RitaClayEstrada

Tűz vagy görögtűz

A mexikói származású Gina O'Con olyan érzékien izgató teremtés, hogy megjelenésekor még
a pénzvilág szigorához szokott nehézfiú, Brad Bartholomew szíve is megdobban. Gina
pénzügyi segítséget kér a családtól, hogy elhunyt édesanyja ódon szállodáját felújítsa. Brad,
aki már gyermekkora óta titkos vágyat táplál a lány iránt, alig várja a kínálkozó alkalmat,
hogy végre megszerezze magának Ginát. Egy forró, együtt töltött éjszaka után azonban
rádöbben, hogy nem csak a testi vonzódás hajtja a lányhoz. Szerelmes lett...

1. FEJEZET
Brad Bartholomew tudta, előbb-utóbb tennie kell valamit, hogy elűzze
élete egyhangúságát.
A cég gépe a tiszta, éjszakai levegőt szelve Houston felé közeledett. A
pohárcsilingelés és a vendégek társalgásának foszlányai halk morajjá olvadtak össze Brad
háta mögött. Kinézett az ablakon, és nem figyelt a lármás vendégseregre. Az összejövetelt a
családja tulajdonában levő cég
vezetői számára rendezte, hogy együtt ünnepeljék meg egy brazíliai vállalkozásuk sikerét.
Ez azonban rossz ötletnek bizonyult. A felszállás óta a pincér itallal
kínálgatta Brad anyját és a vendégeit. Anyja persze megint a megkérdezése nélkül hívott ide
jó néhány embert. Nem először fordult elő, hogy a
jelenlevők nagy része nem is tudta, mi az összejövetel igazi célja, amikor
valamilyen fontos esemény alkalmából ünnepséget rendezett.
Brad úgy érezte, hogy rajta kívül csak Graham bácsi látja tisztán, micsoda üzleti érzék kellett
a megbízás megszerzéséhez. Ők ketten hosszan
és kitartóan dolgoztak ezen. Tíz éve tevékenykedtek a Bartholomew cég
érdekében. Hosszú időbe telt, amíg a vállalat kikecmergett a bajokból,
miután apja nemtörődömsége következtében majdnem elnyelték őket a
versenytársak. Ebben az időben halt meg Sylvester, szörnyű üzleti zűrzavart hagyva fiára
ésbátyjára, Grahamra. Először is rendet kellett tenniük.
Sylvester igazi álmodozó volt, akinek könnyebben ment kigondolni valamit, mint
megvalósítani. Brad nem haragudott apjára, de néha nehezen viselte az atyai örökség terhét.
Örömmel vette volna, ha legalább anyja időnként elismeri, hogy a fia
és a rokonok mennyi időt és pénzt fektettek a vállalatba. Különben hogyan
is engedhették volna meg maguknak a repülőt, az ékszereket és a fényűző
ünnepségeket. Anyja és az úgynevezett barátai nem mutattak sok érdeklődést a cég ügyei
iránt.
Váratlanul valaki megérintette a vállát. Hátrafordult, és szívélyes mosollyal üdvözölte a
nagybátyját. Az idős férfi barátja és bizalmasa volt.
— Jót tenne neked még egy ital. — Graham nehézkesen leereszkedett
Brad mellé egy forgószékbe. — Inkább alvásra lenne szükségem.
Graham egyetértően bólintott, és felhúzta dús szemöldökét. Kék szeme
vidáman fénylett.
— Aztán vigyázz, nehogy az ágyadban kössön ki az az édes kis senorita!
— Ilyet nem tesz. — Brad az üres pohárba bámult.
A bárból hangos nevetés hallatszott. Grahamnek igaza volt. Tényleg jól
esne most egy ital, de semmi kedve sincs a vendégek közé menni.
— Margarita szívesen oltár elé állna veled. — Brad nagybátyja ismét
összehúzta a szemöldökét.
— Margarita talál magának majd másik áldozatot — felelte röviden
Brad. A lárma izgatottá tette. — Nem én vagyok számára az igazi, és ezt
ő is tudja.
— Aha. — Nagybátyja felsóhajtott, és hátradőlt a székben. — Vajon
tudja ezt az apja is?
— Ő tudta meg legelőször — dörmögte Brad. — Ennek ellenére aláírta
a toronyházra vonatkozó szerződést. Ugyancsak jó üzletember.
— Tehát a legidősebb Bartholomew fiú megmenekült attól a veszélytől,
hogy gúzsba kössék a házasság szent kötelékei. — Ez inkább kijelentés
volt, mint kérdés.
— Nem én vagyok a legidősebb fiú a családban, hanem te. Negyven éve
kerülgeted a házasságot. Hozzád képest én szerény kezdő vagyok.
— Az én koromban már nem változik meg az ember, de te a legjobb
korban vagy ahhoz, hogy olyan társat keress magadnak, akivel megoszthatod az életedet.
Brad felemelte üres poharát, hogy a bárpultnál álló csinos, szőke pincérnőnek jelezze, kér
még egy italt. A lány bólintott, az üveg után nyúlt,
és töltött még egy whiskyt. Brad anyja észrevette a mozdulatot, és a teli
pohárral fia felé indult. Nem volt kibúvó.
— Jobban kellett volna figyelnem — motyogta Brad alig hallhatóan.
— Légy egy kicsit elnéző! — intette Bradet nagybátyja, de közben szeme
hamiskásan csillogott.
Brad elmosolyodott, és hirtelen vidám arckifejezést erőltetett magára.
— Na, hogy van a Houston Oilers? Kiüti az idén a Dallas-fiúkat?
Graham átvette Brad könnyed hangvételét.
— Kétlem. A Houston nyomába sem jöhet Dallaséknak.
anyja mesterkélten köszörülte a torkát, miközben odanyújtotta
fiának a poharat.
— Csak nem azt akarjátok mondani, hogy már megint a futballról társalogtok? Valahányszor
beszélni akarok veletek, mindig ez a téma. El sem
tudom képzelni, hogy lehet erről ennyit vitatkozni.
— Hát a foci olyan izgalmas, Connie. — Graham összekulcsolta a kezét a mellén.
Brad lopva a poharába mosolygott. Egyiküket sem érdekelte ez a sport,
De csak így tudták Brad anyját kirekeszteni a beszélgetésükből.
— Nos, nekem most is az a véleményem, hogy saját csapatot kellene
alakítanotok. Egész vagyont kereshetnétek.
Connie megigazította a kézelőjét, és alaposan megszemlélt rajta minden gombot, mintha csak
arról akarna megbizonyosodni, hogy megvan-e
mindegyik.
Egy pillanatra sem képes megfeledkezni a külsejéről — gondolta Brad.
— Abban nem lenne semmi élvezet, mama.
Egyet azonban meg kell hagyni, senki nem nézné ki az anyjából, hogy
három felnőtt fia van.
Graham csuklott egyet. —- Semmi esetre sem.
Brad látta anyja szemének villanásán, hogy még valami csípős mondandót tartogat a számára.
— Úgy gondolod? De annak bizonyára örülsz, hogy holnap találkozol
azzal a vérszívó nőszeméllyel, ugye?
Brad megmarkolta a poharát. Ezt előre láthatta volna. Tulajdonképpen
nem is lepődött meg, hogy Connie tud a dologról, bár a megbeszélésnek
titokban kellett volna maradnia. Brad és Graham elhatározták, hogy hallgatnak erről, hisz még
maguk sem voltak tisztában azzal, mire megy ki a
játék.
— Te is jól tudod, milyen fontos ez a megbeszélés, ha a részvényeket
vissza akarjuk szerezni a családnak.
Connie összehúzta a szemét, és kissé előrehajolt.
— Ha minden rendben ment volna, most a részvények nem az ő tulajdonában lennének. A
drágalátos anyja, az az alattomos nőszemély gyakorlatilag ellopta a papírokat, és ez még nem
is lenne olyan nagy baj, ha a
lánya visszaadná nekünk;— sziszegte Connie.
— Na, na, Connie — intette Graham.
Brad a szavába vágott:
— Akár tetszik, akár nem, a te férjed volt az, aki Mária OConnak ajándékozta a részvényeket,
és ezt szabályosan be is jegyeztette.
— Ne a lányt kárhoztasd az apám vagy a magad bűneiért. Hiszen nem
is ismered!
Brad képzeletében megjelent a tizenhat éves Gina arca, tisztán látta
maga előtt nagy, mélyen ülő, kiismerhetetlen szemét, de gyorsan elhessegette a képet.
Az anyja először elsápadt, majd elvörösödött. Kihúzta magát, és büszkén Brad elé állt.
— Bár apád inkább hallgatott az ösztöneire, mint az eszére, de tudom,
hogy szerette a családját. —Villogó szemmel nézett Bradre, mintha tekintetével kényszeríteni
akarná, hogy fia elfogadja az álláspontját. — Mária behálózta őt. Mindent megtett, hogy
apádat eltávolítsa azoktól, akiket szeretett. Azt hiszem, Gina O'Con szakasztott az anyja...
Connie mindenesetre nem mondta azt, hogy Brad apja a feleségét is szerette. Végül is Mária
O'Con léte ékesen bizonyította az ellenkezőjét.
Apja igen erősen vonzódhatott Mariához, hisz húsz éven át volt vele viszonya. Ha csak
egyszerű kaland lett volna, nem tartott volna ilyen
hosszú ideig. Ma már egyikük sem él. Apja tíz éve halt meg, Mária pedig
egy hónappal ezelőtt. A lánya valószínűleg hajlandó lesz rá, hogy tárgyaljanak a részvények
visszavásárlásáról.
Brad ivott egy korty whiskyt.
— Nyugodj már meg, Connie! — Graham halkan, de érthetően beszélt.
— Megteszünk mindent, amit lehet. Brad és én valahogy majd dűlőre jutunk ezzel a Ginával.
Végül is ő fordult hozzánk. Talán neki is az a véleménye, hogy a részvények értéke a
családunk tulajdonában emelkedni fog.
Connie valamivel nyugodtabb lett, de arcvonásai nem engedtek fel.
— Ezt csak remélni lehet, de valahogy mégsem hiszek benne. Gina
O'Con éppolyan számító kis nő, mint amilyen Mária volt.
— Most már elég, mama. A holnapi találkozó előtt úgysem tudhatunk
semmi bizonyosat a részvények visszavásárlásáról. — Brad felállt. — Engem nagyon
dühítene, ha nem a saját érdemeim, hanem a szüleim cselekedetei alapján ítélnének meg. Épp
ezért másokkal sem akarom ezt tenni.
Connie válaszát meg sem várva, Brad a repülőgép elejében levő kis
irodájába ment. Néhányan lesben álltak, és megpróbálták bevonni a társalgásba. Udvariasan,
de határozottan lerázta őket. Egyedül akart maradni. Becsukta maga mögött az ajtót, és érezte,
hogy a gép leszállásra készül
Houston fölött.
*
Gina O'Con az ágyában feküdt, és megpróbált elaludni, de nem tudott.
Könnyei végigfolytak az arcán, és benedvesítették hófehér párnáját. Úgy
érezte, képtelen abbahagyni a sírást.
Nappal, munka közben teljesen lefoglalta az, amit éppen csinált. Főnökei abban bíztak, hogy
Gina jó üzleti érzékkel kihúzza cégüket a bajból. ő
volt a szálloda gazdasági igazgatója, és eddigi pályája során már jó néhány
egyszerű lokálból varázsolt háromcsillagos éttermet. Mindez egyéni módszereinek volt
köszönhető. Nagyon sikeres üzletasszonynak számított.
Kívülről mindignyugodtnak és higgadtnak látszott. Senki sem sejtette,
hogy mennyi félelem és kétség gyötörte belülről, mióta gondosan felépített
belső világa a múlt hónapban, anyja halála után összeomlott.
Mindig közel álltak egymáshoz, különösen azóta, hogy Gina is belépett az üzleti életbe.
ACasaManana szálló az anyja tulajdonában volt, harminc
esztendőn át vezette. Ez a szálloda jelentette Gina számára az otthont,
Az OasaMananában rejtőztek álmai, reményei és boldog gyermekkorának emlékei. Anyja, az
alkalmazottak, Sylvester Bartholomew — mindannyian hozzátartoztak az álmaihoz. Arra soha
nem gondolt, hogy valaha
az édesanyja nélkül kell ott élnie. Soha.
Már túl volt a harmincon, de még mindig úgy gondolta, hogy az élete
ebben a mederben halad tovább. Az anyja elvesztése azonban egy csapásramegváltoztatott
mindent. Régóta dédelgetett álma volt, hogy egyszer majd
az ő segítségével sikerül anyjának megint előkelő szállodát varázsolnia a
CasaMananából.
újból hevesen rázni kezdte a zokogás, arcát a párnájába temette.
Egyettlen hónap milyen végzetesen átformálta az életét! Anyja ráhagyta a
CasaMananát, és azzal együtt a szállodára felvett jelzálogkölcsönöket.
Ugyanakkor rámaradtak a Bartholomew-társaság részvényei is. Ez arra
késztette, hogy bízzon az újrakezdés lehetőségében.
Anyja szerető segítségére azonban már nem számíthat többé.
Egy repülőgép zúgását hallotta kintről. Az ablak nyitva volt, mert a
klimaberendezés már megint elromlott, de ez most nem zavarta Ginát.
Felsóhajtott. Kicsit megnyugodott, aztán végre elaludt.
Másnap reggel Gina cipősarka végigkopogott a Bartholomew-irodaház
márványmintás padlóján. Napfény áradt az előcsarnokba.
Gina még egy pillantást vetett a kezében levő cédulára. Annyiszor átolvasta már, hogy
kívülről tudnia kellett volna a tartalmát, mégsem sikerült mindent megjegyeznie. Túlságosan
izgatott volt.
Néhány perc múlva szemben fog állni Graham Bartholomew-val, azzal
a férfival, akinek részvényei az ő tulajdonába kerültek.
Gina kételkedett benne, hogy ezt az embert érdekelnék az ö gondjai,
hiszen húsz éven át éppen elégszer tanúja lehetett, mennyire felzaklatta
a Bartholomew családot anyja viszonya Graham bátyjával. Gina mégis
reménykedett, hogy nyitott fülekre talál majd.
Beszállt a liftbe, az épület legfelső emeletére kellett mennie. Ha egy kis
szerencséje van, Graham Bartholomew biztató ígéretével hagyhatja el
majd ezt a házat. Ez az ígéret, úgy remélte, több milliót fog érni, amit majd
a szálloda felújítására fordíthat.
Legrosszabb esetben elutasító választ kap. Akkor minden valószínűség
szerint elveszíti a szállodát. Nem tudta, mitől fél jobban: attól, hogy olyan
családdal kerül üzleti kapcsolatba, amelyik mindig is gyűlölte őt, vagy
attól, hogy nem jön létre az üzlet, és el kell adnia a szállodát, amelynek
álmaiban már az igazgatója volt.
Bosszúsan elmosolyodott. Ha a férfi elutasítja, ő akkor is rábeszéli. Mindenekelőtt azzal, hogy
tudtára adja, olyasmivel szolgálhat, ami a családot nagyon is érdekli. Elvégre döntő
jelentőségű részvények vannak a birtokában, amelyeket Sylvester Bartholomew ajándékozott
az anyjának. A liftajtó hangtalanul kinyílt, és Gina vastag, ezüstszürke padlószőnyegre lépett.
A világosszürke falak és az ízléses festmények előkelő, de nem hivalkodó hangulatot
árasztottak. A folyosó végén, üvegezett, fémíróasztalnál ápolt titkárnő ült.
— Segíthetek? — érdeklődött.
— Kilencre beszéltem megtalálkozótBartholomewúrral. — Gina örült,
hogy a hangja nyugodtan csengett. A titkárnő az íróasztalán levő naptárjára pillantott.
— Mi is a neve, kérem?
— Gina O'Con.
A titkárnő felemelte a kagylót, és lenyomott egy gombot.
— Miss O'Con van itt. — Miután visszatette a kagylót, alig titkolt kíváncsisággal nézett végig
Ginán. — Kérem, itt menjen be! — mutatott a
mellette levő ajtóra.
— Nagyon köszönöm.
Gina kopogott, és belépett az irodába. Élete legnehezebb lépései. Pontosan vele szemben, egy
hatalmas íróasztalnál Graham Bartholomew ült.
Feje fölött, a falon bátyja, Sylvester arcképe függött.
A férfi lassan felemelkedett párnázott székéből, és kezet nyújtott.
— Graham Bartholomew, Miss O'Con. Jó néhány éve már találkoztunk,
de erre bizonyára nem emlékszik. —A hangja úgy zengett, akár egy hajókürt. — Ön még az
édesanyjánál is csinosabb.
Gina kezet nyújtott neki, és remélte, a férfi nem veszi észre, hogy milyen nyirkos a tenyere.
Nem sikerült mosolyt erőltetnie az arcára.
Graham Bartholomew az íróasztal előtt álló székre mutatott
— Üljön le, és mesélje el, hogy minek köszönhetem a látogatását!
Gina figyelmesen hallgatta, de közben igyekezett arra is ügyelni, hogy
ne markolja túl görcsösen az aktatáskáját.
— Egy egészen hétköznapi üzletről van szó, Mr. Bartholomew. Ön azt
szeretné, ha a részvényeim visszakerülnének a családja tulajdonába. Én
pedig azt szeretném, ha Ön kezességet vállalna értem a banknál, hogy
hitelt vehessek fel a szállodám felújításához. — Hátradőlt a széken, és
remélte, hogy higgadtnak látszik. — Nos, mi a véleménye a javaslatomról?
Graham fölhúzta dus szemöldökét. Erre nyilvánvalóan nem számított.
Biztos volt benne, a férfi azt várta, hogy pénzt fog kérni tőle.
Tehát a kis Gina felnőtt lett — mondta.
A lány elmosolyodott.
mindenkinek fel kell nőnie. . Mekkora kölcsönre gondolt?
Négymillióra. — Visszatartott lélegzettel várta a hatást. Nem csalódott.
- .Négymillió! — Graham teljesen elképedt. Mélyről jövő, harsány nevetésben tört ki.
Ginának nem volt más választása, ülve maradt és várt.
Négymillióhoz vállaljak kezességet? Csak úgy, egyszerűen? — A gúnyos,!<•; mosoly még
mindig ott volt az arcán.
Gina csak bólintott, mert nem bízott a saját hangjában.
- És milyen biztosítékot tud felmutatni?
.......Az ajánlásaimat.
— Mint Mária lánya?
— Mint Gina O'Con, aki a Hilton szállodaigazgatói iskoláját az évfolyam legjobbjai között
fejezte be. Ezenkívül hivatkozhatom a pályán eltöltött , tíz sikeres esztendőmre is. Anyám
haláláig vezettem az Elixirt San-Franciscóban.
Graham ismét felhúzta a szemöldökét.
— Az én időmben újították fel, akkor nyerte el a mai arculatát.
— Ez lenne tehát a szándéka. — Bár kijelentésnek hangzott, Gina tudta, hogy valójában
kérdésnek szánta a férfi.
— Igen. Szerencsére a vezetőség teljes mértékben mellettem áll.
— És a tervei mellett.
— így van.
— Igazolni tudja ezt? — A kérdést Gina háta mögött tette fel valaki.
Eddig azt hitte, egyedül van Grahammel. Meglepve fordult hátra.
A férfi, aki hanyagul a falnak támaszkodott, a legmegnyerőbb külsejű
férfiak egyike volt, akit Gina valaha is látott. Több mint egy méter nyolcvan magas, fényes,
barna hajú. Gina úgy találta, csodás alakja van. Szabályos vonalú arc, érzéki száj, most épp
egy kissé nyitva. Barna szeme
pillantása szinte áthatolt a lányon.
— Brad?
Bólintott, de nem mosolygott. Gina érezte a férfi sugárzását, a személyiségéből áradó erőt.
— Már korábban el kellett volna jönnie.
— Lehetséges.
Ginára hirtelen rátörtek az emlékek, és elsápadt.
— Bizonyos dolgok semmit sem változtak, nem igaz? — Kissé keserűen
mosolygott.
Brad válasz nélkül hagyta Gina szavait.
— Tudja igazolni? — ismételte az előbbi kérdést.
Gina szíve vadul kalapált. Nagy lélegzetet vett, mielőtt felelt volna: — Át fogom adni az
iratokat a titkárnőnek. Bizonyára nem fárasztják
magukat azzal, hogy átnézzék a minősítéseimet.
— Eladhatná nekünk a részvényeket — vélte Brad.
Gina a fejét rázta.
— Ez nekem kevés. Azt akarom, hogy a Casa Mafiana szebb legyen,
mint valaha volt. Ez megvalósítható, csak jól kézbe kell venni a dolgokat.
— Tudja egyáltalán, mennyit érnek a részvények? — kérdezte Brad.
— Az osztaléktól eltekintve, számomra semmit, amennyiben nem vállalnak kezességet a
kölcsönhöz. Egyébként körülbelül kilencvenhétezer
dollárt. Az értékpapírok nyilvánvalóan nagyon fontosak maguknak, ha
még egy egy beteg asszonyt is képesek voltak zaklatni értük. Megkaphatják a részvényeket,
ha teljesítik a feltételeimet.
Brad tekintete megkeményedett.
— És ha nem?
— Akkor egy új részvényest tisztelhetnek bennem. — Gina ismét elmosolyodott, de mosolya
egy csöppet sem volt barátságos.—Minden ülésükön
jelen leszek, és élni fogok a szavazati jogommal. Megfogják még bánni, ha
belemennek ebbe a kicsinyes háborúskodásba.
— Háborúskodás? — kapcsolódott be Graham újra a beszélgetésbe. —
Mi az ördögről beszél, kedves hölgyem?
Gina feszengett a széken, és a Bartholomew-vállalat elnökének tekintetét figyelte.
— Anyám egy tucat törzsvendéget veszített el a világ minden részéről,
mert valaki rábeszélte őket, hogy egy másik hotelban szálljanak meg. Ügyvédek zaklatták,
hiteleit a lejárat előtt felmondták. Mindez azért történt,
mert a családjuk rágalomhadjáratot folytatott ellene.
— Tudja ezt bizonyítani? — érdeklődött Graham.
Gina bólintott.
— Igen, de ha azt gondolják, hogy a bizonyítékaimat kiszolgáltatom
maguknak, akkor tévednek. Anyám biztos helyre tette őket.
Graham a homlokát ráncolta.
— Megpróbál nyomást gyakorolni ránk?
— Igen, ezt teszem — mondta Gina halkan. — És sikerre számíthatok?
Enyhe mosoly futott át az idős férfi ráncos arcán. Hátradőlt a székben,
és jóindulatúan nézett a lányra.
Gina elnyomott egy megkönnyebbült sóhajt. Mindenesetre Graham
Bartholomew nem dobta ki. Még akkor sem, ha Brad a háta mögött áll, és
a pokolba kívánja őt.
— - Előf'ordulhat. Adjon egy kis gondolkodási időt. Aztán megfogom keresni. Vannak pontos
számításai a szálloda helyreállítási költségeiről?
Egy órán belül ide küldetem magának.
kHmm). Graham felállt, és kezet nyújtott. Gina jelentőségteljes pillantást vetett hátra a
válla fölött, mielőtt elfogadta volna a feléje nyújtott kezet.
— Örülök, hogy hamarosan hallani fogok magáról.
— Egy héten belül — hagyta jóvá Graham. — Még nyitva van a szálloda?
— Igen, amíg ez az ügy el nem rendeződik.
Graham bólintott. Átható pillantása zavarba ejtette Ginát.
— Nagyon érdekes beszélgetés volt, Miss O'Con.
— És nagyon tanulságos — hagyta rá Gina. Igyekezett magabiztosan
elhagyni ahelyiséget. Alig mert levegőt venni. Minden rendben ment? Ezt
most még nem tudta eldönteni, de legalább meghallgatták, és már ez is
valami.
Alig egy óra múlva Brad és Graham már a felújítás költségszámításait
tanulmányozta a Gina által elküldött iratokból.
— Vajon tényleg helyesek ezek az adatok, vagy megpróbál minket félrevezetni?
Graham felnézett, hogy egy pillantást vessen az unokaöccse kezében
levő papírra. Aztán ismét az előtte fekvő iratokba merült.
— Ha ezek a számok nem felelnek meg a valóságnak, akkor azért kötünk vele egyezséget,
mert olyan ravasz, hogy be tud csapni minket. Ha
viszont az adatok valódiak, akkor azért kötünk vele üzletet, mert egy pénzügyi lángész, és ezt
a dolgot sikeresen végig fogja csinálni.
Brad tartózkodóbb volt a dicsérettel.
— Hát nem egy félénk nő, azt meg kell hagyni.
Graham sejtelmesen mosolygott.
— Ha arra a pillantásodra gondolok, amivel végigmérted őt, akkor úgy
tűnik, más érdemeket is tulajdonítasz neki.
— Sosem tagadtam, hogy szépnek találom.
— Korábban is ismerted már?
Brad az előtte fekvő papírra meredt, de valójában nem látta, hogy mi
van rajta.
Képzeletében megjelent egy fiatal lány. Hatalmas szempár, hosszú
combok és csillogó, fekete haj. Ez a kép hirtelen a Casa Manana magánlakosztályában tett
látogatását idézte föl Bradben. Apjával akart beszélni,
és úgy sejtette, hogy a szeretőjénél megtalálja. Gina, aki néhány évvel
fiatalabb volt Bradnél, nem tudhattta, hogy ez az élmény a férfi egész
addigi életszemléletét átalakítja.
Brad elhessegette az emlékeket.
— Ott volt a szállodában, amikor egyszer apával találkoztam. ,
— Nocsak — mondta Graham halkan. — És még emlékszel rá?
— Csak ne csinálj ebből olyan nagy ügyet! — Én nem csinálok, de úgy tűnik, te annál inkább.
— Egyáltalán nem. — Brad kérdőn nézett a nagybátyjára. Egy pillanatra csend lett. — Mi a
véleményed az ajánlatáról?
— Azt hiszem, bolondok lennénk, ha nem mennénk bele az üzletbe. Ő
csak azt akarja, hogy valaki kezességet vállaljon, mi viszont mint csendestársak tisztes
haszonra tehetnénk szert. Ráadásul visszakapjuk a részvényeinket. — Graham sűrű
szemöldökét pödörgette. — Még nem
döntöttem, de ha a számítások helyesnek bizonyulnak, akkor javaslom,
hogy kössük meg az üzletet. Természetesen egy szakemberünknek is alaposan ellenőriznie
kell az anyagot.
— Persze. És ki legyen az? Curt? Vagy Jack bátyám?
—Ne beszélj butaságot, Brad. Tudod jól, hogy Curt nem hagyja ott New
Yorkot, Jack pedig gyűlöli a nőket. Te vagy itt a második ember, és már
úgyis ismered a hölgyet.
Brad tudta, hogy Grahamnek igaza van. Nekitámaszkodott az asztalnak, és egy halvány
mosoly jelent meg az arcán.
— Valahogy éreztem, hogy ezt fogod mondani.
— Van valami kifogásod?
— Kellene, hogy legyen?
— Csak ha valamit esetleg elhallgattál.
— Semmit.
— Akkor add oda Tonynak ezt a kimutatást, és mondd, hogy nézze át.
Kérd meg a titkárnőt, hogy vizsgálja meg Gina O'Con papírjait, és lépjen
érintkezésbe a bankkal. Egyelőre ennyi.
Brad csendesen elnevette magát.
— Hallottál arról, hogy az embernek időnként levegőt is kell vennie?
— Igen, de csak röviden. Mert azzal nem lehet pénzt keresni. — Graham óvatosan
felemelkedett a karosszékből. — Elutazom Dallasba. Intézd
az ügyeket helyettem. — Az idős férfi kihúzta magát. — Nézz utána, hogy
ki háborgatta és zavarta Mariát. Nem hinném, hogy a mi ügyvédjeink
valamelyike lett volna. Szigorúan meghagytuk nekik, hogy hagyják őt békén. Itt valami
bűzlik.
— Itt hagysz?
— Természetesen. — Graham egy kurta pillantást vetett rá a válla
fölött. — Egyedül is boldogulni fogsz — mondta, és gyorsan becsukta maga
mögöttt az ajtót.
Brettet már nem érdekelték az asztalán fekvő iratok.
Inkább maga elé képzelte Gina O'Cont. Ártatlan tizenéves kislányból
gyönyörű, okos asszonnyá érett. Brad behunyta, majd újra kinyitotta a szemét.
ideje, hogy végre az üzleti dolgokkal foglalkozzon, de munka közben is folyton felmerült
benne a nő képe. Egy dologban egészen biztos
volt: mióta Houstonba érkezett, még egy percig sem unatkozott.
Gina öt órakor ért a Hotel Mananába. Barátságosan biccentett az öreg
portásnak, belépett az ajtón, és a fogadópulthoz ment. Közben azon töprengett, érdemes-e
még örökségét, a szállodát olyannak elképzelnie, amilyennek megálmodta. Körülnézett, és
pillantása a fotelek megfakult
huzatára esett. A sötét színű bőr karosszékek díszítő lécei is felújításra
szorulnak. A szőnyegpadló helyenként már átlátszóvá vékonyodott. Az
eredetileg halványkék tapéták kifakultak. Még a portánál levő asztal is
tele van karcolásokkal. Szürke márványborítását csiszolni és fényeztetni
kellene.
— Hagyott valaki üzenetet nekem, Arthur? — érdeklődött Gina az
ügyeletes portástól.
A férfi lehajolt, és benézett az asztal alatt lévő rekeszekbe. Gina hallotta, ahogy recseg a pult.
— Igen, van néhány — bólintott a férfi,
— Valami sürgős?
Arthur elmosolyodott, és szép komótosan átnyújtott Ginának egy kis
levélköteget.
— Semmi, Miss O'Con.
— Ha az alkalmazottakon múlna, mindent az utolsó pillanatban intéznének csak el. Hagyj időt
a munkára! — így bölcselkedett Arthur. Gina
elhatározta, hogy ma este ő is épp így fog gondolkodni, és a lifthez sietett.
A legfölső emeletre ment a lifttel, ahol a magánlakosztálya volt.
Figyelte, ahogy az emeletet jelző számok a jelzőtáblán felvillannak,
majd elsötétednek. Próbált nem gondolni a Bartholomew fivérekkel folytatott beszélgetésére,
de mindhiába
Azon morfondírozott, mi történik, ha Brad és nagybátyja az együttműködés ellen döntenek.
Tudta, hogy Bradnek erős befolyása van nagybátyja
döntéseire, egyébként nem lett volna ott a megbeszélésen. Talán még min dig nehezményezi,
hogy ő is O'Con? Ezek a kérdések kavarogtak benne
szüntelenül, de választ nem talált rájuk.
Ez mindkét félnek előnyös üzlet lenne, a csudába is! — mondta Gina
magában.
Közben kinyílt a liftajtó. A lifteket is meg kellene olajoztatn ia. Hirtelen
eszébe jutott, hogy a banktól nem kap további hiteleket, ha a Bartholomew
család nem vállalja a kezességet. Ezt a bank elnöke ma délután közölte
vele. így mindent elveszíthet, és a liftek olajozásával már csak a következő
tulajdonosnak kell bajlódnia. Brad Bartholomew és a nagybátyja az utolsó reményt jelentette
számára, de a fiú nem mutatott túl sok jóindulatot Gina iránt. Ezt világosan
érezhette a pillantásából, ahogy tetőtől talpig végigmérte őt. Gyorsan valami másra akart
gondolni, mert nem szívesen emlékezett vissza, milyen
hatással volt rá Brad férfias megjelenése.
Gina eddig meg volt győződve róla, hogy minden vágy irányítható. Nagyon remélte, hogy ez
most is így lesz.
A Casa Manana legfelső szintje az üzletvezetőnek és a tulajdonosnak
volt fenntartva. Gina ízlése sohasem tudott kibékülni a két lakás óriási
méreteivel. A szállodát a nagyapja építtette. Igaz ugyan, hogy csak egy
gyereke volt, de számtalan rokona. Ezzel is magyarázható, miért volt az
egykori tulajdonos lakásában hat hálószoba, és egy akkora konyha, amely
a szálló bármelyik tárgyalótermével is felvehette volna a versenyt.
Ehhez a házhoz rengeteg emlék és beteljesületlen álom kötötte Ginát.
Ha lenne rá elég ideje, el tudná végezni a szükséges változtatásokat ...
Folyton ezen járt az esze. Minden Brad Bartholomew-tól függ...
Gina lerakta a cipőjét az előszobában, és kiment a konyhába teát főzni.
Mindent megtett, hogy másfelé terelje a gondolatait. Épp kitöltötte a teát,
amikor csengett a telefon. Letette a csészét, és a nappaliba sietett.
— Halló? — szólt bele a telefonba.
— Halló, Gina! — A hang mély volt, puha és bársonyos.
Gina szíve boldogan kalapált, de a következő pillanatban már kijózanodott. Tudta, hogy ilyen
hamar nem születhetett meg a kedvező döntés.
Ez a telefon tehát azt jelenti, hogy az ajánlatát elutasították.
— Mit tehetek önért, Mr. Bartholomew?
— Szeretném megnézni a szállodát.
— Miért? Hiszen már bizonyára döntött.
— És ha így van?
Gina igyekezett, hogy a hangja magabiztosan csengjen.
— Ak kor már úgysem tudom az ellenkezőjéről meggyőzni. Még ha körül
is vezetem a szállóban, akkor sem fogja a véleményét megváltoztatni.
— Miből gondolja ilyen biztosan, hogy a döntés már megszületett? A
nagybátyám szava is számít.
Bizonyosan magára bízta a döntést, hiszen reggel maga is jelen volt
a megbeszélésünkön. — Gina nem akarta feltenni a kérdést, de mégsem
tudta elkerülni. —Maga már elhatározásra jutott?
Még nem. — Ez most ugratásnak tűnt.
Gina érezte, hogy elönti a méreg. Brad nyilvánvalóan játszik vele, reményeket ébreszt benne,
hogy aztán annál rosszabb legyen, ha végül is
nemet mond. Ezt az élvezetet nem szerzi meg neki. Rendben, mi lenne, ha nyolckor együtt
vacsoráznánk? — ajánlotta
Jó, ott leszek. Előkészítsem a papírokat? — kérdezte Gina édeskés
hangon. — Esetleg az aláírnivalókat?
Nem, Gina, ne tápláljon hiú reményeket! Én még nem vagyok tisztában a helyzettel és a
nagybátyám sem. Ne örüljön túl korán!
Brad letette a kagylót.
Gina azon gondolkodott, mit vegyen fel. Olyasmi kellene, amitől Bradnek eláll a lélegzete, és
ugyanakkor illik egy üzletasszonyhoz. Nem, nem
azért csábítóan, olyan nagy hatással azért nem volt rá Brad...
2. FEJEZET
Brad mosolygott magában.
Sose felejtette el azt a fiatal lányt, akivel jó néhány évvel ezelőtt találkozott. Most viszont —
ha az alkalmazottaktól kapott értesülései helytállóak — egy rendkívüli képességekkel
megáldott, gyönyörű
üzletasszonnyal van dolga. Brad egyre kíváncsibb lett.
Nem esik messze az alma a fájától — gondolta. Nyomban meg is szidta
magát ezért a gondolatért. Semmi hasonlóság nincs az apja és az ő viselkedése között.
Sylvester házasságát Connie-val Bradnek az a nagyapja tervelte ki, aki
a család egész vagyonát eltékozolta. Sylvester a pénze miatt vette el Connie-t. A vagyon
kárpótolta őt a hiányzó szerelemért. Connie-tól pedig elvárták, érezze megtiszteltetésnek,
hogy beházasodhatott az előkelő
Bartholomew családba. A család hírét Lord Bartholomew alapozta meg,
aki Texasban az állattenyésztésből meggazdagodva építette fel birodalmát..
Különös módon a család jól csengő neve mindig is sokat jelentett Connie-nak. Ennek ellenére
nem lepődött meg senki, hogy Sylvester nem élt
boldog házasságban a feleségével. Brad gyermekkorában mindigrosszkedvűnek, zárkózottnak
látta apját. Anyja pedig csalódott volt, egyetlen élvezetét abban lelte, ha az emberekre
rákényszeríthette a saját akaratát.
Bradnek nem volt szép gyermekkora.
Kamaszkorában viszont mintha megváltozott volna az apja viselkedése.
egyszerre csak vidámabb és felszabadultabb lett. Három fiával is javult
a kapcsolata. Brad és fivérei életében egy boldogabb időszak vette kezdetét.
Tizenhat éves korában véletlenül tanúja lett egy vitának anyja és nagyapja között. Hallotta
anyja heves kirohanását:
Évek óta viszonya van vele anélkül, hogy bárki megmondta volna
neki erről a véleményét. Nekem pedig tűrnöm kell a barátaink kétértelmű
megjegyzéseit. Észhez kellene végre térítened!
El akarsz válni, Connie? — kérdezte nagyapja fásultan. — Ez bekövetkezhet, ha nem hagyod
őt békén. Nem akar elszakadni Mariától, én
mondhatok, amit akarok. Ez a tíz éve tartó viszony szilárdabbnak bizonyult a ti tizennyolc
éves házasságotoknál.
— Ez a nő alkalmatlan arra, hogy egy Bartholomew felesége legyen,
Ezt éppoly jól tudod, mint én. Jóságos ég, hiszen félig mexikói, félig olasz,
míg a mi ereinkben csak brit vér folyik. Ne meséld be nekem, hogy Sylvester elvenne egy
ilyen nőt!
— De bizony megtenné, ha te beleegyeznél a válásba. Mária származása nem érdekli őt.
Sylvester kiváló üzletember, Connie, de itt nem üzletről
van szó. Ebben az esetben csak a szívére hallgat és nem ránk. Már eddig
is túl sokszor avatkoztunk be az életébe.
— Sohasem fogok beleegyezni a válásba. — Brad anyja dühösen kiabált. — Csak azt akarom
elérni, hogy ne találkozzon többé ezzel az
asszonnyal. Sylvester gyakorlatilag az ő szállodájában lakik. Valójában
már Houstonban van az otthona, és nem Dallasban.
— Felejtsd ezt el, Connie! Csak nem gondolod, hogy nem próbáltam
meg már én is beszélni vele? Ha boldog lenne melletted ...
— Mindig elégedetlen volt. Még azt is mondta, hogy nem ő akarta a
pénzemet.
— Hogy került ez szóba? Csak nem próbáltad meg elhitetni Sylvesterrel, hogy őt szereted és
nem a jól csengő nevét? — Nagyapja hangja meglehetősen gúnyos volt, és először fordult elő,
hogy Brad megsajnálta az
anyját.
Connie zokogott.
— Milyen kegyetlen tudsz lenni!
— Nem, csak őszinte vagyok. Ne csinálj úgy, mintha minden a fiamon
múlna. Neked a nevem kellett, nekem pedig a te pénzed. Mindketten a
saját céljainkhoz használtuk fel Sylvestert. Most viselnünk kell a következményeket.
Ekkor Brad a sportkocsijába ugrott, és elindult Houstonba, hogy tetten
érje apját Mariával. Ott találkozott a fiatal lánnyal, aki ugyanolyan szenvedélyes
természetűnek látszott, mint amilyen ő maga volt. A lány arca
azóta is vissza-visszatért emlékezetében.
Karórájára pillantott. Sokszor ábrándozott erről, és most végre Gina
várja őt a Casa Mananában. Itt az ideje, hogy eltemesse a múltat, és a
jelen felé forduljon.
Gina belepillantott a csarnokban álló tükörbe. Nyugodt, kiegyensúlyozott nő nézett vissza rá.
Haját lazán összefogta a tarkóján, és egy fehér ruhát vett fel, amiben kifejezetten lányosan
nézett ki. Remélhetőleg sikerül elkerülnie, hogy a vacsora alatt valami butaságot mondjon.
Már tizenéves korában szívesen álmodozott arról, hogy egy napon az
övé lesz a Casa Manana, amit majd a környék legelőkelőbb szállodájává
varázsol. Ez a terv lelkesítette tanulmányai során is. Sokszor elképzelte,
hogy anyja egy napon majd felkéri, legyen ő az üzletvezető: Ehelyett egy
ügyvéd az anyja haláláról értesítette. Anyja éppúgy a szívén viselte a szálloda sorsát, mint
Gina.
Most pedig a Casa Manana jövője attól a családtól függ, amelyik megpróbálta Mária O'Cont
tönkretenni, amiért arra vetemedett, hogy a család
egyik jeles tagjával folytasson viszonyt.
A szerelem csak bajt hoz — gondolta Gina.
Csengett a telefon. A fiókosszekrényhez ugrott, felkapta a kagylót, és
másik kezét a szívére szorította.
— Miss O'Con? Mr. Bartholomew megérkezett.
A fiatal lány hangja érezhetően remegett a telefonban. Tehát nem én
vagyok az egyetlen, akire Brad sajátos varázsa hatással van — gondolta
Gina.
— Vezesse, kérem, a bárba, Cindy! Rögtön lemegyek.
A bárt valaha a harmincas évek divatja szerint vörös és arany színekkel
díszítették. Most épp olyan elnyűttnek tűnt, mint a hotel többi része. A
helyiségben uralkodó félhomály miatt szerencsére nem lehetett tisztán
látni, milyen régiek és elhasználódottak a kárpitok és a tapéták.
Kis idő múlva Gina belépett a bárba. Azonnal felfedezte Bradet. A férfi
a hosszú, mahagóni pult túlsó végének támaszkodott. Nyugodtnak és elégedettnek látszott.
Ahogy megpillantotta Ginát, megfordult, és elindult
felé. Tekintete végigsiklott a lány testén, végül az arcán állapodott meg.
Mélyen Gina szemébe nézett.
A lány mozdulatlanul állt, szinte észrevétlenül vette a levegőt. Érezte,
hogy felgyorsul a szívverése.
Brad megállt előtte, és megfogta a kezét. Gina annyira meglepődött,
hogy nem is nyújtott előre kezet a férfinak. Brad a hüvelykujjával simogatta a lány kézfejét.
— Pirosban jobban tetszett nekem, a fehér túl szűzies.
Zavarja'' —- Gina állta a férfi átható tekintetét.
Igen. Egy asszonnyal akarok üzletet kötni, nem egy gyerekkel.
Ez úgy hangzik, mintha valami érzéki kalandra is számítana, de
nem minden nő hajlandó ezt a kívánságát teljesíteni.
Biztos benne? —- Figyelmesen nézte a lányt, és mosolygott.
Tökéletesen. — Gina azon töprengett, milyen lenne Brad, ha őszintén nevetne.-Valószínűleg
még ellenállhatatlanabb.
Nagy kár vélte szomorkásan. Gina csak most húzta vissza a kezét.
Az ismerőseinek talán lazábbak az erkölcsei —jegyezte meg a lány.
Általában nem volt semmi kifogása az ellen, hogy az üzletfeleivel kacérkodjon egy kicsit, de
Brad különös módon felkavarta, és ez egyáltalán
nem tetszett neki.
— Ön talán erkölcscsősz..., vagy egy egészen különleges nő?
—- Természetesen egészen különleges nő vagyok — állapította meg Gina és egy lépést
hátrált. A pult melletti asztalhoz lépett, aztán intett, egyet
a mixernek. Ezt a fiút egy hete vette fel Gina, hogy a hetvenkét éves I lidalgót helyettesítse.
Az öregúr már rég el akart menni egy panzioba dolgozni, csak Mária kedvéért maradt eddig.
A mixer bólintott, és egy üveg
után nyúlt.
Gina leült, Brad vele szemben foglalt helyet. Halvány mosoly játszott
a szája szélén.
— Elég egy mozdulat, és máris tudják, hogy mit óhajt.
Gina a férfi csipkelődő hangsúlyát utánozva felelt:
— Rendelt már?
— Igen, az én italomat biztosan a magáéval együtt hozzák.
így is történt. A két teletöltött poharat a mixer arany tálcára tette, és
odalépett az asztalhoz.
Miután elment, Brad megkérdezte:
— Fehér bor?
— Fröccs — felelte. — Fehér bor szódával.
Brad ragyogott.
— Mindjárt gondoltam. Gyakran iszik?
— Igen. — Gina körülnézett, mert kerülni akarta Brad tekintetét. Az az italban ugyanis nem
volt alkohol.
Újabb pár érkezett, és Gina észrevette, hogy a mixer szolgálja ki őket,
Azon töprengett, vajon hol lehet a pincérnő.
— Ma nemjött be dolgozni—mondta Brad, mintha Gina gondolataiban olvasna.
A lány meglepődve nézett rá. — Honnan tudja?
— Megkérdeztem. Azt mondta a mixernek, hogy itt nem kap elég borravalót.
— Holnap felmondok neki —jelentette ki Gina határozottan. A jó üzletvezetőnő benyomását
akarta kelteni, ezért keményen viselkedett.
— Azt hiszem, egy lépéssel megelőzte önt, mivel már fel is mondott..
Brad, mielőtt még a lány megakadályozhatta volna, megragadta Gina
poharát, és ivott belőle egy kortyot. Mióta Gina csak ismerte, most nevetett,
a férfi először felszabadultan. Mintha kicserélték volna. Érezte, hogy hirtelen elönti a
forróság.
— Éppen erre gyanakodtam — mondta Brad. Gina megvonta a vállát.
— Erre? Hogy én nem iszom alkoholt?
— Pontosan. Sőt, csalódást okozott volna, ha kiderül, hogy iszik munka
közben. Az alkohol és az üzlet ritkán férnek meg együtt.
— Ez csak a nőkre érvényes?
— Mindenkire.
Gina felhúzta a szemöldökét.
— És ön mit iszik?
— Csak kólát.
Gina önkéntelenül elmosolyodott.
— Nyilván egyikünk sem akarja a rövidebbet húzni a megbeszélésen.
— Nyilván — ismételte Brad szárazon, és ivott egy korty kólát. — De
én nem tudom, melyikünknek van vesztenivalója.
Gina ujjával a pohár szélén játszott.
— Magának nincs vesztenivalója. Számomra azonban a szálloda a tét.
— Ahogyan ezt ma megtudtam.
Gina fölkapta a fejét.
— Fölhívta a bankot, és ott azt a felvilágosítást kapta, hogy nem adnak
több hitelt, ha nem találok valakit, aki kezességet vállal értem.
— így van.
— Ön azt mondta, hogy...
— Hogy ismét jelentkezni fogok.
Gina nem kérdezett többet. Az üzleti életben jól eligazodott. Tíz éven
át éppen elég tapasztalatra tett szert.
— Egy hét gondolkodási ideje van. Azután már nincs jelentősége, bárhogy is dönt. A szállodát
elnyeli a bank, én pedig a részvényeim osztalékából fogok élni, amíg újabb munkát nem
találok.
— Vannak már ajánlatai? — érdeklődött Brad mellékesen.
— Néhány. Két európai szálloda is megkeresett, hogy akarok-e nekik
dolgozni.
Gina igyekezett, hogy lelkesnek látszódjék, de ez nem volt könnyű, mert
a szíve a Casa Mananáért dobogott. A poharába pillantott, hirtelen úgy
érezte, hogy nem tud eligazodni a férfin. Talán Brad már fel is mondta a
megállapodásukat? Csapdát érzett a férfi minden szavában, hisz Brad úgy
irányította a megbeszélést, mintha csak baráti társalgást folytatnának.
— Akar táncolni? —kérdezte Brad Gin át.
A zenét a lány maga választotta ki úgy, hogy kellemes aláfestés legyen
a beszélgetéshez és táncolni is lehessen rá. Lassú, fülbemászó dallam szólt a falra erősített
hangszórókból.
Gina felnézett, és Brad kék szeme foglyul ejtette a pillantását. A férfi felállt, és kezét a
lánynak nyújtotta, mert hallgatását beleegyezésnek vette
Gina szabadkozni akart, de nem tudott megszólalni. Vonakodva állt fel,
és követte Bradet a táncparkettre.
Brad megragadta Gina csípőjét, és olyan szorosan vonta magához, hogy
a lá nynak elakadt a lélegzete. Akarata ellenére úgy hozzásimult a férfihoz,
hogy minden mozdulatát érezte. Álmodozva hunyta le a szemét.
Brad Gina hátára tette a kezét. A lányt megint elárasztották azok az érzések, melyek tizenhat
éves korában támadtak fel benne először. Amit
Brad művel vele, az egyszerűen nem tisztességes.
— A halvány rózsaszín jobban áll magának. — A rekedtes hangon kiejtett szavak valahogy
jelentős hangsúlyt kaptak.
Gina átnézett a férfi válla fölött.
— Az én ruhám fehér — mondta.
— Az arca viszont kissé kipirult.
— Szóval, Brad...
— Mondja csak tovább! — szólt kissé megtörten. Gina elmosolyodott, és egy kicsit
megkönnyebbült. Jó tudni, hogy Brad is elbizonytalanodik
néha, de ő most is résen volt. Miután a zene elhallgatott, hátralépett, és
kérdően nézett Bradre.
— Mire kíváncsi?
— Mindenre. A berendezésre, az irodákra, a szobákra.
A lány felhúzta a szemöldökét.
— Még ma este?
— Igen, még ma. — Brad megérintette a lány karját, és ujjaival végig simította. Ruhájának
selyme alatt Gina bőre felforrósodott.
— Ha már úgyis itt vagyunk, értelmesebb lenne ezt tenni, mint újabb
találkozót megbeszélni. Annál is inkábbb, mert valószínűleg addig is csak izgulna, hogy
milyen döntést hozok.
— Egyedül dönt? És a nagybátyja?
— Úgy határozott, hogy rám bízza a döntést. — Brad hamiskásan mosolygott.
Gina dühös lett. Minden oka megvolt az aggodalomra. Brad kezében
van a sorsa, és egyre rosszabbul alakul minden. Még egy lépést tett hátra.
A férfi elengedte őt, de továbbra sem vette le róla a szemét.
— Ezért szeretnék mindent látni.
Ginát elöntötte a forróság. Semmiképpen sem illett józan gondolataihoz ez a jóleső bizsergés,
amit eközben érzett. Brad elégedetten mosolygott.
— Először nézzünk meg néhány szobát és irodát. Aztán a konyhát. —
Brad keresztbe fonta a karját. —Végül is vacsorára hívott meg, nem igaz?
— Saját magát hívta meg, én csak beleegyeztem — helyesbített Gina,
és a lifthez vezette Bradet. — Ebben van valami — hagyta rá Brad.
Még jó, hogy legalább Gina dönthette el, milyen sorrendben nézzék
végig a helyiségeket. Nem egész egy óra alatt végeztek a konyhával és az üres irodákkal.
A szobákat utoljára hagyták.
A lift zörögve haladt a következő emelet felé. Az elhasználódott szerkezet recsegett-ropogott.
— Nem fél attól, hogy bármelyik percben leszakadhat?
Gina negédesen mosolygott. Csekély elégtétel volt, de ez is jóleső érzéssel töltötte el. Ó
amúgy is egész este rosszul érezte magát, nem árt, ha
viszonzásul Bradnak is jut valami kellemetlen.
— A szerelő azt állítja, hogy néhány hónapot még kibír. Aztán majd
meglátjuk.
— Mik a tervei? — kérdezte Brad. Ezzel mintha azt akarta volna jelezni, hogy Gina írásban
benyújtott elképzeléseinek nem szentelt nagy figyelmet.
— A terveimre vagy az álmaimra kíváncsi?
— Mindkettőre.
— Szeretnék három nagy, számítógépes vezérlésű liftet. Egy negyediket, amit liftesfiú
irányítana, az olyan vendégek számára, akik a személyes érintkezést igénylik.
Az öreg lift himbálózva megállt.
Gina a lakosztályába vezette a férfit. Mikor kinyitotta az ajtót, rögtön
magyarázkodni kezdett:
— Ez a lakás túl nagy. Szeretnék kettőt kialakítani belőle, egyet magamnak, a másikat pedig a
különleges vendégek számára.
Brad körülnézett a tágas előtérben.
— Miért akar kisebb térrel megelégedni?
— Mert nincs szükségem nagyobbra. Ha a lakást felújítom és kettéosztom, még mindig marad
négy szobám.
Brad egymás után mindegyik helyiségbe bekukkantott. Úgy tűnt, hogy
minden szobát felmér magában.
Gina csendben követte a férfit. Nem volt nehéz kitalálnia, miért örvendett Brad az üzleti
életben olyan kiváló hírnévnek. Gina látta, hogy a férfi
erősen gondolkodik, de hogy min, arra nem tudott rájönni.
Amikor Gina hálószobájába értek, a lány kezdte magát egy kissé kényelmetlenül érezni. Brad
nem állt meg az ajtónál, hanem belépett a szobába, és az ágyhoz ment. Csípőre tette a kezét,
és körülnézett a rendes, szegényes szobában.
- Az édesanyja szobája?
Az övé volt, most már az enyém. Brad észrevett az ágy mellett egy aranykeretes fényképet. A
kezébe vette, és alaposan megnézte a képen mosolygó, matrózruhás férfit.
Az apám — mondta Gina halkan. — Nem nagyon emlékszem rá.
Hároméves voltam, amikor meghalt.
Jó megjelenésű férfi — vélekedett Brad.
Igen. Anyámnak is tetszett. Nekem már csak annyi rémlik, hogy a karjába vett.
Az anyjának nehéz dolga lehetett, miután ő meghalt.
Nem sokat hallottam erről. Anyám alig beszélt róla. Mindössze
annyit tudok, hogy Galvestonban ismerkedtek meg egy nyári mulatságon.
A szüleik barátságban voltak egymással, és támogatták ezt a házasságot.
- Nem tudtam, hogy ez akkor még szokás volt.
- Pedigmégma is így van, különösen a gazdag, katolikus családoknál.
— Próbált az édesanyja magának is összehozni valami előnyös házasságot?
— Nem. — Gina határozottan rázta a fejét. — Anyám sohasem akart
beleavatkozni az életembe. Szerencsém volt.
— Miért, akkor mi lett volna?
— Talán beleegyeztem volna, hogy megismerkedjem az illetővel, akit
anyám kiszemelt. Ha megszerettem volna, lehet, hogy a házasságba is belemegyek.
Brad csodálkozva nézett rá.
— Ezt tette volna?
Gina mosolygott.
— Tizennyolc évesen valószínűleg igent mondtam volna. Ehelyett továbbtanultam, és felnőtt
lettem.
Brad végigjáratta pillantását a lány testén.
— Ez így igaz — mondta hanyagul.
— Lánykorom óta sokat változott az ízlésem.
— Miben?
Gina hirtelen észbekapott, hogy teljesen személyes síkra terelődött a
beszélgetésük.
— Nincs jelentősége — mondta.
— De számomra van.
— Ne legyen! — Gina nem akart rátámadni, de nem tudta türtőztetni
magát. —Jöjjön, megmutatom a többi helyiséget.
— Megbántottam? — Brad Gina felé fordult, és kérdőn nézett rá. Majd
alánymellélépett, és megérintette őt. Hüvelykujjával végigsimította Gina
puha arcát, másik kezével a tarkóját fogta meg.
— Sajnálom — mondta. ,
— Semmi baj — felelte Gina, és mosolyogni próbált. — Nem történt
semmi. De amikor elhagyták a lakosztályt, Brad mégiscsak azon töprengett,
nem tévedt-e túlságosan kényes területre.
Brad és Gina beszálltak a liftbe, és az recsegve-ropogva felvitte őket a
következő emeletre.
— Ez az átkozott szerkezet még leszakad velünk — dohogott Brad.
— Kétlem — felelte Gina nyugodtan.
Az ajtó kinyílt, és ők kiszálltak. Gina ment előre a folyosón az. egyik
lakosztály felé. Elfordította a kulcsot a zárban, és félreállt, hogy Bradet
előreengedje.
Mikor a férfi belépett a nagy, díszes bejárati ajtón, Gina orrát megcsapta arcszeszének illata.
— Ez a követségi lakosztály — magyarázta, míg Brad körülnézett.
— Teljesen át kell alakítani — mondta Brad. — Az antik bútorokat is
helyre kell állíttatni.
Gina meglepődve nézett rá. Nem számított arra, hogy Brad felismeri,
mennyire értékesek a körülbelül kétszáz évvel ezelőtt Mexikóban készített
bútorok.
Ez a lakosztály volt valaha a szálloda büszkesége, mára azonban szánalmas állapotba került A
letaposott szőnyegek jól illettek a kifakult függönyökhöz és azokhoz a kopott takarókhoz,
amelyeket Brad a szomszédos
hálószobában fedezett fel.
- Gyönyörű. - Brad óvatosan végigsimította egy ruhásszekrény faragott ajtaját.
Gina megborzongott, ahogy figyelte. Feszülten követte a férfi kezét,
amint végigsiklott a fán. Brad hirtelen megfordult, és Ginára szegezte a
tekintetét. Mélyen egymás szemébe néztek.
— Gyönyörű — suttogta újra Brad, és Ginának az volt az érzése, hogy
a férfi most őt dicséri,
A folyosó végén becsapódott egy ajtó, és ez megtörte a varázst. Gina
összerezzent és körülpillantott. Hogy lehet az, hogy Brad ekkora hatással
van rá? Talán a szeméből olvassa ki az érzéseit?
— Hány hasonló szoba van?
— Hét lakosztályban vannak hasonlóan értékes bútorok.
— Csak a berendezés egy vagyont ér.
Igen, de ez nem elég.
Brad elmosolyodott.
Kemény falat maga, Miss O'Con.
Gina megfordult, és széthúzta a függönyöket.
Az a kérdés, elég szívós vagyok-e ahhoz, hogy ezt a helyiséget Megtartsam az eredeti
állapotába, és a többi szobát is. Ez itt a fontos,
Mert tudom, különben mindent elveszítek. De ez csak egy szálloda, Gina, és nem a maga
élete!
Ez, nem így van. Itt nőttem fel. Ettől aháztól függ a jövőm, és ehhez
tartozik a Múltam. Én itt találom meg a gyökereimet, ahogy maga a családja
körében van biztonságban.
Brad megfordult, és a következő szobába lépett.
Kívánom magának hogy több szerencséje legyen ezzel a házzal, mint nekem volt a
családommal. — Ez elég keserűen hangzott.
Gina nem akarta faggatni, hogyan gondolja ezt. Jobb, ha nem tud meg többet Brad
családjáról.
A lakosztályok ma általában nagyobbak, mint itt a Casa Mananában
Brad megfordult, és Ginára nézett.
Ki akarja bővíteni őket?
Igen. — Gina összefonta a karját. — A negyvenes, ötvenes években sokkal tágasabb
lakosztályokat építettek. Itt azonban a húszas évekeltelte óta sem változtattak. A második
emeleten szeretnék néhány szobát Kialakítani. Egy kicsit nagyobbak lesznek a mostaniaknál,
és lesz bennnűk egy kis főzőfülke. Ezenkívül mindegyikbe szeretnék bárpultot, is
Brad közbe akart kérdezni.
- Csinált ilyesmit San Franciscóban is?
Gina bólintott. Brad odalépett a lányhoz, ő pedig hátrált egy kicsit.
Ha közelebb állnak egymáshoz, úgy tűnt volna, mintha táncolnának.
eszébe juttatta Ginának, hogyan táncoltak nemrég a bárban érezte, hogy elpirul.
—Ne akarjon folyton kitérni előlem! —kérlelte a férfi, és újra közelebb lépettt Ginához.
Vállára tette a kezét, és a száját nézte. A lány önkkénytelenül hívogatóan nyitotta szét az
ajkait.
— Maga olyan csábító — suttogta Brad.
— Köszönöm, maga is.
— Akkor miért kerülgetjük egymást?
— Nem, nem fogjuk megtenni azt, amire vágyunk.
Brad finoman megcirógatta Gina halántékát és az állát
— Miért nem?
A lány már majdnem elfelejtette az indokot. Összefonta a kezét maga előtt, hogy
megakadályozza a férfi további közeledését.
— Mert jelenleg nincs hely az életemben egy Bartholomew számára.
— Miért nincs?
— Mert nem vállalom azt a kockázatot, hogy mindent elveszitsek. Nem
bízhatom vakon senkiben.
— Ez butaság. Már felkért minket, hogy lépjünk be a vállalatába.
— De semmi mást nem kértem —jelentette ki határozottan, miközben még egy lépést hátrált.
Brad nagyot sóhajtott. Dühösnek látszott.
— Tehát tegyük félre a vágyainkat csak azért, mert magának nem tetszik a családnevem.
Gina vállat vont.
— Nagyjából igen.
— Majd meglátjuk.
— Mit?
— Szeretnék megnézni néhány átlagos vendégszobát.
Gina meglepődött, hogy Brad ilyen hirtelen váltott témát. Hagyta, hogy
a férfi kivezesse a lakosztályból a folyosóra. Ott kivette a lány kezéből a
kulcscsomót, és bezárta maguk mögött az ajtót.
A következő szoba ugyanolyan szánalmas állapotban volt, mint a többi.
Brad mindent észrevett: a málló tapétát a sarokban, a kopott díványtakarókat, a foltos
szőnyeget. Csendben mentek végig a folyosón. Brad még
meg akart nézni néhány szobát, de mindegyik ugyanolyan volt.
Amikor a liftekhez értek, Brad megnyomta a gombot, és hátralépett.
Üres tekintettel nézett maga elé. Olyan kevés figyelmet szentelt a lánynak, mintha az is csak
egy leltári tárgy lenne. Gina azon töprengett, hogyan lehetséges, hogy az előbb még el akarta
őt csábítani, most pedig már
észre sem veszi. Ez fájt Ginának, bár tudta, nevetséges, hogy így érez.
Egy örökkévalóságnak tűnt, mire megjött a lift. Csikorogva nyílt ki
előttük a berozsdásodott ajtó. Most Brad figyelme végre megint Gina felé
irányult.
— Hölgyek előre.
— Először a nagyvállalkozók — gúnyolódott Gina.
— Ez egy kissé lekicsinylőén hangzik.
Ginának nem volt kedve folytatni a szócsatát, és belépett a liftbe. Ahogy
az ajtó becsukódott, fogolynak érezte magát. Brad illata rabul ejtette. Betöltötte a levegőt, és ő
mélyen belélegezte.
Nyikorogva állt meg a lift. Alighogy kinyílt az ajtó, Gina már kint is
volt, és keresztülsietett a csarnokon. Brad szorosan mögötte ment.
— Minden rendben van, Gina?
— Igen. — Az étterem felé tartottak. — De most vége a nézelődésnek
- jelentette ki határozottan. — Ha még többet akar látni, jöjjön vissza
máskor.
— Fél? — kérdezte Brad halkan.
Fáradt vagyok. Úgy gondolom, ez érthető, ha figyelembe vesszük, hogy a napot a
Bartholomew családdal kezdtem és azzal is fejezem be.
Az édesanyja nem így vélekedett.
Gina idegszálai megfeszültek. Az anyám és én... két külön világ. Neki is megvolt a véleménye
Magukról, és nekem is megvan a magamé.
Most mindketten megálltak az étterem bejáratánál.
A feszült hangulatot tehát a szüleik közti viszony okozta.
A főpincér jelezte, hogy minden kész, és Gina a terített asztalhoz akart
indulni, de Brad megragadta a karját.
— Nem lenne jobb, ha végigcsinálnánk a szemlét?
Gina felhúzta a szemöldökét.
— Elszalasztanánk a pompás vacsorát, amit nekünk készítettek? —
Nem nézett még egyszer Brad szemébe, hanem az asztalhoz ment. Megkönnyebbülten látta,
hogy a jobbik fajta szalvétával és asztalkendővel terítettek. A legtöbb asztalterítő megviselt és
foltos volt.
Gina ügyet sem vetett a férfira. Ha Brad képes volt így bánni vele, ő sem lesz különb, de
titkon tudta, hogy nagyon közönségesen viselkedik. legszívesebben megcsókolta volna a férfit
a liftben.
Gina és Brad a télikert és az olasz szökőkút közötti asztalnál ültek.
Gina pillantása a többi asztalra siklott, a vendégeket számolta körülbelül huszan
vacsorázhattak ma este. Nagy részük a szállóban lakott. Nem valami nagy szám, ahhoz
képest, hogy az étteremben száz ember fért volna el.
— Rendelt már, vagy válasszak valamit az étlapról?
— A többi vendéghez hasonlóan válasszon maga is az étlapról, Mr.
Bartholomew!
Bradnak el kellett fojtania egy mosolyt.
— Ha maga Bartholomew úrnak nevez, ez olyan, mintha az anyám
Bradleynek szólítana. Nem így van?
Gina kuncogott.
— Bizonyára így van rendjén.
Megrendelték a vacsorát és az italt. Nem sokkal ezután felszolgálták
nekik a bort. Gina valami ártatlan témán törte a fejét, amivel a beszélgetést elindíthatná.
Végül is Brad törte meg a csendet.
— Van kedve róluk beszélni?
— Kikről?
— A szüleinkről. Talán oldottabban viselkedhetnénk egymással, ha
nem állna köztünk ez a nyomasztó emlék.
— Nem akarok erről beszélni. — Hangja határozott volt, de enyhe
émelygést érzett a gyomrában.
— Apám nagyon szerette a maga édesanyját — mondta Brad, mintha
nem is hallotta volna Gina ellenvetését. — Annyira szerette, hogy legszívesebben feleségül
vette volna. Valószínűnek tartom, hogy az anyja ugyanígy érzett. Hiszen ebből a viszonyból
semmilyen anyagi előnye nem származott. Tudomásom szerint csak apám halála után értesült
a
részvényekről, amelyeket ő ráhagyott. Persze apám nem volt bolond. Ez a
viszony köztük nem tarthatott volna olyan sokáig, ha nem lett volna igazi,
nagy szerelem.
Gina ivott egy korty bort, majd ő is megszólalt:
— Az édesanyja nehezen viselhette ezt a kapcsolatot.
—Anyám semmit nem érzett apám iránt. Fiatal srác koromban egyszer
idejöttem, hogy az apámat kérdőre vonjam. — Brad habozott, szemében
szikrák gyúltak. — Maga is emlékszik arra a napra, ugye?
Gina bólintott.
— Azt gondoltam, anyám szomorú, mert egy másik asszony azzal fenyegeti, hogy elfoglalja a
helyét. Nem voltam tisztában azzal, hogy csak a
helyzetét féltette. Az egyetlen, ami számított neki, az a Bartholomew név
volt. Ezért nem egyezett volna bele soha a válásba.
— Nem szép, hogy így beszél az anyjáról.
— Nem akartam durva lenni, de ez a helyzet. Ő borzasztó büszke a
nevünkre. A maga sajátos módján meg is kísérelte összetartani a családot,
de mindannyian tudtuk, hogy apa ebben a házasságban nem lehet boldog.
Gina csodálkozva nézett Bradre.
— Honnan tudta ezt?
— Mert láttam apámat és Mariát együtt. Jogosnak vélt haragtól fűtve
léptem a szobába. Beletelt egy kis időbe, míg abban a sugárzó férfiban, aki
a díványon ült, felismertem az apámat. Éppen a kezét nyújtotta egy nőnek,
aki ugyanolyan kiegyensúlyozottnak és elégedettnek tűnt, mint ő maga.
— Emlékszem — mondta Gina halkan.
Brad akkor gőgösen a keresztnevén szólította Ginát, és azt követelte,
mondja meg neki, hogy hol van az apja. Majd a lány után viharzott, és
berohant a lakosztályba. Gina nem akarta a vitát végighallgatni, ezért a
folyóson maradt, és a kezét tördelte izgalmában.
Nem sokkal később Brad elment. Ekkor már egész másképp látta a
dolgokat, és a haragot töprengés váltotta fel a tekintetében. Ez az utolsó
kép Bradről, amit Gina azóta is őrzött az emlékezetében.
— Soha nem fogom elfelejteni azt a napot — mondta a lány. — Épp
ettünk, mama és Sylvester egymással beszélgettek. Rengeteg mesélnivalójuk volt, és sokat
nevettek.
— Láttam, hogy milyen jól megértik egymást — mondta Brad, és Gina
karjára tette a kezét. — Azóta is irigylem őket a kapcsolatukért. Ez több
volt, egyszerű viszonynál. Ők tényleg szerették egymást.
Giina mosolygott.
Igen, így van.
. Maga nem gyűlölte az apámat? —kérdezte Brad.
- Nem. — Gina csodálkozott, hogy Brad ilyen következtetésre jutott. jó ember volt, anyámat
mindig boldoggá tette a közelsége. Amikor
itt volt velünk, mintha anyát is kicserélték volna. Sylvester velem is mindig kedvesen
viselkedett, és megpróbált engem elfogadni.
— Mint apa?
— Mint barát — mondta Gina kedvesen. Észrevette, hogy mennyire
különbözik a véleményük Sylvesterről.
— Az jó — Brad mosolygott. — Nem szeretném, ha a bátyjának tekintene.
Gina arcáról eltűnt a mosoly.
— Ne essen tévedésbe. Nem fogok magával se jobban, se rosszabbul bánni, mint ahogy
Sylvester bánt velem.
— Tehát úgy fog velem viselkedni, mint akit kedvel?
— Inkább, mint akit alig ismerek.
— Szörnyű! Gina, annyi falat épít maga köré, hogy szinte útvesztőben érzem magam.
A lány mosolygott.
— Köszönöm a bókot.
— De én képes vagyok lerombolni ezeket a falakat!
— Micsoda öntelt megjegyzés — állapította meg a lány, de érezte, hogy a szíve hevesebben
ver.
— Nem volt szándékos. Csak megszoktam, ha harcra kerül a sor, mindig én nyerek, mert
ravaszabb vagyok, mint a versenytársaim, és nem erőszakkal győzöm le őket.
— Milyen egyéni! — mondta Gina gúnyosan.
Brad elnevette magát, és hátradőlt a széken.
— Ó, Gina, rég nem szórakoztam ilyen jól. Maga igazi kihívás nekem!
Bár Gina szíve hevesebben kezdett el verni Brad szavaira, nem éppen ez volt az, amit hallani
akart.
3. FEJEZET
Brad mezítláb ment át a szobán. Már éjjel kettő volt, és hétkor Dallasba!
kell repülnie. Bizonyára nem ez a legmegfelelőbb mód arra, hogy a holnapi elnökségi ülésre
felkészüljön.
Gondolatai folyton Gina körüljártak. Egyszerűen nem tudott elszakadni tőle. Ebbe bele lehet
bolondulni!
Évekig róla álmodott és most tényleg találkozott vele. Gyönyörű nő lett'
belőle.
Akárhogy is, beleszeretett Gina O'Conba! Ezen az éjszakán már nem
volt sok esélye a pihenésre.
Gina alig tudta elhinni: a szerződés készen állt, néhány perc múlva alá fogják írni. Graham és
Brad Bartholomew ültek a tárgyalóasztal egyik oldalán, Mr.
Tumor, a bank alelnöke Gina mellett, a másik oldalon. Mr. Turner a hitel módosítások
kidolgozásában nyújtott segítséget. Egy titkárnő állt az
asztal végénél, és a papírokat a szerződő felek elé rakosgatta. Láthatólag
egyedül ő tudta követni, ki mit írt már alá, és mit kell még az asztalnál
ülők elé tennie.
Gina néha felpillantott, és észrevette, hogy Brad egyfolytában őt nézi.
Egy kézszorítással üdvözölte, de mást nem tett, hogy magára vonja a lány
figyelmét. ennek ellenére Gina is őt figyelte. Éppúgy állandóan a tudatában volta férfi
jelenlétének, mint annak a ténynek, hogy minden egyes aláírással
közelebb kerül álmai megvalósulásához, de magában elátkozta a férfit.
És, megvetette saját magát is, amiért gondolatai állandóan Brad körül jártak
Készen lennénk — mondta a titkárnő. Érezni lehetett hangján a megkönnyebbülést és az
elégedettséget. Éppen ideje — vélte Graham, és megropogtatta a csuklóját. — Már teljesen
lemerevedett a kezem. Mindenki nevetett. Hozzászokhatott volna már, ha meggondoljuk,
hány üzletben érdekelt a Bartholomew cég.
Gina mosolygott. Nem mert Bradre nézni, bár kíváncsi volt, hogy fogadja mindezt a férfi.
Ehelyett a titkárnőt figyelte, aki a papírokat válogatta össze, majd iratgyűjtőkbe rakta őket, és
mindenkinek átadott egyet
Grahham öklével a tárgyalóasztalra csapott.
Ez minden.
Ez minden, uram — felelte a titkárnő mosolyogva.
Gina felállt.
Örülök, hogy létrejött az üzlet, de most ismét munkába kell állnom.
Hétvégéig vannak még vendégeink, akikről gondoskodni kell.
Kezet nyújtott Mr. Turnernek, Graham Bartholomewnak, aztán a titkárnőnek, csak Bradet
hagyta ki. Nagyon lehangoló lett volna, ha a férfi
visszautasítja a kézfogását.
Mindenki elhagyta a helyiséget. Brad ülve maradt, Gina már az ajtónál állt Összefogta az
iratait, és vidáman mosolygott a férfira.
Gina! — Brad halkan szólt, de Gina hívásnak vette a megszólítást.
lassan a férfi felé fordult.A beálló csend nyomasztóan hatott. Gina dacosan felemelte az állát.
Brad reggel óta észre sem vette őt. Amikor végre megszólalt, akkor is csak egy szót szólt, ami
ráadásul úgy hangzott, akár egy parancs.
Óhajt valamit? — kérdezte Gina hanyagul.
Semmi egyebet, mint a figyelmét.
Megmondaná, kérem, mit akar tőlem, Mr. Bartholomew? Sok a dolgom Brad a homlokát
ráncolta.
Ezt észrevettem. Háromszor kértem a porta vezetőjét, hogy adjon át magának egy üzenetet, de
egyszer sem szakított rá időt, hogy válaszoljon.
Gina elcsodálkozott.
- Nem tudtam róla.
Arthur időnként visszatartotta a jelentéktelennek ítélt üzeneteket.
- Vagy maga hazudik, vagy az alkalmazottja látja el rosszabbul a feladatátt mint gondoltam.
— Én nem hazudok, de sohasem állítottam, hogy az alkalmazottaim különösebben
megbízhatóak lennének.
— Ezt elhiszem.
— Köszönöm a bizalmát — felelte gúnyosan.
— Miért egyezett bele a záradékba?
Gina meglepődve nézett Bradre. Mivel az ellenségességnek nyomát sem látta a férfi arcán,
őszintén válaszolt. — Biztos voltam benne, hogy a nagybátyja nem írná alá, ha nem kötöttük
volna határidőhöz a szálló felújítását és megnyitását.
— De még csak nem is kérte, hogy töröljék a záradékot.
— Nem volt rá szükség. Tisztában vagyok vele, hogy ezaz üzlet a maguk cégének különösen
fontos. Ha a vállalt határidőre nem tudom megnyitni a szállodát...
— Május 15-én — vetette közbe Brad.
Gina egyetértőén bólintott.
— Az első részletet úgy mindenesetre nem tudnám befizetni. Amikor
kezességet kértem maguktól, tisztában voltam vele, hogy a szerződés inkább szolgálja a
maguk érdekeit, de nem sok választásom volt, vagy elfogadom a feltételeiket, vagy nem jön
létre az egyezség. Megpróbáltam más
forrásokból kölcsönt szerezni, de nem sikerült. Maga volt az utolsó reményem.
— Ha nem tudja az adott napon megnyitni a Casa Mananát, akkor
visszakapjuk a részvényeket, a szállodát és a maradék hitelt—fűzte hozzá
végül Brad
— Csak az vigasztal, hogy a cégük a négymilliót leírhatja, ha nem tudom betartani a
határidőt.
— Valószínűnek tartja?
— Majdnem kizárt — vágott vissza Gina azonnal. — Ha másképp gondolnám, alá sem írtam
volna a szerződést. Minden készen áll a munka
megkezdéséhez. Abelsőépítész már meg is rendelte a bútorokat, a szőnyegeket és a
függönyöket. Az új konyhaberendezést már ma szállítják. Az
építészeknek legrosszabb esetben két hónapra van szükségük.
— Magának semmi sem kerüli el a figyelmét — mondta Brad elgondolkodva —, de jobb lett
volna, ha még egy hónapot kiharcol. Három hónap
túl szoros határidőnek tűnik.
— Biztosította volna nekem a további harminc napot?
— Ez nem az én döntésem volt, hanem Grahamé és Mr. Turneré. Graham talán megtette
volna, de Mr. Tumernél minden női képességére szüksége lett volna, hogy jobb belátásra bírja.
— A nőiesség itt nem játszik szerepet, Mr. Bartholomew. Vagy üzletasszonyként kezelnek,
vagy ne dolgozzanak velem együtt. — Gina nem
titkolta, hogy bosszantja Brad feltevése.
— Gina — kezdte a férfi —, nem akartam ...
— De igen, éppenhogy akarta. Mindegy, semmi gond. Megjegyzem magamnak. — jelentette
ki haragosan.
A kilincsre tette a kezét, de még egyszer visszafordult.
Sikerülni fog — biztosította Bradet határozottan. — Vagy sikerül, vagy tönkremegyek. —
Kinyitotta az ajtót. —Viszontlátásra, Mr. Bartholov. Közeledett a hétvége. A Casa Manana
bezárása előtti utolsó nap volt.
Pontosan három hónap múlva kell megnyitni az új Casa Mananát.
Gina olyan fáradtnak érezte magát, hogy állva el tudott volna aludni.
A nagy éttermet és a bárt már zárva tartották, de Gina ígéretet tett egy
számítástechnikai cégnek, hogy az éves összejövetelüket megtarthatják
az egyik tárgyalóteremben. Ötven embert vártak a rendezvényre. Kész
volt a vacsora, a bort behűtötték, az asztalok megterítve álltak.
Még a konyhafőnök is igen elégedettnek látszott. Neki is ez volt az
utolsó estéje.
— Miss O'Con! — kiabálta Arthur, és amilyen gyorsan csak tudott,
keresztülcsoszogott a csarnokon.
— A fal beomlott! A padló tele van törmelékkel!
Gina semmit sem értett.
— Hogyan?
— A tárgyalóterem fala beomlott, és a padlón folyik a víz.
Izgatottan rohant a terembe, ahol fél óra múlva meg kell kezdődnie a
találkozónak. Ahogy belépett a helyiségbe, minden bátorsága elszállt.
Az egyik fal összedőlt. Kilógó csövek, villamosvezetékek, körös-körül
tégladarabok a földön. Nyolc ember figyelte tanácstalanul a romhalmazt.
Gina gyors pillantást vetett az órájára.
— Arnold, hozzon három spanyolfalat a raktárból, tudja, azt a bambuszt, amit a Hawaii-
ünnepségen használtunk. — Arnold bólintott, és elsietett.
— Cindy, hozzon négy-öt fehér kendőt, és hozza, kérem, a füzőgépet,
gyorsan!
Cindy értetlen pillantást vetett Ginára, de azon nyomban indult a megbízatását teljesíteni.
— Ti ketten — szólt oda Gina a felszolgálóknak —, hozzatok söprűt, és
vödröt, aztán takarítsátok el innen ezt a szemetet! Hozzátok a porszívót is!
A lányok elsiettek a konyha felé. Mi kell még? — töprengett Gina kimerülten. Hogy ennek is
most kellett történnie, épp mielőtt a vendégek
megérkeznének...
Brad az ajtóban állt, és figyelte a lány lázas igyekezetét. Gina mindent
el tud rendezni, gondolta elismerően. Nagyon jól boldogult az ő segítsége
nélkül is. Tiszta fejjel tud a zűrzavaros helyzetben is cselekedni.
Figyelte, hogyan mászik fel a létrán, és milyen szakszerűen bánik a
csavarhúzóval. Aztán az összehajtott anyagokat kapcsolta össze a fűzőgéppel. Brad a háta
mögött hangokat hallott. Kezdtek szállingózni a vendégek.
— Nincs szüksége segítségre, Gina? — érdeklődött Brad.
Gina összerezzent, de hátra sem fordulva folytatta a munkáját.
— Igen. Csukja be az ajtókat, és mondja meg a személyzetnek, kezdjékel felszolgálni az
italokat, hogy nyerjek még egy negyedórát ennek az
összevisszaságnak az eltüntetéséhez.
— Rendben. — Brad becsukta az ajtót maga mögött. Nem akarta Gina eszébe juttatni, hogy
tegnap este óta csak az alkalmazottak fele van munkában. Legtöbbjük a konyhában
segédkezett.
Arthurt a közeli italboltba menesztették olcsó pezsgőért. A még szolgálatban levő néhány
inast elküldték, hogy gondoskodjanak poharakról, tálcákról és menjenek felszolgálni. A
vendégek pedig egyre szállingóztak,
folyton újak és újak jöttek.
Brad kiment az előcsarnokba a vendégeket fogadni. Elmondta nekik,;
hogy ez az utolsó este a szálló felújítása előtt, ezért elhatározták, hogy a'
jelenlevőket meghívják egy kis ünneplésre.
Egészen kitűnően adta elö a dolgot.
Végül kinyitották a tárgyalóterem ajtaját, és Gina ott állt mosolyogva,
hogy üdvözölje a vendégeket. Brad csodálta a nyugalmát.
A lány pillantása az övét kereste, és hálásan biccentett oda neki. A férfi
köszöntésre emelte pezsgővel teli poharát.
A vendégek egymás után léptek a terembe, és Brad csatlakozott hozzájuk. Kíváncsi volt, mire
jutott közben Gina a helyiség rendbehozásával.
A lány csodát művelt. Tarka kendők lógtak le a mennyezetről, több spanyolfalat rendeztek
egymás mellé V alakban, és a középső előtt egy nagy
kínai váza állt három virágzó cseresznyefaággal.
— Hogy tetszik? — kérdezte Gina. Brad érezte hangján az aggodalmat.
— Épp olyan szép, mint az alkotója — mondta Brad lelkesen. Legszívesebben elkapta volna
Gina derekát, hogy magához húzza és megnyugtassa.
A lány a homlokát ráncolta, a drapériákat és a spanyolfalakat vizsgálta, amelyek eltakarták a
beomlott falat.
— Gondolja, hogy észrevesznek valamit a vendégek?
— Hogy vennének? Pont úgy néz ki, mintha oda tervezték volna az
egészet.
— így is van.
Brad halkan nevetett, és még erősebb vágyat érzett, hogy átölelje Ginát.
A lány a kezére pillantott, majd ismét a férfit nézte. Brad gondterheltn ek látta őt.
— Nem vagyok benne biztos, de úgy tűnik, valaki piszkálta a régi rézcsövet. Új karcolásokat
fedeztem fel rajta. — Azon kívül, amit maga okozott?
Gina bólintott.
— Megkérdeztem néhány alkalmazottat, nem tűnt-e fel nekik valami
gyanús, de senki nem vett észre semmit.
— Tehát nem biztos benne?
Brad egyre nagyobb szükségét érezte, hogy magához húzza Ginát, átölelje, óvja és szeresse
őt. Szívesen hitt volna a lánynak, de miért rongálna
meg valaki szándékosan egy csövet? Hiszen akkor is csak csöpögne, és azt eddig is megtette.
— Megmentettem magának egy pohár pezsgőt. — Brad titkolni igyekezett vágyait, megfogta
Gina karját, és a teremből a félhomályban megbúvó bárpulthoz vezette.
— Most egyedül ünneplünk.
— De mit? — Gina leült a bárszékre, amit Brad odatolt neki, és nagy
barna szemét a férfira szegezte.
— A Casa Manana bezárását és újjászületését.
Gina elmosolyodott.
— Csodálatos — mondta, elvette a poharát, és az ajkához emelte.
Brad erősen küszködött a vággyal, nehogy odahajoljon a hűs pezsgőt lecsókolni az ajkairól.
Felemelte a poharát.
— És a mi új kapcsolatunkra!
A lány meglepődve és némi aggodalommal nézett Bradre.
A férfi nem értette, mitől fél, de elhatározta, hogy ki fogja deríteni.
— A mi új, üzleti kapcsolatunkra—javította ki Gina a férfit, és görcsösen mosolygott.
— Még mindig fél, Gina? — kérdezte halkan. — Leomló falakkal, vízkarokkal és
ünnepségekkel elboldogul, de velem nem?
— Tudom, hogy erre képtelen vagyok.
— Nem akarja legalább megpróbálni?
— Nem.
Brad a lány finom vonalú, vékony kezét nézte. Érezte, hogy óvatosnak
kell lennie, ha Gina szívét meg akarja hódítani. Fölnézett és elmosolyodott.
— Gina? — hallotta Brad hangját a kagylóban. Kisimította haját az
arcából, hogy egy pillantást vessen az órára. Még csak hét óra volt. Úgy
látszik, Brad koránkelő.
— Mit tehetek magáért, Mr. Bartholomew? — hangja fátyolos volt még
a reggeli álmosságtól.
Brad a torkát köszörülte. — Először mondja el, hogy már hat óra óta fenn van, különben
magam
elé fogom képzelni, ahogy szétzilált hajjal, anyaszült meztelenül fekszik
az ágyban.
— Már hat óra óta ébren vagyok — mondta Gina gyorsan. Nem tetszett neki, hogy a férfi
ilyen gátlástalanul ecseteli ébredés utáni állapotát. — Egyébként pedig roppant ízléstelennek
találom, hogy így beszél velem.
— Teljesen igaza van. Elnézést kell kérnem, amiért hangosan gondolkodtam.
A válasz ötletes volt, de Brad hangjából érezni lehetett, hogy az illem teljesen hidegen hagyja.
— Mit óhajt, Mr. Bartholomew?
— Azt szeretném, ha egy óra múlva készen lenne, hogy egy kis kiruccanást tegyen velem egy
másik szállodába.
Gina hiába törte a fejét, mit akarhat tőle a férfi.
— Nem értem.
— De hiszen ez egészen egyszerű. Van egy szálloda, amit meg kellene néznie. Talán ötleteket
kaphat a Casa Manana újjáépítéséhez. Fél óra múlva magáért küldök.
Gina összezavarodott.
— Nem tudok menni — felelte végül.
— Dehogynem. Ragaszkodom hozzá. Tetszeni fog magának, és tanulhat is valamit.
— Miért ilyen erőszakos?
— Mert úgy gondolom, hogy ez a dologfontos magának. Egyébként nem
fecsérelném erre az időmet.
Gina egy pillanatra elgondolkodott. A férfinak igaza van. Bár neki is
rengeteg az elintéznivalója, de Brad ideje még inkább be van osztva. Mit
veszíthet, ha elmegy vele? Ellenkezőleg, valamit talán még tanulhat is.
— Rendben — mondta végül. — Fél óra múlva. Legyünk túl rajta minél
hamarabb. Ma még sok dolgom van.
— Magáért küldöm a sofőrt. — Brad köszönés nélkül letette a kagylót.
Jók az idegei — gondolta Gina, miközben sietve felöltözött. Először
megfélemlíti, aztán megpróbálja elcsábítani, végül parancsolgat neki. No
majd megmutatja ő Bradnek...!
A limuzin már a kapu előtt állt, és a mosolygós sofőr besegítette Ginát
a kocsiba. Oda se figyelt, hogy hová mennek, amíg az autó meg nem állt a
repülőtér előtt. Hiába nézett körül, hotelt nem látott.
— Azt hittem, egy szállodába megyünk.
A vezető belenézett a visszapillantó tükörbe.
— Azt a megbízást kaptam, hogy vigyem magát a Bartholomew-cég
gépéhez, asszonyom.
Gina dühöngött. Mit képzel ez a felfuvalkodott Bartholomew? Az ezüstszínű repülő csillogott
a napfényben. Az egyik oldalán sötétszínü betűkkel a tulajdonos neve díszelgett. A kocsi
néhány méternyire
állt meg a repülő feljárójától, amely a nyitott ajtóhoz vezetett.
Bartholomew úr már bent van — mondta a sofőr, mielőtt kiszállt
volna, hogy megkerülje a kocsit.
Gina legszívesebben odaszólt volna a férfinak, hogy azon nyomban vigye öt haza. Az
izgalomtól egészen zaklatott lett.
Azután kinyílt a kocsi ajtaja, és Gina felegyenesedett. Egyáltalán nem
félek, főleg nem egy Bartholomewtől, biztatta magát. Mérgesen és elszántan ment fel a
lépcsőn. Senkinek sem kell észrevennie, hogy mennyire
útálja az ilyen meglepetéseket, még akkor sem, ha a gyomra is felfordul
tőle.
Belépett a gépbe, és elámult az előkelő berendezés láttán. A kinti világossághoz képest
félhomály volt a repülőben, eltartott néhány pillanatig,
míg Gina szeme hozzászokott a sötétséghez.
— Pontos volt — fogadta Brad. Fehér ingének ujja könyékig fel volt
tűrve, combján szoros farmer feszült.
— Kér egy csésze kávét? — érdeklődött, és felemelt egy kannát.
— Maga az előzékenység példaképe — mondta Gina mérgesen, és igyekezett elrejteni az
érzéseit. Csak ne lenne olyan szörnyen vonzó!
— Még mindig nem tudom, hogy tejjel, cukorral vagy mindkettővel kérii e.
Gina két lépést tett Brad felé, aztán megállt.
— Miért nem mondta, hogy repülni akar velem?
Brad visszatette a kannát a faliszekrénybe, és becsukta az ajtaját. Gőzölgő kávéscsészéje
mögül nézte Ginát.
— Eljött volna különben?
— Nem.
— Akkor tudja a választ.
Közben Gina szeme megszokta a félhomályt, így most már jobban szemügyre vehette a
repülőgép belsejét. Kék, szürke és gesztenyebarna színek uralták aberendezést, amelynek
minden egyes darabja olyan értékes volt,
ahogy ezt a Bartholomew családtól az ember elvárja.
— Tehát egyszerűen elhatározta, hogy elcsábít engem?
Gina újra Bradre nézett. Félelme és a haragja ugyan még nem szállt
el, de ismét ura lett a helyzetnek. Most már igazán meg kell mondania a
magáét Bradnek.
— Nem gondolja, hogy ez egy kicsit túlzás?!
Brad vállat vont.
— Egy kicsit, talán. A szálló, amit mutatni akarok magának, Ixtapában
van, Acapulcótól északra, de tudtam, hogy nemet mondott volna, ha előre
felfedem a szándékomat. — Legalább lett volna lehetőségem a választásra.
— Most is van. — Brad odalépett Ginához, már csak alig néhány centi választotta el a lánytól.
— Szeretné, ha inkább lefújnánk a dolgot? Ezt persze megteheti, de nem tudja, hogy mit
szalasztana el.
Gina hátrahúzta a fejét, és úgy nézett a férfira. Nem akarta, hogy észrevegye, milyen hatással
van rá a közelsége.
— Fontos magának, hogy megnézzem?
— Igen.
— Akkor indítson — mondta Gina.
Brad előreszólt a sofőrnek.
— Ez az — mondta, miközben az autó rágördült a pálmákkal övezett kocsifelhajtóra.
Gina szemügyre vette az előttük álló szállodát. A vörös téglából emelt pompás épületben
szemmel láthatóan már jó ideje nem lakott senki. Az ajtókat furnérlemezek borították.
— Miért van bezárva? — kérdezte Gina, miközben kiszállt az autóból.
Nem tudta levenni tekintetét az épületről. Brad karonfogta a lányt, és az egyik lemezborítású
ajtóhoz vezette.
— Néhány évvel ezelőtt földrengés volt San Franciscóban, aminek a
hullámai ide is elértek, és nagy károkat okoztak. A tulajdonosok tönkrementek, a szállodát
bezárták, majd megpróbálták eladni. Mostanáig senki
nem fogott bele az épület felújításába és földrengésbiztos helyreállításába.
— Honnan ilyen jól értesült?
Brad nem nézett Ginára, úgy válaszolt.
— Nagyon gyakran jártam ide. Meg fogja érteni, ha belülről is látja majd a házat.
Gina lelki szemei előtt megjelent, ahogy Brad egy szép nővel a karján
belép a szállóba. Hirtelen valami keserű érzés öntötte el, és megpróbálta
gyorsan elűzni a látomást.
— Nem fog összedőlni az épület?
— Nem — felelte, miközben elhúzta a sötétítőket. — Csak az emeletre
nem tanácsos felmenni.
A ház belsejében Gina csodálattal figyelte a belsőépítész ragyogó munkáját. Széles lépcső
vezetett fel egészen a tizedik emeletig. Valaha lecsüngő növények díszíthették a mellvédeket,
mert még fel lehetett fedezni
egy-két elszáradt növényindát.
Csak kevés fény szűrődött be a fakazettás ablakon, de ahhoz épp elég,
hogy a belső teret romantikus megvilágításba helyezze.
— Valaha csodálatos lehetett — suttogta Gina. — Ma már megközelítőleg sem olyan szép,
mint amilyen annak idején volt. Jöjjön, szeretnék mutatni valamit, ami egész biztos tetszeni
fog!
Brad megfogta Gina karját, és a terem másik végébe vezette. A lány figyelmesen nézte a hátsó
falat, amelyre egy hatalmas sárgaréz lemez volt felerősítve. A második emeletig felérő lemez
alsó végének visszahajlításával egy hosszúkás medencét alakítottak ki. Ma már a rezet
mindenütt zöldes barna foltok borítottak.
— Tizennyolc éves koromban láttam először ezt a falat. Akkoriban
apámmal és a testvéreimmel töltöttem itt egy hétvégét — mondta Brad
halkan, és közben Ginát figyelte. — Víz csörgedezett le a rézlemez felső
végéről a medencébe, ahol nagy japán díszhalak úszkáltak lustán.
Gina szinte látta maga előtt, amit Brad mesélt.
— Pompás lehetett.
— Igen, az volt — állapította meg Brad. Jólesett neki, hogy Gina észrevette, milyen sokat
jelent számára ez az emlék. — Itt igazán ki lehetett
kapcsolódni.
Brad még mindig fogta Gina karját. A lány felnézett Bradre, és feltűnt
neki a férfi álmodozó pillantása. Bizonyára kedvesek neki ezek a régi emlékek.
Gina hirtelen nagyon magányosnak érezte magát, és ebbe az érzésbe
egy kis féltékenység is vegyült. Magányosnak érezte magát, mert nem
osztozhatott Brad gondolataiban, és féltékeny volt, mert egy pillanatig
nem tudta elhinni, hogy Brad egyedül járt ide. Bizonyára mindig valami
nővel ácsorgott ezen a helyen, és a belső békéjét kereste.
Brad lenézett a lányra. Tekintete meleg és gyöngéd volt.
— Maga gyönyörű — suttogta halkan.
— Folyton ezt ismétli.
— Mert folyton újra észreveszem.
— El akar csábítani? — Gina hátrahajtotta a fejét, és Bradre mosolygott.
— Igen, megpróbálom — válaszolta közvetlenül. — És vajon sikerrel?
Gina megint az üres medencét nézte.
— Ne várjon tőlem igenlő választ.
Brad magától értetődő mozdulattal átkarolta Gina derekát, és háttal magához vonta. Ajkával a
hajába túrt, és megcsókolta a fülcimpáját.
— Érzed, micsoda hatással vagy rám?
— Hány nőtől kérdezted már ezt? Száztól, ezertől? — Gina szája kiszáradt, idegei
megfeszültek, gyomra görcsbe rándult.
— Ne légy igazságtalan, Gina! — Brad hangja megkeményedett. —
Nem zuhanok egyik ágyból a másikba, ahogy te képzeled.
Gina nem tudta, mit válaszoljon erre. Újra megpróbálta a férfit sarokba szorítani, de
mindhiába. Nem lett volna szabad ilyen elhamarkodottan
véleményt alkotnia róla. Hiszen éppen ezt gyűlölte másokban is.
Brad finoman végigsimította a lány karját.
— Olyan szép vagy, finom és...
— És mi? — suttogta. Tudni akarta, hogy mire gondol a férfi, de közben
félt is, hogy még jobban a hatása alá kerül.
— És nőies — felelte végül, és maga felé fordította Ginát. Brad mélyen
a lány barna szemébe nézett. Gina szája megremegett, majd lassan szétnyílt. Brad halkan
felnyögött, és végtelenül gyengéden megcsókolta a
lányt. Gina odaadóan simult Bradhez, aki erre még szorosabban magához
vonta őt.
A lány a férfi vállát és hátát simogatta, Brad határtalanul élvezte ezt.
Ginában pedig olyan érzések támadtak fel, amilyenekről eddig nem is álmodott.
Brad gyengéden átfogta a derekát, aztán kezét lassan a mellére csúsztatta. Izgató lassúsággal,
körkörös mozdulatokkal simogatta, forró vágyakat ébresztve ezzel a lányban. Ginából
örömteli sóhaj tört fel.
Mikor végül Brad kibontakozott az ölelésből, Gina érezte, milyen nehezére esik ez. A férfi
odanyomta homlokát az övéhez és mély lélegzetet
vett. Gina szinte hallotta, milyen hevesen dobog a szíve. Annyira kívánta
Bradet, hogy megijedt a saját érzéseitől.
Gina egy lépést hátrált, de Brad megint magához húzta.
— Nem helyes, amit teszünk — mondta Gina. Brad mosolygott.
— Kedves Gina, még nem tettünk semmit, ami ennyire helyes lenne,
sőt nekem még lenne néhány jó ötletem.
Ginának elkerekedett a szeme.
— Ismerd el, hogy éppúgy kívánsz, mint én téged.
Gina tiltakozni akart, de meggondolta magát. Miért tagadna olyasmit,
ami egészen nyilvánvaló.
— Senor Bartholomew?—A sofőr állt az ajtóban. — Ideje lenne indulni!
Brad még mindig Gina szemét nézte.
— Rögtön jövök — mondta. —Várjon, kérem, a kocsiban!
Egyikük sem beszélt, míg hallották a sofőr elhalkuló lépteit.
Végül Brad nagyot sóhajtott.
— Gyere, hercegnőm!
Kézen fogta a lányt. Gina hirtelen nagyon elhagyatottnak érezte magát.
Kiléptek a házból, és egy pillanatra megálltak az ajtónál. Brad vágyakozva pillantott vissza.
Mindig nagyon szerettem ezt a házat — mondta, és odafordult Ginához mint akit Most
egy újabb szép emlék köt ide. Gina erős vágyat érzett, hogy magához húzza a férfit, és így
elűzze a
szomorúságát. Ehelyett azt mondta:
— Talán meg kellene venned és újjáépítened a szállodát.
— Talán — mondta Brad, és bezárta az ajtót.
Azután beszálltak a kocsiba, és a sofőr beindította a motort.
— Ha megvennéd, akkor a Bartholomew család is beléphetne a szállodaszakmába—jegyezte
meg Gina. — így kellőképpen el lennétek foglalva,
és nem ütnétek az orrotokat az én ügyeimbe.
Brad rezzenéstelen arccal mondta:
— Úgy gondolod, hogy a pénzünkre szükséged van, de a tanácsainkat
elutasítod?
— Pontosan. Kamatostul visszakapjátok a pénzeteket. Azonkívül, úgy érzem, erkölcsi
kötelességetek volt kezességet nyújtani a kölcsönhöz, ha már anyám életét úgy
megkeserítettétek.
— Ezt szeretnénk éppen tisztázni, Gina. Várd ki, amíg valami bizonyosat meg nem tudunk, és
ne vádaskodj igaztalanul!
Brad hátradőlt, behunyta a szemét, és úgy tett, mintha kimerítette
volna a veszekedés.
Gina tudta, mi a helyzet. Érezte, hogy Brad csak nehezen uralkodik
magán. Ő pedig nem akarta túlfeszíteni a húrt. így aztán hátradőlt ő is,
és belesüppedt az ülés párnájába.
A visszaút alatt megpróbáltak mindketten nagyon közönyösen viselkedni, de közben tudták
jól, hogy csak színlelés az egész.
4. FEJEZET
Mindenütt por és fülsüketítő zaj. Gina körülnézett a Casa Manana csarnokában, és elhúzta a
száját. Körös-körül gépek, a munkások a vakolatot szedik le a falról, és lyukakat fúrnak az
elektromos vezetékek számára.
Egy másik helyiségből fülsüketítő fűrészelés hallattszott át, ettől Gina feje hasogatni kezdett.
A felsőbb szinteken sem volt jobb a helyzet. Az emeleti szobák némelyikében még a
lefolyókat szerelték. A vízvezetékszerelők nagy zajt csapva cserélték ki a régi, rozsdás
csöveket.
Még a folyosón is szanaszét volt minden. Fürdőkádak, mosdókagylók és szekrények álltak
kint, alig lehetett elmenni közöttük.
— Miss O'Con, kicseréljünk minden vezetéket a konyhában?
Gina udvariasan mosolygott a munkásokra. Mindenki kérdésekkel fordúlt hozzá, akárhová
ment, mindenhol újabb nehézségeket kellett megoldania.
Csengett a telefon. Gina megfordult, odament a portához, hogy felvegye'
a kagylót.
A mester közben továbbadta Gina utasításait, és az étterembe ment.
— Halló, Gina, hogy mennek a dolgok?
Brad hangja hallatszott a telefonban, Ginának elakadt a lélegzete. Ixtapában tett kirándulásuk
óta nem találkoztak. Igyekezett, hogy válaszából ne érződjék, mennyire hiányzott neki a férfi.
— Már itt vannak a munkások, rendben megy minden.
— Nagyon jó. Figyelj, szeretnék ma este bemenni a városba. Lenne
kedved velem vacsorázni a Warwickban?
— Brad... — Gina nem folytatta. Nemet akart mondani, bár legszívesebben már most vele lett
volna.
A férfi gyorsan folytatta:
— Nyolc előtt nem érek oda, de feltétlenül át kellene néznünk még
néhány számítást. Azt hiszem, találtam valamit, amivel egy csomó pénzt megtakaríthatsz.
Elmegyek. Brad hangja olyan önelégült volt, hogy Gina legszívesebben
lemondta volna a találkozót. —Viszem a papírokat.
addig is Viszlát. — Gina visszatette a kagylót. Meg kellett kapaszkodnia az asztalban, mert
erősen szédült. Nem gondolta volna, hogy még mindig ennyire felkavarja, ha Braddel beszél.
Szedd össze magad! — próbálta lecsillapítani zaklatottságát. Megfordult és majdnem a liftnek
rohant. Nyugalomra vágyott, hogy Bradre gondoljon. Minden találkozásukkor lázba jött a
teste, és ez aláz csak egyre fel felé szökött. A lift megállt a legfelső emeleten. Ginakilépett, a
konyhába sietett, és megmelegítette a teát, amit már korábban elkészített. Aztán a heverőhöz
lépett, és nagyot sóhajtva ledőlt. Lazítani akart végre egy kicsit, még akkor is ha
kényszerítenie kellett magát erre.
Hátrahajtotta a fejét, és Brad arcát látta maga előtt. Ujjait rátapasztotta a csészére. Mindent
tudni akart Bradről, hogy mit gondol, mik a tervei, de legjobban arra vágyott, hogy átélje
újból, milyen érzés, amikor
megérinti a bőrét.
Gina teljesen elgyöngült. Már megint ott tartott, hogy Brad Bartholow ról álmodozott.
Tulajdonképpen már tizenhat éves korában kívánta a férfit. Egy ideig szerelemnek gondolta
ezt az érzést, de ahogy idősebb lett, rájött, hogy téved.- megkönnyebbült. Ha tényleg szerette
volna Bradet, akkor biztos, hogy
most boldogtalan lenne.
Saját anyja és Sylvester példája volt a legjobb bizonyíték arra, hogy a szerelem nem mindig
csak jót hoz. Különben is egészen más a helyzet a Bartholomew család többi tagjával. ők sose
fognak megváltozni. Egyikükben sem lehet megbízni, mondta magának Gina, de érezte, hogy
szavaiból már hiányzik a meggyőződés.
A testi vágy az egész más. Szerencsére. Azzal tudott mit kezdeni.
Persze nehéz lesz legyőznie ezt a kívánságát, ha soha nem tapaszt a lhatja meg, milyen érzés
lefeküdni Braddel. Mindenesetre így mégsem olyan rossz, mintha szerelmes lenne belé.
Brad letakarta az ágyát, végigsimította feszülő, fájó tarkóját.
A repülőút Dallastól Houstonig nagyon kifárasztotta. Hosszú munkanap állt mögötte, ideges
volt. Ezen a héten minden rosszul sült el. Remélte,
hogy most Dallassal együtt a gondokat is maga mögött hagyta.
Most végre találkozik Ginával. Hétközben gyakran gondolt rá. Mindenről ő jutott eszébe. Egy
nő sem
volt hozzá fogható.
Brad felvette a kagylót, és vacsorát rendelt a szobájába. Aztán visszafeküdt.
Alvásra vágyott.
Becsukta a szemét, és azonnal Gina arcát látta maga előtt. Barna szeme sugárzott rá. Brad
testét elöntötte a forróság, és érezte, hogy mégsem olyan fáradt, mint ahogy gondolta.
Ha az álmok valóra válnának azt kívánná, hogy Gina mellette legyen Hozzásimulna és
simogatná őt. A lány puha ajkai csókokkal borítanák az arcát és a nyakát. Úgy becézgetné őt a
lány, ahogy senki más, és olyan szavakat suttogna neki, amilyenekre éppen vágyik. Azt is
mondaná, hogy csak rá várt. Erre Brad megcsókolná őt, és a mellét simogatná.
Mindkettőjükön úrrá lenne az izgalom, és tökéletesen boldogok lennének...
Brad erre elsápadt.
Káromkodott egyet, felállt, és gyorsan levetkőzött. Beállt a zuhany alá, és alaposan
beszappanozta magát.
Arra gondolt, amikor Ixtapában együtt voltak a szállodában. Tökéletesnek látta a lányt.
Felidézte magában az összes találkozásukat. Már
egészen jól ismerte Ginát, de egyet még nem tudott: milyen lehet, amikor
annak a férfinak a karjában fekszik, akit szeret. Az ő karjában.
Hirtelen minden megvilágosodott előtte. A szappan kicsúszott a kezéből. Nem csak a vágy
volt az, ami Ginához vonzotta. Szerelmes volt abba
a nőbe, akit az első pillanattól kezdve, hogy meglátta, kívánt is.
Nem csak szenvedély volt, amit érzett. Az is hozzátartozott, de sokkal
több volt annál. Beszélni akart Ginával, nevetni, vitatkozni... és egyszerűen együtt lenni vele.
Szerette Gina O'Cont.
Brad hátrahajtotta a fejét, és az arcára engedte a vizet. Gina az igazi,
az egyetlen, aki képes elűzni a lelke mélyéből a magányt. Annyi mindenről
gondolkodnak egyformán. Értelmes és józan lány.
Szemének meleg pillantásából azt is érezte Brad, hogy Gina nem csak
okos, hanem mélyen érző ember is.
Brad lelke ujjongott. Szereti Ginát! Rögtön el is komolyodott. Most mit
tegyen?
Gina elszántan kopogott Brad lakosztályának ajtaján. Egészen józanul
kell viselkednie. Beszélgetni fogvele, és élvezi a társaságát. Minden egyéb
érzését háttérbe fogja szorítani.
Majdnem elállt a szívverése, amikor Brad kinyitotta az ajtót, és ott
álllt előtte gyengéden mosolyogva. Halló — üdvözölte a férfi meleg hangon.
Halló — viszonozta a lány halkan.
Brad betessékelte.
A lány belépett a szobába, és hallotta, ahogy Brad becsukja mögöttük
az ajtót. Csak nem akar bezárkózni? Gina körülnézett, és aggódva figyelte a férfit, de a
következő pillanatban már egész más érzések ragadták el.
Brad még nedves haja ellenállhatatlanul vonzotta Ginát. A legszívesebben beletúrt volna.
Fehér inggalérja nyitva volt. Ingujját könyékig feltürte. Barnára sült karját finom szőr fedte.
Feszülő farmerét minthará önntötték volna.
Gina rádöbbent, hogy már jó ideje nézi a férfit. Felemelte a tekintetét,
Brad szemébe nézett.
— Hiányoztál — ismerte be Brad halkan. — Majdnem elfelejtettem, milyen szép is vagy.
Gina kényszeredetten nevetett.
— Különös megjegyzés egy üzleti vacsora előtt.
— Semmi esetre sem. Az ember legyen mindig nyitott a szépségre.
Gina elhárító kézmozdulatot tett.
— Kérlek, én...—Mit mondhatna? Mondja el neki önszántából, őrülten
vágyik arra, hogy Brad karjaiban feküdhessen, és a férfi cirógassa őt? Sőt,
hogy le akar feküdni vele?
— Úgy gondolom, tartsuk magunkat az üzlethez!
Brad nem szólt, de Gina látta, hogy villog a szeme.
— Jó. Igyál valamit, amíg megszárítom a hajam. Mindjárt kész leszek.
— Túl korán jöttem? — Gina az órájára nézett.
Brad komoly képet vágott.
— Nem, tulajdonképpen már kész kellene lennem, csak valami közbejött. — Átment a másik
szobába, Gina nagyot sóhajtott.
Hihetetlen, milyen feszültség volt köztük.
Brad átszólt hozzá:
— A bárpulton találsz még egy kis bort. Töltenél két pohárkával?
Gina töltött. Talán ettől majd erőre kap. Nagyon remélte, sikerül úgy eltölteniük az estét, hogy
nem árulja el az érzéseit.
Amikor Brad visszatért a nappaliba, Gina már ismét ura volt önmagának. Ez itt mégiscsak egy
üzleti találkozó, bármilyen vonzó is Brad. Gina
dacosan felvetette az állát.
—Bosszant valami?—Brad közelebb lépett hozzá, és a szemébe nézett.
Kivette a borospoharat a lány kezéből. Gina mosolygott.
— Én jól vagyok. Te kész vagy?
— Igen — mondta Brad.
— Mintha mutatni akartál volna nekem valamit.
Gina hátrált egy lépést. —Á, igen. — Brad mosolygott, ami Ginát még inkább óvatosságra
intette. — Valami mást vártál?
— Nem, de azon gondolkoztam, miért nem az irodádban találkoztunk napközben. — Gina
egy kissé aggódó arcot vágott.
— Mert csak két órája vagyok Houstonban, és holnap reggel megbeszélésem lesz, mielőtt
visszarepülök Dallasba. Olyan ritkán vagyok Houstonban, hogy ilyenkor rengeteg az
elintéznivalóm.
Hallani lehetett Brad hangján, mennyire fárasztja mindez.
— Pontosabban szólva, ha ma este nem tudtál volna eljönni hozzám akkor le kellett volna
mondanunk arról, hogy átfussuk a terveidre vonatkozó költségcsökkentő elképzeléseimet.
Gina mosolygott.
— Akkor kezdhetjük?
— Rendben. — Brad letette a borospoharát, és összeráncolta a homlokát. Az asztalhoz ment,
kezébe vette az egyik iratcsomót.—Mivel van néhány használható szőnyeg a szállóban, el
kellene adnod ezeket, hogy az árukból új szőnyegpadlót vehess.
— Igen, van néhány alig használt szőnyeg, de nem hiszem, hogy bárki is igényt tartana rájuk.
— Néhány kisebb Houston környéki szálloda bizonyára szívesen megvenné őket. Azt is meg
lehetne nézni, nincsenek-e használható függönyök.
— Ezeket már megvizsgáltam, de a legtöbbjük szakadozott— mosolyodott el Gina.
Megnézték a terveket, elmondták egymásnak ötleteiket.
Gina nem tudta, hogyan jutottak odáig, de amikor felszolgálták a vacsorát, ő és Brad már
szorosan egymás mellett ültek a díványon. Térdükön és az asztalon papírok feküdtek. A
legtöbbet már átnézték. Jól tudtak együtt dolgozni, mert kevés szóból is értették egymást.
Egy kis asztalkán melléjük gördítették a vacsorát. A pincér távozott
és egyedül maradtak a dúsan rakott, illatozó tálakkal. Brad leemelte az egyik fedőt. Főtt
homár, fűszeres rizs és gyengén párolt zöldség illata csapta meg az orrukat. Néhány szelet
kenyér is oda volt készítve friss vajjal.
Gina szájában összefutott a nyál, de még türtőztette magát.
— Van még más ötleted is? — kérdezte, és nézte, ahogy a férfi szed a tányérjába.
— Van néhány. — Brad odanyújtotta Gina tányérját, és intett neki,
hogy foglaljon helyet az asztalka végén.
— De most már ne beszéljünk üzletről — jelentette ki Brad, amikor
Gina további kérdéseket akart feltenni neki. — Különben megfájdul a
gyomrom.
Gina mosolyogva engedelmeskedett. Brad egy vékony kristálypohárba italt töltött és
odanyújtotta Ginának. Evés közben is gondoskodott arról, hogy ne legyenek üresek a poharak.
Gina valószínűleg egy kicsit sokat ivott, de még soha nem szórakozott ilyen jól életében.
Brad jópofa történetei újra és újra megnevettették.
kismultán a férfi megint tölteni akart Gina poharába, de ő nem engedte,
Fáradt vagy? — kérdezte kedvesen.
Gina bólintott, és megpróbálta nyitva tartani a szemét. Egy ilyen mozgalmas nap után már
három pohár bor is soknak bizonyult.
Felállt, és a kezét nyújtotta Ginának. Melegen nézett a lányra, Akkor gyere, ülj ide mellém a
díványra, és igyál velem egy csésze kávét mielőtt elmész.
Gina nem tudott ellenállni a kérésnek. Brad kézen fogva a kényelmes diványhoz vezette a
lányt. Bár Gina meglehetősen kimerültnek érezte magát semmmi kedve nem volt még
hazamenni. Mostani hajszolt életében ez igazi kikapcsolódást jelentett neki.
Gina sóhajtva hátradőlt, és elvette Bradtől a gőzölgő kávéscsészét. Kortyolt egyet, majd
lerakta a csészét a mellettük levő asztalkára. Mosolyognia kellett, amikor arra gondolt, hogy
nem is olyan nehéz gátat szabni az érzéseinek.
Vagy nagyon fáradt lehetsz, vagy nagyon elégedett! —jegyezte meg, és a lány mellé ült.
Gina ernyedten mosolygott Bradre. Bizalmatlansága a bornak köszönhetően teljesen elillant.
Vagy mindkettő — mondta Gina.
Ez tetszik nekem, Gina O'Con. Nagyon tetszik.
Miért?
- Mert ez azt jelenti, hogy leomlóban van a fal, amit közénk emeltél.
Megfogta Gina kezét, maga elé tartotta, és figyelmesen szemlélte a tenyerét, mintha meg
tudná jósolni belőle a jövőt. Ujjával lassan követte azéletvonalát.
Gina gerincén borzongás futott végig. Hevesen visszarántotta a kezét, és gyorsan a szájához
emelte a csészéjét.
— Ez azt jelenti, hogy izgatott vagy a társaságomban... Legalábbis egy
kicsit — helyesbítette rögtön magát, látva Gina tekintetét.
— Az mit jelent? — súgta a lány, nehezen ejtve a szavakat. Annak
ellenére, hogy már kiitta a kávéját, száraznak érezte a száját.
— Többet, mint gondolnád. — Brad áthatóan nézte a lányt.
— Mindenesetre nem mindennap találkozom olyan nővel, akinek nemcsak az üzleti érzékét
csodálom, hanem még szeretni is vágyom őt, mert
egészen különleges érzékiség sugárzik belőle — mondta, és újra megfogta
a lány kezét. Gina most hagyta. Élvezte Brad kezének melegét. Egészen furcsán
érezte magát, miközben Brad a kézfejét simogatta a hüvelykujjával.
— Egy ilyen férfi számára, akinek a lába előtt hever az egész világ
minden nő elérhető — mondta.
— Nem. — Brad a fejét rázta. — Már sokszor mondtam, de szívessen
megismétlem. Akkor talán végre elhiszed nekem. Nem fekszem le minden
nővel. Az az érzésem, hogy te sem vagy könnyen kapható.
— Hiszen alig ismerlek — mondta Gina.
— Ó. Dehogynem.
Ezeket a szavakat hallva, Gina emlékezetében önkéntelenül is felidéződött, ahogy Brad a
mellét simogatta, a csípőjét magához szorította és...
— Nem így van.
— Akarod, hogy pótoljuk?
— Nem. — Elhúzta a kezét és a combjai közé rejtette, hogy Brad ne tudja újból megfogni.
A csudába is! A bor eléggé ingataggá tette.
Azon töprengett, milyen lehet szeretkezni Braddel, ha már a legenyhébb érintése is ilyen
izgalomba hozza. A torkát köszörülte.
— Ilyen gyorsan azért mégsem vagyok kapható!
Brad egy pillanatra maga elé képzelte Ginát meztelenül, ahogy karcsú karjaival átöleli őt.
Mély lélegzetet vett, és összeszedte magát.
— Azt tudom. — Brad hátradőlt, és behunyta a szemét. Átfogta a lány
vállát, és magához húzta őt. — Bújj hozzám legalább addig, amíg felkészülök rá, hogy
kikísérjelek az autóhoz. Hogy elengedjelek, pedig a legszívesebben lefeküdnék veled.
Gina felpattant.
— Most már tényleg mennem kell.
— Ne!—kiáltott fel kétségbeesetten Brad. Hangja Gina számára eddig
ismeretlen érzékenységet árult el. — Maradj! Olyan fáradt vagyok, hogy
úgysem tudnék mást csinálni, csak a karomban tartani téged.
Gina az érzéseire hallgatott. Odasimult Bradhez, érezte erős testét,
bőrének melegét. Ez egyszerre volt megnyugtató és izgató. Kábán lehunyta a szemét.
Néhány perc múlva mennie kell.
Brad szorosan ölelte a lányt. Úgy érezte, még sokkal szorosabban magához kellene húznia, de
azonnal itthagyná Gina, ha most megmozdulna.
Mosolyogva hajtotta fejét a párnára, és behunyta a szemét.
Az ébrenlét és az álom közti állapotban Gina vágya újra felerősödött.
Azt kívánta, hogy Brad becézgesse, tökéletesen érezze a férfi közelségét. Könnyedén
végigsimította Brad karját, és már nem tudta visszafogni magát. Hozzásimult a férfihoz.
Minden elfojtott vágya felébredt, és elemi
erővel tört fel belőle.
Brad kezét a lány mellére tette, és Gina felsóhajtott az izgalomtól. Kinyújtózott, hogy Brad
mindenhol hozzásimulhasson. A férfi megérintettea hüvelykujjával simogatta a mellbimbóját.
Gina odaadóan fordult felé,
és szorosan hozzábújt. Gyengéd csókokkal borította Brad halántékát. Szerette volna érezni a
férfi meztelen bőrét. Egymás után gombolta ki ingén
a gombokat, közben ujja hegyével finoman simogatta a szőrszálakat a férfi
mellén. Cirógatása egyre szenvedélyesebbé vált, és egy hangos sóhaj tört
ki belőle.
Az ing a földre esett.
Brad átkulcsolta Gina csípőjét, hogy még jobban magához szorítsa.
— Gina, nyisd ki a szemed, kérlek!
Nehezére esett megtenni, mert még mindig úgy érezte, hogy álmodik.
Brad viszont teljesen tudatában volt annak, amit tett.
— Ne menj el, maradj velem ma éjjel!
A lány újra lehunyta a szemét, és Brad mellére hajtotta a fejét. Mélye nleszívta a férfi
kesernyés parfümjének illatát.
Brad óvatosan csúsztatta kezét a lány bugyijába, és megkereste a legérzékenyebb pontot.
Ginának majd elállt a szívverése. Brad olyan finoman
és gyengéden simogatta, hogy alig kapott levegőt.
— Olyan puha vagy, olyan édes, olyan csodálatos — suttogta Brad Gina fülébe.
Ajkával a haját simogatta.
— Csókolj meg! —kérte elcsukló hangon.
Gina kábult volt. Felemelte a fejét, és mohón Brad szájára tapadt. Hevesen magához húzta, és
szenvedélyesen csókolta a férfit. Majd belepuszt ult a vágyba.
— Kérlek — tört fel belőle, és izgatottan a hátára fordult.
— Már én sem bírom tovább — lihegte Brad, lerángatta magáról a
nadrágot, és Gina mellé feküdt a díványra.
Sietve kigombolta a lány blúzát, és kikapcsolta a melltartóját. A két
ruhadarab a földre hullott. Brad egy pillanatig várt, a lány szépségét csodálta. Aztán a
nyelvével folytatta az izgató játékot. Ginát iszonyú forróság
öntötte el. érezte, ahogy Brad lehúzza a szoknyáját és a bugyiját, majd a
saját alsónadrágját.
— Várj! — súgta Brad, aztán Gina valami zizegő hangot hallott. Megkönnyebbülten
mosolygott. ő egészen elfelejtette ...
Aztán Brad felvette az óvszert, és újra elnyúlt Gina mellett.
Szeretkezés közben Brad csókjai elfojtották Gina fel-feltörő sóhajtásait.
Ütemesen, tökéletes összhangban mozogtak, Gina erősen kapaszkodott a férfiba. Brad
szenvedélyesen a lány hajába túrt, és forró csókokkal borította el az ajkait.
Gina feszültsége egyre nőtt, míg végül egy bódító pillanat csúcspontján
feloldódott. Egy ideig úgy érezte, hogy lebeg. Végül kimerültén, de boldogan zuhant vissza a
valóságba.
Brad karjaiban feküdt, és végtelenül biztonságban érezte magát. Ujjai a férfi izmos hátán
játszottak.
Brad lágyan csókolta a lány fülét, közben suttogott neki, hogy milyen szép, milyen csodálatos
és elragadó. Gyengéd és óvó mozdulattal szorította
magához Ginát.
A lány csukott szemmel mosolygott. Nyugodt arcán boldogság fénylett.
5. FEJEZET
Úgy tűnt, mintha órák óta feküdnének így, pedig néhány perc telt el
csupán, amikor Brad újból megszólalt:
— Már tizenkilenc éves koromban tudtam, hogy ez egy nap meg fog
történni velünk.
Gina kinyitotta a szemét. Még mindig a csodálatos élmény hatása alatt
állt.
— Már tizenkilenc évesen elképzelted, hogy lefekszel velem?
Brad szorosan magához vonta Ginát. Behunyta a szemét, és maga elé
képzelte őt tizenhat évesen.
— Azóta vágytam erre, hogy először megláttalak. Piros póló volt rajtad, és nagy szemeket
meresztettél rám. A pillantásodtól egészen melegem lett.
— Nekem is egészen különös érzés volt, amikor először álltál velem
szemben. Csak még nem tudtam, hová tegyem ezt az érzést.
— Én tudtam. Szinte megbolondított, hogy te mégjóformán gyerek voltál, túl fiatal az
ilyesmihez.
— Túl fiatal? Hiszen akkor már elmúltam tizenhat éves. Semmi sem
volt titok előttem—vágott vissza Gina. — De vártam az igazit, azt a férfit,
akit szeretni is tudok. Talán ez a különbség a férfiak és a nők között. A
férfiaknak akkor is élvezet lefeküdni egy nővel, ha nem szeretik őt. A nők
erre ritkán képesek.
Brad dühös képet vágott.
— Azok, akiket én ismertem, mindenesetre képesek voltak rá.
Gina mosolyogva szorította magához a férfit, hogy elűzze szomorú emlékeit..
— Talán azok a nők is az igazit keresték.
— Vagy talán mindegy volt nekik. — Brad lenézett a lányra, és elgondolkodva figyelte. —
Neked nem mindegy, ugye?
— Kérlek, ne ringasd magad hamis álmokba — mondta. Gina lassan
felegyenesedett. Hirtelen kényelmetlenül érezte magát. A blúza után
nyúlt, és hátat fordított Bradnek, amíg begombolta. Be akarta fejezni ezt
a beszélgetést. Legszívesebben most egyedül lenne, hogy mindent nyugodtan
végiggondolhasson. — Mit akarsz ezzel mondani?
— Ne gondold, hogy szeretlek, csak azért, mert lefeküdtem veled! —
Gina felállt, magára vette a többi ruháját is, és az ablakhoz ment. Majdnem reggel volt már.
Brad Ginát nézte, de a hajnali sötétségben nem tudta ,
kivenni az arckifejezését.
— Valóban nem? — Gyorsan belebújt a farmerjébe és az ingébe.
Gina a fejét rázta, és saját magát is próbálta meggyőzni, hogy tényleg'
nem sokat érez Brad iránt. Kinézett az ablakon. Azt kívánta, bárcsak egymás karjaiban
feküdnének inkább.
— Honnan tudod?
Gina érezte Brad hangján, mennyire ideges, és egyszerűen nem tudott megfordulni, hogy a
férfi szemébe nézzen.
— Köztünk csak testi vonzalom van, és semmi más, ezt te éppolyan jól tudod, mint én.
Ifjúkorunk óta le akartunk feküdni egymással. Nos, ez
most megtörtént.
— Most ismét megnyugodhatunk? — Hangja egészen közelről jött, és
Gina tudta, hogy Brad közvetlenül a háta mögött áll.
— Igen.
— Ami köztünk történt, azt felejtsük el?
— Igen.
Brad gorombán megragadta Gina vállát, és maga felé fordította.
— Az ördög vigyen el! — mondta mérgesen.
Ezután vadul és mohón megcsókolta a lányt. Gina azonban nem viszonozta a csókot, és bízott
abban, hogy ezzel le tudja hűteni Brad fölhevült
vágyait.
Brad felemelte a fejét, és Gina szemébe nézett.
— Nos, attól, hogy lefeküdtünk egymással, még nem múlnak el az érzéseink, Gina. Még ha
ezer mérföld távolságra lennénk is egymástól, az
érzéseink akkor sem változnának. Ezt egyikünk sem fogja elfelejteni.
Gina keményen nézett Bradre.
— Mi olyan különös abban, amit tettünk? Ugyanígy átélted ezt már
más nőkkel is.
— Te pedig más férfiakkal.
Gina bólintott.
— Pontosan.
— Te belenyugszol ebbe? — kérdezte Brad halkan.
Gina tudta, hogy nem engedi el őt a férfi, amíg meg nem bizonyosodik
róla, hogy az igazat mondja neki. A lány Brad tekintetét kutatta, de nem
tudott kiolvasni belőle semmit sem.
— Én ... én nem tudom.
— Aha. — Brad elégedettnek látszott. — Ezek szerint Gina O'Con bizonytalan, és zavarban
van. — Én sohasem mondtam, hogy minden kérdést meg tudok válaszolni.
Brad levette kezét a lány válláról, és reménytelen arckifejezéssel megszólalt:
— Te még a kérdéseket sem ismered. — Aztán elindult a fürdőszoba
felé.
— Mit csinálsz? — kérdezte a háta mögött Gina.
— Lezuhanyozok. Nem akarsz velem jönni? — kérdezte a válla fölöt tháttrapillantva. —
Végül is testi vonzalmat érzünk egymás iránt. Ha alkalom adódik, hogy egymás közelében
lehessünk, miért ne használnánk ki?
Gina felháborodva csípőre tette a kezét. Legszívesebben hozzávágott
volna valamit a férfihoz. Szörnyű alak! Belebújt a cipőjébe és felkapta a
táskáját. Az ajtóhoz indult, hogy otthagyja, de aztán meggondolta magát.
Leereszkedett a díványra, és töprengve nézett maga elé. Hiszen eldöntötték, hogy köztük csak
testi kapcsolat van, és ez be is bizonyosodott, mikor
lefeküdtek egymással. Gina tudta, hogy még mindig kívánja a férfit. A
karjaiban akart megint feküdni, érezni a teste melegét, hallgatni a szívverését. Olyan erős
vágyat érzett, hogy az már szinte fájt.
A fürdőből vízcsobogást hallott. Gina felállt, ésgyorsan ledobta magáról a ruháit, aztán
könnyű szívvel belépett a fürdőbe. Félrehúzta a zuhanyozófüggönyt, és a meglepett férfira
mosolygott.
— Érvényes még a meghívás?
Brad a torkát köszörülte, és jól megmarkolta a szappant.
— Bármikor.
Gina csábosán mosolygott.
— Nem akarod megosztani velem a szappant? — kérdezte elhaló hangon, és a kezét nyújtotta
érte.
Brad szemében szikrák gyúltak. Megragadta Gina kinyújtott kezét, és
magához húzta a lányt.
— Persze hogy megosztom veled.
Kezét felemelve mutatta:
— Gondolom, ezt kell beszappanozni — és végigsimította a lány megkeményedő
mellbimbóját —, és ezt — a köldöke alá csúsztatta a szappant.
Gina alig kapott levegőt. Aztán puha nemi szervét tapintotta. A lány felnyögött. — Főleg ezt
— magyarázta Brad. Közben ujjai a legérzékenyebb
pontra csúsztak, feltámasztva ezzel Ginában a szenvedély lobogó lángjait.
Brad egyik karjával tartotta a lányt, a másikkal pedig mindenfelé szappanozta, hízelgő
szavakat suttogva neki apró csókok kíséretében. Mindkettőjüket elöntötte a forróság.
— De ide nem kell szappan. Ide csak én kellek — mondta, és mélyen
behatolt a lányba. Gina szeme tágra nyílt Brad mozdulatától. — Élvezed? — kérdezte Brad.
Behunyta a szemét, és átfogta Gina derekát. Szorosan tartotta, és kicsit megemelte a lányt.
Az izgalom szétáradt Gina egész testében. Gyorsan és szabálytalant'
lélegzett. Egyre csak Brad vállát csókolgatta, míg a férfi előre-hátra mozgatta őt. Lábát
átkulcsolta Brad csípőjén, és átadta magát a rátörő forró érzéseknek.
— Tényleg csak szenvedély ez, Gina?—kérdezte Brad állhatatosán semmi más, csak puszta
szenvedély? — súgta elcsukló hangon a lány a fülébe. Gina meg akarta csókolni, de Brad
hátrahúzódott. — Válaszolj!
— Igen, igen, igen — felelte Brad heves mozdulataira, és érezte, hogy közeledik a
csúcsponthoz.
— Őrület! — Brad még erőteljesebben mozgott, majd megrázkódott, és görcsösen a lányba
kapaszkodott.
Vadul, szenvedélyesen csókolták egymást, amikor mindketten az élvezet tetőpontjára értek.
Kis idő múlva Brad hátrahúzódott, és Gina borús tekintetét figyelte.
A lány bársonyos, barna szemébe nézett, és majdnem kimondta, ami már a nyelve hegyén
volt, hogy szereti Ginát. Aztán az utolsó pillanatban meggondolta magát. Szerelmes szavaitól
a lány nyilván megint visszahúzódott volna csigaházába.
Ginának időre van szüksége ahhoz, hogy letisztuljanak az érzései,
amiktől egyelőre szemmel láthatóan fél. Bradnek tapintatosan rá kell vezetnie őt, hogy
leküzdje titkos félelmeit. A többi már menni fog magától.
Bradnek még nincs nagy gyakorlata abban, hogy milyen is türelmesnek
lenni, de meg fogja tanulni. Nem akarja elveszíteni Ginát. Melegen rámosolygott, és Gina
viszonozta a mosolyát.
Brad még mindig a karjában tartotta a lányt, majd egy kicsit később
óvatosan lecsúsztatta, amíg lábával el nem érte a kád alját. Aztán elzárta.
a vízcsapot, és a fogason lógó puha fürdőlepedő után nyúlt.
— Nem szeretném, ha megfáznál — mondta, és becsavarta Ginát a
törülközőbe. Kilépett a kádból, és a lányt is kisegítette.
Telefoncsörgés törte meg a csendet. Brad elnyomott egy halk káromkodást, törölközőt tekert a
derekára, és a hálószobába sietett Ginának mosolyognia kellett. Brad után ment, és hátulról
átkarolta. Arcát a vállához
szorította, érezte a férfi feszes izmait. Aztán hagyta, hogy mindkettőjük
törülközője a földre csússzon.
— Jó, Sheila, köszönöm. Mindent elkészített? — kérdezte Brad. Egyáltalán nem érződött a
hangján, milyen erőfeszítésébe került a beszélgetésre
figyelni. Mindig a munka. Gina majd elfelejtette, hogy hétköznap van. Az éjjeliszekrényen
álló órára nézett. Fél hét. A munkások nyolckor ott lesznek a szállodában. Gina még jobban
hozzásimult Bradhez, mintha így
megálíthatná a gyorsan repülő időt. Gyengéden simogatta a férfi hasát. Jó. — Brad
felsóhajtott. — Ott leszek. — Visszatette a kagylót, és
mozdulatlanul állt még egy kis ideig. Olyan pompás érzés volt, ahogy Gina az oldalához
simult. Nem akart elválni tőle. Legszívesebben így töltötte volna a következő órát is.
Végül kelletlenül megfordult, és karjába vonta Ginát. Gyengéden ringatozott vele jobbra-
balra. Olyan megnyugtató érzés volt maga mellett tudni a lányt.
Az állát Gina fejére támasztotta.
— Nem akarok elmenni.
— Én sem akarom, hogy elmenj! — mondta Gina.
— Itt leszel, amikor visszajövök?
— Nem. — Szinte könyörgően nézett föl Bradre, hogy értse meg, neki
is vannak kötelezettségei. — A munkások mindjárt ott lesznek a szállodában, oda kell
mennem.
Brad felsóhajtott, és arcát a lány hajába fúrta.
— Ma este ismét Dallasban kell lennem.
— Tudom.
— Elkísérsz?
— Te is tudod, hogy ez lehetetlen.
— Mikor látlak újra? — Brad visszafojtott lélegzettel várta a választ.
Csak nem akar Gina végleg elválni tőle? Ha igen, akkor ez a legmegfelelőbb pillanat.
Gina kétségbeesetten nézett fel Bradre. Nem tudta, hogy a szívére vagy
az eszére hallgasson.
— Mikor jössz vissza? — kérdezte Gina.
— Három nap múlva.
— Tehát három nap múlva látjuk egymást.
Brad kissé hátrahajtotta a fejét, hogy Gina szemébe nézhessen.
— Akkor nálam maradsz? — kérdezte kételkedve.
Gina bólintott. A mosoly eltűnt az arcáról.
Brad a füle mögé simította a lány egyik hajtincsét.
— Megígéred?
— Nem hiszel nekem?
— Nem tudom. Pillanatnyilag olyan ez, mint egy álom.
— Nem álom — súgta Gina, és megcsókolta a férfi állát. — Én csak
akkor alszom majd, ha visszajössz. Amikor nem vagy velem, annyira vágyódom utánad, hogy
nem tudok elaludni.
Brad látta, Gina még mindig nem hajlandó elismerni, hogy nemcsak
testi kapcsolat van közöttük.
Fáradtan sóhajtott.
— Legalább a kezdeten már túljutottunk, Gina O'Con.
A következő három nap végtelenül lassan telt. Gina számolta a perceket Brad visszatéréséig.
Minden reggel újabb gondok adódtak az építkezésen. A szőnyegpadló kiszakadt, a bútorok
rozogák voltak, a vezetékek nagy részét ki kellett cseréltetni.
A régiségek egy részét elvitték felújítani, a többit árverésre bocsájtották.
Az új bútorokat egy hónap múlva szállítják. Az ablakokat újra festették, néhány szobára új
ajtót szereltek.
Mindenhol fülsüketítő lárma, por és rendetlenség. Mindez megtépázta Gina idegeit.
A felújítási terveket készítő építész részt vett a kivitelezés ellenörzésében is. Alicia, a
belsőépítész csak a hónap végén jön vissza Houstonba
Késő este Gina Brad telefonját várta. A szálloda nyomasztóan csöndesnek tűnt. Amióta tudta,
hogy milyen érzés Braddel tölteni az éjszakát, még inkább vágyódott utána.
A Braddel folytatott telefonbeszélgetések felajzották Gina képzeletét.
— Emlékszel, ahogy mögöttem álltál, és a törülköző lecsúszott rólunk?
— kérdezte Brad a legutóbbi beszélgetésükkor. — Legszívesebben úgy álltam volna ott veled
az idők végezetéig.
— Többet nem akartál?
— Dehogynem — mondta elcsukló hangon. — Sokkal többet! De abban a pillanatban már az
is boldoggá tett, hogy velem vagy. Gina, gyere ide a következő járattal!
— Most nem mehetek el.
— Találkozzunk holnap nálam a szállodában?
— Mikor?
— Holnap este tíz és tizenegy között ott leszek.
— Jó, ott várlak.
— Megígéred?
— Nem hiszel nekem? — kérdezte Gina.
— Nem tudom. Bár ne tartanék attól, hogy elveszítelek! Olyan nagyon szükségem van rád. —
Brad még sosem volt ilyen közel ahhoz, hogy szerelmet valljon. A szavak önkéntelenül törtek
ki belőle.
A vonal másik végén csend lett.
— Megijesztettelek? — kérdezte végül Brad.
— Egy kicsit — felelte Gina, és szíve vadul vert.
— Nem akartam.
Mit is mondott Gina? Azt kívántam, bárcsak velem lennél.
— Holnap este látjuk egymást. — Brad hangja lecsillapította Gina félelmeit.
— Akkor holnap. — Gina kelletlenül tette vissza a kagylót.
Ezúttal korán érkezett Houstonba, mégis ideges volt. Ez az érzése akkor szűnt meg, amikor
leszállás után a szállodában megivott egy wiskyt szódával.
A vállalatuk azt tervezte, hogy Minneapolis belvárosában közreműködik egy
bevásárlóközpont, egy irodaház és egy szálloda felépítésében, de az
építö cég hirtelen meghátrált.
Brad öccse, Jack már útban is volt a cég elnökéhez. Brad nagyon remélte Jacknek sikerülni
fog meggyőznie az ottani vezetőket, hogy a beruházás kifizetődő lesz. Ha Jack nem boldogul,
akkor neki kell a segítségére
sietnie Ebben az esetben mindkettőjüknek Minneapolisban kell maradni, pedig otthon is
rengeteg elintézetlen ügye gyűlt össze. Jack éppúgy el volt ragadtatva, mint én, gondolta Brad
rossz közérzettel.
A szállodában ugyanazt a szobát vette ki, mint a múltkor. Miután átöltözött, egy itallal a
kezében fel-alá járkált a nappaliban, és várta, hogy
Gina megjelenjen, vagy legalább telefonáljon. Percenként az órájára nézett Mi történhetett?
Gina becsapta, vagy valami baja esett? Talán beteg? Csak játszik vele,
Nem jelent a számára semmit? Maga a pokol, ha az ember szeret valakit.
felhajtotta az italt, és újból töltött. Ebben a pillanatban kopogtak az ajtón. Szívverése
felgyorsult, szája egészen kiszáradt. Megjött Gina!
Brad mosolygott. Mégiscsak őrülten jó dolog szeretni valakit.
6. FEJEZET
Brad az ajtóban állt. Tarka nadrágot és fehér inget viselt.
Gina nem tudott betelni a látvánnyal, szíve a torkában dobogott
Alig tudott megszólalni:
— Fáradtnak látszol. — Fáradt? Hiszen ragyogóan nézett ki!
— Te pedig csoda szép vagy — mondta Brad mély hangján.
— Köszönöm — felelte Gina ragyogó mosollyal. — Elmegyünk?
— Nem, miért? — Brad kérdően felhúzta a szemöldökét. — Szeretnél? — Nem — rázta
mosolyogva a fejét. — De mivel még mindig az ajtóban állunk; úgy gondoltam, talán menni
készülsz.
— ó, Gina — mondta zaklatottan, míg betessékelte a lányt. — Elöször zavarba ejtesz a
szépségeddel, azután pedig gúnyolódsz rajtam.
Gina örült Brad szavainak. Most nem érdekelte, hogy komolyan
gondolja-e, amit mond. Boldog volt.
Brad mögéje lépett, megcsókolta a tarkóját, majd a bárszekrényhez
ment, hogy töltsön egy pohár bort Ginának. Odanyújtotta neki a kristálypoharat, és kék
szemével gyöngéden nézett a lányra.
— Finom — kortyolt Gina a borból, de inkább arra vágyott, hogy Brad megcsókolja.
Hirtelen reszketni kezdett. Amíg távol voltak egymástól, minden este beszéltek telefonon.
Most, hogy újra együtt lehettek, nem volt más kívánsága, mint a férfi karjaiban feküdni, és
érezni teste közelségét.
— Ugyanazt szeretném, amire te is vágysz — suttogta Brad.
— Már megint a gondolataimban olvasol?
— Igen, éppúgy, mint te az enyémben.
— És mire jutottál?
— Arra, hogy kívánsz engem. — Brad letette a poharát. — Hogy olyan közel akarsz lenni
hozzám, mint én tehozzád. — Kivette Gina kezéből a!
poharat, és a sajátja mellé tette. Átfogta a derekát, és magához húzta a
lányt. — Úgy hiányoztál nekem! — Fölé hajolt, és megcsókolta.
Gina átkulcsolta Brad nyakát, és fejét a vállára hajtotta. Épp ez volt
az, amire már régóta vágyott. de Néhány óra múlva csöngött a telefon, és Ginát felriasztotta
édes álmából káromkodást hallott, aztán üvegcsörömpölést, majd csönd lett.
Brad hangja mérges és fáradt volt. Zsibbadt kezét tornáztatta alvás közben Ginát ölelte
magához. A lány észrevette, a mozdulatot, és meghatottan mosolygott.
Hol vagy? — Brad hangjából aggodalom áradt, és Gina úgy érezte,
valami fontos dologról beszélnek. A férfi villanyt gyújtott,
Mikor? Melyik kórházban?
a szive gyorsabban vert az izgalomtól. Érezte, hogy valami rossz
történt.
Köszönöm, Graham. Holnap reggel indulok. — Brad hangja dühös volt figyelte, ahogy Brad
lassan letette a kagylót. Visszadőlt a párnára és a takarót nézte.
Mi történt? — Gina meg akarta érinteni a férfit, hogy elűzze gondjait,de közben meggondolta
magát.
Brad felsóhajtott, és kezével végigsimította a homlokát.
Anyámnak az éjjel szörnyű gyomorgörcsei voltak. Nagybátyám kihIvta a mentőket, és
kórházba vitette.
Gina felült, és egy hajtincset kisimított az arcából.
Hogy van most?
Nem komoly — nyugtatta meg Brad szárazon. — Anyám akkor szokott a kórházba menni, ha
a gyerekeit maga köré akarja gyűjteni, és valami dolga van velünk. Úgy érzi, előnyösebb
helyzetben van, ha mindenki azt hiszi, hogy haldoklik.
Gina odahajolt Bradhez.
Biztos vagy benne?
- Egészen biztos, és Graham ugyancsak.
Brad hangja inkább mérgesnek, mint aggódónak tűnt.
— Mint mindig, most is részvétet mutatunk iránta, amíg ki nem derül, hogy félrevezetett
minket.
Gina megsajnálta Bradet. Ő maga apa nélkül nőtt fel, de anyjára mindig számíthatott. Mindig
közel álltak egymáshoz, akkor is, amikor Gina
San Franciscóba költözött. Nem találkozhattak túl gyakran, de rendszeresen telefonáltak
egymásnak. Nem tudta elképzelni, hogy anyja csak
a saját érdekeit tartsa szem előtt, és csak saját magával törődjön.
— Nem lehet, hogy anyád ezúttal tényleg beteg? — Gina kérdőn nézett
Bradre.
— Semmiképp. Ezt megmondta volna Graham — dörmögte Brad. —
Anyám már máskor is kitalált nekünk ilyesmit.
— De miért? — kérdezte Gina zavartan. — Szívesen kényszeríti az akaratát másokra. Ez az
egyetlen mód számára, hogy a testvéreimet és engem elvonjon az üzlettől.
Brad most olyan szomorúnak látszott, mintha sohasem szerették volna
igazán.
Gina érezte, hogy meg kell őt vigasztalnia. Brad csak derékig volt betakarva. Gina gyengéden
simogatta a férfi mellkasát.
— Nagyon sajnálom — mondta.
Brad felsóhajtott, és fáradtan dörzsölte a szemét.
— Én is. Anyám látni akarja a fiait, Graham pedig azt kívánja, hogy
menjek, és segítsek neki megnyugtatni őt, még mielőtt a többiek megérkeznek.
— Értem.
— Valóban? — Brad kérdően nézett Ginára. — Én viszont nem. Connie!
minden, csak nem gondoskodó anya. Uralkodó típus. Csak azt hajlandó megtenni, ami neki
előnyös.
Gina ujjai végigcsúsztak Brad mellén.
— Szerinted az nem természetes dolog, hogy látni akarja a fiait, amikor
beteg?
— Gondolod, hogy ettől jobban lesz?
— Valószínűleg — vélekedett Gina. — Mikor indul a repülőd?
— Legkorábban egy óra múlva. — Brad gyorsabban lélegzett, amikor
Gina keze a takaró alá csúszott.
— Még be kell csomagolnod és fel kell öltöznöd.
— Igen. — Brad hangja nyers volt.
Felvette a kagylót, tárcsázott, és megkérdezte a pilótát, mikor tudja
indítani a gépet. Aztán lekapcsolta a lámpát.
— Egy óra múlva megy a repülő, ahogy gondoltam. — Brad átölelte és
magához húzta Ginát. ő hozzásimult, érezte a szívverését, bőrének melegét, és hallotta halk
zihálását.
— Még fel kell öltöznöd és össze kell csomagolnod.
— Máris csomagolok — morogta Brad.
Gina nevetett, aztán halkan felsikoltott, amint Brad teste az övére csúszott.
*
Félóra múlva Brad az ágy mellett állt, és lenézett Ginára.
— Legszívesebben maradnék, nem akarlak itt hagyni. — Nem akarta
elmondani neki, mennyire szüksége van rá, mert félt, hogy megijeszti. A
lány fölnézett, és Brad látta a tekintetében, hogy bízik benne.
— Az együttlétünk nem volt olyan csodálatos, amilyennek elképzeltük
mondta Brad halkan. — De igen — állította Gina, és fájdalmas mosoly jelent meg az ajkán.
Csak rövidebb volt.
— Mikor látlak újra?
— Amikor visszajössz.
Nem akarta feltenni Ginának a kérdést, de a szavak kikívánkoztak belőle
— Nem akarsz meglátogatni? — Gina megrázta a fejét. — Tudod, hogy
ez nem megy. A te családod és az én ...
Brad félresimította Gina egyik hajtincsét.
— Gina, olyan sokat jelentesz nekem, többet, mint eddig bármelyik nő!
— Gina szemében megjelent a félelem, és Brad érezte, hogy a lány megint
magába zárkózik.
— Kérlek, ne! —kezdte.
— Még mindig úgy gondolod, hogy csak testi vonzalom van köztünk?
— Nem lehet más. Nem engedhetem — vallotta be Gina.
Brad felsóhajtott. Már megint megbánta, hogy Ginát megijesztette a
szavaival.
— Gina O'Con, te kemény dió vagy.
Gina hűvösen mosolygott, igyekezett eltitkolni Brad elől igazi érzéseit.
A férfi lehajolt hozzá, és könnyű csókot nyomott az ajkára. — Fel foglak
hívni.
— Vigyázz magadra!
Brad elment.
Gina összegömbölyödött, Brad párnáját a mellére szorította, és beszívta a férfi illatát.
Percekig nézte az ajtót, ami mögött Brad eltűnt, és kis idő
múlva érezte, hogy könnyek folynak végig az arcán. Hamarosan heves
zokogás rázta.
Még mindig nem értette, hogy miért is nem akarja tudni az okát.
Brad kinézett az ablakon. A gép elindult Dallas irányába. Épp felkelt
a nap, de Houstonban a legtöbb ember még mélyen aludt.
Brad is legszívesebben elaludt volna, hogy elfelejtse Gina illatát, édes
ajkát, gyengédségét és azt, hogy mennyire vágyik a közelségére.
Zaklatott volt, összeszorította a fogait, izmai megfeszültek, teljesen
összezavarodott.
Jóságos ég, szereti Ginát! Hát nem lehet ezt belátni? Miért olyan hihetetlen ez? Ezek a rövid
találkozások és telefonbeszélgetések egészen megőrjítették.
Mi az ördög lehet Ginával? Biztos, hogy a lány is többet érez iránta puszta vágynál, hiszen
látta szemében a boldogság könnyeit. Az nem lehet csupán érzékiség, amilyen hévvel a
gyöngédségeire válaszol.
De akkor mi más?
Brad azt kívánta, bárcsak Gina is olyan szerelmes lenne belé, mint ő a lányba. Ez a kívánsága
aligha teljesül könnyen, mivel Gina szemmel láthatóan elhatározta, hogy elzárkózik minden
mélyebb érzés elől. Lehetséges, hogy valaki mást szeret? Ö csak jobb híján kellett neki?
Fájdalom járta át a testét. Nem, úgy nem tudna tovább élni. Egyébként is észrevette volna.
nyugtatgatta magát, miközben próbálta megőrizni az önuralmát.
Brad hátradőlt az ülésen, és most gondolt először arra, amiért el kellett utaznia. Connie
kórházban van, és az orvos csak a saját kérésére tartotta benn. Ez kiváló alkalom volt arra,
hogy az egész családot összetrombitálja és a hatalmát fitogtassa. Brad biztos volt benne, hogy
ő, a legidősebb
az oka mindennek, mert anyja szerint túl sok időt töltött Houstonban
a Casa Mananában. Connie arra számít, hogy a család majd jobb belátásra bírja Bradet.
Felsóhajtott, és megpróbált megnyugodni. Nem szerette az anyját,
az érzést Connie már régen megölte benne, de mégiscsak az anyja.
Brad elhatározta, nem izgatja magát addig, míg Connie nem avatkozik a magánügyeibe. Elég
sok időt áldozott a cégre és a családjára, és nem volt hajlandó a maradék szabadidejét is
rápazarolni.
Amint elintézi a családi ügyeit, azonnal visszamegy Houstonba.
*
Gina nem akart Bradre gondolni. Nappal, mikor lekötötte a munkája, még egész jól megvolt.
Éjszakánként azonban egyedül volt az üres szállodában, és semmivel!
sem tudta elűzni a rátörő kétségeket. Nyugtalanul járkált a házban, hogy megszabaduljon
kellemetlen gondolataitól.
Vajon anyja is átélte ezt, amikor Sylvester hazautazott a feleségéhez?
Gina gyomra görcsbe rándult. Nem tudná elviselni, ha Brad egy ilyen
együtt töltött éjszaka után hazatérne a feleségéhez és a gyerekeihez. Micsoda teher lehetett ez
az anyjának! Sylvesternek ugyanolyan nehéz lehetett. Most értette meg Gina először, milyen
nagy áldozatot hoztak
mindketten a kapcsolatukért. Mindenesetre húsz évig tartott a viszonyuk.
Éjfél felé végre bevallotta magának, hogy egész idő alatt Brad telefonjára várt.
Másnap reggel az ablakon át betűző napfényre ébredt. Első gondolata
az volt, hogy Brad nem hívta fel. Valószínűleg nincs most ideje rá, mivel a családjával van
elfoglalva. Gina tisztában volt vele, hogy semmilyen áron sem vállalna olyan sorsot,; amilyet
anyja választott. Legjobb lesz, ha elfoglalja magát a munkával.
Grahamnek teljesen igaza volt. Connie önmagát is felülmúlta a színlelésben. Ha az orvosokon
múlott volna, már nem is lenne a kórházban.
Connie-nak évekkel ezelőtt gyomorfekélye volt. Betartotta az étrendet, szedte rendesen a
gyógyszereit, de ha valamit el akart érni, egyszerűen
nem szedte az orvosságait, minden tiltott ételt megevett, és várta az eredményt.
Jack és Curt Brad előtt néhány órával értek a kórházba. ők is tudták, hogy anyjuk előre
megtervezte az egész színielőadást. Brad feltevései beIgazolódtak: Connie már
mindkettőjükkel tárgyalt, és megkérte őket, beszéljenek a lelkére, mielőtt még tönkreteszi az
életét.
Tényleg, majdnem egész éjjel beszélgettek.
— Jó lenne, ha apa itt lehetne — dohogott Curt, — ő tudná, hogy kell bánni ezzel a nővel.
— Ez a nő, ahogy te nevezed, az anyád — szakította félbe Jack. —
Mutass egy kis megértést iránta!
— Miért? Egyikünkkel sem törődött, amikor szükségünk volt rá — vágott vissza Curt. —
Egyáltalán nem emlékszem, hogy bármelyikünk is hozzá fordulhatott volna a gondjaival.
Mindig apához vagy Graham bácsihoz mentünk segítségért. ,
Jack bólintott.
— Rájuk mindig lehetett számítani, bárhol is voltak.
— Apát még akkor is fel lehetett hívni, amikor Mária O'Connál volt —
fűzte hozzá Brad.
— Még akkor is — állapította meg Curt rosszkedvűen.
A három fiú egy ideig hallgatagon bámult a poharába. Mindegyik az
emlékeivel volt elfoglalva.
Végül Curt szólalt meg:
— Nem gondoljátok, hogy valami nincs rendben nála?
— Kinél? — pillantott fel Brad.
— Anyánál — magyarázta Jack. — Nem vagyok meggyőződve róla,
hogy szellemileg teljesen ép lenne, de azt tudom, én már nem bírom elviselni, hogy mindig
ugorjak, ha valami óhaja van. Az utóbbi időben olyan
sokszor kellett félbehagyni a munkámat, és rohanni hozzá, hogy a beosztottjaim az irodában
kezdenek ellustulni, ha nem vagyok ott, és nem nézek
a körmükre. Amikor Graham felhívott, épp egy fontos ügyet próbáltam
lezárni. Ha nem lenne ilyen bűntudatom, nem jöttem volna ide. — Miért van bűntudatod? —
Curt előrehajolt, és csodálkozva nézett a bátyjára.
— Mert úgy gondolom, nem tettem eleget az anyámért, aki a világra hozott és felnevelt —
mondta Jack fáradtan.
— Úgy látszik, egyikünk sem szereti eléggé ahhoz, hogy minden kivánságát teljesítsük. —
Curt felemelte a poharát, és nagyot kortyolt.
— Az ördögbe! — mondta Brad, és a hajába túrt. — Nem tudom.
— Igaza van anyának? Tényleg tönkre akarod tenni az életedet?—Jack beszéd közben föltette
a lábát anyja rózsafa asztalára.
Brad felsóhajtott.
— Szeretnék változtatni az életemen, de ez nem jelenti azt, hogy tönkre is tenném — felelte
végül.
— Hogyan akarod megváltoztatni? — érdeklődött Curt. — Úgy, mint
apa?
Jack legyintett egyet, de Brad magyarázni kezdte:
—Apa semmin sem változtatott. Törvényesen is a társává kellett volna fogadnia azt az
asszonyt, akit szeretett. Ő mégis anyával maradt. Én viszont komolyan tenni akarok valamit.
— Tényleg komolyan gondolod a dolgot azzal a lánnyal?
Brad bólintott.
— Halálosan komolyan. Ha sikerül, rá akarom beszélni, hogy jöjjön,
hozzám feleségül.
Jack és Curt elképedve néztek rá. Egyszerre kérdezték:
— Feleségül venni? Miért?
Brad hangosan felnevetett. Egyik fivére sem tudta elképzelni a nősülést. Jack azért nem, mert
minden nőt gyűlölt, Curt pedig azért nem, mert
minden nőt szeretett.
— Azért, mert szeretem, és meg akarom osztani vele az életemet —
mondta ki végül.
— Aha — bólintott Jack. — Ezért aggódik anya ennyire érted. Szóval
Mária O'Con lányát be akarod hozni a családba.
— Pontosan. — Brad hátradőlt, és lehunyta a szemét. — Velem vagytok
vagy ellenem?
— Veled — nyilatkozott Curt. — Én valószínűleg sohasem fogok egy nő
mellett lehorgonyozni azért, hogy gyermekeim szülessenek. így legalább
te gondoskodsz arról, hogy unokaöccseim és húgaim legyenek, akiket kedvem re
kényeztethetek.
— Én is melletted vagyok — erősítette meg Jack öccse szavait. — Minden ki, aki fejébe
veszi, hogy megházasodik, szörnyen komolyan gondolhatja a dolgot, ha a válási statisztikák
ellenére azt hiszi, hogy neki sikerülni fog. Brad felállt. - Szükségem van a segítségetekre.
Valaki megpróbálta Mária O'Cont
tönkretenni. Szeretném tudni, ki volt az, és miért tette.
— Miért nem segít ebben a menyasszonyod? — Curt gyanakodva figyelte a bátyját.
— Mert neki éppoly kevés bizalma van a Bartholomew család iránt,
mint anyának őiránta. Azonkívül még magának sem meri bevallani, hogy szerelmes egy
Bartholomew-ba.
Curt füttyentett egyet.
— Te aztán elszánt alak vagy! — vélekedett.
— Nem mondhatnám, hogy irigyellek. Szerelmes vagy egy olyan nőbe,
aki nemcsak hogy nem viszonozza az érzéseidet, de még a családoddal
szemben is bizalmatlan. —Jack megdörzsölte fájó nyakszirtjét.
— Hasonló a helyzet, mint annak idején apával volt —jegyezte meg Curt. Brad arca
elkomorult.
— Nem gondoljátok, hogy fölösleges ilyen összehasonlításokat tennetek?
— Teljesen igazad van.
Brad ahogy tudta, elmondta testvéreinek a tényeket. Graham még nem jött rá semmire, és
Brad tudta, hogy Gina még mindig nagyon bizalmatlan
a Bartholomew családdal szemben. Csak egy mód van rá, hogy közelebb
kerüljenek hozzá: ha kiderítik, ki volt az, aki annak idején Mariának annyi
kellemetlenséget okozott. Talán akkor tudná szeretni Bradet.
Már hajnalodott, mikor a testvérek lefeküdtek. Brad is ledőlt, és behunyta a szemét.
Harminchat órája talpon volt, és éppúgy kívánta az alvást, mint azt, hogy együtt lehessen
Ginával, de mindennek megvan a
maga ideje. Hat órát alszik, és utána fog Houstonba repülni.
Az oldalára fordult, és megpróbált elaludni. Lelki szemei előtt megjelent Gina, ahogy reggel
az ágyban feküdt, és mosolygott. Sötét haja kócos
volt, a takaró épp csak fedte szép mellét. Bőre barnára sült, nagy szeméből
melegség áradt. Brad elképzelte, ahogy a karjaiban tartja Ginát, és szeretkeznek. Önkéntelenül
is izgalomba jött.
Hirtelen felült. Ördög vigye az alvást! Brad nem akart tovább várni.
Azonnal Ginához repül, és vele tölti az éjszakát. Ismét a karjai közt tartani
őt — milyen csodálatos ötlet! Brad felemelte a kagylót, és a pilótát tárcsázta.
Gina egy előrehullott hajtincset simított ki az arcából, és tízig számolt
magában, hogy megnyugodjon. Miért van az, hogy egyszerre minden rosszra fordult? A
tárgyalóterembe behordott nagy bálákat szemlélte.
— Nézze, Mr. Turner — kezdte újra. — Az nem az én hibám, hogy a
gyártó rossz ajtókat szállított, de mert így történt, ezeket nem lehet beszerelni, és úgy tenni,
mintha jók lennének.
— De Mr. Henderson azt mondta ...
— Nekem teljesen mindegy, hogy mit mondott Mr. Henderson. Ő a
munkavezető és nem a ház tulajdonosa. Én pontosan azokat az ajtókat
akarom, amelyeket megrendeltünk, és pontosan a megfelelő színekben.
Ezek itt világosbarna színűek, én pedig szürkét kértem, ami illik a szőnyegpadlóhoz és a
függönyökhöz.
Mr. Turner éppoly dühös volt, mint Gina.
— Biztos benne, hogy nem ezek a megfelelő ajtók?
— Igen, ebben egészen biztos vagyok — válaszolta ingerülten.
— Rendben van, Miss O'Con, de szerintem ez a szín nagyon jól megy a
rózsaszín függönyökhöz. A férfi az állványra mutatott, ahol a függönyök
feküdtek.
Ginát elöntötte a düh.
—Azonnal felhívom a gyártót, és követelni fogom, hogy haladéktalanul
szállítsa a megfelelő ajtókat.
Azzal megfordult, és az ajtóhoz ment. Hirtelen a földbe gyökerezett a
lába, és elképedve meredt a bejáratra. Brad állt ott, elcsigázva, teljesen
kimerülten. Kezét öltönye zsebébe dugta, és Ginára mosolygott. Lassan
végigsiklott tekintete a lány testén, aztán újra a szemébe nézett. Brad
pillantásától Gina haragja azonnal elszállt.
— Hello — mondta, miután felocsúdott a meglepetéséből.
— Hello. Úgy hiányoztál. — Brad vágyakozva nézett Gina szemébe. —
Alig bírtam kivárni, hogy nálad legyek.
A lány odalépett hozzá.
— Szörnyen kimerültnek látszol.
Brad felsóhajtott.
— Föltétlenül aludnom kell egy keveset.
— Mikor aludtál utoljára?
— Amikor nálad voltam.
Gina szíve hevesen dobogott.
— Tényleg?
— Olyan erősen vágytam rád, hogy nem tudtam elaludni. Azt gondoltam, inkább idejövök, és
megkérdezlek, hogy nem akarsz-e lustálkodni
velem egy kicsit az ágyban. Azt kívántam, hogy a karjaimban tartsalak,
és néhány órára megfeledkezzem a világról.
Ginát hirtelen enyhe rosszullét fogta el.
— Dolgoznom kell.
— Nekem is. Nem várhatnak a gondok egy-két órát? — Brad, én ... — Gina kifogást keresett.
Vonzotta a férfi, ugyanakkor
félt is attól az erőtől, ami egymáshoz hajtotta őket.
— Elnézést — mondta az egyik munkás, és elment mellettük.
Ezzel megtört a varázs. Gina tudta, hogy nem ácsoroghat itt Braddel,
mindenki füle hallatára elemezgetve a kapcsolatukat.
Ahogy megfogta Brad kezét, mintha áramütés érte volna. Megpróbálta
gyorsan elfojtani az érzéseit. Odakísérte Bradet az egyetlen még működő
lifthez. Megnyomta a legfelső emelet gombját.
Gina lakásának egyik fele felújítás alatt állt, de a másik fele érintetlen
maradt.
Kézen fogva álltak a liftben. Amikor kinyílt az ajtó, Gina megpróbálta
kiszabadítani a kezét, de mindhiába.
Brad egyszerűen nem engedte el.
— Menj előre! — mondta fáradtan mosolyogva.
— Tudod, hogy milyen önző vagy? — Gina átlépett egy kábelen, és a
folyosó végén levő ajtóhoz vezette a férfit.
— Minden erőm elhagyott. Kényeztess egy kicsit! — kérte a lányt. Belépett Gina
hálószobájába, leült az ágyára, és magához húzta a lányt.
— Túl sok a dolgom — tiltakozott Gina minden meggyőződés nélkül.
— Nekem is, de mivel a te hibád, hogy olyan fáradt vagyok, a te kötelességed az is, hogy
felélénkíts.
— Sokkal több a dolgom annál, semhogy eleget tegyek az őrült kívánságaidnak. Délelőtt tíz
óra van, nem éppen a legmegfelelőbb időpont arra,
hogy lefeküdjünk egymással.
— Honnan tudod, hogy azt akarom? — Gyengéden hátradöntötte Ginát
az ágyon.
A lány mozdulatlanul feküdt. Kérdőre akarta vonni Bradet, de nem jött
ki hang a torkán. Brad hozzásimult és a mellét simogatta. Arcát Gina
arcához szorította, és elégedetten felsóhajtott. Ez nagyobb hatással volt a
lányra, mintha bármit szólt volna.
Az előbb még meg akarta mondani neki, mi a véleménye arról, hogy
csak úgy egyszerűen idejön, és elvárja tőle, hogy lefeküdjön vele. Ginának
elakadt a lélegzete. Mit művel ez az ember?
Ránézett a férfira. Brad lehunyt szemmel, mélyen és egyenletesen lélegzett. Elaludt.
Gina elmosolyodott és megnyugodott. Neki sem fog ártani, ha pihen egy
keveset. Az utolsó éjszakát ő sem éppen alvással töltötte.
Brad tényleg azért jött, hogy hozzábújjon és elaludjon. Melegség járta
át a lányt, és gyengéd csókot nyomott a férfi arcára. Odabújt Bradhez,
lábát a férfiéra kulcsolta, karját izmos mellére tette, és élvezettel figyelte,
hogyan lélegzik. Aztán lecsukódott a szeme és elaludt.
7. FEJEZET
Gina felébredt. Szokatlanul csendes volt a ház. Sem kalapács, sem fúró zaja nem hallatszott.
A munkások nyilván már hazamentek. Gina az ablakra pillantott. Odakint már sötétedett.
Aztán Bradre nézett, aki még mindig aludt. Állán
kiserkent a szakálla. Arca nyugalmat árasztott, és olyan volt, akár egy
kisfiúé.
Szerette volna átkarolni, és magához szorítani. Brad egyáltalán nem a
szexre vágyott most, egyszerűen Gina mellett akart lenni, miközben aludt.
Nála nyugalomra lelt. Átmelegedett a szíve ezekre a gondolatokra, de nem
akart teljesen elérzékenyülni.
Csak a pillanat volt fontos, egyedül az számított. Még soha nem érezte
magát ilyen boldognak.
Behunyta a szemét és újra elaludt.
Brad lassan ébredezett. Három napja nem aludt ilyen jót.
Valami meleget érzett a mellén. Lassan kinyitotta a szemét, és meglátta Gina kezét. Két
ujjával Brad egyik gombját fogta, mintha bele akarna
kapaszkodni. Ellenállt a csábításnak, hogy magához szorítsa a lányt, mert
attól félt, hogy Gina elhúzódik tőle.
Mégsem tudott uralkodni magán, és kezét Gina mellére tette. Finoman
simogatta nagyujjával a mellbimbóját, és érezte, ahogy megkeményedik
az ujja alatt. Vajon egy másik férfi simogatása is ilyen hatásssal lett volna
rá?
Gina felnyögött, és combját odadörzsölte Bradhez. A férfi ettől még izgatottabb lett, és egyre
többre vágyott. Egészen magáévá akarta tenni
Ginát. Ajkával megérintette, majd megcsókolta a homlokát. Aztán csukott
szemére és az arcára csúszott a szája. Gina olyan szép volt, olyan puha és
nőies, mégis felülkerekedett a férfin. Brad boldog volt, hogy megismerhette, mert a lány
bebizonyította neki, hogy nem csak olyan nők léteznek,
mint amilyeneket eddig ismert. Gina újra megmozdult, és Brad felé fordította a fejét. A férfi
gyengéden megcsókolta, aztán állhatatosán addig ostr omolta, míg Gina szét nem nyitotta
ajkait. Nyelve bejárta a nedves, meleg ajka minden zugát. Gina karját a férfi nyakára
kulcsolta, és magához húzta, miközben finoman hozzásimult. Combját Brad lábához
szorította. A férfi hosszan és jólesően felsóhajtott.
Erős karjaival megemelte a lány testét. Csodálatos volt magán éreznie Gina súlyát. Csípőjét az
övéhez szorította, és némán bátorította, hogy a lány vegye át az ő ütemét.
— Szükségünk van egymásra — suttogta Brad. — Érzem, mennyire
kívánsz engem. — Ismét megemelte a csípőjét. —Te ugyanúgy érzed, hogy
vágyom rád.
— Én nem hiszem ... — kezdte Gina, de akkor már Brad keze a blúza
alá csúszott, és megfogta a mellét.
— De én igen — suttogta a férfi. Aztán vékony melltartóján keresztül
megcsókolta a mellbimbóját. Az izgalom szétáradt Gina testében, és hátrahajlott, hogy még
jobban érezze a férfit.
— Még? — lihegte Brad.
A lány csukott szemmel bólintott.
— Mondd, Gina, mondd, hogy mit akarsz! Megcsókolhatlak, szerethetlek?
— Igen — suttogta.
— és ez jó? — Olyan izgatóan csúsztatta végig kezét a lány testén, hogy
bizseregni kezdett a bőre.
Gina megint bólintott, és halkan felnyögött.
Brad ajkai továbbvándoroltak a lány másik mellére, közben türelmetlenül próbálta a
melltartója kapcsát kinyitni. Lehúzta válláról a pántját,
és óvatosan lefejtette róla. Gyengéden harapdálni kezdte a mellbimbóját,
majd hirtelen megkérdezte:
— Mondd, Gina, mit tegyek veled?
— Ó, Brad — nyögte —, légy az enyém, kérlek!
Brad kéjesen felsóhajtott. Nyelvével cirógatta a lány egyik mellbimbóját, miközben a másikat
a kezével ingerelte.
— Mozogj, drágám, hadd érezzelek!
Gina engedelmeskedett, mert éppúgy kívánta Bradet, mint ő a lányt.
Végül a hátára fordította Ginát. Mindketten szaporán vették a levegőt.
Reszkető kézzel nyitotta ki a lány farmerjét, és lehúzta róla. Kezével a
lány nemi szervét ingerelte, miközben elégedetten figyelte, hogyan árad
el Gina arcán a gyönyör.
A lány izgatottan megragadta Brad derekát, kinyitotta a cipzárt, és épp
olyan heves mozdulattal húzta le a férfiről a nadrágot, mint ahogy Brad
nemrég az övét.
Egyikük sem tudott tovább várni.
— Most, kérlek — suttogta Gina, és magára húzta a férfit.
Brad egy erőteljes mozdulattal behatolt a lány testébe. Hamarosan az élvezet tetőfokára
jutottak, és egyre hevesebben mozogtak, míg végül
együtt érték el a beteljesülést.
Néhány perc múlva Brad a lány vállára hajtotta a fejét, lágyan csókolgatta, és azt kívánta,
hogy kezdjék elölről. Nem akarta testét elválasztani Gináétól. Együttlétük olyan csodás volt,
hogy továbbra is élvezni akarta. Olyan volt, mint amikor két fél egymásra találva egésszé forr
össze.
Kezdettől fogva tudta, hogy ő és Gina egymáshoz tartoznak, és ez most ismét
bebizonyosodott.
Gyengéden és finoman csókolgatta a lány halántékát. Most már csak az maradt hátra, hogy
Ginát is meggyőzze arról, ők ketten összetartoznak.!
*
Már éjjel volt, amikor Gina kibontakozott Brad öleléséből. Összeszedte a ruháit és a fürdő
felé indult. Brad követte őt a szemével.
Mielőtt Gina belépett volna a fürdőszobába, még egy gondterhelt pillantást vetett Bradre.
Mi játszódhatott le benne? Brad visszadőlt az ágyba, és mélyet sóhajtott. Elege volt már
abból, hogy mindig úgy tegyen, mintha csak testi vágyat érezne a lány iránt. Ideje lenne
leszámolni a múlt nyomasztó
emlékeivel, hogy felépíthessék végre kettőjük bensőséges világát.
Amikor szeretkeztek, Gina egészen nyitott volt, és teljesen átadta magát a férfinak. Az ágyon
kívül azonban gyanakvó volt és óvatos. Nyilvánvalóan még mindig attól félt, hogy a
Bartholomew-k ártani akarnak az
O'Conoknak.
A csudába, hogyan lehetne meggyőzni az ellenkezőjéről?
Gina a fürdőszoba ajtajának támaszkodott. Ez a makacs ember az idegeire megy.
Hátrahajtotta a fejét. Brad olyan gondolatokat ébresztett benne, amelyekről tudni sem akart, és
olyan érzéseket korbácsolt fel benne, amelyeket
legszívesebben eltemetett volna. Teljesen összezavarta.
Idegesen nyitotta meg a zuhany csapját. Ha ezt az estét át akarja vészelni, le kell mosnia
magáról Brad bódítóan férfias illatát.
A férfi rendszeresen a sarokba szorítja őt. Bármilyen gátat épít is kettőjük közé, Brad folyton
lerombolja azt. Ma ismét bebizonyította ezt. A
legszívesebben elsírta volna magát, mert úgy érezte, nagyon szereti Bradet, de mégsem mer
szilárd kapcsolatot kialakítani vele.
Belépett a kádba és a szappan után nyúlt, de az kicsúszott a kezéből,
és tompa ütődéssel csapódott a kád falának. Mielőtt Gina elkaphatta volna, egy férfikéz
benyúlt a zuhanyozó függönye mögé, és felemelte a szappant.
Brad félrehúzta a függönyt, és belépett Gina mellé a kádba. — Fel kell hagynunk a titkos
találkákkal. — A férfi mosolygott, mert
tudtta, hogy sikerült zavarba hoznia Ginát. — Ha készen vagyunk, elmehetünk valahová
vacsorázni.
Gina Brad karcsú és erős testét nézte. Szívverése felgyorsult, de próbálta eltitkolni érzéseit.
— Elmegyünk vacsorázni? — kérdezte szándékolt nyugalommal.
— Természetesen — felelte meglepődve Brad. —Te nem vagy éhes?
Talán gúnyolódik vele a férfi?
— Ennivalóra?
— Hát persze — mondta Brad. — Úgy nézek ki, mint aki másra éhezik?
Például rád?
— Hagyd abba! — kérte Gina elcsukló hangon.
— Nem. — Finom mozdulatokkal hozzáfogott, hogy beszappanozza Gina mellét és hasát. —
Lezuhanyozunk, felöltözünk és elmegyünk egy étterembe.
Egy pillanatra abbahagyta az érzéki mozdulatokat, és Ginára nézett.
— Ha ettünk, visszajövünk ide, és végre jól kibeszélgetjük magunkat.
Brad folytatta Gina szappanozását, és eljutott a lány finom szőrzetéhez.
— Hagyd abba! — kérte újra.
Brad folytatta, és Gina már nem ellenkezett.
A férfi lassú, izgató mozdulatokat tett.
— Hagyd abba!
Brad leejtette a szappant, és Gina megkönnyebbülten sóhajtott fel, de
ugyanakkor csalódottnak is érezte magát.
— Öblítsd le magadról a szappant!—parancsolt rá a férfi nyersen. Gina
a vízsugár alá állt. Megkönnyebbült, hogy nem kell tovább néznie,
mennyire izgalomba jött Brad.
A férfi továbbra is a lányt nézte, és azt kívánta, bárcsak ne érezne
mindig ilyen erős vágyat, ha meglátja gyönyörű testét.
Kisegítette Ginát a kádból és megtörölte. Közben azzal áltatta magát,
ha a lány észre is vette az ő izgalmi állapotát, akkor is tudja, hogy nem
kell félnie tőle, Brad minden helyzetben képes uralkodni magán.
De mégis. Szörnyű kín volt számára úgy együtt lenni Ginával, hogy
nem szerelmeskedhet vele bármikor, amikor megkívánja. Vágyódott utána, kívánta, szüksége
volt rá, mint a tiszta levegőre, de először a bizalmát
kell megnyernie. Összeszorította a fogát, és felöltözött a vacsorához.
Vacsora közben alig beszéltek egymással.
— ízlik a hal? — kérdezte végül Brad. — Finom. És neked a hús?
— Nagyon.
Hazudtak mindketten. Ettek két-három falatot, aztán már csak kotorgatták a tányérjukon az
ételt. Brad fölnézett.
— Nincs kedved táncolni?
— Azt hittem, fáradt vagy, és vissza akarsz menni a szállodába.
Gina zavartan nézett Bradre.
— Már nem vagyok olyan fáradt, igazán táncolhatnánk egy kicsit.
Gina szeme pajkosán csillogott.
— Tudok egy helyet, ahová elmehetnénk.
Brad szórakozottan nézett rá.
— Rendben, követlek.
— Rám bízod magad?
Brad Bartholomew nem az a fajta ember, aki jól érezné magát egy olyan helyen, ahová Gina
vinni akarta. Ahhoz túlságosan előkelő, de ez majd letöri a szarvát. — Majd meglátjuk!
Miután fizettek és beültek az autóba, Gina Houston észak-nyugati felébe vezette Bradet.
Amikor megérkeztek, Brad elképedve nézett körül.
— Csak nem egy vadnyugati lokálba hoztál?
— De igen. — Gina elnyomott egy mosolyt. Hirtelen olyan könnyünek és bolondosán
jókedvűnek érezte magát, akár egy kamasz. Ez olyan ponpás érzés volt, amit a Brad
Bartholomew-féle üzletemberek aligha ismertek. Brad körülnézett a zsúfolt parkolóban,
levette a zakóját és
nyakkendőjét. Kérdőn tekintett Ginára.
— Miért érzem magam úgy, mintha becsaptál volna? — Aztán Brad betessékelte Ginát a
klubba. Az előcsarnokban földbe gyökerezett a lába.
— Te jóságos ég! — kiáltotta.
A lokál három szinten helyezkedett el. Legbelül egy nagy bár volt, körös-körül magas
bárpultokkal és plüss székekkel. A mennyezetre erősített hatalmas, forgó kristálygömb
megsokszorozva verte vissza a helyiség színes lámpáinak fényét. A falakat roppant eredeti
képekkel festették tele.
Az egyik sarokban biliárdasztalok álltak. A vendégek a jól bevált játékkal
szórakoztak: a férfiak felmérték a kínálatot, és a lányok egymással versengve próbálták
felhívni magukra a figyelmet.
— Ez a te hullámhosszod? — kérdezte Brad halkan, miközben az egyik
szabad asztalhoz vezette Ginát. A lány vállat vont.
— Miért ne?
Brad észrevette, hogy Gina sem olyan biztos a dolgában. Fogadni mert
volna, hogy még ő sem volt itt soha.
-Nem emlékeztet téged ez egy árverésre?—kérdezte Brad. — Férfiak és nők, akik
megpróbálnak egy jó kis üzletet csinálni! lehet hogy így van. — vélekedett Gina, és helyet
foglalt egy bárszéken —,
Szerencséd van. Ahogy elnézem ezeket a nőket, az az érzésem, hogy árengedményt kapnál
náluk.
Brad leült Gina mellé.
Szokás szerint a szarvasmarha-tenyésztőé a győzelem, a bika csak átlagotkap.
— kap egy legelőnyi tehenet. — mondta Gina szárazon.
Brad jelentőségteljesen nevetett. Gina odahajolt hozzá. Brad elkapta a pillantását, és
gyöngéden nézett rá vissza.
mindketten megrettentek, amikor a hátuk mögött megszólalt valaki:
Akar táncolni? — A fiatal hölgy feszes pulóvert és olyan rövid bőr szoknyát viselt, ami
semmit sem bízott a képzeletre.
Brad mosolygott.
Nagyon köszönöm, de a partneremnek ugyanezt a kérdést tettem fel, és ő igent mondott.
Gina ugyan nem ígérte meg Bradnek, hogy elmegy vele táncolni, de most csak rántott egyet a
vállán, és felállt.
Mehetünk. — Brad keze Gina csípőjére csúszott, és a zene ütemére ringatta a lányt.
Egyik szám követte a másikat, az iram egyre gyorsabbá vált. Gina merev arccal meredt Brad
válla fölött a semmibe. Nem mert a férfira nézni, ne hogy az leleplezze érzéseit. Még
magának is csak nehezen vallotta be,
azérrt hívta ide Bradet, hogy mindkettőjüknek bebizonyítsa, akad még
olyasmi, amitől Brad is zavarba jön, de fordult a kocka, és Gina beleesett a saját csapdájába.
— Elégedett, hölgyem, vagy ki kell állnom még néhány őrült próbát?
kérdezte Brad gúnyosan. Gina felkapta a fejét.
— Ezt hogy érted?
— Azt hiszed, nem tudom, mire megy ki a játék?
— Na mire?
— Megpróbálod megtalálni a gyenge pontjaimat, hogy aztán elmondhasd: látod, én tudtam,
hogy nem az vagy, akinek mutatod magad. így
legalább okkal állíthatod, hogy nem illünk össze.
— Ez nem igaz — tiltakozott Gina erőtlenül.
— Dehogynem — morogta Brad. — Ideje, hogy abbahagyjuk a játékot,
Gina. Igen, én tudok ide illő táncokat is táncolni, de itt nem az én tánctudásomról van szó. Te
azt szeretnéd bebizonyítani, hogy köztünk csak felületes viszony van.
Ginának el kellett ismernie, hogy Bradnek igaza van. Mégis megkérdezte:
— Mit akarsz ezzel mondani? — A hangja feszült volt.
— Azt, hogy félsz szeretni engem. Ebben a pillanatban a zene elhallgatott. Brad megragadta
Gina karját
és levezette őt a táncparkettről.
— Az este kellemesebb része véget ért. Most beszélgetni fogunk.
vártál már te is erre a beszélgetésre? Bár régóta halogatjuk, én most úgy
érzem, mindkettőnknek nagy szüksége lenne rá.
Gina ökölbe szorította a kezét.
— Nem tudom, mit akarsz.
Brad levette a lány táskáját a székről, és odanyújtotta neki.
— Rendben, hölgyem. Ahogy óhajtja! — A kijárathoz indultak. —'.
akkor végig fog hallgatni engem, legalább ennyit megérdemlek.
Bradnak láthatóan elfogyott a türelme. Már nem az a gyengéd szerető volt, akit Gina ismert,
hanem mindenre elszánt, kemény férfi, aki felvette
az odadobott kesztyűt.
Gina egy kis félelmet érzett...
Brad keményen markolta a kormányt, de szívesebben fogta volna Gina!
vállát. Egy futó pillantást vetett a lányra, és ettől egy kicsit megnyugodott.
Gina összeszorított szájjal ült, riadt tekintete kissé meglepte Bradet.'
Egyenesen előrenézett, a forgalomra nem is figyelt. '
Hát nem tudja belátni? Bradnek nincs felesége, nincsenek gyerekei,
akik elválaszthatnák tőle Ginát. ők nem azonosak a szüleikkel, semmi
közük az ő kapcsolatukhoz. Gina képtelen felfogni ezt?
Brad oldalról pillantott a lányra. Valami azt súgta neki, Gina épp azon
töpreng, hogyan tudna a legkönnyebben szakítani vele.
— Gina — kezdte Brad —, biztosan tudod, milyen boldog volt anyád.
Ez azért volt így, mert tudta, hogy szeretik. Mert apám nagyon szerette
őt, ez tény, de ha te ennyire bezárkózol, kirekeszted magad ebből a boldogságból.
— Azt mondtad, hogy szeretsz engem. Hazudtál volna? — Gina hangja
úgy csengett, akár egy durcás gyereké. Ez némiképp lecsillapította Bradet.
— Nem, ez az igazság. Számomra a mi kapcsolatunk a legfontosabb a
világon. Te viszont azt állítod, hogy köztünk csak testi vonzalom van.
Brad tiltakozásra számított, de Gina hallgatott.
Borús ábrázattal hajtott a szálloda bejárójához. Gina hirtelen megragadta Brad karját.
— Brad, odanézz, ég a szálló!
Brad úgy elmerült a gondolataiban, hogy először fel sem fogta Gina
szavainak jelentését.
— Brad! — kiáltott utána a lány, amikor a férfi kiugrott az autóból, és a bejárathoz rohant.
Gina követte őt.
A földszinti ablakok mögött, a főbejárattól jobbra vörös fény lobogott. Gina a zárba tette és
elfordította a kulcsot. Brad hirtelen benyomta az ajtót, és az előcsarnokon keresztül a
tárgyalótermek felé futott. Gina a
portásfülkénél levő telefonhoz szaladt.
A nagyteremhez vezető dupla ajtók zárva voltak. Brad hátralépett, és
hatalmas levegőt vett, aztán vállát nekifeszítette a fának. Rettenetes fájdalmat
érzettt a karjában, de az ajtó kinyílt. Itt láthatóan nem égett semmi.
Végigrohant a folyosón, és felrántotta az első jobb oldali ajtót. Arcát
forróság csapta meg.
A, szoba egyik sarkában égett a tűz. A lángok belekaptak a szőnyegbe,
érték az új függönyöket, a falburkolatot, és már a mennyezetet nyaldosták.
Brad lerántotta az égő függönyöket a földre. Aztán kibújt a zakójából,
azzal oltotta a lángokat. Ekkor már hallotta a tűzoltók szirénáját az
utcán. Csak most vette észre, hogy megégette a kezét.
Kábultan azon töprengett, vajon miért nem érez fájdalmat. Néhány
másodperc múlva berohantak a tűzoltók. Oltószert fújtak a lángokra, és
hamarosan sikerült elfojtaniuk a tüzet.
Brad remegni kezdett. A tűz később is keletkezhetett volna, amikor
senki nem veszi észre. Akkor Gina nem tudna a felső szintről lejönni, és
ha a tűzoltók is későn érnének oda, akkor Gina...
Nem akart erre gondolni.
Keresztülfutott a szobán, és Brad karjaiba vetette magát. A férfi olyan
szorosan ölelte magához a lányt, mintha soha többé nem akarná elengedni.
Óvni akarta, és megadni neki a biztonság érzetét, amire akkora szüksége
van.
Gina megcsókolta a nyakát, de nem nézett a férfira. Aztán finoman az
arcát simogatta.
— Minden rendben?
— Én jól vagyok.
— Biztos? — Fürkésző pillantást vetett a férfira.
— Egész biztos. Még épp idejében érkeztünk.
— Miss O'Con? — Egy tűzoltó tűnt fel Brad mellett, mindketten felé
fordultak.
— Igen?
— Tartózkodott valaki ma este a házban?
— A munkások fél hatkor mentek el, és utána már senki sem maradt
a szállodában.
— Nagy szerencse, hogy éppen útban voltak hazafelé. Attól tartok, be
kell vonnunk a vizsgálatba a rendőrséget is.
Brad látta, hogy Gina mennyire elcsodálkozott. A legszívesebben megkérte volna a férfit, ne
rémítse meg Ginát.
— Mit gondol, mi lehet a tűz oka? — kérdezte Brad. A tűzoltó a fejét vakarta.
— Azt hiszem, gyújtogatás — mondta ki kertelés nélkül. — Ittnem volt semmi, ami egy ilyen
tüzet előidézhetett volna.
— Nem lehet, hogy elektromos tűzről van szó? — kérdezte végül Gina. Maga sem gondolta
komolyan, de bele akart kapaszkodni az utolsó szalmaszálba is.
— Nem, hölgyem. Egyetlen konnektor sincs az ablak közelében,
emberünk megvizsgálta a többi csatlakozót is, de semmit sem talált.
Brad sejtette mindezt, de most, hogy a szakember is megerősítette gyanúját, félelem és harag
töltötte el.
— Nagyon köszönöm — mondta nyugodtan.
— Ha kijön velünk, bekötözzük a kezét. A kocsiban van orvos.
Gina rémülten nézte Brad vöröslő kezeit. Könnyek öntötték el a szemét.
— Hiszen megsérültél!
— Minden rendben van — nyugtatta Brad, és Ginával az ajtóhoz ment.
— Maradj velem! — parancsolta, és karját Gina vállára tette, míg keresztülmentek az
előcsarnokon.
— Jó.
Ez volt az első szép pillanat, mióta elhagyták a lokált. Brad boldog volt
és úgy sejtette, a következő nappal életüknek egy új szakasza kezdődik.
8. FEJEZET
Valahányszor Brad Ginára nézett, szinte látta maga előtt, ahogy a tűz
éri a lakást, ahol a lány tehetetlenül fekszik az ágyában. Elborzadt.
Gina a férfi vörös kezeit nézte, aztán az orvosra pillantott, aki egy kenőcsöt adott Bradnek. A
doktor megnyugtatóan mondta:
— Nem komoly égés, asszonyom. Csúnyábban néz ki, mint amilyen
veszélyes.
Gina Brad mellett állt, miközben a betegápoló megtisztította és bekötötte a kezét.
Végül a tűzoltó elhívta Ginát. Brad egy pillanatra sem tévesztette szem elöl a lányt. Büszke
volt rá, hogy Gina olyan higgadtan viselkedett a bajban. Miután az ápoló ellátta Bradet, a férfi
felkísérte Ginát a lakásába.
Azt tanácsolta a lánynak, hogy csomagolja össze a legszükségesebb holmijaít. Gina minden
ellenkezés nélkül belement, hogy a férfinál töltse az éjszakát. Brad hálás volt ezért, mert attól
tartott, hogy elfogyna a türelme,
ha még győzködnie is kellene, hogy maradjon mellette.
Amikor megérkeztek a Warwick szállóba, mindketten teljesen kimerültek voltak. Kicsit
később Brad maga mellé húzta Ginát a díványra,
hátradőlt, és behunyta a szemét. Kezébe fogta Gina kezét.
— Szóval, drágám — kezdte Brad fáradtan —, szerinted ki tette?
Gina felegyenesedett.
— Fontos ez? A rendőrség majd kideríti.
— Szeretném, ha megmondanád, szerinted ki a felelős ezért a gaztettért — makacskodott
Brad.— Talán ugyanaz az ember lehetett, aki a csöveket megrongálta?
— Most már elhiszed?
— Akkor is elhittem — mondta Brad. — De nem volt semmi bizonyíték,
amit a rendőrségnek bemutathattunk volna. Az esetleges nyomokat a
helyreállítás során már biztosan eltüntették.
— Tudom.
— Ki lehet emögött?
Gina fel sóhajtott.
— Tényleg nem tudom. — Van valami gyanúd? — Brad nem tágított. — Láttam rajtad,
amikor
a tűzoltóparancsnokkal beszéltél.
Gina egyre jobban félt. Elszántan jelentette ki:
— Erről ma este nem szeretnék beszélni.
— Vannak ellenségeid? — faggatta tovább kitartóan Brad.
Gina hallgatott.
Brad fürkészően nézett rá. Sötét haja az arcába hullott, karját keresztbe fonta.
— Kicsoda?
Gina felnézett rá.
— Nem te.
— Ez a napnál is világosabb, hiszen együtt voltunk, amikor kitört a tűz,
Bár éppenséggel megbízhattam valakit a gyújtogatással.
Gina a fejét rázta.
— Te nem tennél ilyet.
— De te azt gondolod, hogy a családomnak köze van hozzá.
— Én ezt nem tudom! — kiáltotta Gina. — Nem szeretném ezt hinni,
de nem tudok másra gondolni. Anyám olyan sokat szenvedett a Bartholomew családtól. Nem
akarták, hogy sikert érjen el, még élni sem hagyták.
Gina elhúzta a kezét, és felugrott.
— Te talán azt hiszed, hogy a családod eltűri a mi viszonyunkat? Nézz
már egyszer szembe a tényekkel! A Bartholomew-k természetüktől fogva
békétlen emberek. Az üzleti életben veszélyes ellenfélként ismernek benneteket. Miért lenne
ez másképp a magánéletben?
— Teljesen hamis képet festesz rólunk, és ezt jól tudod te is, de még ha
olyanok lennénk is, amilyennek leírsz bennünket, akkor sem vagyunk
olyan közönségesek, hogy ilyen aljas módon próbáljunk ártani neked.
Gina Brad szemébe nézett. Szomorú volt az arca.
— Ó, dehogynem — mondta halkan. —A mi viszonyunkat a te családod
éppolyan nehezen viseli el, mint a szüleinkét. A családjaink több mint húsz
éve ellenségeskednek egymással, és azóta semmi sem változott.
— És ezt te tényleg elhiszed? — kérdezte Brad hitetlenkedve.
— Igen.
— Már kétszer kijelentetted, hogy az anyádat zaklatta a családom, de
még semmiféle bizonyítékot nem mutattál. Hol vannak ezek?
— Van néhány levelem, amiket anyám két ügyvédtől kapott. Ezekben
az áll, hogy vissza kell adnia a részvényeket, különben eljárást indítanak
ellene, ami tönkretenné őt, és el kellene hagynia a szállodát.
— Megindították az eljárást?
— Nem.
Már beszéltem az ügyvédeinkkel, de ők semmit sem tudnak erről.
Gina kérdően nézett Bradre. —Van egy levelem abankunktól is. Ebben megkérték, hogy
becsültesse fel újra az értékeit. Ekkor azt akarták elérni, hogy ne kaphasson további
hiteleket. Ugyanezeket az ügyvédeket úgy tájékoztatta a bankja, hogy
anyám elhatározta, csődöt jelent.
— Ez lehetetlen.
Gina hűvösen nézett rá.
— A levelek magukért beszélnek. Valaki csak mozgatta a háttérben a
dolgokat, és a te családodnak fűződtek érdekei a részvényekhez.
— Add meg az ügyvédek nevét, és esküszöm, hogy felderítem a dolgot!
Gina felhúzta a szemöldökét.
— Ha elkezdesz itt parancsolgatni nekem, akkor elmehetsz a csudába!
— Te jó ég, Gina! — Brad a lány felé nyújtotta a karját, aztán tanácstalanul leengedte a kezét.
Gina a kötést nézte, és erről eszébe jutott, min
mentek keresztül az imént.
Megérintette Brad vállát, és elszállt a mérge. Végül is ő nem tehet arról,
amit a rokonai csináltak.
— Sajnálom, Brad. Épp most segítettél megmenteni a szállodámat, és
én ilyen szörnyen viselkedem. Mindketten túl fáradtak vagyunk ahhoz,
hogy ezt a kérdést ma éjszaka eldöntsük. Lemásoltattam a leveleket, a
komód felső fiókjában vannak.
Brad Gina arcát simogatta.
— Meg foglak érteni téged valaha is? — kérdezte bánatosan.
Gina finoman megfogta a kezét.
— Ehhez pszichológusnak kellene lenned. — Gina igyekezett, hogy
nyugodtnak tűnjön a hangja. Talán téved, de ösztönei azt súgják, Bradnek
nincs köze a tűzhöz. A családjával persze más a helyzet.
Brad hirtelen a karjába kapta a lányt. Ide-oda ringatta, Gina a hátát
simogatta. Fáradtan hajtották fejüket egymás vállára. Mindketten arra
vágytak, hogy szeressék és megértsék egymást.
Néhány perc múlva Brad megfogta Gina állát, és magához húzta az
arcát.
— Gina, szeretlek. Olyan nagyon szeretlek. Tényleg azt hiszed, megengedném, hogy bántson
valaki, még ha a családomról is van szó?.
Szereti. Brad azt mondja, szereti. Ez nem lehet igaz. Gina Brad szájára
tette az ujját, mintha így ki nem mondottá tehetné a vallomását. Vadul
kalapált a szíve. Maga sem tudta, hogy az izgalomtól, vagy a félelemtől.
— Pszt! — kérlelte Gina remegő hangon. — Nem tudod, hogy mit beszélsz!
Bradet nem zavarta a lány ujja. Érezte, ahogy a bőrét súrolják ajkai.
— De, tudom. Évek óta szeretlek, és hónapok óta tisztában vagyok ezzel.
A lány a fejét rázta. — Nem.
— Gina — mondta Brad szomorúan. — Szeretlek, és természetes, az ember szeretne
lefeküdni azzal, akit szeret.
Gina tágra nyílt, félelmet sugárzó szemekkel nézett a férfira.
— Nem akarom, hogy szeress engem. Egyáltalán nem akarom,
valaki is szeressen, de a legkevésbé te.
Brad összeráncolta a homlokát.
— Mi olyan természetellenes ebben? Mi bajod velem? — Még szorosaban átölelte Ginát. —
Szeretnélek teljesen megérteni. Segíts nekem!
A lány elhúzódott tőle, és az ablakhoz ment.
Kétség gyötörte. Nem akart úgy élni, ahogy az anyja. Nem is akarta
elhinni, hogy a Bartholomew-család felelős a hotelben történtekért,
nem tehetett mást. Legszívesebben megszökött volna!
Brad melléállt, és figyelte őt. Szerette volna a karjába venni, és szorosan magához húzni,
megrázni a lányt, hogy megértse végre, nemcsak Brad
szereti őt, hanem Gina is szerelmes belé, de érezte, mennyire fél a lány.
Egy rossz mozdulat, és egy életre elveszítheti őt.
— Késő van — mondta Brad halkan. — Nincs értelme már erről beszélni. Gyere aludni!
Gina még mindig háttal állt neki, így nem láthatta az arcát.
— Én a díványon alszom.
— Tiéd az ágy —jelentette ki Brad határozottan. — Én alszom a díványon.
Hirtelen rátört a fáradtság. Maga felé fordította Ginát. A lány határozatlanul megszólalt:
— Brad — kezdte, de aztán abbahagyta, mert nem tudta, hogyan öntse szavakba a félelmeit.
— Feküdj most le, Gina! Később majd beszélünk erről.
Gina szó nélkül elment Brad mellett, és megfogta a táskáját. Az ajtóban
megkérdezte:
— Szükséged van még valamire?
— Nem. Jó éjszakát, Gina!
— Jó éjt.
Gina Brad hálószobájában a gondolataiba merült. Nem tudta, mit tegyen. Mostanáig saját
maga előtt is titkolta, hogy szereti Bradet, de Brad
szavai rádöbbentették az igazságra. ő is szerelmes a férfiba. Mindig is
szerette.
ő sohasem merte beismerni ezt. Elnyomta az érzéseit ahelyett, hogy szembe nézett volna
velük, ahogy ez egyébként szokása volt. Most mikor Behunyt szemmel feküdt a nagy ágyon,
és Brad közelségére vágyott.
jobb lesz, ha ezentúl Brad nélkül képzeli el az életét.
Mégis, az együtt töltött idők emléke nem hagyta megnyugodni. Brad bejött hozzá, vele aludt
anélkül, hogy bármi mást is akart volna tőle.
Aztán ő, Gina csábította el a férfit és Brad olyan finoman, olyan gyengéden szerette őt. Gina
majdnem felzokogott az emlékek súlya alatt. Miért
kellett egy Bartholomew-ba beleszeretnie?
Brad a sötétben ült a díványon, és a nyitott ablakra meredt. Fájt a feje és a válla, de sokkal
inkább fájt a szíve, és ez a szörnyű kín elnyomta az
összes többi fájdalmat.
Megijesztette Ginát az őszinteségével. Ezt már abban a pillanatban
világosan érezte, amikor vallomást tett a lánynak. Kiolvasta a szeméből,
érezte a viselkedésén, de már késő volt visszakozni. A családjával kapcsolatos vádakra
gondolt. Tudta, hogy Gina nem ok nélkül aggódik. Ő maga
sem bízott meg tökéletesen minden családtagjában.
Már késő éjszaka volt, mégis felhívta Grahamet, hogy közölje vele, amit
Gina mondott.
— Hiszel neki? — harsogta Graham a telefonba.
— Te talán nem? — vágott vissza Brad.
Graham felsóhajtott.
— De, én is hiszek neki. Nem mondta volna, ha nem lenne rá bizonyítéka.
— Ki lehet akkor az egész botrányos ügy mögött?
— Hármat találhatsz!
— Anyám — sziszegte Brad összeszorított fogai között. — Mindenbe
lefogadnám.
— Én is, de ezt nem tudjuk bizonyítani. Megpróbálok kitalálni valamit
— ígérte Graham. — Mindenesetre ma éjjel még nem kezdek hozzá!
— Rendben, akkor holnap reggel.
— Küldj másolatot a levelekről!
Brad letette a kagylót, és hátradőlt. Nehéz napoknak nézett elébe.
Gina egy pillanat alatt magához tért. Pontosan tudta, hogy hol van, és
azt is, hogy Brad elment.
Lassan felült, és feszülten figyelt, de mindenhonnan csend vette körül
Brad megvárhatta volna legalább, amíg felébred.
Kipattant az ágyból, átment a szomszéd szobába. A nappaliban kifogástalan rend uralkodott.
Az asztalon egy kanna állt. A benne levő kávé
még forró volt, Brad nemrég mehetett el. Töltött magának egy csészével,
és elgondolkodott a történteken. Tüz volt a szállodában, megvádolta Brad családját, hogy ők
okozták a tüzet, és eljutott ahhoz a felismeréshez, hogy
szereti Bradet. Most, amikor végre beszélhetne vele erről, egyszerre csak eltűnik.
Leült az egyik karosszékbe, és azon töprengett, mit is tegyen, de :
mielőtt kitalált volna valamit, felállt, és a fürdőszobába ment. Nem olyan
férfira várt, aki azt képzeli magáról, hogy mindent rendbe tud hozni..
kevésbé olyanra, aki közli vele, hogy szereti, aztán eltűnik.
Brad kinyújtotta a lábát, és elégedett mosollyal nézett ki a repülő ablakán. Biztos volt benne,
hogy Gina arra számít, vele marad és megpróbálja meggyőzni őt arról, mennyire szereti.
Ehelyett csak egy cédulát <
dugott a táskájába. Leírta neki, hogy miért kellett sürgősen visszarepülnie
Dallasba, és megígérte, hogy jövő héten újból találkoznak. A szoba a Wewickban most Gináé,
amíg ő vissza nem megy. Legyen óvatos, és ne lakjon
a Casa Mananában, amíg a személyzet be nem költözik.
Graham közben azon fáradozott, hogy megszerezze azoknak az ügyvédeknek a névsorát,
akikkel Mária O'Con az utóbbi években kapcsolatban állt. Erre a titokra minél előbb fényt kell
deríteni.
Brad még egy nyomozót is megbízott, hogy figyelje Ginát. Attól tartott hátha nem is anyja
van a háttérben, hanem valami őrült, és minden veszélytől meg akarta óvni a lányt. Gina
türelmetlenül dobolt ujjaival az asztalon, a másik kezében a telefonkagylót tartotta.
— Azt mondja, nincs több ebből a szőnyegpadlóból?
— Egy másik vevő ma reggel mindent felvásárolt, Miss O'Con. Nincs
több.
— Mennyi idő alatt jön meg az új rendelés?
— Három-négy hét.
— Hallgasson ide, Mr. Mueller. Legkésőbb egy hét múlva szállítson
háromszáz négyzetméter szőnyegpadlót, a további kétszázat pedig két hét
múlva. Amennyiben a megbízatást nem teljesíti, értesíteni fogom a Bartholomew céget. Ők
nem szeretik, ha nem teljesítik a kívánságukat.
— Megteszem a szükséges intézkedéseket — felelte az illető fásultan.
— Nagyon köszönöm, Mr. Mueller—felelte Gina, aztán letette a kagylót,
— Miss O'Con?
Gina megfordult, az egyik munkavezető szólította meg.
— Igen? —Afestők kezdhetnék a munkát, de hiányzik az egyes helyiségek színlistája.
Gina a homlokát ráncolta. Tegnap adtam oda magának.
— De nincs nálam.
Gina odanyújtotta neki az íróasztalán levő listáját.
— Itt az enyém, ma este adja vissza, kérem.
— Nagyon köszönöm, asszonyom.—Köszönésképpen megemelte a sapkáját. Aztán
odaténfergett a lifthez, mintha időmilliomos lenne.
Ginának minden oka megvolt az aggodalomra. Az utóbbi három hónapban az volt az érzése,
hogy mindenki lassabban dolgozik. A munkavezetők
állandóan panaszkodtak, hogy hiányzik valamelyik szerszám vagy terv.
Gina kétségbeesésében felhívta az építészt.
Azt ígérte, másnap eljön, és elhozza magával a munkaleírásokat és az
összes fénymásolatot, akkor remélhetőleg zökkenőmentesen folytatódhat
a munka.
Hét végére készen kellene lennie Gina lakásának, és a többi lakosztálynak is az emeleten, de a
munkások csúszásban vannak. Ha még jobban
eltolódik a munka, aligha sikerül időre elkészülni a szállodával.
Még valami. Eddig minden nap itt volt a belsőépítész-cég egyik képviselője. Most közölték,
hogy megbetegedett, és nem tudnak mást küldeni
helyette, így az ő munkáját is Ginának kell ellátnia.
Gina bement újjáalakított irodájába. Odalépett a füstszínű üvegasztalhoz, és belevetette magát
bőr karosszékébe. Az ebédet szemlélte, amit új
titkárnője, Stac rendelt neki. Pompásan nézett ki, de Ginának egyszerűen
nem volt étvágya. Még mindig habozott bevallani magának, hogy Brad
ilyen nagy hatással van rá. Talán ő is beteg, mindenesetre nagyon fáradtnak érezte magát, és
csak aludni vágyott.
Bradtől sem számíthatott segítségre. Fél nap múlva találta csak meg
a cédulát a táskájában, amelyre Brad azt írta, hogy maradjon a szállodai
szobájában, amíg vissza nem jön. Mit hisz róla ez az ember? Olyan nőnek
tartja, aki egész nap csak azt lesi, mikor jön meg a kedvese?
Soha. ő pontosan azt fogja tenni, amit jónak lát. Csengett a telefon,
legszívesebben nem vette volna fel. Egy ilyen napon minden csak rosszul
sülhet el.
— Halló? — szólt bele mégis.
— Hadd találjam ki! Azért tartott olyan sokáig felvenned a telefont,
mert egy magas, jó megjelenésű férfiról ábrándoztál, akivel üzletet kötöttél.
Gina önkéntelenül elmosolyodott.
— Alicia? — Ki más tenne fel ilyen kérdést neked? Természetesen mindezt üzleti érdekből
csináltad.
Alicia volt a társaságokban a legjobb belsőépítész. Minél nagyobb az előtte álló feladat, annál
nagyobb élvezettel látott neki a megoldásnak.
— Kiről beszélsz tulajdonképpen — adta Gina az ártatlant.
— Tényleg nem tudod? Megismerkedtem Brad Bartholomew-val, ha a leírásom nem illik rá,
akkor senkire.
Gina nevetett. Ez jellemző. Valaki pletykált a viszonyunkról, Alicia
valaki mindig megjelenik és elmondja neki.
— Brad családja és az enyém már régóta üzleti kapcsolatban álll
egymással.
— Tényleg? Milyen az üzlet?
— Megjárja.
— És hogy néz ki az üzlet személyes oldala? — tudakolta Alicia.
— Olyan nincs—felelte Gina. Ez még hazugságnak sem volt jó, de már semmiféle
kapcsolatot sem akart a Bartholomew családdal.
Alicia sajnálkozva sóhajtott.
— Hogy haladnak a munkák?
— Ó, Alicia, most már kezd az egész valahogy kinézni. Azt hiszem
olyan lesz, amilyennek mindig is elképzeltem. A fogadócsarnok, az irodák
és a tárgyalótermek már készen vannak. A konyha is hamarosan elkészül.
Pillanatnyilag három munkáscsapat dolgozik az alsó három szinten.
Ez volt a következő féligazság. Mindaddig derűlátó, ameddig tudja
hogy a lemaradás behozható.
— Minden pontosan kész lesz. Akkor nagy ünnepséget csapunk. Van kedved eljönni?
— Viccelsz? — barátnője nevetett. — A szálloda éppúgy a szívügyem,!
mint neked. Mindenképp ott leszek. Tudok még néhány embert, akik szívesen velünk
ünnepelnének. Olyan hatással lesz rájuk az épület, hogy telekürtölik a pletykarovatokat, és
feltehetőleg többször bejönnek majd
egy-egy italra. Egyéb kívánság?
— Köszönöm, ennyi elég. — Gina tudta, hogy Alicia nem tréfált. —
Azonnal értesítelek, ha meglesz az időpont.
— Nem, drágám — javította ki Alicia. — Mindent elmesélsz nekem,
amint találkozunk, és az esküvőig értesítesz mindenről.
— Alicia! Nem lesz semmiféle esküvő.
— Még nem, de hallottam, hogy Mrs. Bartholomew nagyon izgatott.
Azóta nem volt ilyen pánikban, mióta Jack fia elvált attól a nőtől, akit ő
szemelt ki a számára.—Alicia megint nevetett. — Lefogadom a következő
párizsi utamban, hogy Mrs. Bartholomew aggodalmai legalább olyan érdekesek, mint az, amit
te elhallgatsz előlem.
— Te pályát tévesztettél. A pletykarovatot kéne vezetned valahol. —
Gina szíve hevesen vert arra a gondolatra, hogy Mrs. Bartholomew-nak sok oka van az
izgalomra. — Tudja vajon Brad anyja, hogy a fia
szerelmet vallott neki, és ő visszautasította?.
Alicia komolyan folytatta.
— Ne izgasd magad, Gina! Ha egyszer ki akarod önteni a lelkedet, én
mindig itt vagyok.
— Köszönöm, tudom jól, de először saját magammal kell tisztába jönnöm. Nemsokára
jelentkezem — ígérte Gina, mielőtt letette a kagylót.
Az igazi barátság csodálatos tud lenni!
Miért nem lehet Brad is egyszerűen jó barátja?
*
Miután Gina túljutott egy hosszadalmas vitán a munkásokkal a második emeleti falak
színéről, hihetetlenül kimerültnek érezte magát, és arra
a meggyőződésre jutott, hogy biztosan megfázott. A félemeleti lifthez
ment. Hirtelen azonban olyasvalakit pillantott meg, hogy rögtön tudta,
aznapi megpróbáltatásai még nem értek véget.
Ismerte ezt a nőt az újságokból. Mrs. Bartholomew állt előtte büszke
tartásával.
— Miss O'Con? — kérdezte a lépcsőn lefelé jövet.
— Igen, Mrs. Bartholomew. Segíthetek valamiben? — kérdezte Gina,
és abban reménykedett, nem azért jött, hogy leszámoljon vele.
Az idős asszony vállat vont. Sötét nercbundáját széthúzta, hogy drága
kosztümje és gyík alakú gyémánt brostűje látható legyen.
— Tudja, hogy ki vagyok?
— Mindenki tudja — felelte Gina hűvösen.
Az asszony mosolygott, mintha tetszene neki Gina válasza, de a szemében gyűlölet izzott.
— Tudja meg, hogy nem fogja megkapni!
— Tudom. — Ezt eddig sem magának, sem másnak nem vallotta be.
Bár Brad bizonyára harcol érte, ha tényleg szereti, de nem fog szembehelyezkedni a saját
családjával. Az idők folyamán a szerelméért folytatott
harc felőrli, és ebbe a kapcsolatuk is beleroppan.
— Brad épp olyan, mint az apja volt. Megkísérli a lehetetlent, aztán
legyőzi őt a bűntudata.
— Egyáltalán nem olyan, mint az apja. Brad tudja, hogy mit akar, ki
ő, és mik a szándékai — mondta Gina. Connie azonban meg sem hallgatta
Ginát.
— Nem lehet a magáé. Ő hozzánk tartozik, de maga sohasem léphet be
közénk.
Ginában nőtt a harag. Felvetette a fejét. — Brad nem tartozik senkihez. Ha nősülni akar, nem
marad más választásuk, mint hogy elfogadják a menyasszonyt.
— Menyasszonyt? — Connie úgy nézett Ginára, mint egy utolsó cselédre. — Brad tudja,
hogy mi az illem a mi köreinkben. Nem nősülne
anélkül, hogy a család beleegyezését ne kérné ki. Maga legfeljebb egy olyan
alantas és titkos viszonyban reménykedhet, mint amilyet az anyja folytatott. Brad sohasem
kérné meg a maga kezét, Miss O'Con. Soha!
9. FEJEZET
Brad határozott léptekkel, és borús tekintettel lépett az ügyvédi irodába. Mária O'Con ügyét
Graham átadta a cégjogi képviselőinek. Ott először
azt mondták, hogy teljesen jogszerűen jártak el, de amikor Brad elküldte
Gina leveleit az ügyvédi irodának, már egészen más színben látták a történteket.
Egy hét múlva megoldódott a rejtély.
Brad belépett a szobába, Péter Sámson és a másik három ügyvéd üdvözölte. Úgy tűnt, hogy
egyikük sem érzi jól magát a bőrében.
— Nem nehéz dolog az ön által kért adatokhoz hozzájutni, ha az ember
tudja, hogy hol kell keresnie Mr. Bartholomew — kezdte Péter Sámson.
— És? — kérdezte Brad.
— De az egyik alkalmazottunk mégis csődöt mondott — magyarázta
Sámson.
—Amikor megkaptuk az ön megbízatását, átadtuk a feladatot az egyik
fiatal munkatársunknak. Ez az ember nem tudott megbirkózni az üggyel.
Egyszerűen azt hitte, hogy egyik ügyvédi iroda sem tenne ilyesmit.
Brad a homlokát ráncolta.
— A férfit kidobtuk.
Brad bólintott. Nem is várt mást.
— Remélem, ezekután alkalmasabb személyt bíztak meg a feladattal.
— Személyesen foglalkoztunk vele, hogy a bűnöst megtaláljuk.
— Ki lenne az?
— Amit most fog hallani, az talán kellemetlenül érinti.
Brad előrehajolt, és feszülten figyelt az ügyvédre.
— Ki a felelős?
Mr. Sámson felsóhajtott.
— A levelek két különböző ügyvédi irodától származnak, amelyeket az
édesanyja, Mrs. Bartholomew bízott meg. Minden esetben készpénzzel fizetett.
— Mindkét irodának?
Sámson bólintott. — Mindig csak egy megbízást adott, aztán elment egy másik ügyvédhez.
Brad hátradőlt, és igyekezett megőrizni az önuralmát. Persze sejtette hogy az anyja keze van a
dologban. Most az idegen szemek előtt
titkolni próbálta az érzéseit. Első pillanatban nem akarta elhinni, amit hallott, aztán dühbe
gurult.
— Mi a helyzet azokkal a fenyegetésekkel, hogy a bank nem ad hiteleket Mária O'Connak?
— Az édesanyja azt mondta az ügyvédeknek, hogy nála vannak a fontosabb részvények. Mi
pedig tájékoztattuk őket, hogy a hölgyMr. Graham Bartholomew pénzén él, ezenkívül
meghatározott életjáradékot kap az édesapja végrendelete alapján. Az ügyvédek egyébként
készek
rá, hogy tisztázzuk a dolgot.
— Mindenre van bizonyítékuk? Nem lehet tévedés?
Mr. Sámson felsóhajtott.
— Jogilag minden tisztázva van. Akar találkozni az illetékesekkel?
— Megbeszélne egy találkozót?
Mr. Sámson bólintott.
— Az ügyvédek mindenesetre kínosan érzik magukat. Mindent el fognak követni, hogy jóvá
tegyék a dolgot.
— Följegyzem magamnak — mondta Brad, és felállt. Kezet rázott az ügyvédekkel, és az
ajtóhoz ment.
— Még valami, Mr. Bartholomew! — mondta Mr. Sámson. Brad keze már a nagy sárgaréz
kilincsen nyugodott.
— Igen?
— Az édesanyja érdeklődött houstoni nyomozóirodák iránt is. Három ügynökség nevét adtuk
meg neki.
— Ezek komoly cégek?
— Nem.
— A nevüket kérném.
Mr. Sámson az íróasztalán fekvő egyik akta után nyúlt.
— Gondoltam, hogy kérni fogja. Itt vannak a címek is — ezzel átnyújtotta Bradnek az
iratokat.
— Köszönöm, Mr. Sámson.
Gina idegesen tárcsázta Brad számát. Már egész nap próbálta elérni,
de mindig csak az üzenetrögzítő személytelen hangja jelentkezett. Hol bujkálhat Brad?
Már megint az üzenetrögzítő, ma már négyszer mondott rá üzenetet.
Ezúttal szó nélkül visszatette a kagylót. Nyugtalanul dobolt ujjaival az asztalon. Az utolsó öt
nap maga volt a pokol. A munkások nem dolgoztak rendesen, és most már semmi remény,
hogy a szerződést időben teljesíteni tudnák. A felújításon dolgozók udvarias kéréseit éppúgy
megtagadták, mint éles hangú parancsait. Ez pedig azt jelenti, hogy Brad és Graham
elnyernek tőle mindent, de mindenekelőtt azt, hogy Connie Bartholomew beválthatja
fenyegetéseit.
Gináthatalmábakerítette atehetetlenségérzése. Könnyei végigfolytak
az arcán, és szörnyen egyedül érezte magát. Szenvedélyesen szeret egy
férfit, akinek családja kezében akkora hatalom van, hogy tönkreteheti őt
is, szerelmét is.
Tekintetét mereven az iroda nyitott ajtajára szegezte, de valójában nem
láttta, hogy mit néz.
Ráadásul nemrégiben azt is észrevette, hogy két férfi mindenhová követi. Még a repülőtérre
is, ahová Aliciáért ment. Alicia bérelt kocsijával
tértek vissza a szállodába. A visszapillantó tükörben jól láthatta, hogy
végig követi őket egy idegen autó.
Fél óra múlva Alicia a már elkészült lakosztályok egyikében volt. Felhívta a különböző
szállítókat, és követelte, hogy tartsák be a határidőket.
Még mindig nem szállították le a bútorokat az étterembe, továbbá a hét
emelvényt és a négyszáz egymásba rakható széket a tárgyalóterembe.
Csak harminchat szoba volt tökéletesen berendezve. Semmiképp sem
elegendő ahhoz, hogy egy négycsillagos luxusszállodát megnyissanak.
Ezenkívül bajok voltak az új zuhanyzókabinokkal, a masszázskádakkal, amiket még bálákba
csomagolva őriztek a raktárban, mert senki sem
tudta felszerelni hozzájuk a megfelelő csatlakozókat. A fürdőszobai telefon- és rádióbekötések
helyén hatalmas lyukak éktelenkedtek. Ötszáz frottír fürdőköpenyt és kétezer pár szandált már
megkapott, tehát a
legkevésbé fontos dolgokat.
Gina felállt a székéről, és fel-alá járkált az irodában. Olyan idegesnek
érezte magát, hogy képtelen volt a munkájára összpontosítani.
Bár az esze tiltakozott ellene, most mégis arra vágyott, hogy Brad karjaiban feküdhessen, és
semmi másra ne gondoljon csak rá, aki szereti őt,
úgy, ahogy csak ő tud szeretni.
Az út Dallasból Houstonba szörnyű volt, de Brad összeszorított foggal
tűrte. Autóval még mindig gyorsabban juthatott el Ginához, mintha megkereste volna a pilótát
és megvárja, hogy felszállásra kész állapotba helyezze a gépet. Sajnos nem tudta idejében
értesíteni.
Kimerült volt. Hajnalodott, és a nap már feltűnt a láthatáron.
Egész éjszakája arra ment rá, hogy anyja cselszövését felszámolja. Eleinte még azt a hiú
reményt táplálta magában, hogy valami ésszerű magyarázatot talál mindenre, de amikor
anyjának elsorolta részletesen mindazt, amit megtudott, Connie arcán azonnal látta, hogy
Gina mindenben igazat mondott neki.
Nem az egész Bartholomew család akart Ginának és Mariának ártani hanem csak Connie. Egy
órai faggatózás után végre bevallotta, húsz éven át mesterkedett a háttérben, hogy Mária
O'Cont tönkretegye. Egypercig sem fordult meg a fejében, hogy esetleg Sylvestert is terheli
valami felelősség. Valamilyen okból Connie számára csak Mária volt a bűnös.
Ginát nem fogja tönkretenni, erről ő maga gondoskodik, meg persze Graham és a testvérei.
— Ha bosszút forralsz Gina ellen — mondta Brad —, akkor az egész családot magad ellen
hangolod. Mi nem vagyunk olyanok, mint apa!
— Hát nem értitek? — rimánkodott Connie, és egyikről a másikra nézett, hátha valamelyikük
szeméből részvétet tud kiolvasni. — Mária szét
zúzta a családunkat. Nézzetek csak ránk! Egymás torkának esünk, és ez Mária műve, mert
elidegenítette tőlem apátokat. Ti nem törődtök az
érzéseimmel, csakis rá gondoltok, arra a kis...
— Ki ne mondd! — vágott közbe Graham fenyegetően. — Már éppen elég bajt kavartál.
Mostantól kezdve jobb lesz, ha megtartod magadnak a véleményedet.
Brad Connie-ra pillantott, és elszörnyedt anyja gyűlölködő tekintetén,
— Azt a nőt szerzed meg magadnak, amelyiket csak akarod. Egy ilyen férfi, mint te, minden
ujjára tízet kap. — Itt fenyegetően hangot váltott.
— De anyád csak egy van!
Ott állt kiegyenesedve, felvetett fejjel, és gőgösen végigmérte őket.
— Azt javaslom, hogy mindegyik fiam jól szívlelje ezt meg, és a jövőben
úgy kezeljenek, ahogy azt megérdemlem.
A négy férfi némán nézett utána, ahogy elhagyta a szobát, és felment
a sajátjába.
*
Brad becsomagolta a táskáját, beszállt az autóba, és hamarosan maga
mögött hagyta Dallast. Megkönnyebbülten felsóhajtott.
Most már csak egy kívánsága volt, viszontlátni Ginát.
Amikor benyitott a Warwick lakosztályába, Ginát nem találta ott. A
biztonság kedvéért benézett a hálószobába is. Rögtön látta, Gina egyszer
sem aludt ott.
A fenébe is! Miért nem tartja be ez a nő a legelemibb utasításait sem?
Felvette a kagylót és tárcsázott. Végül is megbízott egy nyomozót, hogy
vigyázzon Ginára. Neki tudnia kell, hol van most a lány. Gyanúja beigazolódott. Gina Brad
elutazása után azonnal visszaköltözött a szállodájába.
— Nyakas nőszemély! — szitkozódott, miközben elhagyta a szobát. Még
sok erőfeszítésébe fog kerülni, mire végre oltárhoz vezetheti.
Tíz perc múlva már úton volt a Casa Mananába.
Amikor megérkezett, a szállítóautók között hagyta a kocsiját.
Aztán belépett az előcsarnokba, alaposan körülnézett, de sehol sem
látta Ginát.
— Nem látta Miss O'Cont? — kiáltotta oda egy férfinak, aki egy mesterséges tavacskán
dolgozott.
— Utoljára az irodában láttam — mondta az egyik munkás, aki egy
nagy rézburkolatot akart felerősíteni a falra.
Brad megállt egy kicsit, és nézte őket. Ennek a kútnak, amelyik az
ixtapai mása, két hét múlva készen kell lenni.
Most figyelmesebben nézett körül a csarnokban. Sem a berendezés,
sem a díszítések nincsenek még készen. Talán Gina megváltoztatta a terveket?
Aztán az irodába ment. Az már kész volt, és nagyon szép lett, de Ginát
nem találta ott.
A lifttel felment a legfelső emeletre. Kiszállt, és türelmetlenül ment a
lány lakásához. Bent kíváncsian körülnézett. A nappali- és hálószobák
világosszürke, rózsaszín és sötétzöld színekben pompáztak, varázslatosán
néztek ki.
Ebben a pillanatban halk szitkozódást hallott a konyhából, bedugta
fejét az ajtón. Két férfi egy kályhát szerelt.
— Nem látta valaki Miss O'Cont?
— Egy perce még itt volt. Talán lent van az irodában.
— Köszönöm. — Nem tartotta szükségesnek elmondani, hogy ott már
járt. Hol bujkálhat Gina?
Brad emeletről emeletre ment, míg végül az egyik harmadik emeleti,
már készen levő szobából meghallotta Gina nevetését.
Hogy lehet az, hogy Gina megváltoztatta a munkaterveket? A megállapodás szerint két hét
múlva nyitnia kellene, de addigra nem lesz kész a
szálloda.
Brad megállt a nyitott ajtóban, és Gina hangját figyelte.
— Alicia, te egy lángész vagy! Alig akarom elhinni, hogy három óra
alatt ennyi mindent csináltál.
— Ki sem ejtettem a neved, mert a szállítók körében nem örvendesz
különösebb megbecsülésnek.
— Úgy tűnik.
Brad az ajtófélfának támaszkodott, csípőre tette a kezét, és a két nőt figyelte. Az egyik —
karcsú és szőke — a dívány egyik sarkában guggolt
Gina a másik végén ült.
— Hol voltál? — kérdezte Brad Ginát.
A lány összeszorította az ajkait, és makacs képet vágott.
— Mondtam neked, hogy a felújítás alatt maradj a Warwickban.
Gina felhúzta a szemöldökét és észrevette, hogy a szőke nő is meglepődött azon a hangon,
amit Brad használt. A férfi azonban már fáradt volt az udvariaskodáshoz, és úgy tűnt, Gina
sem tulajdonít túl nagy jelentőséget a jó modornak.
— Emlékszem valami ilyesmire — magyarázta Gina. — Kérlek, Brad
ne feledd, hogy én azt teszem, amit jónak látok!
Alicia Bradet figyelte. A férfi dühbe jött, és a kezét ökölbe szorította.
Alicia felállt.
— Azt hiszem, jobb, ha most elmegyek — mondta, és mezítláb az ajtóhoz osont. — De
tisztességesen harcoljatok! — szólt még vissza, mielőtt becsukta volna maga mögött a
hálószoba ajtaját.
— Ez az ő lakosztálya — tájékoztatta Gina hűvösen a férfit.
— És ez itt a te szállodád, amint már sokszor emlékeztettél rá — felelte
Brad még mindig dühösen.
— És az enyém is marad! Tehát azt javaslom, menj a fenébe, mielőtt a
cinkosaiddal együtt dobatlak ki!
— Miről beszélsz?
— A kémeidről, akik követtek folyton, és munkalassító sztrájkra biztatták a többi
Bartholomew-féle munkást, hogy ne tudjam teljesíteni a
szerződést — kiabálta Gina.
— Csak egy férfiről van szó —javította ki Brad, aki annál nyugodtabb
lett, minél jobban felizgatta magát Gina.
Megbíztam egy magánnyomozót, hogy vigyázzon rád a távollétemben.
— Ketten voltak — préselte ki a szavakat Gina összeszorított fogai
között.
— A másik férfit az anyám bérelte fel, de miért nem hívtál föl, amikor
észrevetted, hogy követnek?
— Nem hívtalak föl? — kiáltotta Gina. — Tegnap óta hiába próbállak
elérni. Egész nap kísérleteztem, de mindig ugyanazt a hangot hallottam
a vonalban, egészen este tizenegyig.
Brad meglepetten nézett rá. Kimerült volt.
— Nem hiszem el. A titkárnőm mondta volna!
Gina gúnyosan nevetett, és a hangja élesen csengett.
— Nem kell hinned nekem. Tudom, mi a helyzet, és ez a fontos. Legalább az anyád nem
hazudik. Azt átengedi a család férfi tagjainak.
— Mit jelentsen ez? — Semmit — felelte Gina. Hirtelen megbánta, hogy úgy kijött a
sodrából. — Egyáltalán semmit sem jelent!
— Gina — kezdte Brad még mindig mérgesen. Végül is azért töltött
négy napot Dallasban, hogy Gina ügyeivel törődjön. — Bolond vagy. A
a titkárnőm óránként értesít, ha keresnek, de rólad nem szólt.
— Egyébként pedig durva és önző vagy. Állítólag segítesz nekem, hogy
a szállodát időben megnyithassam, de a munkások munkalassító sztrájkot
szerveztek, a szállítók egyszerűen leálltak, és a nagy Brad Bartholomew elérhetetlen.
Most egymással szemben álltak.
— Nos, Mr. Bartholomew, még nem győzött. Fel fogok hajtani egy újabb
hitelt, hogy kifizethessem az adósságomat.
Brad felvette a kagylót, és a titkárnőjét hívta Dallasban.
— Miért nem szólt, hogy Gina O'Con keresett?
— Háromszor is hívta önt, de azt mondták nekem, hogy ne adjam át az
üzenetet.
— Ki mondta?
— Mrs. Bartholomew.
Megint ugyanaz. Brad gyomra görcsbe rándult. Kényszeredetten tette
fel a következő kérdést:
— Mikor kapta ezt az utasítást?
— Múlt héten.
— Értem — mondta Brad lassan. Pillantása találkozott Gináéval, aki
most részvéttel nézte őt. Látta már, hogy Brad is csak áldozat.
— Nagyon köszönöm. A következő jelentkezésig a Casa Mananában
vagyok. A jövőben minden hívásról értesítsen! —Visszatette a kagylót, és
még mindig Gina szemébe nézett.
— Nem tehetsz róla — mondta Gina halkan.
— Nem.
— Azokat az embereket te bérelted fel, hogy kövessenek?
— Csak az egyiket.
— És a másikat?
— Az anyám.
— Miért?
— Nem tudom, de ki fogom deríteni. Esküszöm. — Brad sóhajtva leült a díványra. Most
minden ereje elhagyta. Anyja arra akarja kényszeríteni,
hogy választania kelljen a családja és Gina O'Con között, de Gina iránt
érzett szerelme felborította terveit. A lány megtörten állt.
— Szeretlek, Gina, nem tudnék fájdalmat okozni neked.
Pillanatnyi hallgatás után Gina bólintott.
— Ezt tudom. — Azt gondoltam, hogy egy szerelmi vallomás úgy megijeszt, hogy rögtön
megfutamodsz.
Gina leült Brad mellé.
— Szívesen meg is tenném, de hová mehetnék? — Végtelenül szomorúan nézett a férfira.
— Én is szeretlek téged.
Brad legszívesebben karjába kapta volna, de uralkodott magán,
lassacskán feltámadt benne a remény.
— Nem úgy tűnik, hogy ez az érzés boldoggá tesz téged.
— Nem is vagyok az. — Kezével megtámasztotta az állát. — Az utobbi napokban sokat
sírtam.
— Olyan szörnyű vagyok? — kérdezte Brad halkan.
— Nem, de ez persze nem jelenti azt, hogy rendben van közöttünk minden.
— Mi bajunk lehetne egymással?
— A származásunk és a jellemünk olyan különböző, hogy sohasem lehetnénk boldogok
együtt.
— Ez nem így van.
— Brad, te Bartholomew vagy, akár akarod, akár nem. Én pedig Maria O'Con lánya vagyok.
Ezen nem tudok változtatni, és ez még rengeteg nehézséget fog okozni nekünk. Arról pedig
még nem is beszéltem, hogy mennyire különbözik az egyéniségünk.
— Dehát ez butaság, Gina. Manapság ez már senkit sem érdekel.
— Van még valami fontos — folytatta Gina, és a földet nézte.— Remélem, érteni fogod, hogy
mit akarok. A tested pontosan ismerem, de fogalmam sincs, hogyan gondolkozol a világról.
Brad Gina ajkát simogatta az ujjával, de legszívesebben megcsókolta
volna.
— Egy egész élet áll előttünk, lesz még időnk megismerni egymás gondolatait, ígérem neked.
— Nem — mondta szomorúan, és a fejét rázta. — Nincs remény, Brad.
— Ezt azért még meggondolod, ugye?
— Nem hiszem, hogy van értelme. Mindenesetre meg fogom nyitni a
szállodát, sikerülni fog.
— Tudom, és én, mint a férjed, büszke leszek rá.
Brad szavai fájdalmat okoztak Ginának, mert tudta, hogy mindez csak
álom. Brad családja soha nem egyezne bele.
— A Bartholomew család áldását adná a frigyünkre? — Gina keserűen
felnevetett. — Igaz, hogy te nem hasonlítasz rá, de az anyád számomra elég kemény falat. A
család többi tagját nem ismerem, de biztos vagyok benne, hogy egy perc nyugalmam se lenne,
ha elkövetném azt az arcátlanságot, hogy hozzámegyek egy Bartholomew-hoz. — Tévedsz.
Anyám kivételével a családom az én pártomon áll — magyarázta Brad nyugalommal. —Az
anyám egy beteg asszony. Nem tudom,
miért kellett nekünk ilyen sok idő ahhoz, hogy erre rádöbbenjünk. Soha
sem játszott jelentős szerepet az, életünkben. Mindig magányos különc
volt, ezért nem vettük észre idejében, hogy komoly baja van.
Gina bizalmatlanul nézett rá.
— Mitől változott meg a véleményed?
Brad hangosan felsóhajtott, és hátradőlt.
— Az elmúlt héten olyan sok minden történt, drágám. Később majd
elmesélem. Most csak annyit szeretnék mondani, hogy mostantól kezdve
egy csapatba tartozunk, és közösen fogunk azon dolgozni, hogy a szállodát
idejében megnyithasd.
Gina szeme megtelt könnyel.
— Nem fog menni, Brad.
— Majd meglátjuk. — Brad tekintete elszánt volt. — Megoldok minden
nehézséget, és a jövő hónapban összeházasodunk.
Gina hátradőlt, és hangosan felnevetett.
— Megőrült, Mr. Bartholomew. Esélyeink: egy a millióhoz!
Brad karjaiba zárta a lányt, és hevesen megcsókolta. Ebben a csókban
benne volt az utóbbi napok minden elfojtott vágya. Gina karjával szorosan
átkulcsolta Brad nyakát, úgy érezte, forog körülötte a világ. Érezte a lány
ajkának érintését, kezének melegét, amely végigkalandozott a testén és
felkorbácsolta szenvedélyét.