalent talpra
kocsi aj ugrott. Jobban meg volt
tó csapódott.
Dr. Kívánd törtetett be a szállóba, föl a lépcsőn, egyetlenegy
szer kopogott az ajtón s egyenesen berontott.
— Maga mit keres itt?
Nyers, száraz bangón szólt a feleségére. Nem is nézett Maigret
felé, Csupán egy pillanat múltán fordult hozzá.
— Mit jelent ez? — kérdezte. — Ha a feleségemmel kíván
beszélni, miért nem szól nekem is?
Az asszony lecsüggesztette a fejét, Maigret pedig ártatlanul
meglepett arcot vágott.
— Valóban, doktor ú r!.. . Mi van annyira bántó ebben? Úgy
éreztem,
hoz vagyokjó volna megismernem
láncolva, őt kérettemRivaud-nó
ide. asszonyt. Minthogy ágy
— Végzett a kihallgatással?
— Nem volt semmi kihallgatás, doktor úr. Csupán némi ba
rátságos csevegés. Amikor ön megérkezett, éppen Algírig jutottunk
el. Szerette ön odalent?
Maigret könnyed, közvetlen hangot ütött meg, de szándékolat-
lansága csupán felületes volt. Valójában minden erejét összeszedte,
mert miközben az előtte álló két embert figyelte, semmit sem akart
elmulasztani. Rivaud-né a sirás küszöbén állott. Férje tekintete a
szobát tapogatta körül, mintha kulcsot keresett volna a megelő
zőleg lefolyt beszélgetéshez.
Egy dologról bizonyos volt Maigret. Itt titok rejtőzik.
Mi lehet az? Találgatni is képtelen volt. Mindössze annyit tu
dott, hogy dr. Rivaud valamit rejteget előle. Egyébiránt az állam
ügyész is ezt teszi. Bármi is lehet, bizonyára valami roppant bo
nyolult és homályos dolog.
— Mondja csak, doktor úr, Madame Rivaud a páciense volt?
így ismerkedtek össze?
A sebész gyors pillantást vetett feleségére.
— Szeretnem máris közölni, hogy ennek semmi jelentősége.
Most pedig, ha nincs ellenére, hazaviszem a feleségemet, és...
— Persze. Persze . . .
— Mi az, hogy persze?
— Ó, sem m i, . . Bocsásson meg . .. Észre sem vettem, hogy
fennhangon beszélek. — Majd hozzáfűzte: — különös ügy ez, dok
tor úr. Roppant különös. És nyugtalanító. Minél mélyebben hato
lok bele, annál nyugtalanítóbbnak találom... A sógornője gonosz
ijedelmen eshetett át. Bámulatra méltó, milyen hamar összeszedte
magát. Bátor nő.
Szú 7
 248 GEORGE# SIMENON: ОИП.Т Л KISVÁROSBAN*

Л csendőrök nyilván már ott járnak valahol. Maigret maga

elé képzelte, mint fésülik át 1аячап az erdőséget.
— Azt hiszem, jo bb volna, ha vissza m en nél. Szeretnélek a
helyszínen tudni.
Maigret-né zokszó nélkül tette fel megint a kalapját. A föld
szinti előcsarnokban fiatal nővel találkozott, aki akkor lépett be.
Megfordult és bíráló és nem éppen jóakaró pillantással nézett végig
rajta.
Az illető Madame Rivaud volt.
★

— Fo glaljon h e ly e t . . . Rem élem , megbo csát, am iért zavartam,

pláne ilyen csekélység miatt. Hiszen az sem bizonyos, lesz-e kér
dés, amit feltehetnek önnek. A dolog annyira bonyolult...
Szemét nem vette le az asszonyról, az pedig mintegy hipnoti
zálva ült vele szemben. Maigret-t kissé meglepte, noha nem hozta
zavarba. Valahogyan előre sejtette, hogy az asszonyt érdekesnek
fogja találni, de az sokkal különösebb emberpéldánynak mutatko
zott, mintsem elképzelni is merészelte.
Húgát, Francoise-t nem éppen legkedvezőbb világításban látta,
el tudta azonban képzelni, milyen elegáns, sőt remek megjelenése
lehet. Vidékiesség egyáltalán nem látszott rajta.
Rivaud-né külsőleg meg sem közelítette. Valójában semmikép
pen sem lehetett szépnek nevezni. Huszonöt-harminc közt járt, sem
magas, sem alacsony, de határozottan hízásra hajlamos volt. Ruhá
ját nagyon egyszerű varrónő va rrhatta. Ha nem, akkor meg ó nem
tudta viselni.
De leginkább a szeme keltette föl Maigret érdeklődését. Szo
morú, aggodalmas szeme volt. Mégis, minden aggódása ellenére, le
mondás tükröződött benne.
Maigret-re nézett. Nyilván félt, de úgy látszik, az ijedelem
csupán magatehetetlenné tette. Némi túlzással azt lehetett volna
mondani, hogy úgy ült ott, mint aki kikerülhetetlen ütésre vára
kozik.
Lehetetlen volt másként elképzelni, mint a vidéki tiszteletre
méltóság mintaképeként. A zseb ken dőjét gyű rö ge tte . A legelső al
kalmas pillanatban kétségtelenül a szemét fogja vele szárogatni.
— Mióta van férjn él, asszonyom?
Nem válaszolt azonnal. A kérdés megriasztotta. Minden meg
riasztotta.
— ö t éve — mondta végié tompa hangon.
— Ak ko r már Bergeracban lako tt?
Mielőtt válaszolt volna, megint jóidéig nézett Maigret-re.
— Algírban éltem anyámmal és húgommal.
Maigret meglehetős nehéznek találta a folytatást. Látszólag a
legjelentéktelenebb szó is megnémította.
— ÍLs Rivaud doktor szintén ott élt?
— Két évet dolgozott az ottani kórházban.
CKOKGKS KIMENŐN': Olltil/Г Л KISVAltOSHAN Ш

Maigret a kezét lanulmányo/ta. Valahogyan mintha m-гл fe

lelne meg egy orvos-feleség kezének. Bizonyos, hogy ez a kéz kö
zeli ismeretségben van a nehéz munkával. Hogyan irányíthatná ta
pintattal továbbra is errefelé a társalgást?
— Az édesanyja — kezdte.
De nem fejezte be a mondatot. Madame Rivaud arccal az ab
laknak ült.
rettenve, mintEgyszerre váratlanul
bármikor. Odalent talpra ugrott.
kocsiajtó Jobban meg volt
csapódott.
Dr. Rivaud törtetett be a szállóba, föl a lépcsőn, egyetlenegy
szer kopogott az ajtón s egyenesen berontott.
— Maga mit keres itt?
Nyers, száraz hangon szólt a feleségére. Nem is nézett Maigret
felé. Csupán egy pillanat múltán fordult hozzá.
— Mit jelent ez? — kérdezte. — Ha a feleségem mel kíván
beszélni, miért nem szól nekem is?
Az asszony lecsüggesztette a fejét, Maigret pedig ártatlanul
meglepett arcot vágott.
— Valóban, doktor ú r !. . . M i van annyira bántó ebben? Úgy
éreztem,
hoz vagyokjó volna megismernem
láncolva, öt kérettemRivaud-né
ide. asszonyt. Minthogy ágy
— Végzett a kihallgatással?
— Nem volt semmi kihallgatás, doktor úr. Csupán némi ba
rátságos csevegés. Amikor ön megérkezett, éppen Algírig jutottunk
el. Szerette ön odalent?
Maigret könnyed, közvetlen hangot ütött meg. de szándékolat-
lansóga csupán felüle tes volt. V aló jáb an minden erejé t összeszedte,
mert miközben az elö lte álló két em be rt figyelte, semmit sem akart
elmulasztani. Riv aud-n é a sírás küszöbén állott. Fé rje tekinte te a
szobát tapogatta körül, mintha kulcsot kere sett vo lna a mege lő
zőleg lefolyt beszélgetéshez.
Egy dologról bizonyos volt Maigret. Itt titok rejtőzik.
Mi lehet az? Találgatni is képtelen volt. Mindössze annyit tu
dott, hogy dr. Rivaud valamit rejteget előle. Egyébiránt az állam
ügyész is ezt teszi. Bármi is lehet, bizonyára valami roppant bo
nyolult és homályos dolog.
— Mondja csak, doktor úr, Madame Rivaud a páciense volt?
így ismerkedtek össze?
A sebész gyors pillantást vetett feleségére.
— Szeretném máris közölni, hogy ennek semmi jelentősége.
Most pedig, ha nincs ellenére, hazaviszem a feleségemet, és...
— Persze. Persze . . .
Mi sem
— Ó, az, hogy
m i. . . persze?
Bocsásson meg . . . Észre sem vettem, hogy
fennhangon beszéle k. — Ma jd h ozzáfűzte: — különös üg y ez, dok
tor úr. Roppant különös. És nyugtalanító. Minél mélyebben hato
lok bele, annál nyugtalanítóbbn ak találom . . . A sógornője gonos z
ijedelmen eshetett át. Bámulatra méltó, milyen hamar összeszedte
magát. Bátor nő.
U*Z Szó 7
 250 GKOKGKS SIMONON: ÖKtlLT Л KISVÁROSBAN

Rivaud kényelmetlenül állt ott. Arra várt, hogy Maigret foly

tassa, az viszont élesen figyelte őt. Vajon nem arra gondolt-c, hogy
a nyomozó többet tud. mint amennyit elárul?
Maigret most végre azt érezte, hogy valóban sikerült előbbre
jutnia. Ámde oly sok kínnal kidolgozott megannyi elmélete egy
szerre omlott porba.
Az egész azzal a csendőrrel kezdődött, aki a Place du March én
az államügyészség
Egy felé csengett
pillanattal később kerékpározott és beugrott
a telefon. Maigretannak kapuján.
felvette.
— H alló!. .. Itt a közkó rh áz. . . Dr. Rivau d ott van? . ..
Az orvos türelmetlenül kapta ki a kagylót Maigret kezéből.
Elhültcn figyelt, majd lassan helyére tette és üres pillantással bá
mult maga elé.
— Megtalálták — mondta végezetül.
— Kicsodát?
— A z il le tőt.. . az elmeháborodottat. Vagyis a h u llá já t. . . A
Moulin-Ncuf erdőben.
Rivaud-né pillantása egyik férfiről a másikra röppent.
— A halotti szemle miatt hívnak. Csakhogy . . .
Mintha egy gondolata támadt volna. Ezúttal rajta volt a sor,
hogy gyanakodva nézzen Maigret-re.
— Amikor a múlt éjjel önre tü zeltek . . . ön persze vissza
jött .. .
— Nem volt már rá időm.
Most ismét más gondolat villant meg az orvos agyában. Zava
rodottan húzta végig kezét homlokán.
— Azt mondják, az illető már napok óta halott. Ebben az eset
ben .. . ma dé lelőtt . . . Franeoise hogyan ,. .?
Aztán feleségéhez fordult:
— Jöjjön!
Az asszony engedelmesen követte. Egy perccel később a kocsi
tovagördült. Duhourceau úr nyilván taxiért telefonált, mert üres
kocsi érkezett a kapuja elé s ott vá rak ozott. A hí rrel bef utó csendőr
most ismét megjelent és viss zak arik ázo tt u gya naz on az úton. A
város arculata újból megváltozott. Percről percre nőtt az izgalom,
a láza<! kíváncsiság.
Jókora emberfolyam áram lott a M ou lin-N eu f felé vezető ut
cába — az Hótel d’Angleterre tulajdonosa is együtt sodródott vele.
Maigret azonban ott maradt ágyához bilincselve, merev háttal,
hiszen mindig ugyanabban a helyzetben ült és csak nehézkesen bá
mult kifelé a napsütötte piactérre.
★

— Mi a baj?
— Semmi.
Mikor Madame Maigret a szobába lépett, csupán férje profil
ját látta, de neki az is elég volt. Jól tudta, hogy M aig ret rossz-
GEOR GES SI MENŐN: Ö RÜL T Л KISVÁRO SBA N 251

kedvű. Alihoz sem kellett sok, hogy kitalálja, miért. Az ágyhoz

lepett, szó nélkül megkereste a férje pipáját és tömni kezdte.
— Most jobb, ugye? — kérdezte, amikor a pipa már égett.
— Ha pedig figyelsz, megpróbálok mindent elmondani. Ott vo l
tam. amikor megtalálták a holttestet. A csendőrök egész közel en
gedtek.

sem Maigret
a Place még egyre azlátta,
du Marchét ablakon bámult
hanem kifelé! Valójában
a Moulin-Neuf tanya még
mögött
elterülő erdőt.
— Csupa fenyő nő arrafelé, kivéve az országutat szegélyező
tölgyfákat és platánokat. Egyre-másra érkeztek az emberek, hol
kocsin, hol gyalogszerrel. Valamennyi környező helységből kiren
delték a csendőrséget, hogy az erdőt teljesen körülzárják. Láttam,
amint rajvonalban húzódtak lassan az út irányában... A vidék
elég dombos arrafelé... Némelyek csatlakoztak a kutatókhoz —
például az öreg gazdálkodó, akinek a lányát meggyilkolták. Szol
gálati revolvert szorongatott a kezében, és nyilván azonnal tüzelt
is volna, bárkire vagy bármerre, de a csendőrök egy szót sem mer
tek szólni.
Maigret napvilágnál soha nem látta az erdőt, de elég jól maga
elé tudta képzelni — a talajt tűlevelek födik, a fény és árny folt
jai. A csendőregyenruhák ki-kivillannak a fák közein át.
— Aztán kiáltást hallottunk. Arrébb egy fiú állt s valamit
mutatott az egyik fa gyökerénél.
— Lakkcipő?
— Az. És kézzel kötött vastag szürke harisnya. Jól megnéz
tem, mert eszembe jutott, amit elmondtál.
— Milyen idős?
— Középkorú vagy idősecske, de nem láthattam pontosan.
Arccal
fordulni.lefelé
Ugye,hevert... Amikor
érted? Egy felemelték,
jó hete kénytelen
feküdhetett már ott voltam el
— legalább
is azt beszélik... Akik megnézték, nem tudták felismerni, úgy lát
szik, nem idevalósi.
— Sérülés volt rajta?
— Nagy seb oldalt a koponyán.
— S most mit csinálnak?
— Leg főként szorgalmasan szorítják vissza a tömeget, amely
percről percre dagad. Elküldték az ügyészért s Rivaud doktorért.
Miután azok megszemlélik a helyszínen, a tetemet a kórházba vi
szik a halotti szemle végett.
A Place du Marché üresebb volt, mint amilyennek Maigret
valaha is látta. Egy kis kávészín kutya volt az egyetlen lény, amely
látszólag teljesen boldognak érezte magát. Zavartalanul sütkérezett
a napon.
Lassú kongassál tizenkettőt ütött. A mellékutcában levő nyom
dából munkások és munkásnök léptek ki, legtöbbjük kerékpáron.
Egyértelműen Moulin-Neuf felé indultak.
 252 GEORGES SIMENON: ÖRÜLT Л KISVÁROSBAN

— Hogyan volt öltözve?

— Feketébe. Legalábbis a felsökabátja az volt. Erről bizony
nem sokat mondhatok. Nem volt kellemes látvány.
Ha rágondolt, rosszullét környékezte Maigret-nét. De ez sem
akadályozta meg, hogy meg ne kérdezze:
— Szeretnéd, hogy visszamenjek?
Maigret megint magára maradt. Látta, amint a szálló-tulajdo
nos nekiindul a térnek. Az úttestről felszólt hozza:
— Azt hiszem, hallotta az újságot. .. S ha arra gondolok,
hogy vissza kell jönnöm és az ebéd után néznem!
Hosszú ideig nem akadt néznivaló Maigret számára. Csupán a
tiszta, üres égbolt odafönt, az üresnek látszó házak körös-körül és
a csöndes napsütötte piactér.
Egy óra is eltelt, amikor a közelgő tömeg zsibongása hallat
szott. Bergerac fele népességének kíséretében a holttestet szállítot
ták a kórházba. A Place du Marché rövidesen hemzsegett tőlük.
A szálló megtelt, a földszintről pohárcsengés hatolt föl.
Maigret ajtaja félénken megkoccant. Leduc dugta be a fejét,,
kissé tétovázott és félszegen mosolygott.
— Bejöhetek?
Leült az ágy mellé és némán rágyújtott tajtékpipájára. Aztán
felsóhajtott:
— N os!... Hát ez a helyzet!
Zavarba jött, amikor a feléje forduló Maigret arcán széles mo
solyt pillantott meg. Még inkább, amikor az így szólt:
— Elégedett vagy?
— No, d e ...
— Na csak!... Mind azok vagytok. Te, a doktor, az ügyész, a
rendőrfelügyelő — valamennyien örvendeztek, amiért én a bolond
ját jártam. Én, a kellemetlen párizsi detek tív ! Aki azt hitte, hogy
adhatja a nagyot, ugye? Roppant okosnak képzelte magát! Ami
még rosszabb, mások is annak kezdték vélni. S egyesek roppantul
izgultak emiatt... De ennek most vége. Mindössze nevetségessé
tette magát. Ügy kell neki!
— Megengeded .. .
— Hogy tévedtem?
— Nos, az illetőt megtalálták, nemde? És meg is fe le l annak
a leírásnak, amelyet arról az utasról adtál. Magam is láttam a hul
lát. Amolyan középkorú férfi. Inkább rosszul, noha rendesen öl
tözve. A koponyafalon golyó ütötte seb, úgy látszik, közelről lőt
ték le.
— Ig en...
— Olyan
is ért. Mindenközelről, hogy Duhourceau
öngyilkosságra úr vélik,
mutat. Ügy és a rendőrség egyet
hogy egy hete
történt, talán rögtön azután, hogy rád lőtt.
— Szóval megtalálták mellette a fegyvert.
— Nem. Ez az egyetlen bökkenő. A zsebében volt egy revol
ver, amelyből egyetlen golyót lőttek ki.
GKORGKS SIMKNON: ÖRÜLT Л KISVÁROSBAN 253

— Am ely majdnem elintézett engem,

— Ezt szeretnék kideríteni. .. Persze, ha öngyilkosságról van
szó, hosszú ideig tart, amíg kibogozzák az ügyet... Észre/ette,
hogy valaki a nyomában van, látta, hogy a játéknak vége, és...
— És ha nem öngyilkosság?
— Vannak más lehetséges magyarázatok is. Megtámadott va
lakit, akinek
mégis fegyvere
fél beszélni volt,
róla... Ez aki önvédelemből
nagyon teljes joggal
hasonlít ezekre lelőtte,
a vidékiekre.
— És Frangoise? Mi lesz az ő ma délelőtti kis kalandjával?
— Erről sem feledkeztünk meg. Az a véleményünk, hogy nem
volt egyéb rosszindulatú gonosz csínynél.
— Értem — mondta Maigret és füstkarikát fújt a mennyezet
felé. — Mindenki egyet óhajt: hogy lehető leggyorsabban túl legyen
a dolgon.
— Nem arról van szó. . . De be kell látnod, hogy valóban
nincs értelme elhúzni az ügyet... most, amikor...
Barátja megrökönyödésére Maigret hangosan fölkacagott.
— Még mindig itt van a másodosztályú jegy, amelyről me
séltem neked. Valakinek erre is kell magyarázatot találnia. Hogyan
ugrott ez át a holt ember zsebéből az Hótel d’Angleterre folyo
sójára?
Lcduc mereven nézte a vörös szőnyeget. Hosszú szünet után
így szólt:
— Akarsz egy jó tanácsot?
— Hogy ejtsem el az egészet! Ez az, nemde? Hogy igyekez
zem meggyógyulni és ellépni Bergeracból, mihelyt útra tudok
kelni...
— És eljönni néhány napra velem La Ribaudiére-be, amint
eleinte is szándékoztál. Beszéltem erről Rivaud doktorral, vélemé
nye szerint
hogy kellő elővigyázatosság esetén semmi akadálya sincs,
máris átvigyünk.
— És mit mond az ügyész?
— Nem értem . ..
— ó, bizonyára van valami mondanivalója. Nem jelentette-e
ki, hogy semmi jogom beleártani magam az ügybe?
Szegény Leduc! Mekkora erőfeszítést tett, hogy a dolgot fino
man intézze el! Szeretett volna mindent elsimítani. Csakhogy Maig-
ret a csökönyösnél is csökönyösebb volt.
Leduc hősiesen küzdött tovább:
— Meg kell értened, hogy a szolgálati szabályzat szerint...
— De aztán összeszedte minden bátorságát és kitört: — figyelj ide,
öregem. Legjobb, ha kereken kimondom. Ezzel a ma reggeli kis
komédiával sikerült mindenkit magad ellen bősziteni. Az ügyész
hetente egyszer a megyefőnökkel ebédel, s kijelentette, hogy beszél
vele, párizsi feljebbvalóid hadd nézzenek egy kicsit a körmödre.
Leginkább az bosszantotta fel őket, ahogyan a százfrankosokkal
dobálóztál. Azt mondják...
— Hogy az aljanépet locsogni bátorítom.
 234 GEORGES SIMENON: ÖRÜLT Л KISVÁROSBAN

— Honnét tudod?
— An*a izgatom ökot, hogy tisztes polgárokat sárral hajigái-
jnnak mog.
Loduc ismét elnémult. Igen, pontosan ezt mondták, sőt mi több.
kénytclen volt egyetérteni velük. Eltelt egy idő s ö bátortalanul
újrakezd te:
— volna,
ötleted Magamamelyen
is másképp gondolnám,
va lóban e l leh etn ehaindulni,
legalább valami
cs akhog olyan
y ...
— Csakhogy nin cs. .. Vagyis hát négy-öt is van. Kettő közü
lük ma délelőtt még sokat ígérőnek látszott. Aztán hirtelen szét-
foszlott. mint a füst.
— No látod! És még valam it! Mi indított arra. hogy Kivaud-
nénak telefonálj? Örök ellenségeddé tetted a férjét... Roppant
féltékeny rá. és csak kevesen büszkélkedhetnek azzal, hogy akár
egy szót is váltottak vele. Л házból is alig engedi kilépni.
— De hiszen Franchise a barátnője. M iért volna féltékeny az
egyikre, a másikra pedig nem?

elég — Nem tudom.

szabadon mozog. Nincs rá is
A kocsit magyarázatom.
egymaga vezeti.Valóban.
A doktorFrancoise
talán
különbséget tesz feleség és barátnő közt. Sohasem lehet tudni...
Akárhogy is. hallottam, amint ki jel en tette az ügy észne k, hogy nagy
neveletlenség volt, amikor az asszonyt időkeretted, és ó ég a vágy
tól, hogy mérésre tanítson.
— Ez megnyugtató!
— Micsoda?
— Mert erre megvan minden lehetősége. Napjában kétszer 5
kötöz be.
Maigret kissé túl harsányan kacagott ahhoz, hogy csakugyan
szívből jövőnek lássék. Ügy nevetett, mint aki tudja, hogy nyakig
benne
lőle, s van a pácban,
nincs de aztmint
más hátra, is tudja, hogy legjobb
a lehető már késő kimászni
képet vágni be
az
egészhez.
— Most villásreggelizni mész? Ü gy emlékszem, valam i ludas-
kása i*ól bes zé ltél. . .
Ismét nevetett, most azonban hangjába jól kivehető bánatos
zönge vegyült. Itt állt előtte Loduc, aki tetszése szerint jöhetett-
mehetett, bejárhatta az erdőt és a Moulin-Neuf tanya környékét,
szaglászhatott az orvos és az államügyész háza körül... És felfal
hatja a ludaskását és a szarvasgomba-pástétomot. ..
Előtte volt ez a lenyűgöz ő játszma . . . De itt k ellett hevern ie
ágyhoz szögezve, szeme előtt egész istenáldott nap ugyanazzal a
szüköcske színtérrel... És valahányszor egy ártatlan mozdulatot
tesz, szinte felüvölt a fájdalomtól. S ehhez még a pipát is mással
kell megtömetnie, és a felesége ezt arra használja fel, hogy do
hányzási lehetőségét csökkentse ...
— Nos, mi a véleményed? Eljö nnél-e hozzám?
— Szeretnék. . . De előbb hadd legyen vége ennek.
— De most, hogy ez a mi tébolyodottunk m eghalt. . .
GEORGES SIMENON: OKULT Л KISVÁROSBAN 2Г)Г>

— Ki tudja? Eredj és villásroggelizz meg. Ha pedig a szán

dékom felöl kérdezősködnek, mondd, hogy semmit sem tudsz...
Most pedig dologra!
Ezt úgy mondta, mintha valami nehéz testi munkát kellene
elvégeznie, mint például tésztát dagasztania, vagy krumplit a föld
ből kiszednie.
Ami azt illeti, csakugyan jókora ásás várt rá, csakhogy ez más
féle munkának minősült. Nem nagy földkupacokat kellett szerszá
mával napvilágra hoznia, hanem képzeletbeli alakokat, arcokat.
Mindennél inkább arcokat.
Itt van mindjárt az. ügyész arca, rajta a kegyetlenség és hideg
gőg keverékével. Az orvosé, amely élénk, okos, mégis gondterhelt.
Majd feleségének inkább kifejezéstelen vonásai. Fél, mint egy tapsi
füles. Mi ellen kezelhette öt a férfi Algírban?... A törékeny, csinos,
élénk Francoise, céltáblája valami ostoba csínynek... Vagy annak,
aminek ezek szeretnék feltüntetni...
És Rosalie, akinek egész éjszaka álmai vannak — vőlegénye
kétségbeesésére.
kintet, amelyet aVajon
lány mennyire jutottak
Duhourceau úrra már
vetettegymással? Az a pa
— és az öreg te
raszt. aki ugyancsak hasonlóképpen nézett rá. Mit jelentenek ezek
a pillantások? Eltitkolnak itt valamit?.,. És a férfi, aki kiugrott
a vonatból, Muigrct-ra tüzelt és rákövetkezóleg öt is lelőtték. Vagy
agyonlőtte magát?... Lcduc és házvezetőnőjének unokahúga —
ilyesmi miatt könnyen csávába kerül az ember... Az. Hotel d'Ang-
letcrre tulajdonosa már eltemette két feleségét, s elég erősnek lát
szik, hogy akár hússzal is végezzen ...
Francoise m ié rt.. . vagy helyesebben dr. Rivnud miért félté
keny a feleségére és nem rá? Lcduc miért köntörfalaz örökösen?
Többet tudna, mint amennyit elárul? ... M iért? ... M ié rt? .,.
És most szeretnék a lehető leghamarabb La Ribaudiére-be to-
loncolni öt. Ezúttal nem is kell kérdezni, hogy miért! Kellemet
lenné tette magát!
Újra felnevetett — telt, elégedett hangon. Mikor Madame Malg-
ret egy negyedóra múlva a szobába lépett, álomba merülton találta.

VI. fejezet
A FOKA
Maigret kínos álom szorításában vergődött. Szörnyű forróság
uralkodott mindenfelé,
roppant fövénv-sáv és az
maradt apály nyomán
szárazon. vöröses
Több homok búzavetés-színü
volt, mint tenger;
valójában a tenger alig látszott. Ott kellett rejtőznie valahol a távol
messzeségben, de itt erre meg arra csak apró elszórt tócsák csillog
tak a másként megszakítatlan homokvidéken.
Maigret fóka lett volna? Talán nem egészen —. de bálna som
volt. Valószínűleg valami a kettő között. Mindenképpen jól meg-
 25ü GEORGES SIMENON: ÖRÜLT Л KISVÁROSBAN

termett állat — testes, kerek , csillogó töm eg, a mely a fövén yen
hevei*.
Egymaga volt a végtelen forró tájon. És valamilyen úton-mó-
don feltétlenül el kellett érnie a tengert, ahol végre aztán szabadon
tovaúszhatna.
Csakhogy nem tudott megmozdulni. Uszonyai voltak, mint a
fókának, de nem tudta, hogyan használja őket. Azonkívül egész teste
súlyos és merev
visszazuhant volt.homokra.
a forró Ha csak egy kicsit is felemelkedett, azonnal
S ami még rosszabb, a homok lazán engedett, s ő nnnden moz
dulatával mélyebbre süllyedt.
Mindenáron el kell érnie a tengert. Miért ilyen súlyos és me
rev a teste? Holmi kósza gondolat azt súgta, hogy valaki rálőtt. De
erre nem emlékezett világosan. Semmi sem volt világos — leg
alábbis egyetlen dolog kivételével. Hogy ő egy nagy, fekete, izzadó,
tehetetlen tömeg, amely azon kínlódik, hátha elérné a tengert.
★

totta Amikor felnyitotta pilláit,

meg. Hunyorognia kellett.a Aztán
napsugár fénylőfeleségét,
meglátta négyszögét
akipillan
éppen
reggelizett s közben figyelő tekintettel őt nézte.
Ebből a tekintetből egyszerre megértette, hogy valami nincs
rendjén. Jól ismerte ezt a komoly, anyai, némileg aggódó pillantást.
— Rosszul érzed magad? — kérdezte a felesége .
Rögtön ezután az tűnt fel neki, hogy milyen nehéz a feje.
— M ié rt kérdezed?
— Csakugyan, miért? Egész é jj e l fo rg oló dtá l és nyögtél.
Az ágy mellé lépett, hogy reggeli üdvözletként megcsókolja.
— Pocsék színben vagy — fo lyta tta. — Rosszakat álmodhattál.

álom!Szavaira
De még rögtön
most isa kényelmetlenül
fóka jutott Maigret
érezte eszébe. Micsoda
magát miatta fura
s noha
már-már azon volt, hogy fölnevet, mégsem tette. Az álom egyál
talán nem is volt olyan mulatságos, és a Madame Maigret szemé
ben bujkáló pillantás sem tette mulatságosabbá! Leült az ágya szé
lére és szelíden beszélni kezdett, mint aki attól fél, hogy a másikat
felingerli.
— Most már valóban el kell határoznunk . . .
— Mit?
— Leduc és én tegnap m egtá rgyaltuk a dolgot. Semmi kétség,
jobb volna itthagyni ezt a várost. Nyugodt környezetben hama
rább talpraállsz.
Az asszony nem mert a szemébe nézni, és ő egv pillanat alatt
kitalálta, hogy mire akar kilyukadni.
— Szó va l te is azt hiszed — morm ogta.
— M it akarsz mondani?
— A zt hiszed, hogy elveszítettem lábam alól a talajt. A zt hi
szed, hogy csak összezavarom a dolgokat, s magam is bajba keve
redem.
GEORGES SIMENON: ŐRÜLT Л KISVÁROSBAN 2Y7

Kissé hevesen beszélt, s a megerőltetéstől homlokát és felső-

ajkát kiverte az izzadság.
— No, no! Csak lassan. Mindjárt jön a doktor.
Az orvos előző este nem jelentkezett. Maigret tehát azóta sem
látta, amióta a felesége után jött. A találkozás kilátása minden
egyéb gondját feledtette.
— Hagyj vele magamra.
— S ugye elutazunk Leduchöz?
— Nem, nem utazunk... Itt a doktor kocsija. Tedd föl a ka
lapod.
Dr. Rivaud máskor hármasával ugrotta át a lépcsőket s nagy
léptekkel jött be a beteg szobájába. Most fokról fokra lépdelt s meg
lehetős mereven érkezett meg, bár kecsesen hajolt meg Maigrct-né
felé, amikor az kiment a szobából. Az orvos Maigret-hez lépett, сз
műszeres táskáját szótlanul helyezte el az ágy mellett álló asz
talkán.
Reggel az eljárás mindig ugyanaz volt. Maigret nyelve alá dugta
a hőmérőt,
csak majd ameg
utána indult pólyát kezdte letekerni. Ezúttal is így történt,
a beszélgetés.
— A páciensemhez való viszonyt — kezdte az orvos — termé
szetesen semmi sem befolyásolja. Ugyanazzal a figyelemmel keze
lem, mint eddig is. Csupán azt szeretném, ha kapcsolatunk itt véget
érne. És tekintettel arra, hogy ön hivatalán kívül jár cl, jogom van
megtiltani, hogy családomat bármilyen módon is zavarja.
Nem volt nehéz kitalálni, hogy Rivaud a beszédre már eleve
fölkészült. Kivette a hőmérőt. Maigret arca mozdulatlan maradt.
Hallotta, amint az orvos maga elé mondja:
— Harminckilenc.
Hát ez elég sok, ő is tudta. Rivaud homlokát ráncolta, s anél
kül, hogy betegére pillantott volna, így folytatta:
— Ha nem történt volna tegnap az a dolog, habozás nélkül azt
javasolnám, hogy utazzék el és fejezze be a kezelést valami csöndes
vidéki helyen. De ha most ezt tanácsolom, félremagyarázható lenne...
Fáj? — kérdezte, miközben a sebet tapogatta.
— Egyáltalán nem. Kérem, folytassa.
De az orvosnak nem volt egyéb mondanivalója, s többé egyet
len szó sem esett. Ismét bekötözte Maigret-t, elrakta műszereit és
kezet mosott. Az ajtónál azonban megfordult és a detektív szemébe
nézett.
Pillantását nehéz volt megmagyarázni. Azt is nehéz lett volna
megmondani, hogy
Az orvos volt-e, ezúttal lényének
a rejtélyes melyik
Rivaud-né férje,oldala
vagy kerekedett
a Francoisefölül?
só
gora?
Egyetlen dolog látszott bizonyosnak. Az, hogy pillantása tele
volt aggodalommal. Egy percig úgy látszott, mintha mondani akarna
valamit, de aztán meggondolta magát és kilépett a folyosóra, ahol
suttogó megbeszélés indult közte és Madame Maigret közt.
 258 GEORG ES SÍME N OX: ÖRÜ LT Л KISVÁROSBA N

A baj az volt, hogy Maigret most már pontosan emlékezett az

álmára. Rossz jel lett volna? Egyéb rossz előjelek is akadtak per
sze. Például kötözés közben a seb sokkal jobban sajgott, mint a
legutóbbi két alkalommal, noha ezt nem vallotta be. A makacs láz
volt a másik rossz jel.
Pipája után nyúlt, amelyet felesége tömött meg, mielőtt kiment.
Aztán egyebet gondolt. Csakugyan nem kívánta. És ez is rossz
jel volt!
Ajkán sóhajjal, felesége lépett be.
— Mit mondott?
— Semmit sem akart mondani. De nekimentem a kérdéseim
mel, s végül kijelentette, hogy teljes nyugalmat javasol.
— Ügy van. S most hadd hallom, hogyan fejlődik az ügy?
Madame Maigret megadó arckifejezéssel foglalt helyet, jóllehet
minden tagja gyanakvást és rosszallást fejezett ki. Nem tehetett
róla. Helytelenítette férje makacsságát és kételkedett ítélőképessé
gében.
— A halotti szem le ?. . . Am ennyire tudják, nemsokára azután
halt meg, hogy reád lőtt.
— Nem találtak még egy revolv ert?
— Nem . . . A szem élyazonosságát sem sikerült megállapítani.
A reggeli lapok közük a fényképét.
— Hadd lám.
Felesége odanyújtotta az újságot. Különös érzéssel bámult a
képre. Bármennyire is értelmetlennek tetszett, mégis azt gondolta,
hogy ő a világon az egyetlen, aki ismerte azt az embert.
Igaz, soha nem n ézte m eg alaposan, de e gy egész éjszakát együtt
töltöttek. Vissza em lékez ett társának nyu gtala n álmára — vagyis ha
az egyáltalán aludt — m ély sóhajaira, s az okra a hangokra, ame
lyeket Maigret zokogásnak vélt...
És az a felső ágyról lecsüngő láb, a lakkcipő, a vastag szürke
harisnya...
A fénykép borzalmas volt, mint általában az áldozatokról ké
szült rendőrségi felvételek, amelyeket kiretusálnak, hogy inkább
hasonlítsanak élő személyre és így a fölismerést megkönnyítsék.
Az arc komor. A szem üveges. Maigret-t nem lepte meg, hogy
ószes szakállt is lát. Miért is képzelte mindig szakállasán azt az
embert? Még a vasúti fülkében sem gondolt reá másképpen.
Akárhogyan is, de eltalálta. Kócosán, alaktalanul, de ez mégis
csak szakáll volt. Egyes szálai három-négy centiméterre nőhettek,

s körülbelül
— A dologegyforma hosszú volt
semmiképpen semmindenütt.
ta rtozik rád. Ezen nem teheted
túl ma gad at. . . — kezdte r á újból M adam e M aigret, noha nagyon
nyájasan és bocsánatkérően beszélt. Férje állapota őszintén nyug
talanította. Abból, ahogyan rá-rápillantott, azt lehetett hinni, hogy
komolyan beteg.
GEORGES SIMEKON: ŐRÜLT Л KISVÁROSBAN 25!>

— Tegnap vacsora közben megfigyeltem az emberek beszédét.

Egytől egyig ellened vannak. Addig faggathatod őket. amíg bele-
kékülsz, de semmit ki nem szedsz belőlük. Ha pedig így áll a do-
log, akkor...
— Kérlek, vé gy ceruzát és papírt.
Táviratot diktált egy barátjának, aki az algíri rendőrségnél

szolgált.
Küldj azonnal odatoltat dr. Rivaud algíri kórház most ót éve
üdvözlet köszönet.
Madame Maigret ékesszólóan szorította össze ajkát. Mindent
megtett, amire férje kérte, de nem bízott vizsgálódásaiban. Nem
vette komolyan őket. Csupán a kedvében akait járni.
Ezt Maigret is tudta és bosszankodott miatta. A mások kétel-
kedése nem bántotta, de a feleségéét tűrhetetlennek érezte.
— Nincs szükségem a tanácsaidra — mondta csípősen, miköz-
ben a vér az arcába szaladt. — Mindössze annyit kérek, hogy add
fel a táviratot és közöld velem, amit hallasz. A többit bízd rám.
Felesége bűnbánó pillantást vetett rá, Maigret azonban sokkal
jobban bosszankodott, hogysem reagált volna.
— Mostantól kezdve megtarthatod a véleményedet, vagyis
semmi szükség arra, hogy csóválgasd a fejed, ha Leduckel, vagy a
doktorral, vagy akármelyik tisztelt hülyével rólam beszélsz.
Oldalára fordult , de olyan esetlenül, hogy gondolatai ismét
visszavándoroltak a homokban vergődő fókához.

Bal kezét használta, s ez persze a szokásosnál jóval nehezebbé,

esetlenebbé tette az írást. Kényelmetlen helyzetében kínosan léleg-
zett. Ablaka alatt két fiú golyózott, s legalább egy féltucatszor majd-
nem 1.
kiordított, hogy fogják be már a szájukat.
számú bűntett: Leontine Morceau, Moulin-Neuf. Megfojtot
ták az országúton. Hosszú tű a szívében.
Maigret sóhajtott egyet és hozzáírta:
(Idő? Pontos hely? Milyen izmos volt az áldozat?)
Üjból sóhajtott. Arra gondolt, hogy közönséges körülmények
között hasonló kérdésekre milyen hamar választ kapna. Határozot-
tan fárasztó feladat bűnügyben betegágyból nyomozni. De csak törte
magát tovább.
2. számú bűntett: Az állomásfönök leánya, hasonló helyzetben.
(.4 kérdések is ugyanazok.)
3. számú bűntett (kísérlet): Rosalie-t megtámadják. A támadó
megfutamodik. Jegyese szerint Rosalie álmol:at lát és regényeket
olvas.
4. számú bűntett: Férfi leugrik a vonatról, mihelyt az lassít az
állomás előtt. Amikor követem, rám lö.
Maigret gyakran csinált ilyen önmagában véve haszontalan dol-
got. De ez kitöltötte a kényszerű tétlenség perceit és utána általá-
ban jobban érezte magát.
 26o GEORGES SIMLWO.V: ÖRt'ET Л KISVÁROSIJÁN

5. számú bűntett: Ugyanazt az embert (ebben nines kétség)

agyonlövik , valószínűleg mindjárt a 4. számú bűntett után.
G. számú bűntett (kéts éges ): Fra nco ise -t megtám adják a Mo ulin-
Neuf erdőben. Az illető elmenekül, amikor gépkocsi hajt cl az or
szágúton. (Milyen közel volt a no az úthoz? Lálta-c a kocsit? Ha
igen, miért nem állította le?)

Jegyzet: Mind a hat a Moulin-Neuf erdőben történt.

összegyűrte a papírlapokat és ép vallanak egy randi tárával л
sarokba hajította. Aztán másikat vett elő és újra kezdte.
A lehetséges tébo ly odottak :
Duhourceau?
Rivaud?
Franpoise?
Rivaud-né?
Rosalie?
A felügyelő?
A szállodás?
Leduc?
Az utas?
De hát miért volna szükség egy hibbant elméjűre ebben a tör
ténetben? Maigret hirtelen homlokát ráncolta. Mulatságos, hogy ed
dig ez nem jutott eszébe! Ki beszélt itt először egv elmebajosról?
Mindenki. Ez mintegy általános vélemény volt. Talán az orvos
mutatott legtöbb határozottságot a kérdésben. Az ügyész viszont
boldog volt, hogy készpénznek veheti.
És mi történik, ha az őrültet eltávolítjuk a képről? Vúgy hátha
valaki csak játssza az őrültet?
És a tű. Vajon nem csupán abból a célból vették-e igénybe,
hogy az emberekkel elhitessék egy elmeháborodott, egy szadista,
vagy legalábbis egy egyensúlyát veszített agy jelenlétét?
Maigret még egy papírlapot húzott maga elé és nagybetűkkel
felírta: KÉRDÉSEK. Jóllehet bal kezét használta, megpróbálta a
betűket mindenféle kacskaringókkal díszíteni, akár a leckéje fölött
piszmogó iskolás fiú.
1. Megtámadták-e valójában Rosalie-t , vagy csak képzelte?
2. Megtámadták-e valójában Francoise-t?
3. Ha igen, ugyanaz támadta-e meg őket, mint aki az első ket
tőt megölte?
4. A vonaton látott férfi a gyilkos?
5. öngyilkosságot követett-e el?
6. Ha nem, kicsoda a gyilkos gyilkosa?
Éppen az utolsó szavakon vergődött át nagy nehezen, amikor
Madame Maigret hazaérkezett. Csupán egyetlen pillantást vetett az
ágy felé, majd lerakta kabátját és kalapját s leült férje mellé.
— No csak! Majd inkább én — mondta és nyugalmasan ki
vette kezéből a ceruzát és papírt.
 CIIORM.S л\Ml SOS: öhCl.7 Л KISV AftOSB\s *1

Malőrét zavarban volt. Nem ‘.ud:.a, hogyan értelmezz* a fHe-

viselkedését. Üjr&kczdja cuUt? Vagy ki akar bHcúlni?
tudta elhatározni, hogy i*mét felfoctyanjon vagy '■ jen-e?
Y<V'J\\nátfutotta a feljegyzést ét ó Cétaa elfordította i
fejét,
— V;in valami elk/pzelé **d? — k'rtW v f*> v/>-:.d'n
— M'-g árnyaka
Vadul lökte ki magból a szavakat S *-z volta ? . taug. >mrr l
#ИУ#*Ь. Még egy ötlet árnyaka *>'m támadt fe l tx agyiban. Vak/já-
ban a legszívesebben azt tette volna, amit mindnyájan ohaj'ottak
tőle — hogy végleg M hagyjon a játékkal selmenjen j 1kipihenni
magát Lcduch öz, ahol a tyúkok karicsoUii » egyéb kedvet vid éki
zajok közt végleg elfeMkeznék detektiv-voltárol..
De nem óhajtott visszaLáncol ni. Nem kívánt elfogadni taná
csot senkitől...
Megértette-e végre ót a felesége? Hajlandó-e valóban tegí’eni
neki, ahelyett, hogy a harc feladására biztatná?.. Nyugtalan te
kintetében csak ezek a kérdések villogtak
Felesége pe*diд egy ritkán használt mondásai feleit:
— Szegény Maigret!
Mert vezetéknevén fele*sége csak igen kulönlege* esetek ben
szólította. Ez magába foglalta annak elismerés
ét, hogy óa felsőbb-
rendű valaki, a mesteri elme, a ház feje. A hanglejtése talán nem
árult el mélységes meggyőződést, a férfi azonban most nem kívánt
gónesoskodni. Majdnem elepedt a vigasz és a bátorítás akármi for
mája után.
— Csúsztass még egy pumát a hatomhoz, jó?
Ezzel aztán az egész elintéződött,
— És most add ide, kérlek, a pipámat
Odalent a két fiú civakodni kezdett. Egyikük arcán pofon csat
tant. A sírás előtt hosszú vol
t a csönd, de aztán ahtalmasan tört ki.
A megbántott fickó lassanvonult tova, hogy árulkodjék a mami
jának.
— Az úton találkoztam Leduekei.
— Megszólított?
— Pei'sze — válaszolta mosolyogva az asszony. — Ismét meg
kért, használjam fel minden befolyásomat, hogy rábírjalak a La
Ribaudiéne-be való utazásra. Éppen az ügyésztől jött.
— Or v !

— Elég böbesxédűen fecsegett, mint aki zavarát szeretné pa

lástolni.
— Kimentéi a tetemnézóbe, hegy a hullát még egyszer szein-
iigyre vegyed?
— Itt nincs tetemnéző. Az őrszobán terítették ki. Legalább öt-
venen álltak egy végiében, hogy megnézhessék. Meg kellett várnom
a soromat.
— Senki se ismerte fel, gondolom.
Ш » . —I I. I. ■■■ ■ .411»— - ■■■■■ ■ ____
 262 GEORGES SIMENOX: ÖRÜLT Л KISVÁROSBAN

— Még nem.
— Megnézted a harisnyáit?
— Finom gyapjú és kétségtelenül kézi kötés.
— Ez arra mutat, hogy az illető bírt valam ilyen családi hát
térrel. Persze, ha nem volt csupán csavargó. Ezek jótékonysági egye
sületek révén gyakran kapnak ilyen jobb házból való ifjú hölgyek
kötötte harisnyákat.
— Csakhogy csavargók nem utaznak másodosztályon — ha
•egyáltalán utaznak.
— Am i azt illeti, második osztályon sem sokan utaznak. A
másodosztályú hálókocsi tehetősebb emberre mutat. Vagy olyasva
lakire, aki sokat van úton, mint mondjuk egy kereskedelmi utazó.
És a cipői?
— A rendőrség megnézte a védjegyet. Kiderült, hogy olyan
cégé, amelynek az egész országban vannak fiókjai.
— S a ruházata?
— Igen jó fekete szövet, am ely helyenként már-már kikopott
a viseléstől. Véleményem szerint úgy három évet hordhatta. A felső
kabátját is.
— Kalap?
— Kalapot nem találtak, noha vég igjárták a vonal mentét,
mert hátha ott veszítette el.
Maigret arra is megpróbált visszaemlékezni, vajon látta-e azt
az embert kalaposán? Nem volt benne bizonyos.
— M egfigyeltél- e még valamit?
— A rendőrségen azt mondják, hogy az ing a nyakánál is, a
kézelőknél is foltozva volt. Nagyon ügyesen, jegyezték meg.
— Meg int a családi h á ttért. . . És m it találtak a zsebekben?
— Egy rövid elefántcsont cigarettaszipka kivételével egyáltalán
semmit.
A leh ető legte rmé sze tese bben társalogtak, akár k ét partner.
Mindketten megkönnyebbültek, hogy megszűnt az ellenségeskedés.
Maigret elégedetten szívogatta a pipáját.
— Leduc jön.
Elnézték, amint átvág a Place du Marchén. Kalapját kissé nyak-
•szirtjére tolta és mintegy görnyedten cammogott. Beléplekor any-
nyira elmerült gondolataiba, hogy köszönni is elfelejtett.
— A z ügyészhez indultam.
— Tudom.
— Persze. Term észetesen . . . Találkoztunk az utcán ... Aztán
elmentem az őrszobára, hogy meggyőződjem, vajon igaz-e, amit
mond . . . Egyszerűen elképesztő . ..
— Hadd hallom.
Leduc megtörölte homlokát és félig kiürítette a Maigret szá
mára odakészített limonádéspoharat.
— Ugye> nem haragszo l?. . . Életemben nem döbbentem még
így m e g . . . A z u jjlenyom atokat természet esen fel küldték Pá
rizsba . . . Nos, a válasz ma érk ezett be.
fir.OUCII'.S SIMDNON: OltDl/i* Л KISVAHOSHAN 2ii I

— G verünk.
*•

— A z az ember, aki után a vonatból kiugróitól, már három

óvó halott.
— Mit beszólsz összevissza?
— Csak azt, hogy az örszobán fekvő halott hivatalosan már
évek óta hulla. Úgy hívták, hogy Meyer — bár inkább Sámuel né
ven ismerték. Algírban halálra ítélték, és...
Maigret előrehajolt az ágyban.
— Kivégezték?
— Nem. Néhány nappal előbb kórházban halt meg.
Madame Maigret önkéntelenül is anyásán elmosolyodott, ami
kor meglátta a férje arcát elöntő boldog ragyogást. Maigret észre
vette és már-m ár vissza mosolygott, aztán mégis győzött rajta a
méltóság érzése, s megőrizte komolyságát.
— És mit követett el ez a Sámuel?
— Nem tudják. Csupán rövid rejtjeles távirat érkezett azzal,
hogy további részletek is következnek ... Estére azt is megtudjuk ...
Persze, tévedhetnek. És arra is van eshetőség, hogy két személy

ujjlen yomata
Bertillon? hasonlítson. Egy
Elhanyagolható a kétszázezerhez
eshetőség, — nem
mondhatnád, de így mondja-c
gondolom,
néha bekövetkezik.
— És Duhourceau hogyan fogadta a csapást?
— Bosszankodott természetesen. Arra gondol, hogy külső se
gítséget vesz igénybe. De attól fél, olyanokat küldenek, akik tőled
várják majd az utasításokat. Emiatt óhajtott velem beszélni. Sze
rette volna tudni, mekkora odafönt a befolyásod.
— Töltsed meg a pipám — kérte Maigret a feleségét.
— Ez a harmadik.
— Nem számít! Fogadok, amibe akarsz, hogy teljesen jól va
gyok ...
Maigret fecsegett, szinte mókázott. Leduc mindazonáltal gond
terheltnek és nem túlságosan együttérzőnek mutatkozott.
— N e haragudj — folytatta Maigret. — Nem is hiszed, min
mentem át az utolsó néhány órában. El sem képzeled, milyen az,
amikor fóka vagy és a forró homokon sülsz, míg a tenger elérhe
tetlen táv ol v a n . . . De a dagály végre megérkezett és mi újból
úszunk ... El sem képzeled, micsoda jó érzés...
S a barátja arcán mutatkozó kínos meglepetés láttán nevetés
ben tört ki.

VIL fejezet

SAMUEL
Még aznap este két forrásból is érkeztek hírek. Már küzelgett
az orvosi látogatás időpontja, amikor távirat jött Algírból.
Dr. Rivaítd minden itteni kórházban ismeretlen
üdvözöl Martin

- — ---------
- --------- ---------- - ■ -
264 GEORGES SIMENOX: ÖRl'LT A KISVÁROSBAN

Maigret alig futotta át, amikor Leduc jelent meg. A távirat

rögtön magára vonta a pillantását, mégsem érdeklődött. Maigret
mindazonáltal odanyújtotta.
— Pillan ts csak bele.
Leduc végigolvasta.
— És te mit vártál? — vonta meg Leduc a vállát. Többet nem
is szólt, egész magatartása kifejezte, hogy mire gcndcl.
— Ne is re m énykedj, hogy ebben az ügyben bánni is meg
érthető. Minden nap újabb bonyodalommal terhes, és ha egy sze
mernyi józan eszed van, hagyod, hogy átvigyelek La Ribaudiére-be.
Madame Maigret a városban volt. Maigret a sűrűsödő homály
ellenére sem gyújtott világosságot. Bekapcsolták az utcai világítást,
s ő szerette elnézni a Place du Marchét körülvevő fénykoszorút és
az épületek egyre-másra kivilágosodó ablakait. A legelső mindig a
garázstól balra eső második ház ablaka volt. És odalent a lámpa
fényében mindig ugyanaz a szabó hajolt ugyanabban az ülő hely
zetben munkája fölé.
— A rendőrség is kapott híreket — dörmögte Leduc.
Kelletlenül beszélt. Nem akart Maigret-ben olyan gondolatot
ébreszteni, hogy kész neki segíteni. Esetleg a rendőrség is megkér
hette, hogy az ellenfélnek ne adjon semmiféle tájékoztatást.
— Sámuelről?
— Róla. Részletek fu to ttak be a délutáni postával. Később Lu
cas telefonált Párizsból. Egyidőben ő is rajta tartotta a szemét, de
az még évekkel előbb történt.
— S mit mondanak?
— Nem tudják pontosan, honnét került ide. Valahonnét kelet
felől, talán Berlinből. Nem volt közlékeny, magáról sohasem beszélt.
Üzlete volt Algírban. Találd el. miféle.
— Valam i nagyon sötét dolog, gondolom .
— Bélyegüzlet.
Maigret-ne k tetszett a dolog. A bé lyeg ek ke l va ló kereskedést
valahogyan igen találónak vélte egykori útitársához.
— A z üzlet persze csupán egy másikat takart. De azt olyan jól
vezették, hogy bár a rendőrség figyelte őket, mindaddig semmire sem
jöttek rá, amíg Sámuel ellen em berölés miatt eljárás nem indult.
Akkor minden napvilágra került. Valójában azzal foglalkozott, hogy
hamis útleveleket, bevándorlási okmányokat és munkavállalási iga
zolványokat gyártott. Egész ügynök-hálózattal rendelkezett Becsben,
Varsóban és ahol akarod.
Az ég odakint mély sötétségbe fordult, a háztetők alig lát
szottak.
— Különös — mormolta Maigret.
Nem a Sámuel foglalkozását találta különösnek, liánom azt, hogy
egy ilyen Bcrgerachoz hasonló helyen találkozik vele. Minden úgy
indult, mint valami teljesen vidéki ügy — hiszen a kisváros helyi
érdekű tébolyodo n járói volt szó — és íme most a nemze tközi al
 GEORGES SIMENON: ÖRÜLT Л KISVÁROSBAN 2C>

világ árasztja el a vicéket a maga Berlintől Algírig terjedő szőve-

vén vei vei.
A rég elmúlt időkben sok száz ilyennel akadt dolga. És a kí
váncsiságába. amellyel őket tanulmányozta, mindig keveredett egy
másik érzelem is. Az irtózás túlerős kifejezés volna rá. Inkább némi
meghökkent ámulat volt. Csaposként lehetett viszontlátni őket Skan
dináviában. gengszterként Amerikában. íópincérként Németország
ban és nagykereskedőként Észak-Afrikában. Színházak, éjjeli mu
latók, titkos kártyabarlangok vezetői minőségében akadt iájuk az
ember.
S most itt bukkannak fel Bergerac békés kisvárosában, ame
lyet a tetteikkel járó minden rémülettől, aljasságtól, tragédiától le-
geslegtávoiabb eső helynek vélhetett volna akárki.
Valóban különös.
A vilá g egyes tájain sűrű népességű nagy földsávok terülnek
el. Száz meg százezer éhező lakik arrafelé, akiknek egyetlen törek
vésük, hogy valamely másik országban jobb életre leljenek. Karju
kon gyermekeikkel és sarkukban az idősekkel szálltak fel egy-egy
éjféli expresszre, vagy bújtak meg egy hajó fedélközében, s szomorú
arcukon a lemondás helyén még nem jelent meg a remény.
Franciaország egymaga egyik vonatrakományt fogadta be a má
sik után. Az ország valamennyi városában laktak már olyanok, akik
nek minden születés, halál vagy házasság alkalmából betűről betűre
kellett bemondaniok idegen hangzású nevüket a városházán...
De mielőtt a család útrakelt, okmányokra volt szükség. Útle
velekre, engedélyekre, vízumokra. És ki kellett várni a sorukat.
Voltak, akiket elutasítottak. Némelyek feladtak minden reményt,
mielőtt még beadványaikra válasz érkezeit volna.
És itt lépett közbe Sámuel. Sámuel és a hozzá hasonlók. Akik
tíz nyelven beszéltek, ismertek minden határállomást, minden kon
zulátusi bélyegzőt, sót meg a hivatalnokok aláírását is. És akiknek
mindenre volt gondjuk!
Valódi tevékenységük valamely más, lehetőleg nemzetközi vál
lalat cégtáblája mögött bújt meg.
Mi lehetett volna jobb akkortájt, mint a bélyegkereskedolem?
A. L. úrnak, B-bcn
Tisztelt Uram!
Mai napon kettö&záz darab értékes spanyol és egyéb bélyeget
postázok. Remélem rövid időn belül sikerül beszereznem azokat a

görög példányokat is, amelyek után érdeklődik ...

És senki sem tudta, hogy nem is bélyegekről volt szó!
Ott volt aztán a másik üzletág, amely Sámuelt éppen úgy érde
kelte, mint többi hasonmását.
IYl-Amorlka egyes jól ismert intézményeiben a fttmcU lányok
képviselték a minőseget, Л kéritók Párizs nagy kőrútjain működtek.
De a jelentéktelenebb áru, л közrendű népség••katonaság mashom-
mm érkezett, Vidéki lányok, akik tizenöt tizenhat év w n indultak
Sc<is
266 GEORGES SIMEXON: ÖRÜLT A KISVÁROSBAN

el otthonról, hogy hozománnyal táskájukban húszéves korukban tér

jenek meg — , ha egyáltalán vis szajö tt ek valaha.
Az eg észet milye n jól ismert e M aigre t! A Quai d ’Orfévres-en
ez volt a mindennapi munkája. Megszokott munkája közben fel sem
tűnt volna neki, de itt, Bergeracban mintegy kirítt a képből. Jól
lehet Algírt is emlegették már, eddig mégis úgy nézte, mint hely
beli szereplők játszotta helyiérdekű színjátékot. Most azonban...
Leduc így folytatta:
— Sosem hallottam, hogy ezt az a lg ír i m enekültet valahol is
látták volna. Állítólag Afrika belsejében kereskedett arabokkal és
négerekkel.
— Valam i gyilk osságot em legettél, ugye?
— Kettős gyilkosságot. K ét em ber holtte sté t találták meg va
lami elhagyatott helyen. Berlinből érkeztek. Jó ideig folyt a nyo
mozás. Fén y der ült a Sámuel dolga ira — és a két m eg gy ilko lt ü gy
nökére is. A hatóságok szerint azok ketten azért jöttek Algírba,
hogy felelősségre
randóságukat. vonják.
Talán Valószínűleg
fenyegető el akarta
módon léptek föl. sikkasztani a já
— És így inkább végzett velük.
— Hosszú időbe telt, amíg elegen dő biz onyíték gyű lt össze el
lene, de végül is a munkát siker koronázta, és a gyilkost halálra
ítélték. Csakhogy súlyosan megbetegedett s a börtön betegszobájá
ból a városi kórházba kellett szállítani. Ott halt meg néhány nap
pal később. Ez az, amit tudok.
Az orvos elcsodálkozott, amikor a két férfit sötétben találta.
Hirtelen mozdulattal felkattintotta a villanyt. Műszeres táskáját az
asztalra helyezte, jó estét kívánt, levetette vékony felsőkabátját és
kezét kezdte mosni a kagylónál.
— Magatokra hagylak —• mondta Leduc. — Holnap újra be
nézek.
Az előbb nem gondolt arra, hogy az orvos is megjöhet s nem
nagyon örvendett, hogy itt találják. Maigret-nek persze mindegy, ő
azonban ezen a környéken él. Nem kívánta magára haragítani az
embereket.
— A viszontlátásra, doktor úr — mondta és kisomfordált.
Rivaud kezét mosta és csupán dörmögölt valamit.
— Mi van a lázzal?
— Szépen viselkedik.
Maigret-ben ugyanaz az élénk jókedv buzgott, mint az első
napokban, amikor azt érezte, milyen jó élni.
— Fájdalmai vannak-e még?
— Ö, semmi az egész. Már meg is szoktam.
Az orvas megint végigcsinálta a szokott mozdulatokat: pólya
eltávolítás, sebkezelés, újrakötözés. Arca egy méternyire volt a
Maigret-étöl. Ez váratlanul csak kibökte:
— Az ember aligha hinné el önről, hogy . . .
 CEORGES SIMENON: ÖRÜLT Л KISVÁROSBAN 2*7

Semmi válasz. Az orvos lélegzetének ütemében a legcsekélyebb

változás sem állt be. Л szeme sem rebbent meg. Csupán munkája
befejezte után szólalt meg:
— Most már nyugodtan mondhatom, mehet, amikor jólesik.
— Nem értem.
— Mehet. Am ikor jólesik. Nem arról volt-e szó, hogy néhány
napot Leducnél tölt?

több Párját ritkító

mint egy önuralommal
negyedórája néz arendelkezik ez sazmég
szeme közé, ember! Maigret
a pillája sem
rebben. Figyelmes, gondos ujjai nem remegnek, nem hibáznak.
— Mostantól kezdve csupán másodnaponként jövök. Közben az
asszisztensemet küldöm. Tökéletesem bízhatik benne.
— Amennyire önben Is?
Voltak pillanatok —- noha nem lehetett gyakoriaknak minősí
teni — amikor Maigret nem tudott lenyelni egy-egy ilyen hetyke
visszavágást. Valódi ízt nekik azonban az a mesterkéletlenség adott,
amellyel kimondta őket.
— Jó éjszakát!
Mindössze ennyi volt a válasz. Az orvos eltávozott s magára
hagyta őt a képzeletében folyó bábjátékkal. A vonatbeli útitárs a
háttér tétova alakjai közül most előrelépett, hogy főszerepet játsszék.
Jelleme most már pontosan kialakult, feltéve, ha megfelel a
tipikusnak. Csupán az rajta szabályellenes, hogy kétízben is elha
lálozott.
ö volt- e az, aki nőket fojtogatott? Ö-e az, akinek rögeszméje,
hogy tűt döfjön a szívbe?
Ha igen, több nehezen megválaszolható kérdés is függött vele
•össze — különösen pedig kettő.
Először is az illető miért választotta működése színhelyéül ép
pen Bergerac környékét?...
biztonságosabbak Hasonló...célokra a nagyvárosok sokkal
és megfelelőbbek
Minden valószínűség szerint egyáltalán nem is volt köze Ber-
gerachoz. Legalábbis senki fel nem ismerte. Ezenfelül azokkal n
lakkcipőkkel aligha játszhatta kielégítően az erdei vadember sze
repét.
De ha nem az erdők közt élt, akkor merre volt a hazája? Vajon
vonattal jött és távozott, valahányszor szükségét érezte egy kis főj-
togatásnak?...
Vagy valaki búvóhelyet biztosit neki? Ki lehet az? Talán az
orvos? Algír mindenképpen kapcsolatot tételez fel kettőjük közt.

VagyMásodszor:
talán Duhourccau?
a mostani...bűntényeknek semmi közük ahhoz, ame
lyért. halálra ítélték. Az lényegileg ésszerű gyilkosság volt. Az, hogy
megszabadult két veszélyes tettestárstól, akármi is volt egyébként,
nem minősülhetett őrületnek.
A Bergoracban elkövetett gyilkosságokat viszont csakis elme
bajos, szadista, vagy nemileg rendellenes ember követhette el. Ha
csak a tű nem volt egyéb, mint ködösítés.
260 GEORGES SIMENON: ÖRÜLT Л KISVÁROSBAN:

Persze ez nem akadályozta volna meg Sámuel későbbi elmeba

ját, ha Algírban még egészséges is v o lt . . .
— Vajon Duhourceau volt-e Algírban? — mormogta maga elé
Maigret.
Megjött a felesége. Holtfáradt volt. Kalapját az asztalra hají
totta s hanyatt vetette magát a hintaszékben.
— Micsoda szakma! Sajnállak. így kutatni nyomok után egyik
évről a másikra!
— Mi újság?
— Semmi érdekes. Még senkinek sem sikerült a halott szem ély
azonosságát megállapítania. Azt hiszem, kaptak valami értesülése
ket Párizsból, de semmit sem akarnak közzétenni.
— Tudok róluk.
— Leductől? Kedves tőle. Nem lehet rossznéven venni, ha té
ged illetőleg mosta a kezét. Mindenki ellened van.
— S most mit gondolnak az ügyről?
— Nem tudják, mit gondoljanak. Egyesek szerint Sámuelnek
semmi köze hozzá, ö csak öng yilko ssá got ak art elk öv etn i. Először
ki akart ugrani a vonatból, de az idegei felmondják a szolgálatot
— nem meri elengedni a karfát, s a vonat sem m egy elég gyorsan.
Végül mégis sikerül a dolog, de pisztollyal... Sokan így látják...
S persze várják, hogy a gyilkosságok folytatódnak.
— Jártál-e újból az orvos lakása felé?
— Jártam, de nem volt semm i látnivaló. Viszont hallottam va
lamit, aminek esetleg semmi jelentősége sincs. Egy nő látogatta meg
őket kétszer vagy hároms zor — azt hisz ik róla, h og y a dr. Rivaud
anyósa. Középkorú és határozottan közönséges asszonynak írják le.
Senki sem tud róla semmit, azt sem, hogy hol lakik. Két esztendeje
már —nem Mi islehet
látták.
a neve?. . . Frangoise-t hogyan hívják? . . .
— Mademoiselle Frangoise. Soha nem hallottam másként em
legetni. Nem tudom, mi lehet a vezetékneve.
— Add ide a telefont.
Maigret felcsöngette az őrszobát.
— A felügyelő úr titkára beszél? . . . Nem, ne zavarja őt —
Csupán a dr. Rivaud sógornője, Mademoiselle Frangoise vezetéknevét
szeretném tudn i. . . Nemde, ni ncs akadálya? . . . Beausol eil? . . . Na
gyon köszönöm.
Maigret mosolygott.

hogy—legalább
Szeretteennyivel
volna segítsenek!...
nem megmondani. MégPazar
Beausoleil. attólnév
is . reszketnek,
. . Most
pedig roppant unalmas megbízással terhellek. Szeretném, ha lemen-
nél s elkérnéd a tele fon köny vet — nem a he lyit, hanem a z orszá
gosat. írd ki az oi-szág valamennyi orvostudományi intézetének te
lefonszámát és sorban hívd föl mindet. Kérjed a kvesztori hivatalt
és tudakozd meg, hogy diplomásaik jegyzékén szei4?pel-e egy Jacques:
Rivaud nevű illető... Hol van a földszinti telefon?
<5FORCES SIMENON: ÖRÜLT Л KISVÁROSBAN 2Г»0

— A z előcsarnokban van a fülke, de abból minden szó kihal-

latszik.
— Nem baj.
— Csak nem azt akarod mondani, hogy Rivaud nem volna?...
Uramisten!. ..

—
— Siess, mert
S ahány későre van
egyetem jár. az országban, mind felhívjam?
— Mind. Siess.
Maigret magára maradt, és némi bűntudat bántotta. Túl sokat
kívánt a feleségétől. Most is holtfáradtan jött meg. Persze, ha ez
nem Franciaországban történik!... Hány államban van orvosi cím
tár, amelyből percek alatt meg lehet állapítani, hogy valaki orvos-e,
vagy kuruzsló! De itt...
Sok hasonló esetről hallott már. Egyesek tizenöt-húsz évig »s
folytattak orvosi gyakorlatot, körzetükben nagy megbecsülésnek ör
vendtek, betegeik imádták őket... S egy szép napon egy semmiség
miatt kipattant a való: — az illetőnek nem volt képesítése...
Maigret elfeledte megkérni a feleségét, hogy mielőtt lemegy,
tömje meg a pipáját. A feladatot némi fáradozás árán sajátkezúleg
is sikerült most végrehajtani. Közben folyvást Bcrgeracon elmél
kedett.
Mindig is szívesen tanulmányozta egy-egy ház sajátos légkörét.
Most pedig minden képzelócrejét az orvos és az ügyész otthonára
igyekezett irányítani... A Rivaud házában minden bizonnyal volt
valami nyugtalanító!
Nem a külseje miatt. Ellenkezőleg. Tiszta és egyszerű vonalú,
vidám kis ház volt. Szobáinak nagy ablakait világos függönyök
födték.
— M ily en boldog háztáj! — sóhajtottak az arrajárók, miközben
bekukkan tottak a kiskertbe, látták az ajtón a fényes rézkopogta
tót, a kocsiszín előtt doromboló gépet, amelybe néha a hajlékony,
kecses Francoise ült be és tovahajtott. Vagy éppenséggel Rivaud-t
pillantották meg, aki a maga erélyes, ügyes külsejével legalább
olyan jól mutatott, mint a sógornő ...
Csakhog y mi r ejlik em ögött? . . .
Miről beszélget esténként egymással ez a hamm ember?
Tisztában van-e Rivaud-né azzal, hogy mi van férje és húga
közt?
Madame Rivaud nem szép. Ezt bizonyára maga is tudja. Sem
mi regényes vagy izgató nem lebeg körülötte. Inkább látszik valami
lemondó, hosszan tűrő családanyának ...
Két testvér alig hasonlíthat kevésbé egymáshoz. Frangoise
majdnem kicsattan az élettől... Érdekfeszítő kérdés, hogy vajon
Rivaud-né tisztában van-e vele?... És vajon csak alázatosan tudo
másul veszi-e? Gyakran megesik az ilyesmi. Maigret olykor a
legjobb családokban is tapasztalta ...

.
270 GEORGES SIMENON: ÖRÜLT A KISVÁROSBAN'

Vagy pedig mindenféle hazugságokról és csalárd fordulatokról

van itt szó? Titkos találkozásokról... Ajtó mögött váltott csó
kokról .. .
S miféle népség ez a Beausoleil család? S hogyan kötöttek ki
Algírban? Az anyjuk közönséges, azt beszélik. Sőt maga Rivaud-né*
is az. Ha az ember jobban odanéz, sok apró jel mutat nem éppen
előkelő származására. Voltaképpen soha nem tudott lépést tartani
a környezettel. Francoise értelmesebb, alkalmazkodóbb. De persze,,
jóval korábban kezdte, ö már akárhol megá llja a helyét.
Féltékcnykedik-e egymásra a két nő? Gyű löli k- e egymást?
Vagy talán olykor hosszú és őszinte beszélgetés folyik köztük?
És az anyjuk... Maigret nem tudta másként elképzelni, mint
kövér, sürgő-forgó nőnek, aki boldog, mert a lányainak jól megy.
és folyvást arra oktatja őket, hogy m enn yire figyelm esn ek kell
lonniok egy olyan gazdag és jelentős úriemberhez, mint dr. Rivaud.
A gazdag úriember talán csekély tartásdíjat is fizet neki.
De persze, minden elképzelhetőnek valahol határa is van. Bár
csak ellátogathatna
öt percre. hozzájuk,
Megvizsgálná hogy egy
a szobákat, a kicsit körülnézzen.
díszítményeket, az Legalább
erre-arra
heverő tárgyakat, amelyek a háziak mindennapi foglalatosságairól
árulkodnak...
De megnézné a Duhourceau lakását is. Mit nem adna az ott
töltött öt percért! Kétségtelen, van valami kapcsolat Duhourceau
és az orvos közt. Látszik a viselkedésükön. Mintha összeszövetkez
tek volna...
Maigret felkapta a kagylót s egy percre magához kérette a
szállótulajdonost. Alighogy belépett, kereken megkérdezte:
— Mikor ebédel Duhourceau úr Rivaud-éknál?
— Minden hétfőn. Tudom, mert az unokaöcsém taxijával megy
ki. Tetszik tudni..;
— Köszönöm.
— Ennyi az egész?
— Ennyi.
A tulaj zavartan távozott. Maigret pedig visszatért az orvos
nyaralójába és hófehér abrosszal négy személynek terített... Az
áilamügyész természetesen a Madame Rivaud jobbján foglal
helyet...
Hétfőn este!... És ő Sámuel társaságában a rákövetkező éj
szaka utazott ide Párizsból. A rákövetkező éjjel, helyesebben ked
den hajnalban ölték meg Sámuelt.
Egy ötlet villant át az agyán. Úgy érezte, mintha óriásit lépne
ismét előre. Megint felkapta a kagylót.
— Halló! Központ? . .. Itt a bűnügyi rendőrség . ..
Meglehetős keményen beszélt, de magában azon töprengett,
vajon bekapják-e a horgot?
— Szeretném tudni, hogy dr. Rivaud-t a múlt hét keddjén
hívta-e valaki Párizsból?
_______ - ------------------------------
- -- ______________________
GEORGES SIMENON: ÖRÜLT Л KISVÁROSBAN 271

— Kérem , tartsa a vonalat. Utánanézek.

Egy percbe sem került.
— Igen. Délután kettőkor Párizsból. A hívó szám Arc hi
ves 14-67.
— Van-e önöknél párizsi elő fizető i számjegyzék? Szeretném
tudni, kicsoda az Archives 14-67?
—
Rende A zts hiszem,
kislán y. van. Tartsa
A han még
gjáb ól ít élavevonalat.
csinos is. Sőt jókedélyü.
Maigret önkéntelenül is elmosolyodott.
— Halló! Megtaláltam. A számon a Bastille téren lévő Restau
rant des Quatres Sergents szerepel.
— Háromperces beszélgetés volt-e?
— Három szor három, összesen kilenc perc.
Kilencperces beszélgetés délután kettőkor. A vonat pedig öt
negyvenkor indult. Maigret nyugtalanul füstölgött magában. Mind
össze en nyit tehete tt, ha nem akart kiugrani az ágyból. Érezte,
hogy végre nyomra bukkant. Nem volt már idő nyugodt tépelő-
désre. Most nem szabad hibáznia.
Az igazság valahol a közelben bujkál. Több mint valószínű,
hogy minden adat a birtokában van már. Talán csak arról van
szó, hogy megfelelő látószögből vegye őket szemügyre. De éppen
az ilyen pillanatokban nyílik a legnagyobb kockázat arra, hogy az
ember a puszta levegőbe markol.
Ismét visszatért az orvos nyaralójához. Hétfő este van. Az asz
talon négy teríték. Duhourceau úr a háziasszony jobbján foglal he
ly et . . . De vajon Rosalie m iért pillant ott Du hourceau úrra olyan
különösen? Az ügyésznek rossz híre volna a városban? Életének
valamelyik vonatkozása ellentétben áll korával, vagy társadalmi ál
lásával. Vidéken az embernek elég könnyen támad rossz híre. Elég,
ha megsimogatja egy lány arcát, s máris kész a pletyka...
És Frangoise?... Vajon a nőknek ahhoz a fajtájához tarto
zik-e, akik idősebb férfiakban nem illő gondolatokat ébresztenek?
H ét fő este van — és huszonnégy ó ráva l kérőbb Maigret és Sámuel
felszáll a vonatra. Sámuel vajon félt valamitől? Nem az volna-e a
nyugtalanság, a cipőzsinórt megkötni próbáló reszkető kéz nyilván
való magyarázata?
Maigret testét kiverte a verejték. A földszinten edény csörgött.
Nemsokára ebéd-idő.
Az illető azért ugrott-e ki a vonatból, mert valaki elöl mene
kült, vagy azért, mert találkozni akart valakivel?
Ez volt talán a legdöntőbb kérdés. Legalábbis Maigret meggyő
ződéssel hitte, hogy az. Ha erre felelni tudna, óriásit lendítene rajta.
Megismételte.
Menekült-e valaki elől, vagy találkozni akart valakivel? Az. a
telefonbeszélgetés micsoda választ sugalmaz erre?
Megérkezett a felesége — nagyon is felhevülten. Észre sem
vette, hogy férje milyen izgalmi állapotba jutott.
 272 GEORGES SIMENON: ÖRÜLT Л KISVÁROSBAN

— A zo n n a l m ásik o rv o st k ell hív atn unk. V aló d i o rv o s t. . . Egy

sze rűen rett enetes. Valóságos bű ntény . . . Ha megg ond oljuk ...
Ügy nézett férjére, mint aki meg akar bizonyosodni, hogy a
másik csakugyan ép és egészséges-e?
— Jacques R iv a u d n é v e n sen ki sem n y e rt orvosi képesítést.
Ez az ember egész egyszerűen nem orvos!... Minden nyilvántartást
á tn é z te k . . . P er sz e m os t d er ü l ki csa k, h og y m iért nem c sökken
a lázad. Persze, hogy a seb nem akar gyógyulni!...
— M o st m á r tu d o m — m o n d ta m agáb an diada lm asan Maigret.
— B izo n y o s v a g y o k benne. Azért jött , hogy találkozzék valakivel .
A telefon csenge tt . A szál lo dás h angját hal lo tt a:
— D u hou rceau ú r k érd e zi, h o g y fe ljö h e t- e ?

(Folytatjuk)
GEORGES SIMENON
FERENCI KÁROLY ANTAL fordítása
ŐRÜLT A KISVÁROSBAN

V ili. jej eze t

A KONYVGYOJTÖ
Az ügyész belépését megelőző percben Maigret vonásai töké
letesen megváltoztak. Arcán komorság és belenyugvás tükröződött,
mint betegekén, akik halálosan unják az ágyban fekvést.
Az arcán mutatkozó változás átterjedt a szobára is. Az is elko
morult, minden személyes jelleg híján levő közönséges, rideg szál
lodai szobává szürkült. Még rend sem volt benne. Az ágyat reg
gel óta nem szedték össze. Mellette az asztalkán orvosságok, po
harak, kanalak zsúfolódtak. Madame Maigret kalapja még mindig
az asztal közepén hevert, ahogyan odahajította. Maigret-né éppen
a borszeszlángot gyújtotta meg, mert teát akart főzni. Ez sem já
rult hozzá a szoba méltóságához. Piszkosnak éppen nem lehetett
volna nevezni, de nem járt tőle messze.
Két-három kimért koppanás hallatszott. Madame Maigret nyi
tott ajtót, és az ügyész szórakozottan ismét kezébe nyomta botját
és kalapját.
— Jó estét, felügyelő úr —- mondta, miközben az ágy mellé
lépett.
Nem láts zott zavartnak. Ellenkezőleg. Modora inkább olyan
ember benyomását keltette, mint aki véglegesen elhatározta vala
mely feladat véghezvitelét.
— Jó estét, állam ügyész úr. Nem lenne szíves helyet foglalni?
Maigret most első ízben vett észre mosolyt az ügyész fenye
gető arcán. Természetesen egészen aprót, azt is csak a szája szög
letében. Persze az sem minden célzat nélkül lebegett ott.
— Be kell vallanom, hibásnak érzem magam önnel kapcso
latban . . . Nem de ez m eg lep i?. . . Szemrehányást kellett azonban
magamnak tennem, amiért olyan kurtán-furcsán beszéltem önnel...
De be kell látnia, hogy a saját modora is olykor, hogy úgy mond
jam, meghökkentő. . .
Az ügyész térdére helyezte a kezét és Maigret felé hajolt Az'
látszólag bután, gondolkodásra képtelenül bámult vissza rá!
— Így hát arra gondoltam, hogy benézek és ismertetem az
ügy jelenlegi állását...
Maigret természetesen figyelt, de aligha lehetett volna arra
bírni, hogy a neki mondottakból akár egyetlen szót is ismételjen.
Valójában a vele szemben levő arcra összpontosította figyelmét, azt
tanulmányozta részletről részletre.

Folytatás
elózó számunkból
 390 GEORGES SIMEXON: ÖRÜLT A KISVAROSBAH

Az arcszín világos, szinte túlságosan is világos, és az ősz haj

még jobban kiemeli... Duhourceau úrnak a májával nyilván nine*
baja. Podagras, vérmes alkat sem lehet...
Mi mégis nála alkatilag a leggyöngébb pont? Hatvanöt évet
semmiképpen sem érhetett meg valaminő gyönge pont nélkül.
— Érelmeszesedés — fe le lt meg magának M áig rét.
A keskeny ujjakat nézte, a selymes bőrű kezet, majd a kidu
dorodó ereket, amelyek üvegszerűe n töré ken yek lehettek . . .
A pró. száraz ember, aki nagy on ideges, okos és lobba nékony .
£s erkölcsi szempontból vajo n nincs-e szintén valahol egy
gyenge pontja?
Persze, hogy van. Mert minden méltósága és íensőbbsége elle
nére az ügyész körül valami tétova, bizonytalan, szégyenlős lég
kör lebegett.
S közben folyvást beszélt.
— Két, legkésőbb három nap m úlva az ügyet befejezzü k és
irattárba helyezzük. A tények önmagukért beszélnek... A lényeg
hez kell ragaszkodnunk. Az az algíriak dolga, hogyan sikerült Sá
muelnek elkerülnie
helyett. Persze, ha a kivégzést fontosnak
egyáltalán és valaki látják...
mást elhantoltatnia maga
Egy percig sem
hiszem azonban, hogy így lenne...
Voltak pillanatok, amikor hangja egy kicsit megrezzent. Ami
kor mintegy választ várva pillantott Maigret szemébe, bár ott egy
re csak azzal az üres, bamba tekintettel találkozott. Nem is nagyon
tudta, hogy ezt mire vélje. Figyel-e rá a felügyelő? Gúnyt rejte
getne a viselkedése?
Torkát köszörülte és íg y fo lyta tta:
— Akármint is van, ez a Sámuel, aki Afrik ában sem lehetett
teljesen épelméjű, megszökik és Franciaországba jön, ahol végleg
megtébolyodik. Sok jel mutat erre. Dr. Rivaud is megerősíti, hogy
gyakori esettel állunk szemben. Rögeszmés rohamai alatt elköveti
a két gyilkosságot. A vonatban azt képzeli, hogy a nyomában van
nak, s amikor ön utána ugrik, ezt végleg bizonyosnak véli. önre
tüzel, le is teríti önt, végül azonban elveszíti önuralmát és önma
gával is végez...
Kezének könnyed lendületével még hozzáfűzte:
— A legkevésbé sem ejt zavarba, hogy a revolv ert nem talál
tuk meg. Tucatjával ismerünk hasonló természetű eseteket. Valaki
arra járt, felszedte — csavargó, va gy gy er m ek talán — és hallgat
róla. Fél jelentkezni. Tíz vagy húsz év múlva derül esetleg fény
a dologra...
vetlen Jelen sütötték
közelében esetben el.
az Aa döntő, hogy
boncolás a mi
sem fegyvert a fej
kéts ége közhagy
t sem
eziránt. Ennyit akartam néhány szóban közölni!...
Maigret a maga részéről folyvást ezzel a kérdéssel küzdött:
Ugyan miféle rejtett szenvedélye lehet?
Az ital nem. A kár tyajáték se m. S elé gg é különös módon
Maigret hajlandó lett volna még a nőket is kizárni.
GEO RGE S SI MENŐN' : Ö RÜ LT A KI SVÁROSBAN гп

A fukarság? Ez mintha közelebb járna a valósághoz. Minden

nehézség nélkül el lehet képzelni Duh&uroeau urat, amint ajtót aj
tóra zár, kinyitja a pánajlszekrényt s tartalmát: a bankjegyeket,
az aranypénz-tekercseket, az ál lám kötvényekét az a:ra!ra borítja. .
Végső elemzésben magányos lélek benyomását kelt: A klnya.
a nők mind társas bűn. Legtöbbször az iszákossá? is ?z .
— Volt-e valamikor Algírban Duhourceau úr?
— Én?
Ha valaki az ,.én*-t így ejti ki. akkor a fejünket tehetjük rá
hogy időt szeretne nyerni.
— Miért kérdez tőlem ilyesmit? Gyarmati embernek látszom?
Nem. soha nem léptem át Algír kapuit- Még a Fóidkán-tér génén
s'm keltem át. Leghosszabb utazásom Norvég:á:g vitt el. iái rak
csak. 1923-ban...
— Persze, persze... Nem is tudom, miért kérdeztem ért Os
tobaság. Talán ez a seb az oka. El sem képzeli, mennyire elcsigáz—
ősrégi fogás volt ez Maigret-nél — ez a nemtörődöm fecsegés,
ez a hirtelen ugrás egyik beszédtémáról a másikra. A másik ilyen
kor kelepcét
lamit, sejt, minden
ettől izgatott lesz. erejét megfeszíti,
megtorpan, hogybelezavarodik
s végül el ne áruljon saját
va
gondolataiba.
— Nagyon legyengültem. Mind ezt ismétlem a doktornak. De
mondja csak. ki főz Rivaud-éknál?
— Ki fóz Rivaud-éknál?...
— Szakácsnőt tartanak? Vagy valamelyik a két nővér közül
látja el a konyhát? Bizonyára nem Francoise. Könnyebben el tudom
őt képzelni valami nagy kocsi kormányánál, mint leves-kavarás
közben a konyhai tűzhely mellett... Volna-e kedves ideadni art a
pohár vizet?...
Maigret kinyújtóttá a kezét, de ügyetlenségében, ahelyett
hogy elvette volna, kiütötte a poharat az ügyész kezéből. Tartalma
az ügyész combjára ömlött.
— Ó, mennyire sajnálom. Igazán nem tudom, mi van velem.
Szerencsére nem hagy nyomot Adj egy törlőt! — fordult a fele
ségéhez.
Duhourcoau úr dühös volt. A víz egyszerre áthatolt a nadrágja
szövetén, és máris a lábszárán csöpögött lefelé.
— Ne fáradjon, asszonyom — húzta elő zsebkendőjét. — Amint
férje mondja, nem hagy nyomot. Tehát semmi baj.
Szavaiban maró gúny csengett.
A kis kellemetlenség csak betetőzte a Maigret nem túlságosan
tapintatos Kezdetben
sodrából. szószátyárkodását. Az ügyésztmodora
felvett megnyerő mindez teljesen
végleg kihozta a
elpárolgott.
Állott már, de még nem indult, minthogy nem mondta el mind
azt, amiért tulajdonképpen idejött. Nagy erőfeszítéssel visszanyerte
önuralmát, de hangja csöppet sem volt szívélyes:
— És mik a felügyelő úr szándékai? — kérdezte.
— Amik eddig is.
 GEORGES SIMÍTSON: ÖRÜLT A KISVÁROSBAN

— Éspedig?
— Természetesen letartóztatom a gvilkost. Aztán pedig ... nos.
ha még marad időm. elnézek La R:haudiére-be. ahol az elmúlt he
tet is töltenem kellett volna.
Duhourceau úr elsápadt haragjában. Micsoda? £s 6 még fárad
ságot vett ehhez a baráti látogatáshoz, hogy nyugodtan elmagya
rázza a dolgokat! Még kellő tisztelettel is kezelte ezt az embert.
Az pedig először vízzel önti vé gi g a lábát — hozzá mé g kész 
akarattal (erről az ügyész szentül meg volt győződve), s most van
pofája azt mondani: ..Letartóztatom a gyilkost/4
Igen. ezt mondta, neki. az államügyésznek, aki mindent elkö
vetett annak kimutatására, hogy nincs kit letartóztatni. De ez nem
csak orcátianság. ez egyenesen kihívás. Nincs más mit tenni, mint
kivonulni és becsapni az ajtót.
Csakhogy Duhourceau úr nem cselekedett így. Sőt valami
féle mosolyt csiholt az arcára.
— ön roppant makacs, fe lü gyelő úr.
— Ó. tetszik tu d ni. . . Am ik or az em ber egész nap té tlenül he
ver az ágyban... Éppen arra gondolok, nem tudna-e néhány köny
vet kölcsönözni nekem?
Most ismét egyik beszédtárgyról a másikra ugrott. Újból más
felé tapogatózott. Ezúttal viszont úgy érezte, mintha átrebbenő ag
godalom zavarná meg az ügyész tekintetét.
— Küldhetek valam it.
— Szórakoztató dolgot. Nem tú l nehezet.
— De most már mennem kell.
— Feleségem rögtön adja a kalapját és a botját. Odah aza eb é
del ma az ügyész úr?
Maigret kezet nyújtott, és az ügyésznek el kellett fogadnia. Az
ajtó becsukódott. Maigret a párnáknak vetette hátát és elgondol
kozva bámult a mennyezetre.
— Csakugyan azt hiszed?. . . — kezdte a felesége.
— Rosalie még a szállodában dolgozik?
— Úgy hiszem, igen. Mintha őt láttam voln a az elő bb a lé p-
csóházban.
— Hívd be.
— Azt fogják mondani, hogy . . .
— Nem számít, hogy m it mondanak.
Amíg a szobalányt várta, Maigret fejében a következők fo
rogtak:

AttólDuhourceau meg van ijedve.

fél, hogy kiderítem, Egész idő
ki a tettes. alattbemeg
H ogy leá rtovolt ijedve.m a
m maga
magánéletébe. Rivaud is meg van i jed ve . A fe le sége is.
Vajon mitől félnek? És mi közük lehet Sámuelhez, ehhez a ha
mis papírokkal és lányokkal kereskedő alakhoz?
Rivaud-ék és Sámuel közt van legalább egy közös vonás. Mind-
fáján Algírból kerültek ide. Viszont semmi oka sincs nem elhin-
Se Duhourceau kijelentését, hogy életében nem járt Algírban.
GEORGES SIMENOX: ÖRÜLT A KISVÁROSBAN 3»

N yílt az ajtó és Madame Maigrel kíséretében Rosabe jelent

meg. Nagy vörös kezét durva szövésű vászonkötényébe tőrölger^.
— Hívatott, felügyelő úr?
— Lépjen csak be és foglaljon helyet.
— A vendég szobájában nem szabad leülnünk.
Beszédmódom valami változást sejtetett Rosalie nem volt többé
a régi családias locska-íecske. Megdolgozták, figyelmeztették, begy
jó l gondolja meg, mit beszéL
— Egyetlen rövid kérdéssel terhelem. Volt-e valaha a Duhour-
oeau úr szolgálatában?
— Két évig dolgoztam nála.
— Gondoltam. Mint szakácsnő, vagy szobalány?
— Mint szobalány.
— Ide-odajárt a házban, söpört, port törölt?...
— A szobákat takarítottam.
— Szóval takarított. £s takarítás közben rábukkant egyre-
másra. Mikor volt ez?
— Múlt hónapban veit egy éve, hogy eljöttem.
— Tehát ugyanolyan csinos lány volt, mint most. Igen. igen,
ne is tiltakozzék, mert maga csinos.
Maigret nem tréfálkozott Sajátos adománnyal bírt ilyen dol
gok komoly és teljesen meggyőző kijelentéséhez. Valójában r.em is
járt messze az igazságtól, hiszen Rosalie jó külsejű lány volt. Egész
ségtől kicsattanó alakja bizonyára seк kíváncsi kezet csábít ott ma
gához.
— Amikor maga dolgozott jelen volt-e olykor-olykor az ügyész
úr is?
— Mit képzel? Azt hiszi, hogy vele cipeltettem a vödröket?
Rosalie haragudott. Mégis rögtön megenyhült, mihelyt szeme
megpihent Maigret-nén, aki morzsa-söpörgetés, rendrakás címén
ide-odajárt a szobában.
— Reggel hozok egy kis kézisöprűt. Van odalent fölösleges. Ez
a nagy olyan nehéz.
— Az ügyész úrnál voltak-e gyakran nővendégek?
— Nem tudom.
— De tudja. Gyerünk. Beszéljen. Nincs mitől tartania. Jusson
eszébe, hogy én fogtam tegnap is a pártját, amikor a többiek kétel
kedtek a szavában.
— Senkinek sem használna.
— Mi nem használna?
— Ha beszélnék. Tetszik tudni: itt van például Albert. Elron
taná a kilátásait. Állami szolgálatba akar lépni, ha viszont az ügyész
űr ellene van ... Tetszik tudni, mire gondolok... Azonkívül engem
is a bolondokházába csukhatnának, amiért hét éjszakából hatot
végigálmodok.
Lassanként belejött, csupán némi noszogatásra volt még szükség.
— Vagyis egy-egy hölgylátogató azért került.
— Soha,
1ц
<4 Szó6
 394 GEORGES SIMEXOX: ÖRÜLT A KISVÁROSBAN

— Akkor talán a bondeaux-i kirándulásain találkozott velü k

— Mit bánom én az 6 bordeaux-i kirándu lásait!
— Folytassa csak! Rejlik itt ugye vala hol vala m i apró botrány?
— Azt akárki tu d ja . . . Nem le het mindent végle g eltitkolni,
így vagy úgy mégis napfény re ju t . . . Jó két év e tö rté n t. . . Cso
mag érkezett Párizsból, de kezeléskor a címzés nagy része leszakadt,
s nem lehetett megállapítan i, kin ek szól. A fel ad ó ne ve is hiány
zott .. . Egy h etet vártak, hát ha jelen tke zik érte v a la k i. . . Aztán
felnyitották... El sem hinné, hogy mit találtak benne... Fényké
peket .. . De nem ám amolyan kö zö ns ég ese ke t __ Nem is tudom,
hogy mondjam. Ruhátlan nők voltak rajtuk... És nem is egye
dül .. . Tudja már, mire g on do lok . . . Elkép zelheti, felügyelő úr,
hogy mindenki azt találgatta, vajon kinek küldöznek Párizsból ilyen
felvételeket? Ügy tudom, a rendőrséget is értesítették. Aztán egy
szép napon megint hasonló küldemény érkezett. Ugyanaz a papír,
ugyanaz a zsineg, ugyanaz a pecsét... S találja el, kinek szólt?
Duhourceau úrnak, szolgálatára!
Maigret nem lepődött meg. Nem döntötte-e el 6 már, hogy az
ügyész magányos lélek?
— Duhourceau úr abban az időben tá v ol volt, másképp bizo
nyára lerendelte volna a második küldeményt...
Szóval az ügyész nem pénzszámlálás céljából lakatolja be éjsza
kánként az ajtót. Előkelő, de komor villájában azon a kőerkélyes
első emeleten erkölcstelen fényképeken és tiltott könyveken legel
teti a szemét.
— Idehallgasson, Rosalie! Egyetlen szaváról sem fog említés
történni. És most vallja be, hogy amikor meghallotta, amit itt ne
kem elmesélt, akkor elment és megnézte azokat a könyveket az
ügyész úr dolgozószobájában.
— Ki mondta ezt el önnek?. . . De ha m ár tudja, akkor beval
lom. hogy így volt... Egy sor a könyvszekrények közt vasrácsos
ajtóval csukódott és örökké zárva volt. De egyszer felfedeztem, hogy
az egyik zárban ottmaradt a kulcs...
— És mit talált?
— A felügyelő úr nagyon jó l tudja, mit. Olyan undorító volt,
hogy egy hétig borzasztó álmok kínoztak, s még Albertét sem tűr
tem a közelemben.
Ohó! A Rosalie kapcsolatait a szőke fiatalemberrel nem födi
többé titok.
— Vastag könyvek voltak-e? Szép könyvek?
— A zo k .. . De szörnyűek . . . te le elképzelhetetlen dolgokkal. ..
Ez lett volna a Duhourceau úr ellenségeskedésének végső oka?
Ha igen, meglehetősen szánalomra méltónak mutatkozott. így tesz
a magányos öreg agglegény, aki magas állást tölt be, de nem mer
egy lányra mosolyogni, mert fél, hogy ezzel magára szabadítja az
ördögöt.
Egyetlen vigasza legföljebb az, hogy könyvgyűjtő címén tapis-
kálhatott ennek a művészeti holtágnak mocskos vizében. Közben
 GEORG ES SÍMEN OX: ÖRÜLT A KISVÁROSBAN 355

pedig szekrényeit szabados rajzok, erotikus fényképek és olyan mű

vek töltötték meg, amelyeket az árjegyzékek szeretetre méltóan a
„m űértők számára14 kifejezéssel jelölnek meg.
Nem csoda, ha meg van ijedve.
Csak éppen nem könnyű belátni, milyen vonatkozásban van
mindez a két gyilkossággal — még kevésbé Sámuellel... Ha csak
ez nem
telen tartott még
képekkel egykülönben
is? Ez vasat a jól
tűzben
találtésvolna
nem akereskedett erkölcs
bélyegekhez.
Maigret elgondolkozott Persze, ez nem kizárt dolog...
Rosalie zavartan lépegetett egyik lábáról a másikra s önma
gán csodálkozott, amiért ennyi mindent kibeszélt.
— Ha nem lett volna itt a felügyelő úr felesége, eszembe sem
jut, hogy ilyesmiről szót ejtsek.
— Rivaud doktor úr gyakran járt a házba?
— A lig egyszer-kétszer. Telefonon érintkeztek.
— És a családból más valaki?
— Senki. Kivéve persze FrancoLse kisasszonyt, amikor az ügyész
úr titkárnője volt
— Kié? A z ügyész úré?
— Igen. Mindig magával hozta az írógépét — kedves kis szer
szám volt külön tokban.
— És mi volt a kisasszony hivatali munkája?
— Erről semmit sem tudok. Annyit mondhatok, hogy ó az
egyik felén dolgozott, az ügyész úr pedig a másikon.
— Minek az egyik felén?
— Annak a nagy függönynek, amely a könyvtárt kettőbe vá
lasztja.
— És?
— És semmi. Ne akarjon súgni nekem a felügyelő úr. Amíg
ott volt, soha nem láttam kifogásolható dolgokat
— Meddig tartott ez?
— Mindössze hat hónapig. Azután a kisasszony az édesanyjához
utazott Párizsba vagy Bordeaux-ba, nem is tudom, és csak nagyon
hosszú idő múltán láttuk ismét a városban...
— És Duhourceau úr magával kapcsolatban sohasem lépte túl
a határokat?
— Megkapta volna, ha megpróbálja.
— Nos. Rosalie, köszönöm, amit elmondott. Ne féljen, nem ke
rül miatta bajba, és Albert sem tudja meg, hogy itt járt.
Madame Maigret becsukta az ajtót Rosalie mögött és felsó
hajtott.
— Ej, e j ! . . . Ha arra gondol az ember, hogy ez a művelt, okos
em ber — és hozzá ilyen társadalmi helyzetben...
Madame Maigret valahányszor utálatos dologról hallott, min
dig megdöbbent. 0 maga — mint jó feleség, ak inek egyetlen bánata,
hogy nincsenek gyermekei — képtelen volt kártékonyabb ösztönök
feltételezésére.
 396
GEORGES SIMENON: ÖRÜLT Л KISVÁROSBAN

— Nem találod, hogy ez a lány túloz? Ha engem kérdenél,

csak annyit mondok, hogy igyekszik érdekessé tenni magát. Akár
mit képes elmesélni, csak hogy meghallgassák. S fogadni mernék
soha senki nemtámadta meg...
— Én is.
— S ugyanez érvényes Francoise-ra is. Nem izmos no — erő
sebb férfi fél kézzel is fellökné, mégiszta állítja, hogy lerázta m
a
gáról.
— Teljesen igazad van.
— Tovább megyek. Ha ez még egy hétig így megy, a valóság
és hazugság olyan zagyvalékait fogják előadni nekünk, hogy már
nem tudjuk, kinek higgyünk. Az ilyen dolgok egvre ott motosz
kálnak az emberek agyában, s mindent igaznak vélnek, ami eszükbe
ötlik... Most Duhourceau urat feketítették be előttünk. A követ
kező. gondolom, a rendőrfelügyelő lesz... S az ég tudja, máris mi
mindent nem beszélnek rólad. Rövidesen ki kell szögeznem a falra
a házassági okmányunkat, ha csak nem akarok a szeretőd gyanánt
szerepelni...
Maigret ránézett, és arcán gyöngéd mosoly jelent meg. Fele
sége egészen fölhevült Meghökkentő is ez a sok bonyodalom!
— S mindennek tetejébe ez az orvos, aki nem is orvosi...
— Ki tudja?
— Mi az. hogy .Jd tudja"? Nem hivíam-e fel az ország vala
mennyi főiskoláját?
— Elfő a vized. Nem akarsz teát főzni?
— Ez az egyetlen, ami nem árt! Ezt én rendeltem, nem az a
csaló.
Maigre: megitta a teát és megfogta a felesége kezét
— Ka minden jól megy, két-három nap alatt kijutunk az út-
vésztőből
— S mihelyt kijutsz, azonnal másikba gabalyodsz. Ismerlek.

IX. fejezet

EGY NÉHAI MŰVÉSZNŐ ELRABLÁSA

Maigret-t szinte csiklandozta a Leduc arcán megjelenő duzzogó
kifejezés.
— MI: akarsz már megint tőlem? — mordult rá a barátja. —
Mit nevezel kényes küldetésnek?

— Amit
ragosan csupán teNem
pislognod vihetsz
arravégbe. No hogy
kérlek, csak! kifosszad
Nem kell az
olyan ha la
ügyész
kásán de még a Rivaud doktorét sem.
Maigret egy boröeaux-i újságot tartott eléje és az apróhirdeté
sekre bökött:
Felkérjük a korábban Algírban, most feltehetőleg Bordecuz-ban
ickó Madame Becusoleil-t, hogy sürgősen jelentkezzékalábbi
az
GKORÜES SrWÍÍNONí (M l/ Г Д КШУЛПОЯПЛМ Ж

elmen, almi előnyön бгШШпаЬлЬ щ}рг№1„ MoXffyel кйфууяЯ,

Jióíel d'Avflpelerre, Bér {ferae,
I/iduc nem rno?x>)ygofct, Arcán сникelmélyült a morcon kifejezés,,
— A zt akarod, hogy- én játsszam a közjegyzőt?'
— Dehogy!»; Én vagyok a közjegyző, A hirdetés ma reggel je
lenik rneg egy tucat Bordeaux környéki újságban áu a jelentősebb
párizsi napilapokban,
— Miért Bordeaux-ban?
— Azzal ne törődj. Délelőtt hány vonat érkezik Bordeaux-ból?
— Gondolom, három vagy négy. Esetleg több is,
— Jó. Hát idenézz. Az idő pompás. Nincs is meleg. Sem hű
vös. Feladatod az volna, hogy várj meg minden vonatot, amíg csak
Madame Beausoleil meg nem érkezik.
— De hiszen nem ismerem.
— Én sem. A zt sem tudom megmondani, magas-e, vagy ala
csony. De azt hiszem, biztosan ráakadsz. Akárhány éves lehet, negy
venöt és hatvan között, közönséges és bizonyára csiricsáré! A való
színűség az, hogy kövér,
— A hirdetés szerint a szállodába kell jönnie. Nem ériem te
hát, miért...
— Ügy van. Ügy van. Csakhogy' valami azt súgja nekem, hagy
más is ott lesz az állomáson és a tiszteletre méltó hölgyet meg
kísérli lebeszélni az idejövetelről Éried? Sejted-e már a feladatot?
Mindazonáltal ide kell őt hoznod. Használd fel megnyerő modo
rodat.
Maigret nem látta még az állomást, ölében azonban az az: áb
rázoló képeslevelezőlap hevert. A peron napban fördőtu, de még
az árnyékban is ki lehetett venni az áttomásfoiaőki irodát és a
lámpakamrát.
Maigret-t mulattatta, ha elképzelte szegény Leducö;, amint
szalmakalappal a fején fel s alá járkál a kopár peronon es a vo-
nalra vár, aztán minden idősebb hölgyhöz odaszalad, s megkérdi,
vajha nem Beausoleil-e a neve?
— Számítok rád.
— H ely es. . . Ha már így kitervelted. ..
Gondterhelten távozott. Még a kocsija is nehezen indult, s több
ször is igénybe kellett vennie az indítót, mielőtt nekilódult volna.
Valamivel később dr. Rivaud asszisztense érkezett meg. Kosz-
szasan hajlongott Madame Maigret, majd férje előtt Csendes és
félénk, vörösesszőke fiatalember volt, aki minden bútordarabban
megbotlott, aztán a „bocsánatot kérek" és ..ne haragudjanak* per
gőtüzével mentegette magát
— Bocsánatot kérek, kaphatnék egy kis melegvizet?
És midőn majdnem keresztülbukott az ágy mellett álló asztal
kán, így folytatta:
— ó , nagyon sajnálom. .. Elnézésüket kérem...
Sebkötözés közben nem szűnt meg ismételni:
 GEORGES SIMENON: OHÜI.T Л KISVÁROSBAN
3!>8

— Ki'reni, szóljon, hn f á j . . . Еду pillanatra . . . Bocs án at. . .

Fel tudna-e ülni kissé jobban az ágyban? ... Köszönöm. Köszönöm.
Kitűnő.
Maigrot el-elmosoly odott , ha a m i g ond olt, hog y Lcduc mos t
állítja lo kocsiját az állomásnál.
— Rivaud doktor nagyon el van fo gla lv a?
— Igen. Nagyon. Mindig el van fo gla lva.
— A
— Igazán tevékenyKiv
végtelenségig. ember.
éte le s egyénis ég . . . Fáj? . . . Köszönöm .. .
Reggel hétkor kezdi az ingyenes rendelést. Aztán következik a ma
gánklinikája. Utána a kórház. Nem hagyna rám semmik Mindennek
maga akar utánanézni.
— Azt hiszem, meg sem fo rd ult az ön fejében, hogy például
nem volna orvosi képesítése?
A fiatalember először majdnem megfulladt meglepetésében, az
tán úgy döntött, hogy Maigret csak ugratja.
— A felügy elő úr t r é fá l. . . A főnököm nem csupán orvos, ha
nem nagy orvos. Ha Párizsban telepszik le, pillanatok alatt hír
neves ember.
A fiatal férfi teljes meggyőződéssel beszélt. Szavaiban minden
tartózkodástól mentes csodálat visszhangzott.
— Tudja-e, hogy hol végzett?
— A zt hiszem, Montpellier-ben . Sőt bizonyosan tudom. Több
ször is hallottam őt az ottani tanárokat emlegetni. Utána Párizs
ban dolgozott, mint dr. Martel asszisztense.
— Bizonyos ebben?
— Van egy fénykép a re ndelőjében, dr. M arte lt ábrázolja ta
nítványaival.
— Különös.
— Bocsásson meg, valóban azt gondolja róla, hogy nincs or
vosi diplomája?
— Nem éppen.
— Elhiheti, hogy nagy em ber. Csupán annyit vetn ék a sze
mére, hogy túl sokat dolgozik. Ha ilyen ütemben folytatja, tönkre
teszi magát. Egyes jelek néha máris észrevehetők rajta.
— Hogyhogy?
— A z idegei a végsőkig feszültek.
— Mostanában?
— Id őről- id őre. . . De ah ogy em líti, csakugyan az utóbbi né
hány napban is . . . Ha legalább eg ys zer -eg ys zer megpi henne. De
látja, hogy vo lt az ön esetében is . A fe lü gyelő úr sebe kezdettől
fogva sem volt valami komoly, de gyakorlatilag be is gyógyult, mi
előtt a kezelést átvettem. A legtö bb sebész m ár a második nap a
segédorvosra bízta vol na . . .
— A kollégák kedvelik?
— Csodálják.
— Azt kérdeztem, hogy kedvelik-e?
GEO llGES S IME NO N: ÖKÜ LT Л KIS VÁROS BAN 399

— Azt hiszem, igen ... Semmi okuk sincs az ellenkezőjére.

Mindamellett a hang megváltozott. A csodálat nem ugyanaz,
mint a nagyrabecsülés, s ez az asszisztens beszédmodorából vilá
gosan látszott.
— Gyakran meglátogatja-e ót odahaza?
— Soha. De a kórházban mindennap találkozunk.
— Szóval nem ismeri a családját?
A sebet a doktor megvizsgálta, s megcserélte rajta a pólyát
A redőnyök le voltak eresztve s kizárták a napfényt, de a Placc du
Marchón elhangzó zajok mind behatoltak a szobába.
— Szép sógornője van.
A fiatal orvos folytatta a kötözést s úgy tett mintha nem hal
laná a megjegyzést.
— Gondolom, néhanap bemegy Bordeaux-ba is?
— Ha hívatják. Ha kedve volna rá, sokkal messzebb is me
hetne. Nice-be, Párizsba, még külföldre is.
— Csakugyan? De hiszen nagyon fiatal!
— Sebésznek ez csak előny. Sokan nem szeretik, ha idősebb
kartársak műtik őket.
Ennyi volt az egész. A kezelés befejeződött. A segédorvos ke
zet mosott és egy utolsó bocsánatkéréssel az ajkán elment
A dr. Rivaud arcképét tehát újabb ecsetvonásokkal kell kiegé
szíteni. Kartársai szemében láthatólag nagyon figyelemre méltó se
bésznek számít. És határtalan erők feszülnek benne.
Vajon becsvágyó-e? Rendes körülmények között ezt magától
értetődőnek lehet tekinteni. De ha az, miért temetkezik el egy ilyen
városkában, mint Bergerac?
— Ebből nem tudok kiokosodni, hát te? — kérdezte Madame
Maigret, mihelyt magukra maradtak.
— Húzd fel, kérlek, a redőnyt. .. Egy dolog mindenképpen bi
zonyos. Ilyen hírnévvel senki nem lehet kuruzsló. A betegekre nem
nehéz hatni, ő azonban kórházban dolgozik kartársak és assziszten
sek között...
— De ha az egyetemek azt állítják, hogy nem kapott okle
velet? .. .
— Egyszerre csak egy dologgal törődjünk... E pillanatban
Leduc jár az eszemben, s arra gondolok, hogyan igyekszik elkapni
Madame Beausoleilt? Kemény diónak bizonyulhat... Nem hallot
tál az előbb egy vonatot? Ha Bordeaux-ból érkezik, minden pilla
natban itt. lehetnek.
— Ugyan, mit tudsz majd meg Madame Beausoleiltól?
— M eglá tjuk. . . Dobd ide a gyufát
Sokkal jobban érezte magát. Láza már nem emelkedett 37,5
fölé és jobb karjának merevsége gyakorlatilag megszűnt. A legbiz
tatóbb jel az volt, hogy képtelen volt nyugton ülni az ágyban. Min
den percben izgett-mozgott, nyújtózott, forgolódott és a párnát ren
dezgette.
— Fel kellene hívnod néhány embert.

___________ _
 400 GEORGES SIMENON: ÖRÜLT Л KISVÁROSBAN

— Kiket?
— Szeretném ismerni az engem érdeklő főszem élyek hollétét.
Gyere és ülj ide az ágyra, hadd halljam , m it monda nak a vonal
túlsó végén.
— Kivel kezdjem?
— Az ügyésszel. Mihelyt a han gját hallod, tedd le a kagylót.
így történt. Maignet-né beszélt, míg férje füstöt eregetve bá
mult ki a Place du Marchéra.
— Az ügyész odahaza van.
— Most a kórházat. Rivau d-t hívjad.
Hallották, amint jelentkezik. Ezzel 6 is el volt intézve.
— Most a lakását. Gondolod, hogy felis mered a sógornője
hangját?
— Azt hiszem, igen.
— Helyes. Ha ő jelentkezik, kérd Rivau d-nét. Ha Rivaud-né
jelentkezik kérd Franooise-t.
Az idősebb nővér jelentkezett. Közölte, hogy Franchise házon
kívül van, de mit mondjon neki?
Maigret kézmozdulattal jelezte, hogy helyére kell tenni a
kagylót.
így egy fél délelőttön át három ember is azon törte a fejét,
hogy vajon ki hívta őket?
Öt perccel később befutott a szálloda társaskocsija és a bejárat
előtt három utast rakott le csomagostól. Vállán táskájával a postás
karikázott tova.
Végül a jól ismert dudaszó nyomában begördült a Ford is.
Maigret látta, hogy Leduc mellett ül valaki, s úgy rémlett, mintha
a hátsó ülésen egy harmadik személy is üldögélne.
Nem tévedett. Leduc bukkant fel elsőnek. Szegény aggodalma
san
Aztántekintett maga
kisegítette az köré, mint aki
első utast. attól
A köv ér fél,
hölhogy a jdn
gy ma bolondját járja.
em a nyakába
esett.
Időközben a hátsó ajtón is kiszökkent egy fiatal nő. Ösztön-
szerűen felnézett és gyilkos pillantást vetett Maigret ablaka felé.
Francoise volt pompás szabású enyhe-zöld kosztümjében.
★

— Inkább akarnád, hogy elmen jek? — kérd ezte Maigret-né.

— Ugyan, miért?. . . Nyiss ajtót. M ár it t is vannak.
Zaj, majdnem zenebona közelgett a lépcsőház felől. A kövér
hölgy— nehezen
Hol az alélegzett. Homlokát
közjegyző, aki nemtörölgetve lépett be a szobába.
is közjegyző?
A hangja kétségtelenül közönségesen csengett És nemcsak a
hangja volt az. Alig lehetett idősebb negyvenötnél. De még nem
mondott le a szépséghez való jogáról. Színpadias külseje is erre
vallott.
Telt keblű és máshol is telt szőke nő vo l t Kis sé duzzadt ajká-
ból hiányzott a határozottság.
GEORGES SIMENON: ÖRÜLT Л KISVÁROSBAN 401

Maigret rápillantott, és első benyomása az volt, mintha már

látta volna valahol. Persze, hogy többször is látta! Hiszen jellegze
tes megtestesítője volt annak a jól ismert típusnak, amely már
mindegyre ritkul — 6 volt az egykori idők kávéházi énekesnője. A
szája szívalakú. A dereka karcsú. A szeme kihívóan dévaj. A válla
tejfehér és minden lehető látszik belőle. A járása kissé ringó és ri-
száló,— s Madame
ő közbenBeausoleil?
mintegy a—rivalda mögül
kérdezte pillant
Maigret az emberre.
lovagiasan. — Pa
rancsoljon helyet foglalni... ön is, kisasszony...
Frangoise nem engedett a felhívásnak. Idegei megfeszültek,
akár a hárfa húrjai.
— Figyelmeztetem, hogy panaszt teszek — mondta. — Hallat
lan dolog...
Leduc az ajtó közelében álldogált. Szánalomra méltó külsején
meglátszott, hogy a dolgok nem valami simán folytak le.
— Nyugodjék meg, kisasszony. És bocsássa meg, hogy édes
anyját látni óhajtottam.
— Ki mondta önnek, hogy az édesanyám?
Madame Beausoleil egészen magán kívül volt. Hökkentőn bá
mult hol a dühtől merev Frangoise-ra, hol az ágyban fekvő nyájas
ábrázatú sebesültre.
— Bizonyosra vettem — felelte emez, — miután ön elébe
ment az állomásra.
— A kisasszony meg akarta gátolni az édesanyját az idejöve
telben — sóhajtott fel Leduc, s a szemét a szőnyegre szögezte.
— Űgy-e! S te mit tettél?
Frangoise felelt helyette.
— Megfenyegetett. Sőt valami elövezetési parancsot is emle
getett. Ha létezik ilyesmi, tessék előmutatni. Máskülönben...
Keze a telefont kereste. Semmi kétség: Leduc kissé túllépte a
hatáskörét. S erre egyáltalán nem volt büszke.
— Valamit csak kellett mondanom — mormogta. — Olyan je
lenetet rendeztek.
— Egy pillanatra, kisasszony — szólt Maigret. — Kit óhajt
fölhívni?
— Az államügyészt
— Kérem, üljön l e ... Kijelentem, ön teljesen szabadon tele
fonálhat, amikor tetszik, de talán mindenkinek előnyösebb, ha nem
sietné el túlságosan a dolgot.
— Anya, megtiltom, hogy beszéljen.
— Egy szót sem értek az egészből. Azt szeretném csak tudni:
közjegyző-e ön, vagy rendőrtisztviselő?
— Rendőrtisztviseló.
Madame Beausoleil elmosolyodott, mintha ezt mondta volna:
„Ebben az esetben ...“
Nem volt nehéz kitalálni, hogy korábban is volt dolga már a
rendőrséggel és hogy megőrzött magában bizonyos tiszteletet, vagy
legalábbis félelmet az intézmény iránt.
 402
GEORGES SIMENONí ÖRÜLT Л KISVÁROSIJÁN

— De nem értem, m ié rt ... сядет miért...

— Nincs aggodalomra oka, asszonyom. Mindent azonnal meg
ért. Csupán néhány kérdést szeretnék feltenni.
— Tehát nincs örökség?
— Még nem tudom.
— Undorító — mutatta ki fogát Francoisc. — Anya, hall
gasson!
Nem tudott ^mgton maradni. Az előbb végül is helyet fog
lalt, de most újból talpra ugrott. Körmével zsebkendője szegélyét
tépdeste s olykor-olykor lesújtó pillantást vetett Leducre.
— Ügy tudom, ön foglalkozására nézve dalénekesnő, asszo
nyom?
Maigret tudta, hogy a meghatározás megmozgatja a hölgy
szívét.
— Igen, uram. Az Olympiában léptem fel eg y időben ...
— Azt hiszem, emlékszem a nevére. . . Bea uso leil. . . Yvonne,
ugyebár?...
— Joséphine Beausoleil. .. Csakhogy az orvos melegebb ég
hajlatot ajánlott. így indultam aztán körútra Olaszországba, Török
országba. Szíriába, Egyiptomba. . .
Maigret könnyedén elképzelte őt a zenés kávéházak korszaká
ban, azoknak az intézményeknek apró színpadán, amelyek annyira
divatoztak Párizsban és egyebütt, és amelyeket katonatisztek és
egyéb divatos aranvifjak látogattak... Miután elénekelte a számát,
a hölgy lejött a színpadról, tálcával a kezében körbe járta az asz
talokat, végül leült pezsgőzni egyik társasághoz...
— Algírban telepedett meg?
— Ott. A nagyobbik lányom Kairóban született.
Francoise-on látszott, hogy bármelyik pillanatban idegrohamot
kap, vagy pedig Maicret-re ugrik és kikaparja a szemét.
— Apja ismeretlen?
—- Szó sincs róla! Nagyon is jó l ismertem. Angol tiszt volt ki
küldetésben a ...
— Kisebbik lánya viszont bizonyára Algírban született.
— Ott. És ez jelentette színpadi pályafutásom v é g é t... Na
gyon hosszú ideig betegeskedtem, s jóllehet helyrejöttem, a han
gomat sohasem kaptam vissza.
— Akkor hogyan?...
— A Francoise apja gondoskodott rólam, am íg csak vissza
nem rendelték Franciaországba. . . A vámnál dolgozott ugyanis.
Minden úgy volt, ahogyan Maigret elképzelte. Madame Beau
soleil ide-oda bolyongott a nagyvilágban. Aztán még mindig csino
san, de két leánygyermekkel a nyakában sikerült kapcsolatait félig
állandó alapokra helyeznie... Vajon a két növendék leány nem
folytatta-e anyja mesterségét?
— Táncosnőt akartam nevelni belőlük. Kevésbé hálátlan mes
terség, mint az ének. Különösen külföldön. Germaine már meg is
kezdte a leckéketegy kint letelepedett régi ismerősömmel...
GEORGES 8IMEN0.V: ÖRÜLT Л KISVÁROSBAN 403

— De aztán megbetegedett?
— Elmondta önnek?... Ami azt illeti, sohasem volt túlságosan
erős. E/. a sok utazástól van, amikor még piciny valaki. Legalábbis
mindig annak tudtam be. Sohasem akartam mára bízz:. Vettem
neki egy kis hálót s mindig kifeszítetbem a csomagtartók közé...
Jó lélek, ez kétségtelen. Egészen megnyugodott már, s nem ér
tette, miért kellett Francoise-nak akkora hűhót csapnia. Miért ne
jött volna el ő Maigret-hez? Roppant kedves beszédű ember. Egye-
nesen a tárgyról nyilatkozik, és olyan nyelven, amelyet azonnal
meg lehet érteni. És nem bántja az ember érzéseit.
Ö művésznő. Dalénekesnő. Sokat utazott. Viszonyai is voltak.
Két gyermeke született... De hát nem ez a dolgok rendje?...
— A tüdejével volt baj?
— Nem. A fejével. Mindig fájla lta ... Aztán egyszer agyhártya
gyulladást kapott és be kellett vinni a kórházba.
Szünet következett Mostanáig minden saját magától buggyant
felszínre, csakhogy Joséphine Beausoleil itt válságos ponthoz ér
kezett. Ügy látszik, tudta, hogy veszélyes terepen jár, mert kérdően
pillantott Francoise-ra, mintha azt akarná megtudni, mit mondjon
most?
— A felügyelőnek nincs joga kérdéseket tennie, anya. Egyetlen
szóval se válaszoljon.
Ezt könnyű volt mondani. Joséphine Beausoleil azonban tudta,
hogy kockázatos felingerelni a rendőrséget Ö pedig senkivel sem
óhajtott ujjat húzni.
Leduc közben visszanyerte önbizalmát. A Maiimét felé vetett
pillantásai mintha azt mondták volna: „Most aztán haladunk előre!*
— Figyeljen ide, asszonyom!... Szabadságában áll beszélnie;
vagy hallgatnia,
megtagadja ahogyan
a választ De jobbnak véli. Minden
az nem változtat azon.joga megvan,
hogy előbb hogy
vagy
utóbb, itt vagy ott... például az esküdtbiróság előtt mégis Ikszel
nie kell majd...
— De hiszen én nem csináltam semmit
— Persze, hogy nem. Véleményem szerint azért volna a leg
okosabb, ha teljesen nyíltan beszélne... Ami pedig önt illeti, Fran-
íoise kisasszony...
De Franooise nem figyelt rá. Felkapta a kagylót és szinte léleg
zetvétel nélkül beszélt Á hangja lázas volt, tele izgalommal, s oly
kor alattomban Leducre pillantott, mintha arra várt volna, hogy

a készüléket
— H a ll ókikapják a kezéből.
!... A vizitet végzi? ... Nem számit. Mondja, hogy
azonnal jöjjön. Egy perc vesztem való sincs. Az Hótel d’Angleterre-
b e ... Mondja, hogy Francoise kisasszony hivatja... Igen. Ó tudja
már...
Egy pillanatig még figyelt, aztán tette csak le a kagylót. Ki
hívó pillantást vetett Maigret-re.
— Mindjárt jö n ... Egy szót se, anya
 404 GEORGES SIMENON: ÖRÜLT Л KISVÁROSBAN

Remegett. Homlokán izzadságcsöppek gyöngyöztek. Halántéka

körül nedves lett a gesztenyeszín haj!
— Látja, felügyelő úr! — kezdte Madame Beausöle il. — Mit
tegyek?
Anélkül, hogy válaszolt volna, Maigret a lányához fordult.
— Frangoise kisasszony, kérem, ve gye figyelembe, hogy még
csak kísérletet sem tettem a telefonbeszélgetés meggátlására. És
édesanyjának sem teszek fel több kérdést. De fogadjon el tőlem
egy tanácsot. Ha már Rivaud doktort idehívta, kéresse ide az ügyész
urat is. Éppen odahaza találja.
A lány igyekezett kitalálni az indokait és tétovázott. De aztán
ismét felkapta a hallgatót.
— Halló !. . . Kérem a 167-et.
— Leduc, gyere csak ide.
És Maigret néhány szót súgott a fülébe.
Leduc meglepettnek, sőt megdöbbentnek látszott.
— Azt hiszed, hogy?. . . — kezdte. Aztán félbeszakította ma
gát. Fél perc múlva hallani lehetett, hogy begyújtja a Fordot.
— Halló!.
terre-ból — a .. Itt Frangoise
felügyelő beszél.
szo bájából. An. .yáIgme nérk
. . . ezett
A z Hótel d’Angle-
m eg... Igen,
a felügyelő szeretné, ha átjö n n e... N e m ... n e m !. .. Biztosítom,
hogy nem ...
Mintha a gyötrelem áradása sodorta volna elő belőle ezt a
sok-sok „nem“-et.
— Mondom, hogy NEM . . .
Megfeszült testtel, lihegve állott az asztalka mellett.
Maigret rámosolygott és pipáját tömögette. Madame Beausoleil
újrapúderezte az arcát.

X . fejezet

MEGHIÚSULT MENEKÜLÉS
A csend mintha végtelen idők óta tartott volna. Frangoise hir
telen összeráncolta a homlokát. Heves aggodalommal tekintett ki
az ablakon. Aztán egyszerre elfordult.
Madame Rivaud jött át a Place du Marchén és a szállodának
tartott. Optikai csalódás volt-e, vagy pedig a pillanat komolysága
kölcsönzött mindennek drámai külsőt? Mert még ilyen távolságból
is valami színpadi szereplőnek látszott. Ügy lépdelt, mintha látha
tatlan erő mozgatná,
Ahogy amely
közelebb élt, látniteljesen
lehetett,hatalmában tartja. haja pedig
hogy arca sápadt,
zilált. Köpenyét sem gombolta be.
— Germaine jön — szólalt meg vég re Madame Beausoleil. —
Valaki értesíthette, hogy megérkeztem.
Maigret-né ösztönszeruen indult ajtót nyitni. Rivaud-né belé
pett. Arcára volt Írva. hogy nehéz perceket él át.
 GEORGES S ÍMEN ON: Ö RtlLT Л KI SVÁROSBAN 405

Mindamellett nagy erőfeszítéssel uralkodott magán. Még moso

lyogni is tudott. De szeme riadtan, tétován pillantott, és arca oly
kor akaratlanul összerándult.
— Bocsánat, felügyelő ú r... De azt mondták, hogy édesanyám
és húgom itt van ...
— Ki mondta?
— Hogy k i? ... — ismételte meg remegve a kérdést.
Milyen ellentét volt a két nővér közt. Kettőjük közül nyilván
Germaine volt az áldozathozatalra kiszemelt, aki mindig csak a
hátsó ülést foglalhatja el. Soha nem is tudta kinőni származását,
tehát kevesebb figyelmet követelhetett, mint Francoise. Még saját
anyja is bíráló szemmel nézte.
— Csak nem azt akarja mondani, hogy nem tudja?
— Valaki, akivel találkoztam.
— A férjét nem látta?
— Nem . .. Igazán . .. Esküszöm, hogy nem.
Maigret most tépelődve pillantott sorjában a három nőre, az

tánLeducnek
de ki a Place du Mit
sem. Marchéra,
akar ez ahol nyoma
jelenteni? sem látszott
Leducöt Rivaud-r.ak.
azért küldte, hogy
tartsa szemmel az orvost, hátha az nem a szállóba indul, hanem el
akar menekülni. Rivaud-néra tekintett, aki a sietség miatt még
mindig levegő után kapkodott. Aztán húgának elkinzott arcát nézte.
Feleségének jelenlétéről teljesen megfeledkezett, ö azonban hirte
len föléje hajolt és ígv szólt:
— Ide azzal a pipával. Igazán elég volt ir.ár belőle.
Már-már tiltakozni akart. Mikor azonban szóra nvitotta volna
a száját, kis papírdarabot vett észre az ágyon. A felesége hul
latta oda.
R.-né most adott út Franfoise-nak egy levelet, a bal tenyerében
van — ez volt a rája firkált szöveg.
★
Kint ragyogott a nap. A városka minden zaja egyetlen dal
lammá folyt össze — Maigret már könyv nélkül tudta. Madame
Beausoleil egyenesen ült, mint a gyertyaszál — ő olyan nő volt,
aki legalább viselkedni tudott. Rivaud-né viszont teljesen kijött a
sodrából. Nem volt benne több méltóság, mint egy csínytevó isko
lás lánvban.
— Francoise kisasszony. .. — kezdte Maigret.
A lány tetőtől talpig megremegett. Egy másodpercig egyenesen
a Maigret szemébe nézett. A pillantása okos volt és határozott. Min
den idegessége ellenére sem veszítette el a fejét.
— Frangoise kisasszony, volna-e szíves átfáradni ide?
Kedves, drága Maigret-né! Vajon sejtette-e, hogy mi követke
zik? Mindenesetre lepett egyet az ajtó felé. De nem volt elég fürge.
Francoise eléje szökkent, kirohant, végigszaladt a folyosón és le a
lépcsőn.
 40П CI 'OI UJ KS HI M KNO N: ОП Ш /Г Л KISVÁ RO SB AN

— Mi ütött belé? — kéixleztc őszinte meghökkenéssel José-

phino Beausolcil.
Mai^ret nem moccant. Nem tudott mozdulni. Feleségét pedig
nem küldhette a lány Üldözésére, Éppen csak Hivaud-nó felé fordult.
— Л férje mikor adta át önnek azt a le vele t? — kérdezte,
— Miféle levelet?
Majorét fordult.
Feleségéhez megsajnálta. És mire való volna erőltetni a dolgot?
— A földszinten van-e hátsó ablak?
— Van.
— Nézz utána, hogy mi történik ott?
Az ügyész ezt a pillanatot választotta ki a megjelenéshez. Me
reven lépett be. Nyilván kényelmetlen érzései palástolására arcán
szigorú, sőt fenyegető kifejezés ült.
— Telefonüzenetet kaptam, hogy . . .
— Foglaljon helyet, Duhourceau úr.
— De ... a telefonáló . . .
— Franco Lse éppen most szökött meg. Leh et, hogy elfogják.
De másfeléiről lehet, hogy nem . . . Ugy an üljön le, kérem . . . Azt
hiszem, ismeri Madame Beausolcilt?
— É n ?. . . Szó sincs róla.
Az ügyész Maigret tekintetét igyekezett kifürkészni. Ez ugyanis
mintha csupán a beszéd kedvéért beszélt volna, mert valójában egé
szen másra gondolt. Lelki szemével talán olyan jelenetet tanulmá
nyozott, amely a többiek előtt rejtve maradt. Kibámult az abla
kon, figyelt, majd Hivaud-nét nézte.
Hirtelen zaj keletkezett. Talán lövés is csattant, mindenesetre
általános sürgés-forgás, rohanás támadt. A lépcsőn lépt ek dobaja
hallatszott. Ajtók csapódtak. Emberek kiáltoztak.
— Mi ez?. .. Kik ezek?
Űjabb kiáltások hallatszottak. Recsegés-ropogás, mint amikor
törik valami. Az emeleten egymást üldöző léptek kopogtak. Most
ajtó csattant és üvegezése cserepekben szóródott szét a földön.
Madame Maigret rohant be a szobába és maga mögött kulcsra
zárta az ajtót.
— Azt hiszem, Leduc utolérte őket.
— Leduc? — kérdezte gyan akodva az ügyész.
— A doktor kocsija a ház mögö tt állt az úton. ö volt a kor
mánynál, látszott, hogy vár valakire. Frangoise egyenesen odaro
hant és éppen be akart szállni, amikor Leduc is előjött a Forddal.
Majdnem rá is kiabáltam, hogy siessen, mert csak ült a kocsiban
és nézte őket. De Leduc tudta, mit akar. Nyugodtan előhúzta a re
volverét és átlőtte az egy ik gu m it . . . A zo k kettőn nem tu dták,
mihez kezdjenek. A doktor vadul nézett maga köré... De amikor
látta, hogy Leduc revolverrel a kezében feléjük közelít, karon ra
gadta Frangoise-t és bevonszol ta a szálló é p ü le té b e .. . Ledu c a sar
kukban van... fönt az emeleten.
fí KŐ II G KH 8 IM K N O N : ОН ПГ /Г Л KISV Aíl OS HA N 407

— Lekötelezne, ha némi magyarázatot kaphatnak — szólt in

gerülten az ügyész, hó г halálosan elapadt.
— Mi som könnyebb — felelt Mai;;rét. — Apróhirdetésemre
Madame Benuaolcil felkeresett. De a hirdetést nem csupán ő ol
vasta. Dr. Rivaud pedi;;, aki nem kívánta a találkozás létrejöttét,
anyósa feltartóztatása céljából Francoise-t küldte ki az állomásra...
Előre láttam a húzást s én h ki küldtem az állomásra LeducÖt. Fran
co ise vissza akarta ugyan tarts ni a hölgyet, Leduc azonban felrakta
a kocsijára és akarva, nem akarva ideszállította mindkettőjüket...
így kapcsolódnak a dolgok, amint látni tetszik... Francois© látta,
hogy a dolgok rosszra fordulnak. Felhívta tehát Rivaud doktort,
hogy azonnal jöjjön ide. Elküldtem ugyan Leducót, hogy tartsa
szemmel a doktort, de későn érkezett a kórházhoz, mert Rivaud
már eltávozott. Csak sejtem, hogy hová, de azt sem nehéz kita
lálni . . . Hazahajtott, néhány szót írt Francoise-nak 5 megparan
csolta a feleségének, hogy hozza el neki. Ügy hiszem, egy darabon
kocsival hozta, mert gyorsan megérkezett. A doktor pedig megke

rülte az épületet
Francoise-nak ott skellett
megállt mögötte
hozza az úton ... Egy
csatlakoznia... Tetszik
percérteni?...
még, és
nyomuk vész. Közben azonban Leduc körben rohangált az öreg
Forddal s a doktor kocsiját kutatta. Nem buta ember. Kitűnő ötlet
volt ez a szimatolgatás a ház mögött... S amikor meglátta a két
embert — ezt azonban az ügyész úr is épp úgy tudja, mint én.
A zenebona fönt az emeleten hangosabb volt, mint valaha.
Majd egyszerre elhallgatott. Halotti csend lett. Olyan nyomasztó
csend, hogy alant a szobában szcmpilla sem rezdült.
Most a Leduc hangját hallották. Parancsokat osztogatott, de
nem lehetett érteni, mit mond... Aztán a zaj még erősebbé vált.
Valamit rángattak, ütöttek-vertek. Végül hirtelen beszakadt egy
ajtó.

A z ismét beálló némaság mast már egyenesen kínosan hatott

Vajon mit jelenthet? Miért nem mozdul semmi odafönt?
Végre lépések kopogtak a mennyezeten. Lassú, kimért férfi-
lépések.
Madame Rivaud lélegzetvisszafojtva, tágra meredt szemmel,
földbegyökerezett lábbal állott egy helyben. Josephine Beausoleil
könnyeivel küzdött.
— Bizonyára meghaltak — mondta komoran Maigret és a
mennyezetre bámult.
— Micsoda?...
vaud-né. Az ágy felé Mit
ugrottmond? — rettent
és rémült fel hallgatásából
pillantását a Maigret Ri-arcára
szögezte. — Nem igaz... Lehetetlen... Mondja, hogy nem igaz...
A lábak most a lépcsőn kopogtak lefelé és az ajtóhoz közeled
tek. Valaki lenyomta a kilincset, s pár pillanat is eltelt, amíg eszükbe
jutott, hogy Madame Maigret ráfordította a kulcsot. 0 nyitotta ki
ismét. Leduc volt az érkező. A nyakkendője íélrccsúszott, haja a
homlokába lógott

-
 408 GEORGES SI MENŐN : ORCbT Л KISVÁROSRA*

— Meghaltak?
— Mind a kelten .
Karjával zárta cl az ajtó nyílását, mert Rívaud-né ki akart
rohanni.
— No, még no .. .
— Nőm igaz. Tudom, hogy nőm ig a z . . . Hadd nér/ern moj;
őket... — lihegte.
Madame Heausoleil kétségbeesetten próbálta megérlonj a dol
got. Duhourceau úr «zömét a szőnyegre csüggesztette. Az o jomé.
nyék alapjában véve talán őt rendítették meg ős kavarták föl а
legjobban.
— Hogyhogy... Mind a kettőn?. . . — sikerült végre kérdést
Intéznie Iy‘dúchoz.
— Felrohantunk utánuk az omolotre, de sikerült be.surranníok
az egyik szobába. Masukra zárták az ajt/>t. Haltáért kellett szaladni,
bogy betörhessük. Addig a kulcslyukon figyeltem őket.
Rivaud-né mohón hallgatta. Szinte magán kívül volt. Annyira,
hogy Leduc kérdő pillantást vetett Maigret-re, vajon folytassa-e?
Miért ne? Hadd legyünk túl rajta. Nemsokára úgyis minden
kiderül. Maigret biccentett.
— Szorosan összeölelkezve álltak. Frangoise őrjöngve kapasz
kodott a doktorba. Hallottam, amint így szól: „Nem akarom. .
Nem. Lehetetlen . . . I nkább. . És ő ma ga hú zta ki a revolvert a
férfi zsebéből. ..Mind a ketten . . mondta. „ L ő j . . . lőj, miközben
megcsókolsz!. . Többet aztán nem láttam, mert ráju k kellett tömi
az ajtót.
Leduc a homlokát törölgette. Látszott, hogy a térde remeg.
— Fél perc alatt bezúztuk, de persze elkéstünk. Hallottátok a
lövéseket?... Lehet, hogy nem, hiszen akkora volt a zaj... Ami
kor
lány föléje
rám hajoltam.
szögezné aRivaud
szemét,már de halott volt. Ügy
azt hittem, nekitűnt, minthaazta
is vége...
hittem, mindennek vége. S egyszerre, amikor a legkevésbé gondol
tam volna...
— Ó, mi történt? — kiáltott fe l zokogás-szerű hangon az
ügyész.
— Még mosolygott. .. Reám m osoly gott. . . A z ajtódeszkát a
bejárat elé tétettem s megtiltottam, hogy bárki is belépjen. Most
telefonálok a kórházba és a rendőrségre.
Madame Beausoleil minden erőlködése ellenére sem értette az
egészet. Üres tekintettel nézte Leducöt. Majd Maigret-hez fordult és
bizonytalan hangon megkérdezte:
— Ez miről beszél?
Nyílt az ajtó és a szál lóiul ajdonos lépett be. Arca a szokottnál
is pirosabb volt és beszéd közben alkohol gőzt lehelt maga köré. Lent
járt a földszinten és hogy egy kissé rendbejöjjön, lehajtott a pult
nál egy c-rőínt. Fehér kabátjának vállrésze рогов volt, a varrás is
felrepedt rajta.
— Megérkezett az orvos, Fel vigyem 7

k.
GEORG EK KI M ENŐ N: О П Ш Я Л KI HVAHOKKA N 40Í

— Majd én — m//ndta kelletlenül Leduc.

— Ó, áll/imügyész úr! — folytatta a tulajdonos, — nem 1л tud
tam, hogy itt letazik lenni, Ugyebár tetszett hallani?,.. ^Jetemben
nem felejtem el! Vérzik bele az ember //Ive. Ilyen szép pár... S
ahogy ott fekü.r/.nek egymást átölelve...
— Kiég volt —« mondta Malőrét. — Szíveskedjék magunkra
hagyni minket.
— Z úrjam be a ////dlodút? Kronen gyülekezik a nép. Amikor
a rendőrséggel beszéltem, a felügyelő úr házon kívül volt, de azért
küld<mek néhány embert...
Mihelyt kiment, Maígret CfTmaine Rivaud-t kereste a nzemé-
vel. Ott feküdt végignyúlva felesége ágyún. Fejért a párnába fúrta.
Nem szipogott, könnyed sem ejtett. Csupán hosszan nyöszörgőit,
mint valami megsebzett állat.
Madame Beausolcil végre megértette a helyzetet. Felszárogatta
könnyeit.
— Föl mehetek-e, hogy megnézzem őket? — kérdezte szilárd,
határozott hangon.
— Azonnal. Jelenleg az orvos van ott.
Madame Maigret Germaine körül topogott De vajon miféle
segítséget vagy vigaszt nyújthatott neki?
— Mondtam magának. .. — mormogta az ügyész.
Az ablakon át a várakozó tömeg fojtott moraja hatolt be. Két
rendőr érkezett és könyökkel törtek maguknak utat, miközben a
kíváncsiak sértődötten panaszkodtak durvaságuk miatt.
Maigret megtömte a pipáját. Már mindkét kezét tudta hasz
nálni. Az ablakon át elgondolkozva nézte a kis vegyeskereskedést
a túlsó oldalon, amelynek minden vevőjét ismerte már látásból.
Esze—azonban
Ugye a másutt járt. Bordeaux-ban hagyta, Madame Beau-
gyermeket
soleil?
— O tt... én ...
Kérdően pillantott az ügyészre, tőle azonban semmi segítséget
sem nyert.
— Három éves lehet, gondolom.
— Kettő.
— Fiú?
— Kislány ... Csakhogy .. .
— Nemde Francoise az édesanyja?
Most lépett közbe Duhourceau úr.
—■Csakugyan, arra kell kémem, felügyelő úr... — állott fel
ültéből.
— Teljesen igaza van, Ügyész úr. Talán más alkalommal keres
fel engem. Még jobb lesz, ha első nap, amikor kimehetek, én láto
gatom meg Önt.
Az Ügyész láthatólag megkönnyebbült
Sió 7
 410 GEORGES S ÍMEN ON : Ö RÜ LT Л KISVÁ ROS BA*

— Addigra már minden tisztázódik — fo lyta tta Maigret —

Jóllehet gyakorlatilag már most is tisztázódott. A z ön helye oda-
fon: van az ügy hivatalos részénél.
Duhourceau úr sietve távozott. Még köszönni is elfelejtett. Va
lójában úgy menekült mint az iskolás fiú. ha váratlanul büntetés
től szabadul.
Távozásával a szoba légköre egyszerre bensőségesebbé vált.
Négyen maradtak együtt. Germaine még mindig csak nyöszöigött.
Madame Maigret hiába próbálta homlokát hideg borogatással hű
síteni. Germaine folyvást lelökte, s a víz csupán a párnát nedve
sítette meg.
Madame Beausoleil sóhajtott és ismét leült.
— Ki gondolta volna? . . .
Jő lélek volt. S a maga módján teljesen erkölcsös is. Amenv-
nyiben erkölcsös az. aki saját elvei szerint él. Tehetett-e 6 arról,
hogy az elvei nem voltak olyan szilárdak, mint némelyekéi?
Kövér könnycseppek gyöngyöztek elő ráncocskákkal övezett,
kerek, már nem egészen fiatalos szeméből, alágördültek az arcán
és elmosták a festéket.
— Ugye. ó volt a kedvence?
Madame Beausoleilt egyáltalán nem zavarta Germaine jelen
léte. Meg kell azonban jegyezni, hogy lánya ügyet sem vetett rá.
— Természetesen. Pompás m egjelenése volt. És hozzá hogy
tudott viselkedni! Okosságban messze túlszárnyalta a nénjét. Do
ez nem a Germaine hibája. Sem mit sem lehet neki felróni,
hiszen annyit betegeskedett. Nem tehetett róla, ha visszamaradt...
Amikor a doktor elvette, a húga még nagyon fiatal volt — alig
tizenhárom. De higgye vagy ne, már akkor sejtettem, hogy később
baj lesz... És lám, mi történt...
— Mi volt a Rivaud neve Algírban?
— Dr. Mey er. .. Azt hiszem, semm i értelm e már a titkolózás
nak. ön annyit tud már, hogy végül is mindenről tudomást kell
szereznie.
— Az a bizonyos Sámuel az apja volt?
— Igen.
— S Rivaud rendezte el a szökését az alg ír i kórházból?
— Ügy van. Tulajdonképpen Germ aine-n el is ott kezdődött a
dolog. A kórházépületnek abban a szárnyában csak hárman feküd
tek: Germaine, az, akit Sámuelnek neveztek és még valaki. Egy
éjszaka Rivaud tüzet idézett elő és ezt a valakit hagyták a lángok
martalékául. Róla mondták később, hogy 6 volt Sámuel. A dolog
szörnyűnek látszik, de a doktor mindig eskü alatt állította, hogy
az illető már halott volt. Azt hiszem, igazat mondott. Mindent
számbavévc, Rivaud nem volt rossz ember. Ez abból is látszik, aho
gyan az apjával bánt. Azok után, amiket az öreg tett, nyugodtan
moshatta volna a kezét...
— Szóval így történ t. .. A z az em ber felLsmerhetetlenségig
 GEORGES SÍMENON': ÖRÜLT A KLSVAROSBA.4 411

összeesett, és aztán Sámuel gyanánt jelentették be... £U erre

jött, h og y...
— Jacques elvette Germaine-1.
— És mindhármukat áthozta Franciaországba?
— Nem azonnal. Jó ideig Spanyolországban várakoztunk az
iratokra. Akkor változtatta Rivaud-ra a nevét.
— És Sámuel?
— Öt áthajózta Amerikába azzal, hogy soha viasza ne jöjjön.
Az esküdiszéki eljárás úgy látszik, megzavarta lelki egyensúlyát.
Már azelőtt is különös volt egy kissé. Aztán mihelyt mégérkeztek
a Rivaud névre szóló okmányok, mind a négyen átjöttünk Fran
ciaországba.
— Ide, Bergeracba?
— Jacques és a két lány.
— És ön?
— Egy kis járadékot biztosított nekem és Bordeaux-ban he
lyezett el. Inkább szerettem volna MarseiUes-t vagy Nice-t — kü
lönösen Nice-t — , de a szemét rajtam ak arta tartani... Uramis
ten! Mennyit dolgozott! Akármit Ls beszélnek felőle, senki sem ta
gadhatja, hogy jó orvos volt S tudom biztosan, hogy semmi olyant
nem követett volna el egy betegével, még a saját apja kedvéért
sem...
Maigret kérésére az ablakot már korábban becsuktak, hogy a
tömeg moraja kívül maradjon. A szoba levegője pipafüsttel telt
meg, meleg volt és fojtó!
Germaine még mindig gyermekesen nyögdécselt.
— Agyműtéte óta rosszabbodott az állapota — magyarázta az
anyja. — Azelőtt is folyton büskomor volt... Hiszen életének jó
részét betegágyban töltötte... De mondom, azután még rosszab
bul lett. Minden semmiségért sírva fakadt. És a legcsekélyebb
dologtól is félt...
Bergerac gyanútlanul befogadta az újonjötteket. Az ilyen kis
városban a veszedelmes, zaklatott múltról lassanként meg lehet
feledkezni.
Senki sem sejtett semmit. Csupán pletykáltak ..a doktor házá-
ról“ , „a doktor kocsijáról*4, „a doktor feleségéről4*. De amit lát
tak, az az angol cottage-stilusban épült barátságos nyaraló, a hoz
záillő szép kocsi, a ragyogóan élénk ifjabb nővér volt.
A pletyka nem éppen mindig jóindulatú. Botrány is kavarod-
hat esetleg... A doktor és Francoise... De mi volt mindez ama
nem is sejtett dolgok mellett? ...
Időközben Bordeaux egyik kis föbérleti lakásában Josephine
Beausoleil nyugtalan életének hátralévő napjait morzsolgatta. ő,
aki annyit szenvedett a holnap gondjaitól, annyi férfi szeszélyétől
függött, most végre úgy élhetett és viselkedhetett, mint bárki más,
noha szerény magánvagyonnal rendelkező személy.
A kerületben nyilván köztiszteletnek örvendett. Az életvitele
rendezett volt, számláit is rendesen fizette. S ha a lányai olykor

ai
 412 GEORGES SIMENON: ÖRÜLT Л KISVÁROSBAN

olykor meglátogatták, a ház elé hajtó szép és előkelő kocsi láttán

mindig ugyanazt az elégtételt érezte.
Most újra sírni kezdett és orrát egy majdnem teljesen csipké
ből készült alkalmatlan zsebkendőbe fújogatta.
— Bárcsak ismerhette volna Francoise-t. . . Például, amikor a
gyermekét várta... Ö, nincs abban semmi, ha Germaine előtt be
szélünk. Mindent tud a dologról.
Madame Maigret meghökkenten figyelt. Hihetetlen világ nyűt
meg szeme előtt.
Kocsik érkeztek odakünt. A törvényszéki orvost, a vizsgálóbí
rót és a jegyzőt hozták. No meg a helybeli rendőrfelügyelőt. Egy
szomszéd falu piacán sikerült őt kinyomozni, ahol éppen házinyu-
lat vásárolt nagy szorgalommal.
Kopogtattak. Leduc dugta be óvatosan a fejét. Kérdő pillantást
vetett Maigret-re, hogy vajon nem alkalmatlan-e?
— Egy kicsit később, öregem, ha nem haragszol. ..
Maigret szerette volna, ha mi sem zavarja a légkört, amely
Madame Beausoleilt ilyen közlékenységre késztette. Leduc mégis
az ágyához lépett
— Ha mégis látni óhajtanák, m ielőtt elviszik őket. .. — sut
togta.
— Nem. Semmi célja.
Csakugyan, mire lett volna jó? Még Madame Beausoleil is, aki
az előbb meg akarta őket nézni, csupán a Leduc távozására várt,
hogy folytassa bizalmas közléseit. Jól érezte magát ennek az ágyban
fekvő nagy embernek jelenlétében, aki szeretetre méltó megértéssel
nézett vissza rá.
Igen. Mindent megértett. Sohasem látszott rajta meglepődés.
Nem tett fel ostoba kérdéseket.
— Ó,
— Éppen
ig enFrancoise-t
. . . Szóval, em lítette a. . . gyerm ek megszületett... De
amikor
talán ezt nem tudja ...
— De tudom.
— Ki mondta el önnek?
— Ugyebár Duhourceau úr is jel en volt?
— Igen. S még nem láttam fé rfit ilyen izgatottnak és kétség-
beesettnek. Azt mondogatta, hogy valóságos bűntény gyermeket a
világra hozni, hiszen sosem lehet tudni, nem kerül-e az anya éle
tébe ... A szomszéd szobából hallgatta, mint nyögdécsel a lányom...
Noha mindent megtettem érte, am i tőle m te lt — eg y percig sm

maradt
— Aüresen
lakás anagy?
pohara...
— Három szoba.
— Bábaasszony volt- e jelen?
— Pers ze. . . Rivaud egye dül nem tudott ellátni mindent
— A kikötő közelében lakik?
— A híd mellett, abban a kis utcában, a h o l . .
GEORGES SIMENON: Ö RÜ LT A KISVÁROSBAN Ш

Ezt a jelenetet Maigret megint épp úgy el tudta képzelni,

mintha csak saját emléke lett volna. Ugyanakkor azonban ott volt
az a másik jelenet is, amely ugyanabban a pillanatban a fejük fö
lött játszódott le.
Rivaud és Franeoise. Az orvos és a temetkezési ember, amint
szétválasztják őket. Az ügyész arca bizonyára fehérebb, mint azok
a
töltnyomtatvánvok,
ki... amelyeket reszkető kézzel a törvényszéki jegyző
És a rendőrfelügyelö, aki egy órával ezelőtt a nyulakon kívül
semmi egyébre sem gondolt...
— Duhourceau úr valósággal zokogott, amikor megmondták,
hogy kislánya született. Ahogy itt engem, úgy láthatta volna ót
is sírni. Fejét a vállamra hajtotta... Szinte azt hittem, hogy rosz-
szullét fogja e l . . . Nem akartam engedni, hogy bemenjen a másik
szobába, m ert. .. És különben is ...
Mint aki gyanút fog. hirtelen elnémult és bizalmatlan pillan
tást vetett Maigret-re.
— Én csak egyszerű asszony vagyok, s azt tettem, ami tőlem
telt... Nem szép
ki belőlem, mint dolog azt arra használni, hogy többet szedjenek
amennyit...
Germaine abbahagyta a nyöszörgést. Az ágy szélén ült és tágra
nyüt szemmel meredt egyenesen maga elé.
Elkövetkezett a legszömyűbb pillanat, óvatos, nehéz lépések
kel fokról fokra most vitték lefelé a lépcsőházban a hordágyra he
lyezett holttesteket.
— Csak óvatosan! Vigyázat! — kiáltotta valaki.
Egv kicsit később kopogtattak. Leduc volt, akinek szintén innia
kellett valamit, hogy rendbe jöjjön.
— Megtörtént.
Az ablak alatt elhajtott a mentőautó.

XI. fejezet

A VÉLT APA
— K it szabad bejelentenem?
— Maigret felügyelő vagyok.
Maigret mosolygott — minden különösebb ok nélkül, csak ép
pen mert olyan jólesett ismét a saját lábán állnia és úgy járkálni
ide-oda, mint bárki a világon. Olyan büszke volt, mint az első
Önálló lépeseit megtévő
Mindazonáltal gyermek.
még nem állott nagyon biztosan a talpán és
mikor az inas eltávozott, hogy bejelentse, sietve széket húzott oda
és belevetette magát. Érezte, hogy a homlokát kiveri a verejték.
Az inas az ismert csíkos mellényt viselte. Vonásai feltűnően
falusiasak voltak. A magas társadalmi helyzet miatt azonban, ame
lyet sikerült elérnie, kissé magasan tartotta az orrát.
414
GFORGKS. SIMONON: ОкШ/Г Л КГНУЛПОНПЛ*

— Erre parancsoljon, uram! — mondta, amikor visszatért. -

Az államügyész úr egy perc múlva itt lesz.
Az inas bizonyára nem sejti, hogy micsoda munka felmenni
a lépcsőfordulón! Maigret azonban mindennel tisztában volt, mielőtt
még az első emeletre értek. Egész teste lázban égett. Л korlátba
kapaszkodva számolta a fokokat.
Még nyolc van ...
Végre feljutottak.
— Erre kérem. Szíveskedjék egy pillanatig várakozni.
A házat Maigret éppen ilyennek képzelte. És most itt van
abban a nagyablakos dolgozószobában, amelyben képzelete annyi
szor elidőzött már.
A fehér mennyezetet nehéz, fényezett tölgygerendák osztották
több mezőre. A kandalló hatalmas volt. S azok a bizonyos könyv-
szekrények majdnem teljesen eltakarták a falat.
Senki sem volt a szobában. A házban semerre sem hallatszot
tak léptek, mindenfelé vastag szőnyeg födte a padlót. Maigret sze
retett volna letelepedni.
szekrényhez, Ehelyett
amelynek alsó azonban
részét odalépett
fémrácsos az egyikA könyv-
ajtó zárta. mögötte
csüngő nehéz zöld függöny elfödte a polcokat a tekintete elöl
Csak némi nehézség árán sikerült vaskos ujjainak egyikét ke
resztüldugnia a rácsozaton, hogy félrehúzhassa a függönyt. Amikor
megtörtént, rájött, hogy a polcok üresek.
Megfordult. Mögötte Duhourceau úr állott s őt figyelte.
— Bevallom, már egyfolytában két napja várom...
Olyan volt a tekintete, mint aki sokat veszített kártyán. Arca
beesett, szája szögletében a ráncok kétszer olyan mélyek voltak,
mint azelőtt.
— Nem ülne le, felügyelő úr?
Az ügyész kényelmetlenül érezte magát. Alig tudott Maigret-re
nézni. Szokott helyére, a papírlapokkal és okmányokkal telerakott
Íróasztal mögé ült.
Nemegyszer viselkedett Maigret-vel szemben kimért udvarias
sággal. Nemegyszer mutatta ki nyílt ellenszenvét. Elég ideje volt
azonban mindezt megbánnia, és Maigret szemében a legirgalma-
sabbnak az látszott, ha gyorsan végeznek.
Egy hatvanöt esztendős aggódó ember ül vele szemben, aki
egyedül él ebben az óriási házban, tulajdonképpen egyedül az egész
városban, ahol a törvény legfőbb őreként működik... Igazából
egyedül áll az egész világban ...
— Úgy látom,úrelégette
Duhourceau ajkáróla nem
könyveit, ügyész Csupán
jött válasz. úr! arcát öntötte
el halvány pír.
— Most pedig fejezzük be az ügyet. Amúgy is eléggé világon.
Nem hinném, hogy két különböző véleménynek lehetne itten
helye...
Hogy az elején kezdjük: megjelenik a színen egy bizonyoi
Meyer nevű berlini kalandor, aki minden haszonnal kecsegtető vál-
 окоисгл MMKNON: O ílC í/ Г Л KíAVAKOKftAN *1 5

lalkozásban benne van, ml-fi ha azt a törvény tilalmazza is. Üzle

teit Sámuel néven folytatja.
Ugyanakkor társadalmi becsvágy is fűti — nem saját maga,
de fia érdekében. A fiú saját neve alatt orvosnak készül és a fiatal
dr. Meyer a nagy dr. Martel asszisztense lesz. A ragyogó jövő biz
tosítottnak látszik...
Ekkor kezdődnek a bajok.
Első felvonás: Sámuel két tettestársa megjelenik Algírban és
zsarolni kezdi. Erre a másvilágra küldi őket.
Második felvonás: Sámuelt halálra ítélik. De dr. Meyer (aki
ről persze nem tudják, hogy a fia) közbelép. Agyhártyagyulladást,
vagy valami hasonlót állapít meg. Átviteti az öreget a saját kór
házába és egy tűzeset segélyével megmenti.
Sámuel helyett másvalakit hántolnák eL Madame Beausoleil
szerint már halott volt. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem. De
nincs, aki megcáfolná őt.
Dr. Meyert látszólag gyanú sem árnyékolja. Mégis jónak véli,
ha feleségül veszi a felgyújtott kórházi szárnyépület másik betegét
Az talán tudott valamit Talán a doktor homályosan szerelmes is
volt bele...
Hogy még bizonyosabbra menjen, elhagyja vele és a másik két
nővel az országot, s új néven, új életet kezd.
Most már dr. Rivaud. Kiválóan okos és végtelenül becsvágyó.
Nem sok kell ahhoz, hogy rájöjjön, mennyire jelentéktelen a fe
lesége . . .
A z ügyész némán ü lt a helyén. A történet eddig nem bírt
túlságos nagy érdekkel, ó mégis élesen figyelte az elbeszélést.
— A második felvonás végén Sámuel Amerikában és Madame
Beausoleil Bordeaux-ban, miközben dr. Rivaud feleségével és só
gorn őjéve l Bergeracban telepedik meg . ..
Miért lakik Francoise inkább a nénjénél, mint az édesanyjánál?
Rivaud már szerelmet erezne iránta?... Akárhogyan is van, végül
az történik, aminek történnie kell. Rivaud beleszeret...
Most következik a harmadik felvonás. Valamiképpen — nem is
sejtem hogyan — Rivau d múltjának egyes részle tei a bergeraci ál
lamügyész tudomására jutnak... így van?
— Pontosan így.
— Hallgatásra kell tehát valahogyan bírni. .. Rivaud tudja,
amit mindenki tud, hogy az ügyésznek van egy viszonylag ártal
matlan szenvedélye: „szakértőknek való“ könyveket gyűjt. Tudja,
hogy az ilyesmi
béiyeggyűjtés magányos agglegények
többé-kevésbé időtöltése,aztakik
unalmas. Ravaszul számára
is látja, a
hogy
az ilyen ember könnyű zsákmány Francoise számára... Bocsásson
meg a nyerseségemért, államügyósz úr!
így hát igénybe veszi az ó segítségét is. Valami titkárnői mun
kák címén bekerül az ön házába. Kártyáit ügyesen keveri, és a ki
te rveze tt esem ény rövidesen bekövetkezik.
416 GEORGES SIMENON: ÖRÜLT Л KISVABOSIMK

De ez még nőm elég. Rivaud nem óhajt ismét vándorútra

kelni. Mast már ragyogóan érvényesül. Nevét ismerni kezdik.
Nem elegendő tehát a futó kaland Franco ise-zal. Önt ennél
szorosabban kell tartania. Francoisc-nak gyermeke lesz. Arról kell
meggyőznie, hogy a gyermek az öné.
Ez is sikerül. És most már a bűn kötelékével fogják önt, mert
önnek is van
az a titkos titka,
szülés Joséamelynek nem szabad
phine Boausoleil lakásánnapfényre kerülnie
Bondeaux-ban, majd—
titkos látogatások a kislánynál, akit ön a sajátjának vél...
Maigret-ben volt annyi jóérzés, hogy beszéd közben nem né
zett Duhoureeau úrra.
— Rivaud mindenekfölött roppant becsvágyó volt. Másoknál
jóval tehetségesebbnek tudta magát, és semmi sem akadályozta
volna meg, hogy az élre kerüljön. Akármilyen messzire elment
volna, hogy egyszer eltemetett múltját végleg homályban tartsa.
Csakugyan szerette Francoise-t, a lány is szívből szerette őt —, de
Rivaud a karrierjét még jobban szerette. Ennek érdekében kész
volt, legalábbis egyszer, hogy a lányt az ön karjába taszítsa... Kér
dezhetnék valamit? Csupán egyszer történt meg?
— Egyetlen egyszer.
— Azután mindig kitért ön elől?
— Különböző kifogásokkal. . . Szégyenletesnek tartotta talán.-
— Nem. Nem! Szerette Rivaud-t — legalább annyira, mint a
férfi őt Talán még jobban. És meg akarta menteni...
Maigret még mindig nem pillantott az íróasztala mögül ráfi
gyelő férfire. A kandalló felé bámult, amelyben a napos idő elle
nére is három hasáb parázslott.
— Minden úgy történt, ahogy azt kiszámították, ön oda jutott,
ahová ők óhajtották. És ezzel végződik a harmadik felvonás.
A negyedik visszavisz minket az öreg Meycrhcz, aki azelőtt
Berlinben, majd Algírban lakott, most pedig Amerikában tartóz
kodik. Madame Boausoleil közlése szerint az esküdtszéki eljárás
rossz hatással volt elmeállapotára. Most aztán végleg elveszítette
az eszét. Felkértem a P. J.-t, hogy kábelezzenek át Amerikába ada
tokért. Ók mondják, hogy két nőt is megtámadott valahol Chicago
környékén. Miután megfojtotta őket, tűt döfött mindkettő szívébe.
Nem került kézre. Miután Amerikából menekülnie kellett,
Franciaországba jött és egyszer csak Bergeracban tűnt föl egy árva
fitying nélkül. Rivaud ellátta pénzzel, és azt tanácsolta, hogy álljon
odébb. Az öreg engedelmeskedett, de egy újabb roham következ
tében újabb hulláts hagy
ször megfojtotta, ott maga
azután után. Ugyanúgy,
következett mint eddig.erdejé
a tű. A Moulin-Neuf Elő
ben történt, amikor az állomás felé tartott... Nem tudom, vajon
ön gyanította-e a valót?
— Nem. Megesküdhetem e rre ... Akkor még nem.
— Üjból visszatért s ismét ugyanaz tö rtént... Harmadszor Is
megérkezett — már ha Rosalie ezt nem csak álmodta —, de a lány
megkergette. Rivaud minden alkalommal rávette, hogy utazzék eL
OEOIUiKS KIMENŐN: ÖRÜLT Л KISVÁROSIJÁN 417

Mi egyebet tehetett volna? Nem zárathatta elra-gyógyintézetbe,

még kevésbé adhatta a hatóságok kezére.
— Akkoriban kezdtem cgyet-máet gyanítani — mondta kinőj
erőfeszítéssel az ügyész. —• Mindenről ncrn tudtam, de bizonyosra
vettem, hogy Hivaud-nak valami köze van hozzá Nem ontottunk
tiszta vizet a pohárba, de egyszer beszéd közben ki jelen tettem:
Véget kell vetnünk a gyilkosságoknak... Ez nem mehettovább. .
Láttam, megértette ... hogy é n ... hogy vannak bizonyos határok .
— Vagyis ez. vitte dűlőre az ügyet Mikor történt n 7
— Amikor legutoljám náluk voltam ebéden
— Hétfőn esti*?
— Igen, hétfőn «ste
Egy pillanatig egyikük sem szólt Aztán Maigrvt nyugodtan így
folytatta:
— A rákövetkező délután Sámuel Párizsból felhívta л fiit A
beszélgetés kilenc percig tartott. Ki tudja, nut beszélhettek. Vita is
támadhatott köztük. Rivaud talán igyekezett rábeszélni apját, hogy ne
utazzék ide. Végezetül mindazonáltal azt kellett mondania, hogy le
kapják,
még ha az állomáson
az állomás mutatkozik.
előtt ugorjék Bizonyara
ki a vonatból. art Unacsolta,
Valószínűleg abban hogy
ál
lapodtak meg, hogy valahol az erdőben találkoznak
Az ügyész halottsápadt volt. Ha az élete függ. sem bírt volna
akár egy szót kiejteni a száján.
— Ez minden. Rivaud végzett vele és mindent eltávolított a
zsebeiből, amiről fölismerhették volna. Meg a második osztályú je
gyet is magához vette. Fura, hogy* egy ilyen körültekintő ember
aztán éppen az ajtóm előtt ejtette el
— Igen. Rivaud végzett vele
— Semmi sem állhatott közéje es céljai косе. Legkevésbé cgv
elmeháborodott bűnöző ar a .. Még saját felesége sem. Mindig esik
kerékkötő lett volna. Talán tévedek, de arra kell gondolnom, hv>»y
egy szép napon őt is másvilágra küldte volna. Akkor aztán elve
het te volna Francoiso-t, — akit szeretett, aki egy kislánnyal aján
dékozta meg őt, aki mindenre készen állott érte... Igen, mindenre
a világon... Hogy megjátssza az állítólagos erdei támadást is, mert

az Rivaud-t mentesítette volna a gyanú alól... Sót, hogy ..

— Elég! — sikerült végre az ügyésznek kinyögnie.
Maigret nyugodtan feliült, mintha ez csupán egy megszokott
látogatás lett volna.
— Ennyi az egész, államügyész úr!
— D e ...
— Illett egymáshoz az a két ember. Az egyik éppen olyan
talpraesett volt, mint a miisik. Nem olyan, aki beadja a derekát...
Szavait egy összecsuklott öregemberhez intézte. Minden hiva
talos önteltség végleg lchervadt róla.
— Azok ketten halottak. Az életben maradók pedig nem okoz
nak több zavart. Madame Rivaud nem nagy ész, nem is veszélyei
— nem is vétkes semmiben Von annyija, hogy mogéL Majd any-
 418 GE OR GE S SI MENO N: Ö RÜ LT A KISVÁRO SBAN

já ho z költö zik B o rd e a u x -b a , v a g y m ás ho vá , s k et te sb en fe ln e v e li k
a kislányt. Egy szót nem fognak beszélni.
Maigret felemelte kalapját a székről.
— A m i en ge m ille t, vi ss za k e ll té rn em P á r iz s b a . E lé g so ká ig
távol voltam már.
Az íróasztalhoz lépett.
— A vis zon tlá tás ra, á ll a m ü g y é sz úr.
Az ügyész oly melegen ragadta meg a feléje nyújtott kezet,
hogy Maigret holmi hála-áradattól tartott. Hogy ezt meggátolja,
sietve hozzáfűzte:
— És se mm i ha ra g.
Néhány pillanattal később a csíkos mellényt viselő inas nyi
totta ki előtte a kaput. Lassan átvágott a napos piactéren s meg
lehetős fáradtsággal vonszolta el magát az Hotel d’Angleterre-ig. Ott
csak annyit mondott a tulajnak:
— V il lá s r e g g e li r e rá n to tt s z a r v a s g o m b á t és li b a m á jp á s t é t o m o t
kérünk. És a számlát is melléje. Utazunk.
(Vége)

GEORGES SIMENON
FER EN CZ K A R O LY A N TA L fordítása