T1

_*
Q
AQQÍ
Kovács Vilmos * Kik voltak. . .? I
Í Változó Világ Sorozat
 582704w
KOVÁCS VILMOS

Kik voltak. . .`?

I II' ıı I I f'

NYELV- ES OSTORTENETI IRASOK

A HONFOGLALÓ MAGYARSÁG
KIALAKULÁSÁRÓL

I. kötet

Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség

Ungvár, 1997
 A könyv megjelenését a Magyar Köztársaság Művelődési
és Közoktatási Minisztériuma támogatta

A szerkesztés, szöveggondozás, sajtó alá rendezés és az elöszó

KOZMA ENDRE
munkája

sx .Ha Q.-.

_oRsz.EGëf;YÜ?-.Eä- E?-:íë:~»;f`fi-f*„fT_.4-LR'
.Í
lıõll

ëıö 1-;:LE;sı;1_.1;=;~;Y

© Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, 1997

© Kovács Vilmos jogutódja, 1997
© dr. Kozma Endre, 1997
 TARTALOM

1„ KÖTET

ELŐSZÓ
Kovács Vilmos másik arca (K0zma.Endre)

LEVEL KovAcs LAszLóNAK __ _ _ _

MEG MıNDıG A MAGYAR ŐSTÖRTENETRŐL
avagy kitől és miért féltjtlk a múltunkat?
A viták forrása, tárgya és módja

A HUN-AvAR-MAGYAR RoKoNsÁG PROBLEMÁJÁRÓL

a kettős honfoglalás elmélete kapcsán __ _ __
[A kettős honfoglalás szereplői és a krónikás hagyományok] _
[A hunok szánnazásáról. Mongolok voltak-e a hunok?]
[A ,,hun”, a „heftalita” és más, rokon népnevekről] _
[A három hun törzscsoport együvé tartozása]
[A hun örökség: akatlrok, bolgárok és ál-avarok]
[A finnugorság és az irániak] _ _ _ ,

LATJUK-E A FATÓL Az ERDÖT?

Nyílt levél Hajdú Péterhez __ _ ___ _
Két ellenvélemény és egy harmadik _
Az ősmagyar nyelvi ötvözet _ ____ ___
A fő gyökér, összefonódott hajtásokkal
 „A magyar tudósok majd ha a szanszkrit irodalommal jobban
megismerkednek...” . _
Tájékozódás _ __
Valami a többi gyökérröl _ _

A MAGYAR MAssALHANGzóK TÖRTÉNETE _

Bevezető _
[Az uráli ősnyelv elötörténetéhez] _
Az alapnyelvi kapcsolatok nyomai _ _
A magyar mássalhangzók történetének áttekintése
Összefoglalás __ _ _ __ _ _

A FINNUGOR NEPNEVEK IRÁNI EREDETE Es Az URAL1-

FıNNUGoR ETNOGENEZIS KERDESEI _ _
Östörténet-szemléleti problémák _
A nyelvtörténet problémái és a segédtudományok _ __
Alapnyelvi és ősnyelvi kapcsolatok, etnogenezis _
A honfoglaló magyar néprész
A honfoglaló magyarság kumán-rusz néprésze _ _
Ugorok _ _ _
Ugor-hun-avar-magyar összefüggések _ _

11. KÖTET

[KARPAT-MEDENCEI FÖLDRAJZI NEVEKRŐL]

[Névtörténeti vizsgálatok] _ _ _ _ _ __
[A hun-avar földrajzi nevek történelmi hátteréről]
[Hf=sy(8és)el<] _ _
6
 [Víznevek] _ _ 377
[Település- és helynevek] _ _ _ 398

KIK VOLTAK A I-IUNOK? _ __ 407

A hunok az újabb magyar szakirodalomban _ 409
A hunok embertani képe _ _ 413
A hun régészeti leletek tanúbizonysága _ _ 417
Milyen nyelven beszéltek a hunok? _ 420
Szakák, aorszok-ászok, áıják-alánok 425
A hun népnév eredete 457
A hun nyelvemlékek __ 460

KIK voLTAı< A KÉK-KENDEK? 48ı

IRODALOM
Források, szakirodalom és hivatkozási helyek _ 521

FÜGGELÉK 537
I. Kovács Vilmos nyelv- és östörténeti munkái _ I _ 537
2. Önéletrajz _ _ 540

MELLÉKLET __ _ 545

7
 É _-z~ , f4

x.1 ı
-ll
` fë:l§ÍFšŠfië?
_I á
ÍfˇÍ1-Y?-z'=.Í_3=`,Íz"*z`늚§
_"

_ <.,zz;;;§::s§Ef ,fl;;;%g _;,. _

`?faëüz
.*ŠFÉ~'.-Sëšı
.Š _Í!fÍ:

- f 222.:
=.'+`_z"`_=
' 1

Kovács Vilmos a 70-es évek közepén

 Hommage á
Kovács Viimos (1 92 7-1 977)

„Kérdezd meg a csillagokat, kik látják

az évezredek véres vonulását
és tudják a dolgok értelmét...
Mert az egyszerü római a csillagokból tudja,
hogy az istenek ráhagyták
befejezetlen nagy múvüket, a világot,
s neki egyetlen dolga,
hogy folytassa a teremtést.”
(K. V.)

„A világ beomlott táma.

Isten mellén bányászlámpa.
Fekszem, fog a szén, a kő.
Meddig tart a levegő?”
(K. V.)

,,- Már engedje meg, ezt nem hiszem el- mondta Woland.
- llyesmi nem létezik: kézirat sosem ég el."
(M. Bulgakov)

,,... nincs múlt, ami olyan volna, amilyen a múlt. Kiváltképp az östörténeti
- mindig olyan, amilyennekjól vagy rosszul megrajzoljuk.”
(K. V.)
 ELőszó
Kovács Vilmos másik arca
Aligha akad Kárpátalján olvasó ember, a magyar nyelvterület többi részén
pedig valóban tájékozott irodalombarát, akinek idegenül csengene Kovács
Vilmos neve. A vidék legendás polgárjogi harcosát., háború utáni irodalmá-
nak klasszikusát tisztelik benne: a költőt, írót, a fiatalabb költőnemzedék
tanítómesterét, az irodalomszervezőt és kiadót, aki sokak szerint a legjelen-
tősebb életmüvel járult hozzá a magyar kultúra kárpátaljai irodalomnak
nevezett ágához.
Pedig ismert, .és különösen az olvasható alkotásainak sora nem mondható
terjedelrnesnek. Csupán néhány, 1957 és 1968 között megjelent vékonyka,
igaz, tartalmában súlyos verseskönyv ez, amelyek kevés könyvespolcot és
alig terhelnek, egy-egy magában közzétett vers, novella, no meg az egyet-
len, két kiadásban is napvilágot látott könyve, ,,Kárpátalja regénye”: a Hol-
nap is élünk. Az első kiadású kötetek tizenegy év alatt jelentek meg életé-
ben. Költeményei közül néhány - talán nem is a legméltóbbak - a Hét
évszázad magyar verseiben kapott díszhelyet.
Immár húsz éve annak, hogy a tájék legnagyobb költője, írója 1977-ben
elköltözött szülÓföla_f}`éről. Először haza, az anyaországba, majd nem sokkal
ezután az életből - mindinkább reméljük, a halhatatlanságba. Tisztelőinek,
híveinek, valaha volt barátainak köre, miként az lemıi szokott, az ünnepi
évfordulók szaporodtával egyre bővül: évente megemlékeznek róla, szülő-
falujában emléktábla jelzi születése helyét, kisiskolások szajkózzák meg-
emésztetlenül verseit. Beregszászban kis utcácska és elhanyagolt, rejtélyes
sorsú irodalmi alapítvány viseli nevét, hogy megbecsülést, tisztelőket sze-
rezzen a névadónak. Mindez hiába: rendezetlen tartozásaink vannak vele
szemben, és lássuk be, ezzel magunknak is adósak vagyunk.
Keveseket foglalkoztatnak az életmű és életpálya rejtelmei, ellentmondá-
sai, és alig akad, aki kíváncsi volna rá, hogy minek szentelte idejét az író a
hatvanas évek végétől pályafutása végeztéig - kiszoríttatván irodalomból,
irodalmi életből és létből. Mivel volt elfoglalva Kovács Vilmos pályája
utolsó hat-hét esztendejében, napi 14-16 órás munkával számüzve magát
dolgozószobájába? Nem véletlen, hogy e megkövült legendáktól idegen

13
kérdésnek máig is alig akad válaszadója. Talán csak szűk családi körben
sejtették, a valódi barátok gondolhatták, és néhány ellenség-ellenfél tudhatta
- pedig nem titkolta, nem rejtegette -, hogy az életmű nagyobbik része, s
meglehet, a másikkal is vetekedő, jelentékenyebb fele formálódott és fogal-
mazódott ekkor.
Annál fıırcsább, hogy sokan a barátok közül, többen a családból is, azért
szerették volna elkendőzni Kovács Vilmos e „másik arcát“, mert úgy érez-
ték, az író-költő már nem a dolgát teszi, amelyre hivatva van, és letér a
számára kijelölt, a neki adatott útról. Igaz, féltették is, mert ezen a pályán
már nem tudták követni.
A magyarországi tudományosság is idegenkedett az „új arcú” Kovács
Vilmos befogadásától, sőt, László Gyula kivételével, tudomásul vételétől:
éppen mert iróként-költőként sokan jól ismerték és becsülték. Egyéb, súlyos
szakrnai ellentétektől eltekintve ők is féltették. Az erdélyi Szabédi László
okozta kényelmetlenséget juttatta eszükbe, aki szintén „letért” a számára
rendelt irodalmi útról, a tudomány vizeire tévedt, s a megbecsült, tragikus
sorsú személyiség súlyos tévedéseivel, de megsejtéseivel sem tudott mit
kezdeni a költőt becsülő tudományos kritika'
Igaz, legutolsó éveiben moszkvai és oszétiai - inkább csak levelező -
gondolkodótársakra is talál. Közülük A. M. Magometov professzor (oszét
történész, többek közt az alán-magyar kapcsolatok kutatója) igyekszik
egyengetni a kárpátaljai pályatárs tudományos tevékenységét, előmenetelét
és bízik munkája hasznosságában. Az ő közreműködésének köszönhető a
Kovács Vilmos életében megjelent, valószínüleg egyetlen (orosz nyelvü)
tudományos publikáció előkészítése? Tőle származik az egyetlen, nem
hivatalos, baráti elismerés is. 1977 júliusában, tudomást szerezve Kovács
Vilmos súlyos betegségéről, ezt írja neki levelében: ,,... kívánom, hogy
minél hamarabb gyógyuljon fel és ne betegeskedjen - Ön a társadalom
számára fontos ember". Kárpátalja azonban a szovjet birodalom egyik

' A szzbedı-problema ıbbb ivás is efimi a keretben.

2 Kovács Éva szóbeli közlése szerint a cikk meg is jelent Oszétiában. A kézirat fennmaradt a
hagyatékban, a publikációnak azonban nem leltük nyomát. Mindenesetre megtaláltuk
Czeglédy Károly Iektori véleményét, amely szerint noha nem mindenben ért teljesen egyet a
szerzővel, az írást azonban változtatás nélkül kiadásra javasolja.

14
túlságosan is távoli provinciája volt, Magyarország felől nézve pedig a
határokon túl van...
Kovács Vilmos - bár maga nagy lebecsüléssel használja ezt a kifejezést -
a szó legszorosabb értelmében szobatudóssá lett. Hatalmas szakirodalmi.
tény- és jegyzetanyagát, a kútfók információit ungvári lakásának kis dolgo-
zószobájában könyvekből, szótárakból, folyóiratokból gyűjti. Igaz, ezek
meg- és beszerzésén egy egész kis segédsereg működik közre3: könyvtáro-
sok, barátok. pályatársak, tisztelők Budapesttől Kecskemétig, Szegedig,
Ungvártól. Moszkvától Oszétiáig. Terepmunkákon, helyszíni tanulmányuta-
kon, gyűjtéseken való részvétel azonban nem adatott meg neki. létfontossá-
gú tudományos megbeszéléseken. konferenciákon sem vehetett részt, s az őt
legjobban érdeklő kérdésekről még valóban értő beszélgetőtársra sem igen
akadt.
Így vált a valójában nem is tragikus írósors (ez volt élete legnagyobb, bár
nehéz csatákban kivívott diadalainak korszaka, regénye megjelenésének. ha
nem is hivatalos, de mégis általános elismertségének, magyarországi publi-
kációi gyarapodásának időszaka) tragikus tudóssorssá. És ekkor hatalmaso-
dik el - az őt körülvevő baráti, tanítványi, tisztelöi forgatag ellenére - halá-
láig tartó, mind gyorsabb illúzióvesztései miatt is egyre fokozódó emberi
magánya, amit szégyellt is megvallani, s ami ellen - magán- és publiciszti-
kai leveleiııek, de szóbeli visszaemlékezések tanúsága szerint is - remény-
telenül küzdött minden erejével.
Nos, tudnivaló lenne: tudományos kutatásainak másfél ezer oldalnyi,
megőrzött, de old(al, ok nélkül rejtegetett, majd szétzilálódott, mostoha
sorsú kézirathalmaza maradt ránk abból az időből, több felé osztva és egy
részében Magyarországra átmenekítve. Egy töredékesen is nagy lvű, mo-
nografikus alkotás gondosan kidolgozott részletei és jól kitapintható körvo-
nalai, amelynek rendbetétele és rekonstrukciója hosszadalmas, bonyolult
fılológiai munkát igényelt azelmúlt években. Az írások az egyetemes ma-
gyar szellemiségnek Kárpátalján akkor még alig-alig bontakozó, nyílt és
burkolt, ravasz cselszövésekkel sorvasztott és máig sem elég gyorsan tere-
bélyesedő másik tartományát: a magyarságtudományt és magyarságismere-

3 Különösen sok segitséget kapott Bárdos llonától, Hadar Piroskától és Váradi-Stemberg

Jánostól.

l5
U'-lflkef geldeëlthauák V0lTıa_ Mi más volna ez, mint a korábban megkezdett
életmű más módon való fqlywzása?
Az életmű Súlya 32 UÍOISÓ évek teljesítményével megsokszorozódik, hori-
zomja kitäsvh nekünk szóló üzenete sbıqáıübbá, áııáıábbsább áwányüvá
válik, Végigtekintve a teljes örökségen, amely csak ezután válhat közös
kinCSÜfll<l<e„ elÖfÜflÍl<, l'l0gy ez nem csupán kiemelkedő irodalmi-művészi
érték. ah0gy eddig g0fld0lzu|4. Az ünnepi számvetésnél bizonyosan kiderül.
hogy amit birtokba készülünk venni, a háború utáni Kárpátalja legnagyobb
szellemi teljesítménye.
A teljesebb KÜVŐCS Vilmos-i életrnű közreadása nem csupán morális
&dÓSSágIÖfleSZleS- A 11-lCl0l1-ıányos értékek és mondanivaló közkinccsé válása
komolyan hozzájárulhat a mai Kárpátalja szélsőségek között ingadozó szel-
lemi Öflbllfllmäfiflk megalapozásálıoz és megerősítéséhez. Meggyőzően
biZ0flyÍljfl„ l10gy 3 Vldek Sznlöttei, nem kevésbé a szerencsésebbeknél. a
leglülällflflebb këfülmeflyek közt, iskolátlanul vagy iskolázatlanul, álmű-
Velfeeggel Pellefellewe es félrenevelve, megfélemlítve és szellemi kalodá-
bflfl VefgÖdVe ÍS l<ePeSel< lehettek, képesek voltak tehetséges, szabad, szár-
llyfilö g0!1Cl0l2llI&- ÉS Va|ódi tudásra, a legmagasabb szintü szellemi
Pl'0d1ll<eÍŐl'3- De SZÍSÜTÜ figyelmeztetés is: a Kárpátok lábánál sem szabad a
csúcsoknál alább helyezni a mércét,
A tudós-kutató rövid tııdofiıányos pályája három, egymásba mosódó idő-
SZ&kl'& 0SZll1&ÍÓ- SZfll<mflÍ feljıészülése (,,nem középiskolás” - azaz a szoká-
sos filológusképzést messze meghaladó fokon) kezdetben a népszerű tudo-
mány0S if0Cl&l0m IlyOm0ll követése, majd feleségével párhuzamosan, aki az
Ungvári egyetem magyar gzakát végzi levelező tagozaton, mintegy melles-
leg, el egyetemi magyar szakos ismeretek elsajátítása. Közben anyag- és
fldfllgyüjfefiă 31 0SZeÍ l'1Yel\f ejgajátítása és mások tanulmányozása; történetük
VÍZ-Sgálfllfl; elÍm0lÓgÍäl< &zá,«tainal< kidolgozása, felülvizsgálata; történeti
f0ITáS0l< ÖSSZeg)'Ü_ÍÍe5e ee aprólékos elemzése; majd pedig a vizsgálódások
efedmeflyeflek áll?-`lláfl0S kqngepcióvá érlelése - mindez alig 3-4 évnyi meg-
feszített munka az első szakaszban,
A máS0dil(bfll'l, l974~7S táján, amikor feleségével „párban diplomáznak”,
megSZÜleÍl`lel< HZ elSÖ flelgozatok, a tervezett mű alapfogalmazványai: már
fefmál Öll gefideletelfiek gzinte teljes sora, amelyet a bizonyító anyag leg-
fontosabb részei támasztarıak a1á_

ı_õ
 Az utolsó két év - a harmadik szakasz - a véglegesnek szánt dolgozatok
munkálatainak ideje. Ekkor veti papírra - közzétételűk lehetőségében bízva
- néhány, széles körí.i olvasottságra számító, népszerűsítő cikkét is. Közülük
- az orosz nyelvű dolgozaton kívül - halála után meg is jelent nyomtatásban
az egyik, .a Forrás folyóiratban 1978-banf' Az utóbbi években a Hatodik
Sıp közölt egyet 1990-ben. a Kárpátalja c. folyóirat egy kivonatolt cikket
1991-ben. legutóbb pedig, 1996-ban a Polisz c. folyóiratban olvashattuk a
szerző nyelv- és östörténeti témájú Nyílt levelét.
E kötet írásai kevés kivétellel a harmadik munkaszakasz termékei. Mon-
danivalója ekkorra végleges formát öltött, kiforrott érvelési módszere. tu-
dományos szemlélete is. Ezért a válogatás alkalmas rá. hogy ne csupán
ízelítőnek tekintsük, hanem összefoglalója legyen az egész gondolatkömek
és gondolatmenetnek - hiszen ezeket a cikkeket szerzőjük is ennek szánta.
Megfigyelhetjük benne a jellegzetesen vitára épülő, egyszersmind szemlé-
letes bizonyítékokat felsorakoztató, beszédes tényeket kemény logíkával
ötvöző és izgalmas gondolatmenetté szerkesztő érvelési módszerét.
Talán akad majd. aki furcsállja a kötet írásainak polemikus -hangvételét.
De aki ismeri a szovjet nyelvtudomány történetében volt nagy csatározások
stílusát, a Kovács Vilmos kutatásai érintette témák körüli magyar villongá-
sok olykor elviselhetetlen hangnemét, a művész-tudós létfeltételeiből és
lelki alkatából fakadó indulatokat, de főként e művész-tudós intellektus
legfontosabb jellemvonását: akonok igazságkeresés és -hirdetés szenvedé-
lyét, az bizonyosan megérti ezt és nem csodálkozik rajta. Nem csodálkozhat
az sem, aki tudja, hogy a határ mindkét oldalán a korabeli tudományos
világban - a gyakran teljesen értéküket vesztett - jogosító iratok híján,
„kívülállóként” mennyire védelmeznie kellett a kételkedőnek-gondolkodó-
nak azt a jogot, hogy bele- vagy hozzászólhasson, bármily tudással vagy
figyelemre méltó érvekzkel volt is felvértezve.
Miről szólnak kötetünk hányatott sorsú dolgozatai? Mi az a téma, amely
Kovács Vilmost ilyen éles pályamódosításra késztette? Hunok, kumánok,
alánok, avarok és - első látásra nehezen összeszámlálható - más ókori né-
pek szelleme szabadul ki bennük: nem az írói fantázia mesebeli palackjából,
hanem a számtalan történelmi kútfő elfogulatlan vallatása nyomán. Vallo-

4 Erre hivatkozik László Gyula is Őstörténetünk c. -könyvének előszavában, 1980-ban.

17
másra-bírja Kovács Vilmos szavainkat, neveinket is, sok százuk eredetét
kutatva. Õstörténetűnk. néppé válásunk Aepiızódjai kavarognak nyomukban
szemünk előtt. Egy szokatlan bonyolultságú. de a 7-köztudatban élőnél színe-
sebb. izgalmasabb és minden bizonnyal igazabb történelmi dráma csomó-
pontjainak láncolata'tűnik föl bennük. A megelevenített ősök egy reálisabb
hipotézisrendszerben hihetőbb képet öltenek. s deheroizálásukért cserébe
kapjuk magyar néppé válásunk egy elképzelhető folyamatának tárgyszerű-
ségében is -különb pátoszát.
Szó sincs tehát a1Tól. hogy a félreállított, tragikus sorsú művész „össze-
omolva” a jelen problémáitól a távoli múlt vigasztaló messzeségébe mene-
kült volna. Nem valószínű az sem. hogy a botrányos Tiszatáj-beli publikáci-
ót követően5 így is, amúgy is bizonyosan némaságra ítélt író jobb híján
keresett-volna menedéket új műfajában és tárgykörében, a „száraz” tudomá-
nyosság fedezékében. Ezért is állíthatjuk, hogy 1971 után nem tért le a neki
rendelt útról. Kovács Vilmos ekkor is, korábban is rólunk szól. .De míg
irodalmi alkotásaiban ,,mai” magunkról, -késői dolgozataiban mai magunkat
meghatározó múltunkról, önazonosságunk termékeny sokféleségből össze-
szerkesztett alapjairól van mondanivalója. Itt is, amott is mi vagyunk atéma
és nekünk beszél Kovács Vilmos-i nézőpontból és a maga hangján.
Sajátosan egyéni történelem- és nyelvtörténet-szemlélete azonban egyál-
talán nem hagyománytalan és társtalan elképzelések gyűjteménye. Ismeri és,
ha kritikusan. is, felhasználja mindazt, amit a témáról a történettudomány
előtte felmutatott. Visszahelyezi jogaiba megbízhatatlannak ítélt krónikáin-
kat és gestáinkat, sajátosan értendő, de hiteles forrásként kezeli népi emlé-
kezetünk e történelmi dokumentumait.- Szemlélete sok tekintetben rokon
László Gyula professzoréval, ezért önálló kutatási eredményei is sokban
hasonlatosak az övéihez. A László Gyula nyomán elterjedt és híressé vált
kettőshonfoglalás-elméletnek egy önálló, egyéni változata ez, amelyet a
történelmi segédtudományok és társtudományok újabb eredményei egyre
inkább alátámasztanak. Végkövetkeztetéseik azonban sokban nem egyeznek
egymással, főként abban. és amiatt, hogy míg László Gyula régészeti és
néprajzi oldalról közelíta magyar őstörténet kérdéseihez, Kovács Vilmos
érvrendszere jobbára nyelvtörténeti fogantatású. László Gyula mellett a

5 Lásd~a Kovács Lászlónak irt levelének jegyzetet.

18
 magyar tudományosságból Bartha Antal, Veres P. Tibor, az embertankutató
Lipták Pál és számtalan vitatémájuk ellenére Györffy György gondolatai
jelentenek Kovács Vilmos számára indíttatást.
Nem hagyománytalan és társtalan Kovács Vilmos nyelvtörténeti koncep-
ciója sem, amely munkájának egyik fő pillére. Szótörténeti elemzéseinek
módszere összhangban van a történeti nyelvtudományban kialakult és ered-
ményesnek bizonyult metodikával. Felidézi a nyıelvtörténet-tudomány elfe-
lejtett vagy elhallgatott hagyományait is, csökönyösen vallatóra fogja a
távoli homályba vesző időket: és nyelvünk ismeretlen eredetűnek tartott,
megismerhetetlennek vélt elemeit. Közben új megvilágításba kerülnek,
átértékelődnek azok is, amelyekről eddig más, biztosnak hitt ismereteink
voltak. Ha gondolatainak, hipotéziseinek, sok száz szótörténeti elemzésének
csak kis töredéke is helytállónak bizonyul, akkor a magyar tudomány: kö-
zelebbről nyelv- és őstörténetünk még ma is sok felismeréssel gazdagodik.
A felélesztett tudományos tradíciók itt is a régmúltba vezetnek vissza.
Közöttük vannak első szótáríróink nyelvtörténészkedő gondolatai, a finn-
ugor szemlélet győzelméért vívott harc veszteseinek nagy jelentőségű rész-
igazságai, nagy fınnugristáink ,,eretnek” felfedezései és persze a finnugor
szemléletű nyelvtörténetünk minden tartósnak bizonyult eredménye. A
névsor Szenczi-Molnár Alberttől Kőrösi Csoma Sándoron, Reguly Antalon,
a magyar-kaukázusi kapcsolatokat fölfedező Munkácsi Bemáton át Bárczi
Gézáig, Hajdú Péterig és sok máson keresztül történeti-etimológiai szótá-
runk szerzőgárdájáig tart. Ez utóbbiakhoz és nem utolsó sorban Czeglédy
Károlyhoz sajátos viszony fűzi: tanítómestereiül elismerve őket munkáikat
kiindulópontként használja, de egyúttal mintegy elrugaszkodva tőlük igyek-
szik őket meghaladni.
Nem hallgathatunk Kovács Vilmos gondolatépítményének „szovjet” pillé-
reiről sem. Régebbi és kortárs történészek, nyelvészek, régészek, iranisták,
ókor- és keletkutatók munkái, Tádzsikisztán, Baskíria, a Kaukázus népei és
nyelvei történetének forrásai voltak számára hozzáférhetők. Legtöbbjük a
magyar tudományban alig vagy egyáltalán nem ismert, s ezért jelentős in-
fomıációtöbblettel serkentették Kovács Vilmos tudományos erudícióját. A
kötetben leggyakrabban hivatkozottak közül V. I. Abajev, M. I. Artamonov,
N. J. Bicsurin, V. M. Illics-Szvitics nevét kell mindenképpen megemlíteni.
Hajlandó emellett elgondolkodni a ,,kívülállók”, még a „dilettáns” törté-
nészek, nyelvészkedők megfontolásra méltó feltételezésein is. Miközben

19
körültekintően egyensúlyoz ezek használható mcgsejtései, de tudománytalan
módszereik és kővetkeztetéseik között. elhatárolja magát az iskolás-akadé-
mikus tudományosság ,,belterjességétől” és szűklátókörűen elzárkózó állás-
pontjától is, amely az elfogadottól eltérő szemléletnek a lehetőségét is két-
ségbe vonja. A rá jellemző szenvedélyesség ellenére tehát higgadt
mérlegeléssel kerüli el mindkét fél túlzásait.
A munkájáról hírt adó első. 1971-ben keletkezett levéltöredéktől az utol-
só. 1977-es dolgozatig Kovács Vilmost végig ugyanaz a problémakör fog-
lalkoztatja: nyelv- és őstörténetünk máig feloldatlan ellentmondásai és
megválaszolatlan kérdései. Számos írásban teszi szóvá például őstörténet-
kutatásunk nem kielégítő komplexitását és túlzott nye1vtörténet-centrikus-
ságát, ami óhatatlanul előidézi és elő is idézte az etrıikum történetének és
nyelvi múltjának összekeverését, egybemosását. Szerinte - és sok más ku-
tató szerint, akikre véleményében támaszkodik - megmagyarázatlan ellent-
mondás feszül a magyarság őstörténetének eddig megrajzolt vázlata és az
egyre jelentősebb szerepet játszó társtudományok: a régészet, embertan,
genetika, néprajz és összehasonlító folklór tapasztalatai között. Így például
hiányzik a megnyugtató magyarázat a honfoglalás kori Kárpát-medence
etnikai és politikai helyzetére, a honfoglaló magyarság törzsi-etnikai képé-
re, a honfoglaló törzsi konglomerátum kulturális hagyatékának jellegére és
ermek a differenciálatlanul és mereven egy feltételezett finnugor ősnéptől
származtatott népességnek a rokon népektől való különbségeire a társtudo-
mányok adatainak tükrében és emellett sok más, érdekfeszítő kérdésre.
Mindezt tetézi az őstörténet-tudomány és a népi, krónikás hagyományok, a
történelmi kútfők adatai, történelemszemlélete közötti ellentmondás.
Elfogadhatatlannak tartja azt az etnogenetikai koncepciót, amely a magyar
nép elődeit kizárólag az uráli, majd finnugor, ugor elődeiben látja, nem
érdeklődik komolyan a lehetséges még régebbi néppé válási folyamatok
iránt, s az azóta zajló folyamatokban is más etnikumoknak csupán epizód-
szerű, másodrangú jelentőséget tulajdonít. Márpedig ez a még korábbi elő-
történet az ő hipotézise szerint az indoeurópai népek keleti peremcsoportjai
felé mutat és az Uráltól a Kárpát-medencéig tartó vándorúton is a magyar-
ság kialakulására meghatározó szerepü (többnyire szintén indoeurópai iráni,
de ezeken kívül más) népek és törzscsoportok fellépését tételezi fel, sőt
igyekszik bizonyítani. Ennek az etnogenetikai folyamatnak a megrajzolása
közben sorjáznak Kovács Vilmos olyasféle kérdései, amelyekre kötetünk

20
címében is utalni szerettünk volna: lqilt voltak ti nnnek, az ayatbk, a
gzavartoi-aszfaloik, a kék-kendek és tov-abb; a eaatlakbzb knmanek_ Át-pad
kavarjai (a kabarok), a székelyek, alánolçt tn5zek_tntenek 5tb_
Bafmennylfe ls ltafneltatja KOVÉCS V ilmos a nyelvtörténet-tudományt az
őstörténet „eltaj0la5aban"~ mnnkaja jele rltős részben szintén nyelvtörténeti.
EZ Ugyan nala ls ellenttnentlae- aZ0nbanL. meglehet. részben innen származ-
hat az a többlet, amit az évszázados, talán túlburjánzott östörténeti vitában
32 Clllelli l'lÜSZ ÉV CllCIlČl`C 3 l(ÖlICÍ ll`áSfll _ie]en[he[nek_ Gyula
igen szerényen óvakodik attól, hogy ny-elvtörténeti kérdésekben túlságosan
elmélyedjen-) N05~ nyelVtÖFtenetÍinl< fÖ ellentmondásai részben az elmon-
dottakból következnek, az egyik legfontqiaabbta azonban Papp Fei-ene eikke
hívta fel figyelmét. Szinte egyetlen írást-'tbbl sem liianyzik az a fnteaaeagt
hogy honfoglalás kori (ősmagyar) tÖS22ókincsünl< így oszlik meg eredet
szempontjából: alig a fele finnugor eredëtü: kisebb részt török, jelentéktelen
számú az iráni jövevény; és a többinek, za felenek vagy meg többnek a Szar-
mazása ismeretlen vagy bizonytalan.
Eltekintve attÖl-. h0gy l1ÍanyZÍl< aZ eglëakt és egyetértéssel elfogadott meg-
határozása annak, hogy mi ,,finnugor”,_ „ngefz niit tekinthetünk a nyelv
ÖSllÖl'lIČIlClIél`lCl( SZCI'I'lpOI'llZ_ÍábÓl _lÖV6VČ1'l5/szónak és mit fokgn nyelvjnek,
Kovács Vilmos felteszi a l<ërClčStZ „Mit mond számunkra ez a szóstatiszti-
ka?” S a válasz: „Az ősmagyar tőszókészlet mintegy egynatniadanak___ es az
ősmagyar nyelvtani rendszer egy ennëk megfelelö részének a finnugor
rokoníthatósága - teljességgel alkalmatlan ai-ta, nagy belble az egesz õ5ina_
gyarságra érvényes etnogenetikai [azaz neppe yalast, Szannazaat megnata-
rozó] következtetéseket vonjunk le...” És munkája egyik fő céljaként neki-
lat, h0gy - nem l<etell<eClVe egy tlnnng0'r nyelvi folytonosság létezésében -
ellenőrizze a statisztikában szereplő szavak etimblbgiajat, es fõkent nyoma-
ta t>Ultl<anj0n al lsmetetlen Vagy blZ0n5/talan eredetű többség hovatartozá-
sának.
A sok száz szótörténeti (ee ehhez kep caalõtlõ nyelvtani) alantzáa l<anl<ln-
ziói megint őstörténetiek. EgySege5 l<0f`ıcepcióvá érlelt hipotézisrendszeré-
nek tanúsága szerint a l'l0nf0glalŐ magyarság: etnikai-kulturális-nyelvi
ötvözet, amelynek fő összetevői: az uráli ket-nal is tegebbi (indoeurópai)
kapcsolatokat magában hordozó „tulajdünképpeni magyar” néprész, egy, az
Anonymusnál emlegetett kumán-rusz, yegül egy kankazn5i-l<azar,
hvarezmi-besenyő törzscsoport. Ezeknek az etni|tai_etnbet-tani_|<ulturá|i5

21
elemeknek a jelenléte a honfoglaló konglomerátumban lehetőséget ad az
őstörténet társtudományainak eredményeiből kivilágló ellentmondások
feloldására. emellett magyarázatot ad a krónikai hun eredetelméletek el-
lentmondásaira és alátámasztja László Gyula feltételezését az avar-magyar
azonosságról, amelyet a kettős honfoglalás elméletének keretében fejt ki.
Kovács Vilmos töredékes monográfiája kapcsán végül még egy igen je-
lentős tudományelméleti kérdést kell szóvá tennünk. Nyelvtörténet-tudo-
mányunk története és módszereinek legjava több mint százéves múltra
tekint vissza. Maga a nyelvtörténet és - mint láttuk - a rá épülő őstörténet-
szemlélet egy iskolásan nyíltan hangoztatott, de a nyelvészek-történészek
gondolkodásában is kísértően jelen lévő szemléletből indul ki, amely szerint
a nyelvek (és népek) fejlődésképe egy egyre terebélyesedő fa törzséhez és
koronájához hasonlatos. amelyről amolyan ,,családfaként” leolvashatjuk,
hogyan alakulnak a törzsből, az „egységes alapnyelvből” újabb és újabb
elágazással a ..rokon” nyelvek és népek. Első dolgozataiban Kovács Vilmos
sem mentes ettől az általánosnak tekinthető szemlélettől.
Tudnunk kell azonban (magyarul Róna-Tas András ir erről)Ő, hogy
ugyancsak a 19. századra visszamenően létezik egy másféle szemlélet is, a
nyelvi hullámok elmélete, amely a különböző nyelvek összefiiggéseit más
módon, a vizhullámok terjedésének és interferenciájának analógiájával
magyarázza. Nem függetlenül ettől az elmélettől alkotja meg a 20. század
első felében N. Sz. Trubeckoj, századunk egyik legjelentősebb orosz szár-
mazású nyelvtudósa az ún. nyelvszövetségek elméletét, amelyet a nyelvtör-
ténet ,,relativitáselméletének” nevezhetünk. Bebizonyitja ugyanis, hogy
azok a nyelvek, amelyeket a klasszikus összehasonlító nyelvtudomány
kiérlelt és gyümölcsözőnek mutatkozó módszereivel rokon nyelveknek
minősítünk, valójában lehetséges, hogy nem valódi „genetikai” rokonságban
állnak egymással. „Törvényszerű” és „szabályos” megfeleléseik valójában
csak a nyelvi hullámok interferenciájának az eredménye, és a tudományos
igazság _az elmondottakhoz képest paradox módon csak a történeti-kulturá-
Iis és más ismeretek felhasználásával hámozható ki. És ugyanez fordítva:
hajdan genetikai rokonságban álló nyelvek oly mértékű interferenciahatáso-

6 Róna-Tas András: A nyelvrokonság. Budapest, 1978. (Kovács Vilmos halála után egy évvel!)

22
kat szenvedhetnek el, hogy úgy tűnhet, soha, semmilyen rokoni kapcsolat-
ban sem álltak egymással.
A magyar nyelvtörténet-tudomány szinte mit sem tud Trubeckoj munkás-
ságának e vonatkozásáról. a szovjet nyelvtudománynak pedig az emigráns
tudós az egyik ,.fekete báránya” Emiatt természetesen semmi jele, hogy
Kovács Vilmos hallott. tudott, olvasott volna róla. Igaz, elvétve használja
(nyilván Veres P. Tibortól kölcsönözve) a nyelvszövetség terrninust, de más,
tágabb értelemben. az egymásra ható bármilyen nyelvek viszonyának meg-
jelölésére. Mégis. a kötetben egyre ritkulnak a klasszikusan értelmezett
nyelvrokonságra, különösen a „genetikai rokonságra” való utalások. He-
lyette kimondatlanul is egy trubeckoji értelemben vett nyelvszövetség gon-
dolata körvonalazódik. Ez pedig nem kevesebbet jelent, mint hogy Kovács
Vilmos e kötetben a magyar nyelvtörténet-elmélet megkésetten is legkorsze-
rűbb szemléletének határmezsgyéjére lép, s ez, ha más erénye nem is ma-
radna a megmérettetésnél, önmagában is a magyar tudományosság jelesei
közé emeli.
Mit ad, mire tanít Kovács Vilmos immár kötetbe gyűjtött, válogatott irá-
sainak a jövőbe, felénk sugárzó üzenete? Tanulhatunk belőle nemcsak törté-
nelmet, hanem szemléletet is: tekintélyek helyett a tények alázatos tisztele-
tét, az előítéletekkel, saját és mások előítéleteivel, illúzióival szemben is
könyörtelen leszámolás kényszerét, termékeny kételkedést és a logika min-
denhatóságát - az igazság szeretetét.
Ezért mindannyiunk, Kárpátalja és az anyaország tartozása is, hogy Ko-
vács Vilmos végre megkezdhesse tudós disputáját.

Budapest, 1997.
Kozma Endre

23
 LEVÉL KovÁcs LÁszLóNAK
Ungvár, 1972. okt. 17.

Kedves Fiam!

Igen esedékes volt a leveled, hogy mást ne mondjak.

Évára nagyon jól emlékszem (tudod: ha szép lányokról van szó, a memó-
riám - sajnos, már csak az - csodákra képes), a villamos-karambolra is
emlékszem, meg a kiszakadt harisnyára. Emıyi közös élmény számomra a
jövő szempontjából elegendő is.
Most pedig magamról, hogy a továbbiakat megértsd. Augusztusban múlt
egy éve, hogy otthagytam a kiadót és szabadúszó lettem. Tudod, a tiszatáji
ügy és fejleményei elviselhetetlenné tették a légkört volt munkahelyemen?
Ezt még csak fokozta az a körülmény, hogy két éve múlt, belebonyolódtam
egy i-gen nagy munkába: naponta 3-4 órát aludtam, és úgy jártam be az
irodába, mint egy irodalmi hulla. Igaz, hogy most sem dolgozom sokkal
kevesebbet, de elememben vagyok, munkámmal szépen haladok, és az
anyagi gondokon kívül más baj nincs is. (Ez utóbbit én sohasem tudtam
igazán érzékelni, amiből származott már egy-két galiba.) Ezt ne úgy értel-
mezd, hogy nem maradhattam volna a kiadóban, dehogynem. Csak minden
megérett már arra, hogy komolyan munkához lássak, ami a hivataloskodás
mellett elképzelhetetlen, s az említett körülmények végképp megérlelték
bennem a döntést.
A munkámról: őstörténet-kutatás. Azzal kezdődött, hogy elindultam ke-
resni Kárpátalja ,,őslakosságát”: a fehér horvátokat. Őket ugyan nem talál-
tam meg, de eljutottam a magyar őstörténet gyökeréig. Olyan tények birto-
kába, amilyenekről a magyar őstörténet-írás még csak nem is álmodik.

7 1970-ben S. Benedek Andrással a szegedi Tiszataybaıi megielentettek egy tanulmányt, amely

először tárta a magyar közvélemény elé nemcsak a kárpátaljai irodalom történetét, hanem
Kárpátalja háború utáni valós helyzetét is. A tanulmány óriási botrányt kavart Kárpátalján, és
következményeit élete végéig viselte az író. [Vö.. Kovács Vilmos - Benedek András, Ma-
gyar irodalom Kárpát-Ukrajnában. Tiszatáj, 1970, 10. sz. 961-966.p., 12. sz. 1144-1 150. p.]

25
Amikor aztán már a kezemben volt a problémák néhány kulcsa: milyen
etnikumú és nyelvű népekből toborzódott az ún. előmagyarság, kik voltak a
Konsztantinosz császár említette „Szavartoi-aszfaloik” - mert így hívták
régen a magyarokat -, kik voltak a csatlakozó kabarok (3 törzs), kik voltak
Anonymus csatlakozó kunjai (7 kapitány, népével), hol volt a lebédiai ősha-
za, kik az itt talált székelyek és -mit jelent nevük, ugyanez a csángókról stb.
- gondoltam, miért ne világítsam meg a tudós elméket, miért ne szabadltsam
ki őket törökös szabású finnugor kényszerzubbonyuk szorításából?
Ehhez azonban még kellett néhány apróság: alaposan át kellett tanulmá-
nyoznom az egész tengemyi magyar és külföldi szakirodalmat, a szomszé-
dos népek történetírását egészen a kútfőkig, az ó- és középkori írók minden
tudó-sítását (az elszólásokig) a k[elet]-európai népekről, a kínaiak sok kötet-
nyi feljegyzéseit az ázsiai népekről, a kis- és elő-ázsiai népek történelmét
egészen az 5000 éves sumér agyagtáblákig; antropológiai, régészeti és
nyelvtudományos munkákat és azok kritikáját és így tovább.
(Így megértheted, amit más nem, hogy miért nem dugom ki az orromat
hónapokig a szobámból.)
Eljutottunk tehát a nyelvtudományig, értve ez alatt a nyelvtörténetet és az
összehasonlító nyelvészetet. Ezt mind be kellett vágnom, hogy ha beszédbe
elegyedek az említett tudós koponyákkal - egy zsargonban beszélhessünk
[...]. A nyelvtörténet megismerése rutinmunka, az összehasonlító nyelvé-
szethez azonban meg kellett tanulnom egy nyelvet, amelyikkel a magyart
összehasonlítom. De melyik legyen az? Na én nem sokat gondolkoztam, a
tenyerembe köptem, belecsaptam és képzeld: a Kaukázus felé fi`öccsent. Mi
az isten, gondoltam, hiszen ott az oszétek (orosz, magyar: jászok) laknak, az
iráni nyelvű alánok utódai, akiknek Dula (Gyula) nevű fejedelmük elrabolt
lányaival krónikásaink házasságba keverték szép eleinket valahol a Meotisz
(Azovi-tenger) ingoványaiban. Na, mondtam magamnak, ha már ilyen szé-
pen rokonok lettünk, miért ne tanulnám meg ezeknek a derék alán-
utódoknak a nyelvét? Aztán meg is tanultam.
És most fordítsuk megint komolyra a szót. Emlékeztetőűlz a „finnugor
eredetű” magyarság mintegy ezer szóval foglalta el ezt a hont, ebből vagy
200 ún. archaikus (bolgár) török, két tucat alán (oszét), nagy része isme-
retlen eredetű, a többi pedig - finnugor (a magyar és más finnugor nyelvek
összehasonlításául kb. 100 szó szolgál).

26
 Honfoglalás kori szókincsünknek ez az ismeretlen eredetű rétege, meg
azok a kiáltó antropológiai, kulturális, hadi szervezeti különbségek, amelyek
bennünket frmugor rokonainktól elválasztanak - nagy dilemnıa elé állítot-
tak az őstörténészeket és nyelvtudósokat. Az ellentéteket úgy próbálják
feloldani, hogy őstörténetünkbe beiktatnak egy külön korszakot: az ősma-
gyar kort, amikor - i. e. 500 évvel - elváltunk már ugor (manysi, chanti)
rokonainktól is, és itt: az Urál vidéki őshazában ránk telepedett az a bizo-
nyos török (bolgár) nép, amely lovas nomádokká szervezett bennünket,
aztán i. sz. 500 körül elkezdtünk vándorolni, mígnem 896-ban kikötöttünk a
Kárpát-medencében, de közben még találkoztunk egy bizonyos ismeretlen
néppel, hogy ismeretlen eredetű szavainkat (szókincsünk nagy részét) fel-
szedhessük.
Ennek az egyébként is gyermeteg képzelgésnek két alapvető hibája van:
1) nem török nép. szervezett bennünket nomádo1d<á, mivel nyelvünkben
egyetlen egy hadászattal kapcsolatos török szó sincs; 2) az elképzelt ván-
dorlások területét a korabeli írók már aránylag jól ismerték,- de ezen nem
tudunk egyetlen ismeretlen népről sem, amelytől szókincsürlk tetemes részét
elkölcsönözhettük volna.
A súlyos problémák megoldását tehát más irányban kell keresnünk.
De maradjunk a nyelvnél, hiszen ez az őstörténet-kutatásnak, ennek a le-
hető legkomplexebb tudománynak igen fontos összetevője.
Igen fiatal nyelvtudomány a mienk. Amióta 200 évvel ezelőtt felfedezték
nekünk, hogy a mi szép magyar nyelvünk nem török v[agy] más egyéb,
hanem finnugor, azóta a mi tudósaink beásták magukat ebbe a finnugor
fikcióba, se látnak, se hallanak, kitekintésűk egyenlő a nullával. Így eshetett
meg velük két évvel ezelött az a százados botrány, hogy felfedezték nekünk
(mégpedig éppen a kaukázusi alán-oszétek): a mi kun Miatyánkunk nem
kun, tehát nem török, hanem alán-oszét, tehát iráni nyelvű.
Pofa kell hozzá, hogy az ember fiának ne akadjon a. torkán egy ilyen kese-
rű pirula. A mi nyelvtudósainknak azonban a szemük sem rebbent meg. Ám
legyenl?
A XVI. századi bibliafordítók megdöbbentő felfedezést tettek: nyelvünk
tele van héber szavakkal. Mi sem természetesebb, mint hogy megalakult a
hebraista iskola (irányzat) s az eredmény: 300 héber szó nyelvünkben. De ez
még semmi.

27
 A XIX. sz. elején egyiptológusaink mintegy 200 óetióp szót mutattak ki
nyelvünkben. Őket látszott alátámasztani történelmileg Hérodotosz:l`lak és
másoknak. az a szájhagyományra visszamenő tudósítása, hogy hajdan az
egyiptomi etiópok kolóniát alapították a Kaukázus fekete-tengeri paıtvidé-
kén. A nép és az állam neve: Kolchisz ~ Káliz. Márpedig a mi első királya-
ink tele voltak káliz pénzváltókkal, kereskedőkkel stb.
Igen, de hogy jön össze a héber (sémi) és az etióp nyelv?
Még a XIX. században felfedezik a mezopotámiai sumér kultúrát, meg-
fejtik az 5000 éves agyagtáblák írását, s előttünk az a sumér nyelv és kultú-
ra, amely az egész Ókori Keletre olyan mélyen hatott. Ezzel a fiatal tudo-
márıyággal M[agyarország]on még senki sem foglalkozott komolyan, annál
több nyugatra szakadt hazánkfia, kezdve a csizmadiától - az újságíróig.
Ezeknek a munkáklıak nincs tudományos értékük és tinnugorosaink le is
járatták őket kellőképpen. Ez persze semmit nem von le abból a tényből,
hogy szókincsünknek van egy igen ősi rétege, amelynek szánnazása Mezo-
potámia és kömyéke felé mutat.
A sumér mint élő nyelv az i. e. 18-17. században kihalt, de még hosszú
évszázadokig élt tovább mint az ókor latinja: a vallás és közigazgatás nyel-
ve. Az akkád-sémi pedig egyenes folytatója a sumér kultúrának és nyelvnek.
A rokonítás, a folytonosság egyik része tehát megvolna. De mi köze eh-
hez a magyarságnak? Sok.
Az i. e. 7. század végén a Kaukázuson keresztül érkező szkíták egy része
elárasztotta egész Kis- és Elő-Ázsiát. Méd szövetségben megdöntötték az
asszír birodalmat, portyázó csapataik eljutottak egészen Egyiptomig. Követ-
kezett egy 28 évig tartó elő-ázsiai szkíta uralom. Különös súllyal telepedtek
rá a rokon médekre, akiknek egy részét, Európába való visszavonulásuk
alkalmával, feltelepítették a Volga-Don-É[szak]-Kaukázus háromszögbe.
Ezeket a méd telepeseket nevezték a görögök szarmatáknak.
A médek - iráni nyelvű nép, a szkítákkal, perzsákkal, alánokkal, közép-
ázsiai iráni népekkel rokon. Az i. e. 6. század elején alapított óriási birodal-
muk hamarosan összefonódott a perzsákéval és világbirodalommá vált.
Igen ám, de az i. e. 7-6. század fordulóján, amikor a szkíták áttelepítették
a médek egy részét, a 6 méd törzs közül még csak kettő beszélt iráni nyel-
ven, a többi pedig hurrita, alán, lullubeus, guti, kaspi és más olyan népség-
ből telt ki, amelyeket a rabszolgatartó asszír birodalom - szokásához híven

28
_ a legkülönbözőbb vidékekről telepített a Tigristől keletre fekvő töldekre,
azaz méd területre.
Ezeknek a népekrlek így v[agy] úgy közük volt a sumér gyökerű mezo-
potámiai kultúrál`loz, hozzá még - valamennyiűk nyelvrendszere agglutináló
(ragozó) volt, akárcsak a magyaré, az ún. finnugor népeké, törököké, kore-
aiaké, japánoké, indiai dravidáké (agglutináló nyelv volt a sumér is), szem-
ben az indoeul`ópai családhoz tartozó (flektáló) iráni nyelvű médekkel és
szkítákkal. Ez a heterogén telepes népesség tehát több nyelven beszélt: erős
akkád-sémi beütésű mezopotámiai és iráni méd nyelven. Tekintettel azon-
ban a teljes szkíta hegemóniára, ezekbe a nyelvekbe tömegével kerültek
iráni szkíta szavak.
Ez a szkíta uralom alatt álló népesség nyugaton a keltákkal, gótokkal és
szlávokkal érintkezett és keveredett, északon a fırmséggel és ugorsággal,
keleten a török népekkel, délen pedig a kaukázusiakkal. A peremterületeken
ez az érintkezés és keveredés igen nagy volt. Eklatáns .példa erre ugyanaz a
kaukázusi oszét (alán) nép, amely flektáló iráni nyelvrendszerét - a kauká-
zusi nyelvek hatására - agglutinálóval cserélte fel, alapszókincse azonban:
iráni. Ugyanez a folyamat ment végbe a keleti peremterületen -török hatás-
ra, északon - finn és ugorra, nyugaton - keltára és gótra.
Hát erről a roppant területről, ebből a vegyes népességből került ki a hon-
foglaló magyarság. Szigorúan rendi társadalom volt ez: állt a krónikáink-
beli 108 ősfoglaló, uralkodó, katonai nemzetségből, és a szintén króniká-
inkbeli föld népének nagy tömegéből, azaz a termelő szolgahadból. (Emlé-
kezz a Dózsa-féle parasztháborúban a nemességnek a parasztsághoz intézett
szavaira: „Nekünk a dolgunk, hogy harcoljunk, nektek meg, hogy dolgoz-
zatok”.)
Ez az inkább szkíta műveltségű és nyelvű, de már igen kevert uralkodó
réteg valóban harcolt is (európai, balkáni portyák, háborúk), harcolt és fo-
gyott.
Szaporodott viszont a föld népe, sőt - tehetősebb rétege: feljött! Magában
hordozta (igen megkopva) a mezopotámiai örökségét - főleg nyelvében -,
tömegével az iráni szkíta és méd szavakat, az északon ráragadt kevés, való-
ban ugor szót és főleg nyelvének agglutináló rendszerét.
Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a honfoglaló magyarság holmi sze-
dett-vedett nép lett volna. És igencsak ősi jogon foglalta vissza e hont. Nyu-
gati számya: a szarmata jazygok ugyanis már i. sz. I. sz. elején megvetették

29
a lábukat a Duna-Tisza közén, később megszállták az é[szak]-keleti és
erdélyi részeket. A hunok, akikről bizonyosan tudjuk, nem török nyelvüek
voltak, törzsszövetségük zömét az alánok tették ki; az avar (ál-avar) törzs-
szövetséget meg éppenséggel az a népség tette ki, ami a magyarságot is,
erős dirlasztikus és politikai-hadi szövetségben a török bolgársággal és
egyéb kaukázusi elemekkel. Ez a bolgárság egyébként a nyelvi mutáció
állapotában volt, így történhetett meg, hogy az a része, amely az Al-Dunánál
a 7. században országot alapított - addig elirániasodott török nyelvét nyom-
talanul elveszítette és beolvadt a szlávságba, amelyre rátelepedett.
804-ben a frankok megverték az avarokat és elfoglalták földjüket a Duna
vonaláig. A Dunától keletre eső részeken az avar törzsszövetség bolgár
elemei kerekedtek felül, harcukban a már megerősödött dunai
Bolgárországra támaszkodva. Ennek a mintegy 90 évig tartó állapomak a
honfoglalás vetett véget, amikor is - amint ezt krónikáink megírták - a
székelyek (szkíta-hun-avar = magyar maradványok) elébe mentek a magya-
roknak rutén földre, és kérték őket: jöjjenek, foglalják vissza Attila örökét.
Hagyományainkban teljesen eggyé olvad a szkíta-hun-magyar azonosság
tudata, az avarokról meg éppenséggel szó sincs, mintha nem külön nép
lenne. Így válik érthetővé, hogy a kaukázusi avarok, akik Dagesztánban, a
6-7. századi ún. Hunország területén élnek, magar-nak nevezik magukat;
hogy ennek a bizonyos Hunországnak egyik fejedelmét Kurszán-nak hívták,
akárcsak Árpád vezértársát; hogy ugyanitt, a Kuma folyó jobb partján, a
Kaszpi-tengertől mintegy 200 mérföldnyire fekvő várost az ottani lakosság
még a 17. században is Régi Madzsarl'-nak nevezte, Magyarországot pedig
Új Madzsari-nak.
A szánnazási-rokonsági képlet tehát minden bonyolultsága ellenére is vi-
lágos. Ezt teljes mértékben alátámasztja a honfoglaló magyarság antropoló-
giai összetétele, amelynek zömét a mediterrán és cromagnoid típus tette ki
(mindkettő kis- és elő-ázsiai, ill. kaukázusi), iráni gyökerű hitvilágunk,
szkíta-hun-avar-perzsa fogantatású régészeti leleteink és végül nyelvünk,
amelyben mintegy 600 szót mutatok ki az alán-oszétból. Ha ezeket a szava-
kat fogalomkörönként csoportosítjuk, megdöbbentő kép tárul a szemünk elé:
megtalálunk itt mindent a mag-tól az ember-en keresztül az isten-ig, a
hangyá-tól afarkasféreg-ig, a gyöngy-től az arany-ig, a vért-től a kard-ig, a
lyuk-tól ('odu, bar1ang') a vár-ig, a méreg-től a hullá-ig, a szűz-től a szülé-ig
stb. Ebből fejthetők meg biztonsággal nép-, törzs-, személy- és településne-

30
veink, amelyek még ismeretlen eredetüek vagy pedig török szárrnaztatásuk
nevetségesen naiv és elfogadhatatlan. Így tűnik ki, hogy Árpád-nak semmi
kõza az árpa-baz, szazmnat-nalt (Áıznaa) az áram-haz, Ta.t-naı< a *l<õ'-ltõz,
Kürt-Gyarmat törzsünknek a 'hógörgeteg'-hez stb. Így áll össze történelmi-
leg is igazolható valósággá a László Gyula-féle kettős v. többszakaszos
honfoglalás elmélete, amelyet egyébként a nyelvészek támadnak a legdü-
hödtebben.
Hát így van, fiam. Remélem, sikerült érzékeltetni mindazt, amin dolgo-
zom. Tudod, én totálra megyek, nem aprózom el szaktémákra az egészet.
Már fél évvel ezelőtt közölhettem volna munkám egy részét [...] De nem
tettem és lelkiismeretem szerint még ma sem vagyok kész, még mindig
maradt 3 hónapnyi munkám, egy hónap kell arra, hogy a jegyzeteimet ren-
dezzem, és még egy hónap, hogy megírjak egy 70-80 flekkes vázlatot,
mégpedig nem szaklapnak! meggyőződésem: a szakma nincs felkészülve
arra, hogy vitába szálljon velem. Ez nem aztjelenti, hogy nem lesz ribillió,
harmad-negyedrangú gáncsoskodások. De arról is légy meggyőződve, hogy
kőt kövön nem hagyok.
Az említett vázlat megírása után kell még nekem másfél év, hogy a teljes,
szakszerű dolgozattal elkészüljek és azt az Akadémia elé terjesszem.
Mindebből és helyzetemből megértheted, fiam, hogy - évente egy dobá-
som lévén -jövő októbemél előbb nem mehetek. Tudom, hogy megértettél,
tudod, hogy örülök nektek, értesd ezt meg valahogy a többiekkel is. [. . _]
Családom két Éva nevű tagja előbb, már jövő nyáron átrándul és remé-
lem, találkoztok. [...]
István meglepetés számomra. [. . .] A verseit várom.

írj ntlnál alább.

Csókollak benneteket,
Apád,
ill. mindhárman

31
 MÉG MINDIG A MAGYAR ŐSTÖRTÉNETRŐL
avagy kitől és miért féltjük a múltunkat?
A címadó ötletet BÁLINT CSANÁD Már megint és még mindig a suméro-
sok c. publikációjától kaptam (Tiszatáj, 1973. 3. sz.). A hozzászólás jogát
pedig... De itt álljunk meg egy pillanatra, mert ez a jog igencsak vitatott.
BÁLINT CSANÁD szerint például: „A mezőgazdaság vezetéséhez paraszti
ismeretek kellenek, s egy cipész nem tud megfelelően elkonnányozni egy
vasgyárat. Ezek itt mind agyonkoptatott közhelyek, de a nagyközönséget, a
sumérosok és többiek áldozatait rá kell ébreszteni. . .”
Egy futó kérdés: vajon a legjobb módszer-e, ha az ilyen, olyan áldozato-
kat agyonkoptatott közhelyekkel akarjuk valamire ráébreszteni?
És egy rövid megjegyzés: nem östörténeti hipotézis, hogy hány mezőgaz-
daságot vezettek paraszti ismeretek nélkül és hány vasgyárat, satöbbiket
koırnányoztak cipészek. Más kérdés - s lassan már ez is történelem -, hogy
jól vezettek-konnányoztak-e vagy rosszul. De maradjunk a kaptafánál.
KOSARY DOMOKOS Prológusát idézem a Magyarország története képek-
ben c. kiadványból: ,,Közönségünk még mindig nem eléggé vette észre,
hogy a történettudomány maga is szakma, amely más szakrnákhoz hasonló-
an, pontos anyagismeretet, mesterségbeli jártasságot, alapos hozzáértést
kíván. Olyanok, akik bizonyára vonakodnának mások készületlen novelláit
közölni, vagy saját lábukat szakértelem nélkül készült cipőbe szorítani, elég
gyakran érzik feljogosítva magukat arra, hogy történelmünkről fellebbez-
hetetlen véleményt mondjanak, és felháborodjanak, ha a múlt olyan, ami-
lyen, és nem olyan, amilyennek ők szeretnék.”
A két idézetet - a céhbeli zsargonon kívül - a szakma féltése rokonítja,
ami mindenképpen indokolt. Mert ments meg uram a kontároktól, közülük
is elsősorban a szakmabeli kontároktól. De menjünk tovább.
Az idézetekből, amelyek száma ma már gátlástalanul szaporodik, egyér-
telműen kitűnik, hogy őstörténetünk, múltunk kapcsán a magyarság -
BÁLINT CSAN/Í\Dnál határokon belül és kívül is - két táborra oszlik, a szak-
mabeliekre, és a velük szemben álló nagyközönségre, vagy közönségesen
csak közönségre: parasztokra, írókra-szerkesztőkre, cipészekre. És mit tesz
ez a közönség? BÁLINT CSANÁD szerint a sumérosok és többiek hálójába

33
 kerül és áldozatuld<á válik; KOSÁRY DOMOKOS szerint még nem eléggé
veszi észre, hogy a szakrna az szakma, felháborodik és beleszól, mert a múlt
olyan, amilyen és nem olyan, amilyennek látni szeretnénk.
Nem nehéz kitalálni, hogy a kölcsönösen kötelező etikát jelen esetben ki-
től kérhetnénk számon, a névtelen nagyközönségen-e, vagy a neves szer-
zőktől. De találós kérdés helyett inkább tisztázzunk - kiindulópontul is -
egy alapvető félreértést: KOSÁRY DOMOKOS állításával ellentétben úgy
vélem, hogy a múlt nem olyan, amilyen, hanem olyan, amilyemıek megír-
ják. És mert a történettudomány valóban szaklna, amit megtanulunk jól
vagy rosszul, amelyben tevékenykedünk jól vagy rosszul, s még azért is,
mert nem a szakma a lényeg, még csak nem is a mester, hanem a műve - a
történeti tárgyú rossz szakpublikációk száma semmivel sem kevesebb, mint
a rossz novelláké, vagy a rossz cipőké, hogy a felkínált hasonlatoknál ma-
radjunk.
A szakrnákkal, a tudományokkal azonban nem csak ez a probléma. Voltak
és vannak ugyanis egyrészt kiközösített, az írott szó a megmondhatója,
minek el nem nevezett, hogyan nem kárhoztatott, másrészt viszont tökélete-
sen eltájolt, mégis felmagasztalt tudományok. Üssük fel az Új Magyar
Lexikont, és olvassuk el az ,,örökléstan” szócikket. Holtukban törpévé zsu-
gorított óriások múmiái merednek ránk belőle, akiknek egykor még a nevét
is áhítattal ejtettük ki. És ma? És az eredmény? Egyrészt évtizedes lemara-
dás, másrészt egyéb adottságaink rovására kifejlődött humorérzékünk segít
ki bennünket és mondatja velünk: egy eleve eltájolt tudomány eredménye
szempontjából teljesen mindegy, hogy a Hortobágyon milyen érzületekkel
tennesztünk árvalányhajat, és milyenekkel teát.
A történelem - legyen az rég- vagy közelmúlt - nem alkalmi diszmagyar
és nem is örök időkre szóló vezeklő szerzetescsuha, hanem emlékezet is,
ami okulásra kötelez. Jelen esetben például arra, hogy tudomásul vegyük:
nincsenek eleve elrendelésből tévedhetetlen tudományok, az egyazon tudo-
mányon belül létező különböző, vagy éppen ellentétes irányzatok igazát
nem lehet kinyilatkoztatásokkal megdönteni. Ennek egyetlen módja az
elfogulatlan szakmai vita. A tudományokra is érvényes az a szabály, hogy
bármely állításnak - vonatkozzon az bár a magyarság eredetére - mindaddig
létjogosultsága van, amíg kényszerítő módon meg nem cáfolják. Pontos
anyagismeret, mesterségbeli jártasság és alapos hozzáértés azonban nem-
csak a tudományos állításokhoz kell, hanem azok megcáfolásához is. Ha

34
pedig elfogadjuk, hogy az elmondottakon aligha volna ésszerü vitatkozni,
valamint azt is, hogy teljesen lényegtelen, hol és hogyan teszünk szert szak-
ignıereteinkre, akkor - egyebek közt - a hozzászólás, beleszólás jogát is
tisztáztllk-
Szeretném leszögezrıi: jártasságom, pontosabban járatlanságom a
sumerológiában nem teszi lehetővé, hogy komoly nyelvtörténeti vitába
bocsátkozzak, emellett történettudományos ismereteim és östörténet-
kutatásaim eredménye egyértelműen ellene szólnak az egyenes ági sumér-
magyar rokonság elméletének, és segítségükkel a magyarban feltétlenül meg-
levő sumér szavak és sajátosságok útja is másként határozható meg. Mindez
távolról sem jelenti azt, hogy egyetértek BÁLINT CSANÁD és számos társa
álláspontjával, hogy vitamódszereiról ne is szóljak. Azaz, hogy mégis.

A vitákforrása, tárgya és módja

Östörténetünk kulcskérdése: a magyarság eredete.
Hagyományaink, azaz gestáink és krónikáink ötvözete szerint a hun-
magyar nép a hamita, illetve jafetita eredetű szkítákból alakult ki úgy, hogy
azok keveredtek a bolgárokkal és az alánokkal.
Napjaink történetírása szerint a magyarság finnugor eredetű.
Egyes történészeink szerint a magyarság finnugor és török népek kevere-
déséböl alakult ki.
Sumerológusok egy csoportja szerint a magyarság sumér eredetű, illetve
sumér kultúrájú mezopotámiai népekból alakult ki.
Az egymásnak súlyosan ellentmondó elméletek tisztázására, a leginkább
valószínűsíthető és lehetőleg egységes őstörténet-koncepció kialakítására a
történettudomány hivatott, s nyilvánvaló, hogy munkájának a történetírás-
ban és más szakmai publikációkban megtestesülö eredményeit nem lehet
tetszik, nem tetszik alapon elbírálni. De az is nyilvánvaló, hogy történel-
münk ízig-vérig közügy, annak a ,,nagyközönségnek" az ügye, amelytől a
kételkedés jogát hiába is akamánk elvitatni. Annál is inkább, mert ennek a
kételkedésnek az okozója és legfőbb forrása maga a magyar őstörténet úgy,
ahogy megírták, telve súlyos, feloldatlan ellentmondásokkal, akut kérdője-
lekkel. Ehhez járul még történettudományunk belsö megosztottsága nem is
részlet-, hanem alapvető kérdésekben, de ehhez járulnak a társtudományok
új felfedezései és eredményei, amelyek oly altematívákat kínálnak, ame-
lyekkel azonban történettudományunk nem tud mit kezdeni. Miért?

35
 A történettudomány komplex tudomány, nem lehet meg a társtudományok
nélkül, ami annyit jelent, hogy őstörténetünk bánnely kérdésére adott vála-
sza csak úgy érvényes, ha kiállja a szembesítés próbáját a társtudományok-
kal. Ez a társas viszony önmagában is lehet ellentmondások szülője, mint
ahogy valóban az is. az ellentmondások legfőbb forrása mégis az a paradox
tény, hogy az őstörténetünk kulcskérdésére adott válasz: a magyarság finn-
ugor eredetének elmélete - kizárólag nyelvtörténeti fogantatású. A nyelv-
történet azonban csak egy a segédtudományok közül, s hogy ma mégis
társai fölé kerekedett, uralkodó helyet foglal el közöttük és komplex törté-
nettudományos kérdésekben a döntőbíró szerepét játssza, amıak történeti
háttere van, amelyre a továbbiak megértése végett is érdemes egy pillantást
vetni.
Mai őstörténet-koncepciónk a századfordulóra alakult ki. Bizonyos, hogy
a magyar őstörténet-kutatásnak nem volt könnyü dolga. Krónikáinkat ~
nemzeti kultúránk és történetírásunk e felbecsülhetetlen értékű emlékeit -
későn fedezték fel, hozzá még az eltelt hosszú évszázadok után olyanok
voltak, mint rejtjeles üzenetek, egymásnak is ellentmondók. Megfejtésük és
értelmezésük, az elvégzett hatalmas munka ellenére, még ma sem tekinthető
véglegesnek. Ne bonyolódjunk most bele a krónikáink forrásértéke körül
lezajlott vitákba, a továbbiakból ugyanis kitúnnek azok az okok, amelyek
miatt ezek a forráskritikai viták oly súlyos veszteséggel zárultak.
Krónikáinknál is ellentmondásosabbak voltak az egykorú, vagy közel
egykorú források, amelyek még csak nem is magyaroknak, hanem szkíták-
nak, hımoknak, avaroknak, bolgároknak, türköknek, ill. nyugati türköknek,
szavartoi-aszfaíoinak, ugoroknak, valamint fehér- és feketeugoroknak, sőt
másik baskíroknak nevezték a vándorló és honfoglaló magyarságot. De
vajon miért, és minden esetben őket-e? Az egyetemes szakirodalom pedig
nemhogy a századforduló táján, de mindmáig nem tudott közös nevezöre
jutni azoknak a népeknek a történetében, amelyeknek nevével őseinket
illették. Ugyanakkor számottevő régészetünk még nem volt, és antropológi-
ánk is éppen csak születőben, korai néprajzunk pedig hiába tapintott rá
hitvilágunk „perzsa” gyökereire, a történeti és kultúrtörténeti források,
adatok hiánya, a különböző munkákban felsorakoztatott iráni eredetű szavak
szakszerütlen bemutatása a dilettantizmus gyanújába keverte a szerzőket,
ami aztán a valós tényanyag hitelét is lerombolta.

36
 Érthető, hogy ilyen állapotok közepette perdöntő volt a kérdés: milyen
nyelven beszélt soknevü népünk? Erre a hazai finnugor nyelvtudomány adta
meg a választ, mégpedig - kiskorúságából eredően - kategorikusan, a kizá-
fõlagosság hitével és pátoszával.
Az új tudomány megalapítása a német származású BUDENZ JÓZSEF
göttingeni nyelvész nevéhez ñíződik, csakúgy, mint két alapvető munka: A
magyar-ugor összehasonlító szótár és Az ugor nyelvek összehasonlító
alaktana kiadása a múlt század utolsó negyedében. A BUDENZ alapította és
HUNFALVY - a Bach-korszak e tipikus figurája - ösztönözte új tudomány-
ban már születésekor megtaláljuk a gemıán iskola robotos szorgalmát és
rutinját, de szellemiségének dogmáit és kínos merevségét is, amit nyelvtu-
dományurık máig sem tudott levetkőzni. Kuriózumnak tünik, de távolról
sem a dolgok véletlen egybeesése, hogy az új tudomány éppen azon a terü-
leten tevékenykedett, amelyet ismert okokból a pángermán fajelmélet jelölt
ki a magyarság számára a „fajok” fejlődésének valahol a legperemén. Az új
iskola látóhatára egybeesett a finnugor nyelvhatáıTal, kitekintése gyakorla-
tilag egyenlő volt a nullával, s a helyzet e téren ma sem sokkal kedvezőbb,
belterj es munkája, belső építkezése azonban bámulatra méltó.
A századfordulóra az új iskola megerősödött, s a segédtudományok közül
egyedül a finnugor nyelvtudomány volt abban a helyzetben, hogy a külön-
böző hipotetikus eredetelméletekkel szemben bizonyítani is tudta állítását,
miszerint: a magyarság a finnugor népek közösségéből vált ki, ezen belül is
legközelebbi nyelvrokonai a manysik (vogulok) és a hantik (osztjákOk).
Szinte természetszeriien sugallták az új eredetelmélet megkonstruálását azok
a nagyon is könnyen összeilleszthető körülmények, hogy az orosz fonások a
vogulokat és osztjákokat is ugor-Oknak nevezték, akár csak bennünket, s
hogy ez a név azoknak az Onogur bolgároknak a szláv közvetítésü nevére
menne vissza, akiktől a feltevések szerint 300 honfoglalás előtti török jöve-
vényszavunk nagyobbik részét átvettük.
Persze erősen közrejátszottak és befolyásolták az új állásfoglalás kialakí-
tását tudományon kívüli indítékok is. Ilyen volt például a magyar uralkodó
osztály turáni-török fajelmélete, amit szembeállított a „halszagú” finnugor
rokonság koncepciójával. És olyan szélsőséges rendi társadalomban, mint
amilyenné a korabeli magyar társadalom fajult, a szembefordulás az uralko-
dó ideológiával ha nem is mindig politika, de mindig erkölcs dolga volt.

37
 Érthető, hogy az új tudomány uralkodó helyet foglalt el a kialakulóban
levő segédtudományok között, teljes súlyával rájuk nehezedett, kimondva,
kimondatlanul is tájolta érdeklődésüket és kutatásaik irányát, s eredményü-
ket egyetlen kritérium szerint ítélte meg: összefémek-e azok az időközben
dogmává merevült finnugor eredetelmélettel? Ennek a korlátoltságnak olyan
munkák estek áldozatul, mint MUNKÁCSI BERNÁT Árja és kaukázusi ele-
mek a finn-magyar nyelvekben c. dolgozata, és hetven évnek kellett eltel-
nie, hogy - amint arról alább szó lesz - történettudományunk ismét megsejt-
se: az ősmagyarság antropológiailag, nyelvileg és múveltségében is
szorosan együtt fejlődött az iráni népekkel, különösen a szamıatákkal és
alánokkal. De ermek a korlátolt szemléletnek tudható be az is, hogy törté-
nelmi forrásanyagunk jó része - a rostálás révén - veszendőbe ment, s ami
megmaradt, azt történetírásunk kénytelen volt szerkesztéssel az egyedural-
kodó eredetelmélethez igazítani.
Ezek az okok és körülmények nemcsak megszabták őstörténet-kutatásunk
szabályait, hanem el is tájolták azt, s törvényszerüen vezettek történettudo-
mányunk mai állapotához, amit a legjobb akarattal sem nevezhetnénk meg-
nyugtatónak.
Östörténetünk íróit nem nehéz zavarba hozni, s ezt meg is teszik mind-
azok, akik eleve szemben álltak vagy a segédtudományok új felfedezései és
eredményei alapján szembekerültek a magyarság finnugor eredetének el-
méletével, ill. kétségeik támadtak őstörténet-koncepciónk valamelyik alap-
tétele iránt.
A magyarság finnugor eredetének elméletét a sumerológusok részéről érik
a leghevesebb támadások. Lényegüket - a durvaságok elhagyásával, tompi-
tásával - így foglalhatjuk össze: ,,A finnugrisztika ál-tudomány, ezen belül
is a magyar katedra-nyelvészek ócska, ma már használhatatlan módszerek-
kel dolgoznak, egész munkásságuk alapja az a fikció, hogy a magyarság -
úgymond - a Káma folyó vidékén bújt ki a tojásból, ehhez a képzelgésük-
höz görcsösen ragaszkodnak, mert életmüvek épülnek rá, amiket féltenek a
sumerológiától stb. E_lméletükkel szemben a magyarság sumér eredetű, s
ennek számtalan bizonyítéka van. Például: a Hymes-féle jegyzék szerint,
amely az ősmüveltségi fogalomkörbe tartozó 100 szót vizsgál tapasztalati
logaritmus alapján, már 48 szóegyezés is elegendő az egyenes ági leszárma-
zás bizonyításához; az e fogalomkörökbe tartozó 100 őssumér szó közül
pedig 63 található meg a ma beszélt magyar nyelvben: kéz, Iáb, fej, enni,

38
inni, víz, Nap, Hold, hal, kutya stb. Vagy egy másik bizonyíték: GOSZTONYI
KÁLMÁN, a Sorbonne munkatársa, aki egyike a világ 10, sumér ékírást
ismerő tudósának, a Gilgames eposz egy variánsának nemrég előkerült
befejező részéből megállapítja, hogy 58 sumér nyelvtani sajátosságból 54
megegyezik a magyaıTal, 29 megvan a törökben, 25 a kaukázusi nyelvek-
ben, 20 az ún. északi finnugorban, 4 az indoeurópaiban stb.”
A vádak súlyosak és mindaddig kivédetlenek, amíg ezeket a nyelvtörté-
neti hipotéziseket meg nem cáfolják, mégpedig - amint már szó volt róla -
kényszerítő módon, elfogulatlan szakmai vitákban. Erre azonban hazai
viszonylatban egyelőre nincs mód, Magyarországon ugyanis nincs
sumerológia, ill. ami van, az nem kap nyilvánosságot. Ez az érthetetlen és
tarthatatlan állapot teremtette meg a honi dilettáns sumérkodást, ami azon-
ban nem tévesztendő össze a sumerológiával mint tudománnyal, nem játsz-
ható ki ellene, és természetesen nem érinti azt a tényt, hogy - BÁLINT
CSANÁD tudomásával és tájékoztatásával ellentétben - a világ valamennyi
komoly sumerológusa rokonságot lát a sumér és magyar nyelv között. Más
kérdés - s ez is tisztázásra vár -, hogy épülhet-e erre a nyelvi ,,rokonságra”
eredetelmélet vagy sem. De ez az állapot nemcsak a dilettáns sumérkodást
teremtette meg és élteti nálunk, hanem a szakmai viták helyett meghonosí-
totta azt a furcsa műfajt, amely eredetelméletünk és tőrténelemtudatunk
védelme ürügyén hadakozik ,,a sumérosok és többiek” ellen.
Mi a legfőbb fogyatékossága az e műfaj jegyében napvilágot látott publi-
kációknak? Mielőtt erre válaszolnánk, tisztázzunk egy kérdést. Ha nem
akarunk titkolózni és szembekötősdit játszani, s tekintetbe vesszük, hogy
amióta a sumér ékírást megfejtették, azóta egészen napjainkig számos tudós
többféleképpen is megfogalmazta a sumér-magyar nyelvi kapcsolatokat
(többek között KING: ,,A babiloni kultúra egy olyan fajnak köszönheti ere-
detét, amelynek nyelvtípusa a finnéhez, a magyaréhoz vagy a japánéhoz volt
hasonló.”; vagy konkrétabban a fent említett GOSZTONYI) - akkor nyilván-
való, hogy állításaik megcáfolásának eszköze az összehasonlító nyelvészet.
Ehhez azonban olyan orientalistákra volna szükség, akik jártasak az asszi-
rológiában, alaposan ismerik a sumér nyelvet, ismerik annak ,,szövetsége-
sét”: az akkád-sémit, ismerik az arameust, azt a ,,dialektusnyelvet” amely az
élő sumér elhalása után még másfél ezer évig sugározta a sumér emlékeket a
szélrózsa minden irányába, ismerik azoknak a ,,méd” törzseknek a nyelvét,
ill. nyelvemlékeit, akiket- szarmata néven ~ a szkíták telepítettek át a Vol-

39
ga-Don-közbe az i. e. VI. században, akikkel nemcsak krónikásaink kever-
ték rokonságba őseinket, hanem a legújabb kutatások is stb.
Csak sajnálhatjuk, hogy azok, akik nálunk szót emelnek a sumér-magyar
nyelvi kapcsolatok ellen, nem is beszélve a rokonságról, félreérthetetlenül
híjával vannak a felsorolt ismereteknek. Érthető, hogy ezek nélkül az isme-
retek nélkül szó sem lehet nyelvhasonlításról, következésképpen érdemi
vitáról sem. Ezért van az, hogy értekezéseik - köztük neves nyelvészekéi is
- inkább csak a finnugor nyelvtudomány alaptételeinek az elősorolására
szoritkoznak, fél tucat olyan sumér szón lovagolnak, amelyekről - a dilet-
táns sumérkodók állításával ellentétben - mások már rég bebizonyították,
hogy semmi közük a magyarhoz. Szerzőink ezzel azt a látszatot keltik, hogy
valamennyi (több száz) sumér-magyar szóegyeztetés hasonlóan rossz, vi-
szont mélyen hallgatnak az egészen kézenfekvő egyezésekről, a nyelvtani
sajátosságok egyezésével kapcsolatban pedig úgy tesznek, mintha sosem
hallottak volna róluk. Ezek és a hozzájuk hasonló fogyatékosságok igen
könnyen tetten érhetők, s nyilván nem ezek a publikációk öregbítik a ma-
gyar tudományok hímevét.
Van ennek az említett műfajnak egy másik fajtája, amelyet jól példáz
BÁLINT CSANÁD cikke.
BÁLINT CSANÁD BADINY Jós FERENcnel<, a Buenos Aires-i Jezsuita
Egyetem sumerológiai tanszékvezetőj ének Káldeától Ister-Gamig c. könyve
ürügyén szólal meg, a magyar történettudomány nevében, célja a magyarság
finnugor eredetelméletének a védelme, a sumérosok és a többiek áldozatá-
nak megmentése. Hangja ingerült, a szerző személyes vonatkozásait fesze-
geti, a fülszövegből ,,lekáderezi” a ludovikásból lett jezsuita sumerológust,
belép műhelyébe, szemelvényeket ad munkamódszeréről: hogyan készülnek
a fantazmagóriák, a dicső ősök, felsorolja azokat az okokat, amelyek miatt
oly magas százalékban fertőznek az új elméletek, és tanácsot ad, hogy kell
eredményesebben harcolni ellenük.
BÁLINT CSANÁD ingerűltsége érthető, hiszen már csak azért is, amit
BADINY LÁSZLÓ GYULÁról ír, ha nem Buenos Airesben van, hanem kartá-
volságnyira, sumér-magyar lovagiassággal lehetne elégtételt venni, s bizo-
nyos, hogy ezt még a sumér-magyar Jézus urunk is megbocsátaná. Ami
viszont érthetetlen BÁLINT CSÁNÁD cikkében, amivel nem lehet egyetérteni,
aıTól külön kell szólnunk.

40
 Nem érthetünk egyet azzal, ahogyan BÁLINT CSANÁD hadakozik. Hely-
zete ugyanis védett, nincs kitéve a visszavágás veszélyének, emellett úgy
tesz, mintha élet-halál harcot vívna, mégpedig nem is BADINYval, hanem az
egész sumerológiával, nlintha tolla végén - BADINY és BÓBULA lDA szemé-
lyében - ott vergődne és nyüszítene az egész sumerológia. Nem hiszem,
hegy ártalmára lett volna a nagyközönségnek, akinek szeme láttára és érde-
kében ez az improvizált tusa folyik, ha tudomására hozzák, hogy létezik
valahol a világon egy sumerológia nevű tudomány, amit nem szabad össze-
tévesztenie BADINY JÓS FERENCcel és más sumérkodókkal.
Nem éıthetűnk egyet BÁLINT CSANÁDdal abban, hogy a nyugati magyar-
ság csakis tájékozatlanság miatt kerülne az előkelő rokonokat felsorakoztató
elméletek hálójába, a határokon túl élő magyarok egy része pedig csak a
szintén túlzó nemzeti elferdítések hatására kezdene „reakciószerűen” rokon-
szenvezrıi a sumérosokkal és társaikkal. Szóltunk már róla, s alább szabato-
san ki is fejtjük, hogy a magyarság finnugor eredetének elméletével szem-
beni kétkedések szülője és fő forrása feloldatlan ellentmondásokkal teljes
írott őstörténetünk, történettudományunk belső megosztottsága östörténe-
tünk alapvető kérdéseiben és a segédtudományok új altematívákat kínáló
felfedezései. Ehhez a femıtartáshoz kapcsolódik egy másik is, tudniillik az,
hogy áldozatokat szedő hálóik nemcsak a sumérosoknak vannak, hanem
társaiknak, sőt a többieknek is.
Hogy kik a sumérosok társai és kik a többiek, azt BÁLINT CSANÁD nem
mondja meg nyíltan, csak sejteti, mivel odaállítja őket a sumérosok mellé,
ám ezek is az előkelő rokonság elméletének hálójába csalogatják áldozatai-
kat, ami az ő esetükben nem a sumér, hanem a hunok, ,,és persze a szkíták
is”, az ún. dicső ősök, akiket még ,,tudálékos” krónikásaink találtak ki ne-
künk. Nos, ezek a társak és a többiek sem elégszenek meg igazi rokonsá-
gunkkal, amely olyan, amilyen, hanem felülnek krónikásaink és más forrá-
sok badarságainak, sőt tudomárıyos eszközökkel bizonyítják a dicső ősök
voltát, mondván, hogy az ősök is olyanok, amilyenek, s talán az idők távla-
tából elnézhetjük nekik, hogy dicsők voltak. A példákért pedig nem kell a
szomszédba menni. Itt van mindjárt az a LÁSZLÓ GYULA, akit BÁLINT
CSANÁD a sumérosok ellen idéz.
LÁSZLÓ GYULA - a „tudományos állásponttal” ellentétben - világosan ki-
fejti, hogy a hun-magyar rokonság nem krónikás kitalálás és nem nyugati
kölcsönzés, hanem nemzeti hagyomány, amelynek valós történelmi háttere

4l
 van. De az ő nevéhez fűződik a manapság oly sokat kárhoztatott kettős
honfoglalás elmélete is, miszerint azok az avarok (ál-avarok), akik a VII. sz.
70-es éveiben érkeztek a Kárpát-medencébe, magyarok voltak. Sőt, uram
bocsá!, azt állítja, hogy nemcsak finnugor magyarság létezett, hanem török
magyarság is. És a reakció, az a tudományos tartózkodás, amely BÁLINT
CSANÁD szerint az „egyelőre ezt tudjuk -. emez még kutatásra vár” elvben
ölt testet. LÁSZLÓ GYULÁt idézem: ,,Akárhogyan is vagyunk ezekkel a kér-
désekkel. sok még a kérdőjel a hun-magyar területen és sok a gúnyos le-
gyintés is.” LÁSZLÓ GYULA igen enyhén fogalmaz, mert arról, ami a sok
gúnyos legyintés mögött van, nem lehet anélkül beszélni. hogy ne kevered-
nénk a szakmai pletykaterjesztők gyanújába.
De vegyük a dicső rokonság egy másik ágát, a szkítákat, akiknek iráni
eredete köztudott. BARTHA ANTALT idézem (Történelmi Szemle, 1968, l-2.
sz.): ,,X. századi fémművességünk díszítő motívumainak iráni-kaukázusi
jellege legalábbis két irányba tereli az érdeklődést: ez a motívumkincs vagy
alán, vagy pedig horezmi közvetítéssel került a IX. századi magyarsághoz. ..
A magyarság bolgár-török közvetítéssel ugyan, de voltaképpen alán és iráni
eredetű földművelést vett át... Így hát korai szellemi műveltségünkben
kimutatott finnugor és belső-ázsiai hagyományokon túlmenően az iráni
eredetű tényezőkkel is számot kell vetnünk.”
Bizony, bizony, és még mi mindennel kell számot vetnünk. Például azzal,
hogy a magyarság az említett iráni eredetű műveltséget nemcsak úgy egy-
szerűen átvette, és nem is a IX. században. VERES P. TIBOR szerint például
(A magyar nép emikai történetének vázlata, Valóság, 1972, V. sz.) az óiráni
és dél-ugor (ősmagyar) népcsoportok együttélése, antropológiai és nyelvi
keveredése már az i. e. XII. században megindult, az évezredes keveredés
eredménye - egyebek közt egy ún. nyelvszövetség, na meg a szerzőnek az a
tudományos álláspontja, hogy „az ősmagyarság etnikai fonnálódásában nem
lehet figyelmen kívül hagyni az iráni, mindenekelőtt pedig a szauromata
csoportok hatását”
Az idézett szerzők egyikét sem lehet dicső ősök hajhászásával gyanúsíta-
ni, de amit megtudunk tőlük, az mégis merőben más, mint amit történelem-
könyveiben népünk eredetéről és őstörténetéről olvashatunk. Hogyan fog-
lalhatjuk össze ezt az új őstörténet-koncepciót?
Több mint 3000 évvel ezelőtt kezdődött el a dél-ugor és óiráni (főként
szauromata) csoportok keveredése, e hosszú folyamat eredménye az ősma-

42
gym-ság etnikumának, kultúrájának kialakulása, az ugor és iráni nyelvek
Szövetsége révén az ősmagyar nyelv. A IX. századi magyarság fémműves-
sege iráni-kaukázusi eredetű, megegyezik az alán és horezmi kultúrával,
iráni, ill. alán eredetű földműves kultúrája is, amit bolgár-török közvetítéssel
vett át. Az ősmagyarság beletartozott a hun világbirodalomba csakúgy, mint
3 bolgárok, akildcel keveredett, ami megadja eredetınondánk és a hun-ma-
gyar azonosság tudatának történelmi hátterét. A magyarság egy csoportja
670 táján érkezett a Kárpát-medencébe, ezeknek a „kései avaroknak” a
régészeti leletei elválaszthatatlanok a honfoglaló magyarság anyagi kultú-
rájától (LÁSZLÓ GYULA), az avar középréteg embertani képe pedig azonos a
honfoglaló magyarság közép- és köznépi rétegével (DR. LIPTÁK PÁL: Hunok
és avarok, Élet és Tudomány, 1971, 52. sz.).
Hát így állunk az ősökkel, meg tudálékos krónikásainkkal. Mert van-e
valami ellentmondás népünk eredetének és kialakulásának idézett, új tudo-
mányos és régi krónikás szintézise között? Azt kell mondanunk, hogy nincs,
ha tudomásul vesszük, hogy krónikásaink históriát írtak, amelynek műfaja a
hősi eposz, forrása pedig a kömyezet hagyományszépítő, de lényeget meg-
őrző emlékezete, amelyben nincs helye a nagy vereségeknek, a kazároktól
való ñiggőségnek, a hős kapitányok neve elfedi a törzsek nevét stb. Emlé-
kezzünk rá, hogy krónikáink is pontosan ugyanazt mondják, amit az új
kutatások eredményei: a hun-magyar nép a hamita, ill. jafetita eredetű szkí-
tákból alakult ki úgy, hogy azok keveredtek a bolgárokkal és az alánokkal.
[...]

43
 A HUN-AVAR-MAGYAR ROKONSÁG
PROBLÉMÁJÁRÓL
a kettős honfoglalás elmélete kapcsán
A népek őstörténete homályba és legendákba vész, s nem utolsó sorban
ezért olyan izgalmas még nyugalmi állapotában is, hát még akkor, ha körü-
lötte ellentétes vélemények csapnak össze.
Ilyen összecsapásnak vagyunk tanúi egy idő óta a magyar őstörténet egyik
igen fontos mozzanata, a honfoglalás kapcsán. Az akadémikus állásponttal
szemben ugyanis, amely kizárólag a 896. évi, ún. Arpád-féle honfoglaláshoz
köti a magyarság megtelepedését a Kárpát-medencében, kialakult egy olyan
elmélet, amely szerint Árpád magyarjait jó 200 évvel megelőzték a kései
avarok, akik 670 táján költöztek a Kárpát-medencében élő avarsághoz. Ezek
a kései avarok pedig nem mások, mint az ősmagyarság egy része. Sőt, ma
már nem is csak kettős, hanem többszakaszos honfoglalásról beszélnek,
miszerint már a hunok is hoztak magukkal magyar elemeket a Kárpát-
medencébe.

[A kettős honfoglalás szereplői és a krónikás hagyományok]

A kettős honfoglalás elmélete igen régi keletű, és szorosan összefügg a

hun-magyar azonosság problémájával. Nemzeti hagyományaink és króni-
káink, akárcsak a nyugati krónikások, egyazon népnek tudják a hunokat és
magyarokat. A krónikás szemlélet szerint tehát Árpád magyarjai nem tesz-
nek mást, mint elfoglalják az Attila hun királytól rájuk maradt örökséget:
Pannóniát. Teszik pedig ezt nem akárhogyan, hanem a hunok maradékai: a
székelyek hívására, akik elébük mennek Ruténiába, Etelközbe, ahol fővezé-
rük, Zandirham rabonbán nevében szövetséget kötnek velük, s az erről szóló
szerződés hat pontját kőbe vésik (Hat kőszer).
Van azonban egy bökkenő: krónikáink nem ismerik, ill. nem használják
az avarok nevét, ezért a hun-magyar történelmi folytonosság látszólag
megszakad. Ezt a hiányosságot Mátyás történésze, BONFINI pótolja, aki az
avarok beiktatásával megteremti a szkíta-hun-avar-magyar azonosság

45
töretlen történelmi vonulatát. Marad azonban a kérdés: miért nem ismerik
krónikáink az avarokat?
Amint az kitűnt, nem aıTól van szó, hogy krónikáink nem ismerik az ava-
rokat, hanem arról, hogy hunoknak ismerik őket, az avarok több viselt dol-
gát ugyanis a hunoknak tulajdonítják. Emellett a Képes Krónika” éppen
677-re, tehát a kései avarok beköltözésének idejére teszi az Árpád-féle
honfoglalást, azaz krónikás szóhasználattal - a magyarok második bejö-
vetelét. Ezt a kései avar-magyar beköltözést megerősíteni látszanak az
orosz krónikák is, amelyek szerint Hérakleiosz császár idejében (VII. sz.
első fele), a bolgárok nyomában érkezve, fehérugorok foglalták el a Duna
menti földeket.
Köztudott, hogy az ugor név a magyarság szlávok használta népneve, s az
orosz krónikák Árpád Kijev alatt elvonuló magyarjait is ugorok-nak, még-
pedig feketeugorok-nak nevezik. Ha nyomban el is vetjük azt a régebbi
feltevést, hogy a fehérugorok nevében a dunai bolgárok onogur nevét kell
látnunk (a forrás ugyanis megkülönbözteti a bolgárokat a fehérugoroktól),
felmerül a kérdés: miért nevezik az orosz krónikák a magyarok népnevén
ugorok-nak a szóban forgó népet, s vajon valóban az avarokról, történetesen
a kései avarokról van-e szó?
Az avarok ugor nevére és az avar név körüli problémákra a bizánci forrá-
sok derítenek fényt. THEOPHYLAKTOSZ SZIMOKATTESZ ugyanis - a korabeli
türk forrásold<al egybehangzóan - aıTól tudósít, hogy az avarok tulajdon-
képpen nem igazi, hanem ál-avarok, akik a Volgánál élő ugorok (ogur-ok,
ogor-ok, urog-ok) közül váltak ki két vezértörzsük: az Uar (Var) és Chunni
vezetésével, s hogy még az ő idejében (VII. sz. első fele) sem avarok-nak,
hanem Uar-nak és Chunni-nak nevezték magukat, valamennyi alávetett
törzsükkel együtt. Elmondja még, hogy ezeket a volgai ugorokat a vonulá-
suk során útjukba került népek nevezték el avarok-nak, összetévesztve őket
a félelmetes hírű ázsiai avarokkal, s hozzáteszi, hogy a türk kagánok határo-
zottan tagadj ák az ázsiai avarok és az európai ál-avarok azonosságát.
Ezek szerint tehát nemcsak az orosz krónikák kései avarjai ugorok, hanem
ugor az egész avarság. Ezek a tévesen avaroknak hitt ugorok hunok-nak és
uarok-nak, nem pedig avarok-nak nevezik magukat (tudnunk kell, hogy a

3 Képes Kfõmtzz. Budapest, 1971.

46
Chunni nevet elválaszthatatlannak tekintik a hun-tól, az uar név pedig isme-
retlen eredetű és megfejtetlen). Ma is él azonban egy avar nevű nép, a kau-
kázusi avarok, s ezek sem avarok-nak nevezik magukat.
Tudjuk, hogy a Kaukázusban különböző időkben, az V-VIII. sz. között
adatolhatóan is, különböző hun és avar törzsek éltek, sőt, a VII-VIII. szá-
zadban itt, Derbent kömyékén és attól északra volt az ún. dagesztáni
Hunország is. Nos, ezen a területen él az a sokak által a történelmi avarok
utódainak tekintett nép, amely nem avar-nak, hanem magar-nak nevezi
magát. Ezeknek az avaroknak a magar neve akkor válik számunkra még
érdekesebbé. ha tudjuk. hogy éppen az említett Hunország területén írják le
a korabeli örmény források a jellegzetesen magyar nyúzottlovas temetke-
zést, amelynek Kárpát-medencei analógiáit régészeink hasztalan keresik
Európa-szerte. de itt találjuk a magyar hitvilág tetejetlen fáját, az élet fájá-
nak szimbólumát is. és itt él a VII. sz. végén az a hun fóember, akinek a
neve' Khurszán, akárcsak Árpád vezértársáé.
Tekinthetjük-e a véletlen játékának ezeket a megdöbbentő egyezéseket?
Nem, ezt a feltevést eleve el kell vetnünk, s az egyezésekre magyarázatot
kell keresnünk. Mielőtt azonban ezt megkísérelnérık, vessünk egy pillantást
a kettős honfoglalás elmélete híveinek és ellenzőinek álláspontjára, s tisz-
tázzunk - a továbbiak jobb megértése végett is - néhány alapvető történe-
lemszemléleti szempontot.
A minden formában megnyilatkozó ún. tudományos álláspont szerint a
magyarság semmiféle rokoni kapcsolatban nem volt sem a szkítákkal, sem a
hunokkal. Így pl. a honfoglaló magyarok művészetében sok volt a szkíta
elem és több minden emlékeztetett a szkítákra, a két nép rokonsága azonban
jellegzetesen krónikás kitalálás csupán, amely egyes középkori magyar
krónikák alapján terjedt el. De így állunk a hun-magyar azonossággal is,
ami eredetileg külföldi krónikások tollából származó tévedés [volna], sőt,
egyesek azt is tudni vélik, hogy az egész mesét az állítólag a pogány ma-
gyarság között is térítő passaui püspök: Pilgrim agyalta ki, hogy Géza feje-
delem származását előkelőbbé, fiának, Istvánnak a bajor Gizellával kötendő
házasságát pedig szalonképesebbé tegye. Ebből a kezdeti hun-magyar ős-
történeti konstrukcióból alakult volna ki aztán a XIII. századra az egész hun
monda.kört magába foglaló „szittya” krónika.
A kettős honfoglalás elmélete nem érinti a szkíta-magyar rokonság prob-
lëmáját, lényegében ugyanis az avar, pontosabban kései avar-magyar azo-

47
nosságra épül, legfőbb képviselője: LÁSZLÓ GYULA azonban, akinek a neve
óhatatlanul összefonódott az elmélettel. visszatér a hun-magyar történelmi
kapcsolatok kérdéséhez is. Mit mond erről LÁSZLÓ GYULA?
Azt, amit rajta kívül még igen sokan vallanak. hogy a magyarságnak volt
egy saját, a nyugati krónikáktól fiiggetlen, ezeknél összehasonlíthatatlanul
gazdagabb és hitelesebb hun hagyománya, amely az eddig még felderítetlen
hun-magyar történelmi kapcsolatokban gyökerezik. Krónikáink nemzeti
hagyományainkból adódó többletéből LÁSZLÓ GYULA kiemeli azt a tényt,
hogy a nyugati történetírók pl. mit sem tudnak a székelyekről, akik pedig
krónikáink szerint Attila népének maradékai.
De talán még ennél is fontosabb az az alapvető ideológiai különneműség,
ami krónikáinkat élesen elválasztja a nyugatiaktól. A keresztény krónikák
hunjai ugyanis minden emberi mivoltukból kivetkózött sátánfajzatok. pokol-
ra való, gyűlöletes nép, Isten büntetése, amely gaztetteivel mérhetetlen
szenvedést zúdított a keresztény világra. Ezzel szemben a magyar krónikák
hunjai dicsőséges ősök, akiket vitéz haditetteikért dicsfény övez. A két
értékelés között áthidalhatatlan szakadék tátong, az egyik a keresztény
egyház, a másik a kereszténység előtti ,,pogány, nomádos” társadalom érték-
rendjével mér, bár ugyanúgy és ugyanolyan keresztény kolostorokban szü-
letett, mint az előbbi.
Megkerülhetetlen a kérdés: miféle erő kényszerítette az egyház jámbor
magyar szolgáit arra, hogy a nyugati krónikák istentelen pokolfajzatjait
dicső őseinkké magasztalják, hogy merőben más képet fessenek azokról a
hun ősökről, akiket állítólag csakis a nyugati krónikákból ismerhettek meg
mint a magyarsággal rokon népet, hogy büntetlenül kivonják magukat az
egyház egész ideológiája alól, s azt egy gyökeresen pogány értékrendszerrel
cseréljék fel, hogy ilyen szellemű történelmet konstruáljanak annak a nép-
nek a számára, amelynek tudatában még igen élénken élt és kísértett a
templomromboló, papveszejtő pogánylázadások emléke?
Az egyetlen logikus és legvalószínűbb válasz erre az, hogy ez az erő: a
nyugati krónikáktól független nemzeti hagyományaink, amelyekben mélyen
élt a hun-magyar azonosság tudata.
Ami pedig PILGRIM szerzőségét és abbeli szándékát illeti, hogy azért
konstruálta volna meg a hun-magyar azonosság elméletét, mert ezzel elő-
kelöbbé akarta tenni Géza számıazását, és szalonképessé István házasságát:
vajon valóban olyan együgyű volt ez az egyház és a világ dolgaiban egyéb-

48
ként igencsak jártas püspök, hogy nem tudta: az egyik pokolfajzat nem lesz
elökelőbb attól, hogy egy másik pokolfajzattól származtatjuk? Ne tudta
volna, hogy püspöktársa: Liutpraııd még haló porában is megátkozta
A1-nulfot, Árpád szövetségesét azért, mert a morvák ellen behívta a magya-
rokat, láncaikból felszabadította, és Európára hozta e szömyeket és vadál-
latokat, akik lerombolják és megszentségtelenítik Isten házait, leölik a népe-
keı, megeszik szívüket és megisszák vérüket? Es éppen PILGRIM ne tudta
volna, hogy István házasságát semmivel sem teszi vonzóbbá a hun-magyar
rokonság, hiszen a krónikások szerint mindkét nép szánnazása utálatos és
rémséges, mivel a gótok pusztába űzött tábori szajháinak, az alirumnáknak
eg az ördögöknek az ölelkezéséböl erednek?
Nem állok egyedül azzal a gyanúmmal, hogy ezek a tudós ráfogások saját
hiányos ismereteinkből erednek, sem pedig azzal a meggyőződésemmel,
hogy nem az a perdöntő: merítettek-e első történetíróink a nyugati króni-
kákból, használták-e irodalmi mintául vagy akár részleteiben is a
Nibelungok tetteiről szóló latin gestát, hanem az, hogy krónikáinkban a
hun-magyar nép története szellemében, adataiban és egész lényegében
gyökeresen elüt vélt foırásaitól, és azokkal másodlagos jegyek alapján össze
nem vethető, belőlük nem származtatható. Ezek az érvek módosíthatják
ugyan elképzeléseinket krónikáink forrásértékéről, megkérdőjelezhetik a
velük szemben álló vélemények létjogosultságát, a hun-magyar azonosság,
ill. történelmi kapcsolatok kérdésében azonban nincs bizonyító erejük. De
ha volt, kellett, hogy legyen saját hun hagyományunk, akkor dolgunk, hogy
megkíséreljük felderíteni annak történelmi hátterét.

[A hunok származásáról. Mongolok voltak-e a hunok ?]

A hunok történetének óriási irodalma van, ennek ellenére felelőtlenség

volna azt állítani, hogy ismerjük ezt a hajdan hatalmas népet. A ma sem
szünetelő kutatások eredményeinek, a történeti foırásanyagoknak, a hunok-
nak nevezett különböző népekről meglevő ismereteinknek az összehangolá-
sát és egyeztetését ugyanis rendkívül megnehezíti az a szemlélet, amely az
európai hunokat a belső-ázsiai hiung-nuk részének és mongol fajú népnek
hiszi, s minden igyekezetével azon van - teljesen sikertelenül -, hogy a két
nép között analógiákat találjon. Lássuk ezt a problémát kissé közelebbről.

49
 DR. LIPTÁK PÁLt idézem: „Azután a hunok egy súlyos »csapást<< is mér-
tek az antropológiára. Előkelő embereiket elégették, és csak a hamvaikat
szórták 'a sírba... Így a hun nép történetét inkább csak írásos dokumentumok
révén tudjuk nyomon követni... Az antropológia tudománya azért mégsem
marad egészen néma a hunok dolgában... A hun törzsszövetségbe tartozó
különféle népcsoportoknak a száma elég nagy lehetett: egyikük az iráni
nyelvet beszélő alán népcsoport volt. Az alánok a koponyatorzítás szokásá-
nak hódoltak... A különféle temetőkből előkerült makrokefál koponyák
jelzik az alánoknak, és ezzel egyben a hunoknak a vándorútját... Ezek a
makrokefál koponyák europid jellegűek, holott az Ázsiából származó hu-
noktól azt vámánk, hogy mongoloid típusú emberek legyenek.”9
Figyeljük meg, hogyan próbálja feloldani ezt a súlyos antropológiai el-
lentmondást CZEGLÉDY KÁROLY: „Ugyanez érvényes embertani vonatko-
zásban is: a mongóliai hun sírokból nem kerültek elő az európai hunokéhoz
hasonló torzított koponyák. A kenkoli leletek ebből a szempontból a nyuga-
ti, szarmata-alán és hun leletekkel mutatnak egyezést, ami arra enged kö-
vetkeztetni, hogy a koponyatorzítás szokása először a Kangküben élő, iráni
hatás alá került hunoknál honosodott meg.”'°
Tegyük fel a kérdést: ha az európai ,,hun” sírokból nem került elő egyet-
len csontvázlelet sem, mivel a hunok állítólag elégették halottjaikat, ha a
koponyatorzítás jellegzetesen alán szokás volt, ha az alánok útjáteuropid
jellegű makrokefál koponyák jelzik Kangküből, a Szir-darja középső folyá-
sánál és attól északra elterülő, ászok (jászok) és alánok lakta országból
Európába, akkor miből gondolja LIPTÁK PÁL, hogy ez az út egyben az általa
mongoloid népnek hitt hunok útja is?
Tovább: ha egyáltalán nincsenek európai hun csontleleteink, ha a mongó-
liai hun sírokból sem kerültek elő makrokefál koponyák, akkor miből gon-
dolja CZEGLÉDY KÁROLY, hogy a Kangküben, vagy bárhol másutt élő,
„iráni hatás alá került hunoknál” egyáltalán meghonosodott a koponyator-
zítás alán szokása? És vajon miből gondoljuk, hogy a hunok elégették ha-
lottj aikat? Mert egyes ilyen sírokból hun leletek kerültek elő?

9 DR. Lıi-TÁK PAL; Hzmeız és avarok. Éıeı es Tudomány, 1971 , sz. sz.
lo CZEGLÉDY KÁROLY' Nomád népek vándorlása Napkelettól Napnyugatig. Budapest, 1969.
83. p.

50
 De nıiért ne lehemének ezek azoknak a gótoknalç a sírjai, akiket a hunok
nagy számban csatoltak magukhoz, hiszen - amint azt a csemyahovói kultú-
ra leleıanyaga bizonyítja - a Fekete-tenger északi partvidékén élő gótoknál
Szekásban volt a halotthamvasztásos temetkezés is? Vagy miért ne keres-
hetnénk analógiát e között az európai hun szokás és a hosszú ideig_kangküi
fennhatóság alatt élt fergániai iráni népek halotthamvasztásos, vagy akár
kbporsós temetkezési szokása között? Hiszen az európai hunok útja éppen
idáig követhető, idáig, és nem tovább.
'A források két hun temetkezést ímak le., ami egyben kétféle is. Az egyik
Attila hun királyé, akit nem hun szokás szerint (!) hármas érckoporsóban
temetnek el. Jogos a kérdés: ha a hunoknál valóban élt a halottégetés szoká-
sa, akkor miért tettek kivételt éppen királyukkal, hiszen jól tudjuk, hogy a
temetkezési ritus, akárcsak a különböző hajviselet, a szakáll vagy szakállta-
lanság stb. nem puszta szokás volt. hanem egy-egy nép hitvilágának mély
gyökerű szimbóluma, ami hosszú évszázadokkal túlélte még az olyan alap-
vető megrázkódtatásokat is - pl. a magyarságnál -, mint amilyen a keresz-
ténység felvétele volt.
A törvénynek ilyen ,,kijátszására” - csakúgy, mint az érc- és kőkoporsós
temetkezésre - a zoroaszter-hívő (tûzimádó) iráni népeknél találunk példát.
Náluk ugyanis, annak ellenére, hogy törvényeik szigorúan elöírták: a halot-
tat nem szabad eltemetni, nehogy a bomló tetem bepiszkítsa a szent földet,
hanem ki kell tenni az avesztai szent állat, a kutya és a madarak étkéül, ez a
törvény sohasem honosodott meg maradéktalanul, s a méd, perzsa és
párthus főemberek nagy része kö- és érckoporsóban temetkezett, hogy az
előírások szellemében a föld tisztaságát mégis megóvja.
A másik temetkezést a hunok egy másik csoportjánál, az ún. kadisoknál
vagy kadis-hunoknál írja le a szemtanú: AMMIANUS MARCELLINUS (a kü-
lönböző források ezeket a hunokat hunok-nak, hjonok-nak, hioniták-nak, az
európai ál-avarok két vezértörzsének nevét összevonva: varhuniták-nak,
ezenkívül hefialok-nak vagy abdelek-nek, utóbbiakat fehér vagy vörös hu-
nok-nak nevezik). A forrás szerint 359-ben, tehát több mint egy évtizeddel
az európai hunok megjelenése előtt az Amidát ostromló perzsa seregekben
kadis-hunok is harcoltak, s a csatában elesett hercegüket a hunok úgy te-
mették el, hogy tetemét elhamvasztották.
Ez hát az egyetlen írásos adat, amely a kutatókat megerősítené hitükben,
l"°BY azért nem találnak csontvázat a .,hun” sirokban, mert a hunok eléget-

S1
ték halottjaikat. A forrás azonban csak úgy volna használható, a tudósítás-
nak csak akkor volna bizonyító ereje, ha a benne leírt egyéb hun szokások is
megegyeznének az európai hunokéval, ill. nem különböznének tőlük gyöke-
resen. A forrás pedig a halotthamvasztásos temetkezés mellett azt is el-
mondja, hogy ezek a kadis~hunok botokkal harcoltak, és nem ismerték az
európai hunok legrettenetesebb fegyverét, a híres hun íjat!
Egészen nyilvánvaló, hogy itt a hunoknak két merőben különböző cso-
portjáról van szó, s kár szót fecsérelni annak bizonygatására, hogy a halott-
égetés kadis-hun szokásának semmi köze az európai hunok temetkezési
szokásához. A kadis-hunok fegyverének, a botnak köze van viszont azok-
hoz a harci botokhoz, amelyek ugyancsak a fergániai és pamíri sírokból
kerültek elő, europid rasszjellegű tetemek mellől.
Honnan ered egyáltalán az az elképzelés, hogy az európai hunok mongol
fajú nép? Mindenekelőtt onnan, hogy - amint arról már szóltunk - a hie-
delmek szerint az európai hunok a belső-ázsiai hiung-nuk közül -valók. Itt
nincs most mód arra, hogy elősoroljuk és történelmi összefüggésekben
megjelenítsük mindazokat a nem mongoloid népeket, akiket a kínaiak
hiung-nuk-nak - hunnuk-nak neveztek, a hiung-nu-európai hun azonosság
egyébként sem több puszta feltevésnél. Ehelyett inkább lássuk azt az egyet-
len másik indítékot, ami e rokonítás alapjául szolgált.
LÁSZLÓ GYULÁI idézem: „Hadd említsük meg, hogy a származás szem-
pontjából döntő fontosságú forrást, a csontvázakat itt nem vonhatjuk vizs-
gálatunk körébe, mert a hunok elhamvasztották halottaikat. Azonban az
egyik római történetíró (AMMIANUS MARCELLINUS) erősen mongolos meg-
jelenésűeknek jellemzi őket.”“ A hunok származását eldöntő bizonyíté-
kunk: csontvázunk tehát nincs, ehelyett van egy írott forrásunk, amely mon-
golos külsejűeknek jellemezné őket. Ha nem tudnánk, hogy ebbe a leírásba
csak azok látják bele a hunok mongolos megjelenését, akik eleve mongo-
loknak képzelik el öket, ez az egyetlen forrás még akkor sem lehetne per-
döntő bizonyítéka a hunok mongol számíazásának, ha csontvázlelettel nem
tudjuk megtámogatni. De lássuk magát a forrást.
AMMIANUS MARCELLINUS: „A hunok népe, amelyről keveset tudnak a
régi források, a Maeotis ingoványon túl, a Jeges-óceánnál él, és vadságban

ll LÁSZLÓ GYULA: Isten osrora. Népszava, I973. ápr. 28.

52
minden határt felülmúl. Az újszülöttek arcán éles fegyverrel mély sebeket
ejtenek, hogy a sebhelyek barázdái majd megakadályozzák a szőrzet kinö-
vését, ily módon szakálltalanul öregszenek meg, megfosztva minden szép-
Segıöl, akár a heréltek; végtagjaik vaskosak és erősek, nyakszirtjük vastag,
es általában egész külsejük olyan iszonyatos és félelmetes, hogy kétlábú
vadállatoknak, vagy hídépítésnél használt, durva faragású cölöpöknek néz-
heménk őket... Fejüket kaj la kucsma fedi, szőrös (!) lábukat pedig kecske-
bör védi...” Majd lentebb, az alánokkal kapcsolatban: „Az alánok csaknem
valamennyien magas növésűek és szépek, enyhén szőkék; szemük visszafo-
gottan fenyegető tekintete félelemkeltő, könnyű fegyverzetük miatt igen
mozgékonyak, és mindenben hasonlítanak a hunokhoz, csak az életmódjuk
szolidabb és kulturáltabb. . .” l 2
Íme a forrás. Szándékosan hagytam ki belőle a hunok életmódjának leírá-
sát, ez ugyanis pontosan megegyezik azokkal az irodalmi sablonokkal,
amelyeket más írók más népek: szkíták, szarmaták, alánok megrajzolásához
használnak. Az idézetből pedig - különösen, ha összevetjük az alánokról
elmondottakkal - nemcsak hogy a hunok mongolos külsejére nem követ-
keztethetünk, hanem éppen ellenkezőleg: a szőrös láb, a „művi” úton szőr-
telenített arc itt határozottan ellene is mond a szegényes szőrzetű mongoloid
jeüegnek.
Kritikusai már rég megállapították MARCELLINUSról, hogy vak barbár-
gyűlölete miatt leirásainak hitele erősen kétes, és azok csak módjával hasz-
nálhatók. Vessük össze mégis tudósítását egy másik forrással, amelyben az
előbbi torz kép helyrebillen, és a hıuıok antropológiai jegyei is megjelennek.
Attila kortársát, SOLLıUs APOLLINARIS SIDoNıUst idézem: „Még a gyere-
kek arca is különös félelmet kelt. A test gömbölyű hústömege fölé keskeny
fej (!) emelkedik... Továbbá, hogy arcukból ne álljon ki az orruk, a zsenge
orrsövényt fejükön körbe tekert fáslival szorítják le, hogy ne akadályozza
majd őket a harci sisak viselésében. Az anyai szeretet így ékteleníti el a
gyerekeket, akiket harcra szülnek, hiszen az arc ellaposodik és szélessé
válik, ha nem áll ki belőle az orr (!). A test többi része a férfiaknál szépsé-

l2 AMMIANUS MARCELLINUS: Res Gestae. XXXI 2, l, 2, 6, 2l.

53
gével tűnik ki: a mell széles, a váll hatalmas. a derék karcsú. A gyalogos
testmagassága közepes. ha lóra ül, magasnak tűnik. . .”'3
Milyen más ez a kép, mint az előbbi. Emellett megjelenik benne a jelleg-
zetesen nem mongoloid keskeny fej, és az egyetlen mongolosnak tűnhető
vonás: a széles, lapos arc keletkezésére is magyarázatot kapunk.
Egészítsük ki ezt a képet az Attila udvarában járt PRISZKOSZ néhány sza-
vával magáról Attilárólz „Ez a külsejében, öltözékében, hangjában és moz-
gásában is különös ember úgy összekeverte a latin, hun és gót nyelvet, hogy
valamennyien dőltünk el a kacagástól.” Íme a rettegett barbár. ,,Isten osto-
ra”, akin az asztalánál ülő görög vendég a hasát fogva nevet.
Az elmondottakból legalább egy következtetést máris levonhatunk: az
antropológia nem azért nem talál csontvázat a hun sirokban, mert a hunok
halottjaik elégetésével „csapást” mértek rá, hanem azért, mert hamis nyo-
mon jár, mongoloid típusú csontvázakat ,,vár”, ilyeneket keres, és mert nem
talál - nem is találhat! - sikertelenségét azzal a fiktív feltevéssel magyaráz-
za, hogy a hunok elégették halottjaikat. Á
Most pedig lássuk, miről tanúskodnak a hun régészeti leletek. CZEGLÉDY
KÁROLYt idézem: „A régészeti és embertani anyag azonban önmagában
szintén nem alkalmas a hiung-nuk és hunok azonosságának igazolására. Az
eddig ismert ázsiai és európai hun leletek ugyanis nem alkotnak tartalmilag
összefüggő láncot és nem világítják meg a hunok vándorlásának különböző
fejezeteit sem. A mongóliai hun leletanyag minden szempontból eltér a déli
hunok kenkoli (Talasz völgye, Kangkü területén) régészeti anyagától, s bár
az utóbbi kapcsolatban van mind a mongóliai és tuvai, mind pedig a steppe
nyugati részén előkerült leletekkel, nincs szó arról. hogy a kenkoli régészeti
anyag a régibb mongóliai (...) leletek folytatása vagy az európai hun leletek
előzménye volna.”'4
Lényegében ugyanezt mondja LÁSZLÓ GYULA is: „Ennyi megállapítás
után úgy tűnhetnék, hogy jól ismerjük a hunok régészeti leleteit, ám ez
bizony nem így van. Csak arannyal ékes „fejedelmi” sírokat ismerünk (...),

ll SoLLıUs APOLLINARIS SIDONIUS: Carmina. 235-298. p.

'4 czEc.LEDv KÁROLY- Nomad „eper „d„dz„-ıdsd Ndpızzızzzõz Ndp„y„gi-.-zrg. Budapest 1969.
83. p.

S4
de nem ismerjük a hun közrıép hagyatékát... Ezek a fejedelmi leletek alap-
jában véve nem mutatnak túl Iránon, nem vezetnek Belső-Azsiáig.”l5
Az idézet utolsó mondata meghatározó és döntő tényező, amit - tekintve,
hogy [ran keleti és északi határai állandóan változtak - így módosíthatnánk:
3 hun leletek alapjában véve nem mutatnak túl az iráni népek lakta határo-
kon. Mint ahogy nem mutatnak túl rajtuk az antropológiai vizsgálódásairık-
kal kapcsolatos eredmények sem. De kikkel mutatnak hát rokonságot?
LÁSZLÓ GYULA mondja a hun íj részletes leírása után: „Már a szkíták is
ijyen ijat használtak, aztán a szarrnaták kezén látjuk (...), majd a hunok,
avarok, magyarok fegyverzetében jelenik meg.”lŐ Tehát a hun régészeti
leletek konkrét vizsgálata során is az iráni népekbe, itt szkítákba, szarma-
rakba ütközünk. De menjünk tovább.
LÁSZLÓ GYULA: „Alább ismertetjük egy bizonyosan nem hun népi terü-
lemek, a lengyel területnek egyik vezérét, akit a hunok neveztek ki oda, és
viseletében hun úrnak látszott, méltóságjelvénye (arany íja s aranyveretes
hun kardja) olyan volt, mint a hun vezéreké. Ennek ellenére - lószerszámja
mutatja - nem hun volt, hanem valamilyen szarrnata-gót népből való lehe-
tett.”'7 Tehát megint csak az iráni szarrnaták, vagy esetleg gótok, akiknek
neve a hun temetkezéssel kapcsolatban merült fel.
Van még egy igen fontos hun régészeti emlék, az ún. cikáda fibula,
amelyről LÁSZLÓ GYULA ezt mondja: „A cikáda szöcskeszerű rovar, amely-
nek valamilyen okból nagy szerepe volt a hun társadalomban: az ázsiai
hunoknál a fémből készült, süvegen hordott cikádák száma mutatta az illető
rangját... Ezt a formát a hun kori - és későbbi - germán népek fibulává
alakították, s mint ilyen terjedt el a hun kor után Nyugaton is.”l3
Ne feszegessük most a kérdést, hogyan került, kerülhetett ez a hun fel-
ségjelvény Belső-Ázsiába, Kínába, mint ahogy azt sem vizsgálhatjuk itt,
hogyan került oda a szamıata fémtükör, a baltikumi borostyán, vagy Galliá-
ba a heftalita hun pénzérmék stb. Ennél sokkal lényegesebb az a tény, hogy
a szkíták egyik totemállata - a szarvas mellett - éppen a sáska volt, sőt, egy

'S Lxszto GYULA: ıszzfz eszem. Népszava 1973. apr. 28.

'Ő Ibid.
'7 ıbid.
'll ıısid.

55
szkíta törzs HEKATEosz szerint (SzTEPHANosz BYzANTıosz utan) így is
nevezte magát: matuketai. Az avesztai maõaza-, szkíta matuka. alán-oszét
mãtuz -` jelentése: `sáska',l?.- ahol a görög feljegyzésű szkíta törzsnév -ta
végződése az iráni többes szám jele.
Nyelvünk jól őrzi - éppen a palóc nyelvjárásokban - a matuka szkíta
törzsnév közszói jelentésváltozatait: magyar mátoha 'kísértet', de szlovák
mátoha 'kísértet, rém, kisebb éjjeli lepke°. A 'sáska (> éjjeli lepke) > kísér-
tet' jelentésfejlődés jól érthető, a szó útja az avesztai-szkíta-szarmata-alám
oszét nyelvekből a lengyel-szlovák-cseh-szlovén, székely és román nyel-
vekbe világos és történelmileg indokolt (a szó alak- és jelentésváltozatairól,
szóföldrajzi vonatkozásairól lásd alább). Úgy érzem, ebből most itt fogó-
dzóul ennyi elég is, s áttérhetünk a következő kérdésre: milyen nyelven
beszéltek a hunok?
A hunok nyelvét régebben - a már ismert okokból - töröknek gondolták,
ez az elképzelés azonban tarthatatlanná vált. Forduljunk ez ügyben ismét
CZEGLÉDY KÁROLYhoz, aki ezeket mondja: „Így még mindig nem tudjuk,
hogy milyen nyelven beszéltek a hiung-nuk (!)-, noha az utóbbi évtizedek
során számos kísérlet történt a kínai feljegyzésekben ránk maradt, megle-
hetősen nagyszámú hiung-nu nyelvemlék eredeti hangzásának megállapítá-
sára és ismert belső-ázsiai nyelvek szókincsével való egybevetésére... és
számolnunk kell azzal a lehetőséggel is, hogy a hiung-nu nyelv Belső-Ázsia
régi nem-török és nem-mongol nyelveinek valamelyik ma már kihalt cso-
portjába tartozott. Az európai hunok nyelvéről szintén igen hiányosak isme-
reteink, elsősorban, mivel tulajdonképpeni hun nyelvemlékkel egyáltalán
nem rendelkezünk... Összefoglalásképpen tehát csak annyit jegyezhetünk
meg, hogy a hunok nyelvének a török-mongol, vagy más ismert nyelvekkel
való azonosítása az eddig előkerült adatok alapján aligha lehetséges... Nem
szól a hunok török eredete mellett az Európában és Ázsiában olyan gyakran
feljegyzett, nem török jellegű hjón (hun) név maga sem.”2°
Tényszerűek, világosak ezek a megállapítások, s számunkra rendkívül
fontosak, föleg kizáró jellegük miatt. Egyvalamit azonban nekünk is ki kell

19 Lásd errõl v. 1. Aszurvz oszzzytzazızyjdztk :ferızıez-. ı. 173. p.

20 CZEGLÉDY KÁROLY: Nemád népek vándorlásd Napkeleuõl Napnyugaug. Budapest, 1969.
80-31. p.

56
belőlük zárni, mégpedig azt a feltevést, hogy a hiung-nuk, vagy akár az
európai hunok nyelve valamely kihalt nép nyelvéből való. Ugyanis mind a
hun, mind a magyar történelemben gyakoriak és gyanúsan rokoniak az
efféle elhalálozások.
Mert figyeljük csak meg, mi történik. A hunok szánnazását nem ismerjük,
tehát elhamvasztjuk még csontjaikat is, hogy nyomuk se maradjon, nyelvü-
ket sem ismerjük, tehát elhaláloztatjuk nyelvi rokonságukat, a honfoglaló
magyarság nyelvében a mintegy 1200 finnugor és 300 török eredetű tőszó
mellett meglevő 800 szó eredetét nem ismerjük, tehát elhaláloztatjuk a
forrást, mondván, hogy ez a megdöbbentően tetemes szóréteg egy azóta már
kihalt nép - esetleg népek - nyelvéből került a vándorló magyarsághoz.
Hogy miféle lehetett ez a kihalt nép, méghozzá abban a térségben, ame-
lyet a korabeli történetírók már igen jól beláttak és leírtak, arról nyelvtudo-
rnányunknak és történettudományunknak még elképzelése sincs. Hátha
éppen a hun, hiszen ezt sem ismerjük. Hátha éppen ez a nyelvi ismeretlen-
ség a két nép rokonításának legfőbb ismérve, s éppen ebben az irányban kell
tovább kutatnunk?
Hogy továbbléphessünk, röviden összegezzük eddigi ismereteinket a hu-
nok dolgában. A hunok szárrnazását tehát nem ismerjük és antropológusaink
szerint csontvázleletek hiányában meg sem ismerhetjük; nem ismerjük
nyelvüket sem, annyi azonban bizonyos, hogy a hun nyelv nem mongol és
nem török, amiből - antropológusainkkal együtt - levonhatjuk a hunok
származásával kapcsolatos következtetéseket is; emellett a hun régészeti
leletek alapjában véve nem mutatnak túl Irán, ill. az iráni népek határain,
szkíta, szarmata típusú íjak, szarmata fémtükrök, szarmata lószerszámok
stb. a hun fejedelmi sirokban, a hunok felségjelvénye: a cikáda meg éppen-
séggel a szkíták totemállata, neve szkíta törzsnév stb.
Ha mindez így van, akkor indokolt és logikus, hogy a hun „rejtélyek” kul-
csát iráni közegben kell keresnünk, a hun nyelvemlékeket az iráni nyelvek
felől kell megközelítenünk. Ez a felismerés, mint a felismerések általában,
hihetetlenül leegyszerűsíti a megoldhatatlannak tűnt problémákat, s az érin-
tett népek történetéről felgyülemlett hatalmas, kusza adathalmazban megvi-
lágosodnak a távoli összefüggések, a helyükre kerülnek a dolgok.
Kik voltak hát a hunok? Vagy másként: kiket néztek hunoknak a korabeli
ÉS későbbi történetírók? Krónikáink, pontosabban azok ötvözete szerint
Például a hun-magyar nép úgy alakult ki, hogy hamita, ill. jafetita eredetű

57
szkíta őseink keveredtek a bolgárokkal és az alánokkal. Az emikumok ötvö-
ződésének, a népek kialakulásának tiszta, történelmi szemléletű képlete ez.
És nem különös, hogy mindhárom népet: hunokat, bolgárokat, magyaro-
kat az északkeleti iráni népek, köztük a szkíták totemállata, a szarvas vezette
új hazájába? Nem különös, hogy szarv szavı.ınk, amelyből eredetmondánk
állathősét, a szarvast képeztük, köztudottan iráni jövevényszó nyelvünkben?
Nem különös, hogy a bolgárok is, akárcsak mi, magyarok a hunoktól, ne-
vezetesen Imik hun királyfitól származtatják magukat, ill. a Dulo uralkodó-
házukat? Nem különös, hogy ez az alán személynév megegyezik a mi gyula
méltóságnevünkkel, és annak a Dula vagy Dul alán királynak a nevével,
akinek lányait krónikabeli eleink: Hunor és Magor elrabolták és ősanyáirık-
ká tették?
Vagy nem különös, hogy annak a kámai Bolgárországnak, amelynek
fennhatósága alá a mi ún. baskíriai őshazánk is tartozott, a XI. században
volt egy Almus nevű királya, akárcsak nekünk egy Álmos nevű vezérünk?
És nem különös, hogy a történettudomány a bolgárok eredetét sem ismeri,
azt viszont- bizonyosan tudjuk róluk, hogy pl. kézművességük nem más,
mint a szarmata-alán kultúra továbbélése, valamint azt is, hogy az ő ,,köz-
vetítésükkel” voltaképpen alán és iráni eredetű földművelést vettünk át?
Ezek után tennészetesebbnek tűnhet a kérdés: tudhatták-e krónikáink (és
nem csak krónikáink) hunok-nak az alánok-at? Amint eredetmondánkból
kitűnik, igen, hunoknak tudták őket, még tévedéseikben is.
A Képes Krónika például előadja, hogy Catalaunumban Attila megosz-
totta seregét, annak egyharmadát Miramammona szultán ellen küldte, aki
Marokkóba menekült a hunok elől, közben elkezdődött a catalaunumi csata,
Attila visszarendelte a szultán ellen küldött népeit, de azok nem álltak rá, ill.
elkéstek a csatából, emiatt - Attilától rettegve - Katalóniában maradtak
hatvanötezren, nem számítva az idegen népeket (!), s „ama haza lakosai
lettek”
Krónikáink forrásértékének kritikusai az idézett részt is_ a durva tévedések
sorába számítják, mondván, hogy pl. Marokkó szerepeltetése teljesen értel-
metlen kitalálás, hiszen akkor még mórok, illetőleg arabok nem juthattak el
Európába. Ez nyilván így is van, pontosabban így volna, ha krónikáink
évkönyvszerű krónikák volnának és nem gesták, amelyekben nem az év-
szám a lényeg, hanem az előadott tettek és cselekedetek történeti magja, az

58
epikai hitel, amely olykor tucatnyi tudós könyvvel felér. Mert nézzük csak
meg kicsit közelebbről a hun történetnek ezt a „kitalált” epizódját.
Ha leszámítjuk is azt a tényt, hogy krónikaíróink a hun-magyar etnogene-
zisbe beleötvözték az alánokat is, marad a történelmi bizonyosság: a hunok
legyőzték, majd szerződéssel magukhoz csatolták az alánok Don vidéki
csoportját, ami a korabeli fogalmak szerint azt jelenti, hogy sajátjaiknak,
hunoknak tekintették az alánokat. Az alánok más csoportjai azonban elme-
nekültek a hunok, ill. most már a hunok-alánok elől, amint azt a dáciai
alánok is tették, akik a hunok beköltözése előtt ,,megszöktek” előlük a van-
dálokkal együtt, végigvonultak Nyugat-Európán, megszállták Hispániát, egy
részük itt vetette meg a lábát, a többi átkelt Afrikába, s Marokkó, Algéria és
Turıisz területén megalapította a történelemből ismert alán-vandál államot.
A Hispániában maradt ,,hunokról” pedig, akik „ama haza lakosai lettek”, azt
kell tudnunk, hogy Portugáliában az utolsó alán királyt: Addac-ot (Ata) az
V. században vették meg a gótok. Így pedig már egészen másként fest a
dolog, s e viselt dolgok történeti magjának hitelessége, az epikai hitel szem-
pontjából lényegtelen, hogy a leírt térségben az arabok csak a VIII. század-
ban jelentek meg. A lényeg az, hogy első történetíróink tudtak a ,,hunok”
hispániai megtelepedéséről, vagy ami még lényegesebb, tudták, hogy az
alánok - hunok. Vagyis tudták azt, ami a mai történetírókrıak eszébe sem
jut. Lássuk a bizonyítékokat.
A hun temetkezési szokásokkal kapcsolatban már szó volt a kadis-hunok-
ról mint a heftal vagy heftalita fehér hunok egyik csoportjáról. Nos, a hun-
alán azonosság kérdésében a hunok hefialita neve adja kezünkbe a kulcsot.
A név egyébként megfejtetlen.
Kik voltak a heftaliták? CZEGLÉDY szerint a heftaliták - uar-hunok, akik-
nek törzsszövetsége az időszámításunk IV. századában jött létre a régi
hiung-nu (hjón, chón) és az ismeretlen eredetű uar (avar) elemekből, ezek a
IV. század közepén alapították meg uralmukat Szogdiában, Kelet-
Toharisztánban és a kömyező területeken (Turáni Alföld, a mai Tádzsikisz-
tán, Afganisztán, Északnyugat-India és a Tarim-medence), nevüket Heflal
nevű dinasztiájuktól kapták, amely Észak-Afganisztánban uralkodott kb.
456 és 557 között.
Szerinte tehát a heftalita uar-hunok hun elemei azonosak a hiung-nukkal,
úgyszintén az európai hunokkal. akiket 350 táján ők szorítottak ki Európába,
ahová 557-ben ők maguk is menekültek a türkök elől, itt a heftalita uar-

59
hunok neve már avar (kínai nevük zsuanzsuan), és TI-I. SZIMOKATTESZ
alaptalanul nevezi őket ál-avarok-nak. A heftalita fehér hunok nyelvéről
CZEGLÉDY nem szól, de nyilvánvaló, hogy amit fentebb a hiung-nuk-hunok
nyelvéről mondott, az érvényes a hefialita uar-hunok hun elemeire is, ti.
hogy ezek nyelve ismeretlen, csakúgy, mint származásuk, ezt a két ismeret-
lent pedig az uar-hunok ismeretlen eredetű uar elemei megtoldják még egy
ismeretlemıel.
Mások merőben másként látják a heftalita fehér hurıokat, mint CZEGLÉDY,
s közülük is kiválik a tádzsik nép nemzeti történetírása és forrásai. Az iráni
eredetű, az újperzsához igen közel álló nyelvet beszélő tádzsikok érdeklődé-
se a heftaliták története iránt érthető, hiszen a heftalita fehér hunok az ő
hazájuk területén is éltek, s történetükben joggal látják saját östörténetük
egy fontos szakaszát, magában a fehér hun népben pedig saját emogenezi-
sük elemeit.
Számunkra viszont - a hun-magyar kapcsolatok történeti részén kívül -
azért is fontos ez a probléma, mert ide vezet bennünket a honfoglaló ma-
gyarság vezető és középrétegében,.az ún. harcos jobbágyok között meglevő
pamíri rasszelem, de ide vezet a vezető réteg egy részének turanid jellege
csakúgy, mint a mediterrán és erősen mediterrán jellegű nordoid közép- és
köznépi réteg: a honfoglaló magyarság döntő többsége; ezenkívül itt találjuk
a jellegzetesen magyar cserépüst szakasztott mását, itt találjuk azt a jelleg-
zetesen magyar temetkezési szokást, hogy a halott arcát ezüstlemezzel ta-
karták, és ide vezetnek a ,,legmagasabb művészeti irányt jelentő iráni, Kau-
kázus vidéki, a szasszanida művészet hagyományait folytató mohamedán”
jellegű ötvösművészetünk gyökerei iszl.
Adataink azoknak a kutatóknak a véleményét támasztják alá, akik szerint
a heftalita fehér hunok alapjában europid jellegű, iráni nyelvű nép, utódai
azoknak a szintén iráni szaka, masszageta, aorsz- vagy ász-alán törzsekből
álló tohároknak, akik az i. e. II. században jelentek meg a Szir-darja-Amu-
darja vidékén, megszállták Görög-Baktriát, elsöpörték a görög uralom utol-
só maradványait is, s két dinasztiájuk közül a Kusán az i. sz. III. század
közepéig, a Kidarita pedig 453-ig uralkodott, amikor is a fehér hunok Heftal
dinasztiája vette át az uralmat a fent leirt térségben.

zl' Utóbbiról ld. DIENES ISTVÁN: A honfoglaló magyarok. S7. p.

60
 A kinai források a heftaliták háromféle - látszólag egymásnak ellentrnon-
dó _. ezarmazását adják meg. Egyes forrásaik szerint ugyanahhoz az uralko-
dóházhoz tartoznak, mint a tohárok, kínai nevükön jüecsikn. Ugyanígy az
Ö,-meny történetírók, akik a tohárok dinasztikus nevéről következetesen
kusánok-nal< nevezik a heftalita fehér hunokat. A heftalita uralom valójában
semmiben sem tér el az előző tohár dinasztiák tı`adícióitól, sőt, magának a
457-ben uralkodó heftalita királynak a neve: Kusnavaz is elválaszthatatlan a
kusán névtől.
Mas kínai források szerint viszont a heftaliták a Turfán-oázisban élő csesi
törzsek közül valók.” Tudnunk kell, hogy Cses az ősi Taskent kínai neve,
Kangkü ország és a kangküi nép nevének a szinonimája, Kangkü lakói
pedig egyértelműen az ász-alánok (ász < as ~ asi, asi-an, os ~ ovs < ors,
wors < aors < iráni auruša: lvilágos, fehér, szőke, ősz, vörhenyesl), kínai
nevűkön jencai-k. Így válik érthetővé, hogy az i. e. I. században Indiába
betört tohárokat-kusánokat olykor ãrsi-nak nevezik.”
Ismeretes, hogy a görög forrásokban Aorsz volt a neve annak a hatalmas
törzsszövetségnek, amely az i. e. II. században, tehát a tohárok feltűnésével
egyidőben, a Szir-darjától a Don-Kaukázus vonaláig terjeszkedett, kimoz-
dítva a Dél-Ural-Volga-Don-Kaukázus határolta térségből a szarmatákat,
akik uraikra: a szkítákra zúdultak. Jellemző, hogy a Kaspitól délkeletre, a
Kopet-Tag hegyvidéken, ahol PROKOPIOSZ szerint a fehér (aorsz, ász) hu-
nok „ősidők óta” uralták a jó földeket, a kusán korban az Ahs (ász) nevű
törzsek éltek.25
Elválaszthatatlan az alánok aorsz-ász nevétől a nyugati szakák vezérének:
Az-nak a neve, aki az i. e. I. század 50-es éveiben megdöntötte
Szakasztánban a párthus Szuren nemzetségbeli Vonon hatalmátzö; téves

22 N. J. BICSURIN: Szobranyrje szvegyenyij 0 narodah, obitavsth v SzrednyejAzrj1' v drevnyıje

vremena. 263. p.
23 L. E. srrciırz Eruaes... 1883, 337. p.
Í; 0. 1v1AE1~1cHE~ _ Hızı.ı=ENz The Jaeeh-ehrh Peet-tem Re-eramfned. 1Aos, 65, 1945, 1v-v1.
26 M. l. ARTAMONOV: lsztorija hazar. Leningrád, 1962, 407. p.
l- M. GYJAKONOV: Ocserk isztoriji drevnyego Irana. Moszkva, 1961, 219. p.

61
tehát CZEGLÉDYnek az a feltevése, hogy az ,,Az: az ászgk nevének türk
változata, amelyet a VII. századi türk feliratokból ismerünk.”.27
Ami a turfáni csesi-kangküi és jencai-ász-alán törzseket illeti, nos, nem-
csak Turfán és a tőle északra, északnyugatra fekvő hatalmas terület, hanem
az egész Tarim-medence is ősidők óta az iráni népek szállásterülete, amit
világosan mutatnak a térség földrajzi nevei és a történeti adatok is.
A kínai évkönyvek tanúbizonysága szerint pl. a dzsungáriai Kitaj város az
időszámításunk III. századáig a csesi fejedelem székhelye volt, de a Tien-
santól délre, a Tarinı-medence északi peremén fekvő Picsan is a III. száza-
dig, Kucsa 40-ig, Paj-Aszien és Szajram pedig 280-ig csesi uralom alatt állt.
És ugyanezen a területen Karasahr város i. sz. 94-ig a jencai (alán) fejede-
Iemség székhelye, amikor egy időre megszállják a kínaiak, de a III. század-
ban már „a jencai király meghódította a Kucsa Fejedelemséget, hatalmas lett
a Nyugati Országokban, amelyek felett Karasahr 630-ig uralkodott.”
Ugyanakkor Akszu és Venszu 280-640-ig, Paj-Aszien és Szajram 280-
630-ig a jencai-alánok kezén van23.
A csesi-kangküi-kusán-tohár rokonítás nem csupán a kínai források mű-
ve. A régészeti leletek analógiái alapján SZ. K. KABANOV pl. arra a megál-
lapításra jut, hogy a kangküiek (ász-alánok) és a jüecsik (tohárok-kusánok-
heftaliták) „sajátságos ikrek”.29
Még ennél is tovább megy MAENCHEN-HELFEN már idézett dolgozatának
az a tétele, hogy: „Mivel a Kutsi, Ku-shih és Kao-ch"ang (Kchãn) neveket a
kínaiak már a Nyugati Han-dinasztia korában (i.`e. 202-től i. sz. 25-ig)
ismerték, a kusa népnek jóval a kusán birodalom megalapítása előtt Észak-
Tarimban kellett élnie...”, sőt, hogy a kusánok és szakák egyazon nép,
érméik nyelve tiszta ,,Khotan saka” (Hotan: város a Tarim-medence déli
részén, amelynek lakossága - az itt talált iratok, szerint - még az i. sz. I.
évezred végén is iráni szaka nyelven beszélt).

27 Lásd czEeLEDY KÁROLY- Nomad „eper vdzzae-zdsd zvapreıezzõz Nzzp„y„gdzz`g. Budapest

19õ9,137.p,
23 N. J. BICSURIN: Szobranyrje szvegyerryrj po tsztoricseszkoj geografiji Vosztocsnoj i
Szregy.-`nnojAz1_`;`r` a felsorolt városneveknél
29 sz. K. KABANOV- Pezd„yz;,`e 1.-„s.zz„z` v Ndhserze. vesztnyitz Drevnyej ıszıeriji, 1973, 3. sz.,
I66. p.

62
 1:.-_ W, THOMAS” a Lou-Lan-barr felfedezett iratok alapján megállapítja,
hogy azok egy irodalmi mű töredéke, nyelvük tohár, amely igen közel áll az
iráni sarikol és sughnan nyelvekhez, és megegyezik a heftalita fehér hunok
nyelvévelč"
Akik valamelyest ismerik az iráni nyelveket és nyelvemlékeket, azok
Számára terrnészetes az a nyelvtörténeti megállapítás, miszerint: „Közép-
Ázsia és a kömyező terület régi iráni nyelvei és nyelvjárásai közül a
szogdiai, hvarezıni és szaka-tohár-heftalita nyelvjárások az iráni nyelvek
keleti alcsoportj ába tartoznak. . .”.32
[tt jegyzem meg: CZEGLÉDYnek az a megállapítása, hogy a tohár nép nem
irani nyelvű, félreértés, ami részben az ún. Tohár A és B nyelvemlékek
téves besorolásán alapszik; egyébként amikor W. B. HENNING a tohár, ill.
kusán-heftalita írott nyelvemlékeket ,,eImosódottságuk” okán külön cso-
portba vonta, még nem ismerte KUNISKA szurh-kotali nagy feliratát.
Nincs tehát ellentmondás a heftalita fehér hunok tohár (kusán) és csesi
(kangküi) származtatása között, sőt a nyelvtörténet és a régészet ezt mara-
déktalanul aláis támasztja. Emellett igen fontos számunkra, hogy azokban a
Tarim-medencei és dzsungáriai városokban, ahol más adatok alapján a
tohárok és heftaliták jelenlétét vámánk, a kínai források a _csesiket és
jencaikat jelzik.
A csesi névről elmondtuk, hogy az Taskent és Kangkü nevének a szino-
nimája, ennek megfelelően a kínai évkönyvek földrajzi meghatározásaiban
felváltva szerepel kiindulópontként az Öt Kangküi Kiskirályság és az Öt
Csesi Tartomány megnevezés. Hogy a jencai az alánok kínai neve, arról
maguk a kínai források győznek meg bennünket, mondván, hogy az i. sz.
30-as években a jencaik neve megváltozott: alánok-nak kezdték nevezni
őket (egyébként ekkorjelent meg az alánok több csoportja Európában is).
A névváltozásokra, valamint az említett városokban a csesi-kangküi ha-
talmat felváltó jencai-alán uralomra az a tény vet fényt, hogy a kínai forrá-

3° 1=. w. Tuonasz A Toızhari (9). JAos, t. 64, 1944, 1-111.

ll A heftaliták iráni nyelvéről ld. még: R. GI-IIRSHMAN: Les Chionites-Hephtalites. NDAFA,
XIII., l948; K. ENOKI: On the nattonality.. In: Memoirs of the research Department of the
T011320 Bunko. Tokyo, IS, l959.
32 ıszrorzja radzstızszkogo aaroda. 1. Moszkva, 1963, 460. p.

63
sok szerint a Kangkütől egyébként nyugatra fekvő jencaik-alánok országa is
az Öt Kangküi Kiskirályság, ill. az Öt Csesi Tartomány része volt, csakúgy,
mint az Aral-tótól délre fekvő, masszageta-szaka lakosságú Hvarezm
(Horezm, magyar: lkálizl) és a Szir-darja-Amu-darja közti, szintén szaka
lakosságú Szogdia.
Így érthető, hogy míg az i. e. II. században megindult tohár hódítások
résztvevői a kínai források szerint ajüecsik (tohárok) és Kangkü népe, addig
a nyugatiak szerint ezek: tohárok, ászok (ászi, ászián) és szakaraukok
(szarau-k), POMPEIUS TROGUS meg éppenséggel így sommázza a hódítást
követő politikai változásokat: az ásziánok a tohárok királyai lettek és elve-
szejtették a szakaraukokat.
Az elmondottak egyértelműen azt bizonyítják, hogy a szóban forgó térség
tohár (kusán, kidarita) [vagyis] heftalita fehér hun urai hét évszázadon ke-
resztül: iráni nyelvű népek. [Különböző neveikről pedig] elöljáróban most
csak annyit kell megjegyeznünk, hogy a szaka név, annak képzett és össze-
tett változatai az északkeleti iráni népek totemisztikus neve (iráni saka:
lszarvasl, masszageta < manu-saka-ta: 'szarvasemberek', thyssagetae --
thyrsagetae < tura-saka-ta: *gyors szarvasok' stb.). Az ász, ászi, ászián
(auruša < aors < ors < os -- ovs, az --jaz --jaz-yg, jas: ljász, fehér, világos,
szőke`) az alánok nevének jelzője, amellyel bőrük színe szerint is megkü-
lönböztették magukat. Maga az alán név pedig valamennyi iráni nép leg-
ősibb, maga használta ãryana (lárjal) nevének egyik változata.
A források azonban nemcsak arról tanúskodnak, hogy a heftalita fehér
hunok iráni nyelvűek, hanem embertani jellegüket is felfedik. A már idézett
PROKOPIOSZ ugyanis elmondja, hogy a heftalita fehér hunok fehér bőrűek
(amint láttuk, AMMIANNUS MARCELLINUS az alánokat is szőkéknek írja le).
Ami azonban még ennél is fontosabb, az Indiában előkerült heftalita
pénzérmék ábráinak tanúbizonysága szerint a heftalita királyok torzított
koponyájúak: makrokefálok.” A makrokefál koponyák pedig kizárólag
europid jellegűek, ezenkívül a koponyatorzítás kifejezetten alán szokás, ami
éppen a sokat emlegetett Kangkü területén alakult ki, s innen mutatja a
,,hunok” egyik útját Európába. És még valami: a kínai leírások és rajzok

33 Lasd errõl pı. úıı=ALvvz Memozres. _. 309-391. p.

64
szerint a heflalita fehér hunok tarkójukon körben levágták a. hajukat, de
ugyanezt tették a, nyugati források szerint az európai hunok is.

[A „hun ”, .a, „heftalita ” és más, rokon népne-vekről]

Ennyi egyezéssel a birtokunkban most már előkészültebben láthatunk

hozzá a fehér hunok heflalita nevének a vizsgálatához, amelyről - megfej-
tetlensége ellenére - azt mondtuk, hogy a hun-alán azonosság -egyik igen
fontos bizonyítéka.
Először is vegyük sorra a név különbözö alakjait: 1. a perzsában Heptal,
Hetal; az örrnényben Hephtal; az arabban Hejial; 2. a bizánciban Ephtalita;
3. a szír ZAcHAR1As rétomál efialit és abdel; 4. THEOPHANESZ BvzANT1osz-
nál Ephtalan, mint annak a királynak a neve, akitől a heftaliták a nevüket
kapták.
Arra már CZEGLÉDY és forrásai is rámutattak,34 hogy a heftal a- név egyes,
a hefialit pedig többes számú formája. Ezenkívül azt is tudnunk kell, hogy a
szóvégi -t, -ta, -tá többesjel az iráni nyelvek keleti csoportjának sajátja,
amely akkor jelent meg, amikor ezek a nyelvek az i. e. VI. századtól kezdték
elveszíteni gazdag flektáló rendszerüket, és ún. középiráni állapotba kerül-
tek (egyébként ugyanezt a többesjelet láttuk a masszage-ta, thyrsage-ta és a
bermünket közelről érintő hioni-ta nevek végén). Ezek után a nevet - fi-
gyelmen kívül hagyva a szóelejei h- elmaradását a görögben - így csoporto-
sítjuk: I. hefial, 2. abdel és 3. Hefialan.
Az alán név alakváltozatainak ismeretében (erről alább lesz szó) világos,
hogy összetett névvel van dolgunk, amelynek előtagja heft, jelentése pedig
lhét, 7' (vö. avesztai, szkíta hapta pl. ph.9aimakos, ph.9er'makos: szkíta
személynév a tanaidászi feliratokban, jelentése: 'Septimus, Hetedikl; tádzsik
zaj? stb.; a magyar hét számnév köztudottan iráni eredetű).
Külön figyelmet érdemel és etimológiánkat csak megerősíti a név szír
feljegyzésű abd alakja, amely elválaszthatatlan a számnév alán-oszét for-
májától (vö. oszét avd: lhétl; Ard-afióa: 'a krimi Feodoszia alán neve' V
SZáza_di bizánci feljegyzésben, amely a fordítást is megadja: epta- .9eos,

34 Lásd CZEGLÉDY KÁROLY: Nomád népek vándorlása Napkelettól Napnyugatig. Budapest,

1959, 44. jegyzet.

65
szabad fordításban: 'Hétisten városa', de ugyanezt jelenti a mai oszét avd-
Juary helynév is. Egyébként a magyar régiségben is megtaláljuk a számnév
olyan alakját, amelyben hiányzik a szóelejei h-, pl. ethe; l. a megfelelő
szócikknél A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárában, ennek rövidí-
tése a továbbiakban nálam: TESZ).
A Hejialan királynév -alan utótagja világosan mutatja az alánok teljes ne-
vét, az összetett név jelentése tehát: 'Hétalán'. A névképzésnek ez a módja
pedig tökéletesen megegyezik a magyarság Hetumoger: 'Hétmagyar' nevé-
vel.
Azt mondtuk, hogy az alán név az ãıyana egyik változata. Vizsgáljuk
most meg a név etimológiáját. Az indoiráni tő atya-: 'nemes' (így nevezte
magát valamermyi indoiráni nép), az óirrd, szanszkrit árya-, óperzsa ariya-,
avesztai airya-, ermek jelentése: 'úı`, főember", de a szkíta anarya szóban
(ahol a szóeleji an- < ana-: fosztóképző) egyszerűen: 'férfi', (anarya: 'nem
férñ, impotensl; így nevezték a hírhedt szkíta betegségben: impotenciában
és magtalanságban szenvedőket, akik, amikor háromszori sikertelen kísérlet
után meggyőződtek betegségükről, női ruhát öltöttek, és életük végéig női
munkát végeztek).
A melléknévi eredetű atya- képzett alakja az indoiráni *ryana > ãryana,
ebből szabályosan *l(y)ana > *l(l)ãna > l(l)ãn > allon vagy ällon (vö.
allon: 'népnév az oszét Nart eposzbanl; Alonta: 'a kaukázusi Terek folyó
alán neve PTOLEMAIOSZnál'; Alan-oi, Alani, Alan-ors-oi, Alani sive Assi,
Rox-olan-oi: az Európában megjelent alán törzsek és törzscsoportosulások
különböző feljegyzésű nevei).
Az atya alakot megtaláljuk számos szkíta és szarmata törzs- és személy-
névben is, de szabályosan atya > al(y)a > alä > al (vö. Ale- sard-
os < atya- sa.9ra szkíta személynév a phanagoriai feliratokban, jelentése:
*hős árja, hős- alánl; Reukan-al-oi: 'szarmata törzs neve PTOLEMAIOSZnál';
Kwrd-Alä- Wärgon, Kwrd-Al-Wärgon, Kwrdalägon: 'Kovácsisten az oszét
Nart eposzban'; Bor war-Ali: 'alán eledel, egyébként a köles Istene az oszét
folklórbanl; ettől elválaszthatatlan az ismeretlen eredetű magyar alakor,
alakar: ltörtkölyl, vö. oszét war --« ár: leledell, az előbbi war-Ali ~ är-Ali >

66
.i/Hy- är ~ *Alä- är, ahol a szóátvetés látszólagos, mert vö. a fenti -Ald-
Wärgon névvel, és az âryana, atya etirrıológiáivalfi).
Kimutattuk tehát az alán név eredetét, armak valamennyi alakváltozatát,
amelyek a hefialita névben megtalálhatók: Hefl-alan, hefi-al, abd-äl, hefl-
ajä_m (.tä, -t). Ezek után vizsgáljuk meg a Heftalita-Hétalánok hun nevét.
CZEGLÉDY” gondosan megvizsgálta a hun név különböző nyelvekben
meglevő alakváltozatait, amelyet a perzsában hjon, a bizánciban chion,
chon, chunni. a Iatirıban Chionitae. a szanszkritbaıı hüna, a szogdban zun, a
hvarezıniben hun, az ömıényben hon formában jegyeztek fel, a heftalita
penzérrnéken pedig a fehér hunok maguk használta neve: OIONO, amit a
görögből fejlődött baktriai írással rögzítettek. E változatokat hangalakjuk
szerint így csoportosíthatjuk: 1. hjono (ezt adja vissza CZEGLÉDY szerint is
az OIONO forma), hjon, chion, chionitae (az utóbbiban a szóvég a már
ismert -ta, -tá többesjel), 2. hüna, hun, hon, chunni.
Általánosan elfogadott az a nézet, hogy a hun név felsorolt alakjai elvá-
laszthatatlanul összetartoznak. Eredetinek a név hjono alakja -tűnik, hiszen
így nevezték magukat a heftalita fehér hunok, s CZEGLÉDY szerint ennek
hjon formája terjedt el nyugaton perzsa közvetítéssel. CZEGLÉDY azonban
hozzáteszi: „A hjon végső eredete nem lehet perzsa, amint azt a perzsában
szokatlan hj- szókezdet is mutatja. De szokatlan volt ez a szókezdet más
nyelvekben is.”37 ˇ
Emellett, mivel a kutatók egy csoportja a szóban forgó hunok nevét ösz-
szekapcsolja azokkal a hunokkal, akiket már a zoroaszter-hívő iráni népek
szent könyve, az Aveszta is név szerint említ, CZEGLÉDY azt vallja, hogy a
hjon név a szasszanida korban került az Avesztába, majd tovább: „A hjonok
avesztai említésének tennészetesen igen nagy jelentősége volna a steppei
történet szempontjából, amennyiben igazolható volna, hogy a hjonokról
szóló részlet az eredeti szöveghez is hozzátartozott. Ezeknek az avesztai
részleteknek az eredetisége mellett elsősorban arra lehetne hivatkozni, hogy

35 Lásd-V. l. ABAJEV: Oszetjıirrszküjaztk 1' folklor. I. 156, 245-246. p., úgyszintén V I. ABA-
JEV, lsztoriko-etyirnologicseszluj szlovar oszetyinszkogojazika. I. allon címszó.
36
7CZF-.GLÉDY KÁROLY: Nomád népek vándorlása Napkelettól Napnyugatig. Budapest, 1969,
5-77. p,
ll Iısid. 75. is.

67
a hjonok olyan fejezetekben szerepelnek, amelyeknek régisége mind tartal-
mi, mind pedig verstani.szempontból biztosítottnak látszik, mindez tenné-
szetesen azt is jelentené, hogy a hjonok nem i. sz. 350 táján, hanem az i. e. I.
évezred közepén kerültek Irán szomszédságába. Nem tekintve azonban,
hogy az i. e. I. évezred közepén más forrásokból szerzett ismereteink szerint
Irán északkeleti szomszédságában még a szkíta-szaka, nem pedig hiung-nu
törzsek tartózkodtak, a kérdéses avesztai fejezetek régisége önmagában
aligha lehet döntő bizonyíték a szövegben előforduló népnevek régisége
mellett.”3l'
Amint észrevehettük, megint csak az történik, hogy a hunok helyén az
iráni népeket találjuk, itt a szkíta-szaka törzseket, csakhogy az Aveszta most
hunok-nak is nevezi őket, mégpedig - CZEGLÉDY véleményével ellentétben,
de a hun-alán azonosságról elmondottakkal összhangban - teljes joggal.
CZEGLÉDY is hangsúlyozza azoknak az avesztai szövegeknek a régiségét
és eredetiségét, amelyekben a hunok neve szerepel, ennek ellenére kételke-
dik abban, hogy a hjonokról szóló részletek az eredeti szöveghez hozzátar-
toztak. Kétkedéseinek oka, amint láttuk, egyrészt történeti: népvándorlás-
koncepciójával nem fér össze az a tény, hogy ott, ahol az Aveszta a hjonokat
említi, más források a szkíta-szaka törzseket jelzik; másrészt nyelvtörténeti
jellegű: a perzsában és más nyelvekben is, úgymond, szokatlan a hj- szó-
kezdet. Történeti forrásaink birtokában és mai nyelvi ismereteinkkel azon-
ban kimutathatjuk, hogy CZEGLÉDY mindkét érve tarthatatlan.
Először is: a hunok neve az Aveszta legősibb részeiben, a Gáthákban sze-
repel. Ezeket a részeket az óperzsához közel álló nyelven, az arameus írás
egyik iráni változatával jegyezték fel, mégpedig legkésőbb az i. e. V. század
végén. Miért állíthatjuk ezt ilyen határozottan? Azért, mert az i. e. IV. szá-
zadra mind a nyugati, mind pedig a keleti iráni nyelvek elveszítették rendkí-
vül gazdag flexióikat, ún. középiráni állapotba kerültek, s később már bárki
is képtelen lett volna rögzíteni az előző nyelvi állapotot: az eset- és igera-
gok, a végződések és kettőshangzók egész bonyolult rendszerét. Ez a
nyelvtörténeti tény pedig komıeghatározó és perdöntő.
Az a másik tény viszont, hogy a Gáthákban a hunok neve: hyauna-, ami
pontosan megegyezik a heftaliták maguk használta hjono (- OIONO) nevé-

33 Ibid. 70. p.

68
vel, egyúttal azt is bizonyítja, hogy az avesztai nyelvtől nem volt idegen a
hj- szókezdet39. De nem volt ez szokatlan az óperzsában sem. Eltekintve
attól, hogy a hj- és a hi- (hj-on, hi-on) szókezdet egyenlő hangértékű, s
[keztjlülç] a második[nak az] r'-je több diftongusra is visszamehet (I. pl.
avesztai haëtav-: ltöltésl, magyar hida - hid, oszét )(id:_ 'híd', grúz zidi:
meg), megtaláljuk a hj- szókezdetet az óperzsában „tiszta” alakban is, pl. a
kara hya vı'.9apatt`y- méltóságnévben (szabad fordításban: a szabad nemzet-
segek, ill. a népség-katonaság településének ura).4°
Nem kevésbé tanulságos számunkra az a körülmény, hogy az avesztai
hyetina nép együtt szerepel a tûra- és dãnu- törzsekkel, amelyek a letelepült
iráni népek ősi ellenségei már az Akhaimenidák korában. Ok együtt a turá-
niak, fővárosuk Kangha (kínai Kangkü), tehát az ász-alánok országa. S Tusa
iráni lovas is Kanghában, „a turáni tájakon” szeretné legyőzni az ezer feje-
delmű hyaunák-at.
Jellemző, hogy a nyugati források Kangkü lakóit Kachag (kangküi) szki-
ták-nak is nevezik, és hogy a perzsában (s ha ebből merítenek, más forrá-
sokban is) a szkíták neve: szaka. A szaka név pedig ősidők óta összefonó-
dott a türa- névvel és annak többes számú turan alakjával, így érthető, hogy,
amint azt CZEGLÉDY is megjegyzi,4' a jellegzetesen szaka lakosságú Dél-
Afganisztán neve is Turan, mégpedig már az iráni történelem legkorábbi
szakaszaiban. (A türa- etimológiáját ismerjük, vö. avesztai türa-: lgyors,
erősl; ugyanez a szkítában, szannatában és alánban; óind turá-, perzsa, kurd
hír: lzabolátlan, dühösl, de a perzsa tür és türijãn többesének jelentése:
lszkíta, párthus, türkl; vö. a már vizsgált Thyssageta < Thyrsagetae < tura-
saka-ta: 'gyors szarvasokl; I. még Turas, Tures: la Dnyeszter neve
HÉRODOTOSZnál és másoknáll, ezt vö. Tur, Turi stb. neveinkkel.)
Igen fontos számunkra a dănu- név, amely turáni dãnu- összetételben is
gyakran szerepel. A név megfejtésére nem fordítottak kellő figyelmet, tud-
nunk kell azonban, hogy már az i. e. VIII. században feltűnik az asszír forrá-

39 Lásd l. M. GYJAKONOV: lsztorija Migyiji ot drevnyejsih vremjon do kanca IV veka do n. e.

386. p.
4°1ıs1d. 433. p.
4l CZEGLÉDY KÁROLY' Nomad népek vándorlása Napkelettól Napnyugatig. Budapest, 1969,
l5l. p. "

69
 sokban az âlâni dânnutr' kifejezés, amellyel a médek megerősített települé-
seit jelölték. Az akkádban az álu egyaránt jelentett 'megerősített és védetlen
települést', ezért kapcsolták hozzá a dânu szót, amelynek jelentése a
médben és perzsában is: 'erős'
Sőt, az asszír források, amelyek nem ismerik a méd törzseket, kétféle
médeket különböztemek meg, egyik a madar' tti: 'távoli médek', a másik a
madai dânnuti: 'erős médek' Ez utóbbi elnevezés pedig mind szellemében,
mind képzésmódjában megegyezik ANONYMUS Dentümoger nevével, ill.
armak Dentü- előtagjával.
A Dentümoger-ban sokan ma is egy Don-tövi magyar nevet látnak, s an-
nak az elméletüknek a megerősítését, hogy a vándorló magyarságnak volt
egy Don kömyéki őshazája is. A Dentümoger ilyen értelmezése azonban
neveink népetimológiás megfejtéseinek a sorába tartozik. Ennél már a Ké-
pes Krónika jeles írója is közelebb járt az igazsághoz, amikor a szkíták
(magyarok) erejét és legyőzhetetlenségét dicsérve elmondja, hogy
,,demptusoknak, azaz exemptusoknak, minden hatalom alól kivetetteknek is
nevezzük őket. Dentusoknak is mondjuk őket, fogas voltuk okából, mert
miként a fogak, mindeneket megrágnak és megőrölnek, meg is őrölték mind
a többi népeket. . ."
Nyilvánvaló, hogy krónikáink egyik forrása, az elveszett ősgesta keletke-
zésének korában még élt a Danutr'-Dentü-moger név, mint ahogyan a Képes
Krónika és előzményei megírásának idején is megvolt a dentü-dentus 'erős,
mindent lebíró' jelentése, ha elhomályosultan is, amit jól mutat, hogy a
jelentést, a szavak összecsengése okán, már a latin dens: 'fog', dentatus:
'fogas' analógiával magyarázza a krónikás (egyébként l. szkíta danta: 'fog',
avesztai dantan, oszét dänd-ag: 'ua.').
Elmondhatjuk tehát, hogy a Hefialan: 'Hétalán', Hetumoger: 'Hétmagyar'
és a danu-danuti-dentü-dentus-Madai dannuti-Dentümoger párhuzamos
nevek egynemű közegben, azonos névadási szokásokból keletkeztek, amely
tény őstörténetünk kutatói számára önmagában is fogódzóul szolgál.
Most pedig térjünk vissza a hun név eredetének kérdéséhez. Láttuk, hogy
a név legrégibb alakja: hyauna, hjono, ebből hjon vagy hion, amelynek
többese a hionita alak. Logikus, hogy ha utóbbiban a szóvégi -ta iráni töb-
besjel, akkor. az előtte álló -una, -ono, -on tagok az atya szónál vizsgált iráni
-ana képzővel azonosak (vö. aty-ana, al-an, al-on, ir-on: 'az oszétek maguk
használta neve', az aryana egy másik fejleménye).

70
 A név ily módon kielemzett töve tehát: hy- vagy hi-, amit meg is találunk
e mai oszétban zi, ziw - zew alakokban, ezek jelentése: 'ön, ön-, önnön.
sajat, tulajdon' (ebben a jelentésében az óperzsa szövegben idézett hya
birtokos névmásra megy vissza). Megtaláljuk őket valamennyi 'önző, önös,
bin' jelentésű összetett szóban is.
(Ebben elválaszthatatlanok hiú szavunktól, amelynek régi alakjai: hy, hiv,
new, heew stb., hiú szavunk visszavezetése 'egy üresség, űr' jelentésű kom-
alapalakra az ugor vagy finnugor korból teljesen önkényes. Ugyanakkor a
finnugor kom- tő elválaszthatatlan az oszét gom szótól, amelynek jelentése:
gödör, homorulat, hajlat. szakadék, szoros, szurdok. nyílás' Ugyancsak
nem vezethetők le az előbbi alapalakból hiány, hrján, hija szavaink, ezek
viszont a 'valami közötti üresség, rés, hiányosság' jelentésű .oszét ziu szóval
fiiggenek össze).
Végül pedig megtaláljuk a xi-, xiw-, zew- tő -ana, -on képzős alakját zion
_. xgwn formában, ennek jelentése az elmondottakkal összhangban: 1. 'vala-
kihez tartozó, valakinek a hozzátartozója, rokona, híve'; 2. 'nőági rokon'; a
szó többese: zionta (vö. magyar hiv: 'valakihez tartozó, annak híve, hozzá
hű', ennek régi alakjai: hi, hiv, hyv, hiu stb., a TESZ hiú szócikkéből idevo-
nom a zion - Xewn mellé a heon alakot; a hiv, hú, hisz szavak viszonyáról
[másutt szólok]).
A hun névnek ez az etimológiája kielégítő, kérdés azonban, hogy nevez-
hette-e az Aveszta vagy bármely más hagyomány 'hozzátartozónak, rokon-
nak' azt a hun népet, amellyel a letelepült Irán állandó harcban állt?
Tennészetesen nevezhette. Az Iráni eposz pl. tud erről a rokonságról, hi-
szen már az ellenségeskedés is azért tör ki Irán és a hunok országa: Turán
között, mert Feridun iráni uralkodó, felosztva három fia között a birodalmat,
a legszebb részt a legkisebb fiára hagyja, s emiatt bátyjai megölik öccsüket.
Afraszijab turáni királynak meg éppenséggel perzsa királyfi a veje, Rusztem
(Gondaphaır), az iráni népek halhatatlan hőse pedig Szakasztánból, az ellen-
Séges szakák országából, a perzsa uralkodóház szaka ágából való.
Emellett mégis indokoltabb feltennünk, hogy a hun név ilyen jelentésben
Kangkü és a névleg vagy ténylegesen fennhatósága alá tartozó Szogdia,
Bëlktria és Hvarezm területén keletkezett, amelyek szaka, masszageta lakos-
Sägaősidők óta híres kereskedő nép volt, és szívesen támaszkodott a nomád
Pfififériárla a terjesZ.kedő Irán és Kína ellenében. Az ilyen társas viszony

71
pedig nomád és letelepült társadalmak között, különösen. ha azonos etniku-
mú népekről van szó, feltétlenül dinasztikus házasságokra is épül.
Ezenkívül a kínai évkönyvek egyenesen meg is mondják: „A Vej-suban
ez áll: a Kang uralkodóház a kangküitöl származik és a Han-dinasztia korá-
tól megszakítatlan”.42 Ezzel összhangban a kora középkori kínai évkönyvek
tanúbizonysága szerint számos közép-ázsiai uralkodó - köztük a szogdiai és
fergániai is - a kusánoktól származtatta magát. IBN-HORDADBEHIÖI tudjuk-
például, hogy Maueransahra király a Kusansah címet viselte.”
Ez a majd ezeréves származástudat eloszlatja minden kételyünket a hun
név 'rokon' jelentését illetően, ugyanis éppen arról a népről van szó, ame-
lyet általában hun-nak, különböző vagy akár azonostörzscsoportjait pedig -
más neveik mellett - kadis-hun-nak, kidarita hun-nak, fehér és vörös hun-.
nak neveznek.

[A három hun törzscsoport együvé tartozása/

Szó volt már róla, hogy a hjon-hun név együvé tartozását nem vonják
kétségbe, a szír krónikás egyébként is tisztázza a kérdést, amikor ezt mond-
ja: ,,hjonok, vagyis hunok” 44 Ezek után kényszerítő módon vetődik fel a
kérdés: van-e valamiféle kapcsolat az Európában 370-ben színre lépő hu-
nok, s egyrészt a kaukázusi hunok hajlandurk nevű csoportja, másrészt a
közép-ázsiai hun-alán törzscsoportok között?
A kérdésre határozott igennel válaszolhatunk, sőt, e kapcsolatok etnikai és
politikai oldalát is meg tudjuk határozni. Ehhez azonban időrendben át kell
tekintenünk a hun történet főbb mozzanatait.
Először is meghatározónak kell tekintenünk PTOLEMA|OSZnak azt a közlé-
sét, amely már 160 táján, tehát mintegy 200'évvel a hunok európai színre
lépése előtt, a Don vidéki alánok szomszédságában említ egy hun nevű

42 Lásd N. J. BICSURIN: Szobranytje szvegyenyij' po isztoricseszkoj geograjiji Vosztocsnoj Í

Szregyinnoj/lzrji. Csebokszari, 1960, 57|. p.
43 Lasd ıszror-zja radzsiıozrogo aa-road. Moszkva 1963, 544. p.
44 Lásd CZEGLÉDY KÁROLY: Nomád népek vándorlása Napkelettól Napnyugatig. BudapeSL
l969,68.p.

72
népet Nyilvánvaló, hogy itt sem tévedésről, sem anakronizınusról nem lehet

szêzgei a ténnyel -összhangban kell kezelnünk AGAPHANGEL és

PHAUSZTOSZ BYZANTIOSZ örmény történetírók közléseit is arról, hogy
[_ Hoszroj örmény király 224-226. évi perzsa hadjáratában hun seregek is
részt vettek; a IV. század 30-as éveiben ugyancsak hun és alán hadak tá-
madtak III. Hoszroj örmény király ellen, a század 40-es éveiben pedig a
hunok és alánok részt vettek II. Arsak örmény király Perzsia elleni háború-
jában. Mindez pedig történik 200 évvel előbb, ill. mindenképpen korábban,
mint ahogy a hjonok (kadis-hunok és kidarita hunok) 350 után feltűnnek
[ran keleti határán.
A hunok kaukázusi megtelepedését a történészek azzal a pusztító hadjá-
mttal hozzák kapcsolatba, amelyet az európai hunok 395-397 között intéz-
tek a Kaukázuson keresztül Irán kaukázusi tartományai, Szíria, Kappadokia
és Mezopotámia ellen. Tény az, hogy II. Jazdgerd (438-457) a htmok ellen
építi fel a Derbent kömyéki hatalmas erődítrnényrendszert, amiért is azok -
JEGISE szerint a hun hajlandurkok - nem mertek mutatkozni a szorosban.”
A kortárs JEGISE (meghalt 480-ban) tudósítása egyebek közt azt jelenti,
hogy a hun haj landurkok - már a derbenti erődök megépítése előtt - betör-
tek a szoroson [keresztül] Irán kaukázusi tartományaiba.
Kik voltak a hun hajlandurkok? MARQUART szerint46 ez volt a neve az
európai hunok királyi törzsének, s hozzáteszi, hogy a 448-ban Attila udva-
rában járt kelet-római követek tudomást szereztek róla, hogy a hunok Irán
ellen készülnek azon az úton, amelyet régóta jól ismemek. Nyilvánvaló,
hogy ez az út a Kaukázuson keresztül vezet. Az is nyilvánvaló, hogy Attila
nem ok nélkül szándékozott hadat viselni a távoli Irán ellen, és egyenes
összefüggést, sőt, politikai összhangot kell látnunk Irán hunellenes fellépé-
sei és Attila Irán elleni támadási szándéka között.
Nem véletlen, hogy Attila éppen akkor készült támadásra, amikor
II. Jazdgerd a hun hajlandurkok ellen megépítette a derbenti erödrendszert,
és elődje, Bahram Gor Amu-darja vidéki hadjárata után ő maga is 442-449
között szakadatlanul hadat viselt a Kaspi melléki fehér hunok ellen. Az

45
46 Lásd [sztorija Jegtse Vardapeta. Tiflisz, 1853, 19, 70, 104. p.
-l - MARQUART: Eransahr nach der Geographie des Ps. Mozes Xorenaci. Berlin, 1924, 96. p.

73
európai, kaukázusi és közép-ázsiai hunok közötti kapcsolatolmı még inkább
rávilágítanak a század 50-60-as éveirıek eseményei.
A Bizánc és Irán között 422-ben megkötött békeszerződés leplezetlen
hunellenes koalíció, amelyben Iránra az a feladat hárul, hogy bizánci pénzen
hadat viseljen és lekösse a közép-ázsiai és kaukázusi hunokat. Hogy ez
memıyire így van, ez kitűnik abból is, hogy amikor Attila birodalma össze-
omlik, és Bizánc felszabadul a hunok európai csoportjának nyomása alól, a
Közép-Ázsiából Európába érkező hunok egy másik csoportjával pedig ő
maga lép szövetségre, nyomban meg is vonja Irántól a pénzbeli támogatást.
De lássuk az eseményeket. A párthus örökségként a szasszanida Iránra
maradt kaukázusi tartományok egyikében: Örrnényországban 451-ben fel-
kelés tört ki. A felkelés egyik kézenfekvő oka az volt, hogy a szasszanidák
tűzzel-vassal irtották a kereszténységet, amely a kaukázusi országokban
rohamosan terjedt, s Örrnényországban előbb lett államvallássá, mint a
Római Birodalomban.
Irán nem alaptalanul félt a kereszténység elterjedésétől, amelyben Bizánc
mesterkedéseit látta, intézkedései azonban sikertelenek voltak. Így nem vált
be az ömıény királyság 429. évi eltörlése és a zoroasztrizmust követő
marzbanok (helytartók) kinevezése, sem pedig a szép szó, amellyel Mihr-
Narsze királyi fótanácsos próbálkozott az önnény főuraknál és papságnál,
mondván: „Ha ti a mi vallásunkat fogjátok követni, akkor az ibérek és albá-
nok sem memek szembeszegülni akaratunkkal"
A felkelők jól választották meg az időpontot, Bizánc ugyanis éppen az
európai hunokkal háborúzott, és nem tudott Irán segítségére sietni, Irán
pedig a fehér hunokkal viselt hadat. Mindezek tetejébe a felkelők segítségül
hívták a kaukázusi hunokat, akik 462-ben Eran nevü vezérükkel be is törtek
az akkorra már földig rombolt Derbenti kapun, és feldúlták Irán északnyu-
gati részét.
Nem közömbös, hogy JEGISE47 ez alkalomból Alán kapu-nak nevezi
Derbentet, amelynek neve másoknál: Hun kapu, s szerinte ezt követően a
hun hajlandurkok gyakran betörtek Iránba, és egészen a bizánci határokig
kalandoztak.

47 1sztorijaJegise Vardapeta. Tiflisz, 1853, 223-224. p.

74
 Ezzel a hun-alán azonosítással összhangban van az örmény DASXURANDI
[MOVSES DASXURANCI] tudósítása,4'-" miszerint a hun ,,hajlandurkok"
Aluandriában éltek, amit Alánia nevével azonosítanak.”
Az esemény historikus értékelése nem hagy kétséget afelől, hogy a három
helyen élő hunok összehangolt Bizánc-Irán-ellenes fellépéséről van szó,
amelynek az önnény felkelés csak járulékos mozzanata volt, s el is bukott.
Attila halálával és birodalma összeomlásával pedig az önnény gerillaháború
is kilátástalanná vált.5°
453-ban meghalt Attila. Fia: Ellák, akit a bizánci felbujtás miatt 448-barı
levert Dnyeper-Don vidéki akatírok fölé rendelt, a hun uralom ellen fellá-
zadt gótok ellen sietett, de csatát vesztett, és maga is elesett.
Hiába próbálkoztak a gótok megrendszabályozásával testvéröccsei:
Dengizik és Imik is, akik kudarcuk után elvonultak ,,Szkítiának abba a
részébe, amelyen a Danapr (Dnyeper) vize folyik keresztül, amelyet a hunok
saját nyelvükön Var-nak neveztek".5l Innen Dengizik még egyszer a gótok
ellen vonult, de ezúttal is sikertelenül. Nyilvánvaló, hogy a világbirodalom-
nak titulált európai hun törzsszövetség felbomlott, s ez a tény a kaukázusi és
a közép-ázsiai hun törzscsoportok sorsának alakulására is kihatott.
A hun hajlandurkok közül való Bel herceg például, aki perzsa szolgálat-
ban állott, 454-ben átszökött a kidarita hunokhoz (JEGISE szerint a
kusánokhozl), kiadta nekik II. Jazdgerd támadási tervét, és arról is tájékoz-
tatta őket, hogy a derbenti erödítéseket lerombolták, amiért is a perzsa had-
sereg ez évben megsemmisítő vereséget szenvedett Balh közelében.”
Óhatatlanul felmerül a kérdés: magyarázható-e Bel hercegnek ez a tette
mással, mint a kaukázusi és a közép-ázsiai hunok közötti kapcsolatokkal?
Aligha. De menjünk tovább.
II. Jazdgerd életének utolsó éveit a kidarita hunokkal vívott súlyos harcok
kötik le. Halála után két fıa között trónviszály dúl, ezalatt anyjuk: Denak

48 lsztorrja Agvan. 1 l. p.
49 M. 1. ARTAıvıoNovz rszzoziia hazar. Leoinerad, 1962, 61. p.
l° Lasd pı. ıszzozzya zadzsrıoztogo „aroda 1. Moszı-zva, 1963, 410. p.
sl Lásd IORDAN [JORDANESZ]: 0 proiszhozsgyenyijı' igyejanyrjah getov. Moszkva, 1960, I I8-
l2l. p,
52 tszzonja ./egrse Vazaapeza. Tiflisz, 1853, 256-257. p.

75
uralkodik. A két fiú közül Peroz 457-ben heftalita segítséggel foglalja el a
trónt, dinasztikus házassággal akar véget vetni a háborúnak, és nővérét
Kungha kidarita hun királyhoz adja feleségül. (Többen - l. pl. NÓLDEKE-
TABARI, S. 123, Anm. 4. - Kungha kidarita hun királyt Aschunvan, ill.
Kusnavaz heftalita királlyal azonosítják, s a kidarita hunokat a heftalita
fehér hunok egyik törzscsoportjának tekintik.) PRISZKOSZ szerint azonban
Peroz nővére helyett más nőt küld Kunghának, a csalás kiderül, s a háborús-
kodás kiújul.
463-ban a szasszanida hadsereg megostromolja és elfoglalja a kidarita hu-
nok fővárosát: Balaamot. Ezzel a kidarita hunok egyszerre eltűnnek, és
többé nem is történik róluk említés. Viszont ugyanebben az évben három,
addig ismeretlen törzs tűnik fel Európában: a száragurok, onogurok és az
urogok, akik több ütközetben legyőzik a hun akatirokat, követeket küldenek
Bizáncba, s elmondják, hogy Bakath nevű fóvárosukat földrengés pusztí-
totta el, ezenkívül előbbi lakhelyükről a szavírok szorították ki őket, a
szavírokat pedig az avarok, akik maguk is menekültek „az Óceán innenső
partján lakó” népek elől.
Bizánc szívesen fogadta és gazdagon megajándékozta a követeket. Ami-
kor pedig ugyancsak 463-ban perzsa követség érkezett Bizáncba, és szerző-
désük értelmében pénzt kért a kidarita hunok elleni hábonira, Bizánc nem-
csak hogy megtagadta a támogatást, hanem biztatására a száragurok
466-barı a Kaukázuson keresztül hátba is támadták Iránt, s végigpusztították
kaukázusi tartományait és az ország északi részét.
A kidarita hunok eltűnése és ugyanakkor a három említett törzs európai
megjelenése, s ezzel kapcsolatban az addig lránnak nyújtott bizánci pénzbeli
támogatás megvonása között az összefüggés - bár elkerülte a kutatók fi-
gyelmét - egészen kézenfekvő. És természetesen az sem véletlen, hogy
éppen ekkor, a tohárok kusán dinasztiáját követő kidarita hun uralkodóház
eltűnésekor jön létre a fehér hunok Heftalita: Hétalán dinasztiája. Királyá-
nak Kusnavaz neve [pedig] jól mutatja a kusán-(kidarita)-Heftalita folyto-
nosságot (e FIRDAUSZItól ránk maradt név TABARInál és DINAVARInál:
Aschunvan, amely elemeire bontva: aš-: 'ász', a -chun- egyértelműen 'hun',
a -van pedig az óperzsa, méd, párthus pãna > pan -- ban -- vana - van:
'őrző, ügyelő, felügyelő, úr, vezér' jelentésű méltóságra megy vissza (aZ
Aschunvan név jelentése tehát: 'Ász-hun bán', vagyis 'fehér hun vezér')).

76
 Ha a 463. évi eseményeket ilyen összefüggésben vizsgáljuk, aldcor új
megvilágításba kerül a magyar történettudománynak az a feltevése, hogy a
szál-zgnrok, onogurok és urogok valamelyikében az ősmagyarságot kell
láhmnk, amely ekkor telepedett volna meg a Hopjor-Medvegyica folyóköz-
ben, ill. Kijev-Voronyezs térségében. Ehhez nyomban hozzá kell tennünk,
hogy a száragurok és urogok mindjárt az Irán elleni támadás után végleg el
is tűnnek forrásainkból, az onogur név azonban a dunai bolgárok és a ma-
gyarság ungar, ungur, venger, hungarian, hungaro stb. típusú nevében
maradt fenn.
Ez egyben azt is jelenti, hogy a magyarságot, pontosabban annak egy ré-
szei itt, az említett szállásterületek egyikén is a bolgárok társaságában talál-
juk, akárcsak az arab íróknál baskírok-nak nevezett magyarokat is ott talál-
juk a volgai Bolgárország területén. De jelenti ez azt is, hogy ez az egynevű
onogur bolgár-magyar népség szoros kapcsolatba került a Dnyeper-Don
vidékén élő hun akatírokkal, a dagesztáni hunokkal és az alánok észak-
kaukázusi csoportjával, úgyszintén Dengizik és Imik hunjaival, akik a
Dnyeper térségében és a Krím félszigeten vetették meg a lábukat, mely
utóbbiaktól - amint már szó volt róla - a dunai bolgárok Dulo nevű uralko-
dóházukat származtatják.
S hagyományaink szerint is a hun-magyar nép úgy alakult ki, hogy ele-
ink: Hunor és Magor a Maeotis vidékén elrabolták és ősanyáinkká tették
Belár bolgár és Dula alán király lányait.

[A hun örökség: akatírok, bolgárok és ál-avarok]

Történelmi tény, hogy Attila halála és a hun törzsszövetség ezt követő

felbomlása után a hunok nem tűntek el. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint
hogy Dengizik 468-69-ben, tehát jó`öt évvel a három említett törzs tényle-
ges és a magyarság feltételezett megjelenése után még háborút viselt Bi-
Zánccal, mert az lezárta a dunai utakat a hun kereskedők előtt.
A források azt is elmondják, hogy Dengizik azért veszítette el ezt a hábo-
Fűt, mert fivére: Imik nem tudott segítségére sietni, mivel „teljesen lekötötte
6 belháború" Imik belháborúja pedig arra mutat, hogy a hunok Pannónia
elvesztésével itt, a Fekete-tenger északi partvidékén igyekeztek rendezni
iferaikat és megszilárdítani hatalmukat. Nem lehet kétséges, hogy ez sikerült
IS nekik.

77
 Az akatírok pl., akiket Attila, majd a három említett törzs is legyőzött, s
akik feltehetően Imik belháborújának is szereplői voltak, JORDANESZ idejé-
ben még állattenyésztéssel és vadászattal foglalkozó, erös nép volt, s hatal-
mas kiterjedésű szállásterületük a baltikumi észtektől a Fekete-tengerig
húzódott. Sőt, a RAVENNAI ANONYMUS szerint” a hun akatírok azonosak a
kazárokkal. (Komoly figyelmet érdemel az a körülmény, hogy az akatírok
nevét PRISZKOSZ akatzir és katzir alakban is feljegyezte, de katzir és kotzer
a bizánci neve a Krím félszigeti kazár püspökségnek is. A kazár név e vál-
tozatai pedig annak a Dnyeper vidéki szkíta törzsnek a nevére mehetnek
vissza, amelyet HÉRODOTOSZ katiar, PLINIUSZ kotier alakban jegyzett fel.)
Ez a feltevés történelmileg indokolt, számos nyoma van annak, hogy a
szkíta, szarmata törzsek hatalmas tömegei a hun hódításkor nem tűntek el. A
Dnyeper bal parti, ún. szaltovo-majacki kultúráról pl. tudjuk, hogy az szkíta
gyökerű, s csak a IX. század végén tűnik el nyomtalanul. amikor a magyar-
ság megjelenik a Kárpát-medencében, magával hozva e kultúra félreismer-
hetetlen jegyeit.
Az akatir név változatait iráni nyelvi törvényszerűségekkel tudjuk meg-
nyugtatóan megmagyarázni, eszerint az akatir név a szkíta katiar, kotier a-
képzős alakja, mint pl. a madai ~ amadai, marat ~ amart népnevek, vagy a
spar: 'zavar, támad' jelentésű közszóból képzett Aspar: alán vezér neve
JORDANESZnél, Asparak: oszét személynév, Asparuk - Isperich: 'a dunai
bolgárok honalapítójának a neve'; a -ti- fonéma[kapcsolat] törvényszerűen
-dz-, pl. szkíta kuti: 'kutya', ugyanez a sughnan, szanglacsi, iskasim,
yaghnobi, szogd, nepáli nyelvekben, ebből szabályosan kuc - kudz, vö. a
szkíta Kuza-, Kusz-, oszét Kudza, Kudzag, magyar Kucug személyneveket
és kutya szavunkat.
JORDANESZ a hun akatírok leírása után elmondja a pontuszi Hunugurokról
(onogurok, akiket ő Attila hunjaival azonosít), hogy kezdetben a Maeotis tó
mögötti ingoványokban éltek, majd egy szarvas vezetésével gázlóra buk-
kantak, azon átkelve elűzték lakhelyükről a gótokat, s Moesiában,
Thrákiában és Dáciában telepedtek meg, ,,harmadízben pedig visszaköltöz-
tek a pontuszi Szkítiába. Hannadik, pontuszi hazájukban emberségesebbek

53 Lásd Ravennatis Anonymi [Ravennai Anonymus] Cosmographia. Berlin, 1860, 168. p.

78
legek, és amint fentebb már szó volt róla. bölcsebbek is, törzsekre oszolván
szép- 54
A hunok visszaköltözése a pontuszi óhazába és-törzsekre bomlása magya-
mzza részben az új törzsnevek feltűnését. köztük a bolgár névét is. amelyet
egyebkent a görög világkrónika már 354-ben (tehát az európai hunok
„megjelenése” előtt) említ a -Kaukázustól északra élő népek nevei között,
ami szöges ellentétben áll azzal a felfogással. hogy a bolgárok-onogurok
463-ban tűntek fel a száragurokkal és urogokkal együtt.
A források a bolgárokat gyakran nevezik hunok-nak vagy hun bolgárok-
nzk, de némelyek meg is különböztetik őket a hunoktól, TH-EOPHANESZ
szerint pl. Vitalianosz serege 530 táján megszámlálhatatlanul sok hunból és
belgárból tevődött össze.”
Mindez mit sem változtat a hunok jelenlétének tényén a Fekete-tenger
északi partvidékén, a Krím félszigeten. a Dnyeper vidékén, Kubánban és
Dagesztánban. Ha pedig ez így van, akkor a magyar történetírás e térségben
463-ban megjelenített ősmagyarságát ebben a hun közegben kell látnunk. és
nem tehetjük meg azt, hogy különböző meggondolásokból ennek a közeg-
nek a meglétét elhal-lgatjuk.
Ebben a szkíta, szarmata alaprétegre települt hun-alán etnikumban találjuk
a magyar etnogenezis fő gyökerét, ez adta meg ınindazokat a kirívó jellem-
vonásokat, amelyekről Európa olyannak ismerte meg a honfoglaló magyar-
ságot, amilyennek a korabeli idegen források és saját krónikáink is leirják.
Az elmondottak fokozott hangsúlyt adnak annak a ma is megoldatlan kér-
désnek, hogy kik is voltak tulajdonképpen a bolgárok, ami elválaszthatatlan
egy másik kérdéstől: az Európában 463-ban megjelent három törzs, köztük
különösképpen az onogurok valóban azonosak-e a Szir-darja-Amu-darja
vidékéről ugyanekkor eltűnt kidarita hunokkal, ill. e hunok egy csoportjá-
val?
A magyar szakirodalomban eluralkodott az a felfogás. hogy - CZEGLÉDYI
idézem - ,,Bolgár: egy ogur eredetű törzscsoport népneve, amely i. sz.

S
4 Lásd IORDAN [JORDANESZ]: O protszhozsgyenyiji 1' gyejanyijah getov. Moszkva. 1960. 72-
73.-p.
SS . , _ _
ll-HSC! Letopısz Feofana. 125. p. [vö. THEOPHANIS: Chronographia. C. de Boot: Lıpsıac-.
883.]

79
463-ban érkezett Európába és a Fekete-tenger keleti, valamint északi szom.
szédságában telepedett meg... A bolgárok egy általánosan elfogadott fölte-
vés szerint a török nyelvnek azt a régi, különleges változatát beszélték,
amelyet ma már az összes török nép nyelve közül egyedül a csuvas nyelv
képvisel”.5° Ehhez nyomban hozzá kell tennünk, hogy a magyar nyelv mint-
egy 300 török jövevényszavának zömét ún. archaikus töröknek, ill. bolgár-
töröknek tekintik.
De ha a bolgárok ogur eredetüek, kik voltak az ogurok? ,,Ogur: számos
törzsből álló nomád nép, amelynek egyes csoportjai i. sz. 463-ban jöttek
Európába. Az onogurokat a kettős onogur-bolgár néven is említik a forrá-
sok. Az ogurok, a kínai forrásokból ítélve, ahhoz a nagy törzscsoporthoz
tartoztak, amelynek tielö volt a neve... Az i. sz. 600 táján készült kínai
törzsjegyzék szerint a tielök középső csoportjai Szogdiától északra. tehát a
Szir-darja közelében, nyugati csoportjaik pedig a bizánci birodalom fekete-
tengeri tartományainak keleti szomszédságában, a Kaukázustól északra
helyezkedtek el.".57
Az ogurok-tielök tehát, akik közül az onogur bolgárok kiváltak, a Szir-
darja vidékén éltek, akárcsak a kidarita hunok és az Európában 463-ban
megjelent három törzs, amelynek Bakath nevű városát földrengés döntötte
romba, s amelyről CZEGLÉDY ezt mondja: „A szogd kath ('város') elemből
ítélve a szogd terület peremvárosa lehetett, valahol a Szir-darja középső
folyásának vidékén."53 Hogy miért van egy bolgár-török városnak iráni
neve, és hogyan kerülnek a bolgár-törökök Szogdia közelébe, ill. Kangkü
területére az V század derekán, 100 évvel megelőzve az e térségben való-
ban megjelenő türköket-törököket, arra nem találunk elfogadható magyará-
Zčltot.
De lássuk csak, mit mond maga CZEGLÉDY az ogurok török nyelvűségé-
ről. „A keleti tielö csoportok közül a legfontosabb szerepet a tokuz-oguz, és
a kilenc törzsből álló uj gur törzsszövetség játszotta".59 „E keleti törzscsoport

56 czEoLEDv KÁROLY- Nomad „eper vaztdorıasa Nap/te1ettõz`Nap„ytzgattg. Budapest, 1969,

138. p.
5711sid. 145-146. p.
53 rbıd. 138. p.
5°1bıd. 146. p.

80
Összefoglaló török neve az oguz, a vezértörzs. neve pedig ujgur volt.... Az
újabban előkerült tibeti és szaka források pedig név szerint is felsorolják a
tizenkét keleti türk és tizennyolc oguz-ujgur törzset, semmi kételytı nem
hagyva afelől, hogy különböző törzsszövetségekről van szó. Földrajzilag
szinten nem voltak azonosak a türkök és az oguzok. ...Más kérdés, hogy
mind z rtirk, mind pedig az oguz-ujgur törzsek uralkodó rétege és törzseik
egy része a VI. század után török nyelvű volt... még akkor is, ha egy-egy
,gm-,nk vagy akár egész törzscsoportjuk nyelvcsere útján jutott török nyel-
véhezflõo; majd egy másik helyen: ,,Eppen ezért valószínűleg jogos, hogy az
egnr névben a legtöbb kutató az oguzok nevének bolgár változatát látja. Ha
azonban ez így van, akkor fel kell tenriünk, hogy az ujgurok, akik az eddig
ismert adatok tanúsága szerint legalább a VIII. század óta köztörök nyelven
beszéltek, nevük -gur végződéséből következtethetőleg eredetileg, vagy
talán csak egyes törzseik révén, az ogur néphez tai-toztak”.6'
Az idézetekből az tűnik ki, hogy annak az ogur népnek az oguz-ujgur tör-
zsei, amelyből az állítólag archaikus török nyelvet beszélő onogur-bolgárok
valók, sem politikailag, sem nyelvileg nem azonosak a törökökkel. Csak
tu-alkodó rétegük és törzseik egy része volt török nyelvű a VI-VIII. század-
ban, mégpedig nyelvcsere következtében. Ennél lényegesen egyértelműbb
KASGHARI tudósítása, amely egyenesen megmondja, hogy az oguzok és
ujgurok nyelve nem török, törökül csak a vezető réteg tud, a közriép viszont
saját, nem török nyelvét használja.Ő2
Ha pedig ez így van, akkor vajon kik voltak és eredetileg milyen nyelven
beszéltek az ogurok? A választ CZEGLÉDYnél is megtalá1juk.'53 Elmondja
ugyanis, hogy az említett, 600 tájáról számiazó kínai törzsjegyzék a Bizánc
kaukázusi tartományainak szomszédságában élő ogur (tielö) csoport törzsei
között említi az alán és a hua (heftalita) törzset.

°°i1zit1. 104-105. p.
6' iısid. 110. p.
6
2 C- HkOCl(ELMANN: Mahmud al-Kasghari über die Sprachen und der Stämme. der Türken irn
I 1. Jahrhundert. Kőrösi Csoma-Archívum, I. Budapest, 1921, 36-37. p.
63
IŠÉEGLÉDY KÁROLY: Nomád népek vándorlása Napkelettól Napnyugatig. Budapest, 1969,
_ p,

81
 Számimkra rendkívül fontos ez az adat, ugyanis kiderül belőle, hogy az
alárıok és heftalita fehér hunok (kínai nevükön: hua) ogurok (kínai nevükön:
tielö), de kiderül az is, hogy a szintén ogur onogur-bolgárok, s a nyelvcsere
előtt az oguzok és ujgurok nyelve is iráni volt.
Az iráni nyelvü hun 'rokon', alán 'árja' népeket, azok különböző nevü
törzseit és törzscsoportjait tehát még egy közös név: az ogur kapcsolja ösz-
sze. Így terrnészetes, hogy magukat a hunoktól szánnaztató ogur bolgárok
és ugor magyarok neve GEORGIOSZ MONACHOSZnál egyaránt uggroi ('ugo-
rok') és unnoi ('hunok'). De az ogur-ugor névben és kapcsolataiban talá-
lunk magyarázatot arra a kérdésre is, hogy miért nevezi TH. SZIMOKAITESZ
ogurok-nak az avarok uar és chunni vezértörzseit, miért mondja róluk, hogy
nem igazi, hanem ál-avarok, miért állítják ugyanezt a türk kagánok, és miért
nevezik ezeket az ogurokat saját szökött rabszolgáiknak.
BICSURIN után közlöm a Tang-su egyik variációját, amely CZEGLÉDYnél
hiányzik (egyebek közt ebből származik az a zavarokat okozó félreértése is,
hogy állítása szerint az oguroknak a Kazak-sztyeppén élő ága sohasem
tartozott az avarok-zsuanzsuanok fennhatósága alá). A Tang-su e változata
szerint ugyanis az ujgurok a tielöktől (oguroktól) származnak, akik Mongó-
lia nyugati részén és Dzsungáriában éltek, s ők alkották az avarok-
zsuanzsuanok fó erejét. Az V. század végén ezek a tielök-ogurok fellázadtak
avar-zsuanzsuan uraik ellen, és nyugatra, az Irtis völgyébe költöztek, itt
államot alapítottak és új népet alkottak, amelynek ujgur lett a neve. Ezeket
az uj gurokat nevezték a kínaiak kaocsö ('magas kocsi') néven.
új nazajukoan az ujgurok nyomban a Heftaiitak utaitna aia kettiitek, ai-
lamukat pedig régi uraik: az avarok-zsuanzsuanok zúzták szét 546-ban,
akkori alattvalóik, a türkök segítségévelfiíl És tíz évre rá, pontosabban
557-ben, Észak-Kaukázusban megjelemıek az ál-avarok.
Kulcsa és tiszta képlete ez az ál-avar rejtély megoldásának, amely vala-
mennyi eddig megválaszolatlan kérdésre feleletet ad. Eszerint:
1. Indokolt, hogy amikor az onogurok és „más hun törzsek" meglátták az
ál-avarok „egy részét", igazi avaroknak vélték és nevezték őket, lévén, hogy

l`___

64 Lásd ~N. J. BICSURIN: Szobranyiye szvegyenyıj O narodah, obitavsih v Szrednyej Aziii V

drevnyije vremena. Moszkva-Leningrád, 1950. 213. p.

82
ők maguk is a Szir-darja vidékéről jöttek, s nyilván tudták, hogy valaha ezek
az bgurok képezték az igazi avarok fő erejét.
2. Az avarok és ogurok dolgában legilletékesebbek, a türk kagánok után
TH, SZIMOKATTESZ joggal nevezte ezeket az ogurokat ál-avaroknak, hiszen
nem avarok, csak avar alattvalók voltak. Joggal nevezte őket ogurok-nak is.
hiszen az idézett Tang-su szerint tielök, tehát ogurok voltak. És két vezér-
törzsüket is joggal nevezte uar és chunm' néven, hiszen, hogy mást ne
mbndjunk, Irtis vidéki országuk mintegy 60 évig a Heftaliták fennhatósága
alatt állt, akik maguk is fehér hunok és kínai nevük nekik is hua, ami egy
szabályos uar alakot ad vissza.”
3. A türkök, akik 439-ben menekültek az avaroklioz-zsuanzsuanokhoz, s
települtek meg azok engedélyével és alattvalóikként az Altaj déli részén, jól
ismerték uraik másik alattvalóit: az ogurokat, s mi sem természetesebb, mint
hogy arról értesítik Bizáncot, hogy a varhuniták (uarok és chunnik) nem
avarok, az igazi avarok ugyanis, miután a türkök szétzúzták hatalmukat,
nem Európába mentek. De jogosan tekinthették a türkök saját szökött rab-
szolgáiknak is az európai ál-avarokat, hiszen 546-ban ők, a türkök tették
öket újra avar alattvalókká, s mi sem tennészetesebb, mint hogy amikor
552-555 között volt uraikat, az avarokat is legyőzik, az ogurok az ő alatt-
valóikká válnak, azok Európába menekült két törzse pedig türk szempontból
szökött rabszolga.
Az elmondottakkal kapcsolatban két nevet kell megvizsgálnunk: az isme-
retlen eredetű uar-t, amely az ál-avarok egyik törzsének és a Hefialita fehér
hunok neve is (kínai: hua), és a tévesen törökből magyarázott s tökéletesen
félreértett ogur nevet.
Fentebb már idéztük JORDANESZt, aki elmondja, hogy Attila halála után a
hunok a Dnyeperhez vonultak vissza, s a folyót a saját nyelvükön (1)
Var-nak nevezték. Nos, HÉRODOTOSZnál és utána másoknál is a Dnyeper
szkíta neve: Boru-sthën- (utótagját vö. óperzsa, szkíta stăna, óind sthana-,
Szaka stan, oszét -ston: 'szálláshe1y, hely, tanya, állomás, ország stb.', ezt
vö. magyar esztena, régi alakjai: eszténa, sztána stb., eredeti jelentése:

65 l-i'lSd CZEGLÉDY KÁROLY' Nomád népek vándorlása Napkelettől Napnyugatig. Budapest,

l9Ő9§ 87. p.

83
'pásztortanya', innen: 'a juhok szállása, juhászkimyhó'; helyneveinkben
lásd: GUNDA BÉLAŰŐ).
Ugyancsak a Dnyeper ,,besenyő" neve BÍBORBANSZÜLETETI
KoNszTANTmosznáI: Varuchfil Ezenkívül HERODoTOsznáI egy, a Maeotis
tóba ömlő folyó neve: Uar, PTOLEMAIOSZnál pedig a Kubán folyó neve:
Uar-dan-is (utóbbi görög alakja: Oóapôavnç, de pontosan ugyanezt az ala-
kot találjuk TH. SZIMOKATTESZnél az ál-avarok egyik törzsének neveként:
Oúáp, amely MENANDROSZná1 a varhuniták nevében: Uarchonitákfis).
E névalakok egyezése nyilvánvaló, s ABAJEV az avesztai vouru-, szkíta
varu, oszét wara, uru: 'nagy, bő, széles, tágas' jelentésű szavakra vezeti
vissza őket.°9 Ehhez hozzátehetjük. hogy a szó oszét alakjai még: wryz,
wruz, oraz, a tádzsikban ez bar, a szogdban: ur (pl. Ur-metan helynév a
Zarevsan völgyében, ennek utótagja az iráni maytana: 'terület, térség, lak-
hely, tanya, porta' jelentésű szóra megy vissza, ezt vö. Majtény összetételű
neveinkkel).
A melléknévi eredetű uar, var, or, ur alakú neveket tehát megtaláljuk az
egész iráni nyelvterületen, s nem lehet kétséges, hogy a hunok valóban saját
nyelvükön nevezték Var-nak a Dnyepert, csakúgy, mint egyik törzsüket az
ál-avarok és a Heftalita fehér hunok.
Ez egyébként tökéletesen megfelel az iráni népek névadási szokásainak, a
kaukázusi avarok maguk használta neve pl. ugyanazt jelenti, mint az ál-
avarok var neve: 'nagy' (a magar név töve: mag-, jelentése 'nagy, magas,
kiemelkedő', innen 'fent1akók, hegyiek').
De ugyanerre a 'nagy' jelentésű mag alapszóra megy vissza a magyar
népnév is, pl. sumér mag: 'nagy, hatalmas, kimagasló', görög mega: 'ua.',
latin mage, magis: 'felsőbb fok, fokozat', óind magha: 'nagy, kimagasló',
méd, óperzsa mag: 'a hat méd törzs egyikének a neve, mágus', latin maga.
magus: 'mágus', tádzsik mug: 'mágus', de helynevekben, pl. Mug hegy:

66 GUNDA BÉLA. Erdély pásztorélete a földrajzi nevek tükrében. Névtudományi előadások, ll.
Névtudományi Konferencia, Budapest, 1969, 217-219. p.
'57 Vö.. BíBoRBA1~1szÜLETETT l(oNsTAi~1TlN: A birodalom kormányzása.In: A magyarok elődei-
ról ésa honfoglalásról. Budapest. 1975, 119. p.
63 ibid. 81. p.
69 v. 1. AıaArEvz oszenztnszıojjazitz ifotıtıor. 1. Moszkva Leningrád, 1949. 187-188. p.

84
.magas hegy', ugyanakkor mubad- < magupat: 'fö mágus'; ettől elválaszt-
hatatlan magas szavunk, ennek régi alakjai: magh, mogos, magus, magos,
magus; 'magasság, valaminek a teteje, csúcsa, kiemelkedő, nagy, nagyra
becsült.', ebből magaszt, magasztal: 'emel, épít, fölakaszt, felemel, dicsőít'
A mag közszót nemcsak hely-, .törzs- és népnevekben, találjuk meg, hanem
személynevekben is, így pl. Mugua: 'Fergánia uralkodójának kínai feljegy-
zesil neve az i. e. ll. században'; Maga: 'annak a tohár-szaka királynak a
neve, aki az i. e. 80 táján megszállta India nyugati részét', e név más alakjai:
Man és görög Maues; Mau-eran-sahra: 'aimak az IBN HORDADBEHtől már
idézett királynak a neve, aki a kusansah címet vise1te'; Moug-eri, Mug-el,
Mini! (általam tagolt változatok): 'annak a boszporuszi hun hercegnek a
neve, akit 528-ban a hunok a bizánci megkeresztelkedése és szövetsége
miatt megölt fivére: Gorda helyébe választottak'.
És ott vagyunk a Maeotis vidékén, ahová krónikáink csodaszarvasa elein-
ket: Magort és Hunort vezette. A felsorolt adatok jól mutatják, hogy egy-
azon tővel van dolgunk, amely azonos módon változik: mˇagha, mugua,
maga, moga, mau, moa, mua, mu; mag, mog, rnug; a -g- egyébként a kauká-
zusi avarok magar nevében is kiesik, így annak egy másik alakja: ma"ar.
Mougeri hun herceg nevét sokan elválaszthatatlannak tartják a magyar
népnévtől, s a TESZ is adatai közé sorolja. A Mougeri név -eri utótagjának
-el - -il változatai is mutatják, ugyanazzal a változással van dolgunk, mint
amit az atya > ala- > al vizsgálatánál megfigyelhettünk, s az atya-eri
együvé tartozása már csak ezért is indokolt.
Szkíta, szarmata, alán és más iráni nevekben az arya, ariya alábbi válto-
zatait találjuk: arii, ari, ar, er, ir. A magiar népnév általam tagolt, régi
alakjai: mey-eri, mog-er, mog-or, mag)-ari, mag-or, mag-ery, mog-erii, és
az arab alakok előtagjának bizonytalan olvasata mellett az utótag: -riya,
-flriya. A név utótagjai tehát.: -ariya, -ari, -ar, -or, -erii, -eri, -ery, -er.
A népnevünknek ezt az etimológiáj át biztosító számos tényező közül most
CSak kettőt emelünk ki: a névképzésnek ezt a módját más finnugor népeknél
ÍS megtaláljuk, ezenkívül a többi finnugor népnek is iráni neve van. Így pl. a
Rlfllany vidéki mescser népnek, amelynek nevében sokan a magyar nevet
látják, az orosz krónikákban és egyéb forrásokban több neve, ill. névválto-
Zfll-H van: mescser, mizser, miser, mizsar, mazsar, mozsar és mozserjan, amit
23 helynév őriz óriási területen, a volt Rjazany, Ufa, Kazány, Nyizsnyij
N°V80rod, Tambov, Poltava és Penza kormányzóságokban. A név -erjon,

85
-ar, -er utótagjai megegyeznek a magyar népnév változatainak utótagjaival,
és kiegészítik azokat az ariya alapalak képzett aryana -- aryan ~ erjan for-
májával.
Hogy nem szláv képzővel van dolgunk, azt jól mutatják a mescserek déli
szomszédainak, a szeverjanoknak a névváltozatai. Már PTOLEMAIOSZ jelez a
mai Csemyigov vidékén egy szavar nevű népet és egy Szár nevű várost. E
nép neve József kazár királynál: szeverjan, BÍBORBANSZÜLETETF
l(ONSZTANTINOSZnál: szervi, az orosz krónikákban: szever és szeverjan.
Bizonyos, hogy PTOLEMAIOSZ szavarjai nem azonosak az e területen év-
századok múlva feltűnt szever, szeverjan nevű keleti szláv törzzsel, amely a
ptolemaioszi szavaroknak és a kazár király szeverjanjainak a nevét vette fel.
József király ugyanis azt mondja: „szeverjanok és szlávok" Bizonyítja ezt
az is, hogy a név l(0NSZTANTlNOSZnál meglevő szervi alakját megtaláljuk
PTOLEMAIOSZnál is, mégpedig egy észak-kaukázusi nép neveként, _ahol
507-ben feltűnnek a szavírok, s a VIII. század derekán az arab hódítás kö-
vetkeztében kettészakadt Hunország déli részének neve is Szovar volt.
A szavar > szever > szerv-i változás annak az iráni nyelvekben meglevő
hangtani törvényszerűségnek a hatására ment végbe, miszerint az r hang
nem tűri az elötte álló mássalhangzó közelségét, és rendszerint átvetül rajta.
A szever szláv jelentése: 'észak”, s a népszerű magyarázatok szerint a
szever-szeverjan keleti szláv törzs azért kapta ezt a nevét, mert északi volt.
Ennek azonban határozottan ellene mondanak az orosz krónikák, amelyek-
nek egyes variációi ösibb állapotokat óriznek, s ezek szerint a krivicsektól
délre lakó szeverek szállásterülete a Dnyeper torkolatvidékéig húzódott, déli
szomszédaik pedig a buzsanok, tehát egy Bug vidéki törzs.
Hogy a szever-jan név a krónikákban - mégpedig azok legrégibb részeiben
- szever alakban használatos, ugyanakkor valamennyi más törzsnévnek
képzett formája van, jól mutatja, hogy a szever név a szlávban idegen. Mu-
tatja ezt a Szeverszkıj Donyeck folyónév is, amelyben a Szever-szkij' jelenté-
se nem 'északi`, ebben az esetben ugyanis szever-nij volna a helyesen kép-
zett alak, hanem: 'szeveri, szever törzsi'
Ennek a szavar-s`zever-szerv-i-szeverjan törzsnévnek a problémája nem-
csak a magyar népnév etimológiájának a megtámogatása szempontjából
fontos számunkra, hanem azért is, mert ott vagyunk a szaltovo-majacki
kultúra területén, ahol elöször bukkan fel szavartoı'-aszfaloı' népnevűnk

86
„avar eleme. A szavar név változatainak utótagjai tehát ugyanazokat az
_er]-an, -ar, -er alakokat adják, mint amiket a magyar és mescser nevek.

[A finnugorság és az irániak]

Azt mondtıık, hogy népnevűnk képzésmódja megfelel annak a kömyezet-

nek, amelyben a név keletkezett, s hogy a többi fimıugor népnek is iráni
neve van. Nos, GYÖRFFY GYÖRGY A honfoglalásról újabb történeti kutatá-
sok tükrében c. munkájában7° kifejti, hogy a vogulok és osztjákok közös
many; ~ manysi ~ menydsji, valamint az osztj ákok más ~ manyty frátrianeve
- amelyekből a magyar név elótagját is származtatják - az óiráni *manušz
iember, férfi' szóra mennek vissza.
Emıek történelmi hátterét GYÖRFFY úgy képzeli el, hogy az ösirániak
szomszédosak voltak a finnugorold(al, az óirániak pedig az ugorokkal, majd:
„Ha a steppelakó irániak egy csoportja kiterjesztette uralmát a szomszédos
ugorokra, a »társadalmi mimikri« arra késztethette az ugorokat, hogy haso-
nuljanak a gyözöhöz, felvegyék a hódító nevét és magukat hasonló néven
mansi-nak mondják... E »történelem elötti<< érintkezés kérdésében akkor
fogunk tisztábban látni, ha nagy iranistánk, HARMATTA JÁNOS revízió alá
veszi iráni jövevényszavaink kérdését. De az elmondottak lényege - feltűnik
egy nép, amely nevének gyökében indoeurópai, nyelvében finnugor, műve-
lódésében >>onogur<< és politikai szervezetében »tűrk« - már most is szem-
lélteti, hogy milyen sok összetevövel kell számolni egy steppei nép alakulá-
sában.”
Számunkra viszont ez az idézet - a benne levö örvendetes felismerés és
elszomorító tanácstalanság mellett - azt szemlélteti, hogy mennyire érzik
még legnevesebb történészeink is egy számottevő magyar iranisztika hiá-
nyát, vagy akár egy másik tudományág, ba névtudomány évtizedes, és még
sokáig be nem hozható megtorpanását, s hogy e hiányosságok miatt is
mennyire nem tudunk mit kezdeni még egymás kutatási eredményeivel sem.
GYÖRFFY pl. idézett munkájában mit sem szól arról, hogy MUNKÁCSI
BERNÁT, akire pedig hivatkozik, nemcsak a manyst név iráni eredetét mu-

70
GYORFFY GYÖRGY: A honfoglalásról újabb történeti- kutatások tükrében. Valóság, l973,
7. sz.

87
tatta ki, hanem a mordva és mart nevekét is. Egészítsük ki most adatait az
alábbiakkal:
- óind, avesztai, szkíta manu, mani, man: 'ember, férfi, férj', ermek manu-
ta vagy mani-ta többeséból az osztják manyty frátrianév, innen az oszét moj:
'férñ, férj' A szkíta Man-i-ag személynév jelentése: 'férfivá váló, nósülen-
dö. házasodó'. ebböl a magyar menyekezik -- menyekszik: 'házasodik, nösül',
a szkíta man-i-(y): 'a férfié, a férjé', magyar meny, menyasszony: 'férjes
asszony', ehhez még ~ menyecske, menyegző stb.;
- a manu szóból az óiráni, szanszkrit manuša ugyanazzal a jelentéssel,
innen a vogulok és osztjákok manys - manysı' népneve, ennek egy másik,
GYÖRFFYnél idézett alakja: manycsj, amely elválaszthatatlan a Don legdé-
libb, bal parti mellékfolyójának, a Manicsnak a nevétől, s ez József kazár
királynál: Ug-ra;
- óirárıi martya, óperzsa martiya, tádzsik mard: 'ember, férfi, vitéz', eb-
böl a mordvinok neve, amely JORDANESZnél Mardae, mordvinul mirda:
'ember, férfı', a votjákok neve Ud-murt, amelyben az Ud a Vjatka folyó
neve murt: 'ember', a zürjének neve Komi-mort, amelyben a Komi a Káma
folyó neve, a mort: 'ember';
- a martya egy másik alakja: marya, jelentése ennek is 'férñ, vitéz' és
'nép', ebböl az orosz krónikák rnerja nevű népe, úgyszintén mart: 'csere-
misz', a mari jelentése 'férñ, férj';
- a martya alakból - az -rt- > -s- okán - az avesztaiban mašzva, ebböl az
észt mees: 'férfi', úgyszintén az osztják mõš fi`átrianév;
- ezenkívül a mordvinok keleti ágának erza neve, amely a kazár királynál
artsu, elválaszthatatlan a már vizsgált auruša ~ arsya névtöl, valamint a
mescserek és marik nyugati szomszédainak az orosz krónikák ismeretlen
kilétű goljad népneve is elválaszthatatlan annak a choliata [nevű] népnek a
nevezõı, emelyben czEcLı1:Dv e Keıizek-ehveıiezek nevez eejıi. óı< e szir-
darja középsö folyásánál éltek, s a dicsekvésben mérték-telen kagánok sze-
rint a türkök kardélre hányták öket. Emellett valóban sokatmondó az a tény,
hogy az európai goljadok határfolyójának a neve: Ugra.
AGYÖRFFY által az ugor-iráni kapcsolatokról elmondottakhoz visszatér-
ve nem hallgathatjuk el, hogy erröl mások elötte és jóval többet mondtak.
így pl. VERES P. TIBOR: A magyar nép etnikai történetének vázlata c-
munkájából idézek: ,,ltt, a Dél-Urál kömyéki sztyeppéken ment végbe `i. 6-
Xll-l_l. század között koponyaalkatuk morfológiai formálódása, amely 32

88
indoiráni etnikai jellegű gerendasíros, valamint az andronovói europid ant-
ropológiai szubsztrátum hatását mutatja. Lényegében ugyanebben az idö-
ben, 3 korai nomádok korában kezdett kialakulni a magyar etııikum egyik
fonwgjellenızője, a külön nyelv is. Az ősmagyar hangrendszer sajátos mó-
don az óiránihoz hasonló *p > ff *t > d, *k > h(x), *s > h hangváltozások és
a z,_ d, g szókezdó hangok megjelenése alapján fomıálódott ki... Nem lát-
szik kizártnak, hogy a hosszabb ideig egymás szomszédságában nomadizáló
óiráni és dél-ugor (ősmagyar) népcsoportok nemcsak kulturális és antropo-
lógiai szempontból hatottak egymásra, hanem bizonyos mértékben akár
nyelvileg is befolyásolták egymást. A genetikailag különböző nyelvcsalá-
dokhoz tartozó, de hosszabb együttélésük során szoros szomszédi kapcso-
latba került nyelvek között a keveredés következtében ún. nyelvszövetség
alakulhat ki... Ezeknek realitását a magyar nyelv óiráni jövevényszavai is
alátámaszthatják... Mindenesetre az ősmagyarság etnikai fomıálódásában
nem lehet figyelmen kívül hagyni az iráni, mindenekelőtt pedig a
szauromata csoportok hatását."7'
A szerző az ósmagyarok és óirániak ezeréves antropológiai és nyelvi ke-
veredéséről beszél, amit jól mutatnak a finnugor népek imént vizsgált iráni
nevei is. Ezt a keveredést [egy másik alkalommal majd] nyelvtörténeti ada-
tokkal támasztom alá, [amikor] a magyar és oszét nyelv összehasonlítása
alapján a magyarban köztudottan meglevő, mintegy 30 iráni „jövevényszón”
kívül több mint 700 szóegyezést mutatok be, amely csaknem maradéktala-
nul a legtöbb iráni nyelvben megvan.
Kimutatom - távolról sem teljes adatok alapján -, hogy az érintetlennek
tartott uráli alapnyelv ránk maradt szókincsének fele, az ugor kori örökség
teljes egészében, ismeretlen eredetűnek tudott szavainknak pedigjó része az
iráni nyelvekből való. Kimutatom, hogy az óiráni és ősmagyar hangrendszer
nem ,,sajátos módon” alakul egyformán, amint azt VERES P. TIBOR mondja,
hanem törvényszerűen, e nyelvek [. .. történeti kapcsolatai okán.. .]
[...]
7! VERES P TIBOR: A magyar nép etnikai történetének vázlata. Valóság, 1972, 5. sz.

89
 LÁTJUK-E A FÁTÓL Az ERDŐT?
Nyílt levél Hajdú Péterhez
Kedves Barátom. Engedd meg, hogy felemlegessem, arnikor néhány évvel
ezelőtt vendégtanárként Ungváron tartózkodtál, valahogyan elkerültük
egymást, bár tudom, hogy kerestél, és sajnálom, hogy akkor nem találkoz-
hattunk. Sajnálom, mert érzésem szerint lett volna mondanivalónk egymás
Számára. Ami engem illet, én nem sokkal azelőtt rágtam át magamat a Be-
vezetés az uráli nyelvtudományba c. kőnyveden, amit csak nagy utánajárás-
sal és késéssel tudtam megszerezni. Nehéz olvasmány volt, mert nagy mun-
ka, kiemelkedő teljesítménye az egyetemes finnugor nyelvtudománynak, s
én sokat köszönhetek neki. Még akkor is, ha megválaszolatlan kérdések
1-ajzanak bennem, amiket érdemes volna meghányni-vetni. Akkor ehhez
még egy körülmény járult, ugyanis azelőtt vergődtem át az iráni összeha-
sonlító nyelvészeten, hozzá még bázisnyelvül meg kellett tanulnom az
oszétot, annak a kaukázusi kis népnek a nyelvét, amelynek alán elődeivel
krónikásaink a rokonság hírébe keverték szép eleinket. Döbbenetes volt az
élmény, a finnugrisztika és iranisztika közötti magasfeszültség, vibráció,
sziporkázó kisülések. Mi tagadás, megbénított a döbbenet, sokkal inkább,
mint amikor először hallottam, hogy a perui indiánok zenei anyanyelve
éppen olyan ötfokú pentaton, mint a miénk. Aztán eltelt az a néhány küz-
delmes év, s amit csak kapkodva és dadogva tudtam volna elmondani Ne-
ked, annak most egy töredékét kibeszélhetem értelmes rendben, hogy más is
értsen belőle. Az alkalom pedig, vagy inkább ürügy, a Szabédi-könyvről
közzétett gondolataid. És bizony van miről beszélni, hiszen a könyv és
sajtóvisszhangja olyan problémákat vet fel, amelyek alapjaiban érintik nyel-
vünk történetét s így őstörténetünket is, amely maradéktalanul nyelvtörténeti
fûgantatású és túlságosan is nyelvtörténet-centrikus.

Két ellenvélemény és egy harmadik

Kezdjük azzal, hogy mit mond SZABÉDI, a költő, aki egy tudományág: a
nyelvtörténet szuverén területére tévedt?

91
 Azt, amit széles e hazában meg kicsit odább is még sokan mondanak,
hogy a finnugrisztika korlátjai közé önmagát bezáró magyar nyelvtörténet-
tudománnyal valami nincs rendben, hogy bárnulatos belső építkezésével,
belterjes munkálkodásával szemben kitekintése szinte a nullával egyenlő,
hogy ez a belterjes szépítkezés felemészti az egész tudományágat; eltájo`lja
magát és a társtudományok kutatási irányát, közben pedig a meredező kér-
dőjelek takargatására vagy éppen elhallgatására kényszerül. Egyszóval azt
mondja, hogy a magyar nyelvtörténet rejtelmeinek a felderítésére nem fo-
lyik olyan kutatómunka, amely át merészelné lépni a finnugor nyelvtudo-
mány korlátjait. Pedig - mondja tovább - az uráli vagy finnugor alapnyelv
nem társtalan és rokontalan, amint azt a magyar nyelvtöıténészek jelesei is
vallják, hanem genetikai rokonságban van az indoeurópai nyelvcsaláddal,
ahogyan azt számos külföldi nyelvtudós állítja. Ezt mondja SZABÉDI, és
elméletéhez konstruál egy őslatin nyelvet s hozzá olyan hangtani szabályo-
kat, amelyek segítségével az őslatinból levezeti a finnugort és a magyart.
És mit mondasz Te? Azt, hogy ,,a jeles költő és tudós ezúttal a dzsungel-
ben olyan nyílegyenes utat vágott, amely eredetünk színtere helyett egy
megálmodott kies tisztásra vezet". Mondod pedig ezt azért, mert hited és
meggyőződésed szerint a ñnnugor és az indoeurópai nyelvcsaládok között
meglevő nyelvi egyezések nem tekinthetők a rokonság isméıveinek, hanem
csupán a paleolitikum nyelvi egymáshoz idomulása nyomainak, amikor is
Eurázsia nagy nyelvcsaládjai még nem alakultak ki. ,,A nyelvcsaládok ki-
alakulásával azonban az is velejárt - írod -, hogy az őskori affinitások egyi-
ke-másika tovább élt a nyelvcsaládok leánynyelveiben is, örök problémát
okozva késői korok kutatóinak." Ugyanakkor SZABÉDI nyelvhasonlítási
módszeréről megállapítod, hogy a szerző nem a nyelvészeti kutatás nemzet-
közileg érvényes nonnáit alkalmazza, hanem metódusának lényege: „föltett
alakokkal elöl-hátul addig koptatni az »őslatin« fonnát, míg egy magyar szó
elő nem állítható belőle". Végül pedig - mert ezzel a soroddal akár úrhat-
nánk is - elismered: „Egy alapkérdésben mégis igaza van a szerzőnek: a
finnugor és indogennán nyelvcsaládok kapcsolata valóban érdemes a kuta-
tásra..."
És mit mondanak ugyanerről mások? Furcsamód pontosan az ellenkezőjét
annak, mint amit Te állítasz. SZILÁGYI N. SÁNDOR például ezt állapítja meg
SZABÉDI általad elmarasztalt módszeréről: ,,A követendő módszer egyéb-
ként alapelveit tekintve megegyezik az összehasonlító [nyelvtudomány]

92
történeti módszerével... Ez bizony kellemetlen helyzet. Az összehasonlító-
történeti nyelvészet nem tudja SZABÉDI eredményeit megcáfolni, mert mód-
szere csak bizonyításra alkalmas, cáfolni viszont semmit, nem lehet vele,
ami az összehasonlító-nyelvészet alapszabályaıt megtartja. _
Hát ez valóban kellemetlen helyzet. De hallgassuk csak tovább SZlLÁGYlt:
„Persze hivatkozni lehetne még arra... hogy SZABÉDI hangtani felkészültsé-
ge sok esetben kívánnivalókat hagy maga után (de azért nagy képtelenségek
nincsenek, különben is hol vannak az általános hangtörténeti alapelvek,
amelyek megmutatják, hogy melyik hang mivé változhat idővel, hol van a
hangváltozások katalógusa?)".
Hajól értem, SZILÁGYI ezzel éppen azt kéri számon a magyar nyelvtörté-
nészektől, amit Te SZABÉDItól: a nyelvészeti kutatás érvényes nomıáit. Es
hogy ezek a ,,nemzetközileg érvényes nonnák" mennyire kérdőjelesek, arra
ismét SZlLÁGYIt idézem: ,,Mondhatná valaki (különösen, aki valami miatt
örül annak, hogy szidják az összehasonlító nyelvészetet), hogy lesújtó képet
festettem az összehasonlító történeti módszerről... Itt azonban csak azért
vetettem fel a problémás vonatkozások egynémelyikét, hogy érzékeltessem,
mi mindennek a megoldását kívánná meg az, hogy az összehasonlító-
történeti nyelvészet meggyőzően megcáfolhassa (vagy ha úgy -állana a do-
log: elfogadhassa vagy legalábbis részben elfogadhassa) SZABÉDI könyvé-
nek eredményeit."
Hát így állunk SZABÉDlval és az összehasonlító nyelvészettel. Illetve itt
már nem is SZABÉDIról van szó, hanem arról, hogy a nyelvészek még egy-
más között sem tudnak megegyezni a ,,szidott" összehasonlító nyelvészet és
a ,,lesújtó képet" mutató összehasonlító történeti módszer kérdéseiben.
Pedig hát ez volna az alapja a nyelvészeti kutatómunkának, bár ugyanaldtor
ez csupán egy töredéke azoknak a problémáknak és követelményeknek,
amelyeket a magyar nyelv történetének a kutatása állít elénk.
A két ellentétes vélemény idézésével mindössze a magyar nyelvészeti
kutatómunka belső problémáinak egy kis részét akartam érzékeltetni, s
SZABÉDInak azt a vitathatatlan igazát, hogy a mai magyar nyelvtörténet nem
valós; torzó történet ez, mert a sejtett valóságos egésznek csonka része
csupán, bár abban a szerepben tetszeleg, hogy részként is magában hordozza
RZ egészet. Az alapvető probléma pedig SZABÉDlnál és még sokan másoknál
nem az, hogy rokon-e a finnugor nyelvekkel a magyar, hanem: külön nyelv-
család-e az uráli, vagy genetikai rokonságban áll az indoeurópai nyelvcsa-

93
láddal, s így annak egyik csoportja[-e]? Tovább pedig hadd fogalmazzam én
a nem kevésbé alapkérdéseket:
0 a honfoglaló magyar konglomerátum mely törzsei beszéltek magyarul,
ill. a keveredés előtt melyeknek a nyelve vezethető vissza az ugor, finn..
ugor és uráli alapnyelvekre vagy még tovább;
0 milyen nyelven beszéltek a keveredés előtt a magyar törzsszövetség többi
csoportjai: a Kijevnél csatlakozott kumánok és ruszok s az Etelközbeıı
társult kavarok;
O milyen összetevőkből áll a kevert etnokulturális honfoglaló magyarság
nyelvi ötvözete, vagyis: melyek az ősmagyar etnogenezis nyelvi ismér-
vei?
Ne ütközz meg azon, hogy - a magyar őstörténettől és nyelvtörténettől
eltérően - a honfoglaló magyarság különböző etnokulturális csopoıtjairól és
nyelvi ötvözetről beszélek. Erre minden okom megvan. Sőt, meggyőződé-
sem, hogy a magyar őstörténet- és nyelvtörténet-kutatás éppen azért tájoló-
dott el és került zsákutcába, mert olyan egyneműen finnugor eredetűnek
képzeli el az egész ősmagyarságot (miközben a firmugor eredetről is csupán
tisztázatlan fogalmai vannak), amely térben és időben megfogható, s nyel-
vileg egészen az uráli ősközösségig visszavezethető. Ez az ősmagyar etııo-
genezis kutatására társult tudományok alapvető félreértése, mivel ilyen
magyarság sohasem létezett. S hogy ez így igaz, azért maradjunk még kicsit
a nyelvtörténetnél.

Az óismagyar nyelvi ötvözet

A nyelvtudomány mai álláspontja szerint a magyar nyelv az uráli nyelve-
ken (i. e. 4000-ig) belül a finnugor nyelvek (i. e. 2000-ig) ugor ágához tarto-
zik, külön életében (kb. i. e. 1000-től vagy i. e. 700-500-tól) sok idegen
nyelvi hatás érte ugyan, de szókincsének magva és nyelvtani szerkezete is
lényegében máig megőrizte finnugor jellegét.
Ez a megállapítás a nyelvrokonság ismérvei közül a szókincs és a nyelv-
tani szerkezet eredetét hangsúlyozza, amely lényegében finnugor. Ebből 6
nyelvtani szerkezetet hagyjuk későbbre, mivel azt soha senki más nyelv-
családok nyelveinek szerkezetével össze nem hasonlította, de tárgyalăãfi
bonyolult is, s előtte több mindenről szót kell ejtenünk. Vegyük most 3

94
megfoghatóbbat, a szókincs eredetét, vagyis a honfoglaló ősmagyarság
tõgzókészletét az eredet szempontjából.
A magyar nyelvtörténetnek, ill. az összehasonlító nyelvészetnek két sűly-
lyesztőgödre van: egy legális, de álcázott és egy rejtett, elhallgatott. Az
elsőn a „magyar belső keletkezésű szavak” címke áll, és százszámrá süly-
jyednek el benne hangutánzó, hangfestő, állathívogató és gyermeknyelvi
eredetűnek ítélt szavak, amelyeknek jórészt semmi közük elnevezésükhöz,
de besorolásuk azzal a kényelemmel jár, hogy eredetüket nem kell tovább
kuıanıi. E szóréteg vizsgálatára később kerítünk sort.
A másik gödör sokszáz ún. ismeretlen és bizonytalan eredetű honfoglalás
előtti töszavunk süllycsztője. Nincs egyetlen olyan összefoglaló nyelvtörté-
neti munka, amely számszerűen kimutatná ezt a szóréteget. Es olyan sincs,
amely számokban és százalékokban egymás mellé állítaná a honfoglalás
előtti magyar tőszókészlet különböző rétegeit. Számok helyett semmitmon-
dó, ködös általánosságokat találunk, ilyeneket, hogy ,,nyelvünkben sok az
ismeretlen eredetű szó", vagy a „sok” szinonimáit: számos, szépszámú,
tetemes stb. És folyik egy mosolyogtató romantikus számjáték, hogy ti.
nagy íróink hány finnugor eredetű szót használtak műveikben, 90 százalékot
vagy csak 75-öt?
Megl(erülhetetlen a kérdés: miért ez a titkolózás? Nyelvünk ismeretlen
eredetű szórétege miért tabu még a szakınán belül is?
Meggyőződésem szerint azért, mert nyelvtörténészeinknek fogalma sincs
arról, hogy ez a honfoglalás előtti tőszókészletünk felét kitevő szóréteg
hogyan került nyelvünkbe, hacsak nem vesszük komolyan azt a tarthatatlan
axiómát, hogy a vándorló magyarság valamely ismeretlen, azóta már kihalt
néptől vagy népektől vette volna át ismeretlen eredetű szavainkat. Ez az
elképzelés már csak azért sem áll meg, mivel az ősmagyarság vándorlásának
számba jöhető területeit a korabeli történetírók jól belátták és leírták, s
ezeken nincsenek olyan népek - sem élők, sem kihaltak -, amelyek nyelvét,
ill. nyelvemlékeit ne ismeménk vagy meg ne ismerhetnénk, ha egyáltalán
foglalkoznánk velük. Ilyen kutatómunka azonban nem folyik, sőt, nyelvé-
Szeink még a tőszókészlet eredetével kapcsolatos alapkérdések megfogal-
lflazásáig sem jutottak el. Miről is van szó?
Ha az ősmagyar tőszókészletet eredet szempontjából vizsgáljuk, akkor a
PAPP FERENC kimutatásából vett adatok ilyen képet mutatnak:

95
 I m
pıı Ti* í I

finnugor eredetû 614 tőszó, azaz 34,0 %

|L török eredetű 279 tőszó, azaz 15,4 %

egyéb eredetű 25 tőszó, azaz 1,4 %

l ˇ ˇ D

ismeretlen és bizonytalan eredetű 889 tőszó, azaz 49,2 %

ˇ Összesen: 1807 tőszó, azaz 100,0 °/jo

Í zi 7 Í I TT- ië : J

Megjegyzem, hogy - amint Te is írod - BJORN COLLTNDER uráli szótára

jóval kevesebb, mindössze 440 kétségtelenül finnugor eredetű magyar szót
tartalmaz, s így az arányok is megváltoznak, vagyis:

*finnugor efedeıü 440 ıõszõ, ezaz 24,3

ismeretlen és bizonytalan eredetű 1073 tőszó, azaz 59,0 %

Ehhez tájékoztatásul még hozzáteszem, hogy a valóságban a COLLINDER

által kimutatott 440 finnugor eredetű tőszavunkrıál is kevesebb van, a TESZ
ugyanis több tucat etimológiailag együvé tartozó tőszót tárgyal külön sza-
vakként
Mit mond számunkra ez a szóstatisztika? Mindenekelőtt azt, hogy az ős-
magyar tőszókészlet fele vagy 59%-a ismeretlen eredetű. De ezzel együtt
mondja azt is, hogy e tőszókészletnek mindössze az egyharmada vagy csu-
pán az egynegyede finnugor eredetű, s ez is csak úgy, ahogyan nyelvészeink
a finnugor eredetet értelmezik, vagyis hogy az alapnyelvek rokoni kapcso-
latait nem ismerik. Ha pedig valaki valamikor is vette volna magának a
fáradságot, és ismeretlen eredetű szavainkat fogalomkörönként csoportosít-
va vizsgálta volna, akkor döbbenetes képet tárt volna elénk: éppen ismeret-
len eredetű szórétegünkből bontakozik ki mindaz, ami a honfoglaló magyflf
társadalom legfőbb jellemzőit megadta, aminek hála államot alkothatott
Európa szívében, s azt úgy-ahogy meg is tudta védeni.
Kézenfekvő a kérdés: hihető-e, hogy nyelvünkben a finnugor eredetű
egyharmad, ill. egynegyed volt a befogadó, konszolidáló, a kétharmad, ill. 8
háromnegyed pedig a jövevény, a befogadott, a maga óriási kulturális túl'

96
súlyával? Vagy volt-e egyáltalán ilyen befogadó-jövevény viszony? Nem
Sokkal ésszerűbb-e arra gondolnunk, hogy az ősmagyar nyelv olyan
ötvözet, amelynek tőszórétegei mögött- azok hordozóiként -
különböző etnokulturális csoportok állanak, s ezek keveredé-
se hozta létre az ősmagyar nyelvi ötvözetet, amelyben nincs
nyelvtörténeti értelemben vett befogadó-jövevény viszony.
Ehhez nyomban hozzáteszem azt, amit bármely nyelvész felhozhat ellene,
hogy ti. pusztán tőszókészlet alapján nem dönthető el a nyelvi hovatartozás
kérdése, mert ezt a nyelvtani rendszer rokonságának is alá kell támasztania,
3 magyar nyelvtani rendszert pedig alapjában fınnugornak tudjuk.
Nos, ez így igaz, pontosabban igaz volna, ha bizonyosak lehetnénk abban,
hogy a finnugor alapnyelvek egyetlen más nyelvcsaláddal sem rokonok, s
hogy az ősmagyar nyelvtani rendszer sem rokon a finnugoron kívül más
hyelvek rendszerével. Ettől a bizonyságtól azonban, de még a kérdéstől is,
nyelvtörténészeink igen távol állanak, Pedig a nyomok, a magyarság törté-
nelmi emlékezete, amit a társtudományok legújabb eredményei is igazolnak,
már hosszú évszázadok óta egy irányba: az iráni népek felé vezetnek. Saj-
nos, hasztalan. Mert ha nyelvtörténészeink közül csak egy olyan akadt vol-
na, aki a tudományokat mindenkor éltető kíváncsiságból elindul ezeken a
nyomokon és tisztességesen átlapoz [pl.] egy oszét szótárat, akkor ma nem
889 vagy 1073 ismeretlen eredetű szót kellene nyilvántartanunk és rejteget-
nünk, hanem mindössze 150-et, s az ősmagyarság kialakulásáról és nyelvé-
ről is merőben más fogalmaink volnának.
Amint az a továbbiakban is kiviláglik majd, évszázados, súlyos mulasz-
tással van dolgunk, de mielőtt ezt érzékeltetném, hatoljunk be kicsit mé-
lyebben abba a rengetegbe, amit Te dzsungelnek nevezel. Mert - a hason-
latnál maradva - nagyon szép fa a mi nyelvünk, de még szebb volna, ha
látnánk tőle az erdőt, amelyhez tartozik, s amellyel teljes.

A fő gyökér, összefonódott hajtásokkal

Említett könyvedben még azt írod az uráli nyelv más nyelvekkel való
esetleges kapcsolatairól, hogy „Annyit azonban feltételezhetünk, hogy
mindezen nyelvcsaládok elődei kialakulásuk több százezer éves története
50l'án rokonságszerű kapcsolatban álltak egymással.”

97
 Ugyanerről a kérdésről írja BÁRCZI: ,,...beszélhetünk előuráli (preuráli)
korTól is, amelynek kezdete teljesen az idők ködébe vész”
Szerinted tehát az uráli nyelvcsalád preuráli előtörténete több százezer
éves, s az BÁRCZI szerint is az idők ködébe vész. Ez a nyelvcsaládok kiala..
kulásáról vallott felfogás azonban ma már nem áll meg a modem embertani
kutatások legújabb eredményeivel és még számos más tényezővel szembeh_
Lássuk csak.
A tagolt beszéd kialakulását az emberi evolúció fej leményének tekintjük,
másodlagos funkciónak, a kultúra felépítményének. Az állatvilágban meg.
voltak azok az anatómiai, pszichológiai és kulturális előzmények, amelyek.
ből a Homonidák előnyelvi képessége kifejlődött. E képességektől azonban
még hosszú százezer évekig vezetett az út a Neander-völgyi ősember voká.
lis kommunikációjáig, amit még semmiképpen nem nevezhetünk tagolt
beszédnek. A mindössze 150 000 éve megjelent Neander-völgyi ugyanis
nem rendelkezett a tagolt beszéd kifejlesztéséhez szükséges anatómiai fel-
tételekkel, képtelenné tette erre agyának (maga az agykéreg is csak 100 000
évesl), ill. homloki lebenyeinek fejletlensége, de anatómiai mechanizrnusá-
nak tökéletlensége is (pl. a gégefö állása), így nem tudta képezni az emberi
magánhangzóteret lehatároló u, a, i, hangokat, a k és g mássalhangzókat, s
nem volt képes a nazális-nem nazális létrehozására sem.
A tagolt beszéd történetének szempontjából nem változtat a lényegen az
sem, hogy ma is vitás és eldöntetlen a kérdés: közvetlen őse-e a Neander-
völgyi a mai embemek, vagy csupán oldalági rokona, ,,unokatestvére", aki a
mai emberrel közös őstől szánnazik ugyan, az evolúcióban azonban a ter-
mészetes kiválogatódás folytán életképtelen, rövid életű mutációnak bizo-
nyult.
A mai ember őse, a tagolt beszédre képes Homo sapiens 70 000 évvel ez-
előtt jelent meg Európában, tömegesen azonban csak az utolsó jégkorszak
előtti 10-15 000 évben.
A szintagmatikus gondolkodás és a tagolt beszéd képességének kifejlőde-
sét ma általában a paleolitikum középső szakaszának a végére helyezik. A
tagolt beszéd felépítmény volta és kulturális tényezők alapján a modern
embertan a nyelv történetét legtávolabbra az i. e. 70-50 000-es évekig:
mérlegelőbb számítások szerint pedig még ennél is közelebbre: a felső
paleolitikum utolsó jégkorszakáig vezeti vissza. Ez azonban azt jelenti, 1108)'
elesik a ,,több százezer év” és eloszlik az „idők köde", hiszen nemhogy 3

98
nyelvcsaládok, de még a tagolt beszéd kialakulásának történetében is opti-
málisan csupán 70 000 évvel vagy még ennél is kevesebbel kell számol-
mmle És hol vagyunk még a nyelvcsaládok kialakulásától és a nyelvtani
rendszerek kifejlesztésétől: a nyelvrokonság fő ismérvétől!
A tagolt beszéd kifejlődésének és a nyelvcsaládok kialakulásának ily mó-
deh lecsökkent korhatára egyúttal földrajzi meghatározó tényező is. Miről
n szó?
vaplz i. e. 25 000 - i. e. i8000 közötti utolsó jégkorszakról, amikor ajégta-
kefe és a hideg - a pusztító lösztakaróval együtt - az Európát 70 000 évvel
ezelőtt benépesiteni kezdő embert és általában az élővilágot itt a Kaukázus-
Karpátok-Pireneusok vonalától délre szorította. Az e vonaltól délre fekvő
térségben keletkezett zsúfoltság a fajok és különböző etnikai csoportok
egymásba hatolását és nagymérvű keveredését eredményezte: kialakultak az
átmeneti típusok és nagyszámú populációk. Természetes következménye a
heterogén közösségek csaknem 20 000 éves együttélésének, hogy - bármi-
kor is szerezték meg a tagolt beszéd képességét és bármilyen volt is nyelvük
a jégkorszak előtt - a nagyobb csoportok kifejlesztettek egy vagy több kö-
zös vagy egymáshoz közel álló nyelvi állapotot: a leendő nyelvcsaládok
elődjeit, amelyek valamelyikébe a preuráli is tartozott. Nyilvánvaló, hogy
egy ilyen nyelvi állapotból váltak ki az előuráliak vagy már uráliak, hogy a
visszahúzódó jégtakaró és a helyét csak igen lassan elfoglaló növény- és
állatvilág nyomában i. e. 6000-5000 táján megjelenjenek az Urál-hegység
vidékén.
Következetes a kérdés: hol, kikkel együtt és kik szomszédságában töltöt-
ték a preuráliak a jégkorszak kezdete és az őshazájukban való megjelenésük
között eltelt 30 000 évet? Vannak-e nyelvi nyomai az előnyelvcsaládok több
tízezer éves együttélésének? A válasz: hihetetlen bőséggel. Sőt, kialakult a
nyelvtörténet-tudománynak az az ága is, amely egy előnyelvcsalád-csoport,
az ún. nosztratikus nyelvek összehasonlitásával foglalkozik.
V. M. ILLICS-SZVITICS [...] nyelvtudós 245 tőszó és fonnáns egyezését
mutatja ki 6 nyelvcsalád mintegy 270 nyelvében (pedig nagyhírű munkájá-
ben csak a K betűig jutott el), s ennek alapján megállapítja a sémi-hámi,
keükázusi kartvel, dravida, altaji, uráli és indoeurópai nyelvcsaládok geneti-
ka! rokonságát. E nyelvcsaládok nyelveiben feltárt történeti-etimológiai
egyezésekről a szerző megállapítja: „Döntő többségük... csak egy olyan
elmélet keretében nyerhet magyarázatot, amely posztulátumként kimondja

99
az emlitett nyelvcsaládok genetikai rokonságát, azaz egy olyan nagyobb
nyelvcsoporthoz való tartozásukat, mely nyelvcsoportot - a különbözõ
munkákban előforduló meghatározással - feltételesen nosztratikus nyelv..
családnak nevezünk. A hat nyelvcsalád vizsgált egyezéseinek száma és
szabályos jellege nemcsak a nyelvrokonság tényének megállapítását teszi
lehetővé, hanem arra is lehetőséget nyújt, hogy hozzálássunk a hat összeha.
sonlított származék-nyelvcsalád nyelvrendszere bizonyos lényeges részei.
nek a rekonstruálásához.”
Tegyük hozzá: ezt a munkát ILLICS-SZVITICS el is végezte, sőt, a szárma..
zék nyelvcsaládok és nyelveik hangtani változásainak a törvényszerűségeit
is szabályokba foglalta. Így idejét múlta az az Általad is elfogadott feltevés,
miszerint „E nyelvcsaládok egyezései alapján a nyelvhasonlítás módszeré-
vel nem tudnánk egy ilyen közös kiindulópontul szolgáló alapnyelvet re-
konstruálni" Vagyis az a göttingeni iskolától örökölt nyelvhasonlítási mód.
szer. amelyre a magyar nyelvtörténészek esküsznek, elavult és
alkalmatlanná vált a modem nyelvészeti kutatások számára. Vagy nem a
módszerrel van baj?
Különösen nem áll meg az a szintén Általad is hangoztatott nézet, hogy az
uráli alapnyelvben nincsenek jövevényszavak. Téves ez a megállapítás, már
csak azért is, mivel az uráli és a többi nosztratikus nyelvcsalád között igenis
tömegével vannak szóegyezések, csakhogy ezek nem jövevények, hanem az
urálit is származtató ősnyelv folytatói. Ez pedig lényeges, sőt maga a lé-
nyeg. Figyeljük csak meg.
lLLlCS-SZVITICS nosztratikus szótárának számos szóegyezése közül
emeljünk ki egyet: uráli kori hal szavunkat, amelynek etimológiai tárgyalá-
sához a TESZ szócikkírója hozzáfüzi: „A szócsalád indoeurópai és altaji
kapcsolatai további vizsgálatot igénye|nek".
Közbevetem, hogy a „további vizsgálatot igényelnek” megjegyzésból -
mivel ilyenek tucatszám fordulnak elő - gyanútlanul arra gondolhatunle
hogy lám: nyelvészeink rájöttek uráli szavaink más nyelvekkel való kap-
csolataira, vizsgálják őket. s a további vizsgálódások során még talán valami
ennél is lényegesebb dologra bukkannak.
Ki kell ábrándítanom a hiszékeny kivülállókat, ugyanis több tucat olyan
szavunk van, amelyek indoeurópai, altaji vagy kaukázusi megfelelőit már 75
évvel ezelőtt is kimutatták, ennek ellenére még ma is azt írjuk róluk, h0EY
ilyen vagy olyan kapcsolataik további vizsgálatot igényelnek. Vág)/ÍS 3

100
kapcsolatok tisztázására kevés volt az eltelt 75 év és - legyünk őszinték -
kevés lesz az elkövetkező 75 is. mivel ezzel a problémával sem foglalkozik
senki komolyan. Es nem utolsó sorban azért, mert a magyar nyelvtörténet-
wdemanyban eluralkodott az a nézet, hogy az uráli alapnyelvet nem érték
idegen nyelvi hatások, védjük meg hát szűzi érintetlenségét a feltevésekkel
szemben, s ezt legkényelmesebben úgy tehetjük, hogy nem vizsgáljuk meg
ezeket a feltevéseket. S bizony mondom Neked, hogy ezért is kivédhetetlen
e sumerológusoknak az a világszerte hangoztatott vádja, miszerint a magyar
fihhugristák mindent arra a képzelgésükre építenek, hogy a finnugor népek
ee köztük mi, magyarok is a Káma folyó vidékén bújtunk ki a tojásból.
Uráli kori hal szavunkra visszatérve, figyeljük meg, hogy a szócikkíró en-
hek csak esetleges indoeurópai és altaji kapcsolatait említi, a többiről pedig
vagy nem tud, vagy valamilyen meggondolásból elhallgatja őket. Pedig uráli
alapnyelvi hal szavunkat az említett nosztratikus szótár még három nyelv-
család 61 nyelvében mutatja ki, közte a sémi-hámi nyelvcsalád 43 nyelvé-
ben.
Mivel ezt a legősibb műveltség fogalomkörébe tartozó szót a nosztratikus
nyelvcsaládcsoport tömeges szó- és grammatikai egyezései közül emeltük
ki, még csak fel sem tételezhetjük a véletlen egyezés lehetőségét, sem pedig
azt, hogy e szót a nyelvcsaládok egymástól függetlenül alkották. Ugyanilyen
képtelenség arra gondolnunk, hogy a szó az uráli alapnyelvben keletkezett, s
innen került mondjuk a sémi-hámi nyelvcsalád 43 nyelvébe. Tehát kénysze-
rítő módon el kell fogadnunk azt a tényt, hogy ez a szavunk - számos társá-
val együtt és grammatikai egyezések hordozójaként - az uráli alapnyelvet is
származtató nosztratikus nyelvcsaládcsoport alkotása.
A nosztratikus egyezések vizsgálata világosan mutatja, hogy az uráliak
elődei szoros közelségben álltak a sémi-hámik elődeivel. Így válik érthetővé
a tény, hogy már első bibliafordítóink felfigyeltek a magyar és a sémi nyel-
vek közötti tömeges szóegyezésekre, s a létrejött hebraista iskola képviselői
mintegy 300 magyar-sémi szóegyezést mutattak ki. Sőt, még :századunk
elején is jelent meg olyan munka, amely 200 körüli magyar-óetióp szóegye-
Zést tartalmaz. Ezekkel a munkákkal a hazai finnugor nyelvtudomány soha-
sem foglalkozott komolyan, kuriózumnak tekinti őket, s csak olyankor
hivatkozik rájuk, amikor meg akarja mosolyogtatni közönségét". Ennek
ellenére ~ vállalva a tudományos eretnekség vádját - soroljuk ezt is a ma-
gyar "Yelvtörténet-tudomány mulasztásai közé.

101
 Az emberemlékezet megőrizte a jégkorszak és a nyelvek szétválásának
tényét, mégpedig az özönvizről, vagyis a jégkorszakot követő felmelegedés..
sel járó özönvizekről és a bábeli nyelvzavarról alkotott mondáiban. E nagy
emberi megrázkódtatások színtere pedig Mezopotámia. Nem tudjuk, ugyan.
ez volt e a színtere a nosztratikus nyelvcsalád kialakulásának is, de még he
ezt fel is tételeznénk. a jégkorszakot követően innen kirajzott csoportok
útvonalát akkor sem tudnánk meghatározni. Azért mégsem vagyunk teljeseh
kiszolgáltatva a találgatásoknak, rendelkezésünkre áll ugyanis az i. e. V11..
IV évezred közötti Európa, Kis- és Elő-Ázsia etnikai térképe az akkor itt
lezajlott hatalmas migrációkkal. amelyektől az uráliak Urál vidéki őshaza.
foglalása sem független.
Az i. e. Vll. évezredben a Balkán-félszigetet a proto-sémik és proto-hámik
népesítettek be. Az i. e. VII-V1. évezredben itt lezajlott neolit forradalom
demográfiai robbanáshoz vezetett: a lakosság száma néhány évszázad alatt a
17-szeresére növekedett. Az ugrásszerű népszaporulat nagyméretű migrációt
eredményezett: a hatalmas számbeli fölénnyel rendelkező proto-hámik
nyugat felől, a proto-sémik pedig keleti irányból támadtak az indoeurópaiak
elődeire, és még északabbra, a jégtől csak nemrég felszabadult területekre
szorították őket. Ugyanakkor a proto-hámik egy csoportja és nyomában
proto-sémi elemek betörtek Kis-Azsiába, de itt, Csatal-Gujük kömyékén a
mezopotámiai sumeroidok (a sumeroid-kartvel ősnép egy része az i. e.
XVIII-XV. évezredben költözött Elő-Azsiába a Don alsó folyásának vidé-
kéről) megállították előnyomulásukat és szétszórták erőiket, mire a proto-
hámik egyik része a Nílus vidékére vonult, ahol később az egyiptomiak
legfőbb etnikai komponensévé vált, egy másik része pedig Kis-Ázsia dél-
keleti részén telepedett le és elkeveredett a sumeroidokkal. Ugyanakkor az
európai proto-sémik a görög félszigeten is megvetették a lábukat.
Az i. e. V1. évezredben a proto-indoeurópaiaknál is lezajlott a neolitfor-
radalom, déli csoportjaik áttértek a pásztorkodásra, birtokukba vették a
hatalmas sztyeppés területeket, és az Al-Dunáig szorították vissza a proto-
sémiket. A Dánia és Pomeránia területén. meg az ettől északra és keletre élõ
indoeurópaiak elődei és a thrákiai proto-sémik között óriási ütköző sáv
keletkezett, amelyet részint az előetruszkok, az égei-tengeri szigetvilág
népeinek elődei és az indoárják népesítettek be. lnnen indult el az i. e. V-
évezredben az a hatalmas előetruszk támadás, amely végleg kiszorította 3
Balkánról és Kis-Azsiába űzte a proto-sémiket, ezek viszont a hamitfi'

102
sun-leroid lakosságot kergették ki innen, amely - akárcsak jó 1000 évvel
annak előtte a proto-sémik egy része - a Nílus vidékére költözött. Ugyanak-
kor e proto-sémik különböző csoportjai Kis-Azsiában, a Földközi-tenger
keleti partvidékén, Arábia belsejében, a Kaszpi déli partján és a Perz§a-öböl
északi partvidékén telepedtek le. Ugyancsak az i. e. V-IV. évezredben
zajidn le az indoirániak elődeinek a Kárpátoktól északra fekvő térségből
kiinduló keleti irányú terjeszkedése is. E kor indoiráni izoglosszáit, az őket
követõ parciális izoglosszákat, régészeti és antropológiai adatokat már jól
ismerjük, s ezek megbízható földrajzi és kormeghatározó tényezők.
Bal- az i. e. VII-IV. évezred közötti hatalmas népmozgásokban csak a sé-
mi-hámi, az indoeurópai és a sumér-kartvel népek elődeiről van szó, és nem
történik említés az előuráliakról, e korszak és etnikai migrációi mégis rend-
invul érdekesek számunkra. Nyelvtörténeti adataink tanúsága szerint
ugyanis bárhol kezdődött és folytatódott a nosztratikus nyelvcsaládcsoport
kialakulása, a folyamat befejező szakasza és a súnnazék-nyelvcsaládok
szétválása Európában zajlott le. Ezen belül is a preuráliak kiválása szorosan
összefügg egyrészt a proto-sémiknek és proto-hárniknak az i. e. VII. évez-
tedben megindult északi, észald(eleti terjeszkedésével, másrészt az
indoirániak elődeinek az i. e. V-IV. évezredek közötti keleti irányú előnyo-
mulásával. Minden jel arra mutat, hogy ebbe a térségbe és ebbe a közegbe
nyúlik vissza nyelvürık történetének fő gyökere, s az uráli alapnyelv - az
indoeurópaival összefonódva - ennek a gyökémek egyik hajtása. Kérdés,
hogy az indoeurópai nyelvcsaládnak melyik az a csoportja, amelyikhez az
uráli alapnyelv legközelebb állt, amelyik révén ez a rokonság megfogható és
kényszerítő módon bizonyítható? Előre jelezve a választ, bizonyos, hogy ez
nem a SZABÉDI által rekonstruált őslatin. De akkor melyik hát?
Lévén szó az utolsó jégkorszakról mint nyelvtörténeti kormeghatározó
tényezőről, vessünk egy pillantást finnugor alapnyelvi jég szavunkra. Ha
nem tévedek, igen megbotrárıkoznál vagy jobbik esetben elnézően moso-
|Y0gnál, ha megkérdezném, hogy látsz-e etimológiai összefüggést a német
EÜ 'jeg' és a magyar jég szavak között. Pedig megkérdezem, sőt együvé
Íeftozásukat bizonyítom is, nem utolsó sorban armak szemléltetésére, hogy
mit művelnek a nyelvek egy-egy alapszóval, úgy koptatva, toldva-foldva,
elakltgatva őket, hogy ahhoz képest SZABÉDI hasonló eljárása semmiség.
Figyeljük csak.

103
 indoeurópai *eis0- > indoiráni "'aë;(a, ebből jaghnobi, oszét-iron rx,
hvarezmi ëz és jésült szóeleji folytatóként: pamíri sughnan, perzsa, tádzsik
yaz. szanglacsi yax, kurd yez, oszét-digor yez, szogdjyy 'jég'
Ránézésre is láthatod. hogy ilyen véletlen egyezés nincs, a finnugor es
iráni szavak együvé tartozása kétségtelen, a hangváltozások az indoeurópai..
ban, ill. az iráni nyelvekben törvényszerűek, ezért a rekonstruált finnugor
*järle alapalak nazálisa vagy másodlagos képződmény, vagy rossz a konst.
rukció. Mindkét lehetőségre számos példát találunk.
És ha már itt tartunk, hadd kérdezzek még egyet: látsz-e etimológiai ösz.
szefüggést az Akhaimenidák és perzsa származású örmény uralkodók
Tiyrãn neve és a magyar tű, tövik, tőr, tülök, türköl, tegez szavak között,
amf lyekből az utóbbi ugor, a többi pedig ismeretlen eredetű. Bármi is a
válaszod, vizsgáljuk meg ezeket a szavakat. és nemcsak azért, hogy kitűnjék
ismeretlen eredetűeknek tudott szavaink fő forrása, hanem azért is, hogy
rámutassak: miként tárgyalják nyelvészeink egymástól függetlenül az eti-
mológiailag együvé tartozó szavakat.
Valamennyi felsorolt szó indoiráni alapalakja *tigr-a, ebből az avesztai és
óperzsa tiyra 'valaminek az éle, hegye; kiálló, kiemelkedő; éles, hegyes,
szúrós; nyíl' (1. az említett óperzsa Tiyr-ãn 'Kiemelkedők, Kimagaslók'
nevet, úgyszintén a szír-darjai szakák és a kaukázusi sz.kíták óperzsa tiyra
hauda 'magas kucsma' nevét), avesztai tiyri- 'nyíl'-, tizi- 'döf'ós, szúrós;
agyaras', az alapalakból szabályos g~fy-r helycserével a pamíri mundzsán
targa 'valaminek a hegye, éle; hegyes, éles', szogd tiry 'ua., nyíl', oszét
cyry - ciry (< alán tiry) 'minden szúró fegyver', ugyanez a szóközépi -g- ~
-y- kiesésével a szakában tira 'hegyes; valaminek a hegye; nyíl', a lurban
tira 'nyi 1; altörzs, nemzetség, ág' (innen a törökségben tire 'altörzs, nemzet-
ség, ág'), az előbbiből a szóvégi -a lekopásával a perzsa, tádzsik tír 'nyíl',
származékában tírkaš 'tegez', de az -r- kiesésével és a -y- megmaradásával a
perzsa, tádzsik tey 'tőr, kard; háló: csapda', oszét tíy - tey 'tű; valaminek a
hegye, éle, csúcsa; kiugró, kiszögellő stb.';
ez utóbtfinak tíy alakjából és jelentésének megfelelően tíy > :iii hangválte'
zással a magyar tű, amelyről BÁRCZI ezt irja: ,,... az elavult tövik 'szűf'
ige. .. igeneve: tövő alakváltozata tkp. 'szúró'; a tövik eredete ismeretlen..."»
de nyilvánvaló, hogy
az alapszó tey folytatójából és 'szúr' jelentésének megfelelően a m&EY*“
tey > tea > töv-;

104
 az alapszó tira - ttr folytatójából ismeretlen eredetű tőr 'fegyver' sza-
vunk, amellyel vö.: finn terä 'valaminek az éle', cseremisz, votják_ ter,
mordvin tero 'kard, tőr`;
ez alapszó tiry folytatójából ismeretlen eredetű türköi 'öklel, döf' nép-
nyelvi igénk, ebből jelentésváltozással tülök, népnyelvi tülk, türk, türök
fõnevünk (a 'szúró > szarv > tülök' jelentésváltozás jól érthető és megfelel
az alapszó iráni' és magyar jelentéseinek, egyébként is tüiökbogár 'szarvas-
begaf, a beregi népnyelvben türkös bika 'nagy szarvú, döfős bika', türkös
kalap 'magas tetejű kalap', türkös mony 'felálló penis' stb.);
az alapszó tey folytatójából az iráni összetett szavak utótagjául szolgáló
indoiráni *vatı`, oszét wät -- ät -- ädz 'hely, tartály, hüvely' szóval (amelyre l.
oszét kyra'-adz 'kováesműhely', kard-adz 'kardhüvely') *tey vat > tey-wät -
,e},_äz > vogul täwt > ~ osztjáktighet ~ magyar tegez:
Nem hiszem, hogy ezeket az egyezéseket kommentálnom kellene. Az irá-
ni és fınnugor-magyar szavak együvé tartozása nyilvánvaló, s amint tegez és,
tőr szavaink is példázzák, ezek úgy finnugor, ill. ugor eredetüek, hogy
ugyanakkor iráni eredetüek is. Vagyis kölcsönzésük még csak szóba sem
jöhet, és természetesen kétféle eredet sincs, csak egy: közös, amit még lesz
alkalmunk számos példával bizonyítani.
Ez pedig aztjelenti, hogy végső soron igaza van SZABÉDlnak, hiszen ha a
fimıugor és iráni nyelvek rokonsága bizonyítható, akkor egy bizonyos fokon
bizonyítható a latin és a magyar együvé tartozása is. lgaz, ha SZABÉDI kicsit
több nyelvet ismer, akkor nem a latint választja bázis_ul, hanem közbülső,
áthidaló nyelvül bármelyiket az északkeleti iráni csoportból, mivel ezek
egyrészt kifejezettebben őrzik az indoeurópai jellegzetességeket, másrészt
viszont a finnugorral azonos nyelvtani elemekből, hasonló módon, egyező
vagy szabályosan eltérő hangtani változások szerint építkeznek. Lássunk
erre is egy példát a sok közül.
A latinból kölcsönzött pingál vagy piktor szavaink és a bizonytalan ere-
detűnek mondott fest szavunk közötti etimológiai kapcsolat ma már felis-
merhetetlen, s indoeurópai rokonítását a TESz tévedésnek is ítéli: szerinte a
lflegyar szó -t eleme mozzanatos vagy műveltető képző lehet, a tő tehát fes-.
Nos, a rokonítás elleni tiltakozással szemben:
nosztratikus alapalak *pik'- > sumér pis-an '(vésőszerű) írószer-
Szám' - indoeurópai *pı`nk'- ~pik'- 'rajzol, fest, mintáz' > indoiráni
*Pinš- 'ua.', amelyekből

105
 latin prˇngo, ptngere. ptnxrˇ, pt`ct_us' 'rajzol, fest. befest: himez. tetovál;
bemázol, tarkít, kiszinez. ékít. diszít':
litván pae-šinti '(korommal) f`est':
orosz pisatrz (de pišet is) '(betűt) ir: fest; festéssel. rajzzal, kivarrással,
faragással. rovátkázással tarkít, mintáz, pettyez, cakkoz'; pise 'írás. irat' ;
ptsanka 'hímes tojás': pestrtjf 'tarka. foltos'; pestrinka 'folt (állat homlo-
kán)`
óind pitnšati (az indoiráni *pin.š- egyes szám első személyű alakja)
'díszít, vés, ró, metszetet készít':
avesztai paës- 'díszít' (vö. stahr paêsanha 'csil-lagmintával díszített;
csillagos hímzés');
óperzsa piš- 'diszít'. ennek múlt idejű melléknévi igeneve piš-ta 'dí-
szített: dísz'; perzsa nt-vis-, ni-vis-t-än 'ír' (az intervokális -p- szabályo-
san v-t ad: a ni- igekötő, az első szó az ige jelen idejű, a második: múlt
idejű alakja. azaz a második szótári alak, amelyben a -t- az óperzsa -ta
folytatója: a múlt idejű melléknévi igen_év képzője és a befejezett múlt
idő jele, amire l. tádzsik na-viš-t-a 'írott, megírt; írás, írásmű, levél',
ahol - a perzsához hasonlóan - a szóvégi -a a múlt idő -t- jelével együtt
képezi a múlt idejű melléknévi igenevet és a határozói igenevet; a perzsa
szó -án végződése a főnévi igenév képzője);
pamíri sughnan ne-wíš-_ ne-wiš-t 'ua.';
oszét-iron jfvss-. oszét-digorfins- 'ír', jj/s-t. jins-t 'írott, megírt; írás,
levél; véső, díszítő faminta, drukkolófa'. jfi/ss-än 'írásos; író(gép);
csőrögeszaggató (faminta)', jfj/ss-äg 'író (alkotó)', jfys-t-ág 'írás, levél';
lapp pied'ts-ad 'folt (állatok szörén), votják puzfy 'tarka minta', csere-
misz pač 'folt' (a két utóbbi szót BÁRCZI még a magyarhoz vonja, a
TESZ már nem idézi őket, nyilván a vélt hangtani meg nem felelések
okán);
magyarfes- >fes-t, régi phest-, fést.
Az idézett szavak együvé tartozása kézenfekvő. De miről tanúskodnak
ezek az egyezések? Először is világos, hogy az alapszó nosztratikus eredetű,
amit a sumér szó is bizonyít. Másodszor nyilvánvaló, hogy a magyar SZÓ
fes- alapalakja és fes-t származéka az indoeurópai nyelvek közül az irániak-
hoz, ezen belül is az oszéthoz áll a legközelebb. Ugyanakkor nemcsak 3
szavak egyeznek. hanem a grammatikai elemek és a hangtani változások ÍS`-
Figyeljük csak meg.

106
 Tudjuk, hogy a finnugor nyelvek közül az alapnyelvi szókezdő *p-ből
csak a magyarban lett fi hang. De pontosan ugyanezt mondhatjuk el az
oszétról is: az indoiráni p-nek csak az oszétban van f- folytatója. Tekintve
pedig, hogy e hangváltozás az ősmagyarban az i. e. l. évezred második
fdieben és az i. sz. első századokban ment végbe, ebben a korban és ezt
követõen is - az iráni-finnugor nyelvrokonságon túlmenően - alán-magyar
nyelvi együttfejlődéssel kell számolnunk.
Tudjuk, hogy a befejezett múlt idő -t jelét a magyar nyelv a maga külön
életében fejlesztette ki a múlt idejű melléknévi igenév képzőjéböl, amellyel
együtt a protouráli *-t képzőre megy vissza, hasonlóan rokon nyelvi megfe-
lelőihez (l. osztják -ta infinitivusi, -ti participium képző; a permi nyelvekben
a -t- a határozói igenévképző eleme és funkcionál a szamojéd nyelvekben
is).
'És pontosan ugyanezt találjuk az iráni nyelvekben, ahol a múlt idő -t (-d)
jele azonos a befejezett melléknévi igenév képzőjével és szintén abból fej-
lődött (az óperzsa piš-ta múlt idejű melléknévi igenév perzsa folytatója ni-
vtš-t-ä, amely egyúttal határozói igenév is, és -t, ill. -t-ä képzője megegyezik
az osztják -tt' participium képzővel és a permi nyelvek határozói igenévkép-
zőjének -t- elemével, ugyanakkor a ni-viš-t-án az ige múlt idejű ni-viš-t
alakjának infinitivusa, s képzőjének -t eleme megegyezik az osztják -ta
főnévi igenévképző -t- elemével).
Nem kétséges, hogy a vizsgált szó magyar fes-t származéka a nosztratikus
eredetű, indoeurópai *pt`nk'Í- indoiráni *pinš- alapalakjának, ill. a származék
*paës-ta -piš-ta folytatója és az oszét jj/s-t alaki mása, azonos eredetű -t
képzőjük funkciója a magyarban elhomályosult (l. erre: a magyar lesz ige
múlt idejű alakja lett, régi /evt, ennek névszói származéka lé-t, de oszét law-
> Iäw-d 'lett; lét, ottlét stb.'; magyar tol > tol-d, de oszét tot- > tol-d 'tol,
tolt'; magyar kér > kér-d-ez, de oszét kur- -- kor- > kyr-d 'kér, kérdez stb.;
megkért', magyar kérő, de oszét kur-ág 'ua.'; ismeretlen eredetű magyar
tart, de oszét dar- - dar-d 'ua.').
Szerinted is finnugor előzményű a magyar -ó, -Ó' igenévképző, amely
.~,legvalószinűbben" az uráli alapnyelvi *-k-ból származik, ennek folytatója-
ként az ugor kor végén ill. az ősmagyar elején megjelenik a y mediopalatális
ZÖÜEŐS Spiráns, amely a magyarban a X1. század közepétől erősen vokali-
Záledik, majd változásának egyik fejleményeként - szóvégi helyzetben - a
mar -ó, -ő igenévképzőként szilárdult meg.

107
 De pontosan ugyanezt az igenévképzőt, ill. ennek -aka előzményét talál..
juk az indoirániban is, csak a származéknyelvekben ennek -k- eleme nem
vokalizálódik, hanem a nyelvek egy csoportjában -g-vé zöngésül, mint az
ugor nyelvekben. lgy pl. a szogd ni-píš-ãk 'író' és a pamíri sughnan na wii-
ãk `ua. az -aka csonkult alakját, az oszét jfj/ss-ág pedig ennek zöngésült
párját őrzi. Ugyanakkor az oszét jfi/s-t-ág a magyar fes-t-Ő származék hang.
tanilag is tökéletes alaki mása (ugyanezt mondhatjuk az idézett oszét kur-äg
`kérö. kéregető, lánykérő' jelen idejű igenévi származék és a magyar kér-õ'
igenév együvé tartozásáról).
Te írod. hogy az uráli *-n igenévképző a rokon nyelvek egy részében
nemcsak igenevet képezhet, hanem általánosabb deverbális névszóképzö.
ként is szerepel, sőt. ezt találjuk a főnévi igenév -nt végződésének -n- ele-
mében is. Tudjuk, hogy a rokon nyelvek közül a főnévi igenév -nt' képzője
csak a magyarban, zürjénben és votjákban egyezik. De - amint azt egyezte-
tett szavainkban megfigyelhettük - ennek az infinitivusi képzönek az -n.
elemét találjuk az iráni nyelvekben is. ugyanazzal a szereppel (pl. oszétyn,
un; perzsa -än, tádzsik -an; kurd -in stb.)
Az uráli *-n igenévképzőnek tehát deverbális nomenképző szerepe is van
a rokon nyelvekben (l. magyar köt-ény, vág-ány, vagy-On stb.) Am ez is
pontosan megegyezik az iráni nyelvek igei alapszavú névszóképzőjével,
amely az indoiráni -ana folytatójaként - az oszétban -an, -On (vő. oszét
_/ýss an 'drukkolófa', amit már az avesztai paës-AN-ha származékban is
láttunk; ugyanezt találjuk pl. a zürjén Őz-an 'véső' főnévben, de a sumér pis-
un 'vésőszerű irószerszám' szóban is, az ősi nosztratikus örökség egyik
bizonyítékául).
Ami a hangtani megfeleléseket illeti, [...] fest igénk -s- hangja ~ a felfo-
gásokkal ellentétben - igenis visszamehet az alapnyelvi .sí-re, amint azt az
iráni analógiák is példázzák. Ezzel kapcsolatban [...] megjegyzem, hogy
míg a tapasztalati és spekulatív módon rekonstruált alapnyelveinkben az
affrikáta-szibilláns átcsapásokról csak halvány elképzeléseink vannak, 3
3500 éves írásos nyelvemlékekkel rendelkező rokon iráni nyelvek erről iS
tiszta képet adnak.
Amit levelem ebben a részében elmondtam Neked, az csak egy futó pil-
lantás volt a rengetegbe. El kell még mondanom azt is, hogy nem véletlenül
kerültem én ebbe a dzsungelbe. Tájolóim és fogódzóim voltak azok ajelzé-

108
sek amelyek hosszú évszázadok óta áramlanak felénk, s amelyeknek én
hittem is.

„A magyar tudósok majd ha a szanszkrit irodalommaljobban

megismerkednek. . . "
KÖRÖS! CSOMA SÁNDOR, az őstörténet-kutatók mindenkori megszállott-
jainak legnagyobbika remélte ezt calcuttai levelében, amely csaknem 150
evvel ezelőtt jelent meg a Tudományos_(Ãıűj'teményben.
[)e mit is remélt a nagy tudós attól, hogy a magyar tudósok megismerked-
nek a szanszkrit irodalommal? Azt, hogy ._ csodálkozni fognak rajta, hogy
ez a régi nyelv milyen nagy rokonságban van a mi anyanyelvünkkel"
Nos, nem csodálkoztak. Mert mint SZABÉDI is irja, tudósok helyett csak
egy tudákos pap jött, aki a szanszkrit és magyar számnevek alapján kinyi-
latkoztatta: ,,a' szanszkrit nyelvnek a' magyarhoz éppen semmi köze sints"
És KÖRÖS! CSOMA figyelmeztetése és reménye nyomtalanul beleveszett a
kor délibábos nyelvészkedéseinek a forgatagába.
Csaknem 70 évnek kellett eltelnie, hogy a tudós intelemnek foganatja le-
gyen. 1901-ben jelent meg Muı~ıKAcsı BERNAT A'rje ez kaukázusi elemek iz
finn-magyar nyelvekben c. úttörő munkája. Ebben a szerző több tucat ma-
gyar (finnugor)-oszét (iráni) szóegyezést mutat ki, s ezek közül 20-22
etimológia ma is megállja a helyét. Múlhatatlan érdeme MUNKÁCSlnak,
hogy felhívja figyelmünket az egyező szavak különböző iráni forrásaira: „E
sokféleség az árja csoportokban olyan mértékű, hogy bizonyos nyelvelemek
hívebben egyező másait az ind-ben, másokét az óperzsa, avesztai,
középperzsa és pamíri nyelvjárásokban ismerjük fel. Külön világossággal
mutatkozik az alán-oszét hatás a finn-magyar nyelvek keleti ágaiban,
amelynek ma a magyar, vogul-osztják és zürjén-votják a képviselői” És
bár mai nyelvi ismereteinkhez mérten e munkánál [már] többre és tökélete-
sebbre tarthatnánk igényt, csupán azt konstatálhatjuk, hogy MUNKÁCSI
mãgyar-oszét összehasonlító nyelvészeti munkásságának nem lett folytatá-
sa.
E21 a sajnálatos hiányosságot teszi szóvá BÁRCZI GÉZA 40 év elteltével:
"E83" másik, igen régi s bizony nagyon kevéssé felderitett korai idegen hatás
32 iráni (kiemelés itt és tovább az idézetekben tőlem - K. V.). Főképp az
alán (Óoszét) nyelv hatását igazolhatjuk egy-egy szón (pl. hid, asszony),

109
 pedig az előidőkben a magyarság más iráni népekkel is érintkezhetett. Ez a
kérdés, továbbá más nyelvcsaládokkal (pl. a kaukázusi nyelvekkel) valo
érintkezés kérdése az eddigi kísérletek ellenére megoldatlan."
° Aztán eltelik még 22 év és ugyancsak BÁRCZI ugyanazt ismétli meg;
„Kapcsolatba került a magyarság még őstörténetének e korai szakaszában
iráni néppel vagy népekkel is. Sajnos, ezeknek a nyelvéről többet alig tu.
dunk, mint azt, hogy iráni volt... Pedig korai iráni jövevényszavaink olykor
igen fontosak: a tehén meg a tej annak világos nyomai, hogy a magyarság
állattenyésztő, nomád néppé való fejlődésében az iráni hatásnak jelentős
része volt. Korai iráni jövevényszavaink közé tartozik a tiz számnév is, meg
a nemez, ez utóbbi a sátorépítés és a ruházkodás alakulásáról tanúskodik,
továbbá ilyenek esetleg a hús, szekér, vászon, özvegy és az ezeknél alkalma.
sint fiatalabb rétegbe tartozó ing és kard szavunk.”
Kétségtelen, hogy évszázados mulasztással van dolgunk, de emıek igazi
súlyát csak akkor sejthetjük meg, ha szembesitjük más tudományágaknak
szintén az iránság felé mutató eredményeivel.
BÁRTHÁ ANTALT idézem: „A magyarság bolgár-török közvetítéssel
ugyan, de voltaképpen alán és iráni földművelést vett át."
DIENES ISTVÁN: ,,... a honfoglalók ötvösművészei az Európa keleti felén
akkoriban legmagasabb művészeti irányt jelentő iráni, kaukázusvidéki, a
szasszanida művészet hagyományait folytató mohamedán, illetve bizánci
művészetből meritettek ihletet."
BARTHA ANTAL: „X. századi fémművességünk motívumainak iráni-
kaukázusi jellege legalábbis két irányba tereli az érdeklődést: ez a moti-
vumkincs vagy alán, vagy pedig horezmi közvetítéssel került a IX. századi
magyarsághoz... Így hát korai szellemi műveltségünkben kimutatott firm-
ugor és belső-ázsiai hagyományokon túlmenően az iráni eredetű tényezők-
kel is számot kell vetnünk."
Még ennél is tovább megy VERES P. TIBOR, aki az ősmagyarságról ezeket
írja: ,,ltt, a Dél-Urál kömyéki sztyeppéken ment végbe az i. e. XII-II. század
között koponyaalkatuk morfológiai formálódása, amely az indoiráni etnikai
jellegű gerendasíros, valamint az andronovói europid antropológiai szubszt-
rátum hatását mutatja. Lényegében ugyanebben az időben, a korai nomádok
korában kezdett kialakulni a magyar ettrikum egyik fontos jellemzője, 3
külön nyelv is. Az ősmagyar hangrendszer sajátos módon az óiránihol
hasonló *p > fi *t > d, *k > h(x), *s > h hangváltozások és a b, d, g szókez-

110
dő hangok megjelenése alapján formálódott ki... Mindenesetre az ősma-
gyarság etnikai formálódásában nem lehet figyelmen kivül hagyni az iráni,
i-nindenekelőtt pedig a szauromata csoportok hatását.”
Bizony, e szembesítésben a magyar nyelvtörténet-tudomány helye igen
elszomorító. Es hogy mennyire érzi a tudományos kutatómunka, főként a
nyelvtörténet, a finnugor-iráni kapcsolatok ismeretének a hiányát, azt
GYÖRFFY GYÖRGY így fogalmazza meg a manysi név iráni eredetén töp-
rengve: „E »történelem előtti<< érintkezés kérdéseiben akkor fogunk tisztáb-
ban latni, ha nagy iranistánk, HARMÁTFÁ JÁNOS revízió alá veszi iráni jöve-
vényszavaink kérdését.”
Nos, addig is, amig erre HÁRMÁTTÁ sort kerit. engedtessék meg nekem,
hogy az eddig elmondottakhoz hozzátegyem: nem csupán annyiról van szó,
amennyit az idézetek sejtetnek vagy mondanak - bár a nyelvtörténet még
ezek mögött is mérhetetlenül elmarad -, hanem arról, hogy a honfoglaló
magyar konglomerátum egy részét eredeztető uráli ősközösség úgy jelenik
meg a nyelvhasonlításban, mint az indoeurópai nyelvcsalád indoiráni tagjá-
nak a peremcsoportja.
Gestáink és krónikáink, ill. azok ötvözete szerint a hun-magyar nép úgy
alakult ki, hogy sémi-hámi eredetű szkíta őseink keveredtek az alánokkal és
a bolgárokkal, a Képes Krónika szerint csak az alánokkal, mintha az író
nem is tekintené külön népnek az alánt és a bolgárt.
Eredetünknek olyan pontos és valós képlete ez, hogy hozzá képest mai
származáselméletünk gyermeteg képzelgés csupán.

Tájekezõztás
Kicsit elcsalnálak még a szép magyar fától, be az erdőbe. Az eddig felfo-
gott jelzésekre támaszkodunk és fogódzókba kapaszkodunk, s nem konstru-
álok új nyelvhasonlítási módszert sem, mert némi indokolt kiegészítéssel és
módosítással használható és jó a Te módszered. Nem a módszerrel van baj.
Említett könyvedben felsorolod a finnugor alapnyelv indoiráni jövevény-
Szavai között leggyakrabban emlegetett szarv, száz, arany, méh, méz, árva
ÉS hét szavainkat. Mondd, Te sohasem csodálkoztál még el azon, hogy
miként került ezek közé az árva szó? Mert át lehet venni számneveket, áruk
ésfl l10Zzájuk tapadó fogalmak nevét és még sok mindent, de egy olyan szót,
mllll el árva? És egy egész nyelvcsalád? Nekem már kezdetben is az volt a

111
 megérzésem, hogy hosszú-hosszú ideig kellett közösködnie a két nyelvcsa.
ládnak, míg az árva szó átkerült az indoirániból a finnugorba. Ugyanezt
mondhatom el részeg szavunktól, amely a feltevések szerint a magyarból
került volna az alán-oszétba. Képzeld el, hányszor ihatták magukat részegre
ősmagyar eleink az oszétok alán elődeivel, míg az utóbbiak végül is átvették
részeg szavunkat. És vajon mivel itatták a magyarok a hauma, bor, méz- és
árpasör hírhedt alán fogyasztóit, hogy mámorát egy egész nép a mi részeg
szavunkkal fejezi ki? Nem gyanús Neked ez a dolog? En az ilyen alap- es
ősnyelvi szavak kölcsönzését egyszerűen képtelenségnek tartom, a két
nyelvcsalád, ill. a két nyelv közös alkotásának tekintem őket, sok száz tat-..
suld(al együtt, mely utóbbiakról a magyar nyelvtörténetnek sejtelme sincs,
Figyeld csak meg.
Folyónevekben megőrzött jó 'folyó' szavunk ősi örökség az uráli korból,
rekonstruált alapalakja "joke, innen szamojéd jaha, joha, jena; finn joki;
lapp jokká; osztják jega, joyan; mordvin jov; zürjén, votják ju; cseremisz
jogo-; vogu1ja,já.
E nosztratikus eredetű szavunk (vö. sumér ab 'víz') indoiráni alapalakja
*ãp 'víz, folyó', ebből szkíta ãp, a/3, szogd âp, perzsa ab, irmen ind ab (vö.
a Pandzs-ab folyónévvel) és tádzsik ob (vö. az Ob folyónévvel), oszét awä,
äv, af 'ua.'; az alapszó képzett származéka: zaza au-k 'ua.', oszét av-g ~ av-
gä (> magyar üveg) 'üveg, butélia', perzsa ab-gína 'üveg, kristály'
(indoiráni *ãp-ăka); az alapszó jésült szóelejű változata: szkíta yăp- 'fo1yik,
ered, árad, fut', oszét-digor javä 'víz' és jef- 'iszik' (indoiráni *y-ãP); az
alapszó jésült szóelejű, képzett származéka: pamíri vahan y-up-k, mundzsán
y-ao-gha, y-ou-ga 'viz' (indoiráni *y-âp-ãka, amely egyúttal az uráli alap-
alak is).
Nyelvünk „tisztán” is őrzi az ãp, ab alapszót, ugyanis ismeretlen eredetű
ebes 'mocsaras' szavurık ennek magas hangrendű származéka, a hozzá vont
Epceu megfejtetlen helynév pedig az oszét ap 'víz' és qäw 'falu, település'
összetétel mása. Ebes szavunk mély hangrendű párja a helynevekben meg-
őrzött Apos, pl. Apostag, amelynek a Duna-parti fekvése jól érzékelteti a
név jelentését. Ide tartozik ebihal, régi ep hal, eb hal 'lápi póc; egy fajta
tengeri hal' szavunk ep-, eb- tőpárja, amelynek tévesen tulajdonítanak 'ebf
kutya' jelentést (egyébként az összetett szó melléknévképzős eb-i elemét vö-
a perzsa ab-i, tádzsik ob-i, oszét aw-i 'vizi, folyami' származékokkal). Igell
valószínű még a hangutánzó eredetűnek mondott öblít igénk idetartozáfifiz

112
amelynek töve nem öbl-, hanem öb- volna, amihez -l képző járul (az alapszó
idezott szkíta y-ãp- < afl folytatóival vö. még a vogul aw 'folyik' és aw-et
:ál-ad' SZ2lVEI.l(3lZ).
A finnugor alapnyelvre áttérve, finnugor eredetűnek tekintjük ravasz 'ró-
ke* allatnevünket. amelynek töve azonos róka szavunk tövével, így firm
repd, lapp rëpi, denominális névszóképzős számıazékokban cseremisz
rawoã, mordvin riveš, zürjén ruč. Ennek az állatnevünknek a finnugoron
kívüli kapcsolatairól nem tudunk, de
indoiráni *raupãsa 'róka', óind lopãša,
avesztai raopi-, raoãa-,
óperzsa raıtbasa-. perzsa rübãh, rõbãh (nyelvjárási rübăs, rüwăs,
ruvos)„
tádzsik rübõh, rübah (nyelvjárási rubiz),
pahlavi rõpăs, rõfiăs, rõpãh,
kurd rüwi, rüwás,
ormuri rawas,
pamíri mundzsán rawsa, rüsa,
jaghnobi rupas, ruba,
szogd rwps, rõbas,
párthus rõbãs,
hvarezmi rübas,
szaka rrüvasa,
paracsi rüyasõk,
oszét rüvas, robas
(l. még norvég räv, svéd raj) 'ua.'
Bizony ezekben az egyezésekben nemcsak a szavak, hanem a képzők is
elválaszthatatlanok egymástól. Tudnunk kell azonban, hogy az iráni-
futnugor állatnév színnévi eredetű, származékpárja az óiráni rauka 'világos,
fényes, fehér, vörhenyes', az óperzsa rauka 'ua.' a szaka sâka rauka, sa-
rauk 'fehér, vörhenyes szaka', tkp. 'rőt szarvas' mint az északkeleti iráni
“ŐPel< egyik totemállata, oszét rog 'világos, fényes; fény', s ezektől elvá-
leSZthatatlan a magyar róka állatnév eredeti 'vörös, vörhenyes' jelentéssel,
amit jól érzékeltet e szín- és állatnevünk ellenszenves hangulatú töltete (a
fevaszság, a ravasz róka színe a veres). E szó egy másik származékpárját
találjuk az európai alánok görög feljegyzésű reukan aloi 'fehér, szőke alá-
“°l<` nevének reukan (alán *räv-ken < avesztai rau kaëna) tagjában, amely

113
 ismeretlen eredetű rókönyül igénk róköny 'sápadt, színtelen' elemcsoportja..
nak az alakpárja.
Attérünk az ugor alapnyelvre. BÁRCZI Szó_/Sz-ában tűz szavunk ugor ere.
detű. amely megegyezik a vogul täüt és osztják tut szavakkal. Ugyancsak
nála tavasz szavunk finnugor eredetű, s idézi a rokon osztják tawi és zürjén
tuvys szavakat. BÁRCZI nem lát kapcsolatot ugor kori tűz és finnugor kori
tavasz szavaink között, nem szól ezeknek uráli alapnyelvi meglétéről, sem
más nyelvekkel való kapcsolatairól. Ennek ellenére bizton állíthatjuk az
alábbi szavak etimológiai együvé tartozását: szamojéd tui, rü, tu 'tűz' és
tana 'nyár'; vogul tui, tuw, tű 'nyár' és täüt 'tűz'; osztják run 'nyár', tawi
'tavasz' és tut 'tűz'; zürjén tuvys 'tavasz' Tehetjük pedig ezt az iráni nyelvi
adatok segítségével, ugyanis:
indoiráni *töp- 'tüzel. melegít. fűt',
innen avesztai táp-, szkíta taw, taw-i- (1. görög feljegyzésű Tafliti 'a
tűzhely szkíta istennője' és a Thafieis 'tüzes, me1eg', szkíta női név),
perzsa tab-, rab.
tádzsik tob-, tob 'ua., forróság, égés',
oszét tav-, táv-, taf- 'ua '
(vö. még orosz topitrz 'tüzel, fűt, melegít', teplo 'me1eg', toplivo 'fűtő-
anyag, tüzelő', úgyszintén mandzsu tuva, tua, tunguz toho, togo 'tűz');
származékokban perzsa tab-a-stan,
tádzsik tob-is-ton 'nyár', taf-s-ondan 'tüze1, fűt',
perzsa taf-t- 'tündököl, ragyog',
oszét tájls- 'melegszik, forrósodik; láza van; olvad', tav-s 'meleg, for-
róság', tav-i-c 'ua.', táv-d 'forróság, tűz'
Meggyőződésem, hogy ezek a tőszó- és származékegyezések [...] igen
beszédesek, de külön is figyelmet érdemel az oszét táv-d (< óiráni *táp-ta),
vogul täüt, osztják tut és (a t > d > z okán) a magyar tűz szoros együvé
tartozása (földrajzi neveink ,,tisztán" is őrzik a tãp alapszót, pl. Táp-ió 'me-
leg folyó' víznevünk, amely hun-avar közvetítésü szkíta-szarrnata hagyo-
mány, „magyar” párja Hé-jó 'Hév-jó').
Hát így festenek a mi alapnyelveink, sőt még ennél is sokkal szebben-
Nyilvánvaló, hogy nyelvtörténészeink nem hogy más nyelvcsaládok nyel-
veivel, de még egymással sem hasonlították össze [... kielégítő mértékben
és megnyugtató módon] a finnugor nyelveket. És mit várjunk akkor sok
száz ismeretlen eredetű szavunk felderítésétől? Mert figyeld csak meg.

114
hogyan kárhoztatjuk ismeretlenségre - merő járatlanságból - még azokat a
szavainkat is, amelyeknek pedig már van iráni származtatása.
BÁRCZI írja húg szavunkról: ismeretlen eredetű, iráni és finnugor
egyeztetését nem tarthatók...", s hogy az iráni miért nem tartható, azt a
1-Egz szócikkírója meg is magyarázza: ,,Iráni származtatása (vö. oszét zo
indoor-'...) azért nem fogadható el, mert az összevetés alapjául szolgáló
középperzsa zük `ua.' csupán szótárakban fordul elő, és vagy íráshibából
keletkezett, vagy pedig kikövetkeztetett alak lehet."
Ha nyelvtörténészeink logikáját követve tekintetbe vennénk, hogy árva,
özvegy, asszony szavaink is iráni ,,jövevények", az azonos jelentésű iráni
Szavak birtokában már nagy bizonyossággal feltehetnénk, hogy ez a sza-
vunk is ugyanabból a nyelvi közegből való, és keresnénk a szavak alaki
összefüggéseit. Mert ez már csupán nyelvi ismereteinken múlik. Lássuk
csak.
Az indoiráni alapalak *svasar, ebből óind svásar, óiráni hvahar, perzsa
xwăhar, oszét-digor xwärä, oszét-iron zo 'nővér', számiazékban ,zo-gond
'fogadott nővér' (a -gond utótag a kän- < karn segédige múlt idejű mellék-
névi igeneve 'megtett, felkent, avatott' jelentéssel). Nyilvánvaló, hogy az
alapalaknak van egy csonkult alakpárja, amely az oszét-ironban zo, a
középperzsában X17, mely utóbbihoz az indoiráni -ãka denominális
nomenképző középiráni -k (> -g) folytatója járult (vö. indoiráni gau > gau
ka > oszét go-g 'tehén', indoiráni rauka > oszét ro-g 'világos, fényes; fény',
indoiráni nava > nava-ka > oszét no-g 'új' stb.), vagyis a középperzsa alak
sem nem íráshibából keletkezett, sem nem kikövetkeztetett alak, hanem
szabályos származék, amelynek -k képzőelemét húg szavunk régi huk alakja
is orzı.
Ugyancsak BÁRCZI írja öszvér állatnevünkről: ,,...bizonytalan és vitatott
eredetű: 1. magyar összetétel: öszve-vér-ből egyszerejtéssel, e magyarázat
gyengéje, hogy az oszvé-nek más ilyenféle összetételét nem tudjuk kimutat-
lll; 2. iráni eredetű, vö. pl. perzsa äsp 'ló', char 'szamár', äspchar összeté-
telt azonban sem a perzsában, sem más iráni nyelvben nem tudunk kimutat-
ni, s hangtani nehézségek is vannak. . ."
Nos, van olyan iráni nyelv, mégpedig a sokat emlegetett oszét, ill. annak
Szkíta elődje, amelyben megvan a keresett szóösszetétel, de előbb vegyük
5°fl'a az összetevőket. Az indoiráni zara 'szamár' tkp. 'szürke', ebből szkí-
lfl, tádzsik xar, perzsa zár, oszét zár-ág 'ua.' Az indoiráni aspa 'ló', ebből

115
szkíta asp, oszét ajs 'ua.', mely utóbbi a szkíta alakból keletkezett szokva.
nyos s-p hangátvetődéssel és szabályos p>v>fhangváltozással. A szkítában
a szót az Arasp 'öszvér' szkíta személynévben találjuk, oszét párját pedig a
zár-g-af? 'ua.' közszóban, ahol a -g- az oszét zár-ág 'szamár' -ág képzője.
nek csonkult mása. Tekintettel pedig a szkíta és oszét összetett szavak gya_
kori szóátvetéses alakjaira, nem lehet kétséges, hogy a magyar öszvér e
szkíta zarasp > aspzar egy középiráni äswhär folytatójának az alakpárja.
Most pedig vizsgálj unk meg egy török eredetűnek tartott magyar vezérne..
vet, annak a határozott állításomnak érzékeltetésére, hogy a honfoglaló
magyarságnak - turkológusaink és ,,törökös" beállítottságú történészeink
véleménye ellenére - nem voltak török eredetű törzs-, személy- és méltó.
ságnevei
ANONYMUSná1 a honfoglalók 5. vezérének a neve Tosu, Thosu (Tag)
GOMBOCZ nyomán NÉMETH GYULA e nevet a török taš 'kő' szó személyne.
vi megfelelöjének tekinti, s szerinte ennek magyar fordítása a Kev(e) sze-
mélynév. Arról azonban már nem szól, hogy a magyarok 921. évi Verona
kömyéki kalandozása alkalmából LIUTPRÁND megadja a név egy másik
változatát, amely nála Dursac (Durszak). Nyilvánvaló, hogy a név ez utóbbi
alakját nem lehet visszavezetni a török taš szóra, ezzel szemben
indoiráni *tars, óind tarš, traš, avesztai, óperzsa, szkíta tars 'félelem, ret-
tegés, veszedelem, ijedelem' (vö. orosz trus 'ijedős, gyáva'), ennek igei
folytatója az oszétban tars-, ebből az r-nek az -s- előtti gyakori kiesésével a
tas 'ua.' főnév és tas-ág (< tars-ak) 'félelmetes, rettegett, veszedelmes,
ijesztő: torz', fosztóképzős származéka a szkítában a görög feljegyzésű A-
tás-os (< szkíta a-tas < a-tars) 'félelmet nem ismerő, félelmetes, rettegett'
személynév (1. Ma-tars `ua.' párját), és jelentésmódosulással a mai oszét ti-
das 'nem félelmetes, békés'
Nyilvánvaló, hogy a szkíta személynévi és oszét közszói a-tas, a-das
származékok - elsődleges iráni jelentésükkel - elválaszthatatlanok bizony-
talan eredetűnek mondott ádáz, régi adász, adáz, ádaz 'vad, dühödt, ke-
gyetlen' melléknevünktől, ádázik igénktől és régi Ádáz személynevünktól
Jól mutatja a szó jelentésbeli összefiggéseit az a tény is, hogy a régiségbefl
a kutyák veszettségével, „dühös” betegségekkel és ,,vad" növények nevével
volt kapcsolatos. A szkíta, oszét tas nyilván azonos Tas (Tosu, Thosu) V0'
zérnevünkkel 'ádáz stb.' jelentéssel, az oszét tas-ág eredetibb társ-ak elődje
pedig (az idézett oszét példában is meglevő t > d, és a magyarban száI'fl05

116
analógiával igazolható, -r- előtti a > o változással) a név Durszak alakpárjá-
va|_ Ugyanakkor az utóbbi hangváltozással keletkezett a tars alakból -
,ijesztő > torz' jelentésfejlődéssel - bizonytalan eredetű torz melléknevünk,
ameiynek a régiségben van 'ellenkező, dacoskodó' jelentése is.
E peldához hasonlóan nyelvünk közszóként is őrzi csaknem valamennyi
td,-23-, személy- és méltóságnevünket, kevés kivételt csak a honfoglaló
magyar konglomerátum kumán-rusz és kavar törzscsoportj ainak egyes nevei
képeznek, jelezve a társadalmi és nyelvi különfejlődést. Es ez az, amiről
még szólni kell, mert eddig főként az ősmagyarságnak a fimıugorságból
levezethető részéről beszéltünk, s a fő gyökérröl, de hol vagyunk még mind-
attol, ami a magyar törzsszövetséget kitette.

Valami a többi gyökérröl

A honfoglaló magyarság egy részének származása tehát visszavezethető
az uráli közösségig, amely a nosztratikus nyelvcsaládcsoport indoeurópai
családja indoiráni tagjának a peremcsoportja. Az évezredek folyamán az
indoirániak és uráliak térben és időben egyre távolabb kerültek egymástól,
ugyanakkor az alapnyelvek felbomlása is lezajlott. Az így értelmezett nyelvi
egységet, ill. a származéknyelvek egyes csoportjait - közte az ősmagyarsá-
got is ~ egy „idegen” hatás érte.
A görög történetírók egybehangzó tanúsága szerint az Elő-Azsiába betört
és ott uralomra jutott szkíták az i. e. VII-VI. század fordulóján vagy a V1.
század folyamán hatalmas méd tömegeket telepítettek át a Kaukázus-Vol-
ga-Don határolta térségbe, s a szarmaták - mondják a tudósítók - nem
mások, mint ezeknek az áttelepített médeknek az utódai. Igen ám, csakhogy
az áttelepítéskor a hat méd törzs közül még csak egy volt iráni nyelvű, a
többi saját, nem iráni törzsi nyelvét beszélte, s a törzsek közötti összekötő
nyelv egész Elő-Azsiában az arameus volt, telítve még sumér nyelvemlé-
kekkel. Jól mutatja ezt a méd nyelvi állapotot az a tudósítás, miszerint a
médek még az i. e. V. század elején is a szkítákhoz küldték fiaikat, hogy
Ulegtanulják nyelvüket, amikor pedig már lerázták maguktól a szkíta ural-
mat. Ugyanakkor HERODOTOSztól tudj uk, hogy a méd-utód szarmaták szkíta
“Yelven beszéltek ugyan, de törték a szkítát! Ez azt jelenti, hogy a méd-
SZ-arrnaták törzsi nyelvei szkíta alapon konszolidálódtak, s a szkíta nyelv-
emlékek arról tanúskodnak, hogy ettől kezdve nem beszélhetünk tiszta

117
 szkíta nyelvről, hanem szkíta-szarmatáról, amelyben már eld<or feltűnnek az
agglutinatív elemek. s ez a folyamat az oszét származéknyelvben teljesedik
agglutináló rendszeiTé. Ugyanakkor a többi iráni nyelv is - ún. középiráni
állapotba kerülve - elveszíti gazdag flektiv rendszerét, elterjednek és általa..
nossá válnak az analitikus alakzatok, elsorvadnak a nyelvtani nemek, ajelzõ
a jelzett szó előtti helyzetben szilárdul meg stb. És itt álljunk meg egy pilla.
natra.
Amikor az uráli és indoeurópai nyelvcsaládok rokonsága szóba kerül,
egyes nyelvészek genetikai választóvonalnak tüntetik fel azt a tényt, hogy az
előbbiek nyelve agglutináló, az utóbbiaké pedig flektáló típusú. Bonyolult.
sága ellenére e nyelvtipológiai kérdést is érintenünk kell, ha csak igen vaz.
latosan és leegyszerűsítve is.
A helyzet az, hogy nincsenek tiszta nyelvtípusok, csak vegyesek, s ez az
eredendő szókészlet elsődlegességéből és a nyelvtani rendszer másodlagos-
ságából, felépítmény voltából adódó nyelvtörténeti tény. Jól mutatja ezt a
sémi nyelvek flektáló-agglutinativ vegyes jellege (ebből az etiópiai oromo
pl. agglutinálóvá fejlődött, jelezve a fejlődés egyik irányát). Ilyen, vegyes
jellegről tanúskodnak a finnugor nyelvek is. A szelkupban pl. fellelhetők a
nyelvtani nemek, s nem gondolhatunk arra, hogy a szelkup a maga külön
életében fejlesztette ki őket, mivel a nyelvek történetében ilyenre nincs
példa, csak ennek az ellenkezőjére, vagyis hogy a nyelvek elveszítik nyelv-
tani nemeiket. Fel kell tehát tételeznünk, hogy a szelkupban a nyelvtani
nemek megmaradtak.
Ugyanilyen nyelvtörténeti archaizmusnak tekinthetjük a magyar [... igei
személyragozást], amely nem agglutinatív, hanem szintetikus, erősen flektiv
jellegű. Még szélsőségesebb példája a vegyes típusnak az észt nyelv, ame-
lyet sokan nem is tekintenek agglutinálónak, hanem flektálónak, mivel
jellegzetessége a szintetikus tőváltozat, a belső flexió (szintetikus ragmor-
fémák és belső flexióval alakult tőmorfémák), az elöljárószók tömege, tl
magánhangzó-illeszkedés teljes hiánya stb. Így a nyelvtípusok vegyes jelle-
ge nem cáfolata, de éppen bizonyítéka a nyelvcsaládok elődei genetikai
rokonságának.
Ami pedig a szkíta-szarmata nyelvszövetséget illeti, ez mélyen érintette
az ősmagyart, s a nosztratikus örökségű sémi-hámi és sumér-kartvel emle`
keken túlmenően, e nyelvi hatásban, ill. a méd-szarmata törzsi nyelveknek
az arameus által összefogott állapotában rejlik mintegy 150 valóban isme'

118
reden eredetû szavunk forrása. s ez a minden rendű és rangú egyenesági
suméı-„magyar rokonítás ingatag talaja is.
A finnugor eredetű honfoglaló magyar néprész nyelve azonban még
mindezeken túlmenően sem ,,tiszta”, ugyanis a három ugor nyelvet és a
kdeti finnt szakadatlanul újabb és újabb iráni hatások érték különbözö
intenzitással, ami azonban a magyar nyelvet illeti - nyelvi ismereteink bir-
tokában - ezeket a rárétegzödéseket szabatosan le tudjuk választani róla,
sót, korukat is meghatározhatjuk.
Két másik, nem nosztratikus értelemben vett idegen hatásról beszélhetünk
még nyelvünkben: a törökröl és a kaukázusiról. Tekintve azonban, hogy az
ősmagyarság egésze soha semmiféle kapcsolatban nem volt sem török,.zsem
kaukázusi népekkel, e nyelvi hatások elvezetnek bennünket a csatlakozó
kumán rusz és kavar törzsekhez.
ANONYMUStól tudjuk, hogy Kijevnél a hét magyar törzshöz hét kumán
vezér és számos ruthen (rusz) f'ónök csatlakozott népével, s a Névtelen e
kapitányok neveit is megadja. Ezt a tudósítást régebben úgy értelmezték,
hogy ANONYMUS azért találta ki ezt a csatlakozást, hogy valamiképpen
megmagyarázza a kunok (kumánok) tömeges jelenlétét az országban; s az
az apróság eszükbe sem jutott, hogy a kunok Anonymus halála után költöz-
tek be az országba. Nem sikerültebb az a mai értelmezés sem, miszerint
ANONYMUS kumánjai azonosak volnának a kavarokkal, akiknek három
törzse BÍEORBANSZÜLETETT KoNszTANTmosz szerint a kazár belháborúból
menekült az etelközi magyarokhoz.
E kérdés akkor válik igazán izgalmassá, ha tudjuk, hogy ANONYMUS
kumán nevei rendre azonosíthatók a Hvarezm területén élt törzsek neveivel.
Így igazolható krónikánknak az a legendába burkolt története is, hogy Csaba
hun királyfi - nagyapja tanácsára - nem hun nöt vett feleségül, hanem
Hvarezmból nösült, Ed és Edömen nevü fiai közül az utóbbi anyjának nagy-
Számú hvarezmi atyafıságával Pannóniába jött a magyarokkal, amikor azok
másodszor is visszatértek oda, s töle ered az Aba nemzetség. ANONYMUSná1
iS a két elsö kumán vezér neve Ed és Edömen.
ANONYMUS és krónikáink történeti hitelét a mohamedán írók adják meg,
mégpedig MASZUDI és AL-BIRUNI soha ide nem vont tudósításai. MASZUDI
elmondja, hogy a háborúk és a pusztító dögvész miatt a Hvarezm vidéki ász-
°k (flfsiya `jász”), akik muzulmánok voltak, Kazáriába költöztek, s ott be-
lőlük telt ki az állandó kazár katonaság. Ugyanerröl tudósít AL-BIRUNI is,

ll9
 csak számunkra igen fontos és lényeges bövítéssel. Írja, hogy az „ászok
vagyis alánok” (!) régente az Amu-darja alsó folyásának a vidékén éltek a
besenyökkel együtt (!), de amikor a folyó kiszáradt és megváltoztatta med.
rét, Kazáriába költöztek; nyelvük az ász-alán és a besenyö keveréke!
Nyilvánvaló, hogy mindkét tudósitásban egyazon ász (jász)-alán-besenyõ
keverék népről van szó, amely Hvarezmból költözött Kazáriába, nagyrészt
muzulmán vallású volt és ász-alán-besenyö keveréknyelven beszélt. Az is
nyilvánvaló, hogy ez a nép azonos ANONYMUS Kijevnél csatlakozon
kumánjaival és krónikáink Edjének és Edömenjének hvarezmi atyafıságá.
val, amely a magyarokkal együttjött be Pannóniába.
Nos, e nép keveréknyelve török jövevényszavaink egyedüli forrása, s e
szavaink nem azért archaikus jellegűek, mert létezett ősmagyar-östörök
érintkezés, hanem mert a hvarezmi alán-besenyö keveredés és évszázados
együttélés a török néprész természetes nyelvi fejlődését megállította és
archaizálta. Ugyanilyen tennészetű archaizmust találunk a szlávokkal elke-
veredett bolgárok szláv nyelvében és a volgai bolgárok csuvas utódainak
nyelvében, amely bolgárokról a X~XII. századi források egybehangzóan
állítják, hogy nyelvük nem török! Ez a tény azonban török jövevényszava-
ink problémájának csak egyik oldala. A másik az, hogy e jövevényszavaink
nagy hányada magában a törökségben is iráni eredetű, vagyis a magyarban e
szavak török közvetítésének a feltevése indokolatlan. Ez áll azokra a török
jövevényszavainkra is, amelyek csak az altaji török nyelvekböl adatolhatók,
a tulajdonképpeni altaji török nyelvek ugyanis ~ nem tekintve a nosztratikus
rokonságot - genetikailag nem kapcsolhatók a tulajdonképpeni török nyel-
vekhez. Vagyis a csak innen adatolható szavaink nem török eredetüek,
hanem az eltörökösödött altajiak eredeti nyelvéböl valók.
Tovább: tudjuk, hogy a VIII-IX. századi ún. szaltovo-majacki kultúrát az
ászoknak tulajdonítják, amely a kaukázusi alán kultúra egy ,,nomádosabb"
változata. Csakhogy - s ez perdöntö tényezö - ez a kultúra a IX. század
végén nyomtalanul eltűnik, hogy a Kárpát-medence [honfoglaló magyarsá-
gánál] jelenjék meg variánsként! Variánsként pedig azért, mert összeolvadl
a másik két néprész: a finnugor eredetű magyarság és a kavarok kultúrájă`
val. És ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy ANONYMUS csatlakoZ0fi
kumánjai valóban léteztek.
De jelenti azt is, hogy BARTHA ANTAL tételét, miszerint ,,A magyfl-FSŠÉ
bolgár-török közvetítéssel ugyan, de voltaképpen alán és iráni földműveléfil

120
vett áfz jól igazolhatjuk, azzal a megszorítással, hogy a bolgár-török közve-
mgst ki kell kapcsolnunk belöle. Török jövevényszavaink ugyanis egy olyan
török néprészt mutatnak, amely - az elmondottak értelmében - az alánokkal
való keveredés folytán elveszítette a nomád vérségi kötelék fogalmait, s
nem volt társadalmi-politikai és katonai hatalma, ekés földművelésre és
nagyállattartásra utaló szavai régi keletű alávetettségröl tanúskodnak. Va-
gyis itt is ugyanaz történt, mint amiről a kínai források tudósítanak, hogy ti.
az ázsiai türk törzsszövetségek megsemmisítése után az Iszig-köl és a Csu
folyó vidékén élö ászok török alattvalóikkal műveltetik földjüket. Ugyanak-
kor maradéktalanul igazolhatjuk BARTH/Šinak azt a megállapítását, hogy a
honfoglalók ötvösművészetének motívumkincse ,,vagy alán, vagy pedig
horezmi közvetítéssel került a IX. századi magyarsághoz” Valóban, a hon-
foglalók egyértelműen iszlámos motívumkincsének a forrása a hvarezmi
eredetű, nagyrészt mohamedán vallású alán-besenyö keveréknép.
Felvetödhet a kérdés, hogy miért nevezte ANONYMUS kumánoknak a Ki-
jevrıél csatlakozott törzseket, holott ezek egyik komponense nem kumán-
lçun, hanem besenyö volt. Nos, tudjuk, hogy a kumán népnév és ennek per-
zsa kun párja megfejtetlen. De azt is tudnunk kell, hogy a korabeli források
'iznıaelita` értelemben használták a kumán nevet. Az óorosz krónikákban pl.
gyakran találkozunk az izmaelita fiak, kumánok kifejezéssel, hasonlóan az
egész középkori irodalomban elterjedt kumán 'izmaelita, mohamedán'
azonosításhoz. Krónikáinkban is ,, izmaeliták, vagyis szaracénOk", ugyanak-
kor a magyar régiségben az izmaeiita jelentése "böszörmény, káliz (vagyis
hvarezmi)' Ugyanott a böszörmény jelentése *mohamedán, izmaelita',
1247-ben pedig besermini: `kun nyelven beszélö, a Szir-darja mellett élö
nép, amely a hvarezmi sah alattvalója', és böszörmény még a XVIII. szá-
zadban `votjákul beszélö, a hagyományok szerint egy hvarezmi eredetű
mohamedán népcsoport tagja* Vagyis a forrásokban kumánoknak nevezett
mohamedánok-muzulmánok-böszörmények nemcsak a magyarokhoz, ha-
nem votják rokonainkhoz is csatlakoztak.
ANONYMUS tudósításához pedig, miszerint a csatlakozó kumánokon kívül
fiZ0k ruthen (rusz) szövetségesei közül is sokan jöttek a honfoglaló magya-
fûkkal, a Nikon-krónika egy XVI. századi kivonatának idézetét kell hozzá-
temlünk a Kijev vidéki és a fekete-tengeri ruszokról: ,,A rusznak nevezett
flemzetségek, akik kumánok is (! - K. V.), az Ekszinoponton laktak...”

í2ı
(Megjegyzem, hogy sem az óorosz krónikák, sem ANONYMUS nem 'keleti
szláv' vagy általában 'szláv' értelemben használták a rusz, ill. ruthen nevet.)
Az alán-besenyö keveréknép csatlakozásának számos iráni nyelvi vonat-
kozása van, ez azonban nem okozhat gondot számunkra, csak munkát, 5
ezzel most nem foglalkozhatom. De térjünk át a harmadik honfoglaló nép..
rész: a kavarok problémájára.
BÖLCS LEÓ császár szinte az erőszakos „összeszerkesztés” pillanatában
látta és írta le a magyar törzsszövetséget. Hallgasd csak meg: ,,Ezt a népet
tehát. amely fölött egy fejedelem uralkodik, s amelynek vétkeseit fónökeik
kegyetlen és súlyos büntetésekkel lakoltatják, nem a szeretet, hanem a féle-
lem tartja féken... Nagyon bántja őket, ha némelyek közülük átpártolnak a
rumiakhoz. Tudják ugyanis, hogy népük állhatatlan gondolkodású, haszon-
vágyó és számos törzsből van összeszerkesztve (kiemelés tőlem - K. V.), 3
hogy emiatt rokonaikra és az egymás iránti jóindulatra nem sokat adnak.
Mert mihelyt némelyek kezdenek átpártolni hozzánk és általunk szívesen
fogadtatnak, egész tömeg követi őket.” Bizony, az erőszakos egyesítés
drámai pillanata ez, a ,,számos törzs” összeszerkesztése pedig nem egynemű
törzsek szövetségét jelenti, különben a haditaktikát író császár ezt szóvá sem
tenné.
A 948-950 táján író KONSZTANTINOSZ bőségesen tudósít a már mai ha-
zájában élő magyarságról, s adatai felbecsülhetetlen értékűek. Két fő forrása
van, az egyik örmény származása okán kialakult, jól tájékozott önnény
környezete, a másik az udvarában járt magyar főemberek: az Árpád-
dédunoka Termacsu (Tormás) és Bulcsu, Turkia harmadik fejedelme és
karchája.
A császár elmondja, hogy a turkok (perzsa és perzsa eredetű bizánci szó-
használatban 'a Perzsiától északkeletre élő hunok; keleti hunok'!), akiken Ö
a kárpát-medencei magyarságot érti, régente Levedia nevű tartományukban
éltek, a kazárok szomszédságában, és nevük nem turk volt, hanem
szavartoi-aszfaloi. A besenyők szorították ki őket onnan Etelközbe, ugyan-
akkor a nép egy része elszakadt tőlük és Perzsia határvidékére költözött, de
tartják egymással a kapcsolatot. Közben a kazár uralkodó hajót küldött
Levedi vajdáért. Kazáriába hozatta, szövetséget ajánlott neki, s hogy ö IC'
gyen a magyarok főfejedelme. Levedi azonban hajlott korára való tekintettel
elhárította magától az ajánlatot és Szalmucit (Almost) vagy annak fiálı
Arpadát (Arpádot) nevezte meg maga helyett a tisztségre. A vele együfi

122
visszatérő kazár követség közreműködésével aztán a magyarok Arpádot
emelték pajzsra kazár szokás szerint, és őt választották főfejedelmükül.
Ezt megelőzően azonban a kazárok egy része fellázadt az uralom ellen. de
a belháborúban vereséget szenvedett, három törzse a magyarokhoz_ mene-
kult. s ezeket nevezték ,,valami okból” kavaroknak. A három kavar törzsnek
külön fejedelme van. s őket, a kavarokat választották ki aıTa, hogy a hábo-
rúban a törzsek előtt járjanak, mert a harcban bátrabbak és vitézebbek a
magya roknál. A kavarok megtanították a magyarokat saját nyelvükre, és ők
is megtanulták a magyarok elütő nyelvjárását. A császár megadja a hét
magyar törzs nevét, de nem nevezi meg sem a három kavar törzset, sem
külön fejedelmét, csak annyit mond, hogy ,,Első a kavarok három törzse. . .”
Ugyanezt teszi egy másik forrás, amely a magyarok 881. évi Bécs vidéki
|-ıadjáratáról tudósít, s ez alkalomból a kavarokat külön népként, az ungarok-
magyarok előtt említi. Tudjuk, még azt is, hogy a bizánci követek az etelközi
magyarok két fejedelmével: Arpáddal és vezértársával, Kurszánnal tárgyal-
nak a bolgárok elleni hadjáratról.
Mit mondanak nekünk ezek az adatok? Mindenekelőtt azt - s erre kuta-
tóink nem ñgyeltek fel -, hogy a kavar-magyar viszonyról szóló tudósítás
nem származhat magyar szájból! Sem az Árpád-dédunoka Tormás, sem a
harmadik fejedelem, Bulcsu nem mond olyat a császárnak - ha magyar -,
hogy a kavarok a harcban bátrabbak és vitézebbek a magyaroknál, ezért hát
öket választották a magyar törzsek élére. Tekintettel pedig arra, hogy a
császár ezt az állítását se ki nem találhatta, se más forrása a nevezetteken
kívül erről nem lehetett, önmagától adódik a következtetés: az Árpádok
vagy már eredendően is kavarok voltak, vagy a császár korára erősen
elkavarosodtak. További vizsgálódásaink talán közelebb visznek bennünket
a probléma nyitjához.
Megkerülhetetlen a kérdés: Kazária melyik tartományából való, milyen
emikai elemekből tevődött össze és milyen nyelven beszélt a három kavar
törzs? A magyar történetírás erre így válaszol: ,,Ezek az utóbb egyesült
törzsek karaita (zsidó szekta), muzulmán és pogány elemekből álltak. Közös
nevüknek jelentése: `fellázadó', ami a kazár uralomtól való elszakadásukra
Utal. Török nyelvűek voltak, a 10. századra már magyarul is beszéltek.”
DIENES lSTVÁNnál ez így módosul: ,,A nyolcadik, utóbb befogadott törzs
°l`SZágának emlékét ANONYMUS tartotta fenn Biharország és Nyitra említé-
sével”, vagyis szerinte a magyarok ide telepítették a „befogadott” kavarokat,

123
csak előbb még ,,a hozzájuk csatlakozott kabar elemek közül a khorezmi ég
alán kézműveseket kiválogatták“ Vagyis a török nyelvű kazár kavarok
között hvarezmieket és alánokat is találunk.
Történészeink egy része nem tud szabadulni törökös komplexusától, s az
ebből eredő szemlélet hatja át a magyar történetírást is. Hiába bizonyította
be CZEGLÉDY KÁROLY, hogy pl. sem az ázsiai, sem az európai hunok nem
beszéltek török nyelven, a történészeknek ez a része ezt egyszerűen figyel.
men kívül hagyja. Es ugyanígy jár el a kazárok nyelvéről szóló tudósítások.
kal is. Figyeljük csak meg, idézem őket:
AL-BIRUNI mondja, hogy a (volgai) bulgarok és szuvarok nyelve sajátos,
amely a török és a kazár keveréke. IBN HAUKAL és ISZTAHRI szerint Bulgar
nyelve hasonlít a kazárokéhoz.
Ha a volgai bolgárok és szuvarok nyelve a török és a kazár sajátos keve-
réke, akkor nyilvánvaló, hogy a kazár nem lehet török! De milyen hát? A
geográfus MAKKADASZI szerint a kazárok nyelve igen homályos. IBN
FADLAN megállapítja, hogy a kazárok nyelve különbözik a töröktől és a
perzsától és egyetlen más nyelvhez sem hasonlít. És még egyszer IBN
HAUKAL: Bulgar nyelve hasonlít a kazárokéhoz, az igazi kazárok nyelve
különbözik a törökökétől és a perzsákétól. Vagyis: a kazárok nyelve a tö-
rökben és perzsában ugyancsak járatos mohamedán szerzők számára isme-
retlen, a bolgárok és szuvarok nyelve pedig az ismeretlen kazár és török
keveréke, de már csak AL-BlRUNlnál, a XI. században, aki a fokozatosan
törökösödő, nem pedig „török” bolgárokról mondja ezt. Í gy válik érthetővé,
hogy pl. KLAPROTH és FREEN egyenesen finnugornak tekinti a kazárok
nyelvét.
És van még egy tudósításunk a kazárokról. ABU-L-FEDA írja: ,,A kazárok
nem hasonlítanak a törökökre, hajuk fekete, és két fajra oszlanak: az egyik-
nek karadzˇur, saten a neve, s olyan sötét színűek, hogy az már feketébe
megy át és hindu fajúaknak tekintik őket; a másik faj fehér és igen szép."
Ezzel egyetemben más mohamedán szerzőknek azt a tudósítását, miszerinta
VIII. században már a fehér kazárok kezébe ment át a hatalom, ISZTAHRI
és IBN HAUKAL közléséből kell értelmeznünk, amely a fehér kazárokat -
nevük jelentése okán - al-khz`.s-oknak, azaz kálizoknak, hvarezmiekı16l(
mondja.
Ide idézem még egyszer KONSZTANTINOSZ szavait arról, hogy a magyflf 3
kavarok nyelvétől elütő nyelvjárás, s a két nép három emberöltő alatt meg'

124
tanulja egymás nyelvét. Ha pedig ez így igaz, akkor a két nyelv között való-
ban csak nyelvjárásiklgülönbség leheLett.kNyelvtörténeti tadatokkal bizonyít-
ható, |-lagy nyelvün en van egy au ázusi és egy érgismerhetetlenül

P°”'ÍÍŠÍÍ..`.'.Í.`;Í.“šÍÍÍ;.lÉÍEÍ;.'iÍ Él?El;š`Íãí.'ZÍZëÍÍ`ÍÍII;HÍjÍ.°tEŠ§ÍˇÍLÍZÍZÉŠI
gãlzašarok jelentős része a kaukázusi alánok közül vált ki. Perzsa eredetű
szavaink és még számos egyéb tényező pedig arról tanúskodik, hogy vagy
az egész kavarság, vagy annak egy része a kaukázusi perzsa műveltségkörbe
ta,-mzott. Történeti adataink szerint ez pedig földrajzilag csak Derbent kör-
nyékén volt lehetséges, vagyis az alánok Barszilia nevü országában, az
em-õpai hunok hajlandurk nevű törzsének szállásterületén, ahol létrejött s a
V11-VIII. században fennállt az ún. dagesztáni Hunország, ma pedig egy
részét a történelmi avarok utódainak tekintett kaukázusi avarok, maguk
használta nevűkön magarok lakják.
A mohamedán írók szerint Hunországot kãfir népek lakják, vagyis
Zoroaszter-hívők, tűzimádók. Az arab kãfir szó végső forrása az indoiráni
hvar - zvar `Nap`, amelyből a különböző iráni és nem iráni népek nyelvé-
ben szóhasadással különböző alakok szilárdultak meg. Így a perzsában gäbr,
gour, /forr, az oszétban qaur, gawyr 'tűzimádó; hitetlen, gyaur' (vö. magyar
gıaur, régi Kavor, Chaur, Kaur), a kaukázusi hunban Kuar 'a tűz, a vil-
lárnlás istene`, (vö. magyar kavar, régi Kuar, Kovár 'a kavarokhoz tartozó”),
ez bekerült a törökségbe és hódításaikkal tovább terjedt.
A mohamedán források és KONSZTANTINOSZ egybehangzó állítása szerint
a magyarok tűzimádók voltak. Történészeink ezzel a megállapítással egy-
szerűen nem tudnak mit kezdeni, és vagy figyelmen kívül hagyják, vagy
kijelentik, hogy a forTások tévednek. Ilyen tévedések azonban nincsenek, s
ezzel kapcsolatban a történészek és néprajzkutatók figyelmébe ajánlom a
Székely fohászt: ,,A Tűz-isten oltalmazzon, Isten nyila meg ne sújtson...
Mint ez a tűz, oly igaz légyl” És nincsenek ilyen véletlenek akkor sem, ha a
„valami okból” keletkezett kavar nevet összevetjük az imént idézett 'tűz-
imádó; hitetlen' jelentésű szavakkal és a kaukázusi hun Tűz-isten Kuar
nevével. Minthogy pedig nyilvánvaló, hogy a kazár belháború a zsidó hitre
félt kazár uralkodók erőszakos zsidósító politikája miatt robbant ki, vagy
legalábbis ez volt az egyik oka, érthető, hogy a vallási jellegű belháborúban
3 läzadók azért kapták kavar nevüket, mert ennek jelentése zsidó szempont-
ból ÍS ”tűzimádó, hitetlen, gyaur` volt. És az is érthetővé válik, hogy a mo-

l25
 hamedán források és KONSZTANTINOSZ örmény foıTásai is a csatlakozott
kavarok miatt mondták tűzimádóknak az egész magyarságot.
Tovább: nevezett Hunországból 682-ben három főúr érkezik az örmé..
nyekhez. hogy hittérítőket kérjen tőlük. És az egyik főúr neve Khurszán;
akárcsak Arpád vezértársáé. vagy ANONYMUSná1, és krónikáinkban Kende
(Kündü) vezér apjáé. Ez a név jellegzetesen perzsa, Khur- töve azonos az
előbb említett indoiráni hvar - Xvar 'Nap`, perzsa xvar, zár `ua.' folytatója.
val (vö. oszét zur, zor), az egész név pedig a perzsa zár-san °Naphoz ha.
sonlatos` származékkal, ami jól megegyezik azokkal a feltevésekkel. hogy
Kurszán kende nemzetségének a jelképe a Nap volt.
Tovább: a Hunországba küldött Israel hittérítő leírja a pogány hunok szo-
kásait. Eszerint a hunok legfőbb istenüket egy lovas harcos óriás alakjában
tisztelték. amelynek perzsa neve Aspandeat (vö. szkíta spanta, avesztai
spenta. khotáni szaka sand, oszét zänd `szent', ami azonos eredetű a magyar
szent szóval), imádták az égi tűz és villám istenét, Kuar-t (tudjuk, hogy
szerződéskötéskor az avarok a villám istenére esküdtek), tisztelték a Napot,
a Holdat, a tüzet, a ligeteket és az utak szellemeit, a rontástól amulettek
őrizték őket, amelyek fantasztikus állatokat, közte griffeket ábrázoltak,
halotti tort ültek, amikor a gyász jeléül sebet ejtettek magukon és tömeges
lovas harci játékokat rendeztek, voltak jósaik és táltosaik, akik a szent he-
lyekre is vigyáztak, de kiváltképp azt a fővárosuk közelében álló óriástöl-
gyet imádták, amely fejedelmük és főembereik szavai szerint 'az istenek
lakhelye, az élet fája, a minden javak ajándékozója', amelynek tövét áldo-
zati lovak vérével megöntözték, a lenyúzott ló bőrét és fejét pedig ágaira
akasztották.
Ugye ráismersz: az ősi magyar hitvilág tükörképe ez. Ott van benne
Aspandeat-Hadur, a legfőbb isten; Kuar a Nap fiának: a szent tűznek, a
mennykőnek és a sistergő istennyilának a szelleme; ott vannak az áldozati
szent helyek, amelyekről I. László törvénye szól: ,,Akik pogány szokáS
szerint kutak mellett áldoznak, vagy fákhoz, forrásokhoz és kövekhez aján-
dékokat visznek, bűnükért egy ökörrel fizessenek"; ott vannak a táltosok 65
javasok: a bűbájos Rázdi, a ,,varasole”, az ,,Ördögi mesterségekben járt35
Vata” és fia, János Békés várából; ott a magyar halotti tor, amikor lovflfi
harci játékokat rendeznek, és a gyász jeléül sebet ejtenek magukon, mint 3
szıtitak tették, és tette ı. Géza, aki a háboru aıtıozatai rattan „ızajat tepé és
orcáját felhasogatá”; ott van a Véda jelképes lóáldozatát felváltó valóság”

126
szkíta-szarmata-alán lóáldozat, vagy a szent folyóknak fehér lovat áldozó
Dm-eiosz, aki a népektől ugyanúgy földet és vizet kér meghódolásuk jeléül,
mint 1500 év múlva Arpád; ott a „jellegzetesen magyar” áldozati nyúzott ló,
amelynek húsát eleink megették, mint tették azt a magyarok elődeinek tar-
tott jyrkákkal együtt lakó thyssageták-thyrsageták-mra-szaka-tá-k “turáni
szakák' vagy ` gyors szarvasok', akik a szaka szkítákhoz hasonlóan a szar-
vaytotemállatról nevezték el magukat, a szarvasról, amely csak a hunoknál
és magyaroknál vált csodaszarvassá, hogy csak ezt a két népet vezesse új
hazába: Ott vannak a rontástól védő amuletteken a griffek, amelyek alól
HÉRODOTOSZ szerint az egyszemű arimaszpák kilopják az aranyat, a griffek,
amelyeket a szkíta telepítésű méd-szarmaták hoztak magukkal a kasszita
hagyatékú lurisztáni bronzok emlékeként; ott van a világ-fa, az élet fája, az
égig érő, tetejetlen fa. amit őriznek az avar régészeti leletek, amivel tele
vannak népmeséink. s amiről Ormuzd isten beszél Zaratustrának, az ő pró-
fétájának: „Lépj a növekvő fákhoz, ó Zaratustra! Előttük mondja a te szád
ezeket a szókat: Fohászkodom a tiszta fákhoz, Ormuzd teremtményeihez.”
És mindez együtt ott van az oszét Nart eposzban, amelyben ott van még a
mi Csodafiúszarvasunk: a sag lág 'szarvasember`, a kopjafává vált szent
kardunk, a vérszerződésünk is.
Azt hiszem, ennyiből is sejthető, hogy ez a harmadik gyökér, a kavar, ho-
vá nyúlik vissza. És van még valami: az ugor eredetű avar-székely tömegek,
amelyek védelmében a magyarok még Etelközben laktukban harcoltak a
fı`ankok, morvák és szlavónok ellen, s amelyekkel együtt foglalták el az új
hazát. Nyelvtörténeti szempontból azonban ez a kérdés elhanyagolható,
mivel mindkét néprész azonos nyelvi közegbe tartozott, s 200 éves külön-
fejlődésük nyelvi nyomait eltüntette az a 200 év, ami a honfoglalás és a
használható nyelvemlékek felbukkanása között eltelt.

#111*

Hát csak ennyit akartam mondani most. Nem szeretném, ha az az érzésed

támadna, vagy bárki másnak, hogy valamiféle látványosságra törekedtem.
Mintegy 900 magyar (finnugor)-oszét (iráni) szóegyezés és hosszú évek
kütatómunkájának az eredményei közül válogattam a szemelvényeket,
l<ÜSZködve a bőség zavarával. Ha arra törekedtem volna, akkor nem a tár-
gyalt Slflvakat választom, hanem, teszem azt, elmondom Neked, hogy Ar-
pád apja, Álmos nevének semmi köze álom szavunkhoz, jelentése igen

127
egyszerűen 'alán férfi”, mert a név Al- előtagja az ãrya 'árja' alakból kelet.
kezett, -mos utótagja pedig azonos az osztják mõš 'frátria' és mãš 'egy
osztják frátria és mitikus ősének neve', úgyszintén az észt mees, finn miea
`férfi` szavakkal, a cseremisz népnév -mis utótagiával és Emese ősanyánk
nevének -mes- elemével, mert eleink még nem vétettek a jó ízlés ellen, s e
névnek semmi köze emse `anyasertés` szavunkhoz, annál több az avesztai
Amaša ”Halhatatlan` félisten nevéhez, amely az óiráni a-mar-ta folytatója, 3
ennek mar tövéböl való a mar-t-ya számıazék avesztai maš-ya 'halandő;
ember; férfi' párja, a Maš-ya `Ösatya` és Maš-yoi 'Ősanya' nevek, a felső.
rolt finn és magyar nevekkel, szavakkal együtt. Vagy talán azt mondtam
volna el, hogy a fehér hunok megfejtetlen heflalfita), abdel neve nem más,
mint a középiráni zaj? ”7', alán afld `ua.” számnév és az ãrya név alán al, äl
`alán` folytatójának összetétele, így a zaj?-al, afld-ál névpár jelentése
'Hétalán`, ami szerkesztésmódjában ugye veszedelmesen hasonlít a mi
hetumoger `hétmagyar` nevünkhöz, a heftaliták alán voltáról már nem is
szólva. És azt is elmondtam volna talán, hogy az ismeretlen eredetű hun
népnév miként keletkezett a kangküi kachag-szkíták, aurušá-k-aOrs-ok-
as-ok `fehérek, szőkék' avesztai hyauna (< hya-ãrıa) nevéből, amiből aztán
a tohárban és hefialitában hjono, a perzsában hjõn, az oszétban zl-On, ze-un
`ön, saját, hozzátartozó, vér szerinti rokon; nőági rokon`, a magyarban pedig
- a h- törvényszerű elenyészésével - ön, régi een, en `saját' lett. S bizonyo-
san elmondtam volna még, hogy az ismeretlen eredetű székely népnév sem
más, mint az óiráni sãka `szarvas” és kára ”törzs, népség-katonaság, nemzet-
ség, háznép; ház” folytatója, ahol a sãka tagból szei, szi lett (vö. Saka-stana
> Set'-stan > Si-stan `Szakasztán”), kãra tagjából pedig kil, kel, amit őriz a
fehér hun heftaliták egyik dinasztiájának és királyának As-kel, As-kil 'Ász
nemzetség”, a volgai ,,bolgárok” egyik ágának, a baskír-magyarok szomszé-
dainak Aš-kel `ua.” és Sar-kel kazár erődítmény neve, a középperzsa gil
'ház, háznép, család", a csuvas kil, finn kyl, észt kül `ház` szavak, de a kar-
ya származékból való hetedik törzsünk Karë (Kár) neve is.
Csodálatos ez a mi nyelvünk. Olyan titkok kulcsait rejti, amelyek már
nem is a nemzeti, hanem ezzel együtt az egyetemes történelem felderítetlen
szakaszainak a kérdőjelei. Rajtad is múlik, hogy a most magunk vágta CS3'
pásjárható úttá szélesedjék, s elinduljunk rajta a fától a rengetegbe.

Jó munkát, Barátom. Kovács Vilmos

128
A MAGYAR MÁSSALHANGZÓK TÖRTÉNETE
Bevezető

Munkám témája - a magyar mássalhangzók története - része a magyar

hangtõrténetnek, ezzel egyetemben a magyar nyelvtörténet tárgya, s így egy
még tágabb diszciplína: a finnugrisztika témakörébe tartozik.
Mag megközelítéssel a jelzett téma végső soron egy másik tudományág-
hoz, a beszédhangok alaki tulajdonságaival foglalkozó fonetikához is kap-
csolódik, ill. része lehet a beszédhangok egyetemes érdekű kérdéseit tár-
gyaló nyelvészeti fonetikának. vagyis magára vállalhatja [...] azokat a
problémákat, amelyek a tagolt emberi beszéd kialakulásának számos meg-
válaszolatlan kérdését veszik körül.
A téma két határa - a speciális és az egyetemes - közötti távolság csak
első pillantásra tűnik gyakorlatilag áthidalhatatlannak. Ha ugyanis a magyar
mássalhangzók kialakulását - a hangtörténet részeként, időben visszafelé
haladva - nyomon követjük az uráli együttélés koráig, akkor máris ott va-
gyunk a magyar nyelvtörténet (és a magyar őstörténet) kérdéseinek a kérdé-
sénél: társtalan-e és rokontalan-e az uráli alapnyelv, amint azt általában a
magyar nyelvtudomány vallja, vagy genetikai rokonságban van egyrészt az
indoeurópai, másrészt az altaji alapnyelvvel, ahogyan azt számos külföldi
nyelvtudós állítja? Ha pedig az indoeurópai és az uráli alapnyelvek közötti
kapcsolatokat rokonságszerűeknek értelmezzük, amire alapos okaink van-
nak, akkor meg kell határoznunk azok fokát, kialakulásuk színterét és korát.
Hogy nyelvi kérdésekben (a mienkben is) milyen fontos a kormeghatáro-
Zás, s hogyan fugg ez össze jelen munkám témájával, azt jól érzékelteti
HMDÚ PÉTERnek az uráli alapnyelvi kapcsolatokról vallott felfogása. Idé-
Zemi „Az uráli alapnyelv meglehetősen tisztázatlan kapcsolatai az indoger-
máfl [H szovjet és más nyelvtudományokban használatos meghatározás
Slerintz indoeurópai - K. V.], altaji, jukagir és egyéb eurázsiai nyelvekkel
mindenesetre arra utalnak, hogy elődeink nyelve több régi eurázsiai nyelv és
“Wlvcsalád kialakulási centrumának közelében fejlődött ki. E hosszan tartó
ÉEã°E6netikai folyamat színterét vagy színtereit kifijırkészni egyelőre nem

129
 Nyelvcsaládunk szókészletének bizonyos elemei indogermán, altaji (tö.
rök), jukagir, csukcs-kamcsadál, sőt eszkimó nyelvek szavaival kapcsolatba
hozhatók, anélkül, hogy bármilyen irányú kölcsönzés tényét megállapíthat.
nánk. A véletlen művének azért nem tekinthetjük ezeket a szóegyezéseket,
mert ilyenek meglehetősen nagy számban kimutathatók, de ezenkívül az
emlitett nyelvek morfológiai szerkezetében is meglepő egyezések, hasonla.
tosságok vannak.
Az egyezések jellege, rendszeressége olyan, hogy a kölcsönzés, a véletlen
egyezés és konvergens fejlődés lehetőségeit alkalmatlannak tartjuk e jelen-
ségek magyarázatára. Maradna tehát az ősi nyelvrokonság feltételezése?
Olyan értelemben semmi esetre sem, hogy az uráli, indogermán, altaji,
eszkimó, csukcs nyelveket most már egy közös alapnyelv leszármazottainak
véljük. E nyelvcsaládok egyezései alapján a nyelvhasonlítás
módszerével nem tudnánk egy ilyen közös kiindulópontul
szolgáló alapnyelvet rekonstruálni. Annyit azonban feltéte-
lezhetünk, hogy mindezen nyelvcsaládok elődei kialakulásuk
több százezer éves története során rokonságszerű kapcsolat-
ban álltak egymással, s hogy szókészleti és grammatikai ele-
meik egyező vonásai az eurázsiai paleolitikum és
mezolitikum nyelvileg ismeretlen korszakából öröklődtek.”72
Mielőtt HAJDU megállapítását és témánkkal való összefüggéseit megvizs-
gálnánk, jegyezzük meg, hogy az uráli alapnyelv rokoni kapcsolatait a ma-
gyar nyelvtudomány más képviselői sem tagadják kereken, BÁRCZI GÉZA
például így ír erről a kérdésről:
„Minthogy ma már egyes (bár nem éppen nagyszámú) jelenségek eredetét
az uráli alapnyelvnél régebbi időkig is tudjuk visszakövetni, beszélünk
előuráli (preuráli) korról is, melynek kezdete teljesen az idők ködébe vész.
Ennek az előuráli nyelvnek más nyelvcsoportokkal való esetleges genetikai
kapcsolatai nincsenek tisztázva. Így szó lehet az uráli nyelveknek az indoeu-
rópai nyelvekkel való rokonságáról, másrészt az altaji (török-mongol) nyel-

” HAJDU PETER; Bevezetés az „fan zazeıvtedamaeyba. Budapest, 1966, ıo, 90-91. p.

130
vekkel való közös eredetéről. Egyik genetikai kapcsolatot sem tekinthetjük
lgazoltnak, de megcáfoltnak sem.”73
Feltűnő. hogy mindkét idézett szerzőnél nem az uráli alapnyelv, hanem
amlak preuráli elődje állt rokonságszerű, ill. feltételezett genetikai kapcso-
latban az indoeurópai, altaji stb. alapnyelvek elődeivel, amelyek kialakulá-
sának HAJDÚ szerint több százezer éves története van, s e történet BÁRCZI
szerint is az idők ködébe vész. Elsősorban is ez a kormeghatározás az, ami-
vel messzemenően nem érthetünk egyet, vagyis azzal a HAJDÚ által másutt
is hangoztatott felfogással. miszerint az emberi nyelv már legalább félmillió
éve létezik." szembe kell állítanunk a legújabb kutatások eredményeit,
amelyek a tagolt beszéd kialakulását S0 000 vagy inkább 25-30 000 évvel
ezelőttre helyezik.
Magyarázatra szorul, hogy munkám szempontjából miért van rendkívüli
jelentősége a tagolt beszéd kialakulása kormeghatározásának.
Ismeretes, hogy a feltevések szerint az uráli ősközösség kialakulása már
i. e. 8-10 000 évvel elkezdődött, e közösség azonban csak i. e. 5000 táján
jelent meg feltételezett Káma vidéki őshazájában, amikor onnan a jégtakaró
elvonult, majd feltűnt a növény- és állatvilág.
Jogos a kérdés: hol töltötte az uráli ősnép a kialakulásának kezdete és az
Urál vidéki megjelenése közötti 5000 évet? Nyilvánvaló, hogy ajégtakaró-
tól jóval délebbre, de milyen nyelvi állapotot beszélő más ősnépekkel
együtt, illetve melyek szomszédságában? És itt vetődik fel az alapnyelv
rokonságának vagy egyéb természetű kapcsolatainak problémája, s az a
kérdés is, hogy milyen összefüggésben áll ez munkám témájával?
A magyarázat igen egyszerű: a magyar nyelv őstörténete olyannyira meg-
oldatlan, ezen belül is a magyar hangtörténet annyira homályos és vitatott,
hogy rendkívüli jelentősége lehet bármely olyan, a témával kapcsolatos
nyelvtörténeti vonatkozásnak, amely nyomra vezethet bennünket a magyar
RYBIV őstörténetének homályában, s csak valamelyest is segíthet tisztázni e
történet számos megoldatlan rejtélyét. Az elmondottak alátámasztására két
“Yelvészt idézek:

T3 . _
BÁRFZI GEZA. A magyar nyelvtörténet összefoglaló áttekintése. In: BÁRczı GÉZA - BENKŐ
HLORAND- BERRÁR JOLÁN: A magyar nyelv története. Budapest, 1967, 489. p.
HMDÚ PÉTER: i. m. 4l. p.

131
 BÁRCZI GEZA: ..A magyar hangtörténet az előmagyar kor lezáródásávall
vagyis az ősınagyar kor kezdetével indul... Az ősmagyar korban lefolyl
változásokról nem sokkal mondhatunk többet, mint amit a föltevéseken
alapuló finnugor lumgremlszer (kiemelés tőlem - K. V.) és az elsõ
nyelvemlékeinkben elénk táruló ősmagyar hangrendszer között mutatkozó
fontos különbségekből, valamint honfoglalás előtti jövevényszavaink
tanúbizonyságából kikövetkeztethetünk. Kevés megbízhatót tudunk
mondani a hangváltozások időbeli egymásutánjáról és összefuggéséről, azaz
a szokásos műszóval kronológiájáról, időrendjéről. E téren ugyanis e
vizsgálatok meglehetősen új keletűek, és bár mutatnak föl érdeke;
eredményeket. ezek szilárdságát további kutatásoknak kell
megerősíteniük... A magánhangzók ősmagyar kori története a magyar
hangtörténetnek legkevésbé ismert része. Míg a finnugor alapnyelv
mássalhangzó-rendszeréről, ha közel sem eleget, de mégis viszonylag sokat
tudunk. ınagánhangzó-rendszeréről csak vitatott és homályos ismereteink
vannak... Rendkívül megnehezíti a magánhangzók történetének a kutatását
az a tény, hogy - amint látszik - az alapnyelvben a magánhangzók, még fljl
nem derített okból és látszólag szeszélyesen, váltakozhattak egymással,s
ezért igen nehéz egy-egy esetben eldönteni, hogy egy finnugor eredetû
magyar szó magánhangzójának mi volt az előzménye.”75 E térena
problémák, a nehézségek világosak, s szükségtelen magyarázatot fűzni
hozzájuk.
PAPP FERENC kimutatásában a honfoglaló magyarság tőszókészlete így
oszlik meg eredet szerint:
'r - __

finnugor eredetű 614 tőszó, azaz 34,0 %

.z g -, `

török eredetű ,` 279 tőszó, azaz 15,4%

5 egyéb eredetű 25 1 tőszó, azaz 1,4 %

\ ismeretlen és bizonytalan eredetű ` 889 . tőszó, azaz ` 49,2 %

.. TT T t TT f Te? :
` Osszesen: 1807 tőszó, azaz ` 100,0 %
z.. ii g ig 4'-:_-__
I

75 BARczı oEzA. i. at. ıoo. 106. p.

132
 (Megjegyzem. hogy a szerző táblázatából kihagytam az ún. magyar belső
keletkezésű szavakat. szám szerint 6497 ilyen tőszót, mivel ezeknek egy-
reszt semmi közük az eredet problémájához. másrészt keletkezésük kora
megállapíthatatlan. ezenkívül egy részüknél az is vitás. hogy valóban belső
keletkezésűek-e.7Ő Nem érdektelen számunkra, hogy míg PAPP FERENC és
mások 614 kétségtelenül finnugor eredetű magyar tőszót tartanak nyilván,
addig BJÖRN COLLINDER nagy összehasonlító szótárában ezek száma mind-
össze 550 tőszó.77)
A fenti számszerű adatokból kitűnik - s ezt további vizsgálódásaink során
állandóan szem előtt kell tartanunk -. hogy a honfoglaló magyarság tőszó-
készletének csak az egyharmada finnugor eredetű. kétharmada pedig idegen,
vagy másként: a honfoglaló magyarság tőszókészletének a fele ismeretlen és
bizonytalan eredetű, s hogy ez utóbbinak a származásáról a magyar nyelvtu-
dománynak még elképzelése sincs. Viszont az említett tőszókészlet kéthar-
madának idegen, nem finnugor volta. és felének ismeretlen eredete jól
megmagyarázza a magyar hangtörténet imént idézett súlyos problémáit.
Temıészetes ugyanis, hogy egy olyan nyelvnek a történetét - beleértve
harıgtörténetét is -, amely szókincsének csak egyharmad része finnugor
eredetű, nem lehet finnugor nyelvi bázison megoldani, ill. az ilyen kísérletek
csak részarányos, nagyjából egyharmadnyi megoldást hozhatnak.
Elmondhatjuk tehát, hogy a magyar nyelv őstörténetének problémái nem
abból adódnak, hogy - amint azt előszeretettel felpanaszolni szokás - volta-
képpen nincsenek X. század előtti írott nyelvemlékeink, hanem
0 egyrészt: nem ismerjük az uráli alapnyelv kapcsolatait,
0 másrészt: nem tudjuk, honnan, kitől és mikor kerültek a honfoglaló ma-
gyarság nyelvébe a tőszókészletének felét kitevő ismeretlen és bizonyta-
lan eredetű szavak,
0 végül: honfoglalás előtti török jövevényszavaink is alkalmatlanok arra,
hegy messzemenő következtetéseket vonjunk le belőlük, ugyanis a zöl
müket kitevő ún. archaikus török vagy bolgár-török jövevényszavak for-

76
IPÁPP FERENC: A lexémák szófaja, alaktanl szerkezete és eredete. Magyar Nyelv, LXX. évf..
'(1974), 56. p.
77
B- COLLINDER: Fermo-ugric vocabulary. Stockholm, 1945.

133
 rása ismeretlen, mivel nem tudjuk bizonyosan, hogy ez volt-e a nyelve a
bolgárságnak, amint azt többen állítják, vagy pedig az iráni szarmata.
alán, ahogyan azt az 50-es évek szovjet történettudománya vallotta; de'
alkalmatlan erre e szóréteg .azért is, mert a törökség egy részének, az ún_
altaji törökségnek a nyelve nincs ősi, rokoni kapcsolatban a tulajdonkép.
peni törökség nyelvével, hanem az csak a későbbi érintkezés eredıne.
nyeıvs
0 valamint azért még, mert török jövevényszavainkról kitűnt. hogy azok
egy része magában a törökségben is az iráni nyelvekből való. ami aztje.
lenti. hogy az ősmagyarság e szavakat átvehette közvetlenül az iráni
nyelvekből is, és szükségtelen a török közvetítés feltevése.”
Az elmondottakból az következik, hogy a magyar nyelv történetének sa.
lyos és megoldatlan problémái kapcsolatainak felderítetlenségéből számıaz.
nak, pedig e nyelvi kapcsolatok - amelyek hátterében nyilván sokrétű törte.
nelmi kapcsolatok állanak - a magyarság preuráli-uráli elődeinek korában
elkezdődtek, s folytatódtak a magyarság külön életében is. Az is nyilvánva-
ló, hogy amint e kapcsolatok a preuráli-uráli korban nem csupán szókészle-
tiek, hanem egyúttal grammatikaiak is, ugyanúgy nagy bizonyossággal
feltételezhetjük, hogy a honfoglaló magyarság tőszókészletének a felét
kitevő ősmagyar kori ismeretlen eredetű jövevényszavak nem egyedüli
bizonyítékai e korszak nyelvi kapcsolatainak, hanem e tőszavak egyúttal
eddig felderítetlen grammatikai elemek hordozói is. Mert SZABÉDI
LASZLÓnak az a megállapítása, hogy „A nyelvtani szerkezetnek nincs a
szavaktól független léte”. fordítva is érvényes. vagyis az előbbi szerzőt
idézve tovább: „Az a nyelvi realitás, amit mindig szem előtt kell tartanunk,
az eleven beszéd, amelynek egyes szakaszai mindig konkrét szavakból
(szóalakokból) tevődnek össze; az egymást felváltó beszélő nemzedékek
ezeket a szóalakokat reprodukálják szakadatlanul. Nos: a szóalakok és a
szóalakokból álló beszédalakzatok szakadatlanul megújuló reprodukciója
tartja fenn a szavakat is és az azoktól csak gondolatban elkülöníthető

73 új Magyar Lezikae. vi. s-z. Budapest, 1962, 482. p. ,,tarõı< ııyeıv61<`°ettnsz6 _

79 BARTHA ANTAL. Isztocsnytki vengerszkoj kulturt X v. Problemi arheologiji i dı'eVflY°l
isztoriji ugrov. Moszkva 1972, 126.

134
„yzlvtani szerkezeti elemeket is, hiszen a szóalak szó és formáns ötvöze-
re11.8Ü

A felvázolt problémák szem előtt tartásával munkám feladatát és célját

lgy jelölöm meg: . .
l_ feladatom. hogy az összefoglaló munkák és a legújabb kutatást eredmé-
nyek alapján bemutassam a magyar mássalhangzók történetét, de oly
módon, hogy kitűnjenek a nyelvtörténészek közötti nézetkülönbségek és
azok okai, s kellő hangsúlyt kapjanak a meglevő problémák, emellett
2. célom, hogy bizonyos nyelvtörténeti nyomok segítségével megkíséreljem
e problémák némelyikének lehetséges megoldását, vagy legalább felves-
sem a kínálkozó lehetőségeket, mégpedig a nyelvhasonlítás komplex
módszerével, amelynek eszközéül - a magyar-valamely finnugor, vagy a
magyar-török. esetleg a magyar-szláv nyelvek összehasonlításán túlme-
nöen - a magyar és iráni nyelvek történeti etimológiáját teszem meg,
különös tekintettel az összehasonlítandó magyar-iráni szavak hangválto-
zásainak közös törvényszerűségeire.
Mielőtt azonban rátémék munkám tulajdonképpeni tárgyára: a magyar
mássalhangzó-rendszer történetének ismertetésére, külön fejezetben fogla-
lom össze a tagolt beszéd kialakulásáról megjelent legújabb dolgozatokat,
majd külön fejezetet szentelek az alapnyelvi kapcsolatok nyomainak is, s itt
indokolom meg, hogy miért főként iráni szavakkal hasonlítom össze a meg-
felelő magyar szavakat, vagyis megkísérlek rámutatni azokra a nyelvtörté-
neti nyomokra, amelyek a magyar nyelv preuráli elődjének kapcsolataitól
elvezetnek bennünket a magyar-alán-oszét nyelvi kapcsolatokig, illetve az e
kapcsolatokból levonható nyelv- és hangtörténeti tanulságokig, törvénysze-
rüségekig.

[Az uráli óisnyelv előtörténetéhez]

Az artikulált beszéd és a nyelv kialakulása az ember evolúciójának vi-

5Z0t'lylag kései fejleménye, a Homo sapiens, vagy inkább fejlettebb tipusa: a
°l'0-magnon-i ember kiváltsága, s nyilván egyik fontos tényezője az utóbbi

to ,
SZABÉDI LASZLO: A magyar nyelv őstörténete. A finnugor és az indoeurópai nyelvek közös
eredetének t»tze„yz'ze'tzat. Bukarest, 1974, 37. p.

135
25-30 000 év felgyorsult kulturális változásainak. A legújabb kutatások
ugyanis bebizonyították, hogy a 150 000 évvel ezelőtt megjelent és az utol.
só jégkorszak végén. vagyis mintegy 10 000 évvel ezelőtt kipusztull
Neander-völgyi ember nem ismerte a tagolt beszédet. 1
[...] Ha a nyelvet az emberi evolúció fejleményének tekintjük, akkor
[... ennek] az állatvilágban meg kellett, hogy legyenek az anatómiai, pszi..
chológiai és kulturális előzményei, amelyekből a Homonidák előnyelvi'
képessége kifejlődött. E képességből azonban még hosszú százezer évekig
vezetett az út a Neander-völgyi ősember vokális kommunikációjáig, arnii
még semmiképpen nem nevezhetünk beszédnek. A mindössze 150000
évvel ezelőtt megjelent Neander-völgyi ugyanis nem rendelkezett az emberi
beszéd létrehozásához szükséges feltételekkel. képtelenné tette erre agya.
nak, ill. homloki lebenyeinek fejletlensége, de anatómiai mechanizmusának
tökéletlensége is, például nem tudta képezni az emberi magánhangzó-teret
lehatároló u, a. t' hangokat. a k, g mássalhangzókat, és nem volt képes a
nazális-nem nazális létrehozására sem stb.3'
Ebben az összefijggésben a beszéd történetének szempontjából nem vál-
toztat a dolgok lényegén az sem. hogy ma is vitás és eldöntetlen a kérdés:
közvetlen őse-e a Neander-völgyi ősember a mai embernek, vagy csupán
olyan oldalági rokona, ,,unokatestvére”, aki a mai emberrel közös őstől
származik ugyan, az evolúcióban azonban a természetes kiválogatódás
folyamán életképtelen, ill. rövid életű mutációnak bizonyult.”
A mai ember őse, a tagolt beszédre képes Homo sapiens 70 000 évvel ez-
elött jelent meg Európában, tömegesen azonban csak az utolsó jégkorszak
végén. És éppen ekkor halt ki a klasszikus Neander-völgyi ember, miután
mintegy 10 000 évig együtt élt és keveredett a Homo sapienssze1.33
A szintagmatikus gondolkodás és a nyelv megszerzését általában 3
paleolitikum középső szakaszának a végére helyezik. ami időben egybeesik
a Homo sapiens tömeges európai megjelenésével. [...] A nyelv történetét

3' PH1L1P L1EBERMAN - EDMUND S. CREL1N: A neander-völgyi' ember beszédérõl. A HW"

keletkezése. Budapest, 1974, 302-304. 303-31 1. p.
32 1ızıtı.30s-3o6.p.
83 HAHN 1sTvA.~t - szsao Mıktosz ós- es õızef. viıaatõrtenet Kepekbea. 1. Budapest 1972- 23:
p.

136
le gtavolabbra tehát az i. e. 50 000-es évekig, mérlegelőbb számítások szerint
azon'ban csak a felső paleolitikumi utolsó jégkorszakig, tehát i.e. 25 000-
15000 (utóbbi korhatár egyeseknél 18000) közötti időszakig vezetik
V1
-s5za_34 Mindez pedig egyebek közt azt jelenti, hogy a Hajdú-féle ,,több
S
zázezer év” és a Bárczi-féle ,,idők köde” helyett mindössze nyolc-,
lmszonöt- vagy ötvenezer évvel van dolgunk. Ugyanakkor a nyelvcsaládok
kialakulása természetszerűleg még ennél is jóval későbbre tehető, az idézett
nyel vcsaládokban rokon grammatikai elemek kifejlesztéséről nem is szólva.

1, táblázat. Az emberi fejlõdés a jég- és kõkorokban (László Gyula után)

I 1
ëıýmz _ I _ Z 1 í ii I -`ı_í

Jegkorok , l. Günz i. e. Il. Mindel i. e. lll. Riss i. e. IV. Würm i. e.

` 600 000 körül 400 000 körül 200 000 körül 25 000- i. e.
k g Í g 18000 s
-J

A . alsó szakasza középső szakasza felső szakasza

z z- - z-- .
Ő*'*Ö'“°' `i.e.600o0O-Le. i.e.ısOOoO-1.e.so0oo 1.e.sooOO-i.e.8ooO
` ,isoooo Í H _ _
Emberfajta Pithecanthropus - Neander-völgyi Homo sapiens
Sinanthropus 1 .
ı.e. 100 000
Arclıantropus Y _ 50 000 g l g Í W Í g

Kultúrfok Szakócás Szakócás a- Moustieri Penge-kultúrák

` abbevillei és cheul-i és szi- szilánk és
~ szilánkos clactoni lánkos leval- levalloisi
_ l kultúrák* loisi kısltúrák 4 kultúrák_ J I

A nyelvcsaládok kialakulásának ily módon lecsökkent korhatára - mivel

az semmiképpen sem helyezhető az utolsó jégkor előttre - egyúttal bizonyos
tekintetben földrajzi helymeghatározójellegű is. Hogyan kell ezt értenünk?
A legáltalánosabban elfogadott tudományos álláspont szerint az uráli
alapnyelv kialakulása már az i. e. 8-10 000 évvel elkezdődött, emellett az
uráli ősközösség első meghatározható szállásterülete: őshazája a Volga-
köllyök és az Urál hegység között, a Káma vidékén volt,35 s az uráli népes-

34
M^CD0NALD CRlTCHLEY` Az ember nyelvi' képességének evolúctója. A nyelv keletkezése.
„B“°“P°~°>L 1974. 61-62. p.
BÁRczı oEzA. 1. ta. 490. p.

137
ség alaprétegét - csakúgy, mint az indoeurópait - az ún. gravetti műveltse.
get kialakító cromagnoni emberfajta utódai alkották.3Ő
Az uráli ősközösség időrendi és földrajzi lokalizációja között azonban at.
hidalhatatlan ellentmondás van. mivel. amint azt LÁSZLÓ GYULA is hang.
súlyozza:- .....az uráli nyelv nem alakulhatott ki az uráliak mai lakóterüle.,
tének egyetlen részén sem, hanem már csak nyelve kialakulásának előreha.
ladott fokán szállta mega területeket, felvetődik a kérdés, honnan jött, hel
formálódott az ősuráli népség?”37
Miért állítja LÁszLó GYULA, hogy az i. e. 8-10 000 évvel keletkezett es
az i. e. 4000 táján felbomlott uráli ősközösség nem alakulhatott ki Északke.
let-Európában, beleértve a Káma vidéki ún. őshazát is?
Ennek az a magyarázata. hogy az utolsó jégkorszakban. vagyis az i. e_
15 000-13 000. évekig egész Eurázsia északi részét a 60. fokig (a Leningı-ad
és a Káma középső szakaszának vonaláig) jégtakaró borította, amelyen - de
még a közelében sem! - nem élt meg az ember, az állat- és növényvilág. A
Kárpát-medence éghajlata és állatvilága például olyan volt, mint ma a tajga
és a tundra találkozásánál, a tél rendkívül hosszú, a nyár rövid és hűvös, a
mai Budapest környékén a jégkor végén, nyár közepén 1 l-12°C volt a kö-
zéphőmérséklet, pedig ez a vidék 12-13 fokkal feküdt délebbre a jégtakaró
határvonaláná1.33
A probléma jobb megértése végett ismét LÁSZLÓ GYULAt idézem: ,,...az
ősi állatvilág csak azokon a területeken maradt életben, amelyek nem löszö-
södtek el. A löszös steppén ezek az állatfajták nem éltek meg, s azokon a
területeken találjuk, amelyek a lösztől szabadon maradtak: az Amur mentén
(Koreával és .lapánnal együtt), a Kaukázustól délre és Kis-Ázsiában, továb-
bá Európa három nagy félszigetén (Görögországban, Itáliában és Spanyolor-
szágban). Ezek voltak Dél-Eurázsia nagy löszmentes területei, s egyúttal az
ösállatvilág menedékhelyei. ahol az erdővel együtt megmaradhatott. Később
a jégtől való felszabadulás után ezekről a területekről történt az északibb
földrészek növény- és állatvilággal való benépesedése".39

86 LÁSZLÓ GYULA: Östörténetünk legkorábbi' szakaszai. Budapest, 1971, 122. p.

37 ıbiti. 190. p.
88 GABORI MIKLÓS: Az ötvenezer éves ember. In: A magyar régészet regénye. 1970, 36-37-17-
39 LÁSZLÓ GYULA: Östörténetünk legkorábbi szakaszai. Budapest, 1971 , 52. p.

138
Í:-'T;"l7
I. *“ Í' "”' “ff/'I
ÁÚ ,tárla- - 1
7-f -
I . l ...J 'ı
.ıır ft!-Ffllff* /1.97.” - I * &-
_|,e-- nıdflggfgzıfıfi' I. a Q
_ --'_ Erfifl
' wın/rııfifilf
',_:_-_;__, 7'ı/ıíff, _
nu 01" - _ `
---'H 'rt'//"` `~'
z ya., (PQI//Il; " I
J: Ö; ez/ra /M/I
/fe--~/-J *
- .D ˇ 1

1 .
Lm” 3_fıu-0
J
Q
Í2
. J
.
.ıı 0

/lJ'.|'ı/0' çrıı/O
I
'
ÁGJ/db Í-Il'-É'
II 41.5;/l'ıf,J'I',ÁIl".(I IQÁ Áll
ı

HIÍJJI.)
Í
tl 8.
ti
rf
=:>v
Ű, ,
m l T .
AVI'

1. térkép (a szerző rajza)

Északkelet-Európa benépesedésének ez a feltételezett iránya megegyezik

GABOR1 MIKLÓS elképzeléseivel, miszerint: „Az utolsó jégkorszak elötti
30000 év alatt Európa keleti fele tehát megtelt emberrel... Azt hiszem.
említettem már, hogy az ősember korában az időbeosztást számunkra az
eljegesedések és a köztük levő enyhébb periódusok (interglaciálisok) jelen-
tik. Ezek persze több, rövidebb időszakból állnak, és az a korszak, amelyik
engem érdekel, a radiokarbon vizsgálatok szerint kb. 70 000 és 40 0O_0 év
közé esik. Hogy miért épp ez a korszak érdekel? Azért, mert ekkor népese-
dett be Közép- és Kelet-Európa. .. Honnan?...”9°

l _

°°oA BoRı`l'v11ı<Lós: ı.- rn. 157-158. p.

139
 „Ha ma feltesszük a kérdést. honnan származott az ember, a kutatók ki..
lencven százaléka azt fogja válaszolni, hogy valószínűleg Afrika egyenlítõl
tájairól. Az út felvezetett Kelet-Afrikán keresztül Maghrebig. A terjedes
másik vonala eljutott a mai Szíria, Izrael, Libanon. Irak területére... [)`e
aztan hogyan tovabb Europa fele? És Enrõpan beıtıı, az Atlanti-6eeant61 az
Urálig - merről, merre?... Itt Nyugaton két alapból indult el az embeil
civilizáció. A primitív szilánkeszközökből, a szilánk-»kultúrábóltt és a
szakócakultúrákból. Az utóbbi biztosan afrikai eredetű volt... A Kaukáza..
son túl, kissé megkésve, hasonló szakócás kultúra jelenik meg dél felől,
mint itt. Ugyanúgy tovább fejlődik. gyorsan. az utolsó jégkor behozza a
késést. aztán a Fekete-tenger partján az utódai elindulnak a Kubán, a Volga
az orosz hátság felé. Kelet-Törökországon, Irakon keresztül jutnak fel a
Kaukázus déli előterére... Aztán van itt egy harmadik, ősrégi alap is. Az
afrikai kavicskultúrák.”9'
Közép- és Kelet-Európa benépesedése tehát délről, a feltevések szerint
Afrika egyenlítői vidékéről történt (az említett szakóca- és kavicskultúrákoıı
kívül erre utal az_észak-afi`ikai számıazású kobakból készített tökedények
elterjedtsége, valamint az a szokás, hogy a halott alá gyékényfonatot készl-
tenek, de ezt igazolja az észak-európai ún. campigni kultúra afrikai eredete
is).°2 lndokoltnak tűnik az a feltevés, hogy a Közép- és Kelet-Európát bené-
pesítő afrikai eredetű ember egyik közbülső állomása volt a Közép-Don
vidéki gravetti kultúra cromagnoni típusú népessége, amely innen terjedt
Délnyugat-Azsia, majd jóval később Északkelet-Európa felé. Bennünket
pedig éppen ez az utóbbi terület: Északkelet-Európa, a finnugor népek elsö
ismert szállásterülete érdekel.
Ezzel kapcsolatban ismét LÁSZLÓ GYULAt idézem: „A növénytakaró csak
lassan követte a visszahúzódó jeget. Jellemző erre DE GEER megfigyelése a
közép-svédországi területeken. Itt az utolsó gleccser visszahúzódása 14 000
évvel ezelőtt történt, a növényzet ezzel szemben csak mintegy 6000 éves.
Ezt a megtigyelést,-laza időhatároldcal, átvetíthetjük a jégtől korábban fel-
szabaduló későbbi finnugor területekre, s azt mondhatjuk, hogy ezek nö-
vényvilága nagyjából időszámításunk elött 12-10 000 évvel kezdett megte-

°' ıbiti. 84-as. p.

92 CSALOG JÓZSEF: Az újkőkorszak embere. In: A magyar régészet regénye. 1970, 43, 56- P-

140
lepoom, de igen lassú menetben népesítette be a területet. Nagyobb mértékű,
sűrűbb növénytakaróval csak a VIII-VI. évezredtől kezdve számolha-
„93
mrllãkinwe a benépesedés sorrendjét (a területről először is elvonul a jégta-
karó, utana megjelenik rajta a növényvilág, majd benne az állat, s az állat
nyomában az ember), LÁSZLÓ GYULA megállapítása azt jelenti, hogy elő-
domk leendő szállásterülete az i. e. VI. évezrednél előbb nem népesülhetett
os_ Tovább pontosítja ezt a korhatárt ugyanannak a LÁSZLÓ GYULÁnak a
- tkozása:
hlfiãz utóbbi időben V JA. BRJUSZOV nagy hatású elméletében összegezte
régészeti tapasztalatait a Szovjetunió észak-európai területének benépesedé-
séről, a finnugor népek őstörténetéről... Brjuszov abból az alapvető felte-
vésből indul ki, hogy a szovjet föld észak-európai területeinek benépesedése
az atlanti korban (5600-2500 között - K. V.) kezdődik.”94
(Itt jegyzem meg, hogy maga LÁSZLÓ GYULA nem az uráli ősnép Káma
vidéki őshazájának, hanem a Baltikumtól az Okáig terjedő szállásterüle-
tének a híve. amely egybeesik a cromagnoni típusú későgravetti népesség
teremtette ún. szvidéri kultúra területével; egy harmadik vélemény szerint,
amelyet VERES P. TIBOR, HAJDÚ PÉTER és számos szovjet történész képvi-
sel, az ősugor népesség Nyugat-Szibériában, az Ob alsó folyása és az Urál
hegység közötti területen alakult ki, ám közismert, hogy ez az utóbbi vidék
is csak a mezolitikum végén, azaz i. e. 5000 táján népesült be, s ez is délről.)
Most pedig foglaljuk össze az elmondottakat:
I. A 150 000 éves Neander-völgyi ősember nem rendelkezett a tagolt be-
széd létrehozásához szükséges anatómiai feltételekkel.
2. A tagolt beszédre képes embertípus, a Homo sapiens mintegy 70 000
éwel ezelőtt jelent meg Európában, tömegesen azonban csak az utolsó
jégkor végén; emellett a nyelv történetét legtávolabbra az i. e. 50 000-es
évekig, mérlegelőbb számítások szerint pedig csak az i. e. 25 000-10 000
közötti időszakig vezetik vissza.
3. Közép- és Délkelet-Európa benépesedése Afrika egyenlítői vidékéről
történt, majd i. e. 5000 táján innen népesült be Északkelet-Európa, az uráli
.E

93
“LÁSZLÓ GYULA: i. m. 53. p.
lbid. 93. p.

141
népek szállásterülete; a migráció feltételezett irányvonala: Afrika egyenlltõl
vidéke-Elő-Azsia-Kaukázus-Dé1kelet-Európa-Eszakkelet-Európa.
Kényszerítő módon vetődik fel a kérdés: ha az uráli ősközösség csak i. e_
5000 táján jelent meg feltételezett Káma vidéki őshazájában, akkor “hol
töltötte nyelvközösséggé válásának megelőző 5000 évét? A szvidéri kultúra
területén. a későgravettik utódaiként, az indoeurópai népek elődeinek szom.
szédságában, amint azt LÁSZLÓ GYULA feltételezi? Vagy talán Nyugat.,
Szibéria délibb vidékein, mongol és török népek közelében, ahogyan mások
hiszik? Vagy máshol keressük - s ha igen, hol és milyen módon - amıak a
,,több régi eurázsiai nyelvnek és nyelvcsaládnak a kialakulási centrumát“,
amelynek közelében HAJDU szerint a preuráliak nyelve kifejlődött?
A magyar nyelvtudomány - bár főként bizonyos növényföldrajzi szavak
alapján az említett helyeken feltételezi az uráli népek őshazáját - az alap.
nyelv rokonságának kérdésében felemás álláspontra helyezkedik. Vagyis
nem tagadja ugyan az uráli alapnyelv rokonságszerű kapcsolatait az indoen-
rópai, altaji stb. nyelvcsaládokkal. de az alapnyelvi kapcsolatok kialakulása.
nak színterét vagy színtereit kifürkészhetetlennek tekinti, a nyelvhasonlítás
módszerét elégtelennek tartja egy olyan közös ősnyelv rekonstruálásához.,
amelyre a rokonított nyelvcsaládok visszavezethetők volnának, s a nyelvro-
konság szókészleti és grammatikai elemei kialakulási folyamatát is - amint
láttuk, helytelenífi - az idők ködébe, vagy százezer éves távlatokba, „az
eurázsiai paleolitikum és neolitikum nyelvileg ismeretlen korszakába” he-
lyezı.
Egyébként teljesen indokolatlan, hogy nyelvtörténeti kormeghatározóként
két olyan korszakot állítsunk egymás mellé, mint amilyen az i. e. 600 000-
8000-ig tartó paleolitikum, illetve annak a 600 000-150 000 évek közötti
alsó, a 150 000-50 000 évek közti középső és az 50 000-8000 évek közti
felső szakasza, valamint az i. e. 8000-5000-ig tartó mezolitikum.

Az alapnyelvi kapcsolatok nyomai

A feltevések szerint tehát az uráli ősnép nyelvi egységének kialakulása

már feltételezett Káma vidéki őshazájába érkezése előtt mintegy 5000 évvel
megkezdődött. Ennek a kezdeti folyamatnak a színterét nem ismerjük, 6541*
annyit tudunk, hogy a nyomok dél felé vezetnek. Vajon támogatja-e a S141'
mazásnak ezt az irányát a honfoglaló magyarság embertani képe?

142
 Ami a honfoglalók alaprétegét illeti, a kérdésre határozott igennel vála-
szolbatunk. DR. LIPTÁK PÁL szerint például a honfoglaló magyarság antro-
pológiai összetétele a következő:
1, Vezető réteg _
ll mranid (másként magyar alföldi típus; kialakulása vitatott, sok egyezést
mutat az elő-ázsiai ún. armenid vagy taurid rasszal, egyébként is teljesen
átitatta a protonordoid típus);
2_ uráli (másként ugor típus, régebben rjazanyinak is nevezték, leginkább
nordoid és mediterrán keveréknek tekintik);
3_ pamíri (europid típus);
4. cromagnoid (protoeuropid).
ll. Középréteg
l. mediterrán (másként földközi-tengeri típus, egyik ága az iráni rassz,
egyébként a szkíták alaprétege);
2. nordoid. de erősen mediterrán;
3. pamíri (ez kapcsolta össze a középréteget a vezetővel).
III. Köznép
1. meditertán;
2. nordoid (legirıkább protonordikus típus, ez átitatta a turanid rasszt, de a
meditenánnal együtt az uráli típusnak is komponense);
3. cromagnoid.
A honfoglaló magyarság embertani képén kívül DR. LIPTÁK PÁL azt is
kimutatja, hogy a népesség zömét a mediterrán, nordoid és cromagnoid
típusok tették ki,95 VERES P. TIBOR pedig éppenséggel azt állapítja meg,
hogy az ősmagyarság - akárcsak az iráni szarmaták - a protoeuropid ugor és
a mediterrán szkíta populációk keveredéséből ke1etkezett.9°

9695 DR. Lıı=TAK

, ,
PAL. .
A magyar nep tnatataztzisa. Eıet es Tudarnany, 1971, 2507-251 1. p.
VERES P TIBOR: A magyar nép etnikai történetének vázlata. Valóság, 1972, 5. sz., 4-5. p.

143
 ez T ter if
1
--Jxüsb ,.fı>'
í

vg. 3 \)J 11
` ' 1`\
-ez'-.
9 ` 1 /J " `× 1 1* l
.ııı

-ıI"'
I 'l I
._"

-ıı

7 5 .
J "' “_
t rf
. t -\

az
- J

1 *"-.
N _..
I
1
.-0
I

`\--

II. I. A ıov otıı.ıı:l.6 ııırőpai réuıéııek ıııipıeati ıı 1.26 IO l

magába /Éıılõ ıt ı-1.::/. 1. mıõp-vuäoıfrı
n.unı,§°§ı bnáuıäänııpıı 1
Ha t-atm:-.al S...-te*--sem-fe 5 W'
úfikı
W: O
Ion
Il
ll'
O in
MP0 II; mın “P
ı aa nme ie ífltm U ut-
1

2. térkép (a szerzõ rajza)

144
 Mindez azt jelenti, hogy az embertani nyomok is délre vezetnek (bele-
számlıva végső soron a kevert jellegű rassz elő-ázsiai armenid, és a szintén
kevert jellegű uráli típus mediterrán-iranid komponenseit is, de a lappoid és
3 Vele rokon szamojéd típusok is ún. alpesi rasszjelleget feltételeznek, Š így
3 Kaukázusba, Anatóliába és Iránba vezetnek). Ezt igazolja az a tény is,
hogy jóval később. az i. e. I. évezredben a finnugor népcsoportok déli és
délkeleti szomszédai az indoeurópai nyelvcsaládba tartozó szkíták és szar-
maták, vagyis iráni népek (l. a 2. térképet). I
Ha az embertani nyomok délre., vagyis a Kaukázus és Elö-Azsia felé ve-
zemek, merre mutatnak a nyelvtörténeti adatok? A kettőnek ugyanis nem
Szabad ellentétbe kerülni egymással, vagyis a nyelvtörténetnek meg kell
erösítenie az embertan mutatta származási irányt. És valóban.
V. M. ILLICS-SZVITICS [...] 245 tőszó és formáns egyezését mutatja ki
6 nyelvcsalád mintegy 270 nyelvében, s ennek alapján megállapítja a szóban
fgrgó nyelvcsaládok genetikai rokonságát. Az Óvilág e hat nyelvcsaládjá-
nak: a sémi-hámi, kartvel, indoeurópai, dravida, uráli és altaji nyelvcsalá-
doknak a nyelveiben mutatkozó történeti-etimológiai egyezésekról így ír a
szerző:
,,Döntő többségük... csak annak az elméletnek a keretében nyerhet ma-
gyarázatot, amely posztulátumként kimondja az emlitett nyelvcsaládok
genetikai rokonságát, azaz egy olyan nagyobb nyelvcsoporthoz való tartozá-
sukat, amely nyelvcsoportot - a különböző munkákban előforduló meghatá-
rozással - feltételesen nosztratikus nyelvcsaládnak nevezünk. A hat nyelv-
család vizsgált egyezéseinek száma és szabályos jellege nemcsak a
nyelvrokonság tényének a megállapítását teszi lehetővé, hanem arra is le-
hetőséget nyújt, hogy feltárjunk egy sor törvényszerüséget, amely ezeket az
ősnyelveket összeköti, s hozzálássunk a hat összehasonlított származék-
nyelvcsalád nyelvrendszere bizonyos lényeges részének a rekonstruálásá-
hoz.”97
Mivel azonban V. M. lLLıcs-SzvıTıcs a hat családból álló nosztratikus
nyelvcsaládban, vagyis a genetikailag rokon nyelvcsaládcsoport alapnyelvé-
ben nemcsak 225 tőszó- és fomıánsegyezést mutat ki, hanem a nosztratikus

97
V- M. ILLICS-SZVITICS: Opit szravnyenyıja noszrratyicseszkih jazikov. Szravnyityeínji
”'°W=f (B-). Vvegyznyzjz. Moszkva, 1971, ı. p.

145
 alapnyelvi hangtani változások törvényszerüségeit is szabályokba foglalja (l
a táblázatot), figyelmen kívül hagyhatjuk HAJDÚnak azt az állítását, ım
szerint ,,E nyelvcsaládok egyezései alapján a nyelvhasonlítás módszerével
nem tudnánk egy ilyen közös kiindulópontul szolgáló alapnyelvet rekonst
ruálni”, s meg kell vizsgálnunk néhány ennek ellentmondó példát.

2. táblázat. A nosztratikus, indoeurópai, indoiráni, uráli és magyar mással

hangzók Illics-Szvitics szerint (az oszét mássalhangzók beírása'tõlem - K. V)
: =msh. (torokhang), (?)=bizonytalan, := mgh. hosszabbodás
Z]f=feltételezett
l 7 _ ;_ _ý_ I 7“Tııı_

` Noszıfzıikus indoeurópai indoiráni Oszeı urán Magyar

szókezdó hangzó- ˇ l
l * l'
közi
ÍÍ7 ll 777 ]_ 7 7 I _,_,
.P` L1 P P f-' P .
ˇ
-P . - T~ FI.
P ı 7 Í“ııí_
-v- `I ff
-PP- -P- 7* .P- '
P- W P~b b P- -f-
i

-P- *P ~ P Í Í ÍP- -v-

V* ı`
Ez- 7
` ` bh l
ı
ah i
7
p- i
t
l
-b- bh l -w- ~ -v-, -0-
li
g- A f Í r i 1 r.c,3 Í-ii g
i -ı- l r ˇ l Í' -n---:- ü l -r- _
ı 7771.

1- , d ı d d .l 1- :-
J ___ _ı _ _ i .
-t- ` d -_`,'- 1 -r- * -z-
íf- , ah L dh ˇ' z- Í Í
-d- ah -(5- -z_
az - ˇ' zE,z„,ız"
ı__ _ _ __

k,š,c' i`k,s,c.)(. h k- k-,h-

_ T1
-l.f- i /2,/<,ız“ .
`
-/<ı<- ~ -ız- i -if-
"“' š.8„E.'“ EJZÍ , ' ff- ff--h-
`~ -P aza -k- `
. 8- j gh,gh,g“ız Iahahíh =ı.š.2 k_ l*_-
*C Q-
1 j- _ nd “_-__* 1 I

,Á _ _ __ _ _. gh,gh,g”h
zs- __ ı ı ı 'CŠ!- Q
`l Y
. _- _ v' ` l

s- , s s s l l ŠI I

i
'i " A -S..
l S

L
-$-
.
l-s=-(-[s=]- ~ -[zi]-1 Í Ísz-(-8)
S- S Z I s- i I I 0
z z .zzz
-s-
~zzzzP
s
l 4ı

--s-(-[s]- -- [-z]-) -sz-(=-9)

s-- - li ˇ ı

s- s- S ı

__ _ _L

146
 ______._--7*-i͓ 113 =

Szıfzııkus indoeurópai ımzısifani oszeı uráli Magyar

Ó K 6 zaõ L harıeıv- '
sz közı
Í :_ _ -s- -s-S _ Í I Í . -š-(-{š}-
_ ~ [fi-) _ -z- _
7 _ _? _

.z-
_'_.7 Il ıı I ı r _
' A I

sk, sk, sk" S-

L-

-,.- 1 __

L
cz- “'_ ` ". (s)Ã', (sk), sky .f P fi” ı I _ S-___ " _ _l
-c- -s- -s- I
Ízı 1 Ífiýí _ __ ı

3-
. f .... . ___ J'
-3-

7ı7 _ıı_ L ýl _ı _ı ___ ıl

ı
çı
l ` (3-);}_[(Sk),skl'] sš>ččfl1) č- I cs-(=č) r
Ű, . W L ˇ .„ ' ñzic E
-ç - W -s- -cc- cs>s.sz
J ı F “ ıır_ `ı ı

sk-. sk- sk c 7
I

Ő-

-õ- gy(=äJ
ı ı
T? I
-C_ -S-

3-_?
i

ı_
É

_ __L
-3-
-Sd- (?) ı7_ı _ , s_(:š) _
il
ıı
ç'- l sr- "'st-(slh-\-. _. - Č-
- T . É
l
-ç'-
l
zs- -čC- 1
l
-8-(=š)
_ _

Ö; S!- Č-
L ,Lfz z i

-C- -5_ l _Č C -s-(=š)

j- l
L L
` sr- 5-
_ F ˇ I * 7 ı _ _ ___ _ı
i
-3- -Cl-

S .é-(~ Š-) sz-(=s) íj

8* ` s ? -Š-(- -s-)
. Ã- -
c5'-
ı _fl7

-zl- ` I -Ő '_ 'J_'» 'SV'

1

.q--7 ˇ
7 l :í_
4`ıı

_ _f2»[4f_z/f*'1 k-

ı ılq- I+4
[12]-_'<-[lő] _ Šızız- i _ ı _

q-
/5,11,h” 0
_.__

--
q L
11 -R
g...

li
h`,h,h”
_ ı_ __ __ı

-g- É, hı _ Y-
h _ı ___ ı `ııı _I 1-1* _; »___ í_“ı“`ı_“ _ ı

T If
__ __|ı"
, 11- ız

147
 Nosztratikus lndoeurópai jlndoiráni Oszét Uráli Magyar
szókezdó hangzó- Í
I közı
lz . J _ -
H g h I -ız- (P)
_ _h'.ız.h*" I 0- l
->'- mh” ` -10-
1 hi 7 ızÍız,ız*' Í "Í" ,_ '
__ Í "*` l W” I ___
J- L :U 1 N J- 'J-.n-.gz-(47
j Í _* -J- _ 1' l i 11'; __ -J'-.(0)
w- y v b-, w-, 0- w- v-, 0-
_ _ Í* H
l Í Í *Í Í _ II _ _ _

-w- y -v-„-b- -w- -v-_-(J

r- , r- r r- r-
-r- 1, r -r- , -r-
l
7 "Í í 7 __ F ı
I “i '.

` H 7_ ___ _ ı77
I- l W " ~ı-.- _ `°~: _
-1- i ll __ *
[_ _ _ _ ıı _ ır _ .`.l _ _

-z- __ _ -'_'
T* "'FI-ıı-ıı

_ __
.\ -Í'- - `Í
':'-ıı"""--ı"""\-ı ""'\-ı """~ıı
. z z
~ -f- _ _
-Íy--KV--f(?)
` r_n- m m , m . m- m-
__ ı 7 jı _ _ _ _ _k `. 7 7 7 |

-m- , m -m- -m-,-v-,D

n- n n n n- n-
* -„- f „ " 7 .zi W -„.“
7
_ ñ-__ .lF - ñ-
_ _ .H i ny-
.
-ñ- „ -ñ- -„y,-„-
ri- F 1'-. n- ri- ý hy-, (n-)
-ıi- -ú- -ny- .
H 7 _ Jı 7 7 7 l

` -ng- -ngh- L -n,g -q- k-g-,-v-.-0,(1Í')

Í -nk- -nk- kk -Qk-
|*77.;z.7`*
-- _ 7ı' 7 7
„
-s- 77
L`“z;
-rt- 77 '37 ı
7 _._.--
_ I 7177777 77 ı7 7_ı77 _ı7___ı

Bizonyos, hogy a magyar ha! főnév szavaink legősibb rétegébe tartozik„5

a TESZ szerint is e szó ősi örökség az uráli korból, alapalakja *kala lehclfiffi
amelyből a

148
 Vog. *kö-„Í
oszt, V., Vj. kul;
cser. KH., U. kol;
md. E., M. kal,`
finn kala;
észt kala;
|p_ N, guolle;
szam. jur. zãfle;
jen. karé, kara;
wg. kučlla, kuãlla;
szelk. kuel, kuela:
kam. kofla.
A szócsalád indoeurópai és altaji kapcsolatai további vizsgálatokat igé-
nylelnek."93 Az idézetből nyilvánvaló, hogy hal fˇónevünk szócikkírója e
szavunk egyéb kapcsolatairól nem tud, pedig ugyanez
- a sémi-hámi nyelvcsaládban, ahol déli arab sahri kãl, mehrí kell; ke-
leti kusit afar kullum, kulum, kulun-ta, agrobba kalun, szomáli kállıfín,
kellûn, gidole kurun-da, galla qur_tummı", szidamo qı'l_tim'e, hadija
qurgumme; nyugati csádi hausza kífi, boleva kâruwc, karekare carafu,
ngamo kerfu, kanakuru šuruwo, ankve šarrp, montol šiep, gerka kirrup;
terajuru(vı), bura kãlfa, margi kyıfl, nyugati margi kilfa, gabinjirfa, bata
horfe, zumu hoıffă, zany hurfe; padovo, gamergu kilfe, mandra kálfé;
kotoko makari, affade kje, gulfej gı"ı', kuszri kihi, buduma kıji, kuri kıj;
muszugeu hina jirvu, muszugeu klij, gider kilfi; muszgu lielıf; masza
kuluf(a), bana kulufta, lame kıfi, kulung klufa, keleti csádi csiri küje;
_ - az altaji nyelvcsaládban, ahol mandzsu kalimu, nanaj kalema, udehe
kalima, kalim; orocs, udehe megidál kalim; evenki kalim, kalí, even
kalim; mongol qalim, halha, burját xalim, koreai korai;
- az indoeurópai nyelvcsaládban, ahol a germán *xwalaz/xwaliz és
*xwalirõn alakokból óskandináv hvalr, ófelnémet hvelira, óporosz kalis;
avesztai kora-, oszét gal-, tádzsik hal-.

98
A "“`*'8J'Gr nyelv történetketímológiai szótára (TESz). ll. H-Ó. Budapest, 1970, 31. p.
a "hal" Clmszónál.

149
 Uráli kori hal fönevünk tehát még 3 nyelvcsalád 61 nyelvében van meg,
közte a sémi-hámi nyelvcsalád 43 nyelvében.”
A TESZ szerint a magyar kő (R. kw, ku, kuu, kow, kw, keu, kewe) főnév
ősi örökség a finnugor korból, alapalakja *kifie lehetett. ,,A szócsaládnak
szamojéd megfelelőld<el való egyeztetése, valamint jukagir származtatása
további vizsgálatra szorul. - A magyar szó a v tövü névszók csoportjába
tartozik.“'°°
A TESZ idevonja még a magyar kova (R. kua, choa, koa, koua, coua) fõ.
nevet, amely szerinte „Valószínűleg szóhasadás eredménye: a kő főnév
veláris hangrendű, szűkebb jelentésben elkülönült párjának kicsinyítő kép.
zős szárrnazéka lehet. _. Kaukázusi eredete nem valószínű, török származta.
tása téves”.'°'
Úgyszintén a magyar kavics (R. couach, kovics, kabics, gabics, gavics
stb.) főnevet, amely szerinte „Magyar fejlemény... 1. Hangrendi átcsapással
keletkezett a kő fónévnek -cs kicsinyítő képzővel alakult kövecs származé-
kából. - 2. Származékszó: -cs kicsinyítő képzővel jött létre a kova főnév
alapalakjából. - Mindenképpen a R. és N. kovacs forma az eredetibb”.l°2
ldézett szavaink cikkírói ezek egyéb kapcsolatairól nem tudnak, pedig
ugyanezek
- a sémi-hámi nyelvcsaládban, ahol nyugati csádi igizim kw (> kugwiak);
zany kwã, mandara nákwá; affade kao, buduma kay, kuri kao; keleti csádi
dari koi; kanuri kãy, bagirmi szara kao, észak-nigériai fulbe kãe;
- a kartvel nyelvcsaládban, ahol grúz kva-, nyelvjárási ku(v)a- (< *kwa-),
csan kwa-, megrel kua-, öngioli k'nvai;
- az indoeurópai nyelvcsaládban, ahol oszét ka, k"äi, k"äiä (a kaııkázusi
nyelvekből) `kő, pala", de k'fys, kwsä `kavics` (< grúz kviša 'ua.');'°3
- a csukcs-kamcsadálban kov. '04

99 V M. lLLıcs-SzvıTıcs: i. m. 288-289. p.
10° TEsz, ıı. 600-õoı. p. z ,,ı<õ" zimszõnaı.
101 TEsz, ıı. 597 p. z ,,ı<0vz" zimszõnaı.
'02 TEsz, ıı. 414. p. a ,.ı<avics" cimszõnáı.
103 V 1. ABAJEV: lsztoriko-etyimologicseszkij szlovar oszeryinszkogo jazika. 1. MOSZRVÜ'
Leningrád, 1958, a ,,K"ys" cimszónál.
'04 Hıuoú PÉTER: i. m. 90. p.

150
 Finnugor kori kő főnevünk tehát még 4 nyelvcsalád 16 nyelvében van
meg, közte a sémi-hámi nyelvcsalád 10 nyelvében.
A múlt idő jelét például, amely a magyarban -t, -tt s a feltevések szerint a
.t igenévképzőből fejlődött, ILLICS-SZVITICS a kartvel nyelvcsalád 4, a
dfavida 6, az altaji 10 és az indoeurópai 3 nyelvében mutatja ki, tehát e jel
az uráli nyelvcsaládon kívül még 4 nyelvcsalád 23 nyelvében megvan. Arról
már nem is szólva, hogy lLLlCS-SZVITICS adatai hiányosak, mivel kimaradt
belőlük az indoeurópai nyelvcsalád egy része és annak iráni csoportja, mely
utóbbiban - pl. az indoirániban - a -ta a befejezett melléknévi igenév kép-
zõje. Ez az oszétban, perzsában, tádzsikban, a pamíri nyelvekben stb. -t, -d,
és egyúttal a múlt idő jelévé vált, akár a magyarban. '05
Például [tekintsük át fest szavunk fes- és -t elemének, valamint vés sza-
vımknak a szóba jöhető egyeztetéseit]:
a) latin pingere, pingo, pinxi, pictus 'rajzol, fest, befest; hímez, tetovál,
bemázol; tarkít, kiszínez; ékít, díszít”;'°Ő
b) litván pašinti 'korommal fest`;'°7
c) orosz pisatõ (de pišet) 'ír (betűt); fest (képet stb.); festéssel, kivar-
rással, faragással, rovátkázással tarkít, mintáz, pettyez, cakkoz',
raspisivatõ 'kifest, kiszínez (szóban is), kifiguráz',
raspisnoj '(ki)festett (pl. a fal)',
pisannij "kifestett vagy kiszínezett; tarka; díszes',
pisb `írás` (pl. rukopisız 'kézírás, kézirat'),
pisanci *a tengerparti sziklákon található vésett jelek, idegen fel-
iratok; ábrák, vésetek, faragások`,
pisanka 'hímes tojás',
pjostrıj (ugyanabból a szótőből) 'tarka; foltos',
pestrinka 'folt (állat homlokán)';'°3
d) iráni nyelvek, ahol

10
H; V. 1. ABAJEV' Oszetyinszk.f;`jazik ifolklor. 1. Moszkva-Leningrád, 1949, 29. p.
Im Latin-magyar szótár. Budapest, 578-579. p.
ma V- 1. ABAJEV Oszeıyirıszkıjjazik ifolklor. 1. Moszkva-Leningrád, 1949, 69. p.
IVLAGYIMIR DALJ: Tolkovij szlovar zs.-'vogo velikorusszkogo jazika. 111. Moszkva, 1956,
12413- P. H ,,pisata_” címszónál.

151
 1. indoiráni *pinš 'dlszlt; vés, ró, rovátkázik; metsz, metszeteti ké.
szít°,
2. óind pimšati `ua. egyes szám első személyben','°9
3. avesztai paës- 'díszít', pl. stahr paësanha `csillagmintával di.
szített, csillaghímzéses°,' 'Ü
4. óperzsa piš- 'díszít', piš-ta (a piš- tő múlt idejű melléknévi ige..
neve; tagolás itt és`tovább tőlem - 1(. V.) 'díszített díszes; dísz`,
5. perzsa ni-vis-, ni-vis-t-än 'ír' (az intervokális helyzete okán a P
>- v változással keletkezett és megszilárdult vis, viš tövek ni- eleme
képző, a két idézett szó közül a ni-vis- az ige jelen idejű, a ni-vis-t-än
múlt idejű, azaz második szótári alakja, mely utóbbiban a -t- az ópeı-.
zsa igenév -ta képzőjének folytatása és a múlt idő jele, az -an elem
pedig a főnévi igenév képzője),
6. kurd nb-vis-in `ua.' (ennek mz- eleme azonos az imént tárgyalt
perzsa ni-, az -in elem pedig a perzsa -än képzővel),
7. pamíri sughnan na-wiš-, na-wiš-t 'ua.°,' 1'
8. chotáni szaka (nyelvemlék) pís-a- `festmény, kép”,' '2
9. tádzsik na-vis, na-viš-t-an, népi na-vis-t-an 'ír', na-viš-t-a 'írás,
levél, írásmű; írott, megírt' (a szó -a végződése a tádzsikban - akár-
csak a vele rokon perzsában - a múlt idő -i, -djelével együtt képezi a
múlt idejű melléknévi igenevet, amely mindkét nyelvben azonos a
határozói igenévvel), na-vis-an-da 'író`;' 13
10. oszét-ironfi/ss-yn,
oszét-digorfins-un 'ír',
oszét-ironfiis-t,
oszét-digor fins-t 'írott, megírt; írás, levél; díszítő faminta', pl.
gipp-ajjjıs-t `kelmedíszítő faminta, ún. drukkolófa',

'09 v ı. Aszosvz OzzzzzJzz`„szızz_U`zzzz`ız ıfaıxzıaz. ı. Moszkva-Leningrád, 1949, 69. p.

H0 SZ. N. SZOKOLOVZ A zoroasztrizmus vallási reruılszere. ln: [sztorija tadzsikszkogo na!
1. Moszkva, 1963, 185. p.
'H v ı. Aszusvz Oszzzyı„zzızz-yzzzıız ıfaıızıa.-. ı. Moszkva-Leningrád, 1949, 69. p.
“2 o. J. Komwıtovz Jzwzzzz_`,szızıjz ızkszızszszkyz pafaııezf. cseboızszari, i973, 71. p.
H3 Tadzsikszko-msszkij szlovar. 1. Sztalinabad-Taskent, 1946, 313. p.

152
 jjıss-an 'írásos; iró- (pl. -géP); faminta', pl. kiri-fiıss-än
'csőrögeprés, csőrögeszaggató faminta',
fiıss-äg 'iró (alkotó)',
fys-1-äg 'levél' (írás),
nych-yjfvs-t 'sors', tkp. 'ami a homlokra van írva'.l '4
A múlt idő jele kapcsán felsorolt indoeurópai, ill. iráni adatokból az alábbi
magyar vonatkozású és munkám szempontjából fontos tanulságokat von-
hatjuk le:
1_ A bizonytalan eredetű magyarfest ige etimológiailag elválaszthatatlan a
nosztratikus *pik'-, indoeurópai *pink'-, pik'-, indoiráni *pinšlls alapalakok-
tól, ill. azok avesztai paës-ta, óperzsa piš-ta, oszétjfvs-t befejezett mellékné-
vi igenévképzős származékaival azonos:
ugyanakkor a bizonytalan eredetű magyar vés ige is az előbbi
nosztratikus. indoeurópai és indoiráni alapszavakra megy vissza, ill. az
avesztai paës-, óperzsa piš- folytatása, azaz ezen alapalakok perzsa, tádzsik,
kurd, sughnan vis, vis, viš, wiš, wiš, veš változataival rokon.
2. Van-e szavaink rokonításának jelentésbeli akadálya? A felsorolt indo-
európai szavaknak három jelentéscsoportja van: 'festő anyaggal, ill. kivar-
rással, véséssel 1. díszít, 2. ábrázol, 3. ír'
A magyar fest és a vele azonos etimológiájú, de a latinból kölcsönzött
pingo, ill. a belőle alkotott pingál igék jelentései: 'festékkel beken, színez,
színesít; szépít, díszít; színét veszti, foltot hagy, fog; valahogyan valami-
lyennek mutatkozik; képet készít, színező anyaggal elkészíti valaminek a
mását; megielenít; mintáz, ábrázol, ecsetel, rajzol, leír, ír'
Amint a fest és pingál igéknek van 'ábrázol, mintáz, rajzol, leír, ír' jelen-
tése, ugyanúgy a magyar ir ige legrégibb jelentése is 'festz malen',l 'Ő vagyis
a magyar ir ige egyik jelentéscsoportja:
a) fest, rajzol, képet fest, festéssel, rajzzal díszít (pl. írás: 'vonalas mintá-
lü, népi díszítő elemek rajzolása, feste'se');

114
“S V- 1. ABAJEV: lsztoriko-etjzimologicseszky szlovar... a ,,fyssyn" címszónál.
H6G..|. KoRNvıLov~ i. m. 71,231. p.
TESZ, ll. 227-228. p. az „ír” cirnszónál; A magyar nyelv értelmező szótára (ÉrtSz), ll.
Bfldflpesı, ı9õO, 794-795. p. 4 „fest” zimszõnaı.

153
 b) hímez, kivaıT (pl. ,,A hímes tojás írását a háziasszonyok végzik el".
,,Tarka írást varrt ki a pámahéjra. , „írásos hímzés: előrajzolás után kacska.
ringós, gyakran stilizált virágokat ábrázoló minták alapján rendszerint egy.
színű fonállal készült népi hímzés"' '7);
c) ró (pl. kaparással, metszéssel, véséssel kemény anyagba jeleket, jegye.
ket, betűket ír; vonalakkal fára, botra stb. vés, felír valamit; betűket ró;
rovásírás).l 'Ü
A magyarfest ige jelentései tehát tökéletesen megegyeznek a rokon indg.
európai szavak jelentéseivel, amelyek a magyar szónál is 'festő anyagga|,
ill. kivarrással, véséssel l. díszít, 2. ábrázol, 3. ír'
Az idézett jelentésekkel kapcsolatban jól érthető ABAJEV magyarázata
miszerint ha az indoiráni pinš ige jelentése csak 'ír' lett volna, mint a mai
oszét jfyss-yn folytatásáé, akkor ezt a szót bizonyosan nem őrizte volna meg
ezer éveken át az oszét nép, az ő írásbeliségének első nyomai ugyanis nem
vezetnek régebbre a X1. századnál. ,,Ezért is állíthatjuk - írja ABAJEV -,
hogy e szó elsődleges jelentése 'rajzol, díszít, mintáz' volt... a különbözö
indoeurópai nyelvekben pedig 'metszéssel, véséssel, rovással vagy színes
mintázással jeleket, jelzéseket készít'."' '9
Az idézetnek megfelelően a magyar vés ige jelentései 'szilárd anyagban
vájatot metsz', pl. „bélyegzőre nevet, fa kérgére betűket, sírkőre feliratot,
ezüsttálra, nyomóhengerre mintát vés", de ,,Vésd csak a nevedet erre a
papírra!", ahol a vésés egyértelműen írást jelent; úgyszintén ,,véset2: vala-
mely szilárd testbe bevésett írás, ábra vagy rajz".'2°
Az idézetekből egyértelműen kitűnik, hogy az azonos etimológiájú fest és
vés igéink jelentései megegyeznek egymással és a rokon indoeurópai szavak
jelentéseivel is.
3. Vannak-e fest és vés igéink egymással és az idézett indoeurópai sza-
vakkal való rokonításának hangtani akadályai? BÁRCZI GÉZA Magyar SZÓ-
fejtó'Szátára (tovább szabványosan: SzófSz) szerint fest igénk valószínüleg

'W Énsz. ın. 528-530. p. az ,,ifas", ,,ifzts0s" eimszzvaknaı.

1 13 Énsz. ııı. 528-530. p. az ,,ifas" eimszõnaı.
H9 v ı. AsAıızvz 0sz.«zfyt„szı„„`zzzttz :fatıztaz-. ı. Moszkva-Leningrád, 1949. 69. p.
'20 Énsz, vu. 359-361. p. a ..ves" es ..veseı2" eimszavzımaı.

154
finnugor tőből számıazik, s összevethető a votj. poãy 'tarka minta', cser. pač
.Í-0||;' és lp. pieccad 'folt' szavakkal. 'Z'
A TESZ szerint a magyar fest ige bizonytalan eredetű, amelynek töve ,,ta-
W, õsi örökség a finnugor korból; vö. lp. K. piedlsad 'folt (például az álla-
tok gzőrén)' A lapp szó -ad eleme képző. A származtatás gyöngéje, hogy
szavnnknak csak egy távoli rokon nyelvben tudjuk kimutatni a megfelelőjét.
A magyar szó t-je mozzanatos vagy műveltető képző lehet... Másféle uráli
egyeztetése. indoeurópai rokonítása. mongol és török származtatása té-
ves”-'22
A TESZ tehát a SzójZS`z votj. poãy és a cser. pac' adatait nem tekinti fest
szavunk finnugor megfelelőinek, s nyilván azért. mert a hangmegfeleléseket
nem tartja kielégítőnek, pl. a votj. puzíy -z'- hangiának és a magyar fest -š-
hangjának nincs közös uráli-finnugor őse, mivel a magyar nyelvtudomány
szerint a votj. -Í- csakis az uráli *-š-, a magyar -š- pedig az uráli "'-č- hang-
nak lehet a folytatása, ugyanakkor a votj. -z'- uráli *-š- előzınénye a magyar-
ban -s- (sz) hangot adna, mint ahogyan a magyar -š- (s) uráli *-č-, ill. *-č-
előzményei a votjákban változatlanul maradnának, azaz nem volna -2í- foly-
tatásuk.
A Szó_fSz szerint a magyar vés ige is bizonytalan eredetű, bár összeveti
három finnugor szóval, amelyek az osztj. vas- 'kiváj', zrj. öãan 'véső', finn
veitse- 'kés' '23 A magyar vés ige egyéb származtatásáról nincs tudomásom
(HAJDU PÉTER a fest és vés szavakat ősi örökségnek tekinti az uráli kor-
bólm), de az egyeztetett adatok hangmegfelelései e szavunknál sem
kielégítőek, ugyanis az osztj. szó -š-, a zrj. -ã- és a finn -ts- (-c-) elemei
inkább az uráli * s-, semmint a *-č- folytatásai, míg a magyar -š- rendszerint
az uráli *-cˇ-re megy vissza, bár több esetben van *-č- előzménye is (I. pl. az
QSÍÍI, hasad. hős, les stb. szavaknál).
A felsorolt hangtani nehézségek, valamint az indoiráni és ószláv s, s, š [tő
Vági hangok] azt a következtetést sugallnák, hogy fest és vés szavaink nem
lehetnek a nosztratikus előzményű indoeurópai *pink'-, pik'-, indoiráni *pins,

BÁRCZI GÉZA. Magyar szófejtó' szótár (SzófSz). Budapest, 1941, 78. p. a ,.fest" címszónál.
123 ŠESZ, l. 897. p. a „fest” címszónál.
'24 HZŐfSa 336. p. a „vés” címszónál.
AJDU PÉTER: i. m. 87 p.

155
 ill. óiránı (avesztai paës-.óperzsa piš-) alapalakok uráli-finnugor alapnyelvi
párjának folytatásai. mivel e [tő végi hangok] a magyarban nem eredmë.
nyeznek š hangot (itt ugyanis az *s és š h-fokon elenyészett, a *s pedig sz-1
eredményezett). ezenkívül az uráli *p- a finnugor nyelvekben - a magyal-
kivételével - változatlanul marad. ami kizámá vés igénk v- kezdetű finnugor
megfelelőinek szókezdó p- előzményét.
Ez a negatív következtetés azonban csak akkor helyénvaló. ha kétségta.
lennek tekinthetnénk a feltételezett uráli-finnugor alapnyelv feltételezett
hangállománya feltételezett változásainak szabályait (lásd az intervokális és
szókezdó szibilánsok egynémely problémáját HAJDÚnál'35). Mindez azt is
jelenti. hogy a finnugor-magyar hangváltozások szabályait nem tekinthetjük
általános és kizárólagos érvényűeknek, s az eltérésekre magyarázatot kell
találnunk.
4. Szóban forgó igéínknél maradva, természetesen nem véletlen és elszi-
getelt hangtani jelenség, hogy ezek az s, š, š [tő végi hangok] mind a szláv-
ban, mind az iráni nyelvekben váltakoznak.
Tudjuk például, hogy az ószlávban a szóvégi s és hangok szabályosan
váltakoztak, mégpedig a sj > .É okán, s ez a változás már az összlávban
elkezdődött.'2° Láttuk továbbá, hogy a felsorolt iráni szavakban ınegtaláljuk
az indoiráni alapszó alveo-palatális réshangú -Š tővégének a [depalatalizáló-
dott] -s és [...]-s folytatását.
Ezenkívül tudnunk kell. hogy például a mai oszétban - akárcsak a ma-
gyarban! - a három alapnyelvi szibilánsnak egyetlen folytatása van, az s
hang, jellemző azonban, hogy ennek az értéke a három fő nyelvjárásban s. Š.
amelyek közül legelterjedtebb a palatalizálatlan š réshang.'37
Ami pedig a magyar mássalhangzó-állomány kialakulását illeti, ide kí-
vánkozik HAJDU PÉTERnek a megállapítása az alapnyelvi 6 és č (a magyart
és cs hangok elődei) affrikáták szibilánssá válásának gyakoriságáról, s hogyi
„Éppen ezért sok etimológiában nehéz eldönteni, hogy alapnyelvi szibilónsl

'25 ıbizı. tos-106. p.

'39 Sz. D. NvıKıFoRov- Sztamszlavjanszki/'_ı`azik_ Moszkva. 1955. 36. 44-45. p.
'27 V l. ABAJEV: Grammatyicseszkij ocserk Oszetyinszkogo jazika: Oszetyinszko-rusãzlfll
szlovar Ordzsonikidze. 1970. 555. p.

156
vagy njfrikótát tartalmazott-e a reltonstruáltmdó alapforma” (kiemelés
tÖ|enı - K. V.).'2"
Da ide kívánkozik cserény 'vmely alkalmatosság vesszőfonadékból ké-
szült része; kezdetleges pásztortanya' főnevünk szócikkírójának magyará-
zata ig, miszerint a szókezdó cs-, sz-, s- hangú cserény, sző és sövény szavak
etimológiailag együvé tartozhatnak, mivel ,,A szókezdő sz ~ s és s ~ cs
hangmegfelelés ősi szavainknál szabályszerű".'29 Hogy azonban nemcsak a
szókezdó sz - s hangmegfelelés szabályszerű, hanem a szóvégi is, azt egye-
bek közt visz és visel szavaink is bizonyítják.
Kérdés persze, hogy szabályszerűen váltakozó sz -s hangot tartalmazó
szavainkban mi volt e hangok alapnyelvi előzménye?
Ha szó. sövény (R. szövény, szövevény) és cserény szavainkat vizsgáljuk
ilyen szempontból, akkor világos, hogy ha e szavainl< kezdőhangiainak
változása nem a magyar nyelv külön életében ment volna végbe, abban az
esetben szó' szavunk sz- hangjának helyén uráli sí-, a sövény-nél az s- helyén
õ. vagy Č-, a cserény cs-je helyén pedig č- állt volna.
Emellett szó' igénk vog. saw- 'fon', osztj. sew- `ua.' és sew 'hajfonat"3°
megfelelőinek s- hangja is alapnyelvi š-t feltételez. Ez aZt jelentené, hogy
például uráli vagy finnugor kori szó' szavunk alapalakja nem kezdődhetett s-
(sz-) alveoláris réshanggal, mivel a hangtörténet szerint ez - š párjával
együtt - a protougor kor második felében .9-vé vált, majd az ősmagyarban
h-fokon elenyészett, így nincs magyar folytatása.
5. De vajon így van-e ez, ez volt-e a sorsa az alapnyelvi *s hangnak? Erre
a kérdésre határozottan nemmel válaszolhatunk.
Az oszét zwyj-, zuj- 'varr', xy-d, zu-d '(meg)varrt' ige és múlt idejű mel-
léknévi igenév az indoiráni hu 'varr, fon, sző' és hu-ta 'van`at, fonat, szövet'
előzményekre megy vissza, ez utóbbi őse pedig a korai indoiráni (árja)
SH, Siv `ua.' alapalakok, amiket az óind őrzött meg ugyanilyen formában.
Temıészetes, hogy ennek az igen ősi műveltségszónak H megfelelőit máS
indoeurópai nyelvekben is megtaláljuk, így

128 . .
WHMDU PETER; i. m. 102. p.
no TESZ, l. 507-508. p. a „cserény” címszónál.
SZÓÍSZ 294. p. a „szö” címszónál.

157
 a latinban, ahol suo, sülus 'varr, összetűz, egybefon'; sütum 'fonat, fona..
dék'; sütilus '(össze)varrott, -fűzött, -font'; sutor 'varga' stb.;
a szlávban, ahol az oroszban šiv-ata, ši-te 'varr'; ši-t-ij 'varrott'; šov 'val-_.
rat, varrás' stb.
Nem lehet kétséges számunkra, hogy a magyar sző, szöv-, söv- és vogul
saw-, osztj. sew-, sew megfelelői elválaszthatatlanok a latin suo, korai
indoiráni, óind su (> indoiráni hu > oszét zwy-j-, zu-j-), siv, orosz šiv-, ši.
alapalakoktól, amelyeknek az elsődleges jelentése 'vesszőt, fonalat egymás.
ba ölt, fűz, fon', amiből az egyeztetett szavak valamennyi jelentése levezet.
hető.
Nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy a felsorolt szavak alapalakjainak a
szókezdő hangja s- volt, amit a korai indoiráni su, latin suo, a szláv, ill_
orosz siv-, ši- igetövekkel azonos etimológiájú su-, so-, suv-, sov- '(ki-_, ba.)
dug, -bújtat, -ölt, -fűz', a magyar sző. szöv-, vogul sav-, osztják sew is őriz_
Ugyanakkor a rokon megfelelők szókezdő š- és h- hangjai másodlagosak (az
orosz pl. az ős- és ószláv su- > sju- > šiv- okán), az árja s-nek ugyanis iráni
h- a folytatása, vagyis a két korai indoiráni, óind su, siv alak közül a su az
eredetibb, a siv -i-je alveo-palatális s-t, ez s'u alakot feltételez. Márpedig az
árja s-nek az irániban s- a folytatása, nem pedig h-, így az indoiráni hu (>
oszét zwy-j-, zu-j-) csakis az árja su alapalakra mehet vissza. '3'
Jól megfigyelhető ez a törvényszerűség az alábbi szavakon:
korai indoiráni, óind sétav- 'töltés, híd, sorompó',
avesztai haëtav- 'ua.',
oszét zid, Xëd 'híd',
magyar hid (a TESZ szerint az alánból),'32
grúz Xidi 'ua.', az alánból vagy óoszétból,'33
de -
mordvin sed, sed' 'híd',
zürjén sod, soid 'ua.','34

'3' V 1. ABAJEV: Oszetytnszkijjazik ifolklor. 54. p.

'32 TESZ, ll. 108. p. a „híd” címszónál.
'33 ıızia.
'34 MUNKACSI BERNÁT' Az ural-altaji népek. lni Egyetemes irodalomtörténet. 1V BlldaP°s"
19| 1. 50. p.

158
 amely két utóbbi nyelv szavait a TESZ nem is közli, pontosabban elhall-
gatja meglétüket, mivel a szókezdő s- hangjuk miatt csakis árja kori, vagyis
i, e. 2000 körüli alapnyelvi kölcsönszavaknak kellene tekinteni őket.
Ebben az esetben viszont teljesen felborulna az a szabály, hogy a mordvin
és a zürjén által szabályosan megőrzött alapnyelvi s- hangnak az ugorban .9-
va, majd ennek az ősmagyarban h- > 0-vá kellett válnia, vagyis az alapnyel-
vi szó folytatása a magyarban nem hid, hanem id, sőt (a d - .9 > z okán) iz
volna. _,
Vagyis ami a többi felsorolt nyelvben törvényszerű, tehát árja sétav- >
köziráni haêtav- > oszét zid, zëd egyrészt, másrészt árja sétav- > mordvin
sad, šed', zürjén sod, soid, az szabálytalan volna a magyarban; vagyis itt
ugyanaz történik, mint ami az alábbi szó esetében:
korai indoiráni, óind saptá 'hét: 7*,
innen
vog. T. Szo sät. sãD 'ua.',
oszt. V, O, Ko ldyat, liibat, tapat
egyrészt, másrészt
köziráni hapta.
perzsa haft,
szogd, oszét avd
(mivel pl. az oszétban az alapnyelvi h- elenyészése - kivéve, ha e hang -i
és -u előtt áll - szabá1yszerű),'35 de - magyar hét, nem pedig ét, amint azt az
alapnyelvi s- > ugor kori .SL > ősmagyar h- > magyar 0 okán várnánk.
Emellett e szavunk szócikkírója szerint az ugor megfelelők közül is „A
szókezdó ősugor *s csak az osztjákban fejlődött szabályosan".'3°
6. És még hosszan folytathatnánk az ilyen ,,szabálytalanságok" sorát, amit
most zárjunk le egy újabb szóegyezéssel:
indoeurópai *pek'-,
indoiráni *pas 'fésü1',
Böfög Tréxw 'fésül, nyír',
latin pecto 'fésül, vakar', pecten 'fésű', pexus 'gyapjas, hajas',
Őfelnémetfaks 'haj',

135
'36 V l. ABAJEV Oszetyinszktyfjazik ifolklor. 21. p.
TFSZ. ıı. ıoı. p.

159
 óind pakš-man 'szempilla',
avesztai paš-na 'szemöldök',
oszétfas- 'fésül', sär-vas-an 'fésű'
(sär- 'fej', -än fónévképző),
pamíri idgha nu-văš- 'fésül',
vahan na-pös-an, ni-pes, ne-bas 'fésű',
sughnan vešüj 'fésű'
(amellyel egyben adatolom is az iráni alapnyelvi *p > iráni v- változást,
amit intervokális helyzetben paës-, piš- > magyar fes-t, vés stb. iráni meg..
felelőinél már kimutattam):
pehlevi šana-k (<fsana-k) 'fésű',
perzsa šãna (<fsãna) 'fésű',
tádzsik šona 'fésű',
votják sin 'fésű','37
magyarfés-, fésül, fésű, R. fvsew, fivsw, fjãses, fesus,feuses stb.,
amely ugyan a feltevések szerint az ugor *päcˇ.3- alapalak magyar fes-l-ik
folytatásának folyamatos melléknévi igenév-származéka, ezt azonban a
feslik és az egyeztetett ugor szavak 'elold, leszakad, meglazul, letép' jelen-
tései nem támasztják alá.'3" Jóval valószínűbb a perzsa šãna > votják sin és
indoiráni *pos > oszétfas- - magyar fés-, mégpedig a tő végi "'-s > magyar
-š- ellenére.
Példáinkból levonható következtetéseinket így foglalhatjuk össze, nem
feledkezve meg arról, hogy az egyeztetéseket a múlt időnek a nosztratikus
és származéknyelvekben meglevő -t (-d) jelének az egyezése okán végeztűk
el:
[Alaktani egyezések]
a) A múlt idő jele a magyarban -t, -tt. BÁRCZI szerint a -t ikeresedése tl
XVI-XVII. században ment végbe. „Korán geminálódott a múlt idő -t jelfii
először intervokális helyzetben; majd innen átterjedt a kettős tt analogiklıfi
magánhangzó után a szó végére is; végül a múlt idővel rendszerint az0n05
alakú - és azonos eredetű - múlt idejű melléknévi igenévre is.. ."."9

'37 MUNKÁcsı BERNÁT i. m. 53. p.

'38 TEsz, ı. 89E„897. p. a ,.fesıiı<" es „festi” eimszavaımáı.
'39 BÁRCZI GÉZA: Hangtörteˇnet. ln: A magyar nyelv története. Budapest, 1967, 133. P.

160
 Ugyanezt a jelenséget találjuk a dravida nyelvekben is, ahol például a ta-
mmaan eej-t-én 'csinál-t-am', de pa_t1`-tt-én 'megtanul-t-am'.'4°
Emlitettük már. hogy a múlt idő -t, -djelét 1LLlCS-SZVITICS az urálin kívül
még 4 nyelvcsalád 23 nyelvében mutatja ki nosztratikus alapon, amit szá-
mos, az iráni és más nyelvekből vett példával egészítettem ki. Lásd még:
avesztai, óind gar- 'ébren van', gãraya- 'ébreszt, kelt';
jaghnobi yãr- 'ébren van, nyitva van a szeme', yuras- 'felébred, felkel',
yamís- 'felébreszt. kelt';
szogd yãr- 'ébren van', yur-t 'fel-kelt, -keltett, éber';
oszét - r > l változással - qal, qal- 'kel, ébred, ébren van', segédigés
szerkezetben qal kän-yn 'kelt, ébreszt', de qäl-d 'fel-kel-t, kel-t, éber','“"
annak gar-, qal-, qäl- töve elválaszthatatlan ugor eredetűnek tudott kel, kél
igénktől, származékainak köl- tövétől, ill. az e tövek származékának mon-
dott kelekedik - kerekedik 'keletkezik, kel, kél' szavainktól, amelyek még
őrzik - az iránihoz hasonlóan - a kettős tőváltozatot: ker-kel alakban.
Ugyanakkor vizsgált igénk kelt származéka ill. múlt idejű alakja mind
képzésmódjában, mind jelentésében pontosan megegyezik az indoiráni gar
alapalak *gar-ta múlt idejű melléknévi igenevének szogd yur-t, oszét qäl-d
folytatásával. ahol a -t, -d a múlt idő jele is.'“'2
b) A magyarban a befejezett múlt -t -tt jele a befejezett melléknévi igenév
képzőjével azonos, sőt- ami a számunkra ezúttal külön is hangsúlyozandó -
annak -t képzőjéből fejlődött,'*'3 a protouráli -t képzőre megy vissza vala-
mennyi rokon nyelvi megfelelőjével együtt. lgy „az osztják -ta infinitivus,
-ti participium képzővel, valamint néhány pemıi határozói igenévképző -t
elemével (pl. zrj. -t + inst. rag: kor-ten 'kéregetve', vö. kor- 'kér') és még
különböző szamojéd képzőkke1", s e jellel, ill. képzővel „szewesen össze-
filggő -t szerepel olyan igékből képzett névszókban is, ahol a -t végződés
képző-volta már nem érződik (lét, kert... )"'44

14 .
M9 V. M. lL1.1cs-Szv1T1cs: 1. m. 218. p.
l _
V l. ABAJEV lsztoriko-etyimologicseszky szlovar oszetyinszkogo jazika, Il. Leningrád,
HŠ973. 258. p. a .,qa|" címszónál
Ha TESZ. ll. 428. 455. p. a „kel” és a .,kerekedik“ címszavaknál.
W BERRÁR JOLÁN: Mondattörténet. ln: A magyar nyelv története. Budapest, 1967, 415. p.
HMDU PETER; 1. m. 146-147. p.

161
 Pontosan ugyanez történt az iráni nyelvekben is, ahol a múlt idő -t, -djele
szintén azonos a befejezett melléknévi igenév képzőjével, sőt - akárcsak a
magyarban és a rokon finnugor nyelvekben - abból fejlődött.
(Láttuk:
indoiráni "'pinš,
avesztai paës-,
óperzsa piš-,
de óperzsa pis-ta.)
Innen a perzsa na-veš-t-ä, amely mint múlt idejű melléknévi igenév meg.
egyezik a határozói igenévvel, ezek -t, ill. -t-ä jele pedig az osztják -ti parti.
cipium képzővel és a permi nyelvek határozói igenévképzőjének -t eleme.
vel, na-veš-t-än mint az ige múlt idejű na-veš-t alakjának infinitivtısa,
amely képzőjének -t- eleme megegyezik fı.1nkciójában is az osztják -ta Íöne.
vi igenévképző -t- elemével.
Ugyanabból oszétjys-t mint az ige múlt idejű alakja és múlt idejű mellék-
névi igenév, utóbbi szerepben - akárcsak a -t, -d képzős igei alapszavú
származékok általában - lehet nomen actionis, vagyis cselekvést jelentő
névszó is. Így a fiıs-t alak jelentése egyaránt 'írt; megírt vmi; írás: betűvetés;
irat: írás; díszítő faminta: drukkolófa'
Tehát itt ugyanazt találjuk, akárcsak a magyarban, ahol a múlt idejű mel-
léknévi igenevekkel rokon -tjeles igealakok kezdetbenjelölték:
1. a cselekvés befejezett voltát és
2. a cselekvés következtében létrejött állapotot, később
3. az állapotot létrehozó cselekvés folyamatát, még később
4. az állapotot létre sem hozó vagy be sem fejezett cselekvést.
Vesd össze még: az sz-szel bővülő magyar v tövü igék alakrendszeréböl a
lesz ige múlt idejű lett, régi levt alakját, ennek -t képzős lét 'létezés' névszói
számıazékát, amelynek finnugor alapalakja *le- vagy *lev-,'45 oszét löw-
'létezik, van, él, lakik, tartózkodik stb.', ebből a law-d 'lett', de úgyszintén
'lét, ottlét stb.'."'6
Lásd még: finnugor eredetű magyar tol és tol-d, oszét tol-, tol-d 'ua.', iS'
meretlen eredetű magyar til- 'tilt' és til-t ~ oszét til- 'ráz, fenyeget, ostoroZ`

'45 TEsz, 11. 759-760. p. a „lesz” es „tet” eimszavaıtnáı.

'49 V l. ABAJEV` lsztoriko-etyimologicseszkij szlovar 11. 73. p. a ,,láv" címszónál.

162
és ,yz.d 'tilt',,ismeretlen eredetű magyar tart -- oszét dar- és dar-d 'ua.'
5111'47)-
Az uráli-finnugor -t és az indoiráni -ta, középiráni -t képzők funkcionális
egyezése, majd időjellé válása mindkét nyelvcsaládban (ill. a finnugor nyel-
val; közül csak a magyarban) a nyelvfejlődés azonos tendenciájával magya-
mzlıató, vagyis az iráni nyelvek e jelenségére ugyanaz áll, mint amit BÁRCZI
nıond erről:
„A finnugor alapnyelv kedvelte a nominális mondatokat. Bár a szófajok
mal- 1-égen elkűlönültek, tehát ig`e és névszó különvált, ige helyett igenév
volt állltmányul használatos... A primitív ember csak a jelenben él, múlt,
jövő kiesik gondolkodása köréből. A finnugor egység korában azonban...
mar kialakult az idő fogalma is, a nyelvnek azonban nem volt olyan öröklött
eszköze, mellyel például a múlt cselekvést ki tudta volna fejezni az igei
állltmányon. Ezért használta az erősen poliszemantikus igeneveket is, ame-
lyek jelen és múlt cselekvést, jelen és múlt cselekvőt egyaránt jelölhettek...
Így fejlődhettek - nominális állítrnányi szerepen keresztül - igenevekből
időt jelölő verbum finitum alakok, igenévképzőkből időjelek... Az időjelek
közül az elbeszélő múlt jele (fgr. *-i > magyar -á, -é - K. V.) finnugor
örökség, de a befejezett múlté - -t (~ -tt) - kétségtelenül a magyar nyelv
külön életében lett időjellé a múlt idejű melléknévi igenév képzőjéből, an-
nak jeléül, hogy a hagyomány, a nominális mondat kedvelése eleven volt
még az ősmagyar korban, s igenév még igésülhetett."'“'9
A pontos egyezések alapján pedig megállapíthatjuk, hogy fest szavunk -t
végződése nem mozzanatos vagy műveltető képző, hanem a múlt idejű
melléknévi igenév elhomályosult képzője, az oszét fiıs-t szánrıazékhoz
hasonlóan, s tőle elválaszthatatlanul.
c) HAJDU írja, hogy a protouráli *-n igenévképző a rokon nyelvek egy ré-
szében nemcsak igenevet képezhet, hanem általánosabb deverbális névszó-
képzőként is szerepel. ,,E képző megfelelései közt tartják számon a főnévi

ıı-__

147
É?-ÓfSz a ,,tol", „tilt" és ,,tart" címszavaknál; V. 1. ABAJEV: Oszetyinszko-russzkij szlovar a
""'" ČS „Clar" címszavaknál.
148
BÁRCZI GÉZA: Hangtörténet. 494, S01. p.

1 63
igenév -ni végződését. amely az n igenévképző+lativus rag kapcsolatábõl
ered."'“'9
Emellett tudjuk, hogy a finnugor nyelvcsaládban a főnévi igenév -ni kep.
zője csak a magyarban, zürjénben és votjákban egyezik meg, de - amint azt
az egyeztetett szavaknál tapasztaltuk - ennek az infinitivus-képzönek az ..„
elemét találjuk valamennyi iráni nyelvben ugyanazzal a szereppel.
(Például:
oszét -yn. -un;
perzsa -an,
tádzsik -an,
kurd -in;
de lásd még a kaukázusi nyelvekben, ahol pl. az adigében az -an a főnevi
igenév képzője'5°).
d) A protouráli *-n igenévképző HAJDÚ által említett deverbális
nomenképző szerepe a rokon nyelvekben és a magyarban (pl. hasz-on, vagy-
on; vág-any, köt-ény vagy a már vizsgált cse-r-ény'5') pontosan megegyezik
az iráni nyelvek igei alapszavú névszóképzőjével, amely - az indoiráni -ana
folytatásaként- az oszétban -än, -on, pl. f_'vs(s)- 'ír', jj/s(s)-an 'csőrögeszag-
gató faminta, dnıkkolófa'
Ezt vesd össze a fest és vés igéink rokon megfelelőjeként idézett zürjén
öz-an 'véső' főnévvel, amely pontos etimológiai, alaki és jelentésbeli meg-
felelője az oszét számıazék indoiráni *piš-ana, avesztai paës-an-(ha) ősé-
nek.
De lásd még oszétfas- 'fésűl', sär-vas-än 'fésű', amely sär- előtagjánaka
jelentése 'fej', pamíri vahan na-pös-an 'fésű'
Vesd össze még a bizonytalan eredetű magyar hasz- igei alapszó -n
deverbális névszóképzővel keletkezett hasz-on származékát az iráni harš
alapszó óoszét zärs- folytatása mai oszét zäss- 'hoz, visz' alakjának (äm-)
zas-an 'ráadás, toldalék, fizetség, hozam"52 származékával, amelytől elvá-

"'° HAJDU; i. m. 146. p.

'50 Russzka-ad:ge)`szty` szlovar Moszkva, 1960, 1080. p.
'S' TEsz, 11. 70. p. a ,,ı1asz6n" eimszõnaı.
'52 V l. ABAJEV: lsztoriko-etyimologicseszky' szlovar oszetyinszkogo jazika az ,,átnX,ÕS" °""'
szónál.

164
laszaliatatlan, s amelynek alapszavából bizonytalan eredetű hoz igénk is
való_ı53
vegul lásd még
indoiráni, óind cˇar 'kóboro1, vándorol; jószágot legeltet',
oszét car- 'él, lakik, megszáll, benépesít', car-än 'lakhely; lakó','5"
amelyből cserény szavunk [számıazik], melynek elsődleges jelentése nyil-
van 'pásztortanya, körülkerített szállás, lakhely' volt, és [amely a TESZ-szel
ellentétben] nem: „Valószínűleg származékszó: egy feltehetőleg a sző ige
családjába tartozó, -r gyakorító képzővel alakult "'ser~ *sir~ sür igéből
jól-letett létre -ény Í`ónévképzővel"'55.
a) HAJDU szerint finnugor előzményű a magyar -ó, -ó' igenévképző, amely
„legvalószínűbben PU *-k-ból számıazik".'5° így pl. az ugor együttélés
lmfából számıaztatott könnyű szavunk alapalakja a feltevések szerint *ká'n3-
ya lehetett. amelyből a vogulban künGê-É, az osztjákban kónnay lett, s a
magyar szó -ú' végződése azonos a vogul végződés -G- elemével és az oszt-
ják -.ay denominális névszóképzővel, amely ezek szerint már az ugor korban
az alapszóhoz járult.
Ugyanezt a törvényszerűséget példázzák török eredetűeknek tartott jöve-
vényszavaink, pl. tör. inak > ősm. iney > ómagyar ineii > mai ünő, vagy akár
ismeretlen eredetű ómagyar (görög feljegyzésű) samtay -- (latin betűs)
zamtou > mai szántó stb.'57 A y hang megléte az uráli vagy finnugor alap-
nyelvben ugyan kétes és vitatott, azonban az ugor kor végén, ill. az ősma-
gyar elején a protouráli *k folytatásaként megjelenik a y mediopalatális
zöngés spiráns,'5" amely a X1. század közepétől erősen vokalizálódik, majd
változásának egyik fejleményeként - szóvégi helyzetben - a mai -ó, -ő
igenévképzőkben szilárdul meg. ' 59

'93 TESZ, 11. 153. p. a ,,hoz" címszónál.

15
9 V 1. ABAJEV: Isztoriko-etyimologicseszkýˇ szlovar oszetyinszkogojazikal. a „cár” címszó-
nál
155
'S6 TESZ, 1. S08. p. a „cserény” címszónál.
m HAJDU PETER: i. m. 146. p.
Ha BÁRCZI GÉZA. Hangtörténet. ln: A magyar nyelv története. Budapest, 1967, 112, 1 16. p.
lbid. 147. p.
159 , ,
HAJDU PETER: i. m. 146. p.

165
 Pontosan ugyanezt az igenévképzőt találjuk az iráni nyelvekben, anal
azonban ennek -k- eleme nem vokalizálódik, mint a magyarban, hanem g..i,a
zöngésül, mint a többi ugorban, így a vizsgált példák közül a pinš, pia'
paës- alapalakokból a
szogd ni-piš-ãk 'író',
pamíri sughnan na-wiš-ãk 'ua.',
oszétfiıss-ág 'ua.',
amelynek egy wiš-ãk alakú származékából szabályos a magyar véső, de az
oszét jfvs-t-ag számtazék a magyarfes-t-ő pontos hangtani és alaktani meg.
felelője.
(Vö. még: ugorkorinak tudott magyar könnyű, oszét lcwn-äg 'könnyüz
amely két szó elválaszthatatlan egymástól: töröknek mondott inak > magyar
ünő, de
latinjuvenis 'f`ıatal',juvencus 'borjú',
oroszjunak 'ifjú',
indoiráni, köziráni yuvan 'fiatal, ifjú, növendék',
oszét iwon-äg, wän-yg 'ünő','Ő°
mely egyeztetés nyilvánvalóvá teszi, hogy a török szó az iráni nyelvekből
való, s a pontos oszét-magyar szóegyezés és hangtani megfelelés okán a
magyar ünő törökjövevényszóként való feltevését kizárhatjuk;
töröknek mondott irik > magyar ürü,'6' de
latin vervëx 'űrü',
görög aren 'ua.',
indoiráni var, ur,
beludzs var-ak,
oszét wer, wär-ykk 'ürü 1 8 162
mely egyeztetéssel-egyezéssel a magyar ürü török származtatását is elvet-
heýük.
Végül: ILLICS-SZVITICS a sémi-hámi, kartvel, uráli, dravida, altaji és inCl0-
európai nyelvcsaládok több tucat nyelvében mutatja ki a finnugor eredetű'

'99 V l. ABAJEV: lsztoriko-etyimologicseszky szlovar. _. az ,,iwonäg" címszónál.

'Ő' Szó1Sz 327 p. az ,,ürü" címszónál.
'92 V l. ABAJEV` Isztoriko-etyimologicseszkij szlovar az „iwonág” címszónál.

166
nek mondott magyar kér ige megfelelőit 'kér, hív, kiabál' jelentéssel,'°3
amellyel vö. most az
oszét kar-, kor- 'kér, könyörög, feleségül kér', _
mnan az ige múlt idejű alakja, amely egyúttal múlt idejű melléknévi ige-
név la; kur-d, kwyr-d, úgyszintén a kur-äg 'kérő, kéregető, leánykérő' jelen
main igenévi származék, amely a magyar kérő igenév tökéletes megfelelője
és attól elválaszthatatlan). '64
Tudnunk kell, hogy az idézett szogd, pamíri -ãk, oszét -äg igenévképzők
előzményei az indoiráni -a-ka, -a-ka, amelyek az alapnyelvben - akárcsak a
mai oszétban - egyaránt lehettek igei és névszói alapszavú származékok
képzői. Folytatóik a mai oszétban: -ag, -ág, -g, -yg, -ug, -ykk, -k"a (utóbbi
kicsinyítő képző), amelyek elválaszthatatlanok a magyar -lt, -g nomenkép-
zõktöl. S amint azt egyebek közt a finnugor-iráni, ill. a magyar-oszét pár-
l-mzamok is mutatják, a magyar denominális -g névszóképző nem a
protouráli *nk kicsinyítő képző elavult folytatása, amint azt HAJDÚ állítja,
hanem a -k (protouráli *-kk) zöngésülésével keletkezett, amint azt BÁRCZI és
BARTHA állítja, HAJDÚ pedig tagadja.'Ő5
Ezzel kapcsolatban jegyezzük meg, hogy bár HAJDÚ nem ismeri el az
alapnyelvi *kk (> k) > ősmagyar g zöngésülést, ill. az ősmagyar g előzmé-
nyének a protouráli *nk-t tekinti, amelyből az az ng-n keresztül alakult
volna ki az időszámításunk V század előtt,'Ő6 ennek ellenére a nagyszámú
egyezések arra jogosítanak bennünket, hogy HAJDÚnak ezt az állítását bizo-
nyítatlannak tekintsük és e kérdésben BARCZlnak és BARTHAnak a feltevését
fogadjuk el mérvadónak.
Az egyeztetett finnugor és iráni képzők együvé tartozása ugyanis kézen-
fekvő, valamint az is, hogy ezek -k-, -y-, -g- elemei nem ilyen vagy olyan
feltételezett, hanem a jól adatolható -a-ka, -a-ka képzőkre mennek vissza,
amelyekről tudnunk kell, hogy bár már az indo- és óiráni nyelvekben is
megvoltak, csak a középirániban terjedtek el, -k- elemük zöngésülése pedig
már a szkítában megindult, de az i. sz. első századokban még nem fejeződött

1
92 V M. lLLıcs-Szv1Tıcs: i. m. 323-324. p.
164
lás V. 1. ABAJEV: lsztoriko-etyimologicseszky szlovar l. a ,,kur" címszónál.
IÚÓHÁJDÚ PÉTER: i. m. 146. p.
lbid. lll p_

167
be. Sőt a két alak különvált: az -a-ka (oszét -ág, magyar -ó, -ő) az igenév, az
-a-ka (oszét -ag, magyar -k > -g, zürjén -g, vogul -G, osztják -y) pedig a
nomen képzőjévé vá1t.'6"

Hangtaní egyezések
a) Tudjuk, hogy a protouráli szókezdő *p- egyedül a magyarban változna
f- hanggá (néhány szavunkban megmaradt, számos esetben *p- > b zöngg
sülés ment végbe)'°", a szóbelseji *-p-ből pedig a magyarban -v- lett.
Pontosan ez történt az oszétban. Az indoiráni szókezdó *p- ugyanis egye.
dül az oszétban változott f- hanggá, az alapnyelvi intervokális -p-ből pedig
ugyanúgy -v- lett. akárcsak a magyarban,'Ő9 amint azt az
óperzsa piš-ta,
oszétjfvs-t,
indoiráni *pas > oszétfas-, de sär-vas-än stb.
példáinkon megfıgyelhettük.
A szókezdó p- > f- változás egyébként olyannyira ritka hangtani jelenség,
hogy ABAJEV - mivel ezt csak az oszétban (ill. ennek alán és szkíta elődjé-
ben), germánban és örményben mutatja ki - egységes szkíta-germán-thrák
fonetikai jelenségről beszél,'7° amihez most hozzátehetjük a magyart, azzal
a megjegyzéssel, hogy e rendkívüli hangtani jelenség egyezése az említett
nyelvekben semmiképpen sem lehet a véletlen műve.
b) Az egyezések alapján fel kell tételeznünk, hogy az alapnyelvi *p nem-
csak a szó belsejében vált v-vé, hanem - az iráni példákhoz hasonlóan - a
szó elején is, amint azt az avesztai paës-, óperzsa piš- > magyar vés, osztj.
vas-, zrj. öă- alapján feltételeztük, ill. az indoiráni pas > sughnan vas-új p-
> v- változásában láttuk is.
Alátámasztja ezt az alábbipélda is:
óind prãk- 'elöl, első, előre irányított',
szogd firãk- 'reggel, másnap, korán',
pamíri vahan verãk 'reggel, holnap: másnap regge1',

'67 v 1. AsAiEv- oszizziztzzszızz-,`,`zzzz`ız rfaııztef. Moszkva-Leningrád, 1949, 210. p.

'63 HAJDU PETER: E. m. 99. p.
'69 v 1. AaAJEvz 1. m. 212. p.
'70 v 1. Aıazusvz Osz.«zz;t»i„szı„j;zzzt/z tfatkıaf. Moszkveuningtád, 1949, 212. p.

168
 szkíta ra? 'ff=88°"-
oszét rag 'korán, korai; rég',
ez _ a szkítával együtt - a prãk- > frãk- > rak > rag változáson keresztül.
Szannazékai közül érdekes a rag-som 'reggel, holnap, másnap regg_el',
amelyben a som jelentése 'holnap'."' MUNKACSI nyomán a SzójlS'z felteszi
a magyar rég oszét szánrıazását, de csak az-oszét rag-on 'régi, korai' és rãg-
ay 'régóta' származékokat idézi - kétkedéssel."2 Holott nyilvánvaló, hogy
nem esupán a magyar rég nem választható el az alapszó szkíta ray, oszét rag
folytatásától, hanem az ismeretlen eredetű magyar reggel eredetibb régi reg
alakja, és az oszét tagadó elöljárós a-rag 'késő, kései, öreg' származék
vitatott eredetű magyar öreg megfelelője sem.'73
Elmondhatjuk hát, hogy ez az egyeztetésünk is az alapnyelvi szókezdó p-
> ti - v- változást igazolja.
e) Az uráli-finnugor szókezdó *p- változásainak tisztázatlansága (az
egyetlen nyelvtörténeti *p- > magyar f-, és az általunk feltételezett *p >
magyar v-) számos ismeretlen eredetűnek mondott vagy bizonytalan szár-
mazású szavunk etimológiáját rejti el előlünk. A nyelvtörténeti párhuzamok
ugyanis egyéb változásokról is tanúskodnak.
Például: oszét Ramon bon 'Wacil|ának, a termés istenének, a remény-nek
a napja', amelynek rämon előtagja etimológiailag azonos az óind
pra-mana-s- 'jókedvű, emelkedett hangulatban levő',
pehlevi pramên (> framën) 'örömteli',
avesztaifra-mana-h- 'remény, lelki felbuzdultság, örömteli bizakodás',
párthusfra-man-iw-ag 'remény'
szavakkal, ezek -mana-, -mon, -mén elemei a köziráni man- 'Óhajt, kíván,
akar, rendelkezik' tőre mennek vissza.'7"
Ez elválaszthatatlan az uráli eredetűnek valószínűsített mond igénk gyako-
rító képző nélküli mon- alapszavától, amely a
szamojédban man- 'mond, beszél', a
finnben manata,-manaan 'int, buZdít', az

171
m V 1. ABAJ EV' lsztoriko-etyimologicseszkü szlovar 11. 340. p. a „rag” címszónál.
m Szõtsz 254. p. a „reg” eimszõnáı.
H4 V- l. ABAJEV; lsztoriko-etyimologicseszkü szlovar ll. 341. p. a „rag” címszónál.
'bÍCl. ll. 372. p. a „Rámon bon" címszónál.

1-69
 észtben manama 'megértet, sejtet';'75 a
litvánban -manaű, -manýti 'megért, gondol',
továbbá az alapszó egyéb oszét származékaitól, pl. az oszét a-mon-, Q.
myn-d, a-mun-d, mon-d 'meghagy, tanít, mond, mutat' szavaktól,'7° ennek
igenévi -mun-d (< ősiráni *man-ta) alakja bizonytalan eredetű mutat igénk.
től. valamint a remény ill. reménykedik igével összefiíggésbe hozott isrne.
retlen eredetű rimánkodik szavunk -mán- elemétől'77 a man- alapalak.
Vizsgált szavunk pra-, fra- és ra- előtagiai preñxumok, a latin, görög,
szláv pro, írországi kelta ro párjai 'elöl, előre, rá, le' jelentéssel.'7" Közülük
a szóeleji p-, fi lekopásával keletkezett szkíta, alán, oszét ra-, ra- (ebből az
oszétban la- is!) alakok nyilván összefüggenek a bizonytalan eredetű rá
névutóval, ill. a vele azonos ra-, re- sublativusi raggal, valamint - az oszét
rä- -- lö-hoz hasonlóan - ennek bizonytalan eredetű le névutói párjával.'79
(Vesd össze: oszét la'-bür-, lö-bor-, lö-byr- 'leborul, leborít, elborít, rábo-
rul, rászakad stb.', ez az iráni *fra-bur- (baur-) 'ráesik, ráborul' származék.
ból, amelynek bur-, bor- alapszava elválaszthatatlan bizonytalan eredetû
bor-it, bor-ul, bur-a, bur-ok stb. szavaink bor-, bur- töveitől.)"'°
A prãk- (firãk, varãk, fiãk) > rak > rag > räg - magyar reg 'reggel; rég';
úgyszintén a pra-mana- (fra-mana, fi`a-mén) > rä-mon - magyar remény
stb. példákban észleltek okán tehát feltehetjük az alapnyelvi *p- (mással-
hangzó előtt) > magyar 0 igen fontos hangváltozást is.
d) A magyar h hang előtörténetét homály fedi, alapnyelvi -megléte bi-
zonytalan és vitatott, viselkedése szabálytalan. BARCZI szerint lehetséges,
hogy volt az alapnyelvben h hang, de hozzáteszi, hogy ennek léte bizonyta-
lan.'3'
Ezzel szemben HAJDU felteszi ugyan az ősmagyarban a h hangot, a ma-
gyar h-t azonban nem ebből, hanem a protouráli *k-ból eredezteti. Szerinte

'75 TE_sz, 11. 948, 983. p. a ,,m6nd" es ,,mutat" eimszavaımaı.

'29 V 1. ABAJEV: lsztoriko-etyimologicseszktj szlovar... 11. 129. p. a „mond” címszónál.
'77 szõfsz 259. p. a,.i1ma„_1<6di1<" eimszõnáı.
'73 v 1. Astuav- Osz.fzzyt„szız1„`zzzf1zrfa1ızt6z. Meszıwa-Leningfazı. 1949.28. p.
'79 TEsz. 11. 732. p. a..1e" eimszõnaı.
'99 V l. ABAJEV` lsztoriko-etyimologicseszky szlovar ll. 16-17. p. a ,,lábur" címszónál.
'9' BÁRCZI GÉZA' Hangtörténet. ln: A magyar nyelv története. BudapesL 1967, 101. p.

170
az ősmagyar h története: protouráli "'s, *Š > ugor .9 > ősmagyar h > magyar
0.182
Nincs rá mód és szükségtelen is, hogy itt most megkíséreljük felderíteni a
magyar h hang egész előtörténetét, annál is inkább, mert nyomon kellene
kísemünk több más hang sorsát, pl. a protouráli szibilánsokét, az ugor .9-ét
sm" amelyekről a következő fejezetben, e hangok tulajdonképpeni történe-
tének tárgyalása során lesz bővebben szó.
Fel kell azonban figyelnünk néhány olyan hangtani sajátosságra a h-val
összefiiggésben, amelyet a magyar nyelvtörténet ugor-magyar specifikum-
ként tárgyal, de pontos párhuzamait megtaláljuk az iráni nyelvekben, és
ezeknek az egyezéseknek is messzemenő nyelvtörténeti háttere van.
Említettük már, hogy a nosztratikus lc-ra visszamenő indoeurópai k hang
megfelelője az irániban: (korai indoiráni: árja) s és (köziráni) s, amelynek
egyik fejlődési iránya a párthusban, perzsában stb. s > .9 > h,"'3 vagyis
ugyanaz, mint a protouráli s (sí) > ugor .9 > ősmagyar h, azzal a különbség-
gel, hogy ezen a fokon nem enyészik el, hanem megmarad.
(Vesd össze:
indoeurópai *dek- '101 tíz',
görög öáıca
latin decem,
szláv des-jattz,
örmény tas-n,
árja, óind dasa,
köziráni dasa, pl.
jaghnobi das,
szogd das, Őas, pl. Őas-am-ik 'tizedik',
amelynek végződése - a többi iráni nyelvekéhez hasonlóan - azonos a
magyar -ik sorszámnévképzővel,
oszét das, de
Perzsa dah,
tádzsik dah;
ez a fmnugorban:

l82
m HAJDU. PETER:
,
1._ m. 112. p.
l- M. DJAKONOV: lsztorüa Midiji. Moszkva-Leningrád, 1956, 66. p.

171
 votják, zürjén das-.
finn deksan,
cseremisz -dakše. -dekše-.
magyar tíz:
utóbbiaktól a SzójIS`z megjegyzi, hogy hangtani megfelelésük szabályta.
lan, ezért azok kölcsönzések lehetnek valamely árja nyelvből.""' Ez a felte.
vés azonban alapvető félreértés, mivel e számnévnek külön-külön egyetlen
„árja” nyelvben sincs olyan hangja vagy hangcsoportja, amely a finnben
-ks-, a cseremiszben -kš- együttest eredményezne, így a szabálytalanságokiza
más magyarázatot kell keresnünk. Például az indoeurópai-árja-uráli
*dek- - "'daka- alapalakot, amelyből - a finnen kívül - valamennyi folytatás
levezethető.
Vesd össze: indoeurópai *reuk- - *leuk- 'fény, világosság stb.', például:
görög leuk-os. luy-n-os,
latin lwc.
önnény luc-a-n, lois.`
árja *rauka-, *rau,i(š- 'világos, szőke, vörös, vörhenyes',
óind rauksa,
köziráni rauzš, ruzs.
pamíri rux, re)(,'95
ugyanakkor
cseremisz rakš 'szőke',
finn roh 'rőt"99).
Ugyanezt a hangváltozást jól érzékelteti az alábbi példa is:
indoeurópai *mega-, *maga-, pl.
görög mega 'nagy, kimagasló',
latin maga 'magas', magis, mage, magistra stb.,
óind magha 'nagy, kimagasló',
avesztai mazišta 'kimagasló',
óperzsa ma-5'išta > perzsa mahist 'ua.'.'92

'94 SzófSz 311. p. a ,.tiz" címszónál.

'95 V 1. ABAJEV: lsztoriko-etyirnologicseszkij szlovar 11. 435-437. p. a „rúzs” címszónál-
'~`-'° HAULŠO PETER; i. m. 106. p.
'92 V 1. ABAJEV: Oszetyinszkijjazik ifolklor. Moszkva-Leningrád, 1949, 139. p.

172
 ahol jól nyomon követhető az indoeurópai, árja g, gh > iráni s > óperzsa
3 7 perzsa h változás (ennek maga-, mag- töve elválaszthatatlan attól a
bizonytalan eredetűnek mondott mag főnevünktől, amelynek származékai
maga, és magasztal szavaink -s melléktıévképzős, ill. -sztal gyakorító-
müveltető képzős alakzatai ' 99).
Az alapnyelvi *s egy másik fejlődési iránya az iráni nyelvek egy csoport-
jában éppúgy az elenyészés, akár az ősmagyarban, pl.
at-ja sau 'Ö'„
indoiráni, óperzsa hauv,
köziráni av-0.
pet-zsa, tádzsik ü 'őz távolra mutató határozószó',
oszét u-, O- 'ua.';"'9
ezzel pontosan egyezően
magyar Ő,
zrj. sy,
vtj. so,
md., lp. son,
fi. han stb.
Végül az indoeurópai s - árja s ~ indoiráni h ún. megkeményedésére mint
rendellenességre s ennek finnugor kapcsolataira:
indoeurópai *eiso- 'jég',
avesztai aëza-,
jaghnobi, oszét-iron iz,
hvarezmi ëy,
pamíri sughnan, perzsa, tádzsik yaz,
szanglacsi yax,
kurd yez,
oszét-digorjez,
Szogdjyy 'ua.','9°
mfleyõrjës
188
mg T532. ll. 813. p. a ,,magas“ címszónál.
MV 1. ABAJEV: Oszetyinszkijjazik ifolklor 11. Moszkva-Leningrád, 1949, 2-23. p.
MY- l- ABAJEV: lsztoriko-etyimologicseszktj szlovar oszetyinszkogo jazika. 1. a „z” címszó-

173
(vesd össze:
zrj. V.ji 'jég`.
finn, észtjöä,
votj. Sz.j0.
cser. K. H. é,
md._j8j, ej. ei, ev 'ua.'.;'9'
tekintve, hogy az egyeztetett indoeurópai és finnugor szavak elválasztlia.
tatlanok egymástól, helytelennek kell tekintenünk a finnugor *jane alapalak
feltevését, ill. meg kell állapítanunk, hogy egyes finnugor nyelvekben e sza
-n- eleme inetimologikus képződmény).
Összefoglalásul tehát: a 6 nosztratikus nyelvcsalád 270 nyelvében 1LLlCf;.
SZVITICS által kimutatott 245 tőszó- és formánsegyezésből az általam idézett
hal és kő (kova, kavics) főnév, valamint a befejezett múlt idő, ill. a- múlt
idejű melléknévi igenév -t, -d jele (képzője), s az ezzel kapcsolatban felse.
rolt tömeges egyezések:
az etimológiaiak (uráli kori hal, mond, ő; finnugor kori kő - kova, kavics
-, jég, kér - kérd, kérő -, lesz - lev- -, tol - told -; ugor kori szó' - sövény,
cserény -, fésül, kel - keletkezik -, könnyű; ismeretlen és bizonytalan ere-
detű fest, vés, tilt, tart, mutat, borit, hoz, haszon, rég, reg-gel, üreg, remény,
rimánkodik, mag-as, [mag]-asztal; irániból eredeztetett hid, hét '7', tíz 'l0,';
törökből szánnaztatott, de feddhetetlen indoeurópai-indoiráni etimológiájú
ünő, ürü),
az alakiak (-t a befejezett múlt idő jele, ill. a múlt idejű melléknévi ige-
név képzője; -n deverbális nomenképző; -ni főnévi igenévképző; -ó, -ó
igenévképző; -k, -g nomenképző; rá névutó, ill. -ra, -re sublativusi rag; le
névutó), és
a hangtaniak (p- >j1; p- > fi' > v-; p- + msh. > ll- msh.; -p- > -v-; -nt > -fi
s,s>- 9>h;s>(.9)>h>ö)-
kizárják a véletlen egyezés lehetőségét (képtelenség pl. feltételeznüttk.
hogy az urálin kívül a még 3 nyelvcsalád 61 nyelvében meglevő hal főnevet
e nyelvcsaládok ősei egymástól függetlenül alkották meg),

'°' TEsz. 11. 268. p. a „lee” eimszõnáı.

174
 kizárják a bámıilyen irányú kölcsönzés lehetőségét (képtelenség pl. felté-
telez-mlnk, hogy a hal fˇónevet mondjuk az uráli nyelvközösség alkotta volna
meg, s innen került volna e szó a sémi-hámi nyelvcsalád 43 nyelvébe),
sõt, arról tanúskodnak, hogy a preuráli ősközösség, amely az elvonult
J-gmakaró s a megjelent növény- és állatvilág nyomában érkezett i. e. 5000
tajan feltételezett Káma vidéki őshazájába délről. az utolsó jégkorszak ide-
jén, vagyis i. e. 25 000-10 000 között. tehát a tagolt beszéd kialakulásának
legvalószínűbb korában a Transzkaukázusban, ill. Elő-Azsiában élt olyan
gsaepek közösségében vagy közvetlen szomszédságában, mint a sémi-hámi,
a kaukázusi (ún. jafetita), a dravida, az altaji és az indoeurópai nyelvcsalá-
gk C1ÖC1Cl,
d ezekkel együtt alkotta meg szókészletének és nyelve szerkezetének egy
részét. mégpedig a legősibbet.
az ezek közül kivált indoeurópaiakkal jött Európába, azok indoiráni ré-
szének északkeleti peremcsopottjaként, amint azt a vizsgált nyelvtörténeti
tények igazolják, s az az embertani képlet is támogat, miszerint az ősma-
gyarság - az iráni szarmatákkal együtt - a proto-europid ugor és a mediter-
rán szkíta populációk keveredéséből keletkezett,'92
más fogalmazásban: „A különböző módszerekkel dolgozó tudományok
egymástól függetlenül létrejött eredményeinek e szembetűnő egybeesését
inkább a sztyeppén lezajlott történelmi folyamat egymásba kapcsolódó
láncolatának, mintsem a véletlen játékának tatthatjuk. Annál is inkább,
mivel a felsoroltakon kívül a kialakuló ősmagyarság ekkori fő interetnikai
kapcsolatát a nyelvészet, embertan és régészet egybehangzóan egyaránt egy
lorgásban, mégpedig az európai és közép-ázsiai sztyeppéken domináló
IRANSAGB/lNje1öli meg”,
vagy egy általános nyelvtörténeti tény szerint: „Lényegében ugyanebben
az időben (i. e. X11-ll. század között), a korai nomádok korában kezdett
kialakulni a magyar etnikum egyik fontos jellemzője, a külön nyelv is. Az
ősmagyar hangrendszer sajátos módon az ÓIRÁNIHOZ hasonló *p >j}
*Í > Ő, *k > h(z), *s > h hangváltozások, és a b, d, g szókezdő hangok
megjelenése alapján formálódott ki (kiemelés tőlem - K. V.);'93

"21/EREs P T1EoR, i_. m. 8. p.

'9'181<1 - 7 - 3 .p.

175
 vagyis mindez lehetővé teszi számunkra, hogy a magyar mássalhangzók
történetének tárgyalása során - különösen a vitatott kérdésekben - nagy
bizonyossággal támaszkodjunk az iráni párhuzamokra.

A magyar mássalhangzók történetének áttekintése

A protouráli (PU) mássalhangzó-állomány. Az uráli alapnyelv feltétele.

zett mássalhangzó-állományát - HAJDU táblázatát véve alapul s azt a
BARCZ1éval kiegészítve - így szem1éltethetjük:'9"
ORALIS ZÁRHANGOK: PU *p,*-pp-; PU *t,*-tt-; PU *k,*-kk-.
NAzÁL1s zÁRHANooKz PU *m,- PU *„,- PU *n,- PU *ı;.
AFFR1KÁTÁ1<z PU *č; 13ARczı e hang helyett a háiiaıitizett nyeıvıiegy.
gyel képzett *(3 affi`ikáta alapnyelvi meglétét tételezi fel; PU *é: ennek
alapnyelvi meglétét BARCZ1 kétségbe vonja, helyette a *č' (jésített č: csj)
hangot tételezi fel; egyébként BÁRCZI lehetségesnek tartja még egy affi-ikt.
ta, a hátrahúzott nyelvheggyel képzett t: alapnyelvi meglétét is.
sz1E1LÁNso1<z PU *s,- PU *s,- PU *s.
EGYE13 REs11ANoOKz PU *ie tbiıebiaıis iz, BARczı ezt is-val ieıõıii;
PU *ô; PU *óf PU *j,` PU *y (más jelöléssel gh, tkp. a zöngétlen X, német
ch zöngés párja): alapnyelvi meglétét szóbelseji helyzetben teszik fel olyan-
kor. amikor a finn 0-val szemben a lappban -kk-. a többi rokon nyelvben
pedig a *-k- megfelelései jelentkeznek; BÁRCZI nem veszi fel a PU mással-
hangzó-állományba: PU *h: PU alapnyelvi meglétét BÁRCZI is felteszi, bár
csak megkérdőjelezve. m
L11<v1DÁ1<z PU *iz PU *fz PU *1'; 13ARczı ezenkívül meg egy ,hawaii-
zott nyelvheggyel képzett *l hangot is felvesz a PU mássalhangzó-
állományba.
Fontosabb mássalhangzó-kapcsolatok:
NAzÁL1s + zÁRHANoz PU *ari, *zzz es *mt *mg-
NAzÁL1s + AFF1=uKÁTAz PU *na

'94 Lásd a 3. es 4. tabıazstet.

-176
 ily módon e rekonstruált PU mássalhangzó-állomány 20 vagy 23, a ma-
gymban folytatódó geminátákkal és mássalhangzó-kapcsolatokkal pedig
2-j__30 l-rangot tartalmazott.
E nangállományt HAJDU mennyiségileg az indoeurópaival hasonlítja ösz-
sze, amelytől szerinte elmarad (bár kiegyenlítettebb, arányosabb annál),
hiszen az indoeurópaiban csupán az orális zárhangokból 20 volt.'95
l-la tekintetbe vesszük, hogy a PU mássalhangzó-állománynak a mai ma-
gyayban a 26 mássalhangzó közül 23 folytatója van, akkor már összehason-
lltasekra is alkalmunk nyílik, így pl. érdekes, hogy az indoeurópai nyelvek
közti] a mai angolban 24, a németben 20, az oszétban 25, a kaukázusi nyel-
vek közül az adige-cserkeszben 57 mássalhangzó van (utóbbiban viszont
magánhangzó mindössze 3).
A mennyiségi összehasonlításnál lényegesen többet mondanak a ,,minő-
ségi” összevetések [. _ . ], ezek tárgyalása azonban nem feladatom.

3. mıııszst. Az urán sıaprıyeıvi rrrztssrıııısrrgzõ-áııerıırırry (Hajdú Peter szerirrr)'9°

' orális Nazriıis Affriıráraır Resıierigeır- Liırvirıáır '
i zárhangok I i 1
._ ' I 1'
Eiıebiáıis P w
Dentális 777, 777 1 7,Í
. Alveolárıs I s l, r
l ı77__Z

_e' s -
Aıveeırípeızráıis õ s ` 1' “_
_.. - F ı

Palatálıs

Palato-veláris

....__,___g gg g
195
1% HAJDU PÉTER: i. `m. 44. p.
V0. 1-Uuoú PETER: i. m. 45. p.

177
 4. táblázat. A finnugor mássalhangzó-rendszer (BÁRCZI GÉZA szerint)

-Kp Í 1-5 mm ý

*Ő

» *I "'s *n *I *,-
*E
*Č Ú!

#6'

*Š ıııčf *Ú -ıız'

*J
mk ııırz
_'"ı-ı-ı ı_ı “_L_ š

Vizsgáljuk most meg hangzócsoportonként az alapnyelvi változások le-

folyását, különös tekintettel azok föbb okaira: a spirantizálódásra,
denazalizációra és palatalizációra, szintén HAJDÚ nyomán, BÁRCZlval ösz-
szevetve, iráni párhuzamokkal szembesítve a változásokat.
ORÁLIS zÁRHANGOKz
PU *p- > ősm. f-, ahol a szókezdö zárhang úgy spirantizálódott, hogy
zöngétlen maradt. Amint már szó volt róla, ez a változás a rokon nyelvek-
ben nem ment végbe, ezért kifejezetten magyar sajátosságnak tekintik.
Vesd össze: PU *puwe > ösm.f:iyá > fáá > óm.fá > a Xlll. századtól
fa;'97 de ugyanezt láttuk indoiráni (ii.) - oszét (osz.) viszonylatban, ahol
ii. piš > osz.jj/s-;
ii. pas > osz. fas-.
Lásd még:
ii., óind pât- 'fesz_ít, repeszt, széthasít' (> avesztai pes, szogd p 's-t 'ua.') >
osz. fäd-, faz-, fas-t 'ua.','93
ismeretlen eredetű magyarfesz- (feszül, feszít stb.).

'97 TESZ, l. 822. p. a „fa” címszónál.

193 V l. ABAJEV: Isztoriko-eıyimologicseszky' szlovar l. a ,,fad" címszónál.

178
 PU *.p- > ősm. -w- (~ fl), ahol a hangzóközi zárhang úgy spirantizálódott,
hogy homorgán (azonos helyen képzett) zöngés hanggá alakult, majd a
x111..X.IV században e bilabiális zöngés réshangból labiodentális (ajak-fog)
zöngés réshang: v lett (ugyanez a folyamat ment végbe a mordvinban; a
cseremiszben és olykor az osztjákban megmaradt w-fokon.
Vesd össze például:
fi. repo 'róka”,
lp. rëpi.
cser. rawaă.
md. rive-s',
zrj. ru-Ő,
ősm. rowo-szu > óm. rovo-sz > m. rava-sz),
de ugyanezt láttuk indoiráni-oszét viszonylatban, ahol
ii. pas 'fésül' > osz.fas- `ua.', de sär-vas-än 'fésü`
Lásd még:
ii. "'raupasa- 'róka' (~ óind lopãša-) > avesztai raopi-, raoãa-,
óperzsa raubasa,
perzsa rübãh, rõbãh (nyelvjárási rübãs, rüwăs, ruvos),
tádzsik rübõh, rübah (nyelvjárási rubiz),
pehlevi rõpãs, rõflăs, rõpãh,
kurd rûwi, rüws,
ormuri rawas,
pamíri mundzsán rawsa, rüsa,
jaghnobi rupas, ruba,
szogd rwps, rõbas,
párthus rõbãs,
hvareznıi rübas,
szaka rrûvasa,
paracsi rüyasõk,
osz. rüvas, robas.
Ügyszintén:
norvég räv,
svéd „~zf=„z.°1°°,
*-ıı_..,%

l99 .
lbıd. ll. 433. p. a ,,rûvas" címszónál.

179
 ahol jól megfigyelhetö az ii. -p- > középiráni -w- ~ -fi- > -v- változás, söt
a -p- > -b- zöngésülés is, amiről BÁRCZI azt állítja, hogy valóban végbe-
ment, s amit HAJDÚ tagad (egyébként a SzójZS'z nem ismeri ravasz szavunk.
nak a finnugor nyelvcsaládon kívüli kapcsolatait).
(BÁRCZI szerint a fgr. *-p- > ösm. 16- (-- -w-) úgy folyt le, hogy még az
ugor korban elöbb a zöngétlen hangzóközi zárhang zöngésült, tehát *-p- >
-b- ment végbe, s ezt követte a tulajdonképpeni spirantizálódás a magyar
nyelv külön életének igen korai szakaszában.2°°)
PU *-pp- > ősm. -p-, ahol e gemináta egyszerüsödött (az ikerített orális
zárhangú -pp- alapnyelvi meglétét ott szokták feltenni, ahol a rokon nyelvek
egységes -p- hangja helyén a finn és a lapp s z ó r v á n y o s a n -pp.
geminátát tartalmaz.
Vesd össze:
PFU *säppä > fı. sappi,
lp. sap 'pe,
m. epe).2°l
PU *t- > m. t-, ahol tehát változás nem ment végbe, s a magyar szókezdö
t- a PU *t- folytatója.
PU *-t- > korai ősm. -õ-, mint a magyar -z- ősm. megfelelője, ill. elöz-
ménye, amely HAJDÚ szerint akár -z- is lehet az ősmagyarban (a *-t- a penni
nyelvekben elenyészett, a többiben megmaradt vagy d-vé zöngésült). A
PU *-t- >- m. -z- spirantizálódás közbülső mozzanataként feltett ösm. -ô-
arra szolgál, hogy a -t- mint dentális zöngétlen zárhang és a -z- mint dentális
zöngés réshang képzése közötti több mozzanatos eltérést áthidalja.
BÁRCZI szerint elöbb a PU *-t- > PUg -d- zöngésülés ment végbe, majd
ezt követte az ősmagyarban a tulajdonképpeni spirantizálódás, amit egyéb-
ként az iráni párhuzamok is alátámasztanak, mert:
ii. *namata 'nemez',
óind, óperzsa, szaka namata,
pamíri iskasim, középperzsa stb. namad,
pamíri szanglacsi, perzsa nämäõ, numoõ 'ua.',
magyar nemez,2°2

20° 8Aııczı ol-;zAz Hzngıoneneı... ıoz. p.

20' TEsz, ı. 773. p. az ,,epe" zımszõnaı.

I80
 al-101 - különösen az
óperzsa namata,
középperzsa namad,
újperzsa nämäô [példákon] -jól észlelhető a -t- > -d- > -õ- változás.
De lásd még:
ii, *bauda 'szag',
pehlevi bad 'szag, illat”,
szaka ,büZ,,

osz. bud. bodä 'illat, tömjén",

avesztai baoôa 'szag`, baoiőı' `illat',
szogd flõõ 'szag, illat, búz',
beludzs bõd. bõö, bõz,2°3 ahol nyomon követhető a -d- > -ö- > -z- változás
is (egyébként az azonos etimológiájú büdös szavunkban a -d- > -z- spi-
rantizálódás nem ment végbe).
PU *-tt- > ősm. -t-, ahol a gemináta egyszerüsödött.
Vesd össze:
PFU *kutte vagy kütte > lp. guftá,
m. hat '6'.2°4
PU *k- > m. k- (palatális magánhangzó előtt, pl. PFU *käte > m. kéz).2°5
PU *k- > ősm. *z- (veláris magánhangzó előtt. _Például: PU *kala >
ősm. zolu > m. hal, de amint már láttuk: avesztai kora- 'hal` > osz. ga!-,
tádzsik hal-), ahol a palato-veláris zöngétlen zárhang: a *k- az ősmagyarban
úgy spirantizálódik, hogy 1 zöngétlen réshang lesz belőle, majd az óma-
gyarban (BÁRCZI szerint a XI-Xlll. században)2°6 laringális zöngétlen rés-
hanggá: h-vá válik.
PU *-k- > PUg-ősm. -y-, ahol a spirantizálódás eredményeként a palato-
veláris zöngétlen zárhang, a -k- palato-veláris réshanggá zöngésült. (Ugyan-
ez történt - a finn és lappon kívül - a többi rokon nyelvben is, amelyekben

2
02 V. l. ABAJEV: Isztoríko-eıyimologicseszky szlovar ll. 202. p. a ,,nymät“ címszónál.
20
3 lbid. ı. z ,,bua" cimszõnaı.
2
04 TESZ., ll. 7l-72. p. a „háti” címszónál.
2
05 BÁRczı GÉZA, Hangzõrıéneı. .. 142. p.
2
°° lbid.

l8l
számos esetben vokalizálódott.) S HAJDU szerint is ezt a hangot a mai ma.
gyarban a v képviseli.
Vesd össze: PU *kul3(k3) > ősm. zulayu > óm. zoloy > m. fıolló, ahol a
PU -ka végződés és magyar folytatása képző),2°7 de
tádzsik kal-203 'holló',
perzsa ká!-ay ”ua.',2°9
és más képzővel az
oszét za!-On 'ua.`.2l°
Vesd össze még:
PFU *ikä vagy *jikä > m. év, R. éha),2“ de
árja, óind asu- 'életkor, év',
ii. ahu,
avesztai aızhu,
oszét-digor änzä 'ua.'.2l2
PU *-kk- > m. -k-, ahol a gemináta egyszerúsödött (I. a [ök ige etimológi-
ájánál).
NAzÁLıs ZÁRHANGoKz
PU *m- > m. m-, vagyis a mai magyar m- az azonos PU hang folytatója.
Vesd össze:
PFU *mete > m. méz), de
indoeurópai (ie.) *medhu-,
ii. madu-,
óind mádhu-,
osz. myd ”méz',
ez valamennyi iráni és számos indoeurópai nyelvben, sőt:
kínai mi,
japán mitsu 'ua.'.2'3

207 TEsz, ıı. ı34. p. a „holló” címszónál.

208 Tadzsikszko-msszkij szlovar. 22|. p. a „kal/zogh” címszónál.
209 Perszı`d.szko-nısszkii szlovar. 673. p. a „káIa'y" címszónál.
210 Oszelyínszko-nzsszkij szlovar. 470. p. a ,,za|on" címszónál.
2" TEsz, ı. 8ı2. p. az „ev” zimszõnaı.
212 V l. ABAJEV: lsztoriko-elyimologicseszkıj szlovar l. a ,,fyd äx” címszónál.
213 lbid. ll. l34. p. a „myd” címszónál.

182
 PU *-m- > m. -m-, vagyis a mai magyar -m- az azonos PU hang folytatója
(vÖ_ 3 HAJDÚnál idézett214 bizonytalan eredetű nyom ige és az egyetlen md.
Sjumofdg- 'gyászol, bánkódik° adatból fgr. eredetűnek feltételezett magyar
Szgmor/ú etimológiáitm), de ii. nam- 'nyom, nyomkod, üt, ütöget, gyür,
gyúf stb.” (ennek származéka a már vizsgált namata, namad, nämaö *ne-
mezz tkp. `nyomat`),
oszét näm- °ua.`,2l6
magyar nyom
(ahol érvényesül az az iráni nyelvekben általánosnak mondható törvény-
szerűség, hogy nazálisok előtt a > O),
osz. saw-már-oj (< ii. sav 'sötét, fekete' + mar- 'öl; meghal' + oszét -oj
képző) `szomorúság, gyász, bánat',2'7
magyar szomor/22.
PU *-m- > ősm. -w- (-jó'-) > óm. (a XIII. századtól) -v-, ahol a PU bilabiá-
lis zöngés orr-zárhang úgy spirantizálódott, hogy előbb denazalizációja
ment végbe, vagyis bilabiális zöngés réshanggá: -w- félhangzővá vált, majd
ez alakult labiodentális v hanggá az ómagyarban (a BÁRCZlnál idézett pél-
dák közül l.: PU *nime > ősm. newü > m. név),2'3 de
ie. (0)nomı_t-,
ii. nãman-, nãm- > pamíri nyelvek mm, nêm,
pehlevi, perzsa nãm,
osz. nom `név° és
kurd naw - nav,2'9 ahol tehát ugyanaz az -m- > -w- > -v- változás ment
végbe.
PU *n- és *-n- > m. n- és -n-, vagyis e magyar hangok a PU hangok vál-
tozatlan folytatói.
PU *rí- és -ri- > m. ny- és -ny-, vagyis a magyar hangok a PU előzmények
folytatói.

214 HAJDU-PÉTER: i. m. l00. p.

zıs
m TESz, ll. 1051. p. a „nyom” címszónál; SzófSz 293. p. a ,,szomor|ú" címszónál.
2” V.. I. ABAJEV: Isztoriko-eıyimologicseszkıj szlovar... II. l69. p. a „nam” címszónál.
m lbid. 74. p. a ,,maroj" címszónál.
219 BÁRCZI GÉZA: Hangtörténet. _ _ 102-103. p.
V. I. Aıwsvz 1.-zwftızo-zıyf„z010g:z.«zzzızg,` szlovar... ıı. 187-188. p.

183
 PU *-ız- (csak szóbelseji helyzetben fordult elő) > PUg -y- (ahol a
spirantizálódást megelőzte a denazalizáciő) > óm. -w- > m. -v- (~ 0) mint az
alapnyelvi hang egyik fejlődési iránya.
PU *-r;- > PFU vagy PUg -ızk- > -ızg- > ősm. -g- a másik fejlődési irány
(I. pl. egyrészt a hó, vő, ó 'agg', másrészt az agg 'ó', ég, fog stb. etimológi.
áit), de ii. aızghro 'rossz, romlott, ártalmas' > középiráni ahra, ari > újiı-ani
ar 'ua.',22° ami elválaszthatatlan a magyar ár-ik 'romlik', ár-t 'rosszat tesz*
igétől, ill. származéktól, s jól megfigyelhető a -ızgh- hangcsoport elenyészë.
se is.
AFı=RıKÁTÁKz
PU *č- és -č- > ősm. Š- és -š- > m. s- és -s-, amely magyar mássalhangzó
tehát a PU *č- és -č- (m. cs)-ből vált szibilánssá.
(A H/-UDÚnál idézett példák közülm a fes-t -s, -š tő végi mássalhangzóii
láttuk az iráni nyelvekben, ezek meglétéhez és eredetiségéhez nem férhet
kétség. HAJDÚnak e példája tehát bizonyítékul elfogadhatatlan, de ugyanez
áll a nála idézett sovány példára s az etimológiailag ezzel azonosított md. E.
čova, M. ševa ~ fi. hupa 'mulandó' adatokra is, mert:
ii. yuva-na 'fiataI, zsenge, gyenge',
óind yuvan,
pehlevijˇuvăn,
perzsajˇovan,
tádzsikjavon 'ua.',
magyar sovány,
md. čova, ševa.)
Ugyanakkor ezek finn hupa megfelelője elválaszthatatlan az ii. alapalak
avesztai heua (hyao-š) 'éIetkor'222 szárrnazékától (ie. megfelelőit l. fentebb,
az ünő állatnévvel kapcsolatban idézetteknél).
PU *č- és -č- > ősm. č-, -č- és š-, -š- > m. cs-, -cs- és s-, -s-, vagyis a PU
mássalhangzó depalatalizálódott és cs zár-réshang, ill. s réshang vált belőle.
(A HAJDÚnáI idézett példák közül I. a csomó etimológiáját, miszerint 6
szavunk a PFU csom- alapszó -ó kicsinyítő képzős származéka),223 de

22° lbid. I. a „tlcägálon” címszónál.

22' HAJDU PETER: i. m. 102-103. p.
222 V I. ABAJEV: Oszeryinszkıjjazik ifolklor. S7. p.

184
 köziráni: pehlevi yâmak,
szogd ymak 'ruha, ruhaféIeség'.
beludzs jãmag 'ruha, ing, kabát',
perzsajãma.
tádzsik joma 'ua.' (> perzsa jãma-dan 'ruhás láda' > orosz čemodan 'bő-
I'Öl'ld,)1
05z_ 3awma, gawmaw 'ruhaféIe, holmi, bugyor, limlom',224
amely utóbbi alak tökéletes hangtani megfelelője a magyar csomó szónak.
Egyébként az ii. *yam- alapalak yamak, ymak származékából való isme-
retlen eredetű ing, R. ewmeg, wmogh, imok, emeg, ümök stb. főnevünk,225
amint azt MUNKÁcsı BERNÁT kimutattam.
Példáink is igazolják HAJDÚ megállapítását, hogy ,,... sok etimológiában
nehéz is eldönteni, hogy alapnyelvi szibilánst vagy affrikátát tartalmazott-e
a rekonstruálandő aIapforma"227, amihez hozzátehetjük, hogy az affrikáták
és a szibilánsok a magyar - és egyben a finnugor - hangtörténet Iegkidolgo-
zatlanabb és legvitathatóbb része.)
sZıEıLÁNsoKz
PU *s-, -s- és Š-, -š- > PUg 9-, -.9- > ősm. h-, -h- (? h-, -h- > 0-, -0-) >
óm. (korai) 0-, (XIV sz.) -0-, ahol mind [a két féle] réshang egy
interdentális zöngétlen réshangban, a .íben egyesült minden helyzetben. Ez
jól érthető, mivel e hang tkp. a magyar sz előrébb képzett változata, amely-
ból az ősmagyarban laringális h keletkezett, s talán még e korban,223 vagy
az ómagyarban elenyészett, vagyis e szerint az elmélet szerint e két PU
szibilánsnak nincs magyar folytatása.
E szabály alóli kivételek száma azonban olyan tetemes, hogy magát a sza-
bályt semmiképpen sem tekinthetjük általános érvényünek. A magyar
nyelvtörténészek jól érzékelik ezt a rendellenességet, ezért pl. HAJDÚ - az
alapnyelvi affrikátáknak a szibilánsokká való átcsapásáról mondottakon
mi _ _ 7 _ _ __

'23 TEsz, ı. ssı-552. p. a „csomó” aimazõaaı.

V. I. ABAJEV: Isztoríko-etyimologicseszkij szlovar... I. a ,,_;awma" címszónál.
nõ TESZ, ll. 214. p. az ,,ing"' címszónál.
m MUNKÁCSI BERNAT: i. m. 53. p.
mHAJDlˇJ PÉTER: i. m. l02. p.
HAJDU PÉTER: i. m. ll2. p.

l8S
kivül - nem ,,hangtörvény"-ről beszél. mint az újgrammatikus LESKIEN;
BRUGMANN, OSTHOFF vagy éppen a magyar PAPP IsTvÁN,229 hanem csupán
,,hangfejlődési tendencia”-ról,23° ami lényeges különbség, s a „szabálytalaı-1..
ság"-okra különböző magyarázatokat igyekszik adni.
Így pl. szerinte a kései PFU *säpte, ill. *säpät(e) (< árja *septq >
óind sapta > ii., avesztai hapta > perzsa, tádzsik haft ~ alán afiõ --032%
jaghnobi avd) > PUg *.9äpte > m. hét (ami szabálytalan, és nem ét vagy ëz,
ami szabályos volna), amelynek „szabálytalan alakulását minden bizonnya|
a hat száınnév analógiás hatása okozta" (kiemelés tőlem - I(. V.).23'
Tennészetesen nem tagadhatjuk az analógiás hatás érvényesülését a hang.
fejlődésben, a magyar hét számnév szabálytalan alakja azonban aligha ma.
gyarázható ezzel, ugyanis e számnév hangalakja a rokon nyelvekben is
„szabálytalanul” fejlődött. PéIdá`ul a szabályok értelmében a vog. T., Sz0_
sőt, sãD 'hétz 7' szókezdő s- hangja helyett t-nek kellene állnia.
De ugyanezt a ,,rendeIlenességet" példázza és erősíti a fentebb már vizs.
gált, az alánból származtatott híd főnevünk (osz. < Xíd, zêd < avesztai
haëtav- < árja, óind sétav-), ill. ennek ,,elhallgatott" rokon nyelvi megfele-
Iői, pl.
fi. stˇlta (ez állítólag a litván tiltas-ból),
md. sed, šed',
zürjén sad, soid 'ua.',
amelyek csakis a korai indoiráni-árja sétav- folytatásai lehetnek. A finn-
ben és a permi nyelvekben ugyanis szabályos az *s- megmaradása, amely-
nek azonban az ősmagyarban h- fokon el kellett volna enyésznie, s híd
szavunknak íd-nek vagy íz-nek kellene ma hangzania.
(A korai indoiráni ősközösség i. e. 2000 táján bomlott fel, akárcsak 8
finnugor, az árja szónak tehát ekkortájt kellett bekerülnie a permibe sétav-
alakban. Ebből pedig az következik, hogy ha volt egy hosszabb ideig tartó
perrni-ősmagyar együttélés vagy szorosabb egymás mellett élés, amint azt 6
nyelvtörténeti adatok is bizonyítják, akkor képtelenség feltételezni, hogy 3
híd főnév mint rendkívül fontos kultúrtörténeti szó ne a permiből kerüli

229 PAPP ısTvANz Latzõ „zagyaf haagzaa. Budapest, 1974, ı2 ı-ı4s. p.

23° HAJDU PETER: i. m. 29. p.
23' lbid. 30. p.

186
vohıa az ősmagyarba. A magyar híd tehát szabálytalan hangfejlődési alak-
zag Lásd még a már vizsgált szá szöv- - söv-ény: visz - vis-el stb. szavak-
ban az sz- - s-. -sz- - -s- váltakozást.)
A rendellenes hangfejlődéssel keletkezett szavak közé sorolja HAJDU a
magyar zaj 'Iárma; jégzajlás. zajlás' főnevet is. a rokon nyelvi megfelelők
(ff. sot- 'hangzik, cseng'.
vog. soj 'hang, zaj', de saj 'jégzajIás'.
osztj. SŐÍ 9231,)
ugyanis magyar szaj alakot feltételeznek. A zaj alak keletkezése HAJDU
szerint a magyarban részlegesen végbement sz > z zöngésülés eredménye
volna.232 De ugyanez a szó
az oszétban zaj 'hólavina, hó- vagy jégcsuszamlás, omlás'.
a szvánban šaj, šäh,
a grúzban zvaví 'ua',233
ahol e különböző nyelvcsaládokban meglevő szó etimológiai együvé tar-
tozása - amint azt egyező jelentései és hangalakja is mutatja - kétségtelen,
valamint az is, hogy a magyar szó hangalakja nem az oszéttól fuggetlen
fejlődés eredménye.
Több nyelvész felteszi a PU *s megmaradását a magyarban, s eıTe egye-
bek közt fészek szavunk -sz- hangja szolgáltat okot, amely a PU *-s- folyta-
tása volna, ugyanis PU *pisä > fi.pesä~ zrj.poz ~ osztj. D. pit, K. pe! -
vog. pit'ı'. Ehelyett azonban HAJDU feltételezi, hogy e példánkban a PU *-s-
a szó palatális hangrendje miatt nem enyészett el, vagyis nem *s > .9 > h >
0, hanem másodlagos palatalizációt követően *š > s hangváltozás ment
végbe.234
HAJDU e feltevésének rendkívül nagy jelentősége van. Az ugyanis, ami
nála csupán sok mindenre magyarázatul szolgáló feltételezés, az a szkítában
és az alánban valóságosan meg is történt, vagyis - amint azt ABAJEV kimu-
lfiüla - ezekben az iráni nyelvekben az indoiráni s és š palatalizálódott, és
egybeesett a Š szibilánssal.235

mıbia Jı s8 p
2
23: V. I. ABAJEV: Oszetytnszktjjazík tfolklor. I. 88. p.
Bs HAJDU PÉTER: i. m. 30, l06. p.
V. I. ABAJEV: lsztortko-etyvimologtcseszkýszlovar. ._ Il. 434. p. I. sz. lábjegyzet.

187
 Ez a hangfejlődés - amely azonban a szkíta és az alán nem minden
nyelvjárásában ment végbe, s az oszét három fő nyelvjárásában ma is s vagy
ill. š az alapnyelvi szibilánsok folytatója - arra a feltevésre indít berLnun_
ket, hogy itt is iráni-finnugor parciális izoglosszával van dolgunk.
(Vesd össze még: avesztai. szkíta auruša 'világos. fehér. ősz' > szarmatı
alán aors > osz. ors, ürs > - az r-nek az -s előtti szabályos kiesésével - Q,-_
üs 'ua.'23Ő > ismeretlen eredetű magyar ősz 'fehér hajú'.237 A magyarhoz
hasonló s. š > .9 > h, ill. a vele azonos s > (9) > h > 0 iráni hangfejlődés;
fentebb már bemutattuk).
PU *š- és -š- > m. sz- és -sz-, ahol tehát e magyar mássalhangzó a PU-ból
megmaradt egyetlen szibiláns folytatója (az alapnyelvi s, š > palatalizáció
természetesen itt is érvényes).
Ezenkívül I. még a sző. szöv-. söv-. szomorú, tíz stb. szavakkal kapcsolat.
ban fent elmondottakat.
EGYÉB RÉsHANGoKz
PU *w- (fl) > m. v- (kb. a XIII. századtól). Lásd pl. a vaj, vér, visz stb.
szavak etimológiáját; *w- > m. (labiális magárıhangzó hatására) 0 (I. öt, öl
stb. szavaink etimológiáját).
PU *-w- (fl) > óm. (IX-XIII. sz., mássalhangzó előtt és szó végén) y, ý >
m. ó, ó'(I. pl. tó és kő szavaink etimológiáját).
(Amint azt HAJDU is szóvá teszi, a szóbelseji *-w- rekonstruálása nehéz,
mert a szóbelseji *-k-, *-y-, sőt *-77-nek is hasonló fejleményei lehetnek,m
amihez hozzátehetjük - amint arról már szó volt -, hogy az alapnyelvi -p-,
-w- a PUg végén vagy az ősmagyar elején w-ben egyesültek, s ez olykor az
*m-re is vonatkozik).
PU *-ô- (csak szóbelseji helyzetben fordult elő) > PFU-PUg -l-, ahol az
alapnyelvi interdentális réshang laterális képzésü alveoláris folyékony
hanggá (likvidává) vált, egybeesett az alapnyelvi *l-lel, és a mai magyar
előzménye lett (vö. fal, velő, álom szavaink etimológiáját).
A hangfejlődési tendencia azonosságára I. a már vizsgált példák közül!
ii. bauda,

236 V I. ABAJEV: 0szetyinszkt`;`_;ˇazik ifollclor. I. 2l. p.

232 szõrsz 202. p. az ,.õaz2" aimszonaı.
223 HAJDU PETER; i. m. 107. p.

188
 avesztai baoôa 'szag, illat. büz',
pamíri jaghnobi vüda -- vül,
pamíri vahan vul 'ua.', ahol jól érzékelhető a -d- > -l,
úgyszintén a
pamíri szárikol bóo,
perzsa bü 'ua.',
ahol a HAJDU által említett PU *Ő > PUg ll analógiájával van dolgunk.
A -(5- (< -d- < -t-) > -l- változásra vö. még: ii. *nam-ta 'nemez' > afgán
„„,„-1g,23° úgyszintén avesztai Bãxdí 'Baktria; Balh: Baktria fővárosának
neve', ennek olvasata a középirániban: Bãzlí, ez a középperzsában Bãyl.
indben Bahli-ka. tádzsikban Balz, Han dinasztia-kori kínai feljegyzésben
3010, Balu] stb.).24Ü
A magyarban ugyan csak gyér számú példát találunk a *-ö- > -l- változás-
ra, amely jellemző módon - az iráni szomszédság okán - inkább a PFU
keletibb nyelvjárásaiban és a többi ugor nyelvben szokványos, mégis Ó- és
középiráni-permi finn, ugor parciális izoglosszát tételezhetünk fel, aminek
ald(or volna még nagyobb jelentősége, ha bebizonyosodnék, hogy az ugor
ablativusi -l (magyar határozószavakban pl. alól, felől stb., ragokban pl. -ul;
-vel stb.) valóban a PU *ta ablativus rag gyenge fokozatának fejleménye.
Tehát *-ta -- *-óa > -l, amint azt sokan vélik, s amit HAJDU cáfolni igyek-
szik.24' Egyes északkeleti iráni nyelvekben, pl. az oszétban ugyanis az -yl,
-uçvl ~ -bäl ablativusi végződések -l eleme az ii. ablativus -t rag folytatá-
sa.242
PU *-51 > PUg -l'- > ősm. -l'- - -j- > m. ly, j, gy, ahol az alapnyelvi
interdentális réshang Iikvidává vált, [majd palatalizált] l'- (ly)-fokon egyrészt
megmaradt, másrészt palatális réshang (félhangzó): j, ill. palatális zárhang:
gy lett belőle (I. eıTe a HAJDUnál felsorolt példák közül a hagy, fej, hölgy
szavak etimológiáját).

239
m V _ I. ABAJEV: lsztortko-etyımologtcseszlcy
. _ _ _ . szlovar ll. 203. p.
2" [sztorija tadzsíkszkogo naroda. I. Moszkva, I963, l70. p.
az HAJDU PETER: E. m. 122. p.
V I. Aazoav- Oazaıytaazıayaztız ffaııztaf. ı. ıoo. p.

1 89
 Itt jegyzem meg, hogy az ide idézett példák firmugor származtatása rend.
kívül bizonytalan vagy éppenséggel elfogadhatatlan, ami igen gyengíıi 3
feltett hangváltozás bizonyítását.
(Egyébként a -65 (-- -Őt'-_) > -j- hangfejlődési tendencia párhuzamakém
lásd a már vizsgált példák közül:
ii. *bauda.
avesztai baoiói- 'szag, illat, büz' > tádzsik büj 'ua.'.243)
PU *j- és -j- > m. j- és -j-, ahol a magyar palatális zöngés réshang ugyan.
annak az alapnyelvi hangnak a folytatója, kivéve néhány esetet, amikor ._
akárcsak a -53 egyes eseteiben az imént leírt módon - palatális zárhang lan
belőle, azaz j > gy változás ment végbe [vagy affrikátává vált] (vö. jég >
nyelvjárási gi/ég, dzség; jár -- gyár; jere -- gyere; gyerek - jerek -- dzsorek
stbf).
E hangfejlődési tendencia iráni párhuzamai közül két igen fontos fejlődési
irányra kell odafigyelnünk:
l. Amikor a szóeleji j- másodlagos képződmény, amit jég főnevünk eti-
mológiájánál már megfigyelhettünk, de lásd még:
ii. ăp 'víz, folyó',
szogd ăp.
perzsa, ind ab,
tádzsik ob,
szkíta, alán a/3,
oszét-iron app, aw, äw,
oszét-digor awä, de j-awä 'ua.',j-ef- 'iszik',
pamíri vahan y-áp-ak, y-up-k 'víz, foIyó',
mundzsán y-ao-gha, y-ou-ga,
zaza au-k 'ua.'.244
Innen ismeretlen eredetű magyar helynevekben: Ap-os, Eb-es tkp. 'vizes'„
utóbbihoz vonva a szintén megfejtetlen Epceu helynév, amelynek világos
alán-oszét etimológiája van, ugyanis âp ~ ap 'víz, folyó' + qäw 'település
falu'. vagyis 'vízi település'

243 V I. ABAJEV` lsztorilto-etyimologicseszlty szlovar I. a „büd” címszónál.

244 V I. ABAJEV` Oszetyinszlajjazilt ifolklor. I. 153. p.

190
 Úgyszintén bizonytalan eredetú magyar ebihal 'tengeri hal; lápi póc',
ugyanez más feljegyzésben ép hal, eb hal, amely előtagjának - a feltevések
ellenére - semmi köze eb 'kutya' állatnevünkhöz:245
„Og aw 'folyik', aw-et 'árad'
Ugyanez a rokon nyelvekben az iráni adatok egy részéhez hasonló jésült
szóelővel, pl.
z|j_, vtj. ju,
osztj. j0V.
vog. jä.lŐ.
m. jó.
Ugyanez az iráni adatok egy részéhez hasonlóan jésült szóelővel és kép-
zős szerkezetekben, pl.
gzamojédjaha, joha,jerza,
fi. joki,
lp. j0lfkŐ.
cser. joga.
osztj. jega, jyan 'ua.', valamennyi egy tévesen rekonstruált PU *joke alap-
alakra visszavezetve.24Ő
De szintén egy ilyenféle, csak nem PU, hanem PFU *jüke v. *juye 'iszik'
alapalakból - amellyel vö. tohár AB yok 'iszik' - származna iszik igénk iv-
tőve,247 amely azonban elválaszthatatlan az ii. ãp alapszónak az oszétben is
meglevő av (<j-ejl 'iszik') alakjától, mint ahogyan a PU *joke és
PFU *jüke - *juye feltételezett alapalakok és iráni-finnugor folytatóik is
elválaszthatatlanok egymástól.
Pontosabban: nem létezett külön-külön PU és PFU alapszó, ill. ezek az
alapalakok egyáltalán nem is léteztek, ugyanis bennük a szóeleji j- másodla-
gos, a -ke, -ye végződés képző, a
zrj., vtj. ju,
osztj. jov,
m. jó 'folyó' szavak -u, -v és -ó eleme nem az iménti -ke, -ye folytatója,
hanem az alapalak -aw-, -av- hangcsoportjáé. Ugyanis ii. ãp > köziráni-ugor

245 TESz, I. 703. p. az ,,ebes" és ,,ebihal" címszavaknál.

ír' TESZ, ll. 276. p. a „jó” címszónál.
7 TEsz, ıı. 245-246. p.

191
ãp > aw ~ av - äv > észald(eleti iráni-finnugor j-aw - y-av > j-aw-aka -y_
av-aka, ez pedig - valamely ismeretlen, talán kaukázusi, ún. jafetita nyelv
közvetítésével - nyilván elválaszthatatlan a sumér ab 'víz, folyó' etimontól,
sa
tunguz ob-,
japán obo- 'öblít, mos, mosakszik' szavakkal is etimológiai rokonságban
van.
Egyébként a vizsgált alapszó származéka a
perzsa âbgína,
oszét avg 'üveg, butélia' is,243 amelyből üveg szavunk való.
2. Amikor az ómagyarban a szóeleji wi- ~ vi- > i-, ill. jo-, ju-, ja- > i- mem
végbe. e hangváltozások párhuzamaként az oszét-ironban az alapnyelvi w.
gyakran elenyészik. De ha meg is marad, wä-, we-, wi- szomszédságában az
oszét-digorban j- áll a helyén, például:
oszét-iron widag.
oszét-digor wedaga, de jedagä 'gyökér, húr',249
magyar ideg,
ıp.jëaDDA,
cser. KH je'õäı7,25° ahol az idézett szavak együvé tartozása nyilvánvaló.
Emellett az oszét szónak feddhetetlen iráni etimológiája van, mert
ii. vi + taka 'fonál, kötelék stb.” > oszét-iron wi-dak és - w- >- v- > j- válto-
zással - oszét-digorje-dagä.
Az uráli alapalak tehát nem *jänte, hanem *wi-taka - wi-dägä lehetett:
osz. (déli nyelvjárási) war- ~ osz.-iron ar- - osz.-digor är- - er- ~ ir- -
jär- - jer- 'árad, áramlik, ered, esik, jár, jön, megy; érkezik, (el)ér; vınit
megszerez, elér, megtalál; szül. születik, számıazik: ered',25' ahol az ii.
*war- - ar- alapalak osz.-digorjär-, jer- alakváltozatai elválaszthatatlanok a
vitatott eredetú m. jár (< PFU *jar-3 ?)252 és ismeretlen eredetű m. gyer' "'

248 V I. ABAJEV: lsztoríko-etyimologicseszlcy szlovar I. az „avg” címszónál.

249 V I. ABAJEV: Oszetyinszktjjazik ifolltlor. I. 373. p.
25° TEsz, ıı. ı8s-ısõ. p. az ,,izıag" aimazõnaı.
25 I V I. ABAJEV: lsztoriko-etyimologicseszky'szlovar I. az ,,ar, war” címszónál.
252 TEsz, ıı. 260-263. p. a „jar” aimazõnaı.

192
gyere eredetibb jer alakjátóI_.253 valamint az alapszó oszét -jar-ág 'született.
jövevény: gyerek'254 szánnazéka az ismeretlen eredetü m. gyerek. R-
je,-gk, ŐZSEFQÍC Sllb. fÓl`1éVlIÖI.255
(Vesd össze egyébként:
mongol ir, jir 'érkezik, jön`.
bufjaıjare *ua.",2°°
dravida pardzsi ver- 'érkezik, jön'257).
PU *-y- (léte kielégítő módon nem bizonyítható). Az ősmagyarban egy-
baesett a PU *k és *iz hangokkal. HAJDU ezt teszi fel iv- - isz-ik.
jgv- - lesz,253 BÁRCZI pedig - bár a *-k- folytatójaként -jó 'folyó' és holló
szavainkban. Ezek etimológiáit azonban már láttuk, valamint a -y (< iráni-
finnugor -k-) > ómagyar (XI-XIII. sz.) y, ii vokalizációt is.
Emellett az iráni párhuzamok e hang alapnyelvi megléte mellett tanús-
kodnak, 111611
PFU *arya 'érték, kereskedelmi ellenérték: ár';259
m. ár (áru, árul stb.),
ugyanakkor
ii., óind argha 'ár: kereskedelmi ellenérték', arh- 'valamennyit ér',
avesztai arg- 'ua.',
szogd ary 'ár',
pehlevi arj 'ua.',
perzsa arü-(d-an) 'valamennyit ér',
osz. arg 'ár, érték?,2°°
áhol az iráni-finnugor szavak elválaszthatatlanok egymástól.
Emellett a magyar szóban a -y- vagy elenyészett, vagy - mint a perzsában
is - u-vá vokalizálódott (< -y < -y).

253 TESZ, l. I 128. p. a ,,gyere", ,,gyemıek" címszavaknáI_

224 ıızizı.
ii V. I. ABAJEV: Oszetyinszko-russzlcij szlovar. 313. p. a „nyjjarág” címszónál.
V. M. |LLıcs-SzvıTıcs: i. m. 266, 284. p.
2” ıızia.
Hatınu PETER; i. m. ıo7. p.
260 TESZJ. l68. p. az „ár” címszónál.
V. I. ABAJEV` lsztoriko-etyimologicseszluj szlovar I. az „arg” címszónál.

193
 De lásd meg:
ii. tigra,
avesztai tiyra.
óperzsa tiyra 'vminek az éle, hegye, éles, hegyes, szúrós: nyíl',
avesztai tiyri 'nyíI'.
innen g > y - rhelycserével
pamíri mundzsán targa 'hegy, hegyes',
szogd tiry 'hegyes. vminek a hegye. nyíl',
oszét tyrg - (gyakori ti-_ ty- > ci-, cy- változással) cyrg - cirg 'eleg
vminek az éle. hegye. kiszögellés: balkon', ez képzős szerkezetben cyrg..
ag, ctrg-ag 'minden szúró fegyver'; ugyanez a szóközépi -g- -- -y- kiesésé-
vel:
szaka tira 'hegyes, vminek a hegye, nyíl',
lur tlra 'nyíl; altörzs, nemzetség',
(innen a törökségben tíre 'altörzs, nemzetség, ág', vagyis a vérrokoni kö-×
zösség nyilas felosztása), utóbbiból a szóvégi -a lekopásával
perzsa, tádzsik tír 'nyíl',
ez összetett szóban tír-ltaš 'tegez', de az -r- kiesésével és a -y- megmara-
dásával
perzsa, tádzsik tey 'tőr, kard; háló, csapda',
oszét tig, leg 'tü, vminek a hegye, éle, csúcsa, kiugró, kiszögellő valami:
erkély stb.';2°'
ez utóbbinak egy tíy alakjából és jelentésének megfelelően a - tiy > tíý >
tű - változással a m. tű, amely ,,az elavult tövilt 'szúr' ige igeneve: :óvó
alakv[áltozat]a tkp. 'szúró'; a tóvik eredete ismeretlen...",2°2 de nyilvánvaló
a tey > tey > töv- iráni 'szúr' jelentésének megfelelően.
Tehát a -y- vokalizációját újólag bebizonyítottuk, ugyanakkor ennek ele-
nyészését, ill. kiesését is láttuk a tíra. tír ~ m. tőr 'fegyver' alakokbflll.
amelyekkel vö.
fi. tera' 'él',
cser., vtj. ter,

24' lbid. I. a ,.cyrg" címszónál.

2°2 szõtsz 321 p. a ..tü" aimazõnaı.

194
 md. mm 'kard, tőr"3°:"` szavakat.
(Ezenkívül a tiyra alapalak és fejleményei, valamint származékai elvá-
wszıhatatlanok az alábbi magyar szavaktól is: l-. tegez. amely jól őrzi a
[eg _. ze): alakot, 2. tórzs. 3. tórzsók.)
' L||(VIDAI(.
pU *l- és -l- > m. l- és -l-, ahol a magyar hang a PU laterális képzésü al-
veoláris folyékony zöngés közvetlen folytatója, bár - amint arról fentebb
már szóltunk - hellyel-közzel egybeesett a PU *Ő hang PUg -l- folytatójá-
val.
Az idevont példák közül lásd a láb. lát, hal, ol stb. szavak etimológiáját.
PU *l'- és -l'- > m. ly-, -ly-, -j-, -gy- (a PUg-ban egybeesett az alapnyelvi
I-5 hang -l'- folytatójával).
Az idevont példákból I. a lyuk - lik. hólyag, tol (< toly - tol) stb. szavak
etimológiáját.
PU *r- és -r- > m. r- és -r-. ahol a magyar hang az alapnyelvi alveoláris
tremuláns folytatója (I. ravasz, ér, kér stb. szavaink etimológiáját), de osz.
kur-, kor- 'kér, kéreget', a Nart eposzban 'áldást vagy átkot kér; bájol, vará-
zsol'
Ugyanez összetételben és szokványos r > l változással jjzd-kol-d 'rosszat
kérő',3°4 amelynek kol-d eleme elválaszthatatlan ismeretlen eredetü koldul
igénk és koldus főnevünk kold- töveitől;
ii. *ralz-, riš-ta-,
óind ris'- - lis- 'összetör, összezúz, darabol, darál',
szogd ryz'-k 'durva őrletz dara, morzsa, szemcse',
perzsa rêza 'ua.', rëza kardan 'őröl, darál, megtör, porrá zúz',
oszét lys-t, lis-t (< riš-ta) 'aprított, zúzalék, dirib-darab stb.' bizonytalan
eredetü m. liszt.
A raiz-, riš-265 alapalakból pedig szintén bizonytalan eredetű m. re'sz2°°
(H-Z r > l változást I. fentebb a ró névutó, ill. -ra, -re sublativusi rag névutói
le alakváltozatánál).

árt: SZÓÍSZ 3 I 7 p. a ,.tőr"' címszónál.

265 V. I. ABAJEV: Oszetyinszktjjazik t'folklór. I. S84. p.
266 V- ABAJEV: lsztoriko-etyitnologicseszky szlovar... ll. 57. p. a „list” címszónál.
3Z0Í'Sz I90. 256. p. a ,.Iiszt”. ,,rész" cimszavaknál.

195
 NAzÁLıs + zARHANGz
PU *rzk- > ősm. -rjg- > -g- ~ m. -g-, amiről HAJDU azt mondja - a válto.
zás képlete szerint -. hogy az nem úgy folyt le, mint az őspenniben és egye.
sek szerint az ősmagyarban. hanem a hangkapcsolat nazális eleme először
zöngésíterte a második tagot, vagyis hk > hg, s csak ezután történt meg 3
denazalizáció: hg > g.
A HAJDUnál idevont példák közül I. a mag, bog stb. szavak etimológiáját,
ill. vesd össze ezeket az
ii. muka 'mag, sperma. magzat stb.' >
szkíta moy- `ua.' > osz. myg, mugä 'ua.',2°7
ugyszintén
oszét bag. buk' `bog, csomó stb.'
perzsa. tádzsik bogh 'köteg. kéve stb. .2°3 ahol nyomát sem találjuk a na.
záhsoknak.
Egyébként az iráni nyelvekben a fenti és hasonló hangkapcsolatok
denazalizációja általában nem ment végbe, s részben ezért maradnak rejtve
az ilyen természetü magyar-oszét etimológiai' egyezések, például:
ii. *vi-van-ka,
óind vahk- 'hajIít, hajlat, vékonyít, vékony',
szogd yw "k.
oszét wahg, wong. Ong 'végtag, vég: határ. 'ig' wäng, wng 'utca'. wng-
ag, wyng-ág 'vékony, keskeny'.2""
amelyek elválaszthatatlanok a m. vég 'vég, utca', vékony szavaktól és ro-
kon nyelvi megfelelőitől.
A denazalizációra lásd:
ie. m7_7k-,
óind mahkatë - mančatë 'gyür, gyür, gyötör: megmunkál', mañku- 'győt-
rődött, kínlasztott, összetört, fáradt', tkp. 'munkában eIfáradt',
amellyel vesd össze:
ószláv mpnka,
orosz muka 'gyötreIem, kín stb.',

267 V 1. ABAJEV: lsztoriko-etyimologicseszký` szlovar II. a ,,myg" címszónál.

26° ıbia. ı. a ..bag" aimazõaaı.
26° ısia. ıı. 228-229. p. az ..ang' "` aımszavaıtnaı.

196
 magyar munka,
amely a feltevések szerint a X. sz. vége előtti átvétel valamelyik szláv
nyelvből.27° De oszét mac- - mas- 'hánykódik, gyötrődik stb.',27' úgyszin-
tén Mankas, Mynkas, Makas, Ma”as 'az alán-oszét főváros neve a XIII. sz.
e|õ11',272 ahol jól megfigyelhető a denazalizáció, s amelyet vö. a történelmi
Munkács, R. Munkás helynévvel.
PU *nt-, ill. -mt- > ősm. -nd-, ill. -md- > m. -d-. HAJDU szerint tehát en-
nek a hangcsoportnak a denazalizációja is az *ızk-hoz hasonlóan történt, az
általa idevont példák közül 1. a már vizsgált ideg, úgyszintén vad szavunk
etimológiáját.
Utóbbival vesd össze:
osztj. want,
m. vad,273 de
ii. van-H1.
osz. wand 'vad, kegyetlen, merész, bátor stb.'.27“'
HAJDU szerint tehát a magyar -d- hang egyedüli forrása a tárgyalt PU
hangkapcsolat. Igaz, hogy a magyar-iráni párhuzamok szerint is a magyar
inkább kedvelte a d > tzöngétlenedést, semmint fordítva, például:
ii. daša > m. tíz,
ii. dãr- > oszét dar-, dar-d > ismeretlen eredetű
m. tart,
ii. dar- oszét där- > bizonytalan eredetű
m. tör.
Mégis azt kell mondanunk, hogy a magyar -d- ilyen szárınaztatása körül
nem lehet minden rendjén: képtelenség ugyanis normálisnak tekintenünk azt
a körülményt, hogy a TESZ szerint a d-vel kezdődő 378 címszavunk közül
mindössze 4-nek van finnugor szárrnaztatása!
PU *-mp- > ősm. -b- (lásd a hab, eb, láb stb. szavak etimológiáj át).

TESZ, Il. 976. p. a ,,munka" címszónál.

m V. 1. ABAJEV: lsztoriko-etyt`mologicseszktj szlovar Il. 80. p. a „mac” címszónál.
m M. H. MAGOMETOV: Etnografija Oszetyiji. Ordzsonikidze, 1970, 30. p.
5ZóISz 328. p. a ,,vad" címszónál.
274
V. I. ABAJEV: lsztoriko-etyimologicseszktj szlovar... 11. 228-229. p. az ,,ong, vváng" cim-
szónál.

1 97
 PU *-nc'- (nazális + affrikáta) > ősm. -j'- > óm. (IX-X. sz.) -gy-.
A HAJDUnáI idézett példák közül lásd a hang/a, agyar, magfar szavak,
ill. népnév etimológiáját, amelyeket vö.:
pamíri sughnan yandãl,
paıníri vahan yandãl,
oszét qändelä -qändíl 'egyfajta rovar, általában bogár, svábbogár, pók
stb.'275 ~ m. hang/a, R. hengıa, handgya, hängyál, hangfal, amely a PFU
*kuhče ~ kuče fejleménye, ill. képzett alakja volna.27°
De az idézett rokon nyelvi adatok közül éppen a md. kend'al 'ua.' hiány.
zik, amely az irániban és a magyarban meglevő -al végződést is tartalmazza
(ez a többi finnugor adatból hiányzik). Emellett a -d'- hangjának nem lehet
-r'ıč- előzménye, így - az idézett, s egymástól nyilván elválaszthatatlan
szavak hangalakja alapján is - a rekonstruált PFU alapalak elfogadhatatlan:
avesztai asüra- 'agyar', `
osz. ässyr, änsur 'ua.', származéka: änsur-gin 'agyaras', továbbá änsur-i
maja 'téli hónap', tkp. 'acsarkodó hónap',277 ahol a szóbelseji -n- minden
bizonnyal másodlagos.
Emellett m. agyar - acsar(kodik), ami a PFU *ahčare alapalakra menne
vissza, ezt azonban a finnugor szavaktól elválaszthatatlan iráni nyelvi ada*
tok cáfolják.
A nyelvtudományban - s innen a történettudományban is - ma jórészt el-
uralkodott felfogás szerint a magyar népnév magy- előtagja azonos volna
manysi nyelvrokonaink maguk és osztjákok által használt nevével, vagyis
vog. T. meriD'Éi:, Szo. mãhši 'vogul', amely egy PUg *mahša 'a mõš-
frátriához tartozó ugorok' alapalakra menne vissza. Ehhez hasonló pedig az
osztj. V. maht' 'egyik osztják frátria neve' és más 'egyik osztják frátria neve,
e frátria mitikus óseinek a neve'
E szerint az elmélet szerint ehhez az előtaghoz járult volna még az ősma-
gyar kor legelején a PFU eredetű, önálló használatban ki nem mutatott er.
ert' 'férfi' szó.m Jellemző módon népnevünk TESZ-beli szócikkírója még

222 ıbıa. 11. 291. p. a,,qanaa11" aimazõaaı.

276 TESL II. 47. p. a „hangya” címszónál.
277 V. I. ABAJEV: lsztoriko-etyimologicseszky'szlovar...1. az ,,ássyr" címszónál.
22° TEsz, 11. 818-817. p. a,,magyar`a1mazõ„a1.

198
csak említést sem tesz arról a tényről, hogy MUNKACSI már mintegy 70
évvel ezelőtt kimutatta a manysi népnév iráni eredetét, amiről pl. GYÖRFFY
GYÖRGY így ír:
„Már Munkácsi Bemát észrevette, majd Hermann Jacobshon, Zsirai
Miklós, legújabban pedig Lakó György, Gulya János és Korenchy Éva
komolyan számításba vette, hogy ez a népnév egyezik az indoeurópai ember
saját magára használt nevével, az indoeurópai *manu-ból eredő óiráni
amanuj- 'ember, férfi' szóval, s így végső fokon egy eredetű az ugyanezt
jgientö germán mann, ófelnémet mennisk > német mensch és orosz muzs
Szóval.
Ennél a nyelvtörténetileg megalapozott egybevetésnél megoldatlan kér-
désként vetödik fel-, hogy hogyan válhatott az indoeurópaiaknak saját ma-
gukra 'ember, férfi' jelentéssel használt neve a délkeleti finnugorok saját
magukra használt népnevévé?
Ami a földrajzi kereteket illeti, ismeretes, hogy a hunok megjelenése előtt
az eurázsiai sztyeppeországút az indoeurópai eredetû irániak lakhelye volt, s
a magukat a fenti néven nevező ösirániak szomszédosak voltak a finnugo-
rokkal, az óirániak pedig az ugorokkal. Ennek a szoros kapcsolatnak az
emléke a finnugor ősnyelv és az ugor nyelvek iráni jövevényszavai."279
GYÖRFFY adatai pontatlanok ugyan (pl. az óiráni "'manuš- szót nem kell
,,megcsil1agozni", mivel ezt az Avesztában, óindben, a pahlavban stb. ki
tudjuk mutatni, s e képzős származék nem is ó-, hanem indoiráni, mivel az
óindben ennek manu-, az Avesztában ugyanúgy manu-, a szkítában pedig
man- alakját, vagyis az indoeurópai alapalakot is ki tudjuk mutatni), de
lényeges magának a népnév magy- előtagjának az irániból való eredeztetése,
amelyben:
avesztai, óiráni manu- 'ember, férñ',
avesztai, óiráni manuš- 'ua.',
szanszkrit, új ind-cigány manuša-, manuš,
pehlevi máneš 'ua.',
óind mansya- 'emberi, az emberhez tartozó'

27
9 GYORFFY GYÖRGY: A honfoglalásról újabb történeti kutatások tükrében. Valóság, 1973,
7. SZ., 3, p_

199
 (ennek -ya. mai ind, perzsa, tádzsik -i, oszét -y, -1' végződése, amely az
óiráni hya alakra megy vissza, azonos és etimológiailag rokon a magyai-`__i
melléknévképzővel és -é birtokjellel), amit vö. az orosz muã < ószl. mpãe <
*mangya- vagy monbšb- `ua.' aIakokI(aI.23°
Amiből az következik, hogy a hangfejlődési tendencia szabályai szerint ez
iráni manuš- alapalak a PUg-ban semmiképpen sem eredményezhette a
rekonstruált *mahša alakot, mivel az -u- kiszorltását nem tudnánk megı-na.
gyarázni, és - ami a leglényegesebb - az óiráni alapalak -š hangja az ugor.
ban nem válhatott -š-vé.
Vagyis nem létezett ugor -r'ıš- hangkapcsolat vizsgált nevünkben, követ..
kezésképpen nem létezett ősmagyar *maj'-(ert) alak, ill. összetétel sem, ami
- a többi idevont példával együtt- azt jelenti, hogy a magyar -gy- ősmagyai-
-j'- - dzs', ugor. PFU, ill. PU -1ãč- előzményének bizonyságául felhozott
szavak rendre elfogadhatatlanok.
(Itt jegyzem meg, hogy rekonstruált PUg alapalakú név -hš-hang.
kapcsolata kialakulásának egyetlen módja az iráni alapalakban az -u- > -y- -
-i- változás, ami után végbe mehetett a két szomszédos hang jésülése, tehát
manuš- > manyš- ~ maniš- > mariš- > rnariš-, amely hangváltozás az észak-
keleti iráni nyelvekben valóban végbe is ment, de csak időszámításunk
kezdete táján, ami a PUg hangfejlődést nem érinthette.)
Fontosabb mássalhangzó-változások az ómagyar korban
Az eddigiekben nyomon követtük a mai magyar mássalhangzó-állomány
kialakulásának történetét, beleértve az ómagyar kor fontosabb változásait is,
kivéve az ún. idegen eredetű, tehát a PU hangállományból nem számıaztat-
ható c, zs, dz, dzs hangokat.
Az ómagyar korszak első századaiban (X-XI. sz.) jelent meg a magyar
nyelvben a dentális zöngétlen zár-réshang, a c (lásd rác, móc, cakó, cáp stb.
szavaink etimológiáját), majd a korszak végére ennek zöngés párja, a tíz IS
(lásd fogódzik, vakaródzik stb. szavaink etimológiáját), s így a XVI. szá-
zadtól a zöngés-zöngétlen oppozíció még egy párral bővült;
ugyancsak az ómagyar korszak elején (XI. sz.) jelenik meg a zs zöngés
réshang (vö. darázs, varázs, zsarnok stb. szavaink etimológiáját), amiV°l
megteremtődött az s addig hiányzó zöngés párja,

240 V I. ABAJEV: lsztoriko-etyímologicseszkij szlovar. __ll_ 127-128. p. a ,,moj" címszónál-

200
 majd a XVI. században. tehát a középmagyarban jelent meg - a cs zön-
gétlen zár-réshang zöngés párjaként - a dzs hang (I. lándzsa, findzsa stb.
szavaink etimológiáját), amellyel végleg kiteljesedett az ómagyar korszak
egyik legfontosabb hangfejlődési tendenciája: a zöngés-zöngétlen mással-
mmgzó-szembenállás kifejlődése (I. az 5-7. sz. táblázatokat).

5, táblázat. A mássalhangzó-rendszer az ómagyar kor kezdetén (Bárczi szerint)

"T777TTT_“"'T'T"“`_`____`__+ '_ _ _

f
j d sz N 3 P--. "'I

s 9..
2.' J' ly? d2š-mi Hy ly
ll 8' X 7
h

6. táblázat. Az ősmagyar nyelv mássalhangzói és azok PU előzményei (HAJDU

PÉTER szerint) időszámításunk kezdete köríllzm

P(*PP) b(*mP) M f(*P1 w(*17. *10. *m)

t(*t. "'tt) d(*nz) n õ("t)
č("č) Í '(*fič) š("č) !("l. *õ)
rt a(*§) ı'(*1', *õj
J`(*J1 07
WK *H0 8(*rtk) x(*lf) r(*k.*7.*1t)
hm. *š)
ı ãıl ıíı '_' Í

A fontosabb váltoúsok kronológiája:

1. PFU vége-PUg eleje (i. e. 2000 körü1)PFU *8 > PUg 1; PFU "'ö"> PUg l';
2. PUg (i. e. 2000 - i. e. 500) PU *Š > PUg s;
íı-__

28
I V0- HAJDU PÉTER: Bevezetés az uráli rıyelvtudományba. Budapest, 1966, III. p.

20 1
 3. PUg második fele PU *Č > PUg Š;
4. PUg második fele PU *s, š> PUg "'.9;
5. PUg vége-korai ősmagyar (i. e. 500 körül) a PU *-k-, *-iz-, "'-y- > ősm. Y-ben; a
PU *-p-_ *-w- (bizonyos esetekben a *-m-) > ősm. w-ben egyesültek; PU *-t- > Ösm_
.1
ıı
Ö-_
6. Ösm_ (1. e. 1. évezred második fele - időszámításunk első századai) PU 'lp. >
ősm. f-: PU *k- > ősm. 1-:
7. Osm. (i. sz. V. sz. előtt) PU *-mp- > ősm. -b-: PU "'-nt- > -nd- > ősm. -d-; PU ı_
tzk- > -qg- > ősm. -g-_

7. táblázat. A mássalhangzók fontosabb változásai (BÁRCZI GÉZA szerint)

A jaıaaiiza- J “ˇ ˇ a§"'fa„za'š“?zFíš"vaat ˇ ` T” *P
( hang 'zési kora _ _ _ _ _ _
szó két mgh mgh elött msh előtt szó végén fonetikai
| elején között helyzettel
~ ` filggfienül _
P 'Í RZ"
ősm.--tól
b az b>bb (XV- b>bb ;
_ ősm.-tól | XVI. sz.) (XlI- '
._ _ _ .FVÁZ .
[3 az flt`>i B>0(szórv.) >0(szórv.) fl>y,§ã(lX-X11. sz.) fi>v (kb. i
' ' ősm.-tól |(X1Il- XIII- Z
' XIV_sz. XVI. sz.) _
sz_órv. __
mt,mcs,mk,m
g>nLncs,nk,n
g (XIII-
XIV. sg) _ I

ősm.-tól _
v kb. vi>t` v>0 (szórv.)
XIII. SZ. (XIlI- _
XIV.sz.
sz_órv.L| _ _ _ _ _ _ __
t az 1>rt(óm.) rt>rty ()(I- y'>ty,tty i>tt (on.
õzm.-tõı | 11.az_) (xıv-xvaz.) faaızaõm.)
t ü,ı' elött > gy (N. lr>id
xv1.az._-tõı)___ _ (xv1.sz.) j ___a

202
 “Í _ _ 7 _L_`1_i 1
-ıııý ııı ı ı Í z 7
_,_.-- '_'7

` 'I jelentke- _ és fontosabb változásai

g zési kora
ha" 4 szó két mgh nıgh előtt msh előtt szó végén fonetikai
elején között helyzettől
függetlenül
d az d ü.i előtt > gy (N. aÜ`>gy,ggy
Ösm_-tól XVI. sz.-tól) (XIV-XV.sz.)
dl>ll 1 l

(XIII-XIV
sz.)
d.n>rm
(N. XVI. sz.) J _ı

sz az* I 7 T7 ýs2y`>ssz
ősm.-tól ' (XIII-
XV sz.) H
1

szk>ck i
ı ııı_--“ _ “z
(XVI. sz.) 4ı__`L
J
Z az I z(z)>dz zj>zz N >sz (N.
ősm.-tól (XVI. (XI I I- ujabb)
_ z 3233422- I'
xvı. az.) _] _
e X-XI.sz. Ic>rc,|c,nc "l"
_ _ (szórv.)
dz XVI- S2 _
n az n>ny (szórv. ál e-glész nj>ny,nny n>ny
- ősm.-tól kor) (korai óm.) (szórv.
n t',ü előtt > ly (N. egész kor)
` ˇ xvı. az.-tõı) „>a„
(N .XV sz.-
I F
tól
I az 4 l>ll (N. XVI. sz.-tól) ol,e'l>ou.ëü l>ly'(szórv.
ősm.-tól l>ly (szórv. az egész kor) (szórv. a XIII.I az egész
l i,ü elött > ly (N. sz.-ig) kor)
XVI. sz.-tól) l> (N. |
xuı. sz.-tõı)
lj>ly,lly (korai
ÓITI.) 1

5 3.2 ss>rs .1y>ss

' õam.-tõı (szórv.) (xm-
s>ss XIV sz)

' “"` 'fái'

SZ.-

E___ı_
CS az
ősm.-tól j _
C17-S XVI. Šz__ U *_

203
l'ı A "Pf
jelentke- 2 és fontosabb
7 II'I:;
változásai
hangzésikora _ __ _ __ _ __
l szó két mgh mgh előtt msh előtt szó végén fonetikai
elején között ' helyzettõj
filggetlegnj
- z az I z>z>if zf>if Í>x>h>0
õsm.-ıõi ixvi. sz.) (xiv- (XIV sz.
I z .. -tól)
T az 10.ıu.1a f> ditj >> avaav
-1-

di>ey.EeY I
“ ősm.-tól Ü (szórv. (szórv.) ty_tty lJI>lY„lÍY
_ óm.) (XIV- (XIV- i
' , XV.sz_) XV sz.)
Ij>Iy,I1y Ij>Iy,lIy
nj>ny,nny nj>ny,nny
I (korai óm.) (korai óm.)
_ l msh-+1`>8Y~
l
,
1
W
I' ` (nyj. XVI. 4
I _- ___ -l- - _ _ .3É'lŐ_I.) A _ _
ty ,I
x11. az. T `
I
~
I n m'

BY« 212 l .§V>12v(N-

I ÖT-=."1.-zé' _ úIabb
ny az ny>n (szórv.
ÖSITI.-IÓI N. XV
sz.-tól)
nyl>ll (szórv.
.L- _ XVI. sz.)
az ly>l (szórv. ly>J`
ősm.-tól N. XV. sz.) (x1v.sz.-tol)
1y>t (N.
Í J
xiv. sz.-161
| I( 3.2
I ősm.-tól
Í Š
' ősm.-tól
8>lf (N- új)
KW28
(szórv_XVI.
sz.)
1 az x>h ,`(>h (XII- x>h
Ösm.-tól (XI- XIII. sz.) (XII-XIII.
XII.sz.) sz.) >0 I
(XIV-XVI.
sz.)
II y>0 (XI- (msh.)+y>j I 7>e.i2
ÖSI11.-[ÓI XIII.SZ.) (X_.SZ.) (xi-X111.
sz.
:_____._______ H
13 h>0
Ösm_-tól I? (XIV- _
XVI. sz. __________ _

204
 Összefoglalás

Az összehasonlító hangtan - ezen belül is a mássalhangzó-rendszer - a

fmmıgor nyelvtudomány legkidolgozottabb részének tekinthető ugyan,
mégis vannak olyan, köztudomásúan gyenge pontjai, amelyek a történeti
anekintés során mutatkoznak meg a maguk valóságában. Ilyen pl. a PU
affrikáták szibilánsokká válásának a problémája, az alapnyelvi s, .š
szibilánsok elenyészésének kérdése, a -kk-, -tt-, -pp- gemináták megléte és
magyar folytatóik kérdése, a -nk-, -nt- hangkapcsolat denazalizációjának
problémája. e feltett hangváltozás kormeghatározása stb.
E töredékesen felsorolt problémakör két alapvető kérdésre vezethető visz-
gza mint eredeztetőre:
genetikai rokonságban áll-e a PU alapnyelv az indoeurópaival, amint azt
számos nyelvtudós vallja, s ha igen, akkor az utóbbi melyik csoportján
keresztül deríthető fel ez a rokonság;
milyen részről érte az ősmagyarságot az a minden irányú hatás, amely
nyelvi téren is azt eredményezte, hogy pl. a honfoglaló magyarság tőszó-
készletének a fele ismeretlen vagy bizonytalan eredetű, 16 százaléka török
jövevényszó, és mindössze egyharmada finnugor eredetű, vagyis miben
határozható meg az az egész nyelvrendszeire kiható változás, amit a magyar
nyelv ismeretlen eredetű tőszókészletének feltétlenül magával kellett hoz-
nia?
Sajnos, e két alapvető kérdés a magyar nyelvtudományban teljesen tisztá-
zatlaii. Jellemző pl., hogy nincsenek feldolgozva a szamojéd nyelvek - azok
hangtanáról nem is szólva -, így fejlett uráli nyelvtudományról aligha be-
szélhetünk, s természetesen a PU alapnyelv genetikai rokonságának a kérdé-
se sem dönthető el. Ami pedig az ősmagyarságot ért nyelvi hatást illeti, erről
il magyar nyelvtörténetnek nincsenek még használható elképzelései sem,
kivéve azt az axiómát, hogy az a nép, amelytől az ősmagyarság tőszókész-
letének a felét átvette, már kihalt, így kiléte felderlthetetlen volna. Pedig
°PPen e két alapvető kérdés megválaszolása - ha még oly töredékes is -
Vezethet nyomra bennünket a magyar mássalhangzó-rendszer történetének
problematikus vagy homályos kérdéseiben is.

205
 Tekintettel arra, hogy az [...] antropológusok, régészek és nyelvészek
kutatásainak legújabb eredményei szerint a finnugorság és ősmagyarság
interetnikai kapcsolatai egy forrásban: az iránságban határozhatók meg
munkám feladatául azt tüztem ki, hogy a nyelvhasonlítás módszerével - a
szovjet iranisztika eredményeire támaszkodva - olyan magyar (finnugor) ._
oszét (iráni) etimológiai egyezéseket mutassak ki, amelyek az indoii-ani_
ezen keresztül az indoeurópai, sőt, helyenként a V. M. ILLICS-SZVITICS [,,_]
által feldolgozott ún. nosztratikus nyelvi alapokig felvezethetők, s amely
közös etiınológiák jó alapul szolgálnának ahhoz, hogy belőlük megbízható
nyelv- és hangtörténeti következtetéseket vonjunk le.
A vázolt feladat megvalósítása során az alábbi magyar (finnugor) - ogzei
(iráni) nyelvtörténeti egyezéseket mutattam ki:
szóegyezések: PU örökségnek mondottak: hal, holló, ő, név, mond;
PFU örökségnek mondottak: agyar - acsar-, ár 'érték', bog, csomó, hun-
gya, ideg, ing, iv- - isz-ik, jég, jó 'folyó', kér, kő (kova, kavics), lev- ~ lesz,
mag, rañvasz 'róka', sovány, szomorú, tegez 'puzdra', tol, vad, zaj; PUg
örökségnek mondottak: cserény, fés(-ú'), kel, könnyű, sző; iráni eredetűek-
ként nyilvántartottak: bűz, hét '7', híd, méz, nemez, tíz 'l0', üveg; török
jövevényeknek mondottak, de feddhetetlen iráni etimológiájúak: ünő,
ismeretlen és bizonytalan eredetúekként számon tartottak: ár(-t, -ik),
bor(-ít), fesz(-ít), gyere, gyerek, haszon, hoz, jár, kold(-ul), liszt, mag(-as),
mutat, nyom. Öreg, ősz 'fehérhajú', rég, reg 'reggel', remény, rész, rímán-
kodik, tart, tilt, törzs -- törzsök, tövik, tű, vég,`
alaki egyezések: -t a befejezett melléknévi igenév képzője, ill. az ab-
ból alakult befejezett múlt idő jele; -n deverbális nomenképző; -n(ı) főnévi
igenévképző; -k, -g nomenképző; -i melléknévképző; -ó, -ő igenévképző; -é
birtokjel, rá névutó, ill. -ra, -re sublativusi rag; -l ablativusi rag; le névutó;
hangtani egyezések: p- >j2; -p- > -v-; -p- > -b-; -nt > -t-,` s > (.51) > li
> 0; s, š > .9 > h; s,-š > š; -m- > -w- > -v-; k- > X; -y- > -0-; -õ- > -l-; r >l;
p- + msh. > 0 + msh. (e két utóbbi hangváltozás mögött kiváltképp számos
magyar-iráni szóegyezés rejlik), ezek közül is rendkívül fontos a HAJD.Ú
által is feltételezett, de szabatosan nem bizonyított s, š > š, amely kőzőfi
szkíta-alán-magyar hangtani sajátosság, s szintén ide sorolható a p- >f' ls:
ami csak e két nyelv és leszármazottjainak saj átja.
A magyar (finnugor) - oszét (iráni) etimológiai, alaki és hangtani eg:/62°'
sek tömeges jellege, mindkét alapnyelvben való megléte kizárja a véletlen

206
egyezës lehetőségét, a konvergens fejlődés feltevését és a bánnilyen irányú
kölcsönzés feltételezését is., s arra enged következtetni, hogy a két Összeha-
Sonlított nyelv ösei vagy alapnyelvi genetikai rokonságban álltak, vagy
legalábbis fel kell tételeznünk, hogy az ősmagyarság nyelvének felét kitevő
tőszókészlet fOıTását iráni nyelvi közegben kell keresnünk, s e feltevés való-
szlnűsítéséhez e munka is hozzájárult a maga szerény eszközeivel.

207-
 A FINNUGOR NÉPNEVEK IRÁNI EREDETE
És Az URÁL1-FINNUGOR ETNOGENEZIS
KÉRDÉSEI
Őstörténet-szemléleti problémák

Az utóbbi időben a magyar szakirodalomban is egyre több szó esik a nép-

pé válás folyamatának kritériumairól, az etnikum-képző tényezőkről, külö-
nösen a közösség mi-tudatáról, ami a feltevések szerint a népnévbén vagy
éppen az önelnevezésben nyilvánulna meg.
Ilyen kiemelt jelentőséget tulajdonít a magyar népnévnek például
GYÖRFFY GYÖRGY is A honfoglalásról újabb kutatások tükrében c. dolgo-
zatában, ahol egyébként az ún. kettős honfoglalás elméletét igyekszik cáfol-
ni. Mivel GYÖRFFY őstörténet-szemlélete olyan tételeket is tartalmaz, ame-
lyekkel nem teljesen vagy egyáltalán nem értek egyet, s mert e kérdésben a
nézöpontok tisztázását dolgozatom tárgya is megköveteli, így elöljáróban
szeretnék ennek eleget tenni.
GYÖRFFY GYÖRGYöt idézem: „A kettős honfoglalás elméletének legna-
gyobb nehézsége, hogy nincs olyan egykorú forrás, amely arról tudatna,
hogy Árpád honfoglalói a beköltözéskor itt magyar népet találtak volna.
Azok a régész és antropológus oldalról felhozott érvek, melyek a késő avar
temetők embertani és régészeti leletanyagára támaszkodnak, azért nem
perdőntőek, mert csontvázak és anyagi kultúra alapján nem lehet nyelvet és
népi hovatartozást meghatározni.” Majd odább: „Az írott foıTások tehát nem
támogatják azt a feltevést, mely szerint a magyarság tömegei a 895-i hon-
foglalást megelőzően költöztek volna a Kárpát-medencébe. De a régészet és
embertan sem tud ilyet megállapítani, mert nyelv és népi tudat csak nyelvé-
szeti és történeti forrásanyag alapján, e tudományok módszereivel foghatók
meg.” Tovább: ,,A régmúlt vizsgálatában ténylegesen két konkrétan meg-
fûgható emikai sajátossággal számolhatunk: a nyelvvel és a közösség
mi-tudatával, ami a _népnévben nyilvánul meg.” Márpedig, amint erre
GYÖRFFY nagy súlyt fektet, ,,...a mohamedán geográfusok 870 tájáról

209
származó leírásában az etelközi magyarok nevét madzsgharıjja alakban
adják meg...”, s ami GYÖRFFY számára tennészetes: ,,Arpád hét mO_gy_e,.
törzse magyarul beszélt. . .”
Ez hát az az alapállás, amelyből kiindulva „csupán a néppé válás fo1ya_
matának szemszögéből” GYÖRFFY GYÖRGY kísérletet tesz annak megvá|a_
szolására, hogy „Mi az avar?”, érintve egy vonatkozását annak a még b0_
nyolultabb kérdésnek, hogy „Mi a magyar?”
Eltekintve attól, hogy a nyelven és a népnévbén megnyilvánuló közösségi
mi-tudaton kívül más olyan megfogható etnikum-képző tényezőket is isı-ne.
rünk, amelyekkel számolnunk kell, ezt a szemléletet azért tekintem elfogad..
hatatlannak, mert az etnogenezis kutatásában egyformán illetékes tudo.
mányágak rangsorolásával, alá és fölérendelésével kétségbe vonja a
történettudomány komplexitásának elvét, mélyíti az e tudományban már
amúgy is meglevő aránytalanságokat, további előidézőjévé válik azoknak az
egyre sürübben hangoztatott panaszoknak, hogy a történészek még ma sem
hajlandók figyelembe venni a régészet és az embertan eredményeit, s végül
egy olyan magyar őstörténet-szemléletnek az egyeduralmi pozícióját erősíti,
amely - lévén, hogy keletkezésekor a segédtudományok még meg sem
születtek vagy ugyancsak gyerekcipőben botorkáltak - már gyökereiben
nyelvtörténeti fogantatású, s a teljesség rovására ma is kifejezetten nyelv-
történet-centrikus. És hogy mindez mire vezet, arra lássunk néhány példát.
Ismeretes, hogy a nyelvészek is tagadják az ún. kettős honfoglalás elmé-
letét; az embertan, a régészet, az összehasonlító néprajz, a településtörténet
érveihez ugyan nem tudnak hozzászólni és nyelvtörténeti ellenvetésük sem
konkrét, hanem egy elméleti feltevés, amit így sommáznak: ha a VII. század
második felében a kárpát-medencei avarokhoz beköltözött ún. késő avarok
magyarok lettek volna, akkor a megtelepedésük és az Arpád-féle honfogla-
lás között eltelt 200 év egy másik magyar nyelvet eredményezett volna: a
késő avar-magyart, de merthogy nyelvemlékeink tanúsága szerint csak egy
magyar nyelv volt: Árpád honfoglalóinak nyelve, a késő avarok nem lehet-
tek magyarok.
Ha figyelmen kívül hagynánk is azt a körülményt, hogy egy pusztán
nyelvtörténeti feltevés még arra sem elegendő, hogy más tudományágflli
eredményeit megkérdőjelezze, nyelvészeink érvelésével még úgy sem 11-ld'
nánk mit kezdeni, mert az velejéig hamis.

210
 Elõször is: alaptalan és önkényes az a feltevés, hogy egy néprész 200 éves
különélése egy másik nyelvet eredményez. Ennek cáfolatául álljon itt egy
példa 3 magyar történelemből. A magyarországi jászok a tatárjárás után
telepedtek le az országban a kumánokkal együtt. Egy, a XV századból
57/.írmäzó jász szójegyzék tanúsága szerint a magyarországi jászok 200 év
alatt sem a kunokba, sem a magyarokba nem olvadtak be, sőt, NÉMETH
GYULA és V. I. ABAJEV egyöntetü megállapítása szerint megőrzött nyelvük
hnjszálnyira megegyezett a kaukázusi oszétek digor nyelvjárásával. Es
hasonló példákat szép számmal találunk.
Másodszor: ha 200 év nem elegendő ahhoz, hogy a különélés egy másik
nyelvet teremtsen, akkor a honfoglalás és a csak valamelyest is használható.
nyelvtörténeti következtetésekre alkalmas nyelvemlékek feltünése között
eltelt 200 év bőségesen elegendő ahhoz, hogy a 200 éves különélés nyelvi
nyomait a felismerhetetlenségig eltüntesse.
Ennyit most, a kettős honfoglalás elméletének nyelvi vonatkozásairól.
Egyébként osztom GYÖRFFY véleményét a nyelv fontos etnikum-képző
szerepéről, de merőben másként látom a magyar nyelv kialakulásának törté-
-netét, ezért vizsgáljuk meg kicsit közelebbről, milyen is lehetett az a nyelv,
amelyet Árpád honfoglalóinak már említett mogy-er törzsei beszéltek.

A nyelvtörténet problémái és a segédtudományok

Általánosan elfogadott nyelvtudományos álláspont szerint a magyar nyelv

az uráli nyelveken belül a finnugor nyelvek ugor ágához tartozó nyelv (leg-
közelebbi rokonai a manysi: vogul és a hanti: osztják), amelyet részben a
firmugor együttélés korától, de főként különélése óta sok idegen hatás ért
ugyan, kiváltképp szókészletét, azonban mind szókincsének magva, mind
nyelvtani szerkezete lényegében máig megőrizte finnugor jellegét.
Mi rejlik e megállapodás mögött? Kezdjük a gyökereknél, lássuk, mit tu-
dunk az uráli alapnyelvről.
Először is figyelembe kell vennünk, hogy az uráli alapnyelv - a finnugor-
hoz és az ugorhoz hasonlóan - nem valóságos, hanem tapasztalati és spe-
kulatív úton rekonstruált nyelv, amelyből a magyar mintegy 95 tőszót őrzött
meg- Emellett, mint minden nyelvi hovatartozás meghatározásánál, itt is
felmerül az az alapvető kérdés, hogy társtalan és rokontalan volt-e az uráli
alapnyelv, amint azt a magyar nyelvtörténet vallja, vagy pedig genetikai

211
rokonságban állt egyrészt az indoeurópai alapnyelvvel, ahogyan számos
külföldi nyelvész állítja (GRJMM, DIFENBACH, LÖNNROT, Doı×n~ıER,
ANDERSON, SWEET, WıKLUND, PAASONEN stb.), másrészt az altaji, esetleg a
jukagir, eszkimó és csukcs nyelvekkel, mely utóbbi rokonításnak is szép
számmal akadnak hívei.
A kérdés megközelítését rendkívül megnehezíti az a körülmény, hogy az
uráli ősnép szállásterületét illetően eltémek a vélemények, magyarán: az
uráli őshazát nem tudjuk földrajzilag meghatározni (LÁSZLÓ GYULA pl, 3
Baltikum és az Oka folyó közti térségbe helyezi az uráliakat, mások - s ez 3
magyar őstörténet-kutatók többségének a véleménye is - a Káma folyó és az
Urál hegység között vélik felfedezni az őshazát, ismét mások - pl. VEREs3
P TIBOR, HAJDU PÉTER és a szovjet történészek zöme -- Nyugat.
Szibériában, az Ob alsó folyása és az Urál hegység között képzelik el a
protouráliakat). Hallgassunk meg mégis három szakvéleményt az alapnyelvi
kapcsolatokról.
HAJDU PÉTER: ,,Nyelvcsaládunk szókészletének bizonyos elemei indo-
germán (másként: indoeurópai - K. V.), altaji (török), jukagir, csukcs
kamcsadál, sőt eszkimó nyelvek megfelelő szavaival kapcsolatba hozhatók,
anélkül, hogy bármilyen irányú szókölcsönzés tényét megállapíthatnánk. A
véletlen művének azért nem tekinthetjük ezeket a szóegyezéseket, mert
ilyenek meglehetősen nagy számban kimutathatók, de ezenkívül az emlitett
nyelvek morfológiai szerkezetében is meglepő egyezések, hasonlatosságok
vannak... Az egyezésekjellege, rendszeressége olyan, hogy a kölcsönzés, a
véletlen egyezés és konvergens fejlődés lehetőségeit alkalmatlannak tartjuk
e jelenségek magyarázatára. Maradna tehát az ősi nyelvrokonság feltételezé-
se? Olyan értelemben semmi esetre sem, hogy az uráli, indogermán, altaji,
csukcs nyelveket most már egy közös alapnyelv leszármazottainak véljük. E
nyelvcsaládok egyezései alapján a nyelvhasonlítás módszerével nem tud-
nánk egy ilyen közös kiindulópontul szolgáló alapnyelvet rekonstruálni."
BÁRCZI GÉZA: „Minthogy ma már egyes (bár nem éppen nagyszámú) je-
lenségek eredetét az uráli alapnyelvnél régibb időkig is tudjuk Visszakövet-
ni, beszélünk előuráli (preuráli) korról is, melynek kezdete teljesen az idők
ködébe vész. Ennek az előuráli nyelvnek más nyelvcsoportokkal való eset-
leges genetikai kapcsolatai nincsenek tisztázva. Így szó lehet az uráli nyel'
veknek az indoeurópai nyelvekkel való genetikai rokonságáról, másrészt 31

212
altaji (török) nyelvekkel való közös eredetéről. Egyik genetikai kapcsolatot
sem tekinthetjük igazoltnak, de megcáfoltnak sem.”
Mielőtt rátémék a harmadik vélemény ismertetésére, felhívom a figyelmet
an-3, hogy sokadmagával BÁRCZI sem veti el a bennünket ezúttal közelebb-
ről érdeklő uráli-indoeurópai genetikai rokonság lehetőségét, a HAIDUTÓL
ldézettekkel kapcsolatban pedig megjegyzem, hogy e nyelvcsaládok egye-
zései alapján a nyelvhasonlítás módszerével talán azért nem tudunk egy
közös kiindulópontul szolgáló alapnyelvet rekonstruálni, mert ismereteink
hiányosak, s ebből adódóan módszereink is tökéletlenek. Éppen ezt igazolja
zl következő vélemény is.
V. M. ILLICS.-SZVITICS fiatalon elhunyt szovjet nyelvtudós nagy szenzáci-
õt keltő nyelvtörténeti könyvében 245 tőszó és formáns egyezését mutatja ki
6 nyelvcsalád (a sémi-hámi, kartvel, indoeurópai, dravida,- altaji és uráli)
mintegy 270 nyelvében, s a történeti-etimológiai egyezésekról megállapítja:
„Döntő többségük... csak annak az elméletnek a keretében nyerhet magya-
rázatot, amely posztulátumként kimondja az említett nyelvcsaládok geneti-
kai rokonságát, azaz egy olyan nagyobb nyelvcsoporthoz való tartozásukat,
amely nyelvcsoportot - a különböző munkákban előforduló meghatározás-
sal - feltételesen nosztratikus nyelvcsaládnak nevezünk. A hat nyelvcsalád
vizsgált egyezéseinek száma és szabályos jellege nemcsak a nyelvrokonság
tényének a megállapítását teszi lehetővé, hanem aıTa is lehetőséget nyújt,
hogy feltárjunk egy sor törvényszerűséget, amely ezeket az ősnyelveket
összeköti, s hozzálássunk az összehasonlított hat nyelvcsalád nyelvrendsze-
re bizonyos lényeges részeinek a rekonstruálásához.”
Ehhez a magyar nyelvtörténet számára is felbecsülhetetlen értékű megál-
lapításhoz hozzá kell tennünk, hogy ILLICS-SZVITICS a tőszó- és formáns-
egyezéseken kívül a nosztratikus alapnyelvi hangtani változások törvénysze-
rüségeit is szabályokba foglalja. Ha csupán szóegyeztetéseit vesszük most
figyelembe, akkor pl. összehasonlító szótára uráli eredetű ha! szavunkat a
sémi-hámi nyelvcsalád 43, az altaji 12 és az indoeurópai 6 nyelvében; finn-
ugor kori kő szavunkat pedig a sémi-hámi nyelvcsalád 10, a kaukázusi 4, az
indoeurópai (oszét) l nyelvében mutatja ki, hogy a tömeges egyezések
közül csak ezt a kettőt említsük. De ez a számos példából kiragadott két szó
ÍS elegendő ahhoz, hogy megállapítsuk: elképzelhetetlen, hogy pl. ha! sza-
Vlınkat az uráli nyelvközösség alkotta meg, s ebből került a szó mondjuk a
sémi-hámi nyelvcsalád 43 nyelvébe, s ez áll kő szavunkra is. Ugyanakkor az

213
 is elképzelhetetlen, hogy ezeket a szavakat a nyelvcsaládok egymástól fijg..
getlenül alkották meg, s lévén szó igen ősi műveltségkörbe tartozó alap.
nyelvi szavakról, ki kell zámunk a bármilyen irányú kölcsönzés lehetőségét
is. De tekintsünk el most attól, hogy az elmondottakból messzemenõ
nyelvtörténeti következtetéseket vonjunk le, emellett jegyezzük meg, hogy
nyelvtörténészeinknek az uráli alapnyelv kapcsolatait illető pesszimizmusa.
ban nincs okunk osztozni.
Most pedig térjünk vissza a honfoglaló magyarság nyelvéhez, még egy.
szer hangsúlyozva, hogy a magyar nyelvtudomány nem ismeri a magyar
nyelvet végső soron eredeztető uráli alapnyelv kapcsolatait. Ha a honfoglaló
magyarság tőszókészletét eredet szerint vizsgáljuk, akkor a PAPP FERENC
kimutatásából vett adatokból ez a kép tárul elénk:
Összesen: 1807 tőszó. ebből finnugor eredetű 614, vagyis 34,0%, török
eredetü 279 tőszó, vagyis 15,4%, egyéb (zömmel iráni) eredetű 25, vagyis
1,4%, ismeretlen és bizonytalan eredetû 889 tőszó, azaz 9,2%. (Megjegy.
zem, hogy a szerző táblázatából kihagytam az ún. magyar belső keletkezésű
szavakat, szám szerint 497 ilyen tőszót, mivel ezeknek egyrészt semmi
közük a belső keletkezésű szavak problémájához, másrészt keletkezésük
kora jórészt megállapithatatlan, ezenkívül nagy részüknél az is erősen vitat-
ható. hogy valóban magyar belső keletkezésüek-e; megjegyzem még, hogy
BJÖRN COLLINDER nagy összehasonlító szótára csak összesen S50 kétségte-
lenül finnugor eredetű magyar tőszót tartalmaz.)
Mit mond számunkra ez a szóstatisztika? Mindenekelőtt azt, hogy a hon-
foglaló magyarság tőszókészletének csupán az egyharmada finnugor erede-
tú, kétharmada pedig idegen. Vagy másként: az ősmagyar tőszókészlet fele
ismeretlen és bizonytalan eredetű, s ennek származásáról a magyar nyelvtu-
dománynak még csak elképzelése sincs, leszámítva azt a tarthatatlan axió-
mát, hogy a vándorló magyarság a tőszókészletének ezt az ismeretlen ere-
detú felét valamely azóta már kihalt, ismeretlen eredetű néptől vagy
népektől vette volna át.
Továbbá: ha az ősmagyar szókészletnek csak az egyharmada finnug0f
eredetû, kétharmada viszont idegen, akkor állíthatjuk-e komolyan, hogy 31
egyharmad volt a befogadó, amely saját képére és hasonlatosságára formál-
ta, konszolidálta a kétharmadot? Vagy volt-e egyáltalán ilyen befogadó'
jövevény viszony? A három fö szóréteg eredete alapján nem lényeg6S°“
ésszerübb-e feltennünk, hogy a magyar nyelv egy finnugor, egy török és CBY

214
lsnıeretlen rétegből álló ötvözet, amelyben e rétegek mögött arányuknak
megfelelő etnikai csoportok állanak, vagyis olyan etnikai ötvözet, amely-
nek nyelvi ötvözetében a három fő réteg között nem volt nyelvtörténeti
értelemben vett befogadó-jövevény viszony.
Ehhez a nyelvtörténeti és etnogenetikai képlethez nyomban tegyük hozzá,
amit minden kezdő nyelvész felhozna ellene, hogy ti. nyelvészeink szerint
ismeretlen eredetü szórétegünkben számos finnugor eredetű szó lappanghat,
nıivel azonban ezek a rokon nyelvekből kivesztek, finnugor eredetüket nem
tudjuk bizonyítani; továbbá: pusztán tőszókészlet alapján nem dönthető el a
nyelvi hovatartozás kérdése, mert ehhez az egész nyelv grammatikai rend-
szerének a rokonítására is szükség van, márpedig a magyar nyelv rendszere
félreismerhetetlenül finnugor alapú.
Nos, mindez így igaz, csak az a böldcenő, hogy, mint alapnyelvi és ősma-
gyar kori nyelvi kapcsolatainkat nem ismerjük, ugyanúgy nem ismerjük
nyelvünk grammatikai rendszerének a kapcsolatait sem. Pedig a nyomok
már évszázadok óta csökönyösen egy irányba: az iráni népek felé terelik a
figyelmünket, hasztalan. Figyeljük csak meg.
A hagyományainkat megfogalmazó gesta- és krónikaíróink szerint a
szkíta eredetű nép úgy alakult ki, hogy eleink keveredtek a bolgárokkal és
az alánokkal, ill. csak az alánokkal. Vagyis e szárrnazáselméletnek mind az
,,eleje”: a szkíta, mind pedig a ,,vége”: az alán - iráni.
Korai néprajzkutatóink már a XVII-XVIII. században felfigyeltek a po-
gány magyar, ill. a pogány finnugor hitvilág és a perzsa párszizmus párhu-
zama közötti analógiákra, (CORNIDES DÁNIEL, HORVÁTH JÁNOS, KÁLLAY
FERENC, majd KANDRA KABOS; a dualista világkép s a legfőbb lények
egyező nevei: isten, ördög, ármány, manó, dévaj stb.). A néprajztudomány
kezdetlegessége, az összehasonlított anyag hiányossága, összehasonlító
módszer hiánya és a szerzőknek az iráni nyelvekben való teljes járatlansága
okán azonban e munkák már a kortársak jogos bírálatát is kivívták maguk
ellen. Mindez nem azt jelenti mégsem, hogy a felsorolt néprajzkutatók
figyelmének fő irányvonala elhibázott, hanem azt, hogy tévesen a fejlett
zoroasztrizmust vélték a magyarság és finnugor nyelvrokonsága vallási
elöképének a pogány előzmények és a zoroasztrizmus színes nomád, félno-
“lád perifériája helyett, amelyek fő elemei pedig rendre fellelhetők a finn-
ugorság pogány világképében.

2l5
 1833-ban jelent meg a Tudományos Gyúýteményben az őstörténet-kutatás
mindenkori megszállottjai egyik legnagyobb alakjának, KÖRÖS! CSOMA
SANDORnak a calcuttai levele, amely így szól: „A magyar tudósok majd ha e
szanszkrit irodalommal jobban megismerkednek, csodálkozni fognak rajta,
hogy ez a régi nyelv milyen nagy rokonságban van a mi anyanyelvünkkel”
A tudósok helyett azonban csak egy tudákos lelkész jött, nevezett PECZ
LEOPOLD, s a magyar és a szanszkrit számnevek összehasonlítása alapjan
kinyilatkoztatta: „a” szanszkrit nyelvnek a' magyarhoz éppen semmi köze
sints” És a nagy tudós figyelmeztetése nyomtalanul beleveszett a kor déli.
bábos nyelvészkedésének forgatagába.
Csaknem 70 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy KÖRÖS! CSOMA intelmë..
nek foganatja legyen. 1901-ben jelent meg MUNKÁCSI BERNÁT Árja és
kaukázusi elemek a_/inn-magyar nyelvekben c. úttörő munkája, amelyben a
szerző több tucat olyan magyar (finnugor)-oszét (iráni) ill. kaukázusi szó-
egyezést mutat ki, amik közül a magyar nyelvtudomány 20-22 etimológiát
ma is elfogad. Múlhatatlan érdeme MUNl(ÁCSlnak, hogy felhívja figyel-
münket az egyező szavak különböző iráni foıTásaira. „E sokféleség az árja
csoportokban olyan mértékű - irja -, hogy bizonyos nyelvelemek hívebben
egyező másait az ind-ben, másokét az óperzsa, avesztai, középperzsa és
pamíri nyelvjárásokban ismerjük fel. Külön világossággal mutatkozik az
alán-oszét hatás a finn-magyar nyelvek keleti ágaiban, amelynek ma a
magyar, vogul-osztják és zürjén-votják a képviselői`”. És bár mai nyelvi
ismereteinkhez mérten e munkánál [már] többre és tökéletesebbre tarthat-
nánk igényt, csupán azt konstatálhatjuk, hogy MUNKÁCSI magyar-oszét
összehasonlító nyelvészeti munkásságának nem lett folytatása.
Ezt a sajnálatos hiányosságot teszi szóvá BÁRCZI GÉZA 40 év elteltével:
„Egy másik, igen régi s bizony nagyon kevéssé felderitett korai idegen hatás
az iráni. Főképp az alán (óoszét) nyelv hatását igazolhatjuk egy-egy szón
(pl. híd, asszony), pedig az előidőkben a magyarság más iráni népekkel is
érintkezhetett. Ez a kérdés, továbbá más nyelvcsaládokkal (pl. a kaukázusi
nyelvekkel) való érintkezés kérdése az eddigi kísérletek ellenére megoldat-
lan.” Aztán eltelik még 22 év és ugyancsak BÁRCZI ugyanazt ismétli meg:
„Kapcsolatba került a magyarság még őstörténetének e korai szakaszában
iráni néppel vagy népekkel is. Sajnos, ezeknek a nyelvéről többet alig ÍU'
dunk, mint azt, hogy iráni volt... Pedig e korai iráni jövevényszavaink OÍY'
kor igen fontosak: a tehén meg a tej annak világos nyomai, hogy a mag)/31"

_2ı6
seg állattenyésztő, nomád néppé való fejlődésében az iráni hatásnak jelentős
része volt. Korai iráni jövevényszavaink közé tartozik a tíz számnév is, meg
e nemez, ez utóbbi a sátorépítés és a ruházkodás alakulásáról tanúskodik,
továbbá ilyenek esetleg a hús, szekér, vászon, özvegy és az ezeknél alkalma-
sint fiatalabb rétegbe tartozó ing és kard szavunk.”
Kétségtelen, hogy évszázados mulasztással van dolgunk, amelynek súlyát
csak akkor érezhetjük át igazán, ha szembesitjük más tudományágaknak
szintén az iránság felé mutató megállapításaival.
BARTHA ANTALt idézem: „A magyarság bolgár-török közvetítéssel ugyan,
de voltaképpen alán és iráni eredetű földművelést vett át.”
DIENES ISTVÁN: ,,... a honfoglalók ötvösművészei az Európa keleti felén
akkoriban legmagasabb művészeti irányt jelentő iráni. kaukázusvidéki, a
szasszanida művészet hagyományait folytató mohamedán, illetve bizánci
művészetből meritettek ihletet.”
BARTHA ANTAL: „X. századi fémművességünk motívumainak iráni-
kaukázusi jellege legalábbis két irányba tereli az érdeklődést: ez a motí-
vumkincs vagy alán, vagy pedig horezmi közvetítéssel került a IX. századi
magyarsághoz... Így hát korai szellemi műveltségünkben kimutatott finn-
ugor és belső-ázsiai hagyományokon túlmenően az iráni eredetű tényezők-
kel is számot kell vetnünk.”
Még ennél is tovább megy VERES P. TIBOR, aki az ősmagyarságról ezeket
mondja: ,,ltt, a Dél-Urál kömyéki sztyeppéken ment végbe az i. e. X11-ll.
század között koponyaalkatuk morfológiai formálódása, amely az indoiráni
etnikai jellegű gerendasíros, valamint az andronovói europid antropológiai
szubsztrátum hatását mutatja. Lényegében ugyanebben az időben, a korai
nomádok korában kezdett kialakulni a magyar etnikum egyik fontos jellem-
zője, a külön nyelv is. Az ősmagyar hangrendszer sajátos módon az
óiránihoz hasonló *p > f *t > d, *k > h(y), *s > h hangváltozások és a b, d,
g szókezdő hangok megjelenése alapján formálódott ki... Mindenesetre az
ősmagyarság etnikai formálódásában nem lehet figyelmen kívül hagyni az
Íl'äl1i, mindenekelőtt pedig a szauromata csoportok hatását.”
Es hogy mennyire érzi a tudományos kutatómunka, főként a nyelvtörté-
net, a magyar-iráni kapcsolatok ismeretének a_ hiányát, azt GYÖRFFY
GYÖRGY így fogalmazza meg a manysi név iráni eredetén töprengve: „E
»történelem előtti« érintkezés kérdéseiben akkor fogunk tisztábban látni, ha

217
nagy iranistánk, HARMATTA JÁNOS revízió alá veszi iráni jövevényszavaink
kérdését.”
Nos. addig is, amíg GYÖRFFY GYÖRGY kívánsága teljesül, [...] magyar
(finnugor)-oszét (iráni) nyelvhasonlító munkámból bemuta[tok] néhány
olyan egyezést, amely rávilágít a magyar-iráni kapcsolatok problémájára, es
mondanivalómat is megközelíti.

Alapnyelvi és ósnyelvi kapcsolatok, etnogenezis

HAJDU PÉTER felsorolja a magyar mos. név, viz, vezet, visz, rak szavakat,
amelyeket egyesek - más nyelvi jelenségekkel együtt - az uráli és az indo-
európai nyelvcsalád igen régi, preuráli korra visszavezethető rokonságszerű
kapcsolataival magyaráznak, amit ő a maga részéről azért vet el, ,,...meı-l
ilyen elemi jelentésü szavakat nem szokás kölcsönözni”. Utána felsorolja a
finnugor alapnyelv indoiráni jövevényszavai között leggyakrabban emlege-
tett szarv, száz, arany, méh, méz, árva és hét szavakat, s hozzáteszi: „Az
indo-iránin kívül más jövevényszó-réteget nem sikerült kimutatni az alap-
nyelvből. . .”
Vagyis: az uráli alapnyelv genetikai rokonságát az indoeurópai alapnyelv-
vel nem tekinthetjük bizonyítottnak, de megcáfoltnak sem, emellett az indo-
európai és uráli szó- és más nyelvi jelenségek egyezésének rokonságszerű
értelmezését főként azért hárítjuk el, mert az alapnyelvben ilyen elemi je-
lentésü szavakat nem szokás kölcsönözni (ezzel szemben emlékezzünk rá,
hogy lLLlCS-SZVITICS nosztratikus szótára uráli kori hal szavunkat még 4
nyelvcsalád 61 nyelvében kimutatja). Lássunk hát néhány szóegyezést, s
kezdjük most is az alapnyelvnél.
Folyónevekben megőrzött jó 'folyó” szavunkat ősi örökségnek tekint-
jük az uráli korból, ahol rekonstruált alapalakja *joke lehetett, ebből
szamojéd jaha, joha, jeıza; finn joki; lapp jokkâ; osztják jega, j0)'Ű"=
jega; mordvin E. jov, zürjén, votjákju; cseremiszjogo-; vogulja, já-
Ugyanez az iráni nyelvekben, ahol az indoiráni alapalak *ãp 'víz, fü-
lyó', ebből szkíta ãp, afi, szogd ăp, perzsa ab, irmen ind ab és tádzsik 05
(ezt vö. az Ob és Pandzs-ab folyónevekkel), oszét ãpp, GW, Űwä
'ua.'; az alapszó képzett szánnazéka: óiráni *áp-ãka > aw-0160, ebbõl
zaza au-k; az alapszó jésült szóelejű változata: óiráni *y-ãp > 'ÉV-GW: °b`
ből szkíta yãp- 'ered, árad, folyik, fut, utoléi", oszét-digor javä 'víz' és

218
jef-(< jäv') 'iSzik'; óiráni *y-aw-ka ebből pamíri vahan y-up-k, y-áp-ak
mundzsán y-ao-gha, y-ou-ga 'viz' Az áp alapszó végső soron össze-
függ a sumér ab 'víz' szóval, útja azonban tisztázatlan.
Amellett, hogy a két alapnyelv szavainak együvé tartozása kézenfek-
vő, az oszét-digor és más nyelvi adatok alapján idevonhatjuk finnugor
kori örökségnek tartott iszik igénket is, amelynek alapalakja a TESZ sze-
rint *jüke vagy juye (ezt vö. a vizsgált jó szó 'joke alapalakjával), amely
megvan valamennyi finnugor nyelvben, pl. lapp jukkát stb. de: oszét-
digorjef(iäv < äv < av < ap) 'iszik' (vö. még tohár A, B yok 'iszik'). A
szófaji átcsapás a szkítában is megtörtént (ăp > yãp Í), de mint alább ki-
tünik. végbement a magyarban is. ettől eltekintve ez a viz > ital > iszik,
italozik: 'boroz, söröz' alapján egyébként is érthető.
Nyelvünk azonban tisztán is őrzi az ãp, ab alapszót, ugyanis 'mo-
csaras' jelentésű ismeretlen eredetű ebes szavunk elválaszthatatlan
tőle, az idevont Epceu helynév az alán-oszét ap 'víz, folyó' + qäw
'falu, település' összetétel mása, de az ebes mély hangrendű alakját
találjuk Apos típusú helyneveinkben is, pl. Apostag, amelynek a Du-
na-parti fekvése a név jelentését is érzékelteti. De ide tartozik ebihal,
régi ephal, eb hal 'lápi póc; egy fajta tengeri hal' szavunk ep-, eb-.
eb-i előtagja is, amelynek tévesen tulajdonítanak 'eb: kutya' jelen-
tést, egyébként az összetétel -t- eleme az iráni nyelvekben ugyanúgy
melléknévképző, mint a magyarban (vö. a perzsa ab-i, tádzsik ob-t,
oszét äw-i 'vizi').
Valószínű még a hangutánzónak mondott öblít igénk idetartozása,
amelynek töve nem öbl- volna, hanem öb-, amihez -l képző járul (fi-
gyelmet és további vizsgálatot érdemelnek a tunguz, mandzsu obo
'mos' és japán obi 'mosakszik' szavak, úgyszintén a finnugor ere-
detűnek valószínűsített lvik igénkhez talán tévesen vont, egy *jõkse
alapalakra visszavezetett rokon nyelvi szavak. amelyeknek általános
'folyik, fut, utolér' jelentése inkább a tárgyalt alapszó szkíta y-âp-
származékához és a vogul aw 'folyik', aw-et 'árad' szavakhoz áll kö-
zelebb).
BÁRCZI Magyar száfejtó' szótárában [a továbbiakban: Szá_fSZ] tavasz
S2-Hvunk finnugor, tűz szavı.ınk pedig ugor eredetű. A két szó között
BÁRCZI nem lát összefüggést, s más nyelv szavaival való összefüggésről
Sem beszél. Ezzel szemben, mivel a megfelelö szavak a szamojéd nyel-

219
 vekben is kimutathatók, nyilván uráli örökséggel van dolgunk. ezenkívül
mindkét szó egy közös tőre megy vissza, amely
az indoirániban "'tãp- 't1'.1zel, fűt, melegít', innen avesztai ıãpn
szkíta taw (pl. a Ta/Siti 'a tűzhely istennője névben és a görög fel_
jegyzésű Thafleis 'tüzes, meleg' szkíta női névben), tádzsik tob-, zefi
oszét tav-, taf- 'ua.' (de 1. még a szlávban, ahol pl. orosz topitb 'tüzelı
fűt', teplo 'me1eg', toplivo 'tüzelő, fűtőanyag', úgyszintén mandzsu
tuva, ma, tunguz toho, togo 'tüz'). Az alapszó származékai a lá.
dzsikban zaj-s-ondan 'tüzel, fűt'. tob-is-ton 'nyár'; az oszétban tajis.
'melegszik. forrósodik; láza van, olvad', tav-s 'me1eg, forróság', zen
ri-c `melegség, kedvesség; meleg, kedves`. tav-ág 'tüzelő, melegltõr
és tav-d 'tűz. forróság':
ugyanez a szamojédban tui, tü, tu, ta 'tűz' és tana 'nyár'; a vogul.
ban tuw, tui, tü 'nyár' és täüt 'tűz'; az osztjákban run 'nyár', tawi
'tavasz' és tut 'tűz'; a zürjénben tuvys 'tavasz'
A két nyelvcsalád e szavainak együvé tartozása nyilvánvaló, s gr-am-
matikai egyezéseikkel egyetemben kizárják a bármilyen irányú kölcsön-
zés lehetőségét.
Az az és ez mutató névmások és nagyszámú származékok feltett uráli
alapnyelvi tövei *O - *u és *e. A TESZ cikkírói e szavak más nyelvi
kapcsolatairól nem szólnak, ennek ellenére
indoiráni, óind ã 'e, ez', oszét a, perzsa, tádzsik n 'ua.', avesztai
ay-m, óind ay-am, perzsa, pehlevi, beludzs ë, pamíri, oszét-digor e
'e, ez', e -i 'határozott néve1ő';
osztják it 'ez', idı' 'így', zürjén etaja 'ez', ata 'íme itt', votják E.
ete 'ez', finn ette 'azért, hogy', észt et 'úgy, hogy; mivel', magyar ez,
ezen 'ezek a', izé, ide, itt, így stb. - indoiráni, avesztai avatha, atha
'itt, ez itt',_párthus êd 'ez', szogd-ëô 'ez', yőyy 'valaki', oszét atä, otä
'itt', ed - idi 'izé', adon 'ezen, ezek a'. otä 'igy';
cseremisz Uf. umbal 'túlsó oldal', mordvin E. oma 'más', szam0-
jéd jur. am -'annyi', kamcsadál ami 'egy másik', magyar im, Ím?-_
eme, imitt, amott, ama stb. - indoiráni, avesztai ahmi 'itt', UVŰÍW"
'ott', oszét ami, am 'itt', amyty 'emitt, ezeken a he1yeken', 00111 W"
'ott', umyty 'amott, azokon a helyeken' (de vö. még perzsa 0-Hz Ű'
dzsik o-n, oszét O---u 'az, ő').

220
 Most pedig az uráli alapnyelvről térjünk át a finnugorra, azzal, hogy az
egyeztétésekből adódó következtetéseket később vonjuk le.
Finnugor kori ősi örökségnek tekintik jég szavunkat (régi gyég. dzség
is), ennek feltett alapalakja "järze, zürjén V. ji, finn, észt jää, votják Sz.
je, cseremisz KH. i, mordvinjej, ej, ev;
ugyanez: indoeurópai *eiso-, avesztai *aëXa, jaghnobi, oszét-iron
X, hvarezmi ëz, pamíri sughnan, perzsa, tádzsik yaz, 'szanglacsi yaz,
kurd yez, oszét-digor yez, szogd-jyy.
Finnugor örökségként tartjuk számon ravasz 'róka' állatnevünket is.
amelynek töve azonos róka főnevünk tövével, így finn repo, lapp rëpi.
cseremisz rawaz, mordvin riveš, zürjén ruč, ahol HAJDU szerint a ma-
gyar szó sz. a cseremisz zi, a mordvin s', a zürjén Č elemei az uráli *Š
denominális nomenképző folytatásai-, akárcsak az imént vizsgált tavasz
szavunk sz eleme és finnugor mégfelelői. A SzójlS`z nem tud ennek az
állatnevünknek a finnugoron kívüli kapcsolatairól, ennek ellenére:
indoiráni *raupãsa 'róka'(~ óind lopãša), avesztai raopi-, raoéa-,
óperzsa raubasa-, perzsa rübãh, rõbãh (nyelvjárási rübãs, rüwãs,
ruvos), tádzsik rübõh, rübah (nyelvjárási rubiz), pehlevi rõpãs,
rõfiãs, rõpãh, kurd rüwi, rüwás, ormuri rawas, pamíri mundzsán
rawsa, rüsa, jaghnobi rupas, ruba, szogd rwps, rõbas, párthus rõbâs,
hvarezmi rübas, szaka rrüvasa, paracsi rüyasõk, oszét rüvos, robas
(1. még norvég räv. svéd raj).
A finnugor-iráni állatnév azonban színnévi eredetű, s az alapszó egyéb
szárrnazékainak az áttekintése számos ismeretlen eredetű vagy téves
származtatású szavunk etimológiáj át adja a kezünkbe. -
Például az óperzsa rauka származék jelentése 'világos, fényes', a
szaka sâka rauka 'vörös szaka', ugyanaz a szó más képzővel ruto
'fénylik', oszét rag (< rauka) 'fény, fényes, világos', (az a ka > ak >
ag képzőt 1. más állatnévben, pl. oszét go-g < gao-ka, vagy színnév-
ben: bur, bora 'sárga, bama' > Bor-äg 'ua. személynévben'), s a ma-
gyar róka ezektől elválaszthatatlan színnévi eredetű állatnév 'vörös'
jelentéssel, amit jól érzékeltet a szin- és állatnév ellenszenves han-
gulati töltete (a ravaszság, a ravasz róka színe a veres):
ugyanennek 1 hangulati töltetnek az eredménye rusnya szavunk,
amely gyakr együtt a vörös szlnnévvel (pl. rusnya veres pofájú)
s az indoiraın *rauzšna ("'rauk 'vi1áglt, fény1ik') 'fényes, világos'

221
 származékra megy vissza. amelyből még avesztai raozšna, szaka
rrusona, párthus rošn 'ua.', kabulmldi rüšna 'fény' (vö. még ugyan..
annak az alapszónak *rauzš származékát, amely a szogdban rezg
'világos', a per`zsában ruzš 'fény', az oszétban ruzs - rozs 'fény, vi..
lágosság; világos, fényes', a pamíri suglınanban és rusanban rnx
'fény, vin'adat', a cseremiszben ralrš 'szőke', as finnben roh 'rőt');
a tárgyalt alapszó egy újabb származékát őrzi a kelet-európai ala..
nok egy csoportjának reukan aloi 'fehér, szőke alánok' neve, úgy..
szintén egy másik. kaukázusi alán csoport si-raken 'fehér szaka' ne.
ve (a saka 'szarvas, szkíta' > si változására 1. Saka stana 'szaka
szállás; Szakasztán' > Seistan > Sistan). E jelzős szerkezetű nevek
reukan -- raken változatai a rau ltaëna - räukaina származékra men.
nek vissza (vö. avesztai kaena > oszét in 'képző', pl. saw 'fekete',
saw in 'pap', tkp. 'fekete ruhás'), s elválaszthatatlanok ismeretlen
eredetű rökönyödik, régi rőkönyül igénk rőköny 'sápadt, színtelen'
tövétől;
az alapszó egy másik származéka *rauč 'fény1ik; fény', innen
avesztai raočah 'fény, ragyogás', óind ročas, rõčis 'ua.', szaka rutc
'fénylik', pamíri vahan rauj '1áng', afgán rva3 'nappal, nappali
fény'. oszét rü] yng - ro] ingä 'ab1ak', mely utóbbi rü; -ro] töve
azonos ismeretlen eredetű ragyog igénk ragy tövével (az oszét 3 >
magyar gy megfelelésére 1. oszét tul; ~ tolgä > magyar tölgy).
Az ugor alapnyelvre áttérve, emlékezzünk rá, hogy előbb tűz főnevünket
már láttuk, s azt is, hogy azonos etimológiájú finnugor kori tavasz szavunk-
kal, és mindkettő töve megvan az uráli alapnyelvben.
A Szá_/Sz szerint az ősmagyarság fegyverzetéhez tartozó tegez ugor
kori szó, amely a vogulban täwt, az osztjákban tighet, emellett a szó
egyéb kapcsolatai ismeretlenek. De figyelj ük csak meg:
indoiráni *tigra, > avesztai, óperzsa tiyra 'valaminek az éle, hegye;
éles, hegyes, szúrós; nyíl' (1. tiyra hauda 'hegyes kucsma'; a szir-
darjai szakák és a kaukázusi szkíták óperzsa neve; Tiyr-ân 'kiemel-
kedők'; az Akhaimenida és perzsa számiazású örmény uralkodók
neve), avesztai tiyri 'nyíl', tiši- 'döfós, szúrós, agyaras', innen g ~)'
> r helycserével pamíri mundzsán tar-ga 'hegy, hegyes', szogd ÍÍFY
'hegyes; valaminek a hegye; nyíl', oszét tyrg ~ (szokványos ti ~ 0' >
ci ~ ov változással) cyrg -- cirg 'élés, valaminek az éle, hegye; kiszö'

222
 gellés; erkély', ez képzős szerkezetben eyrg-äg ~ cirg-ág 'minden
szúró fegyver'; ugyanez a szóközépi -g- - -y- kiesésével: szaka tira
'hegyes, valaminek a hegye; nyíl', lur tira 'nyíl; altörzs, nemzetség',
amely jól mutatja a vérrokon közösség nyilas felosztását (innen a tö-
rökségben tire 'altörzs, nemzetség, ág'), utóbbiból a szóvégi -a leko-
pásával perzsa, tádzsik tir 'nyíl', összetételben tir-kaš 'tegez', de az
-r- kiesésével és a -y-- megmaradásával perzsa, tádzsik tey 'tőr, kard;
háló: csapda', oszét tig - teg 'tű; valaminek a hegye, éle, csúcsa; ki-
ugró. kiszögellő; erkély stb.';
ez utóbbinak egy tiy alakjából és jelentésének megfelelően - tiy >
tiý > tű változással - a magyar tű, amelyről a Szó_/Sz ezt mondja:
,,... az elavult tövik 'szúr' ige... igeneve: tövó' alakváltozata tkp.
'szúró'; a tövik eredete ismeret1en...", de nyilvánvaló, hogy az alap-
szó tey alakjából és 'szúr' jelentésének megfelelően a magyar tey >
teu > töv-ik;
az alapszó tira - tir változatából ismeretlen eredetű tőr 'fegyver'
szavunk, amellyel vö. finn tero' 'él', cseremisz, votják ter, mordvin
tero 'kard, tőr';
az alapszó tyrg-ág származékából - az avesztaiban is kimutatott
g - y > z' változással - a bizonytalan eredetű magyar törzsök, törzs
(indoiráni *tiyraka > óiráni tiyrak > tiryäk > tı`ršik);
az alapszó tiry változatából ismeretlen eredetű türköl 'öklel, döf'
népnyelvi igénk, ebből jelentésváltozással tülök, népnyelvi tülk,
türök, türk főnevünk (a 'szúró valami > szarv > tülök' jelentésválto-
zás jól érthető és megfelel az alapszó iráni és magyar alapjelenté-
sének; egyébként is tülökbogár 'szarvasbogár', a Bereg vidéki
nyelvjárásban tiirkös bika 'nagy szarvú, döfős bika', türkös kalap
'hegyes tetejű kalap', türkös mony 'felálló penis' stb.);
az alapszó leg -- tey változatából az iráni összetett szavak utótagja-
ként szolgáló vat, oszét wät - at 'hely, tartály' szóval *reg-wät - teg-
ät > vogul täwt ~ osztják tighet ~ magyar tegez.
Ennyi elég is ugor alapnyelvi kapcsolatainkról, és most vessünk egy pil-
lantást török jövevényszavaink problémájára. Emlékezzünk rá: BARTHA
ÁNTAL szerint az ősmagyarság bolgár-török közvetítéssel ugyan, de volta-
képpen iráni földművelést vett át, s egy másik helyen ugyancsak BARTHA
leszi szóvá, hogy mivel a nyelvészek nagytömegű iráni jövevényszót mutat-

223-
nak ki a törökségben, a mi török jövevényszavainkat is felül kellene vizs_
galni ilyen szempontból.
A magyar ürü állatnevet valamely török nyelv irik 'ua.' szavából
származtatják, de indoiráni *var, ur 'bárány, ürü', óind ura, urna, pafnli-i
vahan warr. perzsa barr, bora. beludzs qwarak, pehlevi varak, oszel
wer. .warikka-, wärykk 'ürü' (1. még mordvin vereš. vireš 'bárány', görög
aren 'ürü', latin vervex 'bárány'); a törökségben e szó nyilván az iráni-
ból való. s a magyar ürü török származtatása vagy török közvetítés felıe-
vése szükségtelen.
A magyar ünó' (ine, yne, ewne, inő, iné) állatnevet is egy török triál;
'ua.' alakból származtatják, de
oszét wan-yg - iwon-ág 'ünő', amely az indoiráni 'Ü/avann ._
yuvana, óiráni yavan - yuvan 'fiata1, ifjú, növendék; harcos, apród'
tovább képzett származéka (1. indoeurópai *hiu_r_._t-en- 'fiata1'), ez az
óindben yúvan 'ua.', pehleviben juvãn, perzsában jovan, tádzsikban
iavon 'fiatal, zsenge, gyenge' (a jelentésváltozásra vö. német jung
'fiatal, it]ú', Junge 'állatok kö1yke', angol young 'fiata1, ifjú, gya-
moltalan; állatok kö1yke', latin juvenis 'fiatal, ifjú', juvencus `ua.; ti-
nó' stb.).
A juvan -- jovan származék elválaszthatatlan sovány szavunktól és
idevont mordvin E. čova, mordvin M. ševa, šyvanje 'vékony, törékeny',
finn hupa 'mú1andó, nyomorúságos' megfelelőitől, ugyanakkor a yavana
-javana alak adta az egyik ősmagyar néprészben bizonytalan eredetű
csúnya szavunkat (az -ava- hangzócsoport egy sor iráni nyelvben -o- ~
-u- hangot ad, 1. pl. óiráni hava - ava > oszét o- - u- 'ő'), amelynek 'rút'
jelentése a magyar sovány-ból jól érthető, régi 'nagy erejű, vad, durva,
nyers' jelentései pedig megegyeznek az alapszó és szárrnazékainak egy
másik jelentéscsoportjával.
Ugyanis az iráni származék egy igen ősi előzményre megy visslã,
amely az óindben áyu- 'élet', áyus 'életerő', az avesztaiban ãyü- (ge-
nitivus yaoš < hëiu) 'életkor, az idő múlása, élet' (vö. finn hupa), S
ugyanez az osztjákban äi, al' 'kicsi, fiatal' és ezzel rokonítva a mö-
gyarban, ahol az összetett i-fljú, népi i-lány, i-leány, i- 'ifjú, fiatal'
előtagjaként mutatják ki;
az iráni âyű- - (h)ëiu- alakpár, amelynek gyöke ay- - h-ëi-, 3110'
gyan az iráni yuvan, oszét wän-yg mintájára szabályosan adta ü"Ő

224
 szavunk ew-n, ti-n, y-n, i-n elemeit, ugyanolyan szabályosan és
ezektől elválaszthatatlanul kapjuk meg belőle ismeretlen eredetűnek
mondott in 'szolgarendű. rabszolga' szavunk és inség 'szükség,
nyomor, szolgaság' származékának ew-n-, w-n-, y-n-, i-n elemeit is.
A 'fiatal > zsenge > gyenge > sovány > ín-ség, nyomor' jelentésfej-
lődés jól érthető, amit csak megerősít az a történelmi tény, hogy az
iráni és más népek társadalmi struktúrája jóvoltából a szolganépek
egy része a háznép, a nemzetség vagyontalan fiataljaiból került ki.
Megfigyelhettük a vizsgált alapszavak és származékaik korai jelentés-
elkülönülését, amely egyrészt a 'fiatal, gyenge' másrészt az 'éle1. élet-
erő, erő - fiatal, ifjú' s utóbbiból már az indoirániban yuvan. yun 'har-
cos. apród' jelentéssel különült el. Nos, az ayu - hëiu alakpár egy másik
változata az yu- ige-névszó, amelynek igei jelentése pl. az óindben
'megerösít, megfeszít, összekapcsol', amelyből - jelentésével és ige-
névszó voltával egyezően - 1)' (régi ýu, iu, iw, y stb.) 'fegyver:, ív: bolto-
zat hajlata, boltozat' szavunk (a kettős szófajú ige-névszó sajátos módon
mind a finnugor, mind az iráni alapnyelvben gyakori, pl. magyar nyom
'nyomást gyakoro1'; láb- stb. -nyom, indoiráni ad- 'eszik, ízlel; íz, édes
íz'; éppen a magyar nyom mintájára az yu- ige-névszó 'megerösít. meg-
feszít, összekapcsol' jelentéséből 'ivbe feszített, erősített, kapcsolt'
iv -- 1}' szavunk, amellyel vö.: oszét ärayn 'íj; szivárvány', ärdyn-ág
'boltozat hajlata, boltozat; merevítés, kötés');
az alapszó és származékai 'é1et, életerő, itjú, harcos' jelentésével
összhangban az avesztai jud Óıau-ta) 'harcol, vitézkedik', a
jud < *you-ta > you-t > you-d > yäu-d alaksorból szabályosan az is-
meretlen eredetű magyar győz, régi jőz 'diada1maskodik; bír, képes
va1amire';
az alapszó egy másik köziráni származéka yam 'ereje van, tart, el-
tart, összefog, felügyel, kormányoz', amely segédigés szerkezetben a
perzsában és tádzsikban jam 'egybegyűjt, összefog', jam 'Omad
'gyü1ekezet', jamoat 'közösség, társadalom', a buharai jam-uk, a
párthus ym-g, a középperzsajm-yy 'konnányzó' jelentésű méltóság, a
yam 'tart, eltart, felügyel, kormányoz' származék pedig elválasztha-
tatlan ismeretlen eredetű gyám, régi jám szavunktól, ill. gyámol
igénktől;

225
 (a yam alak egyéb származékai még: pehlevi yâm-ak 'holmi, rul-ie”
ruhafé1eség', szogd yum-uk 'ua.', beludzs jãm-ag 'ruha, ing, kabar,
perzsa jãma, tádzsik joma 'holmi, ruha, ruhaféleség', perzsa járna.
dan 'ruha + tartály: ruhás láda', amelyből az orosz čemodan 'bőröndt
is. oszét Jawma, jawmaw 'r'uhafé1eség, holmi, bugyor, 1imlom', in..
nen egy yãm-ak - ym-uk alakpárból ismeretlen eredetű ing, regi
ewmwg, wmogh, imok, emeg, ümök stb. szavunk, amint azt
MUNKACSI is kimutatta. úgyszintén egy feltett finnugor *čolme alap-
alakra visszavezetett csomó 'köteg, bog, tömeg' szavunk csom- töve,
valamint hangfestő eredetűnek feltett gyömöszöl, csömöszöl
csomoszol igéink gyom-, csöm-. csom- töve, az iráni nyelvekben sa..
játos nazálisok előtti a > O [és] szokványos j > gy [változással]).
Amint azt FRYE észrevette és BARTHA is hivatkozik rá, az iráni yam es
a belőle képzett buharai jam-uk és párthus ym-g, perzsa jm-yy méltóság
etimológiai kapcsolatban van a yabyu méltósággal., amely a türkök szln-
relépése elött 600 évvel jelenik meg iráni területen a hódító tohár ural-
kodók címeként. s a kusán dinasztia pénzérméin két alakja van: yausas
és yavugasa. Ezek közül a yau-s-as és you-asa (vö. avesztai yaos) párja
adta a görögben a ZA OOY alakot, amelyből a *yaw(y) -- "_'jawu(y) fonná-
kat rekonstruálják, a törökségben pedig a čavuš 'csausz, a csatarendet
irányító tiszt, felügyelő stb.” méltóságot, valamint a magyarban a csósz
'egy fajta királyi tisztség; mezöőr' szót is, amelynek kun-besenyö ere-
deztetése szükségtelen;
a kusán méltóság másik neve yav-ug-asa, amelynek yav-ug
(< *yau-a-ka - *yuv-a-ka) alakjából az iráni Mahrnämaqban a yflyw
- jflyw változatok (az örményben ez Jebu, a grúzban Yibla, az ún.
Nyugati Országok Lelrásában a kínai je-bu a magukat a kangküi
uralkodóháztól származtató párthus, hvarezmi, fergániai stb. királyok
címe, a karlukoknál a Jabghü vagy Ybghü a király címe, a yabyu 3
második türk birodalomban a kagán utáni második méltóság, S
ugyanaz a kazároknál is). Amint azt a szó iráni alakjai, alapsˇzavuk ÉS
származékaik jelentése is mutatja, e méltóság iráni eredetéhez nfim
férhet kétség, s számos társával együtt jövevény a törökségben. D6 3
yau-a-ka - yuv-a-ka alakpárból szabályos fejlődéssel (< yav-03 'ˇ
yuv-ag < ya/3-ag - yu/3-ag > yab-ag -- yub-ag > jobag >)"a magyar
jobbágy, régi eubag, joubag, jobagh 'fˇóúr, a király ñúri katonai ki'

226
 sérete, katonáskodó, várjobl5ágy', amelynek felteszik ugyan a jó
melléknév középső fokából való származását, a végződést azonban
nem tudják megmagyarázni, s az iráni adatok ismeretében ez szük-
ségtelen is;
(a szóvégi g > gi változásra hathatott egy jobag-i melléknévkép-
zős szerkezet, amelyet megtalálunk a nyugati türkjabghu-ya khãqân
címben is, ennek -ya végződése az indoiráni hya alakra megy vissza,
s folytatása az iráni nyelvekben - aminthogy a magyarban is - az -i
melléknévképző, és nem tévesztendő össze a PU *k > y változással.
és a y vokalizálódásával alakult hasonló hangalakú képzőkke1);
a magyar jobbágy - csősz párjával együtt jól őrzi az eredeti
'méltóság' jelentést, amelynek változása a társadalıni struktúra ala-
kulását és a katonáskodó réteg lesüllyedését is tükrözi.
Mint a vizsgált alapalak szabályosan adta ünó' és in szavainkat, ugyan-
olyan szabályosan kapjuk meg belőle a honfoglalók hatodik törzsének
Jenő, régi Jeneu, Jenew, Jenw, Jene, bizánci feljegyzésű yeváx nevét 'ln:
szolga' vagy 'fiatal, új (törzs)' jelentéssel, amelyek közül az elsőjelentés
a valószínűbb.
Több okból is elfogadhatatlan e törzsnév török származtatása, misze-
rint az a török yna- 'mond' ynak 'tanácsadó' számıazéka jésült bolgár-
török jänäz alakjának a mása volna. Először is e magyar törzsnév termé-
szetesen illeszkedik a vizsgált etimológiák és a magyar névadás rendjé-
be. Másodszor: az ősmagyarság egésze soha semmiféle kapcsolatban
nem állt csak valamelyest is elkülöníthető török etnikummal, ezzel
szemben volt egy csoportja, törökjövevényszavaink egy rétegének a for-
rása, ANONYMUS Kijevnél csatlakozó hét kumán és rusz törzse, vagyis
NIKON óorosz krónikaíró fekete-tengeri és Kijev kömyéki rusz népe,
„akik kumánok is", tehát orosz krónikás szóhasználattal és a magyar for-
rásokban is: izmaeliták, akik azonosak Krónikáink Ed és Edömen népé-
vel és nagyszámú hvarezmi atyafiságával, akik a magyarokkal Pannóni-
ába költöztek, és azonosak AL-BIRUNI ,,alánok vagyis ászok" népével,
amely szerinte-régente az Amu-darjánál élt együtt a besenyőkkel, nyelve
az alán és a besenyö keveréke, majd mivel a folyó kiszáradt, meg a há-
borúk és a járványok miatt Kazáriába költözött, ahol - s ezt tovább én
mondom - létrehozta a szkíta-szarmata alapozású, a kaukázusi alánnal
rokon szaltovo-majacki kultúrát, amely a IX. század végén nyomtalanul

227
 eltűnt, de félreismerhetetlen stllusjegyei a honfoglaló magyarsággal
együtt jelennek meg a Kárpát-medencében. Ez a kevert alán (jász)-besg
nyő csoport, amelynek besenyö komponense régi hazájában az alánokról
tanulta el az ekés földművelést és a nagyállattartást, tökéletes alávetett.
ségben és nyelvében alán-hvarezrni alapokon konszolidáltan, amint je.
vevényként a magyarba került szórétege is bizonyítja. nem lehetett es
nem is volt a magyarság politikai-társadalmi ,,szervezője", nyelvünkben
ugyanis nemcsak az olyannyira fontos harcászat és az lziglen számon
tartott rokonság fogalomkörébe tartozó szavak nincsenek, de - szal-.
maztatásuk ellenére - nincsenek török neveink sem, s az ilyen etimolõ.
giák egy régi keletű ,,törökös" eltájoltság félrevezető eredménye. Las-
sunk erre [is] egy példát.
Anonymusnál a honfoglalók 5. vezérének a neve Tosu, Thosu (Tas). E
nevet Goıvıaocz nyomán NÉMETH GYULA a török taš 'kö' szo személy-
névi megfelelöjének tekinti, s szerinte ennek magyar fordítása a l(ev(e)
személynév is. Arról azonban nem szól, hogy a magyarok 921. évi Ve-
rona kömyéki kalandozása alkalmából LIUTPRAND megadja a név egy
másik változatát is, amely nála Dursac (Durszak). Nyilvánvaló, hogy a
névnek ez az utóbbi alakja volt az eredetibb, nem ez keletkezett a Tosu-
ból, hanem fordítva, valamint az is, hogy a török taš szónak és a belőle
származtatott névnek nem lehet Durszak alakja. Ezzel szemben:
az oszét tas főnév jelentése 'féle1em, rettegés, veszedelem, ijede-
lem', ennek -ag képzős melléknévi szánnazéka tas-ag 'félelmetes,
rettegett, veszedelmes, ijesztő: torz' Tudnunk kell, hogy az oszét tas
főnév és tas-ag származékának igei párja tars- (indoiráni tars, óind
tarš, traš, avesztai, óperzsa, szkíta tars-; orosz trus), s ebből keletke-
zett a tas alak az r hangnak az s előtti szokványos kiesésével (vö.
Kurszán > Kzzszzrzz 'Árpád vezenarsaz indoiráni zzzzzzz.-az 'világos, fe-
hér' > aurs - aors -- ors 'a Szir-darjától a Donig és a Kaukázusig
terjedő alán-ász törzsszövetség neve az i. e. 11. századtól' > oszét wrs
-- Ors 'fehér; ősz'; > orosz Ovs-eti, os-eti 'oszét' > magyar ősz 'fehér
hajú', Aza-lar > Osz-lár, Esz-lár 'oszétek' stb.);
a szó személynevesült, fosztóképzős alakja a tanaidászi feliratok-
ban A-tás-as < szkíta A-tos < A-tars 'félelmet nem ismerő, félelme-
tes' (ugyanez Ma-tas alakban is), ennek mai oszét alakja jelentésmó-
dosulással ä-das 'nem félelmetes, békés' Nyilvánvaló, hogy a szkltfi

228
 személynévi, oszét közszói származékok a-tas, á-das alakjai a felso-
rolt jelentésekkel elválaszthatatlanok bizonytalan eredetűnek mon-
dott ádáz, régi adász, adáz, ádaz 'vad, dühödt, kegyetlen' mellékne-
vunıaõı, õdazzrz uuııõng stb.' igenıaõı es regi Áztáz
személynevünktől. Jól mutatja a szó jelentésbeli összefüggéseit az a
tény, hogy- a régiségben a kutyák veszettségével, „dühös” betegsé-
gekkel és ,,vad" növények nevével volt kapcsolatos.
A szkíta, oszét tos főnév nyilván azonos Tas, Tosu 'ádáz stb.' vezér-
nevünkkel, ennek eredetibb -ak képzős tars-ak számıazéka pedig (az
idézett oszét példában is meglevő t > cl és a magyarban az r előtti a > O
változással) a név Durszak alakpárjával, de az utóbbi hangváltozással
keletkezett a tars alakból - 'félelmetes, ijesztő > torz' jelentésfejlődéssel
- bizonytalan eredetű torz melléknevünk is, amelynek van a régiségben
ff
'ellenkező, dacoskodó' jelentése. A vezémevet tehát - akárcsak a Jeno
törzsnevet - közszóként is őrzi nyelvünk.
SzájIS'z-ában BÁRCZI ezt írja öszvér állatnevünkről: ,,...bizonytalan és
vitatott eredetű: 1. m[agyar] összet[éte1]: öszve-vér-ből egyszerejtéssel, e
magyarázat gyengéje, hogy az öszvé-nek más ilyenféle összetételét nem
tudjuk kimutatni; 2. iráni er[edetű], vö. pl. perzsa ásp 'ló', char 'sza-
már', aspchar összet[étel]t azonban sem a perzsában, sem más iráni
nyelvben nem tudunk kimutatni, s hangtani nehézségek is vamıak. _ ."
Nos, van olyan iráni nyelv, mégpedig a sokat emlegetett oszét, amely-
ben megvan a keresett szóösszetétel.
Az oszét zár-ág (indoiráni ,gara 'szamár', tkp. 'szürke' jelentése
'szamár'), ez a perzsában képzetlen zár, a tádzsikban ugyancsak xar
alakban van meg, az oszét afs 'ló' az iráni aspa 'ua.' szónak a foly-
tatása, amely az asv - ásv alakon keresztül keletkezett s-v hangát-
vetődéssel (avs) és szabályos v > f változással (áfs), az oszét zär-g-
afi 'öszvér', 'szamár + ló', amelyben a -g- elem a zár-ág képzőjének
csonkult mása.
Nyilvánvaló, hogy a magyar öszvér összetétel ugyanezekből az ele-
mekből épült, csak a szkítában szokványos szóátvetéssel és az -ág - -g-
képző elmaradásával az aspa > af? közbülső ásv és zara > zár elemei-
ből, vagyis az äsv-zár > magyar öszvér az oszét zár-g-afs szabályos
változata és attól elválaszthatatlan.
~\..____`
\.

229
 (Nem változtat ezen az a tény sem, hogy a magyarnak mint sokat em.
legetett lovas népnek sem a ló-ra, sem a szamár-ra nincs saját szavai
szamár állatnevünk ugyanis olasz eredetű, ugor kori ló szavunk pedig
úgy ugor, hogy nem ugor, vagyis amint a TESZ szócikkírója mondja: „E
szó az ugorban valószinűleg jövevényszó: átadóként számításba jöhet.
nek kaukázusi, indoeurópai és török nyelvek, a kérdés azonban további
vizsgálatot igényel”. Tehát ló szavunk végül is ismeretlen eredetű, amig
fel nem lapozunk egy oszét szótárt, és meg nem találjuk benne - sok más
társával együtt - ezt a szavunkat is saw-fog 'egyfajta ló', tkp. 'fekete lö'
összetételben. Etimológiánk szempontjából az az esetleges ellenvetés
sem jöhet számításba, hogy a magyar nem őrizte meg az öszvér szóösz.
szetétel iráni állatneveit. Az oszétek alán elődei félelmetes lovas harco-
sok voltak, az általános iráni aspa 'ló' szót mégis kiszorította a kaukázn-
si jövevény báz 'ló' Egyébként a sumérokról tudjuk, hogy nem
ismerték, ill. nem háziasították a lovat, ennek ellenére voltak öszvéreik,
amiket a befogott vadlovak keresztezésével tenyésztettek ki.)
Ugyanott mondja BÁRCZI húg szavunkról: ,,...ism[eret]l[en] er[edetű],
iráni és f[innugo]r egyeztetései nem tarthatók...", s hogy az iráni miért
nem, azt a TESZ meg is magyarázza: „lráni származtatása (vö. oszét zo
'növér'...) azért nem fogadható el, mert az összevetés alapjául szolgáló
középperzsa Xük 'ua.' csupán szótárakban fordul elő, és vagy íráshibából
keletkezett, vagy pedig kikövetkeztetett alak 1ehet."
Ha nyelvtörténészeink logikáját követnénk, s tekintetbe vennénk, hogy
árva, özvegy, asszony szavaink is iráni jövevények, a húg szavunkkal
azonos jelentésű iráni Xük, zo adatok birtokában már akkor is nagy bizo-
nyossággal feltehetnénk, hogy ez a szavunk is ugyanabból a nyelvi kö-
zegből való, és keresnénk a szavak alaki összefüggéseit. Mert ez már
csupán az iráni nyelvek ismeretén múlik. Lássuk csak.
Az oszét zo, zo-gond, tádzsik zuhar, középperzsa zük 'nővér' alap-
alakja zo, zu, az oszét zogond összetett szó, -gond utótagja a kán-
'tesz' ige múlt idejű melléknévi igeneve, jelentése 'valamivé tett
felkent, avatott', a zo-gond 'fogadott nővér'
A középperzsa zük szó -k eleme képző, előzrnénye a már emlltfifl
indoiráni á-ka, a-ka, középiráni a-k, amely ha nyílt szótőhöz jáflllz
ald<or -a- eleme ,,e1nyelődik" Láttuk ezt az indoiráni gau > gau-G-Ím
'tehén' > oszét go-g 'ua.', indoiráni rauka 'világos, fényes' > OSZČÍ

230
 ro-g, és láthatjuk az indoiráni nava > nava-a-ka 'új' > oszét no-g
'ua., személynév' példáján is.
A magyar húg tehát, amelynek régihuk alakja az idézett képzők -k
képzőelemét is megőrizte, .elválaszthatatlan iráni társaitól és úgy magyar,
hogy abban az etnikaiés nyelvi közegben élt a szó, amelyből az ősma-
gyarság egy része való.
Ennyi most elég is a magyar nyelv őstörténetéről, amelyben a szemelvé-
nyeket [. . .] több mint 700 magyar (finnugor)-oszét (iráni) szóegyezés közül
választottam úgy, hogynémileg a két nyelv és nyelvcsalád tömeges grarn-
matikai egyezései is kitűnjenek. Ez az egyező szómennyiség ugyan csak egy
részét teszi ki a két nyelvés nyelvcsalád közötti, szóösszetételekből kibont-
ható vagy összetétellel rekonstruálható egyezéseknek, de így is alapul szol-
gálhat olyan következtetéseknek, amelyekkel megválaszolhatjuk a feltett
kérdést, hogy milyen volt az ősmagyar etnikumot képző nyelv.
Először is azt kell tudatosítanunk, hogy a IX. század derekán a Fekete-
tenger északi partvidékén kazár nyomásra és egyéb ösztönzésre létrejött
magyar törzsszövetség olyan heterogén törzsek kényszerű egyesülése volt,
amely egymástól jól elkülöníthető három fő rétegből tevődött össze:
ı a tulajdonképpeni magyarságból,
ı a fegyverrel csatlakozásra késztetett hét kumán-rusz törzsből és
0 a kaukázusi kavarok Kazáriából kiszakadt három törzséből.
E három néprész mindegyikének saját története - GYÖRFFY szóhasznála-
tával -, külön mi-tudata volt, ami hagyományainkat is megfogalmazó króni-
káink ellentmondásaiból is jól érzékelhető. És éppen ez az oka annak, hogy
kudarcot vall minden olyan östörténeti munka, amely egyetemes ősmagyar-
ságot keres, s ezt igyekszik lokalizálni térben és időben.
BÖLCS LEO császár a számos törzs összeszerkesztésének drámai történel-
mi pillanatában látja és írja le a magyarságot. A császár haditaktikát ír, a
birodalom érdekszférájába került népet úgy tekinti, mint potenciális szövet-
ségesét vagy ellenségét, tudósítása tehát hiteles, s ha irodalmi sablonokat
használ, ezt azért teszi, mert azok ráillenek a magyarságra. Hallgassuk csak
meg:
„Ezt a népet tehát, amely fölött egy fejedelem uralkodik, s amelynek
vétkeseit fónökeik kegyetlen és súlyos büntetésekkel lakoltatják, nem a
szeretet, hanem a félelem tartja féken... Nagyon bántja őket, ha néme-
lyek közülük átpártolnak a rumiakhoz. Tudják ugyanis, hogy népük áll-

23 1"
 hatatlan gondolkodású, haszonvágyó és számos törzsből van összeszet-.
kesztve, s hogy emiatt rokonaikra és az egymás iránti jóindulatra nem
sokat adnak. Mert mihelyt némelyek kezdenek átpártolni hozzánk és al-
talunk szívesen fogadtatnak, egész tömeg követi őket."
Bizony, nincs itt nyoma sem a magyar népi tudatrıak, és a számos törzs
összeszerkesztése is csak jó másfél száz év múlva fejeződik be, a Kárpát.
medencében, az ott talált rokon és idegen népcsoportok beolvasztásáról nem
is szólva.
A honfoglaló magyar konglomerátum három alaprétege azonban külön.
külön önmagában sem volt egyöntetü, a domináló saját jellegek alatt törte.
nelmi rárétegződések húzódnak meg. Vegyük szemügyre őket a nyelvtöı-le.
net és a történeti források alapján.

A honfoglaló magyar néprész

A konglomerátum tulajdonképpeni magyar rétegét nevezzük továbbra is

magyarnak, az egyszerűsítés okán, s mert ez a réteg egyébként is inkább
kötődik a finnugor peremcsoporthoz, és ezt követi nyomon a magyar őstör-
ténet-kutatás is, az uráli együttélés koráig.
Nos, ahol ez az etnikum a magyar és az egyetemes firmugor nyelvtudo-
mány kiváló eredményeinek a jóvoltából megfogható, vagyis az uráli ala-
poknál, ott már a korai indoiráni népek peremcsoportjaként jelenik meg,
tőlük elválaszthatatlanul, még akkor is, ha ez az együvé tartozás a megelőző
időkben nem tennészetesen, hanem keveredés útján létrejött mesterséges
képzödmény. A megelőző időkön pedig nem „az idők ködét" és nem száz-
ezer éveket értünk, hanem az utolsó jégkorszakot, amikor a jég, főként
pedig a pusztító lösz délre szorította az eurázsiai embert, Európában például
a Kaukázus, a Kárpátok és a Pireneusok vonalán túlra.
Világos nyomai vannak annak, hogy az elő-indoeurópaiak leendő
indoiráni (árja) családjának és ezek majdani uráli csoportjának a nyelve
ebben a sok ezer éves korszakban alakult valahol Elő- vagy Délnyugflt-
Ázsiában, más népek: sémik-hámik, kaukázusiak, dravidák, altajiak elődei-
vel szoros közelségben. A térség zsúfoltsága hatalmas méretű migrációkel.
etnikumok egymásba hatolását és új etnikumok alapjait megvető, többszöföfi
keveredést eredményezett, ami nem is annyira a népsűrüségnek és a he1Y"

232
szükének, mint inkább a táplálékszerzésért megtett hosszú utaknak tudható
be.
Ezt az etnikai keveredést őrzi az árja népek embertani képe, amelyben -
nem számítva a későbbi keveredések eredményeit - a feltűnően szőke alá-
nokról egészen az árja tömbből i. e. 2000 táján kivált feltűnően sötétbőrű
indekig a populációk hosszú sorát megtaláljuk. De feltehetően a régi etnikai
keveredés vagy különböző etnikai csoportok egymásba hatolásának és
együttélésének az eredménye a lappok és a velük rokonított szamojédek
megmagyarázatlan megjelenése az uráli-finnugor népek között, melyek
közül a lappok feltehetően nyelvcsere útján jutottak finnugor nyelvükhöz.
Feltételezett uráli őshazáink közül a Káma-Urál vidékén csak i. e. 6000
táján, az Urál-Ob térségben jó ezer évvel később jelent meg az ember.
óvatosan követve a visszahúzódó jég nyomán megjelenő növény- és állat-
világot. Sajnos, e vidékek régészeti és embertani leletanyagát nem tudjuk
megnyugtatóan etnikumokhoz kötni, s ilyen távlatokban GYÖRFFYnek van
igaza. Maradnak tehát az uráli együttélés nyelvi emlékei, ezek pedig (a
legelemibb kultúra fogalomkörébe tartozó legősibb szavak és grammatikai
eszközök) zömmel az említett népek elődeinek nosztratikus csoportjával és
nyelvi folytatóival közösek, emellett az egyezések jellege nem engedi meg,
hogy kialakulásukat az utolsó jégkorszaknál távolabbi időkbe helyezzük.
Ezenkívül bármelyik feltételezett őshazájában élt is az uráliak családja,
földrajzilag és nyelvében is úgy jelenik meg előttünk, mint az árja-indoiráni
népek peremcsoportja, amelynek felbomlott részei közül egyesek mind
távolabb kerültek tőlük és egymástól, mások szorosabb-lazább kapcsolatban
maradtak velük, ismét mások újabb és újabb iráni csoportokl<al fonódtak
össze.
Ezeket a rárétegződéseket azonban - az iráni népek történetének és nyel-
vüknek az ismeretében - koronként és nyelvenként is szabatosan szét tudj uk
választani. De a későbbi történeti forrásokból az is kitűnik, hogy a finnugor
Csoportok nagy része az iráni népek: szkíták, szarmaták, aorszok (ász vagy
fehér alánok) politikai-társadalmi szervezeteibe tartozott.
Ezt az iráni-finnugor együvé tartozást egy idegen elem bontotta meg: az
i. e. V11. században a szkíták által a Kaukázus-Volga-Don határolta térség-
be telepített szauromaták (szarmaták), akik a hiedelmekkel ellentétben
eredendően nem iráni nyelven beszéltek. Tekintettel e tény rendkívüli fon-
10SSágára, vizsgáljuk meg röviden az idevágó forrásanyagot.

233
 Az i. e. V111. század végén említik először az asszír és urartui források
a kimmereket, akiket HÉRODOTOSZ és más görög írók szerint a szkíták
űztek el a Fekete-tenger északi partvidékéről, s nyomon követve öket
betörtek Elő-Ázsiába, ahol gyökeresen megváltoztatták az erőviszonyn.
kat: legyőzték a méd törzseket, rájuk telepedtek, s mint HÉRODOTOSZ
írja, egész Ázsia felett uralkodtak, mérhetetlen pusztítást vittek véghez
az asszír birodalomban és tartományaiban: Szíriában, Palesztinában, Jti.
deában s még Egyiptomban is. Jelenlétüket e térségben régészeti leletek
is igazolják, Palesztinában pedig Szkitapolisz (Bet-Sean, a mai Bejsan)
város. Az Elő-Azsiába betört szkíták központi szállásterillete az Araksz
völgyében volt, itt lokalizálják az asszír forrásokból ismert lskuza nevü
országot, amelyet Jeremiás könyve ugyanebben a térségben említ i. e,
593 táján Urartu és Manna országok szomszédságában, a Teremtés
Könyvében pedig Togarmával. azaz Kis-Ömıényországgal együtt szere-
pel.
A transzkaukázusi Szkítaország első ismert királyának a neve Ispakai,
aki 674-ben esett el Mannaország (az Urmia tótól délre) és a médek vé-
delmében az asszírok elleni háborúban. Utódja: Partatua (HÉRODOTOSZ-
nál Prototiasz, az örmény forrásokban Parujra ömıény vezér, aki
Skajorda 'Szaka fia' volt), lskuzaország királya, akit Manna területén
asszír békekövetség keresett fel, és a jósok által megkérdezett istenek ta-
nácsára felajánlja neki Asarchaddon király lányának a kezét, miután a
házasságkötéssel létrejön az asszír-szkíta szövetség.
A szövetséget Partatua fia, Mad (Madiasz) bontja fel, amikor az egye-
sült méd-babilóniai hadakhoz csatlakozik, velük együtt foglalja el és
rombolja le Ninivét, s a szkíta seregek Egyiptom határáig űzik az utolsó
asszír királyt. Ezt követően a médek lerázzák magukról a szkíta igát, a
szkíták egy része visszavonul kelet-európai hazájába, másik részük
azonban lskuzaországban és a térség egyéb körzeteiben marad, ahol az
örmény és más források, később pedig az óperzsák szakáknak nevezik
őket, s még évszázadokig hallatnak magukról. Figyeljük csak meg.
Assurbanapalnak Manna és a médek elleni i. e. 660-659. évi had-
járatával kapcsolatos feliratában ez áll: „E napokban Birishadri méd
település fˇónökét, úgyszintén... Gagu (asszír és más forrásokban
még Guggu, Gig, Góg, a magyar hagyományokban a magy3f0k

234
 egyik ősatyja z- K. V.) fiait: Sachu ország településeinek fónökeit...
foglyul ejtettem és Ninivébe szállítottarn.”
Sachu azaz Szaka országot az önnény Szakaszen nevű tartománnyal
azonosítják. s nyilván erTől mondja SZTRABÖN, hogy „A szakák elfog-
lalták Örményországban a legjobb földeket, amelyekre magukról a
Szakaszena elnevezést hagyták” (vö. iráni Saka sayana 'szakaszál1ás', az
örmény íróknál Szakaszen: 'történelmi vidék neve a Kur középső folyá-
sától délre: Kirovabad kömyékén').
Nem kétséges, hogy Sachu ország és szakáknak nevezett szkíta lako-
sai. akik fölött Góg lydiai király' fiai uralkodtak, azonosak a visszama-
radt szkítákkal és egyik szállásterületükkel. A szkíta-lydiai kapcsolato-
kat ugyanis jól ismerjük.
Tudjuk, hogy az általuk üldözött kimmerek egy része
Kappadokiában telepedett meg, innen intézték támadásaikat az asszí-
rok és kis-ázsiai királyságok ellen. Lydia fˇóvárosát, Sardest kétszer is
elfoglalták és lerombolták, a velük vívott csatában esett el 654-ben
Góg lydiai király. 645-ben azonban éppen Partatua fia: Mad mér
megsemmisítő vereséget a kimmerekre Kilikkiában, amikor pedig a
médek megszabadulnak a szkíta uralomtól, éppen a szkíták miatt tör
ki a háború Média és Lydia között, amelynek az intő égi jelként ér-
kezett 585. május 28-i napfogyatkozás vet véget.
Az említett Partatua királyt DASXURANCI az asszír birodalom meg-
döntésének történetében szerepelteti, aki nála - amint már szó esett róla
- azonos Parujra ömıény vezérrel és ő Skajorda 'Szaka fia' Ugyancsak
nála a hagyományok szerint Örményország egy részében szkíta dinasztia
uralkodott.
Ezek a történeti adatok azért olyan fontosak számunkra, mert a harmadik
magyar néprész: a kazáriai kavarok kapcsán bennünket közelebbről érdeklő
kazárok is éppen a szkíta uralom alatt álló Kis-Örményország: Togarma
ősüktől származtatták magukat, a kazárok bizánci kotzer, katzir neve pedig
elválaszthatatlan a szkíták katier, kotier törzsének nevétől, úgyszintén attól
ez akatir, akatzir nevű néptől, amely a hunok alattvalója volt, s amely a
RAVENNAI ANONYMUS szerint azonos a kazárokkal.
A kutatók figyelmét sajnálatos módon elkerülte az a rendkívül fontos
lény, hogy az Európába visszatérő szkíták nem egyedül jöttek, hanem olyan
nagyszámú szolganépet hoztak magukkal és telepítettek le a Kaukázus-
V0lga~Don határolta térségbe, amely lényegesen megváltoztatta Kelet-
235
Európa e részének etnokulturális térképét és történeti kihatása is
felbecsülhetetlen.
SzıciLıAı DıODoRoszt idézem, aki így ír a szkíták Pal és Nap nevü ösatyainn;
„Egy idő múlva e királyok bátor és jó stratégiai képességű utódai meghódltottali
a Tanaiszon inneni, Thrákiáig húzódó hatalmas területet, más irányú
hadjárataikkal pedig kiterjesztették uralmukat az egyiptomi Nílus fo1y6ig_
Számos jelentős törzset leigáztak, amelyek az említett területen éltek, S
kiterjesztették a szkíták uralmát egyrészt a Keleti Oceánig, (itt: Balti-tenger ._
K. V.), másrészt a Kaszpi-tengerig és a Meotisz tóig, ez a törzs ugyanis igen
elszaporodott és kiváló királyai voltak, akikről a nép egy részét szakák-nak, a
másikat masszagetá-nak, ismét másikat arimaszpá-nak és még sokféleképpen
nevezték el. Ezek a királyok számos legyőzött törzset telepítettek át, de ket
telepítés volt a legjelentősebb: az egyik Asszíriából a Paphlagonia és Pontus
közötti vidékre, a másik Médiából a Tanaisz környékére, ezeket a telepeseket
nevezték szauromaták-nak. Ez utóbbiak sok év múltán erősebbek lettek náluk,
feldúlták Szkítia jelentős részét, s mind egy szálig kiirtva a legyőzötteket, az
ország nagy részét pusztasággá vá1toztatták."
Es száz év múlva ugyanazt mondja PLINIUS is: ,,A szarmaták a Médiából
kitelepítettek utódai."
Ezek a szkíta-szaka-masszageta és méd-szarmata azonosságról szóló
tudósítások tudós értesültségből származnak, abból az időből, amikor a
történetírók érdeklődése az uralomra került szarmaták felé fordult, s számos
más adat igazolja, hogy hitelességükhöz nem férhet kétség.
Ez az i. e. V11-V1. századi telepítés mindenekelőtt a régészeket állította
megoldhatatlan talány elé. Kitűnt ugyanis, hogy azok a régészeti leletek,
amelyeket a szkítáknak kellett magukkal hozniuk Elő-Ázsiából, tehát a
mezopotámiai ihletésű stilizált szkíta állatábrázolás, nem a klasszikus szkíta
területről, vagyis nem a dél-orosz sztyeppéről kerültek elő, hanem a ligetes
övezetből és az erdősávból, azaz az „igazi” szkíta leletek ott találhatók
tömegesen, ahová a szkíták a médiai szarmatákat telepítették, vagy amely
vidékeket a telepesek fokozatosan megszállták.
A médiai szarmaták azonban nemcsak elő-ázsiai kultúrájukat hozták
magukkal, hanem nép- és törzsneveiket is.
HÉRODOTOSZ pl. hosszan beszél egy budin nevű, nagy és népes törzstőli
amely a szauromatáknak a Meotisz csücskétől számított 15 napi Já'

236
róföldnyi szállásterűletétől északra lakik, vegyes erdő borította vidéken,
ezek a budinok valamennyien kékszeműek és vörhenyesek, van egy fá-
ból épült városuk: Gelon, és a görögök összetévesztik őket a Gelon nevű
ösatyjuktól szárrnazó szkíta gelonokkal.
Nála a budinok északkeleti szomszédai as thyssageták (más görög
szerzőknél a név archaikusabb változata: thyrsagetae, amit ABAJEV
az iráni tura-saka-ta összetételből fejt meg 'turáni szakák' vagy
'gyors szarvasok' jelentéssel (ezekről más szerzők feljegyezték, hogy
áldozati lovaik húsát megeszik, s csak a maradék tetemét temetik
el!)).
A thyssagetákkal egyazon területen él a jyrka nevü nép (ezt általá-
ban a magyarok elődeivel azonosítják), e két népet 7 napi járóföld
pusztaság választja el a budinoktól, majd északkeleti irányban a
dnyeperi királyi szkíták egy ide költözött csoportja következik,
ezektől jelentős távolságra, járhatatlan hegység lábánál a csupaszok
(szőrtelenek) laknak, akiknek a neve agrıppei (görög 'fehér lova-
sok'), e csupaszok lakta föld még jól ismert, de ettől észkara már az
Ismeretlen Föld terül el, ahol a csupaszok elbeszélése szerint kecs-
kelábú emberek élnek, akik hat hónapig alszanak egyfolytában.
(Ugyanezt más szerzők is megismétlik, s e jelenségben nyilván az
északi fény övezetével, a 60°-tól északra fekvő területtel van dol-
gunk, vagyis a leírások teljesen fedik feltételezett kámai őshazánk
térségét.)
A budinokhoz visszatérve, POMPONIUS MELÁ-nál ,,Ge1on fából épült
városát budin-ok lakják, szomszédaik a thyssagetae és turces népek (az
utóbbi név az előbbi thy- előtagja thyr- alakjának, ill. tura 'gyors' előz-
ményének a tur-ka ~ tur-ak származékával azonos)".
PTOLEMAIOSZ, a Balti-tenger mellékétől a meotiszi alánok felé halad-
va, a gelonoktól délre említi a melanchleni ('fekete ruhások', az iráni
saw-dara-ta 'ua.' tükörfordításaként), az aorsz (iráni auruša 'világos,
fehér, szőke'), szavar (iráni aspa-bora 'lovas' > hvarezmi savar, tádzsik
savor 'ua.'), szárgeti (!) népeket és az alánok-at, a Fekete-tengertől
észak felé pedig a roxolan ('fényes, világos alánok'), a revkanaloi ('sző-
ke, vörhenyes a1án'), a hun (jó 200 évvel a hunok szírırelépése előtt!) és
a bodin népet a róla elnevezett Bodin hegységnél, mégpedig a Donyeci
hegységgel azonosított Alán hegység szomszédságában, miszerint a

237
 Bodin hegység nem lehet más, mint a Rjazany-Harkov határolta Közép.
Orosz-fennsík.
Fontos, hogy a felsorolásban a Bodin hegység vidékén élõ bodin nép
közelségében találjuk a szárgeti törzset, ezt ugyanis a méd szaga;-„-
(asagarta, asszír zikertu) törzsnévvel azonosítják. De maga a budin ..
bodin név sem más, mint a médek 5. törzse boudi nevének jellegzetesen
méd -in kepzõs zızıqzz. Ez figyeljük csak tovabb.
HELLANIKOSZ mondja, hogy a jyrkák és (a velük egy területen élõ)
thyssageták közelében lakik az amadok nevü nép, amely PTOLEMAIOSZ
leírásában módok néven szerepel: ,,Szarmatiának az Ismeretlen Földdel
határos részein laknak a hiperboreosz szarmaták, alattuk a királyt' szar..
maták (I-lÉRODOTOSZnál a királyi szkíták egy csoportja - K. V.), 3
módok nép és a lóhúsevő szarmaták, még délebbre a zakati (iráni szaka..
ta 'szakák', a nála nem. szereplő thyssageta népnév -sageta utótagjának
megfelelően), a szvardeni (más szerzőknél szavardeni, amellyel vö. iráni
saw«ar-dan, oszét saw-ärd-on' fekete nemű, feketén született; nemte-
len") és az aszeı' (ászik, jászok) népek, majd a Tanaisz kanyarulatánál, a
folyó északi partja mentén a nagyszámú perierbidek. . .”.
Anélkül, hogy szem elól tévesztenénk az amadok ~ módok nevü népet,
a földrajzi keret tisztázása végett kövessük még nyomon PTOLEMAIOSZ
leírását.
Nála Ázsiai Szarmatia keleti határát a Rha folyó képezi (avesztai
Rama, szkíta Rãha, mordvin Rav, Rava, Rava ”Volga', amely utóbbi-
ban e folyónév csakis a hagyományozott folytonosság révén marad-
hatott fenn), a folyó mentén terül el a szkíták egyik országa a torko-
latától 5°-ra levó kanyaráig, ahonnan merölegesen húzódik az
Ismeretlen Föld irányába.
PTOLEMAIOSZ ismer egy folyót, amely a torkolatától számított
10°-ra ömlik bele a Volgába, amely terület még nem az Ismeretlen
Föld, bár az említett folyót a Kámával azonosítják, vagyis ismét 011
vagyunk a feltételezett öshazánkban, a még ismert, iráni nevű népek
lakta területen.
Nos, az amadok -- módok népnevet TOMASCHEK óta többen - kölfllk
HARMATTA is - az iráni nyelvekből fejtik meg ”nyershúsevó' jelentéssel
(indoiráni hama 'nyers' + ad- 'eszik' + aka ”képzö”), s I-IARMATFÁ
PTOLEMAIOSZ modok népét a Volga-Káma folyóközben lokalizáljih 3

238
népnév `nyershúsevó` jelentését pedig kapcsolatba hozza a nyershús-
evönek nevezett obi-ugor mos-zúm frátriával. Az amadok ~ modok név-
nek ez a megfejtése azonban több okból is elfogadhatatlan.
Nyelvtörténeti szempontból tarthatatlan azért, mert ha a hama
szóeleji h- hangjának az elmaradását, ill. a görögben a jelölés hiányát
meg is tudnánk magyarázni (bár vö. oszét, tádzsik stb. zom °nyers'),
nem tudjuk indokolni az utána következö -a- hang hiányát a
hamadaka > amadak alak modoka -« modok párjában.
Ezzel szemben tökéletesen együvé tartozik a névpár akkor, ha azt a
méd népnév felváltva használt két alakjával vetjük össze, amely az
óperzsában mãda és a-mada, az asszírban matäi, madár' és á-madái
”méd', lévén szó jellegzetesen iráni variációs névképzésröl az a-
preverbálissal és anélkül (vö. népnevekben: mardoi ~ amardoi,
katier -- katzir ~ akatir ~ akatzir, személynévben: Mortag -- Omartag
~ Omortag), amelyhez szokványos -aka, -ka névképzó és armak -ok
változata járul.
Ily módon az amadok ~ modok 'méd' népnév szervesen és törté-
nelmileg indokoltan illeszkedik a közelében található méd törzsek
szárgati és budin ~ bodin neveihez, jelezve e törzsek mídiai szárma-
zását.
Ugyancsak a méd népnév különbözö változatait találjuk a Fekete-
tenger keleti partvidékén fekvő Kolchidea északi részében, ahol
PTOLEMAIOSZ a matibı' és annak változataként a mater nevü népet és
Madia (PLrNlUSnál Matium) nevü hazáját jelzi, amelyek közül a matibí
megegyezik a médek új-eláni mata.pe nevével, a mater alak -er végzö-
dése pedig azonos a kaukázusi nyelvek -ar többesjelével.
Ugyanakkor nem véletlen, s ennek a kolchisz-méd szomszédságnak
vagy együttélésnek tudható be, hogy a görög történetírók a kolchiszok-
kal rokonltják a médeket, vagy éppen a kolchideai Médea királylánytól
származtatják öket, ugyanakkor HÉRODOTOSZ szerint a kolchiszok
egyiptomi telepesek utódai, jól emlékeznek egyiptomi óseikre, ugyan-
olyan sötétbörűek és göndör hajúak, mint azok, nyelvükben sok az egye-
zó vonás, szokásaik is megegyeznek, ilyen például a metélés rítusa, ami
Egyiptomban és az etiópoknál keletkezett, s némely népek tólük vették
át stb. Természetesen az sem véletlen, hogy éppen ezen a vidéken került
elö a legtöbb elö-ázsiai eredetű szkíta leletanyag.

239
 Az elmondottakhoz hozzátehetjük még, hogy ABAJEV szerint a méd
népnevet örzi a tanaidászi feliratokban talált Medo-sak- szarmata király.
név, amelynek jelentése szerinte 'méd szaka`.
HÉRODOTOSZ és más görög szerzők tudósításaival összevetve
PTOLEMAIOSZ leírása azért rendkívül fontos számunkra, mert a térseg
nyugalmi állapotát rögzíti, amikor már a tohároknak az i. e. II. századi
közép-ázsiai hódításai következtében felbomlott. A hatalmas A01-sz
törzsszövetség, a szarmaták és a gyüjtónevük alatt megjelent más népek
a szkítákra zúdultak, Szkítaország kettészakadt s a Krím félszigeti Szkiız
Királyságra és a dobrudzsai Kis-Szkítiára zsugorodott.
A felbomlott Aorsz törzsek között i. sz. 30 táján az ász-alánok vették át 3
hatalmat, különbözö nevü törzseik megjelentek Európában és a Kárpát.
medencéig foglaltak, de amikor még nem kezdődött el a germán népek,
föként a gótok keleti inváziója, amely újólag megváltoztatta a térség etnikai
térképét, s nem utolsó sorban elfedte lakóinak törzsi neveit.
A szarmata problémánál nem csupán azért idöztünk el aránylag hossza-
san, hogy helyükre tegyük az általános érvényű történeti tényeket, hanem
azért is, hogy ennek során felvázoljuk azt a földrajzi keretet, ahonnan a
honfoglaló magyar konglomerátum tulajdonképpeni magyar néprésze kike-
rült, s nem utolsó sorban azért, mert ennek a szkíta telepítésnek eddig még
felderítetlen nyelvtörténeti következményei voltak.
Tudnunk kell ugyanis, hogy a kitelepítéskor a hat ismert méd törzs kö-
zül még csak egy vagy kettó volt iráni nyelvü, arról már nem is szólva,
hogy a szarmata gyüjtónéven megjelent telepesek nemcsak médekből
álltak, hanem Média, Észak-Mezopotámia, Transzkaukázia és a kauká-
zusi térség lakóinak más etnikai elemeiból is.
Jól érzékelteti ezt a nyelvi állapotot a görög történetírók tudósításfl,
miszerint a médek még akkor is a szkítákhoz küldték fıaikat, hogy meg-
tanulják nyelvüket, amikor már lerázták magukról a szkíta uralmat. ES
ezzel tökéletes összhangban HÉRODOTOSZ arról tudósít, hogy 3
szauromaták szkítául beszéltek ugyan, de törték a szkíta nyelvet! _
A médek és kurd utódaik szárrnazását nem ismerjük, az i. e. VII. százfldl
méd törzsi és földrajzi nevek többsége az iráni nyelvekből nem ffijflletö
meg. Tény az, hogy a későbbi méd terület amúgy is vegyes etnikumú 131405'
sága a kegyetlenségükröl hírhedt asszír irtó hadjáratok következtében löbb'
ször is kipusztult, vagy az üldöztetések elöl a kaukázusi hegyvidékre melle'

240
kult, s a térséget az asszírok a birodalom legkülönbözőbb részeiből elhajtott
népekkel vagy hadifoglyokkal: kutikkal, lullubeusold<al, ún. hieroglif-
l1ettitáld(al, zsidókkal és egyiptomiakkal ültették meg.
Ez a rendkívül vegyes etnikumú népség saját törzsi nyelveit beszélte,
amelyek szkíta alapú konszolidációja ugyan már a szkíták elő-ázsiai ural-
mának idején megindult, s az európai szarmata telepeseknél az évszázadok
folyamán végbe is ment, de - és ez igen fontos számunkra - a szkíta telepí-
téskor és azt megelőzően a térség lakossága még saját törzsi nyelveit hasz-
nálta, a törzsek közötti érintkezés nyelve pedig a semita nyelvcsaládba
mi-tozó arameus volt, telítve még sumér nyelvemlékekkel.
És ez az arameus által összefogott, arameus köntösben jelentkező és szkíta
bázison konszolidált szarmata nyelvi állapot, amely a nosztratikus öröksé-
gen kívül mintegy 200 (és nem 889) valóban ismeretlen eredetű szavunk
forrása, ez szolgál alapul a különböző rendü és rangú sumér~magyar szó-
készleti és grammatikai egyeztetésekhez, magyarázatul ahhoz a nyelvtörté-
neti kuriózumhoz, hogy már az első bibliafordítók felfigyeltek a magyar
nyelv sémi kapcsolataira, s a későbbiek során mintegy 300 sémi, vagy még
a század elején is éppen 200 óetióp szógyököt véltek felfedezni a magyar
nyelvben.
És egyebek közt ez magyarázza BARCZlnak azt a feltevését is, hogy
negyven, hatvan stb. számneveink -van, -ven eleme ,,igen ősi, finnugor
kori asszír jövevényszó" (vö. új-sumér vun 'l0', magyar hat-van 'hat
tíz'). Az említett nyelvtörténeti munkákhoz nem tudok érdemben hozzá-
szólni, de hogy helyes irányban tapogatóztak, ahhoz nem fér kétség.
A felvázolt földrajzi keretben és iráni nevü népek között kell keresnünk a
szóban forgó magyar néprészt és valamennyi számba jöhető őshazáját.
Ebben a szarmatákkal elvegyült iráni-finnugor közegben alakult ki a magyar
néprész és nyelve, ebben keletkezett a magyarság neveinek jó része, ame-
Í!/Ck közül most csak a 'Don-tövi magyar'-ként értelmezett Dentümoger
névre vessünk egy pillantást.
Az asszírok nem ismerték név szerint a méd törzseket, s csak két cso-
portjukat különböztették meg: a madáı' tűkűti: 'távoli médek' és
madár' dânnuti: 'erős médek', ahol a második név utótagja az óperzsában
ÍS megvolt danu- 'erős' származéka és elválaszthatatlan említett népne-
Vünk Dentü- tagjától.

241
 Hallgassuk csak meg, mit ír a Képes Krónika szerzője a magyarok
szkíta őseinek az erejét és legyőzhetetlenségét dicsérve: ,,... és ezen
demptusoknak, azaz exemptusoknak, minden hatalom alól kivetetteknek
is nevezzük őket. Dentusoknak is mondjuk őket, fogas voltuk okából,
mert miként a fogak, mindeneket megrágnak és megőrölnek, meg is
őrölték mind a többi népeket. . ."
Amit e krónikánk egyik forrásának, az elveszett Ősgestának a szerzője
még értett, vagyis a dentü jelző 'erős' jelentését, azt a Képes Krónika
írója már csak sejti és a latin dens 'fog' segítségével magyarázza
(egyébként az iráni danra 'fog' oszét dändäg 'ua.' származékának egy
közbülső däntäg alakja szabályosan adja az ősmagyar dentü formát).
A madár' dânnuti - dentü-moger párhuzamban a magyar név tagjainak
helycseréje jelzi azt a szkítában is jelentkező, az oszétban pedig - akár.
csak a magyarban - uralkodóvá vált szabályt, hogy a jelzőnek a jelzett
szó előtt kell állnia. Es hogy nem véletlen egyezéssel van dolgunk, azt az
is igazolja, hogy magyar népnevünk éppen a méd-utód kurdok között
fordul elő: az egykor szkíta uralom alatt álló Kis-Örményország, mai
Kurdisztán területén vagy közelében élnek a kurd-perzsa régies török
keverékrıyelven beszélő madzsar törzsek, köztük kis- és nagymadzsarok
is, s éppen a méd nyelvben tünik fel először a magyar népnév
mag- - ma- előtagja, amelynek semmi köze a manysi névhez.
Feltevések szerint a magyar népnév magy- előtagja egy ugor kori *maıíčj
név folytatása, amely azonos a mãriši 'vogul' népnévvel és rokonságával, ez
a magyarok, vogulok, osztjákok elődeinek a mõs' frátriához tartozó részét
jelölhette. Népnevünk -ar utótagjáról pedig ezt mondja a TESZ szócikkírója:
,,Az összetétel eredetibb vegyes hangrendű formájában megőrzött er, en'
utótag azonos azzal a firmugor örökségként ránk maradt, önálló használat-
ban ki nem mutatható 'férfi' jelentésű szóval, amely aférj-nek az utótagja, S
feltehetően benne lappang az ember-ben is..." A szócikkíró a név máfi
nyelvekkel való kapcsolatairól hallgat.
GYÖRFFY GYÖRGY írja: ,,Már Munkácsi Bemát észrevette, majd Herrnaflfl
Jacobshon, Zsirai Miklós, legújabban pedig Lakó György, Gulya JánoS ÉS
Korenchy Eva komolyan számításba vette, hogy ez a népnév egyezik RZ
indoeurópai ember saját magára használt nevével, az indoeurópai *manu-böl
eredő óiráni *manuš- 'ember, férfi' szóval, s így végső fokon egy eredetű az

242
ugyanezt jelentő germán mann, ófelnémet mennisk > német mensch és orosz
muzs szóval.
Ennél a nyelvtörténetileg megalapozott egybevetésnél megoldatlan kér-
désként vetődik fel, hogy hogyan válhatott az indoeurópaiaknak saját ma-
gukra 'ember, férfi' jelentéssel használt neve a délkeleti finnugorok saját
magukra használt népnevévé?
Ami a földrajzi kereteket illeti, ismeretes, hogy a hunok megjelenése előtt
az eurázsiai sztyeppeországút az indoeurópai eredetû irániak lakhelye volt, s
3 magukat a fenti néven nevező ösirániak szomszédosak voltak a finnugo-
felçkal, az óirániak pedig az ugorokkal. [...] Ha a sztyeppei irániak egy
egoportja kiterjesztette uralmát a szomszédos ugorokra, a »társadalmi mi-
mikri« arra késztette az ugorokat, hogy hasonuljanak a győzőkhöz, felve-
gyék a hódító nevét és magukat hasonló néven mansi-nak mondják.”
Előttünk egy fınnugor népnév iráni eredetének értelmezése, amely - lé-
vén, hogy forrásai fogyatékosak és pontatlanok, amihez még az ismert ma-
gyar őstörténet-konstrukció járul - csak óvatos feltevésekre szorítkozhat.
Mivel azonban MUNKÁCSI nemcsak a manysi, hanem a rnarí, mordvin, ud-
murt, komi-mort nevek iráni eredetét is ,,észrevette", egészltsük ki adatait
oly módon, hogy rávilágitsunk arra a természetes közegre is; amelyben a
finnugor népnevek - köztük a magyar is - keletkeztek.
Az óind, avesztai, szkíta manu jelentése 'ember, férfi', emıek ősoszét
*man- alakja 'férj' jelentéssel bővült és szilárdult meg a szó mai oszét
manu-ta vagy mani-ta többeséből az osztják manyty frátrianév, innen az
oszét moj, mojnä folytatója is. A szkíta Man-i-ag személynév, az ősoszét
man-i-ag közszó és mai moj-äg folytatójának a jelentése egyaránt 'nő-
sülő, házasodó, vő|egény', amely két előbbi számıazék elválaszthatatlan
a magyar menyekszik, menyekezik 'nösül, házasodik' menyekező, me-
nyegzó' 'nősülő, házasodó' szavaktól; a szkíta, ősoszét man-i 'a férfié, a
férjé' pedig meny 'fiatal nő, menyasszony, a szülők szempontjából a fiú
felesége' szavunktól, [valamint] annak uráli rokonságától és a menyasz-
szony, menyecske 'férjes asszony' szárrnazékoktól.
A manu alapszót találjuk a krónikái Menu-moraut 'bihari kazár
fejedelem, Zsolt apósa' nevének Menu- előtagjában, akit a hon-
foglaló magyarok ,,soknejüsége" miatt neveztek így. A név ilyen
krónikás értelmezése jól mutatja a manu, man alapszó és manuš
származékának együvé tartozását mén, ménes szavainkkal,

243
 [amely] az általános 'férfi. férj' jelentésből természetesen bővült
'hím, apaállat, csődör' jelentéssel.
Egyébként a magyar meny szóval.rokonított, archaikusabb lapp
mánnje 'a fiútestvér felesége stb.' az indoiráni maniya 'férfihez
tartozó, férjé', a szamojéd mëji 'ua.' pedig az oszét moj-Í 'a férje'
mása.
Az indoiráni mar-, óind mr-. mar-, perzsa mar-d-an. oszét mar.,
mal- 'meghal. öl' ige származéka az avesztai mar -ta-, óperzsa
martiya, szanszkrit marta-, pehlevi mart, perzsa mart, tádzsik mard
'halandó, ember, férfi, vitéz, hős', az eposzban Mars 'ua.', ez azonos
a mordvin népnévvel. Ez JORDANESZnél Merdae, RUBRUQUlSná|
Mordens, a mordvinban a mirdä 'ember, férfi', a votjákban amur:
'ember', innen ud-murt 'vjatkai ember', a zürjénben a mart 'ember',
innen komi-mort 'kámai ember'
A magyar krónikákban a Menu-moraut 'soknejü ember' (a név -
moraut tagját a morva népnév moravec 'morva ember'
származékával azonosítják, ennek szóvégi -c hangját, amely a név
keletkezésekor a magyarban még nem volt meg, -t helyettesitené, a
krónikalrók pedig, úgymond, a morva-marót Szvatopluk fejedelem
hódoltatását összekeverték Marót bihari fejedelem legyőzésének
krónikás eseményével. A moravec - marout nevek egyeztetése
azonban a hasonló etimológiai képtelenségek hosszú sorába tartozik).
Az arab források pl. a névhasonlóság okán egyaránt mrdat-nak
nevezik az imént említett mordvinokat és a morvákat. Többek
között így tesz GARDIZI is, aki a magyarokról szóló kompiláció-
jában ezek két hazáját s e két haza szomszédos népét keveri össze
óhatatlanul. Az egyik hazában a magyarokat a Duba (Duna) vá-
lasztja el a nndr nevű néptől, amely nem lehet más, mint a bolgá-
rok magyar nándor neve, a mrdat néptől pedig magas hegy zárja
el őket, ami itt a Kárpátok vonulata. A nndr és mrdat népek kö-
zött l0 napi járóföld van, ami meg is felel a dunai Bolgárország
és a Morva Fejedelemség közötti távolságnak.
Ugyanakkor feltűnik nála és más mohamedán íróknál is a ma'
gyarok másik hazája, ezúttal a volgai bolgárok és az ezekhez tar'
tozó eskil-bolgárok között, szintén mrdat-mordvin szomszédSáB'
ban, s így keverednek a hazák és szomszédok: a nndr bolgárok Č5
 mrdat-nak nevezett morvák az Al-Duna vidékén, ugyancsak bol-
gárok és mrdat-nak nevezett mordvinok a Volga-Káma térségé-
ben.
(Egyébként a mar- alapszó és szárrnazékai népes szócsalád ősei a
fimıugor nyelvben, a magyarban pl. a mar - mor alakpárra és r > l
változással az oszét mäl- alakhoz hasonlóan keletkezett változataira
ezek a szavak mennek vissza: mered, mord, mirigy 'döghalál', mé-
reg,, múlik, mer 'bátorkodik', méltó, méla stb.).
Az alapszó egy másik származéka a szanszkritban marya 'férñ,
hós; nép', ez azonos az orosz krónikákban a marik nyugati szom-
szédságában jelzett, tinnugomak tudott nép merja nevével, úgyszin-
tén a mari 'cseremisz' népnévvel, amelynek jelentése a cseremiszben
'férñ, férj'
Az említett manu alapszó szárrnazéka az avesztai manuš-, óind
manuša-, újind-cigány rnanuš, pehlevi mâneš 'ember, férfi' (vö.
orosz muã < ószláv mošb < *mang`ya- vagy *rnonbš`b- 'ua.'), óind
manšya 'emberhez tartozó, ember'
Ebből - és nem az előbbi alakokból - a vogul mãriši 'vogul' és ro-
konsága, úgyszintén a pehlevihez közel álló formából ismeretlen ere-
detű mén állatnevünk ménes szánnazéka az állatnevünk 'apaállat,
csődör' jelentésével (ennek régi adatai Menes személynév, Mynees
helynév, Men-jjr helynév, Meny loo), amelynek ez a jelentése - ha-
sonlóan gulya szavunkhoz - egyedi volt, s gyűjtőnévi jelentése má-
sodlagos, a mén viszonya a ménes szóhoz ugyanolyan, mint a
manu - man > manuš -- măneš alapszó - származékáé.
A marta- ~ mart származék tovább képzett martya ~ martiya
alakjából az rt > s hangváltozás okán az avesztai mašya 'ember, fér-
fı', Mašya 'az első emberpár közül a férñ, ősatya', Mašycı' 'az első
emberpár közül a nő, az ősanya'
Ennek képzetlen maš- alakja azonos az osztják más 'az egyik
osztják fi`átria neve; e frátria mitikus őseinek neve', mõš 'frátria',
úgyszintén a finn míes, észt mees 'férfi' szavakkal, valamint a
cseremisz népnév -mis utótagjával.
Ezenkívül az Almus-Almos magyar és Almus volgai bolgár
fejedelmek nevének -mus -- -mos utótagjával (a név al- előtagja
az indoiráni ar 'ég, egek' arya 'égi, árja, nemes, úr, férfi' szár-

245
 mazékának alya > aly - äl 'ua., alán' változatával azonos, az AL
mos nevek jelentése '(égi eredetű:) nemes férfi', híven ere(let_
mondánkhoz).
A marta- - mart szánnazék fosztóképzős alakja az óiráni nyelvek.
ben és az óindben a-mrta 'halhatatlan', innen a-mar.-:~t-ãt "halhalat_
lanság', az amrta alakból - a már említett rt > s hangváltoússal - az
avesztai amaša 'halhatatlan', innen Arnaša Spanta 'Halhatatlan
Fényárasztó: Halhatatlan Szent, a jó istenségek összefoglaló neve'
ahol a jelentésátvitel jelzi a pogány hitvilágból átmentett jó szelle:
mek funkcióval való felruházását, a korai zoroasztrizmusban ugyanis
az egykori elvont fogalom több isteni testet ölt és örzi a földeket, vi.
zeket. nyájakat stb.
Az Amaša 'Halhatatlan' név elválaszthatatlan a magyarok ősany.
jának, Almos 'égi eredetű: nemes férfi' szülőanyjának Emesu (Eme.
se, Emes) nevétől, a két név -mos, -mus, -mesu, -mese, -'mes elemei
és jelentései az idézett Mašya 'ősatya', Mašyoı' 'ősanya' szótöveivel
és a nevek jelentéseivel rokonok.
A magyar Emese nevet az emse 'anyasertés, állatok nősténye' sza-
vunkból származtatják, amely az uráli kori gyemıeknyelvi em- alap-
szóra menne vissza, s ehhez járulna az -e- mint kicsinyítő képző vagy
3. személyű birtokos személyrag és a -se (-cse) kicsinyítő képző. Ez
a szánnaztatás azonban nyelvészeti szempontból tökéletlen s több
más okból is elfogadhatatlan.
Először is szöges ellentétben áll a magyar névadás természetes
kulturáltságával, amely különösen a nép számıaztatásának csodás
legendájában nem vétett a jó ízlés ellen, és nem nevezte azonos
szóval az ősanyát és az anyasertést. Tovább: mint minden más
nevünket, ezt se_m ragadhatjuk ki természetes kömyezetéből,
amelyben született, amelyet mint szerves egészet kell vizsgálnunk
s keresnünk a forrását.
Ha ebből az alapállásból szemléljük a dolgokat, akkor észre
kell vennünk, mint ahogy észre is vették, hogy olyan mondaköf-
rel van dolgunk, amely meséjének és valóságos elemeinek leg-
főbb gyökerével egyértelműen az iráni-finnugor népek mondavi-
lágába nyúlik. Figyeljük csak meg!
 ANONYMUSná1 Ügyek teherben levő feleségének, Emesu-nak
isteni látomás jelent meg turulmadár képében, reá szállva teherbe
ejtette, mire úgy tűnt neki, hogy méhéből forrás fakad és dicső ki-
rályok számıaznak, akik azonban nem Dentűmogerban szaporod-
nak el. Krónikáinkban a legenda úgy módosul, hogy a turul Eme-
sét nem ejtette teherbe, a keselyűforma madár csak megjelent
álmában. Méhéből sem foıTás, hanem rohanó víz fakadt. amely
meggyarapodott, de nem a maga földjén, s ebből a látomásból jó-
solták Eniesének, hogy ágyékából dicső királyok származnak.
De Kűrosznak, az óperzsa birodalom megalapitójának az anyja
is álmot lát. Méhéből forrás fakad. amely hatalmas folyammá
duzzad és egész Azsiát elborítja. s ezt az álmot az Emeséével
azonos jelentéssel fejtik meg a jósok: születendő fia idegen föl-
dek hódítója és dicső ura lesz.
A két legenda egymás változata, amelynek fő eleme az életet
adó víz, a szent folyó, a minden életek és a származás forrása,
amelynek fiai és unokái az iráni népek ősei. A szkíták eredetének
a forrása: a Boriszthenosz (Dnyeper). [Az ő] csodálatos lányának
és Zeusz istennek a nászából [született] a szkíták ősatyja:
Targitaosz, a 'Messze-földön-hatalmas', a vizek és folyók, ame-
lyekre az Ardvisur Jašt jó szelleme, a bővizű folyók[nak], a ter-
mékenység[nek], az anyaság[nak a] szépséges istennője:
Ardvísüra Anãhitã, az 'Erős Megingathatatlan', az 'Esthajnal'
vigyáz, s aki Eneth néven megszűlte Hunor-t és Magor-t, a hunok
és magyarok őseit.
Anăhitã (A nahit, Analt, amelyből a magyar Eneth való, Nahid stb.),
akit az új vallást alapító és ehhez új panteont válogató Zaratustra
Nãhatya néven pogány volta miatt a föld alá, a hegyekbe, a barlan-
gokba és Északra, a nomádoldıoz űzött, de elűzni nem tudott, mert
kultusza az egész iránság körében elterjedt, Szogdiában és
Hvarezmben a vizek és a termékenység, Toharisztánban a gyermek-
áldás, Párthusban pedig az ősanyajelképévé vált.
Az elmondottak értelmében* szükségtelen az Eneth név egyeztetése
az ünő állatnévvel. Hajlok viszont arra, hogy összefüggést lássak e
név és krónikáink Eunodubilia nevének Eunodu- előtagja között. A
név olvasata bizonytalan, szövegösszeflggése nem egységes, ezért is

247
 értelmezése megbízhatatlan. ANONYMUSná1: ,,Ügyek... Magóg ki_
rály nemzetségéből való igen nemes vezére volt Szkítiának. aki fele.,
ségül vette Dentümogerban Eunedubeli vezér Emesu nevű lányát
Ettől fia született, aki az Almus nevet kapta. . .".
Ugyanez krónikáinkban: ,,Ügyek fia Előd Szkítaországban
Eunodubilia leánytól fiat nemzett, kinek neve lőn Almos...". Álmos
anyja tehát az egyik esetben Emesu, akinek az apja Eunedubeli nevû
vezér, vagy ilyen nevű helységből való vezér; a másik esetben Almos
anyja egy Eunodubilia nevű, vagy ilyen nevű helységből való leány
Utóbbi esetben az Eunodubilia nevezet inkább személynév, amely az
ANONYMUSnál meglevő Emesu helyett áll.
Több okból is felteszem, hogy ANONYMUSná1 az „Eunedubeli ve.
zér Emesu nevü' lánya" szövegrészben a név -beli tagja jelenti a 've.
zér leányát` vagy 'herceglányt', akinek nála két neve van: Eunodu-
és Emesu. vagyis az iráni Ameša-Anãhitã, a krónikákban pedig egy;
Eunodu-, a -bilia jelentése pedig 'vezérlány, herceglány' Szó volt
ugyanis a szarmaták médiai eredetéről, e telepes népség és a szkíták
asszír kapcsolatairól, az asszíroknál pedig igen elterjedt volt a bélu
'fejedelem, vezér, úr' méltóság és a bél âlı' 'településfőnök' cím, de
megtaláljuk ezt személynévként az európai hunok vezértörzséhez
tartozó kaukázusi hun hajlandurkoknál, ahol egy V. századi hun her-
ceg és vezér neve Bel.
Ez az egyezés azért sem lehet véletlen, mert e hunok alapította ún.
dagesztáni Hunország egyik Vll. század végi főemberének a neve
Khurszán, amely elválaszthatatlan Arpád vezértársának, Kurszán-nak
a nevétől, de e Hunországban tűnik fel először a honfoglalók kavar
néprészének a neve is. A beli -- bilia alakpár a belu ~ bel nőnevesült
változata lehet, az Eunedu- ~Eunodu- névpár szóeleji Eu- kettős-
hangját nehéz ugyan az iráni-magyar Anãhitã -« Eneth A- > E- hang-
jaiból magyarázni, de egy sor északkeleti iráni nyelvben a nazálifi
előtti rövid és hangsúlytalan a [hang] O-, u-, w- féle hangot ad, ame-
lyet a magyar régiségben márjelölhetett eu [betűkapcsolat].
Ennek alátámasztására szolgálhat a szóban forgó ősanyák apjá'
nak Ügyek ~ Ögtek (Ugek, Vgek) neve, amit az ismeretlen ere-
detű ı`d- üd-igy - egy 'szent' szóból számıaztatnak, amell
azonban elválaszthatatlan az oszétban is meglevő wd-~ od-'szenlă
 lélek, lehelet; élet' igenévszótól, igei wd- ~ od- 'ügyeskedik,
ügyködik, ügyel, gyámolít' párjától és számıazékaitól, amelyek
közül a szkíta Oz-Od-ı`-ak- 'Jól ügyelő' [jelentésű] személynév
-od-ı'-ak- utótagja azonos az oszét wdiãg - odiäg - wdäg 'ügyelő.
oltalmazó' szánnazéld<al a kultikus oszét Wdykk 'Ügyelő, Oltal-
mazó; a Fiastyúk egyik csillaga' névvel és Ügyek ősatyánkkal,
amely újabb szállal köti össze eredetmondánkat az iráni hitvilág-
gal, s összeköti annak hőseit is.
Az eredetmonda-variációk e szövegrészét tehát így vonhatjuk
össze: „A Magóg király nemzetségéből való Ügyek, Szkítia
Dentümoger tartományának igen nemes vezére, feleségül vett egy
Emese-Eneth nevű herceglányt; ettől fia született. aki az Álmos
nevet kapta..." Vagyis a mondák nyelvére fordítva: ,,A csilla-
gokká változott Emese-Eneth, a Minden Eletek Halhatatlan For-
rása és Ügyek, a Vigyázó Szellem csodás nászából megszületett
Almos, az Égi Eredetű Vitéz Férfi, az istenek elrendeléséből
Honszerző."
És ezzel ott vagyunk az iráni-finnugor hitvilág mélyén, ahol szár-
nyas lovon járja égi útját a vogul Égatya legkisebb fia, a Világügyelő
Férfiú, ahol a mordvin Víz-anya folyik, ahol a szülő anyát a finn
Kave, a mordvin Ange-Patyaj, a magyar Nagyboldogasszony-
Szülőboldogasszony őrzik, világra segítik és oltalmazzák gyermekét,
ahol a jó és rossz szellemek csillaggá válnak, ahol a magyar Tejút
egy másik neve ugyanúgy Szalmahullató, mint az alán-oszéteknél,
amelyen azok ugyanúgy visszavárják elbujdosott ősüket, mint a szé-
kelyek a maguk Csaba királyfiát.
Nincs ugyan elvi akadálya annak, hogy a magyar népnevet a manysi név-
ből szánnaztassuk, azonban utóbbiból nem lehet levezetni népnevűnk szá-
mos alakját, -ar utótagjának önálló használatban ki nem mutatott -er, ert'
mása nem utótagjaférj szavunknak és nem lappang az ember-ben, ezenkívül
láthattuk, hogy a finnugor nép- és frátrianevek tennészetes módon közszó-
ként is élnek viselőik nyelvében, s ugyanezt kellene elvámunk a magyar
flépnévtől is, ezt pedig származtatása kizárja.
Ami említettférj, férfi szavainkat illeti, ezek arra az indoeurópai alap-
szóra mennek vissza, amely a latinban vir 'férñ, férj', az irániban
víra (avesztai) - vír (szkíta, szamıata) 'ua.' és víıjva 'a férfihoz, a férjhez

249
 tartozó; a férfié, a férjé; férñ, férj', s a magyarban három, különbözõ
alakú folytatása van:
l. ismeretlen eredetű úr 'férj' szavunk, amelynek nincs köze az ,z,.
'méltóság' szóhoz, bár feltétlenül hatott rá, hanem a szkíta szarmata
vír > or fejleményével azonos (vö. HÉRODOTOSZnál Oior-pata 'férfi
férj ura: az amazonok szkíta neve', emıek egy másik alakja Or-mart;
'Férjgyilkosok'), s feltétlenül a honfoglaló magyar konglomerátum
magyar néprészénél keletkezett;
2. a finnugor alapnyelvből származtatott férfi és férj szavaink,
amelyek közül a férfi a régiségben: ferfirw, fierfiw, firfiu, feıj..fi_
feri-fiu 'ember, férj, fiúgyermek', ennek flr, fier, fer tagjai a vir alap-
szóból, feri, ferj származékai pedig a vírya származékból keletkeztek
az északkeleti iráni nyelvekben, főként az oszétban, szokványos v > f
hangváltozással; ugyanígy férj, régi fizr, fer, feıy- 'férñ, házastárs'
szavunk, amelynek van 'feleség' jelentése is, ami jól mutatja a vírya
>- fer-y > férj 'a férfihoz, férjhez tartozó; férfi, férj' birtokjeles szer-
kezet, amint azt már a man > man-i > meny esetében is megfigyel-
hettük;
3. tisztán találjuk a vír alapszót Bulcsú 'Turkia harmadik fejedelme
és karchája' másik, Vérbulcsú nevének Vér- előtagjaként, amely
utóbbi névváltozatot népetimológiával 'Vérbocsátó' jelentésben fej-
tenek meg, a Bulcsú alakot pedig a törökből eredeztetett búcsú 'za-
rándoklat, búcsúvétel, bűnbocsánat' szóval hozzák összefüggésbe;
ezzel szemben a Vérbulcsú névváltozat Vér- előtagja elválaszthatat-
lan a már vizsgált vír alapszótól, 'férfi' jelentéssel, -bulcsu utótagja
és a név Bulcsú változata pedig arra a 'portyázó, barangoló, kalando-
zó' jelentésű származékra és összetételre megy vissza, amit megta-
lálunk Szabolcs nevünk -bolcs, ember szavunk -ber utótagjaibarı és
még számos ismeretlen eredetű vagy téves származtatású szóban éS
névben; így a Bulcsú jelentése - amint az ember szavunk vizsgálatá-
nál kitűnik majd - 'sereglő, portyázó', a Vérbulcsú névé pedig 'por-
tyázó férfi, seregvezér'
Bizonytalan eredetű ember 'férñ, férj' szavunkról felteszik, hogy eló-
tagja azonos lehet az uráli em- 'nőstény' alapszóval, amely az emse
nostény, anyadisznó' származékban is megvan, a -ber pedig talán a 'fér-
fi jelentésű férj szónak a változata.
 Ezzel szemben az ember, régi hambor, hember, embor, embvr valóban
összetett szó, csakhogy arra az összetételre megy vissza, amely az
indoirániban sam-bara, az irániban ham-bara 'együtt lovagló, együtt
vándorló, együtt tartó, együvé tartozó' volt, s folytatója a mai oszétban
äm-bal 'társ, barát, cimbora, partner, útitárs, kísérő; egyenlő, hasonló
stb.'
Ennek személynevesült alakja az alánban Ambal, az oszét Nart eposz-
ban Ambal és Ambaltä (irmen a magyar régiségben az ismeretlen eredetű
Ompoly személynév). Az indoiráni igenévszó bar 'lovagol, portyázik,
vándorol' és 'lovas sereg', amely már az óirániban elhasonult bal ~ balaf
pal -- pala 'csoport, csapat, gyülekezet, banda, falka' jelentésű alakokká,
ahonnan a bãr alapalak jelentéseinek és igei párjának megfelelően a bi-
zonytalan eredetű magyar barangol, régi bárong, borong, borongol,
ballangol, bulyongol 'kóborol' szánnazék, amelynek két utóbbi alakja
jól mutatja az alapszó bãr - bal változását.
A băr ~ bal alakpárból az oszét bal 'sereg, csoport, csapat, banda,
falka', ezek hangfestő eredetűnek mondott magyar ballag, régi
bollag, bollog, bullog 'csoportosan menetel, vonul' elsődleges je-
lentéssel:
az alakpár pal -- pala változatából a szkíta Pal, Pala királynév és a
görög feljegyzésű (Ouarz) Bal-ak- szkíta személynév, mely előbbi-
nek a jelentése 'a népség-katonaság ura', az utóbbié 'seregét kedve-
lő', ennek származéka a pehleviben palãhã 'letelepült népség';
a perzsában pahlü 'erődített település, vár', a finnben palva-, palvi-
'település, lakóhely', a vogulban păfll 'falu', a magyarban falu, régi
folu, fallu 'település, falunép, vár, erődítés';
az alakpár pal változatának pal-aka ~ pal-ka származékából a téve-
sen fal 'darabol' igéből származtatott falka, régi folka, folyka 'cso-
port, állatcsoport; köteg';
emıek pal-at szánnazékából - hasonlóan a tádzsik bal-ad 'kíséret'
és oszét äm-bal-ad 'csoport, gyülekezet, közösség' szánnazékához -
a magyar falat 'falka', a pal-ta származékból pedig - az oszét am-
bal-d 'gyülekezet, közösség, összejövetel' -bal-d alakjának megfe-
lelően - a magyar folt 'embercsapat, falka; tárgyak csoportja', úgy-
szintén egy másik nyelvjárásban bojt, régi bolt 'csoport, csomó';

251
 az alapszó személynevesült szkíta Pala alakjának és jelentésének
megfelelően a magyarok X. századi főfejedelmének, az Arpád-uneka
görög feljegyzésű Falicsi nevének Fales párja, amelyben az -es gö..
rög végződés -a tővéghangzót feltételez, vagyis Pala > Fala alakot,
ez a szkíta szabályos folytatója és emıek jelentése is 'a népség, kat0_
naság ura';
a szkíta személynév közszói származéka pala-ya 'népség, katona..
ság; a népség-katonasághoz tartozó (vö. oszét bal-y), ebbõl
KONSZTANTINOSZ császámál az ún. szavard magyarok régi palaj.
neve, amely elválaszthatatlan a szkíták egyik legfontosabb törzsének
Palai nevétől. ez PLlNlUSnál Palaeos, más római forrásokban Pali
alakban fordul elő, s a Meotisznál, a Manics folyó vidékén lokali-
záüákı
(tévedésről vagy véletlen egyezésről már azért sem lehet szó,
mivel e szkíta törzs- és magyar népnév PLlNlUSnál olyan törzsne.
vek között szerepel, amelyeket rendre azonosíthatunk az
ANONYMUS szerint Kijevnél csatlakozott hét kumán-rusz vezér
nevével, köztük Ohat kumán vezérTel, amely azonos PLlNIUSnak
a Meotisz vidékére betört és ott pusztító szkíták Auhet törzsével,
ez pedig a HÉRODOTOSZnál és másoknál is említett Auhat szkíta
törzsnévvel, jelezve azt a szkíta-szarmata alapréteget, amelyre a
Kazáriába költözött ász-alán-besenyö néprész a VII. század vé-
gén vagy a Vlll. század elején rátelepedett, s a hvarezmi és izma-
elita kapcsolatai okán kumán néven szerepel a magyar és az orosz
krónikákban);
az alapszó bal alakja bal-ya (oszét bal-y) származékának és jelen-
tésének megfelelően a vitatott eredetű magyar boly, régi bolyt 'han-
gyaboly, rakás, nyaláb stb.' és a hangfestőnek mondott bolyong, régi
bolyog, boljg 'kóborol', ahol az idevont balgó 'bolygó, kóborló' bal-
töve jól mutatja az alapalakot;
a bal alapszó vagy bal-ya származéka egy óiráni bal-hya-dara,
oszét bal-y-dar összetételben adta bizonytalan eredetű bojtár 'terelÖ,
hajtó pásztor' szavunkat (vö. oszétfos-dar 'jószággondozó', szó S26'
rint 'jószág + tart', ennek óiráni alakja pasu-dara 'ua.', innen vala-
mely szláv nyelvből tévesen eredeztetett pásztor és a szláv nyelV°k
megfelelő szavai; az óiráni dara, dhara 2. szótári alakja az oszétban
dar-d 'tart', amely azonos ismeretlen eredetű tart igénkkel, a dar
igenévszót találjuk a párthus kardar 'a település főnöke, bírája'
méltóságban, amely kardar alakban megvan a hunban, innen a gót-
ban és a magyar régiségben 'főblró, országbíró' jelentéssel, ahol ere-
deti alakját is fellelhetjük a kardarkaluz a 'a kálizok főbírája' méltó-
ságbaı`ı);
az alapszó bar-ti származékából az oszét bal-ct' -- bal-c 'portya, ba-
rangolás, bolyongás, utazás, menet', az afäj bal-c 'egyéves zsák-
mányszerző portya' az oszét Nart eposzban, a bal-c-az, bal-c-oj 'se-
reglő portyavezér', innen a magyar Bulcsú 'ua.' vezérnév és a
Vérbulcsú változat -bulcsu tagja, a bal-c-t' ~ bal-c alakpárTal össze-
tételben a Nart eposz Swbalci ~ Sybalc 'fekete seregvezér' személy-
neve, amely azonos a magyar Szabolcs 'a magyarok nagyfejedelme,
Arpád utódja' névvel, a bar-tt' számıazék egy szkíta pal -tt alakjából
pedig szabályosan a már vizsgált Fala (Fales) név Falicst párja (nem
zárható ki, hogy a Szabolcs, Faltcsi és Fala nevek egyazon magyar
nagyfejedelem nevének különböző változatai);
az oszét bal-c-y cäw 'seregestül útra kel, elindul' mintájára a bal-
cäw 'sereg, csapat + megy, vonul' összetételből a magyar búcsú, régi
bulcsu, bolchw, bulcs 'zarándoklat' > 'búcsúvétel' és ebből vala-
mennyi más jelentése, amelynek török szánnaztatása mind hangtani,
mind jelentéstani szempontból tarthatatlan és fölösleges, s a bocsát
igéhez nincs köze;
(az oszét cäw- < óiráni čjrav- 'megy, jár' számos szavunk forrá-
sa, ezek közül érdekesebbek: csáva 'fuvar, járat', az oszét cäw +
war - var 'megy, jár' tautológiás nyomósító szerkezetből a vita-
tott eredetű magyar csavar elsődleges 'menet' jelentéssel és a
csavarog 'jár-kel, kószál' származék; az alapszó 2. szótári alakjá-
nak [névszói származéka] az oszétben cyd 'mozgás, járkálás, me-
net, csődület stb.' [és ezzel kapcsolatos] csődül igénk, s [az]
utóbbiból elvonással csőd 'összegyűlt embercsoport stb.' főne-
vünk; úgyszintén a csötöz, csötönöz 'jár-kel, jön-megy' ige, az
oszét cäw + gilaga 'gyemıekszaporulat, ifjú nemzedék' összeté-
telből bizonytalan eredetű csőcselék 'gyermektársaság, kiskorú
gyermek; gyülevész népség stb.' szavunk, az oszét cyd-tar 'há-
gatás, fedeztetés' mintájára a cyd- + er- 'megtermékenyít' > 'há-

253
 gással megtermékenyítő' összetételből kun-besenyö eredetűnek
feltett csődör szavunk);
az alapszó bal 'sereg' + ham > ám 'össze, összes. együtt, együvé'
+ bar 'vesz. szed. gyűjt' összetételből Attila hun király Balambeı-
neve 'sereggyűjtő' jelentéssel;
(Balamber másik neve Mondtak-us, ez annak az alapszónak 3
származéka; amely az indoirániban man- 'általában szellemi te..
vékenység'_, ebből az óindben manyate 'gondolkozik, akar, óhajt,
kíván' az oszét mon- 'tanlt, utat mutat, utasít, elrendel, meg.
hagy' myn-a' 'útmutatás, utasítás, kívánság stb.', amelytől elvá-
laszthatatlan az uráli eredetűnek feltételezett mond, és az ezzel
összefüggésbe nem hozott, de hozzá tartozó mutat, régi mut igék;
ezekből - az oszét mon-d-ag mintájára - egy szkíta alakú Mon-d.
ı`-ak 'parancsoló' számıazék, a szabályos iráni hangfejlődéssel
ennek Mundzsak párjá);
az alapszó bal alakját találjuk 'portya, portyázó' jelentéssel a bol-
gár népnév előtagjában, amely név utótagja kára > kãr 'népség-
katonaság, törzs, nemzetségi szabadokból álló közösség, e közösség
telephelye', így az eredeti bal-kar név jelentése 'portyázó népség,
katonaság, portyázó törzs'
Ezt az etimológiát teljes mértékben alátámasztják a név különböző
alakjai: bal-kar, bul-kar, bol-gar, bul-gar, bul-ker,` bur-gar, bal-k. A név
összetett voltát jól mutatja a bal-k alak, amelyben a -kar utótag helyett
az -ak képző szokványos csonkult fejleménye áll, a bur-gar alak bur-
előtagja pedig az alapszó bãr párját őrzi, amelyben nem ment végbe az r
> l változás.
A bolgár népnév bal-k változatának párjai az összetett szkíta nevek
-,Bal-ak tagjai, az 527 előtt uralkodó szavir főfejedelem Balak, Bolak
'Hadúr, Seregvezér' neve, de az alapszó bala alakja van meg az Ör-
ményországi Szakaszen (Saka stana) Bala-sak-an 'szaka népség' nevé-
ben, úgyszintén a bolgár népnév közbülső -an- képzővel alkotott párja 3
Bal-an-gar ~ Bel-en-dšer nevezet, amely 730-ig Kazária déli országrész-
ét és annak fővárosátjelölte, s jelentése itt 'a közösséghez tartozók SZäl`
láshelye' _
Mindez pedig összevág a bolgárok krónikás származtatásával, ml'
szerint Elő-Szkítiából vagy Belső-Szarmatiából elindult három fil/él

254
30 '000 »szkíta harcossal, akik közül az egyik az alánok Derbent vidé
ki országában, Barsziliában telepedett le, s az ott lakó népektől kapta
később a kazár nevet. De összevág ez az 50-es évek szovjet törté
nettudományának azzal az álláspontjával is, hogy a dunai bolgárol
elszlávosodott szarmata-alánok. És határozottan szembenáll a bolgá-
rok török szárrnazásáról és török nyelvüségéről vallott, de soha nen
bizonyított nézetekkel, amelyeknek egyébként az idevágó korabel
források is ellene mondanak.
AL-BIRUNI pl. azt mondja, hogy a (volgai) bulgarok és szuvarol
nyelve sajátos, amely a török és a kazár keveréke. IBN HAUKAI- és
ISTAHRI szerint: Bulgar nyelve hasonlít a kazárokéhoz. És milyen E
kazárok nyelve? A geográfus MAKKADASZI: a kazárok nyelve iger.
homályos. IBN FADLAN: A kazárok nyelve különbözik atürkökétől és
a perzsákétól, s egyetlen más nyelvhez sem hasonlít. S még egyszer
IBN HAUKAL: Bulgar nyelve hasonlít a kazárokéhoz. Az igazi kazá-
rok nyelve különbözik a türkökétől és a perzsákétól.
Vagyis: a kazárok nyelve a törökben és perzsában ugyancsak jára-
tos mohamedán szerzők számára ismeretlen, a bolgárok nyelve pedig
az ismeretlen kazár és a török keveréke, de már csak AL-BlRUNlnál, a
XI. században, aki a fokozatosan törökösödő, nem pedig török bolgá-
rokról mondja ezt. Kézenfekvő feltennünk, hogy a kazárok és bolgá-
rok nyelve eredendően egy olyan nyelvi állapotba tartozott, mint
amilyenből a magyar is való, s amely végső soron elválaszthatatlan
az északkeleti iráni nyelvektől. És nincs semmi ellentmondás abban,
hogy a perzsában járatos írók ismeretlermek mondták ezt a nyelvi
állapotot, ugyanis a perzsa ekkor már az érthetetlenségig elvált tőle, s
az arabokkal együtt hódító perzsák már a VII. században is csak tol-
mács segítségével tudták megértetni magukat a közép-ázsiai iráni
népekkeL
Hogy pedig milyen lehetett az idézett írók számára egy kelet-
európai ismeretlen nyelv, az kitűnl1et KAZVINI tudósításából is, aki a
mordvin burtaszok nyelvéről azt mondja, hogy az nem hasonlít
egyetlen más nyelvhez sem. Így válik érthetővé, hogy pl. KLAPROTH
és FREEN finnugomak tekinti a kazár nyelvet.
MinderTe azonban kielégítő magyarázatul szolgál a tárgyalt finn-
ugor-iráni-szarmata nyelvi állapot. Tegyük még hozzá ABU-L-FEDA

255
 leírását: ,,A kazárok nem hasonlítanak a türkökre: hajuk fekete és két
fajra oszlanak, az egyiknek karaüur saten a_neve, s emellett olyan
sötét színűek, hogy az már feketébe megy át; ezeket hindu fajúaknak
tekintik; a másik faj fehér és igen szép.”
Vagyis a mohamedán írók tudósítását, miszerint a Vll. században
már a fehér kazárok kezébe ment át a hatalom, ISTAHRI és IBN
HAUKAL közléséből kell értelmeznünk, amely a fehér kazárokat ..
nevük jelentése okán - al-khtls-oknak azaz kálizok-nak, hvarezmtek.
nek mondja.
A magyar népnév utótagját tehát nem találjuk ember szavunkban, amely.
nek vizsgálata azonban bőségesen kárpótol bennünket a veszteségeı-t, S
népnevünk etimológiájának a megértéséhez is közelebb visz. Amint
Dentznnoger nevünk méd-szarmata közegben keletkezett a madai danmzti
mintájára, vagy esetleg az avesztai turáni danu- név dan-tá többeséből,
amely nép ott a hyauná-k szomszédja, s amint Hetumoger nevünk is a fehér
hunok Heflal-Hétalán nevének a párja, ugyanott, ugyanolyan közegben
keletkezett a magyar népnév is.
A magıar név valóban összetett, előtagja az a több nyelvcsaládban is
meglevő magh szó, amelyet bizonytalan eredetű számıazéka, a magas, régi
magh, magos, mogos, mogus 'magasság, valaminek a teteje, csúcsa; kiemel-
kedő, nagyra becsült; nagy' és a belőle képzett magasztal, régi mogostol,
mogoztol 'emel, fölemel, felakaszt, épít; dicsőít' is őriz, utótagja pedig a
már vizsgált ãrya - airya '(égi eredetű) férfi, ember, árja-alán', az összetétel
magh-ãtjva alakjából népnevünk valamennyi mély hangrendű a magh-airya
párjából pedig minden magas és vegyes hangrendű alakja levezethető, je-
lentése pedig 'kiemelkedő, kimagasló férfi-ember' Lássuk az adatokat.
A magyar népnév előforduló alakjai tőlem való tagolással a magyar
forrásokban: mog-erit, mag-erv, mog-er, mog-t'-oroi, mog-or, mag-of.
magy-ary, magy-ari, mag-ji-ar, magy-ar, madzs-ar. Ugyanez idegen for-
rásokban: mouáy-ert -~ moüy-el (a TESZ által a magyar népnévhez von-
va), mint a ponthusi hunok Vl. századi vezérének a neve, amelynek
harmadik alakja Mou-il, a mohamedán perzsa-arab forrásokban
m.g.y.rn»a, m.[ı.jÍ.ríya, magy-aryjah (NÉMETH GYULA olvasatában egy
Orenburg kömyéki nép neveként, amelyet ő a baskír-magyarokkal 320'
nosít).

256
 A név előtagja, valamint magas és magasztal szavaink tövei: magh.
m_g,y-. mouáy-, mouy-, mag-, mag-ý-, mag-:ˇ-, magy-, madzs-, megy-,
mey- (utóbbi a bizánci feljegyzésű mey-érë törzsnévben), mou-. A név
utótagjai: -arijjah, -.ríya, -erti, -eri, -ery, -er, -aty, -ari, -ar, -oroi, -or,
-el, -t.
A név előtagjának alapalakja: sumér mag 'nagy', görög maya 'nagy,
hatalmas', latin mage, magts 'fokozás, felsőbb fok', maga, magus 'má-
gus', kaukázusi avar mag- 'magas; hegy' (az avarok maguk használta
nevében. amely mag-ar- --ma'ar- 'hegyilakók, fentiek'), a korai
indoirán_iban magh 'nagy, magas, kiemelkedő', innen a gh > z okán
egyes iráni nyelvekben, pl. a médben maz (a görög feljegyzésű Maz-arë-
< árja, óiráni magh-ãrya méd személynévben, amely a magyar népnév
méd párja), óind, ind magha, magâ 'ua.', óiráni óperzsa maga- 'közös-
ség'. tkp. 'nagy tömeg'
Az Aveszta Jasna részében moyu- (a moyu-ô-biš 'a társadalomnak
ellenséges' szóösszetételben), óiráni, óperzsa, méd mag, magus 'má-
gus; annak a méd törzsnek a neve, amely kivételes jog szerint a
zoroaszter papságot adta a törzsszövetségnek; magasság, hegy' (pl.
Mug-an 'Fennsík az Araksz folyótól délre'), tádzsik mug 'mágus;
magasság, hegy' (pl. a Mug hegység Tádzsikisztánban), ebből a -g
elenyészésével mu (pl. mu-bad < magu-pat 'fó mágus') stb.
Az előtag személynevesült alakjai: Mugu-a 'Fergánia királyának a
neve az i. e. lll. században', Mag-a ~ Moa-Máues 'a Hilmend alsó
folyásánál élő szakák vezérének a neve, aki a párthusok nyomására
az i. e. 80 táján keletre vonult és 70 körül megszállta Gandharát',
Mau-eran-nahra 'az egyik kusán-sah neve HORDATBEHnél', amely-
nek két első tagja az óiráni magh-aryanam- összetételre megy vissza,
s a magyar népnévvel azonos képzésű.
A közszói eredetű nevek együvé tartozása nyilvánvaló. Igen tanul-
ságosak számunkra a felsorolt szavak és nevek muyu, mugu, mug,
mag alakjai és ezeknek a -y- ~ -g- szokványos kiesésével keletkezett
mu, Moa, Máua- párjai, amelyek elválaszthatatlanok az idézett
Mouáy-ert' -- Moüy-el ponthusi hun személynév Mou-il alakjának
Mou- tagjától, ugyanakkor utóbbiak -eri > -el - -il tagjainak elhaso-
nulása a fehér hun Heftal név -al, az Abd-el alak -el utótagjainak már

257
 vizsgált mintájára történt, azonos hun közegben, azonos hangt3ni
törvényszerűség alapján..
Ami a ,név előtagjának perzsa-arab alakjait illeti, a m.g. y- szabályo..
san a magh alakból való (vö. perzsa magus > arab magus), mint alto.
gyan ennek magu párjából > magv és v > fváltozással a m. lıfl alak is;
Nem lehet kétséges, hogy az iráni-magyar név törzs- és népnévve vá.
lása csakis mély gyökerű történeti hagyományozás útján mehetett végbe,
amelyben nagy szerepe volt a magyar etnogenezis hun elemeinek.
Nyilvánvaló az is, hogy a méd-utód kurdok földjén élő madigf
törzsek .neve azonos amagvar népnévvel, amint azonos vele ann3k a
-több falu lakóinak maguk használta madzar neve, amely a-fehér hu.
nok egykori szállásterületén Buhara -és Szamarkand között fekszik
Úgyszintén azoknak a. mazerjan-aknak a neve, akik egy l,S39-ben
kelt oklevél szerint a Tambovi Konnányzóságban levő Temnyikov
városban éltek, vagyis a mordvinok földjén, a hajdani volgai
Bolgárország, a cseremiszek, a krónikái mescsera nép szomszédsá-
gában, s akiket az okmány itt a baskírokkal együtt említ, a mohame-
dán források pedig a magyarokat nevezték baskírok-nak.
Ehhez hozzátehetjük még, hogy a mozˇerjan név a magh-airya
alapalak teljesebb magh-alruan formájából való. És hozzá tehetjük
még MOZSAROVSZKIJ orosz kutató kérdését is: „Hol keressük ma
azoknak a moãarok-nak az utódait, akik l55l-ben az Orosz Cámak
tett esküjükhöz híven Arszk mezej én harcoltak a kazányiak ellen?"
Megoldatlan talány az őstörténet-kutatók számára, hogy a mohamedán
szerzők nagyobbik része miért nevezte baskírok-nak a magyarokat. Azért-e,
mert tudomásuk szerint a magyarság zöme Baskíriából vándorolt el, amint
azt a történészek általában vélik, vagy más, eddig még ismeretlen okokból?
Bonyolítja a problémát az a körülmény, hogy a baskír nép származását nem
ismerjük. (KASGARI XI. századi tudósítása szerint a baskírok köztörök nyel-
ven, a kimmerekhez hasonló nyelven beszéltek.)
És nem ismerjük a baškir ~ baškord név jelentését sem, bár megfejtésére
számos, egymástól merőben eltérő eredményű kísérlet történt (NÉMETH
GYULA pl. a bäš-0-yur török összetételből kísérli meg a megfejtést 'tíz ogllfz
tíz törzs' jelentéssel, magukat a baskírokat a magyarság egy részének
mondja, amely a volgai bolgárokkal együtt a Kaukázusból vándorolt volna
Baskíriába).

258
 A kérdésnek hatalmas irodalma van, amely azonban nem hozott meg-
nyugtató eredményeket, s megrekedt. a csak igen nehezen, vagy egyáltalán
nem valószínűsíthető feltevések szintjén.
A probléma- megközelítésének kiinduló pontjául bizonyosságként kell el-
fogadnunk azta körülményt, hogy a mohamedán írók kifejezetten a magya-
fokat nevezték baskírok-nak, mivel még a X-XIII. században is így nevez-
tek őket, amikor pedig már a Bizáncban használatos türk és ugar, a
szlávságnál az ugor és nyugaton az ungar típusú nevük is széltében-
hosszában elterjedt. Vagyis az emlitett írók nem azért nevezték következete-
gen baskírok-nak a magyarokat. mert- amint a TESZ szócikkírója állítja -- a
magyar- név összefügg a baskír-ral (eszerint majyar :> bqjyfj- > bob-;„',-_ omj
merő képtelenség), hanem azért. mert a magyarság donıináló jellegét meg-
adó néprész függött össze egy olyan néppel. amelyet baskír-nak, vagy
baklr-nak is neveztek. Ennek igazolására lássuk a forrásokat.
A mohamedán tudósítások három helyen jelzik a baskír-magyarok
szállásterületét:
l. ISTAHRI és IBN HAUKAL AL-BAKRlra visszamenő leírása szerint két-
féle basüird van, az egyik, a belső bašdzˇtrd, közvetlenül az oguzok ha-
táránál lakik, a bolgárok mögött, számuk 2000, s a bolgárok alattvalói.
IBN RUSTA, AL-BAKRI és GARDIZI szerint is a baskír-magyarok egyik
szállásterülete a bolgárok és a hozzájuk tartozó eškilek szomszédságában
van és a besenyők-kel határos, vagyis az utóbbi oguz szomszédsággal
szemben a besenyö szomszédság itt azt az állapotot jelzi, amikor az
oguzok még nem szorították nyugatra a besenyőket, s még nem kerültek
a baskíriai magyarok közelébe.
GARDIZI szerint azonban a nála szereplő Bšdãrt név nem a népnek, ha-
nem egy 2000 lovassal itt élő kazár főembemek a neve volt. Örzi ezt a
földrajzi keretet krónikáink emlékezetének egyik ága is, miszerint
Szkítia három tartományának: Baskíriá-nak, Denciá-nak és Magoriá-nak
a keleti -szomszédai a Juriánusok (kazárok) és a besenyők, nyugaton -
egy pusztaságon túl - a szuzdáliak, délen pedig a kitánok és alánok.
2. Az idézett források szerint a baskír-magyarok másik szállásterülete
Kazáriától nyugatra, a Fekete-tenger északi partvidékén, az azonosítás
szerint a Don-Dnyeper-közben fekszik, s a szlávok földjével határos,
akiket a magyarok nehéz terményadókkal sújtanak, rabszolgaságba hur-
colnak és Kerlı városában eladnak a rumtak-nak. Hozzáteszik még, hogy

259
 a kazárok régebben kőrülsáncolták magukat, mert féltek a baskír-
magyaroktól és más szomszédos népektől.
Nyilvánvaló, hogy itt a magyarok levédiai hazájáról van szó és a l)(_
század elejéről, e század 30-as éveiben ugyanis a magyarság már osz.,
tatlanul uralja a Don-Dnyeszter-Kijev határolta területet, pontosan ek.
kor pusztul el a kazároknak a Don jobb partján állt, ún. cimljanszkr' erõ.
dítménye. és ekkor épül fel sebtében Sarkel, de már a Don bal partján [lt
eri a magyarokat az a besenyö támadás, amelynek következtében a nep
ketté szakad, nagyobbik része Etelközbe, a kisebbik pedig Perzsia lean..
kázusi határára költözik. őrizve a magyarság régi. szavartot-aszfalot ne.
vel
3. Legérdekesebb számunkra a harmadik baskír-magyar szállásterület
leírása. ugyanis ez derít fényt az egészproblémára. AL-BA-KRI ezt írja 3
baskír-magyarokról: „országuk egyik része a rumiak országával határos,
a másik a sivataggal, amely mentén hegység húzódik, ezen n nevű nép
lakik ...e hegység aljában, a tengerparton az avyunh nevű nép lakik,
amely keresztény és Ttflisz iszlámot valló területével szomszédos. Itt
kezdődik Örményország. Ez a hegység Derbentig húzódik és a kazárok
földjével határos."
ltt először is azt kell tisztáznunk, hogy amint a mohamedán írók
szóhasználatában a baskír-magyarok „egyik határa, másik határa”
más esetekben sem egyazon ország két határát jelenti, hanem két
különböző, egymástól távol fekvő szállásterületét, ugyanúgy AL-
BAKRlnál is két külön szállásterületről van szó.
Másodszor: a tudósitásban szereplő baskír-magyarok nyilván azo-
nosak a KONSZTANTINOSZ említette szavartat-aszfalai-magyarokkal,
akik a besenyö támadás következtében szakadtak el a nép fő töme-
gétől és költöztek Transzkaukáziába, a perzsa határ közelébe. Ha ez
így van, akkor a tudósitásban a Derbentig húzódó hegy a Kaukázus
vonulata, a rajta lakó ...n nevű népet pedig helyesen azonosítják el
olvasat szerinti as 'ász-alán' néppel.
Harmadszor: ha az itt jelzett baskír-magyarok szállásterülete a sík-
sággal határos, szomszédai pedig a grúzok, örmények és az avltüfih
nevű keresztény nép, akkor ez a síkság a Kur folyó völgyével, 3
szállásterület Amhor és Kirovabad vidékével azonos, az avyunh HČV
viszont az albánok aghvan nevének az elírása, a nép keresztény V01'

260
 tának a felemlegetése ugyanakkor jelzi az albánok-aghvanok ,,hír-
hedt" kereszténységet, amely országukban előbb lett államvallássá,
mint Rómában. Emellett an`a is magyarázatot kapunk, hogy egy bécsi
kódex a XVI. századi Grúzia térképén miért tüneti fel Magyarorszá-
got. °
A transzkaukázusi baskír-magyarok, ill. szavartot-aszfaloi-magyarok
azonosítása az egész magyar őstörténet egyik kulcskérdése. A kétkötetes
Magyarország történetéből idézek: „Bíborbanszületett Konsztantinosz
szerint a Levédiából való elvonuláskor iselszakadt egy néprész, Perzsia
vidékére húzódott -(ez esetleg korábbi esemény feljegyzése. hiszen egy
magyar csoport 854 táján a Kur vidékén hadakozott). Ezzel kapcsolatban
említi a magyarok egy régi elnevezését: szavartt aszfalt ('rendíthetetlen
szavárdok"?). Örrnény eredetű alakban (sevordi) is feljegyezték. ltt olyan
töredékről lehet szó. amely átvergődőtt a Kaukázuson. Ezek is a Xlll.
század elejéig tarthatták magukat, talán velük azonosítható az l2l9-
l225 között a mongoloktól megtámadott ma;ˇar(at) nép a Kaukázusban.”
Tudjuk, hogy a IX. század derekán Kazáriában belháború dúlt, amit
nem utolsó sorban a század elején zsidó hitre tért uralkodók erőszakos
zsidósító politikája robbantott ki, ami természetszerűeni az ország po-
gány, keresztény és muzulmán lakosságának az-ellenállásába ütközött. S
csak bonyolította a helyzetet a kangar-besenyők megjelenése, az állandó
arab nyomás, Bizánc mesterkedései és a leendő Kijevi Rusz addig kazár
adófizető`népeinek államalapító szervezkedése.
De e belháborúval kapcsolatosan használt egyetlen forrás
KONSZTANTlNOSZnal< az a tudósítása, miszerint a kavarok fellázadtak a
kazár központi hatalom ellen, »de legyőzettek, s három tőrzsük a magya-
rokhoz menekült és csatlakozott hozzájuk. Ugyanott szól a császár arról
is, hogy a kangar-besenyők megtámadták a kazárokat, de háborút vesz-
tettek, nyugatra vonultak és kiszorították a magyarokat Levédiából Etel-
közbe, s ekkor szakadt el tőlük a~Perzsia vidékére költöző néprész.
Az eseménnyel kapcsolatban a kutatók figyelmét elkerülte egy rendkí-
vül fontos tény. P. K. KOKOVCOV a kazár zsidó levelezésben bukkant rá
arra az adatra, hogy Veniamin kazár király uralkodása idején
(V A. MOŠIN szerint 860 táján) Bizánc felbujtására három törzs: az ászi,
a pajnil (besenyö) és a turku (magyar'?, oguz?) megtámadta a kazárokat,
de vereséget szenvedett.

261
 És elkerülte a kutatók figyelmet egy másik idevágó tény is: 854_
855-ben a belviszályok miatt 300, majd újabb 1000 kazár e53|ád
menekült az arab Kalifátusba, és a Kur folyótól délre, Samhor vidékén
telepedett le. Vagyis ott, ahol az odatelepített szavard nevű nép lakott'
amely 752-ben fellázadt az arabok ellen és lerombolta Samhor város3t_
lgen fontos számunkra, hogy az 1300 családdal áttelepült kazárokat ez
alkalomból az arab források ász-nak, az örmények pedig osz-n3k
nevezik, mint ahogyan így nevezik ma is az alán utód oszéteket, akiknek
szvan neve: szav'tar, a korábbi önnény és grúz forrásokban pedig boy!
Vagyis az oszétek ász-alán elődeinek szav 'tar és bas neve adja kezünkbe
egyrészt a magyarok régi szavartoj-aszfaloi vagy szavar to palai nevét,
másrészt a baskír név bas- elemét.
Ugyanis: a fent idézett forrásokban két egymásba kapcsolódó ese..
ményről van szó: a kazár belháborúról; amely a kazár történet isme.
rői, pl. ARTAMONOV szerint is évtizedekig tartott, [másfelől] az
oguzoktól szorongatott besenyők f'ó törzscsoportjának európai betö-
réséröl és a kazárokkal vívott, vesztes háborújáról, amelyet azok ép-
pen az oguzok segítségével nyertek meg, s aminek következtében a
magyarok kiszorultak Levédiából.
E két esemény keveredik az idézett tudósításokban, ugyanis a ka-
zár belháború részvevői nyugaton a magyarok és a csatlakozásra
kényszerített krónikai kumánok és ruszok, vagyis az a hvarezrni ere-
detű ász-alán-besenyő keveréknép, amely a térség szkíta, szarmata
és hun-alán lakosságára telepedett és katonáskodó elemei biztosítot-
ták itt a kazár fennhatóságot, a Kaukázus északi térségében pedig a
kaukázusi elemeket is magukba foglaló ász-alán csoportok, mely
utóbbiaknak egy része l300 családdal Transzkaukáziába menekült
(ezeket nevezik a források ász, osz, szav't`ar-szavard és baskír né-
ven), mégpedig 854-855-ben. Vagyis akkor, amikor a magyar törté-
netírás szerint az elszakadt magyar néprész a Kur vidékén hadako-
zott, egy másik részük pedig - a három kavar törzs - a magyarokhel
menekült és csatlakozott hozzájuk.
Ez utóbbiaktól a harmadik magyar néprész tárgyalásakor lesz
bővebben szó, elöljáróban most csak annyit róluk, hogy útjuk 3
magyarokhoz a dagesztáni Hunországból vezetett, vagyis 212 alá'

262
 nok Derbent kömyéki, Barsztliá-nak~ Berszulá-nak és Szuvar-
nak nevezett országából.
Ez a perzsa műveltségkörbe tartozó néprész adta meg a magyarság
kultúrájának kirívó szászánida-kaukázusi jellegét, zoroaszter-
tűzimádó hitvilágát kifejező kavar -neve okán mondják egyöntetűen
az arab és bizánci források tűzimádóknak a magyarságot (a nıohame-
dán tudósítások szerint ugyanis Hunországot kãfirok lakják, akiknek
neve arra a származékra megy vissza, amely az iráni l-:var yvar
'Nap' alapszóból való, s az oszétban gaur, gawyr, a perzsában gábr.
kofr, gour, innen a törökségben és a magyarban gvaur).
És ez a néprész adta az Arpád-ház kavar jellegét is, amely vagy
eredendően kavar származású volt, vagy erős kavar beütése által vált
azzá.
Az elmondottakból következik, hogy az etnikailag rokon, de történel-
mi különfejlődésük okán különböző magyar-iráni népcsoportoknak ez a
soknevűsége nem gátolja, hanem éppen segíti azonosításukat, s megvilá-
gítja azt a történelmi hátteret, amelyben e csoportok keveredése lezajlott,
s a nevek azt is jelzik, hogy a más-más források értesültsége és megfi-
gyelései melyik csoportot tekintették az egész magyar törzsszövetségre
dominálónak.
A korai örmény és grúz forrásokban az alánok kaukázusi csoport-
jának a neve bas (basl, basil; a név bas alakját BARTHA is 'alán' je-
lentésben idézi). Örményország történetében szó van pl. egy alán
származású, örmény naharar-ról, aki rokonságban volt egy bastl
nagyúrral, s ez az Örményországban megtelepedett alánok közül való
volt. Ugyanez a forrás adja elő, hogy Terdat hadat viselt az északi
barbárokkal és párviadalban megölte a basil királyt. AMBROSZIOSZ
MEDIOLANOSZ szerint ugyanaz a Terdat az alánokkal háborúzott. Az
albánok történetében e háborúban az északi barbárok neve: hun bastl.
Egy másik helyen Örményország története elbeszéli, hogy a kazárok
és bas-ok egyesült hordái betörtek a Dzsora (Derbent) kapun, átkel-
tek a Kur folyón, és elárasztották az egész vidéket.
Az alánok bas neve, ill. a név változatainak bas- töve a már
többször említett auruša-színnév wars alakjából keletkezett szok-
ványos középiráni v ~ w > b változással és az -r- hangnak az -s
előtti kiesésével (megfigyelhettük ezt az alapszó wars alakjára

263
 visszamenő börzsöny és bársony szavainkon, vagy a vars-á,n,
'alán' népnévben). A bas név teljesebb alakját az alánok Derbent
kömyéki -országának Barszilia, Berszula nevében és barszil töı-z_;_
nevekben találjuk meg.
THEOPHANESZ mondja, hogy a kazárok nagy nép, amely Barsziltá.
ból, Első Szarmatia legtávolabbi országából jelent meg. Ugyanakkor
az EF!-:Zusi JÁNOsra visszamenő írók, köztük MıHÁLv szír püspök
szerint a Belső-Szkítiából elindult szkíták egy része Bulgar vezet-uk
alatt a görög császár engedélyével Alsó Moesiában. és Dáciában tele-
pedett le, egy másik részük pedig Barsztlíá-ba, az alánok országábn
ment, ezeket nevezték később kazárok-nak a legidősebb fivén
Chozarik után.
BALAZURI és KUDAMA tudósításából Barszilia földrajzi fekvését is
meghatározták, a két író szerint ugyanis a perzsa sah Derbenttöl
északra, al-Barsziliában találkozott a kazárok fejedelmével. És hogy
nem véletlen a bolgárok (és kazárok) szkíta-alán származtatása, sem
pedig az, hogy hunok-nak nevezik őket, azt már megfigyelhettük 3
fehér hun Heftalok-Hétalánok egyik törzsének Askil és a volgai bol-
gárok egyik csoportjának, a baskír-magyarok szomszédjának Ešktl
vagy Esegel nevében. Ugyanakkor IBN RUSZTA és GARDIZI szerint is
a bolgárok három ágának a neve: bersula, ešktl és bulgar.
A név- és népegyezések körét bezárja az etnogenezisükben az alá-
noktól elválaszthatatlan, ugyanakkor a bolgárok utódainak tartott ka-
ukázusi balkarok grúz bas-i-am' neve, akiket az oszétek as-nak, asy-
nak neveznek, de a balkarokkal ma egy népet alkotó karacsajok
megrel neve is alan, szván nevük pedig sav 'ar, akárcsak az oszéteké.
És végül: hagyományainkban és más forrásokban is Baskíria szkíta
tartománynak két neve van, Baskardta és Barsatia, amelyeknek
Bars-, Bas- elemei jól mutatják a név két alakját.
A magyarok baskír nevének bas- előtagja a fehér hun-alánok és a tő-
lük származó bolgárok színnévi eredetű as (ász, jász) nevének változatH„
s a keveredéssel létrejött magyar emogenezisben a fehér hun Hétalánell
ász-alán és bolgár csoportjainak komponensét jelöli.
.lól előadják ezt az etrıogenezist krónikáink is, bennük ugyanis a szkllfi
eredetű hun-magyar nép úgy alakult ki, hogy keveredett a bolgárokkal és

264
 3z alánokkal, ill. a Képes Krónika szerint csak az alánokkal, mintha írója
nem is tekintené külön népnek a bolgárt.
A baskír név utótagjának vizsgálata végett vegyük sorra a név alakjait:
bag-kar, bas-kir; baj'-yir; bas-kort ('a baskírok maguk használta neve'), baš-
jwft, baš-kárt, baš-kirt; baš-yyrt; baš-kard, baš-kird; baš-yird; baš-dãirt;
baj-dšird,` bas-dzˇirt.
A név előtagjai tehát: baš-, bas- és bajˇ- (< baš-). A név utótagjai: -kar,
_kir; -yir; -kort, -kurt, -kárt, -kirt; -yyrt; -kard, -kird; -yird; -dzˇirt; -dãird.
A név utótagjai két csoportra oszlanak, az egyik alapalakja -kar, a másiké
-kard - -kart, amelyekből valamennyi magas hangrendű alak származik (a k
> g > y >- di szokványos arab hangváltozás).
A kar, kard -- kart alakok és változataik megfelelői az óirániban kára,
kár 'törzs; népség-katonaság; a nemzetségi szervezetben élő szabad fér-
fiak hadköteles közössége; előbbiek települése', ill. a számıazék krta,
grda 'végző, csináló; a kára tagjai és településük; ház, háznép', később
'a tartományurak fő munkaerői, akik a kára elszegényedett, fizetségért
szabadon dolgozó tagjaiból vagy a földeken megültetett és ott szabadon
gazdálkodó hadifoglyokból kerültek ki'
A kára, kár etimon az akkádban karu 'település, kolónia, ország'
(pl. kar-kassi 'kasszita település', Kar-Dunjasˇ 'Kasszita ország');
a médben és óperzsában a kára-pan 'a törzs főnöke és pogány
papja', ebből szabályosan Kolpan 'Botond vezér apja'; a kára hya
vi.9apatiy- 'a törzs, a népség-katonaság, ill. településük ura';
a szogd rwzšn-yaró-man 'mennyország, túlvilág', tkp. 'fé-
nyes + ország', amelynek yarõ tagja 'ország, település';
a párthus, szászánida kar-dar 'a kára, ill. településének feje, bírá-
ja', innen a hunba és cadarion alakban a gótba, úgyszintén a ma-
gyarba, ahol kadar 'a hunok és magyarok főbírója, országbíró',
Cadar, Cadario curialis comes; nemzetségnévben Kar-dar-kaluz
'káliz, főbíró' (vö. párthus, szászánida šahr-dar 'a šahr: közigazgatá-
si terület, tartomány, város ura', vö. magyar szer);
újperzsa kara-wan 'karaván', tkp. 'vonuló csoport, sereg';
oszét k'war, gur (a hasonló jelentésű k'eard párjaként) 'törzs, cso-
port, társadalom, tömeg, csődület, összejövetel';
komi-zürjén kar 'város'; komi-pemıják kar, kor 'város' (pl.
Kudöm-kar, Is-kor, Pös-kor); udmurt kar 'település, város' (pl. lz-

265
 kar: 'lzsevszk', Part-kar, Dzjuč-kar); csuvas kar (< kár) 'vál-ns,
hely' (pl. Mur-kar, Sas-kar, Pos-kar, Suoas-kar: 'Csebokszári'); Vn_
gul, osztják ,var 'hely';
breton kér 'város';
magyar Karë (< kár-y < kár-ya) 'a hatodik magyar törzs neve
l(ONSZTANTlNOSZnál', korai oklevelekben Ker, úgyszólván az egesz
történelmi Magyarország területén megtalálható helynevekben,
törzsnévi jelentése fedheti az alapszó valamennyi iráni jelentését;
a Jász-kara-jenő helynévben a jelentése '.lászújtelep', ahol a nen
Karë és Yenay törzsneveinket is tartalmazza; az ismeretlen eredetû
Osz-kár személynévben jelentése 'oszét nembeli' (vö. Aza-lar, Esz-
lár, Osz-lár 'ászok, jászok, oszétok').
Az Európában 463-ban megjelent kidarita hunok egyik törzsének uno.
gur nevére visszavezetett un-gar, un-gur, ven-ger, hon-gre stb. típusú
nevünk -gar, -ger, -gur utótagjai a kára, kár alakpárjai azonosak a bul.
kar, bul-gar, bul-ker, ill. a bas-kar, bas-kir nevek utótagjaiban.
(Az onogur név török on- '10' + ogur 'törzs; nyíl' származtatása
tarthatatlan, az onogur alakból ungar típusú neveinket hangtanilag
csak spekulatív módon lehet levezetni, kirívó tökéletlenséggel. A név
tagolása nem on-ogur, hanem ana-gur, ahol az ano- előtagja az
avesztai, szkíta stb. van- 'győz' ige, ill. annak deverbális
nomenképzős származéka: van-a 'nagy, hatalmas, erős, győzedel-
mes', amelyet megtalálunk a Van-ad-asp- < Van-at-aspa 'győzelmes
lovas' szarmata királynévben, HÉRODOTOSZnál az Art'-an-t < Atya-
van-ta 'hatalmas árja, nagyhatalmú úr' szkíta királynévben, az oszét
woná-Xsara - aná-ysar 'nagyhatalmú, nagy erejű, dalia, vezér' szó-
összetételben. Úgyszintén a qal-wan -qal-wán -qal-äon 'várfalz
védőfal', tkp. qal 'vár' és wan ~ wän ~ áan 'erősség, erődítés, véde-
lem' összetett szóban, s ugyanez az osztjákban un 'nagy, hatalmaS'-)
Így a szabályos hangváltozással keletkezett iráni alakok megadják 3
név valamennyi változatát: óiráni van-a-kára > kidarita hun ono-EW-
oszét onä-gur 'nagy, erős, győzelmes törzsi közösség'; egy alán-oszét
tipusú on- -hon + k'war (< kár) > gar összetételből az un-gflf alak'
ugyanazokból az előtagokból és az alapszó oszét. gur változatából al 11"'
gur, az oszét wän és a kára > kár > kár > gár fejleményből a Vefkšef'

266
 Ez a népnevünk hun-alán-bolgár közvetítéssel terjedt el nyugaton, fő-
kent a germánoknál.
A szláv közvetítés feltevését ki kell zámunk, a közvetítőként fel-
tételezett antok szláv volta ugyanis több mint kétséges, mivel a kora-
beli források ezeket szigorúan megkülönböztetik a szlávoktól. Ezen-
kívül a szlávságnál elterjedt és Bizáncban is használt ugor, uggroi
nevünknek az onogur-ungar-hoz semmi köze, a feltett onogur >
ugor változásban az o és a nazális elvesztése még csak szóba sem jö-
het a görög, bizánci görög, örmény stb. nyelvekben. Egyébként is az
onogur és ugor nevek nem egyazon, hanem két különböző törzscso-
portot jelölnek (vö. THEOPHYLAKTOSZ SZlMOKATTESZnél ogur,
MENANDROSZnál ugur, a szír ANONYMUSná1 ungur és ugr mint kü-
lönböző kaukázusi népek, JÓZSEF kazár királynál a kazárok ősatyái-
ként Onogur és Ogur, stb.).
Emellett - mint a második magyar néprész tárgyalásakor kitűnik
majd - ugor nevünk S00 évvel előbb tűnik fel, mint az onogur.
(Érdekes számunkra, hogy a francia hongre- nevünket etimológiailag
azonosnak tartják az ogre 'emberevő óriás' közszóval;
az örmény forrásokban szereplő onogur név onogundur változata:
ano- 'nagy, hatalmas stb.' -gun- < köziráni, oszét gaun 'vándorló
törzs', -dur < köziráni, perzsa, tádzsik dor < óiráni dhar 'tart', az e
forrásokban szereplő Und főembemek a neve, aki bolgár gyarmatot
alapított az Ararát egyik körzetében, az Ari-ant > Atya-van-ta szkíta
királynév van-ta > van-t > Un-d utótagjának fejleménye és elvá-
laszthatatlan a magyar Ound vezémévtöl;
a másik kidarita hun törzs sara-gur nevének jelentése nem a török-
ből értelmezett 'fehér ogur', hanem a köziráni sara 'fej, fó; vezér' és
a vizsgált gur 'törzs' összetétele;
az onogur és saragur törzsekkel kapcsolatban említett urog nevü
törzs nem a két előbbivel jött, hanem a Dnyeper-Don vidékén élt
urog ~ ugr < ugra néven, amely szarmata törzset és királyságot je-
lölt, amit az onogur és saragur törzsek megdöntötték és magukhoz
csatoltak.
Vagyis az ugra alakból szabályosan keletkezett urg -- orog nevet
nem kell és nem is szabad elírásként kezelve ugor-ra javítanunk csak
azért, hogy török etimológiáját kierősmkolhassuk.)

267
 A kára alapszó k_rta, grda számıazékai az óperzsa g_rda, garda a fenti
jelentésben, a garda-patıl méltóság jelentése a 'kára, ill. a grda főnöke,
ez az elámiban kurtapattis;
elámi kurtas 'a kára tagjai', arameus GRD, babilóniai gardu 'ua.';
avesztai garada 'ház, háznép', ennek pontos megfelelője 3
damana -,nmana -mana 'ház, háznép' és birtokos szerkezetben 3
maniya 'ház, háznép, a nemzetségi-nagycsaládi közösség elszegé-
nyedett tagjaiból kikerülő szolganép, a család, a cselédség', és
ugyanez a jelentése a tohár-fehér hun manye (többes szám, birtokos
eset) szónak;
pehlevi kert 'település, város', önnény kerta, kert 'város', oszét
kord, k'ward (a k'war, gur párjaként) 'törzs, csoport, társadalom,
tömeg, csődület, összejövetel';
votják gurt 'ház', zürjén gort, osztják kort 'ua.'
Kijev város hun kori neve As-gard 'ász-alán telep', ugyanez a későbbi
gót és északi gemıán forrásokban - Attila volt birodalmának nevéhez
hasonlóan - Hunt'-gard és Huna-land (nem tévesztendő össze a kárpát-
medencei gepida-langobard As-gard 'az istenek vára' és Asfeld 'az iste-
nek földje; csatamező' elnevezésekkel);
Gorda volt a neve a ponthusi hunok vezérének, akit népe 528-ban
megölt, mert elhagyta hitét és Bizáncban megkeresztelkedett, és a
már említett Muageri-Muagel-Muil. nevű fivérét emelték helyébe; a
Gorda név megfejtetlen, NÉMETH GYULA agurdá-ra javítja és össze-
veti az ogur törzsnévvel, ez azonban szükségtelen, mivel tudjuk,
hogy a grda, garda pogány kori társadalmi szervezet jelentése az elő-
re haladott zoroasztrizmusban 'az igaz hittel szembenállók' lett, így
azt is könnyen megérthetjük, hogy a ,,kikeresztelkedett" hun vezér
miért kapta a Gorda nevet;
a bolgár királylajstromban az Imik után következő uralkodó neve
Kurt, aminek a jelentése egyaránt lehetett 'nemzetségbeli' vagy
'nemzetségf'ó';
KONSZTANTm0SZnál a magyarok harmadik törzsének a neve
Kurtu-yermatu, amelynek Kur-tu elótagját Kurt, Kirth, Kyurth, Kíiff
helyneveink és a székely Kürt nemzetségnév is őrzi, de megVfill
Assa-kürt 'ász telep' helynevünkben is, amelynek Ãlssa- elõffläla

268
azonos az oszét assy 'ász' alakkal, az egész név pedig Kijev As-gard
nevéveL
(Itt jegyzem meg, hogy mind a vizsgált kára alapszó, mind pedig a
kz-ta, grda szárrnazék - a kimutatottakon kívül - még számos alakban
és jelentésben él az iráni nyelvekben és a magyarban. Először is tud-
nunk kell, hogy e szavak töve, a korai indoiráni k_r igenévszó, egyike
a két iráni cselekvésigének, amelynek kettős szófajúsága jelentette:
l. magát a cselekvést; a szellemekkel való érintkezés műveletet, va-
gyis a varázslást; 2. a cselekvő közösséget; a cselekvő közösség te-
lephelyét. A kr etimonból szóhasadással és jelentésmódosulással ke-
letkezett az óind kar 'kar, kéz', pamíri vahan kal, oszét kál 'ua.' és a
magyar kar, amelynek ótörök származtatása téves.
Az iráni kar alak oszét mintájú kál < kár párjából és igei jelentésé-
nek megfelelően a magyar kerekedik-kelekedik 'keletkezik, létre
jön' igepár ker -kel töve, amit ugyan az ugor, esetleg a finnugor
eredetű kel 'helyéből kimozdul, felemelkedik, keletkezik' igéből
származtatnak, utóbbi azonban arra a két különböző etimológiájú
igére megy vissza, amely az oszétban [egyaránt?] kal- 'helyéből ki-
mozdul, helyét változtatja' és qal ~ gäl 'kel, kél stb.'
Az iráni kr etimon kar- igei párjának, ill. utóbbi karn számıa-
zékának megfelelője az oszétban és más iráni nyelvekben a kan-
cselekvésige és annak befejezett, múlt idejű igeneve, a kand,
k'ynd, kind, és [...] cˇynd. A k > č változás az iráni és szamojéd
nyelvekben közönséges, de megvolt a magyarban is, pl. kába >
csába, kuklya > csuklya, kuporodik > csuporodik stb. E
palatalizáció eredménye ismeretlen eredetű cselekedik igénk csel-
töve, amely a kar- > kar- > cˇál - cyl- alaksoron keresztül kelet-
kezett.
Az előbbihez hasonlóan a kar- > kal- > csal- változással isme-
retlen eredetű csal igénk szóhasadással ennek magas hangrendű
csel párja és összetett csalárd szavunk csal- előtagja, amelynek
-árd utótagja azonos az oszét ard 'fogadalom, kötés, eskü, áldo-
zat, áldomás' és az r > l változással keletkezett, magyar áld szó-
val, de megvan ismeretlen eredetú Menyhárt nevünkben is, ami
viszont elválaszthatatlan az oszét máng-ard 'esküszegő' szóösz-
szetételtől.

269
 Az alapszó krta, grda származékából, ill. annak egy avesztai “_
pusú garada - garad párjából és jelentésének megfelelően cseléd
szavunk és ennek mély hangrendű család párja, amelyek regi
alakjai: scolad, solad, salád, cholaad, colargi-, csalárd, 0,5-oi-,ád
és czelid, cselid, csilid, cselérd. Ezek közül a csalárd, 0.;-ozé,.d
alakpár -r- hangja nem inetimologikus képződmény, hanem osz.,
szetett szavakkal van dolgunk, amelyek csal- ~ csel előtagjai n
kára alapszó fej leményei, -árd -« érd utótagjai pedig azonosak 32
oszét ard 'eredt, született' igenévvel, ill. ard 'eredet, hovataı-to.
zás' párjával, s jelentésük 'kára-i eredetű, a kára-ban szűletett'. A
magyar család szó csanád alakja sem valamiféle elírás eredmé.
nye, hanem az alapszó oszét kán- változatából [keletkezett] és
annak nomenképzős čan-ad szánnazéka. A magyar csal, csel,
cselekszik szavak jól mutatják a cselekszik ige negatív hangulati
töltését, s az iráni cselekvésige 'szellemekkel érintkezik, vara.
zsol' jelentésével való rokonságukat.
Család és cseléd szavaink alakjai és jelentései a szlávból nem
vezethetők le, s lévén szó igen ősi társadalmi strukturális fogal-
makról, amelyek forrását történelmileg indokoltam, nyelvtörté-
netileg megalapozottan kimutattam, szláv származtatásuk fölös-
leges is. Emellett minden jel arra mutat, s másutt be is
bizonyítom, hogy a szláv nyelvek e szava - számos társadalom-
szervezeti fogalomhoz hasonlóan - az iráni nyelvekből való.)
Ami pedig baskír nevünket illeti, ez 'ász-alán törzs, népség, társadalom'
jelentéssel egyrészt a magyar etnogenezis domináló jellegét megadó fehér
hun-ász-alán komponensét jelöli, másrészt utóbbiaknak azt a kaukázusi
csoportját, amelyet a rokonság okán a források magyamak néztek.
Bizonyos, hogy a rokon etnikai csoportoknak ez az újabb keletű kevere-
dése és eggyé olvadása valahol Baskíriában vagy kömyékén ment végbe, és
évszázadokig tartott, kezdve attól a történelmi fordulóponttól, amikor a
hatalmas Aorsz törzsszövetség felbomlott, s az időszámításunk I. századá-
nak 30-as éveiben az alánok vették át a hatalmat. Vagy ahogyan a kínai
források mondják, az általuk jencai-nak nevezett aorszok-ászok valami
okból alanjá-nak, alán-nak kezdték nevezrıi magukat, s különböző törzseik
és törzscsoportjaik elözönlötték Kelet-Európát. Állandó belsö migrációjlllfi
mellett megindult az egyes csoportok megtelepedése és keveredése a finn'

270
tigor~szkíta-szarmata és kaukázusi csoportokkal. A külön szállásterület, a
más-más csoportokkal történő összeolvadás és a törzscsoportérdekek segí-
tették e rokon etnikumok társadalmi-politikai elkülönülését, az ősmagyarság
tulajdonképpeni magyar részének, a bolgárok három ágának és a kaukázusi
oszétok három részének: az iron-nak, a digor-nak és az orsz tual-nak a
kialakulását.
Bizonyos, hogy a tulajdonképpeni magyar néprész törzsszövetsége a IX.
század 20-as éveiben már a Fekete-tenger északi partvidékén tartózkodott,
de a történeti források nem nyújtanak támpontot arra nézve, hogy ez a ma-
gyar néprész mikor hagyta el baskíriai szállásterületét.
Van azonban egy nagy fontosságú régészeti tanúbizonyságunk, amely a
szakemberek gondos elemzésével kormeghatározó tényezővé válhat e kér-
désben is. V B. KOVALJEVSZKAJA Baskíria és az eurázsiai sztyeppe a IV-
IX. században c. dolgozatáról van szó, amelyben a szerző a baskíriai régé-
szeti leletanyagok egy csoportját dolgozza fel, az övcsatokat, borítólemeze-
ket és szíjvégeket.
Az összehasonlító elemzés kimutatta, hogy a IV-V. századi övcsat-
leletanyag fele a Krím félszigeti, negyede az észak-kaukázusi, l7,6%-a a
Volga melléki, 4,4%-a a Dnyeper melléki, 2,9%-a pedig a szibériai lelet-
anyagokkal azonos, s megállapítja: „Azaz a kapcsolatok teljes egészében
a Fekete-tenger északi partvidékének szarmata-alán szubsztrátuma felé
mutatnak. Baskíria a Krím félszigeti, észak-kaukázusi és Volga melléki
városi központokkal kerül kapcsolatba, s csak jelentéktelen mértékben a
keletibb terí.'ıletekkel. ..
A VI-VIII. században megváltozik a kép az észak-kaukázusi kapcso-
latok javára (5l,5%), a második helyre a Volga mellék kerül (2l,3%),
utána következik a Krím félsziget (l2,8%), Szibéria (6,4%), a Káma
melléke (5,4%) és a Dnyeper melléke (3,2%). Következésképpen Baskí-
ria továbbra is legfőképpen a délnyugati lakossággal, a Volga melléki-
észak-kaukázusi alán-bolgár szubsztrátummal marad kapcsolatban. Az
analógiák szibériai kapcsolatokat is mutatnak, ezek útja azonban inkább
nyugat-keleti irányú. . .".
Az övcsatoknál maradva, a kapcsolatok a VIII-IX. században így
oszlanak meg: a Közép-Volga vidéke 43,9%, a Káma vidéke 18,2%, a
Krím félsziget 15,2%, a Don és a Dnyeper melléke 13,6%, Szibéria
6,1%, Észak-Kaukázus 3%.

271
 Ami a borítólemezeket illeti, a IV-V. századból egyáltalán nincsenek
baskíriai leletek. s a VI-VIII. századi anyag is az egész leletanyagnnk
mindössze 20%-át teszi ki, ennek azonban 46,8%-a a Krím félszigetről,
41%-a Eszak-Kaukázusból, 3,8%-a a Dnyeper mellékéről, 3,2%-a Szibé-
riából, 2,6%-a pedig a Volga mellékéről és a Káma vidékéről származik
Vagyis, amint a szerző írja: „Akárcsak az övcsatok esetében, a kape50_
latok itt is legfőképpen délnyugatra, az alán-bolgár szubsztrátumba ve.,
zetnek." És hozzáteszi még azt a nagy fontosságú megállapítást, hogy n
leletanyag összehasonlító vizsgálata alapján a kutatók arra a következ.
tetésre jutottak, hogy Baskíriában ez idő tájt déli származású népego.
portok telepedtek meg.
A borítólemezek mutatta kép a VIII-IX. század fordulóján megválto-
zik a szibériai kapcsolatok javára (58,9%). Vagyis Baskíriát hirtelen
olyan erős keleti hatás érte, amelynek a megelőző időkben alig találjuk
nyomát.
A tanulmány, a jól illusztrált és rendszerezett leletanyag a magyar régé-
szet számára is alapul szolgálhat kulcsfontosságú őstörténeti következteté-
sek levonására. Bizonyos ugyanis, hogy az ősmagyarság magyar néprésze
valahol a tanulmány által behatárolt területen élt. S az a kérdés, hogy a
baskíriai leletanyag milyen mértékben van meg vagy megvan-e egyáltalán a
honfoglaló magyarság régészeti leleteiben, sok mindent elárulhat. Minde-
nekelőtt azt, hogy a szóban forgó magyar néprész Baskíriában tartózko-
dott-e még a VIII. században is, vagy pedig - amire számos jel mutat - a
Volga és a Don középső folyása közti területen élt. A kérdésnek nincs ugyan
az ősmagyar etnogenezist és nyelvtörténetet érintő jelentősége, történeti
azonban annál inkább.

A honfoglaló magyarság kumán-rusz néprésze

ANONYMUS: „Urunk születésének 884. esztendejében, miként az évköny-

vekben áll, a hét fejedelmi személy, akiket hetumogemak nevezünk, megin-
dult a szkítiai földről nyugat felé. Azon országból velük együtt jött ki urllk
és tanácsuk, jó emlékezetű Almus vezér, Ugek fia, Magog király nemzetâč'
géből, feleségével és fiával, Arpáddal, és nagybátyja, Hulek, két fiával,
Zuarddal és Kadusával, úgyszintén a szövetséges népek számtalan sokasä'
gával. Sok nap jővén pedig pusztaságokon, az Etil vizén pogány szokás

272
szerint tömlőre ülve úsztattak át mígnem Oroszországba értek, amelyet
Szuzdalnak neveznek Miután pedig a ruthénok részeibe elérkeztek, min-
den ellenállás nélkül Kijev városáig hatoltak, és amikor a Dnyeper vizén
áthajózva, Kijev városán túlhaladtak, meg akarták hódítani a ruthénok or-
szágát... A kijevi vezér azonban követeket küldött a kumánok hét vezéré-
hez. leghivebb feleihez, és segítségül hívta őket. Akkor e hét vezér a
kijevi vezér barátságáért nem csekély lovasságot gyűjtött össze, és sebes
nyargalvást Almus vezér ellen jött. Seregével a kijevi vezér is eléjük ment, s
3 kumánok segítségével sok fegyveressel Almus vezér ellen indult... (Al-
mos biztatására - K. V.) vitézei nagyon megbátorodtak, nyomban minden-
felé megfújták a csatakürtöket, s összevegyült a két ellenfél serege, kemé-
nyen vívtak egymással, és igen sok elhullt a ruthénokból meg a
kumánokból. Hanyatlani látván övéiket, a ruthénok és a kumánok említett
vezérei megfutamodtak, s hogy életüket mentsék, Kijev városába vonultak.
Almus vezér és vitézei üldözték a ruthénokat és a kumánokat, a kumánok tar
fejét úgy aprították, mint a nyers tököt. A ruthénok és kumánok vezérei
pedig a szkíták merészsége láttán városukba zárkóztak, és úgy elhallgattak,
mint a némák. Almus vezér és vitézei pedig győzelmet aratván, a ruthénok
földjét meghóditották és jószágaikat elvették, majd a második héten Kijev
városát kezdték vívni. És amikor hágcsókat kezdtek rakni a kőfalhoz, a
kumánok és ruthénok vezérei, a kijevi és szuzdali vezér a szkíták merészsé-
ge ıanan igen megfëlernlenek. És mintán belaaák, hogy aznlniak ellenállni
nem képesek, a kijevi vezér, a ruthének vezérei, úgyszintén az ott levő
kumánok vezérei követek által kérték Almus vezért és főembereit, hogy
kössenek velük békét... Almus vezér és előkelői pedig egymás közt taná-
csot tartottak, s a ruthén vezérek kérésének eleget téve, békét kötöttek velük.
Akkor a ruthénok vezérei; a kijevi és szuzdali vezér, hogy ki ne verjék őket
székeikből, fiaikat túszul adták Almus vezémek... Akkor az említett kumán
vezérek, látva Almus vezér kegyességét a ruthénok iránt, Almus vezér lá-
baihoz borultak és önként meghódoltak neki, mondván: „E naptól fogva
urunkká és parancsolónkká választunk, s követünk, ahová szerencséd ve-
zet” És amit szóval mondtak Almus vezémek, azt eskütétellel is megerősí-
tették pogány szokás szerint, s Almus vezér és előkelői is azon mód esküvel
kötelezték magukat nekik. Ekkor a hét kumán vezér feleségestül, gyenne-
kestül, nemkülönben nagy sokasággal Pannóniába indult. Hasonlóan a

273
ruthénok közül is Almus vezérhez csatlakoztak és vele jöttek Pannóniába,
akiknek maradékai mai napig is Magyarország különböző helyein laknak?
Képes Krónika: ,,(...) történt ezután, hogy a maeotiszi ingoványok kozt
lakásukban igen erős nemzetséggé kezdtek gyarapodni, s ama föld már nem
fogadhatta, nem is táplálhatta őket. Felderítőket küldtek tehát onnan
Szittyaországba, nagy ravaszsággal kikémlelték azt a szittya vidéket, mojd
gyermekeikkel és bannaikkal bementek amaz országba, hogy ott mal-adja,
nak. Midőn bementek arra a földre, az alpazurokat találták ott, akiket most
ruthénoknak neveznek... A Don nagy folyó, Szittyaországban ered, 5 n
magyarok Etelnek nevezik.”
Nikon óorosz krónikájának egy XVI. századi másolatából: ,,Oszkold rusz
fejedelemről. A rusznak nevezett nemzetségek, akik kumánok ig_
Ekszinoponton laktak, és hadakozni kezdtek a rumi tartománnyal, s Kong-
tantinápolyba is el akartak menni, de a gondviselés megakadályozta és Isten
haragja is megverte őket, s visszatértek kevély fejedelmeik, Aszkold és
Dir..."
Az orosz krónikák szerint Aszkold és Dir rusz fejedelmek 863-ban ér-
keztek Kijevbe, amelynek lakosságától megtudták, hogy a várost három
fivér: Kij, Scsek és Horiv alapította, de meghaltak, ők pedig ülnek feje-
delem nélkül és adót fizetnek a városalapító fivérek nemzetségének: a
kazárok-nak (!). Aszkold és Dir a város urai lettek, sikeresen harcoltak a
novgorodiak, a besenyők és a bolgárok ellen, s az utóbbiak megölték
Aszkold fiát. Érkezésük után három évvel Aszkold hajóhaddal ment Bi-
zánc ellen, de flottája viharba került és elpusztult.
MASZUDI szerint Dir utódja: Alavang harcolt a bizánciak, frankok,
Novgorod és más népek ellen.
H. GRÉGOIRE megállapítja, hogy az említett bizánci tengeri hadjárat
860. június 18-25. között zajlott le, amelyben szaracénok és ruszok vet-
tek részt.
Tudnunk kell, hogy a bizánci, az arab és más források, de maguk az orosz
krónikák is szigorúan megkülönböztették a ruszok-at a keleti szlávoktól-
Tudjuk, hogy a szaracénokat izmaeliták-nak nevezték, s tudnunk kell, h0§Y
az orosz krónikák gyakran 'izrnaelita' értelemben használták a kumčfl nem
(,, izmaelitafiak: kumánok ”).
ANONYMUS szerint a csatlakozó kumán vezérek közül az első kettő Il°V°Í
Ed és Edum (Edumen, Edumer).

274
 Krónikáink szerint Attila halála után fia: Csaba királyfi maradék népe egy
részével visszatért Szkítiába, s nagyapja, Bendegúz tanácsára nem szkíta,
hanem hvarezmi nőt vett feleségül, majd Ed és Edömen nevű fiai közül
Edömen nagyszámú hvarezmi atyafiságával együtt Pannóniába jött, amikor
3 magyarok oda másodszor is visszatértek, s tőle ered az Aba nemzetség.
Az adatok tökéletes együvé tartozása kézenfekvő, emellett nyilvánvaló,
l10BYf
ANONYMUS Kijevnél csatlakozott kumánjai és ruthén szövetségeseik
azonosak NIKON fekete-tengeri ruszai-val, akik kumánok is;
ezek a ruszok-kumánok azonosak GRÉGOIRE rusz-aival és szaracén-
jaival-izmaelitá-ival. mely utóbbiak az orosz krónikák szerint is
kumánok:
ezek a ruszok, akik kumánok is, részben azonosak azzal az alán-
besenyő keveréknéppel. amely más források szerint Hvarezmből költö-
zött át Kazáriába. ugyanakkor azonosak ANONYMUS csatlakozó kumán-
rusz vezéreivel, köztük Ed-del és Edumen-nel, vagyis azonosak króni-
káink Hvarezmből nősült Csabájának Ed és Edomen nevű fiaival, ill.
Edomen-nel, aki nagyszámú hvarezmi atyafiságával a magyarokkal
együttjött be Pannóniába;
az orosz krónikáknak és MASZUDlnak a tudósítása a kazár alapítású és
a kazároknak adózó Kijev fejedelmeiről: Dir-ről és az utód-Aszkoldról-
Alavangról olyan értelemben hiteles, hogy a csatlakozott kumánokat-
ruszokat már egy népnek: magyar-nak kell tekintenünk.
Világos ugyanis, hogy mivel a Novgorodból jövő Oleg 880 táján foglalta
el Kijevet, nem a vele kezdődött Rusz harcolt a besenyőkkel, akik a történeti
források szerint egyébként is csak 915-ben támadtak először Ruszra, hanem
a „magyar” Aszkold-Alavang hábonizott a pajnilokkal-besenyőkkel a már
tárgyalt 860. évi események során. Nyilvánvaló, hogy a krónikák emlegette
bolgárokkal sem a rusz Aszkold, hanem a kumán-rusz-magyar Aszkold-
Alavang háborúzott, a későbbi rusz fejedelmek közül ugyanis Szvjatoszlav
volt az, aki Taksony fejedelemmel együtt 970 táján először viselt hadat a
bolgárok ellen. De azt is valószínűnek kell tekintenünk, hogy Aszkoldnak a
bolgárok által megölt fia azonos Arpádnak a bolgár háborúban odaveszett
fiával: Leventé-vel. Tudjuk, hogy MASZUDI állításával ellentétben az Oleg-
gel kezdődött Kijevi Rusz sohasem harcolt a fi'ankok ellen, harcolt viszont a

275
kumán-rusz, vagyis magyar Aszkold-Alavang, a magyarok ugyanis eppen
ekkor. 862-ben kalandoztak először a keleti frankok birodalmában.
Világosan rajzolódik elénk a kép: az orosz krónikák és a mohamedán tn__
dósítások csakis úgy ruházhatták át a ruszokra-kumánokra a magyarok viselt
dolgait. hogy a két népet a Kijev térségében maradt ruszok-kumánok en-i|é_
kezete is eggyé olvasztotta, a tudósítások forrása pedig ez az emlékezet vo|t_
Ez a kép új megvilágításba helyezi G. VERNADSKYnak azt a sokat vitatott
állítását, hogy a Kazáriából nősült és kazár vazallus Almost Kijev és 3 kÖr_
nyék kazár helytartójának kell tekinteni, s a szaltovo-majacki kultúrát 3
magyaroknak kell tulajdonítani. Bizonyos, hogy ez a mások által is az 3|á_
nok kazár fennhatóság alatt álló ász (jász) csoportjának tulajdonított, szkíta,
szarmata gyökerű, a kaukázusi alánokkal rokon kultúra. amely a Donyeo_
Don vidékén virágzott, a IX. század végén eltűnt, de a honfoglaló magyarság.
gal együtt variánsként jelent meg a Kárpát-medencében. ezzel is jelezve 3
három alapvető részből összetevődött nép keveredését.
Az elmondottakból úgy tűnik, hogy a Kijevi Rusz keletkezésének zavaros
és máig is tisztázatlan körülményei a magyar őstörténet e IX. századi szaka-
szának a tisztázásával inkább megközelíthetők. Vizsgáljuk hát meg a tér-
ségben jelzett nép- és törzsneveket a történeti források összefiiggéseiben.
Kumánok. Először is hangsúlyoznunk kell, hogy ANONYMUS és NIKON
tudósítása a ruthénokról és a kumánokról, ill. a ruszokról, akik kumánok is,
semmiképpen sem véletlen egyezés, amit a velük kapcsolatos adatok soka-
sága is bizonyít.
ANONYMUS szerint Kijev és a térség urai a ruthénok, akiknek a kumánok
szövetségeseik. NIKON azt mondja, hogy a ruszok azonosak a kumánokkal.
Van-e ellentmondás a két tudósítás között, és kiket nézett a két író
kumánoknak?
El kell vetnünk azt a régebbi, de még ma is felbukkanó elképzelést.
hogy ANONYMUS azért iktatta volna be a magyarok történetébe a
kumánok csatlakozását, mert ezzel akarta megmagyarázni a kumánok-
kunok nagyszámú jelenlétét Magyarországon. Ennek kézenfekvő cáfo-
lata az a tény, hogy ANONYMUS életében a kumánok-kunok még nem
költöztek ,be az országba.
El kell vetnünk azt a feltevést is, hogy ANONYMUS kumán-jai az0n0'
sak volnának KONSZTANTINOSZ császár három kavar törzsével. Egyrészt
ugyanis az ANONYMUS felsorolásában szereplő kumán vezérek neveli

276
 rendre azonosítani tudjuk azokkal a törzsnevekkel, amelyek viselői a gö-
rög tudósítások szerint Hvarezmben vagy annak kömyékén éltek. Más-
részt ANONYMUS és krónikáink kumán névegyezései is Hvarezmbe visz-
nek el bennünket. Ezenkívül az orosz krónikák sem a kumánokat-
kunokat, hanem a hvarezmi eredetű izmaelitákat nevezték kumánok-nak,
a kunok neve náluk ugyanis polovec, amiből a magyar palóc való.
A történelmi kunok kumán és kun neve ismeretlen eredetű. De figyeljük
csak meg. Tudjuk, hogy a szaracén nevet. amely kezdetben egy északnyu-
g3ti arab törzs neve volt. a középkori irodalomban általában 'izmaelita,
mohamedán' jelentésben használták. s krónikáinkban is izmaeliták, vagyis
szaracénok. azaz 'szerecsenek'
A GRI'-lGOIREnál az orosz krónikákban szereplő .szarace'noknak-izmaell`-
ráknak-kumánoknak a jelentése is: 'mohamedánok' A korabeli tudós érte-
gültség. így pl. ZRÍNYI is. Egyiptom szomszédságából. vagyis Palesztinából
származtatta az izmaelitákat-szaracénokat. Palesztina nevéből származik a
filtszteus név, amelynek történelmi jelentése 'a zsidókkal szemben álló, a
zsidók által hazájukból elűzött; filiszter, nem előkelő, kereskedő' Középko-
ri okleveleinkben a magyarországi jászok egyedüli neve phill'.stel`
'filiszteusok' Vajon mi okból?
Tudjuk, hogy ANONYMUS szerint a csatlakozó kumánok a Mátra-
Zagyva-Tisza vidékén, azaz a Jászságban telepedtek meg. Krónikáink
szerint ezek a kumánok hvarezmi eredetüek, vagyis onnan jöttek,
ahonnan a mohamedán forrásokban a besenyőkkel keveredett alán
ászok-jászok Kazáriába költözött csoportja, amely jórészt már
mohamedán, tehát muzulmán-böszörmény-szaracén, tehát kumán volt.
Tudjuk, hogy a zsidósítás miatti, vallási jellegű kazár belháborúban
860 táján éppen a Bizánc által felbujtatott ászok-jászok, pajnilok-
besenyők és turkuk támadtak a kazárok ellen, de a háborúban vereséget
szenvedtek. Az egyezések összefüggő láncolatában lehetetlen észre nem
vennünk a zsidó kazárok ellen fellépő izmaelita vagyis szaracén,
hvarezmi kumán ászok-jászok és a magyarokhoz csatlakozott hvarezmi
kumánokfiliszteus-jász neve közti azonosságot.
A kumán név 'mohamedán, izmaelita, szaracén-szerecsen, muzulmán-
böszömıény' jelentéséről végképp meggyőznek bennünket a TESZ ada-
tai is. Ezek szerint ugyanis izmaelita: 'böszörmény, szaracén, egy arab
népcsoport; a középkori Magyarországon élt mohamedán vallású nép-

277
 csoportok (volgai bolgárok, kálizok stb.) közé tartozó személy' Ég bÖ_
szörmény, régi buzurmen, betermen (vö. oszét pysylmon): 'mohamed3n=
,,ysmaelíta: bezermen orzaga": 1247-ben btsermtni: 'kun (! - l(_\/_;
nyelven beszélő. a Szir-darja mellett élő nép, amely a hvarezmi san
alattvalója', ezenkívül böszörmény még a XVIII. században: 'votjaknj
beszélő, a hagyományok szerint egy hvarezmi eredetű mohamedán nép-
csoport tagja'
Világos tehát. hogy a források a hvarezmi vagy hvarezmi eredetű molii-i-
medánokat-muzulmánokat-böszömıényeket nevezték kumánoknak-kunok.
k...
De ebben az összefiiggésben kell látnunk a ruthénok-ruszok krónika.
ink említette alpazur-alpzur nevét is, amelynek Al- előtagja az arab,
vagy arab közvetítésü nevekhez járuló al- előtag, a -pazur -- -pzur pedig
a buzurmen-böszörmény nevezet csonkult alakpárja (a végződés elha-
gyását vagy felcserélését megfigyelhettük ANONYMUSná| az Edum -
Edumen - Edumer névvariációkban).
Így ANONYMUS legyőzött mohamedán-böszörmény kumánjai, a
ruthénok szövetségesei és NIKON ruszai, akik kumánok is, azonosak
krónikáink legyőzött Alpazur-jaival-böszörmény-eivel, „akiket most ru-
ténak-nak neveznek", vagyis az ANONYMUS és a krónikáink közötti el-
lentmondás egyezéssé válik. De figyeljük csak tovább.
PLINIUS már az i. sz. I. században a Kaszpitól keletre, Hvarezm és Baktria
kozelében említ egy Comant nevű népet. A történelmi kumánok-kunok latin
neve pontosan ugyanez: Comani.
Ugyancsak PLINIUS mondja, hogy a Szir-darja vidéki szkíta népek kö-
zött, akiket a perzsák szakák-nak neveznek, a masszageták és dahák
szomszédságában él az Edones nevű nép. E népnevet STEPH.
BYZANTIOSZ képzetlen alakban is közli, amely nála Ed (E601),
ANONYMUSnál az első kumán kapitány, krónikáinkban pedig Csaba
első fiának a neve Ed. PLlNlUSnál az Ed nevű nép szomszédja az Ete
(Oetae) nép. ANONYMUSná1 a harmadik kumán vezér neve Etu (Ete).
PLlNlUSnál az Ete nép mellett lakik a Kotier nevű nép, amely az0n0S
HÉRODOTOSZnál a szkíták egyik ágának Katier nevével. A Kotier név al
oszétban szabályos Kodzer, a Katier pedig Kadzar alakot ad. Bizánebafl
a kazárok neve Kotzer, Katzir is. A Katiar képzett szkíta alakja A-katíar
> A-katir, a Kotier - Katier névé pedig A-katzir. Akatir és Akatzir volt a

278
neve a hunok keleti csoportjának, amely a tudósítások szerint az észtek
és a Meotisz közötti területen élt, s amelyet a bizánciak felbujtása miatt
Attila megvert és fiát, Ellákot rendelte föléje. Ugyanald(or a RAVENNAI
ANONYMUS szerint az akatírok-akatzirok azonosak a kazároldcal.
PLINIUS szerint a Kotier nép mellett az Euhat nevű nép lakik, de
ugyancsak nála az Auhet nép a Hypanis (Kubán) folyónál, a Meotisz vi-
dékén él. HÉRODOTOSZ szerint Auhat a neve a szkíták egy másik ágának.
Névtelenünk szerint Ohat kıımánjai Ménmarót Kazárországában, vagyis
a Nagykunságban élnek.
Jozsef Kazár zsidó Kiraly irja 950 aian kelt levelében: „És anal 3 nap-
tól kezdve, amikor elődeink az Úr oltalma alá helyezték magukat,
(Bulan, 730 táján uralkodó kazár király - K. V.) meghódította vala-
mennyi ellenségünket és letörte mindazokat a népeket és törzseket,
amelyek körülöttünk élnek, úgyhogy mind a mai napig egyikük sem tu-
dott ellenállni nekünk. Valamennyien minket szolgálnak és nekünk
adóznak: Edom királyai és az izrnaeliták királyai.” József király szó-
használatában az Edom jelentése 'Napkeleti Országok', az izlnaelitákkal
szembeállítva pedig 'nem muzulmán, keresztény országok, kereszté-
nyek'
Az arab-perzsa ádam, szogd, jaglmobi ádam, oszét adäm szóje-
lentése 'ember', adäm-on 'emberi, az emberhez tartozó', ez a moha-
medán hódítások során szítódott fel az iránságban. Etimológiailag
azonos éden, régi édem szavunkkal, személynevesülése a muzulmán
világban természetes, s elválaszthatatlan ANONYMUS második kumán
vezérének Edum (Edumen, Edumer) és krónikáink Csabája második
fiának Edömen nevétől (a név Edumen alakjának -en végződése lehet
a szó oszét adäm-on származéka -on forrnánsának a párja, amely az
iráni -ana > -an képzőre megy vissza, de lehet az iráni manu > szkíta
man 'ember, férfi' szó egy adom-man > magyar Edum-men >
Edumen összetételben; az Edumer alak -er végződése az iráni
vir-a~ vir 'ember, férfi' szabályos fejleménye, amit megtalálunk a
besenyők kang-ar - keng-er -- kang-i-er 'Kang országi férfi' alán ne-
vében is, amely egy másik összetételben keng-ers 'Kang országi
aorsz, vagyis fehér').
A negyedik kumán vezér nevét ANONYMUS három alakban is ránk
hagyta: Bunger, Bumger és Buger, a név népszerű olvasata Böngér. Ere-

279
detinek a Bunger alak látszik. amely összetett név, -ger utótagja azonos
ker 'óhajt. követel, könyörög, feleségül kér' igénkkel.
(Vö. zürjén kór-, votják kur- 'ua.', de köziráni, oszét kur-, 1t0,._
'kér, könyörög, kéreget, feleségül kér stb.', pl. kur-ág 'kérő, kérel.
mező, lánykérő', amely alakilag is a magyar kérő tökéletes megt`e|e_
lője, az oszét kur- -kor- ige 2. szótári alakja kyr-d, amelybõl kél.
igénk tisztázatlan kérd származéka való; de I. még Bear-gar *sokat
kérő': annak az alán királynak a neve, aki az V. században betört ltá.
liába).
A név Bunz előtagja olyan etimon, amely számos nyelvben megvan
'alap, telep stb.' jelentéssel (l. pl. kelta helynevekben a -bona ut6t3.
got, de ezt találjuk fundál 'alapít', fundamentum 'alap', fiındus 'alap,
telek' szavaink latin eredetijének tövében is 'alap, fenék, föld, birtok'
jelentéssel), az oszétban ez bun -- byn ~ bin 'alsó, lenti', innen bun-
ág -- byn-ág -- bin-ág 'ua.'
(Ezekből ismeretlen eredetű fenék és fonák szavaink, amelyek
óiráni előzménye bhan-ak.)
Az oszét bin-on-tá származék jelentése 'család, háznép', tkp. 'ala-
pítvány' Az alán Beor-gar 'sokat kérő' mintájára alkotott Bun-ger
névjelentése tehát 'letelepedésre földet kérő', ami pontosan megfelel
elbeszélő forrásainknak. A honfoglalók ugyanis - mielőtt harcba bo-
csátkoztak volna Zalánnal és az új hazában talált más fejedelmekkel
- előbb kisebb földterületet kértek tőlük letelepedésre.
Az ötödik kumán vezér neve Ousad, ez azonos a szkíta, szarrnata, alán
torzs- és személynevekben is kimutatott iráni sapada 'had' közszóval,
amely a mai oszétban avsad-- afsad 'ua.' (I. a Spad-ag-, Ana-spada-.
Bewr-ojÍsad- személyneveket az olviai feliratokban).
Nem véletlen, hogy a legtöbb kumán névhez hasonlóan, e név köz-
szói előzménye sem került bele maradandóan nyelvünkbe. Emıek
magyarázata egyrészt a kumánok kései csatlakozása és „idegen”
volta, másrészt az a tény, hogy nyelvünknek volt erre egy ösibb, a
családi-nagycsaládi, nemzetségi, törzsi szervezetre épülő hadtobor-
zást kifejező szava, a had.
(Vö. oszét yatt 'nemzetség, törzs, népség', ahol a -tt csakis -HI'
re mehet vissza, a kezdő 1- előzménye ugyanúgy lehet k-, mint 3
magyarban. Vagyis az alapalak *kant, amely az árja lf?.l'd°'
 indoiráni kan-za folytatója, az óiráni kan-da. középiráni kend “te-
lepülés, ház., háznép' párja, s azonos etimológiájú ház szavunkkal
is, de amint alábbi vizsgálódásainknál kitünik majd, emıek egy
kend-eh származékából való kendeh -- küridü méltóságunk).
Ousad kumán vezér ANONYMUS ún. ismertebb felsorolásában egyúttal
a magyarok hetedik vezére. A Képes Krónika szerint azonban a hetedik
magyar vezér nem Ousad. hanem annak fia. Örs, akinek neve
ANONYMUSnál Vrsuuru. l(ÉZAlnál Örs a magyarok negyedik vezére. A
kétféle Örs és Vrsuuru alak mutatja, hogy összetett névvel van dolgunk,
amely GOMBOCZ ZOLTÁN és nyomán NÉMETH GYULA olvasatában
Ur.s`ü ur. Ennek Ürsü tagja a török ir 'férfi' szóból származna, az -s- ma-
gyar kicsinyítő képzö volna, ur tagja pedig azonos ismeretlen eredetû úr
szavunkkal.
Ezt a szánnaztatást eröszakoltsága és kirívó tökéletlensége miatt még
akkor is el kellene vetnünk, ha nem tudnánk, hogy a névnek van tiszta
etimológiája.
Vagyis a név tagolása Vrsu vagy Vrs ~ Örs és ura vagy ur, s előtagja a
már sokszor vizsgált auruša 'világos, fehér, ösz, veres' alapszóra megy
vissza, azonos a magyar orosz, régi wrz, wrus, vrus, uroz, Ors 'orosz em-
ber; testőr' és az oszét wrys, wrws 'orosz', wrs, Ors 'világos, fehér, ösz',
afgán wres- 'blborszinü', tádzsik rus-, ruz- 'világos', finn róts-, közper-
mi rgč, komi roč, udmurt ãuč 'orosz' szavakkal.
(Az alapszó folytatóit és származékait láttuk az azonos etimológi-
ájú varsány, börzsöny és bársony szavainkban, valamint ősz színne-
vünkben)
A név Vrsu, Vrs, Örs elötag-változatai tehát azonosak a színnévi ere-
detű Orosz, aorsz, ász, Osz(e't), bas(kı'r) és vars(ány) népnevekkel. A név
uru, ur utótagja valóban azonos ismeretlen eredetűnek mondott úr, régi
uru 'uralkodó, fejedelem, királyi herceg, trónörökös stb.' méltóságunk-
kal, amelynek van ugyan iráni származtatása, de ezt - az eddig is lépten-
nyomon tapasztalt hiányos vagy éppen hiányzó iráni nyelvi ismeretek
miatt - elvetik. De lássuk csak.
Avesztai ahura, óperzsa aura, perzsa Ohr, Or, szkíta aur, aur-va,
szanszkrit asura, asszír átlrásban auar, aur, elámiban ura, görögben
oro, Or `jó, nemes, fenséges, hatalmas úr, uralkodó'. Ez az óiráni
mazda, perzsa mazd, muzd 'bölcs, számon tartó emlékezettel megál-

281
 dott: lélek` szóval összetéve Ahuramazda. Öhrmazd, Ormuzd i5[en_
névként vált ismeretessé. amely azonban a Ghátákban még külön
(Ahura Mazda) vagy megforditva (Mazda Ahura) írtak, s csak az
Akhaimenidák kezdték egybe írni. Emellett későbbi jelentése 'jó
szellem,jó lélek,jó isten'
A szó elsődleges iráni jelentésében maradt meg a finnugor ııye|_
vekben. pl.: osztják ur *nemes úr, király`, magyar úr, uru `ua.`(utóbbi
a szkíta eur-va alakból; vö. görög feljegyzésű Orofarnés < szkíta
aur-va farna 'isteni dicsfény' személynévvel a pantikapeuni felirat-
okban). A szanszkrit asura alaknak megfelelően mordvin azo:-0,
zürjén Ozir. votják uzír `úr, fejedelem". amely alakot a magyar is
megőrizte. ugyanis neveinkben Uzor. Ozor. Ozora. de az úr száı-ma..
zékai Uros. Öros neveink is.
Ehhez még csak annyit tegyünk hozzá. hogy Vrsuuru vezémevünk je-
lentése 'orosz, aorsz, ász-alán úr. fejedelem`, ami tökéletesen megfelel
ANONYMUS elbeszélésének a kumánok és ruthénok csatlakozásáról, s
NIKON közlésének is, miszerint a ruszok kumánok is.
Ezzel el is érkeztünk a rusz problémához, amit itt csak olyan mértékben
érintünk, amennyire ezt az ősmagyar történet IX. századi szakaszának a
vizsgálata szükségessé teszi. Vagyis arra a kérdésre keresünk választ, hogy
kik lehettek azok a ruszok, akiket NIKON kumánoknak nézett, ill. kik lehet-
tek azok a ruthénok, akik Kijev térségében az ANONYMUS által is kumán-
nak nevezett ász-alán-besenyö keveréknép szövetségesei voltak.
Ruszok. A ruszok kiléte és a Kijevi Rusz alapítása körülményeinek kérdé-
sében évszázadok óta két szélsőséges tábor küzd egymással. A normann
elmélet hívei, akik az orosz krónikák és egyéb történelmi források egyoldalú
értelmezése alapján a skandináv normann-varégo/(kal azonosítják, és a
Kijevi Rusz megalapítását kizárólag nekik tulajdonítják. [A másik táborhoz
tartoznak] az antinormannisták, akik azt vallják, hogy a IX. századra a keleti
szláv törzsek önmaguk hozták létre az államalapítás feltételeit, a nonnann
varégokat [pedig] olyan katonáskodó, kalandor jövevényeknek tekintik,
akiket a rusz fejedelmek fogadtak fel katonai kíséretül, s amikor terhessé
váltak számukra, át is engedték őket Bizáncnak.
A vitában alapvető és ma sem tisztázott kérdésként merül fel a rusz - rosz
név eredete, amelyet egyesek az északi germán.rO.9s-marm *evezős embfi'
rek” finn ruotai 'ua., skandináv. svéd' közvetítésü orosz rus-ból származlal'

282
„ak mások pedig a Dnyeper egyik mellékfolyójának Rosz nevéből. sőt
felteszik egy ilyen nevü keleti szláv törzs létezését is. amelyekről a korabeli
Orrasok nem tudnak. Emellett megmagyarázatlan marad a kérdés, hogy
honnan ered és mitjelent a Rosz folyónév.
Rendkívüli bonyolultsága és összezavartsága ellenére a problémának van-
nak sarkalatos pontjai. amelyek számunkra is fogódzóul szolgálnak. s nem
engedik. hogy a lényeges kérdések elkerülésével vizsgálódásaink a részlet-
pı-oblemák tőmkelegébe fulladjanak. lgy:
l. A rusz -~ rosz névjellegzetesen nem szláv, és ilyen nevü keleti szláv
torzs sohasem létezett. Hallgassuk meg, mit mondanak eıTől a szovjet
kutatók.
P M. TRETYAKOV: „Kik voltak hát azok az ősruszok, akiktől Rusz
Föld. a dnyeperi szlávok államiságának e magja a nevét kapta?
Először is arra kell felfigyelnünk, hogy a rusz -- rosz nevet lényeges
lexikális különbség választja el a nyugati, déli és keleti szlávság régi
neveitől, s az orosz évkönyv egyetlen esetben sem sorolja a ruszokat-
roszokat a keleti szláv csoportosulások közé.”
M. K. ARTAMONOV: „Mivel szláv rusz vagy rosz törzs sohasem
létezett. és rusz-nak a krónika tanúsága szerint a poljanok-at kezdték
nevezni, (,,amelyet ma rusz-nak neveznek”), világos, hogy nem en-
nek a törzsnek az új nevéből származik a Rusz Föld elnevezése, ha-
nem ellenkezőleg, valószínűbb feltenni, hogy a poljanok azért kapták
rusz nevüket, mert a Rusz Földön telepedtek meg. Ez a föld a szlá-
vok megjelenése előtt a rusz népé volt és ez a rusz nép nem volt
szláv.”
2. Az ún. rusz régészeti leletek semmi hasonlóságot nem mutatnak a
jellegzetesen szláv borsevszki kultúrával, rokonok viszont a dnyeperi és
mas iráni népek müveltségével.
ARTAMONOV: „Az igen gyér régészeti leletek alapján jelenleg még
nem dönthető el a Vl-Vll. századi közép-dnyeperi kultúra etnikai
hovatartozásának a kérdése, de egészen kétségtelen, hogy az nem
szláv, bár bizonyos elemeit megtaláljuk a Vlll-IX. századi szláv
kultúrában; az e területet megszálló szlávok valószínüleg átvették
ezeket az elemeket. miközben a helyi lakosságot részben magukba
olvasztották... Megtaláljuk ebben a kultúrában egyrészt a
csemyahovói, pontosabban a gót törzsszövetség korabeli dnyeperi

283
 szarmata kultura bizonyos hagyományait, másrészt azokat az eleme-
ket. amelyek a kesőbbi Donyec-Közép-Don vidéki szaltovói kultú..
rával es bizonyos fokig a dunai bolgárok müveltségével mutatnak r0_
konságot. E Vl-Vll. századi közép-dnyeperi kultúra stílusjegyei
számos rokon vonást mutatnak a Krím félszigeti hegyvidék és Észak-
Kaukázus kultúráival. ahol a gót kori lakosság megmaradt, és meg..
maradtak bizonyos szarmata-alán eredetű hagyományok.”
TRE'l`YAI<OV` „Az Óorosz állam azon kutatói, akik a ruszok-roszok
déli származásának a hívei. nemegyszer rámutattak arra, hogy ez 3
szláv nevekre olyannyira nem hasonlító népnév a szarmata nevekre
emlékeztet. Már M. V LOMONOSZOV az l. évezred első fele szarmata
törzseinek roxolan (rokosz. aorsz) neveivel hozta kapcsolatba 3
ruszokat-roszokat... Az ösrusz-szarmata kapcsolat lehetőségéről
szólva. a történészek nemegyszer rámutattak már arra. hogy az ismert
„Rurikovics bélyegző” szarmata eredetű, amit megtalálunk az l. év-
ezred harmadik harmadának ún. ,.rusz leletei” között is. Ennek a
tangának hosszú története van a Fekete-tenger északi partvidékén, s
érdekes, hogy e térségnek nem a nyugati, hanem a keleti: szarmata
részében. Ki lehet mutatni pl., hogy ilyen rajzú bélyegzőt az
aspurgok: a szarmata Boszporuszi királyság uralkodói használtak,
többek között ll. Szauromat. Pontosan ilyen rajzú tangát találunk az
l. évezredben Közép-Ázsiában is. s itt is az iráni szarmaták használ-
ták... A szarmatáknak közük lehetett az ősi Rusz Föld uralkodó réte-
géhez. mivel a Közép-Dnyeper azon térsége urainak tekinthették ma-
gukat. amelyet az l. évezred második felében a poljanok. szeverjanok
és ug!ı`csok népesítettek be.”
A szever-szeverjan törzsnév `északiak` jelentésével kapcsolatban
megjegyzi még: .. ha ugyan e névnek egyáltalán köze van az égtáji
elnevezéshez”
3. A korabeli és későbbi források határozottan megkülönböztetik a
ruszok-at és a szlávok-at.
l(oNszTANTıNosz A birodalom kormányzásáról c. müvében ez
áll: ,,November elején fejedelmeik az egész Rosz élén elindulnak
Kijevből a poljudjá-ért _(fejenkénti adó - K. V.) a szláv vervian0l(„
drugovitok, krivicsek, szeveriek és más szlávok földjére, akik R032'
nak adóznak.”

2
 Ugyanitt a császár felsorolja a dnyeperi sellők neveit külön a szlá-
vok és külön a rosz-ok nyelvén.
József kazár király 950 táján kelt levelében így sorolja fel a kazá-
roknak adózó északi, északnyugati népeket: Burtasz (mordvin), Bu!-
gar, Sz 'var (Szuvar), Cseremisz (mari), Ariszu (erzya-erzä: a mord-
vinok egy másik ága), Vjatics (az orosz krónikák szerint Vjatko őstől
számıazó lengyelországi törzs), S.v.r (szever-szeverjan: egy keleti
szlávnak tekintett törzs) és (I) Szlavjan.
A mohamedán források is megkülönböztetik a ruszok-at és szlá-
vok-at, az előbbiek neve náluk Rus, ar-Rus az utóbbiaké Saqíab,
Saqalib, s szerintük ltil kazár fővárosban külön bírájuk van az ott
szolgálatot teljesítő Rusok-nak és külön a Saqlabok-nak. (Itt jegyzem
meg, hogy az arab tudósítók általános 'szolgálattevő, szolga, rab-
szolga” jelentésben használták a sklav-slav-saqlab nevet, erről tanús-
kodik pl. az a tény, hogy náluk a Mervan 737. évi kazáriai hadjárata
után Kachetiába telepített 20 000 burtasz-mordvin hadifogoly neve is
saqalib).
ANONYMUS és a magyar krónikák sohasem használják 'szláv” je-
lentésben a ruthén-rusz-orosz nevet, s a két népet megkülönböztetik
egymástól. ANONYMUS elmondja, hogy a rtıthén vezérek - rá akar-
ván bími a ruthén föld elhagyására a magyarokat - igen dicsérték
előttük Pannóniát, „mely földön szlávok, bolgárok, vlahok, rómaiak
pásztorai laknak” Ugyancsak nála, amikor-a magyarok megszállták
Munkács és Ungvár vidékét, Szalán bolgár vezér szláv alattvalói el-
beszélték nekik, ,,miképp foglalta volt el Attila halála után a
Bolgárországból kijött Keán vezér, Szalán vezér ősapja, a görög csá-
szár tanácsából és segítségével azon földet, s miként hozták volt ma-
gukat a szlávokat Bolgárországból a ruthénok határszélére”
4. A XIII. századig maguk a kijevi ruszok is megkülönböztetik magu-
kat a keleti szlávoktól, ill. a törzsi szállásterületeken létrejött keleti szláv
fejedelemségektől, de a fejedelemségek szláv lakossága is szembeállítja
magát a ruszoldcal.
A kijevi krónikák szerint: ,,Rurik tehát poloveceket és sok ruszt
gyűjtött össze és Halics ellen vonult.” Ugyanott: „Szvjatoszlav tehát
Ruriknak kínálta fel Halícsot és magának akarta az egész Rusz Föl-
det Kijev kömyékén.”

285
 Novgorodi krónika: ,,Ugyanabban az évben az egész Rusz Fõjd
Halics ellen vonult.”
Rosztovi krónika: ,,... és elöl Roman, aki halicsi és volodimeri ez-
redeket toborzott és bevonult Rusz Földre”
Ugyanakkor ezek a fejedelemségek sohasem sorolják magukat
Rusz Földhöz és nem nevezik ruszok-nak magukat. Az ún. Rusz
Föíd, vagyis a KONSZTANTINOSZ említette Belső-Rusz csak a kijevi,
a csemyigovi fejedelemséget és a perejaszlavli fejedelemség egy ré.
szét foglalta magába.
A források szerint maga Oleg fejedelem is olyannyira megkülön-
böztette a rtıszokat a szlávoktól, hogy 907. évi bizánci hadjáratából
hazatérőben a ruszok hajóira selyemből, a szlávokéra közönséges vá.
szonból csináltatott vitorlát.
Ugyanakkor az óorosz Törvénykönyv, a Rosszkaja Pravda is a
ruszoknak kiváltságos jogokat biztosít.
A források tehát nem hagynak kétséget afelől, hogy a ruszok nem azono-
sak a keleti szlávokkal, hogy Kijev térségében a szlávok megjelenése előtt
élt egy rusz ~ rosz nevü nép, amely a keleti szlávokkal együtt alapította meg
a Kijevi Ruszt, ráruházva saját népnevét, amelyet azonban csak a XIII.
századtól vett fel az egész keleti szlávság.
Emellett a rusz-rosz népnév 'lovas katonaság, fejedelmi katonaság” je-
lentése azért válhatott használatossá, mert a rusz nép lovas katonanép volt
(híven őrzi ezt a magyar orosz név "testőr, királyi ajtónálló' jelentése is,
ezenkívül Oleg 912. évi bizánci szerződésében, ill. a szerződést használó
orosz krónikákban a rusz név először előforduló rusz-in alakjának a jelenté-
se is `vojin: katona').
Nem feledkezhetünk meg arról a döntő fontosságú tényről, hogy
KONSZTANTINOSZ két különböző nyelven: rusz-ul és szláv-ul sorolja fel a
dnyeperi sellők neveit. Ezzel tökéletes összhangban CIRILL Életíratában az
áll, hogy a diplomáciai és hittérítői megbízatással Kazáriába tartó
Konsztantin-Cirill 861 végén vagy 862 elején huzamosabb időt töltött a
krimi Herszoneszben, ahol többek között megtérített egy embert, akinek a
nyelvét nem értette, s csak tolmács útján tudott vele érintkezrıi, és a Biblia
olyan lefordított részeire bukkant, amelyek ross betűkkel voltak írva, s Cirill
ezeket sem értette, bár második anyanyelve a szláv volt.

286
 Kérdés most már, hogy milyen nyelv volt a rusz nyelv, amelye
KONSZTANTINOSZ császár megkülönböztet a szlávtól, s amelyet a szláx
nyelvü Ciríll sem értett?
A KONSZTANTINOSZ által felsorolt dnyeperi sellők közül az egyiknek
a szláv neve Ostrobounipraz, nısz neve Oulborsi, jelentése mindkettő-
nek 'sellősziget'.
Ezzel kapcsolatban MELICH idézi és elfogadja THOMSEN etimológiá-
ját, miszerint a szláv név olvasata ostrovııni prach, ahol az előtag ostrov,
ostrog 'sziget', az utótag prog, porog 'sellö'. Ezzel a megfejtéssel egyet
kell értenünk.
Nem úgy a másikkal. THOMSEN és nyomán MELICH szerint ugyanis e
sellősziget rusz Ouíborsı' neve az északi gemıán hálmr 'sziget' +fors
'vízesés' (?) szóösszetételre menne vissza. amelyben azonban sem az
előtag -mr hangzóinak a kiesését, sem az utótag f- > b- változását nem
tudjuk megmagyarázni. De ilyen szóösszetétel a gennán nyelvekben
nincs, és aligha létezett. A germán konstrukció 'sziget + vízesés' jelenté-
se is spekulatív, s csak így hozható kapcsolatba a 'sellősziget' jelentésű
rusz és szláv szavakkal.
Ezzel szemben a sellő rusz Öulborsi nevének Oul- előtagja azonos a
görög átírású szkíta, szannata, alán személynevek Oul- - 01- elemével,
amely az indoiráni upari alapszóra megy vissza, s az oszét wäi 'fel, fent'
szó párja (vö. wäíä 'fölé, fölött', wäläwyl 'felül', wälläg 'felső, fenti',
wäliängaj 'felületi, fellengzős, felszínes', wäl-bär 'felbér, fizetség, fize-
tési pótlék).
A név -borsi utótagja ugyanakkor az indoiráni brz, brš alapszópárra
megy vissza, amely az avesztaiban baraz 'magas', barazah 'magaslat,
hegy, sziklabérc', az óperzsában barõ- (pl. a Barõıjıa 'kimagasló' sze-
mélynévben), az óindben bhrs-, bhrsti 'kiemelkedés, sziklameredély', az
oszétban borz - bärz 'kiemelkedés, rakás, halom, fok, fokozat' és
byrc- burcä 'sziklameredély, meredély, szakadék', pl. wäl-bärz-(onafl
'magas, kimagasló; kiemelkedés'. Ennek párjaként egy oszét wäl-burcä,
szkíta val-bors-i (óiráni val-brš-ti vagy akár val-bars-ya) összetételből a
bizánci átírású Oul-bors-i 'sellő: sziklazátonyos, meredélyes folyószá-
kasz'
Tehát számos más adat mellett e dnyeperi sellő rtısz neve is egyértel-
múen bizonyítja, hogy a ruszoknak a szlávoktól különböző nyelve nem

287
 északi germán, sőt egyáltalán nem germán, hanem iráni, mégpedig gzk{_
ta, alán-oszét.
Vagyis azok jámak helyes nyomon, akik a nem szláv ruszok nevét 3
szarmaták aorsz nevével, a rusz régészeti leleteket pedig a szarmaták Dél-
kelet-Európában, a Kaukázusban és Közép-Ázsiában is fellelhető hagyaté-
kával hozzák kapcsolatba. Es ebben maradéktalanul megerősít bennünket a
rusz - rosz név vizsgálata is.
Már az i. e. IV. században író ARıszToTELÉsz, ill. magyarázói Rusz-
okrıak nevezik a szkítákat, megoldatlan talány elé állítva [ezzel] a kuıa-
tókat: „Skydas tous 'Rós"
BAL"AMl (és TABARI) arról ttıdósít, hogy Derbent perzsa helytartója;
Sahvaraz 654-ben meghódolt az araboknak, s ez alkalomból elmondta
nekik, hogy két ellenség között van: a kazárok és a ruszok között. A
szerző közli még, hogy a népes Belanäer országba a ruszok és 3
dăurhanok-országán keresztül vezet az út. Nyilvánvaló, hogy szláv
ruszok jelenléte Északkelet-Kaukázusban a VII. század derekán még
csak szóba sem jöhet. Egyébként is e térségben éppen ekkor jön létre
Hunország, amelyet az arabok csak jó 100 év múlva döntenek meg.
Ugyanakkor egy évszázad múlva történő események kapcsán TABARI
arról tudósít, hogy a 764-ben Tbiliszibe betört kazárok hvarezmi vezéré-
nek a neve: As-Tarchan, de ugyanez a név más arab íróknál Ras-
tarchan, az önnényeknél pedig Raz-tarchan, vagyis az alánok as nevé-
nek ras, raš, razˇ változatát egy névben találjuk meg (a név as alakját
CZEGLÉDY is a Hvarezmben használt arsiya, arsya alakokra vezeti visz-
sza), amely elválaszthatatlan a BAL"AMl említette Rus népnévtől.
LEO DIOKONOSZ arról tudósít, hogy Nikhoporosz császár egyik főem-
berét a Taoro-szkítákhoz küldte, s hogy e szkíták másik neve Ros. Ezzel
kapcsolatban ARTAMONOV hivatkozik VAszıLJEvszKıJre, aki idézi egy
V századi névtelen szerző tudósítását, miszerint a hun utigurok által 2!
Krímből a Kubán vidékére költöztetett gót tetrskitok Hevdusian nevű
népe gót-touro-szkíta-Ros keveréknyelven beszélt. Vagyis a forrá-'S ez
esetben is megkülönbözteti a gemıán gótok nyelvét a Ros nép nyelvétől,
amely utóbbit a szkítával azonosítja.
KONSZTANTINOSZ császár írja a kijevi ruszokról: ,,Ezt a népet IIIÍ
szkitá-nak vagy hun-nak nevezzük. Igaz, hogy ők Rus-nak nevezik ön-
magukat."

288
 Az idézett foıTások tehát egy népnek tekintik a szkítákat, ruszokat és hun-
alán ászokat, s Rus, Ros néven nevezik őket, ARlSZTOTELÉSZtől egészet.
KONSZTANTINOSZ császárig. Nem véletlen, hogy amint Északkelet-
Kaukázusban élt az iráni auruša 'világos, fehér, szőke stb.' > hvarezmı
4,-giya - arsya alakjának a folytatója és ennek rus, ros, raš, raã változatai,
Ugyanúgy, ugyanakkor élt a szkíták ARıszToTELÉsz altal említett Rós nevé-
nek as változata is. hiszen a görög tudósítások szerint Nagy Sándor korában
3 szkíta király fivérének a neve Kart-as-, ABAJEV megfejtése szerint 'ász
kard, ászok kardja'. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy az Indiában hódító
fehér hun Hétalánok neve ott ãrsi.
Hogy a felsorolt névváltozatok az auruša etimonra és annak színnévi
eredetére mennek vissza, ahhoz nem férhet kétség, de végképp meg-
győzhet róla bennünket MASZUDI közlése, miszerint Bizánc 'vörös, vör-
henyes' értelemben használja az ar-Rus nevet. És figyeljük csak meg!
Az orosz folklórban: Russkıj narod rusý' narod 'Az orosz nép szőke
nép' Az orosz rus-ij 'szőke', de ugyanez az alapszó más képzővel rus-
ak 'orosz ember'. És ugyanezt az összefüggést találjuk az oroszban a rus
név és as fejleményénekjas alakjánál.
Ugyanis: iráni :ˇ-as 'jász' (pl. a tanaidászi feliratokban [as-andanak
'acélos jász' szkíta törzsnév; Sor-ios 'Jász vezér': a kaukázusi alánok
egyik vezérének bizánci feljegyzésű neve a VI. században), orosz
jas-in 'jász ember',jas-i 'jászok', dejas-mj 'világos'
E nyilvánvaló egyezések mellett a latin kútfőkben a XI-XII. századig
használt Russi, Ruzzi, Rucı' név után megjelenő Ruteni, Rutheni,
Ruthenus népnév kialakulására hathatott a görög rodinosz 'vörhenyes,
rózsaszínü' s maga a latin rutilus 'vöröses' színnév is, bár feltétlenül
helye van annak a feltevésnek, amely a Ruteni gall törzsnévvel hozza
kapcsolatba. A kelta-gall törzsnevek gót-fi`ank közvetítésü átörökítésére
ugyanis számos példát találunk (vö. kelta bor' > Boiohaenum 'Csehor-
szág', kelta touta > magyar tót 'szlovák', gót vend 'szláv; szorb, szlo-
vén', kelta'vlah > magyar oláh ~ olasz 'római alattvaló pásztomép; ro-
mán; olasz').
A rusz-rosz népnév és ász (jász, aorsz) párja tehát a szkíta-szarmata-hum
Hlárt- folytonosság révén szkíta alaprétegű lakosságot jelölt a Közép-
Dnyeper, a krimi Boszporusz-Kubány és a Kaukázus Derbenttől északra
fekvő vidékén, amelyet elszínezhettek ugyan, de etııikumában nem változ-

289
 tattak meg a Közép-Azsiából, az európai iráni népek e tápterületéről történő
állandó beáramlások.
Ez a csökönyös folytonosság teszi, hogy pl. a bizánci források a királyi
szkítáktól származtatják a hunokat és gyakrabban használják szkíta, mint
hun nevüket; hogy KONSZTANTINOSZ szkíták-nak és hunok-nak mondja a
magukat ruszok-nak nevező kijevi rtıszokat; hogy Kijev neve a hun kori As-
gard 'Ász település'. .lORDANESZnél és a későbbi germán forrásokban
Hunagard, a térségé pedig Hunigard, Hunaland.
Ezért van. hogya szkíták Boszporuszi királyságának a nevét a III. század.
ban elfedheti a szarmaták Boszporuszi királyságának a neve, utóbbit pedig a
Hunok Földje név, s hogy a Bizánctól 540-ben elszakadt örmények - ra
akarva beszélni a perzsákat a birodalom elleni háborúra - így érvelhetnek
J usztiniánosz ellen: ,,Nem küldte-e el hadvezéreit a Hunok Földjére a bosz..
porusziak ellen. s nem foglalta-e el ezt a várost, amihez pedig semmi joga
nem volt.”
Majd e szkíta alaprétegnek a folytonossága révén megőrzött rusz neve és
a Hvarezmből hozzáköltözött ász-alán-besenyő keveréknép 'izmaelita'
jelentésű kumán neve okán mondhatta NIKON, hogy a Fekete-tengemél és a
Kijev térségében lakó ruszok kumánok is, a régebbi rtısz-kumán hagyomá-
nyokból merítő ANONYMUS pedig, hogy a kumánok a rtıthénok leghivebb
szövetségei.
És a rusz név ász párját őrzi e ruszok-kumánok egyik fejedelmének,
Dir társának vagy utódjának Aszkold -- Öszkold neve, ill. a név Asz- -
Osz- 'ász, osz-ét' eleme, Kijev As-gard nevének párjaként, 'ász telepü-
lésfönők' vagy 'ász nemzetségfő' jelentéssel, amit jól alátámaszt
Aszkold ~ Oszkoid másik, Alavang neve, amelyben az Ala- 'alán, ász'. A
-vang viszont a bán 'határvidék kormányzója; magyar tartományok ki-
rályi fötisztviselője; végvár-parancsnok; úr' méltóságunk és személyne-
vünk -ak > -ag > -g képzős származéka.
Az indoiráni tő pá- 'véd, őriz, vigyáz, ügyel' Innen óind, avesztai
pãna- 'védelem, őrizet, felügyelet', pl. a rãna-pãnõ 'ágyékvédő'
származék többes alanyesetben, pehlevi rãn-pãn 'ágyékvédő vért'„
raz-pân 'szőlőkertIlő', afgán-vaneci rë-bűn 'pásztor', tádzsik bon-I
'védelem, őrizet, felügyelet', bon-ü 'úmő, háziasszony', čü-p0H
'pásztor, csobán', pos-bon 'őr';

290
 perzsa šu-bán 'pásztor, csobán', känz-i'-bán 'kincsőrző', dar-bán
'ajtónállóı Iabdaj átékokban kapus', šähr-bán 'városparancsnok';
méltóságnevekben: kára-păna 'óiráni pogány törzs feje és papja',
zšaça-pavan- 'óperzsa tartományúr', méd ;(ša.9ra-pân-, párthus
HŠTRP 'tartományúr, satrapa', innen elámi šakša-pamana, araıneus
akhašdar-pănã, lykiai kssadrapa, görög ratrapës 'ua.', de hettita
pankuš 'a vének tanácsának a feje'; párthus szászánida marz-bãn
'határvidék korrnányzója', šah-pãn, tádzsik šoh-bon 'királyi biztos, a
sah megbízott felügyelője; megyetönök';
innen IBN RUszTÁnál Subang, GARDızınéI Supang mint a rusz fe-
jedelmek címe. amelynek iráni alakja šah-pãn-ak; egy 943-ból szár-
mazó dobrudzsai cirill betűs glosszában ãoupan; a déli horvátoknál
egy *shübâng alakra visszavezetett süban 'a nemzetség választott
fejedelme; fejedelem', magyar zsupán 'horvát és szlavóniai magyar
tartományok föispánja'; KONSZTANTINOSZ császámál Zopaniai
'Horvátország egyes részeinek a neve', amely déli szláv méltóság és
közigazgatási müszó nyilván az irániból való, szarmata-hun-avar
közvetítéssel. 9
Megjegyzem, hogy a párthus-szászánida korban a šah a megye-
f'ónök címe volt, ez pãdi-šãh 'f'ósah' összetételben bekerült a tö-
rökségbe, ahol pasa -basa, innen a magyar basa, kazár alakja
Pesah 'egy kazár hadvezér neve' A méltóság a cseremiszben za,
pl. kugo-za 'nagyfejedelem'; a párthus-szászánida šah közigaz-
gatási területe a šahr < óiráni, avesztai ;(ša.9ra 'hatalom, birtok,
tartomány', később 'tartomány, közigazgatási terület, megye, te-
lepülés, a település egyik kerülete, része', perzsa šähr, tádzsik
šahr 'város', magyar szer 'a falu valamely része, vége, utcája,
szege', kiváltképp a szerek-ben lakó göcsejieknél.
Ebből a megfejtetlen magyar Sar-chas királyi méltóság, amely-
nek bevezetésére I. András hozott törvényt és beiktatták I. László
III. decretumába. A Sar-chas bíró feladata volt a kóbor csapatok
összegyüjtése, összeírása és nyilván letelepítése. E tisztét a mél-
tóság iráni jelentése is mutatja, ugyanis šahr 'tartomány, birtok,
megye, település' + kos 'néz, figyel, ügyel', oszét kás- 'ua.', ösz-
szetételben käron-gas 'határőr, mezőőr, csősz';

291
 az utótag magyar szóösszetételben: bizonytalan eredetű ku,-_
kász, régi kurgász 'kutat, fi.Irkész', amelynek kur- előtagja azonos
az oszét kur- 'keres, kutat' igével;
bizonytalan eredetű fürkész, régi fürgész 'vizsgálódik, kutaa
keres', ennek für- előtagja azonos az oszét fiır 'sok, bőséges, na..
gyon, erősen, sokáig' szóval, a magyarfiirkész elsődleges jelente..
se tehát 'erősen figyel, sokáig néz';
a kas- alapszó szkíta személynévi származéka Kas-ag- 'vigya-
zó, ügyelő', oszét kás-ág 'ua.';
irmen KoNszTANTıNosznaI a honfoglaló magyarság hetedik
törzsének a Kasë neve. régi alakjai Keseih, Kesceh, Kesceu,
Kesvh, Kezyeg stb. A törzsnév 'vigyázó, felügyelő' jelentését jól
magyarázza az a tény, hogy a honfoglalás hadműveleti követel-
ményei szerint rendezett törzsek közül ez volt az utolsó, amely-
nek részint a leszakadás, a Iemorzsolódás megakadályozása, ré-
szint a megszállt területeken őrhelyek felállítása volt a feladata,
aminek emlékét Kesz, Keszi, Keszü, Kesző, Kezyegház,
Váraskesev stb. helyneveink is őrzik.
Song-i-ban volt a neve a katalaunumi ütközetben a hunokkal
szembenálló alán derékhad tövezérének, a név jelentése 'hadúr', a
Song- előtagot vö. a tádzsik stb. jang 'harcos, katona; harc, háború'
szóval, az utótag azonos a bán méltósággal, úgyszintén a
pantikapeuni feliratokban található Banas személynévvel és a ma-
gyar Banus, Bán személynevekkel.
A hamisitványnak ítélt Csíki Székely Krónikában Rabonbána cí-
me a székelyek főfejedelmének, Zandirham-nak, akinek követei a
magyarok elé mentek Ruthéniába, és nevében megkötötték velük a
Hat-kőszer-t, a székely-magyar szövetségi szerződést. A fejedelem
nevének Rabon- előtagja azonos az oszét räbin -~ räbun 'aIap, alanti,
hátsó, szélső, túlsó, határszéli' szóval, a Rabon-bán jelentése 'a szé-
len levők, a határszéliek bánja'.
A kãra és Iqrta, grda legkisebb egysége az avesztai vis, óperzsa vi-9
'a magát egy közös őstől származtató patriarchális nemzetség; nem-
zetségi település; összes, valamennyi', avesztai vísya, vaësa, óind
vaisya 'egy nemzetséghez tartozó; a nemzetségi ős szelleme; nem-
zetségfő, a nemzetség papja és bírája', szanszkrit veça 'ház, háznép',
tádzsik bayt 'ua.', khotáni szaka bisa ' a nemzetségből, a háznépből
kikerült cseléd, szolga', oszét vos 'közösség, csoport, gyülekeze_t',
osztják wač 'elkerített hely', orosz vese 'összes', de ugyanez a
nyelvjárásokban már az irániból 'falu, település' jelentéssel, a káro-
păna és g_rda-poti mintájára az avesztai vis-pãn-ãm és vis-poti-
'nemzetségfő, a nemzetségi település ura'
[Ezekből] ismeretlen eredetű össze. összes szavaink ösz- töve;
ős főnevünk és finnugor rokonsága; településneveink vész -- vesz
'település, lakóhely' eleme és ennek v > fzöngétlenedéssel kelet-
kezettfez 'ua.' fész párja a Halotti Beszédben.
Az előbbire pl. Benevesze, Köllökvesze, Botvesze. Veszkény,
melynek -keny végződése azonos az iráni -kan ~ -gon helynév-
képzővel, Vésztő, Vista, amelynek -to eleme azonos az iráni -ta
névképzővel, Visk, régi Veske, Vesk egy voës-ko alakból. Úgy-
szintén ismeretlen eredetű viskó 'sárból, rőzséből tapasztott lakó-
ház' főnevünk, amelynek lekicsinylő hangulatú -kó képzőjét I.
házikó, vinkó stb. szavainkban.
És végül ispán < vis-pãn, régi yspon, yspon, espan, ëspány, ispony,
espáng 'a királyi vármegye főnöke; a várkatonaság parancsnoka;
gazdasági intéző', ahol a v- > i- változást vö. vimád > imád stb. sza-
vunkkal.
Tarthatatlan az a feltevés, hogy ispán méltóságunk a tisztázatlan
etimológiájú szláv ãupan szóból, ill. ennek egy ki nem mutatható
ăõpona alakjából származna, ami még hangtanilag is képtelenség;
pehlevi panah 'védő', pamíri sughnan .šáb-ponoh 'éjjeli mene-
dékhely', perzsa ponoh 'reteszül szolgáló faék'; az iráni pã- 'véd,
őriz, vigyáz, ügyel, elkerít, pajzsul szolgál' származéka *pãnoka
'deszka-védelem, fa-védelem';
ebből a Pors-pan-ak-os < iráni pars-pan-ok 'kemény oldalú,
védett oldalú, deszka-oldalú' szkíta személynév és az oszét fajn-
äg-fors 'ua.' közszó, úgyszintén fa'(1)n-äg 'desz.ka', híven ahhoz a
szokáshoz, hogy a szkíta-szarmata törzsek az egybehangzó tudó-
sítások szerint fenyőfából készítették pajzsukat, amit bőrrel von-
tak be;
s ennek megfelelően az iráni pãnoka > óoszét fänág (mai oszét
fájnäg) alakból szabályosan a magyar fenyő, régi feneu, fenw,

293
 fenu 'fenyőfa' szavunk, amelynek a tévesen kikövetkeztetettfeny_
alapszavához vont finnugor adatok nem ide. hanem az iráni põ-
alapalak ige-névszói 'fa, fenyőfa' jelentésű pã-no vagy pã..va_
no - pá-van számıazékához tartoznak;
az iráni, szkíta panok szabályos pan-k ~ pan-g - ban-g alakjai-
nak megfelelően az arab feljegyzésű Supong, Subang méltóság
-pang, -bong és a magyar ispán espáng alakjának -páng utótagjai,
valamint a rusz fejedelem Aiovang nevének -vong tagja, ahol a
szóközépi helyzete okán végbemenő -p- - -b- > -v- változást vö.
az Arta-bon ~ Arta-van 'a szent tűz őrzője, papja' jelentésű több
párthus királynév kettős alakjával, az azonos alakú és jelentésű
közszóval-méltósággal.
A rusz fejedelem Aszkold-Öszkoid 'ász-alán teIepülésfőnök', 'ász-alán
nemzetségfő' neve Alavang párjának a jelentése tehát 'alán bán', s az
A lmus 'alán vitéz férfi' névvel áll szoros rokonságban.
Szóltunk már arról, hogy a magyarok fejedelmei, nevezetesen Almus és
Árpád által elkövetett hadi tettek átruházása a nevezett rusz fejedelmekre
csak úgy történhetett, hogy a tudósítók és forrásaik már egy népnek látták a
magyarságot és a hozzá csatlakozó kumánokat-ruszokat, amit még a csatla-
kozók és a magyarok etnikai rokonságát jelző baskír neve is segített. De
ugyanezt az etnikai rokonságot őrzi a szkíta-szarmata eredetű ruszok és a
magyarság egy részének közös ugor neve is.

Ugorok

A 463-ban Európába költözött kidarita hunok egyik törzse on ogur nevé-

nek az elemzésével kimutattam ungar típusú népnevünk származását, utal-
tam arra is, hogy a főként szlávok használta ugor nevünknek nincs köze az
onogur-ból alakult ungar nevünkhöz, s hogy az onogur és ugor nevek nem
egyazon, hanem különböző népeket jelöltek.
Arra, hogy a feltett ószláv og-or névalaknak az onogur-ból való erede-
tébena szlavisták is kételkednek, jó példa V. I. LITKIN etimológiája, aki
az idézett szláv alapalakot az őspermi 'jongro 'fényes, fehér folyó' alap-
szóra vezeti vissza, a jugra alakot viszont az őspemıi szó komi-udmurt
*jgigro (> mai jögro) folytatójából származtatja, emellett különböző idő-
ben átvett nevekként kezeli a két szót.

294
 Nem célom itt, hogy e név szláv etimológiája iránti kétségeket szapo-
rítsam, vagy hogy az etimológia tarthatatlanságát és történelmi alapta-
lanságát bizonyítsam. A következőkben erre úgyis fény derül. Elöljáró-
ban mégis két dolgot szeretnék megjegyezni.
Először: a feltételezett onogur-ungar-ogur névkapcsolat vélt útja, mi-
szerint ez a szlávból került volna a görögbe, oıman a latinba, majd to-
vább a gennánsághoz, csak mély történelmi gyökerű és tartós hagyomá-
nyozás útján volna elképzelhető. Vagyis lennie kellett volna egy olyan
népnek. amely önmagát vagy amelyet kömyezete onogur-nak nevez,
amellyel a még egységes szláv tömb vagy legalábbis annak nagy része
szoros történelmi kapcsolatban állt volna. S emellett azt is tudnia kellett
volna, hogy az általa onogurnak-ugornok elnevezett magyarság vagy
annak zöme azonos az onogurokkal. Ilyen történelmi kapcsolat azonban
még csak szóba sem jöhet. Ezenkívül a görögben és más nyelvekben is
egymástól és a szlávtól függetlenül külön-külön élt az onogur és az ugor
nev.
Másodszor: a szláv forrásokban nyomát sem találjuk az onogur' név-
nek, az onoguroknak-ugoroknok vélt bolgárokat a szlávok sohasem ne-
vezik sem onogurok-nak, sem ugorok-nak, bár szoros történelmi kap-
csolatuk volt velük, s a magyarság éppen általuk örökölte volna az ún.
onogur-bolgárok ungar-ugor nevét. Ezzel szemben az orosz krónikák
ugorok-nak nevezik:
I. Azt a népet, amely náluk 0ugriBelii 'fehér ugorok' néven
Herakleiosz császár uralkodása idején (610-640) jelenik meg a Kár-
pát-medencében, mégpedig a bolgároktól külön, időben utánuk. A
HODINKÁnál is meglevő LAURENTIUS-féle régebbi szövegben erről
ez áll: „Hosszú idő múlva a szlovének megtelepedtek a Duna vidé-
kén, ahol ma az ugor és bolgár föld van (! - K. V.) ...Amikor a
szloven nép, amint mondottuk, a Duna vidékén élt, a szkítáktól,
mégpedig a kazároktól (I - K. V.) jöttek azok, akiket bolgároknak
neveznek, és letelepedtek a Duna vidékén és a szlovének telepes utó-
dai lettek. Majd pedig a fehér ugorok jöttek, és ők következtek a
szlovenek földjén. Ezek az ugorok Hérakleiosz császár idején jelen-
tek meg... Ebben az időben voltak az avarok is. . ."
(Amellett, hogy a krónikái tudósításból egyértelmű afehér ugo-
rok vagy ezek az ugorok és a boigárok különbözősége, koırigálni

295
 szeretném BARTHA ANTALnak azt a feltevését is, hogy a szóban
forgó fehér ugorok nem a dunai, hanem a dnyeperi szlávokhgz
költöztek volna. Igen fontos számunkra a bolgárok, fehér ugorok
és az avarok együttes említése.)
2. Ugorok-nak vagy fekete ugorok-nak nevezték az orosz krónikák
a magyarokat, ugyanennél a LAURENTIUSnáI pl. a fehér ugorok köl-
tözésével kapcsolatban: ,,Majd pedig a fekete ugorok (0ugri Černii ._
K. V.) vonultak Kijev mellett. Oleg idejében.” Ez a fekete ugorok
vonulásáról szóló tudósítás más orosz krónikákban is megtalálható,
miszerint a fékete ugorok 898-ban vonultak el Kijev alatt, a hegye-
ken. S egy hegyet Ugor-nak neveztek el róluk.
Csakhogy a krónikák forráskritikai vizsgálata kiderítette, hogy a
fekete ugorok vonulásáról szóló rész a származtató 1073-as krónika-
anyagban még nincs benne, így csakis olyan, tudós értesültségű be..
toldásról lehet szó, amelyet 1095-1097 között vagy ll 13-ban eszkö-
zöltek. Ez a tény pedig egyszerűen lehetetlenné teszi a tudósítás
forráskénti használatát a magyar szakirodalomban is. A magyarok
ugor nevét az orosz krónikákban először a 890. év alatt találjuk ugra
alakban, majd a 898., a 902., a 934. évek alatt ugyanígy, egészen a
XVI. századig. Általános a név többes számú használata: ougri, ugri,
ugre, előfordul származékos összetételben is, pl. goro ougoroskaja
'gora ugorskaja: ugor hegy: Kárpátok', bár általános a Kárpátok fel-
cserélése a Kaukázus elnevezéssel. A krónikákban a Vereckei-hágó
neve ugorskije voroto 'magyar kapu', ennek megfelelően a hágó ne-
ve a magyar régiségben Oroszkapu.
3. A vogulok és osztjákok neve az orosz krónikákban jugra, amit
felváltva használnak az ugro alakkal, először az 1096., majd az 1114.
és az 1187. év alatt fordul elő.
4. És végül Ougrı' a neve az orosz krónikákban a kazároknak, amit
a kozor, kosar névvel felváltva használnak.
Vagyis az orosz krónikák csakis és kizárólag négy népet neveznek
ugomak: egy, a VII. században a Kárpát-medencébe költözött népet,
akik fehér ugorok; a magyarokat, akik fekete ugor néven - későbbi kró-
nikaí betoldásként - 898-ban vonulnak el Kijev alatt; a vogulokat ŐS
osztjákokat; a kaúrokat.

296
 A magyarok, a vogulok és az osztjákok ugor nevének változata és alap-
alakja ugro (ezt tekinti alapalaknak NÉMETH GYULA is, de a név szánnazá-
sának keresése közben - híven őstörténet-koncepciójához - a törökség felé
kalandozik el).
Az orosz krónikák által ugor-nal< nevezett népek között feltétlenül kap-
csolatot kell keresnünk. Rendkívül érdekes a kazárok ugor neve.
József kazár király leveléből tudjuk, hogy a kazárok Togarma ősatyj uk
tíz fiától származtatták magukat. Tudjuk, hogy Togarma Kis-
Örményország bibliai neve. Az a föld, amelyet többek között az i. e. VII.
században a szkíták megszállták, az asszír forrásokban Sochuország
'Szakaország'. amelyben a szkíták fölötta velük szövetséges Góg (görög
Gygas 'Óriás') lydiai király fiai uralkodtak,
A tíz fiúős neve pedig sotTendben: Ögur, Avar, Guz, Barszii, Önogur,
Bulgar, Szavar, Tir (vagy Turis) és T.r.na, valamennyi jól azonosítható
népnév, a két utolsó azonosítatlan. Fontos, hogy a nevek közül az Ögur
az első helyen áll, tőle külön, az ötödik helyen az Önogur, és mindket-
tőtől külön a Buigar. Kétségtelen, hogy a fiúősök neve a kazár konglo-
merátum népösszetételétjelzi.
Megkülönböztetik az ugorok-at az onogurok-tól más források is. A VI.
századi szír ANONYMUSná1 a kaukázusi Hun Föld lakói között külön szere-
pel az Ügr és az Üngür nép.
Ugyanezt teszik rendre a bizánci tudósítások is: a 463-ban Európában
megjelent három törzsről tudósító PRISZKOSZnál külön szerepel az Onoyour-
és az Ouroy- törzs, mely utóbbi nevét - amint arról már szó volt - Ogur-ra
javítják. A IX. századi GEORGIOSZ MONACHOSZnál a magyarok neve egy-
szerre Ouyyroi, Ounnoi (hunok - K. V.) és Tourkoi (turkok - K. V.). Egy
1105-ig folytatott bizánci krónikában Magyarország neve ouyyr-i-as és
tourk-ion alakban található (,,Uggriáé, amelyet nyugati Turkiának is nevez-
nek” szövegösszefüggésben). Amellett, hogy a bizánci források ugorok-nak,
hunok-nak és turkok-nak vagy nyugati turkok-nak nevezik a magyarokat,
nyilvánvaló, hogy Ouyyroi nevük nem szárrnazhat az Onoyur névalakból, s
ezen a néven sohasem nevezték őket.
Az Ugro nevet két folyó is viselte, ill. az egyiket így nevezik ma is,
mégpedig József kazár király levelében az Ug-ru, amelyet egyesek a Te-
rekkel (régi alán neve Alonta 'aIán'), mások a Maniccsal azonosítanak.
A másik az Oka mellékfolyója, az Ugro, amely az orosz krónikákban

297
 említett, azonosltatlan Goliad nevű törzs szállásterületének egyik határa
volt (a másik a Protva folyó).
A Goliad törzsnevet össze kell vetnünk Hvarezm nevével, amely a kí-
naiaknál Kuali, ZEMARCHOSZnál choloit (ZACHARIAS rétomál zwalis,
magyar káliz, amint azt CZEGLÉDY adatai is igazolják). S e törzsben a
Hvarezmből Európába költöző ász-alán-besenyö (kumán) keveréknép
egy csoportját kell látnunk, amit határfolyójuk Ugro neve is indokol.
Láttuk, hogy az orosz krónikákban a kazárok neve is Ougri, és Ogur a ne-
ve a kazárok első fiúősének. a VI. századi szír ANONYMUSná1 pedig az Úgy
nép az észak-kaukázusi Hun Földön él. A szintén VI. században iró
MENANDROSZ jegyezte fel, hogy a nyugati türkök tien-sani udvarában járt
ZEMARCHOSZ bizánci követet hazatérőben (571-ben) a Volgánál lakó ugur
(Öuyour) nép segítette útján. hogy megóvja a lázok országában őt váró
perzsa katonaság kelepcéj étől.
Rendkívül fontos, hogy az ugur főnök neve ugyanúgy Sarios ('já3z
vezér'), mint azé az alán vezéré, aki 558-ban kieszközölte a lázok orszá-
gának bizánci katonai helytaıtójánál, hogy a császár fogadja az avarok
követségét.
THEOPHYLAKTOSZ SZIMOKATTESZ szerint is a népes és a hadi tudomány-
ban egyik legerősebb törzs, az Ogur (Oyrbr) a Volgánál él, ebből váltak ki
az avarok, akik ugyanis nem igazi, hanem ál-avarok, valójában ogur-ok,
mint ahogy ogur-ok a Kárpát-medencébe később hozzájuk költöző Tarniax
és Kotzager nevű törzsek is (ezek nyilván az orosz krónikák fehér ugorjai),
akik 10 000 emberrel a türkök mészárlása elől menekültek el, miután az
ogurok lázadását azok leverték.
Tekintettel az ugorok-nak nevezett kazárok és avarok történetének ugor-
magyar vonatkozásaira, vizsgáljuk meg, kiket és hol nevez a szakirodalom
ugorok-nak!
CZEGLÉDY szerint ,,Ogur: számos törzsből álló nomád nép, amelynek
egyes csoportjai i. sz. 463-ban jöttek Európába. Az onogurokat a kettős
onogur-bolgár néven is említik a források. Az ogurok a kínai forrásokból
ítélve, ahhoz a nagy törzscsoporthoz tartoztak, amelynek tieiö volt a neve...
Az i. sz. 600 táján készült kínai` törzsjegyzék szerint a tielök középső cso-
portjai Szogdiától északra, tehát Szir-darja közelében, nyugati csoportjaik
pedig a bizánci birodalom fekete-tengeri tartományainak keleti szomszétl-94*
gában, a Kaukázustól északra helyezkedtek el.”

298
 Vagyis annak ellenére. hogy a bolgárokat egyetlen forrás sem nevezi
oguroknak-ugoroknok, CZEGLÉDY ogur-tielö népnek mondja őket, s írja
is, [hogy] ,,Bolgár: egy ogur eredetű törzscsoport népneve, amely i. sz.
463-ban érkezett Európába és a Fekete-tenger keleti, valamint északi
szomszédságában telepedett meg.”
Ez a bolgárokról vallott nézet azonban szöges ellentétben van a róluk
szóló történeti forrásokkal. Maga a bolgár nemzeti történetírás pl. már az
i. sz. ll. században megjeleníti a bolgár törzseket Európában, ahol a gö-
rög világkrónika 354-ben - tehát több mint 100 évvel a CZEGLÉDY által
datált megjelenésük előtt - a Kaukázustól északra élő népek között em-
líti őket.
FODOR ISTVÁN írja erről: ..A történészek többsége szerint ennél valószí-
nüleg korábban jelentek meg Kelet-Európában. Később egy részük csatla-
kozott a hunokhoz, és részt vett azok hadjárataiban." És szintén FODOR: ,,A
bolgárok eredete a történettudománynak eddig még tisztázatlan kérdései
közé tartozik. Az látszik azonban valószínűnek, hogy az Ázsiából az európai
sztyeppekre átvándorolt bolgár-törökök ez utóbbi helyen keveredtek az iráni
nyelvű szarmata-alán törzsekkel. E törzsek később nyelvükben eltörökö-
södtek, de a bolgár kultúra jellegzetes vonásait ők adták. A bolgár fémmű-
vesség és fazekasság az alán hagyományok továbbélését tükrözi.”
Csaknem tiszta képlete ez a bolgárok eredetének, azzal a megszorítás-
sal, hogy a szkíta-szarmata-hun-alán alaprétegű bolgárság dunai cso-
portja sohasem beszélt törökül, volgai csoportja pedig a XII-XIII. szá-
zadnál nem előbb törökösödött el véglegesen. Emellett a bolgárok
európai beköltözésének 463-ra keltezett időpontja is elesik. Félreértés ne
essék: nem arról van szó, hogy a különböző bolgár csoportoknak nincs
közük etnikailag a CZEGLÉDYnél ogur-nak-tielö-nek nevezett népekhez.
Arról van szó, hogy ezek az ogurok-tielök nem török eredetű népek.
CZEGLÉDY: ,,A keleti tielö csoportok közül a legfontosabb szerepet a
tokuz-oguz és a kilenc törzsből álló ujgur törzsszövetség játszotta.” Ezt
megelőzően: ,,E keleti törzscsoport összefoglaló török neve az oguz, a ve-
zértörzs neve pedig az ujgur volt... Az újabban előkerült tibeti és szaka
foıTások pedig név szerint is felsorolják a tizenkét keleti türk és tizennyolc
oguz-ujgur törzset, semmi kételyt nem hagyva afelől, hogy különböző törzs-
szövetségekről van szó. Földrajzilag szintén nem voltak azonosak a türkök
és az oguzok... Más kérdés, hogy mind a türk, mind pedig az oguz-ujgur

299
törzsek uralkodó rétege és törzseik egy része a VI. század után török nyelvü
volt... még akkor is, ha egy-egy tőrzsük vagy akár egész törzscsoportjuk
nyelvcsere útj ánjutott török nyelvéhez."
Majd alább: ,,Éppen ezért valószínűleg jogos, hogy az ogur névben a leg-
több kutató az oguzok nevének „bolgár” változatát látja. Ha azonban ez így
van, akkor fel kell tennünk. hogy az ujgurok, akik az eddig ismert adatok
tanúsága szerint legalább a VIII. század óta köztörö`k nyelven beszéltek,
nevük -gur végződéséből következtethetőleg eredetileg, vagy talán csak
egyes törzseik révén, az ogur néphez tartoztak.”
Az óvatos fogalmazású idézetekből az tünik ki, hogy annak az ogur
népnek, amelyből az állítólag archaikus török nyelvet beszélő onogur-
bolgárok valók. oguz-ujgur törzsei sem politikailag, sem nyelvileg nem
azonosak a törökökkel. csak uralkodó rétegük és törzseik egy része vált
török nyelvűvé a VI-VIII. században.
Ennél lényegesen egyértelműbb és perdöntő a török nyelveket igen jól is-
merő KASGARI tudósítása, amely egyenesen megmondja, hogy az oguzok és
uj gurok nyelve nem török, törökül csak a vezető réteg tud, a köznép viszont
saját nem török nyelvét használja. És mivel ez így van, indokolt a kérdés,
hogy kik voltak és milyen nyelven beszéltek eredetileg az ogurok. Annál is
indokoltabb ez, mivel CZEGLÉDY is - a foırásokkal ellentétben - nem
oguroknak, hanem heftalitáknak tekinti az európai avarokat, s a belső-ázsiai
zsuanzsuanoktól származtatja őket.
A fehér hun heftaliták ász-alán eredetét már bebizonyítottuk. Azt is láttuk,
hogy az alánok Derbent kömyéki csoportjának és hazájának a neve barsil,
de ugyanígy nevezik a források által a szkítáktól származtatott bolgárok
egyik volgai ágát, s a kazárok negyedik fiúősének a neve is Barsil.
De CZEGLÉDY kimutatja, hogy ,,egy újabban előkerült, ujgurból tibeti-
re fordított felderítő-jelentés szerint a keleti türköknek is volt barszil ne-
vű tőrzsük, minthogy a kérdéses tibeti nyelvű törzsjegyzék más olyan
nép nevét is (pl. a heftalitákét) tartalmazza, amelynek törzseit a türkök a
felettük aratott győzelmük után olvasztottak be saját törz.sszövetségükbe„
számolnunk kell azzal a lehetőséggel, hogy a barszilok egyes törzsei tl
belső-ázsiai tielö (ogur) törzsek legyőzésekor, tehát 546-ban kerültek a
türk törzsek közé."
Vagyis az alánok borsi! nevét a keleti türkök által magukhoz csatolt
tielök-ogurok között is megtaláljuk. És hogy tévedésről nem lehet SZÓ,

300
 azt CZEGLÉDYvel bizonyítom, szerinte ugyanis a már említett, 600 táján
keletkezett kínai törzsjegyzék a Kaukázusban ,,a harmadik tielö csoport
törzsei között az alánok és a kaukázusi avarok (uar-hunok) nevét is fel-
sorolja” (amely nála Vuhun < *orzun - "'uar)(un).
Az idézetekből tehát az tűnik ki, hogy a borsiiok-nak nevezett alánok, a
kaukázusi alánok. a fehér hun Hefialita Hétalánok valamennyien ogurok-
tielök, vagyis ogurok-nak az alánok különböző csoportjait nevezték össze-
foglaló néven. Ezt támasztja alá az ujgur név, valamint az ujgur és avar
iugur méltóság is.
Amint láttuk, CZEGLÉDY az ujgur név -gur eleméből azt a következ-
tetést vonja le. hogy a nép - legalábbis részben - köztörök nyelven be-
szélt. NÉMETH GYULA - THOMSENnel vitázva - az ujyur nevet a
csagatájból véli megfejteni 'követő, alkalmazkodó' jelentéssel, ahol az
uj- 'követ' igéhez -yur igenévképző járulna, s hozzáteszi, hogy a név
nem feltétlenül az ujguroktól származik.
Ezzel szemben az ono-gur névnél és egyebütt is már vizsgált oszét stb.
gur 'törzs, társadalom. csoport stb.' összetételben iü-gwr -jeü-gur 'tö-
mörített, egytömegű, kompakt, egész; csoportosulás, tömörülés', amely
elválaszthatatlan az ujgurjugr-us és avarjugur(r)-us 'egyesítő, tömörítő'
méltóságoktól, ugyanakkor a gur alapszó képzős szerkezetben oj-
gur - ui-gwr az előbbi jelentéssel, s azonos az ujgur 'egyesített törzs'
népnévvel (ugyanezt a képzős szerkezetet már láttuk az Oibors hun név-
nél).
Az ujgurokról van azonban egy olyan kínai tudósításunk is, amely
CZEGLÉDYnél nincs meg (ebből erednek félreértései és téves következ-
tetései), s amely eldönti a tielö-ogur-ujgur, a tielö-ogur-ál-avar együvé
tartozás és az ál-avar-zsuanzsuan-avar különvalóság kérdését. Lássuk
sorrendben a dolgokat.
Az Európában avarok-nak nevezett zsuanzsuanok birodalma az i. sz. IV.
század végén jött létre, és a VI. század derekáig állt fenn a Nagy~hingan
hegység és a Balhas-tó közötti óriási területen, amit a zsuanzsuanok alatt-
valói, a türkök döntöttek meg. A zsuanzsuanok kilétéről ma sem csitulnak a
viták, a szembenálló nézetek közül most csak a CzEGLÉDYét vizsgáljuk, aki
szerint a zsuanzsuanok azonosak az avarokkal, az általa hunnak tartott bel-
ső-ázsiai hiung-nukból és az ismeretlen eredetű uar törzsekből alakultak,

301
azonosak a heftalitákkal és az európai avarokkal, mely utóbbiak ugor voltát
határozottan tagadja.
E kérdésben a kínai évkönyvek és földrajzi leírások tudósításaira támagz-
kodom, amelyeket legteljesebben a Kínában élt és a kínai nyelvjárásokat jól
ismerő orosz kínakutató. N. J . BICSURIN gyűjtött össze, L. N. GUMILJOV és
M. F. HVAN egészített ki. Ezekből, a más kínakutatók adataival is összeve..
tett munkákból az alábbi vázlatos történet bontakozik ki:
I. sz. 150 táján indul meg Mandzsúriából a szienpi törzsek kirajzása_
északi szomszédaik, a Bajkál-tó északkeleti partvidékén élő mongol toba
törzsek nyomására. A szienpik délre vonulnak és nyugatra szorítják a
hiung-nukat. 265-ben a mai Peking vidékén már létrejön a kevert
szienpi-kínai Duan Fejedelemség, amit más szienpi törzsek, a dél-
mandzsúriai mujünök döntenek meg 350-ben, előbb azonban meghódít-
ják Liodunt. Fejedelmük, Mujün Huan 337-ben felveszi a .len Van címet,
majd 352-ben legyőzi a Fiatalabb Csaot is és császárrá kiáltatja ki magát.
A mujün szienpi birodalmat a zsun eredetű Cin-dinasztia dönti meg
370-ben, de [az] 384-ben ismét talpra áll, ezt követően a mongol toba
törzsek csapásai alatt 398-ban kettészakad. 409-ben a mujün uralkodó-
ház kihal és hamarosan mindkét szienpi országrész a toba törzsek Vej
nevű fejedelemségének az uralma alá kerül.
A szienpi törzsek 391-ben fellázadnak a toba uralom ellen, de Toba
Kuj leveri őket. A szienpik 395-ben újra fellázadnak és a Góbi sivatag
északi részére költöznek, ahol létrehozzák a hírhedt zsuanzsuan törzs-
szövetséget, s a kínai évkönyvek szerint 400 táján már az egész Északi
Hiung-nu Föld a kezükben van.
(A szienpi-zsuanzsuan azonosságot támasztja alá az a CZEGLÉDY
által kétségbe vont tény is, hogy a kínai hagyományok szerint a
zsuanzsuanok már a III. század második felében a kínai határ közelé-
ben tartózkodtak.)
A szienpi-zsuanzsuan történetnek van egy sorsdöntő mozzanata, a
szökevény türkök befogadása. A Szuj-su szerint a türk Asina nem a
Shenszi nyugati vidékén, Pingliang kömyékén élt különböző nemzetsé-
gekből alakult. Az Asina-nemhez tartozó türkök 439-ben 500 családdal a
zsuanzsuanokhoz menekültek, akik az Altaj déli részén telepítették le a
jövevényeket, ércet bányásztattak és dolgoztattak fel velük. Száz év alatt
a türkök igen elszaporodtak, és zsuanzsuan uraik leghűségesebb alatt-

302
valóivá váltak. 546-ban meglepetésszerűen rajtaütöttek a zsuanzsuanok
ellen fellázadt és elszakadt tielökön, s 50 000 sátomyi népüket uralmuk
alá hajtották.
Ezzel igen megerősödtek. a toba eredetű Északi Vej-dinasztia diplo-
máciája is felfigyelt rájuk, és szövetséget is kötött velük, amelynek egy
zsuanzsuanellenes koalíció létrehozása volt a célja. A szövetséget di-
nasztikus házassággal pecsételték meg, Tümen (az orchoni feliratokban
Bumin) türk vezérhez kínai hercegnőt adtak feleségül. Tümen 552-ben
fellázadt a zsuanzsuanok ellen. elszakadt tőlük és felvette az il-kagan
címet, de még ebben az évben meghalt. Utódja, Mugan (553-572) lett a
keleti türk törzsek fővezére, nagybátyja: Istemi (Stembi. méltóságnevén
Silzibul) és ennek fia: Diangu pedig a nyugati türköké.
A laza szálakkal összekötött két türk törzsszövetség - amely 581-ben
formálisan is kettészakadt - nyugati részén apa és fiú uralkodott, 553
táján Diangu először tör be a heftalita birodalomba és lerombolja Csacs
(Taskent) városát. (Ugyanakkor kötik meg az első türk-perzsa dinaszti-
kus házasságot, nyilvánvaló heftalitaellenes célzattal.)
556 táján egymással szövetségben és kínai segítséggel apa és fiú meg-
dönti a zsuanzsuan hatalmat, mire a zsuanzsuanok egy része Taugastba
(a toba Északi Vej tartományba), másik része pedig a mukrikhoz mene-
kült.
(CZEGLÉDY szerint a mukri név azonos a türk feliratok Bökíi nevé-
vel és a koreaiakat jelöli. GUMILJOV szerint a mukri név a Dél-
Dzsungáriában élt nép Moche nevével azonos, a zsuanzsuanok e ré-
sze és a mukrik ~ Mochék alkották a türges népet, amelyet a kínaiak
Tiu-kis-nek, földjét pedig még a VII. században is Hua-la 'avar föld'
néven neveztek.)
Ekkor, 557-ben jelentek meg Észak-Kaukázusban az ál-avarok kétszer
10 000 harcossal, akiket a bizánci türk követek ogur varhunoknak 'tolvaj
csavargóknak' és saját szökött rabszolgáiknak neveznek. És ekkor indult
meg a türkök intenzívebb támadása is a heftalita birodalom ellen, ame-
lyet azonban csak 563 táján sikerült részben megdönteniük a perzsák
közreműködésével.
(Azért mondom, hogy csak részben, mert adataink szerint 558-ban
még heftalita követség járt Kínában, de 564-ben Szogdia már filg-
getlenné vált és önálló diplomáciai kapcsolatokat létesített, a

303
 heftaliták egy része a türkök adófizetőjévé lett. Másik része viszont
G'otifar király utódjául Csagoniont választja meg, és Délkelet-
Toharisztánban veti meg a lábát.
Rendkívül fontosak azok a perzsa és türk források, amelyek aıTõ|
tudósítanak, hogy 581-ben - vagyis amikor egyes, más türk adatok ea
kínai közlések szerint az ogurok-tielök fellázadtak a türkök ellen és a
türk törzsszövetség -véglegesen keleti és nyugati részre szakadt - a
perzsák. a chotániak és a heftaliták megtámadták a türköket. A tudó-
sítás azzal folytatódik, hogy a türköknek S88-ban sikerült levemiük a
támadókat, amikor is már heftalita seregekkel együtt törnek be lránba
Saba türk vezér irányításával. akit azonban Bahram Csubin iráni
hadvezér megöl és az ellenséget visszaűzi az Amu-darján túlra. De
Toharisztán déli része felszabadul a perzsa uralom alól, s a heftaliták
sorozatos betöréseinek bázisává válik.
Vagyis a heftalita birodalom megdöntése után még jó két évtized-
del is tudunk a heftaliták országáról és háborúiról, s ez az időrend is
kétségessé teszi a heftaliták és európai avarok CZEGLÉDY általi azo-
nosítását, a zsuanzsuan~avar-heftalita azonosságról nem is szólva.)
A türkökről elmondottakat törzsszövetségeik történetének váza fog-
lalja keretbe: az 552-ben vagy valamivel később alakult türk törzsszö-
vetség keleti csoportját a kínaiak 630-ban leigázzák, de 680-ban [a törzs-
szövetség] újra függetlenné válik és végleg elszakad a nyugati
törzscsoporttól, mígnem 744-ben a meghódoltatott baszmilok segítségé-
vel az ujgurok végleg megsemmisítik [őket].
A nyugati türk törzscsoportot is a kínaiak igázzák le 656-ban, 680-ban
azonban visszanyerik függetlenségüket, de 766-ban az ujgurok ezt is
megsemmisítik a karlukok segítségével.
A másfélszáz évig fennálló két türk törzsszövetség története bővelke-
dik ideiglenes katonai sikerekben és súlyos vereségekben, hosszú évekig
tartó testvérháborúban, a meghódított népek sorozatos felkeléseiben.
akik közül az ujgurok meg is adják a türk hatalomnak a kegyelemdöfést.
A másfélszáz év alatt a szétforgácsolt katonai erejére támaszkodó két
szövetség vékony türk rétege sohasem tudott igazán úrrá lenni a meghö-
dított területeken. Az egymással szüntelenül marakodó testvérgyilkos
kagánok kénytelenek voltak a helyi uralkodó kegyeiért versengeni, akik
szívesen támaszkodtak ugyan a Kína és Bizánc közötti kereskedelem

304
biztosítása végett a türk katonaságra Perzsia ellenében, de akiknek poli-
tikájában végül is játékszerekké váltak.
Saját dinasztiáikat csak a Folyóköz két-három apró városállamában
tudták megalapítani, s azt is csak 620 táján, a nyugati türkök 656. évi
bukásával azonban ezek is visszanyerik fiiggetlenségüket. Sőt, az egész
törzsszövetségben a kangküi ász-alánok Tuhs nevű törzse veszi át a ve-
zérszerepet, s bocsát ki pénzémıéket saját nevével (nevüket vö. a kauká-
zusi alánok egyik csoportjának duhs-as nevével). Majd, a türkök végle-
ges bukása után, a kinai évkönyvek arról tudósítanak, hogy az Iszig-köl
és a Csu folyó vidékén élő vuszunok-ászok török alattvalóikkal művel-
tetik földjeiket.
Az ál-avarok után tíz évvel. 567-ben először jelentek meg türk se-
regek Észak-Kaukázus vidékén Istemi vezérükkel az élen, ahol
TABARI szerint négy évig tartó háborúban kiterjesztették hatalmukat
a b.n.dz.r (?). belendzer és kazár népre. Ezek elárulták nekik, hogy a
perzsáktól évi adót kapnak. mire Istemi (TABARInál sindãibu) Csol
(Derbent) alá vonult, és magának követelte Hosrautól az adót, de a
perzsa uralkodó figyelemre se méltatta, a türkök pedig - miután
szemügyre vették az erődítményrendszert és kilátástalannak ítélték
elfoglalását - elvonultak.
Egy másik - és egyben utolsó - türk sereg délkelet-európai jelen-
létéről szerzünk tudomást közvetve abból a hírből, hogy az időköz-
ben elhunyt Istemi fia, Turksanf 576-ban fogadja táborában
Valentinosz bizánci követet, s azzal támad rá, hogy a rumiaknak tíz
nyelvük van és egy fortélyuk. Egyik nyelvükkel őt csapják be, a má-
sikkal szökött rabszolgáit, a varhunokat, pedig ő ismeri az utat Bi-
záncba, a türkök ereje óriási, íme az alánok népét és az utigur törzse-
ket is rabszolgáikká tették, akik szembe mertek szegülni velük.
Ezután Turksanf elküldte a követet bátyjához, Tarduhoz, aki el-
hunyt apjuk helyett uralkodott, maga pedig nagy sereget küldött a
krimi Boszporusz alá, ahol már vártak rá az utigurok, és bevették a
várost. 580-ban a türkök Herszonesz ellen vonultak és- hadat indítot-
tak Bizánc kaukázusi tartománya: a Lázok országa ellen is, de az
581-ben kitart tufk belháború hifefe visszavonuıtak Ázsiaba.
(Ezt a lázok országában folytatott türk hadműveletet magyaráz-
za félre CZEGLÉDY, ugyanis elkerüli a figyelmét az a tény, hogy a

305
 bizánci források az ország régi nevéről koichiszok-nak, kolchok.
nak nevezik Lázia lakóit. akiknek nevét CZEGLÉDY tévesen azo-
nosítja a kálizok cholait nevével.)
A türkök történetének további tisztázása és a tielö-ogur, valamint az al-
avar probléma jobb megértése végett vessünk egy pillantást arra a sokat
vitatott levélre, amelyet Diangu kagán küldött Maurikiosz császárnak
598-ban. A levél THEOPHYLAKTOS-Z SZIMOKATTESZ tolmácsolásában maradt
ránk. s a kagán eldicsekszik benne hódításaival. nevezetesen azzal, hogy
győzelmet aratott sorrendben a heftaliták. az igazi avarok, az ogurok és a
kolchok felett, s ezt a győzelmi sorozatot az 58 I -ben kitört türk polgárhábo-
ru szakította meg.
(A sorrend CZEGLEDY szerint nem ez, hanem: győzelem az ogurok;
tielök, az avarok: zsuanzsuanok, a kolchok: cholaiták, kálizok felett, 5
csak jóval később az 581-582. évi türk polgárháború. Felsorolásában
CZEGLÉDY azonban óhatatlanul összekeveri a kaukázusi kolchokat az
ázsiai cholaitákkal-kálizokkal, az észak-kaukázusi ogurokat, vagyis a
türkök által itt legyőzött b.n.dz.r, belendzer, utigur és kazár népeket az
ázsiai tielökkel-ogurokkal.)
Íme a levél THEOPHYLAKTOSZ szavaival: ,,Megsemmisítő csapást
mérve az abdel törzs vezérére (azokról beszélek, akiket heftalitáknak ne-
veznek), ez a kagán legyőzte őket és magának tartotta meg a hatalmat
felettük. Igen büszke lévén a győzelmére, szövetségre lépett Stembi
kagánnal és leigázta az avar törzset. Senki se gondolja, hogy nem va-
gyok eléggé tájékozott e történetben, s ne értsék úgy, hogy azokról az
avarokról van szó, akik barbárokként élnek Európában és Pannóniában
(ezek ugyanis jóval Maurikiosz császársága előtt jöttek ezekre a helyek-
re). Az lsztr (Duna - K. V.) mentén lakó barbárok hamissággal vették
fel az avar nevet... Az igazi avarok Taugast szomszédságában éltek és
legfélelmetesebb hírűek voltak a barbárok között. Vereségük után az
igazi avarok nem Európába jöttek, hanem egy részük Taugastba, a másik
részük pedig a mukrikhoz menekült... A kagán egy másik tettet is vég-
hezvitt: uralma alá hajtotta az Ogur néptörzset. Nagy számát és hadi tl!-
dományát tekintve ez egyike a legerősebb törzseknek. Keleten élnek, tl
Til folyónál, amelyet a türkök Feketé-nek szoktak nevezni. E törzseknek
régen Uar és Chonni voltak a vezérei. Ezért kapták némelyek e törzsből
az Uar és Chonni nevet. Jusztinianosz császár idejében az Uar és Cl10Í1“'

306
 törzsek egy bizonyos része Európába menekült és letelepült. Avaroknak
nevezvén magukat, vezérüket kagán méltósággal ruházták fel. Hogy mi-
ért határozták el magukat nevük megváltoztatására, azt úgy mondjuk el,
hogy egy szememyit sem térünk el az igazságtól. Amikor a Barselt,
Unnugur. Saliir és más hun népek meglátták az Uar és Chonni törzsek
egy részének az ő töldjükre menekült embereit, félelem töltötte el őket:
azt hitték. hogy az avarok érkeztek hozzájuk. Ezért, hogy biztonságukat
megóvják, gazdag ajándékokkal fejezték ki hódolatukat a szökevények-
nek. A körülmények ilyetén alakulása láttán, az Uarok és Chonnik ki-
használták azok tévedését és maguk is avaroknak kezdték nevezni ma-
gukat; mondják, hogy a szkíta népek közül az avarok törzse a
legtevékenyebb és legtehetségesebb. Természetesen ezek az ál-avarok
(így kellene helyesen nevezni őket) vezető helyzetbe kerültek a törzsek
között, de máig megőrizték külön nevüket is. ősi szokás szerint egy ré-
szüket Uar-nak, egy másikat Chonni-nak nevezik.”
A levélből egyértelműen kitűnik, hogy a türkök - akárcsak a kínaiak és a
bizánciak - szigorúan megkülönböztették egymástól a heftalitákat, az igazi
avarokat vagyis zsuanzsuanokat és az európai ál-avarokat, akik a Volgánál
élő ogurok közül váltak ki két vezértörzsük: az Uar és a Chonni uralma
alatt. Ezért a türkök a két törzsnév összevont többesével Varhuniták-nak (a
bizánci forrásokban Öuarzunitais, Öuarxunitas, Öuarxunitai) saját szökött
rabszolgáiknak, földönfutó tolvajoknak nevezték őket.
De vajon miért? Vagy ahogyan CZEGLÉDY teszi fel a kérdést: hogyan le-
hetséges, hogy a szintén ogur onogurok, barsilok és szavírok igazi avarok-
nak nézték az ál-avarokat, holott THEOPHYLAKTOSZ állítása szerint azok is
ogurok?
Emlékezzünk arra a kínai tudósításra, hogy 546-ban a zsuanzsuan
alattvaló türkök váratlanul rajtaütöttek a zsuanzsuanok ellen fellázadt és
tőlük elszakadt tielökön, s 50 000 sátomyi tielöre saját uralmukat
kényszerítették rá. Nos, ehhez jön az az ujgurokról szóló kínai tudósítás,
amely CZEOLÉDYnél hiányzik. Ugyanis a Tang-su egyik variációja sze-
rint az ujgurok azoktól a tielöktől származnak, akik előbb Nyugat-
Mongóliában és Dzsungáriában éltek, és ők alkották a zsuanzsuanok fő
erejét (CZEGLÉDY szerint ez a tielö csoport csak lazább kapcsolatban állt
a zsuanzsuanokkal).

307
 Az V század végén ezek a tielök fellázadtak a zsuanzsuanok eljem és
nyugatra. az Irtis völgyébe költöztek. Itt azonban a heftaliták tn-a|ma alá
kerültek (más forrásokból tudjuk, hogy az Irán felett aratott 434_ évi
győzelmüket követően a heftaliták a'Szir-darjától északra fekvő ta,-ü|e__
tekre is kiterjesztették hatalmukat). Uj hazájukban a tielök új népet al_
kottak, amelynek ujgur lett a neve, s az V. században a kínaiak ka0csÖ_
nek ('magas kocsi' - K. V.) nevezték az ujgurokat. Az új helyen a|api_
tott országukat 540-ben a zsuanzsuanok elfoglalták.
Eddig a tudósítás, amelyből kitűnik, hogy a tielök azonosak az ogur
ujgurokkal-kaocsökkel. akik az V század végéig éppen úgy a
zsuanzsuanok alattvalói voltak. mint a türkök. De így kapunk tökéletes
magyarázatot arra is. hogy a tielök-ogurok Volgához költözött csoport-
jait THEOPHYLAKTOSZ azért nevezhette teljes joggal ál-avaroknak, men
nem igazi avarok voltak, hanem az igazi avarok-zsuanzsuanok ogur-tielö
alattvalói.
És éppen ezért nézhették őket avaroknak az észak-kaukázusi oguı- tör.
zsek. Emellett az is világossá válik, hogy ezeknek az oguroknak.
tielöknek az Európába költözött ál-avar részét a türkök azért nevezhették
teljes joggal saját szökött rabszolgáiknak, mivel 546-ban (a Tang-su
idézett variációja szerint 540-ben) legyőzték és uralmuk alá hajtották
őket, s egyébként is - a tielök-ogurok volt urainak a helyébe - a
zsuanzsuanok felett aratott győzelem után ők, a türkök kerültek vala-
mennyi volt zsuanzsuan alattvaló új uraiként.
Az európai ál-avarok tehát ogurok, akiknek egyes 'csoportjai a Szir-
darjától északra fekvő hazájukból menekültek a Volgához a zsuanzsuan
hatalom bukása után, ill. a türk hódításokkal járó zűrzavar közepette,
557-ben, ahol az alánok közvetítésével nyomban felveszik a kapcsolatot
Bizánccal és szövetségre lépnek a birodalommal.
A szerződést az avarok a táborukba érkező Valentinosz kardhordozó-
val kötik meg, akinek biztatására legyőzik a Bizánccal ellenséges utigur.
eitazal (vagy másként zal) és a sa|3ir törzseket (MENANDROSZ szerint;
TH EOPHYLAKTOSZnál a barselt, unnugur és sa[3ir népeket győzik le).
Tudjuk, hogy a borseit név azonos az ász-alánok Derbent vidéki cso-
portjának barsil és hazájának Beršulo, or-Beršilia nevével, a saflir annak
az ugyanott lakó népnek safier nevével, amely THEOPHANESZ szerint
508-ban tűnik fel a jelzett helyen (575-ben Bizánc a Kur folyótól dčlfe

308
 telepíti le a szavírok egy csoportját, amely nyilván az avarok elől mene-
kült ide).
Rendkívül érdekes az avarok által legyőzött népek nevei -között sze-
replő eitazal vagy za! név. Az avarok utódainak tartott, .magukat magar-
nak nevező kelet-kaukázusi avarok népneve az oszéteknél ugyanis ma is
so!-y rsoliag 'avar. avar ember', amit vö. egy 579-ben említett avar kö-
vet Solaz-os 'avar' nevével. A za! -so! név eita-za! párjának eita- elő-
tagja azonos a heftalita név Bizáncban használatos eitalito változatának
ezta- elemével. amely az arab szerzőknél Heítol. az örményeknél Idol, s
jelentése ıs ugyanúgy 'hét').- _
Nem lehet kétséges. hogy az avarok egy csoportja Derbent vidékén vetette
meg a lábát. az avar név itteni fennmaradását ugyanis semmi mással nem
tudjuk megmagyarázni. Ez a terület egyébként később a kazárok fennható-
sága alá tartozott. s nem utolsó sorban ezért van, hogy a második kazár fiúős
neve Avar.
Az avaroknak három év kellett ahhoz. hogy a Volga-Don-Észak-
Kaukázus térségét uralmuk alá hajtsák és megszervezzék törzsszövetségü-
ket. amelynek magvát az Uar és a Chonni vezértörzs képezte. 560-561-ben
leigázzák a Don és Meotisz vidékén élő, Bizánccal szövetséges hun
utigurokat és a- tőlük északra lakó antokat, ugyanakkor MENANDROSZ tudó-
sításából kitűnik, hogy az avar fejedelem rokona és szövetségese a hun
kutigur fejedelemnek, akinek népe a vele rokon utiguroktól nyugatabbra él,
ellenséges viszonyban velük és Bizánccal.
(A történészek egy része az utigurokat-uturgurokat és a kutigurokat-
kuturgurokat bolgároknak tartja; a kortárs írók következetesen hunoknak
nevezik öket.)
Ezidőtájt az avarok elérik az Al-Dunát, 565-ben már Türingiában harcol-
nak Szigizberg frank király szövetségében, 567-ben a langobardok hívására
megjelennek a Kárpát-medencében és közös erővel leverik a gepidákat.
568-ban a langobardok ltáliába költöznek, s velük megy a kárpát-medencei
gepidák, szarmaták és bolgárok egy része is, így az avarok és a velük bejött
kutigurok a térség egyedüli uraivá válnak.
A békés avar-kutigur társas viszony 630-ban, Baján fejedelem halála után
megbomlik, a trónutódlást maguknak követelő kutigurokra az avarok meg-
semmisítő csapást mémek, mire azok egy része a frankokhoz költözik. A
pannóniai avarok további története ismeretes.

309
 Az avar konglomerátum etnikai összetételére THEOPHYLAKTOSZ tudósítá-
sából derül fény. aki szerint amikor a bizánci hadsereg 601-ben két ütközet..
ben megverte az avarokat, a fogságba került avaroknak csak az egyötöde
volt avar. a többi pedig más barbár.
MENANDROSZ ezt azzal toldja meg, hogy éppen emiatt Tiberiosz, ami-
kor a békekötéskor túszokat kért, nem az avar fejedelem, hanem a szkíta
hercegek gyemıekeit vitte magával, meg volt ugyanis győződve arról,
hogy ezek a hercegek megakadályozzák az újabb háborút, még akkor is,
ha azt maga az avar fejedelem akamá.
Még közelebb jutunk az avar probléma megoldásához, ha az avarokkal
kapcsolatos neveket megvizsgáljuk.
Először is a Varhunita nevet vegyük szemügyre. Nem kétséges, hogy
ez az Ouor és a Chonni vezértörzsek nevéből alakult, végén az iráni -za
többesjellel. Abban senki sem kételkedik, hogy a Chonni törzsnév és an-
nak a Varhunito összetételben meglevő -zum- alakja a hun népnévvel
azonos, a Var -- Uar név azonban ismeretlen.
A név alakja MENANDRosznáI és THEoPHYLAKTosznál is Ouor,
ejtése <uor> vagy <var>. Nos, ez a név azonos azzal, az egész
iránságban meglevő közszóval, amely az avesztaiban vouru- 'nagy,
hosszú, széles, bő, tágas', a szkítában voru, a hunban var, a szogdban
ur, az oszétban wár-az, or-az, uru-X, wr-yz 'ua.'
A Dnyeper görög átírású szkíta neve floru-sthënos (< iráni voru stãna
'nagy szállás, ország', amelynek a mássalhangzó-torlódás miatt oldott
ästana tagját vö. a tévesen a románból származtatott magyar esztena,
sztána, sztina, esztena 'pásztorszállás stb.' szavunkkal). A Dnyeper neve
HÉRODOTOSZnál Ouor, vagyis tökéletesen megegyezik a vizsgált Ouor
törzsnévvel.
JORDANESZ írja, hogy Attila halála és sikertelen hatalomátvételi kl-
sérletük után a hunok alán szövetségeseikkel Szkítiának arra a vidékére
vonultak vissza, amelyet a Dnyeper és mellékfolyói szelnek át, s a folyót
a hunok saját nyelvükön (! - K. V.) Var-nak nevezik.
KONSZTANTINOSZnál a Dnyeper ,,besenyő" neve fiorouz, amely 610-
nos a vizsgált szó oszét alakjaival. PTOLEMAIOSZnál a Kubán folyó alán
neve Ouor-donës (< iráni var danu- 'nagy folyó'; a Kubán folyónevet
vö. a somogyi Koppány, régi Kupon pataknévvel). Vagyis az avar' 0110*
törzsnév, ill. az avarok Uarhunita- Varhunita nevének Uar- ~ Var- eleme

310'
 földrajzi nevekben is bőségesen adatolható iráni közszó, általános 'nagy'
jelentéssel. az Our-zuni-ta összetett név jelentése tehát 'nagy hunok'
(Ezt a 'nagy' jelentésű szót egyébként a magyar nyelv is megőriz-
te, ugyanis orr, régi ur, ór, orrh, wrr, ar 'valaminek a kiálló, előre
álló része, orom, magaslat' főnevünk és orom, régi wrum, vrum,
urma. ormány 'kiemelkedés, hegycsúcs, hegytető; pattanás. kelés'
Úgyszintén a számıazék orrnány, régi vrman, orman 'magas hegy'
ur-, wr-. vr-. or- alapalakjai, amelyeket valamennyi szár`mazékkal az
uráli *fiore alapszóra vezetnek vissza és a finn vouri 'hegy', lapp
varre `hegység'. osztják uor 'hegy', or 'erdő', vogul flar, Bor 'erdő'
folytatókkal rokonltanak.
Ezek elválaszthatatlanok az iráni alapszó avesztai vouru-, szkíta
voru, hun var, szogd ur, oszét war-, wr-. uru-, or- megfelelőitől, ahol
ezek 'nagy, hosszú stb.' általános jelentéséből jól érthető a finnugor
adatok 'hegy > fa > erdő' jelentésváltozása. amit egyébként az oszét-
ben is megtalálunk, mivel qäd 'erdő; fa, fatörzs; valaminek a kiemel-
kedő része, szára, hegye, nyele'
Ezt vö. bizonytalan eredetű hegy, régi hed, hid, hug, hig, hogy
'valaminek a csúcsa, kiemelkedés, magaslat stb.' szavunkkal; vö.
még szogd földrajzi névben Ur-mëtan < iráni voru maytãna 'nagy
föld, szállás, tanya' és magyar Nagy-majtény.)
Amint az avarok Ouor (Uor- Var) nevének a jelentése 'nagy', ugyanúgy
ez a jelentése ogur nevüknek és a név valamennyi népnévi változatának.
Ugyanis: avesztai uyra-, óind ugrá- 'nagy, hatalmas, óriás, kiemelke-
dő, kimagasló' (vö. pl. a rigvédai Ugrã-deva 'hatalmas szellem' király-
névben);
az orosz krónikákban a magyarok, vogulok és osztjákok nevének
egyik változata ugra (ez a név alapalakja, s valamennyi változata eb-
ből való); ugyanez többesben Ougre 'magyarok' és 'kazárok';
GEORGIOSZ MONACHOSznál a magyarok neve Ouyyroi, s a már
említett bizánci krónikákban Magyarország neve is Ouyyrio;
a szír ANoNvMusnáI a név alakja Ügr, MENANDRosznáI Ouyour,
THEOPHvLAKTosznáI Oyur, az első kazár fiúős neve Ogur.
A vogulok és osztjákok neve az ugra jésült változatával az oroszban
jugra, ugyanezek zürjén neve jögra, az arab íróknál juyra és jüra,

3ll
TABARInál a kazárok egyik neve perzsa többesben Juhãr-on, ugyanaz
krónikáinkban Jorian.
(Az uyra - ugrá alakpár és ugr, ugor változatai azonosak ismeret-
len eredetű ugrik igénk ugra-, ugr-. ugor- töveivel, amelynek jelen..
tésváltozata a kiugró szánnazék 'kimagasló, kiemelkedő' jelentésen
keresztül jól érthető. A magyarok ugra - ugor nevének tehát ugyanaz
a jelentése, mint magyar nevük és az ugor eredetű avarok kaukázusi
csoportja mogor- nevének mag- előtagjáé).
Az uyra -- ugrá alakpárból az iráni nyelvekı'e sajátos g-r hangátvető-
dessel szabályosan ury - urg, urog - urug stb. Például:
szkíta 0ury,6azos < ugra bazü 'hatalmas vállú' személynév;
a heftalita fehér hun pénzérméken szogd betűkkel Bwyr 'nagy, ha-
talmas' méltóság;
párthus vaz-urg 'nagyvezér' méltóság, ugyanez örmény feljegy-
zésben a kazár hadvezérek címeként vez-erk;
az oszét Nart eposzban äsf-urg - ajs-orq 'csodaló, táltos', tkp.
'ló + nagy, óriási' az aspa uyra alakból;
ugyanaz görög feljegyzésben Asp-ury-os a boszporuszi Szkíta Ki-
rályság megalapítójának a neveként az i. sz. I. században, jelentése
'óriáslovú' vagy 'lovas óriás';
ugyanaz Asjluruy-os alakban szkíta személynévként az olviai fel-
iratokban; Aspo-uruk-is alakban örmény személynévként;
ugyanaz Asp-uryi-oi alakban szarmata törzsnévként;
SZTRABONnál Ouryi-oi alakban szarmata törzsnévként, ahol az
A-kézirat margóján a név párjaként Öuyyroi alak áll, vagyis ugyan-
az, mint amit GEORGIOSZ MONACHOSZ a magyarok neveként használ
(SZTRABON a királyi szarmata jazygok szomszédságában jelzi az
Ouryioi - Ouyyroi népet, s megjegyzi, hogy ,,ezek többnyire nomá-
dok, de némelyek közülük földműveléssel is foglalkoznak... az
Istemél is élnek, sok helyütt a folyó mindkét partján”);
PRISZKOSZnál Ouroyoi (a 463-ban Európában megjelent Saragur és
Onogur kidarita hun törzsek mellett; valószínűbb, hogy ez az Urog
törzs azonos SZTRABÓN és mások Urg törzsnevével, vagyis nem 3
másik kettővel jött, hanem a Dnyeper-Don közében élt, s beletal't0-
zott az akatzir hunok tőrzsszövetségébe);
 (az uyra alapszó ury fejleményét, ill. ennek ury-i < ury-ya 'nagy,
kimagasló. óriás; az óriáshoz tartozó' származékát a magyar nyelv is
őrzi az ismeret-len eredetű óriás, régi urjás, orjas 'mesebeli lény; ha-
talmas termetű ember stb.' szóban. amely az ury-i alakból keletkezett
a -y- szokványos kiesésével és -ás képzővel).
Tudjuk, hogy az avarok orosz krónikákban használt obor (obre, obri)
népnevének az óoroszban van 'óriás' jelentése is, s nyilván nem azért,
mert az avarok óriás termetííek voltak és a feltűnően nagy termetűeknek
leírt ruszok ilyennek nézték öket. A népnév 'óriás' jelentése csakis tudós
krónikás értesültségből származhat. vagyis a krónikaírók az avarok ugra
ugor nevenek 'óriás' jelentését átvitték obor - avar nevükre, nyilván
az iráni nyelvű ruszok közvetítésével. S nem véletlen, hogy az etimoló-
giailag a francia hongre- 'magyar' névhez vont ogre közszónak a jelen-
tése is 'emberevő óriás'
Az sem véletlen, hogy sem a pannóniai, sem a kaukázusi avarok nem
használták avar nevüket, s annak ellenére, hogy a korabeli nyugati forrá-
sok rendre hunok-nak és avarok-nak mondták a honfoglaló magyarságot,
krónikásaink nem ismerték vagy talán tudatosan nem használták az avar
nevet, pedig ismeretes, hogy tudtak az avarok viselt dolgairól, de azok jó
részét a hunoknak tulajdonítottak.
Ami az avarokat illeti, ők tudatosan nem használták az avar nevet, mivel
jól értették annak jelentését, ugyanis pehlevi apar- 'rabol', apor 'rabIás',
perzsa avar 'rablás, zsákmány', avara 'rabló, csavargó', grúz avora 'csa-
vargó', ömrény avar 'ua.' Ez valamennyi kaukázusi nyelvben abr-, avr-,
ovr- alakban ugyanazzal a jelentéssel (szabályos v-r hangátvetődéssel,
innen, nem pedig a török uyri - oyri 'tolvaj' szóból a magyar orv - or 'ua.').
A türkök jól ismerték az ál-avarok ogur nevét s így is nevezték őket,
de mert ragadvány avar nevükjelentése 'tolvaj, csavargó', s mert a török
oyur, oyri, ugri közszavak jelentése is 'tolvaj', tolvajoknak, csavargók-
nak mondták az ál-avarokat.
A tömeges egyezések maradéktalanul bizonyítják az európai ál-avar Var-
chon 'nagy hun' törzsek ugor eredetét, de bizonyítják az ugra névvel és
népnévi változataival jelölt iráni-finnugor csoportok együvé tartozását a
Bajkál-tótól egészen a Dunáig, s ezen belül is a szkíta-szarmata-aIán-hun-
avar-magyar emikai és politikai folytonosságot, .ezen belül pedig az i. e. I.

313
századi szkíta-szarmata Öuryoi-Ouyyroi és a magyar Ouyyroi reSZ_
azonosságot.
Ebben a vonatkozásban kivételes hangsúlyt kapnak az ugor-hun-avar és
az ugor-hun-avar-magyar összefilggések, amelyek írott történeti, embertani
régészeti, település- és nyelvtörténeti adatok sokaságával igazolhatók. l

Ugor-h un-avar-magyar összefüggések

ÍROTT TÖRTÉNELEM. A hyaunak-hunok iráni eredetét es iráni nyel.

vűségét [másik írásomban] bebizonyítottam, abban pedig senki sem kétel-
kedik, hogy az ál-avarok európai törzsszövetségében -- amint az egyik va-
Zértörzs Chonni és az egész szövetség Var-chonni-ta nevének chonni tagja
mutatja - hun csoportok is részt vettek. Láttuk. hogy a tielök-oguroknak az
a középső csoportja. amelyből az ál-avarok magja kivált és Európába költö-
zött. a Szir-darjától északra fekvő előbbi hazájában az V század végétől
546-ig a fehér hun Heftaliták fennhatósága alá tartozott. ami minden bi-
zonnyal csak erősítette az ugor-avar-hun kapcsolatokat.
Ismeretes, hogy SEVILLAI IZODORUStól, vagyis a VII. századtól kezdve a
kortárs írók több tucat tudósítása hunoknak tekinti és nevezi az avarokat, de
a történeti források ugyanúgy hunoknak és avaroknak mondják a 'honfoglaló
avarokat is. Hunoknak tartják az avarokat:
I. Vita S. Geminiani (X. század legeleje); 2. Annales Aiemannici (X.
század eleje; forrása a korábbi Annales Bertiniani); 3. GEORGIOSZ
HAMARTOLOSZ folytatója (960 körül); 4. LEO CALOENISIS (X. század);
5. Frogmentum historiae Francicae a Ludovico Pio (X. század);
6. THEOPHYLAKTOSZ bizánci érsek (1092-ben); 7. KINNAMosz (XII.
század); 8. egy olasz utazó Anonymi Descripto c. műve (1300 kö-
rül); 9. Lengyel-Magyar Krónika (XIII. század ?); 10. SPALATOI
TAMÁS, aki kétszer is járt IV. Béla udvarában (1260 körül);
l I. PAULINUS minorita Viiágkrónikájo (XIV század eleje), mely szerint
Attila egy Osdrubai nevű magyar király lányának a fia.
Avaroknak, ill. hunoknak és avaroknak vagy hun eredetű magyaroknak
nevezik a magyarokat:
I. Fuidai évkönyvek lipcsei kézirata (IX. század vége); 2. Carmen
panegyricum de ioudibus Berengarii Augusti (X. század); 3. Xil-
JANOS pápa (962-ben kelt leve|ében); 4. HROSWITHA (984 körül);

314
 5. WIDUKIND (XI. század eleje); 6. Clıronlcon Vedastlmım (XI. század);
7. VITERBOI GOTTFRID Pantlıeonja (XII. század vége); 8. Mălki Króni-
ka ( I 174), amely avar királynak nevezi II. Gézát, Liupold osztrák herceg
apósát; 9. Flores temporum (XIII. század vége).
Amilyen tennészetesen élt a honfoglaló magyarság köztudatában és ha-
gyományaiban a hun(=avar)-magyar azonosság és folytonosság (pl. króni-
káinkban ,,a nép nyelvén magyarok vagy hunok, Iatinul pedig ungarusok"),
ugyanolyan természetesen élt az európai köztudatban is a hun-magyar, ill. a
hun--avar-magyar azonosság és folytonosság, amiben a kortárs írók közül
senkinek még csak eszébe sem jutott kételkedni.
Ez a temrészetesség azonban korántsem volt egyszerűen természetes az
erőszakkal kereszt alá hajtott, még évszázadokig félpogány, pogány lázadá-
sokat szító magyarságnál, amelynek pogány emlékeit és megnyilvánulásait a
teljhatalmú egyház tűzzel-vassal irtotta, s amelynek történetét éppen az
egyház jámbor szolgálnak kellett megími az egyház ideológiájának és a nép
hagyományokra épülő történelemtudatának kettős szorításában.
És nem úgy volt ez természetes a germán, latin, görög Európában sem,
ahogyan némelyek képzelik, hogy ti. a tudósítók azért vélhették azonosnak a
három népet, mivel a külső megjelenésükben és harcmodorukban is hason-
latos hunok, avarok és magyarok egymást követően szállták meg ugyanazt a
területet, a Kárpát-medencét, a magyar krónikaírók pedig - mivel a magyar-
ságnak nem volt hun-magyar, kiváltképp avar-magyar rokonságtudata - a
külföldi források kritikátlan elszólásaiból gyártottak a hunhistóriát vagy
szittya-krónikát, de már megkésve, a XIII. században.
Ezek a képzelgések - lévén, hogy gyakorta még a legelemibb történettu-
dományi ismereteknek is híjával vannak - lépten-nyomon tetten érhetők és
szót sem érdemelnének, ha képviselői között nem találnánk komoly tudós
főket is, akiknek más irányú munkássága számottevően gazdagította az
őstörténet-kutatást.
Nem akarok beavatkozni azokba az áldatlan és méltatlan csatározásokba,
amelyek krónikáink forrásértéke körül ma is dúlnak, s amelyekben a vita
tárgya ma is éppen úgy csupán ürügy a céltudatos hagyományrombolásra,
mint volt száz évvel ezelőtt, a viták megindultakor. Álláspontom e kérdés-
ben az eddig elmondottakból is világos, s kiegészítésre csak néhány mondat
erejéig szorul.

315
 Számomra a magyar krónikák történeti munkák, keretük a hun-i-na.
gyar rokonság mély gyökerű tudata, amelyből- a kereten belül mozogva
- krónikaíróink közül ki-ki annyit fogalmazott meg, amennyit ismeretei 5

saját alkati beállítottsága és a kor szelleme megengedett vagy amennyit

évszázadok múltán már hangoztami kellett.
Szabadon élt ez a rokonságtudat az ún. vezérkorban, hallgatott a val-
lásváltást követő évtizedekben, bátortalanul szólalt meg I. László kora-
ban és óvatosan ANONYMUSná1, elnémult a vakbuzgó katolikus IV. Béla
uralkodása alatt. majd a jászkunok hun hagyományaival telítődve éledt
újjá V István és Kun László alatt.
Ami a nyugati tudósításokban a hun-magyar és a hun-avar-magyar azo-
nosításokat illeti. ezek rendre tudós értesültségből származnak, forrásuk
pedig elsősorban a magyar hagyományok, a honfoglaláskor a Kárpát-
medencében, a horvát részeken és Bécs környékén élt hun töredékek és avar
tömegek rokonságtudata, valamint a történelmi kapcsolatokra épülő ger-
mán-frank történelemtudat, amely bővelkedett tapasztalatokban, és nem volt
szüksége azonosítási kombinációkra.
Krónikáink kritikusainak táborában az egyik póluson HUNFALVY áll, a
Bach-korszak e jellegzetes figurája, a nyelvésznek középszerű, történésznek
kontár szobatudós, aki a finnugor-magyar nyelvrokonság felfedésének
izgalmas és gyennetegen nagyszájú légkörében, háta mögött a mindenható
Akadémiával, s kezében a hangadó szaklapokkal, hagyományirtó hadjáratá-
ban még magyargyűlölő német szellemi elődein is túltett. Akiről méltán
írhatta GARDONYI: ,,A magyar történetírásban Hunfalvynak Batu káni sze-_
repe volt: f`öldúlt és elégetett minden hagyományt"
A másik póluson GYÖRFFY GYORGYöt találjuk, merőben más előjellel
ugyan, de birtokában egy kizárólag nyelvtörténeti fogantatású és alapvetően
eltájolt magyar őstörténet-konstrukcióval, amelyhez minden forrást igyek-
szik hozzáerőszakolni, s ha nem megy, használhatatlannak minősíteni és
elvetni.
Lássuk ezzel szemben a történeti források azonosítását alátámasztó ténye-
ket.
EMBERTAN. DR. LIPTÁK PAL megállapítása szerint az avarság 85%-ál
kitevő köznépi réteg antropológiailag így oszlik meg: pamíri, nordoidz
cromagnoid és mediterrán (ezen belül iranid) rasszok, valamennyi europid
típus. A honfoglaló magyarság döntő többségét kitevő közép- és köznŐPl

316
réteg embertani képe: mediterrán, nordoid (erősen mediterrán jelleggel),
cromagnoid és pamíri rasszok (a két utóbbi a vezető rétegben is megtalál-
ható, a turanid és uráli rassz mellett), valamennyi europid típus.
Vagyis az ugor avarság és az ugor magyarság zömének embertani képe
pontosan megegyezik, s ebből DR. LIPTÁK PAL le is vonja a következtetést:
a magyarok valószínűleg több részben, több »fázisbaneı érkeztek és
telepedtek le a Kárpát-medencébe... Lehetséges, hogy az avarok törzsszö-
vetségének már az első hullámával jöttek ugor eredetû magyar törzsek is;
azt pedig már régészeti leletek és történeti források is alátámasztják, hogy
670 körül a Káma vidékéről történt második avar betelepüléssel az ugor-
magyarok újabb néphulláma is megjelent”.
Annak ellenére, hogy ilyen embertani azonosságot a véletlen nem produ-
kál, egyes történészeknek erről csupán annyi az odavetett megjegyzése,
hogy csontvázak és régészeti leletek alapjárr nem állapítható meg a népi
hovatartozás. Nyilván e méltatlanság miatt teszi szóvá DR. LIPTÁK PAL,
hogy a történészek még ma sem hajlandók komolyan figyelembe venni az
embertan és régészet eredményeit. Számomra ez az elzárkózás érthető, a
közhasználatú magyar őstörténet-konstnıkcióba ugyanis nem fér bele az
avar-magyar embertani azonosság és az ebből következtetésként levont
történelmi folytonosság, a vezető réteg turanid és pamíri rasszjellegéről nem
is szólva.
A leírt embertani képet ki is egészíthetjük. Azt mondtuk, hogy az igazi
avarok, vagyis a zsuanzsuanok szienpi származásúak. Nos, a kínai évköny-
vek megírják, hogy amikor a toba mongolok dinasztiája került uralomra,
420-ban betiltotta a szienpi nyelvet és a szienpi varkocsviseletet. Nem vé-
letlen, hogy Európában éppen az avaroknál tűnik fel először a varkocs, s ezt
a szokást az ál-avarok nyilván volt uraiktól, a szienpi eredetű igazi avarok-
tól-zsuanzsuanoktól vették át.
A bizánci tudósításokból ismeretes, hogy amikor az avar követek megje-
lentek Bizáncban, az emberek megbámulták két-három ágba font hajukat, a
divatbolondok pedig utánozni kezdték hajviseletüket. Ami azonban a bizán-
ci utca embere számára csupán divathóbort volt, az az avaroknál a pogány
hitvilág mély gyökerű jelképrendszeréből eredően a hovatartozást, a meg-
különböztetést jelentette, kiirthatatlanul. Döntő fontosságú tehát a kérdés,
hogy az avarokon kívül kik viseltek még varkocsot?

317
 'I`HEOPHANESztől tudjuk, hogy a VII. század 20-as éveiben
Hérakleiosz császár szövetséget kötött Irán ellen ,,a kéléti türkökkaj
akiket kazároknak névéznék", mire azok - gátlás nélkül megszegve Á
perzsákkal kötött szérződésükét - Dérbentén keresztül betörtek a kauka-
zusi perzsa tartományokba, elfoglalták Tbiliszit és megszállták Albanian
A jól tájékozott önnény DASXURANCI írja erről a szövetségi hűtlénseg..
ről, hogy Bizáncnak sikerült félébrésztenie a kazárok kapzsiságát es ga
maga oldalára állítania ,,ézt az aranyra éhes, varkocsos népségét".
Tehát. mint a tudósításból kitűnik, a varkocs viselétét a VII. század elejen
a kazároknál is megtaláljuk, nyilván az Eszakkelét-Kaukázusban maradt
avar néprésznél, amely összetevője lett a kazár konglomérátumnak, amit a
második kazár fiúős Avar névé is jelez.
És tömegesen megtaláljuk a varkocsviselétet a honfoglaló magyarságnál,
ugyanúgy pogány szimbólumként (a fellázadt Vata és a hozzá csatlakozott
nép pl. három ágba béfonta haját. ezzel is jélézve, hogy visszatér ősei hité-
héz) és olyan szívósan, hogy bár a varkocs viselétét az egyház és már az
első királyi rendeletek is tiltották, csak a múlt század végén tűnt el teljesen.
Vagyis Európában két nép viselt varkocsot: az ugor avarok és az ugor
magyarok, akiknek zöme émbértanilag is azonos. A következtetés nyilván-
való.
NÉPRAJZ. Az avar-magyar történelmi és embertani azonossághoz a ré-
gészet is hozzátette a maga félfédézéséit, amelyeket LASZLO GYULA így
foglal össze: régészeti léletanyaga alapján a kárpát-medencei avarság két,
egymástól elütő néprészből tevődött össze, mégpedig a tulajdonképpeni
avarokból, akik 568-ban telepedtek még ezen a területen, és az ún. késő
avarokból, akik a VII. század derekán költöztek be ide (a bizánci források-
ban ezek az ugor ál-avarok Torniay és kotzager nevű törzsei, az orosz kró-
nikákban a fehér ugorok - K. V.). A késő avarok, akiket régészeti hagyaté-
kuk után griffés-indásoknak neveznek, maguk is két csoportból álltak: az
ázsiai eredetű griffesekből és a volgai indásokból, s mindkettőnek a vezető
rétege kaukázusi volt. A késő avarok magukba olvasztottak a korai avaro-
kat, majd a griffés réteg is lassan féloldódott az indásban.
A késő avarokat LÁSZLÓ GYULA magyaroknak tekinti. ,,Könnyén le-
hetséges azonban - írja -, hogy nemcsak a késő avarok voltak maEY3'
rok, hanem a hunok és bolgárok, valamint a korai avarok is szakít0fi3l(
magukkal magyar törzstörédékékét. Két bizonyságunk van ugyanis arra,

318
 hogy a korai avarok közt éló mítosz változatlan erővel élt a középkori
magyarságban, sót él a mai napig. Az egyik az Égig érőfa meséje, a
másik pedig a Szent László-legenda mezében maradt ránk... Az Égig
érőfa meséje szerte hazánkban ismert ma is, várható lenne tehát, hogy
ez a keleti mesénk a honfoglaló Árpád magyarjainál is megvolt, ám
nyomát sem találjuk, csak az avar korban. Méghozzá a korai avaroknál,
akikről pedig tudjuk, hogy beolvadtak a griffés-indás népbe, szellemi
hagyatékuk Így őrződött meg 1500 éven át. Nézzük most a Szem László-
Iegendát... A legenda jóval régebbi kell legyen, mint a csata és Szent
László, mert képei majdnem mind megtalálhatók a szkíta művészet-
ben. .. A legenda egyik jelenete a lováról szállt szent királynak és a kun-
nak küzdelme, voltaképpen a világosság és sötétség kozmikus harcát
szemlélteti. Nos, a lováról szállt két harcos ábrázolását megint csak nem
Arpád magyarjainak hagyatékában találjuk meg, hanem az avarokéban.
Pörösön (a mai Jugoszlávia) talált avar csontkarcon két más hajviseletü
harcos áll egymással szemben... A Szem' László-legenda előzményei is
avar kömyezetbe vezetnek minket. Vegyük most elő nemzeti eredet-
mondánkat, a csodaszarvas mondát. Ennek is hiába keressük ábrázolását
Arpád magyarjainál, ellenben szinte tüntető módon viselték övükön a
késő avar nemzetségfókl... Jól tudjuk, hogy ebben a társadalomban az
állatvilág körül alakul ki a jelképrendszer, ami megint csak érdekes kö-
vetkeztetésekre ad alkalmat... A középkori magyar családi címerekben
levő állatok ugyanúgy állatősõk jelképei, mint a csodaszarvas mondá-
ban, vagy a turul mondában. Ennek következtében várható lenne, hogy
Árpád magyarjainak művészetében az állatok ábrázolása uralkodik. Ez-
zel szemben - szinte törvényszerü már a válasz - ott hiányzik, de hal-
latlan böséggel megvan az első magyar honfoglalóknál, akiket korábban
»késő avaroknak« neveztünk. A lényege az elmondottaknak ismét csak
egy mondatban, hogy ősi mitológiánk emlékei az első magyar honfog-
laláshoz vezetnek, mig a második hullám - Arpád magyarjainak hon-
foglalása - inkább az iszlám kultúráját hozta hazánkba.”
Az avar-magyar hitvilág jelképrendszerének ezek az egyezései, vagyis a
csodaszarvas, a griffek, az égig érö fa (világ-fa), a világosság és sötétség
kozmikus harcát megtestesítő két különbözö etnikumú lovas párviadala, s
tegyük hozzá: éppen a LÁSZLÓ GYULA által felfedezett, jellegzetesen ma-
gyar nyúzottlovas temetkezés, mind az iráni népek hitvilágába vezet el

319
bennünket, amelynek sűrített mását éppen a hunok-avarok lakta dagesztáni
Hunorsúgban találjuk, összhangban LÁSZLÓ GYULÁnak azzal a megállapi..
tásával, hogy a késő avarok vezető rétege kaukázusi volt. Lássuk csak.
Hunországból 682-ben három főúr érkezik az örményekhez, hogy hit-
térltőket kérjen tőlük. Az egyik főúr neve Khurszán, akárcsak a történeti
forrásokban Árpád vzzenafsae, vagy Auomwıusnaı es ıuõniızainırsm,
Kündü (Kende, Kenaü magyar vezér apjáé (jellemző, hogy amint
Khurszárı fiának, Kündünek a neve méltóság, ugyanúgy méltóság Tõ-
hötöm fiának, Horának és unokájárıak, Gyulának a neve is; a Khurszán
jellegzetesen iráni, közelebbről perzsa név, amelynek Khur- előtagja
azonos az ősiráni hvar 'Nap', perzsa zvar, zár, oszét zor, zur `ua.' sza-
vakkal, az egész név pedig a perzsa zor-san 'a Naphoz hasonlatos'
származékkal, ami jól egyezik azzal a feltevéssel, hogy Kurszán kündü
nemzetségének jelképe a Nap volt).
A dagesztáni hunokhoz küldött önnény Israel hittérítő -Ielrja
Hunország pogány lakosságának a szokásait. Eszerint a hunok legfőbb
istenüket egy lovas harcos óriás alakjában tisztelték, amelynek perzsa
neve Aspandeat (vö. szkíta spanta, avesztai spanta, khotáni szaka sand,
oszét zänd `szent', amely azonos eredetű a magyar szent szóval), imád-
ták a tűz és a villám istenét: Kuar-t (ez azonos az ősiráni hvar, perzsa
[var 'Nap" szóval és a kavar, régi Kuar, Kovár törzsnevünkkel, de gfaur
szavunknak is előzménye).
Emellett tudjuk, hogy szerződéskötéskor az avarok a villám istenére
esküdtek, tisztelték a Napot, a Holdat, a tüzet, a ligeteket és az utak
szellemeit, a rontástól amulettek őrizték őket, amelyek griffeket és más
fantasztikus állatokat ábrázoltak, halotti tort ültek, amikor a gyász jeléül
sebet ejtettek magukon és tömeges harci játékokat rendeztek. Voltak jó-
saik és táltosaik, akik a szent helyekre is vigyáztak, de kiváltképp azt a
Varazan vagy Vardan nevü fővárosuk közelében álló óriástölgyet imád-
ták, amely fejedelmük és főembereik szerint ,,az istenek laldıelye, az élet
fája, a minden javak ajándékozója”, amelynek tövét áldozati lovaik vé-
rével megöntözték, a lenyúzott ló bőrét és fejét pedig ágaira akasztották.
Ki ne döbbenne rá e leírásból- az ősi magyar hitvilágra, amelyben OH
van Aspandeat-Hadúr, a legfőbb isten, Kuar, a szent tüzet jelképező Nap
és a menrıykő, a sistergő istennyila szelleme, amiről az erdélyi foháSZ

320
 szól: „A Tűz-isten oltalmazzon, istennyila meg ne sújtson... Mint ez a
tűz, Oly igaz légy!"
S ott vannak az áldozati szent helyek, amelyekről l. László törvényei
szólnak: „Akik pogány szokás szerint kutak mellett áldoznak, vagy fák-
hoz, fon`ásokhoz és kövekhez ajándékokat visznek, bűnükért egy ökörrel
frzessenek"
Ott vannak a táltosok és javasok: a bűbájos Rázdi, a ,,varasole”, az
,,Ördögi mesterségekben jártas Vata” és fia, János Békés várából; a ha-
lotti tor, amikor lovas harci játékokat rendeznek, és a gyász jeléül_ sebet
ejtenek magukon, mint a szkíták tették, és tette l. Géza, aki a háború ál-
dozatai láttán „haját tépé és orcáját felhasogatá”
Ott van a Véda jelképes lóáldozatát, az asva-medá-t felváltó valóságos
szkíta, szarmata, alán lóáldozat vagy a szent folyóknak fehér lovat áldo-
zó Dareiosz, aki a megtámado-tt népektől ugyanúgy földet és vizet kér
meghódolásuk jelképéül, mint másfél ezer év múlva Arpád.
Ott van a ,jellegzetesen magyar” áldozati nyúzott ló, amelynek húsát
megeszik, mint tették ezt a magyarok elődeinek tartott jyrkákkal együtt
lakó thyssageták-thyrsageták 'turáni szakák' vagy 'gyors szarvasok',
akik az északkeleti iráni népek totemállatáról, a szarvasról nevezték el
magukat. Akár a szaka-szkíták, a szarvasról, amely csak a hunoknál és
magyaroknál vált csodaszarvassá, eredetmonda állat-hősévé, amely csak
ezt a két népet vezeti új hazába.
Ott vannak a rontástól védő amuletteken a griffek, amelyekről azt
mondja HÉRODOTOSZ, hogy „Európa (! - K. V.) északi részén kétségte-
lenül igen nagy mennyiségben található arany, de hogy miként jutnak
hozzá, arról semmi bizonyosat nem mondhatok. Beszélik, hogy az egy-
szemű emberek, az arimaspák lopják ki a griffek alól”, s amelyeket a
szkíta telepítésű méd-szarmaták hoztak ide magukkal a kasszita hagya-
tékú lurisztáni bronzok emlékeként.
Ott van a világ-fa, az élet fája, az égig érő vagy tetejetlen fa, amelyről
Ormuzd isten beszél Zaratustrának, az ő prófétájának: „Lépj a növelcvo
fákhoz, ó Zaratustra! Előttük mondja a te szád ezeket: Fohászkodom a
tisztafákhoz, Ormuzd teremtményet`hez”.
S mindez együtt ott van az oszét Nart eposzban: az élet fája, a mesés
griffek, a lóáldozat, a vérszerződés, a kopjafává vált szent kard, a szar-
vas totemállat és sag läg 'szarvasember', a Csodafıúszarvas.

321
 Ami pedig az oly sokat ábrázolt iráni dualisztikus világkép és a Lász-
ló-legenda egyenes ági rokonságát illeti, ezt szükségtelen külön bizony-
gatni.
Az avar-magyar történelmi folytonosságot tehát -- a történeti források, az
antropológiai egyezések mellett - a hitvilág szellemi és tárgyi emlékeinek
azonossága is bizonyítja. Árpád magyarjainak iszlámos kultúráját pedig
teljes egészében a csatlakozó kumánoknak és kavaroknak köszönhetjük. _,
TELEPÜLÉSTÖRTÉNET. LASZLO GYULA; „A magyar Kutatás: mar
régóta érdekelte, hogy a magyar krónikák miért nem szólnak egy szót sem
az avarokról. .. A magyar történettudomány a legutóbbi időkig - sőt részben
még ma is - általában a következőképpen magyarázza ezt a tényt. Úgy
vélték, hogy Nagy Károly 800 körüli hadjáratai megsemmisítették az avar
népet, s ami megmaradt belőle, elszlávosodott... Először is, Nagy Károly
hadjáratai nem pusztították el az avarságot, annyira nem, hogy még az avar
hadifoglyokat is szabadon engedte és nagy avar tömegeket telepített le a
szlávok ellen. Kiirtásáról tehát szó sem lehet, jóval később is hallunk még
az avar kagánokról és követjárásról. De nem is szlávosodtak el (persze a
peremeken megtörténhetett töredékek elszlávosodása, éppen úgy, mint szláv
nemzetségek elavarosodása). Mi a bizonyíték erre? Már régebben - jó 25
évvel ezelőtt - megfigyeltem, hogy a késő avarok és a honfoglalók települé-
seinek nagy tömbjei általában kikerülik egymást, szinte - hogy együttesen
népesítik be a Kárpát-medence belsejét. Tennészetesen van egymásra te_le-
pülés is, különösen a nagy tömbök peremén. Az egymás mellé települést
csak azzal magyarázhatjuk, hogy a késő avar tömegek megérték Árpád
magyarjainak honfoglalását, s meg is tartották jelentősebb szállásaikat.”
A probléma egyik részére úgy kérdezhetünk rá, hogy valóban megélték-e
az avar tömegek Árpád magyarjainak honfoglalását, mit tudnak erről a
történeti források?
Mielőtt sorra vennénk a forrásokat, emlékezzünk rá, hogy az ugor eredetű
ál-avarok törzsszövetségének élén két vezértörzs állt: az Uar és a Chonni,
vagyis a Nagyok és a` Hunok, amelyekről THEOPHYLAKTOSZ azt mondjH„
hogy az ál-avarok még az ő idejében is így nevezték magukat. Emellett az
ál-avarok általánosan használt neve a ragadvány avar, de mivel a tudósítók
hun eredetűeknek és a hunokkal azonos népnek tekintik őket - amint láttuk,
történelmileg indokoltan -, felváltva használják rájuk az avar és a hun ne-
vet.

322
 ANONYMUSná1 és a magyar krónikákban a hun folytonosság Attilától a
székelyekig tart, akik szerintük Attila hun népének a maradékai, amint
azt a székelység saját hun hagyományai is mondják. S éppen a hun szé-
kelyek azok, akik a honfoglaló magyarok elé mennek Rutheniába, szer-
ződéses szövetségre lépnek velük és behívják őket Pannóniába, Attila
örökébe.
Vagyis a nyugati foıTások hunjainak és avarjainak szerepét a magyar
hagyományokban a székelyek játsszák. Ezt nemcsak a jól ismert króni-
kás hun-avar szerepcsere igazolja (pl. ismeretes, hogy a hunoknak a
krónikákban szereplő támokvölgyi és tulnai nagy csatáját valójában a
frankok és avarok vívták Tulln város közelében), hanem az a jól adatol-
ható tény is, hogy az avarok legsürübben lakott szállásterületein még a
Xlll. században is a székelyeket találjuk: Baranya megyében a vátyi
székely várispánságot. a Morva folyó és a Kis-Kárpátok között a sasvári
székely ispánságot, és nagyobb tömbben szólnak a források székelyekről
Biharban. Szabolcsban, Mosonban, Tolnában, Fejérben, a Temes-Al-
Duna közén, a zalai Göcsej vidékén. És természetesen Erdélyben, ahol a
legnagyobb tömegben éltek, hat, majd hét székbe tömörülve.
(Az avarok dáciai jelenlétét már a RAVENNAI ANONYMUS is említi.
De a gyökerek sokkal mélyebbre nyúlnak. A Kárpát-medencében
ugyanis az iráni etnikum az egyetlen, amelynek folytonosságát az
i. e. Vll. században ide települt, a médekkel rokon sigyna-szkítáktól
- a szkítákon, jazygokon, alánokon keresztül - a nyugat-felvidéki, al-
földi, Dráva menti és erdélyi szarmatákig történeti forrásokban egé-
szen a Vll. századig nyomon tudjuk követni. S nem véletlen, hogy a
hunok elől menekülő gótok egy csoportja éppen a Küküllő vidékén
élt szannatákat mozdítja ki kis időre lakhelyükből, vagy hogy az er-
délyi kapcsolataikról is ismert bizánciak Erdélyben a honfoglalás
után is szarmatákat jeleznek. S náluk a honfoglaló magyarság neve
szarmata is).
Hogy pedig a nyugati forrásokban avaroknak és hunoknak nevezett szé-
kelyek tömegesen megérték a magyar honfoglalást, ezt a fon`ások egyértel-
műen tanúsítják. Lássuk őket.
787-ben az avarok szövetségre léptek a langobardokkal és a bajorok-
kal a fi`ankok ellen, de 788-ban seregeik Itáliában és Bajorországban is
vereséget szenvedtek. Nagy Károly nyugatról, Kis Pipin a Dráván ke-

323
 resztül ront az avar birodalomra. s nyolc évig tartó háborúban megsem-
misítő csapást mémek rá.
A két és fél évszázadig fennálló birodalom összeomlott. Kis Pipin a
Tiszától keletre szorítja az avar seregeket (krónikáinkban a támokvölgyi
csata után „A hunok maradékai átfutottak a Tiszán”). a frankok a Duna
vonaláig vonulnak vissza, az ettől keletre eső területet pedig átengedik
Bizáncnak ,,a barátság és szövetség” fejében, amelyet bizánci jóváha-
gyással és segítséggel a dunai bolgárok szállják meg, szlávokat visznek
magukkal s a peremvidékeken telepítik le őket.
A frankok elérték ugyan nagyhatalmi céljukat: a Duna vonaláig ter.
jesztették ki birodalmuk keleti határát és megtörték Veszedelmes ellen-
ségüket. az avarokat, gondjaik azonban ezzel még csak szaporodtak. A
keleti országrészek állandó elszakadási törekvéseihez ugyanis nyugati
szláv törzsek integrálódása és veszélyt ígérő szervezkedési kísérletei- já-
rultak, amit az avar hatalom megdöntése tett lehetővé. A meglehetősen
együgyű, minden problémát a katonai erejére és egyházi szervezeteire
bízó frank diplomácia képtelen volt rendezni az avar-szláv problémát,
kudarcot vallott velük szemben az „oszd meg és uralkodj” elv alkalma-
zása is.
Ami a nyugati szlávokat illeti, 830-ban Mojmir fejedelem megvetette
az ún. nagy-morva állam alapjait, amelynek staré mesto-i központjában
ő maga, a nyitraiban pedig Pribina állt a törzsek élén.
Mindkét rész a keleti frankok fennhatósága alatt volt ugyan, de a frank
belviszályokat kihasználva 833-ban Mojmir elüzte Nyitrából Pribinát, és
a két részt saját fősége alatt egyesítette, míg Pribina a Balaton környékén
kapott frank hübéri részt, nyilván Mojmir-ellenes célzattal. A két ország-
rész egyesítése nem ment simán. 84S-ben l4 cseh törzsfő keresztelkedett
meg Regensburgban, s meghódolt a fiankoknak, 846-ban Mojmirt meg-
fosztották trónjától, amelyre Rastislav került, unokaöccse, Svatopluk pe-
dig megkapta Pribina volt részét, a Nyitra vidékét.
Rastislav függetlenségi törekvései sem sikerültek, mert a fi`ank-barát
Svatopluk elfogatta nagybátyját és a frankok kezére adta, a- 'hatalmat pe-
dig magához ragadta. Az ő uralkodása is súlyos gondoktól volt terhes, S
amint KRISTÓ GYULA írja: „hatalma f`óleg uralkodása második felében
külső és belső okok (Amulf császár és a bajor feudális urak agresszivitá-
sa, a 800-ban Nyitrán létrehozott püspökségnek a frank Wiching befo-

4
J 24
lyása alá kerülése, a gazdasági nehézségek, a feudális urak egyenetlen-
sége) következtében meggyengült. Halála után fiai: II. Mojmir (894-
906) kapta a fófejedelemséget, II. Svatopluk pedig a nyitrai részfejedelem-
séget... A bomlás felgyorsult iramban folytatódik: 894-ben az összes
cseh törzsek elszakadtak a nagy-morva államtól, a testvérharcokba lép-
ten-nyomon beavatkozııak a bajorok. Nagy-Morvaországnak a kegye-
lemdöfést a magyarok adják meg.”
Ugyanakkor Pannóniában két képződmény jön létre: a Balaton vidé-
kén Pribina, a Dráva-Száva közén pedig Braclav fi`ank hűbére. Ami az
avarság dunántúli részének sorsát illeti, ennek legfőbb jellemzője az
avar-szláv viszálykodás.
Í-gy pl. a 805-ben már keresztény Teodor avar fejedelem a szlávok
betörései miatt elhagyja előbbi lakhelyét, s Nagy Károly engedélyé-
vel Sabaria és Carmuntum (Petronell) között telepedik le népével, de
hamarosan meghal, helyébe új fejedelmét választanak, aki a csá-
szártól kéri megerősítését, megkeresztelkedik a Fischa folyóban, az
Ábrahám nevet kapja és maga Nagy Károly a keresztapja.
8l l-ben a császár seregei egyhannad részét kénytelen a gyülölkö-
dő avarok és szlávok ellen küldeni. Ugyanakkor Kanizanki avar feje-
delem és a Duna melléki szlávok főemberei megjelennek a császár
előtt.
819-ben az avarok részt vesznek Lindevit alsó-pannóniai kor-
mányzó lámdásában.
822-ben megjelennek az aix-la-chapelle-i országgyűlésen és a
frankfurti gyűlésen is.
843-ban a Verduni szerződésben egymás mellett szerepel az ava-
rok és hunok szállásterülete.
A IX. század elejétől 871-ig emlltve avarok élnek az aquilejai ér-
sekséghez tartozó horvát részeken, ahol a 950 táján író
KONSZTANTINOSZ császár szerint még jól fel lehet ismemi az avaro-
kat: a salzburgi egyházmegyéhez tartozó Dráva-Rába-közben és a
passaui egyházmegyéhez sorolt Rába-Kis-Duna közti területen. De
nem csak ezeken a helyeken és nemcsak avarok.
A IX. század elejétől a német klastromalapító oklevelekben szerepel
Hunnia, amely az Enns torkolatvidéke és Tulln között terül el. A
kremsmunsteri apátság Urkundenbuch-ja szerint a hunok az Emıs és

325
 Pielach között élnek. Jámbor Lajos egyházmegye-szervezeti rendelete
szerint is a hunok Tulln vidékén laknak kisvárosokban és falvakban, tő-
lük keletre, a bécsi erdők táján pedig az avarok élnek. Sőt, nagy fontos-
ságú munkájában FEHÉR JENŐ MÁTYÁS azt is kimutatja, hogy ezen a te-
rűleten az okmányokban egymás mellett szerepelnek a Hunnia és Avaria
nevű tartományrészek, egészen 893-ig, vagyis mindaddig, míg a hon-
foglaló magyarok - Morvaország megdöntése után - ezt a területet is el
nem érik.
A feltett kérdésre tehát egyértelmű a válasz: a történeti foıTások tanú-
bizonysága szerint a hun-avarok az új haza nyugati részein telepűléstör-
téneti adataink és a hun-avar-székely azonosság bizo_nysága szerint pe-
dig az ország egész területén megérték a honfoglalást, s minden jel
szerint ebben tevékenyen részt is vettek. Figyeljük csak meg.
A bizánci források 837-ben említik először a magyarokat az Al-
Duna északi partvidékén. Ez a terület bolgár fennhatóság alá tarto-
zott, ám amikor a magyar seregek 895-ben görög hajókon átkelnek a
Dunán Simeon ellen, bolgároknak itt már nyomuk sincs. Ez pedig azt
jelenti, hogy Etelköz délnyugati határa régtől az Al-Duna, a nyugati
pedig a Kárpátok előhegyei. De jelenti azt is, hogy megvoltak a kap-
csolatok a magyarok és az erdélyi székelyek, s utóbbiak révén az
egész avarság között.
E kapcsolatok szolgáltak hátteréül ANONYMUS közlésének, misze-
rint „Akkor Pannónia földjére esett a választásuk, amelyet a szállon-
gó hírekből (I - K. V.) Attila földjének hallottak, kinek nemzetségé-
ből származott volt Almus, Árpád atyja”, s ezek a kapcsolatok
teljesedtek ki a Rutheniában megkötött magyar-székely szerződés-
ben. E kapcsolatok nélkül el sem képzelhető az a tény, hogy 862-től
kezdve az etelközi magyarok sorozatosan beavatkoznak a frank-
morva-pannóniai ügyekbe, sőt, _igen valószínű, hogy e katonai be-
avatkozások késztetői éppen maguk a frank és morva fennhatóság
alatt álló hunok-avarok.
862-ben jelentek meg a magyar hadak először a keleti frankok bi-
rodalmában, pontosabban a Bécsi-erdő vidékén, vagyis ott, ahol 6
források még 32 év múltán is a Hunnia és Avaria nevű tartományrč-
szeket jelzik. A magyar beavatkozás Német Lajos császár fifi,
Karlmann ostmarki kormányzó oldalán történt, aki morva segítséggfil

326
 apja ellen támadt, s a katonai segítségnyújtás hátterében nyilván nem
utolsó sorban a terület hun-avar lakossága érdekeinek a támogatása
volt.
Ugyanez lehetett az oka, hogy 881-ben egy kavar-magyar sereg
ugyanott, Bécs kömyékén harcolt a frankok ellen, ll évrerá, az egy-
szer már megsegített Karlmarm fia, Amulf hívta be as magyar .hada-
kat, s együtt dúlták fel Svatopluk Morvaországát., aki megszegte a
890-ben Arnulfnak tett hûségesküjét. Két év múltán, 894-ben pedig a
magyar hadak egész Pannóniát feldúlták és pusztasággá változtatták.
Vajon miért, ki ellen és kinek az érdekében? Tekintettel arra, hogy ezt
a pannóniai hadi vállalkozást a jól megtervezett honfoglalás szerves ré-
szének tekintem, vizsgáljuk meg a kérdést behatóbban.
Egyes történészek feltételezik, hogy a pannóniai magyar hadjárat
Svatoplukkal szövetségben történt, a morva fejedelem pannóniai ellen-
ségei ellen. Ez a feltevés azonban tarthatatlan. Nem hihető, hogy a. két
évvel azelőtti morvaországi dúlást magyar-morva kiegyezés és szövet-
ség követte. Cáfolja ezt az a tény is, hogy éppen ekkor, 894-ben a fran-
kok sebtében kiegyeznek a morvákkal és szövetséget kötnek velük a
magyarok ellen, de ugyanekkor hal meg a valóságos és a magyar króni-
kák Svatoplukja is. Ám ugyanekkor kötnek szerződést a magyarok Bi-
zánccal is, és indítják el egyik seregüket a bolgárok ellen Arpád fia,
Liuntik (Levente) vezetésével. Amikor pedig a bolgárokkal szövetséges
besenyők 895-ben rátámadnak a magyarok etelközi szállásaira, a magyar
hadakat már nem találják ott, s martalékukul csak a nyilván hátvédűl
szolgáló „határőrök” és a famíliának nevezett szolganépek esnek.
Kézenfekvő a következtetés: a 894. évi két hadjárat közül a pannóniai
a frankok és morvák, a Levente által vezetett pedig a bolgárok ellen irá-
nyult, vagyis az ellen a két hatalom ellen, amelyek a megszerzendő hont
birtokolták, ezek erőit kötötték le, hogy ugyanakkor a magyarok fˇó ereje
- Árpád vezetésével - a Vereckei-hágón keresztül nyomuljon be az új
hazába.
Az események következetességének ilyen értelmezése és az új haza
hun-avar-székely lakosságának a tevékeny közreműködése nélkül el sem
képzelhető az a honfoglalás, amelynek szervezett rendje és hihetetlenül
gyors, de maradandó sikere előtt ma is értetlenül állnak a hadtörténé-
szek, amelyben néhány év alatt két világhatalom: a Frank Birodalom és

327
 Bizánc saját, ill. hűbéres államképződményei omlanak össze és tűnnek el
nyomtalanul.
A honfoglalás együttes magyar-hun-avar vállalkozásába szervesen
tartozik bele az a tény, hogy a honfoglalók és a hun-avar-székely lakos-
ság szállásterületei egymást kikerülve töltik ki az egész Kárpát-
medencét, ami előre megtervezett és bizonyosan szerződésekben is ki-
kötött foglalást feltételez. Ugyanakkor nem kerülheti el figyelmünket az
a tény, hogy a honfoglalók minden avar lakta területet megszállnak, Er-
délytől kezdve - Parınónián, Szlavónián, a nyitrai morva részen, majd az
egész Morvaországon keresztül - egészen a hunok-avarok lakta Bécsi
medencéig. Utóbbit csak 1043-ban ürítik ki, amikor szorongatott hely-
zetében Aba Sámuel lemond a Lajtán túli területről III. Henrik javára, 5
amelynek Tulln-Tulna székvárosáról azt írják krónikáink, hogy három
állomásnyira van Bécstől, Parmóniához tartozott, és a hunok elfoglalták.
A felsorolt adatokból is nyilvánvaló, hogy a honfoglaló magyarság hun
hagyományai éppen a honfoglaláskor és a következő évtizedekben gazda-
godtak az erdélyi székelyek, a pannóniai, szlavóniai és Bécs vidéki hun
avarok hun hagyományaival (pl. a támokvölgyi és tullni csata), ugyanakkor
a nyugati részeken élő hun avarok közvetítésével terjedt el a magyarság
ungar típusú neve is. Ez az összeötvöződött hagyomány volt legfőbb forrása
a hun-magyar, ill. a hun-avar-magyar azonosságról szóló nyugati tudósítá-
soknak, amelyek krónikaíróinknál csak a szembesítő és hellyel-közzel a
kiegészítő szerepét játszották. Minden ezzel kapcsolatos más magyarázat
durva filológiai tévedésekből, a történeti források hiányos ismeretéből vagy
célzatos elferdítéséből és elhallgatásából ered, s a történettudomány tágas
lomtárában a helye.
NYEL VTÖRTÉNET. Az avamıaõı azt mondja MENANDROSZ, hogy
ezeknek nemcsak az öltözékűk, hanem a nyelvük is egy a hunokéval,
ugyanis ugyanolyan tolmácsok útján érintkeznek velük, mint a hunokkal.
A hunoktól már tudjuk, hogy nyelvük az iráni nyelvek északkeleti cso-
portjába tartozott, akár a szkíta, az átvett szarmata, alán, oszét stb., s igen
közel állt a khotáni szaka és szárikol nyelvekhez. Az iráni-finnugor nyelv-
rokonságot már tárgyaltuk, s azt is tudjuk, hogy a honfoglaló magyar lakos-
ság szőkészlete ismeretlen eredetű felét - kevés kivétellel - az iráni nyel-
vekben találjuk meg. Így nyer magyarázatot LÁSZLÓ GYULÁnak 61
avarokkal-magyarold<al kapcsolatban tett újabb felfedezése is. Idézem:

328
 „Azt tapasztaltam - ami várható is volt -, hogy ott, ahol Arpád ma-
gyarjainak temetői sűrűsödnek, a helynevek magyarok. De meglepetés-
sel láttam, hogy - amint az előzőkből már tudjuk -- nagy területeket nem
szálltak meg Árpád magyarjai, méghozzá azokat, ahol a griffes-indás_ok
éltek, ám e területek helyneveinek óriási többsége is - színmagyar! Ma-
gam csodálkoztam leginkább ezen a felismerésen, amely egy pillanat
alatt választ adott az eddig megoldatlannak látszó kérdésre: azért nincs
avar helynevünk, mert a késő avarok - magyarok voltak, falvaik, patak-
jaik, dülőik magyar neveket kaptak tőlük. .. Megint egy mondatban a lé-
nyeg: a griffes-indások temetői, tehát telepei nyomán magyar helynevek
maradtak reánk (csak igen kis mértékű szláv keveredés mutatható ki),
ennek következtében fel kell tennünk, hogy a késő avarok - magyarok
voltak."
Felbecsülhetetlen értékű ez a felismerés, és szinte korlátlan lehetőségeket
kínál a magyar névtudománynak, amelyekkel meg kellene tanulnia élni.
Ehhez szeretnék némi fogódzót nyújtani, mert nincs rá mód, hogy itt elmé-
lyedj ünk a nyelvtörténeti kérdésekben.
A hun-avar nyelvemlékeket több forrásban is fellelhetjük, mindenekelőtt
- a finnugor-iráni nyelvrokonság bizonyságain kívül - a magyar nyelv
szaka és pamíri szórétegében:
I. azokban a szavakban, amelyek nyelvtörténeti meghatározás szerint
a székely és a dunántúli nyelvjárásokból kerültek a közmagyarba;
2. a honfoglalás előtti helynevekben;
3. a tulajdonképpeni avar emlékekben, ill. a ránk maradt néhány avar
személynévben;
4. a déli és nyugati szláv nyelvek hun-avar kölcsönszavaiban, ame-
lyeknek egy része már szláv köntösben került vissza a magyarba;
5. a gemıán nyelvek hun-avarjövevényszavaiban.
Lássunk néhány példát.
l. Tudjuk, hogy az avarok hatalmas gyepürendszert építettek határaik
védelmére, s ugyanezt tették a honfoglaló magyarok is. ANONYMUS pl.
elbeszéli, hogy ,,Thosu és Tuhutum tanácsot tartva, elvégezték, hogy
Árpád vezér országának határa a meszesi kapunál legyen. Akkor a föld
lakosai parancsukra kőkapukat építettek és az ország határszélén fából
nagy rekeszt csináltak”

329
 És bármilyen képtelenségnek tűnik is, a magyarságnak, amely oly tö-
kélyre fejlesztette a gyepürendszer építését, gyepü szava mégis ismeret-
len eredetű. A magyar gyepü jelentése 'mesterséges -vagy tennészetes
akadály. torlasz, kerítés valamely terület elkülönítésére, védelmére', 5
amint láttuk. ANONYMUSná1 is a meszesi határvédelmi gyepürendszert a
kapu és a kerítés alkotja.
Tudjuk, hogy az ország egyik kapuja már a vezérkorban Győr volt,
avar korban igen sűrűn lakott hely, s ennek: neve is ismeretlen eredetû.
Nos, ilyen határvédelmi rendszer legfontosabb része volt a dagesztáni
hunok, avarok' és a perzsák határkapuja: Derbent is, a ,,kapu-szoros",
amely nevének Der- 'kapu' előtagja azonos Győr helyneveinkkel, s
minden bizonnyal hun-avar eredetű. Ugyanezt a rendeltetésű jelentést
mutatja a kaukázusi Kereszt-hágó perzsa Dar-1'-al 'alán-kapu' neve.
Az idézett dar -der 'kapu, ajtó' alakok az indoiráni *dvar 'ua.'
»alapszóra mennek vissza, s ennek perzsa dar párjával és pehlevi dar,
oszét dwar folytatóival rokonok (vö. német Tür, angol door, orosz
dverõ 'ua.'), oszét kül-dwar 'külső ajtó, kapu' Az iráni alapalakból
szabályosan a pamíri sughnan depä 'ua.', amely gyepü szavunk pár-
ja, s valamelyik hun-avar nyelvjárás közvetítésével éledt újjá nyel-
vünkben.
A szó egyébként bizonyosan megvolt a cseremiszben is és a cse-
remisztöldi orosz nyelvjárás őrizte meg u-dëb-k-:ˇ alakban 'határszél,
határvég' jelentésben, amelynek deb-k elemei az iráni dvar > dvar-
ak > pamíri dep-yk ~ dep-k alaksorra mennek vissza. A dvar > der >
Győr és a dvar > depä (dep-yg) > gyepü szóhasadást 'kapu: gyepü'
jelentéssel nyelvünkben a kapu és ajtó szavak megléte is segítette.
2. Tudjuk, hogy a székelység - tekintet nélkül területi hovatartozására
vérségi kötelékek szerinti nemekre és ágakra tagozódva önkonnányzati
szervekbe, székekbe tömörült. A szék jelentése 'közigazgatási kerület',
ennek semmi köze törökből eredeztetett szék 'bútor' szavunkhoz, elvá-
laszthatatlan viszont az oszét syz - sinz 'közigazgatási kerület, városne-
gyed, lakótelep elkerített, elkülönített része' közszótól. Ez összetételben
kürdty syz 'kovácsnegyed, kovácsvég' s kifejezetten párthus település-
történeti előzményekre megy vissza, ilyen történelmi gyökerű jelentés-
ben a szék szót és intézményt a hun-avar székelység őrizte meg.

330
 3. Szaka eredetű maga a székely (za-cul, si-cu! stb.) népnév, amelynek
jelentése - amint már szó volt róla - 'szakaz szarvas nemzetség', vagy a
szintén tárgyalt kelme szavunk, amely a.székely nyelvjárásból került a
közmagyarba.
Minden bizonnyal székely közvetítésüek ismeretlen eredetű cenk, régi
zenk. cönk 'kölyök, éretlen gyerek, ifiú, kutyakölyök, kutya stb.' < iráni
za-n-ak > oszét zän-äg - zon,-g 'fiatal, zsenge, gyerek, utód' (a székely-
ből a román tinc 'kiskutya, tacskó. íickó') és szer - szerdék 'tej, aludttej,
tölözött tej' szavaink, amely utóbbit vö. a szanszkrit kšira 'tej', oszét
äzsyr, pehlevi šir 'ua.', perzsa ser 'fölözött tej' előzményekkel (a szé-
kelyből a román .zer 'savó'; a magyar szerdék alak az óiráni kšir-ta-ka
folytatója), valamint a székely esztena-gazdálkodás már vizsgált esztena
szava, amely minden bizonnyal a székelyből került a románba és nem
megfordítva.
A honfoglalás előtti székely rabonban méltóságot már elemeztük.
4. A dunántúli nyelvjárásra áttérve, vizsgáljunk meg egy szemléltető
példát annak a nyelvünk történetében oly gyakori esetnek a bizonyságául
is, hogy egy nyelvjárási szó - hangalakja megváltozásával és jelentés-
módosulásával - hogyan távolodik el az ősi etimontól, népes szócsalád-
jától és válik ismeretlenné.
Ki ne fogadná első hallásra hitetlenkedve azt a tényt, hogy jórészt is-
meretlen, vagy egyéb, enyhébb fogalmazásban bizonytalan eredetű kard,
kés, korcovát, koszt, köszvény, karcsú, korcs, karcol, karistol, kísál, kali,
harcol, horzsol, hasít, nyes, vakar szavaink valamennyien egyetlen eti-
mon, az indoiráni-finnugor kar- 'vág' alapszó származékai?
A bizonytalan eredetűnek mondott dunántúli nyelvjárási késa 'harc,
viaskodás, küzdelem, gyötrés' és kísál, kıisálkodik igei szárrnazéka a
TESZ szerint „főként a Dunántúl egyes részein használatosak. A késa
határrésznevekben maradt fenn, amelyek a területért folyó perek, civó-
dások emlékét őrzik”
Az indoiráni kr-, óind kr- - kar-, avesztai kar- 'vág, hasít, szánt
(tkp. földet hasít, feltör), tör, zúz', ebből az oszét kal- 'vág, tör, zúz.,
hány, dobál' és az ismeretlen eredetű magyar kati, régi kar-col, kár-
Iani, kar-Ju, kor-low 'üt, ver, ványol, elhányódik, elkallódik stb.',
ahol a kar- - ka! alakpár a szabályos r-1 változást is jól mutatja:

331
 az alapszó kar-ta 'kard' származékából a szkíta kart (pl. a Kart-(Lg-
'ász kard' személynévben). avesztai kareta 'kés', pehlevi kãrt, új-
perzsa kârd, oszét kard 'kés. szablya. kard', beludzs kãrc. pamíri
vahan kőă 'kés' és a magyar kard (feltételesen az alánból származtat-
va, de osztják karta. kçrdi 'vas', votják kort, zürjén kört, kçrt. csere-
misz kärtnö 'ua.'; régi lengyel kord 'kard, tőr', szlovák kord 'vívó-
tőr'. szerb-horvát kórda 'nagy henteskés: kard`: román coárdă
'szablya. kard'):
az alapszó óiráni ka'r-š- 'vág stb.' származékából a szkíta kars- (pl.
a görög feljegyzésű Karsos. Karzeis, Karzoazos szkíta személyne-
vekben) általános 'harcos, harcias' jelentéssel (nagy irodalma van pl.
a görögben Ana-xar-sis 'nem harcias, szelíd' szkíta népi bölcselőnek);
innen az oszét karz 'karcos (pl. ital), éles, heves, erőszakos. kötekedő
stb.' és a németből származtatott magyar karcol ige karc- töve,
amely - amint karcos származékának a hasonló iráni szóval egyező
'harcias, veszekedő' (pl. karcos bagoly, karcos ital) jelentése is mu-
tatja - minden bizonnyal a német átvételtől függetlenül megvolt
nyelvünkben, és szervesen tartozik bele az alapszó származékcsa-
ládjába;
az alapszó avesztai kareš-a, óind krš-a 'vékony, keskeny, karcsú',
tkp. 'vágott' származékainak egy krš- alakjából bizonytalan eredetű
korcs 'sovány, hitvány, satnya, torz stb.' szavunk; úgyszintén az is-
meretlen eredetű karcsú, régi karcsó, karcsi 'vékony, keskeny, so-
vány', ahol az -ú, -ó, -i végződések minden bizonnyal képzők; vala-
mint - az oszét kärc, kärcä, kärcwtä 'rövid irhabunda, suba' <
avesztai karati- 'ruha' > pamíri vahan karast, kröst 'bunda', afgán
krãsta 'nemez' számıazékoktól elválaszthatatlanul - az ismeretlen
eredetű magyar korcovát, régi korcó, korsouag, korczvan, korcány,
korcuagy, korcovad, korszóvat, korcovet 'dolmány, zeke, mellvért
fölött viselt ruhadarab stb.';
(a magyar szónak 'a magnak éréskor leváló burka' jelentését
vö. a pamíri mundzsán karast, yidgha karast, szanglacsi korost
'burok, héj', pamíri vahan karast 'kéreg, burok' jelentéseivel; a
magyar korcovát valamennyi alakjának a töve: korc-, korc-u-,
amelyhez változatos képzők járulnak, s jelentése a 'vágott, levá-
gott, kurtított'-ból jól érthető, amit vö. pl. az orosz rezatrz 'vág' >
 otrez 'levágás, egy rtrhára való anyag, anyagvég' származék je-
lentésével; az ófranciából származtatott magyar korc 'női ruhada-
rab vállpántja stb.' szóhoz vont korc 'szegély, pártázat, tető be-
szegett széle' nem ide, hanem a vizsgált iráni alapszó óind-ni-ks
< m'-kar-Š 'levág, átszúr, átdöf'. oszét kars-t 'vágott, szabott, el-
szegett' súrmazékaihoz tartozik):
az alapszó ni-kar-š- 'átvág, levág' származékából az óind niks-
'ua.', oszét rzyzs- - nixs-, nyzs-t - näzs-t 'ua., hasogat, nyes', perzsa
nëš és a bizonytalan eredetű magyar nyes, régi nyés, nyess, nyest 'le-
vág; fa, növény fölösleges ágait, hajtásait levágja stb.';
az alapszó óiráni vı`-kar- 'bevagdal, rovátkol' származékából az
oszét wy-gar-d 'rovátka, bevágás, karc stb.'-és az ismeretlen eredetű
magyar vakar 'kapar, éles eszközzel megtisztít stb.', ahol az óiráni Í
> magyar o (> a) változásra vö. óiráni abi-šat`.9nr' > alán azsín >
oszét äzsín, magyar asszony, régi ahchyn, ohzyn, ohsun stb.;
az alapszó óiráni kar-š-, avesztai karaš-, óind k_rš-, oszét kar-s-t (<
óiráni kar-s-ta) 'vágott, vagdalt, szabott, darabolt, hasogatott, felhor-
zsolt; lekaszált' szánnazékaitól elválaszthatatlanul az ismeretlen ere-
detű magyar karistol, régi karisztol, karasztol, garistol, garlzsdol
'karmol, karcol, horzsol, köszörül; füvet kaszál stb.', ahol a magyar
tő kars-, karis- és a -tol végződés gyakorító képzőbokor, vagy karst-,
karist-, amelyhez -l képző járul;
az alapszó óiráni kar-š-ta, oszét kar-s-t származékoknak megfele-
lően és az -r- kiesését mutató óind ni-ksati, oszét ni-zast, zást ala-
koldıoz hasonlóan a bizonytalan eredetű magyar koszt, koszik 'levag-
dal, lefoszt, elrongyol, elnyü stb.' igepár, amelynek jelentésváltozatai
az alapszó általános 'vág' és az oszét ni-zass-, ni-zast számıazék
'vagdal, hasogat, lyuggat stb.' jelentésébőljól érthetők;
az alapszó ka-s-, kar-t- 'vág' igei származékainak kar-š-a, kar-t-a
'vágó, kard, kés' főnevesült alakjaiból az r- kiesésével, vagy az
avesztai stb. -rt- > š hangváltozással - hasonlóan az óind ks-, ksa-,
oszét zas-, zass-, zäc-, pamíri vahan kőă 'kés' folytatókhoz - a finn-
ugor eredetűnek tudott kés 'vágó, szúró eszköz, kard', ennek feltett
alapalakja *keč3, amelyre a vogul kősi, osztják kőtšaz, cseremisz
kazõ 'kés' szavak is visszamennének; de a TESz nem idézi az ide
tartozó vogul käsëj, kasaj, osztják keca, kesi 'ua.', finn kasa 'vala-

333
minek az éle', szamojéd gäčče 'ua.' szavakat, amelyeket már nem
lehet levezetni a feltett finnugor kori alapalakból, s tekintve a szó
meglétét a szamojédban, az egyébként sem finnugor kori, hanem
uráli alapnyelvi.
(A szamojéd -čč- gemináta nem másodlagos képződmény, ha-
nem az iráni rs > ss, rti > cc hangváltozási tendencia érvényesü-
lése, így a szamojéd szó előzrnénye krtl; a kar-š-a, kar-t-a szár-
mazékok -a eleme deverbális névszóképző,
amelyre l. óiráni. óperzsa tazš- 'igyekszik, törekszik, ügykö-
dik', avesztai Swazš- 'ua.', .9wazs-a 'igyekvő stb.', óiráni tazš-
ana > oszét dazs-on 'ua.', amely azonos a megfejtetlen magyar
Taksony vezémévvel;
lásd még: óiráni, óind drav- 'folyik, fut', .9raw-a 'folyó': amit
vö. a Dráva folyónévvel;
az iráni -a deverbális névszóképző azonos leng-e, pörg-e, ing-
a, peng-e, csusz-a stb. szavaink képzőjével;
nehezen tartható az a feltevés, hogy a magyar kés és finnugor
rokonsága nosztratikus örökség, egy käčä 'vág' alapalakkal, az
idevont dravida szavak ugyanis csakis a *ka;- 'vág' alapalakra
mehetnek vissza);
az alapszó imént vizsgált kr-š-a ~ kar-š-a származékából - az óind
ks-, k._v-a- alakokhoz hasonlóan és az oszét zás-, zäss- (< kar-š-) 'vág,
szúr, hasogat, behatol stb.', zas-t (< kar-š-ta) 'harc, háború, ütközet,
csata, viaskodás, vagdalkozás, késelés', zäc- (< krtı'-) 'harcol, hábo-
rúzik, viaskodik, viszálykodik, becsmérel; megragad, elfog, elfoglal'
származékok jelentéseinek megfelelően - a bizonytalan eredetű ma-
gyar késa, régi kysa, kyssa, kessa 'harc, viaskodás, küzdelem, vesze-
kedés, huzakodás stb.' és klsál, kísálkodik igei párja;
az alapszó kr-š-, kar-š- számıazékából - az óind ks- 'vág, szúr,
döf, oszét zás- 'vág, szúr, hasogat' folytatók jelentéseinek megfele-
lően - a -vény deverbális névszóképzővel a bizonytalan eredetű ma-
gyar köszvény általános 'szúrás, hasogatás' jelentéssel;
az alapszó kr-š-, kar-š- számıazékából - a szkíta kar-s-, kar-Z-,
oszét kar-z, zás- (< zár-s-) alakoknak és jelentéseinek megfelelően -
a finnugor *kora alapalakra visszavezetett magyar harzsol, régi
harsol, hársol 'harcol, verekszik, tusakodik' és ennek horzsol, régi
 horsol, hurzsol, horzsol, horol 'karcol' párja, ahol a magyar hars-,
hors- töveknek és finnugor megfelelőinek kr-š-, kar-š-, a hor-tőnek
és finnugor rokonságának pedig kar- az alapnyelvi előzménye;
az alapszó krtı'-, karti- származékából az oszét zac- (< zärc-) alak-
nak és jelentéseinek megfelelően - a magyar harzsol ige harcol pár-
jának harc- töve (a háramlik, harizsál, horh, horpasz szavak idevo-
nása téves, egyébként e szavak más etimológiájú megfelelői rendre
megvanrıak az iráni nyelvekben):
az alapszó kr-š-, kar-š- szárrnazékai, óind ks- és oszét zás-, záss-
'vág, szúr, hasogat stb.' folytatói azonosak az ugor kori *kač8- alap-
alakra visszavezetett magyar hasad, régi hassad ige has-, hass- tövé-
vel és finnugor rokonságával.
Igen tanulságosak a honfoglalás előtti földrajzi, hely- és népnevek. Vizs-
gálatuk alapos körültekintést igényel, mivel nagy részük a hun-avar komál
jóval régebbi iráni népek, szkíták, szarmaták, alánok nyelvéből való, amit a
hunok-avarok - a saját maguk adta nevel-ctől eltérően - csupán átörökítettek,
hellyel-közzel már szlávos alakban.
NÉPNEVEK. Vizsgáljuk meg a tót, vlah-olasz, bajor és német népneve-
ket, ezúttal anélkül, hogy kialakulásuk történelmi hátterénél hosszabban
időznénk.
A szlovákok és szlavónok régi magyar neve tót, amely a szlovákok népne-
veként rögződött meg. Ám sem a szlovákok és szlavónok nem nevezik így
magukat, sem mások őket, kivéve a magyarokat. A tót népnév eredetének
problémája mellett tehát rendkívül fontos az a kérdés, hogy honnan, miként
került a magyarba ez a név?
A magyar tót nevet a thrák-illír tauti és a kelta touta (gall teuta, ír
tuatha) 'törzs, nép' nevekből származtatják s a német thiudisk, deutsch
népnévvel rokonítják, amihez hozzá kell tennünk az utóbbiak gót thiod,
thiuda 'nép, ország, királyság' előzményét is.
Nyilvánvaló, hogy a magyar tót név csakis a kelta touta alakból kelet-
kezhetett egy olyan nyelvben, amelyben törvényszerű volt a szóvégi -a
elenyészése. Ez a hangtani tendencia pedig az iráni nyelvekben vált sa-
játossággá az i. e. IV századtól.
Tudjuk, hogy a kelta-gall törzsek az i. e. IV. században (388 táján)
szállták meg az illír-pannon lakosságú Dunántúl északi. részét, s valószí-
nűleg ezzel egy időben - az i. e. ll. században azonban már bizonyosan -

335
 a mai Szlovákia nyugati részét is, ahol a boiok egy része és a cotin kelta
törzsek vetették meg a lábukat. Azt is tudjuk, hogy Csehország éppen a
kelta bor' törzsnévről nyerte ókori Boiohaemum nevét.
Logikus, hogy ha az ún. Nagy-Morva Birodalom örökébe lépő Cseh-
országot a kelta bor' törzsről nevezték el, akkor jogelődje, a boiok lakta
nyitrai nagy-morva országrész és annak későbbi szlovák lakói is a kel-
táktól örökölték magyar tót nevüket, mégpedig a hunok-avarok közvetí-
tésével. akik Morvaország megalakulásának tanúi és részesei voltak.
Más hagyományozással a név - kiváltképp ilyen alakban és erre a tör-
ténelmi vidékre vonatkoztatva - nem kerülhetett nyelvünkbe.
Ezt igazolja a magyar tót népnév 'szlavón' jelentése is. A Dráva-Szá-
va közi történelmi szlavón terület ugyanis - az egész Dél-Dunántúllal és
a Karantán végekkel együtt - a sigynna-szkíták birtokában volt, s ezt a
vidéket csak az i. e. 279-i delphoi-i vereségük után szállták meg a kelták.
Mégpedig Dél-Pannóniát éppen a volcae nevű törzs, amely a több kelta
törzs valha (vlah) nevének latin alakja, s a Dunántúlon krónikáink is
vlahokatjeleznek.
Nyilvánvaló, hogy mind Délnyugat-Szlovákiában, mind Dél-
Pannóniában élt a 'kelta nép' jelentésű touta név, mégpedig a keltákkal
együtt vagy szomszédságukban élt népek ajkán, s a hagyományozást
mindkét területen - az illír-pannon őslakosságon kívül, amelynek nyel-
vében megvolt a tauti név - a sigynna, szkíta, szarmata, hun, avar foly-
tonosság biztosította.
Jól mutatja ezt és a kelta törzsek más népekhez való viszonyát
CORNELIUS TACITUS tudósítása is, miszerint „A cotinok gall és az
osok pannon nyelve elárulja nem germán eredetüket, valamint az is,
hogy hajlandók adózni. Az adót egyrészt a szarmaták, másrészt a
quadok vetik ki rájuk".
Tudjuk, hogy a cotin kelta törzs a Garam és a Sajó között élt, ez a
terület pedig szannata fennhatóság alá tartozott, amit egyebek közt
az is bizonyít, hogy az Északi-Kárpátok neve még az idézett tudósí-
tás után évszázadokig Szarmata Hegyek. Ami Dél-Dunántúlt és Szla-
vóniát illeti, itt - a pannon-illír őslakosság és a kelták mellett - a
sigynna-szkíták örökébe a szarmaták léptek.
Tudjuk pl., hogy a hun uralom bukása után, 456-ban a Rómával
szövetséges keleti gótok szállják meg a Dunántúl egy részét, 469-ben

336
 azonban a szarmaták - más germán törzsek segítségével - a Balkánra
szorítják ki őket. Emellett a korabeli források arról tudósítanak, hogy
a gepidak. akik 248 zajan jelentek meg a Feısõ-Tisza vidéken es
336-ban megszállták az egész Tiszántúlt a Marosig, 471-ben kiter-
jesztették uralmukat a Duna-Tisza közére és a Dráva-Száva-közben
lakó szarmaták egy részére is. Sőt, éppen innen csalják magukkal a
szannaták egy részét a langobardok, akik 568-ban az avaroknak en-
gedik át pannóniai szállásterületüket.
Azt pedig már történeti forrásold<al is bizonyítottuk, hogy ebben a tér-
ségben és általában az északi horvát részeken avar lakosság élt még a
honfoglalást követő évtizedekben is, amely egyedüli forrása volt a terü-
let és szlavón lakossága tót neve hagyományozásának, mint ahogyan a
Morva és a Vág folyók közti és a Fertő tó vidéki avar székelység közve-
títésével került nyelvünkbe a szlovákok tót neve.
Sokkal bonyolultabb feladat elé állít bennünket a valha-vlah kelta törzs-
név nyomon követése. A különböző népek nyelvében ugyanis a vlah név
más-más népet jelöl, aszerint, hogy a történelmi emlékezet vagy a kölcsön-
zött forrás a kelta vlahok mely népekkel való keveredésének tényét őrizte
meg. Rendkívül érdekesek e tekintetben a korai magyar források, köztük a
krónikák.
Tudjuk, hogy a kelták latin gyűjtőneve Galli 'ókori kelták', amit szá-
mos, a kelta terjeszkedés okán keletkezett nép- és földrajzi név őriz:
az ókori kelta Gallia római hódoltsági területén Augustus császár
felosztása szerint az Ibér-félsziget portugáliai részén Gallaecia, in-
nen később a portugál tengerparti gall népnév, ugyanitt, a mai Spa-
nyolország nyugati részén Gallaecia, ma Galícia. s a kelta és ibér la-
kosság keveredéséből a keltiber népnév,
a mai Franciaország délnyugati részén Gallia Narbonensis, északi
részén Gallia Lugdunensis,
a mai Olaszország északi részén Gallia Cisalpina, Itália VIII. ke-
rületében Gallia,
a kelták i. e. 276 táján történt kis-ázsiai megtelepedése után ott
Galatia,
a Bug folyó és a Keleti-Kárpátok között élt bastarn kelta törzs
szállásterülete később Galícia szláv Galič, Halič, magyar
Gácsország,

337
 SZABÓ MIKLÓS és más kutatók a munkácsi-mukacsevói Gális-hegy
nevében is a kelta gallok nevét vélik felfedezni, amely vidéket
egyébként a taurisci kelta törzs tartotta megszállva a szannatákkal
együtt, s erről tanúskodnának az ungvári-uzsgorodi kelta leletek: vas
ekepapucsok stb.
A kelta gallok itáliai jelenlétének, majd a római hódítás következtében
a kelták romanizálódásának tulajdonítható, hogy vlah nevüket egyes né-
pek később átvitték az itáliai és általában a román népekre, ugyanakkor a
germánokkal történt keveredésük okán más népek - köztük a honfoglaló
magyarok is - egyes germán törzseket, főként a frankokat nevezték
vlahoknak.
A Gallia Narbonensisban az egyik kelta törzs neve valha, ennek párja
a wales 'angliai kelta' névalak és a pannóniai Valcae kelta törzsnév. Az
ócseh vlach jelentése 'fi`ank', sy nyilván a frank-cseh történelmi kapcso-
latok révén, amelyek hátterében a kelta-vlah Gallia frank megszállásá-
nak ténye áll.
Az óorosz krónikákban is a frankok neve voloh. Elbeszélik pl., hogy
„Hosszú idő múlva a szlovenek megtelepedtek a Duna vidékén, ahol ma
az ugor és a bolgár föld van... Volhok törtek rá a dunai szlovenekre, és
közéjük telepedtek és erőszakoskodtak rajtuk..." Majd alább: ,,És vo-
nultak az ugorok Kijev mellett, a hegyen, amelyet ma Ugomak nevez-
nek... Megjővén kelet felől és átvergődvén a nagy hegyeken, amelyek
Ugor-hegyeknek neveztettek el, hadakozni kezdtek az ott élő volohokkal
és szlovenekkel. Előbb ugyanis szlovenek éltek ott és a volohok elfog-
lalták a szloven földet, azután pedig az ugorok elűzték a volohokat és
következtek azon a földön, és letelepedvén a szlovenekkel együtt, alá-
vetették őket maguknak, és azóta nevezik ezt Ugor földnek.”
Nyilvánvaló, hogy a krónikákban azok a volohok, akik a dunai szlá-
vokra törtek, rájuk telepedtek és erőszakoskodtak rajtuk, azonosak a
frankokkal, valamint azokkal a volohokkal, akiket a magyarok űztek el.
Ugyanakkor az óorosz krónikák Franciaország helyén a Zernlja
Vološskajá-t, a 'Voloh Föld'-et jelölik, és bennük a Frank Birodalom
népeinek a gyűjtőneve is volhva, mint ahogyan a középkor óta a latin
Gallus 'kelta' nevet általában átvitték a kelta-fi'ank keveredésből kiala-
kult franciákra (a magyarországi latin forrásokban pl. Gallus: 'Francia-
beli, vagy frank: francia ember').

338
 Ennek megfelelően a magyar régiségben a vlah, vlos, vlas név jelenté-
se a XVI. századig 'Gallicus', majd 'francia, itáliai, latin, olasz, román',
mint ahogyan a szlovén horvát vlah és a lengyel wloch jelentése is
'olasz', vagy a bajor-osztrák wälisch 'olasz kereskedő, házaló', és az eh-
hez tartozó új-felnémet wälsch, welsch 'francia, olasz, román', amely
már három különböző nép neve (az előbbiből a magyar bális, régi bálizs
'olasz vándorkereskedő').
A magyarban a kelta valha-vlah törzsnév két nép: az olasz és az oláh
'román' neveként rögződött meg, utóbbi a szerb, bolgár, szlovák és
orosz vlah, vlach 'oláh: román' névhez hasonlóan. A magyar régiségben
azonban a vlah névnek nem volt 'oláh: román' jelentése, s erre a prob-
lémára érdemes egy pillantást vetni.
ANONYMUS elbeszéli, hogy a nıthének - rá akarván bími a magya-
rokat földjük elhagyására - igen dicsérték nekik Pannóniát, „mely
előbb Attila király földje volt” s ahol most ,,szlávok, bolgárok,
vlahok és a rómaiak pásztorai laknának; mert Attila király halála után
Pannónia földjét a rómaiak legelőknek nevezik, mivelhogy nyájaik
Pannónia földjén legelnek. És méltán nevezik Pannónia földjét ró-
maiak legelőjének, mert most is rómaiak híznak Magyarország javai-
ból”
Vagyis ANONYMUS orosz forrása - a valóságos helyzetnek megfelelő-
en - a honfoglalás előtti Kárpát-medencében szlávokat, bolgárokat és
vlahokat, azaz frankokat jelez, a magyar krónikák pedig rómaiaknak ne-
vezik a vlahokat-frankokat, sőt a langobardokat és gepidákat is.
Míg ANONYMUS Nyitra vidékén szlávokról és a csehek vezéréről
beszél, a honfoglalók dunai átkeléséről elmondja: „S ennek hallatára
a Parmónia földjén lakó rómaiak mind futással mentik életüket”
Majd később: ,,... a többi rómaiak pedig, a magyarok merészségét
látván, Bezprem várát odahagyva, futásnak eredtek, s életük meg-
mentése végett a németek földjére siettek, kiket Usubu és Eute a né-
met határszélig űldöztek", de néhány sorral tovább már a Vértest
azért nevezik így, mert a németek (! - K. V.) itt hányták el vértjeiket.
És még odább: „S innen (Sabariától - K. V.) elindulva a Rábáig és
Rábuceáig jutottak, a szlávok és pannóniabeliek (I - K. V.) népeit és
országait dúlták s tartományaikat elfoglalták.”

339
 ANONYMUS szerint tehát Nyitra vidékét szlávok, Dunántúlt pedig
szintén szlávok és pannóniabeli népek laktak, mely utóbbit a rómaiak
védték ellenük, akik nála németek is. Vagyis a Névtelennél a történelmi
vlahok-frankok szerepét a rómaiak-németek játsszák.
De amint ANONYMUS a kelta vlah-germán fi'ank azonosítás okán ró-
maiaknak és németeknek nevezi a germán frankokat, ugyanúgy króni-
káink is latinoknak mondják a Pannóniából ltáliába költözött germán
langobardokat.
A Képes Krónikában pl.: ,,Sabariát ugyanis latinok, azaz
langobardok lakták... Lakóit a hunok elűzték, most az itáliai
Páviában laknak, a Ticino folyó mellett.” Sőt, Attilát főként az kész-
teti az igen erős Aquileja város megvívására ,,mert mondottak, Pan-
nóniából igen sok lázadó langobard menekült oda".
Ugyanott: „Pannónia, Pamhylia, Macedónia és Dalmácia városait a
hunok gyakran zaklatták ostromlással; ezért lakosaik Attila engedel-
mével szülőföldjüket elhagyták, mert nem akartak Attilának szolgál-
ni; parasztjaik és pásztoraik azonban, a vlachok (l - K. V.), önként
visszamaradtak Pannóniában.”
Nyilvánvaló, hogy Attila hunjainak sohasem volt dolguk a ,,latin"
langobardokkal, és nem a hun időkben uralkodott ,,Pannónián,
Pamphylián, Phrygián, Macedónián és Dalmácián a sabariai származású,
langobard nemzetiségű Macrinus fejedelem", aki ,,a római császár ke-
gyelméből bírta mindama földeket", hanem a „latin" langobardok a hu-
nokkal azonosított avarokkal kötnek szerződést ltáliába vonulásuk előtt.
Nem a hunok, hanem a velük azonosított avarok ,,engedelmével" hagy-
ják el Pannóniát, nem a hunoknak, hanem a velük azonosított avaroknak
„hagyják vissza nyájaikat" a gepidák elleni szövetség fejében.
S ami az elmondottakból következik: a rómaiaknak-latinoknak - va-
gyis a „latin" langobardoknak - a Pannóniában önként visszamaradt pa-
rasztjai és pásztorai, a vlahok nem mások, mint a történelmi kelta és ró-
mai területen visszamaradt germán köznép, az avar időkben
Pannóniában a ,,latin” langobardok és más germán törzsek töredékei, a
honfoglaláskor a „kelta-vlah” frankok, Erdélyben pedig az avar időkben
és a honfoglaláskor a kelet-római ,,alattvaló" germán gepidák, akiket a
,,latin” langobardok győztek le az avarok segítségével, majd avar uralom

340
alá kerültek. Vagyis azok a krónikáinkban említett vlahok, akikkel a
hun-avar székelyek elkeveredtek, s akiknek állítólag a betűit használták.
Ez a krónikás állítás pedig közvetett bizonyítékul szolgál abban a kér-
désben, hogy krónikáink a honfoglalás idejére vonatkoztatva nem 'oláh:
román' értelemben használták a vlah nevet. Jól tudjuk ugyanis, hogy az
oláhoknak nevezett románoknak nem volt a székelyekéhez hasonló ro-
vásírásuk. Ilyen - a ,,latin” etruszkokra visszavezetett - Irásuk: runa-
írásuk volt azonban a gótoknak, amint azt éppen az oláh-románföldi
munténiai leletek is igazolják, amit a pannóniai „latin” langobardok és a
keletrómai. majd avar alattvaló ,,vlah" gepidák is átvették, s amelynek
több betűje hasonlít a székely rovásírás jeleire.
Így válik érthetővé, hogy azok a vlahok, akikkel a székelyek, vagyis a
hunok-avarok elkeveredtek s akiknek a betűit használják, voltaképpen a
gótold(al rokon germán gepidák. Ezt igazolja az a tény is, hogy a szláv-
ságban a gót eredetű vlah név jelentése eredetileg 'a szlávok nem szláv
szomszédai, germánok, frankok, római alattvalók: latinok'
Amint a gall, valha és touta kelta nép- és törzsnevek Európában és
Kis-Ázsiában nép- és földrajzi nevekké váltak, ugyanúgy váltak népne-
vekké a Kárpát-medencében, mégpedig földrajzi nevek segítségével,
ANONYMUSná1 a rómaiak legelői földrajzi meghatározás, és az ott élő
nép: 'a rómaiak parasztjai és pásztorai - a vlahok' értelmezése okán.
Ez a rómaiak legelői földrajzi fogalom azonos a kelta boiok lakta
nyitrai és észak-dunántúli történelmi tájjal, amelyet Sztrabón a boiok
pusztaságá-nak nevez, amely germán heruloktól elhagyott hajdan volt
rómaiföld-et JUSZTINIÁNOSZ az avaroknak ajánlja letelepedésre, s ahol a
kelta nevű tót 'szlovák' népet találjuk.
De a rómaiak legelői a kelta vlahok lakta Dél-Dunántúl is, amely
Nagy Alfi`édnál avar és pannon pusztaság, ahol a honfoglaláskor a kelta
nevű tót 'szlavón' nép élt és a 'rómaiak parasztjai és pásztorai: a
vlahok', vagyis azok a jellegzetesen pásztor római alattvaló germán
langobard, gepida, szvéb és valóban római néptöredékek, akiket a
langobardoknak annak idején nem sikerült magukkal csalniuk. S ame-
lyek a frank hódítás után a más-más forrásokban vlahoknak, rómaiaknak
és németeknek nevezett frankokkal töltődtek fel.
A krónikai vlah-gepida azonosítás pedig annál inkább is érthető, mivel
ANONYMUS a történelmi Gepidiában jelzi a vlahokat és a székelyeket, és

341
 nyilván itt éltek azok a gepidák, akiket KONSZTANTINOSZ császár említ
950 táján. tehát jóval a honfoglalás után.
A harmadik bennünket érdeklő népnév a bajor. Ezt ugyan szintén a kelta
bo: törzsnévből származtatják, ennek azonban a nyelvtörténeti adatok ellene
mondanak.
Először -is figyelembe kell vennünk. hogy a bajor népnév először a
germán markomann törzs neveként tűnik fel baiuvar alakban. jóval azu-
tán, hogy a markomann név a törzs IV. századi mai bajorfölcli megtele-
pedésekor eltűnik.
lsınerjük a markoma-nn-szarmata szövetséget, amely évszázadokon át
Róma ellen irányult. amit a történelmi-etnikai folytonosság és az érdek-
azonosság a hun-avar időkig és a honfoglalásig örökített át. Ismerjük pl.
a íiankellenes. bajor-avar koalíciót, ami miatt Nagy Károly elfogatta és
kolostorba záratta Taszilo bajor herceget, s 788-ban bekebelezte a
baiuvar hercegséget az ott élő avar lakossággal együtt (amelyről azon-
ban még egy évszázad múltán is szólnak a források), majd a bajorok se-
gítségére siető pannóniai avarok ellen fordult. Ez volt a sorsdöntő frank-
avar háború nyitánya.
Az avar hatalom megtörése után azonban a frankok - főként a bajor
tartományurak révén - igyekeztek megnyemi az avarságot katonai-
politikai érdekeik számára, kegyesen hozzájárultak a nép által választott
avar fejedelmek tisztének jóváhagyásához, gazdagon megajándékozták a
megkeresztelkedő fejedelmeket, vállalták a keresztapaságot stb.
Amikor 876-ban Karlmann jutott uralomra a keleti frank királyság
bajor tartományában, a birodalom keleti részében megerősödött a bajor
orientáció, s ebben a hunoknak-avaroknak is jelentős szerepük volt.
Karlmann ugyanis törvénytelen fiát, Arnulfot nevezte ki a nagyrészt ava-
rok lakta Karintia és Felső-Pannónia kormányzójává. Szóltunk már róla,
hogy az avarok 819-ben részt vettek Lindavit alsó-pannóniai kormányzó
lázadásában, 862-ben pedig maga Karlmann már az etelközi magyarok
seregeit hívja segítségül apja ellen, nyilván az avarok közvetítésével. Ez
a természetes közvetítő kapocs működött később is a magyar-bajor vi-
szony alakulásában és a magyar fejedelmek egyik része nyugati orientá-
ciój ának a megerősödésében.
Arnulf, a törvénytelen fiú, aki letaszította a trórıról nagybátyját, Vastag
Károlyt, és maga lett a birodalom királya, sőt 896 elején Rómába is be-

342
vonult, hogy császárrá koronáztassa magát (mely utóbbi tény önmagá-
ban is indokolttá teszi, hogy krónikáirık rómaiaknak nevezzék a pamıó-
niai bajor-frank katonaságot), 892-ben a morvák ellen, 899-ben pedig
itáliai ellenlábasa, Berengár ellen kötött szövetséget a magyarokkal.
De -folytathatnánk a sort a többszöri bajor-magyar összecsapással, az
erőviszonyok kiegyenlítődésével és tisztázásával. A 904. évi magyar-
bajor békeszerződéssel, Arrıulf bajor herceg és családja magyarországi
emigrációjával, a vele szemben álló német tartományok megtámadásá-
val. az Amulffal 929-ben kötött újabb békeszerződéssel egészen István-
nak Gizella bajor hercegnővel kötött dinasztikus házasságáig. Ennek
eredménye a bajor szövetség megerősödésében nyilvánult meg, majd a
nyugati és keleti orientáció' ~ Péter és Aba Sámuel - közötti országos
méretű összecsapásban teljesedett ki.
Van az avar közreműködéssel létrejött magyar-bajor viszonynak két
olyan mozzanata, amelyre érdemes odañgyelni. Az egyik THEOTMÁR
bajor érsek 900 elején kelt, IX. János pápához intézett levele. Az írásban
a morvák vádaskodása ellen, miszerint a bajor kutyákra és más istente-
len, pogány dolgokra esküdtek szövetséget a magyarokkal, azzal véde-
kezik, hogy maguk a vádaskodó morvák is ugyanazt teszik, sőt a morvák
egy része a magyarokkal társul és magyar módra borotválja a fejét. Ezzel
a tudósítással összhangban kell kezelnünk LÁZIUS XVI. századi osztrák
történetírónak azt az 1000 körüli forrásból idézett közlését is, miszerint
„A hun-avarok 903 táján elhagyták a keresztény hitet és a magyarok po-
gány vallásra tértek.”
Ami a magyarok esküvési rítusát illeti, erről DIENES ISTVÁN írja:
,,Mosaburg-Zalavár meghóditását régészeti bizonyságok szerint a
szerződő felek ilyen, kutyára való esküvéssel pecsételték meg" De
DIENES állítja azt is, hogy a honfoglalás kori női sírokban talált ku-
tyát mintázó veretek és kutyacsont-talizmánok nem a vadászrnágia
eszközei, hanem a kutya őrző, kísérő szerepére utalnak.
Ez nyilván így igaz, azzal a kiegészítéssel, hogy a kutyát mintázó
veretek és a kutyacsont-talizmánok mellett - főként a szerződési jog-
szokásokká vált kutyára való esküvés rítusában - az iráni népek szent
állatának, a zoroasztrizmus törvényei által szigorúan védett kutyának
a tisztelete kísért, amit semmiképpen sem téveszthetünk össze azzal a

343
 bolgár szokással, hogy szerződéskötéskor a kutyát kettévágták és
megizlelték vérét.
M-lg a törökségnél a kutya a gyalázat és megvetés tárgya, addig a
magyar teremtésmondában - amelynek változatait, avar közvetítés-
sel, a délszlávoknál is megtaláljuk -, az Éva teremtésénél istennek
segédkező Szent Péter mellett ott van aa kutyája is. Mint ahogyan az
óiráni Yima és óind párja, I/ama mellett is ott van mindenese és se-
gítőtársa, a kutya. amikor Onnuzd isten parancsára életet szerez a
földön és emberrel népesíti be azt.
De a szent állat. a kutya földbe temetésének zoroaszteri tilalma
lappang abban a magyar néphiedelemben is, amely a földbe ásott
kutya tetemét tartja a szárazság okának, amiért is az uraság által
földbe ásott tetemét meg kell keresni és ki kell ásni.
És ami a kutyára való esküvést illeti, a dolgok természetéből adó-
dik. hogy nem a magyarok eskették meg a kutyára a bajorokat, ha-
nem fordítva. S éppen azért, mert tudtak - mégpedig az avarok révén
- erről a magyar esküvési szokásról.
Emellett - mint arról alább bővebben is szó lesz - iráni, közelebb-
ről hun-avar eredetüek a déli és nyugati szlávokkal jórészt közös
kutyaneveink: a kutya. kopó, kuvasz, kamasz, komondor.
Más természetű, de egy tőről fakad, s szoros összefüggésben van
egymással az a két közlés, hogy 900 előtt a morvák is kutyára esküdtek a
magyarokkal. Sőt egy részük velük társult, és magyar módra borotválta a
fejét, s hogy 903 táján a hun-avarok elhagyták a keresztény hitet és a
magyarok pogány vallására tértek.
Hihetőbb, hogy amint a második forrásban, úgy az elsőben is nem a
morvákról, hanem a moráviai avarokról van szó, akik egy időre morva
fennhatóság alá kerültek, de a magyarok megjelenésekor velük „társul-
tak” s visszatértek a magyarokéval azonos hitükhöz és szokásaikhoz. Ez
pedig annál is könnyebb volt, mivel az ősi szokások a kereszténység me-
zében tovább éltek.
Jól mutatja ezt a blatnicai sírlelet, amelyben - LÁSZLÓ GYULA ki-
értékelése szerint - a „morva” fejedelmét avar módra lovával együtt
temették el, s öve is avar mintájú, ugyanakkor a leletek között a Ka-
roling hatás is felfedezhető. Az avar ihletésű leleteken messze túlme-
nően döntő és meghatározó tényező itt a jellegzetesen nem szláv, ha-

344
 nem egyértelműen avar lovas temetkezési mód. Így arra kell gondol-
nunk. hogy a szóban forgó ,,morva" fejedelem személyében volta-
képpen morva alattvaló avar főemberrel van dolgunk, amit az a kö-
rülmény is alátámaszt.. hogy öve - felségjelvénye - nem arany, csak
aranyozott.
Mivel pedig az avar lovas temetkezési mód erősen kétségessé teszi
a blatnicai fejedelem szláv voltát, LÁSZLÓ G-YULÁnak azt a hivatko-
zását, hogy ,,A magyar kutatók több ízben utaltak arra, hogy a mor-
va-szlávok államéletére és műveltségére észrevehető hatással volt a
szomszédos avar kaganátus”, úgy kell módosltanunk, hogy ez a nyil-
vánvaló :hatás nem a-szomszédságnaktudható be (amikor ugyanis a
morvák valóságos államélete elkezdődött. akkor az avar kaganátus
már nem létezett), hanem' a morvák egy része avar alattvalóságának,
később pedig a- Fertő tó* és Nyitra vidéki avar-székely lakosságnak.
És ez a természetes.
A magyar-bajor kapcsolatok másik kirívó mozzanata, hogy a 902-
904. évi bajorországi hadjáratok alkalmával, ill. az ezeket követő béketár-
gyaláson a magyarok megölik Kurszánt, Árpád vezértársát.
Ezt a nyilvánvaló politikai gyilkosságot 10 évvel előzte meg Álmos
fóvezér megöletése Erdőelve határán, akinek - krónikás fogalmazásban
- nem volt szabad bejönnie az új hazába. Alig hihető, hogy a két egy-
mást követő politikai gyilkosság között ne volna összefüggés.
Álmos megöletését általában a besenyőktől elszenvedett vereség
vagy a vesztes bolgár háború számlájára írják, s a gyilkosság mögött
a kazár király-ölés szokása állna, ill. a ,,belső-ázsiai nomádoknak" az
a joggyakorlata, hogy ,,a kánt vagy a kagánt megválasztásakor meg-
kérdezték, mit gondol, mennyi ideig fog uralkodni", s ha „az általa
kiszabott uralkodási időt túllépte, népe megölte”
Először is: Álmos sem a besenyőktől, sem a bolgároktól nem
szenvedett vereséget. Az Álmos és Árpád vezette magyar fő ha-
dak a besenyö támadáskor már elhagyták Etelközt, a bolgároktól
meg éppen nem Álmos, hanem az Árpád fia, Levente vezette se-
regrész szenvedett vereséget, hozzá még ezt a honfoglalás műve-
letéhez tartozó, elterelő hadmozdulatot semmiképpen sem lehet
magyar-bolgár háborúnak tekinteni.

345
 Másodszor: a 70 éves öregek megölése nem általában belső-
ázsiai nomád. hanem konkrétan szkíta-masszageta szokás volt, s
helyi elszlnezödéssel azoknál a népeknél honosodott meg, ame-
lyek belőlük váltak ki, vagy szorosabb kapcsolatban álltak velük.
Almos megöletésének ezekkel az indokaival szemben jóval való-
színűbb, hogy Arpád vezér apja a magyar-kumán és' a magyar-kavar
hatalmi osztozkodás érdekeinek esett áldozatul, amit az aggok meg-
ölésének ősi szokásajogi látszatával. csupán fedezett.
ANONYMUS .szerint Álmos. krónikás hagyományainkban és a bi-
zánci forrásokban azonban Arpád volt a választott fövezér. Itt nyil-
ván vagy két választásról. vagy kettős főhatalomról, apa és fiú társ-
uralkodásáról van szó, ami .a kavarok csatlakozásával változik meg.
KONSZTANTINOSZ szerint ugyanis a külön -fejedelem alatt álló három
kavar törzs választással került a magyar törzsek élére, mégpedig az-
zal az indoklással, hogy háborúban a kavarok bátrabbak és vitézeb-
bek a magyaroknál.
Ugyanakkor tudjuk, hogy a 881. évi Bécs vidéki hadjárat alkalmá-
val a források külön népként, a magyarok előtt említik a kavarokat,
894-ben pedig a bizánci követek már két fövezérrel: Arpáddal és
Kurszánnal tárgyalnak és kötnek szövetséget a Simeon elleni bolgár
hadjáratı`a. A hatalmi osztozkodás tehát megtörtént, Almos lekerült a
színről, s helyét választással a minden bizonnyal kavar Kurszán fog-
lalta el, mint a kavar törzsek külön fejedelme és egyben Árpád ve-
zértársa. Vagyis indokolt, hogy Álmos megöletése és a kavar Kur-
szán társfejedelemmé választása között egyenes összefüggést
lássunk.
De nem kerülheti el figyelmünket az a tény, hogy mind Álmos,
mind pedig Kurszán megöletésére egy-egy katonapolitikai aktus
szolgáltat alkalmat: az első esetben a honfoglalás, a másodikban a
magyar-bajor háborút követő béketárgyalás. Ezek azonban csupán
alkalmak, amelyek mögött egyik esetben a kavar hatalmi érdekek, a
másik esetben éppen a kavar hatalmi érdekek letörése, az avar köz-
vetítésü nyugati, bajor orientáció megerősítésének a szándéka mun-
kált, ami egybeesett Arpád és hatalmi csoportja egyeduralonıra törő
szándékávaL
 Másrészt politikai gesztus lehetett a Kurszán és harcias kavar népe
által sokat zaklatott bajorok felé, de egyúttal lehetett a 899-ben kötött
magyar-bajor szerződés egyoldalú felbontásának, és a bajorokkal
ellenséges Berengárral létrehozott szövetségnek egyenes vagy járu-
lékos következménye is.
A magyar~bajor viszony alakulásában szakadatlanul jelen van és
érezteti hatását az avarság közvetítő szerepe, ami természetesen nem
egységes szándékú. de f'ó vonalában nyugati tájolású és ebben megegye-
zik az Árpád-házi uralkodók egyik csoportjának törekvéseivel. Emellett
nem feledkezhetünk meg arról a tényről sem, hogy a magyarországi né-
met telepesek döntő többsége éppena bajorok közül került ki, ami szin-
tén nem önmagától adódó véletlen.
Ilyen előzmények után érthetőbbé válik a bajor népnév iráni eredete s
az a tény, hogy. mint számos más esetben, a szótörténetet ezúttal is fő-
ként a magyar nyelvi adatok segítségével deríthetjük fel. Jelesen az azo-
nos etimológiájú bajor népnév, a magyar bajor 'egyfajta gazdag termésü
szőlő' közszó és a bojár méltóság egyeztetésével.
Nem vitatom azt a feltevést, hogy az egykor kelta boiok lakta római
Boihaemum, német Böhmen nevű cseh földről mai hazájukba költözött
markomannok baiuvar-bajor nevének a kialakulásában a kelta bor' törzs-
névnek is szerepe volt, bár a névalakok egyeztetésének leküzdhetetlen
hangtani akadályai vannak. A nevek egymásra ható szerepe azonban
egyáltalán nem zárja ki a bajor népnév, valamint közszói és méltóságot
jelentő párjainak iráni eredetét, amit történelmileg az ismertetett
markomann-bajor-szarmata, bajor-hun-avar együttélés és kapcsolat in-
dokol.
A népnév eredeti bajor alakja baiuvar, későbbi bajor-osztrák baar,
baijer, latin Bavar, magyar régi Bayr, Baior, Bájor, paior, Bojár
(utóbbi a fiank címszónál, a 'Frankó és Bojár Országok' szövegösz-
szefüggésben), hazai latin Bavar.
Ismeretlen eredetű a magyar bajor, régi baior, bájor, vajor stb.
'egy fajta korán érő, nagy szemű szőlő', aminek a TESZ szerint nincs
köze a bajor népnévhez.
A bolgár-török eredetűnek feltételezett, de a törökben ki nem mu-
tatott, szláv közvetítésűnek mondott magyar bojár, régi Boyar, bújar,
Boyer, Boiero, boér, böer és helyi latin Boyarones 'egykori román

347
 földbirtokos, nemes, szabados: orosz hűbérúr', a lengyel latin Bojan'
'orosz bojárok', orosz bojarin 'hűbérúr', román boiér, régi boiarin,
boiaren 'földbirtokos nemes', a helyi latin Boyarones alak kialakulá-
sa megmagyarázatlan. Ide vonják még az orosz barin 'uraság' alakot
is.
Észre kell vennünk. hogy amint a magyar és más nyelvek bojár
méltóságánakaz általános jelentése 'gazdag' ugyanúgy ez a jelenté-
se az ismeretlen eredetű magyar bojár 'nagy szemű szőlő' vagyis
'gazdagon termő szőlő' szónak is. amint azt a bojár-szőlő szerkezet
is mutatja. Emellett a-szó vajor változatában a b > ı= változás kifeje-
zetten pamiri és szogd hangtani jelenség, vagyis nyelvünkben hun-
avar, ill. dunántúli székely. .Azt pedig nem kell külön bizonygatni,
hogy a honfoglaláskor bajor-frank uralom alatt álló Dunántúlon
legalábbis a római kortól termesztettek szőlőt, s ez a népvándorlás
korában sem szünetelt és megélte a honfoglalást.
A bojár méltóság és a magyar bajor szó általános 'gazdag' jelentésé-
vel és a bajor népnévvel együtt arra az iráni származékszóra megy visz-
sza, amely az óirániban baivar, az avesztaiban baêvara, a perzsában
bevar, az oszétban bäwrä, berä, birä 'sok, bő, gazdag, számos; 10 000'.
Ezt megtaláljuk Boirebista i. e. II. századi dák vezér szkíta nevé-
ben (ahol a Boire- 'sok, bő, bőven', a -bis- 'ellenség, ellenséges', a
-ta pedig iráni névképző az összetett név jelentése 'nagy ellenség'
vagy 'nagyon ellenséges', amit a dák vezér nyilván északnyugati irá-
nyú terjeszkedése miatt kapott az ott élő szkítáktól, amint szkíta ne-
vet kapott a sar-a-par-1' 'fejdobálók' thrák-dák törzs is),
az V. században ltáliába betört alán vezér már vizsgált Beor-gor
'sokat kérő' nevében,
valamint a Baior-asp-os (iráni baivar-aspa '-soklovú; gazdag'),
Baior-mai-os (iráni baivar-mãya 'sok őrömü, örömteli'), Oum-
fiëouar-os (iráni zum-baivar 'szántóföldben bővelkedő') szkíta-
szarmata nevekben a tanaidászi és olviai feliratokban.
Nyilvánvaló, hogy az óiráni, avesztai és a szkíta-szarmata baior,
flëouar, boiro, beor stb. alapalakból és változatokból a 'gazdag' je-
lentésű bojár méltóság, bajor közszó és bajor 'sok, számos stb.'
népnév valamennyi alakja levezethető. Ugyanakkor a latin
Boyarones és román boiaren fomıák egy északkeleti középiráni
 baior-on-alakhoz állnak közel, akárcsak utóbbi oszét bäwrä-on, bíra-
on 'számos, nagyszámú' többes párja.
Nem véletlen hogy a bajor népnév 'sok-, számos' jelentéséhez hason-
lóan, ea gemıánság magyarban használatos német nevének az elsődleges
ıráni jelentése is 'sok, számos, jelentős'
A magyar német, régi Nemti, Nimet, Nimed, Nymuth, nemut Nemo:
népnevet egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv hasonló
jelentésű szavából szárrnaztatják. Emellett a szlávban a név a feltevé-
sek szerint vagy kelta törzsnév átvétele, vagy pedig egy feltett
*némece származékból való volna, amelynek megkérdőjelezett je-
lentése 'nem szláv, idegen', s a bizonytalan eredetű, hangutánzónak
mondott "'némız- tő melléknévi néma 'beszélni nem tudó' párjára
menne vissza. A szláv nyelvi adatok: szerb-horvát Némac, szlovén
Némec, szlovák Nemec, bolgár némec, orosz némec 'német ember',
az orosz régiségben még 'idegen' is.
A feltevések szerint ezek valamelyikét vette volna át aa magyar ak-
kor, amikor a magyar hangrendszerből a c hang még hiányzott, s a
TESZ erre a szlovák Moravce -« magyar Marót nevek vélt c > t hang-
változását hozza fel, amit már vizsgálturık.
A csupa feltevésből álló szláv etimológia nem haladja meg a nép-
etimologizálás szintjét, s a magyar német név és szláv megfelelői
nem „vagy innen, vagy onnan", hanem az irániból valók, ahol óiráni,
szkíta-szarmata-alán alakja ni-ma-ti 'sok, számos, jelentős', oszét ny-
mä-c, ni-má-Jä 'ua., szám' A ni-ma-ti > ni-ma'-c - ny-ma'-c fejle-
ményben a -ti > -c hangváltozás a középiráni nyelvi állapot második
felében ment végbe, az oszétban jóval később, ugyanígy a magyar-
ban, ahol a változás csak részleges (vö. mégis óiráni, óind bhrsti,
oszét byr-c 'kiemelkedés, magaslat, sziklameredély', magyar bérc).
A szláv egység korában a némec közszó kronológiai okokból nem
válhatott népnévvé, aminek egyes számú alakja a szlávtól egyébként
is teljesen idegen, s nem lehet más, mint avar kori iráni átvétel, amit
oszét 'ny-ma-c > szláv nëmac, némec, nemec alakjai is tökéletesen
igazolnak.
A magyarban a név szkíta-szarmata-alán örökség, alakjaiban a
szóvégi -i elenyészése vagy elhagyása és a -t megmaradása szabá-

349
 lyos, s nem érinti a c hang meglétének vagy megjelenésének máig is
tisztázatlan problémáját, amivel most nem foglalkozhatunk.
Egyébként a legnépesebb germán törzs bajor nevével együtt a né-
met népnév szervesen illeszkedik bele az iráni névadás rendjébe és .a
'nagy, kiemelkedő, számottevő_, számos stb.' jelentésű szavak sorába.
(I-tt jegyzem meg, hogy az iráni nevek és szavak elterjedése a ró-
mai időkben és a népvándorlás korában általános jelenség volt. Az
-indoeurópai nyelvek történetéből ismert izoglosszákon és parciális
izoglosszákon messze' túlmenően az iráni nyelvek maradandó, de ed-
dig jórészt még fel-derítetlen nyomokat hagytak a görög, latin. ger-
mán s főként a szláv nyelvekben. A történelmi kapcsolatok:
a Fekete-tenger északi és nyugati partvidékén létrejött görög
gyarmatvárosok jól ismert szkíta kapcsolatai. majd szkíta fenn-
hatóság alá kerülésük;
a szkíták balkáni terjeszkedése: Dacia, Dobrudzsa és a törté-
nelmi Thrákia szkíta megszállása, ahol megalakul az ún. Kis-
Szkítia, s ahol POLEMIUS SILVIUS 449-ben összeállított tarto-
mány-jegyzéke Thrákiában negyedild<ént az Alsó-Scythia,
lllyricumban pedig tizenötödikként a Scythia nevű tartomány-
részeket jelzi;
a IV. század derekán Pannóniából- kiűzött királyi szarmaták
300 000-es tömegének letelepítése a birodalom balkáni tartomá-
nyaiban s szerepük a délszláv etnogenezis kialakulásában;
a római szolgálatba állt pannóniai alán határőrök vagy a
catalaunumi ütközetben a rómaiak oldalán álló, 18 000 főt szám-
láló alán derékhad;
-a gótold<al Hispániába áttelepült alánok, akiknek utódai ma a
katalán 'gót-alán' nép;
a Portugáliában megszállt alánok, akiknek Addac nevű királyát
az V. század második felében ölik meg a nyugati gótok, s akiket
krónikaíróink még ,,tévedésükben" is történelmileg indokoltan
hunoknak tudnak, akik „Attila király seregének harmadik része”,
amely ,,késedelme miatt rettegett Attilától, s Katalóniában maradt
Attila egész élete folyamán; ama haza lakosai lettek és nem
akartak visszatémi Pannóniába";
 ugyanazoknak az alánoknak egy része, akik a vandálokkal át-
keltek Afrikába és a kontinens északi részén megalapították az
Alán-Vandál Birodalmat, vagyis krónikáinkban ugyanazok a hu-
nok, akiket Attila „a nagy hatalmú Miramanimona szultán ellen
küldte”, s „amely hunok hatvanötezren voltak, nem szólva az
idegen népekről". akiknek hírhedt királya, a latin forrásokban is
hunnak mondott és Attilával többször is összetévesztett Totila az
afrikai Alán-Vandál Birodalomból kétszer: 546-ban és 549-ben is
betört ltáliába és feldúlta Rómát;
a szarmatákkal elkeveredett, fegyverzetükben, ruházatukban és
egész külső megjelenésükben szarmata jellegű gepidák egy ré-
szének áttelepedése a birodalomba;
s nem utolsó sorban az állandó bizánci alán tolmácsok, akiket
név szerint is ismerünk -
mindez alapvetően járult hozzá Eurázsia etnokulturális térképének
a kialakulásához, aminek nyelvi nyomai is fellelhetők._)
l--I

351
 Változó Világ Sorozat
Kiadja a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség
Ukrajna, 294000 Ungvár, Pravoszláv part 5.
Telefon/Fax: 380-8222-36923
e-mail: root@kmksz.uzhgorod.ua
Felelős kiadó: Kovács Miklós
Készült Nagyszőlősön
az Ugocsa Print Kiadó- és Nyomdaipari Vállalatnál
Felelős vezető: Milován Sándor
 5 -sg 7,094
F
,.,. _1