Meg Cabot

A neveletlen hercegnő naplója

5. rész
Talpig rózsaszínben
 

A BÚCSÚBÁL ÉJSZAKÁJÁN A PASIM INKÁBB BOWLINGOZNI

MENNE!!!!!!!!!!!!!
Hát nincs ebben a pasiban szemernyi romantika sem?
Közeleg Mia tizenötödik születésnapja. Ez az az életkor,
amikor a hercegnők végre nekilátnak az önmegvalósítás
nehéz feladatának. És persze készülnek életük
legizgalmasabb eseményére, a végzősök búcsúbáljára a
világ legdögösebb, legszexisebb, legédesebb pasijával,
Michaellal. Hiszen úgyis közel az idő, amikor az egyetemen
elcsábítják nagy mellű évfolyamtársai… De sajnos semmi
nem a megfelelő kerékvágásban halad… Miát két teljes
hónap genoviai dögunalom fenyegeti: fogadások, bálok,
rémes! Ráadásul élete nagy szerelme meg sem hívta a
búcsúbálra! Mégis, mi készül itt?
Mia mindent elkövet, hogy Michaelt jobb belátásra bírja.
Terve azonban kútba esik, mert az események nem várt,
katasztrofális fordulatot vesznek… Itt már csak a csoda
segíthet! De ki tehet csodát? Egyvalaki: természetesen
Grandmére!
MIT SZERETNÉK SZÜLETÉSNAPOMRA?
Az éhezés megszüntetését az egész világon; új kefét Kövér
Lulunak;
Lana Weinberger fejét ezüsttálcán (na jó, csak vicceltem…
vagy mégsem?); azt, hogy Michael Moscovitz végre
meghívjon a végzősök búcsúbáljára!!!!!
 

Meg Cabot
A neveletlen
hercegnő naplója
5. rész
Talpig rózsaszínben
 

Ciceró könyvstúdió
A mű eredeti címe:
The Princess Diaries 5.
Princess in Pink
HarperCollinsPublishers
Fordította:
Merényi Ágnes
Fedélrajz:
Nicola Slater
 

ISSN 1586-2674
ISBN 963 539 437 3
© Meggin Cabot, 2004
© Hungarian translation Merényi Ágnes, 2004
© Nicola Slater, fedélrajz, 2004
© Magyar kiadás, Ciceró könyvstúdió, 2004
Abigail McAdennek,
aki mindig bájos volt rózsaszínben Köszönetnyilvánítás
Köszönöm Beth Adernek, Jennifer Brownnak, Victoria
Inghamnek, Michele Jaffenak, Laura Langlienek,
Abigail McAdennek, Colleen O’Connellnek, June O’neilnek,
Lisa Russelnek, és különösképpen Benjamin Egnatznak.
 

„Egyszer láttam egy igazi hercegnőt… csupa rózsaszínben:

rózsaszín volt a kesztyűje, a kabátja, mindene…”
Frances Hodgson Burnett: A PADLÁSSZOBA KIS HERCEGNŐJE
(Görög Lívia fordítása)
 

ATOM
Az Albert Einstein Gimnázium hivatalos diákújságja
Hajrá Einstein Oroszlánok!
12. évfolyam, 18. szám május 5.

Tudományos diákköri díjak

A tudományos diákkörök résztve- vői 21 pályaművel
neveztek be az
Albert Einstein Gimnázium Sulitudósok
versenyére. Több dolgozat tovább- jutott a New York City
területi döntőre, amelyet jövő hónapban tartanak. A
nagydíjat a végzős Judith Gershner kapta egy emberi gén
bemutatásáért. Különdíjat ka-pott az ugyancsak végző
Michael Moscovitz komputerprogramjáért, amelyben egy
törpebolygó meg- semmisülését modellezte, illetve az elsős
Kenneth Showalter gőté- ken végzett nemi átalakító kísér-
leteiért.
Rafael Mendez
 

A lacrosse-csapat győzelme
 

Felsős és alsós válogatottunk is győzelmet aratott a múlt

hétvé- gén. A felsős lacrosse-csapat Josh Richter
csapatkapitány vezetésé-vel megsemmisítő 7:6-os veresé-
get mért ellenfelére, a Dwight Gimnáziumra. Az alsós
válogatott pedig 8:0-ra alázta meg Dwight – ot. A meccsek
izgalmas pillanatait csak egy különlegesen agresszív Central
parki mókus zavarta meg, mert időről időre beszaladt a pá –
lyára. A betolakodót végül Gupta igazgatónő zavarta el.
Aj-Lin Hong
Jótékonysági akcióban a hercegnő
Az elsős Mia Thermopolis munká-val töltötte a tavaszi
szünetet. Ez elég gyakran előfordul a diákokkal, Mia
azonban nem egyszerű diák: tavaly ősszel kiderült róla,
hogy ő az európai Genovia hercegség trónjának egyedüli
örököse. Tehát Mia hercegnő az ötnapos szünetet arra
használta fel, hogy részt ve-gyen egy szociális lakásépítés
prog-ramban. Háromszobás lakásokat építettek a környék
nehéz hely- zetű lakóinak. A hercegnő így nyi-latkozott
élményeiről: „Egész tűr-hetően éreztük magunkat, leszá-
mítva, hogy nem volt fürdőszoba. Meg hogy folyton a
hüvelykujjam-ra csaptam a kalapáccsal.”
Melanie Greenbaum
VÉGZÖSÖK HETE
Idén május 5 -től 10 -ig tart a vég- zősök hete, melyet
minden évben a végzősök tiszteletére rende-zünk, akik
keményen küzdenek, hogy példát mutassanak a töb-
bieknek. Az idei hét programso-rozata a következő:
Hétfő
Díjkiosztó ünnepség
Kedd
A sportévad záróünnepélye
Szerda
Végzősök vitaversenye
Csütörtök
Végzős kabaré
Péntek
A lógás világnapja
Szombat
Búcsúbál
Josh Richter, osztálytitkár
Az iskolaigazgató közleménye
A lógás világnapját az iskola-vezetés nem engedélyezi.
Minden tanuló köteles megjelenni az órákon május 5-én,
pénteken.
Ezúton ragadom meg az alkal-mat, hogy válaszoljak az
elsősök hozzám érkezett petíciójára, amelyben azt kérik,
engedélyez-zem részvételüket a Búcsúbálon. Úgy
döntöttem, nem engedélye-zem. Alsós tanuló csak abban az
esetben vehet részt a Búcsúbálon, amennyiben egy
végzőstől meghívást kapott.
Az iskola vezetés közleménye minden tanulóhoz
Tudomásunkra jutott, hogy sokan nem tudják elvárható
mértékben - kívülről - az Albert Einstein Gimnázium
indulóját. Emlékez-tetőül most közzé tesszük a szö-veget:
 

Einstein oroszlánok,
Bátrak, merészek,
Bátrak, merészek
legyetek értünk harcra készek!
Einstein oroszlánok,
kék – arany címere,
kék – arany címere
iskolánknak győztes fegyvere!
Einstein oroszlánok,
a nyerő csapat,
a nyerő csapat
minden csatában diadalt arat!
Egyben arra is figyelmeztetünk mindenkit, hogy aki az
évzáró ünnepségen más (provokatív vagy nyomdafestéket
nem tűrő) válto-zatot énekel, azonnal távoznia kell. Kérjük a
tanulókat, hogy az Albert Einstein Gimnázium indulójával
kapcsolatos véleményüket, pana-szaikat és javaslataikat
írásban jelezzék az iskolavezetésnek, és le-hetőleg ne az
iskolai mosdók falán vagy a kábeltelevíziós műsorokban
nyilvánítsák ki!
Olvasói levelek
Melanie Greenbaum cikke az Atom múlt heti számában a nő-
mozgalom három évtizedes telje-sítményéről nevetségesen
felüle-tes volt. A szexizmus ma is él és virul nemcsak távoli
országokban, hanem minálunk is. Utahban pél-dául mind a
mai napig élő gyakor-lat a többnejűség, nem ritkán tizenegy
éves lányok is férjhez mennek fundamentalista mor-
monokhoz, akik folytatják a ha-gyományt, amelyet őseik
telepí-tettek nyugatra az 1800-as évek közepén. Az
emberjogi csoportok felmérései szerint Utahban ma is közel
50 000 ember él poligám házasságban, bár ezt a hivatalos
mormon vallás tiltja, és a kiskorú-val házasságot kötő
többnejű férj, vagy ilyen vallási szertartást el-végző egyházi
vezető akár 15 év-nyi börtönbüntetéssel is sújtható.
Nem akarom előírni más kul-túrák képviselőinek, hogyan
élje-nek. Csak arra hívom fel Ms. Greenbaum figyelmét hogy
vegye le a rózsaszín szemüveget. Az Atom szerkesztősége
jól tenné, ha a pletykarovat szerzői mellett más
munkatársainak is lehetőséget adna a tényfeltárásra.
Lilly Moscovitz
 

Hirdetési rovat
Írd meg magad!
Az Albert Einstein Gimnázium tanulóinak 50 cent/sor
Szülinap
Boldog szülinapot, Reggie!
Isten hozott a tizenhat évesek tábo-rában!
Helen + Helen
Meghívás
C.F! Jössz velem a Búcsúbálba?
Kérlek, mondj igent!! G.D.
Szülinap
Boldog szülinapot előre is, M.T!
Szeretettel: hű alattvalóid
Személyes
M.K.-nak M.W.-től:
Két csónak úszik az élet tengerén,
az egyikben te, a másikban én.
A két csónak egymástól elszakad,
de a szerelmünk örökre megmarad.
Akció
Újdonság! Hóék büféjében már papír-írószer is kapható! E
heti ajánlat: radírok, tűzőgépek, füzetek, tollak. Yu-Gi-Oh
kártyák nagy válasz-tékban! Epres fogyipor!
Eladó
Vadiúj, égszínkék Fender basszus-gitár. Kiegészítők: erősítő
és videós használati utasítás. 300 $.
Érdeklődni: 345-ös szekrény
Társkereső:
Romantikát és olvasást kedvelő el-sős lány keresi hasonló
érdeklődésű idősebb partnerét. 170 cm-nél ma-gasabbak
jelentkezését várom. Ka-landorok, dohányosok és METÁ-
L0S0K kíméljenek!
E-mail: Iluvromance@aeg.edu
Talált tárgy
Drótkeretes szemüveget találtunk a tehetséggondozási
foglalkozás termében. Azonosítás után átve- hető a
tanáriban. Keresd Mrs. Hillt.
Elveszett
Egy spirálfüzet a menzán április 27-e táján. NE OLVASD EL!!
Jutalom a megtalálónak. 510-es szekrény.
 

Albert Einstein Gimnázuóium – Heti menü

Hétfő: Krumplisaláta * Pizzarudacskák * Halrudacskák *
Húsgombóc * Fűszeres csirkeszárny
Kedd: Leves és szendvics * Csirkepástétom * Tonhal
pitában * Pizzaszelet * Nacho deluxe
Szerda: Taco salátabár * Burrito * Hot dog * Delikatesz
saláta * Olasz marhaszelet
Csütörtök: Ázsiai salátabár * Pármai csirke * Kukorica -
tésztasaláta * Halfalatok
Péntek: Babsaláta * Sült sajt * Buffaló-faló *
Szalmaburgonya * Édes perec
összeállította Mia Thermopolis
Április 30., szerda, biosz
Mia, olvastad már az Atom legújabb számát? – Shameeka
Persze, van saját példányom. Nagyon díjaznám, ha Lilly nem
célozgatna rám az olvasói leveleiben. Különben is, én
vagyok az egyelten elsős az iskolaújság szerkesztőségében,
ki kell várnom a soromat, nem?
Hát, szerintem Lillynek az a véleménye, hogy sose lesz
belőled író, ha örökké Buffaló-falókról irkálsz…
Igazságtalanok vagytok! Nagyon is fontos újításokat
vezettem be a menürovatba! Én találtam ki, hogy válasszuk
el csillaggal az egyes tételeket!
Lilly csak jót akar neked!
Biztos. Melanie Greenbaum a kosaras csajok
csapatkapitánya, bármikor simán a betonba döngöl. Ha Lilly
annyira jót akar nekem, akkor ne írjon ilyeneket Melanie
cikkéről!!!!
És…
Mit és?
Beszéltetek már?!!
Kivel? Miről?
MICHAELLAL! ARRÓL, HOGY MEGHÍV-E A BÚCSÚ-BÁLRA!!!!
Ja, nem.
Mia, az isten áldjon meg, már KÉT HÉT sincs addig!!! Engem
Jeff már EGY HÓNAPJA meghívott. Hogyan kerítesz ruhát
időben, ha még azt sem tudod, jössz-e? Ráadásul még a
fodrászhoz és a manikűröshöz is be kell jelentkezned,
csokrot sináltatnod, stb., stb. Michaelnak meg gondolnia
kéne a limuzinbérlésre, szmokingkölcsönzésre és az
asztalfoglalásra! Most nem a sarki pizzáshoz ugrunk be! Itt
vacsora lesz és tánc a Maximumban! Ez komoly dolog!
Biztos, hogy egy-két napon belül szól! Csak éppen nagyon
elfoglalt, tudod, az új együttese meg az egyetemi felvételi…
Hát akkor legjobb lesz, ha sürgeted egy kicsit. Nehogy már
az utolsó pillanatban kapjon észbe! Különben is, ha akkor
fogadod el a meghívást, az olyan, mintha már reszketve
vártad volna…
Figyelj! Michael meg én együtt járunk! Föl se merül, hogy
esetleg mással mennék! Az se merül föl, hogy valaki más
meghívna… Én nem vagyok olyan, mint TE, Shameeka. Az
én szekrényem előtt nem állnak sorban a végzősök, hogy
meghívjanak ide-oda. Persze nem is mennék. Senkivel nem
mennék sehova, még ha térden állva könyörögne is. Mert én
Michaelt szeretem! Egész szívemmel!!!
Akkor remélem, hamarosan meghív, mert nem akarok az
egyedüli elsős lány lenni a búcsúbálon! Kivel fogok akkor a
vécében dumálni?!!
Nyugi, ott leszek. Hoppá! Mit mondott a jégféregről?
A jégféreg abban különbözik a földigilisztától, hogy…
 

Mia Thermopolis
A JÉGFÉREG
Mindenki hallott már a jegesmedve, a pingvin, a sarki róka
és a fóka veszélyben forgó előhelyéről: a gleccserekről. Arról
viszont sokan nem hallottak még, hogy nem csak a
gleccserek felszíne alatt és fölött van élet, de a jégen belül
is.
A tudósok nemrégiben fölfedeztek egy százlábúhoz
hasonlító féregfajtát, amely a gleccserek jegében és más
jégtakarókban honos, még a Mexikói-öböl fenekén található
metánjégben is találtak néhány példányt. A jégféregnek
nevezett 3-5 cm hosszú élőlény a metánban tenyésző
baktériumokkal táplálkozik, vagy szimbiózisban él velük…*
 

Ez még csak 83 szó. Kell még 167

 

MI A FRÁSZT ÉRDEKELNEK ENGEM A JÉGFÉRGEK, AMIKOR A

PASIM NEM HÍVOTT MEG A BÚCSÚBÁLRA???!!!
  

* Mr. Sturges, a levelek, amiket Shameekával óra alatt

váltottunk szigorúan a tárgyhoz tartoznak. Komolyan!
Tényleg …
Április 30., szerda, egészségtan és mentálhigiéné
Mia, már megint úgy nézel ki, mint aki lenyelt egy zoknit!
Mi van? – L.
Bioszórán elkaptak, mert Shameekával leveleztem.
Büntetésből 250 szavas fogalmazást kell írnom a
jégférgekről.
És? Fogd fel úgy, mint írói kihívást. Különben is, 250 szó az
nudli egy olyan csúcsfirkásznak, mint te. Fél óra alatt
kirázhattad a kisujjadból.
Lilly, izé… nem említette a bátyád véletlenül a Bált?
Öö… mit?
A Bált! Tudod! Búcsúbál. A végzősök búcsúbálja, amit
szombathoz egy hétre tartanak a Maximban. Szóval nem
említette véletlenül… hogy meg akar hívni valakit?
VALAKIT? Ezt meg hogy érted? Hogy érted, hogy VALAKIT?
Mondjuk a kutyáját?
Pontosan tudod, hogy értem.
Mia, Michael nem szokta velem az ilyesmit megvitatni.
Olyasmit szoktunk megvitatni, hogy melyikünknek kell
kiüríteni a mosogatógépet, megteríteni az asztalt vagy
levinni a több zsák elhasznált papírzsebkendőt mama és
papa A Gyermekkori Ufótámadás Felnőttkori Feldolgozása
című csoportterápia után a kazánba.
Jó, csak úgy gondoltam…
Nyugi, Mia. HA Michael meghív valakit, az te leszel.
Hogy érted azt, hogy HA meghív?
Jól van már, úgy értem, AMIKOR meghív valakit, az TE
leszel. Mi bajod?
Semmi. Csak az, hogy Michael életem nagy szerelme, ő
pedig most végez, tehát ha ebben az évben kihagyjuk a
búcsúbált, akkor örökre kihagyjuk. Illetve majd eljutok oda
amikor én is végzős leszek, de az még HÁROM ÉV!!!
Különben is, akkor már Michael egyetemre fog járni, és
lehet, hogy szakálla is lesz vagy ilyesmi!!! Mégsem mehetek
egy SZAKÁLLAS pasival a búcsúbálra!
Szerintem fölöslegesen veszed ezt annyira a lelkedre. Vagy
PMS*-ed van?
NEM!!! EGYSZERŰEN SZERETNÉK ELMENNI A BÚCSÚBÁLRA
A PASIMMAL, MIELŐTT LEÉRETTSÉGIZIK ÉS SZÁMOMRA
KÉNYELMETLEN MENNYISÉGŰ ARCSZŐRZETET NÖVESZT!!!!
VALAMI BAJ VAN EZZEL?
Apám, szerintem mégis vegyél be egy Panadolt. És ne
engem kérdezz, miért nem hív meg a bátyám a búcsúbálra,
hanem inkább magadat, hogy miért olyan fontos neked ez a
divatjamúlt, pogány, táncos rítus!!
* Praemenstruációs szindróma
Azért, mert fontos, és KÉSZ!!!
Mert annak idején a mamád nem volt hajlandó megvenni
neked a Barbie Bálkirálynő estélyi ruhát, és neked kellett
megcsinálnod klotyópapírból?
NA, LILLY!!! Azt hittem, már eljutottál arra a szintre, hogy
felfogd, milyen fontos szerepet tölt be a búcsúbál egy
serdülő szocializóciójában. Nézd csak meg, mennyi filmben
van szó róla!
A BÚCSÚBÁL MINT A CSELEKMÉNY
FŐ MOTÍVUMA AZ AMERIKAI FILMEKBEN
Mia Thermopolis elemzése
Rózsaszín románc: Kivel megy Molly Ringwald a
búcsúbálba? A jóképű, gazdag fiúval vagy a csodabogár
szegénnyel? És ha eldöntötte, kit választ, választottja vajon
értékeli-e a rémes rózsaszín krumpliszsákot, amit Molly varr
magának?
Tíz dolog, amit utálok benned: Julia Stiles és Heath Ledger.
Volt-e a filmtörténetben valaha tökéletesebb pár? Szerintem
nem. De a búcsúbál kell hozzá, hogy erre ők is rájöjjenek.
Valley Girl: Nicholas Cage első filmfőszerepe, amelyben
egy punk rockert játszik, aki egyszer csak berobban egy
elővárosi plázacica búcsúbáljára. Vajon kivel megy haza a
csaj a limuzinban? A kifogástalan öltözékű, szmokingja
hajtókáján Csak klubtagoknak jelvényt viselő pasival, vagy a
bőrdzsekissel? Minden a búcsúbálon dől el.
Footloose: Kevin Bacon felejthetetlen alakítása Ren
szerepében, aki ráveszi a srácokat, hogy tánctilalom alatt
nyögő városunk határán kívül béreljenek helyiséget a
táncmulatsághoz, így nyilvánítsák ki függetlenségüket.
A csaj nem jár egyedül: Rachel Leigh Cooknak muszáj
elmennie a búcsúbálra, hogy bebizonyítsa, nem akkor
balfék, mint ahogy mindenki hiszi róla. A végén persze
kiderül, hogy igenis az… de ez a legjobb az egészben.
Egyébként Freddie Prinz Jr. így is, úgy is szereti!!!
Bambanő: Drew Barrymore diákújságíró a jelmezes
búcsúbálon szeretne álruhában érvényesülni. Barátai DNS –
láncnak öltöznek, de ő sokkal eredetibbet talál ki, hogy
meghódítsa régóta titokban imádott tanárát… vajon milyen
jelmezt választ? Ki hinné: hercegnőnek öltözik…
És mindenekelőtt: Vissza a jövőbe: Ha ebben Michael J. Fox
nem boronálja össze a szüleit a búcsúbálon, akkor esélye
sincs arra, hogy egyáltalán megszülessen!!! Ez is a búcsúbál
társadalmi, és nem utolsósorban BIOLÓGIAI jelentőségét
bizonyítja!
Elfelejtkeztél a Carrie-ról…Vagy szerinted a literszámra
szétlocsolt disznóvér nem játszik szerepet a serdülőkori
szocializációs folyamatban?
SZÁNDÉKOSAN FÉLREMAGYARÁZOD A SZAVAIMAT!
Nyugi, nyugi már, nem magyarázok félre semmit.
Egyszerűen csak féltékeny vagy, mert Borisz még elsős,
mint mi, és ezért nem hívhat meg a búcsúbálra!
Az az érzésem, hogy sürgős fehérjepótlásra van szükséged,
mert a vegetarianizmus súlyos pusztítást végzett az
agysejtjeidben. Majd ebédnél gondoskodom róla, hogy sor
kerüljön a táplálékkiegészítésre!
Hogy mersz gúnyt űzni a problémáimból?!!! Súlyos és
valóságos gondokkal küzdök, beláthatnád, hogy semmi
közük az étrendemhez és a havi ciklusomhoz.
Komolyan az a véleményem, hogy le kellene feküdnöd
fölpolcolt lábbal, hogy agyi vérellátásod normalizálódjon,
máskülönben súlyos és maradandó agykárosodást fogsz
szenvedni!
Lilly, FOGD MÁR BE!!! Nem látod, hogy halálra vagyok
stresszelve? Holnap van a tizenötödik szülinapom, és az
önmegvalósításom meg még sehol se tart! Az életemben
semmi nincs a helyén: a papám ragaszkodik hozzá, hogy
egész júliusban és augusztusban vele legyek Genoviában.
Otthon rémes a helyzet, a mamám a terhessége
előrehaladtával mást sem csinál, csak a hólyagműködésére
panaszkodik és csökönyösen hajtogatja, hogy nem hajlandó
máshol szülni, csakis otthon, egy bába – BÁBA!!! –
jelenlétében. A pasim mindjárt leérettségizik és egyetemre
megy, ahol majd nagy mellű, feszes pólóban virító
évfolyamtársai Kantról társalognak vele, és elcsábítják,
ráadásul a legjobb barátnőm képtelen felfogni, miért fontos
számomra a búcsúbál!!!!!
A nagyanyádról még nem is panaszkodtál.
Valóban. Grandmére ugyanis Palm Springsben van. Egy
szépségfarmon tartózkodik mélyhámlasztó és léböjtkúrán.
Ma este érkezik haza.
Mia, én azt hittem, te büszke vagy arra, hogy Michaellal nyílt
és őszinte a kapcsolatod. Miért nem kérded meg tőle
egyszerűen, akar-e menni a bálra?
ARRÓL SZÓ SEM LEHET!!! Szóval… izé …akkor úgy néz ki,
mintha én hívatnám meg magam.
Dehogyis!
De igen!
De nem!
De igen!
De nem! És nem minden egyetemistának nagy a melle.
Szerintem konzultálnod kéne egy mentálhigiénés
szakemberrel erről a kóros fixációdról a melleddel
kapcsolatban. Ez nincs rendben.
Na végre, csöngetnek, HÁLA ISTENNEK!!!
 

Április 30., szerda, tehetséggondozási program

EZ NEM ÉR!!! Tudom, hogy a barátaim sokkal fontosabb
dolgokkal foglalkoznak, mint a búcsúbál; Michael az
érettségivel és a Feltételes reflexszel, az együttesével
törődik; Lilly a tévéshowjával, ami ugyan csak kábeltévés,
de azért minden héten valami falrengető újítással rázza meg
a televíziózás műfaját; Tina még mindig a volt pasiját, Dave
Farouq El-Abart siratja, és persze keresi az újat;
Shameekának ott a drukkercsapat, Ling Sunak a
Képzőművész Szakkör…
EMBEREK!!! A búcsúbálra MINDENKI tojik? Shameekán és
rajtam kívül mindenki? Könyörgöm, hiszen a jövő héten lesz,
az meg már a nyakunkon van, Michael pedig még meg sem
hívott engem! JÖVŐ HÉTEN!!! Shameekának igaza van: ha
egyáltalán szándékunkban áll odamenni, akkor készülődni
kéne!
De hogyan tudakoljam meg, vajon meg akar-e hívni
Michael? Ez teljes képtelenség. Tönkrevágja az egésznek a
romantikáját. Már az is elég rémes, hogy a saját anyám is
valósággal elvétette magát feleségül, amikor rájött, hogy
terhes… Ezt akkor tudtam meg, amikor megkérdeztem a
mamát, hogyan kérte meg Mr. Gianini a kezét. Mire azt
mondta, sehogy. Állítólag valahogy így zajlott le a
beszélgetés:
HELEN THERMOPOLIS: - Frank, terhes vagyok.
MR. GIANINI: - Hm. Értem. És mit csináljunk?
HELEN THERMOPOLIS: - Házasodjunk össze.
MR. GIANINI: - Rendben.
 

NA???? Kérdem én, hol itt a romantika?!!! „Frank, terhes

vagyok, házasodjunk össze. – Rendben.” Úúúúúú, de
gáááááz.
Szerintem inkább ilyesformán kellett volna lezajlania:
 

HELEN THERMOPOLIS: - Frank, ágyékod magva

megfogant méhemben, szívem alatt hordom szerelmünk
gyümölcsét!
MR. GIANINI: - Helen, életem harminchét éve alatt nem
ért még ekkora öröm! Remélhetem-e, hogy hozzám kötöd
az életed, és társam lennél-e örökre?
HELEN THERMOPOLIS: - Igen, ó uram és parancsolóm!
MR. GIANINI: - Ó, életem értelme! Szerelmem!
(CSÓK)
Hát nagyjából így. Elég nagy a különbség a kettő között.
Annyival jobb, ha egy pasi kér meg egy nőt, mintha fordítva.
Mégsem mehetek csak úgy oda Michaelhoz ezzel a
dumával:
 

MIA THERMOPOLIS: - Na most akkor megyünk a bálba,

vagy mi van? Mert kéne valami ruhát vennem!
MICHAEL MOSCOVITZ: - Persze!
NEM!!!! Ez képtelenség!!!!! Michaelnek kell meghívnia
engem. Valahogy így.
 

MICHAEL MOSCOVITZ: - Mia, az elmúlt öt hónap életem

legvarázslatosabb időszaka volt. Ha veled vagyok, úgy
érzem, hűs tengeri szellő legyezi szenvedélytől hevült
orcám. Te vagy életem értelme, szívem minden
dobbanása. Dagadna a keblem a büszkeségtől, ha
partnered lehetnék a búcsúbálon. De egyvalamit meg kell
ígérned: minden egyes táncot velem táncolod a gyorsak
kivételével, mert azok TÖK BÉNÁK.
 MIA THERMOPOLIS: - Ó, Michael, micsoda meglepetés!
Egészen elállt a szavam, annyira váratlanul ért! Mivel
minden porcikámmal szeretlek, boldogan elfogadom a
meghívásodat: veled megyek a búcsúbálra, és minden
egyes táncot veled táncolok a gyorsak kivételével, mert
azok TÖK BÉNÁK.
(CSÓK)
Hát nagyjából így. És ha van egy csepp igazság a földön,
akkor így is FOG történni.
DE MIKOR? Mikor hív már meg? Tessék, ott ül, és annyira
nyilvánvaló, hogy NEM a búcsúbálon jár az esze. Borisz
Pelkovszkijjal vitatkozik az együttes új nótájának, a
Kődobálóknak az akkordtechnikájáról. Ez a dal egyébként a
közel-keleti helyzet éles kritikája. Sajnos, aki akkordokkal,
szólamokkal és a közel-keleti helyzettel foglalkozik, az A
LEGKEVÉSBÉ SEM TÖRŐDIK A BARÁTNŐJE BÚCSÚBÁLI
RÉSZVÉTELÉVEL.
Úgy kell nekem, minek estem szerelembe egy zsenivel.
Nem mintha Michael nem tökéletesen figyelmes pasi volna.
Egy csomó lányt ismerek – Tinát, például -, akik totál irigyek,
mert nekem ilyen szuper, mégis elképesztően figyelmes
szerelmem van. Michael például mindig, minden áldott nap
mellettem ül az ebédlőben, kivéve a keddet és csütörtököt,
amikor Komputer Klubja van ebédidőben. De még akkor is
vágyódó pillantásokat vet rám a Komputer Klubosok
asztalától.
Na jó, talán nem pont vágyódva, de azért néha rám
vigyorog, amikor elkapja a pillantásomat… én ugyanis az
ebédlő másik oldaláról bámulom, és próbálom kitalálni, kire
is hasonlít leginkább: Josh Hartnettre vagy Heath Ledgerre.
Na jó, az is igaz, hogy Michael nem nagyon szereti a
nyilvánosság előtti érzelemnyilvánítást… nem csoda, hiszen
akárhová megyek, mint az árnyék, mindenhová elkísér az
én 195 centi magas svéd gorillám. Szóval tényleg nem
csoda, ha Michael nemigen szokott megcsókolni a suliban,
kézen fogni a folyosón, nem dugja a farzsebembe a kezét,
ha az utcán mászkálunk, és nem dönt az öltőző
szekrénynek, mint Josh Lanát…
De ha egyedül vagyunk… ha egyedül vagyunk… ha
egyedül vagyunk…
Na jó, szóval még akkor sem jutottunk a smároláson túl…
Hát, illetve egyszer a tavaszi szünet alatt, amikor
dolgoztunk az építkezésen. Persze lehet, hogy az is csak
véletlen volt, mert a kalapácsom a kertésznadrágom mellső
zsebében volt. Michael pedig elkérte, de én nem tudtam
odaadni neki, mert közben egy gipszkartonlapot tartottam,
szóval akkor, amikor kinyújtotta a kezét a kalapácsért,
véletlenül a mellembe ütközött…
De attól mi még tökéletesen boldogok vagyunk. Több mint
boldogok. Mámorosan boldogok.
DE AKKOR MIÉRT NEM HÍV MEG ARRA A NYAVALYÁS
BÁLRA?!!!
Jaj, Lilly már megint idedugta az orrát, hogy megnézze, mit
írok. Meglátta az utolsó sort. Úgy kell nekem, minek írok
folyton nagy betűvel.
- Te jó isten, hogy bírsz még mindig ezen görcsölni?! –
fintorgott.
De ez még nem volt elég, erre Michael is fölnézett és
megkérdezte:
- Miért, min görcsöl? (!!!!!!)
Azt hittem, Lilly még képes, és válaszol!!!! Kitelik tőle,
hogy ilyesmi jön ki a száján:
- Á, Miát amiatt eszi a penész, hogy miért nem hívtad még
meg a búcsúbálra.
De csak ennyit mondott:
- Mia a metánban élő jégférgekről ír esszét.
- Aha – felelte Michael, és visszafordult a gitárjához.
Persze Borisz is hozzászólt:
- Ja, a jégférgek! Persze! Ha kiderül, hogy a sekély
tengerfenéken lévő gázkészletekben mindenütt
megtalálhatóak, akkor valószínűleg fontos szerepet
játszanak abban, hogy keletkeznek és oldódnak a
metánkészletek a tengervízben. És akkor arra is hatással
lehetnek, hogyan termelhető vagy aknázható kis a
természetes gáz mint energiaforrás.
Amit persze nagyon jó tudni, ha már meg kell írnom ezt az
esszét, de azért… Miért kell neki ezt is tudni?
Nem értem, Lilly hogy tudja elviselni. Fogalmam sincs.
 

Április 30., szerda, franciaóra

Hála istennek, legalább Tina megért! Legalább ő! És együtt
is érez velem. Azt mondja, élete nagy álma elmenni a
búcsúbálra a szerelmével (pont úgy, mint Molly
Ringwaldnak, aki a Rózsaszín románcban arról álmodozott,
hogy Adrew McCarthyval mehet).
Sajnos Tinát a szerelme – vagyis a volt szerelme – kirúgta
egy Jasmine nevű csaj miatt, akinek türkiz fogszabályzója
van. De azt mondja, azért nem zárkózik el a szerelem elől,
ha találkozna valakivel, aki képes lenne lerombolni azt a
védősáncot, amit Dave Farouq El-Abar árulása óta maga
köré emelt. A tavaszi szünetben rövid ideig úgy nézett ki,
hogy Peter Csúnak sikerül, de Peter mániákus
metálrajongása elriasztotta Tinát. Minden épeszű csajt
elriasztott volna.
Tina szerint Michael holnap, a születésnapomon fog
előrukkolni a kérdéssel. Mármint a meghívással. Istenem,
bárcsak igaz lenne! Az lenne a legszebb szülinapi ajándék a
világon! Leszámítva persze, amikor Kövér Lulut kaptam a
mamától.
Ja, meg az is jó lenne, ha nem az egész család színe előtt
jelentené be. Tudniillik Michael is ott lesz a
születésnapomon. Holnap este vacsorázni megyünk
Grandmére-rel, papával, mamával és Mr. Gianinival. Ja és
persze Larsszal. Utána pedig szombat este a mama
hatalmas bulit rendez nekem meg az összes barátomnak
otthon (mármint ha még képes lesz jönni-menni a…
hólyagproblémái miatt).
Michaelnak nem is említettem a mama problémáit. Igenis
hiszek a nyílt és őszinte kapcsolatban, de azért vannak
dolgok, amiket egyszerűen nem fontos tudnia. Például, hogy
a terhes anyámnak hólyagproblémái vannak.
Michaelt a vacsorára és a bulira is meghívtam. Mindenki
más csak a bulira hivatalos, még Lilly is. Szörnyű
földhözragadt dolog a fél világot szülinapi vacsorára hívni: a
mamámat, a papámat, a nevelőapámat, a nagyanyámat, a
testőrömet, a pasimat meg még a húgát is. Valahol csak
meg kellett húzni a határt!
Michael azt mondta, szívesen eljön, ami szerintem nagyon
tökös dolog tőle, és ez is azt bizonyítja, hogy ő a világon a
legszuperebb pasi.
Bárcsak ki tudnék préselni belőle valamit erről a nyavalyás
bálról is!
Tina szerint egyszerűen álljak elé és kérdezzem meg. Tina
a nyíltság és a szókimondás élharcosa, amióta tavalyi
játszmáival annyira magába akarta bolondítani Dave-et,
hogy az elmenekült, és egyenesen a tűrkíz fogú Jasmine
karjaiban kötött ki. Hát, nem is tudom… Elég nagy a tét.
Végül is nem akármiről van szó, hanem a búcsúbálról! Nem
akarom elszúrni. Főként azért, mert már csak két hónap van
addig hátra, amíg a papám megint elcibál magával nyárra
Genoviába. Ami annyira rémes…
- Aláírtad a szerződésünket, Mia – mondogatja egyre.
Mármint a papám.
Ja persze aláírta, vagy egy éve. Na jó, hét hónapja. Honnan
tudhattam volna, hogy őrülten, szenvedélyesen szerelmes
leszek? Igaz már akkor is őrülten és szenvedélyesen
szerelmes voltam, de az mintha egészen más lett volna. És
még nem szeretett viszont. Vagy ha igen (azt állítja,
igen!!!!!), én azt még nem is sejtettem. A papa most azt
várja tőlem, hogy két hónapot távol töltsek attól, akié a
szívem?
 Na nem. Képtelenség.
Karácsonyozni Genoviában az egy dolog. Az is egy hónapig
tartott! Na de július és augusztus?!! Két egész hónapot
töltsek tőle távol?
Ez nem lehet igaz. A papa ráadásul azt képzeli, hogy irtó
engedékeny, mert eredetileg az EGÉSZ nyarat Genoviában
kellett volna töltenem. De a testvérem születése júniusra
várható, ezért most úgy csinál, mintha ez valami hatalmas
engedmény volna részéről, hogy New Yorkban maradhatok,
amíg a baba megszületik. Megható. Köszike, papa.
Pedig jobb, ha szoktatja magát a gondolathoz, hogy ez
nem fog menni. Mert ha abban a hitben él, hogy hajlandó
vagyok a szerelmem nélkül tölteni a nyarat, akkor nagyot
fog koppanni. Mégis mi a frászt csináljak Genoviában egész
nyáron? Nincs ott semmi. Hemzseg a turistáktól (igaz, New
York is, de a New York-i turisták mégis mások, mint a
genoviaiak), és még a parlament sem ülésezik. Tömény
unalom. Itthon meg legalább itt lesz a bébi, már ha a mama
végre rászánja magát és megszüli… nem is bánnám, ha
kicsit hamarabb jönne, mert a mama már olyan, mint egy
hízásnak indult vasorrú bába, mást sem csinál, csak
toporzékol és üvöltözik velünk. A súlytól, a sok víztől meg
a… izé… a hólyagjára nehezedő nyomástól (és ráadásul
mindig MINDENT elmesél!!!) folyton pocsék hangulatban
van.
Mit is olvastam arról, hogy a terhesség a nők életének
legcsodálatosabb szakasza? Hogy ez maga a teremtés
csodája?
A mamám ezeket nyilván nem olvasta.
Egyébként pedig ez Michael utolsó nyara, mielőtt
egyetemre megy! Tudom, az egyetem csak néhány
metrómegállónyira van innen, de akkor sem lehetek vele
többet együtt a suliban. Soha többé nem ugrik be hozzám
váratlanul az osztályba matekóra előtt, és nem hoz eperízű
gumimacit, mint például ma reggel. Láttam is, hogy Lana
Weinberger majd megpukkadt az irigységtől, mert az ő
pasija, Josh Richter SOSEM lepi meg őt gumimacival! De
nem ám!
Ezt a nyarat együtt kellene töltenünk Michaellal.
Piknikezhetnénk a Central Parkban (bár utálok a városban
piknikezni, mert az összes hajléktalan odagyűlik és csorgatja
a nyálát a tojásos szendvicsem láttán, amit persze muszáj
nekik odaadni, mert fúr a lelkiismeret, hogy nekem annyi
minden jut, miközben nekik semmi se. A legjobb az, hogy
nem is hálásak érte, általában odaböffentik, hogy „Fujj,
tojásos szendvics!”, ami szerintem egyszerűen
görénység…). Vagy megnézhetnénk a Tosca szabadtéri
előadását (bár utálom az operákat, mert a végén mindenki
szörnyűséges módon meghal…), vagy mászkálhatnánk a
San Gennaro fesztiválon, és Michael nyerhetne a
céllövöldében nekem egy plüssállatot (bár sosem fogna
lőfegyvert a kezébe, mert elvei ellen való, meg az enyimek
ellen is, és ráadásul azok a plüssállatok kisgyerekek
rabszolgamunkájával készültek valami szörnyű
diktatúrában…)
De akkor is. Akkor is gyönyörű lett volna és romantikus, ha
a papa nem teszi tönkre az egészet.
Lilly szerint az apámnak feldolgozatlan veszteségneurózisa
van még az apja halála óta, aki magára hagyta őt
Grandmére-rel, és most ezért annyira hajlíthatatlan ebben a
nyári szünet ügyben.
Az elméletben csak az sántít, hogy Grandpére akkor halt
meg, amikor a papám már a húszas éveiben járt…
mondhatni kialakult személyisége volt. De Lilly azt mondja,
az emberi lélek útjai kifürkészhetetlenek, én csak törődjek
ebbe bele és lépjek tovább.
Gyanítom viszont, hogy neki is vannak problémái, mert
majdnem négy hónapja már, hogy kábeltévés showjára, a
Lilly megmondja az őszintétre ajánlatott tett az a producer,
aki az én életemről is filmet forgatott, de állítólag azóta sem
találtak megfelelő stúdiót, ahol hajlandóak lennének egy
próbaepizódot elkészíteni. Lilly erre is azt mondja, hogy a
szórakoztatóipar működése kifürkészhetetlen (pont, mint az
emberi lélek), és úgy tűnik, beletörődött és továbblépett.
Ezt tanácsolja nekem is…
ÉN VISZONT SOSEM FOGOK BELETÖRŐDNI, HOGY A PAPÁM
HATVANKÉT TELJES NAPRA EL AKAR VÁLASZTANI A
SZEREMLEMTŐL!!!!!! SOHA!!!!!
Tina azt javasolta, szerezzek valami nyári munkát itt
Manhattanben, akkor nem tud elráncigálni a papám
Genoviába. Fogalmam sincs, ki a fene alkalmaz egy
hercegnőt nyári munkára. Mit csinál majd akkor Lars egész
álló nap, amíg én számítógépes adatrögzítést végzek,
esetleg állok a fénymásológép mellett?
Amikor beértem az osztályba, Madmoiselle Klein éppen a
Victoria’s Secretből rendelt testhezálló báli ruhájának képét
mutogatta a másodikos lányoknak. Felügyelőtanár lesz a
búcsúbálon Mr. Wheeton atlétikaedző és mentálhigiénia
tanárral együtt… Tina rém romantikusnak tartja az egészet,
majdnem annyira, mint a mamám és Mr. Gianini egymásra
találását. Nem akartam lehervasztani Tinát azzal, hogy
igazából a mamám kérte meg Mr. Gianini kezét…Maradjanak
csak meg az illúziói! Azt sem nagyon hozom szóba, hogy
vajon miért nem válaszol Vilmos herceg az e-mailjére. Pedig
egyszerű a magyarázat… mert egy nem létező e-mail címet
adtam meg Tinának. Lépnem kellett valamit, mert
egyszerűen nem hagyott élni! És biztos, hogy bárki is kapja
Tina leveleit a pricew@windsosrcastle.com címen, rettentő
hálás az ötoldalas vallomásért… Tina még azt is megírta,
mennyire tetszik neki Vilmos a lovaspólós bricseszében…
Kicsit nyomaszt, hogy hazudtam Tinának, de csak azért
tettem, hogy fölvidítsam. Egyszer tényleg megszerzem
Vilmos herceg e-mailjét neki! Csak meg kell várni, míg
valami híresség meghal, akkor biztos találkozom vele a
temetésen. Szerintem nem telik sok időbe… Elizabeth Taylor
elég ramatyul néz ki…
Il me faut des lunettes de soleil.
Didier demand a essayer la jupe. (sic)*
 Nem fér a fejembe, hogy képes valaki ilyen embertelen sok
leckét adni, ha annyira szerelmes, mint Mademoiselle Klein!
Hát nem hat rá sem a szerelem, sem a tavasz? Ebben az
iskolában mindenkiből totális hiányzik minden romantika!
Tanárból, diákból egyaránt. Nem is tudom, mi lenne velem
Tina nélkül.
Jeudi, j’ai fait de l’aerobic. **
HÁZI FELADAT:
Matek: 279-300 old.
Angol: Eljő a jeges
Biosz: Jégféreg esszé (befejezni!)
Egészségtan és ment.hig.: 154-160 old.
Francia: Écrivez une histoire personel (sic)***
Társ. ism.: 310-330. old.
 

* Szükségem van napszemüvegre.

Didier fel akarja próbálni a szoknyát. (sic)
** Csütörtökön aerobikoztam.
*** Írjál egy történetet magadról.
Április 30., szerda,
a limuzinban hazafelé
Grandmére tudja, hogy valami nem hagy nyugodni. De azt
hiszi, csak a genoviai nyaralás miatt vagyok besózva.
Mintha nem volna fontosabb dolgom.
- Csodás nyarunk lesz idén Genoviában, Amelia! Folynak az
ásatások, állítólag megtalálták ősanyád, Rosamunde
hercegnő sírját. Úgy hallottam, a nyolcadik századi genoviai
mumifikálási technika minden tekintetben legalább olyan
fejlett volt, mint az egyiptomi. Nem lehetetlen, hogy a
Rendaldo-ház alapítójának arcvonásait is megláthatod!
Szuper. Szóval azzal kell töltenem a nyarat, hogy valami
vénséges, aszalódó múmia orrlyukába bámulok. Ez volt
minden vágyam. Hát, kedves Mia… ez van. Semmi lógás a
szerelmeddel Coney Islanden. Semmi önkéntes munka,
gyerekfoglalkozások, szó sincs róla. Semmi menő nyári meló
a Kim Videótékában, semmi ingyen filmnézegetés! Időd
legjavát egy ezeréves tetem társaságában töltheted.
Világos? Mi az hogy!!!
Valószínűleg jobban ki lehettem akadva Michael miatt, mint
gondoltam, mert Grandmére a borravalókról tartott
hercegnői illemtanlecke kellős közepén – manikűrös: 3 $,
pedikűrös: 5 $, taxisofőr: 10 $-os viteldíj alatt 2 $,
repülőtérre 5 $, étterem: a felszolgálási díj duplája, kivéve
azokat az országokat, ahol a díj kevesebb, mint az ár 8 %-a,
stb. – felordított: - AMELIA?! MI BAJOD VAN?!!
Vagy fél méter magasra ugrottam ijedtemben. Persze
Michael járt a fejemben. Hogy mennyire jól nézne ki
szmokingban. Meg hogy vörös rózsacsokrot kéne vennem a
gomblyukába, csak úgy simán, fátyolvirág nélkül, mert az
nem illik hozzá. Én meg fekete ruhát vehetnék, olyan
félvállpántosat, mint amilyet Kristen Dunst szokott a
filmbemutatókon hordani, cakkos aljút, oldalt sliccelve,
hozzá magas sarkú szandált, aminek lábszárra tekerhető
pántja van.
Grandmére szerint viszont a fekete tizennyolc év alatti
lányokon gyászos, a félvállpánt és a cakkos szegély meg
olyan, mintha véletlenül sikerült volna úgy, a lábszárra
tekerhető pánt meg olyan, mint amilyet Russel Crowe viselt
a Gladiátorban, ami nem túl előnyös egy nőnek sem…
Mindegy, szerintem föltehetnék egy kis csillámport is,
amiről Grandmére azt se tudja, mi fán terem.
- Amelia! – rikácsolta Grandmére, igaz, nem túl hangosan,
mert az arca még fájt a mélyhámlasztástól. Rommel,
majdnem teljesen kopasz törpeuszkárja, aki viszont mintha
szőrtelenítő kezelésen vett volna részt, folyton fölugrált
Grandmére ölébe és az arcát nyalogatta, mintha egy szép
darab nyers karaj lett volna. Nem akarok gusztustalankodni,
de valahogy úgy nézett ki. Vagy mint akit egy hétre bent
felejtettek a szoláriumban.
 - Egyetlen szavamra sem figyelsz! – háborgott Grandmére,
de biztos csak az arca fájt. – Pedig még hálás lehetsz ezért!
Majd meglátod, ha egyszer limuzin vagy zsebszámológép
nélkül maradsz!
- Sajnálom Grandmére – mondtam, és tényleg sajnáltam. A
borravalóadás nem az erősségem, mert köze van a
matekhoz és a gyors gondolkodáshoz. Ha bármit rendelek a
Mennyei Tésztabirodalomból, mindig még telefonon
megkérdezem, mennyibe kerül az egész, hogy még a
kajafutár érkezése előtt ki tudjam számolni a borravalót.
Máskülönben ott állhat szegény vagy negyedóráig, amíg
kiötlöm, mennyi borravaló jár egy tizenhét dollár ötvenes
rendelés után. Tök ciki.
- Fogalmam sincs, hol jár a fejed, Amelia – zsörtölődött.
Nem csoda, én se viselkedtem volna másképp, ha
kéthárom bőrréteget legyalulnak a fejemről. – Remélem,
nem az anyád és a lehetetlen otthonszülési hóbortja miatt
aggódsz! Mondtam már neked, az anyád egyszerűen
elfelejtette, milyenek a szülési fájdalmak. Abban a
pillanatban, ahogy görcsei lesznek, térden fog könyörögni,
hogy vigyék kórházba egy jó kis epidurális érzéstelenítésre!
Sóhajtottam. Hát igen, elég aggasztó, hogy a mama otthon
akar szülni a jó kis tiszta, biztonságos kórház helyett, ahol
van oxigénpalack, csokiautomata és dr. Kovac… de azért
igyekszem nem erre gondolni… főleg, hogy gyanítom,
Grandmére-nek igaza van. A mama úgy visít, mint egy
kisgyerek, ha megszúrja a lábát. Hogy fogja kibírni a
vajúdás fájdalmait órákon keresztül? Sokkal idősebb, mint
amikor én születtem. Harminchat éves; nincs már kellő
kondiban a gyerekszüléshez. Még terhestornára se jár!
Grandmére szúrós szemmel méregetett.
- Na persze nyilván a meleg idő! – mondta végül. – A
fiatalok tavasszal mindig roppant kezelhetetlenek. És hát
holnap lesz a születésnapod…
Ráhagytam. Hát nem egyszerűbb, ha azt hiszi, a
születésnapomtól meg a tavasztól vagyok úgy bezsongva,
mint az őzek a Bambiban?
- Fő a fejem miattad, Amelia. Képtelenség neked ajándékot
választani! – folytatta Grandmére, és a Sidacar – koktélja
meg a cigarettája után nyúlt. Egyenesen Genoviából küldik
neki a cigit azért, hogy ne kelljen azt az irgalmatlan összegű
adót megfizetnie, amit itt, New Yorkban a dohányzás elleni
küzdelem hevében a cigaretta árába építenek. Nem mintha
itt működne a dolog, mert a dohányzó manhattaniek csak
vállat vonnak, felülnek a helyi érdekű vonatra, és ott szerzik
be a bagójukat.
- Nem hoznak lázba az ékszerek – mondta Grandmére.
Rágyújtott és leszívta a füstöt. – És úgy tűnik, a divat sem
érdekel egy cseppet sem. A tetejébe még egy valamirevaló
hobbid sincs.
Közöltem vele, hogy igenis van hobbim. Nem is hobbim,
szenvedélyem: az írás.
Grandmére csak legyintett.
- Az nem igazi hobbi. Nem golfozol és nem is festegetsz.
Nagyon bántott, hogy az írást nem tartja igazi hobbinak.
Majd csodálkozhat, amikor híres leszek, és kiadják a
műveimet! Lehet, hogy az első könyvemet pont róla írom
Clarisse: a vámpírhercegnő címmel. És még csak be sem
tud perelni, mint ahogy Daryl Hannah sem tudott pert
indítani, amikor filmet csináltak róla és az ifjabb John F.
Kennyedyről, mert az egész az első szótól az utolsóig igaz
lesz!!
- MÉGIS mit szeretnél a születésnapodra, Amelia? –
kérdezte Grandmére.
Gondolkoznom kellett. Persze amit IGAZÁN szeretnék, azt
úgysem adhatja nekem. De azért elárulhatom neki, mire
vágyom. A következő listát írtam össze:
MIT SZERETNÉK A SZÜLETÉSNAPOMRA?
AZ EGY NAP HÍJÁN 15 ÉVES MIA THERMOPOLIS
KÍVÁNSÁGLISTÁJA
1. Az éhezés megszüntetését az egész világon
2. Egy új kertésznadrágot (38-as méret)
 3. Új kefét Kövér Lulunak, mert a réginek lerágta a nyelét
4. Gumikötelet a palota báltermébe (hogy
gyakorolhassam a légi balettet, mint Lara Croft a Tomb
Raiderben)
5. Az öcsém vagy húgom gyors megszületését
6. Az orka veszélyeztetett fajtává nyilvánítását, mert csak
így kaphat pénzügyi támogatást az élőhelyének
megtisztítása
7. Lana Weinberger fejét ezüsttálcán (na jó, csak
vicceltem…vagy mégsem?)
8. Saját külön mobiltelefont
9. Azt, hogy Grandmére leszokjon a dohányzásról
10. Azt, hogy Michael Moscovitz végre meghívjon a
végzősök búcsúbáljára!!!!
A lista összeállításakor szomorúan fedeztem föl, hogy az
egyetlen, amit ebből valószínűleg megkaphatok, az a
kertésznadrág. Persze meglesz a kistesóm is, de arra még
legalább egy hónapot kell várnom. Grandmére pedig tuti
nem hajlandó sem a dohányzásról leszokni, sem
gumikötelet szereltetni a genoviai palota bártermébe. Az
éhezés megszüntetése és az orka védetté nyilvánítása meg
az ismerőseim közül senkinek nem áll hatalmában. A papa
szerint, ha mobilt kapnék, azt úgyis elveszteném vagy
tönkretenném, mint a laptopot, amit legutóbb vett nekem
(pedig arról nem is én tehetek! Csak kivettem a
hátizsákomból, és egyetlen pillanatra tettem a mosdó
szélére, amíg bekentem a számat. Arról sem tehetek, hogy
az a hülye Lana nekem jött, meg hogy a suliban a mosdók
mind el vannak dugulva… Csak egy-két másodpercre merült
az a nyavalyás komputer a víz alá, nem értem, miért nem
működött többé, amikor kiszáradt! Pedig még az abszolút
komputerzseni Michael is megpróbált mindent, hogy
megmentse, de hiába…)
Naná, hogy Grandmére egyedül a kívánságlistám 10.
tételét szúrta ki, amiről egy gyenge pillanatomban
elárultam, mennyire fontos nekem. Hogy lehettem ilyen
hülye? Miért nem jutott eszembe, hogy nem egészen egy
nap múlva közös asztalnál fog ülni Michaellal a Les Hautes
Manger étteremben a szülinapi vacsorámon?!
- Mi az a búcsúbál? – érdeklődött. – Még nem hallottam
ilyesmiről.
Nem hittem a fülemnek. Nem hallott még iskolai
búcsúbálról? Igaz, tévét is alig néz, nemhogy még moziba
járjon. Nyilván sose látta a Rózsaszín románcot.
- A búcsúbál az egy bál, Grandmére – magyaráztam
türelmesen. – Mindegy, ne foglalkozz vele.
- És ez a Moscovitz fiú még nem hívott meg téged? Miért,
mikor lesz?
- Szombathoz egy hétre. Visszadnád a listámat?
- És miért nem mégy nélküle? – kérdezte Grandmére. –
Úgy, mint a múltkor. Attól észre térne! – Gyúnyosan
felkacagott, de még menet közben meggondolta magát,
mert a kacarászástól megfájdultak az arcizmai.
- Szó sem lehet róla – feleltem. – Csak végzősök mehetnek.
Úgy értem, a végzősök meghívhatnak alsósokat, de alsósok
magukban nem mehetnek. Érted? Lilly szerint meg kéne
kérdeznem Michaelt, ő elmegy-e, de…
- AZT MÁR NEM!!! – rivallt rám Grandmére kidülledt
szemmel. Először azt hittem, félrenyelt egy jégkockát, de
csak felháborodott. Grandmére-nek körben a szemén
sminktetoválás van, hogy ne kelljen minden reggel
szemceruzával vacakolnia… ettől tök olyan a szeme, mint
Michael Jacksoné, és ha kidülled, akkor még feltűnőbb. Elég
rémes.
- TE nem hívhatod meg ŐT!!! Hányszor mondjam neked,
Amelia?! A férfiak olyanok, mint az erdei vadak,
kenyérdarabkákkal meg szép szóval kell őket magadhoz
csalogatni! Nem ronthatsz rájuk és vethetsz azonnal hurkot
a nyakukba!
Ezzel teljesen egyetértettem. Hurok! Micsoda ötlet! Minek
vetnék Michael nyakába hurkot? De ezt a kenyérdarabka-
dolgot nem igazán értem…
 - Na jó – mondtam -, de akkor mit csináljak? A bál nem
egészen két hét múlva lesz, Grandmére. Mégiscsak meg
kéne tudnom, megyek-e vagy sem!
- Célozgatnom kell rá – felelte Grandmére. – Mégpedig
finoman.
Ez már nekem is eszembe jutott.
- Mondjak előtte olyasmit, hogy például „Olyan édes
báliruhát láttam a Victoria’s Secret katalógusban!”?
- Pontosan – felelte Grandmére. – Na persze egy hercegnő
sosem vesz konfekcióruhát, Amelia, és főleg nem rendel
KATALÓGUSBÓL!!!
- Értem. De nem gondolod, Grandmére, hogy ezen Michael
azonnal átlát?
Grandmére felhorkant, aztán megbánta, és a jégbe hűtött
italt az arcához szorította.
- Amelia, a barátod egy tizenhét éves siheder, nem pedig
kémfőnök! Ha elég finoman csinálod, fogalma se lesz, miben
mesterkedel, ezt hidd el nekem!
Hát, nem is tudom. Az az érzésem, hogy nekem nem
nagyon megy az eféle finom mesterkedés. Tegnap például
igyekeztem finoman megemlíteni a mamának, hogy Ronnie,
a szomszédunk, akit a mama a szemétledobó felé menet
sarokba szorított, nem biztos, hogy pontosan szeretné tudni,
hányszor is kell a mamának éjszaka pisilnie a fokozott
hólyagnyomás következtében… mire a mama egyszerűen
rám mordult: „Fogd be, Mia! Vagy már mondhatod is az
utolsó kívánságodat!”
Mr. Gianinival már alig várjuk, hogy megszülessen végre ez
a kölyök.
Szerintem Ronnie is.
Május 1., csütörtök, éjjel 12 óra 1 perc
Na. Hát ez is eljött. Tizenöt éves vagyok. Már nem kislány.
Még nem nő. Pont, mint Britney.
HAHA.
Igazság szerint éppen úgy érzem magam, mint egy perccel
ezelőtt, amikor még csak tizennégy éves voltam. KINÉZETRE
is ugyanaz vagyok: ugyanaz a százhetvennyolc centi
magas, lapos mellű, röhejes elsős, mint tizennégy éves
koromban. Na jó, a hajam kicsivel jobb, amióta Grandmére
elcipelt Paolóhoz, és ő vágja meg melírozza. Most majdnem
az államig ér, és ettől nem annyira háromszög formájú a
fejem.
Máskülönben semmi. Nulla. Nix. Nyista.
Gondolom, a változások majd belül következnek be. Vagyis
remélem.
Megnéztem az e-mailjeimet, hátha eszébe jutott valakinek
a szülinapom, és tényleg: öt üdvözletet is kaptam. Egyet
Lillytől, egyet Tinától, egyet az unokatesómtól, Hanktől, akit
mostanában főleg félmeztelenül látok különféle plakátokon
meg telefonfülkék oldalán, ahol általában alsógatyában virít.
Ciki, nem? Hank ugyanis híres modell lett. Kaptam még
üdvözletet René hercegtől és Michaeltől is.
Persze Michaelé a legklasszabb. Kis komputeres rajzfilmet
csinált, amiben egy koronás csajszi egy dagadt,
narancssárga macska kíséretében bontogat egy óriási
csomagot. Amikor leszedi az utolsó papírt is, fölpattan a
doboz teteje, és tűzijátékszerűen felvillan a felirat: BOLDOG
SZÜLETÉSNAPOT, MIA! És mellette kisebb betűkkel:
Szeretlek: Michael.
Szeretlek. SZERETLEK!!!!
Bár már több mint négy hónapja járunk, még mindig
megborzongok, ha kimondja – vagy leírja – ezt a szót.
Mármint velem kapcsolatban. Szeret. SZERET! SZERET!!!!
Akkor meg kíváncsi vagyok, miért nem képes meghívni
arra a nyavalyás bálra?!
Most, hogy tizenöt éves lettem, ideje levetkőzni gyerekes
tulajdonságaimat, ahogy a Biblia is írja, és elkezdtem az
életemet olyan felnőtt módra élnem, amilyen lenni
szeretnék. Carl Jung, a híres pszichoanalitikus szerint az
önmegvalósítás (elfogadás, béke, elégedettség,
céltudatosság, kielégülés, egészség, boldogság és öröm)
eléréséhez gyakorolni kell az együttérzést, a szeretetet, az
önzetlenséget, a melegséget, a megbocsátást, a barátságot,
a kedvességet, a hálát és a bizalmat. Ezért mostantól
megfogadom, hogy:
 

1. Abbahagyom a körömrágást. De most igazán!

2. Javítok a jegyeimen.
3. Kedvesebb leszek mindenkihez, még Lana
Weinbergerhez is.
4. Mindennap rendesen írok a naplómba.
5. Elkezdek – és be is fejezek – egy regényt. Mármint írni,
nem olvasni!
6. Kiadatom még húszéves korom előtt.
7. Figyelmesebb leszek a mamával, megpróbálom
megérteni, min megy keresztül most, a terhessége
harmadik harmadában.
8. Nem használom Mr. Gianini borotváját
lábszőrtelenítéshez. Veszek egy saját borotvát.
9. Igyekszem együttérzően viszonyulni a papa
veszteségneurózisához, de azért megpróbálok kibújni a
július-augusztusi genoviai nyaralás alól.
10. Kitalálom, hogyan vegyem rá Michaelt, hogy
meghívjon a búcsúbálra anélkül, hogy alattomos
trükkökhöz folyamodnék.
Ha mindez sikerül, akkor megvalósítottam önmagam, és
joggal lehetek elégedett. Tényleg, ezen a listán minden
végrehajtható. Jó, Margaret Mitchellnek tíz évébe telt az
Elfújta a szél megírása, de én még csak tizenöt éves
vagyok, tehát ha én is tíz év alatt írom meg, akkor még
mindig csak huszonöt éves leszek, ami csak ötéves késés az
eredeti tervhez képest.
A legnagyobb bajom az, hogy nem nagyon tudom, miről
írjak regényt. Remélem, hamarosan eszembe jut valami.
Lehet, hogy gyakorlásképpen rövid novellákkal vagy
haikukkal* kéne kezdenem.
 No de a búcsúbál! Az kemény dió lesz! Én igazán nem
akarom Michaelt erőnek erejével rávenni… DE MUSZÁJ OTT
LENNEM A BÁLON MICHAELLAL!!!! EZ AZ UTOLSÓ
ESÉLYEM!!!!!!!!
Remélem Tinának igaza van, és Michael legkésőbb ma este
a vacsoránál meghív.
Ó ISTENKÉM, ADD, HOGY TINÁNAK IGAZA LEGYEN!!!!
 

* Háromsoros japán versforma.

Május 1. csütörtök, A SZÜLINAPOM, matekóra
Josh meghívta Lanát a búcsúbálra.
Tegnap este történt, az iskolai lacrosse-meccs után. Az
Einstein Oroszlánok nyert. Shameeka mesélte, hogy Josh
lőtte de a döntő gólt. Shameeka hivatalból volt ott, mivel
tagja a drukkercsapatnak. Szóval azt mesélte, hogy a
győzelem után a teljes Albert Einstein rajongótábor
beözönlött a pályára, Josh lekapta a mezét és párszor
meglengette a feje fölött, mindha legalábbis a focivébén
lenne. Shameeka szerint Josh mellkasa teljesen sima,
tisztára, mint egy modellé, a hasa kockás, a bicepsze
kigyúrt, szóval úgy, ahogy van, irtó szexi.
Nem érem, miért kellett ezt feltétlenül a tudomásomra
hozni. Ő sem tud hallgatni semmiről, mint a mamám, aki a
fél világnak kikürtöli hólyagproblémáit…
Szóval Lana az oldalvonalon állt kis ujjatlan kék-arany AEG
drukker miniruhájában, és amikor Josh lekapta a mezét, ő is
ujjongva odarohant hozzá. Josh nyakába ugrott – ami
szerintem nem lehetett a leggusztusosabb, tekintve, hogy
Josh úszott az izzadságban -, és addig smároltak, amíg
Gupta oda nem ért, és fejbe nem kólintotta Josht a
mappájával. Shameeka meséli, hogy ekkor Josh letette
Lanát, és megkérdezte tőle: „ Jössz velem a búcsúbálra,
szivi?”
 Mire Lana igent mondott, és visítva szaladt a többi
drukkercsajhoz, hogy elmesélje nekik, mi történt.
Tudom, megfogadtam, hogy tizenöt éves koromtól kezdve
kedvesebb leszek mindenkihez, még Lanához is, de most
alig tudom visszafogni magam, hogy ne döfjem a ceruzámat
a hátába. Persze ez nem igaz, mert nem hiszem, hogy az
erőszak bármit megoldana. Kivéve, ha náciktól,
terroristáktól vagy hasonlóktól kell megszabadulni. Rémes,
Lanának szemlátomást hízik a mája. Óra előtt is a mobilján
lógott, és mindenkinek újságolta a nagy hírt. Az anyja
szombaton elviszi a SoHóba, Nicole Millerhez, ott vesznek
ruhát neki.
Fekete félvállpántosat, cakkos aljút, egyik oldalán
felsliccelve. És kap egy magas sarkú szandált is, lábszárra
tekerhető pánttal a Sakstól.
Nyilván csillámpor is lesz…
Azt is tudom, hogy sok mindenért hálás lehetek. Például:
 

1. Van egy csodás, fantasztikusan figyelmes pasim, aki,

amikor ma reggel a limuzin megállt a házuk előtt,
átnyújtott nekem egy doboz fahéjat minimuffint, a
kedvenc sütimet. Csakis azért kelt föl és gyalogolt el a
Manhattan Muffin Művekhez hajnalban, hogy
meglephessen vele.
2. Van egy szuper barátnőm, akitől rózsaszín
macskanyakörvet kaptam ajándékba Kövér Lulu számára.
Apró hegyi kristályból a következő felirat van kirakva rá: A
gazdám Mia hercegnő, amit ő maga ragasztgatott rá a
Buffy, a vámpírok réme ismétlése közben.
3. Van egy nagyszerű mamám, aki, ha mostanában sokat
is beszél a testműködéséről, ma reggel mégis erőt vett
magán, kivonszolódott az ágyból, és boldog szülinapot
kívánt nekem.
 4. Van egy tök jó fej mostohaapám, aki megígérte, hogy
az osztályban egyetlen árva szót sem szól a
szülinapomról, mert nem akar a többiek előtt égetni.
5. Van egy elviselhető papám, akitől nyilván valami
hasznosat fogok kapni a születésnapomra a mai
vacsorán, és van egy… nagyanyám, aki, hát ha nem is
ajándékoz olyat, aminek örülök, legalább azt SZERETNÉ,
hogy örüljek, akármilyen rémséges is a dolog…
Igazán nem szeretnék hálátlannak tűnni, hiszen rengeteg
embernek ennek a töredéke sem jut. Azok a srácok az
Appalache-hegységben, ahol a házat építettük, hát ők
örülnének, ha néhány zoknit kapnak szülinapjukra.*
DE KÖNYÖRGÖM, TELHETETLEN VAGYOK, HA EZT AZ EGYET
MINDENKÉPPEN SZERETNÉM MEGKAPNI A
SZÜLINAPOMRA?!!! HÓNAPOK ÓTA CSAK ERRE VÁGYOM!!!
RÉSZT AKAROK VENNI MICHAELLAL EGYÜTT A BÚCSÚBÁLON,
ÉS JÓl AKAROM ÉREZNI MAGAM!!!!!!!!!!!!
Lana Weinberger is elmehet, pedig ő a kisujját sem
mozdítja az önmegvalósításért! Szerintem azt se tudja, mi
az az önmegvalósítás. Soha életében senkihez nem volt
egyetlen normális szava! Mit keres akkor a búcsúbálon?!!!
Komolyan mondom, nincs igazság a földön.
ÉS NEM IS LESZ…
 

Négyzetgyökös kifejezések szorozhatók és oszthatók,

amennyiben a gyök hatványa vagy a gyök alatti érték
megegyezik.
 

* A szociális házépítő akcióról lásd Meg Cabot: A neveletlen

hercegnő naplója 4 és ½ c. kötetet (Ciceró,2004).
Május 1., csütörtök, A SZÜLINAPOM, t.g.
Ma a szülinapom tiszteletére Michael velünk ebédelt, nem
a Komputer Klub asztalánál, pedig csütörtök van.
Borzasztóan kitett magáért, mert nem csak reggel
zarándokolt el Manhattan túlsó csücskébe a Muffin
Művekhez, de a negyedik órát is ellógta, hogy Wu Liang Jinél
vegyen nekem egy adag csípős, hideg, szezámmagos
üvegtészta-salátát, amit annyira imádok, de sajnos nem
kapható a környéken. Ráadásul olyan csípős, hogy két doboz
kólát is meg kell inni utána, hogy ne lángoljon az ember
nyelve.
Hát nem iszonyú helyes? Igazából aggódtam, eszébe jut-e
egyáltalán a születésnapom, és ha igen, mit kapok tőle… Ő
meg tudta, hogy föl kell kötnie a gatyáját, mert én a holdról
származó köveket ajándékoztam neki!
Viszont remélem, belátja, hogy mivel én hercegnő vagyok,
könnyebben hozzájutok ilyesmihez, de eszembe sincs
másoktól efféle ajándékokat várni. Istenem, bárcsak eszébe
jutna, hogy akkor lennék a legboldogabb, ha csak ennyit
mondana: „ Mia, eljönnél velem a búcsúbálra?” Persze egy
Tiffany-karkötőt is tudnék értékelni, amin Michael
Moscovitzé vagyok feliratú medál lóg. Azt sosem venném le,
akárhová mennék, és ha valami európai herceg fölkér
táncolni, csak meglengetném az orra előtt a karomat: „Bocsi
felség, nem lát a szemétől? Én Michael Moscovitzé vagyok.”
Bár Tina azt mondja, hogy persze szuper volna, ha ilyet
kapnék Michaeltől, szerinte mégse fogok, mert ez amolyan
kisajátítás, ami tök távol áll Michaeltól. Erre megmutattam
neki Kövér Lulu macskanyakörvét, amit Lillytől kaptam, de
szerinte az már.
Nem értem, mi a baj azzal, ha Michael Moscovitzé akarok
lenni. Végül is nem akarom teljességgel feladni az
egyéniségemet vagy fölvenni a nevét, ha netán
összeházasodnánk (mivel hercegnő vagyok, ezt nem is
tehetném, csak ha lemondok a trónról). Sőt, nagy
valószínűséggel az a pasi kényszerül fölvenni az ÉN
nevemet, akihez majd egy szép napon férjhez megyek!
Az viszont igaz, hogy egy kicsi, egészen ici-pici kisajátítást
el bírnék viselni.
 Hű, valami helyzet van. Michael fölállt és az ajtóhoz ment,
hogy kinézzen, tényleg a tanáriban dekkol – e Mrs. Hill,
Borisz meg előjött a szertárból, pedig még nem is
csöngettek. Mi van itt?
 

Május 1., csütörtök,

még mindig a SZÜLINAPOM, franciaóra
Nem kellett volna azon görcsölnöm, mit kapok Michaeltól a
szülinapomra, ugyanis a t.g. foglalkozás végén megjelent az
együttese – igen, az egész banda, a Feltételes reflex! Na jó,
Borisz már ott volt, mert ő velünk jár t.g.-re, elvileg hegedűt
kéne gyakorolni, de a többi tag – Felix, a kecskeszakállú
dobos, a colos Paul, a billentyűs és Trevor, a gitáros – mind
ellógott az órájáról, hogy átjöjjenek hozzánk. Tehát
összegyűltek a t.g. teremben, és eljátszották azt a dalt, amit
Michael nekem, egyedül nekem írt a szülinapomra! Így szólt:
Vegaburger, Martens-bakancs,
Az én szerelmem nem kis vakarcs
Figyelj, ott van ő!
A New-York-i hercegnő!
Füstös bagó, drog és pia,
Nem tűri el Thermo Mia,
Figyelj, ott van ő!
A New York-i hercegnő!
Szeretlek már évek óta,
Bizonyíték ez a nóta,
Szeress te is, légy a párom,
Tied fele királyságom…
Kacsints reám, csillogjon szemed,
Ne fordulj el, add a kezed!
Figyelj, ott van ő!
A New York-i hercegnő!
Mobilszámom, e-mail címem,
Tiéd, tiéd minden kincsem!
 Figyelj, ott van ő!
A New York-i hercegnő!
Szeretlek már évek óta,
Bizonyíték ez a nóta,
Szeress te is, légy a párom,
Tied fele királyságom…
Ezúttal nem volt semmi kétség, hogy a dal rólam szólt,
nem úgy, mint a múltkor, amikor a Sudár nyárfát játszotta
nekem!
Szóval az egész suli hallhatta Michael dalát rólam, mert a
Feltételes reflex erősítője úgy szólt, mint az állat. Mrs. Hill és
az összes tanár vele együtt kitódult a tanáriból, és
udvariasan megvárták, amíg Michaelék befejezik a dalt,
majd az egész bandát két óra bezárásra ítélték. Pedig
Mademoiselle Klein születésnapján Mr. Wheeton is az ötödik
óra kellős közepén küldetett tizenkét szál vörös rózsát!
Viszont ő nem írt dalt egyenesen Mademoisell Kleinnek, és
nem játszotta el az egész suli füle hallatára.
És lehet, hogy Lana elmehet a búcsúbálra, de a barátját –
sőt, a barátait! – nem zárják be őmiatta.
Szóval elmondhatom, hogy a várható július-augusztusi
genoviai száműzetést, ja és a búcsúbáli meghívást
leszámítva, tizenöt évesnek lenni nem is olyan rossz dolog.
 

HÁZI FELADAT:
 

Matek: az ember azt hinné, a saját mostohaapám van

olyan rendes, és nem ad leckét legalább a
SZÜLINAPOMON… tévedés
Angol: Eljő a jeges
Biosz: Jégféreg
Egészségt. és ment.hig.: megkérdezni Lillyt
T.g.: Nem mindegy?
 Francia: megkérdezni Tinát
Társ.ism.: Fene tudja
Május 1., még mindig a SZÜLINAPOM,
a Les Hautes Manger étterem női mosdójában
Hát ez legfantasztikusabb szülinapom eddigi életemben.
Nem vicc. Még a mamám és a papám is egész jól elvannak
egymással… vagyis igyekeznek. Nagyon helyesek. Igazán
büszke vagyok rájuk. Látszik, hogy a mama hulla ideges a
kismamanadrágjától, de most nem panaszkodik, és papa
sem tett megjegyzést a mama anarchista fülbevalójára. Mr.
Gianini egy huszárvágással kikerülte, hogy Grandmére
megmondja a magáét a kecskeszakálláról (Grandmére nem
szenvedheti sem a szakállat, sem a bajuszt). Azzal nyitott
ugyanis, hogy közölte Grandmére-rel, minden alkalommal
egyre fiatalabbnak látszik… Ez iszonyúan hízelgett
Grandmére-nek, az előételek alatt végig rém öntelten
mosolygott (már az is nagy szó, hogy megint tud
mosolyogni, mert a mélyhámlasztás okozta gyulladás végre
elmúlt az arcáról…)
Kicsit paráztam, hogy Mr. Gianini megjegyzésétől a mama
beindul, és rákezdi a szokásos dumát a szépségipar
szörnyűségeiről, jönnek a megjegyzések a középkorúak és
az idősek kirekesztéséről meg a hamis ifjúságmítosz
táplálásáról, hogy csak az lehet vonzó, akinek a bőre olyan
hamvaHs, mint a korombelieké… ami röhej, mert a legtöbb
korombeli tele van rémes pattanásokkal, hacsak nem járnak
olyan menő bőrgyógyászhoz, mint ahová Grandmére hurcol
engem. Ő aztán mindig fölírja a leghatásosabb
gyógykenőcsöket, amik meggátolják a nagyon
hercegnőietlen ragyák kitörését. De a mama nem szólt egy
mukkor sem (nyilván az én kedvemért).
Amikor aztán Michael is megjelent, jókora késéssel, hiszen
büntetésben volt, Grandmére sem mondott semmi
fullánkosat. Ez elég rendes volt tőle, tekintve, hogy Michael
kissé zilált volt és fújtatott, mint aki egész úton rohant.
Biztos hazaszaladt átöltözni. Nyilván még Grandmére-nek is
feltűnt, hogy mennyire igyekezett.
És még neki, ennek az emberi érzelmek iránt tökéletesen
érzéketlen lénynek is be kellett látnia, hogy az é pasim a
leghelyesebb az egész étteremben. Michael sötétbarna haja
féloldalt a szemébe lógott, és ANNYIRA istenien nézett ki a
nem iskolai zakójában és nyakkendőjében, hogy őrület!
Azért kellett zakóban-nyakkendőben jönnie, mert a Les
Hautes Manger-ban ez az előírás (én előre figyelmeztettem).
És micsoda ajándékokat kaptam! Tisztára lehidaltam tőlük.
Komolyan, tizenöt évesnek lenni TÖK KIRÁLY.
A PAPÁTÓL
Kaptam egy puccos és nagyon drága kinézetű tollat, azt
mondta, azért, hogy elősegítse vele írói karrieremet (most is
azzal írok a naplómba). Persze jobban örültem volna egy
nyári bérletnek a Lovagkori Élményparkba (és vele együtt
annak, ha itthon maradhatnék a nyárra…), de azért a toll
irtó klassz, bíbor és aranyszínű, és bele van vésve a nevem:
Őfelsége Amelia Renaldo hercegnő…
A MAMÁTÓL ÉS MR. GIANINITÓL
Kaptam egy mobilt!!!!! Igen!!!!! Saját mobilom van!!!!!
A mobilhoz sajnos némi prédikáció is társult… Azt
mondták, hogy csakis azért kaptam a mobilt, hogy
elérjenek, ha a mama vajúdni kezd. Ő ugyanis azt akarja,
hogy ott legyek vele (ami képtelenség, mert úgysem bírnám
végignézni, ahogy valami kibújik belőle… persze az ember
nem áll le vitatkozni valakivel, aki napi huszonnégy órában
pisilni rohangál!). Azt is kikötötték, hogy tilos használni a
mobilt a suliban, meg persze szigorúan tilos külföldön, tehát
ne is álmodjak arról, hogy Michaelt hívogathatom rajta.
De ez most mind mellékes, mert végre van valami, amit
megkaptam a kívánságlistámról!!!! YEEE!!!
GRANDMÉRE-TŐL
Kaptam… hát egy irtó fura, de tőle is olyasmit kaptam, ami
szerepelt a listámon. De nem gumikötelet, nem is
macskakefét, még csak nem is kertésznadrágot. Hivatalos
levelet adott át nekem, amelyben én szerepelek egy afrikai
árva támogatójaként. Ez nem vicc!!!! Johannának hívják!
- Nem segíthetek neked megszüntetni az éhezést az egész
világon, de ahhoz hozzájárulhatok, hogy egy kislány
jóllakottan feküdjék le minden este – mondta Grandmére.
Annyira megdöbbentem, hogy majdnem kiböktem: „ De
Grandmére, te utálod a szegényeket!” Ami igaz is. Bármikor
hajléktalan rockerekbe botlik a Lincoln Centernél, mindig
rájuk reccsen: „Fiaim, ha nem tetoválásra és piercingre
költenék a pénzüket, telne egy kis albérletre Brooklynban!”
De ez a Johanna-dolog, ez más. Neki ugyanis nincsenek
szülei, akik odahaza Westchesterben véresre rágják miatt a
körmüket az aggodalomtól.
Nem is értem, mi lelte Grandmére-t. Totál arra
számítottam, hogy nercstólát vagy más hasonló rémséget
kapok tőle ajándékba… Ehelyett olyasmivel lepett meg,
amire tényleg vágytam… segít abban, hogy támogassak
egy éhező árvát… ez egészen figyelmes tőle.
Meg kell mondanom, még mindig nem térek magamhoz!
Azt hiszem, a mama és a papa is ugyanígy érez. A papa
rendelt egy dupla whiskyt, miután látta, mit kaptam
Grandmére-től, a mama meg csak ült ott néma csendben.
Ez a terhessége óta nem sűrűn fordult elő vele. Nem vicc.
Ezután Lars is átadta az ajándékát, bár a genoviai etikett
szerint nem helyes a testőrtől ajándékot elfogadni (lám, mi
történt a monacói Stephanie hercegnővel is: ajándékot
kapott a testőrétől, és nyomban feleségül ment hozzá! Ami
rendben is lenne, ha lett volna bennük bármi közös, de
Stephanie testőre nemigen konyít a szemöldökszedéshez,
Stephanie pedig fütyül a dzsiudzsicura, tehát az egész dolog
kezdettől fogva halálra volt ítélve.)
Lars viszont apait-anyait beleadott az ajándékába. Tehát
LARSTÓL
kaptam egy igazi New York Police Department
bombakommandós baseballsapkát, amit ő is egy igazi New
York-i bombakommandós rendőrtől kapott, amikor a pápai
látogatás előtt átkutatták Grandmére lakosztályát
robbanószerek után. Szerintem ez nagyon rendes Larstól.
Pontosan tudom, mekkora becsben tartotta azt a sapkát, és
az, hogy nekem ajándékozta, mutatja, mennyire szeret
engem. Szóval nem úgy szeret, mert történetesen tudom,
hogy neki is Madmoiselle Klein tetszik, mint ahogy minden
heteroszexuális pasinak, aki öt méternél közelebb kerül
hozzá.
De a legcsodálatosabb ajándékot Michaeltól kaptam.
Megvárta, amíg kimegyek a mosdóba, és utánam jött. Aztán
amikor megindultam a „Női” felirat irányába, utolért, és a
kezembe nyomott egy aranypapírba csomagolt, lapos kis
dobozkát. „ Mia, ez a tiéd. Boldog születésnapot!” – mondta.
Nagyon meglepődtem, majdnem annyira, mint Grandmére
ajándékán.
- De Michael, tőled már megkaptam az ajándékomat! Írtál
nekem egy gyönyörű dalt, és az egész együttes büntetést
kapott miatta!
- Ja, az? –legyintett Michael. – Az nem is az igazi ajándék.
Ez az. Tessék.
Bevallom azonnal az jutott eszembe, hogy a doboz elég
kicsi és elég lapos ahhoz, hogy … igen, ez jutott eszembe…
két báli meghívó legyen benne. Arra is gondoltam, talán Lilly
említett Michaelnak, mennyire szeretnék elmenni a
búcsúbálra, azért Michael szerzett két jegyet, hogy
meglepjen vele a szülinapomon.
Hát meglepett, az tuti. Mert a dobozban nem báli meghívó
volt.
Hanem valami csodás.
MICHAELTÓL
kaptam egy nyakláncot, amint egy pici ezüst hópihe lóg.
- Emlék a téli bálról – mondta, mintha attól tartana, nem
értem. – Emlékszel a tornaterem mennyezetéről lógó
papírhópihékre?
Naná, hogy emlékszem. El is tettem egyet az éjjeli
szekrényem fiókjába.
 Jó, igaz, hogy nem báli meghívó és nem is Tiffany – karkötő
Michael Moscovitzé vagyok medállal, de ez is van olyan
szuper.
Úgyhogy ott, a női mosdó előtt, a Les Hautes Manger teljes
pincéri kara, a ruhatáros és mindenki előtt Michael nyakába
estem és látványosan megcsókoltam. Nem érdekelt, ki látja.
Tőlem aztán A hét szenzációja összes fotósa ott
kattogtathatta volna a gépét! Az sem érdekelne, ha a jövő
heti szám címlapjára kerülnék, ezzel a felirattal:
BETELJESÜLT A HERCEGNŐ SZERELME. Annyira boldog
voltam…
Illetve vagyok. Annyira boldog vagyok! Egészen remegnek
az ujjaim az írás közben, mert úgy érzem, életemben
először, hogy most végre-valahára talán egy lépéssel
előbbre léptem a jungi önmegvaló…
Várjunk csak! Valami rémes lármát hallok odakintről.
Tányércsörömpölést, kutyaugatást és sikoltozást…
Te jó isten! Grandmére sikoltozik!
 

Május 2., péntek, éjfékor itthon

Tudhattam volna, hogy az egész túl szép ahhoz, hogy igaz
legyen. Mármint a szülinapom. Egyszerűen túl jól ment
minden. Jó, a búcsúbáli meghívás nem érkezett meg, és a
genoviai utazást sem törölték, de mindenki, akit szeretek
(na jó, majdnem mindenki) ott ült az asztalnál és
viselkedett. Megkaptam mindent (vagyis majdnem
mindent), amire vágytam. Michael külön nekem írt egy dalt.
És kaptam egy hópihés nyakláncot. Meg egy mobilt.
Na, álljunk meg egy percre. Most nem a cuccokról akarok
beszélni, hanem MAGAMRÓL. Azt hiszem, most, tizenöt éves
koromban végre be kéne látnom azt, amit eddig is tudtam:
nekem nem az a sorsom, hogy normális életet éljek. Sem az
életem, sem a családom nem normális, miért lenne akkor a
születésnapom normális?
 Ez az egy lehetett volna a kivétel, de persze Grandmére
tett róla, hogy ne legyen az. Grandmére és Rommel.
Kérdezem én, ki az, aki KUTYÁT visz egy ÉTTEREMBE?! Na
és, ha Franciaországban ez a szokás?! Kit érdekel?
FRANCIAORSZÁGBAN A NŐKNEK AZ IS SZOKÁSUK, HOGY
NEM BOROTVÁLJÁK A HÓNALJUKAT! Ez azért elárul valamit
Franciaországról, nem? Az isten szerelmére azok ott még
csigát is esznek! Az is szokás!!! Hogy hiheti épelméjű
ember, hogy ha valami Franciaországban szokás, akkor itt,
az Egyesült Államokban is elfogadott?
Nem is hiszi senki. Egy kivétellel. Hogy ki az? Naná, hogy
Grandmére.
Nem vicc. Nem érti, miért van úgy kiakadva mindenki.
- És? Hát persze hogy magammal hoztam Rommelt! –
ennyit mondott összesen magyarázatképpen.
Elhozta. A Les Hautes Manger-ba. Az én szülinapi
vacsorámra. A nagyanyám elhozta a KUTYÁJÁT az ÉN
SZÜLINAPI VACSORÁMRA!
Azt mondja, azért, mert ha egyedül hagyja otthon, Rommel
idegességében lerágja magáról a szőrt.
Rommelnél ugyanis az udvari állatorvos
kényszerbetegséget állapított meg, amelyet gyógyszeresen
kell kezelni.
Valóban, nem tévedés: a nagyanyám kutyája
antidepresszánson él.
Énszerintem persze nem a KÉNYSZERBETEGSÉG Rommel
baja, hanem az, hogy Grandmére-rel együtt kell élnie. Ha
nekem kéne vele együtt élnem, hát én is lerágnék
magamról szőröstűl-bőröstűl mindent. Vagy szálanként
tépném ki hajamat, mindegy.
Különben is, akármennyire sajnálom Rommelt a
kényszerbetegsége miatt, az még nem ok arra, hogy
Grandmére elcipelje ide, A SZÜLINAPI VACSORÁMRA. Egy
Gucci-retikülben. Aminek ráadásul törött a zárja.
Szóval az történt, amíg én a női mosdóban voltam, hogy
Rommel kiszökött Grandmére retiküljéből, és grasszálni
kezdett az étteremben föl-alá, kétségbeesetten próbált
menekülni…még szép, ki a fene ne menekülne Grandmére
zsarnoki uralma alól?
Csak nagyjából sejtem, mit gondolhatott a Les Hautes
Manger személyzete, amikor meglátta a négykilós totál
csupasz törpeuszkárt, amint ki-be cikázik az asztalok alatt.
Illetve pontosan sejtem. Vagyis tudom, mert Michael
elmondta nekem. Azt hitték, Rommel egy óriási patkány.
Így szőrtelenül tényleg elég rágcsálószerű.
Ennek ellenére talán nem kellett volna fölugrálni a
székekre, és torkuk szakadtából sikoltozniuk… Michael azt is
mondta, hogy egy csomó turista előkapta a digitális
fényképezőgépét, és kattogtatni kezdett. Tuti, hogy holnap
jó pár japán újság a manhattani luxuséttermekben
tapasztalható rejtélyes patkányinvázióról szóló
szalagcímekkel jelenik majd meg.
Sajnos nem láthattam a saját szememmel, mi történt a
következő pillanatban, de Michael szerint olyan volt, mint
egy Baz Luhrmann filmben, épp csak Nicole Kidman nem
tűnt fel a színen: a pincértanuló, aki nem vette észre a
felfordulást, tovább sürgött-forgott, kezében egy bazi nagy
tálca félig kiürült levescsészével. Ekkor Rommel, akit a
papám sarokba szorított a salátabárnál, hirtelen átrohant
előtte, ezért a következő pillanatban rákkrémleves-eső
zúdult mindenkire.
A java része azonban Grandmére-re. Hihi. Szerintem igenis
megérdemelte, hogy a Chanel-kosztümjét eláztassa a leves!
Minek hoz kutyát az ÉN SZÜLINAPI VACSORÁMRA?!! Bárcsak
láthattam volna ezt a kis jelenetet! Lefogadom, hogy irtó
vicces volt, ahogy Grandmére tetőtöl talpig levesben úszott,
bár ezt senki nem volt hajlandó később elismerni… még a
mama sem. Esküszöm, ha mást nem kapok a szülinapomra,
csak ezt, totál boldog lettem volna…
Sajnos, mire előkászálódtam a mosdóból, a főpincér már
szárazra törölgette Grandmére-t. A levesből csak néhány
nedves folt látszott a kosztümkabátján. Én persze (szokás
szerint) lemaradtam a legjobb poénról, és csak akkor értem
oda, amikor a főpincér dölyfösen odavetette szegény
tanulónak, hogy szedje össze a holmiját, mert azonnali
hatállyal ki van rúgva.
KIRÚGTÁK!!! Ráadásul olyasmiért, amiről tök nem tehetett.
Szegény Jangbu – így hívták a pincértanulót – úgy nézett
ki, mint aki ott helyben elbőgi magát. Csak állt ott, és azt
hajtogatta, mennyire sajnálja. De nem számított. Ha valaki
New York Cityben levessel önt le egy özvegy hercegnét, az
búcsút inthet a vendéglátó szakmának. Az olyan, mintha
egy híres mesterszakácsot azon kapnának, hogy Párizsban
épp a McDonaldsba igyekszik. Vagy mintha Naomi Campbell
a Wal-Martban ötösével vásárolná a leárazott bugyikat. Vagy
mintha Leonardo di Caprioról kiderülni, hogy szombat este
mackónadrágban a National Geographic természetfilmjeit
nézi ahelyett, hogy a legújabb szupermodell barátnőjével
partizna. Szóval ilyen egyszerűen NINCS.
Próbáltam szót emelni Jangbu érdekében a főpincérnél,
miután Michael fölvilágosított, mi a helyzet. Azt mondtam,
Grandmére semmi esetre sem hibáztathatja az éttermet
azért, amiről az Ő KUTYÁJA tehet. Amit egyébként is TILOS
lett volna magával hoznia!
De hiába minden. Jangbu sarkon fordult, és bánatosan
húzott vissza a konyhába.
Megpróbáltam rábírni Grandmére-t, a sértett felet – illetve
az állítólagos sértett felet, hiszen egy porcikája sem sérült
meg! -, hogy beszéljen a főpincérrel, és ne rúgják ki Jangbut.
Grandmére-t azonban cseppet sem rendítette meg a
könyörgésem. Sőt, hidegen hagyta az is, amikor felhívtam a
figyelmét arra, hogy a legtöbb pincértanulóhoz hasonlóan,
Jangbu is bevándorló, akinek odahaza népes családot kell
eltartania.
- Grandmére! – kiáltottam kétségbeesetten. – Miért teszel
különbséget Jangbu és Johanna, az afrikai árva között, akit
az én nevemben támogatsz? Hiszen mindkettő csak
boldogulni próbál ebben a gonosz világban!
 - Azért – felelte Grandmére, és magához szorítva próbálta
megnyugtatni Rommelt (akit Michael, a papa, Mr. Gianini és
Lars egyesített erőinek bevetésével sikerült elcsípni
egyetlen másodperccel azelőtt, hogy a forgóajtón át
kiszökhetett volna az Ötödik sugárút forgatagába, amely
egyenlő lett volna számára a törpeuszkárok
mennyországával…) -, mert Johanna NEM LOCSOLT LE
LEVESSEL TETŐTŐL TALPIG!!!
Te jó isten. Micsoda HERNYÓ a nagyanyám.
Tehát most itt vagyok a szobámban, és tudom, hogy
valahol a városban – minden valószínűség szerint
Queensben – meghúzza magát egy fiatalember, akinek a
családja éhezni fog. És miért? Mert nekem SZÜLETÉSNAPOM
van. Igen. Jangbu azért vesztette el az állását, mert én
megszülettem.
Akárhol is van most Jangbu, tuti azt kívánja, bár ne így lett
volna. Mármint bár ne születtem volna meg.
Mit mondjak, igaza van.
 

Május 2., péntek, éjjel egy óra, itthon

A hópihés nyakláncom viszont tényleg gyönyörű. Soha
nem fogom levenni.
Május 2., péntek, éjjel egy óra öt perc, itthon
Talán csak ha úszni megyek. Mert nagyon nem szeretném
elveszíteni.
Május 2., péntek, éjjel egy óra tíz perc, itthon
Michael szerelmes belém!
 

Május 2., péntek, matek

Jaj nekem. Az egész város tudja már, mi történt a Les
Hautes Manger-ban tegnap este. Mit csinált Rommel,
Grandmére meg az egész díszes gyülekezet. Hírhiány lehet,
mert még a The Post is erről írt. Ráadásul a címlapon hozta:
 FEJEDELMI FELFORDULÁS - ordított a képembe a sarki
újságosnál az egyik szalagcím. BORSÓ (LEVES)
HERCEGKISASSZONY - így a másik, ami ráadásul hülyeség,
mert nem is borsóleves volt, hanem rák krémleves.
Még a Timesban is benne volt! Az ember pedig azt hinné,
hogy a New York Times felette áll az ilyesminek, de nem. Az
egész sztori ott virított a mellékletben. Lilly mutatta meg
nekem, miután bemászott mellém a limuzinba ma reggel.
- A nagyanyád ezúttal jócskán elvetette a sulykot! -
mondta Lilly.
Mintha magamtól nem tudtam volna... Mintha nem
szenvedtem volna már amúgy is a rettenetes bűntudattól,
hogy közvetve ugyan, de mégis miattam veszítette el
Jangbu a kenyerét.
Azt is be kell viszont vallanom, hogy a gyötrő bűntudattól
kissé elvonta a figyelmemet az, hogy mennyire dögös
Michael így reggel. Erre minden reggel újra és újra rájövök,
amikor bemászik mellém a limuzinba. És miért reggel? Hát
azért, mert ilyenkor frissen van borotválva, és az arca egész
sima. Amúgy sem tartozik a túlságosan szőrös egyedek
közé, de igazság szerint estefelé - ilyenkor fordul leginkább
elő, hogy csókolózunk, mivel mindketten szégyellősek
vagyunk, és a sötétség leple alá rejtjük szégyenpírban égő
orcánkat... - az arca már kissé smirgliszerű, és karcol.
Sokszor eszembe jut, hogy mennyivel jobb volna reggel
csókolózni, amikor Michael arca és nyaka még sima és puha.
Nem mintha valaha is arra vágynék, hogy a pasim nyakát
csókolgassam... hát mégis, milyen dolog volna az...
Egyébként, ami a pasik nyakát illeti, Michaelé nagyon
szép... Időnként - sajnos elég ritkán -, amikor elég hosszú
ideig vagyunk egyedül ahhoz, hogy nyugalmasan smárolni
kezdjünk, az orromat a nyakához dugom, és mélyen
beszívom az illatát. Tudom, hülyén hangzik, de Michael
nyakának tényleg olyan finom illata van. Mint a szappan. A
szappan és még valami. És ettől úgy érzem, soha semmi baj
nem érhet, ha Michael átölel, és érzem a nyaka illatát.
 DE AKKOR MIÉRT NEM HÍV MEG ARRA A NYAVALYÁS
BÁLRA?!!! Ha meghívna, EGÉSZ ÉJJEL SZAGOLGATHATNÁM A
NYAKÁT, mert mindenki azt hinné, táncolunk, és senki nem
sejtene semmit. Még Michael sem.
Várjunk csak! Miről is volt szó, mielőtt még Michael
nyakának szagolgatásába belebonyolódtam?
Ja, igen. Grandmére-ről. Grandmére-ről és Jangburól.
Az a disznóság az egészben, hogy egyetlen újságcikk sem
tesz említést Rommelről. Egyik se. Még csak nem is
céloznak rá, hogy az egész dolog netán Grandmére hibája
lenne.De nem ám!
Lilly persze tudja, mert Michael elmesélte neki. És meg is
van a véleménye.
- Megmondom, mit csinálunk - buzgott. - Tg. órán
összedobunk pár transzparenst, és aztán tanítás után
odamegyünk. - Oda? Hova? - értetlenkedtem. Le nem
tudtam venni a szemem Michael sima nyakáról.
- Hát a Les Hautes Manger-ba - mondta Lilly. – Hogy
megkezdjük a tiltakozást!
- Milyen tiltakozást? - Csak arra bírtam gondolni, vajon az
én nyakamnak is olyan finom illata van-e, mint Michaelénak.
Igaziból nem is nagyon emlékszem, hogy Michael bármikor
is megszagolta volna a nyakamat. Mivel ő magasabb nálam,
nekem könnyű odadugnom az orrom a nyakához, neki
viszont le kéne hajolnia, ami kissé hülyén nézne ki...
- Hát Jangbu Panasa jogtalan elbocsátása ellen! - harsogta
Lilly.
Szuper. Tehát van még egy programom suli után. Mintha
így nem lenne épp elég bajom
a) Grandmere hercegnői illemtanórái miatt
b) a rengeteg lecke miatt
c) a szombat esti buli miatt, amit a mama rendez otthon a
tiszteletemre. Először is, szerintem a kutya sem fog eljönni,
vagy ha netán mégis, akkor a mama vagy Mr. Gianini
megállás nélkül olyasmiket fog csinálni, amitől nekem leég a
hajam, hogy mást ne mondjak, a mama felsorolja a
terhességgel kapcsolatos testi tüneteit, vagy Mr. Gianini
nekiáll dobolni...
d) a jövő heti Atomban megjelenő menü összeállítása
miatt
e) a papám miatt, aki azt várja, hogy hatvankét napot
töltsek vele nyáron Genoviában
f) és legfőképpen amiatt, hogy Michael még mindig nem
hívott meg a búcsúbálra!
Hát jó, akkor most ne is foglalkozzunk ezzel az egésszel,
és koncentráljunk szegény Jangbura... Nem szeretném, ha
bárki valami önző állatnak tartana, igenis aggódom miatta,
de könyörgöm, azért megvannak a magam gondjai is!
Tessék! Épp most osztotta ki Mr. Gianini a hétfői matek
röpdogákat. Az enyémen egy nagy piros kettes díszeleg,
alatta pedig: ÓRA UTÁN KERESS MEG!
Istenem, de jó fej! Ott ültem mellette EGÉSZ REGGELI
ALATT, miért nem bírta ezt akkor megemlíteni?
Ez nem lehet igaz. Hogy még szebb legyen a napom, Lana
az előbb hátrafordult, és odacsapta a ma reggeli New Times
egy példányát az asztalomra. A címlapon Grandmére látható
a Les Hautes Manger-ből távozóban, karjában patkányszerű
Rommellel, szoknyáján levesfoltokkal és rákdarabokkal.
- Neked az egész családod ilyen GÁZ? – érdeklődik Lana.
És nem is tudja, mennyire közel jár az igazsághoz.
 

Május 2., péntek, franciaóra

Egyszerűen nem hiszem el, hogy képes Mr. Gianini ilyesmit
mondani! Hogy a kapcsolatom Michaellal ELVONJA A
FIGYELMEMET az iskolai munkától! Hát Michael jószerivel
mást se csinál, mint engem korrepetál matekból!!! Röhej.
Na és ha minden reggel tanítás előtt bejön látogatóba az
osztályunkba? Akkor mi van? Zavar ez valakit? Ja, persze,
Lanát nyilván zavarja, mert Josh SOHA nem jön be hozzá,
annyira leköti a melírcsíkjainak bámulása a férfivécé
tükrében! De ez miért vonja el az ÉN figyelmemet az iskolai
munkától?!
Az az érzésem, hogy komolyan meg kéne ezt beszélnem a
mamával, mert úgy látom, első gyermekének közelgő
születése lassan embergyűlölővé teszi Mr. Gianinit. Miért, mi
van akkor, ha csak 26 pontot kaptam a legutóbbi
matekdolgozatra? Egyszer lehet az embernek szabadnapja
is, nem? Ez EGYÁLTALÁN NEM jelenti azt, hogy romlanak a
jegyeim, vagy hogy túl sok időt töltök Michaellal, vagy hogy
minden egyes ébren töltött pillanatomban legszívesebben
csak a nyakát szimatolnám...
Az pedig egyenesen nevetséges, hogy Mr. Gianini szerint
ma az egész második órát naplóírással töltöttem volna.
Abszolút feszült figyelemmel követtem a polinómokról
tartott előadását az óra utolsó tíz percében. KOMOLYAN!!
Ja, és hogy tizenhétszer leírtam egymás alá a
feladatlapomon, hogy "Őfelsége Michael Moscovitz
Renaldo"? Na ne. Az csak VICC volt! Te jó isten, mi van Mr.
Gianinival? Oda a humorérzéke? Pedig volt neki!
 

Május 2., péntek, biosz

M,
Na?...meghívott végre? Vagy mi történt a szülinapi
vacsorán?
S.
Nem.
Mia! A búcsúbálig már csak nyolc nap van hátra! Szerintem
át kéne venned végre az irányítást. Egyszerűen kérdezd
meg tőle!
SHAMEEKA! Tudod jól, hogy azt nem lehet.
De hát kifuttok az időből! Ha legkésőbb holnap, a bulin nem
hív meg, akkor később már nem is tudsz igent mondani!
Azért egy lánynak mégis meg kell őriznie valamennyire a
büszkeségét.
Shameeka, te aztán könnyen beszélsz! Te benne vagy a
drukkercsajok csapatában!
Ja, te meg hercegnő vagy!
Nagyon jól tudod, hogy értem!
Mia, nem engedheted, hogy félvállról vegyen téged! A fiúkat
ugráltatni kell, mindegy hány dalt írt hozzád és hány
hópihés nyakláncot ajándékozott neked. Folyton tudtára kell
adni, hogy TE diktálsz!
Ja, pont úgy beszélsz, mintha a nagyanyámat hallanám!
BRRRRRRRRRRRRRRRRRR!
 

Május 2., péntek, t.g.

Meg fogok őrülni! Lilly másról sem dumál, mint Jangburól és
arról, hogy mi történt az étteremben. Jó, én is sajnálom, de
azért talán tiszteletben tartanám annyira a személyiségi
jogait, hogy nem próbálnám mindenáron kinyomozni az
otthoni számát, főleg nem úgy, hogy mindehhez egy
uralkodóház tagjának VADIÚJ MOBILJÁT VESZEM IGÉNYBE!!!
Még EGYETLENEGYSZER SEM HASZNÁLTAM! Egyszer sem.
Lilly meg már legalább ötöt telefonált rajta!
Mindenki megszállottan érdeklődik ez után a pincérfiú
után. Leslie Csu, az Atom főszerkesztője odajött az
asztalunkhoz ebédnél és megkért, írjak a hétfői számba egy
hiteles beszámolót az esetről. Nos, végre felkínálták a
lehetőséget, hogy belépjek a valódi újságírás világába - és
nem az ebédlői pletykákba! De vajon Leslie szerint tényleg
alkalmas vagyok én erre? Ezzel a megbízással azt
kockáztatja, hogy a cikk talán nem lesz tökéletesen
előítéletmentes... Persze hogy úgy gondolom, GRANDMÉRE
VOLT A HIBÁS, és ő tehet az egészről, de az istenért,
mégiscsak a nagyanyám!
Nem vagyok nagyon oda attól, hogy bepillantást
nyerhetek az iskolai újságírás kicsinyes kulisszatitkaiba.
Egyre vonzóbbnak tűnik, hogy inkább a regényemen
dolgozzam.
Péntek volt, ezért Michael is a mi asztalunknál ült, de
éppen a salátabárból hozott nekem repetát, és Lilly is
valami mással foglalkozott, ezért Tina szabadon
megkérdezhette, mit csinálok, ha Michael nem hív meg a
búcsúbálra.
- Hogyhogy mit csinálok?!! - jajdultam föl. - Semmit! Csak
ülnöm kell és türelmesen várnom, mint Jane Eyrenek, amíg
Mr. Rochester Blanche Ingrammel biliárdozott, és úgy tett,
mintha Jane a világon se volna.
- Énszerintem azért szóvá kéne tenned a dolgot -
válaszolta Tina. - Például holnap, a bulidon.
Na még mit nem! Már kezdtem örülni a bulinak...
Leszámítva, hogy a mama mindenkit már a bejáratnál
letámad, és bőséges adalékokkal szolgál elviselhetetlen
hólyagnyomásáról... De most? Reménytelen. Pontosan
tudom, hogy Tina egész este árgus szemekkel azt lesi majd,
megkérdeztem-e már Michaelt a búcsúbálról. De szuper
lesz.
Isteni.
Lilly meg a kezembe nyomott valami óriási feliratot.
Aszongya:
A LES HAUTES MANGER ÉTTEREM
IDEGEN ÉRDEKEK KISZOLGÁLÓJA!
Mondtam Lillynek, mindenki tudja, hogy a Les Hautes
étterrem tulajdonosa külföldi, egészen pontosan francia.
- Abból, mert a tulajdonosa Franciaországban született,
még nem következik, hogy nem kell betartania a helyi
törvényeket és szokásokat - vágott vissza Lilly.
Mire én azt mondtam, szerintem éppen hogy helyi szokás,
hogy a vállalkozók azt alkalmaznak és rúgnak ki, akit
akarnak. Bizonyos határok között.
- Mégis melyik oldalon állsz te ebben a dologban, Mia? -
szegezte nekem a kérdést Lilly.
- Nyilván a tiéden - feleltem. - Vagyis Jangbuén.
 De vajon miért nem képes belátni, hogy túl sok saját
gondom van, nem vehetem a vállamra még egy bevándorló
pincértanulóét is. Gondolnom kell arra, mi lesz velem
nyáron, gondolnom kell a matekjegyemre és persze az
afrikai árvára, akit támogatok. Komolyan azt hiszi, hogy
nekem kéne visszaszereznem Jangbu állását, amikor a saját
pasimat sem tudom rávenni; hogy hívjon meg a
búcsúbálra?!
Visszaadtam Lillynek a transzparenst azzal, hogy nem
tudok demonstrálni iskola után, mert hercegnői
illemtanleckére kell mennem Grandmére-hez. Erre Lilly
megvádolt azzal, hogy csak magammal törődöm, és felőlem
Jangbu nyomorgó gyermekei akár éhen is halhatnak.
Megkérdeztem, honnan veszi, hogy Jangbunak vannak
gyerekei, mert tudomásom szerint ez egyetlen újságcikkben
sem szerepelt, és neki sem sikerült még elérni Jangbut
telefonon. De csak annyit felelt, hogy ezt nem szó szerint,
hanem képletesen értette.
Igenis nagyon foglalkoztat Jangbu és az ő képletes
gyermekei, de a mai világ farkastörvényei szigorúak, és
nekem most más gondjaim vannak. Biztos vagyok benne,
hogy ezt Jangbu is megértené.
Azért megígértem Lillynek, hogy megpróbálok beszélni
Grandmére-rel, hátha rá tudja venni a Les Hautes Manger
tulajdonosát arra, vegye vissza Jangbut. Gondolom, ez a
legkevesebb, amit tehetek, mert végül is tényleg én vagyok
az oka annak, hogy szegény elveszítette a megélhetését.
 

HÁZIFELADAT:
Matek: Mit tudom én
Angol: Kit érdekel?
Biosz: ??
Egészség és ment. hig.: Na ne!
Tg.: Hagyjuk
Francia: Valami
Társ. ism.: Még valami
Május 2., péntek,
a limuzinban Grandmére-tó1 hazafelé
Grandmére úgy csinált, mintha mi sem történt volna tegnap
este. Mintha el sem hozta volna a kutyáját a születésnapi
vacsorámra, hogy kirúgassa azt a szerencsétlen
pincértanulót. Mintha nem az ő képe virított volna minden
manhattani újság címlapján, a The Timeson kívül. Csakis azt
hajtogatta, milyen iszonyú modortalanság Japánban a
pálcikával a rizses tálkában turkálni. Ha az ember ilyet
csinál, azzal megsérti a halottakat, vagy ilyesmi… Ki a frászt
érdekel ez? Úgyse megyek egyhamar Japánba. Japánba? Jó
vicc! Még a búcsúbálba sem...
- Grandmére! - mondtam, amikor már nem bírtam tovább. -
Beszélhetnénk végre arról, mi történt a vacsoránál tegnap
este, vagy továbbra is úgy teszel, mintha semmi nem
történt volna?
Grandmére ártatlanul pislogott, mint aki nem tudja, miről
van szó.
- Ne is haragudj, Amelia, nem értelek...
- Tegnap este! A szülinapi vacsorámon a Les Hautes
Manger-ban! Kirúgattad a pincértanulót! Ma reggel minden
újság ezzel volt tele!
- Ja! - Grandmére a legnagyobb lelki nyugalommal
kavargatta a Sidecar koktélját.
- Szóval? Hajlandó vagy rendbe hozni a dolgot?
- Rendbe hozni? - Grandmére meghökkent. - Mit? Mit kéne
rendbe hoznom?
Nem is tudom, miért csodálkoztam. Grandmére kevés
kivételtől eltekintve csak magával foglalkozik.
- Grandmére! Egy ember miattad veszítette el az állását! -
kiabáltam. - Ezt kell rendbe hoznod! Hogy ne haljon éhen!!
Grandmére unottan nézte a plafont.
- Jóságos ég, Amelia, egy árvát már szereztem neked! Csak
nem azt akarod mondani, hogy a pincértanulót is örökbe
szándékozol fogadni?
- Nem. De Grandmére, lásd be, nem Jangbu hibája volt,
hogy leöntött levessel! Véletlen volt. De a te kutyád tehetett
róla.
Grandmére befogta Rommel fülét.
- Ne olyan hangosan! Szegényke nagyon érzékeny. Az
állatorvos azt mondta...
- Nem érdekel, mit mondott az állatorvos! - ordítottam. -
Grandmére, értsd meg, tenned kell valamit! A barátaim
mind ott vannak az étterem előtt és tüntetnek!
A drámai hatás kedvéért odaugrottam a tévéhez, és
bekapcsoltam a New York l-es csatornát. Persze meg sem
fordult a fejemben, hogy bármit is adnának a Lilly-féle
tüntetésről. A legtöbb, amit várhattam, hogy
figyelmeztetnek a környéken várható torlódásról, amit a
bámészkodók okoznak, akik Lilly hülyéskedését figyelik.
Naná, hogy leesett az állam, amikor a riporter a
következőket mondta:
- Szokatlan jelenet zajlik az Ötvenhetedik utcában lévő
elegáns Les Hautes Manger étterem előtt - és rögtön utána
Lillyt mutatták, aki egy hatalmas A LES HAUTES MANGERS
KIZSÁKMÁNYOLJA DOLGOZÓIT transzparenssel vonult körbe-
körbe. A legmegdöbbentőbb azonban nem az Albert
Einsteines gimnazisták nagy száma volt, akiket Lilly
rádumált a tüntetésre. Az sem lepett meg, hogy ott látom
köztük Boriszt és persze a gimnáziumi Szocialisták Körének
tagjait, akik annyi tüntetésen jelennek meg, ahányról csak
hallanak.
Nem, igazából az lepett meg, hogy Lilly és a többi Albert
Einstenes mellett még rengetegen voltak ott, akiket még
soha életemben nem láttam.
A riporter ezt is megmagyarázta:
- New York majd minden étterméből eljöttek a
pincértanulók, hogy a Les Hautes Manger előtt kifejezzék
szolidaritásukat Jangbu Panasa iránt, akit tegnap este
bocsátottak el, mivel ügyetlenül szolgálta ki a genoviai
özvegy hercegnét.
Az elhangzottak ellenére Grandmére-nek arcizma sem
rándult. A képernyőre bámult és rosszallóan csóválta a fejét:
- Hát azt hiszem, a kék nem túl előnyös a te Lilly
barátnődnek... - ennyit mondott.
Én…én nem is tudom... nem is találok szavakat... Ilyen
nincs még egy a földön, mint ez az én nagyanyám.
Május 2., péntek, itthon
Az ember azt hinné, hogy legalább itthon nyugi van és béke.
Szó sincs róla. Arra jöttem haza, hogy áll a bál, a mama és
Mr. Gianini rettenetesen összevesztek. A veszekedések
általában arról szólnak, hogy a mama itthon akar szülni
bábával, Mr. Gianini meg azt akarja, hogy a Mayo Klinikán
orvosok, nővérek és asszisztensek hadával történjen a
dolog.
De ezúttal arról folyt a vita, hogy a mama Simone-nak
akarja nevezni a bébit, ha lány lesz, Simone de Beauvoir
után, és Sartre-nak, ha fiú lesz... valami... hát valami Sartre
nevű pasas után.
Mr. Gianini viszont Rose-nak akarja nevezni, ha lány lesz, a
nagymamája után, és Rockynak, ha fiú lesz... izé... hát úgy
tűnik, Sylvester Stallone után. Persze az nem olyan rossz,
már ha látta az ember a Rocky című filmeket, mert Rocky
tényleg nagyon helyes fiú... de...
A mama viszont erre azt felelte, hogy csak a holttestén
keresztül merészeljék a fiát - feltéve, ha fia lesz - egy fél
analfabéta bokszoló után elnevezni.
Különben, ha engem kérdeznek, a Rocky még jobb, mint a
legutóbbi fiúnév, amit kitaláltak: Granger. Még szerencse,
hogy megnéztem a Granger jelentését az Utónévkönyvben,
amit nekik vettem ajándékba... Amikor ugyanis
tudomásukra hoztam, hogy a Granger "farmert" jelent
ófranciául, mindjárt lelohadt a lelkesedésük. Még jó. Ki a
nyavalya nevezi a gyerekét "Farmer" -nek?
 Az Amelia nem jelent semmit franciául. Azt mondják, hogy
az Emilyből, illetve az Emmeline-ből származik, ami
"szorgos"-t jelent ónémetül. Michael neve ősi héber név, azt
jelenti, "Istenre hasonlító". Ebből is látszik, mennyire
nagyszerűen illünk egymáshoz: a szorgos és az isteni...
De a veszekedés ezzel még nem ért véget. De nem ám! A
mama Jersey Citybe akar menni holnap, hogy a BJ
raktáráruházban vegye meg a bulihoz szükséges cuccokat,
Mr. Gianini viszont fél, hogy a terroristák bombát
robbantanak a Holland-alagútban, és ők odabent rekednek,
mint Sylvester Stallone a Daylight című filmben, a mamánál
a sokktól beindul a szülés, és kénytelen lesz ott szülni a
romok között, miközben a Hudson-folyó hullámai elborítanak
mindent.
Mr. Gianini ezért csakis a broadwayi papíráru házig
hajlandó menni, hogy amidalás papírtányérokat és
poharakat vegyen.
Fel kéne világosítanom őket, hogy tizenöt éves és nem
tizenöt hónapos vagyok, tehát normál hangerővel is fel bírok
mindent fogni...
Mindegy. Fölraktam a fejhallgatómat, és bekapcsoltam a
komputert, hogy elmeneküljek a hangzavarból, de hiába.
Lilly épp csak hazaérhetett a tiltakozó micsodáról, de máris
e-mailt küldött az egész sulinak:
FIGYELEM! MINDEN ALBERT EINSTEINES GIMNAZISTÁNAK!
A Tiltakozás Jangbu Panasa Jogtalan Elbocsátása Ellen
Egyesület (TIJPJEEE) számít támogatásodra és aktív
közreműködésedre! Csatlakozz hozzánk holnap (május 3-án,
szombaton) délben! Tömeggyülést tartunk a Central
Parkban, és utána tiltakozó menetben vonulunk végig az
Ötödik sugárúton egészen a Les Hautes Manger étteremig
az Ötvenhetedik utcában. Tiltakozz a New-York-i
vendéglősök bánásmódja ellen! Ne hallgass azokra, akik
szerint a mi generációnk materialista, és nem ismeri a
magasabb rendű eszményeket! Hallasd a hangodat!
Lilly Moscovitz, elnök
 TIJPJEEE
Miii? Én nem tudtam, hogy az én generációm materialista,
és nem ismeri a magasabb rendű eszményeket! Egyáltalán
hogy lehetséges ez? Nekem például nincs is semmim. Csak
egy árva, mobilom. Az is csak egy napja.
Volt egy másik üzenet is Lillytől:
_
NŐERŐ: Mia, hiányoltalak a mai tiltakozó gyülésen! Kár,
hogy nem jöttél, FANTASZTIKUS volt! New York összes
étterméből, még a kínai negyedből is jöttek pincértanulók,
és csatlakoztak a békés felvonuláshoz. Csodás hangulat
volt, meleg és baráti, és nem fogod elhinni, ki jelent még
meg, Jangbu Panasa személyesen!!! Azért jött a Les Hautes
Manger-ba, hogy fölvegye az utolsó heti bérét, és irtóra
megdöbbent, hogy ott találta azt a tömeget, amely az ő
érdekében tüntetett! Először rém gátlásos volt, alig akart
velem szóba állni, de én elmagyaráztam neki, hogy én
ugyan jómódú, középosztálybeli családba születtem, és a
szüleim értelmiségiek, lelkemben ugyanolyan kétkezi
munkás vagyok, mint ö, és szívemen viselem a dolgozók
boldogulását! Jangbu is eljön a holnapi felvonulásra! Te is
gyere feltétlenül, nem hagyhatod ki!!!!!
Lilly
U.i.: Nem is mondtad, hogy Jangbu csak tizennyolc éves.
Tudtad, hogy serpa? Komolyan! Nepálba való. Odahaza már
elvégezte a középiskolát. A jobb megélhetés reményében
jött ide. A fiatal serpák egyetlen lehetősége, hogy
hordárként és hegyi vezetőként dolgozzanak a Mount
Everestre irányuló turizmusban. De Jangbu nem bírja a
magasságot.
U. i.: Azt se mondtad, milyen eszméletlenül jól néz
ki!!!!!!!!! Olyan, mint Jackie Chan és Enrique Iglesias
keveréke. Persze szemölcs nélkül.
Őrült fárasztó, ha az ember pasija és a legjobb barátnője is
zseni. Isten bizony, alig bírok lépést tartani velük. Ez a
folytonos agytorna kikészít.
 Szerencsére volt egy e-mail Tinától is, akinek az értelmi
képességei sokkal közelebb állnak az enyémekhez:
ROMANCI: Mia, gondolkoztam a dolgon, és rájöttem, mi a
Iegmegfelelőbb alkalom, hogy megkérdezd Michaelt,
meghív-e búcsúbálra vagy sem: a holnap esti bulid.
Szerintem kéne egy jó kis üvegezést rendezni (a mamádat
nyilván nem érdekli, ugye? Egyáltalán OTT LESZ a mamád
és Mr. Gianini a bulin?!! Csak nem?) Aztán, amikor Michael
olyasmit kér tőled, amihez lehetőleg félre kell vonulni, akkor
hozakodj elő a kényes kérdéssel. Hidd el, te teljesíted az ő
kérését, ő se fog ellenkezni. Ez tuti.
Úristen! Mi ütött a barátaimba? Mintha valami másik
bolygón élnének! Üvegezés? Tina vajon megőrült? Én egy
ártatlan kis bulit szeretnék kólával meg chipsszel, esetleg
egy kis activityvel, ha rá tudom venni Mr. Gianinit, hogy
húzzuk el a heverőt a helyéről. Nem akarok olyan bulit, ahol
az emberek el - eltünedez-nek a gardróbszobába smárolni,
meg effélék. Ha én smárolni akarok a pasimmal, azt a
szobám magányában intézem... igaz, hogy Michael nem is
jö het fel, amikor nincs más itthon rajtam kívül. Ha meg
feljön, akkor a hálószobám ajtaját legalább tíz centire nyitva
kell hagynom. (Naná. A világ legjobb dolga, ha az embernek
olyan nevelőapja van, aki egyben középiskolai tanár is,
hiszen ki tudna jobban lebénítani egy tini bulit...?)
Esküszöm, nem tudom, ki okozza nekem a legtöbb gondot:
az anyám, a nevelőapám, a nagyanyám vagy a barátaim...
Michael viszont egy nagyon kedves e-mailt küldött:
LINUXÁSZ: Nagyon csöndes voltál ma t.g. órán. Valami baj
van?
Hálistennek legalább a pasim észreveszi, ha valami bajom
van. Michaelra tényleg mindig lehet számítani. Kivéve, hogy
eszébe sincs meghívni a búcsú bálra.
Úgy döntöttem, tojok Lilly és Tina e-mailjére, de
Michaelnak válaszoltam. Próbáltam olyan óvatosan
taktikázni, ahogy Grandmére magyarázta a múltkor. Nem
mintha egyetlen szavára is adnék, de azért mégis. Az
mindenesetre tény, hogy sokkal több pasija volt, mint
nekem.
KÁLULU: Hali! Nincs semmi bajom, köszi. Csak éppen
folyton az az érzésem, hogy valamit elfelejtettem, de nem
tudok rájönni, mit. Pedig olyasmi, ami mostanában
esedékes, csak sajnos nem jut eszembe.
Na! Szerintem tökéletes. Finom, mégis célzatos. Michael
végül is zseni, most már biztos leesik neki a tantusz! Hát,
igen. Ezt gondoltam egészen pontosan két percig, amíg meg
nem érkezett a válasz...
LINUXÁSZ: Hát a mai napon beszedett matek kettesed
alapján szerintem azt felejtetted el, amiket az elmúlt
hetekben átvettünk. De totálisan! Mit szólnál hozzá, ha
vasárnap átmennék, és segítenék a hétfői leckében? M.
Jaj nekem. Hogy lehet ennyire félreérteni valamit? Vagy
minden pasi ilyen? Szerintem például Borisz nem. Az az
érzésem, hogy még ő is átlátott volna a kis trükkömön.
Annyira ki vagyok akadva! Azt hiszem, lefekszem. A
tévében az amerikai űrkutatás története megy, de nincs
kedvem mások kalandjait bámulni. A saját élményeim épp
elég felkavaróak.
 

Május 3., szombat, A BULI NAPJA

A mama már hajnalok hajnalán bekukkantott hozzám és
megkérdezte, van-e kedvem velük menni a BJ
raktáráruházba bulicuccokért. Nagyon bírom a BJ-t, ahol a
barlangszerű termekben hegyekben áll az áru, mindig van
sajtkóstoló, ingyen popcorn meg ilyesmik. Hazafelé meg Mr.
Gianini rendszerint megáll az autós szupermarketnél, ahol
az ember csak kinyitja a csomagtartót, belehajítják a hatos
kólákat, még az autóból sem kell kiszállni.
De ma még az autós szupermarket gondolata sem bírt
jobb kedvre deríteni. Fülemre húztam a paplant, és elhaló
hangon kérdeztem a mamát, nem baj-e, hogy inkább itthon
maradnék. Azt mondtam, fáj a torkom, és egészen a buliig
ágyban maradok, hogy kikúráljam magam. Nem hiszem,
hogy bevette ezt a betegség-dumát, de nem mondott rá
semmit, illetve vállat vont, és így szólt: "Ahogy akarod." És
elhúzta a csíkot Mr. Gianinival. Ahhoz képest, milyen
hangulatában van mostanában, elég könnyen megúsztam.
Nem tudom, mi a bajom. Akkora csődtömeg vagyok. Annyi
minden nyomaszt! El szeretnék menni a búcsúbálra a
pasimmal, csak éppen nem hívott meg, de nem merem
megkérni, mert félek, hogy túl nyomulósnak fog tartani.
Nem akarom a nyarat Genoviában tölteni, de aláírtam azt a
rohadt szerződést a papával, és most már nem tudok kibújni
a dolog alól. A legjobb barátnőm egyfolytában az emberiség
javáért sürgölődik, én meg egy árva transzparenst sem
vagyok hajlandó a levegőbe emelni, hogy segítsek neki.
Pedig olyasvalaki érdekében buzog, akinek minden
nyomorúságáért egyes-egyedül én vagyok a felelős.
Ráadásul matekból megint rontani kezdtem, és még csak
nem is érdekel...
Ez az egész annyira nyomasztó, hogy képtelen vagyok
egyébre., mint bekapcsolni a Lifetime női mozicsatornát. Ha
megnézek pár filmet olyan nőkről, akiknek sikerült szinte
leküzdhetetlen akadályokat áthágni, talán bátorságot
merítek a történetükből.
Jé, ez nem is olyan hülyeség!
Május 3., szombat, este fél nyolc,
fél órával a buli kezdete előtt
Azt hiszem, nem volt túl nyerő ötlet a Lifetime női csatornát
bekapcsolni. Totál lerombolta az önbizalmamat. Komolyan,
nem is tudom, ki képes ilyen filmeket nézni úgy, hogy
közben nem érzi rémesen magát tőlük. Csak egy pár példa
abból, amit ezek a nők kibírtak:
A 847-es járat eltérítése: Uli Derickson hőstette: Lindsay
Wagner egy kivételével az eltérített repülő összes utasát
megmenti. A megtörtént eseten alapuló film a nyolcvanas
évek közepén játszódik. Uli azzal bírja rá a gépeltérítőket,
hogy, ne bántsák az utasokat, hogy elénekel egy megható
népdalt, amitől a géprablók szeme könnybe lábad.
Én viszont sajnos egyetlen népdalt se ismerek, illetve azok
a dalok, amiket tudok - például az a Bif Naked szám,”I Love
Myself Today" - senkit nem hatnának meg a könnyekig,
főként nem egy gépeltérítőt.
Kari Swenson elrablása: Michael J. Fox felesége, Tracy
Pollan a főszereplője ennek az igaz történetnek, amely egy
olimpiai biatlonistáról szól, akit elrabol egy csapat csöves.
Nem csak elrabolják, de mind végig akarnak menni rajta.
Brrrrrrrr! Nem elég a csövezés, még ez is... Milyen lehet
olyan alakokkal csövezni, akik sosem fürdenek!
De Kari szerencsésen elmenekül, sőt, megnyeri az: olimpiai
aranyat, a rossz fiúk pedig mennek a sittre, ahol ráadásul
mindennap kötelező a borotválkozás és a fogmosás.
Mit csináljak, én nem vagyok biatlonista. Még csak
egyszerű, mezei atléta sem. Ha elrabolnának a csövesek,
nyilván a bőgésen kívül semmi értelmes nem jutna
eszembe. Addig bőgnék, míg végül undorral szabadon
engednének!
Segélykiáltás: Tracey Thurman története: Jót brutálisan
bántalmazta a féjre, amit ráadásul a rendőrök is
végignéztek. Jo felépülése után pert indított ellenük, amiért
nem védték meg. Meg is nyeri a pert, amivel lelket önt a
családon belüli agresszió áldozataiba.
De az istenért, nekem testőröm van! Ha engem próbálna
bántalmazni valaki, Lars menten szitává lőné!
Rémület az iskolabuszon: A főszereplő Marta Caldwell
(Maria Conchita Alonso játssza) a sofőrje annak az
iskolabusznak, amelyet elrabol egy becsavarodott ürge, akit
az adóhivatal akasztott ki. Marta nagyon higgadtan és
kedvesen beszél a buszrablóval, aki szépen nyugton is
marad, egészen addig, míg egy kommandós kívülről golyót
nem ereszt a fejébe az iskolások legnagyobb rémületére.
Rájuk ugyanis jócskán jut az ürge szétfröccsenő véréből és
agyvelejéből.
 Én viszont limuzinnal járok suliba, tehát viszonylag kis
esélye van annak, hogy ilyesmi történjen velem. Vagyis
nulla.
Nem kívánt terhesség: Ez a megtörtént eset egy olyan
nőről szól, akivel a fogorvosa illegálisan szexelt, amíg a nő a
gyökérkezeléshez szükséges altatásban volt. A fogorvosnak
ezután van pofája azt állítani, hogy viszonya volt a
páciensével, és a nő csak azért találta ki ezt az altatásos
történetet, hogy a férje ne őrjöngjön a "becsúszott" bébi
miatt. Végül egy rendőrnő betegnek álcázza magát, és egy
rúzsba rejtett videókamerával felveszi a bizonyítékot: a
fogorvos kigombolja az alvó beteg blúzát!
Ez persze velem nem fordulhatna elő, mivel rajtam
derékon felül nincs semmi látványosság, amitől akár egy
pszichopata fogorvos is beindulna!
Csodás leszállás: Connie Sellecca játssza Mimi Tompkins
első tisztet, aki sikeresen leteszi, a repülőgépet annak
ellenére, hogy a teteje egyszerűen levált róla, mert elfáradt
az anyag. De nem ő az egyetlen hős a fedélzeten: szerepel
még egy utaskísérő is, aki nyugtatgatja az utasokat a repülő
elején, ahol nincsen tető, és csak a tapétát lobogtatja a szél
a fejük felett.
Én aztán nem volnék képes se földre tenni egy
repülőgépet, se fej sérült utasokat megnyugtatni, mert
szóhoz sem jutnék az öklendezéstől…
Megáll az eszem. Olyan nincs, hogy valaki egy ilyen film
után csak úgy hipp-hopp kiugrik az ágyból, és telve van
önbizalommal!
De ez mind semmi! Véletlenül elcsíptem a Csodás
háziállatokból is egy pár percet, és be kellett látnom, hogy
intelligencia szempontjából Kövér Lulu... hát, hogy
szemléletes legyek, a béka segge alatt van valahol. Ebben a
sorozatban szerepelt egy szamár, aki megvédte gazdáját a
vadkutyáktól, egy papagáj, aki a tűzből mentette ki gazdáit,
egy kutya, aki megóvta cukorbeteg gazdáját a kómától,
mert addig, bökdöste, míg az bekapott pár gumicukrot...
Láttam egy macskát is, aki észrevette, hogy gazdája
eszméletét vesztette, ezért ráült a telefonon a mentők
hívógombjára, majd addig nyávogott, amíg meg nem
érkezett a segítség.
Sajnálatos, de Kövér Lulu sem vadkutyákkal szemben nem
vehetné fel a versenyt, sem tűz esetén. A tűz elől elbújna, a
gumicukrot kavicsnak nézné, és nem tudna a mentők
hívógombjára sem ráülni, ha eszméletemet veszteném. Sőt,
gyanítom, ha eszméletemet veszteném, Lulu csakis a saját
tálkája mellett ülne és virnyogna, míg a szomszéd Ronnie
meg nem elégelné, és szólna a gondnoknak, hogy üsse már
agyon azt a dögöt.
Még a macskám is egy csődtömeg.
Ráadásul a mama és Mr. Gianini szuperül érezték magukat
a BJ-ben nélkülem. Na jó, azt leszámítva, amikor a mamának
iszonyúan kellett; pisilnie, de dugóban ültek a Holland -
alagút mélyén, tehát vissza kellett tartania egészen addig,
amíg elértek a legközelebbi Shell kútig. Ott aztán végre
beszabadult a női vécébe, ami persze zárva volt, ő meg
majdnem letépte a benzinkutas karját, amikor kikapta a
kezéből a vécékulcsot...
De mindenféle Amidala-cuccot találtak tonnaszám, még
bugyit is... persze nem a vendégeknek, hanem nekem!
Amikor hazaértek, a mama megint bekukkantott, meg
akarta mutatni az amidalás bugyi garnitúrát, de ez sem bírt
föllelkesíteni. Pedig hogy igyekeztem!
Lehet, hogy PMS - em van?
Vagy frissen meglelt nőiességem és tizenöt évem minden
terhe együttesen nyomaszt?
 Legalább illene jó képet vágnom, mert Mr. Gianini
teliaggatta a lakást amidalás lampionokkal, a gázcsövekre
villogó fehér karácsonyi lámpácskákat erősített, a mama
életnagságú Elvis-mellszobrára pedig egy Amidala-álarcot
biggyesztett. Még azt is megígérte, hogy nem fog a zenével
együtt dobolni… (a zenét Michael állította össze nagy
gonddal, jó kis mix Destiny's Child meg Bree Sharp
számokkal, bár Michael nagyon nem bírja az ilyesmit).
MI A FENE BAJOM VAN???!!! Csak az, hogy a pasim nem
hívott meg a búcsúbálra?! De minek izgatom magam? Miért
nem bírok annak örülni, ami van?
MIÉRT NEM ADOK HÁLÁT AZ ÉGNEK, HOGY EGYÁLTALÁN
VAN EGY PASIM??!!
MICSODA HÜLYE ÖTLET VOLT EZ A BULI! Annyira nem
vagyok bulizós hangulatban! Hogy jutott ez egyáltalán
eszembe? Én egy szerencsétlen lúzer hercegnő vagyok,
akinek a haverjai is szerencsétlenek!!! Minek bulizik az
ilyen?!!!
Úgyse jön el senki. Úgyse jön el senki, én meg itt fogok
szobrozni egész este a villódzó karácsonyi lámpácskák, az
amidalás lampionok alatt, chipsszel, kólával és Michael
mixével fölfegyverkezve. Tök egyedül.
Jézusom!!! A kapucsengő!!! Valaki jött! Istenkém, adj
nekem erőt, hogy túléljem ezt az estét. Add nekem Uli, Kari,
Tracey, Marta, Mimi és az utaskísérő erejét! Kérlek, kérlek,
csak ennyit kérek Tőled! Kösz.
 

Május 4., vasárnap, hajnali kettő

Na. Annyi. Vége. Az én életemnek aztán annyi.
Szeretném megköszönni mindazoknak, akik mellettem álltak
a nehéz időkben: a mamának, amikor még nem egy
kilencven kilós zötyögő-fújtató nagy has volt, Mr. Gianininak,
aki megkísérelte szellemi fejlődésemet helyes irányba
terelni, és Kövér Lulunak, aki... hát aki csak úgy volt, még
teljes mértékig hasznavehetetlen is a Csodás háziállatok
hőseihez képest.
De senki másnak. Mert mindenki más csakis annak az
ördögi összeesküvésnek a része, amely engem az őrületbe
akart kergetni. Vegyük például Tinát. Tina beállított a bulira,
és már a küszbön megragadott, aztán bevonszolt a szobába
izgatottan suttogva:
- Figyelj, Mia! Ling Súval mi már mindent kitaláltunk! Ling
Su majd valamivel lefoglalja a mamádat és Mr. Gianinit, én
meg bejelentem a többieknek, hogy üvegezni fogunk.
Amikor rajtatok a sor, kérj Michaeltól valamit, amit nem
szeretnél a többiek előtt csinálni, elvonultok a
gardróbszobába, elkezdtek smárolni, és a
legszenvedélyesebb pillanatban megkérdezed tőle, mi lesz a
búcsúbállal.
- De Tina! - Fel voltam háborodva. Nem csak azért, mert
rossznak tartottam a tervét. Az is hervasztott, hogy Tinán
csillámport fedeztem föl. Na ne! A nyakán és a pólója
vágásában! Én meg még csak nem is találtam meg a
csillámport az üzletben! Na és ha megtaláltam volna? Lett
volna merszem a pólóm kivágásába mázolni? Frászt. Ahhoz
túl gyáva vagyok.
- Az én szülinapi bulimon nincs üvegezés, érted?
Tina elkomorult.
- De miért?
- Mert ez lúzer party! Jaj, Tina, te is tudod, hogy
mindnyájan lúzerek vagyunk. A lúzerek nem üvegeznek.
Üvegezni Lana meg Josh meg az ő haverjaik szoktak! Mi
scrabble-ezünk vagy esetleg activityzünk! Semmi üvegezés.
Tina viszont kötötte az ebet a karóhoz, hogy igenis, lúzerek
is szoktak üvegezni és smárolni.
- Mert ha nem, akkor mégis hogyan csinálják a kis
lúzereket? - szegezte nekem.
Közöltem vele, hogy a kis lúzereket otthonuk magányában
éjszaka csinálják, miután házasságot kötöttek, de Tina nem
is figyelt oda. Kiszaladt a nappaliba, hogy üdvözölje Boriszt,
aki, mint kiderült, már fél órával korábban megérkezett, de
nem akart az első lenni, ezért kint ácsorgott a lépcsőházban
és a kínai étlapokat olvasgatta, amiket a házhoz szállítók az
ajtórésekbe dugdosnak.
- Hol van Lilly? - kérdeztem Boriszt, mert azt hittem, együtt
jönnek. Hiszen együtt járnak, vagy mi.
De Borisz azt mondta, nem látta Lillyt a Les Hautes Manger
előtti tüntetés óta.
- A csapat élén ment - magyarázta a büféasztalnak dőlve
(ami igaziból az ebédlőasztalunk), és egy marék chipszet
tömött a szájába. Fogszabályzója fémpillérei közé
elképesztő mennyiségű narancsszínű törmelék szorult.
Egészen döbbenetes látvány volt a maga gusztustalan
módján.... Tudod, azzal a megafonnal, és ő kezdte kántálni a
jelszavakat. Akkor láttam utoljára. Közben megéheztem,
megálltam egy hot dogra, és azt vettem észre, hogy
továbbmentek és otthagytak!
Elmagyaráztam Borisznak, hogy egy tüntetés lényege
végül is... az, hogy a tüntetők mennek, és nem várnak
azokra, akik épp megállnak hot dogozni. Borisz ezen kicsit
meglepődött, amin én viszont nem lepődtem meg, mert
tudom hogy Oroszországból származik, ahol mindenféle
tüntetés szigorúan tilos volt évtizedekig, leszámítva a Lenin
vagy kicsoda emlékére rendezett felvonulásokat. Ezek után
beállított Michael a mixszel. Gondoltam arra is, hogy meg
kéne hívni az egész együttest a bulira, úgysincs elég
fellépésük, de Mr. Gianini hallani sem akart erről, mondván,
már a saját dobolása miatt is meggyűlt a baja az alattunk
lakó Verllel. Mit szólna vajon Verle egy egész együtteshez?
Nyilván eldobná az agyát. Verl ugyanis minden este pontban
kilenckor lefekszik, hogy másnap már napkelte előtt
fölkelhessen és a szemközt lakókat figyelhesse, mert azt
hiszi róluk, hogy alienek, akiket a mi meg figyelésünkre
küldtek a földre. De nemcsak megfigyelnek bennünket,
hanem kémjelentéseket is küldenek rólunk a saját
bolygójukra egy bolygóközi háború előkészületeiként… A
szemben lakók nekem egyáltalán nem tűnnek alieneknek,
viszont tudom róluk, hogy németek, tehát Verl nem tévedett
olyan nagyot.
Michael szokás szerint irtó dögösen nézett ki. MIÉRT ilyen
helyes MINDIG? MITŐL vagyok még mindig ennyire elájulva
tőle? Azt hittem, előbb-utóbb hozzászokom ehhez, végül is
mindennap találkozunk, sőt, van, hogy egy nap többször is.
De akárhányszor látom napjában, a szívem mindig
iszonyúan kalapálni kezd, ha megpillantom. Olyan érzés fog
el ilyenkor, mintha Michael ajándék volna, amit épp most
készülök kibontani. Betegesen odavagyok érte. Komolyan.
Betegesen!
Szóval Michael föltette a zenét, szállingóztak a többiek is,
mindenki a tiltakozó menetről beszélt, meg a tegnap esti
űrkutatás történeti filmről - mindenki, persze kivéve engem,
aki egyikről sem tudtam egy árva mukkot se szólni. Ehelyett
rohangáltam körbe, mint a mérgezett egér, mindenkitől
elvettem a kabátját (mert bár május van, kint mégis meg
kell fagyni) és fohászkodtam, hogy érezzék jól magukat a
vendégeim, ne menjen el senki korán, és ne jusson eszébe a
mamának se hosszas történeteket mesélni rakoncátlankodó
hólyagjáról...
Ekkor újból csöngettek. Lilly állt az ajtóban egy bőrdzsekis,
fekete hajú fickóra fonódva.
- Helló! - kiáltotta Lilly, és majd szétvetette az izgalom. -
Hadd mutassalak be titeket egymásnak. Mia, ő Jangbu. Ő
pedig Amelia, Genovia hercegnője, de mi csak Miának
szólítjuk.
Döbbenten meredtem Jangbura. Nem azért, mert Lilly csak
úgy beállított vele a bulimra a megkérdezésem nélkül...
hanem azért, mert úgy álltak ott, hogy Lilly szorosan
átölelte Jangbu derekát! Egyszerűen csüngött rajta! Így
ahogy mondom! A másik szobában pedig ott volt a pasija,
Borisz. Aki éppen a diavetítő távirányítását tanulta
Shameekától…
 - Mia! Hahó! - lépett beljebb Lilly dühösen. - Megnémultál,
vagy mi van?
- Ja... bocs... sziasztok. - Az a helyzet, hogy ez a Jangbu
valami eszméletlenül csinos pasi... Lillynek igaza volt. Egy
lapon sem lehet említeni szegény Borisszal. Nagyon csúnya
dolog ilyet mondani, de akkor is... Különben is, nem hiszem,
hogy Lilly a szépségéért szereti Boriszt. Jó, Borisz zenei
zseni, és tapasztalatból tudom, mivel magam is egy ilyennel
járok, hogy a zsenik nem teremnek minden bokorban.
Szerencsére Lilly végre elengedte Jangbut legalább annyi
időre, hogy Jangbu levegye a kabátját, amit én azonnal
beraktam a hálószobába. Ekkor Borisz észrevette, hogy Lilly
megérkezett, de nem fogta fel a helyzetet. Bambán és
kábultan indultam befelé, menet közben összeütköztem
Michaellal, aki rám vigyorgott:
- Na, jó a buli?
- Láttad ezt? - csóváltam a fejem. - A húgodat meg
Jangbut?
- Nem. Miért? - nézett oda Michael.
- Semmi. - Nem akartam, hogy Michael botrányt rendezzen
Lilly miatt, mint Colin Hanks a Kihevered, haverban, amikor
meglátja, hogy Kirsten Dunst a legjobb barátjával smárol.
Bár az is igaz, még sosem tapasztaltam, hogy Michael
atyailag védelmezte volna Lillyt, de lehet, hogy ez csak
azért van, mert Lilly már ezer éve jár Borisszal, aki Michael
barátja. És különben is fogszabályzója van. Meg szuszog.
Attól csak nem lehet annyira kiakadni, ha az ember húga
egy fogszabályzós hegedűzsenivel jár... Egy dögös, frissen
kirúgott serpa, az persze más!
És első ránézésre ugyan nem látszik, de Michael igazából
elég forrófejű. Egyszer rém félelmetesen beszólt pár
építőmunkásnak, akik Lilly és én utánam fütyörésztek a
Hatodik sugárúton, amikor kijöttünk a Charlie nénje
pizzázóból. Még csak az hiányzik, hogy bunyó törjön ki a
bulimon...
 Hálistennek Lillynek sikerült a következő fél órában
visszafogni magát, és nem lógott megállás nélkül Jangbun.
Én is igyekeztem leküzdeni a rosszkedvemet, ami sikerült is,
főleg mikor mindenki ugrabugrálni kezdett a macarénára,
amit egyébként Michael csak viccből épített be a
partymixbe.
Tök gáz, hogy manapság nincsenek olyan táncok, amiket
mindenki tud, csak a hip-hop meg a macaréna. A Csaj nem
jár egyedülben meg a Footloose-ban mindenki egy csomó
táncot ismer, és tök egyszerre is csinálják. Milyen menő
volna, ha ez egyszer velünk is megtörténne, mondjuk a
menzán: ha Gupta éppen valami halálunalmas közleményt
olvasna be az iskolarádióba, félbeszakítanák egy jó kis J. Lo-
számmal, és mindenki föl pattanna az asztal tetejére
táncolni...
A régi időkben mindenki ismerte az összes táncot... a
menüettet, a francia négyest, meg ilyeneket... de sajnos a
régi idők elmúltak.
Igaz viszont, hogy velük együtt a fából készült műfogsor és
a fekete himlő is kiment a divatból.
Egyszóval a dolog végre kezdett kicsit beindulni, még én is
egész jól éreztem magam, amikor Tina hirtelen megszólalt:
- Mr. Gianini, elfogyott a kóla!
- Az nem lehet! - felelte Mr. Gianini. - Vagy hét kartonnal
vettem az autós szupermarketben ma reggel!
De Tina csak mondta a magáét, hogy bizony a kóla
elfogyott. Később fölfedeztem, hogy igaziból a bébi félkész
szobájába rejtette... Mindegy. Mr. Gianini nem fogott gyanút,
elhitte, hogy tényleg elfogyott a kóla.
- Hát akkor leszaladok, és veszek még - mondta. Vette a
kabátját és indult.
Ling Su is akcióba lépett. Megkérdezte a mamát,
megnézheti-e a képeiről készített diákat. Ő maga is
művészlélek, pontosan tudta hát, hogy ezt kell egy másik
művésztől kérni. A mamának nem kellett kétszer mondani.
Igaz, hogy amióta terhes, nem festhet olajjal, csak
tojástemperával, de így is boldogan mutogatja a képeit. Már
cipelte is Ling Sut a hálószobájába. Ugyanabban a
pillanatban Tina leállította a zenét, és bejelentette, hogy
üvegezni fogunk.
Ettől mindenki tisztára bezsongott. Nem csoda, a legutóbbi
bulin szóba sem jöhetett az üvegezés, mivel Shameekánál
voltunk. Shameeka papája, Mr. Taylor pedig nem dől be az
"elfogyott a kóla" meg a "hadd nézzem meg a képeket"
trükköknek. Irtóra szigorú. Például ott tartja a szoba
sarkában azt a baseballütőt, amivel egyszer egy sorsdöntő
meccset megnyert, mint mondja, "figyelmeztetésül" a
fiúknak, akikkel Shameeka randizik. Arra kívánja
figyelmeztetni őket, nehogy eszükbe jusson kihasználni a
lányát, mert vele gyűlik meg a bajuk.
Szóval az üvegezés mindenkit lázba hozott. Kivéve
Michaelt, aki nincs túlságosan oda sem a bulikért, sem a
táncolásért, sőt, úgy tűnik, azért sem, hogy a barátnője azt
kérje tőle, zárkózzon be vele a gardróbszobába... Pedig ezt
kértem. Tina nagy vihogva ránk csukta az ajtót, mi meg ott
maradtunk a télikabátok, a kerekes bőröndök és a porszívó
társaságában. Michael elmagyarázta, hogy nem az ellen van
fogása, hogy egy kis, sötét helyre legyen velem összezárva,
hanem az ellen, hogy a többiek odakint figyelnek és
röhögnek.
- Nem is figyel ide senki! - mondtam neki. - Hallod? Újból
bekapcsolták a zenét!
Ez igaz volt.
De azért igazat kellett adnom Michaelnak. Az üvegezés
elég hülye játék. Az még csak hagyján, hogy hülye
feladatokat ad az ember a barátainak, de hogy direkt
smárolásra használja... ráadásul egy zsúfolt
gardróbszobában, úgy, hogy az ajtó túloldalán mindenki
tudja, mi történik... Hát ez nem az igazi.
Odabent sötét volt. A saját kezemet se láttam, nemhogy
Michaelt. Ráadásul büdös is volt a porszívótól, amit száz éve
senki sem ürített ki. Mármint én nem ürítettem ki, a mama
pedig úgyis mindig elfelejti, Mr. Gianini meg nem ért a mi
porszívónkhoz, mert szerinte az egy ipari műemlék. A
porzsák tehát pukkadásig volt narancssárga macskaszőrrel,
macskaalom-darabkákkal, amit Lulu mindig kipiszkál a
helyéről. Egyszóval macskapisi-szag volt. Nem éppen ideális
környezet a smároláshoz.
- Na, meddig kell még itt dekkolnunk? – kérdezte Michael.
- Nem tudom - mondtam.
- És mi van, ha Mr. Gianini visszajön, és észreveszi, hogy itt
vagyunk?
- Szerintem azonnal kinyír téged - feleltem.
- Értem - mondta Michael. - Hát akkor adok neked valamit
emlékbe.
Ezzel átölelt és megcsókolt. De nem csak egyszer...
Egészen belejöttünk. Meg kell mondanom, kezdtem úgy
érezni, az üvegezés mégsem annyira hülye játék... Sőt,
egész jó dolog. Jó volt ott a sötétben hozzásimulni
Michaelhoz, jó volt érezni az illatát, a nyelvét a számban...
meg minden. Talán azért, mert a sötétben nem láttam, az
illatokat viszont remekül éreztem. Végre kedvemre
szagolgathattam Michael nyakát. Isteni illata volt, sokkal
finomabb, mint a porszívónak... Nem tudom, mitől, de úgy
éreztem, mindjárt leteperem Michaelt. Igen, azt hiszem, ez a
legjobb kifejezés. Egyszerűen le akartam teperni.
Persze nem tepertem le... nem is hiszem, hogy nagyon
csípte volna, meg hát mégis, micsoda viselkedés lenne az..,
különben is, az a rengeteg télikabát eléggé korlátozott
bennünket a mozgásban. Szóval, le nem tepertem, de egy
kicsit eltoltam magamtól, és anélkül, hogy meggondoltam
volna, mit beszélek, egyszerre csak kiböktem:
- Figyelj, Michael, mi lesz a búcsúbállal? Megyünk vagy
nem?
Michael még a hajamba temette az arcát (bár szerintem
annak közel sincs olyan finom illata, mint az ő nyakának…)
és fölhorkant: - Mi?! A búcsúbálra? Meg vagy huzatva? A
búcsú bál még az üvegezésnél is nagyobb hülyeség!
 Villámgyorsan kibontakoztam az öleléséből. Hátraléptem,
egyenesen Mr. Gianini hokiütőjére, de nem érdekelt, mert
teljesen fel voltam dúlva.
- Hogy érted ezt? - Ha nem lett volna olyan sötét, szívesen
megnéztem volna, milyen képet vág Michael. Így viszont
nem tudtam megállapítani, viccel-e. Csak a fülemre
hagyatkozhattam.
- Figyelj, Mia - ölelt át újból Michael. Ahhoz képest, hogy
ilyen hülyeségnek tartja az üvegezést, ő is rendesen
belement. - Ezt nem gondolhatod komolyan. Tudod, hogy
nem vagyok az a bálozós típus!
Lesöpörtem a kezét. Nehéz volt megtalálni a sötétben, de
nagyon nem hibázhattam el. Vagy őt találom el, vagy
néhány télikabátot...
- Hogy érted, hogy nem vagy bálozós típus?! – szegeztem
neki. - Idén végzel! Érettségizel! Muszáj elmenned a
búcsúbálra! Mindenki megy!
- Ja -- morogta Michael. - Mindenki csinál egy csomó
marhaságot. Ez a búcsú bál olyan ciki. Attól, mert mindenki
megy, miért kötelező nekem is? Mia, ne hülyéskedj már, a
búcsúbál meg az ilyesmik Josh Richter meg a haverjai
műfaja.
- Igazán? - kérdeztem. Jól hallottam, milyen rideg és undok
a hangom. Vagy csak azért tűnt úgy, mert a sötétben
minden úgy fölerősödött? A hangok, a szagok, minden. – És
akkor a te műfajod micsoda? Te mit fogsz csinálni a
búcsúbál éjszakáján?
- Mit tudom én! - felelte Michael. - Mit szólnál hozzá, ha ezt
folytatnánk?
Naná, hogy a smárolást akarta folytatni. Válaszra se
méltattam.
- Michael - folytattam leghercegnőibb hangomon -, én
komolyan beszélek. Ha nem akarsz elmenni a búcsúbálra,
akkor mit szándékozol csinálni helyette?
- Mondom, hogy nem tudom! - Michael tényleg
tanácstalannak tűnt. - Talán bowlingozni megyek...
 BOWLINGOZNI!!!!! A BÚCSÚBÁL ÉJSZAKÁJÁN A PASIM
INKÁBB BOWLINGOZNI MENNE!!!!!!!!!
Hát nincs ebben a pasiban szemernyi romantika sem? De
valami biztos van, mert hópihés nyakláncot ajándékozott a
szülinapomra... amit le se vettem azóta se. Aki hópihés
nyakláncot ajándékoz, hogyan mondhatja, hogy inkább
bowlingozni megy a búcsú bál helyett?!!!
Nyilván felfogta, hogy nem örülök ennek a hírnek, mert
győzködni kezdett:
- Na, Mia, hát lásd be... lásd be, micsoda nyálas dolog ez az
egész búcsúbál. Kiad az ember egy kalap pénzt egy
kölcsönzött pingvin-öltözékre, ami még szorítja is, aztán
újabb kalap pénzt ad ki egy vacsorára valami procc helyen,
ami feleannyira se jó, mint a Mennyei Tésztabirodalom,
aztán meg ácsorog valami büdös tornateremben...
- Maxim - szóltam közbe. - Az idei búcsú bált a Maximban
tartják!
- Olyan mindegy - mondta Michael. - Az ember odamegy,
eszik egy csomó száraz süteményt, és táncol valami bűn
rossz zenére egy csomó alakkal összezárva, akiket soha a
büdös életben nem akar többé látni...
- Mint például engem? - már majdnem sírtam, annyira
rosszul esett, amit mondott. - Soha a büdös életben nem
akarsz többé látni engem? Hát erről van szó? Hogy
leérettségizel, egyetemre mész, és én már el is vagyok
felejtve?
- Mia! Dehogyis! Hogy mondhatsz ilyet? – mondta Michael
egész más hangon. - Én nem rólad beszéltem. Hanem
olyanokról, mint Josh... meg a többi. Te is pontosan tudod!
Mi bajod van?
De nem mondhattam meg neki, mi bajom van. Ugyanis az
volt a bajom, hogy a szemem tele lett könnyel, a torkomban
gombóc volt, és még az orrom is folyni kezdett, azt hiszem...
Miért? Mert egy csapásra ráébredtem, hogy Michael nem
fog meghívni a búcsúbálra. Eszében sincs.
 Nem azért, mert valaki mást akar meghívni, aki szebb,
okosabb és népszerűbb nálam, mint a Rózsaszín
románcban. Szó sincs róla. Hanem azért, mert Michael
Moscovitz, a szerelmem, akit az egész világon a
legeslegjobban szeretek (leszámítva Kövér Lulut), akihez
örökkön örökké hűséges leszek, nagy ívben tojik a saját
végzős búcsú báljára, és nem fog elmenni oda!!!!!!!!!!!!!!!!!
Fogalmam sincs, mi történhetett volna még, ha Borisz
hirtelen föl nem rántja a gardróbszoba ajtaját. De fölrántotta
és beordított:
- Gyertek ki!
Lehet, hogy Michael észrevette volna, hogy szipogok, és
akkor rájön, hogy nem csak szipogok, de bőgök is... és akkor
megkérdezhette volna, miért, és újból a karjaiba vehetett
volna, én meg férfias mellére borulva megtört hangon
válaszolhattam volna...
Amire ő csókot lehelt volna arcomra, és így szólt volna: „Ó,
drágám, hát igazán? Ne haragudj, nem tudtam!" – és
ünnepélyesen megesküdött volna, hogy bármit megtesz
azért, hogy újra mosolyt lásson piros ajkaimon... és ha a
búcsúbálra akarok menni, akkor bizony elmegyünk a
búcsúbálra! De erről szó sem volt. Csak álmaimban.
Ehelyett az történt, hogy Michael hunyorgott a hirtelen
fényben, eltakarta a szemét, ezért nem láthatta, hogy az én
szemem könnyes, sőt, hogy talán az orrom is folyik... bár ez
annyira méltatlan egy hercegnőhöz, hogy tán meg se
történt.
Ráadásul ami utána történt, annyira elképesztő volt, hogy
kis híján a saját nyomoromat is elfelejtettem tőle. Ugyanis
Lilly így szólt:
- Most én jövök! Én jövök!
A gardróbszoba felé csörtetett nagy dérrel-dúrral. Félre is
állt mindenki az útjából...
De akit kézen fogva maga mögött húzott, az nem a
sovány, sápadt hegedűvirtuóz volt, akivel az elmúlt nyolc
hónapban Lilly moziba, koncertre és pizzázni járt, és akivel
nap mint nap lopva smárolt... nem. Nem Borisz Pelkovszkijt
vonszolta maga mögött a nadrágba gyűrt pulcsijával és a
fogszabályzójával... Hanem kit? Nem mást, mint Jangbu
Panasát, az elbocsátott, dögös serpa pincértanulót...
Döbbent csend telepedett a szobára, csak a hifi-ből
vinnyogott a Sahara Hotnights. Lilly betuszkolta a tágra nyílt
szemű Jangbut a gardróbba, majd gyorsan maga is utánn
ment. Csak álltunk és pislogtunk, nemigen tudtuk, mihez
kezdjünk.
Legalábbis én nem tudtam. Tinára néztem: bamba arcáról
rögtön láttam, hogy ő sem tudja.
Michael viszont nem esett kétségbe. Együttérzőn Borisz
vállára tette a kezét, és így szólt:
- Haver, ez gáz.
HAVER, EZ GÁZ??!!!!! Ilyesmit mondanak a pasik
egymásnak, amikor a barátjuk szívét éppen kitépte egy
csaj?
Nem hittem a fülemnek. Ez Michael lenne? Ennyi telik tőle?
Hol a törődés, hol a felelősség, hol a lovagiasság? Miért nem
tépi föl a gardrób ajtaját, miért nem ráncigálja ki onnan
Jangbu Panasát, és miért nem veri péppé a fejét? Az
istenért, hiszen a saját húgáról van szó!!! Nem érzi, hogy
tennie kéne valamit?
Teljesen elfelejtkeztem a búcsú bál kútba esése miatti
bánatomról, mert elállt a lélegzetem ezen a nyomuláson,
amit Lilly művelt. Ennyire odavan azért, hogy valakinek a
karjaiba vethesse magát? Mármint valakinek, aki nem
Borisz! Követtem Michaelt a büféasztalhoz.
- Ennyi az egész? Mást nem is csinálsz?
Értetlenül nézett rám.
- Mi mást? Mivel?
- Hát a húgoddal meg Jangbuval! - jajdultam föl.
- Miért, mit csináljak velük? - kérdezte Michael. -
Rángassam ki onnan Jangbut, és húzzak be neki?
- Hát... igen - mondtam.
 Michael belekortyolt a Seven Upjába, mivel a kóla
elfogyott.
- Miért? Nem érdekel, kivel zárkózik be Lilly a gardróbba.
Ha te volnál ott, akkor behúznék neki. De nem te vagy, nem
Lilly. Ő meg az elmúlt években bőségesen bebizonyította,
hogy tud magára vigyázni. - Orrom elé tartott egy tálkát: -
Chips?
Méghogy Chips! Ki a fene tud ilyenkor kajára gondolni?
- Kösz, nem kérek. Egyáltalán nem izgat, hogy Lillyt...- nem
tudtam befejezni a mondatot. De Michael segített.
- Hogy Lillyt kihasználja és leteperi ez a jóvágású serpa? -
Michael a fejét rázta. - Nekem inkább úgy tűnt, mintha Lilly
teperné le Jangbut. Szegény fiú azt se tudja, mi történik
vele.
- D... de... - dadogtam - ... mi lesz Borisszal?
Michael Boriszra nézett, aki a kanapén ült magába
roskadva, fejét a kezébe temette. Tina odament hozzá, hogy
testvéri vigaszt nyújtson neki, és azzal nyugtatgatta, hogy
Lilly valószínűleg csak azt mutogatja Jangbunak, milyen egy
igazi amerikai lakás igazi amerikai gardróbszobája. Ezt még
én sem találtam túl hihetőnek, pedig én mindig mindennek
bedőlök. A vitaversenyeken például, amikor meg kell
hallgatnunk az egyes csapatok érvelését, én mindig
egyetértek azzal, aki éppen beszél, függetlenül attól, hogy
mit mond.
- Borisz majd kiheveri - mondta Michael, és beledugta a
chipset a csípős mártásba.
Nem értem a pasikat. Nem és nem. Komolyan, ha az ÉN
húgom lenne ott a gardróbban Jangbuval, már megütött
volna a guta. És ha az ÉN búcsúbálomról lenne szó,
összevissza törném magam, hogy jegyeket szerezzek, még
mielőtt mind elfogy. De hát ez én vagyok. Mindegy, még
mielőtt bárki bármit tehetett volna, nyílt az ajtó, és
megérkezett Mr. Gianini, több tonna kólával fölpakolva.
- Megjöttem! - kiabálta. - Letette a szatyrokat, és elkezdte
lehámozni magáról a széldzsekijét. - Hoztam egy kis jeget
is, mert gondoltam, fogytán...
Itt elakadt a szava, ugyanis kinyitotta a gardróbszoba
ajtaját, hogy beakassza a kabátját, és ott találta Lillyt és
Jangbut, akik smároltak.
Na, ez volt a buli vége. Mr. Gianini ugyan nem Mr. Taylor,
de azért ő is elég szigorú. Különben meg mint középiskolai
tanár jól ismeri az olyan játékokat, mint az üvegezés és
hasonlók. Lilly magyarázkodását, tudniillik, hogy véletlenül
rájuk zárták az ajtót, természetesen nem vette be.
Kijelentette, hogy úgy látja, itt az ideje hazamenni. Fölhívta
Hansot, akivel megbeszéltük, hogy mindenkit hazaszállít a
buli után. Szólt neki, nehogy Lillyt és Jangbul együtt vigye,
sőt, arra is figyelmeztette, ügyeljen arra, hogy Lilly
egyenesen bemenjen a házba és föl a liften, hogy
semmiképp se szökhessen vissza.
Most itt fekszem, összetörve, szétfoszlott álmokkal,
reményekkel, tizenöt évesen, de annyival öregebbnek
érzem magam! Most már tudom, mit jelent, ha az álmokat
egy kegyetlen vaskéz lelketlenül szétszaggatja. Ezt láttam
Borisz szemében is, amikor Lilly és Jangbu előkerült a
gardróbból, kipirulva és izzadtan. Lilly még a blúzát is
igazgatgatta. (Egyszerűen nem hiszem el, hogy Lilly már
idáig jutott. Méghozzá előttem! Egy olyan pasival, akit
mindössze negyvennyolc órája ismer!!! Arról nem is
beszélve, hogy mindezt AZ ÉN lakásomban!)
Nem Borisz volt az egyedüli, akinek csüggedés és
kétségbeesés ült a tekintetében ma este. Az én tekintetem
is határozottan üres és megtört. Jól láttam fogmosás
közben. Persze nem csodálkozom, ó nem. Azért megtört a
tekintetem, mert egy látomás gyötör... a búcsúbál álma,
ami, tudom, örökre szertefoszlott. Soha nem teljesül be... ha
nem öltözhetem vállpánt nélküli fekete ruhába, és nem
hajthatom a fejem szmokingos szerelmem vállára a búcsú
bálon... Soha nem kóstolhatom meg azokat a bizonyos
száraz süteményeket, és nem örülhetek Lana Weinberger
leforrázott képének, amikor meglátja, hogy nem ő az
egyetlen elsős lány a végzősök bálján...
Vége a búcsúbálról szövögetett édes álmaimnak. És úgy
érzem, az életemnek is.
Május 4., vasárnap, reggel kilenc óra
Rettenetesen nehéz a kétségbeesés fekete szakadékának
mélyén megmaradni, amikor az ember anyja és nevelőapja
már hajnalok hajnalán kukorékolni kezd, és a reggeli
gofrihoz bömböltetik a Guns & Rosest. Miért nem képesek
csöndben elvonulni a templomba, hogy meghallgassák az Úr
igéjét, mint a normális szülők, és miért nem hagynak,
engem keserű levemben főni? Már ez is elég ahhoz, hogy
komolyan fontolóra vegyem: mégiscsak Genoviába
költözöm.
Ott viszont majd megkövetelik, hogy fölkeljek és én is
elmenjek a templomba. Lehet, hogy inkább hálásnak kéne
lennem, amiért ilyen szerencsés csillagzat alatt születtem,
és a mamám meg a férje ilyen megátalkodott pogányok? De
azért legalább LEHALKÍTHATNÁK!!!!
 

Május 4., vasárnap délben, itthon

Az volt a tervem, hogy egész álló nap ágyban maradok és
ki sem bújok a paplan alól egészen hétfő reggelig. Ezt
csinálják mindazok, akiknek kihúzták a talajt a lábuk alól:
ágyban maradnak, és az alvásba menekülnek.
Számításaimat azonban keresztülhúzta a mamám:
becsörtetett a szobámba (jelen állapotában és méretében
nemigen tud mást, mint csörtetni), és leült az ágyam
szélére. Majdnem agyonnyomta Kövér Lulut, aki a paplan
alatt, a lábamnál hortyogott. Némi sikoltozás után – Lulu
ugyanis belemélyesztette összes karmát a fenekébe a
paplanon keresztül - a mama pár szóval mentegetőzött,
amiért megzavart bús magányomban, de azt mondta, volna
"pár szava" hozzám.
 Ha a mamám úgy gondolja, volna "pár szava" hozzám, az
rossz jel. Legutóbb, amikor "pár szava" volt hozzám, végig
kellett hallgatnom egy hosszú előadást az énképemről, meg
arról, hogy az utóbbi időben mennyire eltorzult. A mama
nagyon aggódott, hogy a karácsonyra kapott pénzemet
mellplasztikára fogom költeni, és mindenáron tudomásomra
akarta hozni, mennyire helytelennek tartja ezt. Szerinte
ugyanis a nők már-már rögeszmésen foglalkoznak a
külsejükkel. Koreában például a huszonéves nők harminc
százaléka részt vett már valamiféle plasztikai sebészeti
beavatzásban: vagy a járomcsontjukat faragtatták le, a
szemüket nagyobbíttatták meg, vagy a lábikrájukból
vágattak ki egy darabot (hogy vékonyabb legyen a lábuk...),
csak azért, hogy jobban hasonlítsanak a nyugati
szépségideálhoz. Ehhez képest az Egyesült Államokban a
nőknek mindössze három százaléka végeztetett magán
plasztikai műtétet esztétikai megfontolásból.
Mi ebben a jó? Hát az, hogy ezek szerint Amerika nem
teljesen a külsőségek megszállottja. És mi ebben a rossz?
Túl sok más kultúrában felnőtt nő érzi úgy, hogy a mi
képünkre kell formálnia magát, mert azt hiszik, hogy a
nyugati szépségeszmény az övék felett áll. Ez azért van,
mert folyton a régi Baywatch meg a Jóbarátok ismétléseit
nézik.
Ami totál hülyeség, mert a nigériai nők ugyanolyan szépek,
mint a Los Angeles-iek vagy a manhattaniek. Csak másképp.
Meglehetősen kínos beszélgetés volt. A karácsonyi
pénzemet nem mellnagyobbításra szántam, hanem Shania
Twain összes cd-jének beszerzésére, de azt persze nem
vallhattam be senkinek; a mama tehát logikusnak tartotta,
hogy valami cici plasztika kerül terítékre. A mai
beszélgetésünk viszont igazán elhatolt a lényegig, már
amennyire az ilyen anya-leány beszélgetés el tud.
Szóval, ma volt az ANYA-LÁNYA BESZÉLGETÉS NAGY NAPJA.
Ami nem arról szólt, hogy "tudod, drágám, a tested
működése megváltozik, és ezentúl az egészségügyi
betéteimet nem csak a StarWar figurák takarójául
használhatod". Nem. A mai arról szólt, hogy "tizenöt éves
vagy, pasid van, és tegnap este a férjem rajtakapott téged
és a kis barátaidat azon, hogy üvegeztetek. Legfőbb ideje,
hogy megvitassuk A DOLGOT".
Leírtam a beszélgetésünket ide, amennyire emlékeztem rá,
már csak azért is, hogy ha netán lányom születne,
elolvassam időnként, NEHOGY VALAHA IS MEG TALÁLJAM
ISMÉTELNI EGYETLEN SZAVÁT!!! Meg azért is, hogy
emlékezzek rá, milyen ISZONYATOS NAGY KRETÉNNEK
ÉREZTEM MAGAM, AMIKOR A MAMA AZ ÁGYAM SZÉLÉN ÜLVE
MONDTA A MAGÁÉT... Azt hiszem, az a leghelyesebb, ha a
lányom a Lifetime női mozicsatornáról tájékozódik
szexügyben, mint a világon mindenki...
Mama: Mia, Frank azt mondta, hogy Lilly és az új fiúja,
Jambo...
Én: Jangbu.
Mama: Mindegy. Szóval, hogy Lilly és az új fiúja...öö, a
gardróbban csókolóztak, amikor ő visszajött a boltból. Meg
hogy mindannyian valami olyan játékot játszottatok, amiben
a smárolás a tét...
Én: Üvegeztünk.
M ama: Mindegy. A lényeg, Mia, hogy tizenöt éves vagy,
már majdnem felnőtt, és tudom, hogy nagyon odavagytok
egymásért Michaellal. Természetes dolog, hogy érdekel a
szex... talán már kísérleteztetek is...
Én: DE MAMA!!! NE IZÉLJ MÁR!!! EZ OLYAN RÉMES!!!!!!
Mama: Nem izélek. Nincs abban semmi rémes, ha két
ember között szexuális kapcsolat van, főleg, ha szeretik
egymást. Persze jobb szeretném, ha várnál még ezzel egy
kicsit, míg idősebb leszel. Mondjuk, amíg egyetemre mégy…
vagy úgy a harmincas éveidig... Én aztán tudom, mit jelent
az, ha az embert a tomboló hormonjai irányítják... szóval
nagyon fontos volna, ha megtennéd a szükséges óv...
Én: Úgy értem, az a rémes, hogy a saját ANYÁMMAL
beszéljek ezekről.
 Mama: Hát igen, tudom. Illetve nem tudom, mert a saját
anyám inkább meghalt volna, mint hogy ilyesmit szóba
hozzon előttem. Én viszont úgy gondolom, nagyon fontos,
hogy egy anya és a lánya nyíltan tudjanak egymással
beszélni akár ilyenekről is. Mia, ha bármikor úgy érzed, hogy
szeretnél valakivel beszélni a fogamzásgátlásról, kérek
neked egy időpontot dr. Brandeistől, a nőgyógyászomtól
és...
Én: MAMA!!!! MICHAEL MEG ÉN NEM SZOKTUNK
EGYMÁSSAL LEFEKÜDNI!!!
Mama: Hát ezt örömmel hallom, szívem, mert ehhez még
elég fiatal vagy... de ha mégis úgy döntenétek, akkor
nagyon szeretném, ha mindennel pontosan tisztában
lennétek. Például nyilván te is meg a barátaid is tudjátok,
hogy a nemi úton terjedő betegségek, mint mondjuk az
AIDS orális szexszel is átadható...
Én: IGEN, MAMA, TUDOM!!!! DE BIZTOS TE IS TUDOD,
HOGY EBBEN A FÉLÉVBEN TANULUNK EGÉSZSÉG TANT ÉS
MENTÁLHIGIÉNÉT!!!!
Mama: Mia, a szextől nem kell zavarba jönni! Az is csak az
egyik alapvető emberi igény, ugyanúgy, mint az evés, az
ivás vagy a társasélet. Csak az a fontos, hogy ha a szexuális
élet elkezdése mellett döntesz, akkor védekezz.
Ja. Úgy mint te, igaz, mama, amikor összehoztátok a
testvéremet Mr. Gianinival... Vagy engem a papával, mi?
De ezt persze nem mondtam. Mi értelme lett volna. Csak
bólogattam: "Jó, mama. Igen, igen. Köszi, mama" – és
reménykedtem, hogy végre föladja és kimegy.
De nem. Ugyanúgy lógott a nyakamon, mint Tina kishúgai
meg kisöccsei, amikor ott vagyok Hakim Babáéknál, és nem
tágítanak, pedig már nagyon szeretnénk megnézegetni Tina
papájának Playboy-gyűjteményét. Tényleg rengeteget lehet
tanulni a Playboyból, például, hogy milyen típusú autóhifi a
legjobb a Porsche Boxterben, vagy hogyan lehel
megállapítani, viszonya van-e a férjemnek a titkárnőjével,
Tina szerint ez azért jó, mert az ember legalább közelről
megismeri az ellenséget. Ő a maga részéről ezért olvassa a
papája Playboyait, ha csak teheti... bár abban mindketten
egyetértünk, hogy az ellenség... legalábbis a magazin
alapján, hát... roppant furcsa.
És autómániás.
A mama végre-valahára abbahagyta a rizsát. Az "anya-
lánya beszélgetés" lassan kifújt. A mama ült még egy kicsit
az ágyam szélén és körbenézegetett. Nem volt semmi
néznivaló, mert a szobámban egyáltalán nincs nagy
kupleráj. Sőt, egész rendes, mert mindig úgy érzem, hogy
muszáj takarítanom és rendet csinálnom, mielőtt nekiállok
tanulni. Rendezett környezet, rendezett gondolatok...
ilyesmi. Nem is tudom. Nyilván csak arról van szó, hogy a
lecke olyan unalmas, hogy minden alkalmat megragadok,
hogy ellógjam.
- Mia! - fordult hozzám a mama hosszú hallgatás után. -
Tulajdonképpen miért vagy még ágyban vasárnap délben?
Nem ilyenkor szoktatok a barátaiddal kínai villásreggelire
menni?
Vállat vontam. Nem akartam bevallani a mamának, hogy
valahogy ma reggel a kajálás egyikünknek sem áll az
érdeklődése középpontjában... most, hogy ugye Lilly meg
Borisz szakítottak.
- Remélem, nem haragszol Frankre - folytatta a mama-,
amiért hazaküldte a társaságot. Komolyan mondom, Mia,
Lillyvel már elég nagyok vagytok ahhoz, hogy ilyen hülye
játékokat játsszatok, mint ez az üvegezés. Miért nem
activyztetek inkább?
Újból vállat vontam. Mi a fenét mondhattam volna? Azt,
hogy az én nyomoromnak semmi köze nincsen Mr.
Gianinihoz, hanem csak ahhoz, hogy a pasim el se akar
menni a búcsúbálra? Megint Lillynek lett igaza: a búcsúbál is
csak, ostoba, pogány táncos szertartás. Ki a fenét érdekel
egyáltalán?
- Hát, ha egész nap ágyban akarsz maradni - tápászkodott
fel nagy nehezen a mama -, én ugyan nem foglak lebeszélni
róla. Én is legszívesebben visszabújnék, bevallom. De hát én
egy öreg terhes asszony vagyok, nem pedig egy tini.
Ezzel kiment. VÉGRE! Tiszta őrület: bizalmas beszélgetést
akart velem folytatni a szexről... meg Michaelról.
Könyörgöm, hát nem tudja, hogy az alapszintnél tovább
még nem jutottunk?! De nem csak mi! A barátaink közül
senki! Természetesen Lanát kivéve, de ezt is csak abból
gondolom, amit a tavaszi szünet után festékszóróval a
tornaöltöző falára fújtak... Ja, és most Lilly...
Rémes. A legjobb barátnőm lekörözött! Pedig állítólag én
vagyok az, aki már megtaláltam örök életre szóló
lelkitársamat. És nem ő.
Annyira igazságtalan az élet!
 

Május 4., vasárnap, este hét óra, itthon

Úgy látszik, ma van a Segítsük Át Miát a Lelki Válságon
világnap. Megállás nélkül csöng a telefon, és mindenki a
hogylétemről érdeklődik. Az előbb telefonált a papa is.
Megkérdezte, milyen volt a buli. Ez egyrészt jó - azt jelenti,
hogy se a mama, se Mr. Gianini nem szólt neki az
üvegezésről, amitől nyilván ő sem lett volna elragadtatva -,
másrészt elég kínos, mert hazudnom kell neki. Igaz, a
papának hazudni sokkal könnyebb, mint a mamának, mivel
ő sosem volt lány, tehát gőze sincs, mekkorákat tudnak
kamuzni a lányok. És azt se tudja, hogy remeg az
orrcimpám, amikor hazudok. De azért akkor is elég
idegtépő. Főleg, ha belegondolok, mennyire beteg volt...
persze már réges-rég meggyógyult a rákból, de azért
annyira görény dolog olyasvalakinek hazudni, aki majdnem
olyan, mint Lance Armstrong. Csak a Tour de France-ot nem
nyerte meg egyszer sem. Na mindegy. Azt mondtam neki,
hogy a buli szuper volt, satöbbi, satöbbi.
Mázli, hogy nem látott közben, biztos észrevette volna,
hogy az orrcimpám úgy remeg, mint a kocsonya.
 Alig tettem le, máris újra csöngött. Nyomban fölkaptam,
mert azt hittem, hogy... nem is tudom, miért, azt reméltem,
hogy talán Michael hív. Végül is nem olyan elképzelhetetlen,
hogy fölhívjon valamikor a nap folyamán, és megkérdezze,
hogy vagyok. Még ha gőze sincs, mennyire kiborított a
búcsú bál-dolog.
Sajnos, úgy tűnik, Michaelnek kisebb gondja is nagyobb az
én lelkem ápolásánál. Egyáltalán nem ő telefonált. Amikor
fölkaptam a kagylót, rögtön meg is bántam. A vonal túlsó
végén ugyanis Grandmére volt. Szóhoz sem juthattam,
máris darálni kezdte:
 

Grandmére: Amelia, itt a nagyanyád beszél. Szeretném,

ha hetedikén este, szerdán nem csinálnál programot
magadnak. Régi barátom, a brunei szultán meghívott
aznap estére vacsorázni a Le Cirque-be, szeretném, ha
velem jönnél. Nem akarok semmiféle kifogást hallani! És
nehogy elkezdd mondogatni, hogy a szultán adja fel Rolls
Royce-flottáját, mert az hozzájárul az ózonréteg
pusztulásához! Itt az ideje, hogy szélesítsd a látó körödet,
és kész! Már nagyon elegem van abból, hogy örökösen
csak a Csodás állatokról meg a Lifetime mozi csatorna
otthonülőknek szóló adásairól hallok tőled, meg ehhez
hasonlókról.
Itt az ideje, hogy érdekes emberekkel találkozz, ne csak
tévén bámuld őket, meg ne csak azoknak az úgy nevezett
művészeknek a társaságában forogj, akiket az anyád a
női Bingo-partijaira meghív!
Én: Jó, Grandmére. Ahogy akarod, Grandmére.
Szeretném tudni, mi a baj ezzel a válasszal. Mi a baj azzal,
hogy "Jó, Grandmére. Ahogy akarod, Grandmére." Szerintem
egy ilyen választól NORMÁLIS nagyszülő nem kezd
gyanakodni semmire. Persze elfelejtem, hogy az én
nagyanyámat a legjobb indulattal sem lehet normálisnak
nevezni. Azonnal rám támadt:
 

Grandmére: Amelia! Mi bajod van? Na gyerünk, ki vele,

nincs sok időm! Ma este Bomarzo herceggel vacsorázom.
Én: Semmi bajom, Grandmére. Csak... Kicsit rossz
kedvem van, ennyi az egész. Nem sikerült túl jól a
legutóbbi matek dolgozatom, ettől vagyok letörve... .
Grandmére: Lárifári. Szóval, Mi a bajod? Úgy értem,
igaziból. Na halljuk gyorsan!
Én: Na jó... Michael. Emlékszel arra, mit mondtam neked
a búcsúbálról? Na hát az a baj, hogy nem akar elmenni.
Grandmére: Tudtam! Szóval még mindig abba a
házilegyes lányba szerelmes, mi? Biztos őt hívta meg! Na
de sebaj. Megvan itt nekem valahol Vilmos herceg
mobilszáma, majd szépen fölhívom, fölül a Concorde-ra,
és elkísér téged abba a bálba, ha annyira szeretnéd. Az
majd észre téríti azt a pimasz kis...
Én: Nem, Grandmére! Michael senki mást nem hívott! Az
a baj, hogy ő maga nem akar menni! Azt mondja... hogy a
búcsúbál... ciki.
Grandmére: Jaj nekem... az istenért... hát ez is egy ilyen...
Én: Hát igen, Grandmére, nagyon úgy fest.
Grandmére: Na nem baj. A nagyapád ugyanez a fajta volt.
Nem fogod elhinni, de ha csak rajta múlik, az
anyakönyvvezető előtt esküdtünk volna örök hűséget
egymásnak, utána pedig egy büfében bekaptunk volna
egy szendvicset!!! A nagyapádnak fogalma sem volt
arról, mi a romantika, arról meg még kevésbé, hogy a
népnek is szüksége van a pompás látványosságra!
Én: Hát ez az. Ezért vagyok ilyen pocsék hangulatban. Ne
haragudj, Grandmére, muszáj elkezdenem a házi
feladatot. Holnap reggel az iskolai lapban is le kell adnom
egy cikket...
Azt már már elhallgattam, hogy RÓLA fogok írni. Többé-
kevésbé. A Les Hautes Manger-ban történteket kellett
megírnom. A Sunday Times szerint az étterem vezetése
továbbra sem hajlandó visszavenni Jangbut. Lilly tüntetése
tehát nem ért semmit. Illetve tévedés, valamit mégiscsak
ért: szerzett vele magának egy új pasit.
 

Grandmére: Igen, igen, láss csak munkához. Javítanod kell

a jegyeiden, máskülönben apád megint szemrehányást
tesz nekem, amiért arra kényszerítelek, hogy az
uralkodás kérdéseivel foglalkozz a trigonometria vagy
micsoda helyett, ami pedig állítólag olyan nehezen megy
neked! És ne bánkódj a miatt a fiú miatt! Majd
meggondolja magát, ahogy a nagyapád is! Csak meg kell
találnod, mivel ugrasd ki a nyulat a bokorból. No
szervusz, Amelia.
Nyulat? Bokorból? Miről beszél? Ugyan mi a fenétől
gondolná meg magát Michael? A világon semmi nem jutott
eszembe, hogyan beszéljem rá szilárd meggyőződése
ellenére arra, hogy mégis jöjjön el a búcsúbálra.
Az egyetlen esélyem akkor lenne erre, ha a búcsúbált
valami hatalmas Star War - Star Trek - Gyűrűk Ura -
Komputer Klubos összejövetellé alakítanák...
Május 4., vasárnap este kilenc óra, itthon
Tudom már, miért nem telefonált Michael. Azért, mert e-
mailezett. De csak akkor néztem meg az e-maileket, amikor
bekapcsoltam a gépemet, hogy végre bepötyögjem az
Atomnak szánt cikket.
LINUXÁSZ: Mia! Remélem, nem volt nálatok túl nagy balhé
az üvegezés miatt! Szerintem Mr. Gianini elég jó fej. Úgy
vettem észre, eléggé eldobta az agyát, de biztos hamar
lehiggadt, nem?
Itthon kissé feszült a hangulat, tudod, a Lilly-Borisz cirkusz,
meg a szakítás miatt. Én igyekszem kimaradni ebből, és
neked is javaslom, hogy maradj ki belőle, ha nem akarsz
megbuggyanni. Ez az egész az ő dolguk, NEM A MIÉNK.
Azért mondom, hogy maradj ki belőle. mert ismerlek,
mindent a lelkedre veszel. Nem éri meg, hidd el!
Egész nap itthon leszek, ha netán van kedved fölhívni…
Elmehetünk a kínaiba is, ha elengednek… De át is mehetek
hozzátok segíteni a matekleckében! Csak szólj, mit
szeretnél.
Csók. Michael
Na. Az e-mail hangvételéből megállapítottam, hogy
Michael a legkisebb mértékben sem bántja az egész
búcsúbál-ügy. Komolyan, mintha fogalma se lenne arról,
hogy kitépte és apró darabokra hasogatta a szívemet...
Igaz, nem is mondtam meg neki, hogy így érzek. Akkor
meg mit csodálkozom? Mármint azon, hogy fogalma sincs.
De a tudatlanság még nem mentség. Legalábbis ezt szokta
hangoztatni Grandmére.
Könnyed stílusából arra is következtethettem, hogy
Moscovitz doktorék nem vonulnak be időről időre Michael
szobájába, hogy szózatot intézzenek hozzá a
fogamzásgátlásról és az emberi szexualitás csodáiról. De
nem ám!
Az ilyesmi valahogy mindig a lányok gondja. Még akkor is,
ha az ember pasija a nők jogainak elszánt támogatója, Mint
például Michael.
De legalább írt. És ez sokkal több, mint amennyit a legjobb
barátnőmről elmondhatok. Az ember azt hinné, hogy Lilly
azért fölhív bocsánatot kérni, amiért tönkretette a bulimat
(na jó, igazából Tina tette tönkre azzal a hülye ötletével,
hogy üvegezzünk. Lilly viszont betetőzte az egészet azzal,
hogy jóformán a saját pasija szeme láttára smárolt a
gardróbban egy pasival, aki nem is a saját pasija. Valahogy
így.)
De ez a női szörnyeteg, Borisz galád cserbenhagyója se
egy árva mailt, se egy telefont meg nem eresztett. Én
vessem rá az utolsó követ azért, amiért egy pasival jár, de a
másik tetszik neki... elvégre én is ezt csináltam a múlt
félévben. Na de azért mégsem SMÁROLTAM Michaellal, amíg
hivatalosan nem szakítottam Kennyvel!!! Ennyi tartás még
bennem is van!
És azért sem hibáztathatom Lillyt, mert jobban tetszik neki
Jangbu, mint Borisz... Hát igen... Ez a Jangbu iszonyú dögös
egy pasi. Borisz meg... hát... annyira nem.
Akkor is. Akkor is disznóság volt Lilly től. És annyira
kiváncsi vagyok, hogyan fogja kimagyarázni! !
Ezzel nem állok egyedül. Amióta bekapcsoltam a gépet,
dőlnek a mailek, mindenki írt, kivéve a vétkest.
Elsőnek Tina:
ROMANCI: Mia, mi van veled? Minden rendben? ANNYIRA
KINOS volt tegnap este! !! Úgy égtem, amikor Mr. Gianini
rajtakapta Lillyt meg Jangbut a gardróbban! Tényleg annyira
dühös volt? Mármint azt láttam, hogy dühös, de akkor is
őrjöngött még, amikor elmentünk? Remélem, nem nyírt ki.
Nagyon gáz volna, ha valami nagy büntetést kapnál, most,
hogy a jövő héten Iesz a búcsúbál.
Mégis, mit mondott? Úgy értem, Michael, amikor ti ketten
voltatok bent a gardróbban?
Ja, és Lilly nem írt? Nem tudsz róla valamit? ESZMÉLETLEN
furcsán viseIkedett tegnap, nem? Hogy ott... Jangbuval
szegény Borisz orra előtt... én annyira SAJNÁLTAM szegényt!
Majdnem sírt láttad? És mi történt Lilly blúzával? Tudod,
amikor előjött a gardróbból! Láttad?
Tina
Aztán Shameeka:
BEYONCEBABY: Istenem, Mia, a tegnapi buli csúcs volt!!!
Bárcsak Jeff meg én is bejutottunk volna a gardróbba! Akkor
legalább lett volna valami értelme annak, hogy fölvettem a
legmenőbb Victoria's Secret fehérneműgarnitúrámat… Na
jó, csak vicceltem. Szerinted nem őrület ez a Lilly - Jangbu
történet? Mi lesz ebből? És vajon Mr.Gianini elmondja Lilly
papájának? Istenem, ha az én papám megtudná, hogy
bezárkóztam a gardróbba egy olyan pasival, aki már
elvégezte a gimnáziumot, tuti kinyírna!!! Nem, akkor is
kinyírna, ha bármilyen pasival bezárkóznék bárhova...
Egyáltalán tudsz valamit róla?
U.i.: Beszéltél Michaellal a búcsúbálról? MIT MONDOTT?!
Shameeka
Aztán Ling Su:
GRAFFITTI: Mia, a mamád FANTASZTIKUS festő, el vagyok
ájulva a képeitől!!! Ja, egyébként mi történt, amíg én a
hálószobában voltam? Shameeka azt mondta, Mr. Gianini
rajtakapta Lillyt és azt a pincértanulót a gardróbban. Igaz
ez? Nem úgy értette, hogy Lillyt és Boriszt? Mi a fenét
keresett Lilly a gardróbban mással, mint Borisszal?
Szakítottak, vagy mi?
Ling Su
U.i.: Szerinted kölcsönkérhetném a mamád cobolyszőr
ecsetjét? Mit szólna? Még sosem festettem ilyen szuper
ecsettel! Szeretném kipróbálni, tényleg annyival jobb-e,
mielőtt elmegyek a Paletta áruházba, és elköltöm az egész
éves zsebpénzemet.
U.i.2: Meghívott már Michael a búcsúbálra??!!!
De ez mind semmi ahhoz a mailhez képest, amit Borisztól
kaptam:
VIRTUÓZ: Mia, nem tudsz valamit Lillyről? Egész nap
hívtam otthon, de Michael azt mondja, nincs odahaza. Nem
találom sehol, vajon veled van? (Nagyon remélem...) Félek,
hogy elkövettem valamit, ami nagyon kiborította. Különben
mi másért zárkózott volna azzal a sráccal a gardróbba
tegnap? Nem mondott neked erről valamit? Mármint hogy
mivel borítottam ki? Hát... tudom, hogy megálltam azért hot
dogért a tüntetés alatt, de mit csináljak? Nagyon éhes
voltam. Lilly tudja, milyen könnyen leesik a vércukrom, ezért
kell ennem óránként!
Kérlek, ha megtudsz valamit, értesíts, jó? Nem baj az sem,
ha szörnyű dühös rám. Csak szeretném tudni, hogy
előkerült, és nincs semmi baja...
Borisz Pelkovszkij
 Meg tudnám ölni ezt a Lillyt. Hogy lehet ilyen szemét? Ez
még rosszabb, mint a múltkor, amikor az
unokatestvéremmel, Hankkel tűnt el. Akkor legalább nem
zárkóztak a gardróbba.
Istenem, annyira bonyolult dolog, ha az ember legjobb
barátnője nem csak zseni, de feminista mozgalmár, és
ráadásul még a gyengék és elesettek gyámolítója is!!!
Fárasztó.
 

Május 5., hétfő, az osztályban

Hát kiderült, hol volt Lilly tegnap egész nap. Mr. Gianini
mutatta meg nekem a reggelinél... A New York Times
címlapján virított a cikk. Kivágtam, hogy megőrizzem az
utókor számára. Meg azért is, hogy tanuljak belőle az Atom
számára írandó következő cikkemhez, mert Leslie biztos
megíratja velem ezt is:
PINCÉRTANULÓK ÖSSZNÉPI SZTRÁJKJA
MANHATTAN - Szolidaritásból tagadták meg a munkát a
pincértanulók városszerte. Jangbu Panasa iránt fejezték ki
szolidaritásukat, akit a Les Hautes Manger nevű
négycsillagos étteremből bocsátottak el múlt csütörtökön,
mert ügyetlenül szolgálta ki Genovia özvegy hercegnéjét.
Szemtanúk szerint Jangbu Panasa (18) egy teli tálcával
haladt át az éttermen, amikor megbotlott, és véletlenül
ráöntötte a levest az özvegy hercegnére. Pierre Jupe, a Les
Hautes Manger vezetője szerint Panasa már korábban is
kapott figyelmeztetést aznap este, mert elejtett egy tálcát.
- Az a fickó egy kétbalkezes alak, és kész! - közölte Jupe (42)
lapunkkal.
A Panasa oldalán állók azonban másképp mesélik a
történteket. Azt állítják, hogy a tanuló nem egyszerűen
elvesztette az egyensúlyát, hanem egy vendég kutyájában
botlott meg. A New York Városi Tisztiorvosi Hivatal
rendelkezése alapján kizárólag vakvezető kutyát lehet olyan
intézményekbe beengedni, ahol ennivalót szolgálnak fel. Ha
bebizonyosodik, hogy a Les Hautes Manger megengedte,
hogy vendégei kutyát hozzanak az étterembe, jókora
bírságra számíthatnak, sőt, elképzelhető, hogy be is zárják a
vendéglőt.
- Nem volt ott semmiféle kutya - nyilatkozta a tulajdonos,
Jean St. Luc munkatársunknak. - A kutya jelenlétéről szóló
pletyka csak pletyka. A mi vendégeinknek eszükbe sem
jutna kutyát hozni az étterem be! Annál sokkal jól
neveltebbek.
A kutya - vagy netán patkány? - jelenlétéről szóló
híreszteIések azonban tartják magukat. Több szemtanú
állítja, hogy látott egy csupasz, szőrtelen, macska vagy
nagyobb patkány méretű élőlényt, amely az asztalok között
cikázott. Néhányan említették azt is, hogy az állat az özvegy
hercegnéé volt, aki unokája, Mia Thermopolis Renaldo
genoviai trónörökös, a "New York-i hercegkisasszony"
tizenötödik születésnapjának ünnepi vacsoráján vett részt
az étteremben.
Bármilyen okból bocsátották is el Jangbu Panasát, a New
York-i pincértanulók eltökélték: folytatják a sztrájkot, amíg
Panasát vissza nem veszik a munkahelyére. Az étterem
tulajdonosok pedig ugyancsak elszántan közölték: nyitva
tartanak, akár felveszik a munkát a tanulók, akár nem.
Aggodalomra az ad okot, hogy a pincérek és pincérnők
számára ez plusz terheket jelent, hiszen ők csak a rendelést
veszik fel, és az ételeket hozzák ki, az asztalok leszedése
már nem az ő feladatuk. Többen már azt fontolgatják, hogy
maguk is sztrájkot szerveznek a tanulók iránti
szolidaritásból. A tanulók nagy része egyébként illegális
bevándorló, aki feketén vállal munkát, általában a
minimálbérnél kevesebb fizetségért, szabadság,
betegszabadság, egészségügyi és nyugdíjbiztosítás nélkül.
Az étteremtulajdonosok ennek ellenére mindent
megtesznek a nyitva tartásért. A sztrájk szervezői viszont
örömmel látnák, hogy a környék tulajdonosai meglakoljanak
a több évtizedes pöffeszkedésért és lenézésért.
A tanulók hosszú idő óta minden tréfa céltáblái -
nyilatkozta Lilly Moscovitz, a vasárnapi spontán tiltakozó
menet egyik fő szervezője. - Legfőbb ideje volna, hogy a
polgármester az összes felelősökkel együtt észbe kapna,
hogy valami bűzlik Dániában... illetve Manhattanben.
A pincértanulók nélkül ez a város nem ér semmit.
Ezt egyszerűen nem hiszem el. Hogy csinálhattak egy
bolhából ekkora elefántot? Ráadásul Rommel miatt... Na jó,
Lilly is megtette, ami tőle tellett.
Nem hittem a szememnek, amikor ma reggel Hans
megérkezett Moscovitzék háza elé: Lilly úgy állt ott Michael
mellett, mint maga a megtestesült ártatlanság. Nekem
ugyan gőzöm sincs, milyen a megtestesült ártatlanság, de a
másik nagyanyám, Mamó folyton ezt hajtogatja, tehát biztos
valami rémes. És azt hiszem, passzolt Lillyre. Csak állt ott,
és látszott rajta, hogy ANNYIRA, de annyira jó fejnek tartja
magát.
Azonnal rátámadtam:
- Beszéltél már Borisszal, Lilly? - Michaelhoz meg nem is
szóltam, mert piszok dühös voltam rá a búcsúbál miatt.
Nagyon nehéz volt dühösnek lenni rá, mert ugyebár reggel
volt, és szokás szerint istenien nézett ki, az arca frissen
simára borotválva... s a nyaka... olyan csábítóan illatozott...
Mégiscsak ő a legjobb pasi a világon, végül is milyen
gyönyörű dalt írt hozzám, és milyen csodás nyakláncot
kaptam tőle ajándékba...
Mindegy. Most akkor is dühös vagyok rá. Vagy legalábbis
próbálok. Mégis micsoda őrület, hogy egy pasi nem akar
elmenni a saját gimnáziumi búcsúbáljára! Azt még csak
megérteném, ha nem járna senkivel, de hát Ő JÁR
VALAKIVEL!!!! VELEM!!!! Fogalma sincs arról, hogy ha nem
hív meg a búcsú báljára, azzal attól a lehetőségtől foszt
meg, hogy legyen egyetlen emlékem a gimnáziumból,
amitől nem ver ki a hideg veríték?!!! Egyetlen emlék, amit
ápolhatok, és amiről fényképeket mutogathatok az
unokáimnak!!
Nem, Michaelnak tényleg fogalma sincs erről, mert nem
mondtam meg neki. De hogyan mondjam el? Úgy érzem,
magától is tudnia kéne. Ha tényleg igazi lelki társam, tudnia
kéne, ANÉLKÜL, hogy a szájába rágnám. A barátaim mind
tudják, hogy egészen pontosan negyvenhétszer láttam a
Rózsaszín románc című filmet. Vajon azt hiszi, azért néztem
meg annyiszor, mert bele vagyok esve a férfi főszereplőbe?
Lilly egyszerűen meg se hallotta a kérdésemet.
- Sajnálhatod, hogy nem voltál ott tegnap, Mia! – mondta. -
A Városháza előtti tüntetésen. Legalább ezren voltunk!
Hihetetlenül felemelő érzés volt. Könnybe lábadt a szemem,
amikor láttam azt a sok embert ott összejönni azért, hogy a
dolgozók jogaiért kiálljanak.
- Valaki másnak is könnybe lábadt a szeme valami más
miatt! - vetettem oda neki. - Mégpedig amiatt, hogy te a
gardróbban smároltál Jangbuval! A barátodat meg poríg
aláztad. Tudod, Lilly, Boriszt, ismerős ez a név?
Lilly nem válaszolt, hanem kibámult az ablakon. Úgy tett,
mint aki a Park sugárút ágyásaiból csodálatos módon kikelt
virágokat nézegeti. (Nincs bennük semmi csoda: a New
York-i kertészeti vállalat alkalmazottai ültették ki őket
éjszaka.)
- Nézd csak! - mondta nagy ártatlanul. - Itt a tavasz!
Micsoda görény! Esküszöm, néha nem értem, miért
barátkozom vele...
 

Május 5., hétfő, biosz

Na...?
Mit na?
Meghívott tegnap este?!!!
Nem hallottad?
Mit?
Michaelt nem érdekli a búcsúbál. Azt mondja, ciki.
Na neeeee!!!!
De. Jaj, Shameeka, mit csináljak, mondd? Egész életemben
arról álmodtam, hogy elmehessek a búcsúbálra Michaellal.
Vagy legalábbis azóta, hogy elkezdtünk járni. Azt szeretném,
hogy mindenki minket nézzen, mikor táncolunk, és
szeretném érezni, hogy örökké Michael Moscovitzé vagyok!
Még akkor is, ha ez egy szexista hülyeség, még akkor is, ha
az egyik ember nem lehet egy másik tulajdona! De én... én
annyira szeretnék Michaelé lenni!!!!!!!!!!!!!
Jó, értem. De akkor mit fogsz csinálni?
Hogyhogy mit fogok csinálni? Semmit.
Háát… azért megpróbálhatnál beszélni vele…
MEGŐRÜLTÉL??!!! Michael megmondta, mi a véleménye a
búcsúbálról. Az, hogy CIKI. Ha megmondom neki, hogy az a
legtitkosabb vágyam, hogy vele mehessek a búcsúbálra, mit
fog szólni? Tudod mit? Azt, hogy én is ciki vagyok!!!
Michael sosem gondolna ilyet, Mia. Szeret téged. Figyelj, ha
tudná, mit érzel, ha elmagyaráznád neki, akkor biztos
meggondolná magát!
Shameeka, ne haragudj, de azt hiszem, túl sokat nézed a
Hetedik mennyországot!
Nem tehetek róla, ez az egyetlen sorozat, amit a papám
nézni enged!
 

Május 5., hétfő, t.g.

Nem tudom, meddig lehet ezt bírni. Az osztályban szinte
pattanásig feszült a helyzet. Vibrál a levegő. Bárcsak
bejönne Mrs. Hill és ránk kiabálna, vagy valami. Történjen
már valami, BÁRMI, hogy megtörje ezt a szörnyű csöndet!
Igen, csönd van. Hihetetlenül furcsa, hogy a t.g.
foglalkozáson ilyen csönd legyen. Borisz ilyenkor szokott
hegedűt gyakorolni, amit máskor olyan hangerővel csinál,
hogy kell őt zárnunk a szertárba, ha nem akarunk megőrülni
a folyamatos nyekergéstől.
De ma nem. Ma nincs nyekergés... talán soha többé nem is
lesz. Elhallgattatta az a szörnyű csapás, amit hűtlen
szerelme Borisz szívére mért... és ez a hűtlen nem más, int
az én legjobb barátnőm, Lilly.
Lilly itt ül mellettem, és úgy tesz, mintha nem érezné a
néma fájdalom hullámait, amelyek Borisz felől áradnak, aki
a terem hátsó sarkában ül a földgömb mellett, fejét a
kezébe temetve. Lilly biztos csak teszi magát, mert
mindenki más érzi. És mindenki tudja. Én legalábbis úgy
gondolom. Igaz, Michael elmélyülten kalapál a klaviatúrán,
mintha mi sem történt volna. De fejhallgató van rajta. Talán
a fejhallgató megvédi a fájdalom hullámaitól.
Fejhallgatót kellett volna kérnem a szülinapomra.
Lehet, hogy át kéne mennem a tanáriba, és szólni Mrs.
Hillnek, hogy Borisz rosszul van. Azt hiszem, tényleg beteg.
Beteg a szíve és a lelke. Hogy lehet Lilly ilyen kegyetlen?
Úgy viselkedik, mintha büntetné Boriszt valamiért. Pedig
szegény nem is követett el semmit. Ebédidőben
egyfolytában nyaggatta Lillyt, hogy beszéljék meg a dolgot
kettesben, menjenek föl a harmadik emeleti lépcsőfordulóra
vagy bárhová, de Lilly hajthatatlan maradt:
- Sajnálom, Borisz, nekünk nincs mit megbeszélnünk.
Köztünk vége. Próbáld meg elfogadni, és lépj tovább. -
Ilyeneket mondott.
- De miért? - jajdult fel Borisz, ráadásul elég hangosan.
Olyan hangosan, hogy a menők asztalánál ülő sportbunkók
meg a drukkercsajok folyton odanéztek és vigyorogtak. Elég
kínos volt. Meg szörnyű. - Hát mit csináltam?
- Nem csináltál semmit! - mondta Lilly. - Egyszerűen nem
vagyok már beléd szerelmes, és kész. Kapcsolatunk a
csúcsra jutott, és a lelkemben mindig őrizni fogom az
emlékét, de most már tovább kell lépnem. Segítettem neked
az önmegvalósításban, Borisz. Nincs rám szükséged többé,
Most egy újabb esendő, gyönge lélek felé kell fordítanom a
figyelmemet.
Nem tudom, hogy érti azt Lilly, hogy Borisz már
megvalósította önmagát. Hiszen még a fogszabályzójától se
szabadulhatott meg! Ráadásul még mindig a nadrágjába
tűri a pulóverét, ha nem szólok neki. Szerintem Borisz
egyáltalán sehol sem tart az önmegvalósításban. Persze én
csak ne szóljak egy szót sem...
Borisz rettentően a szívére vette a dolgot. Hát igen, elég
durva egy szakítás volt. De azért annyira ismerhetné Lillyt,
hogy tudja, ha egyszer Lilly valamit eltökél, az el van
tökélve. Most például azt a beszédet írja, amit Jangbunnk
kell elmondania a kínai negyedbeli Holiday Inn szállodában
rendezett sajtótájékoztatón.
Igen, Borisznak be kell látnia: el van felejtve.
Kíváncsi vagyok, milyen képet vágnak majd Moscovitz
doktorék, amikor Lilly bemutatja nekik Jangbut. Biztos
vagyok benne, hogy az én papám nem engedné, hogy olyan
valakivel járjak, aki már érettségizett. Jó, persze, Michael az
kivétel lesz. De ő nem számít, mert olyan régen ismerem.
Hű. Valami helyzet van... Borisz fölemelte a fejét. Lillyt
bámulja merőn, olyan a szeme, mint két parázsló
széndarab... illetve biztos olyan, de' én még soha életemben
nem láttam parázsló széndarabot, mert az egész városban
szigorúan tilos a széntüzelés a környezetvédelem miatt.
Mindegy. Akkor is úgy néz rá, ugyanolyan fanatikus
rajongással, mint ahogy a példaképe, a világhírű
hegedűművész, Joshua Bell képére szokott nézni. Kinyitja a
száját. Mondani akar valamit. HOGY LEHET AZ, HOGY EBBEN
AZ EGÉSZ TETVES OSZTÁLYBAN CSAK ÉN FIGYELEK ARRA, MI
FOLYIK ITT?!!!
 

Május 5., hétfő, az orvosi szobában

Jaj, istenem, az egész olyan drámai volt, hogy még most is
remeg a kezem! Nem vicc! Soha életemben nem láttam
még ennyi vért.
Nagyon valószínű, hogy fényes orvostudományi karrier vár
rám, mert egyáltalán nem voltam rosszul. Nem akartam
elájulni a vértől sem. Sőt, azt hiszem, Michaelt és Larsot
leszámítva, én voltam az egyetlen az osztályban, aki nem
vesztette el a fejét. Ez kétségkívül annak köszönhető, hogy
íróként érdekel az emberi természet és mindenfajta emberi
megnyilvánulás... tehát előre láttam, mi fog történni... előbb
tudtam, mint maga Borisz... Az iskolai nővér azt mondta,
hogy ha én nem vagyok ott, és nem lépek olyan gyorsan
közbe, Borisz sokkal több vért vesztett volna! Na ugye!
Remélem, ez hercegnőhöz méltó viselkedés, Grandmére!!!
Megmentettem egy ember életét!
Na jó, talán nem az életét... de azért Borisz el is ájulhatott
volna, ha nem vagyok ott. Nem is értem, mitől akadt ki
ennyire. Illetve dehogyisnem értem. Az a süket csönd a t.g.
órán, az okozta elméjének pillanatnyi elborulását. Tuti. Nem
is meglepő, engem is szörnyen idegesített.
Szóval, igazából az történt, hogy ültünk ott az órán,
mindenki csinálta a maga dolgát, kivéve persze engem,
mert én Boriszt figyeltem... amikor egyszer csak fölállt és
megszólalt: "Lilly, ez így nem megy tovább! Nem teheted
ezt velem! Adj egy lehetőséget, hogy bebizonyítsam neked
a szerelmemet! "
Vagy valami ilyesmi. Nem emlékszem pontosan, mert
elfelejtettem az események miatt.
Arra viszont emlékszem, mit válaszolt Lilly. Tulajdonképpen
egész kedves volt. Érezni lehetett, hogy bántja, hogy
Borisszal viselkedett a bulimon. Szóval aránylag normálisan
válaszolt:
- Figyelj, Borisz, komolyan nagyon sajnálom... főleg azt,
ahogy viselkedtem. De az az igazság, hogy ha a szerelem
így csap az emberre, mint ahogy most rám, az érzelmeknek
nem lehet megálljt parancsolni. Nem parancsolhatsz
megálljt a New York-i baseball rajongóknak, amikor a Yankee
csapata megnyeri a kupát, és nem parancsolhatsz megálljt
a New York-i vásárlóknak, amikor a Gapben kiárusítás van.
Nem tarthatod vissza az árvizet, ha elözönli a
metróalagutat, és nem tarthatod vissza a szerelmemet sem,
ami Janbu iránt fellobbant. Sajnálom, igazán nagyon
sajnálom, de nem tehetek ellene semmit. Szeretem.
Ezek a szavak, bár kedvesen mondta - még én, Lilly
szigorú kritikusa sem mondhatok mást -, megadták
Borisznak a kegyelemdöfést. Egész testében remegni
kezdett. A következő pillanatban meg felragadta maga
mellől a hatalmas földgömböt, ami súlyemelési világcsúcs
lehetett, mert az a gömb nyom vagy egy tonnát. Igazából
azt hiszem, azért is van a t.g. teremben, mert olyan nehéz,
hogy senki nem bírja megforgatni, tehát az iskolavezetés
ahelyett, hogy kiselejtezte volna, idetette. Nyilván azt
gondolták, jó helyen lesz ott a lúzereknél, azoknak úgyis
mindegy.
Szóval ott állt Borisz, az alacsony vércukrával, az
asztmájával, az allergiájával és a fogszabályzójával, a feje
fölött azzal az irgalmatlan méretű földgömbbel, mint valami
Atlasz vagy Superman, vagy tudom is én, kicsoda.
- Lilly - mondta elfúló hangon, mintha nem is ő lett volna.
Mondanom sem kell, hogy ekkor már mindenki odafigyelt.
Michael levette a fejhallgatóját és merőn nézte Boriszt. Sőt,
még a terem sarkában ülő szótlan pasi is úgy látszott,
felfogja, mi történik körülötte. Ő egyébként valami újfajta
csodaragasztón dolgozik, ami csak tárgyakhoz ragad, de az
emberi bőrhöz nem, ami remek találmány, mert az
embernek legalább nem lesz ragasztós az ujja, mikor a
cipője talpát próbálja visszaragasztani...
- Ha nem szakítasz Jangbuval - zihálta Borisz, ami nem
csoda, mert az a földgömb legalább húsz kiló, ráadásul a
FEJE FÖLÖTT tartotta -, azonnal a fejemre ejtem ezt a
földgömböt!
 Mindenki egyszerre kapott levegő után. Határozottan
kijelentem, hogy senkinek egyetlen pillanatra sem fordult
meg a fejében, hogy Borisz nem gondolja komolyan, amit
mond. Nyilvánvaló volt, hogy tényleg a fejére fogja ejteni a
földgömböt. Most, hogy leírva látom ezt, tulajdonképpen
elég viccesnek tűnik... könyörgöm, hogy juthat valakinek
eszébe ilyesmi?!!! Azzal zsarolni a szerelmét, hogy egy
földgömböt ejt a fejére?!!!
De hát ez ugye a t.g. csoport... A zsenik mindig vad
dolgokat művelnek. Biztos vannak olyan zsenik is a világon,
akik még a földgömböknél is furább dolgokat dobálnak a
fejükre. Macskát, macskakövet, ilyesmit. Merő
kíváncsiságból.
Érthető, nem? Végül is zsenik...
De sajnos nemcsak Borisz, Lilly is zseni, ezért aztán a
fenyegetésre is zseni módján reagált. Egy átlagos csaj
nyilván ilyesmit mondott volna: "Ne, Borisz, ne csináld! Tedd
le azonnal azt a földgömböt! Borisz, kérlek, beszéljük meg!”
Lillyt viszont a zsenik kíváncsisága arra késztette, hogy
megnézze, mi történik, ha Borisz tényleg a fejére ejti azt a
földgömböt... és talán arra is kíváncsi volt, mekkora hatalma
van Borisz fölött... ezért megvetően csak ennyit mondott:
"Csak tessék. Nekem nyolc."
Ekkor megtörtént. Láttam, hogy Borisz tulajdonképpen
meggondolta magát, mintha az utolsó pillanatban fény
gyulladt volna szerelemtől elborult agyában, hogy egy
húszkilós földgömböt a fejére ejteni talán mégsem a legjobb
megoldás…
Már éppen lerakta volna a földgömböt, amikor az
kicsúszott a kezéből... talán véletlenül, talán nem. Azt
hiszem, ezt nevezik Moscovitz doktorék önbeteljesítő
jóslatnak. Az ember azt mondja: "Nem akarom, hogy ez
történjen!", majd miután kimondta, és csakis erre gondol,
véletlenül szándékosan mégis elköveti a dolgot. Borisz tehát
a fejére ejtette a földgömböt.
 Rémes, tompa puffanás hallatszott, ahogy az ütés Borisz
koponyáját érte, olyasmi, mint amikor kidobtam a padlizsánt
Lillyék tizenhatodik emeleti lakásából az utcára. Aztán a
földgömb lepattant Borisz fejéről, és lezuhant a padlóra.
Borisz a fejéhez kapott, támolyogni kezdett, nekiment a
ragasztós pasinak, aki idegesen összekapkodta a jegyzeteit,
nehogy Borisz összekuszálja őket.
Érdekes volt nézni, hogyan reagálnak a többiek. Lilly
eltakarta az arcát, és csak állt... hullasápadtan. Michael
káromkodott, és odaugrott Boriszhoz. Lars kirohant a
teremből és kiáltozni kezdett: "Mrs. Hill! Mrs. Hill!"
Én meg - szinte öntudatlanul - fölálltam, lekaptam az
iskolai egyenpólómat, odamentem Boriszhoz, és
.rákiáltottam: „Ülj le!” - mert úgy rohangált körbe-körbe,
mint egy levágott fejű csirke. Bár az igazat megvallva még
sosem láttam levágott fejű csirkét körberohangálni... de
nem is nagyon vágyom rá.
Mindegy, akkor is olyan volt.
Legnagyobb megdöbbenésemre Borisz engedelmeskedett.
Lerogyott a legközelebbi padba és reszketett, mint Rommel
a viharban. Aztán újból ráparancsoltam: „Vedd el onnan a
kezed!”
Borisz levette a kezét a fejéről.
Én meg az összehajtogatott pólót a fején tátongó sebre
nyomtam, hogy elállítsam a vérzést, pontosan úgy, ahogyan
az Állatorvosi ügyelet című sorozatban láttam, amikor
Annemarie Lucas járőr bevitt egy lelőtt pitbullt.
Ezután pedig - nem tudok rá jobb kifejezést - elszabadult a
pokol.
• Lilly bömbölni kezdett, mint egy csecsemő. Ilyet utoljára
másodikos korunkban láttam tőle, amikor szándékosan -
véletlenül lenyomtam a torkán egy kanalat, mert cukormáz
bevonatot készítettünk a szülinapi sütikre az osztálynak, és
Lilly megevett egy csomót a cukormázból, én meg féltem,
hogy nem jut minden sütire.
• A csodaragasztós pasi kirohant a teremből.
 • Mrs. Hill berohant a terembe. Lars és a fél tanári kar a
nyomában, ugyanis mindnyájan a tanáriban lazsáltak, már
ahogy ez a tanárok szokása az Albert Einstein
Gimnáziumban…
• Michael Borisz fölé hajolt, és halk, megnyugtató hangon
beszélt hozzá. Biztos vagyok benne, hogy ezt a szüleitől
tanulta, akik gyakran kapnak hívásokat éjszaka különféle
pácienseiktől, akik különféle okokból nem szedik be a
gyógyszereiket és azzal fenyegetőznek, hogy bohóc
ruhában fognak föl-alá kóborolni Manhattan-szerte.
- Jól van, Borisz, minden rendben van. Nem lesz semmi
baj. Csak lélegezz mélyeket, Úgy. Most még egyet. Mélyen,
egyenletesen. Minden rendben lesz. Hidd el nekem.
Én meg csak álltam ott, és a pólómat továbbra is Borisz
fejére szorítottam. A földgömb eközben szép lassan pörgött
a földön, majd végül lelassult és megállt. Ecuador látszott
rajta legfölül.
Az egyik tanár elment a nővérért, aki félrehúzta a pólómat
Borisz fejéről, hogy lássa a sebet. Aztán gyorsan
visszanyomta… Azután ugyanolyan halkan és
megnyugtatóan, ahogy Michael is beszélt, így szólt
Boriszhoz: "Na gyerünk, fiatalember. Menjünk az orvosi
szobába."
Csak az volt a baj, hogy Borisz nem tudott a saját lábán
menni, mert amikor fölállt, egyszerűen összecsuklott. Talán
megint leesett a vércukra? Így aztán Lars és Michael félig-
meddig vitték Boriszt, én meg továbbra is a fejére
szorítottam a pólómat, mert nem szólt senki, hogy már
nincs rá szükség.
Kifelé menet alkalmam nyílt Lilly arcát alaposan megnézni:
tényleg hullasápadt volt; a New York-i hónak szokott ilyen
halvány szürkés-sárga színe lenni. Úgy láttam, rosszul is volt
egy kicsit. Szerintem ez a legkevesebb. Igazán megérdemli.
Most meg itt ülünk Larsszal meg Michaellal és arra várunk,
hogy a nővér megírja a baleseti jegyzőkönyvet. Előtte
telefonált Borisz anyjának, aki nemsokára jön, és elviszi
Boriszt a háziorvosukhoz. Szerencsére a földgömb ütötte
seb nem túl mély, de a nővér szerint nem ártana pár
öltéssel összevarrni, és Borisznak tetanuszoltásra is
szüksége lehet. A nővér nagyon megdicsért a
gyorsaságomért.
- Te vagy az a hercegnő, ugye? - kérdezte.
- Igen - feleltem megszeppentve.
De közben majd szétvetett a büszkeség.
Az viszont nagyon furcsa, hogy a filmvásznon tutira nem
bírom a vér látványát, a valóságban pedig egyáltalán nem
zavart. Mármint Borisz vérének látványa. Annak idején biosz
órán el kellett fordulnom, amikor az akupunktúráról
vetítettek filmet, most viszont, amikor Borisz fejéből csak
úgy dőlt a vér, meg se rezdültem.
Bár az is lehet, hogy majd késleltetett reakcióm lesz.
Olyasmi, mint a poszttraumás stressz. Persze az az igazság,
hogy ha ettől az egész hercegnősditől nincs poszttraumás
stresszneurózisom, akkor én már mindent ki bírok. Még azt
is, ha a legjobb barátnőm expasija földgömböket hajigál a
saját fejére. Ajjaj. Jön a diri.
Május 5., hétfő, franciaóra
Mia, tényleg igaz, hogy Borisz... hogy öngyilkos akart lenni
az ötödik órában, és egy szögmérővel hasba szúrta magát?
Tina
Jaj, dehogyis!! Úgy akart öngyilkos lenni, hogy egy
földgömböt ejtett a fejére.
ÚRISTEN!!!!!! De megfog gyógyulni?
Persze. Hála Michael meg az én gyors közbelépésemnek.
Még pár napig azért nagyon fog fájni a feje. A legkínosabb
az egészben az. volt, amikor Guptának kellett beszámolni a
történtekről. Persze tudni akarta, miért csinálta ezt Borisz.
Én meg nem akartam, hogy Lilly bajba kerüljön, vagy efféle.
Nem mintha Lilly tehetne róla, de... Na jó, hát részben ő
tehet...
Még jó, hogy ő tehet róla!!!!! Ki más? Szerinted nem
intézhette volna a dolgot egy kicsit tapintatosabban? Hát
jóformán Borisz orra előtt smárolt Jangbuval! Végül is mit
mondtál Buktának?
Hát a szokásosat. Hogy Borisz összeroppant a rengeteg
iskolai teher és tanulnivaló súlya alatt. Meg is kérdeztem,
miért nem törli el az iskola vezetése a félév végi vizsgákat
úgy, ahogy a Harry Potter második részében. Erre persze
csak legyintett, mert végül is nem halt meg senki, és
elszabadult óriáskígyók sem üldözik a diákokat körbe a
suliban.
Ez akkor is iszonyú romantikus! Még soha nem hallottam
ehhez hasonlót! A legmerészebb álmaimban sem szerepel
olyasmi, hogy valaki olyan kétségbeesetten akarja
visszaszerezni a szerelmemet, hogy egy földgömböt ejtsen
a fejére!
Az biztos! Egyébként az az érzésem, hogy most Lilly is
meggondolja ezt a Jangbu-dolgot. Legalábbis remélem.
Megjegyzem, azóta nem is láttam.
Istenem, senki nem is sejtette, hogy Borisz horpadt
mellkasában egy romantikus hős szíve dobog!!!
Na ne! És szerinted a szelleme majd ott bolyong a keleti 75.
utca körül úgy, ahogy Heathcliffé az Üvöltő szelek
mocsarában?
Én mindig is úgy gondoltam, hogy Borisz azért... helyes. Jó,
tudom, téged idegesít, ahogy szuszog, de azt el kell
ismerned, hogy nagyot szép a keze.
A KEZE? Ki a frászt érdekel a KEZE?!!!
Hát... a kéz azért fontos... Mégiscsak a kezükkel NYÚLNAK
HOZZÁD a pasik, nem?!
Jaj, Tina! Ez olyan beteges!
Szép. Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. Én, aki
megszállottan szimatolom Michael nyakát... Mindegy.
Viszont még soha senkinek nem vallottam be: SENKINEK!
 

Május 5., hétfő, a limuzinban,

hercegnői illentanleckére menet
Totál sztár vagyok a suliban. A nap hőse. Nem elég a
hercegnősdi, most már annak is híre ment az Albert Einstein
Gimnáziumban, hogy Michael meg én mentettük meg Borisz
életét. Istenem, tisztára, mint Kovac doktor és Abby a
Vészhelyzetben!!!! Michael még egy kicsit hasonlít is Kovac
doktorra a sötét hajával meg a kisportolt alakjával.
Nem is tudom, mit görcsöl a mama ezen a bába-dolgon,
amikor engem is megkérhetne rá. Szerintem én tök jól
levezetném a szülést. Csak egy olló kéne, meg mi is? Ja,
talán egy baseball-kesztyű. Na.
Hű, azt hiszem, felül kéne vizsgálnom pályaválasztási
elképzeléseimet. Lehet, hogy mégsem az írást választom?
Talán egészen más területen is tehetséges volnék?
 

Május 5., hétfő, a Hotel Plaza halljában

Lars épp az előbb mondta nekem, hogy az orvosi egyetemre
jó jegyek kellenek matekból és a természettudományokból.
Na jó, a természettudományt még értem, de a MATEK???!!!
Az minek?!!! Miért áll a karrierem útjában az amerikai
oktatási rendszer?!
Május 5., hétfő,
hazafelé a hercegnői illemtanleckéró1
Grandmére aztán ért hozzá; hogy lehervassza az embert.
Teljesen fel voltam dobva az orvostudományi csodától, amit
a suliban műveltem (igenis csoda volt, hogy nem ájultam el
attól a rengeteg vértől, ami ott kifolyt...), mire Grandmére
csak annyit kérdezett:
- Na és mikorra beszéljem meg a ruhapróbát a Chanelnál?
Kinéztem ott egy kis ruhát, ami tökéletes lenne neked erre a
bálocskára, amitől olyan izgatott vagy, de ha időben meg
akarod kapni, akkor holnap vagy legkésőbb holnapután
próbálni kell.
 El kellett magyaráznom neki, hogy Michael meg én
továbbra sem szándékozunk a búcsúbálra menni.
A hírre természetesen nem úgy reagált, mint más normális
nagymamák. Egy normális nagymama velem érzett volna,
megsimogatta volna a fejemet, megkínált volna egy kis
frissen sült házi sütivel, esetleg odacsúsztatott volna egy-
két dollárt, vagy ilyesmi.
Nem úgy az én nagyanyám. Ő aztán nem! Az én
nagyanyám csak felvonta a szemöldökét.
- Ez nyilván azért van, mert nem azt tetted, amit
tanácsoltam.
Ilyen nincs! Még az áldozatot hibáztatja!!!!!!!
- Miazisten? - bukott ki belőlem.
- Parancsolsz, Amelia? - kérdezte Grandmére. - Nem
értettem pontosan, mit mondtál!
- Hogy érted ezt, Grandmére? - kérdeztem lassan, tagoltan
és udvariasan, bár magamban káromkodtam, mint a jégeső.
- Úgy értem, hogy nem azt tetted, amit mondtam neked.
Azt mondtam, hogy ha megtalálod a megfelelő csalit, akkor
a te Michaelod boldogan elvisz majd a búcsúbálra. Neked
viszont nyilván jobban esik duzzogni, mint kezedből venni a
dolgok irányítását, hogy elérd, amit akarsz.
Ezt zokon vettem.
- Ne is haragudj, Grandmére - fortyantam föl-, de
megtettem mindent, ami emberileg lehetséges azért, hogy
meggyőzzem Michaelt, menjünk el a búcsúbálra. - Kivéve
persze, hogy érthetően elmagyaráztam volna, miért olyan
fontos nekem elmenni. Ugyanis nem vagyok biztos benne,
hogy beleegyezik, még ha el is magyarázom. Az volna csak
a ciki! Ha őszintén kiöntöm a szívem a szerelmemnek, és ő
aztán mindezek ellenére mégis úgy dönt, hogy fontosabb a
saját elhatározása, mint az én kívánságom teljesítése.
Hiszen az a búcsúbál TÉNYLEG olyan ciki.
- Szó sincs róla! - felelte Grandmére. Elnyomta a
cigarettáját, közben szürke füstfellegek gomolyogtak az
orrából.
 Mégiscsak botrány, hogy egész Genovia jövője az én
törékeny vállamon nyugszik, és a saját nagyanyám fittyet
hány arra a rettenetes rombolásra, amit a passzív
dohányzás végez a tüdőmben...
- Elégszer elmagyaráztam neked, Amelia, hogy olyan
helyzetekben, amikor a szemben álló felek megegyezésre
törekszenek, a saját érdekedben próbálj az ellenfél fejével
gondolkodni. Tedd fel magadnak a kérdést: vajon mit
akarhat ő?
Értetlenül pislogtam rá a füstfelhőből.
- Én találjam ki, mit akar Michael?
- Pontosan.
Vállat vontam.
- Hát ez elég egyszerű. Nem akar a búcsúbálra menni.
Mert az ciki.
- Nem. Ez az, amit Michael nem akar. Mi az, amit akar?
Gondolkoznom kellett.
- Ööö… hát... - bámultam Rommelt, aki észrevette, hogy
Grandmére nem figyel rá, ezért orvul elkezdte rágni a szőrt
az egyik mancsáról. - ... hát azt hiszem... fel akar lépni az
együttesével.
-Bien - bólintott Grandmére, ami franciául annyit jelent:
helyes. - És mit akar még?
- Hát... nem tudom. - Még mindig a fellépés járt az
eszemben. Minden évben az alsós osztályok feladata, hogy
megszervezzék a végzősök búcsúbálját, bár ők maguk nem
vehetnek részt rajta, csak akkor, ha meghívást kapnak egy
végzőstől. Próbáltam visszaemlékezni, vajon milyen
közlemény jelentetett meg a szervezőbizottság az Atomban
arról, miféle zenét szolgáltatnak majd a bálon. Úgy rémlett,
meghívtak egy DJ-t vagy valami efféle.
- Nagyon is jól tudod, mit akar - reccsent rám Grandmére. –
Azt akarja, mint minden férfi.
- Úgy érted... - Elképedtem, milyen gyorsan vág a
nagyanyám agya. - Úgy érted, kérjem meg a
szervezőbizottságot, hogy hívják meg Michael együttesét
fellépni a búcsúbálon?
Grandmére krákogni és fuldoklani kezdett.
- Mi… micsoda? - zihálta, és kis híján kiköpte a tüdejét.
Hátradőltem, és nem jutottam szóhoz. Erre soha nem
gondoltam volna. Grandmére megoldása egyszerűen
tökéletes volt. Michaelt semmi nem tenné boldogabbá, mint
egy valódi fellépés a Feltételes reflexszel. És akkor én is
eljutnék a búcsúbálra... nem csak egyszerűen a
szerelmemmel, de a fellépő banda egyik tagjával! Létezik-e
ennél menőbb a világon? Nem. Ez a csúcs.
- Grandmére! – suttogtam. – Te egy zseni vagy!
Grandmere a Sidecar utolsó cseppjeit kortyolta. –
Fogalmam sincs, miről beszélsz, Amelia - mondta.
De én tudtam, hogy életében először csak szerénykedik.
Azután eszembe jutott, hogy Jangbu miatt mérgesnek kéne
rá lennem.
- Ja, Grandmére, van itt még valami! Ez a sztrájk a
pincértanulók miatt... muszáj csinálnod valamit. Ez az egész
miattad van, tudod?
Grandmére a frissen meggyújtott cigaretta füstje mögül
nézett rám.
- Te hálátlan kis pimasz! - mondta. - Megoldom az összes
problémádat, és még van képed követelőzni?!
- Nem viccelek, Grandmére. Fel kell hívnod a Les Hautes
Mangert és szólnod kell Rommelről. El kell mondanod, hogy
te tehetsz róla, hogy Jangbu megbotlott, és azt is mondd
meg, hogy vegyék vissza az állásába! Nagy igazságtalanság
érte. Szegényt ártatlanul bocsátották el!
- Majd talál másik munkát - legyintett Grandmére.
- Referenciák nélkül nem talál - ellenkeztem.
- Akkor szépen hazamegy a szülőföldjére. A szüleinek
biztos nagyon hiányzik.
- Grandmére, Jangbu Nepálba való! Nem mehet vissza oda!
Ott nincs munkalehetőség. Éhen fog halni!
 - Erről nem kívánok tovább vitatkozni - mondta dölyfösen
Grandmére. - Nos, sorold föl a tíz fogást, amelyet
hagyományosan felszolgálnak a genoviai hercegi
esküvőkön.
- De Grandmére!
- Azt mondtam, sorold föl!
Nem volt mese, föl kellett sorolnom tíz fogást, amelyet
hagyományosan felszolgálnak a genoviai hercegi
esküvőkön: olajbogyó, antipasto, tészta, hal, hús, kenyér,
saláta, sült, gyümölcs, desszert. (Figyelem: el ne felejtsem,
ha Michael és én összeházasodunk, nehogy Genoviában
tartsuk az esküvőt, hacsak addigra hajlandók nem lesznek
vega vacsorát összeállítani!)
Nem fér a fejembe, hogyan lehetnek valakinek ilyen
briliáns ötletei, aki amúgy a sötét erőkkel szövetkezik.
Persze Darth Vadernek is voltak jó pillanatai... Most épp egy
se jut eszembe, de azért biztos voltak.
 

Május 5., hétfő, este kilenc, itthon

Rossz hír: Az egész estét azzal töltöttem, hogy az Atom
régi számait böngésztem. Megpróbáltam kinyomozni, ki a
csoda lehet a búcsúbáli szervezőbizottság elnöke, hiszen
hozzá kell majd fordulnom a kérésemmel, hogy hívják meg a
Feltételes reflex zenekart a búcsúbálra, akkor legalább
lenne élőzene is a DJ mellett. Elképzelhető, mekkora volt a
csalódásom, amikor végre megtaláltam a keresett cikket és
vele a választ. Az újságban ugyanis az állt, hogy a
szervezőbizottság elnöke nem más, mint Lana Weinberger.
LANA WEINBERGER!!!
Régen estem már így pofára. Hát, a tervemnek annyi.
Végképp búcsút mondhatok a búcsúbálnak. Előbb kezdene
Lana hízókúrát, mint hogy az én pasim együttesét meghívja
a bálra játszani. Ennyire utál. Mármint engem, és mindent,
ami velem kapcsolatos. És őszintén szólva ez az érzés
kölcsönös. Mi a fenét csináljak? NEM HAGYHATOM KI a
búcsúbált!!! NEM ÉS NEM!!!! Bár az az érzésem, nem az én
gondom a legnagyobb világon. Vannak ennél súlyosabbak
is. Például szegény Boriszé. Éppen most kaptam tőle egy e-
mailt:
VIRTUÓZ: Mia, szeretném megköszönni, amit értem tettél
ma. Nem is értem, hogy viselkedhettem ilyen hülyén. Azt
hiszem, nem tudtam parancsolni az érzelmeimnek és az
indulataimnak. Annyira szeretem Lillyt! De most már
belátom, hogy nem vagyunk egymáshoz valók, bár sokáig
azt hittem. De sajnos tévedtem. Lilly olyan, mint egy vad
musztáng a prérin, arra született, hogy szabadon nyargaljon
föl-alá. Meg kellett értenem, hogy senki emberfia - és
legkevésbé én - nem szelidítheti meg.
Becsüld meg Michaelt és a szerelmeteket, Mia, mert ritka
és gyönyörü dolog, ha az ember szeret és viszontszeretik.
Borisz Pelkovszkij
U.i.: A mamám üzeni, hogy a pólódat majd kitisztíttatja, és
a hét vége felé visszakapod. Szerinte a Start tisztítóban
nyom nélkül ki tudják venni a vérfoltot.
B. P.
Szegény Borisz! Még hogy Lilly egy vad musztáng! Inkább
egy vadszamár! Röhej!
Azért úgy döntöttem, meg kéne kérdeznem, hogy van,
mert amikor utoljára láttam, elég hullaszínű volt. Küldtem
hát neki egy teljesen baráti hangú mailt. Nem volt abban
egy szemernyi vádaskodás sem, csak éppen érdeklődtem,
milyen lelkiállapotban van az elmúlt nap megpróbáltatásai
után.
Azt hittem, szétdurran az agyam, amikor megláttam a
válaszát:
NŐERŐ: Hali, K.H.!
(A K.H. becenevet néhány hete Lilly adta nekem. Ez a Kis
Hercegnő rövidítése. Többször felszólítottam, hogy hagyja
abba, de tojik rá, nyilván azért, mert látja rajtam, mennyire
idegesít. Úgy kell nekem, miért nem uralkodom magamon.)
 Na mizujs, kisanyám? Miért nem voltál ott ma este a
TIPJEEE sajtókonferenciáján? Úgy néz ki, hogy a szállodai
szakszervezet is a mi ügyünk mellé állt! Ha a szállodások is
sztrájkba lépnek a vendéglősökkel együtt, az majd térdre
kényszeríti a város vezetését! Az emberek felfogják végre,
hogy a szolgáltatási szektorban dolgozókkal nem lehet
packázni! Az átlagembernek olyan bérre van szüksége,
amiből meg tud élni!
Mit szólsz Borisz délutáni dilijéhez? Komolyan mondom
egészen megijesztett. Nem tudtam, hogy ennyire zizi. Pedig
tudhattam volna, hiszen zenész! Michael meg te nagyon
imponálóan kezeltétek a helyzetet. Tisztára, mint Kovac
doktor és Abby nővér. Gondolom, ezt is akartad hallani... Na
mennem kell. A mamám megkért, hogy rakjam el az
edényeket.
Lil
U.i.: Jangbu olyan édes volt az esti sajtókonferencia után!
Vett nekem egy selyemrózsát egy Canal utcai árustól. Ez
annyira romantikus!!!!!!!! Borisz sose csinált ilyet!
L.
Egyszerűen nem jutottam szóhoz. Nem jutottam szóhoz,
mennyire lazán intézte el Lilly szegény Borisz fájdalmát.
Nem jutottam szóhoz a "mizujs, kisanyám"-tól sem. És
mióta hivatkozik Lilly olyan kommersz sorozatokra, mint a
Vészhelyzet? Ő, aki mindig lépést tart a popkultúra legújabb
alkotásaival! És mi az, hogy Borisz zizi? Azért, mert zenész?
De hát az ő bátyja, MICHAEL is zenész!!! Nekem is vannak
Michaellal problémáim, de nem azért, mert Michael zizi!
Hanem sokkal inkább azért, mert ő, mint Bak jegyű, két
lábbal, szilárdan áll a földön, én meg, mint zabolátlan Bika,
több lendületet és életet szeretnék vinni a kapcsolatunkba.
Azonnal válaszoltam Lillynek. Elismerem, olyan iszonyú
dühös voltam, hogy remegett a kezem.
KÁLULU: Lilly, talán számodra sem érdektelen, ha
elmondom, hogy Borisz fejét két öltéssel kellett összevarrni,
RÁADÁSUL tetanuszoltást is kapott. Mindezt amiatt, ami ma
t.g. órán történt. Az sem kizárt, hogy koponyaalapi törése
van. Vajon mi bírhatna rá, hogy egy pillanatra felfüggeszd a
MINDÖSSZE HÁROM NAPJA MEGISMERT Jangbu érdekében
kifejtett lánglelkű emberjogi tevékenységedet, és egy kis
együttérzést mutass a volt barátod iránt, akivel NYOLC
TELJES HÓNAPIG JÁRTÁL?!!!
M.
Lilly sem késlekedett a válasszal.
NŐERÖ: Már megbocsáss K.H., de nem díjazom a nagyképű
dumádat. Nekem aztán ne add elő a hercegnői felséget!
Nagyon sajnálom, ha neked nem szimpatikus Jangbu, vagy
nem értékeled a munkámat, amit az ő és más jogfosztottak
érdekében végzek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy
önimádó és labilis régi kapcsolatom gyerekes trükkjeinek
túsza maradok! Nem én adtam a kezébe azt a földgömböt,
és nem én ejtettem a fejére. Ez teljességgel az ő döntése
volt. Azt hittem volna, hogy legalább te, mint a Lifetime női
mozi csatorna hűséges nézője, rájössz, hogy Borisz
viselkedése nem más, mint klasszikus manipuláció és
érzelmi zsarolás.
Persze ha nem folyton filmeket néznél, hanem a
változatosság kedvéért élnéd az életet, akkor felismernéd.
Ezen kívül írhatnál valami igényesebbet az iskolai lapba,
mint a heti menüt!
Válaszából nyilvánvaló volt, hogy bűntudata van Borisz
miatt, ezért esett neki olyan durván. Ezzel nem is
foglalkoztam. De az én írásaimat ért támadást nem
hagyhattam szó nélkül. Nyomban átmentem
ellentámadásba:
KÁLULU: Ja, lehet, hogy én sok filmet nézek, de legalább
nem nőtt videókamera a fejemhez, mint neked! Én a
magam részéről jobban szeretem a filmeket NÉZNI, mint
DRÁMAI ALAPANYAGOT GYÁRTANI hozzájuk! Ezen felül
tudatom veled, hogy Leslie Csu épp most bízott meg egy
kemény tényfeltáró anyag megírásával.
Lilly ezt válaszolta:
 NŐERŐ: Na persze, amihez ÉN biztosítom a sztorit! Annyira
szánalmas vagy, Mia! Foglalkozz csak továbbra is a kisded
nyomoraiddal, nyavalyogj azon, hogy a nyarat a genoviai
kastélyban kell töltened (jaj, jaj, jaj!), meg azon, hogy a
bátyám nem akar meghívni a búcsúbálra! AZ IGAZI
problémák megoldását pedig inkább hagyd olyanokra, akik
intellektuálisan rátermettebbek. Például rám.
Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Lilly Moscovitz többé
nem a legjobb barátnőm. Ennél több vádaskodást nem tűrök
el! Azt hiszem, ezt meg is kéne írnom neki.
De lehet, hogy az gyerekes volna... vagy nem eléggé
INTELLEKTUÁLIS...
Inkább megkérdezem Tinát, akar-e a legjobb barátnőm
lenni mostantól kezdve.
Nem... azt hiszem, az is olyan gyerekes dolog... Hiszen
jóformán felnőttek vagyunk, ahogy a mamám mondta. Ő
például sosem jelenti be, ki a legjobb barátnője és ki nem. A
felnőtteknél ez nem szokás. Ők... valahogy... tudják, és kész.
Csak nem beszélnek róla annyit. Vajon hogy csinálják. Ennek
biztos valami köze van az ösztrogénhoz, vagy valami
ilyesmihez.
Jaj istenem, annyira fáj a fejem.
Május 5., hétfő, este tizenegy óra
Majdnem elbőgtem magam, amikor az előbb lefekvés előtt,
még egyszer utoljára megnéztem az e-mailjeimet. Mert ezt
találtam:
LINUXÁSZ: Mia, biztos, hogy nem haragszol rám valamiért?
Egész nap alig szóltál hozzám! Azt is csak a Borisz-féle
cirkusz alatt. Megbántottalak valamivel?
Majd egy perccel később:
LINUXÁsz: Az előző levelet felejtsd el! Hülyeség. Tudom,
ha kiborítottalak volna valamivel, azt megmondanád,
amilyen szókimondó vagy. Ez az egyik oka, hogy olyan jól
vagyunk mi ketten. Mert mindent meg tudunk egymással
beszélni.
Aztán:
 LINUXÁSZ: Ugye nem az bánt, ami a bu1in történt? Hogy
nem voltam hajlandó összeverekedni Jangbuval, amiért a
húgommal smárolt? Te magad is láttad, hogy nem valami jó
ötlet beleavatkozni Lilly szerelmi életébe… ugye?
Aztán:
LINUXÁSZ: Na mindegy. Jó éj szakát. És szeretlek.
Ó, Michael! Szerelmem! Védelmezőm!
MIÉRT NEM VISZEL EL A BÚCSÚBÁLBA?!!!!!!!!!!!!!
 

Május 6., kedd, hajnali három óra

Nem hiszem el, hogy lehet valaki ennyire pofátlan! IGEN IS
rengeteget tanultam az írásról a filmekből. Például:
ÉRTÉKES ÖTLETEK, AMELYEKET ÉN,
MIA THERMOPOLIS A FILMEKBŐL MERÍTETTEM
ÍRÓI KARRIEREMHEZ
A léc hátán is megélnek: Tj. Burke Aspenbe költözik, hogy
síoktatói munkát vállaljon, pedig igazából írni szeretne.
Amikor elkészül megható visszaemlékezésével, amelyet
halott barátjához, Dexhez írt, postára adja a Púder magazin
címére. Történik ez-az, hőlégballonok és fehér hattyúk
repülnek a levegőben, majd azt látjuk, hogy a postás a
Púder magazin egy példányát gyömöszöli T.J. postaládájába.
Az újság címlapján virító reklámfelirat T.J. írását
magasztalja. Kiadót találni egyszerű, mint a pofon.
Wonder Boys - pokoli hétvége: Mindig tarts magadnál
tartalék flopit.
Kisasszonyok: Ugyanez pepitában
Moulin Rouge: Ha színműíró vagy, ne szeress bele a női
főszereplőbe! Főleg, ha tüdőbeteg. És semmi esetre se igyál
gyanús zöld italokat, ha egy törpe kínálja.
Az üvegbúra: Ne engedd meg anyádnak, hogy megjelenés
előtt elolvassa a könyvedet (ha úgysem tehet ellene
semmit).
Adaptáció: Sose bízz az ikertestvéredben!
 Hát nem édes?: Jacqueline Susann története - A kiadók
igazából nem bánják, ha rózsaszín papírra írott kéziratot
küld valaki hozzájuk. A szex pedig igen piacképes.
Hogy MERÉSZELI azt mondani Lilly, hogy csak az időmet
vesztegettem a filmekkel? Különben, ha mégis orvosi
pályára mennék, akkor is nyerő vagyok, hiszen a
Vészhelyzet minden egyes epizódját láttam. A MASH-ről
nem is beszélve.
Május 6., kedd, t.g.
Eddig minden tekintetben szörnyűséges nap:
 

1) Mr. Gianini röpdogát íratott matekból, ami egyes lett,

mert tegnap annyira fel voltam dúlva a Lilly-Borisz ügy és
a búcsú bál miatt, hogy eszembe se jutott tanulni. Az
ember azt gondolná, hogy a nevelőapámban mégiscsak
van annyi tisztesség, hogy legalább céloz rá mikor óhajt
röpdogát íratni. De ez állítólag nem illik valami tanári
etikai kódexbe. Szép, mondhatom. És a nevelőapai etikai
kódexbe illik? Vagy erre nem gondol senki?
2) Megint elkaptak, amikor óra alatt leveleztünk
Shameekával. Büntetésből ezer szavas esszét kell írnom a
globális fölmelegedés hatásáról a dél-amerikai
ökoszisztémákra.
3) Nincs párom az egészségtan és ment. hig. órán a
fertőzésekről és betegségekről szóló témakör
kidolgozásához, mert Lilly meg én nem állunk szóba
egymással. Úgy csinál, mintha a világon sem volnék,
egyszerűen átnéz rajtam. Reggel metróval jött suliba,
nem óhajtott velem és Michaellal a limuzin közös
légterében utazni. Engem aztán nem érdekel!
Ráadásul, amikor kisorsoltuk a betegségeket, nekem az
Asperger-szindróma jutott. Miért nem kaphattam valami
menőt, mondjuk az Ebola-lázat? Ez nem igazság, főleg most,
hogy orvostudományi karriert fontolgatok.
 4) Ebédnél véletlenül kolbászt ettem, amit tévedésből a
Csak Sajtos Pizzámba sütöttek bele. Az ebéd előtti órát
Borisz végig azzal töltötte, hogy újra és újra leírta Lilly
nevét a hegedűtokjára. Lilly meg sem jelent az ebédnél.
Remélem, Jangbuval felszálltak egy repülőre, és meg sem
állnak Nepálig. Egy gonddal kevesebb. Michael szerint ez
nem nagyon valószínű. Azt mondja, inkább újabb
sajtókonferenciát tart valahol.
5) Michael nem gondolta meg magát a búcsúbállal
kapcsolatban. Nem mintha szóba hoztam volna, vagy
ilyesmi. Csak éppen a folyosón együtt mentünk el az
asztal mellett, ahol Lana és a szervezőbizottság többi
tagja a jegyeket árulja, és megláttuk azt a pasit, aki
utálja, ha a chilibe kukoricát tesznek. Éppen jegyet vett
magának és a barátnőjének, Michael pedig nem bírta
megállni, hogy ne morogjon valami ilyesmit félhangosan:
- Seggfej...
Még az a pasi is elmegy a búcsúbálra,aki utálja, ha
kukoricát tesznek a chilibe. Az egész suli ott lesz. Csak én
nem.
Bárhová is ment Lilly ebéd előtt, még mindig nem jött
vissza. Tőlem aztán... Borisz nem is bírná elviselni, ha most
csak úgy beállítana ide. Valahol a szertárban talált fehér
korrigáló festéket, és most azzal pingál Lilly neve köré kis
kacskaringókat a hegedűtokján. Legszívesebben
megráznám: "Hagyd abba, Borisz! Nem érdemli meg!"
De nem rázhatom meg, mert kijönnének a varratai…
Mindezek tetejébe Mrs. Hill el nem mozdul a tanári
asztaltól és árgus szemekkel vizslat minket. Csak ímmel-
ámmal pillant bele időnként a fehérnemű-katalógusába.
Szerintem nem úszta meg egykönnyen a tegnapi cirkuszt.
Nem mindennap ejtenek hegedűvirtuóz-csodagyerekek
földgömböket a fejükre. Gupta nagyon komolyan vesz
minden balesetet az iskolában.
Azt hiszem, írok egy verset, amely hűen tükrözi kavargó
érzelmeimet. Úgysincs jobb dolgom. "Tavaszi láz" lesz a
címe. Ha jól sikerül, elküldöm az Atomnak. Persze
névtelenül. Ha Leslie megtudná, ki írta, sose hozná le, mert
kezdő riporternek, aki még "nem fizette meg a tanuló
pénzt", nem jár ilyen tisztesség.
De ha csak úgy VÉLETLENÜL megtalálják... mondjuk,
becsúsztatom az Atom szerkesztőségébe az ajtó alatt..,
akkor talán bekerülhet alapba.
Szerintem nincs veszteni valóm. Ennél rosszabb már
úgysem jöhet.
 

Május 6., kedd, St. Vincent kórház

Dehogynem. Sokkal, de sokkal rosszabb jött...
Valószínűleg ez is az én hibám. Minek kellett leírnom, hogy
ennél rosszabb már úgysem jöhet? Mindig jöhet rosszabb
annál, hogy
 

• egyest kapok a matekdogámra

• elkapnak levelezésért bioszon
• az Asperger-szindrómát kell kidolgoznom egészségtan
és ment. hig.-ből
• a papám arra kényszerít, hogy a nyár legnagyobb részét
Genoviában töltsem
• a pasim nem akar meghívni a búcsúbálra
• a legjobb barátnőm szánalmasnak nevez
• a legjobb barátnőm expasija földgömböt ejt a saját
fejére, amit össze kell varrni
• a nagyanyám arra kényszerít, hogy Brunei szultánjával
vacsorázzak.
Ami pedig ennél is rosszabb, hogy a nyolc hónapos terhes
anyám összeesik a Grand Union áruház fagyasztópultja
előtt.
Ez nem vicc! Fejjel előre belezuhant a Haagen-Dazs
jégkrémekbe. Szerencsére lepattant a Ben and Jerry
fagyikról és a hátára esett, máskülönben jövendő öcsémet
vagy húgomat saját anyja súlya nyomta volna agyon.
A Grand Union áruház vezetőjének láthatóan gőze nem
volt, mi a teendő ilyenkor. A szemtanúk szerint körbe- körbe
rohangált az üzletben, hadonászott és óbégatott:
- Halott nő a négyes soron! Halott nő a négyes soron!
Nem is tudom, mi történt volna, ha a New York-i tűzoltóság
nincs a helyszínen. De ott volt. Mármint a 9. számú osztag.
Éppen a parancsnokságnak vásároltak be a Grand
Unionban. Ezt egyébként onnan is tudom, hogy amikor még
barátok voltunk Lillyvel, együtt bámultuk őket, mert
mindkettőnk szerint nagyon szexisek a tűzoltók... Szóval a
tűzoltók éppen a heti ellátmányt szerezték be, nektarinok és
mangók között válogattak, amikor a mamám összecsuklott.
Azonnal megtapintották a pulzusát, és megállapították,
hogy nem halt meg. Azután nyomban mentőt hívtak, az
meg elszállította a St. Vincentbe, a legközelebbi sürgősségi
ügyeletre.
Sajnos eszméletlen volt szegény, pedig annyira díjazta
volna, hogy ott sürgölődnek körülötte azok a dögös tűzoltók!
Akik ráadásul úgy emelték föl a hordágyra, mint pelyhet...
ami a jelenlegi súlyánál nem csekélység. Szóval nem
semmi.
Én csak ültem ott a franciaórán, halálra untam magam,
lassan belepte az agyamat a penész, amikor egyszerre csak
megszólalt a mobilom! Tök pánikba estem... nem csak azért,
mert most hívott először valaki a mobilomon, nem csak
azért, mert Mademoiselle Klein minden megszólaló telefont
azonnal elkoboz, hanem mert egyedül a mama és Mr.
Gianini hívhatnak, mégpedig azért, mert megindult a szülés.
Igen ám, de amikor végre fölvettem a telefont - kábé egy
percig tartott, míg rájöttem, hogy az enyém csöng, addig
szemrehányóan pislogtam körbe az osztályban, ők meg
zavartan vissza rám -, kiderült, hogy nem a mama és nem is
Mr. Gianini az, és nem a szülés indult meg. A telefon
túlvégén egy Pete Logan nevű tűzoltó százados beszélt, aki
azt kérdezte tőlem, ismerek-e egy bizonyos Helen
Thermopolist, és ha igen, oda tudnék-e menni azonnal, a St.
Vincent kórházba. A tűzoltó a mamám retiküljében találta a
mobilt, és felhívta az egyetlen számot, amit a telefonban
talált…
Az enyémet.
Én ott helyben majdnem szívrohamot kaptam. Visítottam,
megragadtam a hátizsákomat és Larsot, és mindketten
hanyatt-homlok kirohantunk az osztályból egyetlen szó
magyarázat nélkül... mint akiken hirtelen kitört az Asperger-
szindróma, vagy ilyesmi. Kifelé rohantunkban elszaladtunk
Mr. Gianini osztálya mellett. Lefékeztem, és beordítottam
neki, hogy a felesége kórházban van, tehát azonnal csapja
le krétát és jöjjön velünk.
Soha nem láttam még Mr. Gianinit ennyire rémültnek. Még
akkor sem, amikor először találkozott Grandmére-rel.
Hárman loholtunk tovább a 77. utcai metróállomásig, mert
a déli forgalomban képtelenség taxit fogni, de ha fogunk is,
a dugóban úgysem jutottunk volna messzire vele. Hansnak
pedig napközben szabadidő jár, amíg nem végzek a suliban
úgy három óra körül.
A St. Vincent kórház személyzete csupa nagyszerű profiból
áll, de ilyen társasággal valószínűleg még sose találkoztak:
egy hisztérikus hercegnő, a nevelőapja és a testőre egy
kupacban estek be a kórház kapuján, majd továbbvágtattak
a sürgősségi váróba Helen Thermopolis nevét kiabálva.
Végre előkerült egy nővér, és megnyugtatott bennünket:
- Helen Thermopolis jól van. Már magához tért, és most
pihen. Csak egy kicsit kiszáradt, ezért ájult el.
- Kiszáradt? - ismét majdnem szívrohamot kaptam, bár
ezúttal más okból. - Nem itta meg a napi nyolc pohár
folyadékot?
A nővér mosolygott.
- Hát azt mondta, hogy a baba borzasztóan nyomja a
hólyagját…
 - De ugye nem lesz semmi baja? - kérdezte Mr. Gianini. - És
a bébinek? - kérdeztem én.
- Egyiknek se lesz semmi baja sem - mondta a nővér. -
Jöjjenek velem, benézhetnek hozzá.
És bevitt minket a St. Vincent kórház sürgősségi
ambulanciájára. Oda, ahová azokat szállítják be Greenwich
Village-ből, akiket lelőttek vagy vesegörcsük van!!!!!!!
Betegek hadai hevertek odabent. Volt egy ürge, akiből
mindenféle csövek lógtak ki, egy másik meg éppen hányt
egy lavórba. Egy egyetemista ébredezett a
hullarészegségből. Egy idős hölgyet erős szívdobogással
kezeltek, mellette egy szupermodell várakozott, akinek a
tűsarkú cipőjében kibicsaklott és eltört a bokája. Láttam egy
építőmunkást felhasított kézzel és egy biciklis futárt, akit
elütött egy taxi.
Mielőtt alaposabban szemügyre vehettem volna az összes
beteget - ha sikerül kicsit feltornászni a matekjegyemet, és
fölvesznek az orvosira, egyszer talán én is dolgozhatnék
itt... -, a nővér elhúzott egy függönyt: ott feküdt egy ágyon a
mama, és elég morcosnak tűnt.
Hamar rájöttem a morcosság okára: a karjából egy cső
lógott ki; infúziót kapott!!!!!
- JÉZUSOM!!!! - sikítottam, pedig a sürgősségi ambulancián
nem szokás sikítozni, elvégre ott betegek vannak... - Ha
nincsen semmi baja, akkor ez MICSODA?!!!
- Egy kis folyadékpótlásra van szüksége - mondta a nővér. -
Mondtam már, az édesanyjának nem lesz semmi baja.
Mondja már meg maga is neki, Thermopolisné asszony!
- Nem vagyok Thermopolisné asszony! Helen Thermopolis
vagyok! - reccsent rá a mama.
Ebben a pillanatban én már tudtam, hogy tényleg semmi
baja.
Odaugrottam hozzá és szorosan átöleltem, ahogy csak az
infúziótól és Mr. Gianinitól hozzá tudtam férni.
- Jól van, nincs semmi baj - mondta a mama, és
megsimogatta mindkettőnk fejét. - Nem kell ebből olyan
nagy ügyet csinálni.
- Pedig elég nagy ügy! - mondtam, és éreztem, hogy
könnyek peregnek végig az arcomon. Azért az tényleg elég
nagy ügy, hogy franciaóra közepén váratlanul felhívott Pete
Logan tűzoltó százados, és közölte, hogy a mamámat
kórházba vitték.
- Szó sincs róla! - szólalt meg a mamám. - A bébinek
semmi baja, és nekem se. És ha végre lecsöpög ez az
infúzió, akkor hazamehetek. - Szúrósan nézett a nővérre. –
Igaz nővér?
- Igen, asszonyom - mondta a nővér, és elhúzta a függönyt
az ágy körül, hogy egy kicsit magunkban lehessünk. Így
csöndes négyesben: a mama, Mr. Gianini, Lars meg én...
- Jobban kéne vigyáznod magadra, mama – mondtam neki.
- Nem szabad ennyire túlhajtanod magad!
- Nem hajtottam túl magam - felelte. - Csak az a nyavalyás
csípős sertésoldalas-leves, amit ebédre ettem...
- A Mennyei Tésztabirodalomból? - szörnyedtem el. - hát
abban egy tonna tartósító van! Nem csoda, hogy elájultál!
Az a monoszódium glutamát...
- Van egy ötletem, Fenség - suttogta a hátam mögött Lars.
- Menjünk ki, ott a kórházzal szemben láttam egy büfét,
hozzunk az édesanyjának egy brióst, mit szól hozzá?
Micsoda kincs ez a Lars! Válság esetén sem veszti el a
fejét. Nyilván erre is kiképezték az izraeli hadseregben.
Ezenkívül mesterlövész, virtuóz módjára bánik a Glockkal,
és remekül kezeli a lángszórót is. Legalábbis egyszer ezt
mesélte nekem.
- Jó ötlet! Mama, Larssal kimegyünk, hozunk neked valami
finom, egészséges sütit, jó? Mindjárt visszajövünk!
- Kösz - mondta a mama. Elég gyenge volt a hangja, és
nem is nagyon nézett rám. Az ájulástól még nehezen tudott
fókuszálni.
Amikor visszaértünk a brióssal, a nővér nem is engedett be
minket. Azt mondta, betegenként csak egy látogató mehet
be, az is maximum egy órára. Ez a sürgősségi osztályon a
szabály. Velünk már így is kivételt tett az előbb, mert
annyira kétségbe voltunk esve. Meg persze azt is akarta
látni, hogy tényleg én vagyok-e Genovia hercegnője.
Elvette a brióst, amit hoztunk, és megígérte, hogy odaadja
a mamának.
Most itt ülünk Larsszal a váróterem kemény, narancssárga
műanyag székében. Meg kell várnunk, míg a mamát
hazaengedik. Fölhívtam Grandmére-t, és lemondtam a mai
hercegnői illemtanleckét. Nem tűnt túlságosan idegesnek,
főként, miután megmondtam neki, hogy a mamának nincs
semmi komoly baja. Unott hangjából az ember arra
következtethet, hogy egész rokonsága nap mint nap a
Grand Union áruházba jár elájulni... A papa reakciója már
sokkal megfelelőbb volt. Rém izgatott lett, ajánlgatta, hogy
elhozatja Genoviából különgépen az udvari orvost, hogy ő
ellenőrizze a bébi szívhangjait és azt, hogy a terhesség nem
jelent-e elviselhetetlen stresszt anyám elnyűtt, harminc
éves testére-lelkére...
JAJ, ÉDES ISTENEM!!!!! Nem hiszek a szememnek! Ki áll a
sürgősségi váróterem ajtajában?! Csak nem...?
De. Őhercegi fensége, a jövőbeni Michael Moscovitz
Renaldo.
Folyt. köv.
 

Május 6., kedd, itthon

Michael annyira ÉDES!!!!!!!!! Ahogy befejeződött a suli,
rohant a kórházba, hogy megnézze, hogy van a mamám.
A papától tudta meg, mi történt. KOMOLY!!!! Iszonyúan
aggódni kezdett, amikor Tina elmesélte neki, hogy
franciaóráról rohantam el. Utána hívta a papát, amikor
odahaza senki nem vette föl a telefont.
Vajon hány fiú hívná föl önként a barátnője apját? Én egy
ilyet se ismerek. Főleg, ha a barátnőjük apja URALKODÓ,
mint az enyém. A legtöbb pasi félne, és nem telefonálna
ilyen helyzetben.
Michael az más.
Sajnos viszont továbbra is cikinek tartja a búcsúbált. Na
mindegy. Ha az ember anyja terhes, és a tetejébe még el is
ájul a Grand Union áruház fagyasztópultja előtt, az kicsit
megváltoztatja a dolgokat…
Most már belátom, hogy bár nagyon szerettem volna ott
lenni, az egész búcsú bál-ügy nem olyan nagyon fontos. A
családi összetartás a fontos, hogy együtt legyünk azokkal,
akiket szeretünk, az egészség meg...
Te jó ég, miket hordok én itt össze? NANÁ, hogy még
mindig el akarok menni a búcsúbálra. NANÁ, hogy
megőrülök, amiért Michaelnak még csak meg sem fordul az
egész a fejében!
Vettem egy nagy levegőt, és megpróbáltam rábeszélni ott,
helyben a St. Vincent kórház sürgősségi osztályán. Sokat
lendített a dolgon, hogy a váróban van egy tévé, amin a
CNN ment, benne pedig valami dokumentumfilm a
búcsúbálokról, meg arról, hogy sok városi iskolában újabban
.megint divatba jött, hogy több bált tartanak: egyet a
fehérek, akik Eminemet hallgatnak és arra táncolnak, egyet
a feketék, akik Ashantit nyomják, és így tovább.
Az Albert Einstein Gimnáziumban viszont egyetlen
búcsúbál van csak, mert az Albert Einstein a
multikulturalizmus híve, és felváltva játszanak Eminemet és
Ashantit minden rendezvényen.
Tehát továbbra is ott ültünk, és vártuk, hogy lecsöpögjön a
mama infúziója, és közben bámultuk a tévét. Időről időre
jött egy mentő, hoztak egy-egy újabb beteget.
- Figyelj! Nem jópofa? - kérdeztem Michaelt.
De Michael nem a tévét nézte, hanem a mentőket.
- Mi? Hogy a Hetedik sugárút közepén bordaterpesztővel
feszítik szét a páciens bordakosarát? Nem, szerintem nem.
- Nem! - mondtam. - A tévéről beszélek. A bálról. Látod -
Michael fölnézett a képernyőre, ahol egyforma báli ruhába
öltözött diákok táncoltak.
- Nem - mondta hajthatatlanul.
- De Michael, gondolj bele... szerintem nagyon klassz…
vagyis klassz lenne... odamenni... hogy kiröhögjük őket… -
Nem egészen erre vágytam persze, de legalább ott
lehetnék... - Nem is kéne szmokingot venned... Végül is,
nincs olyan szabály, amely előírná a szmoking viselését.
Öltönyt is vehetnél... vagy talán még az se kell. Lehet, hogy
megteszi egy farmer is, meg egy olyan szmokingot utánzó
póló...
Michael úgy nézett rám, mintha én is földgömböt ejtettem
volna a fejemre.
- Szerintem bowlingozni sokkal jobb ötlet - jelentette ki.
Sóhajtottam egy nagyot. Elég nehezemre esett ezt a
roppant személyes természetű beszélgetést itt, a St. Vincent
kórház ambulanciáján lefolytatni, mert nem elég, hogy .
testőröm szorosan mellettem ült, de ott volt az a rengeteg
beteg ember körülöttünk. Az egyik ráadásul iszonyú
hangosan köhögött a fülembe.
Igyekeztem arra gondolni, hogy nekem tehetségem van a
gyógyításhoz, tehát ellenálló vagyok a gusztustalan
baktériumaikkal szemben.
- De Michael, bowlingozni bármikor mehetünk! És megyünk
is. Szerintem nagyon is jópofa dolog lenne most az egyszer
kicsípni magunkat és elmenni a bálba táncolni, nem?
- Táncolni szeretnél? - élénkült meg Michael. – Semmi
akadálya! Elmehetünk a Szivárvány Szalonba, oda járnak a
szüleim is a házassági évfordulójukon, meg máskor is.
Állítólag nagyon hangulatos. Élőzene van, régi dzsessz meg
szving meg…
- Biztos - vágtam közbe. - Biztos nagyon hangulatos. De
azért én talán jobban szeretnék a saját korosztályommal
táncolni…
- Mi, az Albert Einsteinesekkel? - Michael nem volt valami
lelkes. - Hát... na jó, ha Trevor, Felix meg Paul is jönnek,
akkor - ezek az együttesének a tagjai. - De szerintem nekik
sem igazán fekszik ez a búcsú báli műfaj. Vérciki.
Jaj, istenem... de nehéz egy zenésszel járni... Csakis a saját
nótáját fújja...
Tudom, hogy Trevor, Felix meg Paul irtó jó fejek, de azt nem
értem, mi a ciki a búcsúbálban. Na jó, bál királyt és
bálkirálynőt választanak... Ez az egyetlen alkalom, hogy
ilyesmi előfordul az amerikai közéletben. Soha máskor.
Na mindegy. Nem engedem, hogy Michael férfias
ellenkezése elrontsa a mai estémet. Mert a mai este a
családi együttlété. Itt vagyunk mind egy kupacban, a mama,
Mr. Gianini meg én, és a Csodás állatokat nézzük. Éppen
arról van benne szó, hogy egy öreg néni szívrohamot kapott,
a malaca meg HARMINC kilométert gyalogolt, hogy
segítséget szerezzen...
Kövér Lulu a sarokig se caplatna el. Vagy odáig talán igen,
de nyilván azonnal elvonná a figyelmét valami galamb, és
azt hajkurászná, míg az én holttestem a padlón rohadna.
 

Mia Thermopolis
AZ ASPERGER-SZINDRÓMA
Az Asperger-szindróma, vagy más néven pervazív fejlődési
zavar néven ismert betegség alapvető jellegzetessége a
társas kapcsolatok, az interaktivitás képességének sérülése.
(Na, várjunk csak egy percet... ez tisztára úgy hangzik,
mintha…RÓLAM írták volna!!!)
Az Asperger - szindrómában szenvedő beteg nem verbális
kommunikációs készsége igen gyenge (úristen, ez tényleg
ÉN vagyok!!!), kortársaival nehezen épít ki kapcsolatot (ez
is!!!), társas szituációkban nem megfelelően reagál (ÉN, ÉN,
ÉN!!!), és képtelen örülni mások sikerének, boldogságának
(hoppá! Ez inkább Lilly...).
A betegség előfordulása fiúknál gyakoribb. (Na jó. Ez nem
rám vonatkozik. Meg Lillyre sem.)
Az Asperger - szindrómában szenvedők szociális működése
gyakran zavart, társas kapcsolataik elégtelenek (megint
én…). Intelligencia-vizsgálatuk azonban többségüket az
átlag feletti tartományba sorolja (ez nem én vagyok, hanem
Lilly…), és sokan kiemelkedő természettudományos,
programozói vagy zenei tehetséggel rendelkeznek. (Jaj
istenem! Ez meg Michael! Jaj, ne! Csak azt ne!)
A legjellegzetesebb tünetek:
• A nem verbális kommunikáció zavarai: a szemkontaktus
kerülése, abnormális mimika és testhelyzetek, féktelen
taglejtés és gesztusok. (Én! Meg Borisz!)
• A kortárs kapcsolatok zavara. (Ez is én vagyok! Meg
Lilly!)
• A kortársak által "bizarrnak" és "dilisnek" bélyegzett
viselkedés. (Megőrülök...Lana mindennap háromszor
elmondja, hogy dilis vagyok!!!)
• Érzelmi sivárság, szociális vagy érzelmi problémák iránti
érzéketlenség. (LILLY!!!)
• Az önzetlen öröm képességének teljes vagy részleges
hiánya. A beteg nem tud örülni mások boldogságának. (Ez
tisztára Lilly!!!)
• A rugalmasság és alkalmazkodó képesség teljes hiánya.
A beteg kényszeresen ismétel bizonyos szokásokat és ezen
nem hajlandó semmit változtatni. (GRANDMÉRE! MEG A
PAPA!!!, meg Lars, sőt Mr. Gianini is...)
• Folyamatos kényszercselekvés - dobolás az ujjakkal,
kéztördelés, lábrázás és egyéb öntudatlan testmozgások,
(Hát ez egy az egyben Borisz, ezt akárki tanúsíthatja...)
• Megszállott, szenvedélyes érdeklődés bizonyos dolgok,
részterületek iránt - például világtörténelem, ásványgyűjtés
vagy egyes előre eltervezett programok. (Mondjuk egy
búcsúbál?!!!! A búcsúbál is szenvedélyes, megszállott
érdeklődésnek számít? Mert akkor tuti, hogy nekem
Asperger szindrómám van!!! De... várjunk csak... Ha nekem
az van, akkor Lillynek is, mert ő meg Jangbu Panasa iránt
érdeklődik megszállottan. Borisz a hegedülés iránt. Tina
pedig falja a romantikus regényeket. Michaelnak meg az
együttes a mániája...)
Szent isten!!!!! Mindannyian Asperger-szindrómában
szenvedünk!!!!!
De hisz ez rettenetes! Vajon Gupta igazgatónő tudja ezt?
És ha... és ha az egész Albert Einstein Gimnázium speciális
Asperger-iskola? Amiről eddig egyikünk se tudott?
Mostanáig...
Majd én tisztázok itt mindent!! Mint a Watergate-ügyben!
Mia Thermopolis fellép az Asperger-szindrómások jogaiért a
világban!
• Kényszeres érdeklődés és figyelem a dolgok egésze
helyett egyes apró részletek iránt. (Ezt nem egészen értem,
de biztos ez is rám vonatkozik...)
• Ismétlődő, gyakran önbántalmazó kényszercselekvések.
(BORISZ!!! Ő ejtett földgömböt a fejére!!! Igaz, hogy csak
egyszer...)
Asperger- szindrómában szenvedőknél nem tapasztalt
tünetek:
• Az életkornak megfelelő beszédkészség hiánya (Így van.
Mind elég nagy dumások vagyunk.), és az életkorra jellemző
természetes kíváncsiság hiánya. (Sőt... Lilly még csak első
gimnazista, de szexuális téren máris életkorát meghaladó
érdeklődést mutat...)
Az Asperger- szindróma Hans Aspergerről kapta nevét, ő
azonosította először a tünet együttest 1944-ben "autisztikus
pszichopátia" néven. A betegség oka máig ismeretlen.
Feltehetően közel áll az autizmushoz. A tudomány jelenlegi
állása szerint még nem gyógyítható, de egyes szakértők
szerint nem is tekinthető igazi betegségnek.
Asperger-szindróma gyanúja esetén fizikai, pszichológiai és
neurológiai vizsgálatokkal zárhatók ki az egyéb zavarok.
(Lillynek, Michaelnak, Borisznak, Tinának és nekem is
azonnal alá kéne vetnünk magunkat ilyen
vizsgálatoknak!!!!! Belegondolni is szörnyű, hogy végig
Asperger-szindrómában szenvedtünk, és még csak nem is
tudtunk róla!!!! Vajon Mr. Wheeton tudta? Ezért adta pont
nekem ezt a feladatot?!!! Ez riasztó...)
 

Május 6., kedd, itthon

Bementem a mama hálószobájába (Mr. Gianini sürgősen
visszarohant a Grand Unionba, hogy beszerezzen egy
nagyobb adag jégkrém-vésztartalékot), és nekiszegeztem a
kérdést az elmeállapotomról:
- Mama! Kérlek, felelj őszintén! Asperger-szindrómában
szenvedek, vagy sem?
A mama éppen a Bűbűjos boszorkák néhány videóra vett
epizódját nézte. Szerinte a Bűbájos boszorkák alapvetően
feminista szellemiségű film, mivel a csajok férfi segítség
nélkül küzdenek a gonosz erői ellen, de én észrevettem,
hogy egyrészt általában pánt nélküli topban küzdenek,
másrészt a mamám különösen azokat a részeket szereti,
ahol a pasik leveszik az ingüket.
Akárhogy is, meglehetősen ingerülten válaszolt:
- Mia, az isten szerelmére! Újabb házi dolgozat
egészségtanból?
- Igen - feleltem. - És rájöttem, hogy mindenki elől
titkoljátok, hogy Asperger-szindrómám van, sőt, arra is
rájöttem, hogy Asperger-szindrómások speciális iskolájába
járok! Öntsünk végre tiszta vizet a pohárba!
Rám nézett és a fejét csóválta:
- Mondd csak, arra már nem emlékszel, hogy a múlt
hónapban meg arról próbáltál mindenkit meggyőzni, hogy
Tourette-szindrómád van?!
Felvilágosítottam, hogy; ez most tök más. A Tourette.
szindróma kamaszkorban fellépő betegség, amelyben a
betegnek kényszeres mozgásos és hangadásos
megnyilvánulásai vannak. Amikor erről tanultunk a suliban,
a szóhasználatomban folyamatosan és öntudatlanul
visszatérő „izé” és „tök” a betegség tünetének látszott.
 Nem tehetek róla, hogy kényszeres szóbeli
megnyilvánulásaim és akaratlan taglejtéseim olyan
betegségre utalnak, amelyben szerencsére mégsem
szenvedek…
- Azt akarod ezzel mondani, hogy nekem nincs Asperger-
szindrómám? - támadtam neki a mamának.
- Mia! A világon semmi bajod nincsen! Bizonyítottan, száz
százalékig Asperger- szindrómamentes vagy!
Nem hittem a fülemnek. És az a sok izé, amit erről
olvastam? Az összes tünet illik rám...
- Te biztos vagy ebben? - kérdeztem. - És mi a helyzet
Lillyvel?
A mama felnyögött.
- Ne…Hát azt azért nem merném teljes biztonsággal
kijelenteni, hogy Lilly teljesen normális... de erősen kétlem,
hogy Asperger-szindrómája lenne.
A francba! Kár! Mert ha Asperger-szindrómája lenne, akkor
meg tudnék neki bocsátani, amiért szánalmasnak nevezett.
De mivel kutya baja, nincs mentség arra, ahogyan bánt
velem.
Be kell vallanom, kicsit sajnálom, hogy nincs Asperger-
szindrómám. Mert így a búcsúbállal kapcsolatos mániám
nem betegség, csak a mániám.
Ilyen az én formám.
 

Május 7., szerda, hajnali fél négy

Végre rájöttem, mit kell tennem. Ha jobban belegondolok,
tulajdonképpen végig tisztában voltam vele, csak a tudat
alattimba száműztem a megoldást. Nem csoda, végül is
minden porcikám tiltakozik ellene...
De nincs más választásom. Maga Michael mondta: akkor
megy el a búcsúbálra, ha az együttesének a tagjai is ott
lesznek.
 Istenem, hihetetlen, hová süllyed az ember! Lehet még
ennél mélyebbre is kerülni?
Most már úgysem tudok aludni, ez világos. Úgyis csak
forgolódnék a szorongástól...
 

ATOM
Az Albert Einstein Gimnázium hivatalos diákújságja
Hajrá Einstein Oroszlánok!_______________________________
12. évfolyam, 19. szám május 12.
 
Mindenkinek
 
A félévi vizsgák közeledtével az iskola vezetése szeretné
mindany-nyiunk emlékezetébe idézni az Albert Einstein
Gimnázium okta-tási céljait és alapszabályát:
 
A Gimnázium oktatási célja az,
hogy tanulóit átfogó, globális tudás birtokába juttassa,
amely megfelel a modern tudomány szemléletének, és az
egyén igé-nyeit, fejlődését szolgálja.
 
A Gimnázium alapszabálya
 
1. Az iskola bőséges, átfogó is-mereteket köteles nyújtani
tanu –lóinak. Tananyaga színvonalas tudományos programra
épül, ame-lyet fakultatív tárgyak is támogat- nak.
2. A tudományos programot számos változatos egyéb tevé-
kenység egészíti ki, amely hoz-zásegíti a tanulókat
tehetségük és képességeik fejlesztéséhez.
3. A tanulókat az iskola igyek- szik öntudatos és tetteikért
fele-lős polgárrá nevelni.
4. A különböző kultúrák és
 
nézőpontok iránti tolerancia és megértés iskolánk egyik
alapér-téke.
5. A csalás minden formája ti-los; felfüggesztést vagy
kizárást von maga után.
 
Az iskola vezetése felhívja a tanulók figyelmét arra, hogy
az elkövetkező vizsgaidőszakban az alapszabály 5. pontjára
fokozottan ügyeljenek.
 
Incidens a
Les Hautes Manger étteremben
 
Jelen sorok íróját az a megtisztel-tetés érte, hogy az Atom
szer-kesztőbizottságától kapott felké-rést e cikk megírására,
mivel szemtanúkém tartózkodott a Les Hautes Manger
étteremben az incidens estéjén. A balesetért tel-jes
mértékig jelen sorok írójának nagyanyját terheli a
felelősség, aki becsempészte kutyáját az étte-rembe. Az
említett eb rosszul idő-zített szabadulási kísérlete okozta a
zavart, mivel Jangbu Panasa pin-cértanuló megbotlott az
állatban, és a leveses tálkákkal teli tálcát
Genovia özvegy hercegnéjére ej-tette.
Jangbu Panasa elbocsátása ez-után jogtalan és feltehetőleg
al-kotmányellenes is volt. Bár ezt jelen sorok írója nem
álíthatja ha- tározottan, mivel alkotmányos ismeretei
csekélyek. Jelen sorok írójának határozott véleménye, hogy
Mr. Jangbu Panasát sürgősen vissza kellene helyezni
állásába.
Mia Thermopolis
 
Szerkesztőségi vélemény
 
Lapunk kiadói elveivel nem egye-zik, hogy a
szerkesztőségbe névte-lenül érkezett írásokat közzé te-gye,
az alábbi verssel mégis kivé-telt teszünk, mert úgy véljük,
hogy tökéletesen fogalmazza meg azt az érzést, amely
mindannyi-unkat eltölt ebben az évszakban.
- A szerk.
 
Tavaszi zsongás
Névtelen szerző verse
 
Ebédidőben: lógás.
Ebéd? Tésztasaláta, benne hús, rajta tavaszi öntet...
Fuj, inkább az éhenhalás. Central Park: zöld csábítás,
a szétszórt csikkek pázsitjából nárciszok bújnak ki
és horpadt kólásdobozok.
Irány a park! Nyomás! Megláttak? Nem hiszem. Vétségünk:
lógás.
Büntetés: felfüggesztés vagy
bármi más.
Mindegy; üljünk a padra, Arcunkat süsse UV-B
sugárzás.
Vaksi pislogás, hunyorgás
a fényben
A napszemcsi bent maradt
 a szekrényben…
 
Figyelem!
 
Az iskolavezetés semmiféle igazo-latlan hiányzást nem
fogad el tanítási időben. Aki az iskola terü-letét a tanítás
alatt BÁRMELY OKBÓL elhagyja, vét az iskolai alapszabály
ellen, és felfüggesz- téssel büntethető. A tavaszi zson- gás
nem mentség a rendtartás megszegésére.
 
Sérülést okozott a földgömb
 
Az Albert Einstein Gimnázium egyik alsós tanulója tegnap
köny- nyebb sérülést szenvedett tanítási idő alatt, mert egy
súlyos föld- gömb a fejére esett - vagy ő - ejtette rá? -
Kötelességünk fel- tenni a kérdést: ha az utóbbi történt,
vajon hol tartózkodott ebben az időben a tanulókért fe-lelős
tanár? Ha pedig az előbbi, azaz baleset történt, miért nem
figyel az iskola vezetése a magas- ban elhelyezett,
veszélyes tár- gyakra, amelyek sérülést okozhat- nak?
Lapunk az eset alapos kivizs- gálását követeli.
Melanie Greenbaum
Levelek a szerkesztőnek
 
Az intézményünk tanulói által tanúsított közöny, sőt,
rosszindu- lat generációnk szégyene, és mint ilyen,
számomra felháborító. Az Albert Einstein Gimnázium diák-
sága mást sem csinál, mint vaká-ciózik, készülődik a
végzősök bú-csúbáljára és nyavalyog az évvégi
vizsgák miatt, miközben Ázsiába emberek halnak meg! Ez
így igaz! Az utóbbi években megszaporod-tak a lázadások
egyre gyakoribbak az összecsapások a lázadók és a
rendfenntartók között, így az egyszerű polgárok puszta élete
is veszélyben forog, megélhetésüket
pedig nem biztosítja semmi.
 Vajon mit tesz az amerikai kor-mányzat Nepál éhező
népének megsegítésére? Csak annyit, hogy turistáit
lebeszéli az ott-tartóz- kodásról pedig a nepáliak számára
A mindennapi kenyeret jelenti a Mount Everest
megmászására ér-kező turisták kiszolgálásából szár– mazó
bevétel. Kérlek benneteket, ne hallgassatok a kormány
figyel-meztetésére! Ne kerüljétek el Nepált! Beszéljétek rá
szüleite-ket, hogy az idei nyári szünet egy részét Nepálban
tölthessétek, nem fogjátok megbánni!
Lilly Moscovitz
 
 
 
 
Hirdetési rovat
Írd meg magad!
Az Albert Einstein Gimnázium tanulóinak 50 cent/sor
 
Válasz
G.D.-nek: IGEN!!!! C.E
 
Tök hepi vagyok
JR-nek! Annyira izgatott vagyok a bú- csú bál miatt, hogy
majd kibújok a bőrömből! KIRÁLY LESZ!!!! Csak sajnálni
tudom azokat a szánalmas kis csírákat, akiket nem hívott
meg senki... Nem baj, csak penészedjenek otthon, mi majd
táncolunk helyettük js EGÉSZ ÉJSZAKA!!!! IMÁDLAK!!!!
L.W.
 
Válasz
L.W.-nek: Én is, bébi! J.R.
 
Akció
Újdonság! Hóék büféjében már papír-írószer is kapható! E
heti ajánlat: fény-másoló papír, iratrendezők, ragasztó-
szalagok. Ju-Gi-Oh kártyák nagy válasz-tékban! Epres
fogyipor!
 
Személyes
L.M.-nek: Sajnálom, hogy ilyen hülye voltam, kérlek, ne
haragudj! Szerettem volna bebizonyítani, mennyire
szeretlek. KÉRLEK, találkozzunk a szekrényemnél ma suli
után, mindent megmagyarázok! Lilly, te vagy a múzsám!
Nélküled meghal a zene! Ne pusztítsd el a szerelmünket...
B.P.
 
Eladó
Vadiúj, égszínkék Fender basszus-gitár. Kiegészítők: erősítő
és videós haszná-lati utasítás. Várom a legjobb ajánlatot!
Érdeklődni: 345-ös szekrény

Társkereső
 
Romantikát és olvasást kedvelő elsős lány keresi hasonló
érdeklődésű idősebb partnerét. 170 cm-nél magasabb,
finom kezű érdeklődők jelentkezését várom. Kalandorok,
dohányosok és METÁLOSOK kíméljenek! Zenészek előnyben.
E-mail: Romanci@aeg.edu
 
Albert Einstein Gimnázium -heti menü
 
Hétfő: Fűszeres csirkeszárny * Halrudacskák *
Krumplisaláta * Pizzarudacskák * Húsgombóc
 
 
 
 
Kedd: Nacho deluxe * Pizzaszelet * Csirkepástétom * Leves
és szendvics * Tonhal pitában
 
Szerda: Olasz marhaszelet * Taco salátabár * Delikates
saláta * Burrito * Hot dog
 
Csütörtök: Halfalatok * Tészta. saláta * Pármai csirke *
Ázsiai salátabár * Kukorica saláta
 
Péntek: Buffaló-faló * Sült sajt * Babsaláta *
Szalmaburgonya * Édes perec
Összeállította Mia Thermopolis

 
Május 7., szerda, matekóra
Hát megvolt. Túl vagyok rajta. Nem mondhatnám, hogy
szuperjól sikerült. Igazság szerint egyáltalán nem sikerült.
De akkor is tettem valamit. Senki nem mondhatja, hogy
NEM TETTEM MEG MINDENT azért, hogy a pasim elvigyen a
búcsúbálra.
DE MIÉRT LANA WEINBERGERTŐL függ ez?!!!!! MIÉRT?!!!
Miért nem bárki mástól? Akárkitől... akár Melanie
Greenbaumtól, akárkitől. De nem. A Sors könyvében nyilván
az volt megírva, hogy nekem Lana Weinberger előtt kellett
térden csúsznom.
Fúj, még mindig libabőrös vagyok az egésztől.
Nem fogadta valami lelkesen a kérésemet. Mondhatnám,
tojt rá magasról. Az ember azt gondolná, valami óriási nagy
dolgot kértem tőle, mondjuk, hogy vetkőzzön meztelenre az
ebédlőben és ott, mindenki előtt énekelje el az iskola
indulóját (na persze Lana ERRE biztos hajlandó lenne...).
Direkt korán mentem be, mert tudom, hogy Lana már
mindig a jelzőcsöngetés előtt bent van, hogy elintézzen pár
telefont. Ott is volt, egyedül az egész teremben, és valami
Sandy nevű csajjal vartyogott a mobilján. Részletesen leírta
neki a báli ruháját: ő bezzeg megkapta a fekete
félvállpántos, cakkos aljú ruhát a Nicole Millerből. Görény.
Na mindegy, odamentem hozzá... ami önmagában nagy
bátorságra vallott, mert ahányszor csak megpillant engem,
tesz valami szemét, fullánkos megjegyzést a külsőmre.
Ennek ellenére kitartóan álltam a padja mellett, ő meg csak
darált a telefonba, míg végül nagy nehezen fölfogta, hogy
nem tágítok.
- Jaj, várj már egy picit, Sandy, jó? Van itt... valaki... és akar
valamit tőlem - mondta.
Eltartotta a telefont a fülétől, és kegyeskedett a nagy
babakék szemével rám nézni:
- Na mi van?
 - Lana... - kezdtem. Állítom, hogy életemben nem voltam
még ennyire ideges. Pedig ültem már díszvacsorán a japán
császár mellett, kezet foghattam Vilmos herceggel, sőt,
egyszer sorban álltam Imelda Marcosszal együtt egy női
mosdó előtt, de egyik se akasztott úgy ki, mint Lana egy
pillantása. Lanának ugyanis legeslegfőbb hobbija, hogy
engem szekíroz. És ettől jobban félek, mint egy császártól,
egy hercegtől és egy diktátorfeleségtől együtt.
- Lana - kezdtem újra, és igyekeztem uralkodni a
hangomon, hogy ne remegjen -, szeretnék kérni tőled
valamit.
- Nem - felelte, és már folytatta is a telefonálást.
- De még el se mondtam! - kiáltottam.
- És? A válasz akkor is: nem - mondta Lana, fényes szőke
haját hátrasöpörve. - Na, hol is tartottam? Ja igen, pontosan!
De, abszolút lesz rajtam csillámpor, majd odateszem a...
naaa, nem oda, Sandy! Jaj, de rémes vagy!
- Csak azt szeretném... - igyekeznem kellett, mert várható
volt, hogy Michael benéz ide, a matekterembe az angol
esszéírás-órára menet, mint mindennap. Nem akartam,
hogy rájöjjön, miben sántikálok. - Tudom, hogy benn vagy a
búcsú bál szervezőbizottságában, és az a véleményem,
hogy az idei végzősöknek is jár annyi, hogy élőzene legyen
a búcsúbáljukon, nem csak egy DJ. Ezért gondoltam, talán
felkérhetnétek a Feltételes reflex zenekart...
- Várj már, Sandy! Az illető nem száll le rólam! - Lana
undorral pislogott rám vastagon feketére festett
szempillájával. - Miii? A Feltételes reflexet? Azokat az
elvarázsolt fazonokat, akik azt a gennyes bakancsos
hercegnő-nótát játszották a születésnapodra?
Felhúztam az orrom.
- Már ne is haragudj, Lana, de nem kéne az elvarázsolt
fazonokról ilyen megvetően beszélned. Ha efféle alakok
nem léteznének, nem találták volna föl a számítógépet, a
védőoltásokat, az antibiotikumokat, sőt, a mobil telefont
sem, ami ki se jön a kezedből!
 - Jó, húzzál el - vágott közbe Lana. - A válasz akkor is nem.
És újra belemerült a telefonálásba.
Csak álltam ott leforrázva, vöröslő fejjel. Azért mégis
fejlődhettem valamit az indulataim kezelése terén, mert
nem csavartam ki a kezéből a mobilját, és nem tiportam rá
a Martens - bakancsom sarkával, mint néhány hónappal
ezelőtt. Mivel most már magam is büszke mobiltulajdonos
vagyok, pontosan tudom, milyen szörnyű barbárság ilyet
tenni. Meg aztán a múltkor elég sok bajom is származott a
dologból.
Tehát nem csináltam semmit, csak álltam lángoló arccal,
kalapáló szívvel, és levegő után kapkodtam. Úgy tűnik, tök
mindegy, milyen eredményeket érek el az életben – hiába
őrzöm meg a hidegvéremet súlyos baleseteknél, hiába
jutottam már majdnem a smárolásnál is tovább a pasimmal
-, azt sosem fogom megtanulni, hogy értsek szót Lanával.
Föl se bírom fogni, hogy tulajdonképpen miért uál engem
annyira. Mi rosszat tettem én neki? Semmit.
A mobilja össze taposásán kívül. Ja, meg amikor egyszer a
pulóverébe dugtam egy mogyorós-csokis jégkrémet. És
amikor becsíptem a haját a matekkönyvembe.
De ezen kívül tényleg semmit...
Na, a lényeg, hogy föl se merült, hogy térden állva
rimánkodjak neki, mert megszólalt a jelző csengő, és
elkezdtek szállingózni az emberek az osztályba. Michael is
benyitott, és egy nagy csomó papírt nyomott a kezembe.
Rengeteg anyagot nyomtatott ki az Internetről a terhes nők
kiszáradásának veszélyeiről.
- Majd add oda a mamádnak! - mondta, és egy puszit
nyomott az arcomra. (Igen, ott mindenki előtt. Ciki.)
Olyan rémes, hogy minden örömömet beárnyékolja valami:
először is, nem sikerült a pasimat felléptetnem a
búcsúbálon, tehát nagyon valószínű, hogy én sem leszek
ott. Így aztán fújtak a "rózsaszín románcnak" Michaellal.
Másodszor, a legjobb barátnőmmel még mindig nem állunk
egymással szóba. Erről persze ő tehet. Miért viselkedik
olyan elmebeteg módon, és miért bánik olyan gonoszul a
volt pasijával? Harmadszor, életem első, Atomban megjelent
újságcikke annyira iszonyúan béna!!! (Viszont lehozták a
versemet! Az elég menő, bár egyes-egyedül én tudom, hogy
az enyém.) Arról sem egészen én tehetek, hogy az cikk
olyan pocsék. Leslie időt sem hagyott rá, hogy valami
Pulitzer-díjra érdemes alkotást hozzak létre. Végül is nem
vagyok tényfeltáró újságíró... még szerencse, hogy a
Watergate - ügyet nem nekem kellett kirobbantani. És
rengeteg leckém is volt.
Végül pedig mindent beárnyékol a félelem, hogy a mamám
valahol megint összeesik, csak éppen ott nem lesz Logan
százados, és nem lesz 9. számú osztag. Legfőképpen
viszont attól rettegek, hogy mindent és mindenkit itt
hagyok, mert két hónapig Genoviában kell dekkolnom.
Ez azért kicsit sok így együtt egy tizenöt éves lánynak…
Csoda, hogy ilyen körülmények között egyáltalán képes
voltam ép ésszel elviselni ezt a rengeteg sorscsapást.
 

Ha azonos változójú kifejezéseket adunk össze vagy

vonunk ki, az együtthatókat összevonjuk.
Május 7., szerda, t.g.
SZTRÁJK!!!!!!!!!!
Épp most jelentették be a tévében. Mrs. Hill megengedte,
hogy odagyűljünk a tanáriba, és az ő tévéjükön nézzük, mi
történik.
Még sosem voltam a tanáriban. Nem valami szép hely.
Furcsa foltok vannak a padlószőnyegen...
Na mindegy. A lényeg, hogy a szállodai dolgozók
szakszervezete csatlakozott a pincértanulók sztrájkjához, és
állítólag hamarosan az éttermi dolgozóké is beszünteti a
munkát. Ami azt jelenti, hogy a New York-i szállodákban és
éttermekben nem fog dolgozni senki. Kihal az egész biznisz.
A turizmus és a konferenciák megbénulásából több
milliárdos veszteség származik.
És mindez Rommel miatt.
Azért ez nem semmi. Hogy egy ilyen aprócska,
patkányszerű élőlény ekkora zűrzavart okozzon!
Persze igazság szerint nem Rommel tehet az egészről.
Hanem Grandmére. Mi a frásznak hozott kutyát az
étterembe?! Nem lett volna szabad. Ez NEM Franciaország.
Nagyon fura volt a tévében látni Lillyt. Nem is a tévé miatt...
szerepel eleget a kábeles műsorában... de ez egy nagy
csatorna, még ha nem is országos. A New York l-et
Manhattan majdnem összes háztartásában lehet fogni.
Persze nem Lilly vezette a sajtókonferenciát, hanem a
szállodai és az éttermes szakszervezet vezetői. De a pódium
bal oldalán ott állt Lilly, Jangbuval az oldalán, kezében egy
nagy felirat: EMBERI LÉNYEKNEK EMBERI FIZETÉST!!!!
Azért ezt megszívja. Az egész napja igazolatlan. Gupta tuti
fölhívja Moscovitz doktorékat!
Michael csak fintorgott és a fejét csóválta, amikor meglátta
a húgát a tévében. Ő csakis az 56-os csatornát nézi: a
kábelt. Persze Michael is teljes szívvel a pincértanulók
oldalán áll, és szerinte is tisztességes fizetséget
érdemelnének, de azt mondja, hogy amit Lilly csinál, az
gusztustalan. Nem a bevándorlók sanyarú helyzete érdekli,
egyedül csak Jangbu.
Azért jobb lett volna, ha nem mond ilyesmit... ugyanis
szegény Borisz is ott ült a tévé mellett. Olyan szánalmasan
néz ki azzal a kötéssel a fején, és különben is... Amikor azt
hitte, senki nem figyel oda, egyre csak Lillyt bámulta a
képernyőn. Borzasztóan megható volt... bevallom, egy
percre a sírás fojtogatta a torkomat.
Ez azonban nyomban elmúlt, amint fölfedeztem, hogy a
tanáriban nagyképernyős a tévé, az osztályokban meg csak
27 cm-es!!!
 
Május 7., szerda, a Plaza Hotelben
Ezt nem hiszem el. Ilyen egyszerűen nincs! Amikor ma
beléptem a szálloda halljába a hercegnői illemtanlecke előtt,
teljesen megdöbbentett a fejetlenség, ami ott fogadott.
Totális anarchia. Sehol az arany vállbojtos portás, aki kinyitja
a limuzin ajtaját… Sehol a londiner, aki olyan boszorkányos
ügyességgel halmoz több tonna bőröndöt arra a kis
réztalicskára... Sehol az udvarias recepciós... A Pálmauudvar
előtt a vacsorához sorban állókról már nem is beszélek…
teljes volt a zűrzavar. Sehol egy hosztessz, aki leültette
volna a vendégeket, sehol egy pincér, aki fölvegye a
rendelést.
Nem hittem a szememnek. Larsszal valósággal át kellett
verekednünk magunkat egy kábé tizenkét főből álló, talán
iowai családon, akik a liftbe próbáltak benyomulni egy
életnagyságú játék gorillával súlyosbítva, amit a szemközti
FAO Swartz boltban vettek. A papa ordítva terelte befelé a
gyerekeket:
- Van még hely! Van még hely! Préselődjünk, emberek!
Lars végül elunta, félrehúzta a zakóját, amitől kivillant a
pisztolya, és így szólt:
- Nincs több hely! Menjenek a másik lifttel! - Mire az ürge
elsápadt, és hátrálni kezdett.
Ez sem történt volna meg, ha ott a liftkezelő. De persze
délutánra az éttermi és a szállodai dolgozók mellett az Ő
szakszervezetük is szolidaritási sztrájkot hirdetett. Az ember
azt hinné, azok után, amin keresztülmentem, hogy időben
odaérjek a hercegnői illemtanleckére, Grandmére legalább
némi együttérzést mutat. De ránk se nézett, csak állt a
lakosztály közepén és a telefonba rikácsolt:
- Hogy érti azt, hogy zárva a konyha? Hogyhogy zárva a
konyha?! Órákkal ezelőtt megrendeltem az ebédet, és még
mindig nem kaptam meg! Nem, nem rakom le, amíg nem
beszélek a konyhafőnökkel és a szobaszervíz felelősével!!!
Ő tudja, hogy én ki vagyok!!!
 A papa a kanapén ült a tévé előtt és mi mást nézett vol na,
mint a New York l-et. Elég idegesnek látszott. Leültem mellé.
Rám nézett, mintha csodálkozna, hogy ott lát.
- Á, Mia! Szervusz, kislányom. Anyád hogy van?
- Jól - feleltem, mert ugyan nem láttam a mamát reggel
óta, feltételeztem, hogy jól van, hiszen nem hívott senki a
mobilomon. A Gatorade-et és az Eviant váltogatja.
Legjobban a szőlő ízűt szereti. Na mi van ezzel a sztrájkkal?
A papa csüggedten csóválta a fejét.
- A szakszervezeti vezetők most tárgyalnak a
polgármesterrel. Próbálnak valami egyezségre jutni.
Sóhajtottam.
- Lásd be, semmi ilyesmi nem történt volna, ha én a
világon se vagyok! Mert ha nem vagyok a világon, akkor
születésnapi vacsorát se kell nekem rendezni...
A papa eléggé szúrósan nézett rám.
- Csak nem azt mondod, hogy erről is te tehetsz, Mia? -
nyögött.
Majdnem kiszaladt a számon: "Dehogyis! Grandmére!" De
még időben meggondoltam magam, mert láttam rajta, hogy
mélyen és őszintén együtt érez velem. Ezért csak ennyit
mondtam álszent, sajnálkozó hangon:
- Igazán rémes, hogy a nyár legnagyobb részét Genoviában
kell töltenem. Rendes dolog lett volna, ha önkéntes munkát
végezhettem volna valami szervezetnél, hogy segíthessek
szerencsétlen pincértanulókon...
Ezt azért már nem vette be a papa. Rám kacsintott:
- Nem rossz próbálkozás!
FÚÚÚÚÚÚÚÚÚ. Tehát nem tesz le arról, hogy magával
cipeljen Genoviába júliusra és augusztusra. A mamám meg
a nőgyógyászához akar hurcolni. Megfejthetetlen és
ellentétes értelmű üzeneteket kapok a szüleimtől. Kész
csoda, hogy eddig még nem hasadt meg a személyiségem.
Vagy nem lett Asperger-szindrómám. De még lehet...
Duzzogva ültem, amiért nem sikerült megtorpedóznom az
egész istenverte genoviai nyarat. Grandmére továbbra is
telefonált, és közben mutogatva próbálta meg felhívni
valamire a figyelmemet. Csettintgetett az ujjával, és a
hálószoba felé bökdösött. Értetlenül bámultam rá. Erre
eltakarta tenyerével a telefonkagylót és rám mordult:
- Amelia! Menj már a hálóba! Van ott neked valami!
Nekem? Ugyan mi? El nem tudtam képzelni, mit akar
nekem adni... végtére is az az afrikai árva elég nagy ajándék
volt a szülinapomra... De mégse mondhattam nemet, ha
meglep valamivel.. csak reménykedtem, nehogy valami
leölt állat lenyúzott bundája legyen az... Fölálltam, hogy
átmenjek a hálószobába. Grandmére akkor végképp
elvesztette a türelmét.
- De én NÉGY ÓRÁVAL EZELŐTT megrendeltem az
erdeigomba-salátát! Azt akarja, hogy lemenjek, és saját
kezűleg készítsem el?!!! Hogy érti azt, hogy megsérteném a
közegegészségügyi előírásokat?!!! Hol itt a közegészség? Én
a saját salátámat akarom elkészíteni, nem a
közétkeztetésben kívánok részt venni!!!
Benyitottam Grandmére hálószobájába, ami aPlaza Hotel
elnöki lakosztályának hálója, szóval rém puccos egy hely,
tele aranyozott levéldíszekkel meg stukkóval, meg friss
virágcsokrokkal... bár most, hogy az egész hotel szakma
sztrájkol, nem nagyon hiszem, hogy Grandmére
virágcsokrainak fölfrissítése volna a legfőbb gondjuk...
Álldogáltam a hálószobában és nézelődtem, hol lehet a
meglepetés, közben némán fohászkodtam: - Istenem,
nehogy nercstóla legyen! Jaj, csak nehogy nercstóla
legyen!-, de ekkor megpillantottam az ágyra terített ruhát...
Olyan színe volt, mint Jennifer Lopez Ben Afflecktől kapott
jegygyűrűjének: egészen, egészen halvány rózsaszín... telis-
tele hímezve aprócska, rózsaszín gyöngyökkel. A vállpánt
nélküli, szűk felsőrész habos, áttetsző, bő szoknyában
folytatódott alul.
Tudtam jól, mi az. Nem volt se fekete, se oldalt sliccelt,
mégis életemben nem láttam még ilyen lélegzetelállítóan
gyönyörű báli ruhát. Szebb volt, mint Rachel Leigh Cool
ruhája A csaj nem jár egyedülben, és szebb, mint Drew
Barrymore-é a Bombanőben, és természetesen egy lapon
sem lehetett említeni azzal a krumpliszsákkal, amit Molly
Ringwald viselt a Rózsaszín románcban. A világ
leggyönyörűbb báli ruhája volt. Csak álltam és bámultam, és
gombóc nőtt a torkomban. Hiszen én nem megyek a
búcsúbálra.
Sarkon fordultam, becsuktam a hálószoba ajtaját, és
visszamentem a kanapéhoz. Leültem a papa mellé, aki még
mindig mereven bámulta a képernyőt.
Pár pillanat múlva Grandmére végre letette a telefont.
- Na? - fordult hozzám.
- Gyönyörű ez a ruha, Grandmére - mondtam őszintén. -
Tudom, hogy gyönyörű. Nem próbálod fel?
Nagyot nyeltem, hogy valami normális hang jöjjön ki a
torkomon.
- Fölösleges - nyögtem ki. - Mondtam már neked, hogy nem
megyek a búcsúbálra.
- Szamárság - jelentette ki Grandmere. - Telefonált a
szultán, és lemondta a ma esti vacsorát, mert a Le Cirque is
zárva van. De szombatra már vége lesz ennek a nyomorult
sztrájknak, és akkor elmehetsz a bálba.
- Grandmére, én nem a sztrájk miatt nem megyek oda!
Már mondtam, miért. Tudod! Michael miatt.
- Miért, mi van Michaellal? - szólt bele a papa.
Az, a baj, hogy nem szívesen mondok neki semmi rosszat
Michaelról, mert mindig ürügyet keres arra, hogy utálhassa.
Az apák már csak így vannak a lányuk pasijával, nem?
Egészen mostanáig a papa aránylag jól kijött Michaellal.
Szeretném, ha ez így maradna.
- Á, semmi! - legyintettem. - Csak az, hogy a fiúk nincsenek
annyira oda a búcsúbálért, mint a lányok.
A papa felhorkant, aztán visszafordult a tévé felé.
- Még hogy a fiúk! - morogta.
Nem értem, mi baja. Ő fiúiskolába járt! Nem is volt náluk
búcsúbál!!!
 - Azért még fölpróbálhatod - mondta Grandmére. - Hátha
vissza kell küldenem igazítani.
- Grandmére! Hidd el, nincs értelme...
Sűrgősen elhallgattam, mert vasvillaszemekkel nézett rám.
Ezt nagyon tudja. Azt hittem, megöl a pillantásával.
Komolyan mondom, ha nem özvegy hercegné volna,
bármikor elmehetne bérgyilkosnak.
Föltápászkodtam tehát, visszamentem a hálószobába, és
felpróbáltam a ruhát. Természetesen úgy állt, mintha rám
öntötték volna, mert a Chanelnál pontos mértéket vettek
rólam, amikor Grandmére legutóbb ott csináltatott nekem
ruhát. Naná, hogy azóta egy millimétert sem nőttem. Főleg
mellbőségem nem.
Bámultam magam a földig érő tükörben, talpig
rózsaszínben, és az jutott eszembe, mennyire kényelmes
egy ilyen vállpánt nélküli ruha... Úgy értem, abban az
esetben, ha Michaellal netán a smárolásnál egy lépéssel
tovább akarnánk jutni...
De persze az is eszembe jutott, hogy nem megyünk mi
együtt sehova. Legalábbis olyan helyre nem, ahová
fölvehetném ezt a ruhát. Michael keresztbe tett az egész
búcsúbálnak, tehát nem érdemes tovább görcsölni.
Szomorúan lehámoztam magamról a ruhát, és visszatettem
Grandmére ágyára. Majd nyáron, Genoviában biztos lesz
valami fogadás, amire fölvehetem. Michael persze úgyse
láthatja rajtam, hiszen ott se lesz. De hát ez a legkevesebb.
Éppen abban a másodpercben értem vissza a hálóból.
Amikor Lilly feltűnt a képernyőn. Egy újságírókkal zsúfolásig
tömött teremben állt a pódiumon:
- Szeretném leszögezni, hogy ez az egész sajnálatos
esemény nem következett volna be, ha Genovia özvegy
hercegnéje nyilvánosan elismerte volna, hogy hibát követett
el amikor a kutyáját magával vitte az étterembe, és a
nevezett kutya ott elszabadult.
Grandmere-nek leesett az álla. A papa üveges szemmel
meredt a tévére.
 - Állításom bizonyítására hadd mutassam be ezt a
vezércikket, amelyet az özvegy hercegné unokája írt saját
kezűleg - folytatta Lilly az Atom mai számát meglobogtatva.
Majd legnagyobb rémületemre szép lassan, tagoltan
felolvasta a cikkemet. Elejétől végéig. Bevallom, más
szájából hallva szörnyű hatást tettek rám a saját szavaim.
Ráébredtem, mennyire idétlenül hangzanak... sokkal
idétlenebbül, mintha én olvasnám fel őket...
Ajjaj. Néma csend. A papa és Grandmére merőn néznek
rám. Úgy látom, nincsenek nagyon elragadtatva... sőt
mondhatnám, egyenesen...
Május 7., szerda, este tíz óra, itthon
Nem értem, mitől vannak úgy kiakadva. Egy újságírónak az
a dolga, hogy megírja az igazságot. Én sem tettem
mást.Akinek vaj van a fején, ne menjen a napra. Elvitte
Grandmére a kutyáját az étterembe? El. És miért botlott
meg Jangbu? Mert Rommel pont a lába előtt rohant ki az
asztal alól. Ezt nem tagadhatja senki. De most már nem
csinálják vissza. Azt sem csinálhatják vissza, hogy Leslie Csu
engem bízott meg a cikk megírásával.
Csak ne hibáztassanak engem újságírói jogaim
gyakorlásáért. És az újságírói szuverenitásomért!
Most már azt is tudom, hogy érezhettek nagy újságíró
elődeim. Ernie Pyle, amikor megrázó második világháborús
riportjait írta, Ethel Payne, az első fekete női újságíró a
polgárjogi mozgalom idején, Margaret Higgins, az első női
Purlitzer-díjas nemzetközi tudósító. Vagy a Watergate-es
Woodward és Bernstein.
Most már tudom, milyen sors jutott nekik. Az állandó
szorongás... a fenyegetések... a pocskondiázás... a telefonok
az anyjuknak...
Ez zavar a legjobbban. Miért zaklatják szegény,
kiszáradástól fenyegetett anyámat, aki új életet hordoz a
szíve alatt! Talán a veséje már zörög a szárazságtól... és
valaki ilyen semmiségek miatt piszkálja!
 A mama különben is teljesen az én oldalamon áll. Mit
képzelt a papa? Csak nem azt, hogy a mama GRANDMÉRE-
nek fog igazat adni?
Bár kétségtelenül azt mondta, hogy a családi béke
kedvéért illene legalább bocsánatot kérnem...
Nem értem, miért. Az egész dologból nekem csak bajom
származott. Előnyöm semmi. Nem elég, hogy az Albert
Einstein Gimnázium egyik legrégebben együtt járó párosa
szakított, de én is elveszítettem a legjobb barátnőmet
ELVESZÍTETTEM! Mégpedig örökre!
Ezt akartam a papa és Grandmére tudomására hozni,
mielőtt az utóbbi egyszerűen ráparancsolt Larsra, hogy
távolítson el engem a helyiségből. Szerencse, hogy roppant
előrelátóan kicsempésztem a báli ruhát Grandmére
hálószobájából, és begyömöszöltem a hátizsákomba. Csak
kicsit gyűrődött össze. Majd jól felgőzölöm a zuhanyban, és
szebb lesz, mint valaha.
Az az érzésem, hogy ezt az egész cirkuszt egyszerűbben el
lehetett volna simítani. A papa is összehívhatott volna egy
sajtókonferenciát, ahol Grandmére elismerhette volna az
egész kutya-históriát, és ellett volna intézve az ügy.
De most...? Most már túl késő. Most már hiába ismerne el
Grandmére bármit, nem valószínű, hogy a szakszervezetek
lefújnák a sztrájkot.
Azt hiszem, megint abba a hibába estek, hogy nem
hallgattak a fiatalokra... Ennek most keservesen megadják
az árát!
Úgy kell nekik.
 

Május 8., csütörtök, az osztályban

TE JÓ ISTEN!!!!!!!!!!!!! LEFÚJTÁK A BÚCSÚBÁLT!!!!!!!!!
ATOM
Az Albert Einstein Gimnázium hivatalos diákújságja
 Hajrá Einstein Oroszlánok!
____________________________________________________
 

Különkiadás
LEFÚJTÁK A BÚCSÚBÁLT!!!
 Leslie Csu

Az iskola vezetése úgy döntött, hogy egész várost érintő

szállodai és éttermi dolgozók szakszervezetének sztrájkja
miatt nem tartják meg az idei búcsúbált. A Maxim étterem
ér-tesítette az iskolát, hogy a sztrájk mi-att azonnal hatállyal
bezárnak. A szervezőbizottság átlal átutalt 4000 dolláros
előleges is visszatérítették. A végzősök tehát most nemigen
tudnak mihez kezdeni, hacsak az iskolai tornateremben nem
tartják a búcsúbált. A szervezőbizottság mér-legelte, majd
elvetette ezt a javasla-tot.
- A búcsúbál különleges alkalom - jelentette ki Lana
Weinberger a szer-veztőbizottság elnöke. – Nem csak
amolyan közöséges iskolai buli. Nem tarthjuk meg a
tornateremben, mint
a Multikulti bált vagy a Téli bált. Nem szeretnénk eldobott
chipsdarabokon táncolni tornacipőszagban. Akkor in-kább
nem rendezünk búcsúbált.
A szervezőbizottság álláspontjávai azonban nem mindenki
ért egyet. A végzős Judith Gershner képtelen-ségnek
minősítette Lana Weinberger szavait.
- Elsős korunk óta a búcsúbálra várunk. Otromba és
kicsinyes dolog egyszerűen lefújni holmi chipsdara-bok
miatt. A búcsúbált nem vehetik el tőlünk csak úgy! Engem
nem zavar-nak a chipsdarabok, sokkal jobban za-var, ha
nem lesz búcsúbál!
A szervezőbizottság hajthatatlan-nak mutatkozik:
eltökélték, hogy vagy iskolán kívül tartjuk meg a bú-csú
bált, vagy sehogy.
 - Abban nincs semmi rendkívüli, ha az ember kiöltözve jön
be az iskolá-ba - mondta az elsős Lana Weinber-ger. - Ha az
ember már kicsípi magát, nem oda akar menni, ahová egész
év-ben minden reggel!
A sztrájk kirobbantója, amint ezt már e heti számunkban
megírtuk, va-lószínűleg az az incidens volt, amely a Les
Hautes Manger étteremben tör-tént.
Itt ünnepelték Mia Thermopolis, elsős gimnazista és
egyben genoviai hercegnő tizenötödik születésnapját. A
vacsorán jelen volt a család, köz-tük Clarisse Renaldo
özvegy herceg-né, Mia nagymamája. A hercegnő barátnője
és egyben a TIJPJEEE (Tiltakozás Jangbu Panasa Jogtalan
Elbocsátása Ellen Egyesület) elnöke így nyilatkozott:
- Az egészről Mia tehet. Vagy ha nem ő, akkor a nagyanyja.
Mindössze Jangbu állását kívánjuk vissza, és egy hivatalos
bocsánat-kérést Clarisse Renaldótól. Ja és per-sze fizetett
szabadságot, beteg-biztosítást és egészségügyi juttatá-
sokat minden pincértanulónak New Yorkban. Mia hercegnőt
a sajtókonferen-cia idején nem tudtuk elérni, édesanyja,
Helen Thermopolis szerint a fürdő-szobában tartózkodott.
Az Atom munkatársa a sztrájk to-vábbi fordulatairól és a
tárgyalások menetéről részletes tudósítást közöl.

Te jó isten... KÖSZI, MAMA. KÖSZ, AMIÉRT SZÓLTÁL, AMÍG

ZUHANYOZTAM, HOGY AZ ISKOLAÚjSÁGTÓL KERESNEK.. .
Gyilkos pillantások kereszttüzében verekedtem át magam
a szekrényemig ma reggel. Hála istennek van testőröm,
most először éreztem, mennyire hasznos ez. Ha Lars nem
lenne, nem tudom, hogy úsztam volna meg. A lacrosse-
csapat tagjai - akik a harmadik emeleti lányvécébe járnak
bagózni és fekvőtámaszozni - rendkívül obszcénul és
fenyegetően mutogattak nekem, amikor ma reggel
kiszálltam a limuzinból. Valaki ráírta Joe-ra, a kőoroszlánra,
hogy ROHADT GENOVIA. Igaz, csak krétával, de akkor is...
 ROHADT GENOVIA!!!!!!!!!!!!! Az országom hírnevét
beszennyezték! És mindezt azért, mert nem lehet egy
nyavalyás iskolai búcsúbált megtartani!
Na jó, visszavonom. Nem nyavalyás. Ha valaki, én aztán
tudom, hogy nem az. A búcsúbál az iskolai élet egyik
legfontosabb eseménye. Ezt akárki megmondhatja, és
számtalan film is tanúsítja.
És most miattam megfosztották ettől az élménytől az
Albert Einstein Gimnázium végzőseit... Az idei évkönyv
búcsúbáli tudósításának lapjai üresen tátonganak majd...
Tennem kell valamit! De mit?!!!! MIT?!!!!!!
 
Május 8., csütörtök,matekóra
Felfoghatatlan, amit Lanamondott nekem...
 

Lana: (hátrafordul, és dühödten mered rám) Ezt

szándékosan csináltad, mi? A te műved ez a sztrájk, meg
az, hogy lefújták a búcsúbált!
Én: Micsoda? Dehogyis! Miről beszélsz?
Lana: Valld csak be! Azért csináltad, mert nem engedtem,
hogy a pasid meg a hülye zenekara ott bénázzanak a
bálon. Valld csak be!
Én: Dehogy! Egyáltalán nem erről van szó! Különben sem
én tehetek róla! Hanem anagyanyám.
Lana: Nem mindegy? Minden genoviai egyforma.
Ezzel visszafordult, még mielőtt egy szót is válaszolhattam
volna.
Minden genoviai? Ööö, már bocsánat, de én vagyok itt az
egyetlen genoviai, akivel Lana életében találkozott... Hogy
van képe ilyet mondani?
 

Május 8., csütörtök, biosz

Mia, valami baj van? S.
Nem, semmi. Csak egy almacsutka volt!
Fantasztikus, ahogy Lars eltaláIta azt a pasit! Szédületes
reflexei lehetnek!
Ja, igen. Azért is kapta ezt az állást. Hogyhogy te még szóba
állsz velem? Nem utálsz? Végül is te meg Jeff is mentetek
volna a búcsúbálra!
De nem a te hibád, hogy lefújták. Különben is, szerintem
nem lett volna annyira szuper…gondolj bele, egyetlen elsős
lány volt meghívva rajtam kívül: Lana Weinberger!!!!!!!! Ja,
egyébként tudod, mi van Tinával?
Nem. Mi?
Tegnap Borisz ott várta Lillyt a szekrénynél - tudod, beletett
egy hirdetést az Atomba, hogy ott találkozzanak suli után,
és végül Tina odament hozzá... Képzeld, megkérdezte
Boriszt, nincs-e kedve inni vele egy jeges kakaót a
Kincskereső turmixbárban. Mert annyira sajnálta. .. Azt
hiszem, Borisz már megunta, hogy folyton Ltllyre várjon,
elfogadta a meghívást, és elmentek kakaót inni. Ma délelőtt
meg tudod, mit láttam? A nyelvi labor melletti műanyag
Parthenon makett mellett fogták egymás kezét!!!!!!!
Na várjunk csak egy kicsit!!!!! MI?!!! AZT LÁTTAD, HOGY
TINA MEG BORISZ FOGTÁK EGYMÁS KEZÉT?! TINA ÉS
BORISZ... TINA ÉS BORISZ PELKOVSZKIJ???!!!!
Igen.
Tina.. .Tina Hakim Baba. És Borisz Pelkovszkij. TINA ÉS
BORISZ?!!!
IGEN!!!!!!!
Te jó isten! Tisztára felfordult a világ!
 

Május 8., csütörtök,

a harmadik emeleti lépcsőfordulón
Shameekával szabályosan levadásztuk Tinát biosz után, és
fölcipeltük ide, hogy kivallassuk, mi az igazság Borisz-
ügyben. Ezért ellógjuk az egészségtan és ment. hig. órát, de
kit érdekel? Úgyis csak ülnék ott a többiek ellenséges
pillantásainak kereszttüzében. Ráadásul azon az órán a volt
legjobb barátnőmmel, Lilly Moscovitzcal is együtt vagyok,
akivel egyáltalán nem áll szándékomban egyetlen szót is
váltani.
Ráadásul be kéne adnom az Asperger-szindrómáról írt
beszámolómat, amit sajnos nem tudtam befejezni a
rendkívüli érzelmi megterhelés miatt, amit az anyám
terhessége és hólyagproblémái, a pasim makacssága és
visszautasítása, meg az egész sztrájk dolog zúdít rám.
 Teljesen hihetetlen, amiket Tina összehord arról, hogy
egész életében olyan pasira vágyott, aki az imádott
romantikus regények főhősei módjára szereti őt! Meg hogy
nem is álmodott arról, hogy egyszer találkozik valakivel, aki
így tud szeretni, olyan rajongással, mint az általa
bálványként imádott hősök: Mr. Rochester, Heathcliff,
Brandon ezredes, Mr. Darcy és Pókember...
Azt mondja, rájött, hogy az összes fiú közül Boriszra illik a
legjobban a tökéletes pasi definíciója. Leszámítva mondjuk…
hát a külsejét. Erre akkor jött rá, amikor látta, mennyire
összeroppant szegény, miután Lilly otthagyta Jangbu Panasa
kedvéért. Tehát Borisz egyesíti magában az összes
tulajdonságot, ami Tina számára fontos: • Hűséges (Hát ez
nem is kérdés. Borisz még csak rá se NÉZETT más lányra,
miután Lillyvel kezdett járni.) • Szenvedélyes (Ööö... azt
hiszem, az a földgömb-dolog bizonyítja, hogy Borisz roppant
szenvedélyes. Vagy Asperger-szindrómája van.) • Intelligens
• Muzikális (Ezt mindannyian tanúsíthatjuk.) • Lépést tart a
populáris kultúrával (Nézi a Buffy, a vámpírok rémét.)
• Szereti a kínai kaját (Ez is igaz.) • Teljesen hidegen
hagyják a versenysportok (Kivéve a műkorcsolyát. De hát
végül is orosz!)
Tina azt is elárulta, hogy istenien csókolózik... ha kiveszi a
fogszabályzóját. ISTENIEN CSOKOLÓZIK, HA KIVESZI A
FOGSZABÁLYZÓJÁT!!!!
Hogy mit jelent ez? HÁT AZT, HOGY TINA MEG BORISZ
CSÓKOLÓZTAK!!! Máskülönben honnan tudná Tina, hogy
csókolózik Borisz?!!!!!
Nem találok szavakat. Én bírom Boriszt, tényleg bírom…
eltekintve attól, hogy teljesen bolond, nagyon helyes fickó.
Érzékeny és vicces, és ha az ember figyelmen kívül hagyja
az asztmainhalátorát, a szuszogását, a hegedülését meg a
betűrt pulóverét, akkor... hát akkor ARÁNYLAG vonzó is
lehet...
Legalábbis magasabb, mint Tina. Ez is valami.
 De hogy Borisz Pelkovszkij lenne Tina Mr. Rochestere?!!!
Nem, nem, az képtelenség, az teljességgel ki van
zárva!!!!!!!
Shameeka erre azt mondta nekem, hogy Borisz nem
szükségképpen örökre Tina Mr. Rochestere. Lehet, hogy csak
ideiglenesen kell betöltenie ezt a szerepet... amíg el nem
érkezik Tina számára az igazi Mr. Rochester.
Jaj istenem, nem is tudom. Borisz Pelkovszkij... Tinának egy
dologban mindenesetre igaza van: Boris tényleg nagyon
szenvedélyes. Bizonyítékul ott a vérfoltos pólóm. Illetve
nem, mert Mrs. Pelkovszkij már visszaküldte, miután a
vegytisztító nyomtalanul kiszedte belőle a foltokat.
De akkor is.
Tina és Borisz Pelkovszkij???!!!
Na neeeeeeeeeeeeeeeee!!!!!!!!!
 
Május 8., csütörtök, délután három óra, itthon
 
Larsnak ma még egy almacsutka-lövedéktől meg kellett
védelmeznie. Ezúttal viszont döbbenetes pontossággal
célzott az illető, egy végzős tanulmányi verseny nyertese.
Lars ezután fölhívta a papát és közölte vele, hogy biztonsági
okokból helyesnek látná, ha eltávolítana engem az iskola
területéről.
A papa beleegyezett: a nap hátralévő részében szabad
voltam!
Persze később megittam a levét, mert Mr. Gianini most
pótolja és átismétli velem itthon mindazt, amire az elmúlt
másfél héten nem figyeltem. A hűtő ajtaját használja
táblának, és a képleteket mágneses betűkkel meg
számokkal rakosgatja ki.
Mit erőlködik...? Miért nem hajlandó belátni, hogy
pillanatnyilag sokkal súlyosabb problémáim vannak, mint a
romló matekjegyem? Könyörgöm, a saját iskolámba nem
tehetem be úgy a lábam, hogy ne dobálnának meg ilyen -
olyan gyümölccsel!
Lehangoló ez az egész. Előbb a sztrájk, aztán Tina, most
meg hogy közutálatnak örvendek... nem is tudom, hogy
húzom ki a hét végéig. Föl is hívtam a papát:
- Tolmácsold Grandmére-nek hálás köszönetem. Most már
a saját iskolámban sem érezhetem biztonságban magam, és
erről is ő tehet!
Nem tudom, átadta-e. Valahogy az az érzésem, hogy
megint nem állnak szóba egymással.
Azt viszont TUDOM, hogy ÉN nem állok szóba Grandmére-
rel! Furcsa, olyan sok mindenkivel nem állok szóba
mostanában... Grandmére-rel, Lillyvel, Lana Weinbergerrel.
..
Lanával persze igazából sose voltam beszélő viszonyban.
Már úgy igazán.
Hú, és mi van, ha egyáltalán nem mehetek vissza a suliba?
Csak nem kell magántanulónak lennem? Az rémes lenne,
iszonyú ciki! Lemaradnék minden pletykáról! Gőzöm nem
lenne, ki kivel jár. És nem találkozhatnék Michaellal! Csak a
hétvégén! SZÖRNYŰSÉG MÉG RÁG ONDOLNI IS!!! A nap
fénypontja számomra az, amikor reggel, meglátom a házuk
előtt, és beszáll mellém a limuzinba. Ha ősztől a Columbiára
fog járni, ennek örökre vége. De azért az idei év végéig még
kiélvezek minden egyes pillanatot.
Jaj, minek kezdtem ezen agyalni? Most még ettől is
szoronghatok... Jó, nem vagyok annyira oda az Albert
Einstein Gimnáziumért, de ha belegondolok a többi
lehetőségbe... a magánúton folytatott tanulásba, vagy ami
mégrosszabb, a genoviai iskoláztatásba... brrrrrrr... ehhez
épest az Albert Einstein maga a Kánaán!
Akármilyen legyen is az.
Micsoda disznóság, hogy erővel távol tartanak! (A sulitól.)
Hogy merészelik?!!!
Valaki csönget. Istenem, bár Michael lenne a leckével...
Nem azért, mert annyira vágyom arra, hogy megcsináljam a
leckét, hanem mert már régen volt ennyire szükségem rá,
hogy beleszimatoljak a nyakába...
BÁRCSAK BÁRCSAK BÁRCSAK BÁRCSAK BÁRCSAK BÁRCSAK
BÁRCSAK BÁRCSAK BÁRCSAK BÁRCSAK!
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Május 8., csütörtök, késó'bb, itthon
 
Hát nem Michael volt. De majdnem. Egy másik Moscovitz.
Aki csöppet se hiányzott.
Fogalmam sincs, hogy van képe idejönni az után, amit tett
velem! Ha van Asperger-szindrómája, ha nincs. Pokollá tette
az életemet az elmúlt napokban, most meg mit akar? Idejön
és sírva könyörög, hogy bocsássak meg?
Mit tehettem volna? Mégsem csukhattam be az ajtót az
orra előtt. Illetve dehogynem, de az rettentően méltatlan
lett volna egy hercegnőhöz.
Nem, behívtam... de nagyon hűvösen. Majdhogynem
gorombán. MOST ki a szánalmas...? Szeretném tudni.
Bementünk a szobámba. Becsuktam az ajtót. Ha nem
Michael van itt, akkor ezt nem tiltja meg senki.
Ekkor Lilly kitört.
De nem az tört ki belőle, amire számítottam: nem az
őszinte megbánás, amiért olyan otrombán sárba tiporta a
nevemet és a származásomat.
Szó sincs róla. Lilly azért zokogott, mert fülébe jutott, hogy
Tina és Borisz...
Igen! Azért zokog, mert vissza akarja kapni a pasiját. Nem
vicc! Azok után, amiket művelt vele!
Én csak ültem döbbenten. Hallgattam, és lestem Lillyt.
Sírva hadonászott és toporzékolt a Mao-zubbonyában meg
a Birckenstock-szandáljában, fényes fürtjei röpködtek, a
szeméből patakzott a könny, egészen elhomályosította a
szemüvegét. (Úgy tűnik, a forradalmárok, akik hatást akar
nak gyakorolni a tömegekre, nem viselnek kontaktlencsét.)
 - Hogy tehetett ilyet? - zokogta Lilly. - Öt percre hátat
fordítok, csak öt percre... és máris leáll mással! Mit
képzel?!!!
Kénytelen voltam emlékeztetni rá, hogy Borisz nyilván
mindenfélét képzelt, de azt nem, hogy őt, Lillyt, a barátnőjét
egy másik pasi karjaiban találja... Ráadásul az ÉN
gardróbomban!
- Borisszal sosem esküdtünk egymásnak örök hűséget! -
szipogta. - Mondtam neki, hogy én olyan nyughatatlan
vagyok, mint egy vándormadár... akit nem lehet lekötni.
- Biztos jobb szereti a fészkén ülő típust - vontam vállat.
- Mi? Tinát?!!! - dörzsölte a szemét Lilly. - És Tina hogy
tehetett ilyet velem? Hát nem fogja föl, hogy ő sosem teheti
boldoggá Boriszt? Borisz zseni! És a zsenikkel csak zsenik
boldogulnak.
Fölhívtam a figyelmét, egy kissé gorombán, hogy én ugyan
messze nem vagyok zseni, mégis egészen jól elboldogulok
az ő bátyjával, akinek 179-es az IQ-ja.
Azt persze gondosan elhallgattam, hogy Michael továbbra
sem hajlandó a búcsúbálon megjelenni, és azt is, hogy a
smárolásnál tovább még mindig nem jutottunk.
- Na ne! - legyintett Lilly. - Michael odavan érted! Különben
is, te a tehetséggondozó csoportban vagy. Nap mint nap
láthatsz zseniket. Mi köze ennek Tinához? Szerintem ő még
az Egy csodálatos elmét se látta! Nyilván azért, mert Russel
Crow nem veszi le eleget az ingét...
- Állítsd le magad! - szakítottam félbe durván. Ezt én is
csak kifogásolhatom az Egy csodálatos elmében. - Tina a b
arátnőm. És sokkal jobb barátnő, mint amilyen te voltál
mostanában.
Végre felfogta, mi bajom. Bűntudatos képet vágott.
- Kérlek, ne haragudj rám, Mia - mondta. - Nem is tudom,
mi ütött belém. Én... megláttam Jangbut... és, hát azt
hiszem, nem bírtam uralkodni magamon...
Bevallom, ezen nagyon meglepődtem. Jangbu persze rém
dögös pasi, de fogalmam se volt, hogy a fizikai vonzerő
ennyire fontos Lillynek. Végül is időtlen idők óta Borisszal
járt...
Jangbuban meg nyilván pont az ellenkezője vonzotta. Hű.
Vajon meddig jutottak? Bunkóság volna megkérdezni? Végül
is, már nem vagyunk legjobb barátnők, talán már nem is
tartozik rám...
De ha már túl van mindenen... akkor kinyírom.
- Jangbu meg én szakítottunk... vége! - jelentette be Lilly
drámaian. Olyan drámaian, hogy Kövér Lulu, aki különben
sem rajong Lillyért, és általában bebújik a gardróbba a
cipőim közé, ha Lilly átjön, most egyenesen a hótaposó
csizmák mélyére fúrta magát. - Azt hittem róla, hogy igazi
proletárszív dobog a mellében. Azt hittem, végre
megtaláltam azt az embert, aki osztozik velem a társadalmi
problémák megoldásának és a munkások helyzetének
javításának gondjában. De sajnos... tévedtem. Súlyosan
tévedtem. Nem lehet lelki társam egy olyan ember, aki
hajlandó kiárusítani az életét a sajtónak!
Úgy fest, hogy Jangbut több újság is megkereste, köztük a
People meg a US Weekly, akik mind arra hajtanak, hogy
megszerezzék Jangbu és az özvegy hercegné
összetűzésének kizárólagos közlési jogát.
- Tényleg? - Ez nagyon meglepett. - És mennyit ajánlottak
neki?
- Amikor legutóbb erről beszéltünk, már valami hat
számjegyű összegnél tartottak - Lilly egy osztrák
koronaherceg hagyatékából származó antik csipkével
törülgette a könnyeit. - Az biztos, hogy nincs szüksége
többé állásra a Les Hautes Manger-nél. Saját éttermet akar
nyitni Nepáli Nassoló néven.
- Azta... - sajnálom Lillyt. Tényleg. Tudom, milyen rohadt
érzés, ha valaki, akiről az ember azt hitte, lelkitársa, kiderül,
hogy egy görény. Főleg, ha még olyan jól is smárol, mint
Josh. Akarom mondani Jangbu.
Szóval sajnálom Lillyt, de ez nem jelenti azt, hogy
megbocsátom neki, amit velem tett. Talán az
önmegvalósításom még késik, de ennyi büszkeség azért
szorult belém.
- Tudod - folytatta Lilly -, igazából már akkor rájöttem, hogy
nem vagyok szerelmes Jangbuba, mielőtt ez a sztrájkcirkusz
kitört. Mindig is Boriszt szerettem! Főleg, amikor fölkapta azt
a földgömböt és a fejére ejtette. Csakis miattam. Mia, ez azt
jelenti, hogy értem vállalta a fájdalmat! Ennyire szeret!
Egyetlen fiú sem szeretett még engem annyira, hogy valódi,
fizikai fájdalmat okozzon magának! Jangbu aztán különösen
nem! Őt teljesen lefoglalja a saját hírnevének építgetése. De
Borisz más. Pedig ő ezerszer tehetségesebb, mint Jangbu,
mégsem lóg a nyelve azért, hogy beszéljenek róla.
Nem nagyon tudtam, mit válaszolj ak erre. Ezt Lilly is
észrevette, mert a homlokát ráncolva rám förmedt:
- Volnál szíves legalább egy percre abbahagyni a
naplóírást? Csak addig, míg megmondod, hogy szerezzem
vissza Boriszt!
Elég kínos volt, de meg kellett mondanom neki, hogy
esélyei Borisz visszaszerzésére a nullával egyenlők. Sőt.
Matematikai nyelven fogalmazva: esélyeinek halmaza
zérushalmaz.
- Tina rettenetesen odavan érte - világosítottam fel. – És
azt hiszem, a dolog kölcsönös. Borisz odaajándékozta neki a
20x25-ös dedikált Yehudi Menuhin fényképét...
Erre a hírre Lilly a szívéhez kapott, mint akit a lét
elviselhetetlensége szorongat. Nekem ugyan fogalmam
sincs, milyen az, amikor az embert a lét elviselhetetlensége
szorongatja, de lényeg, hogy a szívéhez kapott, és
színpadiasan elvágódott az ágyamon.
- Az a dög! Boszorkány! - visította olyan hangosan, hogy
attól féltem, Mr. Gianini rögtön beront és ránk szól, hogy
halkítsuk le a Bűbájos boszorkákat. - Az a szemét, gonosz
áruló! Egyszerűen lenyúlta a pasimat! Na majd én kezelésbe
veszem!!!
Le kellett állítanom Lillyt. Mégpedig elég erőteljesen.
Megmondtam neki, hogy eszébe ne jusson senkit
„kezelésbe venni". Azt is megmondtam, hogy Tina őszintén,
szívből szereti Boriszt, akinek ez volt minden vágya... hogy
szeressen és viszontszeressék. Pont, mint Ewan
McGregornak a Moulin Rouge-ban. Megmondtam, hogy ha
tényleg szereti Boriszt, úgy, ahogyan mondja, akkor békén
hagyja őt is meg Tinát is, legyenek minél többet együtt a
tanév végéig. Aztán, ha ősszel még mindig ugyanúgy érez,
és szeretné Boriszt visszakapni, akkor léphet. De addig nem.
Lilly szemlátomást kicsit megrökönyödött bölcs - és igen
szókimondó - tanácsaimtól. Úgy látom, még most is ezt
forgatja a fejében. Ül az ágyamon, nem szól egy mukkot
sem, csak bámulja a Leia hercegnős képernyővédőt. Elég
nagy csapás lehet ez neki... az ő gigantikus egójával...
nyilván el sem tudja képzelni, hogyan lehetséges, hogy az a
fiú, aki egyszer őt szerette, szerethet mást is. De, bele kell
törődnie. Mert azok után, amit Borisszal művelt a múlt
héten, lehetetlen, hogy újra járjon vele. Ha kell, erről én
gondoskodom! Ha egy nagy, ócska, rozsdás karddal kell
Borisz elé állnom, mint Aragonnnak Frodo elé, akkor is
megteszem! Nem engedhetem, hogy Lilly újból megzavarja
Borisz Pelkovszkij szegény, bekötözött, földgömbtől sújtott
fejét!
Lehet, hogy látta, mennyire elszántan körmölöm ezt, vagy
az arcomra ül ki az eltökéltség, mindenesetre sóhajtott és
így szólt:
- Hát jó... igazad van.
Vette a kabátját és menni készült, mert igaz, hogy Jangbu
és ő szakítottak, azért a TIJPJEEE még létezik, Ő az elnöke,
rengeteg a tennivalója.
Ezek között nyilván szerepel, hogy tőlem bocsánatot
kérjen.
Gondoltam én.
Az ajtóban Lilly visszafordult:
- Figyelj, Mia... Ne haragudj, amiért szánalmasnak
neveztelek... nem vagy se szánalmas, se gyenge. Igazából
nagyon is erős vagy... nem ismerek hozzád hasonlót.
 Hoppá! Na ugye! A mai napon már annyi démonnal
küzdöttem meg, hogy, hozzám képest a Bűbűjos boszorkák
gyenge kezdők. Szerintem valami érdemérmet kellene
kapnom, vagy New York-i díszpolgárságot, vagy nem is
tudom…
 
Sajnos túl korán örvendeztem a démonok legyőzésén...
Azt hittem, levethetem a fegyverzetet... Lillyvel megöleltük
egymást, elnézést kért a bulin történtekért a mamától és Mr.
Gianinitól, aztán elment.
Nem sokkal később újból csengettek. Ezúttal biztos voltam
benne, hogy Michael az. Hozza a házi feladatot, és végre
láthatom!
Ám amikor odaugrottam a kaputelefonhoz, megnyomtam a
gombot és nagy vidáman belekurjantottam: "Hali-hali-
hóóóóóó!" - teljes rémületemre nem az én egyetlen
szerelmem szép, meleg és ismerős hangja válaszolt...
… hanem GRANDMÉRE rémisztő károgása!!!!!!!!!!
 
 
 
 
Május 9., péntek, éjjel egy óra, itthon,
a nappali kanapéján!!!
 
Rémálom. Rémálom, de nem az Elm utcában, hanem itt,
minálunk. Csípjen meg valaki, hogy végre fölébredjek,
visszamehessek a saját kényelmes ágyikómba! Miért kell
nekem ezen a nyavalyás, kényelmetlen kanapén aludnom a
nappaliban? Őrület, milyen kemény.
De sajnos NEM álmodom. Onnan tudom, hogy nem
álmodom, mert ahhoz, hogy az ember álmodjék, először is
ALUDNI kell. De az nem megy, mert Grandmére iszonyú
hangosan HORKOL.
Igen. A nagyanyám horkol. De csípnék ezt a bulvárlapok.
Föl kéne hívni valamelyiket, és a telefonkagylót egyszerűen
a szobám ajtajához tartani... egyébként csukott ajtón át is
hallatszik. Már látom is magam előtt a szalagcímet:
 
HERCEGI HORTYOGÁS –
MIRŐL ÁLMODIK AZ ÖZVEGY HERCEGNÉ?
 
Nem tudom, mi jöhet még. Mintha nem volna már így is
elég szörnyű az életem... Nincs nekem elég bajom? Most
még a pszichopata nagyanyám is ideköltözik, és ráadásul
kitúr a szobámból.
Nem hittem a szememnek, amikor ajtót nyitottam, és
megláttam Grandmere-t a küszöbön kábé negyvenhét darab
Louis Vuitton táskával felszerelve. Csak álltam és bámultam
vagy egy percig. Végül ő szólalt meg:
- Amelia! Talán beinvitálnál!
Ezzel be is nyomult, még mielőtt szóhoz juthattam volna.
Zsörtölődött, hogyan lehet olyan házban lakni, ahol nincsen
lift, és felelősségre vont, vajon tudjuk-e, miféle káros
következményei lehetnek, ha egy ilyen idős hölgy, mint ő,
kénytelen három emeletnyi lépcsőt megmászni. (Arról
persze nem szólt egy szót se, milyen káros következményei
lehetnek ugyan ennek a sofőrre, aki az összes poggyászát
felcipelte...)
Ez után körbevizslatott a lakásban, mint mindig, amikor
idelátogat. Fölemelt és rosszalló arckifejezéssel
megnézegetett mindenfélét, ami a kezébe került, majd
visszatette. Megbámulta a mama Cinco de Mayo
csontvázgyűjteményét és Mr. Gianini egyetemi atlétikai
kupáit. Egy idő után mama és Mr. Gianini is meghallották a
jövés-menést, előjöttek a szobájukból, és megdermedtek az
eléjük táruló látványtól. Tagadhatatlan, hogy elég félelmetes
volt... főleg az, hogy Rommel kiszabadult valahogy
Grandmére retiküljéből, és reszketeg őzikelábain
körbebotladozott. Mindent olyan alaposan megszimatolt,
mintha attól tartana, minden .sarokban időzített bomba
ketyeg...ami nem alaptalan, ha egyszer elérkezik Kövér
Luluhoz.
- Hm, Clarisse - szedte össze magát a mama, ez a
rettenthetetlen asszony -, elárulnád nekünk, mit keresel itt?
A teljes ruhatáraddal egyetemben?
- Egy perccel sem maradok tovább abban ahotelban! -
fakadt ki Grandmére, és otthonosan félretette Mr. Gianini
kőből készült lámpáját. Közben rá se nézett a mamára,
akinek a terhességét - ebben az előrehaladott életkorban
roppant zavarba ejtőnek tartja. Ezt már azért sem értem,
mert a mama fiatalabb, mint sok, mostanában gyereket
vállaló filmsztár. - Senki nem dolgozik! Teljes a káosz! Egy
lélek sincs a recepción, és a szobaszervíz se működik! És
persze a fürdőmet se csinálják meg. Tehát idejöttem. –
Cseppet sem szeretet teljesen pislogott ránk. - A családom
kebelébe. Úgy emlékszem, az a szokás, hogy nehéz időkben
a család és a rokonok összetartanak, sőt, ha kell, befogadják
egymást.
A mama nem nagyon dőlt be Grandmere "Ó, én szegény
hajléktalan!" műsorszámának.
- Clarisse - mondta, mellén keresztbefonva a karját (ami
elég nagy teljesítmény, tekintve, hogy mekkorára nőttek a
mellei -, csak reménykedni tudok, hogy az enyémek is ilyen
orbitális méretűvé duzzadnak, ha egyszer teherbe esem...) -
ez csak egy hotelos sztrájk. Nem SCUD-rakétákkal lövik a
Plázát. Nem lehet, hogy kissé túlméretezett az aggódásod?
Ebben a pillanatban csöngött a telefon. Én persze azt
hittem, Michael, és rávetettem magam. Sajnos tévedtem. A
papám volt.
- Mia! - szólt bele enyhe pánikban.- Ott van a nagyanyád?
- Hát igen... - feleltem. -Akarsz vele beszélni?
- Isten őrizz! - nyögte. - Add anyádat, kérlek.
Tudta, és én is tudtam, hogy amit kap, nem teszi zsebre.
Átadtam a telefont a mamának, aki felöltötte Grandmere
jelenlétében szokásos szenvedő arckifejezését. E pillanatban
Grandmere így szólt a sofőrhöz:
 - Rendben, Gaston. Tegye kérem, a csomagokat Amelia
szobájába, aztán elmehet.
- Maradjon csak, Gaston, ahol van! - vágott közbe a mama,
és én is felhördültem:
- Az ÉN szobámba? Miért az ÉN szobámba? Grandmére
megvetően végigmért, majd kioktatott:
- Azért, kisasszony, mert azt diktálja a hagyomány, hogy a
nehéz időkben a család legifjabb tagja áldozza fel saját
kényelmét az idősebbekért.
Micsoda hülye hagyomány ez? Én még sosem hallottam
róla. Olyan ez, mint a tízfogásos genoviai esküvői vacsora,
vagy mi?
- Phillipe! - zsémbelt a mama a telefonba. – Azonnal
mondd meg, mi folyik itt!
Szegény Mr. Gianini pedig igyekezett megoldani a
megoldhatatlan helyzetet. Megkérdezte Grandmére-t,
hozhat-e valami frissítőt.
- Sidecart kérek -felelte Grandmére, rá se nézve. A
mágneses kirakóból összeállított matekképleteket
tanulmányozta a hűtő ajtaján. - Kevés jéggel.
- Phillipe! - ismételte a mama, egyre növekvő
ingerültséggel a hangjában.
De hiába. A papa nem tehetett semmit. Ő meg a
személyzet – Lars, Hans és Gaston -még csak átvészelték a
a szobalszervíz nélküli ínséget a Plazában. De Grandmére –
nek ez már sok volt. Amikor csöngetett a kamillateájáért és
a kétszersültjéért, de rá kellett jönnie, hogy senki nem fogja
ágyba vinni, besokallt és hisztériás rohamot kapott.

- De Phillipe, könyörgöm! - A mama vesztésre állt. – Miért

pont ide jött?
De Grandmére nem is mehetett máshová. Az egész
városban mindenütt ugyanez, ha nem még rosszabb volt a
helyzet. Úgyhogy végül elhatározta, összecsomagol, és
elhagyja a süllyedő hajót... nyilván eszébe jutott, hogy lakik
egy unokája néhány utcával lejjebb... gondolta, ott lesz
ingyen szállás és kiszolgálás. Most aztán itt van a
nyakunkon. Rommellel együtt bekvártélyozták magukat az
én szobámba - az én menedékembe, az én szentélyembe,
az én erődömbe, az én Zen palotámba, ahol Grandmére
máris kikapcsolta a komputeremet, mert zavarta, hogy Leia
hercegnő "nézi őt" a képernyővédőről... Szegény Kövér Lulu
teljesen meg van zavarodva, nem tudja, mit csinál, még a
vécére is fújt, mert valahogy ki kellett fejeznie, mennyire
helyteleníti az egész dolgot. Végül méltatlankodva bebújt a
gardróbba, oda, ahol ez az egész ügy elkezdődött, ha jobban
belegondolok. Most a porszívó alkatrészek és az évek óta
gyűlő háromdolláros esernyők között húzza meg magát.
Rémisztő látvány volt, amikor Grandmére kijött a fürdő
szobámból, csavarókkal a hajában és éjszakai pakolással az
arcán. Úgy nézett ki, mintha a Klónok támadásából a Jedi
tanács egy tagja lépett volna a szobámba. Majdnem
megkérdeztem tőle, hová parkolta le az űrjárgányát. De a
mami azt mondta, viselkedjek vele tisztességesen, legalább
addig, míg ki nem talál valamit, hogyan szabaduljunk meg
tőle.
Hála istennek, Michael végül mégis megjelent a házi
feladattal. Persze nem üdvözölhettük egymást gyengéden,
mert Grandmére ott ült a konyhaasztalnál, és árgus
szemekkel lesett minket. Még csak Michael nyakát sem
szagolhattam meg!
Most meg itt fekszem ezen a göröngyös kanapén, és
hallgatom a nagyanyám mély, egyenletes hortyogását a
saját szobámból... csak arra tudok gondolni, bár véget érne
már ez a sztrájk minél előbb!
Untig elég nekem egy neurotikus macskával, egy doboló
matektanárral és a terhesség harmadik harmadát taposó
anyámmal együtt élnem. De ha ehhez még hozzávesszük
Genovia özvegy hercegnéjét, az már túlmegy minden
határon. Akkor inkább bevonulok a diliházba.
Május 9., péntek, az osztályban
 
Úgy döntöttem, bejövök a suliba, mert:
 

1.) a végzősök ma tartják a Lógás Világnapját, tehát a

legtöbben, akik a halálomat kívánják, itt se lesznek;

2.) még mindig jobb, mint otthon maradni.

 
Nem vicc. A Thompson streeten pokollá vált az élet. Amikor
Grandmére fölébredt reggel, első dolga az volt, hogy forró
mézes-citromos limonádét követelt. Én azt találtam
válaszolni: "Na ne már!" - de ez nem nagyon jött be. Azt
hittem, megpofoz.
Ehelyett falhoz vágta Fiesta Giles figurámat, a
sombrerósat, a Buffy, a vámpírok réméből! Megpróbáltam
megértetni vele, hogy az egy értékes darab, egy
gyűjtemény része, legalább kétszer annyit ér, mint
amennyiért vettem, de persze fütyült rám.
- Kérem a forró mézes-citromos limonádémat! - egyre csak
ezt hajtogatta.
Odavittem tehát neki a rohadt forró, mézes-citromos
limonádéját, amit fölhajtott, aztán, nem viccelek, fél órát
töltött a fürdőszobámban! Fogalmam sincs, mit művelt, de
Kövér Lulut és engem kis híján az őrületbe kergetett...
Engem azért, mert szükségem lett volna a fogkefémre,
Lulut azért, mert szüksége lett volna az alomládájára.
Na mindegy, nagy nehezen végre bejutottunk. Gyorsan
fogat mostam, éppen csak odavetettem egy "sziát", aztán
Mr. Gianinival sprinteltünk is kifelé az ajtón.
 De nem elég gyorsan. A mama ugyanis elkapott minket,
még mielőtt biztonságban lehettünk volna a lakáson kívül, s
fenyegetően sziszegte a képünkbe:
-Itt hagytok vele egész napra egyedül?! Na jó, ezt még
megkeserülitek mind a ketten! Még nem tudom, hogyan és
mikor, de bosszút állok! Akkor, amikor a legkevésbé
számítotok rá!
Hű, mama... igyál egy kis Gatorade-et. Legalább a suliban
egy kicsit lenyugodtak a kedélyek tegnap óta. Talán mert
nincsenek itt a végzősök. Michael kivételével egy se. Ő itt
van. Azt mondja, nem fog lógni csak azért, mert Josh Richter
úgy határozott. Meg azért is, mert Gupta igazgatónő tíz
mínuszt beígért minden igazolatlan hiányzónak. Ha pedig
valakinek mínuszai vannak, az nem kap engedményt az év
végi használt könyvek vásárán, pedig Michael már réges-rég
kinézte magának Isaac Asimov öszegyűjtött műveit.
Igazából azt hiszem, ugyanazért jött be, mint én: le akart
lépni otthonról. Ugyanis reggel a limuzinban elmondta, hogy
a szüleik végre rájöttek, mennyit lógott mostanában Lilly, és
hogy mindenféle sajtókonferenciákat tartott az engedélyük
nélkül. Moscovitz doktorék tehát ma átmennek ájtatos
manóba, és otthon tartják Lillyt, hogy hosszan és
elmélyülten elbeszélgessenek vele anarchista hajlamairól
meg arról, hogyan bánt szegény Borisszal.
- Hát én pucoltam onnan! - mondta Michael, és ezért senki
nem hibáztathatja.
A dolgok azonban határozottan javulni látszanak, mert
amikor suli előtt megálltunk Hóék büféjénél reggelit venni
(tojásos szendvicset Michaelnak, hagymakarikákat nekem),
Michael kihasználta az időt, amíg Lars elmerült a
hűtőpultban és a reggeli Red Bullját keresgélte, és
megcsókolt. Hozzásimultam és a nyakát szimatoltam, ami
azonnal megnyugtatta Grandmere által szétzilált idegeimet.
És máris úgy éreztem, hogy talán, ki tudja, hogyan, de
előbb-utóbb minden rendbe jön.
Úgy legyen.
  
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Május 9., péntek, matekóra
 
Istenem, alig tudok írni, annyira, remeg a kezem!
Hihetetlen, mi történt... hihetetlen, mert annyira csodálatos.
De hogyan...? Velem SOSE történik semmi jó... Hát,
mondjuk, Michaelon kívül.
De ez...
Ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen!
Szóval az történt, hogy bejöttem matekórára teljesen
gyanútlanul. Nem sejtettem semmit. Leültem, és kezdtem
előszedegetni a tegnapi házi feladatot, amit egyébként Mr.
Gianini segített befejezni. Ebben a pillanatban megszólalt a
telefonom.
Azt hittem, megindult a szülés - vagy a mama újból
összeesett a Grand Union fagyasztópultja előtt...
De nem a mama volt. Hanem Grandmére.
- Amelia! - mondta. - A továbbiakban ne aggódj semmiért!
Én már mindenről gondoskodtam.
Esküszöm, fogalmam se volt, miről beszél. Legalábbis
először nem.
- De miről? - kérdeztem értetlenül. Talán a lenti
szomszédunkra, Vedre céloz, aki panaszkodott, milyen
hangosak vagyunk? Lehet, hogy egyszerűen kivégeztette...
ki telik tőle.
 Ezért állt el a szavam attól, amit mondott.
- A búcsúbálról! - mondta. - Már intézkedtem. Beszéltem
valakivel, és találtam egy helyet, ahol megtarthatjátok,
függetlenül a sztrájktól. Minden el van intézve.
Elnémultam. Csak ültem a telefonnal a kezemben, és alig
bírtam fölfogni, amit hallottam.
- Várj - nyögtem ki nagy nehezen. - Micsoda?
- Az isten szerelmére! - türelmetlenkedett Grandmere. -
Miért kell mindent százszor elmondanom? Találtam egy
helyet, ahol megtarthatjátok a búcsúbálotokat!
Meg is mondta, hol.
Döbbenten tettem le a telefont. Esküszöm, nem hittem a
fülemnek.
Grandmere megtalálta a megoldást.
Nem ismerte el, hogy ő követett el hibát, és ő tehet New
York egyik legköltségesebb sztrájkjának kirobbanásáról,
dehogyis. Erről szó sincs.
Sokkal nagyobb dolgot tett.
Megmentette a búcsú bált. Az Albert Einstein Gimnázium
végzős búcsúbálját.
A másik padban ülő Lanára néztem, aki kerülte a
pillantásomat, hiszen én voltam az, aki miatt lefújták a
búcsúbált.
Ekkor jutott eszembe a kolosszális ötlet. Igen, Grandmere
megtalálta a megoldást a búcsúbálra, én pedig a magam
gondjára.
Megböktem Lana vállát:
- Hallottad?
Lana felém fordult, és undokul méregetett:
- Mit? - vakkantotta.
- A nagyanyám talált egy helyet, ahol megtarthatjuk a
búcsúbált - mondtam.
És elárultam neki.
Tátva maradt a szája. Nem vicc. Tátva maradt a szája, meg
se tudott szólalni. Sikerült elhallgattatnom. Nem úgy, mint
amikor a pulóverébe dugtam a csokis mogyorós jégkrémet...
akkor ugyanis elég sok mondandója akadt...
És most? Egy szava sem volt:
- Egy feltétellel - folytattam.
Elmondtam azt is.
A feltételt persze nem Grandmere szabta. Az az én saját
hercegnői manőverem volt...
Mit csináljak? A legkiválóbb mestertől tanultam.
- Tehát ez a feltétel. Ha elfogadod, lesz búcsúbál, ha nem,
nem - ismételtem el neki barátságosan, mintha bizony nem
halálos ellenségek, hanem a legjobb haverok volnánk.
Lana nem is habozott. Egy másodpercet sem.
- Oké - mondta gondolkodás nélkül.
Úgy éreztem magam, mintha én lennék Molly Ringwald,
Drew Barrymore és Rachel Leigh Cook egy személyben.
Magamnak se tudom megmagyarázni, miért tettem, amit
tettem, de a következő pillanatban elkapott valami.
Szerettem volna az egész világot megölelni. Az egész világ
azonban nem volt ott, ezért felugrottam, megragadtam
Lanát, és egy nagy, cuppanós csókot nyomtam a homlokára.
- Fúúúúúúúúúúúújjjj, hagyjá!!!! - ugrott hátra Lana. - Te
hülyébb vagy, mint a sokévi átlag!
_De nem érdekelt, mit mond. Még az sem, hogy
lehülyézett. Mert a szívem repesett az örömtől és dalolt,
mint azok a kismadarak, akik Hófehérke feje körül
röpködnek a rajzfilmben. Fölugrottam, és sebtében kifelé
indultam...
Mr. Gianini legnagyobb meglepetésére, aki éppen befelé
igyekezett, kezében egy Starbucks nagy capuccinóval.
- Mia! - kérdezte hökkenten, amikor elrohantam mellette -
Hová mész? Becsöngettek!
- Azonnal jövök, Mr. Gianini! - szóltam vissza a vállam fölött
és szedtem a lábam, hogy leérjek Michaelhoz abba a
terembe, ahol angol esszéírás órája van.
Még csak amiatt se kellett izgulnom, hogy hülyét csinálok
magamból Michael osztálytársai előtt, ugyanis egyikük sem
volt ott a Lógás Világnapja miatt. Beestem Michaelék
termébe - életemben először, mivel máskor Michael szokott
átjönni hozzám.
- Elnézést kérek, Mrs. Weinstein - hadartam -, beszélhetnék
egy szót Michaellal?
Mrs. Weinstein szemlátomást laza munkanapra számított,
mert a tanári asztalon ott feküdt elötte a Cosmo legutóbbi
száma. Éppen csak felnézett a Házi asztrológus rovatból.
- Persze, Mia - motyogta.
Odapattantam a meglepett Michael elé, beültem mellé a
padba, és már mondtam is:
- Michael, emlékszel még, hogy azt mondtad, csak akkor
vagy hajlandó eljönni a búcsúbálra, ha a fiúk az együttesből
is jönnek?
Michael még ott tartott, hogy ÉN vagyok az Ő osztályában.
- Mégis mit keresel itt? - kérdezte. - Mr. Gianini tudja, hogy
itt vagy? Ebből megint baj lesz...
- Ne foglalkozz ezzel - szakítottam félbe. - Inkább arra
válaszolj, hajlandó vagy-e eljönni a búcsúbálra, ha a fiúk is
jönnek!
- Hát, gondolom, igen - felelte. - De Mia, a búcsúbált
lefújták, nem emlékszel?
- És ha azt mondanám, hogy mégse fújták le? - kérdeztem
csak úgy lazán, mintha az időjárásról érdeklődnék. - És ha
azt mondanám, hogy kell egy banda, és a szervezőbizottság
a TIÉTEKET választotta ki...?
- Akkor én meg azt felelném, hogy... ne kábíts...
- Pedig ez a helyzet - mondtam neki. - És nem kábítalak.
Michael, kérlek szépen, mondj igent, annyira szeretnék
elmenni a búcsúbálba!
Michael csodálkozva nézett rám.
- Tényleg? De ez az egész búcsúbál... annyira ciki.
- Tudom, hogy ciki - mondtam. - Tudom. De ez nem
változtat azon, hogy egész életemben arról álmodtam, hogy
részt vegyek rajta... Es meggyőződésem, hogy az
önmegvalósításom folyamatát előnyösen befolyásolná, ha
holnap este mi ketten együtt mennénk a búcsúbálra...
Michael még mindig hitetlenkedve bámult. Alig tudta
felfogni, hogy a bandáját meghívták egy igazi fellépésre, és
erre a fellépésre a búcsúbálon kerül sor... ráadásul a
barátnője önmegvalósításához állítólag pontosan erre a
búcsúbálra van szükség...
- Öö... hát, jó - nyögte ki végre. - Ha ez neked ennyire
fontos...
Újból elöntött a boldogság, de annyira, hogy megragadtam
Michaelt is, pont, mint az előbb Lanát, és egy nagy,
cuppanós csókot nyomtam... de nem a homlokára, hanem a
szájára.
Michael teljesen elképedt... főleg attól, hogy Mrs. Weinstein
szeme láttára csókoltam meg. A haja tövéig elvörösödött, és
fojtott hangon rám szólt:
- Mia!
De annyira föl voltam dobva, hogy még az se érdekelt,
hogy zavarba hoztam.
- Viszlát, Mrs. Weinstein! - integettem Michael döbbent
angoltanárnőjének, és indiánszökdelésben távoztam a
teremből. Tényleg olyan volt, mintha egy filmben látnám az
egészet. Mintha én lennék Molly Ringwald a Rózsaszín
románcból, miután Andrew McCarthy szerelmet vallott
neki…
Az osztályba visszatérve közöltem Lanával, hogy a
Feltételes reflex elvállalta a fellépést. Remegtem az örömtől.
Megyek a búcsúbálba! Én, Mia Thermopolis, az Albert
Einstein Gimnázium elsős tanulója, megyek a végzősök
búcsúbáljába! Michael Moscovitzcal, életem egyetlen nagy
szerelmével.
MEGYÜNK A BÚCSÚBÁLBA MICHAELLAL!!!!!!!!!!!
 
A BÚCSÚBÁLBA!!!!!!!!!!!
 
 
  
 
BÁL!
 
 
 
 
 
 
HÁZI FELADAT:
 
Matek: Kit érdekel? Michaellal megyünk a búcsúbálba!!!!!
Angol: Búcsúbál!!!!!
Biosz: Búcsúbálba megyek!!!!!!!
Egészségtan és ment.hig.: BÚCSÚBÁL!!!!!!
T.g.: Nem mindegy?
Francia: Vous Allez Au Bal!!!!!
Társ. ism.: BÁL!!!!!
Május 9., péntek, este hét óra, itthon
 
Képtelenség, amit ezek ketten művelnek! Nem bírom
elviselni az anyám és a nagyanyám veszekedését! Miért
nincs jobb dolguk? HOLNAP BÚCSÚBÁLBA MEGYEK A
SZERELMEMMEL. Pihennem kéne, szépítkeznem, illatos
kenőcsökkel kenegetnem a testem, nem pedig egy vén
sárkány és egy hormonálisan feldúlt várandós asszony
között őrlődnöm, és folytonosan igazságot tennem.
Legszívesebben rájuk kiabálnék: MIÉRT NEM BÍRJÁTOK MÁR
BEFOGNI?????? - de ez sajnos roppant méltatlan volna egy
hercegnőhöz.
Most fölteszem a fejhallgatómat és megpróbálom
kirekeszteni a veszekedés zaját a Michael-féle mixszel.
Talán Pink behízelgő hangja majd megnyugtatja szétzilált
idegeimet.
 
Május 9., péntek, este hét óra két perc
 
Sajnos, tévedtem. Még Pink hangja sem képes Grandmére
sivítását elnyomni. Most Kelly Osbourne-nal próbálkozom.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Május 9., péntek, este hét óra négy perc
 
Végre! Végre tudok a gondolataimra koncentrálni.
Michael épp az előbb küldött egy e-mailt, hogy az
együttessel valószínűleg egész éjjel próbálnak. Készülnek az
első nagy fellépésükre. Az szerintem teljesen rendben van,
hogy egy PASI fekete karikákkal a szeme alatt jelenik meg
egy búcsúbálon (ott van például az az ürge az Őrjítő
szerelemben). Viszont egy CSAJ kizárólag friss lehet és üde,
mint a rózsaszirom.
Állítólag a fiúk a bandában nem voltak rettenetesen
feldobva attól, hogy a búcsúbálon játszhatnak... Trevor még
valami olyasmit is talált mondani, hogy inkább jelentsenek
beteget.
Michael viszont kijelentette, hogy a fellépés az fellépés, és
kezdők ne válogassanak.
Aztán elköszönt:
 
 Holnap este találkozunk a bálon. Csók: M.
 
Holnap este. Igen, szerelmem, holnap este, amikor
bevonulok a bálba a karodon, osztálytársaim irigykedő
pillantásainak kereszttüzében! Na jó, Lana irigykedő
pillantásainak kereszttüzében, mert egyedül ő lesz ott az
osztálytársaim közül. Ja, meg Shameeka, de ő nem fog
irigykedni, mert a barátnőm.
És talán Tina. Persze! Most derült ki, hogy Tina is jön a
bálba, mert Borisz játszik Michael zenekarában, ezért ő is
hívhat egy vendéget. Tinát hívta meg... Ebédnél kijelentette:
Tina az új múzsája és élete értelme...
Tinát majd szétvetette a boldogság Borisz szavai hallatán!
Kis híján torkán akadt a gyümölcsjoghurt. Imádattal nézte
szerelmét az asztal túloldalán, nekem meg feltűnt, amit
sose gondoltam volna: Borisz egészen megszépült Tina
rajongásától...
Nem vicc! Még a kiálló fogsora is kevésbé tűnik fel! És
horpadt mellkasa egészen domborúnak látszik...
Vagy lehet, hogy újabban titokban kondizik?
Hűűű, csöng a telefon! Jaj, bárcsak a papa lenne az!
Bárcsak befejeződött volna a sztrájk, és küldené már a
limuzint Grandmere-ért...
Május 9., péntek, este hét óra tíz perc
 
Nem a papa volt, hanem Michael. Azért hívott, hogy
egyeztessük, milyen dalokat fog játszani a Feltételes reflex
holnap este a bálban. Volt közöttük rengeteg régi búcsúbáli
sláger a Switchblade Kittenstől meg a Stonestól. Meg persze
saját dalok is, a Kődobálók, a New York-i hercegnő és a
Sudár nyárfa.
Javasoltam Michaelnak, hagyják ki a Kődobálókat, és
játsszanak helyette inkább valami régi rock and rollt meg
Ricky Martint, de azt mondta, előbb megy ki pucéron,
cowboykalapban a Times Square-re, mint hogy Ricky Martint
játsszon… (Bár már látnám!) Így aztán megkérdeztem, mit
szólna helyette egy kis White Stripeshoz vagy Beatleshez.
- Mi ez a rémes kiabálás nálatok? - vágott közbe Michael.
- Ó, csak a mamám és Grandmére veszekszenek.
Grandmére dühöng, amiért a mama nem engedi őt
rágyújtani a lakásban, de a mama nem tágít, mert azt
mondja, árt nekem meg a bébinek. Erre Grandmére az előbb
lefasisztázta a mamát. Azt állítja, hogy amikor a második
világháború kellős közepén teára látta vendégül Hitlert és
Mussolinit a palotában, egyiküknek se volt kifogása az ellen,
hogy ő rágyújtott. Szerinte, ha Hitlernek és Mussolininak
nem lett baja, akkor a mamának se lesz...
- Te Mia, tisztában vagy te azzal, hány éves a nagyanyád? -
kérdezte Michael.
- Hát persze! - feleltem, mivel pontosan emlékeztem arra,
hogy Grandmere ragaszkodott hozzá, hogy Genoviában
mindenütt ünnepeljük meg a születésnapját, csak éppen a
félév közepe volt, ezért (HÁLA ISTENNEK) nem lehettem ott.
Aztán persze tízezerszer az orrom alá dörgölte ezt is!
- Figyelj ide, én tudom, hogy a matek nem a legerősebb
oldalad, de ha tudod, hány éves, akkor azt is ki bírod
számolni, hogy a második világháború alatt még csak
kislány volt! Nem? Hogy a fenébe láthatta volna vendégül
Hitlert és Mussolinit a genoviai palotában? Hiszen akkor
még nem is lakott ott! Hacsak nem ment férjhez a
nagyapádhoz már kilencéves korában!
Ettől aztán elnémultam, de teljesen. Hát... én ... nem is
tudom... A saját nagyanyám... egész életemben
egyfolytában HAZUDOZOTT nekem!!! Állandóan arról löki a
rizsát, hogy így meg úgy, azzal mentette meg a genoviai
palotát a náci hordák bombázásától, hogy meghívta Hitlert
egy teára, vagy mit tudom én... Én meg egyfolytában azt
hittem, milyen bátor és micsoda diplomata! Hogy elhárította
Genovia katonai megszállás át egy TEÁVAL és egy
(akkoriban még) bájos mosollyal!!!!
 MOST MEG EGYSZERRE KIDERÜL, HOGY AZ EGÉSZ ÚGY,
AHOGY VAN, KAMU?!!!!
Hát ez hihetetlen! Nem semmi az öregasszony. Nem
semmi.
Bár... ezt sose hittem volna... nagyon nehéz haragudnom
rá... mert... mert...
Mégiscsak megmentette a búcsúbált.
 
Május 9., péntek, este fél nyolc
 
Tina telefonált az előbb. Teljesen be van gőzölve a báltól.
Azt mondja, olyan, mintha álmodna. Teljesen egyetértek
vele. Azt kérdezte tőlem, vajon mivel érdemeltük ki a
sorsnak ezt a különös kegyét.
Azt feleltem: azzal, hogy jók vagyunk és tiszta szívűek...
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Május 9., péntek, este nyolc óra
 
Ó, jaj! Szegény Lilly! Sose hittem volna, hogy így fogom
sajnálni, de most mégis.
Szegény, szegény Lilly!
 Most tudta meg, hogy Borisz Tinát viszi a búcsú bálba. Az
előbb meghallotta, hogy Michaellal erről beszélek. Utána
fölhívott ő is. Alig jutott szóhoz, annyira igyekezett visz.
szatartani a könnyeit.
- M- Mia - hüppögte. - M-mit csi-csináltam rosszul?
Pedig elég világos, mit csinált rosszul. Mindent. Tönkre
tette az életét.
De ezt azért mégse mondhattam neki.
Ehelyett löktem a szokásos rizsát arról, hogy úgy kell a
nőnek a pasi, ahogy a halnak a bicikli, meg hogy majd
elfelejti és talál magának mást, satöbbi, satöbbi, satöbbi.
Nagyjából ugyanazt, mint amit vele mondtunk Tinának,
amikor Tinát kirúgta Dave Farouq EI-Abar.
Persze nagy különbség, hogy Borisz nem rúgta ki Lillyt.
LILLY RÚGTA KI BORISZT!
De sajnos ezt se mondhattam neki, mert ez olyan lett
volna, mintha belerúgnék, amikor már amúgy is a földön
fekszik. Eléggé nehezemre esik Lilly érzelmi válságával
foglalkozni, amikor
a) én magam olyan boldog vagyok;
b) a mama és Grandmére még mindig üvöltöznek a
háttérben.
Elnézést kértem Lilly től, és félretettem a telefont. Aztán
átmentem a nappaliba és elkurjantottam magam:
„Grandmére, az isten szerelmére kérlek, hívd már fel a Les
Hautes Mangert, hogy vegyék vissza Jangbut az állásába,
mert ha visszaveszik, akkor te is visszamehetsz a Plazába és
békén hagyhatsz bennünket!!!
Mr. Gianini a konyhaasztalnál ült és úgy tett, mintha
újságot olvasna. Ezt azonban nem hagyhatta szó nélkül:
- Az az érzésem, Mia, most már kicsivel több kell ennek a
sztrájknak a befejezéséhez, mint az, hogy az ifjú Panasa
visszakapja az állását.
Hát ez több, mint hervasztó. Már csak azért is, mert a
szobámban egyszerűen nem találok semmit. Grandmére
cuccai elborítanak mindent. Elég idegesítő, hogy ha
benyúlok a fiókomba egy amidalás bugyiért, kizárólag
fekete selyembugyik és CSIPKÉS HARISNYATARTÓK akadnak
a kezembe.
A nagyanyám szexisebb alsóneműt visel, mint én! Hú, de
égő. Ezért majd még évekig járhatok terápiára...
De a gyermekek lelkivilágával itt nem törődik senki...
Visszamentem a szobámba, újból fölvettem a telefont. Lilly
még mindig Boriszról rinyált. Szerintem észre se vette, hogy
két percig nem voltam ott.
- ... és azt hiszem, sosem tudtam, milyen csodás kincs
birtokában vagyok, amíg el nem veszítettem - folytatta.
- Öhö, hm - feleltem.
- És majd egyedül fogok megöregedni, vénlányként
besavanyodva, és örülhetek, ha macskákat tartharok! Nem
mintha bármi baj volna azzal, ha valaki vénlány vagy
macskát tart, mert cseppet sincs szükségem egy pasira
ahhoz, hogy boldog legyek... de azért mégis úgy képzeltem
az életemet, hogy legalább együtt élek valakivel...
- Öhö-hm - mondtam ismét. Ebben a pillanatban leg
nagyobb bosszúságomra észrevettem, hogy Rommel a
hátizsákomat használja fekhelyül. Azt is fölfedeztem, hogy
Grandmére az alvómaszkját könnyedén az egyik Disney
hercegnős varázsgömbömre akasztotta.
- ... én olyan természetesnek vettem, hogy ő van nekem...
még azt se engedtem neki, hogy egy ujjal hozzám nyúljon...
csak smároltunk, semmi több... azt hiszi, hogy Tina ennél
többet enged neki?! Tina?! Ő aztán pontosan az a fajta, aki
hivatalos lánykéréshez köti azt is, hogy egyáltalán a pólója
alá nézzen valaki...
Hoppá! A beszélgetés érdekes fordulatot vett.
- Tényleg? Csak smároltatok, semmi több?
- Föl sem merült semmi más - felelte Lilly bánatosan. - Na
és Jangbuval?
A vonal túlsó végén csend volt. Bűntudatos csend. Ezt meg
tudtam állapítani.
 Azért jó tudni, hogy Lilly meg Borisz között sem volt semmi
több... Ezt Tina is nyilván értékeli... mármint majd ha Lilly
hajlandó végre letenni, és fölhívhatom Tinát.
Vajon Michael meg én holnap tovább jutunk egy lépéssel?
Végül is holnap először lesz rajtam vállpánt nélküli ruha.. .
 
És bálba megyünk...
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Május 10., szombat, reggel hét óra
 
Az ember azt hinné, hogy a hercegnők legalább a BÁL
napján alhatnak egy kicsit.
DE NEM.
A mesékben meg a filmeken a hercegnők madárdaira
ébrednek. Én viszont Rommel vonyítására. Kövér Lulu éppen
készült szétmarcangolni a kis drágát, amiért bele mert
kóstolni a Cicacsemegéjébe.
Nem nagyon tudom sajnálni Rommelt. Végül is, ha nem
futkározott volna az étteremben a szülinapi vacsorámon,
akkor nem került volna ilyen helyzetbe.
Lehet, hogy igazságtalan vagyok? Mi mást csinált volna a
nyomorult? Nem ő KÉRTE Grandmére-t, hogy vigye magá
val az étterembe... És most, hogy több napot vele töltöttem,
már az is világos előttem, hogy Rommel biztos Asperger-
szindrómában szenved.
Uramisten... hallom, hogy ébredezik a sárkány...
Talán ha fölpakolok pár cuccot, báli ruhát, miegymást és
elhúzok itthonról Tinához, akkor nyugiban tudok készülődni
a NAGY ESEMÉNYRE ott náluk...
Hát igen! Ez az! Pontosan ezt fogom csinálni! Hogyhogy
nem jutott eszembe előbb? Nem jó érzés szegény mamát és
Mr. Gianinit itt hagyni egész napra Grandmére-rel, de nincs
más választásom! MA VAN A BÚCSÚBÁL!!!!!!!!
Ez most tényleg vészhelyzet.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Május 10., szombat, délután két óra
 
Megtörtént. Megszöktem a rémségek házából.
Tinával bezárkóztunk a szobája biztonságos rejtekébe, és
iszappakolással igyekszünk összehúzni pórusainkat. Az
utcájukban lévő Körömvirág manikűrszalonban
megcsináltattuk a körmeinket (nekem csak a bőrt vágták ki,
mert körmöm nemigen van...), és nemsokára jön Mrs. Hakim
Baba fodrásza, és a hajunkat is rendbe szedi.
Hát igen. Így kell készülődni a búcsúbálra: nyugiban
szépítkezni, nem pedig a veszekedést hallgatni, hogy ki itta
meg az utolsó pohár Gatorade-et (kiderült, hogy Grandmére
nagyon szereti egy kis vodkával megbolondítva...).
Persze az nagyon rosszul érint, hogy a mama nem vehet
részt a személyiségfejlődésem és nőiségem alakulása
szempontjából oly fontos eseményen. De neki fontosabb
dolga van. Gondolnia kell a magzatára, és el kell végeznie a
légzőgyakorlatait, nehogy kinyírja Grandmére-t.
A sztrájkolók és a munkaadók tárgyalásairól szóló hírek
nem túl szívderítőek. Amikor utoljára bekapcsoltuk a New
York l-et, a polgármester minden New York-inak azt
tanácsolta, hogy szerezzenek be tartalékokat az
alapélelmiszerekből, kenyérből, tejből, mert úgy tűnik, jó
darabig nem számíthatunk a helyi kínai éttermekre és
pizzériákra.
Tényleg, mi a fenét fog enni a mama, Mr. Gianini és
Grandmére, ha nincs házhozszállítás a Mennyei
Tésztabirodalomból? Remélem, van annyi eszük, hogy
bevásárolnak némi előregyártott kaját a Jefferson piacon...
De ez engem nem érdekel. Legalábbis ma nem. Ma egyetlen
dolog érdekel csak: hogy szép legyek a búcsúbálon!
Mert ma nagy nap van. Ma van a búcsúbál! Hercegnő
mindennap lehetek, de ma BÁLKIRÁLYNŐ leszek!!!!
 
 
 
 
Május 10., este nyolc óra,
a búcsúbálba menet a limuzinban
 
Istenem, de izgatott vagyok! Alig bírok magammal! Tina is,
én is ELKÉPESZTŐ DÖGÖSEN nézünk ki, ezt tárgyilagosan
meg kell állapítanom. A fiúkkal majd ott, a helyszínen
találkozunk, mert korán kellett menniük, hogy a felszerelést
mind beállítsák. Szerintem el fognak ájulni.
Az azért kicsit ciki, hogy aprócska gyöngyös báli retikül
helyett két ruhásszekrény méretű testőr lesz az
oldalunkon... Ilyesmiről sosem ír a Tini magazin báli
melléklete. Pedig nem jött volna rosszul egy ilyen cikk:
Hogyan öltöztessük testőrünket a bálra?
Arról nem is beszélve, micsoda cirkuszt rendezett Lars és
Wahim is, mert a szerencsétleneknek szmokingot kellett
húzniuk.
Megemlítettem nekik, hogy Mademoiselle Klein is jelen
lesz, és hogy tudomásom szerint oldalt felsliccelt szűk ruhát
fog viselni. Ez kicsit felvillanyozta őket, és akkor sem
panaszkodtak, amikor Tinával rájuk tűztük a kis csokrokat.
Nagyon helyesek így együtt... mint két díszbe öltözött
Chippendale-fiú...
Azt gondosan elhallgattam, hogy Mr. Wheeton is ott lesz...
illetve, hogy ő lesz Mademoiselle Klein kísérője. Úgy
gondoltam, ennek nem annyira örülnének.
Jaj nekem, annyira ideges vagyok, hogy egészen
megizzadtam. Tulajdonképpen jó dolog tizenöt évesnek
lenni. Végül is nemrég üvegeztem először úgy komolyabban,
és most megyek életem első igazi búcsú báljára...
A szerencse gyermeke vagyok.
Jaj, Istenem, MEGÉRKEZTÜNK!!!!!!!!!!
 
 
 
 
 
 
Május 10., szombat,
az Empire State Building kilátóterasza
 
Meg kell adni, Grandmére nagy ász.
Komolyan mondom, most már kifejezetten örülök, hogy
elhozta Rommelt a szülinapi vacsorámra. Mert ha nem hozta
volna, akkor nem szökhetett volna ki a retiküljéből, Jangbu
Panasa nem eshetett volna át rajta, nem rúgták v olna ki a
Les Hautes Manger-ból, és Lilly nem csinálhato tt volna az
ügyéből az egész városra kiterjedő éttermi és hotelos
sztrájkot.
És ha mindez nem történt volna, a búcsúbált nem fújják le,
hanem annak rendje és módja szerint megtartják a
Maximban. Akkor nem kényszerültünk volna arra, hogy itt az
Empire State Building kilátóteraszán rendezzük meg,
Ami persze teljes egészében Grandmére műve, mert az i
tteni tulajdonos is a puszipajtása. Ráadásul Michael abban
az esetben nem lett volna hajlandó eljönni, és akkor
ahelyett, hogy itt állnék a megrázóan gyönyörű, Jennifer
Lopez jegygyűrűjéhez hasonló, halvány rózsaszín báli
ruhámban a csillagos manhattani égbolt alatt, és a
zenekarát hallgatnám, most otthon kushadnék melegítőben,
és e-mailezgetnék a barátnőimmel.
Most viszont felnézek a csillagos manhattani égre, és csak
ennyit mondhatok:
Köszönöm, Grandmére. Köszönöm, hogy ennyire bolond
vagy, mert nélküled sose teljesülhetett volna be az álmom.
Sose vehettem volna részt életem nagy-nagy szerelmével
a búcsúbálon!
Jó, az kicsit ciki, hogy nem táncolhatunk, mert amikot zene
van, akkor a Feltételes reflex játszik.
Az előbb egy kis szünetet tartottak, és akkor Michael
odajött hozzám, hozott egy pohár puncsot (rózsaszín
grapefruitlevet egy kis Sprite-tal keverve... Josh próbált
valami szeszt csempészni bele, de Wahim elkapta, és
megfenyegette a nuncsakujával...). A terasz szélén álltunk a
távcsőnél, egymást átölelve. Lenéztünk a Hudson-folyóra,
amely ezüstösen kanyargott a holdfényben, és...
Nem vagyok egészen biztos benne, de azt hiszem,
továbbléptünk a smároláson...
Azért nem vagyok benne biztos, mert nem tudom, számít-
e, ha melltartón KERESZTÜL történik a dolog. Majd
megkérdezem Tinát, de azért azt hiszem, az az igazi, ha a
pasi keze a melltartó ALÁ ér.
Erről azonban szó sem lehetett, mert pánt nélküli volt
rajtam, ami olyan szoros, mintha páncélba bújna az ember.
De azért megpróbálta. Ebben biztos vagyok.
Igen, semmi kétség. Most már igazi nő vagyok. A szó
minden értelmében.
Vagyis majdnem. Talán ki kéne mennem a női mosdóba és
levenni ezt a hülye melltartót, hátha újból próbálkozik... és
akkor talán érzek is valamit...
Hű, valakinek csöng a mobilja. Micsoda bunkóság!
Ráadásul pont a Kődobálók kellős közepén. Ez Michaelék
legfontosabb dala. Miért nem képesek egyesek viselkedni,
és legalább a bálon kikapcsolni a...
Atyaisten! Ez az ÉN mobilom!!!!!!!!!!!!
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Május 11., vasárnap, hajnali egy óra,
St. Vincent-kórház szülészetén
 
Istenem... istenem...
Ez tényleg hihetetlen! Ma éjszaka nem csak igazi nő lett
belőlem, de testvér is. Megszületett az öcsém!!!
Éjjel 12 óra 1 perckor világra jött Rocky Thermopolis -
Gianini.
Öt héttel korábban született a vártnál, ezért csak 2100
gramm. De névrokonához hasonlóan Rocky (szerencsére a
mama túl gyenge volt, hogy tovább kardoskodjon a Sartre
mellett. Hála istennek. Szörnyű lett volna, ha Sartre-nak
nevezik el! Ilyen névvel biztos folyton ütnék-vernék a
suliban...) kemény kis fickó. Kis ideig inkubátorban kell
lennie, hogy nőjön és gyarapodjék. Anya és gyermeke, az Y-
kromoszómájú kis zsarnok, mindketten jól vannak...
Ugyanezt nem mondhatnám el a mostoha-nagymamáról..
Grandmére mellettem ül. Nem, inkább magába roskadva
kornyadozik. Azt hiszem, félálomban lehet, mert mintha
horkolna is. De ciki, még jó, hogy senki nincs a környéken.
Leszámítva Mr. Gianinit, Larst, Hanst, a papát, a mellettünk
lakó szomszédot, Ronnie-t, az alattunk lakót, Verlt, Michaelt,
Lillyt és persze engem.
Grandmére fáradtsága persze érthető. A mama annyit
azért nagy nehezen elismert, hogy ha Grandmére nem
intézkedett volna, Rocky ott a lakásban született volna meg,
bába és minden nélkül. Ráadásul amilyen korán és gyorsan
jött, szüksége volt egy jó adag oxigénre, amíg a tüdeje
rendesen működni kezdett. Máskülönben nagy baj
történhetett volna!
Én ugye a búcsúbálon voltam, Mr. Gianini meg lement,
hogy vegyen az éjjel-nappaliban egy lottót (magyarán pár
percre akart szabadulni, mert már nem bírta a folytonos
civakodást...), tehát csakis Grandmére tartózkodott otthon,
amikor elfolyt a mama magzatvize. (Isteni szerencse, hogy a
fürdőszobában, és nem a heverőn például. Máskülönben hol
aludnék ma?!)
- Jaj, ne! - Ennyit hallott Grandmére a fürdőszobából. - Jaj
istenem, ne! Máris?!
Azt hitte, a mama a sztrájk miatt jajgat, mert nem akarja,
hogy véget érjen. A sztrájk vége ugyanis a genoviai özvegy
hercegné élvezetes látogatásának végét jelentené.
Beszaladt hát a mama szobájába megtudakolni, melyik
híradót nézi...
Ám kiderült, hogy a mama nem a tévében látottakat
kommentálja.
Grandmere azt mondja, nem is nagyon gondolkozott, mit
tegyen. Kirohant a lakásból és sikoltozni kezdett:
- Taxit! Taxit! Azonnal hívjon valaki egy taxit!
Ezért persze nem hallotta a mama kiáltozását a fürdőből:
"Ne! A bábát! Hívjátok a bábámat!"
Szerencsére Ronnie, a mellettünk lakó szomszéd otthon
volt. Ez ritkaság nála szombat este, amilyen femme fatale*.
De éppen nemrég gyógyult ki az influenzából, és úgy
döntött, inkább otthon marad. Kinyitotta az ajtaját és
kikukkantott:
- Segíthetek, drágám?
- Helen vajúdik, azonnal kell egy taxi! Amúgy pedig a
megszólításom: felség, ha nem tudná, kedves uram! - vágta
rá Grandmére.
Ronnie lerohant az utcára, hogy leintsen egy taxit,
Grandmére pedig vissza a lakásba, hogy összeszedje a
mamát.
- Gyerünk, Helen, indulás! - ragadta meg a karját. Amire a
mama állítólag így válaszolt:
- Ez képtelenség! Még nem szülhetek! Túl korai még! Állítsd
meg, Clarisse! Állítsd meg!
- A Genoviai Hercegi Légierőnek én parancsolok - felelte
Grandmére. - És a Genoviai Hercegi Haditengerészetnek is.
De egyvalaminek én se parancsolok, Helen, és ez a te
méhed. Most pedig gyerünk!
Ez a felfordulás persze felébresztette az alattunk lakó Verlt.
Ő is kirohant a lakásból, mert biztosra vette, hogy most
landol az ufók anyahajója... de csak egy vajúdó anyahajót
látott lefelé botladozni a lépcsőn.
- Megyek, megkeresem Franket - mondta Verl, amikor
felfogta, mi történik.
 
* A végzet asszonya (francia)
Mire Grandmére letámogatta a mamát mind a három
emeletről, Ronnie már szerzett egy taxit, és Mr. Gianini és
Verl is megérkeztek lihegve az éjjel-nappaliból...
Mind bezsúfolódtak a taxiba, bár egy főpolgármesteri
rendelet szerint a sofőrrel együtt csakis öten ülhetnek belé.
A taxis ezt meg is említette, de Grandmére letorkolta:
- Fiatalember, tudja, ki vagyok én? Én vagyok Genovia
özvegy hercegnéje és egyben a mostani sztrájk
kirobbantója! Ha nem csinálja nyomban, amit mondok,
magát is kirúgatom!! - mire a sofőr beletaposott a gázba, és
meg sem állt a St. Vincent-kórházig. Itt találtuk őket
Michaellal és Larsszal - a mamát és Mr. Gianinit persze nem,
mert ők a szülőszobán voltak... -, fél órával az után, hogy
telefonáltak. Ott ültek mindannyian, és izgatottan
várakoztak.
Kis idő múlva csatlakozott hozzánk a papa és Hans is (a
papát én hívtam fel), majd pedig Lilly (őt meg Tina hívta fel
még a bálból, mert nyilván sajnálta, hogy otthon kell
penészednie). Kilencen lestük hát az órát, illetve tízen, ha a
taxist is beleszámítjuk. Ő azért toporgott ott, mert azt
állította, Ronnie tűsarkúja tönkretette az autója
gumiszőnyegét. A papa odavetett neki egy százast, amit a
fickó elkapott, és elhúzta a csíkot. Én a rózsaszín báli
ruhámban virítottam, Lars és Michael meg szmokingban. Mi
voltunk a legjobban öltözve a St.Vincentben.
 Lehet, hogy előtte volt még valamicske körmöm, de ez
most már nem jellemző. Két óra telt el óriási feszültségben,
akkor végre kijött az orvos, és vidáman közölte: "Fiú!"
Fiú! Öcsém van! Bevallom, hogy egy pillanatig icipici
csalódást éreztem. Annyira reméltem, hogy húgom születik!
Húgom, akivel megoszthatok mindent... még azt is, mi
történt Michael és énköztem ma este a bálon. Húgom,
akinek, ha akarom, vehetek akár ilyen érzelgős feliratú
táblát is: Isten a húgomnak teremtett, de az élet a
barátommá nevelt. Húgom, akinek a Barbie-jával még én is
játszhatok, mégsem csúfolhat senki, hiszen az Ő Barbie-
jával játszom majd és VELE.. .
Azután arra gondoltam, mi mindent csinálhatok majd az
öcsémmel.. először is elküldöm majd sorba állni jegyért a
Csillagok háborújára. Ilyesmire egyetlen lány se lenne
hajlandó. Megdobálhatjuk kővel a hülye, undok hattyúkat a
genoviai palota kertjében. Elcsórhatom a Pókember-
képregényeit. És tökéletes pasit nevelhe tek belőle valami
szerencsés lánynak.
Így már nem is tűnt olyan rémesnek a gondolat, hogy
öcsém született.
Végre előjött Mr. Gianini a szülőszobából. Kecskeszakálla
két oldalán patakzottak a könnyek, és összevissza makogott
a fiáról, mint a rhesusmajmok a Discovery csatornán. Ekkor
már tudtam... éreztem, hogy így van jól... hogy a mamának
fia született. És az is jó, hogy Rockynak nevezték,
olyasvalaki után, aki szereti és tiszteli a nőket. Éreztem,
hogy valami felsőbb akarat választotta ki erre a mamát és
engem.
Együtt fogunk olyasvalakit nevelni belőle, aki menő lesz és
férfias, de nem szexista, egyszerre szereti a Barbie-t és
Pókembert, aki udvarias, vicces, sportos (de nem bunkó),
érzékeny (de nem nyavalygós), aki rámenős a csajoknál, aki
nem hagyja felhajtva a vécéülőkét... egyszóval, aki
tökéletes.
Olyannak neveljük majd Rockyt, mint... Michael.
 Ám Kövér Lulura, Buffyra, a genoviai népre és mindenre,
ami számomra szent, esküszöm: amikor Rocky eléri azt a
kort, hogy búcsú bálba menjen, NEM fogja úgy gondolni,
hogy a búcsúbál ciki.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Május 11., vasárnap, délután három óra, itthon
 
Hát ennyi. A sztrájknak hivatalosan vége.
Grandmére összecsomagolt, és visszaköltözött a Plazába.
Felajánlotta, hogy marad, és "segít" addig, amíg Rocky haza
nem jön a kórházból, illetve amíg ki nem alakítanak
valamiféle napirendet. Mr. Gianini alig győzte elhárítani a
nagylelkű ajánlatot.
- Öö, nagyon kedves tőled, Clarisse, de köszönjük, nem...
Én nagyon örülök, hogy elment. Csak útban lenne, és
zavarna a tökéletes fiú nevelésében. Pontosan lehet tudni,
hogy állandóan ilyesmit mondogatna Rockynak: "Ki az én
kicsi kis kincsem? Eszem azt az icipici kis piskóta lábikóját!"
Nem vicc. Az ember nem is hinné róla, de amikor végre
megnézhettük Rockyt az inkubátorban, akkor is ilyeneket
gügyögött. Csak éppen franciául. Rémes!
Nem csoda, ha a papának súlyos gondot okoz tartós
kapcsolatot kialakítani a nőkkel.
 Na de az a lényeg, hogy a vendéglősök végül is engedtek
a pincértanulók követelésének. Ezentúl a tanulók
egészségügyi juttatásokat, betegszabadságot és fizetett
szabadságot is kapnak. Mindannyian. Kivéve persze Jangbut,
aki besöpörte az élete történetéért járó pénzt, és hazahúzott
Nepálba. Az az érzésem, hogy a városi élet nem nagyon jött
be neki. Különben is, ezzel a pénzzel Nepálban életre szóló
biztonságot teremt magának és az egész családjának, és
még egy óriási házat is vehet. Itt New Yorkban ebből
maximum egy lift nélküli padlás térre futotta volna valami
rossz hírű környéken.
Lilly lassacskán kiheveri a csalódást, hogy nem jöhetett el
a búcsúbálba. Tina részletesen elmesélt neki mindent,
illetve azt a részt nekem is, hogy miután Michael fogta
magát, és szó nélkül otthagyta a bandát, hogy elkísérjen
engem a kórházba. Borisz vette át tőle a szólógitárt, noha
életében nem gitározott még. De mivel Borisz zenei zseni,
nincs olyan hangszer, amin ne tudna azonnal játszani...
talán a tangóharmonika vagy micsoda kivételével. Tina azt
is mesélte, hogy távozásunk után kicsit összekuszálódtak a
dolgok, mert Josh és pár haverja azzal szórakoztak, hogy
kihajoltak a kilátóterasz korlátján, és azt próbálgatták,
sikerül-e ilyen magasságból leköpni valakit. Mr. Wheeton
azonban elkapta őket, és mindannyiukat iskolai elzárásra
ítélte. Lana állítólag bőgni kezdett, és azt mondta Joshnak,
hogy tönkretette élete legkülönlegesebb estéjét, és jövőre,
amikor Josh már egyetemre jár, csak az fog róla eszébe
jutni, hogy hatalmasakat köp az Empire State Building
teraszáról.
Guszta.
Nekem szerencsére nem kell aggódnom, mert ha Michael
ősztől egyetemre megy,
a) akkor is csak pár utcával feljebb, a Columbiára jár majd,
és mindennap láthatom,
b) nem az fog róla eszembe jutni, hogy hatalmasakat köp
az Empire State Building teraszáról, hanem az, ahogy le
szerelte a papámat a szülészeti váróteremben: miután
százezredszer is megkértem a papát, hadd maradjak New
Yorkban nyárra, hogy ismerkedhessek az öcsémmel,
százezred szer is azt válaszolta, hogy mivel aláírt am vele
egy megállapodást, ahhoz kell tartanom magam. Michael
erre így szólt:
- Az a helyzet, Mr. Renaldo, hogy a jog szerint kiskorúak
semmiféle szerződést nem köthetnek. Tehát, mivel Mia még
nem volt tizenhat éves, amikor aláírta a megállapodásukat,
az New York Állam törvényei értelmében érvénytelen.
HŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰ! ASZTA!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Látni kellett
volna a papám arcát... Azt hittem, ott helyben megüti a
guta. Még jó, hogy pont a kórházban voltunk, mentőt se
kellett volna hívni, George Clooney rögtön rohanhatott volna
a hordággyal és az infúzióval.
De nem ütötte meg a guta. Ehelyett keményen Michael
szemébe nézett... és büszkén mondhatom, hogy Michael
állta a pillantását.
- Hát... majd meglátjuk... - morogta a papa.
De tudta: ezt a játszmát elvesztette. Ez meg is látszott
rajta. Istenem, micsoda mázli, hogy egy ZSENIVEL járok!
Micsoda mázli!!!
Még akkor is, ha a pánt nélküli melltartó lehámozásának
tudományában még nem tökéletesítette magát.
Még. Eddig.
Szerencsére a szobámat is visszakaptam... és e pillanatban
úgy néz ki, hogy a nyár legnagyobb részét itthon
tölthetem... megszületett a kisöcsém... és megírtam az első
igazi történetet, ami az iskolaújságban is megjelent... sőt,
egy versemet is lehozták - bár névtelenül.. és Michaellal
túljutottunk végre a puszta smároláson...
És elmehettem a búcsúbálba.
A BÚCSÚBÁLBA!!!!
De hiszen ez maga az önmegvalósítás! Vagy valami
olyasmi.
 
 (Folytatása következik.)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A NEVELETLEN HERCEGNŐ NAPLÓJÁból
eddig két amerikai film készült.
Az elsőt eddig a mozikban,
és az HBO-n vetítették,
a közeljövőben az RTL Klub műsorán
lesz látható.
 
A második filmet

2004. október 28-ától játsszák

a magyar filmszínházak!
  
 
 
 
 
 
 
 
Kiadta a Ciceró Könyvstúdió Kft.
az 1795-ben alapított
Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők
Egyesülésének tagja
1133 Budapest, Pozsonyi út 61.
Telefon és fax: 239-0180, 329-0879
E-mail: cicero@axelero.hu
«elelős kiadó: Szamosi lvánné ügyvezető igazgató
Művészeti vezető: Vaisz György
 
A Ciceró Könyvstúdió könyveinek
terjesztője a Talentum Kft.
1133 Budapest, Gogol u. 17. Tel.: 239-9141
 
 
 
 
 
Tördelés: (VaGy)
Nyomdai előállítás: Kinizsi Nyomda Kft., Debrecen, 2004
Felelős vezető: Bördős János igazgató
Meg Cabot
NICOLA ÉS A VIKOMT
Nicola Sparks tizenhat éves, árva, de már készen áll arra,
hogy első bálozóként belevesse magát a londoni társasági
életbe. Mindenféle divatos elfoglaltság vár rá, bár a
férjvadászat, ami ilyenkor minden fiatal lány elsődleges
célja, nem tartozik ezek közzé. Mert hát Nicola már rég
kiszemelte a maga választotját, egy jóképű Vikomtot, Lord
Sebastian személyét.
Ám Nicolát elrabolják, és ekkor derül ki, hogy a vikomt
valóban megérdemli-e Nicola szerelmét.
 

A Ciceró Könyvstúdió kiadványai kaphatók

valamennyi könyvesboltban,
a Talentum Kft. nagy- és kiskereskedésében
(1133 Budapest, Gogol u. 17.
Telefon és fax: 239-9142)
valamint megrendelhetők a kiadónál
(1133, Budapest, Pozsonyi út 61.
Telefon és fax: 239-0180;
e-mail: cicero@axelero.hu
www.cicerokonyvstudio.hu) .
Meg Cabot
A NEVELETLEN
HERCEGNŐ NAPLÓJA 4 és 1/2
Mi jöhet a A neveletlen hercegnő naplójának 4. és 5. kötete
között? Természetesen a négy és feledik!
Hogyan tölti a tavaszi szünetet Mia?
Kalapáccsal a kezében hősi kalandra indul (hősies tett ez,
főleg egy olyan elismerten kétbalkezes től, mint ő): egy
csapat iskolatársával együtt házat fog építeni a nála
kevésbé szerencséseknek. Nem kell hozzá sok idő, hogy Mia
ráébredjen, bármennyire nemes a szándék,
a munka nagyon isfárasztó. Kitart-e vajon önzetlen
elhatározása mellett? Nem dől össze a ház a hercegnői
segítség nyomán? És főképp,
tart-e Michael elég hosszú szünetet a munkában,
hogy megcsókolhassák egymást?
 

Ciceró Könyvstúdió
 MEG CABOT
eddig magyar nyelven megjelent műveit a Ciceró
Könyvstúdió jelentette meg:
 
A NEVELETLEN HERCEGNŐ NAPLÓJA 1.
 
A NEVELETLEN HERCEGNŐ NAPLÓJA 2.
Reflektorfényben
 
A NEVELETLEN HERCEGNŐ NAPLÓjA 3.
A szerelmes hercegnő
 
A NEVELETLEN HERCEGNŐ NAPLÓjA 4.
Mia Genoviában
 
A NEVELETLEN HERCEGNŐ
NAPLÓJA 4 és ½
 

EGY IGAZI AMERIKAI LANY

 
NICOLA ÉS A VIKOMT
 
A FIÚ A HÁZBÓL
 
Hívószám: 1-800
című sorozat kötetei:
 
TUDOM, HOL VAGY!
Ketten a Harleyn
 
FEDŐNEVE: KASSZANDRA
A kutatás folytatódik
  
VESZÉLYES TEREPEN
Mindenhol lesnek rájuk
 

HAJSZA
Ketten a gonoszok ellen
 
A MEDIÁTOR
című sorozat eddig megjent kötetei
 
SUZIE ÉS A SZERELMES KÍSÉRTET
"MONDD MEG A VÖRÖS NEK! "