Törpmanó és népe

Erdő mélyén házikó,

Abban lakik Törpmanó.

Törpmanó egy kis király, aki egész nap dirigál,

Galagonya bokor alján, ahol népe éldegél.

Furcsa, rendben és néma csendben tettek-vettek serénykedtek.

Törpmanó gondolt egyet, megtörte a néma csendet.

Kiállt a nagy rönkfára, és úgy kiabált a nagyvilágba:

Elegem van a néma csendből, innen most már netovább.

De a csendnek oka volt ám!

Mert erdő szélén ott lakott a csalafinta boszorkány,

Csali-Gali a gonosz boszi seprűjével hadonászik és manókra vadászik.

A gonosz boszi erdő mélyén bűbáj port hint fűre-fára, hogy a manókat megtalálja.

Ennek révén a Törpkirály kiáll és kiabál,

De a népe megkukul, mert tudják, hogy a gonosz boszi ott lapul.

És lám a király hálóba hull, és a boszi seprőjen repül már.

Viszi a csapdába esett törpkirályt, de a népe sem rest, és hogy megmentse a kis királyt,

útnak indult gyorsan,

s seprűnyélre kötözik a boszorkányt.

Csali-Gali hiába is kiabál, a manók rázárják az ajtaját.

Törpmanó és népe sikoltoztak nevetgéltek, semmitől sem féltek.