Bunteto - Eljarasjog2 - Kidolgozott - 2017 Ppke Jak

BÜNTETŐELJÁRÁSJOG 2 KIDOLGOZOTT (könyv)
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar

BÜNTETŐ ANYAGI, ELJÁRÁSI ÉS VÉGREHAJTÁSI JOGI TANSZÉK
Büntető eljárásjog, ellenőrző kérdések
2. félév
1. Az ügyész feladata a nyomozás befejezése után, jogorvoslat az ügyészi szakban

2. A vád fogalma, jelentősége, a vádmonopólium és a vádelv, a tettazonosság lényege
3. A vádemelés és formái, a vádirat szerkezete, vádemelés részbeni mellőzése
4. A vádemelés elhalasztása, pártfogói szabályok
5. A közvetítői eljárás
6. A vád képviselete, a váddal való rendelkezés
7. A tárgyalás előkészítésének lényege, szabályozása a hatályos jogban
8. A tárgyalási rendszerek, magyar reformjavaslatok, a bírósági eljárás formái
9. A tárgyalás nyilvánossága, tárgyalás zártcélú távközlő hálózat útján
10. A tárgyalás résztvevői, rendfenntartás, az e körben alkalmazható szankciók
11. Az első fokú tárgyalás menete, megnyitása, megkezdése, folytonossága,
folyamatossága, tárgyalási jegyzőkönyv
12. Bizonyítás az első fokú tárgyaláson, bizonyítás kiküldött vagy megkeresett bíró útján
13. A pótmagánvád, a pótmagánvádló, a pótmagánvádló fellépése a tárgyalási szakban
14. Perbeszédek, felszólalások, a vád- és védőbeszéd szerepe, felépítése, határozathozatal
15. Az első fokú bíróság határozatai, az ítélet és a végzés fajtái, szerkezete
16. A jogorvoslat fogalma, a jogorvoslati rendszerek jellemzői, kötőerő, jogerő
17. A fellebbezésre jogosultak köre, a fellebbezés benyújtása
18. A felülbírálat terjedelme, a súlyosítási tilalom
19. A megalapozatlanság és kiküszöbölése
20. A másodfokú bíróság eljárása, a fellebbezési eljárás formái
21. A másodfokú bíróság döntései, határozatai
22. A harmadfokú eljárás feltételei, fontosabb szabályai
23. A perújítás okai
24. A perújítás lefolytatása
25. A felülvizsgálat feltételei
26. A felülvizsgálati eljárás, a határozatok
27. Jogorvoslat a törvényesség érdekében, viszonya a többi rendkívüli jogorvoslathoz
28. Jogegységi eljárás, fontosabb eljárásjogi tárgyú jogegységi döntések
29. A külön eljárások fogalma, célja, csoportosítása
30. Tárgyalás mellőzése
31. Bíróság elé állítás
32. Lemondás a tárgyalásról
33. Eljárás távollévő terhelt ellen
34. A fiatalkorúak elleni eljárás
35. Katonai büntető eljárás
36. Magánvádas eljárás
37. A különleges eljárások közös szabályai, a biztosíték
38. A kényszergyógykezelés felülvizsgálata, a "tárgyi eljárás"
39. Eljárás próbára bocsátás esetén, az összbüntetésbe foglalás, bírósági mentesítés
40. A végrehajtás fontosabb eljárási szabályai, a kegyelmi eljárás, halasztás, részletfizetés
1
A VÁDEMELÉS SZAKASZA
A vádelv tartalma
A bírósági eljárás vád nélkül nem indulhat, tehát az igazságszolgáltatás szükségszerű
előfeltétele, hogy az arra jogosult vádat emeljen. A törvény alapelvi szinten fogalmazza ezt
meg, amikor kimondja, hogy a bíróság az ítélkezés során törvényes vád alapján jár el.
[Be.2.§(1)]. A vádemelés az igazságszolgáltatás kereteit is kijelöli.
A VÁDELV TARTALMI ELEMEI:

1) Perbeli funkciók megosztása
2) Vádló váddal való rendelkezési joga
3) A bíróság vádhoz kötöttsége az eljárás bírói szakaszának megindításában és annak
lefolytatásában, valamint az ítélkezés során
A vádfunkciókból következő feladatok gyakorlása a vádlóhoz tapad, a bíróságnak nincs és

nem is lehet olyan jogi eszköze, amellyel a vádemelést kikényszerítheti. Ha a bíróság a
hatáskörében bűncselekmény elkövetéséről szerez tudomást – ha az elkövető ismert, annak
megjelölésével – köteles feljelentést tenni a [Be. 171.§ (2) bekezdés] értelmében.
ÜGYÉSZ VÁDDAL VALÓ RENDELKEZÉSI JOGA
A törvény lehetőséget ad a vádlónak a váddal való rendelkezésre. Az ügyész a vád tárgyává

tett és azokkal összefüggő tények tekintetében módosíthatja a vádat, melynek elvileg 2
lehetséges formája van: vád megváltoztatása és a vád kiterjesztése.
Az ügyész váddal való rendelkezési joga kiterjed a vád elejtésére is, mely alól van kivétel: Ha
a vád képviseletét a pótmagánvádló, vagy a magánvádló vette át.
PÓTMAGÁNVÁDLÓ ÉS MAGÁNVÁDLÓ VÁDDAL VALÓ RENDELKEZÉSI JOGAI

(ügyészhez képest korlátozottabb)
- Vádat nem terjesztheti ki [Be.343.§ (6)]

- A pótmagánvádló és a magánvádló a vád elejtését nem köteles indokolni (ügyész
köteles)
- Időbeli korlátja van, mégpedig csak addig élhet a váddal való rendelkezési jogával,
míg az elsőfokú bíróság vissza nem vonul tanácsülésre az ügy érdemében döntő
határozata meghozatalának céljából.
VÁDHOZ KÖTÖTTSÉG
A bíróság csak a vádban megjelölt személyek ellen folytathatja le az eljárást és a bizonyítás

eredményétől függetlenül nincs lehetősége arra, hogy a megvádolt személyen kívül másnak is
kimondja a bűnösségét.
A bíróság csak a vád tárgyává tett cselekmény miatt hozhat döntést, tehát a vád keretein még
akkor sem terjeszkedhet túl, ha az eljárás bírósági szakaszában válnak ismertté újabb
2
bűncselekmények. (nem a cselekmény jogi minősítésére vonatkozik, továbbá a törvényes

vádnak nem tartalmi feltétele a vád tárgyává tett cselekmény Btk. szerinti minősítése)
A bíróság kötve van – alanyi és tárgyi szempontból – a vádhoz, tehát csak a vádban megjelölt
személy ellen járhat el, és határozatát csak olyan tényekre alapíthatja, amelyeket a vád, mint
megtörtént eseményeket tartalmaz.
A vád döntési kötelezettséget is állít a bíróság felé, azaz a bíróságnak a vádról döntenie kell,
azt teljes egészében ki kell, hogy merítse. Ez azt jelenti, hogy minden, a büntetőjogi
felelősség szempontjából releváns tény tekintetében állást kell foglalnia, büntetőjogi
szempontból releváns cselekményt el kell bírálnia.
TETTAZONOSSÁG
Az ítéletnek a vádirat által leírt cselekménnyel kapcsolatos tényeket kell tartalmaznia. Ez nem
jelenti, hogy a vádirat és az ítéleti tényállás szó szerinti, kötelező megegyezését. A bíróság
tehát olyan tényeket is rögzíthet ítéletének indokolásában, amit a vádirat nem tartalmaz,
illetőleg a vádirat tényállásban foglaltaktól eltérően is megállapíthat tényeket.
A VÁD TÖRVÉNYESSÉGÉNEK KÉRDÉSE
[Be.2.§ (2)] definiálja a törvényes vád fogalmát: A vád akkor törvényes, ha a vádemelésre
jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt,
büntetőtörvénykönyve ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását
kezdeményezi. A vád törvényességének tehát vannak formai és tartalmai követelményei.
(Pl. tartalmilag hibás a vád, ha hiányzik a cselekmény pontos körülírása, mert emiatt nem
állapítható meg a btk-ba ütközés fennállása sem. Ebben az esetben a bírósági eljárás nem
indítható meg, vagy ha már megindították, azonnal meg kell szüntetni. ) [Be. 267.§ (1) j) pont,
332.§ (1) bekezdés d) pont]
Amennyiben a büntetőeljárás megszüntetésére azért kerül sor, mert a vád nem törvényes, az
eljárást megszüntető végzés jogerőre emelkedése nem akadálya annak, hogy az ügyész a
korábban a vád tárgyává tett cselekmény miatt az elévülési időn belül ismételten a törvényes
vád követelményeit kielégítő vádat emeljen, hiszen az annak alapjává tett cselekmény a
bíróság érdemben még nem bírálta el.
3
Vádemelésre jogosultak köre
A vád törvényességének alaki feltétele, hogy a vádlói jogosultsággal rendelkező személy

kezdeményezze az eljárás lefolytatását. Ez a személy lehet:
- Ügyész
- Magánvádló
- Pótmagánvádló
Vádemelés szempontjából a bűncselekmények 2 csoportba sorolhatók:

 közvádas (bűncs. Döntő többsége)
 magánvádas: pl. könnyű testi sértés, magántitok megsértése, levéltitok megsértése,
rágalmazás, becsületsértés, kegyeletsértés esetében a törvény a sértettre bízza a
vádemelés kérdésében a döntési jogosultságot.
ÜGYÉSZ
Az ügyész közvádló [Be.28.§ (1) bekezdés]. A legfőbb ügyész és az ügyészség független, az

igazságszolgáltatás közreműködőjeként, mint közvádló az állam büntetőigényének
kizárólagos érvényesítője. Az ügyészség üldözi a bűncselekményeket, fellép más jogsértő
cselekményekkel és mulasztásokkal szemben, valamint elősegíti a jogellenes cselekmények
megelőzését.
Az ügyészség meghatározott jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben, illetve

képviseli a közvádat a bírósági eljárásban. [2011.évi CLXIII.tv (Ütv.)]
 gyakorolja a vádemelés közhatalmi jogkörét
 a bírósági eljárásban képviseli a vádat
 gyakorolja a büntetőeljárási törvényben számára biztosított jogorvoslati jogokat
MAGÁNVÁDLÓ ÉS PÓTMAGÁNVÁDLÓ
Mivel az ügyésznek nincs vádemelési monopóliuma, vagyis kizárólagos vádemelési

jogosultsága, ezért a bizonyos, (magánvádas) esetekben a magánvádló vagy pótmagánvádló is
felléphet.
Amennyiben a sértett feljelentést tesz, mint magánvádlót – a magánvádas bűncselekmények

esetében – a vádképviseleti jogosultságok is megilletik. [Be.52.§ (1) bekezdés]
(A rágalmazás és a becsületsértés, ha hivatalos személy sérelmére hivatalos eljárás alatt,
illetve emiatt, vagy a hatóság sérelmére hivatali működésével összefüggésben követik el,
közvádra üldözendő.)
A pótmagánvád jogintézménye a közvádas bűncselekményekhez kapcsolódik. A sértett

ugyanis a törvényben meghatározott feltételek fennállásakor pótmagánvádlóként léphet fel,
így ha:
- ügyész vagy a nyomozó hatóság a feljelentést elutasította vagy a nyomozást
megszüntette,
- az ügyész a vádemelést részben mellőzte
- az ügyész a vádat elejtette
4
- az ügyész a nyomozás eredményeként közvádra üldözendő bűncselekményt nem

állapított meg, ezért nem emelt vádat, illetőleg a vád képviselete – magánvádas
eljárásban elrendelt nyomozás eredményeként – nem vette át.
- Az ügyész a tárgyaláson a vádat azért ejtette el, mert megítélése szerint a
bűncselekmény nem közvádra üldözendő. [Be. 53.§ (1)]
A magánvádas ügyekben a sértett vádemelési jogosultsága az ügyésztől független és az

önállóan érvényesül. A pótmagánvádlókénti fellépésre kizárólag az eljárási törvényben
meghatározott körben és csak akkor van lehetőség, ha az ügyész, vagy a nyomozóhatóság
elutasította a feljelentést, megszüntette a nyomozást vagy az ügyész részben mellőzte a
vádemelést, illetve ejtette a vádat, avagy ha az ügyész álláspontja szerint a cselekmény a
magánvádas bűncselekmények körébe tartozik. Ebben az esetben a pótmagánvádló a
közvádlói jogaival élni nem kívánó ügyész helyébe lép, s így kényszeríti ki a bírósági eljárást.
5
Vádemelés feltételei
A vádemelés feltételeit a törvény elkülönülten ugyan nem határozza meg, de az ügyészi

vádemelés szabályaival szemben a törvény szigorú követelményeket állít.
A MEGINDULT BÜNTETŐELJÁRÁST MEG KELL SZÜNTETNI, HA:
 A cselekmény nem bűncselekmény, avagy azt nem a terhelt (feljelentett személy)

követte el
 Nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése, illetőleg az, hogy azt a
bűncselekményt a terhelt követte el
 A büntetőeljárás törvényben meghatározott kivételekkel, büntethetőséget kizáró vagy
büntethetőséget megszüntető ok áll fenn
 A terhelt cselekményét már jogerősen elbírálták [Be. 6. § (3) bekezdés]
 A cselekmény nem tartozik magyar joghatóság alá [Be. 6.§ (3a) bekezdés]
ÜGYÉSZI KÖTELEZETTSÉGEK A VÁDEMELÉS ELŐTT ÉS ALATT
Az ügyész csak akkor emelhet vádat, amennyiben további nyomozási cselekmény elvégzésére
nincs szükség, és nem kell a nyomozást felfüggeszteni vagy megszüntetni. A tekintetben,
hogy a vádemelés feltételei adottak – e, vagy sem, az ügyész a szakmai felelősség
követelményeit szem előtt tartva köteles eljárni.
Bár az ügyész köteles a legfőbb ügyész, illetve a felettes ügyész utasításainak eleget tenni, ha
az utasítást az ügyész jogszabállyal vagy jogi meggyőződésével nem tartja
összeegyeztethetőnek, az ügy elintézése alól írásban mentesítését kérheti, jogi álláspontját
kifejtve. Ezen kérelem teljesítése nem tagadható meg. Az ügy elintézést más ügyészre kell
bízni, vagy a felettes ügyész saját hatáskörébe vonhatja.
A Be. 78.§(3) bekezdésének értelmében a bíróság és az ügyész a bizonyítékokat egyenként és

összességükben szabadon értékeli, a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése
szerint állapítja meg. (tehát a törvény kötelezettségként írja elő a bizonyítékok ügyészi
értékelését)
A vádemelés ténybeli feltételeinek tisztázása és megállapítása is az ügyész kötelezettsége,

ennek érdekében nyomozást végeztet vagy nyomoz a Be. 28.§ (3) bekezdésének értelmében.
A vád törvényességét nem érinti, hogy a nyomozást betartották – e, és ebből a szempontból

annak sincs relevanciája, hogy a vád törvényesen beszerzett és ellenőrzött bizonyítékokon
alapszik e-. Az ügyészi vádemelésre tehát csak akkor kerül sor, ha az objektív és szubjektív
feltételek egyaránt fennállnak. A legalitás elvéből adódóan következik, hogy az ügyész
köteles vádat emelni, mert a vádemelés tekintetében diszkrecionális jog csak az eljárási
törvény felhatalmazása alapján illeti meg. Ilyen jellegű kötelezettségei sem a magán -, sem a
pótmagánvádlónak nincsenek.
6
Az ügyész döntési lehetőségei az iratok ismertetése után

A Be. 216.§ rendelkezik az ügyész nyomozás befejezése utáni feladatairól, melynek
sorrendje:
1. Iratok megvizsgálása
2. További nyomozási cselekményt végezhet, vagy elvégzéséről rendelkezhet
3. A nyomozást felfüggesztheti
megvizsgálásának
4. A nyomozást megszüntetheti
Az iratok
fényében
5. Az ügyet közvetítői eljárásra utalhatja, illetve elhalaszthatja a vádemelést

6. Vádat emelhet, vagy annak részbeni mellőzéséről határoz
7. Dönt az esetleges pártfogói felügyelet elrendeléséről
8. Dönt a nyomozás határidejének esetleges meghosszabbításáról
9. Elvégzi az iratok ismertetését
IRATOK ISMERTETÉSÉNEK KÖTELEZETTSÉGE
A nyomozás elvégzését követően az ügyész, - ha másképp nem rendelkezik – a nyomozó

hatóság az erre kijelölt helyiségben átadja a gyanúsítottnak és a védőnek a nyomozás
összefűzött iratait.
Az ügyész és a nyomozóhatóság kötelezettsége, hogy biztosítsa a gyanúsított és a védő

számára az esetleges vádemelés alapjául szolgáló összes iratnak (kivéve, ami zártankezelt) a
megismerhetőségét, akkor is, ha a nyomozás megszüntetésére kerül sor. [Be. 193.§ (7)]
IRATOK MEGVIZSGÁLÁSA
A nyomozóhatóság iratokat két példányban, külön – külön összefűzve, oldalszámozva és

iratjegyzékkel ellátva, 15 napon belül köteles megküldeni az ügyésznek.
Amennyiben a nyomozás iratainak megismerésével kapcsolatos eljárási cselekményt az

ügyész maga végezte, ennek megtörténte után, ha pedig azt a nyomozóhatóság biztosította, az
iratok hozzáérkezését követően 30 napon belül az ügyész az ügy iratait köteles megvizsgálni.
Meg kell vizsgálnia, hogy az ügy vádemelésre alkalmas – e. Az ügyész a rendelkezésre álló
iratok adatait az alábbiak szerint vizsgálja meg:
a) Az eljárás alapjául szolgáló cselekmény büntetőjogi megítélésére kiható tények

felderítése megtörtént –e.: A nyomozóhatóságnak és az ügyésznek is törekednie kell
arra, hogy az eljárás alapjául szolgáló cselekmények büntetőjogi megítélésére kiható
tényeket teljes körűen felderítse. A bizonyítás során fontos, hogy a tényállást alaposan,
hiánytalanul és a valóságnak megfelelően tisztázzák. [Be. 75.§ (1)]
Amennyiben egyetlen törvényi tényállási elem ténybeli alapjának tisztázása elmarad,
nem lehet megnyugtatóan állást foglalni a vádemeléssel kapcsolatban, de a történeti
tényállás felderítetlensége miatt az eljárást megszüntetni sem lehet.
b) Tisztázták – e a büntetés kiszabását vagy büntetőjogi intézkedés alkalmazását
befolyásoló lényeges körülményeket: Mind a terheltet terhelő és mentő, mind a
büntetőjogi felelősséget súlyosító és enyhítő körülményeket az eljárás minden
szakaszában figyelembe kell vennie.
7
c) A bizonyítási eszközök beszerzésekor és a bizonyítási eljárások lefolytatásakor

megtartották –e az azokra vonatkozó törvényi előírásokat: A bizonyítási eszközök
felderítése, összegyűjtése, biztosítása és felhasználása során a büntetőeljárási törvény
rendelkezései szerint kell eljárni, a bizonyítási cselekmények végzésekor pedig az
emberi méltóságot, az érintettek személyiségi jogait és a kegyeleti jogot tiszteletben
kell tartani. [Be. 77. § (1) – (2)]. Nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási
eszközből származó tény, amelyet a bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság
bűncselekmény útján, más tiltott módon, vagy a résztvevők eljárási jogainak lényeges
korlátozásával szerzett meg.
d) Nem korlátozták – e törvénysértően a gyanúsított és a védő jogait: Vizsgálni kell,
hogy a nyomozóhatóság, illetve az ügyész betartotta – e a büntetőeljárás alanyainak
jogaira vonatkozó törvényi előírásokat. Különös tekintettel kell lenni arra, hogy
érvényesülhettek – e a védő és a gyanúsított jogai. (relatív eljárási szabálysértés, de
hatályon kívül helyezést is eredményezhet)
e) Kiterjedt – e a bizonyítás azokra a tényekre, amelyek a büntetőeljárási jogszabályok
alkalmazásakor relevánsak: Pl. előzetes letartóztatás fenntartásának indítványozása.
IRATOK MEGVIZSGÁLÁSÁNAK ÉS A VÁDEMELÉSNEK A HATÁRIDEJE
Iratok megvizsgálására és elemzésére, valamint a döntés meghozatalára főszabály szerint 30

napja van az ügyésznek.
- A pártfogói felügyelő véleményének beszerzésének ideje nem számít bele
- Kivételes esetben 30 nappal meghosszabbítható, ha az ügy jellege, különösen a

terjedelme, vagy ténybeli, illetve jogi bonyolultsága indokolja.
- Nagyobb terjedelmű ügyben a felettes ügyész a vádemelés kérdésében döntési

jogosultsággal rendelkező ügyész vezetőjének előterjesztése alapján szintén
kivételesen 60 napnál hosszabb határidőt is engedélyezhet az állásfoglalás
kialakítására. A felettes ügyész döntési jogosultsága is korlátozott, maximum 90 napos
elbírálási határidőt engedélyezhet. Ez az eset kizárólag nagy terjedelmű ügyekben
lehetséges, tehát ha a terheltek, vagy a megvalósított cselekmények száma jelentős. Ez
vonatkozik a folytatólagosan elkövetett bűncselekmények esetében is.
A vádemelés szakasza nem része a nyomozásnak, ezért a nyomozás határidejére vonatkozó

előírások már indifferensek, kivéve, ha további cselekmény elvégzése szükséges, mert ez csak
akkor elvégezhető, ha a nyomozás határideje még nem telt le, vagy az még
meghosszabbítható.
A nyomozás iratainak a megismerését kell tehát biztosítani a nyomozás határidejének lejárta

előtt, és ha ezt a nyomozó hatóság végezte, ennek megtörténte után 15 napon belül kell
megküldeni az iratokat az ügyésznek, a vádemelésre vonatkozó – legfeljebb 90 napos –
határidő pedig az iratok megérkezését követő napon veszi kezdetét.
A vádemelésre nyitva álló időtartam szerint az ügyész arra is köteles figyelni, hogy a magyar
nyelvet nem ismerő terhelt esetében a vádirat rá vonatkozó részét le kell fordítani és azt így
kell a bírósághoz benyújtania. [Be. 219.§ (3) bekezdés]
8
AZ ÜGYÉSZ DÖNTÉSI LEHETŐSÉGEI AZ IRATOK MEGVIZSGÁLÁSÁT KÖVETŐEN

Az ügyész a nyomozás iratainak megvizsgálását követően annak eredményétől függően az
alábbiakat rendelheti el:
a) További nyomozási cselekményt végezhet, vagy ennek elvégzéséről rendelkezhet

b) A nyomozást felfüggesztheti [Be.188.§]
c) A nyomozást megszüntetheti [Be. 190.§]
d) Az ügyet közvetítői eljárásra utalhatja, illetve a vádemelés elhalasztásáról határozhat
e) Vádat emel, vagy határoz a vádemelés részbeni mellőzéséről
TOVÁBBI NYOMOZÁSI CSELEKMÉNY ELVÉGZÉSE
Az ügyész további nyomozási cselekményt végezhet, vagy az elvégzésről rendelkezhet, ha az

iratok vizsgálata alapján arra a következtetésre jut, hogy:
 a tényállás nincs maradéktalanul felderítve, vagy

 olyan eljárási szabálysértés történt, amely az ügy elintézését lényegesen befolyásolja
(pl. nem érvényesültek a védő és a gyanúsított jogai).
A további nyomozási cselekmény elvégzésével rendszerint az ügyész azt a nyomozó

hatóságot bízza meg, amelyik a nyomozást lefolytatta. Ennek teljesítésére határidőt jelöl meg.
A további nyomozási cselekmény elvégzését követően az ügyész – ha vádat kíván emelni – az

elkészült iratok megismerésének lehetőségét biztosítja a gyanúsított és a védő számára.
Amennyiben a vádemelési jogával nem kíván élni, az iratok megismerésének lehetőségét a
gyanúsított vagy a védő indítványára kell csak megteremteni.
VÁDEMELÉS
Ha további nyomozási cselekmény elvégzésére nincs szükség, vagy annak teljesítése
megtörtént és nem állnak fenn sem a felfüggesztés, sem a megszüntetés esetei, és nincs
lehetőség közvetítői eljárásra, vagy a vádemelés elhalasztására, az ügyésznek döntenie kell,
hogy vádat emel –e, vagy a vádemelést részben mellőzi.
Határozati formában kell az ügyésznek meghoznia a döntést, ha:
- vádemelés részbeni mellőzéséről

- közvetítői eljárásra utalás
- vádemelés elhalasztásáról
- pártfogói vélemény beszerzéséről
- ügyészi határozat elleni jogorvoslati elbírálásról
9
A vád formái, a vádirat fogalma, tartalma és szerkezete
VÁD FORMÁI
Közvádas ügyben az ügyész és a pótmagánvádló, magánvádas bűncselekmény miatt pedig a
magánvádló jogosult vádat emelni. A vád formái:
VÁD
Írásbeli vádirat Szóbeli vád
Ügyészi Magánvádló Pótmagánvádló

vádirat magánindítványa vádindítványa Bíróság elé állítás
Az ügyész főszabály szerint írásban emel vádat, mely alól kivételt képez a bíróság elé állítás,
amikor is a vádat szóban terjeszti elő, mely tartalmazza: gyanúsított neve, személyi adatai,
vád tárgyát képező cselekmény, s annak törvényi minősítése.
VÁDIRAT FOGALMA [Be.217. §]
A vádirat olyan írásbeli nyilatkozat, amelyben az ügyész kifejezésre juttatja azon

álláspontját, amely szerint az eljárás tárgyát képező cselekmény bűncselekmény, azt a
megvádolt személy valósította meg, nem áll fenn büntethetőséget megszüntető ok vagy
eljárási akadály és nincs lehetőség a vádemelés részbeni mellőzésére, közvetítői eljárásra
utalásra, illetve a vádemelés elhalasztására.
Minden olyan esetben, amikor az ügy iratainak felülvizsgálata alapján az ügyész azt állapítja
meg, hogy fennállnak a vádemelés feltételei, vádiratot készít, kivéve, ha a vádemelést részben
mellőzi, az ügyet közvetítői eljárásra utalja, vagy a vádemelést elhalasztja.
A törvény a gyanúsított vádemelés előtti kihallgatását az ügyész belátására bízza. Köteles

azonban az ügyész a gyanúsítottat meghallgatni abban az esetben, ha a vádemelésre azért
került sor, mert a terhelt a vádemelés elhalasztása során meghatározott magatartási
szabályokat súlyosan megszegte, vagy a kötelezettségét nem teljesítette. [Be. 227. § (3)
bekezdés]
A VÁDIRAT TARTALMA ÉS SZERKEZETE [Be. 217§ - 219.§]
Fejrész
Tartalmazza a vádemelésre
jogosult ügyészség megnevezését,
ügyszámát, a vádirat kitételt,
továbbá az ügy megjelölését, a
bűncselekményre valamint a
vádlott nevére történő utalással
10
Első rész Második rész
Megjelöli a terhelttel szemben alkalmazott A vád tárgyává tett cselekményt kell röviden
személyi szabadságot korlátozó, vagy leírni, a bizonyítási eszközök, valamint
elvonó kényszerintézkedéseket, azok annak megjelölésével, hogy mely
időpontjait. (kezdő és befejező) cselekmény bizonyítására szolgál.
- Előzetes letartóztatás
- Ideiglenes kényszergyógykezelés A történeti tényállás határozza meg a vád
- Lakhelyelhagyási tilalom kereteit. Az itt leírtak képezik a vád tárgyát.
- Házi őrizet A törvényes vádnak nem fogalmi ismérve a
törvényi tényállásban való jogi fogalmom
Vádlott neve, születési ideje, születési használat.
helye, anyja neve, lakóhely és tartózkodási
hely címe, személyazonosító okmányok Fel kell tüntetni a bűncselekmény
száma, állampolgárság. elkövetésének idejét és helyét, annak
indítékát, az elkövetés eszközét, módját.
Utalás a vádlott személyi körülményeire, (Nem kell megjelölni a vádlott elkövetéskori
korábbi elítélésekre, amelyek a tudattartamát)
bűncselekmény minősítésére, a büntetésre,
vagy intézkedésre alkalmasak lehetnek. Több bűncselekmény esetében a
(több vádlott esetében vádlottanként) bűncselekmények időbeli sorrendjét,
összefüggéseit, valamint a bűncselekmények
tárgyi súlyát. A bizonyítási eszközök
Harmadik rész megjelölésekor fel kell tüntetni mely
cselekmény vagy részcselekmény
Az ügyészség vádolást tartalmazó bizonyítására szolgálnak.
közléséből és a vád tárgyává tett
cselekmény minősítéséből áll. A bűncs.
megnevezését követően utalni kell arra,
hogy bűntett, vagy vétség.
Fel kell tüntetni az esetleges

folytatólagosságot. Meg kell jelölni a
cselekmény Btk-ba ütközésének pontok
jogszabályi helyét, valamint az esetleges
keretszabályokat is (KRESZ).
Bűncselekmény minősítése körében kell

utalni arra, hogy a bűncselekmény mely
szakasza valósult meg, valamint hogy
társtettesként, vagy részesként követték
el.
A cselekmény vádiratban szereplő jogi

minősítése a bíróságot nem köti. A
bíróság már a tárgyalás előkészítésekor
megállapíthatja az eltérő minősítést. (a
tévedés azonban súlyos jogi
következményekkel jár  többszöri
eljárás tilalma)
11
Negyedik rész Záró rész
(Ha ezek hiányában az eljárás nem indítható)  Keltezés

Tartalmazza az eljárás megindításához  Kiadmányozásra jogosult
szükséges külön törvényi feltétel meglétével ügyész aláírása
kapcsolatos nyilatkozatot (pl. magánindítvány,  Ügyészségi pecsét
feljelentés, mentelmi jog felfüggesztése). A
bíróság hatáskörére és illetékességére
vonatkozó jogszabályok megjelölését, valamint
a vádiratot benyújtó ügyész hatáskörét és
illetékességét.
Az esetlegesen érvényesíteni kívánt polgárjogi

igényt. (Pl. szülő által gyermeke sérelmére
elkövetett bcs esetében a szülői felügyeleti jog
felfüggesztése)
Ha a vádlott kényszerintézkedés alatt áll, s az

ügyész ennek fenntartását javasolja, ebben a
részben indítványoznia kell.
Jogi személy esetében a bírósági

nyilvántartásban szereplő azonosító adatait,
képviselő adatait.
Meg kell jelölni a tárgyalásra idézendők és

értesítendők körét. Csak azon tanúk idézését
kell indítványozni, akiknek a kihallgatása az
ügy ténybeli és jogi megítélése miatt szükséges,
és jelenlétük a tárgyaláson indokolt és
lehetséges. Az idézendők névjegyzékét a
bizonyítás felvételéhez kell igazítani.
(Védett tanú esetében, annak nevét és adatait
nem a vádiratban, hanem külön zárt iratban kell
közölni. A kihallgatásáról készült jegyzőkönyv
kivonatát kell csatolni az iratokhoz.)
(Azon tanúk esetében, akiknek a vádelőkészítés
szakaszában tett vallomása ugyan szükséges, de
személyes megjelenésük nem indokolt, vagy
aránytalan nehézségekkel járna, vagy nem
lehetséges, a vallomásuk felolvasható.)
Az indítványok sorrendjét a bírói döntés

időrendjéhez kell igazítani. Azok az
indítványok, amelyről az elsőfokú bíróság
tárgyalásának előkészítése során kell dönteni
(pl. előzetes letartóztatás), megelőzik az
ügydöntő határozattal kapcsolatos (pl. szülői
felügyelet megszüntetése) indítványokat, míg a
büntetőjogi felelősséghez kapcsolódó (pl.
büntetés kiszabása) indítványok megelőzik az
eljárásjogi természetűeket. (pl. bűnügyi költség)
12
Be. 218.§(4) speciális szabály!
VÁDIRAT BENYÚJTÁSA [219.§]
Az ügyész a bíróságnak megküldi, azt a tanács elnöke kézbesítteti a vádlottnak és a védőnek.

Arról azonban, hogy a vádirat a megfelelő példányszámban álljon, az ügyésznek kell
gondoskodni. A magyar nyelvet nem beszélő vádlott esetében, a vádiratot a vádlott
anyanyelvére, regionális vagy nemzetiségi nyelvére, illetve kérésére az általa korábban
ismertként megjelölt, az eljárásban korábban használt más nyelvre kell lefordítani.
A vádirat fordításával kapcsolatos kötelezettség az ügyészt terheli. Az ügyész a nyitva álló

határidő szempontjából köteles figyelembe venni a fordítási időt. A vádirathoz kell csatolni a
vádemelés alapjául szolgáló minden olyan iratot, amelyet az ügyész a gyanúsítottnak, illetve a
védőnek ismertetésre az eljárás végén átadott, valamint – a bűncselekmény helyszínén és a
bűncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon rögzített ujj – és tenyérlenyomatok
kivételével – a tárgyi bizonyítási eszközöket.
TÁJÉKOZTATÁS A VÁDEMELÉS TÉNYÉRŐL

A vádirat egy példányát a nyomozóhatóságnak is meg kell küldeni, valamint a vádemelésről a
vádlottat fogva tartó büntetés – végrehajtási intézetet is értesíteni kell.
A sértettet kizárólag a vádemelés tényéről, annak napjáról és arról kell tájékoztatni, hogy a
vádiratot melyik bírósághoz nyújtották be. Amennyiben a feljelentést nem a sértett tette, a
feljelentő tekintetében az ügyésznek értesítési kötelezettsége nincs.
Jogi személlyel szemben indult büntetőeljárásban a jogi személyt nyilvántartásba vevő

bíróságot, továbbá a jogi személy felett törvényességi vagy szakmai felügyeletet gyakorló
szervet kell értesíteni.
VÁDEMELÉS RÉSZBENI MELLŐZÉSÉSNEK FELTÉTELEI
A vádemelés részbeni mellőzésének lehetősége az opportunitás elvének ad teret. A vádemelés

részbeni mellőzése nem kötelessége, hanem lehetősége az ügyésznek, s ha sor kerül rá, akkor
a vádiratban egyértelműen és határozottan jelölni kell. Az ügyésznek határozatot kell hoznia a
vádemelés részbeni mellőzéséről, melyről a sértettet köteles tájékoztatni. A sértett ebben az
esetben pótmagánváddal élhet, melyet panaszként kell elbírálni.
A vádemelés részbeni mellőzésére a következő feltételek együttes fennállásakor van

lehetőség:
a) anyagi bűnhalmazatról van szó – a történeti tényállás keretei között valamennyi

bűncselekmény törvényi tényállási eleme szempontjából releváns tényt a vád tárgyává
kell tenni. (Fogalmilag kizárt a folytatólagosan elkövetett bűncselekmény esetében a
vádemelés mellőzése)
b) ha a vád tárgyává tett bűncselekmény jelentősebb súlyú (társadalomra veszélyesebb) –

A bűncselekmény tárgyi súlyának megítélésekor a kiindulópont mindig az adott
bűncselekményre jogalkotó által előírt büntetési nem, illetve szabadságvesztés
esetében a büntetési tételkeret, és ennek alapján végzi el a jogalkalmazó a konkrét
tényállásszerű cselekmény értékelését.
13
Több, de azonos törvényhely szerint minősülő és ugyanolyan körülmények között

megvalósuló bűncselekmény esetében a vádemelés részbeni mellőzésére semmiképp
sem kerülhet sor.
c) Csak olyan bűncselekmény esetében mellőzhető részben a vádemelés, amelynek a vád

tárgyává tett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett nincs relevanciája a büntetőjogi
felelősségre vonás szempontjából. [Be.218.§]
14
Közvetítői eljárás
A közvetítői eljárás a bűncselekmény elkövetésével kiváltott konfliktust kezelő eljárás,

amelynek célja, hogy a büntetőeljárást lefolytató bíróságtól, illetőleg az ügyésztől független,
harmadik személy (közvetítő) bevonásával – a sértett és a terhelt közötti konfliktus
rendezésének megoldását tartalmazó, a bűncselekmény következményeinek jóvátétele és a
terhelt jövőbeni jogkövető magatartását elősegítő – írásbeli megállapodás jöjjön létre. [Btk.
2.§ (1)].
Olyan helyreállító igazságszolgáltatás, melynek célja a bűncselekmény elkövetését megelőző

állapotok visszaállítása.
[Be. 221.§]
KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁSRA UTALHATÓ BŰNCSELEKMÉNYEK
 élet, testi épség és egészség elleni (Btk. XV)

 emberi szabadság elleni (Btk. XVIII)
 az emberi méltóság és egyes alapvető jogok ellen (Btk. XXI)
 közlekedési (Btk. XXII)
 vagyon elleni (Btk. XXXVI.)
 szellemi tulajdonjog elleni (Btk. XXXVII)
KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁSRA UTALÁS FELTÉTELEI
Csak akkor lehet a fent említett bűncselekmények esetében közvetítői eljárást igénybe venni,
ha az adott deliktumot a törvény 5évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban rendeli büntetni.
[Btk. 601.§!]. További feltétel, hogy a deliktumnak legyen sértettje. (Kivétel a Btk. 236.§ és
237.§-ában említett ittas járművezetés)
A sértettet ért sérelem jóvátétele olyan kiemelt érdek, amely mellett a jogrend megsértőjének
büntetőjogi felelősségre vonása másodlagos.
Bűnhalmazat létrejöttekor az alábbi 3 esetkör jöhet szóba:
- a bűnhalmazatban álló valamennyi bűncselekmény esetében lenne helye a közvetítői

eljárásnak, de akadályt képez a büntetési tétel felső határa, vagy a Btk. 29.§ (3)
bekezdése.
- Ha a terhelt több, a közvetítői eljárás feltételeinek megfelelő bűncselekményének
ugyanaz a sértettje és valamennyi deliktum tekintetében adott a terhelt és a sértett
kölcsönös hozzájárulása, a közvetítői eljárásnak akadálya nincsen.
- Ha az elkövető több, a közvetítői eljárásra alkalmas bűncselekményének más és más a
sértettje, s minden sértett esetében fennáll a kölcsönös hozzájárulás, a közvetítői
eljárásnak akadálya nincsen.
15
Nincs helye közvetítői eljárásnak az alábbi Van helye a közvetítői eljárásnak az alábbi
esetekben: esetekben:
- Magánvádas eljárás - Fiatalkorúak elleni

- Pótmagánvádas eljárás büntetőeljárásban
- Bíróság elé állításos eljárás - Korlátozott körben a katonai
- Távol lévő terhelttel szemben büntetőeljárásban
folytatott eljárás
- A tárgyalás mellőzéses eljárás
A gyanúsított, a védő, vagy a sértett indítványára, avagy az ügyész hivatalbóli rendelkezésére

indulhat közvetítői eljárás. A gyanúsítottnak és a sértettnek is önkéntesen kell hozzájárulnia.
ELJÁRÁS CÉLJA
A bűncselekmény következményeinek jóvátétele, és a gyanúsított jövőbeni jogkövető
magatartásának elősegítése. A mediáció anyagi és eljárásjogi intézmény.
Btk. 29.§ A tevékeny megbánásról: Az élet, testi épség és az egészség elleni, az emberi
szabadság elleni, az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni, a közlekedési és vagyon
elleni, illetve a szellemi tulajdon elleni vétség vagy háromévi szabadságvesztésnél nem
súlyosabban büntetendő bűntett elkövetését a vádemelésig beismerte, és közvetítői eljárás
keretében – vagy azt megelőzően, de a közvetítői eljárás keretében született megállapodásban
jóváhagyva – a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott
sérelmet jóvátette.
- Vétséggel, valamint 3 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntettel

okozott sérelem jóvátétele büntethetőséget megszüntető ok.
- 5 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban minősülő bűntettel okozott sérelem
jóvátétele esetében a büntetés korlátlanul enyhíthető
Jóvátétel mikéntje szinte bármi lehet. A lényeg, hogy a sértett által elfogadott módon és
mértékben kerüljön rá sor.
A TEVÉKENY MEGBÁNÁSRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK NEM

ALKALMAZHATÓK, HA AZ ELKÖVETŐ:
 Többszörös vagy különös visszaeső

 A bűncselekményt bűnszervezetben követte el
 A bűncselekmény halált okozott
 A szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt,
vagy a szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre
ítélése után a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt, illetve próbára
bocsátás vagy vádemelés elhalasztásának tartama alatt követte el.
16
 A korábban szándékos bűncselekménye miatt közvetítői eljárásban vett részt, s a

határozat jogerőre emelkedésétől az újabb szándékos bűncselekmény elkövetéséig két
év még nem telt el.
[Btk. 29.§ (1) (2)]
A KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁS HATÁSA
Ha a közvetítői eljárás eredményes az ügyész az eljárást megszünteti, ha pedig a közvetítői

eljárást kizáró okok valamelyike fennáll, vádat emel. Amikor a gyanúsított a közvetítői eljárás
eredményeként létrejött megállapodás teljesítését megkezdte, de a büntethetősége nem szűnt
meg, az ügyész a három évet meg nem haladó szabadságvesztéssel büntetendő
bűncselekmény miatt a vádemelést egy évtől öt évig terjedő időre elhalaszthatja.
A Btk. 29.§ (1) bekezdése alapján megvalósuló tevékeny megbánás esetén az ügyész, mivel a
büntethetőséget megszüntető okok még nem következett be, az eljárás megszüntetése helyett
a Be. 222.§ (1)-ének alapján elhalaszthatja a vádemelést. Ha a vádemelés elhalasztásának
legfeljebb kétéves határideje eredményesen telik el, az eljárást meg kell szüntetni. A Btk. 29.§
(2) bekezdése szerinti esetekben viszont a vádemelés elhalasztására nem kerülhet sor, de a
büntetés korlátlan enyhítéséhez hozzájárul.
KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁSRA FELTÉTELEI (konjuktívak)
Ügyész hivatalból, vagy indítványra dönthet a közvetítői eljárásra utalásról. Ezen

alapfeltételen túl további követelmény, hogy:
- A Btk. 29.§ - a alapján az eljárás megszüntetésének vagy a büntetés korlátlan

enyhítésének legyen helye: ne álljon fenn a Btk. 29.§ (3) bekezdésében foglalt
eljárási akadályok valamelyike.
- A gyanúsított a vádemelésig beismerő vallomást tegyen: A nyomozás során, vagy a

vádemelésig kell megtörténnie. Szükségszerű követelménye, hogy ténybeli legyen és a
bűnösségre is kiterjedjen. A beismerő vallomás visszavonása a közvetítői eljárás
meghiúsulását eredményezi.
- Vállalja, és képes a bűncselekménnyel okozott sérelmet a sértett által elfogadott

módon és mértékben jóvátenni: A megállapodás akkor jön létre, ha a sértett és a
terhelt között a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésében, vagy a bűncselekmény
káros következményeinek egyéb módon való jóvátételében meg tudnak állapodni.
 A terhelt a bűncselekménnyel okozott kárt a büntetőeljárás

felfüggesztésének tartama alatt vagy a vádemelés elhalasztása
tartamának lejártáig egy összegben, illetőleg meghatározott
rendszerességgel, részletekben fizeti meg vagy egyéb módon nyújt
jóvátételt, valamint, hogy:
 az eljárás költségeit ki viseli
A megállapodásnak meg kell fellelnie a jogszabályoknak, ésszerűnek és jó erkölcsbe

nem ütközőnek kell lenniük. Az összeg tekintetében eltérhet az elkövetési értéktől.
17
- A bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított személyére

tekintettel a bírósági eljárás lefolytatása mellőzhető, avagy megalapozottan
feltehető legyen, hogy a bíróság a tevékeny megbánást a büntetés kiszabása során
értékelni fogja: Ügyészi mérlegelést igénylő kérdés, hogy
 Az elkövetett bűncselekmény jellege, az elkövetés módja nem zárja – e

ki az ügy közvetítői eljárásra utalását
 A büntethetőséget megszüntető tevékeny megbánás megfelelően
elősegíti –e , hogy a terhelt a jövőben jogkövető magatartást tanúsítson.
 Megalapozottan feltehető –e, hogy a bíróság az eljárás során a büntetés
korlátlan enyhítését lehetővé tevő tevékeny megbánást értékelni fogja
A közvetítői eljárás eredményessége mindig csak annak az elkövetőnek a tevékeny

megbánásaként vehető számba, aki a közvetítői eljárás, illetve a sértettel kötött megállapodás
alanya volt.
BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS ALAKULÁSA A KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁS FÜGGVÉNYÉBEN

A közvetítői eljárásra utalásról és annak megtagadásáról az ügyésznek határozatot kell hoznia.
Ha a közvetítői eljárás feltételei adottak, akkor az eljárást legfeljebb 6 hónapra fel kell
függeszteni. Erről és a közvetítői eljárás elrendeléséről az ügyésznek ugyanabban a
határozatban kell rendelkeznie.
A hozott határozatot a sértettel, a feljelentővel és a magánindítvány előterjesztőjével is

közölni kell, valamint az illetékességgel rendelkező megyei (fővárosi) igazságügyi szolgálatot
is értesíteni kell. Ha az ügyész a közvetítői eljárást elutasítja, az igazságügyi szolgálatot nem
kell értesíteni.
 A közvetítői eljárást elrendelő határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak.

 A közvetítői eljárást elutasító határozat ellen panasznak van helye. Az indítványt
elutasító határozatban az ügyész köteles megjelölni azokat az indokokat, amik miatt
nincs helye a közvetítői eljárásnak.
A büntetőügyben eljáró bíróság, illetőleg az ügyész székhelye szerint illetékes pártfogó

felügyelői szolgálat, közvetítői tevékenységet végző pártfogó felügyelője vagy a pártfogó
felügyelői szolgálatként kijelölt szervvel pályázat útján közvetítői tevékenység végzésére
szerződésben álló ügyvéd folytatja le.
Több közvetítői is jelölhető, ha indokolt (ilyenkor a kijelölt személy teljesíti az előírt

feladatokat)
HATÁRIDEJE
A közvetítői eljárást úgy kell megszervezni, hogy azt az első közvetítői megbeszéléstől
számított 3 hónapon belül be lehessen fejezni és a jelentést, továbbá a megállapodásról
szóló okirat a büntetőeljárás felfüggesztése határidejének letelte előtt megérkezzen az
ügyészhez és a bírósághoz.
A gyanúsított terhére a közvetítői eljárás eredménye nem értékelhető!
18
A vádemelés elhalasztása
A VÁDEMELÉS ELHALASZTÁSÁNAK ESETEI
- A vádemelés elhalasztásának általános esete

- A vádemelés elhalasztásának kivételes esete
- A vádemelés elhalasztásának speciális esete
VÁDEMELÉS ELHALASZTÁSÁNAK ÁLTALÁNOS FELTÉTELEI [Be. 222.§(1)bekezdés]
 Kizárólag a vádemelés helyett kerülhet sor a vádemelés elhalasztására, tehát a

vádemelés törvényi feltételeinek fenn kell állniuk.
 Ha az eljárás tárgyát képező bűncselekmény háromévi szabadságvesztésnél nem
súlyosabb büntetéssel fenyegetett
 A bűncselekmény súlya és a rendkívüli enyhítő körülmények az indokolttá teszik
 Ha rendkívül enyhítő körülmények állnak fenn [Btk.80.§] – vizsgálandó körülmények
a bűncselekmény tárgyi súlya, az elkövető társadalomra veszélyessége, a bűnösség
foka. Minden esetben rendkívüli jellegűek kell, hogy legyenek, számukban és
nyomatékukban jelentősek.
 Ha valószínűsíthető, hogy a jogintézmény alkalmazása a gyanúsított jövőbeni
magatartására kedvező hatást gyakorol – alapjául meg kell vizsgálni az elkövető
előéletét, a bűncselekmény elkövetése után tanúsított magatartását is.
Nincs lehetősége az ügyésznek a vádemelés elhalasztására a Be. 222.§ (1) bekezdésében

felsorolt törvényi korlátozások esetén:
- Többszörös visszaeső
- Szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt
vagy a szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztés
végrehajtásának befejezése előtt követte el
- Olyan bűncselekményt valósított meg, amelynek tekintetében a Btk. az eljárás
megindulását követő magatartásától teszi függővé a büntethetőség megszüntetését, ide
értve a Be. 222.§ (2) (3) bekezdésében szereplő deliktumokat [Be. 223.§ (1) – (2)]
- Panasszal él a vádemelés elhalasztásáról szóló határozat ellen [Be. 227.§ (1) bekezdés
a) pont]
A vádemelés elhalasztásának időtartamára a törvény csak az alsó és a felső határt szabja meg,
oly módon, hogy annak legrövidebb időtartama 1 év, leghosszabb időtartama 2 év lehet. Az
elhalasztásáról az ügyész határozattal dönt, a határozat ellen panasznak van helye, a vád
elhalasztásának időtartama az erről rendelkező határozat „jogerőre” emelkedése napján
kezdődik.
19
VÁDEMELÉS ELHALASZTÁSÁNAK KIVÉTELES ESETE
Az általános esetre irányadó szabályok vonatkoznak azzal az eltéréssel, hogy a jogintézmény

alkalmazására 3 évi szabadságvesztésnél súlyosabban, de 5 évi szabadságvesztésnél nem
súlyosabban büntetendő bűncselekmények tekintetében is sor kerülhet.
Ilyenkor kizárólag különös méltánylást érdemlő körülmények alapozhatják meg a vádemelés

elhalasztását. Pl. idős kor, súlyos betegség, elkövetési szituáció.
A vádelhalasztás tartama a törvényben meghatározott büntetési tétellel azonos, a

vádelhalasztás tartamát ilyenkor a törvényi büntetési tétel keretei között kell megállapítani
azzal, hogy annak legkisebb mértéke legalább 1 év.
A VÁDEMELÉS ELHALASZTÁSÁNAK SPECIÁLIS ESETEI
- Közvetítői eljárásban megállapított jóvátétel teljesítésének megkezdésekor

- Kábítószer – birtoklással kapcsolatban
- Tartási kötelezettség elmulasztása
A vádemelés elhalasztására csak a vádemelés helyett kerülhet sor, tehát a vádemelés

feltételeinek ilyenkor is létezniük kell. A Be. 223.§ (1) bekezdése szerinti kizáró okok a
vádemelés elhalasztásának speciális eseteire nem vonatkoznak, így nincs relevanciája annak,
hogy a gyanúsított többszörös visszaeső. Az ügyésznek a vádemelés elhalasztásának speciális
eseteiben is határozatot kell hoznia, mely ellen jogorvoslatnak van helye.
Közvetítői eljárás kapcsán: Amikor a gyanúsított a közvetítői eljárás eredményeként

létrejött megállapodás teljesítését megkezdte, de a büntethetősége nem szűnt meg, az ügyész a
három évet meg nem haladó szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény miatt a vádemelést 1
évtől 2 évig terjedő időre elhalaszthatja. [Be. 221.§ (7)]
Kábítószer – birtoklással kapcsolatban: A Btk. 180.§-a által nevesített kábítószer –

birtoklással kapcsolatban a Be. kimondja, hogy amennyiben a Btk. 180.§-ban meghatározott
büntethetőséget megszüntető okokból az eljárás megszüntetésének lehet helye, és a
nyomozást a Be. 188.§ (1) – a alapján nem függesztették fel, az ügyész a vádemelést 1 évi
időtartamra elhalaszthatja, ha a kábítószer – élvező gyanúsított vállalja a gyógyító kezelésen,
vagy a megelőző – felvilágosító szolgáltatáson való részvételt. Ebben az esetben a vádemelést
az ügyész köteles elhalasztani.
A gyanúsítottnak nyilatkoznia kell a feltételek elfogadásáról, melyet megtehet írásban, vagy

szóban, amelyet jegyzőkönyvbe kell foglalni. Ha a gyanúsított a részvételt nem vállalja, a
vádemelés elhalasztására nincs lehetőség. Az ügyésznek a vádemelést 1 évi időtartamra kell
felfüggesztenie.
Tartási kötelezettség elmulasztásánál: A tartási kötelezettség elmulasztásának vétsége miatt

[Btk. 212.§ (1)] az elkövető nem büntethető, ha kötelezettségének az elsőfokú ítélet
meghozataláig eleget tesz. A tartás elmulasztásának vétsége miatt indult ügyben az
elmulasztott kötelezettségteljesítése várható, a vádemelés elhalasztása ugyancsak törvényi
kötelezettség. Ha azonban az elmulasztásnak nincs reális alapja, a Be. 223.§ (2) értelmében az
általános rendelkezésekre alapítottan sem lehet a vádemelést elhalasztani. A vádemelés
elhalasztásának időtartama 1 év.
20
A VÁDEMELÉS ELHALASZTÁSÁRÓL SZÓLÓ HATÁROZAT

A vádemelés elhalasztásáról az ügyész határozatot hoz, melynek rendelkező részének
kötelező tartalmi elemei vannak: [Be. 169.§ (2)]
 a vádemelés elhalasztásának tényét

 azon jogszabályhelyet, amelyen a döntésalapul
 a vádemelés elhalasztásának időtartamát
 annak megállapítását, hogy a gyanúsított a vádemelés elhalasztásának tartama alatt
pártfogó felügyelet alatt áll
 a panaszjogra, valamint az arra való utalást, hogy ha a gyanúsított a határozat ellen
panasszal él, és a nyomozás megszüntetésének feltételei nem állnak fenn, az ügyben
vádat kell emelni
A határozat indokolásában a vádemelés elhalasztásával érintett bűncselekményt kell röviden

leírni, majd ezt minősíteni. A minősítéssorán ugyanazokra a követelményekre kell
figyelemmel lenni, mint a vádemelésnél.
A fiatalkorúak ügyeiben eljáró ügyésznek kötelessége nyomatékosan felhívni a gyanúsított

figyelmét (az indokolás végén), hogy a Be, 227.§ (1) bekezdésének b) c) pontjában, valamint
a 227.§ (4) bekezdésének a) pontjában írtak bekövetkezésekor vádemelésre kerül sor.
A határozatot szóban kell közölni a gyanúsítottal, ha jelen van, de részére ezen felül át is kell
adni, egyébként pedig kézbesíteni kell. A határozatot közölni kell még az alábbiakkal:
- védő
- sértett
- feljelentő
- magánindítvány előterjesztője
A határozat ellen panasznak van helye. Ha a gyanúsított terjeszt elő panaszt, az ügyész köteles
vádat emelni, kivéve, ha a nyomozás megszüntetésének feltételei fennállnak. Jogorvoslattal
élhet még a sértett, de a feljelentő (ha nem azonos a sértett személyével) már nem. A jogerős
határozatot haladéktalanul kézbesíteni kell a pártfogó számára.
ELJÁRÁS A VÁDEMELÉS ELHALASZTÁSA UTÁN [Be.226.§- 227.§]
Az ügyésznek a vádemelés elhalasztása tartamának leteltekor a pártfogó felügyelet egészére

kiterjedő pártfogói tájékoztatás, a büntetőeljárás alatt állók nyilvántartásából beszerzett, a
rendelkezésre álló egyéb adatok alapján kell döntenie az eljárás megszüntetéséről, illetőleg a
vádemelésről.
AZ ELJÁRÁS MEGSZÜNTETÉSE
Az ügyészt a pártfogó felügyelő köteles tájékozatni arról, hogy a pártfogói felügyelet tartama
eredményesen letelt. Az ügyésznek ilyenkor 30 nap áll rendelkezésére a vádemelés
elhalasztásának lejártától számítottan az eljárás megszüntetésére.
21
Elhalasztása tartamának eltelte előtt is meg kell szüntetni, ha:
- a kábítószer – élvező gyanúsított igazolja a 6 hónapos részvételét a kábítószer –

függőséget gyógyító kezelésen. (nem kell eredményesnek lennie)
- a tartás elmulasztása vétségének gyanúsítottja teljesítette az elmulasztott tartási
kötelezettséget és ezt hitelt érdemlően igazolja.
- a gyanúsított eleget tesz a közvetítői eljárásban vállalt kötelezettségének
A törvény csak az eljárás, nem pedig a nyomozás megszűnéséről szól. A nyomozás

megszüntetésére vonatkozó előírások e körben nem alkalmazhatók, mert a vádemelés
elhalasztására csak akkor kerülhet sor, ha adottak a vádemelés feltételei. Így a nyomozás
folytatását még a nyomozási bíró sem rendelheti el. Egy eset van, amikor a nyomozás is
megszűnik, mégpedig, ha a gyanúsított meghal (büntethetőséget megszüntető ok).
AZ ELJÁRÁS MEGSZÜNTETÉSÉRŐL SZÓLÓ HATÁROZAT

Külön határozat meghozatala nélkül, az ügyész a vádemelés elhalasztásáról szóló határozatra
feljegyezve rögzíti az eljárás megszűnésének tényét. Ezt a tényt közölni kell a:
- terhelttel
- védővel
- feljelentővel
- sértettel
- magánindítvány előterjesztőjével
Akiknek az eljárás megszüntetésének tényét rögzítő határozatot kézbesíteni kell. A

megszüntetés ellen jogorvoslatnak van helye, de a jogorvoslati jog csak a terheltet és védőjét
illeti meg. Ha a vádemelés elhalasztásának tartama eredményesen telt el, az állam viseli a
bűnügyi költségeket, ellenkező esetben a terheltet kell kötelezni.
VÁDEMELÉS A VÁDEMELÉS ELHALASZTÁSÁNAK SIKERTELENSÉGE MIATT

(ÁLTALÁNOS ESETEK)
A törvény meghatározza azon eseteket, amelyekben az ügyészi rendelkezés

eredménytelensége vagy elve törvénysértő volta miatt a vádemelés elhalasztása nem
lehetséges, vagy meg kell szüntetni, s a vádemelés kötelező.
(1) Ha a gyanúsított a vádemelés elhalasztásáról sz. határozat ellen a gyanúsított panasszal

élt, s a vádemelés feltételei fennállnak.
(2) Ha a gyanúsítottal szemben a vádemelés elhalasztásának tartama alatt elkövetett
szándékos bűncselekmény miatt vádat emelnek.
(3) Ha a vádemelés elhalasztásának tartama alatt elkövetett szándékos bűncselekmény
miatt az ügyész azt követően emel vádat, hogy a korábbi bűncselekmény miatt az
eljárás megszüntetése már megtörtént, ezt a határozatot az ügyész hatályon kívül
helyezi, és ha az elévülési idő nem járt le, vádat emel.
(4) Magatartási szabályokat súlyosan megszegte, vagy a gyanúsított kötelezettségét nem
teljesítette.
22
(5) Közvetítői eljárás eredményeként létrejött megállapodást nem teljesítette.

(6) Ha a vádemelés elhalasztásának tartama alatt megállapítják, hogy a vádemelés
elhalasztása a törvényben meghatározott valamely kizáró ok ellenére történt. Ez az
észlelés történhet hivatalból, vagy akár másnak (pl. pártfogó) kezdeményezésére.
A vádemelés elhalasztásáról szóló határozatot hatályon kívül helyező határozat ellen

jogorvoslatnak helye van és az ügyész csak a panasz elbírálását követően emelhet vádat.
VÁDEMELÉS A VÁDEMELÉS ELHALASZTÁSÁNAK SIKERTELENSÉGE MIATT (SPECIÁLIS

ESETEKBEN)
A vádemelés elhalasztásának speciális eseteire a vádemelés szempontjából is az általánostól

eltérő szabályok vonatkoznak, kivéve a Be. 227.§ (1) bekezdésének a) pontját. Ebből
következik, hogy ha a gyanúsított a vádemelés elhalasztásáról szóló határozat ellen panaszt
jelent be, a speciális esetekben is vádat kell emelni, ha a nyomozás megszüntetésének
feltételei nem adottak.
Tartási kötelezettség elmulasztása miatt a vádemelésre csak akkor van lehetőség, ha a terhelt
az elmulasztott tartási kötelezettség teljesítésének nem tett eleget. Ha az ügyész egyéb
kötelezettséget vagy magatartási szabályt határozott meg, azok megszegéséért nem emelhető
vád.
Kábítószert – élvező gyanúsított esetében, amennyiben vállalta az kábítószer – függőséget

gyógyító, vagy más ellátáson, megelőző – felvilágosító kezelésen való részvételét, az ügyész
akkor emelhet vádat, ha a gyanúsított:
 A vádemelés elhalasztásától számított 1 éven belül nem igazolta okirattal, hogy

legalább 6 hónapon keresztül folyamatos, tartós kezelésben részesült
 A vádemelés elhalasztásának tartama alatt a gyanúsított ellen újabb büntetőeljárás
indult kábítószer – kereskedelem, vagy kábítószer – birtoklás okán, s a nyomozás
felfüggesztésének, vagy megszüntetésének nincs helye.
23
Pártfogói szabályok
MEGHALLGATÁS A KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁSRA UTALÁS ÉS A VÁDEMELÉS ELHALASZTÁSA
ELŐTT [Be. 224.§]
Az ügyész a vádemelés elhalasztásakor az erről rendelkező határozatban a gyanúsítottat

magatartási szabályok betartására, vagy kötelezettségek teljesítésére utasíthatja, de ezt a
törvény főszabályként az ügyész mérlegelésére bízza, de van kivétel. A Be. 222./A §
értelmében a 3 évet meghaladó, de 5 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő
bűncselekmény miatt a vádemelés elhalasztása esetén magatartási szabály előírása kötelező.
A vádemelés elhalasztásáról szóló határozat meghozatala előtt az ügyész a pártfogó felügyelő

véleményének beszerzése iránt intézkedhet, aki a terhelt személyiségét, életviszonyait
jellemző adatiból, családi körülményeiből, egészségi állapotából, káros szenvedélyéből és
lakhatási körülményeiből és jövedelmi, vagyoni viszonyiból adódóan véleményt készít. A
pártfogó felügyelő véleményére vonatkozó szabályokat a Be. 114.§ / A §-ának rendelkezései
határozzák meg.
A pártfogó felügyelő véleményének elkészülte után az ügyész meghallgathatja a gyanúsítottat.

Ennek során szükséges vizsgálni, hogy a gyanúsított a kilátásba helyezett magatartási
szavályok megtartását illetve a kötelezettségek teljesítését vállalja – e, valamint, hogy
ezeknek eleget tud – e tenni. Ezen vélemény kialakításában nagy szerepe van a pártfogó
felügyelőnek, ezért az ügyész az ő meghallgatását is kezdeményezheti.
Amennyiben az ügyész a gyanúsított részére kötelezettségként írja elő a bűncselekménnyel

okozott kár megtérítését a sértett felé, vagy más módon gondoskodjon a jóvátételről, az
ügyész a sértettet is meghallgatja, kivéve, ha már korábban nyilatkozott az ilyen irányú
hozzájárulásáról. A sértetti hozzájárulás hiánya nem zárja ki automatikusan a vádemelés
elhalasztásának alkalmazhatóságát olyankor, amikor e nélkül is fennállnak a feltételei.
MAGATARTÁSI SZABÁLYOK MEGÁLLAPÍTÁSA (vádemelés elhalasztásakor)
A vádemelés elhalasztásáról szóló határozatban elrendelheti a gyanúsított pártfogói

felügyeletét, továbbá a gyanúsítottat magatartási szabályok megtartására, vagy más
kötelezettségek teljesítésére kötelezheti. Az ügyész a gyanúsított számára előírhatja:
 Részben vagy egészben térítse meg a sértettnek a bűncselekménnyel okozott kárt – A

kár megtérítésének kötelezettségként való előírása nem jelent ítélt dolgot. Csak
önkéntes lehet a teljesítés.
 Más módon gondoskodjék a sértettnek adandó jóvátételről – Ha a bűncselekmény nem

vagyoni jogokat sértett, az ügyész arra kötelezetheti a gyanúsítottat, hogy más módon
gondoskodjék a sértetti jóvátételről.
 Meghatározott célra anyagi juttatást teljesítsen, vagy a köz számára munkát végezzen
– a köz számára történő munkavégzés esetében alkalmazandóak a Btk – beli
szabályok, miszerint szem előtt kell tartani a gyanúsított egészségügyi és mentális
állapotát.
24
 Pszichiátriai vagy alkoholfüggőséget gyógyító kezelésen vegyen részt – az ezeken

való részvétel a gyanúsított hozzájárulásához kötött
Az előbb említett magatartási szabályokon kívül az ügyész mást is előírhat, mert a Be. 225.§
(2) nem taxatív jellegű felsorolás. Az ügyész előírhatja még:
- Szórakozóhelyek látogatásának tilalmát

- 22 óra után nyilvános helyen való tartózkodás tilalmát
- Szeszes italt forgalmazó helyek látogatásának tilalmát
- Vegye fel a kapcsolatot a munkaügyi központtal a munkaviszony létesítése céljából
Rendelkező elvként fogalmazható meg, hogy a megállapított magatartási szabály és

kötelezettség szükségszerűen összhangban kell, hogy álljon más jogszabályokkal.
MAGATARTÁSI SZABÁLYOK A VÁDEMELÉS ELHALASZTÁSÁNAK SPECIÁLIS

ESETEIVEL
- Ha a vádemelés elhalasztására a kábítószer – használatot kezelő részvétel miatt került

sor, semmilyen más magatartási szabály vagy kötelezettség nem írható elő, hiszen a
büntethetőség megszűnésének feltételeként a Btk. csak a kezelésen való 6 hónapos
részvételt említette.
- A tartási kötelezettség elmulasztásának vétsége miatt indult ügyekben, a Be. 227.§ (2)
bekezdésében foglalt bármilyen magatartási szabályt, vagy kötelezettséget előírhat
25
Jogorvoslat a vádemelés szakaszában
JOGORVOSLATI JOG [Be. 228 – 228/A §]
Panaszt az ügyész határozata ellen lehet előterjeszteni. Az előterjesztésre az a személy

jogosult, akire nézve az ügyész határozata közvetlen rendelkezést tartalmaz. A törvény nyitva
álló határidőt is szab, mely a határozat közlésétől számított 8 napon belüli időpontot jelent.
PANASZ MEGVIZSGÁLÁSA
Az ügyész a beérkezett beadványt először abból a szempontból köteles megvizsgálni, hogy

tartalma szerint panasznak tekinthető – e.
 Ha panasznak tekinthető, az ügyész számára 3 nap áll rendelkezésre annak érdekében,

hogy a panaszban foglaltaknak helyt adjon.
 Ha alaptalannak tartja, a panaszban írt új tényekre, illetve jogi okfejtésre vonatkozó

véleményével – a felettes ügyészhez köteles felterjeszteni.
A felettes ügyész a panaszt a hozzá érkezésétől számított 15 napon belül határozattal bírálja
el. Ha több személy ugyanazt a határozatot panaszolja, a panaszokat egy határozat
meghozatalával kell elintézni. Egy személynek azonos ügyben hozott több határozatra
vonatkozó panasza külön - külön, vagy egy határozatban is elbírálható.
 Ha a panaszt alaposnak tartja, a határozatot megváltoztatja / hatályon kívül helyezi és

a határozatot hozó ügyészt új határozat hozatalára kötelezi.
 Ha a panaszt alaptalannak tartja, határozattal elutasítja
PANASZ ELUTASÍTÁSA
A panaszt el kell utasítani, ha elkésett, vagy nem a jogosulttól származik. A panaszt elbíráló
határozat ellen további panasznak nincs helye, erről a panaszost tájékoztatni kell. Ha a
panaszos újabb panaszt jelent be, a változatlan tartalommal megismételt panaszt válaszadás
nélkül, irattárba kell helyezni.
A panasz elbírálásáról a panaszt tevőt, a határozatot hatályon kívül helyezése, vagy a

megváltozatása esetén azokat is, akikkel a határozatot eredetileg közölték, értesíteni kell.
A pótmagánvádló fellépési lehetőségéről a jogosultat tájékoztatni kell. Az ügyész

határozataira a Be. 169.§ (2) – (3) bekezdésének rendelkezései irányadóak.
26
INTÉZKEDÉSEK ELLENI JOGORVOSLAT
Az intézkedések, vagy intézkedések elmulasztása miatt a panasz megtételére a

tudomásszerzéstől számítva 8 nap áll rendelkezésünkre.
Ha a Be. az intézkedés megtételére határidőt állapított meg, az intézkedés elmulasztása miatt

csak akkor lehet panaszt előterjeszteni, ha e határidő eredménytelenül telt el. A törvényben
kizártsága, vagy elkésettsége okán indokolás nélkül nem lehet elutasítani.
Ha az intézkedést tevő, vagy azt elmulasztó, vagy a panaszt elbíráló a jogorvoslatot alaposnak
tartja, nem kell határozatot hoznia, elégséges a sérelmezett helyzet megszüntetése érdekében
szükséges helyzet megtétele, amiről a panaszt tevőt értesíteni is kell.
27
A pótmagánvádló fellépése
A FELLÉPÉS FELTÉTELEI [Be. 229.§]
A sértett pótmagánvádlóként – az egyéb törvényi feltételek fennállásakor – akkor léphet fel,

ha:
 Az ügyész vagy a nyomozóhatóság a feljelentést elutasította, vagy a nyomozást
megszüntette
 Az ügyész a vádemelést részben mellőzte
 Az ügyész a vádat ejtette
 Az ügyész a nyomozás eredményeként közvádra üldözendő bűncselekményt nem
állapított meg, ezért nem emelt vádat, illetőleg a vád képviseletét – magánvádas
eljárásban elrendelt nyomozás eredményeként – nem vette át
 Az ügyész a tárgyaláson a vádat azért ejtette el, mert megítélése szerint a
bűncselekmény nem közvádra üldözendő [Be. 53.§ (1)]
Nincs helye pótmagánvádnak az előbb felsorolt esetekben sem, ha a terhelt fiatalkorú, [Be.
449.§ (2) bekezdés], míg katonai bűncselekmény miatt indult a büntetőeljárás [Be. 474.§ (5)]
csak akkor van lehetőség, ha az ügy sértettje természetes személy.
PÓTMAGÁNVÁD
A törvény csak a sértett számára ad lehetőséget a pótmagánvád emelésére. A Be. 51.§ (1)
bekezdése alapján sértett az, akinek a jogát, vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette,
vagy veszélyeztette. A pótmagánvádlói fellépésre eleve csak akkor van lehetőség, ha a
bűncselekménynek van passzív alanya, vagy a tényállás eredményt tartalmaz. (sértetti
jogosultság).
Különbséget kell tenni a között, hogy a sértetti igény alapja csupán egyszerű károsulti
vagyoni érdek, avagy az adott bűncselekménnyé nyilvánításban megtestesülő büntetőjogi
érdekhez szorosan kötődő, abban gyökerező olyan jog, vagy jogos érdekbeli sérelem, illetve
veszélyeztetettség, amely az adott természetes, vagy jogi személyre konkretizált és közvetlen.
Mindig a konkrét törvényi tényállások vizsgálata által dönthető el, hogy helye van – e
pótmagánvádnak.
Kizárt a pótmagánvád, ha az adott bűncselekmény alapvetően az állami, társadalmi, vagy

gazdasági rendet sérti vagy veszélyezteti, és a természetes vagy jogi személyt érintő
jogsérelem csak áttételesen következik be.
28
A FELJELENTÉST ELUTASÍTOTTÁK
Ha az ügyész, vagy a nyomozóhatóság a feljelentést elutasította, vagy a nyomozást

megszüntette, a pótmagánvádlókénti sértetti jogérvényesítésnek nem elégséges alapja.
További feltétel ugyanis, hogy a feljelentést elutasító határozat ellen a törvényes
határidőn belül a sértett a nyomozás elrendelése érdekében panasszal éljen, illetve, ha a
nyomozást megszüntették, a sértettnek a törvényes határidőn belül az eljárás
folytatásának elrendelése iránt kell panaszt bejelentenie.
Ha az ügyész és a felettes ügyész a panaszt elutasítja, a sértett csak ezt követően léphet fel
pótmagánvádlóként, feltéve, hogy a feljelentést olyan okból utasították el, illetve a nyomozást
olyan okra alapítottan szüntették meg, amelyekkel összefüggésben a törvény
pótmagánvádlókénti fellépést lehetővé teszi.
A Be, 199.§ (2) bekezdése akkor ad rá lehetőséget, ha a feljelentést azért utasították el, mert a
cselekmény nem bűncselekmény [Be. 174.§ (1)] vagy mert büntethetőséget kizáró ok
állapítható meg a gyermekkor és a kóros elmeállapot kivételével [Be. 174.§ (1) bekezdés c)
pont].
A PÓTMAGÁNVÁDLÓ FELLÉPÉSE
Amennyiben az ügyész vagy a felettes ügyész a sértettnek a nyomozást megszüntető

határozata ellen, az eljárás folytatásának elrendelése iránt bejelentett panaszát elutasította, a
sértett a pótmagánvádlói jogosultságokkal akkor élhet, ha a nyomozás megszüntetésének oka
a következők valamelyike:
 A cselekmény nem bűncselekmény

 A nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése, és az
eljárás folytatásától sem várható eredmény
 Nem a gyanúsított követte el a bűncselekményt, illetve a nyomozás adatai alapján nem
állapíthaó meg, hogy a bűncselekményt a gyanúsított követte el
 Büntethetőséget kizáró ok állapítható meg, a gyermekkor és a kóros elmeállapot
kivételével
 A törvényben meghatározott egyéb büntethetőséget megszüntető ok áll fenn.
Nincs helye pótmagánvádnak, ha:
- A feljelentés elutasításakor, illetve az eljárás megszüntetésének más ok képezi az

alapját
- Ha a büntethetőséget kizáró okok közül a gyermekkor vagy a kóros elmeállapot áll
fenn
- Elkövető halála esetén
29
A FELJELENTÉS ELUTASÍTÁSAKOR, ILLETVA AZ ELJÁRÁS

MEGSZÜNTETÉSEKOR IS CSAK AKKOR EMELHETŐ PÓTMAGÁNVÁD, HA:
a) A nem katonai bűncselekménynek van konkrét sértettje, a katonai bűncselekmény

esetében további szűkítés, hogy a sértett természetes személy legyen.
b) A feljelentés elutasítása, vagy a nyomozás megszüntetése a törvényben felsorolt [Be.
199.§ (2) bekezdés] okokon alapul.
c) A sértett a feljelentést elutasító, illetve a nyomozást megszüntető határozat ellen ezek
közlésétől számított 8 napon belül panasszal élt.
d) A panaszt a nyomozás elrendelése, illetve az eljárás folytatásának az elrendelése iránt
terjesztette elő
e) Az ügyész, illetőleg a felettes ügyész a panaszt nem találta alaposnak, ezért azt
elutasította
f) Elkövetőként konkrét személyt tud a sértett megjelölni
g) Az elkövető nem fiatalkorú
h) Még életben van.
Minden olyan esetben, amikor nem a sértett, hanem más személy tesz feljelentést, a feljelentő
a pótmagánvád emelésére nem jogosult.
A sértett akkor is felléphet pótmagánvádlóként, ha az ügyész a vádemelést részben mellőzte.

Erre csak akkor van lehetőség, ha a bűncselekménynek van konkrét sértettje, az elkövető nem
fiatalkorú, ha élt a panaszjogával és a panaszt a felettes ügyész elutasította.
HATÁRIDŐK
A Be. 229.§ - ának (1) bekezdése alapján, ha az ügyész vagy a felettes ügyész a sértettnek a
feljelentést elutasító, vagy a nyomozást megszüntető határozat elleni panaszát elutasította és a
199.§ (2) bekezdése alapján pótmagánvádnak van helye – feltéve, hogy a pótmagánvád
emelését a 199.§ (3) bekezdése nem zárja ki -, továbbá, ha az ügyész a vádemelést részben
mellőzte, a sértett a panaszt elutasító határozat közlésétől számított 60 napon belül
pótmagánvádlóként léphet fel.
A határidő elmulasztása igazolással orvosolható. Ha az eljárást megszüntető határozat elleni

panaszt elutasító felettes ügyészi határozat nem utal a pótmagánvádlói fellépés
lehetőségére, illetőleg arra, hogy a vádindítványt 60 napon belül kell benyújtani, a
vádindítványt elkésettség címén nem lehet elutasítani, az igazolásra nyitva álló objektív
határidőn belül nyújtható be. (Mert megsértették a Be. 229.§ (3) bekezdésében foglalt ügyfél
– tájékoztatási kötelezettséget.)
Ha a pótmagánvád emelésére, illetőleg képviseletére többen jogosultak, megegyezésüktől

függ, hogy melyikük jár el, amennyiben erről nem tudnak megállapodni, a képviselőt közülük
a bíróság jelöli ki. [Be, 58.§ (2) bekezdés]
30
FÉL TÁJÉKOZTATÁSI KÖTELEZETTSÉGE [Be. 230.§]
A sértett fél számára a nyomozás során az iratok megismerésének lehetősége korlátozott. Ez

azonban szükséges ahhoz, hogy a fél mérlegelni tudja pótmagánvádlókénti fellépését. Ebből
adódóan a sértettnek lehetőséget kell adni arra, hogy az ellene elkövetett
bűncselekményre vonatkozó iratokat az ügyészség hivatalos helyiségében
megismerhesse.
(A feljelentő és a sértett személye nem feltétlenül azonos. Ha a feljelentő és a sértett személye

nem azonos és bár a sértett a megszüntető határozat ellen panasszal élt, amit az ügyész
elutasított, a feljelentő – mivel pótmagánvádlóként nem léphet fel – az iratokat nem tekintheti
meg.)
VÁDINDÍTVÁNY BENYÚJTÁSA
A sértett fél az iratokat áttanulmányozza, s ha a pótmagánvádlói fellépés mellett dönt, jogi

képviselője útján vádindítványt nyújt be az addig eljárt elsőfokú ügyészséghez. A
pótmagánvádló jogi képviselete főszabály szerint kötelező, kivéve, ha a természetes személy
pótmagánvádló jogi szakvizsgával rendelkezik.
A vádindítványt az ügyészség az iratokkal és a panaszt elutasító határozat kézbesítését igazoló

vétív másolatával együtt továbbítja az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező
bírósághoz.
A pótmagánvád vonatkozásában semmilyen ellenőrzési jogosultság nem illeti meg az ügyészt.

Az ügyész tehát a pótmagánvádra semmilyen nyilatkozatot nem tehet.
VÁDINDÍTVÁNY TARTALMI ELEMEI
A pótmagánvádló a vádindítvánnyal emel vádat, melynek tartalmi kellékeit a Be. 230.§ (2)
bekezdése határozza meg.
Tartalmazza a Be. 117.§ (1) bekezdésének megfelelően a vádlott személyi adatait, a vád
tárgyává tett cselekmény leírását, a Btk. szerinti minősítését, a bejelentett polgári jogi igényt,
továbbá az egyéni indítványokat és a tárgyalásra idézendők, valamint értesítendők nevét. A
vádlott személyi szabadságának elvonásával vagy korlátozásával járó kényszerintézkedés
elrendelését is indítványozni lehet, a vádlott szülői felügyeleti jogának megszüntetését
azonban nem. [Be. 236.§]
Tekintettel az „ismeretlen elkövető” ellen tett feljelentés esetére, a vádindítványt nem lehet
elutasítani abból az okból, hogy nem tartalmazza a Be. 117.§ (1) bekezdésében felsorolt
személyi adatokat és azok az iratból sem állapíthatók meg, feltéve, hogy a vádlott
személyazonossága ezek hiányában is kétséget kizáróan megállapítható.
A vádindítványban meg kell jelölni azokat az indokokat, amelyekre hivatkozva a

pótmagánvádló a feljelentés elutasítása, a nyomozás megszüntetése vagy a vádemelés
részbeni mellőzése ellenére indítványozza a bírósági eljárás lefolytatását.
31
VÁDINDÍTVÁNY MEGVIZSGÁLÁSA
A bíróságnak a vádindítványt először abból a szempontból kell vizsgálnia a vádindítványt,

hogy nem áll – e fenn valamilyen ok, amelyre figyelemmel a vádindítvány nem fogadható el.
Megvizsgálja tehát, hogy a bírósági eljárás lefolytatásának alaki (eljárásjogi) feltételei
fennállnak – e, s csak ennek a kérdésnek az igenlő megválaszolása után, eljárásjogi akadályok
hiányában kerülhet sor a büntetőjogi felelősség anyagi jogi megalapozottságának vizsgálatára
és a büntetőjogi felelősség tekintetében anyagi jogerőhatással bíró érdemi határozat
meghozatalára.
A VÁDINDÍTVÁNY VÉGZÉSSEL TÖRTÉNŐ ELUTASÍTÁSA
a) Ha a törvény meghatározza a fellépésre szolgáló időtartamot, s ez a határidő

jogvesztő, a határidő eltelte után benyújtott pótmagánvádlói vádindítványt el kell
utasítani – A határidő elmulasztása miatt igazolásnak helye van, amennyiben az nem
önhibából ered. Ha az eljárást megszüntető határozat elleni panaszt elutasító felettes
ügyészi határozat nem szól a pótmagánvádlói fellépés lehetőségéről, illetőleg arról,
hogy a vádindítványt 60 napon belül kell benyújtani, a vádindítvány elkésettség címén
nem utasítható el.
b) Ha a pótmagánvádlónak nincs jogi képviselője – Kivéve, ha ő maga jogi

szakvizsgával rendelkezik. Meghatalmazást a sértett halála esetén egyenes ági rokona,
házastársa, élettársa, vagy törvényes képviselője, nagykorú hozzátartozója, illetve
cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes sértett esetén a gyámhatóság
adhat- Ha a sértett állami, vagy gazdálkodó szervezet, a képviseletre feljogosított tag
vagy alkalmazott hatalmazhat meg ügyvédet. [Be. 57.§ (1)]
A pótmagánvádló a vádindítvány személyesen akkor nyújthatja be, ha a

vádindítványban nyilatkozik arról, hogy a személyes költségmentesség és a pártfogó
ügyvédi képviselet engedélyezése iránt a külön jogszabályban foglaltak szerint
kérelmet terjeszt elő a jogi segítségnyújtó hivatalhoz. Az ügyvédi képviselet tehát
akkor nem kötelező, ha a pótmagánvádló természetes személy és jogi szakvizsgával
rendelkezik, vagy ha nem természetes személy pótmagánvádlóként képviseletének
ellátására feljogosított tag, tisztviselő, alkalmazott jogi szakvizsgával rendelkezik.
c) Ha nem az arra jogosult terjesztette elő - kizárólag a sértett, vagy a helyébe lépő
személyek nyújthatják be. Ha olyan bűncselekmény miatt nyújtották be, amelynek
tekintetében a pótmagánvád kizárt, szintén nem az arra jogosulttól származik.
d) Ha nem tartalmazza a vád minősítése szerinti bűncselekmény törvényi tényállási

elemeinek megfelelő konkrét tényeket, vagy ha a vádindítványban leírt
cselekmény nem ütközik a büntetőtörvénykönyve. - A törvényes vád fogalmának
kell megfelelnie a Be. 2.§ (2) bekezdése szerint. Tartalmaznia kell a cselekmény
elkövetésének idejét, helyét, az elkövetés eszközét, módját, következményeit, továbbá
minden olyan adatot, amely kihat a bűnösségre, illetve a jogi minősítésre.
Ha a pótmagánvádban leírt történeti tényállás nem merít ki bűncselekményt, nem a

vád elutasításának, hanem az eljárás megszüntetésének van helye. Nem törvényes a
vád, ha a pótmagánvádló ismeretlen elkövető, illetve vagylagosan több elkövető ellen
32
emel vádat. Bírósági eljárást ugyanis a Be. 2.§-ának (2) bekezdése értelmében csak
meghatározott személy ellen emelt vád alapján indulhat.
TÖRVÉNYES VÁD FELTÉTELEINEK VALÓ MEGFELELÉS
Anyagi halmazat esetén nem felel meg a törvényes vád követelményének, ha a sértett olyan
cselekmény miatt is vádindítványt nyújt be, amelyekkel kapcsolatban korábban nem született
elutasító határozat. Anyagi halmazatnál azonban, ha a megszüntetés egy bűncselekményre
vonatkozik, pótmagánvád emelésére csak emiatt van lehetőség.
Nem akadálya a vádindítvány benyújtásának, hogy a vádlott a nyomozás során nem volt
gyanúsított. A pótmagánvád emelésének ugyanis nem minden esetben előfeltétele, hogy a
megvádolt személy gyanúsítotti kihallgatására sor kerüljön a nyomozás során. Ilyenkor a
nyomozás megindul, a bizonyítékok összegyűjtésére kerül sor, ám megalapozott gyanú hiánya
miatt gyanúsítotti kihallgatás nélkül zárul az eljárás. A sértett számára sérelmes jogerős
megszüntető határozat után pótmagánvádat nyújthat be a bíróságon, a nyomozó hatóság által
meg nem gyanúsított személlyel szemben.
A törvényes vád fogalma kizárólag a vádemelés szabályosságát rögzíti, nem érinti a

vádemelés előtti eljárás törvényességét. A vádindítványnak a Be. 231.§ (2) bekezdésének d)
pontja szerinti elutasítását követően nincs lehetőség ismételten a vád benyújtására.
A vádindítványt el kell utasítani, ha az nem tartalmazza a Be. 230.§ (2) bekezdésében

foglaltakat, de figyelemmel kell lenni a Be. 231.§ (4) bekezdésének előírásaira. Ilyenkor az
eljárást a törvényes vád hiánya okán meg kell szüntetni akkor is, ha a cselekmény nem
bűncselekmény.
VÁDINDÍTVÁNY ELFOGADÁSA
A bíróságnak a vádindítványt alakszerű határozat nélkül kell elfogadnia. A pótmagánvádlót

szükségtelen külön értesíteni arról, hogy a bíróság a vádindítványt elfogadta. Ha részére a
bíróság nem kézbesíti az elutasításról szóló végzést, alappal bízhat abban, hogy a bíróság az
eljárást megindította.
VÁDINDÍTVÁNY ELUTASÍTÁSA
A vádindítványt elutasító végzés ellen helye van fellebbezésnek, mégpedig attól függetlenül,
hogy a bíróság milyen okra alapítottan hozta meg a döntést. Ha az elsőfokú bíróság
törvénysértően állapította meg azt, hogy a törvényes vád hiányzik, ez a Ne. 373.§ (1)
bekezdésének II/ e. pontja szerinti hatályon kívül helyezési ok. A másodfokú bíróság nem
veheti át az elsőfokú bíróság hatáskörét és nem mondhatja ki, hogy a vádindítványt elfogadja.
A törvény a vádindítvány elutasításakor lehetőséget ad arra, hogy a sértett a panasz

elutasításától számított 60 napos határidőn belül a vádindítványt ismételten benyújtsa,
feltéve, ha az elutasítás indokát a jogi képviselő hiánya vagy jogosulatlansága képezte.
33
A vádindítványt elutasító végzés nem ügydöntő, de alaki jogerőre képes határozat, ezért a
jogerőre emelkedését követően záradékkal kell ellátni. A vádindítvány elutasítása nem képezi
akadályát annak, hogy az ügyben nyomozás folytatását rendeljék el. A vádindítványt elutasító
végzés nem egyenértékű az ügyész által vádirattal emelt vád tekintetében a tárgyalás
előkészítése során hozott eljárást megszüntető végzéssel.
Ha a vádindítvány elutasításának nincs helye, de a bíróság megszüntető okot észlel, az

előkészítő szakaszban az eljárást meg kell szüntetnie. Ilyenkor a megszüntető határozatban
kell utalnia arra, hogy a vádindítvány elfogadása megtörtént, de megszüntető ok fennállása
miatt az eljárás folytatására nem kerülhet sor. Ezt az indokolásban célszerű kifejteni.
Ha a bíróság a vádindítványt nem utasítja el, köteles gondoskodni arról, hogy a bizonyítási
eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak, illetve kényszerintézkedést rendelhet el. A
pótmagánvádló a vádindítványban is indítványozhatja a vádlott személyi szabadságát elvonó
vagy korlátozó kényszerintézkedéseket. Az ilyen jellegű döntést a bíróság hivatalból is
meghozhatja.
A vádindítvány elfogadása után a vádlott jogosult a nyomozás iratainak a

megismerésére.
34
A TÁRGYALÁS ELŐKÉSZÍTÉSE
A TÁRGYALÁS ELŐKÉSZÍÉSÉNEK SZEREPE
Az elsőfokú bíróság eljárásának önálló részét képezi a tárgyalás előkészítése, amely a közvádas
ügyben vádiratnak, illetve a vádindítványnak, míg magánvádas ügyben a magánindítványnak a
bírósághoz való megérkezésével kezdődik.
Az ügyész, illetve a pótmagánvádló a vádirat vagy a vádindítvány előterjesztésével, valamint a

magánvádló a magánindítvány benyújtásával állást foglal abban a kérdésben, hogy a megítélés szerint
a vád tárgyát képző cselekmény bűncselekmény, azt az általa megnevezett személy követte el, és
e személy büntetőjogi felelősségre vonásának akadálya nincs. Elképzelhető azonban, hogy ez az
álláspont bizonyos körben helytelen, azaz törvénysértő. (ezt a bíróságnak meg kell akadályoznia)
A tárgyalás előkészítésének legfontosabb szerepe tehát a garanciális jellegéből fakad. Tehát, hogy a
törvényi követelményeknek meg nem felelő vád bírósági tárgyalására ne kerüljön sor, és a
büntetendőség, illetve a büntethetőség hiányának nyilvánvaló eseteiben az okkal érintett személy
büntetőeljárás hatálya alatt ne álljon.
Az első fokú tárgyalás előkészítésének pergazdaságossági szerepe is van, mert azt hivatott
elősegíteni, hogy a bíróság egy tárgyalás alapján határozhasson a vádlott bűnösségéről vagy
ártatlanságáról. (leghamarabb eredményesen érjen véget)
Bizonyos kényszerintézkedések tekintetében a vádemelést követően a bíróságnak döntési

kötelezettsége keletkezik, amelynek szintén a tárgyalás előkészítése során tud eleget tenni.
A bíróságnak tehát, a vádemelést követően, de még a tárgyalás kitűzését megelőzően meg kell
vizsgálnia, hogy az ügy alkalmas-e a tárgyalásra. Ha igen, akkor meg kell tennie azokat az
intézkedéseket, amelyek az ügy mielőbbi befejezhetőségét biztosítják. (törvényes és időszerű
ítélkezés)
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGI TÁRGYALÁS ELŐKÉSZÍTÉSÉNEK FORMÁI
A kontinentális jogrendszerben a tárgyalás előkészítésének legismertebb formája a vádtanács volt.

Alapfeladatát képezte, hogy döntsön az ügyészi vád törvényességéről (vád alá helyezés vagy az eljárás
megszüntetése). A vádtanács az ügyet tárgyaló bíróságtól elkülönülten működött.
Magyarországon a vádtanács jogintézményét a I. Bp. vezette be. A vádtanács a kifogás alapján nem
nyilvános tárgyalást tartottak. Vádiratot elutasította, illetve az eljárást megszüntette ha:
 a vád tárgyává tett cselekmény nem volt bűncselekmény,
 a cselekményt már jogerősen elbírálták,
 büntethetőséget megszüntethető vagy
 büntethetőséget kizáró ok állt fenn,
 az arra jogosult a vádat elejtette,
 a bizonyítékok nem álltak rendelkezésre
Amennyiben ilyen ok nem létezett, a vádtanács a terheltet végzéssel vád alá helyezte.
Az 1921. évi XXIX. törvény korlátozta a vádirat elleni kifogás bejelentésének lehetőségét, és ezáltal a
vádtanács döntési kompetenciáját. A leggyakrabban előforduló bűncselekmények (pl. testi sértés,
35
lopás) esetében ugyanis. ha első fokon a királyi törvényszék egyesbíróként járt el, a vádirat ellen
kifogást emelni nem lehetett. Így a törvény csak annyit tett lehetővé a terheltnek, hogy a vádirat
minden pontja tekintetében írásban észrevételt tegyen és azokat a tárgyalás megtartására hivatott
egyesbíró elé terjessze.
A vádtanács működését az 1946. évi XIV. törvény teljes egészében megszüntette, mondván, hogy a
vádirat ellen kifogásnak nincs helye, illetve, hogy a vádlónak a vádiratot a tanács elnökénél kell
benyújtania, tekintet nélkül arra, hogy az ügyben vizsgálatot folyt-e vagy sem. A terhelt azonban a
vádirat minden pontja ellen írásban észrevételt tehetett, és azt az ügy elbírálására hatáskörrel és
illetékességgel rendelkező bíróság elé terjeszthette.
Az 1962. évi 8. tvr. lényegében a tanács elnökének feladatává tette a tárgyalás előkészítését.
Az 1973. évi I. törvény az elsőfokú bírósági tárgyalás előkészítését az ügyben eljáró tanács elnökének,
illetve magának a bírói tanácsnak feladatkörébe utalta, és ugyan ilyen a jelenleg hatályos Be.
szabályozási rendszere.
Ebben a rendszerben a tárgyalás előkészítése nem minősíthető vád alá helyezési eljárásnak, mert arra a
vádirat benyújtásával már sor került és a vád előzetes bírósági vizsgálata nem a vád alá helyezést,
hanem a tárgyalás érdemi előkészítését célozza.
AZ ELSŐ FOKÚ BÍRÓSÁG TÁRGYALÁSÁNAK ELŐKÉSZÍTÉSE A HATÁLYOS

TÖRVÉNY RENDELKEZÉSEI ALAPJÁN
A tanács elnöke a bírósághoz érkezéstől számított harminc napon belül köteles megvizsgálni, hogy:
 a vádirat kézbesíthető-e vagy
 a vádirat megküldése előtt szükség van-e valamilyen, a tárgyalás előkészítése körébe tartozó
intézkedés megtételére, illetve, hogy
 helye van-e a tárgyalás mellőzése elnevezésű külön eljárás lefolytatásának.
Azért, hogy a tárgyalás előkészítésének szakasza beteljesíthesse a rendeltetését, azaz, hogy a vád
törvénytelen volta miatt az eljárás tovább ne folyjon, illetve, hogy az időszerű ítélkezés követelménye
megvalósuljon.
A tanács elnöke a rendelkezésre álló iratanyagot kellő gondossággal áttanulmányozza. Ennek

eredményeként lesz birtokában az ügy ténybeli alapját képző adatoknak, ami elengedhetetlenül
szükséges a releváns kérdések helyes megítéléséhez.
A tárgyalás mellőzésére sor kerülhet az ügyész indítványára, de a bíróság hivatalból is alkalmazhatja

ezen külön eljárás szabályait.
36
A tárgyalás előkészítésében hozott határozatok

(1) Áttétel
(2) Egyesítés, elkülönítés
(3) Eljárás felfüggesztése
(4) Eljárás megszüntetése
(5) Intézkedés eljárási cselekmények iránt
(6) Határozatok kényszerintézkedésekről
(7) Vádtól eltérő minősítés lehetősége
(8) Bíróság tanács elé utalása
(9) Öttagú tanács elé utalás
37
Áttétel
264. § Ha a bíróságnak az ügy elbírálására nincs hatásköre vagy illetékessége, az ügyet átteszi a
hatáskörrel, illetőleg illetékességgel rendelkező bírósághoz.
Első fokon a járásbíróság jár el, kivéve, azokat a bűncselekményeket, amelyeknek az elbírálását a Be.
a törvényszék hatáskörébe utalja, ezeket taxatíve határozza meg. Amennyiben a terhelt különböző
bíróságok hatáskörébe tartozó bűncselekményeket követett el, az ügyben a törvényszéknek kell
eljárnia.
A bíróság az egész büntetőeljárás során hatáskörének és illetékességének létére vagy annak hiányára
hivatalból köteles figyelemmel lenni. Amennyiben a hatáskör és/vagy illetékesség hiányának
megállapítására kerül sor, az ügy áttételéről kell határozni. Ezért tisztázni kell azt is, hogy az ügy
elbírálására mely bíróság rendelkezik hatáskörrel, illetve illetékességgel.
DÖNTŐ VÉGZÉS
A tárgyalás előkészítésének szakaszában a hatáskör vagy illetékesség hiányának észlelését követően

az áttételről döntő végzés meghozatala kötelező, függetlenül attól, hogy a hatásköri illetve az
illetékességi szabályok megsértése milyen jellegű.
 amennyiben törvényszék jár el járásbírósági hatáskörbe tartozó ügyben, annak eljárásjogi

következménye nincs, ellenben, ha fordított esetről van szó, azaz a bíróság hatáskörét túllépi,
és járásbíróság jár el a törvényszék helyett, akkor a másodfokú bíróságnak hatályon kívül kell
helyeznie az első fokú bíróság ítéletét és új eljárás lefolytatására kell utasítania.
 Ugyanilyen döntést kell hoznia a másodfokú bíróságnak, ha az első fokú bíróság más bíróság
kizárólagos illetékességébe tartozó ügyet bírált el.
Amennyiben az ügyet több bíróság is elutasítja, negatív hatásköri vagy illetékességi összeütközés
keletkezhet, ebben az esetben az eljáró bíróság kijelöléséről kell dönteni.
Egyesítés, elkülönítés
EGYESÍTÉS
A Be. rendelkezése szerint, ha a büntetőügynek több terheltje van, velük szemben rendszerint egyazon
eljárást kell folytatni. Ez a rendelkezés a bűnpártolóra és az orgazdára is kiterjed. Az elsőfokú bíróság
tárgyalásának előkészítési szakaszában egyesítésre nyilván valóan csak akkor kerülhet sor, ha a
külön-külön indult ügyek mindegyikében már vádat emeltek, azaz a bírósági szakaszban és vád-
előkészítési szakban folyamatban lévő ügy, nem egyesíthető.
A büntetőeljárási törvény rendelkezései szerint az ügyek egyesítésére sor kerülhet:
 mérlegelés alapján, illetve

 a törvény kógens rendelkezésére figyelemmel.
38
ELKÜLÖNÍTÉS
Az egyesítést a Be. akkor tartja kívánatosnak, ha azt az ügy tárgya az eljárásban részt vevők köre vagy
egyéb ok indokolja. Még ekkor is mellőzni kell azonban az egyesítést, illetve az ügyeket el kell
különíteni, ha a terheltek nagy száma vagy más ok a felelősségnek ugyanazon eljárásban történő
elbírálását jelentős mértékben megnehezítené.
Az együttműködő személy, valamint a fedett nyomozó ellen indított büntetőeljárást el kell különíteni
attól az ügytől, amelyekben az együttműködő személy vagy a fedett nyomozó által feltárt bizonyítékot
fel kívánják használni.
A MÉRLEGELÉSEN ALAPULÓ DÖNTÉS (265.§ (1))
Az ügyek egyesítésére vagy elkülönítésére személyi vagy tárgyi összefüggés miatt, illetve ezek
hiányának okából kerülhet sor.
Személyi összefüggésről van szó, ha a büntetőügynek több elkövetője van, azaz a bűncselekményt
társ tettességben valósították meg, agy a tettesi alapcselekményhez a részesség valamelyik formája
kapcsolódik.
Tárgyi jellegű kapcsolódás akkor, ha az anyagi bűnhalmazatban álló bűncselekmények egymással

összefüggnek, így például, ha az elkövető egy általa ellopott gépkocsit használ fel a rablási
cselekmény megvalósításához.
Amennyiben a terheltek nagy száma vagy egyéb ok a büntetőjogi felelősségnek ugyanazon eljárásban
történő elbírálását jelentősen megnehezítené, az ügyeket el kell különíteni. Az elkülönítés tehát
kizárólag célszerűségi okok miatt történhet meg.
A tárgyalás előkészítése során – amennyiben tárgyi, személyi feltételek fennállnak, vagy azt a
célszerűség indokolja – a bíróság dönthet az ügyek egyesítéséről, vagy elkülönítéséről. A döntés
meghozatalára hivatalból és az ügyész, a terhelt vagy a védő indítványára egyaránt sor kerülhet.
A különböző bíróságok előtt indult ügyek egyesítésére vagy az egyesítés mellőzésére az ügyek
együttes elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság jogosult.
Abban az esetben, ha több bíróság is rendelkezik döntési jogosultsággal, a megelőzés az irányadó,

ugyanis annak a bíróságnak kell eljárnia, amelyik korábban intézkedett.
Mind az elkülönítésre és egyesítésre, mind az egyesítés mellőzésére alakszerű, indokolt határozat

meghozatalával kerülhet sor, és a tárgyalás előkészítésének szakaszában az ilyen határozat ellen
fellebbezésnek van helye, a jogorvoslati jogot a Be. nem zárja ki. Viszont a tárgyalás megkezdése
után az egyesítésről vagy annak mellőzéséről, valamint az elkülönítésről hozott döntés már pervezető
jellegű végzés, ezért akkor már külön fellebbezésnek nincs helye.
AZ EGYEÍTÉS KÖTELEZŐ ESETEI (265.§ (2)-(6))
A Be. 265.§ (2) bekezdése az ügyek kötelező egyesítését rendeli el abban az esetben, ha próbaidő
alatt elkövetett bűncselekmény miatt a próbára bocsátott ellen újabb eljárás indul vagy, ha a
39
próbára bocsátott ellen a próbaidő előtt elkövetett bűncselekmény miatt a próbaidő alatt indult
eljárás.
Tekintettel arra, hogy a törvény rendelkezése szerint az említett esetekben az újabb ügy elbírálására
hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak kell eljárnia, a járásbíróságnak akkor is
egyesítenie kell az ügyeket, ha a terheltet törvényszék, vagy a törvényszék székhelyén lévő
járásbíróság bocsátotta próbára.
Amennyiben a vádlottat katonai büntetőeljárásban bocsátották próbára, az ügyeket annak a bíróságnak

kell egyesítenie, amely a katonai büntetőeljárást lefolytatta. Kivéve, ha a katonai büntetőeljárás
hatályát az a körülmény alapozta meg, hogy több terhelttel szemben került sor vádemelésre, de csak
egyikük bűncselekménye tartozott katonai büntetőeljárásra, azonban az eljárás elkülönítése nem volt
lehetséges.
A kötelező egyesítés ezen esetkörének egyébként az sem képzi akadályát, ha a terheltet korábban
magánvádas ügyben bocsátották próbára, míg az újabb büntetőügy közvádas, illetve magánvádas, de a
vádat másik magánvádló képviseli.
Figyelemmel arra, hogy az ügyek egyesítését követően lefolytatott eljárás nem minden estben jár a
bűnösség megállapításával, a jogalkotónak rendelkeznie kellett arról is, hogy ilyenkor az egyesített
ügyeket újból el kell különíteni.
Kötelező az ügyek egyesítése, ha a bíróság a Btk. 180. §-ában meghatározott büntethetőséget

megszüntető ok miatt az eljárást felfüggesztette, azonban az ügyész a terhelttel szemben kábítószer-
kereskedelem vagy kábítószer birtoklása miatt újabb vádat emel.
Az eljárás felfüggesztése
A büntetőeljárás felfüggesztésére akkor kerül sor, amikor valamilyen időleges akadály miatt azt
folytatni nem lehet, vagyis amikor a további eljárási cselekmények foganatosításának ténybeli vagy
jogi gátja van. A felfüggesztés addig tart, amíg fennáll az eljárás időleges akadálya.
A felfüggesztésnek kötelező és a bíróság mérlegelésétől függő esetei vannak.
AZ ELJÁRÁS FELFÜGGESZTÉSÉNEK KÖTELEZŐ ESETEI (266.§ (1)-(2))
Be. először olyan okokra utal, amelyek a nyomozás felfüggesztését is megalapozták. –
1. A bíróság az eljárást végzéssel felfüggeszti, amennyiben a terhelt ismeretlen helyyen vagy

külföldön tartózkodik, és az eljárás távollétében nem folytatható.
 Ilyenkor intézkedni kell a felkutatásról, lakóhely/tartózkodási hely megállapításáról, terhelt

körözéséről, elfogató parancsról bizonyos esetekben. Ha a tett intézkedések eredményre nem
vezettek és a terhelt tartózkodási helye külföldön van (kiadatásról kell gondoskodni), és az
eljárás távollétében nem folytatható, akkor a bíróság a tárgyalás előkészítése során az eljárást
felfüggeszti.
 Ha a bíróság szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt indult eljárásban

elfogatóparancsot ad ki, és ez 15 napon belül nem vezet eredményre, a bíróság tájékoztatja az
40
ügyészt, hogy ha indokoltnak tarja indítványt tehet, hogy a tárgyalást a vádlott távollétében
tartsák meg. Ha ezt az ügyész nem teszi meg a határidőn belül vagy olyan nyilatkozatot tesz,
hogy nem indítványozza, akkor a bíróság köteles felfüggeszteni az eljárást.
2. Fel kell függeszteni az eljárást a tárgyalás előkészítése során, ha a terhelt tartós, súlyos betegsége
vagy a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége miatt az eljárásban nem vehet
részt.
3. A bíróság az eljárást akkor is felfüggeszti, ha annak lefolytatásához előzetes kérdésben hozott

döntést kell beszerezni.
4. Felfüggesztésre ad okot, ha jogsegély iránti megkeresés külföldi hatóság általi teljesítése szükséges.
5. A nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett bűncselekmény miatt a büntetőeljárás

megindításához szükséges legfőbb ügyészi döntés beszerzéséig a büntetőeljárást a bíróság szintén
felfüggeszti.
6. Ha nemzetközi büntetőbíróság a joghatóságában tartozó ügyben a magyar hatóságot a büntetőeljárás

átadása végett keresi meg, a bíróság a tárgyalás előkészítése során az eljárást ezen ok alapján függeszti
fel.
b)- e) pontokban szereplő okok viszont már olyan körülmények, amelyekre alapítottan csak a
vádemelést követően kerülhet sor a büntetőeljárás felfüggesztésére.
7. A bíróság hivatalból vagy indítványra az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezi és az eljárást

felfüggeszti, ha az ügy elbírálása során olyan jogszabályt, vagy közjogi szervezetszabályozó eszközt
vagy jogegységi határozatot kellene alkalmaznia, amely az álláspontja szerint alkotmány-ellenes, vagy
nemzetközi szerződésbe ütköző.
8. A Kúria eljárását kezdeményezi az elsőfokú bíróság a felfüggesztés mellett, amikor az ügy

elbírálása során önkormányzati rendelet olyan normáját kellene alkalmazni – a bíróság megítélése
szerint – jogszabályba ütközik.
9. Amennyiben a bíróság az Európai Unióról szóló szerződésben, illetve az Európai Unió működéséről
szóló szerződésben foglalt szabályok szerint – meghatározva azt a kérdést, amely előzetes döntést
igényel – az Európai Unió Bíróságának előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezi, az eljárást a
tárgyalás előkészítése során fel kell függeszteni. (hivatalból vagy indítványra)
10. Hivatalból függeszti fel a bíróság az eljárást, ha az ügyész kezdeményezte a terhelttel szemben a
külföldi ítéletnek a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvény szerinti elismerési eljárás
lefolytatását, azonban az a folyamatban lévő ügy bizonyítási eljárásának lefolytatásáig még nem
fejeződött be.
11. A tárgyalás előkészítésekor is fel kell függeszteni az eljárást, ha az Európai Unió tagállamaival
folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény alapján konzultációs eljárásra kerül sor. A
konzultáció megkezdésekor a bíróság az eljárást határozattal felfüggeszti.
 Az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX.
törvény 106.§-a szerint, ha a terhelttel szemben Magyarországon folyó büntetőeljárással
párhuzamosan ugyanazon cselekmény miatt másik tagállam is büntetőeljárást folytat, erről a
legfőbb ügyész a büntetőeljárást folytató bíróságot haladéktalanul tájékoztatja. Ezzel
egyidejűleg a legfőbb ügyész konzultációt kezdeményez vagy a tagállami hatóság
kezdeményezése alapján konzultációt folytat – a büntetőeljárást folytató bíróság bevonásával
– a tagállami hatósággal a párhuzamos büntetőeljárások következményeinek elkerülése
érdekében.
41
12. A büntetőeljárás lefolytatására bizonyos esetekben kizárólag az arra jogosult feljelentése alapján
kerülhet sor. Így például, ha hamis vád folytán eljárás indult, ennek az alapügynek a befejezéséig
hamis vád miatt büntetőeljárást csak az alapügyben eljáró hatóság feljelentése alapján indítható.
(ugyan ez vonatkozik a hamis tanúzásra is)
Abban az esetben, ha az eljárás megindításához szükséges feljelentés hiányzik, a bíróság az eljárást
felfüggeszti, amely felfüggesztés legfeljebb az alapügy jogerős befejezéséig tart.
A FELFÜGGESZTÉS LEHETSÉGES ESETEI (266.§ (3))
1. Amennyiben a vádlott huzamosabb ideig külföldön tartózkodik, a bíróság mérlegelheti, hogy e

körülményre figyelemmel indokolt-e az eljárás felfüggesztése, avagy sem.
 Ilyenkor arról van szó, hogy a vádlott valamilyen legális jogcím alapján tartózkodik külföldön,
így például munkavállalóként, és lehetséges, hogy a célszerűség a hazatérésnek megvárását
indokolja. A bírói gyakorlat huzamosabb idejűnek tekinti a terhelt külföldi tartózkodását,
amennyiben az a három hónapot meghaladja.
 A döntések meghozatalakor a bíróságnak nyilvánvalóan az ügy konkrét körülményeit kell

mérlegelnie, így különösen a bűncselekmény tárgyi súlyát és az elkövető társadalomra
veszélyességét.
2. A bíróság felfüggesztheti a tárgyalás előkészítése során az eljárást, ha az ügyészt azért kereste

meg, hogy a vádirat hiányosságait pótolja, gondoskodjon bizonyítási eszköz felkutatásáról,
biztosításáról vagy megvizsgálásáról, illetve ha a bíróságnak azért kellett az ügyészhez fordulnia,
hogy intézkedjék annak érdekében, hogy a bizonyítékok rendelkezésre álljanak a tárgyaláson.
 Ezekben az esetekben a vád valamilyen kellékhiányosságban szenved és ezt a hibát az

ügyésznek kell orvosolnia.
3. Amennyiben közvetítői eljárás lefolytatásának lehet helye és az ügyész az eljárást ezen okból
korábban nem függesztette fel, a bíróság a közvetítői eljárás lefolytatása érdekében az eljárást
legfeljebb hat hónapra felfüggeszti.
266.§ (5)
Minden olyan esetben, amikor a felfüggesztésnek oka megszűnt – mert például meggyógyult -,
valamint ha a nemzetközi büntetőbíróság alapokmányát kihirdető, illetve az alapokmányból
fakadó kötelezettségek végrehajtásáról szóló törvény azt előírja, a bíróság az eljárást hivatalból
folytatja.
Amennyiben a büntetőeljárást felfüggesztik, a felfüggesztés tartama az elévülés határidejébe nem

számít bele. Ez a rendelkezés azonban nem alkalmazható, ha a büntetőeljárást azért függesztették fel,
mert az elkövető ismeretlen helyen tartózkodik, valamint, ha kórós elmeállapotú lett. Ha a
felfüggesztés oka tartósnak bizonyul, az elévülés bekövetkezhet, ezért az eljárást meg kell szüntetni.
42
A FELFÜGGESZTÉS SPECIÁLIS ESETEI (266.§ (6)-(9))
1. A kábítószer birtoklása tekintetében szabályozott büntethetőséget megszüntető okhoz kapcsolódó

felfüggesztés.
Kábítószer birtoklása miatt nem büntethető, aki csekély mennyiségű kábítószert saját használatra
termeszt, előállít, megszerez vagy tart, illetve kábítószert fogyaszt, ha bűncselekmény elkövetését
beismeri, és az első fokú ítélet meghozataláig okirattal bizonyítja, hogy legalább hat hónapig
folyamatos kábítószer-függőséget gyógyító kezelésben, kábítószer-használatot kezelő más ellátásban
részesült, vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson vett részt.
 Előfordulhat, hogy a terhelt csak a vádemelést követően határozza el, hogy él a törvény által
biztosított azon lehetőséggel, amely a büntethetőséget megszünteti. Ilyenkor a bíróságnak egy
évi időtartamra fel kell függesztenie, kivéve, ha a nyomozást már ezen ok miatt
felfüggesztették, vagy az ügyész a vádemelést ezért halasztotta el.
2. Tartási kötelezettség elmulasztása vonatkozásában meghatározott büntethetőséget megszüntető

okhoz kapcsolódó felfüggesztés.
 A kötelezettség teljesítése érdekében – ha az elmulasztott kötelezettség teljesítése várható – a

bíróságnak az eljárást fel kell függesztenie, erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha a
vádemelés szakaszában az ügyész ugyanezen okra alapítottan nem halasztotta el a vádemelést.
 A felfüggesztés időtartama 1 év, de ha nem tesz a vádlott továbbra sem eleget a kötelezettség
teljesítésének, akkor még a határidő lejárta előtt folytatni kell az eljárást.
3. A közjogi tisztséget betöltő személyek mentelmi jogával kapcsolatos felfüggesztés .
 A büntetőeljárás csak a mentelmi jog felfüggesztésével kezdődhet. Ha az eljárás során derül

ki, hogy a terhelt mentességet élvező személy, az eljárást fel kell függeszteni és indítványozni
kell a mentelmi jog felfüggesztését.
4. Nemzetközi jogon alapuló mentesség miatti felfüggesztés.
 Az előbb említett (3.) normákat kell alkalmazni a diplomáciai vagy nemzetközi jogon alapuló
mentességet élvező személyek ügyében is, és e felfüggesztési kategóriának ugyancsak a
magánvádas ügyekben van jelentősége.
43
Az eljárás megszüntetése (267.§)
MEGSZÜNTETÉS KÖTELEZŐ ESETEI
A bíróság bizonyos esetekben már a tárgyalás előkészítésének szakaszában köteles az eljárást

megszüntetni. Alapelvi szinten mondja ki a Be., hogy a már megindult büntetőeljárást meg kell
szüntetni, ha:
 a cselekmény nem bűncselekmény,
 büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok áll fenn, illetve
 ha a terhelt cselekményét már jogerősen elbírálták.
A tárgyalás előkészítése során hozható határozatok közül a megszüntető végzésnek azért van
kiemelkedő jelentősége, mert ügydöntő jellegű. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a bíróság az
előkészítő ülésen az eljárást jogerősen megszüntette, az ügyben további büntetőeljárásnak – kivéve
rendkívüli perorvoslatok, a törvényes vád hiányára és a kellékhiányos vádra alapított megszüntetést –
nincs helye.
A büntetőjogi felelősség tekintetében anyagi jogerőhatással nem rendelkezik. Ez ugyanis csak a

kimerített váddal elbírált cselekmény tekintetében valósulhat meg.
 A bíróság pedig az eljárás akadálya miatt érdemben nem bírálhatta el a vád tárgyát, ezért ha a
megszüntető végzés jogerőre emelkedik, akkor nincs törvényes akadálya annak, hogy a vádló
az általa korábban vád tárgyává tett cselekmény miatt a terhelttel szemben ismét vádat
emeljen.
A megszüntető okok döntő többsége mérlegelést nem igénylő objektív körülmény, és mindössze két
olyan esetet (g) - h)) szabályoz a törvény, amikor a bíróság szubjektív értékítéletnek is jelentősége
van, azaz amikor a megszüntetést igen gondos mérlegelésnek kell megelőznie.
MEGSZÜNTETÉS KÖTELEZŐ ESETEINEK RÉSZLETEZÉSE
A) ha a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény,
Annak a körülménynek, ami ezt a megállapítást lehetővé teszi, az iratokból egyértelműen, minden
szubjektív jellegű értékeléstől függetlenül ki kell tűnnie. A tárgyalás előkészítésének szakaszában
hozott eljárást megszüntető végzés ugyanis törvénytelen, ha az a rendelkezésre álló bizonyítékok
mérlegelésén alapul. Ebben az esetben valójában arról van szó, hogy a vádirat történeti tényállása
olyan magatartást tartalmaz, amely egyetlen különös részi tényállásba sem illeszkedik.
B) ha a vádlott gyermekkorú,
Ha a vádlott gyermekkorú, az eljárást meg kell szüntetni. Ezen rendelkezés tekintetében figyelemmel
kell lenni a vád tárgyává tett bűncselekmény minősítésére.
Az emberölés alap és minősített esetét, az erős felindulásból elkövetett emberölést, az életveszélyt

vagy halált okozó testi sértést, a rablás alap és minősített esetét, valamint a kifosztás minősített esetét
kivéve, mert ha az elkövető az említett bűncselekmények valamelyikének az elkövetéskor a 12.
életévét betöltötte és az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeihez felismeréséhe
szükséges belátással, akkor a büntetőjogi felelőssége megállapításának akadálya nincs.
44
C) a vádlott halála, elévülés, kegyelem, vagy a törvényben meghatározott egyéb büntethetőséget

megszüntető ok miatt,
A vádlott halálának tényét halotti anyakönyvi bizonyítvány, míg az egyéni kegyelmet a köztársasági
elnök határozatának csatolásával kell igazolni. Az elévülés és a büntethetőséget megszüntető ok a
vádirat történeti tényállásában leírtaknak megfelelő törvényes minősítés alapján állapítható meg.
D) ha a vád tárgyává tett cselekményt már jogerősen elbírálták,
Kivéve a rendkívüli jogorvoslati, valamint a különleges, a kártalanítással és a visszatérítéssel

kapcsolatos eljárásokat.
A res iudicata esetéről, tehát akkor beszélünk, ha az ügyész olyan cselekményt tett a vád tárgyává,
amely magatartást a bíróság korábban már jogerősen elbírált. Ebben a körben meghatározó jelentősége
a vádirat történeti tényállásában leírtaknak van, mert az abban szereplő tényeknek kell megegyezniük
a jogerős bírósági határozatban megállapított körülményekkel.
E) ha a magánindítvány, a kívánat, illetőleg feljelentés hiányzik, és az nem pótolható,
A törvényben maghatározott esetekben (pl. könnyű testi sértés, rágalmazás, becsületsértés) ugyanis a
bűncselekmény elkövetője csak a sértett által előterjesztett magánindítványra vagy az arra jogosult
által tett feljelentésre (pl. hamis vád, hamis tanúzás) büntethető.
Önmagában a magánindítvány hiánya nem eredményezi szükségszerűen az eljárás megszüntetését,

mert azt be kell szerezni, ha az eljárás megindulását követően derül ki, hogy az adott cselekmény csak
magánindítványra büntethető. Meg kell azonban szüntetni már a tárgyalás előkészítése során az
eljárást, ha ezek pótlására törvényes lehetőség nincs, mert például a sértettnek az elkövető kilétéről
való tudomásszerzéstől számított már több mint 30 nap telt el.
F) ha az ügyész a vádat elejtette és pótmagánvádnak nincs helye,
Közvádas ügyben főszabályként a vád emelésére és annak képviseletére az ügyész jogosult. Az

ügyészt megilleti a váddal való rendelkezés joga is, így a vádat már a tárgyalás előkészítésének
szakaszában is elejtheti.
Az ügyészi vádejtés csak akkor jár az eljárás megszüntetésével, ha pótmagánvádlónak nincs helye. Ha
a pótmagánvádló feltételei adottak, akkor a sértettnek kézbesíteni kell az ügyész a vádejtést tartalmazó
határozatát, és tájékoztatni kell a pótmagánvádlóként történő fellépés feltételeiről. A bíróság csak
akkor szünteti meg az eljárást, ha a sértett 60 napon belül ne lép fel pótmagánvádlóként.
A törvény a fellebbezést kizárja, amennyiben az eljárás megszüntetésére az ügyészi vádejtés miatt

került sor.
G) az olyan bűncselekmény miatt, amelynek a vád tárgyává tett jelentősebb súlyú
bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége,
45
Bűnhalmazat estén lehetséges, hogy az egyik bűncselekmény rendkívüli jelentős tárgyi súlyú, míg a
másik vagy a többi deliktum társadalomra veszélyessége csekély. Anyagi bűnhalmazat létezésekor,
amennyiben csekély tárgyi súlyú bűncselekménynek a felelősségre vonás szempontjából nincs
jelentősége, a Be. lehetővé teszi az ilyen bűncselekmény tekintetében az eljárás megszüntetését.
 Például, ha a terhelttel szemben az ügyész többszörösen minősülő emberölés bűntette és hamis

magánokirat felhasználásának vétsége miatt emel vádat, az utóbbi deliktumnak a büntetés
kiszabása szempontjából jelentősége nyilvánvalóan nem lehet. Ezért a célszerűség és
időszerűség követelménye azt kívánja meg, hogy a felelősségre ki nem ható bűncselekmény
miatt az eljárás tovább ne folyjon, e körben bizonyítás felvételére ne kerüljön sor, hanem a
bíróság már a tárgyalás előkészítése során az eljárást szüntesse meg.
Kizárólag az anyagi halmazat fennállásakor kerülhet sor az eljárás megszüntetésére, alaki halmazat,
továbbá a természetes és a törvényi egység részcselekményei tekintetében a megszüntetés fogalmilag
kizárt, mert ezekekben az említett esetekben egyetlen deliktumról van szó. ezen törvényhely
alkalmazásának elengedhetetlen feltétele, hogy legalább két deliktum miatt kerüljön sor a
vádemelésre.
H) és a vádlottat megrovásban (btk. 64. §) részesíti, ha a bűncselekmény már nem veszélyes,

vagy olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható
legkisebb büntetés kiszabása, vagy más intézkedés alkalmazása is szükségtelen,
A Btk. rendelkezése szerint megrovásban kell részesíteni azt, akinek cselekménye az elbíráláskor már
nem veszélyes, vagy olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a Btk. szerint alkalmazható
legkisebb büntetés kiszabása vagy intézkedés alkalmazása – ide nem értve az elkobzást, a
vagyonelkobzást, és az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét – szükségtelen.
Azt a körülményt, hogy a cselekmény az elbíráláskor már nem vagy csekély fokban veszélyes a
társadalomra, az elsőfokú bíróság már a tárgyalás előkészítése során észlelheti, és ennek
eredményeként – a vádlott megrovásával egyidejűleg – az eljárást meg kell szüntetnie.
Amennyiben a bíróság a vádlottat megrovásban részesíti, ez ellen fellebbezésnek nincs helye, de az

ügyész és a vádlott, valamint a védő a végzés közlésétől számított 8 napon belül tárgyalás tartását
kérheti, melynek alapján a bíróság tárgyalást tart.
i) ha az eljárást a 266. § (6) vagy (8) bekezdése alapján függesztette fel, és a vádlott igazolja,
hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószer-függőséget gyógyító kezelésben, kábítószer-
használatot kezelő más ellátásban részesült vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson vett részt,
illetve, ha a tartás elmulasztása vétségének vádlottja a tartási kötelezettségét teljesítette,
J) ha a vád nem törvényes [2. § (2) bek.],
A vád akkor törvényes, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványban meghatározott

személy pontosan körülírt büntetőtörvénybe ütköző cselekménye miatt kezdeményezi a bírósági
eljárás lefolytatását.
 Így például nem törvényes a vád, ha közvádra üldözendő bűncselekmény miatt a magánvádló
emel vádat, vagy ha a pótmagánvádat nem a sértett terjeszti elő.
46
Ezen végzés ellen az általános szabályok nem zárják ki a fellebbezést, viszont csak az jelenthet be
fellebbezést, aki a vádat emelte, azaz az ügyész, a pótmagánvádló vagy a magánvádló. A törvény nem
teszi lehetővé, hogy a vádló vagy a védő kikényszerítse az érdemi döntést, ezért a megszüntető végzés
ellen bejelentett vádlói vagy védői fellebbezés a törvényben kizárt.
A vád törvénytelenségét megállapító határozat ügydöntő jellegű, de anyagi jogerőhatással nem

rendelkezik, ezért lehetséges, hogy a vádló által korábban vád tárgyává tett cselekmény miatt a
terhelttel szemben ismét vádat emeljen.
K) ha a vádirat nem felel meg a 217. § (3) bekezdésében foglaltaknak, és az ügyész nem tett eleget
a 268. § (1) bekezdése szerinti megkeresésben foglaltaknak,
Amikor a vádirat nem felel meg a Be.-ben meghatározott követelményeknek, kellékhiányos vádról van
szó. Ilyenkor a bíróságnak meg kell keresnie az ügyészt a vádirat hiányosságának pótlása, továbbá a
bizonyítási eszközök felkutatása és biztosítás érdekében. Amennyiben az ügyész a bíróság által
meghatározott határidőn belül a felhívásnak nem tesz eleget, az elsőfokú bíróság az eljárást a tárgyalás
előkészítése során megszünteti.
A fellebbezési jog, valamint az ismételt vádemelés lehetőségének helye van.
L) tevékeny megbánás esetén [btk. 29. § (1) bekezdés],
A tevékeny megbánásra vonatkozó szabályok szerint nem büntethető, aki az élet, testi épség és az
egészség elleni, az emberi szabadság elleni, az emberi méltóság és az alapvető jogok elleni, a
közlekedési, a vagyon elleni, illetve a szellemi tulajdonság elleni vétség, vagy háromévi
szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett elkövetését a vádemelésig beismerte, és
közvetítői eljárás keretében a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott
sérelmet jóvátette.
A közvetítői eljárás lefolytatása érdekében a bíróság az eljárást legfeljebb 6 hónapra felfüggesztheti. A

Btk.-ban meghatározott követelmények teljesülése esetén azonban a bíróságnak a tárgyalás
előkészítése során az eljárást meg kell szüntetnie.
M) ha az európai unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény szerinti

konzultációs eljárás eredménye alapján a büntetőeljárást az európai unió másik tagállama
folytatja le,
Ha a felek arra a megállapodásra jutottak, hogy az eset összes körülménye alapján indokolt, hogy a
büntetőeljárást a továbbiakban a másik tagállam folytassa le, akkor az ügyben eljáró bíróság – a kettős
eljárás elkerülése végett – az eljárást megszünteti. A bíróság ilyen döntése ellen jogorvoslatnak nincs
helye, a bíróság ezt a döntést hivatalból hozza meg.
N) ha a cselekmény elbírálására nincs joghatósága. 267.§ (2) – (7)
Az eljárás megszüntetéséről hozott határozatot a bíróságnak kézbesítenie kell az ügyésznek, a

terheltnek, illetőleg a védőnek.
47
A magánfelet a bíróság azzal értesíti ilyen estben, hogy a polgári jogi igényt egyéb törvényes úton
érvényesítheti. Ez a rendelkezés nyilvánvalóan arra az esetre vonatkozik, amikor pótmagánvádlónak
nincs helye, mert vádejtés esetén, ha a törvényi feltételek adottak, a sértett pótmagánvádlóként
felléphet, és ekkor az általa kezdeményezett büntetőeljárás során polgári jogi igényt is érvényesíthet.
Ha pótmagánvádlónak van helye, az ügyész vádejtést tartalmazó nyilatkozatát a bíróság 15 napon

belül kézbesíti a sértettnek, aki a kézbesítéstől számított 60 napon belül léphet fel pótmagánvádlóként.
Ha erre nem kerül sor, a bíróság az eljárást megszünteti, amely határozat meghozatalának nem képzi
akadályát, ha a sértettnek azért nem lehetett kézbesíteni, mert ismeretlen helyen tartózkodik.
 A bíróságnak ugyanis azon kívül, hogy a vádejtést tartalmazó ügyészi nyilatkozatot a sértett
ismeretlen lakcímére kézbesíttetni rendelje, más teendője nincs, azaz ha a küldemény
„ismeretlen” jelzéssel érkezik vissza, nem köteles a sértett lakóhelyének, illetve tartózkodási
helyének megállapítása iránt intézkedni.
Intézkedés eljárási cselekmények elvégzése iránt (268.§)

A bíróságnak az ügy megérkezését követően az iratok, így különösen a vádirat tanulmányozása
alapján kell döntenie, hogy a vádirat megfelel-e a törvényes előírásoknak, a vád tárgyává tett
cselekménnyel kapcsolatos bizonyítási eszközök rendelkezésre állnak-e, nem kell-e további
bizonyítási eszközt felkutatni.
BIZONYÍTÁSI ESZKÖZÖK
 a tanúvallomás,
 a szakvélemény,
 a tárgyi bizonyítási eszköz,
 az okirat,
 és a terhelt vallomása.
A bíróság megkeresheti az ügyészt, illetve pártfogó felügyelői vélemény beszerzését is elrendelheti.

Az ügyész megkeresése a vádirat hiányosságának pótlására, továbbá a bizonyítási eszközök
tekintetében azok felkutatására és biztosítására irányulhat.
A bíróság az ügyészt nem keresheti meg:

 bizonyítási eszköz megvizsgálása esetén
 azért, hogy a bizonyítékok a tárgyaláson rendelkezésre álljanak.
Bizonyítási eszköz felkutatása, biztosítása végett pedig a bíróság csak akkor keresheti meg az ügyészt,
ha a bizonyítás felvétele kiküldött bíró vagy megkeresett bíróság útján nem lehetséges és a bizonyítás
kiegészítése tárgyaláson nem végezhető el.
 Következésképpen, ha adott is a törvényes feltétele az ügyész bizonyítási eszköz felkutatása

végetti megkeresésének, arra nincs lehetőség, hogy a bíróság kérhesse a bizonyíték
tárgyaláson való rendelkezésre állását is.
A bíróság azonban nem köteles a vádat alátámasztó bizonyítási eszköz beszerzésére és

megvizsgálására, ha az ügyész ezt nem indítványozta.
 Ugyanakkor például a sértett indítványára vagy hivatalból a bíróság elrendelheti eljárási

cselekmények elvégzését, bizonyítás kiegészítését terhelő bizonyítékok vonatkozásában.
48
A vádlott és a tanú kihallgatására, valamint a szakértő meghallgatására kizárólag a tárgyaláson

kerülhet sor. Az ügyész által kihallgatni indítványozott személyek tekintetében az elsőfokú bíróságnak
a tárgyalás előkészítése során azt kell biztosítania, hogy a tárgyalásra idézhetőek legyenek, illetve
amennyiben az idézésükre szükség van, de az idézendő személy elérhetősége, tartózkodási helye
ismeretlen, annak felkutatása iránt kell intézkednie.
Az elsőfokú bíróság a tárgyalás előkészítése során a bizonyítással összefüggő egyes feladatok

tejesítését átháríthatja az ügyészre, így különösen azokat, amelyek foganatosításához az ügyész vagy a
nyomozó hatóság rendelkezik a szükséges eszközökkel.
 Ezért is teszi lehetővé a Be., hogy a szemle, a bizonyítási kísérlet és a felismerésre bemutatás
tartáshoz a bíróság a nyomozó hatóságot is igénybe vehesse.
Az elsőfokú bíróság pártfogó felügyelői vélemény beszerzését is elrendelheti, amire különösen akkor
van szükség, ha a Be. annak elkészítését kötelezővé teszi, de az ennek ellenére elmaradt.
A megkeresésre vonatkozó szabályokat a Be. 71.§-a tartalmazza. Ezen rendelkezésekre is figyelemmel

a bíróság okiratok, adatok rendelkezésre bocsátását, továbbá felvilágosítás adását kérheti, állami s
helyi önkormányzati szervektől, hatóságtól, köztestülettől, gazdálkodó szervezettől, alapítványtól,
közalapítványtól és egyesülettől.
 Továbbá például adatok szolgáltatását igényelheti az adóhatóságtól, banktitkot,
értékpapírtitkot, pénztártitkot, üzleti titkot kezelő szervtől, közúti közlekedési nyilvántartásból
stb.
Ha az ügyész különösen védett tanú vallomását kívánja a bizonyítás során felhasználni, akkor az
ügyben eljáró elsőfokú bíróság tanácsának elnöke a nyomozási bírótól beszerzi a különösen védett
tanú vallomásáról készült jegyzőkönyvet, valamint a nyomozási bíró azon határozatát, amelyben
döntött a tanú különösen védetté nyilvánításáról.
Határozatok kényszerintézkedésekről (269.§)

A vádirat benyújtása előtt elrendelt előzetes letartóztatás, lakhely elhagyási tilalom, a házi őrizet és az
ideiglenes kényszergyógykezelés legfeljebb az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során
hozott határozatáig tarthat.
A távoltartás esetében pedig a vádirat benyújtása után az elsőfokú bíróság indítványára és hivatalból is
módosíthatja, illetve megszüntetheti ezt a kényszerintézkedést.
Amennyiben a vádirat benyújtásakor a terhelt az említett kényszerintézkedések hatálya alatt áll, a
bíróságnak a tárgyalás előkészítése során a további fenntartásáról vagy megszüntetéséről dönteni kell.
A határozatot – amennyiben az adott kényszerintézkedésnek konkrét határideje is van (pl. előzetes
letartóztatás) – olyan időbe kell meghozni, hogy az időtartam lejártára még ne kerüljön sor.
Annak sincs törvényi akadálya, hogy a kényszerintézkedések elrendeléséről a tárgyalás előkészítése

során határozzon az elsőfokú bíróság.
Abban az esetben, ha a bíróság hatáskörének és/vagy illetékességének hiányát állapította meg és az

ügy áttételét rendelte el, a fenntartott vagy elrendelt kényszerintézkedés annak a bíróságnak a tárgyalás
előkészítése során hozott határozatáig tart, amelyhez az ügyet áttették.
49
A vádtól eltérő minősítés lehetősége (270.§)

A közvádló az ügyész, aki a vádirattal emel vádat. A bíróságnak a vádat ki kell merítenie, de a
vádon túl nem terjeszkedhet. Az ügyász által megfogalmazott történeti tényállást büntető anyagi jogi
szempontból minősíti, amely minősítésnek meghatározó szerepe van a bíróság hatásköre és
illetékessége, az eljáró tanács összetétele, illetve az eljárás további menete vonatkozásában.
Előfordulhat azonban, hogy a bíróság értékítélete szerint a vád tárgyává tett tényeknek a
bűncselekmény ügyészi minősítése nem felel meg. Ekkor a bíróság megállapíthatja, hogy a vád
tárgyává tett cselekmény az ügyészi értékeléstől eltérően miként minősülhet.
A vádtól eltérő minősítés lehetőségének megállapítása azonban nem olyan döntése az elsőfokú
bíróságnak, amely kötné az ítélet meghozatalakor is. (A lefolytatott bizonyítás alapján ugyanis
lehetséges, hogy a vád tárgyává tett cselekmény a bíróság által jelzett deliktum szerint minősül, de az
is, hogy az ügyészi minősítés jelenik majd meg a bírósági döntésben.)
A vádtól eltérő minősítés lehetőséget megállapító végzés, tehát deklaratív jellegű. Azt lehet mondani,
hogy ez a jogintézmény figyelemfelhívás a védelem számára annak érdekében, hogy felkészülhessen
és védekezhessen az elsőfokú bíróság által megjelölt bűncselekmény szerinti minősítés tekintetében is.
A DÖNTÉS KIHATÁSA
 a bíróság hatáskörére – pl. súlyos testi sértés miatt az ügyész járásbíróság előtt emel vádat,
amely megállapítja, hogy a cselekmény életveszélyt okozó testi sértés kísérletének minősülhet,
az az ügy elbírálása törvényszék hatáskörébe tartozik
 a bíróság illetékességére – pl. rongálás miatt az ügyész a Soproni Járásbíróságon emel vádat,
amely megállapítja, hogy a cselekmény közveszély okozásának minősülhet, ezért az eljárás
lefolytatására a törvényszék székhelyén lévő járásbíróság, tehát a Győri Járásbíróság jogosult
 az eljáró tanács összetételére – pl. szexuális kényszerítés miatt emel vádat az ügyész, amely
bűncselekmény büntetési tételére figyelemmel a járásbíróság egyesbíróként jár el, de
megállapításra derül, hogy a cselekmény szexuális erőszaknak minősülhet, mely deliktum
kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ezért a járásbíróság csak
tanácsban járhat el
KÖVETKEZMÉNYEK
A vádtól eltérő minősítés tekintetében történő állásfoglalás szükségessé teheti az ügyek egyesítését,
elkülönítését (pl. az áttételből fakadóan), az eljárás felfüggesztését vagy megszüntetését.
A vádtól eltérő minősítés azonban olyan egyéb következményekkel is járhat, amelyeket a Be. ezen
törvényhely alatt nem nevesít.
 Például, ha a bíróság arra a megállapításra jut, hogy a vádirat szerinti erős felindulásban
elkövetett emberölés különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésnek minősülhet –
tekintettel arra, hogy az utóbbi deliktum életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető –
az egyéb feltételek fennállása esetén lehetővé válik az ügy öttagú tanács elé utalása.
Amennyiben a bíróság a tárgyalás előkészítése során azt állapítja meg, hogy az ügyész
magánindítványra üldözendő bűncselekményt tett a vád tárgyává, az ügyésznek a vád átvételére
50
vonatkozó nyilatkozatát nem kell beszerezni, tekintettel arra, hogy az ügyész nyilvánvalóan a tényállás
ismeretében döntött a vádemelés vonatkozásában.
A cselekmény minősítésének megváltozása viszont kihathat a vádlói pozícióra, mert akkor, amikor a
bíróság magánvádas eljárásban azt állapítja meg, hogy a cselekmény közvádas deliktum, az iratokat
kötelező megküldenie az ügyésznek.
A vádtól eltérő minősítés esetének megállapítása körében a Be. a jogorvoslatot kizárja.
A bíróság tanács elé utalása (270/A.§)

Amennyiben az eltérő minősítés következtében az egyesbíró már nem jogosult az eljárás
lefolytatására, a bíróság az ügyet a bíróság tanácsa elé utalja, aminek következtében egy hivatásos
bíróból és két ülnökből álló tanács dönt az ügy érdemében.
A Be. azonban a bíróság tanácsa elé utalásra általános jelleggel is jogosultságot biztosít, ha arra
bármilyen okból kifolyólag szükség van.
 Például, amikor az ügy megítélése nehéz vagy amennyiben bonyolult büntető anyagi jogi
problémákkal terhelt.
A bíróság tanácsa elé utalásról vagy ennek megtagadásáról határozó végzés ellen fellebbezésnek nincs
helye.
Öttagú tanács elé utalás (271.§)

A Be. mind a járásbíróság, mind a törvényszék számára lehetővé teszi az ügynek öttagú tanács elé
utalását. Ilyenkor mindkét esetben két hivatásos bíró és három ülnök jár el.
Az öttagú tanács elé utalásról vagy az ezzel kapcsolatos indítvány elutasításáról a bíróság végzéssel
határoz, amely döntés ellen jogorvoslatnak nincs helye.
A járásbíróság akkor rendelheti el az ügy öttagú tanács elé utalását, ha ezt

 a terheltek nagy száma
 az ügy különösen nagy terjedelme indokolja.
A törvényszék ilyen jellegű jogosultsága akkor áll fenn, ha ezt

 a vádlottak nagy száma vagy
 az ügy különösen nagy terjedelme indokolja, illetve ha
 a bűncselekményre a törvény életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását is lehetővé
teszi.
Az ügy öttagú tanács elé utalását azért teszi lehetővé a Be., mert így könnyebbé válik a sok vádlottas ,
illetve a rendkívül nagy terjedelmű ügyek áttekintése, megismerése, a lefolytatott bizonyítási eljárás
egyes részcselekményeinek felidézése, emlékezetben tartása.
Az a kérdés, hogy a vádlottak száma mikor tekinthető nagynak, továbbá az ügy terjedelme mikor
értékelhető különösen nagynak, kizárólag a konkrét ügy adatai alapján dönthető el. A törvényszék
esetében további ok – a bűncselekmény és ebből fakadóan a kiszabható büntetés súlyossága.
51
Az öttagú tanács általi ítélkezés ugyanis csökkentheti a tévedés veszélyét és növelheti a törvényes
döntés meghozatalának lehetőségét, ami minden ügyben alapkövetelmény, de az életfogytig tartó
szabadságvesztéssel fenyegetett deliktumok körében különösen.
Döntési kompetenciák
Az elsőfokú bíróság tárgyalásának előkészítése során felmerült kérdésekről – amennyiben a bíróság
tanácsban jár el – vagy a tanács elnöke vagy a bíróság tanácsa jogosult dönteni.
A TANÁCS ELNÖKÉNEK JOGKÖRE (274.§)
 a vádirat közléséről,
 az áttételről,
 az egyesítésről és elkülönítésről,
 az eljárás felfüggesztéséről,
 az eljárási cselekmény elvégzéséről,
 a vádtól eltérő minősítés lehetőségéről,
 a bírósági tanács elé utalásról,
 az öttagú tanács elé utalásról,
 a tárgyalás kitűzéséről és elhalasztásáról,
 az idézésről és az értesítésről.
TITKÁR JOGKÖRE
A tárgyalás előkészítése során a tanács elnöke, azaz a hivatásos bíró helyett bírósági titkár is eljárhat a
következő esetekben:
 a vádirat közlése,
 az áttétel,
 az egyesítés, elkülönítés,
 az eljárás felfüggesztése, amennyiben annak indoka
 hogy a terhelt ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodik és az eljárás távollétében

nem folytatható
 ha a terhelt súlyos betegsége vagy a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett
elmebetegsége miatt az eljárásban nem vehet részt
 az eljárás lefolytatásához előzetes kérdésben hozott döntést kell beszerezni
 jogsegélyt kell előterjeszteni
 a nemzetközi büntetőbíróság joghatóságába tartozó ügyben a magyar hatóságot a
büntetőeljárás átadása végett keresi meg
 a kábítószer birtoklása, illetve a tartási kötelezettség elmulasztása tekintetében a
megszüntető ok érvényesülhessen
 intézkedés az eljárási cselekmény elvégzése iránt,

 tárgyalás kitűzése és elhalasztása,
 idézés és értesítés.
52
A BÍRÓSÁG TANÁCSÁNAK JOGKÖRE (273.§)
Kizárólag a bíróság tanácsa jogosult dönteni az eljárás megszüntetéséről, a személyi szabadság

elvonásáról vagy korlátozásával járó kényszerintézkedésről.
A tanács minden olyan kérdésben határozhat, amely egyébként a tanács elnökének jogkörébe tartozik,
azaz a tanács bármikor elvonhatja a tanács elnökének a döntési kompetenciáját.
AZ EGYESBÍRÓ JOGKÖRE (277.§)
Ha az ügyben a járásbíróság egyesbíróként jár el, e fejezet rendelkezései szerint mind a bíróság
tanácsának, mind a tanács elnökének jogkörébe tartozó kérdésekben az egyesbíró határoz.
AZ ELŐKÉSZÍTŐ ÜLÉS JOGKÖRE (272.§)
Az elsőfokú bíróság a tárgyalás előkészítése során – amennyiben a döntés joga a bíróság tanácsát illeti
meg – tanácsülést vagy előkészítő ülést tart.
a) A tanácsülésen kizárólag a bíróság tagjai és a jegyzőkönyvvezető vehet részt, tehát nem nyilvános.
A tárgyalás előkészítése során tanácsülésen döntések kizárólag akkor születnek, ha az ügyész, a
vádlott, illetve a sértett meghallgatására nincs szükség, továbbá, ha a Be. nem teszi kötelezővé az
előkészítő ülés megtartását.
b) Az előkészítő ülésen a bíróság tagjai, a jegyzőkönyvvezető, a vádló, a vádlott, valamint ha szükség

van, a sértett vehet részt.
 Amennyiben a tárgyalás előkészítése során a bíróság arra a következtetésre jut, hogy kizárólag
az iratok adatai alapján a felmerült problémákat „megnyugtatóan” rendezni nem lehet, az ügy
iratainak megérkezését követő 30 nap letelte után, a bíróság 30 napon belül előkészítő ülést
tart  ez azt jelenti, hogy a tárgyalás előkészítése körében vizsgált kérdés csak az ügyész, a
vádlott, a sértett meghallgatása után dönthető el megalapozottan.
 Előkészítő ülésnek akkor is helye van, ha az ügy rendkívüli ténybeli vagy jogi bonyolultsága,
vagy a bizonyítással kapcsolatos nehézségek, így például a bizonyítás keretének,
terjedelmének, sorrendjének meghatározása teszi indokolttá az ügyész, a vádlott, illetve a védő
meghallgatását.
KÖTELEZŐ AZ ELŐKÉSZÍTŐ ÜLÉS MEGTARTÁSA, HA:
 személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedés (előzetes letartóztatás,

lakhelyelhagyási tilalom, házi őrizet, távoltartás, ideiglenes kényszergyógykezelés)
elrendeléséről,
 előzetes letartóztatás vagy házi őrizet fenntartásáról kell döntenie, és az indítványban a

korábbi határozathoz képest a fenntartás okaként új körülményre hivatkoznak (ha az
ügyész a korábbi okok változatlan fennállására alapítja indítványát, az előzetes letartóztatás,
vagy a házi őrizet további fenntartásának kérdésében a bíróság tanácsülésen határoz)
 a vádirat közlésétől számított tizenöt napon belül a vádlott, a védő vagy a sértett
közvetítői eljárás lefolytatását indítványozta,
53
 a vádlott vagy a védője a tanú különösen védetté nyilvánításának megszüntetését

indítványozta.
Az előkészítő ülés határnapjáról a tanács elnöke értesíti az ügyészt, illetve ha az előkészítő ülés nem
kötelező, vagy ha a vádlott meghallgatása más okból nem szükséges, a vádlottat és a védőt.
A kötelező előkészítő ülés esetén az ügyész értesítése mellett a vádlottat és a kötelező védelem esetén
a védőt, a tanács elnöke megidézi. Szintén idézni kell a vádlottat, ha meghallgatására szükség van,
illetve a sértettet, ha az előkészítő ülés megtartásának alapját az a tény képzi, hogy a vádirat közlésétől
számított 15 napon belül a vádlott, a védő vagy a sértett közvetítői eljárás lefolytatását indítványozta.
Az előkészítő ülés nem tartható meg az ügyész, valamint a megidézett vádlott és védő távollétében,
kivéve, ha az előkészítő ülés tárgya előzetes letartóztatás, lakhelyelhagyási tilalom, házi őrizet,
távoltartás vagy ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelése.
Ha az előkészítő ülés tartása alapjául szolgáló indítványt előterjesztő az idézés ellenére nem jelenik
meg, úgy kell tekinteni, mint aki az indítványát visszavonta.
Az előkészítő ülésen a tanács elnöke a szükséges terjedelemben ismerteti az ügyet, majd a tanács
elnöke és a tanács tagjai az ügyészez, a vádlotthoz, és a közvetítői eljárással kapcsolatban a sértetthez
kérdést intézhetnek. A vádlottnak az ügyész, a védő és – közvetítői eljárás tekintetében – a sértett is
feltehet kérdést. Az ügyészhez intézendő kérdésre a vádlott és a védő indítványt tehet.
Ha a vádlott vagy a védő a különösen védetté nyilvánított tanút megnevezi, vagy a személyét más,
kétséget kizáró módon azonosítja, a bíróság a tanú különösen védetté nyilvánítását megszünteti. Ebben
az esetben a tanú idézésére és kihallgatására az általános szabályok irányadóak.
54
A vádirat közlése, a tárgyalás kitűzése (278.§)

A tárgyalás előkészítésének annál az elsőfokú bíróságnál, amelynél az ügyész vádat emelt, háromféle
befejezés lehetséges, nevezetesen az áttétel, az eljárás megszüntetése, valamint a tárgyalás kitűzése.
Áttétel – esetében az eljárás annál a bíróságnál folytatódik, amelyhez az ügyet a tanács elnöke áttette,
negatív hatásköri, illetve illetékességi összeütközéskor pedig annál a bíróságnál, amelyet az eljárás
folytatására kijelöltek.
Eljárás megszüntetésekor – ügydöntő végzés meghozatalával fejeződik be az eljárás.
Tárgyalás kitűzésekor – a tárgyalás előkészítése fejeződik be lényegében.
A vádirat közlése és a tárgyalás kitűzése elválik egymástól, mert a vádirat kézbesítése – amely a
vádlott és a védő számára a vád megismerését teszi lehetővé – önálló eljárási cselekmény.
A tárgyalást rendszerint a bíróság hivatalos helyiségében kell tartani. Ha a bíróság indokoltnak tartja,
ettől eltérően rendelkezhet.
 Például, a nagy közérdeklődét kiváltó ügyben azon – bírósággal nem rendelkező – település
állami vagy önkormányzati szervének épületébe, ahol a bűncselekményt elkövették.
 Például, takarékossági szempontok alapján rendelkezik - a nagyszámú tanú ugyan azon a
településen lakik, ezért jelentős anyagi megtakarítást eredményez, ha itt tartja meg a
tárgyalást.
A tárgyalás határnapját a tanácselnökének a következő szempontok alapján kell meghatároznia:
a) Tekintettel kell lennie az ügyek érkezési sorrendjére, azaz a korábban iktatott ügyet korábbi
időpontra kell tűznie.
b) Figyelembe kell vennie, a Be.-nek a soronkívüliségére vonatkozó rendelkezéseit, így soron

kívül kell az eljárást lefolytatni
a. a határzárral kapcsolatos bűncselekmények esetén,
b. a kiskorú sértett sérelmére elkövetett, az élet, testi épség és az egészség elleni
bűncselekmény, a nem élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni deliktum, vagy a
gyermekek érdekeit sértő és a család elleni bűncselekmény esetén,
c. más személy elleni erőszakos bűncselekmény vonatkozásában, ha a kiskorú sértett
érdeke a büntetőeljárás mielőbbi befejezését indokolja
d. kiemelt jelentőségű ügyekben, de ezek között a törvény nem határoz meg sorrendet,
így ezek között az ékezés a mérvadó
e. ha a terhelt előzetes letartóztatásban van, ha megismételt eljárásról van szó, ha a
perújítási indítvány kényszergyógykezelés kapcsán terjesztették elő, illetve a közjogi
tisztség betöltésén alapuló mentességet élvező személy esetében.
c) Figyelni kell arra, hogy a bíróság az ügyet lehetőleg elnapolás nélkül és ésszerű határidőn
belül tudja befejezni.
Amennyiben a lefolytatandó bizonyítási eljárás terjedelme miatt egyértelmű, hogy az ügyet egy
tárgyalási napon nem lehet befejezni, a tanács elnökének már a tárgyalás kitűzésekor több vagy
folytatólagos tárgyalási napot kell meghatároznia és törekednie kell arra, hogy a bizonyítási eljárást
ésszerű határidőn belül be lehessen fejezni.
A tárgyalás napjának meghatározását követően a tanács elnökének döntenie kell arról, hogy kinek a
megjelenése elengedhetetlen. Így a tárgyalásra idézni kell a vádlottat és kötelező védelem esetén a
védőt.
55
 Abban az esetben, ha a védelem kötelező, és a terheltnek nincs meghatalmazott védője, a

bíróságnak a tárgyalás előkészítése során védőt kell kirendelnie.
 A tanács elnöke a tárgyalás előkészítése körében az ügy megismerése alapján képes megítélni,
hogy a tárgyalás a vádlott távollétében megtartható-e.
A VÁDLOTT MEGJELENÉSI KÖTELEZETTSÉGE
Ha a tanács elnöke azt állapítja meg, hogy a vádlottnak nem kötelező a tárgyaláson rész vennie, akkor
az idézés kézbesítésével egyidejűleg tájékoztatja, ha előzetesen bejelenti, hogy a tárgyaláson nem
kíván részt venni, a tárgyalás a távollétében is megtartható és vele szemben az eljárás befejezhető –
ennek megengedését a törvény a tanács elnökének mérlegelésére bízza.
Ha a szabadlábon lévő vádlott nem nyilatkozik úgy, hogy a tárgyaláson nem kíván részt venni és a
tárgyaláson nem jelenik meg, a tanács elnöke intézkedhet, hogy a szabályszerű idézés ellenére a meg
nem jelent vádlottat vezessék elő.
Ha a vádlott a tárgyalás távollétében történő magatartásával kapcsolatban nyilatkozattételre felhívást

nem kapott, és a tárgyaláson nem jelenik meg, vele szemben a mulasztás következményeit kell
alkalmazni kivéve, ha távolmaradását engedélyező kérelmet terjesztett elő és a bíróság a
távolmaradáshoz hozzájárult. A bíróság tehát nem csak hivatalból, hanem indítványra is dönthet a
távolmaradásról.
A vádlott a távolmaradását bejelentő nyilatkozatát a tárgyalás határnapjáig teheti meg, attól

függetlenül, hogy szabadlábon vagy fogva tartásban van. Amikor a bíróság felhívása alapján a vádlott
előzetesen bejelenti, hogy a tárgyaláson nem kíván részt venni, és nincs védője, a bíróság részére
védőt rendel ki, akit a kitűzött határnapra megidéz.
Amennyiben a bírósági eljárás során a meg nem jelent vádlott elővezetését már elrendelték,
szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény esetén elfogató parancsot kell kibocsátani, vagy ha a
vádlott lakóhelye, illetve a tartózkodási helye ismert, a kitűözött új tárgyalási határnapot megelőző
határnaptól a vádlott tárgyalási őrizetét kell elrendelni.
A vádlotti nyilatkozatnak egyébként bíróság tekintetében kötőereje nincs, figyelemmel arra, hogy a
bizonyítási eljárás alakulása szükségessé teheti, hogy a bíróság a vádlottat kihallgassa. Ebben az
esetben azonban az újabb tárgyalási határnapra idézéssel egyidejűleg félreérthetetlenül tájékoztatni
kell a vádlottat arról, hogy a továbbiakban a jelenléte kötelező és figyelmeztetni kell az idézéssel
szembeni mulasztás következményeire.
A tárgyalás egységes akkor is, ha több napra tűzték ki, vagy ha a bizonyítás kiegészítése miatt, illetve
más okból elnapolták. A vádlott tárgyalásról távolmaradást kérő nyilatkozata az egész elsőfokú
bírósági tárgyalásra vonatkozik, ezért tájékoztatni a távollét lehetőségével csak egyszer kell, még
akkor is, ha az egyes tárgyalási határnapok között viszonylag hosszabb idő telik el.
 Kivételt képez ez alól az ügyész vádmódosítás, illetve a vádtól eltérő minősítés lehetőségének
bíróság általi megállapítása, amelyekről a vádlottat tájékoztatni kell.
A vádlottat a kitűzött tárgyalási határnapra szóló idézést legalább 8 nappal a tárgyalás előtt kell
kézbesíteni.
56
Ha a vádlottnak van védője, az idézésben – a törvényben meghatározottakon kívül – a bíróságnak

egyéb tájékoztatási kötelezettség nincs, mert a védő kötelessége, hogy a vádlottat az eljárási jogairól
felvilágosítsa.
Ha a vádlottnak nincs védője, csak olyan jogára kell felhívni a figyelmét, aminek a gyakorlására az
adott Ügyben és eljárási szakaszban ténylegesen lehetőség nyílhat. Így amennyiben közvetítői eljárás
lefolytatásának lehet helye, az indítvány megtételének lehetőségéről és a közvetítői eljárás
következményeiről a vádlottat tájékoztatni kell.
TOVÁBBI ELJÁRÁSI RÉSZTVEVŐK MEGIDÉZÉSE
A vádlotton és – kötelező védelem esetén – a védőn kívül a bíróság idézi mindazokat, akinek a
megjelenése a tárgyaláson kötelező. Az idézés körében igen fontos szerepe van annak, hogy a
vádiratban az ügyész, illetve az indítványában a terhelt vagy a védő kiknek a tanúkénti megidézésére
tett indítványt.
A tanács elnökét természetesen sem az ügyészi, sem a terhelti, sem a védői javaslat nem köti, azt
ugyanis, hogy kiknek a tanúkénti kihallgatására van szükség a bíróság önállóan jogosult eldönteni.
Ha a tanú a 14. életévét nem töltötte be, és a nyomozás a során a bíróság kihallgatta, a tárgyalásra nem
idézhető, kivéve, ha a tárgyalás időpontjában a 14. életévét már betöltötte, mert ekkor különösen
indokolt eset nélkül is megidézhető.
A tárgyalásra tanúként tehát nem idézhető és a tárgyaláson nem hallgatható ki az, aki annak
időpontjában a 14. életévét nem töltötte be, függetlenül attól, hogy a nyomozási bíró kihallgatta-e vagy
sem.
A tárgyalás időpontjában 14. életévét be nem töltött olyan személy, akinek szükségessé vált tanúkénti
kihallgatása, kiküldött bíró vagy megkeresett bíró által hallgatható ki. Ezen kívül, a kihallgatás
megtörténhet a perbíróság által zárt célú távközlő hálózat útján tartott tárgyaláson is.
Nem idézhető a tárgyalásra a különösen védett tanú. A tárgyalás határnapjáról értesíteni kell az
ügyészt – továbbá, ha az idézésre nincs szükség -, a szakértőt, valamint azokat a büntetőeljárásban
részt vevő személyeket, akiknek a tárgyalási jelenlétét a Be. lehetővé teszi.
 Pl. a külföldi állampolgár vádlott ellen, illetőleg a külföldi állampolgár sértett sérelmére
elkövetett bűncselekmény miatt indult eljárás során értesíteni kell a külföldi állampolgár
államának konzuli tisztviselőjét, illetve a törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés
rendelkezése alapján a külföldi állam hatóságát.
 Pl. ha az ügyész vádlott szülői felügyeleti jogának megszüntetését indítványozza, ugyancsak

értesíteni kell a másik szülőt és a gyámhivatalt.
Az idézésben és az értesítésben a büntetőeljárásban részt vevő személyeket fel kell hívni arra, hogy a
bizonyítási indítványaikat késedelem nélkül a tárgyalás előtt tegyék meg.
57
Jogorvoslat kizárása a tárgyalás előkészítése során (276.§)

A tárgyalás előkészítése során az elsőfokú bíróság az eldöntendő kérdésekről végzéssel határoz. Ezek
a végzések általában fellebbezéssel megtámadhatók. A Be. meghatározza azonban, hogy a tárgyalás
előkészítése során hozott végzések közül melyek esetében kizárt a fellebbezés. Ekörben egyébként a
fellebbezés elbírálására vonatkozó határozat meghozatalát is mellőzheti a bíróság.
Amennyiben a bíróság a vádlottat megrovásban részesíti, ez ellen fellebbezésnek nincs helye, de az

ügyész és a vádlott továbbá a védő, a végzés közlésétől számított 8 napon belül a tárgyalás tartását
kérheti. A kérelem alapján a bíróságnak tárgyalást kell tartania, melyről az idézést a vádlottnak
legalább 5 nappal a tárgyalás előtt kell kézbesíteni.
58
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGI TÁRGYALÁS

A bírósági eljárás formái
Az elsőfokú bírósági tárgyalás a büntetőeljárás legfontosabb szakasza. A terhelti és védői
jogok kiteljesednek, az ügyész ügyféli pozícióba kerül és megkezdődik a szűkebb értelemben
vett igazságszolgáltatás folyamata, amelyet a független bíróság gyakorol. Az elsőfokú
bírósági tárgyaláson érvényesül maga teljességében több alaptétel, min pl. a szóbeliség, vagy
a nyilvánosság kritériuma.
BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS FORMÁI [Be. 234.§]

 Tárgyalás Azt, hogy mi történt a bírósági eljárás
 Nyilvános ülés során, azaz a tárgyaláson, a nyilvános
ülésen, az ülésen, vagy a tanácsülésen a
 Ülés jegyzőkönyv tartalmazza.
 Tanácsülés Be. 250.§ - 255.§
TÁRGYALÁS
Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádról bíróság döntsön,
illetve, hogy a bűncselekmény elkövetése miatt bárkinek a felelősségét megállapítani, és
emiatt vele szemben büntetést alkalmazni egyedül a bíróság jogosult. [Be. 3.§ (1) – (2)]
Ha a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítására bizonyítást vesznek fel, a bíróságnak
tárgyalást kell tartania. A Be. két olyan különeljárást szabályok, amikor a vádlottal szemben
tárgyalás tartása nélkül kerül sor büntetés kiszabására, vagy intézkedés alkalmazására.
- Tárgyalás mellőzése [Be. 543.§] Alapvető jellemzőjük, hogy csak akkor

kerülhet rájuk sor, ha ahhoz a vádlott
- Lemondás a tárgyalásról [Be. 553.§]
hozzájárul
A büntetőeljárásnak, de a bírósági eljárásnak is központi része az elsőfokú bírósági tárgyalás.

Ennek folyamán kerül sor a vádelőkészítés körében beszerzett bizonyítékokra, figyelemmel a
bizonyítási eljárás lefolytatására, amelynek alapvető rendeltetése a tényállás teljes körű
felderítése. A bizonyítás már egészen más szabályok szerint alakul, figyelemmel a tárgyalás
nyilvánosságára, illetve arra, hogy ekkor már a vád és a védelem azonos jogosultságokkal
rendelkezik.
A védői jogosultságok növekedésére tekintettel az elsőfokú bíróság által a tárgyaláson

lefolytatott bizonyítás alapján olyan körülmények is ismertté válhatnak, amelyek felderítése a
nyomozás során elmaradt. A tárgyaláson érvényesülő kontradiktórius elv lehetővé teszi, hogy
a vádló és a védő a rendelkezésre álló bizonyítékokat sokoldalúan, minden releváns
körülményre kiterjedően tegye vizsgálatának tárgyává.
Az elsőfokú bíróság tehát a közvetlenül megvizsgált bizonyítási eszközökből nyert

bizonyítékokra alapítottan állapíthatja meg a történeti tényállást, és erre figyelemmel
kell meghoznia ügydöntő határozatát. Ezt időben és térben koncentráltan, az érintettek és
az érdekeltek jelenlétében, a nyilvánosság biztosítása mellett valósítja meg, a Be. által
meghatározott formai követelmények betartásával.
59
TÁRGYALÁS NYILVÁNOSSÁGA [Be. 237.§ - 239.§]
A Be. rendelkezései szerint a bírósági tárgyalás nyilvános. A tárgyalótermek nagysága

azonban ezt a gyakorlatban befolyásolja. A tanács elnöke a tárgyalás méltóságának és
biztonságának megőrzése érdekében, helyszűke esetén a hallgatóság létszámát
meghatározhatja.
14 életévét be nem töltött személy esetében egyértelműen kizárja a részvétel
lehetőségét
14 – 18 éves kor között a tanács elnökének mérlegelési jogkörébe utalt a döntés
A bíróság végzéssel – melyet indokolni köteles – zárt tárgyalást rendelhet el a következő

esetekben:
a) Erkölcsi okból – elsősorban a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni

bűncselekmények körében jöhet szóba.
b) Az eljárásban részt vevő kiskorú védelme érdekében – akkor indokolt, ha azt a

kiskorú értelmi vagy érzelmi fejlődése megkívánja.
c) Az eljárásban részt vevő személyek vagy a tanú védelme érdekében – amikor a

tárgyalás nyilvános volta a személyes biztonságukat veszélyeztetné.
d) Minősített adat védelme végett – A nyilvánosság kizárásáról szóló végzést a

bíróságnak nyilvános tárgyaláson kell kihirdetnie, miként ügydöntő határozatának
rendelkező részét is. Az indokolás csak olyan terjedelemben ismertethető, hogy azok
az adatok, amelyek nyilvánosságra hozatala sértené a zárt tárgyalás alapjául szolgáló
érdeket, ne váljanak megismerhetővé.
ZÁRT TÁRGYALÁS MEGTARTÁSÁNAK FELTÉTELEI
Ha a bíróság zárt tárgyalás rendel el, a tanács tagjain és a jegyzőkönyvvezetőn kívül a

tárgyaláson a vádló, a védő és a vádlott vehet részt. A bíróság engedélyezheti, hogy az
igazságszolgáltatással összefüggő feladatokat ellátó hivatalos személy (pl. bíróság elnöke),
továbbá amennyiben a vádlott külföldi állampolgár, vagy a bűncselekményt külföldi
állampolgár sérelmére követték el, a külföldi állampolgár államának konzuli tisztviselője,
illetve törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés rendelkezése alapján külföldi állam
hatóságának a tagja a tárgyaláson jelen legyen.
Ha a sértettnek nincs képviselője, vagy ha a vádlottnak nincs védője, indítványozhatják, hogy
a tárgyalás helyszínén tartózkodó általuk megnevezett személy – kivéve kihallgatandót –
legyen jelen a tárgyaláson. Ha a zárt tárgyalás elrendelése minősített adat védelme miatt
került sor, ilyen indítvány nem terjeszthető elő.
Zárt tárgyalás elrendelésekor a résztvevőket figyelmeztetni kell arra, hogy a tárgyaláson

elhangzottakról tájékoztatást nem adhatnak, mert az igazságszolgáltatással összefüggő
titoksértés büntetendő, akárcsak a minősített adattal való visszaélés is.
60
A zárt tárgyalás alapján meghozott határozat rendelkező részét teljes terjedelmében

nyilvános tárgyaláson kell kihirdetni. Az indokolás során azonban nem kerülhetnek
nyilvánosságra azok az adatok, amelyek védelme érdekében a zárt tárgyalást elrendelték.
A tárgyalást nyilvánosan kell folytatni, ha a zárt tárgyalás elrendelésének oka megszűnt.
A TÁRGYALÁSON RÉSZT VEVŐ SZEMÉLYEK [Be. 235.§ ; 240.§ - 243.§]
A bíróság tanácsban vagy egyesbíróként járhat el. Ha a bíróság tanácsban ítélkezik, a

tanács tagjainak a tárgyaláson mindvégig jelen kell lenniük. Abban az esetben, ha a bíróság a
tanácsülésen már meghozta az ügydöntő határozatát, a tanács tagjainak elkerülhetetlen
akadályoztatása esetén az ügydöntő határozatot más összetételű tanács is kihirdetheti.
A tárgyaláson – ha a törvény másként nem rendelkezik – a jegyzőkönyvvezetőnek, a

vádlottnak – és amennyiben a jelenléte kötelező – a védőnek részt kell vennie. A tárgyalás
jegyzőkönyvvezető nélkül akkor sem tartható meg, ha a bíróság az eljárás egészének vagy egy
részének gyorsításával, kép – vagy hangfelvevő eszközzel vagy más berendezéssel történő
rögzítését rendeli el. A jegyzőkönyvet a jegyzőkönyvvezetőnek kell elkészíteni és nincs
olyan törvényi rendelkezés, amely lehetővé tenné a jegyzőkönyvvezető alkalmazásának
mellőzését.
A vádlottnak a tárgyaláson általában jelen kell lennie. A tárgyaláson az ügyész részvétele

kötelező. A járásbíróságon alügyész és ügyészségi fogalmazó is képviselheti a vádat.
Utóbbi vádképviseleti jogát azonban a Be. kizárja, ha:
- A vád tárgyává tett bűncselekményre a törvény 5évi, vagy ennél súlyosabb

szabadságvesztést rendel
- A vádlottat fogva tartják
- A vádlott – beszámítási képességre tekintet nélkül – kóros elmeállapotú
A tárgyaláson a védő részvétele az alábbi esetekben kötelező:

 A törvényszék, mint elsőfokú bíróság előtt
 A Be. 46.§-ában szabályozott esetekben, azaz, ha
 A bűncselekményre a törvény 5 évi, vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel
 A terheltet fogva tartják
 A terhelt hallássérült, siketvak, vak, beszédképtelen vagy – a beszámítási képességére
tekintet nélkül – kóros elmeállapotú
 A terhelt a magyar nyelvet, illetőleg az eljárás nyelvét nem ismeri
 A terhelt egyéb okból nem képes személyesen védekezni
 A törvény külön elrendeli
 A szabályszerűen megidézett vádlott bejelentette, hogy a tárgyaláson nem kíván részt
venni
 Pótmagánvádló lép fel
61
Ha az ügyész részt vesz a tárgyaláson és a vádlott védő kirendelését kéri, a védő részvétele a
tárgyaláson a törvény erejénél fogva kötelezővé válik és a kötelező védelem egyéb eseteivel
azonos szabályok vonatkoznak rá. A védő magát a bíróság előtt a területi kamara által
kiállított és érvényes ügyvédi igazolvány felmutatásával kell, hogy igazolja.
NYILVÁNOS ÜLÉS
A nyilvános ülésen bizonyítás felvételére nem kerülhet sor. Nemcsak az eljáró tanács tagjai, a
jegyzőkönyvvezető és a felek lehetnek jelen, hanem a hallgatóság körében bárki. Azt, hogy a
felek közül kinek kötelező a jelenléte, a konkrét rendelkezések határozzák meg.
ÜLÉS
Az ülésen a bíróság tagjai, a jegyzőkönyvvezető, a vádló, valamint – ha a törvény eltérően
nem rendelkezik – a vádlott és a védő lehet jelen. Jelen lehetnek továbbá azok, akiket a
bíróság az ülésre megidézett, vagy akiket arról értesítettek.
TANÁCSÜLÉS
A tanácsülésen kizárólag a bíróság tagjai és a jegyzőkönyvvezető lehetnek jelen. A
tanácsülésen már nemcsak a hallgatóság elől elzárt eljárási forma, azon ugyanis a felek sem
vehetnek részt.
62
Az elsőfokú bíróság tárgyalásának szakaszai
(1) A tárgyalás megnyitása

(2) A tárgyalás megkezdése
(3) A bizonyítási eljárás lefolytatása
(4) A perbeszédek
(5) Az ügydöntő határozat meghozatala és kihirdetése
(6) A jogorvoslati nyilatkozatok megtétele
(7) A kényszerintézkedésekről és az összbüntetésbe foglalásról való döntés
63
A tárgyalás megnyitása
TÁRGYALÁS MEGNYITÁSÁNAK FOGALMA [Be. 281.§]

A tárgyalás első fázisa a tárgyalás megnyitása. Ennek során a tanács elnöke, a vádlott, több
vádlott esetén az I. rendű vádlott nevének, valamint az eljárás alapjául szolgáló
bűncselekménynek a megjelölésével közli, hogy a tárgyalást megnyitja.
A TÁRGYALÁS RENDJÉNEK FENNTARTÁSA

[Be.244.§] A tanács elnökének és a tanács tagjainak az ítélet meghozatalában azonosak a
jogaik, de a tárgyalás vezetése a tanács elnökének joga és kötelezettsége. A tárgyalás
méltóságának megőrzéséről is a tanács elnöke gondoskodik, ezért a tárgyalás megnyitása
során figyelmeztetnie kell a hallgatóságot a csend és a rend megtartására, valamint a
rendzavarás következményeire.
A tárgyalás rendjének fenntartásával kapcsolatban a Be. a következő rendelkezéseket
tartalmazza: Be. 245.§ - 249.§
A tárgyalás megnyitása során azt kell tisztázni, hogy az idézettek, illetve az értesítettek
megjelentek – e, valamint, hogy a tárgyalás megtartható – e. [Be. 281.§]
A VÁDLOTT JELENLÉTE NÉLKÜL MEGTARTHATÓ TÁRGYALÁSOK:

- Az eljárás tárgya a vádlott kényszergyógykezelésének elrendelése és az állapota miatt
nem jelenhet meg vagy a jogainak gyakorlására nem képes [Be. 281.§ (4) bekezdés]
- Az eljárás több vádlott ellen folyik, a vádlott távollétében is megtartható a

tárgyalásnak az a része, amely a távol lévő vádlottat nem érinti. [Be. 281.§ (4)
bekezdés]
- Rendzavarás miatt kiutasították, vagy kivezettették [Be. 247.§ (1) – (2) bekezdés]
- Szabályszerű idézésre nem jelent meg a szabadlábon lévő vádlott, a bizonyítási

eljárást azonban nem lehet befejezni [Be. 281.§ (5) bekezdés] kivéve, ha az eljárás a
szabadlábon lévő vádlott felmentését vagy a büntetőeljárás megszüntetését
eredményezi [Be. 281.§ (9) bekezdés]
- A bíróság az idézéssel egyidejűleg a vádlottat arról tájékoztatja, hogy a tárgyalás a

távollétében megtartható és vele szemben az eljárás befejezhető, ha előzetesen
bejelenti, hogy a tárgyaláson nem kíván részt venni, és a vádlott előzetesen ilyen
bejelentést tett. [Be. 279.§ (3) bekezdés]
KÉNYSZERGYÓGYKEZELÉS MIATTI TÁVOLMARADÁS

Abban az esetben, ha a terhelt, a Btk. 17.§ - ának (1) bekezdése szerint kóros elmeállapotú
személy, és az eljárás tárgyát kényszergyógykezelésének elrendelhetősége képezi,
amennyiben az állapota miatt nem jelenhet meg, vagy jogainak gyakorlására nem képes, a
tárgyalás megtartásának akadálya nincs.
64
TÖBBVÁDLOTTAS ÜGY
Megtartható a többvádlottas ügyben a tárgyalásnak az a része, amely a távol lévő vádlottat
semmilyen szempontból nem érinti. Ilyenkor a meg nem jelent vádlott védőjének távolléte
sem akadály, még akkor sem, ha a védelem kötelező.
Viszont, ha a vád tárgya több vádlott közösen megvalósított egyetlen cselekménye, és
valamely vádlott – társ tárgyalásról való távolmaradását a bíróság igazoltnak találta, a távol
lévő vádlottra az „ügy ideiglenes elkülönítésének” nincs helye.
RENDZAVARÁS
A rendzavarás miatt kiutasított vagy kivezettetett vádlott távollétében a tárgyalás akkor is
folytatható, ha a vádlottnak nincs védője. A bizonyítási eljárás befejezése előtt azonban a
vádlottat ismét a bíróság elé kell szólítani és ismertetni a távollétében történteket. Ha a
vádlott a továbbiakban sem hagy fel a rendzavarással, s ezzel a magatartással lehetetlenné
teszi, hogy a tárgyalást a jelenlétében folytassák, védő részvételét írja elő a törvény. (ha a
vádlottnak nincs védője, a bíróság védőt rendel ki, akinek kérelmére a bíróság a tárgyalást
elnapolja.)
SZABÁLYSZERŰ IDÉZÉSRE NEM JELENT MEG A VÁDLOTT
Ha a vádlott a szabályszerű idézés ellenére sem jelenik meg, de távolmaradását előzetesen

alapos okkal kimenti, a bíróság elhalasztja a tárgyalást, amennyiben az előzetes kimentés
indokait elfogadja.
A szabályszerűen megidézett szabadlábon lévő vádlott a tárgyaláson nem jelenik meg és

előzetesen nem menti ki magát vagy kimentésének indokait a bíróság nem fogadja el, és az
elővezetése nem lehetséges vagy az nem vezetett eredményre, a tárgyalás a távollétében
megtartható és a megjelenteket ki kell hallgatni, a bizonyítási eljárást azonban nem lehet
befejezni, kivéve, ha az eljárás a szabadlábon lévő vádlott felmentését vagy a büntetőeljárás
megszüntetését eredményezi.
Tehát a szabályszerű idézés ellenére meg nem jelent vádlottal szemben a tanács elnöke
intézkedhet az azonnali elővezetése iránt. Amennyiben nem volt lehetséges, vagy nem
vezetett eredményre, a következő tárgyalási határnapra történő elővezetést kell elrendelni,
kivéve, ha a kihallgatása alapján a szabadlábon lévő vádlott felmentésének, vagy a
büntetőeljárás megszüntetésének van helye.
Ha a bírósági eljárás során a meg nem jelent vádlott elővezetésének elrendelésére már
korábban sor került, és az eljárás tárgya szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény,
elfogatóparancsot kell kibocsátani vagy ha a vádlott lakóhelye, illetve tartózkodási helye
ismert, tárgyalási őrizetét kell elrendelni.
Elfogatóparancs – tartalmaznia kell a körözés elrendelésének okát, az eljárással,

illetve a terhelt személyével kapcsolatos adatokat, valamint abban meg kell határozni azt is,
hogy mely bíróság elé kell állítani a megtalált, és őrizetbe vett terheltet.
Tárgyalási őrizet – elrendeléséről szóló határozatot a rendőrség kézbesíti a vádlott

részére, a kényszerintézkedés foganatba vételekor, mely a fellebbezésre tekintet nélkül
végrehajtható. A kitűzött tárgyalási határnapon a vádlottat az őrizetet elrendelő bíróság elé
kell állítani. A bíróság meghallgatja a vádlottat és annak eredményétől függően elrendelheti
az előzetes letartóztatását, illetve a tárgyalás idejére, de legfeljebb 72 óráig a tárgyalási
65
őrizetet fenntarthatja. Ha ez nem történik meg, vagy az ideje letelik, a vádlottat szabadon kell
bocsátani.
„ELJÁRÁS A TÁVOL LÉVŐ TERHELTTEL SZEMBEN”
Amikor a tárgyalást elmulasztó vádlottat az új tárgyalási határnapra azért nem lehetett

elővezetni, mert ismeretlen helyre távozott, vagy, ha az elfogatóparancs alapkán a vádlottat
nem sikerült a bíróság elé állítani, a bíróság megállapítja, hogy a vádlott ismeretlen helyen
tartózkodik és az „Eljárás a távol lévő terhelttel szemben” elnevezésű külön eljárásban
meghatározott szabályok szerint folytathatja az eljárást.
Be. 528.§ (1) bekezdése értelmében ezt az eljárást csak az erre irányuló ügyészi indítvány
alapján lehet elrendelni, mely a bíróságot köti. Az elfogatóparancs eredménytelensége esetén
az ügyész a bíróság erről szóló tájékoztatásától számított 15 nap alatt tehet indítványt a
tárgyalásnak a vádlott távollétében történő megtartására.
Ha az ügyész nem tesz indítványt, a bíróság köteles az eljárást felfüggeszteni. Fel kell
függeszteni az eljárást akkor is, ha az ügyészi indítvány erre irányul, vagy ha az ügyész a
számára meghatározott 15 napos határidőn belül nem terjeszt elő indítványt. Az ügyész
utólagos indítványa megteremti az eljárás folytatásának törvényi feltételeit, tehát a
felfüggesztés oka megszűnik és a bíróságnak a külön eljárás szabályait kell érvényre juttatnia.
A VÁDLOTT BEJELENTI A TÁVOLMARADÁSÁT
Ha a vádlott a bírósági idézésben megfogalmazott tájékoztatásra előzetesen bejelenti, hogy a

tárgyaláson nem kíván részt venni, a tárgyalás megtartásának akadálya nincs,
VÉDŐI KÖTELEZETTSÉG
Ha a megidézett védő nem jelenik meg, akkor a vádlottnak lehetősége van arra, hogy
másik védőt hatalmazzon meg. A tanács elnökének erre a vádlott figyelmét fel kell hívnia.
Amennyiben a védő tárgyalási részvétele kötelező és a meghatalmazott védő a tárgyaláson
nem jelenik meg és a helyettesítéséről sem gondoskodott, a bíróság helyettes védőt jelöl ki,
míg abban az esetben, ha a vádlott kirendelt védője nem jelenik meg, a bíróság más védőt
rendel ki.
A védő akadályoztatása esetén köteles a helyettesítéséről gondoskodni, amennyiben az

eljárási cselekményen védő részvétele kötelező [Be. 50.§ (1) bekezdés e) pont]
Ha a bíróság a védői értesítés alapján arról szerez tudomást, hogy a védő előre nem ismert
elháríthatatlan akadály (vis maior) miatt a tárgyaláson nem tud jelen leni, és ugyan ilyen
okból a helyettesítéséről sem tudott gondoskodni, amennyiben a védő részvétele kötelező, a
bíróság megállapíthatja, hogy a tárgyalást nem lehet megtartani és azért azt elhalasztja. Ebben
az esetben a védő igazolási kérelmet nyújthat be a tárgyalási határnap elmulasztása miatt, és
az igazolási kérelemnek helyt adás esetén a védő nem kötelezhető az okozott költségek
megtérítésére.
66
Ha az elháríthatatlan akadályról szóló értesítés olyan időpontban érkezett a bírósághoz,

amikor a bíróság helyettes védőről gondoskodott, és a tárgyalást megkezdte, úgy az addig
lezajlott eljárási cselekmények érvényesek, a jelen lévő helyettes védő kérelmére azonban a
bizonyítási eljárást nem lehet befejezni és tárgyalást el kell napolni.
A helyettes vagy a kirendelt új védőnek a bíróság időt is biztosíthat ahhoz, hogy a védelemre
felkészüljön. A bíróság mérlegelésén múlik az ilyen irányú kérelem elbírálása. A tárgyalás
ugyanis megtartható, de a vádlott vagy a tárgyaláson jelen lévő védő kérelmére a bizonyítási
eljárást nem lehet befejezni. A tárgyalást ilyenkor a meg nem jelent védő költségére el kell
napolni. Az elnapolásra kizárólag akkor kerülhet sor e körben, ha azt a vádlott, vagy a védő
indítványozza.
A tárgyalásról távolt maradt ügyészt az ügyészség vezetője útján a bíróság a tárgyaláson való
megjelenésre hívja fel.
DÖNTÉS A TÁRGYALÁS MEGKEZDÉSÉRŐL [Be. 282.§]
Az ügyész, a vádlott, illetve a védő nyilatkozhat a tárgyalás megkezdéséről, amennyiben

olyan személy maradt el a tárgyalásról, akinek a távolléte annak megtartását akadályozza. Az
ezzel kapcsolatos indítványokat azonban a bíróságot nem kötik. Ha a tanács elnökének
álláspontja szerint a tárgyalás megtartásának nincs akadálya, felhívja a tanúkat a
tárgyalóterem elhagyására, illetve figyelmezteti őket az igazolatlan eltávozás
következményeire. [Be. 69.§ (1) bekezdés]
TÁRGYALÁSON VALÓ JELENLÉTRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK
A sértettnek, függetlenül attól, hogy az eljárás során már tanúként kihallgatták, illetve, hogy
tanúkénti kihallgatására majd a tárgyaláson is sor kerül, nem kell a tárgyalótermet elhagynia,
azaz a vád ismertetésekor még jelen lehet.
A szakértő a tárgyaláson mindvégig jelen lehet, kivéve, ha a bíróság szükségesnek tartja,
hogy a meghallgatásáig ne tartózkodjon a tárgyalóteremben.
TÁRGYALÁS ELHALASZTÁSÁNAK SZABÁLYAI [Be. 282.§ 283.§]
A tárgyalási időközre vonatkozó szabály – azaz, hogy a tárgyalásról szóló idézést a vádlottnak
legalább 8 nappal a tárgyalás előtt kézbesíteni kell – be nem tartása miatt a tárgyalást nem kell
elhalasztani, ha a vádlott és a védő egybehangzóan kéri annak megtartását, illetve ha a
védelem nem kötelező, és a meghatalmazott védő a tárgyaláson nem jelent meg, azt szintén
nem kell elhalasztani, ha azt a vádlott kéri.
Minden olyan esetben, amikor a tárgyalás megtartásának akadálya van, a bíróságnak a
tárgyalást el kell halasztania.
67
A tárgyalás megkezdése
TÁRGYALÁS MEGKEZDÉSÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK [Be. 284.§]
A tárgyalás megnyitása a megtarthatósági feltételek ellenőrzéséről szól, míg a tárgyalás
megkezdése az érdemi tárgyalást jelenti. A tárgyalás megkezdésének első lépése a vádnak a
vádló általi ismertetése. A törvény a vád szó szerinti felolvasását nem követeli meg, csak
a lényeges elemek összefoglalását.
A törvényes vád képezi a bírósági eljárás alapját, előterjesztésére az ügyész jogosult. A
vádirat történeti tényállásában mindazt ismertetni kell, ami pontosan leírja a
büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekményeket. A törvényi tényállási elemek szempontjából
releváns körülményeket mindenképpen össze kell foglalni.
POLGÁRI JOGI IGÉNY ÉRVÉNYESÍTÉSE

A vád ismertetését követően a sértettnek, illetve jogi képviselőjének nyilatkoznia kell arról,
hogy érvényesít – e polgári jogi igényt, s amennyiben igen, azt keresetszerűen elő kell
terjesztenie. Ezt követően a tanács elnöke felhívja a tanúként kihallgatni kívánt sértettet a
tárgyalóterem elhagyására.
A tanács elnöke, ha a polgári jogi igény érvényesítése az 54.§ (2a) bekezdésében foglalt
feltételeknek megfelel, a polgári jogi igényt és az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet a
Polgári perrendtartás szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak küldi meg, s
ezt a polgári bíróságnak keresetlevélként kell elbírálnia, és úgy kell eljárnia, mintha azt már
eredetileg is ennél a bíróságnál terjesztették volna elő.
TÁRGYALÁS MEGKEZDÉSÉNEK KÖVETKEZMÉNYEI [308.§ és 23.§]

a) A bíróság hatáskörének, valamint illetékességének hiányát csak akkor veheti
figyelembe, ha a vád tárgyává tett bűncselekmény a bíróság hatáskörét meghaladja,
vagy katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozik, illetve, ha kizárólagos illetékességi ok
áll fenn. [Be. 17.§ (5) – (6)]
b) Az ügyet nem lehet öttagú tanács elé utalni
c) A tárgyalást már csak elnapolni lehet, amennyiben az ügy érdemében nem fejezhető
be
d) Egyéb okra alapított kizárási indítványt [Be. 21.§ (1) bekezdés e) pont] az ügyész, a
terhelt, a védő, a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél és ezek
képviselője csak akkor jelenthet be, ha valószínűsíti, hogy a bejelentés alapjául
szolgáló tényről a tárgyalás megkezdése után szerzett tudomást és azt nyomban
bejelentette
e) Kezdetét veszi a kontradiktórius eljárás
68
A bizonyítási eljárás lefolytatása
A BIZONYÍTÁSI ELJÁRÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI [285.§ és 286.§]

Az ügyész, a vádlott, a védő, a sértett, a magánfél, valamint – a vele kapcsolatos kérdéskörben
– az egyéb érdekelt indítványokat és észrevételeket tehet. A bizonyítási cselekményekről és
azok foganatosításának sorrendjéről a tanács elnöke szabad belátása szerint dönt, a
bizonyításra vonatkozó indítványoknak helyt adhat, vagy azokat elutasíthatja.
A bizonyítási indítványról a tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt, indokolást nem tartalmazó
pervezető jellegű végzéssel kell dönteni, az indítványnak való helyt adás vagy annak
elutasítása miatt külön fellebbezésnek nincs helye, az elutasítást az ügydöntő határozat ellen
bejelentett fellebbezésben lehet sérelmezni.
Az ügyésznek kell bizonyítania, hogy bűncselekmény történt, s hogy azt a vádlott követte el.
Az ügyész által indítványozott bizonyítás rendszerint megelőzi a vádlott és a védő által
javasolt bizonyítás felvételét.
ÉRDEMI TÁRGYALÁS FOGALMA

Érdemi tárgyalásnak minősül az a tárgyalás, amelyen bizonyítás felvételére kerül a sor,
beleértve a vádlott személyi körülményeire lefolytatott bizonyítást is. A korábbi tárgyalásról
készült jegyzőkönyv ismertetése még nem érdemi tárgyalás, és a 6 hónapos határidő
számítása szempontjából sem tekintendő annak.
VÁDLOTT ÉS SÉRTETT KIHALLGATÁSA

A bizonyítás sorrendjével kapcsolatban kötöttségnek számít, hogy azt mindig a vádlott
kihallgatásával kell kezdeni, mivel determináló jelentőségű a további bizonyítás
szempontjából.
A tanúk közül rendszerint a sértettet kell elsőként kihallgatni, hogy már a tárgyalás első
fázisában kiderüljenek a vádlotti és sértetti vallomások eltérései és azonosságai. Ha a kettő
egyező jellegű, további bizonyításra nincs szükség, viszont az ellentmondásokat feltétlenül
tisztázni kell.
KÉRDEZÉSI JOG
A vádlott és a tanú kihallgatását, valamint a szakértő meghallgatását követően hozzájuk
a bíróság tagjain kívül, az ügyész, a vádlott, a védő, a sértett, a magánfél, valamint az őt
érintő körben az egyén érdekelt és a szakértő kérdést intézhet. Ha a vádlott a
vallomástételt megtagadja, és úgy nyilatkozik, hogy a kérdésekre sem hajlandó válaszolni, a
vádlotthoz kérdések sem intézhetők. Ez irányú nyilatkozatát a tárgyalás során bármikor
visszavonhatja, és dönthet úgy, hogy egyes kérdésekre válaszol.
TÁRGYALÁS FOLYTONOSSÁGÁNAK ELVE [287.§]

A tárgyalás folytonosságának 2 összetevője van:
(1) Tárgyalás megszakítására ne kerüljön sor
69
(2) Eljáró bíró személye, illetve a bíróság tanácsának összetétele ne változzon
Kisebb terjedelmű ügyekben az elsőfokú bíróság általában egyetlen tárgyalás alapján hozza
meg az ügydöntő határozatát. Ezt jeleníti meg a törvény azon rendelkezése, amely szerint a
megkezdett tárgyalást a bíróság az ügy befejezéséig lehetőleg nem szakítja meg.
FÉLBESZAKÍTÁS
A bonyolultabb ténybeli és jogi megítélésű ügyekben, a terheltek nagy száma miatt, vagy
terjedelmi é egyéb okokból szükségessé válik, a tanács elnöke a megkezdett tárgyalást
legfeljebb 8 napra félbeszakíthatja. A félbeszakítás esetén tehát a két tárgyalási nap között
legfeljebb 8 nap telhet el. A félbeszakításról a tanács elnöke rendelkezik. A következő
tárgyalás pontos napját köteles meghatározni, kivéve, ha az elnapolás okára tekintettel
kétséges, hogy a tárgyalást 6 hónapon belül folytatni lehet.
ELNAPOLÁS
Ha az ügy tárgyalása egyetlen napon azért nem fejezhető be, mert szükségessé válik a
bizonyítás kiegészítése, vagy azt a közvetítői eljárás eredményes befejezése, továbbá,
valamilyen más fontos ok teszi indokolttá, a bíróság a tárgyalást elnapolhatja. A két
tárgyalás között 8 napot meghaladó, de 6 hónapnál nem hosszabb időtartam is eltelhet. Az
elnapolás elrendelésére csak a bíróság jogosult. A következő tárgyalás pontos napját köteles
meghatározni, kivéve, ha az elnapolás okára tekintettel kétséges, hogy a tárgyalást 6 hónapon
belül folytatni lehet.
A tárgyalást 6 hónapon belül ismétlés nélkül folytatni kell. Ha ugyanabban az ügyben több
bíróság is elnapolja a tárgyalást, az új tárgyalást akkor is 6 hónapon belülre kell kitűzni,
viszont a 6 hó az ismételt elnapolással újrakezdődik. Ez a határidő csak a már megkezdett, de
elnapolt, tehát az érdemi tárgyalástól kezdődik újra, azaz a tárgyalás elhalasztása az említett
határidőt nem szakítja félbe.
Az elnapolt tárgyalást a legutóbbi tárgyalásról készült jegyzőkönyv ismertetésével kell
folytatni, feltéve, hogy a két tárgyalás között 8 napnál hosszabb idő telt el és az ismertetést az
ügyész, a vádlott vagy a védő indítványozza, s az ismertetés kiegészítését kérhetik, valamint
észrevételt tehetnek.
Ha az elnapolt tárgyalás és az újabb tárgyalás között 6 hónapnál hosszabb idő telt el,
vagy e nélkül is, ha a tanács személyi összetételében változás következett be, a tárgyalást
elölről kell kezdeni.
A TÁRGYALÁST ELÖLRŐL KELL KEZDENI, AZAZ NEM LEHET ISMÉTLÉS

NÉLKÜL FOLYTATNI, HA:
- 6 hónapon túl, függetlenül a tanács összetételétől, illetve annak megváltoztatásától
(időtúllépés)
- 6 hónapon belül, ha a tanács összetétele megváltozott (időtúllépés nélküli
tanácsváltozás)
70
A TÁRGYALÁS ELÖLRŐL KEZDÉSÉNEK SZABÁLYOS MÓDJAI

 Úgy kell eljárni, mintha a bíróság az ügyben korábban tárgyalást nem is tartott volna,
azaz a tanács elnöke megidézi, illetve értesíti azokat, akiknek idézését, vagy értesítését
a törvény előírja, ismételten sor kerül a vádirat ismertetésére, a korábban kihallgatott
vádlottat, tanúkat újból ki kell hallgatni, mégpedig úgy, mintha a bíróság azt első
ízben tenné.
 A korábbi tárgyalás anyagának ismertetése révén
A korábbi tárgyalás anyagának ismertetése azt jelenti, hogy a tanács elnöke összefoglalja az
addigi bizonyítási cselekmények lényegét, így a vádlotti vallomás és a tanúvallomások
releváns részeit. A törvény az ismertetést kívánja meg, tehát nincs szükség a korábbi
tárgyalási jegyzőkönyvek szószerinti felolvasására.
Ha az elsőfokú bíróság elmulasztja a tárgyalás megismétlését, relatív eljárási
szabálysértés valósul meg, azaz a másodfokú bíróság akkor helyezi hatályon kívül az ítéletet
és utasítja új eljárásra az elsőfokú bíróságot, ha ez az eljárási szabálysértés az ítéletet
lényegesen befolyásolta.
A tárgyalás anyagának ismertetését követően az ügyész, a vádlott és a védő a ismertetése

észrevételt tehet, illetve az ismertetés kiegészítését kérheti. Kötelező védelem esetén a védő
távollétében megtartott tárgyalást meg nem történtnek kell tekinteni, az azon felvett
bizonyítás nem vehető figyelembe, és az ilyen tárgyalásnak a tárgyalás folytonossága
kérdésében nincs jelentősége.
Amennyiben a bíróság a tárgyalást tanácsban kezdte meg, a tárgyalás elnapolása esetén
egyesbíróként akkor sem folytatható az eljárás, ha az ügy egyébként egyesbíróként elintézhető
volna.
VÁDLOTT ÉS VÁDLOTT - TÁRSAK KIHALLGATÁSA [288.§ 289.§ 290.§]
A bizonyítási eljárás a vádlott kihallgatásával kezdődik. Ha az ügynek több terheltje is

van, a vádlottat rendszerint a még ki nem hallgatott vádlott – társai távollétében kell
kihallgatni. Általában a tanács elnöke azt a vádlottat hallgatja ki először, aki a vádiratban I.
számú vádlottként szerepel, amely azt jelenti, hogy ő az, akinek a cselekménye a
legsúlyosabb, illetve aki a bűncselekmény elkövetésében determináló szerepet játszott. (Ettől
az általános sémától a bíró szabad belátása szerint bármikor eltérhet)
A vádlott kihallgatását a személyazonosságának tisztázásával kell kezdeni, személyi
adatainak megtekintésével. Meg kell kérdezni a vádlott nevét, születési nevét, korábbi nevét,
születési idejét és helyét, anyja nevét, lakóhelyének és tartózkodási helyének címét, a
személyazonosító okmányainak a számát és állampolgárságát. Ezekre a kérdésekre a
vádlott akkor is köteles válaszolni, ha a vallomástételt egyébként megtagadta.
A tanács elnökének ez után meg kell kérdeznie a vádlottat, hogy a vádat megértette – e.
Nemleges válasz esetén a vádat meg kell magyaráznia. A vádlottnak lehetőséget kell adni
arra, hogy röviden kifejtse a váddal kapcsolatos álláspontját. Kitérhet arra is, hogy milyen
bizonyítási eljárás lefolytatását indítványozza. Ha ezekkel a lehetőségekkel a vádlott nem él, a
tanács elnöke kérdést intézhet hozzá, hogy elismeri – e büntetőjogi felelősségét.
71
A tanács elnöke ezt követően figyelmezteti a terheltet a vallomás megtagadásának jogára [Be.
117.§ (2) bekezdés], valamint, hogy amit mond illetve rendelkezésre bocsát felhasználható
bizonyítékként. A figyelmeztetést és az arra érkezett választ jegyzőkönyvbe kell foglalni,
ennek elmaradása esetén a vallomás nem használható fel bizonyítékként. A vádlottat arra is
figyelmeztetni kell, hogy a bizonyítási eljárás során a kihallgatottakhoz kérdést intézhet,
indítványokat és észrevételeket tehet, továbbá, ha nem tesz vallomást, a terheltként tett
korábbi vallomása felolvasható.
A vádlottnak ezek után kell nyilatkoznia arról, hogy kíván – e vallomást tenni. Amennyiben
nem kíván, figyelmeztetni kell arra, hogy ez az eljárás folytatását nem akadályozza.
Ha vallomást kíván tenni Ha nem kíván vallomást tenni

A vallomástételt biztosítani kell számára. A Ha a vádlott a vallomástételt megtagadja, a
kihallgatása a foglalkozására, munkahelyére, kihallgatása ezennel befejeződik.
iskolai végzettségére, családi, kereseti és
Korábbi vallomásának felolvasására az
vagyoni körülményeire, továbbá a korábbi alábbi szabályok vonatkoznak: 291.§
büntetéseire és az eljárás tárgyától függően a
katonai rendfokozatra és kitüntetéseire
vonatkozó kérdésekkel kezdődik.
Ezt követi a vádra vonatkozó és a
védekezését is magában foglaló
vallomásának összefüggő előadása. (lehet
előre megírt is)
Kérdéseket intézhetnek hozzá
(megtagadhatja)
A tanács elnökének kötelessége
gondoskodni arról, hogy a kérdezés módja a
vádlott emberi méltóságát ne sértse. Ha a
kérdés a vádlott befolyásolására alkalmas, az
a választ már magába foglalja, ha nem az
ügyre tartozik, illetéktelen személy tette fel,
a tárgyalás tekintélyét sérti, vagy ismételten
ugyanarra a tényre irányul, a tanács elnöke a
feleletet megtiltja.
VÁDLOTT KORÁBBI VALLOMÁSÁNAK FELOLVASÁSÁRA VONATKOZÓ

SZABÁLYOK [Be. 291.§]
Lehetséges, hogy a vádlott a vádelőkészítés során, így a nyomozó hatóság vagy az ügyész
előtt vallomást tett, a bírósági eljárásban azonban arra nem került sor. Előfordulhat akkor, ha:
 A vádlott a tárgyaláson nem kíván vallomást tenni
 A tárgyalást a szabályszerű idézés ellenére meg nem jelent szabadlábon lévő vádlott
távollétében tartják meg
 A vádlott ismeretlen helyen tartózkodik
72
 A vádlott a bíróság tájékoztatása alapján előzetesen bejelentette, hogy a tárgyaláson

nem kíván részt venni.
A nyomozás során tett vádlotti vallomást a tanács elnöke hivatalból ismerteti, vagy az ügyész,
a vádlott, illetve a védő indítványára felolvashatja, vagy a jegyzőkönyvvezetővel
felolvastathatja. Az ismertetés során csak a vallomás lényegét kell összefoglalni és azáltal
annak teljes tartalma a bizonyítás anyagává válik. A felolvasásra csak akkor kerül sor, ha azt
indítványozzák. (ekkor sem kötelező, az elnök mérlegelési jogkörébe tartozik az indítvány
elutasítása vagy az annak való helyt adás)
A VÁDLOTT TANÚKÉNT TETT VALLOMÁSÁNAK FELOLVASÁSA

Ha a vádlottat a nyomozás során tanúként hallgatták ki, a tanúként tett vallomása csak akkor
ismertethető vagy olvasható fel, ha ezt maga a vádlott indítványozza, vagy a tanúvallomásról
készült jegyzőkönyvből a tanú vallomástételére vonatkozó akadállyal kapcsolatos
figyelmeztetés és az erre adott válasz egyértelműen kitűnik. A vádlott tanúként tett vallomását
tehát 2 esetben lehet felolvasni:
- Tanú maga kéri
- Egyéb feltétele a tanúvallomás ismertetésének nincs
A vádlott indítványa nélkül, akár hivatalból, akár az ügyész kezdeményezésére is sor kerülhet
azonban a vádlott által korábban tett tanúvallomás ismertetésére vagy felolvasására. Ennek
feltétele, hogy magából a tanúvallomásról készült jegyzőkönyvből egyértelműen kiderüljön,
hogy a nyomozó hatóság vagy az ügyész a kihallgatás elején
- Tisztázta a tanúvallomás megtételének akadályait
- Ha ilyen akadály nem merült fel
- Figyelmeztette arra, hogy köteles a legjobb tudomása és lelkiismerete szerint az igazat
vallani
- És arra is felhívták a figyelmet, hogy a hamis tanúzást a törvény szabadságvesztéssel
rendeli büntetni.
A vádlottnak egy másik büntetőeljárásban gyanúsítottként vagy vádlottként tett vallomása

ugyancsak ismertethető, felolvasható, ha az azt tartalmazó jegyzőkönyvből a vallomástétel
megtagadásával kapcsolatos figyelmeztetés és az erre adott terhelti válasz egyértelműen
kitűnik.
A TERHELT VALLOMÁSAI KÖZÖTTI ELTÉRÉS

Az eltérés okát fel kell tárni, amelyre azáltal kerülhet sor, hogy a tanács elnöke indítványra
vagy hivatalból ismerteti a korábbi gyanúsítottként vagy vádlottként tett vallomás releváns
részeit. Ez egy törvényi kötelesség, tehát a bíróság köteles a korábbi és az újabbi vallomás
közötti eltérés okát tisztázni, ellenkező esetben az ítéleti tényállás alaptalan.
A korábbi vallomás részeinek ismertetésére csak akkor kerülhet sor, ha az ismertetésben
foglalt tényekre és körülményekre a vádlotthoz kérdést intéztek, illetve, ha a vádlott e
tényekre és körülményekre vallomást tett a tárgyaláson, azaz ha az ismertetésben foglalt
tények és körülmények a tárgyalás anyagává váltak.
73
A tanú tárgyalási kihallgatásának szabályait a Be. 292.§, 293.§ és a 294.§ tartalmazza.

A TANÚKIHALLGATÁSOK SZABÁLYAI
A szabad bizonyítási rendszerben a bizonyítási eszközöknek nincs előre meghatározott

bizonyító ereje, az azonban egyértelműen megállapítható, hogy a tanúkihallgatásra
gyakorlatilag minden ügyben sor került.
A törvény úgy rendelkezik, hogy a tanú kihallgatása alatt a még ki nem hallgatott tanúk nem
lehetnek jelen. Ettől a szabálytól egy esetben lehet eltérni, mégpedig a tanúként kihallgatandó
sértett vonatkozásában. Pl. a sértett tanúkénti kihallgatása nem tűnt indokoltnak, de a
tárgyaláson felvett bizonyítás során egyértelművé válik a sértett kihallgatásának
szükségessége, aki a tárgyaláson mindvégig jelen volt.
A tanács elnöke indítványra vagy hivatalból a tanú kihallgatásának időtartamára eltávolítja a
vádlottat, akinek a jelenléte a tanút kihallgatása során zavarhatja. A tanú vallomását a tanács
elnökének a tárgyalóterembe visszatérő vádlottal ismertetnie kell, így annak jogai nem
sérülnek.
A TANÚKIHALLGATÁS MENETE
A tanú kihallgatását a tanács elnöke végzi. A kihallgatás kezdetekor meg kell kérdezni a tanú
nevét, születési idejét és nevét, anyja nevét, lakóhelyének és tartózkodási helyének a címét, a
foglalkozását, a személyazonosító okmányának számát, valamint, hogy a terhelttel vagy a
sértettel rokoni viszonyban van – e, illetve, hogy az ügyben más okból érdekelt, vagy elfogult
– e. Ezekre a kérdésekre akkor is köteles válaszolni, ha egyébként a vallomástételt
megtagadta.
Egyértelműen tisztázni kell, hogy nincs – e valamilyen akadálya a vallomástételnek. Ha annak
akadálya nem áll fenn, figyelmeztetni kell az igazmondási kötelezettségre, és arra, hogy a
hamis tanúzást a törvény szabadságvesztéssel bünteti. Mindezeket jegyzőkönyvbe kell
foglalni, mert annak elmaradása esetén a tanúvallomás nem vehető figyelembe bizonyítási
eszközként.
Ha nincs akadály a tanács elnöke kihallgatja a tanút, aki számára biztosítani kell a lehetőséget,
hogy vallomását összefüggően adhassa elő. Tisztáznia kell miként szerzett tudomást az
elmondottakról. Hozzá kérdések intézhetők, melyekre köteles válaszolni.
A tanács elnökének kötelessége gondoskodni arról, hogy a kérdezés módja a vádlott emberi
méltóságát ne sértse. Ha a kérdés a vádlott befolyásolására alkalmas, az a választ már magába
foglalja, ha nem az ügyre tartozik, illetéktelen személy tette fel, a tárgyalás tekintélyét sérti,
vagy ismételten ugyanarra a tényre irányul, a tanács elnöke a feleletet megtiltja.
POLGÁRI JOGI IGÉNY ÉRVÉNYESÍTÉSE II.

A tanúként kihallgatandó sértett – ha korábban erről nem nyilatkozott – a kihallgatásának
kezdetén polgári jogi igényt is érvényesíthet. Amennyiben megállapítható, hogy a tanú
önmagát, vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolna, a tanút a vallomástétel
megtagadásának jogára ismételten figyelmeztetni kell. Mindezt ugyancsak jegyzőkönyvbe
kell foglalni.
74
KÜLÖNÖSEN VÉDETT TANÚ KIHALLGATÁSA

A különösen védett tanú, ha egyébként ismertté válna a személye, a tárgyaláson nem
hallgatható ki. Vallomása azzal bálik a bizonyítás anyagává, hogy azt a tanács elnöke
felolvassa.
Az ügyész, a vádlott vagy a védő a bizonyítás eredményéhez képest különösen védett tanúhoz
újabb kérdés feltevését indítványozhatja. Ha a vádlott vagy a védő a különösen védetté
nyilvánított tanút – akár a tárgyaláson, akár a bizonyítás kiegészítésével kapcsolatos
intézkedéseket követően – megnevezi vagy a személyét más kétséget kizáró módon
azonosítja, a bíróságnak meg kell szüntetnie a tanú különösen védetté nyilvánítását.
14. ÉLETÉVÉT BE NEM TÖLTÖTT TANÚ KIHALLGATÁSA

A tárgyalás időpontjában 14. Életévét be nem töltött tanú nem idézhető, vagyis a tárgyaláson
nem hallgatható ki, függetlenül attól, hogy a nyomozási bíró kihallgatta – e, vagy sem. Ha az
ilyen személyt a vádelőkészítés során a nyomozási bíró nem hallgatta ki, de a kihallgatása a
tárgyaláson szükségesség válik, akkor kiküldött, vagy megkeresett bíró, vagy zártcélú
távközlő hálózat útján kell a kihallgatását foganatosítani.
Kihallgatása tehát a tárgyalás keretei között nem valósulhat meg, tehát csak a perbíró által
tartott tárgyalás közvetlenségétől zárja el a törvény, illetve az azon résztvevő személyekkel
való közvetlen találkozástól.
A tárgyalásra nem lehet idézni azt a 14. Életévét be nem töltött személyt sem, akit csupán a
nyomozó hatóság hallgatott ki tanúként. Az ő kihallgatása ugyancsak kiküldött vagy
megkeresett bíró által, vagy zártcélú távközlő hálózat útján lehetséges.
A vádelőkészítés során a nyomozási bíró, az ügyész indítványára kihallgatja a 14. Életévét be

nem töltött tanút, ha megalapozottan feltehető, hogy a tárgyalási kihallgatása károsan
befolyásolná a fejlődését. Ha a nyomozási bíró a tizennegyedik életévének be nem töltése
előtt tanúként nem hallgatta ki, akkor az ilyen – a tárgyalás időpontjában tizennegyedik
életévét betöltött – személy különös indokoltság hiányában is idézhető és a tárgyaláson
kihallgatható.
A törvény fakultatív jelleggel teszi lehetővé a tanú felek általi kihallgatását, azaz hogy a tanút
először az ügyész, vagy a védő hallgassa ki.
A TANÚKIHALLGATÁS VEZETÉSE [295.§]

A törvény főszabályként a bizonyítási eljárás lefolytatásának vezetésével a bírósági tanács
elnökét illetve az egyesbírót jogosítja fel, azonban fakultatív formában lehetővé teszi a felek
általi kikérdezés egyenes, illetve keresztkérdéses modelljének érvényesülését. Erre akkor
75
kerülhet sor, ha azt az ügyész, a vádlott, vagy a védő indítványozza, és a tanács elnöke helyt
ad az előterjesztésnek.
Ha helyt ad az indítványnak Az indítványt elutasítja

A tanút először az indítványozó hallgatja ki. Külön fellebbezésnek nincs helye, a döntést
Ha a tanú kihallgatását a vádlott, illetve a az ügydöntő határozattal szemben
védő kezdeményezte, a tanút először a bejelentett fellebbezésben lehet sérelmezni.
vádlott vagy a védő hallgathatja ki, ezt
követően a tanúhoz az ügyész intézhet
kérdéseket, míg a sértettet változatlanul a
kérdés feltevésének indítványozási joga
illeti meg. Ezután ismételten az jogosult
kérdést intézni a tanúhoz, aki a kihallgatását
indítványozta, de csak olyan új tényekre és
körülményekre, melyek a másik kérdező
kérdései folytán merültek fel.
Végül a tanács elnöke és a tanács tagjai
tehetik fel kérdéseiket, amely jogosultság
egyébként bármelyik kérdésre adott felelet
után is megilleti őket. A tanács elnöke a
kérdezőtől megvonhatja a kérdezés jogát,
amennyiben ismételten a tanú
befolyásolására alkalmas, a választ magába
foglaló, nem az ügyre tartozó, a tárgyalás
tekintélyét sértő, vagy ismételten ugyanarra
a tényre irányuló kérdést tesz fel.
TANÚ KORÁBBI VALLOMÁSÁNAK FELOLVASÁSA [296.§ és 297.§]

A törvény meghatározza azokat az eseteket, amikor a tanú korábbi vallomása annak
ismertetésével, vagy felolvasásával a bizonyítás anyagává tehető. A korábbi vallomás
ismertetésére vagy felolvasására sor kerülhet hivatalból vagy indítványra, ha:
a) A tanú tárgyaláson nem hallgatható ki, vagy a tárgyaláson való megjelenése
egészségi állapotára tekintettel, aránytalan nehézséggel járna, avagy tartós
külföldi tartózkodása miatt nem lehetséges – Pl. tárgyalás előtt meghalt, vagy a
vádelőkészítést követően elmebeteg lett.
b) A tanú a tárgyaláson a vallomástételt jogosulatlanul megtagadja – a jogosulatlan

megtagadás bűncselekményt valósít meg. A korábbi vallomás ismertethető, vagy
felolvasható.
c) A tárgyalást a 6 hónap elteltével, illetve a tanács összetételében bekövetkezett

változás miatt elölről kell kezdeni – A tárgyalást 6 hónapon belül ismétlés nélkül
lehet folytatni, ha a tanács összetételében nem történt változás, egyébként a tárgyalást
76
elölről kell kezdeni. Utóbbi esetében a tanács elnöke felolvassa, vagy ismerteti a
tanúvallomást.
d) A tanú írásban tett vallomást, és a tárgyaláson történő kihallgatását a bíróság

nem tartja szükségesnek. – A bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság
engedélyezheti az írásos tanúvallomást. Ezt a tanács elnöke ismertetheti, vagy
felolvashatja, felolvastathatja.
e) A bírósági tanút a Be. 281.§-nak (8) bekezdése alapján írásban történő

vallomástételre hívta fel
f) A vádiratban megjelenített ügyészi álláspont szerint a tanú vallomása szükséges a

bizonyításhoz, de a tárgyaláson való személyes megjelenése nem indokolt – A
vádiratnak tartalmaznia kell azon tanúk vallomása felolvasásának az indítványozását,
akiknek a vallomása szükséges a bizonyításhoz, de a személyes megjelenésük az
ügyész álláspontja szerint nem indokolt. A tanács elnöke a vallomást ismertetheti,
felolvastathatja.
g) A tárgyaláson az ügyész arra hivatkozva indítványozza, hogy a vallomás

szükséges a bizonyításhoz, de a személyes megjelenés a tárgyaláson nem indokolt
vagy aránytalan nehézséggel járna, vagy nem lehetséges és a tanú tárgyaláson
történő kihallgatását a bíróság, a vádlott és a védő sem tarja szükségesnek. – A
vallomása csak akkor tehető a bizonyítás részévé felolvasással vagy ismertetéssel, ha a
tanú tárgyaláson történő kihallgatását a bíróság, a vádlott és a védő sem tartja
szükségesnek.
h) A tanú a történtekre nem emlékszik – A tanú vallomásának ismertetésére, vagyis a

lényeges elemek összefoglalására kerül sor, de csak akkor, ha az ismertetéssel
kapcsolatos tényekre és körülményekre a tanúhoz kérdést intéztek vagy a tanú ezekre
nyilatkozott
i) A tanúnak a tárgyaláson tett és a korábbi vallomása között ellentét van – Akkor

valósulhat meg a korábbi vallomás egyes részeinek ismertetése, ha az ismertetés által
érintett tényekre és körülményekre a tanúnak kérdést tettek fel vagy a tanú ezekre
vallomást tett. Előfordulhat, hogy a tanút már a nyomozás során bár mentességi jog
illette meg, azzal nem kívánt élni és vallomást tett. Amennyiben a tanú a tárgyaláson
már él a mentességi jogával, a nyomozás során tett vallomása nem ismertethető és
nem olvasható fel.
Ha a tárgyaláson tanúként kihallgatandó személyt az eljárás korábbi szakaszában

gyanúsítottként vagy vádlottként hallgatták ki, ezen vallomása csak a hozzájárulásával
ismertethető, vagy olvasható fel. Nem kell a hozzájárulása, ha a Be. 82.§ (1) bekezdésében
foglalt esetek valamelyike fennáll.
SZAKÉRTŐ MEGHALLGATÁSA [298.§ és 299.§]
A szakértő meghallgatását is a tanács elnöke foganatosítja. Ha a szakértő megidézésére nincs

szükség, a bírósági tárgyalásról csak értesíteni kell, ha ezt az írásbeli szakvélemény
előterjesztésével egyidejűleg kéri. Erről a szakértőt a kirendeléséről szóló határozatban
tájékoztatni kell.
77
Idézni kell a szakértőt a tárgyalásra, ha az írásban előterjesztett szakvéleményével

kapcsolatban felvilágosításra vagy kiegészítésre van szükség. A tárgyalásra történő
megidézése nem mellőzhető, ha
- annak kitűzésekor nyilvánvaló, hogy az írásbeli szakvélemény homályos, vagy

ellentmondásos.
- Ha releváns szakkérdésekben aggály merül fel
A szakértő meghallgatásának menete:
1. Tanács elnöke megállapítja személyazonosságát (szakértői igazolvány adatai alapján)

2. Tisztázni kell, ha kizárási ok áll fenn
3. Figyelmeztetni kell a hamis szakvélemény adásának büntetőjogi következményeire
4. Figyelmezetés és az arra kapott válasz jegyzőkönyvezése
5. Szakvélemény előadása (írásban előterjesztett szakvélemény, feljegyzések,
szemléltető eszközök)
6. A vádlotthoz és a sértetthez kérdéseket intézhet
7. A szakértőhöz intézhetnek kérdéseket
SZAKÉRTŐ
Abban az esetben, ha a szakértőt a bíróság a tárgyalásról értesítette, de a szakértő az értesítés

ellenére a tárgyaláson nem jelent meg, vagy ha a bíróság a szakértő értesítését mellőzte, az
írásban előterjesztett szakvéleményt a tanács elnöke ismerteti, illetve indítványra felolvassa
vagy felolvastatja. Ha a szakvélemény hiányos, homályos, vagy önmagával ellentmondásba
keveredik, a szakértő meghallgatása szükségessé válik. Ebben az esetben a tárgyalást el kell
napolni, s a szakértőt az újabb tárgyalási napra meg kell idézni.
Ha a szakértő a szabályszerű idézésnek nem tett eleget, a bíróság hivatalból, vagy indítványra
elrendelheti az írásban előterjesztett szakvélemény ismertetését vagy felolvasását. Az
idézéssel szembeni mulasztás ellenére sem kell tehát elnapolni a tárgyalást mindenképpen,
(bírói mérlegelés). Ha az ügyész, a vádlott, a védő, a sértett vagy a magánfél kérdéseket akar
feltenni a szakértőnek, a tárgyalást el kell napolni és az új tárgyalásra a szakértőt ismételten
meg kell idézni.
A szakvélemény ismertetésénél vagy felolvasásánál tekintettel kell lenni arra, hogy

bizonyítékként nem értékelhető adatokat a bíróság ne tegyen a tárgyalás anyagává, így például
ha a szakértő részletesen kikérdezi a terheltet a vád tárgyává tett cselekményről, az ilyen
nyilatkozat bizonyítékként nem értékelhető (nem ismertethető).
Felolvasható, vagy ismertethető a szakvélemény, ha a szakértőt a tárgyaláson már

meghallgatták, de a tárgyalást elölről kell kezdeni.
SZAKÉRTŐ KIRENDELÉSE A TÁRGYALÁSON [300.§]
Ha a szakértő kirendelése a tárgyaláson válik szükségessé, (a bizonyítás alapján), a tanács

elnöke őt azonnal kirendeli és idézi a tárgyalásra, ha erre nincs mód, a tárgyalást elnapolja és
meghatározza a szakvélemény elkészítésének napját.
78
Ha a megidézett szakértőtől kért felvilágosítás nem vezetett eredményre, azaz a korábban

beszerzett szakvélemény ellentmondásainak feloldhatatlansága miatt válik szükségessé a
tárgyaláson más szakértő kirendelése.
OKIRATI BIZONYÍTÁS [301.§]
A Be. 116.§ -ának (1) bekezdése szerint okirat az a bizonyítási eszköz, amely valamilyen
tény, adat valóságának, esemény megtörténtének vagy nyilatkozat megtételének
bizonyítására készül és arra alkalmas.
Az okiratra vonatkozó rendelkezése irányadók az okiratból készült kivonatra és az olyan

tárgyra is, amely valamely tény, adat valóságának, esemény megtörténtének vagy nyilatkozat
megtételének igazolása céljából, műszaki, vegyi vagy más rögzítésre alkalmas módon készült.
Az okirat 3 módon tehetők a bizonyítás anyagává:
- Ismertetés – a tanács elnökétől a törvény megköveteli, indítványra felolvastathatja.

(Csak ismertetés módjával lehet a bizonyítás anyaga a nyomozó hatóság jelentése. )
- Lényeges megjelölés – indítványra a tanács elnöke elrendelheti. Ilyenkor a tanács
elnöke az okirat típusát, illetve pár szóban, annak tartalmát ismerteti.
- Felolvasás
Minden, a bizonyítás szempontjából releváns iratot a jegyzőkönyvhöz kell csatolni.
BIZONYÍTÁSI ESZKÖZÖK [302.§]
Amennyiben a büntetőeljárás során egyes eljárási cselekményekről kép – vagy hangfelvétel,

illetve egyéb berendezéssel rögzített felvétel készül, a tanács elnöke ezeknek a bemutatását
hivatalból, valamint az ügyész, a vádlott vagy a védő indítványára elrendelheti. Különösen
indokolt lehet ez akkor, amikor a nyomozás során a későbbiekben nem megismételhető
bizonyítási cselekményről készült képet és hangot rögzítő felvétel, míg a jegyzőkönyv
mindössze a jelenlévőket és az elkészítés körülményeit rögzíti.
Kizárólag azokra a felvételekre vonatkozik a törvényi szabályozás, amelyek az eljárási

cselekményekről készültek, azok a felvételek ugyanis, amelyek a bizonyítást szolgálják, de
más formában kerültek rögzítésre a tárgyi bizonyítási eszközökre vonatkozó szabályok szerint
tehetők a bizonyítás anyagává.
Ha kép – vagy hangfelvevővel, illetve egyéb berendezéssel rögíztett felvétel a gyanúsított

vagy a tanú kihallgatásáról készült, a bemutatásra a vádlott, valamint a tanú korábbi
vallomásának ismertetésére és felolvasására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
A tárgyi bizonyítási eszközök a bíró szemle által ismerhető meg.
79
SZEMLÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK [303.§]
A bírói szemlére vonatkozó szabályok szerint a tanács elnöke a tárgyaláson történő

felmutatással teszi a tárgyi bizonyítási eszközt a bizonyítás anyagává. Ha ez nem
lehetséges, a tárgyi bizonyítási eszköz fényképét kell bemutatni, továbbá ismertetni kell annak
leírását.
A kép, vagy hangfelvétel ugyancsak tárgyi bizonyítási eszközök közé sorolható. A

tárgyaláson személy, tárgy, helyszín megtekintése vagy megfigyelése válik szükségessé, a
bíróság – hivatalból vagy indítványra – a tárgyalás keretében szemlét tart.
A bíróság a szemlét a tárgyaláson folytatja le (ha lehetséges), azonban ha ez csak a bizonyítási

eszköz fellelhetőségének helyszínén tartható meg, vagy a helyszínt kell megtekinteni, a
bíróság helyszíni tárgyalást tűz ki. Ez is érdemi tárgyalásnak minősül, amennyiben a bíró
szemlét a bíróság tanácsa tartja, annak foganatosítására ugyanis kiküldött bíró is jogosult.
BIZONYÍTÁS A TÁRGYALÁSON KÍVÜL [304.§]
Arról, hogy a bizonyítás felvétele a tárgyaláson egyáltalán nem, vagy csak nehézségek árán
valósítható meg a bíró mérlegelési jogkörébe tartozik. (Kivétel: 14. életévét be nem töltött
tanú esetében, ahol a törvény kógens szabályokat tartalmaz)
Bizonyítás felvételére a tárgyaláson A bizonyítás felvétele a tárgyaláson

egyáltalán nincs lehetőség rendkívüli nehézségek árán
foganatosítható
Pl. bizonyítási eszközt nem lehet Pl. a tanú olyan súlyos betegségben szenved,
elmozdítani, s fénykép alapján sem releváns. ami miatt utazásképtelen
Ha a 14. Életévét be nem töltött tanú

kihallgatása zártcélú távközlő útján nem
hallgatható ki, kihallgatása kiküldött, vagy
megkeresett bíró által foganatosítható.
KIKÜLDÖTT BÍRÓ INTÉZMÉNYE
A bíróság tanácsának elnöke – öttagú tanács esetén az elnöke vagy a hivatásos bíró tagja –
mint kiküldött bíró foganatosítja a bizonyítást azon a helyszínen, ahol a bizonyítás felvétele
lehetséges. Az ügyben eljáró, azaz az ügy érdemi eldöntésére hivatott bírói tanács
hivatásos bírója veszi fel a bizonyítást, azaz az elsőfokú eljárásban az ülnök kiküldött bíró
nem lehet. A bizonyítás felvételéről az ügyészt, a vádlottat, a védőt, valamint a sértettet
értesíteni kell. A kiküldött bíró eljárásáról felvett jegyzőkönyvet fel kell olvasni a tárgyaláson.
MEGKERESETT BÍRÓ INTÉZMÉNYE
A bizonyítás felvételére a bíróság egy másik bíróságot keres meg. Ilyenkor a szükséges
bizonyítást olyan bíróság foganatosítja, amelyik egyébként az ügy elbírálására
hatáskörrel, illetve illetékességgel nem rendelkezik. A megkereső bíróság végzése alapozza
80
meg a megkeresett bíróság hatáskörét és illetékességét. A megkeresett bírósággal közölni kell

a vádlott, a védő, a sértett nevét, valamint lakcímét, a bizonyítás során tisztázandó tényállást,
a kihallgatandó személyek nevét, lakcímét, továbbá azt, hogy milyen körülményekről kell
őket kihallgatni. A bizonyítás felvételéről az ügyészt, a vádlottat és a védőt, valamint a
sértettet értesíteni kell.
A megkeresett bíróság részére a megkeresés teljesítéséhez szükséges iratokat, vagy azok

másolatát meg kell küldeni. A megkeresés teljesítésére 30 napot biztosít a törvény.
 Ha eredménytelenül telik el, a teljesítés akadályát közölni kell a megkereső bírósággal

 Ha a megkeresés teljesítésére részben más bíróság illetékes , a rá háruló bizonyítás
felvétele után a megkeresett bíróság megküldi az iratokat, az illetékes más bíróságnak
és erről értesíti a megkereső bíróságot
A megkeresett bíróság eljárásáról felvett jegyzőkönyvet a tárgyaláson fel kell olvasni A

bizonyítás kiegészítése a tényállás teljes körű tisztázását célozza.
TOVÁBBI BIZONYÍTÁS FELVÉTELE [305.§]
Annak eldöntése, hogy a lefolytatott bizonyítás alapján a tényállás teljes egészében felderített
– e, vagy sem, a bíróság jogkörébe tartozik.
Ha a lefolytatott bizonyítás eredménye alapján a bíróság úgy ítéli meg, hogy a tényállás
hiányos vagy homályos, illetve, hogy nem nyertek még egyértelmű tisztázást olyan
körülmények, amelyek a büntetőjogi felelősség megállapítása, a bűncselekmény törvényi
minősítése, vagy a büntetés kiszabása szempontjából relevánsak, továbbá a bizonyítás
felvételét vagy bizonyíték megszerzését rendeli el. Erre csak akkor kerülhet sor, ha a
rendelkezésre álló adatokból kitűnően a további bizonyítás még lehetséges.
- A bizonyítás kiegészítése történhet hivatalból vagy indítványra

- Az elrendelő végzésnek tartalmaznia kell, hogy a bíróság milyen további bizonyítás
felvételét illetve bizonyíték beszerzését tartja szükségesnek
- Az elrendelő végzés ellen fellebbezésnek egyáltalán nincs helye
- Az elutasító végzést az ügydöntő határozat ellen bejelentett fellebbezésben lehet
sérelmezni
- Nem kell megindokolni a meghozatalát, csak az ügydöntő határozatban
Ha a bizonyítás felvétele nyomban nem lehetséges,a bíróság végzéssel a tárgyalást elnapoljam

és a bizonyításra új határnapot tűz ki, s az új tárgyalási határnapon kerül majd sor a
bizonyításra. Ha a kiegészítés a tárgyaláson nem végezhető el, illetve ha a kiküldött bíró vagy
megkeresett bíróság által sem lehetséges, a bíróság intézkedik a Be. 268.§ -a szerinti eljárási
cselekmény elvégzése iránt.
A megkeresés olyan eljárási cselekmények elvégzésére vonatkozhat, amelyet a bíróság nem

tud foganatosítani.
81
BIZONYÍTÁS MELLŐZÉSE [306.§]
Amennyiben egy terhelttel szemben több bűncselekmény miatt folyik az eljárás, felesleges az
olyan bűncselekmény miatt a büntetőeljárást lefolytatni, amelynek a terhelt felelősségre
vonása szempontjából nincs jelentősége. Ez lehetővé teszi a bizonyítás mellőzését.
Büntetőjogi alapja az anyagi bűnhalmazat, míg eljárásjogi feltétele az egyik

bűncselekménynek a felelősségre vonás szempontjából való jelentéktelensége.
A lényeges súlybeli különbséget az ügy konkrét viszonyulásai alapján lehet eldönteni. Amikor
a kisebb tárgyi súlyú deliktum bármilyen relevanciával bírhat, a büntetőjogi felelősségre
vonás nem mellőzhető. Nincs lehetőség például a bizonyítás mellőzésére olyan
bűncselekmény vonatkozásában, amely büntetés, vagy intézkedés kiszabását, illetve
alkalmazását teszi lehetővé.
A bizonyítás mellőzéséről a bíróságnak végzéssel kell határoznia, mely végzés ugyancsak

pervezető jellegű, tehát csupán az ügy érdemében hozott határozatában kell a bíróságnak
számot adnia döntésének okáról. Ezen pervezető végzés ellen sincs helye külön
fellebbezésnek.
[307.§] Amennyiben arra szükség van, a bíróság a tárgyalás elnapolása után is dönthet egyes
kérdésekről.
TÁRGYALÁS ELNAPOLÁSA [309.§]
A Be. meghatározza azokat az eseteket, amelyek tekintetében a bíróság a tárgyalás elnapolása

után tanácsülésen is határozhat.
- Ügy áttétele
- Ügyek egyesítése vagy elkülönítése
- Eljárás felfüggesztése
- Eljárás megszüntetése
- Eljárási cselekmény elvégzése iránti intézkedés
- Személyi szabadság elvonásával vagy korlátozásával járó kényszerintézkedés
Ezeken az eseteken kívül eső kérdésekben a tanács elnöke dönthet a tárgyalás elnapolása után.
82
A váddal való rendelkezés a tárgyaláson
VÁD MÓDOSÍTÁSA [310.§]

Az ügyész vádirattal emel vádat és a tárgyaláson ezt a vádat képviseli. Ha a tárgyaláson
foganatosított bizonyítás eredményeként a vádiratban körülírt történeti tényállás
nyilvánvalóan nem tartható, az korrekcióra szorul.
VÁD MEGVÁLTOZTATÁSA VÁD KITERJESZTÉSE

Ha a tárgyaláson felvett bizonyítás Az ügyész az általa emelt vádat
alapján a vádirat szerinti tényállás helyesnek tartja, azonban úgy véli, hogy
megváltozott, és a vádlott más a vádlott más, az eredeti váddal
bűncselekmény tekintetében bűnös, ténybelileg összefüggő
mint amely miatt ellene vádat emelt, a bűncselekményben is bűnös, ezért ezt a
történeti tényállás és a jogi minősítés más bűncselekményt is a vád tárgyává
korrigálásával a vádat teszi, s ez által a vád ténybeli alapja is
megváltoztathatja. szélesebb körű lesz.
Ez csak akkor lehetséges, ha a Feltétele az eredeti vád fenntartása,
vádiratban szereplő történeti tényállás valamint csak akkor kerülhet rá sor, ha a
csak kisebb mértékű korrekcióra szorul. tárgyaláson felvett bizonyítás alapján
A jogi minősítés korlát nélkül olyan újabb bűncselekmény elkövetése is
helyesbíthető. megállapítható, amelyik ténybelileg
kapcsolódik a vádirat által leírt
A vád törtvényességére nincsen bűncselekményhez. Törvényes vád
kihatással, mivel a bíróság nem az hiányára hivatkozással ezért nem
ügyész jogi minősítéséhez, hanem a szüntethető meg a büntetőeljárás, ha az
vádirat tényállásához van kötve, azt ügyész végindítványban egészíti ki a
köteles kimeríteni, s azon túl nem tényállást.
terjeszkedhet. Az újabb információ megismerésének
módja közömbös.
A vád kiterjesztésére a tárgyaláson csak
olyan személy vonatkozásában
megengedett, aki az ügyben vádlottként
szerepel.
Pótmagánvádló nem rendelkezik ezzel a
jogosultsággal [Be.343.§ (6)bekezdés]
Az ügyész az ügydöntő határozat meghozatala miatt tartandó tanácsülésig módosíthatja a

vádat. Ha az ügyész, vagy a felkészülése érdekében a vádlott, illetve a védő indítványozza, a
vád megváltoztatása esetén a bíróság a tárgyalást elnapolhatja. A vád kiterjesztésekor,
indítvány hatására az elnapolás mértéke legalább 8 nap. Ha a vád módosítása miatt az ügy a
bíróság hatáskörét meghaladja, vagy más bíróság kizárólagos hatáskörébe esik, vagy katonai
büntetőeljárás hatálya alá tartozik, az ügyet át kell tenni.
83
VÁD ELEJTÉSE [311.§]
Az ügyész váddal való rendelkezési joga a vád elejtésére is kiterjed. Nem illeti meg azonban
ez a jog, ha a vád képviseletét pótmagánvádlótól, vagy magánvádlótól vette át, ilyenkor
ugyanis csak a vád képviseletére jogosult.
A vád elejtése nem más, mint a vádló nyilatkozata arról, hogy a vád nem tartható fenn. Mivel
a bírósági eljárás alapja a törvényes vád, a vádelejtéssel az eljárás kötelezően megszűnik.
A vádelejtés indokoláshoz kötött, hiszen csak törvényes okokon alapulhat. Az ügyésznek
ejtenie kell a vádat, ha a bizonyítás eredménye alapján az állapítható meg, hogy a vád
tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény, a bűncselekményt nem a vádlott követte el,
vagy a bűncselekmény nem közvádra üldözendő. Nincs helye a vád elejtésének, ha
kényszergyógykezelés elrendelése szükséges.
Ha az ügyész a perbeszédében a vádlott felmentését indítványozza, az ilyen nyilatkozat nem
minősül vádelejtésnek, ezért az eljáró bíróságot nem köti, s az sem kizárt, hogy a bíróság
bűnösséget állapítson meg.
84
Pótmagánvádló fellépése
PÓTMAGÁNVÁD [312.§]
Mindaddig, amíg a bíróság az érdemi döntés meghozatala érdekében tanácsülésre vissza nem
vonul, az ügyész a vádat elejtheti. Ilyenkor az eljárás további mente attól függ, hogy
fennállnak – e a pótmagánvádló fellépési feltételei, vagy sem.
Nincs helye a pótmagánvádló Helye van a pótmagánvádló fellépésének

fellépésének A bíróság a tárgyalást elnapolja, és 15 napon
Ha az eljárás olyan bűncselekmény belül kézbesíti a sértettnek az ügyész
miatt indult, amelynek nincs sértettje, vádelejtést tartalmazó nyilatkozatát és
nincs lehetőség pótmagánvádlói tájékoztatja a fellépés feltételeiről, valamint,
fellépésre. hogy személyes költségmentesség és ügyvédi
képviselet engedélyezése iránt a jogi
segítségnyújtó szolgálathoz fordulhat.
Ha 60 napon belül nem lép fel a sértett, mint

pótmagánvádló, a bíróság az eljárást
Ez az eljárás egészének megszüntetését megszünteti.
eredményezi.
PÓTMAGÁNVÁDLÓ FELLÉPÉSE IRÁNYADÓ SZABÁLYOK
A vádemelést követően a sértettnek biztosítani kell az iratok megismerésének jogát. A

pótmagánvádló az iratokat azonban nem ismerheti meg. Amennyiben a sértett
pótmagánvádlóként kíván fellépni, a vádindítványát az ügyében addig eljárt bíróságnál kell
benyújtania, innentől válik kötelezővé a jogi képviselet.
Ha a sértett kérelmet terjesztett elő személyes költségmentesség és pártfogó ügyvédi

képviselet engedélyezése iránt, a 60 napos határidőt a kérelem tárgyában hozott jogerős
döntés közlésétől kell számítani.
A kérelem előterjesztéséről a sértettnek 8 napon belül tájékoztatnia kell az addig eljárt

bíróságot. Ha a sértett ezt elmulasztja, a határidő – számítás előbbiekben említett szabálya
nem alkalmazható.
Ha az ügyész a vádat elejtette és a pótmagánvádló előterjesztette indítványát, a tárgyalást

folytatni kell. Ha az eljárás több bűncselekmény miatt folyik és az ügyész a vádat csak ezek
valamelyikében ejtette el, a pótmagánvádló akkor léphet fel, ha az ügy, amelyben az ügyész a
vádat elejtette, elkülöníthető.
85
Bizonyítási eljárás befejezése
BIZONYÍTÁSI ELJÁRÁS ISMÉTELT MEGNYITÁSA [313.§]
Ha a bíróság a bizonyítási lehetőségeket kimerítette, a tanács elnökének kérdést kell intéznie

az indítványozásra jogosultakhoz azzal kapcsolatban, hogy kívánnak – e még bizonyítási
indítványt előterjeszteni.
 Ha nincs ilyen indítvány – illetve a bíróság az indítványokat elutasította, a tanács

elnöke a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánítja. Ez azonban nem jelenti azt, hogy
a bizonyítási eljárás mindenképpen lezárul, ugyanis ha ügydöntő határozat meghozatala
előtt újra megnyitja a bizonyítási eljárást, ha ezt a perbeszédekben, a felszólalásokban,
illetőleg az utolsó szó jogán elhangzottakban foglaltak miatt szükséges.
A bíróság jogosult bizonyítási eljárást elrendelni azután is, hogy az ügydöntő határozat
meghozatala céljából tanácsülésre vonult vissza. Ilyen döntést az ügyész, a vádlott, a védő,
vagy a magánfél indítványára, vagy akár hivatalból is hozhat. Ezt követően ismét
befejezettnek kell nyilvánítani a bizonyítási eljárást, és módot kell adni a jogosultak számára a
perbeszédek módosítására, kiegészítésére. Ha a bizonyítási eljárás megnyitására az ügydöntő
határozat céljából tartandó tanácsülésre történő visszavonulás után kerül sor, felélednek azok
a jogosultságok, amelyeket csak a tanácsülésre való visszavonásig lehet gyakorolni.
Perbeszédek és felszólalások
PERBESZÉDEK [314.§ - 319.§]
Azt követően, hogy a tanács elnöke a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánította, felhívja
az arra jogosultakat a perbeszédek és a felszólalások megtartására.
 ügyész – vádbeszéd
 védő – védőbeszéd
 vádlott, sértett, magánfél, egyéb érdekeltek – felszólalhatnak
A PERBESZÉDEK CÉLJA
A perbeszédek célja az ügyben eljáró bíróság meggyőzése, azaz, hogy a vádló és a védő
összefoglalják álláspontjukat, kritika tárgyává tegyék egymás nézeteit, illetve, hogy a vádló és
a védő álláspontja a lefolytatott bizonyítás eredményeként jelenhessen meg a bíróság előtt.
A perbeszédek során testesül meg leginkább a per kontradiktórius jellege. A vádló és a védő
felváltva adják elő szóban az ártatlanság vagy a bűnösség kérdéskörével kapcsolatos
okfejtéseiket.
86
PERBESZÉDEK [314.§ - 319.§]
A törvény tartalmi követelményeket csak az ügyész számára határoz meg, míg a védő
vonatkozásában a Be. lényegében csak eljárási szabályokat határoz meg.
Az ügyésznek, a vádbeszédében a jogszabályokat is megjelölve indítványt kell előterjesztenie

arra vonatkozóan, hogy a bíróság:
- a vádlottat mely tények alapján milyen bűncselekményben mondják ki bűnösnek

- milyen büntetést szabjon ki, illetőleg intézkedést alkalmazzon
- milyen egyéb rendelkezést tegyen
A lefolytatott bizonyítás alapján össze kell foglalni a történeti tényállást, ennek során az általa
megállapíthatónak tartott bűncselekmény vagy bűncselekmények törvényi tényállási elemeire
kell figyelemmel lennie, hiszen a történeti tényállást kell a törvényi tényállásra vonatkoztatni,
és e következtetés alapján indítványozhatja azt, hogy a bíróság milyen bűncselekményben
mondja ki a vádlottat bűnösnek.
A VÁDBESZÉD TARTALMI ELEMEI (ügyész)
A vádbeszéd tartalmát az ügy sajátosságai határozzák meg, annak szerkezete, terjedelme,

hangvétele az elbírálandó cselekmény jellegétől, súlyától, a felmerült jogkérdésektől, és az
elkövető személyiségétől függ.
Elemezni kell a bizonyítás anyagát, a bizonyítékok egyenkénti és összességükben kell

értékelnie. Az ügyésznek a büntetés kiszabása körében jelentőséggel bíró tényezőkre, azaz a
bűncselekmény tárgyi súlyára, társadalomra veszélyességére, a bűnösség fokára, valamint az
egyéb enyhítő és súlyosító körülményekre utalva kell indítványoznia, hogy a bíróság milyen
büntetést szabjon ki, vagy milyen intézkedést alkalmazzon.
A törvény kógens rendelkezése, hogy az ügyész büntetés, vagy intézkedés meghatározott

mértékére indítványt nem tehet! Pl. alkalmazza inkább a „a bíróság a büntetési tétel alsó
határához közeli szabadságvesztést szabjon ki”.
Kötelessége indokolt indítványt előterjeszteni minden olyan kérdésben, amelyről a bíróságnak

döntenie kell. Különös alapossággal kell kifejtenie a bűncselekmény jogi minősítésére, a
büntetésekre, mellékbüntetésekre, az intézkedésekre, a polgári jogi igényre, valamint a szülői
felügyelet megszüntetésére vonatkozó álláspontját.
VÉGINDÍTVÁNY
Az ügyésznek akkor kell indítványozni a vádlott felmentését, ha a bizonyítás eredménye

alapján arra a meggyőződésre jut, hogy nem bizonyított a bűncselekmény elkövetése, vagy
hogy a bűncselekményt a vádlott követte el, vagy a vádlott javára büntethetőséget tévedés,
vagy büntetendőséget kizáró ok állapítható meg. A jogszabályi rendelkezéseket is meg kell
jelölnie.
87
A vádbeszédben előterjesztett végindítványt akkor kell írásba foglalni, ha az ügyész a terhelt

felmentését indítványozta, a vádat módosította, eltért a vádiratban előadott tényállástól, és ezt
a bírósággal még nem közölte, továbbá, ha az általa érvényesített polgári jogi igényre, illetve
a szülői felügyeleti jog megszüntetésére vonatkozó indítványát megváltoztatta.
3 példányban kell elkészíteni, amelyből 2-t a bírósághoz kell továbbítani.
VÉDŐBESZÉD
A védő jeleníti meg saját álláspontját. Akár meg is egyezhet az ügyészi okfejtéssel, de attól
teljességgel eltérő jellegű is lehet. A védő feladata annak elérése, hogy a terhelt számára az
adott körülmények között a lehető legkedvezőbb határozat meghozatalára kerüljön sor.
Ha több védő jár el, a védőbeszédet a vezető védő, vagy a vádlott által kijelölt védő tarthatja
meg. Amennyiben nincs jelen védő a tárgyaláson, a vádlott is előadhatja a védőbeszédet.
Több vádlott esetén a védőbeszédek sorrendjét a tanács elnöke határozza meg.
PERBESZÉDEK ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI
Perbeszéd közben a szót nem lehet megvonni, nem szakítható félbe, kivéve, ha
bűncselekményt megvalósító kifejezést foglal magába, rendzavarást kelt, valamint ha az
eljárás elhúzódásának érdekében szükséges.
FELSZÓLALÁSOK
Felszólalási joga a sértettnek, a magánfélnek és az egyéb érdekeltnek van. A sértett

nyilatkozhat arról, hogy kívánja – e a vádlott bűnösségének megállapítását és megbüntetését.
A magánfél kifejtheti, milyen összegben érvényesít polgári jogi igényt és ezen igényét
indokolhatja is. Az egyéb érdekelt a jogát vagy a jogos érdekét közvetlenül érintő körben
tehet indítványt. Ha a sértett, a magánfél vagy az egyéb érdekelt érdekében több képviselő jár
el, felszólalást csak egyikük tarthat.
Felszólalások sorrendje:
1. ügyész tartja a vádbeszédét

2. sértett nyilatkozhat a vádlott bűnösségéről és megbüntetéséről
3. magánfél nyilatkozhat a polgári jogi igényéről
4. egyéb érdekeltek terjeszthetik elő indítványaikat
5. védőbeszéd
6. vádlott szót emel saját védelmére („utolsó szó joga”)
A perbeszédek és felszólalások után azok sorrendjében viszontválaszoknak van helye. A

viszontválaszra további viszontválasz adható, de utoljára a védő, illetve a vádlott szólhat.
88
Az ügydöntő határozat meghozatala előtt az utolsó szó joga a vádlottat illeti meg. A
perbeszédekben és felszólalásokban elhangzottak alapján sor kerülhet a bizonyítási eljárás
újra megnyitására is.
89
Tárgyalás tartása zártcélú távközlő hálózat útján
ELRENDELÉSE [244/A-D. §]
A tanács elnöke az ügyész, a vádlott, a védő, a tanú, a tanú érdekében eljáró ügyvéd, a kiskorú
tanú gondozója vagy törvényes képviselője indítványára, valamint hivatalból a tanúnak, vagy
kivételes esetben a vádlottnak zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatását rendelheti
el. A zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatás során a tárgyalás helyszíne és a
kihallgatott személy tartózkodási helye között az összeköttetés közvetlenségét a mozgóképet
és a hangot egyidejűleg továbbító készülék biztosítja.
ELRENDELÉS ESETEI - A tanács elnöke zártcélú távközlő hálózat útján történő

kihallgatását rendelheti el
a) a tizennegyedik életévét be nem töltött tanúnak,

b) annak a tanúnak, akinek sérelmére az élet, a testi épség és az egészség elleni
bűncselekmények, a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények
vagy a gyermekek érdekét sértő és a család elleni bűncselekmények körébe tartozó
vagy más, személy elleni erőszakos bűncselekményt követtek el,
c) a különleges bánásmódot igénylő sértettnek,
d) annak a tanúnak, akinek a tárgyaláson való megjelenése egészségi állapotára vagy más
körülményre tekintettel aránytalan nehézséggel járna,
e) annak a tanúnak vagy vádlottnak, aki jogszabályban meghatározott tanúvédelmi
programban vesz részt, vagy a védelme ezt egyébként indokolttá teszi,
f) annak a fogva lévő vádlottnak vagy tanúnak, akinek a tárgyaláson való megjelenése a
közbiztonság veszélyeztetésével járna.
A zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatást a tanács elnöke indokolt végzéssel
rendeli el. Az e tárgyban hozott végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye, azt az
ügydöntő határozatban lehet sérelmezni.
ELRENDELŐ VÉGZÉS
A végzést legalább öt nappal a tárgyalás határnapja előtt közölni kell az ügyésszel, a vádlottal,
a védővel, a kihallgatandó tanúval, az érdekében eljáró ügyvéddel, a kiskorú tanú esetén a
törvényes képviselővel vagy gondozóval, és ha a kihallgatandó személy fogva van, a fogva
tartást végrehajtó intézettel. A végzést haladéktalanul meg kell küldeni a vádlott vagy a tanú
kihallgatásához elkülönített helyiséget biztosító bíróságnak, illetőleg fogva tartást végrehajtó
intézetnek.
TÁRGYALÁS MEGTARTÁSA
A zártcélú távközlő hálózat útján kihallgatandó tanút vagy vádlottat a kihallgatását biztosító
bíróságon vagy fogva tartást végrehajtó intézetben elkülönített helyiségben kell elhelyezni. Az
elkülönített helyiségben kizárólag a tanú érdekében eljáró ügyvéd, kiskorú tanú esetében a
törvényes képviselője vagy gondozója, illetőleg szükség esetén a szakértő, a tolmács és a
90
zártcélú távközlő hálózat működését biztosító személyzet lehet jelen. A vádlott zártcélú
távközlő hálózat útján történő kihallgatása esetén védője mind a tárgyalás helyszínén, mind az
elkülönített helyiségben jelen lehet.
TÁRGYALÁS MENETE
Az elkülönített helyiségben - az annak helye szerint illetékes bíróságról - egy bírónak jelen
kell lennie. A tárgyalás megnyitása során a tárgyalás helyszínén jelen lévők számbavétele
után a tanács elnökének felhívására a bíró állapítja meg az elkülönített helyiségben jelen lévők
személyazonosságát, valamint igazolja, hogy az elkülönített helyiségben illetéktelen személy
nem tartózkodik, továbbá, hogy a tanú, illetőleg a vádlott nincs korlátozva eljárási jogainak
gyakorlásában.
A kihallgatás megkezdésekor a tanács elnöke tájékoztatja a zártcélú távközlő hálózat útján

kihallgatott tanút, illetőleg vádlottat, hogy a kihallgatására zártcélú távközlő hálózat útján
kerül sor.
EGYÉB SZABÁLYOK, BIZTOSÍTANDÓ FELTÉTELEK
A zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatás során biztosítani kell, hogy a
büntetőeljárásban résztvevők az őket megillető kérdezési, észrevételezési, indítványtételi és
egyéb eljárási jogaikat a (4) bekezdésben írt kivétellel e törvény rendelkezései szerint
gyakorolhassák.
A kihallgatás során biztosítani kell, hogy a vádlott a védőjével érintkezhessen. Ha a védő a

tárgyalás helyszínén tartózkodik, e jog biztosítása érdekében az elkülönített helyiség és a
tárgyalás helyszíne között telefonkapcsolatot kell biztosítani.
Biztosítani kell, hogy a tárgyaláson jelen lévő résztvevők láthassák az elkülönített helyiségben
a kihallgatott tanút, illetőleg vádlottat, valamint a tanúval, illetőleg vádlottal egyidejűleg ott-
tartózkodó valamennyi személyt. Az elkülönített helyiségben tartózkodó tanú, illetőleg vádlott
részére biztosítani kell, hogy követhessék a tárgyalás menetét.
A zártcélú távközlő hálózat útján kihallgatott tizennegyedik életévét be nem töltött tanúhoz
kizárólag a tanács elnöke intézhet kérdéseket. A tanács tagjai, az ügyész, a vádlott, a védő,
valamint a sértett kérdések feltevését indítványozhatják. Az elkülönített helyiségben
tartózkodó tizennegyedik életévét be nem töltött tanú - a szembesítés esetét kivéve - kizárólag
a tanács elnökét láthatja és hallhatja a közvetítő készüléken keresztül.
A zártcélú távközlő hálózat útján történt kihallgatáskor a tanú személyazonosságának

megállapítására alkalmas egyedi tulajdonságai (pl. arcvonásai, hangja) a közvetítés során
technikai úton torzíthatók.
Az elkülönített helyiségben jelen lévő bíró külön jegyzőkönyvet készít a zártcélú távközlő
hálózat útján történt kihallgatás lefolytatásának körülményeiről, feltüntetve az elkülönített
helyiségben jelen lévő személyeket. A jegyzőkönyvet a tárgyalásról készült jegyzőkönyvhöz
kell csatolni.
91
A zártcélú távközlő hálózat útján történt kihallgatással egyidejűleg a tárgyalás helyszínén és a

kihallgatott személy tartózkodási helyén történteket rögzítő kép- és hangfelvételt kell
készíteni. A kép- és hangfelvételt az iratokhoz kell csatolni.
A tanács elnöke a büntetőeljárás résztvevőinek indítványára elrendelheti a kép- és

hangfelvételnek a tárgyaláson, illetőleg a tárgyaláson kívül történő lejátszását. A kép- és
hangfelvétel lejátszásakor biztosítani kell, hogy a felvételt illetéktelen személy ne ismerhesse
meg, a tartalmát ne változtathassa vagy semmisíthesse meg, illetőleg ne másolhassa le.
92
A határozathozatal, az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatai és a

határozat kihirdetése
Egyesbíró jár el A bíróság tanácsa jár el
Amennyiben egyesbíró jár el az ügyben, az Ha a bíróság tanácsa jár el – tanácskozás és

érdemi döntés joga is őt illeti szavazás után – az ügydöntő határozatot is
neki kell meghoznia. Ha a szavazás nem
egyhangú, a többségi szavazat dönt.
ELSŐFOKON ELJÁRÓ BÍRÓSÁGI TANÁCS [256.§]
Elsőfokon a tanács hivatásos bíróból és ülnökökből áll. A tanács elnökének feladatkörébe

tartozik, hogy a szavazást megelőzően megfelelő felvilágosítást adjon arról, milyen határozat
hozható, illetve, hogy tájékoztassa az ülnököket a szükséges törvényhelyekről, a büntetési
nemekről, és azok mértékéről, valamint az intézkedésekről.
A törvény meghatározza a szavazás sorrendjét is, nevezetesen a fiatalabb bírónak az időset

megelőzően kell szavaznia, és a legutolsónak a tanács elnöke adja le szavazatát.
Az ügydöntő határozat meghozatalához szükségképp eldöntendő kérdések:
a) történeti tényállás megállapítása – a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a

bizonyítékok mérlegelése révén milyen tények állapíthatók meg. (a bizonyítékok
egyhangúak – e, vagy sem.)
b) bűnösség kérdése – szándékosság, gondatlanság megvizsgálása, valamint hogy nem
áll – e fenn büntethetőséget vagy büntetendőséget kizáró ok, nem akadályozza – e a
büntetőjogi felelősségre vonást valamely egyéb körülmény. (megszüntető ok)
c) bűnösség megállapíthatósága esetén – állásfoglalás a cselekmény jogi minősítésével
kapcsolatban
d) a súlyosító és enyhítő tényezők értékelését követően meg kell állapítani az
alkalmazandó büntetést vagy intézkedést. – Ha ezen kérdésben a szavazás nem
egyhangú, a szavazattöbbséget úgy kell megállapítani, hogy a legsúlyosabb
jogkövetkezmény mellett leadott szavazat a hozzá legközelebb esőt erősíti és ahhoz
kell számítani.
e) Egyéb kérdésekben való megállapodás
A kisebbségben maradt bíró számára lehetőség van különvéleményének írásba foglalására,

amelyet a tanácsülésről készült jegyzőkönyvhöz kell csatolni. A tanácsülésen a tanács
elnökén, és tagjain kívül csak a jegyzőkönyvvezető lehet jelen. A tárgyaláson felmerült nem
érdemi kérdések a tárgyaláson halk tanácskozásban is eldönthetők.
93
ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÜGYDÖNTŐ HATÁROZATAI [257.§]
Az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának 2 típusát különböztetjük meg:
- Ítélet – akkor hozza a bíróság, ha a bizonyítékok mérlegelését követően megállapított

tényállás anyagi jogi értékelésével lehet csak állást foglalni a vádról.
- Eljárást megszüntető végzés – kizárólag az adott körülmény felismerését követeli
meg, Pl. a szükséges magánindítvány hiányzik.
A büntetőjogi felelősség vagy annak hiánya tekintetében a bíróság ítélettel határoz, míg ha az
ilyen jellegű döntésnek valamilyen – lényegében eljárásjogi – akadálya van, ennek létét
eljárást megszüntető végzés meghozatalával kell konstatálni.
ÍTÉLET [329.§]
A bíróság a vádról ítélettel határoz, melynek 2 fajtáját különböztetjük meg:
- Bűnösséget megállapító ítélet

- Felmentő ítélet
A tárgyalás mellőzésével meghozott végzésre – ha a Be. másként nem rendelkezik -, az

ítéletre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. [Be. 544.§ (3) bekezdés]. Az ítéletnek és
az ügydöntő végzésnek tehát 4 része van:
(1) Bevezető rész [258.§ (1) bekezdés]

(2) Rendelkező rész [258.§ (2) bekezdés]
(3) Indokolás [258.§ (3) bekezdés]
(4) Keltezés [meghozatal helye, ideje, ítélet meghozatalában részt vevők neve, aláírása,
kiadmányok esetén s.k. jelzés]
RÖVIDÍTETT INDOKOLÁS [259.§]
A törvény lehetőséget ad arra, hogy amennyiben az elsőfokú bíróság ügydöntő határozata

ellen az ügyész, a vádlott, illetve a védő nem él a jogorvoslati jogával, akkor a bíróság az ún.
rövidített indokolással lássa el az ítéletet. E szerint csupán a tényállást és az alkalmazott
jogszabályokat kell rögzíteni. Tartalmaznia kell azonban minden olyan adatot, tényt, amelyek
relevánsak a terhelt bűnössége és a cselekmény jogi minősítése szempontjából.
A fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett elsőfokú ügydöntő határozat rövidített

indokolásában a történeti tényállás leírásának mellőzésére csak a felmentő ítélet esetében
kerülhet sor.
A büntetőeljárást megszüntető, elsőfokon jogerőre emelkedett végzésben viszont a történeti

tényállásnak szerepelnie kell, tekintettel arra, hogy az ügydöntő végzés esetében annak
mellőzésére a törvény nem ad lehetőséget.
94
A próbára bocsájtás újabb bűncselekmény elkövetése miatti megszüntetésekor a rövidített

indokolású ítéletnek is tartalmaznia kell a próbára bocsátás alapjául szolgáló határozat
tényállását, tekintettel arra, hogy ilyenkor marasztaló határozat meghozataláról van szó.
A rövidített indokolás törvényi feltételei akkor is adottak, ha a kihirdetés útján közölt ítélet
ellen bejelentett fellebbezést jogerősen elutasították, vagy ha a fellebbezést elkésetten
terjesztették elő.
BŰNÖSSÉGET MEGÁLLAPÍTÓ ÍTÉLET [330.§]
Az elsőfokú bíróság akkor mondja ki a vádlottat bűnösnek, ha a büntető anyagi jogi

értelemben vett bűnösségét megállapítja. Ez azt jelenti, hogy nem áll fenn a vádlott javára
büntethetőséget vagy büntetendőséget kizáró ok, vagyis felelősségre vonható és vele szemben
a Be. 330.§ - ának (2) bekezdése szerint büntetés szabható ki, vagy intézkedés alkalmazható,
továbbá, ha a büntetés kiszabása mellőzhető.
A bűnösséget megállapító ítélet meghozatalának elsődleges feltétele, hogy a vád tárgyát

képező történeti tényállás részben, vagy egészben megfeleljen a Btk. Különös részében
található valamely bűncselekmény törvényi tényállásának, s hogy azt a vádlott követte el. Ez
után sort kell keríteni a szándékosság és a gondatlanság tisztázására, majd a büntethetőség
illetve a büntetendőség kérdéskörének vizsgálatára. Ha ilyen tényező nincs, a bíróság:
- Büntetést szab ki – a Btk-ban meghatározott rendelkezésekre figyelemmel

szankcionálja a vádlott cselekményét. A büntetési tételt a Btk-ban meghatározott
keretek között kell kiszabni, tekintettel a büntetési nemek generális minimumára és
maximumára, valamint a tételkeretet korrigáló rendelkezésekre.
- A vádlottat próbára bocsájtja, számára jóvátételi munka végzését írja elő, vagy
megrovásban részesíti
- A büntetés kiszabását mellőzi
 Alkalmatlan tárgyon, eszközzel, vagy alkalmatlan módon elkövetett

kísérletkor
 Közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény esetén, ha a vádlott a
veszélyt a káros következmény megtörténte előtt önként megszünteti
 Vasúti, légi vagy vízi közlekedés veszélyeztetetése esetén, ha a vádlott
a veszélyt, mielőtt abból káros következmény származott volna, önként
megszünteti.
 A hamis vád tekintetében, ha a hamis vád elkövetője a vád hamisságát
az alapügy befejezése előtt az eljáró hatóságnak feltárja
A bíróság megállapítja a vádlott bűnösségét, de vele szemben büntetést

nem szab ki, intézkedést nem alkalmaz. Ha elrendelik a pártfogó felügyeletét,
az ítéletnek tartalmaznia kell a bíróság által megállapított magatartási
szabályokat. Ha a vádlott bűnösségét a bíróság a próbára bocsátás ideje alatt
vagy az előtt elkövetett bűncselekmény miatt állapítja meg, a próbára bocsátást
kimondó rendelkezést hatályon kívül kell helyezni, és halmazati büntetést kell
95
kiszabni. Ha a bíróság úgy találja, hogy a megrovás feltételei fennállnak, annak

alkalmazására is sor kerülhet.
FELMENTŐ ÍTÉLET [331.§]
Az elsőfokú bíróság a vádlottat ítélettel menti fel. A Be. 6.§-ának (3) bekezdése szerint
felmentő ítéletet kell hozni:
- Ha a cselekmény nem bűncselekmény, vagy azt nem a terhelt követte el

- Nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése, illetve, hogy a bűncselekményt a
terhelt követte el
- Büntethetőséget kizáró ok áll fenn
Amennyiben a vádlott bűnössége nem állapítható meg, a bíróságnak ennek okát kell tisztázni.
Vizsgálni kell a megszüntető okok létét avagy annak hiányát, mert felmentő ítélet hozatalára
csak az utóbbi esetben van lehetőség.
A felmentés jogcímét nem kell a rendelkező részben megjelölni. Az ítélet indokolásában a

bíróságnak meg kell állapítani, hogy a felmentés milyen jogcímen alapul. Az indokolásnak
tartalmaznia kell azokat az okokat, amelyek a bíróságot az ítélet kialakításában vezették, így
különösen a bűncselekmény vagy annak bizonyítottságának hiányára, illetve a
büntethetőséget kizáró, vagy megszüntető okokra való utalást. [Be. 331.§ (3)]
A tárgyalás megkezdését követően csak felmentő ítéletben lehet azt megállapítani, hogy a vád
tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény. Ez arra az esetre is igaz, ha az elkövetés utáni
jogszabályváltozás miatt a magatartás az elbírálás időpontjában már nem tekinthető
büntetőjog – ellenesnek.
Amennyiben a felmentő ítélet meghozatalára azért kerül sor, mert büntethetőséget kizáró ok
áll fenn, az ilyen döntés elengedhetetlen feltétele a tényállás tisztázása és annak kimondása,
hogy a vád tárgyává tett cselekményt a terhelt valósította meg, de felelősségre vonásának
akadálya van.
A vád tárgyává tett cselekményt a bíróságnak a felmentő ítéletben is minősítenie kell.

Bűnhalmazat esetén, ha az ügydöntő határozat több vádlottról is rendelkezik, ugyanaz az ítélet
tartalmazhat bűnösséget megállapító és felmentő rendelkezéseket is. A törvényi egység
körébe tartozó részcselekmények tekintetében a bíróság külön felmentő rendelkezést nem
hozhat, és csak az ítélet indokolásában kell számot adni arról, hogy a vádirat a történeti
tényállásban szereplő egyes részcselekmények közül melyeket rekesztette ki a bűnösség
köréből. Látszólagos anyagi vagy alaki halmazat esetén nincs szükség külön felmentő
rendelkezés meghozatalára.
96
ELJÁRÁST MEGSZÜNTETŐ VÉGZÉS [332.§ 333.§ 334.§]
Az eljárást megszüntető végzés ügydöntő jellegű, ezért vonatkoznak rá a Be. 258.§ -ában
foglaltak. A tárgyalás megkezdését követően a Be. 332.§ - ának (1) bekezdésében taxatív
módon meghatározzák, mely okok fennállásakor kell az eljárást megszüntetni:
 ELKÖVETŐ HALÁLA, ELÉVÜLÉS, KEGYELEM
 MAGÁNINDÍTVÁNY VAGY FELJELENTÉS HIÁNYA, S PÓTOLHATATLANSÁGA (egyéb okok)
 RES IUDICATA
 NEM TÖRVÉNYES VÁD
 ÜGYÉSZ A VÁDAT ELEJTETTE, S PÓTMAGÁNVÁDNAK NINCS HELYE
 KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁSRA UTALÁS
 BŰNCSELEKMÉNY KÍSÉRLETE VAGY ELŐKÉSZÜLETE
 BŰNÜGYI EGYÜTTMŰKÖDÉS ESETE
 OLYAN BŰNCSELEKMÉYN ESETÉN, AMELYNEK A VÁD TÁRGYÁVÁ TETT JELENTŐSEBB SÚLYÚ
BŰNCSELEKMÉNY MELLETT FELELŐSSÉGRE VONÁS SZEMPONTJÁBÓL NINCS JELENTŐSÉGE
Az okok észlelésekor a bíróságnak az eljárást nyomban meg kell szüntetnie. Döntéséről

értesítenie kell a magánfelet azzal a figyelmeztetéssel, hogy polgári jogi igényét egyéb
törvényes úton tudja érvényesíteni.
Ha az ügydöntő határozat kihirdetését követően, annak jogerőre emelkedése előtt szerez a

bíróság tudomást arról, hogy a vádlott meghalt, vagy eljárási kegyelemben részesült és a
határozat ellen mindaddig nem jelentettek be fellebbezést. A bíróság ilyenkor a nem jogerős
ügydöntő határozatát hatályon kívül helyezi, és az eljárást megszünteti.
ELKÖVETŐ HALÁLA, ELVÉÜLÉS, KEGYELEM
Ha minden kétséget kizáróan meg lehet állapítani, hogy a vádlott meghalt, halálát
anyakönyvi kivonatának beszerzését követően a büntetőeljárást meg kell szüntetni. [Btk.
25.§]
Az elévülés csak olyan bűncselekmény esetén jöhet szóba, amelynek elévülését a Btk. nem
zárja ki. Az elévülés a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább 5 év. [Btk.
26.§ (1) bekezdés] Az elévülés bekövetkeztének vizsgálatakor meg kell nézni, hogy
félbeszakadt –e, hiszen a félbeszakítás napjával az elévülés újra kezdődik. Figyelemmel kell
lenni arra, hogy sor került – e a büntetőeljárás felfüggesztésére, mert annak tartama nem
számít az elévülés határidejébe. Ha az eljárás a közjogi tisztségviselés folytán való mentelmi
jog miatt nem volt megindítható, vagy folytatható, az elévülés szempontjából a mentesség
ideje nem bír jelentőséggel.
A büntethetőséget az egyéni és a közkegyelem is megszünteti. Közkegyelem esetén kizárólag

a törvényi rendelkezésnek van relevanciája. Az egyéni kegyelmezési jogot a köztársasági
elnök gyakorolja. Amennyiben a köztársasági elnök ezen jogát gyakorolja, s valamely
vádlottat eljárási kegyelemben részesíti, a igazságügyért felelős miniszter ellen jegyzi, s a
bíróság az eljárás megszünteti. Az eljárás akkor sem folytatható, ha az addig felvett bizonyítás
alapján valószínűnek látszik, hogy a vádlottat az ellene emelt vád alól fel kell menteni,
kivéve, ha a közkegyelemről szóló jogszabály kimondja, hogy az eljárást a vádlott kérésére
folytatni kell.
97
EGYÉB AKADÁLYOK
A magánindítvány vagy a feljelentés hiánya, és a hiányt nem pótolták, illetőleg az már

nem pótolható, az eljárást végzéssel szintén meg kell szüntetni. A Btk-ban meghatározott
esetekben a bűncselekmény elkövetője csak magánindítványra büntethető:
- Könnyű testi sértés

- Szexuális kényszerítés alapesete
- Szexuális erőszak egyik alapesete
- Szeméremsértés egyik alapesete
- Egészségügyi önrendelkezési jog megsértése
- Magánlaksértés
- Zaklatás
- Magántitok megsértése
- Levéltitok megsértése
- Kiszolgáltatott személy megalázása
- Rágalmazás
- Becsületsértés
- Kegyeletsértés
- Lopás, rongálás, sikkasztás, csalás, információs rendszer felhasználásával elkövetett
csalás, hűtlen kezelés, jogtalan elsajátítás, orgazdaság, a jármű önkényes elvétele, ha a
sértett az elkövető hozzátartozója [Btk. 382.§]
A felsorolásban szereplők közül a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni

bűncselekmények nem minősülnek magánindítványosnak, ha azokkal összefüggően nem
magánindítványra büntetendő cselekményt is elkövetnek. Az egészségügyi önrendelkezési jog
megsértésével kapcsolatban és a becsületsértés esetén is nem magánindítványos a deliktum,
ha rendvédelmi szerv tagjának sérelmére követik el.
A magánindítványra üldözendő bűncselekmények miatt tehát csak a jogosult feljelentése

alapján indítható büntetőeljárás. Jogosultnak az a sértett minősül, akinek jogát vagy jogos
érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette. Ha a sértett korlátozottan
cselekvőképes, akkor a magánindítványt maga a sértett, a törvényes képviselője és a
gyámhatóság terjesztheti elő, cselekvőképtelen sértett esetén a törvényes képviselője és a
gyámhatóság terjesztheti elő.
A megszüntetés előtt vizsgálni kell, hogy nincs – e lehetőség a magánindítvány vagy a

meghatalmazás pótlására.
A bűncselekmények elkövetése miatt főszabály szerint bárki tehet feljelentést, sőt a

büntetőeljárás feljelentés nélkül, az ügyésznek vagy a nyomozóhatóságnak hivatali
hatáskörében, valamint a nyomozó hatóság tagjainak hivatali minőségében tudomására jutott
adatok alapján is megindulhat. Néhány esetben csak a Btk. rendelkezése szerint csak a
törvényben meghatározott hatóság feljelentése alapján indulhat meg a büntetőeljárás. Pl.
hamis vád esetén az alapügyben eljáró bíróság feljelentésére.
98
RES IUDICATA
A büntetőeljárást meg kell szüntetni, ha a cselekményt már jogerősen elbírálták. A

jogerősen elbírált ugyanazon bűncselekmény miatt újabb eljárást nem lehet indítani, kivéve a
perújítási, a felülvizsgálati, a jogorvoslat törvényesség érdekében elnevezésű eljárást, a
jogegységi eljárást, továbbá a különleges eljárásokról szóló fejezetet.
Itt a tettazonosságnak van meghatározó jelentősége, tehát ha az ügyész által vádirat történeti
tényállásában szereplő és a bíróság által jogerősen elbírált cselekmény tekintetében ismételten
indult büntetőeljárást meg kell szüntetni.
NEM TÖRVÉNYES VÁD
Ha a vád nem törvényes, a bíróság köteles az eljárást megszüntetni.
ÜGYÉSZ ELEJTETTE A VÁDAT
Ha az ügyész a vádat elejtette és pótmagánvádnak nincs helye, a bíróság az eljárást

megszünteti. A vádelejtésre a határozat meghozatala céljából tartandó tanácsülésre történő
visszavonulásig kerülhet sor. Ha a pótmagánvádnak helye van a sértett pótmagánvádlóként
léphet fel, s az eljárást folytatni kell. Köteles a bíróság az eljárást akkor is megszüntetni, ha a
pótmagánvádnak helye lenne, de a sértettnek azért nem lehet az ügyész elejtést tartalmazó
nyilatkozatát kézbesíteni, mert ismeretlen helyen tartózkodik.
KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁSRA UTALÁS
A büntetőeljárások során a sértettek a jogos érdekeiknek érvényre juttatása miatt a

törvényhozásnak lehetővé kell tennie a terhelt és a sértett közötti megállapodást. [lsd.
közvetítői eljárásra utalás feltételei, esetei]
BŰNCSELEKMÉNY KÍSÉRLETE ILLETVE ELŐKÉSZÜLETE
Nincs lehetőség előkészületért a büntetőjogi felelősségre vonásra, ha az elkövető önkéntes

elállása folytán marad el a törvényi tényállás megvalósításának megkezdése, vagy ha az
előkészületet a hatóságnál az elkövetés megkezdése előtt feljelenti. Ez csak akkor lehetséges,
ha nincs maradék – bűncselekmény.
BŰNÜGYI EGYÜTTMŰKÖDÉS
Nincs helye mérlegelésnek, az eljárást meg kell szüntetni.
OLYAN BŰNCSELEKMÉYN ESETÉN, AMELYNEK A VÁD TÁRGYÁVÁ TETT

JELENTŐSEBB SÚLYÚ BŰNCSELEKMÉNY MELLETT A FELELŐSSÉGRE
VONÁS SZEMPONTJÁBÓL NINCS JELENTŐSÉGE
Bírói mérlegelés esetkörébe tartozik
99
Egyéb döntést igénylő kérdések
POLGÁRI JOGI IGÉNY ELBÍRÁLÁSA [335.§]
Ha a bíróság érdemben bírálja el a polgári jogi igényt az ítéletében, akkor 2 eset lehetséges:
Helyt ad annak, vagy elutasítja. Ha a polgári jogi igény elbírálása jelentősen késleltetné az
eljárást, vagy az igény elbírálását valamely körülmény kizárja, a bíróságnak a polgári jogi
igény érdemi elbírálását annak érvényesítését egyéb törvényes útra kell utasítania. Erre akkor
van lehetőség, ha a sértett a magánjogi igényét a polgári peres eljárásban érvényesíti.
Nem utasíthatja a bíróság a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra, ha az
ítéletében megállapítja a bűncselekménnyel okozott:
- Kár, vagyoni hátrány

- Adóbevétel – vámbevétel csökkenés
- Elkövetési érték
Összegét, értékét, kivéve, ha az okozott kár vagy vagyoni hátrány megtérítése iránti igény a
Be. 54.§ -ának (2a) bekezdése szerinti polgári jogi igény része.
A megállapított összeg mértékéig ugyanis a bíróságnak az előterjesztett polgári jogi igényt

érdemben el kell bírálnia. Abban az esetben ugyanis, ha az ítéleti tényállásban megállapított
összeg mértékéig, a bíróság az előterjesztett keresetszerű kérelemről nem dönt, vagy annak
érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja, megsérti a Be. 335.§ (2) bekezdésében foglalt
kötelező rendelkezéseket, kivéve, ha az okozott kár vagy vagyoni hátrány megtérítése iránti
igény Be. 54.§ -nak (2a) bekezdése szerinti polgári jogi igény része.
Ha a jogosultak eltérő indítványokat terjesztettek elő, a bíróság a polgári jogi igényt a

magasabb összegű igény keretein belül bírálja el.
SZÜLŐI FELÜGYELETI JOG MEGSZÜNTETÉSÉNEK FELTÉTELEI [336.§]
a) A megszüntetést az ügyésznek kell indítványoznia, azaz a bíróság hivatalból ilyen

döntést nem hozhat
b) A terheltnek a saját gyermekének sérelmére kell megvalósítania azt a szándékos

bűncselekményt, amelynek elkövetésében a bíróság bűnösnek találta
c) Fenn kell állnia a Polgári Törvénykönyvben a szülői felügyeleti jog megszüntetésével

kapcsolatban a meghatározott feltételeknek:
i. A szülő felróható magatartásával gyermeke javát, különösen testi

jólétét, értelmi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan sérti, vagy
veszélyezteti, vagy
ii. A gyermeket más személynél helyezték el vagy átmeneti nevelésbe

vették, és a szülő a gyerek elhelyezésére vagy átmeneti nevelésbe
100
vételére okot adó magatartásán, életvitelén, körülményein önhibájából

nem változtat.
Ha a szülőt a bíróság valamely gyermeke személye ellen elkövetett szándékos bűncselekmény

miatt szabadságvesztésre ítélte, a bíróság a szülői felügyeletet a szülő valamennyi gyermeke
tekintetében megszüntetheti. A megszüntető határozat a bíróság rendelkezése folytán kihathat
a később született gyermekekre is.
Aki szülői felügyeletét megszüntető jogerős ítélet hatálya alatt áll, nem fogadhat örökbe, nem
viselhet gyámságot, gyermek nála nem helyezhető el, és nincs joga arra, hogy gyermekével
kapcsolatot tartson.
Az említett feltételek közül akárcsak 1 feltétel hiányzik, a bíróságnak az ügyészi indítványt el

kell utasítania. A szülői felügyelet megszüntetése tekintetében is van lehetőség az egyéb
törvényes útra történő utasításának, ha az indítvány elbírálása a büntetőeljárás befejezését
jelentékenyen késleltetné, vagy az indítványnak a büntetőeljárásban való érdemi elbírálását
egyéb körülmény kizárja.
SZABÁLYSÉRTÉS ELBÍRÁLÁSA [337.§]
Ha a vád tárgyává tett cselekmény nem valósít meg bűncselekményt, azonban

kimerítette valamely szabálysértés törvényi tényállását, az elsőfokú bíróságnak a
vádlottat fel kell mentenie, a szabálysértés azonban el kell bírálnia, kivéve, ha a vádlottal
szemben több bűncselekmény miatt emeltek vádat és legalább egy cselekmény
bűncselekménynek minősül. Ez utóbbi esetben ugyanis a bíróság a szabálysértés, vagy
szabálysértések vonatkozásában az eljárást megszüntetheti, ha a vád tárgyává tett
bűncselekmény mellett ennek vagy ezeknek a felelősségre vonás szempontjából nincs
jelentősége.
A szabálysértés elbírálása során a bíróságnak a cselekmény elkövetésekor hatályos

szabálysértési törvényt kell alkalmaznia. Amennyiben a szabálysértés már elévült, a
bíróságnak felmentő rendelkezés meghozatalával egyidejűleg a szabálysértési eljárást meg
kell szüntetnie.
BŰNÜGYI KÖLTSÉG VISELÉSE [338.§ 339.§ 340.§]
HATÁROZAT KIHIRDETÉSE [321.§322.§]
A tanácsülésen a határozat rendelkező részét le kell írni és azt a bíróság tagjainak alá kell
írnia. Az ügydöntő határozatot nyomban ki kell hirdetni, amely a tanács elnökének feladata. A
rendelkező részt a tanács elnöke állva olvassa fel, s a jelenlévők állva hallgatják meg, de a
tanács elnöke a jelenlévők egészségügyi állapotára tekintettel ettől eltérhet.
A rendelkező rész felolvasását követően az indokolás lényegének ismertetése következik,

amelyet a jelenlévők is ülve hallgatják.
101
Ha a bíróság az ügydöntő határozat meghozatala előtt állapítja meg, hogy a vád tárgyává tett
cselekmény a vádirati minősítéstől eltérően minősülhet, a tárgyalást a vádemelés előkészítése
érdekében elnapolhatja, erre nézve az ügyészt a vádlottat és a védőt meghallgatja.
Ha az ügy terjedelme, bonyolultsága, vagy más fontos ok azt szükségessé teszi, a határozat
meghozatalára és kihirdetésére a tárgyalás 8, kivételesen 15 napra elnapolható. Ilyenkor a
határozat kihirdetésének napját az elnapoláskor ki kell tűzni. Ha ezen a tárgyaláson a vádlott,
illetve a védő szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, a határozat a távollétükben is
kihirdethető. Ezen mulasztás miatt igazolásnak nincs helye.
Pervezető végzés
[260.§]
A bíróság pervezető jellegű döntései az eljárás folyamatával, valamint a bizonyítás körével

kapcsolatosak. A bizonyítási indítvány elutasításának indokait azonban a bíróságnak az
ügydöntő határozatban meg kell jelenítenie, tekintettel arra, hogy bár a pervezető végzés ellen
külön jogorvoslatnak nincs helye, az ügydöntő határozat ellen bejelentett fellebbezésben ezek
a bírósági döntések is sérelmezhetők.
Határozatok írásba foglalására, közlésére vonatkozó

szabályok
[260.§ - 262.§]
A törvény rendelkezése szerint a jegyzőkönyvbe nem foglalt határozatot a meghozatalától,

illetve a kihirdetéstől számított 30 napon belül írásba kell foglalni. Amennyiben a határozat
indokolása jelentősebb terjedelmű, az írásba foglalásra megállapított határidő 60 nap.
Előfordulhat, hogy a bíróság határozata technikai jellegű hibában szenved, így Pl. az elírási
hiba miatt nem a megállapított, illetve valós adatokat tartalmazza. Az ilyen hibák kijavítással
korrigálhatók. A törvény arról is rendelkezik, hogy a határozatot kivel kell közölni.
Jogorvoslati nyilatkozatok
JOGORVOSLATRA JOGOSULTAK [323.§]
Miután a határozat kihirdetésére sor került, vagyis a tanács elnöke az ügydöntő határozat
rendelkezését felolvasta, majd szóban elmondta az indokolás lényegét, kérdést kell intézni a
jelen lévő fellebbezésre jogosultakhoz a tekintetben, hogy kívánnak – e fellebbezni. A Be.
meghatározza a nyilatkozatok sorrendjét is:
102
- Ügyész
- Pótmagánvádló
- Magánfél
- Egyéb érdekeltek
- Vádlott
- Védő
A fellebbezés bejelentésekor a fellebbezőnek meg kell jelölnie a határozat azon rendelkezését,

amelyet sérelmesnek tart, illetve arról is szólnia kell, hogy a fellebbezés mire irányul. A
fellebbezési ok téves megjelölése, vagy a fellebbezés egyébként téves volta miatt a
fellebbezés érdemi elbírálását nem lehet megtagadni. (Pl. Az ügyész a terhelt javára és terhére
is fellebbezhet, emiatt kötelessége megjelölni, hogy az ő fellebbezése mire irányul)
FELLEBBEZÉS SZABÁLYAI
A fellebbezésben olyan új tényt is lehet állítani, valamint olyan új bizonyítékra is lehet

hivatkozni, amelyről a fellebbező a határozat kihirdetése után szerzett tudomást, továbbá
olyan bizonyítást is lehet indítványozni, amelyet az elsőfokú bíróság mellőzött.
A fellebbezés feltételhez kötött bejelentésének nincs helye, az ilyen jogorvoslati nyilatkozatot

a feltétel figyelmen kívül hagyásával kell értékelni. A fellebbezés írásban indokolható, azt az
iratok felterjesztéséig az elsőfokú bíróságnál, az iratok felterjesztése után pedig a másodfokú
bíróságnál – legkésőbb a tárgyalást megelőző 15.napon – kell előterjeszteni.
FELLEBBEZÉSRE JOGOSULTAK [324.§]
a) Vádlott
b) Az ügyész (vádlott terhére és javára is)
c) A pótmagánvádló (csak a vádlott terhére)
d) A védő, a vádlott hozzájárulása nélkül is
e) A vádlott örököse, a polgári jogi igénynek helyt adó rendelkezés ellen
f) A kényszergyógykezelés elrendelése ellen – a vádlott hozzájárulása nélkül is – a
nagykorú vádlott törvényes képviselője, házastársa, vagy élettársa,
g) A magánfél, a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezés ellen
h) Az, akivel szemben az ítélet rendelkezést tartalmaz, a rá vonatkozó rendelkezés ellen
FELLEBBEZÉS BEJELENTÉSÉNEK SZABÁLYAI [325.§ és 326.§]

A határozatok közlésének 2 formája lehetséges:
- Kihirdetés (szóbeli): A kihirdetett ítélet elleni fellebbezést nyomban be kell

jelenteni, vagy erre 3 napi határidőt lehet fenntartani. E határidő elmulasztása
esetén igazolásnak helye nincs.
- Kézbesítés (írásbeli): A kézbesítés útján közölt ítélet ellen 8 napon belül
103
A nem kihirdetéskor bejelentett fellebbezést az elsőfokú bíróságnál kell írásban, telefax, vagy
számítógép útján benyújtani, vagy jegyzőkönyvbe mondani. Az ügyész által benyújtott
fellebbezésről az elsőfokú bíróság értesíti a vádlottat és a védőt is.
Eltérő szabályok vonatkoznak a nem ügydöntő végzésre, mert ha azt kihirdetés útján
közölték, a fellebbezést a végzés kihirdetésekor kell bejelenteni. Egyebekben az ítéletre
vonatkozó normák a nem ügydöntő végzésekre is irányadóak.
104
Határozat a kényszerintézkedésről és az összbüntetésbe

foglalásról
[327.§ és 328.§]
A tárgyalás berekesztése és az iratok felterjesztése közötti időszakban szükség lehet olyan,

nem érdemi intézkedésre, vagy határozatra, amelyek összefüggnek az eljárás korábbi
szakaszában végzett eljárási cselekményekkel. Pl. szakértői díj kiutalása
Az ilyen jellegű cselekmények még az elsőfokú eljárásba tartoznak, és ezeket az elsőfokú

bíróság az iratok felterjesztése után is foganatosíthatja. Az iratok felterjesztése előtt a
kényszerintézkedésekről is határozhatnak, feltéve, hogy az ügydöntő határozat kihirdetése
után erről nem döntött.
Az elsőfokú bíróság és az ügyész teendői a fellebbezést

követően
[341.§]
FELLEBBEZÉS MÉRLEGELÉS NÉLKÜLI ELUTASÍTÁSA
Az arra jogosultnak a fellebbezést az elsőfokú bíróságnál kell előterjesztenie. A fellebbezés

bejelentését követően az elsőfokú bíróság köteles megvizsgálni, hogy a jogorvoslat megfelel –
e a formai alapkövetelményeknek, így nem kerülhet sor a fellebbezés érdemi elbírálására, ha
az: (mérlegelés nélkül)
- Törvényben kizárt
- Arra nem jogosulttól származik
- elkésett
Így bár a törvény elvi szinten garantálja a jogorvoslathoz való jogot, előfordulhat, hogy a
konkrét határozat tekintetében azt mégsem teszi lehetővé. Amennyiben az ilyen határozat
ellen kerül sor fellebbezés bejelentésére, azt az elsőfokú bíróság el kell, hogy utasítsa.
A törvényben kizárt, vagy a nem arra jogosulttól származó fellebbezést elutasító határozat
ellen további jogorvoslatnak nincs helye, ezért az ilyen jellegű jogorvoslat elbírálását az
elsőfokú bíróság mellőzi, mely eljárásról az előterjesztőt értesíti. A fellebbezés elkésettségét
megállapító végzés ellen azonban az általános szabályoknak megfelelően nyílik lehetőség a
jogorvoslat bejelentésére
FELLEBBEZÉS HATÁRIDEJE
A fellebbezés határidejét és annak lejártát több jogosult esetén külön – külön kell vizsgálni.
Amennyiben a fellebbezési határidőn belül fellebbezés bejelentésére nem kerül sor, az
105
elsőfokú bíróság tanácsának elnöke megállapítja a határozat jogerőre emelkedésének napját, a

jogerősítő záradékot rávezeti a határozat eredeti példányára és gondoskodik az immár jogerős
határozat kézbesítéséről.
Ha fellebbezés bejelentésére sor került, s a fellebbezési határidő valamennyi jogosult

tekintetében lejárt, az elsőfokú bíróság tanácsának elnöke az iratokat az ügydöntő határozat
írásba foglalását követően haladéktalanul felterjeszti a másodfokú bírósághoz. (a
felterjesztésre pótmagánvádas és magánvádat esetekben közvetlenül kerül sor)
Ha a fellebbezést eljárási szabálysértésre alapították, de annak részletei az iratokból nem

állapíthatók meg, a tanács elnöke a szükséges mértékben erről a felterjesztésben ad
felvilágosítást. A másodfokú bíróság mellett működő ügyész az iratokat főszabály szerint
15 napon belül, különösen bonyolult, vagy nagy terjedelmű ügyekben 30 napon belül
küldi meg indítványával együtt a másodfokú bíróságnak. Kivételes esetben az ügyészség
vezetője a határidőt további 30 nappal meghosszabbíthatja.
A pótmagánvádlóra vonatkozó eltérő rendelkezések

[236.§ 343.§344.§]
A pótmagánvádas eljárásra alapvetően ugyanazok a szabályok az irányadók, mint az ügyészi

vádképviselet mellett zajló ügyre. A pótmagánvádas eljárásra vonatkozó leglényegesebb
eltérések a következők:
- a pótmagánvádló képviselője köteles részt venni a tárgyaláson

- a pótmagánvádló a vádat nem terjesztheti ki
- perbeszédet a pótmagánvádló képviselője tarthat
- az elsőfokú bíróság az iratokat közvetlenül terjeszti fel a másodfokú bírósághoz
- az ügydöntő határozatot meg kell küldeni az ügyben korábban eljárt ügyésznek
- a bűnügyi költségnek csak azon részét viseli felmentés, illetve az eljárás
megszüntetése esetén a pótmagánvádló, amely a fellépése után keletkezett.
A pótmagánvádló a bírósági eljárásban az ügyész jogait gyakorolja, ugyanakkor az

ügyészi objektivitásnak kötelezettsége nem terheli. A sértett ugyanis a pótmagánvádlói
fellépésével nem válik közhatalmat gyakorlóvá, nem lesz közvádló, nem vonatkozik rá sem
a legalitás, sem az officialitás követelménye.
Számára a vádlói jogok gyakorlását nem a közvádlói szervezeten belül, hanem azon kívül,
attól elkülönülten biztosítja. Annak sincs akadálya, hogy a büntetőeljárásban
pótmagánvádlóként fellépő sértett, valamint a pótmagánvádló jogi képviselőjét a bíróság
tanúként kihallgassa.
106
A MÁSODFOKÚ BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS
A másodfokú eljárás alapvető rendeltetése, hogy az elsőfokú bíróság által elkövetett anyagi jogi vagy
eljárásjogi törvénysértések orvosolhatóak legyenek. Az elsőfokú bíróság megsérti az eljárás során a
Be. szabályait vagy helytelenül alkalmazza a Btk. rendelkezéseit
Jogorvoslatok fogalma, fajtái

Az Alaptörvény XXVII. cikkének (7) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy
jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy
jogos érdekét sérti.
Az Emberi Jogok Európai Egyezményének Hetedik Kiegészítő Jegyzőkönyvének 2. cikke szerint

annak, akit bíróság bűncselekmény miatt elítélt joga van arra, hogy a bűnösségnek a megállapítását,
illetve a büntetés kiszabását tartalmazó ítéletet felsőbb bírósággal felülvizsgálhassa.
 Az Alaptörvény és az Egyezmény ismertetett rendelkezései szerint, a jogállamban a

jogorvoslati jogosultság, alapvető emberi jog.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogorvoslathoz való jog tárgyilag az érdemi vagy nem
érdemi hatósági döntésekre terjed ki.
 érdemi – más szervnél vagy ugyan azon a szervezeten belüli magasabb fórummal való
felülbíráltatás
 nem érdemi – a döntést meghozó szervhez fordulás lehetőségének a biztosítása
A jogorvoslat az arra jogosultak olyan nyilatkozata, amelyben kifejezésre juttatják az adott

kérdésben döntési jogkörrel rendelkező nyomozó hatóság, ügyész, bíróság határozatával
szembeni kétségeiket, egyet nem értésüket, aggályaikat, véleményüket, annak érdekében, hogy a
sérelmesnek tartott döntést a határozatot hozó vagy az alapügyben eljáró szervtől különböző
szerv bírálja felül.
JOGORVOSLATOK TÍPUSAI– a jogorvoslat gyűjtőfogalom
 az igazolási kérelem
 a panasz
 a felülbírálati indítvány
 a határozat kijavítására irányuló indítvány
 a fellebbezés
 a tárgyalás tartása iránti kérelem
 a perújítási indítvány
 a felülvizsgálati indítvány
 alkotmányjogi panasz
 a jogorvoslat a törvényesség érdekében
 a jogegységi indítvány
A kifogás csak technikai jellegű mulasztás, konkrétan a törvény vagy az ügyben eljáró szerv által
meghatározott határidő be nem tartása miatt jelenthető be.
JOGORVOSLATOK CSOPORTOSÍTÁSA
107
A jogorvoslatokat többféle szempont alapján lehet csoportosítani:
a) A jogorvoslatok egy része a bíróság, az ügyész, és a nyomozó hatóság határozata ellen

egyaránt igénybe vehető (kijavításra irányuló indítvány, igazolási kérelem), míg a másik része
csak a nyomozó hatóság és az ügyész (panasz), kizárólag az ügyész (felülbírálati indítvány),
illetve csak a bíróság (fellebbezés, tárgyalás tartása iránti kérelem, rendkívüli jogorvoslatok)
döntésével szemben használható.
b) Attól függően, hogy nem jogerős, vagy jogerős bírósági határozattal szemben vehetőek-e
igénybe, megkülönböztetünk
a. rendes jogorvoslat – fellebbezés, tárgyalás tartása iránti kérelem
b. rendkívüli jogorvoslat – perújítás, felülvizsgálati és jogegységi indítvány,

alkotmányjogi panasz, jogorvoslat a törvényesség érdekében.
c) A jogorvoslatok egy részének az elbírálása kizárólag a magasabb fokú bíróságnak van

hatásköre, míg a jogorvoslatok másik részének az elintézésére a sérelmezett határozatot
meghozó bíróságra tartozik.
a. devolutív hatályú jogorvoslat – magasabb fokú bíróság esetén pl. fellebbezés (kvázi
devolutív hatályú az alkotmányjog panasz – mert elbírálására az Alkotmánybíróság
jogosult)
b. devolutív hatállyal nem járó jogorvoslat – határozatot hozó bíróság esetén pl.
igazolási kérelem, kijavításra irányuló indítvány
d) Azokat a jogorvoslatokat, amelyek megakadályozzák a megtámadott határozat végrehajtását,

halasztó (szuszpenzív) hatályú jogorvoslatnak, míg azokat, amelyek a végrehajtás
szempontjából közömbös, halasztó hatállyal nem rendelkező jogorvoslatoknak nevezzük.
Tisztán halasztó hatályú jogorvoslat a Be.-ben nincs, míg a halasztó hatállyal nem rendelkező
jogorvoslatok száma kevés.
 Az ítélet ellen bejelentett fellebbezésnek mindig halasztó hatálya van a végrehajtásra,

míg a nem ügydöntő végzés elleni fellebbezésnek főszabályként ilyen tulajdonsága
nincs.
 A panasznak – ha a törvény kivételt nem tesz – nincs halasztó hatálya, de az ügyész

által kiszabott rendbírság ellen bejelentett panasznak a végrehajtására halasztó hatálya
van.
108
Kötőerő, jogerő
KÖTŐERŐ:
Aki a határozatot meghozta, azt már sem kérelemre, sem hivatalból nem vonhatja vissza és nm
változtathatja meg, tehát a saját határozatához kötve van, még abban az esetben is, ha utóbb észleli,
hogy az törvénysértő.
A kötőerő, vagyis a megváltoztatás tilalma csak arra vonatkozik, aki a határozatot meghozta.
A nyomozó hatóság és az ügyész határozatának általában nincs kötőereje, míg a bíróság ügydöntő
határozata a határozatot hozó bíróság által – eltekintve a határozat kijavítására irányuló indítványnak,
az igazolási kérelemnek, illetve a tárgyalás tartása iránti kérelemnek való helyt adás esetétől – nem
változtatható meg.
 Amennyiben a bíróság a határozatát meghozta, vagyis azt a bíróság tagjai aláírták, ahhoz
kötve van, azon a jogerő bekövetkezését megelőzően nem módosíthat.
A kötőerő a határozat meghozatalának és nem a közlésének időpontjában áll be.
A nem ügydöntő bírósági határozatok egy részének azonban nincs kötőereje, ezeket a határozatokat a
meghozó bíróság bármikor megváltoztathatja és helyettük új határozatokat hozhat. Például a pervezető
végzés, mely az ügy menetét megállapító, de nem az ügy érdeméről döntő határozatok.
JOGERŐ:
A jogerő azt jelenti, hogy az azzal rendelkező határozat a rendes eljárás keretei között már nem
változtatható meg, többé nem módosítható. Ez azonban nem jelent teljes körű és minden időkre szóló
megváltoztathatatlanságot. Így a csekélyebb súlyú törvénysértések a különleges eljárások által
biztosított körben orvosolhatók, ugyanakkor a törvénysértés ilyen jellegű kiküszöbölése a jogerős
bírósági határozatok megváltoztatását jelenti.
 Például, a bíróság a különleges eljárásban a szabadságveszés végrehajtási fokozatáról utólag

határoz, ha erről a jogerős ítélet nem vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett, de
hasonló a helyzet akkor is, ha a jogerős ítélet a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatban
jogszabálysértő előírást tartalmaz.
Lehetőséget biztosít a törvény a jogerős határozat megváltoztatására a rendkívüli jogorvoslati

eljárások során.
A rendes eljárásban történő meg nem változtathatóság mellett a jogerő másik lényeges sajátossága,
hogy az ilyen határozatok rendes jogorvoslattal többé nem támadhatók meg.
Jogerőhatással a bírósági határozatok rendelkeznek, azonban ezeknek csak egy részét jellemzi ez a
tulajdonság. Jogerőssé válhatnak az ügydöntő határozatok, vagyis az ítélet, valamint az eljárást
megszüntető végzés, továbbá az önálló fellebbezéssel megtámadható bírósági határozatok, például a
rendbírságot kiszabó vagy a különleges eljárások során hozott határozatok. A pervezető végzésnek
nincsen jogereje.
109
JOGERŐ CSOPORTOSÍTÁSA
A jogerő terjedelme szempontjából megkülönböztetünk
 teljes jogerő – ha a határozat valamennyi rendelkezése megváltoztathatatlan

 részleges jogerő – a megváltoztathatatlanság csak egyes rendelkezésekre vonatkozik.
 Például, ha az elsőfokú bíróság ítélete ellen az arra jogosultak egyike sem jelent be
fellebbezést, akkor a döntés teljes egészében jogerőre emelkedik, viszont ha a fellebbezés
kizárólag az ítéletnek az elkobzásra, a vagyonelkobzásra, a pártfogói felügyelet elrendelésére
vagy a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezése ellen irányul, a másodfokú bíróság az
ítéletnek csak ezt a részét bírálja felül, vagyis a fellebbezéssel nem érintett rendelkezések
tekintetében beáll a részleges jogerő.
A jogirodalom megkülönbözeti az
 abszolút jogerő – abszolút jogerős határozat, amikor egyetlen jogosult sem élhet már a
fellebbezési jogával, mert például a fellebbezésre nyitva álló határidő mindenkire nézve letelt
 relatív jogerő – a fellebbezésre jogosultak egy része a bíróság határozatát már tudomásul
vette, másik része azonban még nem tett jogorvoslati nyilatkozatot. Például az, akivel a
bíróság közli, a fellebbezést nyomban bejelentheti vagy erre háromnapi határidőt tarthat fenn.
JOGERŐ HATÁSAI
a) A határozat rendes eljárásban történő megváltoztathatatlansága, ami azt jelenti, hogy a jogerős
határozat rendes perorvoslattal nem támadható meg, a jogerős határozatban megfogalmazottak
módosítására sem a határozatot meghozó, sem más bíróság nem jogosult. Ezt a tulajdonságot
alaki jogerőnek nevezzük.
b) A jogerős döntés igazsága nem vitatható, a jogerős határozat bizonyítja a benne foglaltak
megtörténtét, más hatóságok eljárásuk során a jogerős határozat megállapításait nem
vonhatják kétségbe. Az ilyen értelmű bizonyító erő a res iudicata pro veritate habetur tételt
jeleníti meg.
c) A határozat végrehajthatóvá válik. Ítélet esetében ez kivételt nem tűrő szabály, vagyis az ítélet
kizárólag a jogerőre emelkedése után hajtható végre. A végzés viszont a fellebbezésre tekintet
nélkül végrehajtható, kivéve, ha a fellebbezés halasztó hatályát a törvény kifejezetten
kimondja.
d) A jogerős határozat kötelező erővel is rendelkezik, vagyis akikre a határozat rendelkezést

tartalmaz, kötelesek azoknak megfelelően eljárni.
e) Ugyanabban az ügyben, vagyis ugyanazon a terhelttel szemben ugyanolyan tényállásra

alapítottan újabb eljárás lefolytatására - kivéve a különleges és a rendkívüli jogorvoslati
eljárásokat - törvényes lehetőség nincs. A ne bis in idem elvéből következik, hogy a jogerős
döntés után azonos tárgykörben a terhelt ellen újabb eljárás nem indítható.
Mindezekre tekintettel igen lényeges, hogy mikor, melyik napon következik be a jogerőre emelkedés.
588. § (1) Az ítélet a jogerőre emelkedése után hajtható végre.
(2) Az elsőfokú bíróság ítélete azon a napon emelkedik jogerőre, amelyen

a) azt kihirdették, feltéve, hogy ellene e törvény a fellebbezést kizárja,
110
b) a fellebbezésre jogosultak úgy nyilatkoztak, hogy nem kívánnak fellebbezni, illetőleg a fellebbezést
visszavonták,
c) a fellebbezési határidő fellebbezés bejelentése nélkül telt el,
d) a másodfokú bíróság a fellebbezést elutasította, vagy az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta,
feltéve, hogy harmadfokú bírósági eljárásnak nincs helye.
(3) A másodfokú bíróság ítélete azon a napon emelkedik jogerőre, amelyen

a) azt meghozták, feltéve, hogy ellene a törvény a fellebbezést kizárja,
b) a fellebbezésre jogosultak úgy nyilatkoztak, hogy nem kívánnak fellebbezni, illetőleg a fellebbezést
visszavonták,
c) a fellebbezésre nyitva álló határidő fellebbezés bejelentése nélkül telt el,
d) a harmadfokú bíróság a fellebbezést elutasította, vagy a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(4) A harmadfokú bíróság ítélete azon a napon emelkedik jogerőre, amelyen azt meghozták.
A jogorvoslat elbírálásának fórumrendszere
A jogorvoslat elbírálásának fórumrendszere körében kizárólag a bírósági határozatok ellen bejelentett

jogorvoslatok elbírálásának szervezeti rendszerével foglalkozunk.
A rendes jogorvoslati rendszer egy vagy kétfokú lehet. Az egyfokú rendes jogorvoslati rendszerben
egy, míg a kétfokúban két alkalommal lehet fellebbezést bejelenteni. Az elsőként említett modellben
két, míg a másodikban három bírói fórum foglalkozhat ugyanazzal az üggyel.
Egyfokú jogorvoslati rendszer például Franciaország, Spanyolország, Olaszország.

Kétfokú jogorvoslati rendszer például Németország, Hollandia.
A magyar büntetőeljárást átfogóan elsőként szabályozó, a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi
XXXIII. törvénycikk (I. Bp.) kétfokú fellebbviteli rendszerrel rendelkezett.
 Járásbíróság határozataival szemben fellebbezést lehetett bejelenteni a törvényszékhez
 Törvényszél által első fokon hozott ítélet ellen fellebbezést a királyi ítélőtáblához
 A fellebbezésnek azonban nem volt helye, ha a büntetés az 50 koronát nem haladta meg, és
kizárt volt a törvényszék ítélete ellen a fellebbezés, ha a vádlott olyan bűncselekményt
követett el, vagy olyan bűncselekmény alól mentették fel, amely a járásbíróság vagy
közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozott.
 A királyi ítélőtáblának, mint másodfokú bíróságnak az ítélete ellen, illetőleg a törvényszéknek
másodfokon hozott ítélete ellen semmiségi panaszt lehetett előterjeszteni a Curiához.
A háromfokú eljárást, tehát a kétfokú fellebbvitelt lehetővé tevő jogorvoslati rendszerrel kapcsolatos
szabályokat az 1949. évi XI. törvény („A népnek a büntető igazságszolgáltatásban való részvételéről
és a fellebbvitel egyszerűsítéséről”) helyezte hatályon kívül. Ennek a törvénynek az egyfokú
fellebbviteli rendszerre vonatkozó szabályait az 1951. évi III. törvény és az 1973. évi I. törvény is
átvette és azt a későbbi módosítások nem érintették.
Az 1949. évi XI. törvény új rendkívüli jogorvoslati rendszert vezetett be, perorvoslat a törvényesség
érdekében címmel.
 A jogintézmény megnevezése 1954-ben „törvényességi óvásra” módosult, de változatlanul
egyfokú volt a rendes jogorvoslat.
 A törvényességi óvás gyakori alkalmazása végett a jogorvoslati jog lényegében kétfokúvá
vált, és az elvileg egyfokú rendszer biztonsági szelepeként a másodszori fellebbezés be nem
vallott pótlékaként működött.
111
 A törvényességi óvás emelésére a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a Legfőbb ügyész volt

jogosult hivatalból vagy kérelemre.
 A törvényességi óvás jogintézményét az Alkotmánybíróság a 9/1992. (I.30.) AB határozatával
megsemmisítette.
Az 1998. évi XIX. törvény eredetileg kétfokú jogorvoslati rendszert kívánt bevezetni, oly módon,
hogy szélesítette volna a másodfokú bíróság reformatórius jogkörét, csökkentve ez által, azoknak az
esetteknek a számát, amikor a másodfokú bíróság megalapozatlansága miatt helyezi hatályon kívül az
elsőfokú bíróság ítéletét, míg a harmadfokú eljárásban a tényállás vizsgálatára nem kerülhetett volna
sor, kizárólag jogkérdésben nyílt volna lehetőség eltérő döntésre.
A 2002. évi I. törvény még a hatálybalépése előtt megváltoztatta az 1998. évi XIX. törvény vonatkozó
rendelkezéseit, azzal az indokkal, hogy a kétfokú rendes jogorvoslati rendszer bevezetése sem
alkotmányos, sem pergazdasági szempontok alapján nem időszerű.
Az 1191/2002. (XI.7.) Kormányhatározat elrendelte a Be. jogorvoslati rendszerének felülvizsgálatát

annak tisztázása érdekében, hogy szükséges-e és milyen terjedelemben a büntetőeljárásban a kétfokú
rendes jogorvoslati rendszer bevezetése és ezzel összhangban a rendkívüli jogorvoslati lehetőség
módosítása.
 A felülvizsgálat eredményeként a 2006. évi LI. törvény – 2006. július 1-jei hatállyal -
ismételten bevezette a kétfokú fellebbviteli rendszert, igaz jóval szűkebb körben annál, mint
az 1998. évi XIX. törvény az elfogadásakor tartalmazott.
A jelenlegi hatályos szabályok szerint a másodfok bíróság ítélete ellen lényegében csak akkor lehet
fellebbezni, ha olyan vádlott bűnösségét állapította meg, akit az elsőfokú bíróság felmentett, vagy ha
olyan vádlottat ment fel, akit első fokon elítéltek.
A Be.-t tehát a kétfokú rendes jogorvoslati rendszer jellemzi, ami azt jelenti, hogy
 a járásbíróság döntéseivel szemben a törvényszékhez, a törvényszék másodfokú határozatai
ellen az ítélőtáblához,
 míg a törvényszék elsőfokú határozatai ellen az ítélőtáblához és az ítélőtábla másodfokú
határozataival szemben a Kúriához lehet fellebbezni.
112
A másodfokú bíróság jogosultságai

REFORMATÓRIUS JOGKÖR
A reformatórius jogkör lényege, hogy a fellebbezést elbíráló bíróság megváltoztathatja az elsőfokú

bíróság fellebbezéssel megtámadott határozatát, és ez által közvetlenül maga orvosolja a sérelmezett
határozat fogyatékosságait.
Ha a reformatórius jogkör széles, az igazságszolgáltatásban meghatározó szerepet a fellebbviteli

bíróság tölt be, míg ha erősen korlátozott, az ügy érdemi eldöntésére az elsőfokú bíróságnak van
jogosultsága. A reformatórius jogkör vonatkozhat a történeti tényállásra és/vagy a
jogkérdésekre.
A tényállásban a bíróság mindig arra a kérdésre ad választ, hogy „mi történt?”, vagyis mi valósult
meg abból, amit az ügyész a vád tárgyává tett. Ahhoz, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság
döntését érdemben bírálja felül, elengedhetetlenül szükséges, hogy az elsőfokú bíróság az általa
lefolytatott bizonyítási eljárás alapján tényállást állapítson meg, vagyis össze kell foglalnia a
büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából releváns eseményeket.
 A másodfokú bíróság rendszerint kötve van az elsőfokú bíróság részéről megállapított

tényálláshoz, vagyis a tényállás meghatározásának joga az elsőfokú bíróság jogkörébe
tartozik.
A jogkérdések területén a bíróságnak azt kell tisztáznia, hogy a történeti tényállásban leírtak a jog
szempontjából hogyan minősülnek. Jogkérdésekben a jogorvoslati rendszerek általában széleskörű
revíziót tesznek lehetővé, amely a jogi minősítés megváltoztatásától egészen az elsőfokú bíróság által
felmentett vádlott bűnösségének a másodfokú bíróság általi megállapításáig terjedhet.
KASSZÁCIÓS JOGKÖR
Lényege, hogy a fellebbezést elbíráló bíróság csak megsemmisítheti a megtámadott határozatot oly
módon, hogy azt hatályon kívül helyezi és egyben az ügyet új eljárás lefolytatása és új határozat
meghozatala érdekében visszaküldi a korábban eljárt elsőfokú bírósághoz.
A modern jogorvoslati rendszerek kasszációs jogkört a másodfokú bíróságnak általában két esetben
biztosítanak:
1) Ha az első fokon eljárt bíróság az eljárási törvény leglényegesebb előírásait sérti meg, a
másodfokú bíróságnak nincs lehetősége az ügy érdemi felülbírálatára, hanem azt hatályon
kívül kell helyeznie. Ilyen például, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartják meg,
akinek a jelenléte kötelező, ha a bíróság nem volt törvényesen megalakítva, vagy ha az ügy
elbírálására nem volt hatásköre.
2) Ha az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás teljességgel megalapozatlan, így például,

ha elsőfokú bíróság nem állapít meg tényállást, vagy nem deríti fel az ügyet, vagy ha a
megállapított tényállás teljes egészében ellentmond a rendelkezésre álló bizonyítékoknak, a
másodfokú bíróság szintén hatályon kívül helyezi a határozatot és új eljárást rendel el.
Amennyiben a jogorvoslati rendszer kétfokú, akkor az előbb említettek a harmadfokú bíróság döntési
lehetőségeire is érvényesek.
A Be. fellebbezési rendszere vegyes jellegű, vagyis megtalálható reformatórius és kasszációs jogkör
egyaránt.
113
Az elsőfokú bíróság határozatai elleni fellebbezési jog és a

fellebbezés hatálya
(346.§, 347.§)
Az elsőfokú bíróság ügydöntő határozataival szembeni fellebbezés korlátlan. A törvény csak akkor
nem teszi lehetővé az ügydöntő határozat elleni fellebbezést, ha
 az eljárás megszüntetésére azért került sor, mert az ügyész a vádat elejtette és

pótmagánvádlónak nincs helye
 a bíróság a polgári jogi igény érvényesítésére vagy a szülői felügyeleti jog megszüntetésére
irányul indítványt egyéb törvényes útra utasította.
A tárgyalásról lemondás alapján lefolytatott eljárásban a bűnösség megállapítása, a váddal egyező

tényállás és minősítés miatt szintén kizárt a jogorvoslat.
A fellebbezés irányulhat az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának bármely rendelkezésére, vagy

kizárólag az indokolás ellen is.
A fellebbezésben tehát kifogás tárgyává lehet tenni az ítélet, illetve az ügydöntő végzés rendelkező
részében található bármely bírósági döntést, illetve megállapítást. A Be. 258. §-ának (2) bekezdése
sorolja fel, hogy az ítélet és az ügydöntő végzés rendelkező részének mit kell tartalmaznia.
FELLEBBEZÉSBEN SÉRELMEZHETŐ DOLGOK

 az előzetes fogva tartásra vonatkozó megállapításokat
 a bűnösség kimondását vagy felmentését
 eljárás megszüntetését, minősítését
 elkövetői és elkövetési alakzat megjelölését
 a kiszabott büntetés nemét és mértékét
 alkalmazott intézkedések nemét és tartamát
 egyéb jogkövetkezményeket és rendelkezéseket
 bűnügyi költség viseléséről szóló döntést.
A törvény lehetőséget ad arra is, hogy a fellebbezés kizárólag az ítélet vagy az ügydöntő végzés
indokolása ellen irányuljon. Elképzelhető, hogy a fellebbezésre jogosult az ítélet vagy a végzés
valamennyi rendelkezésével egyet ért, az indokolás körében tett megállapításokat azonban
sérelmesnek tartja. Az ítélet és a végzés indokolásainak kellékeit a Be. 258. §-ának (3) bekezdése
sorolja fel. Így a fellebbezésben támadni lehet a felmentés jogalapját, mert lehet, hogy s terhelt a
felmentést tudomásul veszi, annak jogalapját azonban nem.
Fellebbezésnek ténybeli és jogi okból is helye van.
TÉNYBELI TÉVEDÉSRE (error in facti) alapított például a fellebbezés, ha ez
 a tényállás felderítetlenségére,
 a bizonyítás hiányosságaira,
 a következtetések ténybeli helytelenségére hivatkozik.
A fellebbezés jogi oka anyagi jogi (error in iure) vagy eljárásjogi (error in procedendo) jellegű
egyaránt lehet.
114
Anyagi jogi okra alapított például a jogorvoslat, ha
 a bűnösség meg nem állapítását vagy megállapítását,

 a cselekmény jogi minősítését,
 a büntetés vagy intézkedés nemét vagy mértékét sérelmezi.
Eljárási jogra alapított a fellebbezés, ha az az eljárási törvény valamely rendelkezésének megsértését

állítja. Ilyen állítás lehet például, hogy
 a bíróság nem volt törvényesen megalakítva,

 a terhelt jogait megsértették,
 a bíróság túllépte a hatáskörét,
 kötelező védelem ellenére a védő nem volt jelen a tárgyaláson.
Természetesen igen gyakran előfordul, hogy a fellebbezés többféle tévedésre is hivatkozik.
A fellebbezésben olyan új tényt is lehet állítani és olyan új bizonyítékra is lehet hivatkozni, amelyről a
fellebbező a határozat kihirdetése után szerzett tudomást, illetve olyan bizonyítás is indítványozható,
amelyet az első fokon eljárt bíróság mellőzött.
A tény fogalma alatt valamilyen a múltban megtörtént eseményt, állapotot kell érteni. Újnak minősül a
tény – miként a bizonyíték is -, ha arról a bíróságnak az elsőfokú eljárás során nem volt tudomása.
Lehetőség van olyan bizonyítási indítvány megismételésére is, amelynek megtételére az elsőfokú
eljárás során már sor került, azonban azt az elsőfokú bíróság mellőzte.
A fellebbezéssel érintettek az iratok felterjesztéséig az elsőfokú bíróságnál, az iratok felterjesztése

után a másodfokú bíróságnál a fellebbezésre észrevételt tehetnek.
A fellebbezőnek meg kell jelölnie, hogy a határozat mely rendelkezését sérelmezi és azt is, hogy a
fellebbezés mire irányul. A fellebbezési ok téves megjelölése vagy egyébként téves volta azonban a
fellebbezés érdemi elbírálását nem befolyásolja, azt ezen a címen megtagadni nem lehet. A
törvény az ügyésznek viszont kötelezettségként írja elő, hogy amennyiben a vádlott terhére kíván
fellebbezni, azt kifejezetten meg kell jelölnie.
A fellebbezés az ítélet, valamint az ügydöntő végzés jogerőre emelkedését abban a részében függeszti
fel, amelyet a másodfokú bíróság a fellebbezés folytán felülbírál.
NEM ÜGYDÖNTŐ VÉGZÉS ELLENI FELLEBBEZÉS
Az elsőfokú bíróság nem ügydöntő végzése elleni fellebbezésre vonatkozó szabályok szerint, ha az
elsőfokú bíróság a nem ügydöntő végzést kihirdetés útján közli, a fellebbezést a végzés kihirdetésekor
kell bejelenteni. Egyébként az ítélet ellen bejelenthető fellebbezésre vonatkozó szabályok az
irányadóak.
Az elsőfokú bíróság nem ügydöntő végzése ellen akkor van helye fellebbezésnek, ha azt a törvény
nem zárja ki.
A nem ügydöntő jellegű végzéseket megtámadhatóságukra figyelemmel három csoportba

sorolhatjuk:
115
1) Az első csoportba azok a végzések tartoznak, amelyek külön fellebbezéssel

megtámadhatóak, mert a törvény kifejezetten nem zárta ki. Például a rendbírságot kiszabó
végzés, előzetes letartóztatást elrendelő végzés.
2) Az ítélet vagy az ügydöntő végzés ellen bejelentett fellebbezésben sérelmezhető végzések

alkotják a második csoportot. Például a pervezető végzés.
3) A fellebbezéssel nem támadható végzések alkotják a harmadik csoportot, vagyis azok a

határozatok, amelyek tekintetében a fellebbezést a törvény kategorikusan kizárja. Így kizárt a
tárgyalás előkészítése során hozott egyes végzések tekintetében a fellebbezés (Be. 276.§). Az
egyéb végzések a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatók, kivéve, ha a fellebbezés
halasztó hatályát a törvény kimondja, kivételesen indokolt esetben a végzés végrehajtását
mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság felfüggesztheti.
116
A fellebbezésre jogosultak köre

FELLEBBEZÉSRE JOGOSULTAK KÖRE
1. a vádlott
2. az ügyész
3. a pótmagánvádló
4. a védő, a vádlott hozzájárulása nélkül is
5. a vádlott örököse, a polgári jogi igénynek helyt adó rendelkezés ellen
6. a kényszergyógykezelés elrendelése ellen – a vádlott hozzájárulása nélkül is – a nagykorú
vádlott törvényes képviselője, házastársa vagy élettársa
7. a magánfél a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezés ellen
8. az, akivel szemben az ítélet rendelkezést tartalmaz a rá vonatkozó rendelkezés ellen
9. a fiatalkorú terhelt törvényes képviselője
10. a magánvádló.
A vádlottat, a védőt, a fiatalkorú terhelt törvényes képviselőjét – a vádlott érdekében -, az ügyészt – a

vádlott javára és terhére egyaránt -, míg a pótmagánvádlót és a magánvádlót – a vádlott terhére – teljes
fellebbezési jog illeti meg, vagyis az ítélet bármely rendelkezése ellen és bármely okra alapítottan
bejelenthetik a fellebbezésüket.
A vádlott örökösének, a nagykorú vádlott törvényes képviselőjének, házastársának vagy élettársának, a

magánfélnek, és akivel szemben az ítélet rendelkezést tartalmaz, a fellebbezési joga korlátozott, mert
törvényben meghatározott rendelkezések vonatkozásában nyújthatnak be fellebbezést.
Vádlott
A teljes körű fellebbezési joggal rendelkezők közül a vádlott kizárólag a saját javára gyakorolhatja a
fellebbezési jogát, és amennyiben a fellebbezésének tartalma ellentmondásos vagy kétséges, azt a
javára bejelentettnek kell tekinteni.
 Ha a terhelt kifejezetten és egyértelműen saját terhére jelent be fellebbezést, azt el kell

utasítani.
A vádlott javára fellebbezhet – akár a vádlott hozzájárulása nélkül is – a védő, illetőleg a fiatalkorú
vádlott törvényes képviselője.
 Ha a vádlott javára valaki más jelentett be fellebbezést, a fellebbező azt csak a vádlott
hozzájárulásával vonhatja vissza.
Ügyész
Az ügyész fellebbezési joga önálló, jogosultsága kiterjed mind a vádlott terhére, mind a vádlott javára
szóló jogorvoslati nyilatkozat megtételére.
 A vádlott javára szóló ügyészi fellebbezés visszavonásához, azonban a vádlott

hozzájárulására nincs szükség.
A polgári jogi igény kérdésében az ügyész akkor is fellebbezhet, ha az igényt a magánfél

érvényesítette, illetve az ügyész olyan magánvádas ügyben is élhet fellebbezési jogával, amelyben a
vád képviseletét az ítélet kihirdetéséig nem vette át.
117
 Ilyenkor a fellebbezés bejelentésére addig van lehetősége, amíg a fellebbezés a

magánvádlót megilleti, a határidő lejárta után nem élhet fellebbezéssel.
Pótmagánvádló, magánvádló
A pótmagánvádló és a magánvádló jogállása annyiban terhére el az ügyészétől, hogy a vádlott javára

nem jelenthetnek be fellebbezést.
Vádlott örököse
A vádlott örökösének fellebbezési joga korlátozott, mert kizárólag polgári jogi igénynek részben vagy
egészben helyt adó rendelkezés ellen terjeszthet elő jogorvoslatot. A vádlott örököse nem élhet
fellebbezéssel, ha a bíróság a polgári jogi igényt elutasította vagy az igény érvényesítését egyéb
törvényes útra utasította.
Nagykorú vádlott törvényes képviselője, házastársa vagy élettársa
A nagykorú vádlott törvényes képviselője, házastársa vagy élettársa, saját jogán jelenthet be
fellebbezést a kényszergyógykezelés elrendelése miatt.
A fiatalkorú terhelt törvényes képviselője
A fiatalkorú vádlott törvényes képviselőjének jogorvoslati jogáról a Be. 451.§-a oly módon
rendelkezik, hogy a törvényes képviselő jogorvoslati jogára a védő jogai az irányadók.
Magánfél
A sértettnek önálló fellebbezési joga nincs, azonban közvádas ügyben, mint magánfél a polgári jogi
igényt érdemben elbíráló rendelkezés ellen jogosult fellebbezés bejelentésére. Nem élhet azonban
fellebbezéssel, ha a bíróság a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította.
Akivel szemben az ítélet rendelkezést tartalmaz
Korlátozott fellebbezési jog illeti meg az elsőfokú bíróság ítélete tekintetében azt, akivel szemben az
ítélet rendelkezést tartalmaz, kizárólag csak a rájuk vonatkozó rendelkezéseket sérelmezhetik.
356. §
357. §
A bejelentett fellebbezés mindaddig, amíg a másodfokú bíróság határozathozatal céljából tanácsülésre

vissza nem vonul, visszavonható. A vádlott javára bejelentett fellebbezést – ide nem értve az ügyészi
jogorvoslatot – azonban csak a vádlott hozzájárulásával lehet visszavonni. A visszavont fellebbezés
újbóli előterjesztése törvényileg kizárt.
118
A másodfokú bírósági eljárás általános szabályai
A FELÜLBÍRÁLAT TERJEDELME
A fellebbezési eljárás szempontjából meghatározó szerepe van annak a kérdésnek, hogy milyen jogok
illetik meg a másodfokú bíróságot. Amennyiben a másodfokú bíróságot a fellebbezésben előadottak,
annak okai és céljai nem kötik, így lehetőség nyílik a megtámadott határozat átfogó felülbírálatára,
teljes revíziós jogkörről beszélünk.
A felülbírálat ugyanakkor a jogerő ellentéte, mert a jogerős rendelkezés nem bírálható felül, és ami
felülbírálható, az nem jogerős.
348.§, 349.§ (1)
A felülbírálat kiterjed a fellebbezéssel megtámadott ítéletre és az azt megelőző bírósági eljárásra.
A másodfokú bíróság a felülbírálat keretében ellenőrzi, hogy az elsőfokú bíróság a tárgyalás

előkészítése, illetve a tárgyalás során maradéktalanul megtartotta-e az eljárási törvény előírásait.
 Az ellenőrzésnek arra is ki kell terjednie, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított
tényállás felderített-e, illetve, hogy a megállapított tények összhangban állnak-e.
Az anyagi jogszabályok alkalmazásának felülbírálatakor a másodfokú bíróság azt vizsgálja, hogy az

elsőfokú bíróság helyesen alkalmazta-e a Btk. Általános és Különös részének, valamint más anyagi
jogszabályoknak a rendelkezéseit.
A megalapozottság, illetőleg a büntetőjogi főkérdések vonatkozásában a másodfokú bíróságnak az

ellenőrzést arra tekintet nélkül el kell végeznie, hogy ki és milyen okra alapítottan jelentette be a
fellebbezést.
 Mindebből tehát az következi, hogy amennyiben a fellebbezés csak a bűncselekmény minősítését

sérelmezi, a másodfokú bíróság a bűnösség megállapításával kapcsolatos elsőfokú döntést is
megváltoztathatja, vagy amennyiben az ügyész a vádlott terhére jelent be fellebbezést, míg a védő és a
vádlott az elsőfokú bíróság ítéletét tudomásul vette, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntését
a vádlott javára is módosíthatja.
A felülbírálat körében tekintettel kell lenni a súlyosítási tilalom előírásaira (pár oldallal lentebb lesz!),
illetve a részleges jogerőre vonatkozó szabályokra.
RÉSZJOGERŐ
A részjogerő azt jelenti, hogy az ilyen tulajdonságokkal bíró ítélet rendelkezését – főszabályként –
másodfokú bíróság nem módosíthatja.
A törvény tehát több kivételt tesz a részjogerő kapcsán a teljes revízió elve alól.
Így, ha
a) a vádlott ellen több bűncselekmény miatt emeltek vádat, az ítéletnek csak az a felmentő
vagy eljárást megszüntető rendelkezése bírálható felül, amely ellen fellebbeztek
119
 Ha a vádlott ellen az ügyész több bűncselekmény miatt emel vádat és az elsőfokú bíróság
egyes vádak alól a terheltet felmenti, vagy az eljárást megszünteti, a felülbírálat csak azon
felmentő vagy megszüntető rendelkezésekre terjedhet ki, amelyet, vagy amelyeket a
fellebbezés kifejezetten sérelmez. A nem érintett rendelkezések jogerőre emelkednek, így
ezek helyessége a másodfokú eljárásban nem vizsgálhatóak.
b) a fellebbezés kizárólag az ítéletnek az elkobzásra, vagyonelkobzásra, a pártfogói

felügyelet elrendelésére, a lefoglalásra, a polgári jogi igényre, a szülői felügyeleti jog
megszüntetésére, vagy a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezése ellen irányul, a
másodfokú bíróság az ítéletnek csak ezt a részét bírálja felül
 Ilyenkor a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a döntését csak ebben a körben

ellenőrzi, tehát a felülbírálat csak ezekre a járulékos kérdésekre terjed ki.
c) az elsőfokú bíróság ítélete több vádlottról rendelkezik, a másodfokú bíróság az ítéletnek

csak a fellebbezéssel érintett vádlottakra vonatkozó részét bírálja felül
 Ilyenkor minden egyes vádlottnál külön-külön meg kell vizsgálni, hogy az ítélet rá
vonatkozó része felülbírálható-e, amire csak azon vádlottak tekintetében kerülhet sor,
akikre a fellebbezés kiterjed. A fellebbezéssel nem érintett vádlottak vonatkozásában
ugyanis az elsőfokú bíróság ítélete részjogerőre emelkedik.
 A törvény kivételt is megállapít – itt valójában tehát a kivétel kivételéről van szó – és
ekkor megengedi a részjogerő áttörését. Két feltételnek kell érvényesülnie, egyik, hogy
összefüggő oknak kell lennie, a másik pedig, hogy a javára szolgáljon.
FELLEBBEZÉSSEL NEM ÉRINTETT VÁDLOTT [349.§ (2), (3)]
A másodfokú bíróság csak akkor alkalmazhatja a fellebbezéssel nem érintett vádlottal kapcsolatos
előírásokat, ha a fellebbezéssel érintett vádlott tekintetében a törvény meghatározott okból kedvező
döntést hoz.
Ilyen döntés lehet, hogy

 a bűncselekmény enyhébb minősítése folytán a törvénysértő büntetést vagy a büntetés helyett
alkalmazott intézkedést enyhíti,
 a vádlottat felmenti,
 az elsőfokú bíróság ítéletének a vádlottra vonatkozó részét hatályon kívül helyezi, és az
eljárást megszünteti, vagy az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja.
Ha a másodfokú bíróság más ok alapján hoz a fellebbezéssel érintett vádlott vonatkozásában

kedvezőbb döntést, a fellebbezéssel nem érintett vádlott tekintetében a részjogerő áttörésére törvényes
lehetőség nincs.
A törvény szövegében szereplő „ugyanígy határoz” megfogalmazás azt jelenti, hogy ugyanannak – a
kedvezőbb döntést megalapozó – konkrét oknak kell fennállnia a fellebbezéssel érintett és a
fellebbezéssel nem érintett vádlott tekintetében, és ezen oknak mindkettőjük számára kedvezőbb
döntést kell eredményeznie. (Összefüggő ok)
Összefüggő ok címén a favor defensionis elvéből következően a részleges jogerő csak a vádlott
érdekében oldható fel.
120
A másodfokú bíróság a fellebbezéssel nem érintett vádlott tekintetében semmiképpen sem helyezheti
hatályon kívül az elsőfokú bíróság határozatát és nem adhat utasítást új eljárásra azért, mert álláspontja
szerint a megismételt eljárásban a vádlott bűnösségének megállapítása indokolt.
350.§
A törvény azonban a részleges jogerő áttörését lehetővé tevő rendelkezés alól is megállapít egy
kivételt.
 Az ítélet megalapozatlansága esetén az elsőfokú bíróságot a részjogerő áttörésére lehetőséget

adó szabály alkalmazásával akkor lehet csak új eljárásra utasítani, ha ez a fellebbezéssel nem
érintett vádlott felmentését, a bűncselekmény enyhébb minősítése folytán a törvénysértően
súlyos büntetés enyhítését vagy az eljárás megszüntetését eredményezné.
Azt, hogy mikor megalapozatlan az elsőfokú bíróság ítélete a Be. 351.§ (2) bekezdése tartalmazza.
Tehát a megalapozatlanság címén a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezi és
az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, a fellebbezéssel nem érintett vádlott tekintetében részjogerőt
csak akkor törheti át, ha az új eljárás a fellebbezéssel nem érintett vádlott számára is kedvezőbb
döntést eredményezhet, vagyis amennyiben a megismételt eljárástól az várható, hogy felmentik, a
bűncselekmény enyhébb minősítése folytán a törvénysértően súlyos büntetést enyhítik, vagy vele
szemben az eljárást megszüntetik.
KÖTÖTTSÉG AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETÉNEK TÉNYÁLLÁSÁHOZ [351.§, 352.§]
Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásához való kötöttség lényegében azt jelenti, hogy –
főszabályként – a bizonyítékokat az elsőfokú bíróság ítéletétől eltérően értékelni, az esőfokú bíróság
által a bizonyítékok megvizsgálása alapján megállapított tényállástól eltérő tényállást a másodfok
eljárásban megállapítani nem lehet.
A törvény rendelkezései alapján a tényállás megállapítása ugyanis az elsőfokú bíróság jogkörébe

tartozik, ezért a másodfokú bíróságnak a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra
kell alapítani.
Az ítéleti tényállás nem mást, mint az elsőfokú bíróság álláspontja szerint megvalósult történeti
tényállás, a tényálláshoz kötöttség pedig épp az ítéleti tényállásként rögzített történeti tényállás
releváns elemeire vonatkozik.
Az, hogy mely ténynek van jelentősége, attól függ, hogy a jogalkotó miként határozza meg a
bűncselekmény törvényi tényállását.
 Például, amennyiben jelentősége van az elkövetés helyének, mert attól függ a bűncselekmény
megvalósulása, avagy minősülése a történeti tényállásnak, az ezzel kapcsolatos adatokat
feltétlenül tartalmaznia kell.
Ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetőleg ha a fellebbezésben új tényt állítottak

vagy új bizonyítékra hivatkoztak és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást
folytatott le, a tényálláshoz kötöttség szabálya nem érvényesül.
121
MEGALAPOZATLANSÁG - A MEGALAPOZATLANSÁG ESETEI:
a) a tényállás nincs felderítve
 Ha az elsőfokú bíróság nem tisztázza a szükséges bizonyítással a büntetőjogi

felelősségre vonás szempontjából releváns tényeket, vagyis a bizonyítás nem terjed ki
az ügy érdemi elbírálást érintő valamennyi körülményre.
 Például, ilyenkor tehát valójában a bizonyítás anyaga hiányos, ugyanakkor az

iratokból is megállapítható, hogy a felderítéshez szükséges bizonyítékok egyébként
rendelkezésre állnak. Ugyancsak felderítetlen a tényállás, ha a bíróság a bizonyítékok
közötti ellentmondást nem oldja fel, vagy ha a bíróság indokolatlanul utasította el a
bizonyítási indítványokat.
b) az elsőfokú bíróság nem állapított meg tényállást, vagy a tényállást hiányosan állapította
meg,
 A gyakorlatban a tényállás teljes hiánya csak ritkán fordul elő. A tényállás teljes
hiánya azt jelenti, hogy a történeti tényállás nem tér ki valamennyi, a vád tárgyává tett
bűncselekményre vagy többvádlottas ügyben a bíróság valamelyik vádlott
cselekvőségével egyáltalán nem foglalkozik.
 A tényállás akkor hiányos, ha az nem tartalmazza valamennyi az ügy büntetőjogi

megítélésére kiható adatot.
c) a megállapított tényállás ellentétes az iratok tartalmával,
 Iratellenességről akkor beszélünk, ha az ítélet tényállása ellentétben áll az ügy

iratainak tartalmával, vagy ha a ténymegállapításra az iratokban egyáltalán nincs adat.
 Például, ha a szakvéleményben rögzített adatok eltérnek az ítéletnek a szakvéleményre

hivatkozó megállapításaitól, a tényállás iratellenes.
d) az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett.
 Az elsőfokú bíróság a tényállást a lefolytatott bizonyítási eljárás lezárása után a

bizonyítékok értékelését követően állapítja meg. A bizonyítás tartalmilag megismerést
jelent és ez a megismerés eredményét tükrözi az elsőfokú ítélet történeti tényállása.
 Előfordulhat, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékokkal alátámasztott tényekből

logikai úton von következtetést bizonyítékokkal nem bizonyított tényekre. Abban az
esetben viszont, ha ez a gondolati művelet helytelen, mert ellentétes például a logika
szabályaival, az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlanná válik.
A különböző megalapozatlansági okok gyakran átfedik egymást, vagy együtt fordulnak elő.
Nem tartozik a megalapozatlanság fogalmi körébe a bizonyítékoknak az értékelése és a bírói gyakorlat

szerint a másodfokú bíróság nem pótolhatja a bizonyítékoknak az elsőfokú bíróság által elmulasztott
mérlegelését. Viszont azt vizsgálhatja, hogy valamennyi bizonyítékot értékelési körbe vont-e, és
azokat összességükben értékelte-e és hogy ennek milyen kihatása van a tényállás megállapítására.
122
Az, hogy a megalapozatlanság kiküszöbölhető-e, illetve hogy a megalapozatlanság orvoslására

rendelkezésre álló lehetőségek közül melyik vehető igénybe, attól függ, hogy mi képezi a
megalapozatlanság okát.
 Ha a bíróság nem állapított meg tényállást, a megalapozatlanság másodfokon nem

orvosolható, vagyis az elsőfokú ítéletet hatályon kívül kell helyezni.
 Ha a megalapozatlanság oka az, hogy a tényállás nincs felderítve, azt a másodfokú bíróság
bizonyítás felvételével tudja megszüntetni. Korlát Be. 352.§ (1) bekezdés b) pontja, mely
szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást másodfokon csak
akkor lehet megállapítani, ha a felvett bizonyítás alapján a vádlott felmentésének vagy az
eljárás megszüntetésének van helye.
 Például, ha az elsőfokú bíróság a tényállásában rögzítette, hogy a vádlott jogtalanul

ment be a sértett lakásába, ám a másodfokú bizonyítás alapján egyértelműen
tisztázódott, hogy erre a tulajdonos beleegyezésével került sor, a másodfokú bíróság
eltérő tényállást megállapítva a vádlottat a magánlaksértés vádja alól felmenti. Ennek
fordítottjára azonban törvényi lehetőség nincs, tehát ilyenkor az elsőfokú felmentő
ítéletet hatályon kívül kell helyezni.
 Ha a tényállás hiányos, a kiküszöbölés módja az iratok vagy a bizonyítás alapján történő

tényállás-kiegészítés, helyesbítés.
 Amikor a megállapított tényállás ellentétes az iratok tartalmával az ellentmondás

feloldásáról az iratokban rögzített adatoknak megfelelően tényállás-helyesbítéssel kell
gondoskodni.
 Amennyiben a megalapozatlanság oka a téves ténybeli következtetés, a kiküszöbölés módja a

logika szabályainak megfelelő következtés levonása, vagyis a helytelen ténybeli következtetés
helyesbítése.
Azt követően, hogy a szükséges korrekcióra sor került a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság
ítéletét immár helyesbített, kiegészített vagy eltérő tényállás alapján bírája felül.
A helyesbítés, kiegészítés azt jelenti, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásba
beilleszkednek a módosítások.
A megalapozatlanság megszüntetése során a másodfokú bíróság csak az olyan tényekkel kapcsolatba

értékelheti az elsőfokú bíróságtól eltérően a bizonyítékokat, amelyekre bizonyítást vett fel, kivéve, ha
az iratok adatai vagy ténybeli következtetés alapján olyan eltérő tényállást állapít meg, ami a vádlott
felmentését vagy az eljárás megszüntetését eredményezi.
A kifejtettek arra az esetre is vonatkoznak, ha részbeni felmentést vagy az eljárás részbeni

megszüntetésének van helye.
123
BIZONYÍTÁS A MÁSODFOKÚ BÍRÓSÁGI ELJÁRÁSBAN (353.§)
A megalapozatlansági hibák kiküszöbölésének egyik legfontosabb eszköze a bizonyítás. A másodfokú

bíróság bizonyítás csak a megalapozatlanság észlelése esetén vehet fel, vagyis nincs helye
bizonyításnak, ha a megalapozatlansági okok egyike sem jellemzi az elsőfokú bíróság ítéletét.
Ugyanakkor a megalapozatlansági esetek közül sem mindegyik ad alapot bizonyításra.
 Kizárt a bizonyítás, ha a tényállás megalapozott, illetve ha a tényállás megalapozatlanságának

oka az, hogy az elsőfokú bíróság nem állapított meg tényállást.
 Csak törvényben meghatározott típusú megalapozatlanság megszüntetése érdekében vehető fel

másodfokon bizonyítás melynek tehát akkor van helye, ha a megállapított tényállás nincs
felderítve, vagy hiányos. Az iratellenesség vagy a helytelen ténybeli kiküszöbölésnek módja
ugyanis nem a bizonyítás, hanem a tényállás módosítása az iratok, illetve a helyes ténybeli
következtetés alapján.
Ha a másodfokú bíróságnak aggályai vannak a megalapozatlanságot illetően a bizonyítás éppen úgy

megengedett, mint akkor, amikor a megalapozatlanság nyilvánvaló. Ilyenkor a bizonyítás vagy
megerősíti az elsőfokú ítélet tényállását, vagy a tényállást egyértelműen megalapozatlanná teszi.
Indítvány alapján történhet bizonyítás, ha fellebbezésben új tényt állítanak, vagy új bizonyítékra

hivatkoznak, vagy olyan bizonyítást kérnek, amit az első fokon eljárt bíróság mellőzött.
 A másodfokú bíróságnak ekkor nyilvánvalóan azt kell mérlegelnie, hogy a mellőzött
bizonyításnak, az új ténynek vagy az új bizonyítéknak milyen jelentősége van vagy lehet
közvetlenül a tényállásra kihatóan, illetve közvetve a büntetőjogi felelősséget érintően. 
Lehetséges ugyanis, hogy az addig nem ismert új bizonyíték teljes egészében alátámasztja a
terhelt azon – az elsőfokú bíróság által elvetett – védekezését, hogy jogos védelmi helyzetben
volt.
Bizonyításnak akkor is helye van továbbá, ha az az elsőfokú bírósági eljárásban megvalósult

szabálysértés orvoslását eredményezheti. Ilyenkor a másodfokú bíróság pótolja például azokat a
kötelezettségeket, amiket az elsőfokú bíróság a bizonyítás során elmulasztott, és ez azt
eredményezheti, hogy a megszerzett bizonyítási eszközt nem kell kirekeszteni a bizonyítékok köréből.
Abszolút eljárási szabálysértés nyilvánvalóan nem orvosolható, illetve felesleges az eljárási

szabálysértés kiküszöbölése, ha az így felvett bizonyítást figyelmen kívül hagyva is teljesen
megalapozott tényállás. Az eljárási szabálysértéssel megszerzett bizonyítékot ki kell rekeszteni a
bizonyítékok köréből.
124
A törvény egyértelművé teszi, hogy kizárólag a büntetőjogi főkérdésekkel kapcsolatos tények

tisztázása érdekében lehet bizonyítást felvenni.
A másodfokú eljárásban bizonyítás felvételére csak a tárgyaláson kerülhet sor, kivéve, ha az ügyben a
büntetéskiszabási körülmények további tisztázása érdekében szükséges a vádlott meghallgatása, mert
ekkor a másodfokú bíróság nyilvános ülést tart.
A SÚLYOSÍTÁSI TILALOM (354.§, 355.§)
A relatív súlyosítási tilalom azt jelenti, hogy az elsőfokú bíróság döntéséhez viszonyítottan az elsőfokú
ítéletet a vádlott hátrányára megváltoztatni csak akkor lehet, ha a terhére fellebbezést jelentettek be.
A reformatio in peius mint tilalom tehát abszolút értelemben nem érvényesül, a terhelt terhére
megváltoztatható az ítélet, amennyiben annak a törvényben meghatározott feltételei adottak.
A súlyosítási tilalom jelentősége abban áll, hogy a vádlott és a védő számára garantálja, hogy a
vádlottra nézve hátrányosabb döntést a másodfokú bíróság ne hozhasson, ha nincs a vádlott
terhére bejelentett fellebbezés.
A súlyosítási tilalom szempontjából alapvető jelentősége van annak, hogy ki jogosult a vádlott terhére
fellebbezést bejelenteni, illetve, hogy milyen tartalmú nyilatkozatok minősülnek ilyennek.
A vádlott terhére fellebbezést jelenthet be:
 az ügyész,
 a pótmagánvádló,
 a magánvádló.
A fellebbezés a vádlott terhére bejelentett, ha az:
 a bűnösségnek a megállapítására,
 bűncselekmény súlyosabb minősítésére,
 büntetésének súlyosítására,
 a büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél súlyosabbnak a megállapítására,
 az alkalmazott intézkedés helyett büntetés megállapítására irányul.
A bűnösség megállapítására:
A bűnösség megállapítására irányul a fellebbezés, ha a bűnösséget kimondó ítélet meghozatalát

célozza, vagyis ha a vádlott terhére fellebbezni jogosult azt szorgalmazza, hogy a másodfokú bíróság
állapítsa meg a bűncselekmény elkövetését és a vádlott büntethetőségét.
A bűncselekmény súlyosabb minősítésére vonatkozik a jogorvoslat, ha:
 privilegizált eset helyett alap- vagy minősített eset,

 alapeset helyett minősített eset,
125
 más, súlyosabb büntetéssel fenyegetett bűncselekmény,

 kísérlet helyett befejezett bűncselekmény,
 részesség helyett tettesség, társtettesség,
 egység helyett halmazat,
 a visszaesés vagy a bűnszervezet, megállapítását indítványozza.
Büntetés súlyosbítására:
Azt a kérdést, hogy a fellebbezés a büntetés súlyosbítására irányul-e, egyrészt a büntetéseknek a Btk.-
ban meghatározott hierarchiájára figyelemmel lehet eldönteni.
A Btk. 33.§-ának (1) bekezdése szerint a büntetések a következők:
 a szabadságvesztés,
 az elzárás,
 a közérdekű munka,
 a pénzbüntetés,
 a foglalkozástól való eltiltás,
 a járművezetéstől eltiltás,
 a kitiltás,
 a sportrendezvények látogatásától való eltiltás,
 a kiutasítás.
Ez a törvényhely a büntetéseket súly szerinti sorrendben sorolja fel a legsúlyosabbtól a legenyhébbig.

Ezért a büntetés súlyosbítására irányul a fellebbezés, ha például az elsőfokú bíróság pénzbüntetést
szabott ki, a fellebbezés viszont közérdekű munka kiszabását tartja a cselekmény tárgyi súlyával
arányban állónak.
Másrészt a büntetés súlyosbítására irányul a fellebbezés akkor is, ha a büntetés nemének

megváltoztatását a fellebbező nem tartja szükségesnek, de a tartam emelését (például hosszabb
szabadságvesztésre ítélést) igen.
A büntetések – a Btk.-ban meghatározott kivételekkel Btk. 33.§ (5), (6) – egymás mellett is
kiszabhatók.
 Súlyosításra irányul a fellebbezés, ha például, az ügyész a szabadságvesztés mellett a
járművezetéstől eltiltás kiszabását is szorgalmazza.
Figyelemmel arra, hogy csak egy mellékbüntetést szabályoz a Btk., a büntetés súlyosítására
irányulónak csak akkor tekinthető a fellebbezés, ha annak mértékének növelését célozza.
A büntetés súlyosítására vonatkozik tehát a fellebbezés, ha akár a büntetés, akár a mellékbüntetés

enyheségét sérelmezi, vagy további büntetés kiszabását hiányolja.
A büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél súlyosabbnak a megállapítására, az alkalmazott

intézkedés helyett büntetés megállapítására irányul:
Nem oldja fel a súlyosbítási tilalmat, ha az ügyész:
 felmentés helyett megszüntetésért,

 első fokon nem alkalmazott intézkedés alkalmazásáért,
 az alkalmazott intézkedés súlyosbításáért,
 súlyosabb végrehajtási fokozat megállapításáért,
126
 a feltételes szabadságból való kizárásért,

 a korábbi feltételes szabadság megszüntetéséért,
 a korábbi felfüggesztett büntetés utólagos végrehajtásáért,
 a járulékos kérdések „súlyosításáért” (például bűnügyi költség) jelentett be fellebbezést.
A másodfokú bíróságnak a fellebbezés egész tartalmára figyelemmel kell állást foglalnia abban a
kérdésben, hogy a fellebbezés a vádlott terhére szól-e. A bírói gyakorlat szerint, ha a fellebbezés nem
egyértelmű, illetve annak tartalma kétséges, a jogorvoslati nyilatkozat nem minősülhet a vádlott
terhére bejelentettnek.
A vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában a vádlott bűnösségének másodfokon történő

megállapítása fogalmilag kizárt.
FELMENTETT VÁDLOTT
Felmentett vádlottnak azt kell tekinteni, akivel szemben az elsőfokú bíróság felmentő ítéletet hozott,
mert bűnössége nem volt megállapítható.
 Természetesen az ítélet felmentő jellegét nem befolyásolja, ha a vádlott kóros elmeállapota

miatt a bíróság kényszergyógykezelését rendelte el, illetve, ha a felmentés alapja
büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok és a bíróság elkobzást, vagyonelkobzást vagy
elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét rendelte el.
FELMENTŐ ÍTÉLET
A felmentő ítélet fogalma alatt érteni kell továbbá az eljárást megszüntető végzést is, kivéve azt az
esetet, ha az eljárás megszüntetésének az az oka, hogy az ügyész a vádat elejtette és
pótmagánvádlónak nincs helye, mert az erre alapított eljárást megszüntető végzéssel szembeni
fellebbezés lehetőségét a törvény kizárja.
A súlyosítási tilalom szempontjából a bűnösség megállapítása bűnösséget megállapító ítélet

meghozatalát jelenti. Ilyenkor tehát az elsőfokú bíróság által felmentett vádlottat a másodfokú
bíróság mondja ki bűnösnek, amennyiben megállapítja, hogy bűncselekményt követett el és
büntethető.
Ennek eredményeként a másodfokú bíróság:
 büntetést szab ki,

 a vádlottat próbára bocsájtja, számára jóvátételi munka végzését írja elő vagy
 a büntetés kiszabását mellőzi.
Nem ütközik súlyosítási tilalomba, ha a másodfokú bíróság kizárólag védelmi fellebbezés alapján
eljárva, az elsőfokú felmentő ítéletet hatályon kívül helyezi, és az eljárást megszünteti, és fordítva
ugyan ez a helyzet, tehát eljárást megszüntető végzés helyett is hozható másodfokon felmentő ítélet.
354.§ (3) !
RÉSZLEGES FELMENTÉSKOR elvileg tehát a következő esetek fordulhatnak elő:
 Ha az ítéletnek a felmentő vagy az eljárást megszüntető rendelkezése ellen nem fellebbeztek,

úgy ezen ítéleti rendelkezés nem bírálható felül, vagyis beáll a részjogerő.
127
 Amennyiben a felmentő vagy az eljárást megszüntető rendelkezés ellen fellebbezés

bejelentésére kerül sor, két eset lehetséges:
a. Előfordulhat, hogy a fellebbezés kizárólag a felmentést vagy a megszüntetést

sérelmezi, ez esetben az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés vagy a büntetés
helyett alkalmazott intézkedés csak akkor súlyosbítható, ha a felmentő vagy az eljárást
megszüntető rendelkezéssel szembeni fellebbezés eredményre vezet.
b. A fellebbezés nem csak a felmentő vagy megszüntető rendelkezés ellen irányul,

hanem kiterjed a bűnösség körébe vont cselekményekre is, így például valamelyik
bűncselekmény súlyosabb minősítését célozza, vagy a fellebbező a büntetés
súlyosbítását szeretné elérni, ilyenkor az előbbiekben említett korlátozás nem
érvényesül, tehát a vádlott büntetését, illetve a büntetés helyett alkalmazott
intézkedést akkor is súlyosbítani lehet, ha az elsőfokú ítélet felmentő vagy eljárást
megszüntető rendelkezésével kapcsolatos fellebbezés nem vezetett sikerre.
Azt, hogy a vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában mit nem tehet a másodfokú bíróság,
vagyis, hogy milyen rendelkezések esnek a súlyosítási tilalom hatálya alá, a törvény pontosan
felsorolja.
A súlyosítási tilalom folytán a másodfokú bíróság a vádlott terhére bejelentett fellebbezés

hiányában nem szabhat ki:
a) büntetést azzal szemben, akinek az ügyét első fokon önállóan alkalmazott intézkedéssel
bírálták el,
b) elzárás, közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás,
kitiltás, a sportrendezvények látogatásától való eltiltás, kiutasítás helyett szabadságvesztést
annak felfüggesztése mellett sem,
c) felfüggesztett szabadságvesztés helyett végrehajtandó szabadságvesztést,
d) végrehajtandó szabadságvesztés helyett hosszabb tartamú szabadságvesztést, annak
felfüggesztése mellett sem,
e) az elsőfokú bíróság által alkalmazott büntetések számát meghaladó további büntetéseket, ide
nem értve a szabadságvesztés helyett alkalmazott büntetéseket,
f) az elsőfokú bíróság által nem alkalmazott mellékbüntetést,
g) lefokozás, szolgálati viszony megszüntetése helyett szabadságvesztést, annak felfüggesztése
mellett sem.
Az intézkedések – a büntetés helyett alkalmazott intézkedés kivételével – és a járulékos kérdések tehát

a súlyosbítási tilalom problémakörén kívül esnek. Ezzel szemben amennyiben az ügyész az elsőfokú
ítélet ellen a vádlott terhére fellebbezést nem jelent be, a másodfokú bíróság a járművezetés eltiltás
időtartamának, illetve érvényesülési körének a vádlott terhére való megváltoztatására nem jogosult.
Ezért a terhelt terhére bejelentett fellebbezés hiányában sincs akadálya annak, hogy a másodfokú
bíróság az elkobzásról, vagyonelkobzásról, illetve az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné
tételéről döntsön, ha az elsőfokú bíróság ezt a törvény rendelkezése ellenére elmulasztotta, feltéve
természetesen, hogy a tényállás a döntéshez szükséges adatokat tartalmazza.
Nem sérti a súlyosbítási tilalmat a büntetés-végrehajtási fokozat megváltoztatása vagy az előzetes

mentesítés mellőzése sem.
Pénzbüntetés helyett a jogászi foglalkoztatástól eltiltás a súlyosbítási tilalmat nem sérti.
128
Ügyészi fellebbezés hiányában is lehetséges a valóságos alaki halmazatnak megfelelő minősítés

megállapítása.
Ha az elsőfokú bíróság szabálysértés miatt alkalmazott jogkövetkezményt, a jogkövetkezmény a

másodfokú eljárásban viszont csak akkor súlyosbítható, ha a fellebbezés a felmentő rendelkezés ellen
irányul, vagy a szabálysértés miatt alkalmazott jogkövetkezmény súlyosbítását célozza.
A súlyosbítás tilalma viszont nem zárja ki, hogy a másodfokú bíróság a tényállást a terhelt számára
előnytelenül módosítsa, és ez által – a büntetés érintetlenül hagyása – a cselekményt súlyosabban
minősítse.
Az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadlábra bocsátás legkorábbi időpontjának

későbbi időpontban történő meghatározását, illetőleg a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének
kizárását a büntetés súlyosbításának, az erre irányuló fellebbezést pedig a vádlott terhére bejelentett
fellebbezésnek kell tekinteni.
A másodfokú bírósági eljárás

AZ IRATOK FELTERJESZTÉSE A MÁSODFOKÚ BÍRÓSÁGHOZ
Ha a fellebbezésre nyitva álló határidő valamennyi jogosult vonatkozásában lejárt, az elsőfokú bíróság
tanácsának elnöke az iratokat a másodfokú bíróság mellett működő ügyész útján az ügydöntő
határozat írásba foglalását követően haladéktalanul felterjeszti a másodfokú bírósághoz.
A másodfokú bíróság mellett működő ügyésznek 15 nap, különösen bonyolult vagy nagy
terjedelmű ügyben 30 nap áll a rendelkezésére annak érdekében, hogy az iratokat
áttanulmányozza és döntsön abban a kérdésben, hogy az ügyészi fellebbezést fenntartja-e avagy sem,
illetve hogy milyen tartalmú indítványt tegyen.
Az elsőfokú bíróság területén működő ügyész az iratok felterjesztéséig vonhatja vissza a fellebbezését,
az iratok felterjesztése után ez a jog már a másodfokú bíróság területén működő ügyészt illeti meg.
129
 Ha a másodfokú bíróság területén működő ügyész a fellebbezést visszavonja, és más jogosult

fellebbezést nem jelentett be, az iratokat – az ügyészi fellebbezés visszavonására utaló -
nyilatkozatával együtt visszaküldi az elsőfokú bíróságnak.
A másodfokú bíróság területén működő ügyész a fellebbezést a bejelentettel azonos tartalommal,

és irányultsággal, illetve módosítva tarthatja fenn.
 A módosítás odáig is terjedhet, hogy a másodfokú bíróság területén működő ügyész az

eredetileg a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést a vádlott javára tartja fenn.
 Az ilyen jellegű módosítással természetesen beáll a súlyosítási tilalom.
 Pótmagánvádlót és magánvádlót ilyen jogosultság nem illeti meg, hiszen ők a vádlott

javára nem fellebbezhetnek.
358.§, 359.§
Azt követően, hogy az iratok az ügyészi indítvánnyal együtt megérkeztek, a másodfokú bírósághoz,
sor kerül az ügy kiszignálására, majd a fellebbezés elbírálására kijelölt tanács elnöke intézkedik a
fellebbezés elintézésének előkészítése érdekében.
Ennek során a másodfokú bíróság tanácsának elnöke:
a) intézkedik - szükség esetén - a hiányok pótlása, az iratok kiegészítése, új iratok beszerzése

vagy az elsőfokú bíróságtól felvilágosítás megszerzése iránt,
b) a fellebbezőt a fellebbezésnek nyolc napon belüli kiegészítésére hívja fel, ha nem lehet
megállapítani, hogy az elsőfokú bíróság eljárását vagy az ítéletet miért tartja sérelmesnek,
c) az iratokat visszaküldi az elsőfokú bíróságnak, ha a fellebbezéseket visszavonták,
d) a vádlottnak és a védőnek kézbesíti a más által bejelentett fellebbezést és a másodfokú bíróság

mellett működő ügyész indítványát, a vádlott vagy a védő fellebbezésének indokolását - ha azt
a másodfokú bíróság előtt terjesztették elő - megküldi a másodfokú bíróság mellett működő
ügyésznek,
e) vizsgálja az eltérő minősítés lehetőségének megállapítását,
f) vizsgálja, hogy a másodfokú eljárásban kötelező-e az ügyész és a védő részvétele,
g) vizsgálja, szükséges-e kényszerintézkedéssel kapcsolatban határozni
h) bizonyítás elrendelését követően, megteszi az ezzel kapcsolatos intézkedéseket, így például

megidézi a tanút vagy kirendeli a szakértőt
A fellebbezés elbírálásának előkészítése során azonban olyan körülményekre is fény derülhet,

amelyek gátját képzik a másodfokú bírósági eljárásnak.
Így előfordulhat, hogy a fellebbezés a törvényben kizárt, arra nem jogosulttól származó vagy elkésett.
 Az ilyen fellebbezéseket az elsőfokú bíróságnak el kell utasítania, azonban, ha az elsőfokú

bíróság ezt elmulasztja, és az iratokat felterjeszti, az elutasítás joga a másodfokú bíróságot
illeti meg.
130
Lehetséges, hogy a másodfokú bíróságnak nincs hatásköre és/vagy illetékessége, ilyenkor az ügyet át
kell tenni a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz.
Elképzelhető, hogy valamilyen felfüggesztési ok kivetkezik e, ilyenkor a másodfokú bíróság az

eljárást felfüggeszti.
 A vádlottnak a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegségére tekintettel a

másodfokú eljárás felfüggesztésének azonban csak akkor van helye, ha a tárgyalás a vádlott
távollétében nem tartható meg. Ennek meghozatalára a másodfokú bírósági tanács jogosult.
A másodfokú bíróság tanácsa rendelheti el a bizonyítást továbbá, hogy az ügyben 5 hivatásos bíróból
álló tanács járjon el.
A FELLEBBEZÉSI ELJÁRÁS FORMÁI
A fellebbezési eljárásnak 3 formája van. A tanácsülés, a nyilvános ülés és a tárgyalás.
Tanácsülés
360.§ !
A tanácsülésen hozható másodfokú határozatok között vannak ügydöntő jellegűek, tehát az eljárást
véglegesen alaki jogerőhatással lezáróak, illetve ügydöntőnek nem minősülő, ám az elsőfokú bíróság
ítéletét vagy megszüntető végzését jogerőre emelő határozatok.
 Például, ha a másodfokú bíróság tanácsülésén a vádlott felmentéséről dönt, határozata

ügydöntő jellegű, az eljárás végleges lezárását eredményezi.
 Például, a fellebbezést elutasító másodfokú bírósági határozat ügydöntő jellegűnek nem
tekinthető, ám az a másodfokú bíróság végleges álláspontját juttatja kifejezésre és ennek
eredményeként az elsőfokú bíróság döntése jogerőssé válik.
a) Ha a fellebbezés törvényben kizárt, arra nem jogosulttól származik vagy elkésett, azt már az
elsőfokú bíróságnak el kell utasítania. Amennyiben ezt elmulasztja, az ilyen határozat meghozatalát a
másodfokú bíróságnak kell pótolnia. Több fellebbezés előterjesztése esetén külön-külön kell
megvizsgálni, hogy a jogorvoslat milyen döntés ellen irányul, arra jogosulttól származik-e, illetve,
hogy előterjesztésére a törvényes határidőn belül került-e sor.
 Azt, hogy a fellebbezés mikor kizárt, a törvény pontosan meghatározza.
 A fellebbezésre jogosultak körét a törvény rendelkezései tartalmazzák, így a fellebbezési jog

korlátozott. Az ezzel kapcsolatos előírások megsértése a fellebbezés elutasítását eredményezi.
 A törvény a fellebbezés bejelentésére nyitva álló határidőt is meghatározza. Az elkésettség

ténykérdés, így annak körülményeit a másodfokú bíróságnak tisztáznia kell. Elengedhetetlen,
hogy a fellebbezés benyújtásával kapcsolatos adatok a másodfokú bíróság rendelkezésére
álljanak.
131
Bár a gyakorlatban rendkívül ritkán fordul elő, elvileg azonban nem kizárt, hogy az iratokat olyan
másodfokú bíróságnak terjesztik fel, amelynek a fellebbezés elbírálására nincs hatásköre vagy
illetékessége és ezért az áttételről kell dönteni.
Ha a másodfokú eljárás során következnek be az ügyek egyesítésének vagy elkülönítésének, illetve

az eljárás felfüggesztésének okai, a másodfokú bíróság tanácsülésen határoz ezekről a kérdésekről.
b) Elképzelhető, hogy az arra jogosultak – az ítélet egyéb rendelkezéseit tudomásul véve – kizárólag a
lefoglalás megszüntetésére vagy a bűnügyi költségre vonatkozó döntéseket sérelmezik. Ilyenkor az
ítélet egyéb rendelkezései tekintetében beáll a részjogerő, míg a bíróság tanácsülésen bírálja el a
lefoglalás megszüntetésére vagy a bűnügyi költségekre vonatkozó rendelkezéseket.
c) – d) Ha az iratok adataiból minden kétséget kizáróan az a következtetés vonható le, hogy a

vádlottat fel kell menteni vagy az eljárást meg kell szüntetni, az ilyen határozat a tanácsülésen is
meghozható. Ehhez kapcsolódik a fellebbezéssel nem érintett vádlott felmentésére, illetőleg az
eljárás megszüntetésére vonatkozó döntés akkor, amikor a fellebbezéssel érintett vádlott
tekintetében is tanácsülésen született ilyen határozat.
e) Be. 373. § (1) I. pont
f) Be. 373. § (1) II-IV. pont
g) Ha az elsőfokú bíróság a büntetőeljárást a Be. 267.§-ában meghatározott ok – azaz a tárgyalás

előkészítése során eljárást megszüntető végzést hozott – alapján szüntette meg, a másodfokú bíróság a
tanácsülésen dönt.
h) Amennyiben a másodfokú bíróság az elsőfokú határozatot kizárólag korlátozottan bírálja felül (Be.
379.§), döntését tanácsülésen hozza meg.
Lehetséges, hogy az elsőfokú ítélet ellen csak a vádlott javára jelentenek be fellebbezést. Ilyenkor, ha
a tényállás megalapozott, a tanács elnöke tájékoztatja a vádlottat, a védőt, az ügyészt és azt, aki
fellebbezett ügyben a tanács összetételéről és arról, hogy 8 napon belül kérheti nyilvános ülés, vagy ha
annak feltételei fennállnak, tárgyalás kitűzését.
 Amennyiben nyilvános ülés vagy tárgyalás kitűzését senki nem kérte, a másodfokú bíróság az
ügyet tanácsülésen intézheti el.
A tanács elnöke egyébként tanácsülésre tartozó ügyben nyilvános ülést vagy tárgyalást tűzhet ki, ha
ezt szükségesnek tartja.
TÁRGYALÁS [363. – 366.§]
A másodfokú bíróság tehát tárgyalást tart, ha:
 az ügy tanácsülésen nem intézhető el,

 bizonyítás felvétele szükséges, és ez nyilvános ülésen nem lehetséges,
 a tanácsülésre, illetve nyilvános ülésre tartozó ügyet a tanács elnöke tárgyalásra tűzte ki.
A tárgyalás megtarthatóságára, illetve magára a tárgyalásra vonatkozó speciális szabályok a

következők:
 a tárgyalást a vádlott távollétében meg lehet tartani, ha előzetesen bejelentette, hogy a

tárgyaláson nem kíván részt venni, vagy ha a vádlott terhére fellebbezést nem jelentettek be;
132
 a tárgyaláson a tanács elnöke által kijelölt bíró előadja az ügyet, ennek során ismerteti az
elsőfokú bíróság ítéletét, a fellebbezéseket és az arra tett észrevételeket, továbbá az iratokból
mindazt, ami az ügy felülbírálásához szükséges;
 az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának ismertetése mellőzhető, ha azt a jelenlévők nem
kérik és azt a másodfokú bíróság sem tartja szükségesnek;
 a bíróság tagjai, az ügyész, a vádlott, a védő és a sértett az ügy előadásának kiegészítését

kérhetik, majd a fellebbezésre jogosultaknak lehetőségük van arra, hogy az előterjesztéseiket,
illetőleg indítványaikat megtegyék és a bizonyítás felvételére csak ezt követően kerülhet sor;
 a bizonyítás felvétele után az arra jogosultak perbeszédet tartanak, illetőleg felszólalnak,

perbeszédet először a fellebbező tart, amennyiben az ügyész is fellebbezett, ő mondja el
először a perbeszédet;
 ha a másodfokú bíróság az ügydöntő határozat meghozatala előtt azt állapítja meg, hogy a
cselekmény az elsőfokú bíróság által megállapított minősítésétől eltérően minősülhet, a
tárgyalást a védelem előkészítése érdekében elnapolhatja és erre nézve a jelen lévő ügyészt,
vádlottat és a védőt meghallgatja.
NYILVÁNOS ÜLÉS [361.§, 362.§]
Nyilvános ülést tart a másodfokú bíróság, ha megalapozatlanság esetén a hiánytalan, illetőleg a helyes
tényállás az iratok tartalma vagy ténybeli következtetés útján megállapítható, illetőleg, ha az ügyben a
büntetéskiszabás körülmények további tisztázása érdekében a vádlott meghallgatása szükséges.
Nyilvános ülés tartására, akkor kerül sor, ha az ügy tanácsülésen nem intézhető el és nem kell
tárgyalást tartani.
A nyilvános ülés előkészítésére és megtartására a tárgyalásra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
A nyilvános ülésről az ügyészt értesíteni kell, akár bejelentette a részvételi szándékát, akár nem. Az
értesítés történhet minden egyes ügyben külön vagy az egy napra kitűzött ügyeke feltüntető tárgyalási
jegyzékkel is. Célszerű azonban, ha a bíróság az ügyésznek megküldi az ülés kitűzéséről szóló
végzést.
A nyilvános ülés az ügyész távollétében akkor is megtartható, ha részvételi szándékát bejelentette, de

szabályszerű idézés ellenére sem jelent meg.
A másodfokú nyilvános ülésre a vádlottat idézni – fogvatartás esetén előállítása iránt intézkedni – kell.
A vádlott szabályszerű idézés nélkül a másodfokú nyilvános ülés – törvényben meghatározott
kivételektől eltekintve – a távollétében nem tartható meg, ezért a vádlott idézésének szabályszerűségét
vizsgálni kell.
A nyilvános ülés esetében a Be. nem rendelkezik arról, hogy az idézett vádlott előzetesen lemondhat-e
a jelenlétéről és ekkor távollétében a nyilvános ülés megtartható-e.
A Kúria okfejtése szerint a vádlottnak jogában áll bejelenteni, hogy a nyilvános ülésen nem kíván
jelen lenni.
A másodfokú nyilvános ülés a szabályszerűen megidézett szabadlábon lévő vádlott távollétében is

megtartható, függetlenül attól, hogy előzetesen bejelentett-e, hogy a nyilvános ülésen nem kíván részt
venni, illetve, hogy a terhére fellebbezést jelentettek be.
133
Ha a fogva lévő és szabályszerű idézéssel előállítani rendelt vádlott előzetesen kéri a másodfokú
nyilvános ülés távollétében történő megtartását, az a távollétében megtartható.
Az idézés szabályszerűségétől függetlenül joghatályos a vádlottnak a nyilvános ülésnek a távollétében

történő megtartására vonatkozó előzetes nyilatkozata, ha abból egyértelműen kiderül, hogy a
nyilvános ülés tényéről és időpontjáról pontos tudomása van.
A másodfokú bíróság a fellebbezés elintézésére kitűzött nyilvános ülést nem tarthatja meg a
megidézett vádlott távollétében, ha a vádlott a nyilvános ülésre szóló idézést lakóhelyén átvette ugyan,
de másnap – más ügyben – őrizetbe vették, majd előzetes letartóztatását elrendelték, amelyet a
nyilvános ülés időpontjában is folyamatosan töltött, és e tényről a másodfokon eljáró bíróságnak
hivatalos tudomása volt.
A fogva lévő terheltnek a lakcíméről történő idézése nem tekinthető szabályszerűnek, ezért
távollétében a másodfokú nyilvános ülés nem tartható meg.
Ha a terhelt nem jelenti be a tartózkodási helyének megváltoztatását, a hatóság által ismert címre
megküldött idézés pedig „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza a másodfokú nyilvános ülés –
amennyiben meghallgatása nem szükséges - a terhelt távollétében megtartható.
A nyilvános ülésen az ügy előadása – ha azt a jelenlévők nem kérik – mellőzhető.
A másodfokú bíróság határozatai

370.§
MÁSODFOK ÁLTAL HOZHATÓ HATÁROZATOK TÍPUSAI:
Tartalmi sajátosságaira figyelemmel a másodfokú bíróság által meghozható határozatokat 4 csoportba

sorolhatjuk.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét:
134
1. helybenhagyhatja
2. megváltoztathatja
3. hatályon kívül helyezheti
4. a fellebbezést elutasíthatja.
Formai szempontból a másodfokú bíróság ítélettel, illetőleg végzéssel dönthet. A másodfokú bíróság
az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása esetén ítélettel, minden más esetben viszont végzéssel
határoz.
Végzést hoz tehát a másodfokú bíróság, ha az elsőfokú bíróság ítéletét:
 helybenhagyja
 hatályon kívül helyezi
 a fellebbezést elutasítja
 az iratokat a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz teszi át
 az eljárást felfüggeszti
 kényszerintézkedésről vagy egyéb kérdésről (pl. rendbírság kiszabásáról) dönt.
A másodfokú bíróság határozatai közül ügydöntő jellegű az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyó,
megváltoztató, azt hatályon kívül helyező és az eljárást megszüntető határozat.
Valamennyi határozat indokolásának tartalmaznia kell, hogy ki miét fellebbezett, továbbá a bíróság
döntésének indokait.
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETÉNEK HELYBENHAGYÁSA [371.§]
Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyó végzés meghozatalának egyik feltétele, hogy a fellebbezés
alaptalan legyen. A másodfokú bíróságnak ugyanis kötelessége megvizsgálni a fellebbezésben
előadottakat és ennek alapján döntenie kell a fellebbezés alaposságáról vagy alaptalanságáról.
 Ebből következik, hogy ha a fellebbezés alapos, helybenhagyó végzés hozatalára törvényes

lehetőség nincs.
 Alaptalan a jogorvoslat abban az esetben is, ha ugyan a fellebbezésben kifejtettekre
figyelemmel a büntetés kisebb megváltoztatásának (súlyosítás vagy enyhítés) lenne helye, de a
törvény az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés ilyen csekélyebb mértékű másodfokú
módosítását nem engedi meg, ha az elsőfokú bíróság a törvényi büntetés keretei között szabta
ki a büntetését és a másodfokú eljárás során tényállás kiegészítésére, illetve helyesbítésére
nem került sor.
A fellebbezés alaptalansága esetében is csak akkor hozható helybenhagyó végzés, ha egyébként az

ítéletet nem kell hatályon kívül helyezni vagy nem kell, illetőleg nem lehet megváltoztatni.
A teljes revízió elvéből következik ugyanis, hogy a fellebbezéssel megtámadott ítélet, továbbá az azt
megelőző bírósági eljárás törvényességét a másodfokú bíróság hivatalból köteles megvizsgálni, az
ítélet tényállásának megalapozottságára, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a
büntetés kiszabására valamint az intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseket pedig arra
tekintet nélkül bírálja felül, hogy ki és milyen okból fellebbezett.
Ha a fellebbezés alaptalan, de fennáll valamelyik Be. 373.§-ában meghatározott hatályon kívül

helyezési ok, helybenhagyó végzés nem hozható, illetve, ha a Be. 372.§-ában meghatározott
megváltoztatási feltételek, akkor sem.
135
 Például, előfordulhat, hogy kizárólag az ügyész jelent be fellebbezést súlyosbításért, mely

fellebbezés alaptalan, de a másodfokú bíróság megállapíthatja, hogy a kiszabott büntetés
eltúlzottan súlyos és ezért az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a terhelttel szemben
enyhébb büntetést szab ki.
A másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyó végzése ügydöntő jellegű

határozat, és indokolásnak a helybenhagyás indokait kell röviden tartalmaznia.
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETÉNEK MEGVÁLTOZTATÁSA [372.§ (1), (2)]
Az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a másodfokú bíróság reformatórius jogkört

gyakorol. Az ilyen jellegű ítélet meghozatalának nem feltétele a tényállás módosítása.
 Önmagában a tényállás módosítása is változást jelent az elsőfokú bíróság ítéletének

megváltoztatásában, ez azonban közvetlenül csak az ítélet indokolását érinti, és nem
feltétlenül jár együtt a rendelkező részben foglaltak módosításával.
A megváltoztató határozatban a másodfokú bíróság a jogszabály helytelen alkalmazása miatti

törvénysértést orvosolja. A jogszabály helytelen alkalmazásán azt kell érteni, hogy az elsőfokú bíróság
az ítéleti rendelkezéseinek a jogszabályi alapját választotta meg tévesen.
 A törvénysértés megnyilvánulhat abban, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta valamely

jogszabály alkalmazását vagy az irányadó jogszabályok alkalmazására sor került, azok
rendelkezéseit azonban tévesen értelmezte, illetve a jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést
törvényes ok nélkül alkalmazta.
A Btk. helytelen alkalmazásának tipikus esetei a következők:
a) Lehetséges, hogy az anyagi jogi normák téves alkalmazása a bűnösség körét érinti.
 Például, ha elkerüli az elsőfokú bíróság figyelmét, hogy a hamis magánokirat felhasználása
csak akkor tényállásszerű, ha a hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratok
joghatás kiváltás végett fel is használják és a bűnösség megállapítására felhasználás hiányában
került sor, az első fokon elítélt vádlottat az ítéletet megváltoztatva másodfokon nyilvánvalóan
fel kell menteni.
Elképzelhető az is, hogy bár a tényállás minden szükséges történeti tényt tartalmaz, az elsőfokú
bíróság mégis elmulasztotta, például a végszükség szabályainak az alkalmazását.
Előfordulhat, hogy az elsőfokú bíróság a terhelt javára alkalmazza tévesen a Btk. szabályait, ami aztán
a vádlott törvénysértő felmentését eredményezi. Ilyenkor – az elsőfokú bíróság által rögzített
tényállásra alapítottan - először másodfokon kerül sor a vádlott büntetőjogi felelősségének
kimondására.
b) Az elsőfokú bíróság tévesen minősíti a vádlott által elkövetett cselekményt.
Ebben az esetben, ha a vádlott cselekménye ugyanannak a bűncselekmények a súlyosabban

büntetendő alakzatát valósította meg és fordítva, valamint, ha a vádlott cselekményét más törvényhely
szerint kell értékelni, így például lopás helyett a törvényes minősítés sikkasztás.
A minősítés és így az ítélet megváltoztatásának azonban gátját képezhetik a hatásköri szabályok, mert
például ha a járásbíróság súlyos testi sértés miatt állapította meg a büntetőjogi felelősségét, de a
törvényszék álláspontja szerint a vád tárgyává tett cselekmény emberölés kísérletét valósította meg, az
136
elsőfokú bíróság ítéletét – a hatáskör túllépése miatt – megváltoztatni nem lehet, azt hatályon kívül
kell helyezni.
c) Egyéb járulékos kérdések.
 Például a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, vagy az előzetes fogva tartásban töltött

idő beszámítása.
A BE. HELYTELEN ALKALMAZÁSA:
A Be. egyes rendelkezéseinek helytelen alkalmazása ugyancsak megalapozhatja a megváltoztató ítélet

meghozatalát.
Itt azonban nem arról van szó, hogy az első fokon eljáró bíróság az eljárása során követett el eljárási
szabálysértéseket, mert ilyenkor annak súlyától függően, helybenhagyásra vagy hatályon kívül
helyezésre kerülhet sor, hanem arról, hogy az elsőfokú ítélet rendelkező része a Be. valamely előírásán
alapul, de ez a norma alkalmazása helytelen volt.
 Például a lefoglalás megszüntetésével, a lefoglalt dolog kiadásával kapcsolatos előírásokat a

Be. tartalmazza, ezekről a kérdésekről az elsőfokú bíróság az ítéletének a rendelkező részében
dönt, de amennyiben az törvénysértő, ez az ítélet megváltoztatását vonja maga után.
MÁS JOGSZABÁLYOK HELYTELEN ALKALMAZÁSA:
Más jogszabályok köréből a polgári jog szabályait emelném ki, mert annak meghatározó szerepe van a
polgári jogi igény érvényesítése esetén vagy a szülői felügyeleti jog megszüntetésére vonatkozó ítéleti
rendelkezésekben.
Ha a polgári jog előírásait, rendelkezéseit alkalmazza helytelenül az elsőfokú bíróság, a másodfokú

bíróság szintén megváltoztató döntést hoz.
Amennyiben a fellebbezés kizárólag polgári jogi igényre vagy a szülői felügyeleti jog megszüntetésére
vonatkozó ítéleti rendelkezéseket támadja, a teljes revízió elve nem érvényesül és a másodfokú bíróság
csak ezek a kérdések vonatkozásában bírálja felül az elsőfokú bíróság határozatát.
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETÉNEK MEGVÁLTOZTATÁSÁNAK A KORLÁTAI:
A megváltoztató ítélet alapfeltétele, hogy ne legyen ok az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon

kívül helyezésére. Ezért a másodfokú bíróságnak, mielőtt a megváltoztatás kérdésében döntene, akár
kérelemre, akár hivatalból meg kell vizsgálnia az ügyet abból a szempontból, hogy nem áll-e fenn
valamilyen hatályon kívül helyezési ok. Ha a vizsgálat azt deríti ki, hogy igen, a megváltoztató
határozat helyett hatályon kívül helyező határozatot kell hoznia.
További korlátja a megváltoztató ítélet meghozatalának a súlyosítási tilalom. Abban az esetben

tehát, ha az elsőfokú bíróság a vádlott javára alkalmazta helytelenül a jogszabályi rendelkezéseket, a
másodfokú bíróság revíziós jogköre csak akkor teljes, ha az ügyész fellebbezést jelentett be a vádlott
terhére. Ezért, ha a másodfokú bíróság megállapítja, hogy az elsőfokú bíróság a vád tárgyává tett
cselekményt helytelenül enyhébb büntetéssel fenyegetett bűncselekménynek minősítette, a minősítést
megváltoztatja, de a büntetést nem súlyosbíthatja.
137
 Így például, ha az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét halált okozó testi sértésben állapította
meg, de a törvényes minősítés emberölés, a másodfokú bíróság megváltoztatási jogköre csak
arra terjed ki, hogy ítéletének rendelkező részében megállapítja, a vádlott által megvalósított
bűncselekmény emberölésnek minősül.
Büntetés kisebb megváltoztatását tilalmazó rendelkezés. Tehát, ha a tényállás kiegészítésére,

illetve helyesbítésére nem került sor, az elsőfokú bíróság ítéletében a törvényi büntetési tételkeretek
között kiszabott büntetés kisebb megváltoztatásának nincs helye.
 Ez a korlátozás nem áll fenn, ha a másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette, illetve

helyesbítette és a felülbírálat alapját a módosított tényállás képzi, avagy az elsőfokú bíróság
nem a törvényi büntetési tétel keretei között szabta ki a büntetést.
A gyakorlatban az elsőfokú bíróság ítéletének részleges megváltoztatása a tipikus. A másodfokú

bíróság általában csak a kiszabott büntetést változtatja meg, egyebekben pedig az elsőfokú bíróság
határozatás helybenhagyja. Többvádlottas ügyben ugyancsak gyakori, hogy a változtatás csak egyes
vádlottakat érint, míg a vádlottak másik köre tekintetében a másodfokú bíróság az elsőfokú határozatot
helybenhagyja.
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETÉNEK HATÁLYON KÍVÜL HELYEZÉS [373.§ (1) I.,

374.§ (1)!]
Az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésekor a másodfokú bíróság kasszációs jogkört
gyakorol.
A) Az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és az eljárás megszüntetése:
Az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező és az eljárást megszüntető végzést a másodfokú
bíróságnak akár hivatalból, akár kérelemre meg kell hoznia, ugyanakkor ezek az okok tartalmi
sajátosságaik miatt szükségtelenné teszik a bejelentett fellebbezések érdemi elbírálását.
 Például, ha az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalát követően a vádlott meghal, a

másodfokú bíróság – anélkül, hogy vizsgálat tárgyivá tenné a vádlott bűnösségét vagy a
cselekménynek a jogi minősítését – az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi.
A Be. 373.§ (1) I. pontjában szereplő eljárást megszüntető okok személyhez, illetőleg
bűncselekményhez kötöttek. A törvényben meghatározott okok fennállása esetén a másodfokú
bíróságnak – az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése mellett – az eljárást mindenképp
meg kell szüntetnie, mégpedig attól függetlenül, hogy az eljárás folytatása esetleg, felmentő ítélet
hozatalát eredményezhetné.
Ezek az eljárás akadályát képző okok, abszolút hatályúak, mely szabály alól csak a kegyelem képez
kivételt, mert a közkegyelemi törvényi rendelkezések általában lehetővé teszik, hogy a közkegyelem
hatálya alá eső vádlott kérhesse az eljárás folytatását.
I. a) Az elkövető halála a Btk. 25.§-ának a) pontjában meghatározott büntethetőséget megszüntető ok,

ezt halotti anyakönyvi kivonattal lehet igazolni.
Az elévülés ugyancsak büntethetőséget megszüntető ok. (Btk. 26-28.§)
138
A kegyelem szintén megszünteti a büntethetőséget. Itt kizárólag az eljárási kegyelemnek van

jelentősége, mely egyéni és közkegyelem is lehet. Közkegyelem kihirdetése esetén az azt kihirdető
jogszabály tartalmazza a részletes rendelkezéseket.
I. b) A magánindítvány hiányát a Btk. 31.§-a a büntetőjogi felelősségre vonás egyéb akadályai közé
helyezte el. Kizárólagos feljelentési jogot több tövényhely is tartalmaz (Btk. 270.,274.§), míg a
kívánatra vonatkozó rendelkezéseket a korábbi Btk. 183.§-ának (3) szabályozta.
Mindhárom ok lényegi sajátossága abban áll, hogy létezésük az eljárás megindíthatóságának alapvető
feltétele.
A magánindítvány, a feljelentés vagy a kívánat hiánya csak akkor képezheti az eljárás

megszüntetésének alapját, ha a hiányt nem pótolták, illetve, ha az már nem pótolható. Elvileg ugyanis
a hiány pótlására akár a másodfokú eljárásban is sor kerülhet, és amennyiben a pótlás megtörténik,
úgy az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére és az eljárás megszüntetésére nincs
törvényes lehetőség, hanem az elsőfokú ítéletet érdemben kell felülbírálni.
I. c) Hatályon kívül kell helyezni az elsőfokú ítéletet és az eljárást meg kell szüntetni, ha az elsőfokú
bíróság törvényes vád hiányában járt el. A törvényes vád fogalmát a Be. 2.§-ának (2) bekezdése
definiálja, mely szerint a törvényes vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában
meghatározott személy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági
eljárás lefolytatását kezdeményezi.
A vádemelés ténye a bírósági eljárás elengedhetetlen feltétele. Az ügyész a vádiratnak a bírósághoz

való benyújtásával emel vádat Vádemelési jog illeti meg a sértettet, amennyiben pótmagánvádlóként
vagy magánvádlóként lép fel.
A bíróság az ítélkezés során, a vád alapján jár el, és csak annak a személynek a büntetőjogi
felelősségéről dönt, aki ellen vádat emeltek, illetve csak olyan cselekmény alapján, amelyet a vád
tartalmaz.
 Az elsőfokú bíróság törvényes vád hiányában jár el, ha az általa első fogon elítélt személlyel
szemben nem került sor vádemelésre, vagy olyan cselekményben állapítja meg a vádlott
bűnösségét, amelyet a vád nem tartalmaz – „vád tárgyán való túlterjeszkedés”.
 A vádban, illetőleg az elsőfokú bíróság ítéletében terheltként szereplő személyek körének
ezért azonosnak kell lennie, továbbá a vád és az ítélet tárgya csakis ugyanaz a magatartás lehet
– „tettazonosság”.
Nem beszélhetünk a törvényes vád hiányáról, ha az elsőfokú bíróság a vádirat által tartalmazottal
megegyező tényállást állapít meg, de a cselekményt a vádtól eltérően minősíti, ideértve azt az esetet is,
amikor a bíróság bűncselekményi egység helyett többséget állapít meg vagy fordítva. Nem érinti
továbbá a vád törvényességét a nyomozás során megvalósult eljárási szabálysértés.
I. d) A gyakorlatban rendkívül ritka, de előfordulhat, hogy csak a másodfokú bírósági eljárás során
derül ki, hogy a cselekményt korábban már jogerősen elbírálták. A res iudicata gyanújának
felmerülésekor a másodfokú bíróságnak körültekintően kell állást foglalnia a tettazonosság kérdésben,
tehát, hogy a korábbi eljárás során ugyanannak a vádlottnak ugyanarról a cselekményről hoztak-e
jogerős határozatot, avagy sem.
I. e) Az elsőfokú bíróság ítéletét, a másodfokú bíróságnak hatályon kívül kell helyeznie és az eljárást
meg kel szüntetnie, ha az elsőfokú bíróság joghatóság hiányában járt el.
Az előbbiekben említett okok fennállása sem eredményezi minden esetben az elsőfokú bíróság
ítéletének teljes körű hatályon kívül helyezését.
139
 Amennyiben ugyanis a másodfokú bíróság az eljárást a vádlott halála, elévülés vagy kegyelem
miatt szünteti meg, az elsőfokú bíróság ítéletének az elkobzásra, a vagyonelkobzásra, az
elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételére és a polgári jogi igény megállapítására
vonatkozó rendelkezést hatályban tartja, ha ezekre nézve nem jelentettek be fellebbezést, vagy
az ezekre vonatkozó fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére és megszüntetésére – kivételesen – az ügy

érdemi felülbírálata során is sor kerülhet, ha a vádlottal szemben több bűncselekmény miatt folyik a
büntetőeljárás és ezek közül egy vagy több olyan, amelynek a vádlott felelősségre vonása
szempontjából nincs jelentősége.
A gyanúsított kihallgatása után az ügyész a további nyomozást mellőzheti az olyan bűncselekmény

miatt, amelynek az elkövetett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás
szempontjából nincs jelentősége és ugyanezen okból kerülhet sor a vádemelés részbeni mellőzésére,
továbbá az elsőfokú bírósági eljárás megszüntetésére.
B) Az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra

utasítása:
373.§ (1) II., III., IV., (2), (3), 374.§ (3)
A Be. rendelkezéseinek megsértése kihat az eljárásban részt vevő személyek jogaira, érdekeire. Az
eljárási szabályszegések csekélyebb és jelentősebb súlyúak is lehetnek, egy részük a másodfokú
eljárásban orvosolható, míg másik részük tekintetében erre másodfokon nincs lehetőség.
Azokat az eljárási szabálysértéseket, amelyek minden további vizsgálódás nélkül kötelező

jelleggel vonják maguk után az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését, abszolút
hatályon kívül helyezési okoknak nevezzük. Az ilyen okok létezése az iratok adatai alapján is
megállapítható, ezért a másodfokú bíróság a hatályon kívül helyező döntését tanácsülésen
jogosult meghozni.
A feltétlen hatályon kívül helyezési okok:
a) A bíróság nem volt törvényesen megalakítva. ha a bíróságra, az eljáró tanács összetételére

vonatkozó szabályokat sérti meg.
 Például, a bírói gyakorlat szerint, nincs törvényesen megalakítva a bíróság, ha a tanács

jogkörébe tartozó határozatot a tanács elnöke hozza meg.
 Például, a katonai büntetőeljárásban az ülnök a vádlottnál alacsonyabb rendfokozatú – a
törvényben meghatározott kivételektől eltekintve – nem lehet.
Ha az elsőfokú bírósági eljárás során a tanács összetételében változás következik be, a tárgyalást
előröl kell kezdeni. A bírói gyakorlat szerint a tárgyalás anyaga ismertetésének elmulasztása nem esik
e törvényhely alá.
b) Abszolút hatályon kívül helyezési ok, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett
részt. (Be. 21-22.§ - bírák kizárása!)
c) A bíróság a hatáskörét akkor lépi túl, ha a járásbíróság a törvényszék hatáskörében jár el első fokon.
A katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó ügyben első fokon a bíróságok szervezetésről és
igazgatásáról szóló törvényben kijelölt törvényszék katonai tanácsa jár el. A kizárólagos illetékesség
eseteit a Be. 17.§ (2) és (6) bekezdése tartalmazza.
140
Amennyiben a hatáskörrel kapcsolatos állásfoglalás a cselekmény mikénti minősítésétől függ, nem a

vád vagy az elsőfokú ítélet szerinti, hanem a másodfokú bíróság által törvényesnek tartott
minősítésnek van jelentősége.
 Például, ha a járásbíróság által alkalmazott minősítésre figyelemmel az ügy a járásbíróság

hatáskörébe tartozott, a törvényszék, mint másodfokú bíróság állásfoglalása szerint
azonban nem, az első fokon eljárt járásbíróság túllépte a hatáskörét, vagyis a másodfokú
bíróságnak az ítéletet hatályon kívül kell helyeznie. Fordított esetben az elsőfokú bíróság
ítélete nem helyezhető hatályon kívül.
Nem valósul meg ellenben feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha az
elsőfokú bíróság a vádtól eltérő minősítés megállapításával egyidejűleg nem rendelkezik ugyan az
ügynek a magasabb hatáskörű elsőfokú bírósághoz történő áttételről, de ügydöntő határozatát –
hatáskör elvonás nélkül – az eredeti vád szerinti minősítéssel egyezően hozta meg és azt a másodfokú
bíróság is helybenhagyta.
d) A tárgyaláson való kötelező részvételre vonatkozó szabályok megsértése szintén az elsőfokú

bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését eredményezi.
A tárgyaláson az ügyész részvétele kötelező. A járásbíróság előtt azonban alügyész és fogalmazó is

képviselheti a vádat, az utóbbinak azonban nincs ilyen jogosultsága, ha a bűncselekményre a törvény
ötévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel, a vádlottat fogva tartják, továbbá, ha a vádlott
kóros elmeállapotú.
Az azzal kapcsolatos rendelkezéseket, hogy az elsőfokú bíróság tárgyalása a vádlott távollétében

mikor tartható meg, a Be. 281.§-ának (4)-(9) bekezdései tartalmazzák.
A védő részvétele is kötelező a tárgyaláson, ha törvényszék jár el első fokon, és a törvény másként
nem rendelkezik, járásbíróságon pedig akkor, ha a bűncselekményre a törvény ötévi vagy ennél
súlyosabb szabadságvesztést rendel, ha a terheltet fogva tartják, a terhelt hallássérült, siketvak, vak
vagy beszédképtelen, kóros elmeállapotú, a magyar nyelvet, illetőleg az eljárás nyelvét nem ismeri,
továbbá, ha egyéb okból személyesen nem képes védekezni vagy ha pótmagánvádló lép fel.
 A védő részvétele a tárgyaláson több külön eljárásban is kötelező, így a fiatalkorúak elleni
eljárásban, a bíróság elé állítás során, a távol lévő terhelttel szemben lefolytatott eljárásban és
a lemondás a tárgyalásról elnevezésű eljárásban.
 Feltétlen eljárási szabálysértés valósul meg, ha a Be.-ben előírt kötelező védelem ellenére a
vádlott védője a tárgyalási napokon nem volt mindvégig jelen, továbbá, ha a vádlott tárgyalási
meghallgatására védője távollétében került sor – többvádlottas ügyben az ügy többi vádlottjára
nincs kihatással.
 Ha több terhelt érdekében ugyan az a védő jár el és a terheltek érdekei ellentétesek, a hatályon
kívül helyezési ok létrejön, amennyiben a védelem kötelező. Érdekellentét miatt azonban nem
kizárt annak a védőnek a tárgyaláson való eljárása, aki a védencével érdekellentétben álló
terhelt védelmét a nyomozati szakaszban látta el.
 Azokban az esetekben, amikor a kötelező védelem a cselekmény minősítésétől függ, a

másodfokú bíróság által törvényesnek tartott minősítés az irányadó.
 Nincs helye az ítélet hatályon kívül helyezésének a védő részvételének hiánya miatt, ha az
elsőfokú bíróság a cselekményt tévesen minősítette ötévi vagy ennél súlyosabb
szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekménynek.
141
 A felmentő ítéletet, illetőleg az ítélet felmentő rendelkezéseit sem kell hatályon kívül helyezni,
ha az ítéletet a vádlott vagy a védő távollétében hozták meg. Ezzel szemben a védő részvétele
kötelező a személyesen védekezni nem képes terhelt ügyében, aki – betegsége miatt – a
bíróság által észlelhetően nem érti a tárgyalás eseményeit. Ebben az esetben a védő
részvételének elmaradása feltétlen eljárási szabálysértést valósít meg, mert a bíróság olyan
személy hiányában tárgyalt, akinek a jelenléte kötelező.
Amennyiben nem magyar anyanyelvű terhelt esetében kétség merül fel a tekintetében, hogy érti a
magyar nyelvet, arról kell nyilatkoztatni, hogy kívánja-e az anyanyelvét használni. Ha ez elmarad, és
ennek következtében nem kerül sor a tárgyaláson tolmács közreműködésére, abszolút eljárási
szabálysértés jön létre, mert a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek részvétele a
törvény értelmében kötelező.
 Ezzel szemben nem valósul meg feltétlen hatályon kívül helyezéshez vezető eljárási
szabálysértés, ha a bíróság a magyar nyelvet nem ismerő tanú kihallgatásánál tolmácsot nem
vesz igénybe. Ennek a relatív eljárási szabálysértésnek az a következménye, hogy a tolmács
igénybevétele nélkül kihallgatott tanú vallomása nem értékelhető bizonyítékként.
e) Amennyiben az elsőfokú bíróság a Be. 373.§-a (1) I. pontjában meghatározott valamely ok téves
megállapításával szüntette meg az eljárást, a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet hatályon kívül
helyezi, és új eljárásra utasítja.
f) Ugyan így jár el akkor is, ha a nyilvánosságot az elsőfokú bíróság törvényes ok nélkül zárta ki. A
nyilvánosság törvényes ok hiányában történt kizárása ugyanis feltétlen hatályon kívül helyezést
eredményező körülmény. A nyilvánosság kizárási okainak egy része valamely személy vagy
valamilyen titok védelmét szolgálja. Mind a nyilvánosságot kizáró bíróságnak, mind a felülbíráló
bíróságnak körültekintően kell vizsgálnia a kizárás ezen okának törvényes feltételeit.
g) Abban az esetben, ha a büntetőjogi főkérdések tekintetében az elsőfokú bíróság az indokolási

kötelezettségének oly mértékben nem tesz eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatára alkalmatlan,
vagy ha az ítélet indokolása teljes mértékben ellentétes a rendelkező résszel, a másodfokú bíróságnak
hatályon kívül helyező végzést kell hozni és kötelezni kell az elsőfokú bíróságot az új eljárásra.
 Az elsőfokú bíróság, akkor szegi meg az indokolási kötelezettségét, ha annak hiányosságai

miatt nem lehet megállapítani, hogy az ítélet történeti tényállásában szereplő megállapításait
milyen bizonyítékokra alapozta, azaz a megtámadott határozat oly mértékben hiányos, hogy
nem állapítható meg belőle, mire alapította a bíróság a döntését, ami által meghiúsul az érdemi
felülbírálat lehetősége.
 Az indokolási kötelezettség megsértése azonban nem az indokolás bármely elemének hiányát,

hibáját jelenti, hanem annál szűkebb terjedelmű. A törvény ugyanis csak a bűnösség
megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése, vagy a
büntetés kiszabása, vagy az intézkedés elmulasztása tekintetében elmulasztott bírói
indokoláshoz fűzi a hatályon kívül helyezés következményét.
 Az indokolási kötelezettség megsértése fűződhet ténykérdéshez és jogkérdéshez. A

ténykérdéssel kapcsolatos indokolási kötelezettség megsértéséről a megalapozatlanság eseteit
kell elhatárolni. A jogi indokolási kötelezettség megsértése csak akkor képez hatályon kívül
helyezési okot, ha az annyira hiányos, hogy jogi következtetés által sem lehet eldönteni, hogy
milyen jogszabályon alapul a büntetőjogi főkérdésben hozott döntés.
 Ha a törvény engedélye alapján mellőzhető az indokolás, illetve a tényállás, akkor ezek hiánya
nem eredményezheti az indokolási kötelezettség megszegését. A bűnösséget megállapító és az
eljárást megszüntető határozatok esetében azonban a törvény nem teszi lehetővé a tényállást
142
mellőzését – ezért, ezeknél a határozatoknál a tényállás elhagyása az indokolási kötelezettség

megszegését valósítja meg.
 Az indokolási kötelezettség megsértése miatt hatályon kívül helyezést eredményező abszolút

eljárási szabálysértés valósul meg, ha a bíróság a távol levő terhelttel szembeni eljárásban
rövidített indokolással foglal írásba ügydöntő határozatot.
h) A másodfokú bíróság tanácsülésen hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét és az iratokat
az ügyésznek megküldi, ha az ügyész a „lemondás a tárgyalásról” elnevezésű külön eljárást a törvényi
előfeltételek hiányában indítványozta, valamint, ha ezen eljárást a törvényi előfeltételek hiányában
folytatta le az elsőfokú bíróság – ilyenkor új eljárásra is utasítja.
C) az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése relatív eljárási szabálysértés

miatt. [375.§, 377.§, 378.§]
Előfordulhat, hogy a Be. más szabályait sérti meg az elsőfokú bíróság. Ezeket a törvénysértéseket
relatív eljárási szabálysértéseknek nevezzük.
Hatásuk az ügyre eltérő jellegű lehet, és elképzelhető, hogy az ügy érdemi elbírálására nem hatottak
ki, de az is előfordulhat, hogy azt lényegesen befolyásolták. Azt, hogy a megvalósult eljárási
szabálysértés lényeges hatással volt-e az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a
bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vagy az intézkedés alkalmazására, a konkrét eset
összes körülményének figyelembevételével a másodfokú bíróság jogosult eldönteni.
Az abszolút hatályon kívül helyezési okkal szemben a relatív eljárási szabálysértések megvalósulása
nem feltétlenül vonja maga után az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését. A
szabálysértés tényének megállapítását követően a másodfokú bíróság mérlegelheti, hogy a
törvénysértés lényeges hatással volt-e az eljárásra, avagy sem. Amennyiben arra a következtetésre jut,
hogy a szabálysértés lényeges hatású, az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül kell helyeznie.
A törvény „példálózó jelleggel” felsorolja azokat a szabálysértéseket, amelyek lényeges hatással

lehetnek az ügy elbírálására.
Ilyennek kell tekinteni:
 ha az eljárásban részt vevő személyek a törvényes jogaikat nem gyakorolhatták, vagy ezek
gyakorlását korlátozták,
 ha a bizonyítás törvényességére vonatkozó szabályokat megsértették.
A bírói gyakorlat szerint lényeges hatással lehetnek az eljárásra az alábbi szabálysértések is:
 a tárgyalás anyagának ismertetését az elsőfokú bíróság elmulasztja

 a büntetőjogi felelősségre lényegesen kiható tényre vonatkozó bizonyítási indítványok
indokolatlan elutasítása
 a tanúk kihallgatására vonatkozó törvényes rendelkezések megszegése
 a vádirat kézbesítésének elmulasztása
 nem vizsgázott tolmács igénybevétele
143
Bizonyos eljárási szabálysértések megvalósulásakor a törvény azonban nem ad lehetőséget a

mérlegelésére és kizárja a hatályon kívül helyezés lehetőségét. Így nem kell az elsőfokú bíróság
ítéletét hatályon kívül helyezni, ha:
 a bíróság a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem tartott előkészítő ülést

 a felmentő ítéletet, illetőleg az ítélet felmentő rendelkezését, ha az eljárási szabálysértés a
vádlott vagy a védő törvényes jogainak gyakorlását korlátozta.
D) hatályon kívül helyezés megalapozatlanság miatt [376.§]
A tényálláshoz kötöttség elvéből fakad, hogy a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság
által megállapított tényállásra alapítja. Abban az esetben, ha a tényállás megalapozatlan, a másodfokú
bíróságnak több lehetősége is van annak kiküszöbölésére.
A törvény azonban nem minden megalapozatlansági hiba orvoslását engedi meg másodfokon.
 Például, ha az elsőfokú bíróság nem állapított meg tényállást, annak pótlására a

másodfokú bíróság nem jogosult
 Például, más megalapozatlansági ok, így különösen a tényállás felderítetlensége is lehet
olyan súlyos fokú, hogy azt orvosolni a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló
eszközökkel nem képes.
Az elsőfokú bíróság ítéletét csak a megalapozatlanság legsúlyosabb eseteiben kell hatályon kívül
helyezni. A ki nem küszöbölhető megalapozatlanságot a másodfokú bíróság a felülbírálat során
nyomban, vagy a megalapozatlanság megszüntetése érdekében végett tevékenység eredményeként
észlelheti.
 Például, ha nincs tényállás, azt a másodfokú bíróság nyilvánvalóan azonnal megállapítja, míg
ha bizonyítást vesz fel, elképzelhető, hogy ennek hatására olyan eltérő tényállást kellene
megállapítania, ami az első fokon említett vádlott bűnösségének kimondását vonná maga után,
erre azonban másodfokon törvényes lehetőség nincs.
A megalapozatlanság az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének azonban csak az egyik
feltétele, további követelmény, hogy ez a bűnösség megállapítását vagy a büntetés kiszabását,
illetőleg az intézkedés alkalmazását lényegesen befolyásolja.
Azt, hogy a másodfokú eljárásban ki nem küszöbölhető megalapozatlanságra mikor hat ki

lényegesen a bűnösség megállapítására, a büntetés kiszabására vagy az intézkedés alkalmazására,
az ügy összes körülménye alapján lehet eldönteni.
A bírói gyakorlat szerint a hatályon kívül helyezésre ad okot a megalapozatlanság,

 ha, felderítetlenül maradtak olyan tények, amelyektől függ a büntethetőséget kizáró ok
megállapíthatósága vagy meg nem állapíthatósága,
 a másodfokú eljárásban kihallgatott tanúk vallomása alapján kétségessé válik a másodfokú
bizonyítással nem érintett tényállási részek megalapozottsága is,
 tisztázatlanuk maradtak a vádlottnak a tárgyalás és a nyomozás során tett vallomásai
közötti alapvető ellentétek,
 a bűnösséggel kapcsolatos terhelő és mentő körülmények megállapításának alapjául
szolgáló tények felderítésére nem került sor.
A hatályon kívül helyező végzés indokolásának minden esetben részletesen tartalmaznia kell a
hatályon kívül helyezés okát, valamint a másodfokú bíróságnak a megismételt eljárásra vonatkozó
iránymutatását.
144
A másodfokú bíróság amennyiben azt szükségesnek tartja, elrendelheti, hogy az ügyet az elsőfokú
bíróság másik tanácsa, illetve hogy más bíróság tárgyalja. Az utóbbi rendelkezésre azonban a törvény
csak kivételesen ad lehetőséget.
Az elsőfokú ítélet korlátozott felülbírálatával kapcsolatos szabályokat a Be. 379.§, 380.§

tartalmazza.
A Be. 381.§-a rendelkezik a másodfokú bírósági eljárásban felmerült bűnügyi költség

megállapításáról, illetve arról is, hogy azt kinek kell viselnie.
145
A másodfokú bíróság teendői a határozat meghozatala után

[367.§]
A másodfokú bíróság ügydöntő határozatát a törvényben felsoroltaknak kézbesíteni kell, akár van
helye fellebbezésnek a határozat ellen a harmadfokú bírósághoz, akár nincs.
Ha a határozat joghatályos fellebbezéssel nem támadható, illetve a bejelentett fellebbezés a törvényben

kizárt vagy nem jogosulttól származik, a tanács elnökének meg kell állapítania, hogy a határozat
jogerőre emelkedett.
Minden olyan esetben, amikor a határozat kézbesítése után írásban bejelentett fellebbezés minősül
törvényben kizártnak, illetve származik arra nem jogosulttól, azt a másodfokú bíróság tanácsülésen
utasítja el.
FELLEBBEZÉS BEJELENTÉSE [368.§, 369.§]
A másodfokú bírósági eljárás befejezése után a másodfokú bíróság a határozatainak kiadmányait

kézbesíti, és ha a másodfokú határozat ellen nem jelentettek be fellebbezést, vagy azt a másodfokú
bíróság elutasította, az ügy iratait visszaküldi az elsőfokú bíróságnak.
A törvényben kizárt, az arra nem jogosulttól származó vagy az elkésett – másodfokú bíróság
határozata elleni – fellebbezést a másodfokú bíróság elutasítja.
Amennyiben a másodfokú bíróság határozata ellen fellebbezést jelentettek be, és a fellebbezési

határidő valamennyi jogosultra lejárt, a másodfokú bíróság tanácsának elnöke – a harmadfokú bíróság
mellett működő ügyész útján, a pótmagánvádló fellebbezése esetén közvetlenül – a határozat írásba
foglalását követően haladéktalanul felterjeszti az iratokat a harmadfokú bírósághoz.
Ha olyan eljárási szabálysértésre alapítottak fellebbezést, amelynek a körülményei az iratokból nem

tűnnek ki, a tanács elnöke erről a felterjesztésben felvilágosítást ad. A harmadfokú bíróság mellett
működő ügyész az iratokat az indítványával 15 napon belül, különösen bonyolult vagy nagy
terjedelmű ügyben 30 napon belül megküldi a harmadfokú bíróságnak.
A törvény külön szól a másodfokú eljárás során hozott nem ügydöntő végzések elleni fellebbezés
lehetőségéről. (Be. 382.§, 383.§, 384.§)
146
A megismételt eljárás
403.§
Arra az esetre, ha a felülbírálatot végző bíróság, az ügy érdemével kapcsolatos bírósági határozatot
hatályon kívül helyezi, illetve ha azt az Alkotmánybíróság megsemmisíti és az eljárás megismétlése
válik szükségessé, - a törvény – a megismételt eljárás sajátosságaira figyelemmel – speciális
szabályokat tartalmaz.
 Így az időszerűség követelményének érvényre juttatása érdekében, a megismételt eljárásban a

bíróságnak soron kívül, illetve a döntést hatályon kívül helyező vagy az Alkotmánybíróság
megsemmisítő határozatának okaira és indokaira figyelemmel kell eljárnia.
A megismételt eljárásban hozott ítélet felülbírálata során a felülbírálatot végző bíróságot a hatályon
kívül helyező határozatában kifejtett okok és indokok még abban az esetben sem kötik, ha a
megismételt eljárásban változatlan tényállás megállapítására került sor.
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS MEGISMÉTLÉSE [404.§, 405.§]
Abban az esetben, ha a másodfokú vagy a harmadfokú bíróság kasszációs jogkört gyakorolt és az

elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezve új eljárásra utasított, vagy az Alkotmánybíróság általi
megsemmisítés miatt válik az szükségessé, az elsőfokú bíróságnak az eljárást meg kell ismételnie.
A megismételt eljárásra is irányadók az elsőfokú bíróság tárgyalásáról szóló fejezetben írt szabályok, a
törvény azonban, figyelemmel a megismételt eljárás sajátosságaira, néhány eltérő rendelkezést is
megfogalmaz.
A leglényegesebb eltérő szabályok a következők:
 A tárgyalás megkezdése után a tanács elnöke ismerteti a másodfokú, illetve a harmadfokú

bíróság hatályon kívül helyező határozatát vagy az Alkotmánybíróság megsemmisítő
határozatát, az elsőfokú bíróság, illetve a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezett vagy
megsemmisített határozatát, ha másodfokon bizonyítást vettek fel, a másodfokú bíróság
tárgyalási jegyzőkönyvét, valamint a vádiratot.
 Ha az ügyész a vádat az elsőfokú bíróság határozatának hatályon kívül helyezése után

módosította, a módosított vádiratot az ügyész ismerteti.
 Amennyiben a vádlott nem kíván vallomást tenni, a tanács elnöke a hatályon kívül helyezett
vagy az Alkotmánybíróság által megsemmisített határozat alapjául szolgáló tárgyaláson tett
vallomásról, valamint a szakértőnek az ott előterjesztett szakvéleményéről készült
jegyzőkönyv ismertethető vagy felolvasható. Ez azonban nem alkalmazható abban az esetben,
ha a hatályon kívül helyezésre azért került sor, mert az ítélet megalapozatlanságát a
másodfokú bírósági eljárásban nem lehetett kiküszöbölni. Az a tanúvallomás, illetve az a
szakvélemény, amely nem a tényállás megalapozatlan részére vonatkozik, ez estben is
ismertethető vagy felolvasható.
 Sajátosan alakulnak a súlyosítási tilalomra vonatkozó szabályok, mert ha a vádlott terhére az

alapeljárásban nem jelentettek be fellebbezést, a megismételt eljárásban nem lehet a felmentett
vádlott bűnösségét megállapítani, illetve a hatályon kívül helyezett ítéletben kiszabott
büntetésnél súlyosabb büntetést kiszabni, vagy büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél
súlyosabb intézkedést alkalmazni.
147
A súlyosítási tilalom nem érvényesül, ha:
 az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére, azért került sor, mert a bíróság nem
volt törvényesen megalakítva, vagy a tárgyaláson a tanács tagjai nem voltak mindvégig jelen,
az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt, a bíróság a hatáskörét túllépte,
katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó vagy más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó
ügyet bírált el, a bíróság a Be. 373.§-a (1) I. pontjában szereplő valamely ok törvénysértő
alkalmazásával szüntette meg az eljárást vagy a megalapozatlanság nem volt kiküszöbölhető
 a megismételt eljárásban felmerült új bizonyíték alapján a bíróság olyan új tényt állapít meg,
amelynek folytán súlyosabb büntetést kell kiszabni, feltéve, hogy az ügyészt ezt nem
indítványozta
 az ügyész vádkiterjesztés folytán a vádlott bűnösségét más bűncselekményben is meg kell

állapítani
 az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére a felülvizsgálati eljárásban a terhelt

terhére bejelentett felülvizsgálati indítvány folytán került sor.
Amikor a törvény a megismételt eljárásban felmerült új bizonyítékon alapuló új tényre tekintettel oldja
fel a súlyosítási tilalmat, ezt azzal a feltétellel teszi, hogy a súlyosabb büntetés kiszabására csak akkor
van lehetőség, ha ezt az ügyész indítványozta. Ennek az ügyészi indítványnak tartalmaznia kell a
szigorúbb joghátrány alkalmazására irányuló közvádlói akaratot.
 Ebből következően, ha a megismételt eljárásban felmerült új bizonyíték alapján az ügyész

olyan tény megállapítására tesz indítványt a bíróságnak, amely folytán súlyosabb büntetést
kellene kiszabni, úgy e ténynek a súlyosabb büntetőjogi minősítést eredményező elbírálására
is csak akkor vezethet szigorúbb büntetés kiszabásához, ha az ügyész ezt kifejezetten
indítványozta.
A fentiekben említett esetekben sem lehet azonban a vádlott bűnösségét megállapítani, illetve
súlyosabb büntetést kiszabni, vagy a büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél súlyosabb intézkedést
alkalmazni, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét, annak részjogerejét áttörve, a
fellebbezéssel nem érintett vádlott vonatkozásában helyezte hatályon kívül.
Ha az Alkotmánybíróság megsemmisíti az ítéletet, a megismételt eljárásban nem lehet a felmentett

vádlott bűnösségét megállapítani, illetve az ítéletben kiszabott büntetésnél súlyosabb büntetést
kiszabni, vagy a büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél súlyosabb intézkedést alkalmazni.
A MÁSODFOKÚ VAGY HARMADFOKÚ BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS MEGISMÉTLÉSE [406.§]
Tekintettel arra, hogy a harmadfokú bírósági eljárásnak és a rendkívüli jogorvoslatok eredményeként

sor kerülhet a másodfokú bíróság határozatának a hatályon kívül helyezésére is, a törvény úgy
rendelkezik, hogy amennyiben a harmadfokú bíróság vagy a Kúria a másodfokú bíróság határozatát
helyezi hatályon kívül, és a másodfokú bíróságot utasítja új eljárásra, a másodfokú bíróság eljárására a
XIV. fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni.
Amennyiben az Alkotmánybíróság a harmadfokú bíróság határozatát semmisíti meg, a megismételt

eljárásra a XV. fejezet szabályai az irányadók.
148
A HARMADIK FOKÚ BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS
A harmadfokú bírósági eljárásban a másodfokú bírósági eljárásról szóló 14. fejezet

rendelkezéseit és a következő eltérésekkel kell értelemszerűen alkalmazni.
A törvény a harmadfokú eljárás kezdeményezésére jóval szűkebb keretek között ad lehetőséget, de ha

a törvényi feltételek adottak, a harmadfokú eljárás lesz – eltekintve a megismételt, a különleges és a
rendkívüli jogorvoslati eljárásoktól – a büntetőeljárás utolsó fázisa.
A különböző eljárási törvények a harmadfokú bírósági eljárásban már egyáltalán nem, vagy csak
rendkívül szűk körben teszik lehetővé a történeti tényállás ellenőrzését, felülvizsgálatát. A
jogkérdésben – a fellebbezési jog korlátozottsága miatt – ugyancsak kisebb a harmadfokú bíróság
felülvizsgálati jogköre, mint a másodfokú bíróságé, de a kasszációs jogkör szabályi általában
megegyezőek.
A MÁSODFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE ELLENI FELLEBBEZÉSI JOG ÉS A

FELLEBBEZÉS HATÁLYA
(Be. 356§) A másodfokú bíróság ítélete elleni fellebbezést a törvény csak rendkívül szűk körben teszi
lehetővé. Fellebbezésre csak akkor kerülhet sor, ha a a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályait
megsértette és ennek következtében:
a) olyan vádlott bűnösségét állapította meg, illetőleg olyan vádlott kényszergyógykezelését

rendelte el, akit az elsőfokú bíróság felmentett, vagy vele szemben az eljárást megszüntette,
b) olyan cselekmény miatt állapította meg a vádlott bűnösségét, amelyről az első fokú bíróság
nem rendelkezett, vagy
c) az első fokon elítélt vádlottat felmentette, vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette.
NINCS HELYE MÁSODFELLEBBEZÉSNEK:
- ha a másodfokú bíróság az első fokon felmentett vádlott esetében az eljárást megszünteti

- a megszüntetett eljárás keretében a vádlottat felmenti
- a másodfokú bíróság nem ügydöntő jellegű határozataival
- a hatályon kívül helyező végzéssel szemben
- az új eljárást elutasító végzéssel szemben.
A büntető anyagi jogi törvénysértés tehát szükséges, de nem elégséges feltétele a harmadfokú
bírósági eljárás lefolytathatóságának, mert a második fellebbezés bejelentésére csak akkor kerül sor,
ha az anyagi jogi törvénysértés a bűnösség körére vonatkozik. Bármilyen már anyagi jogi
törvénysértésre alapítani a fellebbezést akkor sem lehetséges, ha egyébként az anyagi jogszabálysértés
teljesen egyértelmű és nyilvánvaló.
 Így például a bűnösség körét érinti a fellebbezés, ha az a jogos védelmi fennállásával, avagy
fenn nem állásával kapcsolatos. Ezzel szemben a bűnösség szempontjából közömbös a
cselekmény jogi minősítése, vagyis arra hivatkozva nem lehet fellebbezést bejelenteni, hogy
nem emberölés, hanem halált okozó testi sértés a törvényi minősítés.
További szükséges feltétele a harmadfokú eljárásnak a bűnösség körét érintő anyagi jogi törvénysértés
mellett, hogy ezzel kapcsolatban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntésével ellentétes
határozatot hozzon. Abban az esetben, ha anyagi jogi törvénysértéssel mind az első – mind a
149
másodfokú bíróság megállapítja a vádlott bűnösségét, vagy mind az első – mind a másodfokú bíróság
felmenti a vádlottat és fellebbezés bejelentésére nem kerül sor, kivéve azt az egyetlen esetet, ha a
vádlottat első és másodfokon is felmentik, de a kényszergyógykezelést csak másodfokon rendelik el.
 A bírósági döntések a bűnösség tekintetében nem térnek el egymástól, a büntetőjogi intézkedés
tekintetében azonban igen.
A Kúria szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen – a vádelejtés kivételével – valamennyi

megszüntető okra alapított eljárás megszüntetésével kapcsolatos eltérő rendelkezések esetén van
helye fellebbezésnek.
A harmadfokú eljárás lehetőségét lényegében a másodfokú bíróság határozatának a bűnösség körét

érintő eltérő rendelkezés teremti meg. A harmadfokú eljárásban kizárólag a Be. 373§ (1)
bekezdésében felsorolt abszolút eljárási szabálysértésnek és a súlyosítási tilalom megsértésének van
jelentősége, míg az egyéb eljárási szabálysértések kiküszöböletlenül maradnak.  Valamennyi
fellebbezés kizárólag az indokolást érinti, az ilyen fellebbezés még alapossága esetén sem
eredményezheti megváltoztató határozat meghozatalát.
NINCS HELYE HARMADFOKÚ ELJÁRÁSNAK
Ha az elsőfokú bíróság bűnösséget megállapító ítélete felmentő rendelkezést is tartalmaz, amely

utóbbi döntés a vád tárgyává tett tények teljes körű értékelése mellett minősítésbeli tévedésen alapul.
 Ezért a másodfokú bíróság a cselekmény törvényes minősítése által bűnösséget állapít meg abban a
körben, amelyben az elsőfokú bíróság felmentő rendelkezést hozott.
 A bírói gyakorlat szerint ugyanis tartalmilag kell eltérőnek lennie az első és másodfokú
döntésnek, amennyiben nem változik a bűnösség köre és csak a cselekmények eltérő
anyagi jogi megítéléséről van szó, úgy nincs helye harmadfokú eljárásnak.
Ha a terhelt ugyanazon cselekményei az elsőfokú bíróság egyrendbeli folytatólagosan elkövetettként,
míg a másodfokú eljárásban – eltérő jogi álláspontja folytán - kétrendbeliként értékeli.
A járulékos kérdésekben történő eltérő döntés nem hoz létre önálló fellebbezési lehetőséget. és a
kérdések felülbírálatára csak akkor kerülhet sor, ha a másodfokú ítéletet joghatályos fellebbezéssel
támadták meg.
A harmadfokú bíróság bizonyítás felvételére nem jogosult, a fellebbezésben bizonyítást indítványozni,

új tényt állítani vagy új bizonyítékra hivatkozni nem lehet.
A FELLEBBEZÉSRE JOGOSULTAK
150
Be. 367/A§ (1) – A másodfokú bíróság ügydöntő határozata ellen fellebbezésre jogosult a harmadfokú
bírósághoz:
- az ügyész
- a pótmagánvádló
- a vádlott
- a védő a vádlott hozzájárulása nélkül
- a kényszergyógykezelés elrendelése ellen a vádlott hozzájárulása nélkül is a nagykorú vádlott
 törvényes képviselője
 házastársa
 élettársa
Míg az ügyész a vádlott terhére és javára is fellebbezhet, a pótmagánvádló ezt kizárólag a vádlott
terhére teheti meg.
A fellebbezést a jelenlévő jogosultaknak szóban kell bejelenteniük, a törvény azonban lehetőséget

biztosít arra, hogy 3 napi határidőt tartsanak fenn. A másodfokú ügydöntő határozat kihirdetésekor
jelen nem lévő fellebbezésre jogosultakkal a határozatot kézbesítés útján kell közölni.
A jelen nem lévő jogosultak a határozat szabályszerű kézbesítésétől számított 8 napon belül
írásban jelenthetik be a fellebbezést a másodfokú bíróságnál. A 8 napos fellebbezési határidő
elmulasztása esetén igazolásnak van helye. A fellebbezést az ügyésznek és a védőnek írásban is
indokolnia kell, amit a fellebbezésre nyitva álló határidő alatt a másodfokú bíróságnál kell
előterjeszteni.
A másodfokú bíróságnak vizsgálnia kell, hogy fennállnak – e a harmadfokú eljárás törvényi feltételei,
mert ha nem  meg kell állapítania, hogy a másodfokú ügydöntő határozat jogerőre emelkedett. Ezért
az ügydöntő határozatának kihirdetése után azt is vizsgálni kell, hogy a bejelentett fellebbezés
joghatályos –e, illetve, hogy az arra jogosulttól származik –e. Törvényben kizárt a másodfellebbezés,
ha a harmadfokú eljárásra a Be. szabályai szerint nincs lehetőség vagy, ha a fellebbezés iránya
ellentétes a törvényben meghatározottakkal.
 Így például a vádlott saját terhére jelent be fellebbezést.

A másodfokú bíróság döntése elleni másodfellebbezés akkor joghatályos, ha:
- azt, az arra jogosult

- a számára biztosított irányban
- a bűnösség körét érintő
- az első fokú bíróság határozatával ellentétes másodfokú határozatával szemben jelenti be.
A FELÜLVIZSGÁLAT TERJEDELME
Be 387.§ - A harmadfokú bíróság a másodfokú ítélet, valamint az első – és másodfokú bírósági eljárást
bírálja felül attól függetlenül, hogy ki jelentette be a fellebbezést. A felülbírálat arra is kiterjed, hogy
151
első – illetve a másodfokú bíróság megtartotta –e az eljárási szabályokat, valamint hogy a másodfokú
ítélet megalapozott –e. A tényállás megalapozottságának, továbbá az eljárási szabályok betartásának
vizsgálata nélkül a harmadfokú bíróság az anyagi jogi kérdésben sem tudna alappal állást foglalni,
ezért ezeket hivatalból is köteles vizsgálni.
Csak akkor lehet fellebbezni a harmadfokú bírósághoz, ha a másodfokú bíróság a vádlott

bűnössége tekintetében az elsőfokú bíróság határozatához képest ellentétes döntést hozott.
Abban az esetben. ha a másodfokú bíróság ítélete több bűncselekményről rendelkezett, főszabályként

a harmadfokú bíróság az ítélet minden rendelkezését felülbírálja, kivéve a másodfokú bíróságnak az
elsőfokú bíróság ítéletének felmentő vagy eljárást megszüntető rendelkezését helybenhagyó részét.
A harmadfokú bíróság a vádlott valamennyi – azaz nem csupán az eltérő rendelkezéssel érintett –
bűncselekményére vonatozó másodfokú döntést felülbírálja. Ha a másodfokú bíróság – az első fokú
bíróság határozatához képest – több bűncselekmény tekintetében felmentő rendelkezést hoz, de ezek
közül az ügyész csupán csak egy miatt jelent be fellebbezést, a harmadfokú eljárás felülbírálati
kereteire a Be.387.§ vonatkozik.
 A harmadfokú eljárásban a bíróság a másodfokú ítéletnek valamennyi bűncselekményre

vonatkozó rendelkezését felül kell bírálni, így azokat a felmentéseket is, amelyekre az
ügyész fellebbezéssel nem érintett.
A másodfellebbezéssel nem támadott felmentő rendelkezések felülbírálatára azonban csak a
súlyosítási tilalom korlátai között érvényesülhet, tehát a felmentő rendelkezések a terhelt terhére nem
változtathatóak meg.
Ha a fellebbezés kizárólag a kényszergyógykezelés elrendelése vagy mellőzése ellen irányul, a

felülbírálat az ítélet felmentő rendelkezéseire is kiterjed.
KÖTÖTTSÉG A FELÜLBÍRÁLT ÍTÉLET TÉNYÁLLÁSÁHOZ
Be. 388.§ - A harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amelynek alapján a
másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletet meghozta. E szabály alól kivételt csak az az
eset képez, ha a tényállás megalapozatlan.
Ha a helyes tényállás az iratok alapján megállapítható vagy a helytele tényállásbeli következtetés az

iratok alapján kiküszöbölhető a harmadfokú bíróság hivatalból köteles a tényállást kiegészíteni vagy
helyesbíteni.
A harmadfokú bírósági eljárásban bizonyításnak semmiképp sincs helye.
A FELLEBBEZÉS ELINTÉZÉSE ÉS ELINTÉZÉSI FORMÁI
Kapcsolódó rendelkezések: Be.389. – 394.§
152
A törvény először az észrevétel megtételének lehetőségét, majd a fellebbezés visszavonásainak

szabályait határozza meg, ezt követően a harmadfokú bíróság tanácselnökének, a fellebbezés
elintézésének előkészítésével kapcsolatos feladatait foglalja össze.
A harmadfokú bírósági a fellebbezést tanácsülésen vagy nyilvános ülésen bírálja el.
A TANÁCSÜLÉSEN DÖNT A HARMADFOKÚ BÍRÓSÁG:
- a fellebbezés elutasításáról, az ügy áttételéről, az ügyek egyesítéséről vagy elkülönítéséről, az

eljárás felfüggesztéséről,
- ha a vádlott felmentéséről vagy az eljárás megszüntetéséről határoz
- ha a fellebbezés folytán nem érintett vádlott felmentéséről, az eljárás megszüntetéséről
határoz, feltéve, hogy a rendelkezéseket a fellebbezéssel érintett vádlott esetében is
tanácsülésen hozza meg,
- ha a fellebbezést a határozat megalapozatlansága miatt nem lehet elbírálni,
- ha az eljárást a Be. 373.§-a (1) bekezdésének I. pontja alapján meg kell szüntetni
o a vádlott halála, elévülés vagy kegyelem miatt,
o ha az elsőfokú bíróság az eljárás lefolytatásához szükséges magánindítvány,
feljelentés vagy kívánat hiányában hozott ítéletet,
o ha az elsőfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el,
o ha a cselekményt már jogerősen elbírálták,
o ha az első fokú bíróság joghatóság hiányában járt el;
- ha az elsőfokú vagy másodfokú bíróság az ítéletét a Be. 373§ (1) bekezdésének II-IV.
pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg.
Amennyiben a fellebbezés tanácsülésen nem intézhető el, a harmadfokú bíróságnak nyilvános
ülést kell tartania. Erre a másodfokú bíróság nyilvános ülésére vonatkozó rendelkezések az
irányadóak.
A vádlottat, a védőt, valamint a pótmagánvádló jogi képviselőjét azonban a nyilvános ülésre idézni
kell, és a nyilvános ülésen az ügyész részvétele kötelező.
A nyilvános ülés a vádlott távollétében megtartható, ha előzetesen bejelentette, hogy azon nem kíván
részt venni, illetve a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést.
153
A HARMADFOKÚ BIRÓSÁG HATÁROZATAI
Kapcsolódó rendelkezések: Be.388§, 395§ - 399§
A harmadfokú bíróság a másodfokú ítéletet:
- helybenhagyja
- megváltoztatja
- hatályon kívül helyezi
- a fellebbezést elutasítja.
A harmadfokú bíróság a fellebbezést elutasítja, ha:
- az a törvényben kizárt
- arra nem jogosulttól származik
- elkésett.
A másodfokú bíróság ítéletét a harmadfokú bíróság akkor változtathatja meg, ha a másodfokú bíróság
a büntetőjog szabályinak megsértésével rendelkezett a vádlott bűnösségéről, felmentéséről, a
kényszergyógykezelés elrendeléséről vagy az eljárás megszüntetéséről. A másodfokú bíróság ítélete
megváltoztatásának elengedhetetlen feltétele azonban, hogy a másodfokú bíróság ítéletének
alapját képező tényállás megalapozott legyen, vagy ha az megalapozatlan, azt a harmadfokú
bírósági eljárásban ki lehessen küszöbölni.
Azt is vizsgálnia kell a harmadfokú bíróságnak, hogy az eljárást megelőző bírósági eljárások során –
vagyis akár az első- akár a másodfokú eljárásban – nem történt – e olyan eljárási szabálysértés, amely
miatt a hatályon kívül helyezés elengedhetetlen.
A cselekmény minősítése és a büntetés kiszabása szoros összefüggésben áll a bűnösség kérdésével,

ezért kell, hogy kiterjedjen rájuk a harmadfokú bíróság reformációs jogköre.
A harmadfokú bíróság a bűnösség kérdéséhez kapcsolódó további kérdésekről, például az elkobzásról,

vagyonelkobzásról és már járulékos kérdésekről is határoz a másodfokú ítélet megváltoztatásakor. A
harmadfokú bíróság a teljes körűen elvégzett felülvizsgálatot követően csak akkor hoz helybenhagyó
határozatot, ha az ítélet minden rendelkezését törvényesnek találta. A Be. 398 § (1) bekezdésének
helyes értelmezése szerint pedig megváltoztató határozatot kell hozni minden olyan esetben, amikor a
másodfokú bíróság bármilyen anyagi jogi szabályt tévesen alkalmazott.
A harmadfokú bíróság kasszációs jogkörét szabályozza a törvény, amikor úgy rendelkezik, hogy a
harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és az eljárást megszünteti a
Be. 373. § (1) bekezdésének I. pontjában meghatározott esetekben. Ezek az esetek:
- a vádlott halála, elévülés vagy kegyelem miatt

- ha hiányzott az eljárás lefolytatásához szükséges magánindítvány, feljelentés vagy kívánat
- ha a cselekményt már jogerősen elbírálták
- ha hiányzott a törvényes vád.
A harmadfokú bíróság ugyancsak hatályon kívül helyezi a másodfokú bíróság ítéletét és a másodfokú
bíróságot új eljárásra utasítja, ha a másodfokú ítélet meghozatalára
- a Be. 373 § (1) bekezdésének (az előző lap alján ) I. pontjában meghatározott valamely ok
törvénysértő megállapításával,
154
- a Be. 373 § (1) bekezdésének II. – III. pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel,
- a súlyosítási tilalom megsértésével kerül sor.
ELJÁRÁSI SZABÁLYSÉRTÉS KÖVETKEZMÉNYE
Az abszolút hatályon kívül helyezési ok kizárólag a másodfokú bíróság ítéletével kapcsolatban áll
fenn, a harmadfokú bíróság csak a másodfokú bíróság ítéletét helyezi hatályon kívül.
Előfordulhat azonban, hogy az abszolút jellegű eljárási szabálysértést az elsőfokú bíróság követte el,
azonban azt a másodfokú bíróság nem észlelte. Ilyenkor a harmadfokú bíróság mind a másod – mind
az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot utasítja az új eljárásra, vagy az
ügyésznek küldi meg az iratokat, ha az ügyész az eljárást a törvényi előfeltételek hiányában
indítványozta.
Ha a harmadfokú bíróság a megalapozatlanságot nem tudja kiküszöbölni, a másodfokú bíróság,

illetőleg szükség esetén az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és a másodfokú bíróságot
vagy az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja.
HATÁROZAT ELBÍRÁLÁSA
A másodfokú bíróság eljárása során hozott ügydöntő végzések ellen bejelentett fellebbezéseket a
harmadfokú bíróság tanácsülésen bírálja el.
A harmadfokú bírósági eljárásban hozott végzés elleni fellebbezést, ha a végzést az ítélőtábla hozta, a
Kúria bírálja el.
Ha a Kúria jár el harmadfokon, akkor határozatai ellen rendes jogorvoslatnak nincs helye.
A Be a 400. § és 401.§-ban külön szól a másodfokú, illetve a harmadfokú eljárás során hozott nem
ügydöntő végzés elleni fellebbezés elbírálásáról.
155
A RENDKÍVÜLI JOGORVOSLATOK
KÖZÖS JELLEMZŐK
A jogerőnek kiemelkedő szerepe van a tekintetben, hogy az anyagi igazságosság és a jogbiztonság

követelményét az utóbbi elsődlegessége alapján összhangba hozza. Előfordulhat, hogy a jogerős
határozat meghozatala után válnak ismerté olyan bizonyítékok, amelyek – ha az alapügy elbírálása
során már rendelkezésre álltnak – az ügy büntetőjogi megítélését igen jelentősen befolyásolta volna,
illetve, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a Btk. vagy a Be. rendelkezéseit rendkívül súlyosan
megsértették. Az ilyen esetekre lehetőséget kell biztosítani az utóbb felmerült bizonyítékok
figyelembevételére, a súlyos törvénysértések orvosolhatóságára. Ilyenkor lehetővé válik a bírói
határokhoz fűződő jogerő feloldása.
A tévedések korrigálására csak szűk körben, rendkívüli jelleggel kerülhet sor. Valamennyi jogorvoslat
kivételt képez a többszöri eljárás tilalma alól, és további sajátosságuk, hogy kizárólag képes bírósági
határozatok ellen alkalmazhatóak. Rendkívüli jellege tehát abban áll, hogy az alapügy jogerős
befejezése után vehető igénybe, mert míg az alapügy jogerős döntéssel befejezetté nem válik, csak
rendes jogorvoslatnak (fellebbezésnek) van helye.
A rendes jogorvoslatok esetében a főszabály az, hogy az arra jogosult bármilyen okra
hivatkozva bejelentheti a fellebbezést. A rendkívüli jogorvoslatok tekintetében a főszabály, hogy
csak törvényben meghatározott okokra lehet hivatkozni.
Az eljárási törvény 4 rendkívüli jogorvoslatot ismer:
- perújítás – a ténykérdés körében elkövetett hibák korrigálására szolgál

- felülvizsgálat – a jogkérdés tekintetében megvalósuló hibák korrigálására szolgál
- törvényesség érdekében benyújtott jogorvoslat – kizárólag a terhelt javára
kezdeményezhető jogorvoslati eljárás
- jogegységi eljárás – a bírói jogalkalmazó gyakorlat egységesítése és ennek keretében nyújt
lehetőséget a korábbi jogerős döntés megváltoztatására
Ezek közös jellemzője, hogy amennyiben a kezdeményezésre megalapozottan kerül sor, a korábbi
jogerőre emelkedett bírsági határozat helyébe új jogerős döntés lép a törvényesség biztosítása
érdekében.
PERÚJÍTÁS
A büntetőügyekben eljáró bíróságok alapvető feladata a történeti tényállás hiánytalan, a valóságnak

megfelelő megállapítása. Kizárólag abban az esetben hozhat ugyanis a bíróság igazságos és törvényes
döntést, ha ezt a feladatát maradéktalanul ellátja. Több ok eredményeként is előfordulhat azonban,
hogy a bíróság által megállapított tényállás helytelen, téves adatokat tartalmaz, és ez kihat a
büntetőjogi felelősségre vonásra. Ezen tényállásbeli hibák kijavítására ad lehetőséget a perújítás,
amely a jogerős ítélettel, eljárását megszüntető végzéssel vagy tárgyalás mellőzésével hozott
végzéssel szemben vehető igénybe.
156
A PERÚJÍTÁS OKAI (408§)
- Az alapügyben akár felmerült akár fel nem merült tényre vonatkozó új bizonyíték (novum)
- A terhelttel szemben ugyanazon cselekmény miatt több jogerős ítéletet hoztak vagy a terheltet
nem a valódi nevén ítélték el (res iudicata)
- Az alapügyben hamis vagy hamisított használtak fel (falsum)
- Az alapügyben a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság tagja a kötelességét a Btk.-ba
ütköző módon megszegte (crimen)
- Az alapügyben az ítéletet a terhelt távollétében tartott tárgyaláson hozták
- A köztársasági elnök a terhelttel szemben indult büntetőeljárás kegyelemből történő
megszüntetéséről határozott
AZ ALAPÜGYBEN AKÁR FELMERÜLT AKÁR FEL NEM MERÜLT TÉNYRE VONATKOZÓ
ÚJ BIZONYÍTÉK (NOVUM). - Csak akkor van jelentősége, ha valószínűvé teszi,
- hogy a terheltet fel kell menteni, lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni vagy büntetés
helyett intézkedést kell alkalmazni, illetve a büntetőeljárás meg kell szüntetni vagy
- a terhelt bűnösségét meg kell állapítani vagy lényegesen súlyosabb büntetést kell kiszabni,
vagy büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél lényegesen súlyosabb intézkedést kell
alkalmazni.
A perújítás megengedéséhez az alapügyben felmerült vagy fel nem merült tényre vonatkozóan nem a
bizonyítási eszköznek, hanem a bizonyítéknak kell újnak lennie.
Az új bizonyíték vonatkozhat az alapügyben már felmerült illetve az alapügyben fel nem merült tényre
egyaránt; lehetséges, hogy a bűnösséget nem érinti, azonban kihat az alkalmazott szankció mértékére
vagy nemére.
A büntetés kiszabására igen lényeges hatással van az a tény, hogy az elkövető fiatalkorú-e, ezért
perújítási ok, ha az új bizonyíték arra vonatkozik, hogy az alapügyben felnőttként ítélték el a fiatalkorú
terheltet vagy felnőtt személyt fiatalkorúként vontak felelősségre.
A büntetés (intézkedés) csekélyebb mértékű megváltoztatása a perújítás alapjául nem szolgálhat.

Lényeges módosításra a bűncselekmény minősítésének megváltoztatása nélkül is sor kerülhet.
A felmentést célzó perújítási indítvány alapja csak olyan tényre vonatkozó új bizonyíték lehet, amely a
bűncselekmény elkövetésének befejezése előtt következett be.
A TERHELTTEL SZEMBEN UGYANAZON CSELEKMÉNY MIATT TÖBB JOGERŐS

ÍTÉLETET HOZTAK VAGY A TERHELTET NEM A VALÓDI NEVÉN ÍTÉLTÉK EL (RES
IUDICATA)
A büntetőeljárást nem lehet megindítani a más megindult büntetőeljárást pedig meg kell szünteti vagy
felmentő ítéletet kell hozni, ha a terhelt cselekményét már jogerősen elbírálták.
Ugyanazon cselekmény miatt - eltekintve a rendkívüli jogorvoslat lehetőségétől – a terhelttel szemben

újabb büntetőeljárást nem lehet indítani. A Be. szerint ennek a rendelkezésnek a megszegése nem
ténybeli hiba, hanem jogsértés.
Ha e tilalom ellenére a terhelttel szemben ugyanazon cselekmény miatt több jogerős ítéletet hoztak,
ezen törvénysértés csak perújítással orvosolható.
157
Ha az ítélethozatalt követően derül ki, hogy a terhelt korábban további olyan magatartásokat tanúsított,
amelyek a már elbírált bűncselekményi egységbe tartoznak, azok – a tett azonosság folytán – ítélt
dolognak minősülnek. Ez a bűncselekményegység valamennyi esetre irányadó. Ilyenkor kizárólag
rendkívüli jogorvoslati, azaz perújítási eljárás indulhat meg. A perújítási eljárás nem a vádirat
benyújtásával, hanem a perújítási indítvány előterjesztésével indulhat meg.
Perújítási ok, ha a terheltet nem a valódi nevén ítélték el. Amennyiben létező személy az, akinek a
személyi adatait az ítélet rögzíti, ezt a személyt – tekintettel arra, hogy nem ő követte el a
bűncselekményt – fel kell menteni a perújítási eljárás eredményeként, és hasonlóan kell eljárni abban
az esetben, amikor a terhelt kitalálta, vagyis nem létező személy neve alatt ítélték el.
AZ ALAPÜGYBEN HAMIS VAGY HAMISÍTOTT HASZNÁLTAK FEL (FALSUM)
Perújításnak csak akkor van helye, ha a perújítási okként megjelölt bűncselekmény elkövetését jogerős
ítélet megállapította vagy ilyen ítélet meghozatalát nem bizonyítottság hiánya zárja ki és e
bűncselekményt a bíróság határozatát befolyásolta.
Tehát, ha az alapügyben a tanú vallomást tett, majd utóbb a hamis tanúzás bűncselekményét a bíróság
jogerős ítéletében megállapította, vagy ilyen ítélt meghozatalát nem bizonyítatlanság zárta ki, az
alapügyben hamis bizonyítékot használtak fel.
A perújításnak nem akadálya ha a bűncselekmény miatti felelősségre vonás büntethetőséget kizáró

vagy megszüntető ok miatt marad el.
A hamis bizonyíték felhasználása önmagában nem elég ok a perújításra, szükséges hozzá, hogy ezen
hamis bizonyíték befolyásolja a bíróság határozatát.  Amennyiben a valótlan vallomás nem volt
kihatással az ügyben hozott ítéletre, a hamisított bizonyíték felhasználása nem hatott ki a bíróság
döntésére.
AZ ALAPÜGYBEN A BÍRÓSÁG, AZ ÜGYÉSZSÉG VAGY A NYOMOZÓ HATÓSÁG TAGJA A

KÖTELESSÉGÉT A BTK.-BA ÜTKÖZŐ MÓDON MEGSZEGTE (CRIMEN)
Ezen perújítási ok esetében is feltétel a perújítási okként megjelölt bűncselekmény elkövetését jogerős
ítélet megállapította vagy ilyen ítélet meghozatalát nem bizonyítottság hiánya zárja ki. A
kötelességnek a Btk.-ba ütköző módon történő megszegése azt jelenti, hogy a bíróság, az ügyészség
vagy a nyomozó hatóság tagja megvalósította valamely Btk. Különös Részében szereplő törvényi
tényállást.
A bíróság, az ügyészség illetve a nyomozó hatóság tagja alatt minden olyan személyt érteni kell, aki
valamilyen jogviszony alapján az említett szerveknél tevékenykedik, függetlenül attól, hogy hivatalos
személynek minősül –e vagy sem.
AZ ALAPÜGYBEN AZ ÍTÉLETET A TERHELT TÁVOLLÉTÉBEN TARTOT TÁRGYALÁSON

HOZTÁK
Amennyiben a terhelt tartózkodási helye a jogerős határozat meghozatala után válik ismertté vagy a
külföldön tartózkodó terhelt hazatért, az alapügyben meghozott jogerős ítélet vonatkozásában perújítás
kezdeményezhető, ha a terhelt a tartózkodási helyéről idézhető. Ilyenkor viszont a perújítás
lefolytatása kötelező.
158
A PERÚJÍTÁS IRÁNYA (409§, 410§)
Perújítás a terhelt terhére és javára egyaránt kezdeményezhető. A perújítási okok többsége alapul
szolgálhat mind a terhelt terhére, mind a terhelt javára való kezdeményezésének.
A terhelt javára szóló perújítást az sem zárja ki, ha a büntethetősége megszűnt és az ilyen irányú
rendkívüli jogorvoslati eljárás a terhelt halálát követően is kezdeményezhető. Annak sincs jelentősége,
ha a büntetését már végrehajtották.
A terhelt javára perújítás indítványt terjeszthet elő
- az ügyész
- a terhelt
- a védő, kivéve, ha ezt a terhelt megtiltotta
- a fiatalkorú terhelt törvényes képviselője
- a kényszergyógykezelés elrendelése ellen a terhelt törvényes képviselője, házastársa vagy
élettársa
- a terhelt halála után egyenes ági rokona, testvére, házastársa vagy élettársa.
A felsoroltak a saját jogukon nyújthatnak be perújítási indítványt és ahhoz a terhelt hozzájárulására
sincs szükség, viszont mindaddig, amíg a terhelt életben van, saját jogon perújítási indítványt nem
terjeszthet elő. Erre a törvény csak akkor biztosít számukra lehetőséget, ha a terhelt meghalt.
A törvény nem korlátozza az arra jogosultakat, hogy az eljárás melyik szakában, illetőleg milyen
eljárásokban hatalmaznak meg védőt, hanem éppen arra helyezi a hangsúlyt, hogy a terhelt érdekében
az eljárás bármely szakaszában védő járhat el. Ebből egyértelműen következik, hogy a törvényes
képviselő, a nagykorú hozzátartozó vagy a konzuli tisztviselő perújítási indítvány előterjesztésére is
adhat meghatalmazást a védőnek.
A terhelt terhére perújítási indítványt terjeszthet elő
- az ügyész
- a felmentett vádlott bűnösségének megállapítása érdekében a pótmagánvádló
- magánvádas ügyben, ha a terheltet felmentették vagy az eljárást megszüntették, a magánvádló.
A terhelt terhére tehát csak az ügyész nyújthat be bármely perújítási okra alapítottan perújítási
indítványt. A pótmagánvádlót és a magánvádlót ez a jog csak akkor illeti meg, ha a terheltet jogerősen
felmentették vagy az eljárást jogerősen megszüntették.
A terhelt terhére kizárólag az elévülési időn belül és csak a terhelt életében van helye perújítási
eljárás kezdeményezésének.
Az ügyész a terhelt terhére, kérelemre és hivatalból is előterjesztheti a perújítási indítványt. Ha a

sértett vagy az elhunyt sértett hozzátartozója a terhelt terhére benyújtandó perújítás iránti beadványt
terjeszt elő, az ügyésznek kell állást foglalnia abban, hogy alaposnak tartja-e a beadványt.
A PERÚJÍTÁSI ELJÁRÁS (411§ - 415§)
A perújítási indítványt, amennyiben azt nem az ügyész nyújtja be, a perújítás megengedhetőségének
kérdésében döntésre jogosult bíróság területén működő ügyésznél kell írásban benyújtani vagy
159
jegyzőkönyvbe mondani. Az ügyész az indítványt a nyilatkozatával együtt 30 napon belül küldi meg a
bíróságnak.
A perújítási indítvány tartalmi kellékeivel kapcsolatban a törvény előírja, hogy meg kell jelölni
- az indítvány okát
- illetve a bizonyítékait.
(Az ok nem szabatos megjelölése a perújításnak nem akadálya.)
Ha nem az előterjesztésre jogosulttól származik az indítvány az ügyész a bíróság részére nem küldi
meg az iratot és értesíti az indítvány előterjesztőjét. A pótmagánvádlónak és a magánvádlónak a
perújítási indítványt közvetlenül a döntésre jogosult bíróságnál kell előterjesztenie.
A perújítási eljárásnak 2 szakasza van:
1. A bíróság a megengedhetőség kérdésében foglal állást – mindig 3 hivatásos bíróból álló

tanács dönt. Alkalmazni kell a bíró kizárására vonatkozó szabályokat. Ha a
megengedhetőségben való döntéshez szükséges, a bíróság nyomozást rendelhet el a
perújítási indítványt előterjesztő által megjelölt bizonyítási eszközök felkutatása
érdekében. A Be. nem rendelkezik arról, hogy a bíróságnak ilyenkor meg kell-e állítania
határidőt. Ha a bíróság a perújítást alaptalannak találja, elutasítja. Az elutasító határozatot
a bíróság megküldi, annak, aki az indítványt előterjesztette valamint az ügyésznek.
2. Ha a bíróság a perújítási alaposnak találja, elrendeli a perújítást és az ügyet a
megismételt eljárás lefolytatása végett megküldi az alapügyben eljárt bíróságnak – A
perújítás elrendelése esetén a törvénynek a bírósági eljárás általános szabályaira, továbbá
az elsőfokú bírósági tárgyalásra vonatkozó előírásait a perújítás jellegéből folyó
eltérésekkel kell alkalmazni.
A PERÚJÍTÁS JELLEGÉBŐL FOLYÓ LEGJELENTŐSEBB ELTÉRÉSEK
- a terheltnek a tárgyalásra szóló idézéssel együtt a perújítást elrendelő végzést is kézbesíteni

kell
- a tárgyaláson a vádirat helyett a perújítással megtámadott ítéletet és a perújítást elrendelő
végzést ismerteti a tanács elnöke
- ha a bíróság a tárgyalást eredményétől függően megállapítja, hogy a perújítás alapos, az
alapügyben hozott ítéletet, vagy az ítéletnek a perújítással megtámadott részét hatályon kívül
helyezi, és új ítéletet hoz, ha pedig a perújítást alaptalannak találja, elutasítja
- ha az alapügyben kiszabott büntetést összbüntetésbe foglalták, és a perújítás alapossága
folytán az összbüntetési ítéletet is hatályon kívül kell helyezni, a bíróság az összbüntetési
ítéletet is hatályon kívül helyezi és lefolytatja az összbüntetési eljárást
- az érdemben elbírált polgári jogi igényt újból el kell bírálni, ha ezt az ügyész, a terhelt vagy a
magánfél indítványozza
- a szülői felügyeleti jog megszüntetése tárgyában újból határozni kell az ügyész vagy a terhelt
indítványára
A bíróság döntési jogkörét korlátozza a terhelt érdekében a törvény azon előírása, amely szerint,
ha a perújítási indítványt a terhelt javára terjesztették elő, az ítéletet a hátrányára nem lehet
megváltoztatni.
160
Az alapügyben távol lévő terhelttel szemben folytatott perújítási eljárás eredményeként a bíróság a
perújítást elutasítja, ha arra a meggyőződésre jut, hogy az alapügyben hozott határozat minden
részletében törvényes.
A FELÜLVIZSGÁLAT
A büntetőügyben eljáró bíróságoknak alapvető alkotmányos kötelessége, hogy megtartsák a Btk.

illetve a Be. rendelkezéseit, mert ellenkező esetben a jogerős bírósági határozat törvénysértő lesz.
Azonban az Alkotmánybíróság megítélése szerint a jogállam egyik alapvető ismérve a jogbiztonság,
aminek viszont meghatározó jelentőségű biztosítéka a jogerő intézménye. Ezért a jogerős ügydöntő
határozat megváltoztatását, vagyis a jogerő áttörését a törvény csak a legsúlyosabb törvénysértések
esetében pontosan meghatározott feltételek fennállásakor engedi meg. – Be.416§!!
FELÜLVIZSGÁLATTAL MEGTÁMADHATÓ HATÁROZATOK
Felülvizsgálatnak van helye:
- a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen – Ügydöntő jellegű az a határozat, amellyel a

bíróság a vád tárgyáról dönt, ilyennek minősül az ítélet, és az eljárást megszüntető végzés.
Felülvizsgálatnak nincs helye:
- az egyéb végzések ellen – pl.: az ügy áttétele, az eljárás felfüggesztése, kényszerintézkedés

tárgyában hozott végzés
- a különleges eljárásokban hozott végzések ellen
- a Kúria jogegységi eljárása alapján hozott határozata ellen
- felülvizsgálat során
- törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat alapján hozott határozata ellen
- a terhelt felmentésére vagy az eljárás megszüntetésére, illetve a terhelt bűnösségének
megállapítására, továbbá kényszergyógykezelésének elrendelésére a büntető anyagi jog
szabályainak megsértése miatt került sor és erről a harmadfokú bíróság ügydöntő határozatot
hozott
- a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt
törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetve a büntetés
végrehajtását a Btk. 86. § (1) bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel és erről
a harmadfokú bíróság ügydöntő határozatot hozott
- a magánvádas illetve pótmagánvádas eljárásban a terhelt terhére
- jogerősségi záradékkal tévesen ellátott bírósági határozattal szemben
A felülvizsgálat irányulhat a jogerős ügydöntő határozat egésze vagy annak egy meghatározott
része ellen.
A jogerős határozatnak kizárólag a polgári jogi igény vagy a szülői felügyeleti jog megszüntetése
kérdésében hozott rendelkezés ellen a polgári perrendtartás szabályai szerint van helye felülvizsgálati
kérelem előterjesztésének, amit a polgári bíróság bírál el.
161
A FELÜLVIZSGÁLAT OKAI
A felülvizsgálat alapvető korlátja, hogy ténykérdésre nem terjedhet ki, tehát a felülvizsgálat
során az ügydöntő határozatban megállapított tényálláshoz a Kúria kötve van, és a tényállás
megalapozottsága nem vizsgálható. A felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételére sem kerülhet
sor, és az esetleges megalapozatlanság kiküszöbölésére sem kerülhet sor. Törvényben kizárt az olyan
felülvizsgálati indítvány, amely a tényállást támadja és ezen keresztül hivatkozik valamilyen anyagi
jogi szabálysértésre.
A felülvizsgálatnak alapvetően 4 oka lehet:
1. Anyagi jogi törvénysértés

2. Eljárásjogi törvénysértés
3. Alaptörvényt sértő törvényi rendelkezésen alapuló elítélés
4. Törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés rendelkezését sértő eljárás vagy határozat
ANYAGI JOGI TÖRVÉNYSÉRTÉS
Az anyagi jogi törvénysértés első lehetséges esete, amikor a terhelt felmentésére vagy az eljárás
megszüntetésére, illetve a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására, továbbá
kényszergyógykezelésének elrendelésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került
sor.
Nincs olyan tételes jogi előírás, amely szerint felülvizsgálati ok csupán az az anyagi jogi sértés lehet,
amelynek korrekciója folytán a büntetést új büntetési tételek között kell kiszabni.
A mérlegelésen alapuló, de a törvényi kritériumokat nem sértő büntetéskiszabás önmagában

felülvizsgálat tárgya nem lehet.
ELJÁRÁSJOGI TÖRVÉNYSÉRTÉS
A legsúlyosabb eljárási törvénysértések esetén engedi meg a törvény a felülvizsgálat

kezdeményezését.
A bíróság határozatának meghozatalára az úgynevezett abszolút hatályon kívül helyezési okok

fennállása mellett kerül sor, ilyen ha:
- a bíróság nem volt törvényesen megalakítva, vagy a tárgyaláson a tanács tagjai nem voltak
mindvégig jelen,
- az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt,
- a bíróság a hatáskörét túllépte, katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó vagy más bíróság
kizárólagos illetékességébe tartozó ügyet bírált el,
- a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele a törvény
értelmében kötelező,
- a tárgyalásról a nyilvánosságot törvényes ok nélkül kizárták,
- hiányoznak az eljárás feltételei, így a magánindítvány, a feljelentés, avagy a kívánat,
- az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy
emiatt az ítélet felülbíráltra alkalmatlan
- az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes
- stb.
162
Nem valósul meg azonban abszolút eljárási szabálysértés, ha a másodfokú bíróság a bűncselekmény
minősítésének folytán állapítja meg, hogy az ügyben az elsőfokú bíróság tanácsának kellett volna
eljárnia.
A súlyosítási tilalomnak – eltekintve a tárgyalás mellőzésére vonatkozó külön eljárás szabályaitól – a

másodfokú, a harmadfokú illetve a megismételt bírósági eljárásban van jelentősége, és ezen pont
alapján csak másodfokon felülbírált vagy a megismételt eljárásban első fokon jogerős ügydöntő
határozat képezheti a felülvizsgálat tárgyát.
ALAPTÖRVÉNYT SÉRTŐ TÖRVÉNYI RENDELKEZÉSEN ALAPULÓ ELÍTÉLÉS
Ha az Alkotmánybíróság a jogerős határozattal befejezett büntetőeljárás felülvizsgálatát rendelte el,

felülvizsgálatnak van helye feltéve, hogy
- a terhelt még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól,
vagy
- a kiszabott büntetés, illetőleg az alkalmazott intézkedés végrehajtása még nem fejeződött be,
vagy
- a végrehajthatósága még nem szűnt meg.
Felülvizsgálatnak van helye akkor is, ha a büntetőjogi felelősség megállapítására, a büntetés
kiszabására, vagy intézkedés alkalmazására olyan büntető jogszabály alapján kerül sor, amelynek
alaptörvény – ellenességét az Alkotmánybíróság megállapította.
- De a terhelt már mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól, vagy
- a büntetés végrehajtása már befejeződött, illetve végrehajthatósága megszűnt, illetőleg
- a terhelt már nem áll az intézkedés hatálya alatt.
Ilyenkor a felülvizsgálati indítványt az Alkotmánybíróság határozatának közlésétől számított 6
hónapon belül lehet csak benyújtani.
TÖRVÉNYBEN KIHIRDETETT NEMZETKÖZI SZERZŐDÉS RENDELKEZÉSÉT SÉRTŐ

ELJÁRÁS VAGY HATÁROZAT
Felülvizsgálati ok, ha a nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv megállapította, hogy az
eljárás lefolytatása, vagy a bíróság jogerős határozata megsértette a törvényben kihirdetett nemzetközi
szerződés valamely rendelkezését feltéve azonban, hogy a nemzetközi emberi jogi szerv
joghatóságának Magyarország alávetette magát.
Felülvizsgálatnak akkor is helye van, ha a nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv a
nemzetközi szerv azon rendelkezésének megsértését állapította meg, amely olyan eljárási
szabálysértést valósított meg, amely a Be. szerint felülvizsgálattal nem, csak fellebbezéssel támadható.
Nincs helye felülvizsgálatnak, ha nemzetközi emberi jogi szerv az ügy ésszerű időn belül történő
elbírálása követelményének megsértését állapította meg.
Az Emberi Jogok Európai Bíróság (EJEB) ítélete önmagában nem dönti el a bűnfelelősséget, de olyan
jogi tény, amely megalapozza a jogerős ügydöntő határozat egyezménysértő részének kiküszöbölésére
alkalmas felülvizsgálati eljárást.
A FELÜLVIZSGÁLAT JOGOSULTJAI (Be. 417§-418§)
163
A terhelt javára felülvizsgálat kezdeményezésére jogosult
- az ügyész
- a terhelt
- a védő, kivéve, ha a terhelt ezt megtiltotta
- a fiatalkorú terhelt törvényes képviselője
- a kényszergyógykezelés elrendelése ellen – a terhelt hozzájárulása nélkül is a nagykorú terhelt
törvényes képviselője, házastársa, élettársa
- a terhelt halála után egyenes ági rokona, testvére, házastársa vagy élettársa, illetve
amennyiben a terhelt halála óta több mint 50 év telt el, oldalági rokona
A jogosultak köre tehát megegyezik a perújítási indítvány benyújtására felhatalmazottak
körével. Amennyiben az alapügyben a terheltnek több meghatalmazott védője volt, felülvizsgálati
indítvány védői jogon történő benyújtására – ha a terhelt kifejezetten nem tiltotta meg – bármelyik
védő jogosult.
Az a bíróság, hatóság, vagy hivatalos személy, aki hivatali hatáskörében észleli, hogy a terhelt
sérelmére felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló törvénysértés történt, köteles erről a legfőbb ügyészt
értesíteni.
A FELÜLVIZSGÁLATI ELJÁRÁS
Kapcsolódó rendelkezések: Be. 419§ - 425§
A felülvizsgálati eljárás lefolytatására a harmadfokú bírósági eljárás szabályait kell alkalmazni néhány
eltéréssel.
1.A felülvizsgálati indítványt a felülvizsgálat okának és céljának megjelölésével az alapügyben eljárt

elsőfokú bíróságnál kell írásban benyújtani, illetve annál a bíróságnál is elő lehet terjeszteni, amelynek
eljárását az indítványozó sérelmezi. A legfőbb ügyész az indítványát közvetlenül a Kúriánál terjeszti
elő. Az indítványt a Kúria tanácsa bírálja el, a tanács 3 hivatásos bíróból áll. 5 főből áll a tanács, ha az
ügy különösen nagy terjedelme vagy az ügy jellege indokolja, továbbá abban az esetben ha a
felülvizsgálat a Kúria határozata ellen irányul.
2. A felülvizsgálati indítványt az azt elbíráló bíróság határozathozatal céljából tartandó tanácsüléséig

visszavonható. (A védő az általa előterjesztett felülvizsgálati indítványt csak a terhelt hozzájárulásával
vonható vissza.)
3. A felülvizsgálati eljárásban védő részvétele kötelező.
4. Ha a felülvizsgálati indítvány elutasításának nincs helye, és az alapügyben a vádat az ügyész

képviseli, a tanács elnöke az indítványt az alapügy irataival együtt nyilatkozattétellel végett megküldi
a Legfőbb Ügyészségnek. Az ügyész az iratokat a nyilatkozatával együtt 15 napon belül visszaküldi, a
magánvádló, illetve a pótmagánvádló a nyilatkozatát 15 napon belül megküld a Kúriának.
5. A felülvizsgálat iránya és terjedelme körében 2 kérdésnek van meghatározó súlya:
a) A felülvizsgálati eljárásban maradéktalanul érvényesül a tényálláshoz kötöttség, vagyis,

hogy a jogerős határozatban megállapított történeti tényállás az irányadó, a tényállás nem támadható,
és a tényállás helyesbítésére, módosítására, kiegészítésére lehetőség nincs.
b) A felülvizsgálati indítványt – főszabályként – a megtámadott határozat meghozatala idején

hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni (ex tunc hatály). Az a körülmény tehát, hogy a jogerős
164
határozat meghozatala után jogszabályváltozásra kerül sor, a felülvizsgálati indítvány elbírálása

szempontjából közömbös.
Az ex tunc hatály alól kivételt képez :
- ha a felülvizsgálat oka az, hogy az Alkotmánybíróság a jogerős határozattal befejezett

büntetőeljárás felülvizsgálatát rendelte el, feltéve, hogy a terhelt még nem mentesült, illetve a
kiszabott vagy alkalmazott büntetés, intézkedés végrehajtása még nem fejeződött be vagy ezek
végrehajthatósága még nem szűnt meg
- a büntetőjogi felelősség megállapítására, a büntetés kiszabására vagy intézkedés
alkalmazására olyan büntető jogszabály alapján került sor, amelynek alaptörvény –
ellenességét az Alkotmánybíróság megállapította, de a terhelt már mentesült a büntetett
előélethez fűződő hátrányos következmények alól, vagy a büntetés végrehajtása már
befejeződött, illetve végrehajthatósága megszűnt, illetőleg a terhelt már nem áll az intézkedés
hatálya alatt
- ha nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv megállapította, hogy az eljárás
lefolytatása vagy a bíróság jogerős határozata megsértette a törvényben kihirdetett nemzetközi
szerződés valamely rendelkezését és az egyéb feltételek is fennállnak.
Tehát ha a felülvizsgálati eljárás alapját az előbbiekben említett okok valamelyike képezi, a
felülvizsgálati indítványt az elbíráláskor hatályos jogszabályokra figyelemmel kell elbírálni (ex nunc
hatály).
6. Ha a felülvizsgálati indítványt elbíráló bíróság a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi és

a korábban eljárt bíróságot vagy a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot új eljárásra
utasítja, illetve, ha ez az iratok alapján lehetséges, maga hoz a törvénynek megfelelő határozatot.
7. A felülvizsgálati indítvány iránya alatt az indítvánnyal elérni kívánt célt kell érteni, ami a terhelt
szempontjából előnyös vagy hátrányos lehet, ezért a felülvizsgálat iránya alapvetően vagy a terhelt
javára, vagy annak terhére szólhat.
8. A felülvizsgálati okok egy része értelemszerűen csak a terhelt javára szólóan alapozza meg a
felülvizsgálatot. Így a terhelt javára szól a felülvizsgálati indítvány, ha
- az Alkotmánybíróság döntésén alapul,

- nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv állapította meg a törvényben kihirdetett
nemzetközi szerződés megsértését
- a súlyosítási tilalom megsértése miatt kezdeményezik
9. A Kúria a megtámadott határozatot csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részben és csak
a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül.
10. Ha az ügyben több terhelt volt, a felülvizsgálati indítványt azonban csupán az egyik terhelt javára
vagy terhére nyújtották be, kizárt a megtámadott határozat más terhére vonatkozó rendelkezésinek
megváltoztatása. Ugyan ez a helyzet, ha a terheltet több bűncselekmény miatt ítélték el, a
felülvizsgálati indítvány azonban csupán az egyik bűncselekményre vonatkozó rendelkezést támadja.
11. A felülvizsgálati indítványnak nincs halasztó hatálya, de a bíróság az indítvány elbírálásáig a

megtámadott határozat végrehajtását felfüggesztheti vagy félbeszakíthatja.
12. A bíróság a felülvizsgálati indítványt tanácsülésen vagy nyilvános ülésen bírálja el.
165
13. A Kúria a felülvizsgálati indítványról főszabályként tanácsülésen határoz, kivéve, ha az ügyész a

terhelt terhére nyújtotta be a felülvizsgálati indítványt. Ebben az esetben a Kúria nyilvános ülésen
dönt.
14. A tanács elnöke egyébként a tanácsülésre tartozó ügyben nyilvános ülést tűzhet ki.
15. A nyilvános ülésen a védő, valamint ha a vádat az ügyész képviselte, a legfőbb ügyész vagy
képviselője részvétele kötelező.
16. A nyilvános ülésről a terheltet, a magánvádlót és a pótmagánvádló, illetőleg az ügyészt, a terheltet,

a védőt, a fiatalkorú terhelt törvényes képviselőjét, a kényszergyógykezelés elrendelése ellen a
nagykorú terhelt törvényes képviselőjét, házastársát vagy élettársát, a terhelt halála után egyenesági
rokonát, testvérét, házastársát vagy élettársát, illetve amennyiben a terhelt halála óta több, mint ötven
év telt el, oldalági rokonát értesíteni kell. A fogva lévő terheltet, amennyiben rész kíván venni a
nyilvános ülésen, arra elő kell állítani.
17. Az ügy előadása után a felülvizsgálati indítvány előterjesztője, az ügyész, a védő, valamint a Be.
417.§ (1) bekezdésében (az előző pontban felsorolt személyek) felsorolt egyéb jogosultak a
felülvizsgálati indítvány keretei között felszólalhatnak. A felszólalások után válasznak van helye. A
felszólalás joga utoljára terheltet illeti meg.
A KÚRIA FELÜLVIZSGÁLATI ELJÁRÁS SORÁN HOZOTT

HATÁROZATAI
(A Tk. 534. oldalán kezdődik, csak törvényszöveg van, én a helyetekbe elolvasnám, de nem nagyon
küzdenék a megtanulással)
Ha a felülvizsgálati indítvány alapján eljáró bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem ad helyt, a

megtámadott határozatot a hatályában fenntartja. (Be. 426§)
Be. 427§ (1) A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot megváltoztatja, és a

törvénynek megfelelő határozatot hoz, ha
- a terhelt bűnösségének megállapítására, továbbá kényszergyógykezelésének elrendelésére a

büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor,
- a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt
törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetve a büntetés
végrehajtását a Btk. 86. §-ában foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel,
o Btk. 86.§ A szabadságvesztés végrehajtása nem függeszthető fel azzal szemben, aki
többszörös visszaeső, a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, vagy a szándékos
bűncselekményt a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt vagy
felfüggesztésének próbaideje alatt követte el.
- a bíróság határozatának meghozatalára a súlyosítási tilalom megsértésével került sor.
(2) Ha a felülvizsgálati eljárás lefolytatására az Alkotmánybíróság határozata alapján
- az Alkotmánybíróság a jogerős határozattal befejezett büntetőeljárás felülvizsgálatát

elrendelte, feltéve, hogy a terhelt még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos
166
következmények alól, vagy a kiszabott büntetés, illetőleg az alkalmazott intézkedés

végrehajtása még nem fejeződött be, vagy a végrehajthatósága még nem szűnt meg vagy
- a büntetőjogi felelősség megállapítására, a büntetés kiszabására vagy intézkedés
alkalmazására olyan büntető jogszabály alapján került sor, amelynek alaptörvény-ellenességét
az Alkotmánybíróság megállapította, de a terhelt már mentesült a büntetett előélethez fűződő
hátrányos következmények alól, vagy a büntetés végrehajtása már befejeződött, illetve
végrehajthatósága megszűnt, illetőleg a terhelt már nem áll az intézkedés hatálya alatt került
sor,
a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot megváltoztatja, és a törvénynek
megfelelő határozatot hoz, ha ez az iratok alapján lehetséges.
(3) Ha a felülvizsgálati eljárás lefolytatására azért került sor, mert nemzetközi szerződéssel létrehozott
emberi jogi szerv megállapította, hogy az eljárás lefolytatása vagy a bíróság jogerős határozata
megsértette a törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés valamely rendelkezését, és a törvényben
kihirdetett nemzetközi szerződésnek megfelelő határozat meghozatalához nem szükséges az eljárás
megismétlése, a Kúria a határozatot maga is meghozhatja.
428. § (1) A Kúria a határozatot hatályon kívül helyezi, és a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező
bíróságot új eljárásra utasítja, ha a terhelt felmentésére vagy az eljárás megszüntetésére a büntető
anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor, illetve, ha a 427. § (1) bekezdése szerinti
határozat meghozatala az iratok alapján nem lehetséges.
(2) Ha a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozat meghozatalára a 373. § (1) bekezdésének

I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel
került sor, a Kúria a határozatot hatályon kívül helyezi, és az eljárást megszünteti, a hatáskörrel és
illetékességgel rendelkező bíróságot új eljárásra utasítja, illetve az iratokat az ügyésznek megküldi.
(3) Ha a felülvizsgálati eljárás lefolytatására az Alkotmánybíróság határozata alapján [416. § (1) bek.
e) és f) pontja] került sor, és a törvénynek megfelelő határozat meghozatala az iratok alapján nem
lehetséges, a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi, és a
korábban eljárt bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja.
(4) Ha a felülvizsgálati indítványt azért nyújtották be,
- mert nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv megállapította, hogy az eljárás
lefolytatása vagy a bíróság jogerős határozata megsértette a törvényben kihirdetett nemzetközi
szerződés valamely rendelkezését, és a törvényben kihirdetett nemzetközi szerződésnek
megfelelő határozat meghozatalához az eljárás megismétlése szükséges,
- a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot akkor is hatályon kívül helyezi,
és az eljárt bíróságot új eljárásra utasítja, ha a nemzetközi emberi jogi szerv olyan jogsértést
állapított meg, amely miatt a megtámadott ítéletet e törvény szerint egyébként nem kell
hatályon kívül helyezni.
(5) Ha a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi, és a
terhelt fogva van, a fogva tartás kérdésében határoz.
ELJÁRÁSI KÖLTÉSGEK VISELÉSE
A felülvizsgálati eljárás során felmerült bűnügyi költséget, ideértve a felülvizsgálati indítvány

megfogalmazására kirendelt védő díját is, a felülvizsgálati indítvány elutasítása esetén - az ügyész által
167
kezdeményezett felülvizsgálat esetét kivéve - az indítvány előterjesztője viseli. Más esetekben a

bűnügyi költséget az állam viseli.
A felülvizsgálati indítvány elintézése után a Kúria a határozatának kiadmányait kézbesíti, és az ügy

iratait a határozatának kiadmányával és az ülésről készült jegyzőkönyvvel együtt visszaküldi annak a
bíróságnak, amely a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot hozta, vagy amelyet új
eljárásra, illetőleg az eljárás lefolytatására utasított.
ELJÁRÁS ALKOTMÁNYJOGI PANASZ ESETÉN
Az Alaptörvény 24. cikke szerint az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a

bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját.
Az Alkotmánybíróságról szóló törvény szerint az Alaptörvény alapján az alaptörvény – ellenes bírói

döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal
szemben fordulhat az Alkotmánybírósághoz.
Erre akkor van lehetőség, amennyiben az ügy érdemében hozott döntés vagy bírósági eljárást befejező
egyéb döntés:
- az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti

- a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs biztosítva a
számára
Az Alkotmánybíróság a bírói döntés felülvizsgálatával kapcsolatos eljárásban a jogszabály
alaptörvény – ellenességét, míg a jogszabály alaptörvény – ellenességére irányuló eljárásban a bírói
döntés alkotmányosságát is vizsgálhatja.
Ha az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz alapján megállapítja a bírói döntés

alaptörvény – ellenességét, a döntést megsemmisíti.
A bírói döntést megsemmisítő alkotmánybírósági döntés eljárási jogkövetkezményére a bírósági

eljárások szabályait tartalmazó törvények rendelkezéseit kell alkalmazni.
A bírói döntés Alkotmánybíróság általi megsemmisítése következtében a szükség szerint lefolytatandó

bírósági eljárásban az Alkotmánybíróság határozata szerint kell eljárni.
Az Alkotmánybíróság a bírói döntés megsemmisítése esetén megsemmisítheti a döntéssel felülvizsgált

más bírósági vagy hatósági döntéseket is.
JOGORVOSLAT A TÖRVÉNYESSÉG ÉRDEKÉBEN

168
Kapcsolódó rendelkezések: Be. 430§-438§
Csak a jogerős, és a törvénysértő határozat ellen van helye rendkívüli jogorvoslat

igénybevételének, és kizárólag akkor, ha a határozat más jogorvoslattal nem támadható meg. Ezen
jogintézmény kizárólag jogerős bírósági határozattal szemben vehető igénybe, azt azonban a törvény
nem kívánja meg, hogy az arra jogosult a rendes jogorvoslati jogát az alapeljárás során kimerítse.
Ezért mind az első, mind a másod -, mind a harmadfokon jogerőre emelkedett bírósági határozat
megtámadható. Nem lehet a törvényesség érdekében jogorvoslatot bejelenteni, ha a jogszabálysértés a
különleges eljárások szabályai alapján orvosolhatók.
A törvénysértés fogalma alatt minden olyan jogszabályi rendelkezés megszegését érteni kell, amely
egyébként a fellebbezésben is kifogásolható. A törvénysértésnek abszolút jellegűnek kell lennie.
A törvényesség érekében jogorvoslat előterjesztésének van helye például:
- a külföldi ítélet érvényét elismerő végzés, vagy

- a terhelt visszaesői, különös visszaesői, többszörös visszaesői, minőségének megállapítása
törvénysértő
A jogorvoslat bejelentése nincs határidőhöz kötve, és a határozat végrehajtására nincs felfüggesztő
hatálya. Nincs helye törvényesség érdekében jogorvoslat bejelentésének, ha a határozatot a Kúria
hozta.
A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatot a Kúria tanácsa nyilvános ülésen intézi el és

kizárólag a legfőbb ügyész jelenthet be. A nyilvános ülésről a legfőbb ügyészt, a terheltet és a védőt
értesíteni kell. Ha az alapügyben a terheltnek nem volt védője, a Kúria a terhelt részére védőt rendel
ki. A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítványra a terhelt és a védő észrevételeket
tehet.
A nyilvános ülés a legfőbb ügyésznek vagy képviselőjének a távollétében nem tartható meg. A
nyilvános ülés megtartására a megismételt eljárás szabályai az irányadóak. A nyilvános ülésen a
legfőbb ügyész vagy képviselője, a terhelt és védője felszólalhat és – az eljárás jellegéhez képest –
indítványokat tehet.
Ha a Kúria a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatot alaposnak találja, ítéletében

megállapítja, hogy a megtámadott határozat törvénysértő, ellenkező esetben a jogorvoslatot végzésével
elutasítja.
A Kúria törvénysértés megállapítása esetén
- a terheltet felmentheti,
- a kényszergyógykezelését mellőzheti,
- az eljárást megszüntetheti,
- enyhébb büntetést szabhat ki, vagy
- enyhébb intézkedést alkalmazhat, illetőleg ilyen határozat meghozatala érdekében a
megtámadott határozatot hatályon kívül helyezheti, és szükség esetén az eljárt bíróságot új
eljárásra utasíthatja; egyéb esetekben a Kúria határozata csak a törvénysértést állapíthatja
meg.
A jogorvoslati eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.
169
JOGEGYSÉGI ELJÁRÁS
A jogegységi eljárás során hozott határozat kihathat a jogerős bírósági határozatra, illetőleg az abban
szereplő terheltekre is, ezért tartozik a jogegységi eljárás a rendkívüli jogorvoslatok körébe. A
jogegységi döntés nem jogszabály, ezért az abban kifejezettek irányadóak, a meghozatala előtt
elkövetett bűncselekmények elbírálása során is.
A JOGEGYSÉGI ELJÁRÁS SZABÁLYAI
Jogegységi eljárásnak elvi kérdésben, illetve jogkérdésben van helye.
ELVI KÉRDÉSBEN jogegységi eljárást akkor kezdeményezhető, ha a joggyakorlat továbbfejlesztése

vagy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében szükséges, illetve ha a korábban
meghozott jogegységi határozat megváltoztatása vagy hatályon kívül helyezése vált indokolttá.
A joggyakorlat továbbfejlesztésére a jogegységi eljárás kezdeményezését akkor lehet alapítani, ha az

adott kérdéskörben már kialakult egy egységesnek tekinthető jogalkalmazói értelmezés.
Az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében akkor kezdeményezhető jogegységi eljárás, ha

ugyanabban az elvi kérdésben egymásnak ellentmondó jogerős bírósági határozatok születtek.
Jogegységi eljárásnak akkor is helye van, ha a Kúria egy kérdésben már jogegységi határozat
meghozatalával állást foglalt, de az meghaladottá vált és ezért azt meg kell változtatni, illetve hatályon
kívül kell helyezni.
Jogegységi eljárásnak van helye, ha a Kúria valamelyik tanácsa JOGKÉRDÉSBEN el kíván térni a Kúria
másik ítélkező tanácsának elvi bírósági határozataként közzétett határozatáról vagy közzétett elvi
bírósági döntésről. Ugyancsak helye van jogegységi eljárásnak, ha a Kúria ítélkező tanácsa közzétett
elvi bírósági döntéstől kíván eltérni. Az eltérésnek jogkérdésre kell vonatkoznia, a jogkérdés azonban
anyagi jogi és eljárásjogi jellegű egyaránt lehet.
Jogegységi eljárás kezdeményezésére jogosult:
- a Kúria elnöke,
- a Kúria elnökhelyettese,
- a Kúria kollégiumvezetője,
- a Kúria kollégiumvezetőjének helyettese,
- az ítélőtábla elnöke,
- a Kúria tanácsának elnöke,
- a legfőbb ügyész.
A jogegységi tanácsot a Kúria elnöke, elnökhelyettese, kollégiumvezetője vagy kollégiumvezető –
helyettese vezeti, további 4 tagból áll.
Ha a jogegységi eljárásban hozandó döntés több szakág ügykörét érinti, a jogegységi tanács elnöke a
jogegységi tanácsot az érintett szakágban eljáró bírók körül arányosan jelöli ki. Ebben az esetben a
jogegységi tanács 7 tagú, és a tanács elnöke a Kúria elnöke vagy elnökhelyettese.
A jogegységi tanács a Kúria teljes kollégiuma, ha a jogegységi eljárás célja
- korábban meghozott jogegységi határozat megváltoztatása vagy hatályon kívül helyezése

vagy
170
- a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében szükséges elvi kérdés eldöntése

A jogegységi tanács ülése nem nyilvános, azon a jogegységi tanács tagjain kívül az indítványozó, a
legfőbb ügyész és az eseti meghívott vehet részt. Az ülést a jogegységi tanács elnöke vezeti, annak
megnyílása után a jogegységi tanács elnöke vagy az előadó bíró összefoglalja a jogegységi indítványt,
illetve az elbírálandó elvi kérdés lényegét.
A felszólalások után a jogegységi tanács elnöke az ülést berekeszti. Ezt követően a jogegységi tanács a
határozatát a tanácskozás után, szavazással hozza meg, a tanácskozáson és a szavazásnál a jogegységi
tanács elnökén és tagjain kívül csak a jegyzőkönyvvezető lehet jelen.
A jogegységi határozatot a Magyar Közlönyben, a központi honlapon és a Kúria honlapján kell

közzétenni.
A RENDKÍVÜLI JOGORVOSLATOK LÉNYEGI KÉRDÉSEI
Perújítás Felülvizsgálat Jogegységi eljárás Törvényességi

jogorvoslat
Ténykérdésekben Jogkérdésekben Tény – és

jogkérdésekben
Akár a terhelt terhére, akár javára Csak a terhelt javára

-törvénysértő döntés - a gyakorlat - csak ha már
-új bizonyíték (ha
bűnösségről / továbbfejlesztése, jogorvoslat nincs
lényegesen
büntetésről (kivéve vagy egységes - csak a legfőbb
befolyásolhat)
harmadfok) gyakorlat ügyész jelentheti
-hamis bizonyíték
- abszolút eljárási érdekében, vagy be
-hatósági
szabálysértés - a Kúrián korábbi
bűncselekmény
- súlyosítási tilalom döntéstől eltérés
-res iudicata sérelemre
megszegése szükségessége
-távol lévő terhelt
- Alkotmánybíróság, merül fel
-kegyelmi
Emberi Jogok
megszüntetés
Európai
Bíróságának
döntése (csak a
terhelt javára)
171
A KÜ LÖ N ELJÁ RÁ SOK
A külön eljárás fogalma, csoportosítása
Főszabályként a külön eljárások esetében is az általános szabályok érvényesülnek, a külön eljárásokról

szóló fejezetek csak az eltérő és kiegészítő rendelkezéseket tartalmazzák.
Egyes külön eljárások egymást kizárják, pl.:

 fiatalkorúak elleni eljárás – magánvádas eljárás;
 fiatalkorúak elleni eljárás – katonai eljárás;
 fiatalkorúak elleni eljárás – tárgyalásról lemondás;
 tárgyalás mellőzése – bíróság elé állítás;
mások értelemszerűen együtt alkalmazhatók, pl.:
 fiatalkorúak elleni eljárás – bíróság elé állítás;

 magánvádas eljárás – tárgyalás mellőzése.
A KÜLÖN ELJÁRÁSOK CSOPORTOSÍTÁSA:
A bűncselekménnyel
A vádlott személyére Az eljárás tárgyára Az egyszerűsítés, gyorsítás szerzett vagyon
tekintettel tekintettel igényére tekintettel felderítésére, biztosítására
tekintettel
 fiatalkorúak elleni  magánvádas eljárás  tárgyalás mellőzése,  vagyon-visszaszerzési
eljárás,  bíróság elé állítás, eljárás
 katonai büntetőeljárás,  lemondás a
 eljárás mentességet tárgyalásról,
élvező személlyel  a terhelt távollétében
szemben történő eljárás,
 eljárás határzárral
kapcsolatos
bűncselekmények
esetén
 eljárás kiemelt jelentőségű ügyekben
AZ ELJÁRÁS EGYSZERŰSÍTÉSÉT, ILLETVE GYORSÍTÁSÁT CÉLZÓ KÜLÖN ELJÁRÁSOK

A törvény egyrészt szigorúan meghatározza és korlátozza az egyszerűsítés feltételeit, és esetükben
bizonyos ellensúlyokat igyekszik a rendszerbe építeni.
Az Európai Jogok Egyezményében részes államoknak, így Magyarországnak kötelezettsége

megteremteni azon eljárási formákat, amelyek az általános eljárás keretén és szabályain túlmenően is
biztosítják az eljárások gyorsítását, illetve mielőbbi lezárását. Ezeket nevezzük sommás, azaz
egyszerűsített eljárásnak. Ezek az intézmények hatékonyabban biztosítják azon alapelvet, hogy a
vádlottnak joga van ésszerű időn belül a tárgyalásra, biztosítják ugyanakkor a vádlottal szembeni
tisztesség követelményét. Mindez abból a megfontolásból is ered, miszerint a vádlott nem tartható
huzamosabb időn keresztül a bűnösség gyanúja alatt.
172
Az eljárások lefolytatása gyors és hatékony, ugyanakkor magában hordozza annak veszélyét, hogy az
anyagi igazság felderítése csorbát szenvedhet, és ily módon árthat az igazságszolgáltatás eszméjének.
Az egyszerűsítés ára azonban az alapelvek érvényesülésének teljessége.
A törvény igyekszik ezt az ellenmondást feloldani azzal, hogy az egyszerűsítő eljárás törvényi
feltételeit szigorúan meghatározza, illetve korlátozza, ugyanakkor garanciális ellensúlyokat épít az
egyes intézményekbe.
A bíróság elé állítás
A BÍRÓSÁG ELÉ ÁLLÍTÁS FOGALMA, FELTÉTELEI

A bíróság elé állítás olyan egyszerűsítő külön eljárás, melyben gyors nyomozás után az ügyész rövid
úton a bíróság elé állítja a terheltet és szóban terjeszti elő a vádat. Célja, hogy mielőbb lehetővé tegye
az ügy gyors elbírálását. A gyors elbírálás előnyös a terhelt számára is, hiszen biztosítja az „ésszerű
határidőt”, előnyös lehet a sértett számára, mivel kártérítési igényét előbb tudja érvényesíteni,
ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy az elkövetéshez közel első eljárásban a bizonyítékok
feltárása, s a bűncselekmény bizonyítása is könnyebb lehet.
Feltételei: Be. 517.§

Mérlegelésen alapuló
Objektív feltételek Negatív feltételek
(további) feltételek
Időbeli, illetve a  az ügy megítélése  magánvádas vagy
A bizonyítást érintő
bűncselekmény súlyát egyszerű,  pótmagánvádas eljárás
alternatív feltétel
érintő feltétel  a bizonyítékok
 a bűncselekmény  tettenérés vagy rendelkezésre állnak
fenyegetettsége beismerés
legfeljebb 8 év,
 a gyanúsítotti
kihallgatástól
legfeljebb 30 nap telt
el
Az eljárás gyorsítását a bíróság elé állításban alapvetően a következő intézkedések könnyítik:

 a terheltet csak olyan bűncselekmény miatt lehet bíróság elé állítani, amelyre a törvény 8 évi
szabadságvesztésnél nem súlyosabb szabadságvesztést rendel – ennek értékelésénél nem
irányadó sem a bűnhalmazatra vonatkozó előírás, sem pedig a visszaesőkre vonatkozó
rendelkezés, azaz halmazati büntetésként a szabadságvesztés tartama a 8 évet meg is
haladhatja;
 a bíróság elé állítás esetén az ügy az egyszerűség feltételének akkor felel meg, ha a
bűncselekmény mind ténybeli, mind jogi értelemben ilyennek értékelhető;
 a bizonyítékok rendelkezésre állása azt jelenti, hogy a tárgyalás megkezdésekor valamennyi,
az ügy szempontjából releváns bizonyíték a bíróság előtt ismert – az ügyész feladata
megállapítani a bizonyítás akadálytalanságának feltételét;
 tettenérésről általában akkor beszélünk, amikor a terhelt bűncselekményét egészében vagy
részben szemtanú vagy szemtanúk jelenlétében hajtja végre, azaz az ügyben vannak olyan
kihallgatható személyek, akik közvetlen tanúi voltak a terhelt cselekményének – a
joggyakorlat azonban tettenérésnek tekinti azt az esetet is, amikor az elkövetőt üldözés
közben, vagy a helyszínről történő távozás közben fogják el – a tettenérés értelmezhető abban
173
az esetben is, ha nem bűnüldöző hatóságok, hanem bármely állampolgár fogja el, illetve éri
tetten az elkövetőt;
 beismerésen azt értjük, hogy a terhelt a bűncselekményt megvalósító valamennyi releváns
tényt elismeri a hatóság előtt (ez nem jelenti ugyanakkor a bűnösség beismerését) – nem
hagyható figyelmen kívül ugyanakkor, hogy a Be. 118.§-ának (2) bekezdése alapján az eljáró
hatóságok kötelessége, hogy a terhelt beismerése esetén is az azt alátámasztó egyéb
bizonyítékokat beszerezzék és a bíróság elé tárják.
AZ ELJÁRÁS FONTOSABB SZABÁLYAI
A nyomozást gyorsan és egyszerűen kell lefolytatni. A nyomozó hatóság feladata ezért, hogy
megteremtse azokat a feltételeket, amelyek között az ügyész a bíróság elé állítást megelőző feladatait
teljesíteni tudja.
Az ügyész közvádlói minőségéből fakadóan egyedül jogosult a tárgyalt eljárási forma

megválasztására. Nyomozati szakban az ő feladata a törvény által előírt garanciális feltételek
biztosítása, ugyanakkor kötelessége a bíróság értesítése mellett a tárgyalás előkészítése is.
Az ügyész kötelezettsége, hogy a gyanúsítottal közölje, mely bűncselekmény miatt, illetve milyen
bizonyítékok alapján állítja bíróság elé. Ez a vádirat általános szabályok szerint kötelező
kézbesítésének a helyettesítését szolgálja.
Az ügyész kötelezettsége, hogy gondoskodjon a terhelt megfelelő védelméről. A tárgyaláson ugyanis

az ügyész mellett a védő részvétele is kötelező. Biztosítani kell ezért egyrészt, hogy a gyanúsított
védőt hatalmazhasson meg, illetve ennek hiányában részére védőt kell kirendelni.
A bíróság elé állítás előtt elrendelt személyi szabadságot elvonó, vagy korlátozó kényszerintézkedés a
bíróság elé állítás napján tartott tárgyalás befejezéséig tart. Ez a rendelkezés nem módosítja ugyan az
őrizetnek a Be. 126.§-ának (3) bekezdésében meghatározott 72 órás időtartamát, ugyanakkor
tekintettel van arra, hogy adott esetben szükség lehet a gyanúsított személyi szabadságának további
elvonására, és ilyenkor az előzetes letartóztatásra vonatkozó egyéb általános szabályok nem
alkalmazhatóak.
Az ügyész feladata a bíróság haladéktalan értesítése, amennyiben a vádlottat bíróság elé kívánja
állítani. Ebben az esetben a bíróság nyomban kitűzi a tárgyalás határnapját.
A bíróságnak a tárgyaláson a büntetőjogi főkérdések tárgyában kell döntenie.
A törvény meghatározza a tárgyaláson részt vevők körét. A tárgyaláson az ügyész és a védő részvétele
kötelező.
A tárgyalás – értelemszerűen a bizonyítási eljárás – megkezdését követően előfordulnak olyan

körülmények, amelyekre tekintettel az eljárás folytatása nem akadályozott, azonban ügydöntő
határozatot hozni az első tárgyaláson nem lehet. Annak érdekében azonban, hogy a külön eljárás
gyorsítást szolgáló jellege, illetve célja ne sérüljön, a törvény korlátot állít fel. A bíróság a tárgyalást
egy alkalommal és legfeljebb csak 8 napra napolhatja el. Amennyiben ezen időtartamban, illetve a
következő második tárgyaláson ügydöntő határozatot hozni nem lehet, elkerülhetetlenné válik az
iratnak az ügyészhez történő visszaküldése.
174
Visszaküldésre akkor is sor kerül, ha:

 a kihallgatástól a bíróság elé állításig több mint 30 nap telt el;
 a bűncselekmény törvényi fenyegetettsége a 8 évi szabadságvesztést meghaladja,
 a vád kiterjesztésének szükségessége merül fel olyan bűncselekményre vonatkozóan, melyre a
bíróság elé állítás feltételei nem állnak fenn;
 felmerülhet további bizonyítási eszközök felkutatásának igénye, illetve a bizonyítási eszközök
nem állnak rendelkezésre.
Az iratoknak az ügyészhez való visszaküldése miatt fellebbezésnek nincs helye.
Lemondás a tárgyalásról
A JOGINTÉZMÉNY FOGALMA, CÉLJA, FELTÉTELEI
Az eljárás lényege, hogy enyhébb büntetés reményében a vádlott a terhére rótt bűncselekmény
elkövetését beismeri, lemond a tárgyalás hagyományos módjáról, ennek fejében viszont vele szemben
az általános eljárásban alkalmazotthoz képest enyhébb büntetést szabnak ki.
Az eljárást az egyszerűsítő külön eljárások közé soroljuk, mivel alkalmazása esetén az ügyek
egyszerűbb, illetve gyorsabb elintézését teszi lehetővé.
A tárgyalásról lemondás két terhelti kört érinthet:

 nem bűnszervezeti keretek között bűnöző terhel (általános szabályok szerinti lemondás);
 bűnszervezet keretei között bűnöző, együttműködő terheltet.
Az azonosságok és a különbségek a következőkben mutatkoznak meg:
Bűnszervezet együttműködő terheltjének
Általános szabályok szerinti lemondás
lemondása
 bűnösségre is kiterjedő beismerés
 a tárgyalás hagyományos formájáról való lemondás
 ügyészi indítvány
 a Btk. 82.§-ával (enyhítő szakasz) történő  a Btk. speciális (enyhébb) büntetési tétel-
büntetéskiszabás keretei közötti büntetéskiszabás (Btk. 83-
 az ügyész indítványt tesz az elbírálandó 84.§)
tényállásra, a minősítésre, a büntetés vagy  az ügyész indítványt tesz az elbírálandó
intézkedés menetére tényálláson, minősítésen, büntetési
(intézkedési) nemen kívül a joghátrány
pontos mértékére illetve tartalmára is
Az általános szabályok szerinti lemondás az alsó határ csökkentését teszi lehetővé, a bűnszervezeti,
együttműködő terhelt esetében a lemondás – feltéve, hogy a fenyegetettség nem súlyosabb 8 évnél –
az alsó és felső határ enyhítésével jár.
Számos garanciális feltétel van, amelyek feloldják az ellentmondást, az egyszerűsítés, gyorsítás

igénye, illetve az alapvető rendelkezések csorbulása között.
 A bíróság előtti eljárás (a terhelt kezdeményezésére és lemondó nyilatkozata alapján) csak az
ügyész közvádlói funkcióból eredő indítványa alapján indulhat meg;
 Az eljárásban védő közreműködése kötelező;
 Az eljárásban a terhelt javára korlátozott a bíróság büntetéskiszabási mozgástere.
Egyes eljárási szakaszok nem feltétlenül maradnak el vagy egyszerűsödnek. A bíróságnak az általános
szabályokat kell alkalmaznia a tárgyalás előkészítésére. Egyszerűsítés, könnyítés csupán a tárgyalás
elmaradása folytán tartott nyilvános ülésen jelentkezik.
175
A tárgyalásról lemondás egyfajta kompromisszum, megállapodás a terhelt és a közvádló között. Az

egyezkedés nem a vádról folyik, a megállapodás nem elsősorban annak tartalmára vonatkozik.
AZ ÜGYÉSZ ÉS A BÍRÓSÁG ELJÁRÁSÁNAK FONTOSABB SZABÁLYAI
Az ügyész az iratok érkezésétől számított 30 napon belül

 a terhelt kezdeményezését elutasítja (erről értesíti) vagy
 elfogadja (erről határozatot hoz).
Elfogadás esetén a vád benyújtását megelőzően az ügyész a terheltet meghallgatja és közli
 annak a bűncselekménynek a leírását, amelyet a beismerés vonatkozhat;
 a bűncselekmény Btk. szerinti minősítését;
 azt, hogy a beismerés esetén milyen nemű, mértékű, tartamú büntetést, illetve intézkedést vesz
tudomásul.
Az együttműködő terheltet tájékoztatja a tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárás
következményeiről, illetve arról, hogy a megállapodást a bíróság nem köteles elfogadni. A
tájékoztatást és a terhelt nyilatkozatát jegyzőkönyvbe kell foglalni.
Ha a terhelt e közlését elfogadja, az ügyész és a terhelt a közlés tartalmáról írásban megállapodik.
Az ügyész ezt követően vádat emel, s a vádirattal és a nyomozás irataival együtt a megállapodást és az
annak alapjául szolgáló jegyzőkönyvet is benyújtja a bíróságnak.
Ha a bíróság a vádiratban megjelölt tényállással, minősítéssel és az ügyész által indítványozott

büntetés, illetve intézkedés nemével, mértékével, illetve tartamával egyetért, akkor az ügyet az ügy
iratainak a bírósághoz érkezését követően 60 napon belül nyilvános ülésre tűzi ki.
Az általános eljáráshoz képest ez az alábbi különbségeket jelenti:

 a bíróság minden esetben egyesbíróként jár el;
 a nyilvános ülésen mind az ügyész, mind a védő részvétele kötelező – távollétük olyan
abszolút eljárási szabálysértés, melynek következménye az ítélet hatályon kívül helyezése;
 a bíróság tényleges bizonyítást nem folytat le, a bizonyítási eszközöket nem vizsgálja,
ugyanakkor a vádlott kihallgatásán túlmenően csak az okirati bizonyítékokat veheti
figyelembe.
A nyilvános ülés első mozzanata a vádlott kihallgatása. Az általános szabályokon túlmenően azonban
a törvény a bíróság kötelezettségévé teszi azt is, hogy a vádlottat arra is figyelmeztesse, hogy
amennyiben él a vallomástétel megtagadásának a jogával, a bíróság az ügyet tárgyalásra fogja utalni
azzal, hogy határozata ellen fellebbezésnek helye nincs.
A bíróság kötelessége vizsgálni a beismerés hitelt érdemlőségét.
176
A bíróság a következő esetekben határozhat úgy, hogy az ügyet nem az ülésen bírálja el, hanem
(„rendes”) tárgyalásra utalja:
a. A vádlott beszámítási képessége iránt ésszerű kétely merül fel - Abban az esetben, ha
a beszámítási képesség korlátozása olyan fokú vagy jellegű, hogy az már a beismerés
önkéntességét, illetve hitelességét érinti, úgy a bíróság nem tekinthet el attól, hogy az
ügyet tárgyalásra utalja.
b. Kétely jelentkezik az iránt, hogy a beismerés önkéntes, illetve hitelt érdemlő - A

beismerés vonatkozásában ugyanis az önkéntesség, azaz a kényszerítéstől, befolyástól
mentesség az alapvető feltétel.
c. A vádlott vallomását lényegesen érintő körülmény lényegesen eltér a terhelt

nyomozás során tett vallomásától - Ha a beismerő vallomást érintő lényeges eltérés
jelentkezik, úgy a bíróságnak észlelnie kell az eljárás ezen feltételének hiányát.
Amennyiben a bíróság az ügy elbírálását nem utalja tárgyalásra, úgy a lefolytatott nyilvános ülés
alapján ügydöntő határozatot hoz. Nem kerül sor a bizonyítékok értékelésére.
Nincs helye fellebbezésnek:

 a bűnösség megállapítása;
 a váddal egyező tényállás, minősítés;
 a vádirat keretei között meghatározott büntetés, illetve intézkedés neme; valamint
 bűnszervezeti keretek között bűncselekményt megvalósító, együttműködő személy elleni
vádemelés esetén a joghátrány mértéke, tartama miatt.
A büntetés mértékét mind az ügyész, mind a terhelt és a védő csak a nem bűnszervezeti,
együttműködő személy elleni döntés kapcsán vitathatja.
Fellebbezésnek helye van az eljárási szabálysértések sérelmezése miatt is.
A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítélet tényállásának megalapozottságára, a

bűnösség megállapítására és a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezéseit felülbírálja, de a
bűnösség megállapítása, a váddal egyező tényállás, valamint a vádirati minősítéssel egyező minősítés
esetén az első fokú ítéletet csak akkor változtathatja meg, ha a terhelt felmentésének vagy az eljárás
megszüntetésének van helye.
A JOGINTÉZMÉNY FOGALMA, CÉLJA, FELTÉTELEI
A tárgyalás mellőzése az eljárás jelentős gyorsítását és egyszerűsítését szolgálja, meghatározott

feltételek esetén lehetőséget nyújtva arra, hogy a bíróság a meghallgatások mellőzésével, lényegében
„íróasztal” mellett döntsön.
Az egyszerűsítés és gyorsítás ára egyes alapelvek sérülése. Nem érvényesül a közvetlenség, a

nyilvánosság és a szóbeliség, és a kontradiktórium elve sem. A törvényhozó azonban e hátrányokat,
megfelelő garanciákat magában foglaló szabályozással ellensúlyozza:
 a jogintézmény csak a terhelt beismerése esetén alkalmazható;
 a törvény tételesen megjelöli az alkalmazható szankciókat;
177
 a tárgyalás mellőzésével meghozott végzéssel szemben a terhelt tárgyalás tartását kérheti,

mellyel elérheti, hogy a bíróság az általános eljárási szabályok szerint tárgyaláson lefolytatott
bizonyítás eredményeként döntsön a büntetőjogi felelősségről.
A tárgyalás mellőzésére az alábbi feltételek fennállta esetén van törvényes lehetőség: 544.§ (1) bek.
a) A Btk. az elbírálandó bűncselekményt 5 évi szabadságvesztésnél nem fenyegeti
súlyosabban. Halmazatban lévő bűncselekmények esetén az 5 éves felső határt a halmazati
büntetés felső határának tágítását lehetővé tevő rendelkezés figyelmen kívül hagyásával kell
értékelnünk.
b) A vádlott szabadlábon legyen. Ennek a feltételnek az értelmezése során legalábbis 3

megoldás kínálkozik:
 az adott ügyben nem lehet fogva;
 az ügyészi indítvány megtételekor;
 vagy a bírósági határozat meghozatalakor kell szabadlábon lennie.
A vádlottat akkor is fogva tartottnak kell tekinteni, ha más ügyben van előzetes
letartóztatásban, illetve tölt büntetést. Annak a ténynek, hogy a vádlott szabadlábon van, az
ügyészi indítvány előterjesztésekor, illetve magánvádas ügyben a végzés meghozatalakor kell
fennállnia.
c) A tényállás egyszerűségének követelménye. A történeti tények egyszerűek, a bizonyítékok

rendelkezésre állnak anélkül, hogy közöttük lényegi ellentmondások lennének, és a
bűncselekmény kellően felderített, nincs akadálya a tárgyalás mellőzésének alkalmazására.
d) Beismerés – a történeti tényállásra vonatkozó tények elismerése. A terhelt a tényeket a

nyomozás során befolyástól mentesen adta elő. Nem szükséges a beismeréshez a bűnösség
beismerése.
e) A törvény pontos felsorolást ad azon büntetőjogi joghátrányokról, amelyek a tárgyalás

mellőzése esetén alkalmazhatóak. A büntető anyagi jogi rendelkezések mellett a végzésben
eljárásjogi intézkedéseknek is helye lehet:
 döntés a polgári jogi igény felől próbára bocsátást kimondó rendelkezés hatályon
kívül helyezése,
 egyesítés, elkülönítés,
 az eljárás felfüggesztése és megszüntetése.
f) A külön eljárás alkalmazása során a büntetés célját a jogintézmény sajátosságainak

megfelelően kell értékelni. A bűncselekmény elkövetésének körülményein túlmenően
nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani a vádlott személyiségének, illetve az általa előadott
beismerő vallomásnak is.
g) A tárgyalásmellőzéses eljárásra az ügyészi indítványra és hivatalból is sor kerülhet.

A BÍRÓSÁG DÖNTÉSE, JOGORVOSLAT, TÁRGYALÁS TARTÁSA
Tárgyalás mellőzésével történő döntésre kizárólag az ügynek a bíróságra érkezésétől számított 30

napon belül van helye. A határidő abszolút, ennek letelte után kizárólag tárgyaláson dönthető el az
ügy.
178
Amennyiben a bíróság magánvádas ügyben hivatalból határoz a tárgyalás mellőzésének alkalmazása

mellett, a 30 napos határidőt a személyes meghallgatás megtartásának napjától számítjuk.
A bíróság a tárgyalás mellőzése során eljárva végzéssel határoz. A bírósági titkárok jogkörének
bővüléséből ered az a rendelkezés, miszerint a végzést bírósági titkár is meghozhatja. Amennyiben az
ügyben később tárgyalásra kerül sor, azt csak bíró folytathatja le.
Bírósági titkár tárgyalás mellőzésével sem hozhat végzést fiatalkorúak ügyében.
A bíróság végzése rendelkező részből és indokolásból álló ügydöntő határozat, melynek szerkesztésére
a külön eljárásban szabályozott rendelkezéseket kell alkalmazni.
A tárgyalás mellőzésével meghozott határozat ellen tárgyalás tartása kérhető. A törvény rendelkezése
szerint a végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, azonban az ügyész, a magánvádló, a vádlott, a védő,
a magánfél és az egyéb érdekeltek tárgyalás tartását kérhetik. A bíróság a külön eljárásban a tényállás
megállapítása során a nyomozás irataira támaszkodva jár el. Kérelem esetén a határozatot meghozó
bíróság maga tart tárgyalást és dönt a tárgyalás alapján a külön eljárásban meghozott végzésről.
A jogorvoslat bejelentésére a törvény az általános szabályok szerint 8 napos határidőt állapít meg,
melyet a kézbesítéstől kell számítani.
A tárgyalás tartására irányuló kérelemnek a végzés végrehajtására főkérdésben halasztó hatálya van. A
tárgyalást kérő személynek a tárgyaláson. A törvény szerint hallgatólagos kérelem-visszavonásnak
kell tekinteni, mint aki a kérelmét visszavonta. A tárgyaláson lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a
bíróság az általános szabályok szerint – a korábbi végzés hatályon kívül helyezése mellett – ítélettel
dönt a vádlott büntetőjogi felelősségéről. A bíróság bűnösséget megállapító vagy felmentő ítéletet,
illetve adott esetben az eljárást megszüntető végzést hozhat.
A bíróság a vádlott terhére szóló kérelem hiányában akkor szabhat ki súlyosabb büntetést, illetve
alkalmazhat súlyosabb büntetés helyett alkalmazott intézkedést, ha a tárgyaláson új bizonyíték merül
fel, és ennek alapján a bíróság olyan új tényt állapít meg, amelynek folytán súlyosabb minősítést kell
alkalmazni, vagy jelentős mértékben súlyosabb büntetést kell kiszabni, illetőleg súlyosabb büntetés
helyett alkalmazott intézkedést kell alkalmazni.
Tárgyalás mellőzése Bíróság elé állítás Lemondás a tárgyalásról

Ügyészi indítvány
A bűncselekmény beismerés
(vagy hivatalból) (vagy tettenérés)
Legfeljebb 5 év fenyegetettség Legfeljebb 8 év fenyegetettség
Egyszerű megítélésű ügy
szabadon lévő terhelt, helyi vagy katonai hatáskör,
a terhelt enyhébb büntetés
enyhe szankciók, 30 napon belül bíró előtt fejében lemond a tárgyalásról
(legfeljebb 2 év felfüggesztett (de a bíró kihallgatja)
szabadságvesztés)
30 napon belül döntés,
büntetési célok eltérőek
179
Eljárás távol lévő terhelttel szemben
A JOGINTÉZMÉNY FOGALMA, CÉLJA, FELTÉTELEI, AZ ELJÁRÁSI GARANCIÁK
Az 1998. évi XIX. törvény alapján meghatározott feltételek mellett bármely bűncselekmény miatt
lehetőség van a távollét esetén való bírói eljárásra
 az ismeretlen helyen tartózkodó,
 a külföldön olyan helyen tartózkodó vádlottal szemben, akinek kiadására, illetve a
büntetőeljárás felajánlására nem került sor.
A bíróság ügydöntő határozatot hoz az általános szabályok szerint, ennek során bűnösséget állapíthat
meg, és büntetést szabhat ki, illetve intézkedést alkalmazhat vagy felmenti a vádlottat, illetve
megszüntetheti az eljárást. Az ismeretlen helyen illetve külföldön tartózkodó terhelt esetén nem
csupán azokat az intézkedéseket kell megtenni, amelyek a kézre kerítéshez szükségesek, hanem teljes
bizonyítási eljárást kell lefolytatni, melynek során a bizonyítási eszközöket fel kell deríteni, és
rögzíteni kell, éppen úgy, mintha jelen lévő terhelt ellen folyna az eljárás.
A törvény olyan garanciákat épít az eljárás menetébe, amelynek a terhelt érdekében történő
alkalmazása nem feltétlenül eredményezi az eljárás mielőbbi befejezését. A távol lévő terhelttel
szembeni eljárás feltételeit a törvényhozó kizárólag a terhelt személyéhez köti. Nincs jelentősége az
eljárás tárgyát képező bűncselekménynek.
Az eljárás feltételei a következőekben fogalmazhatóak meg: (527.§ (1),(2),(3) bek.; 532.§ (1) bek.)
a) A terhelt ismeretlen helyen tartózkodik és a felkutatására tett intézkedések nem vezettek
eredményre.
b) Következtetés vonható le arra nézve, hogy a terhelt megszökött, vagy a nyomozó hatóság,
illetőleg az ügyész elől elrejtőzött, azaz távolléte önhibájából ered.
c) A terhelttel szemben kibocsátott elfogatóparancs a vádemelési eljárás megindulásáig nem
vezetett eredményre.
d) A terhelt külföldön tartózkodik és kiadatásának, illetve átadásának nincs helye vagy kiadatását
megtagadták, és a büntetőeljárás átadására sem került sor.
e) A vádemelésnek nincs akadálya
f) A bűncselekmény súlya vagy az ügy megítélése nem teszi kizárttá a külön eljárás lefolytatását.
g) Az ügyész indítványozza a távollévő terhelttel szembeni eljárást.
Vannak olyan külön eljárások, ahol kizárt a tárgyalt külön eljárás alkalmazása. Ilyen a bíróság elé
állítás, illetve a lemondás a tárgyalásról, mivel ezekben az eljárásokban szükségszerű a terhelt
jelenléte.
Nem alkalmazható együttesen a tárgyalás mellőzése és a terhelt távollétében való eljárás (ez feltételezi
a terhelt meglétét). Az eljárás távollévő terhelttel szemben fiatalkorúak esetében nem alkalmazható.
Sem a magánvádló, sem a pótmagánvádló nem indítványozhatja az ismeretlen helyen tartózkodó
vádlottal szemben a bírósági eljárást.
A jogalkotó a külön eljárás szabályozása során számos eljárási garanciát épített a törvénybe, amelyek
alapvetően módot és lehetőséget biztosítanak a terhelt számára, hogy az akaratától függetlenül ellene
folyamatban lévő, lefolytatott vagy jogerősen befejezett ügyben részt vegyen, illetve érdemi
védekezést terjesszen elő.
 Az eljárás csak ügyészi indítvány alapján folytatható.
180
 Az ügyész és a védő részvétele kötelező.

 Az eljárás során mindig igazolni kell, hogy a terhelt tartózkodási helye a hatóságok minden
erőfeszítése ellenére is ismeretlen maradt.
 Amennyiben a terhelt tartózkodási helye az eljárás során ismertté válik, biztosítani kell
számára eljárásjogi jogainak gyakorlását (jogorvoslat, tárgyalás megismétlése, perújítás).
 Az eljárásra csak az elfogatóparancs eredménytelensége esetén kerülhet sor.
 Nincs törvényi akadálya a vádemelésnek és azt a bűncselekmény súlya vagy az ügy
megítélése sem zárja ki.
 Kizárólag szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt indult nyomozás esetén van
helye a terhelt távollétében lefolytatott eljárásnak.
A NYOMOZÁS, AZ ÜGYÉSZ ÉS A BÍRÓSÁG ELJÁRÁSA
Mind az általános szabályok, mind a tárgyalt külön eljárás keretében ismeretlen elkövető ellen lehet
nyomozást folytatni.
Az ügyésznek a vádiratban kell indítványoznia a távol lévő terhelttel szembeni eljárást, amennyiben a
vádemelésnek nincs törvényi akadálya. A vádiratnak tartalmaznia kell a külön eljárás törvényben
felsorolt feltételeire vonatkozó körülmények részletes leírását és azt az indítványt, hogy a bíróság az
ismeretlen helyen tartózkodó vádlottal szemben folytassa le az eljárást.
Az ügyész terhe a védő kirendelése. Amennyiben a terheltnek nincs meghatalmazott védője, az ügyész
kötelessége, hogy kirendelt védőről gondoskodjon.
A bíróság akkor járhat el a Be. XXV. fejezete alapján, ha az ügyész a vádiratban ezt az eljárási formát
indítványozza. Mindebből azonban nem következik, hogy a bíróságnak kötelessége lenne az ügyész
indítványa alapján a külön eljárás szabályai szerint eljárni, dönthet úgy is, hogy a büntetőeljárást
felfüggeszti.
Az elsőfokú bíróág tárgyalására vonatkozóan, alapvetően az általános szabályokat kell alkalmazni.
Sajátos szabályok érvényesülnek abban az esetben, ha a terhelt tartózkodási helye ismertté válik,
illetve ha a vádemelést követően válik ismeretlenné.
Ha a terhelt tartózkodási helye ismertté válik a bíróság értesíti az ügyészt és szükség esetén személyi
szabadságot korlátozó kényszerintézkedést rendel el. Ha a terhelt tartózkodási helye a vádemelést
követően válik ismeretlenné – feltéve, hogy a vádlott megszökött vagy elrejtőzött – a bíróság
szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt indult eljárásban az eljárás felfüggesztése nélkül
elfogatóparancsot bocsát ki, s ha ez 15 napon belül eredménytelen, az ügyészt tájékoztatja.
Ha az ügyész indokoltnak tartja, hogy a tárgyalást a vádlott távollétében is megtartsák, illetőleg

folytassák, a bíróság tájékoztatásától számított 15 napon belül erre indítványt tesz.
SZABÁLYOK A TERHELT MENET KÖZBENI ELŐKERÜLÉSÉRE:
A. A vádlott jelenléte az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának meghozatala előtt válik

biztosítottá.
a) Ebben az esetben megszűnik a külön eljárás előfeltétele.
181
b) A bíróság az eljárását az általános szabályok szerint fogja tovább folytatni.

c) Annak érdekében, hogy az egyszerűsítő külön eljárás céljai ne sérüljenek, a bíróság a
tárgyalást a korábbi tárgyalás anyagának ismertetésével folytathatja. Amennyiben
ezzel a bizonyítás, illetve a terhelt érdekei sérülnének, szükség esetén a bizonyítási
eljárást újra megnyitva folytatja le a szükséges bizonyítási cselekményeket.
d) Főszabály szerint a jogalkotó lehetőséget biztosít a bizonyítási eljárás szükségtelen
megismétlésének elkerülésére, a célszerűségi szempontok érvényesülésére.
B. A vádlott felkutatására tett intézkedések az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának

meghozatala után vezetnek eredményre.
a) Ebben az esetben a törvény a vádlott számára ad választási lehetőséget. A
fellebbezésre nyitva álló határidőn belül ugyanis a vádlott fellebbezést jelenthet be, az
elsőfokú határozatot tudomásul veheti, illetve indítványozhatja az elsőfokú bírósági
tárgyalás megismétlését – a vádlott választása a bíróságra nézve kötelező.
b) A tárgyalás lefolytatása:
 A tárgyalás megkezdése után a bíróság által ismertetni kell a vádlott
távollétében, a tárgyalás alapján hozott határozatot, valamint a vádlottnak a
tárgyalás megismétlésére irányuló indítványát.
 Nem szükséges a tanú újabb kihallgatása, illetve a szakértő újabb

meghallgatása. Ehelyett lehetőség van a korábban tett vallomás, illetve
szakvéleményről készült jegyzőkönyv felolvasására. Egyebekben a
tárgyalásra vonatkozó egyéb általános szabályt figyelmen kívül hagyni NEM
LEHET.
 Az ismételt tárgyalás lefolytatását követően a bíróságnak határozatot kell

hoznia. Vagy hatályban tartja korábbi határozatát, vagy azt hatályon kívül
helyezi és a lefolytatott bizonyítás eredményéhez képest új határozatot hoz. A
bíróság új bizonyítékok alapján új tényállást is megállapíthat, ez alapján pedig
változhat a minősítés, illetve a büntetés is. A megismételt tárgyalás alapján
hozott határozat tekintetében nem érvényesül a súlyosítási tilalom.
Amennyiben a vádlott távollétében tartott tárgyalás alapján hozott határozattal
szemben az ügyész fellebbezést jelentett be, úgy az a megismételt tárgyalás
tekintetében nem bír jelentőséggel, hiszen az előkerült vádlott kérelme folytán
a külön eljárás feltételei megszűntek.
 A megismételt tárgyalás során is előfordulhat azonban, hogy a vádlott

ismételten ismeretlen helyre távozik. A joggal való visszaélés elkerülése
érdekében azonban a törvény ebben az esetben előírja, hogy a bíróság a
vádlott távollétében tartott tárgyalás alapján hozott határozat érdemi vizsgálat
nélkül hatályban tartja.
C. A vádlott felkutatására tett intézkedések az elsőfokú határozat meghozatala után, a

hirdetményi kézbesítéssel beálló jogorvoslati határidő letelte után vezetnek eredményre.
a) Ebben az esetben a másodfokú bíróságnak kötelessége a tárgyalást kitűzni és azon a
vádlottat kihallgatva nyilatkoztatni őt.
182
b) A vádlott a másodfokú eljárásban is dönthet az elsőfokú bíróság ítéletének

tudomásulvétele felől. Ebben az esetben az elsőfokú bíróság határozata jogerejének
megállapítására szorítkozhat a másodfokú bíróság.
c) Ügyészi fellebbezés esetén az általános szabályok szerint kell lefolytatni a másodfokú
tárgyalást.
D. A vádlott felkutatására tett intézkedések csak a harmadfokú bírósági eljárásban

vezetnek eredményre - A harmadfokú eljárásra vonatkozó szabályok nem adnak lehetőséget
a harmadfokú bíróság számára tárgyalás kitűzésére, vagyis sem tárgyalást nem lehet tartani,
sem pedig a vádlottat érdemben kihallgatni. Éppen ezért a harmadfokú bíróság a vádlott
előkerülése esetén csak egyet tehet, nevezetesen az első és másodfokú bíróság ítéletét hatályon
kívül kell helyezni és az elsőfokú bíróságot új eljárásra kell utasítani.
E. A terhelt tartózkodási helye a jogerős határozat meghozatala után válik ismertté.

a) Ebben az esetben perújítási indítványt lehet előterjeszteni.
b) A perújítási eljárás lefolytatása kötelező, a bíróság nem mérlegelheti a rendkívüli
perorvoslat megengedhetőségét. Mindez azonban nem jelenti a perújítás terheltre
nézve feltétlenül kedvező elbírálását.
A KÜLFÖLDÖN TARTÓZKODÓ TERHELT TÁVOLLÉTÉBEN TÖRTÉNŐ ELJÁRÁS SPECIÁLIS

SZABÁLYAI
Ebben az esetben nem arról van szó, hogy a terhelt ismeretlen helyen tartózkodik, mivel ezek a
rendelkezések csak akkor alkalmazhatóak, ha a hatóság tudomással bír a terhelt tartózkodási helyéről,
amely azonban külföldön van. A terhelt tartózkodási helye ismert, azonban a magyar hatóságok
számára nem elérhető, a bíróság előtti megjelenése nem biztosítható.
Az eljárás folytatásához a következő feltételek megléte

szükséges: Ekkor van lehetőség
 a terhelt kiadatásának nincs helye, vagy arra, hogy az ügyész
 a kiadatást vagy európai elfogatóparancs alapján történő döntsön a külön eljárás
átadását megtagadták és indítványozásáról.
 a büntetőeljárás átadatására sem került sor.
Abban az esetben, ha a vádemelést követően derül ki, hogy a külföldön tartózkodó vádlott esetében
nincs helye kiadatásnak vagy a kiadatást, átadást megtagadták, illetve a bíróság nem tartja indokoltnak
a büntetőeljárás felajánlását, akkor a bíróság felhívhatja az ügyészt, hogy kívánja-e indítványozni a
tárgyalásnak a vádlott távollétében történő folytatását.
Amennyiben a bíróság nem kezdeményezi a büntetőeljárás felajánlását, dönthet az eljárás

felfüggesztése, illetőleg az ügyész megkeresése között. A megkeresés alapján az ügyész mérlegeli,
183
hogy tesz-e indítványt a terhelt távollétében való tárgyalás folytatására. Indítvány esetében a
bíróságnak kötelessége a tárgyalást a vádlott távollétében lefolytatni.
A KIEMELT JELENTŐSÉGŰ ÜGYEK ELJÁRÁSI SZABÁLYAI

A kiemelt jelentőségű ügyek külön eljárások körébe iktatott szabályai a Btk.-ban szereplő bizonyos
bűncselekmények gyorsabb, hatékonyabb elbírálását célozzák. A kiemelt jelentőségű ügyek
lényegében 3 csoportba oszthatóak: 554/B.§
Hivatali és korrupciós Szervezett bűnözéshez El nem követett

bűncselekmények kapcsolódó bűncselekmények bűncselekmények
 hivatali visszaélés,  bűnszervezetben részvétel,  a Btk. szerint el nem évülő
 kiemelt hivatalos személyek  bűnszervezetben elkövetett bűncselekmények (életfogytig
által megvalósított bármely bűncselekmény tartó szabadságvesztéssel
korrupciós deliktumok, fenyegetett emberiesség elleni
 nemzetközi korrupciós és háborús
bűncselekmények bűncselekmények),
 az emberiesség elleni
bűncselekmények
büntetendőségéről és
elévülésének kizárásáról,
valamint a kommunista
diktatúrában elkövetett egyes
bűncselekmények üldözéséről
szóló 2011. évi CCX. törvény
alapján el nem évülő,
 nemzetközi jogba ütköző és
 „kommunista”
bűncselekmények
KIEMELT HIVATALOS SZEMÉLYEK:

 helyi önkormányzat képviselő-testületének tagja, polgármestere, alpolgármestere, képviselő-
testülete hivatalának vezető beosztású dolgozója
 országgyűlési képviselő
 nemzetiségi szószóló
 állami vezető: miniszterelnök,miniszter, közigazgatási államtitkár, államtitkár és helyettes
államtitkár
 központi költségvetési szerv, központi államigazgatási szerv, illetve ezek területi szerveinek
vezető beosztású dolgozója
KIEMELT JELENTŐSÉGŰ ÜGYEK ELÁRÁSI FELTÉTELEI, SZABÁLYAI
Kiemelt jelentőségű ügyben az eljárást soron kívül kell lefolytatni. Az eljárás soronkívüliségét minden
eljárási résztvevő a saját eszközeivel köteles biztosítani. A soronkívüliség biztosítása érdekében a
törvény egyrészt részben eltérő feltételrendszert, közreműködési szabályokat, részben szorosabb
határidőket állapít meg. A legfontosabbak:
 Az óvadék összege nem lehet kevesebb 3 millió forintnál,
184
 A feljelentéskiegészítést végző hatóság a feljelentőt, illetve a feljelentéssel érintett helyi

önkormányzat, közigazgatási szerv, gazdálkodó szervezet képviselőjét is meghallgathatja,
illetve szaktanácsadót vehet igénybe,
 A tárgyalás határnapját az ügyek érkezési sorrendjének figyelembevételével és a

soronkívüliségre vonatkozó rendelkezések szem előtt tartásával 3 hónapon belülre úgy kell
kitűzni, hogy a bíróság az ügyet lehetőleg elnapolás nélkül, ésszerű határidőn belül be tudja
fejezni,
 Elnapolás esetében a tárgyalás folytatásának napját ki kell tűzni, kivéve, ha – az elnapolás

okára tekintettel – kétséges, hogy a tárgyalást 3 hónapon belül folytatni lehet,
 A tárgyalást 3 hónapon belül ismétlés nélkül lehet folytatni, ha a tanács összetételében nem
történt változás; egyébként a tárgyalást elölről kell kezdeni,
 Ha a hivatásos bíró vagy az ülnök személyében változás történt, a tárgyalás 3 hónapon belül a
tárgyalás anyagának ismertetésével is megismételhető. A tárgyalás anyagának ismertetése után
figyelmeztetni kell az ügyészt, a vádlottat és a védőt arra, hogy az ismertetésre észrevételt
tehet, és az ismertetés kiegészítését kérheti. A figyelmeztetést és az észrevételt jegyzőkönyvbe
kell foglalni.
Kiemelt jelentőségű ügyben folyó eljárásban védő részvétele kötelező.
ELJÁRÁS HATÁRZÁRRAL KAPCSOLATOS BŰNCSELEKMÉNYEK ESETÉN
Ez az eljárás 3 bűncselekmény elbírálása során jöhet szóba:

 a határzár tiltott átlépése,
 a határzár megrongálása,
 a határzárral kapcsolatos építési munka akadályozása.
A „különös előírások” egy része e bűncselekmények elbírálásakor mindig alkalmazandó, más részük
csak tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet esetén.
Az elbíráláskor minden esetben alkalmazandó fontosabb szabályok:

a) A Szegedi, Pécsi és Zalaegerszegi Járásbíróság, illetve a Szegedi, Pécsi és Zalaegerszegi
Törvényszék kizárólagos illetékessége;
b) Az OBH elnöke által kijelölt egyesbíró eljárása;
c) A terheltek nagy száma esetén az ügyek főszabálykénti kötelező elkülönítése;
d) Kötelező védői részvétel;
e) A vád és az ügydöntő határozat a terhelt anyanyelvére történő lefordításának mellőzhetősége;
f) A fiatalkorúakra vonatkozó szabályok alkalmazhatóságának kizárása;
g) Ismeretlen helyen tartózkodó (belföldi lakcímmel nem rendelkező) terhelt esetén az eljárás
megszüntetése (kivéve, ha a cselekmény halált okozott, vagy a másodfokú eljárás során);
185
h) Speciális rendelkezések bíróság elé állítás esetén (büntetési tételtől függetlenül, tehát a
felsorolt bűncselekmények legsúlyosabb eseteiben is alkalmazható, beismerés esetén a
gyanúsítotti kihallgatástól számított 15 napos, tettenérés esetén 8 napos határidővel), illetve
tárgyalásról lemondás alkalmazásakor (15 napos határidő, ügyész általi gyanúsítotti
kihallgatás, védő által is kezdeményezhető eljárás).
Tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet esetén alkalmazandó fontosabb rendelkezések:
a) Minden felülíró (tehát az esetleges többi soron kívüliséget előíró szabályt is megelőző) soron
kívüliség,
b) A kiskorúak érdekében kényszerintézkedésként elsősorban befogadó helyeken,
menekültszálláson foganatosítandó házi őrizet alkalmazása,
c) Rendőrségi fogdában, illetve menekültszálláson is foganatosítható előzetes letartóztatás.
186
A vádlott személyével kapcsolatos külön eljárások
Azt a körülményt, hogy a terhelt még teljesen kialakultnak nem tekinthető életkorban van, illetve
életviszonyai jelentősen eltérnek az általánostól, a Btk. is speciális szabályokkal értékeli. Indokoltak
ugyanakkor olyan sajátos eljárásjogi előírások is, amelyek figyelembe veszik azt, ha a terhelt 18.
életévét még nem töltötte be, illetve katona.
Szintén speciális alanynak tekinthetők a mentességet élvező személyek.
A FIATALKORÚAK ELLENI BÜNTETŐELJÁRÁS
Fiatalkorú a Btk. 105.§-ának (1) bekezdése értelmében az, aki a bűncselekmény elkövetésekor 12.
életévét betöltötte, de a 18.-at még nem. A házasságkötés folytán nagykorúságot szerzett kiskorút is
fiatalkorúnak kell tekinteni.
Alapvető elv, hogy a fiatalkorúak bűnügyeiben az eljárásnak elő kell mozdítania a fiatalkorú helyes
irányú fejlődését. Büntetőeljárás során kezdeményezni kell a fiatalkorú érdekében gyámhatósági
intézkedés elrendelését, valamint a fiatalkorú nevelését, gondozását vagy felügyeletét elmulasztó
személlyel szembeni intézkedést.
Az eljárás deklarált céljának részletezéseként a törvény speciális rendelkezéseket tartalmaz elsősorban

az eljárás alanyaira, másrészt lefolyására (a bizonyításra és a kényszerintézkedésekre) vonatkozóan.
AZ ELJÁRÁS SZEMÉLYI ÉS TÁRGYI HATÁLYA, SPECIÁLIS ALANYAI
Az elkövetés és elbírálás különféle változatai a következőek lehetnek:

a terhelt az elkövetéskor fiatalkorú, részben fiatalkorban, részben részben fiatalkorúak, részben
az elbíráláskor felnőtt (az életkort felnőttként elkövetett cselekmények felnőttek által együtt elkövetett
érintő időmúlás) halmazatban cselekmények (személyi összefüggés)
fiatalkorúak ügyében eljáró hatóságok felnőttek ellen eljáró hatóságok a fiatalkorúak ügyében eljáró hatóságok,
a fiatalkorúak elleni eljárás szabályai rendes eljárás szabályai szerint járnak de csak a fiatalkorú vádlottak esetében
szerint járnak el el alkalmazott speciális eljárási
szabályokkal járnak el
Az alanyokat illetően vádlóként a felettes ügyész által kijelölt ügyész (a fiatalkorúak ügyésze) jár el. A
fiatalkorúak elleni büntetőeljárásban ügyészségi fogalmazó és alügyész a vádat NEM
KÉPVISLEHETI.
A bíróság összetételére a következő rendelkezések irányadóak:
448. § (2) Fiatalkorúak elleni bírósági eljárásban első fokon a tanács elnöke (egyesbíró),
másodfokon és - a Kúriát kivéve - harmadfokon a tanács egyik tagja az Országos Bírósági
Hivatal elnöke által kijelölt bíró.
(3) Az elsőfokú bíróságon a tanács egyik ülnöke pedagógus.
(4) A fiatalkorúak bírósága a felnőtt korú terhelt ügyét is elbírálja, ha az a fiatalkorú ügyével
összefügg.
187
Védő és ügyész részvétele az eljárásban mindvégig kötelező, a fiatalkorú törvényes képviselője széles
körű jogosítványai azonosak a védő jogaival.
A törvényes képviselő lényegében a védővel azonos jogokat élvező speciális alany.
A törvényes képviselő megszűnik ugyan a fiatalkorú 18. életévének betöltésével, ám a törvényes

képviselő korábbi eljárási cselekményei nem válnak érvénytelenné, így pl. a fellebbezést el kell
bírálni. Ha azonban a fiatalkorú az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalakor a 18. életévét már
betöltötte, a törvényes képviselőnek nincs fellebbezési joga.
BIZONYÍTÁSI, ELJÁRÁSI SAJÁTOSSÁGOK

 A fiatalkorú életkorát közokirattal kell bizonyítani.
 A gyanúsított kihallgatását követően haladéktalanul be kell szerezni a környezettanulmányt,

amely tartalmazza a fiatalkorúakról a nemzetközi köznevelésről szóló törvény felhatalmazás
alapján a köznevelési intézmény által nyilvántartott és kezelt adatokat, vagy a munkahely által
adott tájékoztatást is.
 Ha a gyámhatóság a nyomozó hatóságot arról értesíti, hogy a fiatalkorú védelembe vétele

körében vele szemben megelőző pártfogás elrendelésére került sor, az adott ügyben eljáró
nyomozó hatóság erről értesíti a fiatalkorúval szemben más büntetőeljárást folytató bíróságot,
ügyészt vagy nyomozóhatóságot. Ha a fiatalkorú védelembe vétele körében vele szemben
megelőző pártfogás elrendelésére került sor, az ügyész összefoglaló pártfogó felügyelői
vélemény beszerzését rendeli el. Összefoglaló pártfogó felügyelői vélemény beszerzését a
vádirat benyújtása után a bíróság is elrendelheti.
 Poligráf fiatalkorúval szemben nem alkalmazható.
A tárgyalás nyilvánossága a fiatalkorú érdekében is kizárható, s a tárgyalás azon részei, amelyek a

fiatalkorú helyes irányú fejlődését károsan befolyásolhatják, a fiatalkorú távollétében tarthatóak meg.
Az eljárás során hozott fontosabb határozatokat a törvényes képviselővel és a gondozóval is közölni

kell. A fiatalkorú javítóintézeti nevelését ítélettel rendelik el, ebben sor kerülhet bűnösség
kimondására is.
Fiatalkorú ügyében nem kerülhet sor magánvádas vagy pótmagánvádas eljárásra, nem folytatható
külön eljárás a terhelt távollétében, és nincs helye tárgyalásról lemondásnak. Fiatalkorú előzetes
letartóztatására az egyéb feltételek esetén is csak a bűncselekmény különös tárgyi súlya esetén
kerülhet sor. A letartóztatás során a fiatalkorút a felnőtt korúaktól el kell különíteni, a
kényszerintézkedést megelőző meghallgatás védő távollétében nem tartható meg. A meghallgatáson a
törvényes képviselő és a gondozó is felszólalhat, akikkel a határozatot közölni kell.
Néhány súlyos bűncselekmény elkövetése esetén a 12 és 14 év közöttiek elleni büntetőeljárást is

lehető tette a 2012. évi C. törvény. Az ilyen életkorban lévő fiatalkorúval szemben az előzetes
letartóztatás kizárólag javítóintézetben hajtható végre.
188
Az ügyész a fiatalkorú helyes irányú fejlődése érdekében a vádemelést 5 évi szabadságvesztésnél nem
súlyosabb büntetéssel büntetendő bűncselekmény miatt is elhalaszthatja. Előtte pártfogó felügyelői
vélemény beszerzését rendeli el. Az ügyész a vádemelés elhalasztásáról szóló határozatában a
fiatalkorút magatartási szabályok megtartására vagy más kötelezettségek teljesítésére kötelezheti, de a
köz javára jóvátételt nem írhat elő.
A közvetítői eljárásban a fiatalkorú törvényes képviselőjének részvétele kötelező. Ha a mediáció során

a fiatalkorú a vállalt kötelezettségeinek eleget tett, az ügyész az eljárást megszünteti. Ha a fiatalkorú a
közvetítői eljárás eredményeként létrejött megállapodás teljesítését megkezdte, az ügyész az 5 évet
meg nem haladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt 1 évtől 2 évig terjedő időre a
vádemelést elhalaszthatja.
4/1999. BJE határozat meghozatalára azért került sor, mert az ítélkezési gyakorlat nem volt egységes.
Abban a jogértelmezési kérdésben, hogy ha a fiatalkorú és a felnőtt korú vádlott együtt elbírált
ügyében a tárgyalás előkészítése során a bíróság tanácsa nem volt törvényesen megalakítva, de a
végzés a fiatalkorú vádlott tekintetében első fokon jogerőre emelkedett, ez a szabálysértés kiterjed-e a
felnőtt korú vádlottra vonatkozó nem jogerős rendelkezésre, és ennek folytán a fiatalkorú vádlottra
nézve is a végzés hatályon kívül helyezésének van-e helye. A Legfelsőbb Bíróság a kérdést igenlően
döntötte el: a fiatalkorúak tanácsának összetételére vonatkozó törvényi rendelkezések megsértése miatt
a másodfokú bíróság a kényszerintézkedések tárgyában hozott első fokú határozatot hatályon kívül
helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja akkor is, ha a határozatot kizárólag a felnőtt korú
terhelt fellebbezése folytán bírálja felül.
A KATONAI BÜNTETŐELJÁRÁS
A katonai büntetőeljárás sajátos szabályait az elkövetők általánostól eltérő életviszonyai indokolják.
A KATONAI BÜNTETŐELJÁRÁS SZEMÉLYI ÉS TÁRGYI HATÁLYA [470.§]
Katona a Magyar Honvédség tényleges állományú, a rendőrség, az Országgyűlési Őrség, a

büntetés-végrehajtási szervezet, a hivatásos katasztrófavédelmi szerv, valamint a polgári
nemzetbiztonsági szolgálatos hivatásos állományú tagja.
A katonai büntetőeljárás személyi hatálya
Katonai bűncselekmény esetén Bármely bűncselekmény

 Katona, tényleges szolgálati viszonya alatt  A Magyar Honvédség tényleges állományú
követi el tagja,
 katonai, rendészeti tevékenységet végző
személy (pl. rendőr, BV-őr) szolgálati
helyén, illetve a szolgálattal
összefüggésben,
 külföldi katona magyar területi hatály alá
eső helyen követi el.
189
Katonai büntetőeljárásra kerül továbbá sor:

 tárgyi összefüggés okából: ha a terhelt egyik cselekménye katonai büntetőeljárás hatálya alá
tartozik, a többi bűncselekmény tekintetében is katonai büntetőeljárásnak van helye;
 személyi összefüggés okából: ha több elkövető közül az egyik katona, akkor valamennyi
elkövető katonai büntetőeljárás hatálya alatt áll;
 feltéve mindkét esetben, hogy az elkülönítés nem indokolt vagy nem lehetséges.
SPECIÁLIS ELJÁRÓ HATÓSÁGOK, FONTOSABB, AZ ÁLTALÁNOSTÓL ELTÉRŐ SZABÁLYOK

[474.§] A katonai eljárásban nyomozó hatóságként a katonai ügyész vagy az illetékes parancsnok jár
el.
A nyomozást katonai vétség miatt indított bűnügyben mindig katonai ügyész folytatja le, ha:
 az ügyet az eljárás lefolytatása céljából magához vonta;
 több katona esetén az egyébként parancsnoki (vezetői) hatáskörbe tartozó ügyekben a
terheltek illetékes parancsnokának (vezetőjének) nincs közös elöljárója, és az elkülönítés nem
indokolt;
 katonával együtt tettesként, társtettesként vagy részesként nem katona terhelt is
megalapozottan gyanúsítható a katonai vétséggel halmazatban elkövetett más bűncselekmény
elkövetésével, és az elkülönítés nem lehetséges;
 a terhelt szolgálati viszonya már megszűnt.
Ügyészként az eljárás egész tartama alatt katonai ügyész jár el, akinek illetékessége a kijelölt
törvényszék illetékességéhez igazodik.
A bíróság hivatásos bírája katonai bíró, ülnökei katonák. A vádlott, illetve a tanács tagjainak
rendfokozatához kapcsolódó speciális szabály vonatkozik a bíróság összetételére és a szavazás
rendjére. [472.§]
A tárgyaláson katonai ügyész részvétele kötelező, valamint védő részvétele akkor kötelező, ha a
bűncselekményre a törvény 5 évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel, a 46.§-ban
szabályozott esetekben, vagy ha pótmagánvádló lép fel.
A szavazás rendje a rendfokozatokhoz – azonos rendfokozat esetén annak korábbi megszerzéséhez –
igazodik, az alacsonyabb rendfokozatú tehát a magasabb rendfokozatú tanácstagot megelőzően szavaz.
SPECIÁLIS SZABÁLYOK:
 Ha a katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó bűncselekmény miatt a katona őrizetbe vételét
nem katonai nyomozó hatóság rendelte el, a terheltet 24 órán belül át kell adni az illetékes
katonai ügyésznek.
 Katona akkor is letartóztatható, ha szolgálati vagy fegyelmi okból nem hagyható szabadlábon.
Óvadék katona érdekében tehető le
KATONAI VÉTSÉG ELBÍRÁLÁSA FEGYELMI JOGKÖRBEN
190
Pozitív feltétel a feljelentés elutasítás, illetve a nyomozás megszüntetése, továbbá az iratok illetékes
parancsnokhoz történő megküldése.
Negatív feltétel a határozat tudomásulvétele, mert ha a gyanúsított panasszal él ellene, a nyomozást

folytatni kell, ami esetenként – ha nincs más megszüntetési ok – gyakorlatilag vádemelést jelent.
A bíróság a határozatot (vagy parancsot) helybenhagyja, a fenyítés mértékét csökkentheti vagy

enyhébb fenyítést alkalmazhat, illetve a fenyítést kiszabó határozatot vagy parancsot megsemmisíti, ha
az ügy büntetőeljárás során történő elbírálása esetén felmentő vagy az eljárást megszüntető
rendelkezést kellene hozni. E végzés fellebbezhető.
ELJÁRÁS MENTESSÉGET ÉLVEZŐ SZEMÉLYEK ÜGYÉBEN

A mentesség kétfajta alapon illeti meg az eljárás részvevőjét:
a) kiemelt közjogi (hatósági) tisztség betöltése,
b) nemzetközi jogi (diplomáciai) tisztség betöltése okán.
A külön törvény alapján mentelmi joggal rendelkező személyek (amíg e tisztséget betöltik):
 az országgyűlési képviselők és európai parlamenti képviselők,
 alkotmánybírák,
 az alapvető jogok biztosa és helyettese,
 az Állami Számvevőszék elnöke és alelnöke,
 hivatásos bírák és ülnökök (az ülnökök csak az igazságszolgáltatással összefüggő
bűncselekmény kapcsán),
 az ügyészek.
A diplomaták ellen a küldő állam kifejezett hozzájárulásától eltekintve, nem indulhat büntetőeljárás.
Mindkét személyi kör (kiemelt közjogi és nemzetközi jogi tisztség) esetében sajátos „felfüggesztésről”
van szó: a mentesség csak a hozzájárulás megadásáig akadálya
 közjogi mentesség esetében a gyanúsítotti kihallgatásnak, illetve – tettenérés esetét kivéve – a
kényszerintézkedésnek, illetve
 a diplomáciai mentesség esetén bármely büntetőeljárási cselekmény elvégzésének.
„Közjogi” mentesség esetében tettenérés esetén akár kényszerintézkedésre is sor kerülhet, nemzetközi
jogon alapuló mentesség esetén tettenérés esetén sincs helye eljárási cselekménynek.
A mentességre vonatkozó szabályok közül kiemelkedő a követendő eljárás pontos szabályozása:

a. közjogi mentesség esetében: 552.§ (1),(2) bek. mentesség megadása után, ha újabb
bűncselekmény gyanúja merül fel, ismét kezdeményezni kell a mentelmi jog
felfüggesztését, ez csak alaki halmazat megállapíthatósága esetén nem indokolt
b. a nemzetközi jogon alapuló mentességet élvező személyek esetében: 553.§ (3) bek.,
554.§ (1) bek. - A mentességet élvező személy a büntetőeljárásban védőként,
szakértőként, hatósági tanúként egyáltalán nem vehet részt, tanúként csak a
mentessége feloldása esetén.
A bűncselekmények jellegére tekintettel szabályozott külön eljárás, a magánvádas

eljárás
A bűncselekmények meghatározott körében a vádat nem az állam képviseletében eljáró ügyész, hanem
a sértett képviseli.
191
A magánindítvány anyagi büntetőjogi kategória – büntethetőségi feltétel –, olyan sértetti nyilatkozat,

amely a bűncselekmények bizonyos körében a büntetőeljárás megindítását ettől a kérelemtől teszi
függővé. Ezzel szemben a magánvád eljárásjogi kategória, a sértetti vádemelést és vádképviseltet
jelenti, s csak bizonyos bűncselekményre:
 könnyű testi sértés,

 magántitok megsértése,
 levéltitok megsértése,
 rágalmazás,
Feltéve, hogy az elkövető magánindítványra büntethető
 becsületsértés,
 kegyeletsértés.
Minden magánvádas bűncselekmény magánindítványra üldözendő, ám nem minden
magánindítványhoz kötött deliktum esetében a sértett képviseli a vádat, pl. a nemi élet szabadsága
elleni erőszakos bűncselekmények vagy a hozzátartozó sérelmére megvalósított vagyon elleni
bűncselekmények is magánindítványhoz kötöttek, ám ennek előterjesztése esetén közvádló lép fel.
Ha a vádlott katona, fiatalkorú, vagy ha a vád képviseletét az ügyész átvette, magánvádas eljárásnak
nincs helye. Nem kerülhet sor magánvádas eljárásra a terhelt távollétében, és a tárgyalásról lemondás
keretében sem.
A MAGÁNVÁDLÓ JOGAI, KAPCSOLATA AZ ÜGYÉSSZEL, AZ ELJÁRÁS MEGINDULÁSA

[494.§ (1) bek. 495.§ (1) bek. ]
A viszonvád a magánvád egy sajátos formája: kölcsönösen elkövetett könnyű testi sértés, rágalmazás
vagy becsületsértés esetén a másik fél viszonváddal élhet, így mindkét érintett egyben vádló és vádlott.
A viszonvád attól függően kapcsolódik a magánvádhoz vagy válik el tőle, hogy azt a magánindítvány
előterjesztésére fenntartott 30 napos határidőn belül terjesztették-e elő. Ha igen, akkor önállóan
bírálandó el, ha nem, akkor osztja a magánvád sorsát, tehát a magánvádló vádelejtése a viszonvádra is
kihat.
Az ügyésznek a magánvádas eljárásban is jelentős jogosítványai vannak, pl. az ügy iratait

megtekintheti, a tárgyaláson jelen lehet, a vád képviseletét a sértettől bármikor átveheti. [501.§]
Az ügyész a megindult magánvádas eljárásban később is bármikor átveheti a vád képviseletét, s ha

attól utóbb mégis eláll, a vádat újra a sértett képviseli. Az ügyész a magánvádas eljárásban nem ejtheti
el a vádat, csupán elállhat annak képviseletétől. Ha ekkor a magánvádló jelen van, az eljárást nyomban
folytatják, ha nincs, a magánvádló értesítésének és a tárgyalás elnapolásának van helye.
Az eljárás kizárólag a bíróságon tett feljelentésre indulhat meg, a nyomozás ebben a külön eljárásban
nem kötelező, ám lehetséges.
Ha a nyomozást a bíróság rendeli el, az iratokat közvetlenül, s nem az ügyészen keresztül küldi meg a
rendőrségnek.
192
A SZEMÉLYES MEGHALLGATÁS, MINT SAJÁTOS „KÖZBENSŐ ELJÁRÁS” ÉS A TÁRGYALÁS
Speciális a tárgyalás előkészítése körébe tartozó intézmény a nem nyilvános ülésen tartott személyes
meghallgatás, amely a békés rendezés kieszközlését célozza. Erre a feljelentőt és a feljelentettet idézik,
a védőt és a feljelentő képviselőjét értesítik.
Ha a személyes meghallgatáson csak a képviselő jelenik meg, az eljárás megszüntetésének van helye,
kivéve, ha a feljelentő képviselője útján mentette ki agát. Ha a feljelentett nem jön el, elővezetése
helyett kitűzhető a tárgyalás, hiszen a békéltetés megkísérlésére ott is sor kerülhet.
A bírósági titkár által is lefolytatható eljárás lényege, hogy miután a bíróság megállapította a feljelentő
és a feljelentett személyazonosságát, ismertette a feljelentés lényegét, és az esetleges viszonyvád
lehetőségét, megkísérli a felek kibékítését. Eredményes békéltetés esetén az eljárás megszüntetésének
van helye, egyébként a tárgyalást ki kell tűzni.
Magánvádas eljárásban nem a magánindítvány, hanem a feljelentés a vád, amelynek tartalmaznia kell
a magánindítványt. Ha ismeretlen kilétű a feljelentett, fogalmilag nincs magánindítvány,
következésképpen a vád nem törvényes.
A tárgyaláson a képviselő nélkül eljáró magánvádló, illetve viszonvádló esetén a bíróságra hárul a vád,
illetve a viszonvád ismertetése.
Vádelejtésnek minősül, és az eljárás megszüntetését eredményezi, ha a tárgyaláson a magánvádló nem

jelenik meg, és ki sem menti magát. A következményekre a magánvádlót a bíróság már a tárgyalásra
szóló idézésben figyelmezteti. Ebben az esetben a megszüntető végzéshez az általános szabályok
szerint rövidített indokolás készíthető: ennek tartalmaznia kell a vádlottnak azt az esetleges
nyilatkozatát, amely a magánvádlót a vád elejtésére indította, valamint a magánvádlónak a vád
elejtésére vonatkozó kijelentését.
A magánvádló a vádlott javára fellebbezést nem jelenthet be. A másodfokú tárgyalásra csak akkor
idézik, ha jelenléte feltétlenül szükséges. Személyes jelenlététől függetlenül a másodfokú eljárásban is
jelentős a rendelkezési joga: a határozathozatalig a bíróság indítványára az eljárást megszünteti.
A HARMADFOKÚ ELJÁRÁSRA VONATKOZÓAN A TÖRVÉNY A KÖVETKEZŐKET

TARTALMAZZA:
513. § (1) A másodfokú bíróság határozata ellen a magánvádló a vádlott terhére jelenthet be
fellebbezést.
(2) A másodfokú bíróság az iratokat közvetlenül terjeszti fel a harmadfokú bírósághoz.
(3) A harmadfokú bíróság nyilvános ülésén a magánvádló részvétele kötelező. Ha a magánvádlónak
nincs képviselője, a tanács elnöke képviselőt rendel ki részére.
A bűnügyi költségek viselése főszabályként a magánvádlót terhelik. A magánvádló perújítási

kérelemmel csak a terhelt felmentése vagy az eljárás megszüntetése esetén élhet. Több sértett nevében
eljáró magánvádló felülvizsgálati indítványt nem terjeszthet elő. Azokban az ügyekben, amelyekben a
vádat magánvádló vagy pótmagánvádló képviselte az ügyész nem jogosult felülvizsgálati indítvány
benyújtására.
193
A bűncselekményből származó előnyök felderítését és biztosítását célzó „párhuzamos

eljárás”: a vagyon-visszaszerzési eljárás
Az ORFK látja el a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló, valamint az Európai

Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény szerinti, a bűncselekményekből
származó jövedelmek és bűncselekményekhez kapcsolódó, más vagyon felkutatásának és
azonosításának elősegítése érdekében megvalósuló együttműködéssel kapcsolatos feladatokat.
A rendőrség elsősorban a nyomozással párhuzamosan, az ügyész rendelkezésére

vagyonvisszaszerzési csoportok létrehozásával és működtetésével kísérli meg a
bűncselekményekből származó előnyök felkutatását. Ennek során:
 eljárási cselekmény (őrizetbe vétel és gyanúsítotti kihallgatás kivételével) az ügyész előzetes
tájékoztatásával végezhető;
 a vagyonvisszaszerzési hatóság képviselője jelen lehet a terhelt kihallgatásán és kérdéseket
tehet fel;
 az eljárás során lefoglalt tárgyi bizonyítási eszközöket és iratokat a nyomozás befejezéséig (a
nyomozás iratainak gyanúsított előtti ismertetéséig) át kell adni az ügyésznek, illetve a
nyomozó hatóságnak.
Az ügyész előzetes tájékoztatását előíró kötelezettség azt jelenti, hogy a vagyonvisszaszerzési
csoportok halaszthatatlan nyomozási cselekményt nem végezhetnek. A „párhuzamos” eljáráson kívül
sor kerülhet vagyonvisszaszerzési eljárás elrendelésére a jogerős ügydöntő bírói döntés meghozatala
után is.
FELTÉTELEK
 a határozatban elrendelt vagyonelkobzás vagy elkobzás végrehajtása nem vezetett
eredményre;
 ezt is csak az ügyész rendelheti el, a vagyonvisszaszerzési eljárást a végrehajtás szüneteléséről
szóló jegyzőkönyv alapján;
 időbeli korlátja, hogy ilyen utólagos vagyonvisszaszerzés a bűncselekményre megállapított
büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább 5 év után már nem rendelhető el (az
életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény esetén ilyen megszorítás
nincs).
Sikeres vagyonvisszaszerzés esetén a vagyonelkobzás alá eső dolgot átadják a végrehajtónak, a
sikertelenség az eljárás megszüntetéséhez vezet. A vagyonvisszaszerzési eljárás költségeit az állam
viseli.
194
A KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK, A VÉGREHAJTÁS
A KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK FOGALMA, CÉLJA

A különleges eljárások a büntetőjogi főkérdések (bűnösség, minősítés, büntetés) körén kívül
eső, járulékos, kiegészítő kérdéseket szabályoznak, rendszerint utólagos korrigálás vagy
módosítás igényével.
Rendeltetésük az, hogy egyes olyan részletkérdésekben döntsenek, amelyekben a bíróság

korábban nem döntött vagy hiányos, de viszonylag egyszerűen orvosolható rendelkezéseket
hozott.
A KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK KÖZÖS SZABÁLYAI

 A különleges eljárások hivatalból, illetve az ügyész, a terhelt, illetve a védő
indítványára indulnak meg;
 Az alapügyben ügydöntő határozatot hozó bíróság rendelkezik hatáskörrel és
illetékességgel;
 Egyesbíró jár el;
 Ha a (kezdeményező)ügyész indokoltan visszavonja az indítványát az eljárás
megszüntetésére kerül sor;
 A bíróság főszabályként az iratokból dönt, szükség esetén ülésen meghallgatja az
ügyészt, a terheltet, a védőt, bizonyítás esetén tárgyalást tart;
 Csak a meghallgatásról, illetve a tárgyalásról készül jegyzőkönyv;
 Fellebbezési joga az ügyésznek, a terheltnek, a védőnek van;
 Másodfokon tanácsülés tartandó;
 A harmadfokú eljárás kizárt;
 A bűnügyi költséget a terhelt viseli, ha az alapügyben is őt kötelezték erre.
A KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK CSOPORTOSÍTÁSA

Tárgyuk szerint az egyes különleges eljárásokat a következő rendszer szerint
csoportosíthatjuk:
A. A büntetések végrehajtásával kapcsolatos kérdések: pl.:

a. a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának utólagos megállapítása;
b. közérdekű munka utólagos meghatározása;
c. a járművezetéstől eltiltás utólagos beszámítása
B. Az intézkedésekkel kapcsolatos kérdések: pl.:

a. a kényszergyógykezelés felülvizsgálata;
b. pártfogó felügyelet utólagos elrendelése;
c. eljárás próbára bocsátás esetén
195
C. Kényszerintézkedésekkel kapcsolatos kérdések: pl.:

a. utólagos elkobzás, vagyonelkobzás vagy elektronikus adat végleges
hozzáférhetetlenné tétele;
b. utólagos rendelkezés a lefoglalt dologról
D. Külföldön lakó terheltet érintő intézkedés: pl.: biztosíték letétbe helyezése

E. „Vegyes”, általában a jogerős ítélet után esedékes eljárások: pl.:
a. bírósági mentesítés,
b. kártalanítás.
Egyes különleges eljárások
A KÉNYSZERGYÓGYKEZELÉS FELÜLVIZSGÁLATA
A bíróság által elrendelt kényszergyógykezelést olyan súlyos bűncselekményt elkövető kóros

elmeállapotú személyekkel szemben alkalmazzák, akiknek a gyógykezelése az Igazságügyi
Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben indokolt.
A kóros elmeállapotban történt elkövetés „enyhébb esetben” az eljárás megszüntetéséhez

vezet, súlyosabb bűncselekmények és az ismételt elkövetés veszélye esetén
kényszergyógykezelésre kerül sor.
A Btk. az intézkedés végső határidejét illetően nem állapít meg határidőt. Az ilyen „zárt
intézeti kezelés” indokoltságát időről időre felülvizsgálják, és döntenek fenntartása
indokoltságáról. A kényszergyógykezelés felülvizsgálatára félévente hivatalból kerül sor, ám
az ilyen felülvizsgálatnak az ügyésznek, a kényszergyógykezelés alatt állónak, házastársának,
törvényes képviselőjének vagy a védőjének az indítványára, továbbá a kényszergyógykezelést
végrehajtó intézet vezetőjének az előterjesztésére ennél sűrűbben is helye lehet.
Az első felülvizsgálat során a kényszergyógykezelés kezdő napjának az intézetbe történő

befogadást kell tekinteni, figyelembe kell azonban venni, ha korábban a terhelt ideiglenes
kényszergyógykezelés hatálya alatt állt.
A befogadástól számított 3. hónap folyamán és azt követően 3 havonta a főigazgató főorvos

részletes korrajzkivonatot küld a kényszergyógykezelés felülvizsgálatára illetékes bíróságnak
és véleményt nyilvánít, hogy
 a beteg állapota alapján kényszergyógykezelés fenntartása vagy megszüntetése
indokolt,
 a beteg állapota megengedi-e, hogy a tárgyaláson személyesen megjelenjen vagy sem.
A betegnek a bíróság, illetve a hatóság előtti megjelenéséről a főigazgató főorvos dönt,
akadály esetén haladéktalanul értesíti az eljáró bíróságot, illetve hatóságot.
196
A felülvizsgálat során az ügyész és a védő részvétele kötelező, s azon – ha állapota

megengedi – a kényszergyógykezelt is részt vesz. A bíróság tárgyaláson, tanácsban jár el,
bizonyítás felvételére az elmeorvos szakértői vizsgálat alapján kerülhet sor.
A tárgyaláson ismertetni kell a kényszergyógykezelést elrendelő határozatot, az intézet

véleményét, és az orvos szakértői véleményt, majd dönteni kell arról, hogy a bíróság
megszünteti-e az intézkedést vagy sem.
ELJÁRÁS PRÓBÁRA BOCSÁTÁS ESETÉN

A próbára bocsátás alkalmazása után a próbaidő egy alkalommal, legfeljebb egy évvel
meghosszabbítható, ha a próbára bocsátott a pártfogó felügyelet magatartási szabályait
megszegi.
A próbára bocsátás tartama alatt elkövetett újabb bűncselekmény miatt indított eljárásban a
próbára bocsátás ismételt alkalmazásának nincs helye, ilyen esetben a bíróság a próbára
bocsátás megszüntetése és az ügyek egyesítése mellett halmazati büntetést szab ki.
Az egyesített ügyeket el kell különíteni, ha a terhelt a próbára bocsátás tartama alatt elkövetett
bűncselekmény vádja alól felmentik.
AZ ELKOBZÁSRA, A VAGYONELKOBZÁSRA, AZ ELEKTRONIKUS ADAT VÉGLEGES

HOZZÁFÉRHETETLENNÉ TÉTELÉRE ÉS A LEFOGLALT DOLOGRÓL TÖRTÉNŐ
RENDELKEZÉSRE IRÁNYULÓ ELJÁRÁS
Alkalmazására sor kerülhet akkor is, ha az eljárásban az elkövető kiléte nem volt
megállapítható, s ezért a nyomozást felfüggesztették. Az „ismeretlen” terhelt ugyanis
szükségképpen „ismeretlen helyen” tartózkodik.
Minthogy az intézkedés csak bíróság döntése alapján hajtható végre, az ügyésznek

indítványoznia kell a különleges eljárásban történő bírói döntést. Az eljárást bírósági titkár is
lefolytathatja, de ha tárgyalásra kerül sor, akkor a tárgyalást nem tarthatja meg.
Az eljárásban a bíróságot az eljárást megszüntető ügyészi határozatokban foglalt

megállapítások nem kötik; a bíróságnak önállóan kell állást foglalnia abban a kérdésben, hogy
az elkobzás alapjául szolgáló bűncselekmény megvalósult-e, illetőleg adottak-e az elkobzás
törvényi feltételei. Azt a személyt, akit az elkobzás érint, érdekeltnek tekintjük.
A bíróság határozata ellen fellebbezésnek nincs helye, de az ügyész és az, akire a határozat
rendelkezést tartalmaz, a végzés kézbesítésétől számított 8 napon belül tárgyalás tartását
kérheti.
A tárgyalásról értesíteni kell az ügyészt és az indítvány folytán érdekeltet. Ha az érdekelt

ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodik, illetőleg a magyar nyelvet nem ismeri, részére
a bíróság képviselőt rendel ki.
197
Ha az eljárásban adat merül fel arra, hogy nem az érdekelt, hanem a tulajdonos követett el
bűncselekményt, az érdekelttel szemben az eljárást meg kell szüntetni, és a tulajdonossal
szemben ügyészi indítványt kell beszerezni.
Ha a bíróság a tárgyalás alapján hozott ügydöntő határozatában az elkobzásról,

vagyonelkobzásról vagy az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételéről nem
rendelkezett, ezt utóbb különleges eljárásban orvosolja. Erre csak felülvizsgálat keretében van
mód.
AZ ÖSSZBÜNTETÉSBE FOGLALÁS
Összbüntetés kiszabására akkor kerül sor, ha az elkövetőt több, határozott ideig tartó
szabadságvesztésre ítélik és az elkövető valamennyi bűncselekményt a legkorábban hozott
elsőfokú ítélet jogerőre emelkedését megelőzően követte el. Lefolytatható az elsőfokú
eljárásban, nyomban az ítélet meghozatala után is.
Az összbüntetésbe foglalás feltételei addig állnak fenn, amíg egyik büntetést sem hajtották
teljesen végre, illetve a végrehajtásuk folyamatos.
Az összbüntetési ítélet rendelkező részében a bíróság az alapítéletek, valamint – többszörös

összbüntetésbe foglalás esetén – a korábbi összbüntetési ítélet hatályon kívül helyezése nélkül
összbüntetésbe foglalja az alapítéletekben kiszabott büntetéseket, és meghatározza az
összbüntetés tartamát. Rendelkezik az összbüntetés egységes büntetés-végrehajtási
fokozatáról, a feltételes szabadságra bocsátás kizárásáról, az elkövető visszaesői minőségéről.
A javítóintézeti nevelést és a szabadságvesztést akkor is összbüntetésbe kell foglalni, ha az

elkövető a bűncselekményt egy másik alapügyben hozott ítélet jogerőre emelkedése után
követte el.
Az összbüntetésbe foglalás ítélettel, elutasítása végzéssel történik. Ha a bíróság az

összbüntetésbe foglalásról vagy annak tartamáról nem törvényesen rendelkezett, a hiba
utólagos összbüntetésbe foglalással korrigálható.
A BÍRÓSÁGI MENTESÍTÉS
A büntetett előélet alóli mentesülésnek egyik módja a bírósági mentesítés, amelyre a törvényi
mentesítéshez megkívánt várakozási idő felének letelte után kerülhet sor. E külön eljárásra
kizárólag kérelemre kerülhet sor, s értelemszerűen kérelmet csak az elítélt érdekében lehet
előterjeszteni, erre vagy ő maga vagy törvényes képviselője jogosult.
A bírói gyakorlat kialakította azt az elvet, hogy a mentesítésre érdemesség elbírálása

bizonyítás felvételét indokolja, ezért az csak tárgyaláson dönthető el. Ennek az az indoka,
198
hogy az érdemesség megállapítása vagy kizárása gondos mérlegelést, általában az életmód

körültekintő vizsgálatát igényli és a kérelmező meghallgatását is.
Az a körülmény, hogy a kérelmező külföldön tartózkodik az elbíráláskor, nem zárja ki az

érdemesség megállapítását.
A BIZTOSÍTÉK
Az intézmény célja, hogy az a külföldön lakó személy, aki ellen Magyarországon eljárás
indul, s akivel szemben várhatóan csak vagyoni (pénzbeli) szankciók alkalmazására kerül sor,
elkerülhesse azokat az anyagi és egzisztenciális szempontból egyaránt hátrányos
következményeket, amelyek kényszerű huzamosabb itt-tartózkodásából adódhatnak. A
biztosíték letevése fejében ezért hazatérhet, s az eljárás nélküle folyik tovább.
A biztosíték nem azonos az előzetes letartóztatás kapcsán bevezetett óvadékkal, amelyről a

kényszerintézkedések kapcsán volt szó.
Az óvadék A biztosíték
A terhelt jelenlétének biztosítása Az eljárás lefolytatása a terhelt

Célja távollétében a terhelt külföldre
távozása mellett
A terhelt személyi körülményei és Az előreláthatólag kiszabandó
Összege vagyoni helyzete alapján vagyoni joghátrány, illetve költség
mértéke alapján
Bármely terhelt Külföldön élő terhelt (lehet magyar
Alanya és állampolgár is)
jogai,
kötelezettségei Kötelező jelenlét az eljárási Külföldre távozhat, nincs kötelező
cselekményeken jelenlét
a) Szankciós jelleggel az államra a) Joghátrányra vagy költségre
Az összeg
száll kell fordítani
sorsa
b) Visszajár b) Visszajár
Szankciók Előzetes letartóztatás elrendelése Nincs
Biztosíték letétbe helyezését a terhelt vagy a védő kérheti, az eljárásban védő részvétele
kötelező. Biztosíték letétbe helyezésének elvileg még a nem jogerős felmentő ítélet
meghozatala után is helye lehet, ilyenkor a kérelmet a másodfokú bíróság bírálja el, ha az
iratokat a kérelem benyújtásakor már felterjesztették.
A biztosíték letétbe helyezését követően a határozatokat a terheltnek kizárólag az eljárásban

kötelező védője (kézbesítési megbízottja) útján kell kézbesíteni. A törvényi rendelkezésből
következik, hogy a határozat kézbesítését a kézbesítési megbízott részére úgy kell tekinteni,
mintha a terhelttel közölték volna, és ettől az időponttól kell számítani a terhelt
jogorvoslatának befejezésére nyitva álló határidőt. A kézbesítési megbízott haladéktalanul
199
köteles megküldeni a terhelt részére a határozatot, de a jogorvoslati határidő számítása

szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a terhelt azt megkapta-e és mikor.
Ha a terhelt Magyarország területét elhagyta, és a kézbesítési megbízottnak kézbesített idézés

ellenére nem jelenik meg, nincs helye az elővezetés elrendelésének, az eljárás
felfüggesztésének, hirdetményi idézésnek és a tárgyalást a terhelt távollétében is meg kell
tartani.
A BIZTOSÍTÉK SORSA:
visszajár:
 szabadságvesztés kiszabása esetén (a büntetés végrehajtásának befejezése
után);
 a nyomozás megszüntetése esetén;
 a terhelt felmentése esetén;
 az eljárás (bűnösség megállapítása nélküli) megszüntetése esetén
a terhelt elveszíti (az államra száll):

 ha a bíróság bűnösnek mondja ki;
 ha a bíróság tárgyalás mellőzésével büntetést szab ki
a terhelt részben elveszti (arányosan visszajár):

 részbeni megszüntetés vagy felmentés esetén;
 ha a biztosíték összege meghaladja a vagyoni jellegű szankciókat és a bűnügyi
költséget.
A KÁRTALANÍTÁS, A VISSZATÉRÍTÉS
Az ártatlanul elszenvedett súlyos személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések,

illetve szabadságelvonással járó büntetőjogi szankciók utólagos jóvátételét szolgálja.
A kártalanításra 3 esetkörben kerülhet sor, ezek lényegében a következőek:

 az eljárás befejezésekor alaptalannak bizonyuló korábbi személyes szabadságot elvonó
kényszerintézkedések esetén; 580.§ (1) bek. megszüntetéshez, illetve felmentéshez
kötődik
 az alkalmazott joghátrányhoz képest a jogerős döntés szerint indokolatlan tartamú
joghátrány miatt; 580.§ (2) bek. leggyakoribb formája az úgynevezett „túlülés”, amely
értelemszerűen nemcsak szabadságvesztést érinthet
 a jogerős döntés után, rendkívüli jogorvoslat jogcímén alaptalanul elszenvedett
szabadságvesztés vagy kényszerintézkedés miatt. sor kerülhet kártalanításra a korábbi
kitöltött szabadságvesztésért, elzárásért, javítóintézeti nevelésért, illetve
kényszergyógykezelésért, ha erre rendkívüli jogorvoslat teremt jogcímet.
A törvény szabályoz kártalanítást kizáró okokat is: ha a terhelt
200
 a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság elől elrejtőzött, megszökött, szökést

kísérelt meg;
 a tényállás megállapításának meghiúsítása érdekében bűncselekményt követett el, és
ezt jogerős ítélet megállapította;
 a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság megtévesztésére törekedett, és ezzel
neki felróhatóan okot szolgáltatott arra, hogy a bűncselekmény megalapozott gyanúja
rá terelődjék és előzetes letartóztatást, házi őrizetet, illetőleg ideiglenes
kényszergyógykezelését elrendeljék, meghosszabbítsák vagy fenntartsák;
 előzetes letartóztatását azért rendelték el, mert a lakhelyelhagyási tilalom, a házi
őrizet, a távoltartás vagy az óvadék szabályait megszegte;
 felmentése esetén a kényszergyógykezelését rendelték el.
A kártalanítási igény előterjesztésének határideje 6 hónap.
Az eljárás során a Polgári Perrendtartás szerint a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező

bíróság, a Pp előírásai szerint, a kártalanítás módjára és mértékére a Polgári
Törvénykönyvnek a kártalanításra és a sérelemdíjra vonatkozó rendelkezéseit a Be.-ben
foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
A kártalanítás az annak alapjául szolgáló nyomozást megszüntető határozat kézbesítésével,

illetve a felmentő ítélet, az eljárás megszüntető végzés, a bűnösséget megállapító ítélet,
valamint a rendkívüli jogorvoslat eredményeképpen hozott határozat jogerőre emelkedésével
válik esedékessé. A felperes a terhelt vagy örököse, az alperes az állam képviseletében az
igazságügyért felelős miniszter.
A kártalanításhoz hasonló elven alapul a vagyoni szankciók reparálására hivatott visszatérítés,

mely pénzbüntetésre, bűnügyi költségre vagyonelkobzásra és elkobzásra vonatkozik, utóbbiak
esetében azt is előírva, hogy a dolgot természetben kell visszaadni.
A HATÁROZATOK VÉGREHAJTÁSA, A KEGYELMI ELJÁRÁS
A büntetések és intézkedések végrehajtásának részleteire többnyire nem a büntetőeljárási

törvényre, hanem a Bvtv.-re tartoznak. Ezért a büntetés-végrehajtás vagy a büntetés-
végrehatási bíró felelős, tudjuk azonban, hogy az ügyészség is törvényességi felügyeletet
gyakorol a végrehajtás törvényességéért.
INTÉZKEDÉS A BÜNTETÉS VÉGREHAJTÁSÁNAK BIZTOSÍTÁSÁRA

Abban, hogy a szabadságvesztések végrehajtásához fűződő érdek érvényesüljön, az anyagi
jog is közreműködik: kizárja a feltételes szabadság kedvezményéből azt, aki önként nem
kezdi meg a végrehajtást. Eljárásjogi eszközre is szükség van, ezt a célt szolgálja az
intézkedés a büntetés végrehajtásának biztosítására. 596.§ Ehelyett a befogadásig sajátos
lakhelyelhagyási tilalom is elrendelhető, melynek megszegése azonnali foganatba vételt
eredményez.
201
A KEGYELMI ELJÁRÁS
A kegyelmezési jognak két formája van, a közkegyelem é az egyéni kegyelem. Mindkettő

lehet eljárási, végrehajtási és mentesítést eredményező kegyelem. Mind az eljárási, mind a
végrehajtási kegyelem lehet teljes vagy részleges.
A közkegyelem, amely az elkövetők vagy elítéltek nagyobb, törvényben meghatározott

csoportját érinti, az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, az egyéni kegyelmezési jog az
Alaptörvény alapján a köztársasági elnök gyakorolja. A büntetés eljárási törvény az egyéni
kegyelem kérdéseit szabályozza. 597.§
A kegyelmi kérelem csak a büntetésekre (szabadságvesztés, elzárás, közérdekű munka,

pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás, sportrendezvények
látogatásától eltiltás, kiutasítás) és a mellékbüntetésre (közügyektől eltiltás) terjedhet ki, s az
intézkedések közül is csak háromra vonatkozik. Kegyelmi kérelem csak végre nem hajtott
büntetések és intézkedések esetén terjeszthető elő.
Nincs helye az ítélet jogerőre emelkedésekor végrehajtottnak tekintendő speciális katonai

büntetések (lefokozás, szolgálati viszony megszüntetése) körében sem. A büntetett előélethez
fűződő hátrányok alóli mentesítés nem terjed ki a bűnügyi nyilvántartási rendszerben lévő
adatok törlésére sem. A terhelt, illetve a védője által, valamint a hivatalból kezdeményezett
kegyelmi eljárás illetékmentes, más jogosult által benyújtott kérelem illetékköteles.
A büntetőeljárás megszüntetése iránt kegyelmi kérelmet annál az ügyésznél, illetőleg

bíróságnál kell benyújtani, amely előtt az eljárás folyik. A még végre nem hajtott büntetés, a
próbára bocsátás és a javítóintézeti nevelés elengedése vagy mérséklése, illetőleg a büntetett
előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés iránt a kegyelmi kérelmet az első fokon eljárt
bíróságnál kell benyújtani.
A köztársasági elnök kegyelmi döntéseit a közigazgatási és igazságügyi miniszter készíti elő.

A miniszter havonta tesz kegyelmi döntést támogató vagy azt ellenző előterjesztést a
köztársasági elnökhöz.
A kegyelmi döntésről szóló határozatot a terheltnek és a kérelmezőnek az a bíróság, illetve

ügyész kézbesíti, amely előtt az eljárás folyik. Ha a kegyelmi kérelmet a határozat jogerőre
emelkedését követően terjesztették elő, a kegyelmi döntésről szóló határozatot az ügyben első
fokon eljáró bíróság kézbesíti az elítéltnek és a kérelmezőnek.
A kegyelmi eljárás alapvetően titkos, azaz a folyamatban lévő ügyekről, a kérelem indokairól,
az indokok valódiságának igazolására benyújtott, illetve beszerzett dokumentumok
tartalmáról, a miniszter javaslat tartalmáról, illetve a meghozott kegyelmi döntésről nem
adható tájékoztatás.
202

Bunteto - Eljarasjog2 - Kidolgozott - 2017 Ppke Jak

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

You might also like

Bunteto - Eljarasjog2 - Kidolgozott - 2017 Ppke Jak

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Bunteto - Eljarasjog2 - Kidolgozott - 2017 Ppke Jak

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

BÜNTETŐELJÁRÁSJOG 2 KIDOLGOZOTT (könyv)

Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar

Büntető eljárásjog, ellenőrző kérdések

1. Az ügyész feladata a nyomozás befejezése után, jogorvoslat az ügyészi szakban

A VÁDELV TARTALMI ELEMEI:

A vádfunkciókból következő feladatok gyakorlása a vádlóhoz tapad, a bíróságnak nincs és

ÜGYÉSZ VÁDDAL VALÓ RENDELKEZÉSI JOGA

A törvény lehetőséget ad a vádlónak a váddal való rendelkezésre. Az ügyész a vád tárgyává

PÓTMAGÁNVÁDLÓ ÉS MAGÁNVÁDLÓ VÁDDAL VALÓ RENDELKEZÉSI JOGAI

- Vádat nem terjesztheti ki [Be.343.§ (6)]

A bíróság csak a vádban megjelölt személyek ellen folytathatja le az eljárást és a bizonyítás

bűncselekmények. (nem a cselekmény jogi minősítésére vonatkozik, továbbá a törvényes

A VÁD TÖRVÉNYESSÉGÉNEK KÉRDÉSE

Vádemelésre jogosultak köre

A vád törvényességének alaki feltétele, hogy a vádlói jogosultsággal rendelkező személy

Vádemelés szempontjából a bűncselekmények 2 csoportba sorolhatók:

Az ügyész közvádló [Be.28.§ (1) bekezdés]. A legfőbb ügyész és az ügyészség független, az

Az ügyészség meghatározott jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben, illetve

Mivel az ügyésznek nincs vádemelési monopóliuma, vagyis kizárólagos vádemelési

Amennyiben a sértett feljelentést tesz, mint magánvádlót – a magánvádas bűncselekmények

A pótmagánvád jogintézménye a közvádas bűncselekményekhez kapcsolódik. A sértett

- az ügyész a nyomozás eredményeként közvádra üldözendő bűncselekményt nem

A magánvádas ügyekben a sértett vádemelési jogosultsága az ügyésztől független és az

A vádemelés feltételeit a törvény elkülönülten ugyan nem határozza meg, de az ügyészi

A MEGINDULT BÜNTETŐELJÁRÁST MEG KELL SZÜNTETNI, HA:

 A cselekmény nem bűncselekmény, avagy azt nem a terhelt (feljelentett személy)

ÜGYÉSZI KÖTELEZETTSÉGEK A VÁDEMELÉS ELŐTT ÉS ALATT

A Be. 78.§(3) bekezdésének értelmében a bíróság és az ügyész a bizonyítékokat egyenként és

A vádemelés ténybeli feltételeinek tisztázása és megállapítása is az ügyész kötelezettsége,

A vád törvényességét nem érinti, hogy a nyomozást betartották – e, és ebből a szempontból

Az ügyész döntési lehetőségei az iratok ismertetése után

5. Az ügyet közvetítői eljárásra utalhatja, illetve elhalaszthatja a vádemelést

IRATOK ISMERTETÉSÉNEK KÖTELEZETTSÉGE

A nyomozás elvégzését követően az ügyész, - ha másképp nem rendelkezik – a nyomozó

Az ügyész és a nyomozóhatóság kötelezettsége, hogy biztosítsa a gyanúsított és a védő

A nyomozóhatóság iratokat két példányban, külön – külön összefűzve, oldalszámozva és

Amennyiben a nyomozás iratainak megismerésével kapcsolatos eljárási cselekményt az

a) Az eljárás alapjául szolgáló cselekmény büntetőjogi megítélésére kiható tények

c) A bizonyítási eszközök beszerzésekor és a bizonyítási eljárások lefolytatásakor

IRATOK MEGVIZSGÁLÁSÁNAK ÉS A VÁDEMELÉSNEK A HATÁRIDEJE

Iratok megvizsgálására és elemzésére, valamint a döntés meghozatalára főszabály szerint 30

- Kivételes esetben 30 nappal meghosszabbítható, ha az ügy jellege, különösen a

- Nagyobb terjedelmű ügyben a felettes ügyész a vádemelés kérdésében döntési

A vádemelés szakasza nem része a nyomozásnak, ezért a nyomozás határidejére vonatkozó

A nyomozás iratainak a megismerését kell tehát biztosítani a nyomozás határidejének lejárta

AZ ÜGYÉSZ DÖNTÉSI LEHETŐSÉGEI AZ IRATOK MEGVIZSGÁLÁSÁT KÖVETŐEN

a) További nyomozási cselekményt végezhet, vagy ennek elvégzéséről rendelkezhet

TOVÁBBI NYOMOZÁSI CSELEKMÉNY ELVÉGZÉSE

Az ügyész további nyomozási cselekményt végezhet, vagy az elvégzésről rendelkezhet, ha az

 a tényállás nincs maradéktalanul felderítve, vagy

A további nyomozási cselekmény elvégzésével rendszerint az ügyész azt a nyomozó

A további nyomozási cselekmény elvégzését követően az ügyész – ha vádat kíván emelni – az

Határozati formában kell az ügyésznek meghoznia a döntést, ha:

- vádemelés részbeni mellőzéséről

A vád formái, a vádirat fogalma, tartalma és szerkezete

Írásbeli vádirat Szóbeli vád

Ügyészi Magánvádló Pótmagánvádló

VÁDIRAT FOGALMA [Be.217. §]