Napóleon hatalma után más lett a már megváltozott Európa.

Meg-
próbálták a nagyhatalmak visszaállitani a korábban működő
po-
litikai irányitó elveket, módszereket, megpróbálták konzer-
válni a korábban működő modelleket. A Szent Szövetség rendsze-
re megpróbálta a régi modellt tartósitani. Ez az Anglia által

is támogatott, erőltetett folyamat általános tendenciaként

ér-
vényesült nemcsak a francia királyságban (Bourbonok), az oszt-
rák császárságban (Habsburgok), de még a megváltozott spanyol
területeken is. Spanyolországban 1821-ben parlamentáris-alkot-
mányos állam jött létre, de az angoloknak is köszönhetően,
ke-
mény eszközökkel visszaállitották a korábban „bevált” abszolút
monarchiát. Az angol politika hátterében a spanyol gyarmatbi-
rodalom megtörésének terve állt, ami folyamatában sikeresnek is
nevezhető. Az angol uralkodó, III. György uralkodásra al-
kalmatlan volt, igy a walesi herceg whig támogatással fokoza-
tosan átvette az irányitást. A belpolitikában az államigazgatás
reformra várt, mert az időközben megnövekedett lakosságú ipari
területek nem rendelkeztek megfelelő politikai súllyal. A
választókerületek nem a lakosság számához igazodtak – a po-
litikai harc tehát ezen kérdés körül dúlt. A politikai refor-
mokért fellépőket bűnözőként kezelték és rabként Ausztráliába
szállitották. 1819-ben a reformokat követelőket St. Peter’s
Fieldben szétverték, ezen esemény később a „peterlooi mészár-
lás” nevet kapta. Londonban már a tory vezetők ellen merényle-
teket tervező anarchista csoport is működött, de ezen kisérle-
teket hamar lefülelték. 1831 júliusában ismét megmozdult Pá-
risz, majd augusztusban a belga kerületek is, ezen események
hatására az angliai októberi választásokon a whigek nyertek és
hatalomra kerültek. Lord Grey whig kormánya nem támogatta az
abszolút hatalmak európai stabilizálását, Metternich elképze-
léseinek további támogatása megszűnt. A belpolitikában tovább-
ra is a választójogi törvény állt a középpontban, amit a whig-
gek végig akartak vinni, de a nemesség ellenállt. A kiirt új
választások sem hoztak változást a kérdésben, csupán a felső-
ház szerkezetének – whig nyomásra – IV. Vilmos általi megvál-
toztatása hozta meg a várt eredményt. 1832. június 4-én vá-
lasztási körzetek megváltoztatásával, a megnövekedett lakos-
ságú ipari vidékek is áttételesen, de parlamenti képviselethez
jutottak – ez példátlan volt az akkor Európában. A reform-
törvény következtében megduplázódott a választók száma,
termé-
szetesen az önmagában nem oldotta meg a társadalmi feszült-
ségeket és problémákat, de jelentős előrelépésként értkel-
hetőek. 1834-ben Lord Melbourne lett a miniszterelnök. Az ő
időszakában állitották fel a dologházak intézményét, ami mun-
kalehetőséget, sőt kötelezettséget adott, ami biztositotta
ugyan az énhalál elkerülését, de az iszonyatos nyomor álta-
lános volt. Az elit életképtelennek tartotta ezeket a süly-
lyedő, emelkedésre képtelen rétegeket, igy nem igazán figyelt
a kiszolgáltatottak sorsára. A lesüllyedők a bűnözéshez mene-
kültek, igy sorsuk leggyakrabban a halálbüntetés mellett a
gyarmatokra való eltávolitás volt. A gyermekek, nők kihasz-
nálása ihlette Charles Dickens: Twist Oliver cimű művét (1837),
amely hatással volt a művelt olvasók szociális érzé-
kenységére, és ráterelte a létező, de tudomásul igazán nem vett
problémára a fokozottabb figyelmet. Miközben a nyomor egyre
súlyosabb jelenségeket mutatott (főleg a városokban),
jelentős fejlődésen ment keresztül a mezőgazdaság, a vidék
eltartóképessége rohamosan növekedett. A terméshozamok meg-
tizszereződtek, lehetővé vált az ipari lakosság jobb ellátása.