TIMOTHY SNYDER

F E K E T E FÖLD
 Fordította

Sopron i A n drás
T I M O T H Y SNYDER

FEKETE FÖLD
a HOLOKAUSZT:
MÚLT
és FENYEGETŐ JÖVŐ

S z á z a d
K i a d ó

Budapest, 2016
 A fordítás alapjául szolgáló mű:
Timothy Snyder: BLA C K EA R TH - THE HOLOCAUSTAS HISTORYAND WARNING

Copyright © 2015 by Timothy Snyder

All rights reserved.
First published in the United States by Tim Duggan Books, an imprint
of the Crown Publishing Group,
a division of Penguin Random House LLC, New York.

Cover picture © Alex Majoli/Magnum Photos - LATVIA. Cesis 2004.

Hungárián translation © Soproni András, 2016

© XXI. Század Kiadó, 2016

ISBN 978 615 5373 88 6

K -nak és T.-nek
lm Kampfzwischen D ir und dér Welt,
sekundiere dér Welt

A harcban közted s a világ közt légy

a világ párbajsegéde.

F ranz Kafka, 1917

(Tandori Dezsőfordítása)

Tenjest z ojczyzny mojej.

Jest czlowiekiem.

Honfitársam ő nekem,
S ember, mint magam.

A ntoni Slonimski, 1943

(Soproni András fordítása)

Schwarze Milch dér Frühe wir trinken sie abends

wir trinken sie mittags und morgens wir trinken sie nachts
wir trinken und trinken

Napkelte korom teje este iszunk

és délben iszunk és reggel iszunk és éjszaka téged
iszunk csak iszunk csak

Paul C elan , 1944

(Lator László fordítása)

na a’ a-K
m^ion i:n:a
vüaa 1*7 ijn:i

Mindenkinek van neve,

melyet a csillagoktól kapott,
melyet a szomszédjaitól kapott.

Z elda M ishkovsky, 1974

(Soproni András fordítása)
 Tartalomjegyzék

Előszó 9

B E V E Z E T É S : H ITLER V ILÁ G A 15
1. AZ É L ET T É R 29
2. BERLIN , VARSÓ , M O SZKVA 52
3. PA LESZTIN A ÍG É R E T E 86
4. AZ Á LLA M R O M B O LÓ K 110
5. K ETTŐ S M EG SZ Á LLÁ S 158
6. A N A G Y O B B IK ROSSZ 190
7. N É M E T E K , L E N G Y E L E K , S Z O V JE T E K , Z SID Ó K 230
8. AZ AUSCH W ITZ-PA RAD O XO N 265
9. SZ U V EREN ITÁ S ÉS T Ú LÉ LÉ S 286
10. A SZ Ü R K E M EN TŐ A N G Y A LO K 31 4
11. ISTEN ÉS EM BER PARTIZÁN JAI 340
12. A K E V É S IG A Z A K 369
K Ö V E T K E Z T E T É S E K : A Ml V ILÁ G U N K 393

Köszönetnyilvánítás 424
Publikáltforrások 431
Index 461
 Előszó

B
écs divatos hatodik kerületében a holokauszt története ott van az utca­
köveken. Azok előtt a házak előtt, amelyekben egykor zsidók laktak és
dolgoztak, a járdák felületébe, amelyet annak idején a zsidóknak csu­
pasz kézzel kellett sikálniuk, kis réz emléktáblák vannak beépítve, rajtuk
a lakók neve, a deportálásuk dátuma és elhalálozásuk helye.1
A felnőtt számára ezek a szavak és számok összekötik a jelent a múlttal.
A gyermek másként lát. A gyermek a tárgyakból indul ki.
A kisfiú, aki Bécs hatodik kerületében lakik, nap mint nap látja, amint
az utca túloldalán egy munkáscsapat házról házra haladva végzi a mun­
káját. Látja, amint felássák a járdát, mintha valami csövet kellene meg­
javítani, vagy kábelt fektetnének. Egy reggel, amint az óvodába menet
a buszra vár, látja, amint az emberek éppen szemközt, gőzölgő fekete asz­
faltot lapátolnak a járdára, és elsimítják rajta. Az emléktáblácskák, ezek
a kesztyűs kezekben tartott titokzatos tárgyak, megcsillannak a bágyadt
napfényben.
„Was machen sie da, Papa?”„ Mit csinálnak a bácsik, p
Az apja hallgat. Az utcát nézi, hogy jön-e a busz. Habozik, hogy mit felel­
jen. „Siebauen... "„É pítenek...” Itt megáll. Nehéz az ilyesmiről beszélni.
Aztán jön a busz, eltakarja a látványt, és az olajtól meg a levegőtől szuszo­
gó ajtó megnyílik egy normális nap felé.

Hetvenkét évvel korábban, 1938 márciusában a bécsi zsidók városszerte az

„Ausztria” szót takarították le a kövezetről, letörölve az ország nevét, amely
Hitler és hadserege bevonulásával megszűnt létezni. M a azon a kövezeten

1 Ezek az ún. botlatókövek már Budapesten is megtalálhatók. (A szerk.)

10 F E K E T E FÖLD

azoknak a zsidóknak a neve élő szemrehányás az újjászületett Ausztria szá­

mára, amely —akárcsak maga Európa - bizonytalan a múltját illetően.
Mi az oka, hogy mihelyt Ausztria megszűnt létezni, a bécsi zsidókat
azonnal üldözni kezdték? Miért szállították el őket Belorussziába, hogy ott
mészárolják le őket, holott Ausztriában is egyértelműen jelen volt a zsidó­
gyűlölet? Hogy történhetett meg, hogy egy nép sorsa, amely meggyöke­
rezett egy városban (egy országban, egy kontinensen), egyszerre erőszakos
végbe torkollott? Miért ölnek idegenek idegeneket? És miért ölik szomszé­
dok a szomszédjaikat?
Bécsben, valamint Közép- és Nyugat-Európa más nagyvárosaiban a zsi­
dók a városi élet jeles részesei voltak. A Bécstől északra, délre és keletre el­
terülő vidékeken ekkor már több mint öt évszázada megszakítás nélkül
nagy számban éltek zsidók. Aztán nem egészen öt év alatt több mint öt­
milliót lemészároltak közülük.

Intuíciónk könnyen megcsal bennünket. Joggal társítjuk a holokausztot

a náci ideológiával, de megfeledkezünk arról, hogy sok gyilkos nem volt
náci, sőt még német sem. A holokausztról szólván, elsősorban a német
zsidókra gondolunk, holott a meggyilkolt zsidók csaknem valamennyien
Németország határain kívül éltek. A koncentrációs táborok jutnak az
eszünkbe, holott a meggyilkolt zsidók közül viszonylag kevesen láttak akár
egyet is. Az államot hibáztatjuk, holott a gyilkolás csak ott volt lehetsé­
ges, ahol az állam intézményeit szétrombolták. Vádoljuk a tudományt, és
ezzel támogatjuk Hitler világfelfogásának egy fontos elemét. Hibáztatjuk
a nemzeteket, ám ezzel magunk is olyan egyszerűsítések vétkébe esünk,
mint maguk a nácik.
Felidézzük az áldozatokat, de hajlamosak vagyunk összetéveszteni az
együttérzést a megértéssel. A Bécs hatodik kerületében látható emlékmű
neve: Emlékezz a jövőért. Most, hogy mögöttünk a holokauszt, biztosak le­
hetünk abban, hogy egy belátható jövő áll előttünk? Együtt élünk az elfe­
lejtett gonosztevőkkel és az áldozatok emlékével. A világ változóban van,
és újraélednek a Hitler korából ismerős félelmek, amelyekre Hitler a maga
módján válaszokat adott. A holokauszt története nem zárult le. A példája
örök, és a tanulságait még nem vontuk le kellőképpen.
Az európai zsidóság tömeges lemészárlásáról szóló tanulságos beszámo­
lónak planetáris léptékűnek kell lennie, mert Hitler gondolkodása okoló-
 Elő szó 11

giai gyökerű volt, és a zsidókat a természet sebeként kezelte. Az ilyen tör­

ténetnek gyarmati nézőpontúnak kell lennie, mert Hitler a szomszédos
országokban akart népirtó háborút vívni, ott, ahol zsidók éltek. Nemzet­
közinek kell lennie, mert a németek és mások nemcsak Németországban
pusztították a zsidókat, hanem más országokban is. Kronologikusnak kell
lennie, mert Hitler németországi hatalomra jutása a történetnek csak egy
része, amelyet sorra követett Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelország meg­
hódítása, olyan terjeszkedés, amely átfogalmazta a végső megoldást. Poli­
tikainak kell lennie, mégpedig egy sajátos értelemben, mert a szomszédos
országok, különösen a megszállt Szovjetunió államának német szétverése
hozta létre azokat a zónákat, ahol lehetőség nyílott a megsemmisítés tech­
nikáinak feltalálására. Multifokálisnak kell lennie, vagyis olyan látószöge­
ket kell alkalmaznia, amelyek túlmutatnak magukon a nácikon, és min­
denféle forrást fel kell használnia, zsidóktól és nem zsidóktól származó­
kat egyaránt, a gyilkolási zónák teljes területéről. Nemcsak az igazságos­
ság, hanem a megértés végett is. Egy ilyen számvetésnek humánusnak kell
lennie, be kell számolnia a túlélési kísérletekről éppúgy, mint a gyilkolási
kísérletekről, le kell írnia, hogyan igyekeztek a zsidók életben maradni, és
szólnia kell azon nem zsidó kevesekről, akik megpróbáltak segíteni nekik,
ugyanakkor figyelembe kell vennie az egyének és találkozások eredendő és
leegyszerűsíthetetlen bonyolultságát.
A holokauszt történetének összefüggésben kell lennie a jelennel, hogy
lehetővé tegye számunkra annak felismerését, mi maradt fenn Hitler ko­
rából a gondolkodásunkban és életünkben. Hitler világnézete nem egy­
maga hozta létre a holokausztot, hanem úgy, hogy rejtett koherenciája új­
fajta destruktív politikákat generált, és új szintre emelte az ember tömeg­
gyilkos hajlamának ismeretét. Az 194l-es esztendő speciális ideológiája és
körülményei nem fognak újra előjönni, de valami hasonló megszülethet.
A múlt megértésére tett erőfeszítéseink egy része tehát az az erőfeszítés,
amely ahhoz kell, hogy megértsük saját magunkat. A holokauszt nem csu­
pán történelem, hanem figyelmeztetés is.
F E K E T E FÖLD
 Bevezetés: Hitler világa

S
emmit nem tudhatunk a jövőről, kivéve, hogy bolygónk lehetőségei
korlátozottak - vélekedett Hitler - , hiszen Földünk felszíne adott terü­
let.2 Az ökológia kulcsa a szűkösség, az élet pedig nem más, mint harc
a földterületért. Az élet megváltoztathatatlan struktúrája az, hogy az állat­
világ fajokra oszlik, amelyek „belső bezárkózásra” és végeérhetetlen élet­
halál harcra vannak kárhoztatva.3 Hitler meggyőződése szerint az embe­
ri rasszok olyanok, mint az állatfajok. A magasabb rendű fajok az alacso­
nyabb rendűekből fejlődnek ki, ami azt jelenti, hogy a fajkeveredés lehet­
séges, de bűnös. A rasszoknak úgy kell viselkedniük, ahogy az állatfajok­
nak: hasonló a hasonlóval párosodik, és igyekszik megölni a nem hasonlót.
Hitler szemében ez törvény volt, a fajok harcának törvénye, amely éppoly
kétségbevonhatatlan, mint a gravitáció. A harc soha nem érhet véget, és
nincs biztos kimenete. Egy faj diadalmaskodhat és felvirágozhat, de ki is
pusztulhat.

2 Második könyv, 8.
3 Lásd Chapoutot: Le nazisme, 428; Chapoutot: „Les Nazis et la ‘Natúré’”, 31. Raymond Geist ameri­
kai főkonzulnak igaza volt, amikor antiszemita „kozmológiáról” írt. Husson, Heydrich, 121. Könyvünk
gondolatmenete a planetáris zsidó fenyegetés eszméjétől indul az államnélküliség kedvező feltételének
vizsgálata felé, ami a politika olyan új formáit jelenti, amelyek egyesítik az antiszemita eszmét és az
antipolitika feltételét. Igaza van Sémelinnek (Purifier, 135), hogy a tömeggyilkosságok történetének
nemzetközinek kell lennie. A holokauszt speciális esetében sokkal fontosabbnak látszik előbb defini­
álni, hogy kiagyalója hogyan fogta fel a Földet. Hitler felfogása a nemzetközi viszonyokról ökológiai
felfogásából származik. Ezek az eszmék alapvetően konstansnak látszanak. Mint Kershaw írja: „Hitler
a gondolkodásában rendkívül következetesen kitartott egy belső mag mellett.” The End, 281. Burrin
hasonlóképpen ír: „la consistence et la continuité étonnantes que manifesta cette vision du monde”.
Hitler et les Juifs, 19.
16 F E K E T E FÖLD

Hitler világában az egyetlen törvény a dzsungel törvénye. Az embernek

el kell nyomnia minden könyörületes hajlamot, és olyan mohónak kell
lennie, amilyen csak lenni bír. Ezzel Hitler szakít a politikai gondolko­
dás tradíciójával, amely az embert úgy írta le, mint olyan lényt, amely kü­
lönbözik a természettől, amennyiben képes elképzelni és megteremteni az
együttélés új formáit. A politikai gondolkodók ebből a feltételezésből ki­
indulva a társadalom lehetséges formáin túl igyekeztek leírni a lehetséges
legigazságosabb formáit is.4 Cári Schmitt, a vezető náci jogtudós magyará­
zata szerint a politika nem a történelemből vagy a fogalmakból, hanem az
ellenségesség érzetéből született. Faji ellenségeinket a természet választotta
ki, és a mi feladatunk, hogy küzdjünk, öljünk és meghaljunk.5
„A természet nem ismer politikai határokat —írta Hitler. - Elhelyezi
földünkön az élet különböző formáit, aztán szabadjára engedi őket, hogy
küzdjenek meg a hatalomért.”6 Mivel a politika maga a természet, a ter­
mészet pedig maga a harc, semmiféle politika nem lehetséges. Ez a követ­
keztetés annak a 19. századi közhelynek a különösen konok és leegysze­
rűsítő változata volt, amely szerint az emberi tevékenység felfogható bio­
lógiai jelenségként. Az 1880-90-es években számos komoly gondolkodó
és tudománynépszerűsítő hangoztatta - Charles Darwinnak a természetes
kiválasztódásról alkotott elméletének hatására - , hogy a zoológiának ez az
átütő eredménye alkalmas lehet a politikai gondolkodás ősi kérdéseinek
a megoldására is. Hitler fiatalkorában Darwinnak az az interpretálása, amely
szerint a verseny a társadalmi jó egy formája, hatással volt a politika min­
den fontosabb formájára. Herbert Spencer, a kapitalizmus brit védelme­
zője szerint a piac olyan, mint az ökoszféra, ahol az erősebb és a jobb ma­
rad életben. Az akadálytalan verseny áldásai igazolják a vele járó rosszat.

4 Az olyan angol és francia gondolkodók számára, mint Hobbes és Rousseau, az elképzelt természetes
állapot irodalmi eszköz, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megfontoljuk a hatalomra vonatkozó
emberi döntéseket. Aíféle gyakorlatként el kell képzelnünk, milyen lehetett az élet, mielőtt az emberek
összegyűltek, hogy törvényeket hozzanak. Ezután végig kell gondolnunk, milyen út vezet azokhoz
a struktúrákhoz, amelyeket valóban kívánunk. Hitler természetfelfogásának ugyancsak kevés köze
volt a német gondolkodás hagyományaihoz. Kant számára a külső természeti világ tökéletes ismerete
elérhetetlen, és a bölcsesség nem más, mint törekvés a korlátáink teljes megértésére. Hegel számára
a természetes állapot a történelem előtti kor barbár szintje, amely átadta helyét az ember által folya­
matosan tökéletesített intézményeknek. Marx szerint a természet az, amely körülvesz bennünket, és
ellenáll nekünk. Ügy ismerjük meg a természetet és önmagunkat, hogy dolgozunk a megváltoztatásán.
5 Zarka: Un détail’ 7, 36. Lásd még Neumann: Behemoth, 467.
6 Mein Kampf, 140.
 B e v e z e té s : H itler világa 17

A kapitalizmus ellenfelei, a M ásodik Internacionálé szocialistái szintén

használtak biológiai analógiákat. Azon igyekeztek, hogy az osztályharcot
„(természettudományos” alapokon vizsgálják, az embert a sokféle állatfaj
egyikének tekintették, nem pedig egy sajátosan emberi lényeggel rendel­
kező, különlegesen kreatív lénynek. Kari Kautsky, az időszak vezető mar­
xista teoretikusa pedánsan ragaszkodott ahhoz, hogy az emberek voltakép­
pen állatok.7
Ezeket a liberálisokat és szocialistákat azonban - akár felismerték, akár
nem - korlátozta az, hogy ragaszkodtak a szokásokhoz, a megszokotthoz.
A társadalmi tapasztalatból kinövő mentális viselkedések megakadályoz­
ták őket abban, hogy eljussanak a legradikálisabb következtetésekig. Er­
kölcsi alapon elkötelezték magukat olyan értékek mellett, mint a gazdasági
növekedés vagy a társadalmi igazságosság, és vonzónak vagy alkalmasnak
tartották azt az elképzelést, amely szerint a természetes verseny meghoz­
za ezeket az értékeket. Hitler az első könyvének a Mein Kam pf (Harcaim)
címet adta. A cím két szavához két hosszú köteten keresztül, mi több, po­
litikai pályafutása két évtizede során végtelenül narcisztikusan, könyörte­
lenül következetesen és mérhetetlen nihilizmussal mindvégig kitartott, ott
is, ahol mások nem. Számára a harc maga volt az élet, nem pedig valami­
lyen célhoz vezető eszköz. A harcot nem igazolta sem az általa feltételez­
hetően megteremthető prosperitás (a kapitalizmus), sem az igazságosság
(a szocializmus). Hitler számára egyáltalán nem az volt a kérdés, hogy az
áhított cél szentesíti-e a véres eszközöket. Cél nem létezett, csak könyör­
telenség. A faj volt az egyetlen való, az egyének és osztályok csak múlan­
dó és téves konstrukciók. A harc nem metafora vagy analógia, hanem egy­
szerű és totális igazság. A gyengék azért vannak a földön, hogy az erősek

7 Charles Darwin egy alkalommal arról írt, hogy az uralom felszámolja „a vad fajokat”. (Az ember szár­
mazása és az ivari kiválasztódás.) A szövegösszefüggésből kiderül, hogy az e megjegyzésben megfogal­
mazott aggodalmai távolról sem politikai természetűek voltak. Darwin, a természetes kiválasztódás
által mozgatott evolúció nagy hatású elméletének megfogalmazója nem állította, hogy a rasszok (races)
olyanok, mint az állatfajok (species); ellenkezőleg, azt vallotta, hogy az emberek egyetlen fajhoz (spe­
cies) tartoznak, amely képes a gondolkodásra, és ezért a túlélést garantáló kiválasztódás nem biológiai
alapokon történik. Lásd Tort: Ueffet Darwin, 75-80. A magam részéről különbséget teszek Marx, vala­
mint barátja és népszerűsítője, Engels között, amely utóbbi a marxizmus „tudományos” változatát ko­
difikálta. A második generációs darwinizmus és a második generációs marxizmus hosszú küzdelméről
lásd Kolakowski: Main Currents, vol. 2. Golden Age.
18 F E K E T E FÖLD

uralkodjanak rajtuk, „mert a világ nem a gyáváké” . Ez minden, amit tud­

ni, hinni kell.8
Hitler világnézete elvetette mind a vallási, mind a szekuláris hagyományt,
ugyanakkor mind a kettőre alapozott. Bár nem volt eredeti gondolkodó,
adott bizonyos megoldást mind a gondolat, mind a hit válságára. Mint
előtte sokan mások, megkísérelte egyesíteni a kettőt. Az azonban, amit
összemesterkedett, nem egy olyasfajta felemelő szintézis volt, amely egye­
sítené a lelket és az értelmet, hanem a kettő olyan csábító ütköztetése,
amely szétrombolta mindkettőt. A fajok harcának Hitler-féle felfogását
állítólag a tudomány is szentesítette, de célját ő maga így nevezte: „min­
dennapi kenyerünk”9. E szavak a legismertebb keresztény szövegek egyikét
idézték, ugyanakkor alapvetően megváltoztatták a jelentését. „Minden­
napi kenyerünket add meg nekünk” - kérik, akik a Miatyánkot mondják.
Abban az univerzumban, amelyet az imádság leír, működik egyfajta meta­
fizika, egy Földön túli rend, jelen van a szféráról szférára terjedő jó fogal­
ma. A Miatyánk arra kéri Istent: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is
megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de
szabadíts meg a gonosztól”. Hitler szerint „a természet kincseiért folytatott
harcban” kifejezetten vétek meg nem ragadni mindent, ami csak elérhető,
és bűn hagyni mások túlélését. A könyörület megsérti a dolgok rendjét,
mert lehetővé teszi, hogy a gyengék sokasodjanak. Az ember köteles elvet­
ni a bibliai parancsolatokat. „H a van isteni parancsolat, amelyet el tudok
fogadni, az ez: Meg kell őrizned a fajokat.” 10
Hitler megőrizte és kihasználta a keresztények számára jól ismert olyan
fogalmakat és szóképeket11, mint Isten, imádság, eredendő bűn, parancso­
lat, próféták, kiválasztott nép, Messiás, sőt az idő hármas struktúráját is:
előbb volt a Paradicsom, aztán a kiűzetés, végül a megváltás. Piszokban
élünk, és küzdenünk kell, hogy megtisztuljunk, és megtisztítsuk a világot
magunk körül, és ezáltal visszatérhessünk a Paradicsomba. H a a Paradicso­
mot nem úgy tekintjük, hogy ott nem a teremtés harmóniája érvényesül,

8 „Feige Völker”: Mein Kampf, 103. Lásd Koonz: N azi Conscience, 39. Cf. Sternhell: Les anti-Lumiéres,
666- 67.
9 Mein Kampf, 281; Második könyv, 15, 74. Lásd még Hilberg: Destruction, 1:148.
10 Hitler: Asztali beszélgetések. 51. 141. Ennek a bemutatásnak az egyik célja, hogy elkerüljük azt a prob­
lémát, amelyet Hannah Arendt így határozott meg: „sikertelen próbálkozás, hogy komolyan vegyük,
amit a nácik maguk mondtak”. Origins, 3. Lásd még Jurit: Dos Ordnen von Raumen, 279.
11 Vö. White: „Historical Roots”.
 B e v e z e té s : H itler világa 19

hanem a mindenki harca mindenki ellen, ez azt szolgálta, hogy egyesíthető

legyen a keresztény sóvárgás a biológia kétségtelen realizmusával. A minden­
ki harca mindenki ellen nem elborzasztó céltalanság volt, hanem az egyetlen
cél az emberek számára, akik a természet törvényét követik, és megharcol­
nak a természetért. A Mein Kampjban, akárcsak Mózes I. könyveben, a ter­
mészet az embert szolgálja, de nem mindenkit, hanem csak a győztes fajo­
kat. Az éden tehát nem kert, hanem lövészárok.
A testiség ismerete12 nem problémaként jelentkezett, mint a Genezis
könyvében, hanem megoldásként. A győztesnek párzani kell az ölést köve­
tően - vélte Hitler - , az ember következő kötelessége a szex és a reproduk­
ció. Felfogása szerint az eredendő bűn, amely az ember bukásához vezetett,
nem a test bűne volt, hanem az értelemé és a léleké. Hitler szemében a mi
szerencsétlen gyengeségünk az, hogy képesek vagyunk gondolkodni, felis­
merjük, hogy a más fajokhoz tartozók is képesek rá, és ezáltal felismerjük,
hogy embertársak vagyunk. Az ember nem a testi megismerés következ­
tében hagyta el Hitler véres Paradicsomát, hanem azért, mert megismerte
a jót és a rosszat.
Amikor a Paradicsom elbukik, és az ember elválasztatik a természettől,
egy olyan figura veszi ezért magára a vádat, aki se nem ember, se nem ter­
mészeti lény. Ilyen lény a kígyó. H a az ember valójában nem több, mint
a természet egyik eleme, a természetről pedig a tudomány megállapította,
hogy véres küzdelem folyik benne, akkor valami olyasmi rontja meg a fa­
jokat, ami túl van a természeten. Hitler szerint az, aki elhozta a jó és a rossz
ismeretét a földre, és ezzel elpusztította az édent, a Zsidó volt. A Zsidó hi­
tette el az emberekkel, hogy fölötte állnak az állatoknak, és képesek meg­
szabni saját jövőjüket. A Zsidó volt az, aki bevezette a hamis különbségté­
telt a politika és a természet, az emberiség és a harc között. Úgy vélte, neki
jutott osztályrészül, hogy jóvátegye a zsidó spiritualitás ősbűnét, és helyre­
állítsa a véres Paradicsomot. Mivel a Homo sapiens csak egymás korláto­
zatlan gyilkolása révén maradhat életben, az értelem zsidó diadala az ösz­
tön fölött a fajok végét jelenti. Amire egy fajnak szüksége van - gondolta
Hitler -, az egy olyan „világnézet”, amely lehetővé teszi a diadalmaskodást,

12 Lásd Engel: Holokauszt, 15.

20 FE K E T E FÖLD

ami - végső elemzésben - nem más, mint a saját könyörtelen küldetésé­

be vetett „hit”.13
A zsidó fenyegetés hitleri ábrázolásából világosan kiolvasható a vallásos
és zoológiái nézetek sajátos amalgámja. H a a Zsidó diadalmaskodik, írta
Hitler, „diadalkoszorúja az emberi faj halotti koszorújává változik”. Más­
felől, Hitler univerzuma, amelyből hiányzik az emberi lény, elfogadta a tu­
domány ítéletét az ősi bolygóról, amelyen valamikor az emberi nem ki­
alakult. A zsidók győzelme után - írta —„a föld ismét emberi lények nél­
kül fog száguldani az univerzumban, mint millió évekkel azelőtt”. Ugyan­
akkor a Mein K am pf ugyanazon bekezdésében világosan megfogalmazta,
hogy ez az ősi föld, a fajok és a kipusztulás földje Isten teremtése. „Ezért
meg vagyok győződve, hogy a Teremtő akarata szerint cselekszem. Amikor
korlátozom a zsidókat - mondta - , az Úr munkáját végzem”.14

Hitler szerint az emberiség fajokra oszlik, de tagadja, hogy a zsidók ezek

egyikét képeznék. A zsidók ellenállnak a természet alapvető parancsának,
abban a tekintetben, hogy nem hajlandók beérni egy-egy földdarab meg­
hódításával, és másokat is rábeszélnek, hogy ekképpen viselkedjenek. Ural­
kodni akarnak az egész bolygó és az összes nép fölött, és ebből a célból ki­
agyaltak holmi általános elveket, amelyek kivonják a fajokat a természetes
harc törvénye alól.15 A bolygó nem kínál semmi mást, csak vért és talajt,
ám a zsidók félelmetes módon olyan fogalmakat találnak ki, amelyeknek
hatására a világ kevésbé látszik ökológiai csapdának, és inkább látszik az
emberi rend színterének. A politikai viszonosság minden eszméje, minden
olyan gyakorlat, amelyben az emberek felismerik egymásban az embert,
mint olyat, a zsidóktól ered.

13 Lásd Valentino: Final Solutions, 168, Jáckel: Hitler in History, 47. Sarraute: Lére du soupgon, 77. Vö.
Hannah Arendt: Origins, 242: „A rasszisták gyűlölete a zsidók ellen abból a babonás elképzelésből ered,
hogy nem ők, hanem talán éppen a zsidók Isten kiválasztottjai, hogy az isteni gondviselés éppen nekik
ígérte a sikert.” A világnézet, mint hit kérdéséről lásd Bársch: Die politische Religion, 276-77.
14 Mein Kampf, 73. Ezt a fohászt, amely a Mein K a m p f 2. fejezetének utolsó mondata, idézte Cári
Schmitt, a német törvénykezésnek a zsidó szellem elleni harcával foglalkozó konferencia megnyitó­
jában. „Eröífnung”, 14. Vö. a „megváltó antiszemitizmus” koncepciójával, in Friedlánder: Years o f
Extermination.
15 Mein Kampf, 69. Lásd még Mein Kampf, 287; Sámtliche Aujzeichnungen, 462—63; Chapoutot: „La
lói du sang”, 391; Poliakov: Sur les traces, 212, 217; Bauman: Modemity, 68; Arendt: Origins, 202.
 B e v e z e té s : Hitler világa 21

Hitler alapvető kritikája nem az a szokványos állítás, hogy az embe­

rek jók, csak a túlnyomórészt zsidó civilizáció elrontotta őket. Inkább ar­
ról van szó, hogy az emberek valójában állatok, és bármilyen etikai mérle­
gelés gyakorlata maga zsidó találmány, és mint ilyen, bomlasztó. Heinrich
Himmler,16 Hitler legfontosabb helyettese nem követte Hitler gondolko­
dásának minden csavarját, de a végkövetkeztetést felfogta: az erkölcs, mint
olyan, bűn, az egyetlen, ami erkölcsös, a fajhoz való hűség. Éppen ezért egy
tömegmészárlásban való részvétel helyes cselekedet, mert meghozza a faj­
nak a belső harmóniát és egyben a természettel való egyesülést. H a valaki­
nek például nehezére esik zsidó hullák százezreinek a látványa, az a kon­
vencionális morál jele. A gyilkolás időleges gyötrelme a faj jövőjéért vállalt
méltó áldozat.
Minden nem faji alapú megközelítés zsidó találmány, gondolta Hitler,
és minden univerzális eszme a zsidó dominancia eszköze. Mind a kapita­
lizmus, mind a kommunizmus zsidó. Látszólagos küzdelmük nem más,
mint a zsidó világuralmi törekvés egyszerű leplezése. Maga az állam abszt­
rakt eszméje szintén zsidó. .Állam mint öncél nem létezik” —írta Hitler.
„Az ember legfőbb célja” nem „egy adott állam vagy kormány megvédé­
se, hanem saját fajtájának védelme”. A természet erői a faji küzdelem fo­
lyamán el fogják mosni a létező államok határait: ,Á politikai határok léte
nem tántoríthat el az Örök Igazság határaitól.”
H a az államok nem tiszteletre méltó emberi vívmányok, hanem csu­
pán törékeny kerítések, amelyeket a természetnek le kell küzdenie, abból
az következik, hogy a törvény nem általános, hanem partikuláris, nem az
egyenlőséghez vezető út, hanem a faji felsőbbrendűség terméke.
Hans Frank, Hitler személyi jogásza és a második világháború alatt
a megszállt Lengyelország főkormányzója kijelentette, hogy „a törvény a mi
germán népünk túlélő elemeire” épül. Azok a jogi hagyományok, amelyek
nem a fajra épülnek, „vértelen absztrakciók” 17. A törvénynek nincs más
célja, mint hogy kodifikálja a Führeme.k a faj javát illető pillanatnyi intuí­
cióit. A Rechtsstaat, a törvény uralma alatt működő állam germán fogalma
nem rendelkezik semmiféle tartalommal. Cári Schmitt magyarázata sze­
rint a törvény a fajt szolgálja, az állam is a fajt szolgálja, így a faj az egyetlen

16 Himmlerről lásd Kühne: Belonging, 60; Chapoutot: „Le lói de sang”, 374, 403. Vö. Steiner: In
Bluebeard’s Castle, 43.
17 Hans Frank-idézetek: „Ansprach”, 8; „Einleitung”, 141.
22 F E K E T E FÖLD

releváns fogalom.18 Az olyan állam eszméje, amely holmi külső jogi szten-
derdekhez igazodik, merő ámítás, amely az erősek elnyomására lett kita­
lálva.
Mivel az univerzális eszmék behatoltak a nem zsidó elmékbe —állította
Hitler —, a zsidók hasznára meggyengítették a faji közösségeket. A külön­
böző politikai eszmék tartalma lényegtelen, mert ezek nem mások, mint
az ostobáknak szánt csapdák. Nincsenek zsidó liberálisok és zsidó nacio­
nalisták, nem zsidó messiások és nem zsidó bolsevikok: „A bolsevizmus
a kereszténység törvénytelen gyermeke. Mindkettő a zsidók találmánya”.19
Hitler Jézust a zsidók ellenségének tartotta,20 akinek Szent Pál kiforgatta
a tanításait,21 és így azok újabb hamis zsidó univerzalizmussá —a gyengék
iránti könyörület eszméjévé - torzultak. Szent Páltól Trockijig - folytatta
Hitler - zsidók egész sora különböző álöltözetekben próbálta megtévesz­
teni a naivakat. Az eszméknek nincs történelmi gyökerük, és nem állnak
kapcsolatban az események örökségével vagy az egyének kreativitásával.
Ezek mind egyszerűen a zsidók taktikai kreációi, és ebben az értelemben
mind egyre mennek.22
Hider számára voltaképpen nem létezett az emberiség történelme, mint
olyan.23 „A világtörténelmi események sora nem más, mint a fajok önvé­
delmi törekvéseinek a kifejeződése, történjék bármi.”24 Ami feljegyezniva-
ló van a múltból, az nem más, mint a zsidók szüntelen törekvése, hogy el­
torzítsák a természet szerkezetét. Ez mindaddig így fog folyni, amíg zsidók
lakják a földet. „A zsidóság az, amely folyton szétrombolja ezt a rendet”25 -
írta Hitler. Az erősnek kellene éhen pusztítani a gyengét, de a zsidók ké­
pesek úgy rendezni a dolgokat, hogy a gyenge pusztítja éhen az erőset.
Ez nem egyszerűen jogtalanság a szó normális jelentésében, hanem a létezés
logikájának a megsértése. A zsidó eszmék által eltorzított univerzumban

18 Schmittet illetően lásd „Neue Leitsátze”, 516. Vö. Arendt: Essays in Understandingy 290, 295.
19Asztali beszélgetések, 7.
20 Lásd Bársch: Diepolitische Religion, 286-87.
21 Chapoutot: „L’historicité nazie”, 50. Lásd még Thies: Architekt, 29.
22 Mein Kampf, 66 és tovább.
23 Mein Kampf, 291.
24 Asztali beszélgetések, 314. Hasonlóképpen: 248. Lásd még Sámtliche Aufzeichnungen, 907; Thies:
Architekt, 42.
25 Második könyv, 10. Igaz, hogy Hitler a Mein Kampjbzn a történelmet nevezi meg kedvenc tantárgya­
ként, de amire gondol, csupán homályos sejtés a tények mögötti erők mivoltáról.
 B e v e z e té s : H itler világa 23

a küzdelem elképzelheteden kimenetre vezet: nem az erősebb túléléséhez,

hanem az erősebb éhen pusztulásához.
Ebből az következett, hogy amíg zsidók élnek a Földön, a németek min­
dig áldozatok lesznek. A németek, mint felsőbbrendű faj, a legtöbbet ér­
demelnék, és a legtöbbet veszítik. A zsidók természetellenes uralma „meg­
öli a jövőt”.

Bár Hitler arra törekedett, hogy egy történelem nélküli világot definiál­
jon, eszméire befolyással voltak saját tapasztalatai. Az első világháborút,
amely a legvéresebb volt a történelem során, és amelyet egy magát civili­
záltnak tekintő kontinensen vívtak, semmivé tette sok európai magabiztos
meggyőződését, hogy a harc, mint olyan, jóra vezethet. A szélsőjobbhoz és
a szélsőbalhoz tartozó európaiak közül egyesek éppen ellenkező következ­
tetésre jutottak. Szerintük éppenséggel nem volt elég a vérontás, és az ál­
dozat sem volt elégséges. Az Orosz Birodalom fegyelmezett és voluntaris­
ta marxistái, a bolsevikok úgy vélték, hogy a háború és azok a forradal­
mi energiák, amelyeket ez felhalmozott, alkalmat adnak a világ szocialis­
ta átalakításához. Hitler és sok más német számára a háború akkor ért vé­
get, mielőtt valóban eldőlhetett volna, a fajilag felsőbbrendűeket kivonták
a harcmezőről, mielőtt elnyerték, ami megillette volna őket. Természete­
sen az az érzés, hogy Németországnak győznie kellett volna, széles körben
elterjedt volt. Thomas Mann, a legnagyobb német író és Hitler későbbi
ellenfele az első világháború idején arról beszélt, hogy Németországnak
„joga van az uralomra, arra, hogy részt vegyen bolygónk irányításában”.
Edith Stein, a kiváló német filozófus, aki az empátia elméletét kidolgoz­
ta, úgy vélte: „elképzelhetetlen, hogy legyőzzenek bennünket”. Hitler ha­
talomra jutása után a kolostorában elfogták, és zsidóként meggyilkolták.26
Hider szemében bolygónk az első világháború következményeként rom­
má vált. Az első világháborúval kapcsolatos felfogása túllépett sok német
honfitársa nacionalizmusán, és a vereségre adott válasza csak felületesen
emlékeztetett az elveszített német területek miatti általános német fájda­
lomra. A vereség azt igazolta, hogy a világban van valami fonákság, azt

26 Mann idézve Poliakov: Histoire de l ’antisémitisme, 357. Stein: Self-Portrait in Letters, 9. nyomán. Lásd
Zehnpfennig: Hitlers Mein Kampf, 128; Burrin: Hitler et les Juifi, 23.
24 F E K E T E FÖLD

bizonyította, hogy a zsidók eltanulták a természet módszereit. Ha a háború

elején néhány ezer zsidót elgázosítottak volna —vélte Németország győ­
zött volna. A britek Németország elleni tengeri blokádja az első világhá­
ború alatt (és után) Hitler szemében jó példa az „éhen pusztítás” tipikusan
zsidó módszerére. Ez egy állandó állapot példája és eljövendő további szen­
vedések bizonyítéka volt. Mindaddig, amíg a zsidók azok, akik éheztetik
a németeket, ahelyett, hogy a németek éheztetnék, akit csak akarnak, a vi­
lág az egyensúlytalanság állapotában van.27
Az 1918-as vereségből Hitler minden későbbi konfliktusra vonatkoz­
tatva levonta a következtetést. A németek mindig diadalmaskodni fognak,
ha a zsidók nem részei a konfliktusnak. Minthogy azonban a zsidók min­
dig benne vannak a dologban, a német hatalomért folyó küzdelem két for­
mát ölthet. Az egyszerű hódító harc, bármilyen elsöprően győzedelmes is,
soha nem lesz elégséges. A németeknek az alsóbbrendű fajok kiéheztetése
és földjeik elvétele mellett párhuzamosan le kell győzniük a zsidókat, akik­
nek alattomos univerzalizmusa aláaknáz bármilyen egészséges faji hadjára­
tot. így a németek oldalán van az erősek joga a gyengék ellen és a gyengék
joga az erősek ellen. Erősként uralmuk alá kell hajtani a gyengébb fajokat,
amelyekkel megütköznek; gyengeként rájuk vár a feladat, hogy megszaba­
dítsák az összes fajt a zsidók uralmától. Hitler így egyesítette a század vi­
lágpolitikájának két nagy motiváló erejét: a gyarmatosítást és a dekoloni­
zációt.
Hitler mind a földért, mind a zsidók ellen folytatott küzdelmet egy­
aránt drasztikusnak, pusztítónak, mégis különbözőnek látta. Az alsóbb­
rendű fajok ellen a területért folytatott küzdelem a földfelszín egy-egy da­
rabjának ellenőrzéséért folyik. Beletartozik minden olyan faj elpusztítása
és alávetése, amelyik a német faj útját állja. A zsidók elleni küzdelem öko­
lógiai természetű volt, mert nem egy bizonyos faji ellenségről vagy terü­
letről, hanem magáról a földi élet feltételeiről szólt. A zsidóság „pusztító
kór, lelki pusztító kór, rosszabb, mint a Fekete Halál”28. Mivel a zsidók az
eszmék fegyverével harcolnak, erejük ott van mindenütt, és bárki lehet tu­
datos vagy nem tudatos ügynökük. Ezt a fenyegetést csak gyökeres kiirtá­
sukkal lehet elhárítani. A test csak akkor lehet tiszta, ha az elmét sikerül
megtisztítani a zsidó hatástól, ennek a megtisztításnak pedig egyetlen biz­

27 Gassing: Husson, Heydrich, 41.

28 „Geistiger Pestilenz”: Mein Kampf, 66.
 B e v e z e té s : H itler világa 25

tos útja, hogy el kell takarítani a zsidókat a Földről. „H a a természet arra

teremtette a zsidókat, hogy a nemzetek hanyatlásának és bukásának anya­
gi oka legyen - írta Hitler - , akkor ellátta ezeket a nemzeteket az egész­
séges reakció lehetőségével is.”29 A felszámolásnak totálisnak kell lenni:
ha egyetlen zsidó család marad Európában, az képes megfertőzni az egész
kontinenst.30
Az ember bukását vissza lehet fordítani; a bolygót meg lehet gyógyíta­
ni. „Az a nép, amelyik megszabadul a zsidóitól, spontán módon visszatér
a természet rendjéhez.”31

Hitler nézetei az emberéletről és a természet rendjéről körforgásszerűek

voltak. A társadalommal kapcsolatos minden kérdésre olyan választ adtak,
mintha a természetről volna szó; a természetre vonatkozó kérdések visz-
szautaltak a politikára. A kört maga Hitler rajzolta meg. H a a politika és
a természet nem a tapasztalat és a perspektíva forrásai, hanem üres szte­
reotípiák, amelyek csak egymásra vonatkoztatva léteznek, akkor minden
hatalom annak a kezében van, aki ezeket a kliséket forgatja. A magyaráza­
tot felváltják az utalások, az érvelésnek a ráolvasás lép a helyébe. A „harc”,
mint könyvének címében mondja, az „enyém” : Hitleré. Az élet, mint harc
totalisztikus eszméje bármely esemény értelmezésére a szerző tudatát ha­
talmazta fel.
A természet és a politika azonosítása32 nemcsak a politikai gondolatot,
hanem a tudományos gondolatot is hatályon kívül helyezte. Hitler számá­
ra a tudomány nem a hipotézis és a kísérlet folyamatát, hanem a faji küz­
delem törvényeinek lezárt kinyilatkoztatását, a vérontás bevégzett evan­
géliumát jelentette. Nem azoknak a fogalmaknak és eljárásoknak a forrá­
sát jelentette, amelyek lehetővé teszik az egyre tágabb megértést, hanem
a zoológiái küzdelem szótárát adta meg. Választ adott, de nem kérdezett.
Az ember feladata, hogy alávesse magát ennek a hitvallásnak, nem pedig
az, hogy ráerőltesse a tetszetős zsidó gondolkodást a természetre. Mivel
Hitler gondolkodásának egyetlen, mindent átfogó körforgásszerű igazságra

29 Govrin: Jewish Factor, 7.

30 Hillgruber, ed.: Staatsmanner, 557.
31 Asztali beszélgetések, 314. Vö. Friedlánder: „Somé Reflections”, 100.
32 Hasonló Zehnpfennig interpretációja: Hitlers Meiri Kampf, 116. Lásd még Neumann: Behemoth, 140.
26 F E K E T E FÖLD

volt szüksége, a legegyszerűbb pluralizmus is veszedelmet jelentett számá­

ra. Például az, hogy az emberek képesek lehetnek arra, hogy megváltoztas­
sák a környezetüket, ami megváltoztathatja a társadalmat is. H a a tudo­
mány képes úgy megváltoztatni az ökoszisztémát, hogy annak következté­
ben az emberi természet is megváltozik, akkor minden állítása talaj talan-
ná válik. Hitler logikai köre, amelyben a társadalom azonos a természettel,
mert a természet azonos a társadalommal, és amelyben az ember valójában
állat, mert az állatok is emberek, megtörik.
Hitler elfogadta, hogy a tudósoknak és a szakembereknek a faji közös­
ségen belül megvannak a maguk céljaik:33 fegyvereket gyártanak, javítják
a hírközlést, fejlesztik a higiéniát. Az erősebb fajoknak jobb fegyvereik,
jobb rádióik, jobb egészségük kell hogy legyen, hogy a jobbak uralkodja­
nak a gyengébbek fölött. Ebben nem a természet törvényeinek a megsérté­
sét, hanem harcra szólító parancsának beteljesítését látta. A technikai ered­
mények nem az általános tudományos megértés előrehaladásának a tanú-
bizonyságai, hanem a faji felsőbbrendűség bizonyítékai. „Mindaz, amiért
rajongunk e Földön —írta Hitler - , a tudomány és a művészet, a technoló­
gia és a találmányok, nem több, mint néhány ember és eredetileg valószí­
nűleg egyetlen faj kreatív produktuma. De egyetlen faj sem képes, bármi­
lyen fejlett, bármilyen találmányokkal rendelkezik is, megváltoztatni a ter­
mészet törvényeit. A természetnek csak két variánsa van: az egyik a Paradi­
csom, amelyben a magasabb fajok megölik az alacsonyabbakat, és a bukás
utáni, megromlott világ, amelyben a természet felett álló zsidók elveszik
a felsőbb fajoktól a nekik járó zsákmányt, és amikor csak tehetik, éhhalál­
ra kárhoztatják őket.”

Hitler felfogta, hogy az agrártudomány alapjaiban fenyegeti a rendszere

logikáját. H a az emberek képesek úgy beavatkozni a természet meneté­
be, hogy több élelmet tudnak előállítani anélkül, hogy nagyobb földte­
rületet foglalnának el, azzal összeomlik az egész rendszere. Ezért tagadta,
ami a szeme előtt folyt, a tudományos fejlődést, amit később Zöld Forra­
dalomnak neveztek el: a gabonafélék hibridizációját, a műtrágyák és ro­
varölő szerek feltalálását, az öntözés fejlődését. Kitartott amellett, hogy az
éhezés „még a legjobb esetben is” lehagyja a gabonatermés növekedését.

33 Lásd Jónás: Imperative o f Responsibility, 29.

 B e v e z e té s : Hitler világa 27

Minden tudományos fejlesztésnek van „korlátja” - állította. - „A földmű­

velés minden tudományos módszerét” kipróbálták már, és mind kudarcot
vallott. Nincs és nem is képzelhető el olyan fejlődés, amely lehetővé tenné
a németek számára, hogy jóllakjanak „saját földjük és területük” termésé­
ből.34 Nem lehet számítani olyan tudományra, amely termékenyebbé ten­
né a német földeket, az élelmet csakis a termékeny területek meghódításá­
val lehet biztosítani. A zsidók szándékosan terjesztik az ellenkező hiedel­
met, hogy lehűtsék a németek hódítási vágyát, és előkészítsék a német nép
megsemmisítését. „Mindig a zsidók azok, akik megpróbálják elplántálni
az ilyen halálos gondolkodási módokat, és sikerrel járnak vele”35 —írta ez­
zel kapcsolatban.
Hitlernek meg kellett védenie a rendszerét minden emberi felfedezés
fenyegetésétől, ami éppolyan problémát jelentett számára, mint az emberi
szolidaritás. A tudomány nem képes megmenteni az emberiséget, mert vég­
ső elemzésben minden eszme faji jellegű, és nem egyéb, mint a küzdelem
esztétikai származéka. Minden ezzel ellentétes gondolat, amely szerint az
eszmék képesek tükrözni vagy akár meg is változtatni a természetet, „zsi­
dó hazugság” és „zsidó svindli” . Hitler szerint „az ember soha, semmi­
lyen mértékben nem hódította meg a természetet” .36 Az univerzális tu­
dományt, akárcsak az univerzális politikát, nem az emberiség ígéretének
kell tekinteni, hanem zsidó fenyegetésnek.
Hitler nézete szerint a világ problémája abban áll, hogy a zsidók hazug
módon elválasztották a tudományt és a politikát, előálltak a progresszió és
a humanizmus hamis ígéretével. A megoldás az, javasolta, hogy a zsidókat
ki kell tenni annak a brutális valóságnak, hogy a természet és a társadalom
egy és ugyanaz. El kell különíteni őket a többi embertől, és rá kell kény­
szeríteni őket, hogy valami kietlen és ellenséges vidéken éljenek. A zsidók
ereje abban áll, hogy „ellentermészetükkel” magukhoz vonzanak másokat.
Gyengék viszont abban, hogy nem vetették alá magukat a természetes küz­
delemnek. Ha áttelepítik őket valamilyen távoli, egzotikus vidékre, e vilá­
gi eszméikkel többé nem manipulálhatnak másokat, és kénytelenek lesz­
nek alávetni magukat a dzsungel törvényeinek. Hitler első rögeszméje egy

34 Második könyv, 16, 21, 74, 103.

35 „Todgefáhrliche Gedankengánge”: Mein Kampf, 141.
36 Mein Kampf, 282-83.
28 F E K E T E FÖLD

különlegesen vad környezet volt, „egy anarchikus állam egy szigeten”.37

Később gondolatai átterelődtek Szibéria pusztaságaira. „Mellékes kérdés”,
hogy a zsidókat ide vagy oda telepítik át.38
1941 augusztusában, körülbelül egy hónappal azt követően, hogy ezt
a megjegyzést tette, az emberei tízezrével lőtték agyon a zsidókat Európa
közepén, olyan körülmények között, amelyeket ők maguk tettek anarchi­
kussá, a gödrök tátongó szájánál, amelyeket Ukrajna fekete földjébe ástak.

37 Husson: Heydrich, 256.

38 „Wohin mán die Juden schicke, nach Siberien oder Madagascar, sei gleichgültig”, 21 July, 1941.
Hillgruber, ed.: Staatsmanner, 557.
 1 .

Az élettér

B
ár Hitler kiinduló premisszája az volt, hogy az ember egyszerűen állat,
saját emberi intuíciója lehetővé tette számára, hogy zoológiái elméle­
tét egyfajta politikai világnézetté alakítsa át. Állítása szerint a túlélé­
sért vívott faji harc egyúttal a németek küzdelme a méltóságukért, a kor­
látozások pedig nem csupán biológiaiak, hanem egyúttal britek is. Tisz­
tában volt azzal, hogy a németek a mindennapjaikban nem vadállatok,
akik a földből kotorják ki az élelmüket. Ahogy az 1928-ban íródott Zwiter
Buchb&n kifejtette, a rendszeres élelmiszer-utánpótlás nem egyszerűen a fi­
zikai létfenntartás kérdése, hanem a kontroll érzetének a követelményét
is jelenti. Az első világháború idején a brit tengeri blokád nem egyszerű­
en betegségeket és halált hozott a konfliktus során, majd a fegyverszünet
és a végső elrendezés közötti időszakban, hanem ráadásként arra kénysze­
rítette a német középosztályt, hogy a törvény megszegésével szerezze meg
a szükséges vagy szükségesnek vélt élelmet, aminek következtében úgy érez­
ték, hogy elvesztették a személyes biztonságukat, és bizalmatlanná váltak
a hatóságok iránt.39
Hitler tudta, hogy a húszas-harmincas években a világ politikai gazda­
ságát a brit tengeri hatalom strukturálta. A szabad kereskedelem brit ideo­
lógiája Hitler felfogása szerint nem volt más, mint a brit világuralom ideo­
lógiai álcája. A briteknek érdekükben állt annak a fikciónak a terjesztése,
hogy a szabad kereskedelem biztosítja mindenki számára a hozzáférést az

39 Lásd Vincent: Politics ofHunger, 126 és tovább; Offer: Agrarian Interpretation, 2, 24, 25, 59. Ezek
a művek hangsúlyozzák azt az erkölcsi és politikai kényelmetlenséget, amelyet a blokád okozott. Leonhard
a halottak számát 700 000-re becsüli, ami lényegesen több, mint amit Vincent és Offer mond. Die
Büchse dér Pandora, 518.
30 FE K E T E FÖLD

élelemhez, mert ez a hiedelem elveszi mások kedvét attól, hogy versenyre

keljenek a brit haditengerészettel. Valójában egyedül a britek voltak képesek
megvédeni egy válság esetén az utánpótlási útvonalaikat, és egyúttal elzár­
ni ezeket mások elől. így az, hogy a britek a háború alatt blokád alá vették
az ellenségeiket, a szabad kereskedelem általuk vallott ideológiájának nyil­
vánvaló megsértése volt. Az élelmiszer biztosításának vagy megtagadásának
ez a képessége, hangsúlyozta Hitler, a hatalom egyik formája. Azt a helyze­
tet, amelyben az élelmiszer-biztonság a briteken kívül nincs biztosítva sen­
ki másnak, „békés gazdasági háborúnak” nevezte.40
Hitler tudta, hogy a húszas-harmincas években Németország nem ké­
pes ellátni magát élelemmel a saját területéről, de tudta azt is, hogy a né­
metek nem pusztulnának éhen, ha mégis megpróbálkoznak ezzel. Német­
ország elvben önellátóvá válhatott volna, de csak akkor, ha a német pol­
gárok lemondanak a húsról, és a német tervkészítők feláldozzák az ipari
munkásságot a vidéknek.41 Németország képes lett volna német területen
előállítani azt a kalóriamennyiséget, amelyre a lakosságnak szüksége volt,
de csak úgy, ha feláldozza ipara, exportja és külföldi valutatartalékai egy
részét. Egy prosperáló Németországnak szüksége volna a brit világgal foly­
tatott árucserére, de Hitler úgy vélte, ez a kereskedelem pótolható lehetne
egy szárazföldi birodalom meghódításával, amely akár mérleg lehetne Lon­
don és Berlin között. H a Németországnak sikerülne megfelelő gyarma­
tokhoz jutni, megtarthatná ipari felsőbbrendűségét, miközben élelmiszer­
utánpótlásának függése a britek által uralt tengeri útvonalaktól kiváltható
lenne saját birodalmi hátországa révén. H a az ország elég területet uralna,
akkor jutna a németeknek igényeiknek megfelelő mennyiségű és minősé­
gű élelem anélkül, hogy fel kellene áldozniuk az iparukat. Egy kellőkép­
pen nagy méretű német birodalom önmagában megálló gazdasági zónává,
„autark gazdasággá” válhatna. Hitler romantizálta a német parasztot, de
nem békés szántóvetőként, hanem távoli földek hősi megművelőjeként.42
A briteket tisztelni kellett mint faji vérrokonokat és egy nagy biroda­
lom építőit. Az elgondolás szerint úgy kellett volna átcsúszni a hatalmi há­
lózatukon, hogy ne kényszerítsék reakcióra őket. Mások földjének elvétele
- legalábbis Hitler úgy képzelte - semmiképpen sem fenyegetné a tengeri

40 Második könyv, 10. Vö. Offer, Agrarian Interpretation, 82, 83, 217.
41 Asztali beszélgetések, 73.
42 Mein Kampf, 2. fejezet.
 Az é le tté r 31

nagyhatalmat. Arra számított, hogy „a világ felosztása alapján” hosszú tá­

von fenntartható a béke Nagy-Britanniával.43 Arra számított, hogy Né­
metország világhatalommá válhat úgy is, hogy elkerüli az ,Angliával való
Armageddont”.44 Ez biztató gondolatnak tűnt számára.45
Ugyancsak biztató volt, hogy egy ilyesfajta reglobalizációra már volt
példa a nem is oly távoli múltban. A német imperialistáknak és magának
Hitlernek a szeme előtt ott lebegett a nagy szárazföldi birodalom mintaké­
pe, az Amerikai Egyesült Államok.

Hitler Amerikától tanulta, hogy a szükséglet vággyá szublimálódik, ez a vá­

gyakozás pedig az összehasonlításból támadt.46 A németek nem csak álla­
tok, amelyek élelmet keresnek a túléléshez, és nem egyszerűen olyan társa­
dalom, amely biztonságot keres a kiszámíthatatlan brit globális gazdaság­
ban. A családok szemmel tartják a többi családot: a szomszéd sarkon, sőt,
hála a modern médiának, szerte a világon. Az olyan eszmék, hogy hogyan
kell leélni az életet, fölébe kerekednek az olyasminek, mint a túlélés, a biz­
tonság, de még a kényelem is, mert az életszínvonalak összemérhetővé, az
összehasonlítások pedig nemzetközivé válnak. „A modern technikának és
kommunikációnak köszönhetően - írja Hitler —a népek közötti nemzet­
közi kapcsolatok annyira könnyedekké és bizalmassá válnak, hogy az euró­
paiak —anélkül, hogy észrevennék —az amerikai életmód körülményeit
megteszik saját életük iránymutatójának.”47

43 Hildebrand: Vöm Reich, 654.

Armageddon: Második könyv, 76. Lásd még Mein Kampf, 145.
45 Hildebrand: Vöm Reich, 654. A reglobalizáció másfajta elgondolása is lehetséges volt: a japánok pél­
dául megpróbálták - sikertelenül - meggyőzni Hitlert, hogy ne a szovjeteket, hanem inkább a briteket
tekintse fő ellenségnek. Lásd Hauner: India in Axis Strategy, 378, 383-84.
4(5Ti. az Amerikával való összehasonlításból: ha nekik sikerült egy világrendet kialakítani, akkor ne­
künk, németeknek is sikerülhet. (A szerk.)
Második könyv, 21. Vö. Guettel: „Frontier”. Guettelnek tulajdonképpen igaza van, hogy a Mein
Kampjbzn az Egyesült Államokra való utalások száma korlátozott, bár ezek a bekezdések rendkívül
erőteljesek és szuggesztívek. Hitler kijelenti például, hogy az Egyesült Államok egy újfajta birodalmat
képvisel, amely a faji egység révén ural összefüggő területeket (144). Az itt leírt logika még világosabb
a Második könyvben. Mint Guettel maga megjegyzi, az amerikaiakra, mint a tér uraira való hivatkozás
mindenütt jelen volt a német gyarmatosítók retorikájában. Hitler utalásai világosak lehettek. A lényeg
mindenesetre az, hogy Amerika egy olyan globális szituációt határozott meg, amelyben az életszínvo­
nalak összehasonlíthatók és viszonylagosak. Lásd még: Fischer: Hitler and America, 18, 21, 28; Thies:
Architect, 50.
32 F E K E T E FÖ L D

A globalizáció elvezette Hitlert az amerikai álomhoz. Minden képzelet­

beli német faji harcos mögött ott állt egy képzeletbeli német feleség, aki
egyre többet és többet akar. Van egy amerikai szólás, amely azt fejezi ki,
hogy az életszínvonal viszonylagos, és mások sikeréhez mérve érzékeljük:
„Tartsunk lépést Jonesékkal.” Keserves pillanataiban Hitler arra biztatta
a németeket, hogy legyenek olyanok, mint a hangyák és pintyek, amelyek
csak a túléléssel és a szaporodással törődnek. De saját, alig rejtett félelmé­
nek forrása nagyon emberi és talán nagyon férfifélelem volt: a német há­
ziasszony. O az, aki egyre magasabbra emeli a természeti küzdelem lécét.
Az első világháború előtt, amikor Hitler fiatal férfi volt, a német koloni-
alista retorika eljátszadozott a Wirtschaft szó kettős jelentésével: háztartás
és gazdaság.48
A német nőket úgy tanították, hogy egyenlőségjelet tegyenek a kénye­
lem és a birodalom közé. És mivel a kényelem mindig viszonylagos, a gyar­
matosítás politikai igazolása kimeríthetetlen volt. H a a német háziasszony
számára az igazodási pontot nem Frau Jónás jelenti, hanem Mrs. Jones,
akkor a németeknek az amerikaiakéhoz mérhető birodalomra van szüksé­
gük. A német férfiaknak valami távoli tájon kell harcolniuk és meghalni­
uk, hogy megváltsák a fajt és a bolygójukat, mialatt a nők támogatják fér­
jüket, ezzel megtestesítve az egyre virágzóbb otthonok iránti végeérhetet­
len vágyakozás könyörtelen logikáját.
Amerika megkerülhetetlenül jelen volt a németek gondolkodásmódjá­
ban, és ez volt a végső ok, amiért Hitler úgy vélte, hogy a tudomány nem
adhat megoldást a létfenntartás problémájára. H a a találmányok növelik is
a termelési eredményeket, Németország akkor sem képes egyedül erre tá­
maszkodva lépést tartani Amerikával.49 A technológia adva volt mindkét
oldalon, a művelhető föld mennyisége azonban különbözött. Németor­
szágnak éppen ezért ugyanannyi földre és ugyanannyi technikai vívmány­
ra volt szüksége, mint amennyivel az amerikaiak rendelkeztek. A földért
folytatott örök harc a természet követelése —hirdette Hitler - , ugyanakkor
azzal is tisztában volt, hogy az egyre növekvő viszonylagos kényelem iránti
emberi vágy szintén képes örök mozgást generálni.

48 Wildenthal: Germán Women, 177; Sandler: „Colonizers”, 436.

49 Második könyv, 21; továbbá Mein Kampf, 282. Hitler egyenesen Rooseveltnek érvelt így 1939. április
28-án a Reichstagban elmondott beszédében (Reichstagsrede). Ugyanezt hangsúlyozta Franz Neumann
is: Behemoth, 130.
 Az é le tté r 33

H a pedig a németek sikere mindig relatív lesz, a végső siker sosem vá­
lik elérhetővé. „A németek kilátásai sanyarúak”50 - írta bosszúsan Hitler.
De a panaszt nyomban magyarázat követte: „Sem a jelenlegi élettér, sem
az, amit az 19l4-es határok visszaállításával elérünk, nem teszi lehetővé
számunkra, hogy az amerikaiakéhoz mérhető életet éljünk.” A küzdelem
minden bizonnyal addig fog tartani, amíg az Amerikai Egyesült Államok
létezik, az pedig nagyon hosszú idő. Hitler Amerikát feljövőben lévő vi­
lághatalomnak látta, népességének magját pedig („fajilag tiszta, romlat­
lan germánok”51) „világklasszis embereknek” tartotta, akik „fiatalabbak és
egészségesebbek, mint a németek”, akik Európában maradtak.52
Mialatt Hitler a Mein Kam pfat írta, felfigyelt a Lebensraum (élettér)
szóra, és mindjárt fel is használta saját céljaira. írásaiban és beszédeiben ez
a szó kifejezte mindazt, amit a természetes küzdelem fogalmához kapcsolt,
a fizikai fennmaradásért folytatott könyörtelen faji harctól egészen a világ
legmagasabb életszínvonalának érzetéért folytatott végeérhetetlen háború­
ig.53 A terminus az „élőhely” jelentésű francia biotope szó megfelelőjeként
került a német nyelvbe. Egy inkább társadalmi, mint biológiai szövegben
mást jelent: valami otthoni kényelmet, olyasfélét, mint az angol „living
room” —„lakószoba”. E két jelentés összepréselése egyetlen szóba megerő­
sítette Hitler körforgásszerű gondolatát: a természet nem más, mint a tár­
sadalom, a társadalom nem más, mint a természet. így aztán nincs semmi
különbség az állatok fizikai fennmaradásért folytatott küzdelme és a csalá­
dok jobb élet utáni vágya között. Ez is, az is a LebensraumtóX szól.54
A 20. század a viszonylagos kényelemért folytatott végeérhetetlen küz­
delem kora lesz.55 Róbert Ley, Hitler egyik korai náci bajtársa így határoz­
ta meg a Lebensraum fogalmát: „több kultúra, több szépség - ez kell a faj­
nak, különben elsorvad”.56 Joseph Goebbels, Hitler propagandaminisz­
tere az emberirtó háború célját így határozta meg: „bőséges reggeli, bősé­

50 Második könyv, 105.

^ Mein Kampf, 282.
52 Második könyv, 111.
53 Második könyv, 105. A talaj mítoszoknak a tömeggyilkosságok és etnikai tisztogatások történetében
betöltött szerepéről lásd Kiernan: Blood and Soil. A Lebensraum szóról lásd Conrad: Globalisation and
the Nation, 61.
s4 Vö. Arendt: Origins, 353, 469.
Lásd Longerich: Davon, 160-61.
'*6 Róbert Ley, idézi in Ziegler: Bettingon Famine, 263.
34 F E K E T E FÖ L D

ges ebéd, bőséges vacsora”. 57 Emberek tízmilliói fognak éhezni, csakhogy

a németek képesek legyenek túlélni a szó fizikai értelmében. Emberek tíz­
milliói fognak elpusztulni, de nem azért, hogy a németek a szó fizikai ér­
telmében életben maradhassanak. Azért fognak éhen pusztulni, hogy a né­
metek olyan életszínvonalat vívhassanak ki maguknak, amely felette áll
mindenki másénál.

„Egy dolog van, ami az amerikaiaknak megvan, nekünk viszont nincs -

panaszkodott Hitler - , ez pedig a tágas, nyílt térségek érzése.”58 E mon­
datban egyszerűen azt ismételte meg, amit a német gyarmatosítók évtize­
dek óta hajtogattak. Amikorra a német egyesülés 1871-ben megtörtént,
más európai államok már gyarmatosították a világot. Az első világháború­
ban elszenvedett vereség következtében a németek elvesztették korábban
megszerzett csekély tengerentúli birtokaikat. Hol lehettek a 20. században
olyan földek, amelyek nyitva álltak a német hódítás előtt? Hol volt a né­
metek számára a vadnyugat, hol a hódítás ígérete?
Nem maradt más, csak maga Európa.59 „Németország számára az egész­
séges agrárpolitika egyetlen lehetősége az Európán belüli földszerzés volt” —
írta Hitler. Semmi kétség, Németország környékén nem akadt lakatlan vagy
akár csak kevésbé benépesült föld. Fontos volt úgy képzelni Európa „tér­
ségeit”, mintha valójában „nyitottak” volnának. A rasszizmus volt az az
eszme, amely a lakott földeket potenciális gyarmatokká alakította. A rasz-
szista mitológia forrását pedig Eszak-Amerika és Afrika nemrég végrehaj­
tott gyarmatosítása szolgáltatta. E kontinensek európaiak által végrehaj­
tott meghódítása és kizsákmányolása formálta a Hitler nemzedékéhez tar­
tozó európaiak irodalmi képzeletét. Ö maga* akárcsak az 1880-1890-es
évek környékén született gyermekek milliói, afrikai háborúsdit játszott,

57 Goebbels így határozta meg a Szovjetunió megtámadásának célját: „für einen voll gedeckten Früh-
stücks-, Mittags-, und Abendtisch”. Idézi: Koenen: Russland-Komplex, 427. Egy femek komparatív tör­
ténelem: Collingham: Taste ofWar.
58 Asztali beszélgetések, 707. Lásd Guettel: „Germán South-West Africa” 535; Simms: Europe, 339, 343.
59 Mein Kampf, 145.
 Az é le tté r 35

és falta Kari May vadnyugati regényeit. Ő maga mondta, hogy May volt
az, aki „rányitotta a szemét a világra”.60
A 19. század végén a németek hajlamosak voltak úgy tekinteni a benn­
szülött amerikaiak sorsát, mint a bennszülött afrikaiak sorsának természe­
tes előképét az ő uralmuk alatt. A gyarmatok egyike Német Kelet-Afrika
- a mai Ruanda, Burundi, Tanzánia, valamint Mozambik egy része - volt,
amelyért Berlin 1891-ben felelősséget vállalt.
Az 1905-ös, úgynevezett maji-maji felkelés idején a németek a kiéhez-
tetés taktikáját alkalmazták, amivel legalább hetvenötezer embert pusztí­
tottak el.61 A másik gyarmat Német Délnyugat-Afrika - a mai Namíbia —
volt, ahol mintegy háromezer német telepes a földterület csaknem hetven
százalékát uralta. Egy 1904-es lázadás nyomán a németek elzárták a benn­
szülött herero és nama törzs hozzáférését az ivóvízhez, amíg —a hivatalos
hadtörténet megfogalmazása szerint —„saját országuk természetének ál­
dozataivá nem válnak”62. A németek az életben maradottakat egy szige­
ten berendezett koncentrációs táborba zárták. A mintegy nyolcvanezres
herero népesség körülbelül tizenötezerre, a namák száma húszezerről kö­
rülbelül tízezerre csökkent.63 A német tábornok szemében, aki ezt a po­
litikát végrehajtotta, történelmi igazságuk nyilvánvaló volt. „A bennszü­
lötteknek át kell adniuk a helyüket - mondta. - Ott van példának Ame­
rika.” A körzet német kormányzója, aki a lázadás idején hivatalban volt,
Délnyugat-Afrikát Nevadához, Wyominghoz és Coloradóhoz hasonlította.
A német gyarmatügyi hivatal civil vezetője 1907-ben hasonlóképpen lát­
ta a dolgokat: „Az Egyesült Államok gyarmatosításának története, amely
kétségkívül a történelem legnagyobb gyarmati vállalkozása volt, első lé­
pésben a bennszülöttek teljes megsemmisítését jelentette.”64 Az illető elfo­
gadta a „megsemmisítő művelet” szükségességét. A német állami geológus
„a bennszülöttkérdés végső megoldását” sürgette.65

60Asztali beszélgetések, 316. McDonaugh: Hitien 22; Mosse: Nationalization, 196. Vö. Arendt: Origins, 183.
61 IlifFe: „Effects o f the Maji Maji Rebellion”, 338-59. Gerwarth és Malinowski megjegyzése szerint
a felperzselt föld hadjárat megengedhető. „Ghosts”, 283.
62 Zimmerer: Von Windhuk, 43.
63 Guettel: „Germán South-West Africa”, 543. Lásd még: Chirot és McCauley: „Logic and Prevention”, 28.
64 Hull: Absolute Destruction, 30, 78. Lásd még Levene: Rise, 233.
65 Theodor Leutwein összehasonlítása az amerikai államokkal és Bernhard Dernburg-idézet Guetteltől,
„Germán South-West Africa”, 550, 524. „Vernichtungsoperation” és „Endlösung”, valamint a számok
70 százaléka Lowertől, „Germán Colonialism”, 5, 2.
36 F E K E T E FÖ L D

A Német Délnyugat-Afrikai háborúról szóló egyik híres regény66 - akár­

csak Hitler —egyesítette a faji küzdelem eszméjét az isteni igazság gon­
dolatával. A „feketék” lemészárlása „isteni igazságtétel” volt, mert a világ
„a legerősebbeké”. Hider, akárcsak a legtöbb európai, az afrikaiakat illető­
en rasszista volt. Állítása szerint a franciák a vegyes házasságokkal „elnége-
resítik” a vérüket.67 Osztotta az európaiak felháborodását, amiért a fran­
ciák az első világháború után a németországi Rajna-vidék megszállásához
afrikai csapatokat alkalmaztak. Hitler rasszizmusa azonban nem volt azo­
nos azzal, ahogy az európaiak lenézték az afrikaiakat. O az egész világot
,Afrikának” látta, és az embereket, az európaiakat is, faji szempontból fog­
ta fel. Ebben, mint oly gyakran, következetesebb volt, mint mások. Vég­
tére is rasszista az, aki jogot formál arra, hogy megállapítsa, ki az, aki tel­
jes mértékig ember. így a faji felsőbb- és alsóbbrendűség elvét a minősítő
kénye-kedve szerint lehet alkalmazni. Még a szomszédos társadalmak is,
amelyek tagjai láthatólag alig különböznek a németektől, fajilag különbö­
zőnek minősíthetők.
Amikor Hitler a Mein Kampjban azt írta, hogy a német gyarmatosí­
tás egyetlen számba jöhető területe Európa, kivihetetlennek minősítette
a visszatérést Afrikába. De az olyan alsóbbrendű fajok keresése, amelyek
fölött uralkodni lehet, nem igényelt hosszú tengeri utazást, mivel Kelet-
Európában is megtalálhatók voltak. Végtére is, a 19. században a német
gyarmatosítás fő helyszíne nem a titokzatos Afrika volt, hanem a szom­
szédos Lengyelország. A 18. század végén a Lengyel-Litván Államszövet­
ség szétesése során Poroszország lengyelek által lakott területekhez jutott.
A korábbi lengyel földek ennek következtében részévé váltak az egyesí­
tett Németországnak, amelyet Poroszország 1871-ben hozott létre. A len­
gyelek a német lakosság mintegy hét százalékát tették ki, a keleti régiók­
ban pedig többségben voltak. A lengyelek ki voltak téve a római katolikus
egyház elleni, Bismarck-féle Kulturkampfiísk, amelynek fő célja a lengyel
nemzeti identitás felszámolása volt, amit államilag támogatott belső gyar­
mati hadjáratok követtek. A lengyelekről szóló német gyarmatosító iroda­
lom, amelyben bestsellerek is akadtak, a lengyeleket „feketéknek” ábrázolta.

66 Sandler: „Colonizers”, 162.

67 Második könyv, 144. A különbségek és kapcsolatok terjedelmes kifejtését lásd Conrad: Globalisation,
különösen 174, 177, 182. Azoknak, akik Freud vagy Girardi érveit akarják alkalmazni a német zsidók
kitaszítására, érdemes mérlegelniük a németek viszonyát a lengyelekhez.
 Az é le t t é r 37

A lengyel parasztok sötét arcúak voltak, a németeket „fehérekként” emle­

gették. A mihaszna lengyel arisztokratákat fekete hajúnak és fekete szemű­
nek ábrázolták. Ugyanígy festették le a csábító, szépséges lengyel asszonyo­
kat, akik e történetekben szinte kivétel nélkül faji degenerálódásba és vég­
zetes bukásba sodorták a naiv német férfiakat.68
Az első világháború alatt Németország elvesztette Délnyugat-Afrikát.
Kelet-Európábán más volt a helyzet. Itt a német fegyverek 1916 és 1918
között uralomra és gazdasági kiaknázásra alkalmas hatalmas új birodalmat
látszottak kialakítani. Németország először hozzácsapta háború előtti len­
gyel területeihez az Orosz Birodalomtól elvett területeket, és létrehozott
egy vazallus lengyel királyságot, amelyet egy baráti uralkodó kormányzott.
A háború utánra azt tervezték, hogy kisajátítják a német—lengyel határ
környékén élő lengyel földbirtokosok földjét, őket magukat pedig depor­
tálják. 1918 elején, amikor a bolsevik forradalom nyomán Oroszország
kivált a háborúból, Németország a Baltikumtól a Fekete-tengerig vazallus
államok láncolatát hozta létre, amelyek közül a legnagyobb Ukrajna volt.
1918-ban elvesztette a háborút Franciaországban, de a kelet-európai had­
színtéren sosem érte végleges vereség. A németek úgy tekintették, hogy ezt
az új kelet-európai birodalmukat anélkül hagyták el, hogy valaha is igazán
elvesztették volna.69
Az afrikai gyarmatok teljes elvesztése a háború alatt és után halvány és
képlékeny nosztalgiát keltett bennük a faji uralom iránt. Csak ilyen teljes
összeomlás után lehetett értelmük az Afrikáról szóló népszerű regények­
nek, amelyek ilyesféle címet kaptak: Uram, jö jj vissza! A németek tovább­
ra is jó gyarmatosítóknak érezhették magukat, annak ellenére, hogy maga
a gyarmatosítás ingoványossá és bizonytalanná vált, és a távoli jövőbe ve-
títődött. Hans Grimm Volk ohne Raum70 című regénye, amely a máso­
dik világháború előtt félmilliós példányszámban fogyott el, egy olyan né­
met sorsáról szólt, aki elhagyta Afrikát, hogy odahaza döbbenten tapasz­
talja egy kis Németország és egy igazságtalan európai rendszer szorítását.71

68 Kopp: „Constructing a Racial Difference”, 84—85 és következők.

69 Mein Kampf, 144. A lengyel kérdésről az első világháború alatt lásd Niemann: Kaiser und Revolution,
25-36; és Rumpler, M ax Hussarek, 50-55. A határzónák megtisztításáról lásd Geiss: Dér polnische
Grenzstreifen, 125-46. Ukrajna német-osztrák megszállásáról lásd Snyder: Red Prince.
0 Nép tér nélkül, (német)
71 Lásd Sandler: „Colonizers”, 19, 35, 149-50 és következők; Wildenthal: Germán Women, 172-73.
38 F E K E T E FÖLD

A probléma maga kínálta a megoldását. Mivel a rasszizmus a bolygóhoz

való hierarchikus jog tételezését jelentette, alkalmazható volt a Németor­
szágtól keletre élő európaiakra is. Afrika földje elveszett, de ,Afrika” mint
gondolkodási forma univerzalizálódott. A kelet-európai tapasztalatok sze­
rint a szomszédok is lehetnek „feketék”. Európaiakról is el lehet képzel­
ni, hogy „urakat” akarnak, és „térséget” adnak. A háború után véghezvi-
hetőbbnek látszott a visszatérés Kelet-Európába, mint Afrikába. Itt, mint
oly sok más esetben, homályos érzelmekből könyörtelenül kemény követ­
keztetéseket vont le.
Európa legnagyobb kulturális csoportját, Németország keleti szomszéd­
jait, a szlávokat nevezte ki fajilag alsóbbrendűnek.72

„A szlávok rabszolgatömegnek születnek, akik urukért kiáltanak” - írta

Hitler.73 Elsősorban a nagyon termékeny földsávon élő ukránokra gon­
dolt, aztán a szomszédjaikra: az oroszokra, a beloruszokra és a lengyelekre.
„Szükségem van Ukrajnára —jelentette ki nyíltan - , hogy senki soha többé
ne éheztethessen ki bennünket, mint a legutóbbi háborúban.”74 Ukrajna
meghódítása garantálni fogja „a Lebensraum révén népünk megélhetését
a következő száz évre”. A természeti igazság kérdéséről volt szó: „Elképzel­
hetetlen, hogy egy felsőbbrendű nép keservesen tengődjék egy olyan föl­
dön, amelyik túl szűk számára, miközben alaktalan tömegek, amelyek sem­
mivel sem járulnak hozzá a civilizációhoz, végtelen területeket birtokol­
nak a világ legtermékenyebb földjéből.”75 H a elvesszük az ukránok föld­
jét, mondta Hider, adunk helyette „kendőket, üveggyöngyöt meg ilyesmit,
amit a gyarmati népek szeretnek” . Minden faluban lesz egy hangszóró,
amelyik „bőséges lehetőséget ad nekik, hogy táncoljanak, és a falubeliek
hálásak lesznek nekünk”. A náci propaganda egyszerűen eltünteti az ukrá­
nokat a színről. Egy náci női dal így írta le Ukrajnát: „Nincsenek farmok,
nincsenek otthonok; a föld ekéért kiált.”76 Erich Koch, akit Hitler Ukrajna

72 A lengyel kérdésről az első világháború idején lásd Niemann, Kaiser undRevolution, 25-36 és Rumpler,
M ax Hussarek, 50-55. A határzónák megtisztításáról lásd Geiss: Dér Polnische Grenzstreifen, 125-46.
73 Zimmerer: Von Windhuk, 137.
74 Kay: Exploitation, 40.
75 Asztali beszélgetések, 38.
76 Ingrao: Believe, 117.
 Az é le tté r 39

kormányzójának szemelt ki, keresetlen egyszerűséggel így fogalmazta meg

az ukránok alsóbbrendűségére vonatkozó nézeteit: „H a találnék egy olyan
ukránt, aki megérdemli, hogy egy asztalnál üljön velem, agyonlőném.”77
Még a faji gyilkossággal való fenyegetésben is ott volt a lakószoba mint
háttér.78
Amikor 1941-ben elkövetkezett a német megszállás, az ukránok maguk
vontak párhuzamot Afrikával és Amerikával. Egy ukrán asszony, aki olyan
irodalmi vénával volt megáldva, amilyet a náci rasszizmus fel sem tétele­
zett róla, így írt a naplójában: „Rabszolgák vagyunk. Gyakran eszembe jut
a Tamás bátya kunyhója. Valamikor könnyeket ontottunk azokért a nége­
rekért, ma nyilvánvalóan mi magunk éljük át ugyanazt.”79 Egy tekintetben
azonban Kelet-Európa gyarmatosítása különbözött az amerikai rabszolga­
kereskedelemtől vagy Afrika meghódításától. A képzelet egy másik fegy­
vertényére is szükség volt hozzá: nemcsak a népeket kellett nemlétezőnek
tekinteni, hanem a német államhoz hasonló politikai entitásokat is. Hitler­
nek a természetért vívott faji háborúja eltakarta előle a nemzeteket és kor­
mányaikat. Az államok lerombolása mindig legitim dolog volt. H a lerom­
bolták őket, az azt jelentette, hogy le is kellett igázni őket.80
Egyes államok kihívják a támadást, állította Hitler. Az alacsonyabb ren­
dű fajok nem alkalmasak az államépítésre, az tehát, ami az államuknak lát­
szik, valójában puszta illúzió, avagy a zsidók hatalmát elfedő álca. Hitler
szerint a szlávok soha nem kormányozták saját magukat. A Németország­
tól keletre fekvő területeket mindig „külföldi elemek” kormányozták. A tör­
ténelmi Orosz Birodalom „lényegében egy germán felső osztály és értelmi­
ség” teremtménye volt. A német vezetés e hagyománya nélkül „az oroszok
még ma is úgy élnének, mint a nyulak”.81 Az ukránok természetüknél fog­
va gyarmati népek, és mint a német gyarmati hivatalnokok nevezik, „nig­
gerek”.82 Miután 1918-ban Németország kénytelen volt kivonni csapatait
és feladni új birodalmát, Ukrajnában, akárcsak az Orosz Birodalom többi

Dallin: Germán Rulein Russia, 167.

3 Conrad: A sötétség mélyén c. regénye nem kifejezetten az európaiakról és afrikaiakról mint fajokról
szól, amint ez az első mondatokból félreérthetetlenül kiderül. Conrad Ukrajnából származott.
9 Berkhoff: Harvest ofDespair.
80 Mein Kampf, 140. Lásd Jureit: Das Ordnen von Raumen, 219.
81 Második könyv, 34, 149, 151.
82 Niggerek: Mazower, Hitler.s Empire, 152.
40 F E K E T E FÖ LD

országában, megszilárdult az új kommunista állam, a Szovjet Szocialista

Köztársaságok Szövetsége (Szovjetunió, SZ SZ K SZ ). Hitler azt állította,
hogy a Szovjetunió, a legnagyobb európai ország nem más, mint zsidó csa­
lás. A Szovjetunió nem egyéb, mint a zsidó „világlátás” megtestesülése.83
A kommunizmus eszméje sima félrevezetés, amellyel rávették a szlávokat,
hogy elfogadják „új vezetőjüknek a zsidókat”.
Hider szemében a kommunizmus a legközelebbi és legtökéletesebb pél­
dája annak az állításnak, hogy minden univerzális eszme zsidó, és hogy
minden zsidó az univerzális eszmék szolgája. Az az állítás, hogy a zsidók
azonosak a kommunistákkal —vagyis a judeobolsevik mítosz - , Hitler sze­
rint ékes bizonyítéka a zsidók természetfeletti erejének és földi gyengeségé­
nek. Demonstrálja, hogy a zsidók képesek természetellenes eszméik révén
hatalmat szerezni a tömegek fölött. „A nemzetközi zsidóság bolsevizmusa
arra törekszik, hogy ellenőrző pontjáról, a Szovjetunióból szétrohassza a vi­
lág népeinek magját”84 - írta. De ez a látszólagos balszerencse valójában
nagy lehetőség. A keleti fajok legerősebbikének elpusztításával a zsidók el­
végzik azt a munkát, amit a németeknek mindenképpen el kellene végez­
niük. A zsidó kommunizmus ebben az értelemben „szerencse a szerencsét­
lenségben”.85 Az 1917-es bolsevik forradalom éppen ezért „puszta előké­
születe” a „német uralom” elkerülhetetlen visszatérésének.86
A bolsevik forradalom zsidó mesterkedésként való hitleri értelmezése
egyáltalán nem volt szokatlan: Winston Churchill és Woodrow Wilson
ugyanígy látta, legalábbis eleinte.87 A londoni The Times tudósítója úgy
vélte, hogy a zsidók képezik a világ bolsevik összeesküvésének vezető ere­
jét.88 Ami szokatlan volt, az a könyörtelenül szisztematikus konklúzió,
hogy Németország a kelet-európai zsidóság kiirtásával és feltételezett szov­
jet fellegváruk ledöntésével képes világuralmat szerezni. Ez csupán önvéde­
lem, állította, mert a bolsevizmus alattomos eszközökkel kivívott győzelme

83 Müller: Dér Feind, 44. Lásd még Mazower: Hitler,s Empire, 152.
84 Govrin: Jeivish Factor, 30.
85 Második könyv, 153.
86 Asztali beszélgetések, 126. Lásd még Sámtliche Aufzeichnungen, 163. Alexander Stein érvelt így 1936-
ban: A d o lf Hitler, 111.
87 Cala: Antysemitizm, 175; Zaremba: Wielka Trwoga, 71.
88 Schlögel: „Einleitung”, 15.
 Az é l e t t é r 41

„a német nép tönkretételét, végső kipusztulását” fogja hozni.89 Egy direkt

konfrontációban azonban a zsidó veszedelem elkerülhető. A szovjet zsidók
elpusztítása a Szovjetunió „azonnali összeroppanását” fogja eredményezni.90
A Szovjetunió, vélte Hitler, „kártyavár” vagy „agyaglábakon álló óriás”.91
A szlávok úgy fognak harcolni, „mint az indiánok”, és az eredmény is
ugyanaz lesz. Aztán keleten „megismétlődik Amerika meghódításának
folyamata”.92 Európában megteremthető egy második Amerika, ha a né­
metek megtanulnak úgy tekinteni más európaiakra, mint az indiánokra
vagy az afrikaiakra, és megtanulnak úgy tekinteni a kontinens legnagyobb
országára, mint törékeny zsidó gyarmatra.

ÉSZAK-
A M E R IK A X Volga
EU R Ó PA <
Á Z S IA
M ississippi

Atlanti-óceán Niger \ / S x :• (£ «

* A F R IK A ■ 3 Vfi. \ V' / ^

*0 ^ C -ff5** 1?*_w.^
Indiai-óceán
Csendes- D É L-
óceán A M E R IK A

A U S Z T R Á L IA

H A T Á R V ID É K E K HITLER KÉPZELETÉB EN

Ebben a rasszista kollázsban az európaiak összezagyválódtak az afrikai­

akkal és a bennszülött amerikaiakkal. Hitler ezt az egész birodalmi histó­
riát és a totális rasszizmust egy nagyon rövid formulában sűrítette össze:

89 Dieckmann: „Jüdischer Bolschewismus”, 55.

90 Második könyv, 152.
91 Römer: Dér Kommissarbefebl, 204.
92 Kershaw: Hitler, 651-
42 F E K E T E FÖLD

,A mi Mississippink a Volga kell hogy legyen, nem a Niger.”93 Az afrikai

Niger folyó 1918 után már nem volt elérhető a német imperializmus szá­
mára, de Afrika továbbra is a szóképek forrása és a gyarmati vágyakozás
tárgya maradt. A Volga, Európa keleti határa, az a vonal, ahová Hider a né­
met uralom külső határát képzelte. A Mississippi nem egyszerűen egy fo­
lyó, amely észak-dél irányban folyik az Egyesült Államok kellős közepén.
Ez volt az a vonal, amelyen túlra akarta űzni Thomas Jefferson az összes
indiánt. „Ki emlékszik a rézbőrű indiánokra?” - teszi fel a kérdést Hitler.
Hitler számára Afrika a birodalmi hivatkozások forrása volt, de nem a bi­
rodalom valódi helyszíne; a valódi helyszín Kelet-Európa volt, amit úgy
kellett átalakítani, ahogy annak idején Eszak-Amerikát.94
Hitler úgy gondolta: a Szovjetunió megsemmisítése lehetővé fogja ten­
ni az igazi uralkodó faj számára, hogy az igaz ügy érdekében éhen veszejt-
se az igazi szubhumán lényeket.95 H a majd a németek gyarmattartó urak­
ként elfoglalják a zsidók helyét, az élelmiszert Ukrajnából át lehet irányí­
tani a fölösleges szovjet lakosságtól a hálás német városok és az engedé­
keny Európa felé. Hitlernek az az axiómája, hogy az élet nem más, mint
harc a betevő falatért, és hogy a következő kiéheztető hadjáratot a szlávok
ellen kell vezetni, híven tükröződik azokban a politikai dokumentumok­
ban, amelyek 1933-as németországi hatalomra jutása után kerültek meg­
fogalmazásra. A Hermann Göring felügyelete alatt kialakított éhínségterv
azzal számolt, hogy „ezen a területen több tízmillió ember fölöslegessé vá­
lik, és el fog pusztulni, vagy kénytelen Szibériába emigrálni”. Ezt követően,
egy második tervsorozat szerint, amelyet Heinrich Himmler fennhatósága
alatt készítettek, megkezdődhet a német gyarmatosítás.96
A judeobolsevizmus koncepciója lehetővé tette, hogy a zsidó eszmék ál­
tal beszennyezett ökoszféráról alkotott hitleri nézetek tervvé kristályosodj a-

93 Érdekes módon a folyókról szóló idézetet gyakran úgy adják meg, hogy „A mi Mississippink a Volga
kell hogy legyen”, és elmarad a mondat vége. Ez megváltoztatja az utalás értelmét, és elég alaposan
szűkíti a kihatását. Lásd Kershaw: Hitler; 650.
94 Az Egyesült Államok történetének egy olyan olvasatáról, amely azt mutatja, hogy Hitler nem min­
denben tévedett, lásd Mann: Dark Side ofDemocracy, 70-98. Az Egyesült Államok története példázza
azt is, hogy a rabszolgák számban felülmúlhatják a szabad telepeseket. McNeill: Global Condition, 21.
95 Mein Kampf, 73. A z éhínségtervről szóló alapvető munka: Gerlach, Kalkulierte Morde. Idézi: Kay
Exploitation, 133; lásd még 162-63.
96 A Generalplan Ostról lásd Rössler és Schleiermacher: Hauptlinien, különösen: Madajczyk, „Gene-
ralplan Ő st” , 13; újabban Wasser: Himmlers Raumplannung, valamint Aly és Heim: Architects o f
Annihilation.
 Az é le tté r 43

nak. A judeobolsevik mítosz mintegy kijelölte azt a helyet, ahol a német erő
alkalmazásával birodalom szerezhető, és megkezdődhet a világrend helyreál­
lítása. Megengedhetővé tette a háború és a népirtás politikáját, amely döntő
lesz a zsidók számára, és - más módon - döntő lesz a németek számára is.
Az az elgondolás, hogy a zsidó hatalom globális és ideologikus, inkább gyön­
gíteni, mint erősíteni látszott a zsidók hatalmát a terület fölött. Ha a zsidók
kiiktathatók, többé nem lesznek képesek terjeszteni az emberi szolidaritásról
szóló hamis eszméiket, és kénytelenek lesznek feladni planetáris uralmukat.
A judeobolsevik mítosz könnyű diadallal kecsegtette a harcosokat.
H a a háború nem úgy folyik, ahogy megtervezték, ha a Szovjetuniót
mégsem olyan könnyű elpusztítani, akkor a planetáris zsidó hegemónia esz­
méje ismét előtérbe kerülhet a retorikában és a politikában.97 Ha a Szov­
jetunióra mért első csapás nem gyöngíti meg a zsidókat, akkor az ellenük
folytatott harc eszkalálódni fog. H a Németországnak egy globális ellenség
ellen kell hadat viselnie, a zsidók elleni totális hadjáratnak nem lesz alter­
natívája, mert a zsidók egy elhúzódó háborúban bárhol, bármikor lecsap­
hatnak. A vonalak mögött, a németek ellenőrzése alatt tartott területeken
a zsidókat ki kell irtani. Ez a Hitler eszméiben lappangó latens lehetőség
valósult meg a gyakorlatban: a zsidókat először nem Berlinben ölték meg
nagy számban, hanem a német hatalom külső határán, keleten, a szov­
jet területeken. Ahogy a háború áradata visszafordult, a tömegmészárlás
a megszállt Szovjetunió területéről átzúdult a megszállt Lengyelországba,
aztán tovább, Európa többi részébe.
A judeobolsevik mítosz igazolni látszott egy megelőző csapást egy bi­
zonyos értékes terület és a tőle elválaszthatatlan planetáris ellenség ellen.
Összekapcsolta a zsidók kiiktatását és a szlávok leigázását. Ha ez a kapcso­
lat az elméletben létrehozható, és a németek lecsapnak kelet felé, Hitler
aligha bukhat el a gyakorlatban. H a a szlávok meghódítása kudarcot vall,
ez ürügyként fog szolgálni a zsidók kiirtásához.

A judeobolsevizmus eszméje, amely a második világháború egyik fő forrása

volt, az első világháborúban gyökeredzett. Hitler agyába azon sajátos né­
met tapasztalat nyomán jutott el, amely az Orosz Birodalom összeomlása
közben, az első világháború keleti frontján alakult ki.

97 Lásd Kershaw: Fateful Choices, 57.

44 F E K E T E FÖLD

Berlin nézőpontjából az első világháború egy nyugati és egy keleti fron­

ton, egyfelől Franciaország (és Nagy-Britannia, később az Egyesült Álla­
mok), másfelől az Orosz Birodalom ellen folyt. Németországot két oldal­
ról vette közre az ellenség, így arra kellett törekednie, hogy a lehető leg­
gyorsabban kiiktassa az egyiket, hogy aztán legyőzhesse a másikat. A Fran­
ciaország elleni támadás 1914-ben kudarcot vallott, így a németek hosz-
szú, kétfrontos háborúra kényszerültek. Ebben a helyzetben a német kül­
politika megpróbált nem katonai eszközöket keresni, amelyekkel ki tudja
kapcsolni a konfliktusból az Orosz Birodalmat. Ilyen eszköz volt a forra­
dalom szítása. 1917 áprilisában, két hónappal azt követően, hogy Orosz­
országban lezajlott az első forradalom, Németország lehetővé tette Vlagyi­
mir Iljics Lenin, a bolsevikok vezetője számára, hogy egy leplombált va­
gonban Svájcból hazautazzék Oroszországba. Leninnek és társainak no­
vemberre98 sikerült megszervezni egy második forradalmat, majd kivonni
az Orosz Birodalmat a háborúból. Ez az adott időpontban óriási német
győzelemnek tűnt.
Az 1917-es forradalom előtt az Orosz Birodalom, ahol több zsidó élt,
mint a világtörténelem során bármely más országban, aktív antiszemita
ország volt. A zsidók a diszkrimináció hivatalos formáinak voltak kitéve,
ugyanakkor egyre durvább és egyre gyakoribb pogromok célpontjaivá vál­
tak. Ezeket nem az állam rendezte, de azok az orosz birodalmi alattvalók,
akik elkövették, meg voltak győződve arról, hogy a cár akaratát követik.
A zsidók mintegy kétszázszor nagyobb valószínűséggel próbáltak emigrál­
ni az Orosz Birodalomból, mint az etnikai oroszok, részint azért, mert ők
maguk is távozni akartak, részint pedig, mert a birodalmi hatóságok elége­
detten nyugtázták a távozásukat. Az első világháború alatt a zsidók lénye­
gében ki voltak rekesztve a politikai közösségből.99
A zsidók túlnyomórészt az Orosz Birodalom nyugati körzeteit lakták,
amelyeken keresztül az Orosz Birodalom hadai a német és osztrák ellenség­
gel vívott harcok során hol előrenyomultak, hol visszavonultak. Amikor
az Orosz Birodalom katonái 1914-ben bevonultak Ausztriába, ott olyan

98 A bolsevik forradalom „októberi forradalom” néven ismeretes, mert az Orosz Birodalomban akkori­
ban érvényes Julián-naptár szerint októberben került rá sor. A Gergely-naptár szerint a forradalom
novemberben kezdődött.
99 Hosszú és bonyolult történet ez, amelyet nagy hozzáértéssel ír le Polonsky: Jews ofPoland and Russia.
Lohr becslése szerint annak valószínűsége, hogy az Orosz Birodalom egy zsidó alattvalója emigrál, száz-
nyolcvannégyszer akkora volt, mint egy orosz alattvaló esetében. Russian Citizenship, 86.
 A z é le tté r 45

zsidókkal találkoztak, akiknek földjük volt (ami az Orosz Birodalomban

tilos volt). Ezeket a földeket azonnal kisajátították.
1915 januárjában a zsidókat hivatalos körlevelek szabotázsakciókkal hoz­
ták kapcsolatba. Abban a hónapban az orosz hadsereg kiüldözött negyven
Varsó környéki városkából néhány százezer zsidót. A helyben lakó lengye­
lek elvették és megtartották a zsidók tulajdonát. Amikor az orosz hadsereg
1915-ben kénytelen volt visszavonulni, a katonák gyakran a zsidókra ken­
ték a vereség okát, és mintegy száz pogromot hajtottak végre. Az orosz par­
lament jobbszárnyának feje (a későbbi belügyminiszter) a hátrálást a nem­
zetközi zsidó oligarchia mesterkedéseivel magyarázta. Eközben az Orosz
Birodalom mintegy félmillió zsidót deportált, azzal a feltételezéssel, hogy
kollaborálhatnak a megszállókkal. Az, hogy a hadsereget bevonták a de­
ponálási politika végrehajtásába, lehetővé tette a katonák és tisztek számá­
ra, hogy fosztogassák birodalmi alattvaló társaikat, a zsidókat. A zsidóknak
ez a tömeges elűzése szülőföldjükről, amely szisztematikus fosztogatások­
kal és gyakran erőszakkal járt, a hagyományos zsidó élet egyik legnagyobb
szabású rombolása volt a történelemben.100
Az európaiak gondolkodásában az orosz deportálások módosították
a zsidókérdést.101 Zsidók tízezrei menekültek el az Orosz Birodalom te­
rületéről, ami az európai városokban azt az érzést keltette, hogy hirtelen
mindenütt megjelentek a keleti zsidók. A deportálás fontos szerepet ját­
szott a 20. század jobb- és baloldali nagy zsidó forradalmárainak életében
egyaránt. Menachem Begint102 és Avraham Sternt,103 a két jobboldali for­
radalmárt, egészen kis korukban kitelepítették. Az Orosz Birodalom terü­
letén az elűzött zsidók a nagyvárosok —Moszkva, Petrográd104 és Kijev —
felé vették útjukat, ahol gyakran kémkedéssel gyanúsították őket, és meg­
tagadták tőlük a munkát és a fedelet. Az 1917-es februári forradalom után,

100 Poliakov: Histoire de lántisémitisme, 379. Lohr, Nationalizing, 14, 16, 24, 138, 139, 146. Az 1915-
ös pogoromok sajátos vonása volt a katonaság közvetlen részvétele: Lohr: „1915”, 41-42. On theft
Wróbel: „Seeds ofViolence”, 131. Lásd még: Prusin: Nationalizing, 42, 55; Wasserstein: On the Eve,
309. Marc Chagall két híres képét szokták kapcsolatba hozni a holokauszttal ( Temetőkapu, 1914, Új­
ságárus, 1917). Valójában ezek a képek ezt az időszakot ábrázolják.
101 Pergher and Roseman: „Imperial genocide”, 44.
102 Shilon: Menachem Begin, 6.
103 Heller: Stern Gang, 100.
104 Szentpétervár neve 1914 és 1924 között. (A szerk.)
46 F E K E T E FÖLD

amikor a birodalom a köztársasággá válás felé tapogatódzott, a zsidókat

formailag emancipálták, és az ország egyenlő polgáraivá váltak. A Moszkvá­
ban akkoriban élő mintegy hatvanezer zsidónak nagyjából a fele menekült
volt.105 A novemberi második orosz forradalom alatt sokan közülük csat­
lakoztak Leninhez, aki megköszönte hathatós támogatásukat a városban,
amelyet megtett fővárosának.
1917 novemberében a zsidók elnyomott vallási kisebbségből hirtelen
egy új forradalmi állam egyenlő polgáraivá váltak. 1918-ban hatalmas több­
ségük megpróbált visszatérni otthonaiba, amelyeket nagyon gyakran már
mások laktak. A szomszédok nem voltak hajlandók visszaadni, amit elvet­
tek, ehelyett gyakran rátámadtak a zsidókra. Ahogy az egyik rezsim fel­
váltotta a másikat, a zsidókat minden résztvevő célba vette. A forradalom
utáni első pogromokat a Vörös Hadsereg hajtotta végre; a parancsnokok
azonban, akiknek ideológiája természetesen internacionalista volt, igyekez­
tek megfékezni a zsidóellenes erőszakot.106

1917-ben Németország a forradalmárokat támogatta, ám hamarosan az

ellenforradalmárok oldalán találta magát. A Lenin forradalmát követő ká­
oszban Németországnak sikerült kiépíteni egy kliensállamokból álló lán­
colatot a Balti-tengertől a Fekete-tengerig, amelyek közül a legfontosabb
Ukrajna volt. A németek terve 1918-ban az volt, hogy visszavonják csa­
pataikat a győztes keleti frontról, hogy megvívják végső harcukat a nyuga­
ti fronton, miközben ukrán gabonával etetik Németországot. A megálla­
podás, amelyet a németek 1918 februárjában az ukrán állammal aláírtak,
és amelyet „kenyérbékének” neveztek, nagyon népszerű volt Németország­
ban. A német csapatok gyorsan kiszorították a Vörös Hadsereget Ukraj­
nából. Az a terv azonban, hogy az ország gabonájának segítségével meg­
nyerjék a háborút, kudarcot vallott, nem utolsósorban az ukrán parasztok,
a milíciák és az ukrán politikai pártok ellenállása következtében. Mind­
amellett Ukrajna, legalább 1918 hat emlékezetes hónapjára Németország

1Cb Budnitskii: Russian Jews, 76. Lásd még Stanislawski: „Russian Jewry”, 281.
106 Mein Kampf, 302. A jelek szerint Hitler tisztában volt vele, hogy a szöveg nem hiteles, de elfogadta
a logikáját. A Jegyzőkönyveket gyakran nevezik hamisítványnak, de a hamisítvány valami valódinak
az utánzata, ebben az esetben viszont semmi sem valódi. A Jegyzőkönyvek fikció, amely lehetővé tette
az életet egy fiktív világban.
 NO RVÉG IA V FINNORSZÁG
KELET-EURÓPA
1918. március
Oslo@ / Helsinki @ •: Ném etország és a központi
°Petrográd hatalm ak
Stockholm @ Ném etország és a központi
° Tallinn hatalm ak által megszállt vagy
Novgorod„ a befolyásuk alatt álló területek
ÉSZTORSZÁG °

SVÉDORSZÁG BOLSEVIK OROSZORSZÁG

Északi-
oRiga
tenger DÁN IA ©Moszkva
LETTORSZÁG
B alti-
K9ppenhága@ tenger
LITV Á N IA
Szmolenszk
„Vilnius
° Königsb'erg
Danzig0
0 Hamburg : or t l . M inszk ^
H O LLA N D IA ; Suwafki o
Amszterdam 03
........ BELORUSZ \
Berlin
Poznanq NEMZETI 5 Kurszk _
°Varsó köztársaság
NEMET LENGYEL
Drezda pon
BIRODALOM. KIRÁLYSÁG
Kijev o p Harkov
‘'■•.:^>u x e m b u r9 'c* Prága
Lemberg \ UKRÁN
Nyugati \ °Krakkó
front NEMZETI
KÖZTÁRSASÁG
FRANCIA--'. M ünchen0 s Bécs ^Rosztov
O R S Z Á G / - - —''-'
i, Budapest
Sv á j c ^ Kisinyov
3 Odessza
: HABSBURG MONARCHIA
Olasz fro h t^ '
aTrieszt
Velence o Krím félsziget
RO M ÁN IA

OLASZORSZÁG
/ Bukarest» Fekete-tenger
SzarajevóD r‘: SZERBI ./**■
48 F E K E T E FÖLD

gyarmatféléje lett. Az ukrán gabonabőség képe a blokád és az éhínség ide­

jén mélyen belevésődött a németek tudatába.107
Amikor Németország a nyugati fronton vereséget szenvedett, és 1918
novemberében kénytelen volt aláírni a fegyverszünetet, Lenin hadügyi nép­
biztosa, LevTrockij figyelme Németország elhagyott kliensállamai felé for­
dult, amelyek valamikor az Orosz Birodalom nyugati végeit jelentették.
Akadtak német tisztek és katonák, akik ott maradtak Lettországban, Lit­
vániában, Belorussziában és Ukrajnában, hogy folytassák a harcot Trockij
Vörös Hadserege ellen. Ukrajna bonyolult polgárháborúba süllyedt, amely­
nek során valamennyi fél katonái: a bolsevikok, az antibolsevista hadsereg,
azaz a fehérek és mindenekelőtt a független ukrán állam katonái mintegy
százezer zsidót öltek meg. Az elkövetők, tekintet nélkül nemzetiségükre és
hovatartozásukra, az orosz birodalmi hadseregben tanulták meg a zsidók el­
leni erőszakot. Zsidó áldozataik igen gyakran olyan emberek voltak, akiket
az Orosz Birodalom a háború alatt deportált, ezért ott, ahol tartózkodtak,
semmiféle oltalommal, se kapcsolatokkal nem rendelkeztek.108
A legyőzött Orosz Birodalom alattvalói között, akik százezrével özön­
lő tték el a legyőzött Németországot, bőven akadtak a judeobolsevik elmé­
let megvert hívei. Egyikük magával vitte a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei
egy példányát, amely 1920 januárjában német fordításban is megjelent.109
A Lenin diadalmas forradalma elől menekülők között szép számmal akad­
tak a Balti-vidékről származó németek, akik a konkrét szöveg nélkül is to­
vább tudták adni német nyelven a judeobolsevik eszmét. Ezek között volt
Max-Erwin von Scheubner-Richter és Alfréd Rosenberg, két korai náci,
akik különösen nagy hatással voltak Hider indulására. 1919-ben és 1920-
ban Hitler, miután beszélt olyanokkal, akik ismerték a Jegyzőkönyveket, és
maga is olvasta a könyvet, magáévá tette a judeobolsevizmus eszméjét és
azt az elgondolást, hogy a zsidók kiéheztetéssel ölnek. E nézetek körül ak­

107 Offer: Agrarian Interpretation, 50; Golczewski: Deutsche und Ukrainer, 240 és köv. Egyes németek még
1918-ban is képesek voltak Ukrajnát lakatlan területnek hinni: lásd Jureit: Dos Ordnen von Raumen,
165; de vö. Linlevicius: War Land\ A németek háborús céljai Keleten ma is vita tárgyát képezik. A vita
központja Fischer: G riff nach dér Weltmacht.
108 Lásd Abramson: Prayerfó r the Government; Dieckmann: „Jüdischer Bolschewismus”, 59-61. A zsi­
dók és a bolsevizmus, valamint a pogromok kapcsolata a legjobb elmékbe is beférkőzött. Vlagyimir
Nabokov például a pogromokat azzal magyarázta, hogy a zsidók kiemelkedő szerepet játszottak a forra­
dalomban. Schlögel: „Einleitung” , 15-16.
109 Schlögel: „Einleitung”, 15.
 Az é le tté r 49

koriban élénk viták folytak. 1920 júliusában a szovjethatalom berlini kép­

viselője kijelentette, hogy a legtöbb zsidó burzsuj, szembeszállt a forrada­
lommal, és nincs jövőjük szovjet területen. Nem lesz lehetőségük uralkod­
ni, mert „meg lesznek semmisítve”. Ez a perspektíva nem győzte meg a né­
meteket, akik a forradalmi pillanat olyan kulcsát keresték, amely egyaránt
elforgatható a forradalom és az ellenforradalom irányában. Ekkoriban tör­
tént, hogy Scheubner-Richter Münchenben járt, hogy pénzt és embereket
gyűjtsön egy fegyveres expedícióhoz Oroszország új bolsevik vezetése el­
len, különösen Ukrajna felszabadításáért.110
A judeobolsevizmus mítoszának sajátos történelmi eredete van. Össze­
tevői: a hivatalos Oroszország antiszemitizmusának kiterjesztése, a keresz­
tény apokalipszis víziójának alkalmazása egy válságos időben,111 a régi rend
bukásának magyarázata, csatakiáltás a polgárháborúban és a vigasztalódás
egy formája a vereség után. Amikor a náci mozgalom a kezdetét vette, még
dúlt a fegyveres ellenforradalom Oroszországban és Ukrajnában, és a győ­
zelem még valós lehetőségnek látszott azoknak az embereknek a fejében,
akik számítottak valamit Hitler számára. 1920-ban egy rövid pillanatra
úgy tűnt, hogy a Vörös Hadsereg utat tör Németországba. Amikor a bol-
sevizmus katonái az év augusztusában Varsó ellen vonultak, úgy látszott,
hogy hamarosan eljön a forradalom és az ellenforradalom erőinek végső
ütközete.112 A lengyelek meglepő és döntő harctéri és háborús győzelme
és az európai rendszer 1921-es konszolidálódása után a probléma jellege
megváltozott.113
Scheubner-Richter próbálkozása, hogy összegyűjtsön egy antibolsevik
hadsereget, dugába dőlt. Amikor 1923-ban Münchenben Hitlerrel kart
karba öltve masírozott, a náci puccs egy utolsó próbálkozás volt számára
kelet felé. Amikor Scheubner-Richtert megölték, Hitlert pedig börtönbe
zárták, a bukást egyes nácik nem a fiatal weimari köztársaság győzelmé­
nek tudták be, hanem a judeobolsevik hataloménak, amelyet igazi ellensé­
güknek tekintettek. Mialatt Hitler 1924-ben a börtönben a Mein Kampjbt

' Scheubner-Richter Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatos terveit illetően lásd Snyder: Red Prince,
6. fejezet. Általában lásd Stein: A dolf Hitler, 104-108; Kellogg: Russian Roots, 12, 65, 75, 218; Liu-
ievicius: Germán Myth, 176.
’ A keresztény jelképek politikai célú alkalmazásáról lásd Herbeck: Das Feindbild, 105-65.
: A lengyel-bolsevik háború hadtörténetéről lásd Davies: White Eagle.
" Az 1921 utáni európai helyzetről lásd Wandycz: Soviet-Polish Relations, 1917—1921\ és Borzadd:
Soviet-Polish Peace.
50 F E K E T E FÖLD

fogalmazta, a bolsevikok átalakultak a szemében: nem annyira a politi­

kai vetélytársak egy konkrét csoportját képezték, hanem egyfajta utat je­
lentettek, amelynek segítségével összekapcsolhatja a zsidókkal kapcsolatos
elgondolásait egy területdarabbal. Hitler számára, aki nem sokat tudott
az Orosz Birodalomról, és aki hajlamos volt nagyvonalú absztrakciókban
gondolkodni, a judeobolsevizmus fogalma nem egy orosz küzdelem vé­
gét, hanem egy német keresztes hadjárat kezdetét, nem a fájdalmas esemé­
nyekből születő mítoszt, hanem az örök igazság derengő fényét jelentette.
A judeobolsevik mítosz pótolni látszott Hitler egész sémájának hiányzó
darabját, összekötötte a lokálisát a planetárissal, a szlávok elleni diadalmas
háború ígéretét a zsidók elleni dicső antikolonialista harccal. Egyetlen tá­
madás egyetlen ország, a Szovjetunió ellen egy csapásra megoldhatná a né­
metek valamennyi problémáját. A szovjet zsidók megsemmisítése a zsidó
hatalom felszámolását jelentené, ami lehetővé tenné egy olyan keleti biro­
dalom létrehozását, amely az amerikai vadnyugat történetének megismét­
lése lehetne Kelet-Európábán. A faji alapú Német Birodalom visszaállítja
a globális rendet, és megkezdi a zsidók által elszennyezett bolygó természe­
tének helyreállítását. A megnyert háború után a zsidókat kényelmesen ki
lehet iktatni. Ha az alacsonyabb rendű szlávok valamiképpen feltartóztat­
nák a németeket, a kudarcért a zsidókat lehet vádolni. Akár így, akár úgy,
a faji birodalom törekvése a zsidók kiirtásának a politikájára fog vezetni.114

Hitler ökológiája szerint bolygónkat tönkretette a zsidók jelenléte, akik

züllesztő eszméikkel megrontották és eltorzították a természet törvényeit.
A megoldás, hogy a zsidókat ki kell tenni a megtisztított természet hatásá­
nak, egy olyan helyen, ahol nem az absztrakt gondolat, hanem a véres küz­
delem számít, és ahol a zsidók nem manipulálhatnak az eszméikkel má­
sokat, mert nem lesznek mások. Azok az egzotikus deportálási célpontok,
amelyeket Hitler a zsidók számára elgondolt —Madagaszkár és Szibéria - ,

114 Jáckel nézete szerint „A történelemben még soha azelőtt nem fordult elő, hogy egy vezető a hata­
lomra jutása előtt olyan világosan leírja mindazt, amit a hatalomátvétel után tenni fog, mint Adolf
Hitler.” {Hitler in History, 23). De Hitler két könyvének politikai logikáját így is ki kell elemeznünk,
mielőtt hozzáfognánk két probléma megfejtéséhez: hogyan tudott Hitler hatalomra jutni (ez a kisebb
kérdés), és hogyan tudta megvalósítani az eszméit a hatalomra jutása után (ez a fő probléma). Ami
gondolkodása gyengéjének tűnt, a gyakorlatban lehetőségnek bizonyult, így a gyakorlat előtt be kell
mutatni a gondolatot.
 A z é le tté r 51

soha nem fog a németek uralma alá kerülni. Európa nagy része azonban
igen. Nem sokkal azután, hogy Hitler közzétette a mindennapi kenyérről
és az önmegőrzésről szóló gondolatait, európaiak arra fognak kényszeríte­
ni zsidókat, hogy mondják fel a Miatyánkot, és megölik azokat, akik nem
tudják. Európa maga ellenkertté, kivégzőárkok földjévé válik.115
Radnóti Miklós verset írt a halálmenetben, amit arra szánt, hogy meg­
találják a ruhájában, amikor kihantolják a halálgödörből: „Virág voltam,
gyökér lettem, / súlyos, sötét föld felettem, /sorsom elvégeztetett, / sír fe­
jem felett.” 116

' Vö. Pollack: Kontaminierte Landschaften.

r’ Radnóti Miklós: Gyökér
 2 .

Berlin, Varsó, Moszkva

A
világnézet nem hatalomátvételi program. A judeobolsevizmus míto­
sza adott egy ellenségképet, de nem szabott meg egyfajta külpolitikát.
A Lebensraum felszólítás volt az uralomra, de nem katonai stratégia.
Hitler, a gondolkodó számára a probléma az volt, hogy a német politika,
a szomszédos államok léte és az európai rend nem volt eltörölhető egy toll­
vonással. Miután 1924-ben elhagyta a börtönt, megtanulta a leckét, anél­
kül, hogy az elméletet illető gondolkodásmódja megváltozott volna. Az első
világháború fiatal veteránjaként el tudta képzelni, hogy egy drámai gesz­
tus, az 1923-as müncheni puccs elegendő lesz Németország átalakításá­
hoz. Ebben tévedett. Az állam erői könnyen győzelmet arattak fölötte, és
megölték a bajtársát, Scheubner-Richtert. Tíz évvel az elvetélt puccs után
azonban mégiscsak hatalomra jutott, mégpedig sokkal ravaszabb politi­
kusként. Hitler el tudta képzelni, hogy a Szovjetunió egy gyáva zsidó bo­
szorkánytanya. Ebben tévedett. Nyolc évvel azután azonban, hogy Német­
országban hatalomra jutott, elérte, hogy háborút indítson a Szovjetunió
ellen, és megkezdje a végső megoldást.117
Ahhoz, hogy világnézete megváltoztathassa a való világot, neki magá­
nak újfajta politikussá kellett átalakulnia, aki egy újfajta politikát folytat.
Ahhoz, hogy az elméleti anarchia gyilkos gyakorlattá váljon, át kellett ala­
kítani a német államot, a szomszédos államokat pedig le kellett rombol­
nia. Ahhoz, hogy Európa zsidóságát le lehessen mészárolni, azokat az ál­
lamokat kellett lerombolni, amelyeknek voltak zsidó polgárai. Az európai
zsidóság túlnyomó többsége Németország határain kívül élt, a legtöbben
Lengyelországban. Lengyelország, amely a zsidók legtöbbjének hazája volt,

17 Müller: Dér Feind, 43.

 Berlin, Varsó, Moszkva 53

egyúttal az az ország volt, amely Németországot elválasztotta a Szovjetunió­

tól. Lengyelország tehát szükségképpen fontos szerepet fog játszani Hitler­
nek a zsidók és a szovjet állam elpusztítására irányuló terveiben.
A hatalomra jutását követő hat esztendőben Hitlernek sikerült átalakí­
tania a német államot, de nem sikerült megnyernie a lengyeleket, hogy le­
gyenek partnerei a háborúiban. H a Lengyelország és Németország 1939-
ben szövetségesekként szállnak harcba a Szovjetunió ellen, a következmé­
nyek kétségkívül katasztrofálisak lettek volna Európa zsidósága számára.
A holokauszt így, abban a formában, ahogy ismerjük, egy Lengyelország
elleni német-szovjet háborút követett. Annak, hogy a második világhábo­
rú úgy és ott kezdődött, ahol, és ahogy történt - 1939 szeptemberében,
egy államromboló és egy Lengyelország elleni nemzetirtó hadjáratként —,
három tényezője volt: Hider hazai sikere, az a kudarca, hogy nem sikerült
belesodornia Lengyelországot a megálmodott külföldi hódításba, és a szov­
jet vezetés hajlandósága, hogy csatlakozzék egy agressziós háborúhoz.

Első pillanatra a német-lengyel szövetség valószínűbbnek látszott, mint

a német—szovjet. A nácik és a szovjetek a harmincas évek második felé­
ben heves propaganda-hadjáratot folytattak, amelyben mindkettő a végső
rossznak igyekezett beállítani a másikat. Ezzel szemben úgy látszott, hogy
Lengyelország és Németország között sok a hasonlóság. 1935 és 1938 kö­
zött Lengyelország is, Németország is olyan közép-európai ország volt,
amelyeknek területi követelései voltak a szomszédjaikkal szemben, miköz­
ben harsány retorikával hirdették a világ átalakítását. Mind Berlin, mind
Varsó vezetői a világrendet hibáztatták az élelem, a nyersanyagok és az em­
berek korlátozott áramlásáért. Mindkettő retorikája középpontjába állítot­
ta a zsidókérdést, azt sugallva, hogy ennek megoldása Európában a nem­
zetközi igazságosság fő kérdése. Mindkettő hangsúlyozta a szovjet kom­
munizmus fenyegetését.
A Lengyelország elleni 1939-es német támadást gyakran úgy szokták
magyarázni, ahogy Hitler és propagandistái maguk tették: Berlin terület­
kiigazítási hadjáratával vagy az ezzel szemben kifejtett lengyel ellenállással.
Holott ezeknek semmi köze a dologhoz. A Németország és Lengyelország
közötti háború valójában azoknak a mély különbségeknek volt a következ­
ménye, amelyek a zsidó- és a szovjetkérdésben a két ország között fennáll­
tak, és amelyeket a lengyel diplomácia éveken át igyekezett elleplezni. Hitler
54 F E K E T E FÖLD

hajlandó lett volna szövetségesként kezelni Lengyelországot a Moszkva és

a zsidók elleni nagyszabású hadjáratokban, de készen állt arra is, hogy tö­
kéletesen elpusztítsa, ha ez a szövetség lehetetlennek bizonyul, amint ez
1939 januárjában meg is történt. Akár így, akár úgy, Hitler Lengyelorszá­
got csupán mesterterve egy elemének tekintette: akár úgy, hogy segítője
lesz a nagy keleti háborújában, akár olyan területként, ahonnét ez a há­
ború megindítható. A jelek szerint Hitlert sokkal jobban foglalkoztatta az
első változat, mint a második, ami végül is improvizáció volt azt követően,
hogy 1939 elején a német—lengyel diplomácia, meglepetésre, zátonyra fu­
tott. Lengyelországnak természetesen megvoltak a saját célja és törekvései.
Németország és Lengyelország végül azért került összeütközésbe egymás­
sal, mert külpolitikájuk a globális politikának és saját államuk szerepének
merőben különböző elemzésére épült.
Hitler hatalomra jutása után Berlin globális pozícióját rekolonialistaként
lehet jellemezni. Eszerint a birodalmak, mint olyanok, igazságosak és jók;
a legjobb birodalmak faji alapúak; Nagy-Britannia és Amerika a faji ura­
lom rivális példái; egy Német Birodalom képes lesz helyreállítani a világ­
egyensúlyt. A Föld természetszerűleg a vetélkedő birodalmak világa; ami
természetellenes, az a zsidó birodalom —a Szovjetunió - léte és a zsidók
hatása Londonban, Washingtonban, Párizsban és másutt. Németország egy
megváltó faji birodalmat fog építeni, kiszorítva a dekadens zsidó uralmat.
Hitler elgondolása szerint Lengyelország helye egy ilyen újgyarmatosító
projektben az, hogy a háború alatt szövetségesként vagy jóindulatú semle­
ges szemlélőként, utána szatellit- vagy bábállam formájában segíti Német­
országot. E koncepció szerint nincs szükség a német-lengyel határ erősza­
kos megváltoztatására, mert Lengyelország átadhatja bizonyos területeit
a Szovjetunió elleni közös hódítások zsákmánya fejében. A végén ez majd
értelmét veszti, mert maga Lengyelország a háború folyamán Németország
jobbágyává fog válni.
Ezzel szemben Varsó globális álláspontját dekolonialistának. lehetne ne­
vezni. Lengyelország történelmének döntő motívuma a Lengyel—Litván
Államszövetségnek a szomszédos birodalmak által való 1795-ös szétrom-
bolása, majd 1918-ban a nemzetállam megteremtése. A lengyelek szerint
a birodalmaknak nincs semmiféle különleges legitimációjuk, és a történe­
lem logikája és igazsága alapján utat kell engedniük a nemzetállamoknak.
A birodalmak lerombolhatok, ahogy a nácik is gondolják; de ha ez bekö­
vetkezik, nem faji rezsimek, hanem nemzetállamok fognak létrejönni a he­
 Berlin, Varsó, Moszkva 55

lyükben. Szinte valamennyi vezető lengyel politikus ragaszkodott a nem­

zetállamhoz, amelyet belső értéknek és a közelmúlt igazi kollektív teljesít­
ményének tekintett. Az állam cifrázatlan konzervatív definíciója, amely­
nek lényege az erőszak monopóliuma és a törvények betartatása, sok len­
gyel számára a történelem páradan, szinte hihetetlen vívmánya volt. A fel­
lengzős külpolitikai retorika ellenére egyetlen lengyel vezető sem képzelte
komolyan, hogy Lengyelország kiszorítaná valamelyik nagyhatalmat. Hit­
lerrel és némely náci vezetőkkel ellentétben, a lengyel vezetés nem osztot­
ta azt az elméletet, amely szerint a Szovjetunió vagy a világ összes birodal­
ma a zsidók titkos irányítása alatt áll, és nem ringatták magukat illúziók­
ban a nagyhatalmak feltételezett törékenységét illetően. A birodalmi rend­
szer, amelynek a Szovjetunió egyik többé-kevésbé normális eleme, előbb-
utóbb utat fog engedni a nemzeti felszabadulásnak. Eközben az olyan ten­
geri nagyhatalmak, mint Nagy-Britannia és Franciaország, meg kell hogy
nyissák a kaput több millió lengyel zsidó áttelepülő előtt. Varsó abban re­
ménykedett, hogy a lengyel zsidók fel fognak lázadni a birodalmak ellen, és
olyan lengyel-zsidó államokat hoznak létre, amelyek valamiképpen kiter­
jesztik a lengyel befolyást mindenütt, ahol letelepednek, ezek közül a legke­
vésbé valószínűtlen: Palesztinában. Legmerészebb álmuk Izrael volt.
Mind Berlin, mind Varsó tehát támogatta több millió zsidó távozását
Európából. Hitler számára ez az ökológiai restauráció hatalmas tervének ré­
sze volt, amelyen belül a zsidók kiiktatása a német győzelem után helyreál­
lítja a bolygót. A német állam e cél eszköze volt. Megváltoztatható és meg
is lesz változtatva, aztán kockára tehető. Az antiszemitizmusnak - legalább­
is 1933 előtt - Lengyelországban nagyobb volt a visszhangja, mint Német­
országban, de a Hitleréhez hasonló eszmékkel Varsóban senki nem került
a hatalomnak még a közelébe sem. Amíg a német politika tartalmazta azok­
nak az államoknak a szétrombolását, ahol zsidók éltek, a lengyelek államot
akartak létrehozni a zsidók számára. A harmincas évek végén a német kül­
politika rejtett lényege az a törekvés volt, hogy Kelet-Európábán egy ha­
talmas faji birodalmat hozzanak létre; a lengyel politika rejtett lényege Iz­
rael Állam létrehozása volt Palesztinában azokból a területekből, amelyeket
a Népszövetség mandátumként a brit birodalomra bízott.
A náci rekolonialista és a lengyel dekolonialista gondolkodásmód kü­
lönbözőképpen, de egyaránt meglehetősen radikális volt. Mindkettő kihí­
vást jelentett a birodalmi rendszerrel szemben. Az előbbi víziója a rendszer
faji alapon történő újraalapítása, az utóbbié a birodalmak elkerülhetetlen
56 FEK E T E FÖLD

felváltása posztkoloniális államokkal. Ám az a külpolitika, amelyet a két

ország generált, meglehetősen hasonlónak látszott, különösen a Führer szá­
mára, aki egy darabig úgy gondolta, hogy szövetségesekre van szüksége.
De a politikaelmélet egy döntő szintjén az ellentét aligha lehetett volna
alapvetőbb: egyik oldalon a hagyományos állam elutasítása, a másikon
a megerősítése.
E kétféle hozzáállás alapvető különbsége jórészt az első világháború alatt
szerzett ellentétes tapasztalatokból fakadt. És ugyanez volt a második vi­
lágháború fő oka. 1918 a lengyel hazafiak szemében a csodák éve volt,
amely meghozta az Európa térképéről több mint száz éve hiányzó függet­
len lengyel állam újraéledését. A németek számára 1918 az elképzelhetet­
len katonai vereség éve volt, amit 1919-ben a versailles-i béke követett,
a megalázó területi engedményekkel, jórészt az új Lengyelország javára.

Hitler az 1923-as puccs kudarca után megtanulta, hogy politikusnak kell

lennie, mégpedig úgy, hogy rendkívüli ambícióinak előmozdítása érdeké­
ben felhasználja a német sértettség energiáját. Kihasználta az európai po­
litikai rend revíziójára vonatkozó széles körű német konszenzust, bár a sa­
ját célja e rend lerombolása volt. Önmagát a nemzeti önmeghatározás és
a békeszerződések elvetésének elszánt híveként állította be, annak ellené­
re, hogy valójában nem hitt a nemzeti jogokban. Nyilvánosan nem han­
goztatta, hogy a kereszténység éppen olyan zsidó dolog, mint a bolseviz-
mus.118 A német keresztényeket nem fogják kényszeríteni, hogy vessék el
a tanukat, elég lesz, ha módosítják, amikor belekényszerülnek abba a na­
gyobb harcba, amely teljesen megfosztja ezt a tant az értelmétől.119 Hit­
ler számára a németek csak annyiban voltak érdekesek, amennyiben felso­
rakoztathatok egy értelmetlen harcra saját jövőbeli faji jólétük érdekében.
Más szóval, kiábrándítóan kisszerűeknek látta őket, amíg a húszas évek
weimari köztársaságának polgáraiként kicsinyes ügyeikkel törődtek. Ezt
azonban aligha mondhatta volna meg nekik, és nem is tette.

1,8 Hitler taktikai hallgatása: Koonz: N azi Conscience, 11, 12, 21, 22, 25. Lásd még: Mosse: Nationa-
lization, 183; Confino: World WithoutJews, 151; Engel: Holokauszt, 20.
119 A későbbi teológiai kompromisszumokról lásd Heschel: Aryan Jesus.
 N O RVÉG IA V' FINNORSZÁG A SZOVJETUNIÓ NYUGATI TERÜLETEI
1924
0- Oslo® Helsinki ®
tv SVÉDORSZÁG ’ Petrográd

v“ Y: • Stockholm ®
®Tallinn /
y .* Novgorod0
ÉSZTORSZÁG \ °

É sz a k i- LETTORSZÁG
tenger _ . * Riga \ ®Moszkva
DÁNIA
B a lti- .i °
Koppenhága®
tenZ€7 “ LITV Á N IA V ’S
Kxunas / J Szmolenszk0
o >as® /oWiino / SZOVJETUNIÓ
Danzlgo .• Königsber^, OROSZ
HOLLANDIA 0 Hamburg V \°Sciwálki / oM inszk; SZFSZK
Amszterdam
Biatystok i, BELAR U5Z
Berlin® ° \ SZSZK:
•• Poznan ,, , **.. •••••' . Kurszk
: ° Varsó@ ; •: • * urszK°
' " Y g/, I. NÉMETORSZÁG N .,. o LENGYELORSZÁG
^ \ % 0Drezda LÓdz f ‘ Don
o tuck . Kijev0 H arkov0 0Caricin
/.(aUuxembourg >**“ •.* .. O
Prága® *•••** Zsitomir
*•*... \ ^ °Krakkó 0Lwów v

:-Podolszkij UKRÁN QSztalino ..

SZSZK
Bécs® ^ B r a t i s l a v a . . . . . ^ - ' ^ ' X , °Rosztov

•:i. SVÁJC
SVA.JC ........ AUSZTRIA
AUSZTRIA f " ........©©Budapest /
B u d a p e s t,- Kj
Kisinyov0\
\ ........ ...... ,-•/ .
HUNG a r>w
ARY /. .. oodessza

.S " Trieszt/'-' R O M Á N IA Krím

Velence0 (OSZFSZK)
J
’Y.‘‘ *,,** \
JU G O S Z LÁ V IA "V
O LASZO RSZÁG Belgrád® Bukarest^
Fekete-tenger KAUKÁZUSON
Szarajevó 0 ;'S...Puna TÚLI SZSZSZK
58 F E K E T E FÖLD

Hitler, miután kiengedték a börtönből, még mindig radikálisnak ha­

tott a kormányzó német szociáldemokratákhoz vagy a hagyományos kon­
zervatívokhoz képest, de ez a radikalizmus dialógusban állt a politikai ri­
válisokkal, és arra irányult, hogy vonzó legyen a német szavazók számá­
ra. A siker a harmincas évek elején következett be, amikor a világgazda­
ság depresszióba került, és úgy látszott, hogy mind a kapitalizmus, mind
a kommunizmus kudarcot vallott. Ez rést nyitott a nemzetiszocialisták szá­
mára, hogy mind a kapitalizmust, mind a kommunizmust őrült és végze­
tes alternatívaként, önmagukat pedig nem forradalmárként, hanem meg­
mentőként tüntethessék fel. Hitler ezúttal nem hangsúlyozta, mint a Mein
Kampjbzn, hogy csak a zsidók kiirtása lenne képes megóvni a németeket és
a világot a két állítólagosán zsidó rendszertől. Ehelyett az 1932-33-as vá­
lasztási kampányban úgy állította be pártját, a Nemzetiszocialista Pártot,
hogy az a stabilitás és a józan ész receptje a kapitalista és a kommunista ideo­
lógia őrültségével szemben.
Valójában a nemzetiszocializmusnak természetesen szándékában állt
a kommunizmus szétverése, hogy felépítsen egy erős birodalmat, amely
elszigetelhető lesz a globális kapitalizmus hányattatásaitól. Ebben a cél­
ban nyoma sem volt a konzervativizmusnak. Ekkoriban Hitler úgy állítot­
ta be antikommunizmusát, hogy nem kíván katonai hadjáratot indítani
egy nagyhatalom ellen, csupán aggódik a német vállalkozások profitjáért
és a választóközönség teli hasáért. 1933 tavaszán, amikor a szovjetek beve­
zették a kollektív gazdaságokat, és ennek következtében parasztok milliói
pusztultak éhen, Hitler az éhínség kísérteiét használta fel, hogy elriassza
a németeket a balra szavazástól. Amikor a berlini Sportpalastbán „milliók
éhhaláláról”120 beszélt, a középosztályra és félelmeikre apellált. Amikor ar­
ról beszélt, hogy Szovjet-Ukrajna az egész világ gabonaraktára lehetne, sa­
ját náci követőihez szólt. A Lebensraum egyik eszméjét, az élőhelyért foly­
tatott véres harcot a másikkal, a fizikai jólét ígéretével leplezte.
1933-ban Hitler diadalmasan került ki a demokratikus választásokból.
Győzelmét egy hosszú német alkotmányos válság alatt aratta, amely ad­
digra már a kancellár hivatalába centralizálta a hatalmat. A Nemzetiszo­
cialista Párt, amely 1928-ban csupán tizenkét helyet kapott a parlament­
ben, 1932-ben döbbenetesen sok —230 - helyhez jutott, ami 1932 no­

120 Deutschösterreicbische Tageszeitung, March 3, 1933. Lásd Koenen: Russland-Komplex, 413.

 Berlin, Varsó, Moszkva 59

vemberére 196-ra csökkent. Hitlert 1933 januárjában kinevezték a koalíciós

kormány kancellárjává. E poszton élvezte a konzervatívok és a nacionalis­
ták támogatását, akik azt hitték, képesek ellenőrzésük alatt tartani. Téved­
tek. Hitler a Reichstag épületének felgyújtását ürügyként használva febru­
árban korlátozta a német polgárok jogait, és egy olyan állandó rendkívüli
állapotot teremtett, amely lehetővé tette, hogy parlamenti felügyelet nél­
kül kormányozzon.121
1933 tavaszán, a hatalommegerősítés heteiben és hónapjaiban Hider
követői zsidó pogromokat és zsidó tulajdonú vállalkozások elleni bojkot­
tokat szerveztek. A Németországban tartózkodó mintegy ötvenezer len­
gyel zsidó nem volt kitéve ezeknek a represszióknak, állampolgárságuk ek­
kor és még a következő öt évben mentesítette őket a náci erőszaktól.122
Ez annál is figyelemre méltóbb, mert a lengyel zsidók Lengyelországban
ellenbojkottba kezdtek, és megtagadták a kereskedést Németországgal.123
A bojkottok és a zsidóverések kegyetlenek és látványosak voltak, különö­
sen ahhoz képest, ami korábban előfordult. Mindazonáltal halvány előké­
pei voltak ama politikai Armageddonnak, amelyet Hitler az agyában for­
gatott. Neki háború kellett, egy különleges háború. Ehhez nem egyszerűen
arra volt szüksége, hogy megragadja a hatalmat Németországban, hanem
arra is, hogy átalakítsa ezt a hatalmat.
Hitler az 1933-as hatalomra jutás után több mint hat évig a belpoliti­
kával volt elfoglalva, mielőtt belevágott volna az első háborújába. Ez a harc­
mentes idő hosszú egy olyan ember számára, akinek egész elmélete azon­
nali véráldozatot követelt a természet hőn áhított helyreállítása érdekében.
Hitler a puccs kudarca után tanult némi taktikát, sőt némi viselkedést is,
de választási ígéreteit nem minősítette programnak. A hatalom megszerzé­
se érdekében rejtegetni a végcélokat messze nem ugyanaz, mint hatalom­
ba jutva, nap mint nap döntéseket hozni. Hitler nem hitt az intézmények­
ben, és aligha elégedhetett meg azzal, hogy a német kormányzati szerveket
egyszerűn a saját céljai szolgálatába állítja. Még csak igazi német naciona­
lista sem volt. Meggyőződése szerint a németek különbek, mint mások, de
a hierarchiát a gyakorlatban, a faji háború során kell kialakítani. Külön­

121 Értékes vita: Pauer-Studer: „Einleitung”, 15-17.

122 A lengyel zsidók mentességéről és számáról: Maurer: „Kristallnacht to Genocide”, 49-51.
123 Ellenbojkott: Weiss: Deutsche undpolnische Juden, 169-79.
60 F E K E T E FÖLD

leges intézkedésekre lesz szüksége, hogy a németeket a háború irányába

terelje, és szokatlan technikákat kell alkalmaznia, hogy államukat az anar­
chiakeltés felé irányítsa.
Ezek óriási feladatok voltak. Hitler taktikája méltó volt hozzájuk.

Hitler saját bevallása szerint a kezdő ihletet a balkáni modell adta.124 A 20.
század eleje sok más politikusához hasonlóan azokban a balkáni nemzet­
államokban, amelyek a 19. század folyamán a hanyatló Oszmán Biroda­
lomból emelkedtek ki, a belpolitika és a külpolitika megfelelő kapcsolatát
látta. Szerbia és más balkáni államok megmutatták, hogyan lehet „egy bi­
zonyos külpolitikai célt katonai konfliktusokkal” elérni. A balkáni stílusú
militarizmushoz speciális gazdaságpolitika tartozott. A korlátozott belső
piaccal és főképpen mezőgazdasági exporttal rendelkező nemzetállamok ve­
zetői nagyobb gazdaságra törekedtek. Az ország területnövelésének az igazo­
lására azoknak a nemzettestvéreknek a felszabadítása szolgált, akik a határ
rossz oldalára kerültek. A hazai választóknak azt mondták, hogy felszaba­
dító háborút vívnak; az igazság az, hogy a cél az adóbázis kiszélesítése volt.
A belpolitika egyetlen célja Hider szerint az volt, hogy mobilizálják a ha­
táron túli élettér megszerzéséhez szükséges energiát és forrásokat.
Hitler bizonyos értelemben balkáni stílusú militarista volt. A magyará­
zat, amelyet odahaza és külföldön a hadsereg megnövelésére adott, az ön­
meghatározás klasszikus balkáni magyarázata volt. A belpolitika így a for­
rások felhalmozásának és a közvélemény manipulálásának a művészetévé
vált, annak érdekében, hogy a háború lehetségessé váljon, és elkerülhetet­
lennek látszódjék. Bár Hitlert személy szerint nemigen érdekelte a külföl­
dön élő németek helyzete, felismerte, hogy ez a fajta nacionalizmus képes
mobilizálni a németek érzelmeit. Hitler látszólag bármilyen értelmes cél
nélkül minden korábbit jóval meghaladó mértékben felduzzasztottá a né­
met fegyveres erőket. 1935-ben újra bevezették a kötelező katonai szolgála­
tot, és a katonai költségvetés évről évre rendkívüli mértékben növekedett.
A hadigépezet kiépítéséhez akkora adósságot halmozott fel, amelyet csak há­
borúval lehetett fedezni, ami önmagában háborús érv lett. Az „ágyút vagy

124 Második könyv, 27, 37, 66. Lásd Bloxham: Final Solution, 39—65; Piskorski: Wygnancy, 34—60;
bővebben: Ferrara és Pianciola: Migrazione forzate, 39-95.
 Berlin, Varsó, Moszkva 61

vajat” régi költségvetési dilemmáját a hagyományos balkáni recept szerint

lehetett megoldani: vajat, ágyúk segítségével. Ahogy Hitler megfogalmazta:
„A háborús nélkülözésekből születik a szabadság kenyere.” 125

Hitler becsülte a balkáni modellt, de inkább első lépcsőnek tekintette,

semmint végső vívmánynak. Bár szüksége volt arra, hogy ellenőrzése alatt
tartsa a német államot, nem a kibővítése volt a célja; bár tisztában volt
a német nacionalizmus hasznával, nem volt igazi nacionalista. Német hon­
fitársai nemzeti érzelmeit „teret hódító erőnek” 126 nevezte, amely képes be­
lehajtani őket a faji háborúba, ahol megpillanthatják és beteljesíthetik fel­
sőbb sorsukat. A hazaszeretetnek mozgósítania kell a német férfiakat, hogy
mozduljanak ki hazájukból idegen földekre, amelyeket meghódíthatnak.
Egy német nő, aki megértette Hitlert, a következőképpen fogalmazott:
,yA behatárolt terekhez váló ragaszkodás sűrű masszaként tapad a néme­
tekhez, amit le kell küzdeni.” 127 A Lebensraum sokkal ambiciózusabb cél­
jainak elérése érdekében Hitler hét újítást adott hozzá a balkáni modell­
hez. Ez a hét újítás a pártállam , az erőszak vállalkozássá tétele, az anarchia
exportja, az intézmények hibridizációja, az államtalanságprodukálása, a né­
met zsidók globalizációja és a háború újradefiniálása.

Hitler, a balkáni vezetőkkel ellentétben, akik iránt kelletlen tiszteletet táp­

lált, nem király volt, aki a legitimitás és a szuverenitás kialakult fogalmait
igyekezett megújítani. Nem egy nép kötelességeinek vagy érdekeinek di­
nasztikus megtestesítője volt, hanem egy örökkévalóságig tartó véres há­
borúra ítélt faj tisztán látó képviselőjének tekintette magát. Neki, a termé­
szet apostolának, a hagyományos intézményeket saját jövőképéhez kellett
igazítania, vagyis át kellett alakítani őket, mielőtt megindítja a háborút.
A rogyadozó köztársaság kancellári posztjától kezdve számos öröklött in­
tézményen keresztül Hitler és a nácik valami merőben újat hoztak létre.

125 Második könyv, 17. Egy alapos vita: Tooze: Wages o f Destruction.
126 Neumann: Behemoth, 139;
127 Karin von Schulmann, idézi in Harvey: Women, 119. Vö. Jáckei: Hitler in History, 30: „Bőséges bizo­
nyíték igazolja, hogy a Harmadik Birodalomban minden fontos döntést Hider hozott meg, ugyanakkor
arra is bőséges bizonyítékunk van, hogy a rezsim jórészt anarchikus volt, és nem lehet polikráciaként leírni.
Félreértés azt hinni, hogy a két megfigyelés ellentmond egymásnak, és közülük csak az egyik lehet igaz.”
62 F E K E T E FÖLD

A régi és az új Németország elméleti összebékítése a pártállam volt.

Az efféle szintézis úttörője Lenin volt egy évtizeddel korábban, a Szov­
jetunióban. A szovjethatalomban megvolt minden, ami egy államban le­
het: volt közigazgatás, parlament, bíróság, kormány, végrehajtó hatalom,
még alkotmány is. Valójában a szovjet állam teljes egészében alá volt vet­
ve a kommunista pártnak, amely maga állítólag a munkásosztályt és an­
nak érdekeit képviselte. A kommunista pártot viszont a központi bizott­
ság irányította, amelyet a néhány főből álló, valójában egyetlen személy ál­
tal dominált politbüró vezetett. Leninnek a kezében voltak a forradalom
előnyei és hátrányai. Hitler pártja ezzel nem rendelkezett. így az államnak
a párthoz való asszimilálása, a Gleichschaltung fokozatosan ment végbe.128
1934-ben hivatalosan megkapta a „Führer és Birodalmi Kancellár” cí­
m et.129 Ez a homályos meghatározás azt jelentette, hogy Hitler egyfelől
egy faji alapú testület, másfelől a kormány feje volt. Elméletében biológi­
ai kolonialista, gyakorlatában a weimari köztársaság ellenfele volt. A faji
konszolidáció nevében lerombolta a köztársaság alapvető szabadságjogait,
és csúfot űzött az alkotmányából. Ennek ellenére a hivatalnoki testület
a kormányzás legitim folytatásaként kezelte Hitler hatalmát.130

Természetesen maga a pártállam fogalma önellentmondást tartalmazott.

A náci párt a végeérhetetlen faji konfliktus feltételezéséből született, ugyan­
akkor minden hagyományos állam fenntartja az erőszak kontrollálásának
és korlátozásának a jogát. A konfliktust tehát fenn kellett tartani, ugyan­
akkor mederben is. A pártállam léte tehát Hitler egy másik innovációján
alapult, ez pedig az erőszak vállalkozássá tétele volt.
Az állam Max Weber német szociológus klasszikus definíciója szerint
olyan intézmény, amely monopolizálja a törvényes erőszakot. A húszas
években és a harmincas évek elején Hitler azzal diszkreditálta a weimari köz­
társaságot, hogy demonstrálta: ez az állam valójában képtelen erre a funk­
cióra. Az ő fegyveres gárdái, az SA és az SS, már az 1933-as hatalomátvétel
előtt felszámolták az állam erőszak-monopóliumát. Amikor ezek a gárdák
összeverték az ellenfeleiket, vagy verekedéseket robbantottak ki, a fennálló

128 A különbség következményeit tárgyalom Véres övezet c. könyvemben.

129 Evans: Third Reich in Power; 42.
130 Bloxham: Final Solution, 156-57.
 Berlin, Varsó, Moszkva 63

rendszer gyengeségét demonstrálták. Hitler, Mussolini példáját követve,

a hatalomra jutása után is megtartotta paramilitáris osztagait. A forradal­
mak után a benne részt vevő hivatásos bűnözőket általában alávetik az ál­
lamnak, és a rend megsértőiből a rend fenntartóivá válnak. Az SS és az
SA azonban megmaradt a Nemzetiszocialista Párt szervezetének. Bár tag­
jai egyenruhát viseltek, ez nem jelentette azt, hogy meghatározott helyük
lett volna az állami hierarchiában.131 Az SS és az SA természetesen hatal­
mi szervezetek voltak, de nem egy hagyományos állam keretei közé szorít­
va működtek. Végső felhatalmazásuk alapja a faj java volt, úgy, ahogy azt
a Führer meghatározta. Az 1933-as hatalomátvétel után az SS tagjai az erő­
szak vállalkozóivá váltak, akik maguk keresték a gyilkosságok útját-mód-
ját, amelyek a faji birodalom tágabb projektjét fogják szolgálni, még akkor
is, amikor maga a német állam már náci ellenőrzés alá kerül.

Ám ez az újítás felvetett egy alapvető problémát: hogyan propagálhatják

a vállalkozók az erőszakot Németországon belül, amikor Hitler külföldi
háborút akart, amihez viszont erő kell Németországon belül? Mennyi vért
lehet kiontani magán az országon belül, amikor ez az ország kell hogy le­
gyen a faj nevében vívandó globális háború bázisa? Ha az erőszakhoz szo­
kott embereket erőszakra tanítják, hol fogják a tanultaknak hasznát venni?
A Szovjetunió vezetőinek ugyancsak szembesülniük kellett ezzel a problémá­
val, és elegáns megoldást találtak rá. Az elmélet által megkövetelt konfliktust
folytatni kellett, de azon a földön, amely az elmélet gazdáinak a kezében
volt. A kommunista párt arra volt hivatva, hogy vezesse a munkásságot
a fájdalmas osztálykonfliktusban, de a forradalom után ennek létét nem
lehetett beismerni magán a Szovjetunión belül. A bolsevikok kitartottak
amellett, hogy országuk a szocializmus békés hona, amely példát mutat
a jövő harmóniájából az egész világnak. A szovjet külpolitika abból indult
ki, hogy az osztályharc a Szovjetunió határain túl végül legyőzi a kapita­
lizmust, és új szövetségeseket fog generálni. Addig pedig a szovjet külpo­
litika joga és kötelessége, hogy bátorítsa ezt a történelmi folyamatot. Más
szóval, a szovjet hatóságok monopolizálták az országon belül az erőszakot,
és exportálták a forradalmat.

131 Antoni Sobanski, a figyelmes megfigyelő megállapítása szerint az egyenruhák - különösen Berlinben -
arra szolgáltak, hogy elfedjék a korábbi hovatartozást. Cywil w Berlinié, 53.
64 FEK E T E FÖLD

Hitler harmadik újítása, az anarchia exportja, hasonlóképpen oldotta

meg azt a fogas kérdést, hogy hogyan lehet az erőszak törvényesítése és gya­
korlása mellett megőrizni a törvényen alapuló hatalmat. 1933 után a náci
Németország azoknak a további külföldi műveleteknek a bázisa volt, ame­
lyek majd át fogják alakítani magát Németországot. A német intézménye­
ket részben azért alakították át, hogy ezzel átalakítsák a németeket, de fő­
képpen azért, hogy előkészítsék egy példátlan erőszak útját Németország ha­
tárain túl. A forradalom nem Németországban fog továbbhaladni, hanem
külföldön, és amikor befejeződik, kárpótolja a németeket, és lehetővé te­
szi számukra, hogy felemeljék saját hazájukat. A német államot gondosan
meg kell őrizni, éppen azért, hogy lehetővé tegye más államok lerombolá­
sát; ez az a vívmány, amely megteremti az új faji rendet.132
Ennek a megoldásnak a körvonalai alig több mint egy évvel Hitler ha­
talomra jutása után rajzolódtak ki, amikor 1934 júniusában az erőszak
vállalkozóinak egyik csoportja, az SS (Schutzstaffel) legyőzte a másik cso­
portot, a nagyobb és populistább SA-t (Sturmabteilung). Az SA és veze­
tője, Ernst Rohm hűséges híve volt a náci ideológiának, annak betű sze­
rinti, politikaellenes értelmében. Rohm úgy képzelte, hogy az SA egy új­
fajta hadsereggé válik, amely Németországban és külföldön egyaránt szí­
tani fogja a forradalmat. Arról beszélt, hogy Hitler 1933-as hatalomátvé­
tele után egy második forradalom fog bekövetkezni. Hitler ezzel szemben
megértette, hogy a forradalom betetőzését, amely külföldi háborúval fog
bekövetkezni, Németországon belül egy politikai átalakulási folyamatnak
kell megelőznie. A hosszú kések éjszakáján az SS letartóztatta és kivégezte
Röhmöt és az SA más vezetőit, majd a náci propaganda homoszexualitással
vádolta meg őket. Mint a náci akciók során oly gyakran, a látszólagos kon­
zervativizmus valami igazán radikális leplezésére szolgált. Cári Schmitt,
a náci jogtudós magyarázata szerint Hitler megvédte az igazi törvényt, a faj
törvényét, azáltal, hogy kiállt a hagyományos felfogás szerinti joggal szem­
ben. Hitler az SA leverésével lecsillapította a német fegyveres erők parancs­
nokait, akik az SA-t addig veszélyesnek tartották magukra nézve. 133
Az SA Hitler fiatalkori anarchizmusának volt a híve, az SS viszont rá­
jött, hogy egy újfajta, radikális, de türelmes faji politikára van szükség.

132 Vö. Arendt: Origins, 131, 155.

133 Az SA-SS-Wehrmacht interakciókról lásd Evans, Third Reich in Power,; 21-39. Schmitt: Zarka: Un
détail, 11.
 Berlin, Varsó, M oszkva 65

Az SS nem volt közvetlen vetélytársa a német hadseregnek, és nem jelentett

fenyegetést a németországi rend számára. Parancsnoka, Heinrich Himm-
ler, Hitler követője volt abban is, hogy Németországot egy olyan politikai
terepnek tekintette, ahol a változások fokozatosan fognak végbemenni.
Az SS, ahelyett, hogy forradalmi hatalmat követelne Németországon be­
lül, a Németország határain túli államok szétrombolásában fog részt ven­
ni. Ebben az elgondolásban inkább a hadsereggel való munkamegosztás­
ról van szó, mint jelenbeli vetélkedésükről. A hasznos német intézmények
meglétét összhangba kell hozni a dzsungel kívánatos törvényeivel. A jelen­
ben, Németországban végrehajtott akcióknak elő kell készíteniük az utat
a jövő konfliktusához, amely a nemzetiszocializmus lényege. A német had­
sereg az ellenséges hadseregek legyűrésével előkészíti az utat, aztán az SS
megkezdi a természetes faji rend helyreállítása érdekében az államok rom­
bolását és az emberek megsemmisítését.134
A jövőbeli felsőbbség ígérete tette lehetővé azoknak a fiataloknak, akik
a harmincas években csatlakoztak az SS-hez, hogy összebékítsék a rassziz­
must az elitizmussal és a karrierizmust a végzet érzésével. El tudták hinni,
hogy azt védik, ami a legjobb a németségben, még akkor is, ha a szervezet
puszta léte átalakította a német államot.135

Az SS a hosszú kések éjszakáján aratott diadala után bevezette Hitler ne­

gyedik újítását, az intézmények hibridizációját. A bűnt újradefiniálták; a faji
és állami szervezeteket összevegyítették; a kádereket rotálták. 1935-ben
Himmler egyetlen szervvé olvasztotta össze és nyíltan fajvédő szervként át­
alakította az SS-t és a rendőrségi apparátust.136 Az SS nyomozási szolgá­
lata, az SD (Sicherheitsdienst), újradefiniálta a politikai bűncselekményt.
Eszerint a politikai bűncselekményt nem az állam ellen követik el, mert az
állam csak annyiban bír érvényességgel, amennyiben a fajt képviseli. Mi­
vel a politika nem lehet más, csak faji politika, a politikai bűncselekmény
a germán faj ellen irányul. Az SD vezetője Reinhard Heydrich, Himmler
helyettese lett, akit Hitler „vasszívű férfinak” 137 nevezett.

134 Vö. Wildt: Uncompromising Generation, 127.

135 Ingrao: Believe, 65, 101.
136 Wildt: Uncompromising Generation, 135.
137 Fest: Dos Gesicht, 139.
66 F E K E T E FÖLD

1937-ben Himmler létrehozta az SS- és rendőrfőparancsnokok (Höherer

SS- und Polizeifuhrer) nevű új csúcsszintű struktúrát, amely a két veze­
tési láncot néhány olyan személy vezetése alatt egyesítette, akiket maga
Himmler válogatott ki, és neki voltak alárendelve. Ezek az új pozíciók ké­
sőbb, Németország határain túl, a háború alatt meghódítandó területeken
lesznek fontosak. Az SS- és rendőrfőparancsnokok tevékenységét magá­
ban Németországban a politikai intézmények és törvények bozótja korlá­
tozta; az volt a feladatuk, hogy effajta kötöttségek nélkül új politikai ren­
det hozzanak létre a keleti tartományokban. 1939 szeptemberében kine­
vezték egy új intézmény, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal élére, amely
egyesítette az SD-t (a párt- és a faji intézményt) a Biztonsági Rendőrség­
gel (amely állami intézmény volt). Heydrich ezenkívül megbízást kapott
az Einsatzgruppék (bevetési csoportok) létrehozására, amelyek követni fog­
ják a német csapatokat a meghódított területeken. A bevetési csoportok
szintén hibrid szervezetek voltak, amelyekben keveredtek az SS-tagok és
mások. Maga a rendőrség is belső hibridizálódáson ment keresztül, még­
pedig úgy, hogy egyes rendőrtiszteket felvettek az SS-be, vagy SS-tiszteket
neveztek ki a rendőrségre. A titkos államrendőrség (a Gestapo), a Bűnügyi
Rendőrség nyomozói (Kripo), sőt az egyenruhás Közrendőrség (Orpo) is
Himmler faji harcosaivá váltak.138

A háború előtt az SS korlátozott felelősségi körébe tartoztak a koncentrá­

ciós táborok, amelyek magán Németországon belül afféle kis állam nélkü­
li zónák voltak. Az államnélküliségnek ezek az előzményei jelentették Hit­
ler ötödik újítását. Az első tábort Heinrich Himmler hozta létre 1933-ban
Dachauban.139 Ezek a lágerek olyan helyek voltak, ahol a Nemzetiszocia­
lista Párt (a német államtól függetlenül és vele szemben) a vezetők kénye-
kedve szerint büntethette az embereket. A politikai ellenség és a társadal­
mi ellenség a faji ellenség volt, és a lágereket e csoportok elzárására hozták
létre. Azzal, hogy a szocialistákat, kommunistákat, ellenzékieket, homo­
szexuálisokat, bűnözőket és az úgynevezett munkakerülőket idecsukták,

138 Buchheim: „Die Höheren SS- und Polizeifuhrer”, 563, 570, 585. Lásd Angrick and Klein: Final
Solution, 41; Bloxham: Final Solution, 204; MacLean: The Field Mén, 12.
139 Goeschel and Wachsmann: „Introduction”, 14; Roseman: „Lives o f Others”, 447.
 Berlin, Varsó, Moszkva 67

megfosztották őket az állam normális védelmétől, és elkülönítették a né­

met nemzeti közösségtől. Rabmunkájuk segíteni fogja Németország felké­
szülését a háborúhoz, amely le fog rombolni más államokat.
A lágerek legfontosabb aspektusa az volt, hogy precedenst teremtettek.
A harmincas években a koncentrációs táborok hálózata Németországon
belül nagyon kiterjedt volt, összemérhetők voltak az 1890-es német gyar­
mati létesítményekkel. Ugyanabban az időben a szovjet Gulag több mint
százszor nagyobb volt. A német lágerek főképpen azért voltak fontosak,
mert azt demonstrálták, hogy a Führer akarata létrehozhat erőszakszerveket,
amelyeket szögesdrót választhatja el a törvénytől. Ebben az értelemben
a koncentrációs táborok gyakorlóterepül szolgáltak az SS határokon túli
általános küldetéséhez: az államok faji intézmények által való lerombolá­
sához. A kelet-európai országokban, ahol az SS szét fogja rombolni az ál­
lamot, a halálozási ráták magasabbak lesznek, mint a német koncentrációs
táborokban az 1930-as években.
Hitler hatodik újítása a német zsidók globalizálása volt. A zsidók a né­
met lakosság igen kicsi, jóval egy százalék alatti hányadát tették ki. A leg­
több zsidó nyelvileg és kulturálisan asszimilálódott a német társadalom­
hoz; a 20. század eleji magas német civilizáció, benne a modernizmus szá­
mos, máig ünnepelt remeke jelentős mértékben zsidók műve volt. A leg­
több német a mindennapi élete során nem is látott zsidókat, és nem is igen
lettek volna képesek megkülönböztetni őket a nem zsidóktól. Az új, faji
látásmód célja az volt, hogy megszilárdítsa a német nemzeti közösséget,
a Volksgemeinschajiot.'40

Hitler hatalomra jutása után a német államhoz való tartozás a náci párt
tagságának szabályait követte. 1933-ban a zsidókat eltiltották a közszolgá­
lattól és a jogi pályától. Az 1935-ös nürnbergi törvények szerint a zsidók
másodosztályú polgároknak minősültek.140141 Cári Schmitt, a náci főjogász
szerint ezek a törvények „a szabadság alkotmányának” a részét képezték,
mert magukban foglalták a barát és ellenség közötti önkényes különbség-

140 Lásd Wildt: Uncompromising Generation, 128.

141 Mivel ezt a témát, amely a holokausztkutatások középpontjában áll, mások már alaposan feldolgoz­
ták, itt csak röviden érintjük. A példák forrása: Husson, Heydrich, 50, 65. Érveim Longerich elemzését
követik, lásd Politik dér Vernichtung.
68 F E K E T E FÖLD

tételt, ami - nézete szerint - a normális politikát lehetővé teszi.142 1938-tól

a zsidók nem folytathattak semmiféle kereskedelmi, orvosi vagy jogászi te­
vékenységet. Merev kitiltásuk a közéletből arra ment ki, hogy Németor­
szág elhagyására ösztönözzék őket, és egyúttal megváltoztassák a németek
világlátását. A zsidók ellen hozott intézkedések a mindennapi életben arra
késztették a németeket, hogy gondoljanak a zsidókra, vegyék észre őket,
és önmagukat árjákként, egy olyan csoport tagjaként definiálják, amelyből
faji alapon ki vannak zárva a zsidók, akikkel közös hazában éltek.
Ugyanakkor a náci propaganda agresszíven belegyömöszölte a német
zsidókat egy kitalált csoportba, a nemzetközi zsidó konspirációba. A zsi­
dókat gyakran nem egyénekként írták le, hanem a Weltjudentum —a világ­
zsidóság —részeként.143 A könyvégetés üzenete globális volt: Heidelberg-
ben „zsidó, marxista és hasonló” könyveket vetettek a lángok közé; Göt-
tingenben a könyveket „Lenin” feliratú táblával együtt gyújtották fel.144
A zsidók így egyek lettek a bolsevikokkal. Maga az égetés művelete tette
teljessé az egységet. Nem sokkal később nem könyveket, hanem magukat
a zsidókat fogják égetni ilyen táblákkal.
A német zsidóság globalizálása fontos, de korlátozott eredmény volt.
A zsidók Hitler véleménye szerint még benne maradtak a németekben.
Végső kiiktatásukat csak a bolygónkról való eltüntetésükkel lehetett vol­
na megvalósítani, amit ekkor még kimondani is alig lehetett. A tapaszta­
lat később megmutatja: ahhoz, hogy a zsidókat el lehessen pusztítani, elő­
ször el kell távolítani őket Németországból. A németek, néhány száz kivé­
tellel, nem lettek volna hajlandók zsidókat ölni közös, háború előtti ha­
zájuk területén. Amikor a németek sorra hódították meg és foglalták el
a szomszédos országokat, és ennek következtében Németország területén
kívül olyan helyeken találkoztak zsidókkal, ahol a politikai hatóságokat
felszámolták, és a zsidóknak nem volt semmiféle védelmük, gyakran be­
széltek róluk azon a személytelen módon, ahogy a propaganda kezelte
őket. A holokauszt áldozatainak túlnyomó többségét a Németországon
kívül élő zsidók tették ki. A rasszizmus globalizációja akkor vált sikeressé,
amikor a világháborúval kombinálódott.

142 Lásd Zarka: Un détail, 19-20.

143 Weltjudentum: Klemperer számos pontos megállapításainak egyike, Language ofthe Third Reich, 26-27.
144 Confino: World Without Jews, 46-47.
 Berlin, Varsó, Moszkva 69

Hitler utolsó újítása a háború újradefiniálása volt. Az ő militarizmus-

verziója túlment a hagyományos háborúra való felkészülésen, ami a Bal­
kánra volt jellemző. Nem pusztán az volt a szándéka, hogy elfoglal bizo­
nyos etnikailag Németországhoz csatolható területeket, amint a balkáni
modell kínálta, hanem hogy lerombol egész országokat, és egész fajokon
lesz úrrá. ,>A mi határunk: a vér” —hirdette az SS jelszava.145 1938-ban
Hitler megszüntette a hadügyminiszteri posztot, és személyes alárendelt­
ségbe vonta a fegyveres erőket. Hitler, Himmler, Göring és a többi náci
vezető emberirtó, kiéheztető és gyarmatosító háborút terveztek Kelet-
Európában.146
Érdekes módon ezek a tervek nem irányultak Németország közvetlen
szomszédja ellen. A húszas években Lengyelország Hitler írásaiban szinte
nem is jelenik meg, és az 1933-as hatalomátvétel után is csak kívánatos szö­
vetségesként szerepel. Ez annál inkább különösnek látszik, mert az európai
zsidók többségükben éppenséggel ott éltek. Lengyelországnak több mint
tízszer annyi zsidó lakosa volt, mint Németországnak. Egyes lengyel vá­
rosokban, mint Varsóban és Lódzban több zsidó élt, mint egész Német­
országban. És persze Lengyelország ott terült el Németország és a Szov­
jetunió között, ahol Hitler igazi forradalmának be kell majd következnie.
Hitler politikájának mindig egy háború volt a célja. Az, hogy ez be is
következett, mindenekfölött Hitler tervezőmunkájának és a Németorszá­
gon belüli eredményeinek volt a következménye. Ám Hitler tévedett, ami­
kor csupán úgy tekintett Lengyelországra, mint egy nagyobb német vállal­
kozás egy eszközére. Lengyelország valójában politikai tényezőként, szuve­
rén államként viselkedett.

Az, amit a németek 1918-ban katasztrófaként éltek meg, a lengyelek szá­

mára maga volt a csoda. Az első világháború szinte minden következmé­
nye, ami fenyegetést jelentett a németek számára, pezsdítően hatott a len­
gyelekre. Az 1919-es versailles-i békeszerződés, amely Németországban
az igazságtalanság szimbólumának minősült, annak a jogrendnek a pillére
volt, amelyben Lengyelország egyáltalán létezhetett. Amikor a német csa­
patok visszavonultak keletről, olyan hatalmi vákuum keletkezett, amelyet

145 Idézve Jureit: Das Ordnen von Raumen, 395. nyomán.

146 Heim: „Einleitung”, 16.
70 F E K E T E FÖ LD

az új lengyel hadsereg tölthetett be. A lengyelek a Vörös Hadsereg ellen

azokért a földekért harcoltak, amelyeken korábban a német kliensállamok
voltak. Lengyelország megnyerte a lengyel-bolsevik háborút, és az 1921-es
rigai szerződés meghatározta Lengyelország Szovjetunióval közös keleti
határát.147

Lengyelország új állam volt, amely három korábbi birodalom —az Orosz,

a Habsburg és a Német Birodalom —földjéből vonta össze területeit. A zsi­
dók szinte az egész ország területén mindenütt nagy számban jelen voltak,
és a zsidókkal való érintkezés a lengyel polgárok mindennapi életének ter­
mészetes része volt. Zsidó volt az orvosok, a jogászok, a kereskedők több­
sége, és e minőségükben ők közvetítettek a tudás, a hatalom és a pénz tá-
gabb világával. Lengyelország adóbevételeinek több mint a harmadát zsi­
dók fizették,148 és zsidók tartották kezükben a külkereskedelem mintegy
felét. Lengyelországban éppoly sok asszimilálódott zsidó élt, mint Német­
országban; a különbség az volt, hogy minden asszimilálódott zsidóra tíz­
szer annyi olyan jutott, akik jiddisül beszéltek, és valamilyen formában ra­
gaszkodtak a vallásos tradícióhoz. A lengyel zsidóknak volt párhuzamos
iskolarendszerük, párhuzamos sajtójuk és párhuzamos pártrendszerük.149
A lengyel államhoz való lojalitás kérdése nem volt leszűkíthető egy­
szerűen a nyelvre vagy a vallásra vonatkozó népszámlálási kérdések meg­
válaszolására. 150 Enged az etnikai nacionalizmusnak, aki azt hiszi, hogy
mindazok, akik csak lengyelül beszéltek, azonosultak a lengyel állammal,
és a más háttérrel rendelkezők szükségképpen nem. Aki lengyelül beszélt,
nem mindenki volt lojális a lengyel államhoz, de még csak nem is feltétle­
nül azonosult vele. A legtöbb lengyel paraszt volt, és a parasztok többsége
gesztusokat várt az államtól, amivel az megszolgálja a lojalitásukat. A vidéki
Lengyelország roppant túl volt népesülve, és a falusi munkanélküliség döb­
benetesen magas volt. A földreform akadozott, és elégtelen volt. A lengyel

147 Az államépítésről szóló alapvető tanulmány mindmáig Polonsky: Politics in Independent Poland.
A nemzeti demokraták felfogásáról lásd Porter, When Nationalism. Porter felhívja a figyelmet a krono-
toposzok jelentőségére, értelmezése hasonló ahhoz, amit magam a nyitó és a záró fejezetben igyekeztem
megfogalmazni. A kultúra politikájáról lásd Shore: Caviar andAshez.
148 Rothschild: „Ethnic Peripheries”, 602.
149 Polonsky: Jews o f Poland and Russia, vol. 3.
150 Benecke: Ostgebiete, 93-100.
 B erlin, V a rs ó, M o s z k v a 71

állam ahelyett, hogy újraosztotta volna a nagybirtokok földjét, közvetí­

tőként lépett fel a földvásárlásokban, és hitelt nyújtott a tranzakciókhoz.
A parasztok elégedetlenek voltak a lassú tranzakciókkal, és ők voltak a ká­
rosultak, amikor a válság idején a hiteleket megszüntették. A legtöbb pa­
raszt azt akarta, hogy legyen saját földje, ugyanakkor maradjon meg a ha­
gyományos joga a közösnek tartott földek használatára, ami ugyan ideo­
lógiailag ellentmond egymásnak, a gyakorlatban viszont érthető. Ha min­
den földet magántulajdonként kezelnek, a legelők és erdők használatára

SVÉDORSZÁG LETTORSZÁG
DÁNIA
Koppenhágas 'LITVÁNIA
Északi- tenger Balti-tenger o’Klaipéda
(Memel)
Schieswig
/•
; o Königsberg ,*

Lübeck0 ° Rostock / 90anzí.9 K e le t- v ..

***% P o r o s z o r s z á g ’ *%
H O LLAN D IA ° Hamburg P o m e rá n ia . Allpn<d"pin }
0Allenstein
^ > 0Bremen ^
Amszterdam % °Stettin J
® i
„Hannover Ber|in
.. I l QPoznan
©Varsó
* ° DortmundN é m e t o r s z á g ' " H
BELGIUM Kassel 0 0tó d z
F n n o n -V ^ ÜPCSeO
M a l m e d y o ° Erfurt 0 Drezda LENGYELORSZÁG
• .-v '■Hajna-vicíekFran|cfurt Szászország... Breslauc
Luxembourg**.Dem/V/tar/zd/f 0amMain **—) ‘
S z ilé z ia .*•
v Prága® Á _ Katowice
S a a r - v iq e k ; , ,
v ° Saarbrucken Nürnberg *.
) ° •? >
*‘H . ° Krakkó
E lz á s z - oKarlsruhe °
L o t a r in g ia / oStuttgart Bajorország \ CSEHSZLOVÁKIA ......
Strasbourg JT

FRANCIA- :*0 Freiburg München^..*

ORSZÁG /
Y, Bécs® V. NÉMETORSZÁG
/ v* V 1922
SVÁJC AUSZTRIA Németország 1918-ban
Más háború előtti határok
szürkében

vonatkozó hagyományos jogok nem érvényesíthetők. A lengyel parasztok

fél évszázadon át tömegesen vándoroltak ki Amerikába; a húszas-harmin­
cas években azonban az új amerikai törvények visszatartották őket. A füg­
getlen Lengyelország nagyszámú parasztot asszimilált és integrált, vidéken
mégis jelentős elégedetlenséggel kellett megbirkóznia.151

151 Benecke: Ostgebiete, 95-100.

72 FEK E T E FÖLD

A hazafiság az értelmiség köreiből terjedt szét. Ez a nagy társadalmi cso­

port többnyire a földbirtokos nemesség és a feljövőben lévő középosztály
- köztük jómódú zsidók - gyermekeiből tevődött össze. A lengyel politikai
osztály az új állam formáját és céljait illetően önmaga is megosztott volt.
A lengyelek között a legnépszerűbb mozgalom a Román Dmowski által
vezetett Nemzeti Demokrácia (Narodowa Demokracja) volt. Ez támogatta
a földreformot, de csak amennyiben a lengyeleket segítette, és nem az uk­
ránokat és beloruszokat, akik nagy számban éltek ott, és a szegénynél is sze­
gényebbek voltak. A másik nagy politikai alakulat, amely Józef Pilsudski
Lengyel Szocialista Pártjából nőtt ki, elvben támogatta a földreformot, de
amikor hatalomra jutottak, tagjai engedtek a nemesi földbirtokosok óha­
jainak, akiket az állam védőbástyáinak tekintettek.152
A nemzetiségi és a zsidókérdésben a különbségeik alapvetőek voltak.
A nemzeti demokraták abból indultak ki, hogy a tolerancia lengyel hagyo­
mánya tette tönkre a 18. században a Lengyel-Litván Államszövetséget, és
csak az etnikai lengyelekben lehet megbízni. A nemzeti demokraták sze­
rint a nemzetet a lengyelül beszélő parasztokból kell megalkotni, az ukrá­
nokra és más szlávokra (akik a lakosságnak mintegy a negyedét tették ki)
úgy kell tekinteni, hogy ezek asszimilálhatok, de a zsidók (a lakosság mint­
egy tíz százaléka) - idegenek. Bár a mozgalmat szekuláris nem hívő szemé­
lyek alapították, akikre hatott a „küzdelem a létért” szociáldarwinista esz­
méje, az idők folyamán átvették az olyan hagyományos vallásos antisze­
mita eszméket, mint hogy a zsidók a felelősek Jézus haláláért. A nemze­
ti demokraták, akárcsak a katolikus egyház, hajlamosak voltak a zsidókat
azonosítani a bolsevizmussal. A zsidók masszív jelenléte Lengyelországban
politikailag szembeötlőbbé tette az antiszemitizmust, mint Németország­
ban, ugyanakkor a Dmowskihoz hasonló antiszemiták számára megnehe­
zítette, hogy a zsidókat teljesen uniformizált, sztereotip módon állítsák be.
Bár a konspirációs gondolkodásmód és a judeobolsevizmus koncepciója
kétségkívül jelen volt a vallásos és a világi propagandában, a lengyel anti­
szemiták mégis inkább lengyel és nem planetáris problémaként gondoltak
a zsidókra.153

152 Rotschild számos kérdésben hatásosan érvel. Lásd East Centml Europe.
153 Az egyháznak a két háború közötti időszakban alkalmazott antiszemita nyelvezetéről új, őszinte
munka: Portén Faith.
 Berlin, Varsó, Moszkva 73

Dmowski ellenfele, Józef Pilsudski, nem a nemzet, hanem az állam fo­

galmából vezette le politikája koncepcióját. Hajlandó volt elismerni a régi
Lengyel—Litván Államszövetség hagyományait, és úgy vélte, hogy annak
toleranciája még mindig alkalmazható.154 Pilsudski úgy tekintette, hogy az
egyén az állam polgára, és a kettő között kölcsönös kötelezettségek állnak
fenn. Szociálforradalmárként kezdte, és bár az idők folyamán eltávolodott
ifjúkori eszméitől, a munkásosztály szolgálatától, fenntartotta azt a meg­
győződését, hogy a forradalmi erőszak elfogadható. Talán kevesebb köve­
tője volt, mint Dmowskinak, viszont általában meg tudta ragadni a kezde­
ményezést. Dmowski úgy gondolta, hogy az államiság elérése előtt ki kell
nevelni a paraszti gyökerekből a lengyel nemzetet, Pilsudski viszont kész
volt egybegyűjteni az adott pillanatban rendelkezésre álló erőket.
Pilsudski nagy pillanata az első világháború volt. Lengyel légiókat szer­
vezett a Habsburg Birodalmon belül, ezzel készülve egy európai válság­
hoz. Az elgondolása az volt, hogy együtt fognak harcolni a reguláris
Habsburg csapatokkal, mindaddig, amíg ez politikai előnnyel kecsegtet
a lengyelek számára a soknemzetiségű birodalmon belül. Aztán ha és ami­
kor alkalom adódik, a saját céljaikra használják a katonai kiképzettségü­
ket. Amikor a birodalmak összeomlottak, megszervezett egy titkos lengyel
katonai szervezetet is, amelynek feladata a függetlenség és a kedvező hatá­
rok kivívása volt. Pilsudskinak sikerült megszerezni a hatalmat Varsóban,
sőt 1919—20-ban győztes háborút vívott Lenin forradalmi állama ellen.
Államfelfogását azonban nem sikerült elfogadtatni a lengyelek többsé­
gével. Lengyelország első elnökéül egy régi szocialista elvtársát, Gábriel
Narutowiczot választották meg, akit azonban azonnal megölt egy nacio­
nalista fanatikus. Pilsudski visszavonult annak az államnak a politikai éle­
téből, amelynek megteremtéséért oly sokat tett.155
1926-ban úgy tért vissza a hatalomba, hogy puccsot hajtott végre mind
a Nemzeti Demokrata jobboldal és a lengyel társadalomban betöltött do­
mináns szerepe, mind a kommunista szélsőbal ellen, akiket - Pilsudski
szerint —a nemzeti demokraták sovinizmusa csak erősített.156 Pilsudski
nem alakította át a lengyel köztársaságot, ehelyett manipulálta az intéz­
ményeit, hogy rugalmas többséget szerezzen a parlamentben. Létrehozta

154 A régi államközösség és az ország felosztása időszakát illetően lásd Stone: State és Wandycz: Lands.
155 A legmegbízhatóbb útmutató mindmáig Polonsky: Politics in Independent Poland.
156 Rothschild: Coup\ Chojnowski: Pilsudczycy ti wtadzy.
74 FE K E T E FOLD

a Kormánnyal Együttműködők Pártonkívüli Blokkja nevű választói enti­

tást, amelyet nemcsak saját követői támogattak, hanem a nemzeti kisebb­
ségek, köztük az ortodox zsidók is. A rezsim egyik legmegbízhatóbb tá­
mogatója az Ágúdat nevű ortodox zsidó párt volt.157 A zsinagógák határo­
zatokat hoztak, hogy Pilsudski blokkjára kell szavazni, és a rabbik maguk
vezették híveiket az urnához. A Blokk irányítói között akadtak szekuláris
zsidók158 és ukránok159 is.

Amit Pilsudski hozott, az egyfajta áldemokrácia volt, egy csipetnyi meg­

újított liberalizmussal. Az, hogy 1926 után fenntartotta a demokratikus
procedúrák látszatát, arra volt jó, hogy megőrizze a legitimáció érzését,
miközben távol tartotta a nemzeti demokratákat a hatalomtól. Autoriter
rezsimje valószínűleg feltartóztatta a még rosszabbat. Pilsudski puccsa és
a halála közötti időszakra esett a világgazdaság összeomlása, a szélsőjobb-
oldal felemelkedése szerte Európában, Hitler hatalomra jutása, a Gleich-
schaltung, Joszif Sztálin hatalmának megszilárdulása és a szovjet kollekti­
vizálás nyomában kitört éhínségek. Pilsudski úgy kezelte az államot, hogy
az valamennyi polgár számára egyaránt védelmet jelent, amivel egyre in­
kább ódivatúvá vált. Kormányai felszámoltak minden zsidóellenes törvé­
nyi diszkriminációt, és törvényes bázist teremtettek a helyi zsidó közössé­
gek számára vallási és kulturális ügyeik intézésére.160
Pilsudski alapvető tisztelete az állam iránt —ellentétben Hider állam
iránti megvetésével - jól látható azoknak a szervezeteknek a sorsából, ame­
lyeket Pilsudski a hatalom megszerzéséhez felhasznált. Ahogy Hitlernek
rendelkezésére állt az SS és az SA, Pilsudskinak is ott voltak a Légiói és
a Lengyel Katonai Szervezet. Azok a személyek azonban, akik ezekben
a lengyel paramilitáris erőkben szolgáltak, vagy közvetlenül a háború után,
vagy 1926-ban, amikor Pilsudski visszatért a hatalomba, integrálódtak
a hagyományos állami szervezetekbe. Azok az emberek, akikben hatalomra

157 Bacon: Politics ofTradition.

1,8 A BBWR és a zsidók kapcsolatáról: Dowództwo Okrqgu Korpusu II, „Referat o sytuacji polityczno-
narodowos'ciowej D Ó K II za czas od 1 V do 1 VIII 1929”, 1 August 1929, CAW 1.371.2/A.88;
Dowództwo Okr^gu Korpusu II, „Referat o sytuacji politycznonarodowosciowej D Ó K II za trzeci
kwartal 1930 r.”, 10 November 1930, CAW 1.371.2/A.88; Spektor, „Zydzi wolynscy”, 570.
159 Lásd Snyder: Sketches.
160 Tomaszewski: „Civil Rights”, 125.
 Berlin, Varsó, Moszkva 75

jutása után a leginkább megbízott, korábban a Légiókban, vagy a Lengyel

Katonai Szervezetben szolgáltak. Ezek olykor részt vettek az általa szerve­
zett konspirációs műveletekben, de nem képeztek olyan alternatív struk­
túrákat, amelyek a zoológiái anarchiára való törekvésen vagy állítólagos
faji felsőbbrendűségen alapultak (mindenesetre voltak köztük zsidók is).
A szervezetek veteránjai minden bizonnyal örömest hittek a nemzetmen­
tő Pilsudski romantikus mítoszában és a szekuláris messianizmus általános
kultuszában, amely a magukfajta patriotizmus spirituális eleme volt. A fő
eszme az volt, hogy a lengyelek sokat szenvedtek e földön, ezért ezen a föl­
dön kell felszabadítani őket, de másokat is.161
Idő múltával ezek az eszmék inkább nosztalgikusan hatottak, semhogy
erőt adtak volna, mert az 1918-ban elnyert függetlenség keletről és nyu­
gatról egyaránt egyre nagyobb fenyegetésnek volt kitéve. 1933-ra, Hitler
hatalomra jutásának idejére Pilsudski régi fegyvertársai, akik ekkor dip­
lomaták, kémek és katonák voltak, elsősorban úgy tekintettek az államra,
mint veszélyeztetett vívmányra, amelyet meg kell védeni mind Berlin,
mind Moszkva fenyegetéseivel szemben.

Józef Pilsudski a Szovjetunió ellensége volt. Annak idején, a lengyel-bol­

sevik háború során a harcmezőn megverte a Vörös Hadsereget, Sztálint
pedig közönséges banditának tartotta. A Szovjetunióval kapcsolatos ellen­
érzései azonban —Hitlerrel ellentétben - az Orosz Birodalomról szerzett
személyes tapasztalatai alapján formálódtak. Hitler, akinek markáns meg­
győződése volt az orosz történelemről és az oroszok faji természetéről, nem
ismerte az orosz nyelvet, és soha nem járt az Orosz Birodalomban vagy
a Szovjetunióban. Pilsudski az Orosz Birodalom alattvalójaként született,
ötévi irkutszki politikai száműzetése alatt megtanult oroszul káromkodni,
és ezt a szokását élete végéig megőrizte. Járt az Urálon túl, azon a vidéken,
amely Hitler számára éppoly misztikus volt, mint Hyperborea. Pilsudskit
annak idején Szibériának egy olyan vidékére deportálták, ahová Hitler
a zsidókat szerette volna telepíteni.
Pilsudski számára sem Oroszország, sem a baloldal nem holmi abszt­
rakció volt. 1886-ban harkovi diákként részt vett a Narodnaja Volja (Nép­
akarat) nevű orosz populista forradalmi mozgalomban, amely a következő

161 Útikalauz az intellektuális háttérhez: Walicki: Philosophy.

76 FEKETE FÖLD

nemzedék bolsevikjait inspirálta. Egy évvel később bátyja részt vett abban
a cár meggyilkolására szőtt összeesküvésben, amelyben Lenin fivére. Öt ma­
gát is bíróság elé állították, és öt év szibériai száműzetésre ítélték. Amikor

......*’ *': **‘ ****‘ * ^ . . / \ LETTORSZÁG J

OSZFSZK
Balti-tenger
(Mérnél) ° \ L IT V Á N IA

Kaunas
> 0 Königsberg / > QWilno
• : /
/ 0 Danzig KELET- % /
{ < : PO R O SZORSZÁG J u. ./
***** (N é m e to rs z á g ) \ s Suwatki__/
0 Minszk
’■ f
t „Allenstein
\ •■*..>■
NÉMET­ Grodno ^
ORSZÁG °
BELORUSZ
SZSZK
si
\ SZSZSZR
nPoznan
JVarsó Brzesc PinskG
•{ ?ripM
V

Oto d z LENGYELORSZÁG
o Radom
, Lublin
Breslau0

c Rowne;
s
\ o Katowice

Krakkó UKRÁN
q Lw ó w
SZSZK

CSEHSZLOVÁKIA W
VV ...
\
••* / ....* V . .. </e>
LENGYELORSZÁG
'*t
1922 s /
MAGYARORSZÁG \
Lengyel Királyság, 1918 ROMÁNIA

visszatért, segített létrehozni az illegális Lengyel Szocialista Pártot, és szer­

kesztette a párt lapját, a k
in
to
b
aRot (Munkás). Orosz forrada
amennyiben ő és elvtársai együtt tevékenykedtek az illegalitásban oroszok­
kal, zsidókkal és a legkülönbözőbb származású szocialistákkal.162

162 Pilsudski Oroszországról alkotott elképzelésének igen mély elemzése Nowak: Trzy Rosje.
 Berlin, Varsó, M oszkva 77

Pilsudski pontosan tudta, hogy vannak zsidók a baloldalon: vannak

olyan zsidók az orosz szocialista mozgalomban, akik ellenzik a lengyel
függetlenséget; vannak, akik zsidó autonómiát akarnak, ezeket megpró­
bálta maga mellé állítani; vannak zsidók a saját Lengyel Szocialista Párt­
ján belül is. Voltak zsidók politikai fiatalsága és bizonyos mértékig politi­
kai érettsége baj társai és barátai között. Személyesen ismert olyan lengyel
zsidókat és más lengyeleket, akik részt vettek a bolsevik forradalomban.
Ezek az ő szemében olyan konkrét névvel és múlttal rendelkező szemé­
lyek voltak, akik rettenetes hibát követtek el. O maga meg volt győződve,
hogy az államiságnak meg kell előznie a szocializmust. Az első világháború
alatt és után a Légiók és a Lengyel Katonai Szervezet számos zsidó tagjá­
val együtt vett részt összeesküvésben és különböző harcokban. Az ő körei­
ben a judeobolsevizmus eszméje nevetség tárgya volt. A Szovjetunió való­
di külső fenyegetést jelentett, a zsidókérdés viszont belpolitikai ügy volt.163
Pilsudski és elvbarátai a birodalmakat a nemzetek inkubátorának tekin­
tették, a progressziót pedig a nemzeti felszabadítással azonosították. Mint­
hogy ők maguk a széthullott Orosz Birodalom egyes területeiből építettek
független nemzetállamot, úgy vélték, hogy hasonló folyamatok megismét­
lődhetnek a Szovjetunión belül is. Nézeteik szerint a legsúlyosabb nemze­
tiségi kérdést Ukrajna jelentette. A nácik úgy tekintettek Ukrajnára, mint
egyfajta telepes gyarmat zónájára, Pilsudski és elvbarátai pedig egyrészt
úgy, mint szomszéd országra, másrészt, mint lehetséges politikai tőkére.
Sok lengyel vezetőnek valójában Ukrajna volt a hazája. Pilsudski Litvániá­
ban született, de Kelet-Ukrajnában tanult. Pilsudski több alvezére ukraj­
nai lengyel volt, és a bolsevikok elleni 1919—20-as háború jórészt Ukrajna
területén folyt. A harcok során több ezer ukrajnai lengyel esett el, de több
ezren életben maradtak. Sok katonai vezetője ukrajnai lengyel volt, és a bol­
sevikok elleni 1919-20-as háborút jórészt ott vívták. Az ukrajnai lengyelek
néha szentimentálisán, igen gyakran lenézően gondoltak az országra, de
mindig úgy, mint emberi lények által lakott helyre. A nácikkal ellentétben
egyetlen lengyel államférfi sem tekintett úgy Ukrajnára, mint üres palatáb­
lára vagy lakatlan földre.164

163 A marxizmushoz és a marxistákhoz fűződő viszonyáról lásd Snyder: Nationalism.

164 Egyetértek Dániel Beauvois-val, a kiemelkedő történésszel, hogy a kora modern lengyel ajkú arisz­
tokrácia és az ukrán lakosság közötti kapcsolat alapvetően gyarmati jellegű volt. De négy évszázaddal
később, a Lengyel—Litván Allamközösség megszűnte, az Orosz Birodalom alatt szerzett közös tapasz­
78 F E K E T E FÖ L D

Amikor 1926-ban Pilsudski visszatért a hatalomba, a külügyminiszté­

riumban és a katonai elhárításnál működő néhány régi bajtársa belefogott
egy projektbe, amelyet prometheanizmusnak neveztek. Ez a politika, amely
a görög mitológia titánjáról kapta a nevét, aki megáldotta az emberiséget
a tűzzel, és átokként a reménnyel, az elnyomott nemzeteket igyekezett tá­
mogatni a birodalmak ellen. Különösen az ukránokat segítették a Szovjet­
unió ellen. A Szovjetunió formálisan nemzeti köztársaságok szövetségeként
alakult meg. A szovjet vezetők úgy képzelték, hogy a más nemzetiségek el­
ismerésével egy új, nem orosz és nem zsidó elit toborozható. Optimizmu­
suk azon a marxista hiten alapult, hogy a munkásosztály győzedelmesked­
ni fog, és ezzel eljön a szocializmus. A lengyel prometheánusok, akik a tör­
ténelem egy másfajta sémáját alkalmazták, a történelem aktorainak nem
az osztályokat, hanem a szovjet nemzeteket tekintették, amelyek megfelelő
támogatás esetén alkalmasak lehetnek arra, hogy meggyengítsék a Szovjet­
uniót. A prometheanizmus a lengyel külpolitika rejtett része volt, amelyet
titkos pénzekből finanszíroztak, és megbízható embereken keresztül igye­
keztek megvalósítani. Középpontjában Lengyelország legukránabb tarto­
mánya, Volhínia volt, ahol éveken keresztül hivatalosan támogatták az uk­
rán kultúrát azzal a céllal, hogy felkeltsék a Szovjetunióban élő ukránok
figyelmét és szimpátiáját.165
A Szovjetunión belüli nemzeti mozgalmak támogatása és az egész
prometheánus eszme a lengyel érdekeket igyekezett szolgálni. Ugyanak­
kor a résztvevők közül sokan vélték úgy, hogy egyfajta erkölcsi tradíciót
folytatnak, amely helyesnek tartja egy nemzet áldozatait valamennyi nem­
zet java érdekében. Az első világháború kimenetele inkább megerősítette,
mint megkérdőjelezte liberális nacionalizmusukat. A 19. század roman­
tikus hazafiaitól örökölt jelszavuk így hangzott: „A szabadságotokért és
a mienkért!” . Mindenkinek áldozatot kell hozni, és mindenki győzni fog
a végén.

tálatok, valamint az olyan modern eszmék megszületése után, mint a szocializmus és a nacionalizmus,
a 20. században már nincs értelme egy ilyen reduktív keret alkalmazásának. Ebben a miliőben sok len­
gyel képes volt az analógiák alapján testvérnépnek tekinteni Ukrajnát. A nemzeti demokraták nemzeti
előtti állapotban levőnek, mindenképpen embernek tekintették az ukránokat, akiket ily módon asszimi­
lálni lehet a lengyel nemzetbe. A lengyel és a német elit különbségét ezen a ponton talán a posztkoloniális,
illetve a prekoloniális jelzővel lehetne megfogalmazni.
165 Lásd Snyder: Sketches\ Copeax, „Le mouvement”, valamint Kuromya és Peplonski folyamatos pub­
likációit. Lásd továbbá M^drzecki: Województwo wotynskie\ K$sik: Zaufany Komendanta, Schenke:
Nationalstaat und nationale Frage.
 Berlin, Varsó, Moszkva 79

Pilsudskinak igaza volt abban, hogy a Szovjetuniót szilárd államépítmény­

nek tekintette, amely állandó fenyegetést jelent Lengyelországra nézve, ab­
ban viszont tévedett, hogy a Szovjetuniót főképpen az Orosz Birodalom
egyfajta korszerűsített változatának vélte. Hitler felismerte a Szovjetunió
újdonságát és radikalizmusát, viszont tévedett, amikor vezetői eszméit és
céljait a zsidó világuralom megteremtésére redukálta. A szovjet ideológu-'
sok Pilsudskit és Hitlert egyaránt fasisztaként kezelték, amivel figyelmen
kívül hagyták a rendkívül jelentős különbséget az államiság autoriter vé­
delmezője és a háborút szító biológiai anarchista között. A marxistáknak
azonban igazuk volt, amikor felismerték, hogy mind Lengyelország, mind
Németország magántulajdonon alapuló rendszere annyira különbözik
a szovjet rendszertől, hogy a kommunizmus létrehozását Varsóban és Ber­
linben egyaránt szinte lehetetlen megérteni.
A szovjet, a lengyel és a német rendszer egyaránt definiálható a föld­
höz való viszonyuk alapján. A kommunistáknak, akárcsak a kapitalisták­
nak, szembe kellett nézni azzal az alapvető dilemmával, hogyan lehet vidé­
ken úgy megőrizni a stabilitást, hogy közben igyekeznek kielégíteni a vá­
rosi lakosságot. A Szovjetunióban az 1920-as években a városi lakosságot
egy jobbára elméletileg létező munkásosztály jelentette a lényegében fel
nem épített városokban, ezek etetése pedig a nagyon is valódi parasztok­
ra várt, akik egyes vidékeken, különösen Ukrajnában, erősen ragaszkodtak
nagyon is valódi földdarabjukhoz. A nácik exportálták a földkérdést, amit
a külföldi hódítással láttak megoldhatónak. A lengyel kormányok meg­
próbálták többé-kevésbé legális módon megoldani a kérdést, de kudarcot
vallottak. Sztálin nyíltan szembenézett a problémával, és azt a logikus kö­
vetkeztetést vonta le, hogy a jelen parasztjait és falvait felválthatják és fel is
fogják váltani a jövő munkásai és városai. A lengyeleknek nem volt dicső­
séges víziójuk holmi paraszti utópiáról. A nácik agrárvíziója, a Lebensraum
egy külföldi katonai győzelemtől függött. A szovjetek hittek benne, hogy
a forradalmuk megvalósítható az országon belül, aminek az árát éppen
a nagy paraszti osztály fogja megfizetni, amelynek úgysincs helye a szo­
cializmusban.166
Moszkvában, Varsóban és Berlinben a földkérdés mindig egyaránt volt
nemzetközi és hazai ügy. Ha Németország rekolonialista volt, amennyiben

166 Erről az átalakulásról lásd Viola: Unknown Gulag; Hlevnyuk: Gulag; Werth: La terreur; Kotkin:
Magnetic Mountain.
80 F E K E T E FÖLD

azt tervezte, hogy más birodalmaktól szerez földet, Lengyelország pedig

dekolonialista volt, mert más birodalmakat akart felszabadítani saját pol­
gárai emigrációja számára, akkor a Szovjetunió önkolonialistának nevezhe­
tő. Sztálin a saját alattvalóival szemben akarta alkalmazni azt a politikát,
amelyet szerinte az imperialisták a bennszülöttekkel szemben alkalmaztak.
Mivel a Szovjetunió el volt szigetelve a kapitalista világtól, viszont illesz­
kednie kellett a kapitalista fejlődéshez, az egyetlen reményt az ország hatá­
rain belül található források, köztük az emberi erőforrások kizsákmányo­
lása jelentette. Mivel a Szovjetunió a világ legnagyobb országa volt, amely
a szárazföldek egy hatodára terjedt ki, ez a gondolkodás elfogadhatónak
tűnt Moszkvában. Annál kevésbé volt az Berlinben vagy Varsóban. A sztá­
lini önkolonizáció központi eleme a mezőgazdaság kollektivizálása volt,
ami komolyan 1930-ban vette kezdetét. Ez azt jelentette, hogy a magán­
földbirtokokat elkobozták, a parasztok egy részéből ellenőrzött mezőgaz­
dasági munkaerőt, másik részéből városi munkásokat vagy lágermunkáso­
kat csináltak.167
Ez a politika erőteljes ellenállást váltott ki, majd súlyos éhínséghez ve­
zetett: először Kazahsztánban, ahol több mint egymillió ember pusztult el,
amikor egy őrült húzással kis földdarabokon megpróbálták röghöz kötni
a nomádokat, majd az állam csaknem azonnal elvette tőlük a földet. Utána
Dél-Oroszország, majd egész Ukrajna következett, csupa termékeny terü­
let, ahol a parasztok a kollektivizálással elvesztették a földjeiket. 1932 má­
sodik felében Sztálin politikai problémaként kezelte az ukrajnai éhínséget,
magukat az ukránokat vádolta miatta, és azt állította, hogy az egész válság
a lengyel kémek aknamunkája. A szovjet vezetés azon az őszön és télen egy
sor olyan gazdaságpolitikai lépést tett, amelyek biztosították, hogy az éh­
halál éppen ezekre koncentrálódjon, miközben elkerül másokat. 1932-ben
és 1933-ban Ukrajna mintegy 3,3 millió lakosa halt rettenetes és szükség­
telen halált az éhínségtől és a betegségektől.168*
A kollektivizálás kezdetétől szovjet parasztok ezrei, olykor egész falvak
menekültek át a lengyel határon, ahol felszabadító háborúért könyö­

16/ A kollektivizálás az 1928-33-as első ötéves terv központi eleme volt. Igazából 1930 első heteiben
vette kezdetét.
168 Az eseménysor leírását lásd Snyder: Véres övezet, 1. fejezet, amely számos elsődleges forrást idéz.
Az ellenállásról lásd például: Grazios: „Révoltes paysannes”. A szovjet levéltári források széles válogatá­
sát lásd Zelenin és mások: Tragedyija szovjetszkoj gyerevnyi.
 Berlin, Varsó, M oszkva 81

rögtek.169 Egy paraszt azt ígérte: „H a megkezdődik a háború, az emberek

olyan hangulatban vannak, hogy ha bejön a lengyel hadsereg, megcsókol­
ják a lengyel katonák lábát, és maguk is a bolsevikok ellen támadnak.” 170
Egy másik abban reménykedett, hogy „Lengyelország vagy valamelyik más
ország mihamarabb megszabadít bennünket a nyomorúságtól és az elnyo­
mástól”.171 A szovjet menekülteket kihallgató lengyel határőrök összefog­
laló jelentése arról számol be, hogy ,A lakosság alig várja a fegyveres inter­
venciót Európa részéről”.172
A Föld egyik legtermékenyebb vidékén mesterségesen előállított töme­
ges éhínség nem kerülhette el a külvilág figyelmét. Ám a reakció Varsóban
és Berlinben igen különböző volt. A lengyel határőrök és kémelhárító tisz­
tek az első menekülthullámot követően a határ mentén erőteljes szovjet
csapatösszevonásokat jelentettek,173 amelyek nyomatékosították az éhín­
séghadjáratot. A lengyel prometheánusok a kollektivizálás tömeges éhha­
lállal járó, félreérthetetlenül modern politikája fényében feltették a kérdést
maguknak, vajon csakugyan helyesen ítélték-e meg a Szovjetuniót. Az új
bizonytalanságok láttán egyesek feltették a kérdést, vajon korábbi kísérle­
teik, amelyek a nemzetiségi kérdést igyekeztek felhasználni, politikailag és
morálisan helyesek voltak-e. A lengyel külpolitika irányt váltott. 1931 -ben
Lengyelország elfogadta azt a szovjet javaslatot, hogy kezdjenek tárgyalá­
sokba egy megnemtámadási szerződésről, amelyet 1932 júliusában alá is
írtak. Ez a megállapodás elválasztotta Lengyelországot korábbi ukrán kli­
enseitől és az ukrán kérdéstől. Ennek is megvoltak a morális kockázatai.
A Szovjet-Ukrajnában tartózkodó lengyel diplomaták egyértelmű er­
kölcsi megdöbbenéssel figyelték a kollektivizálás következményeit. Har­
kovban, Ukrajna akkori fővárosában a lengyel konzul ötmillióra tette az
éhhalál áldozatainak számát,174 ami a Szovjetunió egészére alacsony, Uk­
rajnára nézve kissé magas becslés. 1933 februárjában jelentette, hogy fér-

:ft9 Protokói wywiadowczy, 28 March 1930, CAW 1.303.4.6982.

ro „Protokói” , 23 April 1930, CAW, 1.303.4.6982.
171 „Protokói”, 23.IV. 1930 r. w kanc. komp. »’Husiatyn« w sprawie nielegalnego przekroczenia granicy
przez obywatela sow. Jacentiuka”, 23 April 1930, CAW 1.303.4.6982.
172 K.O.P., Placówka Wywiadowcza Nr. 10, Protokói, Aleksander Kramar, 25 November 1933, CAW
1.303.4.6906.
173 Placówka Wywiadowcza 9 Czortków, K.O.P., „W iadom os'ci wojskowe” , 3 April 1930, CAW,
1.303.4.6982; „W iadomos'c'i zakordonowe” , Równe, 1 April 1930, CAW, 1.303.4.6982.
174 J. Karszo-Siedlewski, „Sytuacja na Ukrainie”, 2. October 1933, CAW, 1.303.4.1881.
82 F E K E T E FÖLD

fiák jöttek az irodájába, és zokogva számoltak be feleségük és gyermekeik

éhezéséről.175 Egy másik diplomata arról írt, hogy Harkov utcáin „végső­
ket vonagló embereket és holttesteket látni”.176 Minden éjszaka halottak
százait szállították el; az emberek panaszkodtak, hogy a rendőrség nem ta­
karítja el a hullákat elég gyorsan. A lengyel felderítés —helytálló —jelentése
szerint az éhínség a falvakban még rettenetesebb volt.177 A parasztok Har-
kovba menekültek, hogy az utcán kolduljanak. A rendőrség megpróbál­
ta eltüntetni őket szem elől; az elfogandó gyermekek kvótája napi kétezer
volt.178 1933 márciusában, amikor az éhhalál áldozatainak száma százez­
rekről milliókra nőtt, a lengyel katonai elhárítás vezetője még akkor is azt
írta: „igyekszünk lojálisnak lenni” a szovjetekkel kötött megállapodáshoz,
„bár folyamatosan provokálnak és rágalmaznak bennünket”.179
Azt, ahogy a lengyelek kivonták magukat az ukrán kérdésből, az ukrá­
nok árulásnak érzékelhették, és az is volt.180A nemzetiségi kérdés egyik ve­
zető lengyel szakértője a következőket jegyezte fel a szovjet-lengyel megál­
lapodás következményeiről: „A paktum aláírása reménytelenné tette a szö­
kést külföldre, így a szovjethatalom abszolút élet és halál ura lett a lakos­
ság fölött. Ezt megerősítette a falusi lakosság tömeges pusztulása 1933 ta­
vaszán.” Az ukrán parasztok utolsó reménye —mint ők maguk vallották —
most a Szovjetunió elleni német invázió és a szövjethatalom szétverése lett.
A lengyel diplomaták, akik ahhoz voltak szokva, hogy a nemzeti hova­
tartozás és lojalitás politikai kérdés, feltették maguknak a kérdést: hogyan
fognak boldogulni a németek, ha csakugyan megszállnák Szovjet-Ukraj-
nát? Mint egyikük írta róluk: „Sokat és erősen kell gondolkodniuk a he­
lyi lakosság anyagi és morális megnyeréséért, meg kell gondolniuk, milyen
jelszavakat fognak használni, és hogyan fogják megvalósítani ezeket.” Hit­
ler valószínűleg mit sem törődött az ilyen finomságokkal. O azt tervezte,

175 J. Karszo-Siedlewski, Kharkiv, 1933. február 4.

176 [Jozefina Pisarczykówna] [Jerzy Niezbrzycki]-nek, 13 June 13. CAW 1.303.4.2099.
177 [León Mitkiewicz] [Oddzial II Sztabu Glównego, Referat Wschód, Warsaw]-nek, 6 1933, CAW
1.303.4.1928.
178 Fáik: Sowjetische Stadte, 298-300.
179 [Jerzy Niezbrzycki] [Piotr Kurnicki]-nak, lóM arch 1933, CAW 1.303.4.1993.
180 [Piotr Kurnicki]: Jelentés a közhangulatról Szovjet-Ukrajnában, 1933, CAW, 1.303.4.1993, 1. idé­
zet. A lengyel kormány rendszeres jelentéseket kapott a határőrségtől, valamint az éhínség elől elme­
nekülő ukránoktól. Az információforrás bőséges volt. Lásd például az ukránok jelentéseit, in CAW,
1.303.4.3539 és „Zagadnienie Ukrainizacji”, 12 December 1933, CAW, 1.303.4.2011.
 Berlin, Varsó, Moszkva 83

hogy megtámadja a Szovjetuniót, és elfoglalja Ukrajnát, de a célja nem

a nemzeti felszabadítás, hanem a faji gyarmatosítás volt. Az ukránokat vagy
a szovjet állampolgárokat nem tekintette politikai szubjektumoknak, sőt
teljes értékű emberi lényeknek sem.

A Szovjet-Ukrajnában dúló politikai indíttatású éhínség átrendezte a fon­

tosabb regionális hatalmak viszonyát, és ezzel mintegy előkészítette a má­
sodik világháború színterét. 1930-ban, amikor megkezdődött a tömeges
kollektivizálás, Sztálint és a szovjet vezetést megriasztották saját politiká­
juk következményei, és béketárgyalásokat kezdeményeztek Pilsudskival,
hogy elkerüljék a lengyel intervenciót a kollektivizálás káosza közepette.
A lengyel vezetés, amely a világválság idején megkurtította a védelmi költ­
ségvetést, és amelyet nyugtalanítottak az intervenció morális velejárói, haj­
lott a megállapodásra. Moszkva és Varsó 1932 júliusában aláírta a meg­
nemtámadási szerződést. Berlint nagyon aggasztotta, hogy a paktum eset­
leg az ő érdekei ellen irányul. Pilsudski megbízta 1932 novemberében ki­
nevezett új külügyminiszterét, Józef Becket, hogy a Szovjetunióval kötött
megnemtámadási szerződés kiegyensúlyozása végett kössön hasonló meg­
állapodást Németországgal. A kezdeményezés időben történt. Pilsudski ko­
rábban megpróbálkozott (hasztalanul) azzal, hogy felkeltse Nyugat-Európa
érdeklődését valamiféle Hitler-ellenes megelőző akció iránt.181 Hitler érde­
kelt volt a Varsóval való újbóli közeledésben. 1934 januárjában Berlinben
és Varsóban megnemtámadási nyilatkozatot írtak alá, amely szerint egyik
fél sem kíséreli meg erőszakkal megváltoztatni a német-lengyel határt.
1933-ban és 1934-ben, Hitler és Sztálin felemelkedése idején a len­
gyel vezetők számára a status quo megőrzése önmagában fontos volt. Ber­
lin számára a nyilatkozat az első lépés volt a nagy terve: a keleti háború és
a szovjet területek gyarmatosítása felé. Hitler tudta, hogy a Lengyelország­
gal megkötött béke Németországban népszerűtlen, de nem törődött ezzel:
a német—lengyel területi kérdéseket ugródeszkának tekintette a jövőbeli
keleti birodalom felé. Bízott benne, hogy a megállapodás következménye­
képpen Lengyelország önként átenged bizonyos területeket, cserében azo­
kért, amelyek a Szovjetuniótól elnyerhetők lesznek. E forgatókönyv sze­

181 Pásztor: „Problem wojny prewencyjnej”; Simms: Europe, 346.

84 FE K E T E FÖLD

rint a hagyományos német revansisták is megkapják, amit akarnak, és si­

kerül berángatni őket a háborúba, amelyet Hitler akart. A közös nyilat­
kozat után a német lapokból eltűnt a lengyelellenes dezinformáció. Joseph
Goebbels, a propaganda nagymestere, előadást tartott Varsóban „A nemzeti­
szocialista Németország mint az európai béke eleme” címen; Beck meg­
ígérte, megakadályozza, hogy a zsidó szervezetek nemzetközi kongresszu­
sa Lengyelországban üljön össze. Az ekkor már idős, megromlott egészsé­
gű Pilsudski ettől fogva a német katonai kiadványokban lángészként szere­
pelt, aki 1920-ban megmutatta, hogyan lehet gyors bekerítő ütközetekben
megverni a Vörös Hadsereget. Emlékiratai megjelentek németül, a hadügy­
miniszter fellengzős előszavával.182 Hitler fennhangon azt latolgatta, ho­
gyan lehetne a lengyeleket bevonni egy teljes katonai szövetségbe, és kö­
zölte tábornokaival, hogy ezt akarja is, és számít is rá.183
Moszkva merőben másképpen értelmezte az ukrajnai katasztrófával kap­
csolatos diplomáciai átrendeződést. Miközben Varsó úgy tekintette, hogy
a Moszkvával és Berlinnel megkötött megnemtámadási szerződések a sta­
tus quo megőrzésére irányuló politika bizonyítékai, Berlin úgy vélte, hogy
a Varsóval kötött megállapodás a Szovjetunió elleni közös hadjárat felé mu­
tat. Moszkva a német—lengyel közeledésben annak jelét látta, hogy Len­
gyelország és a Szovjetunió soha nem lesznek szövetségesek. Az európai
háborúban, amelyre Sztálin számított, Lengyelország vagy ellenség lesz,
vagy semleges. Ez azt jelentette, hogy a lengyel államiságnak semmiféle ér­
téke nincs a Szovjetunió számára, és amint alkalom adódik, fel kell szá­
molni. Az is világossá vált, hogy a Szovjetunió nyugati végein élő lengyel ki­
sebbség túszként kezelhető egy jövendőbeli esetleges szovjet—lengyel meg­
állapodás kikényszerítéséhez. Mihelyt Sztálin nem hitt többé abban, hogy
Lengyelország valaha is a Szovjetunió szövetségese lesz, a lengyeleket el-
dobhatónak tekintette. A lengyel nemzetiségű szovjet állampolgárokat meg
lehetett vádolni a szovjet politika kudarcai (például az éhínség) miatt, és
ennek megfelelő büntetést lehetett kiróni rájuk.184
Az alatt az öt év alatt, amely a német—lengyel megnemtámadási szer­
ződés aláírása és a német-lengyel kapcsolatok 1939 januárjában bekövet­
kezett egyértelmű megtörése között eltelt, a Szovjetunióban élő lengyelek

182 Müller: Dér Feind, 75.

183 Rossino: Hitler Strikes Poland, 2. Lásd még: Simms: Europe, 361 és Cienciala: „Foreign Policy”, 136.
184 Kuromiya: Stalin, 141 és tovább. A kérdés hosszabb kifejtését lásd Snyder: Véres övezet, 3. fejezet.
 Berlin, Varsó, Moszkva 85

etnikai tisztogatási kampánynak voltak kitéve. A szovjet lengyelek depor­

tálása Ukrajna és Belorusszia határvidékeiről öt héttel a német—lengyel
szerződés aláírása után kezdődött, és egészen 1936-ig tartott. Nem sokkal
később a Szovjetunióban élő lengyel kommunistákat megvádolták, hogy
nagyszabású összeesküvésben vettek részt a szovjethatalom ellen. Vallatá­
suk során „bizonyítást nyert” az „összeesküvés”, ami igazolásul szolgált az
1937—38-as úgynevezett lengyel művelethez, amely a Nagy Terror éveinek
legnagyobb és legvéresebb szovjet etnikai operációja volt. A Lengyelország
számára való kémkedés gyanújával több embert tartóztattak le, mint aki­
ket japán vagy német kémnek minősítettek. Több mint százezer szovjet ál­
lampolgárt lőttek agyon állítólagos lengyel kémként Ez volt a történelem
legnagyobb, békeidőben végrehajtott, etnikai indíttatású kivégzési kam­
pánya.185
A lengyel művelet megkezdésekor Sztálin kijelentette: azt akarja, hogy
„a Szovjetunió érdekeinek védelmében” fel kell számolni „a lengyel spion
mocskot”.186 Amikor aztán alkalom adódott magának a lengyel államnak
a lerombolására, kapva kapott rajta. Lengyelország volt Európa legnagyobb,
több mint hárommilliós zsidó népességének a hazája. Közigazgatásuk meg­
semmisítése végzetes lesz számukra.

185 Lásd Snyder: Véres övezet, harmadik fejezet. A Nagy Terrorral kapcsolatban lásd Gellately: Stalins
Curse, 34-46. A letartóztatottak számáról lásd Hausztov: „Gyejatelynosty organov”, 229.
186 Naumov: Stalin i NKVD, 299.
 3.
Palesztina ígérete

A
harmincas években természetesen voltak lengyel kémek a Szovjetunió­
ban, akik közül néhányan meglehetősen különleges megbízatást telje­
sítettek. 1935. június 8-án a lengyel hírszerzés azt a parancsot adta Uk­
rajnában tartózkodó tisztjeinek, hogy járják végig az 1919-20-as lengyel­
bolsevik háború valamennyi harcterét. A feladatuk nem az volt, hogy egy
új hadjáratot készítsenek elő, hanem egy régi emlékével kellett foglalkoz­
niuk. Egy hónappal korábban meghalt Pilsudski, és a felderítőknek most
egy-egy kis zacskónyi földet kellett diszkréten begyűjteni harcterekről a sír­
dombja számára.187
Pilsudski halála újranyitotta a vitát a lengyel állam természetéről. Pil­
sudski tekintélye személyi jellegű volt, és a régi bajtársaknak („az ezredesek­
nek”), akik a nyomdokába akartak lépni, meg kellett harcolniuk a gazda­
sági válság idején népszerű politikával. Pilsudski régi ellenfelei, a Nemzeti
Demokraták188 a zsidókérdést akarták felhasználni, hogy támadást intéz­
zenek a halála után a munkatársai által létrehozott rezsim ellen. A pogro­
mok bátorítását, ami egyszerre volt a rasszizmus megnyilvánulása és a tör­
vény megsértése, mindkét fél az állam elleni támadásként értelmezte. Az új
rezsim nagyobb formális hatalommal rendelkezett, mint maga Pilsudski,
mert kihasználták azt az autoriter alkotmányt, amely még a marsall éle­
tében fogant. Pilsudski utódai, bár többségükben nem voltak meggyőző-
déses antiszemiták, antiszemita közpolitika alkalmazásával próbáltak meg
szembeszállni a nemzeti demokraták kihívásával. Ezzel a fogással kompro-

187 [Jerzy Niezbrzycki], 8 June 1935, CAW 1.303.4.1926.

188 A „nemzeti demokrata” megnevezést a Stronnictwo Narodowe néven ismert pártra használom.
 P alesztina íg é re te 87

mittálták politikájuk fő morális premisszáját, amely szerint Lengyelország

nem faj, hanem állam.189
1935-ben a zsidóügyek átkerültek a belügyminisztériumtól a külügy­
minisztériumhoz.190 A zsidók immár nem számítottak normális állampol­
gároknak, akiket az állam integrál és megvéd, hanem valamiféle idegenek
lettek: a nagyvilághoz tartoznak, olyan objektumok, akiknek jövőjét más
országok hivatalnokaival kell megtárgyalni. Pilsudski választói szerveze­
tét, amely népszerű volt a zsidók körében, felváltotta egy hatalomközeli
új párt, amelyből a zsidók ki voltak zárva. Ez az 1937-ben létrehozott
szervezet, a Nemzeti Egység Tábora (Obóz Zjednoczenia Narodowego,
O Z O N )191 kijelentette, hogy kívánatosnak tartja a lengyelországi zsidók
kilencven százalékának emigrálását. Ez a politikai cél, amelyet a lengyel
centrum és a baloldal a hagyományok és az alapelvek undorító elárulásá­
nak tekintett, állítólag azt szolgálta, hogy megelőzzék a nacionalisták által
szervezendő pogromokat. Az O Z O N vezetőjének zsidó felesége volt,192
ami egy náci esetében elképzelheteden lett volna. Mindamellett a korábbi
lengyel gyakorlat sztenderdjeihez képest az 1935 utáni változás alapvető és
félreérthetetlen volt.
Azt az embert, aki a zsidópolitikáért felelt, Wiktor Tomir Drymmernek
hívták, és Józef Beck külügyminiszter'egyik legközelebbi munkatársa volt.
Drymmer, aki előzőleg a katonai hírszerzésnél szolgált, formálisan a mi­
nisztérium személyzeti ügyeiért felelt, ezenkívül konzuli ügyekkel foglal­
kozott. Ugyanakkor ő volt a vezetője bevándorlási hivatalnak, amelynek
a feladatai közé tartozott a lengyel állampolgárok külföldre távozásával kap­
csolatos ügyek intézése. Lengyelország hivatalos álláspontja az volt, hogy
európai tengeri birodalmaknak engedélyezniük kell vagy azt, hogy Len­
gyelország hozzájusson a tengerentúli gyarmatok forrásaihoz, vagy hogy
a lengyel állampolgárok kivándorolhassanak azokra a gyarmatokra. Ennek
az elemzésnek a hatóköre túlmutatott a zsidópolitikán. Amikor a falusi
munkanélküliség meghaladta az ötven százalékot, Varsó azért hadakozott,

189 A pogromok céljáról lásd Cala, Antysemitizm, 349; Melzer: No Way Out, 22; Korzec: Juifi en Pologne,
247; Rudnicki: Równi, 148. A méreteikkel kapcsolatos első kutatásokról lásd Zajscia antyzydoivskie.
190 Weinbaum: Marriage o f Convenience, 7.
191 Melzer: No Way Out, 27-29; Hagen: „Before the »Final Solution«”, 373; Jabotinszkij: War and the
Jeiv, 86.
192 Wynot: „Necessary Cruelty”, 1051.
88 FE K E T E FÖLD

hogy valamennyi állampolgára emigrálhasson.193 Ami a zsidók ügyét ille­

ti, a lengyel diplomaták felhívták a figyelmet a befagyott migrációs útvo­
nalak drámai következményeire.194 Az első világháború előtt évente nagy­
jából 150 000 zsidó hagyta el Európát;195 az 1930-as években ez a szám
a töredékére zsugorodott. A lengyel kormány, amikor „igyekezett utat ta­
lálni a népességfelesleg számára”, „elsősorban a zsidókra gondolt”.196

Az európai zsidók letelepedésének kérdése általános európai probléma volt,

amelyben Lengyelország egyfajta köztes helyet foglalt el egyfelől a nácik ál­
láspontja (a zsidóktól meg kell szabadulni, és az emigráció alkalmasnak
látszott e cél eléréséhez), másfelől a cionistáké között (a zsidóknak joguk
van saját államra, amelyet egy meglévő gyarmatból kell kialakítani).
Az a kérdés, hogy hol telepedhetnének le az európai zsidók, a 19. szá­
zad óta nyitva állt, és igen különböző irányzatokat képviselő politikusok és
ideológusok nagyjából ugyanazokat a helyeket javasolták. Az egyik ilyen
hely a francia gyarmat Madagaszkár szigete volt, amely az Indiai-óceánon,
Afrika partjaitól délkeletre feküdt. Ezt a helyet Franciaországban elsőnek
egy Paul de Lagarde nevű antiszemita javasolta 1885-ben (aki Paul Böt-
ticherként németnek született). Az ödetet egyesek ellenérzéssel, mások szim­
pátiával fogadták. Akadtak támogatói Nagy-Britanniában és persze Né­
metországban, a náci vezetés körében is. Azt csak franciául lehet mondani,
hogy „Madagassez les Ju ifs”, de azok, akik Franciaországban fontolóra vet­
ték az ötletet, nem mind voltak a zsidók ellenségei. A cionisták között is
akadtak, akik foglalkoztak a gondolattal (bár a többségük elvetette).197
A lengyel hatóságok szintén csábítónak tartották Madagaszkár gyarma­
tosításának lehetőségét. Madagaszkár lengyel állampolgárokkal való bete­
lepítésének ötlete először 1926-ban vetődött fel.198 Ekkor a túlnépesült vi­
déki Lengyelország parasztjainak emigrálására gondoltak. Egy évtizeddel

193 Hl, Polish Embassy Washington, Jews alphabetical files, Refugees, Warsaw to Washington, 20 May 1938.
194 Beck elemzése a globális politikai gazdaságról: New York Timesy 30 January 1937, 31JPI 34/7, Józef
Beck: „Wspomnienia”, 143. Drymmer elemzése: „Zagadnienie zydowskie”, 66.
195 Weinbaum: Marriage o f Convenience, 45.
196 New York Times, 1937. június 14., 1.
197 Brechtken: Madagaskar, 16, 57, 98, 120; Lásd még Korzec: Jnifi en Pologney 250.
198 Friedman: Roadsy 44.
 P alesztina íg érete 89

később, Pilsudski halála után az elgondolás újra előkerült, ezúttal zsidó

változatban. 1936-ban Beck külügyminiszter vetette fel a lengyel zsidók
madagaszkári emigrációjának gondolatát Léon Blum francia miniszterel­
nöknek, és Blum engedélyt adott a lengyeleknek, hogy küldjenek három­
fős helyszínfelmérő delegációt a szigetre.199 A lengyel kormány képviselő­
je úgy gondolta, hogy mintegy ötvenezer zsidó telepedhetne le azonnal.
Ez ugyan tekintélyes szám, de nem akkora, ami befolyásolhatta volna a len­
gyelországi népességi egyensúlyt. A Zsidó Emigrációs Társaság úgy látta,
hogy négyszáz család tudna letelepedni a szigeten. A palesztinai mezőgaz­
dasági szakember még ezt is túl soknak találta. Madagaszkár lakosai ke­
reken visszautasították a lengyelek letelepedését. A francia nacionalisták
a maguk részéről aggódtak, hogy a lengyel gyarmatosítás sikerrel jár, és a
sziget lengyellé változik.200 Időközben a lengyel rezsim Madagaszkár-párti
propagandája túllőtt a célon: amikor arról volt szó, hogy a sziget alkalmas
a gyarmatosításra, a lengyel nacionalisták201 kiadták a jelszót: „Madagasz­
kár csak a lengyeleknek!”202
Becket és Drymmert különösen foglalkoztatta Palesztina jövője. Az egy­
kori Oszmán Birodalom e birtoka ekkor brit fennhatóság alatt állt. Az Osz­
mán Birodalom hanyatlása és bukása sok európai államférfi számára szol­
gált leckéül. Hitler a balkáni nemzetállamok létrejöttét a militarizmus po­
zitív példájának nevezte. A lengyelek úgy tekintettek a történetükre, mint
a nemzeti felszabadulás általános tendenciájának részére, amely Európából
át fog terjedni Ázsiába. Azokon az európai területeken, amelyeket az első
világháború után a birodalmaktól elszakítottak, többnyire nemzetállamok
jöttek létre, az ázsiai területek pedig a francia vagy a brit birodalom részévé
váltak, esetenként a Népszövetségtől kapott „mandátumok” formájában.
Ezekről a területekről az a vélemény alakult ki, hogy nem állnak készen
a függetlenségre, ezért a nagyhatalmak fennhatósága alá helyezték őket,
politikai oktatás céljából. Ilyen mandátum volt Palesztina, Dél-Szíriának
ez a néhai Oszmán Birodalomtól elvett területe. Amikor a britek az ellen­
őrzésük alá vonták a területet, meglehetősen csekély zsidó kisebbség élt
rajta, ám a britek olyan politikát hirdettek, hogy Palesztina egy nap a zsidó

m JPI, 34/7, Józef Beck: „Wspomnienia”, 146.

200 Marrus and Paxton: Vichy, 61.
201 Drymmer: Wsiuzbie, 133.
202 „Palestine: Polish Attitűdé”, NACO /733/352/6.
90 FEKETE F Ö L D

nemzet hazája lesz. Ez összhangban volt a cionisták vágyaival, akik azt re­
mélték, hogy egy nap meg lehet kötni az egyezséget a terület teljes állami­
sága érdekében.
Hitler zsidópolitikája arra kényszerítette valamennyi érintett hatalmat,
hogy tisztázzák a Palesztina jövőjét illető álláspontjukat. Hitler hatalomra
jutása után csaknem 130 000 német zsidó emigrált,203 ezek közül mintegy

o Bejrut / • * ” ” * Szír-sivatag y

LIBANON 0 Damaszkusz
IR A K
(Francia mandátumOS
SZÍRIA • (Brit mandátum)
(Francia mandátum)
\ ^
K

Haifa

£ r,Am m an
0Tel-Aviv

Jeruzsálem 0

PALESZTINA;: tenger
ARABIA

v-jTRANSZJORDÁNIA
g
e
N
sivatagv (Brit mandátum) Nafud-sivatag

EGYIPTOM

PALESZTINA! BRIT MANDÁTUM

Szináj
1922

ötvenezer zsidó telepedett le Palesztinában.204 Érkezésük csökkentette a he­

lyi arabok demográfiai fölényét, akik Palesztinát egy nagyobb arab haza ré­
szének tekintették. Az arab vezetők, akik attól tartottak, hogy a folyamatos
zsidó bevándorlás a cionizmus sikeréhez vezethet, politikai akciót hirdet­

203 Heim: „Einleitung”, 13.

204 Husson: Heydrich, 68.
 P alesztina íg érete 91

tek: az első zavargások 1936 áprilisában törtek ki, majd sztrájkbizottságok

alakultak, és sztrájk kezdődött, amely egész októberben tartott.205 Ez azt
jelentette, hogy 1937-ben eljött az igazság pillanata azon hatalmak számára,
amelyek érdeklődést nyilvánítottak Palesztina jövője iránt. Ezek közé tar­
tozott Nagy-Britannia, a náci Németország és Lengyelország.
London első reakciója az arab zavargásokra az volt, hogy javaslatot tett
Palesztina kettéosztására. Amikor ez további politikai káoszhoz vezetett,
a britek kvótával korlátozták a zsidó bevándorlást. London szempontjából
Palesztina a birodalmi fennhatóságuk alá tartozó arab és muszlim terüle­
teknek csak egy parányi része volt. Ha Palesztinában kedveznek a zsidók­
nak, ezzel maguk ellen fordíthatják a Közel-Kelet és Dél-Ázsia muszlimja-
it. Berlin ugyanebben az évben meghatározta a cionizmussal és egy esetle­
ges Izrael Állammal kapcsolatos álláspontját. A náci rezsim számára von­
zónak látszott a zsidók letelepedése mindaddig, amíg jelenlétüknek nem
lesznek nyilvánvaló politikai következményei a Közel-Keleten.206 1937 ta­
vaszán azonban a jeruzsálemi német konzult aggodalommal töltötte el,
hogy a Palesztinából kialakított Izrael Állam meggyengítheti Németország
pozícióját a világban.207 A német külügyminiszter az év júniusában körle­
vélben közölte valamennyi követséggel és konzulátussal a hivatalos német
álláspontot: a palesztinai zsidó állam létrejöttét meg kell akadályozni, mert
Izrael Állam a zsidó világ-összeesküvés hatalmi centrumává válhat.
A lengyel álláspont eltért mind a britekétől, mind a németekétől.208 Lon­
don támogatta a zsidó állam létrehozását (egy távoli, meghatározatlan idő­
pontban), de az adott időpontban ellene volt a jelentős további zsidó be­
vándorlásnak. Berlin ellenezte az állam létrehozását, viszont azt akarta, hogy
a zsidók hagyják el Németországot, és távozzanak valami távoli, meg nem
határozott vidékre. Varsó támogatta mind a zsidók tömeges emigrációját
Európából, mind a palesztinai zsidó államot. A lengyel külügyminiszter
és a többi diplomata a nyilvánosság előtt többször felszólította a briteket,
hogy enyhítsenek a bevándorlási korlátozásokon, és a lehető legrövidebb
időn belül hozzák létre a zsidó nemzetállamot. A lengyeleknek nagyon

205 Morris: Righteous Victims, 128-38.

2or' Brit és német álláspont: Yisraeli: „ha-Raikh”, 2; Yisraeli: „Germany and Zionism”, 138-59.
207 Herf: N azi Propaganda, 27-28; Mallmann and Cüppers: Halbmond undHakenkreuz, 51, 53.
208 Az 1937-es lengyel álláspont jó összefoglalása: Szembek to London, 18 March 1937, AAN, M SZ
322/18497/35.
92 F E K E T E FÖLD

határozott elgondolásuk volt arról, milyennek kell lennie egy ilyen ország­
nak: „A lehető legnagyobb területű, független zsidó Palesztina, kijárattal
a Vörös-tengerre.”209 Ez azt jelentette, hogy az ország kiterjed a Jordán fo­
lyó mindkét partjára. Lengyel diplomaták magánbeszélgetésekben felve­
tették a brit kollégák előtt az egyiptomi Sínai-félsziget problémáját is.210
1937-ben a lengyel fegyveres erők fegyvereket és kiképzést kínáltak a leg­
fontosabb palesztinai zsidó önvédelmi erőnek, a Hagadah-nak, amely a leg­
főbb cionista önvédelmi erő volt Palesztinában.211

A cionizmus fél évszázada működő zsidó politikai mozgalom volt, amely­

nek hívei a zsidó nép jövőjét Palesztinával és egy állam megalapításával
azonosították. A cionisták általában úgy vélték, hogy ez a brit biroda­
lommal vagy más nagyhatalmakkal való együttműködésben lesz elérhető.
Bár a cionisták különböző politikai álláspontokat képviseltek, és számos
frakciójuk volt, a harmincas években sok cionista baloldali beállítottságú
volt, akik olyan mezőgazdasági kommunákat képzeltek el a jövő számára,
amelyek átalakítják az ősi zsidó földet és a modern zsidó népet. Lengyelor­
szágban a cionizmus egész sor politikai párt ideológiája volt a szélsőbaltól
a szélsőjobbig. A londoni és New York-i cionista vezetők nagy ijedelmére a
mozgalom egészének irányát erőteljesen befolyásolta a lengyelországi cio­
nizmus politikája.
1933 szeptemberében a világ cionista mozgalma kettészakadt, éppen ak­
kor, amikor Pilsudski utódai revideálták a lengyel zsidópolitikát. Az Ál­
talános Cionista Mozgalomból ekkor emelkedett ki Vlagyimir Jabotinsz-
kij, a revizionista cionizmus programjával. Jabotinszkij arra buzdította

209 Drymmer: „Zagadnienie”, 66, az idézet a 70. oldalon.

210 NA CO/733/368/5/30 and 34; terjeszkedés „dél felé” Aveling Edennek, 1937. július 26., NA CO
733/332/6/46. A britek tökéletesen tisztában voltak a politikájukkal szembeni nyilvános és hivatalos
ellenkezéssel, de a jelek szerint nem sejtették, hová fog ez vezetni: Aveling Edennek, 1937. július 14.,
NA CO/733/352/6.
211 Melzer: No Way Outy 142, 152; Weinbaum: Marriage o f Convenience, 158. Lásd még: New York
Times} 9 July 1937, 11. A jelek szerint a cionizmust katonailag támogató lengyel politikának két kü­
lönböző aspektusa volt: (1) a Haganah - és ezáltal a balszárny - többé-kevésbé nyílt támogatása fegy­
verekkel és kiképzéssel, amit a vezérkar szervezett, és amiért a zsidó fél némi fizetséget adott; és (2)
a revizionisták és így a jobbszárny titkos támogatása, amelyet a külügyminisztérium konzuli részlege
szervezett, és amelyért a zsidó fél nem fizetett.
 Palesztina íg érete 93

az európai zsidókat, hogy fontolják meg a tömeges és gyors emigráció le­

hetőségét, egyúttal követelte Izrael Állam mielőbbi létrehozását a paleszti-
nai és a transzjordán mandátum területén. A cionizmus e változata tökéle­
tesen megfelelt Lengyelország új vezetőinek. 1936 júniusában Jabotinszkij
bemutatta „evakuációs tervét” a lengyel külügyminisztériumnak.212 Állítása
szerint Palesztina képes nyolcmillió zsidó felszívására. Amikor néhány hét­
tel később a lengyel sajtóban közzétette a tervét, célként egy zsidó állam lét­
rehozását nevezte meg a Jordán folyó mindkét partján, másfél millió zsidó
lakossal, a következő tíz év folyamán.
Jabotinszkij azt akarta, hogy Lengyelország örökölje meg Nagy-Britan-
niától a palesztin mandátumot. Azt a lehetőséget is felvetette, hogy Len­
gyelország kapja meg a Szíriái mandátumot, amit elcserélhetnek a palesztin
mandátumra, vagy használhatják eszközként az arabok ellen általában.213
Ez a fajta külpolitikai gondolkodás nagyon jól beleillett a lengyel diplo­
máciai tradícióba: nem volt más, mint fantáziadús kísérlet, hogy a semmi­
ből eszközt kovácsoljanak. Az igazság az, hogy Jabotinszkij és a lengyel ve­
zetők közötti könnyű megállapodás nem csupán a közös érdekeknek volt
köszönhető. Bár Jabotinszkij Varsóban franciául fogalmazta meg a bead­
ványát, a legtöbb lengyel vezetőhöz hasonlóan orosz alattvalóként szüle­
tett, és orosz nyelven tanult. Az az elgondolás, hogy a történelmi földe­
ken osztozó birodalmakból új nemzetállamokat hozzanak létre, benne volt
a levegőben.
1936-ban Jabotinszkij bázisa lengyel volt.214 A revíziónizmus a fiata­
lok mozgalma volt, amely paramilitáris szervezeteken alapult. Ezek közül
messze a legnagyobb a Betar nevű lengyelországi jobboldali ifjúsági zsidó
paramilitáris szervezet volt, amelynek tagjai megfogadták, hogy életüket
„a zsidó állam feltámasztásának szentelik, zsidó többséggel a Jordán mind­
két partján”. A Betar modellje az első világháborús Lengyel Légió volt,
amely a birodalmak közti háború kedvező körülményei között előkészí­
tette az utat a lengyel függetlenség számára.215 Akárcsak a Légiók lengyel
tagjai, a Betar zsidói megtanulták a fegyverforgatást, és várták az általános

212 Melzer: No Way Out, 136. Lásd még: Engel: „Historical Objectivity”, 378.
213 Weinbaum: Marriage o f Convenience, 113.
214 A témával kapcsolatos alapmű: Heller: „Rise of the Zionist Right”; a részletekről lásd 19, 20, 33,
34, 144, 149, 158, 246.
215 Shindler: Military Zionism, 131, 138, 191.
94 F E K E T E FÖLD

konfliktus kedvező pillanatát. A Betar tagjainak többsége a lengyel isko­

larendszer terméke volt, és mélyen magukba szívták a szekuláris messia­
nizmus üzenetét („Álmunk, hogy meghaljunk a népünkért!”).216 Amikor
tagjai baloldali zsidó szervezetekkel verekedtek, lengyel hazafias énekeket
énekeltek, lengyelül. A lengyel nyilvános ünnepeken a Betar tagjai egyen­
ruhában, fegyveresen masíroztak és műsoroztak a lengyel cserkészek és
a lengyel katonák mellett. Fegyveres gyakorlataikat lengyel állami intéz­
mények szervezték, és lengyel katonatisztek vezették. Menachem Begin,
a Betar egyik vezetője arra szólította fel a Betar tagjait, hogy háború esetén
vegyenek részt Lengyelország határainak védelmében. A Betar tagjai az új­
ságjaikban arról írtak, hogy két hazájuk van: Palesztina és Lengyelország.
Amíg jelen voltak Lengyelországban, mindvégig két zászlót lobogtattak:
a cionistát és a lengyelt. Az 1943-as gettófelkelés idején is ezt a két zászlót
tűzték ki Varsó legmagasabb épületére.
Menachem Begin és a Betar egy másik ígéretes aktivistája, Jichák Sámír217
nagyra becsülte, és a zsidó gyűléseken gyakran idézte a 19. század lengyel
romantikus költőit.218 Az 1930-as években az új zsidó jobboldal nagy köl­
tője, Úri Zvi a lengyelországi Greenbergben lakott. Begin, Sámír és a Betar
szekuláris messianizmusa nagyon erősen emlékeztetett ennek lengyel vál­
tozatára, amely a 19. században, Lengyelország hosszú államnélküliségé­
nek időszakában alakult ki, és jelszava: áldozat e földön e föld megváltoz­
tatásáért.

Pilsudski 1935 májusában bekövetkezett halála után nem csak lengyel

kémek indultak hosszú küldetésre, hogy földet gyűjtsenek a temetéshez.
A Betar tagjai néhány rögöt hoztak a palesztinai Tel Hairól, ahol az arabok
megölték hősüket, Joseph Trumpeldort. („Betar” volt a harmadik római­
zsidó háború utolsóként kitartó erődjének a neve; később úgy értelmez­
ték át, hogy nem más, mint a „Joseph Trumpeldor Szövetség” héber rövi­
dítése). Mind Trumpeldor, mind Pilsudski az Orosz Birodalom alattvalója
volt, mindkettő harcolt a nemzeti felszabadítás és a társadalmi igazságos­
ság összeegyeztetéséért, és mindketten olyan légiók parancsnokai voltak,

216 Heller: Stern Gang, 24.

217 Shapira: Land and Power, 196-202, 242.
218 Shamir: Summing Up, 6; Shilon: Menachem Begin, 11, 16.
 P alesztina íg érete 95

amelyeknek az volt a célja, hogy kádereket képezzenek a nemzeti hadse­

regek és a nemzetállamok számára. Pilsudski 1920-ban győzelmet aratott
a Szovjetunió elleni szabadságharcban; Trumpledort ugyanebben az évben
ölték meg.219 Haláluk utáni egyesülésük talán nem is olyan különös, mint
első pillanatra tűnhet. A Betar tagjai nagy számban jelentek meg Pilsudski
szabadtéri gyászszertartásán. Motorkerékpáron érkeztek, szabályos alakza­
tokban, lengyel és cionista zászlókat lengetve. Jabotinszkij „a haza oltárán”
hozott „örök, szent áldozatról” beszélt. Pilsudski a lengyel vezetők és a zsi­
dó forradalmárok közös mintaképe, a két hagyomány központi, kultikus
alakja lett.220
Mindamellett az örökség jelentését illetően elkerülhetetlenek voltak
a nézeteltérések.221 Pilsudski színes életet élt, és sokféle környezetben al­
kalmazott erőszakot. Melyik Pilsudski lehetett a zsidó jövő? A Légiók
Pilsudskija, aki látszólag lojális volt a birodalomhoz, miközben háború­
ra készült, amelyben ez a birodalom engedményeket lesz kénytelen adni?
Jabotinszkij így látta, és első látásra ez volt a Betar felfogása is. Idő múltán
azonban sokkal vonzóbbnak tűnt a Lengyel Katonai Szervezet Pilsudskija,
aki bátran nyúlt a terror és a propaganda eszközeihez. E megközelítések­
nek egyaránt megvolt a maguk politikai logikája, mindegyik a történelmi
helyzet egy bizonyos értékelésén alapult. A légiók logikája az, hogy a bi­
rodalomnak a háborús időkben nyújtott támogatás olyan adósságot ke­
letkeztet, amelyet békeidőben kell megfizetni. A nemzeti terrorizmus lo­
gikája az, hogy a félelem képes szétrombolni egy gyenge rendszert, és utat
nyithat egy újnak. A harmincas évek végén Menachem Begin azzal, hogy
nem a légiókat támogatta, hanem a politikai terrorizmust, kihívást intézett
Jabotinszkij ellen. 1938 szeptemberében Varsóban, a Betar kongresszusán
Begin nyíltan bírálta Jabotinszkij álláspontját.222
1938-ban a lengyel kormányzó elit már a lehető legradikálisabb válto­
zatot támogatta: a Palesztinában tevékenykedő Nemzeti Katonai Szerveze­
tet, amely előnyben részesítette a konspirációt, a terrorizmust, és nem volt
hajlandó várni az alkalomra, hanem ki akarta provokálni. Az 1936-os arab

219 Zertal: Isméid Holokauszt, 13-14.

220 Heller: „Rise of the Zionist Right”, 144, 143, 162. Továbbá: Heller: Stem Gang, 26; Weinbaum:
Marriage o f Convenience, 33.
221 Shindler: Militaiy Zionism, 138, 205.
222 Shilon: Menachem Begin, 18; Heller: „The Zionist Right”, 93.
96 F E K E T E FOLD

zavargások és az általános sztrájk, valamint az araboknak 1937-ben nyúj­

tott brit koncessziók után a Haganah másként látta a jövőt.223 A Haganah
egyes, még jobboldalibb, fiatalabb és radikálisabb tagjai megalakították
a Nemzeti Katonai Szervezetet (Irgun Tzvai Leumi), amelynek mintája
- mint a neve is mutatja - a Lengyel Katonai Szervezet volt, és amelyet ma
általában Irgun néven ismernek.224 Az új szervezet magját Lengyelország­
ból érkezett zsidók képezték, akik korábban a Betar tagjai voltak. Begin
alatt, aki 1939 márciusától a Betar hivatalos lengyelországi vezetője volt,
a szervezet egyre inkább az Irgun egy frontjává vált.225
Az Irgun Witold Hulanicki, a jeruzsálemi lengyel konzul révén tartotta
a kapcsolatot a lengyel kormánnyal. Hulanicki azzal az általános rendelke­
zéssel érkezett Jeruzsálembe, hogy „egy olyan állam képviselőjeként szere­
peljen, amelyiknek érdekei megegyeznek a cionista aspirációkkal, és amely
hozzájárulhat ezeknek az aspirációknak a valóra váltásához”. Hulanicki ál­
talában előre tudott az Irgun akcióiról. Az ő szempontjából az Irgun „na­
gyon alkalmas és nagyon szükséges politikai eszköz”, és Avraham Stern, az
egyik vezetője lengyel ügynök volt.226

Stern a forradalom gyermeke volt. 1907-ben egy zsidó-lengyel városká­

ban, Suwalkiban született, az Augustów-erdő környékén, az Orosz Biro­
dalom nyugati végein. Gyerekkorában családját, sok százezer más zsidóval
együtt deportálták, majd egyike lett azoknak a zsidó fiataloknak, akik az
Orosz Birodalom összeomlása idején radikalizálódtak. Mintegy hat évig élt
családjával Baskíriában, majd alkalma volt látni a forradalom utáni Orosz­
ország nagyvárosait, és mielőtt visszatért volna Suwalkiba, amely addigra
a független Lengyelországhoz tartozott, kommunistává vált. Stern rajon­
gott Pilsudskiért és az általa létrehozott új lengyel államért, mint ahogy ra­
jongott Leninért és szovjet államáért is.227 A húszas években Palesztinába

223 Segev: One Palestine, 384.

224 Shindler: Military Zionism, 189; Shilon: Menachem Begin, 12; Káplán: Jewish Radical Right, 9; Shapira:
Israel, 128.
223 Shavit: Jabotinszkij, 36.
226 Hulanicki instrukciói: AAN, M SZ 322 B222532/35, Warsaw to Jerusalem, 8 April 1937. Lásd
még: Weinbaum: Marriage o f Convenience, 128, idézet: 135; továbbá Drymmer: Wsluzbie, 155-56.
227 Heller: Stern Gang 100-103; Golan: Stern, 12
 P alesztina íg é re te 97

emigrált, és tanulni kezdett a jeruzsálemi Héber Egyetemen. Professzorai

a zsidó humán tudományok nagy reménységét látták benne, de nem tud­
ta fenntartani magát, és 1929-ben szabályosan éhezett.228
Bár csakugyan tehetséges nyelvész és író volt, a harmincas években az
irodalom helyett inkább a politikát választotta. Beutazta Európát, és támo­
gatást keresett egy fiiggeden zsidó állam számára, először Mussolini Olasz­
országában, aztán Pilsudski Lengyelországában. Bár korán emigrált Len­
gyelországból, és így nem a Betar neveltje volt, otthon volt a lengyel kultú­
rában. Lengyel nyelvű romantikus költeményeket írt lázadó kőszívekről és
a holtak feltámadásáról. Gyakorlásképpen szimultán verseket írt a három
forradalmi nyelven: oroszul, héberül és lengyelül. Egy héber és lengyel
nyelvű költeményben a boldog gyermekkoráért hullatott könnyeiről, ke­
serves ifjúságáról, sikertelen férfikoráról írt.229 Stern a nagy kelet-európai
forradalmi erők - a kommunista forradalom, a lengyel államépítés, a zsidó
cionizmus - légkörében vált érett férfivá. Forradalmak gyermeke volt, aki
egy forradalom atyja akart lenni. „A valóság nem az, aminek látszik - írta —,
hanem amivé az akaraterő és célratörés alakította.”230
Hulanicki, a jeruzsálemi lengyel konzul a külügyes feletteseinek Sternt
az Irgun „szélsőséges elemei ideológiai vezéreként” írta le.231 1938 február­
jában Hulanicki levelet írt Varsóba Drymmernek, amelyben kérte, hogy
fogadja Sternt. A javaslat, amelyet Stern Hulanicki ajánlása kíséretében
bemutatott Drymmernek, arról szólt, hogy Lengyelország instruktorokat
képezzen az Irgun számára. Az Irgun Lengyelországban kiképzett elitjé­
ből lesz a jövő zsidó forradalmi hadserege, amely meghódítja Palesztinát.
A katonák Lengyelországból érkező, kiképzett Betar-harcosok lesznek.232
Az Irgun egyik embere arról álmodozott, hogy „felfegyverzett katonák,
egész zászlóaljak érkeznek, sok hajón, és egyidejűleg partra szállnak Eretz
Israel partjának különböző pontjain” .233

228 YMA, 1393/1/4/folder 47/333. M. Schwabe és H. Pflaum dr. Mágnesnek, Jeruzsálem, 1929. de­
cember 19.
229 YMA 1393/1/4/folder 43/230; YMA 1393/1/4/folder 45/282, 302, 303.
230 Idézi: Golan: Stern, 17.
231 Hulanicki to Warsaw, 5 January 1937 [1938], AAN, M SZ 322/B 18516/32.
232 Shavit: Jabotinszkij, 229; Bell, Terror, 44.
233 Lankin: To Win, 7. A zsidó csapatok létszáma eltérő a különböző forrásokban, a legmagasabb szám,
amivel eddig találkoztam: 45 000, Heller: „Zionist Right”, 95.
98 F E K E T E FÖLD

Drymmer elfogadta az elgondolást. Néhány hónapon belül elkezdőd­

tek a terepgyakorlatok Lengyelország délkeleti vidékein, Volhíniában (ahol
a lengyel hadsereg éveken át a Betar tagjait képezte), és a törzsgyakorlatok
Rembertówban (egy Varsó környéki katonai bázison). Volhínia lett azok­
nak a katonai kiképzésben részesült zsidó forradalmároknak az összpon­
tosítási körlete, akik illegálisan a brit mandátumként létező Palesztinába
emigráltak. Volhíniában, ahol a zsidó diákok több mint kétharmada egy
cionista iskolába járt, Henryk Józewski, a körzet kormányzója, a revizio­
nista cionizmussal szimpatizált.234

A német és a lengyel zsidópolitika közötti első nagyobb konfliktusra nem

Európában, hanem Ázsiában került sor. A náci elnyomás arra kényszerítet­
te a német zsidókat, hogy Palesztinába emigráljanak, ami ott arab zavar­
gásokhoz vezetett, ez radikalizálta a szélsőjobb cionizmust, ami új lehető­
séget teremtett a lengyel külpolitika számára. Ez az Irgun támogatása volt.
Bár a lengyel vezetők a német, arab és zsidó akciókra reagáltak, ame­
lyekre alig volt befolyásuk, saját politikájuk egyértelműen konzisztens vo­
nalat követett. Gyakorlatilag az történt, hogy az a kis lengyel csoport, ame­
lyik 1935 után az ország külpolitikáját alakította, a prometheanizmus
egyik formájáról átállt egy másikra. Az eredeti prometheanizmus, még
Pilsudski idején abból a feltételezésből indult ki, hogy Varsó képes segíte­
ni a szomszédos népeket, mindenekelőtt az ukránokat, és képes megszaba­
dítani őket Moszkva uralmától. Az új változat a zsidó nemzet támogatását
tartalmazta a palesztinai brit uralom ellen. Ahogy a lengyelek elfordultak
attól a szovjetellenes vonaltól, amely annyira kedvére volt Hitlernek, átáll­
tak egy Izrael-párti konspirációra, amit a nácik —ha tudnak róla egyálta­
lán - felfoghatatlannak találtak volna.235
Az első és a második prometheanizmus között volt bizonyos személyi
folytonosság. Józewski, a volhíniai kormányzó, aki a revizionista cioniz­
must támogatta, korábban a legfontosabb prometheanista aktivista volt,

234 Drymmer: „Zagadnienie”, 71; Korboriski: „Unknown Chapter”, 374; Giedroyc: Autobiografia, 45;
Weinbaum: Marriage o f Convenience, 145; Heller: Stern Gang, 43; Spector: „Holokauszt”, 20; Spektor,
„Zydzi wolynscy”, 573; Snyder: Sketches, 66 és Snyder: „Volhynian Jews.”
235 Az áttérés az egyik formáról a másikra és a vele járó zsidóellenes elem megtalálható: Studentowicz:
Polska idea, 12, 29, 46, 47; környezete - lényegében az uralkodó osztály ifjúsági szövetsége - eszméinek
őszinte leírását lásd Giedroyc: Autobiografia, 62-63.
 P alesztina íg érete 99

aki Pilsudskit és Jabotinszkijt tekintette hőseinek. Ez utóbbit a „zsidó vi­

lág apostolának” nevezte. Tartománya volt a harmincas évek elején a ki­
indulópontja az Ukrajnába átdobott kémeknek; a harmincas évek végén
ez lett a gyakorlóterepe a zsidó forradalmároknak. Drymmer, a külügy­
minisztérium zsidókérdéssel megbízott magas rangú munkatársa koráb­
ban a Lengyel Katonai Szervezet ukrajnai kémeként tevékenykedett, és
prometheánus volt.236 Tadeusz Pelczyriski, a lengyel katonai elhárítás igaz­
gatója, aki az Irgun kiképző tanfolyamait szervezte, szintén a Lengyel Ka­
tonai Szervezet veteránja, és ugyancsak prometheánus volt. Witold Hu-
lanicki, a jeruzsálemi lengyel konzul szintén a Lengyel Katonai Szervezet
neveltje volt.237
A folytonosság egyszerre volt ideológiai és személyes. Akik Varsóban ha­
talmon voltak, számukra a jobboldali zsidók támogatása egyúttal az anti-
kommunisták támogatását is jelentette.238 A revizionista cionisták azt ter­
vezték, hogy egy nap lengyel zsidók millióit vezetik Palesztinába; ugyanak­
kor igyekeztek távol tartani a forrófejű fiatal zsidókat a kommunizmustól,
a csetepatékban ellátták azoknak a fiatal zsidóknak a baját, akik a szélső­
balt választották, és támogatták a lengyel kormányt a Szovjetunió ellen.
A lengyel konspiráció e veteránjai úgy látták, hogy a zsidóknak éppúgy
szükségük van egy államra, mint annak idején a lengyeleknek volt. A fiatal
zsidók, akiket támogattak, és akikkel olykor összebarátkoztak, úgy áhítoz­
tak a saját államukra, ahogy az idős lengyelek tekintettek vissza nosztalgiá­
val saját teremtményükre. A zsidó prometheanizmus így lehetőséget adott
a lengyeleknek, hogy újraéljék a fiatalságukat, amelynek elért eredményei,
úgy látszott, veszélyben forognak. Egy lengyel diplomata így magyarázta
a helyzetet egy bódult fősodorbeli cionistának: „Érzelmileg igen-igen von­
zóak számunkra.”239
Az az alapvető morális optimizmus, hogy a nemzetek felszabadítása
a birodalmak uralma alól a történelemtől várható legnagyobb jó, az uk­
rán prometheanizmusról átterjedt a zsidó prometheanizmusra. A lengye­
lek megőrizték azt az alapvető tradíciót, hogy a gyengék fegyverével kell

236 Weinbaum: Marriage o f Convenience, 125.

237 Józewski: „Zamiast pami^tnika”, 10.
238 AAN M SZ 322/18497/35, Szembek to London, 18 March 1937.
239 „Notatka z rozmowy wicedyrektora T. Gwiazdowskiego z. p. Dr. Goldmanem”, AAN M SZ 322/
B 18415/2. Vö: Giedroyc: Autó biográfia, 62.
100 F E K E T E FÖ LD

szembeszállni a birodalmakkal, és államot kell alapítani. Még mindig élt

bennük egyfajta elit politikai romanticizmus, az a hit, hogy az államalapí­
tás ügyes technikája egy maroknyi érzékeny és bátor csoport tagjainak az
ügye, akik alkalmas időben magukkal ragadják a tömegeket. És továbbra
is előnyben részesítették a titkos lépéseket.
Ám az első és a második prometheanizmus között alapvető különb­
ségek mutatkoztak, amelyek azzal az alapvető súlyponteltolódással függ­
tek össze, amely az 1935 előtti és utáni lengyel zsidópolitikában végbe­
ment.240 1935 után a rezsim sokkal pesszimistább volt a Szovjetunióban
bekövetkező változások valószínűségét illetően. Azokból a lengyelekből,
akik a prometheánus mozgalomban dolgoztak, vagy az új rezsim liberális
bírálói lettek, vagy az eszme jobboldali új változata felé lavíroztak. Az első
prometheanizmus a nemzeti kisebbségek kérdését az illető idegen ország
problémájának tekintette, erre a legfőbb példa az ukránok helyzete a Szov­
jetunióban. Az első prometheanizmus a Szovjetunióban élő muszlim né­
peket is figyelembe vette.
1935 előtt a prometheánusokat csak annyiban foglalkoztatta Jeruzsá­
lem, amennyiben az az iszlám nemzeti mozgalmak egyik központja volt.
A második prometheanizmus a lengyelországi nemzeti kisebbséget Len­
gyelország terhének tekintette. A zsidókat immár nem a köztársaság polgá­
raiként kezelték, hanem nemzetiségi problémaként, amelyet valahol a kül­
világban lehet megoldani, esetleg olyan nemzeti erőként, amelyet valahol
a nagyvilágban alkalmazni lehet. Már nem működött a szolidaritást kifejező
jelszó: ,A mi szabadságunkért és a tietekért!” A második prometheanizmus
jelszava így hangozhatott volna: „A mi szabadságunkért —tőletek!”
Az első prometheanizmusban Lengyelországnak támogatnia kellett a ki­
sebbségi jogokat, hogy példát mutasson, és destabilizálja a szomszédos re-
zsimeket, amelyek ezt nem tették meg. A második prometheanizmus sze­
rint jogos volt olyan körülményeket teremteni, amelyek mellett Lengyel-
ország saját állampolgárai emigrálni akarnak. Az 1935 után hatalomra ke­
rült lengyel autoriter rezsim a legnagyobb készséggel alkalmazta a gazdasá­
gi nyomás eszközeit, hogy emigrációra ösztönözze a zsidókat. A rendőrség
leállította a pogromkísérleteket, de a zsidó üzletek elleni bojkottot szabad
gazdasági választás kérdésének tekintette. A parlament törvényt hozott
a kóser vágás ellen, bár az alkalmazására soha nem került sor. A civil tár­

240 Lásd Pawel: IIRzeczpospolita wobec ruchuprometej-skiegoy 62, 65, 282.

 P alesztina íg é re te 101

sadalom ugyanebbe az irányba mozdult. Azoknak a szakmai szervezetek­

nek, amelyekben jelentős számban voltak zsidók, újra kellett regisztrálniuk
a tagjaikat. A legtöbb egyetem nem tett semmit, amikor a zsidó diákokat
verték, megfélemlítették, és az előadótermek „gettópadoknak” nevezett
utolsó padjába szorították. A római katolikus egyház Lengyelországban,
mint szerte Európában, továbbra is azt hirdette, hogy a zsidók a felelősek
általában a modern kor bajaiért, és a kommunizmusért különösen.241
A lengyel kormány a náci rezsimmel ellentétben nem állította be a zsi­
dókat afféle rejtett kézként, amely felelős a globális válságért és így Len­
gyelország összes bajáért.242 Inkább olyan emberekként ábrázolták őket,
akiknek a jelenléte gazdaságilag és politikailag nemkívánatos. A zsidók
nélküli majdani Lengyelország képe kétségkívül antiszemita gondolat, de
ez az antiszemitizmus nem tekintette a zsidókat alapvető ökológiai vagy
metafizikai globális gonosznak. Németországgal ellentétben, itt jó adag
ellenkezés volt tapasztalható.243 A Lengyel Szocialista Párt, amely Varsó­
ban a legnagyobb párt volt, szembehelyezkedett a kormány irányvonalá­
val. Ugyanígy tett Varsó polgármestere. A Bund néven ismert zsidó politi­
kai párt, amely az európai szocializmus mellett kötelezte el magát, és azon
volt, hogy a zsidók Lengyelországban maradjanak, az 1938-as helyi válasz­
tásokon rendkívül jól szerepelt. Egyébként, ami azt illeti, a zsidók része­
sedése a lengyel gazdaságban 1938-ban nagyobb volt, mint a világválság
kitörése előtt. A zsidó kereskedelem és politika tagadhatatlan életerejének
köszönhetően a harmincas évek végén Lengyelország meglehetősen külön­
bözött Németországtól.

A náci vezetők olyannak látták Lengyelországot, amilyennek látni szeret­

ték volna. Berlinben némi félreértés bizonyára elkerülhetetlen volt. Ber­
linből a lengyelországi zsidóság gazdasági és politikai sikerei láthatatlanok
voltak, viszont a német sajtó előszeretettel számolt be a zsidó élet ellen irá­
nyuló hivatalos korlátozásokról. A cionizmust pártoló politika ambiciózu-
sabb elemei rejtve maradtak, a hivatalos antiszemitizmus viszont szem előtt
volt. A náci vezetés a Lengyelországból származó bizonyítékokat könnyen

241 Porter-Szücs: Faith and Fatherland, 295.

242 Hagen: „Before the Final Solution”, 373, 375.
243 Wynot: „Necessary Cruelty”, 1043-44.
102 F E K E T E FÖLD

annak jeleként értelmezhette, hogy az 1934-ben Lengyelország irányában

kezdeményezett külpolitika eredményes és továbbfejleszthető.
Ez félreértés volt, ám a lengyel diplomaták, miután nem volt jobb öt­
letük, addig táplálták, amíg csak lehetett. Az 1934 januárjában megkötött
német—lengyel megnemtámadási szerződés Pilsudski, majd Beck számára
a Szovjetunióval 1932 júliusában megkötött megnemtámadási szerződés
ellenpontja volt.244 Hitler viszont a szerződést egy Szovjetunió elleni maj­
dani hadjárat toborzási platformjának tekintette. Mint Hitler harmincas
évekbeli politikájának nagyobb részénél, az volt a fontos, amit a jövő szá­
mára ígért. 1934 májusában Hitler már arról spekulált fennhangon a kül­
ügyminiszternek, hogy mivel kell majd Lengyelországnak hozzájárulnia
a Szovjetunió elleni szövetséghez. Augusztusban kijelentette Józef Lipski
nagykövetnek, hogy Lengyelország Németország „keleti pajzsa”, a követ­
kező év januárjában pedig arról beszélt, hogy Németország és Lengyelor­
szág rá fog kényszerülni, hogy együtt háborúzzanak a Szovjetunió ellen.
Később, 1935-ben Hitler elmagyarázta Becknek, hogy a német—lengyel
nyilatkozatot egy nagy német terv részeként kell értelmezni.245
Varsó számára hamarosan világossá vált, mivel járt ez a terv. Hermann
Göring, akit Hitler teljhatalommal ruházott fel a lengyel ügyekben, ker­
telés nélkül fogalmazott lengyel partnerei előtt. Amikor 1935 januárjá­
ban Lipski nagykövettel és néhány más lengyel hivatalos személyiséggel
a Biaiowiezai-erdőben vadászott, fellebbentette a fátylat a Szovjetunió el­
leni német—lengyel invázió tervéről, amelyben Lengyelország megkapja
zsákmányként Ukrajnát. Lipski nagykövet ezt egy sor okból valószínűt­
lennek tartotta, és kérte Göringet, hogy amikor visszatérnek Varsóba, ne
álljon elő ilyen ötletekkel Pilsudski előtt. Göring ennek ellenére megtette,
ám nem törődtek vele. Pilsudski már nagyon beteg volt. Göring Pilsudski
halála után még legalább négy alkalommal próbálkozott hasonlókkal, né­
hányszor úgy, hogy Szovjet-Ukrajna földjét, másszor Szovjet-Oroszország
északi vidékeinek egyes részeit kínálta a lengyeleknek. Varsóban senkit nem
tudott meggyőzni egyik ajánlatával sem, de a javaslatok pergőtüze még
éveken át folytatódott.246

244 Roos: Polen, 151.

245 JPI 34/7, Beck: „Wspomnienia”, 93.
246 Debicki: Foreign Policy, 90; Roos: Polen, 209; Müller: Dér Feind, 64.
 P alesztina íg érete 103

Göring később visszatért Bialowiezába vadászni. Addigra már megkez­

dődött a háború, Lengyelország romokban hevert, az SS pedig megtisztí­
totta az erdőt a zsidóktól.247

A személyiségek kultuszai mindig nyitottak a haláluk utáni értelmezések­

re. Pilsudski utódai azért küzdöttek, hogy megőrizzék a status quót, ami­
hez igyekeztek megvalósítani azt, amit a marsall politikai testamentumá­
nak tekintettek: a diplomáciai egyensúlyt a náci Németország és a Szov­
jetunió között. Azok, akik át akarták alakítani Európát, a fiatal Pilsudskit
idézték fel: a Betar 1918-ból az első világháború légionáriusát, az Irgun
a Lengyel Katonai Szervezet 1919-es konspirátor államépítőjét. A nácik
azt a katonai parancsnokot látták benne, aki 1920-ban megverte a Vörös
Hadsereget. Hitler szerint Pilsudski „nagy hazafi és államférfi”248 volt, aki
annak idején megnyerte a háborút a bolsevikok ellen, és egész biztos meg­
ragadná az alkalmat, hogy ismét megtegye. A lengyel vezetés, bár örömmel
kóstolt volna bele a palesztinai forradalom ízébe, sokkal konzervatívabban
fogta fel azt a receptet, amit Pilsudski a harmincas évek Európája számára
adott. Eszerint Lengyelországnak meg kell tartania az egyenlő távolságot
mindkét halálos veszedelemtől: a náci Németországtól és a Szovjetuniótól.
Akik így gondolkodtak, abban reménykedtek, hogy ha Lengyelország
semleges marad a két - Pilsudski szavai szerint —„totalitárius állam”249 kö­
zött, nem kerülhet sor háborúra. A lengyelek úgy vélték: ha kitör a háború,
Lengyelország óhatatlanul bele fog sodródni valamelyikük oldalán, mert
bárki kezdeményezi is, szükségképpen lengyel területen fog folyni. Az volt
a terv, hogy nem csatlakoznak egyik félhez sem, közéjük állva feltartóztat­
ják a két mobil haderőt, és ezzel elejét veszik a háborúnak. Bár Pilsudski
maga tisztában volt vele, hogy ez a stratégia legfeljebb pár évre válhat be,
utódai szigorúan ragaszkodtak a semlegesség eszközéhez, és doktrínát fa­
ragtak belőle. Ez megakadályozta őket abban, hogy észrevegyék Hitler am­
bícióinak mértékét, és hogy felismerjék: Sztálin nem törődik a lengyel ál­
lammal, és várja Hitler szövetségajánlatát.250

247 Beorn: Marching intő Darkness, 97.

248 Weinberg: Foreign Policy, 404.
249 Komat: Polityka równowagiy 147.
250 Kuromiya: Stalin, 141 és következők.
 FINNORSZÁG
NÉMETORSZÁG, LENGYELORSZÁG
NORVÉGIA ÉS A SZOVJETUNIÓ
Helsinki- f
°Leningrád 1937
Stockholm^
°Tallinn
ÉSZTORSZÁG NoV9° rod°

SVÉDORSZÁG
Északi- LETT- 1
tenger DÁN IA R'9a° ORSZÁG ' 5 Moszkva
Haiti- A* • .
Koppenhága^ tenger OROSZ SZFSZK
LITV ÁN IA
. **. K a u n a s „.y * Szmolenszk
. K om gsbe^ . -
£
Dar\Z!go , K e le t- J jS u w ^ i / Minszk
0 Hamburg U.S.S.R.
HO LLANDIA tP Oroszország ’ * Grodno j °
Amszterdam / 0woono | BELORUSZ.,-
“•*** oBiatystok SZSZK"-,
v Hannover„ Berlin a ^JT \
: -Poznan .. i \ Kurszk-
Né m e t o r s z á g : ©Varsó Pinsk0 •

Lipcse0 oDrezda
N.... tódí° LENGYELORSZÁG y - - v v ,l
pon
" },V ; - Radom° °Lublin
Równec j K ijev0 Harkov0 o Sztálingrád
'■•...‘.^.Luxembourg V Prága @ \jr s * h o
Zsitomir
° Krakkó 0Lwów ; & U K R Á N S ZS Z K

S tra s b o u rg / ^ \ .... } Kamenyec-

0 Sztalj.no/
I Podolszkij M O LD O VAI
F R A N C IA - {
O R S Z Á G .. München ° BécsS) , SZSZK
° Rosztov
....i V 1 .•V
SVÁJC ....... A U S Z T R IA r 9 Budapest .■
Kisinyovo^ijraspot
!* \ .../X / " ■ ? .......ÁM AGYARORSZÁG/" Kolozsvár 00dess2a

' D
\eszt „ ROMÁNIA Krím
•; Velence o ,* Zágráb \
•- Belgrád *♦*
JU G O SZLÁVIA ® Bukarest^,
OLASZORSZÁG Szarajevó 0
Fekete-tenger GRÚZ SZSZK
y^Duriü /''*>
 P alesztina íg érete 105

Göring közvetlenül Pilsudski halála után közös német—lengyel táma­

dást ajánlott a Szovjetunió ellen, amit 1936-ban megismételt. Az év folya­
mán Hitler több hasonló ajánlatot tett a lengyeleknek. Jan Szembek, aki
a lengyel külügyminisztériumban Beck második embere volt, a Hiderrel le­
folytatott hosszú tárgyalások után, amelyekre 1936 augusztusában, a berli­
ni olimpia idején került sor, a következőket jelentette: „Hitler velünk kap­
csolatos politikáját az a meggyőződés diktálja, hogy Lengyelország a ter­
mészetes szövetségese lesz a Szovjetunióval és a kommunizmussal való jö­
vőbeni konfliktusokban.”251 Az év novemberében Németország és Japán
kezdeményezte az Antikomintern Paktumot. Ez látszólag védelmi szövet­
ség volt a nemzetközi kommunizmus ellen, de igen hamar egy katonai szö­
vetség alapjává vált. A németek 1937 februárjában, hat hónappal azt meg­
előzően, hogy Olaszország a paktum harmadik tagja lett, felkérték a len­
gyeleket, hogy csatlakozzanak. Varsó elutasította a felkérést, amit később
még legalább ötször megismételt.252
Ezek az évek nagy megpróbáltatást hoztak a lengyel diplomaták számá­
ra. A németekkel, a japánokkal és az olaszokkal ellentétben a lengyeleknek
bőven volt közvetlen tapasztalatuk a kommunista hatalommal kapcsolat­
ban, és jobban tisztában voltak vele, mit jelenthet egy konfliktus a kom­
munista állammal. Sokan azok közül, akik a húszas évek végén az orszá­
got irányították, 1919—20-ban harcoltak a szovjetek ellen, és sok bajtársu­
kat vesztették el, nemcsak a Vörös Hadsereggel szemben vívott harcban,
hanem a szovjet titkosrendőrség - akkori nevén a Cseka - áldozataiként.
Voltak, akik látták barátaik megkínzott testét és a tömegsírokat, ahová
a rokonaikat temették. Az ilyesmit nem felejti el az ember. 1936-ban a Szov­
jetunióban szolgáló lengyel diplomaták utasítást kaptak, hogyan viselked­
jenek, ha a titkos államrendőrség - akkori nevén az N K V D - letartóztat­
ná őket.253 1937-től számtalan jelentést írtak vagy olvastak az Ukrajnából,
Belorussziából és az oroszországi nagyvárosokból eltűnt etnikai lengyelek
ijesztő számáról.
A lengyel katonai elhárítás varsói központjának utasításai azonban vilá­
gossá tették, hogy egy német invázió semmit sem javíthatna a szovjetuni­
óbeli lengyelek katasztrofális helyzetén. Lengyelországnak nincs kapacitása,

251 JPI 67/3/9, Jan Szembek: „Uwagi i obserwacje”, A ugust 1936.

252 Wojciechowski: Stosunki, 389; Komat: Polen, 156.
253 [To Outpost E-15 in Ukraine], 1936. augusztus 7., CAW 1.303.4.1956.
106 F E K E T E FÖLD

hogy beavatkozást kezdeményezzen szovjet területen, egy német interven­

ció pedig csak tovább rontana a helyzeten. A lengyel egyenlő távolság po­
litikája azt jelentette, hogy az ország területe nemcsak Németország paj­
zsa kelet felé, hanem a Szovjetunióé is nyugat felé. Szörnyű helyzet volt,
amelynek logikáját a lengyel diplomaták természetesen nem magyarázták
el német kollégáiknak. Diplomaták módjára megtették a legtöbbet, amit
tárgyalópartnereik akartak, anélkül, hogy egyértelmű beleegyezésüket ad­
ták volna. Amikor felvetették előttük egy német—lengyel szövetség lehe­
tőségét a Szovjetunió ellen, addig halogatták a választ, amíg csak lehetett,
majd amikor döntő válaszra kényszerültek, határozott nemet mondtak.254
1938 nyarán Göring ismét megpróbálta elcsábítani a lengyeleket a ter­
mékeny ukrán földek ígéretével.255 Októberre a helyzet annyira megérett,
hogy Hitler előállt a német-lengyel viszony problémáinak „átfogó megol­
dásával”. Egy ilyen huszáros megoldás nagyon jellemző volt Hitlerre, mi
több, el is hitte, hogy nagyon is észszerű megoldást javasol. A német main-
stream elképzelésekhez képest a Lengyelországgal szembeni területi köve­
telések nagyon enyhék voltak: Danzig, a Balti-partvidék szabad városa tér­
jen vissza Németországhoz; a német hatóságok kapjanak engedélyt, hogy
extraterritoriális autóutat építhessenek Lengyelországon keresztül a német
törzsterület és a vele nem érintkező porosz körzetek között. Ez a két kérdés
alkalmas volt a tárgyalásra, és tárgyaltak is róla. Az igazi probléma az volt,
hogy mit kap „viszonzásképpen” Lengyelország. Joachim von Ribbentrop
külügyminiszter elmagyarázta Lipskinek, hogy a németek elképzelései kö­
zött szerepel a nagyon közeli jövőben „egy akció gyarmati kérdésekben,
a zsidók emigrációja Lengyelországból és közös politika Oroszország ellen
az antikomintern paktum alapján”.256
Ribbentrop jelentős ukrán területeket ajánlott a meghódított Szovjet­
uniótól. Ajánlata süket fülekre talált. A Szovjetunió megtámadása elleni
végső döntést Varsó 1933-ban hozta meg. A lengyel vezetők nem hitték
el, hogy Ukrajnát külső intervenció révén könnyen át lehet alakítani. Való­
színűnek tartották, hogy a németek lengyel segítséggel képesek lennének

254 [Placówka K-l0-nek, Leningrádba], 1937. november 19., CAW 1.303.4.1983.

255 Wojciechowski: Stosunki, 423, 510.
256 Lipski: Diplomát in Berlin, 453. Az országúttal kapcsolatos tartózkodó lengyel tárgyalási pozíciók­
ról: JPI 67/76. Winberg szerint a kulcskérdés, hogy Lengyelország nem hajlandó csatlakozni az antiko­
mintern paktumhoz. Foreign Policy, 484.
 Palesztina íg é re te 107

elfoglalni Moszkvát, de nem látták, hogyan követhetné ezt politikai győze­

lem. Pontosan látták viszont, egy ilyen háború azzal járna, hogy nagysza­
bású német csapatmozgásokra kerülne sor Lengyelország körül vagy az or­
szágon keresztül, és feltételezték, hogy egy ilyen háború Lengyelországból
német szatellitállamot csinálna.
1938 vége kritikus utolsó heteiben a német és lengyel vezetők között
lezajló tárgyalások mellékszála a zsidókérdés volt. Hitler még szeptember­
ben elmagyarázta Lipski nagykövetnek, hogy német—lengyel-román kö­
zös zsidóellenes akcióra számít. Novemberben üdvözölte, hogy a lengyel
hatóságok felvállalták az élet-halál harcot a zsidók ellen. Az átfogó meg­
oldási javaslat idején és többször azután is, a lengyel diplomatákkal foly­
tatott vitákon Hitler hangsúlyozta az összefüggést egy szovjetellenes szö­
vetség és a zsidók Európából, elsősorban Lengyelországból és Romániából
való eltávolítása között. Felfogása szerint a Szovjetunió megsemmisítése
a globális zsidó fenyegetés elleni tágabb hadjárat része volt. A lengyel tár­
gyalópartnerek azonban nem tudták követni ezt az érvelést.257
Ezeken a tárgyalásokon a németek és a lengyelek látszólag ugyanarról
a kívánt eredményről —több millió európai zsidó madagaszkári emigráció­
járól —beszéltek. Bár a két fél ugyanarról a szigetről és ugyanarról az akcióról
beszélt, mégis nagyon különböző dolgokra gondolt. A németek pontosan
látták, hogy a lengyel vezetés fél a Szovjetuniótól, és meg akar szabadulni
a lengyel zsidóktól. A lengyelek azonban ebben két különböző problé­
mát láttak, amelyeknek a megoldási kísérletei zavarhatták egymást. Min­
denképpen ellene voltak a Szovjetunió elleni agresszív háborúnak. Ugyan­
akkor el nem tudták képzelni, hogyan gondolják a németek egyidejűleg
megoldani a Szovjetunió megtámadását és az európai zsidók deportálását.
Egy efféle tömeges deportálás a gyarmattartó hatalmak —a britek és a fran­
ciák - együttműködését igényelné, amit bizonyára nem lesznek hajlandók
megadni olyan országoknak, amelyek erőszakkal meg akarják változtatni
a világrendet. Az elgondolás egyszerű logisztikai okokból képtelenségnek
tűnt. Hogyan tudna Lengyelország deportálni több millió zsidót, miköz­
ben az egész országot mozgósítani kell a háborúra? Hogyan vonhatnák ki

2S7 Lipski: Diplomát in Berlin, 453; Husson: Heydrich, 125; Loose: „Reaktionen”, 48.
108 F E K E T E FÖLD

a lengyel hadseregből a több tízezer zsidó tisztet és katonát? A lengyelek,

ha megértették is a németek szándékait, bizalmatlanok voltak.258
De a legfontosabb az volt, amit nem értettek meg. Nem tudták felfogni
a náci gondolkodás egy különleges sajátosságát: ha valami nehéz vagy akár
lehetetlen dolgot tűztek ki célul, titkon tudták, hogy a kudarc még sok­
kal radikálisabb lépések felé fog vezetni. Ezen a ponton a lengyelek geo­
politikai képzelete csődöt mondott. Nem fogták fel, hogy a nácik számára
„Madagaszkár” nem egyszerűen egy hely, hanem könyvjelző egy lángoló
könyvben. Ez a név egyet jelentett a végső megoldással, vagy Himmler
szavaival élve: „a zsidóság, mint olyan, teljes kiirtásával”. A lengyelek szá­
mára Madagaszkár egy valóságos sziget volt az Indiai-óceánon, egy való­
di felfedező küldetés valódi helyszíne, valódi politikai viták tárgya, egy
valódi birodalom valódi tulajdona, egyike annak a két helynek (Paleszti­
na mellett), amelyek komolyan számításba jöttek a lengyel zsidók töme­
ges kivándorlásának célpontjául. Azt fel sem fogták, hogy a nácik számára
nem egy bizonyos deportálási terv végrehajthatósága volt a kérdés, hanem
olyan körülmények megteremtése, amelyek mellett a zsidókat valamilyen
módon meg lehet semmisíteni. A lengyelek annyira megszállottjai voltak
az államiság eszméjének, hogy egyszerűen nem vették észre, hogy az, ami
közeledik, improvizációk véres forgószele, amelyben az agresszió elpusztít­
ja az államokat és az intézményeket, és utat enged az elgondolhatatlannak.
A lengyel vezetők később még akkor is „Madagaszkárról” fognak beszélni,
miután embereik halomra ölték a zsidókat, akiknek a szigetet emigrálási
célpontul szánták.259

258 A tárgyalásokkal foglalkozó történészek gyakran idézik Lipski megjegyzését, amely szerint
Lengyelország kész emlékművet állítani Hitlernek, ha megtalálja a zsidókérdés megoldását.
A holokauszt ismeretében ezt a megjegyzést még undorítóbbnak láthatjuk, mint amilyen
valójában volt. Lipski azt az óhaját akarta kifejezni, hogy Németország a nyomasztó nehéz­
ségek ellenére képes rábírni valamelyik tengeri nagyhatalmat, hogy megnyisson valamilyen
tengerentúli gyarmatot a lengyel zsidók számára. A megjegyzés nem annak a bizonyítéka,
hogy Lipski kívánta a zsidók holokausztját, hanem hogy nem is értette meg teljesen Hitler
szándékát. Lásd Lipski Becknek, 1938. szeptember 20., in Lipski: Diplomát in Berlin, 411;
and Melzer: No Way Out, 143. Lengyelország megszállása után Lipski 1940-ben közlegény­
ként beállt a francia hadseregbe, és harcolt a Wehrmacht ellen.
259 Lásd Staatsmanner, 337; JPI 67/3/14, „Krótkie sprawozdanie z rozmowy Pana Ministra Spraw
Zagranicznych z p. Himmlerem w Warszawie”, 18 February 1939. A Himmler-idézet valamivel ké­
sőbbről, 1940 májusából származik, de érzékelteti a megközelítések különbségét. Kühnl: Dér deutsche
Faschismus, 329.
 P alesztina íg é re te 109

A lengyelek politikai képzelőereje legfeljebb Izrael Államig terjedt. Ha az

európai krízis bekövetkezik, az olyan zsidó lázadók, mint Stern, képesek
lesznek forradalmat szervezni, amelynek nyomán létrejön egy zsidó állam,
ahol aztán befogadják a lengyel zsidók millióit. A lengyel tisztek már meg­
kezdték az Irgun embereinek a kiképzését, akikre az a feladat várt, hogy
vezessék ezt a forradalmat, és a Betar ifjait, akik a katonái lesznek. M i­
közben Hitler és Ribbentrop 1938-ban az ő „átfogó megoldásukat” igye­
keztek kierőltetni, Drymmer olyan instrukciókat adott a Betarral és az
Irgunnal kapcsolatban, amelyek világossá tették a lengyel politika végcél­
ját. Lengyelország támogatta a Betart és az Irgunt, hogy készen álljanak
egy válság bekövetkeztekor harcba indulni Izrael államiságáért.260
1938 folyamán az európai államok sorra omlottak össze a náci nyomás
alatt. Mire eljött az év vége, már látszott: a válság közel.

260 H l, Polish Embassy London, Jewish Emigration 1938. Consular Department Warsaw [Drymmer],
to Jerusalem, 16 December 1938. Lásd még H l, Polish Embassy London, Polish Consulate General in
Jemsalem, Jerusalem to Warsaw, 4 July 1939.
 4*
Az államrombolók

E
gyetlen éjszaka! Egyetlen éjszaka történt!” Erika M. még évekkel ké­
sőbb sem volt képes leplezni a hazája, Ausztria mint állam össze­
omlása fölött érzett megdöbbenését. Az az éjszaka a fordulópon­
tot hozó 1938-as esztendő március 11-ére virradt.
Az az Ausztria, ahol Erika nagyon boldog zsidó gyermekkorát élte, „a leg­
nagyszerűbb környezetben, ami csak egy gyereknek juthat”,261 alighanem
egy valószerűtlen teremtmény volt. 1914-ben, amikor az első világhábo­
rú megkezdődött, Ausztria nem volt más, mint a Habsburg Monarchiá­
nak nevezett nagyhatalom egyik német nyelvű régiója. Amikor a háború
a Habsburg Monarchia vereségével és szétesésével véget ért, Ausztriából köz­
társaság lett, azoknak a bizonyos német ajkú lakosoknak - köztük mintegy'
200 000 zsidónak - a hazája, akiknek a többsége a fővárosban, Bécsben
élt. Eleinte kevesen hitték, hogy ez a kis alpesi köztársaság képes egyáltalán
életben maradni. „Lebensunfahig” —életképtelen, ez volt a közgazdászok és
politikusok verdiktje.262 A lakosság mindössze hétmillió volt, szemben az
egykori Habsburg-birtokok ötvenhárom milliójával.263 A hajdani monar­
chia legtermékenyebb földjei egy új államnak, Csehszlovákiának jutottak.
Ausztria elszakítása azoktól a területektől, amelyekből Lengyelország, Ma­
gyarország, Jugoszlávia és Románia kialakult, egy nagy és pezsgő belső pi­
acot rombolt szét. A legtöbb osztráknak alig volt valami nemzeti identitás­
érzete, vagy egyszerűen németeknek tekintették magukat.

261 FVA 2617.

262 Pauley: „The Social and Economic Background”.
263 Heim: „Einleitung”, 27, 31.
 Az állam rombolók 111

Az új ország vezetői megpróbálták „Német-Ausztriának” tekinteni az

országot, amelynek alkotmányába belevették az ígéretet, hogy keresni fog­
ják az északi nagyobb Németországgal való egyesülés módját. Pontosan ez
volt az, amit az első világháború győztesei, az amerikaiak, a britek és min-
denekfelett a franciák meg akartak akadályozni. Éppen Bécs és Berlin szö­
vetsége volt az - vélekedtek a szövetségesek —, amely a világtörténelem leg­
véresebb háborújához vezetett. Az nem lehet, hogy francia katonák millió­
inak halála után Németország olyan osztrák területek birtokában kerüljön
ki a háborúból, amelyek az elején nem voltak az övéi. Ezért a Németországra
és Ausztriára vonatkozó békeszerződések, amelyek 1919-ben és 1920-ban
Versailles-ban és St. Germainben kerültek aláírásra, kereken megtiltották
a két ország egyesülését. Ez természetesen a nemzeti önmeghatározás ama
elvének demonstratív és felháborító megsértése volt, amelyet Woodrow
Wilson amerikai elnök erkölcsi indokként a nyugati szövetségeseknek meg­
nevezett, amikor az Egyesült Államok 1917-ben a nyugati fronton belé­
pett a háborúba.
A 20. század elejének ellentmondásos Ausztriája a következő két évtized­
re mintegy beledermedt Hitler és sok más európai polgár gondolatvilágába.
Hitler semmiféle szimpátiát nem táplált szülőföldje, a Habsburg Monar­
chia iránt, sem a kozmopolita Bécs iránt, ahol festőként kudarcot vallott.
A várost fajok egészségtelen keverékének tekintette, amelyet csak a zsidók
gonosz tervei tartottak egybe, akik az igazi hatalom birtokosai voltak.264
Amikor 1912-ben Bécsből Münchenbe költözött, meg volt győződve ar­
ról, hogy egy nem német várost cserélt egy igazi német városra. A jelek sze­
rint azért költözött Németországba, hogy elkerülje a kötelező katonai szol­
gálatot a Habsburg Hadseregben, de 1914-ben beállt önkéntesnek a német
hadseregbe, ahol küldöncként szolgált az első világháború lövészárkaiban.
Hitler szemében Ausztria múltja olyan volt, amely méltatlan a németekhez,
és a jövője pedig olyan, hogy még csak említésre sem méltó. Olyan osztrák
volt, aki Németországhoz csatlakozott; lesz egy pont, ahol mindenki más
(a zsidókat kivéve) követni fogja.
Bár az 1920-30-as években Hitler nem helyezte Ausztriát gondolatai kö­
zéppontjába - ezt a helyet mindig is a Szovjetunió foglalta el - , bizonyosra

264 Ezek a témák rémes terjedelemben szerepelnek a Mein K am pf második, fejezetében.

112 F E K E T E FOLD

vette, hogy Ausztria és Németország egy nap egyesülni fog.265 Nemzetiszo­

cialista Pártja és paramilitáris csapatai, az SA és az SS Ausztriában épp­
oly aktívak voltak, mint Németországban. Ausztriában még Németország­
nál is világosabb volt, hogy ezek a faji szervezetek nem Németország belső
átalakulását tűzték ki célul, hanem sokkal ambiciózusabb terveik voltak,
végtére is Ausztria és Németország sosem képezett egyetlen nemzetálla­
mot. Egyesítésük —az Anschluss —az a része volt a nácik programjának,
amely a legfontosabbnak számított az osztrák nácik számára, de ausztriai
ellenfeleik számára is.266
Ám Erika M., a zsidó lány számára, aki egész életét a független Ausztriá­
ban élte le, és aki számára 1938. március 11-én az egész világ örökre meg­
változott, ez az ország teljesen valóságos volt. Az első világháborút követő
két évtized során minden előzetes várakozással ellentétben sikerült meg­
teremteni az osztrák államot. Ez az állam megörökölte a hajdani biro­
dalom nagy politikai pártjait, ezek tömegpolitikai tapasztalatával együtt.
A Szociáldemokrata Párt, amely eleinte a legnagyobb volt, megpróbált lét­
rehozni egy olyan köztársaságot, amely csatlakozott volna Németország­
hoz, ám kudarcot vallott. A fővárosban, Bécsben azonban megszakítás nél­
kül kormányon maradtak, és ez volt az első alkalom, hogy egy szocialista
párt egymaga irányított egy milliós nagyvárost. Kiépítettek egy miniatűr
jóléti államot, amely „Vörös Bécs” néven volt ismeretes, és egyszerre volt
népszerű és sikeres.267
Bécs határain túl a Keresztényszocialista Párt volt a vezető erő, amely,
a szocialista vetélytársakhoz hasonlóan, a monarchia időszakára visszanyúló
gazdag tapasztalattal rendelkezett a demokratikus verseny terén. Ez a párt
azonban - a szociáldemokratákkal ellentétben —soha nem hitt az egyesü­
lésben egy idealizált Németországgal. A keresztényszocialisták a római ka­
tolikus egyházzal azonosultak, ez egyike volt azoknak a sajátosságoknak,
amely az osztrákok többségét a németektől elválasztotta. Sokan közülük
monarchisták voltak, és nosztalgiával emlékeztek a multinacionális biro­
dalomra.

2b> Vö. Steininger: „Road to the Anschluss” és Gehl: Austria, Germany, and the Anschluss. Lásd továbbá
Stourzh: Vöm Reich zűr Republik.
266 A nemzetiszocializmus szelleméről a két háború közötti Ausztriában lásd Pollack: Dér Tote im Bunker.
2b7 Lásd Rabinbach: Crisis.
 Az államrombolók 113

Ausztriában viszonylag több volt a zsidó, mint Németországban, és

egyaránt jelen voltak mindkét politikai mozgalomban. A legtöbb auszt­
riai zsidó Bécsben élt, ahol többségükben a Szociáldemokrata Párt szava­
zói voltak. De zsidók akadtak a konzervatív szervezetekben is. Az osztrák
monarchista mozgalom vezetője például zsidó volt.268
Ausztria legnagyobb politikai konfliktusa e két hagyomány: az osztrák
jobb- és baloldal között zajlott. 1927-ben a szociáldemokraták, közvetle­
nül azután, hogy megnyerték a választásokat, általános sztrájkot szerveztek
a fővárosban, de nem voltak hajlandóak megragadni a teljhatalmat. 1934-
ben a keresztényszocialisták által támogatott paramilitáris csoportok konf­
liktusba keveredtek a baloldaliakkal, és az összecsapások polgárháborúba
torkolltak. Az osztrák reguláris hadsereg a jobboldal mellé állt, és szétver­
ték a baloldalt. Az összecsapások szimbolikus záróeseményeként a had­
sereg tüzérsége a város melletti magaslatokról tűz alá vette a Vörös Bécs
büszkeségét, a nagyszerű lakótelepeket. Ezt követően a Szociáldemokrata
Pártot betiltották, a keresztényszocialisták pedig megreformálták magu­
kat, és belőlük alakult ki a Haza Front (Vaterlándische Front - VF) nevű
jobboldali koalíció. A szociáldemokratákkal kapcsolatban álló osztrák po­
litikusok és újságírók - akik között tekintélyes számban voltak zsidók —el­
menekültek az országból.269
Ausztriában a nácikból sosem lett a legnagyobb párt, és soha nem nyer­
tek választást.270Jelentős erőt képviseltek, de népszerűség tekintetében egy­
értelműen a harmadik helyet foglalták el. A szocialisták megaláztatása után,
háttérben a határon túl Hitler modelljével, az osztrák autoritárius rezsim fő
fenyegetését a nácik jelentették. 1934. július 25-én Bécsben a nácik meg­
gyilkolták Engelbert Dollfúfí osztrák kancellárt, de várakozásukkal ellen­
tétben, a puccsuk nem vezetett országos felkeléshez. Az osztrák zsidók úgy
tekintettek a DollfuE-rezsimre, mint a nemzeti szocializmus elleni védő­
sáncra. Bár a Vaterlándische Front nagyon úgy nézett ki, mint egy fasiszta
szervezet, volt saját egyenruhájuk és tisztelgésük, még saját keresztválto­
zatuk is, amely a náci Hakenkreutzxa. (horogkereszt) hajazott, politikájuk

268 Friedrich von Wiesnerről, a zsidókról és a monarchizmusról lásd Vásári: Leidenschaft, 114; Snyder:
Red Prince, 7. fejezet.
269 A két háború közötti osztrák politikát illetően lásd Goldinger és Binder: Geschichte dér Republik
Österreichy valamint Steininger: Dér Staatsvertrag.
270 Heim: „Einleitung”, 31—32.
114 F E K E T E FÖLD

eléggé különbözött a nácikétól. A párt szerint Ausztria a „jobbik Német­

ország”, az osztrákok németek, de a germánokat nem tekintették fajnak.
Bár a Vaterlándische Frontban kétségkívül voltak antiszemiták, a mozga­
lom nem követte a hitleri antiszemita politikát. A jelentős jobb-, sőt bal­
oldali antiszemitizmus ellenére a zsidók továbbra is szolgálhattak köztiszt­
viselőként az osztrák minisztériumokban, és osztrák állampolgárként töb-
bé-kevésbé zavartalan életet éltek.
Hitler 1933-as németországi hatalomra jutása új gazdasági formában
vetette fel Ausztria kérdését. Németország kilábalása a nagy válságból
olyan vonzerőt gyakorolt, amelyet nem lehetett a hagyományra vagy a naci­
onalizmusra redukálni. Azok az osztrákok, akik munkát kaptak Németor­
szágban, le voltak nyűgözve. Ausztria, a kelet-európai szomszédokhoz ha­
sonlóan, agrárország volt, és mint ilyen, rettenetes veszteségeket szenvedett
a nagyvilágválság alatt. A Vaterlándische Front, radikális jelképrendszere el­
lenére, a gazdaságpolitika tekintetétben Európa egyik legkonzervatívabb
kormánya volt. Miközben Németország a nácik alatt hatalmas deficitet
halmozott fel, Ausztria a Vaterlándische Front irányításával szoros fiskális és
monetáris politikát folytatott, fösvény módjára gyűjtögette a külföldi va­
lutát és az aranytartalékot. Hitler szempontjából ez újabb - és egyre nyo­
mosabb —érvet jelentett amellett, hogy miért kell Ausztriát „egyesíteni”
(Anschlws) a Birodalommal. Németországnak pénzre volt szüksége.
Amint Németország kikövetelte magának a helyet Európában, Ausztria
elveszítette sok szövetségesét. 1934-ben, az elbukott ausztriai náci puccs
alatt a fasiszta Olaszország még Ausztria védelmére sietett. Mussolini,
Olaszország fasiszta Duceja még azt remélte, hogy kiterjeszti az olasz be­
folyási övezetet a Balkánra, Magyarországra és Ausztriára. Két évvel később
azonban, amikor Hider megkezdte Németország újrafelfegyverzését, kény­
telen volt elfogadni a partner (és hamarosan a gyengébb partner) szerepét.
A maga részéről mosta kezeit az osztrák kérdésben, és ráhagyta az ügyet
Hitlerre. így történt, hogy 1936-ban a Gentlemen’s Agreement néven is­
mert német-osztrák egyezmény alapján Ausztriában a náci párt tagjai am­
nesztiát kaptak, és néhányan közülük bekerültek a kormányba. Az osztrák
nácik, akik így hozzáfértek a közügyekhez, mindjárt éltek is a lehetőséggel,
hogy előmozdítsák az Anschluss ügyét. Októberben a náci Németország és
a fasiszta Olaszország meghirdette a német—olasz tengelyt. Bécs számára ez
a politikai elszigetelődést jelentette. A korabeli szólás szerint a tengely volt
a nyárs, amelyen Ausztriát megsütötték.
 A z állam rombolók 115

1938 februárjában Hitler meghívta a Bajor-Alpokban lévő rezidenciá­

jára Kurt von Schuschnigg osztrák kancellárt. Schuschnigg, akárcsak előd­
je, Dollfufi, a keresztényszocialistákat, valamint a Vaterlándische Fron­
tot és így a szuverén osztrák jobboldalt képviselte, amely szemben állt az
Anschluss-szal. Hitler olyan engedményeket követelt, amelyek az osztrák
szuverenitás végét jelentették volna. Schuschnigget megfélemlítették, de
amikor visszatért Bécsbe, visszanyerte a gerincességét, és Hitler ellenében
népszavazást hirdetett Ausztria függetlenségéről. Hitler az önmeghatáro­
zás nyelvezetét használva igyekezett nyomatékot adni bizonyos németnek
mondott területekre vonatkozó követeléseknek. Döntsenek az osztrákok —
mondta. Schuschnigg biztos volt benne, hogy megnyeri a népszavazást.
A kérdést úgy fogalmazták meg, hogy világos legyen: a helyes válasz az
„igen”. A szavazás inkább volt nyílt, mint titkos. A szavazócédulákra elő­
re rá volt nyomtatva a válasz. A lakosság többsége 1938-ban csakugyan
a függetlenség pártján állt. Egyébként is a rezsim kellőképpen autoriter
volt ahhoz, hogy szükség esetén megfelelő módon befolyásolja a szavazás
eredményét.
1938. március 9-ét és 10-ét az osztrák függetlenség melletti propagan­
dára fordították, amire felhasználták a rádiót, az újságokat és hagyomá­
nyos módon a bécsi utcák felületére festett: feliratokat. A fő propaganda­
jelszó ennyi volt: Österreich —Ausztria. Az országnak, miután Olaszország,
az egykori szövetséges faképnél hagyta, Nagy-Britannia és Franciaország
pedig nem törődött vele, egyetlen külső támogatója sem volt. Schuschnigg
belső támogatást keresett, és érveket sorakoztatott fel Hitler követeléseivel
szemben, amelyeket Európa hatalmainak figyelembe kellett volna venni.
Hitler, miután megérezte a veszélyt, azzal fenyegetődzött, hogy megszáll­
ja az országot. Az újabb fenyegetés hatására Schuschnigg megadta magát.
A népszavazásra nem került sor.

Erika M.-nek igaza volt. A világ egyetlen éjszaka alatt csakugyan megvál­
tozott. Március 11-én este az osztrákok ott ültek a rádiójuk előtt, és hall­
gatták a kancellár fontos bejelentését. Péntek este volt, de Erika családja,
mint sok más ortodox zsidó család, megtörte a szombatot, hogy meghall­
gassák a rádiót. Bár a beszéd valószínűleg nem jelentett olyan közvetlen,
személyes veszélyt, amely igazolhatta volna a zsidó törvény e megsérté­
sét, a bécsi zsidóknak mégis igazuk volt, amikor úgy gondolták, hogy ez
116 F E K E T E FÖ L D

a beszéd élet-halál kérdése. 19 óra 57 perckor Schuschnigg bejelentette:

úgy döntött, hogy nem védi meg Ausztriát Hitlerrel szemben. Ez volt az
a perc, amikor az osztrák állam megszűnt létezni. A formális hatalom egy
Arthur Seyfi-Inquart nevű osztrák náci ügyvéd kezébe került, akinek poli­
tikai programja tartalmazta annak az államnak a megszüntetését, amelyet
most kormányzott. A közvélemény sokkal hamarább felfogta mindennek
a jelentőségét, mint arra a bécsi és berlini nácik számítottak. Még aznap
este tömegek gyülekeztek az utcákon, náci jelszavakat ordítoztak, és zsidó­
kat kerestek, hogy megverjék őket. A törvénytelenségnek ez az első éjsza­
kája veszedelmesebb volt a zsidók számára, mint az osztrák államiság két
évtizede. A világuk csakugyan a semmibe hullott.271
Másnap reggel megkezdődött az „utcasikálás”.272 Az osztrák SA tagjai,
saját ismereteik, a járókelők kikérdezése vagy előre elkészített listák alapján
zsidókat kerestek, és arra kényszerítették őket, hogy térden állva az utcát
sikálják. Ez a megalázás rituáléja volt: a zsidók, gyakran orvosok és ügy­
védek vagy más hivatások művelői, egyszerre térdre kényszerülve piszkos
kézi munkát kellett hogy végezzenek a harsányan röhögő tömeg szeme lát­
tára. Ernest Pollak az „utcasikálást” az „osztrák nép szórakoztatásának”273
nevezte. Egy újságíró leírása szerint „bájos bécsi szőkeségek egymást taszi-
gálva igyekeztek közelebb kerülni a felemelő látványhoz, amint hamuszür­
ke arcú zsidó orvosok négykézláb gürcölnek fél tucat horogkeresztes kar­
szalagot viselő, kutyakorbácsos huligán előtt”. Eközben számtalan zsidó
lányt megerőszakoltak, idős zsidó férfiakat pedig nyilvánosan tornamutat­
ványokra kényszerítettek.274
A zsidók státuszának szimbolikus szétrombolását a zsidók engedélyezett
kifosztása kísérte. 1938. március 11-én a Ringstrasse, a bécsi első kerület
gyönyörű körútja lakóingatlanainak mintegy hetven százaléka zsidó tulaj­
donban volt. Március 12-e reggelétől fogva ez a hányad óráról órára csök­
kent. A zsidó üzleteket megjelölték, a zsidók autóit ellopták. Az SA előre
listába vette azokat a zsidó tulajdonokat, amelyeket meg akartak kaparintani,

271 Kiamper: „Anschluftpogrom” , 25; Botz: Nationalsozialismus in Wien, 136. A pillanat spirituális
portréja Stefan Zweig Sakknovelldja, amelynek cselekménye az Ausztria és Csehszlovákia szétrombolása
közötti évben játszódik.
272 Hecht: „Demütigungsrituale”, 41, 43; Raggam-Blesch: „Anschluss-Pogrom”, 112, 119; Botz: Natio­
nalsozialismus in Wien, 127.
273 FVA 1224, Ernest Pollack.
274 Gedye: Betrayal, 9-10.
 A z állam rombolók 117

és most eljött az ő órájuk. Zsidó professzorokat és bírákat rángattak ki az

irodájukból. Az osztrák zsidók közül sokan már most végeztek magukkal.
Márciusban hetvenkilencen, áprilisban további hatvanketten.275
Az „utcasikálás” egyben politikai tett is volt. A műveletre mindig bi­
zonyos helyeken került sor, és a zsidók savval, kefével és puszta kezükkel
dolgoztak, hogy eltüntessenek egy bizonyos feliratot, amelyet alig néhány
nappal korábban festettek fel Bécs utcáinak felszínére. Egy szó volt, egyet­
len szó: .Ausztria”. Ez a szó volt néhány nappal vagy héttel korábban Schu-
schnigg népszavazási propagandájának a jelszava, azé a népszavazásé, amely­
nek —most úgy állították be —a zsidók voltak a szervezői. A zsidók most,
kíváncsi és vigyorgó bámészkodóktól körülvéve, eltörölték Ausztriát.276
Az osztrákok nemcsak viselkedésükkel és kifejezésükkel különítették el
magukat polgártársaiktól és az elsüllyedő államtól, hanem a hajtókájuk­
ra tűzött jelvényeikkel, amely - akárcsak a járdapropaganda - szintén az
osztrák politikai tradíció egy példája volt. Nemcsak a nácik, hanem sokan
olyanok is, akik március 11-e előtt szociáldemokraták vagy keresztény-
demokraták voltak, most náci kitűzőt kezdtek viselni. Aki tehát az „utca-
sikálók” mellett álldogált, semmiképpen sem foglalt el semleges pozíciót, és
amit művelt, nem egyszerű bámészkodás volt. Maga a nézelődés politikai
kommunikáció volt a csoportok közötti új határokról, és vádemelés volt
a múltért. Mi nézünk, ők szerepelnek. A zsidók a felelősek Ausztriáért,
azért a régi rendért, nem mi. A megbüntetésük itt és most a bűnrészességük
bizonyítéka. A mi elkülönülésünk az ártatlanságunk bizonyítéka. A fele­
lősség tökéletes rosszhiszeműséggel tökéletesen elháríttatott. A faji erőszak
egy szempillantás alatt eltörölte két évtized politikai tapasztalatát.
Kari Kraus osztrák szatirikus híres mondása szerint Ausztria a világvége
laboratóriuma. Mindenesetre a németek számára csakugyan kísérleti labo­
ratórium volt, amelyben meglepő tapasztalatokat sikerült szerezni. Egy bécsi
zsidó így emlékezett: „Az osztrákok egyik pillanatról a másikra antisze­
miták lettek, és megtanulták a németektől, hogyan kell bánni a zsidók­
kal.”277 Azelőtt Ausztriában nem voltak nürnbergi törvények, nem kor­
látozták a zsidók részvételét a közéletben, nem rekesztették ki a zsidókat

275 Hecht: „Demütigungsrituale”, 53, 67; Heim: „Einleitung”, 35.

276 FVA 1371, Hermán Rappaport; Gedye: Betrayal, 297. Lásd még Petscher: Anschluss, 43-47; Dér
Sta?idard, 2013. március 2.; Botz: „Judenhatz”, 19.
277 FVA, 3970, Charles H.
118 F E K E T E FÖ L D

a társadalomból. Addig a napig, amíg Schuschnigg el nem mondta beszé­

dét, a zsidók egyenlő polgárok voltak. A zsidók fontos helyet foglaltak el
a gazdaságban, és néhányan fontos funkciókat töltöttek be a rezsim éle­
tében. Most, az osztrák állam összeomlása öt hét alatt több erőszakot ho­
zott az osztrák zsidókra, mint amennyit a német zsidók Hitler uralmának
öt éve alatt elszenvedtek. A szervezők Ausztriában általában nácik voltak,
de itt az állam összeomlásának viszonyai között működtek, ami fejlődé­
süket sokkal gyorsabbá tette, és sokkal messzebbre juttatta. Ironikus mó­
don az SA-nak, amely Németországban 1934-ben, a hosszú kések éjszaká­
ján megaláztatott, sikerült valamiféle „második forradalmat” végrehajtani,
csak éppen nem Németországban, hanem Ausztriában.278
Amit az osztrák náciknak néhány óra, néhány nap leforgása alatt sikerült
elérniük, váratlan ihletet adott a német náciknak. Maga Hitler nem csupán
elégedett volt, egyenesen meglepődött az annektálás hirtelen támogatottsá­
gán. A Heldenplatzon, a bécsi királyi vár alatti nagy téren Hitler kinyilvá­
nította az Anschlusst, Ausztria és Németország egyesítését. Ez Schuschnigg
kapitulációja után néhány nappal, március 15-én történt. Hiderrel együtt
megérkeztek a náci vezérek is, akik kihasználták és a maguk javára fordítot­
ták az SA által teremtett anarchiát.279 Hermann Göring március 28-án az
elrabolt zsidó vagyon rendezett elosztását követelte.280 1938 végére az auszt­
riai zsidó vállalkozások mintegy négyötödét árjásították, ami jóval felül­
múlta azt az arányt, amit Németországban elértek. Augusztusban Adolf
Eichmann, a Reinhard Heydrich-féle SD zsidó szekciójának a vezetője lét­
rehozta Bécsben a Zsidó Kivándorlás Központi Hivatalát.
1938-ban mintegy hatvanezer zsidó hagyta el Ausztriát, miközben Né­
metországot csak negyvenezer.281 De még ezek a német zsidók is akkor
emigráltak, amikor a nácik alkalmazni kezdték a leckét, amelyet Bécsben
tanultak.

~ 8 Egyik pillanatról a másikra: FVA 3970, Charles P. Holzer.

279 Lásd Dean: Robbingthe Jews, 86, 94, 105, 109.
280 Aly and Heim: Vordenker, 33.
281 Heim: „Einleitung”, 44.
 Az állam rombolók 119

1935-ben a német zsidók másodrangú polgárokká degradálódtak. 1938-

ban a nácik rájöttek, hogy a zsidókat úgy lehet leghatékonyabban meg­
fosztani az állam oltalmától, ha lerombolják magát az államot. Minden
törvényi diszkriminációt bonyolulttá tehetnek a törvény más aspektusai­
ból származó, előre nem látható bonyodalmak és a bürokratikus gyakor­
lat. Még az olyan látszólag egyszerű ügyek is, mint a vagyonelkobzás vagy
az emigráció, meglehetősen lassan haladtak. Ezzel szemben amikor Auszt­
riát szétverték, attól fogva a zsidók egyáltalán semmiféle védelmet nem él­
veztek, és a többség, amely hátat akart fordítani a múltjának, és a jövő felé
akart igazodni, egykettőre az áldozatává tette őket. Az államnélküliség aj­
tót nyitott azoknak, akik készen álltak az erőszakra és a rablásra. Magából
az Anschluss logikájából következett, hogy a náci államnak be kellett csuk­
nia ezt az ajtót, mert Ausztria Németország részévé vált, és az anarchia,
amelyet az SD szított, lehetetlenné tette volna a kormányzást. De még en­
nek az ideiglenes államnélküliségnek is mélységes következményei lettek.
Ez volt az első alkalom, amikor a nácik azt tehettek a zsidókkal, amit akar­
tak, és a következmény a megalázás, a fájdalom és a menekülés lett.

Avraham Stern, a radikális cionista, akit a lengyel rezsim támogatott, eb­

ben az időben Közép-Európában tartózkodott. Az 1938-ban, Prágában
tartott revizionista cionista kongresszus után Varsóban járt, hogy konzul­
táljon a lengyel hatóságokkal. Útban Varsóból vissza Palesztinába megállt
Ausztriában, és tárgyalt az új náci hatóságokkal néhány jobboldali baj társa
Palesztinába való emigrálásáról. Valaki, akit kijuttatott, meg volt győződve
arról, hogy Stern „tárgyalt Eichmann-nal”. Éppen ez volt az, amiben Stern
varsói megbízói reménykedtek, csak éppen sokkal nagyobb mértékben.282
1938. március 15-én, az Anschluss napján a lengyel diplomaták egy
amerikaiaknak szánt, cionistákat támogató kérelmen dolgoztak. Ennek az
volt a lényege, hogy az amerikai külügyminisztérium gyakoroljon nyo­
mást a britekre, hogy nyissák meg Palesztinát az európai zsidó migrán-
sok előtt. A lengyelek sürgették, hogy az amerikai diplomaták támogassák
egy független Izrael állam létrehozását, a lehető legtágabb határok között.
Az időzítés nem volt véletlen. Az Anschluss fő következménye pontosan az
ellenkezője volt annak, amit a lengyel vezetés óhajtott. A német és a lengyel

282 Lásd Wasserstein: On the Eve, 371; FVA, 226, William N.

120 F E K E T E FÖLD

politika egyaránt a zsidók kitaszítását tűzte ki célul. Most azonban az tör­

tént, hogy a megnagyobbodott Németország Lengyelországba terelte a zsi­
dókat. Azok közül a zsidók közül, akik elhagyták Ausztriát, mintegy húsz­
ezren lengyel állampolgárok voltak, akik közül sokan engedélyt kértek és
kaptak, hogy visszatérhessenek származási helyükre.283 Mivel Amerika és
Palesztina zárva maradt a zsidók előtt (kivéve az olyan vakmerő fenegyere­
keket, mint Stern284), Lengyelországnak a német terjeszkedés következté­
ben további zsidó bevándorlással kellett számolnia.285
A lengyel diplomaták keményen dolgoztak azon, hogy Palesztinát meg­
nyissák a zsidó betelepülők előtt, de Varsó nem volt abban a helyzetben,
hogy kierőszakolja a megoldást.286 A zsidók elleni német erőszak ahelyett,
hogy rábírta volna a briteket a zsidók palesztinai bevándorlásával kapcso­
latos álláspontjuk enyhítésére, még merevebbé tette őket. A lengyel kül­
ügyminisztérium az Anschluss után felhatalmazást kért a parlamenttől, hogy
felülvizsgálja minden olyan állampolgár dokumentumait, akik öt évnél to­
vább külföldön tartózkodtak. Ezt a lengyel parlament 1938. március 31-én
meg is szavazta. Bár a törvény és a vele kapcsolatos bürokratikus belső le­
velezés kerülte a „zsidó” szót, a szándék világos volt: megakadályozni a ha­
zatérő lengyel zsidók újabb hullámát. Mint mága Drymmer megfogalmaz­
ta, a cél az volt, hogy „kizárják az értéktelen és mindenekfölött a destruk­
tív elemeket”,287 akiken kétségkívül a zsidókat értette. Ez olyan minőségi
változást jelentett a lengyel állampolgársági politikában, amelyet az Ansch­
luss és a palesztinai meg amerikai bevándorlási korlátozás nyomása váltott
ki, és német minták ihlettek. A lengyel diplomaták 1938-ig, bármilyen
személyes érzések fűtötték is őket, minden lengyel állampolgár, így a zsi­
dók érdekében is eljártak.288
A nácik megértették, mi a jelentősége a lengyel kezdeményezésnek az
1938-ban Németországban élő hatvanezer lengyel zsidó szempontjából.
H a ezek az emberek azalatt, amíg Németországban élnek, elvesztik lengyel

283 Wasserstein: On the Eve, 371.

284 FVA 226, William Nuernberger.
285 Az Egyesült Államok irányába tett próbálkozásokról: Hl, Polish Embassy Washington, Jewish alpha-
betical files, Warsaw to Washington, „Notatka do rozmowy z sekretarzem stanu”, 13 March 1938; Hl,
Polish Embassy London, Jewish Emigration 1938, Warsaw to Washington 20 May 1938.
286 Drymmer: W sluzbie, 151; Tomaszewski: Preludium, 70; Weiss: Deutsche undpolnische Judeny 195.
287 Idézi Skóra: Stuzba konsularnay 582.
288 JPI, 67/76, Lipski to Beck, 12 November 1938.
 Az állam rombolók 121

állampolgárságukat, nagyon nehéz lesz később kiűzni őket Lengyelország­

ba. Berlin a lengyel törvény alkalmazásának elhalasztását kérte Varsótól,
a német erőszakszervezeteket pedig mozgósították egy addig példátlan
méretű csapásra. Reinhard Heydrich, Heinrich Himmler jóváhagyásával
október 28-ának éjszakájára felkészült mintegy 17 000 lengyelországi zsi­
dó állampolgárnak a német-lengyel határon való erőszakos átdobására.
Ez a kor mértékei szerint az erőszak döbbenetes mértékű tömeges alkalma­
zása volt. Egyúttal ez volt az első ilyen jellegű nagyobb akció az SS részé­
ről, amelynek erőszak-kapacitása gyorsan növekedett a német határ körze­
tében. A lengyel zsidók meglepetésszerű deportálása Németországból Len­
gyelországba különös ellentmondásban állt Hitler szavaival, aki éppen ek­
koriban közös zsidópolitikát ajánlott a lengyel kormánynak.289

1938-ban Európa fővárosaiban az államrombolás valami olyasminek tűnt,

ami csak másokkal eshet meg, sőt esedeg úgy, hogy az a háború utáni rend
áldásos korrekciója. A nyugati hatalmakat és a lengyeleket kétségkívül nem
aggasztotta Ausztria kimúlása. A zsidók másképpen látták a helyzetet: fel­
ismerték benne az európai államokból való kiszoríttatásuk kezdetét, és kezd­
ték érezni, hogy nincs hová menniük. 1938 júliusában a franciaországi
Evian-les-Bains-ben harminckét ország képviselői az Egyesült Államok ve­
zetésével megvitatták a zsidó emigráció kérdését. Egyedül a Dominikai
Köztársaság volt hajlandó befogadni néhány zsidót. Közben azok a külön­
böző módozatok, ahogy a zsidókat elválasztották az államtól, kezdtek ösz-
szefonódni, és kölcsönösen erősítették egymást.290 Az osztrák állam szét-
rombolása Lengyelország felé terelte a zsidókat. Varsó reakciója erre az volt,
hogy igyekezett megtagadni az állampolgárságot a külföldön élő lengyel
zsidóktól. Berlin erre válaszként átkergette őket a lengyel határon. Az idő és
a hely bevett szokásaihoz mérve ez valóságos katasztrófa volt, különösen az
érintett egyének és családok számára. Nagyon gyakran olyan személyekről

289 Tomaszewski: Prelúdium, 114; Weiss: Deutsche undpolnische Juden, 200. Az SS tanult a két korábbi,
kisebb méretű 1938-as kiűzési kísérlet tapasztalataiból, amikor a szovjet és a burgenlandi zsidókat
dobták át a határon.
290 A kölcsönös megerősítésről lásd Wasserstein: On the Eve.
122 F E K E T E FÖ L D

volt szó, akik egész életüket Németországban élték, és kapcsolataik Len­

gyelországgal meglehetősen korlátozottak voltak.291
A Grynszpan család például 1911-ben költözött Németországba, hét
évvel azelőtt, hogy Lengyelország visszanyerte a függetlenségét. A család
gyermekei Németországban születtek, németül beszéltek, és németnek tar­
tották magukat. 1918 után lengyel igazolványuk volt, mert a szüleik az
Orosz Birodalom olyan részéből származtak, amely Lengyelországhoz ke­
rült. 1935-ben a szülők fiukat, az akkor tizenöt éves Herschelt Párizsba
küldték a nagynénjéhez és a nagybátyjához. 1938-ban a fiú lengyel útle­
vele és német vízuma egyaránt lejárt, és így megszűnt a tartózkodási joga
Franciaországban. Nagynénje és nagybátyja egy padlásszobában rejteget­
te, hogy ne űzzék ki az országból. November 3-án megmutatták a fiúnak
a húga levelezőlapját, amelyet közvetlenül azután küldött, hogy a családot
deportálták Németországból: „Mindennek vége számunkra” - írta a test­
vére. Másnap Herschel Grynszpan vásárolt egy pisztolyt, metróra szállt, el­
ment a német nagykövetségre, engedélyt kért, hogy találkozhasson egy né­
met diplomatával, és amikor fogadták, agyonlőtte az illetőt. Mint a francia
rendőrségen vallotta: bosszút akart állni a szenvedésért, amely családját és
népét érte.292
Egyes náci felső vezetők az esetben alkalmat láttak arra, hogy Német­
ország területén nekifogjanak a végső megoldásnak. Goebbels, Hitler en­
gedélyével november 9-én éjszaka összehangolt támadásokat indított zsidó
tulajdonok és zsinagógák ellen. A betört üvegek nyomán az eset a Krístall-
nacht - kristályéjszaka nevet kapta. A hivatalos pogromok csakugyan meg­
rázó élményt jelentettek a németországi zsidók számára. Mintegy kétszá­
zan voltak, akiket megöltek, vagy akik öngyilkosságot követtek el. Az 1938
novemberében Németországban végrehajtott erőszakos akciókkal bezárult
a kör, amely az osztrák állam szétverésével vette kezdetét. Az Anschluss kö­
vetkeztében a zsidók Lengyelországba menekültek; ez a külföldön élő len­
gyel zsidók elleni korlátozásokhoz vezetett; ez váltotta ki a párizsi merény­
letet, amely ürügyként szolgált Németországban a szervezett erőszakhoz.

291 Az állampolgárság megtagadásának mechanizmusa abból állt, hogy a konzulátusok felülvizsgálták

azoknak a személyeknek az útlevelét, akik öt éve nem voltak Lengyelországban, majd a zsidóknak megta­
gadták a megújítást szolgáló bélyegzőt. JPI 67/76 Lipski Becknek, 1938. november 12. A kölcsönhatás
az egyik téma: Wasserstein: On the Eve.
292 Kirsch: Short Strange Life, Idézet: 82-83.
 Az államrombolók 123

A kristályéjszaka pogromjai nemcsak azt mutatták meg, mit tett lehetővé

Ausztria szétverése, de azt is, hogy melyek az akadályai annak, hogy az auszt­
riai modell erőszakos oldalát Németországon belül alkalmazzák. Ausztriá­
ban a nyilvános erőszak csak az osztrák hatóságok megszűnése és a német
hatóságok megerősödése közötti hézagban volt lehetséges. Ilyen hiátust
Németországban nem lehetett megteremteni. A német állam eltorzult, de
nem rombolták le.293
A kristályéjszakával viszont Goebbels bebizonyította, hogy a kisajátí­
tások és az emigrációra kényszerítés osztrák modellje Németországban is
működik. A német zsidók csak most, hogy az erőszak országos méreteket
öltött, kezdték nagyobb számban elhagyni az országot. Ugyanakkor azon­
ban az erőszak magán a birodalmon belül zsákutcának bizonyult. A látható
erőszak a várt hatással ellentétben inkább együttérzés-nyilvánítást, sem­
mint elfordulást váltott ki a zsidók iránt. Persze lehetséges volt, hogy a né­
metek, miközben nem akarták látni a zsidók ellen alkalmazott erőszakot,
ugyanakkor egyáltalán nem akarták látni a zsidókat sem. Göring, Himm-
ler és Heydrich mindjárt levonta a következtetést, hogy a pogromok kez­
deményezése Németországon belül hiba volt. Nem sokkal később több
ugyanolyan pogromot rendeztek, mint Goebbels, csak éppen Németor­
szág határain kívül, olyan helyeken, ahol a német csapatok teljesen szét­
rombolták az államot.294
Hitler nem tett semmit, hogy megvédje Goebbelst, akit mindenekelőtt
ő oldott le a pórázról, és nem szólt nyilvánosan egy szót sem a kristályéj­
szakáról.295 Három nappal a kristályéjszaka után Göring azt mondta, hogy
Hitler most a nyugati hatalmakhoz fog fordulni a zsidók Madagaszkár­
ra való áttelepítésének tervével.296 Két héttel a kristályéjszaka után Hit­
ler a madagaszkári megoldásról tárgyalt a zavart lengyel diplomatákkal.
A lengyelek képtelenek voltak felfogni, hogyan fognának bele a néme­
tek egy ilyen bonyolult logisztikai műveletbe, amikor látszott, hogy a leg­
több, amit képesek megszervezni, a káosz Ausztriában és Németországban.

293 Lásd Hilberg: Destruction, 1:94-95.

294 Benz: „Pogrom und V olksgem einschaft13; Jáckel: „Dér Novemberpogrom”, 67-71; Engel: Holo­
caust, 21; Husson: Heydrich, 100; Kershaw: Hitler Myth, 238.
295 Friedman: Roads, 45.
2% Lásd Polian: „Hátte dér Holocaust”, 4; Steinweis: Kristallnacht, 45. Lásd még Hilberg: Destruction,
1:46. Henryk Grynberg is említi az eseményláncot: Monolog, 10.
124 F E K E T E FÖ LD

Ráadásul a korábbi német zsidópolitika következményeinek fényében és

a német-lengyel viszonyt „átfogóan rendező”, folyamatban lévő viták kon­
textusában ennek az ötletnek némi zsarolásszaga is volt. A német rend­
őrség 1938-ban addig a pillanatig mintegy negyvenezer zsidót dobott át
Lengyelországba. Ha Lengyelország beleegyezik, hogy a Hitler által aján­
lott feltételek mellett javítja kapcsolatait Németországgal, akkor Német­
ország nem küld több zsidót Lengyelországba, hanem együttműködik vele
a zsidók máshová küldésében. A zsidókérdés egyre inkább újabb feszült­
ségforrás lett a német—lengyel kapcsolatokban. Ez volt az oka, hogy a né­
met-lengyel problémák átfogó megoldására tett hitleri javaslat, amely ma­
gában foglalta a közös zsidópolitikát is, nem bizonyult elég vonzónak.
Varsóban Hitler tárgyalási stílusa, amely oly hatékonynak bizonyult
Bécsben, a várttal ellentétes hatást váltott ki.

1938 folyamán, miközben Hitler azon fáradozott, sikerrel, hogy szétrom­

bolja az osztrák államot, valamint - ezúttal sikertelenül —hogy szövetsége­
sévé tegye Lengyelországot, megpróbált konfliktust provokálni Csehszlo­
vákia ügyében. Az ürügy annak a hárommillió csehszlovák állampolgárnak
a státusza volt, akik németnek tartották magukat. 1938 februárjában Hitler,
miközben azon fáradozott, hogy megfélemlítse Ausztria vezetőit, egyúttal
saját személyes védelme alá vonta a hárommillió csehszlovákiai németet.
Ennek nem volt jogi értelme, de éppen ez volt a lényeg: az államok nem
számítanak, a faj viszont igen; a konvenciók nem számítanak, a Führer sze­
mélyes döntései viszont igen. Amikor 1938 márciusában Ausztria elesett,
Csehszlovákia jövője borússá vált.
Hitlert igazából nemigen érdekelte a német kisebbség helyzete sem
Csehszlovákiában, sem bárhol máshol. Világnézete szerint a németek egy
fajt képeznek, és joguk van rá, hogy meghódítsanak bármit, amit csak
tudnak. Hitler arra akarta használni a kisebbségi kérdést, hogy megza­
varja az ellenséget, és szítsa a háborút, amelyben a németek be fogják bi­
zonyítani fajuk harci erényeit. Olyan követelésekkel állt elő a csehszlová­
kiai németek nevében, amelyeket maga is elfogadhatatlannak tartott, és
maga is elképedt, amikor Csehszlovákia és szövetségesei mindent megad­
tak neki, amit akart. A következmény egy újabb szomszédos állam imp­
rovizált szétrombolása és ezáltal az európai zsidók pozíciójának további
romlása lett.
 Az állam rombolók 125

Csehszlovákia, akárcsak Ausztria, az első világháborút követő békeszer­

ződések terméke volt. Csakhogy Ausztria mint a Habsburg Monarchia tö­
redékutóda, a legyőzött ellenségnek járó büntetésben részesült, az új Cseh­
szlovákia viszont egy szövetségesnek tartott nép jutalma volt. Az első világ­
háború előtt a cseh politikusok mindig elég jól érezték magukat a Habs­
burg Monarchián belül, amelynek multinacionális természete és liberális
alkotmánya megvédte a cseheket a németek dominanciájától. Csak ak­
kor kezdtek egy önálló államról beszélni, amikor a monarchia léte veszély­
be került. Az első világháború közepe felé már valószínűnek látszott, hogy
a régi monarchiának vége, akár megnyeri a háborút, akár elveszíti. Ha meg­
nyeri, nem lesz belőle más, mint Németország szatellitállama, amely el
fogja nyomni a cseheket. H a elveszíti, a nyugati győztes demokráciák fog­
ják szétrombolni. Ebben a helyzetben néhány cseh politikus házalni kez­
dett a nyugati fővárosokban, hogy elismertessék a fiiggedenségüket. Mint­
hogy kis népet képviseltek, azt állították, hogy a szlovákok ugyanahhoz
a nemzethez tartoznak. Minthogy pedig védhető határok között óhajtottak
élni, hegyes területeket kértek, amelyeket azonban főképpen németek lak­
tak. Csehszlovákia az önmeghatározás elve alapján jött létre, egy jó adag
politikai realizmus hozzáadásával.
Csehszlovákia ilyenformán olyan volt, mint a régi Habsburg Monarchia:
soknemzetiségű és liberális. Ez az ország a szomszédokkal ellentétben 1938-
ban fenntartotta a demokratikus rendszert. Hitler darabokra akarta bon­
tani Csehszlovákiát, ezért a németek lakta területeket elnevezte „Szudéta-
vidéknek”, amivel azt a hamis látszatot keltette, hogy egy történelmi egy­
ségről van szó. Bár a Hitler által definiált régió egészét tekintve a németek
többségben voltak, akadtak benne olyan körzetek is, ahol csehek voltak
többségben. Erre a területre estek Csehszlovákia természetes védvonalai
és azok a tekintélyes erődítmények, amelyeket a csehszlovák hadsereg épí­
tett. Akkoriban a csehszlovák fegyvergyártás Európa élvonalába tartozott,
és több kulcsfontosságú üzem éppen a Hitler által kiszemelt zónában mű­
ködött. A híres Skoda művek, Európa egyik legnagyszerűbb ipari komp­
lexuma a kitalált „Szudéta-vidék” határától három mérföldnyire beljebb
volt található.297
Csehszlovákia a nyugati demokráciák teremtménye volt, és ezek egyiké­
nek tartotta magát. Szövetségese volt Franciaországnak, és Nagy-Britannia

297 Ragsdale: Munich Crisis, 167.

126 F E K E T E FÖLD

is bizonyos szimpátiát tanúsított iránta, bár nem akkorát, amekkorát meg­

érdemelt volna. Párizsban a bölcsebb koponyák rájöttek, hogy a Hitler ál­
tal a németeknek ígért védelem Csehszlovákia inváziójának politikai elő­
készítését jelenti, ami ha a franciák beváltják a szerződésben vállalt szövet-
ségesi kötelezettségeiket, általános európai háborúhoz fog vezetni. A Szov­
jetunió kinyilvánította, hogy érdekében áll Csehszlovákia épségének meg­
őrzése, és kezdeményező lépéseket tett Párizs felé.298 A francia vezetők olyan
megállapodásra törekedtek Moszkvával, amely képes lenne elrettenteni
Hitlert, vagy legalábbis elháríthatja annak a lehetőségét, hogy a franciák
egyedül maradnak Németországgal szemben.
A franciák balszerencséjére a szovjet NKV D, Sztálin parancsára, éppen
azon buzgólkodott, hogy egy iszonyatos terrorhullámmal lemészárolja a Vö­
rös Hadsereg legfelső vezetésének a felét.299 Bár a francia vezérkar nem is­
merte a részleteket, a francia tiszteknek és diplomatáknak feltűnt, hogy
a szovjet tisztek, akikkel kapcsolatban álltak, egymás után nyomtalanul el­
tűnnek. De még ha ez a zavarba ejtő helyzet nem is lett volna, a franci­
áknak meg kellett volna győzniük Lengyelországot vagy Romániát vagy
mindkettőt, hogy engedjék át a területükön a szovjet csapatokat. A Szov­
jetuniónak nem volt közös határa Csehszlovákiával, így a Vörös Hadsereg
bármilyen beavatkozása azzal járt volna, hogy a szovjet csapatok átvonul­
nak egy harmadik országon. A csehszlovák válságot Varsóban és Bukarest­
ben egyre inkább egy közép-európai szovjet intervenció ürügyeként tekin­
tették. A lengyelek és a románok jobban tartottak egy országuk elleni szov­
jet inváziótól, mint Csehszlovákia német inváziójától.300
1938 szeptemberében a második nagy európai válság elérte csúcspont­
ját. Hitler májusban parancsot adott egy Csehszlovákia elleni háborúra,
amelynek várható kezdő időpontja október volt. Utasította továbbá a né­
met nemzeti kisebbséget, hogy eszkalálják követeléseiket. Szeptember 12-én
Hitler nagyhangú, de tényszerűn abszurd beszédet mondott arról, hogy
a németeket meg kell szabadítani a csehek népirtásától, és le kell számol­
ni Csehszlovákiával. A dolog egyáltalán nem látszott elkerülhetetlennek.
A csehszlovák állam a legtöbb szempontból igazán tekintélyes volt, a pros­
peritás és a szabadság olyan kombinációját mutatta fel, amely igazából

298 Lásd Khlevniuk: Stalin, 162-63.

299 A tisztek 30 százalékát megölték: Wieczorkiewicz, Lancuch, 296.
300 Lásd Ragsdale: Munich Crisis3 6 .
 Az államrombolók 127

páratlan volt Közép-Európában, sőt talán az egész kontinensen. A Cseh­

szlovákia szétrombolásáról szóló nyílt beszéd azonban valószerűvé tette,
hogy az invázió be fog következni, különösen, ha az európai vezetők meg
tudják győzni magukat, hogy ha engednek ennek a retorikának, azzal volta­
képpen a józan észnek engednek.
Miközben London és Párizs tovább sürgette Prágát, hogy kössön komp­
romisszumot, a szovjetek jelezték, hogy hajlandóak beavatkozni Közép-
Európában Csehszlovákia védelmében. Négy szovjet hadseregcsoport fel is
vonult a lengyel határ mentén. Három nappal Hitler beszéde után a szovjet
rezsim fokozta a Lengyelországgal szomszédos határvidéken az etnikai tisz­
togatást. Szeptember 15-től a szovjet hatóságok szovjet állampolgárok tö­
meges kivégzését hajtották végre, akiket mindenfajta vizsgálat nélkül bű­
nösnek nyilvánítottak a folyamatban lévő lengyel művelet ügyében. A he­
lyi hatóságok „trojkákat” - hármas csoportokat - hoztak létre, amelyeknek
tagja volt a helyi pártfőnök, az ügyész és az N K V D vezetője. A trojkáknak
jogukban állt mindenfajta bizonyíték nélkül halálra ítélni bárkit.301 A fe­
lülről kapott szóbeli utasítások világossá tették, hogy „a lengyeleket meg
kell semmisíteni”.302
1938 szeptemberében Ukrajna Lengyelországgal határos területén nagy
számban lőttek agyon lengyeleket. Vorosilovgrádban (ma: Luhanszk) pél­
dául a csehszlovák válság idején végrehajtott lengyel műveletben a hatósá­
gok pontosan 1226 esetet vizsgáltak, és pontosan 1226 agyonlövésre ad­
tak parancsot.303 1938 szeptemberében Ukrajna Lengyelországgal hatá­
ros területén szovjet alakulatok jártak kivégzőosztagokként faluról falu­
ra.304 A lengyel férfiakat agyonlőtték, a nőket és gyermekeket a Gulagra
transzportálták, amiről utólag jelentések készültek. A Zsitomiri körzetben
á szovjet hatóságok szeptember 22-én 138, szeptember 28-án 408 főt ítél­
tek halálra.
Ez volt az a nap, amelyet Hitler a Csehszlovákia elleni invázió határ­
idejeként kitűzött. A német hadsereg a csehszlovák határon állt. A Vörös
Hadsereg a lengyel határon várakozott, és a N K V D az ellenséges nemzet­
ként számon tartott lengyelek tömeges agyonlövésével már megtisztította

301 Petrov-Roginszkij: „Polszkaja operacija”, 30-31.

3(12Jansen and Petrov: Loyal Executionery 96.
303 1226: Nikolszkij: „Die Kulakenoperation”, 633.
304 Stroiíski: Represje, 233; Iwanow: Pierwszy naród, 153; Kupczak: Polacy na Ukrainie, 327.
128 F E K E T E FÖLD

a hátországot a gyanús elemektől. Egy Csehszlovákia elleni német invázió

valószínűleg ürügyet szolgáltatott volna Lengyelország szovjet inváziójá­
ra. A Vörös Hadsereg benyomult volna Csehszlovákiába, és kereste volna
az összecsapást a német hadsereggel. Még valószínűbb, hogy egyfajta tűz­
szünetet igyekezett volna elérni a németekkel, amely lehetővé tette volna
Lengyelország területének az elfoglalását anélkül, hogy összecsaptak volna
a németekkel. Ezt a gyanút erősíti, hogy a szovjet csapatok tizenegy hó­
nappal később ismét felvonultak a lengyel határ mentén, miután Moszkva
megállapodást kötött Berlinnel. Ezt azonban nem lehet biztosan tudni,
mert a válság ezúttal megoldódott. Münchenben Nagy-Britannia, Fran­
ciaország, Olaszország és Németország vezetői úgy határoztak, hogy Cseh­
szlovákia adja át Hitlernek a követelt területeket.305
Csehszlovákia nem vett részt a müncheni paktumban, és a szerződés jo­
gilag semmilyen értelemben nem kötötte.306 Miután az országot elhagyták
a barátai és szövetségesei, vezetői úgy határoztak, hogy egyedül nem száll­
nak szembe Németországgal. Amikor a csehszlovák csapatok és rendőri
erők októberben kivonultak „Szudétaföldről”, a területen úrrá lett a po­
litikai erőszak: ennek során többnyire németek támadtak németekre, a náci
pártiak lemészárolták a rivális szociáldemokratákat, akiknek irányzata ek­
kor már öt éve be volt tiltva a náci Németországban. Novemberben „Szu-
détaföldet” a németekkel, a csehekkel, a hegyekkel, erődökkel, fegyver­
gyárakkal együtt Németországhoz csatolták. A területre bevonult egy Ein-
satzgruppe, azzal a feladattal, hogy számoljon le a politikai ellenfelekkel.
A tagok meggyilkolását egyértelműen megtiltották. A területen élő mint­
egy harmincezer zsidó, akárcsak néhány hónappal korábban Ausztriában,
egyik percről a másikra meg lett fosztva mindenfajta állami védelemtől.
Közülük mintegy tizenhétezret a németek deportáltak, vagy elmenekül­
tek, és elvesztették minden vagyonukat.307 Abban az országrészben, amely
Csehszlovákiából megmaradt, a zsidók joggal rettegtek attól, hogy álla­
mukat szétverik, és így elveszítik tulajdonjogaikat. A csehszlovák bank- és
ipari tőke mintegy harmada zsidó kézben volt; 1938 végén és 1939 elején
ennek jó részét hihetetlen kedvezményesen németek kaparintották meg.

305 Ragsdale: Munich Crisis, 167.

306 Osterloh: Reischsgau Sudetenland, 186-98; Husson: Heydrich, 84.
307 Rothkirchen: Jews ofBohemia., 78-79 and 105-106.
 Az állam rombolók 129

Lengyelország minden érintett fél - Németország, Ausztria, Csehszlová­

kia és a Szovjetunió - szomszédja volt. Varsó a legkisebb szimpátiát sem
tanúsította Prága iránt, mert 1919-ben, amikor a lengyel hadsereg a szov­
jetek ellen harcolt, a csehszlovák hadsereg elfoglalt egy fontos iparvidéket
Teschen környékén. A lengyel diplomaták írásaikban Csehszlovákiát „mes­
terséges kreatúrának”,308 „abszurditásnak”309 nevezték. Miközben Berlin
a csehszlovákiai német kisebbség jogainak védelmezőjeként lépett fel, Varsó,
a példát követve, a csehszlovákiai lengyelek pártfogójaként mutatkozott.
Amikor Németország elfoglalta az általa Szudétaföldnek nevezett terüle­
teket, Lengyelország kihasználva a pillanatot, bejelentette igényét Teschen
körzetére, amelyet 1919-ben Csehszlovákia elvett tőle.
Lengyelország ezekben a napokban Németország szövetségesének mu­
tatkozott, bár politikája valójában független volt, amit Varsó igyekezett
meg is magyarázni Berlinnek. Lengyelország jobbára éppen olyan okból
akarta megszerezni a Teschen régiót, mint Németország a Szudétaföldet:
mindkét terület gazdag volt az erőforrásokban, jó vasúthálózattal és jelen­
tős iparral rendelkezett. Teschen megszerzése elősegíthette volna Lengyel-
ország háborús készülődését, csakhogy Németország nem lehetett teljesen
biztos abban, hogy Lengyelország melyik oldalon fog harcolni. A lengyel
diplomaták megpróbálták biztosítani Berlint a Szovjetunió elleni „elszánt
pozíciójukról”,310 de eredménytelenül. Hitler tudatosan igyekezett kipro­
vokálni egy európai háborút, és kész volt belemenni bármilyen formában.
Egyáltalán nem volt elragadtatva attól, hogy Lengyelország igyekezett azt
bizonygatni, hogy gátként meg fog akadályozni egy Csehszlovákia elleni
szovjet intervenciót, hiszen valójában offenzív háborúra készült a Szovjet­
unió ellen. Ebben a helyi válságban többet akart a lengyelektől a diplomá­
ciai színlelésnél, és ezt kereken meg is mondta nekik.311
1938 novemberére Németország bekebelezte Ausztriát és Csehszlovákia
nagy részét. A birodalom mintegy kilencmillió lakossal gyarapodott, plusz
megszerezte Ausztria aranyát és Csehszlovákia fegyverzetét. Semmi két­
ség, Hitler úgy gondolta, hogy ezek a szerzemények még inkább visszauta-
síthatatlanná teszik a lengyel vezetés számára a német-lengyel problémák

308 JPI 67/3/11 Beck Lipskinek, 1938. szeptember 19.

309 Szembek: Diariusz, 223.
310 JPI 67/76 Lipski Becknek, 1938. november 12.
3,1 Moltke Berlinnek: Documents on Germán Foreign Policy 1918-1945, D, 3:87.
130 F E K E T E FÖLD

„átfogó megoldására” benyújtott javaslatát. Elvégre Németország megmu­

tatta, hogy mindenképpen képes megszerezni, amit akar. Meg volt győ­
ződve arról, hogy Lengyelországnak nincs más választása, csak hogy elis­
merje közös érdekeiket, tekintettel a zsidókra és a Szovjetunióra. Varsó
azonban eléggé másképpen látta a zsidó- és a szovjetkérdést, mint Berlin,
és Németország növekvő hatalmát inkább aggodalomforrásnak tekintette,
semmint kompromisszumra ösztönző oknak. A lengyelek felfogták, amit
a németek évek óta hangoztattak, hogy a közép-európai területrendezés
csak kis része egy sokkal nagyobb tervnek.
Ausztria és Csehszlovákia szétrombolása olyan módon vetette fel a zsi­
dó- és a keleti kérdést, ami nyugtalanító volt Varsó számára. A kristályéj­
szaka súrolóbrigádjainak esete következtében több tízezer zsidó került át
Lengyelországba. A müncheni szerződés ugyanakkor kérdésessé tette vala­
mennyi csehszlovák terület jövőjét, beleértve Kárpátalja Ruténia néven is­
mert legkeletibb területét. Németország 1938-ban ezt a körzetet autonóm
területnek nyilvánította. Az 1938. novemberi első bécsi döntés értelmé­
ben a déli zóna Magyarországnak jutott, Németország pedig ezt követő­
en a maradék területet elismerte mint államot. Október két hetében Var­
sónak volt némi befolyása az új államocskára mindaddig, amíg emberei ki
nem szorultak Avgusztyin Volosin és más ukrán nacionalisták hatalomba
kerülésével. Ezek az emberek úgy gondolták, hogy a lengyel államot szét
kell bontani, és a területeiből egy ukrán államot kell létrehozni. A néme­
tek által támogatott ukrán revizionistáknak így az ellenőrzésük alá került
a lengyel határ egy érzékeny területe, éppen akkor, amikor dönteni kellett
a német—lengyel kapcsolatok jövőjéről. 1938-nak ezekben az utolsó hetei­
ben Varsóban úgy látszott, hogy Berlin Lengyelország ellen használja az
ukrán nacionalizmust, éppen akkor, amikor a német diplomaták Lengyel-
országnak ígérték a Szovjetunió ukrajnai területeit.312
Németország lengyel területi engedményeket követelt, cserébe három
dolgot ígért: háborút a Szovjetunió ellen, a zsidókérdés megoldását és uk­
rajnai területeket. A lengyel hivatalosság nem akart háborút, és kétségbe
vonta Németország jó szándékát mindhárom kérdésben. A német javasla­
tok vagy ellentmondásosak voltak, vagy rosszhiszeműek. 1938 vége felé az

312 Segal: „Imported Violence”, 315-17; Jelinek: Carpathian Diaspora, 227; Roos: Polen, 375. Lukacs
egyike azoknak az angolul író szerzőknek, akik felhívják a figyelmet erre a kétségkívül bonyolult hely­
zetre. Last European War, 34. és másutt.
 A z á lla m r o m b o ló k 131

Ukrajnával kapcsolatos bizonytalanság volt az utolsó ok, amiért Hitler „át­

fogó megoldási javaslata” nem kapott támogatást Varsóban.

1939 elején Hitler először ütközött olyan nemzetközi ellenállásba, amit

nem tudott szavakkal legyűrni. Január 5-én Beck lengyel külügyminiszter
egy személyes beszélgetés után elutasította Hitler átfogó megoldási javasla­
tait. A lengyelek hajlandóak voltak engedményeket tenni Danzig és a terü­
leten kívüli folyosó ügyében, de természetesen nem ez volt a lényeg. Hitler

NÉMETORSZÁG
SVÉDORSZÁG 1939 ta va sza

D ÁN IA
Balti-
tenger .LETTORSZÁG
Északi- Koppenhága®
tenger Memel \, .* * * * ,,*<
Memel/Klaipéda, \ LITVÁNIA / ’**.
7939 márciusában —------ - **•>, / ;
Németországhoz került . ,* % d ® .—
V oKomgsberg w .♦ QWilno
Darizig^ ^ kelet - l,. / ,í
0 Hamburg ’ • **,.?poroszorszá & *• ..•* :
Stettin0 ) - : M inszk
A m s z te rd a m

H O L L A N D IA J Hannover0 B er|jn # ° \

: :' -ferüsWel: Dorotm und NÉMETORSZÁG í ®Va™ .« *

cKöln Lipcse „ tó d io LENGYELORSZÁG
^O a '■ DDrezda
-Drezda
Szudéta-vidék, '^ aD , o ’ ** . *Radom 0 Lublin
7938 októberében Breslau0 Ö '
*; \ Frankfurt0 annektáiva 0tu c k

.uxem boürg^k o Prága'’ '• > Krakkó

1939 márciusában o
“ •••• —
nnnolft-zílt -•--
annektált Cseh- ° 0Lwów SZSZSZR
, **.* csehföldek >. ' . Protektorátus'1'’ ;
Strasbourg ** •*
y ”V J
■ ..-•-•' s
r\\/Á u / ^
zlo v á k
FRANCIA- München0
ORSZÁG Salzburg Bécso '^C>zSí?ny '
®Bem Ausztria,
1938 márciusában 0 Budapest
SVÁJC
annektáiva j MAGYARORSZÁG .
0 Kolozsvár

pMilánó . Trieszté
Velence- o *,
ROMÁNIA
° Zágráb —*•***

Belgrád ® ;
OLASZORSZÁG ii i ^ n q y i Á \/ia

szempontjából ezek a területi ügyek inkább a német közvéleménynek szánt

jeladások voltak, hogy az általa képviselt revizionizmus azt hozza, amit
a németek leginkább óhajtanak. Beck azonban nem fogadta el Hitler fő
ajánlatát, az üres ígéreteket a zsidókérdés megoldására és az ukrajnai te­
rületek megszerzésére, amelyek csak a Szovjetunió elleni közös támadás
132 F E K E T E FÖLD

után lesznek lehetségesek. így Lengyelország ahelyett, hogy híd lett volna,
problémává, akadállyá vált Hitler fő célja szempontjából, hogy megindítsa
a faji rombolás sorsdöntő háborúját keleten.313 Ezekben a hetekben a len­
gyelek megpróbálták ismét Moszkva irányába fordítani a külpolitikájukat.
Hitler problémája az volt, hogy lengyel tárgyalópartnerei átláttak a kül­
politikáján, ha nem is tökéletesen, mindenesetre jobban, mint a német köz­
vélemény. Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter január 25-én
tett még egy kísérletet. A dátum jelképes volt: öt évvel azelőtt ezen a na­
pon írták alá a német-lengyel megnemtámadási nyilatkozatot. A csalétek
ismét Ukrajna volt. A németek pedig ismét kudarcot vallottak. A lengyel
diplomaták arra kérték Ribbentropot, ne állítsa Berlinben, hogy bármiféle
megállapodást sikerült elérni, vagy legalábbis elérhető lesz. Még a tárgyalá­
sok napján a The New York Times leközölt egy cikket, amelyben Beck úgy
mutatta be a Szovjetuniót, mint olyan országot, amely a külpolitikájában
ugyanolyan helyet foglal el, mint a náci Németország. Beck azzal, hogy az
ország mindkét szomszédját „szövetségesnek” nevezte a nemzetközi saj­
tó előtt, világossá tette, hogy Lengyelország nem fog csatlakozni egyikhez
sem a másik ellen indítandó háborúban. Másnap Ribbentrop abban a biz­
tos tudatban tért vissza Berlinbe, hogy Lengyelország soha nem lesz Né­
metország szövetségese a Szovjetunió ellen.314
Ribbentrop szerdán tért vissza Varsóból. A következő hétfőn Hitler el­
mondta politikai pályafutása alighanem leghírhedtebb beszédét. 1939. ja­
nuár 30-án a német parlamentben kijelentette, hogy ha a zsidók világ­
háborút robbantanak ki, az a teljes kiirtásukkal fog végződni. Hitler szá­
mára Lengyelország nem annyira elméleti, mint inkább gyakorlati kérdés
volt, és most az improvizálás dühkitörést diktált. Az 1938-ban kifejlesz­
tett nemzetközi politika, amelynek lényege a szomszédok fegyver helyett
szavakkal történő megsemmisítése, kudarcot vallott. Hitlernek az a számí­
tása, hogy Lengyelország vezetői egyszerűen csatlakoznak egy Szovjetunió
elleni antiszemita keresztes hadjárathoz, hibásnak bizonyult. A zsidó- és az

313 Hitler és Beck: Memorandum a tárgyalásokról, 1939. január 3.; Ribbentrop és Beck, Memorandum
a tárgyalásokról, 1939. január 9.; [január 6-i tárgyalások], Documents on Germán Foreign Policy 1918-
1945, D, 3:153, 160. Lásd még Müller: Dér Feind, 110.
314 Ribbentrop és Beck: Memorandum a tárgyalásokról, 1939. február 1. [a tárgyalások ideje: 1939.
január 26.], Documents on Germán Foreign Policy 1918-1945, D (1937—1945), 5:168; Szembek:
Diariusz, 484; New York Times, 25 January 1939, 6. A január 25—26-i fordulópontról: Roos: Polen,
395-96; Kershaw: Hitler, 475.
 Az államrombolók 133

ukránkérdés megoldása csődöt mondott, amint a zsidó- és ukránkérdéssel

való ijesztgetés is. A lengyel döntés véget vetett a nácik öt éve táplált illú­
zióinak.315
Hitler elhatározta, hogy Lengyelországot ki kell iktatni a nemzetközi
kapcsolatok objektumai közül. A Lengyelország elleni támadás elkerülhe­
tetlenségének hirtelen támadt érzése óriási befolyással volt a terveire. Egy
szövetséges vagy jóindulatúan semleges Lengyelországgal a hátában Né­
metország elkerülhetné a bekerítés hagyományos problémáját, ami az első
világháború katasztrófáját okozta. Egy ilyen forgatókönyv esetén Német­
ország először megszállná Franciaországot, és kivonná a francia hadsereget
a háborúból, majd figyelmét a valódi célpont, a Szovjetunió térségei felé
fordítaná. Hitler alapvető sémája szerint Németország célja az, hogy szét­
veri a Szovjetuniót, majd miután megveri Franciaországot, a britek (és az
amerikaiak) pedig a háttérből szemlélik az eseményeket, világhatalommá
válik. Megtorolja a német faj sérelmeit, kontinentális hatalomra tesz szert,
és belekezd bolygónk zsidóktól való megszabadításának nagy tervébe, majd
később, ha a szükség úgy hozza, megütközik a britekkel és az amerikaiak-,
kai. Mivel azonban Lengyelországgal ellenfélként kellett számolni, az egész
számítás a feje tetejére állt. 1939. január 30-án Hitler, amikor a lengyel-
országi számítási hiba ellenére úgy határozott, hogy megindítja a háborút,
olyan globális konfliktust kellett hogy fontolgasson, amely nem az európai
háború megnyerése után, hanem előtte fog kezdődni. Lengyelország né­
met inváziója bevonhatja a háborúba Franciaországot, és így előáll a beke­
rítés. Ami még rosszabb: bevonhatja a háborúba az Egyesült Királyságot
is, aminek eshetőségét Hitler mindig szerette volna elkerülni. H a Német­
ország kénytelen hosszú háborút vívni nyugaton, akkor tarthat attól, hogy
keletről beavatkozik a Szovjetunió.316
Hitler felfogása szerint minden ilyen Németország elleni álnok szövet­
ség a zsidók műve. Mivel a külföldi fővárosokban a zsidók kezében van a va­
lódi hatalom - vélte - , ők fogják elhatározni, hogy a Lengyelország elleni

315 Ez az interpretáció többé-kevésbé általános az olyan diplomáciatörténészek között, mint Roos,

Cienciala, Komat vagy Karski, akik lengyel és német forrásokat egyaránt használnak. Ezek semmi
kétséget nem hagynak afelől, hogy a lengyel diplomaták kemény munkát végeztek, hogy fenntartsák
a Németországgal való új közeledés látszatát, miközben egy percig sem állt szándékukban, hogy csatla­
kozzanak a németekhez egy támadó háborúban. A német „illúziók” gondolata feltűnik másutt is, pl.:
Korzec: Juifi en Pologne, 255.
3,6 Komat: Polen, 158, 169, 174.
134 FEK E T E FÖLD

1939-es háborúból világháború lesz-e. Ha a zsidókkal sikerülne megértetni,

hogy egy világháború nem az érdekük —vélhette Hitler —, akkor Francia-
ország, Nagy-Britannia és a Szovjetunió kívülálló marad a konfliktusban.
Ha a zsidók visszarettennek a fenyegetésektől, akkor a háború megmarad
lokális konfliktusnak Kelet-Európábán, ami nem súlyos törés, legfeljebb
kisebb kudarc Hitler terveiben. Ezért a kudarcot, amelyet Lengyelország­
gal kapcsolatban elszenvedett, nem követte a lengyeleknek szánt azonnali
figyelmeztetés. A figyelmeztetés a zsidóknak szólt.
Hitlernek az az elképzelése, hogy a zsidók kiirtásával való fenyegető­
zés befolyásolni fogja a nagyhatalmak jövendőbeli politikáját, téves volt.
Az 1939. január 30-i beszéd - a „prófécia”, ahogy maga Hitler később ne­
vezte - semmiféle visszhangot nem keltett sem Párizsban, sem London­
ban, sem Moszkvában. Annál inkább hatott néhány héttel később a Cseh­
szlovákia elleni további agresszió. 1939. március 15-én Németország ne­
kifogott, hogy bevégezze az ország szétverését úgy, hogy „protektorátus­
ként” bekebelezte Cseh- és Morvaország területét, és létrehozott egy olyan
független szlovák államot, amely Németország szövetségese lett. Ezzel Né­
metország most elárulta azokat, akik 1938 szeptemberében Münchenben
elárulták a cseheket. Mivel Hitler most olyan földek ellen támadt, amelye­
ket túlnyomórészt nem németek, hanem csehek laktak, világos volt, hogy
minden olyan állítás, amely szerint őt csak a nemzeti önmeghatározás ér­
dekli, merő hazugság volt. Londonban és Párizsban azok, akik annak ide­
jén az első világháborúra való bűnös hivatkozással bűnrészességet vállaltak
Csehszlovákia megerőszakolásában, most kezdtek rájönni, hogy valójában
elősegítették a második világháború előkészítését. Azok, akik Londonban
és Párizsban az első világháborúra való hivatkozással fedezték bűnrészessé­
güket Csehszlovákia megerőszakolásában, most rájöttek, hogy ezzel hozzá­
járultak a második világháború előkészítéséhez. 1933 márciusában Párizs
és London ugyanarra a következtetésre jutott, mint Varsó decemberben:
Németország nagyszabású háborús agresszióra készül, amelyben csak két
választás lehetséges: az együttműködés vagy a behódolás.
Néhány nappal Csehszlovákia lerombolása után, 1939. március 21-én
a német propaganda láthatóvá tette a Lengyelországgal kapcsolatos új pro­
pagandavonalat.317 Goebbels, aki addig öt éven keresztül összehangolta
propagandáját Varsóval, végre kimondhatta, amit ő maga és kétségkívül

3,7 Roos: Polen, 135.

 A z állam rombolók 135

sok német gondolt. Lengyelország egyik napról a másikra ismét Németor­

szág ősi ellensége, a németek elnyomója, az igazságtalan háború utáni te­
rületi rendezés kapzsi és szörnyszülött kreatúrája lett. Hitler nemzetközi
kudarca szerencsét hozott a belpolitikában. A háború 1939-ben egyálta­
lán nem volt valami népszerű a németek körében. De a határvidék terüle­
teiért a belátható közelségbe került Lengyelország elleni háború kétségkívül
kevésbé volt népszerűtlen, mint egy masszív, agresszív ideológiai tartalmú
háború Lengyelországgal szövetségben, a Szovjetunió ellen.318
1939. március 25-én Hitler parancsot adott egy Lengyelország elleni
totális megsemmisítő háború előkészületeire. A tervezett hadjáratnak a né­
met és a világközvéleménynek szóló politikai előzményeken kívül semmi
köze nem volt sem Danzighoz, sem a területen kívüli folyosóhoz. Igazából
nem sok köze volt a hagyományos értelemben vett háborúhoz sem. Amit
Hitler hirtelen megkívánt, az a lengyel állam teljes lerombolása és az ilyen
állam létrehozására képes lengyeleknek a teljes fizikai kiiktatása volt. Az el­
következő hetekben ezt többször is kimondta. Az állam lerombolásának
és a politikai nemzet megsemmisítésének ez a radikális terve összhangban
állt a szlávokról alkotott általános véleményével, az invázió pedig egy lépés
volt kelet és az ukrán éléstár felé. Nem állt összhangban sem az előző öt év
akcióival, sem azokkal a sajtóban megjelent érvekkel, amelyekkel a sajtó
magyarázni próbálta a németek harciasságát. A propaganda célja az volt,
hogy a németeket —anélkül, hogy tudatosulna bennük - előrébb taszítsa
egy még nagyobb keleti konfliktus irányába.
A lengyelek viszonylag előnyös helyzetben voltak, mert tudták, miért fog
folyni a háború. Tudták, hogy számukra a választás nem a háború és a béke
között áll fenn, amint azt Chamberlain Münchenben gondolta, hanem a há­
ború két változata között: vagy a támadó hadjáratot választják a Szovjetunió

318 JPI 67/3/11 „Sprawozdanie P. Ministra Spraw Zagranicznych z Ministrem Propagandy Rzeszy Dr.
Goebellsem wobecnosci Amb. R. P. w Berlinié Lipskiego” , 1938. január 13. A német történészek
gyakran nem 1939 januárját, hanem márciusát kezelik úgy, mint a lengyelekkel való döntő szakítás
pillanatát. Az ilyen megközelítés összekeveri a tömegpolitikát a diplomáciával. Hitler márciusban tette
közzé azokat a követeléseket, amelyekről tudta, hogy a német közvéleményben népszerűek lesznek,
és amelyekről úgy vélhette, hogy a nyugati hatalmak elfogadhatónak fogják tartani, ám ezek már ir­
relevánsak voltak a német-lengyel vitában, amelynek fő témáját a Szovjetunió és a zsidók jelentették.
Világosan kiderül ez mind a német, mind a lengyel fél diplomáciai levelezéséből, és félreérthetetlenül
kiolvasható a lengyel memoáranyagból. Az 1939 szeptemberi konfrontáció egyáltalán nem Danzigról
és a folyosóról szólt. Egy ilyen beállítás a korlátozott német források túlzottan betű szerinti olvasását
feltételezi, és figyelmen kívül hagy két fontos kontextust: Hitler meggyőződését és az elkövetkező má­
sodik világháborút.
136 F E K E T E FÖ L D

ellen, vagy a védelmi háborút a németek támadásával szemben.319 Ha Len­

gyelország inkább a vonakodó szövetséges szerepét választja, mint a kihívó
ellenállóét, gondolta Beck külügyminiszter, „legyőzzük Oroszországot, az­
tán mi fogjuk terelgetni Hitler teheneit az Urál legelőin”.320 Beck, aki hosz-
szú külügyminisztersége alatt sok ellenséget szerzett Európában, most adta
a hőst azzal, hogy nyilvánosan szembeszállt Hitlerrel. 1939. május 5-én,
Hitler beszédeire válaszként, felszólalt a lengyel parlamentben. Itt olyan
nyelvezetet használt, amilyet mindaddig egyetlen államférfi sem merészelt
megkockáztatni Hitlerrel szemben, még akkor sem, ha nálánál nagyobb biz­
tonságban voltak, és nagyobb hatalom állt mögöttük. Sokféle kérdésben le­
het kompromisszumot kötni. De a szuverenitás nem lehet alku tárgya. „Egy
nép, egy nemzet, egy állam életében egyetlen dolog van, amit nem lehet
megvásárolni - mondta Beck -, ez pedig a becsület.”.321

Ám sem a német-lengyel kapcsolatok összeomlásának, sem a Németor­

szággal folytatandó háború veszélyének nem volt semmiféle hatása a len­
gyelek zsidópolitikájára. Ez a politika mindig szuverén természetű volt,
a tömeges antiszemitizmusból és a tömeges munkanélküliségből eredt, és
a feltételezett lengyel érdekekből volt levezetve. Lengyel nézőpontból Né­
metország a zsidókérdésben zavarba ejtő és haszontalan partnernek bizo­
nyult, amelynek politikája bezárta a Palesztinába vezető kapukat, és több
tízezer zsidót űzött át Lengyelországba. Amikor Nagy-Britannia a Cseh­
szlovákia elleni német agresszióra azzal válaszolt, hogy garantálta Lengyel-
ország biztonságát, ez —Varsó szempontjából —megnyitotta egy új, ígére­
tes partnerség lehetőségét a zsidókérdés megoldásában. Végtére is Palesztina
Nagy-Britannia mandátumterülete volt, és így a britek határozták meg,
hány európai zsidó emigrálhat oda.322

319 Roos: Polen, 380-81.

320 Cienciala: Foreign Policy,; 148.
321 Wandycz: „Poland”, 203.
322 H l, Polish Embassy London, Jewish Emigration from Poland 1939, Consular Department Warsaw
to Washington, 10 June 1939; H l, Polish Embassy London, Jewish Emigration 1938, Consular
Department in Warsaw to Paris, 23 November 1938; H l, Polish Embassy London, Jewish Emigration
1938, „Problem emigracji zydowskiej”, hivatalos politikai lap, 1938. december 20. Lásd még JPI
67/3/14, „Krótkie sprawozdanie z rozmowy Pana Ministra Spraw Zagranicznych z p. Himmlerem w
Warszawie”, 1939. február 18.
 A z állam rombolók 137

A lengyel—brit kapcsolatok a harmincas évekig hűvösek voltak, és 1939

tavaszáig a diplomatáknak nem adódott megfelelő alkalmuk, hogy felvessék
Palesztina kérdését. Genfben,323 a Népszövetség tanácskozásain a lengyel
diplomaták szakadatlanul ostromolták brit partnereiket, hogy megértes­
sék a zsidók emigrálásának szükségességét, de amazok könnyedén félrele-
gyintették a kérdést. A lengyelek leginkább azzal érvelhettek, hogy a világ
csak a nagyon kicsi német zsidó lakosságra összpontosított, és figyelmen
kívül hagyta a jóval nagyobb lengyel zsidóságot. A lengyel diplomaták óva­
tosan igyekeztek megértetni, hogy ha Palesztinát csak a német zsidók előtt
nyitják meg (ami valójában nem történt meg), azt Lengyelországon belül
méltánytalannak tekintenék. A lengyel diplomatáknak most nagyon fon­
tos apropójuk adódott a zsidó emigráció problémájának megemlítésére:
a közeledő háború.
Amikor 1939 áprilisában Beck Londonba repült, hogy megvitassa az
Európa elleni német fenyegetést, úgy kezelte a zsidókérdést, mintha ez
lenne a legfontosabb probléma. Mivel Beck és Lord Halifax, a brit külügy­
miniszter alig ismerte egymást, ebből szürreális eszmecsere következett.
Halifax, aki ismerte Beck előítéleteit, megpróbálta rávenni varsói nagykö­
vetét, hogy magyarázza meg a lengyeleknek: nincs olyan „gyarmati kér­
dés”, amit a két államnak meg kellene vitatnia.324 Halifax nem törődött
azzal, amikor Beck felvetette Palesztina kérdését, és a brit politika szem­
bement a lengyel érdekekkel. Még ugyanabban a hónapban Chamberlain
miniszterelnök kijelentette, hogy ha valamelyik felet meg kellene bolygat­
ni Palesztinában, akkor azok nem az arabok, hanem éppen a zsidók kell
hogy legyenek. Az arabok és a muszlimok lojalitása sokkal fontosabb volt
a brit birodalom egésze szempontjából, semhogy tanácsos lett volna kikez­
deni velük, különös tekintettel a közelgő konfliktusra. Az 1939 májusában
kiadott brit Fehér Könyv azt javasolta, hogy a zsidók esetleges palesztinai
bevándorlását az arabok jóváhagyásától kell függővé tenni. London elha­
tározta, hogy a német fenyegetéssel szemben megvédi a lengyeleket, és így

323 NA C O 733/368/5/29-31; NA C O 733/368/5/37-39.

324 Kennard Cadogannak, 1939. március 7.; Halifax Kenardnak, 1939. március 8. In Documents on
British Foreign Policiy, Third Series, 3:203, 205.
138 FE K E T E FÖLD

közvetve a lengyelországi zsidókat is. A briteket azonban teljesen hidegen

hagyta az a lengyel gondolat, hogy Palesztinát meg kell nyitni nagyszámú
zsidó telepes előtt.325
Varsóban Londonhoz fűződő új viszonya ellenére 1939 tavaszán tovább­
ra is működött Lengyelország palesztinai politikájának konspiratív vonala.
A lengyel hatóságok továbbra is fenntartották a baráti viszonyt Vlagyimir
Jabotinszkijjal, a revizionista cionista vezetővel, aki a kristályéjszaka után
abban bízott, hogy 1939-ben egymillió zsidó fog kitelepülni.326 Azt is tud­
ta, hogy lengyel patrónusai közbenjárnak az érdekében a briteknél. Az év
első hónapjaiban Jabotinszkij, akárcsak lengyel partnerei, úgy vélte, hogy
a háborús kilátások Londonban áttörést hozhatnak. Zsidó légiókat akart
létrehozni, amelyek a britek oldalán harcolnának a németek ellen, abban
a reményben, hogy az így szerzett politikai tőke a háború után konvertál­
ható lesz Izrael Állam brit támogatása érdekében.327 Követői azonban egyre
inkább nem a légiós, hanem a terrorista stratégiában gondolkodtak, amely­
nek révén a háború következtében meggyengült birodalmat ki lehet szorí­
tani a nemzeti haza területéről. Ekkorra már a lengyel politika is egyre in­
kább átállt a zsidó lázadók irányvonalára, akiktől a briteknek egyre több
okuk volt tartani.
1939 februárja és májusa között - vagyis éppen abban az időben, ami­
kor Nagy-Britannia és Lengyelország egyesítette erőit Németország ellen -
a lengyel katonai elhárítás egy Irgun-aktivistákból álló válogatott csoportot
képezett ki egy Andrychów közelében lévő titkos bázison.328 Mint egyikük
megjegyezte, „a lengyel kormány részéről az Irgunnak nyújtott támogatást
egyesek a britek elleni barátságtalan aktusként értelmezhetik, akikkel Len­
gyelország szerződést akart aláírni”. A lengyel tisztek hangsúlyt fektettek
azokra a harctevékenységekre, amelyekben a lengyelek különösen kitűntek
az első világháború alatt és után, amilyenek a szabotázsakciók, a robbantá­
sok és egy megszálló hadsereg elleni irreguláris hadviselés. A huszonöt zsi­
dó, akiket kiképeztek, Palesztinából érkezett, de a kiképzés nyelve lengyel

325 Bővebben: Pederson: „Impact of League Oversight”, különösen 60. Lásd továbbá Mallmann and
Cüppers: Halbmond und Hakenkreuz, 27; Wasserstein: On the Eve, 413.
326 Wasserstein: On the Eve, 412.
327 Shavit: Jabotinsky, 2 2 1.
328 A kiképzés részleteiről: Lankin, To Win, 33-37.; Shilon: Menachem Begin, 149. Lásd mégYisraeli:
„ha-Raikh”, 317; Drymmer: „Zagadnienie”, 71; Heller: Stern Gang,
 Az állam rombolók 139

volt (héber fordítással). A kiképzés végén megjelent maga Avraham Stern,

hogy buzdító beszédet mondjon. Lengyel nyelven köszönetét mondott
a lengyel tiszteknek a támogatásukért, és felhívta a figyelmet a zsidó és
a lengyel felszabadító küzdelem közötti hasonlóságokra. Ezután héber nyel­
ven leírta a Palesztina elleni majdani zsidó inváziót. Mint az egyik részt­
vevő később némi szépítéssel megjegyezte, „az Irgunnak nyújtott lengyel
kormányzati támogatás egyfajta barátságtalan lépés volt Nagy-Britannia
ellen, akivel Lengyelország éppen szerződést akart aláírni”.329
Azok az emberek, akikhez Stern a beszédét intézte, az Irgun tisztjei let­
tek, akik később majd a britek elleni felkelést vezetik. Amikor ezek a zsi­
dó radikálisok 1939 májusában, éppen akkor, amikor a brit Fehér Könyv
megjelent, közvetlenül azt követően, hogy Lengyelország elfogadta a brit
biztonsági garanciát, visszatértek Palesztinába, használni kezdték a lengyel
fegyveres kiképzés során tanultakat - Lengyelország új szövetségese ellen.
A britek felfigyeltek a kiképzettségükre, elkobozták a fegyvereik egy részét,
de soha nem kötötték össze a dolgot Varsóval.330

A lengyel hírszerző tisztek igazán kitűnőek voltak abban a partizántevé­

kenységben, amelyre az Irgunt kiképezték;, amint a kémelhárítási munka
bizonyos más területein is. Egy különleges egységük például feltörte a né­
metek üzeneteit titkosító Enigma berendezés kódját, és másolatokat ho­
zott létre az üzenetek dekódolására. 1939 júliusában a lengyel rejtjelezési
szakemberek átadták tudásukat és a gépek másolatait brit és francia szövet­
ségeseiknek. Ez a munka később, a háború folyamán fontos lesz a brit szö­
vetségesek számára, és alapul szolgált a Bletchley Park-i kódfejtő állomás
számára. Annak előrejelzésében azonban, hogy hogyan fog kibontakozni
a háború, a lengyel elhárítok súlyos hibát követtek el.331

329 Weinbaum: Marriage o f Convenience, 146-49. A Nivben kiképzett Irgun-tagok listája: M ’a rkhot
ha-Irgun, 172. Idézet: Lankin: To Win, 32.
330 Bell: Terror, 48. A brit diplomaták és elhárítós tisztek vitáját a fegyverek eredetéről lásd NA CO
733/373/3.
331 Az Enigmáról bő irodalom áll rendelkezésre lengyel és angol nyelven egyaránt. Lásd például Körner:
Pleasures ofCounting, 13. fejezet; Gondek: Wywiadpolski, 262-63; Kozaczuk and Straszak: Enigma és
Peplosski: Kontrwywiad.
140 F E K E T E FÖLD

1933 után a lengyel katonai hírszerzés, a vezérkar 2. ügyosztálya mind

a Szovjetuniót, mind a náci Németországot veszélynek tekintette, de a kettő
közül a Szovjetunióét látta valószínűbbnek. A 2. ügyosztály felső vezeté­
sében a vita arról folyt, vajon a szovjet vagy a német támadás-e a valószí­
nűbb. Alig akadtak, ha voltak egyáltalán, akik felismerték, hogy az az elha­
tározás, amely szerint ellenállnak Németországnak, gyors német megszállás­
hoz fog vezetni. Miután mind Nagy-Britannia, mind Franciaország garan­
tálta Lengyelország szuverenitását, Németországot most nyugatról és kelet­
ről egyaránt bekerítés fenyegette. Hitler - legalábbis az adott pillanatban -
elvesztette a reményt a kívánatos konstelláció kialakulására, hogy a britek
semlegesek maradnak, vagy támogatni fogják Németországot a Szovjet­
unió elleni háborúban. Lengyelország miatt, amelyről azt feltételezte, hogy
nem számít különösebben, kénytelen volt megváltoztatni a Mein K am pf
fő számításait.332 Logikusan az következett, hogy a bekerítés elkerülésének
egyetlen esélye Lengyelországtól keletre fekszik, ez pedig nem más, mint
maga a Szovjetunió. És Hitler csakugyan ezt a logikát követte.
A lengyeleknek alighanem megbocsátható, hogy erre nem számítottak.
Erősen feltételezték, hogy Németország a Szovjetunió megtámadását ter­
vezi. Csakhogy Varsóban, akárcsak bárhol másutt, kevesen akadtak, akik
képesek voltak előre látni Hitler gyors taktikaváltásait. O csak a végcélt te­
kintette fontosnak, így képes volt menet közben szinte bármit megtenni.
Most, miután egész pályafutása az antikommunizmusra épült, és öt éven
keresztül igyekezett megnyerni Lengyelországot a Szovjetunió elleni hábo­
rúhoz, úgy döntött, hogy a Szovjetuniót kéri fel egy Lengyelország elle­
ni háborúra.333 1939. augusztus 20-án találkozót kért külügyminisztere és
a szovjet vezetés között.334 Sztálin éppen valami ilyesmiben reménykedett.
Miután tavasszal a német politika egyértelműen Lengyelország ellen for­
dult, Sztálin sokatmondó gesztust tett Hitler felé. Tudta: Hitler megeskü­
dött, hogy semmi szín alatt nem köt békét zsidó kommunistákkal, ezért
néhány héttel a Németország és Lengyelország között bekövetkezett szakí­
tás után leváltotta zsidó külügyminiszterét, Makszim Litvinovot. „Litvinov

332 Mein Kampf, 145.

333 Govrin: Jewish Factor, 33.
334 Hasiam: Soviet Union, 227.
 A z áilam rombolók 141

menesztése döntő lépés volt” - jelentette ki Hitler a hadsereg parancsno­

kai előtt. Amikor Ribbentrop megérkezett Moszkvába, Vjacseszlav Molo-
towal tárgyalt, aki orosz volt.335
A megállapodás, amelyet Ribbentrop és Molotov 1939. augusztus 23-án
aláírt, sokkal több volt, mint megnemtámadási szerződés. Tartalmazott
egy titkos jegyzőkönyvet, amely szovjet és német befolyási övezetekre osz­
totta Finnországot, Észtországot, Lettországot, Litvániát és Lengyelorszá­
got. Ez utóbbit megosztották egymás között, azzal a nyilvánvaló elgon­
dolással, hogy a szovjetek csatlakoznak a németekhez az ország megszállá­
sa során, és együttműködnek az állam és a politikai osztály szétverésében.
A titkos jegyzőkönyv tartalmát nem kellett ismerni ahhoz, hogy az intel­
ligens megfigyelő számára világos legyen az értelme. A Szovjetunióval kö­
tött béke legkevesebb azt jelentette, hogy Hitler végre szabad kezet kap.
A véletlen úgy hozta, hogy Genfben éppen ülésezett a Cionista Világ-
kongresszus, amikor a világsajtó közzétette a Molotov-Ribbentrop-paktu-
mot. Az Európából és a világ minden tájáról összesereglett zsidók ponto­
san tudták, mire számíthatnak. Meg voltak döbbenve. Háim Weizmann,
a világszövetség elnöke e szavakkal zárta a kongresszust: „Egyetlen dolo­
gért fogok imádkozni: hogy valamennyien életben maradjunk.”336 Nem
volt ebben semmi melodráma. Azok a régiók, amelyekkel a német-szovjet
megállapodás titkos jegyzőkönyve foglalkozott, a világ zsidóságának fél év­
ezred óta folyamatosan lakott otthona volt. Most ez lett a legveszélyesebb
hely a zsidóság egész történetében. Nem egész két évvel később itt veszi
kezdetét a holokauszt. Az ott élő több millió zsidó három éven belül csak­
nem mind halott lesz.

Sztálin számára a Hitlerrel kötött megállapodás nagy megkönnyebbülést

hozott. Ő és sok kollégája olvasta Hitler írásait, és komolyan vette őket.
Tisztában volt vele, hogy Hitler a termékeny ukrán mezőgazdasági terüle­
teket akarja megszerezni, és ezt számos alkalommal hangoztatta is. Abban
reménykedett, hogy ha megállapodik Hitlerrel Kelet-Európa felosztásáról,

335 Herf: Jewish Enemy, 104. Lásd még Weissberg-Cybulski: Wielka Czystkay 520. Litvinovot 1939.
május 3-án menesztették.
336 Wasserstein, aki az On the Eve 427. oldalán idézi a jelenetet, az idézetet kissé másként adja meg,
mint a korabeli jiddis újságok.
142 F E K E T E FÖLD

a fegyveres konfliktust áttolja Nyugat-Európára, ahol Nagy-Britanniának

és Franciaországnak kell elbánni a németekkel. Ideológiai szempontból ez
az előre látott konfliktus felszínre hozza a kapitalizmus ellentmondásait,
amelyek a szovjet diplomácia apró lökése segítségével felszínre fognak jön­
ni a harctéren. Taktikai szempontból, ahogy Sztálin valószínűleg szemlélte
a dolgot, a háború megvívásának legjobb módja az volt, ha hagyja, hogy
mások elvérezzenek, aztán elragadja a zsákmányt.
Sztálin számára a jövőbeli konfliktust illető számításokkal egyenértékű
volt érdekközössége Hitlerrel a jelen ügyeiben. 1939-ben Hitler ugyanar­
ra a következtetésre jutott, mint Sztálin 1934-ben: mivel Lengyelország­
ra többé nem lehet szövetségesként számítani egy európai konfliktusban,
semmi értelme nincs a létezésének. Molotov Lengyelországot „rút cseme­
tének” nevezte, Hitler szerint Lengyelország Versailles „irreális kreatúrája”
volt. Sztálin kijelentette: „közös óhajunk, hogy megszabaduljunk a régi
egyensúlytól”.337 Tudta, hogy a régi egyensúly felszámolása anarchiát fog
okozni, és szenvedést hoz a zsidókra.338 Tisztában volt vele, hogy Lengyel-
ország kettéosztásával kétmillió zsidót ad Hitler kezére. A barátsági és ha­
társzerződés, amelyet a szovjetek és németek 1939. szeptember 28-án alá­
írtak, Varsót, amely aznap megadta magát a németek ostromának, áttolta
a szovjet zónából a német zónába. Sztálin ezzel a világ legfontosabb zsidó
városát Hitler kezére játszotta. Lengyelország közös megtámadását Sztálin
a vérrel megpecsételt szovjet-német barátság aktusának nevezte. A hábo­
rús Lengyelország területén kiontott vér nagy része a zsidó civilek, köztük
háromszázezer varsói zsidó vére lesz.
A szovjet és a német propagandistákon kívül, akik most teljes összhang­
ban dolgoztak, nagyon kevesen akadtak, akik akár szemernyi jót is találtak
a Molotov—Ribbentrop-paktumban. A kivételek közé tartoztak ezer mér-
földnyire arrább a diszpenzacionalistáknak nevezett amerikai evangélisták,
akik abban hittek, hogy jön az új Armageddon, amely őket és a hozzájuk
hasonlókat a mennyországba emeli. Ezek úgy olvasták a nácik és a sztáli­
nisták hihetetlennek tűnő megállapodását, mint a bibliai próféciát Góg és
Gomer szövetségéről (Ezékiel: 38), akik megtámadják Izrael földjét, és így
beteljesítik a Messiás visszatérésének egyik előfeltételét.339

337 A propaganda harmóniájáról lásd Govrin: „Ilya Ehrenburg”.

338 Weinberg: World atArm s, 25, 57.
339 Weber: On the Road to Armageddon., 92.
 Az állam rombolók 143

Palesztinában Avraham Stern azt a következtetést vonta le a Molotov—

Ribbentrop-paktumból, hogy Hitler pragmatikusabb, mint tűnt:340 ha
a Führer egy olyan állammal üzletel, amelyiket, mint a zsidó hatalom elő-
harcosát, mindig megvetett, miért ne tenné meg ugyanezt magukkal a zsi­
dókkal? Nincs kizárva, hogy a közelgő konfliktus, minden látszat ellenére,
egyfajta jóvátételi lehetőséget fog hozni a zsidók számára. Stern, aki ala­
posan megrészegült a világi messianizmus borától, nem is állt olyan távol
azoktól az amerikaiaktól, akik úgy képzelték el Jézus visszatérését, hogy
a Megváltó nem olaj ágat fog tartani a kezében, hanem kardot, és ahelyett,
hogy a keblére ölelné az ellenségeit, lemészárolja őket. Úri Zvi Greenberg,
a költő, akitől Stern ihletet merített, arról írt, hogy a Messiás harckocsin
fog érkezni. Maga Stern azt prófétába, hogy a zsidók vére lesz a Messiás vö­
rös szőnyege, amelyet fehér liliomokként díszít a koponyáikból szétfröcs-
csenő agyvelő.341

Stern hamarosan elveszíti remélt patrónusát abban a véres tragédiában, ami­

lyet még a legsötétebb költői fantázia sem lett volna képes kitalálni. 1939.
augusztus 22-én Hitler közölte tábornokaival, hogy „Lengyelország le­
rombolása küszöbön áll. A cél nem egy bizonyos vonal elfoglalása, hanem
az élőerő megsemmisítése.”342 H a váratlanul is, eljött az alkalom, hogy
megkezdje faji háborúját. „Rekesszék ki a szívükből a könyörületet - foly­
tatta. - Brutális akciók lesznek. Nyolcvanmillió ember várja, hogy meg­
kapja, ami jár neki. Biztosítani kell a jólétüket. Az erősebb jogán.” Német­
ország most csakugyan sokkal erősebb volt, nem utolsósorban annak kö­
szönhetően, amit Hitler 1938-ban Ausztriától és Csehszlovákiától megka­
parintott.
Lengyelország inváziója egyszerre indult minden irányból: a németor­
szági német csapatok szeptember 1-jén északról és nyugatról, délről az egy­
kori Csehszlovákia területén állomásozó német csapatok a szlovák csapatok
támogatásával, majd szeptember 17-én keletről a Vörös Hadsereg. A né­
met és a szovjet csapatok Bresztben találkoztak, és közös díszszemlét tartot­
tak, amelyen a horogkereszteket sarló-kalapácsok követték, a „Deutschland

340 Heller: „Zionist Right”, 101.

341 Shapira: Land and Power, 198. Általában, lásd Hazani: „Red Carpet, White Lilies” .
342 Mallmann: Einsatzgruppen, 54. Lásd Böhler: Dér Überfall, 15.
144 F E K E T E FÖLD

über Alles” után az Internacionálét játszották.343 A szovjet parancsnok meg­

hívta a német riportereket, hogy látogassák meg Moszkvában „a kapita­
lista Anglia fölött aratott közös győzelem” után. A Breszt utcáin parádé­
zó német harckocsik egy részét Csehszlovákiában gyártották, a Lengyelor­
szágot lerohanó német katonák és SS-ek egy része osztrák volt. A néme­
tek technikai fölénye —amelyet Hitler faji fölénynek tekintett —tény volt.
Amikor a német légierő gépei elhúztak a breszti díszszemlézők fölött, a pi­
lótáik éppen szünetet tartottak a lengyel városok terrorbombázásában.344
A civil lakosság bombázása olyan taktika volt, amelyet az európaiak álta­
lában legitimnek tekintettek, amikor gyarmati birtokaikon alkalmazták;
most magában Európában is alkalmazásra került. 1939 szeptemberében
a varsói terrorbombázás során sokkal több zsidó halt meg, mint ameny-
nyi a Hitler hatalomra jutása óta eltelt hat évben a német politika áldoza­
ta lett. Hasonlóképpen, az a hétezer zsidó katona, akik lengyel katonák­
ként elestek a német invázióval szembeni ellenállásban, messze meghalad­
ta azoknak a zsidóknak a számát, akiket Németországban ez ideig elpusz­
títottak.345
A Lengyelország elleni német invázió azon a logikai alapon történt, hogy
ez az ország mint szuverén állam nem létezik, sohasem létezett, sőt nem is
létezhetett. A foglyul ejtett katonákat agyon lehetett lőni, hiszen a lengyel
hadsereg, mint olyan, szintén nem létezhetett. A hadjárat után kezdődő
folyamat nem tekinthető megszállásnak, hiszen a náci gondolatmenet sze­
rint az adott földdarab nem tartozott semmiféle államhoz, amelynek terü­
letét el lehetett volna foglalni. Lengyelország egy puszta földrajzi megne­
vezés volt, aminek a jelentése: elfoglalandó föld. A német nemzetközi jo­
gászok úgy tekintették, hogy Lengyelország nem valódi állam, csupán egy
legitim uralkodó nélküli terület, amelyet mostantól fogva a németek ural­
nak. A lengyel törvényeket semmisnek nyilvánították, mintha sosem lé­
teztek volna. A dolgok alakulása kizárólag a Führer akaratán alapult. Há­
ború volt, így a háború előtti Németország határain túl Hitler akaratán

343 Moorhouse: Devits Alliance, 10-11.

344 Böhler: Dér Überfall, 169-72.
343 Libionka: „ZW Z-AK”, 18.
 Az államrombolók 145

kívül a döntésekhez semmiféle igazolásra nem volt szükség. Kezdetét vette

az igazi náci forradalom.346

Az államiság és a törvény lenullázása nem egyszerű technikai feladat volt,

hanem milliók számára élet és halál kérdése. Az európai országok hagyo­
mányosan legitimnek tekintették egymás rezsimjét. H a háborúban álltak
is, elismerték egymás létezését, alkotmányos hagyományaik sajátosságait.
Az állampolgárságnak csak akkor van értelme, ha kölcsönösen elismerik.
Amikor Hider lerombolt egy szomszédos államot, magát az állampolgárság
elvét rombolta le, amivel Európát és ezen belül Németországot a törvény­
nélküliség állapota felé taszította. Németország úgy kezelte Lengyelorszá­
got, ahogy az európai országok a történelmük legpusztítóbb pillanataiban
a gyarmataikat: olyan földdarabként, amelyet kormányzást nem ismerő,
meghatározatlan lények laknak. Az SS kiadványai „szűz területként”347 ír­
ták le Lengyelországot, ahol valójában több mint harmincmillióan éltek.
Az olaszok gyorsan megértették az üzenetet, ezért Lengyelországot saját
afrikai hódításukhoz, Etiópiához hasonlították.348
Ennek az utópikus gyarmati képnek az összehangolása a 20. századi po­
litikai valósággal Európa közepén, a nép leigázásán túl megkövetelte a va­
lóságban nagyon is létező intézmények lerombolását. Németország len­
gyelországi birodalomépítési munkájának zöme nem új dolgok létreho­
zását jelentette, ellenkezőleg, mindannak a lerombolását, ami ott létezett.
A dzsungel törvényeinek visszaállítása egy olyan országban, ahol az erdő­
ket évezredekkel korábban kiirtották, hogy a helyükben állandó települé­
seket hozzanak létre, iszonyú mennyiségű munkát igényel.
A lengyel állam szétrombolása vérrel és tintával történt. Miközben a jo­
gászok az írógépeket, a gyilkosok a gépfegyvereiket kattogtatták, Hitler
„a lengyel értelmiség tömeges kiirtására” szólított fel. Úgy gondolta, hogy

346 Klafkowski: Okupacja niemiecka, 38, 41, 52, 55, 72, 73, 85, 95; Madajczyk: „Legal Conceptions”, 138,
143; Mazower: „International Civilization”, 556, 562. Mazower fontos érveket vesz át Madajczyktól, aki
a maga részéről sokat átvett Klafkowskinak közvetlenül a háború után írott úttörő munkájából. Klafkowski
tanulmánya válasz volt Cári Schmitt állításaira, mégpedig egy olyan nemzetközi jogász nézőpontjából, aki
a saját bőrén tapasztalhatta meg Schmitt érveinek gyakorlati következményeit.
347 Chapoutot: „Le lói de sang”, 330.
348 Madajczyk: „Legal Conceptions”, 144.
146 F E K E T E FÖ L D

ha a lengyel kultúra létezett egyáltalán, viszonylag kisszámú „hordozói”

kiiktatásával teljesen szét fog morzsolódni. Hitler a „lengyel probléma
megoldását” a lakosság azon részének meggyilkolásával kívánta elérni, aki­
ket teljes emberi lénynek lehetett tekintetni. Lengyelország lerohanása az
SS államrombolói számára a háború leplét biztosította törvénytelen misz-
sziójuk végzéséhez.349 Heydrich rendőrökből és SS-tagokból (a két csoport
átfedésben volt egymással) különleges osztagokat, úgynevezett Einsatz-
gruppékax. hozott létre, amelyeket általában a náci párt és az SS régi tagjai
vezettek. Utasította az alárendeltjeit, hogy végezzenek a lengyel vezető osz­
tály tagjaival, és így tegyék lehetetlenné az ellenállást. Fel kellett kutatniuk
és meg kellett ölniük például a Lengyel Légiók és a Lengyel Katonai Szer­
vezet veteránjait. Az Einsatzgruppek legnagyobb művelete a „Tannenberg”-
terv volt, amely mintegy 61 000 polgár kivégzését irányozta elő.350
Az Einsatzgruppek 1939 őszén körülbelül annyi embert öltek meg,
amennyit elvártak tőlük, bár az egyes konkrét egyének kinyomozásában
nagyon rossz teljesítményt nyújtottak. Viszont a célcsoportok levadászását
akkor is folytatták, amikor a háború októberben véget ért, és átalakultak
a lengyel városok állandó német rendőrségévé.351 Heydrich úgy számolt,
hogy a „vezető lengyelek likvidálása”352 novemberre befejeződik. Amikor
az 1939-ben agyonlőtt több tízezer lengyel nem bizonyult elegendőnek,
újabb „vezető elemeket” tettek listára, akiket 1940 tavaszán tömegesen
agyonlőttek a nagy városok körüli erdőkben. Heydrich úgy képzelte, hogy
az elit kiirtása után alkalmas munkaerőtömeg marad hátra. Himmler azt
jósolta, hogy maga a lengyel nemzet mint fogalom el fog tűnni.353

A német —katonai, politikai és faji - offenzíva első csapása nem annyira

az ország zsidó polgárai ellen irányult, mint magára Lengyelországra mint
politikai entitásra. Az állam lerombolása azonban éppen a lengyelországi

349 Mankowski: „Ausserordentliche”, 7. Lásd Weitbrecht: „Dér Executionsauftrag”, 17.

3',° Husson: Heydrich, 201, 207.
351 Biskupska: „Extermination and the Elité”.
352 Mazower: Hitler .’s Empire, 69.
353 Mazower beszámolója úttörő jellegű és meggyőző azt a kérdést illetően, hogy hogyan kombinálód­
tak a szándékok és a véletlen felfedezések a németek terjeszkedésében Ausztriától Csehszlovákián át
Lengyelországig.
 Az á l l a m r o m b o l ó k 147

zsidókra nézve járt a legsúlyosabb következményekkel. Az állam védelmé­

re és a törvény uralmára leginkább a kisebbségek szorulnak rá, és általában
ők szenvednek a legtöbbet az anarchiától és a háborútól. A harmincas évek
végén a lengyelországi zsidóknak kétségkívül volt okuk félni a hivatalos és
népszerű lengyelországi antiszemitizmustól. A lengyel állam elpusztításá­
val mégis sokkal többet veszíthettek, mint a lengyelek. A lengyel állam le­
rombolása nem egyszerűen az állam eltűnését jelentette, hanem a meglé­
vő intézmények háromfelé törését, és a töredékeknek éles széleik voltak.

SVÉDORSZÁG ff fv r o Ri9 a
D Á N IA
„ , LETT SZSZK
Balti- .... ...A
tender
LITVÁN
•í OROSZ
V SZSZK /SZFSZK
Königsberg *•„ V iln iusc
Danzig0
0 Hamburg Suwatkio’ A c Minszk

Riah/stnk
j Biatystok BELORUSZ
SZszK
Berlin
^ ...< W
\ Qposen
■:\«b,SZSZK \
■%. d : *
í W A R T H E G A U .f' " oVarsó OSZFSZK /"'
Németország tódí°: .
0Drezda
Q ---- \ /Radomo LublinV o

0Frankfurt & PÖKO RM ÁN YZÓ SÁG % % Kijev0

Prága 0 U KRÁN
Auschwitz. / n Krakkó V •••*’
d- Cseh-Morva/.' A * j° =Lvov
Protektorátus ”

s %u o v a k i a
0 München
:s° ^ *’**»* '*»••/*** ’í / "
nAn c7 Ár LDŐVA!
■••Budapest® w M * ORSZAG Ur\;
*. SZSZK;
oKisinyov
.... oOdessza

VelenceQ
A. a ''
R O M Á N IA
Belgrád®
LASZO R SZÁG
Bukarest®
J U G O S Z L Á V IA

Az első törés a nemzeti közigazgatás darabokra hullását jelentette. Az 1939.

szeptemberi német—szovjet határ- és barátsági szerződés „a lengyel állam
összeomlásáról” beszélt. Ezt követően a német jogi nyelv tagadta, hogy
lengyel állam egyáltalán létezett valaha. A zsidók egyik pillanatról a másikra
148 FEK E T E FÖLD

megszűntek bármiféle állam polgárai lenni. Ugyanez történt azokkal a len­

gyelekkel, ukránokkal és beloruszokkal, akik lengyel dokumentumokkal
rendelkeztek (kivéve a német kisebbséghez tartozókat, akik hirtelenjében
privilegizáltakká váltak). Az alávetett lakosság nagy része azonnal hozzáido­
mult a faji elvárásokhoz. Amikor a németek bevonultak egy-egy lengyel
városba, ahol élelmet osztottak, mindig akadtak lengyelek, akik azonnal
megmutatták nekik a sorban várakozó zsidókat. A rasszizmus és a materia­
lizmus ilyenformán a kezdet kezdetén összefonódott.354 Az állampolgársági
elv eltörlése és a faji elv érvényesítése senkinek sem okozott súlyosabb gon­
dot, mint a zsidóknak.
Nyugat-Lengyelország nagyobb részét a Birodalom annektálta. Hivata­
losan persze nem annektálta, hanem deannektálta, visszacsatolta a Biroda­
lomhoz, hiszen a német jogi nyelv tagadta a lengyel állam létezését. Ezeket
az új német körzeteket, a Gaukax. Hitler cimborái, a náci párt régi tagjai
kormányozták. Ezek a vezetők jóval nagyobb cselekvési szabadsággal ren­
delkeztek, mint a háború előtti német körzetek vezetői, akiknek mindig
ott volt a nyakukon a törvény és a bürokrácia terhe.355 A legnagyobb és
legfontosabb Gau a Warthegau volt, ahol 4,2 millió lengyel, 435 000 zsidó
és csak 325 000 német lakott. Ez egy újfajta német körzet volt. A hábo­
rú előtti Németország lakossága túlnyomórészt német volt. Itt a németek
a gyarmati elitet képezték, a lakosság többsége pedig „védnökség alatt álló
szubjektum” volt. A lengyel gyerekeknek például egy „pidgin” németet ta­
nítottak az iskolában, hogy mint fajilag alacsonyabb rendűek megkülön­
böztethetőek legyenek, de képesek legyenek megérteni a németek paran­
csait.356 Közép-Lengyelország nagyobb részéből alakították ki a „Főkor­
mányzóság” nevű gyarmatot. Ezt eredetileg a Megszállt Lengyel Földek
Főkormányzóságának nevezték, de ezt elvetették, mert azt sugallta, hogy
Lengyelország, mint olyan, valamikor létezett. Itt sem megszállás történt,
hanem jogilag „üres” területek gyarmatosítása. A kormányzó itt még na­
gyobb szabadságot élvezett, mint az új G*z«kban, mert a német törvények­
nek még a látszatával sem kellett számolni.
Az annektált zónákban és a Főkormányzóságban a lengyel polgári jo­
got zsidóellenes repressziók váltották fel, ami olyan méreteket öltött, ami

354 Sauerland: Poleny 90.

353 Mazower: H itler’s Empire; 227.
356 A pidgin németet és más példákat illetően lásd Epstein: Model Nazi.
 Az állam rombolók 149

a háború előtti Németországban elképzelhetetlen lett volna. 1939 októ­

berében a németek elkobozták „az egykori lengyel állam tulajdonát” és
az összes zsidó tulajdont. A zsidókat eltiltották a hivatásuktól,357 és a zsi­
dó férfiakat kötelezték, hogy jelentkezzenek munkaszolgálatra. A zsidó­
kat megfosztották a lakhelyükön való maradás jogától. Heydrich és az új
főkormányzó, Hans Frank egyaránt elrendelte a lengyel zsidók gettósítá-
sát. Ez a különböző régiókban eltérő módon ment végbe, de 1941 végére
a lengyel zsidók többsége gettók falai mögé került. A lényeg mindenütt
az az egyszerű kiindulópont volt, hogy a zsidók megfoszthatok a törvény
védelmétől. Többé nem határozhatták meg a tartózkodási helyüket, nem
tarthattak igényt tulajdonra. A németek Lengyelországtól kezdve minden
országban, ahol le akarták rombolni az államot, gettókat alakítottak ki, vi­
szont ahol szokványos megszállásra rendezkedtek be, egy helyen sem léte­
sítettek gettót. A gettó az államrombolás városi kifejeződése volt.
A városi gettók kialakítása a lengyel táj alapvető megváltoztatását jelen­
tette. A zsidók, akik a háború előtti Lengyelországban úgyszólván min­
denütt jelen voltak, most néhány városi negyedben zsúfolódtak össze.
Ez együtt járt azzal, hogy a németek elraboltak minden mozdítható zsidó
tulajdont (megerőszakolták a zsidó lányokat és asszonyokat). A környező
lakosság számára ez félreérthetetlen jeladás volt. A két háború közötti Len­
gyelországban a zsidókat gyakran morális páriaként kezelték. Most meg­
fosztották őket a törvényes oltalom maradékától, de még a mindennapi
élet lehetőségétől is. Mire a gettókat létrehozták, és odadeportálták a zsi­
dókat, a körülbelül egy éve tartó német uralom földönfutóvá tette lengyel
szomszédjaikat. Valószínűleg ez ösztönözte a lengyeleket, hogy éljenek az
alkalommal, és kifosszák a zsidókat. A lengyelek - mint más országok la­
kói is - gyűlölték azokat, akiket kifosztottak, éppen azért, mert kifosztot­
ták őket.358
Az 1940—41-es gettósítás a legtöbb lengyel számára azt a pillanatot jelen­
tette, amikor a zsidók eltűntek az életükből. A több évszázados együttélés
egyik napról a másikra megszűnt. Azelőtt a zsidók mindenütt, bármilyen

357 Salmonowicz: „Z problemów”, 49; Salmonowicz: „Tragic Night”, 13; Engelking és Grabowski: Przes-
t£pczosc, 14.
358 Urynowicz: „Stosunki”, 533; Klukowski: Zamojsz-czyznay 135. A vagyonelkobzásokról és az ellensé­
ges magatartásról: Staub: „Origins and Evolution o f Haté”, 52. A megerőszakolásokról lásd Böhler: Dér
Überfall, 19; Löw and Roth: Juden in Krakau, 27-30. A gettókról vö. Michman: Emergence. Érdemes
ennek fényében átgondolni Arendt vitáját Afrika gyarmatosításáról: Originsy 206.
150 F E K E T E FÖLD

helyzetben jelen voltak, most csak a munkaszolgálatosok oszlopában vagy

a kerítéseken át, vagy nagyon ritkán bujkálás közben lehetett találkozni
velük. Vidéki házaik és városi lakásaik ebek harmincadj ára kerültek. A ha­
gyományosan zsidó szakmákban, mint a kereskedelem és a különböző sza­
bad foglalkozások, mások töltötték be a helyüket. A német megszállás ter­
mészetesen nem jelentett szociális előrejutást a lengyeleknek, mint olya­
noknak, mert a művelt lengyeleket megölték, a többieket pedig néma pro­
letárokként kezelték. A Főkormányzóságban a lengyeleket összefogdosták
az utcákon, és kényszermunkatáborokba szállították. Mindez a viszonyla­
gos ínség állapotát hozta létre, amelyben sok lengyel elfogadhatónak tar­
totta, hogy az eltűnt zsidók vagyonából elemeljen, amit csak tud. A zsidó
tulajdon lengyel fosztogatása nem tette a lengyeleket a németek szövetsé­
gesévé, de arra ösztönözte őket, hogy igazolást keressenek a tetteikre, ezért
támogatták azt a politikát, amely távol tartotta a zsidókat attól, hogy visz-
szatérjenek, és visszaköveteljék egykori tulajdonukat. Egyébként a Főkor­
mányzóságban a gettót elhagyó zsidók segítését halállal büntették.359
A német államrombolók által végrehajtott második törés a helyi ható­
ságot érintette. Idetartoztak a háború előtti helyi falusi és megyei önkor­
mányzatok, valamint a háború előtti zsidó autonómia testületéi. A lengyel
központi kormányt szétverték, a lengyel törvényeket eltörölték, és a len­
gyel államot soha nem létezettnek minősítették. A lengyel helyi hatóságok
ennek ellenére a helyükön maradtak, de eloldódtak a korábbi törvényektől
és hagyományoktól. Miután a német gyakorlat kiemelte ezeket a korábbi
intézményi hierarchiából, funkciójuk alapvetően megváltozott a náci prio­
ritásoknak megfelelően. Immár nem a központi minisztériumok utasítása­
it hajtották végre, nem is a helyi polgárok érdekeit képviselték. Többé nem
léteztek minisztériumok, és nem léteztek állampolgárok. Viszont a helyi
hatóságokat tették felelőssé a német faji politika alkalmazásáért. Ezek fel­
ügyelték a lengyel zsidók gettóba zárását és a németek által el nem vett ja­
vak szétosztását.
A gettókban a zsidók a két háború közötti zsidó önkormányzatok szo­
morú paródiájával találkoztak, ezek voltak az úgynevezett JudenratoV., ame­
lyeket Frank főkormányzó 1939 novemberében kiadott rendelete alap­
ján hoztak létre. Pilsudski Lengyelországában a zsidóknak megengedték,
hogy helyi önkormányzatokat hozzanak létre, amelyeket kehillotnak. vagy

359 Hasonlókról szól Löw and Roth: Juden in Krakau, 19, 27.
 Az államrombolók 151

gminynek neveztek. Ezek hatáskörébe tartoztak a vallási ügyek, a házas­

ságkötések, a temetések, a rituális vágás, bizonyos szociális jóléti intézke­
dések és az oktatás. Engedélyük volt, hogy külföldről pénzt fogadjanak el
e tevékenységek finanszírozására. A németek idején ezekből az önkormány­
zatokból lettek a Judenratok, amelyek személyesen feleltek a németek pa­
rancsainak a végrehajtásáért. Ezek a hatóságok semmiféle viszonyban nem
lehettek a lengyel állammal, hiszen az többé nem létezett, és természete­
sen tilos volt kapcsolatot tartaniuk a Föld más pontjain élő zsidó közössé­
gekkel. A németek számára egyszerűbb volt, ha elfogadják a kehillát, úgy,
ahogy van, amiképpen a lengyel helyi vezetőket és biztosokat is elfogad­
ták, úgy, ahogy voltak. A döntő mozzanat nem ezeknek a személyeknek
a kiléte volt, hanem a lengyel állam szétverése és a német politika termé­
szete, nem ezeknek az egyéneknek a tulajdonságai. Akik valamiért mégis
kimaradtak, mindig pótolni lehetett másokkal.360
Az újonnan létrehozott, bunkósbotokkal felfegyverzett zsidó rendőri
erők technikailag a Judenratok alárendeltségébe kerültek, de a fontos ese­
tekben a németektől kapták a parancsokat. A varsói gettó kétezer fős zsidó
rendőrségének feje Józef Szerynski volt, aki a háború előtt a lengyel rend­
őrségnél szolgált.361 Azok között a fiatal Betar-tagok között, akiket a len­
gyel állam képezett ki fegyverhasználatra, szintén akadtak, akik hajlandók
voltak beállni a zsidó rendőrségbe.362 A zsidó rendőrök gyakran igyekez­
tek rendezni a zsidók közötti összeütközéseket, hogy megelőzzék a német
hatóságok beavatkozását. 1940-től a német rendőrség felügyelte az összes
zsidótól megkövetelt kötelező munkaszolgálatot. 1941-től ők terelték ki
a gettókból zsidó társaikat a lágerekbe való deportáláshoz. Akadtak zsidó
informátorok is, akik felajánlották szolgálataikat a németeknek, ezek gyak­
ran a háború előtti lengyel rendőrség dokumentált informátorai voltak.
Most persze más dolgokról kellett információt nyújtani.363
A harmadik törés az volt, hogy leválasztottak az államról egy koráb­
ban centralizált intézményt: a lengyel rendőrséget. A reguláris lengyel rend­
őrség korábban a belügyminisztérium alá tartozó hierarchikus szervezetű

360 Lásd általában Trunk: Judenrat; továbbá Löw and Roth: Juden in Krakau, 16.
361 Friedlánder: Extermination, 156.
362 Trunk: Judenrat, 490; hasonló volt a helyzet Litvániában is, lásd Dieckmann: Deutsche Besatzungs-
politik, 2:1056.
363 Finkel: „Victim’s Politics”, 192.
152 F E K E T E FÖLD

intézmény volt. A harmincas években a lengyel rendőrség kivette a részét

a zsidók életének, üzleti és politikai érdekeiknek a védelméből. A zsidó
kereskedők - gyakran kenőpénz alkalmazásával —szívélyes kapcsolatokat
tartottak fenn a városi piacokat felügyelő rendőrökkel. A rendőrség a len­
gyelek és zsidók közti csetepatékban többnyire az előbbiek mellé állt, bár
a lengyel nacionalisták arról panaszkodtak, hogy a rendőrség a Betart pár­
tolja. A lengyel bírák gyakran ítélkeztek úgy, hogy a zsidók provokálták ki
az ellenük irányuló erőszakot. Mindamellett a lengyel rendőrségtől egészé­
ben véve el lehetett várni, hogy elejét veszi a pogromoknak, és ezt általá­
ban meg is tette. A harmincas években Lengyelországban a pogrom a ma­
gántulajdon megsértésének minősült, és az állam gyengesége demonstrá­
lására irányuló kísérlet volt. A legtöbb rendőr, függetlenül attól, hogy mi
volt a véleménye a zsidókról, tisztában volt a kötelességével a burzsoá rend
védelmében.
Aztán a rend megváltozott. A hagyományos államot, amely az erőszak
monopóliumára törekedett, szétrombolta a faji rezsim, amely az anarchia
kanalizálására törekedett. Amikor 1939 szeptemberében megtörtént a len­
gyel állam szétzúzása, a rendőrök elvesztették az elöljáróikat, akiktől uta­
sításokat kaphattak volna. A lengyel állam legmagasabb rangú tisztségvi­
selői kitelepültek Varsóból, és magukra hagyták a rendőröket, hogy dönt­
sék el, merre tartanak. Nem állítható, hogy a lengyel rendőrök mind átáll­
tak volna a németekhez. Sokan voltak, akik összegyűltek Varsóban, hogy
felvegyék a harcot a lengyel fővárost ostromló németekkel.364 A kapitu­
láció után szembe találták magukat a rendfenntartók klasszikus dilem­
májával. H a elhagyják a posztjukat, azzal káoszt és bűnözési hullámot
idéznek elő. H a viszont maradnak, a külföldi megszállót fogják szolgálni.
A legtöbb lengyel rendőr ez utóbbit választotta. A német rendőrség faji
alapon megszűrte azokat az egységeket, amelyekből a nekik alárendelt len­
gyel rendőrség (az úgynevezett kék rendőrség) létrejött.365 A zsidók nem
térhettek vissza a szolgálatba, a lengyeleknek pedig nem volt joguk, hogy
németeket letartóztassanak. A németeket nem büntették meg, ha megta­
gadták, hogy civileket agyonlőjenek, a lengyel rendőröket ugyanezért agyon
is lőhették.366 A lengyel rendőröket egy olyan német struktúrába osztot­

364 Biskupska: „Extermination and the Elité”.

365 Seidel: Deutsche Besatzungspolitik, 184. és köv.
366 Browning: Ordinary Meny 170.
 Az államrombolók 153

ták be - ez volt a német rendőrség, ami végső soron Himmlert jelentette

amelyet először át sem láthattak. Az elkövetkező években mintegy har­
mincezer német rendőr vesz majd részt a lengyelországi zsidók elpusztítá­
sában.367 A lengyel rendőrség idővel a német apparátus részévé vált a faji
háborúban.368

A lengyel államnak azért kellett elpusztulnia, mert 1939-ben Hitler dühös

és türelmetlen volt, és nem volt más lehetősége, hogy eljusson a szovjet ha­
tárig, mint hogy leradírozza a közte és a Szovjetunió között elterülő orszá­
got. Hitler olyan ideológiával volt felfegyverkezve, amely a természet nevé­
ben előírta az államrombolást, és rendelkezett egy impozáns hadsereggel,
valamint azokkal a speciális feladatokra létrehozott alakulatokkal, amelyek
fő feladata az államok szétrombolása volt, a faji háború lehetővé tétele ér­
dekében. Az SS és az Einsatzgruppek először Lengyelországban folytattak
nagyszabású mészárlásokat, de fő célpontjaik nem a zsidók voltak, hanem
a lengyel elit tagjai.
A zsidókat, akiket nem tekintettek emberi fajnak, el kellett tüntetni az
élőhelyről. Az újfajta német törvénynélküliségnek a legmeghökkentőbb
formája abban mutatkozott meg, ahogy a zsidókat kiűzték otthonaikból,
és a városi gettókba zárták. A németek számára a gettók afféle tartályok
voltak, ahol a zsidókat összegyűjtik, mielőtt valami olyan helyre szállíta­
nák, ahol —elgondolásuk szerint - a természet átveszi felettük az uralmat.
A túlzsúfolt gettókban a halálozások száma tízszerese volt a születésekének.
Azoknak a többsége, akik az első hónapokban meghaltak, vidékről vagy
más városokból odadeportált zsidó volt, akik nem rendelkeztek semmiféle
vagyonnal vagy kapcsolattal. Az olyan nagy gettók, mint a varsói, valami­
féle gyarmati külsőt öltöttek, és a gépkocsikat (amelyeket a németek ellop­
tak), valamint a tömegközlekedési eszközöket (amelyeket a németek betil­
tottak) riksák pótolták.369 A meghódítottak fölötti uralom fénye vonzotta
a német turistákat, akik gyakran a birodalmi nagyság kellemes érzésével

367 Curilla: Judenmord, 837.

368 Hempel: Pogrobowcy, 20, 24, 38, 43, 83, 87, 168, 170, 183, 184, 435.
369 Engelking and Leociak: Warsaw Ghettoy 108.
154 F E K E T E FÖLD

tértek haza.370 A berlini illetékesek számára a probléma az volt, hogy nem

akadt olyan hely, ahová a zsidókat deportálhatták volna.
Az 1939—40-es náci faji politika, a meghódított lengyel területek faji
megtisztítása káoszba fulladt. Amikor 1939. október 7-én Himmler egy­
fajta fajvédelmi komisszárként széles felhatalmazást kapott, nem volt jobb
ötlete, mint hogy deportálják a megszállt területekről a zsidókat és a len­
gyeleket a Főkormányzóságba. H a ez sikerült is volna - márpedig nem si­
került —, az is csak annyit jelentett volna, hogy a faji ellenséget valamivel
keletebbre helyezik át. A lengyelek nagy száma azonban ezt a tervet kivi-
telezhetetlenné tette. A Birodalomhoz csatolt területeken a lengyelek hu­
szonegyszer annyian voltak, mint a németek, akiket számban még a zsidók
is felülmúltak valamivel. Lódz városa, amelyet a náci Németországhoz csa­
toltak, a Birodalom legnagyobb zsidó és lengyel városa lett.371
A gyakorlatban Himmler először a lengyeleket deportálta. Őket egyrészt
elvetemült politikai ellenségnek tekintették, másrészt birtokaikat azoknak
a németeknek lehetett juttatni, akik a szovjetek által elfoglalt területekről
érkeztek. Az annektált területekről 1939 decemberében 87 883 főt depor­
táltak, majd a következő év elején még 40 128-at, túlnyomó többségük­
ben lengyeleket. Ezek a deportálások iszonyú mennyiségű emberi szen­
vedéssel jártak, de szinte semmit nem változtattak a demográfiai egyensú­
lyon.372 A zsidók áttranszportálása a Birodalomból a Főkormányzóságba
eleve értelmetlen volt, a gyakorlatban pedig kivihetetlennek bizonyult.
Viszont örömet okozott egyes olyan németeknek, akik a háború előtti Bi­
rodalom területén éltek, és lobbizni kezdtek, hogy deportálják a vidékük­
ről a zsidókat. 1939 decemberében Heydrich leállította ezeket a helyi kez­
deményezéseket. Ezt követően, 1940 januárjában Heydrich alárendeltje,
Eichmann megkörnyékezte Sztálint: hátha a Szovjetunió hajlandó len­
ne átvenni kétmillió zsidót a németek által elfoglalt Lengyelországból.373
Sztálinnak természetesen nem állt érdekében kétmillió átvilágítatlan sze­
mélyt beengedni a Szovjetunióba. A zsidók átvétele egyike volt azon kis­
számú náci kérésnek, amelyeket a szovjetek a Hiderrel kötött szövetségük
időszakában elutasítottak.

370 Lásd Harvey: Women, 131. A Főkormányzóságról bedekker is készült.

371 Lásd Rutherford: Prelude, 56-58.
372 Rutherford számadatai: Preludey 9.
373 Polian: „Hátte dér Holocaust'5, 3, 4, 19.
 Az államrombolók 155

A gettó egy sokkal ambiciózusabb deportálási tervhez, a madagaszkári-

hoz lett volna afféle előzetes gyűjtőkarám. Ez lett volna a zsidókat elnye­
lő fekete lyuk, amely egész Németországban és szerte Európában egyre na­
gyobb figyelmet keltett. Ez lett volna az a közös megoldás, amelyet Hitler
1938-ban a lengyel vezetőknek javasolt, akik azonban nem értették, ho­
gyan kapcsolhatja össze ezt a háborúval. A német vezetők arra számítot­
tak, hogy a Franciaország felett aratott győzelem megnyitja terveik előtt
a francia gyarmatbirtok Madagaszkárt. Lengyelország elfoglalása után Hit­
ler visszatért a háború egyes számú forgatókönyvéhez: felszámolni a nyu­
gati francia veszélyt, aztán megtámadni a Szovjetuniót, a háború fő célja,
a Lebensraum megszerzése érdekében. Amikor 1940. június 14-én a német
csapatok bevonultak Párizsba, Eichmann azonnal kiküldte megbízottját,
hogy nézzen utána a Madagaszkárral kapcsolatos 1936-os lengyel—francia
tárgyalások dokumentumainak.374 A Vichyben megalakult új francia kor­
mány támogatta a madagaszkári deportálást. Csakhogy több millió ember
áthajóztatása Európából az Indiai-óceánra olyan projekt volt, amelyhez nél­
külözhetetlen lett volna a brit birodalom jóváhagyása, mi több: támoga­
tása. Csakhogy Franciaország eleste után Nagy-Britannia tovább harcolt.
Ez volt az újabb meglepetés Hitler számára, aki egy sor stratégiai felté­
telezésben nagyot tévedett. A nyugati szövetségeseknek meg kellett volna
védeniük Csehszlovákiát, de nem tették; a lengyelekről nem feltételezte,
hogy harcolni fognak, ám harcoltak; Franciaországnak tovább kellett vol­
na harcolni, mint tette; Nagy-Britanniáról feltételezte, hogy ha Franciaor­
szág elesik, felismeri: jobb a békesség, de nem így történt. Winston Chur­
chill, aki Chamberlaint követte a miniszterelnöki székben, maga volt az el­
szántság. 1940. július 10-én Hitler légi háborút indított Nagy-Britannia el­
len, és kifejezte azt a meggyőződését, hogy Nagy-Britannia legyőzése vég­
re elhárítja az utolsó akadályt a Madagaszkár-terv elől.375 Csakhogy Hitler
nem bírt az Egyesült Királysággal. A britek légiereje, akik több tapasztalt
lengyel pilótát is alkalmaztak, légi fölényt vívott ki a németekkel szemben.
A német haditengerészet túl kicsi volt ahhoz, hogy képes lett volna támo­
gatni egy komoly kétéltűtámadást a brit partok ellen. Mindezt, mint annyi

374 Husson: Heydrich, 253. Vö. Müller: Dér Feind, 107—110.

375 Kershaw: Fateful Choices, 447.
156 F E K E T E FÖLD

mást, nem gondolták át elég alaposan. Amikor 1940 augusztusában elké­

szült a madagaszkári deportálás tervvázlata, már el is veszítette aktualitá­
sát, mert Hitler addigra felhagyott a nagy-britanniai invázió tervével.
Amikor Hitler felfogta, hogy Madagaszkár elérhetetlen számára, gon­
dolatai visszatértek a Szovjetunióhoz. 1940. július 31-én, alig három hét­
tel a fél szívvel megindított brit hadjárat megkezdése után parancsot adott
tábornokainak, hogy vegyék elő újra a Szovjetunió megtámadására vonat­
kozó terveiket.376 Ennek csak akkor lesz értelme, emlékeztette 1940 júliu­
sában a tábornokait, ha Németország képes „egyetlen csapással” „szétzúzni
az országot” . Decemberben hivatalos direktívát adott ki, hogy a háborús
terveket vessék alá „a Szovjetunió gyors szétverésének” .377
A fekete lyuk így átvándorolt az egyik birodalom titokzatos és egzotikus
zugából egy másikéba, a délvidéki trópusi vizekről az északi fagyos tund­
ravidékre. Hitler arra számított, hogy a Szovjetunió néhány hét alatt ösz-
szeomlik, és zsidó lakossága —más zsidókkal együtt - átköltöztethető lesz
Szibériába. Ám ebben is tévedett. A tévedés azonban a náci logika lénye­
gi része volt. A Führer soha nem tévedhetett; a világ tévedett, és ha ilyesmi
megtörtént, annak a zsidók voltak az okozói.

Az egyes országok viselkedésére vonatkozó náci stratégiai előrejelzések gyak­

ran elhibázottak voltak, de volt egy általános tanulság, amit a nácik megta­
nultak, mégpedig az, hogy mi a következménye, ha egy államot lerombol­
nak. Tulajdonképpen a szomszédos népek félreismerése kényszerítette ki
az államok lerombolására irányuló váratlan hadjáratokat, amelyek viszont
a kísérletezés egész birodalmát tárták eléjük. Ausztria annektálása felgyor­
sította a zsidók deportálását, Lengyelország inváziója lehetőségeket nyitott
a gettóba zárásukra, a Szovjetunió megsemmisítésére indított háború pe­
dig megnyitja az utat a végső megoldás felé. Nem egy előre végiggondolt
végső megoldásról volt szó, ami abból áll, hogy a zsidókat egy titokzatos
és távoli helyre deportálják, amelyet egy másik birodalomtól ragadnak el.
Ez a végső megoldás tömegmészárlás volt, magában a zsidók hazájában,
Kelet-Európábán.

376 Müller: Dér Feind, 216-21; Megargee: War ofAnnihilation, 22.

377 Idézetek: Lukacs: Last European War, 105; Mazower: Hitler’s Empire, 133.
 Az államrombolók 157

Az a hárommillió német, aki azért gyűlt össze, hogy 1941 júniusában

megtámadja a Szovjetuniót, gyarmatosított és terrorizált lengyel terüle­
teken találta magát. Az a Lengyelország, amelyet ez a hárommillió német
megpillantott, mélységes átalakuláson ment keresztül, zsidó lakosságát
megalázták, gettóba zárták, a lakosság többi része az elnyomás improvi­
zált anarchiájának vált a tárgyává. Amikor ez a hárommillió ember június
22-én átlépte a német-szovjet határt, először egy nagyon sajátos zónába
tették be a lábukat: olyan területek voltak ezek, amelyeket 1939 szeptem­
berében Németország juttatott a Szovjetuniónak. A Szovjetunió elleni
német invázió ilyenformán a nemrég lerohant területek reinvdziójaként
kezdődött. A német támadás egy államapparátus, az új szovjet apparátus
megsemmisítését jelentette, alig valamivel azután, hogy a szovjetek meg­
semmisítettek egy másik apparátust: az 1920—30-as években létrejött füg­
getlen államok apparátusát. A nagyhatalmak kettős inváziója drámai ese­
mény, de nem teljesen példádan.
Az államok ilyen kettős megsemmisítése azonban merőben új jelenség
volt.
 5.
Kettős megszállás

A
háború alatt Hannah Arendt, a tehetséges politikai gondolkodó szem­
tanúja volt mindannak, ami történt. Németországi emigráns zsidó­
ként felismerte, hogy hogyan valósulhat meg a nemzetiszocialista esz­
me. Ahhoz, hogy a zsidókat el lehessen tüntetni a Föld felszínéről, elő­
ször el kell választani őket az államtól. Mint később írta: „Csak az állam­
tól megfosztott emberekkel bánhatnak mások kényük-kedvük szerint”.378
Arendt a holokauszt későbbi történetíróihoz hasonlóan és saját, más
német zsidókéval egyező tapasztalatai alapján az államtól való elválasztást
a polgári jogoktól való fokozatos megfosztásnak látta. Megfigyelése szerint
,A totális uralom felé vezető úton az első lépés az ember jogi személyisé­
gének a megölése”. A zsidók jogfosztásának és a nem zsidók törvénytelen­
ségekre biztatásának legkönnyebb módja a teljes igazságszolgáltatás szét-
rombolása volt, amint ez Ausztriában és Csehszlovákiában történt. Arendt
megállapítása szerint a zsidókat „a nemzetállami rendszer hirtelen össze­
omlása mindenki másnál nagyobb veszélynek tette ki”.379 Annak az állam­
nak az összeomlása, amelynek polgárai voltak, egyszerűen a pusztulás­
ba sodorta őket. Az 1939-es háború, Lengyelország német megtámadása

378 Lásd még Hannah Arendt: Orígins, 22. Érdemes megjegyezni, hogy a holokauszttudományok legna-
gyobb hatású megalapozói maguk nem használtak kelet-európai nyelveket, beleértve a jiddist is. Hilberg
szülei beszéltek lengyelül, ő maga azonban nem. Friedlánder Prágából származott, de nem használta
a cseh nyelvet. 1989 után egyetlen jelentős holokauszttörténész sem tanult kelet-európai nyelveket,
annak ellenére, hogy a források roppant gazdag tárháza vált elérhetővé, és jelentős új másodlagos
irodalom jelent meg. Ennek egyes következményeivel foglalkozik „Commemorative Causality” című
munkám.
379 Hannah Arendt: Orígins, 447. Lásd még Bloxham: Final Solution, 283.
 K e ttő s m eg szállás 159

a jogfosztás új fajtáit hozta magával, mivel az állam feldarabolása új, gyar­

mati irányvonalak mentén történt. De még a gettósí tás és az új, gyarmati
rend kinyilvánítása sem volt elegendő a holokauszt kiváltásához. Ehhez
többre: az állam kétszeri lerombolására volt szükség.
Amikor Hitler 1939-ben paktumot kötött Sztálinnal, az államrombo­
lást vele mint alvállalkozóval akarta végrehajtatni.380 Élénken el tudta kép­
zelni, mit jelent a balti államok, Litvánia, Lettország és Észtország, vala­
mint Kelet-Lengyelország számára a szovjet uralom. Ám a szovjet terror­
ról alkotott elképzelése alighanem túlzott volt: minden gondolkodó em­
ber teljes kiirtására, tízmilliók halálra éheztetésére számított. Himmler sze­
rint „a bolsevik módszer” „a nemzetek fizikai kiirtása” .381 Amikor szövetsé­
get kötött a Szovjetunióval, már akkor tervezte, hogy megtámadja azokat
a földeket, amelyeket szövetségesének adományozott. 1939-ben felkérte
Sztálint az államrombolásra, ezt követte saját 194l-es hadjárata ugyan­
ezekben az országokban. A Führer tehát az államok kettős lerombolását
eszelte ki: az első lépés a két háború között létrejött nemzetállamok meg­
semmisítése szovjet módszerekkel, amelyeket rendkívül radikálisnak kép­
zelt el, ezt követi az újonnan létrehozott szovjet államapparátusok szét-
rombolása, ezúttal náci technikákkal, amelyek még kialakítás alatt voltak.
A németek 1941-ben, a Szovjetunió megtámadása nyomán leltek rá
azokra a körülményekre, amelyek között „kényük-kedvük szerint” bán­
hattak az emberekkel, amikor tömegesen pusztíthatták a zsidókat. A vég­
ső megoldás ott kezdődött, ahol a kettős megszállás zónája volt, ahol a né­
met megszállást megelőzte a szovjet uralom, ahol a két háború közötti ál­
lamok szovjet rombolását a szovjet intézmények német megsemmisítése
követte.382 Az a kétmillió zsidó, aki 1939-ben német uralom alá került,
csaknem mind elpusztult. Ugyanez történt azzal a kétmillió zsidóval, akik
1939-ben és 1940-ben szovjet uralom alá kerültek. Igazából a németek tö­
megesen azokat a zsidókat mészárolták le először, akik előbb szovjet ura­
lom alá kerültek.

380 Vö. Stein: A d o lf Hitler, 99.

381 Mein K am pf 320.
382 Lásd Levin: Lesser ofTwo Evils, xi. A szociológiai irodalom zöme egyetért azzal a rokon tézissel, hogy
az erős helyi intézmények visszatartják a bűnözést. Lásd Lafree: „Social Institutions”, 1349, 1367.
160 F E K E T E FÖLD

Amikor a németek és a szovjetek 1939 szeptemberében belefogtak Len­

gyelország közös inváziójába, a szovjetek a politikai erőszak terén ta­
pasztaltabbak voltak. Az N K V D , a szovjet titkosrendőrég olyan tapasz­
talattal rendelkezett a tömeggyilkosságban, amilyet egyetlen német in­
tézmény sem tudott felmutatni. Az 1937—38-as nagy terror idején 681
692 szovjet állampolgárt tartóztattak le, lőttek agyon és temettek el tö­
megsírokban. Az N K V D ezekben az években, a háborúra készülődve
szovjet területen kétszer annyi lengyelt lőtt agyon, mint amennyit az
Einsatzgruppék a németek által 1939-ben megszállt lengyel területeken.
Az arányokat tekintve, a kontraszt még nagyobb. Az 1937—38-as „len­
gyel művelet” során végrehajtott tömegmészárlás, 110 091 szovjet ál­
lampolgár kivégzése megváltoztatta a Szovjetunió nyugati területeinek
nemzetiségi összetételét. A szovjet lakossághoz tartozó, hadköteles korú
lengyel férfiak egyharmadát még a háború előtt megölték, feleségüket
és gyermekeiket a koncentrációs táborokban vagy árvaházakban gyak­
ran megfosztották a nemzetiségüktől. A Lengyelországgal szomszédos
szovjet köztársaságok —Ukrajna és Belorusszia —a kivégzések és depor­
tálások következtében elvesztették nemzetiségi kisebbségük jelentős ré­
szét. Az áldozatok száma Ukrajnában mintegy 59 903, Belorussziában
61 501 fő volt.
A lengyel nemzetiségű szovjet állampolgárok tömeges meggyilkolásá­
nak magyarázata nem faji, hanem etnostratégiai jellegű volt. Az N K V D
a kihallgatások során Sztálin parancsára és útmutatásával a Lengyel Ka­
tonai Szervezet által irányított nagy szovjetellenes lengyel összeeskü­
vésre keresett bizonyítékokat. A vád azonban merőben hamis volt. Bár
a Lengyel Katonai Szervezet veteránjai meglehetősen aktív tevékenységet
folytattak a katonai elhárításnál és az államszervezet magasabb szintjein,
maga az intézmény, mint olyan, és kiváltképpen mint szovjet területen mű­
ködő merénylő- és szabotőrcsoport nem létezett. A Lengyel Katonai Szer­
vezet veteránjai, ha a harmincas évek végén egyáltalán terveztek erőszakos
konspirációs cselekményeket, célpontjuk a britek által kormányzott Pa­
lesztina volt. A Szovjetunióban azonban a nagy terror végére a kínvallatá­
sok révén elegendő vallomást sikerült kicsikarni ahhoz, hogy az N K V D
összeállítson, Sztálin pedig jóváhagyjon egy fiktív történetet, amely sze­
rint még a szovjet állam vezetői között is akadtak lengyel titkos ügynö­
kök. Ez meglehetősen terhelő volt magára az NKVD-re nézve. Minthogy
az elképzelt összeesküvés méretei hétről hétre növekedtek, az N K V D
 K e ttő s m egszállás 161

vezetőit bármikor megvádolhatták azzal, hogy korábban elhanyagolták

a lengyel veszélyt.383
1938-ban Sztálinnak sikerült a Kommunista Pártot —amely maga is
a tisztogatások célpontja volt — az N K V D ellen fordítani. Amikor az
N KV D legfelső vezetőit sorra letartóztatták és kivégezték, a fiatalabbak si­
etve elfoglalták a helyüket. A folyamat eredményeként az N K V D nemze­
tiségi struktúrája átalakult. Eltűnt a régi, forradalmi tekintélyű, kivétele­
sen kozmopolita elit, amelyben a zsidók (valamint a lettek és lengyelek)
magas arányban voltak reprezentálva. A „lengyel művelet” során a len­
gyel tiszteket elmozdították, és gyakran ki is végezték. Az egész N KV D-t
megtisztogatták: először, mert nem voltak elég éberek, aztán mert túlságo­
san éberek voltak. 1938 végére az NKVD-ben az oroszok (1938-ban a fő­
tisztek 65 százaléka) és az ukránok (a főtisztek 20 százaléka) domináltak.
Az oroszok a szovjet népességben betöltött arányukhoz képest immár felül
voltak reprezentálva a szerveknél. A zsidók aránya, amely korábban csak­
nem elérte a negyven százalékot, négy százalék alá csökkent. Lengyelek
többé egyáltalán nem voltak.384
Kelet-Lengyelország 1939. szeptember 17-i szovjet inváziója után ezt
a gyilkosságokban járatos, Sztálin által megalázott, átalakított és eloroszo-
sított NKV D-t fordították a lengyel intézmények és az elit ellen. A Kelet-
Lengyelországban csakugyan működő lengyel ellenállók elleni harc sokkal
biztonságosabb feladat volt az N K V D számára, mint a Szovjetunión be­
lüli lengyel művelet, mert a lengyel állampolgárok között valódi ellensé­
geket lehetett találni, és valódi haladást lehetett jelenteni. Lengyelország
összeomlását, amelyet a német és szovjet fegyverek okoztak, valódi káosz
követte, amelyet látványosan le lehetett küzdeni. Kelet-Lengyelországban

383 A számok forrása Morris: „Polish Terror”, 759. A témával foglalkozik még Snyder: Véres övezet, 2. és 3.
fejezet. Lásd még Gurianov: „Obzor”; Nyikolszkij: „Represzivna diilniszty”, 337-40; Martin: „Origins”.
384 Az ukrán NKVD-ben például 1936-ban kilencven magasabb beosztású tiszt közül hatvan zsidó volt.
Zolotarjov: „Nacsalnyickij szklad”, 326—31. További számok: Gregorij: Terror, 63. Sztálin itt érte
el egyik nagy politikai sikerét, amelynek következményei máig érezhetők. Az általa elrendelt etnikai
tisztogatási műveleteket a zsidók számlájára írják, mert a végrehajtók között zsidók is voltak; csakhogy
Sztálin később jórészt megtisztította az N K V D -t a zsidóktól. így aztán azok, akik ma megtagadják
a kommunizmust, de nem hajlandók szembehelyezkedni Sztálinnal és a Szovjetunióval vagy Oroszor­
szággal, kommunizmusellenességüket antiszemitizmussal kombinálhatják. A nacionalbolsevizmus vagy
a kelet-európai fasizmus e lehetősége, amely akkor nyílt meg, ma is nyitva áll.
162 F E K E T E FÖLD

a Vörös Hadsereg inváziója azt jelentette, hogy a szovjet katonák agyon­

vertek embereket az aranyfogaikért, és megerőszakoltak nőket, annak
tudatában, hogy mindezt elnézik nekik, mondván: „Csintalankodnak egy
kicsit a fiúk.” A szovjet invázió azzal járt, hogy helybeli kommunisták fel­
keléseket robbantottak ki, ami gyakran egyszerűen a helyi hatalmasságok
kirablását és meggyilkolását jelentette. De felkeléseket robbantottak ki he­
lyi nacionalisták is, akik gyakran elhitték a keleti szomszédnál biztosított
nemzeti szabadság és a nemzeti felszabadulást hozó Vörös Hadsereg szov­
jet propagandáját. Az inváziót a lengyel hivatalnokok és földbirtokosok el­
leni pogromok, leszámolások kísérték, amelyek egy váratlan, erőszakos re-
zsimváltás során mindig bekövetkeznek.385
A szovjet N K V D ezekkel a kilengésekkel szemben csakugyan képes volt
a megszállt Kelet-Lengyelországban egyfajta nyugalmat és rendet terem­
teni.386 Az Einsatzgruppekkal ellentétben, amelyek 1939-ben először gyil­
kolhattak, és amelyek azért öltek, hogy megteremtsék a német faji diadal
feltételeit, az N KVD-sek élet és halál tapasztalt urainak bizonyultak,387
akiknek az volt a feladatuk, hogy megteremtsék egy bizonyos állammodell
alapjait. Az NKVD-tiszteket, akik most többségükben oroszok és ukrá­
nok voltak,388 1939 vége felé telepítették át nagy számban az újonnan el­
foglalt kelet-lengyel területekre. 1940 folyamán az egész Szovjetunió terü­
letén végrehajtott letartóztatások és bebörtönzések többségét a megszállt
Kelet-Lengyelországban hajtották végre, amely a szovjet területek parányi
hányadát tette ki. A tipikus büntetés nyolc év láger volt; 8513 főt ítéltek
egyéni eljárásban halálra.
A németekkel ellentétben a szovjeteknek megvolt a mechanizmusuk és
a tapasztalatuk a nagyszabású deportálásokhoz. Célállomásaik nem gyar­
mati fantáziák voltak, hanem az idők során kipróbált és bevált valósá­
gos helyek: a Gulag néven ismert börtönlágerek és különleges települések.

385 Lásd Gross: Revolution from Abroad, 37—44 és Carynnyk: „Palace” , 266—67. Elsődleges források:
H l, Anders Collecrion, 209/1/4833; 209/6/5137; 209/6/2411; 209/6/4724; 209/7/4112; 209/7/799;
209/7/6601.
386 Koscsev (Zamesztyityel nacsalnyika politupravlenyija Ukrainszkovo Fronta), „Komangyiram,
komisszaram, i nacspolitorganov szojegyinyenyij”, 1939. szeptember 24. CAW VIII.800.7.15.
387 H l, Anders Collection, 209/13/3960.
388 Glowacki: Sowieci, 292; Hlevnyuk, Gulag,, 236.
 K e t t ő s megszál l ás 163

1939. december 5-én Sztálin parancsot adott az első deportálási hullámra,

amelynek célpontjai a lengyel államapparátus tagjai és befolyásos támogatói
voltak. 1940 februárjában 139 794 személyt távolítottak el otthonukból,
tettek vonatra és szállítottak el a Gulagra, többnyire Szovjet-Kazahsztán
területére. 1940 áprilisában nagyszámú lengyel zsidót deportáltak kapi­
talistaként a Gulagra, majd 1940 júniusában még nagyobb kontingens

/ k a r é l - r n n '.
FINNORSZÁG SZSZK .••••’

NORVÉGIA.*-'
Oslo Helsinki •’
^S V É D O R S Z Á G
oTaHinn. Leningrád
Stockholm®
ÉSZT /
SZSZK
SZOVJETUNIÓ
°Edinburgh
0 Riga m -'
@Moszkva
D Á N IA
. Baiu-
• DublS
ÍRORSZÁG KIRÁLYSÁG
KlKALYbA^ “ 1? U~ngcr •, U T v A N j g ^ ' , OROSZ
Ír o ^' \° SZFSZK
Danzig0 ^ígmsMmszk
H O L L A N D IA
London,- Bialy«fők '
Berlinrii
•• ■» 'P Ő
osen V a rrs
söó \ •. %
ví? o| ,93BELORUSZ
BELORUSZ X 0 K u rs z k
O C7C-7LT
BÉt<3iUM>' * NÉMETORSZÁG- otódz ....
Périzs
ranzs@ Prága O Krakko0
W
,.v*'
KijeVp
UKRAf ’Harkov
F R A N C IA O R S Z Á G ...................... / °L v o v ^ S Z S Z K ,
.S Z S Z K ^ ^ Jztalino T
MOLDOVAI
Biscaydi­ / V ic h y 0 S W T O É R L A N D y .._ .,.. r ®Budapést ■' ' r ^ - r r ' szszk
óból . oKisinyov
Lyon0 % ^ agvarorszá^* 0Odessza
/ ViCHYI Velence *« **•... .••**»:** RO M ÁN IA
■FRANCIAORSZÁG > ° '
Belgrád® Bukarest

Madrid „ . OLASZORSZÁG JUGOSZLÁVIA ; .«*** •. Fekete-tenger

® Barcelona B U L G Á R IA
^Róma * ®Szófia
SPANYOL-
O R SZÁG Tirana : . ..Isztambul
0Nápoly
A L B Á N IÁ .* * * * " @Ankara

Földközi' tenger GÖRÖGORSZÁG

TÖRÖKORSZÁG
Athén
®

EURÓPA A MOLOTOV-RIBBENTROP-PAKTUM UTÁN

1940

következett, olyanok, akik kifejezték azt az óhajukat, hogy megtartják

lengyel állampolgárságukat. A szovjet inváziót követő hónapokban négy
nagyobb hullámban összesen 292 513 lengyel állampolgárt deportáltak
a Gulagra, majd kisebb akciók és egyéni letartóztatások során további
mintegy kétszázezernek jutott ugyanez a sors. A négy nagy hullám áldo­
zatainak csaknem 60 százaléka lengyel volt (akik a kelet-lengyelországi la­
kosság mintegy 40 százalékát tették ki), a zsidók (a népesség 8 százaléka)
164 F E K E T E FÖLD

valamivel több mint 20 százalékot, az ukránok (a népesség mintegy 35 szá­

zaléka) 10 százalékot, a beloruszok 8 százalékot (a népesség 8 százaléka)
tettek ki.389
A letartóztatottak és a Gulagra hurcoltak között volt egy Gustaw
Herling-Grudzinski nevű kielcei fiatal lengyel író, akit a szovjet hatóságok
azzal vádoltak, hogy illegálisan elhagyta Lengyelországot, hogy harcoljon
a Szovjetunió ellen. Herling udvariasan arra kérte a vallatok, változtassák
meg a vádat abban az értelemben, hogy azért hagyta el Lengyelországot,
hogy a németek ellen harcoljon. Mire elmagyarázták neki, hogy a kettő
egyre megy. Herling később az egyik legerőteljesebb leírását adta a kon­
centrációs táborbeli életnek, ahol a nagy nehezen kiharcolható egyedüllét
az egyetlen pótléka a lehetetlenné vált szabadságnak, és ahol egy merőben
más körülmények között felépített személyiség lebontható. „Bebizonyoso­
dott - írta a Gulagról - , hogy amikor a test eljut a tűréshatárig, az ember
nem képes a jellemerőre és a tudatosan vállalt spirituális értékekre támasz­
kodni, mint egykor hitte; valójában nincs, amire éhséggel és fájdalommal
rá ne lehetne kényszeríteni az embert.” Herling meggyőződött, hogy „az
ember csak emberi viszonyok között lehet ember”.390391
Szovjet nézőpontból a legveszélyesebb lengyel társadalmi csoport a tisz­
ti osztály volt, amely háromirányú fenyegetést jelentett: egy ellenséges had­
sereg vezetése volt; egyes magas rangú tisztjei a Szovjetunió elleni had­
járatok veteránjai voltak; tartalékos tisztjei a lengyel művelt osztályokat
képviselték. A szovjetek a lengyel művelt osztályokban a lengyel politikai
nemzet bázisát látták. Az ilyen emberek letartóztatásának és kiiktatásának
közvetlen célja az volt, hogy megnehezítsék a politikai ellenállást. A len­
gyel tiszteket, akik megadták magukat, vagy akik fogságba estek, egyénen­
ként kezelték és hallgatták ki. Utóbb azonban Lavrentyij Berija kiküldött
egy trojkát —egy háromfős csoportot —, amely kollektív ítéletet hozott.
„Mindegyikük csak arra vár - írta Berija Sztálinnak - , hogy kiengedjék, és
aktív harcba kezdhessen a szovjet hatalom ellen.” A „legsúlyosabb bünte­
tést, az agyonlövést” javasolta. Sztálin jóváhagyta az ítéletet.39'

389 A teljes szám forrása: Deportacijipolszkihgrazsdan, 29. Részadatok: Hryciuk: „Victims 1939-1941”;
Wnuk: Zapierwszego Sowieta, 13, 372.
390 Herling: A World Apán, 39, 63, 131, 132.
391 Cienciala: Kátyú, 118, 120.
 K e ttő s m egszállás 165

1940 áprilisában az N K V D tisztjei a katyni erdőben és négy másik

helyszínen 21 892 lengyel tisztet és más lengyel állampolgárt lőttek agyon.
Mivel a lengyel hadsereg a társadalmi mobilitás egyik színtere volt, az ál­
dozatok mintegy negyven százaléka paraszti és munkáscsaládból szárma­
zott. Minthogy a lengyel tiszti osztály soknemzetiségű volt, az áldozatok
között sok volt a zsidó vagy más nemzetiségű. Henryk Strasman, az Irgun
tagja egyike volt azoknak, .akiket tarkón lőttek, és egy katyni tömegsírba
temettek.392 Katynban ölték meg Wilhelm Engelkreis doktort, aki tartalé­
kos tiszt volt. Leánya később Izraelből megírta, mennyire hiányzott a gyer­
mekkorából az apja. Hironim Brandwajn doktort ugyancsak Katynban
ölték meg. A felesége, Mira két évvel később, a varsói gettóban halt meg
úgy, hogy nem tudta, mi történt a férjével. Miezyslaw Proner gyógyszerész
és vegyész volt, zsidó és lengyel, és tartalékos tiszt és frontharcos. Harcolt
a németek ellen a lengyel hadseregben, majd a szovjetek letartóztatták, és
ugyanabban az akcióban kivégezték. Néhány hónappal később az anyját
a varsói gettóba deportálták; két évvel később átszállították Treblinkába,
és elgázosították.393
Az N K V D által lemészárolt 21 892 fő egy kivétellel394 férfi volt. Sokuk­
nak - mint ezeknek a lengyel zsidóknak is —a családja a német megszál­
lási zónában volt, ahol a családfő távollétében érte őket a német represz-
szió. Mivel a szovjetek ugyanazokat a fajta lengyeleket pusztították, mint
a németek —a művelt elit képviselőit - , megkönnyítették a németek dol­
gát. Ha a megölt tiszt családja a szovjet zónában tartózkodott, az N KV D
a Gulagra deportálta őket.395 Ezek az emberek, akiket a dörömbölés vá­
ratlanul ért, szinte soha nem szöktek meg. A ritka kivételek egyike volt
egy lengyel tiszt felesége, aki a gyerekeit egy megbízható zsidó szomszéd­
ra hagyta.396 Ez azonban az N K V D kudarcainak egy meglehetősen elszi­
getelt példája volt. Ezek az 1940-es szovjet deportálások kisebb léptékben

392 Korboríski: „Unknown Chapter”, 375.

393 Az Engelkreis, Brandwajn és Proner családról lásd Spanily: Pisane miloíciqt 49, 112, 387.
394 Az egyetlen nő egy Janina Dowbor nevű vakmerő vitorlázórepülő és ejtőernyős volt. 1939-ben kapott
pilótakiképzést, és besorozták a lengyel légierő tartalékába. Repülőgépét valószínűleg lelőtték a németek.
Miután ejtőernyővel kiugrott a gépből, a szovjetek lengyel hadnagyként letartóztatták. 1940. április 21-én
vagy 22-én Katyn közelében agyonlőtték, és 4409 férfival közös tömegsírba temették.
395 Goussef: „Les déplacements” , 188; Jolluck: Exile, 15 és tovább. Cienciala, Lebedeva and Materski:
Katyn, 173-74.
396 Spanily: Pisane milosciq, 187.
166 F E K E T E FÖLD

a nagy terror módszereit ismételték397. A lengyel művelet során a lengyel

férfiakat általában szintén agyonlőtték, a családtagokat pedig deportálták,
kényszermunkára fogták és denacionalizálták.
Kontinuitás érvényesült a végrehajtó személyzetben is: Mihail Blohin,398
a lengyel tisztek egyik hóhéra a nagy terror idején több ezer szovjet állampol­
gárt lőtt agyon. Blohin, aki bőrsapkát, bőrkötényt és konyákig érő kesztyűt
viselt, éjszakánként átlagosan kétszázötven embert lőtt agyon személyesen.
A szovjet rendszerben a kivégzést végrehajtók száma kicsi volt, és valameny-
nyien tisztek voltak. Világos írott parancsokat teljesítettek, amelyeket szigo­
rú hierarchia alapján adtak ki nekik. A szovjet rendszer tartalmazta a rend­
kívüli állapot fogalmát, amelyet arra használtak, hogy igazolják a tömegter­
rorhoz szükséges különleges intézkedéseket. A német rendszer úgy alakult,
hogy az alulról jövő újítások összetalálkoztak a felülről jövő óhajokkal. A pa­
rancsok gyakran homályosak voltak, és a tisztek igyekeztek áttolni az agyon-
lövések felelősségét a beosztottjaikra, esetleg éppen rendelkezésre álló nem
németekre. A szovjet rendszer gyilkolási kampányai mindezért sokkal pon­
tosabbak és hatékonyabbak voltak. A német rendszer viszont abban mutat­
kozott hatékonyabbnak, hogy nagyobb számú hóhért alkalmazott.
A szovjetek, legalábbis némelyek, hittek abban, amit műveltek. M a­
guk tették, és maguk készítették a feljegyzéseket arról, amit tettek, világo­
san fogalmazott, hivatalos okmányokban, amelyeket gondosan archivál­
tak. Megtehették, hogy azonosuljanak a tetteikkel, mert az igazi felelősség
a kommunista párton volt. A nácik a faji felsőbbrendűség nagyhangú frá­
zisait használták, és Himmler a faj érdekében gyilkolok magasztos erköl­
cseiről szónokolt.399 Amikor azonban eljött az idő, a németek tervszerűtle-
nül, hanyagul és a legkisebb felelősségérzet nélkül működtek. A náci világ­
nézet szerint, ami történt, annak úgy kellett lennie, az erősebbnek győznie
kell; de semmi nem volt biztos, kiváltképpen a múlt, a jelen és a jövő kö­
zötti kapcsolat. A szovjetek hittek benne, hogy a Történelem az ő oldalu­
kon áll, és ennek megfelelően cselekedtek. A nácik mindentől féltek, ki­
véve a felfordulástól, amit ők maguk támasztottak. A két rendszer és a két
mentalitás mélységesen és sokatmondóan különbözött egymástól.400

397 Schlögel: Terror und Traum> 602; Baberowski: Dér rote Terror, 195.
398 Cienciala, Lebedeva and Matereid: Katyn, 25, 124.
399 Fest: Dos Gesicht, 162.
400 A hasonlóságokat és különbségeket illetően lásd még Snyder: Véres övezet.
 K e ttő s m egszállás 167

Ám a két rezsim ugyanabban az időben és ugyanazon a helyen tevé­

kenykedett. Bármit tettek is a szovjetek, és bármi volt is a motívumuk,
olyan emberekkel tették, akik —ha nem ölték meg, vagy nem deportálták
őket - nem sokkal később szembesülni fognak a nácikkal és módszereik­
kel. Az N KV D azonfelül, hogy embereket deportált és ölt meg, megtör­
te az emberek egész életét, és eltorzította a lelkűket. Nagyon fontos tény,
hogy a szovjetek az általuk elfoglalt területen lerombolták a lengyel álla­
mot; nagyon fontos, hogy fizikailag eltávolították azokat, akiknek kapcso­
latuk volt a lengyel államisággal. De a legfontosabb talán mégis az, ahogy
a politikájuk azokra hatott, akik túléltek és megmaradtak: a megsemmisí­
tett államok polgára, ezek az új szovjet állampolgárok találták szembe ma­
gukat 1941-ben a WehrmachttA és az SS-szel.

A szovjetek a nácikhoz hasonlóan abból a feltételezésből indultak ki, hogy

az 1918-ban létrehozott lengyel államnak nincs létjogosultsága, így erő­
szakkal és rendeletekkel felszámolható, és gúnyt lehet belőle űzni. Ám
a kigúnyolás formáiban lényeges különbségek mutatkoztak. A szovjetek,
akárcsak a németek, megsemmisítették a lengyel állam szimbólumait, de
ezt azzal az ürüggyel tették, hogy ezek a „burzsoá”, „reakciós”, „fehér” vagy
„fasiszta” Lengyelországot jelképezték. A szovjetek nézete szerint a lengyel
állammal az volt a probléma, hogy a felsőbb osztályok terméke volt. Ez szin­
te szöges ellentétben állt a nácik nézetével, akik szerint a lengyel állammal
az a probléma, hogy az alacsonyabb rendű fajok —mint a lengyelek - nem
méltók az önálló politikai létezésre.
Lengyelországnak a náci Németország által megszállt nyugati és középső
területein a magasabb beosztású lengyel hivatalnokokat szabályosan leva­
dászták, lágerbe zárták és gyakran kivégezték, ugyanakkor az alsóbb szintű
hivatalnokoktól —polgármesterektől, vidéki rendőrparancsnokoktól és fa­
lusi elöljáróktól - azt követelték, hogy a német hatóságoktól kapott új pa­
rancsnok szerint folytassák tevékenységüket. Hans Frank, a Főkormány­
zóság néven ismert német gyarmat feje, így írta le a feladatot: „Lengyel-
országban a vezetés beazonosított elemeit likvidálni kell.”401 Ez faji háború
volt: ebbe beletartozik az ellenség létfontosságú faji erőinek a lefejezése,
majd az alacsonyabb szintű elemek felhasználása.

401 Longerich: Unwritten Order, 47.

168 F E K E T E FÖ LD

A náci elvekre épülő birodalom az alsóbbrendű fajok nyílt alávetését igé­

nyelte, amihez a németek és a többiek politikai egzisztenciájának különö­
sen világos megkülönböztetésére volt szükség. A szovjet birodalom a Szov­
jetunió területi kiterjesztését alkalmazta, abban a formában, ahogy az már
létezett. A Szovjetunió által megszállt Kelet-Lengyelországban a magasabb
beosztású lengyel hivatalnokokkal jórészt ugyanúgy bántak, ahogy a né­
met zónában. Helyükre azonban —legalább egy időre —szerény származá­
sú embereket, sőt olykor a helyi kommunista párt korábban bebörtönzött
tagjait ültették. A politikai bebörtönzöttek a városok sorában egyik pilla­
natról a másikra helyi vezetők lettek.402 Ez a rendszerváltás ideiglenes, de
fontos fázisa volt, mert a szovjet forradalom felelősségének látszatát áttolta
a helyi lakosokra. Egyes lengyel állampolgárok így be lettek vonva a szov­
jet stílusú osztályharcba, amelynek része az ellenség burzsoá vagy feudális
vezetésének a lefejezése, a munkások és parasztok előléptetése, majd min­
denki alávetése egy önmagát egalitáriusnak hirdető tágabb rendnek.
A társadalom szovjet lefejezését a társadalom törzsének zombivá változ­
tatása kísérte. A szovjetek sokkal komolyabban vették a lengyel ellenállás
lehetőségét, mint a németek, mivel számukra az nem egy fuldokló faj utol­
só zihálását jelentette, hanem a nemzetközi kapitalizmus félelmetes ere­
jét példázta. Az N K V D sokkal kifinomultabb módszereket alkalmazott,
mint a német titkosrendőrség, a Gestapo, általában hosszabb ideig figyel­
te az ellenálló csoportokat, egyenként fogta le és szervezte be a tagjait, és
igyekezett lassan megtörni vagy ideális esetben a szovjetek oldalára állítani
az egész szervezetet, anélkül, hogy a tagok felfognák, mi is történik. M i­
vel az ellenállás a szovjetek szerint eleve egy nemzetközi összeesküvés ré­
sze volt, mindig arra törekedtek, hogy nyomon kövessék a lengyel illegális
mozgalomtól a száműzetésben lévő kormányhoz és ennek brit és francia
szövetségeseihez vezető szálakat. A szovjet uralom a gyakorlatban a bizal­
matlanság szítását jelentette, mert a konspirációs munkára kész lengyelek
nem bízhattak egymásban, és képtelenek voltak megkülönböztetni, me­
lyik földalatti csoportok legitimek, és melyek álltak szemben az N KV D -
vel. A megszállt Kelet-Lengyelországban így alakult ki a szovjet felfogás

402 H l, Anders Collection, 209/1/10420, 209/1/2660, 209/1/3571, 209/1/3817/19, 209/1/3517,

209/1/6896 (Dubno County); 209/3/6238 (Horochów); 209/6/5157, 209/6/2376, 209/6/2652,
209/6/4303, 209/6/4284, 209/6/9083 (Kostopol); 209/11/4217, 2 09/11/3887, 209/11/4049,
209/11/3238, 209/9/6105 (Krzemieniec); 210/14/10544, 210/14/4527, 210/14/2526 (Zdolbunów);
209/13/2935, 209/13/8034 (Luboml); 210/12/1467, 210/12/9728, 210/12/5945.
 K e ttő s m eg szállás 169

szerinti egyenlőség: a lengyel állampolgárok megtanulták, hogy egyenlő

mértékben bizalmatlanok legyenek mindenkivel szemben. Mindenki egy­
formán potenciális árulóvá vált, és semmiféle látszatnak nem lehetett hin­
ni. Ez az új valóság néhány hét leforgása alatt aláásta a régit.
M íg a németek kizárták a lengyel állampolgárokat az állam életében
való részvételből, a szovjetek arra kényszerítették őket, hogy vegyenek részt
a szovjet politikai rituálékon. Bevezették a saját demokráciaváltozatukat,
amelyben a részvétel nyílt és kötelező volt, és a szavazók előtt nem voltak
alternatívák. 1939. október 22-én Kelet-Lengyelország lakosságát felszó­
lították, hogy válasszanak képviselőket a nemzetgyűlésbe. A szovjet meg­
szállási zónában a lengyelek képezték a legnagyobb nemzetiségi csoportot,
de nem voltak többségben. Délen az ukránok, északon a beloruszok alkot­
ták a többséget, zsidók nagy számban éltek mindenütt. A szovjeteknek az
volt a szándékuk, hogy felosztják a megszállt földeket egy déli ukrán és egy
északi belorusz zónára, amelyeket hozzácsatolnak a már létező Ukrán, il­
letve Belorusz Szovjet Köztársasághoz. így is történt.
1939 novemberének első napjaiban a kötelező, megalázó és meghami­
sított választások után a nemzetgyűlések kinyilvánították óhajukat, hogy
földjeiket a Szovjetunióhoz csatolják. Ez lehetővé tette a szovjet állam-
polgárság kiterjesztését Kelet-Lengyelország valamennyi lakosára, ami az
egyenlőség olyan újabb szimbolikus kifejezése volt, ami elképzelhetetlen
lett volna a náci birodalomban. Ez természetesen lehetővé tette azt is, hogy
a keletibb területekről több ezer —többnyire orosz és ukrán - szovjet hi­
vatalnok érkezzék, akik a valódi hatalmat jelentették. Voltak helyi csopor­
tok, általában kommunisták és az ukrán, a belorusz és a zsidó kisebbségek
tagjai, akik az állítólagos önfelszabadítók szerepét kapták. Felszabadulásuk
azonban nem jelentett mást, mint betagolódásukat egy olyan erős hatalmi
rendszerbe, amelynek megvoltak a maga prioritásai, és amely szövetségben
állt a náci Németországgal. Egy sokatmondó példa: a zsidó mészárosoktól
elvették a vágóhídjukat, szovjet állami alkalmazottakat csináltak belőlük,
akik húst csomagoltak a nyugati demokráciák ellen harcoló német csapa­
tok számára.403
A szovjetek úgy viselkedtek, mintha Kelet-Lengyelország örökre csatla­
kozott volna a „szocializmus hazájához” . A helyzet természetesen nem ez
volt, mert a náci Németország, amely az adott pillanatban a Szovjetunió

403 Margolin: Reise, 14.

170 F E K E T E FÖ L D

szövetségese volt, és amely az új területmegosztást lehetővé tette, készen

állt, hogy az első adandó pillanatban megtámadja magát a Szovjetuniót.
Sztálin előre látta Hitler árulását, de 1939-ben, 1940-ben, sőt 1941-ben
is elhitte, hogy hangsúlyozott lojalitással és a rendszeres áruszállítással ki­
engesztelhető. így Szovjet-Ukrajna, azonfelül, hogy biztosította Németor­
szágot kelet felől, ellátta a németeket azokkal a termékekkel - gabonával,
érccel, olajjal - , amelyek a nyugat-európai háború folytatásához kellettek.
A brit légierő azt javasolta, hogy bombázzák a szovjet repülőtereket, ami­
vel lelassíthatják Hitler előrenyomulását Nyugat-Európában.404 Ukrajná­
ban a parasztok azt énekelték:

Ukrajna termékeny,
G abonáját a németeknek adja,
Közben ö maga éhezik.405

A Szovjetunió az újonnan szerzett földeken bevezetett politikájával

anyagi, erkölcsi és politikai erőforrásokat teremtett a németek számára. Ezek
olyan kedvező lehetőségek voltak a majdani kelet-európai náci hatalom
szempontjából, amelyek 1939 előtt nem léteztek. Ezeknek az erőforrások­
nak a megteremtése természetesen egyáltalán nem tartozott bele a szovje­
tek szándékaiba, ám miután a németek megszállták ezeket a földeket, hoz­
záférhetőségük döntő fontosságra tett szert az események alakulása szem­
pontjából. Ez történt 1939-ben Kelet-Lengyelországban, és még inkább
a balti országokban, miután a Szovjetunió 1940 nyarán megszállta és an-
nektálta őket.
A szovjetek, azzal, hogy felszámolták a kapitalizmust, egyfajta anyagi
erőforrást teremtettek. Szovjet szemszögből a cél az egyenlőség volt, csak­
hogy az egyenlősítés azt jelentette: ahhoz, hogy egyesek nyerjenek, mások­
nak veszíteniük kell. Már a Vörös Hadsereg bevonulása előtt megtörtént,
hogy „a kommunisták megőrültek, éjszakai razziákat tartottak, kirabolták
és megölték a lengyeleket”.406 Joel Cygielman,407 aki saját gépkocsiján me­
nekült a német invázió előtt, kénytelen volt átadni a járművét egy szovjet

404 Moorhouse: Devils Alliance, 154-55.

405 Kuromiya: Freedom and Terror, 258.
406 H l, Anders Collection, 310/14/4908.
407 H l, Anders Collection, 210/9/4061.
 K e ttő s m eg szállás 171

tisztnek, aki kézigránáttal fenyegette. Köveiben a zsidóknak, akik virágok­

kal köszöntötték a Vörös Hadsereget, azt kellett látniuk, hogy a katonákat
csak az érdekli, mit találnak az üzleteikben. A szovjet katonák először el­
loptak, amit csak tudtak, aztán ami megmaradt, túlértékelt rubelért meg­
vették.408 A helyi hatóságokba bejuttatott kommunisták a fegyverek utáni
házkutatás ürügyén kifosztották a szomszédjaikat.409
A lengyel polgári törvénykönyv felfüggesztését az emberek többsége
úgy fogta fel, mint a lopás törvényesítését.410 Ha az állam elveheti a tulaj­
dont, akkor vissza is lehet venni. A vagyon törvényi biztosításának hiá­
nya arra késztette azokat, akik a földeket és házakat eltulajdonították,
hogy a maguk módján gondoskodjanak róla, hogy a régi tulajdonosok
soha ne térjenek vissza. A városi vagyonból a legtöbbet a zsidók veszítet­
ték, és el is vesztettek általában mindent, amit csak lehetett: javaik államo­
sítása és saját maguk Kazahsztánba deportálása révén. A Szovjetunió nem
alkalmazott diszkriminációt a zsidókkal, mint olyanokkal, szemben. A ke­
let-lengyelországi kapitalizmus társadalmi struktúrája azonban olyan volt,
hogy a lengyel gazdaság szovjet szétverése legsúlyosabban a zsidókat érin­
tette. Kelet-Lengyelország kétségkívül nagyon szegény vidék volt, de tár­
sadalma még így is sokkal jobban prosperált, mint a Szovjetunió, amellyel
most egy szintre akarták süllyeszteni.' Mendel Széf, akinek tejcsarnoka volt
Lutskban, így fogalmazott: „Az ország megszállása után azt mondták, hogy
mindenki egyenlő, a szegény, a gazdag. Csakhogy kiderült, hogy minden­
ki szegény, mert a gazdagokat letartóztatták, és elhurcolták Oroszország
mélyébe.”411
A tömeges szovjet deportálások és kivégzések vidéken és a városokban
egyaránt utat nyitottak a társadalmi forradalom előtt, mert az emberek tü­
lekedtek, hogy megkaparintsák a hirtelen gazdátlanul maradt tíz- és tízezer
birtokot és házat. Lengyelország keleti felében, ahol a harmincas években
a munkanélküliség meghaladta az ötven százalékot, nagy volt a földéhség.
Nem mindenki vette el a szomszédja földjét, de sokan megtették. Mint
hasonló esetekben lenni szokott, a szomszédok tudták, hogy ha nem ve­
szik el a gazdátlan tulajdont, megteszi valaki más. Egyes esetekben, amikor

408 H l, Anders Collection, 209/7/4775.

405 H l, Anders Collection, 210/12/8117.
410 Gross: Revolution, 37; Sauerland: Polen,72.
4,1 H l, Anders Collection, 210/1/3331.
172 FE K E T E FÖLD

ukrán parasztok nem voltak hajlandók elvenni a deportált lengyel szom­

széd földjét, fegyverrel kényszerítették őket, hogy megtegyék.412 Sok vá­
rosban a kőből épült jó házak többsége a viszonylag jómódú zsidók kezé­
ben volt, akiket nagyon gyakran a Gulagra deportáltak. A faházakban és
viskókban élő szomszédjaik számára az a lehetőség, hogy beköltözhetnek
a város központjában álló kőházakba, a társadalmi előrejutás netovábbjának
számított. A szovjetek nem faji csoportként fosztották meg vagyonuktól
a zsidókat. Mégis, a zsidó vagyon nagyszámú kisajátításának a ténye várat­
lan lehetőséget biztosított a később bevonuló németek számára. Amikor
a szovjet hatalmat felváltotta a német, a nem zsidók megpróbálták vissza­
szerezni a tulajdonukat, a zsidók azonban ezt nem tehették. Mások viszont
igényt tarthattak azokra a zsidóktól korábban elvett tulajdonokra. A kez­
deti fürge és szisztematikus szovjet kisajátításokat az utóbb érkező néme­
tek faji alapokra helyezték.
A kelet-lengyelországi zsidók többsége nagyon szerény vagyonnal ren­
delkezett. Ám a zsidók voltak azok, akik kapcsolatot biztosítottak a parasz­
tok és a piacok, a vidék és a városok között. Más szóval, az, amit a szov­
jet hatóságok spekulációnak, nyerészkedésnek és hasonlóknak tartottak,
nem volt más, mint kereskedelmi tevékenység, amit általában zsidók foly­
tattak. A Volhínia régióban például a bejegyzett kereskedők 75 százaléka
(19 337 közül 14 589) zsidó volt.413 A lengyel fizetőeszköz radikális de­
valválása, majd 1939. decemberi érvénytelenítése tönkretette a némi meg­
takarítással vagy befektetéssel rendelkező zsidók szociális helyzetét. A len­
gyel fizetőeszközben denominált adósságok megszüntetése sokak számára
megkönnyebbülést hozott, annál nagyobb terhet rótt viszont a zsidó hite­
lezőkre, és voltaképpen felszámolta a közösségeken belül élvezett tekinté­
lyük forrását. A kereskedés, mint olyan, ellen irányuló szakadatlan szovjet
propaganda, ha szándékosan nem is, gyakorlatilag a zsidók ellen irányult,
és meggyengítette státuszukat.414
A szovjetek a politika jellegének megváltoztatásával egyfajta morális erő­
forrást teremtettek a németek számára. A zsidók részesültek a hatalom lát­
szatából, de nem a valóságából. Amikor 1939 szeptemberében a Vörös

412 H l, Anders Collection, 209.

413 Omówienie wydawnictwa Wotyrískiego Urz$du Wojewódzkiego p. t. „Wolyrí”, June 1937, CAW
1.371.2/A. 100.
414 Bender: ]ews ofBialystoky 60-62, 70, 83.
 K e ttő s m eg szállás 173

Hadsereg bevonult Lengyelországba, a helyi zsidók sokkal nagyobb szám­

ban kerültek felelős pozícióba, mint a két háború közötti időszakban bár­
mikor. A lengyel központi kormánynak gondja volt rá, hogy a zsidók még
a zsidó többségű városokban se kapjanak többséget a városi tanácsokban.
A lengyel rendőrségnél és általában a lengyel hivatalokban akadtak ugyan
zsidók, de a tendencia az volt, hogy igyekeztek a számukat alacsonyan tar­
tani. Éppen ezért az 1939 őszén bekövetkezett változások meglehetősen
drámaian hatottak. A szovjeteknek nem volt különösebben szándékuk,
hogy előtérbe helyezzék a zsidókat, mint olyanokat, bár néhány parancs­
nok és hivatalos személy ki is nyilvánította ama véleményét, hogy a zsidók
általában megbízhatóbbak, mint a lengyelek. De azok között, akik rendel­
kezésre álltak, és megvolt a hajlandóságuk és a képességük is, hogy elfo­
gadják az új pozíciókat, zsidók is voltak. A szovjet rezsim helyi kollabo-
ránsai között a zsidók soha nem voltak többségben, a beloruszok és az uk­
ránok lényegesen nagyobb számban képviseltették magukat. A helyi zsidók
valójában még csak nem is kaptak soha igazi hatalmat, kivéve 1939 őszének
néhány hetét, akkor is csak nagyon helyi szinten, más, nem zsidó kollabo-
ránsokkal együtt. Mindazonáltal a rendszerváltozás szembeötlővé és sebez­
hetővé tette a zsidókat. Amikor a német megszállók megérkeztek, a kelet­
ről érkezett szovjet hivatalnokoknak és parancsnokoknak, akik a hatalom
igazi birtokosai voltak, csaknem mindig sikerült elmenekülni. A helyi zsi­
dók azonban, akár kollaboráltak a szovjetekkel, akár nem, ott maradtak.415
Más szóval, a szovjet politika megteremtette a bosszú feltételeit. 1939-
ben a szovjetek legyőzték, szétverték és diszkreditálták a hagyományos ha­
tóságokat, mégpedig nemcsak a világiakat, hanem az egyháziakat is. Le­
számolásokkal és erőszakkal teli pillanat felett uralkodtak, amelyben újabb
sérelmek sora keletkezett, ezeket viszont az erőszakos átalakítás következő
pillanatában lehetett rendezni. Deportáltak vagy agyonlőttek mintegy fél­
millió személyt olyan vidékeken, amelyeknek a teljes népessége alig haladta
meg a tizenhárom milliót, ami azt jelenti, hogy az N K V D így vagy úgy
feldúlta a családok többségének életét. A lengyel állam gyors legyőzése és
szétrombolása nem puszta tény volt, hanem szégyen forrása, olyan ka­
tasztrófa, amely bűnbakot követel.416

415 Vö.: M^dykowski: W cieniuy 243.

416 Egy elméleti reflexió a lengyel történelemtudománynak a kettős megszállással kapcsolatos állásfog­
lalásaira, Shore: „Conversing with Ghosts”, 5-28.
174 F E K E T E FÖ L D

Miközben a szovjet hatalom a szégyen és harag érzését keltette, egyút­

tal arra kényszerítette a társadalmat, hogy megtörje az idegen hatalommal
való kollaborálás tabuját. Voltak olyanok, akik mindjárt kezdetben a kolla-
borálást választották, sokkal többen olyanok, akik egyszerűen meg akarták
tartani a pozíciójukat, féltek a deportálástól vagy még rosszabbtól, ha nem
mutatják ki a lojalitásukat. Idővel azonban valami módon mindenki kény­
telen volt kapcsolatba lépni a szovjet rezsimmel. Ezt követelte a rendszer
természete. A szovjet vezetők, akik megpróbálták Kelet-Lengyelországot
országuk részévé változtatni, meglehetősen intenzíven igyekeztek bevonni
a helyi lakosságot: a kényszerített választásokkal, a feljelentések bátorításá­
val, vallatásokkal, kínzásokkal, árulásokkal. A szovjet rendszer átfogó jel­
legénél fogva nagyon gyakran nem volt világos választóvonal az áldozatok
és a kollaboránsok között. Gyakran előfordult, hogy a kínzást, börtönt el­
szenvedett áldozat vált kollaboránssá. Mindez sajátos módon finomította
a morális erőforrást. A szovjet viszonyok között az áldozat szerepe és a kol­
laborálás elterjedt és nagyon nehezen definiálható jelenség volt, a hatalom
következő birtokosai lesznek majd azok, akik ezt a definiálást elvégzik.417

Végül a Szovjetunió az állam lerombolásával politikai erőforrást teremtett.

Bármilyen törékenynek és silánynak látszott is a lengyel, az észt, a lett és
a litván állam, mégis több tízmillió európai hazáját jelentették. A felnőtt
politikai nemzettel rendelkező modern államok teljes lerombolása rend­
kívül radikális lépés volt. Természetesen ezeknek az (egykori) államoknak
nem minden (egykori) polgára kesergett a nemzeti függetlenség elvesztése
miatt, de azért sokan voltak ilyenek. Minthogy a szovjetek lerombolták az
államot, amelyhez az emberek ragaszkodtak, a németek viszont azok szö­
vetségesének színlelték magukat, akik ezt az államot helyre akarták állítani,
ezért egy erős, manipulálható érzésre támaszkodhattak. Ennek a lehetőség­
nek a mértéke és természete persze attól függött, hogy az adott nemzeti­
ségi csoport vezetői hogyan vélekedtek: mit nyerhetnek vagy veszíthetnek
a megszállóktól. Lengyelország közös szovjet—német megszállása például
nem hozott létre jelentős lengyel politikai erőforrást a németek számára.
Miután 1939-ben lerohanták Lengyelországot, aligha léphettek fel Len­
gyelország felszabadítója szerepében a Szovjetunió elleni 194l-es támadás

417 Kitűnő példák: Wnuk, Zapierwszego Sowieta; lásd még Gross: Sqsiedzi, 35.
 K e ttő s m eg szállás 175

kapcsán, amelyet éppen lengyel gyarmatukról indítottak meg. A németek

azzal, hogy véget vetettek a szovjet elnyomásnak, helyi szinten szert tehet­
tek némi hitelre; azt azonban aligha lehetett elhinni róluk, hogy legalább
némileg helyre akarnák állítani a lengyel nemzet politikai autonómiáját.
Egyes nagy lengyelországi etnikai kisebbségek vezetői szempontjából
azonban a perspektíva meglehetősen más lehetett. A Szovjetunió területén
kívül Lengyelország volt a legtöbb ukrán hazája, és egyben a legtöbb zsidó
hazája az egész világon. 1939-ben csaknem valamennyi lengyelországi uk­
rán és a zsidók több mint egyharmada szovjet uralom alá került. A megnö­
vekedett Szovjetunióban sem az ukránoknak, sem a zsidóknak nem volt jó
dolguk. Amit tapasztaltak, általában véve sokkal rosszabb volt, mint amire
számítottak.
Az ukránok esetében az ily módon a németeknek nyújtott lehetőség
meglehetősen erős volt. Lengyelországban az ukrán kisebbség tekintélyes
létszámú volt, és területileg koncentráltan élt, Szovjet-Ukrajna szomszéd­
ságában. Bár a lengyelországi ukrán politikai életben a nacionalizmus soha
nem volt domináns irányzat, akadt elég elszánt nacionalista, akik felkeltet­
ték az érdeklődést a szomszédos fővárosokban. A húszas-harmincas évek­
ben valamennyi regionális hatalom megpróbálta a maga céljaira felhasz­
nálni az ukrán kérdést. A szovjetek a húszas években Szovjet-Ukrajnában
támogató politikát folytattak, lengyel területen megalapították a Nyugat-
Ukrajnai Kommunista Pártot, abban a reményben, hogy az ukránokat
Lengyelországból a Szovjetunió felé vonzzák. A lengyelek ugyanezt a poli­
tikát folytatták a volhíniai körzetben, ahol megpróbálták a Szovjetunió­
ban élő ukránokat Lengyelország felé vonzani. A németek támogatták
a lengyelországi ukrán nacionalistákat, akik - helyesen —azt feltételezték,
hogy Németország az egyetlen olyan hatalom, amely képes megsemmisíte­
ni mindkét ellenségüket: Lengyelországot és a Szovjetuniót. 418
Ami azt illeti, a Németországgal kapcsolatban álló ukrán nacionalisták
pontosan tudták, hogy helyi támogatottságuk legfőbb forrása egy társa­
dalmi kérdés: a földkérdés volt. A szovjetek viszont pontosan tudták, hogy
a Nyugat-Ukrajnai Kommunista Pártnak a nemzetiségi kérdést kell támo­
gatnia. A harmincas években, amikor a nacionalisták a nagybirtokok fel­
osztását forszírozták, a kommunisták pedig nemzeti zászlókat lobogtattak,

418 Lásd Martin: Affirmative Action Empire; Snyder, Sketcbes.

176 F E K E T E FÖLD

egyfajta ideológiai szinkretizmus uralkodott a régióban.419 Előfordulha­

tott például, hogy az egyik helyi ukrán kommunista vezető egy Fryda
Szprynger nevű zsidó nő volt, egyik legsikeresebb illegális aktivistája pedig
a „Hitler” álnevet használta.420
Lengyelország 1939-es szovjet inváziója a fő áramlathoz tartozó, legáli­
san működő ukrán politikai pártok szétverését jelentette. Ilyen volt például
az Ukrán Nemzeti Demokrata Szövetség (U N D O ), amely a legális intéz­
ményeken belül próbált tevékenykedni, és szembehelyezkedett a hivatalos
antiszemitizmussal.421 A szovjetek viszonylag kedvező feltételeket terem­
tettek azon pártok számára, amelyek korábban illegálisak voltak, vagyis
a nacionalistáknak és kommunistáknak: az előbbieknek azért, mert hoz­
zá voltak szokva a földalatti tevékenységhez, az utóbbiaknak pedig azért,
mert előjöhettek a föld alól, és együttműködhettek a rezsimmel. Mind­
amellett zsidók és lengyelek egyaránt észrevették, hogy az ukrán nacio­
nalisták gyakrabban kaptak helyi pozíciót a szovjet hatóságoknál, mint
a kommunisták (már amennyiben ennek a különbségtételnek volt értelme).
Mind az ukrán nacionalisták, mind az ukrán kommunisták előszeretettel
árulták be a helyi lengyeleket a szovjet hatóságoknál, aminek kétségkívül
egyaránt voltak politikai és önző okai. Délkelet-Lengyelország legtöbb fa­
lujában akadt olyan ukrán aktivista, aki pontosan tudta, miféle személye­
ket keres az N K V D , és készséggel szállította a megfelelő lengyelt. Ezzel
megürült egy tanya és egy farm, és így a besúgás és a deportálás a földre­
form egy verziója volt.422
A szovjet uralom első néhány hónapja alatt ez a külföldről érkezett szo­
ciális forradalom vonzónak tűnhetett az ukránok számára. A lengyel ható­
ságokat gyakran ukránok váltották fel, bár a jelentősebb posztokra Szov-
jet-Ukrajnából érkezett ukránok kerültek. A maroknyi zsidó polgármes-

419 Dowództwo Okr^gii Korpusu II, „Sprawozdanie o ruchu komunistycznym na terenie DÓ K. Nr. II
za czas od dn. 15 VI do 15 X 1933 r.”, 13 November 1933, CAW 1.371.2/A.91; Dowództwo Okr^gu
Korpusu II, „Sprawozdanie o ruchu komunistycznym na terenie D Ó K . Nr. II za czas od dn. 15 X
1934 do 15 I 1935 r.”, CAW 1.371.2/A.92; Plk. dypl. Myszkowski, Dowódzwo 13 Dywizji Piechoty,
„Nastroje wsród oddzialów 13 D .P”, Równe, 14 April 1937; CAW 1.371.1.2/A. 103.
420 Dowództwo Okr^gu Korpusu II, „Sprawozdanie o ruchu komunistycznym na terenie DÓ K. Nr. II
za czas od dn. 15 VII 1937 do 15 X 1937 r ”, CAW 1.371.2/A.92. Egyebek között erről szól Snyder:
S ketches.
421 Danylenko és Kokin: Radianskyi orhany, 214-18, 251.
422 Il’iushyn: OUN-UPA, 1 7
 K e ttő s m egszállás 177

tért szintén felváltották a keletről érkezett ukránok.423 Az első szovjet de­

portálások főképpen a lengyeleket, elsősorban a lengyel földbirtokosokat
érintették, így az ukrán parasztok ezt szociális előrejutásként foghatták fel.
A szovjet stílusú forradalmaknak általában két fokozatuk van: az első gesz­
tust tett a parasztoknak, akiktől aztán elvették a földet. 1940-ben a szovje­
tek hozzáfogtak, hogy kollektivizálják a mezőgazdaságot az újonnan szer­
zett földeken, pontosan úgy, ahogy egy évtizeddel korábban a Szovjet­
unió egészében tették. Egyes ukránok emlékeztek arra a tömeges éhínség­
re, ami a kollektivizálás után a Szovjetunióban bekövetkezett. Gyakorlati­
lag senki nem akarta átengedni a földjét a szovjet államnak. A kollektivi­
zálás diszkreditálta az ukrán kommunistákat a lakosság körében, és oda ve­
zetett, hogy egyes ukrán kommunisták átpártoltak a nacionalistákhoz.424
Az ukrán nacionalisták a maguk részéről azt remélték, hogy a Szovjet­
unió elleni német invázió lehetőséget teremt egy ukrán állam számára.
Ezek az emberek, akik korábban lengyel állampolgárok voltak, a lengyel-
országi ukránok milliói és a Szovjetunióban élő ukránok tízmilliói képvi­
selőinek tekintették magukat. Az ő perspektívájukból egyedül Németor­
szág teremthette meg a feltételeket egy ukrán állam számára azáltal, hogy
megsemmisíti mind Lengyelországot, mind pedig a Szovjetuniót. 1939-ben
Lengyelország megszűnt létezni. 1940-ben egyes ukrán nacionalisták csat­
lakoztak a Szovjetunió megsemmisítésének előkészületeihez. A németek
ukrán informátorokat használtak a Barbarossa-terv előkészítéséhez, és több
száz ukránt toboroztak és képeztek ki a Szovjet-Ukrajnában bevetendő
előrevetett osztagok számára. 1941 elején az N K V D már érzékelte a ve­
szélyt, és hozzáfogott az ukránok tömegesebb letartóztatásához. A szovjet
deportálások negyedik hulláma 1941 májusában és júniusában jórészt uk­
ránokat érintett. Ugyanakkor sok ezer ukránt börtönbe csuktak. Amikor
a németek 1941 júniusában csakugyan megérkeztek, a szovjet börtönök­
ben megtalálták ezeknek az embereknek a holttesteit.425

‘l23 Levin: Lesser ofTwo Evils, 44.

424 „Meldunek specjalny-Sprawa Ukrainska”, 25 November 1941, SPP 3/1/1/1/1. Egy példa: Shumuk:
Perezhyte iperedumane. Gross klasszikus tanulmánya: Revolution from Abroad.
425 Az ukrán nacionalisták deportálása: H l 210/14/7912.
178 FEK E T E FÖLD

Mindent egybevéve, a szovjet megszállás általában felszámolta a zsidók le­

hetőségeit. Talán egyfajta zsidópolitikai erőforrást is teremtett a németek
számára. A két háború között Lengyelországban létezett az ukránokéhoz
hasonló zsidó nacionalista jobboldal, a Betar, amely elszánt híve volt egy
független nemzeti állam megteremtésének, forradalmi és erőszakos eszkö­
zökkel. Az ukrán nacionalistákkal ellentétben azonban a zsidó nacionalis­
ták a lengyel állam kliensei, nem pedig ellenségei voltak. Az 1939. szep­
tember 1-jei német invázió után a Betar sok vezetője a németek elől ke­
letre szökött. Itt belekerültek a szovjetek hálójába. A zsidó radikálisok­
nak, ellentétben az ukrán radikálisokkal, nem volt tapasztalatuk az ille­
gális munkában.426 A szovjetek gyorsan felismerték és letartóztatták őket.
Menachem Begin, a Betar lengyelországi vezetője Varsóból Vilniusba szö­
kött, ahol egy ideig sikerült rejtőznie, de végül az N K V D letartóztatta -
egy sakkparti közben —, és nyolcévi vorkutai kényszermunkára ítélték.427

A megszállt Lengyelországban a Betar tehetetlenné vált. Testvérszervezeté­

vel, az Irgunnal azonban, kétezer kilométerrel arrább, Palesztinában nem
ez történt. Az Irgun konspirátorai, akiknek többsége lengyelországi zsidó
volt, és akiket a Betar nevelt, most váratlan helyzetbe kerültek: mérlegel­
niük kellett azokat a lehetőségeket, amelyeket a háború nyújtott, ugyan­
akkor meg voltak fosztva azoknak a támogatásától, akik erre a pillanatra
felkészítették őket. Korábban bizonyos kiképzést, sőt pénzt és fegyvert is
kaptak a lengyelektől. A nagy terv azonban, amelynek mindez csupán az
előkészülete volt, az, hogy több ezer Betar-tag lengyel támogatással partra
szálljon Palesztinában, most elképzelhetetlenné vált. Nem érkezett további
lengyel segítség sem. Azok a lengyel tisztek, akik az Irgunt kiképezték, ha­
lottak voltak, lágerben sínylődtek, emigráltak vagy bujkáltak. A paleszti-
nai Irgunnak szánt utolsó lengyel fegyverszállítmány 1939 augusztusában
a dokkban megsemmisült a németek tüzében, még mielőtt a lengyeleknek
sikerült volna kicsomagolni és a saját védelmükre fordítani őket. Az Irgun
a brit birodalom elleni konfliktusra készült, nem egy olyanra, amelyből

426 Sefer Lutsk: „Calendar o f Pain”.

427 Shilon: Menachem Begin, 25, 29; Shindler: M ilitary Zionism, 218. 25, 29; Shindler: M ilitary
Zionism, 218.
 K e ttő s m eg szállás 179

teljesen hiányozni fognak lengyel patrónusaik. 1939 vége felé egy Betar-
bajtárs elkeseredetten így írt: „Úgy érezzük, nincs mögöttünk senki.”428
A három ország közül, amelyek a harmincas években aktív érdeklődést
tanúsítottak Palesztina iránt, mostanra csak kettő maradt: a náci Német­
ország és Nagy-Britannia. E két ország hadban állt egymással, ami azt je­
lentette, hogy a palesztinai zsidó harcosok némi támaszra tehettek szert,
ha az egyik vagy a másik mellé állnak. A náci Németország az európai
zsidóság ellensége volt (ámbár ennek mértéke 1939-ben még nem lehe­
tett világos), de ellensége volt a brit birodalomnak is, amely ellenőrzése
alatt tartotta Palesztinát, és megakadályozta a zsidók emigrálását. Az Irgun
nem tudott dönteni egyfelől a zsidók megvédésének kötelessége, másfelől
a zsidó államért vállalt kötelezettség között, ezért Németország és Nagy-
Britannia között a semlegességet választotta. Avraham Stern kenyértörés­
re vitte a dolgot az Irgunon belül, és megalapított egy töredék csoportot,
amely később Lehi néven vált ismertté. Csatlakozott hozzá egy másik len­
gyel zsidó, Jichák Shamir, aki további kiképzésre Lengyelországba szeretett
volna jutni, de kifutott az időből. 429 A Lehi ekkor pontosan azt tette, amit
akkoriban más szélsőjobbos csoportok: Hitlerhez fordult.
A zsidó és az ukrán nacionalisták Hitlerhez intézett folyamodványai
gyakorlatilag megkülönböztethetetlenek. Az Ukrán Nacionalisták Szerve­
zete 1941 júniusában a következő hangnemben fogalmazott: „Az újonnan
megalakuló Ukrán Állam szorosan együtt fog működni a nagy náci Német
Birodalommal, amely vezére, Adolf Hitler, a Führer vezetése alatt egy új
európai és világrenden fáradozik, és segíteni fogja az ukrán nemzetet, hogy
megszabaduljon a moszkovita elnyomás alól.” Palesztinában a Lehi nagy­
jából úgy látta a briteket, ahogy az ukrán nacionalisták látták a szovjeteket,
és ugyanolyan gyakorlati következtetéseket vont le ebből. 1941 januárjá­
ban Stern együttműködést ajánlott „a Nagy Német Birodalom és a meg­
újult faji-nemzeti zsidóság” között, ami magában foglalta „egy történelmi
zsidó állam létrehozását nemzeti és totalitárius alapokon, amely szövetségi
kapcsolatban fog állni a Német Birodalommal, a majdani közel-keleti né­
met hatalmi pozíció védelme és megerősítése érdekében” .430

428 Levél 1939. december 27., NA, KV/2/2251/7a. Lankin: To Win, 40; Bell: Terror out ofZion, 52;
Weinbaum: Marriage o f Convenience, 140.
429 Shamir: Summing Up, 54.
430 Yisraeli: „ha-Raikh”, 315.
180 F E K E T E FÖLD

Stern feltételezte, hogy Hitler el akarja távolítani Európából a zsidókat,

ennek pedig egyik logikus útja, ha Palesztinába küldi őket. Valószínűleg
a lengyel elittel fenntartott kiterjedt kapcsolatai tévesztették meg. A len­
gyel rezsim csakugyan támogatta annak idején a zsidók tömeges paleszti-
nai emigrálását és egy zsidó állam létrehozását. A Lehi alkalmas arra, hogy
létrehozzon egy olyan zsidó államot, amely jó partnere lesz a náci Német­
országnak - folytatta Stern - , mert „világnézete és felépítése szoros kap­
csolatot mutat az európai totalitárius mozgalmakkal”. Stern arra kérte Né­
metországot, vegye át a Lehi patronálását Lengyelországtól. A lengyelor­
szági hivatalos cionizmusra vonatkozó dokumentumok - jegyezte meg
segítőkészen (és helytállóan) —megtalálhatók a lengyel levéltárakban, ame­
lyek most német ellenőrzés alatt állnak.431
Sem az ukrán, sem a zsidó nacionalista proklamációkat nem szabad úgy
értelmezni, mintha ezek az illető nemzet vágyát vagy akár a szerzők meg­
győződését fejezték volna ki. A lengyel állam szétrombolásának viszonyai
között, a németek előrenyomulása idején a szövetség a náci Németország­
gal —legalábbis a radikálisok szemében, akik amúgy is a régi rend össze­
omlására vártak - logikusnak látszott. Természetesen azoknak, akik a fel­
hívásokat kibocsátották, eszük ágában sem volt, hogy a nácik eszközei le­
gyenek, ellenkezőleg; ők akarták amazokat felhasználni saját céljaik érde­
kében, bármilyen irreális volt is ez a számítás. Még az ideológiai szimpá­
tia kifejezéseit sem szabad készpénznek venni: sok ukrán nacionalista egy­
kor kommunista volt, és a Lehi mint mozgalom alig néhány évvel később
a szovjet orientáció felé mozdult el.

A világ megváltoztatására törő minden módszernek megvannak az elő­

nyei és hátrányai. A különböző taktikákat különböző szükségletek gene­
rálják. Az olyan csoport, amelyik a légionárius stratégiát választja, amire
Jabotinszkij a palesztinai zsidókat biztatta, arra játszik, hogy a megszálló
birodalom megnyeri a háborút, majd a győzelem után nyújt valamit az el­
nyomott, de támogató kisebbség számára. Annak a csoportnak, amelyik
a terrorista stratégiát választja, arra van szüksége, hogy a megszálló birodal­
mat lerombolják, de szinte mindig hiányzik az ereje ahhoz, hogy ezt a tettet
végrehajtsa. Ezért objektíve szüksége van a külső segítségre, amelyet az ilyen

431 Lásd Bell: Terror out ofZion, 69.

 K e ttő s m egszállás 181

mozgalmak általában szinte bárkitől hajlandók elfogadni. A segítségnek ez

az objektív szükséglete volt az a politikai erőforrás, amelyet a németek —el­
méletileg - felhasználhattak.432
Ezek az ukrán és zsidó kollaborációs felajánlkozások kudarcra voltak kár­
hoztatva, és kudarcot is vallottak, mégpedig bizonyos tekintetben együtt.
Amikor az ukrán nacionalisták megtették ajánlatukat Hitlernek, ezzel fel­
fedték a gyengéjüket, az önálló állam iránti vágyat, amelyet Hitler egy bi­
zonyos pontig ki is használt. Minthogy a német csapatok csakugyan arra
készültek, hogy bevonulnak az ukránok lakta földekre, lehetséges volt,
hogy a német vezetés a saját céljai szolgálatába állítja az ukrán nacionalis­
ták óhaját. A palesztinai zsidók esetében a helyzet merőben másként fes­
tett. A német csapatok nem fognak bevonulni Palesztinába, de ha mégis
megtörtént volna, ott valószínűleg nem zsidó, hanem arab többséggel ta­
lálják szembe magukat. Amennyiben ki akartak volna használni valami­
lyen helyi politikai erőt, sokkal egyszerűbb lett volna számukra, ha az arab
nacionalizmust fordítják mind a britek, mind a zsidók ellen, amint már
a harmincas években is tették.433
A náci vezetés a maga módján mind a két felajánlkozást leszerelte. Hit­
ler, amint azt Stern felismerte, csakugyan szívesen vette volna a zsidók el­
távolítását Európából. De esze ágában sem volt létrehozni egy zsidó álla­
mot, akár Európán kívül, még akkor sem, ha ez az egyik módja lehetett
volna annak, hogy a zsidókat eltávolítja Európából. Németország hajlan­
dó volt felhasználni az ukránokat, ahogy az ukrán nacionalisták remélték.
De csak azért, mert a németeknek szándékukban állt Ukrajna meghódítá­
sa. H a az ukránok hajlandók együttműködni a németekkel, ezt helyi hiva­
talnokokként és policájokként fogják tenni, akik nem rendelkeznek sem­
miféle politikai hatáskörrel. Éppen a zsidók lemészárlása lesz a nácik po­
litikapótléka Ukrajnában (és másutt). A németek közlik majd a politikai
kollaboránsnak ajánlkozókkal, hogy a felajánlott megszabadítás, amelyhez
hozzájárulhatnak, a zsidóktól való megszabadítást jelenti, és a jövőbeni
politikai együttműködés attól függ, hogyan vesznek részt ebben a projekt­
ben. Berlin tehát ekképpen együtt kezelte a zsidó és az ukrán problémát,

432 Lásd HelJer: Stern Gang, 19. Jabotinszkij ezzel egyidejűleg sürgette a briteket, hogy fogadják be a lengyel
zsidó menekültek elkerülhetetlen hullámát (nem járt sikerrel). Lásd például: Jabotinszkij MacDonaldnak,
1939. szeptember 3., NA C O /733/368/5/9.
433 Lásd Mallmann és Cüppers: Halbmo?td und Hakenkreuz.
182 F E K E T E FÖLD

oly módon, hogy a politikai aspirációkat a faji mészárlás irányába terelte,

és ezzel megkezdte a gyilkos végső megoldást.

1940-ben, amikor a német hódítás bekebelezte Európa nagy részét, a szovjet

hatalom fellépése Kelet-Európábán lehetetlen helyzetbe hozta a zsidókat.
Sokat vesztettek a lengyel törvényes rend felszámolásával, amely a sokuk
megélhetését biztosító kereskedelem alapja volt, és azoknak a tulajdonjo­
goknak a megszűnésével, amelyek a városi létezésük alapját jelentették. El­
vesztették önkormányzati autonómiájukat, amelyet a lengyel uralom alatt
élvezhettek, valamint a vallásgyakorlás, az iskolafenntartás jogát, és azt
a jogukat, hogy kapcsolatokat tarthattak fenn a nagyvilágban élő zsidók­
kal. 1940 áprilisában és júniusában nagyszámú zsidót deportáltak kapita­
listaként a Gulagra. A második csoporthoz tartozó Lengyelország német
zónájából menekültek, és arra számítottak, hogy a háború hamarosan vé­
get ér, és visszatérhetnek otthonukba és kereskedelmi tevékenységük hely­
színére, azokra a helyekre, amelyeket addigra megszálltak a németek, ezért
elutasították a szovjet állampolgárságot. Nem tudták, hogy a szovjet ál­
lampolgárság és a Gulag között kell választaniuk.434
1940 első felében, amikor a szovjetek már megszállták Kelet-Lengyel-
országot, de Litvánia még független ország volt, a zsidók tízezrével mene­
kültek át oda a megnagyobbodott Szovjetunióból. Amellett, hogy a zsidók
nagy számban próbáltak visszatérni a Szovjetunióból a német megszállási
zónába, és tömegesen utasították el a szovjet igazolványt, ez újabb nagyon
erős jele volt annak, hogy a zsidók nem óhajtják maguknak a szovjet hatal­
mat. Az N K V D jelentései szerint a zsidó menekültek különösen ellensége­
sek voltak a szovjet hatalommal szemben.435 Választási lehetőségeik azon­
ban egyre szűkültek. A Franciaország fölött 1940 júniusában aratott né­
met győzelem azt jelentette, hogy a háború beláthatatlan ideig folytatódni
fog, és Lengyelország helyreállítása nem egyhamar következik be. Litvánia

434 Egy Joseph nevű kisfiú emlékei szerint a családja akkor menekült el a német zónából, amikor rö­
högő németek felgyújtották a zsinagógájukat. Az apja úgy határozott, hogy kelet felé menekülnek, és
egy barátjánál keresnek menedéket. Nem akarta átvenni a szovjet igazolványt, mert azt tervezte, hogy
a háború után hazatérnek. A családot a Gulagra deportálták. Először Joseph bátyja halt meg, aztán
a szülei. Gross and Gross: War Through Childrerís Eyes, 221.
433 Hrynevych: Nepryborkane riznoholossia, 299.
 K e ttő s m egszállás 183

szovjet megszállása még ugyanabban a hónapban lerombolta ezt a lehetsé­

ges menedéket is ebben a szomszédos és viszonylag jóindulatú országban.
Abból, ahogy a zsidók a lábukkal szavaztak, a preferencia sorrendje így ala­
kult: első Litvánia, második Lengyelország, a harmadik a Szovjetunió, és
a negyedik a náci birodalom. 1940 nyarára a kelet-európai zsidóság lehet­
séges urainak száma kettőre csökkent: a náci Németországra és a Szovjet­
unióra. Minthogy a legtöbb kelet-európai zsidó számára az emigráció szin­
te elképzelhetetlen volt —hiszen Palesztina és Amerika bezárult előttük —,
mentális földrajzuk erre a két lehetőségre szűkült. Mivel a tágabb nagyvi­
lág elérhetetlen volt, a hagyományos államok romokban hevertek, a náci
Németország pedig előrenyomulóban volt, a zsidóknak nem volt más vá­
lasztásuk, mint a Szovjetunió, amely a kisebb rossznak tűnt. A legtöbbjük
számára ez csakugyan a rossz két változata közötti választás volt. A lucki
zsidók között az a vicc járta, hogy a szovjet hatalom számára az életmentés
az életfogytiglan. Egy galíciai zsidó már a szovjet rezsim alatt így emléke­
zett: ,A családfők olyanok lettek, mint az erőtlenül lógó karok. Az életük
kerete összetört. A családjuk ingataggá vált. Vágyuk a társaság iránt eltűnt.
A zsidó tudat tekintélye pedig szétmorzsolódott.”436 A nácik tömény zsi­
dógyűlölete olyan helyzetbe hozta őket, amely különbözött az 1939^t0-ben
szovjet fennhatóság alá került valamennyi szomszédjukétól, akik legalább
abban ringathatták magukat, hogy egy német invázió véget vethet a szov­
jet elnyomásnak. A szovjet uralom, háttérben a német hatalommal és a né­
met invázió veszélyével kétszeresen sebezhetővé tette a zsidókat: egyrészt
szétrombolta a háború előtti zsidó közösségeket, másodszor úgy tüntette fel
őket, mintha kollektív szövetségesei volnának a szovjet hatalomnak, amely
valójában éppen most verte szét hagyományos közösségeiket, és deportálta
vagy gyilkolta meg e közösség legaktívabb tagjait.437

A zsidó és az ukrán kérdés csak halványan sejteti, micsoda politikai erő­

forrást nyújtott a szovjet megszállás a náci Németország számára. Az Uk­
rán Nacionalista Szövetség és a Lehi csak marginális csoportosulásokként
képviselték a nemzeti kisebbségeket, amelyek azt képzelhették, hogy az ál­
lam lerombolása bizonyos lehetőségeket nyújt számukra. Mérhetetlenül

436 Rabin: Vishnivits: sefer zikaron, 315. Lásd Melnyk: „Stalinist Justice”, 231.
437 Levin klasszikus munkájának címe: The Lesser ofTwo Evils (Két rossz közül a kisebb).
184 F E K E T E FÖLD

nagyobb politikai erőforrás keletkezett, amikor a Szovjetunió egész nem­

zetállamokat döntött romba, olyanokat, mint Litvánia és Lettország. A szov­
jet államrombolás alakította úgy azoknak az embereknek a politikai távla­
tát, akik amúgy marginális jobboldali nacionalista terroristák voltak, hogy
a fő áramlatnak látszódjanak.
A litvánok és a lettek a két háború között önálló államisággal rendel­
keztek, amelyet azonban a Molotov—Ribbentrop-paktum következtében
elveszítettek. Ebben a tekintetben Litvánia és Lettország pozíciója olyan
volt, mint Lengyelországé. Lengyelországgal ellentétben azonban, amelyet
1939-ben a náci Németország és a Szovjetunió együttesen osztott fel és
rombolt le, Litvániát és Lettországot a Szovjetunió egyedül szállta meg és
számolta fel. A lengyelekkel ellentétben a litvánok és a lettek elképzelhet­
ték, hogy a németek felszabadítják őket a szovjet uralom alól. A lengye­
lekkel ellentétben, akiknek szimultán kettős megszállásban volt részük,
a litvánok és a lettek egymást követő kettős megszállást szenvedtek el.
A német megszállás idején a litvániai és lettországi zsidókat meg lehetett
vádolni mindazért, ami a szovjet időszakban történt, mégpedig nemcsak
a helyi elnyomásért, hanem az egész nemzet viszontagságaiért. Ez egyedül­
állóan tragikus helyzet volt.
Az egymást követő szovjet—német megszállás előtt a litvániai, lettorszá­
gi zsidóknak nemigen volt okuk, hogy arra a sorsra számítsanak, ami rájuk
zúdult. A két háború közötti Litvánia jobboldali diktatúra volt, de nem
volt antiszemita. A diktátor, Antanas Smetona odahaza és külföldön egy­
aránt fellépett a faji és vallási diszkrimináció ellen, és különösen erőtelje­
sen felszólalt az ellen, amit „zoológiái nacionalizmusnak és rasszizmusnak”
nevezett. Szélsőjobbos ellenfelei a „zsidók királyának” nevezték. Az ilye­
neket általában bebörtönöztette. Az egyetlen nagyobb zsidóellenes erősza­
kos megmozdulást letartóztatások, bírósági tárgyalások és büntetések kö­
vették.438
A harmincas évek légköréhez képest Litvánia menedék volt a zsidók szá­
mára. 1938-ban és 1939-ben mintegy 23 000 zsidó szökött Litvániába,439
egy részük a náci Németországból, más részük a Szovjetunióból. Köztük
volt Rafal Lemkin, aki később a „genocídium” kifejezést megalkotta. 1939

438 Dieckmann: Deutsche Besatzungspolitik, 1: 87, 95, 127, 128. A pogromok hiányáról lásd Sirutavicius
and Staliünas: „Was Lithuania”, 146-50.
439 Dieckmann: Deutsche Besatzungspolitik, 1:144.
 K e ttő s m egszállás 185

szeptemberében a németek elüldöztek Suwalkiból mintegy 1500 zsidót.440

Negyed század leforgása alatt ez volt a második ilyen eset: Avraham Stern
családját másokkal együtt 1915-ben deportálta az orosz császári hadsereg
Suwalkiból, ebből a litván határnál fekvő lengyel városból, amelyet a Bi­
rodalom bekebelezett. Ezeket a suwalki zsidókat a litván hatóságok szíve­
sen fogadták, és a gondjukat viselték. A Lengyelország elleni német-szov­
jet invázió idején a német vezetés megpróbálta rávenni a litvánokat, hogy
álljanak elő követelésekkel Lengyelországgal szemben, amit azonban a lit­
ván vezetés elutasított. Ez annál is inkább figyelemre méltó volt, mert Vil­
nius ekkor már húsz éve követelte Lengyelországtól Vilnius városát. Ami­
kor kitört a háború, a független litván állam, a Szovjetunióval ellentétben,
nem volt hajlandó Németország szövetségese lenni.
A szovjet—német győzelem és a lengyel állam megsemmisítése eredmé­
nyeként azonban Litvánia szert tett bizonyos területekre. A Szovjetunió
a független Litvániának adományozta az Északkelet-Lengyelországtól el­
vett Vilnius városát. Ezzel Litvánia zsidó lakossága mintegy százezerrel nőtt.
A zsidók közül sokan úgy látták, hogy a litván hatalom kevésbé nacio­
nalista, mint a lengyel, ami igaz is volt, legalábbis őket illetően. Amikor
a szovjet csapatok 1939. október végén kivonultak a városból, és helyettük
bevonultak a litvánok, a város lakói, többségükben lengyelek, megrohanták
a zsidókat.441 A város ezt követő litvanizálása elsősorban nem a zsidó, ha­
nem a lengyel lakosság ellen irányult. Litvánia hozzáfogott, hogy Vilniust
megtegye az ország fővárosává, és több tízezer etnikai litvánt költöztetett
a városba.
1939 végén és 1940 elején a cionisták és a vallásos zsidók biztonsá­
gos menedékként tekintettek Vilniusra, amely a még független ország egy
fontos zsidó városa volt. Lengyelország szovjet zónájából sok cionista szö­
kött át Vilniusba, abból a jogos feltételezésből kiindulva, hogy a szovje­
tek szétverik a szervezetüket, őket pedig letartóztatják. Azok számára, akik
a megnövekedett Szovjetunióból menekültek, Vilnius a reményt jelentette.
Benzion Benshalom, az író így emlékezett azoknak a zsidóknak a hangula­
tára, akik menedéket kerestek a német és a szovjet hatalom elől: „Az arcuk
izzott, a szemük lángolt, a szívük lázban égett. Vilna!”442 (A sors iróniája,

440 Piotr Lossowski: Kraje battyckie, 145-147.

441 Lásd Dieckmann: Deutsche Besatzungspolitik, 1:142.
442 Levin: Lesser ofTwo Evils, 198.
186 F E K E T E FÖ L D

hogy a fivére kommunista volt.) A Betar vezetése a német megszállási öve­

zetből a szovjet megszállási övezeten keresztül átszökött Vilniusba. Egyi­
kük visszaemlékezése szerint: „Csak ekkor lélegezhettünk fel végre.”443
Londonban Jabotinszkij úgy emlegette a Betar embereit, akiknek sikerült
Litvániába jutniuk, hogy a „megmenekültek”.444
A zsidók helyzete a két háború közötti Lettországban talán még ennél
is jobb volt valamivel. Lettországban szintén jobboldali autoritárius rezsim
volt, amelytől azonban idegen volt a rasszizmus vagy az antiszemitizmus.
Kárlis Ulmanis, a lengyel vezető, aki a nebraskai egyetemen tanult, elfo­
gadta adottságnak országa soknemzetiségű jellegét. A fő etnikai konfliktus
nem a lettek és a zsidók, hanem a lettek és a németek között állt fenn. En­
nek ellenére a két háború közötti időszakban a lett kormány miniszterei
között voltak németek és zsidók is. Az Ágúdat Yisrael445 nevű ortodox zsidó
politikai pártnak volt bizonyos befolyása a jobboldali lett kormányokra,
amint a szocialista Bundnak is volt befolyása a baloldali kormányokra.
A háború előtt Lettországban, akárcsak Litvániában, nem hoztak rasszista
vagy antiszemita törvényeket, és a harmincas évek végén Litvániához ha­
sonlóan befogadtak németországi és ausztriai zsidó menekülteket. Litváni­
ához hasonlóan Lettországban is működött egy antiszemita beállítottságú
szélsőjobboldali mozgalom, amely azonban a háború előtt, akárcsak Lit­
vániában, be volt tiltva.446
Lettország és Litvánia hasonlított abban is, hogy mind kettő nagyon
kis ország (lakosságuk két- illetve hárommillió), jelentős zsidó lakossággal
és olyan autoritárius rezsimmel, amelyik a harmincas évek vége Európá­
jának a mértékével toleránsnak számított. Sorsuk egyszerre pecsételődött
meg, amikor 1940 júniusában a Szovjetunió, kihasználva a náci Németor­
szággal kötött paktumot, megszállta és bekebelezte mindkettőt. A szovje­
tek nagyon gyorsan lefejezték a lett és a litván politikai osztályt, úgy, hogy
a legtöbb vezetőt, akik nem szöktek meg, a Gulagra deportálták.

443 Klarman Levinnek, 1939. nov. 8., NA KV/2/2251/4a; NA KV /2/2251/la.

444 Bender: Jews o f Bialystok, 66.
445 Az Ágúdat mozgalomról lásd Bacon: Politics ofTradition.
446 Ezergailis: Holocaust in Latvia, 63, 69, 83. Angrick és Klein: Final Solution, 12.
 K e t t ő s m e g szá llá s 187

A két szuverén ország egymást követő, nagyon gyors szovjet elfogla­

lása olyan anyagi, morális és különösen politikai erőforrást hozott létre,
amely messze meghaladta a lengyelországit. Az anyagi erőforrás óriási volt:
a szovjet uralom sietve felvetette az egész nemzetre vonatkozóan a tulaj­
donjogok kérdését. A szovjetek kisajátították a zsidók vagyonát (nem mint

ÉSZT SZSZK

3 Pszkov

OROSZ
-Valmiera
Rigai-öböl SZFSZK
oVentspils
.Gulbene

B alti-
LETT SZSZK
Rigac
4L
, Jelgava
„Rézekne
o Liepája

°Mazeikiai‘

nTelsiai Daugavpils
0Siauliai

Memel0 * 0Panevézys
(Klaipéda)
L IT V Á N , oütena

Kur- SZSZK
földnyelv 0Tauragé SZOVJETUNIÓ
ís emuuas , Jonava
0 Kaunas BELORUSZ
1939 márciusában 7939. október. NÍ SZSZK
Litvánia átadta
0 Königsberg ^'rvan.'a a™axa / A főváros 0 Vilnius \ A Szovjetunió által
Németországnak í Marijampolé Kaunasból (Wilrrp) 1939 októberében
1939 szeptemberében \ átkerült Vilniusba Litvániának,
Németország V fc"N o 7940-ben a Litván SZSZK-nak
annektálta átadott korábbi lengyel területek
Lengyelországtól .
Sudauen0
> , (Suwafki),.
NÉMETORSZÁG
SZOVJET-LITVANIA ES SZOVJET-LETTORSZAG
BELORUSZ 1941. m ájus
SZSZK L itv á n ia é s L e tto r s z á g 1 9 3 8 -b a n
A k é t h á b o r ú k ö z ö t t i m á s h a t á r o k s z ü rk é v e l je lö lv e
Bialystok 0

zsidókét, hanem mint kapitalistákét), amivel felvetették e vagyonok vég­

ső tulajdonának a kérdését. A pszichológiai erőforrás szintén óriási volt.
A két állam lerombolása a szégyen, a megalázottság érzését keltette, és szí­
totta a bosszúvágyat. Litvániában és Lettországban az egész politikai rend­
szert lerombolták, és az egész lakosság reménykedhetett a visszaszerzésében.
188 F E K E T E FÖ L D

A szovjetek azzal, hogy lerombolták a lett és a litván államot, lehetővé tet­

ték a németek számára a felszabadító háború ígéretét. Ez a legtisztább po­
litikai erőforrást jelentette.447
A káderutánpótlás is a politikai erőforrás része volt: azokat az embe­
reket, akiket a szovjetek elmozdítottak, a németek fel tudták használni.
Az a tény, hogy a szovjetek ellenőrzésük alá vonták a fővárosokat, és meg­
tizedelték a politikai elitet, lehetővé tett a németek számára egy fontos sze­
lekciót. Azokat, akik Litvániát és Lettországot annak idején kormányoz­
ták, a szovjetek a Gulagra hurcolták, vagy megölték. Egyes litván és lett
nacionalisták azonban, akik megszöktek a két háború közötti rezsimek vagy
a szovjet hatalom elől, Berlinbe menekültek. Ezenkívül 1940-ben tekin­
télyes számú lengyel és litván németnek vallotta magát, akiknek a német­
szovjet megállapodás alapján megengedték, hogy „repatriáljanak” Német­
országba.448 A németek válogathattak, hogy ezek közül kiket visznek ma­
gukkal, amikor újra elfoglalják ezeket az országokat.449
Lettország és Litvánia szovjet annektálásának időzítése egy tragikus
egybeeséshez vezetett. Mire a szovjetek előkészítették a litvánok és lettek
nagyobb szabású deportálását a Gulagra, a németek már előkészítették
a Szovjetunió elleni német inváziót. A litvánok deportálása 1941. június
14-én kora hajnalban kezdődött. Mintegy 17 000 személyt vagoníroztak
be (akik közül később csak minden harmadik tért vissza). A német invázió
egy héttel később érkezett. Mivel a szovjetek nagyszabású büntetőakció­
kat készítettek elő, amikor megérkeztek a németek, a börtönök tele voltak.
Sztálin a legutolsó pillanatig dühödten hajtogatta, hogy a német invázió­
ról szóló jelentések propagandacélokat szolgálnak. Ennek következtében
senki nem tehetett előkészületeket az evakuációra vagy a védelemre, és per­
sze a rabokkal törődtek a legkevésbé, viszont veszélyesnek tekintették őket.
Litvániában, Lettországban és a front egész hosszában mindenütt a leg­
többjüket agyonlőtték az őreik. Ennek következtében a benyomuló néme­
tek kapva kaptak az alkalmon, hogy felmutassák a friss holttesteket, mint

447 Weiss-Wendt külön hangsúlyozza a megaláztatást Észtországról írott beszámolójában {Murder

Without Hatered, 39). Ugyanezt teszi Plavnieks is remek disszertációjában („Nazi Collaborators” 41).
Dieckmann a szégyenérzést emeli ki: Deutsche Besatzungspolitik, 1:114.
448 MacQueen: „White Terror”, 98.
449 A litvánokról Dieckmann: Deutsche Besaztungspolitik, 92-93. Weiss-Wendt becslése szerint a lettek
száma legalább 1821 (továbbá 2055 észt; Észtországról egy későbbi fejezetben lesz szó). Murder without
Hatred, 36.
 K e ttő s m egszállás 189

a szovjet terror tanúbizonyságait. 1941 júniusában a Baltikumban a szov­

jet és a német államrombolási projekt időben és hely szerint egybeesett.450

A német államrombolók számára, az Einsatzgruppék emberei számára, aldk

1941 nyarán megkezdték Kelet-Lengyelország, Litvánia és Lettország meg­
szállását, a szovjet hatalommal való találkozás nagy lehetőséget adott. Nem
tudhatták előre, milyen pompás politikai erőforrás vár rájuk, mert nem
voltak arra felkészülve, hogy a Szovjetuniót államnak, a szlávokat vagy
a baltiakat politikai motivációval rendelkező népeknek tekintsék. Mivel
nem tudták, milyen mélyre hatolt be a szovjet politika a megszállt társa­
dalmakba, 1941 nyara után az új politika a németek és az újra megszállt
földek helyi lakóinak közös spontán kreációja lesz.
Az erőszak német vállalkozói új szituációra fognak reagálni, és ki fogják
használni annak minden lehetőségét. Nem tudták, mit fognak találni, és
egyes várakozásaik tévesnek bizonyultak. Amit magukkal hoztak, az anar­
chia utáni sóvárgás volt, amit csak az idegen hozhat magával. Amit megta­
nultak, az volt, hogyan használhatják ki a szovjet megszállás tapasztalatát
saját legradikálisabb céljaik előmozdítása érdekében, amit pedig maguk ta­
láltak ki: a nagyobbik rossz politikája volt. Itt, a kettős sötétség zónájában,
ahol náci kreativitás és a szovjet pontosság találkozott, sikerült megtalálni
a keresett fekete lyukat.

450 Dieckmann becslése szerint a szám 16 989 és 17 500 között lehetett. Deutsche Besatzungspolitik,
1:152. Egy szovjet jelentés szerint a börtönökben agyonlőttek száma 9817, a konvojban agyonlőtteké
1439, további 1059 azok száma, akik a konvojban pusztultak el meg nem határozható okokból.
Vlagyimircev: NKVD -M VD , 67-68.
 6 .

A nagyobbik rossz

A
z államiság kora véget ért”451 —jelentette ki Cári Schmitt, a nácik
jogteoretikusa, aki Hitler egész pályája során készségesen szolgál­
tatta az elegáns elméleti támogatást a Führer akcióihoz, eleinte bel-,
később a külpolitika területén, így járulva hozzá a német állam elkorcso-
sításához, majd az európai államok lerombolásához. A tanulságot, ame­
lyet Hitler a Balkánon történtekből vont le, Schmitt színtiszta német esz­
meként tálalta: belpolitika, mint olyan, nem létezik, mert minden egy vá­
lasztott külföldi ellenséggel való konfrontációval kezdődik. A belpolitika
az, amit a külföldi lerombolása érdekében manipulálni kell. Németország
maga nem rendelkezik tartalommal. A nép, a Volk fogalma arra van, hogy
a németeket rá lehessen venni, hogy fajként belevessék magukat halálos
végzetükbe. Az emberek csupán annyit érnek, amennyit be tudnak bizo­
nyítani magukról, ami harc nélkül semmi.
A manipuláláson túl a politikának nincs se objektuma, se szubjektuma.
Amikor az olyan elmék, mint Schmitt, az ostobasággal palástolják a gonosz­
ságot, beteljesedik a sötétség. Mialatt Németország szétrombolta Auszt­
riát és Csehszlovákiát, mialatt a Szovjetunió szétrombolta Litvániát, Lett­
országot és Észtországot, és ketten együtt szétrombolták Lengyelorszá­
got, Schmitt az államnélküliség jogelméletén munkálkodott. Abból az axió­
mából indult ki, hogy a nemzetközi jog nem holmi normákon és tradíci­
ókon alapul, hanem az erőn. A szabályok csak addig érdekesek, amíg azt

451 Dér Begriffdes Politischen című híres, 1932-es munkájában, amelyet Jureit Das Ordnen von Rdnmen
című írása 358. oldalán tárgyal. Kétségtelen, hogy Schmittet a párton belülről is bírálták, amiért túlsá­
gosan ragaszkodott a hagyományos államhoz. Az azonban, amit „totális államon” értett, nem egy min­
den addiginál nagyobb állam volt, hanem amelyet a faji párt állati, politika előtti energiája határozott
meg, és amelynek a feladata a „totális forradalom” megteremtése. Lásd Faye: „Cári Schmitt”, 164, 171.
 A nagyobbik rossz 191

mutatják meg, ki az, aki kivételt tehet. Schmitt szerint „az ósdi nemzet­
közi jog” csak afféle maskarádé, mert egyedül csak az számít, hogy ki ké­
pes lerombolni az államokat. Ha Németország követi a Führerét, és nem
vesz tudomást „az állam felségterületének üres fogalmáról”, a német hata­
lom ki fog terjedni a természetes határaiig. Az eredmény „a Föld értelmes
felosztása” lesz, amelyet nem zavarnak meg a hagyományos jog - Schmitt
szerint - zsidó absztrakciói.452
Schmitt meggyőződése szerint a német jogfelfogást meg kell tisztítani
a zsidó „fertőzéstől”,453 amin a sajátjaihoz hasonló következtetéseket meg­
akadályozó elveket értette. Az a kijelentés, hogy az államnak vége, a dzsun­
gel törvényeinek alkalmazását jelentette, amelyekről azt állította, hogy azok
a valódi törvények. A jogot az erő szüli, mégpedig nemcsak a tények szint­
jén, hanem elvi szinten is. Persze ez a következtetés nagyon közel került
az elv fogalmának az elvetéséhez. Más módon, de hasonlóképpen érvel­
tek más náci jogteoretikusok is, mint Victor Burns és Edgár Tartarin-
Tarnheyden.454 Arthur SeyjJ-Inquart, aki kancellárként az osztrák állam
végpusztulását levezette, és a megszállt Hollandia helytartója lett, jogi dok­
tor és ügyvéd volt. Két magas megbízatása között Hans Franknak, a meg­
szállt Lengyelország főkormányzójának a helyetteseként szolgált. Nyugat-
Európában —mondotta —funkciónk van, Kelet-Európábán „nemzetiszo­
cialista küldetésünk”.455
Frank Hitler személyi ügyvédje volt, és sosem mulasztotta el terjengős
és tetszetős védőbeszédben igazolni annak „törvényességét”, amit Lengyel-
országban művelt: „A jog az, ami a fajt szolgálja, a törvénytelenség az, ami
a fajt sérti.” A nem fajvédő normák egyszerűen a zsidók művei, „akik ösz­
tönösen felismerték a jogtudományban a legjobb lehetőséget faji mun­
kájuk végrehajtásához” .456 Frank sohase felejtette el, hogy a faj diadala
a faj jólétét jelenti, hogy a Lebensraum a lakószoba gyönyörűségeiről szól.
Az a fajta ember volt, aki eltulajdonított egy királyi kastélyt a rezidenciá­
ja számára, aztán körbejárt több más kastélyt, hogy összelopkodja onnan

452 Schmitt: „ Grofiraum Order\ 101, 105, 124. Lásd Gross: Cári Schmitt and the Jews, 147-149 és Nunan:
„Translators Introduction”. Vö.: Sternhall: Les anti-Lumiéres, 618.
453 Schmitt: „Eröffnung”, 15.
454 Chapoutot: „Le lói de sang”, 310-12.
453 Liulevicius: Germán Myth, 171.
436 Frank: „Einleitung”, 141-142; Frank: „Ansprach”, 9.
192 F E K E T E FÖLD

az ezüstneműt a saját asztalára.457 A feleségét elküldte vásárolni a krakkói

gettóba, ahol az árak természetesen mindig megfelelőek voltak.458 Amikor
elhagyta Lengyelországot, magával vitte az ország Rembrandt-festményeit.
Azok között, akik exportálták az anarchiát Németországból, kiemel­
kedően sok volt a jogász.459 Brúnó Müller például 1939-ben Lengyelor­
szágban egy Einsatzgruppe, majd 1941-ben a Szovjetunióban egy Einsatz-
kommando parancsnoka volt. Az ország eltörlésére indított két hadjárat
idején lengyelek és zsidók tömeggyilkosa volt. Második hadjárata első ki­
végzése előtt karjára emelt egy kétéves zsidó kisgyereket, és azt mondta:
„Meg kell halnod, hogy mi éljünk.”
Ez lett a fajt szolgáló és az állam elleni törvényből, és az igazat megvallva,
mindig is ezt jelentette.

Németország a háború alatt állam maradt, még ha meg is változott.460

A korabeli németek többsége számára az életet még mindig a teljesen hagyo­
mányos értelemben vett jog szabályozta, ahogy azt az állami szervek érvé­
nyesítették. Az olyan politikák, amelyek látszólag a német állam meggyen­
gítését szolgálták - mint a koncentrációs táborok törvény nélküli zónái —,
azoknak a jóval nagyobb állam nélküli zónáknak az előképei voltak, ame­
lyek majd keleten fognak létesülni. Azok a politikák, amelyek látszólag az
állam átalakítását szolgálták, mint például az SS-t és a hagyományos rend­
őrséget egyesítő hibrid intézmények létrehozása, igazából Németországtól
keletre mutatták fel a bennük rejlő lehetőségeket, ahol a háború előtti ál­
lamok lerombolása történt. A kivétel csak Németország határain kívül vál­
hatott igazán törvénnyé, ahogy Schmitt akarta, mert a normális politikai
életet csak Németország határain kívül lehetett eltörölni, és létrehozni a ni­
hilista hatalom újfajta ethoszát.

457 Snyder: Red Prince, 9. fejezet.

458 Löw and Roth: Juden in Krakau, 27.
439 Mallmann: Einsatzgruppeny 23.
460 Erre a politikával kapcsolatos érvelésre hatással volt Longerich Politik dér Vernichtung című mun­
kája. Amit fontosnak tartunk, az a politikai érvelés kiterjesztése a háború előtti birodalom határain túl
azokra a földekre, ahol a holokauszt megtörtént, és a német résztvevőkön túl azokra, akik együttmű­
ködtek velük.
 A nagyobbik rossz 193

Ahogy az Einsatzgruppék követték a német hadsereget kelet felé, a két­

szeresen megszállt földekre, aztán a háború előtti Szovjetunió területére,
a parancsnokaik időnként kommunikáltak Berlinnel. A brit hatóságok,
a lengyel kriptográfusok segítségével elkészítették a németek által az üze­
netek kódolására és dekódolására használt Enigma készülék másolatát.
A britek egy idő után rájöttek, hogy amit dekódolnak, azok gyilkosságok
számadatai. „Egy megnevezhetetlen bűnténynél vagyunk jelen” - mondta
Winston Churchill.461 Az elkövetői olyan emberi lények voltak, akik kez­
deményezőként és kreatívan tevékenykednek a maguk által létrehozott po­
litikai viszonyok között. Az államrombolás nem változtatta meg a politi­
kát, hanem a politika egy új formáját hozta létre, amely az újfajta bűncse­
lekményt lehetővé tette.
A holokauszt faji sztereotípiákat vésett az agyunkba, de egyetlen sztereo­
típia sem képes magyarázatot adni arra, miért és hogyan lehetett a Szov­
jetunió német lerohanását követő hat hónapban kialakítani a tömeges zsi­
dómészárlások technikáját, és lehetett meggyilkolni egymillió zsidót.462
A németek a közvélekedés szerint precízek, és terv szerint működnek. Csak­
hogy amikor 1941. június 22-én megindult a Szovjetunió elleni invázió,
semmiféle terv nem létezett a szovjet zsidók tömeges lemészárlására, nem
is szólva a német uralom alá kerülő' összes zsidóról. Az általános vélekedés
az volt, hogy a szovjet zsidókat a Vörös Hadsereg elleni gyors és diadalmas
hadjárat után Szibériába küldik. Szó sem volt arról, hogy a végső megol­
dásra a háború alatt kerül sor. Nem is lehetett, hiszen a német vezetők bi­
zonyosra vették, hogy a háború néhány hétig fog tartani, a végső megoldás
viszont éveket vesz igénybe.463
Azokat az Einsatzgruppékát, amelyek a Wehrmachtot a Szovjetunió te­
rületére követték, olykor úgy állítják be, mint a Rossz feltartóztathatat­
lan ügynökeit, akiket a totális gyilkolás egyértelmű programja irányít.
Az ilyen érvelés szerint az Einsatzgruppék emberei - függetlenül attól, vol­
tak-e tervek, vagy sem - kezdettől fogva tudták, hogy arra szánták őket,
hogy megöljenek minden zsidót. Hajlamosak vagyunk úgy elképzelni az
Einsatzgruppékax, mint teljes tudással rendelkező, kizárólagos felelősségű

461 Savielo: „Policy”, 24.

462 Brandon: „First Wave”. Lásd Benz, Kweit és Matháus: Einsatz, 33.
463 1941 márciusában Heydrich előterjesztett Göringnek egy tervet a zsidók Szibériába való deportálá­
sára. Gerlach: Kalkulierte Morde, 747; Kay: Exploitation, 109.
194 F E K E T E FÖLD

speciális antiszemita egységeket. Valójában azonban nem így állt a hely­

zet. Az Einsatzgruppékn-ak kezdettől fogva parancsuk volt bizonyos számú
zsidó agyonlövésére, de arra nem, hogy lőjék agyon valamennyit; az ere­
deti utasítások a zsidókat a kivégzendők egyik csoportjaként említették.
A Szovjetunió lerohanásának kezdetén a fő feladatuk az állam lerombo­
lása volt, ahogy Lengyelországban tették.464 így azok a csoportok voltak
a célpontjaik, amelyeket a szovjet rezsim tartóoszlopainak tekintettek. Len­
gyelországban ezt a művelt lengyelek jelentették. A Szovjetunióban a nácik
felfogása szerint ilyenek voltak a kommunisták és a zsidó férfiak.
Az antiszemitizmus nem adhat teljes magyarázatot az Einsatzgruppe
viselkedésére. 1938-ban az Ausztriába és Csehszlovákiába küldött Einsatz­
gru p p e nem öltek zsidókat. Az 1939-ben Lengyelországba küldött Ein­
satzgru ppe sokkal több lengyelt öltek meg, mint zsidót. M íg a Szovjet­
unióba küldött Einsatzgruppek szintén öltek a zsidókon kívül másokat is.
A Szovjetunió egész megszállása idején ölték a nyomorékokat, a cigányo­
kat, a kommunistákat, egyes körzetekben pedig a lengyeleket. Valójában
nem voltak olyan németek (vagy kollaboránsok), akiknek egyetlen felada­
ta a zsidók agyonlövése lett volna. Mindazok, akik azt a feladatot kapták,
hogy zsidókat öljenek, kaphattak olyan feladatot, is hogy öljenek másokat,
és meg is tették. Az Einsatzgruppe. több ezer tagja és a több tízezer olyan
német között, akik zsidókat öltek, egyetlen elkövetőről sem tudunk, aki
vállalta, hogy zsidókat öl, viszont azt nem, hogy belorusz civilekkel vagy
szovjet hadifoglyokkal végezzen. Mint ahogy olyanok sem voltak, akik vál­
lalták belorusz civilek vagy szovjet hadifoglyok vagy cigányok megölését,
de zsidókét nem. Akik embert öltek, azok embert öltek.465
Az E in satzgru ppe a zsidókon kívül másokat is öltek, és az Einsatz-
gruppékon kívül mások is öltek zsidókat. Bár az Einsatzgruppe voltak az
elsők, akik nagy számban lőttek agyon zsidókat, ők a német elkövetőknek
csak egy apró kisebbségét képezték. Totális felelősségük mítosza a hábo­
rú utáni perek folyamán született a Német Szövetségi Köztársaságban, az­
zal a szándékkal, hogy megvédjék a német gyilkosok többségét, és elkü­
lönítsék a mészárlásokat a német társadalomtól, mint olyantól. Valójában
a keleti fronton sokkal több német rendőr volt, mint az Einsatzgruppek, és
több zsidót is öltek meg. Ezek az emberek nem kapták meg azt a speciális

464 Husson: Heydrich, 310.

465 Benz, Kweir és Matháus: Einsatz, 73. Lásd Angrick: Besatzungspolitik.
 A nagyobbik rossz 195

kiképzést, amelyet az Einsatzgruppék, de központi szerepet játszottak Himm-

ler és Heydrich kísérletében, hogy Németországon belül olyan hibrid in­
tézményeket hozzanak létre, amelyek lehetővé teszik a rombolást és a faji
háborút a határon túl. Mire eljött a Szovjetunió elleni invázió ideje,
a rendőrtisztek mintegy harmada az SS-hez tartozott, kétharmaduk pedig
tagja volt a Nemzetiszocialista Pártnak. De a német rendőröket, függetle­
nül attól, hogy a párt vagy az SS tagjai voltak, nagy számban küldték kelet­
re, ahol részt vettek zsidók meggyilkolásában. Német katonák is igen nagy
számban öltek zsidókat, és segédkeztek az Einsatzgruppeknak és a rend­
őröknek az 194l-es, még nagyobb tömegmészárlások megszervezésében.
Az Einsatzgruppe. tagjai, a német rendőrök és a német katonák nagy­
számú, különböző nemzetiséghez tartozó helyi lakossal működtek együtt,
akik nem sokkal korábban megtapasztalták a szovjet uralmat. Ezek a cso­
portok együttesen dolgozták ki a német invázió első hat hónapja alatt
a tömeggyilkosságok technikáit. Ezek a technikák nem követtek semmi­
féle előzetes tervet, sőt volt olyan is, amelyik ellentmondott az eredeti pa­
rancsoknak. Ezek a technikák annak feleltek meg, ami lehetségesnek lát­
szott az új szituációban. Az Einsatzgruppe azt tették, amit Himmler mon­
dott nekik, de a parancsnokaik ezenfelül maguk is részt vettek a gyilkolási
módszerek finomításában és a gyilkolás racionalizálásában. A parancsno­
koknak tesztelniük kellett, hogy műveleteik és újításaik elfogadhatóak-e
más német csapatok számára. Rá kellett venniük saját embereiket, hogy
nőket és gyerekeket öljenek. Meg kellett találniuk a módját, hogy amikor
a munka túl nagy és túl bonyolult kezdett lenni, helyi együttműködőket
toborozzanak.
Vajon állítható-e, hogy ha az 194l-es mészárlásokban helyiek is részt
vettek, akkor ez talán nem a német politika, hanem a helyi antiszemitizmus
eredménye volt? Ez talán a legnépszerűbb módja a holokauszt politika nél­
küli magyarázatának: ezek szerint a holokauszt a kelet-európaiak barbár­
ságának történelmileg megjósolható kitörése volt. Ez ámító magyarázat,
mert arra enged következtetni, hogy csak szélsőséges antiszemitizmussal
fertőzött emberek kaphatóak a katasztrofális erőszakra. Ez a vigasztaló és
hibás gondolat a náci rasszizmus és kolonializmus öröksége. Az a rasszista
és kolonialista elgondolás, hogy a holokauszt a primitív antiszemitizmus
elemi feltöréséből keletkezett, náci propagandaként és apologetikaként.
A németek úgy akarták feltüntetni a zsidók meggyilkolását a keleti fron­
ton, mint az elnyomott népek jogos haragját feltételezett zsidó uraik ellen.
196 F E K E T E FÖLD

De még a legelvakultabb nácik is felfogták, amint Kelet-Európába ér­

keztek, hogy a helyzet nem ilyen egyszerű.466 A német csapatokat nyo­
mon követő spontán leszámolásoknak valójában nem faji, hanem politi­
kai motívumai voltak, nagyon kisszámú zsidó esett áldozatául, és voltak
a meggyilkoltak között nem zsidók is. Az Einsatzgruppek parancsnokai
azt az utasítást kapták, hogy teremtsék meg a helyi spontán indulatkirob­
banás látszatát, ami természetesen arra vall, hogy nem ez volt a valóság.
A gyakorlatban a németek néhány hét alatt rájöttek, hogy a pogromok
szítása azok között, akik nemrég szovjet uralom alatt éltek, nem vezet el
a végső megoldáshoz. Az utóbb elfoglalt Litvániában, ahol a holokauszt
elkezdődött, a meggyilkolt zsidók kevesebb mint egy százaléka esett pog­
romok áldozatául. Egyébként is a németek jelen voltak minden egyes pog­
romnál.467
A háború után a szovjet propaganda lényegében ugyanazt tette, mint
a náci. Az első számú kellemetlen tény, amellyel a szovjet propagandisták
kénytelenek voltak szembenézni, az, hogy a holokauszt pontosan ott kez­
dődött, ahol a Szovjetunió 1939-ben és 1940-ben bevezette a saját új for­
radalmi rendjét. A második az, hogy azok között, akik együttműködtek
a németekkel a zsidók meggyilkolásában, megtalálhatók voltak valameny-
nyi nemzetiséghez tartozó szovjet állampolgárok, köztük szép számmal
kommunisták is, mindenütt, ahol a szovjetek kapcsolatba kerültek a né­
metekkel: azokon a területeken is, amelyeket a szovjetek 1939-ben és
1940-ben annektáltak, és a háború előtti Szovjetunió területein, beleértve
Szovjet-Oroszországot is. A szovjet propaganda orwelli pontossággal meg­
próbálta a holokauszt felelősségét a litvánokra és a lettekre korlátozni,
pontosan azokra az emberekre, akiknek az államát a Szovjetunió 1940-ben
lerombolta, valamint a nyugat-ukrajnaiakra, akiknek nemzeti aspirációit
szintén a szovjet hatalom morzsolta szét. A morális felelősségnek ez az ex­
portja mintegy igazolni látszott e földek háború utáni újbóli bekebelezését,
így a nácik és a szovjetek egyaránt arra törekedtek, hogy a zsidók lemé­

466 Ennek a náci magyarázatnak ma is van visszhangja. Az okát másutt már megpróbáltam megvilágíta­
ni, lásd Snyder: „Commemorative Casualty”.
467 Dieckmann: Deutsche Besatzungspolitik, 2:1512 és másutt.
 A nagyobbik rossz 197

szárlásáért a felelősséget áthárítsák azokra a nemzetekre, amelyeket ők ma­

guk lerohantak.468
Kelet-Európábán kétségkívül bőséggel jelen volt a helyi antiszemitiz­
mus. A zsidók iránti ellenségesség évszázadokon keresztül a vallási, kul­
turális és politikai élet fontos áramlata volt a legnagyobb zsidó haza terü­
letén. A harmincas években a két háború közötti Lengyelországban külö­
nösen népszerű volt az a gondolat, hogy a zsidók idegen testet képeznek
a nemzeten belül, és el kell hagyniuk a nemzet földjét. Ám az érzelmek és
a gyilkolás közötti kapcsolat korántsem nyílegyenes. Az évszázados anti­
szemitizmus nem adhat magyarázatot arra, miért kezdődtek a pogromok
éppen 1941 nyarán. Az ilyen magyarázat figyelmen kívül hagyja azt a sú­
lyos tényt, hogy a pogromok éppen ott voltak a leggyakoribbak, és azt
a kétségtelen tényt, hogy ezeken a helyeken a német politika kifejezetten
azon volt, hogy szítsa a pogromokat. A pogromok és a gyilkosságokban
való helyi kollaborálás kevésbé volt valószínű Lengyelországban, ahol az
antiszemitizmus sokkal fontosabb volt a háború előtt, mint Litvániában
és Lettországban, ahol az antiszemitizmus kevésbé volt fontos. A Szovjet­
unióban, ahol az antiszemitizmus a háború előtt büntetendő cselekmény
volt, sokkal gyakoribb volt a zsidók lemészárlásában való közvetlen kol-
laboráns részvétel, mint Lengyelországban. A megszállt Szovjetunióban
a zsidók legyilkolása közvetlenül a német csapatok bevonulása után meg­
kezdődött. A megszállt Lengyelországban a holokauszt több mint két év­
vel a német invázió után kezdődött, és a zömét elszigetelték a helyi lakos­
ságtól. A megszállt Szovjetunióban a zsidók legyilkolása a szabad ég alatt
történt, a lakosság színe előtt, fiatal szovjet férfiak segítségével.
Csábító elképzelni, hogy egy egyszerű gondolat az egyszerű emberek
fejében évtizedek és ezernyi mérföld távolából képes megmagyarázni egy
bonyolult eseményt. Az az elgondolás, amely szerint a kelet-európai zsi­
dókat a helyi kelet-európai antiszemitizmus gyilkolta le, olyasfajta fölény­
érzetet kelthet bennünk, mint ami valamikor a nácikat eltöltötte. Ezek az
emberek —gondolhatjuk magunkban —meglehetősen primitívek. A holo-
kausztnak ez a magyarázata nem egyszerűen hibás. Rasszizmusa megaka­
dályoz bennünket abban, hogy akár csak elgondolkodjunk annak lehető­
ségén, hogy nemcsak a németek, hanem a helyi lakosok is emberi szerep­

468 Azukrán és litván nacionalizmus elleni háború utáni kampányokról, amelyek ezeknek az érvelések­
nek a hátterében voltak, lásd Snyder: Reconstruction.
198 F E K E T E FÖLD

lök voltak, a maguk összetett céljaikkal, amelyek a politikában tükröződ­

tek. Amikor a kollektív bűnösség csapdájába esünk, összejátszunk a náci
és a szovjet propagandistákkal a politikai gondolat hatályon kívül helyezé­
sében és a személyes felelősség elhárításában.469
Az az egyre fokozódó mészárlás, amely 1941 második felében kibonta­
kozott, és amely egymillió zsidó életet oltotta ki, a jelek szerint meggyőzte
a német vezetést arról, hogy a fennhatóságuk alá került zsidók teljes egé­
szében kiirthatok. Ez a katasztrófa nem magyarázható a passzív vagy akár
a kommunista zsidóság sztereotípiájával, a precíz vagy beprogramozott né­
metekkel, a vadállati vagy antiszemita helybeliekkel vagy bármiféle más
klisével, bármilyen hatékonyak voltak is annak idején, vagy bármilyen al­
kalmasnak látszanak ma. Ez a példátlan tömeggyilkosság lehetetlen lett
volna egy bizonyos sajátos politika nélkül.

A tömeggyilkosságok végrehajtása a kettős megszállást elszenvedő orszá­

gokban annak az új politikának a végső fejlődési stádiuma volt, amely
nyolc évvel korábban bontakozott ki, amikor Hitler hatalomra jutott Né­
metországban. Ahogy a náciknak ahhoz, hogy Németországon belül ki­
bontakoztassák a biológiai politizálást, hozzá kellett férniük más németek­
hez, a németeknek ugyanúgy hozzá kellett férniük a nem németekhez ah­
hoz, hogy a náci ideológiát Németország határain túl is elfogadják.470
Az 194l-es invázió bizonyos tekintetben másolta Hitler 1933-as német-
országi hatalomátvételét. A véres faji küzdelem planetáris vízióját, amely
többnyire nem volt valami eleve vonzó dolog az emberek többsége szá­
mára, sikerült olyan fogalmakra és képekre lefordítani, amelyek képesek
voltak politikai támogatást generálni. 1933-ban Németországban Hitler­
nek azt a felfogását, hogy a zsidók kommunisták és a kommunisták zsi­
dók, vagyis a judeobolsevizmus eszméjét egy sokkal banálisabb, viszont

469 Aleghasznosabb szintézis jelenleg Polonsky:/éTétf in PolandandRussia, vol. 3. VÖ. Longerich: Davon,
161; Ezergailis: Holocaust in Latvia, 13-15.
470 Amiről szó van, az nem a Foucault-féle „kormányzatiságba” bevont racionalitás, hanem a hagyomá­
nyos értelemben vett kormány szándékos lerombolása a biológiának és annak a feltételezésnek a nevé­
ben, hogy a biológia képes ismét érvényt szerezni magának. Ez a rombolás természetesen nem vet véget
a politikának, hanem egy olyan új környezetet teremt, amelyben egy újfajta politika alakul ki. Lásd
Naissance de la biopolitique, 316.
 A nagyobbik rossz 199

felfoghatóbb gondolattá fordították át, amely szerint a baloldali kormány­

zás káoszt és éhínséget fog jelenteni. 1941 elején Kelet-Európábán a judeo-
bolsevizmus eszméjét ugyanígy alakították át látomásból politikává, de
olyan országokban, ahol az emberek korábban megtapasztalták a szovjet
hatalmat. Az ideológia politikává transzformálásának kulcsa mindkét eset­
ben az emberi tapasztalatra való hatékony hivatkozás volt egy döntő pil­
lanatban. Németországban Hitler a félelmet a keleti szomszéd, a Szovjet­
unió ellen irányította. 1941-ben a kettős megszállást elszenvedett földe­
ken a németek a szovjet megszállás tapasztalatát a zsidó szomszédok ellen
fordította.
A sors sötét iróniája, hogy Németország hasznot húzott fő hibájából.
Az alapfeltételezés az volt, hogy a Szovjetunió egy zsidó birodalom, ame­
lyet a német birodalom le fog rombolni.471 Amikor a németek 1941 júni­
usában megtámadták a Szovjetuniót, azok a társadalmak, amelyeket a né­
met hódítók ott találtak, nem zsidó urak és a keresztény áldozatok között
voltak megosztva. Először is a szovjeteknek az előző két évben sokkal haté­
konyabban sikerült eltávolítaniuk a színről emberi célpontjaikat a maguk
testi mivoltában, mint a németeknek. Mintegy félmillió lengyel, litván és
lett állampolgárt —köztük sok zsidót és más nemzetiségi kisebbségek kép­
viselőit —deportáltak a Gulagra (ahol addigra sokan meghaltak). Több tíz­
ezerre tehető azoknak a lengyel, litván és lett állampolgároknak —köztük
zsidóknak és más nemzetiségű kisebbségek képviselőinek - a száma, aki­
ket rejtett szovjet tömegsírokba temettek. A szovjet uralom e kétségbevon­
hatatlan áldozatai több ezer kilométernyi távolságban haltak meg. Még az
N K V D börtöneinek rabjait sem lehetett betoborozni, mert a többségüket
agyonlőtték vagy deportálták, még mielőtt a németek megérkeztek.
A szovjeteknek olyan mértékben sikerült a rendszerükbe integrálni a he­
lyi lakosságot, amit a németek el sem tudtak képzelni. Ez azt jelenti, hogy
a kettős megszállást elszenvedett országokban nagyon sokan voltak olya­
nok, akik áldozatnak láthatták magukat, annak ellenére vagy éppen azért,
mert a szovjet rezsim idején bizonyos hatalmat gyakorolhattak. Ezeknek
az embereknek bőven volt pszichológiai és politikai okuk, hogy túlkom-
penzálásként áldozatnak állítsák be magukat. Voltak közöttük baloldaliak,
akik először támogatták a szovjet rendszert, aztán meggondolták magukat,
és most el akarták felejteni eredeti elkötelezettségüket. Voltak, akik először

471 Benz, Kweit és Matháus: Einsatz, 34.

200 F E K E T E FÖLD

ellenálltak a szovjet rendszernek, aztán hagyták, hogy beszervezzék őket

ügynöknek vagy informátornak. Az ilyenek a kollaborálás révén elkerülték
a halált vagy a deportálást, és most, amikor a németek bevonultak, az ott­
honukban maradtak, és siettek, hogy újabb kollaborálással tisztára mos­
sák a múltjukat. Voltak fiatalok, akiket besoroztak a Vörös Hadseregbe,
aztán, amikor a németek bevonultak, megszöktek onnan. Rendőrök, akik
kiszolgálták a két háború közötti kormányokat, majd a szovjet rezsimet, és
így részt vettek azok deportálásában, akik valóban ellenálltak a szovjet re­
zsimmel szemben. Amikor a németek megérkeztek, ezeknek minden okuk
megvolt, hogy együttműködőnek mutatkozzanak. Voltak, akik igen ma­
gas szinten szolgáltak a szovjet biztonsági apparátusnál, olyan magasan,
hogy biztosan tudták: mások emlékezni fognak rájuk. Az ilyeneknek, an­
nak érdekében, hogy életben maradjanak, ajánlatos volt valami fontos po­
zíciót szerezniük a németeknél, és olykor ez sikerült is.472
A szovjet rendszer nem holmi zsidó konspiráció volt, és a kommunis­
ta párttagok, a rendőrök és kollaboránsok többsége nem volt zsidó. A né­
meteknek muszáj volt azt hinniük, hogy igen, mert az invázió premisszája
az volt, hogy a zsidó összeesküvés gyorsan összeomlik, amint a helyi zsidó
kollaboránsokat kiiktatják. Bármit mondtak is a helyi lakosok, hogy a há­
ború alatt védjék a bőrüket, vagy hogy utólag etnikai színezetbe öltöztes­
sék a tapasztalataikat, általában tisztában voltak vele, hogy ebből semmi
nem igaz, mert tapasztalatból ismerték a szovjet rendszert. A szovjet rend­
szer valóban nagyobb számban alkalmazott zsidókat, mint a háború előtti
rezsimek, és számuk csakugyan nem állt arányban a lakosságban betöltött
részarányukkal. A rendszer ennek ellenére mindenütt a helyi többségeken
alapult: legyenek azok lettek, litvánok, beloruszok, ukránok vagy lengye­
lek. Amennyiben a nem zsidók azt állították, hogy a zsidók szovjet kol­
laboránsok voltak, és a szovjet kollaboránsok zsidók voltak473 (és ameny-
nyiben ilyesmit ma is állítanak), ez minimalizálja azt a nagyon jelentős
szerepet, amit a nem zsidó helyi lakosok a szovjet rendszerben játszottak.
A németek azzal, hogy a kommunizmust zsidó dolognak, a zsidókat pedig

472 Akettős kollaborálás fontos fogalmát Gross: Sqsedzi vezette be, és azóta szerepel olyan tanulmányok­
ban, mint Snyder: „Causes”; Brakel: Unter Rőtem Stem undHakenkreuz; Penter: Kohlé és Weiss-Wendt:
Murder Without Hatred. A fogalom részletes empirikus tanulmány tárgya kell hogy legyen.
473 Kudryashov: „Russian Collaborators”, 3. Bender: Jews ofBialistok, 95.
 A nagyobbik rossz 201

kommunistáknak állították be, felmentették a szovjet kollaboránsok óriá­

si többségét.474
Azt a politikai realitást, hogy lényegében mindenki beépült a szovjet
rendszerbe, le lehetett egyszerűsíteni arra az elgondolásra, hogy néhány zsi­
dó a bűnös, ami azonban politikai fantazmagória volt. A judeobolsevik
mítosz megerősítette azt az elgondolást, amihez a náciknak ragaszkodniuk
kellett ahhoz, hogy a saját inváziójuknak értelme legyen, vagyis azt, hogy
a Szovjetunióra mért egyetlen csapás felszámolhatja a zsidó világ-összees­
küvést, és hogy a zsidókra mért egyetlen csapás leterítheti a Szovjetuniót.
Ez egyidejűleg lehetővé tette azoknak az embereknek, akik valóban részesei
voltak a szovjet hatalomnak, hogy elszigeteljék magukat múltjuktól, mind
saját képzeletükben, mind pedig az új szovjetellenes náci urakkal fenntar­
tott interakcióikban. Amikor Heydrich az „öntisztítás” szükségességéről írt,
arra gondolt, hogy a közösségeket arra kell sarkallni, hogy megtisztítsák
magukat a zsidóktól. Valójában, amennyiben a helyi lakosok támogatták
—vagy úgy tettek, mintha támogatnák - a zsidókkal szembeni náci politi­
kát, a saját múltjuktól akartak megtisztulni. Az, hogy a németek figyelmen
kívül hagyták a szovjet uralom és megszállás politikáját, bizonyos lehetősé­
get nyújtott a helyi lakosság számára, hogy kihasználják a németeket.
Ennek következtében a kialakult gyilkos politika a németek és a helyi
lakosság közös teremtménye volt, mégpedig úgy, hogy ez is, az is a szovjet
hatalom eltörlésére tört, ugyanakkor merőben különböző fogalmuk volt
arról, hogy milyen is volt ez a hatalom, és érdekeik is különbözőek voltak.
Persze a politika nem más, mint a különböző tapasztalatokkal, felfogások­
kal és célokkal rendelkező szereplők koordinálása. Itt, ezen a sajátos helyen
és sajátos időben azonban, ahol egy különlegesen kegyetlen rendszer adta
át a helyét egy másiknak, ahol a szovjetekkel való kollaborálás széles körű
volt, és ahol a faji gyilkosságra szólító náci utasítások általánosak voltak,
a politikai hatóságnak nem volt iránymutató forrása. A nagyobb rossz po­
litikája a káosz korának közös teremtménye volt.

1941 bizonyos értelemben 1938, az ausztriai Anschluss, az első sikeres náci

államrombolás repríze volt. Egyes nácik Bécsben megtanulták, hogy az ál­
lamszervezet felfüggesztése önmagában politikai erőforrást hoz létre, mert

474 Lásd M^dykowski: W cieniu, 160.

202 F E K E T E FÖLD

egyszeriben szinte senki nem akar azonosulni a régi rezsimmel, viszont

mindenki el akarja nyerni az új rezsim támogatását vagy legalább a kímé­
letét. Az új náci rezsim a rasszizmus révén lehetővé tette a lakosság több­
sége számára, hogy nyilvános fellépések révén elhatárolja magát saját politi­
kai történetétől. 1941-ben a megszállt Szovjetunióban - akárcsak 1938-ban
Ausztriában - az előző rezsim összeomlása esztétikai elemeket szolgáltatott
egy olyan politikai forgatókönyv számára, amelynek alapján a helyi lakos­
ság a náci ideológiát előadta, miközben összeegyeztette érdekeit és vágya­
it azoknak az eszméivel, akik most a hatalom birtokosai voltak. A zsidók
nyilvános és rituális azonosítása az előző rezsimmel egyidejűleg fosztotta
meg a legitimitásától mindkettőt, a rosszallás zárt körébe zárva őket, amely
a többséget a körön kívül és viszonylagos biztonságban tartotta. H a az elő­
ző rezsim összeomlott, és az a rezsim azonos volt a zsidókkal, az ő buká­
suk logikus következmény. Az embereket, mielőtt tömegesen lemészárol­
ják őket, koncentrálni kell, hasonlóképpen kell koncentrálni a felelősséget,
mielőtt eltörölnék. így a zsidóknak és csakis a zsidóknak kellett felelniük
a múltért. És amikor összegyűjtötték és lemészárolták őket, a felelősség el­
szállt a füsttel.
Minthogy 1938-ban Ausztriában nagyszámú helyi nácinak voltak saját
tervei a zsidókkal kapcsolatban, az állam összeomlását követő akciók azon-
naliak és faji jellegűek voltak. A kétszer megszállt Kelet-Lengyelországban,
amelyet legelsőnek ért az 194l-es német reinvázió, a reakció egyáltalán
nem volt olyan precíz, mert a helybeli lakosság eleinte nem lehetett biztos
benne, mit akarnak a nácik. A szovjet hatalom felváltása a némettel termé­
szetesen jó adag leszámolással járt, pontosan úgy, ahogy azzal járt huszon­
egy hónappal korábban a lengyel hatalom felváltása a szovjet hatalommal.
De a verések, megalázások és gyilkosságok nem etnikai hovatartozás sze­
rint történtek, inkább a megszállás alatt elszenvedett sérelmek váltották ki
őket. Közvetlenül a németek bevonulása után a lengyelek csakugyan öltek
meg zsidókat, de öltek lengyeleket is. A szovjet rezsim felszámolását köz­
vetlenül követő időszakban nem voltak nagyszabású zsidóellenes pogro­
mok. Ezek később indultak meg, ami igen figyelemreméltó.
Az a koreográfia, amely az inváziót követően az EinsatzgruppéteSzA és
a rendőrséggel együtt érkezett, erősen emlékeztetett arra, amit az SA talált
fel 1938-ban Ausztriában. Az 1938 tavaszán látott „utcasúroló brigádok”
ekvivalense 1941 nyarán a kettős megszállást szenvedett földeken a Lenin-
 A nagyobbik rossz 203

és Sztálin-szobrok rituális lerombolása volt. A propagandaeszközök eltün­

tetése a zsidók megvádolásának egyik módja volt. Azok, akik erre kény­
szerítették őket, vagy akik a jelenet szemlélői voltak, felmentették magu­
kat a régi rendszerért való felelősség alól, és beépültek az új rend urai közé.

Hogy a helyi lakosság mit várt az 1941-es német inváziótól, az attól füg­
gött, milyenek voltak a tapasztalataik az 1940-es szovjet uralomról. Az pe­
dig, hogy milyenek voltak a szovjet uralom alatt szerzett tapasztalataik,
a két háború közötti, 1939 előtti politikától függött. Kelet-Lengyelország
különböző nemzetiségei - lengyelek, ukránok, beloruszok —nem azért re­
agáltak nagyon különbözően az 194l-es német invázióra, mert különböző
nemzetiségekhez tartoztak, hanem azért, mert az előző tapasztalataik alap­
ján különböző reményeik és céljaik voltak. Lengyelország délkeleti részé­
ben az invázió első napjaiban és heteiben több volt a kollaborálás a néme­
tekkel, mint az északkeleti országrészben, mert az előbbi régióban voltak
ukrán nacionalisták, akik azt hihették, hogy a német invázió előmozdít­
hatja az ő politikai érdekeiket.475
Amikor az ukrán nacionalisták 1941 nyarán az újra elfoglalt Délkelet-
Lengyelország területén csatlakoztak a hódító német csapatokhoz, és se­
gítettek a pogromok szervezésében, egyúttal abban is segítették a némete­
ket, hogy a szovjet uralom tapasztalatait átalakítsák az ukrán ártatlanság és
a német bűnösség fantáziaképévé. Amikor az N K V D börtöneiben megta­
lálták a kivégzettek holttesteit, a német propaganda a kivégzőket követke­
zetesen zsidóként állította be.476 Amikor június 30-án Lvovban a németek
kihordtak az N K V D börtönéből több ezer agyonlőtt rabot, az ukrán na­
cionalisták segítettek, hogy ezeket a gyilkosságokat a zsidók ukránok ellen
elkövetett bűntetteként állítsák be. A valódi elkövetők, az NKVD-tisztek
eltávoztak, a zsidók viszont ott maradtak Lvovban. A holttesteket itt is,
mint másutt, közszemlére tették, és a borzalmat a zsidók rovására írták.
A pillanat sokkhatása elősegítette a politikai bűntény etnikaivá transzfor­
málását. Az etnikai bűntett etnikai felelősséget jelentett, azoknak a meg­
gyilkolása, akiket etnikai alapon felelősnek tekintettek, nem annyira bosszú,

475 Egy
OUN-informátor az O U N felderítésének Németországgal való együttműködéséről: „Komunikat
Informacyjny”, 3 June 1932, AAN M SW /1040/50.
476 Longerich: Davon, 139.
204 FEK E T E FÖLD

mint inkább a múlt transzformálása volt. A közelmúlt faji tanmesévé vált,

amelynek a gyilkosság a tanulsága.477
Július 25-én Lvovban, több héttel a foglyok agyonlövése után a néme­
tek a helyi nacionalisták segítségével zsidógyilkoló pogromot szerveztek.
Ez az eset semmiképpen sem volt tekinthető spontán reakciónak. Az 1941
nyarán végrehajtott pogromokban való aktív részvétel hasznos politikai
rejtést biztosított nagyon nagyszámú ukránnak, akik kommunisták vagy
szovjet kollaboránsok, vagy ezek is, azok is voltak. A judeobolsevizmus mí­
tosza, amelyet helyi szinten az ukrán milíciák terjesztettek, tökéletes me­
nekülési utat biztosított a legtöbb szovjet kollaboránsnak, akik valójában
ukránok voltak. Az ukrán nacionalisták azt állították az ukránoknak, hogy
egy zsidó meggyilkolásával lemoshatják magukról a szovjetekkel való kol-
laborálás szégyenfoltját.478 Elég gyakran előfordult - mint például Mizocz
városban - , hogy a szovjet uralom egyes kollaboránsai olyan ukrán nacio­
nalisták voltak, akik 1941 nyaráig együttműködtek a zsidókkal a szovjet
apparátusban.479
A németek azzal, hogy a valódi ukrán politikai tapasztalatokat a judeo­
bolsevizmus absztrakciójává redukálták, esélyt adtak azoknak az ukránok­
nak, akik előzőleg kollaboráltak a szovjetekkel, s ezek gyorsan kaptak is az
alkalmon. Az ukránok előszeretettel állították be a zsidókat kommunis­
taként és kollaboránsként, ezáltal fedezetet nyújtva maguknak és család­
juknak. Klevan városban például az ukránok sorra járták a zsidók házait,
és feljelentették az állítólagos szovjet kollaboránsokat.480 Dubnóban egyes
ukránok, akikre 1941-ben a németek ráhagyták a város irányítását, 1939-
ben a szovjeteknek ajánlották fel a szolgálataikat.481 Más szóval, egyes uk­
ránok, akik a háború első két évében a helyi NKVD-parancsnokot segí­
tették (aki zsidó volt) a lengyelek, zsidók és ukránok deportálásában, most
a németeket segítették a zsidók, ukránok és lengyelek legyilkolásában, aki­
ket ők —az igazi szovjet kollaboránsok - szovjet kollaboránsként feljelen­
tettek. A németek nem voltak képesek feldolgozni a feljelentésáradatot,

477 Himka hatásosan érvel az etnicizálás kérdésében: „Ethnicity and Reporting”.

4/8 Prusin: Lands Between, 158.
479 H l,Anders Collection, 210/14/7746; H l, Anders Collection, 210/14/3327. Mizocs szovjet idősza­
káról lásd ZIH, 301/1795.
480 ZIH, 301/1190, Abraham Kirschner.
481 ZIH, 301/2168, Pinches Fingerhut; Adini: Dubno: sefer zikaron, 698-701.
 A nagyobbik rossz 205

saját faji illúziókra hagyatkoztak, és gyakran manipulálhatók voltak.482

Ezeken a helyeken a zsidók és a lengyelek tudtak a kettős kollaborálásról,
de az esetek hiányoznak az ukránoknak és a németeknek a háborúról szó­
ló történeteiből.483

A kettős megszállást elszenvedő északnyugat-lengyelországi területeken,

ahol nem volt nemzetiségi kérdés, és így nem képződött politikai erőfor­
rás, az események sóra eléggé másképpen alakult. Itt a németek az invázió
utáni első hetekben sokkal több saját forrást alkalmaztak a zsidók elleni
erőszak kiprovokálására, sokkal gyengébb eredménnyel. A zsidókat a né­
metek gyilkolták, a lengyelek csak utóbb kapcsolódtak be, akkor is csak ki­
sebb számban és kevesebb helyen.
Bialystokban, ebben az észak-lengyelországi nagyvárosban a németek
maguk kezdték a tömegmészárlást 1941 júniusában. Ekkorra a város már
két megszállást élt át. Elsőnek a német hadsereg vonult be 1939 szep­
temberében, nyomukban a lengyel hadjárat legvéresebb német különleges
egysége, az Einsatzgruppe TV, amelyik tömegével pusztította a városban
a lengyeleket és a zsidókat. A náci Németország és a Szovjetunió közötti
szeptember 28-án aláírt barátsági és határmegállapodás szerint a Wehr-
macht és az SS kivonult Bialystokból, és átadta a helyét a Vörös Hadsereg­
nek és az NKVD-nek. A szovjet fennhatóság alatt a városközpont nagy ré­
szét feldúlták, a zsidó vállalkozásokat (másokkal együtt) bezárták. A szov­
jet megszállás 1941 júniusáig tartott, amikor a németek újra elfoglalták
a várost. 1941. június 27-én egy közrendészeti (Ordnungspolizei) zászló­
alj bevonult Biaíystokba, azzal az általános paranccsal, hogy semmisítsék
meg az egységeiktől lemaradt szovjeteket és az „ellenséges elemeket” . Ami
következett, a német tömeggyilkosság új típusa volt, amit alighanem pro­
totípusnak szántak.
A zsidóknak megparancsolták, hogy tüntessék el a városból a Lenin- és
Sztálin-szobrokat, miközben a háttérben szovjet zene szólt. Német rend­
őrök járták a várost azzal a paranccsal, hogy gyűjtsék be a katonaköteles

482 Carynnyk: „Palaceszázad”, 293.

483 Afolytonosságról a rendőrségen belül lásd Bauer: The Death ofthe Sthetl, 64. A kettős kollaborálás
témájának alakulásáról lásd Snyder: „Causes”, 208-209.
 / KARÉL-
/ FINN SZSZK" KETTŐS MEGSZÁLLÁS
N O R V É G IA FIN N O R S Z Á G
1941. a u g u s z tu s
Oslo-. Helsinki^
1941 augusztusáig kettős megszállást
SVÉDO RSZÁG °Leningrád
elszenvedett területek
Stockholm ° Ia llin n
Novgorod0
ÉSZT
SZSZK ;
SZOVJETUNIÓ
oRiga
Északi- LETT SZSZK , Moszkva
tenger D Á N IA
Iialti-
tenger LITVÁN OROSZ
SZSZK SZFSZK
-Szmolenszk
. T Vilniuso
Komgsberg
Danzig0 0 Minszk
0 Hamburg
HO LLANDIA
oBialystok
BELORUSZ
Berlin SZSZK
oPosen
i J . Kurszk-
W A R T H E G A U ° Varsó’ .....
V i NÉMETORSZÁG '•..••• tó d z ° . ..
0 Drezda Lublin . p Von
FÖKORMÁNY- \ \ K ijev0 0 Sztálingrád
-L U X . \ zóság >
P.rága o v V. Zsitomir
;'o Krakkó v Lvov
..•Cseh-Morva-''....
EÍZ-ÓSZ '•Protektorátus''- " UKRÁN
LotarYmgi/i Kamenyec- SZSZK
pu^a Podolszkij Sztalino-
F R A N C IA -/ /
ORSZÁG. : 0 München- ,* ^ ****** "*,
Bécs° -fO ZSO M -'
* MOLDVAI
'® Budapest
? X •. bzsk.K
SZSZK
/ .. s VÁjc ’*•• > . v ^ „R O R S Z A G oKisin
Kisinyov
°Odessza

V IC H Y I ...» KRÍM
F R A N C IA - * . (O SZ FSZ K )
X5RSZÁG / 4 '•*. R O M Á N IA
O LA S ZO R S ZÁ G HO RVÁTORSZ Á.G . L .... Bukarest,
• '••.S Z E R B IA --, Fekete-tenger GRÚZ
SZSZK
 A nagyobbik rossz 207

korú zsidó férfiakat. Közülük többet a helyszínen agyonlőttek.484 Német

rendőrök agyonlőttek tíz zsidót a város számos kis zsinagógája egyikében, és
a holttesteket otthagyták a lépcsőkön.485 Elfogtak egy csomó nőt és gyer­
meket, és jóval több mint ezer férfit. Egyes németek zsidó nőket erősza­
koltak meg. Eközben más német rendőrök lezárták a zsinagóga környékét,
és az épület előtt felállítottak egy géppuskát. Ezután behajtották a zsidó­
kat a zsinagógába, benzint locsoltak a falakra, és felgyújtották. A jajve­
székelés, amelybe géppuskakattogás vegyült, jó fél óráig tartott. A forga­
tókönyv logikája nyilvánvaló volt: a zsidók a felelősek a szovjet megszál­
lásért, a felszabadítás tehát egyenlő az ő meggyilkolásukkal. Ez a szándék
kétségkívül kellőképpen világos volt a helybeliek számára, akik jól ismer­
ték a judeobolsevizmus mítoszát, hiszen a két háború közötti időszakban
széles körben elterjedt a lengyel jobboldal körében. A június 27-i tömeges
égő áldozat mindamellett nem hozta meg azokat a közvetlen eredménye­
ket, amelyekre a németek számítottak.
Azokban a június végi, július eleji napokban Eszak-Lengyelországban
folytak a leszámolások. Húsz hónappal korábban a Vörös Hadsereg bevo­
nulását helyi erőszakos cselekmények kísérték, most ugyanaz történt a né­
metek megérkezése után. Néhány lengyel megölt néhány zsidót, mások
viszont lengyeleket gyilkoltak. A spontán egyéni gyilkosságok nem követ­
tek egységes forgatókönyvet. Bármilyen világos volt is a bialystoki példa,
a lengyelek nem követték azonnal.486 Két nappal a bialystoki tömegmé­
szárlás után Heydrich külön parancsot adott ki az Einsatzgruppék számára,
hogy amíg lehet, ösztönözzék a szovjet hatalom összeomlását követő ká­
oszban elharapódzó pogromokat.487 Ezeket az „öntisztító erőfeszítéseket”
úgy kellett kiprovokáíni, „hogy ne hagyjanak nyomot, szítsák őket, ha szük­
séges, és tartsák megfelelő mederben”. A helyi „önvédelemnek” meg kell
akadályoznia a későbbi politikai hivatkozás lehetőségét.
H a Heydrich parancsának az volt a célja, hogy széles körű pogromokat

484 A
beszámoló forrása: Curilla: Judenmord, 246-51; Bender: Jews ofBialystok, 90. Lásd még Mattháus:
„Controlled Escalation”, 223; Machcewich: „Rund um Jedwabne”, 73-74.
485 FVA, 2903, León F.
486 A
politikai, de nem etnikai alapú leszámolásokról Machcewich: „Rund um Jedwabne”, 72-73.
Ugyanez érvényesült Romániában is, erről egy későbbi fejezetben lesz szó.
487 „Spurenlos auszulösen, zu intensivieren wenn erforderlich und in die richtigen Bahnen zu lenken, ohne
dass sich diese örtlichen »Selbstschutzkreise« spdter a u f Anordnungen oder aufgegebenepolitische Zusicher-
ungen berufen können. ” Idézi Justiz und NS-Verbrechen, vol. 43, 2010, Lfd. Nr. 856, 177-78.
208 F E K E T E FÖLD

indítson be Északkelet-Lengyelországban, akkor kudarcot vallott. Ellen­

tétben a Délkelet-Lengyelországban történtekkel, ahol ukrán nacionalis­
ták működtek, itt nem voltak szembeötlő politikai kérdések, és nem volt
jelen olyan válogatott és kiképzett emigránsokból álló testület, amely a né­
met pogromokat helyi felszabadítási programmá alakította volna át. 1941
július elején a náci vezetés és a német rendőrség szokatlanul élénk figyel­
met szentelt Eszak-Lengyelországnak. Heydrich megismételte parancsát
a pogromok szítására. Himmler, aki elégedetlen volt a pogromok elmara­
dása miatt, Bialystokba érkezett, és hasonló parancsot adott ki. Ezekben
a napokban még Göring is ellátogatott a régióba, és maga is ugyanilyen
utasításokat adott ki.488
A három magas rangú náci hivatalos személyiség jelenléte és óhaja a né­
met rendőrség szokatlanul erőteljes jelenlétével járt a régióban. Ezek az
erők három különböző irányból érkeztek. Az Einsatzgruppe B keletről tért
vissza, a megnagyobbodott Reichből érkezett rendőrség északkeletről, a Fő­
kormányzóság rendőrsége Varsóból, délnyugatról jött. Mindhárom egy­
ség tagjai bőséges tapasztalatokkal rendelkeztek a lengyelek és zsidók tö­
meges meggyilkolása terén. A Varsóból érkezett rendőrök között olyanok
is akadtak, akik emlékezetükben őrizték a korábbi bialystoki vérengzések
tapasztalatát, mert a varsói helyi rendőrség abból az Einsatzgruppe IV-bol
lett kialakítva, amely 1939-ben a városban dúlt. Ám még a német felső ve­
zetés szokatlan figyelme és a három irányból összevont német rendőrség
sem kompenzálta a politikai erőforrás hiányát. A németek mintegy tucat
pogromot provokáltak ki, és a helyi lengyelek több ezer zsidót öltek meg.
Ezek az eredmények azonban jóval alatta maradtak a németek várakozásá­
nak, nem is szólva a délkelet-lengyelországi vérengzésekről, ahol a politi­
kailag motivált ukránok működtek.489
A gyilkosságok méretei attól is elmaradtak, amit a németeknek északon
és keleten sikerült elérniük, ahogy kiszorították a szovjeteket Litvániából
és Lettországból, és ők maguk szállták meg ezeket az országokat. A német
csapatok visszatérése Eszakkelet-Lengyelországba 1941 júliusának elején
valószínűleg próbálkozás volt, hogy utolérjék a litvániai és lettországi ered­

488 Himmlemek és Kurt Daluegének, az Ordymngspolizei fejének július 8 -i bialystoki jelenlétéről Bender:
Jews ofBialystok, 94. Himmler csalódottságáról: Rossino: „Violence”, 6 . Himmler, Heydrich, Göring
érdeklődéséről Dmitrów: „Die Einsatzgruppen”, 127, 145, 155.
m Dmitrów: „Die Einsatzgruppen”, 112-27; Machcewicz: „Rund um Jedwabne”, 75.
 A nagyobbik rossz 209

ményeket. Az északkelet-lengyelországi pogromok akkor kezdődtek, ami­

kor a németek és a litvánok már javában gyilkolták a zsidókat az északra
és keletre elterülő Litvánia egész területén. Az északkelet-lengyelországi öl­
döklés ebből a szemszögből inkább deeszkalációnak tekinthető, mint esz­
kalációnak, mert a régióban folyó mészárlás sokkal kevésbé volt kiterjedt,
mint Litvániában és Lettországban. Ráadásul pár hét alatt le is állt. A po­
litikai erőforrás nélküli pogromok zsákutcába vezettek.
A németeknek meg kellett tanulniuk az új politikát, és mind a siker,
mind a kudarc tanulságos volt számukra. A pogromok eloszlása és az igazi
spontán pogromok hiánya arra vallott, hogy a náciknak a helyi lakosság vi­
selkedését illető feltételezései hibásak voltak. A náci logika szerint az alsóbb­
rendű fajokat rá lehet uszítani a zsidó elnyomóikra. Valójában az északkelet­
lengyelországi pogromok általában ott törtek ki, ahol a nem zsidók koráb­
ban kollaboráltak a szovjet rezsimmel. Azokon a helyeken, ahol nagyobb
számban éltek zsidó kommunisták, a pogromok kifejezetten ritkábbak
voltak, mivel a kommunizmus az adott vidéken a zsidók és nem zsidók
kontaktusát és konspirálásban való jártasságát jelentette. A kommunista
zsidóknak volt kitől tanácsot kérni és rejtekhelyét keresni. Ugyanez érvé­
nyes Pilsudski két háború közötti választási blokkjára, amely többnemzeti­
ségű vállalkozás volt. H a az adott közösségben ennek jelenléte szignifikáns
volt, akkor a zsidók és lengyelek között nagy valószínűséggel kialakultak
a civil kapcsolatok, és ennek következtében a pogromok kitörésének ki­
sebb volt a valószínűsége.490
A leghírhedtebb északkelet-lengyelországi pogrom, amely 1941. július
10-én tört ki Jedwabnéban, azt példázza, milyen keveset értettek meg a né­
metek. A német rendőrség több mint két héttel a rezsimváltás és két hét­
tel a bialystoki példa után ezen a napon érkezett vissza Jedwabnéba, ahol
- anélkül, hogy a németek tudatában lettek volna —ideális körülmények
voltak egy pogrom kitöréséhez.491 A két háború közötti időszakban ebben
a körzetben a kommunisták és Pilsudski mozgalma egyaránt gyenge volt,
ami azt jelentette, hogy a zsidó-lengyel kapcsolatoknak csekély volt a ha­
gyománya. Az a személy, aki a jedwabnei földalatti mozgalmat beárulta

490 Azempirikus érvelést lásd Kopstein és Wittenber: „Intimate Violence”, 4. fejezet. A helyi polarizálódás
valószínűleg általános magyarázó erővel rendelkezett. Lásd Croes: „Holocaust in the Netherlands”, 484.
491Kopstein and Wittenbergi „Intimate Violence”, 4. fejezet; Bikont: M y z]edwabnego\ továbbá Gross:
Sqsiedzi, 29.
210 F E K E T E FÖLD

a szovjeteknek, nem zsidó volt, hanem lengyel.492 A németek —anélkül,

hogy felfogták volna —felkínáltak egy önmentési lehetőséget, amit viszont
a lengyelek felfogtak: lehetőség nyílott, hogy a szovjet rezsimért való fele­
lősséget a helyi zsidókra tolják, majd megszabaduljanak tőle.
A forgatókönyv Jedwabnéban ugyanaz volt, mint Bialystokban, azzal
a különbséggel, hogy itt a németek megszabták a szabályokat, a lengyelek
pedig követték őket. Néhány helyi lengyel a német rendőrség jelenlétében
arra kényszerített néhány helyi zsidót, hogy távolítsák el a Lenin-szobrot.
Ezután mintegy háromszáz zsidót, akik közül néhány - a kommunisták­
hoz fűződő állítólagos kapcsolatuk jeleként - vörös karszalagot viselt, be­
tereltek egy csűrbe, amit lengyel szomszédjaik rájuk gyújtottak. Mint a ha­
sonló esetek többségében, itt is az történt, hogy olyanok, akik kollaborál­
tak a kommunistákkal, olyanokat öltek meg, akik nem működtek együtt.
A tömegmészárlás egy kollektív sztereotípiát alakított ki, etnicizálta a bűnt.
és átrendezte a múltat. A Lenin-szobrot a zsidókkal együtt megégették
a csűrben (ugyanúgy, ahogy odahaza Németországban Lenin-feliratokat
égettek a „zsidó” könyvekkel). A lengyelek most az üszkökkel és hamuval
visszaadták a németeknek azt a hazugságot, amelyet a németek a plakátja­
ikkal és hangszóróikkal hirdettek a lengyeleknek: hogy a zsidók kommu­
nisták és a kommunisták zsidók.493
Eszakkelet-Lengyelországban a pogromok a bialystoki koreográfiát kö­
vették. A németek összegyűjtötték a lengyeleket; a lengyelek összegyűjtöt­
ték a zsidókat, a lengyelek összeverték és megalázták a zsidókat. A lengye­
lek arra kényszerítették a zsidókat, hogy szovjet dalokat énekeljenek, szovjet
zászlókat vigyenek, és leromboljanak egy Lenin- vagy Sztálin-szobrot, ha
éppen akadt a környéken. Ezek a gyilkos szertartások nem a friss szenve­
désekre adott közvetlen és reflektálatlan reakciók voltak, hanem egy korábbi
megrázó időszak tapasztalatait élesztették újjá. Nem spontán bosszúcse­
lekmények voltak, hanem a németek és a helyi lakosok közös cselekedetei,
abból a célból, hogy mindkét fél számára elfogadható módon fölelevenít­
sék a szovjet megszállás tapasztalatát.494
A jedwabnei zsidómészárlás módszereiből azonban, bármilyen rettenete­
sek voltak is, nem nőhetett ki a végső megoldás, mert nem volt hozzá politi­

492 Gross: Sqsiedzi, 35; Sauerland: Polen, 83.

493 Gross: Sqsiedzi, 1 2 . Vö. Cala: Antysemitizm, 433.
494 Machcewicz: „Rund um Jedwabne”, 65, 69, 70, 72.
 A nagyobbik rossz 211

kai erőforrás. A németek a pszichológiai és anyagi erőforrásokra támaszkod­

hattak: a gyilkosságok révén a lengyelek fölmenthették magukat a szovjet
hatalommal való együttműködés vádja alól, és elvehették a zsidók vagyonát.
Jedwabne vidékén, ahol egy öszvér tulajdonlása már a jómód jelének számí­
tott, ezeket a motívumokat nem lehet figyelmen kívül hagyni. De Németor­
szág még színlelésképpen sem ajánlhatta fel Lengyelországot a lengyeleknek,
hiszen egyszer már elfoglalták az országot. 1939 szeptemberében, az első in­
vázió idején a német csapatok már egyszer elérték Jedwabnét és Eszakkelet-
Lengyelország más olyan vidékét, ahol 1941 júliusában a pogromokra sor
került. Az első alkalommal, 1939 szeptemberében a német csapatok főkép­
pen lengyelek megölésében voltak érdekeltek. Amikor a németek kivo­
nultak a régióból, amint ez köztudott volt, megszállták és gyarmatosítot­
ták Lengyelország nyugati és középső területeinek nagy részét. Amikor
1941-ben visszatértek, még csak meg sem próbáltak politikai ígéreteket ten­
ni a lengyeleknek. Valójában az volt a szándékuk, hogy felhasználják a len­
gyeleket a zsidók meggyilkolásában, majd velük is végezzenek.495
A pogromok előfordulása vagy hiánya a kétszer elfoglalt Kelet-Lengyel-
ország területén a közelmúlt politikai történéseivel állt kapcsolatban, és
ezzel együtt egy olyan politikai érzékenységgel, amelynek meglétét nem
feltételezték a szubhumán lényeknél. A politikai tanulási folyamat azon­
ban gyors volt. Litvániában, ahol a politikai erőforrás bőségesen jelen volt,
a pogromok afféle gyakorlóterepként szolgáltak azok számára, akiket a né­
metek kiválogathattak a tömegmészárlás szervezettebb módszerei számára.
Mire a németek elérték Lettországot, rá kellett jönniük, hogy a pogro­
mok főképpen a toborzás módszereként használhatók. Nem bátortalaní-
totta el őket, ha a tömegek nem csatlakoztak a pogromokhoz, viszont azo­
kat, akikről úgy látszott, hogy készséggel állnak az élére az erőszak-meg­
nyilvánulásoknak, előszeretettel vették alkalmazásukba.496
Litvánia és Lettország egymás után kétszer megszállt földje volt az, ahol
a holokauszt elkezdődött. Ez a két ország volt az, ahol —Kelet-Lengyelor-
szággal ellentétben - a kezdetben láthatóan kaotikus gyilkolás rendszerré,
a végső megoldássá eszkalálódott. 1941 végén a lengyel zsidók túlnyomó
többsége még élt, de csaknem minden litván és lett zsidó halott volt.

4% Sauerland: Polen, 6 6 ; Machcewicz: „Rund um Jedwabne”, 8 6 .

4,6 A Litvániában megölt zsidók közül ezeregyszázat öltek meg a pogromok során. Ez kevesebb, mint
egy százaléka az összes meggyilkoltnak. Dieckmann: Deutsche Besatzungspolitik, 2:1512.
212 FE K E T E FÖLD

A németek felismerték, hogy létezik a litvánkérdés, és megragadták e po­

litikai erőforrás teljes potenciálját. A litvánok baltiak voltak, és mint ilye­
nek, a nácik szemszögéből fajilag értékesebbnek számítottak, mint a szláv
lengyelek. A szovjetek lerombolták a litván államot, és litván emigrán­
sok ezrei kerestek menedéket Németországban. A németeknek egy év állt
rendelkezésükre Litvánia 1940 júniusi szovjet lerombolása és a Szovjet­
unió elleni saját, 1941 júniusában megindított inváziójuk között, amit
arra használtak, hogy megszűrjék és kiképezzék ezeket az embereket, és
fölkészítsenek egy helyi lakosokból álló testületet a német politika beveze­
tésére. Ez a testület, a Litván Aktivista Front 1940 novemberében, Berlin­
ben jött létre. Az ebbe bevont litván politikusok arra számítottak, hogy fel
fogják használni a német haderőt Litvánia felszabadítására, a németek vi­
szont úgy gondolták, hogy a Front emberei képesek lesznek az ő céljaikra
becsatornázni a litvánok politikai energiáit.497
A litván aktivisták 1941 júniusában érkeztek meg a német csapatokkal,
és - szó szerinti és átvitt értelemben - tolmácsolták a németek szándéka­
it. Litvánok voltak, akik kifüggesztették a (litván nyelven írott) német pla­
kátokat, amelyek a zsidókat azonosították a szovjet uralommal és a szov­
jet gaztettekkel. Ez merőben más visszhangot keltett Litvániában, mint
annak idején Németországban: ha a kommunizmus a zsidókra korlátoz­
ható, akkor a litvánok és más nem zsidók, akik együttműködtek a szovjet
hatóságokkal, felmentésben részesültek. A németek nem voltak tisztában
vele —a litvánok annál inkább - , hogy a szovjet hatalom már végrehajtotta
a litván zsidók vagyonának az elkobzását. Abból az 1593 vállalatból, ame­
lyeket 1940 őszén a szovjetek államosítottak, 1327, vagyis 83 százalék zsi­
dók tulajdona volt.498 Amikor a szovjetek kivonultak, ezeket a vállalkozá­
sokat litván tulajdonná lehetett nyilvánítani, feltéve, hogy előző zsidó tu­
lajdonosuk nem jelentkezik. A szovjetek a gazdag litván zsidók közül sokat
a Gulagra deportáltak; aki maradt, ki volt téve a német fenyegetésnek,
akik meg akarták ölni, és a litvánokénak (meg Litvánia más lakosaiénak,
köztük a lengyelekének és az oroszokénak), akik benne ültek az üzleteik­
ben vagy a hivatalaikban. A litvánok a sajtóban és személyesen azt híresz-
telték, hogy a németek zsidóölési politikája egy olyan tranzakciónak a része,

497 tossowski: Kraje baltiyckie, 164 szerint a szovjet időszak alatt mintegy ötvenezren hagyták el német­
ként Litvániát. Ezek fele visszatért.
498 A számok forrása Levin: Lesser ofTwo Evils, 69.
 A nagyobbik rossz 213

amelyik elő fogja segíteni Litvánia feltámadását és középosztályának meg­

újulását. A Litván Aktivista Front kikiáltotta az ország függetlenségét.
A tömeggyilkosságok politikája közös teremtmény volt, amelyben a lit­
vánok tapasztalatai és a nácik elvárásai találkoztak. A litvánok részt vállal­
tak a szovjet uralomban, így a náci judeobolsevik mítosz olyan lehetőséget
biztosított számukra, amelyet maguk a németek fel sem fogtak teljesen.
Litvánia valamennyi nemzetiségi csoportja —tehát nemcsak a litvánok és
a zsidók, hanem a lengyelek és az oroszok is - együttműködött a szovjet
rezsimmel. A zsidók részvétele valamivel valószínűbb volt, mint a litváno­
ké, de mivel ez utóbbiak lélekszáma sokkal nagyobb volt, a szovjet rezsim­
ben betöltött szerepük lényegesen fontosabb lehetett. A litvánok gyorsan
felfogták, hogy a judeobolsevik mítosz tömeges politikai felmentést jelent
azok számára, akik kollaboráltak a szovjetekkel, valamint lehetőséget ad
arra, hogy maguknak követeljék mindazokat az üzleteket, amelyeket a szov­
jetek elvettek a zsidóktól.499
A politikai tapasztalat egyfajta könyörtelen faji logika felé terelődött,
nemcsak az átpártolásban, hanem az erőszakos akciók támogatásában.500
A litván aktivisták közölték a szovjet kollaboránsokkal, hogy vérrel mos­
hatják le politikai bűnüket. Azok, akik dolgoztak a szovjeteknek, a zsi­
dók legyilkolásával új politikai starthoz jutnak a többi litván szemében,
azokéban, akiknek vannak német kapcsolataik, akik most valakik lettek.
Még a Litván Kommunista Párt tagjainak is, akik kétségkívül támogat­
ták a szovjet megszállást, megengedték, hogy csatlakozzanak a Litván Ak­
tivista Fronthoz —feltéve, hogy nem voltak zsidók. A nem zsidó kommu­
nisták így könnyedén átállhattak a másik oldalra, és így elfeledtethették
a szovjetekkel való együttműködésüket. A bebörtönzött litván fiatalok­
kal közölték, hogy a szabadságuk ára, ha egy bizonyos módon bizonyít­
ják a hazájukhoz való lojalitásukat.501 Meg kell ölniük egy zsidót. A zsi­
dó kommunisták —mint általában a zsidók —nem léphettek be a Litván

499 1 9 4 1 júniusában
a Litván Kommunista Párt tagságának csaknem negyven százaléka orosz, 46 százaléka
litván és 13 százaléka zsidó volt. 1940-ben a kommunista titkosrendőrség 46 százaléka litván, 36 százalé­
ka orosz, 17 százaléka zsidó volt. A zsidók ezek szerint mindkét esetben túl voltak reprezentálva a lakos­
ságon belüli arányukhoz képest, de még így is csupán egyharmadát tették ki a litvánoknak. Dieckmann:
Deutsche Besatzungspolitik, 1:297.
500 Dieckmann: Deutsche Besatzungspolitik 1:248-33; lásd még Lower: „Pogroms” , 224.
™1 Eidintas: Jews, 237.
214 F E K E T E FÖLD

Aktivista Frontba. Egy zsidó, bármilyen patrióta volt, vagy bármennyire lo­
jális volt is az ország iránt, ki volt zárva a litván politikai életből. 1941 nya­
rán és őszén nagyszámú litván, aki együttműködött a szovjet megszállók­
kal, nagy számban ölt meg olyan zsidókat, akiknek nemigen volt közük
a megszállókhoz.
Ott, ahol a szovjetek megsemmisítettek egy nemzetállamot, a judeo-
bolsevik mítosz jobban funkcionált, mint ahogy a németek számítottak
rá. A nácik számára a judeobolsevizmus a világ egyfajta leírása volt, a litvá­
nok pedig, akik motiválhatók voltak a zsidóölésre, egy apró segítséget jelen­
tettek a bolygónk gyógyításában. Természetesen a németek minden politi­
kai ígérete hitegetés volt. Az a német ígéret, hogy a zsidóölés egy politikai
tranzakció része, hamisnak bizonyult. 1941 végére a németek betiltottak
minden litván szervezetet. A politikai erőforrás kimerült. Ám ekkorra csak­
nem valamennyi litván zsidó halott volt.
Maguknak a litvánoknak természetesen volt egy mélyebb politikájuk,
amelyet a németek nem láttak., Ha a zsidókat lehet vádolni a kommuniz­
musért, akkor a litvánokat nem lehet. Azok a litván személyek, akik zsi­
dókat öltek, semmissé tették a szovjet rezsim alatt megélt egyéni múlt­
jukat. A litvánok mint közösség, eltörölték megalázó, szégyenletes múlt­
jukat, amelyben hagyták, hogy a Szovjetunió megsemmisítse a szuvere­
nitásukat. A gyilkosságok egy olyan pszichológiai helyzetet teremtettek,
amellyel nemigen lehet vitatkozni: a zsidókat lemészárolták, tehát minden
bizonnyal bűnösök voltak, és mivel litvánok ölték meg őket, minden bi­
zonnyal igaz ügyet szolgáltak vele.
Litvániában a kettős kollaborálás inkább szabály volt, mint kivétel.
A németek egy szovjetizált lakossággal találták szembe magukat, amelyen
nem változtattak jelentősebben, mielőtt egyes tagjai hozzáláttak a zsidók
legyilkolásához. A litván katonák, akik hallgattak a Litván Aktivista Front
lázadásra szólító felhívására, dezertáltak a Vörös Hadsereg egységeiből.
A litván rendőrök, akik szovjetellenes partizánokként bevették magukat
az erdőkbe, nemrég még a szovjeteknek szolgáltak, és részt vettek a szov­
jet elnyomó politika kivitelezésében. A németek nem akarták, nem is lett
volna személyzetük rá, hogy megtisztítsák a több száz olyan helyi hiva­
talt, amelyek nemrég a szovjeteknek szolgáltak, de nem is tehették volna,
mert olyan rövid idő telt el a megérkezésük és a zsidóellenes erőszak kitö­
rése között. A litvánok szemszögéből a zsidóellenes erőszak egyetlen célja
az volt, hogy demonstrálják a hűségüket, mielőtt a németeknek idejük jut­
 A nagyobbik rossz 215

na arra, hogy kinyomozzák, kik voltak, akik valóban kollaboráltak a szov­

jetekkel.502
A németek soha nem végeztek jelentősebb átalakítást a helyi adminiszt­
rációban. A német politikát most általában ugyanazok az emberek hajtot­
ták végre, akik nemrég még a szovjet politikát érvényesítették. A németek­
nek gondjuk volt rá, hogy elmozdítsák a felső szintű szovjet kollaborán-
sokat, de meglehetősen felületes munkát végeztek.503 Jónás Dainauskas,
a háború előtti litván titkosrendőrség tisztje, a szovjet NKVD-nek dolgo­
zott. Amikor a németek bevonultak, Dainauskas találkozott Franz Walter
Stahleckerrel, az Einsatzgruppe A parancsnokával, és felajánlotta emberei
szolgálatát a zsidómészárlásban. Juozas Knyrimas, aki segített a szovjetek­
nek a litván állampolgárok deportálásában, most belépett a litván rendőr­
ségbe, és zsidókat ölt. Jónás Baranauskas, aki a szovjet rendőrségnek dol­
gozott, most csatlakozott a litván partizánokhoz, és zsidókat ölt.504

Vilniusban, Litvánia Jeruzsálemében közel százezer zsidó élt. A város 1939

decemberétől, amikor Lengyelország szovjet megtámadása után átadták Lit­
vániának, az ország fővárosa lett, egészen 1940 júniusáig, amikor a Szov­
jetunió megtámadta, majd annektálta az országot. 1940 júniusától 1941
júniusáig a Litván Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosa volt. De e po­
litikai átalakulások közepette, ami a lakosságát illeti, lengyel és zsidó vá­
ros volt. A Litván Aktivista Front jobban törődött a vilniusi lengyelekkel,
mint a zsidókkal, és megpróbálta - eredménytelenül - rábeszélni a né­
met patrónusukat, hogy a lengyelkérdést részesítsék nagyobb figyelemben.
A németek litvánokat használtak fel arra, hogy megszabaduljanak a vil­
niusi zsidóktól. 1941 júliusára a mészárlások fő helyszíne a város közelé­
ben fekvő Ponary-erdő lett. A gyilkossági műveletet dr. Alfréd Filbert, az
Einsatzkommando 9 parancsnoka, az SS egyik fiatal értelmiségi tagja irá­
nyította. Filbert emberei nagyon korán megkezdték a zsidó nők, kisgyer­
mekek és férfiak agyonlövését.505

502 Wette; KariJáger, 82; Dieckmann: Deutsche Besatzungspolitik, 1:297.

503 Dieckmann: Deutsche Besatzungspolitik, 1:534.
504 Eidinras: Jews, 256.
305 A lengyelek, litvánok és zsidók viszonyáról a háború alatt Vilniusban lásd Snyder: Reconstruction,
4. fejezet.
216 F E K E T E FÖ LD

Ez az innováció a harctéri kudarc nyomása alatt született. A judeobol-

sevik mítosz azokon a földeken működött politikai mozgatóerőként, ahol
a szovjetek előzőleg lerombolták az államot, katonai stratégia alapjaként
azonban kudarcot vallott.506 A németek olyan nehézségekbe ütköztek
a harctéren, amelyeket a litvánok képtelenek voltak felfogni, és maguk a né­
metek sem tudtak megmagyarázni. A Szovjetunió nem omlott össze, mint
egy „kártyavár” vagy, mint egy „agyaglábú óriás”.507 Litvánia az Észak Had­
seregcsoport hátországa volt, amelyet Hitler —a fenti kifejezések szerzője —
a háború első heteiben a legfontosabbnak tartott. Az Észak Hadseregcso­
port parancsnokai tisztában voltak azzal, hogy előrenyomulásuk Lening-
rád irányába nem megy olyan gyorsan, mint várták. 1941 augusztusában
Hitler már jelezte —igaz, a lehető legközvetettebb formában - legközelebbi
munkatársainak, hogy a háború nem a tervek szerint folyik.508 Németor­
szágban szeptemberben elrendelték, hogy a zsidók hatéves kor fölött kö­
telesek Dávid-csillagot viselni, ezzel jelezve felelősségüket a hadművele­
tek lendületvesztésében. Ezzel a zsidók a német katonák sikerének túszai­
vá váltak. Ez a különös felelősségáthárítás a továbbiakban egyenesen halad
majd a logikus kifejlet felé.
H a a Szovjetunió nem kényszeríthető térdre a zsidók elleni gyors táma­
dással, akkor Németországot a zsidók ellen, német felügyelet alatt végre­
hajtott szisztematikus hadjárattal kell megvédeni.509 A hadseregparancsno­
kok felfüggesztették minden fenntartásukat az Einsatzgruppek tevékenysé­
gét illetően. Himmler parancsot adott a zsidó nők és gyermekek megölésére.
Ez még egyes SS-tisztek számára is nehézséget okozott a gyakorlatban.
Stahler, az Einsatzgruppe A parancsnoka, Filbert közvetlen elöljárója felis­
merte, hogy a civilek meggyilkolása „érzelmi feszültséget” okozott. Azok
a németek, akik zsidó gyerekeket öltek, dupla adag alkoholt kaptak, de ez
nem volt elég. A parancsnokoknak el kellett magyarázniuk az embereik­
nek, hogy miért kell megsérteni ezt az alapvető tabut. Hogy mit mond­
tak az olyan művelt SD-tisztek, mint Filbert, aki jogászdoktor volt, arról
csak töredékes ismereteink vannak, de valószínűleg azokat az eszméket ad­
ták tovább és adaptálták, amelyek odahaza, Németországban általánosan

506 Dieckmann: Deutsche Besatzungspolitik, 2:906, 1511.

507 Hitler és Goebbels megjegyzései a zsidókról: Longerich: Davon, 165-68.
508 A háború menetének érzékeléséről lásd egyebek között Römer: Kommissarbefehl, 204.
509 Ingrao: Believe, 236. Vö. Fritzsche: „Holocaust and the Knowledge”, 603.
 FIN N O R SZÁG KAREL-FINN
SZSZK
Finn
h a d s e re g

SVÉDO RSZÁG
H elsinki

Leningrád blokádja
1941. szeptember 8-tól
B a lti-
tenger

SZOVJETUNIÓ
Kiin

Danzig0 Moszkva
Einsatzgruppe A | ÉSZAK
LEEB
NÉM ETORSZÁG 9th R jazan yo ^
xxxxx
Einsatzgruppe b \KÖZÉP | . . j 'B i a t y S t o k ^ ^ ^
0Tula

tó d z Q' . Varsó

Jelecn
FÖ K O R M ÁN YZÓ SÁG (

Kurszk
0 V o ro n y e z s
Krakkó 6tt" *
Einsatzgruppe C | DÉL
Frontvonal
* * ‘ í . #* ‘ *t ^ RUNDSTEDT
1941. október 1-jén
S Z LO V Á K IA \*> 0 Harkov

M agyar

MAGYARORSZÁG
^ o Dnyepropetrovszk
‘; R o m á n
t* Sztalino0
3 :. . b a d s e r e g
9
N é m e t *• Kisinyo"
T*1. h a d s e r e g ; Rosztov

Belgrádi.
S ZER BIA
SzevasztopolQ

sSzófia
B U L G Á R IA
Fekete-tenger

G Ö R Ö G O R SZÁG *.......; A NÉMET ELŐRENYOMULÁS

Isztambul 0 1941. jú n iu s 22. - o k tó b e r 1.
Német páncélosok A tengelyhatalmakhoz tartozó
HPanzergruppen) " ^m ás egységek mozgása
TÖ RÖ KO RSZÁG
218 F E K E T E FÖ L D

elterjedtek voltak.510 A náci sajtó 1941 júliusában felhívta a közfigyelmet

Hitler egy kulcsfontosságú eszméjére a Mein Kampjból, amely szerint a zsi­
dókat meg kell semmisíteni, mert meg akarják ölni az összes németet.
Ez a gondolat ezután nagyon hamar megjelent a német hóhérok és család­
jaik levelezésében: Az ellenséget meg kell semmisíteni, mert a célja a mi
megsemmisítésünk; azok a gyermekek, akiket mi ölünk meg, kevesebbet
szenvednek, mint azok, akiket a szovjetek ölnek meg. A gyilkosok, úgy lát­
szik, abban az elgondolásban kerestek menedéket, hogy a totális megsem­
misítés politikája az ellenség bűne, ezzel szemben amit ők tesznek, mind­
össze lokális önvédelem. Az Einsatzkommandók tagjainak, amilyen Filbert
volt, néhány hét elég volt ahhoz, hogy néhány nő és nagyobb gyermek
meggyilkolásától eljussanak valamennyiük megsemmisítéséig.511
A nők és gyermekek meggyilkolásával kapcsolatos tétovázásuk arra ösz­
tönözte a németeket, hogy helyi lakosokat toborozzanak. Filbert úgy ter­
jesztette ki az Einsatzkommando felelősségét, hogy helyi litvánokat, len­
gyeleket és oroszokat alkalmazott a kivégzésekhez segítőkként. A toborzott
férfiak többsége előzőleg a Vörös Hadseregben szolgált, így bizonyítaniuk
kellett. Maga Filbert szokatlanul világosan látta ezt az összetett motiváci­
ót, a múlt árnyai leküzdésének szükségességét. Tudta, hogy nem minden
kommunista volt zsidó, hiszen a saját fivére is kommunista volt, aki a há­
borút német lágerekben töltötte.512

A németeknek rá kellett jönniük, hogy a pogromok nem elég hatékony

eszközei a zsidók megsemmisítésének, viszont a törvénynélküliség állapo­
tának kialakítása megfelelő módja volt annak, hogy találjanak olyan gyil­
kosokat, akiket fel lehet fogadni a szervezett akciókra. Néhány hét alatt
rájöttek, hogy a szovjet uralom alól felszabadított embereket pszicholó­
giai, anyagi és politikai okokból be lehet vonni az erőszakcselekmények­
be. Azok a helybeliek, akik a németekkel visszatértek, magukkal hozták és
felerősítették azt a német üzenetet, hogy az egyetlen felszabadítási ajánlat
a zsidóktól való megszabadítás, és ez minden további politikai vita előfel­

510 Longerich: Davon, 160-61.

511 Kay: „Transition to Genocide”, 413-25; lásd még Ingrao: Believe, 81, 158-59; Ingrao: „Violence de
guerre”, 236-37; Römer: Kamerádén, 410, 414, 448, 462.
512 Kay: „Brothers”.
 A nagyobbik rossz 219

tétele. Azok az emberek, akik a szovjet megszállás elől Berlinbe menekül­

tek, és azok, akiket magában az országban toboroztak, ebben az értelem­
ben tolmácsként voltak alkalmazhatók. A helyi kollaboránsok - saját cél­
jaik érdekében - ehhez hozzátehették, hogy a zsidók megölése lemossa
a szovjetekkel való kollaborálás szégyenfoltját. Az erőszak német vállalko­
zói 1941 júniusában és júliusában így találták meg annak módját, hogyan
lehet felhasználni a rendelkezésükre álló posztszovjet erőforrásokat.
A náciknak abból a meggyőződéséből, hogy a zsidók nem emberek,
a kelet-európaiak pedig szubhumán lények, nem vonható le az előbbi­
ek megsemmisítésének, az utóbbiak alávetésének semmiféle technikája.
Az embereket csak a politika igénybevételével lehetett rávenni arra, hogy
megtegyék, amit a németek maguk nem tudtak megtenni: nagyszámú zsi­
dó megsemmisítését nagyon rövid idő alatt. Litvánia megmutatta, mi az,
ami politikailag lehetséges; Lettország meg fogja mutatni, mi az, ami tech­
nikailag megvalósítható. A lett állam 1940 júniusi megsemmisítése - a Lit­
vániában történtekhez hasonlóan - hatalmas politikai lehetőséget nyitott
meg a németek előtt a nagyszámú menekült révén, akiket magukhoz to­
borozhattak.513 A németek mintegy háromszáz válogatott lett kíséretében
kezdték meg Lettország megszállását. Ezek között volt a lett politikai rend­
őrség korábbi feje, akit most visszaiktattak posztjába. A németek megérke­
zését, akárcsak Litvániában, helyi nyelvű sajtópropaganda kísérte. Az új­
ságok hátborzongató fényképeket közöltek az N K V D által megölt rabok­
ról, mégpedig úgy állítva be, hogy az áldozatok lettek, az elkövetők pedig
zsidók voltak. A rádióadások és az újságcikkek a szovjet rezsimet a zsidók­
kal azonosították, eltávolításukat pedig Lettország felszabadításának kiál­
tották ki.514
Stahlecker, az Einsatzgruppe A parancsnoka ekkorra már rátalált a meg­
felelő formulára. Elgondolása szerint gondoskodni kellett arról, hogy a zsi­
dók elleni támadás „a bennszülött lakosság természetes reakciójának lát-
szódjék”, „akik ezeket a lépéseket önszántukból hajtották végre”.515 Arról
beszélt, hogy a szovjet megszállás tapasztalatát a németeket támogató ak­
ciókba kell „csatornázni” .516 A helyi nyelvű írott és szóbeli propaganda célja,

313 Ezergailis: Holocaust in Latvia, 48; lásd még 155, 165-66.

514 Dieckmann: Deutsche Besatzungspolitik, 1:513. Lásd még Silberman: „Jan Lipke , 87.
515 Breitmann: „Himmler”, 436.
516 Wette: KariJager, 78.
220 F E K E T E FÖ L D

akárcsak Litvániában, ennek a „csatornának” a kimélyítése volt. Stahlecker

úgy kezelte a németek által inspirált pogromokat, mint afféle toborzási
gyakorlatokat. A kétszer megszállt Lettországban elért eredmény egy új mo­
dell volt: a gyilkosságok nagy részét egy helyiek által vezetett kivégzőosztag
fogja végrehajtani a német parancsok alapján. Az osztag vezetője, Viktors
Bernhard Arájs az európai történelem egyik legtökéletesebb tömeggyilko­
sává válik.

Arájs 1910-ben született az Orosz Birodalomban. Anyja németül beszélt;

apját az októberi forradalom után a szovjet hatóságok agyonlőtték. Stahle-
ckerhez és más német tömeggyilkosokhoz hasonlóan, Arájs is jogot tanult.
1932-ben a független Lettországban iratkozott be a jogi egyetemre, majd
két évvel később beállt a rendőrséghez, hogy ki tudja fizetni a számláit.
Ahhoz, hogy legyen pénze a tanulmányai folytatásához, feleségül vett egy
idősebb asszonyt, majd szert tett egy fiatalabb szeretőre. Amikor közvede-
nül a háború kitörése előtt visszatért a jogi egyetemre, jó jegyeket kapott
az angol alkotmányjogból. Tanulmányait akkor is folytatta, amikor a szov­
jetek megszállták és annektálták Lettországot. Életrajzát hozzáigazította
a szovjetek ideológiai kívánalmaihoz, hangsúlyozta szegény családi hát­
terét, és kiemelte, hogy korábban szakmunkás volt. Diplomáját Szovjet-
Lettországban kapta, értelemszerűen szovjet jogból, diplomadolgozatát
a sztálini alkotmányról írta. Valószínűleg volt benne némi szimpátia a szov­
jetek projektje iránt, sőt egy ideig kommunistának is vallotta magát. Aztán
egy munkaadóját, akit szeretett, a szovjetek eltették láb alól. Amikor a szov­
jetek 1941 nyarán visszavonultak a németek elől, valószínűleg meggyilkol­
ták Arájs szeretőjét és annak családját. Nem egészen világos, volt-e erről
annak idején tudomása, vagy törődött-e egyáltalán vele.
Arájs magán- és közéletének fő célja a társadalmi előrejutás volt. Há­
rom merőben különböző rendszert szolgált: a lettet, a szovjetet és a németet.
A szovjetek megérkezése előtt semmi jelét nem adta annak, hogy szim­
patizálna a kommunistákkal, mint ahogy a németek bevonulása előtt an­
nak sem, hogy náciszimpatizáns volna. Mi több, a független Lettország
rendőreként részt vett illegális jobboldali csoportok tagjainak a letartóz­
tatásában. Amint a német csapatok bevonultak, Arájsnak - talán vélet­
lenül, talán megfelelő előkészületek nyomán - sikerült kapcsolatba lép­
nie Stahleckerrel. Stahlecker személyi tolmácsa lettországi német volt, aki
 A nagyobbik rossz 221

a háború előttről, a lett hadseregből ismerte Arájst. Arájs és Stahlecker

1941. július 1-jén és 2-án beszélt egymással, miközben Rigában már javá­
ban folytak a zsidóellenes erőszakcselekmények. Július 3-án Arájs és em­
berei már megkezdték a zsidók letartóztatását. A következő napon felgyúj­
tották a rigai zsinagógákat.
Rigában Arájs engedélyt kapott, hogy egy zsidó bankárcsalád házát hasz­
nálja főhadiszállásként. A bankárcsaládot kiforgatták a vagyonából, és de­
portálták - nem a németek, hanem a szovjetek. Amikor a németek bevonul­
tak, a gazdagabb zsidók már a Gulag foglyai voltak. Ez elég sajátos anyagi
erőforrást teremtett. A szovjetek a tulajdonjog, mint olyan, felszámolá­
sán túl felszámoltak sok tulajdonost is. Ha egyes korábbi zsidó tulajdono­
sok fizikailag jelen voltak is egyelőre —mint ahogy egyesek jelen voltak —,
a németek uralma alatt soha nem kapták vissza a vagyonukat. H a a zsi­
dók valamilyen módon megpróbálták visszaszerezni a szovjetizált tulajdo­
nukat, a németek egyszerűen fosztogatókként kezelték őket. Lettország
nem zsidó lakosai —a lettek, a németek és a többiek —úgy okoskodtak,
ahogy hasonló esetekben sokan tennék: az ellopott tulajdon megtartásá­
nak egyetlen biztos módja, ha gondoskodnak róla, hogy senki, akinek joga
lenne követelést benyújtani, ne kerülhessen elő soha többé. Ami korábban
a zsidó vagyon szovjetizálása volt, azt most a németek alatt lettizálásnak
nevezték. A németek, még ha egyes kiválasztott ingadanokra —mint a ban­
kárcsalád háza —rátették is a kezüket, valószínűleg nem lettek volna képe­
sek felügyelni ezt a folyamatot az ország egész területén. A szovjet kisajátí­
tások és a náci antiszemitizmus világos anyagi ösztönzőt teremtett a nem
zsidók számára a zsidók meggyilkolására.
1941. július 4-én Arájs meglehetősen homályos szövegezésű hirdetmé­
nyeket tett közzé, amelyek arra szólították fel a letteket, hogy jelentkezze­
nek egy újonnan létrehozandó kisegítő rendőri egységbe, amely a néme­
tek számára fog dolgozni. A hirdetményben egy szó sem esett a zsidókról.
A jelentkezők közül sokan a Vörös Hadsereg katonái voltak, akik azt meg­
előzőleg a lett hadseregnél szolgáltak. Nagyon valószínű, hogy ezek az em­
berek azt a kettős szégyent akarták lemosni, amit a lett függetlenség elvesz­
tése és a szovjet egyenruha viselése jelentett. Azok, akik korábban a szovjet
milíciáknál szolgáltak, valószínűleg szintén meg akartak szabadulni a szov­
jet múltjuktól. Arájs - Stahlecker instrukcióit követve —némi sikert ért el
az olyanok körében, akiket valamilyen sérelem ért a szovjet hatalom részé­
ről. Az egyik újonc például szemtanúja volt, amint a szovjetek deportálják
222 F E K E T E FÖLD

a szüleit. Az új kisegítő rendőrség állományában a legnagyobb létszámú

korcsoportot a tizenhat és huszonegy év közöttiek tették ki. E fiatalembe­
rek számára a szovjet megszállás egy éve így vagy úgy minden bizonnyal
döntő tapasztalatokkal járt. Az új kisegítő rendőrség állományának több­
sége munkásszármazású volt. Az első jelentkezők közül egy sem tudta előre,
hogy a fő feladatuk a zsidók kivégzése lesz. Sokan nem is önkéntes jelent­
kezőként kerültek a szervezethez, hanem a lett rendőrség állományából
irányították át őket, mert az önkéntesek száma eleinte nem volt elegendő.
Az biztos, hogy nem mindegyikük volt lett nacionalista. Akadtak köztük
oroszok is.
Arájs Kommandóját - Stahlecker szellemi gyermekét - Stahlecker két
alárendeltje, Rudolf Batz és Rudolf Lángé felügyelte.517 Ok tanították meg
a csapat tagjainak, hogyan kell összegyűjteni a zsidókat, aztán hogyan kell
agyonlőni őket, majd a gyilkolás felelősségét áthárították Arájsra, aki a ri­
gai zsidókat embereivel a városon túl elterülő Bikernieki-erdőben lőtte
agyon. Ezt követően 1941 júliusa és decembere között hat hónapon át jár­
ták az országot hírhedt kék autóbuszukkal, és ölték a városok és falvak zsi­
dó lakóit. A Lettországban 1941 nyarán élő mintegy hatvanhatezer zsidó
közül Arájs Kommandója mintegy huszonkétezret ölt meg, majd asszisztált
további huszonnyolcezer kivégzéséhez. Mint a német rendőrséget szolgáló
más gyilkosok és maguk a német gyilkosok, azokat ölték, akiknek a meg­
ölésével megbízták őket. A zsidók többi tömeges meggyilkolóihoz hason­
lóan ők is öltek nem zsidókat is. Ahogy járták az országot, végeztek példá­
ul az elmegyógyintézetek pácienseivel. Miután a lettországi zsidók többsé­
gét lemészárolták, Arájs Kommandóját átirányították a szovjet partizánok
elleni harcba, ami gyakorlatilag belorusz civilek agyonlövését jelentette.
Eközben Arájst mindvégig nyugtalanította, hogy a lett és a szovjet ura­
lom alatt megszerzett jogi bizonyítványai érvényüket vesztik. Miután tö-
meggyilkosként a pályája véget ért, visszatért a rigai egyetemre, ahol ezút­
tal német jogi diplomát szerzett.

317 Arájsrólés kommandójáról lásd Justiz undNS-Verbrechen, vol. 43, 2010. Lfd. Nr. 836, 173-83;
Kapráns Vita Zelce: „Vesturiskie cilvéki”, 169-70, 173-74; Plavnieks: „Nazi Collaborators”, 41-49,
72-85; Víksne: „Members o f the Arájs Commando”, 189-202; Angrick and Klein: FinalSolution, 74
és másutt. Ezergailis: Holocaust in Latvia, 177, 183, 188.
 A nagyobbik rossz 223

Az EinsatzgruppAc hibrid intézmények voltak: egy faji terminusok szerint

megfogalmazott államnak szolgáltak, olyan homályos parancsokat követ­
ve, amelyek bizonyos teret hagytak a manőverezés számára. Magában Né­
metországban az EinsatzgruppA csak a gyakorlóakadémiákon léteztek.
Németország határain túl viszont gyilkoltak, és ebben úttörő tevékeny­
séget végeztek. Arájs Kommandója egy fontos újítást vezetett be, amelyet
közvetlenül a megszállás után, két héten belül alakítottak ki. Ez nem volt
más, mint a tekintélyes számú felfegyverzett helyi lakosok szervezett al­
kalmazása, német vezénylet alatt, a zsidók felkutatására, összegyűjtésére és
megölésére. Az inváziót megelőzően szó sem volt arról, hogy helyi lako­
sokat bármi célból felfegyverezzenek; ami azt illeti, Hitler ezt kifejezetten
tiltotta. Stahlecker és a többi parancsnok gyorsan felismerte és fel is hasz­
nálta azt a pszichológiai, anyagi és politikai erőforrást, amelyet a szovjetek­
től örököltek, és ezzel előremozdították Hitler nagy tervét. 1941. augusz­
tus 6-án Stahlecker már arról elmélkedhetett, „milyen páratlan lehetőség
adódik a zsidókérdés radikális kezelésére az Ostraumbari’, azaz Keleten.518
Az Einsatzgrupp A on kívül más hibrid intézmények is működtek Kele­
ten, ilyen volt az SS- és rendőrfőparancsnokok. Ezek az emberek a faji és
az állami szervezet egybeolvasztásával irányították az SS-t és a rendőrségi
erőket a Szovjetunió megszállt területének égy-egy meghatározott zónájá­
ban. Németországban szinte semmiféle hatalommal nem rendelkeztek, ám
a megszállt szovjet területeken Himmler kulcsfontosságú alárendeltjei vol­
tak. Közvetlenül neki jelentettek, ugyanúgy, ahogy az EinsatzgruppA pa­
rancsnokai Heydrichnek. Tőlük is elvárták, hogy tanuljanak, kísérletezze­
nek és újítsanak. Himmler például közölte Friedrich Jeckelnnel, Dél-Orosz-
ország (gyakorlatilag Ukrajna) SS- és rendőrfőparancsnokával, hogy zsidó
gyermekeket kell agyonlőni, amit a jelek szerint 1941. augusztus 12-én meg
is tett.519 Csak a hogyant kellett a helyszínen eldönteni.
Az SS- és rendőrfőparancsnokok között Jeckeln az erőszak kiemelkedő
vállalkozója volt. 1941 augusztusának végére úgy határozott, hogy lénye­
gében valamennyi német egység —az SS, a rendőrség, a hadsereg —részt ve­
het a zsidók tömeges, összehangolt agyonlövésében. Jeckeln hadművelete
később azt igazolta, hogy még speciális felkészítésben nem részesült néme­
tek is képesek részt venni a valóban titáni léptékű tömegmészárlásokban.

518 Ezergailis: Holocaust in Latvia, 206. Lásd Bloxham: Final Solution, 130.
519 Kruglov: „Jewish Losses”, 273.
224 FEKETE FÖLD

Jeckeln újítása annak volt az eredménye, hogy Ukrajna németek által

megszállt zónájában váratlanul hontalan zsidó menekültek jelentek meg
Csehszlovákiából.520 Haláluk története, amely egyúttal az ipari méretű
gyilkosságok kibontakozásának története, évekkel korábban, államuk szét­
verésével vette kezdetét. Amikor 1938-ban és 1939-ben Csehszlovákiát

szétszedték, a csehszlovákiai zsidók elvesztették államuk oltalmát. Amikor

Németország 1938-ban elfoglalta a „Szudétaföldet”, ezek a zsidók vagy el­
menekültek, hátrahagyva javaikat, vagy a Német Birodalom másodrangú
polgáraivá degradálódtak. 1938 novembere és 1939 márciusa között még
a megcsonkított Csehszlovák Köztársaság állampolgárai voltak. 1939 már­
ciusában, amikor Hitler hozzáfogott a csehszlovák állam teljes szétrombolá-
sához, a zsidókat különböző sorsközösségi csoportokra osztották. A Cseh­
országból és Morvaországból származó zsidók ott találták magukat egy
olyan protektorátusban, ahol csak a németek kaphattak állampolgárságot,
amelyre a birodalom faji törvényei voltak érvényesek. A szlovákiai zsidók
ki voltak téve az újonnan függetlenné vált szlovák állam törvényhozói ke­
gyének.
Csehszlovákia legkeletibb részének, a kárpátaljai Ruténiának más sors
jutott. 1938 októberében és novemberében Németország rákényszerítette

520 Lásd Pohl: „Schauplatz Ukraine”, 142-44; Angrick and Klein: Final Solntiony 130.
 A nagyobbik rossz 225

Csehszlovákiát, hogy engedje át a délszlovák területeket és a kárpátaljai

Ruténiát Magyarországnak. 1939 márciusában, amikor Csehszlovákiát
végképpen darabokra szedték, Magyarország megkapta a régió maradékát.
A kárpátaljai Ruténia zsidó lakosai a magyar törvények hatálya alá kerül­
tek. A szabad hivatásokkal és kereskedéssel foglalkozó zsidóktól azt köve­
telték, hogy szerezzenek tevékenységük folytatásához hatósági engedélyt,
ami gyakran oda vezetett, hogy elvesztették a megélhetésüket. A zsidók­
nak, ahhoz, hogy magyar állampolgárokká váljanak, ki kellett mutatniuk,
hogy ők maguk vagy a családjuk 1918-ban a magyar korona alattvalói
voltak. Ugyanakkor a magyar hivatalnokok azt az utasítást kapták, hogy
a zsidókat - függetlenül attól, hogy milyen okmányokat gyűjtenek össze -
„gyanús elemekként” kell kezelni. A zsidóknak sok fáradságba és pénzbe
került, hogy kimutassák kapcsolatukat a korábbi magyar állammal, de így
is kirekesztették őket az állam oltalmából. Magyarország, amint tehette,
1939 márciusában az újonnan szerzett területekről Lengyelországba és
Szlovákiába deportálta a zsidókat és más nemkívánatos elemeket. Nem
sokkal azt követően, hogy Németország 1941 júniusában megtámadta
a Szovjetuniót, a magyar hatóságok megkezdték a nemkívánatosnak te­
kintett lakosság - egyebek között, de nem csak a zsidók —deportálását Uk­
rajna németek által megszállt körzeteibe.521
Magyarország hontalanná tette a zsidókat, Németország pedig végzett
velük. Az, ami Budapest szempontjából etnikai tisztogatási kampány volt,
Jeckeln számára impulzust jelentett az ipari méretű mészárlás politikája
felé. 1941. augusztus 26-án és 27-én Kamenyec-Podolszkijban Jeckeln fel­
ügyelete alatt tömeges agyonlövési műveletet hajtottak végre, amelynek
célja ezeknek a Csehszlovákia védelméből elmozdított és a magyar állam
területéről kiebrudalt hontalan zsidóknak, valamint több ezer helyi zsi­
dónak kiirtása volt. Vlagyimir P.522 például helyi zsidó családból szárma­
zott. Szovjet állampolgárok voltak, akik két évtizeden át megtapasztalták
a kommunista rezsim kockázatait és lehetőségeit. Az apja túlélt egy N KV D-
letartóztatást, de nem menekült el a németek elől. Vlagyimirnak csak azért

521 Segal, „Beyond” , 5- 9 . Az idézet az 5- oldalon. Jelinek: Carpathian Diasporay 234. Lásd még
M^dykowski, Wcieniu, 287. 1867 és 1918 között a Habsburg-birtokok Ausztria-Magyarország néven
dualista monarchiát képeztek. A budapesti kormány független volt a belpolitikai ügyekben. Magyaror­
szág királya a birodalom császára, Ferenc József volt.
522 FVA, 2837.
226 F E K E T E FÖLD

sikerült meglépni, mert a szovjet időkből ismerőse volt egy helyi rendőr­
tiszt; a helyi kollaboránsok és a helyi áldozatok korábban egyaránt szov­
jet állampolgárok voltak. Vlagyimir családja ott volt ama 23 600 zsidó kö­
zött, akiket összegyűjtöttek és agyonlőttek. Az epizód a szokásos módon
a zsidóság és a kommunizmus közötti azonosság hirdetésével kezdődött.
Jeckeln találomra kiválasztott egy zsidó férfit, és ráragasztotta Kun Béla,523
a rövid életű magyarországi kommunista állam alapítójának a nevét.
Bár a pogromokat és a tömegmészárlásokat előkészítő judeobolsevik
szimbolika a régi volt, a mészárlás méretei és módszerei újaknak számí­
tottak.524 A fordulópontot azt jelentette, hogy Jeckeln megtudta: a német
közrendészet (Ordnungspolizei) több ezer ártatlan ember tömeges kivég­
zésére készül, akiket még csak meg sem vádoltak semmivel. A Szovjetunió
területén szolgáló német közrendészet mintegy fele számára 1939 után az
első államtalanított zóna Lengyelország volt. Ezek az emberek már sze­
reztek némi tapasztalatot a gyilkolásban. Körülbelül a felük azonban Né­
metországból érkezett a megszállt szovjet területekre. Ám a rendőrök na­
gyon gyorsan megtanulták a zsidóölést. Voltak, akik egy-két hét múlva
már meggyőződéssel bizonygatták az otthoniaknak írott leveleikben min­
den zsidó megölésének szükségességét.525 Maguk a németek valószínűleg
nem számítottak ilyen gyors önradikalizálódásra. A közrendészek száma
egykettőre tízszeresen felülmúlta az Einsatzgruppekét. 1941 végére a szá­
muk e körzetben elérte a harmincháromezret.526 A rendőrök több agyon-
lövést hajtottak végre, mint az Einsatzgruppek.527 Keleten egyetlen tömeges
agyonlövést sem rendeztek nélkülük. Kamenyec-Podolszkijban Jeckeln azt
is bemutatta, hogy a Wehrmacht kész készletekkel és koordinációval segíte­
ni a kivégzéseket. Az SS, a közrendőrség és a katonaság egyesítésével olyan
triumvirátust hozott létre, amely a háború egész ideje alatt ki fog tartani
a tömegmészárlásokban.

523 Ingrao: Believe, 153.

524 Breirmann: „Himmler”, 433-44.
525 Schneider: Auswárts eingesetzt, 215.
')26 Kershaw: Fatefid Choices, 456.
527 Lower:„Axis Collaboration” , 186. Lásd még Pohl: Herrschaft dér Wehrmacht, 152; Curilla: Ju-
denmord, 851.
 A nagyobbik rossz 227

Jeckeln második nagy bemutatójára Kijevben került sor, amely 1934

óta Ukrajna fővárosa volt. Itt az ipari méretű mészárlásnak nem a honta­
lan zsidó menekültek váratlan megjelenése szolgáltatott ürügyet, hanem
a meglepetésszerű szovjet szabotázsakciók. A szovjetek időzített bombákat
helyeztek el Kijev belvárosának több nagy épületében. A robbanások szá­
mos hivatalnokot és rendőrt megöltek. A szovjet ellenállásnak ez az aktu­
sa alkalmat adott a németek számára, hogy elővegyék a judeobolsevizmus
elméletét. H a a szovjetek németekre támadnak, a zsidóknak kell vállalni­
uk a felelősséget.
1941. szeptember 28-án a német hadsereg plakátokat nyomtatott és
függesztett ki Kijev utcáin, amelyek felszólították a zsidókat, hogy más­
nap jelenjenek meg okmányaikkal és értéktárgyaikkal a város nyugati ré­
szének egy bizonyos pontján, egy útkereszteződésben.528 A Kijevben ma­
radt zsidók többsége engedelmeskedett a parancsnak. Az emberek kora
reggel, hajnal előtt kezdtek gyülekezni, arra számítva, hogy nekik jutnak
a legjobb helyek a vonatokon. Idős asszonyok hagymakoszorúkat viseltek
a nyakukon, hogy legyen ennivalójuk az úton. Másnap volt Jóm Kippur,
a megbékélés, az engesztelés napja. Az emberek azzal biztatták magukat,
hogy biztonságban lesznek. A szűrőponton, az útkereszteződésben azokat
a nem zsidókat, akik a családjukat vagy barátaikat kísérték ki, utasították,
hogy menjenek haza, és azok mentek is. Erről a pontról a zsidók német
rendőrök és kutyák sorfala között kigyalogoltak egy Babij Jár nevű hor­
hoshoz, ahol a német hadsereg már árkokat ásott a tömeges kivégzésekhez.
A németek, a helyi kollaboránsok segédletével mintegy 33 761 zsidót lőt­
tek agyon a gödrök szélén. A tömegből kiválasztottak néhány fiatal zsidó
nőt, akiket megerőszakoltak, mielőtt agyonlőtték őket.529 Jeckeln tovább­
fejlesztette a gyilkolás technikáját. Most az úgynevezett „szardínia mód­
szert” alkalmazta, ami azt jelentette, hogy az embereket gondos sorokba
fektették a gödörben, mielőtt agyonlőtték őket. A következő csoportot arra
kényszerítették, hogy feküdjenek közvetlenül a holttestek előző rétegére,

,28 Pohl: Herrschaft dér Wehrmacht, 259; Pohl: „Schauplatz Ukraine”, 147; Pohl: „Ukrainische Hilfs-
kráfte”, 213.
529 Schneider: Auswárts eingesetzt, 465, 471.
228 F E K E T E FÖLD

és így tovább. Amikor a gödör megtelt, a németek végiglépkedtek a hul-

lahegyen, életjeleket keresve, és ha találtak, belelőttek a testekbe. Az ipari
méretű gyilkosságnak ez a formája, amely lehetővé tette, hogy egyetlen
nap több mint tízezer emberrel végezzenek, Jeckeln saját találmánya volt.
A Babij Jar-i sikeres próba után azokat a rendőröket, akik részt vettek az
előkészületekben, meghívta egy ivászatra, ahol elmagyarázta a gyilkossá­
gok politikai logikáját.530
A kijevi zsidók között sok olyan idős és beteg akadt, akik nem tudtak
megjelenni a gyülekezőhelyen, ahogy a német hadsereg által kiadott hir­
detmények parancsolták. Ezek, miután családjukat és barátaikat meggyil­
kolták, ott maradtak egyedül, tehetetlenül az otthonukban. A szomszéd­
jaik —korábban szovjet honfitársaik —egyeseket közülük megöltek és ki­
raboltak. A szovjetek idején egy-egy lakásba több családot is bezsúfoltak,
így az üres lakásoknak nagy keletje volt. A kijevi pogromlovagok között
akadtak olyan szovjet állampolgárok, akik szenvedtek a sztálinizmus alatt,
és akik a zsidókat vádolták ezért. Mások saját rablásaik utólagos igazolá­
sa céljából a judeobolsevizmus mítoszát használták. A zsidók legyilkolása
Európa-szerte alkalmat teremtett a rablásra, ami viszont felkeltette az er­
kölcsi igazolás igényét.531
1941 végén a gyilkos újítások összeadódtak. 1941 novemberében Himm-
ler áthelyezte Jeckelnt Ukrajnából a Lettországot is magába foglaló Reichs-
kommissariat Ostland SS- és rendőrfőparancsnoka posztjára. Jeckeln, aki
azt a parancsot kapta Himmlertől, hogy végezzen a maradék rigai zsidó­
val, összekapcsolta a tömeges agyonlövések saját fejlesztésű technikáját
Stachleckernek a helyi lakosok megszervezésére kialakított technikájával,
így 1941. november 30-án német kivégzőosztagok alkalmazásával és az
Arájs-féle Kommandó kisegítő tevékenységével mintegy tizennégyezer rigai
zsidót öletett meg a várostól nem messze lévő Letbarski-erdőben. A műve­
letet 1941. december 8-án megismételték. A bemutatott gyilkolási tech­
nológia az invázió után született, az egymás utáni megszállások zónájában,
az erőszak náci vállalkozóinak a gyakorlatában.532

530 Dina Pronicheva: „Stenogramma”, 24 April 1946, TsDAVO, 166/3/245/115-34; lásd még Dina
Pronicheva: „Darmstadt”, 29 April 1968, IfZ, Gd 01.54/78/1758-76. Az eset leírását zsidó szempont­
ból lásd BerkhofF: Harvest o f Despair, 61-68; Berkhoff: „Dina Pronichevas Story”.
531 A háború előtti Szovjetunióban, 1941-ben kitört pogromokat illetően további kutatásokra van szük­
ség. Kijevet illetően lásd Melnyk: „Stalinist Justice”, 230, 238.
532 Angrick and Klein: Final Solution, 114.
 A nagyobbik rossz 229

Mialatt a német hadsereg a Vörös Hadsereg ellen harcolt, a vonalak

mögött, egykori szovjet területen több százezer zsidó gyermeket, nőt és
férfit lőttek agyon. 1941 végén, amikor a németeknek az állítólagos zsi­
dó állam elleni támadása elakadt, a gyilkolás módszerét tovább tökéletesí­
tették. A zsidók ellen vívott háború nyerésre, a Szovjetunió elleni viszont
vesztésre állt. Az SS államrombolói kijelenthették magukról, hogy ott ér­
tek el sikert, ahol mások kudarcot vallottak.
 7.
Németek, lengyelek,
szovjetek, zsidók

A
Kelet az SS-é!”533 —hangoztatta nemegyszer Heinrich Himmler,
és bizonyos értelemben igaza volt. Nem volt könnyű dolguk a né­
met civil hivatalnokoknak, akik a Reichskommissariat Ostland és
a Reichskommissariat Ukraine néven ismert zónákért feleltek, hogy munká­
ra kényszerítsék a helyi lakosokat, miközben ellopják az élelmüket. A Wehr-
machtnzk sem ment könnyen a harc a Vörös Hadsereg ellen. Ezzel szem­
ben az előző államszervezet szétverése a katonai hadjárat és a megszállás
keretén belül látványosan teljesíthető feladatot jelentett a Himmler ve­
zette SS-nek. A korábbi intézmények eltakarítása nem tett lehetővé gyors
győzelmet vagy gyarmatosítást, viszont lehetővé tette a zsidók kiirtását.
Abban a zónában, ahol az SS lerombolta a szovjet állami struktúrát, a zsi­
dó „probléma” végső megoldásának homályos koncepciója a zsidók hely­
ben történő lemészárlásának konkrét programjává válhatott.
Himmler alárendeltjei, az erőszak olyan vállalkozói, mint Stahlecker
és Jeckeln, megtanulták, hogyan lehet kihasználni a szovjet hatalom ál­
tal hátrahagyott erőforrásokat, és kitalálták hozzá a szükséges technikákat.
Az már tudott dolog volt, hogy az Einsatzgruppék képesek hidegvérrel meg­
ölni tízezreket, hiszen 1939-ben már bebizonyították lengyel állampolgá­
rokon. 194l-ben kiderült, hogy más németek, akiknek kevesebb kikép­
zésben és gyengébb ideológiai előkészítésben volt részük, szintén képesek
tízezrével ölni. 1941 júniusára az is kiderült, hogy szinte minden német,
akinek azt parancsolják, hogy lőjön agyon egy civilt, legyen az zsidó vagy
akárki más, engedelmeskedni fog a parancsnak, és még akkor sem kéri
felmentését a feladat alól, ha ez némi nyomáson kívül semmi más követ-

533 Wasser: Himmlers Raumplanung, 51. Lásd általában Gerwarth: Heydrich.

 N ém etek, le ng y ele k, s zo v je te k , zsidók 231

kezménnyel nem jár számára. Bár a németeket kellemetlen meglepetés­

ként érte, hogy a helyi lakosság nem kel fel esztelen hordaként a helyi zsi­
dók ellen, több tízezer helyi lakost mégiscsak sikerült toborozni a kisegítő
rendőrség vagy a különleges osztagok állományába, amelyek feladatai közé
fognak tartozni a tömeges zsidómészárlások. Himmler eme tapasztalatok­
nak és ezeknek a helyi eszközöknek a birtokában utazta be 1941 augusz­
tusában a Szovjetunió megszállt területeit, sürgetve a gyilkolásban lemara­
dozó német erőket, hogy vegyék fel az élen járók tempóját. 1941 szeptem­
berére a katonaköteles korú zsidók agyonlövését kibővítették az egész zsidó
népesség tömeges lemészárlásával.
Az 194l-es invázió a náci várakozások és a szovjet érában szerzett ta­
pasztalatok sajátos találkozását hozta magával. Minél drasztikusabb volt
a szovjet támadás a korábbi politika ellen, annál nagyobb politikai erőfor­
rást hozott létre, és annál szélesebb tere nyílott a náci innovációnak. Ám
amit a németek önmagukról és másokról tanultak, alkalmazhatónak bi­
zonyult az egymást követő kettős megszállás ama speciális zónáján túl is,
ahol a holokauszt elkezdődött. A döntő fontosságú innovációkhoz az ál­
lam kettős szétverése teremtette meg a feltételeket. Amikor aztán a vég­
ső megoldás elgondolása a tömegmészárlások gyakorlatában testet öltött,
a gyilkolás új technikáit alkalmazni lehetett a zónától keletre, a háború
előtti Szovjetunió területén is.
A több német szervezet által, a helyi lakosság segítségével végrehajtott
szervezett tömeggyilkosságok abban a zónában kezdődtek, ahol a szovje­
tek lerombolták a két háború közötti államot, majd a németek kiszorítot­
ták a szovjet hatalmat. A németek viszonylagos sikereket értek el azokon
a területeken is, amelyek 1939 előtt a Szovjetunióhoz tartoztak, amilyen
a háború előtti Szovjet-Belorusszia, a háború előtti Ukrajna és a háború
előtti Szovjet-Oroszország volt. A németek által megszállt, háború előtti
szovjet területeken a zsidók halálozási rátája csaknem akkora volt (93 szá­
zalék), mint a kettős megszállást elszenvedett területeken, ahol a német
megszállást háború előtti független államok szovjet megszállása előzte meg
(97 százalék).534 Szovjet állampolgárok mindenütt részt vettek a zsidók
tömeges meggyilkolásában, függetlenül attól, hogy a szovjet igazolványu­
kat 1939-ben vagy 1940-ben kapták, vagy egész életüket szovjet uralom
alatt élték le. Kommunisták szintén kollaboráltak a németekkel, mégpedig

534 Arad: Holocaust, 521, 524.

232 F E K E T E FÖLD

függetlenül attól, hogy tagsági igazolványukat egy évvel vagy egy évtized­
del korábban pecsételték le. Akadtak persze bizonyos különbségek. A je­
lek szerint a szovjet N K V D tisztjei csak a háború előtti Szovjetunió terü­
letén jelentkeztek önkéntesnek a német rendőrségbe, hogy a front mö­
gött pusztítsák az ellenséget. Az ilyeneknek természetesen muszáj volt
részt venni a zsidók tömeges agyonlövésében, különben felhívták volna
magukra a figyelmet.535
A németek néhány hét alatt elérték a háború előtti Szovjetunió hatá­
rát, de addigra sok tapasztalatot szereztek. Mire az SS-esek elérték a hábo­
rú előtti Szovjetuniót, már tudták, hogy a pogromstratégia kudarca nem
sokat számít. Észtországban, a legészakibb balti országban, amelyet utol­
sónak foglaltak el, egyetlen pogromot sem provokáltak ki, az Észt Titkos-
rendőrség, a németek fennhatósága alatt, képes volt megölni szinte az ösz-
szes zsidót, akik nem szöktek el. Pogromok előfordultak a háború előtti
Szovjetunió területén is, de általában nem a tömeges agyonlövések előz­
ményeiként, hanem inkább utánuk. A németek nem aggódtak, biztosak
lehettek abban, hogy fel tudják használni a helyi szovjet hivatalokat, és
össze tudják toborozni a szükséges számú fiatal férfit.536
A háború előtti Szovjetunió jóval szegényebb volt a balti országoknál,
sőt még Kelet-Lengyelországnál is, így a legcsekélyebb vagyon is sokkal
nagyobb értéknek számított. A szovjet politika az 1939-ben és 1940-ben
megszállt területeken bizonytalanságot és szegénységet teremtett; a szov­
jet politika a háború előtti Szovjetunióban tömérdek szenvedést okozott.
Azok a zsidók, akik a háború előtti Szovjetunió területén éltek, keletebb­
re laktak baltikumi társaiknál, így több idejük volt, hogy elmeneküljenek
az előrenyomuló németek elől. Ezzel sok ház és lakás üresedett meg, ame­
lyekre azonnal lecsaptak a szomszédok. Maga az a tény, hogy egyes zsidók
elmenekültek, és amikor a németek bevonultak, otthonaikat mások kisa­
játították, arra a gondolatra vezetett, hogy ha a maradék zsidókat is eltá­
volítják, még több tulajdon válik hozzáférhetővé. Feltört a nyereségvágy
és a könyörtelenség. A személyi igazolvány ekkor már felosztotta a szovjet
állampolgárokat nemzetiségük szerint, és a szovjet kultúrához már hozzá­
tartozott az etnikai árulás. Az 1937-es és 1938-as nagy terror nemzetiségi
műveletei során nem voltak zsidóellenes műveletek. Ám a feljelentési düh

A kollaborálás példáit lásd alább. Az NKVD-ról lásd Kuromiya: Freedom and Terror, 268.
536 Észtország esetét részletesebben a következő fejezetben tárgyaljuk.
 N ém etek, leng yelek, s zo v je te k , zsidók 233

így is elérte a zsidókat. A két háború közötti Szovjetunióban a szovjet zsi­

dókat azzal vádolták, hogy rituális célokból gyermekeket és fiatal nőket
ölnek. Moszkvában, Harkovban, Minszkben és másutt szovjet állampolgá­
rok vették elő a vérvádat. Minszkben az az ember, aki a zsidókat azzal vá­
dolta, hogy a pészahi pászkasütéshez rituális gyilkosságot hajtottak végre,
munkás volt, és a kommunista párt tagja. Ez egy szovjet köztársaság fő­
városában történt, 1937-ben, akkor, amikor a nagy terror éppen elkez­
dődött.537
A szovjet terrort (1937-1938) vészes egymásutánban követte a náci Né­
metországgal kötött szövetség (1939—1941), majd a náci invázió (1941).
Azokon a területeken, amelyeket a német csapatok az új szovjet területeken
áthaladva, elsőként foglaltak el, vagyis Szovjet-Belorusszia és Ukrajna nyu­
gati részén, a nagy terror mintegy háromszázezer életet oltott ki.538 Mivel az
agyonlövések és a deportálások a lengyel kisebbség zömét eltüntették ezek­
ről a vidékekről, a helyi ukránok, beloruszok és oroszok már láttak rá pél­
dát, hogy az állami politika eltüntet közülük egy kisebbséget.539 A Szovjet­
unió nyugati részében a jelentősebb zsidó települések csaknem kivétel nél­
kül egyúttal jelentős lengyel települések is voltak. 1939-ben és 1940-ben
a szovjetek szövetségkötése a náci Németországgal ideológiai zűrzavart
támasztott a szovjet állampolgárok között.540A sajtó felhagyott a német po­
litika bírálatával, és elkezdte publikálni a nácik beszédeit. Szovjet állam­
polgárok nyilvános összejöveteleken olykor nyelvbotlásként „Hitler elvtár­
sat” dicsőítették „Sztálin elvtárs” helyett, vagy „a nemzetközi fasizmus győ­
zelmét” éltették. A szovjet városok házfalain horogkeresztek jelentek meg.
Amikor 1941-ben a németek bevonultak, a szovjet polgárok, akik három
évvel korábban beárulták lengyel szomszédjaikat, hogy megszerezzék a laká­
saikat, nemigen haboztak beárulni a zsidó szomszédokat sem. A szovjet ál­
lampolgárok —oroszok, ukránok, beloruszok —készséggel adták fel zsidó
szomszédjaikat a németeknek. Az a tapasztalat, amelyet a feljelentések válla­
lása jelentett, ugyancsak nagyon hasonló lehetett. Kijevben a Babij Jar-i mé­
szárlás előtt ukránok és oroszok egyaránt segítettek a német rendőrségnek

137 Bemporad: „Politics of Blood”, 4-5, 8.

338 Pohl: Herrschaft elér Wehrmacht, 119.
539 Reid: Leningrad, 125.
540 Hrynevych: Nepryborkane riznoholossia, 111—20; Moorhouse: Devils Alliance, 130.
234 F E K E T E FÖ L D

a zsidók felkutatásában és listába vételében.541 Utóbb a német rendőrség az

N KV D egykori parancsnokságán fogadta a feljelentéseket.
A judeobolsevik mítosz, amely a kétszeres megszállást szenvedett terü­
leteken politikailag hasznosnak bizonyult, ugyanilyen eredményesen mű­
ködött akkor is, amikor a németek elérték a háború előtti Szovjetunió te­
rületét. A zsidóknak a többi lakostól való elválasztására kialakított tech­
nika alkalmazható volt mindenütt a szovjet térségben. A korábbi szovjet
uralom ténye, valamint a primitív zsidóellenes német sztereotípiák kom­
binációja könnyű és felszínes ürügyként szolgált a gyilkosságokhoz a rend­
szer csúcsaitól a legaljáig. Egy ukrán rendőr a galíciai Wisnoviec városban
megállíthatott az utcán egy zsidót, és megkérdezhette: „Mondd csak, ba-
rátocskám, mit műveltél te a szovjet rezsimben?” Aztán a választól függet­
lenül üthetett.542 A háború előtti Szovjetunióban, akárcsak a kétszeresen
megszállt területeken, a zsidókat feláldozták a többiek kollektív ártatlan­
ságának szent hazugságáért. Végső soron a zsidók szemszögéből édeskeve­
set számított, hogy az adott területen a szovjetek évtizedekig uralkodtak,
vagy csak néhány hónapig. Akár így volt, akár úgy, azokra a zsidókra, akik
a szóban forgó területeken maradtak, a németek bevonulása után szenve­
dés és halál várt.

A kétszer megszállt Nyugat-Ukrajnában a németek ki tudták használni az

ukránok aspirációját az önálló nemzeti államra. Megpróbálhatták hasznát
látni a két évtizedes lengyel és a kétesztendei szovjet uralom frusztráció­
jának. Közép- és Kelet-Ukrajnában viszont a szovjet uralom két évtizede
alatt a nacionalizmus sokkal csekélyebb rezonanciát keltett. Bár a néme­
tek vittek magukkal nyugat-ukrajnai nacionalistákat, ezek a kollaboránsok
Közép- és Kelet-Ukrajna területén nemigen találtak partnereket, és a né­
met politika nemigen vette a hasznukat. Ennek ellenére a zsidóölések vál­
tozatlan hatékonysággal folytak.543

541 Schneider: Auswarts eingesetzt, 462; Prusin: „Community o f Violence”, 1.

542 Rabin: Vishnivits: sefer zikaron, 300.
543 Az egész időszakkal és a Nyugat-Ukrajnán túli nacionalizmus kérdésével kapcsolatban értékes munka
Berkhoff: Harvest ofDespair.
 N ém etek, le ng yelek, szo v je te k , zsidók 235

Zsitomirban,544 ebben az északkelet-ukrajnai nagyvárosban a németek

nem a közelmúltbeli szovjet megszállás, hanem két évtizedes szovjet ura­
lom nyomaival találkoztak. Amikor a németek bevonultak, nem voltak
folyamatban deportálások, mint azokon a vidékeken, amelyeket a szovje­
tek 1939-ben és 1940-ben megszálltak. Viszont az N KV D a közeli bör­
tönökben nagyszámú szovjet állampolgárt tartott fogva, ugyanúgy, mint
a kétszer megszállt régiókban. Az N KV D sok esetben agyonlőtte a rabokat,
és otthagyta temetetlenül a hullákat. A zsitomiriak gyanúja szerint ezek
a börtönök a közelmúltban egy sokkal nagyobb szovjet kivégzési kam­
pánynak szolgáltak helyszínéül. 1938-ban, amikor a szovjet vezetők a test­
véri Csehszlovákia megmentését egy lengyelországi invázió révén tervez­
ték, Zsitomir környéke volt a Vörös Hadsereg összpontosítási körzete.
Az N K V D ekkor nagyszámú civilt, különösen férfit ölt meg. Aznap, ami­
kor a müncheni egyezményt aláírták, amely megszüntette a háború meg­
indításának és egy lengyelországi intervenciónak az ürügyét, az N K V D
több mint négyszáz szovjet állampolgárt lőtt agyon a környéken. Amikor
egy évvel később kitört a háború, a Szovjetunió a náci Németországnak
nem az ellensége, hanem a szövetségese volt. Ezután a zsitomiri lakosokat
- akárcsak a többi szovjet állampolgárt - a hitleri rezsim dicsőítésére ne­
velték. Ezt követte 1941 júniusában a nácik saját propagandája: a repülő­
gépekről ledobott röpcédulák, amelyek egyenlőségjelet tettek a zsidók és
a kommunisták között.545
Amikor a háború 1941. július 9-én a német invázió képében elérte
Zsitomirt, az SS emberei már átvonultak olyan területeken, amelyeket nem
sokkal korábban a szovjetek annektáltak, így kész politikai formulák vol­
tak a kezükben, és biztosak lehettek ezek sikerében. Mindenütt, ahol az
N KV D által agyonlőtt emberek holttestére akadtak, a zsidókat vádolták, és
általában néhányat agyon is lőttek. 1941. augusztus 7-én Zsitomirban az
Einsatzgruppe C kötelékébe tartozó Sonderkommando 4a egyszerű forgató-
könyvet alkalmazott. Tagjai agyonlőttek két zsidót, akit azzal vádoltak, hogy
az NKVD-nek dolgoztak. Aztán megkérdezték a többnyire ukránokból és
lengyelekből álló összeverődött tömeget: „Tudjátok, kivel kell leszámolno­
tok?” A válasz már adva volt, és a tömeg meg is adta: „A zsidókkal!”546

544 A zsitomiri terrorral kapcsolatban lásd a 2. fejezetet.

545 Lower: N azi Empire-Building, 34.
546 Lower: „Germán Colonialism”, 22. Lásd még Lower: N azi Empire-Building, 34-33.
236 F E K E T E FÖ L D

Ezzel a módszerrel a szovjet lakosság zöme felmentést kapott a múlt­

ja alól, hiszen a Zsitomirhoz hasonló városok gyakorlatilag minden lakó­
ja kapcsolatban állt a szovjet rezsimmel. A helyi lakosok azzal, hogy meg­
jelentek a kivégzésen, és párbeszédbe keveredtek a német gyilkosokkal, el­
játszották a rájuk osztott szerepet a történelem véres revíziójában és a szé­
gyennek a zsidókra való áthárításában. Itt - akárcsak másutt —a hazug­
ság és a gyilkosság szorosan összefonódott. Bár a judeobolsevista mítosz
a Szovjetunión belül is működött, a zsitomiriak általában tudták, hogy
a zsidók nem felelősek a kommunizmusért. Miután azonban a szovjet pol­
gárok maguk hangosan kikiáltották, hogy a zsidókat meg kell büntetni
a kommunizmusért, és végignézték, amint a zsidókat megölik, nem állít­
hatták, hogy az imént hazudtak. így a zsidók kivégzése mintegy megerő­
sítette a judeobolsevizmus mítoszát. A képmutatás támogatta a gyilkossá­
got; a gyilkosság támogatta a képmutatást.
Harkov Ukrajna északnyugati részének legnagyobb városa volt, Szovjet-
Oroszország határának a közelében feküdt, és jelentős orosz kisebbség
lakta. A lakosság rettenetesen megszenvedte mind az 1932—33-as éhínsé­
get, mind az 1937-38-as nagy terrort. Egy zsidó családból származó fiú
így emlékezett azokra a napokra: „Mindennap újabb gyerek állt elő azzal:
„A mamát letartóztatták”, vagy ,A papát letartóztatták”. Harkovban, akár­
csak a háború előtti Szovjetunió területén másutt is, a németeket kenyér­
rel és sóval fogadták.547 A németek bátran támaszkodhattak a helyi kolla-
boránsokra, akiket mindjárt megtettek a nagyjából változatlanul hagyott
helyi adminisztráció irányítóinak. Bár a németek hoztak magukkal né­
hány ukrán nacionalistát Harkovba, a kollaboránsok csaknem kivétel nél­
kül szovjet állampolgárok voltak: ukránok, oroszok és mások. A németek
kineveztek a városi adminisztráció élére egy polgármestert, és egy-egy al­
polgármestert a tizenkét kerületbe, amelyeknek határa a szovjet rendőrsé­
gi körzetek határát követte. Az alpolgármesterek alárendeltségébe házbi­
zalmiakat neveztek ki, ezek általában ugyanazok voltak, akik a szovjet ura­
lom alatt ugyanazt a funkciót töltötték be: szemmel tartották a házat, és
jelentettek a lakókról.
A németek minden nagyobb városban fel tudták úgy állítani a helyi ha­
tóságokat, hogy ne legyenek benne zsidók, de aligha tudtak volna boldo­
gulni művelt szovjet állampolgárok nélkül, akik viszont gyakran a Kom­

547 FVA, 3272, Pyotr Borisovich L.

 N ém etek, leng yelek, s zo v je te k , zsidók 237

munista Párt tagjai voltak. A szovjet lakosság nagy hányada számára a zsi­
dók azonosítása a kommunistákkal roppant üdvös volt, mert etnicizálta
a szovjet történelmet, és így felmentette a szovjet állampolgárok többségét
a szovjet bűnök alól. Harkov város elöljárósága „a zsidó-bolsevik gengsz­
terek végső és teljes vereségében”548 határozta meg saját szerepét, ez egy­
felől támogatta a németeket, akik azt állították, hogy a zsidók gyilkolásá­
val a kommunizmus ellen harcolnak, másfelől támogatta azokat a szov­
jet állampolgárokat, akik úgy tettek, mintha semmi közük nem lett volna
a kommunizmushoz. A nagyobb rossz politikája a zsidó kommunizmus
megsemmisítését hirdette, miközben lehetővé tette a kommunisták szá­
mára, hogy zsidókat öljenek.
Amikor a harkovi városi elöljáróság kihirdette, hogy szétosztja a néme­
tek elől elmenekült zsidók tulajdonát, ezzel lehetővé tette egyes helyi szov­
jet állampolgárok számára, hogy hasznot húzzanak a német hódító hábo­
rúból. Természetesen az újra elosztható vagyon kiterjedt azoknak a zsidók­
nak a tulajdonára is, akik más okokból tűntek el a városból. A harkovi vá­
rosi elöljáróság parancsba adta a házfelügyelőknek, hogy végezzenek lakó­
összeírást, és állítsanak össze „sárga listát” a hátramaradt zsidókról. 1941
december elején a házfelügyelők trojkákat hoztak létre a zsidó lakók fel­
kutatására. December 14-én városszerte hirdetmény jelent meg, amely ha­
lálbüntetés terhe mellett előírta, hogy másnap minden zsidó jelenjen meg
a traktorgyárnál. A következő reggel zsidókból álló hosszú, nyomorult me­
net vonult végig a Moszkva sugárúton, helyi rendőrök és néhány német
kíséretében. Egy nő leroskadt az út szélén, és a helyszínen megszült. Ikrei
születtek. Őt és a két újszülöttet azonnal agyonlőtték. A zsidókat a trak­
torgyár barakkjaiban saját harkovi földijeik őrizték. Az őröknek joguk volt
agyonlőni a zsidókat, és olykor meg is tették. A házmesterek jelentették,
hogy a házuk mentes a zsidóktól, lakásaik és ingóságaik szétoszthatók.549
A harkovi zsidók agyonlövését, amelyre 1941. december 27-én került
sor, németek hajtották végre: az Einsatzgruppehoz tartozó Sonderkommando
4a, a 314. állambiztonsági rendőrzászlóaljjal. 1942. január 2-ig ezeknek az
egységeknek a tagjai mintegy kilencezer embert öltek meg. Annak a mun­
kának a zömét, amellyel a zsidókat a kivégzőhelyre juttatták, saját szovjet
honfitársaik hajtották végre, azoknak az intézményeknek a kötelékében,

548 Radchenko: „Accomplices”, 445.

s49 Radchenko: „Accomplices” , 443-58; részletek a menetről FVA, 3270, Lydia G.
238 F E K E T E FÖLD

amelyek nagyon hasonlítottak a szovjet modellre, és nagyjából ugyaniig}7

is működtek, mint a szovjet uralom alatt. Akadtak helyi potentátok, akik
politikai meggyőződésből viselkedtek antikommunistaként. Harkov lako­
sai között voltak, akik a harmincas évek végének terrorja és a harmincas
évek elejének éhínsége miatt gyűlölték a szovjet hatalmat. A zsidómészár­
lások résztvevői nagyobbrészt egyszerűen a szovjet rendszer termékei vol­
tak, akik az új vonalat követve, alkalmazkodtak új uraikhoz.550 A polgár-
mester „a zsidó-kommunista és bolsevik szemetek”551 felszámolásának jel­
szavával hajszát indíttatott az életben maradt zsidók után. Ez a jelszó érez­
hetően a szovjet forma és a náci tartalom hibridje.
Ahová a németek a Szovjetunióban bevonultak, a folytatás lényegében
mindig ugyanaz volt: az ott maradt zsidók tömeges lemészárlása, amelyet
a németek terveztek meg, de valamennyi szovjet nemzetiség képviselői­
nek erőteljes részvételével hajtottak végre. A judeobolsevista mítosz elszi­
getelte a zsidókat a többi szovjet állampolgártól, és a szovjet állampolgárok
jó részét saját múltjuktól. A zsidók meggyilkolása és a vagyonuk ellopása
megszüntette a múltért érzett felelősséget, létrehozott egy olyan csoportot,
amely hasznot húzott a német megszállásból, és megcsillantotta a társa­
dalmi előrejutás lehetőségét a német jövőben.552 A szovjet cigányokat nem
tekintették ugyanilyen mértékben ideológiai ellenségnek, így ezek az em­
berek nem nyújtottak ugyanilyen mértékű lehetőséget arra, hogy a német
világnézetet össze lehessen hangolni a helyi lakosság félelmeivel és szük­
ségleteivel. De a megszállt Szovjetunió területén őket is lemészárolták, és
a kollaboráns helyi szervek az ő vagyonukat is új tulajdonosoknak juttat­
ták. Harkovban a cigányokat a helyi lópiacon gyűjtötték össze.553

Harkov, orosz város létére, az ukrán kultúra egyik bölcsője volt; ugyanez
nem mondható el a Szovjetunió vezetőjéről elnevezett Sztalino városról.
Ez a ma Donyeck néven ismert délkelet-ukrajnai ipari nagyváros afféle
szovjet mintavárosnak számított. A bolsevik forradalom előtt létrejött szén­
bányáit és ipari létesítményeit az 1928-33-as első sztálini ötéves terv idején

550 Lower: „Germán Colonialism”, 26; Radchenko: „Accomplices”, 443-58.

I. m. 454.
S52Tyaglyy: „Nazi Occupation”, 127, 141.
^ Lásd Holler: Völ,kermord, 68-69.
 N ém etek, le ng y ele k, s zo v je te k , zsidók 239

hatalmas mértékben kibővítették. A város környéke súlyosan megszenved­

te az 1932-33-as éhínséget, és utóbb a Szovjetunió legkülönbözőbb más
vidékeiről érkezett új lakosság telepedett meg rajta. A növekvő város nagy
számban vonzotta a munkaerőt Szovjet-Oroszországból és más vidékek­
ről. Sztalino afféle szovjet olvasztótégely volt, olyan oroszul beszélő város,
ahol az ukrán nemzeti identitás sokkal kevésbé volt jelen, mint Harkovban
és mint Szovjet-Ukrajna más vidékein. A lakosság szovjet politikai identi­
tással rendelkezett, de ha így volt, ez sem jelentett nagyobb akadályt a né­
metekkel való kollaborálásnak, mint bárhol másutt. A zsidók gyilkolása
Sztálinóban éppúgy folyt, mint máshol.
Mivel Szovjet-Ukrajnában a Wehrmacht előrenyomulása lelassult, a szov­
jet hatóságok Sztálinóban és a környező Donyec-medencében nem egy­
szerre omlottak össze, hanem lépcsőzetesen. A kommunisták a németek
bejövetelére számítva összetépték a párttagkönyveiket. A parasztok örül­
tek, mert arra számítottak, hogy a németek felszámolják a kollektív gazda­
ságokat. A helyi férfilakosság a fronton volt; a családtagok már akkor kezd­
tek tiltakozni a szovjet rendszer ellen, amikor a háború még nem érte el
a várost. Az N K V D alá akarta aknázni a gyárakat és intézményeket, hogy
a németek bevonulásakor felrobbantsa ezeket. A sztálinói 4/21-es tárná­
nál nők és gyerekek megpróbálták megakadályozni a műveletet. Agyon­
lőtték őket. A Vörös Hadsereg visszavonulás közben elhajtotta a jószág­
állományt. A sztálinói párttagok a lakosságnak szánt élelmiszerrel meg­
szöktek. A helyi milíciák, amelyek jórészt bányászokból álltak össze, ahe­
lyett hogy felvették volna a harcot a németekkel, kereket oldottak. Amint
a német hadsereg elérte a Donyec-medencét, az Einsatzgruppe C tömegé­
vel mészárolta le a zsidókat, nemegyszer cigányokkal együtt, több esetben
bányákban.
Sztálinóban, mint másutt is, a helyi zsidók stigmatizálása és megölése
hidat épített a megszállók és megszállottak között.554A németek gyorsan lét­
rehozták a városban a helyi hatóságokat, amelyeknek vezetője egy régi kom­
munista lett, állományát pedig jórészt szintén kommunisták tették ki. Az új
hatóságok felállítottak egy kétezer fős rendőri erőt, amelynek tagjai között
szintén sok volt a korábbi párttag. Ezek a helyi rendőrök segítették a néme­
teket Sztálinóban mintegy tizenötezer zsidó agyonlövésében. Az állítólagos
kommunista mivoltuk miatt megölt zsidók kivégzésében tehát tekintélyes

S54 Penter: Kohlé: 270-81; Kuromiya: Freedom and Terror, 263-88.

240 F E K E T E FÖ L D

szerepet játszottak a kommunisták. A sztálinóiak - akárcsak más települések

lakói —a zsidók meggyilkolásával elfogadtak egy hazugságot, amely meg­
szabadította őket a múltjuk felelősségétől, és bizonyos védelmet nyújtott
számukra a német hatalom részéről. A kétszer megszállt területek lakóinak
a szovjet hatalomban való egy-két évnyi részvétel kísértetétől kellett megsza­
badulni, az olyan helyek esetében azonban, mint a Donyec-medence, egy
egész generáció történetét kellett kiradírozni.
Később, amikor a szovjet hatalom visszatért, az emberek újabb pálfor-
dulást hajtottak végre. Ettől a pillanattól fogva az olyan tipikusan szovjet
helyek emlékezetében, mint a Donyec-medence, az antifasizmus szovjet
mítosza vált dominánssá. Eszerint minden szovjet állampolgár egyformán
szenvedett a német uralom alatt, amely ellen hősies küzdelmet folytattak.
Ez éppen annyira igaz - vagy, ha úgy tetszik, éppen olyan hamis - , mint
a háborús idők antikommunizmus mítosza. 1941-ben a judeobolsevizmus
mítosza lehetővé tette a szovjet állampolgárok számára, hogy elhatárolják
magukat zsidó szomszédjaiktól. A náci Németország ellen vívott Nagy Hon­
védő Háború mítosza lehetővé tette, hogy elhatárolják magukat a zsidó
szomszédok meggyilkolóitól.

Belorusszia a Szovjetunió európai köztársasága volt, amelyet a szovjet ha­

talom a leginkább megváltoztatott. Ez a köztársaság a német politika fon­
tos tesztjét jelentette, mivel - Litvániával, Lettországgal, sőt Ukrajna egyes
részeivel ellentétben - itt nem lehetett számítani nemzeti politikai erőfor­
rásra. Belorussziában nem volt jelentős nemzeti kérdés, és a német hódí­
tók csak kisszámú belorusz nacionalistát vittek magukkal az emigrációból
vagy Belorusszia egyik régiójából a másikba.
A zsidókkal szembeni német politika Belorussziában ugyanaz volt, mint
másutt, azzal a különbséggel, hogy a zsidó nők és gyermekek tömeges meg­
gyilkolása éppen Belorussziában vette kezdetét, amikor Himmler 1941.
július 19-én parancsot adott a Közép Hadseregcsoport mögött felvonuló
Wajfen-SS-neV., hogy tisztítsák meg a Pripjaty-mocsarakat a zsidóktól,555
majd július 31-én jelezte, hogy a parancs a nők megölésére is vonatkozik.
A Waffen-SS 13 788 gyermeket, nőt és férfit ölt meg. Augusztus közepé­
re a Belorussziáért felelős Einsatzgruppe B több zsidót pusztított el, mint

Mattháus: „Controlled Escalation”, 225; Dér Die?istkalender Heinrich Himmlers, 189.

 N ém etek, le ng y ele k, s zo v je te k , zsidók 241

bármelyik másik. A csoport parancsnokának, Arthur Nebének556 azonban

nem álltak rendelkezésére olyan toborzási lehetőségek, mint Stahleckernek
Litvániában és Lettországban, mivel Belorussziában ehhez nem volt politi­
kai erőforrás. A helyi kollaboránsok általában beloruszok és lengyelek vol­
tak,557 többnyire olyanok, akiknek nem volt semmiféle politikai motiváci­
ójuk. Ezenkívül Nebe kevesebb erősítést kapott más német rendőri egysé­
gektől, mint tőle délre Jeckeln. 1941 szeptemberében a zsidók mészárlása
Belorussziában elmaradt attól, ami a Baltikumban és Ukrajnában folyt.
Belorussziában az SS, helyi kollaboránsok híján, a német hadseregből
toborzott erőket. A szovjet állampolgárokat a bolsevikok és a zsidók azo­
nosításával lehetett toborozni, a német tisztek esetében azonban egy mó­
dosított logikára - a zsidók, a bolsevikok és a partizánok hármas azonosí­
tására —volt szükség. Ha a zsidók azonosak a bolsevikokkal, akkor egy po­
litikailag gondolkodó helyi lakos azért vehetett részt a zsidóölésben, hogy
ezzel bizonyítsa: ő nem volt bolsevik (és ráadásul nyerészkedjen a meggyil­
kolt zsidók vagyonából). H a a zsidók partizánok, akkor a német tisztek­
nek azért állt érdekükben a meggyilkolásuk, hogy tiszta és győzelmes há­
borút vívhassanak. A hadsereg, amelynek nem állt módjában túl sok nehe­
zen mozdítható tulajdont összelopni, azt is felismerte, hogy a zsidók meg­
ölése és házaik kisajátítása a helyiek számára egyfajta szociális politika volt.
1941. szeptember 18-án Minszktől északkeletre Krupkiban a 354. gyalog­
hadosztály 3. századának katonái kiválasztottak egy alkalmas kivégző hely­
színt, és a faluból odaterelték a helyi zsidókat, ahol az SS-ek már vártak rá­
juk. Egy tiszt, aki valószínűleg maga is apa lehetett, megengedte egy zsidó
asszonynak, hogy kilépjen az oszlopból egy pillanatra, és felhúzza a kisfia
nadrágját.558
Nem sokkal később a német katonák Belorussziában már az SS segítsé­
ge nélkül ölték a zsidókat.559 Maliheuban, ahol a Wehrmacht Közép Had­
seregcsoportja székelt, Nebe és Erich von dem Bach-Zelewski, a régió SS-
és rendőrfőparancsnoka tájékoztatót adott a hadsereg tisztjeinek a parti­
zánháború állásáról. Még bemutatót is tartottak. Egy faluban, ahol tör­
ténetesen egyetlen partizánt sem találtak, megöltek harminckét zsidót,

% Gerlach: Kalkulierte Morde, 544, 549, 567. Lásd M^dykowski: Wcieniu, 231.
Dean: „Service of Poles”.
'8 Beorn: Marchinginto Darkness, 73.
^ Uo. 97.
242 F E K E T E FÖLD

többségükben nőket. Az eset üzenetét aligha lehetett félreérteni. A szep­

tember 23—24-i konferencián részt vevő katonatisztek különbözőképpen
reagáltak, de éppen elegen voltak, akik hajlandónak, sőt lelkesnek mutat­
koztak, hogy a zsidókat partizánokként kezeljék, ami láthatólag megvál­
toztatta a hadsereg eredeti viselkedését.
1941 októberében javában folyt a második nagy keleti német offenzíva,
a Tájfun hadművelet. Eredetileg szó sem volt második német offenzíváról,
mert a németek arra számítottak, hogy a júniusban indított Barbarossa
hadművelet szeptemberre megsemmisíti a szovjet államot. Bármilyen fé­
lelmetes volt is a kezdeti német előrenyomulás, sokkal lassabban haladt,
mint a németek várták. Az aggodalom a késlekedés miatt először az Észak
Hadseregcsoportnál érződött, amely nem érte el Leningrádot. A Dél Had­
seregcsoport Ukrajnában a vártnál szintén lassabban nyomult előre. Hit­
ler szeptemberben úgy határozott, hogy a Közép Hadseregcsoport egy ré­
szét átdobja a Dél Hadseregcsoport megsegítésére. Az Ukrajnában elért át­
törést a Tájfun hadműveletnek kellett kifejlesztenie az átcsoportosított és
megerősített Közép Hadseregcsoport csapataival végrehajtandó, Moszkva
felé irányuló utolsó előrenyomulással, amelyhez Belorussziában csaknem
kétmillió katona összpontosult.560
A Barbarossa hadművelettel ellentétben, amely kétszer megszállt terü­
leten kezdődött, és elérte a háború előtti szovjet területeket, a Tájfun had­
művelet a tervek szerint háború előtti szovjet területen kezdődött, és azon
is ért véget. Mindazonáltal a zsidók számára ugyanolyan következmények­
kel járt. Miután a német csapatok 1941. szeptember 30-án megkezdték
előrenyomulásukat, Belorusszia ugyanolyan gyilkolási zónává vált, mint
a Baltikum és Ukrajna. Mogiljov volt az első nagyobb belorusz város, ahol
október 2-án és 3-án az összes zsidót megölték. Annak ellenére, hogy a né­
met hadsereg hatalmas létszámmal nyomult előre kelet felé, a német gyil­
kosok úgy állították be az esetet, hogy az védelmi akció volt. Egy (ausztriai)
német katona úgy indokolta meg a feleségének a mogiljovi zsidó csecse­
mők lemészárlását, hogy azzal valami sokkal rosszabbat igyekeztek meg­
előzni: „Az első célzásnál a kezem remegett egy kicsit, de az ember hoz­
zászokik. A tizediknél már nyugodtan céloztam, és biztos kézzel el is talál­
tam sok nőt, gyereket, csecsemőt. Nem felejtettem el, hogy odahaza két
gyerekem van, akikkel ezek a hordák ugyanígy bánnának, ha nem tízszer

560 Megargee: War o f Annihilation, 99.

244 F E K E T E FÖLD

rosszabbul. A halál a mi kezünk által szép, gyors halál volt, azokhoz a po­
koli kínzásokhoz képest, amelyeken ezrek és ezrek mentek keresztül a GPU
börtöneiben. A csecsemők szép ívben repültek a levegőben, és mi röptűk­
ben lőttünk beléjük, mielőtt a testük beleesett a gödörbe és a vízbe.”561
Ahogy a Tájfun hadművelet előrehaladt, nagyon kevés erőfeszítésre volt
szükség, hogy a német katonákat bevonják a zsidók lemészárlásába. A 339.
gyaloghadosztály 691. ezredének 3. százada korábban Franciaországban,
a Loire völgyében állomásozott, és megszállói feladatokat látott el. 1941. ok­
tóber 10-én, néhány nappal azt követően, hogy átdobták őket Belorussziá­
ba, az alegység lezárta Krucsa falut, a helybeli zsidókat kiterelte a megásott
gödrökhöz, és agyonlőtte őket. A katonáknak nem volt ínyükre a feladat,
ám a parancsnokok igyekeztek elkerülni, hogy gyengének látszódjanak az
új megbízatásukban. Bármi volt is az oka, a katonák elvégezték a gyilkos­
ságokat, bár ha felmentést kértek, nem büntették meg őket. Ez az egység,
amely frissen érkezett Franciaország bortermő vidékéről, önállóan, az SS
közreműködése nélkül hajtotta végre Krupki falu zsidóságának tömeges
lemészárlását.562
Minszkben, a háború előtti Szovjet-Belorusszia fővárosában a németek
a judeobolsevik mítosz látványos bemutatóját rendezték meg. 1941. no­
vember 7-én,563 a bolsevik forradalom évfordulóján a németek, valamint
helyi beloruszok és oroszok arra kényszerítették a minszki zsidókat, hogy
szovjet zászlók alatt, szovjet dalokat énekelve vonuljanak ki a városból.
Aztán agyonlőtték őket.564 A szimbólum világos volt: a kommunizmusért
és a Szovjetunióért a zsidók a felelősek, megsemmisítésük a kommuniz­
mus vereségét, és természetesen mindenki más felelősségének az eltörlését
fogja eredményezni. A németek a minszki felvonulást más szovjet ünnepe­
ken - a Vörös Fladsereg napján, a nemzetközi nőnapon —megismételték.
Amikor a megszállt Szovjet-Belorussziában megszervezték a civil hatósá­
gokat, ugyanúgy számíthattak a szovjet állampolgárokra, ahogy Szovjet-
Ukrajnában és Szovjet-Oroszországban. A kommunisták és a Komszo-
mol - a kommunista ifjúsági szervezet - tagjai565 Belorussziában is beálltak

561 Gerlach: Kalkulierte Mór de, 588.

562 Beorn: Marchinginto Darkness, 7, 60, 62, 73, 120, 133.
563 Rubenstein and Altman: Unknoum Black Book, 238, 245, 251, 252.
564 Lásd: Bemporad: Becoming.
565 Rein: „Local Collaboration”, 394; lásd még Brakel: JJnter Rőtem Stem und Hakenkreuz, 304.
 N ém etek, leng yelek, szo v je te k , zsidók 245

a helyi rendőrség kötelékeibe, és részt vettek a zsidók tömeges agyonlövé-

sében és a németek más politikai akcióiban.
A Tájfun hadművelet előrehaladtával Belorusszia a Közép Hadseregcso­
port hátországává vált. Az erdős, mocsaras Belorusszia igen alkalmas volt
a partizánháborúra. Még mielőtt a szovjetek maguk rájöttek volna a né­
met vonalak mögötti partizánháború hasznosságára, a németek már meg­
találták az elkövetkező partizánellenes hadjárat ideológiai fedőgondolatát:
„A partizán - zsidó, és a zsidó —partizán.”566 A zsidókat először a szovjet
rezsim létrehozóival azonosították, aztán hozzájuk kötötték a rezsim meg­
jósolt összeomlását, majd az ellentámadás várható formáját is. Bár a néme­
tek előre bejelentették, hogy a Szovjetunió elleni háborúban nem fogják
betartani a hadijogot, és bár a német tömeggyilkossági kampányok nyil­
vánvalóan megsértették ezeket a törvényeket, roppant érzékenyek voltak
az ellenük indított partizánhadjáratra. A németeknek minden szabálysze­
rű háborúban győzniük kell, következésképpen, ha nem állnak győzelemre,
akkor az ellenfél nyilván megszegi a szabályokat. E logika szerint a zsidók
képezik azt a gonosz erőt, amely meg akarja hiúsítani a németek győzel­
mét, akik viszont igazságos harcot vívnak a diadalért, amely a természet­
től fogva jár nekik.
A zsidó nők és gyermekek tömeges lemészárlásának politikája kissé ké­
sőbb érkezett Belorussziába, és a németek itt sem érezték könnyebbnek
a megvalósítást. A nők és gyermekek megölésének tabuja itt is, mint má­
sutt, érvként szolgált ahhoz, hogy a műveletbe helyi lakosokat, vagy Litvá­
niában és Lettországban toborzott segédrendőröket is bevonjanak. Való­
színűleg ez lehetett az egyike annak is, hogy bevezessék a gyilkolás új mód­
szerét. Ez a szén-monoxid alkalmazása volt, amelyet Lengyelországban az
„életre alkalmatlan” emberek meggyilkolására használtak, és most Belo­
russziában a zsidók ellen is bevetettek. Ehhez zárt terű furgonokat alakí­
tottak át úgy, hogy a kipufogógázt a raktérbe vezették.567 Ha a zsidókat, fő­
képpen a zsidó gyerekeket ezekbe a kocsikba zsúfolták be, akkor úgy lehe­
tett megölni őket, hogy nem kellett szembenézni velük. A gyerekek ezeket

566 Gerlach: Kalkulierte Morde, 566.

567 Gerlach: Kalkulierte Morde, 1075.
246 F E K E T E FÖLD

a járműveket „fekete hollónak”568 hívták. Ugyanígy nevezték a szüleik az

N K V D rabszállító kocsijait, amelyeken három évvel korábban a sztálini
nagy terror idején az embereket elvitték.

1941 végére a németek szovjet állampolgárok segítségével mintegy egy­

millió zsidót öltek meg a Szovjetunió megszállt területein. A közrendőr­
ség és a Wehrmacht alkalmazásával észrevétlenül haladtak a j udeobolsevista
mítosz logikájának teljes érvényesítése felé, amely ugyanakkor észrevét­
lenül átalakult a győzelem kivívásának eszközéből a vereség leplezésének
az eszközévé. A németek arra nem voltak képesek, hogy megsemmisítsék
a szovjet államot, de ahol sikerült lerombolni a szovjet intézményeket, ott
le tudták mészárolni a zsidókat. Ottó Rasch, az Einsatzgruppe C parancs­
noka 1941 szeptemberében megállapította, hogy „a zsidók kiirtása gya­
korlatilag könnyebb” volt, mint a gyarmati hódítás, amely a háború ere­
deti célja volt.569
A háború a különböző frontokon különböző módon folyt. A kudarccal
először az Észak, aztán a Dél, majd a Közép Hadseregcsoport szembesült.
Az Einsatzgruppek, a Wehrmacht-csapatók és a rendőrség parancsnokai mind
tudták, hogy nincsenek annyira keleten, amennyire kellene lenniük. A zsi­
dók meggyilkolására éppen azért állt rendelkezésre annyi rendőr, mert nem
tudták teljesíteni eredeti rendeltetésüket, azaz egy akkora terület ellenőr­
zését, amely jóval meghaladta azt, amit 1941 végéig várhatólag elfoglal­
hattak. A hadseregparancsnokok idegesek voltak. A szovjetek valódi ellen­
állást tanúsítottak. Úgy látszott, egyedül az Einsatzgruppek és SS-parancs-
nokaik tudják a megoldást, ami nem más, mint nevében és ténylegesen is
zsidóellenes irtóháború.
A Szovjetunió területén élő emberek nemzetiségi identitása, amely oly
fontos volt a német rasszisták lelkivilágának, és oly kimagasló szerepet ját­
szott a későbbi polémiákban, nagyon kevéssé befolyásolta a viselkedésüket.

568 A „fekete holló” elnevezés általánosan elterjedt volt. Lásd például USH M M , RG-31.049/01, Evgenia
Elkina. A furgonokkal végzett kivégzés szintén rendkívül ocsmány dolog volt. Akadtak németek, akik
inkább vállalták az agyonlövést. Lásd Prusin: „Community of Violence”.
569 Kudryashov: „Russian Collaboration”, 4-5, 15; Penter: Kohlé, 275; Reid: Leningrad, 125. A németek
Leningrád környékén cigányokat is öltek. Hogy mekkora volt a helyiek közreműködése, még vizsgá­
landó. Lásd Holler: „Nazi Persecution” , 157.
 N ém etek, le ng y ele k, szo v je te k , zsidók 247

A németeknek a szovjet állam jelentett akadályt, de nem jelentett akadályt

egyetlen szovjet nemzet sem. A háború előtti Szovjetunió területén a zsi­
dók ugyanúgy és ugyanolyan arányban pusztultak, mint azokon a terüle­
teken, amelyeket a Szovjetunió 1939-ben és 1940-ben szállt meg. A néme­
tek hadjáratának segítői között megtalálhatók voltak mindazoknak a nem­
zetiségeknek a képviselői, amelyekkel kapcsolatba kerültek. A németek
nemigen törődtek azzal, amikor egy szovjet köztársaság határán keresztül
átléptek egy másikba. Nem is volt rá szükségük.
A németek a háború idejének nagy részében Belorusszia és Ukrajna tel­
jes területét megszállva tartották, Szovjet-Oroszország területének mint­
egy 95 százaléka viszont kimaradt a német megszállásból. Ám Orosz­
országnak azokon a területein, amelyeket elfoglaltak, a szovjet állampolgá­
rok lényegében ugyanúgy viselkedtek, mint bárhol másutt. Azokat az oro­
szokat, akik prominens helyet foglaltak el a kommunista apparátusban,
más oroszok informálták, hogy ha megölnek egy zsidót, azzal tiszta lapot
nyithatnak. Az orosz házmesterek, mint bárhol másutt, készséggel átadták
a németeknek a házukban lakó zsidók névsorát. Oroszok (akárcsak mások)
kezdettől fogva szolgáltak a németeknél rendőrként. Amint a németek el­
érték Szovjet-Oroszország területét, azonnal alkalmazni kezdtek a zsidóel­
lenes akcióikban orosz rendőröket. Oroszok szolgáltak azokban a kisegí­
tő rendőri alakulatokban, amelyek Pszkovban, Brjanszkban és Kurszkban
felkutatták a zsidókat. A megszállt orosz területeken, az olyan városokban
például, mint Rosztov és Minyeralnije Vodi, orosz rendőrök mindenütt
jelen voltak a zsidók tömeges agyonlövésén. Az orosz rendőrök, éppúgy,
mint mások, készséggel jelentették a zsidók rejtegetőit, hogy megszerez­
zék a vagyonukat. De egymást is feljelentették, mindenütt, az ostromlott
Leningrád külvárosait is beleértve. Oroszok szolgáltak azoknál a rendőri
erőknél is, amelyek Oroszország határain kívül - például Vilniusban, Rigá­
ban, Minszkben és Harkovban - zsidókat gyilkoltak.
Oroszország német megszállás alá került városaiban a helyi politika
ugyanaz volt, mint Ukrajnában vagy Belorussziában, és a zsidók sorsa sem
különbözött. A nyugat-oroszországi Szmolenszk alatt a szovjet csapatok
két hónapra feltartóztatták a Közép Hadseregcsoportot, ám a németek vé­
gül szeptember 10-én bekerítették a szovjeteket, és megnyerték az ütköze­
tet. Ekkorra a helyi zsidók többségének, mintegy tízezer embernek sike­
rült elmenekülnie. Orosz szomszédjaik, akik közül a heves harcok során
sokan elvesztették az otthonukat, a németek bevonulása előtt kirabolták és
248 F E K E T E FÖLD

elfoglalták a zsidók lakásait. A németek által beiktatott hatóságok ellenőr­

zésük alá vették és szabályozták az ingó és ingatlan vagyonok eltulajdoní­
tását. Az első fosztogatások meghozták az emberek étvágyát. Szmolenszk
kollaboráns helyi hatóságai, amelyet olyan kommunisták vezettek, akik
tekintélyes szolgálatokat tettek a Szovjetuniónak, népszámlálást rendeltek
el a hátramaradt zsidók tartózkodási helyének összeírása céljából. Ezután
biztosították a németek számára a zsidók gettósításához szükséges szemé­
lyi állományt. Ez lehetővé tette a városban a maradék zsidó tulajdon gyors
elkobzását. A vágy következő tárgyát a gettó lakhelyei képezték. 1942 má­
jusában a város orosz polgármestere, Borisz Menysagin, a neves szovjet jo­
gász azzal a javaslattal állt elő a németeknél, hogy a gettó kiürítésével javí­
tani kellene az oroszok életkörülményeit. A helyi orosz rendőrök néhány
héttel később segítették a németeket Szmolenszk maradék zsidó lakossá­
gának a kiirtásában.570

H a a háború úgy folyt volna, ahogy Hitler számított rá, 1941 tele töme­
ges éhínséget hozott volna a Szovjetunió egész nyugati területén. Mivel ez
nem következett be, és a háború folytatódott, tovább folytatódott a zsidó
gyerekek pusztítása a gázkamrákká átalakított furgonokban. Bár a szlávok
elleni gyarmatosító háború nem állt le, a helyét egyre inkább átvette a zsi­
dók elleni irtóháború.
A természetben —vélte Hitler - a konfliktusok az élelem miatt robban­
nak ki, és a gyengébb fajoknak éhen kell pusztulniuk. Az Éhség Terv cél­
ja kifejezetten az alsóbbrendűnek ítélt szlávok kiéheztetése volt.571 A cél az
volt, hogy a Vörös Hadsereg veresége és a szovjet állam összeomlása után
a Szovjetunió nyugati területeiről, mindenekelőtt Ukrajnából származó
élelem a német civil lakosságot táplálja. Az európai gazdaság ilyen átren­
dezése Németországot önellátóvá, a németek életét pedig kényelmessé és
biztonságossá kellett hogy tegye. Az elgondolás szerint 1941 telén mintegy
harmincmillió szovjet állampolgárnak, köztük Szovjet-Belorusszia hatmil­
lió lakójának kellett volna éhen pusztulnia. Ez a terv megbukott. Szovjet
emberek csakugyan nagy számban pusztultak éhen: hárommillióan a ha­
difogolytáborokban, egymillióan Leningrádban, több tízezren olyan ukrán

570 Cohen: Smolensk, 64, 68, 78, 79, 122.

571 A német kiéheztetési politikát tárgyalja Snyder: Véres övezet, 5. fejezet.
 N ém etek, le n g y ele k, szo v je te k , zsidók 249

városokban, mint Harkov és Kijev. Az eredmény azonban alig volt elég

abhoz, hogy etetni lehessen a keleti fronton harcoló német katonákat, és
nem sok hadizsákmány jutott haza, Németországba.
A Szovjetunió német inváziója lehetőséget teremtett az éhség szétosz­
tására. Mivel a német katonák azt a parancsot kapták, hogy a meghódí­
tott földről lássák el élelemmel magukat és az állataikat (a németek mint­
egy hétszázötvenezer lovat használtak az invázió során), „ahogy a gyarmati
háborúkban szokás”572, a maradék élelem kihelyezése politikai problémává
vált. Ennek eredményeként 1941—42-ben új politikát eszeltek ki: az élelmi­
szer nyugat- és közép-európai szétosztását felváltotta az ínség kelet-európai
szétosztása. Mivel a német politika nem volt képes kellő mennyiségű éle­
lemmel ellátni a németországi civil lakosságot, az élelemhiányt arra hasz­
nálta fel, hogy az uralmuk alá került embereket motiválják, és kikénysze-
rítsék a faji hierarchiájukat. A németek már 1941-től kezdve feladták azt
a tervüket, hogy az éhínséggel átalakítják az egész régiót, ehelyett úgy igye­
keztek szétosztani az éhezést, hogy az segítse őket a háború megnyerésé­
ben. Az emberek zsidó vagyont és a zsidókénál jobb élelmiszer-fejadago­
kat akartak.
A viszonylagos ínség politikája, a judeobolsevik mítosz politikájához
hasonlóan, letörte az ellenállást, és elősegítette a kollaborálást. A legdrasz-
tikusabb esetekben az emberek képesek voltak gyorsan ölni, hogy elkerül­
jék a lassú halált. A szovjet hadifoglyok, miután kiszabadultak az éhhalál­
lal fenyegető táborokból, ennek fejében kaphatók voltak bármire, bele­
értve azt is, hogy segítik a németeket a tömeges zsidóölés politikájában.
Valakinek meg kellett ásnia azokat a gödröket. December 7-én szovjet ha­
difoglyok ásták a gödröket a Letbarszij-erdőben, amelyekbe a németek
a rigai zsidókat belelőtték. A helyszínen lévő németek az esetet alighanem
a judeobolsevista veszély elhárítása egyik módjának tekintették. Csakhogy
akárhány csatát nyertek is meg látszólag a németek, és akárhány hadi­
foglyot ejtettek, éheztettek vagy használtak ki, a Vörös Hadsereg tovább
harcolt.573

572 Amold: „Die Eroberung”, 35. Dieckmann részletesen foglalkozik az ínség szétosztásának gondola­
tával, lásd Deutsche Besatzungspolitik, 1:536, 579-83.
573 Vö. Gerlach: „Wannsee Conference”. Egyetértek azzal a véleménnyel, hogy december fordulópont­
nak számított, és hajlamos vagyok elfogadni, hogy ez sem jelentett explicit parancsot valamennyi zsidó
meggyilkolására, inkább úgy kell tekinteni, hogy Hitler elhatározta a tőlük való megszabadulás szán­
dékának a kinyilvánítását, ám ezt akkor tette, amikor a meggyilkolásuk könnyebbnek bizonyult, mint
250 F E K E T E FÖLD

1941 ősze mozgalmas időszak volt a tízesztendős Jurij Izrailovics Germán

számára.574 A kisfiú Kalugában, ebben a Moszkvától százkilencven kilo­
méterre délnyugatra fekvő orosz városban növekedett. Az apja két évvel
korábban egy éjszaka eltűnt: az N K V D szabotázs vádjával letartóztatta.
Néhány héttel azután, hogy a németek megtámadták a Szovjetuniót, Jurij
apja lesoványodva, az ország északi vidékein végzett kényszermunkától ki­
merültén hazatért, majd 1941 szeptemberében az egészségi állapota elle­
nére mozgósították a szovjet hadseregbe. Amikor az apa ismét eltávozott,
ezúttal azért, hogy harcoljon a németek ellen, a kis Jurij, életében először,
kezdte úgy érezni, hogy zsidóként stigmatizálva van. Egy orosz szomszéd
megfenyegette, hogy majd a németek „elbánnak” a fajtájával. Amikor a né­
metek 1941 októberében csakugyan megérkeztek, Kaluga lakói kenyérrel
és sóval fogadták őket. A helyi hatóságok, a németek parancsára, nagyon
gyorsan létrehoztak egy gettót egy egykori kolostorban, amelyet a szovjet
hatalom idején bezártak. Jurijt más gyerekekkel együtt arra kényszerítet­
ték, hogy dolgozzon a földeken, és gödröket ásson a megölt zsidók tetemei­
nek. A zsidók egy részét, köztük azokat, akiket munkaképtelennek nyilvá­
nítottak, a gettón belül lőtték agyon. Agyonlőttek egy jóindulatú tanítót
is, aki megpróbált segíteni a gyerekeknek. Egy idő után, általános megle­
petésre, gránátok csapódtak be a városban, és ágyútüzet lehetett hallani.
1941 decemberét írták, és közeledett a Vörös Hadsereg. A németek sietve
megpróbálták felszámolni a gettót, felgyújtották az épületeket, és legéppus-
kázták a zsidókat, akik megpróbáltak elmenekülni. Jurij és az anyja a ke­
vés túlélő között volt. Visszatértek az otthonukba, amelyet addigra elvett
egy ortodox pap.

a deportálásuk. 1942 elején Heydrich és mások még a Szibériába való deportálásról tárgyaltak, ami
a lemészárlási parancs esetén értelmetlen lett volna; a német támadás kudarca és Heydrich meggyilkolá­
sa következtében a deportálási terv minden bizonnyal irreálissá vált. A telepített elgázosítóberendezések
technikáját, amelyet később Lengyelországban fejlesztettek ki, eredetileg nem totális megoldásnak szán­
ták, de menet közben minden más módszernél alkalmasabbnak bizonyult, és az utolsó percig használták
is. Felfogásom szerint Hitler elhatározása kezdettől fogva az volt, hogy a zsidókat el kell távolítani
a bolygónkról. Az szinte érdektelen volt, hogy ezt a lemészárlásukkal lehet elérni, vagy úgy, hogy vala­
milyen zord, lakhatatlan vidékre telepítik őket. Ami hátborzongató, az nem valami ördögi terv, amelyet
betű szerint követtek; ilyesmiről szó sem volt. A hátborzongató az a világnézet, amely embereket olyan
természetfeletti kollektívaként ír le, amelynek felszámolása etikus tettnek minősül, eltávolításuk módja
pedig morálisan indifferens.
574 FVA, 368, Iurii Israilovich G.
 N ém etek, le n g y ele k, s zo v je te k , zsidók 251

A kalugai ütközet a Vörös Hadsereg döbbenetét kiváltó ellentámadá­

sának a része volt. 1941 decemberének elején a szovjet katonák Moszkva
alatt visszájára fordították az áradatot. A Tájfun hadművelet kudarcot val­
lott. December 7-én Hellmuth StiefF német tábornok arról írt a feleségé­
nek, hogy emberei „a puszta életükért harcolnak, a nap minden órájában,
egy olyan ellenséggel, amelyik minden tekintetben erős fölényben van”.575
Ezen a napon történt, hogy a japánok bombatámadást intéztek Pearl
Harbor ellen, amivel bevonták a háborúba az Egyesült Államokat. A glo­
bális stratégiai katasztrófa lehetővé tette Hitler számára, hogy egyik hábo­
rús koncepciójától áttáncoljon egy másikhoz. Maguk a hibák hajszolták
bele az áttérést az egyre radikálisabb retorikába. Lengyelország félreisme­
rése hajtotta bele a Nagy-Britannia elleni háborúba. A Szovjetunió alábe­
c slé se azzal járt, hogy Németországnak most egyszerre kellett harcolnia
a britekkel, a szovjetekkel és az amerikaiakkal. De Hitler a maga világné­
zetének logikáját követve kijelenthette, hogy a kapitalizmus és a kommu­
nizmus „közös frontja” a zsidók műve.576 A Szovjetunió felett aratott győ­
zelem lehetővé tette volna a deportálásukat. A keleten kialakult patthely­
zet és az elhúzódó globális konfliktus valami mást követelt. ,A világháború
itt van” - jelentette ki 1941. december 12-én, 1939. januári „próféciájá­
ra” emlékeztetve. „Ennek szükségszerű következménye a zsidók teljes meg­
semmisítése kell hogy legyen.”577
Az előző hat hónap alatt a Szovjetunió megszállt zónáiban a németek
megtanulták, hogyan lehet ezt elérni: tömeges agyonlövéssel. Amikor Hitler
1941 decemberében ígéretet tett a zsidók teljes megsemmisítésére, a Szov­
jetunió megszállt területein már mintegy egymillió zsidót meggyilkoltak.
Ennek ellenére Hans Frank főkormányzónak főtt a feje, hogy hogyan le­
hetne megszabadulni a gettókba zsúfolt lengyel zsidóktól. Miután 1941
decemberében Berlinben meghallgatta Hitlert, visszatért Krakkóba, és a kö­
vetkezőket mondta az alárendeltjeinek: „Uraim, arra kell kérnem önöket,
hogy szabaduljanak meg a szánalom érzésétől. Annak érdekében, hogy

575 Idézi Edele: „States”, 374.

’’76 Herf: Jewish Enemy, 132 és másutt.
577 Hitler december 12-i beszéde Goebbels feljegyzésében: Mazower: Hitlers Empire, 376; lásd továbbá
Witte és mások: Dér Dienstkalender Heinrich Himmlers, 289. Vö. Friedlander: Extermination, 281. Amint
az Egyesült Államok belépett a háborúba, Hider már nem távoli mintaképként állította be, hanem se­
bezhető ellenségként, „amely félig elzsidósodott, félig elnégeresedett”. Fischer: Hitler and America, 37.
 Koppenhága,,
SVÉDO RSZÁG Memel q \
NÉMETORSZÁG D A N IA Balti-tenger L IT V Á N SZSZK

ÉS A FŐKORMÁNYZÓSÁG
1941. június 0Kaunas
0Königsberg Vilnius0
Schleswig-
Holstein
Qánzig0
SudauenQ
Északi- '-.pTlamburg
OstpreuBen
tenger Mecklenburg Pommern (Pomeránia) \ Danzig-
Weser- °Stettin WestpreuRen
Ost-Hannover \
Ems .
Amszterdam @ BELO RUSZ
\ ........... - 0Biatystok SZSZK
HOLLANDIA . Hannover
° : Magdeburg .^ B e r lin
. Südhannover .. -Anhalt ••• •../
Észak-Vesztfália ■8raunschweig- :' Mark Brandenburg
0Posen
tssen_' ’ "o'DöVtmund ,Varsö „Pinszk
WARTHELAND
Warschau ....
.. Brüsszel D u ^ o rf^ : • / ;'V ; NÉMETORSZÁG
BELGIUM'-/Kö|n.A° h e n Ku,he“ 1"' Lipcse ’ ..... Nieder+Schlesien /„-..Z Z X
Radom
QDrezda. L u b iin SZOVJETUNIÓ
Thüringia
/ ■ V Hessen- : ’ Breslau0 o ......• / Radom Lublin \
Nassau í. '**.
( Moselland
\ 0 Frankfurt FÖKORMÁNYZÓSÁG \ LUCk° oR'vne
oLuxembourg. % : Mainfranken
o Prága
UKRÁN
Westmark í--’5*-. ..■•••' ' *■'.* . < 0 Krakkó
; "....(tervezve) .: 0Lvov SZSZK
Szudétaföld >, • Krakau
’ : C
r3
i C s e h -M o rv a
Bayerischfe ;
P ro te k to rá tu s Tarnopol
(ElsaB) >. Ostmark

Strasbburg? Württemberg- . A, c
FRANCIA- Hohenzollern SztanyiszlavQ Kamenyec-
S Z L O V Á K IA .. / QPodolszkij
ORSZÁG ' / \
Baden Niederdonau
. "v;.\ // „M ünchen...oberdonau •. ... (P o z s o n y .. ... Csernyivcio
,..***.*.."**•*./ ; Bécs.°./ V®
Oberbayem 0 Salzburg

®Bern
Tlrol-Vorarlberg Salzburg . 0 Budapest 0 Debrecen
S V Á JC la^iŐ'".
. *.
......* T *. i
** KSrnten
MAGYARORSZÁG...., *. Kg[ozsvár .....
0Lyon
v.
VICHYI 0Milánó
FRANCIA- „Trieszt '> > ®Zágráb
Velence 0 Brassó 0 *......“
ORSZÁG

HORVÁTORSZÁG ROMÁNIA
OLASZORSZÁG
 N ém etek, le n g y ele k, s zo v je te k , zsidók 253

fenntarthassuk a birodalom struktúráját, meg kell semmisítenünk a zsidó­

kat, ahol csak lehet.”578 Frank megértette, amit Hitler nem mondhatott ki:
a harc most védelmi harc volt. A zsidók meggyilkolása a vereség normális
beismerését helyettesítette.579
A Szovjetunióban tanultak nem voltak alkalmazhatók Lengyelország­
ban, legalábbis a Főkormányzóságban és a birodalomhoz csatolt területe­
ken, ahol Németország 1939 óta gyakorolta a hatalmat. Több mint két év
telt el azóta, hogy Németország megtámadta Lengyelországot, de eközben
bele sem kezdett a végső megoldásba. Az Einsatzgruppek 1939-ben Lengyel-
ország nyugati és középső területein pusztítottak, de jobbára a képzett len­
gyelekre vadásztak. Politikai felszabadítás ígérete szóba sem jöhetett. Ami­
ről szó volt: a lengyel állam végleges eltörlése. Egyetlen lengyelt sem alkal­
maztak politikai kollaboránsként: nem mintha senki nem ajánlkozott volna
(akadtak néhányan), hanem mert Berlin nem látta hasznukat. Bár a lengyel
rendőrség lényegében épségben megmaradt, senkinek eszébe sem jutott,
hogy ellássa őket annyi fegyverrel, amennyire a végső megoldás agyonlövé-
ses változatához szükség lett volna. A lengyel zsidókat 1940—41 -ben get­
tóba zárták, de nem azért, hogy lemészárolják, hanem hogy deportálják
őket. A gettókban persze néhány tízezer zsidó elpusztult a betegségektől és
az alultápláltságtól. De Lengyelország nyugati és központi területein még
így is életben volt kétmillió zsidó, akiket a németek 1939-ben odaszállítot­
tak. Hogyan lehetne megölni ennyi em bert?580

1942. január 30-án Hitler németek tömegei előtt beszédet mondott a ber­
lini sportpalotában. Ismét felidézte, ezúttal nagy nyilvánosság előtt, 1939.
január 30-i „próféciáját”, amelyet akkor mondott, amikor külügyminisztere
azzal a hírrel tért vissza, hogy Lengyelország nem fog belépni a Szovjetunió

578 Mazower: Hitler’s Empire, 376.

579 Az 1941 végéig meggyilkolt zsidók számának becslése: Brandon: „First Wave”.
580 A mai Belorusszia területén mintegy 1300 lengyel személy részt vett a kollaboráló rendőri erőkben.
A németek, amennyire csak lehetett, igyekeztek csökkenteni a számukat a beloruszok javára. Lásd Dean:
„Service o f Poles”, 6. A fő kollaboráló alakulat a 107. és a 202. Schutzmannschaft zászlóalj volt. A len­
gyeleket általában akkor és ott toborozták ezekbe az alakulatokba, ahol az ukrán rendőrök 1943-ban
dezertáltak, hogy megalakítsák az ukrán partizánhadsereget. Egyes esetekben a lengyelek azért csatla­
koztak ezekhez az alakulatokhoz, hogy megtorolják az ukrán nacionalisták etnikai tisztogatását. Lásd
Snyder: „Origins” és Snyder: Reconstruction ofNations.
254 F E K E T E FÖLD

elleni háborúba. „Próféciáját” ezúttal átdatálta 1939. szeptember 1-jére,

a Lengyelország elleni német invázió napjára. M ost úgy látszott: annak
idején Hitler előre látta tettei logikáját. H a megnyeri a háborút, akkor
legyőzi a zsidókat. Ha viszont elveszti a háborút, ezt planetáris konfliktus­
ként jellemezheti, amit ugyancsak a zsidók ellen fordíthat. 1942 január­
jában közölte a németekkel, hogy a világháborúért a zsidók a felelősek.
„Próféciája” beteljesülni látszott.581
Hitler még ugyanabban a hónapban feltette a retorikai kérdést: mi­
ért kellene másként tekintenie a zsidókra, mint a szovjet hadifoglyokra.582
Az összehasonlítás beszédes. Eddig az időpontig a németek több nem zsi­
dó szovjet állampolgárt éheztettek halálra, mint ahány zsidót agyonlőttek.
Azon az őszön és télen körülbelül kétmillió szovjet állampolgár pusztul
éhen a táborokban, további félmillió a blokád alá vont Leningrádban.583
Most ez a trend meg fog változni, és az éhhaláltáborok szovjet túlélőinek
egy részét fel fogják használni a zsidók irtására. Az éhhalállal való fenye­
getés a hadifogolytáborokat a kollaboránsok gyárává változtatta. A szovjet
fegyveres erők egymillió fiatal katonája584 - oroszok, ukránok, beloruszok
és mások, akik a kommunizmus és az antirasszizmus szellemében nőttek
fel, többségükben paraszti és munkásszármazásúak, életkorukat tekint­
ve húsz és harminc között - új feladatra lett kiválasztva, hogy forduljanak
a hazájuk ellen vagy a zsidók ellen. A németek, ellentétben az eredeti el­
gondolással, ami a szlávok megölését és a zsidók deportálását tartalmazta,
egyre újabb módját eszelték ki, hogy a szlávokat felhasználják a zsidók el­
len. A tradicionális afrikai gyarmatosítási módszert alkalmazva, az egyik
megvetett csoportot felhasználták a még jobban megvetettek ellen.585 Nem
véletlen, hogy ezeket az új kollaboránsokat askariknak nevezték.586 Az as-
karik eredetileg Német Kelet-Afrikában toborzott helyi katonák voltak,
akiket először 1888-89-ben vetettek be az Abushiri-felkelés leverésére, és
német parancsnokság alatt gyarmattartóikhoz hűségesen harcoltak az első
világháború idején. Német Kelet-Afrika volt az egyetlen olyan gyarmat,

581 Hillgruber: „Grundlage”, 286. Arendt felfigyelt a problémára, lásd Origins.

582 Asztali beszélgetések, 235.
583 Reid: Leningrad, 231.
584 Pohl: Herrschaft dér Wehrmacht, 181; hasonlóképpen Arad: Holocaust, 311.
585 Kuwalek: Vernichtungslager,; 110-11. Lásd még Madajczyk: „Generalplan Őst”, 17.
586 Black: „Askaris”, 279; Sandler: „Colonizers”, 8.
 N ém etek, le ng y ele k, szo v je te k , zsidók 255

amelyet az első világháború végéig sikerült megvédeni, ezért az askarik

története egy kudarcra ítélt, ám igazságos harcban mutatott hűség legen­
dája volt.
Senkinek nem kellett kimondania, hogy a háború, ahogy azt eredetileg
elképzelték, elveszett. Senkinek nem kellett elmagyarázni, hogy a náci fel­
fogás szerint szubhumán lények által lakott gyarmatosítandó terület lesz az
a helyszín, ahol megtörténik bolygónk felszabadítása a nem ember zsidók
uralma alól. Amikor 1941 októberében587 Himmler szót váltott az egyik
vállalkozó szellemű alvezérével, Odilo Globocnikkal, a Főkormányzóság
lublini kerületének SS- és rendőrfőparancsnokával, nem volt szükség ilyen
nyílt megfogalmazásra. A lublini kerület a Főkormányzóság keleti szélén
terült el, amely 1941 előtt Szovjet-Ukrajnával volt határos. Globocniknak
hat hónappal az invázió után az volt a feladata, hogy felkészüljön a keleti
birodalomra. A lublini kerületet, amely tele volt börtönökkel és lágerek­
kel, és mint ilyen, valószínűleg a Főkormányzóság legrettenetesebb része
volt588, eredetileg arra szánták, hogy a kelet felé terjeszkedő Lebensraum
egyfajta kísérleti terepe legyen. Amikor kiderült, hogy a szovjetek tartják
a vonalat, és Hitler politikája irányt változtatott, Himmler és Globocnik
megtalálta a módját, hogyan lehetne megvalósítani a Führer óhaját, a len­
gyelországi zsidók kiirtását.

1941 második felében a Szovjetunió megszállt területein Globocnik SS-

kollégáinak, az olyanoknak, mint Stahlecker és Jeckeln, sikerült kidolgoz­
niuk a tömeggyilkosság improvizált technikáit abból a káoszból, amelyet
a zsidónak mondott állam elleni megsemmisítő háború első hetei terem­
tettek. 1941 végén és 1942 elején a Főkormányzóság lublini kerületében
Globocnik merőben más kiinduló körülmények között látott munkához.
Az ő újítása az volt, hogy összegyűjtötte az előző néhány év német állam­
rombolásának politikai fragmentumait. Keletről átvette a kiéheztetett és
demoralizált szovjet hadifoglyokat. Nincs tudomásunk egyetlen olyan eset­
ről sem, amikor bárki visszautasította volna, hogy elhagyja az éhhaláltá-
bort, ha ezt felajánlották neki, és nem is valószínű, hogy akadt volna ilyen.

587 Heydrich: Husson, 437. Lásd továbbá Rieger: Globocnik, 60—61 és 103, ahol a találkozó időpontja
szeptember vége.
588 A körzetben található büntetőintézmények listáját lásd Poprzeczny: Hitlers Mán, 208.
256 F E K E T E FÖLD

Az éhínségtáborból kiengedett szovjet állampolgárok, akiket egy trawniki

táborban képeztek ki (és akik között voltak beloruszok, csuvasok, észtek,
komik, lettek, litvánok, románok, oroszok, tatárok, ukránok és legalább
egy félzsidó), segítik majd építeni és őrizni a belzeci, sobibóri, és treblinkai
halálgyárakat. Később bevetik majd őket néhány nagyobb gettó - például
a varsói - kiürítéséhez is. A megszállt Lengyelország valóságelemeiből Glo-
bocnik felhasználja a gettókat, ezek zsidó tanácsait, a zsidó rendőrséget,
a zsidó és lengyel besúgókat.589
Nyugatról, magából Németországból Globocnik a szén-monoxidos tö­
megmészárlás technikáját kölcsönzi. Németországban és Lengyelország
megszállt területein német orvosok tartályokban tárolt szén-monoxiddal
öltek; a megszállt Belorussziában és Ukrajnában ugyanebből a célból fur­
gonok kipufogógázát vezették be a kocsik rakterébe. Christian Wirth,
Hitler személyi titkárságának munkatársa, aki Németországban az Euta­
názia programot irányította, találta meg azt a műszaki megoldást, amelyet
ezekben az új létesítményekben alkalmazni fognak. Wirth elvitte öt fiatal
„eutanáziás” kollégáját - többségük a holttestégetés specialistája - Belzecbe,
ahol szén-monoxid zárt térben való előállításának módszereivel kísérletez­
tek. Végül a keleti technika egy változata mellett kötöttek ki: belső égé­
sű motorok kipufogógázát vezették be zárt kamrákba. 1941 végén a né­
metországi gázprogram további mintegy száz résztvevője érkezett meg Glo-
bocnikhoz, a lublini körzetbe.590
A Himmler, Globocnik és Wirth által kifejlesztett tömegmészárlási prog­
ram ezeket a fragmentumokat egy új egésszé gyúrta össze, és mozgásba
hozta a gyilkos mechanizmust. A Főkormányzóság lublini kerületében
Globocnik SS-ei már 1942 elején végigjárták a gettókat, és elmagyarázták
a helyben állomásozó német rendőrség küldetését. A zsidó tanácsok, a né­
metek és a zsidó rendőrség felügyelete mellett megszervezik a gettólakók
azon részének a kiválogatását, akiket vonatra kell tenni. Amikor a szereivé-

Wasser: Raumplanung, 61,77; Schclvis: Vernichtungs-lager Sobibór, 32, 41; Arad: Reinhard, l4;Tooze:
Wages o f Destruction, 468; Black: „Handlanger dér Endlösung” , 315. Az etnikai csoportokat illetően
lásd Black: „Askaris”, 290. Egyes nyugati és lengyel történészek megbocsáthatatlanul követik azt az
etnicizáló szovjet propagandát és jelenlegi orosz nacionalista gyakorlatot, amely a trawnikiakat „uk­
ránokként” emlegeti. Ezek között az emberek között kétségkívül voltak ukránok, de voltak mások is,
köztük természetesen oroszok is.
590 Poprzeczny: H itler’s M án, 163, a T —4 személyzetét 94 főben adja meg; Berger a nem szabványos
Experten-ben 120-at ad meg. Kuwalek: Vernichtungslager szerint a teljes állomány létszáma 453.
 N ém etek, le n g y ele k, s zo v je te k , zsidók 257

nyék megérkeznek a halálgyárakhoz, a zsidókat szovjet állampolgárok által

épített és üzemeltetett gázkamrákban fogják meggyilkolni.591
A kivégzés mikéntje többféleképpen is függött a hiánygazdaságtól. A leg­
felső szinten a német gyarmati hadjárat kudarca azt jelentette, hogy a német
vezetésnek válogatnia kellett az áldozatok között. A szlávok éhen veszejté-
se nem járt bőséges zsákmánnyal, viszont a kudarcért a zsidókat lehetett hi­
báztatni. A viszonylagos ínség politikája mellett azok a lengyelek, akik meg­
örökölték a zsidók vagyonát, különösen ragaszkodtak ahhoz, amit megsze­
reztek, a szovjet állampolgárok pedig kétségbeesetten keresték a módját,
hogyan hagyhatnák el a kiéheztetőtáborokat. A lengyel zsidók sorsát el­
döntő náci elhatározásban releváns érvként mérlegelték a zsidók munkaké­
pességének és kalóriafogyasztásának az arányát. Abban a pillanatban, ami­
kor az élelmezési helyzet súlyosbodni látszott, a zsidókat megölték. Amikor
a munkaerőre nagyobb szükség volt, a zsidókat életben hagyták. Ezen a sö­
tét piacon, ahol a zsidók élete puszta gazdasági tétel volt, a tendencia ál­
talában az elpusztítás felé hajlott. 1942 júliusában, amikor kiderült, hogy
a Főkormányzóság nettó élelemexportőrré vált, Himmler azt az elhatáro­
zást hozta, hogy az év végéig meg kell ölni az ott élő valamennyi zsidót.592

Amikor a németek a táplálkozást összekötötték a deportálással, sok zsidó

az étel álmának hitt. Krakkóban, ahol Frank főkormányzó a kastélyában
élt, 1942-ben az volt a kívánalom, hogy a zsidókat keletre kell deportál­
ni, hogy ők takarítsák be a termést Ukrajnában. Varsóban, Frank Főkor­
mányzóságának legnagyobb gettójában a zsidóknak kenyeret és dzsemet
ígértek, ha az Umschlagplatzon deportálásra jelentkeznek. Idővel, ahogy
a zsidók kezdtek rájönni, hogy mit jelent ez a deportálás, a viszonylagos
ínség politikája a halál késleltetésének politikájává változott. Éppen mi­
vel a németek maguk folyton bizonytalanok voltak, hogy vajon mire van
égetőbb szükségük: élelemre vagy munkaerőre, a zsidók mindig meg tud­
ták győzni magukat, hogy bizonyos hányaduk meg fog menekülni. Var­
sói zsidók jelentése szerint maga a szelekció ténye azt jelentette, hogy „van
különbség a produktív és a nem produktív”593 elemek között, „ami meg­

V)1 A folyamatról lásd Arad: Reifihard, 44, 56; Mlynarczyk: Judenmord, 252, 257, 260; Pohl: Verfolgung, 94.
592 Rieger: Globocnik, 115.
™ FVA, 147, Dávid L.
258 F E K E T E FÖLD

ingatta a gettólakók morálját”. Az egyéni túlélés reménye a közösség szo­

lidaritása ellen hatott. A zsidó rendőröknek meghatározták a kvótát, hogy
hány zsidót kell vonatra tenniük, aminek teljesítése a remény forrását je­
lentette számukra és családjuk számára, ugyanakkor elidegenítette őket
a többiektől. Varsóban egyikük így válaszolt egy zsidó hitsorsosa kifogásai­
ra: „Ez a te problémád. Az enyém pedig az, hogy tíz embert odavigyek.”594
Valószínűleg sohasem született egyértelmű határozat arról, hogy az összes
lengyelországi zsidót halálgyárakban kell megölni. Amint azonban 1942
márciusában megkezdődött a folyamat, az alternatívák keresztülvihetetle-
nekké váltak, éppen ezért szóba sem kerültek. Himmler és Heydrich feb­
ruárban még mindig arról tárgyalt, hogyan lehetne a zsidókat a Gulagra
küldeni. Mivel azonban 1942-ben a Szovjetunió legyőzése nem látszott
közelinek, ez a megoldás kútba esett. így a deportálások, amelyek a lublini
kerületben kezdődtek, az egész Főkormányzóságban elterjedtek. A zsi­
dókat először elszállították a gettókból Belzecbe, aztán Sobibórba, végül
Belzecbe, Sobibórba és Treblinkába. 1942 folyamán ebben a három halál­
gyárban mintegy 1,3 millió lengyelországi zsidót öltek meg. 1942. július
23. és szeptember 12. között az úgynevezett Grosse Aktionban egyedül Var­
sóból mintegy 265 040 zsidót deportáltak Treblinkába, további 10 380-at
a gettóban lőttek agyon. Minthogy a gettót munkatáborrá alakították át,
több tízezren, többnyire fiatal férfiak, ott kellett hogy maradjanak.595
Varsóban 1942 decemberének vége felé ezek közül a túlélők közül né-
hányan, akik laza konföderációban együttműködtek a Zsidó Harci Szer­
vezettel, hozzáfogtak, hogy levadásszák a gettó zsidó hatóságának tagjait.
1943 januárjában Himmler parancsot adott a gettó teljes felszámolására.
A zsidó ellenállók megakadályozták a deportálások végrehajtását. Február­
ban Himmler megújította a parancsát. Amikor 1943 áprilisában a néme­
tek nagyobb számban ismét bevonultak a gettóba, jelentős számú zsidó
ellenállást tanúsított. Ezek egy része a Zsidó Harci Szervezet tagja volt,
amelyben részt vettek a nagyobb zsidó pártok is, mint a Bund, a baloldali
cionisták és kommunisták; mások a Zsidó Katonai Szövetség keretei kö­
zött harcoltak, amelyben a Betar revizionista cionistái domináltak. A re­

5,4 FVA, 404, Marion C.

>95 Witte és mások: Dienstkalender Heifirich Himmlers, 353. Lásd Pohl: Verfolgung, 95; Friedlánder:
Extermination, 343, 430. Az Operádon Reinhardról szóló alapmunka Arad: Belzed. A treblinkai mé­
szárlást Véres övezet című könyvemben írtam le.
 N ém etek, le ng y ele k, s zo v je te k , zsidók 259

vizionisták voltak azok, akik a régi hagyományt folytatva kitűzték mind

a lengyel, mind a cionista zászlót. A varsói gettófelkelés volt az első na­
gyobb városi ellenállás a német uralom ellen Európában. A zsidók meg­
értették, hogy nem sokat kockáztatnak: az esetek többségében a családjuk
már halott volt, ők maguk —joggal —meg voltak győződve róla, hogy rá­
juk is ugyanaz a sors vár. A felkelés a varsói gettó teljes fizikai lerombo­
lásához vezetett, mert a németek lángszórókat alkalmaztak, hogy kiűzzék
a zsidókat a bunkereikből, aztán porig égették az egész negyedet. Az élet­
ben maradottakat munkatáborokba küldték, ahogy eredetileg is tervezték,
ahol 1944-ben szinte valamennyit agyonlőtték. így ért véget a világ legje­
lentősebb zsidó közössége.596

Jürgen Stroop, aki a varsói gettófelkelés vérbe fojtását irányította, meg volt
győződve arról, hogy tettével annak a háborúnak a győzelmét mozdítja elő,
amely Ukrajnát Németország tejjel-mézzel folyó Kánaánjává teszi.597 Fe­
lettesei a varsói zsidók 1942. júliusi kiirtását a nyomasztó élelmiszerhiány
miatt tartották elkerülhetetlenül szükségesnek. Hasonló logikát követtek
a Warthegau gettóiban, például tódzban. A német zsidókat beterelték az
ottani túlzsúfolt gettóba, aztán a helyi német hatóságok azt a feladatot kap­
ták, hogy a saját eszközeikkel oldják meg a túlnépesedés problémáját.
1941 júliusában az SD helyi vezetője a lódzi zsidók lassú halálra éhez-
tetése helyett a lemészárlásukra tett javaslatot: „Ezen a télen fennáll az
a veszély, hogy a zsidókat nem lehet tovább élelmezni. Komolyan meg kell
fontolni, nem az-e a leghumánusabb megoldás, ha valamilyen gyors hatású
preparátummal végzünk azokkal a zsidókkal, akiket nem lehet munkára
fogni. Ez mindenesetre kellemesebb dolog lesz, mint hagyni őket éhen hal­
ni.” Egy olyan mentális világban, ahol az éhen pusztítás a norma, az ölés
minden más formája szívességként állítható be.
Azon a télen a zsidókat csakugyan ilyen „preparátummal” gyilkolták
halomra: kipufogógázokkal, a Belorussziában és másutt keleten kipróbált

^96 Lásd Moczarski: Rozmoivy, 200. A varsói gettólázadás menetét és leverését nagy terjedelemben tár­
gyalja Snyder: Véres övezet, 9. fejezet. Lásd különösen Bartoszewski: Warszawksipierscien; Ringelbaum:
PLish-Jewish Relations; Engelking és Leociak: Warsaw Ghetto; továbbá, annak érzékeltetésére, hogy
mennyi munka van hátra a témával kapcsolatban, lásd Libionka és Weinbaum: Bohaterovwie.
Kershaw: Final Solution, 66.
260 F E K E T E FÖLD

gyakorlat szerint. Chelmnóban, ahová 1941 decemberétől kezdve a lódzi

és a Warthegau más vidékeiről a zsidókat beszállították, az emberölő gépek
parkoló furgonok voltak, amelyeket német közrendőrök őriztek.598 Ez an­
nak a technikának volt a módosított változata, amelyet korábban az „életre
alkalmatlannak” nyilvánított emberek elpusztítására használtak. Lengyel-
ország elfoglalása után a németek azonnal megkezdték a lengyel elmegyógy­
intézetek kiürítését, a páciensek elgázosítását. A cheímnói zsidóság kiir­
tásával a Herbert Lángé parancsnoksága alá tartozó elgázosító SS-kom-
mandót bízták meg.599 Érvényesült bizonyos keletről érkező hatás is. Ottó
Bradfisch, a belorussziai Einsatzkommando 8 parancsnoka annak idején
Dávid-csillagokat festetett a gyilkos járművek oldalára600, hogy ezzel hir­
desse megsemmisítő feladatukat. 1942 áprilisában kinevezték Lódzba, ahol
a zsidók Chelmnóba való folyamatos deportálását felügyelte.
1942 végén azonban a németek által megszállt lengyel területeken, fő­
leg Lódzban, még mindig nagy számban éltek zsidók. Az első szelekció
után a gettót munkatáborrá alakították át, ahol fegyvereket gyártottak.
Lódzban több tízezer zsidó maradt életben csaknem a háború végéig, ami­
kor aztán Auschwitzba deportálták őket.

1942 őszére a Főkormányzóságban minden nagyobb zsidó közösséget szét­

vertek. A még életben maradt zsidókat, nagyon kevés kivétellel —amilye­
nek a fegyvergyári munkások voltak - , a német rendőrség minden teketória
nélkül agyonlőtte601. Azokat a lengyeleket, akiket a Főkormányzóságban
zsidók segítésén kaptak, szintén halállal büntették, azon falvak lakóit, ahol
zsidókat találtak, kollektív megtorlásnak vetették alá. 1942 utolsó hetei­
ben a Főkormányzóság rendőrségének fő feladata a „zsidóvadászat” volt.
Vidéken annyi volt a lövöldözés, hogy a lengyel birtokokon a kutyák már
nem is reagáltak a puskalövésre.602

598 Curilla: Judenmord;'%?>7.

599 Kuwalek: Verniehtungslager, 49.
600 Gerlach: Kalkulierte Morde, 686. Lásd Mallmann: „Rozwi^zac” , 85-95; Friedlánder, Extermination,
314-18.
601 A lódzi gettóról lásd Löw: Juden in Gettó Litzmannstadt.
602 Grabowski: Judenjagd, 9, 59.
 N ém etek, le ng y ele k, s zo v je te k , zsidók 261

1943—44-ben a Főkormányzóságban a német rendőrség arra kényszerí­

tette a lengyeleket, hogy működjenek együtt a zsidóvadászatban. A veze­
tési lánc csúcsán Himmler állt. Parancsai a varsói SS- és rendőrfőparancs­
noktól kerültek tovább a német közrendőrséghez. A német rendőrség vi­
szont azt a feladatot kapta, hogy „az akcióba vonja be a lengyel társadalom
lehető legszélesebb rétegeit” . így a német rendőrség két olyan intézmény­
nyel került kapcsolatba, amelyek a független Lengyelországban már létez­
tek, de az állam szétverése során át lettek alakítva. Az első a lengyel köz­
rendőrség volt, amelyet 1939 után megtisztogattak, faji alapokra helyeztek,
és a német céloknak vetettek alá. A második intézményt a lengyel helyi ha­
tóságok jelentették, amelyeket megfosztottak az államhoz és a törvényhez
fűződő korábbi kapcsolatuktól, és két éven át csak a németek faji politiká­
jának betartásáért voltak felelősek. A lengyel rendőrök és lengyel hatósá­
gok személyes felelősséggel tartoztak német feletteseik előtt annak biztosí­
tásáért, hogy körzetükben egyetlen zsidó se maradjon életben.
Mindez politika volt, de nem nemzeti politika. Nem világos, hány len­
gyel anyanyelvű paraszt azonosította magát 1939-ben a lengyel nemzettel és
állammal. A társadalmi távolság a parasztok és a zsidók között (bár ugyan­
azokon a helyeken laktak), valamint a parasztok és a lengyel hatóságok kö­
zött (bár ugyanazt a nyelvet beszélték) valószínűleg nagyobb volt, mint azt
az óhajtott nacionalizmus nosztalgikus ábrándjai sugallhatják. Annyit min­
denesetre némi biztonsággal kijelenthetünk, hogy a lengyelül beszélő pa­
rasztok háromévi német uralom után úgy láthatták, hogy a lengyel rend
megszűnt, és német rendben élnek. Folyamatosan hallhatták, aki pedig írni-
olvasni tudott, olvashatta, hogy a helyi hatóságaik felelősek azért, hogy biz­
tosítsák falujuk vagy vidékük zsidómentességét.603 A falu vezetőjének ki kel­
lett függesztenie egy hirdetményt604, amely halálbüntetés terhe mellett meg­
tiltotta a zsidók segítését, és jutalmat ígért azoknak, akik feljelentik őket.
A zsidó túlélők emlékeztek rá, hogy minden lengyel faluban látni lehetett
ezeket a hirdetményeket. Ha egy faluban egy zsidó rejtőzött, a falu vezetőjét
a saját emberei - a vetélytársai vagy haragosai - besúghatták a németeknek.
A vidékiek elég rendszeresen hajlamosak voltak beárulni egymást a legkü­
lönbözőbb okokból. A zsidók jelenléte gyakran csak a leszámolás ürügyéül

603 Markiéi és Skibinska: Zagtada domu, 23, 48.

604 Cobel-Tokarska: Bezludna wyspa, 90. Lásd még Skibinska: „Self-Portrait”, 469-71; Engelking: Losy
ZydóiVy 162, 188; Grabowski: Judenjagdy 24.
262 F E K E T E FÖLD

szolgált. A világi jog és a római katolikus egyház által terjesztett háború

előtti antiszemitizmus öröksége vezetett oda, hogy azok a lengyelek, akik
szerettek volna segíteni a zsidókon, féltek más lengyelektől. A falu vezetője
nem szervezhette meg, vagy nem szentesíthette a zsidók mentését, ha nem
volt biztos abban, hogy számíthat a falu valamennyi lakójának a szolidaritá­
sára. Ez olyan abszurd helyzetekhez vezetett, hogy a falu vezetője megvesz­
tegette saját faluja lakóit, hogy ne jelentsék fel a németeknél.
A lengyeleket nem mindig végezték ki a zsidók bújtatásáért, de elég
gyakran ahhoz, hogy a félelem reális legyen. A Főkormányzóságban több
ezer eset volt rá, hogy a német rendőrség tömeges agyonlövésekkel torol­
ta meg a lengyelek valamilyen szabályszegését. A krosnói börtönben egy
lengyel asszonyt azt követően lőttek agyon, hogy az általa rejtegetett zsi­
dót kivégezték. Holttestét a másik áldozatéra hajították. Mindez a többi
lengyel rab szeme láttára történt, akik le tudták vonni a megfelelő követ­
keztetést.605 H a feljelentés érkezett a németekhez, a rendőreik kimentek
a helyszínre, hogy megtalálják és megöljék a zsidókat, és ha senkit nem
tudtak előállítani, megbüntették a falut. Bizonytalanság esetén a falu la­
kóinak megparancsolták, hogy csatlakozzanak a németekhez a bejelentett
zsidók levadászásához. A „zsidóvadászat” idejére túszul ejtették a falu ve­
zetőit, akik az életükkel felelhettek, ha a zsidókat nem sikerült megtalálni.
A falu éjjeliőre, aki békeidőben a tűzbiztonságra és a rend fenntartására
ügyelt, szintén részt vett a zsidóvadászatban, és ugyancsak túszul ejtették.
H a elfogtak egy zsidót, jutalmat kaptak. H a nem sikerült, akkor az életük­
kel fizettek.606
Előfordult, hogy a vidéki lengyelek inkább a lengyel rendőrségnél je­
lentették fel a zsidókat, mint egyenest a németeknél. Ez kevésbé látszott
rettenetes dolognak, mint közvetlenül a külföldi gyilkosokhoz fordulni.
H a azonban egy lengyel rendőrnek ilyesmi a tudomására jutott, szemé­
lyesen felelős volt, hogy megtalálja és beszállítsa (vagy megölje) a kérdé­
ses zsidót. 1943 februárjától a lengyel rendőröknek parancsuk volt, hogy
„figyelmeztetés nélkül agyonlőjenek minden zsidót, akivel találkoznak”607.

605 R^czy: Pomóc Polaków, 44. Zbikowski: „Night Guard”, 513, 515, 517, 520, 524; Grabowski: Ju-
denjagd, 82.
606 A kollektív megtorlások krónikáját lásd Madajczyk: Hitlerowski terror, 9 és tovább.
60/ Engelking és Grabowski: Przest$pczosc\ 194—95. Engelking példaként említ egy' lengyel rendőrt, aki
nem volt hajlandó agyonlőni egy hétéves kisfiút, aki azért könyörgött, hogy meghalhasson, ehelyett meg­
mentette a gyereket. Losy Zydów, 198. Példák a segítségre: R^czy: Pomóc Polaków és Hempel: Pogrobowcy.
 N ém etek, le ng y ele k, s zo v je te k , zsidók 263

A lengyel rendőrök némelykor csakugyan maguk lőtték agyon a zsidókat,

aminek az volt a banális magyarázata, hogy kényelmetlen lett volna szeké­
ren becipelni az illetőt a legközelebbi német csendőrőrsre. Olykor bevitték
a zsidókat a németekhez. Előfordult, hogy német feletteseik megparan­
csolták nekik, hogy ők maguk lőjék agyon a zsidókat. H a a lengyel rendőr
megtagadta ezt a parancsot, az életével lakolt. (A német rendőrök esetében
nem volt ilyen büntetés.) Ennek ellenére akadtak lengyel rendőrök, akik
szabadon engedték a zsidó foglyot, sőt segítettek neki életben maradni.
Ilyen körülmények között, a privatizált erőszak és a paraszti lakosság
mozgósításának viszonya mellett nagyon kevés zsidó maradhatott életben
a lengyel falvakban.608 Azokat a zsidókat, akik megszöktek és bujkáltak, el­
kapták és megölték. Majdnem mindig egy feljelentés következtében.

Ahol az államot szétverték, akár a németek, akár a szovjetek, vagy ezek is,
azok is, szinte valamennyi zsidót megölték. Azokon a földeken, amelyeken
az államot gyors egymásutánban kétszer is szétverték - előbb a szovjetek
a háború előtti nemzetállamokat, aztán a németek a szovjet apparátust - ,
a holokauszt tömeges agyonlövésekkel kezdődött. A kettős megszállás zó­
nájában kidolgozott technikát - amelybe beletartozott a helyiek toborzása,
a többféle német intézmény részvétele, a szabadtéri agyonlövés —utóbb
keletebbre is alkalmazták, a Szovjetunió minden olyan területén, ahová
a németek hatalma kiterjedt. Lengyelország nyugati és középső területein,
ahol a németek 1939 szeptemberétől jelen voltak, de a zsidók tömeges
pusztítása csak két évvel később kezdődött, más technikákat alkalmaztak:
a titkos elgázosítóberendezéseket, a deportálást a gettókból, a zsidóvadá­
szatokat. A balti államok, Kelet-Lengyelország és a Szovjetunió zsidó la­
kosságának a golyó és a gödör jutott; Közép- és Nyugat-Lengyelország zsi­
dóinak a kipufogógázok és a kemencék jutottak.609
Európa többi maradék zsidójának a végzetét ez a helynév jelentette:
Auschwitz.

608 Grabowski: Judenjagd, 11, 69. A hatalom privatizálásának fogalma, amelyet Arendt nyomán Gross
dolgozott ki (Revolution from Abroad), más körülmények között is alkalmazható.
609 Egyes holland zsidókat Sobibórba szállítottak. Ez egyike azoknak a mozzanatoknak, amelyek ro-
konítják a holland helyzetet a lengyellel. A többi sobibóri áldozat csaknem mind lengyel zsidó volt.
A holland zsidók többségét Auschwitzba deportálták.
 8 .

Az Auschwitz-paradoxon

A
uschwitz annak a szándéknak a szimbóluma, amely minden német
fennhatóság alatt élő zsidó megölését tűzte ki célul. Voltak zsidók,
akik túlélték Auschwitzot, mert végül a halálgyáron kívül munkatá­
borok sora működött benne, ahol a beérkezők közül kiválogatták az al­
kalmas munkaerőt. így egy Auschwitz-túlélő története bekerülhet a kol­
lektív emlékezetbe. Azok közűi, akik a kivégzőgödrök szélére kerültek,
ugyanúgy szinte senki sem maradt életben azok közül a zsidók közül,
akik Treblinkába, Belzecbe vagy Sobibórba vagy Cheímnóba kerültek.
Auschwitz neve a holokauszt egészének a metonímiájává vált. Mégis, mire
Auschwitzból gyilkos nagyüzem lett, a zsidók túlnyomó többségét már le­
mészárolták onnét keletre. Auschwitzra ennek ellenére emlékszünk, a ho­
lokauszt nagyobb része azonban jobbára feledésbe merült.
Auschwitz a második világháború után Németország egy viszonylag ke­
zelhető szimbóluma lett, amely jelentősen kisebbítette az elkövetett gaztet­
tek valódi mértékét. Auschwitz azonosítása a holokauszttal hihetővé tette
azt a groteszk állítást, hogy a történtek időpontjában a németek nem tudtak
az európai zsidók tömeges legyilkolásáról. Az lehet, hogy egyes németek
csakugyan nem tudták pontosan, mi történik Auschwitzban. Az azonban
lehetetlen, hogy sok német ne tudott volna a zsidók tömeges meggyilkolá­
sáról. A zsidók tömeges lemészárlása ismert tény volt Németországban, és
szó esett róla legalább családi és baráti körben jóval azt megelőzően, hogy
Auschwitzból halálgyár lett. Keleten, ahol három év leforgása alatt néme­
tek ezrei zsidók millióit lőtték bele a halálvermekbe, az emberek többsé­
ge tudta, mi történik. Németek százezrei voltak a szemtanúi a mészárlás­
nak, és a keleti fronton németek milliói tudtak róla. A háború alatt nők,
sőt gyermekek is jártak látogatóban a gyilkolások helyszínén. Katonák,
 Az A uschw itz-p arad o xo n 265

rendőrök és mások írták le a családjuknak, olykor fényképek kíséretében,

a részleteket. Német otthonok gazdagodtak millió esetben a meggyilkolt
zsidóktól elrabolt holmikból, amelyek postán vagy szabadságos katonákon
és rendőrökön keresztül érkeztek a címzettekhez.610
Auschwitz hasonló okokból vált alkalmas szimbólummá a háború utáni
Szovjetunióban és a posztkommunista Oroszországban. H a a holokausz-
tot Auschwitzra lehet redukálni, akkor könnyen el lehet feledkezni arról,
hogy a németek a zsidók tömeges lemészárlását azokon a területeken kezd­
ték, amelyeket nemrég a Szovjetunió tartott megszállás alatt. A Szovjet­
unió nyugati területein mindenki tudott a zsidók tömeges lemészárlásáról,
pontosan azoknál az okoknál fogva, mint a németek: keleten a tömegmé­
szárlás módszere tízezrek részvételét igényelte, a szemtanúk száma pedig
több százezer volt. A németek távoztak, de a hullagödrök ott maradtak.
H a a holokausztot csak Auschwitzcal azonosítjuk, ezt a tapasztalatot is ki
lehet rekeszteni a történelemből és a közös emlékezetből.611
Auschwitz egyike volt a holokauszt azon kevés mozzanatának, amely­
ben szovjet emberek nem vettek részt. A németek bőséggel toboroztak
szovjet állampolgárokat a zsidók tömeges meggyilkolásához, és szovjet ál­
lampolgárok részt vettek Treblinka, Belzec és Sobibór gázkamráinak épí­
tésében és őrzésében. Semmi kétség, mindez azért vált lehetővé, mert a né­
metek szét akarták rombolni a szovjet államot, és mert a szóban forgó
szovjet állampolgárokat kiszakították háború előtti világukból, továbbá bi­
zonyos esetekben egyesek így próbálták megmenteni az életüket. Ám a há­
ború után a szovjet propaganda képtelen volt magyarázatát adni, hogy
lehet, hogy a szovjet rendszerben felnőtt emberek közül ilyen sokan bizo­
nyultak hasznos kollaboránsnak oly sok, szovjet rendszerben felnőtt em­
ber meggyilkolásában. Éppen elég problémát jelentett a Sztálin utáni érá­
ban, amely a diktátor 1953-ban bekövetkezett halála után vette kezdetét,
és mindmáig tart, hogy megmagyarázzák, miért pusztított el a szovjet poli­
tika több millió szovjet állampolgárt a harmincas évek éhínségei és terror­
hullámai során. Ez a történelmi tény továbbra is teljesen át van politizálva.
Alighanem még mélyebb probléma, hogy szovjet állampolgárok tízezrei

610 Lásd Longerich: Davon, 222 és másutt; Aly: Hitler s Beneficiaries.

611 Vö. Veidlinger: In the Shadow.
266 F E K E T E FÖ LD

képesek voltak részt venni szovjet állampolgárok további millióinak az

elpusztításában egy tökéletesen idegen rendszer nevében, amiről soha nem
esett szó. Ellenkezőleg, igyekeztek eltussolni.612
Auschwitz azért is válhatott a holokauszt sztenderd egyszerűsített jelé­
vé, mert ha az eseményeket egyfajta mitikus és leegyszerűsítő módon ke­
zelik, ez mintegy elválasztja a zsidók tömeges meggyilkolását az emberi
választásoktól és cselekvésektől. Amennyiben a holokausztot Auschwitzra
lehet limitálni, akkor le lehet választani azokról a nemzetekről, amelye­
ket érintett, és azokról a tájakról, amelyeket megváltoztatott. Mintha azt
a szörnyűséget, amely szétterjedt Párizstól Szmolenszkig, be lehetne zárni
Auschwitz kapui és falai mögé. Auschwitz egy német szó, egy olyan terü­
letdarabka neve, amely a háború előtt és után Lengyelország része volt, és
nem látszik valóságos helynek. Mentális és valóságos szögesdróttal van kö­
rülvéve. Auschwitz a gépesített gyilkolást vagy a könyörtelen bürokráciát
vagy a modern kor diadalútját vagy akár a felvilágosodás végpontját jut­
tathatja az eszünkbe. Ez a szó olyan színben tünteti fel a gyermekek, nők,
férfiak meggyilkolását, mintha az valami nem emberi folyamat lett volna,
amelyért a felelősség holmi embernél hatalmasabb erőkre volna hárítható.
H a a zsidók tömeges lemészárlása egyetlen kivételes helyre korlátozódik,
és személytelen folyamatok következményeként kezelhető, akkor nem kell
szembenéznünk azzal a ténnyel, hogy tőlünk nem sokban különböző em­
berek gyilkoltak meg más, tőlünk nem sokban különböző embereket köz­
vetlen közelből.

A holokauszt történetében Auschwitz volt az a hely, ahol a tömeges em­

berölés harmadik technikáját kidolgozták. Harmadik volt időrendben, de
harmadik volt jelentőségében is. A legfontosabb technika - azért is, mert
elsőnek alkalmazták, azért is, mert a legtöbb zsidót így ölték meg, és azért
is, mert bebizonyította, hogy a végső megoldás lehetséges —nem volt más,
mint az áldozatok tömegsírokba lövése. Fontosságában és időrendben a kö­
vetkező a belső égésű motorok kipufogógázaival való megfojtás volt. Nagy­
jából a szén-monoxidos berendezések használatbavétele körül, 1942 ele­
jén terjedt át az összes zsidó megölésének politikája a megszállt Szovjet­
unióból és a megszállt Lengyelországból a német fennhatóság alá került

612 Lásd Snyder: Véres övezet egész utolsó fejezetét.

 Az A uschw itz-p arad o xo n 267

valamennyi ország területére. Auschwitz 1943-44-ben vált a zsidók meg­

gyilkolásának legnagyobb helyszínévé.613
Auschwitz a hetedik nagy munkatáborként jött létre a birodalom te­
rületén, Dachau, Sachsenhausen, Buchenwald, Flossenbürg, Mauthausen
és Ravensbrück után. A hírhedt üdvözlő felirat, az Arbeit machtfrei ezek­
től az elődöktől öröklődött. Az új láger, az elődjeivel ellentétben, a meg­
szállt és a birodalomhoz csatolt Lengyelország területén épült, így azon
a zónán belül, ahol a náci képzelet kivirágzott. 1940-ben létrehozásának
eredeti célja az volt, hogy előkészítse az utat a jövőbeli még nagyobb kele­
ti birodalom számára. Első rabjai olyan lengyelek voltak, akiket vélt vagy
valós ellenállásuk miatt büntettek meg. Az áldozatok következő nagyobb
csoportja szovjet hadifoglyokból állt, akiket az 194l-es invázió után fog­
tak el. Amennyiben ezekben a korai években zsidók is kerültek Auschwitz­
ba, az volt velük a szándék, hogy menetoszlopokban útnak indítják őket
kelet felé, ahol a meghódított szovjet területeken a Német Birodalom épí­
tésén fogják halálra dolgozni magukat. Az igazság az, hogy az Auschwitz
környékén élő zsidók az utolsó agyonlövendő lengyel zsidók között voltak.
Kényszermunkásként deportálták őket Auschwitzba, mert ez volt Ausch­
witz eredeti rendeltetése. Amikor Lengyelország többi részén a zsidók nagy
többsége már halott volt, miután Treblinkában, Sobibórban, Belzecben
vagy Chelmnóban belelőtték őket a gödörbe, az Auschwitz környéki zsi­
dók többsége még élt.614
Auschwitz rendeltetése akkor változott meg, amikor a náci gyarmati
misszió átadta a helyét a végső megoldásnak, amikor a szlávok alávetése el­
vesztette prioritását, viszont annál sürgősebbé vált a zsidók kiirtása. Ez az
általános irányváltás jól látható volt a nácik törekvésének teljes spektru­
mában: ilyen volt az Einsatzgruppát áttérése az egyes zsidók meggyilko­
lásáról valamennyi megölésére; az eredetileg más feladatokra szánt német
rendőrök felhasználása a zsidók tömeges agyonlövésében; a helyi lakosok
toborzása a kisegítő rendőrségbe; egyes szovjet hadifoglyok szabadon en­
gedése annak fejében, hogy segédkezzenek a zsidók megölésében; a lublini
körzet átalakítása a birodalom előretolt állásából az elgázosító létesítmé­
nyek kísérleti területévé. Auschwitz esetében az áttérés a hódítói álmokról

613 Auschwitzban több mint kétszázezer lengyel zsidót gyilkoltak meg. Ez volt a második legnagyobb
csoport a magyar zsidóké után. A harmadik a nem zsidó lengyeleké.
6,4 Steinbacher: Auschwitz, 27; Steinbacher: „Musterstadt”, 275, 293.
268 F E K E T E FÖLD

a megsemmisítés valóságába azt jelentette, hogy a láger átalakult halálgyár­

rá. Magának a gyilkos hatóanyagnak is megvolt a maga fejlődéstörténete.
A Zyklon—B kereskedelmi név alatt árusított hidrogén-cianidot eredetileg
a lengyel rabok barakkjának a fertőtlenítésére használták. Aztán kipróbál­
ták szovjet hadifoglyok megölésére. Végül közel egymillió zsidó megölésé­
re fogják felhasználni.615
Auschwitz az államrombolás zónájában épült, Lengyelország lerohaná-
sa után, a lengyel politikai nemzet eltörlésére irányuló kísérlet részeként.
Eredeti infrastruktúrája szerint lengyel katonai laktanya volt. Németor­
szág 1939 szeptemberében foglalta el, és a német-szovjet határ- és barátsági
egyezmény juttatta Németországnak. Sem felépítése, sem későbbi adaptá­
lása nem lett volna lehetséges, de még csak elképzelhető sem a rivális po­
litikák felszámolására irányuló német hadjárat, valamint az SS államrom­
bolóinak különleges talentuma és szokatlan céljai nélkül.
Auschwitz azonban egy fontos szempontból különleges volt. Ellentét­
ben a kettős megszállást elszenvedett zóna és a megszállt Szovjetunió ki-
végzőgödreivel, valamint az olyan halálgyárakkal, mint Belzec, Sobibór,
Treblinka és Chelmno, ezt nagyszámú olyan zsidó elpusztítására szolgá­
ló helyszínnek tervezték, akik Németország által szuverénnek elismert ál­
lamok polgárai voltak. Majdani zsidó áldozatai általában olyan emberek
voltak, akik a német államrombolási zónán kívül éltek, és akik így sokkal
kevésbé voltak kitéve az SS erőszakos hatalmának. Az ilyen egyének ese­
tében arra volt szükség, hogy az államuk elhagyja őket, vagy meg kellett
fosztani őket az állampolgárságuktól, és fizikailag el kellett szállítani a ha­
zájukból Auschwitzba. Ez nem történhetett meg automatikusan, és való­
jában gyakran bonyolult feladatnak bizonyult.
Hitlernek a zsidómentes bolygóról alkotott fantáziája mindig jelen volt,
alárendeltjeinek pedig legkésőbb 1942 tavaszán a tudomására hozta a vágy­
álmát, hogy megszabadítja Európát a zsidóktól. Erre az időre a zsidók tö­
meges megsemmisítésének politikája, amely az előző évben a Szovjetunió­
ban kezdődött, általánossá vált. Ám hogy ez a politika képes volt-e meg­
valósulni, és ha igen, milyen mértékben, attól függött, hogy a zsidók hol
éltek. Mivel az eredményes gyilkolási stratégiák olyan korábbi döntések és
akciók következményeként valósulhattak meg, amelyek Kelet-Európa meg-

615 Az auschwitzi lágerek és gyilkolási létesítmények kialakulásáról lásd Dwork és Van Pelt: Auschwitz,
166, 177, 219, 240, 275, 290, 293, 313, 326, 351.
 Az A uschw itz-p arad o xo n 269

határozott területeire voltak jellemzőek, ezeket nem lehetett ugyanolyan si­

kerrel megismételni valahol másutt. Más szóval az, ami 1939-ben, 1940-ben
és 1941-ben történt, sorsdöntő fontosságú volt abból a szempontból, hogy
mi fog történni a zsidókkal 1942-ben, 1943-ban és 1944-ben. A néme­
tek nem használhatták a szovjet megszállás által létrehozott pszichológiai,
anyagi és politikai erőforrásokat azokon a helyeken, amelyeket a szovjetek
nem szálltak meg. A németek nem gyűjthették össze a szétrombolt állam
töredékeit ott, ahol ők vagy a szovjetek nem rombolták szét az államot.
A németek nem alkalmazhatták a viszonylagos ínség politikáját azokon
a helyeken, ahol a háború nem volt a faji uralomért folyó hadjárat. Abban
az Auschwitz-múzeumban, amelyet a háború után a kommunista Len­
gyelországban építettek, az áldozatokat állampolgárságuk szerint osztá­
lyozták. Ez elhomályosította azt az alapvető tényt, hogy az áldozatok óriási
többsége zsidó volt, és meggyilkolásuk oka ez volt, és semmi más. Az ál­
lampolgárság hangsúlyozása ezenkívül elhomályosított egy másik, fino­
mabb, de mégis központi fontosságú tényt: azt, hogy a zsidókat úgy ölték
meg, hogy előbb elválasztották őket az államuktól.
Sok helyen, ahonnét a zsidókat Auschwitzba kellett volna szállítani,
e feltételek közül egy sem állott fenn, és a zsidók életben maradtak. Több
millió európai zsidó, aki arra volt ítélve, hogy Auschwitzban meghaljon,
életben maradt, mert nem szállították őket vonatra. A német fennhatóság
alatt élő zsidók, akiket Auschwitzba kellett volna küldeni, nagyobb eséllyel
maradtak életben, mint azok a német fennhatóság alatt élő zsidók, aki­
ket nem szántak arra, hogy Auschwitzba küldjék. Ez az Auschwitz-para­
doxon, amit csak úgy lehet feloldani, ha figyelembe vesszük, hogy egyes
államokat leromboltak, másokat nem. Ezek olyan politikai sajátosságok,
amelyek képesek magyarázatát adni az univerzális elgondolás különböző
kifejleteinek. Auschwitz alkalmasan illusztrálja a zsidók lemészárolásának
univerzális elgondolását. De demonstrálja az államiság általános jelentősé­
gét a megvédésükben.

Ha összehasonlítunk két, német megszállás alá került országot, világosan

kitűnik a politikai tényező jelentősége. Amikor a második világháború
megkezdődött, Észtország és Dánia sok mindenben hasonlított egymásra.
Mindkettő kis északi állam volt, hosszú balti partvidékkel, és mindkettő­
ben nagyon kisszámú zsidó közösség élt. A háború alatt mindkettő német
270 F E K E T E FÖLD

megszállás alá került, mindkettőre érvényes volt a végső megoldás terve,

és német megszállóik mindkettőt judenfrem ót —zsidómentesnek - nyil­
vánították. A holokauszt története szempontjából azonban a két ország
aligha különbözhetett volna jobban. Észtországban azoknak a zsidóknak,
akik a német csapatok bevonulása idején az országban tartózkodtak, mint­
egy 99 százalékát megölték. Dániában a dán állampolgársággal rendel­
kező zsidók mintegy 99 százaléka életben maradt. A dániai zsidók sor­
sául Auschwitzot szánták; az észtországi zsidók sorsa beteljesült, mielőtt
Auschwitz halálgyárrá változott volna.
A németek által megszállt országok közül egyben sem volt olyan magas
a megölt zsidók aránya, mint Észtországban, és egyetlenegyben sem volt
olyan magas az életben maradottaké, mint Dániában. H a figyelembe vesz-
szük a német politika totális jellegét, ez a különbség magyarázatot követel.
Vajon Észtország lakossága az antiszemitizmusáról volt ismert? Ami azt il­
leti, az antiszemitizmus tradícióját éppen Dániában lenne könnyebb kimu­
tatni. Vajon a háború előtt az észteket antiszemiták kormányozták? Kons­
tantin Páts és Johan Laidoner kettős diktatúrája egyértelműen konzervatív
volt, de 1934-ben éppen a szélsőjobb elleni puccsal került hatalomra. Va­
lójában az észtországi zsidók a köztársaság egyenlő polgárai voltak, és az or­
szág befogadott bizonyos számú ausztriai és németországi zsidó menekültet
is. Dánia ezzel szemben 1935 után visszafordította a zsidó menekülteket.
Az intuíció csal. A rendkívül különböző végkimenetnek, úgy látszik, ke­
vés köze van a népi beállítódáshoz és a háború előtti politikához, annál több
viszont a háborús tapasztalatokhoz és a megszálláshoz. Auschwitz figyelmez­
tet bennünket Hitlernek a zsidómentes világról alkotott víziójára; meg kell
azonban tanítania bennünket arra is, hogy milyen fontos szerep jut a politi­
kának e vízió megvalósításának siettetésében vagy fékezésében.616

616 Lásd Valentino: Final Solutions, 234 és másutt, valamint Croes: „Holocaust in the Netherlands”,
492. Más vonatkozásban, Straus: Order o f Genocide, 128. Az antiszemitizmus mértéke, amennyire meg­
állapítható, nem mutat korrelációt a zsidók halálozási arányával; szigorú korrelációt mutat viszont
az államrombolás mértéke. Helen Fein Accounting fó r Genocide című értékes tanulmányában az itt
bemutatottal aszinkron érvelést dolgozott ki. Míg a szerző a német tervekkel szembeni „hatóságellenes
ellenállás hiányáról” ír (90), az előző fejezetekben megpróbáltam leírni e hatóságok szétrombolásá-
nak folyamatát és következményeit, amelyek a holokauszt mint olyan okainak egy részét képezték.
Az államrombolás megteremtette a lehetőségét az innovációnak, lefejezte és eltorzította a meglévő in­
tézményeket, és olyan töredékeket hagyott hátra, amelyek más célokra alkalmazhatónak bizonyultak.
Megállapításaim mindamellett kétségkívül igazolják Fein általános elgondolását. Mint sok más kérdés
esetében, a további kutatások felé mutató javaslatok megtalálhatók Hildberg: Destruction, 2:372-99.
Lásd még Birnbaum: Prier, 130.
 Az A uschw itz-p arad o xo n 271

1940-ben Észtország osztozott Litvánia és Lettország sorsában. A németek

a két másik balti országhoz hasonlóan a Szovjetuniónak juttatták, ahogy
azt a Molotov—Ribbentrop-paktum az 1939. szeptemberi határ- és barát­
sági szerződés által módosított és jóváhagyott formában előírta. A szovjet
megszállás teljesen megsemmisítette Észtország felső vezetését és politikai
elitjét.617 Páts elnököt például elhurcolták a birtokáról, és a Szovjetunió­
ba deportálták, ahol meghalt. Laidoner, a fegyveres erők főparancsnoka
a deportálása után szintén idegenben pusztult el. Az utolsó észt kormány
tizenegy tagjából tízet bebörtönöztek, közülük kilenc az életét vesztette
(négyet kivégeztek, öt a szovjet lágerekben pusztult el)618.
A megszállt Észtországban visszamenőleges hatállyal bevezették a szov­
jet törvényeket619, azzal a logikával, hogy észt állam nincs, és soha nem is
létezett. így az 1920—30-as években végzett állami szolgálat bűncselek­
ménynek minősült. A sebtében szovjetté nyilvánított Észtországban az
új szovjet hatóságok mintegy négyszáz kivégzést hajtottak végre, és javá­
ban készültek a tömeges deportálásokra, amikor 1941 júniusában a német
hadsereg egységei felvonultak, hogy megrohanják a Szovjetuniót. Június
14-én a szovjet N K V D egyetlen éjszaka 10 200 észt állampolgárt depor­
tált620, ami az egész lakosság egy százalékát tette ki (köztük volt a zsidó ki­
sebbség tíz százaléka, amely erősen túl volt reprezentálva a szovjet represz-
sziók áldozatai között). Néhány nappal később, amikor a német csapatok
a Baltikumon keresztül lerohanták Észtországot, a szovjetek agyonlőtték
az észt foglyokat, és holttesteiket otthagyták a börtönökben.
A németek 1941 júliusának elején érkeztek Észtországba, egy marok­
nyi válogatott észt emigráns kíséretében. A szovjet megszállás, Litvániához
és Lettországhoz hasonlóan, Észtországban is több ezer embert kénysze-
rített emigrációba, akik többségükben Berlinbe menekültek. Ez lehetővé
tette a németek számára, hogy kiválogassák közülük a leendő kollaborán-
sokat. Sokan akartak hazatérni. A németek azokat válogatták ki közülük,
akiket a céljaik szempontjából a leghasznosabbaknak tartottak. A kettős

617 Kaasik: „Political Repression”, 310.

618 Paavle: „Estonian Elité”, 393. Lásd még Lossowski: Kraje battyckie, 46-33.
1,19 Maripuu: „Political Arrests”, 326; Maripuu: „Deportations”, 363.
620 Weiss-Wendt: Murder Without Hátvéd, 131.
272 F E K E T E FÖLD

megszállás itt is, mint mindenhol másutt, a politikai elit kétszeri megszű­
rését jelentette. A szovjetek szétverték a régi uralkodó osztályt; a németek
most megakadályozták mindazok visszatérését, akik nem látszottak elég
alkalmazkodóképesnek. A nácik szelekciója természetesen kizárta a politi­
kai baloldal és a centrum képviselőit. Mint azon a nyáron másutt is, a né­
metek Észtországban is fel tudták használni azokat a morális, anyagi és po­
litikai erőforrásokat, amelyeket a szovjet megszállás hozott létre.
Észtországban - akárcsak Lettországban és Litvániában —különös bő­
séggel volt politikai erőforrás. Alig egy évvel korábban a szovjetek a tel­
jes államszervezetet romba döntötték megalázó és elvetemült módszerek­
kel, így az emberek személyes és politikai törlesztésre készültek. Mire az
Einsatzgruppe A 1941 júliusában elérte Észtországot, a németek már tökéle­
tessé fejlesztették azt az érvelést, amely szerint az általuk ajánlott felszabadu­
lás a zsidóktól való megszabadulást jelenti, és hogy az ebben való részvétel
a politikai tárgyalások előfeltétele. Litvániához és Lettországhoz hasonlóan
Észtország helyi lakosai is az üzenet tolmácsaiként szolgáltak, egy olyan ele­
met is hozzáadva, amit a németek maguk talán nem is értettek: ha az észtek
kollaborálnak a második megszállóval (a németekkel), akkor az első kolla-
borálásuk (a szovjetekkel) el lesz felejtve. Észtországban nem kerültek sorra
zsidó pogromok, a németeknek nem is volt szükségük ilyesmire.
A kettős kollaboráció meglehetősen elterjedt volt. Egyes észt szovjetel­
lenes partizánok, az úgynevezett Hazai Gárda tagjai öltek zsidókat; köz­
tük a legfékezhetetlenebb gyilkosok olyan észt kommunisták voltak, akik
a német invázió kezdetekor átálltak, hogy így tisztítsák meg a nevüket.
Az észt rendőrök, akik a szovjet megszállás alatt részt vettek az észtek és
a zsidók deportálásában, most a németek észt- és zsidóöléseinek a végre­
hajtói lettek. A szovjetek mintegy tízezer észt állampolgárt - köztük mint­
egy 450 zsidót - deportáltak, a német megszállás alatt mintegy tízezer észt
állampolgárt végeztek ki, akik között 963 zsidó volt. A helyi elkövetők
szemszögéből a két munka nem is nagyon különbözött.
A szovjet N K V D korábbi alkalmazottai különösen kitűntek az észtor­
szági zsidók tömeges legyilkolásában.621 Ain-Ervin Mere például N KV D-
ügynök volt, és ő vezette annak az Észt Lövészszövetségnek a különleges
ügyosztályát, amelynek az volt a feladata, hogy megvédje Szovjet-Észtor-
szágot a feltételezett kapitalista inváziótól. A németek alatt viszont beállt

Uo. 115-116.
 Az A u schw itz-p arad o xo n 273

az Észt Biztonsági Rendőrséghez, amelynek 1942 májusától 1943 márciu­

sáig a parancsnokaként szolgált. Az Észt Biztonsági Rendőrség volt a zsi­
dók lemészárlásának fő intézménye. 1943 áprilisától a háború végéig Mere
a Waffen-SS hadosztály egyik zászlóaljparancsoka volt. Ervin Viks a két há­
ború közötti időszakban az észt rendőrségnél szolgált, majd 19 4 0 -4 1-ben
az NKVD-hez került. Ezt követően a németek alatt csatlakozott az Észt
Biztonsági Rendőrséghez, ahol több száz zsidó és nem zsidó kivégzésére
adott parancsot. Alexander Viidik a háború előtt az Észt Politikai Rendőr­
ségnél szolgált, aztán 1940-ben felajánlotta szolgálatait a szovjet N KV D-
nek. A német invázió után az SS felderítőrészlegénél, az SD-nél dolgozott,
ahol beszervezte korábbi szovjet kapcsolatait.622
Észtországban, akárcsak mindenütt máshol, azok az emberek, akik a né­
met megszállás alatt zsidókat öltek, részt vettek mások meggyilkolásában
is. A megszállt Litvániában azok a rendőrök, akik 1941-ben több mint
150 000 zsidó agyonlövésében vettek részt, 1941-ben őrökként szolgál­
tak azokban a lágerekben, ahol hasonló számú szovjet hadifoglyot éheztet-
tek halálra. Lettországban az a kommandó, amelyik legyilkolta az ország
zsidó lakóit, részt vett elmegyógyintézetek betegeinek és belorusz civilek­
nek a kivégzésében is. Mivel Észtországban nagyon kevés zsidó élt, a nem
zsidók ölése viszonylag fontosabb volt, mint másutt. A német megszállás
alatt elpusztított 963 észt zsidót kivétel nélkül észtek, általában rendőrök
ölték meg. Ugyanazok az észt rendőrök végeztek körülbelül tízszer ennyi
nem zsidó észtországi lakossal.

Dániában szinte minden másképp volt. Észak-Európa olyan országaival el­

lentétben, mint Finnország, Észtország, Litvánia és Lettország, a Dán Ki­
rályságnak nem volt közös határa a Szovjetunióval, nem terjedt ki rá a M ó­
ló tov-Ribbentrop-paktum, és nem szállta meg a Vörös Hadsereg. Amikor
1939-ben Lengyelország német—szovjet lerohanásával kitört a második vi­
lágháború, Dánia nem sodródott bele. Nem szenvedett el szovjet invázi­
ót, elitjét nem tizedelte meg a szovjet tömeges agyonlövések és deportá­
lások gyakorlata. Az a politikai erőforrás, amely Észtországban kialakult,
nem jöhetett létre Dániában, mert a dán államot nem verték szét. Egyszeri
megszállás esetén nem lehet szó kettős kollaborálásról.

622 Dieckmann: Deutsche Besatznngspolitik, 1:525-

274 F E K E T E FÖ L D

Az 1940 áprilisában bekövetkezett német megszállás enyhe volt. D á­

nia Németország számára nem volt sem ideológiai ellenség, sem faji cél­
pont, és területét egyértelműen katonai okokból szállták meg. A németek
nem jelentették ki, mint korábban Lengyelországban és majd hamarosan
a Szovjetunióban, hogy az állam, amelyet megtámadtak, többé nem léte­
zik. Ellenkezőleg, a német megszállás kifejezetten a dán szuverenitás alap­
ján ment végbe. A németek világossá tették, hogy nem céljuk „a Dán Ki­
rályság területi integritásának és politikai függetlenségének a megsérté­
se”.623 Keresztély király Koppenhágában maradt, és államfőként kormá­
nyozta az országot. Folytatódtak a demokratikus választások, a parlament
funkcionált, és a kormányok a dánok akaratának megfelelően váltották
egymást. 1941 után, a németek váratlanul hosszúra nyúló és eredményte­
len keleti hadjárata idején Dánia fő feladata az volt, hogy ellássa a Német
Birodalmat élelemmel. Hatezer dán férfi szolgált a Waffen-SS-nél, közü­
lük néhányan a Wiking hadosztályban624, amelyben észtek is harcoltak.625
Amikor 1942-ben a végső megoldás a megszállt Szovjetunióból to­
vábbterjedt Európa többi részére, ez problémát okozott a német-dán kap­
csolatokban. A dán hatóságok világosan látták, hogy ha átadják a zsidó
állampolgáraikat Németországnak, ez sérti Dánia szuverenitását. 1942 de­
cemberében az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió figyel­
meztetést adott ki, hogy azok, akik együttműködnek a németekkel a zsi­
dók meggyilkolásában, a háború után felelősségre lesznek vonva. A szu­
verén kormányok, amilyen a dán is volt, abban a helyzetben voltak, hogy
figyelembe vehették az ilyen figyelmeztetéseket. 1943 elején, miután a né­
metek feladták Sztálingrádot, a háború láthatólag Németország felé höm-
pölygött. így Koppenhágának még kevesebb oka volt arra, hogy részt ve­
gyen a végső megoldásban, a német hatóságoknak pedig még kevesebb
okuk volt, hogy maguk ellen fordítsák a dánokat.626
A zsidók kiirtása azonban továbbra is elsődleges célkitűzés maradt Ber­
linben, amiképpen Werner Best számára is, aki a dániai náci megszálló ha­
tóság vezetője volt. Best a Berlinnel folyó kommunikációjában eredetileg
kitartott amellett, hogy Dániában a végső megoldás erőltetése nem volna

623 Haestrup: „Danish Jews” , 22. Vilhálmosson és Blüdnikow: „Rescue”, 3, 3, 6.

624 Wrübelewski: Díwizja, 143-47. Az egységben szolgált egy Joseph Mengele nevű német sebész is.
625 Strassner: Freiwillige, 15.
626 Haestrup: „Danish Jews”, 23, 29.
 Az A uschw itz-p arad o xo n 275

praktikus, mert sértené az ország alkotmányát, és a kormány bukásához

vezetne. Ez erőteljes német beavatkozást kényszerítene ki, és megbontaná
azt a kedvező egyensúlyt, amelyet sikerült elérni. Amikor azonban a dán
kormány más okból kifolyólag megbukott, Best alkalmat látott a zsidók
lemészárolására. Úgy gondolta, erre az új kormány megalakulása előtti in­
stabil időszakban nyílna lehetőség. 1943 szeptemberének elején meg is tet­
te Berlinnek a megfelelő javaslatot.
Megvolt az akarat, de nem volt meg az út. Szeptember 20-án Rudof
Mildnert kinevezték Koppenhágába a titkosrendőrség és az SD fejének.
Egyenesen a megszállt Lengyelország területéről, Katowicéből érkezett,
ahol az Auschwitzért felelős Gestapo-főnök volt. Más szóval, bőven volt
tapasztalata a zsidók megölésében. Mégis, amit Koppenhágában tapasz­
talt, meggyőzte, hogy a végső megoldás - legalábbis az a fajta, amelyet az
államtalanított zónában elértek — Dániában lehetetlen. Koppenhágában
olyan intézményekkel kellett szembenéznie, amelyek megfelelőit innen
keletre felszámolták. Volt szuverén állam, voltak saját meggyőződéssel és
támogatással rendelkező politikai pártok, léteztek a helyi civilszervezetek
különböző formái, volt rendőrség, amelynek az együttműködésére nem le­
hetett számítani. Más német vezetők ugyanilyen következtetésre jutottak.
A helyi katonai parancsnok megtagadta, hogy támogassa a német rendőr­
séget a zsidók elleni bármiféle akcióban. A helyi haditengerészeti parancs­
nok a zsidók 1943. október 2-ra tervezett begyűjtésének idejére javítóba
küldte valamennyi hajóját, így a part teljesen fedezetlen maradt, ha a dá­
nok bármit akarnának tenni. Ezenkívül tájékoztatta a kitűzött dátumról
a szociáldemokrata politikusokat, azok pedig a maguk részéről értesítették
a dániai zsidókat.627
Dánia szomszédjának, Svédországnak, amely a háborúban semleges ma­
radt, de gazdaságilag benne volt a keze Németország háborús erőfeszíté­
sében, 1943-ban minden oka megvolt, hogy némi közeledést mutasson
a szövetségesek irányába. A svéd kormány most felajánlotta Németország­
nak, hogy átveszi a dániai zsidókat. Ezt az ajánlatot nyílt rádiófrekven­
cián többször meg is ismételték, hogy a dán zsidók tudják: szívesen lát­
ják őket Svédországban. A dánok ekkor összeállítottak egy flottillát, hogy
zsidó lakosságukat átszállítsák Svédországba. A német rendőrség tudott
a vállalkozásról, és nem akadályozta meg. A német haditengerészet tétlenül

627 Az eseményekről szóló józan beszámoló Herbert: Best, 360-72.

276 FE K E T E FÖLD

nézte, amint a dán hajók lassan elúsznak mellettük.628 A dán polgárok cse­
kély kockázatnak tették ki magukat, mivel országukban a polgártársaik­
nak nyújtott segítség nem számított bűncselekménynek. A német rendőr­
ségi razzia október 2-án a hatezer dán állampolgárságú zsidó közül mind­
össze 481-et fogott el.629 A szuverén dán kormány interveniált Berlinnél
ezeknek az állampolgárainak az érdekében. Egyeseket el is engedtek kö­
zülük, a többit Theresienstadtba - az egykori csehszlovákiai Terezinbe - ,
az ott működő tranzitlágerbe szállították, nem pedig Auschwitzba. Kö­
zülük egyetlenegyet sem gázosítottak el. Ugyanakkor a más országokból
Theresienstadtba szállított zsidók egy részét továbbküldték Auschwitzba,
ahol megölték őket, hogy helyet biztosítsanak a dán zsidóknak. A német
hatóságok kihasználták a dán zsidók jelenlétét, hogy propagandafilmet ké­
szítsenek a zsidók állítólagos jó körülményeiről a lágereikben.
Azok a zsidók, akik dán állampolgárok voltak, életben maradtak, ez
azonban nem egészen azonos a Dániában tartózkodó zsidók életben mara­
dásával. 1935 után a dán hatóságok nem fogadtak be zsidó menekülteket,
és a korábban érkezettek egy részét Németországba deportálták. Azoknak
a zsidóknak, akiktől Dániában megtagadták az állami védelmet, ugyanaz
a sors jutott, mint azoknak, akik Észtországban vagy bárhol máshol meg
lettek fosztva az állam védelmétől: a halál.630

A megszállt Észtország annak az államtalanított zónának a része volt, ahol

az egész holokauszt megtörtént. Észtországban, Lettországban, Litvániában,
Lengyelországban és a Szovjetunió nyugati részén Hitler víziója, a globá­
lis faji küzdelem, az államtalanság viszonyai között új politikai formákba
konvertálódott. E helyek mindegyikében más és más volt azoknak az ese­
ményeknek az egymásutánja, amelyek lehetővé tették, hogy a végső meg­
oldás tömegmészárlások formájában testet öltsön. Mindamellett ki lehet
mutatni bizonyos közös vonásokat a végrehajtott akciókban éppúgy, mint
különböző hiányokban.

628 Dwork és Van Pelt: Holocaust, 327.

629 Haestrup: „Danish Jews”, 32.
63° Viljálmsson és Blüdnikow: „Rescue”, 1, 3.
 Az A u schw itz-p arad o xo n 277

Az akciók közé tartozott azoknak a faji vagy hibrid intézményeknek az

előzetes létrehozása, amelyek feladata az állam lerombolása volt; az agresz-
szív háború megindítása, amely lehetővé tette, hogy ezek az intézmények
a saját országuk határán túl, engedékeny környezetben teljesíthessék kül­
detésüket; maga az állam lerombolása, a politikai képesség ellehetetleníté­
se, a vezető osztályok legyilkolása és az olyan akciók, mint a törvény átde­
finiálása; a kollaborálás elősegítése, ami akkor volt hatékony, ha kihasznál­
ták a korábbi államrombolók által létrehozott politikai erőforrásokat, de
amely mindig megkövetelte a helyi rendőrségi erők felhasználását, miután
ezek el lettek vágva a korábbi hatóságuktól, vagy készséggel felajánlották
lojalitásukat a korábbi kollaborálás elfeledtetésére; az olyan pszichológiai
erőforrások mozgósítása, mint a megaláztatás megszüntetése, a bosszúvágy
ösztönzése; a kapzsiság mint anyagi erőforrás kihasználása, amit a tulaj­
donjog folyamatban lévő vagy előző felszámolása tett lehetővé; a német
intézmények bevonása eredeti rendeltetésükön túl a civilek kivégzésébe;
a korábbi államrombolás után maradt intézménytöredékek felhasználása.
Miután a németek (vagy a szovjetek és a németek) szétrombolták az ál­
lamot, a hiányok közé tartozott a szuverenitás formális tagadása, a németek
hatalmán túl terjedő tágabb világgal való bármiféle külpolitikai kapcsolat
felszámolása; az olyan átfogó politikai entitás hiánya, amely megvédhet-
te volna az állampolgárokat, vagy a védelmére ösztönözte volna a polgára­
it, ezen keresztül az állampolgárság mint kölcsönösségi viszony eltűnése;
az állam által törvények és szokások formájában nyújtható hagyományos
védelem felszámolásának a tapasztalata; ennek következtében a sötét piac
elterjedése, az olyan gazdasági viselkedés, amely egy olyan szabad piacon
jelenik meg, ahol nincsenek egyéni jogok, ahol egyes embereket pusztán
megvásárolható vagy eladható gazdasági egységekként kezelnek; és a jog­
talanság szakadéka, ahol minden megengedhető, ahol a gyarmati gondol­
kodás a természetes, mert a hagyományos európai értelemben vett nem­
zetközi jog alkalmazhatatlanná válik.
Az akciók és hiányok e listái kétfelől ugyanazt a szélsőséges helyzetet
jellemzik: azt az államtalanított zónát, ahol a holokauszt elképzelhető volt,
ahol elkezdődött, és ahol végbement. A második világháború alatt a má­
sik végponton ott voltak azok a szuverén országok, amelyeket nem érin­
tett a német hatalom. Bár a holokauszt elemzései ezeket általában említét­
lenül hagyják, mégis érdemes elgondolkodni ezeken a példákon. Végté­
re is Hitler fajelmélete planetáris dimenziókra terjedt ki, a zsidók elleni
278 FE K E T E FÖLD

háborúja pedig globális volt. Nincs különösebb okunk feltételezni, hogy

az antiszemitizmus Észtországban, Lettországban vagy Litvániában elter­
jedtebb volt, mint az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában vagy Ka­
nadában.631
A világ zsidóságának a többsége a holokauszt alatt biztonságban volt,
azon egyszerű oknál fogva, hogy a német uralom nem terjedt ki azokra
a vidékekre, ahol éltek, és nem fenyegette azokat az államokat, amelyek­
nek a polgárai voltak. A lengyel útlevéllel rendelkező zsidók biztonságban
voltak azokban az országokban, amelyek elismerték a háború előtti lengyel
államot, viszont azokban, ahol nem ismerték el, megölték őket. Az ameri­
kai és brit zsidók biztonságban voltak, nemcsak a hazájukban, hanem bár­
hol. A németek nem fontolgatták az amerikai vagy brit útlevéllel rendelke­
ző zsidók megölését, és kisszámú kivételtől eltekintve ilyen nem is fordult
elő. Az államiság —akárcsak az államnélküliség —mindenhová elkísérte
a zsidókat, bárhová mentek is. A szovjet zsidókat - kevés kivétellel —meg­
gyilkolták, ha a németek által megszállt országban fogták el őket, és ahol
a németek az irtóháborújukat folytatták. Ezeken a helyeken a németek
úgy viselkedtek, mintha a szovjet állam szét volna verve, és még a nyoma­
it is igyekeztek megsemmisíteni. H a azonban a zsidók szovjet területen,
a német megszállástól keletre tartózkodtak, megmenekültek a végső meg­
oldástól —bár természetesen alá voltak vetve a szovjet politikának. Azok­
nak a lengyel zsidóknak, akiket 1940-ben az N K V D deportált, nagyjá­
ból az ötven százaléka útközben vagy a Gulagon elpusztult; ennek ellenére
a háború végén ezek a deportáltak képezték a lengyel zsidók legnagyobb
életben maradt csoportját.
Az egyik végleten, az államrombolás állapotában bekövetkezett a ho­
lokauszt; a másik végleten, az állam integritásának fennállása mellett nem
következett be. A köztes esetek azok voltak, ahol a náci vezetés megkísérel­
te megvalósítani a végső megoldást, de nem volt képes véghezvinni. Ilye­
nek voltak az olyan helyek, amelyeket a német hatalom elért, de ahol az
állam nem lett szétrombolva: olyan országokról van szó, amelyek Német­
ország szövetségesei voltak, vagy amelyeket Németország megszállt (vagy
ez is, az is). A német politika ilyen esetekben az volt, hogy a zsidókat el

631 A Németországgal hadban álló és a semleges országokban az antiszemitizmus nemhogy enyhült, in­
kább erősödött a háború alatt. Az amerikaiak egy közvélemény-kutatás szerint a háborúban nagyobb el­
lenségnek tekintették a zsidókat, mint a németeket vagy a japánokat. Nirenberg: Anti-Judaismt 457-58.
 Az A uschw itz-p arad o xo n 279

kell távolítani, deportálni kell az országból, és meg kell ölni. Bár az ilyen
országokból irtózatos számú zsidót öltek meg, és a zsidók sorsa ezeken
a helyeken mindig rosszabb volt, mint honfitársaiké, az ilyen országok
zsidó állampolgárainak több mint a fele (csoportként véve, együttesen)
életben maradt. A szenvedés mértéke, az, hogy minden második zsidót
megöltek, meghaladja mindazt, ami a második világháború bármely más
népét sújtotta. Ám még ez is jelentősen alatta van az államnélküli zóna
kivégzési rátájának, ahol a meggyilkolt zsidók aránya húszból tizenkilenc,
ami igencsak méltó a figyelemre. Azoknak az országoknak a históriája,
amelyek a német befolyás ellenére megőrizték (valamilyen mértékben)
a szuverenitásukat, különbözik egymástól, de a túlélés logikája mindenütt
ugyanaz volt: állampolgárság, bürokrácia és külpolitika.

Az állampolgárság annak a kölcsönviszonynak a neve, amely egy egyén és

az otthont adó állam között fennáll. Amikor nem volt állam, senki nem
volt állampolgár, és az emberéletet értéktelenként lehetett kezelni. A meg­
szállt Európában a nem zsidókkal sehol sem bántak olyan rosszul, mint
a zsidókkal. Ám azokban az országokban, ahol az államot szétrombolták,
senki nem volt állampolgár, és senki nem élvezte az állami védelem bár­
milyen kiszámítható formáját. Ez azt jelenti, hogy a másik nagy német tö-
meggyilkosság —a hadifoglyok halálra éheztetése és a civilek (többnyire
beloruszok, lengyelek és cigányok) lemészárlása - szintén szinte teljes egé­
szében az államtalanított zónákban játszódott le. Ezek a politikai cseleke­
detek együttesen körülbelül ugyanannyi áldozatot szedtek, mint a holo­
kauszt, és ugyanazokon a helyeken alkalmazták és alkalmazhatták őket.
Ahol az állam lerombolása nem történt meg, ilyen szélsőségek elképzelhe­
tetlenek voltak.632
Azokban az országokban, amelyek szövetséges viszonyban álltak N é­
metországgal, vagy ahol a főbb politikai intézmények intaktak maradtak,
azok a nem zsidók, akik a zsidók védelmére keltek, csak ritkán részesültek
ezért büntetésben. Az olyan nem zsidókat, akik egy állam polgárai voltak,
nem lehetett meggyilkolni pusztán azért, mert zsidókat segítettek. A Fő­
kormányzóságban és a Szovjetunió megszállt nyugati területein azonban
a zsidók segítéséért halálbüntetés járt. A Főkormányzóságban több lengyelt

632 Lásd Snyder: Véres övezet, 5. és 6. fejezet.

280 F E K E T E FÖLD

végeztek ki zsidóknak nyújtott segítség miatt, mint az összes nyugat-euró­

pai országban együttvéve. Ennek nem az volt az oka, mintha a lengyelek
különösen hajlottak volna arra, hogy mentsék a zsidókat, már csak azért
sem, mert ez nem volt jellemző. Azért történt, mert aki így tett, azt olykor
csakugyan kivégezték, ami Nyugat-Európában csak ritkán fordult elő. Sőt
a németek által megszállt Nyugat-Európában a zsidók rejtegetése még csak
büntetendő cselekedetnek sem minősült.633
Hasonlítsuk össze azon évek három híres krónikása - Victor Klempe-
rer, Anne Frank és Emanuel Ringelblum - sorsát. Klemperer zsidó szár­
mazású német tudós volt, aki briliáns elemzést készített a Harmadik Biro­
dalom nyelvezetéről. Frank bujkáló német kislány volt Hollandiában, aki
naplót vezetett, amely utóbb a holokausztról szóló legolvasottabb szöveg
lett. Ringelblum a lengyelországi zsidó élet történésze volt, aki a varsói get­
tón belül egész archívumot szervezett meg, amellyel a holokausztról szó­
ló források egyik legfontosabbikát hozta létre. „Gyűjtsünk össze, ameny-
nyit csak tudunk —mondta Ringelblum az Oneg Shabbat néven ismert
projektben közreműködő egyik kollégájának. —Majd a háború után szét­
válogatják az anyagot.”634 Klemperer életben maradt, és életben maradt az
a személy is, aki gondoskodott róla; Anne Frank meghalt, de azok az embe­
rek, akik megpróbálták elrejteni, életben maradtak; Ringelblumot agyon­
lőtték, és vele együtt többeket azok közül, akik segítettek neki. Ezek a sor­
sok jól tükrözik Németország, a megszállt Hollandia és a megszállt Len­
gyelország eltérő jogi struktúráját a háború alatt.635
Klempererre, német állampolgár lévén, akinek a felesége nem volt zsi­
dó, nem terjedt ki a német zsidók deportálásának és kivégzésének általá­
nos politikája. Minthogy a felesége nem vált el tőle, sok más német férfival
ellentétben életben maradt. Anne Frank szintén németországi zsidó volt,
de mivel Hollandiába szökött, elvesztette még azt a maradék állami védel­
met is, amely a nürnbergi törvények szerint nyújtható lett volna számá­
ra. A németek rajtaütöttek a család rejtekhelyén, és Auschwitzba depor­
tálták őket. Anne Bergen-Belsenbe szállítása után valószínűleg tífuszban

633 Lásd Frank 1941. október 15-i rendeletét, in Paulsson: Secret City. Vö. Moore: „Le context du
sauvetage”, 285-86. A megszállt Lengyelországban, a Főkormányzóság rzeszówi körzetében mintegy
kétszáz lengyelt végeztek ki zsidók bújtatásáért. Lásd R^czy: Pomóc Polaków, 61.
634 Kassow: Rediscovering, 13.
635 A náci Németországban életben hagyott zsidókkal kapcsolatban lásd Longerich: Davon, 252-53.
 Az A uschw itz-p arad o xo n 281

meghalt. Azok a holland állampolgárok, akik a családot bújtatták, életben

maradtak, mert az, amit tettek, Hollandiában nem minősült büntetendő
cselekedetnek. Ringelblum története egészen más volt. Öt többször is el­
fogták, megszökött, a segítői között voltak lengyel zsidók és nem zsidó
lengyelek. Végül őt is, azokat a lengyeleket is, akikkel együtt bujkált, va­
lószínűleg együtt kivégezték a varsói gettó üszkös romjai között. Azoknak
a lengyeleknek a többségét, akik megpróbáltak segíteni a zsidóknak, nem
ölték meg, de sokat igen. Mindenesetre az államnélküliség velejárójaként
komoly kockázattal néztek szembe.636
Maguknak a zsidóknak az állam megléte az állampolgárságot jelentette,
még ha csökkentett és megalázó formában is. Az állampolgárság lehetővé
tette a legális emigrációt. A legtöbb német és osztrák zsidó ki is használ­
ta ezt a lehetőséget, annak ellenére, hogy ezzel általában elveszítették va­
gyonukat és a korábbi életükhöz fűződő kapcsolataikat. Az állampolgár­
ság a zsidók számára, még ha olykor nagyon diszkriminatív formában is,
a polgári jog létezését jelentette, amely lehetővé tette számukra, hogy igényt
tarthassanak a tulajdonukra. Ezzel - még ha nyilvánvalóan igazságtalan
feltételek mellett is - alkulehetőséghez jutottak, a távozás jogának meg­
szerzéséhez. A zsidók jogi kizsákmányolását gyakran tekintjük úgy, mint
az elpusztításukhoz vezető lépések egyikét, de ez nem egészen igaz. A tör­
vényi diszkrimináció még a legkizsákmányolóbb és legfájdalmasabb for­
mában is kevésbé volt életveszélyes, mint a rezsimváltozás vagy az állam-
hatalom megszüntetése. Ez utóbbi helyzetekben a zsidók hirtelen totálisan
sebezhetővé váltak, mert elvesztették a polgári törvények védelmét és így
a tulajdonukhoz fűződő jogukat. Nem kínálhatták fel az életükért alku
tárgyaként a vagyonukat, így elveszítették mind a kettőt.
Az antiszemita államok törvényi diszkriminációja nem idézett elő auto­
matikusan lefelé, a halál felé tartó spirált, az állam lerombolása viszont
igen. Mihelyt egy zsidó elveszítette az államhoz való tartozását, ezzel elve­
szítette a magasabb hatóságok és az alacsonyabb szintű hivatalnokok ol­
talmát. Egyes zsidók életben maradhattak, ha sikerült helyreállítaniuk ezt
a kapcsolatot, de ez nagyon bonyolult dolog volt. Egy Anton Schmid
nevű, Bécsből származó német (osztrák) katona Vilniusban azt a hivatalt
vezette, amelyik az alakulatuktól lemaradt német katonákat visszajuttatta

636 Kassow: Rediscovering, 360. Bartoszewski hatásosan érvel Anne Frankot illetően: „Rozmowa”, 16.
Vö. Fein: Accoimtingfor Genocide, 33.
282 FE K E T E FÖLD

az egységükhöz.637 Schmid megmentett egy vilniusi zsidó nőt oly módon,

hogy kitalált számára egy legális személyazonosságot. Némi hízelgés és
erőszakoskodás árán hamis keresztlevelet állíttatott ki számára, amivel át­
juttatta a szükséges öt hivatalon, míg végül dokumentumai teljes értékű-
ékké váltak. Az államtalanított zónában egyetlen zsidó sem lett volna ké­
pes egymaga elérni ezt. Végül Schmid legalább száz zsidót látott el okmá­
nyokkal, amivel esélyt adott nekik az életre.
A modern államokban az állampolgárság a bürokráciáiíoz való hozzá­
férést jelenti. A bürokráciáról az a vélekedés alakult ki, hogy az tehetett
a zsidók meggyilkolásáról. Közelebb áll az igazsághoz, ha azt mondjuk,
hogy éppen a bürokrácia félreállítása vezetett a zsidók meggyilkolásához.
Amíg az állam szuverenitása fennállt, fennálltak azok a korlátozások és le­
hetőségek is, amelyeket a bürokrácia érvényesített. A legtöbb hivatalban
lehetett húzni az időt, mérlegelni lehetett az ügyeket, kérvényekkel vagy
vesztegetéssel célt lehetett érni. H a Németország határain túl egy függet­
len állam polgára nemesen akart cselekedni, a bürokrácia lehetőséget biz­
tosított számára, hogy megfogalmazzák egyes zsidók védelmében gyakor­
latias vagy hazafias érveiket, amelyeket az állam alkalmazottai megérthet­
tek és elfogadhattak. A bürokrácia Németország határain túl is hajlamos
volt különböző módokon húzni az időt: passzolgatni a felelősséget, várni
a fentről jövő világos utasításokat, ragaszkodni a formalitásokhoz és a pa­
pírmunkához. Az ilyesmi a mindennapokban gyakran idegesítővé teszi
a bürokráciát, viszont a zsidók számára a túlélést is jelenthette.638
Még a német bürokrácia sem ölte maga a zsidókat: még a hat éven át rá­
rakódott és beleépült náci struktúrák ellenére sem volt képes elpusztítani
a németországi zsidókat. A német hivatalnokok még arra sem kaptak soha
végleges és egyértelműen rendelkező instrukciót, hogy a német állampolgá­
rok közül ki minősül zsidónak. 1942 januárjában a hírhedt wannseei kon­
ferencián ennek a kérdésnek több időt szenteltek, mint minden másnak,
de végül sem akkor, sem később nem oldották meg. Ez nem a szándék hiá­
nyán múlott. A kérdéssel foglalkozó jogászok meg voltak győződve, hogy

637 Lásd Wette: Feldwebel, 67.

638 A szovjet bürokrácia kivételnek tűnik, bár éppenséggel olyan kivételnek, amelyik erősíti a szabályt.
Először is, a szovjet állam nem volt alkotmányosan vagy gyakorlatban olyan hagyományos állam, ame­
lyet köt a törvény. A kommunista pártnak, így végső soron a pártvezetők szubjektív történelemér­
telmezésének volt alárendelve. Másodszor, a tömeges állami terror idején - például 1937-38-ban - ,
vészhelyzetre hivatkozva, a konvencionális szovjet jogi gyakorlatot is félretolták.
 Az A u schw itz-p arad o xo n 283

„a német, sőt az egész európai véráramot”639 meg kell tisztítani a zsidó vér­
től. Ez csak akkor vált megvalósíthatóvá, amikor a szomszédos országokat
megszállták, és azok politikai életét szétrombolták. A német zsidók nem
a németországi bürokrácia precizitása matt pusztultak el, hanem a többi or­
szág bürokráciájának a szétrombolása miatt. Német zsidókat - nagyon ke­
vés kivétellel —nem öltek meg a háború előtti Németország területén. Ehe­
lyett kiemelték őket Németországból, és deportálták a bürokráciától men­
tes keleti zónákba, ahol a háború előtt teljes biztonságban lehettek volna.
A német zsidók meggyilkolásának helyszínei között olyanok voltak,
mint Lódz, Riga és Minszk. H a a holokausztot a német zsidók nézőpontjá­
ból említik - ahogy általában történni szokott —, ezek a helynevek az isme­
retlenben bekövetkezett halál borzalmát idézik fel. Ezek a városok sok né­
metben - és így sok német forrásban - semmi mást nem jelentenek, mint
a szubhumán lények valószerűtlen gyülekezetét a gyarmati Lebensraum te­
rületén. A náci és a német zsidó források kombinációja alapján félreveze­
tőén hiányos benyomást kaphatunk ezekről a helyekről.
A háború előtt, mielőtt az államrombolás politikája elérte ezeket a he­
lyeket, mindegyik város az európai zsidó civil társadalom modellje volt.
tód z például Lengyelország második legnagyobb városa és második leg­
nagyobb zsidó városa volt, tekintélyes zsidó középosztállyal. Itt született
az egyik legnagyobb hatású lengyel nyelvű költő, Julián Tuwim, aki zsi­
dó volt. A várost Lengyelország 1939-es német megszállása után csatol­
ták a birodalomhoz. Riga Lettország fővárosa volt, ahol a zsidók a polgári
törvénykönyv szerint egyenlő jogokkal rendelkeztek, a parlamentben zsi­
dó képviselők, a kormányban zsidó miniszterek is tevékenykedtek. A har­
mincas évek végén Riga tekintélyes számú németországi és ausztriai zsi­
dó számára nyújtott menedéket. A várost előbb 1940-ben a szovjet, majd
1941-ben a német államrombolás változtatta meg. Minszk a Szovjetunió
elleni német támadás előtt a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság fővá­

639„Endlösung dér Judenfrage”, in Pauer-Studer: Rechtfertigiingen, 339. Breitman megjegyzi, hogy az

egyik nagy tömeggyilkos, Bach-Zelewski volt az, aki intellektuális kapcsolatba hozta a halált a bürokráciá­
val. „Himmler”, 446. Wasserstein a zsidó bürokrácia meghökkentő példájaként említi az amszterdami
zsidó emigrációt segítő tanácsot, amely személyi állománya és működése tekintetében egyezett az amsz­
terdami Judenrattal. Ami időközben megváltozott, az az volt, hogy megérkeztek a német államrom­
bolók, akik létrehoztak egy állam nélküli zónát, ahová most a holland zsidókat küldték. Westerbork,
amely először menekülttábor volt, tranzitlágerré változott a megszállt Lengyelország emberölő létesít­
ményei felé. Lásd Ambiguity, és másutt.
284 F E K E T E FÖ L D

rosa volt. A vegyes házasságok hányada magas volt, és a zsidó és nem zsi­
dó iskolás gyerekek gyakran jó barátok voltak. Az 1937-es nagy terror ide­
jén nagy számban végeztek ki zsidókat, de nem mint zsidókat; legtöbbjü­
ket Lengyelország javára folytatott kémkedés hamis vádjával vitték el az
N K V D „fekete hollói”, hogy aztán agyonlőjék őket. Az antiszemitizmus
kétségkívül jelen volt a szovjet Minszkben, de bűncselekménynek minő­
sült. Ahhoz, hogy a városban zsidó mivoltuk miatt öljenek meg embere­
ket, arra volt szükség, hogy Németország elfoglalja, amint ez 1941-ben
megtörtént. A kelet-európai városi zsidó civilizáció sokszínű volt. Csak az
államrombolás alakította át a zsidó sajátosságokkal rendelkező városokat
az általános gyilkolási politika színterévé.
A németországi bürokrácia csak akkor válhatott a zsidók gyilkosává, ami­
kor másutt létrejöttek a bürokrácia nélküli övezetek. A lengyel államiság
felszámolása a háború elején döntő fordulatot jelentett a holokauszt egész
menete szempontjából, mert a megszállt lengyel területen, Németország
különleges gyarmati zónájában lehetett létrehozni a halálgyárakat. A né­
metek a Szovjetunió megszállt területén, Mogiljovban640 is terveztek halál­
gyárat építeni. Erre soha nem került sor; a Mogiljov számára tervezett kre­
matóriumokat Auschwitzba szállították.641

Általánosságban elmondhatjuk, hogy a bürokraták a szuverén államnak

köszönhették a fizetésüket és a tekintélyüket, és tisztában voltak azzal,
hogy az állampolgárok megcsúfolása az állampolgárság megcsúfolását, az
állampolgárság megcsúfolása pedig a szuverenitás gyengítését jelenti. Még
ha a bürokraták zsidóellenes intézkedéseket foganatosítottak is, fontos volt
számukra, hogy helyi eredetű, nem pedig külföldről rájuk kényszerített
politikát hajtanak végre. ,A mi zsidóink —a mi megoldásunk” gondolat
nem volt éppen nemes, viszont tipikus volt. A szuverenitás akkor is, akár­
csak ma, a külpolitika vitelének látható képességét jelentette. A külpolitika
alapvető célja a legtöbb helyen és korban az állam megóvása volt. Ehhez az
adott időszakban a zsidópolitika megváltoztatásának képességére is szük­
ség volt, mivel az adott pillanatban éppen érvényesülő nemzetközi hatal­
mi konstellációra való tekintettel az egyik zsidópolitika stratégiailag igére-

640 A város Mahiljov néven is ismert. (A szerk.)

641 Gerlach: „Failure o f Plans”, 68.
 Az A uschw itz-p arad o xo n 285

tesebbnek látszhatott egy másiknál. Még az etnikai tisztogatás hívei, akik

meg voltak győződve arról, hogy a zsidók deportálása az állam érdekeit
szolgálja, sem tévesztették szem elől azt a tényt, hogy a zsidókérdés csupán
egy a sok közül.
A külpolitika alakítói számára, akik a politika középpontjába jellemző
módon magát az államot helyezték, a döntő kérdés mindig a háború va­
lószínű kimenetele volt. Általában véve a náci Németországgal szövetsé­
ges államok 1942 folyamán a náci politika felé lavíroztak (bár egyik sem
követte teljes egészében), aztán a szövetségesek felé kezdtek tájékozódni
(amihez, természetesen, antiszemita politikai pozícióból, sőt olykor tömeg-
mészárlási múlttal a hátuk mögött indultak). H a az ország szuverén volt,
a politika megváltozhatott, és a zsidók olykor végeredményképpen életben
maradtak. H a egy ország szuverenitását felszámolták, külpolitikáról töb­
bé szó sem lehetett.

Az állampolgárság, a bürokrácia és a külpolitika így akadályozta a náci­

kat az összes európai zsidó meggyilkolásában. Természetesen minden ál­
lamnak, amelyre hatott a német politika, de nem rombolta szét, megvolt
a maga története, és megvoltak a sajátosságai. Azok között az államok kö­
zött, amelyeket a németek nem romboltak le, de valamilyen módon do­
mináltak, három csoport különböztethető meg: az elsőbe az olyan bábál­
lamok tartoztak, mint Szlovákia és Horvátország, amelyeket más államok
szétrombolása révén hoztak létre; a másodikba az olyanok, amelyek a há­
ború előtt is léteztek, és önszántukból csatlakoztak a náci Németország­
hoz, mint Románia, Magyarország, Bulgária és Olaszország; a harmadik­
ba azok, amelyeket a náci Németország a harcmezőn legyőzött, és ame­
lyek intézményeit különböző mértékben megváltoztatta, anélkül azonban,
hogy teljesen lerombolta volna. Ilyen volt Franciaország, Hollandia és Gö­
rögország. A különbség ezek között az országok között nem volt olyan
szélsőséges, mint Észtország és Dánia között. Az árnyalatok a szuvereni­
tás kettős megsemmisítése és az enyhe német megszállás között mozog­
tak. Ezen országok zsidó lakosságának a története igazolja a szuverenitás és
a túlélés közötti összefüggést.
 9.
Szuverenitás és túlélés

N
émetország szövetségesei között azok a bábállamok, amelyek más ál­
lamok törmelékéből jöttek létre, a leginkább hasonlítanak a törvény­
nélküliség zónájára, ahol a holokauszt bekövetkezett. Ahhoz, hogy
ilyen entitások létrejöjjenek, egy államot meg kell szüntetni, és mind a régi
állam vége, mind pedig az új állam létrejötte Németország parancsára
ment végbe. Az átalakulás során az eredeti állam valamennyi állampolgá­
ra elvesztette az előző rezsim védelmét. Ezek után az új állam vezetői el­
dönthették, hogy a lakosok közül kiknek biztosítják az állampolgárságot.
H a az alkotmányt a németek gyámsága alatt írták, valószínűtlen volt, hogy
a zsidók megkapják a teljes jogú állampolgárságot. Németország készség­
gel fogadta ezeknek az új államoknak a zsidó lakosságát, először a munka­
táborokban, aztán a halálgyárakban, ami szabad kezet adott a helyi etni­
kai tisztogatóknak. Mindkét olyan országot, amelyet Németország kreált
- Horvátországot Jugoszláviából, Szlovákiát Csehszlovákiából - , olyan na­
cionalisták kormányozták, akik a multinacionális egység lerombolása nél­
kül nem juthattak volna hatalomra. A bábállamok tényleges függése a náci
Németországtól hosszú távon azt jelentette, hogy ezek nem alakíthattak ki
normális külpolitikát, és nem voltak valójában szuverének. Mivel ezeknek
az entitásoknak semmi esélyük nem volt arra, hogy túléljék a nácik veresé­
gét, vezetőik valójában nem mérlegelhették az átállás lehetőségét, és nem
próbálkozhattak maradék zsidó lakosaik megmentésével.
Németország 1941 áprilisában rohanta le Jugoszláviát, miután az or­
szág puccs révén kikerült a tengelyhatalmak közül. A tengelyhatalmak
hadműveletében olasz, magyar és bolgár csapatok is részt vettek. Jugoszlá­
via korábban szerbek által dominált, központosított állam volt. Az ország
szétrombolása után Szerbia német katonai megszállás alatt álló körzetté
 S z u v er e n it ás és t úl é l é s 287

vált. Bár élére kineveztek egy bábkormányt, a szuverenitás egyetlen aspek­

tusával sem rendelkezett. Szerbiában a németek a munkaképes zsidó férfi
lakosságot kényszermunkatáborokba zárták, és kijelentették, hogy min­
den szabotázs tömeges megtorlással fog járni. A német megszálló csapa­
tok - akárcsak a megszállt Szovjetunióban - a civil lakosság elleni terrort
választották uralmuk fenntartásának fő módszeréül. Bármiféle ellenállási

NÉM ETORSZÁG
Marburg.*'* MAGYARO RSZÁG
megszállás (Marjbo^
*"**,$••
- Magyar Cluj (Kolozsvár)
megszállás Magyar
O L A S ? -;---% r"‘ ~~ megszállás
ORSZÁG Lubiana*’ -.. *;
(Ljubljana) **,w „Z ágráb S z a b a d j '•
Olasz ®
megszállás ^ % { Backa OTemesvár
Fiume o ; “ OsijeklEszék)^—;v (Bácska) \ R O M Á N IA
Vukovark^Újvidék % 0Resicabánya
0Bihac (Bihács)
Banja Luka \ Belgrád
Tuzla0
-■ í± *a ....
B o s z n ia
\wé v.V-.
Z adar0 HORVÁT Á LLA M
S Z E R B IA
SzarajevóQ °Kragujevac
Olasz
Német
H e rc e g o v in a
— megszállás
0Mostar -
0Nis

fMONTENEGRÓ/Kosovo*%^ j
/(K o s '**'•. / Szófia@
Dubrovnik
Cattaro°*®^e t'P ^ Albán ...... -Bosilegrad °
(Kotor) ; megszállásf BULGÁRIA
Olasz / 0Shkodér
megszállás \ o Skopje
O LAS ZO R S ZÁ G Bolgár
megszállás

Tirana / Strum ica,

®llrana : M ac e d ó n ia
JUGOSZLÁVIA MEGSZÁLLÁSA :.p<O hrid ......... *“
1941 A L B Á N IA G Ö R Ö G O R S Z Á G '*•'
Jugoszlávia 1940-ben Knrra
kor?e0 - ..°Terin
(F|orina) Thessaloniki
o

kísérlet esetén a zsidókon (és néha a cigányokon meg a kommunistákon)

álltak bosszút. A szabvány arány egy német haláláért száz helyi lakos életé­
nek a kioltása volt. E módszer következtében 1941 végére a szerbiai zsidók
óriási többsége - mintegy nyolcezer fő —halott volt.642

642 Lásd Manoschek: Serbien, 39, 51, 55, 79, 86, 107, 186; Pawlowitch: New Disorder, 281.
288 F E K E T E FÖLD

A szerbek után Jugoszlávia második legnépesebb népcsoportját a hor-

vátok képezték. A háború előtti Jugoszláv Királyság nem volt nemzeti te­
rületekre osztott föderáció. A választókerületek úgy lettek kiszabva, hogy
biztosítva legyen a szerbek dominanciája. Több más ok mellett ez is oda
vezetett, hogy a horvátok súlyosan elégedetlenek voltak a belgrádi kor­
mánnyal, amit a Horvát Parasztpárt artikulált. Ennek politikája abban
különbözött az usztasáknak nevezett szélsőséges nacionalistákétól, hogy
helytelenítette a terrorizmust. Az kizárt, hogy Jugoszláviában az usztasák
kerülhettek volna hatalomra, és rendkívül valószínűtlen, hogy egy demok­
ratikus és független Horvátországban képesek lettek volna megnyerni a vá­
lasztásokat. A németek azonban eszközként felhasználták őket. Az usztasák
a szerbeket és a zsidókat vádolták Jugoszlávia létéért meg a törvénytelensé­
gekért, és a valódi belpolitika pótlékaként az etnikai tisztogatás program­
ját választották. A háborús Horvátország legnagyobb gyilkos intézménye
a Zágrábtól száz kilométerre fekvő jaszenováci lágerkomplexum volt. Itt az
áldozatok messze legnagyobb csoportját a szerbek képezték, bár a lakossá­
gi arányokhoz képest a cigányoknak és a zsidóknak sokkal nagyobbak vol­
tak a veszteségeik.
Németország veresége esetén Horvátországnak mint önálló államnak
semmi esélye nem volt a túlélésre, és ennek megfelelően nem volt saját
külpolitikája, és nem volt szuverén. A horvát hatóságok 1942 augusztusá­
ban, majd 1943 májusában Auschwitzba deportálták a zsidókat, mégpe­
dig akkor, amikor Németország legtöbb szövetségese már felhagyott ezzel
a gyakorlattal. Mindent egybevéve, a háború alatti Horvátország zsidó la­
kosságának a háromnegyedét meggyilkolták.643

Szlovákia egy másik olyan bábállam volt, amely a németek által szétrom­
bolt multinacionális állam töredékéből jött létre. Csehszlovákia többnem­
zetiségű, de nem föderális berendezkedésű ország volt, és a szlovákoknak
érthető sérelmeik voltak az általuk lakott területek adminisztrációjában
mutatkozó cseh túlsúly következtében. Ezek a problémák csaknem bi­
zonyosan nem döntötték volna romba a demokratikus Csehszlovákiát.
1938-ban Hitler, miközben Csehszlovákiát a „szudétaföldi” német naciona­

643 Korb: lm Schatten, 439-49 összefoglalja a legfontosabb ténymegállapításokat; lásd még Korb: „Mass
Violence”, 73; Dulic: „Mass Killing”, 262, 273.
 S z u v eren itá s és tú lélés 289

lizmussal fenyegette, egyúttal bátorította a szlovák szeparatizmust is. En­

nek következtében a nacionalista szélsőségesek hitelre tettek szert, és képe­
sek voltak egyesíteni erőiket a fősodorhoz közelebb álló szlovák pártokkal
egy Prága-ellenes, autonómiát követelő kampányhoz. A csehszlovák állam
1939. márciusi szétrombolása vezetett a Jozef Tiso-féle szlovák állam lét­
rejöttéhez. A szlovákok és mások a csehszlovák törvényekről a szlovák tör­
vényekre való átmenet időszakában előszeretettel fosztogatták a zsidókat.
Tiso és az új állam más vezetői ezt egy olyan természetes folyamat részé­
nek tekintették, amelynek következményeként a szlovákok a középosztály
szerepében kiszorítják a zsidókat (és bizonyos mértékben a szlovák katoli­
kusok kiszorítják a szlovák protestánsokat). A zsidókat vagyonukból kitúró
törvények megteremtették a mesterséges zsidókérdést: mit kellene tenni
ezekkel a földönfutóvá tett emberekkel?644
Szlovákia 1940 novemberében csatlakozott a tengelyhatalmakhoz, és
részt vett a Szovjetunió ellen 1941 júniusában indított német invázióban.
Ugyanazon év szeptemberében a szlovák törvényhozás meghozta saját disz­
kriminatív zsidótörvényeit. Októberben a szlovák vezetők megállapodtak
Heinrich Himmlerrel, hogy a zsidó lakosságot Auschwitzba deportálják,
és decemberben biztosítékokat kaptak, hogy a deportáltak nem fognak
visszatérni.645 Bár mintegy huszonháromezer zsidónak sikerült bürokrati­
kus úton mentességet szereznie, körülbelül ötvennyolcezret deportáltak,
akiknek többségét megölték. 1943 márciusában, ahogy a háború áradata
visszájára fordult, a szlovák püspökök felszólaltak a kikeresztelkedett zsi­
dók és a zsidó származású keresztények érdekében. A szlovák hatóságok
ekkor leállították a deportálásokat. 1944. augusztus végén, amikor a szov­
jet csapatok bevonultak Kelet-Szlovákiába, a szlovák ellenállók felkelést
indítottak a Tiso-rezsim ellen. Ennek következtében a német hadsereg
és egy Einsatzgruppe elfoglalta az országot, és további tizenkétezer zsidót
megöltek. Végeredményben Szlovákia zsidóságának körülbelül kétharma­
dát elpusztították.

644 Ward: Priest, Politician, Collaborator, 209, 273.

64s Witte és mások: Dienstkalender Heinrich Himmlers, 278. Általában, lásd Ward: Priest, Politician,
Collaborator, 227, 230, 233, 235.
290 F E K E T E FÖLD

Románia, amely 1941 után Németország legnagyobb katonai szövetsége­

se a keleti fronton, az egyetlen olyan állam volt, amely autonóm politikát
alakított ki a zsidók tömeges meggyilkolására. Az antiszemitizmus törté­
netileg sokkal mélyebben benne gyökeredzett a romániai politikai életben,
mint a németekében. Az állami hatóságok már a 19. században Románia
biztonsági kockázatának tekintették, és stigmatizálták a zsidókat.646 A ro­
mánok csak az ország területét az első világháború után kiterjesztő nyugati
hatalmak nyomására voltak hajlandók a zsidó kisebbséget teljes jogú ál­
lampolgárokká nyilvánítani. Romániának a zsidók deportálására és meg­
gyilkolására irányuló politikája a második világháború idején kezdődött az
elvesztett földek traumájával kapcsolatban. E földek visszaszerzése Buka­
rest központi politikai rögeszméjévé vált. A Románia által elvesztett terü­
letek zsidósága lett később a gyilkos új politika fő áldozata.
Románia, amely az első világháború egyik győztes állama volt, tekinté­
lyes területi nyereségre tett szert, amellett hogy a nyugati hatalmak felszó­
lították a zsidók egyenlő állampolgárként való kezelésére. Az 1920—30-as
években Bukarest legfőbb intézményi és politikai törekvése ezeknek az új
területeknek a románosítása volt.647 1940 nyarán az ország néhány hét
alatt elvesztette mindazt, amit korábban nyert. A Szovjetunió 1940 júniu­
sában és júliusában megszállta Eszakkelet-Romániát (Besszarábiát és Észak-
Bukovinát), majd augusztusban annektálta ezeket a területeket. Ugyaneb­
ben a hónapban Németország utasította Romániát, hogy adják át Eszak-
Erdélyt Magyarországnak. Nem sokkal később Románia elvesztette a Bul­
gáriához csatolt Dél-Dobrudzsát. így történt, hogy ezen a nyáron az ország
elvesztette területének és lakosságának közel egyharmadát. A monarchia
megfizetett ezért. A román király, aki királyi diktátornak nyilvánította ma­
gát, igyekezett a gyengeségét illető vádakat a zsidók ellen fordítani. Azok,
akik elmozdították, egyaránt vádolták őt és a zsidókat. 1940 szeptemberé­
ben Ion Antonescu tábornok a területi restauráció programjával megsze­
rezte a hatalmat, és kezdetben a fasiszta Vasgárdával együtt kormányzott.
Románia hagyományosan Franciaország kliensállama volt. A román
kulturális elit azonosult a francia kultúrával, a francia nyelvet széles kör­
ben beszélték, és az első világháború utáni területi nyereséget Románia

646 Iordachi: „Juden”, 110.

647 Lásd Livezeanu: Cultural Politics.
 Sz u v e r e n i t ás és t úl é l é s 291

°Lublin \ 0 Kővel
ROMÁNIA
NÉMETORSZÁG 0Lutsk
.Rivne
Z s u g o r o d á s és te rje szke d é s
1940-1941
: 0 Krakkó R o m á n ia 1 9 3 9 -b e n
( FŐ KO R M ÁN Y ZÓ SÁG
Lvov
R EIC HSKO M M ISSARIAT
Tarnopol 0 , U K R A IN E ^
... ■ 0Vinnyica
S Z L O V Á K IA :'■ •••. Zsmerinka^ .....
Kamenye^' ** Urnán
* ... * * • ^ .... oPodleszkij, Kiszlovodszk0

.Eger
>% ■
0 /-
\
\
s SS ^ ofG ce m y* a v d ■:
kJ
ví\ ‘

^zatmárnémet*’-, 'Á 7
Debrecen Q . J
v Botolani 0 ;• v ^° Bogdanovka
-7 L C Átadva
w \ QO R ^ ^ Magyarországnak, .; Megszállva
0 Nagyvárad 1940. április . Ia$i0 1941 augusztusában Mikolajev
Klsinyov0 *f
<r
: \ <%
Kolozsvár ^ "ír , Odessza.
c, o Arad ROMÁNIA V ■
: H, V % *
0Timi$oara 5 j5 ju } Besszarábia és Észak-Bukovina,
0 *’ *•*• *• o Szovjetunió annektálja
Bra§ov Galati 1940 augusztusában,
oRe$ita „ „ , ° visszavéve 1941 júliusában
Bráila0
; ’^ B e lg rá d v 0 Ploie$ti

V JC
. 0Craiova @uBukarest
g u A a io i
L 0Constanta
S ZE R B IA
. **........ ^ • /. . . . . - ö*Rusze ^ Fekete-tenger
: Plevenc Átadva Bulgáriának x
B U L G Á R IA 7940 szeptemberében c

a francia külpolitikának köszönhette. Németország 1940 tavaszán meg­

támadta és legyőzte Franciaországot, majd arra kényszerítette Romániát,
hogy engedjen át területeket a szomszédjainak. Ebben a helyzetben Anto-
nescu úgy látta, hogy egyetlen lehetősége az, ha szövetséget köt Németor­
szággal, azon az alapon, hogy Párizs már nem számít, Berlin viszont képes
megváltoztatni a határokat. A román propaganda nem bírálta a németek
tevékenységét, és minden figyelmét a szovjet agresszióra összpontosította.
1940 nyarán a zsidók elvesztették minden jogukat. Bukarest Berlinnek
való udvarlás gyanánt a német törvényeket választotta mintának. Amikor
1941. január 7-én Antonescu Berlinbe látogatott, a külföldi vezetők kö­
zül elsőnek szerzett tudomást a Szovjetunió megtámadásának hitleri ter­
véről. Hitler komolyan vette a román hadsereget. Lengyelország szétverése
után Kelet-Európábán ez volt az egyetlen jelentős haderő, amelyet fel lehe­
tett használni a Vörös Hadsereg ellen. Antonescu, miután felismerte Hitler
292 F E K E T E FOLD

szándékait, és élvezte Hitler bizalmát, úgy érezte, szakíthat a Vasgárdával,

és ettől kezdve egyedül kormányzott.648
1941. július 2-án a román csapatok csatlakoztak a német 11. hadse­
reghez, és Románia területéről támadást indítottak a Szovjetunió ellen.
Ez, akárcsak az egész német hadjárat általában, reinvázió volt. A román
csapatok elsőként azokat az észak-bukovinai és besszarábiai területeket fog­
lalták el, amelyek egy évvel korábban még Románia részét képezték, mi­
előtt a Vörös Hadsereg elfoglalta volna őket. Amikor a románok visszafog­
lalták a területet, javában folytak a tömeges szovjet deportálások, ugyanúgy,
ahogy a balti országokban. Június 12-én, három héttel a román csapatok
bevonulása előtt a szovjet N K V D deportált legalább 26 173 román állam­
polgárt, és letartóztatott további 6250-et.649 Románia —Németországhoz
hasonlóan - judeobolsevik államnak állította be a Szovjetuniót. Az invá­
zió előtti napokban román területeken olyan tömeges pogromok robban­
tak ki, amelyek messze meghaladták mindazt, ami a háború előtti Német­
országban egyáltalán elképzelhető volt. Amikor a román csapatok vissza­
foglalták azokat a területeket, amelyek korábban szovjet kézre kerültek,
a városokban nagyszámú zsidó lakost agyonlőttek. Az áldozatok száma el­
érte a 43 500-at.650
A román politikai retorika hasonló volt a németekéhez. Mind Hitler,
mind Antonescu a judeobolsevizmustól való megszabadítást hirdette. A né­
metek azt hirdették másoknak (lengyeleknek, ukránoknak, litvánoknak,
letteknek, észteknek, beloruszoknak és oroszoknak), hogy a zsidók kom­
munisták, és a kommunisták zsidók. A románok ugyanezt hirdették a ro­
mánoknak. A németeknek először nem volt tudomásuk arról, hogy a szov­
jet rendszerrel kollaborálok többsége nem zsidó. A románok viszont tud­
ták, hogy amikor a szovjet uralomért a zsidókat teszik felelőssé, ezzel alibit
kreálnak saját népük számára. A helyi lakosság első reakciója - ugyanúgy,
mint a keleti fronton mindenütt - a személyes leszámolás volt, amiben az
etnikai hovatartozásnak kevés vagy semmi szerepe nem volt. A román csa­
patok éppenséggel igyekeztek megvédeni a nem zsidó szovjet kollaborán-
sokat, és megbüntetni a zsidókat, akár kollaboráltak, akár nem. A felada­
tuk ez volt: „Pusztítani a zsidókat, ugyanakkor megvédeni a szovjetpárti

648 Lásd Geissbüchler: Blutiger Juliy 46, 49.

649 Olaru-Cemiertan: „Wo die Züge”, 224.
650 Geissbüchler: Blutiger Juli, 54, 119.
 S z u v e re n itá s és tú lé lé s 293

árjákat a szomszédjaik haragjától.”651 A helyi románok úgy látták, hogy

„ebben az időben csak zsidókat végeztek ki, senki mást!”652. A bűnösség
etnicizálása pontosan terv szerint, tudatosan történt.
A román katonák gyorsan visszaszerezték ezeket a háború előtti román
területeket, és megszállták Ukrajna déli részének jókora darabját. A had­
sereget, akárcsak a németek esetében, speciális egységek követték, amelyek
fő feladata pogromok kiprovokálása volt. A román kémelhárítás 1941.
július 6-i parancsa megszabta, hogy úgy kell a pogromokat megszervez­
ni, hogy a spontaneitás látszatát keltsék. Több esetben előfordult, hogy
a helyi lakosok - románok vagy ukránok —már a román csapatok megér­
kezése előtt elkezdték a zsidók legyilkolását. Az emberek többsége azon­
ban passzívan figyelte az eseményeket. A román csapatok - akárcsak a né­
metek ugyanezekben a hetekben —ingerülten tapasztalták, hogy a pogro­
mok nemigen terjednek. A kezdeti pogromok után egy általános deponá­
lási hullám indult. A zsidókat Besszarábia és Eszak-Bukovina visszaszerzett
területeiről továbbszállították keletre, a Szovjetunió románok által elfog­
lalt, Transznisztria653 néven ismert területére. Egyes zsidókat Transznisztria
egyik végéből a másikba deportáltak. A deportálás során a helyi románok
és mások kihasználták a zsidók helyzetét, akik látni valóan ki voltak zár­
va a törvény oltalma alól. Egyesek megerőszakolták a zsidó nőket. Mások
lefizették a csendőröket, hogy kiemelhessenek az oszlopból egy-egy jóm ó­
dúnak látszó zsidót, akit aztán meggyilkoltak a ruhájáért. A disznóólakból,
csűrökből és csupasz mezőből álló rögtönzött lágerekben közel kétszázezer
embert zsúfoltak össze, akik szinte azonnal hullani kezdtek. A túlélők ké­
sőbb úgy emlékeztek, hogy akadtak helybeliek, különösen nők, akik segí­
tették őket, és az életüket kockáztatva ételt és vizet adtak nekik. A román
csapatok eközben tömegével lőtték agyon a zsidókat, így állva bosszút a Vö­
rös Hadseregtől elszenvedett harctéri veszteségeikért. Amikor 1941-ben
a román csapatok Odessza alatt elvesztettek hetvenezer főt, a katonák

651 Solonari: „Patterns”, 121, 124, 130, idézet: 123.

652 Dumitru: „Through the Eyes”, 123. Lásd még Prusin: Lands Between, 154.
653 Más néven Dnyeszteren Túli Terület, illetve Köztársaság. (A szerk.)
294 FE K E T E FÖLD

a városon túl agyonlőttek huszonhatezer zsidót. Mindent egybevéve, ez a ki­

terjedt deportálásoktól és elszórt tömeggyilkosságoktól kísért román kam­
pány erősen hasonlított a németek ekkori terveire, hogy a zsidókat Szibé­
riába kell szállítani.654
Bukarest szempontjából azonban ez a zsidóellenes kampány a román
állam több ellenségének egyike ellen indított etnikai tisztogatás kísérlete
volt. Erre azokon a területeken került sor, amelyek két év alatt kétszer cse­
réltek gazdát, itt a zsidókat vádolták a vereségért, kikiáltották bűnbaknak
a kollaborálásért, és a háborúra hivatkozva eltették őket láb alól. A román
hatóságok azt is mérlegelték, hogy az ország háborútól nem érintett köz­
ponti részéből is deportálják a zsidókat, ez azonban bonyolultnak bizo­
nyult, és végül nem került rá sor. A Románia középső területein élő zsidók
soha nem veszítették el az állampolgárságukat. Itt nem lehetett a háború­
val takarózni, és nem lehetett a kommunizmus vétkével vádolni a zsidó­
kat. Végeredményben a román politika következtében meggyilkolt mint­
egy 280 000 zsidó közül körülbelül 15 000 élt a háború előtti Románia
olyan területein, amelyek a háború alatt nem cseréltek gazdát. Természe­
tesen ez jelentős szám, de a teljes számnak csupán körülbelül hat százaléka.
Amint látjuk, a Németország által megölt zsidók 97 százaléka a háború előt­
ti Németország területein kívül élt, hasonlóképpen a Románia által meg­
ölt zsidók 94 százaléka olyan területeken élt, amelyeket a Szovjetunió elra­
gadott Romániától, vagy amelyeket Románia a Szovjetuniótól szerzett.655
1942-ben a románok zsidópolitikája, amely korábban meglehetős össz­
hangban volt a németekével, irányt váltott. Berlin a román fennhatóság
alá tartozó zsidókat Auschwitzba akarta deportálni, de végül egy sem ke­
rült oda. Bukarest elutasítása összefüggött a szuverenitás fenntartásával.
Románia a saját megfontolásai alapján és a saját céljainak megfelelően de­
portálta a zsidókat.656 A román vezetőket irritálta a tárgyalásokra Buka­
restbe érkezett németek fölényessége, és felháborítónak tartották a kérést,
hogy deportálják a zsidóikat, miközben az ugyancsak németekkel szövet­
séges Magyarország és Olaszország zsidói otthonukban maradhattak. Attól
tartottak, hogy a zsidók eltávolításából az erdélyi városok német etnikai

654 Glass: Deutschland, 144-47, 266-67; Dumitru: „Through the Eyes”, 206-13; Geissbüchler: „He
spoke Yiddish”.
655 Glass: Deutschland\ 15. Lásd még Hilberg: Destructiony 2:811; Bloxham: FinalSolution, 116.
656 Ancel: Holocaust in Románia., 479, 486; Solonari: „Ethnic Cleansing”, 105-106, 113.
 S z u v eren itá s és tú lélés 295

kisebbsége fog hasznot húzni, és így fokozódni fog az országban a német

befolyás. De a románok legfőképpen azzal voltak elégedetlenek, hogy nem
kapták vissza a keleti fronton tett erőfeszítéseik jutalmaként Eszak-Erdélyt
Magyarországtól.
A románok a zsidókat olyan nemzetiségként pusztították, amelyet a há­
ború alatt súlyosabb politikai következmények nélkül fel lehet számolni.
Amikor ez a számításuk nem vált be, a politikájuk is megváltozott. A ro­
mániai politika tartalmazta a cigányok deportálását és megölését is a há­
ború leple alatt. Mivel ezt a politikát összehangolták a zsidópolitikával,
megtorpanása váratlannak tűnt. 1942 októberében a románok leállítot­
ták a deportálásokat, és felhagytak a kivégzésekkel. Leállították a zsidók
Auschwitzba szállításáról folyó tárgyalásokat is. 1943-ban Hitler megpró­
bálta meggyőzni Antonescut, de nem járt sikerrel.657 Hitler érve az volt,
hogy Románia helye a jövő német Európájában az aktuális zsidópolitiká­
jától függ; Antonescunak az volt a véleménye, hogy a Sztálingrád környé­
kén elesett románok tömegei elegendő áldozatnak tekinthetők. 1943-ban
Bukarest ahelyett, hogy Auschwitzba küldte volna a zsidókat, ismét kiter­
jesztette védelmét a külföldön élő romániai zsidókra.658 A következő évben
Románia szövetséget váltott, és hadserege nem a németek oldalán, hanem
a németek ellen harcolva fejezte be a háborút. Végső soron a romániai zsi­
dók mintegy kétharmada életben maradt.
A romániai holokauszt az elvesztett területek traumájával vette kezde­
tét, amit nemcsak kormányváltás kísért, hanem rezsimváltás is: a monar­
chiából a katonai diktatúrába. Túlnyomórészt azokon a területeken ját­
szódott le, amelyekről az új rezsim úgy vélte, hogy vissza tudja szerezni
a Szovjetuniótól. Azokon a területeken, amelyek nem cseréltek gazdát,
a romániai zsidók általában megérték a háború végét. Azok a zsidók vi­
szont, akik a kettős rezsimváltás által érintett területeken éltek —vagyis
ahol a Szovjetunió lerombolta a román állami struktúrákat, majd Romá­
nia ugyanezt tette a szovjet struktúrákkal —, nem érték meg a háború vé­
gét. A romániai holokauszt logikája ugyanaz volt, mint a németországié,
egy nagy különbséggel: Hitlerrel ellentétben Antonescu úgy látta, hogy
a saját államát meg kell védenie, ezért - bár antiszemita volt —a zsidókér­
dést a politikai kérdések egyikének tekintette. Amikor az állam túlélése

657 Hillgruber: „Grundláge”, 290.

658 Glass: Deutschland, 230.
296 F E K E T E FÖLD

kérdésessé vált, Antonescu lelassította a zsidók irtását. Hitler, aki a hábo­

rút nem országok, hanem fajok harcának tekintette, éppen ellenkezőkép­
pen járt el.

Horthy Miklós kormányzó a maga hosszú kormányzása idején Magyaror­

szágot a németekkel kötendő szövetség felé terelte, miközben egyik szemét
mindvégig a szomszédos és rivális Románián tartotta. Az első világháború
után Románia tekintélyes területeket nyert, és nyeresége a magyar veszte­
ségek egy részét képezte. Magyarország mint vesztes hatalom, az 1920-as
trianoni béke előírásai alapján elvesztette területének és lakosságának na­
gyobbik hányadát. Húsz évvel később Németország jóvoltából vesztesé­
geinek egy részét visszakapta. így Csehszlovákia szétrombolásának következ­
ményeképpen megkapta Dél-Szlovákiát, valamint a kárpátaljai Ruténiát.
1940 nyarán visszanyerte Romániától Eszak-Erdélyt. Ezek a katonai erőfe­
szítések nélkül elért annexiók Magyarországot Németországhoz kötötték.
A történtekből következett, hogy ha Hitler területeket tud adományozni,
akkor el is tudja venni őket. Románia Németország oldalán harcolt a Szov­
jetunió ellen, hogy visszanyerje a területeit; Magyarország azért csatlako­
zott az invázióhoz, hogy ne veszítse el ismét ugyanezeket a területeket.
A keleti fronton vívott háborújuk jobbára azért folyt, hogy elnyerjék Né­
metország jóindulatát az erdélyi kérdésben.659
Budapest a német modell szerinti zsidóellenes törvényeket hozott, hogy
jelezze hűségét Berlinhez, de ez egymaga nem vezetett tömeges mészár­
láshoz. A legnagyobb veszélyben azok a zsidók voltak, akik a magyar ál­
lam újonnan szerzett területein laktak. Amikor Németország megtámad­
ta a Szovjetuniót, a magyar hatóságok a szovjet határ túloldalára depor­
tálták a kárpátaljai Ruténiából a zsidókat. Ok lettek 1941 augusztusában
Kamenyec-Podolszkijnál a holokauszt első nagyszabású tömegkivégzésé­
nek az áldozatai. Magyarország a németek szövetségeseként 1941 áprili­
sában részt vett Jugoszlávia megtámadásában, ahol a magyar csapatok bi­
zonyos számú zsidót agyonlőttek. A hadsereg ezenkívül munkaszolgálatos
zászlóaljakba kényszerítette a zsidókat, amelyek aztán rettenetes körülmé­
nyek között dolgoztak a megszállt Szovjetunió területén. Ezekben az ala-

659 Meggyőző elemzés Case: Between States, különösen 182-88. Példaként lásd Antonescu 1944. már­
cius 23-i tárgyalását Hitlerrel. Idézi Staatsmanner, 392.
 S z u v e r e n i t ás és t ú l é lé s 297

kulatokban mintegy negyvenezer zsidó pusztult el.660 Ugyanakkor a ma­

gyar vezetés nem mutatott érdeklődést a zsidók Auschwitzba való depor­
tálása iránt. A kormány általános alapállása az volt, hogy a nemzetiségi ki­
sebbségek kitisztogatására a győztes háború után kerülhet sor.

Wrocíaw0 o Lublin

FÖKORMÁNYZÓSÁG MAGYARORSZAG
1941. m ájus
N É M ET O R SZ Á G M a g y a ro rs z á g 1 9 3 7 -b e n
M á s n e m z e tk ö z i h a tá ro k
<Krakkó s zü rk é b e n

......... . ° Lvov
Cseh-M orva \ UKRÁN
Protektorátus Tarnopolo SZSZK
02ilina

SZ LO V Á K IA Presovn y i:;.SZOVJETUNIÓ
A'UtlQ ..........•. Kassa (Kdsice)'--..Sztanyiszlavov 0 ^ Kamenyec-
/ •;Unavár Podolszkij
Bécs0 Pozsony O
• ‘ * 1939. március
1938. november Kárpataíjai
Miskolc0 Ruszinföld 0Csernovci
1938. november °Huszt
Eger0 Nyíregyháza
°Győr
r' ^Budapest Debrecen ° Szatmárnémeti Boto§ani 0
:* QSzombathely
•Jf Székesfehérvár0 ?? MAGYARORSZAG.
1941. április » Kecskemét 0 Nagyvárad
Balaton
****9 .»**
Kolozsvár
SzegedD
@Zágráb ^°Pecs 0Arad
t rdéW V
$ á cS^ a *. T 0Temesvár DSibiu
Osijek°*“ % í *§'
( 1941. április'. \ °Bra$ov
0Re5>ta
R O M Á N IA
j / ^Belgrád.V. 0 Ploie$ti
HO RVÁTORSZÁG
L. SZERBIA V ./•> Bukarest

Ennek eredményeképpen 1944-ben még nyolcszázezer zsidó élt magyar

területen. Mivel a hárommilliónyi lengyel zsidó túlnyomó többségét ek­
korra már meggyilkolták, Magyarországon volt ekkor Közép- és Kelet-
Európa legjelentősebb zsidó közössége. 1943 februárjában, amikor a Vö­
rös Hadsereg visszafoglalta Voronyezs városát, a magyar hadsereg óriási
veszteségeket szenvedett. Ekkor a magyar kormány ügyetlen próbálkozá­
sokat tett, hogy kapcsolatba lépjen a nyugati hatalmakkal. Amikor Hitler
tudomást szerzett erről, a magyarországi zsidókat vádolta érte. 1944. már­
cius 19-én a német csapatok bevonultak Magyarországra; néhány nappal

660 Lower: „Axis Collaboration”, 194.

298 F E K E T E FÖLD

később Horthy kinevezte miniszterelnöknek Sztójay Dömét, aki addig

Magyarország berlini nagyköveteként szolgált. Ez volt az a német megszál­
lás különleges körülményei között létrehozott, és cselekvési szabadságában
korlátozott kormány, amelyik végrehajtotta a magyar zsidók deportálását
a német megsemmisítő létesítményekbe.
Magyarország német megszállása furcsa hadművelet volt, mivel azzal
a céllal hajtották végre, hogy egy szövetséges országot és egy szövetséges
hadsereget benn tartsanak a háborúban a németek oldalán. A lényege nem
az volt, hogy Magyarországot rákényszerítsék a végső megoldás végrehaj­
tására, hanem hogy a magyar politikát erőteljesen olyan irányba lendítsék,
ami lehetővé teszi a végső megoldást. Az a kormány, amelyet 1944-ben
a németek elfogadtattak, ideológiailag sokkal antiszemitább volt a korábbi­
nál. Ám az új kormány számára az ideológiánál is fontosabb volt az a szá­
mítás, hogy a magyarországi zsidók deportálása az az ár, amit a magyar ál­
lam megőrzése érdekében meg kell hozni. A német megszállásnak a célja
nem Magyarország gazdasági kihasználása volt, hanem a gazdasági számí­
tások eltérítése a zsidók kárára. Á náci ideológia a zsidók megölését önma­
gáért való célként tüntette fel. A stratégiai számítás azonban az volt, hogy
a zsidók megölésében bűnös Magyarország nem lesz képes átállni az ellen­
fél oldalra.
A német megszállók és a magyar kormány felismerése szerint a zsidó va­
gyon kisajátítása lehetőséget nyújtott arra, hogy a furcsa új helyzetben bi­
zonyos mértékű támogatást szerezzenek a többségi lakosságnál. Azon a ta­
vaszon a magyar kormány egy sor olyan reformot hirdetett meg, amelyek
—mint bárki láthatta —rabláson és így közvetve a zsidók eltűnésén alapul­
tak. Minthogy ekkorra már több mint négymillió európai zsidó vagyona
került idegen kezekbe, a kisajátítások és a gyilkosságok közötti összefüggés
mindenki számára világos volt. H a pedig a vállalatok és lakások átruház­
hatók, a kormány maga akarta kézbe venni a folyamatot, hogy ezáltal tá­
mogatókat nyerjen.661
Magyarországra német államrombolók érkeztek: egy SS- és rendőrfő­
parancsnok és egy Einsatzgruppe, amelyek keleten megszervezték a végső
megoldást, valamint Adolf Eichmann, az SS deportálási szakértője. A de­
portálás végrehajtása azonban gyakorlatilag a belügyminisztérium listái
alapján és a helyi magyar rendőrök munkájával történt. Hogy mindez mit

661 Gerlach és Aly: Letzte Kapitel, 81, 83. 104, 114, 126, 148, 188-89.
 S z u v eren itá s és tú lélés 299

jelentett, aligha volt titok. Május 10-én a New York Times ezzel a szalag­
címmel jelént meg: ,A magyar zsidók rettegnek a megsemmisítéstől”.662
1944 májusa és júliusa között mintegy 437 000 zsidót deportáltak M a­
gyarországról Auschwitzba, ezek közül körülbelül 320 000-et megöltek.
A magyar kormány - akárcsak Németország valamennyi szövetségese,
a zsidókkal szembeni politikájuktól függetlenül - úgy vélte, hogy a sa­
ját állampolgáraival szembeni bánásmód a saját szuverén döntésük dolga.
Ez igaz volt azokra a magyar vezetőkre is, akiket 1944 tavaszán a németek
választottak ki, amikor a német invázió következtében Magyarország füg­
getlensége megkérdőjeleződött, de nem szűnt meg teljesen. 1944 nyarán,
ahogy a körülmények megváltoztak, módosultak a kalkulációk is. Június­
ban a nyugati szövetségesek partra szálltak Normandiában, Belorussziá­
ban pedig a Vörös Hadsereg megfutamította a németek Középső Hadse­
regcsoportját. Az amerikaiak, miután többször figyelmeztetésben részesí­
tették Magyarországot a zsidókkal való bánásmód miatt, július 2-án bom­
batámadást intéztek Budapest ellen.663 Horthy, aki a német intervenció
és a kormányváltás ellenére államfő maradt, most lefékezte a deportáláso­
kat, amivel megmentette a budapesti zsidók többségét. 1944 októberében
ismét megpróbálkozott szövetséget váltani, de megint kudarcot vallott.
A németek még akkor is folytatni akarták a budapesti zsidók deportálá­
sát, amikor a Vörös Hadsereg már magát a fővárost ostromolta. Az új fa­
siszta nyilas kormány megjelöltette a fővárosban a zsidók házait, és gettót
hozott létre. A szovjet csapatok előrenyomulása lehetetlenné tette a továb­
bi auschwitzi szállítmányokat. Mintegy százezer zsidót Budapest elhagyá­
sára kényszerítettek, ezek közül több ezren életüket vesztették a munka­
szolgálatos zászlóaljakban. A nyilasok naponta mintegy ötven zsidót lőt­
tek a Dunába.664
Végeredményben a magyarországi zsidó népesség mintegy fele maradt
életben. A meggyilkoltak többsége olyan területeken lakott, amelyek a há­
ború alatt gazdát cseréltek. Túlnyomó többségük a német megszállás alatt
pusztult el, amely korlátozta Magyarország függetlenségét.

1,62 Bajohr és Pohl: Dér Holocaust, 115.

663 Ungváry Krisztián: Budapest ostroma, 286-91; Segal: „Beyond”, 16; Kenez: Corning ofthe Holocaust,
244-48, 257.
66,1 Pohl: Verfolgung, 107; Jangfeldt: Hero o f Budapest, 240.
300 FEKETE F Ö L D

A németek szövetségesei közül Bulgáriát érintette legkevésbé a háború.

Az ország soha nem veszített területet egyik szomszédja javára sem. A bol­
gároknak egészen a háború legvégéig nem volt részük megszállásban.
A bolgár hadsereg nem vett részt a Szovjetunió elleni támadásban. Részt
vett viszont a német hadsereg Jugoszlávia és Görögország elleni 194l-es
hadjárataiban, aminek következményeként az előbbitől megszerezte Trákia
egy részét, az utóbbitól Makedóniát. Bulgária ezenkívül megkapta Romá­
niától Dobrudzsa déli részét. A bolgár hatóságok a németek kívánságá­
nak megfelelően mintegy harmincezer zsidót deportáltak Makedóniából
és Trákiából, azokról a földekről, amelyeket a németek jóvoltából szereztek.
Ezeket a gyerekeket, nőket és férfiakat többségükben Treblinkába vitték,
ahol elgázosították őket.

•*..**.* ®Belgrád "•• ^ ,

ROMÁNIA @Bukarest
Constanta Q
° Craiova
0 Kragujevac M d\n'> .....
7; ^T o. ^ ÁRuse
SZERBIA ‘ Megszállva
*.1 Kolozsvár 1940 szeptemberében
0 Nis / Pleven0 Várna„
Shumen0
S *\o Növi Pazar

'•............ / 0Szófia BULGÁRIA Burgasz „ F

Pristina0 >’ Boszilegrad „StaraZagora

/ KOSZOVÓ (................ a. o
\ Szkopje ryi
Megszállva r~
/ 1941 júliusában % L Edirne
/ Macedónia £
| TÖRÖKORSZÁG
^Tirana / Sztrumica0
/ • ■ S Serrai 1941májusában Dedeagach í Trakia Isztambul
**p' *v..° Kavala (Alexandroupolis^
A LB A N IA '
„ .. 9ferin '*'■ Thasszosz . óf
K° rge° / ' (Florina) °Thesszaloniki

BULGÁRIA
.* *"* GÖRÖGORSZÁG 1944
Égéi-tenger Bulgária 1939-ben

A bolgár kormány szintén terveket készített a háború előtti bolgár te­

rületeken élő zsidók deportálására, de ezeket soha nem valósították meg.
A bolgár zsidóknak gyakran voltak olyan barátaik, kollégáik vagy alkalma­
zottaik, akik meg tudták magyarázni, milyen értékesek ezek az emberek
 S zu v eren itá s és tú lélés 301

a bolgár társadalom számára. A nem zsidó bolgár állampolgároknak a zsi­

dó bolgár állampolgárok érdekében írott levelei valósággal elárasztották
a minisztériumi hivatalokat. 1943 márciusában, miután a háború visszá­
jára fordult, bolgár parlamenti képviselők tiltakoztak a várható deportá­
lások ellen. Határozati javaslatuk megbukott, nyilvános megszellőztetése
azonban megtette a magáét. A bolgár ortodox egyház vezetői kiálltak a zsi­
dók mellett általában, más bolgárok nyilvános tiltakozásokat tettek közzé.
Végül úgy látszik, a király megváltoztatta a véleményét a bolgár zsidók ha­
lálos deportálását illetően, beérte azzal, hogy a zsidókat Szófiából vidékre
költöztették. 1944-ben Bulgária átállt a szövetségesek oldalára, és az ő ol­
dalukon fejezte be a háborút.
A Bulgária által ellenőrzött területek zsidó lakosságának körülbelül két­
harmada életben maradt. Azok, akiket megöltek, csaknem mind olyan te­
rületeken éltek, amelyeken a háború alatt rezsimet változtattak.

Olaszország kezdettől fogva Németország szövetségese volt, és vezetője,

a Duce, Benito Mussolini, Hitler egyik inspirálója volt. Ő már Hitler előtt
az antikommunizmus úttörője volt, ugyancsak élen járt abban is, hogy ideo­
lógiai alapú paramilitáris alakulatokat használt, hogy megszerezze, majd
átalakítsa az államhatalmat. Mussolini azonban nem tekintette a Szovjet­
uniót a planetáris méretű zsidóveszély részének, amit meg kell semmisíte­
ni, és feketeingeseiből sem akart olyan különleges egységeket létrehozni,
amelyek a zsidók megölése révén visszatérítik Európát valamiféle faji éden-
hez. Fő gyarmatosítói célja és így rémtettei is Afrikához kötődtek. Az olasz
csapatok megkésve és szinte jelentéktelen erőkkel csatlakoztak Francia-
ország megtámadásához, de a Szovjetunió megtámadásában nagymérték­
ben részt vettek. Amennyiben Olaszország és katonái hozzájárultak szov­
jet területek meghódításához, közvetetten hozzájárultak a holokauszthoz
is. Ugyanez érvényes természetesen Románia, Magyarország, Szlovákia,
valamint a keleti fronton harcoló többi német szövetségesre is. 1940-ben
Olaszország belegabalyodott a görögországi inváziójába, ezzel rákényszerí-
tette a németeket, hogy közbeavatkozzanak. Olaszország agressziója ezáltal
megteremtette a délkelet-európai holokauszt egyes előfeltételeit.
Bár Olaszország megszavazott bizonyos zsidóellenes vagy másféle fajvé­
dő törvényeket, Mussolini nem mutatott érdeklődést az olasz zsidók ha­
láltáborba deportálása iránt. Olaszország határain kívül előfordult, hogy
302 F E K E T E FÖ L D

olasz katonák zsidókat bújtattak. Általában azok a zsidók, akiknek mód­

juk volt rá, átszöktek az olasz megszállási övezetbe. Olaszország a tekintélye
és szuverenitása jegyében inkább internálta, semmint deportálta a Hor­
vátországból átmenekült zsidókat. Olaszországban magában a holokauszt
csak Mussolini bukása után kezdődött, és csakis akkor kezdődhetett el.
Olaszországban, akárcsak másutt, az átpártolás katasztrófát jelentett a zsi­
dók számára. Amikor az új olasz vezetők megpróbáltak csatlakozni a szö­
vetségesekhez, a németek északról megtámadták az országot, és maguk de­
portálták és mészárolták le a zsidókat. Az olaszországi zsidók körülbelül
négyötöde végül életben maradt. H a nincs a német intervenció, szinte va­
lamennyi életben maradhatott volna.

Az, hogy Németország szövetségeseinek állampolgárai életben maradtak

vagy meghaltak, bizonyos általános szabályokat mutat.665 Azok a zsidók,
akik fenntartották háború előtti állampolgárságukat, általában életben ma­
radtak, akik nem, azok általában meghaltak. A zsidók nem annyira a tör­
vények következtében vesztették el az állampolgárságukat, hanem egy rend­
szerváltás vagy megszállás miatt. A német modell szerinti lassú, törvényesí­
tett megfosztás az állampolgárságtól nem szabály volt, hanem éppen kivétel.
Azokat a zsidókat, akik olyan területen éltek, amely gazdát váltott, álta­
lában megölték. Azok a zsidók, akik ott maradtak azokon a területeken,
ahol a német vagy a román csapatok bevonulása idején a szovjetek voltak
uralmon, szinte soha nem maradtak életben. Azoknak az országoknak a né­
met megszállása, amelyek megpróbáltak oldalt váltani, a zsidók tömeges
lemészárlásával járt, ez érvényes azokra az országokra is, amelyekben ko­
rábban alig vagy egyáltalán nem esett szó a végső megoldásról. Mindent
összevéve, Németország szövetségeseinek zsidó állampolgárai közül körül­
belül hétszázezret öltek meg. De az életben maradtak száma még így is na­
gyobb, drámai ellentétben azokkal az országokkal, ahol az államot szétver­
ték, mert ott szinte az összes zsidót legyilkolták.
Németország szuverén szövetségesei közül egy sem akadt, amelyikben
ne lett volna meg az állam megőrzése iránti hagyományos aggodalom.
A Németországgal szövetséges független országok többsége 1942-ben, 1943-
ban vagy 1944-ben, amint világossá vált, hogy Németország el fogja vesz­

66:5 Hasonló következtetésre jut Kenez: Corning o f the Holocaust, 234.

 S zu v eren itá s és tú lélés 303

teni a háborút, változtatott a külpolitikáján. Ez jelentette a zsidóellenes po­

litika visszafordítását, az oldalváltást a háborúban, vagy mindkettőt. H a az
ország vezetői lelassították vagy leállították a zsidóellenes politikájukat,
volt rá remény, hogy a szövetségesek észreveszik a jeladást, és a háború be­
fejezése után kedvezőbben fognak bánni az országgal. Voltak esetek, ami­
kor az oldalváltási kísérlet sikerrel járt, és így segített a zsidókon, mint Ro­
mánia és Bulgária esetében történt. Más esetekben a próbálkozás kudarc­
cal járt, mint az Magyarországon és Olaszországban történt. De éppen
a külpolitika alakításának puszta lehetősége különböztette meg a szuverén
államokat azoktól a bábállamoktól, amelyeket a háború folyamán az ál-
lamtalan zónákból hoztak létre.
Ez a diplomáciai mozgástér különböztette meg Németország szövetsé­
geseit magától a náci Németországtól. 1942-ig a németországi zsidók hely­
zete nemigen különbözött Németország szövetségeseinek zsidó lakosságáé­
tól. 1942-től azonban a németországi zsidók helyzete radikálisan rom­
lott, ugyanakkor a németek szövetséges országaiban a zsidók helyzete ál­
talában javult (kivéve ha —és egészen addig, amíg —Németország maga
be nem avatkozott). Németország szövetségeseinek vezetői, Hitlerhez ha­
sonlóan, közömbösek voltak saját országuk sorsa iránt, és a zsidók kiirtá­
sát önmagában és önmagáért való jónak tekintették. Hitler úgy gondolta,
hogy a világ nem más, mint egy olyan bolygó, amelyen különböző fajok
vannak jelen, nem pedig úgy, mint a glóbusz, amelyen államok foglalnak
helyet - és ennek megfelelően cselekedett. Németországnak nem volt ha­
gyományos értelemben vett külpolitikája, mert a Führer nem hitt a szuve­
renitásban mint olyanban, és az államrombolást éppúgy el tudta képzelni
a háború megfelelő befejezéseként, mint ahogy megfelelő kezdéseként is.
Amikor a hadiszerencse elfordult Németországtól, a német uralom alatt
álló zsidók gyilkolása nem lassult le, mint Németország szövetségesei ese­
tében, ellenkezőleg, felgyorsult. Mivel a német vezetés kezdettől fogva egy­
szerre törekedett kolonializáló (szlávellenes) és dekolonializáló (zsidóelle­
nes) hadjáratra, Hitler és a többiek könnyedén át tudták tenni a hangsúlyt
a háború egyik formájáról a másikra, és a győzelem egyik definíciójáról
a másikra. Magyarország, Románia, Bulgária és Olaszország vezetőinek úgy
kellett tekinteniük az aktuális katonai konfliktusra, ahogy az a vezérkari
térképeken kibontakozott. Hitler világosan látta a háború apró részlete­
it, jobban átlátta ezeket, mint bármelyik más államfő, sőt mint a legtöbb
tábornoka. Az a mód azonban, ahogy az adatokat szintetizálta, teljesen
304 F E K E T E FÖLD

a sajátja volt. Az ő szemében a németek veresége kimutatta a planetáris zsi­

dó ellenség rejtett kezét, amelynek megsemmisítése elengedhetetlen a há­
ború megnyeréséhez és az emberiség megmentéséhez. A zsidók kiirtása
a fajok győzelme volt, függetlenül a németek vereségétől. Amint Hitler a vég­
játékban, 1945. április 29-én mondta, a zsidók „a világ minden népének
a megmérgezői”.666 Biztos volt az örökségében: „Felfakasztottam a zsidó
kelést. Az utókor örökre hálás lesz nekünk.”
Hitler arra törekedett, hogy levegye bolygónkról a zsidó átkot. Ez a ka­
tegorikus náci megközelítés, mihelyt politikaként megvalósult, lehetővé
tette más országok számára az etnikai tisztogatást, mert megteremtett egy
helyet - Auschwitzot —, ahová az európai zsidókat küldeni lehetett. A zsi­
dók németek által kivitelezett tömeges lemészárlása szokatlan alkalmat te­
remtett az etnikai tisztogatásra szerte Európában, lehetőséget adva egy (vagy
több) nem kívánt kisebbség eltüntetésére. Ez az interakció csak azért vált
lehetségessé, mert a holokauszt végrehajtói felismerték a vágyat, hogy min­
den zsidó eltüntethető legyen a földről.
Hitler nem volt német nacionalista, aki biztos a német győzelemben,
és akinek célja egy megnövelt német állam. Zoológiái anarchista volt, aki
hitt abban, hogy létezik a természetnek egy eredeti igaz állapota, amelyet
helyre kell állítani. A kudarcot vallott keleti hadjárat hasznos új ismere­
tet adott a természetről: kiderült, hogy a német valójában nem uralkodó
faj. Hitler elfogadta ezt a lehetőséget, amikor a Szovjetunió megtámadása
előtt kijelentette: „H a a német nép nem elég erős, és nem elég áldozatkész,
hogy vérét adja a létéért, akkor úgy kell neki, és pusztítsa el egy másik, erő­
sebb faj. Nem fogok könnyeket ontani a német népért.” A háború folya­
mán Hitler megváltoztatta a véleményét a Szovjetunióról és az oroszokról:
Sztálin nem a zsidók eszköze, hanem ellenségük, a Szovjetunió már nem
volt zsidó állam, és lakosai, mint kiderült, nem szubhumán lények. A vé­
gén Hider oda jutott, hogy „a jövő teljes egészében Kelet erősebb népeié”.

Azokban az európai országokban, amelyek a katonai megszállás következ­

tében hozzá voltak kötve Hitler furcsa végzetérzetéhez, az életben maradt
zsidók aránya erősen különböző volt. A legnagyobb zavart az az ellentét
okozza, amely az olyan, jelentős, háború előtti zsidó lakossággal rendelkező

666 Kershaw: Fateful Choices, 469. „Weltvergifter aller Völker”; Hillgruber: „Gründlage” , 296.
 S zu v e re n itá s és tú lélés 305

országok között mutatkozik, mint Hollandia, Görögország és Franciaor­

szág. A francia zsidók mintegy háromnegyede életben maradt, a holland
és a görög zsidók háromnegyedét viszont elpusztították.
Itt, akárcsak Észtország és Dánia esetében, az intuíció nem képes meg­
magyarázni ezt a hatalmas különbséget. Általában véve sem a holland, sem
a görög lakosság nem volt antiszemitának tekinthető, ugyanakkor a kora­
beli megfigyelők és a ma történészei beszámolnak a francia köz- és poli­
tikai életben egy jelentős antiszemita áramlatról. Hollandiában a zsidó
menekülteket egészen 1938-ig vízum nélkül befogadták. Görögországban
a német stílusú antiszemitizmusnak szinte egyáltalán nem voltak hívei.
A két háború közötti Görögországban az antiszemitizmus kevesebb vissz­
hangot kapott, mint bárhol másutt Európában. Hollandiában a német
megszállás után egyedülálló módon nyilvános tüntetések voltak a zsidó-
ellenes törvények bevezetése ellen. A zsidóüldözések Hollandiában szinte
semmi nyilvános támogatást nem kaptak. És mégis, annak, hogy egy hol­
land vagy egy görög zsidót meggyilkoljanak, háromszor nagyobb volt a va­
lószínűsége, mint egy francia zsidó esetében.667
Hollandia a nyugat-európai országok közül különböző okoknál fog­
va a legközelebb jutott az államtalanításhoz. Az ország szuverenitását több
olyan tényező is veszélyeztette, amelyek szokatlanok voltak a kontinens­
nek ezen a részén. Miután I. Vilma királynő 1940 májusában elhagyta az
országot, az országnak nem volt államfője. A holland kormány követte őt
a száműzetésbe. A lényegében lefejezett bürokrácia magára maradt, az­
zal az instrukcióval, hogy működjenek úgy, ahogy legjobban szolgálhatják
a holland nemzetet. Nyugat-Európában szokatlan módon az SS kikövetel­
te és megszerezte a belpolitika alapvető felügyeletét. A megszállt Hollan­
dia Reichskommissarjának Arthur SeyíS-Inquartot, a tapasztalt államrom­
bolót nevezték ki, aki korábban Ausztria kancellárjaként szolgált az ország
felszámolása idején. Ezután Hans Frank helyettese volt a lengyel földekből

667 Van dér Boom: „Ordinary Dutchmen”, 32, 42. Van dér Boom érvelése szerint a holland zsidókat
azért ölték meg ilyen nagy számban, mert a bujkálástól jobban féltek, mint a deportálástól. Mint rá­
mutat, egy bujkáló zsidónak hatvanszor nagyobb esélye volt a túlélésre Hollandiában, mint annak, aki
nem rejtőzött el. De a bujkálás büntetése nem volt példátlan Hollandiában, és a zsidók a németek által
uralt Európában másutt nagyobb számban maradtak életben, ha nem próbáltak elrejtőzni. Lehet, hogy
a rejtőzéstől való félelem csakugyan holland sajátosság, de egymaga nem adhat magyarázatot, miért ölték
meg nagyobb arányban a hollandiai zsidókat, mint, mondjuk, a német vagy a román zsidókat. A hol­
land antiszemitizmusról lásd Wasserstein: Ambiguity, 22.
306 F E K E T E FÖLD

kreált gyarmaton, a Főkormányzóságban, ahol a náci értelmezés szerint

soha nem létezett lengyel állam. Ezt az érvelést soha nem alkalmazták Hol­
landiára, amelynek lakosságát fajilag magasabb rendűnek tekintették a len­
gyeleknél, sőt a germánokkal azonos faji csoportba sorolták. Mindazonál­
tal éppen az SS államrombolói voltak azok, akik a holland kormány távo­
zását követő vákuumot betöltötték.668
Amszterdam volt az egyetlen nyugat-európai város, ahol a németek get­
tó létrehozását fontolgatták. Maga a vita ténye jelzi az SS szokatlan domi­
nanciáját. A német hatóságok akkor vonták vissza a tervet, amikor Amsz­
terdam városi tanácsa és a holland kormány tiltakozott. Ez világosan mu­
tatja a különbséget a megszállt Hollandia és a megszállt Lengyelország kö­
zött, hiszen ez utóbbiban semmiféle figyelembe vehető helyi vagy orszá­
gos hatóság nem létezett. A holland rendőrség azonban, akárcsak a len­
gyel, közvetlenül a német megszállók alárendeltségébe került. A holland
rendőrségben, akárcsak a lengyeleknél, tisztogatást hajtottak végre, és fel­
ső vezetőit többnyire elmozdították. Nagyszámú, mintegy ötezer német
rendőr felügyelte a holland alárendelteket. Hollandiában, akárcsak Len­
gyelországban, az előző államrend töredékeit - csupa olyan intézményt,
amelyek korábban a tolerancia megtestesítői voltak - át lehetett állítani
a zsidómegsemmisítés feladatára. Lengyelországban az 1930-as évek legális
zsidó tanácsait a német uralom alatt Judenratokká alakították át. Hollan­
diában a törvényes elismertetés céljából minden egyházat közösségekbe
szerveztek, és minden állampolgárt a vallása szerint regisztráltak. Ennek
következtében a németek pontos listát kaptak a zsidó állampolgárokról.
A hollandok tiltakoztak, de ez nem sokat használt. Az illegális ellenállók
csak újabb bajt hoztak a zsidókra. A német és a holland rendőrség bevo­
nult azokba a kerületekbe, ahol az ellenállók rejtekhelyét sejtették, és me­
net közben számos bujkáló zsidóra akadtak.669
A zsidómentők és másként gondolkodók helyzete Hollandiában és Len­
gyelországban erősen különbözött. Azokat, akik Hollandiában zsidókat rej­
tegettek, például nem vagy csak enyhe büntetésben részesítették. Azokat,
akik nyilvánosan tiltakoztak a zsidóellenes törvények ellen, mint Rudolph

668 Kwiet: Reichskommissariat Niederlande, 51-52.

669 Michman: Emergence, 95, 99; Moore: Victims andSurvivors, 191, 193, 195, 200; de Jong: Netherlands
andN azi Germany, 12—13; Griffioen és Zeller: „Comparing”, 64.
 S zu v e re n itá s és tú lélés 307

Cleveringa, a Leideni Egyetem professzora, táborba zárták, de nem ölték

meg. Ugyanakkor lengyel kollégáit Krakkóban vagy Lvovban úgy ölték
meg, hogy nem tettek semmit, csupán professzorok voltak.670
A hollandokat úgy kezelték, mint egy megszállt ország állampolgárait,
kivéve, ha zsidók voltak. Mivel Hollandiában hiányoztak a szuverenitás
alapvető intézményei, és mivel a holland intézményeket a kelet-európai
modell szerint széttörték, a zsidók sorsa is hasonlóképpen alakult, bár nem
egészen olyan rettenetesen, mint az államtalanított zónákban. A holland
zsidók első szállítmánya 1942 júliusában indult Auschwitzba. Mivel mű­
ködőképes szuverén állam nem létezett, ezért nem volt külpolitika, és
1943-ban nem volt lehetőség irányváltásra. Mivel a zsidók sorsát a néme­
tek határozták meg, a szerelvények egész 1944 folyamán egymást követték
Hollandiából Auschwitzba.

A görög szuverenitás is súlyosan megsérült, bár másféle módon, mint Hol­

landiában. Görögországot eredetileg az olaszok támadták meg 1940 vé­
gén. A görög hadsereg a végsőkig harcolt az olaszok ellen, Mussolinit vé­
gül Hitler mentette meg. Egy sorsdöntőnek bizonyuló pillanatban a görög
diktátor meghalt.671 Németország 1941. április 6-án lerohanta Görögor­
szágot. A király és a kormány már az előző hónap végén elmenekült az or­
szágból. A németek nem akarták szétrombolni a görög államot, amint ezt
Lengyelországban tették, de e szokatlan körülmények között olyan meg­
szálló rezsimet alakítottak ki, amelyben a görög bábkormány semmiféle
hatalommal nem rendelkezett. Görögország elvesztette területét, és három
különálló hatalom szállta meg: a németek a középső részt foglalták el, meg­
engedték az olaszoknak, hogy a déli részt vegyék ellenőrzésük alá, Make-
dónia egy részét pedig Bulgáriának adományozták. A háború alatt egyet­
len olyan görög kormány sem alakult, amelyik rendelkezett volna bármi­
féle valóságos hatalommal. A kormányfőnek a miniszteri kinevezéseket be
kellett mutatnia mind a német, mind az olasz hatóságoknak. Görög kül­
ügyminiszter egyáltalán nem volt. A németek és az olaszok még azt sem

670 Romijn: „Lesser Évii” , 13, 14, 17, 20, 22; Grifíioen és Zeller: „Comparing”, 39.
671 Ioannis Metaxasról (1871-1941) van szó. (Aszerk.)
308 F E K E T E FÖ L D

engedték meg a görög kormánynak, hogy kérje az új határok között mű­

ködő új rezsim nemzetközi elismerését. A görög hatóságok nem ellenőriz­
hették az élelmiszer-tartalékokat. A háború első évében mintegy negyven­
ezer görög halt éhen.
A görögországi zsidók legyilkolása a németek által ellenőrzött terüle­
ten történt meg. Az olaszok a Görögországban élő, ladino nyelven beszé­
lő zsidókat azoknak az embereknek az utódjaiként tekintették, akik évszá­
zadokkal korábban Spanyolországból menekültek el, és így az ő saját la­
tin civilizációjukhoz tartoztak. Az olasz hatóságok sok ilyen embert láttak
el olasz állampolgárságot bizonyító hamis papírokkal. Szaloniki, Görögor­
szág legnagyobb zsidó városa 1941 áprilisától állt német megszállás alatt.
Bár a németek úgy találták, hogy „az átlag görögök számára zsidókérdés
nem létezik”, a helyi politikusok és a szakmai elit képviselői felfogták, hogy
a törvénynélküliség és a német prioritások együttese felhasználható saját
vágyaik teljesítésére. H a a zsidók nem polgárai egy immár valójában nem
létező államnak, mások előállhatnak a háború előtti időkből származó kö­
veteléseikkel, és kielégíthetik félig rejtett vágyaikat.672
1942 nyarán, amikor a németek súlyos munkaerőhiánnyal küszködtek,
a helyi görög hatóságok azzal a javaslattal álltak elő, hogy okosabb poli­
tika volna, ha csak a zsidókat dolgoztatnák. Ez stigmatizálta a lakosság egy
részét, és fokozta sebezhetőségüket. Még ugyanazon év nyarán Szaloniki-
ben a német hatóságok kielégítették a helyiek egy régi követelését azzal,
hogy átadták a városnak a zsidó temető területét. Ez a jelentős birtokátadás
a cinkosság érzését keltette a németek és a helyi lakosok között, és új er­
kölcsi küszöböt állított fel a nem zsidó görögök és a görög zsidók között.
Az ősi temető lerombolása és több százezer maradvány megszentségtelení-
tése súlyos fájdalmat okozott a jelenben, ráadásul felvetette a jövő kérdé­
sét is. H a a szaloniki zsidók nem halhatnak meg a szülővárosukban, akkor
hol fognak meghalni?
1943 első heteiben A dolf Eichmann néhány legközelebbi munkatár­
sa megérkezett Szalonikibe, azzal a céllal, hogy megszervezzék a zsidók
gyors deportálását Auschwitzba. A jelek szerint ideológiájuk iránt nem sok
közszimpátiát tapasztaltak, viszont bőséges hajlandóság mutatkozott arra,
hogy kihasználják a zsidók görögöktől való szeparálását. Amikor a szaloniki

672 Mazower: Salonica, 392-96. A temetővel kapcsolatban lásd Saltier: „Dehumanizing”, 20, 27; direk-
tebb német anyagai kérdésében lásd Aly: Hitlers Beneficiaries, 251-56.
 S z u v eren itá s és tú lélés 309

zsidókat sárga csillag viselésére kötelezték, és gettókba kényszerítették, má­

sok egykettőre magukévá tették az ingóságaikat, nemegyszer a házukat is.
A deportálások 1943. március 15-én kezdődtek azzal, hogy a zsidók hamis
lengyel valutára cserélték görög drachmáikat. 1943 márciusa és júniusa
között 43 850 gyermeket, nőt és férfit szállítottak Auschwitzba. Az idő­
zítés szokatlan volt: közvetlenül a németek sztálingrádi veresége után tör­
tént mindez, amikor a németek szövetségesei általában kísérletet tettek az
átállásra, vagy legalább változtattak zsidópolitikájukon, hogy ezzel jelzést
adjanak a szövetségeseknek. Görögország azonban, bár a németek meg­
szállt országnak tekintették, inkább állam nélküli területnek volt tekinthe­
tő. Nem rendelkezett a háborúban részt vevő hadsereggel, amelyik átállha­
tott volna, és nem volt külügyminisztere, aki békejeleket adhatott volna le.

A franciák esete merőben más volt. Magát a németekkel való „kollaborá-

lás” fogalmát, amelynek jelentése azóta megváltozott, a franciák találták ki
az olyan szuverén államok politikájának megnevezésére, amelyek egy má­
sikkal való együttműködést választották. Franciaország, ellentétben Hol­
landiával és Görögországgal, megtartotta a szuverenitás alapintézményeit,
vezetői pedig a győztes németekkel való barátság politikáját választották.
Amikor Hitler csapatai 1940 tavaszán szétzúzták a franciákat, a Führer ki­
fejezte óhaját, hogy „Franciaország területén tovább működjék egy francia
kormány”.673 Mivel Franciaországot —Hollandiával és Görögországgal el­
lentétben - nem helyezték hagyományos katonai megszállás alá, az SS és
államrombolói nem kaptak kedvező alkalmat. Az új rezsimet, amelynek ve­
zetője Philippe Pétain, adminisztratív központja pedig Vichy volt, bel- és
külföldön egyaránt a háború előtti köztársaság legitim folytatójának tekin­
tették. A minisztériumok felső szintű tisztségviselői a helyükön maradtak.
Mi több, a német megszállás alatt jelentősen - 650 000-ről 900 000-re -
nőtt a francia hivatalnokok száma. Az ellentét Lengyelországhoz képest ta­
nulságos: szemben Lengyelországgal, ahol a háború alatt minden tizedik
képzett személyt meggyilkoltak, Franciaországban a művelt ember állást
kaphatott a közszolgálatban.

673 Rousso: Vichy, 15, 47. Lásd továbbá Birnbaum: Sur la corde raide, 252.
310 F E K E T E FÖLD

Franciaország a saját kezdeményezésére vezetett be zsidóellenes törvénye­

ket.674 1940. október 3-án olyan „zsidórendeletet” hozott, amely megtörte
azt a hosszú hagyományt, amely a francia anyaország minden állampolgá­
rát egyenlőnek tekintette. (Algéria, amely ekkor a francia állam része, más
história.) 1941 márciusában létrehoztak egy zsidóügyi főhivatalt, amely­
nek az volt a feladata, hogy koordinálja a zsidópolitikát Németországgal.
Júliusban Franciaországban megkezdődött a zsidó tulajdon legális fosz­
togatása. Novemberben a francia kormány létrehozott egy hivatalos zsi­
dó szervezetet, amelybe minden franciaországi zsidónak be kellett lépnie.
A francia hatóságok köreiben az volt az uralkodó elképzelés, hogy a zsi­
dókat végül majd el lehet költöztetni valami távoli helyre, például Mada­
gaszkárra.675 Az új törvényeket olyan emberek vezették be, akik a háború
előtt a köztársaságot szolgálták.676
A franciák zsidópolitikájának az érvelése más volt, mint a náci Német­
országé, és közelebb állt például a szlovákokéhoz vagy a bolgárokéhoz.
Pozsonyban és Szófiában, akárcsak Vichyben, az etnikai tisztogatások ha­
zai hívei szokatlan helyzetben találták magukat: egy másik állam - Német­
ország - volt az, amelyik el akarta távolítani a nemkívánatosnak vélt lakos­
ság egy részét (nem valamennyit). A harmincas évek végén, még a hábo­
rú előtt a Francia Köztársaság már hozott egy törvényt, amely megengedte
„gyűjtőpontok” létesítését zsidó és más menekültek számára. Az első ilyen
táborokat 1939 februárjában hozták létre.
1940-ben, a vichyi kormány idején az a háború előtti törekvés, amely
korlátozni és ellenőrizni kívánta a bevándorlást, olyan nyílt tervvé ala­
kult át, amely Franciaországot etnikailag homogén állammá kívánta tenni.
Az állampolgársággal nem rendelkező zsidókat és másokat, akik szintén
nem rendelkeztek állampolgársággal, eltávolították. A „zsidótörvény” elfo­
gadása után a külföldi zsidókat táborokba küldték. 7055 francia zsidót677
megfosztottak állampolgárságuktól, és ezáltal a külföldi zsidókkal közös,

674 Rousso: Vichy, 79-81.

675 Marrus és Paxton: Vichy 14, 60, 113.
676 Bruttman: Au bureau, 199-201. Itt nincs módom kitérni arra az érdekes kérdésre, hogy mi a kap­
csolat a francia államnak a zsidó, illetve a muszlim állampolgárokkal szembeni bánásmódja között.
Lásd Surkis: Sexing the Citizen; Shepard: Invention.
677 Személyes beszélgetés Patrick Weillel 2012. október 11-én.
 S z u v eren itá s és tú lélés 311

veszélyeztetettebb kategóriába soroltak.678 A francia politika ezután az esz­

kalációnak azt a logikáját követte, amely Kelet-Európábán kirajzolódott.
A francia rendőrség nagy rajtaütéseket hajtott végre, és razziákat tartott
a zsidók ellen, amelyeket 1941 nyarán a Szovjetunió elleni német támadás,
majd a németek téli offenzívája idejére időzítettek, majd 1942 márciusában
a nagyon valóságos francia kommunista ellenállás megtorlásaként hajtottak
végre. 1942 nyarán a francia razziák már a zsidó nőkre és gyermekekre is ki­
terjedtek. A párizsi zsidókat Drancyba szállították, ahol szétválogatták őket
az Auschwitzba és a halálba indítandó transzportok számára.679
A francia és a német politika egy bizonyos meghatározott ponton talál­
kozott. A franciák lágerekbe zárták a francia állampolgársággal nem ren­
delkező zsidókat. A németek át akarták venni ezeket az embereket, de csak
abban az esetben, ha maguk a németek államon kívülinek tekinthették
őket. Nagyon fontos, hogy az igazolvány útját állta a náci gonoszságnak:
bár a nácik úgy képzelték, hogy az államok mesterséges teremtmények,
mégsem fogtak bele a zsidók meggyilkolásába, amíg az államot le nem
rombolták, vagy amíg az állam maga meg nem tagadta saját zsidóit. A fran­
ciák például hajlandók voltak begyűjteni az országban tartózkodó magyar
és török zsidókat, de a németek nem voltak hajlandók megölni ezeket az
embereket a magyar és a török kormány hozzájárulása nélkül. Németor­
szág minden további nélkül készen állt, hogy megölje a lengyel vagy szov­
jet állampolgárságú zsidókat, mivel ezeket az államokat nem létezőnek te­
kintette. Ugyancsak készen állt átvenni és megölni a francia zsidókat, de
csak azzal a feltétellel, hogy a francia hatóságok előbb megfosztják őket az
állampolgárságuktól. A francia hatóságok eleinte némi hajlandóságot mu­
tattak erre, de a törvény és a bürokrácia bonyodalmai jelentősen késleltet­
ték a folyamatot.680
1942 nyarán, amikor a németek nagyobb számú francia zsidót köve­
teltek, a legfelső francia hatóságok újra megfontolták a polgáraik állam-
polgárságtól való megfosztásának a kérdését. Az állampolgárságtól való
megfosztás a szemükben nem zsidókérdés volt, hanem a szuverenitás kér­
dése. Amikor 1943 februárjában Sztálingrádnál a hadiszerencse jól látha­
tóan megfordult, a francia hatóságok úgy döntöttek, hogy nem fognak

678 A folyamatról lásd How to Be French, 87-122.

679 Lágerek Franciaországban 1939-ben és 1940-ben: Grynberg: Les camps, 11, 33 és tovább.
680 Uo. 120, 209.
312 F E K E T E FÖ L D

depatriálni több francia zsidót. 1943 júliusában felhagytak azzal, hogy el­
vegyék az állampolgárságot azoktól a zsidóktól, akiket 1927 után honosí­
tottak (a francia állampolgársággal rendelkező zsidóknak körülbelül a fele
ilyen volt). Franciaországban a holokauszt úgy folytatódott, mint német
politika, amelyet bizonyos számú helyi francia kollaboráns részvételével
hajtottak végre. Ezek az akciók általános rettegésben tartották a francia-
országi zsidókat, de viszonylag kevés sikerrel jártak. A francia zsidók nagy
többsége —körülbelül háromnegyede - túlélte a háborút.
A döntő kérdés itt is, mint mindenütt, a szuverenitás volt.681 A francia
hatóságok számára a zsidókérdés másodlagos fontosságú volt az államuk
jólétének kérdéséhez képest. Kétségkívül el akarták távolítani a zsidókat
Franciaországból —a külföldi zsidókat egészen biztos, de semmi kétség:
a többit is. Jól látták azonban a problémát is, hogy ezzel hagynák, hogy
a német óhajok szabják meg állampolgársági politikájukat. Mihelyt egy
állam nem maga dönti el az állampolgárság belügyét, elveszti a belső szu­
verenitását. A francia hatóságok ugyanilyen alapon kezelték a külpolitikát
is, és így reagálhattak a háború menetére. A franciák, ellentétben a hol­
landokkal és a görögökkel, akik elveszítették szuverenitásuknak ezt az ele­
mét, képesek voltak reagálni a szövetségeseknek a zsidók sorsával kapcso­
latos nyomására, és előre látni a közelgő brit és amerikai megszállás követ­
kezményeit.
A holokauszt áldozatai Franciaországban főképp azok a zsidók voltak,
akik —francia szemszögből —külföldinek minősültek.682 Francois Darlan,
aki 1941-42-ben a kormányfő volt, így fogalmazott: „Azok a hontalan
zsidók, akik az utóbbi tizenöt évben tódultak be hozzánk, nem érdekel­

681 Lásd Marrus és Paxton: Vichy, 325. Belgium esete, ahol a zsidók hatvan százaléka életben maradt,
félúton van Hollandia és Franciaország között. A megszállás, Franciaországgal ellentétben, határozot­
tan nem civil, hanem katonai volt. Az uralkodó —Hollandiával ellentétben - az országban maradt.
Belgiumban - Franciaországgal ellentétben, de Hollandiához hasonlóan - a németek betehették az
embereiket a rendőrség csúcspozícióiba. Franciaországhoz hasonlóan, Belgiumban nagyszámú olyan
zsidó élt, aki nem volt az ország állampolgára; Franciaországgal ellentétben ezekkel nem foglalkozott
egy független hatóság. Hollandiával ellentétben azonban a németek nem hoztak létre egy saját, nagy
erejű rendőrséget. A belga zsidók a jelek szerint a hollandoknál jobban voltak informálva a deportálás
értelméről; így Van dér Boom magyarázata arra, hogy a holland zsidók miért nem voltak hajlandók
bujkálni, nem alkalmazható a belga zsidókra. Lásd Griffioen és Zeller: „Comparing”, 54-56; továbbá
Conway: Collaboration, 24; Fein: Accointing, 156-67.
682 Rousso: Vichy, 93.
 S zu v e re n itá s és tú lélés 313

nek.”683A francia állampolgársággal nem rendelkező zsidók tízszer nagyobb

valószínűséggel kerültek Auschwitzba, mint a francia állampolgárságú zsi­
dók. Drancy idején a zsidókat az államuk vitalitása szerint válogatták ki
deportálásra. A Franciaországban élő zsidók pontosan tisztában voltak
ezzel. 1939-ben, amikor a közös német—szovjet invázió lerombolta Len­
gyelországot, a Franciaországban élő lengyel zsidók megrohanták a pári­
zsi szovjet követséget. Ennek oka nem a Szovjetunió vagy a kommuniz­
mus iránti vonzalom volt. Egyszerűen állami védelemre volt szükségük.684
1939 szeptembere és 1941 júniusa között Hitler szovjet szövetségesének az
okmányai nagy értéket képviseltek. Amikor azonban Hitler elárulta Sztá­
lint, és Németország megtámadta a Szovjetuniót, ezeknek a zsidóknak az
új papírjai egyszeriben hasznavehetetlenekké váltak.
A Franciaországban élő lengyel zsidók közül lényegesen többet öltek
meg, mint a Franciaországban élő francia zsidók közül. A harmincezernyi
megölt lengyel zsidót a hontalanság elkísérte Párizsba, Drancyba, Ausch­
witzba, a gázkamrába, a krematóriumba, a feledésbe.685

Annak valószínűsége, hogy a zsidókat halálba küldik, vagy sem, függött

az állami szuverenitás intézményeinek tartósságától és a háború előtti ál­
lampolgárság időtartamától. Ezek a struktúrák szabták meg azt a mátrixot,
amelyen belül az egyéni döntések meghozhatók voltak, azokat a kénysze­
reket, amelyek korlátozták a gonosztevőket, és a lehetőségeket, amelyek
azokat segítették, akik jót akartak.

683 Marrus és Paxton: Vichy, 85, továbbá 364.

r,s4 Sémelin: Persécution et entmides, 208-209.
685 Klarsfeld 26 300 lengyel és 24 000 lengyel zsidóról beszél. Abból az ötezerből, akiket szovjetekként
tart nyilván, sokan bizonyára lengyel zsidók lehettek, akik a Molotov—Ribbentrop-paktum után vették
fel a szovjet állampolgárságot. Le mémorial, 19.
 10.
A szürke mentőangyalok

A
bban a világban, amelyet Hitler elképzelt, a gyilkosok nem éreztek fe­
lelősséget azért, amit tettek.686 Az egyéni cselekvés számára nem léte­
zett etikai tekintélyforrás, és nem volt alapja a társadalmi vagy poli­
tikai viszonyok viszonosságának: nem volt más, csak a fajok közötti örök
háború. E küzdelemben egyedül a zsidók voltak immorális lények, mert
aláásták a német győzelem természetes igazságát, és ezáltal az egyedül ér­
vényes rendet, amely földünkön uralkodhat. Ebben a groteszk helyzetben
maguknak a zsidóknak kellett vállalniuk a teljes felelősséget saját életü­
kért, így kellett belevágniuk rendkívüli lépésekbe, napokon, hónapokon,
éveken át, olyan körülmények között, amelyek meghaladták felfogóképes­
ségüket, és kívül estek az ellenőrzésükön.
Minden zsidónak, aki túlélte a holokausztot, meg kellett harcolnia a kol­
lektív tehetetlenséggel, el kellett hagynia mindazt, ami ismerős volt számá­
ra, és amit szeretett, és szembe kellett néznie a kifúrkészhetetlennel. Va­
lamilyen mértékben minden zsidó találkozott az antiszemitizmussal, de
a zsidók millióinak több évezredes felhalmozódott kollektív tapasztalata
sem tekinthető előkészületnek ahhoz, ami 1941-ben kezdetét vette. Az in­
formáció tudássá szintetizálása a korábbi ismereteken alapul, márpedig soha
korábban semmi olyan nem történt, ami a holokauszthoz hasonlított vol­
na. A tudás cselekvésre váltását megnehezítette a remény. Minden zsidó úgy
képzelhette, hogy őt el fogja kerülni az, ami a többiekkel történt. Az a pusz­
ta tény, hogy az élet egyik pillanattól a másikig folytatódott, azt a lehe­
tőséget sugallta, hogy folytatódni is fog. A halál bizonyosságával nehéz

686 Ottó Ohlendorf, az Einsatzgruppe D parancsnoka szerint Himmler kijelentette, hogy a felelősség
egyedül Himmleré és Hitleré. Lásd Rzanna: „Eksterminacja”.
 A szürke m entőangyalok 315

volt szembenézni. Gyakran nehéz volt elfogadni, hogy aki egyszerűen nem
tesz semmit, azt is meggyilkolják. Még aki zsidó létére felfogott mindent,
amit csak lehetett a precedens nélküli helyzetben, és megtett mindent, ami
megtehető volt, nagy valószínűséggel az is a halál martaléka lett.687
Szinte minden olyan zsidó, aki életben maradt, kapott valamiféle segítsé­
get nem zsidóktól, mégpedig általában nagyon különbözőktől.688 Az, hogy
egy zsidó kérése meghallgatásra talált, egyaránt függött a kérés címzett­
jétől és a körülményektől. Martha Bernstein, a délnyugat-németországi
Zweibrücken kántorának a felesége egyike volt azoknak, akiknek a kérését
meghallgatták, mégpedig nagyon különleges körülmények között, ame­
lyek közül csak keveset tudott felfogni. Férje, Eleazar Bernstein jótettek­
re kész, szociálisan érzékeny ember volt, aki börtönöket látogatott, hogy
némi derűt és jó tanácsot hozzon a zsidó raboknak. Az egyik börtönben
Eleazar összebarátkozott egy Kurt Trimborn nevű férfival, akit börtönőr­
ként és rendőrkapitányként ismert. A két férfi többször sakkozott.
1938. november 10-én, a Kristallnacht előestéjén Eleazar Bernsteint,
mint ezer és ezer más zsidót szerte Németországban, letartóztatták. Martha
végigment a forrongó városon, hogy megkeresse Trimbornt, és segítséget
kérjen tőle. Trimborn azt mondta, gyorsan kell cselekedni, mielőtt az SS
megkaparintja a hatalmat. Az érdekes az, hogy ő maga SS-tag volt. 1923
óta tagja volt a náci pártnak, és mintapéldája volt annak, ahogy a harmin­
cas években az SS és a bűnügyi rendőrség (Kripo) összefonódott. Trimborn
hazaküldte Marthát, hogy csomagoljon össze. Ezután kiengedte a barátját
a börtönből, majd a saját gépkocsiján elvitte a házaspárt és gyermekeiket
a francia határhoz, és átsegítette őket a túloldalra. Utána valószínűleg olyan
papírokat állított ki róluk, mintha a családot koncentrációs táborba de­
portálták volna. A Bernstein család végül eljutott az Egyesült Államokba,
ahol jól alakult a sorsuk. Eleazar levelet írt Trimbornnak, amelyben meg­
köszönte a jó cselekedetét. Irt a lányáról, aki Amerikában tanítónő lett,
a fiairól, akikből mérnök lett, meg az unokáiról. És mindezt Trimbornnak
köszönhette.
A levél később, sokkal később, 1978-ban íródott, azt követően, hogy
Trimbornt gyilkosságért bíróság elé állították.

687 Vö. Dworak és Van Pelt: Holocaust, 348.

688 Hanna Krall negyvenöt olyan emberre emlékszik, akik így vagy úgy segítettek neki. Bartoszewski és
Lewinówna: Tenjest, 209.
316 F E K E T E FÖLD

KurtTrimborn az Einsatzgruppe D tagjaként előbb a németek által meg­

szállt Ukrajnában, majd Oroszországban több száz zsidó meggyilkolására
adott parancsot, és maga is hajtott végre tarkón lövéseket. Legalább egy al­
kalommal előfordult, hogy egy árvaházból gyerekeket terelt az elgázosító
autóba. 1942-ben keleten ugyanúgy hallhatta a segítségért könyörgőket,
mint 1938-ban Németországban. A tárgyaláson azt vallotta, hogy nem
szerette a feladatát, hogy civileket kell ölni, és volt néhány eset, amikor
szökni hagyott zsidókat. Ez könnyen meglehet. Végtére is ugyanaz az em­
ber volt. Az egyik helyzetben embermentő, a másikban gyilkos.689
1938-ban Németországban egy világos szabályok szerint játszott harci
játék, a sakk, Trimbornból jó barátot és embermentőt csinált. 1942-ben,
a Németország határain kívül folyó háború során, ahol minden szabályt
felrúgtak, Trimbornból bűnöző lett. 1938-ban arra használt egy autót, hogy
megmentsen három gyereket; 1942-ben egy másikat arra használt, hogy
százakat megöljön. Beindul egy motor, a láb lenyomja a gázpedált, de az
egyik esetben a mozdulat néhány embert szabaddá tesz, a másik esetben
megfojtja. Bernstein egyik gyereke ma Kaliforniában él, és a háza tele van
sakk-készletekkel. Trimbornnak a saját gyerekei sem tudták, hogy az apjuk
ismeri a játék szabályait.690

Mire a tömegmészárlás megkezdődött, a németországi zsidók többsége

emigrált. A Németországban maradtak többségét megölték, de csak azt
követően, hogy az állammentes zónába deportálták, és így reménytelen
körülmények közé helyezték őket. Egyes esetekben azonnal golyót kap­
tak, máskor odakerültek a helyi zsidók mellé a gettókban. A deportált né­
met zsidókat előzetes kapcsolatok és a helyi nyelv ismerete nélkül szinte
soha nem mentette meg senki. Kelet-Európa ugyanolyan külföld volt szá­
mukra, mint a többi német számára. Egy német asszonyt, akit Rigába de­
portáltak, kivittek a Rumbula-erdő halálgödreihez.691 Mielőtt agyonlőt­
ték, azt kiáltotta: „Németországért halok meg!” Egy helybeli zsidó, aki

689 Christian Ingrao is foglalkozott ezzel a témával, különösen Lew Chasseurs noirs című munkájában.
690 Los Altos Town Crier: 15 April 2009; Ralph Bernstein, személyes közlés, 2013. április 15.; Justiz und
NS-Verbrechen, vol. 37, 2007, Lfd. Nr. 777, 397, 398, 405, 407-409, 417, 431, 438, 439; Angrick:
Besatzungspolitik, 422. 1938 novemberében mintegy huszonhatezer zsidót küldtek lágerba. Goeschel
és Wachsmann: Introductiony 28.
691 Mihelszon: Ja perezsila, 84.
 A szü rk e m entőangyalok 317

meghallotta és feljegyezte ezt a kiáltást, meg volt döbbenve, mintha ezek

a szavak egy más világból szóltak volna.
Senki nem tudhatja, mire gondolhatott a szerencsétlen asszony, de ha­
lálos kiáltása egyáltalán nem volt abszurd.692 Az a Németország, ahonnét
kitaszították, olyan ország volt, amelyet a német zsidók is segítettek fel­
építeni. A német zsidók éppolyan erősen azonosultak Németországgal —
ha nem még erősebben - , mint más németek. Számukra éppen ezért kü­
lönösen súlyos tragédia volt, hogy ez az ország belesüllyedt az antiszemi­
tizmus és az öldöklés mocsarába. A német civilizáció fölemelkedésének
és bukásának e sajátos tapasztalata, amely rájuk korlátozódott, és idegen
volt az európai zsidók nagy többségétől, tovább strukturálja számunkra
holokausztfelfogásunkat.
A holokauszt áldozatainak csak mintegy három százaléka volt német
zsidó.693 A kelet-európai zsidók számára, akik az áldozatok túlnyomó több­
ségét tették ki, Németország nem olyan ország volt, amely megteremtésé­
nek a zsidók a részesei voltak, hanem olyan, amely elpusztította a zsidókat.
Paul Celan a múlt század egyik nagyszerű rövid költeményében, a Haldlfu-
gdbán a halált „némethoni mesternek”694 nevezte. Michal Glowinski len­
gyel irodalomkritikus így írt gyerekkoráról Black Seasons című memoár­
jában: „Elképzelésem a németekről —vágy inkább egy németről, mivel az
egész nemzetről alkotott elképzelésem egyetlen egyénben és ennek egyéni
tetteiben testesült meg —rendkívül szókimondó volt: a német minden pil­
lanatban meg akar ölni engem, téged, valaki mást. És abban a pillanatban,
amint a kezébe kerülsz, hibátlanul be is teljesíti ezt a vágyát.”695
Glowinski bujkáló kisfiúként egyszer egy lengyel zsarolóval sakkozott,
mialatt a nagynénje azt a pénzt igyekezett megkeresni, amely megmen­
ti az életüket. H a a nagynénje nem járt volna sikerrel, a gyereket minden
valószínűség szerint átadják egy németnek, aki gondoskodott volna róla,
hogy megöljék. Glowinski gyermekkori emlékei pontos képet adnak ar­
ról, hogyan viselkedett a legtöbb német az olyan helyeken, ahol a német
(vagy a szovjet, majd a német) hatalom szétrombolta az államot. Ezek
az államtalanított zónák azoknak a zsidóknak, akik korábban ott éltek,

692 Lásd Snyder: „Commemorative Casuality”.

693 Erről és más becslésekről lásd Snyder: Véres övezet.
694 Lator László fordítása.
695 Glowinski: Black Seasons, 170.
318 F E K E T E FÖLD

éppúgy, mint azoknak, akiket a háború alatt hurcoltak oda, a haláluk hely­
színe lett.
Az államtalanság foka részben azért volt olyan döntő fontosságú a Né­
metországon kívül élő európaiak számára, mert fontos volt maguknak
a németeknek a viselkedése szempontjából. A német politika 1933 utáni
mutációja - a pártállam kiépülése, a lágerek létrehozása, az intézmények
hibridizálása, a zsidók diszkriminálása - németek milliói számára me
a törvénynélküliség gyönyörűségének ízét. A háború alatt a német rend­
őrök merőben másként viselkedtek, ha keletre küldték őket, mint magá­
ban Németországban. A német katonák, akik Franciaországban a békés
Loire-völgyet szállták meg, amint megérkeztek Belorussziába, azonnal ké­
szen álltak arra, hogy zsidókat öljenek. A virágzó északi német kikötővá­
ros, Bréma rendőrsége alkalmasnak bizonyult arra, hogy összeterelje Kijev
zsidó lakosságát a Babij Jarhoz, ahol a történelem legnagyobb civil tömeg­
mészárlását hajtották végre.696 A szó szoros értelmében semmi nem készí­
tette elő őket erre, és bizonyosan semmiféle különleges kiképzést nem kap­
tak az ilyen akciókhoz. Mégis, ezek a rendőrök is ott voltak azok között,
akik megszervezték és felügyelték a tömeggyilkosságot, aztán részt vettek
az ünnepi vacsorán. Később visszamentek Brémába, és a közlekedést irá­
nyították.

Kevésbé ismert, de ugyanilyen döbbenetes példa annak a több millió né­

met nőnek a története, akik keleten a német megszálló hatóságoknál dol­
goztak, vagy akik elkísérték az oda kinevezett férjüket vagy szeretőjüket.
Mintegy félmillió nő szolgált „kisegítőként” a WehrmachtnzS., további tíz­
ezer az SS-nél. Éppen azért, mert a megszállt kelet-európai területeket egy­
fajta anarchikus gyarmatként kormányozták, ezeknek a nőknek a rugal­
massága és egyéni kezdeményezőkészsége minden bizonnyal rendkívül fon­
tos volt. Azt mondani sem kell, hogy ők tudtak a holokausztról, hiszen so­
kan látták a gyilkosságokat, hallottak a gyilkosságokról, jelentéseket írtak
és továbbítottak a gyilkosságokról.697

696 Bremens Polizei, 124. Lásd továbbá Russ: „Wer war verantwortlich”, 486, 494, 503. Vö. Browning:
Ordinary Mén, 165, 202.
697 Maubach: „Expansion weiblicher Hilfe”, 93-94.
 A szü rk e m entőangyalok 319

Német nők kis számban közvetlenül is részt vettek a gyilkosságokban.

Majdanek húsz őre például nő volt. Ez egy koncentrációs tábor volt a Fő­
kormányzóság lublini körzetében, amelyből idővel szintén kivégzőléte-
sítményt alakítottak ki. Itt mintegy ötvenezer zsidót gázosítottak el. A nők
az első tapasztalataikat Ravensbrückben, a legnagyobb németországi női
koncentrációs táborban szerezték, ahol őrként szolgáltak. Mint ilyen, ez
a hely valójában törvény nélküli zóna volt magán Németországon belül.
Majdanekben egy hasonló intézményben alkalmazták őket, azzal a kü­
lönbséggel, hogy ezt egy anarchikus német gyarmat vette körül. A nők
részt vettek a zsidók és más rabok meggyilkolásában, például úgy, hogy
segítettek kiválogatni azokat, akik munkára alkalmasak, és akik a gázba
mennek.698
Távolabb keletre, olyan helyeken, mint Lettország és Ukrajna, akadtak
német nők, akik minden háttérstruktúra, halálgyári tapasztalat, mi több,
minden parancs nélkül ölték a zsidókat. Ezek a nők túllépték az utasítá­
sokat, abban a szellemben, amit nap mint nap láttak és hallottak maguk
körül. Azok a nők, akik a háború alatt zsidókat öltek, vagy részt vettek
zsidók megölésében, a háború előtt jellegtelen életet éltek Németország­
ban, és a háború után, hacsak bíróság elé nem állították őket, ami ritkán
fordult elő, ismét normális életet éltek: Az a szerep, amelyet a német nők
a tömeggyilkosságokban játszottak, valószínűleg nélkülözhetetlen volt, ám
a nőket a háború alatt nem tekintették komoly tényezőnek, ezért a hábo­
rú után könnyen elrejtőzhettek. Olykor előfordult, hogy a lányaiknak be­
széltek a történtekről.699
Miközben keleten az államtalanság arra késztetett egyes német nőket,
hogy gyilkosokká váljanak, a náci Németország olyan állam volt, amelyik
vonzotta keletről a zsidó nőket.700 A megszállt Lengyelország vagy a meg­
szállt Szovjetunió perspektívájából Németország viszonylag biztonságos
helynek látszhatott. A zsidó nők árjának állították magukat a német meg­
szálló hatóságok előtt, és németországi munkamegbízást kértek, abban
a hitben - és ebben nem is igen tévedtek - , hogy ott nagyobbak a túlélé­
si esélyeik. H a egy nőnek volt kapcsolata a lengyel vagy a szovjet földalatti
mozgalommal, vagy ritkábban egy szimpatikus némettel, aki tudott hamis

698 Koslov: Gewalt im Dienstalltag, 482-84.

699 A konceptuális kérdésekről lásd Lower: Hitler’s Furies, 163 és tovább.
700 YIVO, RG 720, Hirshant Papers, 1/52, Syda Konis.
320 F E K E T E FÖLD

papírokat szerezni, akkor viszonylag biztonságban dolgozhatott Német­

országban, ahol lengyelnek, ukránnak vagy más nemzetiségűnek vallotta
magát. A férfiak számára ez nehezebb dolog volt, mert a zsidó férfiaknak
van egy azonosító jelük, a körülmetélés, amelyet bármikor ellenőrizni le­
hetett, és ezért állandó aggodalom forrása volt. A zsidó nők számára azon­
ban a hamis okmányok egy lépést jelenthettek az állami elismerés világa
felé. Igaz, Németországban fajilag alacsonyabb rendűként stigmatizálhatták
őket. Akik Lengyelországból érkeztek, egy P betűs textilkitűzőt viseltek,
akik a Szovjetunióból, azoknak a felirata Őst volt. Valamennyien kizárólag
fizikai munkát végezhettek, és a szabályok megszegéséért kemény bünte­
tésekre számíthattak. Egyesek belehaltak a nehéz munkakörülményekbe,
volt, akiket a szabályok megszegéséért kivégeztek, néhányukat megölték.
Mindamellett az a papírdarab, amelyik révén visszajuthattak egy olyan
zónába, ahol valamifajta törvény még érvényesült, általában az életet je­
lentette.701
Az állam vége az állami védelem végét is jelentette, és egyben az újabb
küzdelem kezdetét a menekülésért. Amikor egész országok szűntek meg
létezni, a régi útlevelek és személyazonossági igazolványok milliószám vál­
tak használhatatlanná. Az új papírokat egyenként kellett beszerezni, és ál­
talában német (vagy szovjet) feltételek szerint. Az okmányok és az állam-
polgárság fontossága annak idején tökéletesen világos volt. A kelet-len­
gyelországi Lvovban702, ebben az ukránokkal körülvett és jórészt zsidók ál­
tal lakott városban, amelyet 1939-ben a szovjetek, 1941-ben a németek,
majd 1944-ben ismét a szovjetek szálltak meg, közszájon forgott a lapidá-
ris bölcsesség: „Az igazolvány az, ami a testet és a lelket egyben tartja.”703
Ez azt jelentette, hogy akik személyazonossági okmányokat tudtak szerez­
ni, képesek lehettek másokat megmenteni.
Kelet-Európábán az emberek többsége tisztában volt a rezsimváltás fon­
tosságával, és idővel a szövetségesek is felfogták az okmányok fontossá­
gát. Az Egyesült Államok zsidómentési kísérlete pontosan az okmányok­
kal való ellátáson és így az állami elismerés kiterjesztésén alapult. 1944-
ben Washington a Hadifogoly Tanács védnöksége alatt kéréssel fordult
az európai semleges országokhoz, hogy diplomatáik segítsék elő a zsidók

01 Elmélkedések a kényszermunkáról in Pollack: Warum; Buber-Neumann: Under Two Dictators, 331.

702 A város neve az orosz Lvov mellett Lvivként (ukránul) és Lembergként is ismert. (A szerk.)
703 Hryciuk: Polacy we Livowie, 39.
 A szü rk e m entőangyalok 321

megmenekülését. A svédek vállalták az együttműködést, és a tervhez ad­

tak egy Raoul Wallenberg nevű amatőr diplomatát. Wallenberg 1944-ben
érkezett Magyarországra, azzal a küldetéssel, hogy kiterjessze a svéd állam
védelmét a magyarországi zsidókra. Wallenberg támogatást kapott saját
kormányától és az amerikaiaktól, de azt is tudta, hogy szembemegy a né­
met politikával, és provokálja a magyar fasisztákat. Ennek ellenére mint­
egy tizenötezer „védlevelet” bocsátott ki, és valószínűleg több zsidót men­
tett meg, mint bárki más.704

Wallenberg, ez a rendkívüli ember, az embermentők egy sajátos csoport­

ját képviselte, a diplomatákét, akik pozíciójuknál fogva megtestesítették
egy állam szuverenitását, és állami elismerést adományozhattak. Általá­
ban elmondható, hogy csak olyanok voltak képesek nagy számban men­
teni a zsidókat, akik valamilyen direkt kapcsolatban álltak egy állammal,
és rendelkeztek valamiféle felhatalmazással az állam védelmének adomá­
nyozására. Egy diplomatának módjában állt, hogy útlevelet vagy legalább
valamilyen úti okmányt, egy meghívólevelet adjon egy zsidónak, amellyel
az visszatérhet az emberi viszonosság világába, ahol az embert emberként
kezelhetik, mert egy állam képviseli. Wallenberg üzletember volt, akit egy
döntő pillanatban a saját választásával egyezően kiválasztottak, hogy le­
gyen diplomata. Ez a pillanat Magyarország német megszállása volt, ami­
kor a legnagyobb megmaradt európai zsidó közösség végveszélybe került.
Mindamellett voltak más hivatásos diplomaták is, akik olyan helyzetben
szolgáltak, amikor fogadó államuk szuverenitása veszélybe került, megér­
tették, hogy ez a zsidók számára végzetes katasztrófát jelent, és úgy dön­
töttek, hogy megpróbálják menteni őket.
Ilyen ember volt Ho Feng-Shan,705 aki a Kínai Köztársaság bécsi konzul­
jaként teljesített szolgálatot, amikor Németország 1938 márciusában beke­
belezte Ausztriát. A kínai diplomata vállalta a szolidaritást az osztrák állam­
mal és az osztrák nemzettel, és szimpatizált Schuschnigg kancellár nácik­
kal szembeni ellenállásával, akiket „sátánnak” nevezett. Meglehetősen szo­
katlan nézeteket vallott a nemzeti nagyság lényegéről: meg volt győződve

0‘' Matz: „Sweden”, 106-109; Jangfeldt: Hero o f Budapest, 161. Dwork és Van Pelt: Holocaust, 316-18
becslése szerint tizenöt-húszezer.
70S Chan: „Ho Feng-Shan”, 1-15, az idézet az 5. és 15- oldalon.
322 F E K E T E FÖLD

arról, hogy ez „csak megértéssel és toleranciával érhető el”. Azzal válaszolt

a „sikálóbrigádokra” és az Ausztria összeomlását követő pogromokra, hogy
hajlandó volt kínai vízumokat adni a zsidóknak. Legalább ezer ilyen ok­
mányt adott ki, és azok között, akiknek átnyújtotta, olyanok is voltak, aki­
ket személyesen ő maga mentett ki a koncentrációs táborokból. 1938-ban
Ho Feng-Shan nem tudhatta, milyen sors vár a zsidókra, akik ott marad­
tak Közép-Európában, de nem hagyta válasz nélkül az abban az időpont­
ban ellenük irányuló példátlan erőszakhullámot.
1940 tavaszán, miután a németek megszállták Hollandiát, Ernst Pro-
dolliet svájci konzul tranzitvízumokat adott ki zsidóknak. Az ellenkező
értelmű utasításokat figyelmen kívül hagyta. Amikor 1942-ben a svájci
konzulátust bezárták, a konzulátus készleteit olyan emberekre hagyta,
akik megpróbáltak segíteni a zsidóknak, hogy megszökjenek Európából.
Amikor a német csapatok azon a tavaszon elérték Franciaországot, a fran­
cia zsidók déli irányba menekültek, ahol egyesek diplomatáktól kaptak se­
gítséget menekülésük folytatásához. Bordeaux-ban Eduardo Propper de
Callejón több ezer tranzitdokumentumot adott ki zsidóknak és más nemze-
tiségűeknek. Egyike volt ő is azoknak a spanyol diplomatáknak, akik szerte
a megszállt Európában ebben az irányban tevékenykedtek. Aristides de
Sousa Mendes, az ugyanabban a városban működő portugál konzul szin­
tén több ezer olyan dokumentumot adott ki, amelyek lehetővé tették zsi­
dóknak és másoknak, hogy elutazzanak Franciaországból. Ezek az embe­
rek teljesen ismeretleneknek segítettek. Ehhez az uralkodó politikai széljá­
rással szemben felhasználták a pozíciójukkal járó tekintélyt.706

Chiune Sugihara, aki a litvániai Kaunasban volt japán konzul, olyan em­
bermentő diplomata volt, akinek akciói közelebb álltak a hivatalos poli­
tikához. 1939-ben nevezték ki Litvániába, hogy figyelje a német és szov­
jet csapatmozgásokat, és mondja meg a német-szovjet háború kitörésének
várható időpontját. 1939 szeptembere után megkezdődött a lengyel ál­
lampolgárok —zsidók és nem zsidók - menekülése mind a németek, mind
a szovjetek elől Litvániába. A zsidók különösen akkor kerestek menedé­
ket Litvániában, amikor a szovjetek bekebelezték Kelet-Lengyelországot,
és megkezdték a deportálásokat a Gulagra. Az 1940-es áprilisi szovjet de­

706 Lásd Wasserstein: Ambiguity, 165; McAuley: „Decision”, 4, 7, 32; Fralon: GoodMán, 60, 79.
 A szürke m entőangyalok 323

portálások, amelyek nagy számban érintették a zsidókat, a zsidók tömeges

menekülését indították meg Vilniusba és Litvániába általában. Vilniusban
abban a hónapban 11 030 zsidó menekültet regisztráltak.707 1940 júniusá­
ban, amint a Szovjetunió megszállta Litvániát, lengyel állampolgárok, fő­
képp zsidók újabb deportálási hulláma indult. Ez kettős pánikot okozott
a zsidók körében: akik a szovjet hatalom elől menekültek Lengyelország­
ból, most szembe találták magukat a szovjet hatalommal Litvániában.
Ezek az emberek megértő fülekre találtak a japán konzulnál.
Sugihara, aki a harmincas években megtanult oroszul, orosz nőt vett
feleségül, áttért az orosz ortodox vallásra, és Szergejnek szólíttatta magát.
A harmincas években orosz nyelven beszélt a lengyel katonai elhárításnál
szolgáló kollégáival, akik akkor a prometheánus projekten és más szov­
jetellenes terveken dolgoztak. A háború alatt, még Lengyelország 1939.
szeptemberi lerombolása után is tovább dolgozott egyes lengyel tisztekkel
a balti államokban. Fő kapcsolata Michal Rybikowski volt, aki a semleges
Svédországból a szövetségesek kémhálózatát működtette, és jelentéseket
küldött a londoni emigráns lengyel kormánynak. Rybikowski orosznak
adta ki magát, és a Mandzsukuo japán protektorátus útlevelét használ­
ta, amelyet valószínűleg Sugiharától kapott. (Minthogy Mandzsukuóban
sok orosz emigráns élt, egy ilyen útlevéllel rendelkező európai, különö­
sen, aki úgy beszélt oroszul, mint Rybikowski, nemigen keltett figyelmet.)
Sugihara és Rybikowski együttműködése készítette elő az utat Sugihara
zsidómentő akciójához.
Rybikowski egyik megbízatása az volt, hogy a lengyel menekültek se­
gítésével kezelje a Molotov-Ribbentrop-paktum és a Lengyelország elleni
német-szovjet invázió és megszállás következményeit. Litvániában a konk­
rét feladata az volt, hogy készítsen elő menekülő útvonalat azon lengyel ál­
lampolgárok számára, akik eljutottak odáig, és tovább akartak menekülni
Európából. Ebből a célból beszervezett két másik lengyel katonai hírszerző
tisztet, Leszek Daszkiewiczet708 és Alfons Jakubianecet, akik útlevelet kap­
tak Sugiharától, és a japán konzulátuson dolgoztak.709

707 Dieckmann: Deutsche Besatzungspolitik, 1:145.

708 Daszkiewicz memoárjáról lásd MWP, Kolekcja Rybikowskiego, syg. 6233 [Leszek Daszkiewicz],
„Placówka wyw. »G«”, 3, 4, 7-10, 18, 21, 22. Rybikowskiról lásd Pi^ciach: „Szpieg ze Sztokholmu”, a kö­
rülményekről lásd Dubicki, Nal$cz és Stirling: Pobko-brytyjska wspólpraca wywiadowcza, 100, 305, 342.
709 MWP, Kolekcja Rybikowskiego, syg. 6233 [Leszek Daszkiewicz], „Placówka wyw. »G«”, 21.
324 FEK E T E FÖLD

A séma, amit a lengyel hírszerző tisztek a lengyel menekültek számára ki­

dolgoztak, a következő volt: szereznek egy japán tranzitvízumot egy olyan
célországba, ahol nincs szükség beutazóvízumra. Jan Zwartendijk, a tiszte­
letbeli holland konzul hajlandó volt aláírni egy nyilatkozatot, amely szerint
a holland gyarmat Cura^aón, ezen a karib-tengeri szigeten nincs szükség
beutazóvízumra. A két lengyel elkészített egy sablont egy speciális japán
tranzitvízumhoz Cura^aóba, továbbá két speciális vízumpecsétet, egyet
maguknak, egyet Sugiharának. Az eredeti elgondolás a lengyel emigráns
kormány részéről az volt, hogy mentsék a különösen értékes lengyel állam­
polgárokat. Minthogy az útvonal vonaton keresztülhaladt az egész Szov­
jetunión egészen Japánig, a hírszerző tisztek —semmi kétség - hasznos in­
formációkat is reméltek a kiválogatott menekültektől.710
1940 kaotikus nyarán, amikor a szovjetek tömegeket deportáltak Kelet-
Lengyelországból, és bevezették saját rezsimjüket Litvániában, a három
férfi mindenkinek megadta a vízumot, aki csak kérte. A lengyel állampol­
gároknak kiadott 3500 vízum mintegy kétharmadát lengyel zsidók kap­
ták. Mivel egy-egy vízum elegendő volt egy egész családnak, e dokumen­
tumoknak köszönhetően körülbelül nyolcezer zsidó hagyhatta el Európát.
Akárcsak két évvel korábban Bécsben Ho, Sugihara sem tudhatta, mi fog
történni a zsidókkal, ha Litvániában maradnak. O arra a menekültválságra
reagált, amelyet Nyugat- és Közép-Lengyelország német, és Kelet-Lengyel-
ország, valamint Litvánia szovjet megszállása váltott ki. Mindamellett két­
ségkívül szimpátiát táplált a menekültek iránt, és azt akarta, hogy élet­
ben maradjanak. Ebben az értelemben tudatosan menekítette a zsidókat.
Sugihara akcióit orosz nyelvű rövid memoárja szerint „a humanizmus, az
emberszeretet” mozgatta. Daszkiewicz, akitől távol állt az érzelgősség, ké­
sőbb úgy jellemezte Sugiharát: „egy jószívű ember”.711
Amint Sugihara és két lengyel alkalmazottja megtett mindent, amit te­
hettek, Kaunasból Stockholmba, onnan Németországba utaztak. Sugihara
feladata az volt, hogy előre jelezze, mikor fogják a németek megtámadni
a Szovjetuniót, amit néhány nap híján pontosan meg is becsült. Nem sok­
kal aztán, hogy a Barbarossa hadművelet 1941. június 22-én megkezdő­
dött, a két lengyel szövetségese közül az egyiket, Jakubianecet a Gestapo

710 MWP, Kolekcja Rybikowskiego, syg. 6233 [Leszek Daszkiewicz], „Placówka wyw. »G«”, 22.
711 MWP, syg. 1673, Sugihara memoir, 9; Rybikowskis memoir, at MWP, Kolekcja Rybikowskiego,
syg. 6233 [Leszek Daszkiewicz], „Placówka wyw. »G «”, 70.
 A szü rk e m entőangyalok 325

Berlinben lefülelte, és kémként agyonlőtte. Bár Jakubianec a japán diplo­

matának dolgozott, a felettesének, Rybikowskinak is jelentett, aki a len­
gyel emigráns kormányt, és így Nagy-Britanniát és az Egyesült Államokat is
szolgálta. Személyében egy olyan embert lőttek agyon, aki az általa kieszelt
trükkel zsidók ezreit mentette meg. De nem ezért lőtték agyon, nem ezért
emlékeztek rá, ha egyáltalán emlékeztek. Embermentő trükkjének semmi
köze nem volt a zsidók iránti szimpátiához.712 Nem volt egyéb, mint az
összeomló államiság maradványaival való ügyes manipuláció.
Daszkiewicz tovább dolgozott Sugiharának, ezúttal Prágában, a Cseh és
Morva Protektorátusban, vagyis már a birodalom területén. Megpróbált
kapcsolatba lépni a cseh ellenállási mozgalommal. Barátja, Jakubianec le­
bukása és halála arra kényszerítette, hogy elhagyja Európát. Palesztinában
vállalt munkát, amely a lengyel hírszerzők hagyományos terepe volt.

A második világháború idején Palesztina még brit mandátum, Lengyelor­

szág pedig Nagy-Britannia szövetségese volt. A háború előtt Lengyelország
Palesztinában britellenes politikát folytatott, és zsidó forradalmárokat ké­
szített fel arra a pillanatra, amikor eljön az ő idejük: ha háború tör ki, vagy
a britek meggyengülnek. Witold Hulanicki, a háború előtti lengyel konzul
a háború alatt Jeruzsálemben maradt, és a briteknek dolgozott, miközben
fenntartotta az összeköttetést zsidó kapcsolatával és barátjával, Avraham
Sternnel. Stern, aki örökké a kockázatot és a dicsőséget kereste, úgy látta,
hogy a második világháború esélyt ad a britek legyőzésére, és ezzel olyan
messze ment, hogy segítségre szólította fel a náci Németországot (sikerte­
lenül). Stern és a Lehi néven ismert kis csoportja, kihasználva lengyel ki­
képzésüket és valószínűleg lengyel fegyvereiket, erőszakkampányt indított
a britek ellen. Politikai programja megvalósításáért harcolt, de egyben lát­
ványosan hirdetett halálvágyát is követte. El is nyerte a lengyel romanti­
kus lázadók eszményi végzetét, akiknek mártír eszméit költészetében maga
is hirdette. Miután 1942-ben egy brit rendőr lelőtte Sternt, a Lehi Jichák
Sámír vezetésével folytatta a munkát. A következő évben a britellenes

712 Kolekcja Rybikowskiego, syg. 6233 [Leszek Daszkiewicz], „Placówka wyw. »G«”, 30-52, 64, 67.
Sugiharáról, a kollégáiról és akcióiról lásd még Peplonski: Wywiady 231-33; Kuromiya és Peplonski:
Mi$dzy Warszawq a Tokio, 393; Levine: Sugihara, 117, 132, 218, 273; Sakamoto: Japanese Diplomats,
107, 114, 395.
326 F E K E T E FÖLD

erőszakkampányban Sárimnak partnere lett Menáhém Begin, aki 1942-

ben nagyon körülményes úton érkezett Palesztinába.
A harmincas évek végén Begin, a Betar fiatal harcosaival, egy zsidó ál­
lam létrehozását tervezte, mégpedig úgy, hogy rajtaütést hajtanak végre Pa­
lesztina ellen egy Irgun által indított felkelés támogatására. Ezt a műve­
letet lengyel zsidó állampolgároknak kellett volna végrehajtaniuk, a lengyel
hatóságok támogatásával. A lengyel állam 1939-es szétverése ellehetetlení­
tette a tervet, mert az Irgun lengyel támogatása összeomlott, a Betar veze­
tői pedig kénytelenek voltak átszökni Vilniusba. A németek egyeseket kö­
zülük gettóba zártak, másokat a szovjetek tartóztattak le és deportáltak.
Maga Begin azok között a Betar-aktivisták között volt, akiket 1940-ben
a Gulagra deportáltak.
Amikor a náci Németország 1941-ben megtámadta a Szovjetuniót,
Sztálin megváltoztatta a hozzáállását a bebörtönzött lengyel férfi állampol­
gárok iránt. Ezek az emberek engedélyt kaptak, hogy elhagyják a Gulagot,
és hozzanak létre egy németek ellen harcoló lengyel hadsereget. Sztálinnak
nem állt érdekében, hogy lengyel állampolgárok harcoljanak a keleti fron­
ton, ahol később gondot okozhatnak a szovjet hatalomnak. Végtére is, a Vö­
rös Hadsereg a háború alatt egyszer már megtámadta Lengyelországot, és
ezek az emberek már megtapasztalták az N K V D elnyomását. A legjobb, ha
arra kényszerítik őket, hogy a nyugati fronton harcoljanak, távol a Szov­
jetuniótól és Lengyelországtól, ahol pusztíthatják a németeket, és maguk is
meghalhatnak. Ahhoz, hogy ezek a lengyelek eljuthassanak a Gulagról
a nyugati frontra, át kellett utazniuk az egész eurázsiai kontinensen, egyik
végétől a másikig, a szovjet északról, Távol-Keletről vagy Kazahsztánból,
majd Indián, Iránon és Palesztinán keresztül Nyugat-Európáig.713
Ennek az új lengyel haderőnek, amely Sztálin hallgatólagos beleegye­
zésével jött létre, és amely a londoni lengyel kormány alárendeltségébe
tartozott, Wladislaw Anders lett a parancsnoka, és Anders-hadseregként
vált ismertté. Az Anders-hadsereg parancsnokait jórészt nemigen érdekelte
a zsidók ügye, és gyakran antiszemita sztereotípiákat hangoztattak a zsi­
dók harci képességeiről. Ennek ellenére, az állomány tagjai között akad­
tak zsidó lengyel állampolgárok is. A Betar tagjai és a revizionista cionis­
ták - azért-e, mert Sztálin kevésbé üldözte őket, vagy mert nagyobb volt

13 Lásd Gross: Revolution from A b r o a d Gross és Grudeinska-Gross: War Through Childrens Eyes; és
Snyder: Véres övezet, 4. fejezet.
 A s zü rke m e n t ő a n g y a lo k 327

bennük a harci hajlam, vagy mert jobb viszonyban voltak a lengyel tisz­
tekkel - jelentős számban harcoltak a lengyel hadseregben. Ezen a nagyon
hosszú, tekervényes úton sok jobboldali cionista jutott el végül Lengyel-
országból Palesztinába. A britek a háború alatt a tengeren megállították
a Palesztinába igyekvő zsidókat, azokat azonban, akik szárazföldön érkez­
tek, a szövetségesek egyenruhájában, nemigen állíthatták meg.

Ezeknek a zsidóknak a megérkezése Palesztinába újraélesztette az Ir-

gunt.714 Begin 1942 májusában érkezett a lengyel hadsereggel Palesztinába.
Ott találkozott Wiktor Drymmerrel, aki a harmincas évek végén a lengyel­

7,4 Begin: Revolt, 25; Drymmer: „Zagadnienie”, 74; Korbonski: „Unknown Chapter”, 377.
328 FE K E T E FÖLD

országi zsidó rendőrség vezetőjeként Begin patrónusa volt. Drymmer an­

nak idején azon dolgozott, hogy a Betar és az Irgun segítésével megteremtse
a feltételeket nagyszámú lengyel zsidó palesztinai emigrálásához. Most se­
gített megszervezni Begin tisztes leszerelését a lengyel hadseregből, hogy
ezzel elkerülhesse a dezertálás szégyenét, amikor otthagyja a hagyományos
haderőt, hogy egy nem konvencionális hadseregnél szolgáljon.715 Amikor
Begin 1943 októberében vállalta az Irgun vezetését, egyetlen öltözéke a len­
gyel hadsereg egyenruhája volt.716
Most, amikor a hadiszerencse egyértelműen a náci Németország ellen
fordult, Begin Irgunja csatlakozott Sámír Lehijéhez a britellenes terror­
akciókban. Ez azt jelentette, hogy két lengyelországi zsidó vezette az anti-
kolonialista ellenállást Lengyelország szövetségese ellen. 1944 februárjában
Begin az Irgun nevében felkelést hirdetett a brit mandátum kormányzata
ellen.717 Begin minden elképzelhető tekintetben Lengyelország gyermeke
volt. Helyettese az Irgunban Elijahu Meridor volt, aki 1936-ig Lengyelor­
szágban élt, és 1939-ben visszatért, hogy lengyel katonai hírszerzői kikép­
zést kapjon.718 Moshe Nechmad, aki az Irgun Haifa környéki műveletei­
ért felelt, 1939-ben ugyancsak részt vett a lengyelországi gyakorlatokban.
Elijahu Hankin, az Irgun jeruzsálemi vezetője, aki 1944-ben a brit hírszer­
zés elleni támadást vezette, szintén Lengyelország terméke volt. A Lehi en­
nek az évnek a novemberében merényletet szervezett Lord Moyne ellen,
amiért a brit államminiszter ellenezte a zsidó állam létrehozását, és leállí­
totta a zsidók bevándorlását Palesztinába. Az Irgun a King Dávid Hotel
elleni, 1946. júliusi bombatámadásban felhasználta azokat a technikákat,
amelyeket a lengyel katonai hírszerzésnél sajátítottak el.

A második világháború alatt a honi területekről elmenekült lengyel ál­

lam csak korábbi politikája visszhangjában létezett. Azok az erőfeszítések,
amelyeket a lengyel diplomaták és hírszerző tisztek az 1930-as évek vé­
gén Izrael Állam létfeltételeinek megteremtése érdekében tettek, meghoz­
ták a gyümölcseiket, de csak a háború után. Bár egyes cionista párti len­

/,<i „Palestine: Counter Intelligence: Menahem Begin”, 24 September 1937, NA, KV/2/2251/50a.
716 Az egyenruháról és az utazás részleteiről lásd Shilon: Menachem Begin, 4 0 ^ 5 .
717 Shilon: Menachem Begin, 48.
718 Bell: Terror O utofZion, 44-43.
 A szürke m entőangyalok 329

gyelek, mint Hulanicki, Európában vagy Palesztinában aktívak maradtak,

maga a lengyel kormány kénytelen volt elmenekülni az európai konti­
nensről. A kormány tagjai 1939 szeptemberében botrányosnak látott siet­
séggel elhagyták Varsót, és Románián át Párizsba vették az útjukat. Amikor
a németek elfoglalták Franciaországot, a lengyel kormány továbbköltözött
Londonba. Itt a lengyel miniszterek furcsa helyzetben találták magukat.
A britek az ő nevükben léptek be a háborúba, hogy megvédjék Lengyelor­
szág szuverenitását és határait. Ez a szándék nem valósult meg. Franciaor­
szág 1940. júniusi bukása és a Szovjetunió egy évvel későbbi hadba lépése
között Lengyelország Nagy-Britannia egyetlen szövetségese volt. Miután
azonban 1941-ben a Szovjetunió, majd az Egyesült Államok is belépett
a háborúba, a lengyel kapcsolat jócskán leértékelődött.719
Lengyelország, hála az emigráns kormány törvényes folytonosságának,
formálisan szuverén állam maradt. A németek nem ismerték el ezt a kor­
mányt, mert egy olyan államot képvisel, amelyet nemlétezőnek minősítet­
tek. Nem ismerték el Lengyelországot a szovjetek sem, kivéve a háború kö­
zepén egy rövid időszakot, a Szovjetunió elleni 194l-es német támadás és
a hadiszerencse 1943-as látható fordulata között.
A londoni emigráns kormány formális hatalmat gyakorolt Lengyelor­
szágban a földalatti állam és fegyveres erői fölött. A lengyel fegyveres el­
lenállás, amelyet leginkább Honi Hadsereg néven ismernek, nagy kiterje­
désű ernyőszervezet volt, amelybe több tucat harci csoport tartozott a kö­
zépjobbtól a középbalig, a politikai spektrum számos árnyalatát képviselve.
Elvileg a Honi Hadsereg a londoni civil kontroll alárendeltségébe tarto­
zott. Valójában a kapcsolat azokkal az emberekkel, akik Lengyelországban
a katonai és civil szervezeteket irányították, lassú és rendszertelen volt, és
olyan futárokon múlott, akiknek hosszú és veszélyes utat kellett megtenni­
ük, keresztül az egész megszállt Európán. A lengyel szuverenitás London­
ban nem jelentett többet, mint hogy a lengyel hatóságok kommunikálhat­
tak brit szövetségeseikkel. De a szuverenitásnak még ebben a roppant kor­
látozott formában is volt némi jelentősége a lengyelországi zsidók számára.

7,9 Ezeknek az interakcióknak a jó leírása Davies: Rising, *44. A varsóiak reakcióját illetően lásd Biskupska:
„Extermination and the Elité”.
330 F E K E T E FÖLD

A londoni lengyel kormányban —ellentétben a háború előtti kormány­

nyal - részt vett valamennyi nagyobb politikai párt, köztük az antiszemita
Nemzeti Demokraták is. Ez a kormány Lengyelország olyan véres meg­
szállásával találkozott, ami messze meghaladta a brit politikusok és a köz­
vélemény elképzelését. Ezenkívül találkozott egy olyan lengyel lakossággal,
amelyet az előző lengyel rezsim arra tanított, hogy egy nap minden zsidó
elhagyhatja Lengyelországot. A németek bevonulása 1939-ben Lengyel-
ország fele területére azzal járt, hogy a zsidók eltűntek a legtöbb helyről,
ahol évszázadok óta éltek: 1940-41-ben gettókba zsúfolták, majd 1942-
ben gázkamrákban meggyilkolták őket. A szovjetek által 1939-ben meg­
szállt, majd 1941-ben a németek által újra megszállt Kelet-Lengyelország
lakói szemtanúi voltak, amint 1941-ben és utána a szabad ég alatt zsidók
tízezreit ölték meg. Voltak közöttük olyanok is, akik a nácik által prefe­
rált verziót propagálták, amely szerint a zsidók, mint szovjet kollaborán-
sok, megérdemelték a sorsukat. Ez az állítás merő fikció volt, de Nyugat-
és Közép-Lengyelország lakói gyakran mégis elhitték. Mint a lengyel föld­
alatti ellenállás vezetője írta a lengyel külügyminiszternek Londonba: a né­
met megszállás alá eső lengyel lakosság „elsöprő többsége” antiszemita.720
A londoni lengyel kormány, amelynek voltak közvetlen információforrásai
a tömeges agyonlövésekről és a zsidók tömeges elgázosításáról, olykor úgy
maszatolta el ezt az információt, hogy belevegyítette a lengyel állampolgá­
rok elleni német terrorcselekményekről szóló általános információkba.
Mindamellett 1942-ben a lengyel hatóságok pontos információt nyúj­
tottak a zsidók tömeges lemészárlásáról brit és amerikai szövetségeseik­
nek és a tágabb közvéleménynek. Wladyslaw Sikorski lengyel miniszterel­
nök meglehetősen egyértelműen nyilatkozott a varsói gettó azon év nyarán
végrehajtott megtisztításáról: „Ennek a mészárlásnak nincs párja a világ-
történelemben. Ehhez képest minden ismert kegyetlenkedés elhalványul.”
A lengyel információ alátámasztotta a szövetségesek sajtónyilatkozatait és
jelentéseit, amelyek a brit sajtóban és a BBC-ben megjelentek. A lengye­
lek és a lengyel zsidók egyaránt úgy hitték, hogy a németek, amint a tet­
teik ismertté válnak a világ számára, leállnak a zsidók meggyilkolásával.

720 „Prosz^ przyj^c jako fakt zupelnie realny ze przygniataj^ca wiékszosc kraju jest nastrojona antysemicko.”
Idézi Skibiriska és Szuchta: Wybór zródei, 397. Egy józan elemzés: Brakel: „Was There a »Jewish Colla-
boration«?”.
 A szü rk e m entőangyalok 331

A figyelmeztetéseknek csakugyan volt némi hatásuk Németország szövet­

ségeseire, de nem magára Németországra.721
1942. november 27-én a Lengyel Nemzeti Bizottság, az emigráns kor­
mányt támogató egyfajta parlamentpótlék követelte, hogy a szövetségesek
avatkozzanak közbe, és állítsák meg a zsidók gyilkolását. December 4-én
a londoni Times jelentette, hogy a németek az ellenőrzésük alatt lévő zsi­
dók „teljes megsemmisítését” tervezik.722 December 10-én a lengyel kül­
ügyminisztérium újabb kérelmet nyújtott be a szövetségeseknek, hogy cse­
lekedjenek.723 A lengyel kormány félreérthetetlen szövegezéssel azonnali
akciókat követelt, hogy megakadályozzák a németeket a „tömeges kivég­
zési” projekt végrehajtásában. Ez a nyilatkozat valóságos égzengést támasz­
tott a brit sajtóban és az alsóházban, amelynek tagjai egyperces néma felál­
lással ismerték el az európai zsidók millióinak meggyilkolását.724 A lengyel
kormány ily módon hozzájárult a britek, valamint amerikai és szovjet szö­
vetségeseik által kiadott 1942. december 17-i nyilatkozathoz, amely köve­
telte, hogy Németország és partnerei hagyjanak fel a zsidók mészárlásával.
Ezt a figyelmeztetést, amelyet nem sokkal a németek Sztálingrád előtti
veresége előtt bocsátottak ki, Németország szövetségesei kétségkívül úgy
fogták fel, mint útmutatást, hogyan adhatják jelét, hogy Berlinhez való lo­
jalitásuk feltételes. Ez segíthet megmagyarázni, mi az oka, hogy Szlovákia,
Románia és Franciaország 1943-ban elég jelentősen változtatott a zsidó-
politikán, Svédország pedig jelezte, hogy hajlandó segíteni a zsidóknak.
Ily módon még a korlátozott lengyel szuverenitás —a lengyel hatóságok
ama képessége, hogy hiteles információt nyújthattak a brit és más szövet­
séges partnereknek - is jelentős volt a zsidók számára.725

A lengyel zsidók tömeges meggyilkolását igazoló, hihető, első kézből szár­

mazó információ hozzáférhetősége néhány rendkívüli ember bátorságán
múlott, akik meglehetősen közel lehettek az államhoz ennek mind háború

721 Pulawsld: W obliczu Zagtady, 412 és tovább; Engelking és Leociak: Warsaw Ghetto, 667; és Engel:
Facing a Holocaust.
722 Bajohr és Pohl: Dér Holocaust, 99.
723 Stola: Nadzieja, 174; Bartoszewski: Warsaw Ghetto, 49.
724 Saviello: „Policy” , 1, 24, 27.
725 Fein: Accounting, 77.
332 F E K E T E FÖLD

előtti, mind háború alatti megtestesülésében. Az egyik a Jan Karski né­

ven ismert Jan Kozielewski, az egyetlen olyan ember a holokauszt törté­
netében, akinek közvetlen hozzáférése volt a legmélyebb borzalmakhoz és
a legmagasabb hatalmakhoz. Karski huszonöt éves volt, amikor a háború
kitört, de már ekkor jó ismerője volt a lengyelországi zsidókérdésnek. Te­
hetséges fiatal diplomataként először a lengyel külügyminisztérium emig-
rációs osztályán dolgozott, amelynek az volt a feladata, hogy találja meg
a módját, hogyan lehetne csökkenteni a zsidók számát Lengyelországban.
1939 májusától augusztusig annak a Drymmernek a személyi titkáraként
dolgozott726, aki a Betar és az Irgun támogatásáért felelt, mégpedig éppen
a lengyel-cionista kapcsolatok legintenzívebb időszakában. Karski volt
Drymmer titkára, amikor Nagy-Britannia közzétette a zsidók palesztinai
bevándorlását korlátozó politikáját, és az Irgun megkezdte a britek elleni
akcióit, a lengyel fegyverek pedig hajórakományszámra megindultak Pa­
lesztina felé.
1939-ben Karskit mozgósították, és így került az oswi^cimi lengyel
katonai bázisra. Egységével együtt keletre szökött, ahol a Vörös Hadsereg
fogságába esett. Ügy menekült meg a kivégzés elől, hogy lengyel tiszt lété­
re közkatonának hazudta magát, és leugrott egy mozgó vonatról. Sikerült
visszajutnia Varsóba, ahol találkozott a fivérével, a varsói rendőrség pa­
rancsnokával. A fivérének szembe kellett néznie azzal a dilemmával, ame­
lyik elé a külföldi megszállás minden rendőrtisztet odaállított: kollaborál­
jon-e, és kockáztassa meg, hogy egy külföldi hatalmat szolgál, vagy utasít­
sa el a kollaborálást, és kockáztassa, hogy a városban eluralkodik a káosz és
a törvénynélküliség. Karski, hogy megoldja a fivére kérdését, futárként el­
utazott, hogy megkeresi a lengyel emigráns kormányt, amely ekkor Fran­
ciaországban tartózkodott.
Amikor visszatért Lengyelországba, fájdalmas érdeklődéssel kísérte a zsi­
dók végzetét. A jelek szerint felismerte a kapcsolatot a Nemzeti Demokra­
ták zsidók nélküli Lengyelország iránti vágya, a háború előtti lengyel kor­
mány emigrációt előmozdító politikája és a nácik ama törekvése között,
hogy kiiktassák a zsidókat a lengyel életből. Bár azok az eszközök, ame­
lyeket a németek alkalmaztak, idegenek voltak a lengyel politikusoktól, az
eredmény összhangban állt azzal a vízióval, amely 1935-ben széles körben
elterjedt volt Lengyelországban, és amely egy olyan országot ígért, amely

726 Jan Karski: „Dziecko sanacji’\ Tigodnik Powszechny, 2012. ápr. 24. Vö. Zbikowski: Karski, 10-11.
 A szü rk e m entőangyalok 333

megszabadult zsidói kilencven százalékától. Az 1940-es évek elején meg­

valósult a harmincas évek második felének elképzelt szociális forradalma,
az a fantáziakép, hogy elveszik a zsidóktól a házaikat és üzleteiket. A né­
met uralom megtörte a korábbi lengyel társadalmi rendet, megbüntette az
elitet, és megölte a zsidókat, amivel nagyjából szétrombolta a háború előt­
ti közép- és felső osztályokat. Karski megírta a lengyel kormánynak, hogy
a tulajdonátadás „keskeny hidat” épített a lengyel lakosság és német ura­
ik között. A lengyeleknek a zsidók iránt mutatott viselkedését „általában
durvának és gyakran könyörtelennek” írta le.727
A varsói lengyelek többségét Treblinka emberölő létesítményébe depor­
tálták, ahol az 1942. július-szeptemberi Grosse Aktion során végeztek ve­
lük. Októberben Karski egy bundista segítségével bejutott a varsói get­
tóba, egy olyan alagúton keresztül, amelyet revizionista cionisták ástak,
akik annak idején Karski külügyminisztériumi főnökeinek az ügyfelei
voltak. Azok között, akikkel a túloldalon találkozott, volt néhány Betar-
tag, akiknek nevével három évvel korábban találkozott egy listán, ami­
kor Drymmer titkáraként dolgozott, és valószínűleg foglalkozott a zsidók
Lengyelországból való tervezett emigrációjának a papírmunkájával. Most
ezek a Betar-tagok azt tervezték, hogy felveszik a harcot a németekkel (bár
néhányan közülük Varsóban és környékén még a zsidó rendőrségnél szol­
gáltak, amelyik akkoriban fejezte be a deportálásokat). Amikor Karski el­
hagyta az alagutat, abba az épületbe jutott, amelyre a revizionisták néhány
hónappal később, a németek elleni gettófelkelés megindításakor, hagyo­
mányaikat követve, kitűzték a cionista és a lengyel zászlót. Karskinak pon­
tosan elmondták, mi történt a varsói zsidókkal. Azok, akikkel kapcsolatba
lépett, megkérték, segítsen nekik, emeljen szót a nyugati szövetségeseknél,
hogy cselekedjenek, és álljanak bosszút.728
1942 októberében Karski eljutott Londonba, ami nem volt éppen egy­
szerű vállalkozás egy lengyel futár számára a megszállt Európában a háború
kellős közepén. Megfigyelésein és tapasztalatain kívül magával vitt három
írott jelentést a lengyelországi zsidók legyilkolásáról. Londonban beszélt
lengyel vezető személyiségekkel, valamint brit értelmiségiekkel és közéleti

727 „Przewaznie bezwzglqdny, cz^sto bezlitosny”. Idézi Skibinska és Szuchta: Wybor zródet, 390. Lásd
Ringelblum: Polish—Jewish Relations, 77; Leden Rewolucjay 23, 44; Bartow: „Eastern Europe” , 375.
Figyelemre méltó továbbá Thomas Bernhard: Heldenplatz, különösen 112.
728 FVA, 1107, Jan K.
334 F E K E T E FÖLD

személyiségekkel, olyanokkal, mint Gerald Berry, Victor Gollancz, Rónáid

Hyde, Allén Lane, Kingsley Martin. Mondanivalójának egyik fele a hábo­
rú előtti lengyel külpolitika egyszerű megismétlése volt: a lengyel zsidókat
be kell engedni Palesztinába. Ám a két háború közötti időszakkal szöges
ellentétben, ez a kérés maguknak a zsidóknak a könyörgő óhaját fejezte ki,
akiknek szembe kellett néznük a totális gyilkolás német politikájával. Lon­
don azonban messze volt a varsói gettótól, egy más világ volt. Karskival
homályos megfogalmazásban közölték, hogy a zsidók palesztinai emigrá-
lását nem fogják megengedni. így tehát a brit politika, akárcsak a lengyel,
bizonyos értelemben mit sem változott 1939 óta. Karski beszélt ezenkívül
az amerikai nagykövettel, aki közölte vele, hogy az Egyesült Államokba
beengedett Zsidó emigránsok kvótája aligha fog növekedni. Sőt a beenge­
dett zsidók száma kifejezetten csökkenni fog. 1942 júliusa és 1943 júniu­
sa között mindössze 4703 zsidót engednek be az Egyesült Államokba, ami
kevesebb, mint azoknak a varsói zsidóknak a száma, akiket 1942 nyarán
Treblinkában egyetlen napon megöltek.729
Karski minden vitájában és 1944-ben írt emlékirataiban szintén szo­
katlanul világos vonalat húzott egyfelől a németeknek ama politikája kö­
zött, amely a lengyel társadalom lefejezésére és tömeges terrorizálására irá­
nyult, másfelől amely a zsidók totális kiirtását tűzte ki célul. Erőfeszíté­
sei nagyban hozzájárultak ahhoz a lengyel információkampányhoz, amely
a szövetségesek 1942. decemberi figyelmeztetését megelőzte. Maga Karski
úgy hitte, hogy kudarcot vallott, de azok a megfigyelések, amelyeket tett,
és az kockázat, amelyet vállalt, hozzájárult azokhoz az akciókhoz, amelyek
hozzásegítették a zsidókat, hogy életben maradjanak.
Az embermentés színe általában a szürke volt.

1942 decemberére a német uralom alá került legtöbb balti, szovjet és len­
gyel zsidót legyilkolták. A Szovjetunió megszállt területén a zsidók agyon-
lövése, amely az előző évben kezdődött, tovább folytatódott 1942 tavaszán
és nyarán. A Reinhard-művelet, azaz a Főkormányzóságban élő zsidók el-
gázosítása Belzecben, Sobibórban és Treblinkában az év őszén fejeződött
be. Ahogy a Vörös Hadsereg az 1943-as sztálingrádi győzelem után elő­
renyomult nyugat felé, túljutott a halottas gödrökön (és egyes esetekben

729 Uo. Karskiról és küldetéséről lásd Karski: Stoiy ofa Secret State; és Zbikowski: Karski.
 A szürke m entőangyalok 335

rájuk talált). A szovjet katonák hamarosan elérték a megszállt Lengyelor­

szág keleti részére telepített emberölő létesítményeket. Előretörésük nyo­
mán Németország gyilkos kampányának centruma Auschwitztól nyugatra
tevődött át.
Az auschwitzi koncentrációs tábort 1940-ben hozták létre az Oswi^cim
melletti katonai bázison, pontosan azon a helyen, ahol 1939 szeptemberé­
ben Karski lengyel tisztként szolgálatra bevonult.
1940 nyarán előfordult, hogy egyes —politikailag gyakran aktív - len­
gyel férfiak eltűntek Varsó utcáiról, és Auschwitzba kerültek. A lengyel
földalatti mozgalom egyik tagja jelentkezett, hogy kideríti az igazságot
erről a titokzatos helyről. Egy alkalommal, amikor a németek rajtaütést
tartottak Varsó egyik elit és értelmiségi hírben álló negyedében, Witold
Pilecki besétált a razziába. A gazdálkodó Pilecki, aki a lengyel—bolsevik há­
borúban harci tapasztalatot szerzett tartalékos tiszt volt, helyi aktivistaként
tevékenykedett. Tagja volt a Lengyel Katonai Szervezetnek. Bár házasság­
ban élt, és gyerekei voltak, önként jelentkezett az auschwitzi vállalkozásra.
Az 1705 főből álló második varsói transzportba tették be, azok közé, aki­
ket a lágerben a 3821-4959 és 4961-5526 szám alatt fognak regisztrál­
ni.730 A lágerbe való belépésének pillanatát úgy írta le, hogy azzal „vé­
get ért minden, ami addig a földön létezett, és valami olyasmi kezdődött,
ami túl van mindenen, ami földi” .731 Pilecki csaknem három évig maradt
Auschwitzban, miközben azon igyekezett, hogy megszervezze a földalatti
mozgalmat a lágeren belül, és feljegyzéseket csempésszen ki. 1943-ban
megszökött, majd két évvel később hosszú, részletes jelentést írt az Ausch-
witzon belüli életről. Leírta a lengyelek 1940^41-es büntetését és kivégzé­
sét, a szovjet hadifoglyok 1941—42-es bebörtönzését és elgázosítását, végül
a láger átalakítását a zsidók hatalmas halálgyárává.
Pilecki hazafi volt, aki meg volt győződve arról, hogy Auschwitz nem
egyéb, mint a lengyel jellem egy újabb próbája, amelyen egyesek elbuk­
nak, mások sikeresen átmennek. Pilecki legfőbb gondja a lágeren kívüli és
a lágeren belüli ellenállás szítása volt. Amint megszökött a lágerből, azonnal
beállt ismét a lengyel földalatti mozgalomba, és 1944-ben a varsói felkelés

30 Bartoszewski: Warsmwski pierscien, 124.

731 Egy másik angol fordítás in Pilecki: Auschwitz Volimter, 13. A lengyel eredeti jelenleg megtalálható
http://www.polandpolska.org/dokumenty/witold/raport-witolda-1945.htm. A lengyel eredeti Jan
Skorup által készített német fordítása: http://pileckibericht.wordpress.com.
336 F E K E T E FÖ LD

alatt a Honi Hadsereg soraiban harcolt. Eközben bőven volt alkalma meg­
figyelni és lejegyezni azt a sokféle borzalmat, amit a németek zsidókkal
szembeni politikája jelentett. Abban az időben, amikor a zsidók elgázo-
sítása megkezdődött, Pilecki olyan munkát végzett, amely lehetővé tette,
hogy bejuthasson egy cserzőműhelybe. Ebből a nézőpontból írt a meggyil­
kolt zsidókról: „Az új szállítmányokból naponta több mint ezer főt elgá-
zosítottak. A holttesteiket az új krematóriumban égették el.” M ajd a kül­
világ szemszögéből: „Ahogy a cserzőműhely felé vonultunk, port verve
a szürke gyalogúton, látni lehetett a gyönyörű napfelkeltét, a gyümölcsö­
sök szépséges rózsaszín virágait és az út menti fákat. Visszafelé sétáló fiatal
párokat láttunk, akik élvezettel szívták be a tavaszi levegőt, vagy asszonyo­
kat, akik békésen tologatták a babakocsijukat. Aztán egyszerre egy gondo­
lat öltött fel bennem, amely megrekedt az agyamban, dübörögve zakatolt
a koponyámban, el-eltűnt egy pillanatra, de aztán makacsul ismét kifelé
tört, vagy talán választ keresett a kérdésre: »Emberek vagyunk mi mind?«
Azok, akik a virágok közt sétálnak, és azok, akik a gázkamrák felé vonul­
nak? Azok, akik puskával menetelnek mellettünk, és mi, akik évek óta fog­
lyok vagyunk?”732
Karski és Pilecki mindenekelőtt a lengyel államhoz vagy talán ahhoz
a tradícióhoz volt hű, amelyet a lengyel állammal kapcsoltak össze, abban
a reményben, hogy lerombolása és széttörése után újra lehet definiálni.
Mindketten mindig hangsúlyozták, hogy amit tettek, teljesen érdektelen
dolog, a kötelességüket tették, semmi többet, mint amit bárki más tenne,
vagy legalább tehetne az ő helyükben. Különös módon nem törődtek a va­
lós állami intézmények hiányával, teljesen magukévá tették azokat a köte­
lezettségeket, amelyek abból származtak, hogy egy állam testületének vol­
tak a tagjai, miközben újra meg újra átgondolták, mit is jelentenek szá­
mukra ezek a kötelezettségek, és mindig abban a szellemben, hogy még
többet követeljenek maguktól. Egész hozzáállásuk érthetetlen a lengyel ál­
lamiság nélkül, de akcióik messze túlléptek azon, amit bárki elvárhatott
tőlük - kivéve saját magukat.
A lengyel ellenállás harmadik kiemelkedő tagja, Wladyslaw Bartoszewski
később sokszor ismételte, némi ingerültséggel, hogy azok, akik a zsidók
érdekében dolgoztak, nem kérték ki hozzá a lengyel nemzet engedélyét.

732 Pilecki: Anschwitz Volunteer, 175.

 A szürke m entőangyalok 337

A sors úgy hozta, hogy Bartoszewski, a fiatal katolikus aktivista 1940. szep­
tember 22-én ott volt ugyanabban az auschwitzi transzportban, mint Pilecki
és 1703 másik lengyel. Pilecki ott maradt Auschwitzban, hogy szervezze
a földalatti mozgalmat, és jelentse a tapasztaltakat. Bartoszewskit viszont
1941 áprilisában szabadon engedték (néhány más társával együtt), és hala­
déktalanul visszatért a varsói földalatti mozgalomba. Több más kötelezett­
sége mellett aktív munkát végzett a Zegota nevű ernyőszervezetben, amely
Varsóban és más városokban a zsidók megmentésén dolgozott.
Varsóban, a gettó falain kívül, az árja városrészben mintegy 28 000 zsi­
dó bujkált, közülük mintegy 11 600 maradt életben.733 A 28 000-ből kö­
rülbelül négyezren kaptak segítséget a Zegota tagjaitól734, pénz, élelem, fe­
dél és érzelmi támasz formájában. A legtöbb pénz a Joint nevű amerikai
zsidó nem kormányzati szervezettől érkezett, olyan pénzes övékben, ame­
lyeket lengyel ejtőernyősökkel dobtak le brit repülőgépekről.735 A Zegota
lengyel kormányzati szervezet volt, és mint ilyen, az első volt a zsidók
életben tartását célzó nagyon kevés állami segítség között. Miután a pénz
megérkezett, ami nem volt csekély vállalkozás, minden a Zegota tagjain
múlott.
A Zegota varsói vezetői között a Lengyel Szocialista Párt tagjai domi­
náns helyzetben voltak.736 A háború előtt ez volt Varsóban a legnagyobb
párt, sok zsidó tagja és szavazója volt, és szemben állt a háború előtti re­
zsimmel és annak zsidó emigrációra ösztönző politikájával. Az embermen­
tésben sok szocialista vett részt, akik igyekeztek segíteni a háború előtti
időkből ismert párttagtársaikon. A Zegota vezetői általában összeütközés­
be kerültek a németekkel. Vezetőjüket, Julián Grobelnyet letartóztatták,
majd a háború nagy részét kórházban töltötte. Irena Sendlerowát, aki több
más nővel közösen sok zsidó gyereket mentett meg, a Gestapo börtönbe
zárta. Bartoszewski és Tadeusz Rek egyaránt megjárta Auschwitzot; Adolf
Berman megszökött a varsói gettóból.737

733 Paulsson: Secret City, 2, 5, 209, 212.

734 Bartoszewski és Lewinówna: Tenjest, 29.
735 Bartoszewski: „Rozmowa”, 35; Bartoszewski: Warsaw Ghetto, 59.
736 Bartoszewski: Warsaw Ghetto, 46.
737 Prekerowa: Konspiracyjna Rada, 69-75.
338 F E K E T E FÖLD

Ugyanakkor a Zegota aktivistái között szép számmal akadtak antisze­

mita jobboldaliak is. Közülük a legszókimondóbb Zofia Kossak volt.738
O alapította meg azt a civilszervezetet, amely a Zegota elődje volt, és em­
bermentő tevékenysége vitán felül áll. Kossak azoknak a katolikusoknak
a lelke miatt aggódott, akik tétlenül néztek, miközben a tömeggyilkosság
ott folyt a szemük előtt. Kossak amiatt is aggódott, hogy a háború után
a zsidók a gyilkosságokért a lengyeleket fogják vádolni. Az antiszemita
embermentés nem is volt olyan önellentmondás, mint első látásra tűnik.
Az ilyenek közül szinte senki nem a zsidók iránti kötelezettség vállalása
miatt mentette a zsidókat. Kevesen voltak az olyanok is, akik embertársuk
iránti kötelességből mentették a zsidókat.739 Az antiszemita embermentők
általában nem szerették a zsidókat, és azt szerették volna, ha eltávoznak
Lengyelországból, mindamellett szenvedésre képes emberi lényeknek te­
kintették őket. Akadtak olyan antiszemita zsidómentők is, akik úgy gon­
dolták, hogy a német politikával szembeni ellenállással a lengyel szuvere­
nitást védik. Más esetekben a könyörület érzése vezette őket.740
A leghatékonyabb embermentőknek —szükségképpen - azok bizonyul­
tak, akik jó kapcsolatokat ápoltak asszimilált zsidókkal, akiknek viszont
további összeköttetéseik voltak más zsidókkal. Az ilyenek között nem vol­
tak antiszemiták. Jó példa erre a Zegota egyik vezető varsói aktivistája,
a kitűnő kapcsolatokkal rendelkező Maurycy Herling-Grudzinski. Ez a te­
kintélyes külsejű férfi, aki a háború előtt elsőrangú ügyvéd volt, széles is­
meretségekkel rendelkezett a lengyelek és a zsidók körében egyaránt. Gru-
dzinski az emigráns lengyel kormánytól származó pénz segítségével több
mint háromszáz zsidót segített egy Varsó környéki birtokon. Az első meg­
mentettek között kollégái, jogászok és értelmiségiek voltak. Később olyan
zsidók is kerültek közéjük, akik társadalmi helyzetük tekintetében távo­
labb voltak tőlük.
Pileckihez, Karskihoz és Bartoszewskihez hasonlóan Herling-Grudzinski
is tagja volt a lengyel földalatti mozgalom katonai szárnyának, a Honi
Hadseregnek. Részt vett az 1944-es varsói felkelésben, ahol megsebesült.

738 Kossakról és az antiszemita embermentőkről lásd Podolska: „Polands Antisemitic Rescuers” . Lásd
továbbá Cata: Antysemitizm, 447.
739 Tec: When Light, 447.
740 Paulsson: Secret City.; 26, 40; Peleg-Marianska és Peleg: „Witnesses”, 11; Oliner: Altruistic Personality,
6, 142.
 A szürke m entőangyalok 339

Akárcsak Pilecki (aki Kelet-Lengyelországból származott), Karski (akit

a szovjetek 1939-ben letartóztattak) és Bartoszewski (aki később éveket ül
egy sztálinista börtönben), Herling-Grudzinski is a saját bőrén tapasztalta,
mit jelent a szovjet hatalom. Gustaw Herling-Grudzinski, a Gulag króni­
kása Maurycy fivére volt. Mialatt Maurycy zsidókat rejtegetett Varsóban,
Gustaw fát vágott a szovjet magas észak egyik lágerében.741
A háború után Maurycy vezető jogász lett, Gustaw pedig közkedvelt
író. A két fivér egyike sem csinált nagy ügyet abból a tényből, ami végzetes
lehetett volna számukra —hogy zsidók voltak.742
Minden embermentésnek része volt az önmentés.

741 Prekerowa: „Komórka”, 521-25, 531.

742 Az, hogy asszimilálódott zsidók segítettek más zsidóknak, nem volt szokatlan jelenség, legalábbis
Varsóban. A zsidó életmentő önsegítés egy másik formája a szervezkedés a varsói gettón belül. Lásd
Sakowska: Ludzie, 117-86.
 11.
Isten és Ember partizánjai

1945:
januárjában Anszel Sznajder és fivére leugrott743 a vonatról,
amelyen Auschwitzból evakuálták őket. Mindketten egyfor­
mán jól beszéltek lengyelül és oroszul, és azzal ijesztgették
a helybelieket, hogy a Lengyel Honi Hadsereg vagy a szovjet partizánok
soraiban harcolnának. A testvérek attól függően döntötték el, hogy melyik
történetet válasszák, hogy milyen volt az első benyomásuk azokról, akikkel
találkoztak. A történet lényeges része, amelyet el kellett hitetniük, az volt,
hogy a hátuk mögött katonai erő van, vannak bajtársaik, akik megvédik
vagy megbosszulják őket. Az volt a fontos, hogy ne két magányos zsidót
lássanak bennük, akiket meg lehet ölni, hanem olyan félelmetes embere­
ket, akik egy nagyobb erő: egy hadsereg vagy egy állam részei.
A Sznajder fivérek azon kevés zsidó közé tartoztak, akik a maguk javá­
ra fordították az erőszakkal való fenyegetést.744 A zsidók néha azért ma­
radtak életben, mert csatlakoztak egy olyan erőhöz, amelyik szembeszállt
a németekkel, vagy úgy tettek, mintha csatlakoztak volna. Gyakoribb volt
azonban, hogy azok a zsidók, akik megpróbáltak menedéket szerezni a né­
met gyilkosok elől, nagyobb veszélynek tették ki magukat, mint ha nyíl­
tan szembefordultak volna a német uralommal. Amikor a francia kom­
munisták elkezdték az ellenállást, a német megtorlás első áldozatai a Pá­
rizsban élő lengyel zsidók voltak. Szerbiában a német megszálló hatóságok
a partizán-ellenállást ürügyként használták a szerbiai zsidók elpusztítására.
Hollandiában, ahol sok volt az embermentő és az ellenálló, a két csoport

743 ZIH, 301/2953.

744 A gondolatmenetet lásd Croes: „Pour une approche quantative”, 95.
 Isten és Em ber p artizánjai 341

útja gyakran keresztezte egymást. Amikor a német rendőrök holland el­

lenállókat kerestek, sokszor holland zsidók nyomára akadtak. Szlovákiá­
ban a nemzeti felkelés német intervencióhoz vezetett, amely zsidók ezrei­
nek meggyilkolásával járt, akik máskülönben nagy valószínűséggel életben
maradtak volna.
Ez a véres irónia Lengyelországban és Ukrajna nyugati területein is ér­
vényesült, ahol még több zsidó rejtőzködött, ahol a német hatalom még
kegyetlenebb volt, és ahol kiterjedtebb ellenállás működött. Az 1944.
augusztusi varsói felkelés a német uralom elleni legjelentősebb városi
megmozdulás volt.745 Bár szervezői és harcosai főképp a Lengyel Honi
Hadsereg tagjai voltak, ez volt valószínűleg a legnagyobb zsidó fegyveres
ellenállás. Az 1944-es varsói felkelésben feltehetőleg több zsidó harcolt,
mint az 1943-as varsói gettófelkelésben (és voltak, akik mindkettőben
részt vettek). A Honi Hadsereg technikai tekintetben nem partizánhadse­
reg volt: tagjai egyenruhát vagy rangjelzést viseltek, hogy megkülönböz­
tessék magukat a civilektől, és a londoni emigráns lengyel kormány alá­
rendeltségébe tartoztak. A hivatalos német álláspont az volt, hogy a len­
gyel állam soha nem létezett, és a német haderő Varsóban a felkelők ellen
a fő partizánellenes taktikát alkalmazta, ami nem volt más, mint a civi­
lek agyonlövése. Az áldozatok száma legalább 120 000-re rúgott. A varsói
felkelés veresége az egész város házról házra történő fizikai megsemmisí­
tését jelentette, ugyanúgy, ahogy előző évben a gettót semmisítették meg.
Egészen addig egy Varsóban rejtőzködő zsidó túlélési esélyei körülbelül
ugyanakkorák voltak, mint egy olyané, aki Amszterdamban próbált elrej­
tőzni.746 Amikor Varsót eltörölték a föld színéről, a zsidók számára nem
volt több búvóhely.
Kelet-Európa vidéki területein a németek ellen harcoló legjelentősebb
irreguláris erőt a szovjet partizánok képezték.747 A partizánok nem külön­
böztették meg magukat a civilektől, ellenkezőleg, elvegyültek köztük, mi­
közben tudták, hogy a németek megtorló akcióit váltják ki, akik ezt a saját

745 Az 1944-es varsói gertólázadás zsidó résztvevőinek összetett történetét lásd Engelking és Libionka:
Z idi w powstariczej Warszawie.
746 Paulsson: Seeret City, 230.
747 Brakel: „Das allergefáhrlichste”, 403-16; Musial: Sowjetische Partisanen, 189, 202; Verbrechen dér
Wehrmacht, 493; Slepyan: Stalins Guerrillas, 157.
342 F E K E T E FÖ L D

soraikba való toborzás eszközének tekintették. Az előrenyomuló német

hadsereg hátában, főképp Északnyugat-Ukrajnában és Belorussziában,
a szovjet partizánoknak versengeniük kellett a németekkel a lakosság lo­
jalitásáért, ami a gyakorlatban az élelmet jelentette. H a a falusiak enniva­
lót adtak a szovjet partizánoknak, akkor a németek lemészárolták a falu
egész lakosságát, köztük a bujkáló zsidókat is, akikre gyakran rágyújtották
a csűrt. H a a falusiak élelmet adtak a németeknek, azt kockáztatták, hogy
kiteszik magukat a szovjet partizánok erőszakcselekményeinek. A parti­
zánháború végzetes volt a rejtőzködni próbáló zsidók számára.

Az a tény, hogy a Sanders fivérek könnyedén állították magukat az egyik

pillanatban lengyelnek, a másikban szovjetnek, magyarázatát adja a hábo­
rú utáni polémiák logikájának. A vita ma nem a nácik védői és az ellenál­
lók védői közt folyik, hanem a között a két nagy csoport között, amelyek
a keleti front mögött ellenálltak a németeknek, vagyis a Lengyel Honi Had­
sereg és a szovjet partizánok között. Mindkét csoport harcolt a németek el­
len, de egyben mindkettő igényt tartott a háború utáni uralomra az adott
európai földdarab fölött, amely egyben a zsidóságnak is a hazája volt.
A németek keleti birodalma átfedésben volt a zsidók által történelmileg la­
kott területekkel, ami viszont átfedésben volt a két háború közötti lengyel
állammal, ugyanakkor átfedésben volt azzal a biztonsági zónával is, ame­
lyet Sztálin a háború után Moszkva és Berlin között létre akart hozni.
A későbbi polémiák során a zsidókérdés az uralom joga körüli vitáknak
egyik eszköze lett: a lengyelek a nemzeti függetlenséget állították szembe
a szovjetek forradalmi hegemóniaigényével. A lengyel ellenállás védelme­
zői azt állították, hogy a szovjet partizánok nem szabadíthattak fel senkit,
mivel az előrenyomuló totalitárius elnyomás szolgálói voltak. Moszkva vé­
delmezői szerint a Honi Hadsereg fasiszta volt, mert nem állt szövetség­
ben a Szovjetunióval. Ami a zsidókérdést illeti, a két csoport meglehetősen
hasonló álláspontot képviselt, mivel az, hogy kvázi állami szerveződésként
léteztek, fontosabb volt, mint ideológiai különbségeik.
A Honi Hadsereg egyes kiváló katonái és tisztjei egyformán szemben
álltak hazájuk megszállásával és a németek minden zsidó megölését célul
tűző politikájával. Maurycy Herling-Grudzinski, Wladislaw Bartoszewski,
Jan Karski és Witold Pilecki egyaránt a Honi Hadseregben harcolt. Egyál­
talán nem volt szokatlan, hogy azok, akik a Honi Hadsereg katonáit búj­
 Isten és Em ber p artizánjai 343

tatták, zsidókat is bújtattak. Henryk Józewski,748 aki a két háború között

Volhínia kormányzója volt, és aki egyaránt támogatta Szovjet-Ukrajná-
ban a prometheánusok projektjét és a revizionista cionizmust, a háborút
a lengyel földalatti mozgalomban harcolta végig. Számos rejtekhelyének
egyike Varsótól nyugatra, Podkowában volt, a Niemyski családnál, akik­
nek a fő tevékenysége a zsidók mentése volt. Varsótól északkeletre, Ostrów
Mazovieckában Jadwiga Dlugoborska749 egyaránt rejtegette a Honi Had­
sereg helyi tisztjeit és a zsidókat. A Gestapo kivégezte. Jerzy Kozminski750,
akárcsak Karski és Pilecki, a Honi Hadsereg tagja volt, akit Auschwitz­
ba deportáltak. Amikor felajánlották neki, hogy levelezhet a családjá­
val, elutasította a lehetőséget, mert nem akarta a lakcíme felfedésével ve­
szélybe sodorni azokat a zsidókat, akik a házában bujkáltak. Amikor fel­
jelentették, a náluk rejtőző zsidók közül néhányat a házában agyonlőttek.
A németek megkínozták őt is, a feleségét is, de egyikük sem árulta el a többi
zsidó rejtekhelyét. Mindkettejüket felakasztották. Az egyik életben maradt
zsidó visszaemlékezése szerint „a Gierula házaspár az életét áldozta a mien­
kért”.751
A Honi Hadsereg is végrehajtott néhány akciót zsidók megmentése
vagy harcuk támogatása érdekében. A Honi Hadsereg és más lengyel poli­
tikai szervezetek leghatékonyabb zsidómentő tevékenysége a hamis német
okmányok gyártása volt. Híres „papírmalmaikban” német Kennkartékát
—vagy ahogy a zsidók nevezték: „árjapapírokat” —állítottak elő, amelyek
igazolták, hogy tulajdonosuk nem zsidó, hanem lengyel. A papírokért a len­
gyelek általában elfogadtak pénzt, de nem mindig.752 A Honi Hadsereg­
nek volt egy zsidó részlege, amelynek Henryk Wolinski753 volt a vezetője,
és 1942 elejétől információval látta el a külföldi sajtót. A Honi Hadse­
reg hivatalos sajtóorgánuma, a Biuletyn Informacyjny754 jelentéseket közölt

748 Lásd Snyder: Sketches; Józefowski saját emlékiratai: BUW D R 3189. Dlugoborska: Bartniczak:
From Andrzejoivo to Pecynka, 138-40; Gawin: „Pensjonat” . Kozminski: Bartoszewski és Lewinówna:
Ten jest, 310. Gierula: Stanislaw és Lusia Igei, in Rqczy: Pomóc Polaków, 280. Stanislaw Igei a Honi
Hadseregben volt.
749 Bartniczak: From Andrzejoivo to Pecynka, 138-40; Gawin: „Pensjonat”.
750 Bartoszewski és Lewinówna: Tenjesty 310.
751 Stanislaw és Lusia Igei, in R^czy: Pomóc Polaków, 280. Stanislaw Igei a Honi Hadsereg tagja volt.
742 FVA, 414, Alice H.; FVA, 538, Norman L.; FVA, 2700, Maria M.
753 Libionka: „ZWZ-AK”, 36.
754 Libionka: „ZWZ-AK”, 39, 43.
344 F E K E T E FÖLD

a holokauszt minden állomásáról. Azok az ejtőernyősök, akiket a brit re­

pülők Varsó fölött ledobtak, övükben a Zegotának a zsidók megmentésére
szánt pénzével, a Honi Hadsereg katonái voltak.
Több ezer zsidó csatlakozott a Honi Hadsereghez, vagy állította magáról,
hogy a szervezet tagja, ezzel magyarázva, miért van illegalitásban. Ez a stra­
tégia általában csak a zsidók kisebbsége esetében vált be, akik a külsejük
alapján lengyelnek adhatták ki magukat; másokat csaknem bizonyosan le­
buktattak. A varsói régió Honi Hadserege látta el a gettó harcosait fegy­
verekkel, amelyeket saját hatóságuk kiépítésére használtak, majd további
fegyvereket kaptak az 1943-as gettófelkelés idején.755 Néhány esetben a zsi­
dók egy-egy kisebb alakulatának megengedték, hogy kapcsolatba kerülje­
nek a Honi Hadsereggel. Azok a zsidók, akik részt vettek az 1944. augusz­
tusi varsói felkelésben, nem annyira arra törekedtek, hogy csatlakozzanak
a Honi Hadsereghez (bár volt, aki megtette), hanem mert úgy látták, hogy
ez a harc a saját szabadságukért is folyik. Egyikük később így emlékezett:
„A zsidók helyzete kizárta a passzivitást. A lengyelek fegyvert fogtak a ha­
lálos ellenség ellen. Nekünk mint áldozatoknak és honfitársaknak az volt
a kötelességünk, hogy segítsünk nekik.”756
A varsói felkelés elején, 1944. augusztus 5-én a Honi Hadsereg egyik
alakulata felszabadította a KZ Warshaut (a varsói koncentrációs tábort),
a zsidók és lengyelek egyik legnagyobb vesztőhelyét.757 A foglyok többsé­
ge külföldi zsidó volt, jobbára görögök, akiket azért transzportáltak ide
Auschwitzból, mert alkalmasaknak látszottak nehéz munkára. A Honi
Hadseregnek ez a művelete tisztán jelképes volt, és nem rendelkezett sem­
miféle stratégiai jelentőséggel, ezért teljes egészében önkéntesek hajtották
végre. Ezek közé tartozott a zsidó Staszek Aronson, aki korábban leugrott
a Treblinkába tartó vonatról, és visszatért Varsóba, hogy harcoljon a Honi
Hadseregben. A lágerből kiszabadított zsidók közül sokan csatlakoztak
a felkelőkhöz. De akadtak olyanok is, akik nem juthattak el odáig, mert
még lágerbeli egyenruhájukban lelőtték őket egy kisebb lengyel földalatti
csoport, a jobboldali Nemzeti Fegyveres Erők (Narodowe Sily Zbrojone,
NSZ) tagjai.

7,,; Libionka: „ZWZ-AK”, 57, 69.

7S6 Engelking és Libionka: Zydzi w powstanczej Warszawie, 91.
Kopka: Konzentrationslager Warschau, 82-115.
 FINNORSZÁG

S V É D O R S ZÁ G Ladoga­
Helsinki, tó
Leningrád ,
1944.január | LENINGRÁD |
°Tallinn \ C oTyihvin
Balti-
tenger
».<XXX
*V :
1 ÉSZAK j ^ ^ - C P szko V
Donyeck

0Kalinyin
*; V .^Velikije Luki
•••'* Nevel0 ' Rzsevo SZOVJETUNIÓ
^ —
„mrt í
Danzia \ RElCHSKOMMiSSARIAT: Vityebszk 1 1-BALTI @Moszkva
° y 4A.J © ^ O S T L A N D / í 944. június^
NÉMETORSZÁG V v n ^ t^ v
xxxxx ♦ 1944. július oSzmolenszk Oka
I 3. BELORUSZ | Rjazany0
A frontvonal ! KÖZÉP I . •** Min—k
1944. aug. 19-én-----------**Biatystok
. töaíV& c
™lr?YK
1944.július k
| 2. BELORUSZ |
Bobrujszk Brjanszk0
Orjol0
;*7 944. július pj o _k “ ó lo m é i
1. BELORUSZ

oCsemyigov Kurszk^
QVoronyezs

GENERAL l
— f :!.Luck0
i, o Rivnp
------*
% 'SOUVERNMENT
— Lvov0>— :• 1944. februí
----* -----x
Kijev Belgorod ° 1. UKRÁN
1944. július
1943. december
I----------
“ (■Harkov \
......
*
4. UKRÁN
J 19.43. C / A frontvonal
augusztus 1943. július 17-én
MAGYARORSZÁG
xxxxx
.. /
RElCHSKOMMiSSARIAT
UKRAINE 0 2. UKRÁN
Dnyepropetrovszk Sztalino

poi>
Mariupol J a9anr°9
°Rosztov
DÉL
UKRAJNA
3. UKRÁN
ROMÁNIA Hads. csop.
\
\
/%. Bukaresté
Szevasztopol
Novorosszijszk0
1944. május

®Szófia
Fekete-tenger
BULGÁRIA
A VÖRÖS HADSEREG
'GÖRÖGORSZÁG ELŐRENYOMULÁSA
IsztambuL 1 9 4 3-1944

1944 nyara 1944 tavasza 1943 ősze

TÖRÖKORSZÁG
346 F E K E T E FÖ LD

A Honi Hadsereg a háború előtti lengyel hadsereg folytatása és az emig­

ráns lengyel kormány törvényben kodifikált szervezete volt. Ellentétben
azonban a háború előtti lengyel hadsereggel, amely elvben és ténylegesen
egyaránt integrált szervezetként működött, a Honi Hadsereget az etnikai
lengyelek szervezetének tekintették. A háború, valamint a politikai nemzet
tudatos német és szovjet felszámolása a lengyeleket a fegyveres harc etni­
kai felfogásának az irányába tolta. A judeobolsevik mítosz morális ürügy­
ként szolgált azokban a kétségtelenül előforduló esetekben, amikor a Honi
Hadsereg alakulatai zsidókat öltek és raboltak ki. 1943-ban, amikor a túl­
élő lengyel zsidók rejtekhelyeken bujkáltak, a Honi Hadsereg olyan utasí­
tást kapott, hogy a fegyveres zsidókat banditákként kell kezelni.738 Ez egyes
esetekben - de nem mindig —azt jelentette, hogy a Honi Hadsereg ki­
végezte őket. A Nemzeti Fegyveres Erők (ezt a szervezetet a túlélő zsidók
—érhető módon —gyakran összetévesztették a Honi Hadsereggel) egyszerű­
en készpénznek vették, hogy a zsidók a nemzet ellenségei közé tartoznak.
Bár a Nemzeti Fegyveres Erők jóval kisebb szervezet volt, mint a Honi
Hadsereg, valószínűleg több zsidót ölt meg.
A judeobolsevizmus mítosza életveszélyes lehetett azon lengyelek szá­
mára is, akik segíteni próbáltak a zsidóknak.759 1944 júniusában Ludwik
Widerszalt és Jerzy Makowieckit, a Honi Hadsereg felső vezetésének két
tagját, akik a zsidók segítéséért a legtöbbet tettek, a saját baj társaik végez­
ték ki egy olyan feljelentés alapján, amely szerint a Szovjetunió számára
tevékenykedtek. A tettet egy Witold Bienkowski nevű antiszemita zsidó­
mentő követte el. Ez az incidens a megszállt Lengyelország területén, a há­
ború vége felé vált lehetségessé, amikor a német megszállás elleni hazafi­
as ellenállás utat nyitott a kommunizmus visszatérésétől való félelemnek.
Az a Vörös Hadsereg, amely most a német uralomtól megszabadító erő­
ként nyomult előre, nemrég még Németország szövetségeseként lengyel
területeket szállt meg. A Lengyel Honi Hadsereg katonáinak bizonyára
igazuk volt abban, hogy az emberek Lengyelországban kollaborálni fognak
a szovjet hatalommal, és joggal tartottak attól, hogy a Szovjetunió a hábo­
rú után az uralma alá vonhatja Lengyelországot. A kommunisták azonosí­
tása a zsidókkal és a zsidók (és segítőik) azonosítása a kommunistákkal ha­
lálos következményekkel járt.

7,8 Libionka: „ZWZ-AK”, 119-23.

7WLibionka: „ZWK-AK”, 136.
 Isten és Em ber partizánjai 347

Bár Lengyelországban a háború előtt a kommunizmus illegális volt, s a két

háború közötti időszakban a kommunista párt parányi volt, de a kom­
munizmus egyes lengyel állampolgárok számára a nemzeti azonosság von­
zó alternatíváját kínálta. Azok, akik meggyőződéses kommunisták voltak
(ellentétben a kommunista rezsim apparatcsikjaival), gyakran segítették
a zsidókat a német invázió után. Az olyanok, akik hozzá voltak szokva
a meggyőződésükkel járó üldöztetéshez, nagylelkűbbek voltak a szenvedők
iránt a háborúban.
Azokban a falvakban, ahol a háború előtt a kommunizmus (vagy front­
szervezetei) népszerű volt, 1941-ben a zsidó pogromok ritkábban fordul­
tak elő. A háború előtt a kommunista párttagság mindig együtt járt a zsi­
dók és nem zsidók közötti értelmes szociális kapcsolatokkal, és mindig
szükség volt hozzá az illegalitás viszonyai között szerzett élettapasztalatra.
A nem zsidók számára a kommunizmus ezenkívül olyan világnézetet kí­
nált, amely szembehelyezkedett a Nemzeti Demokraták és általában a len­
gyel jobboldal által a harmincas években alkalmazott mindennapos antisze­
mita diskurzussal. Egy lengyel ápolónő760, aki a háború előtt Bialystokban
egy kórházban dolgozott, és jóban volt a zsidó orvosokkal, sok belorusz
barátjához hasonlóan, akik a harmincas években Lengyelországban éltek,
szimpatizált a kommunizmussal, és undorodott —szavai szerint —a „min­
denütt jelen lévő antiszemitizmustól”.
Bár a kommunista ideológia együtt érzőbb volt a zsidók iránt, mint
a patriotizmus változatainak többsége, a szovjet partizánokhoz való csat­
lakozás a háborús körülmények között nehéz volt a zsidók számára. Azo­
kon a helyeken, amelyekre 1939—40-ben a szovjet uralom kiterjedt, a ket­
tős megszállást elszenvedett területeken és a háború előtti szovjet terüle­
teken a németek 1941-42-ben több tízezer zsidót agyonlőttek, mégpedig
úgy, hogy a feladatot, ahol csak lehetett, szovjet állampolgárokkal hajtat­
ták végre.761 Ez azt jelentette, hogy a megszállt szovjet területeken azoknak
a fiataloknak a száma, akik közvetlenül részt vettek a zsidók meggyilkolá­
sában, jóval magasabb volt, mint nyugatabbra, a megszállt lengyel terüle­
teken. A szovjet partizánok számára azonban a segédrendőrség állománya
fontos élőerőforrást jelentett, ahonnét akit csak lehetett, átállítottak a sa­
ját oldalukra. Ezért úgy alakult, hogy a szovjet partizánok, akik a német

760 Etzbieta Burda: ZIH, 301/2407.

761 Slepyan: Stalins Guerrillas, 209.
348 F E K E T E FÖLD

vonalak mögött, a tömeggyilkosságok helyszínein tevékenykedtek, a gyil­

kosokat is felvették a soraikba, olykor azzal, hogy amnesztiát ígértek ne­
kik.762 Anton Brinszkij szovjet partizánparancsnok763, aki olyan baráti kap­
csolatban állt a zsidókkal, hogy azt híresztelték róla, hogy maga is zsidó,
a német rendőrállományból toborzott embereket.764 Az ukrán nacionalis­
ták 1942 vége felé meglehetősen aggódtak765, hogy a fiatal ukrán segéd­
rendőrök, akiket leendő kádereiknek tekintettek, inkább beálltak a szov­
jetek oldalán harcolni. Egy ukrán rendőr - e trend drámai példájaként —
úgy mentette meg zsidó barátnőjét766, hogy mielőtt a lányt agyonlőtték vol­
na, átállt, és magával vitte a lányt is, hogy együtt csatlakozzanak a szovjet
partizánokhoz.
Voltak zsidók, akik ismerték a helyi terepet, és szándékosan olyan em­
bereket toboroztak a partizánok közé, akik részt vettek a zsidó testvéreik
meggyilkolásában.767 Izrael Pinczuk, egy zsidó fiatal, aki a volhíniai Rokitno
közeléből, egy Gliny nevű falucskából származott, az anyja mellett akart
maradni, amikor az öldöklés megkezdődött. A tömegmészárlások kezde­
tekor sok zsidó apához, fivérhez és fiúhoz hasonlóan első gondolata neki
is a családja volt. Az anyja arra kérte, hogy meneküljön, mert ha meghal,
a fia így elmondhatja érte a kaddist. Pinczuk először nem engedelmeskedett,
és követte a falu népét a halál felé. Sarnyban, a tranzitlágerben azonban
a férfiakat elválasztották a nőktől, és többé nem látta az anyját. Pinczuk,
aki sokszor hallotta a rabbik próféciáját a Messiás visszatéréséről, és a ta­
nítást, hogy a halált méltósággal kell fogadni, megszökött, és megkeresett
néhány helybeli parasztot, akiket ismert, és akikben megbízott. Aztán be­
állt a szovjet partizánok közé, és alapos helyismeretével segítette őket céljaik
elérésében. „Egész csomó helybelit szerveztem a partizánok közé - mond­
ta —, olyan ukránokat, akik beálltak a németek szolgálatába, aztán átáll­
tak hozzánk. Ezek ugyan a németeknél szolgáltak, sőt zsidókat raboltak és

762 Penter: Kohlé, 273.

763 Brinszkij: Po tóibikfrontu.
764 A szovjet partizánok által alkalmazott nagyon komplex módszerekről lásd Burds: „Agentura” ;
Armstrong: Soviet Partisans; lásd továbbá Gazeta Wyborcza, 2002. április 13.
765 O U N v svitli, 82.
766 ZIH, 301/2879.
767 ZIH, 301/717.
 Isten és Em ber p artizánjai 349

öltek, mégis sokkal jobb, ha a mi kollaboránsaink, mint ha ellenségeink

lennének, és a németeket szolgálnák.”768
A szovjet rezsim visszatérésén fáradozó zsidók nem mindegyike fo­
galmazta meg ilyen egyértelműen a dolgot, de a gyakorlat általános volt.
Az ilyen oldalváltás nélkülözhetetlen volt a szovjet partizánok fennma­
radásához, akik gyakran kettős, sőt olykor hármas kollaboránsok voltak.
Az eredmény egy különös keverék lett: a szovjet partizánok soraiban egy­
aránt harcoltak zsidók, akik a németek elől menekültek, és zsidógyilkolók,
akik a szovjetek bosszúja elől menekültek, ami a németekkel való kolla-
borálás miatt várt volna rájuk. A háború előtti szovjet területekről érke­
zett szovjet parancsnokok között akadtak olyanok is, akik maguk antisze­
miták voltak, és a partizánok között lehetőséget találtak, hogy kimondják
a nézeteiket, amelyeket a Szovjetunióban tiltottak, és aszerint cselekedje­
nek is. Azok a zsidók, akik csatlakoztak a szovjet partizánokhoz, nemegy­
szer olyan emberekkel találkoztak, akik elől korábban menekülniük kel­
lett. Sokszor előfordult, hogy ha egy zsidó fegyver nélkül próbált csatla­
kozni a szovjet partizánokhoz, ahelyett, hogy felvették volna, megölték.
Olyan is volt, hogy aki csatlakozni próbált, attól előbb elrabolták a fegyve­
rét, aztán meggyilkolták.769
Ennek ellenére a legtöbb zsidó számára a partizánok jelentették azt a had­
erőt, amelyiket leginkább a magukénak tekinthettek, és a megmenekü­
lés legjobb módja az volt, ha csatlakoznak hozzájuk. Azok között a szov­
jet partizánparancsnokok között, akik barátságosan bántak a zsidókkal, és
megmentették az életüket, akadtak a lengyel—szovjet határ mindkét ol­
daláról származók és mindenféle nemzetiségűek.770 Legmelegebben ta­
lán egy bizonyos „Maxot”771 szoktak emlegetni, aki Eszaknyugat-Ukrajná-
ban, Volhíniában Anton Brjanszkij alatt szolgált. Max kilétéről sokféle hí­
resztelés járta, valójában lengyel volt, és Józef Sobiesiaknak hívták. Egyike
volt azon keveseknek, a partizánparancsnokok között pedig valószínűleg
az egyetlen, aki kapcsolatokat keresett a gettókban, és zsidókat próbált

768 Az oldalváltás más példáiról lásd Musial: Sowjetische Partisanen, 266-67. A zsidók lengyeleket is
toboroztak a szovjet partizánok számára; lásd Mojzes Edelstein esetét in ZIH, 301/810.
769 A zsidó toborzók egy másik példáját lásd ZIH 301/1793. Az antiszemitizmussal való találkozást lásd
ZIH, 301/53, Ábrám Leder; ZIH, 301/299, Zoja Bajer; ZIH, 301/1046, Lázár Bromberg. Lásd továbbá
Dieckmann: Deutsche Besatzungspolitik, 2:1469. Általános reflexiók: Weiner: MakingSensey 376-82.
770 Jakub Grinsberg: ZIH, 301/305.
771 Zoja Bajer, ZIH, 301/299.
350 F E K E T E FÖ L D

toborozni. Egy alkalommal megtorló akciót772 indított néhány ukrán el­

len, akik megerőszakoltak, aztán feljelentettek két rejtőzködő zsidó lányt.
A két ukránt agyonlőtték, a házukat felgyújtották, a szomszédjaik pedig
megfelelő figyelmeztetést kaptak. A büntetőakciót vezető partizán maga
ukrán volt.
Azok között a zsidók között, akik csatlakoztak a szovjet partizánokhoz,
és bátran harcoltak a soraikban, tekintélyes számban akadtak volhíniaiak.
Volhínia, akárcsak északra Belorusszia, a partizánháborúra igen alkalmas
terep. Amikor a németek 1942 őszén belefogtak a volhíniai gettók teljes
felszámolásába, már tudott dolog volt, hogy a környéken szovjet partizá­
nok tevékenykednek. A vidék lakosai —Belorussziával ellentétben —poli­
tikailag erősen elkötelezettek voltak minden lehetséges irányban: voltak
ukránok, lengyelek, zsidók, kommunisták és nacionalisták. Max, a sokak
által szeretett lengyel, szovjet partizánparancsnok ebben a régióban tevé­
kenykedett. A háborús idők Volhíniájának zsidó hangjaiban bizonyos zsidó
kezdeményezések is visszhangoztak. Sok zsidó, aki Volhíniában csatlako­
zott a partizánokhoz, már a szovjetek megérkezése előtt a mocsarak közé
szökött.773 Egyesek családi táborokat hoztak létre, ahol a nők és a gyerme­
kek is hajlékhoz és élelemhez juthattak.774 A volhíniai zsidók így fogalmaz­
ták meg a motívumaikat: „A tett, a győzelemért való küzdelem nagyszerű
érzés volt.”775 Vagy: „Örülök, hogy valamennyire bosszút állhattam. Min­
den megölt némettel egyre jobban éreztem magam.”776
Volhíniában, ahol a Betar és a revizionista cionisták népszerűek vol­
tak, a harmincas évek végén a lengyel hadsereg fegyverhasználatra tanította
a fiatal zsidó férfiakat is. Azok a zsidók, akik a volhíniai mocsarak között
harcoltak, akárcsak Európa e tájának zsidói általában, nem egyszerűen olyan
környezetben éltek, ahol a németek utolsó szálig ki akarták irtani őket,
hanem ahol több rivális eszme volt forgalomban arról, milyen politikai
jövő várjon rájuk: Izrael, Lengyelország, a Szovjetunió. Ezeket a zsidókat,
amíg csak éltek, nem csupán a megölésüket célul tűző kampány érintette,

772 ZIH, 301 5737, Rena Guz.

773 ZIH, 301/299; ZIH, 301/718; ZIH, 301/719; Z lH , 301/1811.
774 Arad: „Original Form”.
775 Áron Perlaw: ZIH, 301/955.
776 León Jarszun: ZIH, 301/1487.
 Isten és Em ber partizánjai 351

hanem e háromféle politikai felfogás is. Max hivatkozott a zsidók által létre­
hozott három családi tábor nevére: az egyik Birobidzsán volt, így hívták
a zsidó szovjet autonóm terület fővárosát; a másik, a Nalewki, egy Varsó
környéki nagy zsidó lakónegyedről lett elnevezve; a harmadik, Paleszti­
na, annak a mediterrán földnek a neve, amelyet a Betar tagjai maguknak
ígértek.
1943—44-ben egyes zsidók egy sorban harcoltak a szovjetekkel a né­
metek ellen Lengyelország egykori távoli határvidékének mocsarai között.
Másokat —akik olykor emezek szomszédjai voltak —a Gulagra deportál­
tak, aztán a lengyel hadsereggel együtt Indián és Iránon keresztül eljutot­
tak Palesztinába, ahol harcba indultak a britek ellen a sivatagban, ahol Iz­
rael állam kisarjad.

Mind a Szovjetunió, mind Lengyelország igényt tartott azokra a területekre,

ahol a zsidók éltek és haltak. A szovjetek nemcsak a németeket akarták le­
gyűrni, hanem minden olyan erőt, amelyik a lengyel függetlenséget támo­
gatta. Minden zsidómentő kísérlet óhatatlanul átpolitizálódott, mert szov­
jet szempontból minden távlat és minden szervezet, céljától függetlenül,
vagy proszovjet, vagy szovjetellenes kellett hogy legyen. A valóság sztáli­
nista felfogása szerint társadalom mint olyan nem létezik, és nincs tere
a független cselekvésnek. Mindent, ami történt, nem egy bonyolult való­
ság részeként kellett szemlélni, hanem a proletariátus és a globális kapita­
lista elnyomók közötti alapvető konfliktus tükröződéseként - ami gyakor­
latilag a szovjet vezetés és azok konfliktusát jelentette, akiket ez az adott
pillanatban ellenségének tekintett. Azokat az embereket, akik nagy szám­
ban mentették a zsidókat, függetlenül emberi érzéseiktől, óhatatlanul ilye­
nekként vagy olyanokként klasszifikálták. Azok, akik szovjet uralom alatt
éltek, általában tisztában voltak mindezzel.
Ilyen ember volt Tuvia Bielski777, egy boltos és molnár fia, aki a háború
előtti északkelet-lengyelországi területek hatalmas erdőségei és mocsarai
között élt, amely a mai Nyugat-Belorussziához tartozik. Bielski lengyel
állampolgár volt, aki 1927 és 1929 között a lengyel hadseregben teljesí­
tett katonai szolgálatot. A szovjet uralmat először az 1939-es német—szovjet

777 Tec: Defiance, 5, 40, 63, 80, 110, 145, 185, 208.
352 F E K E T E FÖLD

invázió idején tapasztalta meg, amikor a Szovjetunió annektálta Kelet-

Lengyelországot. Bielski ekkor Lida városába költözött, ahol a szovjet ke­
reskedelmi apparátusnál dolgozott. A Szovjetunió ellen 1941 júniusában
indított német invázió után megpróbálta megvédeni a zsidókat a tömeg­
gyilkosságtól. 1942 elején fivéreivel együtt családi tábort hozott létre a Na-
liboki-erdőben. Más családi táborokhoz hasonlóan ez is zsidó kezdemé­
nyezés volt, de a vezetőknek, mint másutt is, megállapodásra kellett jutni­
uk a szovjet partizánokkal. Bielski meggyőzte a helyi szovjet partizánokat,
hogy az ő emberük, és 1942 végén ő maga és azok, akik a családi tábort
védték, formálisan is a szovjet parancsnokság alárendeltségébe kerültek.
Ennek az volt az ára, hogy Bielski és emberei részt vettek a Lengyel Honi
Hadsereg elleni műveletekben.
A Szovjetunió 1939-ben Németország szövetségeseként támadta meg
Kelet-Lengyelországot, majd 1944-ben újra megjelent Kelet-Lengyelor-
szágban, ezúttal azonban Németország ellenségeként. Sztálin elmagyarázta
brit és amerikai szövetségeseinek, hogy a Szovjetunió azokat a földeket,
amelyeket Németországgal szövetségben foglalt el, úgy fogja kezelni, mint­
ha mindig is szovjet területek lettek volna. A szovjet csapatoknak, amelyek
másodszorra érkeztek ezekre a földekre, az amnézia is a fegyvertárukban
volt. Tökéletesen sikerült elfelejteniük Lengyelország korábbi, 1939-es in­
vázióját és a lengyel állam ezzel kapcsolatos szétverését. Beállításuk szerint
1944-ben a szovjet csapatok bevonulása a háború előtt lengyel területekre
a fasizmustól való megszabadítás volt. Se több, se kevesebb.
Ezzel a nagy erejű mítosszal szemben nem volt helye ellenvetésnek.
Moszkva felelősségét amiatt, hogy behívta a nácikat Kelet-Európába, ki
kellett törölni a szovjet történelemből. Aki ilyesmit terjesztett, a szovjet
hatalom potenciális ellenségének minősült. Mivel Kelet-Lengyelország la­
kossága, amely szovjet uralom alá került, 1939 előtt lengyel állampolgár
volt, és így 1939 és 1941 között megtapasztalta a szovjet megszállást, va­
lamilyen módon mindenki gyanús volt, mert élettapasztalatuk ellentmon­
dott a politikai irányvonalnak. Maga Bielski cionista volt, aki családi tá­
borának a Jeruzsálem nevet adta. A cionizmushoz való hűség kockázatos
dolog volt, és Bielski jobban tette, ha nem emlegette szovjet elvtársainak.
Az, hogy valaki a szovjetek oldalán harcolt a németek ellen, nem volt elég
ahhoz, hogy a jó oldalra kerüljön. Az a tény, hogy Bielski - bármit gon­
dolt is magában a dologról - hajlandó volt bevetni az embereit a lengyel
csapatok ellen, minden bizonnyal lojalitásának demonstrálása volt. Bielski
 Isten és Em ber p artizánjai 353

valamikor sakkozott a Honi Hadsereg helyi parancsnokával.778 Akcióit

kétségkívül a szovjet elvárások helyes megértése diktálta.779
Bár a lengyel hadsereg —a Vörös Hadsereggel ellentétben —soha nem
harcolt a németek szövetségeseként, a szovjetek minden további nélkül fa­
sisztáknak látták a lengyeleket. A sztálinista diskurzusban a „fasiszta” szó
nem a nácikat vagy a nácik segítőit jelentette, hanem azokat, akiket a sztá­
linista rezsim úgy tekintett, mint akik nem hajlandók a Szovjetunió érde­
kében dolgozni. A Vörös Hadsereg —általános szabályként - megenged­
te a lengyeleknek, hogy harcba bocsátkozzanak a németek ellen, aztán le­
fegyverezték és választás elé állították őket: vagy alávetik magukat a szov­
jet uralomnak, vagy irány a Gulag. Egyes esetekben a lengyel katonákat,
különösen a lengyel tiszteket, egyszerűen agyonlőtték. A Vörös Hadse­
reg, miután 1945 májusában eljutott Berlinbe, és legyőzte a németeket,
visszatért Eszaknyugat-Lengyelország erdőségeibe, ahol külön hadművele­
teket hajtott végre a Honi Hadsereg maradványai ellen. 1945 júniusában
az Augstów-erdő megtisztítása után 592 lengyelt agyonlőttek.780 A hábo­
rú végén mintegy negyvenezer lengyelt vittek a Gulagra, akik közül tizen­
hétezret azzal vádoltak, hogy a Honi Hadseregben harcoltak781, amelyik
a legnagyobb illegális ellenálló szervezet volt Európában, és a háború ele­
jétől a végéig harcban állt a nácik ellén.
1945 és 1949 között, a háborút követő négy évben, mialatt a Moszk­
va által támogatott kommunisták teljhatalomra jutottak, a szovjet propa­
ganda egy olyan vonalat dolgozott ki, amely szerint a lengyel államiság tá­
mogatói, a zsidó államiság támogatói, az amerikaiak, a nácik és a fasisz­
ták lényegüket tekintve valamiképpen egy kalap alá veendők. Az Egye­
sült Államok a Marshall-segély révén politikailag jelen maradt Európában;
1948-ban független államként létrejött Izrael, de Sztálin óhaja ellenére
nem vált szovjet vazallussá; 1949-ben létrejött az Észak-atlanti Szerződés
Szervezete (NATO), a sztálini birodalomtól nyugatra elterülő államok ka­
tonai szövetségeként. A hidegháború korai időszakának szovjet propagan­
dája szerint azok az erők, amelyeket 1945-ben a Vörös Hadsereg legyőzött,
még mindig szabadon garázdálkodnak a világban, és készek, hogy bármelyik

778 Libionka: „ZWZ-AK”, 112.

779 Slepyan: Stalins Guerrillas, 210.
780 Petrow: Psy Stalina, 223.
781 Gurianov: „Obzor”, 203.
 FINN O R SZÁG
O s IO q
Helsinkid
N O R V É G IA OROSZ
°Leningrád
Stockholm., SZFSZK
°T a llin n
ÉSZT 0 Novgorod
SZSZK Volga

SVÉDORSZÁG
Kalinyin0
D Á N IA 0 Riga
LETT SZSZK
Koppenhága0 Balti- 0 Moszkva
tenger L IT V Á N ‘
SZSZK •; Vityebszk0
Kalinyíngrád 0K atinak 0 Szmolenszk SZOVJETUNIÓ
Gdartsko •••‘te fK .V M n iu s ® ;
Bréma /
^Szczecin QMinszk
oBrjanszk
■ D priin é 8iatystok B E L O R U S Z
-&■ ''Poznan LENGYEL- : S ZS ZK
kelet- 6 ORSZÁG Varsó Pi k „Kurszk oVoronyezs
^NÉMETORSZÁG Lódzc ° PlnSZk
QRadom 0Csernyigóy ^
\ %. oWrodaw
°LubJin
NYUGAT-. d V l -.. oLuck
NÉMET- •. ® 9a Kijev0
ORSZÁG • C S ^ -,' °Krakkó , Zsitomiro ' “ Harkov°"
0Lvov
D«nfl \ ... . ........ / U K R Á N
S ZS ZK
& nye
München *•/« Dnyepropetrovszk
„Sztáliné
,. . . j f Bécs® ^Pozsony. . / —
A U S Z T R I A " ;0 Budapest.> \ m o l d v a i
\ SZSZK
. . . . . . MAGYARORSZÁG/ Kisinygvo .
V 7á n rih ‘ %.
Trieszt^ Zágráb
;** ° Kolozsvár ;. oOdessza Azovi-
ienger
Velence *: R O M Á N IA Krím
(O S Z F S Z K )
Belgrád® '> SzevasztopoL
JUGOSZLÁVIA ' buKarest0 ° Jalta
° Szarajevó : na
OLASZORSZÁG
Fekete-tenger
-Róma 0 Szófia
{“ ‘‘•.Szkopje; BULGÁRIA
Tirana’® •
“ lsztambuL
ALBÁNIA;
Ankara 0
GÖRÖGORSZÁG
TÖRÖKORSZÁG
Jzm ir
Athén 0Konya
®
0Adana
j . 0Áleppo

SZÍRIA
Földközi- tenger LIBANON1)
Bejrút® .;**
oTripoli N y u g a ti P a rt , ./* D® m a s z k ü *s z ‘*

IZRAElX
Tel-Avivp.. \ 0Árhmap.-
°Bengázi Jeruzsálemc®; «■'“*
K IR E N A iK A
/Gaza
T R IP O L IT Á N IA
G á z a i/* * . / J O R D Á N IA /
övezet *♦. ;

KELET-EUROPA ES IZRAEL ©Kairó

kb. 1949 EGYIPTOM Szináj
S ZA Ú D -
S z o v je t M á s k o m m u n is ta
s z a te llitá lla m o k o rs zá g o k
A R Á B IA
 Isten és Em ber partizánjai 355

pillanatban megtámadják a szocializmus földjét. A valóságos tények - hogy

ki harcolt ki ellen, és ki kollaborált kivel 1939 és 1945 között - lényegé­
ben irrelevánsak voltak. A történelem nem arra való volt, hogy kutassák és
megértsék, hanem hogy olyan formára gyúrják, ami alkalmas a szovjet po­
litikai rend jövője számára. Bizonyos mértékig minden kormány ezt teszi;
a szovjet aspirációt az tette szokatlanná, hogy totális volt.782
Azokat a lengyel katonákat, akik az egész háborút végigharcolták a né­
metek ellen, fasisztáknak minősítették, és olykor ki is végezték, a német
hadifoglyokkal együtt. 83 Eközben olyan lengyelek, akik zsidókat kínoztak
és gyilkoltak a háború alatt, csatlakoztak a kommunista párthoz, amely
most a szovjet gyámság alatt újjászerveződött, és Lengyelország szovjetek
által támogatott új kommunista rezsimjének támogatóivá váltak. Az ilyen
kettős kollaboráció politikailag megmagyarázható volt, mivel azoknak,
akik annak idején a németek politikáját végrehajtották, szükségük volt az
új rend védelmére. De politikailag is szükséges volt. Azokról az emberek­
ről, akik szembeszálltak a zsarnokság egyik formájával, feltételezhető, hogy
szembe fognak szállni a másik formájával is, ugyanúgy azok, akik együtt­
működtek a zsarnokság egyik formájával, valószínűleg kiegyeznek a kö­
vetkezővel is. A többszörös kollaborálás elkerülhetetlen egy olyan ország­
ban, mint Lengyelország volt, amelyet először kettéosztottak a németek és
a szovjetek, aztán teljesen megszálltak a németek, majd teljesen megszáll­
tak a szovjetek.784
Minden marxista megmagyarázhatta volna, miért nem lehetett a há­
ború utáni Lengyelország zsidóbarát. A lengyelek, mint a német megszál­
lás alatt mindenki más Európában, eltulajdonítottak zsidó vagyont. Mi­
vel Lengyelországban nagy számban éltek zsidók, és mivel az általuk birto­
kolt városi tulajdon hányada magas volt, kifosztásuk drámai átalakuláso­
kat idézett elő a társadalom egészében. Nem arról volt szó, hogy a háború
előtt minden lengyel szegényebb volt, mint a zsidók. Nem is arról, hogy
a lengyeleknek jól ment a megszállás idején - a rombolás, különösen vi­
déken, olyan méretű volt, ami nyugat-európai ésszel fel sem fogható. Ami
a jövőre nézve fontos volt, az a viszonylagos ínség német politikája volt:
mindenkitől elvettek valamennyit, de a zsidóktól elvettek mindent, aztán

s; Simons: Eastern Europe; Applebaum: írón Curtain.

s3 Skarga: Penser; 28.
7S/i Skibinska: „Sclf-Portraic’\ 459; Grabowski: Judenjagd, 93, 109; Gross: Sqsiedzi, 115.
356 F E K E T E FÖLD

elvették az életüket is. Ennek nyomán rés keletkezett - amit az üres laká­
sok, a kereskedelmi és szakmai helyek üresedése jelentett —, amelyet a len­
gyelek igyekeztek sietve betölteni, annál is inkább, mert nekik is voltak
veszteségeik a háború során, a jövőt illetően pedig bizonytalanok voltak.785
A szovjetek egy háború dúlta országba vonultak be, ahol a lakosság ál­
talában ellenséges volt. A szovjet hatalom ahelyett, hogy megkérdőjelez­
te volna az országban végbement náci szociális forradalmat, szentesítette
azt. Gyakorlatilag az történt, hogy a németek, bár nem szándékosan, a két
részből álló szovjet forradalom első lépcsőjét hajtották végre: a tulajdon
átadását egy jövőtlennek tekintett csoport kezéből egy másik csoportnak,
amelyik aztán hálás lesz a hatóságoknak, előkészítve ezzel a forradalom be­
teljesítését a kollektivizálással. A szovjet és így a lengyel propaganda tagad­
ta a zsidók különleges szenvedéseit, és legyilkolásukat a békés szovjet vagy
lengyel állampolgárok általános mártíromságának részeként állította be.786
Ha holokauszt mint olyan nem létezett, és így a német politikának nem
volt etnikai specifikuma, akkor nem lehetett szó a tulajdon etnikai alapú
átruházásáról sem. A tulajdon egyfajta érintkezési pont lett a szovjet ható­
ságok és a helyi lakosság között, nagyjából ugyanúgy, ahogy a német ható­
ságok és a helyi lakosság között volt. A németek megengedték a lengyelek­
nek, hogy lopjanak, a szovjetek pedig megengedték a lengyeleknek, hogy
megtartsák, amit loptak. A holokauszt következményei a szovjet uralom
legitimálásának részévé vált.
A szovjet stílusú uralom Lengyelországban - mint mindenütt máshol -
megkövetelte az érdemek monopóliumát és a múlt feletti ellenőrzést. A szov­
jetekkel szembeni ellenállás per definitionem csakis németpárti és reakciós
lehetett, mivel a Történelemnek csak két oldala volt. A németekkel szem­
ben a háború alatt tanúsított ellenállást csakis a szovjetek szervezhették.
Más formáknak nem volt létjogosultságuk, ezért ha még mindig kitartot­
tak, akkor objektíve nácibarátnak és „fasisztának” lettek beállítva. Az 1943-
as varsói gettófelkelést kommunistává (és így lényegében nem zsidóvá) fes­
tették át, így lett elfogadható; az 1944-es varsói felkelést fasisztának mi­
nősítették, és átadták a feledésnek. A Honi Hadsereget úgy mutatták be,*6

Lásd Abrams: „Second World War”; Gross: „Social Consequences”.

S6 A szovjetek és a lengyel kommunisták holokauszttal kapcsolatos hozzáállásáról lásd különösen Kosz-
tírcsenko: Goszudarsztvennij antyiszemityizm; Brandenberger: „Last Crime”; Szaynok: Polska a Izrael;
Shore: „j^zyk”. A kérdés részletesebb tárgyalását lásd Snyder: Véres Övezet, 11. fejezet.
 Isten és Em ber partizánjai 357

mint a nácik partnereit, holott a lengyel ellenállásban részt vevő férfiakat

és nőket már akkor a Gestapo börtöneiben kínozták, amikor a Szovjet­
unió még a náci Németország szövetségese volt.
Azok a lengyelek, akik zsidókat mentettek, időnként bajba kerülhettek
az új kommunista rendben, mivel felhívták a figyelmet a szovjet uralom
szociális bázisára (arra, hogy sokkal többen voltak azok a lengyelek, akik
loptak a zsidóktól), valamint a háború szovjet jellemzésének (fasiszták
a Szovjetunió és a békés polgárai ellen) ürességére. így azok a lengyelek,
akik ellenállást tanúsítottak a németekkel szemben és a szovjetek ellen, és
felhívták a figyelmet a zsidók sajátos helyzetére, a szovjet emlékezetpolitika
akadályaivá váltak. Witold Pileckit, aki önként ment Auschwitzba, és har­
colt a varsói felkelés alatt, a lengyel kommunista rezsim kémkedés vádjával
agyonlőtte. Wladislaw Bartoszewskit, akit a németek auschwitzi rabságra
ítéltek, és aki ügyesen dolgozott a zsidók mentésén Zegotában, a kommu­
nisták bebörtönözték, mert a Honi Hadseregben szolgált. Jan Karski, aki
önként bement a varsói gettóba, és megpróbálta elmagyarázni a nyugati
vezetőknek a végső megoldás természetét, a háború után emigrációban
tartózkodott, így kívül maradt a lengyel kommunista hatóságok hatókö­
rén. A szovjet propaganda antiszemitizmussal gyanúsította. Palesztinában
Witold Hulanickit, a zsidó forradalmárokat támogató lengyel diplomatát
meggyilkolták, minden valószínűség szerint szovjet instrukciók alapján.787
Raoul Wallenberget, az amatőr diplomatát, aki a legsikeresebb zsidómen­
tő volt Kelet-Európábán, a szovjet katonai elhárítás letartóztatta, és a hír­
hedt lubjankai és a Lefortovo börtönben tartotta. Szovjet tömlöcben halt
meg, bár a részletek mind a mai napig ismeretlenek.788
Amint Wallenberg példája mutatja, a jó és a rossz minősítés totális joga
túlmutatott a lengyel- és a zsidókérdésen. A szovjetek visszatérése Európá­
ba baráti -- azaz kommunista - rezsimek létrehozását jelentette Magyaror­
szágon, Csehszlovákiában, Bulgáriában és Romániában, akárcsak Lengyel-
országban. A zsidók kirablását ezen országok közül egyikben sem követte
felelősségre vonás, és a zsidók legyilkolását egyik ország történetében sem
kezelték külön témaként. Azokat az embereket, akik az életüket kockáztat­
va mentették a zsidókat, egyik országban sem tartották hősöknek. A kelet­
európai zsidómentők általában megpróbálták eltitkolni a tettüket, hogy

/S" Az érvelést lásd Ginor és Remez: „Casualty”.

7SHA végső bizonyíték in xVlatz: „Cables in Cipher”.
358 F E K E T E FÖLD

ne hívják fel magukra a szomszédjaik érdeklődését, akik esetleg szerettek

volna zsidó értékekre vadászni. Azok a nagy erejű és tartós mítoszok, ame­
lyek szerint a zsidómentők házában zsidó aranyat és ékszereket rejteget­
nek, azon számos lengyel és kelet-európai gondolkodásmódját tükrözik,
akik kirabolták és legyilkolták a zsidókat, nem pedig azokét, akik az ül­
dözötteket segítették. De mivel a sztálinizmus alatt semmiféle más morá­
lis diskurzus nem jelentkezhetett, nem maradt más, csak a materializmus.

Klimentyij Septyickij ugyancsak zsidómentő lengyel állampolgár volt, akit

a háború után a szovjetek megbüntettek. Görög katolikus egyházi férfiú
volt, a sztudita szerzetesrend archimandritája. A görög katolikus egyház
olyan felekezet, amelynek a liturgiája keleti, mint az orosz és az ukrajnai
ortodox egyházé, de szervezeti hierarchiája tekintetében nyugati, ameny-
nyiben egyike a Vatikánnak alárendelt számos kis katolikus egyháznak.
Klimentyij a fivére, Andrej, a görög katolikus egyház metropolitája útba­
igazítását követve, szerzetes- és paptársaival több mint száz zsidót - köztük
sok gyereket - bújtatott a lwówi —vagy ahogy ők maguk, az ukránokkal
együtt nevezték: lvivi - Szent György-székesegyházban.
Andrej Septyickij volt az egyetlen ilyen magas rangú keresztény pap,
aki elszántan cselekedett a zsidók tömeges legyilkolásának akadályozásáért.
Septyickij kezdetben üdvözölte a német inváziót, abban a hitben, hogy
megszabadulást hoz a szovjet uralom alól, amely nemcsak az egyházát tá­
madta, hanem egyre nagyobb számban a nyája tagjait is. Bár a szovjet re­
zsimről alkotott elítélő véleménye soha nem változott, hamar rá kellett
jönnie, hogy a náci megszállás még annál is rosszabb. Embermentő mun­
kája mellett - amely természetesen titok volt - tiltakozott Himmlernél,
tiltakozott Hidernél, és kérte a pápát, hogy avatkozzék közbe a zsidók vé­
delmében. Felhívta XII. Pius pápa figyelmét, hogy a zsidók a német uralom
„első áldozatai”, és hogy a nemzetiszocializmus „gyűlöletet hirdet minden
ellen, ami tiszteletre méltó és szép” . Pásztorleveleket bocsátott ki, amelyek­
ben emlékeztette a nyáját a „Ne ölj!” isteni parancsolatára. Emlékeztetett
továbbá arra, hogy az emberölés olyan bűn, amelyet a görög katolikus egy­
házban személy szerint neki kell meggyónni. Mivel Andrej Septyickij idős
és beteg ember volt, e gyónások révén szerzett információt arról, amit a hí­
vei között áradó bűnnek tekintett. A gyónások arra késztették, hogy újra
meg újra szembenézzen a valósággal, hogy miket művel sok ukrán katoli­
 Isten és Em ber partizánjai 359

kus a zsidókkal. 1944 novemberében halt meg, nem sokkal azután, hogy
a Vörös Hadsereg bevonult a városba. A szovjetek a görög katolikus egyhá­
zat erőszakkal besorolták az orosz ortodox egyház moszkvai patriarchátu­
sának alárendeltségébe, amely korábban legyűrte és megalázta őket. Mikor
Klimentyij nem volt hajlandó megtagadni a hitét, Szovjet-Oroszországban
börtönben zárták, ahol 1951-ben meghalt.

A Septyickij fivérek kétségkívül rendkívüli emberek voltak, és az is igaz,

hogy Andrej bizonyos hatalom birtokában cselekedett.789 A katolikus egy­
ház érsekeként sokkal kevésbé volt kitéve a német elnyomás veszedelmé­
nek, mint a népesség és az egyházi emberek óriási többsége. Az egyháza is
különleges helyzetben volt, amennyiben hívei az 1939—4l-es szovjet meg­
szállás elszenvedői voltak, amikor a Szovjetunió annektálta Kelet-Lengyel-
országot. Sok ukrán nacionalista, akiket a németek 1941 után rávettek
a kollaborálásra, görög katolikus volt. Bár ezek közül a fiatalemberek kö­
zül sok nem fogadta meg metropolitájuk intelmeit, bizonyára negatívan
reagáltak volna, ha a németek letartóztatják vagy megölik Septyickijt. Eb­
ben az értelemben Septyickij státusa olyasféle volt, mint egy diplomatáé,
az pedig, hogy a székesegyház épületeit a zsidók mentésére használhatta,
arra emlékeztet, ahogy a diplomaták kiterjeszthetik az államuk oltalmát.

Ám története során maga a görög katolikus egyház is számos veszélynek volt

kitéve.790 Ez a felekezet egyfajta közvetítő volt Európában a keleti és a nyu­
gati keresztény hagyomány között. 1596-ban alapították, a keleti és nyuga­
ti kereszténység újraegyesítési kísérletének részeként, és évszázadokon át
uniátus egyház néven volt ismert. Virágkorát a kora újkori Lengyel-Litván
Államszövetség idején élte, amely 1795-ben megszűnt. Az uniátus egyház
egyházmegyéje ekkor átkerült az Orosz Birodalomhoz, amely nem ismer­
te el a létezését, és felügyelte az egyesítést a domináns ortodox egyházzal.

Lásd Hcntosh: ,,Pro vstavlennia’, 318-25 és Motyka: déri Klyma Saunira, 80-82; a legkorszerűbb
Himka: „Metropolitan Andrei Sheptytsky”. A megmentett gyerekek tapasztalatairól lásd Rotfeld:
Wcleniu, 53-54, 88; Kahane: Lvov Ghetto Diary, 118-55; Lcwin: Przezyíem, 155-59.
”,,í>Az uniátus egyház történetét illetően lásd Gudziak: Crisis and Reform, 209-22 és másutt; Kojalovics:
Cerkomuija unyijn, 1:166-68 és másutt.
360 F E K E T E FÖ LD

Az uniátus egyház azonban mégiscsak fennmaradt a Habsburg Birodalom

Galícia tartományában. A római katolikus Habsburgok a Rómához való
tartozás hangsúlyozása végett átnevezték görög katolikus egyházzá. A Habs­
burgok alatt az egyház kapcsolatba került az ukrán nemzeti megújulással,
amelynek egyik vezetője maga Andrej Septyickij volt.
1918-ban, az első világháborúban elszenvedett vereség után a Habs­
burg Monarchia felbomlott, és Galícia a görög katolikusaival együtt be­
épült az újonnan függetlenné vált lengyel államba. Az ukránok, akik ed-
dig egy soknemzetiségű birodalomban voltak nemzeti kisebbségek, most
egy nemzetállam kisebbségévé váltak. A lengyel hatóságok különösen nagy
veszélynek tekintették azokat a nemzeti öntudattal rendelkező ukránokat,
akik a Habsburg Birodalomhoz tartozó Galíciában meglehetősen nagy
szabadsághoz voltak szokva. A római katolikus lengyelek általában nem te­
kintették Lengyelországon belül a görög katolikus egyházat a nagyobb ka­
tolikus egyház egyenlő méltósággal felruházott részének. A két világhábo­
rú közötti Lengyelországban a görög katolikus egyház menedékül szolgált
az ukrán nemzeti kisebbség számára, akik közül sokan úgy vélték, hogy ki
vannak téve a lengyel állam elnyomásának. Lengyelország alkotmányilag
szekuláris állam volt, politikusaira azonban, különösen a harmincas évek
második felében, erős hatással volt a nagy nemzeti demokratikus mozga­
lom, amely azonosult a római katolikus egyházzal. Andrej Septyickij sok
lengyel nacionalista szemében egy idegen ügy szolgálója volt. Septyickijt
az egyházán belül úgy ismerték, mint aki szokatlanul pozitívan viselkedik
a zsidók iránt, és tiszteli a zsidó hagyományt. Egyebek között héber nyel­
ven levelezett a rabbikkal.791
A központi hatalomtól való elhidegülés tapasztalata tekintetében a gö­
rög katolikus egyház hasonlított más olyan egyházakhoz, amelyek mentet­
tek zsidókat. Azok az egyházak, amelyek a háború előtt szoros kapcsolat­
ban álltak az állammal, általában nem voltak aktívak a mentésben. Az előző
politikai rend összeomlása következtében saját cselekvőképességük is le­
csökkent. A papi ruhát viselők, akik nem voltak hozzászokva, hogy ellen­
zékben legyenek, ritkán hangoztatták a keresztény tanítások olyan értel­
mezését, amely alapul szolgálhatott volna az új náci status quóval szembe­

1,1 Galíciáról, Ukrajnáról, Lengyelországról és a Sepryickij testvérekről lásd Snyder: Reconstruction, 3.

fejezet; Snyder: ^4 vörös herceg, 3. fejezet; Himka, Religion and Nationality; Jobst: Zwischen Nationalismus
und Internationalismus.
 Isten és Em ber p artizánjai 361

ni ellenálláshoz. Magában a náci Németországban a nagy felekezetek haj­

lamosak voltak a kereszténység egy olyan formájának a megfogalmazására,
amely hozzáidomul az új rendhez. Bár voltak kivételek is, mint Dietrich
Bonhoeffer és a segítségével megalapított hitvalló egyház, a német protes­
tánsok általában eltűrték egyházuk nácivá válását. 792
Ezzel szemben azok az egyházi vezetők és keresztény hívek, akik hoz­
zá voltak szokva a politikai hatalommal és a környék lakosságával fennál­
ló bizonyos feszültséghez, általában nyitottabbak voltak a német politiká­
val szembeni ellenállás lehetőségére, és gyorsabban felismerték, hogy a zsi­
dók segítése keresztény küldetés. Nagy valószínűséggel nem a protestantiz­
mus tartalma volt az, ami a francia protestánsokat arra késztette, hogy na­
gyobb valószínűséggel segítsék a zsidókat, mint a katolikusok, hanem in­
kább kisebbségi helyzetük és a történelem során elszenvedett üldöztetésük.
Hollandiában, ahol egyes körzetekben a katolikusok, másokban a protes­
tánsok voltak túlsúlyban, a katolikusok inkább ott mentették a zsidókat,
ahol ők maguk kisebbségben voltak, a protestánsok pedig ott, ahol ők vol­
tak kisebbségben. A kisebb egyházak tagjai különösen megszokták, hogy
a szorongattatás idején bízhatnak egymásban, és hozzászoktak, hogy ott­
honukat az igazság ostromlott végvárának tekintsék a meghasonlott világ­
ban. Úgy látszik, a keresztények minél inkább elidegenedtek a hatalomtól
a háború előtt, annál valószínűbb volt, hogy mentsék a zsidókat. 9293
A megszállt Szovjetunióban a menekülő zsidók némelykor az üldözött
kisebb protestáns felekezetek képviselőinél kaptak fedelet. Az ukrajnai
baptisták például mentették a zsidókat. 94 Ok meg voltak győződve ar­
ról, hogy a zsidók Izrael gyermekei, és szívesen beszéltek velük a Bibliá­
ról és a cionizmusról. A Krupa és a Zybelberg család hat hétig tartózko­
dott egy baptista szénapadlásán, és barátságba kerültek vele. Megígérték
neki, hogy ha életben maradnak, meghívják Palesztinába. Elmesélték neki
az álmaikat, ő pedig megmagyarázta őket. A stundisták, egy evangélikus
protestáns felekezet —amely Dél-Oroszországban és Ukrajnában jött létre
a baptizmus és más protestáns felekezetek hatására - hívei általában szintén

92 Az érvelést lásd Braunk ésTammes: „Rcligious Deviance”, 3, 11; Cabanel: „Protestantismes minori-
taire”, 433. Németországról lásd Ericsen: Complicity; 93 és másutt.
93 A híres francia példáról, Le Chambon-sur-Lignonról lásd Sémelin: Persécutions, 717—37.
Spektor: „Zydzi wolyriscyú 377; Spector: „Holocaust”, 243; ZIH, 301/397, Jakub és F.sia Zybelberg,
Hersz és Dóba Mclamud. Lásd továbbá Sejer Lutsk: Fanye Pasin tanúvallomása; Ringelblum: Polish-
Jewhh Rclatiom, 242.
362 F E K E T E FÖ LD

barátságosak voltak a bajba jutott zsidókkal. Lea Goldberg793 tízéves zsidó

kislány volt, aki 1942 augusztusában egyedül megszökött faluja, Rafalovka
zsidó lakosságának lemészárlása elől. Stundistákhoz került, akik befogad­
ták. A kislány áttért. Amikor az Ukrán Felkelő Hadsereg (ykpaÍHCbKa
noBCTaHCbKa apMia - UPA) valószínűleg 1943 júliusában megtámadta
a stundistákat, a lányt elfogták, és ápolónőként alkalmazták. Hat hóna­
pon át szemtanúja volt, ahogy az ő UPA-alakulata gyilkolta a szovjet par­
tizánokat, a lengyeleket és a zsidókat. Amikor végre sikerült megszöknie,
visszament egy ismerős stundistához, aki egy szénásszekéren bújtatta el.
Emanuel Ringelblum, a zsidó történész, aki a varsói gettó archívumát lét­
rehozta, meg volt győződve arról, hogy Lengyelországban a kisebb protes­
táns felekezetek ugyanígy viselkedtek. Azok a protestánsok, akik részt vet­
tek a zsidók mentésében, nem olyan hitbéli nézetek alapján cselekedtek,
amelyek azóta még általánosabbá váltak, hanem inkább a keresztény hit
olyan értelmezése alapján, amely többé-kevésbé elszigetelten működött
a spirituális és világi hatalom domináns intézményeitől.
A Lengyelországban domináns római katolikus egyház semmiféle állás-
foglalást nem adott ki több millió zsidó tömeges meggyilkolása ellen, akik
évszázadokon keresztül együtt éltek a híveivel. A korabeli katolikus dokt­
rína szerint a zsidók kollektíván felelősek Jézus Krisztus megöléséért, és
a modern korra vonatkozó katolikus tanítás összekötötte a kommunista
kórt a judaizmussal. Ennek következtében azoknak a római katolikusok­
nak a motivációja, akik zsidókat mentettek, szükségképpen vagy egyfajta
individualizmusból, vagy saját plébániájuk papjának kezdeményezéséből
eredt. Az ilyen római katolikusok hajlamosak voltak unortodox vagy eret­
nek vallási nézetek hangoztatására.

Wilm Hosenfeld, egy Lengyelországban állomásozó római katolikus náci

tiszt arra jutott, hogy a holokausztot egyfajta második eredendő bűnnek
tekintette.'96 Hosenfeld a megszállt Varsóban a német tisztek sportigazga­
tójaként szolgált. Valamilyen okból nyitott szemmel látta a zsidók depor­
tálását a városból, és nem volt hajlandó a gyilkosság bűnére semmiféle

ZIH, 301/1011; továbbá Siemaszko és Siemaszko: Lndohójstwo>793. Vö. Gabiméi: „Protestanrismes

minoritaires”, 446.
Confino: World Without Jews> 198.
 Isten és Em ber partizánjai 363

politikai vagy ideológiai racionalizálást alkalmazni. Számára a fő kérdés

egyszerűen az volt, igaz-e, vagy sem, hogy a gettó zsidó lakóit a halálba
utaztatják. Ha igaz, akkor - mint írta - „német tisztnek lenni többé nem
dicsőség”. A gettó lerombolása után „olyan átkot mondott, amit soha nem
lehet feloldani”. Több zsidónak és lengyelnek segített megmenekülni a biz­
tos halálból. Emlékezett rá, hogy a német megszállás utolsó heteiben meg­
talált és megmentett egy Wladislav Szpilman nevű zongoristát. A szovjetek
huszonöt év börtönre ítélték Hosenfeldet mint háborús bűnöst. Fogság­
ban halt meg. Szpilman életben maradt, ő mondta el Hosenfeld történetét.
A lengyel római katolikus Aleksandra Ogrodzinska 9 hitt a csodákban.
Wala Kuzniecow a kollégája volt egy szovjet munkahelyen a mocsaras
Polézia kellős közepén, amely a szovjet invázió előtt Kelet-Lengyelország-
hoz tartozott. Amikor a németek 1941-ben kiszorították a szovjeteket,
Aleksandra azt hazudta az új hatóságoknak, hogy Wala a háztartási alkal­
mazottja. Ezzel sikerült eltüntetni egy zsidó nőt a nyilvánosság szeme elől.
A következő hetekben, hónapokban és években Aleksandra sírva mond­
ta el Walának, hogy mi történik a zsidókkal. „Mivel érdemeltük ezt ki?” -
kérdezte Wala. - „Pusztán azzal, hogy zsidók vagyunk?” Aleksandra zo­
kogott, és azzal próbálta megvigasztalni Walát és talán saját magát, hogy
egy éjszaka egy csoda megszabadíthatja őket, és mindent megváltoztathat.
A csodák és víziók veszélyt jelentenek a vallási intézmények számára,
mert megkérdőjelezik a papság monopóliumát az isteni sugallat kinyilat­
koztatására. Gedali Rydlewicz Polézia nyugati szélén megszökött egy Biala
Poldaska-i szállítmányból. Megtalálta az utat egy Michal Iwaniuk nevű
férfihoz, aki egy erdő szélén lakott, és akit a környékbeliek úgy emlegettek:
„a Szent”. Iwaniuk vallásos verseket írt, önszántából megáldotta az embe­
reket, és fűnek-fának beszélt a vízióiról. Nem lehet pontosan tudni, római
katolikus volt-e, vagy ortodox. A zsidó források általában hallgatnak a kü­
lönböző keresztény felekezetek közötti eltérésekről. Annyi azonban bizo­
nyos, hogy eretneknek vagy szentségtörőnek minősítették volna. Kétség­
kívül kívülálló volt, aki a vallási és más intézmények hatókörén kívül élt.
Iwaniuk a háború ideje alatt körülbelül hatvan zsidónak segített. Amikor
megkérdezték, miért tette, azt felelte, hogy megjelent előtte Szűz Mária,
és ő utasította, hogy mentse az embereket.

07 Z1H, 301/2502, Wala Kuzniecow.

364 F E K E T E FÖLD

A római katolikus apácák másképpen voltak különállók. Ók maguk

és zárdáik teljes egészében alá voltak rendelve az egyházi hierarchiának és
egyházuk tanításainak. Távol tartották magukat a valláspolitika minden­
napjaitól, mint egy férfiak által irányított intézmény női tagjai, amelyben
csak férfiak szolgálhatnak papként, és mint olyan emberek, akik a világ­
tól elszigetelve éltek, a hitbuzgalom sajátos formájának áldozva magukat.
A lengyel római katolikus apácák zsidó gyermekek százait, ha nem ezre­
it mentették meg. Egyes esetekben át akarták téríteni a zsidó gyerekeket
a katolikus hitre. Michaí Glowinski édesanyja, amikor a háború után élve
találta a gyermekét, hálából azért, amit az apácák tettek, és amiért a koc­
kázatot vállalták, megengedte nekik, hogy megkereszteljék a fiát. A kato­
likus egyház teológiai nézőpontjából a lelkek megmentése fontosabb volt
a földi életek megóvásánál. A katolikus egyház politikájában az áttérítés ré­
vén a gyermekek kereszténnyé váltak.
A zárdákban élő apácák számára, akik nő létükre elhagyták földi csa­
ládjukat, és akiknek nem volt gyermekük, a gyermekek olyan vonzerővel
rendelkeztek, amivel az idősebb zsidók esetleg nem. Ám a lengyel katoli­
kus apácák elég nagy számban mentettek fiatal zsidó férfiakat is, akik sem­
mi szín alatt nem tartózkodhattak volna a zárdában. Anna Borkowska, egy
Vilnius környéki dominikánus zárda főnök asszonya például több zsidó­
nak nyújtott segítséget. Egyik kedvence egy Aryeh Wilner nevű szenvedé­
lyes és intelligens fiatal férfi volt, akit Jureknek szólított (ez a lengyel Jerzy
- vagyis György —beceneve). Amikor Wilner elhagyta a zárdát, és Varsóba
ment, a Jureket illegális álnévként használta a zsidó földalatti mozgalom­
ban és a város árja részében élő lengyelekkel való kapcsolatai során. 1943-
ban Wilner azt a megbízást kapta, hogy biztosítsa a Honi Hadseregtől ér­
kező támogatást és fegyvereket a gettófelkelés előtt. A harc akkor tört ki,
amikor a gettó falain kívül tartózkodott, a gettóharcosok motívumai így
az ő leírásán keresztül váltak ismertté a lengyelek és az egész világ számára.
A felkelés nem a zsidók életének megóvásáért folyik, magyarázta, hanem
a méltóságuk megmentéséért. A lengyelek, akiknek ezt elmondta, a saját
romantikus nemzeti fogalmaik szerint fogták ezt fel: a zsidók önfeláldozá­
sának célja a zsidó nemzet törlesztése volt. Wilner alighanem valami általá­
nosabbra gondolhatott. A gettófelkelés az emberi méltóságról szólt, így ki­
hívást jelentett mindenki számára, aki többet tehetett volna, mégsem tette
meg. Amit tettek, nemcsak törlesztés volt, hanem feddés is.
Jurek visszatért az égő gettóba, ahol árjaként megölték.
 isten és Em ber p artizánjai 365

Oswald Rufeisen 98 Délnyugat-Lengyelországból származó fiatal cionis­

ta volt, aki egyaránt beszélt németül és lengyelül. A szülei annak idején
a Habsburg Monarchia alattvalói voltak, és olyan elemi iskolába járat­
ták, ahol az utasítások nyelve a német volt. Ezután Bielskóba küldték egy
nagynénjéhez, hogy ott folytassa a tanulmányait egy német nyelvű isko­
lában. Itt csatlakozott az Akiba nevű cionista szervezethez, és lovagolni
tanult egy lengyel barátjával. Rufeisen családja integrálódott a lengyel
társadalomba. Az apja nyolc évig szolgált a lengyel hadseregben. A fiatal
Oswald soha nem tapasztalta meg az antiszemitizmust. Ennek ellenére
a cionizmus alapeszméje - a zsidók országának létrehozása —a valahová tar­
tozás érzését nyújtotta számára azokban az években, amelyeket az ottho­
nától távol töltött. Amikor a német hadsereg 1939 szeptemberében lero­
hanta Lengyelországot, több százezer lengyel zsidóval együtt ő is kelet felé
menekült, azzal az elgondolással, hogy végül valahogy eljut Palesztinába.
Az Akiba hálózatának felhasználásával megpróbált eljutni egy olyan balti
kikötőbe, ahol elcsíphetett volna egy hajót. Eljutott egészen Lettországig,
amely ekkor szovjet köztársaság volt, de az N K V D visszatoloncolta Litvá­
niába. Sikerült, megszöknie a határrendőrség elől, és Vilnius felé vette az
útját, amely akkor a Litván SZSZK fővárosa volt, ahol Akiba-tagokat ke­
resett, és talált is. Ekkorra több tízezer zsidó menekült csatlakozott a vá­
rosban élő mintegy százezer bennszülött zsidóhoz. Rufeisen több szak­
mával is próbálkozott, köztük a cipészettel, és fenn tudta tartani magát.
Úgy érezte, hogy kedveli az oroszokat, de attól tartott, hogy az N K V D vé­
gül deportálni fogja őt és a többi zsidó menekültet, ahogy Kelet-Lengyel-
országban tette. Ehelyett az történt, hogy 1941 júniusában bevonultak
a németek, és nem sokkal később egy német szolgálatban álló litván rend­
őr letartóztatta Rufeisent. Amikor megkérdezték, mi a foglalkozása, azt fe­
lelte: cipész. Ez megmentette attól, hogy Ponarynál agyonlőjék, mert a né­
meteknek történetesen szükségük volt cipészekre. 1941 szeptemberében
szemtanúja volt egy vilniusi zsidó razziának, és ekkor elhatározta, hogy el­
rejtőzik. Egyszer látott egy részeg németet, akit lengyel tizenéves fiúk vet­
tek körül. Rufeisen kapott az alkalmon, és segített a férfinak hazatalálni.
A német bizalmasan elárulta neki, hogy ő és bajtársai aznap 1700 zsidót
lőttek agyon. Ezért volt annyira berúgva.

Ez a beszámoló összefoglalás, forrása ZIH, 301/3726 (más osztályozás szerint ZIH, 301/2827)
és FVA, 1834; az idézetek az előbbiből származnak.
366 F E K E T E FÖ L D

Rufeisen ekkor felfogta, mi történik a vilniusi zsidókkal, és elhatározta,

hogy elhagyja a várost. Egy véletlen ismerőse munkát ajánlott neki a vá­
roson kívüli gazdaságában, három kilométerre Ponarytól, ahol a mészárlá­
sok folytak. Egy belorusz állatorvos, aki a gazdaságban a teheneket kezel­
te, elmondta Rufeisennek, hogy szívesen befogadja a családjához, egy biz­
tonságosabb és elszigeteltebb helyen, és ajánlólevelet is írt neki. Rufeisen
elhatározta, hogy odamegy. A faluról, amelyet Turetsnek hívtak, kiderült,
hogy nem biztonságos. 1941 novemberében, nem sokkal Rufeisen érke­
zése előtt a falu zsidó lakóit mind legyilkolták. A helyi iskolában pedellu­
si állást kapott, amiért élelemmel fizettek neki. Amikor a falu lakói között
szétosztották a meggyilkolt zsidók ruháit, ő is kapott néhány ruhadarabot.
A belorusz család, amelyiknél lakott, megkérte, hogy jelentkezzék be
a rendőrségnél, ami adott esetben a németek szolgálatában álló belorusz
segédrendőröket jelentette. A rendőrparancsnokot annyira meglepte Ru­
feisen némettudása, hogy fel akarta fogadni német házitanítónak. Rufeisen
végül beállt tolmácsnak a belorusz csendőrök és a Mirben állomásozó né­
met rendőrök közé. Ehhez német apától származó lengyelnek állította ma­
gát. Formálisan a német rendőrség alkalmazta, és német egyenruhát vi­
selt. Munkája nagy részét lóháton töltötte, és jelen kellett lennie a zsidók
tömeges agyonlövésén. Egy alkalommal találkozott egy miri zsidóval, akit
Vilniusból ismert, és rajta keresztül olyan híreket adott tovább a helybe­
li zsidóknak, amelyek segíthettek rajtuk. A rendőrőrsön belüli új pozíció­
jából figyelmeztette a Mirben lakó zsidókat, hogy 1942. augusztus 13-án
mindannyiukat agyon akarják lőni. Még néhány fegyvert is kicsempészett
nekik. Ennek eredményeként mintegy háromszáz zsidónak sikerült meg­
szöknie Mirből.
Amikor egy miri zsidó elárulta a rendőrségnek, hogy Rufeisen volt az,
aki figyelmeztette őket, ő beismerte az alkalmazójának, hogy csakugyan így
történt. Amikor amaz az indokairól kérdezte, önszántából elmondta, hogy
valójában zsidó. A német rendőrt megdöbbentette ez a vallomás, és jó adag
szimpátiát mutatva kijelentette, hogy őrültség volt beismerni. Ezután ahe­
lyett, hogy intézkedett volna Rufeisen kivégzéséről, halvány célzást tett
neki, hogyan maradhat életben, és őrizetlenül magára hagyta. Rufeisen élt
az alkalommal, és bár addigi kollégái üldözőbe vették, sőt rá is lőttek, az
volt az érzése, hogy nem mindegyik rendőr akarja csakugyan elkapni.
Menekülés közben Rufeisen megpillantott egy apácát, és ekkor támadt
egy ötlete. Beosont a Feltámadás Nővérei Kongregáció helyi kolostorába.
 Isten és Em ber partizánjai 367

Ez egy különleges rend volt, amelyet egy anya és lánya alapított, és a nem­
zeti önfeláldozás sajátos lengyel martirológiai hagyományát ápolták. Ru-
feisen segítséget kért tőlük. Az apácák féltek. Tudták, hogy Rufeisen zsidó,
és hogy a környéken mások is jól ismerik. Azt mondták neki: imádkozni
fognak útmutatásért. Aznap a szentbeszéd tanítása az irgalmas szamaritá­
nus példabeszéde volt (Lukács, 10:25-37), amit a két nő Isten jeladásá­
nak tekintett. A történet szerint egy zsidót kiraboltak és megvertek, és se­
gítségre volt szüksége, de senki nem segített neki a sajátjai közül, hanem
a szamaritánusok idegen és ellenséges törzsének egy tagja. Az apácák úgy
fogták fel az irgalmas szamaritánus paraboláját, mint felső helyről érkező
útmutatást arra vonatkozóan, hogy segítsenek az idegennek. Minden bi­
zonnyal megértették azonban azt is, hogy a parabolának van egy mélyebb
jelentése. Jézus erre hivatkozik, amikor egy fontos bibliai helyen így beszél:
„Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeres­
sed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr” (Léviták 19:18). Jé­
zus azt mondta a tanítványoknak: a „szeresd felebarátodat, mint magadat”
a legfontosabb parancsolat Isten szívvel, lélekkel és értelemmel való szere-
tete után (Lukács 10:27, Máté 22:39, Márk 12:31). A tanítványok ezután
azt akarták tudni, kit tekintsenek sajátjaiknak, és kit tekintsenek szom­
szédjaiknak. Ez volt az a kérdés, amelyre Jézus ama irgalmas szamaritánus
történetével válaszolt, aki idegen létére segített az idegennek. Ezután meg­
kérdezte a tanítványoktól, ki volt a szomszéd ebben a történetben, mire
azt felelték: „Aki irgalmas szívű volt iránta.” Ekkor Jézus így szólt: „Menj,
és tégy te is hasonlóképpen” (Lukács 10:37).
Az apácák befogadták Rufeisent a kolostorba, és több mint egy évig ott
rejtegették. „Elképzelni is nehéz, miféle fortélyokhoz folyamodtak a nővé­
rek, hogy lehetővé tegyék az ott-tartózkodásomat, különösen ősszel és télen
—emlékezett később —, ráadásul még arra is volt gondjuk, hogy ott-tartóz­
kodásomat minél kellemesebbé tegyék.” Az ott töltött időt arra használta,
hogy az Újtestamentumot olvasta. Cionista lévén, Jézusban egy olyan zsi­
dó képét vélte felismerni, aki Palesztinában otthon van. 1943 decemberé­
ben, amikor úgy látszott, hogy jelenléte veszélybe sodorhatja a kolostort,
beleegyezett, hogy apácának öltözve elhagyja az épületet. Találkozott egy
miri zsidóval, aki elvezette a szovjet partizánokhoz. Az alakulat lelövöldöz­
te a soraiban lévő lengyeleket, így Rufeisen most azt bizonygatta, hogy zsi­
dó. Más miri zsidók, akiket Rufeisen mentett meg, Tuvia Bielskivel vol­
tak a családi táborban. így Rufeisen egy darabig Bielski embereivel együtt
368 FEK E T E FÖLD

szolgált. Később, amikor a Vörös Hadsereg ismét bevonult a körzetbe, en­

gedett az általa megmentett miri zsidók rábeszélésének, hogy álljon be dol­
gozni a szovjetekhez. Három hónapig szolgált az NKVD-nél, jelentéseket
írt azoknak az embereknek a viselkedéséről a háború alatt, akiket ismert.
Rufeisen egyike azoknak a megszámlálhatatlanul sokaknak, akik egyaránt
szolgáltak a náci Németország és a Szovjetunió apparátusában, de per­
sze nagyon kevés zsidó akadt, akinek mindkettő sikerült. Rufeisen végül
Krakkóba ment, ahol beállt egy kolostorba.
Andrej Septyickij, a görög katolikus metropolita az ukrán nyájhoz szól­
ván ugyancsak hivatkozott az irgalmas szamaritánus parabolájára. „Higy-
gyétek el - írta —, hogy minden, amit a felebarátaitok iránti szeretet jegyé­
ben tesztek, Isten áldását hozza a családotokra és a falutokra.”799 A Szent­
ként emlegetett Michaí Iwaniuk szintén idézte a példabeszédet, bár pon­
tatlanul.800 Öt zsidó, akiket egy krosnói római katolikus pap mentett meg,
később arra az intelemre emlékezett, amelyet tőle hallottak: „Szeresd fele­
barátodat.” Azok közül a több ezer lengyel római katolikus közül, akik se­
gítettek a zsidóknak, sokan magyarázták a tettüket ugyanerre a szövegre
hivatkozva, még ha pontatlanul idézték is: az ember kötelessége, hogy „se­
gítsen a felebarátján”.801
Az ilyen emberek számára a felebaráti érzés kölcsönös viszony volt: a fe­
lebarát olyan valaki, aki segít a másikon, vagy akinek segítségre van szüksé­
ge a másiktól; valaki, aki irgalmat mutat, vagy akinek irgalomra van szük­
sége. Az emberség a másik ember szenvedésében ismeri fel magát. A hábo­
rú alatt Oswald Rufeisen a kolostorban rejtőzve az Új testamentumot ol­
vasta, de amikor belépett a rendbe, ótestamentumi nevet választott: D á­
nielét, az álmok magyarázójáét, a balsors prófétájáét. Azok a keresztények,
akik irgalmat tanúsítottak a zsidók iránt, mint Rufeisen esetében, kivé­
telek voltak abban a morális katasztrófában, amely a kereszténységet érte
a holokauszt idején. Az áradás idején csendben az árral szemben úsztak,
felszínre buktak, hogy segítsenek, aztán eltűntek újra.

T) Motyka: Cien Ktyma Sawura, 86.

>SÍ’° YIVO, Hirshant Papers, 3/206.
801 Raczy: Pornóc Polakáw, 233> 100.
 A kevés Igazak

tizenkilenc esztendős Ita Strazt egy litván rendőr odavonszolta a Po-

nary-erdőben ásott hosszú árokhoz. A lány hallotta a fegyverropogást,
most pedig meglátta a holttestek sorát. „Ez a vég” - gondolta. —„Mit
láttam eddig az életből?” Ott állt a többiekkel együtt meztelenül az árok
szélén, és lövedékek süvítettek a feje és a teste mellett. Hanyatt zuhant,
nem a halált színlelve, egyszerűen a rettegéstől. Mozdulatlan maradt ak­
kor is, amikor egymás után zuhantak rá a testek. Amikor a gödör megtelt,
valaki végigment a felső holttestsoron, és belelövöldözött a rakásba. Egy
lövedék átfúrta Ita kezét, de a lány egy hangot se adott ki. Várt, amíg csak
bírt, aztán keresztülvergődött a holttesteken és a földrétegen. Meztelenül,
úgy, hogy testét csak sár s a maga és a többiek vére borította, megpróbált
segítséget találni. Bekéredzkedett egy kunyhóba, de elzavarták, ugyanígy
a másodikban, a harmadikban. A negyedikben végre segítséget kapott, és
életben maradt.802
Ki lakott a negyedik kunyhóban? Ki cselekedett normák és intézmé­
nyek támogatása nélkül, úgy, hogy nem képviselt se kormányt, se hadse­
reget, se egyházat? Mi történik, amikor nem szürke találkozás történik,
amelyben a segítségre szoruló zsidók olyan emberekkel kerülnek kapcso­
latba, akik valamilyen intézményhez kötődnek, hanem olyan, amelynek
során a menekülő egyszerűen egy ismeretlennel találkozik? Ezek a fekete
találkozások. A legtöbb zsidó általában elutasításban részesült, és elpusz­
tult. Amikor a külvilág veszélyekkel terhes, és nem nyújt semmi reményt,
azok a kevesek, akik menteni próbálták a zsidókat, ezt gyakran azért tették,

81,2Tomkiewicz: Zbrodnia iu Ponarach, 203. Vova Gdud hasonlóképpen élte túl a Ponaryt. Lásd Good:
„Ycrushalayim”, 17—18.
370 F E K E T E FÖLD

mert el tudták képzelni, hogy a saját életük mennyire megváltozhat ezáltal.

Életük kockáztatását kiegyensúlyozta a szerelem, a házasság, a gyermekek,
a háború utáni béke és egy nyugodtabb jövő elképzelése.803
Egyszerűbb esetekben ez az elképzelés egyszerű szexuális vágy lehetett.
Zelda Machlowicz azokban a visszaemlékezéseiben arról, hogyan szökött
meg mind a Gulag, mind a Belzec felé tartó vonatról, nem állítja, hogy
vonzó lett volna. Nincs is szüksége rá: a hangneme és a története önma­
gában meggyőző. Zelda falusi lány volt, zsidó földműves szülők gyerme­
keként született a két háború közti Lengyelországban, Kelet-Galíciában,
amely ma Nyugat-Ukrajnához tartozik. Sok zsidó foglalkozott földmű­
veléssel Földünknek ezen a részén. Az Orosz Birodalomban a zsidóknak
tilos volt földet birtokolni a városokon kívül, a Habsburg Birodalomban
viszont gazdálkodhattak. Amikor a Habsburg Monarchia az első világhá­
ború következtében szétesett, és Galícia Lengyelország részévé vált, több
ezer zsidó tovább folytatta a szántás-vetést és az állattartást. A Machlowicz
család ezek közé tartozott, egészen Kelet-Lengyelország szovjet megszállá­
sáig. 1940-ben az N K V D vagyonos kulákként deportálta a családot.
Zelda a szüleit elhagyva leugrott a szovjet deportálószerelvényről, és
Rawa Ruska városa felé vette az útját, ahol elrejtőzött a szovjet hatóságok
elől. Amikor 1941 júniusában a németek bevonultak, Zelda már megta­
nulta, hogyan ügyeskedheti ki a mindennapi betevő falatját. Igyekezett
elkerülni a német agyonlövési kampányokat, aztán 1942 elejétől az el­
hurcolást a belzeci halálgyárba. Nem bujkált, hanem a kilétét rejtegette:
olyan helyeken járt, ahol nem ismerték, és ukrán lánynak mondta ma­
gát. Nem vonult be a gettóba, és nem viselte a sárga csillagot, amellyel
a zsidóknak meg kellett jelölniük magukat. Nőként megvolt az az előnye,
hogy nem viselte a testén zsidó mivolta fizikai jelét. Olyan ruhákat viselt,
amelyeken látszott, hogy falusi, de az nem, hogy zsidó. A vidékéről szár­
mazó zsidókhoz hasonlóan jól beszélt ukránul, és ismert olyan fortélyo­
kat, amelyekről a nem zsidók azt hitték, hogy a zsidók nem rendelkez­
tek vele, például fel tudta nyergelni és meg tudta ülni a lovat. Idegenek
soha nem fedezték fel, hogy zsidó, viszont egy idő után akadtak, akik fel­
ismerték.

lSÜ3 A többszöri elutasíttatásról szóló tipikus és meggyőző beszámoló Pese Kharzhevski-Zlotnik: „Di
Kristlekhe »hilf« far di Kolbutsker yidn”, in Yasni: Sefer Klobutsk, 247-49.
 A kevés Igazak 371

A rendőri hatalom a német és a szovjet megszállás alatt egyaránt helyi

szintű volt. Bár Zelda nem Rawa Ruskából származott, mindennap szem­
be kellett néznie azzal a veszéllyel, hogy egy ukrán segédrendőr felismeri.
Egy nap ketten felismerték. Két fiú volt, maguk is tizenévesek lehettek.
„Gyere velünk Belzecbe, majd ott pihenhetsz” - gúnyolódtak vele. O da­
szaladt egy harmadik ukrán rendőr is. Zelda ráismert: Pietrek Hrosko
volt, akivel a háború előtt egy iskolába jártak. „Ne vigyétek el - mondta
a másik kettőnek. —Ez a lány a menyasszonyom a háború előttről, ma­
gammal viszem.” Az ukrán nyelvben a „menyasszony” szónak sokkal tá-
gabb a jelentése, mint az angolban, inkább olyasfélét jelent, mint a „girl-
friend”, azaz barátnő. A két másik ukrán rendőr magukra hagyta őket.
Ezután Pietrek Zeldához fordult, és olyan párbeszéd alakult ki közöttük,
amely nemcsak a körülöttük arató halálról szólt, hanem a fiatalságukkal
járó érzésekről is.

P.: „Megmentettem az életed. Maradj velem. Régóta akartalak, még

a háború előttről, amikor a hatodikba jártál.”
Z.: „Ide hallgass, te megteheted, hogy kihasználsz. Én zsidó vagyok, te
pedig német rendőr. Hát tégy velem, amit akarsz. Vagy várj, és ké­
sőbb, amikor vége lesz a háborúnak; talán összeházasodhatunk.”
P.: „Esküszöm, egy ujjal sem nyúlok hozzád. Gyere haza velem.”
Z.: „Nem, köszönöm. Isten meghálálja, amit tettél.”
P.: „Bánni fogod. Elbújtatlak.”
Z.: „Nem akarom, hogy tönkretegyem a karrieredet a németeknél. Tu­
dod, hogy egyedül vagyok, alig múltam tizenhat éves, de nem esik
bajom.”
P.: „Ne felejts el.”

Később Zeldát feljelentette egy zsidó ismerőse, és Belzecbe deportál­

ták. Megint megszökött a szerelvényről, bár rálőttek, és megsebesült. Egy
ukrán család talált rá, akik ukránnak nézték, és meggyógyították. A család
fiatal férfi tagja rendőr volt a németek szolgálatában, és Zelda neki is meg­
tetszett. „Mama - mondta az anyjának -, menyasszonyt hoztál nekem.”
Zelda elhatározta, hogy továbbáll Lwówba, és beáll egy kolostorba. Ú t­
közben egy ukrán lánytól, aki mellette ült a vonaton, ellopta az igazolvá­
nyát. Amint akkoriban Lwówban mondták, az igazolvány tartja egybe az
ember testét és a lelkét. Zelda a lopott személyazonossággal több munka­
372 FE K E T E FÖLD

helyen is megfordult, köztük egy olyanon is, ahol német igazolványokat

hamisítottak.804

Egy zsidó nőt megmenthetett egy új szerető, egy olyan férfi, akivel buj-
dosás közben ismerkedett meg, és aki házasságot, azzal pedig új otthont
és fedelet ajánlott neki. Alicja Rottenberg elhagyta a gettót, hogy az árja
negyedben keressen fedelet magának. Két unokanővérével először a nagy­
bátyja titkáránál bujkált. Valaki feljelentette őket, és menekülniük kel­
lett. Ezután egy tengerésznél kapott helyet, de a férfi nem kívánt szexuá­
lis közeledése miatt továbbálltak. Ezután egy egykori prostituált fogadta
be őket, aki megkedvelte Alicját. A hölgy nem sokáig tarthatta magánál
a három fiatal lányt, de talált nekik menedéket a nővérénél és a nővére két
lányánál, akiknek Alicja fizetett. Az öt fiatal nő együttléte egy ilyen szo­
katlan szituációban olyan feszültségeket keltett, amelyek viszont nagyon is
megszokottak.
A ház egy barátja, egy Zdzisíaw Baranski nevű fiatalember egy idő után
nagyobb figyelmet fordított Alkjára, mint a két nővérre. Amikor a másik
kettő helyett Alkjának tett házassági ajánlatot, amazok féltékenyek lettek,
és elárulták az udvarlójának, hogy zsidó. Alicja szerette volna megkímél­
ni Zdzislawot a várható kellemetlenségektől. „Láttam, hogy a helyzet egy­
re kellemetlenebb. Elhatároztam: megmondom Baranskinak, hogy mind­
annyiunk nyugalma érdekében szakítanunk kell. Másnap este, amikor Ba­
ranski eljött hozzám, tapintatosan beszélni kezdtem arról, hogy fejezzük
be a kapcsolatunkat. Erre azonnal azt felelte, hogy ő már mindent tud, és
az egésznek semmi jelentősége számára. Megígérte, hogy gondoskodik ró­
lam, és segíteni fog, ahogy csak tud.”
Ekkor a vendéglátó család elhatározta, hogy ellopnak mindent a zsi­
dó lakóktól, és feljelentik őket a rendőrségen. Az elhatározás valószínűleg
nem haragból, hanem tiszta számításból született. Amikor a nővérek el­
árulták Zdzisíawnak, hogy Alicja zsidó, voltaképpen feljelentették az any­
jukat, hogy zsidókat rejteget, magukat pedig, hogy a bűntársai. Az em­
beri féltékenység egy pillanatában veszélybe hozták az anyjuk és a maguk
életét. Az egyetlen módja annak, hogy gondoskodjanak a saját biztonsá­
gukról és arról, hogy Zdzisíaw nem jelenti fel őket, az volt, ha megszaba-

xn‘ YIVO, RG 104/MK547/7/200, Zelda Machlowicz-Hinenberg.

 A k ev és Igazak 373

dúlnak a zsidóktól. Alicja biztonságban volt: a vőlegénye állta a szavát, és

új menedéket talált számára Varsó külvárosában. Alicja két unokanővérét
másnap agyonlőtték. Alicja és Zdzislaw a háború után csakugyan összehá­
zasodott. Született egy lányuk, később elváltak.

Előfordult, hogy egy asszony megmentette a férjét, vagy egy férfi a fele­
ségét. Szolja Ejzenstejn „aranykezűnek” ismert szülésznő volt Kijevben,
Szovjet-Ukrajnában. 1941 szeptemberében a németek a városban maradt
zsidók többségét agyonlőtték Babij Jarban. Szolja férje, aki nem volt zsidó,
bunkert ásott a felesége számára a kert hátsó részében. Beöltöztette hajlék­
talannak, és odavezette a bunkerhez az asszonyt. Aztán megsétáltatta a ku­
tyát, ami bizonyára mindennapi családi foglalatosság volt. Amikor odaért
a rejtekhelyre, hosszan beszélt hozzá. Ételt és vizet vitt neki. Az asszony el­
viselhetetlennek tartotta a rejtőzködést, és kérte a férjét, hogy mérgezze
meg. Az nem volt erre hajlandó. Az asszony életben maradt.805

A gyermekek iránti szeretet is menedékhez juttathatta az embert.806

Katarzyna Wolkotrup lengyel nagymama volt. Baranowicében lakott a gye­
rekeivel és azok családjával. Volt egy férjezett lánya, egy nős és egy nőt­
len fia. A lányának volt egy gyereke, Katarzyna első és egyetlen unoká­
ja. Katarzyna gyermekei baráti viszonyban voltak egy zsidó házaspárral,
Michallal és Ghánával, akiknek ugyanolyan idős gyermekük volt, mint
Katarzyna unokája. Michal és Chana a ház pincéjében rejtőzködött a kis­
lányukkal. A gyerek időnként sírt, és Katarzyna nagymama, Chana ké­
résére kivitte olykor a kicsikét a levegőre. Ez sokkal biztonságosabb volt,
mint ha Michal vagy Chana jelent volna meg, voltaképpen nem is jelen­
tett kockázatot: a csecsemő lány volt, nem volt testileg megjelölve, és aki
Katarzynával látta, nem gondolhatott mást, mint hogy egy nagymama az
unokájával. Lengyelországban, ahol a nagymamák nevelték a gyerekeket,
ez tipikus látvány volt.

805 Rubenstein és Altman: Unknown Black Book, 60-61. Lásd Fogéi mán: Consciencc, 260.
800 Az embermenrés strukturális alapjául szolgáló érzelmi kapcsolat természetesen lehetett homoszexuális
is, amint ez egy zsidómentő lengyel római katolikus pap és ukrán partnere esetében történt. Lásd álta­
lában Paulsson: Secret City.; 44.
374 F E K E T E FÖLD

Egy nap Katarzyna sétálni vitte Michal és Chana gyerekét, amikor han­
gos zajt hallott a ház felől, és nem mert visszatérni. Amikor végre vissza­
ment, mindenkit holtan talált: nemcsak Michalt és Chanát, hanem a sa­
ját három gyermekét, a menyét, a vejét és csecsemő unokáját is. Egy szom­
széd feljelentette őket, valószínűleg abban a reményben, hogy jutalomból
megkapja a házat. Katarzyna ötvennégy évesen, immár család nélkül, jövő
nélkül örökre elhagyta Baranowiczét. A kicsit megtartotta, mintha a saját
unokája volna, és a zsidók, akik a háború után kikérdezték, azt mondták:
úgy nevelte, hogy „egészséges és aranyos” legyen.807
Volt eset, hogy a gyerekeket dadusok nevelték, akik szerették őket. Var­
sóban Maria Przybylska dajkaként dolgozott a Lewin családnál a kis Re­
gina mellett, akit egyéves kora óta dajkált. Regina apja a varsói gettóból
felvette a kapcsolatot Mariával. Amikor a férfit Treblinkába deportálták,
ahol megölték, a felesége a lányukkal elhagyta a gettót, és átment az árja
negyedbe, ahol megkereste Mariát. Regina dajkája befogadta mindkette­
jüket - egykori gondozottját és egykori munkaadóját - , és fedelet adott
számukra. Regina, akit könnyebb volt lengyelnek kiadni, részben legalább
azért, mert lengyel dajka nevelte, Maria lengyel barátainál lakott, akiknek
Maria unokahúgaként lett bemutatva. Regina anyjáról viszont a beszéde
és a külseje alapján egyaránt könnyen meg lehetett állapítani, hogy zsidó.
Abban állapodtak meg, hogy a mama Maria egy férfi barátjánál fog lakni.
Maria most egy német családnál dolgozott, tőlük némi élelmet és sze­
net lopott Regina és az anyja számára. Maria barátja átengedte Regina any­
jának a saját ágyát, és ő maga a padlón aludt. Mivel egy étteremben sza­
kácsként dolgozott, húst lopott a védenceinek, úgy, hogy magának nem is
tartott meg semmit belőle. Regina 1946-ban tizenhét évesen így írt Svéd­
országból az asszonyról és a férfiról, akik megmentették őt és az anyját:
„Ennek a két embernek köszönhetek mindent, azt, hogy ma látom a na­
pot, nézhetem az embereket, élek, és élvezem az életet és a szabadságot.
Nem tudom, képes lett volna-e bárki a családomból ekkora áldozatot hoz­
ni értünk, és úgy gondoskodni rólunk, ahogy ők gondoskodtak rólunk, és
szerettek bennünket.”808
Férfiak is befogadtak olykor gyerekeket, vagy azért, mert a feleségük erre
kérte őket, vagy mert maguk akarták. Sergiusz Seweryn adoptált egy há­

807 ZIH, 301/1959.

808 YIVO, RG 104/MK538/1072.
 A kev és Igazak 375

roméves árva kislányt, akiről a Bialystok környéki falujában tudták, hogy

a két életben maradt zsidó egyike.'809 Hűségesen nevelte, amíg a felesége el
nem hagyta, és magával nem vitte a gyereket. Az ugyancsak Bialystok vi­
dékére való Stanisíaw Jerominski egy zsidó ismerőse egyéves kislányát vet­
te magához.'810 A háború után nem akart megválni a kislánytól: „Ügy te­
kinti, mintha a saját lánya volna, és azt mondja, a fejét kockáztatta érte” -
ami igaz is.
Előfordult, hogy egy férfi elveszítette a saját gyermekeit, hiányoztak
neki, és ez késztette cselekvésre. így menekült meg Rachela Koch és két
lánya. A Koch család a háború előtt Kolomijában lakott. Ebben a galíciai
városban szinte egyetlen zsidó sem élte túl a háborút. Rachela és a két lá­
nya egy óvóhelyen bújt meg, hogy elkerüljék az agyonlövési akciókat.
Ok hárman értek oda utoljára, így nekik jutott a legrosszabb hely a na­
gyon mély odú sötétjében és bűzében, de amikor a rejtekhelyét felfedez­
ték, éppen ezért sikerült megmenekülniük.
Amikor kimásztak, elkeseredve, nyomorultan várták a halált az út mel­
lett. Egy Michal Fedorowicz nevű lengyel férfi, aki arra járt, felismerte,
hogy zsidók. Akkoriban a lengyelek a legtöbb zsidó esetében képesek vol­
tak erre. Figyelmeztette őket, hogy az életüket kockáztatják. Lemondó vá­
laszt kapott. Michal befogadta az asszonyt és két kislányát, akikkel úgy
bánt, mintha a sajátjai volnának. Elmondta Rachelának és a lányainak,
hogy a németek elvitték három gyerekét. Michal valószínűleg idős em­
ber lehetett, és valószínűleg felnőtt gyermekekről beszélt, mert nemcsak
Rachela kislányait kezelte úgy, mintha a gyermekei volnának, hanem az
anyjukat is. Az a legjobb tiltakozás - mondta nekik-, ha magához vesz há­
rom másik gyermeket.811
Volt asszony, aki elvesztette a gyermekét, és akik a közelében voltak,
érezték, mennyire hiányzik neki. Ewa Krcz például, aki egy Oswi^cimtől
nem messze lévő faluban élt, a háború alatt elveszítette a lányát, Geniát.
Az asszony vigasztalhatatlan volt. A kisfia tudta, hogyan segíthetne neki.
A közelükben volt az a lágerkomplexum és halálgyár, amelyet a néme­
tek az Oswi^cim melletti lengyel katonai bázis területén alakítottak ki:

sr"’ 2lH , 301/2259.

810 2lH , 301/1468.
811 Zl H, 301/2877.
376 F E K E T E FÖLD

Auschwitz, ahol a háború után sok-sok gyerek maradt, akiknek égető szük­
ségük volt gondoskodásra.
Az Auschwitzba érkező utolsó nagy transzportok magyarországi zsidó­
kat szállítottak, akiknek a többségét megölték, de egy részük még ott dol­
gozott rab munkásként, amikor a lágert bezárták. A felnőtteket rettene­
tes körülmények között elhajtották Németország felé, a gyerekeket ott­
hagyták. Közülük sokan már árvák voltak, mások akkor lettek azzá, ami­
kor életben maradt szüleik lemaradoztak a halálmenetben, és agyonlőtték
őket. Voltak a gyerekek között olyan kicsik is, akik még a nevüket sem
tudhatták. Ewa fia magától bement Auschwitzba, és kiválasztott egy kö­
rülbelül kétéves kislányt, akiről úgy gondolta, hogy az anyjának kedvére
való lesz. A gyerek nagyon beteg volt, de Ewa meggyógyította és felnevel­
te. Később a lány megpróbálta megkeresni a szüleit Magyarországon. Nem
találta meg őket.812
Voltak gyermektelen családok, amelyek gyermeket találtak maguknak.
Egy zsidó kislány, aki a volhíniai Nowograd-Wolynskből származott, túl­
élte a tömeges agyonlövést az árokban, ahol az anyját és a nővérét megöl­
ték. Kunyhóról kunyhóra futott az erdőben, amíg végre fedelet kapott egy
fiatalasszonynál. Itt a kislányt olyan sokat és olyan brutálisan verték, hogy
a szomszédok panaszt tettek a zaj miatt, és megmondták a kislánynak, hogy
keressen menedéket valahol másutt. Végre találkozott egy idős ukrán há­
zaspárral, Marko és Okszana Verbijevkával, akik szimpatikusnak látszot­
tak, és meghallgatták a történetét: az életét, a kivégzőárkot, a lövöldözést,
a menekülést, a veréseket. A két idős ember sírva hallgatta. Aztán Okszana
azt mondta: „Nyugodj meg, kislány, felejtsd el mindezt. Te leszel a kislá­
nyunk. Nekünk nincs gyermekünk, mindenünk a tiéd lesz.”
Aztán egy perc múlva hozzátette: „De te nem hagysz el később bennün­
ket, ugye?” A kislány ott maradt Markónál és Okszanánál a háború végé­
ig, aztán elhagyta őket. 813

Az ukrán paraszt házaspár, Okszana és Marko szavaiból egyaránt kiérződik

a gyermektelenség és az elkerülhetetlen öregedés bánata, az a vágy, hogy
egy utód révén meghaladják a halált, de az is, hogy egyszerűen szükségük

81’ Az esetről lásd Ostafowka: Farby ivodne. A halál menetekről lásd Blatman: Death Marches.
3U USHMM, RG-68.102M/2007.372/21 /206-47.
 A k evés I ga za k 377

volt segítségre a gazdaságban. A szóban forgó időszak a mezőgazdaság kora

volt. A két háború közötti Lengyelország e keleti végei, amelyek ma Belo­
russzia vagy Ukrajna nyugati részéhez tartoznak, még szinte teljes egészé­
ben agrárjellegűek voltak. A földművelés gépek nélkül történt, és jelentős
állati és emberi munkaerőt igényelt. A nagy világválság keményen lesúj­
tott erre a földre, és sokáig tartott, elzárta a gazdálkodók elől a piacokat,

AZ IGAZ KEVESEK
°Riga A tú lé lő k á lta l e m líte tt
egyes h e lyszín ek

Balti-tenger

Vilnius 0 A '

. , s í k sAG
ÉSZAK-EUfiO P*' A *# Turec
Wysoka ° Biatystok :$S
Bielsk Podlaski 0 C < -Z -K '
Treblinka ♦
Ode, Varsó0
P ripjaty mocsaruk
%
% o Sarny

Aleksandra Woronówka
" 'o K o p a n in y 0 .. Równed5 o Nowograd- 0 Kijev
... ° Belzec* ___ Wotynsk
Oswi^cim^ Krakkó Rawa-Ruska°
0Lvov
Auschwitz*

Stanislawóvv

/C<r °Kotomyja A 'fe -

-O
pO
B alaton

Feketc-tene.er
D u na

és visszalökte őket az önellátás szintjére. A gazdaság nem a cseréről, inkább

a kétkezi munkáról szólt, a lényeg az volt, hogy elegendő legyen a termés,
amellyel az emberek és az állatok átvészelhetik a telet, hogy aztán a kö­
vetkező nyáron ismét termelhessenek. Munkaerő általában volt elegendő.
Az 1920-30-as évek nemzetközi bevándorlási politikájának köszönhetően
még túl sok is volt. A német uralom alatt ez később megváltozott.
378 F E K E T E FÖLD

A Szovjetunió 194l-es megtámadása során, amely pontosan ezekről

a területekről indult, a németeknek sok lóra volt szükségük, mert még a hí­
res Blitzkrieg hadseregei is főképp lófogatokkal mozogtak. Amikor a Bar-
barossa hadművelet nem a tervek szerint haladt, és a németek kénytelenek
voltak több millió fiatal férfit küldeni a frontra, a hiányzó munkaerőt Ke-
let-Európából begyűjtött férfiakkal és nőkkel pótolták. Ez eleinte tobor­
zással, aztán kényszerítéssel, végül gyilkos kampányok mellékágaként tör­
tént. Mivel több millió lengyelt, ukránt, beloruszt és oroszt hurcoltak Né­
metországba, több szláv lakosa lett, mint a középkortól kezdve bármikor
volt. Európa elhagyott keleti részeiben viszont munkaerőínség lépett fel,
és rengeteg családnak égető szüksége volt segítségre az állatok mellett és
a földeken. Több százra vagy talán több ezerre rúghat azoknak a zsidó gye­
rekeknek a száma, akik annak köszönhették a túlélésüket, hogy a csalá­
doknak szükségük volt a munkaerőre. Ezek a gyerekek többségükben ár­
vák voltak.814
A Bialystok környékéről származó Noema Centnewschwer815 tízéves le­
hetett, amikor a németek bevonultak, és megkezdődött a zsidók lemészár­
lása. Noema hét tanyán is dolgozott, mielőtt talált egyet, ahol megma­
radhatott. Ez egy nagyobb gazdaság volt, ahol a gyerekek még túl kicsik
voltak ahhoz, hogy dolgozzanak, és csak egyetlen pár munkáskéz akadt.
„Néhány nap múlva rájöttek, hogy zsidó vagyok - emlékezett vissza -, de
hagyták, hogy maradjak. Nem voltak kedvesek, a szememre hányták, hogy
zsidó vagyok, de nem hagyták, hogy éhezzem.” Chawa Rozensztejn816 a vi­
lágnak ugyanebből a zugából, egy Lomza817 nevű kisvárosból származott.
1941-ben túlélte a lengyelek pogromját, aztán 1942-ben a gettó kiürítését.
Hatéves korában nekivágott a környékbeli falvaknak. Kilencévesen így be­
szélt a parasztokról, akikkel találkozott: „Elég barátságosak voltak, amikor
lelkiismeretesen dolgoztam.”
Szyja Flejsz818 Noemával egyidős fiú volt Volhíniából. Több faluban is
bujdosott, aztán más fiúkkal együtt bevette magát az erdőbe. Egy dara­
big pásztorként dolgozott, aztán azt a tanácsot kapta, hogy menjen egy

814 Vö. Engelláng: Losy Zydów, 117.

81SZIH, 301/2750.
8,6 ZIH, 301/1272.
817 A háború előtti Lomzárói lásd Gnatowski: „Niepokorni”, 156-57.
818 Az életéről lásd ZIH, 301/2739.
 A kev és Igazak 379

Woronówka nevű, színtiszta lengyel lakosságú kis településre. 1940-ben

a szovjet időszak alatt az N K Y D deportált két falubelit. 1941-ben a néme­
tek vették át az uralmat. Amikor Szyja odaérkezett, a környező erdőkben
már partizánháború folyt a szovjetek és a németek között. Emlékei sze­
rint, nappal mindenki igyekezett békében lenni a németekkel, éjjel a szov­
jetekkel.819
Szyját egy bizonyos Zygmunt Kuriata vette magához. A körülbelül negy­
venkét házból álló Woronówkában huszonkettő a Kuriata család tulajdo­
nában volt, ami egyfajta biztonságérzetet adhatott. Az N K Y D két embert
deportált a faluból, közülük az egyik a család tagja volt, de Zygmunt nem
vont le különösebb következtetéseket a zsidókról és a kommunizmusról.
Zygmunt tudta, hogy Szyja zsidó árva, és jól bánt vele. Azt akarta, hogy
a fiú tanuljon meg imádkozni, talán hogy sikerüljön elvegyülnie a többiek
között, mert a keresztények egyebek mellett azzal tették próbára a zsidókat,
hogy felmondatták velük a Miatyánkot. De az is lehet, hogy meg akarta
menteni a gyerek lelkét. Talán ez is, az is, vagy egyik sem. Szyja azonban
a meggyilkolt szüleire gondolt: „Az apám zsidó volt, az anyám zsidó volt,
én is zsidó akarok lenni.” Kuriata higgadtan fogadta a választ: „A zsidó az
zsidó, nem kell, hogy imádkozzék.”
1943-ban Volhíniában egy harmadik fél is belépett a partizánháború­
ba. Az ukrán nacionalisták ezek között az extrém körülmények között ké­
pesek voltak létrehozni a saját partizánhadseregüket. Az év első hónapjai­
ban sok olyan ukrán, aki korábban a németeknél szolgált segédrendőr­
ként, szökött ki az erdőbe, és csatlakozott az Ukrán Felkelő Hadsereghez
(UPA). Ez a formáció Volhínia és más, 1939 előtt Lengyelországhoz tar­
tozó, ukránok által lakott területek háromszoros megszállása következté­
ben jött létre. A szovjet megszállás szétverte a legális ukrán politikai párto­
kat, és diszkreditálta a radikális ukrán baloldalt. Ezután a német megszál­
lás több ezer ukrán fiatalnak - akiknek egy része már szolgált az N KV D -
nél, és segédkezett a lengyelek és mások deportálásában - lehetővé tette,
hogy gyakorlatot szerezzenek a zsidók és mások lemészárlásának módsze­
reiben. Ezután a szovjet hatalom feltételezett visszatérése, ami 1942 végén
és 1943 elején a szovjet partizánok működésében jelentkezett, arra késztet­
te ezeket a rendőröket és másokat, hogy kivonuljanak az erdőkbe, egyesek
szovjet partizánnak, mások az UPA harcosának.

819 A versengő toborzás problémájáról lásdTsDAVO, 3833/1/87; AW II/1321/2K; AW II/1328/2K.

380 F E K E T E FÖLD

Az UPA820 parancsnokai, az ukrán nacionalisták arra készültek, hogy

szembeszállnak a szovjetekkel, és létrehoznak egy ukrán államot, de 1943
elején a közvetlen céljuk a lengyelek etnikai tisztogatása volt. Ez számos
esetben azoknak a zsidóknak a halálát is jelentette, akik lengyel családoknál
húzódtak meg. Tudomásunk van legalább egy olyan esetről, amikor egy zsi­
dó, akinek jó rejtekhelye volt, megmentett egy ukrajnai lengyelt. 1943-ban
a lengyelek és a zsidók az olyan kis településeken, mint Woronówka, le­
hetetlen helyzetbe kerültek a háromoldalú német-szovjet-ukrán partizán­
háború kellős közepén. Júniusban a németek felgyújtották Woronówkát,
büntetésből a szovjet partizánoknak nyújtott feltételezett támogatásért.
A Kuriata család egyik tagja elevenen megégett. A falu életben maradt la­
kói kétségbeesve tengődtek a romok között, az erdőben és a szomszédos
falvakban. Az UPA ukrán partizánjai novemberben ismételten megtámad­
ták őket, és porrá égették a falu megmaradt házait. Valahányszor az UPA
rájuk támadt, Szyja a lengyel családdal kiszökött az erdőbe. 1941 nyarán,
amikor megérkeztek a reguláris szovjet csapatok, az N K V D befejezte az
etnikai tisztogatást, amit a velük szemben álló ukrán nacionalisták kezd­
tek. A lengyel és zsidó származásúakat listába vették, és nyugatra depor­
tálták, a helyreállított Molotov-Ribbentrop-féle határon túlra, Lengyelor­
szágba, amely maga is nyugat felé tolódott. A szovjetek 1939-ben, amikor
előző alkalommal uralmon voltak, osztályalapon deportálták az embereket
a Gulagra; ezúttal etnikai alapon deportálták őket abba az országba, amely­
ről úgy gondolták, hogy odatartoznak.821
Woronówka összes életben maradt lakója nyugatra ment, és a település,
amely először megsínylette az első szovjet, aztán a német megszállást, majd
az ukrán partizánokat, végül a szovjet hatalom visszatérését, megszűnt lé­
tezni. Zygmunt Kuriata és a felesége családtagként vétette listába Szyját,
és hármukat a távoli Sziléziába szállították, azokra a földekre, amelyeket
a háború után Lengyelország elvehetett Németországtól. Sziléziában sok
olyan zsidó telepedett le, akiket elűztek Kelet-Lengyelországból, miután

820 Az UPA eredetéről és a lengyelek tömeges meggyilkolásáról lásd Snyder: „Origins”; továbbá min­
denekelőtt Motyka: O d rzezi. Motivációjáról bőségesen áll rendelkezésre primer forrás; lásd például
TsDAVO, 3833/1/86/19-20; TsDAVO, 3833/1/131/13-14.
821 A szovjet kihallgatási jegyzőkönyvek megerősítő bizonyítékokként szolgálnak, például Protokol
doprosza, I. I. Javorszkij, 1944. ápr. 14., GARF, fond R-9478, opisz 1, gyelo 398. Egy zsidóról, aki
megmentett egy lengyelt, lásd FVA, T-1645. Az ukrán nacionalisták projektjének szovjet folytatásáról
lásd Snyder: Reconstruction ofNations, 8-10. fejezet.
 A kev és Igazak 381

1945-ben a Szovjetunió ismét igényt tartott ezekre a földekre. így történt,

hogy Szyja, immár tizenhat évesen, újra találkozott zsidókkal. Elhatározta,
hogy elhagyja lengyel családját, és visszatér a zsidó élethez. Zygmunt lát­
hatóan igyekezett visszafogni az érzelmeit: „H a menni akarsz, mi nem tar­
tunk vissza. H a maradni akarsz, mi nem küldünk el” —mondta. Amikor
Szyja eltávozott tőlük, Zygmunt és a felesége sírt.
A munka többé-kevésbé kizsákmányoló volt, de egymagában ez nem
volt az ellenségesség vagy az idegenkedés jele. Olyan idők jártak arrafelé,
hogy a gyermekek is dolgoztak. A gyermekek munkája —legalábbis a fal­
vak túlnyomó többségében - általában magától értetődően beletartozott
a család fogalmába. Egyes zsidó gyerekek így azzal igazolhatták a létezésü­
ket, amit csináltak, és akad közöttük —bár korántsem mind - , aki cseré­
be szeretetet is kapott. Végül is a gazdaság egyfajta - gazdasági és morális -
intézmény volt, amelyben a zsidó gyerekek megtalálhatták a helyüket.
A tanya - akárcsak az anya és gyermekei vagy az apa és gyermekei vagy
a dajka és a gyerekek közötti kötelék —olyan viszonyt kínált, amelybe a zsi­
dó gyerekek beleilleszkedhettek. A munka - akárcsak a házasság, a házas­
ság kilátása vagy a szexuális vágy —olyan jelen- vagy jövőképet volt képes
generálni, amelyben az embernek a hiányát érezhetik, ahol szükség van rá,
ahol valami többletet jelenthetett. Még akár ha zsidó, akkor is.

Ezek a szituációk, bármilyen extrémek voltak is, nem jelentették az önfel­

áldozás legvégső formáit. Voltak esetek, amikor az embermentés mögött
csakugyan semmiféle intézmény nem állt, még egy olyan tisztán privát in­
tézmény sem, mint egy tanya, egy ház, egy család vagy szerelmi viszony.
Mi történt, amikor se egy állam, se egy diplomata, se egy hadsereg, se egy
egyház nem volt jelen, de még csak a kapcsolat tisztán emberi szükségle­
te sem, és a menedéket kereső zsidó semmi hasznosat nem tudott felkínál­
ni a fedélért cserébe? Mi történt olyankor, ha semmiféle emberi motiváció
nem állt fenn, ha nem volt semmiféle összefüggés az embermentés szemé­
lyes aktusa és a világ között, amelyben arra sor került, és semmiféle olyan
elképzelés nem befolyásolta, hogy a megmentett zsidó hogyan egészítheti ki
mások jövőjét? Ki volt, aki ilyen viszonyok között vállalta az embermen­
tést? Szinte senki.
A dolog egyszerűnek látszik: az ember lát valakit, aki meg van jelölve,
hogy halálra szánták. Ám egyeden emberi találkozás sem egyszerű. Minden
382 F E K E T E FÖ L D

találkozásnak megvannak a körülményei, amelyeket részben azok terem­

tenek, akik találkoznak, részben mások, részben pedig a véletlen művei.
Nincs olyan történelmi esemény, még a holokauszt sem, amelyik olyan
mértékű lenne, hogy eltakarja az egyes emberi interakciók belső specifi­
kus jellegét. Az, hogy az emberek segítettek, vagy nem segítettek, sokszor
azon múlott, milyen volt az első találkozás azzal a zsidóval, akinek segít­
ségre volt szüksége. Éppen ezért a zsidók néha akkor maradhattak életben,
ha képesek voltak, ha csak egy pillanatra is, úgy gondolkodni, hogy túllép­
tek saját egyéni szenvedésükön, és képesek voltak a másik személy szem­
szögéből látni a találkozást.
Josel Lewin a mocsaras Polézia nyugati szélén lévő Bielsk Podlaski lakó­
ja volt. A családját megölték, ő egyedül vándorolt, fogalma sem volt, mit
tegyen, próbálja-e meg a túlélést, és ha igen, hogyan. Végül úgy döntött,
hogy meghúzódik egy Janowo nevű településen, egy ismerős paraszt csűr-
jében. Amikor a paraszt rátalált Joselre a csűrben, megdöbbent és megré­
mült, mint hasonló esetben szinte, bárki. H a az ember váratlanul ismeret­
len személyt talál a birtokán, az mindig megrázkódtatást jelent, ráadásul
vidéken a lengyelek tudták, hogy zsidóknak többé nem lenne szabad élniük.
Egy lengyelnek, bármilyenek voltak is a személyes érzései, tudnia kellett,
hogy ha egy zsidó beteszi a lábát a földjére, megsérti a németek rendjét, és
minden bizonnyal a helyi társadalom normáit is.
Josel, látván a paraszt reakcióját, nem engedte szóhoz jutni, és csak egy
apró szívességet kért tőle: ne tegyen semmit harminc percig, egyszerűen vár­
jon fél órát, aztán jöjjön vissza a csűrbe. Akkor Josel mondani fog neki va­
lamit. Amikor a paraszt visszajött, Josel a következőket mondta neki: „Nem
akarok tovább élni. Végzek magammal, kérlek, temess el.” - „A föld két mé­
ter mélyen át van fagyva - felelte a paraszt. - Nehéz lesz ásni.” 1943 novem­
bere volt. Valójában mit mondott az adott pillanatban egymásnak ez a két
ember, aki-évek óta ismerte egymást? „A föld két méter mélyen át van fagyva.
Nehéz lesz ásni.” Talán, de csak talán, a paraszt valami ilyesmire gondolha­
tott: „Nem ásom meg a sírodat. Talán várnod kellene, át kellene gondolnod
a dolgot még egyszer.” Talán ha Josel nem adott volna időt a parasztnak,
hogy megnyugodjék, amaz másképp reagál. Ha a paraszt nem hivatkozott
volna a kemény hidegre, Josel talán végez magával. A paraszt a következő
nyolc hónapra ellátta Jóséit élelemmel és fedéllel. Josel életben maradt.822

822 ZIH, 301/3598.

 A k ev és Igazak 383

Jóséi Lewinhez hasonlóan Cypa és Rywa Szpanberg is úgy gondolta,

hogy elegük volt az életből a halál völgyében. A volhíniai Równo városa
közelében, egy Aleksandra nevű kis településen voltak. Amikor 1942 jú­
liusában a zsidókat beparancsolták a gettóba, a két asszony elhatározta,
hogy megspórolják maguknak a köztes lépéseket, és egyszerűen végeznek
magukkal, mielőtt a németek megtennék. Lengyelország középső részén,
a varsói gettóban a zsidókat még ekkor is ámítani lehetett, vagy maguk
ámították magukat, hogy mit jelent a deportálás. Az olyan helyeken azon­
ban, mint Volhínia, ahol a zsidók tömeges legyilkolása egy álló éve folyt,
a reménynek még az árnyéka is szinte lehetetlen volt. így aztán Cypa és
Rywa, mielőtt a gettóba szállították volna őket, leült együtt egy ismeretlen
helyen, sírtak, és várták a halált.
A két nő nem ismerte a lengyel férfit, aki a föld gazdája volt. Az, amikor
meghallotta a zokogásukat, bevitte őketTrzesianiecbe, a tanyájára. Később
odavitt még nyolc másik zsidót. Vajon magához vett volna akár egyetlen
zsidót is, ha nincs az a véletlen találkozás azzal a két zokogó nővel, akik
odavetődtek a birtokára, és az irgalmára szorultak? Semmi kétség, az em­
berek hasonló helyzetben korántsem viselkedtek volna ilyen tisztessége­
sen, sőt sokan sokkal rosszabbul viselkedtek volna. Ugyanakkor ha Cypa
és Rywa nem határoz úgy, hogy maguk határozzák meg haláluk időpont­
ját, a birtok tulajdonosa soha nem találkozott volna velük, és valószínűleg
soha nem vállalkozott volna zsidók mentésére. Erőfeszítése 1943-ban an­
nál is inkább nehéz volt, mert az UPA megkezdte a lengyelek etnikai alapú
eltakarítását Volhíniából. És mégis: a tíz zsidó közül, akiknek fedelet adott
a birtokán, kilenc életben maradt.823
Akadtak aztán emberek - igaz, kevésnél is kevesebben - , akiket egy­
szerűen a segítőkészség parancsa késztetett cselekvésre. Irena Lypszyc egy
ilyen embernek köszönhette, hogy életben maradt. Irena varsói zsidó volt,
aki az 1939-es német invázió elől Lengyelország keleti vidékére menekült,
ahol teljesen váratlanul a szovjetek uralma alatt találta magát. A helyi zsidó
közösségek eleinte segítséget nyújtottak az ilyen menekülteknek, ameny-
nyire csak lehetett, de amikor a németek 1941 júniusában megtámadták
a Szovjetuniót, tehetetlenekké váltak. A helybeli lakosság szinte valameny-
nyi zsidó tagját legyilkolták, azon zsidók közül pedig, akik már elkerül­
tek az eredeti lakhelyükről, a meggyilkoltak aránya megközelítette a száz

823 ZIH, 301/451.

384 F E K E T E FÖLD

százalékot. Végtére is a háború előtti időkből semmi kapcsolatuk nem volt

azzal a hellyel, ahová vetődtek, és semmiféle terepismerettel nem rendel­
keztek.
Irena Lypszyc, akárcsak a hozzá hasonlók többsége, nem sokat tudott
a környezetéről. A német támadás idején a poléziai Wysockban tartózko­
dott. Amikor 1942 szeptemberében a város zsidóit összeterelték, hogy ki­
végezzék őket, Irena a férjével a mocsarak közé menekült. Nem valószínű,
hogy valaha is hosszabb időt töltött volna az otthonától távol. A házaspár
napokig vadgyümölcsön és gombán élt, mielőtt elhatározták volna, hogy
megpróbálják felvenni a kapcsolatot a külvilággal. Irena elhatározta, hogy
megáll az első út szélén, megállítja az első embert, akit megpillant, és se­
gítséget kér tőle.
Az ember, aki szembejött vele, kétcsövű puskát vitt a vállán, és szem­
rebbenés nélkül beleegyezett, hogy segít. Amint Irena később rájött, az
illető egy született lázadó volt, aki a központi hatalomtól távol csempé­
szettel és feketézéssel foglalkozott, és szembehelyezkedett minden politi­
kai rendszerrel, amelyik megpróbálta ráerőltetni a hatalmát. A két hábo­
rú közötti időszakban kommunistákat rejtegetett. A szovjet invázió idején
lengyeleknek adott menedéket az N K V D elől. Most, hogy a németek be­
vonultak, a zsidókat segítette. Nemigen látszott, hogy különbséget tenne
ezek között az embermentések között.824
Irena elmondta neki a történetét, de a férfi nem árulta el a nevét.

Más embermentők, akik egyszerűbb gondolkodással és konvencionálisabb

létformával rendelkeztek, egyfajta titokzatos elszántságot tanúsítottak, ki-
mondadan szükséglet hajtotta őket, hogy megváltoztassák világuk egy szeg­
letét, és a nyomasztóan nehéz feladatot a normális lét részévé tegyék, amely­
ben a munka és a munkaadás a személyiség legfőbb gondja. A melegség és
a biztonság személyes koreográfiája szembeszállt a hidegség és a katasztró­
fa külső világával.825
Rena Krainik826 véletlenül vetődött a Stanislawów közelében lévő kelet­
galíciai Kopaniny faluba. Rongyokba burkolódzva kopogott be vadidegen

824 ZIH , 301/946.

825 Fogelman: Conscience, 73, 140.
826 ZIH , 301/6035.
 A kev és Igazak 385

emberek ajtaján, hogy néhány órára menedéket kérjen, készen arra, hogy
elutasítják. A Zamorski család azonban, amelyben a feleség háztartásbeli,
a férj pedig nyugalmazott lengyel katonatiszt volt, befogadta, és a háború
egész hátralévő idejében családtagként bánt vele. „Nem kérdeztek tőlem
semmit - emlékezett később Rena —, nem követeltek semmilyen okmányt,
nem fürkészték az arcomat, hogy nem vagyok-e zsidó. Zamorska asszony
megosztotta velem nagyon szerény ruhatárát, és az egész család megosz­
totta velem a lengyeleknek juttatott fejadag nyomorúságos falatjait.” Rena
tisztában volt vele, mekkora kockázatot vállalnak a vendéglátói, és nagy­
ra becsülte a bátorságukat. „Nem volt egy garasom sem, csupasz voltam,
és mezítlábas. Az áldozat különösen nagy volt egy olyan helységben, mint
Kopaniny, ahol minden új érkező felkeltette az emberek figyelmét.”
Magában Stanislawów városban, ahol szinte minden zsidót megöltek,
Janina Ciszewska827 tizenegy embert fogadott be a háború nagyobb részé­
re. Egy városközponti házban két lakása volt, amelyeket egy belső ajtó kö­
tött össze. A zsidókat a második lakásban rejtette el, amely nem az előszo­
bára nyílott. Először négy embert vett magához egy barátjától. Amikor
a zsidók pénze elfogyott, Janina munkát vállalt a német polgári közigaz­
gatásnál, annál a hivatalnál, amelyik az etnikai németek szociális jólétével
foglalkozott. Janina jól beszélt németül, és a zsidók kérésére etnikai német­
ként jelentette be magát. A munkaadóitól ruhát és lábbelit lopott (ame­
lyek egy részét valószínűleg a megölt zsidókról vették le), elvitte vidékre,
a piacon eladogatta, és a pénzt a gyámolítottjai egyre növekvő csoportjá­
nak élelmezésére fordította. Minden nehézséget könnyűvé tudott tenni.
Mint a háború után az egyik megmentett zsidó írta: „bátor, melegszívű
asszony” volt. Olyan derűs, sugárzó arcot mutatott, hogy a zsidók —mint
mondta —azt hitték, hogy „mindenre képes”.
Amikor Bogdán Bazylit évekkel a háború után megkérték, adjon infor­
mációt a megmentett zsidókról, azzal hárította el a választ: „Úgyse hinné­
nek nekem, kérdezzék meg Teitelmanékat Izraelben.”828 A lengyel Bazyli
család a volhiniai Dubnótól nem messze, egy Panska Dolina nevű települé­
sen élt. ATeitelman család 1942 szeptemberében elmenekült a murowiczi
zsidók lemészárlása elől. A Bazyli család bunkert ásott a számukra a birto­
kukon, és ott tartotta őket a háború hátralévő részében. A Bazyli gyerekek

1,27 2 lH , 301/2514; 301/2515; 301/4362.

828 2IH , 301/6335.
386 F E K E T E FÖ L D

minden reggel ételt vittek nekik, és kivitték a vizelettel és széklettel teli

vödröt. A Bazyli család összesen huszonkét zsidót fogadott be, akik mind
túlélték a háborút. Teitelmanék Haifából maguk számoltak be ezekről
a tényekről, de mint a legtöbb zsidó, keveset tudtak megmentőik indíté­
kairól: „Aki azokban a rettenetes napokban segíteni akart, az segített is.”
A Teitelman család „hosszú, egészséges életet” kívánt Bogdán Bazylinak Iz­
rael új világából.
A segítő szándék nem volt elég. Ahhoz, hogy valaki zsidókat mentsen
ilyen viszonyok között, amikor semmiféle struktúra nem támogatta az erő­
feszítést, ellenkezőleg, halálbüntetés járt érte, többre volt szükség, mint erős
jellemre, valami nagyobbra, mint a világnézet. Voltak nagylelkű emberek,
akik humánus elhatározásokat hoztak, mégis kudarcot vallottak. A leg­
több jóakaratú ember, aki képes volt vállalni a kezdeti kockázatot, néhány
hónap, hét, nap múlva valószínűleg feladta. Olyan kor volt ez, amikor jó­
nak lenni nemcsak a rossz kerülését jelentette, hanem egyfajta teljes el­
szántságot követelt az embertől, hogy egy idegen érdekében cselekedjék,
egy olyan bolygón, ahol a jóság jutalma nem a mennyeknek országa volt,
hanem a pokol.
Voltak jó emberek, akik megtörtek. Mina Grycak talált egy parasztot,
aki hónapokig rejtegette, aztán végül engedett a nyomásnak. Először meg­
próbálta megölni a családot, de olyan kétbalkezes módon, hogy kudarcot
vallott, aztán azzal fenyegetődzött, hogy végez magával. H a a háború nem
évekig tart, hanem csak néhány hónapig, a viselkedése példás lett volna.829
Előfordulhatott, hogy egy találkozás véget vetett egy embermentésnek,
de olyan is, hogy ezzel vette kezdetét a mentés. Abraham Sniadowicz és
fia két hónapig rejtőzött egy parasztnál, aztán két további zsidóval osztot­
ták meg a rejtekhelyüket. Erről nem szóltak a szállásadójuknak. Amikor
a paraszt tudomást szerzett a be nem jelentett érkezőkről, mind a négyü­
ket elküldte. „Hangsúlyoznom kell —mondta Abraham —, ez a keresztény
nagyon jó ember volt.”830

Nagyon nehéz azoknak az embereknek az indítékairól beszélni, akik úgy

vállalták a zsidómentés kockázatát, hogy nem volt mögötte sem földi po­

m ZIH, 301/1263.
830 ZlH, 301/2270.
 A k ev és Igazak 387

litika, sem az ígéretes közös jövő reménye azokkal, akiket megmentett.

Az indíték azt jelenti, hogy valami mozgatja az embert. Az indíték ma­
gyarázata általában a személy és a személy mögött álló valamilyen kapcso­
lat felvázolását jelenti. Ez utóbbi olyasvalami, ami a jelenből vagy legalább
egy elképzelt jövőből hív. Jelen esetben egyik sem alkalmazható. A zsidók
beszámolói a megmentésükről ritkán tartalmazzák a megmentő indítékai­
nak az értékelését.
A zsidó túlélők általában az érdek nélküli erényre hivatkoznak. Rend­
szerint olyasmiről beszélnek, hogy a megmentőjüket valamiféle humaniz­
mus vezérelte, amely túllépett a körülményeken, vagy szembeszállt velük.
Janina Bauman szerint „az, hogy náluk laktunk, megerősítette, ami nemes
volt bennük, ami az alap volt”.831 Anton Schmid osztrák állampolgár volt,
aki a harmincas években zsidókat alkalmazott, majd az 1938-as Anschluss
után megvédte őket a bécsi represszióktól, és német katonaként több szá­
zat megmentett a haláltól. Azok, akik a háború előtt és alatt ismerték, ál­
talában azt mondták róla: menschlich —humánus. Joseph C .832, aki meg­
szökött a treblinkai halálgyárból, zokogva számolt be arról, hogyan segí­
tett neki egy lengyel a nyomorúságában. A szó, amit végre megtalált, hogy
leírja Szymon Calkát, ez volt: „emberség”.
Agnieszka Wróbel833, aki maga túlélt egy német koncentrációs tábort,
több zsidót is megmentett a varsói gettóból, miközben halálos veszélynek
tette ki magát. Két nála lakó zsidó hosszú és részletes beszámolót írt ké­
sőbb a tetteiről, de egyikük sem próbálta megmagyarázni, hogy volt ké­
pes ezekre a választásokra és tettekre. Bronislawa Znider ehelyett azt írja:
„Az olyan emberek esetében, mint Agnieszka Wróbel, nem is az volt a lé­
nyeg, hogy megmentett néhány embert a haláltól, hanem hogy azoknak
a szívében, akiket úgy üldöztek, mint az állatokat, a halálra kárhoztatott
zsidók lelkében egy szikrányi reményt gyújtott, hogy nem veszett el min­
den, ami jó, hogy van még maréknyi ember, aki méltó erre a névre.”
H a a zsidóknak nem sok mondanivalójuk volt azokról az okokról, ame­
lyek miatt megmentették őket, a megmentők maguk még szűkszavúbbak
voltak. Legszívesebben általában nem beszéltek arról, amit tettek. Az ukrán

831 Cobel-Tokarska: Bezludna wyspa, 76.

•832 FVA, 1065.
8,3 YIVO, RG 104/MK536/1064, Bronislawa Znider.
388 F E K E T E FÖLD

Olha Roscsenko834, aki Kijevben élt, segített két barátjának, hogy meg­
szökjenek a Babij Jar-i tömegmészárlás után. „Nem én mentettem meg
őket” - mondta Olha. Ezzel azt akarta mondani, hogy más emberek szin­
tén segítettek a barátainak, és végső soron a barátai maguk mentették meg
magukat. Ez persze így volt, és valójában csaknem mindig igaz is volt.
A zsidóknak maguknak kellett rendkívüli lépéseket tenniük, ha életben
akartak maradni, és a segítőik csaknem mindig csoportosan cselekedtek.
Olha barátai ugyanabban a beszélgetésben így feleltek: „Sokan voltak, akik
segítettek a zsidóknak, de nem mindig beszélnek róla.” És ez is igaz. Azok,
akik nem mentették a zsidókat, gyakran állítják, hogy megtették, azok vi­
szont, akik mentették, gyakran hallgatnak róla. Az embermentők viselke­
désében félreérthetetlen törekvés figyelhető meg; hogy ha egyáltalán be­
szélnek a dologról, sajátos szerénységgel teszik, és általában igyekeznek nem
válaszolni a motívumaikra vonatkozó kérdésre. Amikor az embermentők
mondanak egyáltalán bármit, az csaknem mindig érdektelen: a banális jó­
ság, ami függeden nemtől, osztálytól, nyelvtől, nemzetiségtől és generáció­
tól, ami szóra sem érdemes.
Helena Chor^zynska835, egy tanulatlan parasztasszony a következőkép­
pen adta magyarázatát, miért fogadott be zsidókat, és segítette őket élet­
ben maradni: „Gyerekkoromban mindig azt mondtam, hogy amikor majd
nagy leszek, sohase engedem, hogy bárki rongyosan vagy éhesen hagyja el
a házamat.” A vendégszeretet eszméjét terjesztette ki tehát az emberi tapasz­
talat legtávolibb, legsötétebb határáig. Vajon ez a képzelet túlburjánzása,
vagy éppen a hiánya? Anton Schmid német (osztrák) katona kedves volt
az emberekhez, köztük a zsidókhoz is. Ahogy a körülmények egyre rom­
lottak, a kedvesség egyre nagyobb személyes kockázattal járt. Schmid836
nem változott úgy, ahogy a világ változott, és egyike lett a németek kö­
zül azon keveseknek, akiket a zsidók mentéséért kivégeztek. Családjához
írt búcsúlevelében nem adta fellengzős magyarázatát a tettének. Egysze­
rűen annyit írt: „Emberként cselekedtem”, és sajnálta, hogy bánatot okoz
a szeretteinek azzal, hogy nem tér haza közéjük. Feliks Cywinski837, aki hu­
szonhat zsidónak segített, egyfajta „kötelességérzetről” beszélt. Kazimiera

834 FVA, 3268. Vö. Fogelman: Conscience, xvi, 6.

835 M JH, 1984.T.137.
836 Wette: Feldwebel, 23, 27, a levél a 121. oldalon.
837 Bartoszewski és Lewinówna: Tenjest, 300, 330.
 A kev és Igazak 389

Zulawska „tisztán emberi felháborodásról”838 szólt. Adam Zboromiski839

annyit említett, hogy szerette volna „embernek érezni magát”.
Karolina Kobylec: „Egyszerűen ilyen vagyok.”840

A lett Jan Lipke841 több tucat zsidónak segített Rigában és környékén. Va­
laki, aki neki köszönhette az életét, azt mondta: az, ahogy Lipke viselke­
dett, „messze túl volt a hősiesség és a józan ész határán”842. Lipke több­
ször is kockára tette az életét olyan emberekért, akikkel korábban semmi­
féle kapcsolata nem volt. O maga azt mondta: abban, amit tett, nem volt
semmi rendkívüli, ez volt a „normális”. Az embermentők szerte Európá­
ban újra meg újra azt mondták, hogy normálisan viselkedtek. „Mi úgy
gondoltuk, hogy ha segítünk azokon, akiknek segítségre van szükségük, az
a legnormálisabb dolog”843 —állította egy lengyel család, amely két zsidót
rejtegetett a háború nagy része alatt. Azt viszont, ami körülöttük történt,
természetesen nem tekintették normálisnak. Nem úgy cselekedtek, ahogy
a többiek, vagy ahogy a hatalmon lévők explicit vagy implicit előírásai
diktálták. Normalitásérzetük minden bizonnyal belülről jött, vagy abból,
amit a háború előtt tanultak és interiorizáltak, mert azoknak a normák­
nak, amelyeket példának tekintettek, nem vagy alig voltak külső forrásai.
Az embermentők az erdők vagy a mocsarak mélyén úgy rejtegethették
a zsidókat, hogy mások nemigen vehették észre. A falvakban és a városok­
ban azonban, ahol az emberek egymás minden lépését megfigyelhették és
észrevételezték, a mindennapi életben bekövetkező legkisebb változás is ki­
válthatta a mindennapos halált. A zsidókat nem lehetett úgy ellátni a házon
belül, hogy legalább minimális változás ne következzék be a lakók házon
kívüli viselkedésében. Minden tranzakció, minden csere, minden vásár­
lás, minden, ami normális körülmények között készpénzhasználat mellett

838 Bartoszewski és Lewinówna: Tenjest, 300, 330.

839 YIVO, RG 104/M K538/1066.
840 „Mám juz taki charakter” . Bartoszewski és Lewinówna: Tenjest, 318.
841 USH M M , RG -68.102M /2007.372/21/163-203.
842 Silberman: „Jan Lipke”, 100.
843 MJH, 1987.T.65. Ezt megerősíti Monroe: Compassion, 221 és de Jong: Netherlands andN azi Germany,
21. Vö. Arendt: „csak a „kivételek” voltak tekinthetők „normális” cselekedetnek”. Eichmann, 26.
390 F E K E T E FÖLD

észrevétlen marad, ezekben az időkben plusz szociális jelentést nyert. Egy

egész családot kiirthattak pusztán azért, mert egy írni-olvasni nem tudó
parasztember a házában tartózkodó zsidók kedvéért vett egy újságot.844
Az embermentők az életüket kockáztatták, de nem úgy, ahogy egy há­
borús hőstett pillanatában cselekszik az ember. Voltak persze pillanatok,
amikor az embermentés harcra hasonlított. Ezeket az eseteket a legköny-
nyebb glorifikálni. A kelet-európai államtalanított zónákban az ember­
mentők heteken, hónapokon, vagy akár éveken át minden pillanatban
kockáztatták a maguk és családjuk életét. Az, aki az embermentést válasz­
totta, nem szokásos választás elé került, amelyet más olyan választások kö­
vetnek, amelyek visszavonják vagy leállítják az elsőt. Olyan választás volt,
amely hatást gyakorolt több ember elkövetkező életének minden aspek­
tusára, meghatározatlan időn keresztül. Megkövetelt bizonyos szokásostól
eltérő tervezést és előrelátást. Egy Minszk környékén élő belorusz paraszt
úgy választotta meg tavasszal a vetnivalót, hogy rejtekhelyei tudjon bizto­
sítani zsidó gyámolítottjainak nyáron és ősszel.845

Miron Lisikiewicz, aki megmentett néhány zsidót, azt kérdezte: „Mit jelent
a pénzt egy ember életéhez képest?”846 A gazdasági érdekből - pénzért -
való cselekvés fogalmának kevés vagy semmi köze a dologhoz. A zsidók
újra meg újra azt hangsúlyozták, hogy azok, akik segítették őket, minden
egyéb mellett vagy pénzt vesztettek, vagy az életüket kockáztatták, hogy
megszerezzék azt a pénzt, amely a plusz éhes szájak jóllakatásához szük­
séges volt. Egy lengyel csatornatisztító tíz zsidót látott el élelemmel, akik
Lwów csatornáiban bujkáltak.847 Ahhoz, hogy élelmet vásárolhasson, a fe­
lesége eladogatta a saját ruháit. A rigai Jan Lipke megdühödött, valahány­
szor valaki a pénzt említette.848 Bronislawa Rosmaryn, aki a varsói Helena
Kawkánál kapott menedéket, így emlékezett a megmentőjére: „Kockára
tette a saját és két gyönyörű kisgyereke életét, hogy megmenthessen ben­

844 Egy parasztról, aki a szokásosnál többet kártyázott, szintén gondolhatták, hogy a pénzt a zsidóktól
szerzi. Lásd Good: „Yerushalayim”, 38.
845 U SH M M , RG -31.049.01.
846 R^czy, Pomóc Polaków, 282.
847 U SH M M , RG-68.102M /2007.372/29/2027-164.
848 USH M M , RG -68.102M /2007.372/16/150-63.
 A k ev és Igazak 391

nünket. Ezt mindenféle anyagi motiváció nélkül tette, csak azért, hogy
megmentsen négy zsidó gyereket, akik fedél nélkül kóboroltak Varsó ut­
cáin.”849 Emanuel Ringelblum, a varsói gettó krónikása úgy vélekedett:
„Nincs a világon annyi pénz, amivel meg lehetne fizetni a leleplezéstől való
állandó félelmet.”850 Más szavakkal, a félelmen és a kapzsiságon kívül más
megfontolásoknak is kellett működniük.851
Kétségtelen, hogy sok zsidó visszaemlékezés, különösen azok, amelyek
sokkal a háború után készültek, tartalmaz olyan meglehetősen sztereotip
állításokat, hogy a megmentőik nem fogadtak el anyagi ellenszolgáltatást.
Erre a nyelvezetre azért volt szükség, hogy a Jad Vasem, az izraeli holo-
kauszt-emlékközpont a megmentőket besorolja a „világ igazai” közé. Azok,
akik azt akarták, hogy megmentőiket ebben a tisztességben részesítsék, az
„anyagi megfontolás” akadályának elhárítása érdekében hajlamosak voltak
leegyszerűsíteni a történetüket, és azt állítani, hogy pénzről nem volt szó.
De persze gyakran volt. Csakhogy azok, akik mentették a zsidókat, ellen­
tétben azokkal, akik elárulták vagy megölték őket, szinte soha nem keres­
tek a tettükkel. A megmentettek csakugyan adhattak értékeket vagy kész­
pénzt, de nem holmi szerződés keretében. H a lett volna is ilyen szerződés,
nem volt állam, amelyik szavatolja. Mi több, a hatóságok azért kínáltak
pénzjutalmat a zsidókért, hogy meg lehessen ölni őket.852
A pénz fontos volt, hiszen a nélkül nehéz fenntartani az életet. De egy
zsidó jövője attól az embertől függött, aki elfogadta a pénzt, az pedig olyan
személy volt, akinek egy politikailag és gazdaságilag radikálisan megválto­
zott világban kellett cselekednie. Nem az a fajta normális piac volt ez, amely­
ben mindenkinek van tulajdona, és ők döntik el egymás között ennek ér­
tékét. Ez egy sötét piac volt. A tulajdonviszonyok destabilizálódtak, szinte
senki nem lehetett biztos saját gazdasági jövőjében, egyesek - a zsidók —
pedig nem tulajdonnal és cseréjük jogával rendelkező egyének voltak, ha­
nem egyfajta embercsempészek. Azok, akik zsidókat rejtegettek Kelet-Eu-
rópa államtalanított zónáiban, a megszállt Lengyelországban és a megszállt
Szovjetunióban, az életüket kockáztatták. H a kiadják a menedékkérőket,

84‘’ YIVO, RG 104/MK538/1053.

850 Polish-Jewish Relations, 226.
851 A pénz és a kockázat kérdéséről lásd Blanche C. és Ljubov Szversinszkaja visszaemlékezését: FVA,
262 illetve U SH M M , RG38/49/70. Lásd továbbá Tec: When Light, 88.
852 Vö. Gross: Golden Harvest, 81.
392 FE K E T E FÖLD

kaptak volna érte sót vagy cukrot vagy vodkát vagy pénzt, és véget ért vol­
na az idegeskedés és a félelem. A rejtőző zsidó feladása felmentést jelentett
az egyéni és kollektív büntetés alól.
Ilyen ösztönzők mellett egy nem zsidó gazdaságilag racionális válasza
egy zsidó segítségkérésére az volt, hogy megígéri a segítséget, elveszi a zsi­
dó pénzét, amilyen gyorsan csak lehet, aztán feladja a zsidót a rendőrsé­
gen. A gazdaságilag racionális lépés egy olyan ember részéről, akinek tudo­
mása volt arról, hogy valaki egy zsidót rejteget, az volt, ha feljelentette az
illetőt, mielőtt más megtenné, hogy megkapja a fejpénzt és talán az illető
tulajdonát, és elkerülje annak kockázatát, hogy őt magát feljelentsék, mint
olyan személyt, akinek tudomása volt a zsidóbújtatásról. Vigasztaló volna
azt hinni, hogy azok az emberek, akik a zsidók halálát okozták, irracioná­
lisán viselkedtek, a tény azonban az, hogy nagyon gyakran a sztenderd gaz­
dasági racionalitást követték. Az igaz kevesek azok voltak, akik a személyes
jólét gazdasági számításainak normái szerint irracionálisán viselkedtek.853

A legsötétebb időkben és helyeken akadt néhány ember, aki úgy mentet­

te a zsidókat, hogy látszólag semmiféle földi oka nem volt rá. Ezek általá­
ban olyan emberek voltak, akikről normális időkben azt lehetett gondolni,
hogy egy kicsit túlságosan szó szerint veszik az erkölcsi és szociális elveket,
és akik akkor is hűek maradtak vallott elveikhez, amikor az ezeket támo­
gató és védő intézmények megszűntek létezni.854
H a ezekben az embermentőkben ezen túl akadt bármi közös, akkor az
az önismeret volt. Amikor az ember ismeri magát, nincs róla sok monda­
nivalója. Érdemes eltűnődni azon, vajon mi, akik oly gyarlón ismerjük
magunkat, és oly sokat beszélünk magunkról, hogyan viselkednénk, ha el­
jönne a megpróbáltatások ideje.

853 Ringelblum: Polisly-Jeivish Relations, 77, 121; Grabowski: Judenjagd, 136; Good: „Yerushalayim”, 18.
8>í Ehhez a formulához Jadwiga Biskupska egy Teresa Prekerowáról írott cikke vezetett el. Hasonló kö­
vetkeztetésre jutott Tec: When Lighty 134; Onliner: Altruistic Personality, 6; Fogelman, Conscience, 38.
Hasonló irányba mutat egy olyan történész alapos tanulmánya, akit egykor gyerekként megmentettek:
Redlich: Together and Apart.
 Következtetések. A mi világunk

W
anda J.-ről van egy kis fénykép, amelyet a fia a varsói lakása falán
tart. Ezen a képen Wandáról csak úgy sugárzik az önuralom, az a tu­
lajdonság, amely annyira kapóra jött neki a második világháború és
Lengyelország német megszállása idején. A háború végén elvesztette a fér­
jét, de megmentette magát és két fiukat. Amikor a varsói gettót létrehoz­
ták, fittyet hányt a német parancsoknak, és nem volt hajlandó a családjával
átköltözni oda. Amikor Varsó árja felében feljelentették mint zsidót, ki­
magyarázta magát. Helyről helyre költözött a gyerekeivel, barátai, ismerő­
sei és idegenek segítségére bízva magukat. Amikor a német támadás után
az intézmények megszűntek vagy eltorzultak, amikor a gettót, aztán a vá­
ros egészét porig égették, úgy gondolta: egyetlen dolog számít: azoknak az
embereknek „a hibátlan erkölcsi ösztöne és emberi jósága”, akik azt válasz­
tották, hogy segítenek a zsidókon.855
A varsói zsidók többsége bevonult a gettóba, és Treblinkában megöl­
ték őket. Vaszilij Grosszman szovjet zsidó író, aki a Vörös Hadsereg so­
raiban újságíróként dolgozott, és aki látta és leírta azt a helyet, azt vetet­
te papírra, hogy „ez a bolond jóság az, ami az emberben egyedi”856. Hitler
tagadott minden olyan eszmét, legyen az vallási, filozófiai vagy politikai,
amely helyeselte, ha az ember a másik embert úgy tekinti (vagy úgy szere­
ti), mint önmagát. Azt állította, hogy az erkölcs hagyományos formái zsidó
találmányok, és hogy a hagyománytisztelő államok össze fognak omolni

855 Wanda Grosmanowa-Jedlickáról lásd Bartoszewski és Lewinówna: Tenjest, 487. Legalább tizenötezer
varsói zsidó soha nem vonult be a gettóba. Lásd Kermish: „Activities”, 374.
856 Vaszilij Grosszman: Elet és sors, 409. Európa Könyvkiadó, 2012, Soproni András fordítása: „Ez a jóság
addig erős, amíg néma, öntudatlan és oktalan” - folytatja. Lásd Monroe: Compassion, 258.
394 F E K E T E FÖLD

a faji küzdelemben. A német megszállás szerte Európában —különböző

helyeken különböző mértékben - szétrombolta azokat az intézményeket,
amelyek a kölcsönösség elveit valószerűvé tették. Amikor a németek felszá­
molták a hagyományos államokat, vagy megsemmisítették azokat a szovjet
intézményeket, amelyek csak az imént rombolták le a hagyományos álla­
mokat, olyan feneketlen mélységet támasztottak, amelyben a rasszizmus és
a politika együtt zuhant a semmi felé. A zsidókat ebbe a fekete lyukba öl­
ték bele. Ha akadtak zsidók, akik megmenekültek, ez gyakran olyan em­
bereknek volt köszönhető, akik egy állam vagy egy olyan intézmény ne­
vében cselekedtek, amely államként funkcionálhatott. Amikor semmiféle
intézmény morális kisugárzása nem volt jelen, nem maradt más, csak a jó­
indulat, és csak az egyes embermentők tettének halvány fénye derengett.
Azoknak, akik meg akarták ölni a zsidókat, és azoknak is, akik meg
akarták védeni őket, a történetében egyaránt az állam állt a középpont­
ban. Az állam mutációja az országon belül Hitler 1933-as hatalomra jutá­
sa után, majd lerombolása 1938-ban és 1939-ben Ausztriában, Csehszlo­
vákiában és Lengyelországban, a zsidókat állampolgárokból a kiszipolyo­
zás célpontjává tette. A balti államokban és Kelet-Lengyelországban az ál­
lami intézmények elleni kétszeri támadás - előbb 1939-ben és 1940-ben
a Szovjetunió, majd 1941-ben a náci Németország részéről - sajátos kísér­
leti terepet hozott létre, ahol a végső megoldás eszméje tömegmészárlások
gyakorlatává vált. A holokauszt mint tömeges agyonlövés kiterjedt Szov-
jet-Belorussziára, Szovjet-Ukrajnára és Szovjet-Oroszországra, mindenho­
vá, ameddig a német hatalom kiterjedt. Ezután a totális gyilkosság né­
met politikája visszafelé terjedt, nyugatra, azokra a területekre, amelyeket
a németek még a Szovjetunió elleni, 1941-ben kezdődő, végső és végzetes
konfliktusuk előtt hódítottak meg. Az intézmények eltörlése Nyugat-, Kö­
zép- és Dél-Európában azonban rendhagyó volt. A holokauszt ezért any-
nyira terjedt, amennyire az államok meggyengültek, de nem tovább. Ahol
a politikai struktúrák kitartottak, támogatást és eszközöket nyújtottak azok­
nak, akik menteni akarták a zsidókat.
Wanda J. megállapítása az emberiesség érzésének döntő fontosságáról
reménykeltő konklúziónak tűnik, pedig nem az. A jó és a rossz láthatóvá
tehető, mint az övéhez hasonló emlékiratokban, de általában nem köny-
nyű sem előidézni az egyiket, sem eltávolítani a másikat. Többségünk úgy
véli, hogy rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyeket Wanda J. „erköl­
csi ösztönnek” és „emberi jóságnak” nevezett. Lehet, hogy azt hisszük ma­
 K ö v e t k e z t e t é s e k . A mi világunk 395

gunkról, hogy egy majdani katasztrófában embermentők leszünk. De ha

az államokat szétverik, a helyi intézmények tönkremennek, és a gazdasági
ösztönzők a gyilkosság felé terelik az embert, közülünk is csak kevesen fog­
nak helyesen viselkedni. Kevés az okunk azt hinni, hogy erkölcsileg külön­
bek vagyunk, mint a harmincas-negyvenes évek Európájának lakói, vagy
kevésbé leszünk fogékonyak az olyasféle eszmékre, amelyeket Hitler olyan
sikeresen terjesztett, és ültetett át a gyakorlatba. H a komolyan gondoljuk,
hogy utánozni fogjuk az embermentőket, előre fel kell építenünk azokat
a struktúrákat, amelyek valószínűbbé teszik, hogy így cselekedjünk. A tá-
gabb értelemben felfogott embermentés megköveteli, hogy szilárd isme­
retünk legyen azokról az eszmékről, amelyek kihívást intéztek a hagyomá­
nyos politika ellen, és utat nyitottak a példátlan gaztettnek.857

H a Hitlert antiszemita és szlávellenes rasszistaként jellemezzük, alábecsül­

jük a náci eszmék potenciálját. A zsidókról és a szlávokról alkotott elkép­
zelése nem olyasféle előítélet volt, amely szélsőségessé válhat, hanem egy
olyan koherens világnézet kisugárzása, amelyben jelen van a világ megvál­
toztatásának a potenciálja. Az, ahogy a politikát és a tudományt összeol­
vasztotta, lehetővé tette számára, hogy a politikai problémákat tudomá­
nyos, a tudományos problémákat pedig politikai problémákként vesse fel.
Ily módon egy kör középpontjába helyezte magát, és minden adatot a faji
vérontás ama tökéletes világának sémája szerint interpretált, amelyet csak
a zsidók humanizáló hatása rontott meg. Amikor Hitler a zsidókat a Föld
diszharmóniájáért felelős ökológiai hibaként állította be, a globalizáció el­
kerülhetetlen feszültségeit kanalizálta és perszonalizálta. Az egyetlen józan
ökológia a politikai ellenség felszámolása, az egyetlen józan politika pedig
a Föld megtisztítása volt.
Valójában a tudomány rendelkezik bizonyos autonómiával, amelyet
a józan politikának el kell ismernie, ahelyett, hogy magába akarná olvasz­
tani.858A világ láthatatlan erői nem konspiráló zsidók, hanem fizikai, kémiai

8S7 Vö. Bauer: The Death ofthe Shtetl, 97.

8-18 Módszertani szinten vitám van a történetírás azon formáival, amelyek kijáratot engednek a korábbi
emocionális hit és az újsütetű teleologikus vigasz felé. Mindazonáltal a technika és a tapasztalat közötti
kapcsolat alapvető kérdésében én a kantiánusok pártján vagyok, és nem értek egyet Heideggerrel. A sar­
kalatosán fontos vita alapos történetei vizsgálatát lásd Gordon: Continental Divide, a jelen tanulmány
szempontjából legfontosabb kérdések: 15, 17, 31, 35, 217, 220, 225, 238.
396 F E K E T E FÖLD

és biológiai törvények, amelyeket egyre inkább képesek vagyunk leírni.

A Hitler számára oly fontos európai birodalom kísérletének volt biológiai
összetevője, de nem az, amit Hitler annak képzelt. Az a láthatatlan előny,
amely lehetővé tette az európaiak számára, hogy meghódítsák az amerikai
földrészt, nem a faji fensőbbségükben rejlett, hanem azokban a mikrobák­
ban, amelyeket - anélkül, hogy tudtak volna róluk —a testükben hurcol­
tak. Az Újvilág gyors meghódítását, amelyet Hitler úgy csodált, az tette le­
hetővé, hogy a baktériumok a hódítókat segítették.859 Amikor Hitler ar­
ról képzelődött, hogy a szlávok úgy fognak harcolni, „mint az indiánok”
az egyre hátrább húzódott frontvonalon, akkor figyelmen kívül hagyta azt
a háborút, amelyet az indiánok nem nyerhettek meg: a háborút a fertőző
betegségek ellen. Amikor a németek a saját kontinensükön harcoltak, hiá­
nyoztak azok az immunológiai előnyök, amelyekkel az európaiak Eszak-
Amerikában rendelkeztek. Kelet-Európábán a németek annyira féltek a be­
tegségektől, hogy amikor a zsidókat éppen nem nevezték „tífúszbaktéri-
umnak”, életben tartották a zsidó orvosokat, hogy azok gyógyíthassák a tí­
fusszal fertőzött németeket. A gyarmatosítóknak a véráramukban kellett
hordozniuk a betegségeket, úgy, hogy nem félhettek attól, amit mások a vé­
rükben hordoztak. A gyarmatosítók nem azzal hódították meg a földet,
hogy megtisztították a képzelt tisztátalanságtól, viszont valódi tisztátalan-
ságot vittek magukkal az új világba.
H a a tudomány elkülönül a politikától, egy egyszerű elemzés, mint ez
is, könnyen kimutatja, miért volt értelmetlen Hitler megoldása az ökoló­
giai válságra. Mint Hitler maga is tudta, a harmincas években adva volt
egy politikai alternatíva: a német állam lemondhatott volna a gyarmatosí­
tásról, helyette támogathatta volna a mezőgazdasági technológiák fejlesz­
tését. A zsugorodó források tudományos megközelítése, amely Hider rög­
eszméje szerint zsidó hazugság, többet ígért a németeknek (és minden­
ki másnak), mint a végeérhetetlen faji háború. A tudósok - köztük nagy
számban németek —már dolgoztak azokon a mezőgazdasági fejlesztése­
ken, amelyek utóbb Zöld Forradalom néven váltak ismertté. H a Hitler
nem kezd bele a háborúba, amely az öngyilkosságához vezetett, megérhet­
te volna azt a napot, amikor Európa problémája nem az élelmiszerhiány,

859 Hitlert az amerikai hódítások kora formálta, amelyekben azonban nem vett részt. Lásd Webb: Great
Frontiét; 280. Még a herero törzs fölött aratott német győzelmekben is szerepet kaptak a szarvasmarha-
betegségek. Lásd Levene: Rise, 247.
 K ö v e t k e z t e t é s e k . A mi világunk 397

hanem a -fölösleg lett. A tudomány olyan gyorsan és olyan bőségben biz­

tosította az élelmet, hogy Hitler harcias eszméi jórészt elvesztették volna
visszhangkeltő erejüket. 1989-ben, száz évvel Hitler születése után az élel­
miszerárak világszerte körülbelül a felére csökkentek annak, amibe 1939-
ben860, a második világháború kitörése évében kerültek, méghozzá annak
ellenére, hogy a világ népessége és így élelmiszer-szükséglete óriási mérték­
ben megnőtt.861

A megszabadulás a politikától és a tudománytól lehetővé tette a Führer

számára, hogy meghatározza, mi a jó a faja számára, faji alapokra helyezze
a német intézményeket, aztán hozzáfogjon a szomszédos államok lerom­
bolásához. Világnézete összezsugorította az időt. A náci eszme —azáltal,
hogy azt, ami a múlt rajzának látszott (a faji birodalom) - egyesítette a jö­
vőből érkező sürgetés látszatát (ökológiai pánik), elzárta a gondolkodás
és az előrelátás biztonsági szelepeit. H a a múlt és a jövő semmi mást nem
tartalmaz, csak harcot és nélkülözést, a teljes figyelem a jelen felé fordul.
A válságérzéstől való megszabadulás lelki szándéka elnyomta a jövőről való
gondolkodás gyakorlati szándékát. Hitler ahelyett, hogy felismerte volna,
hogy az ökoszisztéma kutatható és megmenthető, úgy képzelte, hogy egy
természetfeletti tényező —a zsidóság —megrontotta azt. A zsidóság, ame­
lyet az emberi faj és a természet rendje elleni örök és megváltoztathatat­
lan fenyegetésnek tekintett, sürgős és rendkívüli intézkedések célpontjá­
vá válhatott.
A próba, amelynek igazolnia kellett Hitler természetfelfogását, a hadjá­
rat, amelynek meg kellett mentenie a németeket az elviselhetetlenül klauszt­
rofóbiás jelentől, a Szovjetunió elleni gyarmati háború volt. A Szovjetunió
elleni 194l-es invázió németek millióit sodorta népirtó háborúba olyan
földeken, amelyeket zsidók milliói laktak. Ez volt az a háború, amelyet
Hider akart. Az 1938-as, 1939-es és 1940-es események előkészületek és
improvizációk voltak, amelyek során gyakorlatot lehetett szerezni az állam­
rombolásban. A háború menete a keleti fronton megteremtett két alapve­
tő politikai lehetőséget. Először, a szlávok állati lényként való ábrázolása

860 Evenson: „Economic Consequences”, 473. Lásd továbbá Federico: „Natura Non Fecit Saltus”, 24.
861 A fejlesztések történetével kapcsolatban lásd Olmstead és Rhode: Creating Abundance, különösen
64-66 és 388-98.
398 FE K E T E FÖLD

igazolta államigazgatásuk felszámolását, amivel olyan zónák jöttek létre,

ahol a holokauszt lehetővé vált. Később Németország bizonytalanná vált
sorsa felszínre hozta Hitler gondolkodásának mély politikai logikáját. A há­
ború kétféleképpen lett beállítva: egyrészt gyarmatosítóként (a szlávok el­
len), másrészt dekolonizálóként (a zsidók ellen). Amikor a Lebensraumért
folytatott gyarmatosító háború a Vörös Hadsereg ellenállása miatt elakadt,
a nácik egyre inkább a zsidó világuralom elleni küzdelmet hangsúlyozták.
Mivel a zsidókat mondták ki felelősnek azokért az eszmékért, amelyek ál­
lítólag elnyomják az erősebb fajokat, állításuk szerint csak a kiirtásuk biz­
tosíthatja a győzelmet. Az SS-ek, akik államrombolókként kezdték, ami­
kor tömegével gyilkolták meg azokat a csoportokat, amelyeket az ellenség
államigazgatása bástyáinak tekintettek, most a zsidók tömeggyilkosaivá
váltak. Mindenütt, ahol a német hatalom felszámolta a szovjet hatalmat,
a helyi lakosok jelentős számban csatlakoztak a mészárláshoz. 1942-ben
a megszállt Lengyelországban a zsidók többségét deportálták a gettókból,
és Treblinkában elgázosították. Európa többi részében a zsidók csak akkor
élték túl Hitler gyilkos logikáját, ha ők és szomszédjaik kapcsolatban ma­
radtak a hagyományos állami intézményekkel. Az államtalanított sötét zó­
nákban az életben maradottaknak - az olyanoknak, mint Wanda J. - jó
szerencsére és mesteri segítőkre volt szükségük.
Az embermentés gondolata hozzánk közel állónak tűnik; az emberölés
távolinak. Az ökológiai pánik, az államrombolás, a gyarmati rasszizmus és
a globális antiszemitizmus egzotikusnak tűnhet. Európa és Észak-Amerika
lakosságának többsége funkcionáló államokban él, magától értetődőnek
tekinti a szuverenitás alapelemeit, amelyek óvták a zsidók és mások éle­
tét a háború alatt: a külpolitikát, az állampolgárságot, a bürokráciát. Két
nemzedékkel később a Zöld Forradalom kitörölte az éhségtől való félelmet
a választási küzdelmekből és a politikusok szótárából. Az antiszemita esz­
mék nyílt kifejezése a nyugati országok többségében tabunak számít, még
ha gyengülőben van is. Mi, akiket az idő és a szerencse elválaszt a nemze­
tiszocializmustól, könnyedén el tudjuk utasítani a náci eszméket, anél­
kül hogy eltöprengenénk azon, hogyan is működtek. Feledékenységünk
meggyőz bennünket arról, hogy mások vagyunk, mint a nácik, és elleple­
zi, hogy mennyiben vagyunk mégis ugyanazok.
 K ö v e t k e z t e t é s e k . A mi világunk 399

Ahogy Hitler világnézete összemosta a tudományt és a politikát, program­

ja ugyanúgy összekeverte a biológiát a vágyaival. A Lebensraum fogalma
egyesítette a vágyat az akarattal, a gyilkolást a kényelemmel. Magában fog­
lalta a Föld helyreállításának a tervét tömeggyilkosságok árán és a jobb élet
ígéretét a német családoknak. 1945 óta a Lebensraum két jelentése közül
az egyik terjedt el a világ nagyobb részén: az olyasféle, mint az angol living
room, a lakószoba, a fogyasztói társadalom otthoni kényelmének álma.
A másik az élőhely, az a terület, amelyet a fizikai túlélés érdekében ellen­
őrzés alatt kell tartani, és amelyet —talán időlegesen - olyan lények lak­
nak, akiket nem is lehet teljesen embernek tekinteni. Hitler ennek a két
indulatnak egyetlen szóban való egyesítésével egybemosta az életmódot az
élettel. Egy jól feltöltött éléskamra látványáért az embereknek véres harc­
ba kell bocsátkozniuk mások földjéért. H a az életszínvonal és az élet össze­
keveredik, egy gazdag társadalom az életben maradás nevében háborút in­
díthat a szegényebbek ellen. Hitler háborújában emberek tízmilliói haltak
meg, nem annyira azért, hogy a németek életben maradhassanak, hanem
hogy követhessék az amerikai álmot a globalizálódó világban.
Ez volt Hider elméletének az a pontja, amely lehetővé tette számára,
hogy összekapcsolja a globalizációt a belpolitikával.862 Hitlernek igaza volt,
amikor úgy vélte, hogy a globális kommunikáció korában a prosperitás
fogalmai relatívvá és cseppfolyóssá válnak. Azt követően, hogy Németor­
szág 1945-ös végső veresége nyomán a Lebensraum hajhászása kudarcot
vallott, a Zöld Forradalom kielégítette Európa és a világ nagy része igé­
nyét, mégpedig úgy, hogy nemcsak a puszta fizikai túléléshez szükséges
élelmiszert biztosította, hanem egyfajta biztonságérzetet is adott, és mint­
egy megelőlegezte a bőséget.863 Ám egyetlen tudományos megoldás sem
örök. A tudományt támogató politikai döntés időt vásárol, de nem garan­
tálja, hogy a jövőbeli döntések jók lesznek. Lehet, hogy már közeledik egy

862 Mazower: Hitler s Empire, 594. Vö. Maier: Unmasterable Pást, 7.: „A Szövetségi Köztársaság csaknem
négy évtizeden keresztül úgyszólván puszta kenyéren élt.” Továbbá Bartov: Mirrors o f Destruction, 167.
„A holokauszt tanulmányozása a legjobb mód a misztifikálásának a megelőzésére.”
863 A különleges ötvenes évekről lásd Federico: „Natura Non Fecit Saltus”, 21. Gondoljunk a „kalória”
szóra, amely Nyugaton csaknem mindig valami olyasmit jelent, amiből túl sok van. A harmincas években
az emberek és a tervezők azért számlálták a kalóriákat, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy az egyes
háztartásokban elegendő jut a túléléshez, vagy hogy a kétkezi munkások és az állatok eleget kapnak-e
a gazdaság mozgásban tartásához.
400 F E K E T E FÖLD

olyan újabb döntés pillanata, amellyel Németország a harmincas években

szembenézett.
A Zöld Forradalom, az a fejlődés, amely leginkább megkülönbözteti vi­
lágunkat Hiderétől, eljuthat a végső határáig. Ennek nem annyira az lesz
az oka, hogy túl sok ember él a Földön, hanem az, hogy a Föld lakói kö­
zül egyre többen igényelnek nagyobb és biztonságosabb élelmiszer-ellá­
tást. A világ egy főre jutó gabonatermesztése az 1980-as években érte el
a csúcsot. 2003-ban Kína, a világ legnépesebb országa nettó gabonaim­
portőrré vált.864 A 21. században a világ gabonatartalékai soha nem halad­
ták meg a néhány hónapra elengedő mennyiséget.865 A 2008-as év forró és
aszályos nyarán a szántóföldi tüzek arra kényszerítették a legnagyobb élel­
miszer-szállítókat, hogy leállítsák az exportot, aminek következtében éh­
séglázadások törtek ki Bolíviában, Kamerunban, Egyiptomban, Haitin,
Indonéziában, Elefántcsontparton, Mozambikban, Szenegálban, Üzbe­
gisztánban és Jemenben.866 2010-ben a mezőgazdasági termékek ára ismét
felszökött, ami tiltakozásokat, forradalmat, etnikai tisztogatást váltott ki
a Közel-Keleten.
Bár a világ valószínűleg nem fogy ki az élelemből, mint olyanból, de
előfordulhat, hogy a gazdagabb társadalmaknak ismét gondolkodniuk kell
a jövőbeli ellátásról. Elitjük ismét választások elé kerülhet, hogy hogyan
határozzák meg a politika és a tudomány közötti kapcsolatot. Hitler pél­
dája azt demonstrálja, hogy a kettő összeolvasztása olyan ideológiához ve­
zet, amely alkalmasnak látszhat a pánikérzés magyarázatára és megoldásá­
ra egyaránt. Előfordulhat, hogy egy fejlett ország vezetői a holokausztra
emlékeztető, tömeggyilkosságon alapuló forgatókönyvet választanak, ki­
használják vagy maguk keltik az élelmiszerhiány-pánikot, és mintegy meg­
előzésként, az ökológiai problémák forrásaként megneveznek egy ember-
csoportot, szándékosan vagy véletlenszerűen lerombolnak más államokat.
Amint a nácik példája mutatja, nem kellenek létfontosságú, kényszerítő
okok, elég a pillanatnyi meggyőződés, hogy a jelenlegi életszínvonal meg­
őrzéséhez drámai akcióra van szükség.867

864 Aliyu: „Agricultural Development”.

865 Denison: Darwinian Agriculture, 11.
866 Moyo: Winner Take All, 109.
867 Természetesen az egyszerű élelmiszerhiány is éppen eléggé rossz; napjainkban öt másodpercenként
egy gyermek éhen pusztul. Ziegler: Betting on Famine, xiii.
 K ö v e t k e z t e t é s e k . A mi világunk 401

Jó okunk van aggódni, hogy a Lebensraum szó második jelentése, amely

a mások által lakott földet elfoglalható területnek tekinti, latensen ma is
jelen van. A világ nagy részében a kor domináns szelleme bizonyos tekin­
tetben kezd a Hider-éra katasztrófaszellemére emlékeztetni. A 20. század
második felében —a Zöld Forradalom évtizedeiben —a jövő valami kö­
zelgő ajándéknak látszott. A kapitalizmus és a kommunizmus párharcot
vívó ideológiái a jövőt a versengésük birodalmának tekintették, és eljöven­
dő bőséget ígértek. A kormányhivatalok terveiben, a regények cselekmé­
nyében, a gyerekrajzokon a jövő tündöklő fényben ragyogott. Ez az előérzet
eltűnni látszik. Ma a magaskultúrában a jövő bonyodalmakkal és válságok­
kal terhesen, dilemmákkal és kiábrándulásokkal telten rajzolódik ki előt­
tünk. A hazai média - a filmek, a videojátékok és a képregények - a jövőt
katasztrófa utáni állapotnak ábrázolja. E művek szerint a természet egyfaj­
ta elégtételt vesz, amely a hagyományos politikát irrelevánsnak mutatja, és
a társadalmat szenvedésre és menekülésre kárhoztatja. A föld felszíne elva­
dul, az emberi faj elállatiasodik, és bármi megtörténhet.868
Hitler, a gondolkodó, tévedett, amikor a politikát és a tudományt azo­
nosnak vélte. Hitlernek, a politikusnak viszont igaza volt, hogy a kettő
egybeolvasztása a katasztrófák korának kábító érzetét kelti, amelyben ben­
ne rejlik a radikális akciók lehetősége. Amikor az apokalipszis ott van a lát­
határon, a tudományos megoldásokra várni értelmetlennek látszik, a harc
természetessé válik, és a vér meg a rög demagógjai előtérbe lépnek. A vilá­
gunk érdekeit szolgáló józan politika tehát az, amelyik - amennyire csak
lehet —igyekszik messze tartani a planetáris katasztrófa árnyékát. Ez azt je­
lenti, hogy el kell ismerni a tudomány autonómiáját a politikától, és olyan
politikai döntéseket kell hozni, amelyek elősegítik a hagyományos politika
további folytatását lehetővé tevő tudományok támogatását.

Bolygónk olyan irányban változik, amely valószerűbbé teszi az élet, a tér és

az idő hitleri leírását. A globális átlaghőmérséklet e századra prognosztizált
négyfokos emelkedése bolygónk nagy részén át fogja alakítani az emberi

868 Vö. Gumbrecht: Nach 1945, 245, 264, 305. Lásd továbbá Rousso: La derűiére catastrophe; Bergen
After the Erid.
402 F E K E T E FÖLD

életet.869 Az éghajlatváltozás megjósolhatatlan, ami tovább súlyosbítja

a problémát. A mai tendenciák félrevezetők lehetnek, mivel a visszajelzés
várat magára.870 Ha a jégtakaró összezsugorodik, a napfény hője nem fog
visszaverődni a világűrbe, hanem elnyelődik a tenger vizében. H a a szi­
bériai tundra megolvad, a földből előszivárgó metán hőcsapdát képez az
atmoszférában.871 H a az Amazonas-medencét megfosztják az őserdőktől,
nagy tömegű szén-dioxid fog kiszabadulni. A globális folyamatok min­
dig lokálisan érzékelhetők, és a lokális tényezők egyaránt visszafoghatják
vagy felerősíthetik őket. A tengerpartok valószínűleg víz alá kerülnek, de
hogy hol és mikor, azt lehetetlen megmondani.872 A világ városainak fele
veszélyben van, de hogy melyik fog elsőnek elpusztulni, azt nem tudhat­
juk.873 Nem egyetlen hatalmas hullám nyomán omlanak össze, hanem
megszámlálhatatlan, egymást erősítő repedések végeznek velük.874 Egyet­
len különálló vihar sem lesz néhány napnál hosszabb távon előre jelezhe­
tő.875 Mindegyik egyedi lesz, mégis ugyanannak a kumulatív trendnek
a részét fogják képezni.
Előfordulhat, hogy a példátlan viharok és a könyörtelen aszályok fel­
szítják az alapvető források biztonságáért érzett aggodalmakat, és hajlamo­
sabbá tesznek a hitleri politikára való rezonanciára. Mint Hitler a nagy vi­
lágválság idején szemléletesen bebizonyította, az ember képes a fenyege­
tő krízist úgy ábrázolni, hogy azzal igazolni lehessen a jelenbeli drasztikus

869 A belső égésű motorok és a gyárak olyan gázokat bocsátanak ki, amelyek a légkörben csapdába ejtik
a Nap hőjét. Az erdők és mocsarak folyamatos pusztítása fokozza ezt a felmelegedést, mert a növények
elnyelik a szén-dioxidot, és oxigént bocsátanak ki. Globális adatok tömege demonstrálja a földfelszín,
a magasabb légköri rétegek és az óceánfelszín minimális hőmérsékleteinek évi emelkedését.
870 Maslin: Global Warming, 1, 4, 57.
871 Alexander: „Global Observed Changes”, 31; Rohde: „A New Estimate”, 22; Rohde: „Averaging Pro-
cess”, 1; Zhang: „Detection o f Humán Influence”, 461.
872 Cayan: „Climate Change Projections”, S71; Helmuth: „Hidden Signals”, 191; Rahmsdorf: „Com-
paring Climate Projections”, 1.
873 Rahmsdorf: „Comparing Climate Projections”, 1; Economist, 22 September 2012; Guardian, 27
November 2012.
874 Maslin: Global Warming, 112, 116; Mitchell: „Extrémé Events”, 2217; Latif: „El Nino”, 20853.
A regionalizmus alapkérdéséről lásd Pitman, Arneth és Ganzeveld: „Regionalizing”, 332. A fajokról
lásd Maslin: Global Warming, 99; Clarké: „From Genes to Ecosystems”, 6.
875 Tebaldi: „Modelling Sea Level Rise” , 1. Az éghajlatváltozás korai szakaszának egy rendkívül hatásos
leírását lásd Parker: Global Crisis.
 K ö v e t k e z t e t é s e k . A mi világunk 403

intézkedéseket. A politikusok kellő feszültség vagy elegendő ügyesség meg­

léte esetén képesek megismételni a dolgok olyan összemosását, aminek Hit­
ler volt az úttörője: összemossák a természetet és a politikát, az ökosziszté­
mát és a háztartást, a szükségleteket és a vágyakat. A megoldhatatlannak
látszó problémával pedig egy bizonyos embercsoport lesz vádolható.876
Hitler az első globalizáció gyermeke volt, amely a birodalmak szárnyai
alatt a 19. század végén alakult ki. Mi a második globalizáció gyermekei
vagyunk, amely a 20. század utóján alakult ki. A globalizáció nem problé­
ma, és nem is megoldás. Ez egy állapot, amelynek története van. A globa­
lizáció egy sajátos intellektuális veszélyt hord magával. Az embernek nincs
más választása, mint hogy planetáris méretekben gondolkozzék, és Hitler
meg Cári Schmitt nem győzte ezt elégszer hangsúlyozni. Mivel a világ bo­
nyolultabb, mint egy ország vagy egy város, még nagyobb a kísértés, hogy
találjunk egy olyan varázskulcsot, amely megoldást nyújt mindenre. Ami­
kor a globális rendek összeomlanak, amit a 20. század második, harmadik
és negyedik évtizedében sok európai megtapasztalt, egy olyan egyszerűsí­
tő diagnózis, mint a Hitleré, ökológiai, természetfeletti vagy összeesküvés­
elméleti magyarázatokkal látszólag képes egyszerű diagnózist adni. Ami­
kor a normális szabályok megtörni látszanak, és a remények meginognak,
felvetődhet a gyanú, hogy valakik (például a zsidók) valamiképpen eltérí­
tették a természetet a megfelelő irányból. Egy csakugyan globális léptékű
probléma, amilyen az éghajlatváltozás, nyilvánvalóan globális megoldáso­
kat igényel, és ezen a ponton az egyik látszatmegoldás egy globális ellenség
meghatározása lehet.877
A holokauszt különbözött a tömeggyilkosságok és etnikai tisztogatások
korábbi eseteitől, mert a német politika minden zsidó gyermek, nő és fér­
fi teljes kiirtását tűzte ki célul. Ez úgy volt elgondolható, hogy a zsidók egy
hibás planetáris rend kiagyalóiként és kierőltetőiként lettek beállítva. A zsi­
dókat azonban ismét be lehet állítani egyfajta univerzális fenyegetésként,
amint ezt egyre fontosabb politikai formációk csakugyan teszik Európában,
Oroszországban és a Közel-Keleten. Ugyanez megtehető a muszlimokkal,

876 Vö. Tooze: Wages ofDestruction, 477, 544, 549. Mount rámutat, hogy a nemzetközi politika realiszti­
kus elméleteinek figyelembe kell venniük valódi bolygónk valódi változásait: „Arctic Wake-up Call”, 10.
877 Brown és Crawford: „Climate Change”, 2. A jövőben hasznosnak bizonyul Kiernan megállapítása,
aki szerint a tömegmészárlások valamennyi történelmi epizódja valamilyen módon kapcsolatban volt
a föld értékével. Bloodand Soil, különösen 4. fejezet.
404 FEK E T E FÖLD

a homoszexuálisokkal vagy olyan csoportokkal, amelyekről kijelenthető,

hogy ők a világméretű változások okozói.

Az éghajlatváltozás mint lokális probléma lokális konfliktusokat produkál­

hat; az éghajlatváltozás mint globális krízis globális áldozatok iránti igényt
generálhat. Az elmúlt két évtized során az afrikai földrész szolgáltatott né­
hány példát arra, hogy milyenek lehetnek ezek a lokális konfliktusok, és
sejtették, hogyan válhatnak ezek globálissá. Afrika a gyenge államok föld­
része. Az állam összeomlásának viszonyai között az aszály százezrek éhha­
lálát okozhatja, mint ez 2010-ben Szomáliában történt. Az éghajlatválto­
zás növelheti a valószínűségét, hogy az afrikaiak találnak valami ideológiai
okot, hogy az érzékelhető hiány hatására más afrikaiakat gyilkoljanak.
A jövőben Afrika az élelmiszerért folyó globális verseny színhelyévé válhat,
amit valószínűleg globális ideológiai igazolás fog kísérni.
Amikor Hitler hatalomra jutott, Afrika Németország gyarmatosító múlt­
jának része volt. A földrész meghódítása az első globalizáció végső lépcső­
fokaként ment végbe Hitler gyerekkorának idején. A szubszaharai Afri­
ka volt az a terület, ahol a németek és más európaiak újratanulták a fajok­
ról szóló leckét. Ruanda annak a tülekedésnek a terméke, amelyet Európa
Afrikáért általában, a németek pedig konkrétan Kelet-Afrikáért folytattak.
A ruandai lakosság megosztása hutu és tuszi klánokra tipikus európai ural­
kodási módszer: az egyik csoport favorizálása a másik csoport felett való
uralom érdekében. Ez éppen olyan értelmetlenség volt, mint az a gondo­
lat, hogy a lengyelek és az ukránok más fajhoz tartoznak, mint a germá­
nok, vagy hogy az éhhaláltáborokból szlávokat kell toborozni, akik segíte­
ni fognak a zsidók lemészárlásában. A mai afrikaiak —amint a gyakorlat­
ban is látható - éppen úgy képesek egymás fajok szerinti megosztására és
ezzel kapcsolatos fantáziálásokra, amint az európaiak tették az afrikaiak­
kal az 1880—90-es években, és az európaiak az európaiakkal az 1930—40-es
években.
A ruandai tömegmészárlás jó példája az ökológiai válságra adott or­
szágos méretű politikai válasznak. Az ország szántóföldjeinek az 1980-as
évek végén bekövetkezett kimerülését878 1993-ben a gabonatermés abszolút

s™ New York Times, 1989. dec. 14.

 K ö v e t k e z t e t é s e k . A mi világunk 405

mértékű hanyatlása követte.879 A kormány felismerte a túlnépesedés prob­

lémáját, és megpróbálta, hogyan lehetne exportálni saját népességét a szom­
szédos országokba.880 Ekkor politikai versenytársra akadt a tuszik szemé­
lyében, akiknek inváziós terveik magukban foglalták az értékes mezőgaz­
dasági területek újraelosztását. Az a kormánypolitika, amely 1994 tava­
szán arra biztatta a hutukat, hogy öljék meg a tuszikat, azokon a terüle­
teken volt a legsikeresebb, ahol földhiány lépett fel.881 Azok, akik földet
akartak, feljelentették a szomszédjaikat. Az elkövetők meg is mondták,
hogy az indítékuk az volt, hogy földet akartak szerezni, és attól tartottak,
hogy mások megelőzik őket. A mészárlási kampány idején a hutuk csak­
ugyan a tuszikat ölték, ám amikor nem voltak kéznél tuszik, hutukat is öl­
tek, és elvették a földjüket. Minthogy a gyarmattartó hatalmak a tusziknak
kedveztek, azok a hutuk, akik gyilkolták őket, a gyarmati felszabadító harc
mítoszával leplezhették magukat. 1994 áprilisa és júliusa között mintegy
félmillió embert gyilkoltak meg.882
A Szomáliái éhínség és a ruandai tömegmészárlás szörnyű sejtelmeket
ébreszthet bennünk, hogy mit hozhat az éghajlatváltozás Afrikában.883
Az előbbi azt példázza, milyen pusztítást hozhat közvedenül az éghajlat-
változás, a másik azt a faji konfliktust mutatja, amelyet az éghajlat és a po­
litikai kreativitás interakciója hoz. A jövő meghozhatja a harmadik, még
rettenetesebb lehetőséget, ez nem más, mint az interakció a helyi szűkösség
és az olyan gyarmattartó hatalom között, amely képes kivonni az élelmet,
miközben egy globális ideológiát exportál. Miközben az afrikaiak maguk
egymást ölik a szántóföldhöz és az ivóvízhez való hozzáférésért, a konti­
nenst az ázsiaiak az élelmiszer-biztosítási problémáik megoldási lehetősé­
gének látják. A gyenge tulajdonjogok, a korrupt rezsimek és a világ meg-
műveletlen földterületének a fele Afrikát helyezte Ázsia élelmiszer-biztosí­
tási terveinek a középpontjába. Az Egyesült Arab Emírségek és Dél-Korea
már kísérletet tett Szudán hatalmas földdarabjainak a birtokba vételére.

879 Campbell: „Population Pressure”, 2.

880 Newbury: „Background”, 13.
881 Rose: „Land and Genocide”, 64.
882 Sranton: „Could the Rwandan”, 211-15; Hintjens: „Explaining”, 249, 261, 270. Straus: „How
Many Perpetrators”, 86-87. Sémelin: Purifier, 314.
883 Moyo: Winner Take All: 32-33; Economist, 2009. május 21.; Brautigam: „Land Rights”; Horta:
„Zambezi Valley”.
406 F E K E T E FÖLD

Japán, Katar és Szaúd-Arábia is csatlakozott hozzájuk, állhatatos erőfeszí­

téseket téve, hogy nagy területeket vásároljanak vagy béreljenek Afrikában
megművelés céljából. Egy dél-koreai cég megpróbálta bérbe venni fél Ma­
dagaszkárt.884

Van egy ázsiai ország, amely ékes példával szolgál az óriási élelmiszer-szük­
séglet és a forráskeresés ezzel arányos képességének páratlan kombinálá­
sára.885 Ez a Kínai Népköztársaság. Kína növekvő ipari és exporthatalom,
amely nem képes saját területéről biztosítani az alapvető készleteket ahhoz
az egyre növekvő prosperitáshoz, amelyet a lakosság magától értetődőnek
vél. Kína bizonyos tekintetben rosszabb helyzetben van, mint Németor­
szág volt az 1930-as években. Az egy főre jutó művelhető terület az ország­
ban körülbelül a világátlag negyven százaléka, ami évente mintegy egy­
millió hektárral csökken.886 A kínaiak megtapasztalták a tömeges éhezést.
A második világháború és az azt követő polgárháború milliók éhhalálához
vezetett. Egy évtizeddel a kommunisták győzelme után, 1958-1962-ben
az az éhínség, amelyet Mao Ce-tung Nagy Ugrása idézett elő, több tíz­
millió ember halálát okozta.887
A 21. században Kínában a Lebensraum szó két jelentése —a kénye­
lem és a túlélés —közötti rés kicsinek látszik. Ma tízmilliókra rúg azoknak
a prosperáló kínaiaknak a száma, akik családtagjainak éhhalála eleven él
a hozzátartozók emlékezetében.888 A kínai lakosság minden bizonnyal egy­
re több kalóriát fog követelni, mert a prosperáló kínaiak, mint egyébként
a prosperáló emberek mindenütt a világon, egyre nagyobb élelmiszer-biz­
tonságot és nagyobb élelemválasztékot igényelnek. Az országot ma is az
a Kínai Kommunista Párt vezeti, amelyik a forradalmi fázisa idején halálra
éheztette saját népét. Mivel ez a párt egyaránt felelős a múlt éhínségeiért
és a jövő bőségéért, rendkívül érzékeny az élelmiszerkészletek meglétére.889
Ez megmutatkozik a mezőgazdasági termékek piactorzító felvásárlásában,

884 Ziegler: Betting on Famine, 200.

885 Föld és víz: Diamond: Collapse, 362-65.
886 Moyo: Winner Take All, 29.
887 Dikötter: Maos Great Famine\ Yang: Calamity and Reform, 21-42.
888 Sternberg: „Chinese Drought”, 8.
889 Ziegler: Betting on Famine, 41.
 K ö v e t k e z t e t é s e k . A mi világunk 407

mindenütt, ahol a globális élelmiszer-ellátás veszélyeztetettnek látszik.

Az, hogy Kína a növekvő gazdagsága mellett kifogyna az élelmiszerből,
valószínűtlen. Sokkal valószínűbb azoknak a pillanatnyi aggodalmaknak
a túlreagálása, amelyek Kína határain kívül sújtják az embereket. Függet­
lenül attól, hogy a kínaiak nagyobb csoportjait fenyegeti-e a valóságos fi­
zikai éhezés, a nemzeti prosperálás politikája veszélyérzet esetén valószínű­
leg határozott nemzetközi akciókhoz fog folyamodni.
Előfordulhat, hogy egy majdani krízishelyzetben, mondjuk, évente visz-
szatérő aszályok esetén, a pekingi vezetés ugyanolyan konklúziókat von le
a 2030-as években, mint a berlini vezetés az 1930-as években: a globali­
zációt, amely az exportszektor fellendülését szolgálja, ki kell egészíteni az
élettér olyan tartós kontrolljával, amely biztosítja az élelmiszer-utánpót­
lást. A kínai vezetés már utalt rá, hogy Afrikát a szükséges készletek —ezen
belül az élelmiszer - forrásának tekinti. A 2003-ban Szudánban kitört, ég­
hajlati indítékú polgárháború idején a kínaiak jelezték, hogy támogatják
a tömeggyilkosokat, ha azok az ő befektetéseiket szolgálják.890 A szudáni
kormány az arabok mellé állt, és olyan politikát alakított ki, amelynek cél­
ja a zagava, a masalit és a fúr nép mint olyan felszámolása. A szudáni kor­
mányt Kína és Oroszország látta el fegyverekkel.
Kínának olyan gondokkal is szembe kell néznie, amelyeknek az 1930-as
években még semmi jelük nem volt: ez az ivóvízhiány. Az éghajlatváltozás
a jelek szerint a víz körforgásának fokozódását hozza magával891, ami egy­
re több aszályos időszakkal, valamint több árvízzel jár. Az átázott terüle­
tekre egyre több víz kerül, a kiszáradtakra egyre kevesebb. Világszerte kö­
zel egymilliárd embernek nem jut a napi nélkülözhetetlen félgallonnyi víz,
és további kétmilliárdnak nem jut a tisztálkodáshoz szükséges öt gallon.892
A 21. században nemcsak Kínában lázadtak vízért az emberek, hanem Bolí­
viában, Indiában, Kenyában, Pakisztánban, Szomáliában és Szudánban893.
Kína az egy személyre jutó édesvízfogyasztásban a globális átlagnak csak
a harmadával rendelkezik, és ennek nagy része azokból a gleccserekből szár­
mazik, amelyek a felmelegedés következtében egyre olvadoznak. A kínai

890 Doriye: „Nextstage”, 25; King: „Factoring Environmental Security”, 151. Lásd mégZafar: „Growing
Relationship”, 119.
891 Stern: Economics o f Climate Change, 70, 74.
892 Sullivan: „National Security”, 15-16.
893 Solomon: Water, 368, 370, 371.
408 F E K E T E FÖ L D

édesvízkészletek fele és a talajvíz mintegy húsz százaléka már az ihatatlan-

ságig szennyezett. 2030-ra a kínai édesvízszükséglet valószínűleg közel két­
szerese lesz a jelenlegi készleteknek.894 Könnyen lehet persze, hogy Kína
vagy legalábbis a jómódú polgárai megengedhetik majd maguknak a ten­
gervíz sótalanításából nyert vizet, ha a jövőben a technológia fejlődik.
A bizonytalan víz- és élelemkészletek problémájának kevésbé békés meg­
közelítései is lehetségesek. Kínának hosszú határa van egy olyan ország­
gal, amely tekintélyes vízkészlettel rendelkezik. Ez az Oroszországi Föde­
ráció.895 A kínai farmerek egyre intenzívebben művelik a földet a kínai-
orosz határ feléjük eső oldalán. Az orosz farmerek egyre kevésbé teszik
a magukén. A 21. század elején Peking több tőkét fektetett be Kelet-Orosz-
országban, mint Moszkva. Lehet, hogy egy idő után Peking úgy fog tekin­
teni Szibéria vizeire, mint most a szibériai földgázra és kőolajra. Peking
a készletek fölötti ellenőrzés biztosítására előszeretettel alkalmazza Orosz­
országban éppúgy, mint Afrikában a számára előnyös feltételekkel kötött
törvényes szerződéseket. Az orosz vezetők, akárcsak az afrikaiak, könnyen
rábírhatok az alávetés ilyen formájára. Kínának ez a módszere Moszkvá­
val szemben sikerrel járt a földgáz esetében, de működhet az édesvíz ese­
tében is.896
Ám ahogy az éghajlatváltozás folytatódik, és ahogy az előre láthatatlan
események felhalmozódnak, a föld Afrikában és Oroszországban egyre ér­
tékesebbé válhat az afrikaiak és az oroszok szemében. A kínaiak a körülmé­
nyek nyomása alatt valószínűleg megtalálják azokat az eszméket, amelyek
igazolják az afrikaiak és az oroszok elszegényítését és pusztulását. De az is
lehet, hogy az oroszok és az afrikaiak megtalálják azokat az eszméket, ame­
lyek igazolják, hogy véget vessenek a kínaiak globalizációjának, és azoknak
az embereknek, akik mögötte állni látszanak.897
A kínai szcenáriók egyike sem elkerülhetetlen. Kína gondjai a két há­
ború közötti Németországéira emlékeztetnek, de a kínai vezetők nem ta­
núsítanak olyasfajta ellenkezést a tudományos megoldásokkal szemben,

894 King: „Factoring Environmental Security”, 104; Moyo: Winner Take A ll 41; Stern: Economics o f
Climate Change, 78; Solomon: Water, 440.
895 Blank: „Dead End”; Kaczmarski: „Domestic Sources”; Lotspeich: „Economic Integration”.
896 Eder: China-Russia, 130-131.
897 2007-ben az alacsony fekvésű parti területen lakó kínaiak arányát a lakosság 11 százalékára becsül­
ték; ha ez az arány 2015-re megmarad, a szám körülbelül 149 millió lesz. Oroszország teljes lakossága
143 millió. McGranahan, Balk és Anderson: „RisingTide”, 26.
 K ö v e t k e z t e t é s e k . A mi világunk 409

mint annak idején Hitler. Hitler tagadta az agrártudományt, amely végül

megszüntette Németországban az ökológiai pánikot, ezzel szemben a kínai
kormányzat támogatja az energiakutatásokat, amelyek lelassíthatják az ég­
hajlatváltozást, és így enyhíthetik az élelmiszerrel és az édesvízzel kapcsola­
tos aggodalmakat. Peking jelentős beruházásokat hajt végre a nap-, a szél-,
a maghasadásos és a fúziós energiával kapcsolatos fejlesztésekbe, és elkö­
telezte magát, hogy önként eléri az üvegházhatású gázok kibocsátásával
kapcsolatban 2030-ra kitűzött célokat.898 Minthogy Kína nem exportálja,
inkább importálja a földgázt és a kőolajat, az országban nincsenek olyan
csoportok, amelyek szembehelyezkednének az alternatív energiaforrások
kiaknázásával. Kína egyike azoknak az országoknak, amelyek hozzájárul­
nak az éghajlatváltozáshoz, és ha a változás folytatódik, lehet, hogy érde­
keltté válhat Afrikában és Oroszországban. Ugyanakkor a kínai energetikai
szakemberek maguk is foglalkoznak olyan technikai megoldások kifejlesz­
tésével és bevezetésével, amelyek lelassítják az éghajlatváltozást, és így csök­
kentik az ilyen vagy hasonló lehetséges jövőbeli konfliktusok kockázatát.

Ezzel szemben a 21. század elejének orosz kormányzatai a költségvetésü­

ket és a köztámogatásukat a szénhidrogének Európába és Kínába való ex­
portjára alapozták.899 Minthogy az orosz kormányzatok abban érdekeltek,
hogy ezeken a nagy, szomszédos piacokon fennmaradjon a földgáz- és kő­
olajigény, közvetetten elkötelezték magukat a további szén-dioxid-szeny-
nyezés és éghajlatváltozás mellett. Talán éppen ennek következtében a kö­
zelgő katasztrófa érzése erőteljesebben van jelen az orosz kultúrában, mint
Kínában vagy Nyugaton. A tehetséges orosz gondolkodók, regényírók,
képzőművészek és filmesek sokféle és lenyűgöző képet alkottak az embe­
riség hanyatlásáról és bukásáról. Az orosz politikai osztály gondolkodása,
akárcsak egy évszázaddal korábban, amikor az országot forradalmak és el­
lenforradalmak rázták meg, meghaladja bármely szomszédját a kataszt-
rofikus ideológiák megfogalmazásában és terjesztésében.
Az új orosz kolonializmusban, amely 2013-ban vette kezdetét, az orosz
vezetők és propagandisták nem létezőnek képzelték a szomszédos ukráno­
kat, vagy az oroszság alváltozatának állították be őket. Az orosz vezetők

898 New York Times, 2014. nov. 11.

899 Oroszország szén-hidrogén-bevételéről Gustafson: Wheel o f Fortune, 1, 5.
410 F E K E T E FÖLD

az érvelésükben, amely emlékeztet arra, amit Hitler mondott az ukránok­

ról (és az oroszokról), mesterségesen létrehozott entitásként írták le Uk­
rajnát, amelynek nincs saját történelme, kultúrája és nyelve, és amelyet
a zsidók, homoszexuálisok, európaiak és amerikaiak egyfajta globális ösz-
szefogása támogat. Az Ukrajna elleni orosz háborúban, amelynek igazolá­
sát ez a retorika volt hivatva szolgálni, az első zsákmányt a fekete-tengeri
gázmezők jelentették a Krím félsziget szomszédságában, amelyet Oroszor­
szág 2014-ben megtámadott és annektált. Ukrajna szárazföldi területeinek
termékeny talaja, fekete földje —Oroszországgal ellentétben —nagyon fon­
tos élelmiszer-exportőr.900
Vlagyimir Putyin orosz elnök előállt az etnikai háború külpolitikai dokt­
rínájával. Ennek érvelése, amely a szavaktól az invázióig terjed, Hitler Cseh­
szlovákiába való benyomulása esetében éppúgy, mint Putyin Ukrajnába
való benyomulása esetén, felszámolja a szuverenitás és a jog logikáját, és
előkészíti a talajt az államromboláshoz. Az elismert politikai testületeket
előre megfontolt agresszió célpontjává teszi, az egyéneket pedig etnikai
objektumokká változtatja, akiknek állítólagos érdekeit külföldről határoz­
zák meg. Putyin ezenkívül megtette magát az európai populista, fasiszta és
neonáci erők fejévé. Moszkva, miközben egyfelől támogatja azokat a po­
litikusokat, akik a planetáris problémákért a zsidókat vádolják, és alkal­
mazza az államrombolás technikáit, új globális bűnbakot talált a homo­
szexuálisok képében. A világ hanyatlásáért felelős „buzilobbi” orosz esz­
méjének semmivel sincs több értelme, mint az ugyanezért felelősnek tar­
tott „zsidólobbi” náci eszméjének, de ez az ideológia ma szabadon terjed
a világban.901
Amint Oroszország esetében látjuk, a második világháború az elretten­
tő mesékből gyorsan tanulságos precedenssé változtatható. 1939-ben Sztá­
lin szövetséget kötött Hitlerrel, azaz a korabeli európai szélsőjobbal, azzal
a logikával, hogy ezzel elérhető, hogy Európa szétrombolja önmagát. Sztá­
lin úgy képzelte, hogy Németország és nyugati szomszédjai összecsapnak,
és felmorzsolják egymást. Putyin a jelek szerint hasonló számításokra épít.
A Hitlerrel 1939-ben kötött szövetség célja az volt, hogy szembefordítsa

900 A térképeket lásd a Novorosszija című lap 2014. augusztus 1. számában.

901 Lásd Riabov és Riabova: „Decline of Gayropa?”. Oroszország 2013-14-es Ukrajna-poli fikájának kró­
nikáját lásd mintegy negyven angol, francia és német nyelven megjelent cikkemben, amelyek összegyűjtve
megtalálhatók: timothysnyder.org vagy a bibliográfiában felsorolt ukrán és orosz nyelvű fordításokban.
 K ö v e t k e z t e t é s e k . A mi világunk 411

Európa legradikálisabb erőit magával Európával. Az európai szélsőjobb

orosz támogatása ma arra irányul, hogy megtörje és felbomlassza a 21. szá­
zad elejének legbékésebb és legprosperálóbb rendjét, az Európai Uniót.
2014-ben és 2015-ben Putyin rehabilitálta a Molotov-Ribbentrop-pak-
tumot, a náci Németország és a Szovjetunió közötti megállapodást, amely
a második világháború kezdetét jelentette, és megteremtette a holokauszt
bizonyos előfeltételeit.902

Afrika jól példázza a lokális hiányok kockázatát, Kína felveti a globális ha­
talom és a nemzeti aggodalom problémáját, Oroszország pedig azt mutat­
ja, hogy az 1930-as évek gyakorlata hogyan mutatkozhat pozitív példának.
Jórészt Moszkva lépéseinek következményeként az államrombolás és a pla-
netáris ellenségek konstruálása újra divatba jött Európában. A Közel-Ke­
leten az államok általában elég gyengék, és az iszlám fundamentalisták jó
ideje planetáris ellenségnek igyekeznek beállítani a zsidókat, az amerikaia­
kat és az európaiakat. Az orosz homoszexuális-ellenes kampány, amely az
európai és amerikai hatalmat a homoszexuális internacionálé rejtett kezé­
vel azonosítja, egyaránt irányul a muszlim világ és a hazai választók ellen.
Ezek a globalizációellenes gondolkodási formák fokozzák annak lehe­
tőségét, hogy bizonyos planetáris jelenségekért egyes csoportokat vádolja­
nak. Az éghajlatváltozás következtében a világ hatalmas területein musz-
limok százmillió fognak minden valószínűség szerint szembetalálkozni az
életlehetőségek olyan összeomlásával, amelynek nem lesz lokális magyará­
zata.903 Egyes országok, amelyek szinte semmiben sem járulnak hozzá az
éghajlatváltozáshoz, meg fogják szenvedni a következményeit. Banglades,
ez a muszlim ország, amelynek lakossága fele az Egyesült Államokénak,
súlyosan megszenvedi azokat a viharokat és árvizeket, amelyeket tovább
súlyosbít a tengerek emelkedő vízszintje. Líbiában ezzel szemben az aszá­
lyos napok száma évi százról várhatóan kétszázra fog emelkedni. Egyiptom
népe a Nílus vizétől függ, amely négyezer mérföldön át folyik a sivatagon

902 Ezt az összefüggést tárgyaltam több fentebb idézett publikációmban, valamint a Frankfurter Allgemeine
Zeitung 2014. december 15-i számában. Sok alapvető összefüggést állapított meg Anton Sehovcov
fontos kommentárjai egész sorában.
903 Xenopoulos: „Scenarios”, 1562. Cf. Gerlach: Extremely Violent Societies, 263.
412 FE K E T E FÖLD

keresztül, mielőtt eléri Kairót.904 Az egyiptomiak által kontrollálhatatlan

erők úgy alakították át a bolygónkat, hogy a Nílus kiszáradhat.905
A helyzet az, hogy az észak-afrikai muszlimok már behurcolták Euró­
pába az antiszemita hiedelmeket. De mi lesz, ha az észak-afrikai és közel-
keleti muszlimok egyszer csak a zsidókat fogják vádolni a környezeti ka­
tasztrófákért? Mózes Második könyve, amelynek szövegét egyaránt elfo­
gadja a muszlim, a zsidó és a keresztény tradíció, arra figyelmeztet: „meríts
vizet a folyóvízből, és öntsd a szárazra, és a víz, amit a folyóvízből merítet­
tél, vérré lesz a szárazon” (4:9). Víz szűkében a Közel-Keleten élő zsidók,
Izrael polgárai veszélybe kerülhetnek. A Nyugati Part és a Golán-fennsík
ellenőrzéséért folytatott küzdelem egyik eleme a vízutánpótlás féltése. Az iz­
raeliek a megszállt területeken lévő vízgyűjtő területek vizét isszák. Bár az
ország rendelkezik olyan katonai és technológiai kapacitással, amely ké­
pes megvédeni a lakosságot az éghajlatváltozás következményeitől, a Kö­
zel-Kelet folytatódó sivatagosodása regionális konfliktusok kialakulásához
vezethet, egyúttal megteremtheti az igényt a bűnbakra. A forrásokért fo­
lyó közel-keleti háború során a muszlimok a zsidókat vádolhatják a helyi
problémákért és az általános ökológiai krízisért egyaránt. Végül is ez volt
Hitler álláspontja is. Természetesen Izrael is vádolhatja a muszlimokat, és
azon mesterkedhet, hogy belevonja amerikai szövetségeseit egy nagyobb
konfliktusba.

Igazuk volt a legkülönbözőbb irányzatokat képviselő cionistáknak, ami­

kor úgy vélték, hogy az államiság döntő fontosságú a nemzet jövőbeni léte
szempontjából. Az 1930-as években az európai államok szétrombolása az
előfeltétele volt minden súlyos náci bűntettnek, beleértve magát a holo-
kausztot is. A baloldali és centrumpárti cionisták többsége úgy vélte, hogy
Izrael Állam létrehozható a nemzetközi jog egyfajta alkalmazása révén.
Ez igaznak bizonyult, de csak a holokauszt bűne után. A revizionista és szél­
sőjobbos cionistáknak viszont igazuk volt abban, hogy a harmincas évek­
ben féltek a közelgő katasztrófától, és amellett érveltek, hogy ezért igazol­
ható a rejtett együttműködés a lengyel állammal.

904 King: „Factoring Environmental Security”, 99, 100, 117, 359; Klare: „Climate Change Battlefields”,
358-59.
905 Femia: „Climat Change”, 31. Az ISIS és a víz kapcsolatáról: New York Times, 2014. október 14.
 K ö v e t k e z t e t é s e k . A mi világunk 413

1977 óta, amikor Izraelben Menáhém Begin hatalomra jutott, a nem­

zeti terrorizmus egyre inkább az izraeli nemzeti mítosz középpontjába ke­
rült. Az Irgun és a Lehi történetének dicsőségteljes felidézései azonban
gyakran megfeledkeznek a lengyel kapcsolatról. Az Irgun-parancsnok Be­
gin és a Lehi két vezetője, Avraham Stern és Jichák Sámír pályája el­
képzelhetetlen a lengyel háttér és a lengyel támogatók nélkül. Begin után
1986-tól 1992-ig Sámír lett a miniszterelnök. Ekkor több más fegyvertárs
és lengyel védenc is felbukkant különböző hatalmi pozíciókban. Eliahu
Meridort, akit egykor lengyelek tanítottak a terrorizmus taktikájára, há­
romszor is beválasztják az izraeli parlamentbe. Lankin, akit szintén len­
gyelek képeztek ki, Izrael dél-afrikai követe lett. Politikai hagyományuk
folytatója, a Likud, a revizionista cionizmusból nőtt ki, amely a harmincas
évek második felében a lengyel állam védelme alatt virágzott. Benjámin
Netanjahu, az első izraeli születésű miniszterelnök felemelkedésével a len­
gyel kapcsolat megtörni látszott. O volt az első a Likudban, akinek nem
anyanyelve a lengyel, és ehelyett amerikai angolt beszél, összhangban ne­
veltetésével és Izrael jelenlegi politikai kötődéseivel. Ám a lengyel kapcso­
lat az ő esetében is erős: a Lengyelországgal való együttműködés tetőpont­
ján Netanjahu apja Vladimir Jabotinskynek, a revizionista cionisták alapí­
tójának a magántitkára volt.
A revizionista cionistáknak a két háború között nyújtott ambivalens
támogatás hasonló feszültséget sejtet az utódaik által irányított Izrael ame­
rikai támogatásában. Az 1930-as évek végén a lengyel vezetők és a lengyel
lakosság jó része cionistapárti volt, mert azt akarták, hogy a gazdasági vál­
ság idején a zsidók hagyják el Lengyelországot. A 21. század elején egyes
amerikaiak azért pártolják Izraelt, mert azt szeretnék, hogy a közelgő apo­
kalipszis idején a zsidók a Szentföldön tartózkodjanak. A mai Egyesült Ál­
lamok abban az értelemben hasonlít a harmincas évek Lengyelországához,
hogy a cionista eszmének több a keresztény, mint a zsidó aktív támogató­
ja. Izrael egyes amerikai politikai szövetségesei - az evangéliumi kereszté­
nyek - hajlamosak megfeledkezni az éghajlatváltozás realitásáról, miköz­
ben támogatják azt a szén-dioxid-politikát, amely növeli a bajt. Ezek kö­
zött az evangéliumi amerikaiak között több millió diszpenzionalista van,
akik azért támogatják Izraelt, mert úgy vélik, hogy az ottani katasztrófák
Jézus Krisztus második eljövetelének előjelei. Az 1940-es években a disz-
penzionalisták azt állították, hogy a holokauszt Isten műve, mert arra kész­
tette a zsidókat, hogy gondolják át a hibáikat, és költözzenek az ígéret
414 F E K E T E FÖLD

Földjére. Bár a politikának az apokalipszissel való ilyen heves helyettesí­

tése kisebbségi vélemény, Izrael Állam politikai történetének beillesztése
a világvég történetébe meglehetősen elterjedt az amerikai társadalomban.906
1977-től Begin miniszterelnökként szövetséget keresett és talált az ame­
rikai evangéliumi egyház hívei körében, mintegy negyven évvel azután,
hogy felvette a kapcsolatot a lengyel hivatali szervekkel. Az 1930-as évek­
ben az olyan revizionisták, mint Begin, Stern és Sámír, teljesen helytállóan
úgy magyarázták a helyzetet, hogy a zsidóknak védelemre van szükségük.
Lengyel patrónusaik támogatták egy izraeli állam létrejöttének gondolatát,
annak érdekében, hogy csökkentsék a gazdasági válságot és az antiszemi­
tizmust. Az az ironikus helyzet, amellyel az utódaik, a revizionista cionis­
ták második nemzedékének képviselői, Izrael mai vezetői néznek szembe,
talán még aggasztóbb. Egyes amerikai támogatóik olyan politikát támo­
gatnak, amely sietteti az Izrael Államot veszélyeztető katasztrófát, mert
szétrombolását a világ megváltása egyik állomásának tekintik. A cionisták­
nak igazuk volt, hogy az államiság védi a zsidókat, de a szövetségeseik kö­
zött akadhatnak olyanok, akik Izraelt valami egész más cél eszközének te­
kintik.907

Az amerikaiak, ha gondolnak egyáltalán a holokausztra, bizonyosra veszik,

hogy ők soha nem lennének képesek ilyen gazság elkövetésére. Végtére is
az amerikai hadsereg a második világháborúban a jó oldalon állt. A tör­
ténelmi igazság ennél valamivel bonyolultabb. Franklin D. Roosevelt egy
fajilag szegregált fegyveres erőt küldött Európa felszabadítására. Abban az
időben az antiszemitizmus is szembetűnően jelen volt az Egyesült Álla­
mokban.908 Amikorra az amerikai katonák partra szálltak Normandiában,
a holokauszt nagyjából véget ért. Bár egyes koncentrációs táborokat ame­
rikai csapatok szabadítottak fel, sohasem jutottak el a holokauszt legna­
gyobb mészárlási helyszíneire, és nem látták a keleti kivégzőárkok százait.

906 Spector: Evangelicals and Israel, 187-88; Clark: Allies fó r Armageddon, 5, 151, 170; Weben On the
Road to Armageddony 191. Az éghajlatváltozást illetően: Smith és Leiserowitz: „American Evangelicals”,
4; Anthony Leiserowitz, személyes beszélgetés, 2013. augusztus 26.
907 Weber: On the Road to Armageddon, 148; Clark: Allies fó r Armageddon, 190, 229.
908 Abzug: America Views the Holocaust, 87-92, 99-103 és tovább.
 K ö v e t k e z t e t é s e k . A mi világunk 415

A mauthauseni koncentrációs tábor őreinek amerikai tárgyalása909, akár­

csak a brit tárgyalás Bergen-Belsenben910, helyreállította a zsidó áldozatok
háború előtti állampolgárságát. Ez elősegítette a későbbi generációknak,
hogy elfeledkezzenek arról az alapvető tényről, hogy az állampolgárságtól
való megfosztás —ami általában az állam lerombolásával valósult meg —
volt az, ami a zsidók tömeges lemészárlását lehetővé tette.911
Az államhatalom és a tömegmészárlások közötti viszonnyal kapcsola­
tos félreértés szolgált egy olyan amerikai holokausztmítosz alapjául, amely
a 21. század elején kezdett eluralkodni. Ezek szerint az Egyesült Államok
előre megfontolt szándékkal mentette az embereket a népirtástól, amelyet
egyes elbizakodott államok követtek el. Ezt az érvelést követve előfordulhat,
hogy egy állam lerombolását nem kockázatként, hanem embermentésként
kellene minősíteni. Semmi kétség, az Egyesült Államok 1945-ben hozzá­
járult Németország és Japán rezsimjének a lerombolásához. De hozzájá­
rult az állami struktúrák újjáépítéséhez is. A 2003-as iraki invázió egyik
hibája az az elgondolás volt, hogy a rendszerváltásnak kreatívnak kell len­
nie. Az elmélet az volt, hogy az állam és a kormányzó elit lerombolása
szabadságot és igazságot fog hozni. Valójában az az eseménysor, amelyet
egy szuverén állam ellen intézett illegális amerikai invázió kiváltott, iga­
zolta a második világháború történetének egy kellőképpen el nem sajátí­
tott leckéjét.912
A tömegmészárlások általában polgárháborúk és rendszerváltások során
történnek.913 A náci Németországnak tudatos politikája volt, hogy mester­
ségesen megteremtette az államrombolás feltételeit, aztán a következmé­
nyeket a zsidókra hárította. Az államok lerombolása ilyen rosszindulatú
szándékok nélkül konvencionálisabb katasztrófákat okoz. Az iraki invázió
legalább annyi ember halálát okozta, mint az előző iraki rezsim. A válto­
zás az iraki kormányzó párt tagjait vallási tisztogatásnak tette ki, és utat
nyitott a káosznak az egész országban. A rend helyreállítása iránt olyan el­
keseredett igény mutatkozott, hogy az amerikaiak végül odaálltak a mellé

909 Jardim: Mauthausen Trial, 123, 144, 189, 210.

910 Damplo: „Prosecuting”, 24.
911 Roosevelt tevékenységének kiegyensúlyozott értékelése: Breitman és Lichtman: FDR, 313-30.
912 Collier: Bottom Billión című munkájából, különösen a 126. oldalból olyan következtetés vonható
le, hogy a katonai intervenciónak több értelme van azt követően, hogy az állam megbukott, mint ha
a cél az állam megbuktatása.
913 Goldsmith és Semenovich: „Political Instability”, 10.
416 FE K E T E FÖLD

a politikai klán mellé, amelyet eredetileg legyőztek. Ez lehetővé tette a csa­

patkivonást, amit viszont iszlamista felkelés követett. Az iraki állam 2003-as
lerombolása és a 2010 forró nyara által kiváltott politikai zavargások 2014-
ben teret nyitottak a terrorista Iszlám Állam számára.
Az amerikaiak elterjedt tévedése az a vélekedés, hogy a szabadság az ál­
lami tekintély hiánya. Ennek a zavarnak a genealógiája az 1930-as évek
Németországához és Ausztriájához vezethető vissza.

A náci Németország domináns sztereotípiája a mindenható állam, amely

katalogizálja, elnyomja, majd kiirtja állampolgárainak egy egész osztályát.
A németek valójában nem így érték el a holokausztot, még csak nem is
így gondolkodtak róla. A holokauszt áldozatainak többsége nem német ál­
lampolgár volt. Azok a zsidók, akik német állampolgárok voltak, nagyobb
eséllyel maradtak életben, mint akik olyan állam polgárai voltak, amelyet
a németek leromboltak. A nácik tudták, hogy külföldre kell menniük, és le
kell tarolniuk a szomszédos országokat, mielőtt azt remélhetik, hogy vég­
re tudják hajtani a maguk forradalmát. H a 1939-ben merénylők megölik
Hitlert - amint kis híján megtették - , a náci Németországra ma valószí­
nűleg úgy emlékeznénk, mint a fasiszta államok egyikére. Azokban a kör­
zetekben, ahol az állami intézményeket lerombolták, szétverték, vagy ko­
molyan megrongálták, nemcsak a holokauszt esett meg, hanem az összes
többi súlyos német bűncselekmény is. Az államtalanított zónákban öltek
meg öt és fél millió zsidót, több mint hárommillió szovjet hadifoglyot és
az úgynevezett partizánellenes műveletekben mintegy egymillió polgári
személyt.914
Mivel a holokauszt a modern történelem kardinális eseménye, félreér­
telmezése helytelen irányba fordítja a gondolkodásunkat. Ha a holokausz­
tot a modern állam rovására írjuk, az állam meggyengítése üdvös lépés­
nek látszik. A politikai jobboldal természetesnek tartja, hogy a nemzetközi
kapitalizmus erodálja az államhatalmat. A politikai baloldal célravezető­
nek tartja a gátját vesztett forradalmakat. A 21. században az anarchista
protestmozgalmak baráti ütésváltásba keverednek a globális oligarchiá­
val, amelyben egyik fél sem sérülhet meg, mert mindkét fél az államot te­
kinti igazi ellenségnek. Mind a bal-, mind a jobboldal inkább tart a rendtől,

914 Vö. Arendt: Origins, 310. Véres övezet című könyvemben tárgyalom ezeket a politikákat.
 K ö v e t k e z t e t é s e k . A mi világunk 417

mint a rend lerombolásától vagy hiányától. A közös ideológiai reflex a poszt­

modern: a kicsi kedvelése a nagy helyett, a töredéké a struktúra helyett,
a pillantásé a látás helyett, az érzésé a tény helyett. A holokauszt posztmo­
dern magyarázata a bal- és a jobboldalon egyaránt hajlamos az 1930-as
évek német és osztrák tradíciójának a követésére, aminek következtében
mindkét oldal olyan hibákat követ el, amelyek nemhogy csökkentenék,
inkább növelik a jövőbeni bűntettek elkövetésének valószínűségét.
A baloldalon a holokauszt interpretálásának domináns áramlataként
a Frankfurti Iskolát említhetjük. Az e néven ismert csoport tagjai, akik
többségükben az Egyesült Államokban élő bevándorolt német zsidók, úgy
ábrázolják a náci államot, mint a túlburjánzó modernitás kifejeződését.
Theodor Adorno és Max Horkheimer A felvilágosodás dialektikája című
nagy hatású könyvében —Hitlerhez hasonlóan - abból a premisszából in­
dul ki, hogy a „burzsoá civilizáció” közel áll az összeomláshoz. A tudomá­
nyos módszert holmi gyakorlati ismeretekre redukálják, miközben —Hit­
lerhez hasonlóan —nem veszik észre a tudományos vizsgálat reflektív és
előre megjósolhatatlan eredményekhez vezető jellegét. Hitler a zsidókat
ama hamis univerzalizmus megteremtőinek állította be, amely a zsidó tu­
dás elkendőzéséül szolgál, Adorno és Horkheimer elítél mindenfajta uni-
verzalizmust, amely általában a tudás elkendőzéséül szolgál. A zsidók meg­
gyilkolása, állítják, csak egy példa a sokféleséggel szembeni általános into­
leranciára, amely velejárója volt azoknak a kísérleteknek, hogy értelemmel
töltsék meg a politikát. Nehéz túlbecsülni ennek a tévedésnek a mélységét
és jelentőségét. Hitler a felvilágosodás ellensége volt, nem a támogatója.
Ahelyett, hogy pártját fogta volna a tudománynak, összemosta a természe­
tet a politikával.915
A jobboldalon a holokauszt domináns magyarázatát Bécsi Iskolának
nevezhetnénk. Friedrich von Hayek osztrák közgazdász követői azt állít­
ják, hogy az elbizakodott jóléti társadalom vezetett a nemzetiszocializmus­
hoz, és így a politikai rossz kúrálására deregulációt és privatizációt ír elő.
Bár ez a narratíva kényelmes, történelmileg védhetetlen. Soha nem volt
olyan demokratikus állam, amely szociális jóléti rendszert épített, aztán

915 Horkheimer és Adorno: A felvilágosodás dialektikája, különösen 212, 217; az idézetek helye: 1,15.
Lásd még Horkheimer: Eclipse ofReason, 176-77. Ugyanez a hiba megtalálható kevésbé radikális megfo­
galmazásban Neumann-nak az OSS számára készített jelentésében: Secret Reports, 28, 30. Lásd Habermas:
Filozófiai diszkurzus a modernségről, 135, 138; Kolakowski: Main Currents, 347; Zehnpfennig: Hitlers
Mein Kampf, 129.
418 F E K E T E FÖLD

megadta magát a fasizmusnak (vagy a kommunizmusnak). Közép-Euró-

pában éppen az ellenkezője történt. Hitler a nagy világválság idején került
hatalomra, amely éppen azért söpört végig a világon, mert a kormányok
még nem tudták, hogyan kellene beavatkozni az üzleti ciklusba. Hayek
hazája, Ausztria, a kor ortodox szabad piaci szabályai szerint művelte a ka­
pitalizmust, aminek következményei pocsékak voltak, és végeérhetetlen­
nek tűntek. Az osztrák zsidók elnyomása nem akkor kezdődött, amikor az
állam növekedett, hanem akkor, amikor 1938-ban összeomlott.916
A szabad piac hívei által elképzelt ideális kapitalizmus a szociális eré­
nyeken és bölcs államvezetésen múlik, amelyeket maga képtelen generál­
ni. A kapitalizmus ama speciális formájában, amelyet a német államveze­
tés generált, és amelyet a zsidók és a holokauszt során a megmentőik meg­
tapasztaltak, minden csereakció a végrehajtók személyes bátorságától füg­
gött, abban az értelemben, hogy a részt vevő másik fél bármelyik pillanat­
ban elárulhatta és megölhette az illetőt. A Bécsi Iskola gondolatvilága a piaci
utópizmus szélsőséges verziójaként —amellyel maga Hayek szembehelyez­
kedett - egybeolvadt Ayn Rand eszméivel917, aki úgy vélte, hogy a verseny
az élet értelme maga. Hitler nagyon hasonlókat állított. Az ilyen leegysze­
rűsítés, bár csábítóan elegáns, valójában végzetes. H a semmi más nem szá­
mít, mint a verseny, akkor természetes dolog felszámolni azokat, akik ellen­
állnak neki, és az intézményeket, amelyek akadályozzák. Hitler szemében
ezek az emberek a zsidók, ezek az intézmények pedig az államok voltak.
Minden közgazdász tudja, hogy a piacok sem makro-, sem mikroszinten
nem működnek tökéletesen. Makroszinten a szabályozatlan kapitalizmus
ki van téve az üzleti ciklus szélsőségeinek. Elméletben a piacok mindig ki­
lábalnak a depresszióból. A gyakorlatban a gazdasági összeomlás által ki­
váltott emberi szenvedés roppant mély politikai következményekkel jár­
hat, beleértve magának a kapitalizmusnak a végét is, mielőtt a kilábalás
megtörténhetne. Mikroszinten a vállalatok a profithajsza következtében
olyan külső kiadásokat generálhatnak, amelyek nem kompenzálják ma­
gukat. Az ilyen külső kiadások klasszikus példája a környezetszennyezés,
amely az okozójának nem kerül semmibe, viszont másoknak kárára van.918

916 Lásd a kérdés hosszabb tárgyalását Judt és Snyder: Thinking.

917 Burns: Goddess, 175.
918 Lásd általában Powell: Inquisition, 63, 98 és tovább. Oreskes és Conway: Merchants ofD oubt,
169—215; Economist, 2013. február 15.; Tollefson: „Sceptic”, 441. 2011-ben a fosszilisfíitőanyag-ipar
 K ö v e t k e z t e t é s e k . A mi világunk 419

Egy kormány pénzösszegeket különíthet el a környezetszennyezés elhá­

rítására, amivel internalizálja a külső - externális - kiadásokat, és így csök­
kentheti a nem kívánt következményeket. Egyszerű volna internalizálni az
éghajlatváltozást előidéző szén-dioxid-szennyeződés költségeit. Egy ilyen
művelettel szemben, amely a piacoktól függ, és hosszú távon megelőzi
őket, csak valamiféle antikapitalista dogma állítható szembe. Ehhez egy
olyan dogmára volna szükség, amely szembehelyezkedik egy ilyen műve­
lettel, ami a piacokon múlik, és hosszú távon antikapitalistaként megóvja
őket. Az amerikai szekuláris jobboldalon a korlátozatlan szabad piac hívei
találtak egy ilyen dogmát. Ez az az állítás, hogy a tudomány nem más, mint
politika. Mivel az éghajlatváltozás tudománya világosan beszél, egyes ame­
rikai konzervatívok és libertáriusok tagadják magának a tudománynak az
érvényességét, úgy igyekezve beállítani, hogy annak eredményei csupán
az összejátszó politikusok leplezését szolgálják. A tudomány és a politika
ilyen összeolvasztása veszélyes lehetőségnek látszik.
Bár egyetlen amerikai sem vitatná, hogy a harckocsik képesek működni
a sivatagban, egyes amerikaiak vitatják, hogy a sivatagok egyre növekednek.
Bár egyetlen amerikai se vitatná a ballisztikát, egyes amerikaiak vitatnák
az éghajlattudományt. Hitler tagadta, hogy a tudomány képes megolda­
ni az élelmezés alapvető problémáját, de azt elfogadta, hogy a technoló­
gia alkalmas a területszerzésre.919 Úgy tűnt, értelmetlen dolog a kutatások
eredményére várni, haladéktalan katonai akcióra van szükség. Az éghajlat-
változás esetében a tudomány tagadása hasonlóképpen inkább legitimálja
a katonai akciót, mint a technológiai fejlesztésbe eszközölt befektetéseket.

300 millió dollárt költött a vizek szennyezésére: Silver: Signal, 380. Lásd Farley: „Petroleum and Propa­
ganda”, 40-49. Lásd továbbá Union of Concerned Scientists: „Got Science?”, 2012. október 18; Weart:
„Denial”, 46, 48. A kapitalizmus világos feljegyzéseket vezet a viharokról, amelyek alapján korlátozzák
az árvízbiztosítások kötését. Parker: Global Crisis, 691-92. A keresztény jobboldal egyes tagjai bizonyos
értelemben a libertárius jobboldal hibáját visszhangozzák. A kreacionisták tagadják Darwin elméletét,
amelyet tudósok nemzedékei egészítettek ki, tekintettel a nem humán élőlényekre, ehelyett a „tudo­
mány” terminust az Isten által teremtett természeti rendről általuk alkotott statikus képre alkalmazzák.
Ez ugyancsak a tudomány és a politika összeolvasztása. Ugyanakkor sok kreacionista a szociáldarwinista
fogalmakat használja saját embertársaira, a korlátozatlan kapitalizmus támogatása céljából. Az ember­
nek joga van uralkodni a természeten, a versenyképesebb embereknek pedig joguk van uralkodni
a kevésbé versenyképes társaikon. Ez ismét a tudomány és a politika összemosása.
919 Hitler and His Generab, 62. Lásd Thomá: „Sein und Zeit im Rückblick”, 285; Genette: Figures /,
101; Robbe-Grillet: Pour un nouveau román, 133. A klímaváltozás komoly problémákat okoz az Egye­
sült Államok haditengerészetének, amelynek szembe kell néznie a bázisait fenyegető áradással és a sarki
jég olvadásának kihívásával. Christian Science Monitor 2010. március 2.
420 FE K E T E FÖLD

Azok, akik nem vállalják a felelősséget az éghajlatváltozásért, másokra há­

rítják át a felelősséget a vele járó tragédiákért. Mivel a klímaváltozás taga­
dása fékezi a műszaki fejlődést, felgyorsíthatja a valódi katasztrófákat, ami
aztán még hihetőbbé teszi a katasztrofális gondolkodást. Ördögi kör ala­
kulhat ki, amely ökológiai pánikba sodorja a politikát.
Az a népszerű elgondolás, hogy a szabad piac a természetes, ugyancsak
a tudomány és a politika összeolvasztását jelenti. A piac nem a természet
része, bár függ a természettől.920 Az éghajlat nem afféle árucikk, amely ad­
ható és vehető, hanem a gazdasági tevékenységnek mint olyannak az elő­
feltétele. Annak a „jognak” a követelése, hogy a világ kevesek profitja nevé­
ben lerombolható legyen, felvet egy fontos konceptuális kérdést. A jogok
korlátozást jelentenek. Minden ember öncél; egy személy fontossága nem
merülhet ki abban, amit valaki más akar tőle. Az egyéneknek megvan a jo­
guk ahhoz, hogy ne egy planetáris összeesküvés vagy egy elátkozott faj ré­
szének tekintsék őket. Megvan a joguk ahhoz, hogy a hazájukat ne vala­
miféle élőhelynek tekintsék. Joguk van arra, hogy ne hagyják lerombolni
az államukat.
Amikor hiányzik az állam, a jogokat —bárhogyan definiáljuk is őket —
lehetetlen betartani. Az államok nem eleve adott struktúrák, amelyek ki-
használhatók vagy elvethetők, hanem hosszú és csendes erőfeszítések gyü­
mölcsei. Egyaránt csábító, de veszélyes dolog a jobboldal részéről ujjong­
va szétverni az államot, vagy a baloldal részéről okos szemmel bámulni
a törmelékeit. A politikai gondolat lényege nem a rombolás, nem is a kri-
tizálás, hanem a plurális struktúrák történelmileg megalapozott elképze­
lése. Olyan jelenbeli munka, amely képes megőrizni az életet és a méltó­
ságot a jövőben. Van egy pluralitás a politika és a tudomány között. Ezek
különálló céljainak az elismerése teszi lehetővé a gondolkodást a jogokról
és az államokról; összemosásuk egy lépés az olyan totális ideológiák felé,
mint a nemzetiszocializmus. Egy másik pluralitás az, ami rend és a szabad­
ság között fennáll: ezek függenek, ugyanakkor különböznek is egymástól.
Az az állítás, amely szerint a rend a szabadság vagy a szabadság a rend, zsar­
nokságba torkollik. Az az állítás, amely szerint a szabadság a rend hiánya,
anarchiába torkollik, ami nem más, mint a zsarnokság egy speciális fajtája.

920 Bloom: Closing, 84; Bauman: Modernity, 235. Vö. Moses: „Gesprách”. Érvelésem e pontján nem
annyira történelmi összefüggés levezetésére törekszem, hanem arra, hogy bemutassam a koncepciók
közötti viszonyt. Vö. Moyn: Last Utópia, 82-83.
 K ö v e t k e z t e t é s e k . A mi világunk 421

A politika lényege működésben tartani a többrétű és leegyszerűsíthetetlen

javakat, nem pedig meghódolni a totalitás bármiféle - akár náci, akár más -
álma előtt.921

,yAz ember csak emberi körülmények között lehet emberi” —írta Gustaw
Herling-Grudzinsky, aki Sztálin Gulagján szenvedett, mialatt a testvére
zsidókat bújtatott.922Az állam célja, hogy biztosítsa ezeket a körülményeket,
úgy, hogy polgárainak ne kelljen személyes életben maradásukat egyetlen
életcéljuknak tekinteni. Az állam azért van, hogy elismerje, életbe léptesse
és megvédje a jogokat, ami olyan körülmények megteremtését jelenti,
amelyek megléte esetén lehetséges a jogok elismerése, életbeléptetése és vé­
delme. Az állam állandósítja az állandóság érzését.
Van még egy pluralitás, amely az idővel kapcsolatos. Ha hiányzik a múlt
és a jövő érzése, a jelen olyan, mint egy ingatag dobogó, bizonytalan alap
a cselekvéshez. Az állam és a jogok védelmét lehetetlen megvalósítani, ha
nem tanulunk a múltból, vagy nem hiszünk a jövőben. A történelem tu­
datos felfogása lehetővé teszi az ideológiai csapdák felismerését, és szkep­
szist ébreszt az azonnali cselekvés követelése iránt az olyan helyzetben,
amikor hirtelen minden megváltozik. A jövőbe vetett bizalom az, aminek
köszönhetően a világ többnek látszik, mint aminek Hitler nevezte: „egy
pontosan kimért tér felszíni területe”. A negyedik dimenzió, az idő képes
arra, hogy a háromdimenziós tér kevésbé keltsen klausztrofóbiát. A tartós­
ság bizonyossága az ellenméreg a pánikkal és a demagógia mérgével szem­
ben. A jövő érzését a jelenben kell kialakítani, abból, amit a múltról tu­
dunk. A negyedik dimenzió a mindennapi élet három dimenziójából épül.

921 A náci Németország főképp más országok állampolgárait gyilkolta. Mi a helyzet azokkal az államok­
kal, amelyek saját állampolgáraikat gyilkolták? A 20. század legrettenetesebb példái, a Kínai Népköz-
társaság, a Szovjetunió és Pol Pót Kambodzsája mind pártállamok voltak, ahol az ideológia és a gyakor­
lat egyaránt azt követelte, hogy az állami intézmények másodlagosak legyenek a pártintézményekhez
képest, és ahol az állam legitimációját teljes egészében aláásta a pártvezetőknek a kollektív jövőre való
ideológiai hivatkozása. Ezek a históriák más pályát követtek, mint a náci Németország és szomszédjai,
de egy tekintetben ugyanarra tanítanak bennünket: az állam fontosságára az erőszak monopóliumá­
nak és a kölcsönös kötelességek és jogok banálisán konzervatív értelmében. A téma óriási, és külön
tárgyalást igényel; néhány fontos kérdést felvetettem ezzel kapcsolatban a Véres övezet Szovjetunióval
kapcsolatos fejezeteiben.
922 Herling: World Apart, 132.
422 F E K E T E FÖ LD

Tudjuk, hogy az éghajlatváltozás esetén az állam képes enyhíteni a pá­

nikot és segítséget nyújtani az időnek. Tudjuk, hogy könnyebb és kevés­
bé költséges, ha a táplálékot növényekből nyerjük, nem pedig állatokból.
Tudjuk, hogy a mezőgazdasági termelés hatékonyságának fokozása foly­
tatódik, és hogy lehetőség van a tengervíz sótalanítására. Tudjuk, hogy
az üvegházhatású gázok kibocsátása csökkentésének legegyszerűbb módja
az energiahasználat hatékonyságának növelése. Tudjuk, hogy a kormányok
árat szabhatnak a szén-dioxid-szennyezésre, és vállalhatják egymás előtt
a kibocsátás csökkentését, sőt ellenőrizhetik egymás vállalásának teljesítését.
Tudjuk, hogy a kormányok ösztönözhetik a megfelelő energetikai techno­
lógiák fejlesztését. A nap- és a szélenergia egyre olcsóbb. A fúziós energia,
a fejlett maghasadásos energia-előállítás, az árapályerőművek, a nem sze­
mes terményen alapuló bioüzemanyagok reális reményt keltenek egy új
energiagazdaság létrejöttéhez. Hosszabb távon szükségünk lesz olyan tech­
nológiákra, amelyek képesek kivonni a légkörből és megkötni a szén-di-
oxidot. Mindez nem csupán elgondolható, hanem el is érhető.923
Az államoknak invesztálniuk kell a tudományba, hogy nyugodtan szem­
be lehessen néznünk a jövővel. A múlt tanulmányozása rávezet bennün­
ket, miért lesz ez bölcs irány. Az idő támogatja a gondolatot, a gondolat
támogatja az időt. A struktúra támogatja a pluralitást, a pluralitás támo­
gatja a struktúrát. Ez a gondolatmenet kevésbé csillogó, mint az általános
katasztrófa várása vagy a személyes megváltás ábrándja. A tömegmészár­
lások megelőzése apró lépésenként valósulhat meg, és hősei láthatatlanok.
A tartós állam egyetlen koncepciója sem versenyezhet a totalitás víziójával.
Semmiféle zöldpolitika nem lesz soha olyan izgalmas, mint a fekete föld­
re kiontott vér vöröse. A rosszal való szembeszállás azonban nem harsány,
hanem józan inspirációt igényel. A természet és a politika, a rend és a sza­
badság, a múlt és a jövő pluralitásai nem olyan kábítók, mint a múlt szá­
zad totalitárius utópiái. Minden egység szép, mint kép, de logikaként hi­
bás körhöz, politikaként zsarnoksághoz vezet. A válasz azok számára, akik
totalitást keresnek, nem az anarchia, amely nem a totalitás ellensége, ha­
nem a szolgálólánya. A válasz az értelmes, plurális intézményekben kere­

923 Csak az állam képes megteremteni azokat a struktúrákat, amelyeken belül a tudósok és mérnökök
gyümölcsöző technológiákat dolgozhatnak ki. Az egyének követhetik a piaci ösztönzőket a fúziós vagy
más technológiák fejlesztésében, de csak annyiban, amennyiben az állam formát ad ezeknek az ösz­
tönzőknek. Az állam vagy államok egyszerű döntése, hogy befektetéseket eszközölnek a tudományba,
képes megváltoztatni az alaphangulatot és elmélyíteni a jövőbe vetett bizalmat.
 K ö v e tk e z te té s e k . A mi világunk 423

sendő, ami differenciált alkotás véget nem érő munkája. Ez pedig képze­
let, érettség és túlélés dolga.
Mi osztozunk Hitler bolygóján, és osztozunk nem egy előítéletén; ke­
vesebbet változtattunk meg, mint gondoljuk. Szeretjük az életterünket,
fantáziálunk az államok lerombolásáról, megrágalmazzuk a tudományt,
katasztrófáról álmodunk. H a azt hisszük, hogy valami planetáris konspi­
ráció áldozatai vagyunk, Hitler felé oldalazunk. H a elhisszük, hogy a ho­
lokauszt a zsidók, németek, lengyelek, litvánok, ukránok vagy bárki más
belső jellemvonásainak volt a következménye, akkor Hitler világa felé tar­
tunk.

A holokauszt megértése talán az utolsó esélyünk, hogy megőrizzük az em­

beri nemet. Nem csak az áldozatoknak van erre szükségük. A javak felhal­
mozása, bármilyen óriási legyen is, nem teszi meg nem történtté a ször­
nyűséget; a jövő megmentése, bármilyen sikerrel jár is, nem teszi semmissé
a múltbeli gyilkosságokat. Talán csakugyan igaz, hogy aki egy életet meg­
ment, a világot menti meg. De a fordítottja nem igaz: a világ megmentése
nem hoz helyre egyetlen elvesztett életet sem.924
Annak a bécsi kisfiúnak a családfája, akárcsak minden megszületett
vagy meg nem született zsidó gyermek családfája, el lett metszve a gyöke­
reknél: „Virág voltam, gyökér lettem, / súlyos, sötét föld felettem, / sor­
som elvégeztetett, / fűrész sír fejem felett.” Az a gazság, amit a zsidókkal
műveltek - minden zsidó gyermekkel, nővel és férfival —, nem tehető meg
nem történtté. De fel lehet jegyezni, és meg lehet érteni. Meg is kell érte­
ni, hogy bármi hasonló megelőzhető legyen a jövőben.
Ennek elégnek kell lennie számunkra és azok számára, akik - reméljük —
követni fognak bennünket.

924 Az embermentéssel kapcsolatos gyakorlati dilemmák esettanulmányit lásd Power: Problem from Hell.
 Köszönetnyilvánítás

Wanda J. mások segítségével megmentette a maga és két fia életét. Egyikük

a háború utáni kommunista Lengyelországban nőtt fel, és történész lett be­
lőle. Tanított azokban a titkos tanulókörökben, amelyeket - a 19. századi
hagyományra utalva —repülő egyetemeknek neveztek. 1981-ben a lengyel-
országi rendkívüli állapot bevezetése után egy lágerbe internálták. Egy év­
tizeddel később, a Szovjetunió szétesése után elvállalta, hogy egyike legyen
a doktori értekezésem két bírálójának. Ebben az értelemben történészi pá­
lyafutásomat azoknak az embereknek köszönhetem, akik Wanda Gros-
manowa-Jedlickát segítették, magának Wanda Grosmanowa-Jedlickának
és kisebbik fiának, Jerzy Jedlickinek. Az alatt a negyed évszázad alatt, ame­
lyet volt szerencsém Kelet-Európa kutatásának szentelni, sok olyan ember­
től kaptam tanácsot, aki a holokauszt túlélője volt. Kollégáim között van­
nak olyanok, akiknek megmentői —például Sugihara —név szerint szere­
pelnek e könyvben, tanítványaim között pedig vannak olyanok, akiknek
felmenőit mások mentették meg, olyanok, mint Septyickij. Abszurd öt­
let volna ezekről a találkozásokról személyes lekötelezettségként írni. Úgy
mondok nekik köszönetét, mint akik e könyv forrásai lettek. A történelem
megy tovább, hol jobb, hol rosszabb irányba. Minden embermentés hal­
vány fénye megtörik a nemzedékek tükörfolyosóin.

E könyv jelentős része Bécsben és Északkelet-Lengyelországban íródott:

ez az a két hely, amelyek a zsidók talán leghírhedtebb sanyargattatásainak
a helyszínei voltak. Ezek tárgyalása olyan rendkívüli történeteket produ­
kált, amelyek közvetlenül megelőzték és előmozdították a magamét. A bécsi
 K ö sz ö n etn y ilvá n ítá s 425

Institute fúr die Wissenschaften von Menschen (IWM —Humántudo­

mányi Intézet) egy néhai barátom, a filozófus Krzysztof Michalski sajátos
teremtménye. Az ő intellektuális szíveslátása és kollégái - különösen Iván
Krastev és Klaus Nellen - támogatása nélkül aligha vágtam volna bele
e könyvbe, és nem jutottam volna el a befejezésééig. Hálás vagyok az
IWM munkatársainak a könyvemnek szentelt szemináriumért, valamint
Dessislava Gavrilovának, Izabela Kalinowskának és Shalini Randeriának
bécsi barátságukért. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a nya­
rakat Krzysztof Czyzewski és Malgorzata Szporer-Czyzewska, valamint
a Borderlands Foundation vendégeként családommal együtt Krasnogru-
dában tölthettem, ahol egy olyan házban lakhattunk, amelyik valamikor
Czeslaw Milosz családjának a tulajdonában volt. A Borderlands Foundation
pontosan azt teszi, amit oly sok humanista ajánl: utakat keres és talál egy­
más megértéséhez.

Vannak tartozásaim, amelyek a könyvem megkezdését közvetlenül meg­

előző évekre vezethetők vissza. Azok a viták, amelyek a holokauszt földjén
végrehajtott német és szovjet tömegmészárlások történetét feldolgozó, Vé­
res övezet című könyvem körül folytak, hozzásegítettek, hogy feltegyek né­
hány, reményeim szerint helyes kérdést a végső megoldás eredetét illető­
en. Mindmáig jelentős hatást gyakorolnak rám Peter Longerich könyvei,
amelyeknek politikai mondanivalóját igyekszem kiterjeszteni a némete­
ken kívül más népekre, és Németországon kívül más országokra is. Chris-
toph Dieckmann Litvániáról írott tanulmánya mindmáig példaként szol­
gál az elméleti megértés és a régió ismerete mintaszerű egységének tekin­
tetében. Az állam jelenlétének és eltűnésének pszichikai következményei
sajátos kérdéseivel kapcsolatban két évtized óta nagy hatással vannak rám
Hannah Arendt kelet-európai új ráolvasásai, különösen Jan Tornász Gros-
sé. Több itt követett gondolatmenetem kiindulópontjául az ő Revolution
from Abroad és Neighbors című könyve szolgál. Andrzej Waskiewicz csak­
nem negyed évszázada késztet tágasabb gondolkodásra a politika kategó­
riáit illetően. A Véres övezet írása közben volt alkalmam segítséget nyújtani
néhai barátomnak és kollégámnak, Tony Judtnak Thinking the Twentieth
Century című vitakönyve megírásában. Azok a New York-i beszélgetések
elősegítették, hogy tisztázzam néhány gondolatomat az e könyvben sze­
replő államokkal kapcsolatban.
426 K ö sz ö n etn y ilvá n ítá s

Róbert Silvers, a The New York Review ofBooks szerkesztője több esz-
szémet szerkesztette és publikálta, amelyekben e könyvem középső feje­
zeteiben szereplő egyes gondolataimat igyekeztem kidolgozni. Könyvem
szerkezetét és következtetéseit volt alkalmam megvitatni doktori tanulmá­
nyaim témavezetőjével, Timothy Garton Ashsal. Tina Bennett, aki a W M E
munkatársa és egyben az ügynököm, azóta a barátom, amióta Oxford-
ban együtt kezdtük az egyetemi továbbképzést. O volt a kézirat első ol­
vasója és szerkesztője; roppant hálás vagyok ítélőképességéért és lelkese­
déséért. Tim Duggan, aki szerkesztőm és kiadóm a Crownnál, rendkí­
vüli hozzáértéssel, energiával és odaadással vállalta a projektet. Thomas
Gebremedhin kiválóan kezelte a kéziratot; hálás vagyok a Crown munka­
társainak a munkám iránt tanúsított figyelmükért. Ugyancsak köszönettel
tartozom a C. H. Beck kiadótól Detlef Felkennek a Véres övezet és a Fekete
föld között lefolytatott beszélgetéseinkért, a Bodley Head kiadótól Stuart
Williamsnek és Jörg Hengsennek a teljes szöveg átolvasásáért, valamint
a Gallimard kiadótól Pierre Nórának a könyv hangnemével és következ­
tetéseivel kapcsolatos gondolataiért. Barátaim és kollégáim, James Berger,
Johann Chapoutot, Fábián Drixler, Rick Duke, Susan Ferber, Kovács Já­
nos, Hiroaki Kuromiya, Eric Lohr, Wendy Lower, Rév István, Berel Rodal,
Joanne Rudof, Stuart Rachels, Jeífrey Veidlinger és Anton Weiss-Wendt
készségesen megosztották észrevételeiket a teljes kézirattal kapcsolatban.
Dávid Brandenberger és Joshua Goodman könyvem egy-egy fejezetéhez
fűzött észrevételeket. Andrea Böltke és Andy Morris példás szakmai gond­
dal olvasta el a szöveget. Jonathan Wyss a Beehive Mapping kiadótól pó­
tolhatatlan értékű vizuális elemmel járult hozzá könyvemhez.

A könyvemben szerepelő érveim egyebek között a tanítványaimmal foly­

tatott beszélgetések gyümölcsei. 2013-14-ben a kéziratos fejezetek alap­
ján speciális szemináriumot vezettem a London School o f Economicsban.
Hálás vagyok hallgatóimnak, valamint kollégámnak, Arne Westadnek a
nagyszerű vitákért. Igen sokat tanultam 2012-ben hallgatóimtól a Yale
Universityn, a History 987-en. 2015-ben a History 683 hallgatói olvasták
a kéziratom egy késői változtatát. A Yale végzős diákjai mindmáig az in­
tellektuális társaim. Mialatt a könyvemen gondolkodtam, Yedida Kanfer
befejezte doktori disszertációját tó d z vallási viszonyairól és társadalmá­
ról, miközben pedig írtam, Jadwiga Biskupska befejezte a magáét, amely
 K ö szö n etn y ilvá n ítá s 427

Varsó német megszállásáról szól. Dávid Petruccelli segített a transznacio­

nális történelem átgondolásában, Katherine Younger pedig az egyház és az
állam viszonyának áttekintésében volt segítségemre. Jermaine Lloyd arra
ösztönzött, hogy elgondolkodjam a faj fogalmáról mint a transznacioná­
lis történelem egy kategóriájáról. Sara Silverstein, akinek disszertációja
a jogok és az állam kapcsolatáról szól, megfontolandó észrevételeket tett
e témában. Ugyancsak tanultam Rachel White-tól, akinek tárgya a francia
kereszténység és a politikai ellenállás. Aner Barzilai és Stefan Eich hasznos
javaslatokat tett.
Hálás vagyok Naomi Lamoreaux-nak, a Yale történelem tanszéke nagy­
szerű vezetőjének, valamint lan Shapirónak és a MacMillan Centernek,
továbbá Jim Levinhsohnnak a Jackson Institute fór Global Affairstől. Adam
Tooze két vitát vezetett a Yale-en az első fejezetekről. Nagyon szerencsés­
nek tartom magam, hogy pályám során egy ilyen intézetben dolgozhatom,
amely ennyire elkötelezetten foglalkozik a humán tudományokkal álta­
lában, különösen a történelemtudománnyal, és ahol a zsidó, a német és
a szláv történelem egyaránt tág helyet kap az oktatásban, a kutatásban
és a könyvtári gyűjteményben. Nem hangsúlyozhatom eléggé, milyen fon­
tosak számomra a Sterling Library nyílt raktárai, a Yale könyvtárosainak
támogatása és a Fortunoíf Videó Archive fór Holocaust Testimonies gazdag
forrásanyaga. New Haven évek óta az otthonom, ott élnek régi, igaz ba­
rátaim: Dániel Markovits, Sarah Bliston, Stefanie Markovits és Ben Polák.

A nyilvános előadások ugyancsak hasznára váltak érveimnek. Abban a sze­

rencsében volt részem, hogy könyvemet olyan helyeken vitathattam meg,
mint egy René Girard-előadás a Stanford Universityn és egy Philippe
Roman-előadás az LSE-n, az 1939 Club Lecture a UCLA-n, továbbá a Gra-
duate Institute Genfben, a Sheffield University, a University of Edinburgh,
a St. Andrews University, a Birkbeck College London, a University College
London, a University o f Oxford, a Cambridge University, a City College
o f New York, a Princeton University, a Georgetown University, az Emory
University, az Institute fór Social Research Hamburgban, a Sorbonne, Krak­
kóban a Conrad Festival és Brémában egy Arendt Prize-szeminárium. León
Wieseltiernek volt egy gondolata, amelynek nyomán egy fontos pillanat­
ban eljutottam LJkrajnába.
428 K ö sz ö n etn y ilvá n ítá s

Az itt olvasható érvek megszámlálhatatlan történész és más tudományágat

művelő kollégám széles körű kutatásain és bizonyos mértékig saját kuta­
tásaimon alapulnak. Hitler gondolkodásának korai szakaszával kapcsolat­
ban visszatértem az elsődleges forrásokhoz, mindenekelőtt Hitler saját írá­
saihoz és beszédeihez, hogy amilyen világosan csak lehet, megmagyaráz­
zam alapvető logikáját. Azok az intellektuális benyomások, amelyek ezt
a próbálkozást lehetővé tették, túl számosak ahhoz, hogy akár itt, akár
a jegyzetekben mind felsoroljam, de közéjük tartoznak tanulmányaim Mary
Gluckkal és Leszek Kolakowskival, valamint hosszú találkozásaim Isaiah
Berlinnel és Andrzej Walickival. A két háború közötti lengyel politikáról
szóló 2. és 3. fejezet, valamint az egyéni embermentéssel foglalkozó 9., 10.,
11. és 12. fejezet jórészt archív anyagokon alapul. Az embermentések do­
kumentált bizonyítékai többnyire orosz, lengyel és jiddis nyelven íródtak.
Az utóbbi néhány évben sokat szenvedtem, amikor igyekeztem elolvasni
ebből az anyagból, amennyit csak tudtam. Az általánosítás művelete ter­
mészetesen meglehetősen bonyolult. Igyekeztem mindent megtenni, hogy
biztos lehessek: az embermentésről szóló beszámolók azon alapulnak, amit
maguk a zsidók mondtak, lehetőleg azon a nyelven, amelyet az adott idő­
pontban beszéltek, és időben a lehető legközelebb a felelevenített esemé­
nyekhez. Mint a holokauszt történetének számos aspektusa esetében, itt is
nagy mennyiségű érintetlen primer anyag áll rendelkezésre ezeken a kelet­
európai nyelveken. Jeffrey Burds, Wójtek Rappak és Zbyszek Stanczyk
készséggel bocsátották rendelkezésemre az idézett archív dokumentumo­
kat. A források megtalálásában segítségemre volt Tess Davidson, Karolina
Jesien, Andrew Köss, Julié Leighton, Olga Litvin és Adam Zadrozny. A fe­
lelősség ezért a szövegért az enyém.

Bár ez a könyv nem a természettudományokról szól, tettem benne bizo­

nyos állításokat a tudomány és a politika viszonyáról. H a sikerült megvi­
lágítanom ezeket az összefüggéseket, abban fontos szerep jutott néhány
gyakorló természettudósnak, köztük különösen barátaimnak, Matthew
Albertnek, Olivia Judsonnak és Carlo Maley-nek, unokatestvéremnek,
Steven Snydernek és fivéremnek, Philip Snydernek. Másik testvérem, Mi-
chael Snyder, aki a bennszülött amerikai irodalommal foglalkozó egyetemi
hallgató, kibővítette a történelem globális jellegével kapcsolatos gondo­
lataimat, amelyeket könyvemben ismertettem. A könyv megírása során
 K ö sz ö n etn y ilvá n ítá s 429

mindvégig élvezhettem sógornőim, Lóri Anderson Snyder és Mary Snyder

szeretetét és támogatását, és gyakran gondoltam unokahúgaimra, Corára
és Ivyre, valamint unokaöcséimre, Benjáminra és Thomasra. Nem lettem
volna képes felvetni azokat a metafizikai kérdéseket, amelyek ezt a tör­
ténetet egybetartják, szüleim, Estei Eugene Snyder és Christine Hadley
Snyder nélkül. Sokat gondolok továbbá nagyszüleimre és dédszüleimre,
akiknek a földműves élettel kapcsolatos ismereteimet köszönhetem. Ami­
kor Podlasie dombjai között írtam, gyakran gondoltam Ohio dombjaira.

Mira, a völgyek lilioma. Marci Shore a tárggyal kapcsolatban sok min­

dent jobban ért, mint jómagam. Ismer nyelveket, forrásokat, olyan árnya­
kat, amelyek nem tűnnek el. Michal Glowinski könyvének fordítása (The
Black Seasons) demonstrálja, mit lehet elmondani erről a történetről angol
nyelven. Az eszmékről írott történeti írása példamutató számomra, azokat
a filozófiai kérdéseket, amelyek itt felvetődtek, ő tartja életben gondolko­
dásomban. Köszönöm szeretetét és gyengédségét irántam, és mindenek­
előtt és legfőképpen Kalev és Talia iránt.
 Publikált források

H itler publikált első d leg es forrásai

H itler and H is Generals: M ilitary Conferences 1942—1945. Ed.: Gerhard L. Weinberg. New York,
Enigma Books, 2003.
H itlert SecondBook. Ed.: Gerhard L. Weinberg. Ford.: Krista Smith. New York, Enigma Books, 2010.
Német kiadás: 1961, diktálva 1928.
H itlert Table Talk 1941-1944. Ford.: Norman Cameron - R. H. Stevens. New York, Enigma Books, 2000.
M ein K am pf Munich, Zentralverlag dér NSDAP, 1939. Első kiadás 1923 és 1926 két kötetben.
Samtliche Aufzeichnungen, 1905-1924. Eds.: Eberhard Jáckel - Axel Kuhn. Stuttgart, Németország,
Deutsche Verlags-Anstalt, 1980.
Staatsmánner und Diplomáién bei Hitler: Vertrauliche Vertretern des Auslandes 1942—1944. Ed.: Andreas
Hillgruber. Frankfurt, Bemard and Graefe, 1970.

Publikált náci e lső d leg es források

Frank, Fians: „Ansprache”. In Dos Judentum in dér Rechtswissenscha.fi. 1. D ie deutsche Rechtswissenschaft

im K am pfgégén den jüdischen Geist, 7—13. Berlin, Deutscher Rechtsverlag, 1936.
Frank, Fians: „Einleitung zum »Nationalsozialistischen Handbuch fúr Recht und Gesetzgebung«”.
In Rechtfertigungen des Unrechts: Das Rechtsdenken im Nationalsozialismus in O riginaltexten} eds.:
FFerlinde Pauer-Studer - Julián Fink, 141-79. Berlin, Suhrkamp, 2014.
Kühnl, Reinhard, ed.: Dér deutsche Faschismus in Quellén und Dokumenten. Köln, PapyRossa, 2000.
Schmitt, Cári: „The Grossraum Order of International Law with a Bán on Intervention fór Spatially
Foreign Powers: A Contribution to the Concept o f Reich in International Law (1939—1941).
In Writings on War, szerk. és ford.: Timothy Nunan, 75—134. Cambridge, Polity Press, 2011.
Schmitt, Cári: „Eröffnung” . In Das Judentum in dér Rechtswissenschaft: 1. D ie deutsche Rechtswissen­
schaft im K am pfgégén den jüdischen Geist, 14—18. Berlin, Deutscher Rechtsverlag, 1936.
Schmitt, Cári: „Neue Leitsátze für die Rechtspraxis”. In Rechfertigungen des Unrechts. Das Rechtsdenken
im Nationalsozialismus in Originaltexten, eds.: FFerlinde Pauer-Studer - Julián Find, 513-16. Berlin,
Suhrkamp, 2014.
Witte Peter - Michael Wildt - Martina Voigt - Dieter Pohl —Peter Klein - Christian Gerlach - Christoph
Dieckmann - Andrej Angrick, eds.: Dér Dienstkalender Heinrich Himmlers 1941/42. FFamburg, Fians
Christians Verlag, 1999.

Más publikált dokum entum ok

Abzug, Róbert H., ed.: America Views the Holocaust, 1933—1945:ABriefD ocum entaryH istory. Boston,
St. Martins, 1999.
432 F E K E T E F Ö LD

Cienciala Anna M. - Natalia S. Lebedeva - Wojciech Materski, eds.: Katyn:A Crime Without Punishment.
New Haven, Conn., Yale University Press, 2007.
Danyilenko Vaszil - Serhij Kokin, eds.: Radianszki orhani derzsavnoi bezpeki u 1939—cservni 1941 r.
Vol. 1. Kyiv, Kyiv-Mohyla Akademiia, 2013.
Deportacje obywateli polskich z Zachodniej Ukrainy i Zachodniej Bialorusi w 1940/Deportatsii p o l’skikh
grazhdan iz Zapadnoi Ukrainy iZapadnoi Belorussii v 1 940godu. Varsó, IPN, 2003.
Documents on British Foreign Policy 1919-1939. Third Series, vol. 3. London, His Majestys Stationery
Office, 1930.
Documents on British Foreign Policy 1919—1939, Third Series, vol. 4. London, His Majestys Stationery
Office, 1931.
Documents on Germán Foreign Policy 1918—1945, Series D (1937-1945), vol. 5. Washington, D.C.:
Government Printing Office, 1953.
Dubicki Tadeusz - Daria Nal^cz - Tessa Stirling, eds.: Polsko-brytyjska wspótpraca wywiadowczapodczas
I I wojny swiatowej. Varsó, Naczelna Dyrekcja Archiwów Panstwowych, 2004.
Justiz undNS-Verbrechen: Sammlung deutscher Strajurteile wegen nationalsozialistischer Tótungsverbrechen.
Vol. 37, 2007. Lfd. Nr. 777, 398-441.
Justiz und NS-Verbrechen: Sammlung deutscher Strajurteile wegen nationalsozialistischer Tótungsverbrechen.
Vol. 43, 2010. Lfd. Nr. 856, 173-237.
Libera, Pawel, ed.: I I Rzeczpospolita wobec ruchu prometejskiego. Vol. 4. Varsó, Centralne Archiwum
Wojskowe, 2013.
Lipski, Józef: D iplom át in Berlin 1933—1939. Ed.: Waclaw J^drzejewicz. New York, Colum bia
University Press, 1968. ,
Neumann Franz - Herbert Marcuse - Ottó Kirchheimer: Secret Reports on N azi Germany: The Frankfurt
School Contribution to the War Effort. Ed.: RafFaele Laudani. Princeton, N .J., Princeton University
Press, 2013.
O U N v svitlipostanov Velykykh Zboriv. N.p., 1955.
Skibinska Alina - Róbert Szuchta, eds.: Wybór zródeldo nauczania o sutgladzie Zydów na okupowanych
ziemiachpolskich. Varsó, Centrum Badan nad Zaglad^ Zydów, 2010.
United States Department o f Defense. „Quadrennial Defense Review Report”. February 2010.
United States Department o f the Navy. Vice Chief o f Naval Operations. „Navy Climate Change
Roadmap”, 21 May 2010.

Publikált források
Vladimirtsev N. I. - A. I. Kokurin, eds.: N K V D -M V D SSSR v bor be s banditizmom i vooruzhennym
natsionalisticheskim podpol’em na Zapadnoi Ukraine, v Zapadnoi Belorussii i Pribaltike 1939—1956.
Moszkva, M VD Rossii, 2008.
Zaranski, Józef, ed.: Diariusz i teki Jana Szembeka. Vol. 4. London, Orbis, 1972.
Zelenin, I., et al., eds.: Tragediia sovetskoi derevni: Kollektivizatsiia i raskulachivanie. Vol. 3. Moszkva,
Rosspen, 2000.

Naplók, emlékiratok és levelezések

Adini, Ya’acov, ed.: Dubno: sefer zikaron. Tel-Aviv, Irgun yots’e Dubno be-Yisrael, 1966.
Bartoszewski, Wladyslaw: The Warsaw Ghetto: A Christians Testimony. Ford.: Stephen G. Cappellari.
Boston, Beacon Press, 1987.
Bartoszewski, Wladyslaw - Zofia Lewinówna, eds.: Ten jest z ojczyzny mojej. Varsó, Swiat Ksi^zki, 2007.
Begin, Menachem: The Revolt. 1948. Reprint, Los Angeles: Nash Publishing, 1972.
Bryns’kyi, Anton: Po tói bik frontu. Kyiv, Politvidav Ukraini, 1976-78.
 Publikált fo rráso k 433

Buber-Neumann, Margarete: Under Two Dictators: Prisoner o f Hitler and Stalin. 1949. Reprint, London,
Pimlico, 2008.
Drymmer, Wiktor Tomir: W sluzbie Polsce. Varsó, Gryf, 1998.
Giedroyc, Jerzy: Autobiografia na cztery r$ce. Ed.: Krzysztof Pomian. Varsó, Czytelnik, 1996.
Glowinski, Michal: Tloe Black Seasons. Ford.: Marci Shore. Evanston, 111., Northwestern University
Press, 2005.
Good, William: „From »Jerushalayim d’Lita« and Back”. Kiadatlan emlékirat, 1988.
Herling, Gustaw: v4 WorldApart. Ford.: Andrzej Ciolkosz. 1951. Reprint, New York, Penguin, 1996.
Józewski, Henryk: „Zamiast pami^tnika”. Zeszyty Historyczney no. 59 (1982), 3-163.
Kahane, Dávid: Lvov Ghetto Diary. Ford.: Jerzy Michalowicz. Amherst, University of Massachusetts
Press, 1990.
Karski, Jan: „Dziecko sanacji”. Az interjút készítette: Maciej Wierzynski. Tygodnik Powszechny\ 2012.
április 24.
Karski, Jan: Story ofa Secret State: M y Report to the World. London, Penguin, 2011.
Klukowski, Zygmunt: Zamojszczyzna 1918-1943. Vol. 2. Varsó, Karta, 2007.
Kulka, Ottó Dov: Landscapes o f the Metropolis ofDeath. Ford.: Ralph Mandel. London, Allén Lane, 2013.
Lankin, Eliahu: To Win the Promised Land: The Story o fa Freedom Fighter. Ford.: Artziah Hershberg.
Walnut Creek, Calif., Benmir Books, 1992.
Lemkin, Raphael: Totally Unofficial. New Haven, Conn., Yale University Press, 2013.
Lewin, Kurt: Przezylem: Saga Swigtego Jura spisana w roku 1946. Varsó, Zeszyty Literackie, 2006.
Margolin, Julius: Reise in das Land dér Láger. Berlin, Suhrkamp, 2013.
Michelson, Frida: laperezhila Rumbulu. Israel, 1973.
Moczarski, Kazimierz: Rozmowy z kátém. Krakkó, Znak, 2009.
Peleg-Marianska Miriam - Mordecai Peleg: Witnesses: Life in OccupiedKraków. London, Routledge, 1991.
Pilecki, Witold: The Auschwitz Volunteer: Beyond Bravery. Ford.: Jarek Garlinski. Los Angeles, Aquila
Polonica, 2012.
Rabin, Haim, ed.: Vishnivits: seferzikaron le-kedoshe yishnivits she-nispu be-shiath ha-natzim. Tel-Aviv,
Irgun ’ole Vishnivits, 1979.
Rubenstein Joshua - Ilya Altman, eds.: The Unknown Black Book: The Holocaust in the German-
Occupied Soviet Territories. Bloomington, Indiana University Press, 2008.
Sefer Lutsk. Tel-Aviv, Irgun Yots’e Lutsk be-Yisrael, 1961.
Shamir, Yitzhak: Summing Up: An Autobiography. Boston, Little, Brown, and Company, 1994.
Shtokfish, Dávid, ed.: Pinkes Kuzmir. Tel-Aviv, Irgunei yots’ei Kuzmir bi-medinat Yisra’el uva-tefútsot,
1970.
Shumuk, Danylo: Perezhyte iperedumane. Kyiv, Vydavnyts’tvo imeni Oleny Telihy, 1998.
Silberman, Dávid: „Jan Lipke, An Unusual Mán”. In M uted Voices:Jewish Survivors ofLatvia Remember,
ed.: Gertrude Schneider, 87-111. New York, Philosophical Library, 1987.
Spanily, Andrzej, ed.: Pisane milosciq: Losy wdów katynskich. Vol. 3. Gdynia, Poland, Rymsza, 2003.
Sobanski, Antoni: Cywil ív Berlinié. Varsó, Sic!, 2006.
Stein, Edith: SelfPortrait in Letters. Ford.: Josephine Koeppel. Washington, D .C .: Institute o f
Carmelite Studies, 1993.
Weissberg-Cybulski, Aleksander: Wielka czystka. Ford.: Adam Ciolkosz. Párizs, Institut Littéraire, 1967.
Yasni, A. Volf, ed.: Sefer Klobutsk: Mazkeret kavod le-kehilah ha-kedoshah she-hushmedah / Yizkor-bukh
fu n dér farpeynikter Klobutsker kehile. Tel-Aviv, Irgun yots’e Klubotsk be-yisra el and Klobutsker
landsmanshaftn fun Frankraykh un fun Oystralye, 1960.

Újság- és folyóiratcikkek (időrendben)

„Die Weltgefahr des Bolschewismus: Rede des Reichskanzlers Adolf Hitler im Berliner Sportpalast”.
Deutschösterreichische Tageszeitung, 1933. március 3.
434 FE K E T E FÖLD

„Beck Says Poland Is Nőt Anti-Jewish”. New York Times, 1937. január 30.
„Poles Renew Call fór Exile o f Jews” . New York Times, 1937. június 14.
„Poland Seen Opposed to Palestine Plán”. New York Times, 1937. július 37.
„Beck Says Poland Is Loyal to Allies”. New York Times, 1939. január 23.
„Stern Gang Leader Hailed as Patriot”. Times (London), 1967. február 16.
Perlez, Jane, „Kigeme Journal: Why Worry About Crops When Fishings Better!” New York Times,
1989. december 14.
Motyka, Grzegorz: „Lachów usun^c” . Gazeta Wyborcza, 2002. április 15.
Ridgeway, Eliza: „A Survivor’s Story: Resident Reflects on Family’s Escape from the Nazis”. Los Altos
Town Crier, 2009. április 15.
„Buying Farmland Abroad: Outsourcing’s Third Wave”. Economist, 2009. május 21.
Broder, John M.: „Climate Change Seen as Ihreat to U.S. Security”. New York Times, 2009. augusztus 9.
Rogers, Walter: „War Over the Arctic? Climate Change Skeptics Distract Us from Security Risks”.
Christian Science Monitor, 2010. március 2.
Piqciach, Wojciech. „Szpieg ze Sztokholmu”. Tygodnik Powszechny, 19 April 2011.
Goldenberg, Suzanne: „Wall StreetJournal Rapped Over Climate Change Stance”. Guardian (Manchester),
2012. február 1.
„Trouble in the Heartland: Climate-Change Skepticism”. Economist, 2012. február 15.
Winston, Andrew: „Politicians W ho Deny Climate Change Cannot Be Pro-Business” . Bloomberg:
Harvard Business Review, 2012. szeptember 7.
„Now You Dont: Arctic Ice”. Economist, 2012. szeptember 22., 89-90.
Union o f Concerned Scientists, „Got Science? Nőt at News Corporation”. 2012. október 18.
„Heartland Institute” . Sourcewatch.org, 2012. november 26.
Goldenberg, Suzanne: „US Coastal Cities in Danger as Sea Levels Rise Faster Than Expected, Study
Warns”. Guardian (Manchester), 2012. november 27.
Pollack, Martin: „Des is a Hetz und kost net viel”. Dér Standard, 2013. március 2.
„Cold Comfort Farms” . Economist, 2013. szeptember 4.
Novorosszija. 2014. augusztus 1., térkép.
Davenport, Coral. „Pentagon Signals Security Risks of Climate Change”. New York Times, 2014. október 13.
Landler, Mark: „U.S. and China Reach Climate Accord After Months ofTalks”. New York Times, 2014.
november 11.

Másodlagos források
Abrams, Bradley: „The Second World War and the East European Revolution”. East European Politics
andSocieties 16, no. 3 (2003), 623—64.
Abramson, Henry: A Prayerfór the Government: Ukrainians andJews in Revolutionary Times, Cambridge,
Mass., Harvard University Press, 1999.
Adam, Uwe Dietrich: „How Spontaneous Was the Pogrom?” In November 1938: From „Kristallnachtnto
Genocide, ed.: Walter H. Pehle, 73—94. Oxford, Berg, 1990.
Alexander, L. V., et al: „Global Observed Changes in Daily Climate Extremes o f Temperature and
Precipitation”. Journal o f Geophysical Research 111 (2006), 1-65.
Aliyu, Rafeeat: „Agricultural Development and »Land Grabs«: The Chinese Presence in the African
Agricultural Sector”. Consultancy African Intelligence, 2012. január 16.
Aly, Götz: Hitlers Beneficiaries: Plunder, Racial War, and the Nazi Welfare State. Ford.: Jefferson Chase.
New York, Metropolitan Books, 2007.
Aly Götz - Susanne Heim: Vordenker dér Vemichtung: Auschwitz und die deutschen Pláne Jur eine neue
europdische Ordnung. Hamburg, Hoffmann und Campe, 1991.
Ancel, Jean: The History o f the Holocaust in Románia. Ford.: Yaffah Murciano. Lincoln, University of
Nebraska Press, 2011.
 Publikált fo rráso k 435

Angrick, Andrej: Besatzungspolitik und Massenmord: Die Einsatzgruppe D in dér südlichen Sowjetunion
1941—1943. Hamburg, Hamburger Edition, 2003.
Angrick Andrej - Peter Klein: The „Final Solution” in Riga: Exploitation and Annihilation, 1941—1944.
Ford.: Ray Brandon. New York, Berghahn Books, 2012.
Applebaum, Anne: írón Curtain: The Crushing o f Eastern Europe 1944-1956. New York, Doubleday, 2012.
Arad, Yitzhak: Belzec, Sobibor, Treblinka: The Operation Reinhard Death Camps. Bloomington, Indiana
University Press, 1987.
Arad, Yitzhak: The Holocaust in the Soviet Union, Lincoln, University o f Nebraska Press, 2009.
Arad, Yitzhak: „Jewish Family Camps in the Forests: An Original Means o f Rescue”. In Jewish Resistance
to the Holocaust, ed. Michael R. Marrus, 234-45. Westport, Conn., Meckler, 1989.
Arad Yitzhak - Shmuel Krakowski - Shmuel Spector, eds.: The Einsatzgruppen Reports. New York, Holocaust
Library, 1989.
Arendt, Hannah: Eichmann in Jeruzsálem, A Reporton the Banality ofEvil. London, Faber and Faber, 1963.
Arendt, Hannah: Essays in Understanding, 1930-1954. New York, Schocken Books, 2005.
Arendt, Hannah: In dér Gegenwart. München, Piper, 2000.
Arendt, Hannah: The Jewish Writings. New York, Schocken Books, 2007.
Arendt, Hannah: The Origins ofTotalitarianism. New York, Harcourt, Brace, 1951.
Armstrong, John: Soviet Partisans in World War II. Madison, University ofWisconsin Press, 1964.
Arnold, Klaus Jochen: „Die Eroberung und Behandlung dér Stadt Kiew durch die Wehrmacht im
September 1941: Zűr Radikalisierung dér Besatzungspolitik”. Militargeschichtliche Mitteilungen 58,
no. 1 (1999), 23-64.
Baberowski, Jörg: Dér rote Terror: Die Geschichte des Stalinismus. München, Deutsche Verlags-Anstalt, 2003.
Baberowski Jörg - Anselm Doering-Manteuffel: „The Quest fór Order and the Pursuit o f Terror”. In
Beyond Totalitarianism: Stalinism andNazism Compared, ed. Michael Geyer- Sheila Fitzpatrick, 180—
227. Cambridge, Cambridge University Press, 2009.
Bacon, Gershon C.: The Politics ofTradition: Ágúdat Yisrael in Poland, 1916-1939. Jeruzsálem, Mágnes
Press, 1996.
Bajohr Frank - Dieter Pohl: Dér Holocaust als ojfenes Geheimnis: Die Deutschen, die NS-Führung und die
Alliierten. München, Beck, 2006.
Baker, Michael L.: „The Corning Conflicts of Climate Change”. Council on Foreign Relations, 2010.
szeptember 7.
Bársch, Claus Ekkehard: Die politische Religion des Nationalsozialismus: Die religiöse Dimension dér
NS-Ideologie in den Schrijten von Dietrich Eckart, Joseph Goebbels, Alfréd Rosenberg und A dolf Hitler.
München, Wilhelm Fink Verlag, 1998.
Bartniczak, Mieczyslaw: From Andrzejewo to Pecynka, 1939-1944. Varsó, Ksi^zka i Wiedza, 1984.
Bartoszewski, Wladyslaw: „Rozmowa”. In „Zegota> : Rada Pomocy Zydom 1942-1945, ed. Andrzej Krzysztof
Kunért, 7-36. Varsó, Rada Ochrony Pami^ci Walk i M^czenstwa, 2002.
Bartoszewski, Wladyslaw: Warszawskipierscien smierci. Varsó, Swiat Ksiazki, 2008.
Bartov, Omer: „Eastern Europe as the Site of Genocide”. Journal o f Modern History, no. 80 (2008),
557-93.
Bartov, Omer: Mirrors o f Destruction: War, Genocide, and Modern Identity. Oxford, Oxford University
Press, 2000.
Bauer, Yehuda: The Death ofthe Shtetl. New Haven, Conn., Yale University Press, 2010.
Bauman, Zygmunt: Modernity and the Holocaust. Ithaca, N.Y., Cornell University Press, 1989.
Bell, J. Bowyer: Terror Out ofZion: The Israeli Fightfór Independence. New Brunswick, N .J., Transaction
Publishers, 1996.
Bemporad, Elissa: Becoming Soviet Jews: The Bolshevik Experiment in Minsk. Bloomington, Indiana
University Press, 2013.
Bemporad, Elissa: „The Politics of Blood: Jews and Ritual Murder in the Land of the Soviets”. A tanulmány
bemutatva: Yale University, 2014.
Bender, Sara: The Jews ofBialystok D uring World War I I and the Holocaust. Ford.: Yaffa Murciano.
Waltham, Mass., Brandeis University Press, 2008.
436 F E K E T E FÖLD

Benecke, Werner: Die Ostgebiete dér Zweiten Polnischen Republik. Köln, Böhlau Verlag, 1999.
Benz, Wolfgang: „Pogrom und Volksgemeinschaft. Zwischen Abscheu und Beteiligung: Die Öffent-
lichkeit des 9. November 1938”. In Die Novemberpogrome 1938: Versuch einer Bilanz, ed. Andreas
Nachama - Claudia Steuer, 8-19. Berlin, Stiftung Topographie desTerrors, 2009.
Benz Wolfgang - Konrad Kwiet - Jürgen Mattháus: Einsatz im „Reichskommissariat Ostland”: Dokumente
zum Völkermord im Baltikum und in Weissrussland 1941—1944. Berlin, Metropol Verlag, 1998.
Beorn, Waitman Wade: Marching intő Darkness: The Wehrmacht and the Holocaust in Belarus. Cambridge,
Mass., Harvard University Press, 2014.
Berger, James: After the End: Representations o f Post-Apocalypse. Minneapolis, University o f Minnesota
Press, 1999.
Berger, Sara: Experten dér Vemichtung: Dos T4-Reinhardt Netzwerk in den Lagem Belzec, Sobibor und
Treblinka. Hamburg, Hamburger Edition, 2013.
Berkhoff, Karéi C.: „Dina Pronichevas Story o f Surviving the Babi Yar Massacre: Germán, Jewish, Soviet,
Russian, and Ukrainian Records”. In The Shoah in Ukraine: History Testimony Memorialization, eds.
Ray Brandon - Wendy Lower, 291—317. Bloomington, Indiana University Press, 2008.
Berkhoff, Karéi C.: Harvest ofDespair: Life and Death in Ukraine Under N azi Ride. Cambridge, Mass.,
Harvard University Press, 2004.
Beyrau, Dietrich: „Dér Erste Weltkrieg als Bewáhrungsprobe: Bolschewistische Lernprozesse aus dem
»imperialistischen Krieg Journal o f Modern European History 1, no. 1 (2003), 96-123.
Bikont, Anna: My z Jedwabnego. Varsó, Proszynski i S-ka, 2004.
Birnbaum, Pierre: Prierpour Tétat: lesJuifi, Talliance royale et la démocratie. Párizs, Calmann-Lévy, 2003.
Birnbaum, Pierre: Sur la corde raide: Parcours ju ifi entre exil et citoyenneté. Párizs, Flammarion, 2002.
Biskupska, Jadwiga M.: „Extermination and the Elité: Warsaw under Nazi Occupation, 1939-1944”.
PhD-disszertáció, Yale University, 2013.
Black, Peter: „Askaris in the »Wild East«: The Deployment o f Auxiliaries and the Implementation o f
Nazi Racial Policy in Lublin District”. In The Germans and the East, eds. Charles W. Ingrao - Franz
A. J. Szabó, 277-309. West Lafayette, Ind., Purdue University Press, 2008.
Black, Peter: „Handlanger dér Endlösung: Die Trawniki-Mánner und die Aktion Reinhard 1941-1943”.
In Aktion Reinhardt, Dér Völkermord an den Juden im Generalgouvernement 1941—1944, ed. Bogdán
Musial, 309-52. Osnabrück, Németország, Fibre, 2004.
Blank, Stephen: „At a Dead End: Russian Policy in the Far East”. Demokratizatsiya 17, (2009), 17, 122—44.
Blatman, Dániel: The Death Marches: The Final Phase o f Nazi Genocide. Cambridge, Mass., Harvard
University Press, 2011.
Bloom, Allan: The Closing o f the American Mind. New York, Simon and Schuster, 1987.
Bloxham, Donald: The Final Solution: A Genocide. Oxford, Oxford University Press, 2011.
Böhler, Jochen: Dér Überfall: Deutschlands Krieg gégén Polen. Frankfurt am Main: Eichborn, 2009.
Böhler, Jochen: „ Grösste Hárte”: Verbrechen dér Wehrmacht in Polen September/Oktober 1939. Osnabrück,
Ger., Deutsches Historisches Institut, 2005.
Borzadd, Jerzy: The Soviet-Polish Peace o f 1921 and the Creation oflnterwar Europe. New Haven, Conn.,
Yale University Press, 2008.
Botz, Gerhard: „»Judenhatz” und »Reichskristallnacht« im historischen Kontext: Pogromé in Österreich
1938 und in Osteuropa um 1900”. In Dér Pogrom 1938: Judenverfolgung in Österreich und Deutschland,
eds. Kurt Schmid - Róbert Streibel, 9-24. Bécs, Picus Verlag, 1990.
Botz, Gerhard: Nationalsozialismus in Wien: Machtiibemahme, Herrschaftssicherung, Radikalisierung,
1938-1939. Bécs, Mandelbaum, 2008.
Brakel, Alexander: „»Das allergefáhrlichste ist die Wut dér Bauern«: Die Versorgung dér Partisanen und ihr
Verháltnis zűr Zivilbevölkerung. Eine Fallstudie zum Gebiet Baranowicze 1941-1944”. Vierteljahreshefte
fú r Zeitgeschichte, no. 3 (2007), 393-424.
Brakel, Alexander: Unter Rőtem Stern u n d Hakenkreuz: Baranowicze 1939 bis 1944. Paderborn,
Németország, Schöningh, 2009.
 Publikált fo rráso k 437

Brakel, Alexander: „Was There a »Jewish Collaboration« under Soviet Occupation? A Case Study
from the Baranowicze Region” . In Shared History; D ivided Memory: Jews a nd Others in Soviet-
Occupied Poland, 1939-1941, eds. Elazar Bárkán - Elizabeth A. Colé - Kai Struve, 225-44. Lipcse,
Leipziguniversitátsverlag, 2007.
Brandenberger, Dávid: „Stalin s Last Crime? Recent Scholarship on Postwar Soviet Antisemitism and
the Doctors Plot”. Kritika, vol. 6, No. 1, 2005, 187-204.
Brandon, Ray: „Deportation ins Reichsinnere”. In Naziverbrechen: Táter, Tatén, Bewáltigungsversuche,
eds. Martin Cüppers - Jürgen Mattháus - Andrej Angrick, 75-88. Darmstadt, Németország, Wissen-
schaftliche Buchgesellschaft, 2013.
Brandon, Ray: „The First Wave”. Publikálatlan tanulmány, 2009.
Braun Róbert —Peter Tammes: „Religious Deviance and Mobilization: The Rescue o f Jews in the
Netherlands”. March 2013.
Brautigam Deborah —Tang Xiaoyang: „Chinas Engagement in African Agriculture: »Down to the
Countryside«.” China Quarterly, no. 199 (1999), 686-706.
Brechtken, Magnus: „Madagaskar ju r die Juden’: Antisemitische Idee und politische Praxis 1885—1945.
München, R. Oldenbourg Verlag, 1997.
Breitman, Richard: „Himmler and the »Terrible Secret« Among the Executioners”./ö«r?W ofContem-
porary History 26, nos. 3-4 (1991), 431-51.
Breitman Richard - Allan J. Lichtman: FDR and the Jews. Cambridge, Mass., Harvard University
Press, 2013.
Brown Öli - Alec CrawFord.: „Climate Change and Security in Africa: A Study fór the Nordic-African
Foreign Ministers Meeting”. International Institute fór Sustainable Development, 2009. március.
Browning, Christopher R.: Ordinary Mén: Reserve Police Battalion 101 and the Final Solution in Poland.
New York, HarperCollins, 1993.
Bruttmann, Tál.: Au bureau des Affaires juives: Uadministration frangaise et Vapplication de la législation
antisémite (1940-1944). Párizs, La Découverte, 2006.
Buchheim, Hans: „Die Höheren SS-und Polizeifiihrer” . Vierteljahrshefte fú r Zeitgeschichte 11, no. 4
(1963), 362-91.
Budnitskii, Oleg: Russian Jews Between the Reds and the Whites, 1917—1920. Ford.: Timothy J. Portice.
Philadelphia, University of Pennsylvania Press, 2012.
Burds, Jeffrey: „»Agentura: Soviet Informants« Networks and the Ukrainian Underground in Galicia”.
East European Politics and Societies 11, no. 1 (1997), 89-130.
Burds, Jeffrey: Holocaust in Rovno: The Massacre at Sosenki Forest, November 1941. New York, Palgrave,
2013.
Burleigh, Michael: The Third Reich: A New History. New York, Hill and Wang, 2000.
Burns, Jennifer: Goddess ofthe Markét: Ayn Rand and the American Right. Oxford, Oxford University
Press, 2009.
Burrin, Phillip: Hitler et lesJuifi. Párizs, Editions de Seuil, 1989.
Cabanel, Patrick: „Protestantismes minoritaires, affinitás judéo-protestantes et sauvetage des Juifs”. In
La résistance auxgénocides: De lapluralité des actes de sauvetage, eds. Jacques Sémelin - Claire Andrieu -
Sarah Gensburger, 445-56. Párizs, Presses de la Fondation Nationale des Sciences Politiques, 2008.
Cala, Alina: Zyd— wróg odwieczny? Antysemityzm w Polsce ijego zródla. Varsó, Nisza, 2012.
Campbell Dávid J. - Jennifer M. Olson —Len Berry: „Population Pressure, Agricultural Productivity,
and Land Degradation in Rwanda: An Agenda fór Collaborative Training, Research and Analysis,”
Rwanda Society-Environment Project, Michigan State University, Working Paper 1, 1993.
Carynnyk, Marco: „The Palace on the Ikva: Dubne, September 18th, 1939, and June 24th, 1941”. In
Shared History, Divided Memory: Jews and Others in Soviet-Occupied Poland, 1939—1941, eds. Elazar
Bárkán - Elizabeth A. Colé - Kai Struve, 263-301. Lipcse, Leipzig Universitátsverlag, 2007.
Case, Holly: Between States: The Transylvanian Question and the European Idea During World War II.
Stanford, Calif., Stanford University Press, 2009.
Cayan, Dániel R. et al.: „Climate Change Projections o f Sea Level Extremes Along the California
Coast”. Climatic Change, no. 87 (2008), S57-S73.
438 F E K E T E FÖLD

Cienciala, Anna M.: „The Foreign Policy of Józef Pilsudski and Józef Beck, 1926-1939: Misconceptions
and Interpretations”. Polish Review 63, nos. 1-2 (2011), 111-32.
Chalecki, Elizabeth L.: „He Who Would Rule: Climate Change in the Arctic and Its Implications fór
U.S. National Security”. Tanulmány, bemutatva: International Studies Association, 2007.
Chan, Michelle Mengsu: „Ho Feng-Shan and the Jews He Saved”. Szemináriumi dolgozat, Yale University,
2012. december.
Chapoutot, Johann: „L’historicité nazie: Temps de la natúré et abolition de l’histoire”. Vingtiéme Siécle,
no. 117 (2013), 43-55.
Chapoutot, Johann: „Les juristes nazis face au traité de Versailles (1919-1945)”. Relations inter-nationales,
no. 149 (2012), 73-88.
Chapoutot, Johann: La lói du sang. Párizs, Gallimard, 2014. A kötetben idézett oldalt a szerző bocsátotta
rendelkezésre.
Chapoutot, Johann: Le nazisme et lAntiquité. Párizs, Quadrige, 2012.
Chapoutot, Johann: „Les Nazis et la „Natúré” . Vingtiéme Siécle, no. 113 (2012): 29-39.
Chirot Dániel - Clark McCauley. Why N őt K ill Them A ll? The Logic and Prevention ofMass Political
Murder. Princeton, N .J., Princeton University Press, 2006.
Chojnowski, Andrzej: Pilsudczycy u wladzy: Dzieje Bezpartyjnego Bloku Wspólpracy z Rzqdem. Wroclaw,
Ossolineum, 1986.
Clark, Victoria: Allies fór Armageddon: The Rise ofChristian Zionism. New Haven, Conn., Yale University
Press, 2007.
Clarké, Andrew, et al.: „Antarctic Ecology: From Genes to Ecosystems (Introduction)”. Philosophical
Transactions: Biological Sciences 362, no. 1477, 5-9.
Cobel-Tokarska, Marta: Bezludna tuyspa, noraygrób: wojenne kryjówki Zydów w okupowanej Pobce. Varsó,
IPN, 2012.
Cohen, Laurie: Smolensk Under the Nazis: Everyday Life in Occupied Russia. Rochester, N.Y., University
of Rochester Press, 2013.
Collier, Paul: The Bottom Billión: Why the Poorest Countries Are Failing and What Can Be Doné About Lt.
Oxford, Oxford University Press, 2007.
Collingham, Lizzie: The Taste ofWar: World War I I and the Battle fór Food. New York, Penguin, 2012.
Confino, Álon: A World Without Jews: The N azi Imagination from Persecution to Genocide. New Haven,
Conn., Yale University Press, 2014.
Connelly, John: From Enemy to Brother: Tloe Revolution in Catholic Teaching on the Jews. Cambridge,
Mass., Harvard University Press, 2012.
Conrad, Sebastian: Globálisadon andtheNation in Imperial Germany. Ford.: Sorcha O ’Hagan. Cambridge,
Cambridge University Press, 2010.
Conway, Martin: Collaboration in Belgium: Léon Degrelle and the Rexist Movement. London, Yale University
Press, 1993.
Copeaux, Etienne: „Le mouvement »Prométhéen«.” Cahiers d ’études sur la Méditerranée orientale et le
monde turco-iranien, no. 16 (1993), 9—45.
Croes, Marnix: „The Holocaust in the Netherlands and the Rate o f Jewish Survival”. Holocaust and
Genocide Studies 20, no. 3 (2006): 474-90.
Croes, Marnix: „Pour une approche quan ti tative de la survie et du sauvetage des Juifs”. In La résistance
aux génocides: De la pluralité des actes de sauvetage, eds.: Jacques Sémelin - Claire Andrieu - Sarah
Gensburger, 83-98. Párizs, Presses de la Fondation Nationale des Sciences Politiques, 2008.
Curilla, Wolfgang: Dér Judenmord in Polen und die deutsche Ordnungspolizei. Paderborn, Németország,
Ferdinand Schöningh, 2011.
Dallin, Alexander: Germán Rule in Russia, 1941—1945: A Study ofOccupation Policies. London, St. Martin s
Press, 1957.
Damplo, Danica: „Prosecuting the Beasts o f Belsen”. Kutatói tanulmány, London School of Economics,
2014.
Darwin, Charles: The Descent ofMan, andSelection i?i Relation to Sex. 2 vols. London, John Murray, 1871.
 Publikált fo rrá so k 439

Davies, Norman: „The Misunderstood Victory in Europe”. New York Review ofBooks, 25 May 1995.
Davies, Norman: Rising„44: „The Battlefór Warsaw”. London, Macmillan, 2003.
Davies, Norman: White Eagle, Red Star: The Polish-Soviet War, 1919-1920. New York, St. Martins
Press, 1972.
Dean, Martin: Robbing the Jews: The Confiscation ofjew ish Property in the Holocaust, 1933—1945.
Cambridge, Cambridge University Press, 2008.
Dean, Martin: „The Service o f Poles in the Germán Local Police (Schutzmannschaft Einzeldienst) in the
Eastern Districts of Poland and Their Role in the Holocaust”. 2002.
Debicki, Román. The Foreign Policy o f Poland 1919—1939. London, Pali Mail Press, 1963.
de Jong, Louis: The Netherlands andN azi Germany. Cambridge, Mass., Harvard University Press, 1990.
Denison, R. Ford.: D arwinian Agriculture: H ow Understanding Evolution Can Improve Agriculture.
Princeton, N.J., Princeton University Press, 2012.
Diamond, Jared: Collapse: How Societies Choose to Fail or Succeed. New York, Penguin, 2005.
Dieckmann, Christoph: Deutsche Besatzungspolitik in Litauen 1941-1944. 2 vols., Göttingen, Német­
ország, Wallstein Verlag, 2011.
Dieckmann, Christoph: „»Jüdischer Bolschewismus« 1917 bis 1921”. In Holocaust und Völkermorde.
Die Reichweite des Vergleichs, ed.: Sybille Steinbacher, 55-81. Frankfurt, Campus Verlag, 2014.
Dikötter, Frank: Macis Great Famine: The History o f China's Most Devastating Catastrophe, 1958—62.
London, Bloomsbury, 2010.
Dmitrów, Edmund: „Die Einsatzgruppen dér deutschen Sicherheitspolizei und des Sicherheitsdienstes
zu Beginn dér Judenvernichtung im Gebiet von Lomza und Bialystok im Sommer 1941”. In Dér
Beginn dér Vernichtung. Z u m M ord an den Juden in Jedwabne und Umgebung im Sommer 1941,
eds.: Edmund Dmitrów —Pawel Machcewicz —Tornász Szarota. Ford.: Beate Kosmala, 95—208.
Osnabrück, Németország, Fibre, 2004.
Drymmer, Wiktor Tomin „Zagadnienie zydowskie w Polsce 1935-1939”. Zeszyty Historyczne 13 (1968),
55-77.
Dulic, Tomislav: „Mass Killingin the Independent State of Croatia, 1941—1945: A Case fór Comparative
Research”. Journal ofGenocide Research 8, no. 3 (2006), 225-81.
Dumitru, Diana: „Through the Eyes o f the Survivors: Jewish-Gentile Relations in Bessarabia and
Transnistria During the Holocaust”. In Eradicating Differences: The Treatment ofMinorities in Nazi-
DominatedEurope, ed.: Anton Weiss-Wendt, 203-27. Newcastle, UK, Cambridge Scholars, 2010.
Dwork Debórah - Róbert Jan van Pelt: Auschwitz. New York, Norton, 1996.
Dwork Debórah - Róbert Jan van Pelt: Holocaust: A History. New York, Norton, 2002.
Edele Mark - Michael Geyer: „States o f Exception”. In Beyond Totalitarianism: Stalinism and Nazism
Compared, eds.: Michael Geyer —Sheila Fitzpatrick, 345—95. Cambridge, Cambridge University
Press, 2009.
Eder, Thomas Stephan: China—Russia Relations in Central Asia. Wiesbaden, Németország, Springer, 2014.
Edmonds James A. - Norman J. Rosenberg: „Climate Change Impacts fór the Conterminous USA: An
Integrated Assessment Summary”. Climate Change, no. 69 (2005), 151-62.
Eichholtz, Dietrich: Krieg um Öl: Ein Erdölimperium als deutsches Kriegsziel (1938-1943). Lipcse, Leipziger
Universitátsverlag, 2006.
Eidintas, Alfonsas: Jews, Lithuanians, and the Holocaust. Vilnius, Litvánia, Versus Aureus, 2003.
Engel, Dávid: Faárig a Holocaust: The Polish Government-in-Exile and the Jews, 1943—1945. Chapel Hill:
University ofNorth Carolina Press, 1993.
Engel, Dávid: Historians ofthe Jews and the Holocaust. Stanford, Calif., Stanford University Press, 2006.
Engel, Dávid: The Holocaust: The Third Reich and the Jews. Harlow, UK: Pearson, 2000.
Engel, Dávid: In the Shadow o f Auschwitz: The Polish Govemment-in-Exile and the Jews, 1939—1942.
Chapel Hill: University ofNorth Carolina Press, 1987.
Engel, Dávid: „Poles, Jews, and Historical Objectivity”. Slavic Review 46, nos. 3-4 (1987), 568-80.
Engelking, Barbara. Jest taki pi$kny, sloneczny dzien: Losy Zydóív szukajqcych ratunku na wsi polskiej
1942-1945. Varsó, Centrum Badan nad Zagtad^ Zydów, 2011.
440 F E K E T E FÖLD

Engelking Barbara - Jan Grabowski: „Zydów lamiqcychprawo nalezy karac smierciq!”: Przest^pczosc Zydów
w Warszawie 1939-1942. Varsó, Centrum Badan nad Zagladq Zydów, 2010.
Engelking Barbara - Jacek Leociak: The Warsaw Ghetto: A Guide to the Perished City. Ford.: Emma
Harris. New Haven, Conn., Yale University Press, 2009.
Engelking Barbara - Dariusz Libionka: Zydzi w powstanczej Warszawie. Varsó, Centrum Badan nad
Zagladq Zydów, 2009.
Epstein, Catherine: Model Nazi: Arthur Greiser and the Occupation o f Western Poland. Oxford, Oxford
University Press, 2010.
Ericksen, Róbert P.: Complicity in the Holocaust: Churches and Universities in N azi Germany. Cambridge,
Cambridge University Press, 2012.
Evans, Richard J.: The ThirdReich in Power. London, Penguin, 2005.
Evenson R. E. - M. Rosegrant: „The Economic Consequences of Crop Genetic Improvement Programmes”.
In Crop Variety Improvement and Its Effect on Productivity, eds.: R. E. Evenson - D. Gollin, 473-98.
Wallingford, UK: CABI, 2003.
Ezergailis, Andrew: The Holocaust in Latvia: The Missing Center. Riga: Historical Institute of Latvia, 1996.
Fáik, Barbara: Sowjetische Stadte in dér Hungersnot 1932/33. Köln, Böhlau Verlag, 2005.
Farley, John W.: „Petroleum and Propaganda: The Anatomy o f the Global Warming Denial Industry”.
Monthly Review 64, no. 1 (2012), 40—53.
Faye, Jean-Pierre: „Cári Schmitt, Göring, et l’Etat totál”. In Cári Schmitt ou le mythe du politique, ed.:
Yves Charles Zarka, 161-82. Párizs, Presses Universitaires de Francé, 2009.
Federico, Giovanni: „Natura Non Fecit Saltus: The 1930s as the Discontinuity in the History o f
European Agriculture”. In War, Agriculture, and Food: Rural Europefrom the 1930s to the 1950s, eds.:
Leen van Molle —Yves Segers - Paul Brassley, 15-32. New York, Routledge, 2012.
Fein, Helen: Accountingfor Genocide: National Responses and Jewish Victimization During the Holocaust.
Chicago, University o f Chicago Press, 1984.
Fermia Franceso - Caitlin Werrell, eds.: „The Arab Spring and Climate Change”. 2013. február.
Ferrara Antonio - Niccolo Pianciola: Uetá déllé migrazioni forzate: Esodi e deportazioni in Európa 1853—
1953. Bologna, II Mulino, 2012.
Fest, Joachim C.: Dos Gesicht des Dritten Reiches. München, Piper, 2006.
Finkel, Evgeny: „Victims Politics: Jewish Behavior During the Holocaust”. PhD-disszertáció, University
ofWisconsin—Madison, 2012.
Fischer, Fritz: G riff nach dér Weltmacht. Düsseldorf, Németország, Droste, 1961.
Fischer, Klaus P.: Hitler and America. Philadelphia, University of Pennsylvania Press, 2011.
Fogelman, Ewa: Conscience a nd Courage: Rescuers ofjews D uring the Holocaust. New York, Ajichor
Books, 1994.
Foucault, Michel: Naissance de la hiopolitique: Cours au College de Francé, 1978—1979. Párizs,
Gallimard, 2004.
Fralon, José-Alain: A GoodMán in Évii Times: The Heroic Story ofAristides de Sousa-Mendes. Ford.: Peter
Graham. New York, Basic Books, 2000.
Friedlander, Henry: The Origins o fN a zi Genocide: From Euthanasia to the Final Solution. Chapel Hill,
University of North Carolina Press, 1995.
Friedlander, Saul: „Somé Reflections on the Historicization of National Socialism”. In Reworking the
Pást: Hitler, the Holocaust, and the Historians Debate, ed.: Peter Baldwin, 88-101. Boston, Beacon
Press, 1990.
Friedlander, Saul: The Years o f Extermination: N a zi Germany and the Jews, 1939—1945. New York,
HarperCollins, 2007.
Friedman, Philip: Roads to Extinction: Essays on the Holocaust. New York, Jewish Publication Society of
America, 1980.
Fritzsche, Peter: „The Holocaust and the Knowledge o f Murder” . Journal o f Modern History 80, no. 3
(2008), 594-613.
Gawin, Magdaléna: „Pensjonat Jadwigi Dlugoborskiej” . Teológia Polityczna, no. 7 (2013), 142-59.
 Publikált fo rráso k 441

Gedye, G. E. R.: Betrayal in Central Europe: Austria and Czechoslovakia: The Fallen Bastions. New York,
Harper and Brothers, 1939.
Gehl, Jürgen: Austria, Germany, and the Anschluss, 1931—1938. London, Oxford University Press, 1963.
Geiss, Imanuel: Derpolnische Grenzstreifen 1914—1918. Lübeck, Németország, Matthiesen, 1960.
Geissbühler, Simon: Blutiger Juli: Rumániens Vernichtungskrieg und dér vergessene Massenmord an den
Juden 1941. Paderborn, Németország, Schöningh, 2013.
Geissbühler, Simon: „»He Spoke Yiddish Like a Jew’: Neighbors« Contribution to the Mass Killing
of Jews in Northern Bukovina and Bessarabia, July 1941”. Holocaust and Genocide Studies 28, no. 3
(2014), 430-49.
Gellately, Róbert: Lenin, Stalin, and Hitler: The Age ofSocial Catastrophe. New York, Knopf, 2007.
Gellately, Róbert: Stalins Curse: Battlingfor Communism in War and ColdWar. New York, Knopf, 2013.
Genette, Gérard: Figures I. Párizs, Éditions du Seuil, 1966.
Gerlach, Christian: Extremely Violent Societies: Mass Violence in the Twentieth-Century World. Cambridge,
Cambridge University Press, 2010.
Gerlach, Christian: „Failure of Plans fór an SS Extermination Camp in Mogilév, Belorussia,” Holocaust
and Genocide Studies 11, no. 1 (1997), 60-78.
Gerlach, Christian: Kalkulierte Morde: Die deutsche Wirtschafts-und Vernichtungspolitik in Weissrussland
1941 bis 1944. Hamburg, Hamburger Edition, 1999.
Gerlach, Christian: Krieg, Erndhrung, Völkermord: Forschungen zű r deutschen Vernichtungspolitik im
Zweiten Weltkrieg. Hamburg, Hamburger Edition, 1998.
Gerlach, Christian: „The Wannsee Conference, the Fate o f the Germán Jews, and Hitlers Decision in
Principle to Exterminate All European Jews . Journal o f Modem History 70, no. 4 (1998), 759-812.
Gerlach Christian - Götz Aly: Dos letzte Kapitel: Realpolitik, Ideologie, und dér Mord an den ungarischen
Juden 1944-45. Stuttgart, Németország, Deutsche Verlags-Anstalt, 2002.
Gerwarth, Róbert: Hitlers Hangman: The Life ofHeydrich. New Haven, Conn., Yale University Press, 2011.
Gerwarth Róbert - Stephan Malinowski: „Hannah Arendt s Ghosts: Reflections on the Disputable Path
from Windhoek to Auschwitz”. Central European History 42 (2009), 279-300.
Ginorlsabella - Gideon Remez: „A Cold War Casualty in Jerusalem, 1948: The Assassination ofWitold
Hulanicki”. Isméi Journal ofForeign AJfairs 4, no. 3 (2010), 135—56.
Glass, Hildrun: Deutschland u nd die Verfolgung dér Juden in rumanischen Machtbereich 1940—1944.
München, Oldenbourg, 2014.
Glowacki, Albin: Sowieci wobec Polaków na ziemiach wschodnich I I Rzeczypospolitej 1939—1941. Lódz,
Wydawnictwo Uniwersytetu Lódzkiego, 1998.
Gnatowski, Michal: „Niepokomi i przystosowani: Stosunki polsko-zydowskie w regionié lomzyiiskim”.
In Zydzi i stosunki polsko-zydowskie w regionié iomzynskim w X IX i X X wieku, ed: Michal Gnatowski,
149-60. tomza, Lengyelország, Lomzy'nskie Towarzystwo Naukowe im. Wagów, 2002.
Goeschel Christian - Nikolaus Wachsmann: Introduction to The N azi Concentration Camps, 1933—39:
A Documentary History, 1-28. Lincoln, Nebraska University Press, 2010.
Golan, Zev: Stern: The Mán and His Gang. Tel-Aviv, Yair Publishing, 2011.
Golczewski, Frank: Deutsche und Ukrainer, 1914—1939. Paderborn, Németország, Ferdinand Schöningh,
2010 .
Goldinger Walter - Dieter Binder: Geschichte dér Republik Österreich 1918—1938. Oldenburg, Német­
ország, Verlag fúr Geschichte und Politik, 1992.
Goldsmith Benjámin E. - Dimitri Semenovich: „Political Instability and Genocide: Comparing Causes
in Asia and the Pacific and Globally”. 2012.
Gondek, Leszek: Wywiad polski w Trzeciej Rzeszy 1933—1939. Gdynia, Lengyelország, Wojskowa
Drukarnia, 1982.
Gordon, Peter, Continental Divide: Heidegger, Cassirer, Davos. Cambridge, Mass., Harvard University
Press, 2010.
Gourevitch, Philip.: We Wish to Inform You Tljat Tomorrow We Will Be Killed with Our Families. New
York, Picador, 1998.
442 FEK E T E FÖLD

Goussef, Catherine: „Les déplacements forcés des populations aux frontiéres russes occidentales (1914-
1950)”. In La violence de guerre 1914-1945, eds.: S. Audoin-Rouzeau - A. Becker - Chr. Ingrao -
H. Rousso, 177-90. Párizs, Éditions Complexes, 2002.
Govrin, Yosef: „Ilya Ehrenburg and the Ribbentrop-Molotov Agreement”. Isméi Journal ofForeign
A ffa irsl, no. 2 (2013), 103-8.
Govrin, Yosef: TheJewish Factor in the Relations between N azi Germany and the Soviet Union 1933-1941.
London, Vallentine Mitchell, 2009.
Grabowski, Jan: Judenjagd: Polowanie na Zydótv 1942—1945. Stúdium dziejów pewnego powiatu. Varsó,
Centrum Badan nad Zagtadq Zydów, 2011.
Graziosi, Andrea: „Collectivisation, révoltes paysannes et politiques gouvernementales á travers les
rapports du GPU d’Ukraine de février-mars 1930,” Cahiers du Monde russe 34, no. 3 (1994): 437-72.
Gregory, Paul R.: Terror by Quota: State Securityfrom Lenin to Stalin. New Haven, Conn., Yale University
Press, 2009.
Griffioen Pim - Ron Zeller: „Comparing the Persecution o f the Jews in the Netherlands, Francé, and
Belgium: Similarities, Differences, Causes”. In LT)e Persecution o f the Jews in the Netherlands 1940—
1945, eds.: Peter Romijn, et al., 53-89. Amszterdam, Vossiuspers UvA, 2012.
Gross, Jan Tornász: Revolution fiv m Abroad: The Soviet Conquest ofPolands Western Ukraine and Western
Belorussia. Princeton, N.J., Princeton University Press, 1988.
Gross, Jan Tornász: Sqsiedzi: História zagtady zydowskiego miasteczka. Sejny, Lengyelország, Pogranicze,
2008.
Gross, Jan Tornász: „The Social Consequences of War: Preliminaries to the Study o f the Imposition of
Communist Regimes in East Central Europe”. EastEuropean Politics andSocieties 3 (1989), 198-214.
Gross Jan Tornász - Irena Grudzinska Gross: Golden Harvest: Events at the Periphery ofthe Holocaust.
New York, Oxford University Press, 2012.
Gross Irena Grudzinska - Jan Tornász Gross: War Through Childrens Eyes: The Soviet Occupation o f
Poland and the Deportations, 1939-1941. Stanford, Calif., Hoover Institution Press, 1981.
Gross, Raphael: Cári Schmitt and the Jews: The „Jewish Question, ” the Holocaust, and Germán Legal Theory.
Ford.: Joel Golb. Madison: University o f Wisconsin Press, 2007.
Grynberg, Anne: Les camps de la honte: Les internésju ifi des campsfrangais (19351—1944). Párizs, Éditions
La Découverte, 1991.
Grynberg, Henryk: Monologpolsko-zydowski. Wolowiec, Lengyelország, Czarne, 2012.
Gudziak, Borys: Crisis and Reform. Cambridge, Mass., Harvard University Press, 1998.
Guettel, Jens-Uwe: „From the Frontier to Germán South-West Africa: Germán Colonialism, Indians,
and American Westward Expansion”. Modern Intellectual History 7, no. 3 (2010), 523-52.
Guettel, Jens-Uwe: „The U.S. Frontier as Rationale fór the Nazi East? Settler Colonialism and Genocide
in Nazi-Occupied Eastem Europe and the American West”. Journal o f Genocide Research 15, no. 4
(2013), 401-19.
Gumbrecht, Hans Ulrich: Nach 1945: Latenz als Ursprung dér Gegenwart. Ford.: Frank Born. Berlin,
Suhrkamp Verlag, 2012.
Gumbrecht, Hans Ulrich: „Our Broad Present”. Kézirat, 2013.
Gurianov, A. le: „Obzor sovetskikh repressivnikh kampanii protiv poliakov i pols’kikh grazhdan” .
In Poliaki i russkie: Vzaimoponimanie; vzaimoneponimanie, eds.: A. V. Lipatov —I. O. Shaitanov,
199-207. Moszkva, Indrik, 2000.
Gustafson, Thane: Wheel o f Fortune: The Battle fó r Oil and Power in Russia. Cambridge, Mass., Harvard
University Press, 2012.
Habermas, Jürgen: Dérphilosophische Diskurs dér Moderné. Frankfurt, Suhrkamp Verlag, 1985.
Haestrup, Jorgen: „The Danish Jews and the Germán Occupation”. In The Rescue ofthe Danish Jews:
Morál Courage UnderStress, ed.: Leó Goldberger, 13-53. New York, New York University Press, 1987.
Hagen, William W.: „Before the „Final Solution”: Toward a Comparative Analysis of Political Antisemi-
tism in Interwar Germany and Poland Journal o f Modern History 68, no. 2 (1996), 351-81.
Hagen, William W.: Germán History in Modem Times: Four Lives ofthe Nation. Cambridge, Cambridge
University Press, 2012.
 Publikált fo rrá so k 443

Harvey, Elisabeth: Women and the Nazi East: Agents and Witnesses ofGermanization. New Haven, Conn.,
Yale University Press, 2003.
Hasiam, Jonathan: The Soviet Union and the Struggle fór Collective Security in Europe, 1933—39. Hounds-
mills, UK: Macmillan, 1984.
Hauner, Milán: India in Axis Strategy: Germany Japan, and Indián Nationalists in the Second World War.
Stuttgart, Németország, Klett-Cotta, 1981.
Hazani, Moshe: „Red Carpet, White Lilies: Lőve o f Death in the Poetry o f the Jewish Underground
Leader Avraham Stern”. Psychoanalytic Review 89, no. 1 (2002), 1—47.
Hecht, Dieter: „Demütigungsrituale— Alltagsszenen nach dem »Anschluss« in Wien”. In „Anschluss”
Mdrz—April 1938 in Österreich, ed.: Werner Welzig, 39-71. Bécs, ÖAW, 2010.
Heim, Susanne: „Einleitung”. In Die Verfolgung und Ermordung dér europáischen Juden durch das national-
sozialistische Deutschland 1933-1945. Vol. 2, Deutsches Reich 1938—August 1938, ed.: Susanne Heim,
13-63. München, Oldenbourg Verlag, 2009.
Heller, Dániel K.: „The Rise o f the Zionist Right: Polish Jews and the Betar Youth Movement,
1922-1933” . PhD-disszertáció, Stanford University, 2012.
Heller, Joseph: The Stern Gang: Ideology, Politics, and Terror, 1940-1949. London, Frank Cass, 1995.
Heller, Joseph: „The Zionist Right and National Liberation: From Jabotinsky to Avraham Stern”. Israel
Affairs 1, no. 3 (1995), 85-110.
Helmuth, Brian et ah: „Hidden Signals o f Climate Change in Intertidal Ecosystems: What (Nőt) to
Expect When You Are Expectingn. JournalofExperi?nentalMarine Biology andEcology, no. 400 (2011),
191-99.
Hempel, Adam: Pogrobowcy klpki: Rzecz o policji „granatowej” w Generalnym Gubernatorstwiue
1939-1945. Varsó, PWN, 1990.
Hentosh, Liliana: „Pro stavlennia mytropolyta Septyickoho do Nimeckoho okupacijnoho rezsimu
v kontekszti dokumenta z kanceliarii Alfreda Rozenberga,” Ukraina moderna, 2013, 298-317.
Herbeck, Ulrich: DasFeindbildvöm„jüdischen Bolschewiken”:Z ű r Geschichtedes russischenAntisemitismus
vor und wahrend dér Russischen Revolution. Berlin, Metropol Verlag, 2009.
Herbert, Ulrich: Best: Biographische Studien über Radikalismus, Weltanschauung und Vernunft, 1903-
1989. Bonn, Németország, J.H.W. Dietz, 1996.
Herf, Jeffrey: The Jewish Enemy: N azi Propaganda During World War I I and the Holocaust. Cambridge,
Mass., Harvard University Press, 2006.
Heschel, Susannah: The Aryan Jesus: Christian Theologians and the Bibié in N azi Germany Princeton,
N.J., Princeton University Press, 2008.
Hiio Toomas - Meelis Maripuu - Indrek Paavle: Introduction to Estonia 1940-1945, vol. 1 of the
report of the Estonian International Commission fór the Investigation of Crimes against Humanity.
Tallinn, Észtország, Tallinna Raamatutrükikoda, 2005.
Hilberg, Raul: The Destruction o f the European Jews. 3 vols. New Haven, Conn., Yale University Press,
2003.
Hildebrand, Klaus: Vöm Reich zum Weltreich: Hitler, N SDAP und kolóniáié Frage 1919—1945. München,
Wilhelm Fink Verlag, 1969.
Hillgruber, Andreas: „Die ideologisch-dogmatische Grundlage dér nationalsozialistischen Politik
dér Ausrottung dér Juden in den besetzten Gebieten dér Sowjetunion und ihre Durchführung
1941-1944”. Germán Studies Review 2, no. 3 (1979), 263—96.
Himka, John-Paul: „Ethnicity and Reporting o f Mass Murder: Krakivski visti, the NKV D Murders of
1941, and the Vinnytsia Exhumation”. 2009.
Himka, John-Paul: „Metropolitan Andrey Sheptytsky and the Holocaust”. Polin 26 (2013).
Himka, John-Paul: Religion and Nationality in Western Ukraine. Montreal, McGill-Queens University
Press, 1999.
Hintjens, Helen M.: „Explaining the 1994 Genocide in Rwanda’./ö w rW ofAfrican Studies 37, no. 2
(1999), 241-86.
Holler, Martin: Dér nationalsozialistische Völkermordan den Roma in dér besetzten Sowjetunion (1941-1944).
Heidelberg: Dokumentions-und Kulturzentrum Deutscher Sinti und Roma, 2009.
444 F E K E T E F Ö LD

Holler, Martin: „The Nazi Persecution of Roma in Northwestern Russia: The Operational Area o f Army
Group North, 1941-1944”. In The N azi Genocide o f the Roma: Reassessment and Commemoration, ed.:
Anton Weiss-Wendt, 153-80. New York, Berghahn Books, 2013.
Holquist, Peter: MakingWar, ForgingRevolution: Russia’s Continuum o f Crisis, 1914—1921. Cambridge,
Mass., Harvard University Press, 2002.
Horkheimer, Max: Eclipse ofReason. New York, Oxford University Press, 1947.
Horkheimer Max - Theodor W. Adorno: Dialektik dér Aufkldrung: Philosophische Fragmente. 1944.
Reprint, Frankfurt, S. Fischer Verlag, 1969.
Horta, Loro: „The Zambezi Valley: Chinas First Agriculural Colony?” Center fór Strategic and International
Studies, Online Public Policy Fórum, 2008. május 20.
Hryciuk, Grzegorz: Polacy we Lwowie 1939—1944. Varsó, KiW, 2000.
Hryciuk, Grzegorz: „Victims 1939-1941: The Soviet Repressions in Eastem Poland”. In Shared History—
DividedMemory: Jews and Others in Soviet-OccupiedPoland, eds.: Elazar Bárkán —Elisabeth A. Colé -
Kai Struve, 173-200. Lipcse, Leipzig University-Verlag, 2007.
Hrynevych, Vladyslav: Nepriborkane riznoholosszia: Druha szvitova viina i suspilno-politycsni nastroi
v JJkrainiy 1939—cservény 1941 rr. Kyiv, Lira, 2012.
Hsiang Solomon M. - Marshall Bürke - Edward Miguel: „Quantifying the Influence o f Climate on
Humán Conflict,” Science, 1 August 2013.
Hull, Isabel V.: Absolute Destruction: Military Culture and the Practices ofW ar in Imperial Germany.
Ithaca, N.Y., Cornell University Press, 2005.
Husson, Édouard: Heydrich et la solution finálé. Párizs, Perrin, 2012.
Iliffe, John: „The Effects o f the Maji Maji Rebellion o f 1905-1906 on Germán Occupation Policy
in East Africa”. In Britain and Germany in Africa, Imperial Rivalry and Colonial Rule, eds.: Prosser
Gifford —Wm. Roger Lewis, Alison Smith közreműködésével, 558-75. New Haven, Conn., Yale
University Press, 1967.
Iljushin, I. I.: OUN-UPA i ukrainszkepitannia v roky druho'i szvitovo'i viini v svitlipolszkih dokumentiv.
Kyiv, NAN Ukrainy, 2000.
Ingrao, Christian: Believe a n d Destroy: Intellectuals in the SS War Machine. Ford.: Andrew Brown.
Cambridge, Polity, 2013.
Ingrao, Christian: Les chasseurs noirs: La brigádé Dirlewanger. Párizs, Perrin, 2006.
Ingrao, Christian: „Violence de guerre, violence génocide: Les Einsatzgruppen”. In La violence de guerre
1914—1945, eds.: S. Audoin-Rouzeau —A. Becker - Chr. Ingrao - H . Rousso, 219^40. Párizs,
Editions Complexes, 2002.
Iordachi, Constantin: „Unerwünschte Bürge. Die „Judenfrage” im Rumánien und Serbien zwischen
1931 und 1939”. Transit: Europáische Review, no. 43 (2012/2013), 106-17.
Iwanow, Mikolaj: Pierwszy naród ukarany: Stalinizm wobecpolskiej ludnosci kresowej 1921—1938. Varsó,
Omnipress, 1991.
Jabotinsky, Vladimir: The War and the Jew. New York, Diai Press, 1942.
Jáckel, Eberhard: H itlerin History. Hanover, N.H.: University Press of New England, 1984.
Jáckel, Eberhard: „Dér Novemberpogrom 1938 und die Deutschen”. In Die Novemberpogrome 1938.
Versuch einer Bilanz, eds.: Andreas Nachama - Claudia Steur, 66-73. Berlin, Stiftung Topographie
des Terrors, 2009.
Jangfeldt, Bengt: The Hero o f Budapest: The Triumph and Tragedy ofRaoul Wallenberg. Ford.: Harry D.
Watson and Bengt Jangfeldt. London, I. B. Tauris, 2014.
Jansen, Marc - Nikolai Petrov: Stalins Loyal Executioner: People’s Commissar Nikolai Ezhov, 1895-1940.
Stanford, Calif., Hoover University Press, 2002.
Jardim, Tornáz: The Mauthausen Trial: American Military Justice in Germany. Cambridge, Mass., Harvard
University Press, 2012.
Jelinek, Yeshayahu A.: The Carpathian Diaspora: The Jews o f Subcarpathian Rus and Mukachevo,
1848—1948. New York, East European Monographs, 2007.
Jobst, Kerstin: Zwischen Nationalismus und Intemationalismus. Hamburg, Dölling Verlag, 1996.
 Publikált fo rráso k 445

Jolluck, Katherine R.: Exile and Identity: Polish Women in the Soviet Union During World War II. Pittsburgh:
University o f Pittsburgh Press, 2002.
Jónás, Hans: The Imperative o f Responsibility: In Search o f an Ethics fó r the Technological Age. Chicago,
University o f Chicago Press, 1979.
Judt Tony - Timothy Snyder: Thinkingthe Twentieth Century. New York, Penguin, 2012.
Jureit, Ulrike: Dos Ordnen von Rdumen: Territórium u n d Lebensraum im 19. u nd 20. Jahrhundert.
Hamburg, Hamburger Edition, 2012.
Kaasik Peeter - Toomas Hiio: „Political Repression from June to August 1940”. In Estonia 1940—
1945, eds.: Toomas Hiio - Meelis Maripuu - Indrek Paavle, 310-18. Talinn, Észtország, Tallinna
Raamatutrükikoda, 2005.
Kacsanovszkij, Iván: ,,OUN(b) ta nacisztszki maszovi vbivsztva vlitku 1941 roku na isztoricsnij Volini”.
Ukrarna modema 20 (2014), 215-44.
Kaczmarski, Marcin: „Domestic Sources of Russias China Policy”. Problems o f Post-Communism 59, no.
2 (2012), 3-17.
Káplán, Eran: TheJewish Radical Right: Revisionist Zionism andIts Ideological Legacy. Madison, University
of Wisconsin Press, 2005.
Kapráns, Mártins - Vita Zelce: „Vesturiskie cilvéki un vin-u biográfijas”. Latvijas Arhivi 1 (2009), 166-93.
Karski, Jan: Wielkie mocarstwa wobec Polski 1919-1945. Ford.: Elzbieta Morawiec. Varsó, PIW, 1992.
Kassow, Sámuel D.: Who Will Write Our History?Rediscoveringa Hidden Archivefrom the Warsaw Ghetto.
New York, Vintage, 2009.
Kay, Alex J.: „Brothers: The SS Mass Murderer and the Concentration Camp Inmate”. Transit Online, 2013.
Kay, Alex J.: Exploitation, Resettlement, Mass Murder: Political and Economic Planningfor Germán Occu-
pation Policy in the Soviet Union, 1940-1941. New York, Berghahn Books, 2006.
Kay, Alex J.: „Transition to Genocide, July 1941: Einsatzkommando 9 and the Annihilation o f Soviet
Jewry”. Holocaust and Genocide Studies 27, no. 3 (2013), 411-42.
Kellogg, Michael: The Russian Roots o f Nazism: White Emigrés and the Making o f National Socialism.
Cambridge, Cambridge University Press, 2005.
Kenez, Peter: The Corning ofthe Holocaust: From Antisemitism to Genocide. Cambridge, Cambridge Uni­
versity Press, 2013.
Kermish, Joseph: „The Activities ofZegota”. In Rescue Attempts During the Holocaust, ed.: Yisrael Gutman
and Efraim Zuroff, 367-98. Jeruzsálem, Yad Vashem, 1977.
Kershaw, lan: The End: The Defiance and Destruction o fN azi Germany. New York, Penguin Press, 2011.
Kershaw, lan: Fateful Choices: Ten Decisions That Changed the World, 1940-1941. London, Penguin
Books, 2007.
Kershaw, lan: Hitler: A Biography New York, W. W. Norton, 2008.
Kershaw, lan: The „Hitler M yth”: Image and Reality in the Third Reich. Oxford, Oxford University
Press, 1987.
K^sik, Jan: Zaufany Komendanta: Biográfia Polityczna Jana Henryka Józewskiego 1892—1981. Wroclaw,
Wydawnictwo Uniwersytetu Wroclawskiego, 1995.
Khaustov, Vladimir: „Deiatelnossty organov goszudarsztvennoi bezopasznostyi NKVD SzSzSzR (1934—
1941 gg.)”. PhD-disszertáció, Akademiia Federalnoi Sluzsbi Bezopasznosti Rosszijszkoi Federacii, 1997.
Khlevniuk, Oleg V.: The History ofthe Gulag: From Collectivization to the Great Terror. New Haven,
Conn., Yale University Press, 2004.
Khlevniuk, Oleg V.: Stalin: New Biography o fa Dictator. Ford.: Nóra A. Favorov. New Haven, Conn.,
Yale University Press, 2015.
Kiernan, Ben: Blood and Soil: A World History o f Genocide and Extermination from Sparta to Darfur. New
Haven, Conn., Yale University Press, 2007.
King Gary - Őri Rosen - Martin Tanner - Alexander F. Wagner: „Ordinary Voting Behavior in the
Extraordinary Election o f Adolf Hitler Journal o f Economic History 68, no. 4 (2008), 951-96.
King, Marcus Dubois: „Factoring Environmental Security Issues intő National Security Threat
Assessments: The Case o f Global Warming”. PhD-disszertáció, Fletcher School o f Law and Dip-
lomacy, 2008.
446 F E K E T E FÖLD

Kirsch, Jonathan: The Short Strange Life ofHerschel Grynszpan: A BoyAvenger, a Nazi Diplomát, and a Murder
in Paris. New York, Liveright, 2013.
Klafkowski, Alfons: Okupacja niemiecka w Polsce w swietle prawa narodów. Poznan, Lengyelország,
Wydawnictwo Instytutu Zachodniego, 1946.
Kiamper, Elizabeth: „Dér „Anschlusspogrom”. ” In Dér Pogrom 1938: Judenverfolgung in Österreich und
Deutschland, eds.: Kurt Schmid - Róbert Streibel, 23-41. Bécs, Picus Verlag, 1990.
Klare, Michael T.: „Global Warming Battlefields: How Climate Change Threatens Security”. Current
History 107, no. 703 (2007), 333-61.
Klarsfeld, Serge: Le mémorial de la déportation des Juifi de Francé. Párizs, Beate et Serge Klarsfeld, 1978.
Klemperer, Victor: The Language ofthe ThirdReich. Ford.: Martin Brady. London, Continuum, 2006.
Koenen, Gerd: Dér Russland-Komplex: Die Deutschen und dér Osten, 1900—1945. München, C. F. Beck,
2005.
Kojalovics, Mihail: Litovszkaja cerkovnaja unyija. St. Petersburg, 1859.
Kolakowski, Leszek: M ain Currents ofMarxism: Its Rise, Growth, and Dissolution. 3 vols. Ford.: P. S.
Falla. Oxford, Oxford University Press, 1978.
Koonz, Claudia: The Nazi Conscience. Cambridge, Mass., Harvard University Press, 2003.
Kopka, Boguslaw: Konzentrationslager Warschau: História i nastqpstwa. Varsó, IPN, 2007.
Kopp, Kristin: „Constructing Racial Diíference in Colonial Poland” . In Germanys Colonial Pasts, eds.:
Eric Ames - Marcia Klotz - Lóra Wildenthal, 76-96. Lincoln, University of Nebraska Press, 2005.
Kopstein, Jeffrey S. - Jason Wittenberg: „Intimate Violence: Anti-Jewish Pogroms in the Shadow o f the
Holocaust”. Kézirat, 2013.
Korb, Alexander: lm Schatten des Weltkriegs: Massengewalt dér Ustasa gégén Serben., fűden und Roma in
Kroatien 1941—1945. Hamburg, Hamburger Edition, 2013.
Korb, Alexander: „Ustasa Mass Violence Against Gypsies in Croatia”. In The Nazi Genocide ofthe Roma:
Reassessment and Commemoration, ed.: Anton Weiss-Wendt, 73—95. New York, Berghahn Books,
2013.
Korbonski, Stefan: „An Unknown Chapter in the Life o f Menachem Begin and Irgun Zvai Leumi”. East
European Quarterly 13, no. 3 (1979), 373-79.
Komat, Marék: Polen zwischen Hitler und Stalin: Studien zűr polnischen Aussenpolitik in dér Zwischen-
kriegzeit. Berlin, be.bra verlag, 2012.
Komat, Marék: Polityka równowagi: Polska mi^dzy Wschodem a Zachodem. Krakkó, Arcana, 2007.
Komat, Marék: Polityka zagraniczna Polski 1938—1939: Cztery decyzje Jozefa Becka. Gdansk, Lengyel-
ország, Oskar, 2012.
Körner, T. W.: The Pleasures ofCounting. Cambridge, Cambridge University Press, 1996.
Korzec, Pawel: Juifi en Pologne: La question juive pendant Tentre-deux-guerres. Párizs, Presses de la Fon-
dation Nationale des Sciences Politiques, 1980.
Koselleck, Reinhart: Futures Pást: On the Semantics ofHistorical Time. Ford.: Keith Tribe. Cambridge,
Mass., M IT Press, 1985.
Koslov, Elissa Mailánder: Gewalt im Dienstalltag. Die SS-Aufieherinnen des Konzentrations- und Vernich-
tungslagers Majdanek. Hamburg, Hamburger Edition, 2009.
Kostyrchenko, G. V.: Gosudarstvennyi antisemitizm v SSSR ot nachala do kulm inatsii 1938—1953.
Moszkva, Materik, 2005.
Kotlán, Stephen: Magnetic Mountain: Stalinism as a Civilization. Berkeley: University o f California
Press, 1995.
Kozaczuk Wladyslaw - Jerzy Straszak: Enigma: How the Poles Broke the Nazi Code. New York, Hippocrene
Books, 2004.
Kruglov, Alexander: „Jewish Losses in Ukraine”. In The Shoah in Ukraine: History, Testimony, Memo-
rialization, eds.: Ray Brandon - Wendy Lower, 272-90. Bloomington, Indiana University Press, 2008.
Krzywiec, Gregorz: Szowinizmpopolsku: Przypadek Romana Dmowskiego (1886-1905). Varsó, Neriton,
2009.
Kudryashov, Sergei: „Russian Collaboration with the Nazis and the Holocaust”. Paper presented at the
International Institute fór Holocaust Research, Yad Vashem, 2001.
 Publikált fo rráso k 447

Kühne, Thomas: Belonging and Genocide: Hitlers Community, 1918—1945. New Haven, Conn., Yale
University Press, 2010.
Kupczak, Janusz: Polacy na Ukrainie w latach 1921—1939. Wroclaw: Wydawnictwo Uniwersytetu
Wroclawskiego, 1994.
Kuromiya, Hiroaki: Freedom and Terror in the Donbas: A Ukrainian-Russian Borderland 1870s—1990s.
Cambridge, Cambridge University Press, 1998.
Kuromiya, Hiroaki: Stalin. Harlow, UK: Pearson Longman, 2005.
Kuromiya Hiroaki - Andrzej Peplonski: Mi$dzy Warszawq a Tokio: Polsko-japonska wspólpraca wywiadowcza
1904—1944. Torun, Lengyelország, Wydawnictwo Adam Marszalek, 2009.
Kuwalek, Róbert: Dos Vernichtungslager Belzec. Ford.: Steffen Hánschen. Berlin, Metropol, 2013.
Kwiet, Konrad: Reichskommissariat Niederlande: Versuch undScheitern nationalsozialistischerNeuordnung.
Stuttgart, Németország, Deutsche Verlags-Anstalt, 1968.
Lafree, Gary: „Social Institutions and the Crime »Bust« of the 1990s . Journal o f Criminal Law and
Criminology 88, no. 4 (1998), 1325-68.
Latif M. - N. S. Keenlyside: „El Nino/Southern Oscillation Response to Climate Change”. Proceedings
o f the National Academy o f Sciences o f the United States o f America 106, no. 49 (2009), 20578-83.
Leder, Andrzej: Przesniona rewolucja: Cwiczenie z logiki historycznej. Varsó, Wydaw-nictwo Krytyki
Politycznej, 2014.
Leonhard, Jörn: Die Büclose dér Pandora: Geschichte des Ersten Weltkriegs. München, Beck, 2014.
Levene, Mark: The Rise ofthe West and the Corning o f Genocide. London, I. B. Tauris, 2005.
Levin, Dov: „The Attitűdé o f the Soviet Union to the Rescue o f Jews”. In Rescue Attempts During the
Holocaust, eds.: Yisrael Gutman —Efraim Zuroff, 225-36. Jeruzsálem, Yad Vashem, 1977.
Levin, Dov: The Lesser ofTwo Evils: Eastern European Jewry Under Soviet Rule, 1939—1941. Ford.: Naftali
Greenwood. Philadelphia, Jewish Publication Society, 1995.
Levine, Hillel: In Search ofSugihara. New York, Free Press, 1996.
Libionka, Dariusz: „ZWZ-AK i Delegatura Rzqdu RP wobec eksterminacji Zydów polskich” . In Polacy i
Zydzipodokupacjq niemieckq 1939—1945> Studia i materialy, ed.: Andrzej Zbikowski, 15-208. Varsó,
IPN, 2006.
Libionka Dariusz - Laurence Weinbaum: Bohaterowie, hochsztaplerzy, opisywacze: Wokót Zydowskiego
Zwiqzku Wojskowego. Varsó, Centrum Badan nad Zaglad^ Zydów, 2011.
Liulevicius, Vejas Gábriel: The Germán Myth ofthe East, 1800 to the Present. Oxford, Oxford University
Press, 2009.
Liulevicius, Vejas Gábriel: War L and on the Eastern Front: Culture, National Identity, and Germán
Occupation in World War I. Cambridge, Cambridge University Press, 2000.
Livezeanu, Irina: Cultural Politics in Greater Románia: Regionalism, Nation-Building, andEthnic Struggle,
1918-1930. Ithaca, N.Y., Comell University Press, 1995.
Lohr, Eric: Nationalizing the Russian Empire: The Campaign against Enemy Aliens during World War I.
Cambridge, Mass., Harvard University Press, 2003.
Lohr, Eric: „1915 and the War Pogrom Paradigm in the Russian Empire”. In Anti-Jewish Violence:
Rethinking the Pogrom in East European History, eds.: Jonathan Dekel-Chen - Dávid Gaunt, Natan
M. Meir - Israel Bartal, 41-51. Bloomington, Indiana University Press, 2011,
Lohr, Eric: Russian Citizenship from Empire to Soviet Union. Cambridge, Mass., Harvard University
Press, 2012.
Longerich, Peter: Davon habén wir nichts geumsst! Die Deutschen und die Judenverfolgung 1933—1945.
München, Siedler, 2007.
Longerich, Peter: Heinrich Himmler: Biographie. Berlin, Siedler, 2008.
Longerich, Peter: Politik dér Vernichtung: Eine Gesamtdarstellung dér nationalsozialistischen Judenver-
folgung. München, Piper, 1998.
Longerich, Peter: The Unwritten Order: Hitlers Role in the Final Solution. Stroud, UK: Tempus, 2001.
Loose, Ingo: „Reaktionen auf den Novemberpogrom in Polen 1938-1939”. In Die Novemberpogrome
1938. Versuch einer Bilanz, eds.: Andreas Nachama - Claudia Steuer, 44-57. Berlin, Stiftung Topo-
graphie des Terrors, 2009.
448 F E K E T E FÖLD

tossowski, Piotr: Kraje baltyckie w latachprzelomu 1934—1944. Varsó, Instytut Historii PAN, 2005.
Lotspeich, Richard: „Economic Integration of China and Russia in the Post-Soviet Éra”. In The Future o f
China-Russia Relations, ed.: James Bellacqua, 83-145. Lexington, University of Kentucky Press, 2010.
Löw, Andrea: Juden im Gettó Litzm annstadt: Lebensbedingungen, Selbstwahrnehmung, Verhalten.
Göttingen, Németország, Wallstein Verlag, 2006.
Löw Andrea - Márkus Roth: juden in Krakau unter deutscher Besatzung. Göttingen, Wallstein, 2011.
Lower, Wendy: „Axis Collaboration, Operádon Barbarossa, and the Holocaust in Ukraine”. In Nazi
Policy on the Eastem Front: Totál War, Genocide, and Radicalization, eds.: Alex J. Kay - Jeff Rutherford
- Dávid Stahel, 186-219. Rochester, N.Y., University o f Rochester Press, 2012.
Lower, Wendy: „Germán Colonialism and Genocide: A Comparative View from Below in Africa 1904—
1908 and Ukraine 1941-1944,” unpublished paper, 2003.
Lower, Wendy: Hitlers Furies: Germán Women in the Nazi Killing Fields. Boston, Houghton Mifflin,
2013.
Lower, Wendy: N azi Empire-Building and the Holocaust in Ukraine. Chapel Hill, University o f North
Carolina Press, 2005.
Lower, Wendy: „Pogroms, Mob Violence, and Genocide in Western Ukraine, Summer 1941, Varied
Histories, Explanations, and Comparisons Journal o f Genocide Research 13, no. 3 (2011), 217-46.
Lukacs, John: The Last European War. New Haven, Conn., Yale University Press, 1976.
Lynch Michael J. - Rónáid G. Burns - Paul B. Stretesky: „Global Warming and State-Corporate Crime:
The Politicalization o f Global Warming Under the Bush Administration”. Crime, Law, and Social
Change 54 (2010), 213-39.
Machcewicz, Pawel: „Rund um Jedwabne - neue Forschungsergebnisse polnischer Historiker”. In Dér
Beginn dér Vernichtung. Zum Mord an den Juden in Jedwabne und Umgebung im Sommer 1941, eds.:
Edmund Dmitrów - Pawel Machcewicz-Tornász Szarota. Ford.: Beate Kosmala, 19-94. Osnabrück,
Németország, Fibre, 2004.
MacLean, French: The Field Mén: The SS Officers Who Led the Einsatzkommandos. Atglen, Penn.:
Schiffer, 1999.
MacQueen, Michael: „Nazi Policy Toward the Jews in the Reichskommissariat Ostland, June-December
1941: From White Terror to Holocaust in Lithuania”. In Bittér Legacy: Confronting the Holocaust in
the USSR, ed.: Zvi Gitelman, 91-103. Bloomington, Indiana University Press, 1997.
Madajczyk, Czeslaw: „Legal Conceptions in the Third Reich and Its Conquests”. Michael: On the History
o f Jews in the Diaspora 13 (1993), 131—59.
Madajczyk, Czeslaw: „Vöm »Generalplan Ost« zum »Generalsiedlungsplan«”. In Dér „Generalplan Őst”:
Hauptlinien dér nationalsozialistischen Planungs- und Vemichtungspolitik, eds.: Mechtild Rössler —
Sabine Schleiermacher, 12-19. Berlin, Akademie Verlag, 1993.
Madajczyk Czeslaw —Stanislawa Lewandowska: Hitlerowski terror na wsipolskiej 1939—1945. Varsó,
PWN, 1965.
Maier, Charles S.: The Unmasterable Pást: History, Holocaust, and Germán National Identity. Cambridge,
Mass., Harvard University Press, 1997.
Mallmann Klaus-Michael: „»Rozwiqzac przez jakikolwiek szybko dzialajqcy srodek«: Policja Bez-
pieczeiístwa w Lodzi a Shoah w Kraju Warty”. In Zaglada Zydów na polskich terenach wcielonych do
Rzeszy, ed.: Aleksandra Namyslo, 85-115. Varsó, IPN, 2008.
Mallmann Klaus-Michael - Jochen Böhler - Jürgen Mattháus: Einsatzgruppen in Polen: Darstellung und
Dokumentation. Darmstadt, Németország, WBG, 2008.
Mallmann, Klaus-Michael - Martin Cüppers: Halbmond und Hakenkreuz: Dos Dritte Reich, die Araber
undPalastina. Darmstadt, Németország, W BG, 2006.
Mamdani, Mahmood: When Victims Become Killers: Colonialism, Nativism, and the Genocide in Rwanda.
Princeton, N .J., Princeton University Press, 2001.
Mankowski, Zygmunt: „Ausserordentliche Befriedungsaktion”. In Ausserordentliche Befriedungsaktion
1940AkcjaAB naziemiachpolskich, ed.: Zygmunt Mankowski, 6-18. Varsó, GKBZpNP-IPN, 1992.
Mann, Michael: The Dark Side o f Democracy: Explaining Ethnic Cleansing. Cambridge, Cambridge
University Press, 2005.
 Publikált fo rrá so k 449

Mann, Michael E.: „D o Global Warming and Climate Change Represent a Serious Threat to Our
Welfare and Environment?” Social Philosophy andPolicy 26, no. 2 (2009), 193-230.
Manoschek, Walter: „Serbien istjudenfrei”: Militdrische Besatzungspolitik undJudenvemichtungin Serbien
1941/1942. München, R. Oldenbourg Verlag, 1993.
Maripuu Meelis - Argó Kuusik: „Political Arrests and Court Cases from August 1940 to September
1941”. In Estonia 1940-1945, eds.: Toomas Hiio - Meelis Maripuu - Indrek Paavle, 319-327. Talinn,
Észtország, Tallinna Raamatutrükikoda, 2003.
Maripuu Meelis - Peeter Kaasik: „Deportations o f 14 June 1941”. In Estonia 1940-1945, eds.: Toomas
Hiio - Meelis Maripuu —Indrek Paavle, 363-83. Tallinn: Tallinna Raamatutrükikoda, 2005.
Markiéi Tadeusz - Alina Skibinska: Zaglada domu Trynczerów. Varsó, Stowarzyszenie Centrum Badan
na Zagfad^ Zydów, 2011.
Marrus Michael R. - Róbert O. Paxton: Vichy Francé and the Jews. Stanford, Calif., Stanford University
Press, 1995.
Martin, Terry: Affirmative Action Empire. Ithaca, N.Y., Cornell University Press, 2001.
Martin, Terry: „The Origins o f Soviet Ethnic Cleansingn. Journal o f Modern History 70, no. 4 (1998),
813-61.
Maslin, Mark: Global Warming: A Very Short Introduction. Oxford, Oxford University Press, 2004.
Mattháus, Jürgen: „Controlled Escalation: Himmlers Mén in the Summer o f 1941 and the Holocaust
in the Occupied Soviet Territories”. Holocaust and Genocide Studies 21, no. 2 (Fali 2007), 218-42.
Matz, Johan: „Cables in Cipher, the Raoul Wallenberg Case, and Swedish-Soviet Diplomatic Commu-
nication 1944-1947”. Scandinavian Journal o f History 38, no. 3 (2013), 1-23.
Matz, Johan: „Sweden, the United States, and Raoul Wallenberg s Mission to Hungary in 1944” .
Journal ofColdW ar Studies 14, no. 3 (2012), 97-146.
Maubach, Franka: „Expansion weiblicher Hilfe: Zűr Erfahrungsgeschichte von Frauen im Kriegsdienst”.
In Volksgenossinnen. Frauen in dér NS-Volksgemeinschaft, ed.: Sybille Steinbacher, 93-111. Göttingen,
Németország, Wallstein Verlag, 2007.
Maurer, Trude: „The Background fór Kristallnacht: The Expulsion o f Polish Jews” . In November 1938:
From „Reichskristallnacht" to Genocide, ed.: Walter H. Pehle, 44-72. Oxford, Berg, 1990.
Mazower, Mark: Governingthe World: The History ofan Idea. New York, Penguin Press, 2012.
Mazower, Mark: Hitler’s Empire: N azi Rule in Occupied Europe. London, Allén Lane, 2008.
Mazower, Mark: Inside Hitlers Greece: The Experience o f Occupation, 1941—1944. New Haven, Conn.,
Yale University Press, 1995.
Mazower, Mark: ,An International Civilization? Empire, Internationalism, and the Crisis o f the Mid-
Twentieth Century”. InternationalAffairs 82, no. 3 (2006), 553-66.
Mazower, Mark: Salonica: City o f Ghosts. New York, Knopf, 2005.
Mazower, Mark: „Violence and the State in the Twentieth Century”. American Historical Review 107,
no. 4 (2002), 1147-67.
McAuley Jr. - James K.: „Decision in Bordeaux: Eduardo Propper de Callejón, the Problem of the
Jewish Refugees, and Actor-Network Theory in Vichy Francé, 1940-1941”. BA-disszertáció, Harvard
College, 2012.
McDonough, Frank: Hitler and the Rise ofthe Nazi Party. London, Pearson, 2003.
McGranahan Graham - Deborah Balk - Bridget Anderson: „The RisingTide: Assessing the Risks of Climate
Change and Humán Settlements in Low Elevation Coastal Zones”. Environment and Urbanization 19,
no. 1 (2007), 17-37.
McNeill, William H.: The Global Condition: Conquerors, Catastrophes, and Community. Princeton, N.J.,
Princeton University Press, 1992.
M^drzecki, Wlodzimierz: Województwo wolynskie. Wroclaw, Ossolineum, 1988.
M^dykowski, Witold: W cieniu gigantów: pogromy 1941 r. w bylej soivieckiej strefie okupacyjnej. Varsó,
ISPPAN, 2012.
Megargee, Geoffrey: War o f Annihilation: Combat and Genocide on the Eastern Front, 1941. Lanham,
Md.: Rowman and Littlefield, 2007.
450 F E K E T E FÖLD

Melnyk, Oleksandr: „Stalinist Justice as a Site of Memory: Anti-Jewish Violence in Kyiv s Podil District
in September 1941. Through the Prism of Soviet Investigative Documents”. Jahrbücherju r Geschichte
Osteuropas 61, no. 2 (2013), 223-48.
Melzer, Emanuel: No Way Out: Tlje Politics ofPolish Jewry. Cincinnati, Hebrew Union College Press,
1997.
Michman, Dán: The Emergence ofjewish Ghettos During the Holocaust. Ford.: Lenn J. Schramm. Cambridge,
Cambridge University Press, 2011.
Mitchell John F. B. - Jason Lowe - Richard A. Wood - Michael Vellinga: „Extrémé Events Due to
Human-Induced Climate Change”. Philosophical Transactions ofthe Royal Society: Mathematical, Physical
and Engineering Sciences 364 (2006), 2117-33.
Mlynarczyk, Jacek Andrzej: Judenmord in Zentralpolen: Dér Distrikt Radom im Generalgou-vernement
1939—1945. Darmstadt, Németország, WGB, 2007.
Monroe, Kristen Renwick: The H and o f Compassion: Portraits o f Morál Choice During the Holocaust,
Princeton, N.J., Princeton University Press, 2004.
Moore, Bob: „Le contexte du sauvetage dans l’Europe de l’Ouest occupée”. In La résistance auxgénocides:
De la pluralité des actes de sauvetage, eds.: Jacques Sémelin - Claire Andrieu - Sarah Gensburger,
277-90. Párizs, Presses de la Fondation Nationale des Sciences Politiques, 2008.
Moore, Bob: Victims and Survivors: The Nazi Persecution o fth e Jews in the Netherlands, 1940-1945.
London, Arnold, 1997.
Moorhouse, Roger: TheDevils Alliance: HitlersPactwith Stalin, 1939-1941. London, Bodley Head, 2014.
Morris, Benny: Righteous Victims: A History ofthe Zionist-Arab Conflict, 1881-1999. New York, Knopf, 1999.
Morris, James: „The Polish Terror: Spy Mania and Ethnic Cleansing in the Great Terror”. Europe-Asia
Studies 56, no. 5 (July 2004), 751-66.
Mosse, George L.: The Nationalization ofthe Masses: Political Symbolism and Moss Movements in Germany
from the Napoleonic Wars Through the Third Reich. New York, Meridián, 1977.
Motyka, Grzegorz: Cien Klyma Sawura: Polsko-ukrainski konfliktpami$ci. Gdansk, Lengyelország, Muzeum
II Wojny Swiatowej, 2013.
Motyka, Grzegorz: Od rzezi wotynskiej do akcji „Wisla”: Konflikt polsko-ukrainski 1943-1947. Varsó,
Wydawnictwo Literackie, 2011.
Mount, Amy: „The Arctic Wake-up Call: Oil, Climate Change, and Governance in the Piacé o f Melting
Ice”. Paper presented at Yale University, 2013.
Moyo, Dambisa F.: Winner Take All: Chinas Race fór Resources and What It Means fór the World. New
York, Basic Books, 2012.
Müller, Rolf-Dieter: Dér Feindsteht im Osten: Hitlers geheime Plánefú r einen Krieg gégén die Sowjetunion
im Jahr 1939. Berlin, Ch. Links Verlag, 2011.
Musial, Bogdán: Sowjetische Partisanen 1941—1944: Mythos und Wirklichkeit. Paderborn, Németország,
Ferdinand Schöningh, 2009.
Naumov, Leonid: Sztálin i NKVD. Moszkva, Iauza, 2007.
Neumann, Franz: Behemoth: The Structure andPractice o f NationalSocialism. Toronto, Oxford University
Press, 1942.
Newbury, Catharine: „Background to Genocide: Rwanda” . Issue: A Journal ofOpinion 23, no. 2 (1995),
12-17.
Niemann, Alfréd: Kaiser undRevolution. Berlin, August Scherl, 1922.
Nikolskij, Vladimir: „Die »Kulakenoperation« im ukrainischen Donbass”. In Stalinismus in dér sowje-
tischen Provinz 1937—1938, eds.: Rolf Binner - Bernd Bonwetsch - Marc Junge, 613-40. Berlin,
Akademie Verlag, 2010.
Nikolszkij, V. M.: Represzivna dijanisty orhaniv derzhavnoibezpeki SzRSzR v Ukraini. Doneck, Ukrajna,
Vydavnyctvo Doneckoho Natsionalnoho Universzityetu, 2003.
Nirenberg, Dávid: Anti-Judaism: The Western Tradition. New York, Norton, 2013.
Niv, Dávid: M árkhot ha-Irgun ha-tsevdi ha-leumi. Vol. 2. Tel-Aviv, Mosad Klozner, 1966.
Nowak, Andrzej: Polska i trzy Rosje. Krakkó, Arcana, 2001.
 Publikált fo rráso k 451

Nowak Jezioranski, Jan: „Gestapo i N K V D ”. Kurta., no. 37 (2003), 88-97-

Offer, Avner: The First World War: An Agrarian Interpretation. New York, Oxford University Press, 1989.
Olaru-Cemirtan, Viorica: „Wo die Züge Trauer trugen: Deportationen in Bessarabien, 1940-1941”.
Osteuropa 39, nos. 7-8 (2009), 219-26.
Oliner, Sámuel P. - Pearl M. Oliner: The Altruistic Personality: Rescuers ofjews in N azi Europe. New York,
The Free Press, 1988.
Olmstead, Alán L. - Paul W. Rhode: CreatingAbundance: Biological Innovation and American Agricultural
Development. Cambridge, Cambridge University Press, 2008.
Oreskes Naomi - Erik M. Conway: Merchants ofDoubt: How a Handjul ofScientists Obscured the Truth
on Issuesfrom Tobacco Smoke to Global Warming. New York, Bloomsbury Press, 2010.
Ostalowska, Lídia: Farby wodne. Varsó, Wydawnictwo Czarne, 2011.
Osterloh, Jörg: Nationalsozialistische Judenverfolgung im Reichsgau Sudetenland 1938—1945. München,
Oldenbourg Verlag, 2006.
Ozsváth, Zsuzsanna: In the Footsteps oförpheus: The Life and Times o f Miklós Radnóti. Bloomington,
Indiana University Press, 2000.
Paavle, Indrek: „Fate o f the Estonian Elité in 1940-1941” . In Estonia 1940-1945, eds.: Toomas Hiio -
Meelis Maripuu - Indrek Paavle, 391-409. Talinn, Észtország, Tallinna Raamatutrükikoda, 2005.
Panh Rithy - Christophe Bataille: Lelimination. Párizs, Grasset, 2011.
Parker, Geoffrey: Global Crisis: War, Climate Change, and Catastrophe in the Seventeenth Century. New
Haven, Conn., Yale University Press, 2013.
Pásztor, Maria: „Problem wojny prewencyjnej w raportach belgijskich diplomatów z lat 1933—1934”.
In Mi^dzymorze: Polska i kraje Europy srodkowo-wschodniej XTX-XX wieku, eds.: Andrzej Ajnenkiel et
al., 313-20. Varsó, IH PAN, 1995.
Pauer-Studer, Herlinde: „Einleitung”. In Rechtfertigungen des Unrechts. Dos Rechtsdenken im Nationalsozia-
lismum in Originaltexten, eds.: Herlinde Pauer-Studer-Julián Find, 15-135. Berlin, Suhrkamp, 2014.
Pauley, Bruce F.: „The Social and Economic Background o f Austrias Lebensunfahigkeit”. In The Austrian
Socialist Experiment, ed.: Anson Rabinbach, 21-37. Boulder, Colo.: Westview Press, 1985.
Paulsson, Gunnar S.: Secret City: The Hidden Jews ofWarsaw 1940-1945. New Haven, Conn., Yale
University Press, 2002.
Pavlowitch, Stevan L.: Hitlers New Disorder: The Second World War in Yngoslavia. New York, Columbia
University Press, 2008.
Pedersen, Susan: „The Impact of League Oversight on British Policy in Palestine”. In Britain, Palestine,
and Empire: The Mandate Years, ed.: Rory Miller, 39-65. Farnham, UK: Ashgate, 2010.
Penter, Tanja: Kohlé fú r Stalin und Hitler: Arbeiten u n d Leben im Donbass 1929 bis 1953. Essen,
Németország, Klartext Verlag, 2010.
Peplonski, Andrzej: KontrwywiadIIRzeczypospolitej. Varsó, Bellona, 2002.
Peplonski, Andrzej: Wywiadpolskich sitzbrojnych na zachodzie 1939—1945. Varsó, MOREX, 1995.
Pergher Roberta - Mark Roseman: „The Holocaust - a Colonial Genocide?” Dapim: Studies on the
Holocaust 27, no. 1 (2013), 42-73.
Petrov N ik ita- K. V. Skorkin: Kto rukovodgyil NKVD, 1934—1941. Moszkva, Zvenyja, 1999.
Petrov N. V. - A. B. Roginsksij. „»Polszkaja operacija« NK V D 1937-1938 gg”. In Repressziji protyiv
poliakov ipolszkikhgrazsdan, ed.: A. I. Gurianov, 22^43. Moszkva, Zven’ia, 1997.
Petschar, Hans, ed.: Anschluss: Eine Bildchronologie. Bécs, Christian Brandstátter Verlag, 2008.
Pfeffer, W. T. - J. T. H arper- S. O ’Neel: „Kinematic Constraints on Glacier Contribution to 21st-Century
Sea-Level Rise”. Science 321, 5 September 2008, 1340—43.
Pietrow, Nikita: Psy Stalina. Varsó, Demart, 2012.
Piskorski, Jan M.: Wygnancy: przesiedlenia i uchodzcy w dwudziestowiecznej Europie. Varsó, Panstwowy
Instytut Wydawniczy, 2009.
Pitman A. J., A. Arneth - L. Ganzeveld: „Regionalizing Global Climate Change Models”. International
Journal o f Climatology 32 (2012), 321-37.
452 F E K E T E FÖLD

Plavnieks, Richards: „Nazi Collaborators on Trial During the Cold War: The Cases against Viktors Arájs
and the Latvian Auxiliary Security Police”. PhD-disszertáció, University of North Carolina at Chapel
Hill, 2013.
Podolska, Anna: „Poland s Antisemitic Rescuers: A Consideration o f Apparent Contradictions”. MA
thesis, University College London, 2013.
Pohl, Dieter: Die Herrschaft dér Wehrmacht: Deutsche Militarbesatzung und einheimische Bevölkerung in
dér Sowjetunion 1941-1944. München, R. Oldenbourg, 2008.
Pohl, Dieter: „Schauplatz Ukraine: Dér Massenmord an den Juden im Militárverwaltungsgebiet und
im Reichskommissariat 1941-1943”. In Ausbeutung, Vernichtung, Öffentlichkeit: Neue Studien zűr
nationalsozialistischen Lagerpolitik, eds.: Norbert Frei - Sybille Steinbacher - Bernd C. Wagner, 135-179.
München, K. G. Saur, 2000.
Pohl, Dieter: „Ukrainische Hilfskráfte beim Mord an den Juden”. In Die Tater dér Shoah, ed.: Gerhard
Paul. Göttingen, Németország, Wallstein Verlag, 2002.
Pohl, Dieter: Verfolgung und Massenmord in dér N S-Zeit 1933—1945. Darmstadt, Németország, Wissen-
schaftliche Buchgesellschaft, 2008.
Poliakov, Léon: Histoire de Vantisémitisme. Vol. 2, Láge de la Science. Párizs, Calmann-Lévy, 1981.
Poliakov, Léon: Sur les traces du crirne. Párizs, Éditions Grancher, 2012.
Polian, Pavel: „Hátte dér Holocaust beinahe nicht stattgefunden? Überlegungen zu einem Schriftwechsel
im Wert von zwei Millionen Menschenleben”. In Besatzung, Kollaboration, Holocaust: Neue Studien
zű r Verfolgung und Ermordung dér europaischen Juden, eds.: Johannes Hürter —Jürgen Zarusky.
München, Oldenbourg, 2010.
Pollack, Martin: Kontaminierte Landschaften. Bé,cs, Residenz Verlag, 2014.
Pollack, Martin: Dér Tote im Bunker: Bericht über meinen Vater. Bécs, Zsolnay, 2004.
Pollack, Martin: Warum wurden die Stanislaws erschossen? Reportagen. Bécs, Zsolnay, 2008.
Polonsky, Antony: The Jews in Poland and Russia. Vol. 2, 1881-1914. London, Littman Library, 2010.
Polonsky, Antony: The Jews in Poland and Russia. Vol. 3, 1914-2008. London, Littman Library, 2012.
Polonsky, Antony: Politics in Independent Poland 1921-1939: The Crisis o f Constitutional Government.
Oxford, Clarendon Press, 1972.
Poprzeczny, Joseph: Odilo Globocnik, Hitlers Mán in the East. Jeíferson, N.C., McFarland, 2004.
Porter, Brian: When Nationalism Began to Haté: ImaginingModern Politics in Nineteenth-Century Poland.
New York, Oxford University Press, 2000.
Porter-Szücs, Brian: Faith and Fatherland: Catholicism, Modemity, and Poland. New York, Oxford University
Press, 2011.
Powell, James Laurence: The Inquisition ofClimate Science. New York, Columbia University Press, 2011.
Power, Samantha: „A Problem from H ell”: America and the Age o f Genocide. New York, Basic Books,
2002 .
Prekerowa, Teresa: „Komórka „Felicji”: nieznane archiwum dzialacza Rady Pomocy Zydom w War-
szawie”. Rocznik warszawski 15 (1979), 519-56.
Prekerowa, Teresa: Konspiracyjna Rada Pomocy Zydom w Warszawie 1942—1945. Varsó, Panstwowy
Instytut Wydawniczy, 1982.
Preston, Paul: The Spanish Holocaust: Inquisition and Extermination in Twentieth-Century Spain. New
York, Norton, 2012.
Prusin, Alexander V.: „A Community ofViolence: The SiPo/SD and Its Role in the Nazi Terror System
in Generalbezirk Kiew”. Holocaust and Genocide Studies 21, no. 1 (2007), 1-30.
Prusin, Alexander V.: The Lands Between: Conflict in the East European Borderlands, 1870-1992. Oxford,
Oxford University Press, 2010.
Prusin, Alexander V.: Nationalizing a Borderland: War, Ethnicity, and Anti-]ewish Violence in East Galícia,
1914—1920. Tuscaloosa: University o f Alabama Press, 2005.
Pulawski, Adam: „The Polish Govemment-in-Exile in London, the Delegatura, the Union of Armed
Struggle-Home Army and the Extermination of the Jews”. Holocaust Studies 18, nos. 2-3 (2012),
118—44.
 Publikált fo rráso k 453

Pulawski, Adam: W obliczu Zagtady: Rzqd RP na Uchodzstwie, Delegatura Rzqdu RP na Krajy Z W Z -A K

wobec deportacji Zydów do obozów zagtady (1941-1942). Lublin, Lengyelország, IPN, 2009.
Rabinbach, Anson: The Crisis ofAustrian Socialism: From Red Vienna to Civil War, 1927—34. Chicago,
University of Chicago Press, 1983.
R^czy, Elzbieta: Pomoc Polaków dia ludnosci zydowskiej na Rzeszowszczyznie 1939—1945. Rzeszów,
Lengyelország, IPN, 2008.
Radchenko, Yuri: „Accomplices to Extermination: Municipal Government and the Holocaust in
Kharkiv”. Holocaust and Genocide Studies 27, no. 3 (2013), 443-63.
Raggam-Blesch, Michaela: „Das »Anschluss«-Pogrom in den Narrativen dér Opfer”. In „Anschluss”
M arz-April 1938 in Österreich, ed.: Werner Welzig, 111-24. Bécs, ÖAW, 2010.
Ragsdale, Hugh: The Soviets, the Munich Crisis, and the Corning ofWorld War II. Cambridge, Cambridge
University Press, 2004.
Rahmsdorf, Stefan: ,A Semi-Empirical Approach to Projecting Future Sea-Level Rise”. Science 313 (19
January 2007), 368-70.
Redlich, Shimon: Together and Apart in Brzezany: Poles, ]ewsy and Ukrainians, 1919-1945. Bloomington,
Indiana University Press, 2002.
Reeves, Eric: A Long Days Dying: Critical Moments in the Darfur Genocide. Toronto, Key, 2007.
Reid, Anna: Leningrad: The Epic Siege ofWorld War II, 1941-1944. New York, Walker, 2011.
Rein, Leonid: „Local Collaboration in the Execution of the »Final Solution« in Nazi-Occupied Belorussia”.
Holocaust and Genocide Studies 20, no. 3 (2006), 381—409.
Riabov Oleg - Tatiana Riabova: „The Decline o f Gayropa? How Russia Intends to Savé the World”.
Eurozine, 2014.
Rieger, Berndt: Creator ofth e N azi Death Camps: The Life o f Odilo Globocnik. London, Vallentine
Mitchell, 2007.
Ringelblum, Emanuel: Polish-Jewish Relations During the Second World War. Ford.: Dafna Állón - Danuta
Dabrowska - Dana Keren. Evanston, 111., Northwestern University Press, 1992.
Robbe-Grillet, Alain: Pour un nouveau román. Párizs, Les Editions de Minuit, 1963.
Rodogno, Dávidé: Fascisms European Empire: Italian Occupation During the Second World War. Ford.:
Adrián Belton. Cambridge, Cambridge University Press, 2006.
Rohde, Róbert, et al.: ,A New Estimate of the Average Earth Surface Land Temperature Spanning 1733 to
2011”. Paper presented at theThird Santa Fe Conference on Global and Régiónál Climate Change, 2012.
Römer, Félix: Kamerádén: Die Wehrmacht von innen. München, Piper, 2012.
Römer, Félix: Dér Kommissarbefehl: Wehrmacht undNS-Verbrechen an dér Ostfront 1941/42. Paderborn,
Németország, Ferdinand Schöningh, 2008.
Romijn, Peter: „The »Lesser Evil«: The Case o f the Dutch Local Authorities and the Holocaust” .
In The Persecution ofthe Jews in the Netherlands 1940-1945> ed.: Peter Romijn, 13-26. Amszterdam,
Vossiuspers UvA, 2012.
Roos, Hans: Polen und Európa: Studien zűr polnischen Aussenpolitik. Tübingen, Németország, J. C. B.
Mohr, 1957.
Rose, Laurel L.: „Land and Genocide: Exploring the Connections with Rwandas Prisoners and Prison
Officials . Journal o f Genocide Research 9, no. 1 (2007), 49-69.
Roseman, Mark.: „The Lives of Others-Amid the Deaths o f Others: Biographical Approaches to Nazi
Perpetrators \ Journal o f Genocide Research 15, no. 4 (2013), 443-61.
Rossino, Alexander B.: „Aiiti-Jewish Violence in the Bialystok District During the Opening Weeks of
Operádon Barbarossa”. Tanulmány, bemutatva: United States Holocaust Memóriái Museum, 2001.
április.
Rossino, Alexander B.: Hitler Strikes Lengyelország, Blitzkrieg, Ideology, andAtrocity. Lawrence, University
Press o f Kansas, 2003.
Rotfeld, Adam Dániel: Wcieniu: 12 rozmów z Marcinem Wojciechowskim. Varsó, Agora, 2012.
Roth, Randolph: American Homicide. Cambridge, Mass., Harvard University Press, 2009.
Rothkirchen, Livia: The Jews ofBohemia and Moravia: Faring the Holocaust. Lincoln, University o f
Nebraska Press, 2005.
454 F E K E T E F Ö LD

Rothschild, Joseph: East Central Europe Between the Two World Wars. Seattle: University of Washington
Press, 1974.
Rothschild, Joseph: „Ethnic Peripheries Versus Ethnic Cores: Jewish Political Strategies in Interwar
Poland” . Political Science Quarterly 96, no. 4 (1981-82), 591-606.
Rothschild, Joseph: Pibudski's Coup dEtat. New York, Columbia University Press, 1966.
Rousso, Henry: La derniere catastrophe: Lhistoire, leprésent, le contemporain. Párizs, Gallimard, 2012.
Rousso, Henry: Le régime de Vichy. Párizs, Presses Universitaires de Francé, 2012.
Rudnicki, Szymon: Równi, ale niezupelnie. Varsó, Midrasz, 2008.
Rumpler, Helmut: M ax Hussarek: Nationalitaten und Nationalitatenpolitik in Österreich im Sommer des
Jahres 1918. Graz, Ausztria, Verlag Böhlau, 1965.
Rü(3, Hartmut: „Wer war verantwortlich fúr das Massaker von Babij Jár?” Militargeschichtliche Mitteilungen
57, no. 2 (1999), 483-508.
Rutherford, Philip T.: Prelude to the Final Solution: The N a zi Program fó r Deporting Ethnic Poles,
1939—1941. Lawrence, University Press of Kansas, 2007.
Rzanna, Ewa: „Raul Hilberg, Zaglada Zydów Europejskich” . Kézirat, 2014.
Sakamoto, Pamela Rotner: Japanese Diplomats and Jewish Refugees: A World War 11 Dilemma. Westport,
Conn., Praeger, 1998.
Sakowska, Ruth: Ludzie z dzielnicy zamkniftej: Zydzie w Warszawie w okresie hitlerowskiej okupacji.
Varsó, PWN, 1975.
Salmonowicz, Stanislaw: „The Tragic Night o f Occupation: On »Collaboration from Below« in the
General Government”. Polin 26 (2013).
Salmonowicz Stanislaw - Jerzy Serczyk: „Z problemów kolaboracji w Polsce w latach 1939-1941”. Czasy
Nowozytne 14 (2003), 43-65.
Saltier, León: „Dehumanizing the Dead: The Destruction of Thessalonikis Jewish Cemetery in the Light
of New Sources” . YadVashem Studies 42, no. 1 (2014), 11-46.
Sandler, Willeke Hannah: „»Colonizers Are Born, Nőt Made«: Creating a Colonial Identity in Nazi
Germany, 1933-1945”. PhD-disszertáció, Duke University, 2012.
Sarraute, Nathalie: Lére du soup$on: Essais sur le román. Párizs, Gallimard, 1956.
Sauerland, Karol: Polen undJuden: Jedwabne und die Folgen. Berlin, Philo, 2004.
Saviello, Hillary: „This Bestiái Policy: Allied Public Condemnations of the Holocaust and the Establishment
of the United Nations War Crimes Commission”. PhD-disszertáció, London School of Economics, 2014.
Scheffran Jürgen - Antonella Battaglini: „Climate and Conflicts: The Security Risks of Global Warming”.
RégiónálEnvironmental Change 11 (2011), 27-39.
Schelvis, Jules: VemichtungsUger Sobibór. Münster, Németország, Unrast, 2003.
Schenke, Cornelia: Nationalstaat und nationale Frage: Polen und die Ukrainer in Wolhynien 1921—1939.
Hamburg, Dölling und Galitz Verlag, 2004.
Schlögel, Kari: „Einleitung”. In Die Russische Revolution und das Schicksal dér Russischen Juden. Eine
Debatte in Berlin, 1922-1923, eds.: Kari Schlögel - Karl-Konrad Tschápe, 9-104. Berlin, Matthes
und Seitz, 2014.
Schlögel, Kari: Terror und Traum: Moskau 1937. München, Cári Hanser Verlag, 2008.
Schneider, Kari: Auswarts eingesetzt: Bremer Polizeibataillone und dér Holocaust, Essen, Németország,
Klartext Verlag, 2011.
Segal, Ráz: „Beyond Holocaust Studies: Rethinking the Holocaust in Hungary”. Journal o f Genocide
Research 16, no. 1 (2014), 1-23.
Segal, Ráz: „Imported Violence: Carpatho-Ruthenians and Jews in Carpatho-Ukraine, October
1938-March 1939”. Polin 26 (2013).
Segev,Tom: One Palestine, Complete: Jews andArabs Under the British Mandate. Ford.: Chaim Watzman.
London, Abacus, 2001.
Seidel, Róbert: Deutsche Besatzungspolitik in Polen: Dér Distrikt Radom 1939-1945. Paderbom, Német­
ország, Ferdinand Schöningh, 2006.
Sémelin, Jacques: Persécutions et entraides dans la Francé occupée: Comment 75% des Juifi en Francé ont
échappé a la mórt. Párizs, Seuil, 2013.
 Publikált fo rráso k 455

Sémelin, Jacques: Purifier et détruire: Usagespolitiques des massacres et génocides. Párizs, Seuil, 2005.
Shapira, Anita: Izrael, A History. Ford.: Anthony Berris. Waltham, Mass., Brandeis University Press,
2012 .
Shapira, Anita: Land and Power: The Zionist Resort to Force, 1881—1948. Ford.: William Templer. Stanford,
Calif., Stanford University Press, 1992.
Shavit, Yaacov: Jabotinsky and the Revisionist Movement 1925-1928. London, Frank Cass, 1988.
Shepard, Todd: The Invention o f Decolonization: The Algérián War and the Remaking o f Francé. Ithaca,
N.Y., Cornell University Press, 2006.
Shilon, Avi: Menachem BegimA Life. Ford.: Dániellé Zilberberg and Yoram Sharett. New Haven, Conn.,
Yale University Press, 2012.
Shindler, Colin: The Triumph ofMilitary Zionism: Nationalism and the Origins o f the Israeli Right. London,
I. B. Taurus, 2006.
Shore, Marci: Caviar andAshes: A Warsaw Generations Life andDeath in Marxism. New Haven, Conn.,
Yale University Press, 2006.
Shore, Marci: „Conversing with Ghosts: Jedwabne, Zydokomuna, andTotalitarianism”. In The Holocaust in
the East: Local Perpetrators and Soviet Responses, eds.: Michael David-Fox - Peter Holquist - Alexander
M. Martin. Pittsburgh: University o f Pittsburgh Press, 2014.
Shore, Marci: „J^zyk, pami^c i rewolucyjna awangarda: Ksztaltowanie historii powstania w getcie
warszawskim w latach 1944-1950”. Biuletyn Zydowskiego Instytutu Historycznego 188, no. 3 (1998),
43-60.
Shore, Marci: The Taste o f Ashes: The Aflerlife o f Totalitarianism in Eastern Europe. New York, Crown,
2012 .
Shore, Zachary: What Hitler Knew: The Battle fc r Information in N azi Foreign Policy. Oxford, Oxford
University Press, 2003.
Showalter, Dennis: „Comrades, Enemies, Victims: The Prussian/German Army and the Ostvölker”. In
The Germans and the East, eds.: Charles W. Ingrao - Franz A. - J. Szabó, 209-25. West Lafayette,
Ind., Purdue University Press, 2008. <
Siemaszko Wladyslaw - Ewa Siemaszko: Ludobójstwo dokonaneprzez nacjonalistów ukrainskich na ludnosci
polskiej Wolynia 1939-1945. Varsó, von borowiecky, 2000.
Silver, Nate: The Signal and the Nőise. New York, Penguin, 2012.
Simms, Brendan: Europe: The Struggle fór Supremacy from 1453 to the Present. New York, Basic Books,
2013.
Simons, Thomas W., Jr.: Eastern Europe in the Postivar World. New York, St. Martins, 1991.
Sirutavicius Vladas - Darius Staliünas: „Was Lithuania a Pogrom-Free Zone? (1881-1940)”. In Anti-
Jewish Violence: Rethinking the Pogrom in East European History, eds.: Jonathan Dekel-Chen - Dávid
Gaunt - Natan M. Meir - Israel Bartal, 146-58. Bloomington, Indiana University Press, 2011.
Skarga, Barbara: Penser aprés le Goulag. Ed.: Joanna Nowicki. Párizs, Editions du Relief, 2011.
Skibinska, Alina: „Perpetrators” Self-Portrait: The Accused Viliágé Administration, Commune Heads,
Fire Chiefs, Forest Rangers and Gamekeepers”. East European Politics and Societies 25, no. 3 (2011),
457-85.
Skóra, Wojciech: Sluzba konsularna Drugiej Rzeczypospolitej: Organizacja, kadry i dziatalnosc. Torun,
Lengyelország, Adam Marszalek, 2006.
Slepyan, Kenneth: Stalins Guerrillas: Soviet Partisans in World War II. Lawrence, University o f Kansas
Press, 2006.
Smith N. - A. Leiserowitz:,American Evangelicals and Climate Change”. Global Environmental Change.
Kézirat, 2013.
Smith, WoodrufFD.: „»Weltpolitik” und „Lebensraum«”. In Dos Kaiserreich Transnational, eds.: Sebastian
Conrad - Jürgen Osterhammel, 29-48. Göttingen, Németország, Vandenhoeck and Ruprecht, 2004.
Snyder, Timothy: Véres övezet. Európa Hitler és Sztálin szorításában, Budapest, Park Könyvkiadó, 2012.
Snyder, Timothy: „The Causes of Ukrainian-Polish Ethnic Cleaning 1943”. Pást and Present, no. 179
(2003), 197-234.
456 F E K E T E FÖLD

Snyder, Timothy: „The Life and Death o f West Volhynian Jews, 1921-1945”. In The Shoah in Ukraine:
History, Testimony, andMemorialization, eds.: Ray Brandon - Wendy Lower, 77-113. Bloomington,
Indiana University Press, 2008.
Snyder, Timothy: Nationalism, Marxism, and Modern Central Europe: A Biography ofKazimierz Kelles-
Krauz, 1872-1905. Cambridge, Mass., Harvard University Press, 1997.
Snyder, Timothy: „The Problem o f Commemorative Causality”. Modernism/Modemity 20, no. 1 (2013).
Snyder, Timothy: The Reconstruction ofNations: Poland, Ukraine, Lithuania, Belarus, 1569—1999. New
Haven, Conn., Yale University Press, 2002.
Snyder, Timothy: The Red Prince: The Secret Lives o f a Habsburg Archduke. New York, Basic Books, 2008.
Snyder, Timothy: Sketches from a Secret War: A Polish Artists Mission to Liberate Soviet Ukraine. New
Haven, Conn., Yale University Press, 2005.
Snyder, Timothy: Ukrainszka istorija, roszijszka polityika, jevropejszke maibutnie. Kyiv, Dukh i Litera,
2014.
Sohn-Rethel, Alfréd: Industrie und Nationalsozialismus: Aufzeichmmgen aus dem „Mitteleuropáischen
Wirtschaftstag”. Ed.: Cári Freytag. Berlin, Wagenbach, 1992.
Solomon, Steven: Water: The Epic Strugglefór Wealth, Power, and Civilization. New York, HarperCollins,
2010 .
Solonari, Vladimir: „Ethnic Cleansing or »Crime Prevention«? Deportation o f Románián Roma”. In
The Nazi Genocide ofthe Roma: Reassessment and Commemoration, ed.: Anton Weiss-Wendt, 96-119.
New York, Berghahn Books, 2013.
Solonari, Vladimir: „Patterns o f Violence: The Local Population and the Mass Murder o f Jews in
Bessarabia and Northern Bukovina, July-August 1941”. In The Holocaust in the East: Local Perpetrators
and Soviet Responses, eds.: Michael David-Fox - Peter Holquist - Alexander Martin, chap. 5. Pittsburgh:
University of Pittsburgh Press, 2014. Kézirat.
Spector, Shmuel: The Holocaust o f Volhynian Jews 1941—1944. Ford.: Jerzy Michalowicz. Jeruzsálem,
YadVashem, 1996.
Spector, Stephen: Evangelicals and Izrael, The Story o f American Christian Zionism. New York, Oxford
University Press, 2009.
Spektor, Szmuel: „Zydzi wolynscy w Polsce mi^dzywojennej i w okresie II wojny swiatowej (1920—
1944)”. In Európa nieprowincjonalna, ed.: Krzysztof Jasiewicz, 566-78. Varsó, Instytut Studiów
Politycznych PAN, 1999.
Stanislawski, Michael: „Russian Jewry, the Russian State, and the Dynamics of Jewish Emancipation”.
In Paths o f Emancipation: Jews, States, and Citizenship, eds.: Pierre Birnbaum - Ira Katznelson, 262-
83. Princeton, N.J., Princeton University Press, 1995.
Stanton, Gregory H .: „Could the Rwandan Genocide Have Been Prevented V' Journal o f Genocide
Research 6, no. 2 (2004), 211-28.
Staub, Ervin: „The Origins and Evolution o f Haté, with Notes on Prevention”. In The Psychology o f
Haté, ed.: Róbert J. Steirberg, 51-66. Washington, D .C.: American Psychological Association, 2005.
Stein, Alexander. Adolf Hitler: Schiller dér „ Weisen von Zion”. Karlovy Vary, Czech Republic: Graphia, 1936.
Steinbacher, Sybille: Auschwitz: Geschichte und Nachgeschichte. München, Beck, 2004.
Steinbacher, Sybille: „Musterstadt Auschwitz”: Germanisierungspolitik undJudenmordin Ostoberschlesien.
München, K. G. Saur, 2000.
Steinberg, Jonathan: „The Third Reich Reflected: Germán Civil Administration in the Occupied Soviet
Union”. English HistoricalReview 110, no. 437 (1995), 620-51.
Steiner, George: In Bluebeard’s Castle: Somé Notes Toivard the Redefinition ofCulture. New Haven, Conn.,
Yale University Press, 1971.
Steininger, Rolf: Dér Staatsvertrag: Österreich im Schatten von deutscher Frage und kaltem Krieg 1938—
1955. Innsbruck, Ausztria, Studien-Verlag, 2005.
Steininger, Rolf: „12 November 1918—12 March 1938: The Road to Anschluss”. In Austria in the
Twentieth Century, eds.: Rolf Steininger - Günter Bischof - Michael Gehler, 85-114. New Brunswick,
N.J., Transaction Publishers, 2002.
 Publikált fo rráso k 457

Steinweis, Alán E.: Kristallnacht 1938. Cambridge, Mass., Harvard University Press, 2009.
Stern, Nicholas: The Economics ofClimate Change. Cambridge, Cambridge University Press, 2006.
Stemberg, Troy: „Chinese Drought, Wheat, and the Egyptian Uprising: How a Local Hazard Became
Globalized”. In „The Arab Spring and Climate Change,” eds.: Caidin E. Werrell - Francesco Fermia.
2013. február.
Sternhell, Zeev: Les anti-Lumiéres: Une tradition duXVIÍsiécle a laguerrefroide. Párizs, Gallimard, 2010.
Stola, Dariusz: Nadzieja i zagtada: Ignacy Schwarzbart-zydowski przedstawiciel w Radzie Narodowej RP
(1940-1945). Varsó, Oficyna Naukowa, 1995.
Stone, Dániel: The Polish-Lithuanian State, 1386-1795. Seatde: University of Washington Press, 2001.
Stourzh, Gerald: Vöm Reich zűr Republik. Becs, Editions Atelier, 1990.
Strassner, Peter: Europdische Ereiwillige: Die Geschichte dér 5. SS Panzerdivision WIKTNG. Osnabrück,
Németország, Munin Verlag, 1968.
Straus, Scott: „How Many Perpetrators Were There in the Rwandan Genocide? An Estimate”. Journal o f
Genocide Research 6, no. 1 (2004), 85-98.
Stronski, Henryk: Represje stalinizmu wobec ludnosci polskiej na JJkrainie w latach 1929—1939. Varsó,
Wspólnota Polska, 1998.
Studentowicz, Kazimierz et al., eds.: Polska idea imperialna. Varsó, Polityka, 1938.
Subtelny, Orest: „Germán Diplomatic Reports on the Famine o f 1933”. In Famine-Genocide in
Ukraine, 1932—1933, ed.: Wsevolod Isajiw, 13—26. Toronto, Ukrainian Canadian Research and
Documentation Centre, 2003.
Sullivan, Gordon R., et al.: „National Security and the Threat o f Climate Change”. Arlington, Va.: CNA
Corporation, 2007.
Surkis, Judith: Sexing the Citizen: Morality andMasculinity in Francé, 1870—1920. Ithaca, N.Y., Cornell
University Press, 2006.
Szaynok, Bozena: Z historiq i Moskwq w tle: Polska a Izrael 1944—1968. Varsó, IPN, 2007.
Tebaldi Claudia - Benjámin H. Strauss - Chris E. Zervas. „Modelling Sea Level Rise Impacts on Storm
Sürgés Along US Coasts”. EnvironmentalResearch Letters 7, 014032 (2012), 1-11.
Tec, Nechama: Defiance: The Bielski Partisans. New York, Oxford University Press, 1993.
Tec, Nechama: In the Lions Den: The Life o f Oswald Rufeisen. New York, Oxford University Press, 1990.
Tec, Nechama: When LightPierced the Darkness: Christian Rescues ofjews in Nazi-Occupied Poland. New
York, Oxford University Press, 1986.
Ther, Philipp: Ciemna strona panstw narodowych: Czystki etniczne w nowoczesnej Europie. Poznan
Wydawnictwo Poznankie, 2011.
Thies, Jochen: Architekt dér Weltherrschaft: Die „Endziele” Hitlers. Düsseldorf, Németország, Droste
Verlag, 1976.
Thomá, Dieter: „Sein und Zeit im Rückblick: Heideggers Selbstkritik”. In Martin Heidegger: Sein und
Zeit, ed.: Thomas Rentsch, 282-98. Berlin, Akademie Verlag, 2001.
Thomson, Allison M. et al.: „Climate Change Impacts fór the Conterminous USA: An Integrated
Assessment. Part 3: Dryland Production o f Grain and Forage Crops”. Climatic Change, no. 69
(2005), 43-65.
Thomson, Allison M. et al.: „Climate Change Impacts fór the Conterminous USA: An Integrated
Assessment. Part 5: Irrigated Agriculture and National Grain Crop Production”. Climatic Change,
no. 69 (2005), 89-105.
Tollefson, Jeff: „The Sceptic Meets His Match”. Natúré 475 (2011), 440-41.
Tomaszewski, Jerzy: „The Civil Rights ofjews in Poland, 1918-1939”. Polin 8 (1995), 124.
Tomaszewski, Jerzy: Preludium Zagjtady: Wygnanie Zydów polskich z Niemiec w 1938 r. tódz, Lengyel-
ország, PWN SA, 1998.
Tomkiewicz, Mónika: Zbrodnia w Ponarach 1941-1944. Varsó, IPN, 2008.
Tooze, Adam: The Wages o f Destruction: The M ák ing and Breaking o f the N azi Economy. New York,
Viking, 2007.
Tort, Patrick: Lejfet Darwin: Sélection naturelle et naissance de la civilisation. Párizs, Editions du Seuil, 2008.
458 F E K E T E FÖLD

Trentmann, Frank: „Coping with Shortage: The Problem o f Food Security and Global Visions o f
Coordination, c. 1890s—1950”. In Food and Conflict in the Age ofthe Two World Wars, eds.: Frank
Trentmann - Flemming Just, 13—48. Houndmills, UK: Palgrave Macmillan, 2006.
Triepel, Heinrich: Die Hegemonie: Ein Buch von Führenden Staaten. Stuttgart, Németország, W.
Kohlhammer, 1938.
Trunk, Isaiah: Judenrat: The Jewish Councils in Eastem Europe Under N a zi Occupation. New York,
Macmillan, 1972.
Tyaglyy, Mikhail: „Nazi Occupation Policies and the Mass Murder of the Roma in Ukraine”. In The
Nazi Genocide ofthe Roma: Reassessment and Commemoration, ed.: Anton Weiss-Wendt, 120—52. New
York, Berghahn Books, 2013.
Ungváry, Krisztián: The Siege o f Budapest: One Hundred Days in World War II. Ford.: Ladislaus Löb. New
Haven, Conn., Yale University Press, 2005.
Urynowicz, Marcin: „Stosunki polsko-zydowskie w Warsawie w okresie okupacji hitlerowskiej”. In Polacy
i Zydzi pod okupacja niemiecka 1939-1945: Studia i materialy, ed.: Andrzej Zbikowski, 537-690.
Varsó, IPN, 2006.
Valentino, Benjámin: Final Solutions: Mass Killing and Genocide in the Twentieth Century. Ithaca, N.Y.,
Cornell University Press, 2004.
Van dér Boom, Bárt: „Ordinary Dutchmen and the Holocaust: A Summary o f Findings” . In The
Persecution ofthe Jews in the Netherlands 1940-1945, eds.: Peter Romijn et al., 29-52. Amszterdam,
Vossiuspers UvA, 2012.
Van de Vliert Evert - Huadong Yang - Yongli Wang - Xiao-peng Ren: „Climato-Economic Imprints on
Chinese Collectivism”. Journal o f Cross-Cultural Psychology 44, no. 4 (2012), 589-605.
Vásári, Emilio: Dr. Ottó Habsburg oder die Leidenschaftfú r Politik. Bécs, Verlag Herold, 1972.
Veidlinger, Jeffrey: In the Shadow ofthe Shtetl: Small-Town Jewish Life in Soviet Ukraine. Bloomington,
Indiana University Press, 2013.
Verbrechen dér Wehrmacht: Dimensionen des Vernichtungskrieges 1941-1944. Hamburg, Institut fúr
Sozialforschung, 2002.
Vlksne, Rudlte: „Members o f the Arájs Commando in Soviet Court Files: Social Position, Education,
Reasons fór Volunteering, Penalty” . In The Hidden and Forbidden History ofL atvia under Soviet
and Nazi Occupations 1940-1991, eds.: Valters Nollendorfs - Erwin Oberlánder, 188-208. Riga,
Institute o f the History ofLatvia Publishers, 2007.
Vilhjálmsson, Vilhjálmur Orn - Bent Blüdniko: „Rescue, Expulsion, and Collaboration: Denmarks
Difficulties with Its World War II Pást”. Jewish Political Studies Review 18, nos. 3-4 (2006).
Vincent, C. Paul: The Politics o f Hunger: The Allied Blockade ofGermany, 1915—1919. Athens: Ohio
University Press, 1985.
Viola, Lynne: „Selbstkolonisierung dér Sowjetunion”. Transit, no. 38 (2011), 34-56.
Viola, Lynne: The Unknown Gulag: The Lost World o f Stalins Special Settlements. New York, Oxford
University Press, 2007.
Walicki, Andrzej: Philosophy andRomantic Nationalism: The Case ofPoland. Notre Dame, Ind., University
ofNotre Dame Press, 1994.
Wandycz, PiotrS.: The Lands ofPartitioned Poland, 1772—1918. Seattle: University of Washington Press,
1975.
Wandycz, Piotr S.: „Poland Between East and West”. In The Origins ofthe Second World War Reconsidered,
ed.: Gordon Martel, 187-210. New York, Routledge, 1999.
Wandycz, Piotr S.: Soviet—Polish Relations, 1917—1921. Cambridge, Mass., Harvard University Press,
1969.
Wandycz, Piotr S.: Z Pitsudskim i Sikorskim: August Zaleski, Minister Spraw Zagranicznych w latach
1926-1932 i 1939-1941. Varsó, Wydawnictwo Sejmowe, 1999.
Ward, James Mace: Priest, Politician, Collaborator: JozefTiso and the Making o f Fascist Slovakia. Ithaca,
N.Y., Cornell University Press, 2013.
Wasser, Brúnó: Himmlers Raumplanungim Osten. Basel, Switz.: Birkháuser Verlag, 1993.
 Publikált fo rráso k 459

Wasserstein, Bemard: The Ambiguity ofVirtue: Gertrude van Tijn and the Fate o fth e Dutch Jews.
Cambridge, Mass., Harvard University Press, 2014.
Wasserstein, Bemard: On the Eve: TheJews ofEurope Befőve the Second World War. New York, Simon and
Schuster, 2012.
Weart, Spencer: „Global Warming: How Skepticism Became Denial”. Bulletin ofthe Atomié Scientists
67, no. 1 (2011), 41-50.
Webb, Walter Prescott: The Great Frontier. Boston, Houghton Mifflin, 1952.
Weber, Timothy P.: On the Road to Armageddon: How Evangelicals Became Israel’s Best Friends. Grand
Rapids, Mich.: Baker Academic, 2004.
Weil, Patrick: How to Be French: Nationality in theMakingSince 1789. Ford.: Catherine Porter. Durham,
N .C., Duke University Press, 2008.
Weinbaum, Laurence: A Marriage o f Convenience: The New Zionist Organization and the Polish Government
1936-1939. Boulder, Colo.: East European Monographs, 1993.
Weinberg, Gerhard L.: The Foreign Policy ofHitlers Germany. Chicago, University of Chicago Press, 1980.
Weinberg, Gerhard L.: A World a t Arms: A Global History o f World War II. Cambridge, Cambridge
University Press, 1994.
Weiner, Amir: Making Sense ofWar: The Second World War and the Fate o fth e Bolshevik Revolution.
Princeton, N.J., Princeton University Press, 2001.
Weiss, Yfaat: Deutsche undpolnischeJuden vordem Holocaust:Jüdische Identitátzwischen Staatsbürgerschaft
und Ethnizitat 1933-1940. Ford.: Matthias Schmidt. München, Oldenbourg, 2000.
Weiss-Wendt, Anton: Murder Without Hatred: Estonians and the Holocaust. Syracuse, N.Y., Syracuse
University Press, 2009.
Weitbrecht, Dorothee: Dér Exekutionsauftrag dér Einsatzgruppen in Polen. Filderstadt, Németország,
Markstein, 2001.
Werth, Nicolas: La terreur et le désarroi: Staline et són systéme. Párizs, Perrin, 2007.
Westerling, Anthony L., et al.: „Continued Warming Could Transform Greater Yellowstone Fire Regimes
by Mid-21st Century”. Proceedings ofthe National Academy o f Sciences ofthe United States o f America
108, no. 32 (2011), 13165-70.
Wette, Wolfram: FeldwebelAnton Schmid: Ein Helddér Humanitát. Frankfurt, S. Fischer Verlag, 2013.
Wette, Wolfram: KariJáger: Mörder dér litauischen Juden. Frankfurt, S. Fischer Verlag, 2011.
White, Lynn: „The Historical Roots of Our Ecological Crisis”. Science 155 (1967), 1203-7.
Wieczorkiewicz, Pawel Piotr: Lancuch smierci: Czystka w Arm ii Czerwonej 1937-1939. Varsó, Rytm,
2001 .
Wierzbicki, Marék: „Soviet Economic Policy in Annexed Eastern Poland”. In Stalin andEurope: Imitation
and Domination, 1928—1953, eds.: Timothy Snyder —Ray Brandon, 114—37. Oxford, Oxford
University Press, 2014.
Wieviorka Annette - Laffitte, Michel: A Vintérieur du camp de Drancy. Párizs, Perrin, 2012.
Wildenthal, Lóra: Germán Women fór Empire, 1884-1945. Durham, N.C., Duke University Press, 2001.
Wildt, Michael: An Uncompromising Generation: The Nazi Leadership ofthe Reich Security Main Office.
Ford.: Tóm Lampert. Madison: University o f Wisconsin Press, 2009.
Wnuk, Rafal: „Za pierwszego Sowieta”: Polska konspiracja na Kresach Wschodnich II Rzeczypospolitej. Varsó,
IPN, 2007.
Wojciechowski, Marian: Stosunkipolsko-niemieckie 1933—1938. Poznan Instytut Zachodni, 1980.
Wróbel, Piotr: „The Seeds of Violence: The Brutalization o f an East European Region, 1917-1921”.
Journal o f Modem History 1, no. 1 (2003), 125-43.
Wróblewski, Róbert: Dywizja Wiking w Polsce w swietle materialow archiwalnych. Lublin, Lengyelország,
Kagero, 2010.
Wynot, Edward D., Jr.: „»A Necessary Cruelty«: The Emergence of Official Antisemitism in Poland,
1936—1939”. American Historical Review 76, no. 4 (1971), 1035—58.
Yang, Dali L.: Calamity and Reform in China: State, Rural Society, and Institutional Change Since the
Great Leap Famine. Stanford.: Stanford University Press, 1996.
460 F E K E T E F Ö LD

Yisraeli, Dávid: „Germany and Zionism”. In Germany and the Middle East, 1835-1939, ed.: Jehuda L.
Wallach, 142-64. Tel-Aviv, Tel-Aviv University, 1975.
Yisraeli, Dávid: ha-Raikh ha-Germani ve-Erets Yisra’el: beayot Erets Yisra'el ba-mediniyut ha-Germanit ba-
shanim 1889—1945. Ramat-Gan, Izráel, Bar lián University, 1974.
Zagtada polskich elit: Akcja AB-Katyn. Varsó, Instytut Pami^ci Narodowej, 2006.
Zaremba, Marcin: Wielka Trwoga: Polska 1944—1947\ Krakkó, Znak, 2012.
Zarka Yves-Charles: Un détail N azi dans la pensée de Cári Schmitt: La justification des lois de Nuremberg
du 15 septembre 1935. Párizs, Presses Universitaires de Francé, 2005.
Zbikowski, Andrzej: Karski. Varsó, Swiat Ksi^zki, 2011.
Zbikowski, Andrzej: „»Night Guard«: Holocaust Mechanisms in the Polish Rural Areas, 1942-1945”.
East European Politics and Societies 25, no. 3 (2011), 512-29.
Zehnpfennig, Barbara: Hitlers Mein Kampf. Eine Interpretation. München, W. Fink, 2000.
Zertal, Idith: IsraeVs Holocaust and the Politics ofNationhood. Ford.: Chaya Gálái. Cambridge, Cambridge
University Press, 2011.
Zhang Xuebin et al.: „Detection o f Humán Influence on Twentieth-Century Precipitation Trends” .
Natúré 448 (2007), 461-66.
Ziegler, Jean: Betting on Famine: Why the WorldStill Goes Hungry. Ford.: Christopher Caines. New York,
New Press, 2013.
Zimmerer, Jürgen: Von Windhuk nach Auschwitzi Beitráge zum Verhaltnis von Kolonialismus und Holocaust.
Münster, Németország, LIT Verlag, 2011.
Zolotarjov, Vagyim: „Nacsalnyickij szklad N K V Ss USzRR u seregyini 30-h rr”. Z arkhiviv VUCsK-
HPU-NKVD-KGB, no. 2 (2001), 326-31.,
Zyndul, Jolanta: Zajscia antyzydowskie w Polsce w latach 1935-1937. Varsó, Fundacja Kelles-Krauza, 1994.

Szépirodalom
Bernhard, Thomas: Heldenplatz (színmű). In A színházcsináló, Palatinus, 1998.
Conrad, Joseph: A sötétség mélyén (regény), Alinea Kiadó, 2011.
Grosszman, Vaszilij: Elet és sors (regény), Budapest, Európa Könyvkiadó, 2012.
Orwell, George: 1984 (regény), Európa Könyvkiadó, Budapest, 1989.
Zweig, Stefan: Sakknovella (novella). In Novellák, GeoMédia Lap- és Könyvkiadó, 1995.
 Index

339. gyaloghadosztály 244 államtalanított zónák 279, 307, 317, 390, 416
334. gyaloghadosztály 241 és az állami védelem vége 279
4/21-es tárna 239 holland zsidók -bán 307
német zsidók meggyilkolása -bán 317, 416
A zsidók rejtőzködése -bán 389-390
A felvilágosodás dialektikája (Adorno Biztonsági Rendőrség 66, 273
és Horkheimer) 417 állambiztonsági rendőrzászlóalj 237
a politika mint természet 16-17, Alsóház, Egyesült Királyság 155
19-22, 417-420, 422 Amazonas-medence 402
A tér nélküli nép (Grimm) 37 Amerikai földrész, európai hódítások 34—35
Abushiri-felkelés 234 Amszterdam 306, 341
adók 60 anarchia, exportja 64
Adorno, Theodor 417 Anders hadsereg, 326
Afrika 34-39, 41-42, 88, 145, 254, Anders, Wladyslaw 326
301,404-408 Andrychów, Lengyelország 138
éghajlatváltozás 404—405 Anschluss 112, 114-115, 118-120,
Hitler nézetei 404 201,387
kínai érdekeltségek 4 0 6 ^ 0 8 antikomintern paktum 105-106
meghódítása 404-405 antiszemitizmus 9-11, 49, 72, 101, 197, 262,
afrikaiak 35-36, 41, 404-412 314, 398
agrártudomány 26, 409 Ausztriában 9-11
mezőgazdaság 26 az Egyesült Államokban 278, 398, 414
Ágúdat Yisrael 186 Bécsben 9-11
hatása Lettországban 186 észak-afrikai muszlimoknál 412
Akiba 365 Észtországban 270, 278
államnélküliség létrehozása 66 Görögországban 305
államnélküliség 66, 94, 119, 190, katolikusok terjesztik 262
278, 281 Kelet-Európábán 317
a megszállt Észtországban 190 Lengyelországban 54-55, 72, 101, 147, 347
és a női gyilkosok 319 Lettországban 186, 197, 278
Hollandia és az 191 Litvániában 197, 278
jogelmélete 190 Nagy-Britanniában 278
létrehozása 66 Oroszországban 49
zsidók -e Franciaországban 285 romlik a háború alatt 314
állampolgárság 145, 148, 268-270 tabu 398
462 F E K E T E F Ö LD

lásd még: judeobolsevik mítosz 201, 213-214, a zsidók pozícióinak javulása 285
234, 244, 346 átállásuk a szövetségesekhez 286
Antonescu, Ion 290-292, 293-296 katonai konfliktus fontolgatása 287
anyagi erőforrás 170-171, 187, 211, 277 lásd még: az egyes országoknál
Lettországban 187 Babij Jár 227-228, 233, 318, 373, 388
szovjetektől megörökölve 171 Bach-Zelewski, Erich von dem 241, 283
arabok 90, 93-96, 125, 137 Balkán 60-61, 69, 89, 114, 190
palesztin sztrájkok és felkelések 90-91 balkáni modell 60-61, 69
Arájs, Viktors Bernhard 220—223, 228 baltiak 189,212
árapály erőművek 422 Banglades 411
Arendt, Hannah 158 Baranauskas, Jónás 215
árják 68, 293 Baranski, Zdzislaw 372
Aronson, Staszek 344 Barbarossa hadművelet 242, 324, 378
Augustów-erdő 96 Bartoszewski, Wladyslaw 259, 281, 315,
Auschwitz 260, 264, 288, 296, 304, 306-307, 3 3 1 ,335-339, 34 2 -3 4 3 ,3 5 7
335-344, 357, 376 Batz, Rudolf 222
Anne Frank 280 Bauman, Janina 387
francia zsidók 305, 310-313 Bazyli, Bogdán 385-386
horvát zsidók deportálása 288 BBC 330
kényszermunka 267 Beck, Józef 83-84, 87, 102, 105,
krematóriumok 266 131,136-137
lengyelek mint első rabok 267 a Szovjetunió elleni német-lengyel
magyar zsidók 296-299 szövetségről 102, 105
mint szimbólum 264 a zsidókérdés londoni vitájában 137
múzeum 269 és a lengyel—német megnemtámadási
paradoxon 264 szerződés 102, 105
romániai zsidók 294-295 Palesztináról, mint a zsidók hazájáról 89
szaloniki zsidók 307 Bécs
Szovjetunió és - 265 antiszemitizmus -ben 9-10, 114-115
vonatok Hollandiából 307 holokauszt-emlékművek a járdán -ben 9
Ausztria Bécsi Iskola 417-418
államnélküliség precedense 66 Begin, Menachem 45, 94—95
Anschluss 112-115, az NK V D letartóztatja 178
118-122, 201 Izrael létrehozása 326, 412
antiszemitizmus 9-10 szökése Vilniusba 178
Einsatzgruppen 143, 193, 208 vitája Jabotinskyval 95
első világháborúban 110-111 Belgium 312-313
függetlenségi népszavazás 115 beloruszok 38, 72, 148, 164, 169, 200, 233,
kudarcot vallott náci puccs 114 244, 254-256
létrehozása az első világháború után 110 éhhaláltáborokban 254-256
olasz törekvés a befolyásra 114 meggyilkolása Lettországban 245
politikai konfliktus -bán 115 Belorusszia, 10, 48, 85, 105, 160, 231, 233,
„súroló brigádok” 130, 202 240-248, 256, 259-260, 299, 318, 342
zsidó menekültek -ból 118 a nagy terror 85
zsidók -bán 9-11 etnikai lengyelek eltűnnek -ból 78, 160
földművelés 377
B holokauszt -bán 231, 318
bábállamok és Németország szövetségesei lengyel kisebbség meggyilkolása
285-286, 303 és deportálása 160
 Index 463

szovjet és német harcok az élelemért 342 bolsevik forradalom 37, 40, 77, 238, 244
szovjet megszállása 332 lengyelek a '-bán 77
Betzec 256, 266-265, 267, 268, 334, bolsevizmus, bolsevikok 22-23, 37, 40,
370-371 44, 48-49, 56, 63, 68, 76, 103,
bennszülött amerikaiak 35, 41, 428 199, 241,335
Benshalom, Benzion 185 az osztálykonfliktusról 63
Bergen-Belsen 280, 415 az ukrajnai polgárháborúban 48
Berija, Lavrentyij 164 és a judeobolsevik mítosz,
Berliner Sportpalast 434 lásd: judeobolsevik mítosz
berlini olimpia (1936) 105 201,213-214, 234, 244, 346
Berman, Adolf 337 BonhoeflFer, Dietrich 361
Bernstein, Eleazar 315-316 Borkowska, Anna 364
Bernstein, Martha 315-316 Bordeaux, Franciaország 322
Berry, Gerald 334 Bradfisch, Ottó 260
Best, Werner 274—275 Brandwajn, Hironim 165
Besszarábia, Románia 290, 292-293 brit légierő 170
Betar 93-98, 103, 109, 151-152, Brjanszk, Oroszország 247
178-179, 186, 258, 326, 328, Brjanszkij, Anton 349
332-333, 350-351 Bruns, Victor 191
a lengyel hadseregben Buchenwald 2 67
326-327 Budapest 225, 296, 299
a lengyel politika a -ral kapcsolatban 326 Bukovina, Románia 290-293
a megszállt Lengyelországban Bulgária 285, 290, 300-303, 307
178-179, 258-259, 326-329 átállása a szövetségesekhez 301
az Irgun frontja 178, 326 katonai konfliktust fontolgat 303
Izrael létrehozása 328-329 kommunista rezsim "bán 357
katonai gyakorlatok 97 zsidók tervezett deportálása —ból
megemlékezés Pilsudskiról 95 300-301
szökés Vilniusba 178 Bund 101, 186, 258
tagjai csatlakoznak a zsidó Bűnügyi rendőrség (Kripo) 66, 315
rendőrséghez 151 Bürokrácia 148, 266, 279, 282-285,
Biala Podlaska 363 3 0 5 ,3 1 1 ,3 9 8
Bialowieza-erdő 102-103
Bialystok, Lengyelország 205, 207-210, C
347, 375, 378 C., Joseph 387
Bielski, Tuvia 351-352, 367 Calka, Szymon 387
Bienkowski, Witold 346 Celan, Paul 8, 317
Bikernieki 222 Centnewschwer, Noema 378
bioüzemanyagok 422 Chamberlain, Neville 135, 137, 55
birodalmak, faji 50, 63, 397 Chelmno 260, 264, 267-268
Birodalmi Biztonsági Főhivatal 66 Chor^zynska, Helena 388
Bismarck, Ottó von 36 Churchill, Winston: 40, 155, 193
Black Seasons, The (Glowinski) 317, 429 „megnevezhetetlen bűntény” 193
Bletchley Park 139 párbaj kihívás 155
Blitzkrieg 378 véleménye a bolsevik forradalomról 40
Blohin, Vaszilij 166 cigányok 19, 238-239, 279,
Blum, Léon 89 287-288, 295
bolgár ortodox egyház 301 Cion bölcseinek jegyzőkönyvei 48
Bolívia 400, 407 cionista világkongresszus 141
464 F E K E T E FÖLD

cionisták, cionizmus 88, 92, 99, 185, Drymmer, Wiktor Tomir 87-89, 92, 97, 327
258, 326, 350 Irgun-gyakorlatok támogatása 97
1935-ös szakadás a -bán 92-93 Palesztinát zsidó hazának tekinti 89-90
a zsidó állam jobboldalán 93 találkozó Beginnel 327
lengyel dokumentumok a -ról 119 Dubno, Ukrajna 204, 385
lengyel támogatás a - részére 178
Madagaszkár mint zsidó haza 107 E
revizionisták, lásd: revizionista cionisták 93, éghajlatváltozás 402-409, 411-414,
130, 333,414 4 1 9 ,4 2 2
Stern és a - 96-97 Egyesült Államok: 31, 33, 44, 111, 121,
Vilniust biztonságos helynek tartják 185 251,274, 278 ,3 1 5 , 321
Ciszewska, Janina 385 antiszemitizmus -bán 278
Cygielman, Joel 170 belép az első világháborúba 111
Cywinski, Feliks 388 bennszülött amerikaiak -bán 33-34
Csehország 224 és Hitler „megsemmisítős” beszéde 251
Csehszlovákia 11, 110, 116, 124-130, 134, 143, figyelmeztetés a német
155, 18, 190, 224-225, 296, 357, 394 kollaboránsoknak 274
Einsatzgruppen -bán 128, 194 Hitler rajong az -ért 31, 33
Hitler igénye -ra 125 Hitler Szovjetunió elleni terveiben 133
létrehozása 124-125 lengyel bevándorlók 71
német kisebbségek 124 megszállja Franciaországot 312
német meghódítása 129—130 mint faji birodalom 54
Szlovákia elengedése 134 szabad térségek -bán 34
Szudétavidék átadása Németországnak zárva a zsidók elől 183
125-129 zsidók bebocsátása -ba 320—321
Csuvasok 256 Egyiptom 92, 400, 411
éhség terv 248
D Éhséglázadások 400
Dachau 66, 267 Eichmann, Adolf 118-119, 154-155,
Dainauskas, Jónás 215 288, 308
Dajkák 374 és Madagaszkár gyarmatosítása 155
Dánia 269-270, 273-266, 285, 305 Sztálint kéri lengyel zsidók
Danzig 106, 131, 135 átvételére 154
Darlan, Francois 312 Einsatzgruppe A 215-216, 219, 272
Darwin, Charles 16-17 Észtországban 272
Daszkiewicz, Leszek 323-325 Einsatzgruppe B 208, 240
de Lagarde, Paul 88 Einsatzgruppe C 235, 239, 246
Dél Hadseregcsoport 127, 242 Einsatzgruppe D 316
Dél-Szíria 89 Einsatzgruppe IV 208
diplomaták 75, 81-82, 88, 92, 102-107, Einsatzgruppen 66, 128, 143, 146, 208,
121-139, 321,332, 359 215-216, 219, 235, 239-240,
diszpenzacionalisták 142 246, 272 ,3 1 6
Dlugoborska, Jadwiga 343 Ausztriában 194
Dmowski, Román 72-73 bevonulásuk Magyarországra 298
Dobrudzsa 290, 300 Csehszlovákiában 194
Dollfufi, Engelbert 113, 115 háború a zsidók ellen 223
Donyeck (Sztalino), Ukrajna 238 Kelet-Európa megszállása 268-269
Dowbor, Janina 169 lengyelek meggyilkolása 253
Drancy internáló tábor 311,313 mint hibrid intézmény 223
 Index 465

Szlovákia megszállása 289 törvénytradíciók a - alapján 21

zsidók meggyilkolása 226 lásd még: zsidók; szlávok
Einsatzkommando 192, 215, 218, 260 Fedorowicz, Michal 375
Elefántcsontpart 400 Fehér Könyv, brit 137, 139
élelmiszerhiány 259, 396, 400 Fein, Helen 272
a Szovjetunióban 259 „fekete hollók” 246, 284
Ukrajnában 259 Feketeingesek 301
első bécsi döntés 130 Fekete-tenger 37, 46, 410
első ötéves terv 80 Filbert, Alfréd 215-216, 218
első világháború 23-24, 29, 32, 34, 36-37, Finnország 141, 273
43-44, 52, 56, 69, 73, 88-103, Flejsz, Szyja 378
110-112, 125,290, 296 Flossenbürg 267
hatásai 23-24, 29, 34, 37, 88-103, 296 Foucault, Michel 198
Németország brit blokádja 24 Főkormányzóság 208, 255-258,
Románia -bán 290 261-262, 279, 306, 319, 334
ukrán gabona Németország élelmezésére Himmler döntése az összes zsidó
26-27 megsemmisítéséről 257
zsidók az -bán 44 zsidók segítése a -bán 150
Emlékezz a jövőért (emlékmű) 10 föld (termőföld)
Engelkreis, Wilhelm 165 földreform Lengyelországban 70-72
Engels, Friedrich 17 Ruandában 35, 404-405
Enigma 139, 193 földgáz 408-409
Erdély 290, 294-297 Franciaország 37, 44, 55, 88, 115, 121-122,
erdők 71, 145-146,214, 379, 133-134, 142, 155, 182, 244
389 Ausztriát magára hagyja 115
erőszak vállalkozói 63-64 az Enigmával kapcsolatos lengyel információk
Észak Hadseregcsoport 216, 242 átadása 139
észak-afrikai muszlimok 412 birodalma Ázsiában 89
Észak-atlanti Szerződés (NATO) 353 bukása 154-155
Észt Lövész Hadtest 272 Csehszlovákia mint - szövetségese 125
észt titkosrendőrség 232 első világháborúban 44
észtek, éhhaláltáborokban 256 és Ausztria létrejötte 115
Észtország 141, 159, 190, 232, 269-273, 276, és Hitler „megsemmisítős” beszéde 132
278, 285, 305 Hider lengyel inváziós terveiben 127
antiszemitizmus -bán 270, 278 Hitler szovjet inváziós terveiben 127
kettős kollaborálás 272 kommunista náciellenes ellenállás 107
holokauszt 270 lengyel szuverenitás garanciája 140
német invázió 272 Madagaszkár gyarmatosítása 88
politikai erőforrás 272 Madagaszkár mint a zsidók áttelepítésének
szovjet kivégzések 272 célpontja 88
szovjet megszállása 272 mint tengeri nagyhatalom 55
Etiópia 145 német invázió és megszállás 165, 244,
Évian-les-Bains, Franciaország 121 290-291
evolúció 17 német inváziós tervek 142
Ezekiel 142 protestánsok -bán 361
Románia mint - kliense 290
F zsidópolitikája megváltozik 285
faj (ok) 18-26, 39-40, 69, 111, 167-168, zsidók megfosztása állampolgárságuktól 277
209, 248, 296, 303 Frank, Anne 280
466 F E K E T E FÖLD
Frank, Hans 21, 149-150, 167, 191,
251, 253, 257, 305
Frankfurti iskola 417
fúr nép 407
fúziós energia 409, 422
G Grosse Aktion 258, 333
gabonahibridizáció 26
Galícia 183, 234, 360, 370, 373, 384
Gaue 148
gázkamrák 248, 257, 330, 336
Geist, Raymond 15
Gentlemens Agreement 114
Gestapo 66, 168, 275, 324, 337, 343, 357
kevésbé szofisztikáit, mint az N K V D
168
lengyel ellenállók megkínzása 161
Gierula, Michal 343
Gleichschaltung 62, 74
globalizáció 31-32, 61, 68, 395, 399,
403-404, 407-408
német zsidók és a - 67
Globocnik, Odilo 255-256
Glowinski, Michal 317, 364
Goebbels, Joseph 33, 84, 122-123, 134
a Kristallnacht megszervezője 122—123
„A nemzetiszocialista Németország mint
az európai béke eleme” , előadás 84
Lengyelország megsértése, 134-135
az emberirtó háborúról 33-34
Golán-fennsík 412
Goldberg, Lea 362
Gollancz, Victor 334
Göring, Hermann 42, 69, 102-106,
118,123-124, 208
bialystoki pogrom 205
éhségterv 69
ellopott zsidóvagyon szétosztása 150
Kristallnacht mint tévedés 123
tervezett német-lengyel támadás
a Szovjetunió ellen 105
görögkatolikus egyház 358-360, 368
Görögország 285, 300-301, 305,
307-309
antiszemitizmus és 305
holokauszt -bán 305
megszállása 305
német inváziója 301
olasz inváziója 301
zsidók -bán 305
zsidók deportálása 308-309
Göttingen, Németország 68
Greenberg, Úri Zvi 94, 143
Grimm, Hans 37
Grobelny, Julián 337
Grosszman, Vaszilij 393
Grycak, Mina 386
Grynszpan, Herschel 122
Gulag 67, 127, 162, 182-188,
199,212, 221
lengyelek a -on 127
litvánok és lettek deportálása 188
zsidók a -on 199
zsidók lehetséges deponálási helye 258
gyarmatosítás 34-35
H
Habsburg Monarchia 110-111, 125,
360, 365, 370
Hadifogoly Tanács 320
Haganah 92, 96
Haiti 400
HakenkreuL 91, 138, 181, 200, 244
„Halálfuga” (Celan) 317
Halifax, Lord 137
Harkov, Ukrajna 233, 236-239, 247, 249
harmadik római-zsidó háború 94
Hayek, Friedrich von 417-418
Haza Front (Vaterlándische Front - VF)
113
Hegel, Georg Wilhelm Friedrich 16
Heidegger, Martin 395
Heidelberg, Németország 68
Hererók 35, 396
Herling-Grudzinski, Gustaw 164, 339
Herling-Grudziiiski, Maurycy 338-339,
342
Heydrich, Reinhard 65-66, 118, 121, 123,
146, 149, 154, 195, 201, 207-208,
223, 258
a helyi közösségek zsidótlanító
„öntisztításáról” 201
a lengyelországi zsidók kiűzése
Németországból 121
a zsidók Gulagra küldéséről 66-67
és a rendőrségi intézmények 66
Kristallnacht mint tévedés 123

leállítja a zsidók deportálását 154
megparancsolja a lengyelek legyilkolását 146
hibrid intézmények 192, 195, 223, 277, 318
hidegháború 353
hidrogén-cianid 268
lásd még: Zyklon—B 268
Himmler, Heinrich: 21, 42, 65-66
a faji gyilkosságok erkölcsösségéről 21
a Kelet az SS-é 230
a Kristallnacht mint tévedés 123
a lengyel nép eltűnéséről 146
a lengyel rendőrség az alárendeltségében 151
a német változások fokozatos közeledéséről 65
a népirtás „bolsevik módszeréről” 159
a rendőrség megszervezője 65
a végső megoldásról 108
a zsidókat a Gulagra küldené 66-67
Andrej Septyickij tiltakozása 358
áthelyezi Jeckelnt a Reichskommissariat
Ostlandoz. 228
bialystoki pogromparancs 205
Dachau megalapítása 66
elhatározza a Főkormányzóságban élő zsidók
elpusztítását 257.
és a gyilkosságok módszere Lengyelországban
166-168
faji komisszár 154
lengyel állampolgárságú zsidók kiűzése
Németországból 121
lengyelek deportálása 121, 151
Lengyelországot „szűz területnek” nevezi 145
megegyezés a szlovákokkal a zsidók
deportálásáról 289
megparancsolja a rigai zsidók legyilkolását 228
megparancsolja a varsói gettó megsemmisítését
259
megtisztítja a zsidóktól a Pripjaty-vidék
mocsarait 240
megvédi a tömeggyilkosságokat 21
parancsot ad zsidó nők és gyermekek
meggyilkolására 195, 216
sürgeti a zsidók legyilkolását 231
újradefiniálja az SS-t 65
„zsidóvadászatok” 263
Hitler, Adolf, nézetei a zsidókról 19-23
a „kiirtásukról” 24, 40-43, 50, 58
a lengyelek mint szövetséges a zsidók ellen 53
a Szovjetuniót zsidó csalásnak tekinti
40, 52, 54-55
Index 467
a zsidók mint kommunisták 40,
198-199
az univerzális eszméket zsidó
csalásnak tekinti 22, 40
és a Kristallnacht 122-123
és a szovjet invázió terve 126
feltételezi, hogy a zsidók háborút kezdenek
132
háborús terv ellenük 326
ki akarják irtani a németeket 218
terv Madagaszkárra való áttelepítésükre
50, 88-89, 108, 123, 155
tervek az áttelepítésre 123
vádolja őket, amiért a magyarok felvették
a kapcsolatot a Szövetségesekkel 297
Hitler, Adolf
a „mindennapi kenyérről” 18, 51
a balkáni modellről 60-61, 69
a földért folyó harcról 24, 32
a globális léptékű gondolkodásról 43, 50, 54
a lengyel értelmiség kiirtásáról 145
a lengyelek nem értik meg az ambícióit 103
a nagy világválságról 418
a Szovjetunió elleni német-lengyel támadás
terve 105
a verseny mint az élet értelme 418
Andrej Septyickij tiltakozása 358
antikapitalizmusa 21, 58
antikommunizmusa 21, 58, 140, 301
az Anschlussban 114—115
az első világháborúban 52-53
az ukrán gabona fontosságáról 42
bebörtönzése 49
Beck elveti az általános megoldást 132
Csehszlovákia földjét akarja 125, 128
dönt a szovjetekkel való szövetségről 140-141
elhatározza az államok lerombolását 64-65
elhatározza Lengyelország lerohanását 133
és a romániai zsidók 295
evolucionista nézetei 16-18
faji nézetei 16, 20-24, 29-39, 50
irigyli az amerikai szabad térségeket 34
jogkorlátozások a Reichstag felgyújtása
után 59
Lengyelországot szövetségesnek tekinti
a rekolonializmusban 55-56
Lengyelországot szövetségesnek tekinti
a Szovjetunió ellen 53-54, 106
megválasztása 53
468 F E K E T E FÖLD
megveti az etikát 21
mellőzi a hagyományokat 18
Mussolini, mint - hőse 301
nézete a szovjet terrorról 139
nézetei a szlávokról 135
nézetei a Szovjetunióról lásd még:
judeobolsevik mítosz 50
nézetei az első világháborúról 52
nézetei az ökológiáról, lásd: ökológia,
Hitler nézetei 24, 50, 55
osztrák múltja 111
politikai újításai 61
rajong az Egyesült Államokért 31
Schmitt mint inspiráció 190
sikertelen 1923-as puccs 52
szembehelyezkedik a tudománnyal 32
szovjet nézetek 74
Sztálin gyanakszik 170
Sztálin szövetséget köt 141-142
Sztálint ellenségnek tekinti 242
szükségesnek látja a tudományt 395
Ukrajna mint gyarmatosítási cél 259
világnézete 251
Ho Feng-Shan 321
Hobbes, Thomas 16
Hollandia 191, 280-281, 285, 305-307,
340, 361
megszállása 191, 280-281, 340
zsidók -bán 305-307, 340
holokauszt 53, 68, 158-159, 193-198, 242,
266, 330-336, 416-417
a „spontán erőszak” mítosza 196, 207, 210
a bürokrácia és a - 266, 279, 282—285
a judeobolsevik mítosz mint mentség
40, 227
a Miatyánk, mint a felismerés eszköze
18, 51
a Szovjetunió megtámadását követően 193
a Szovjetunióban 196—197
a szövetségesek követelik a leállítását 331
az Egyesült Államokban 274, 278
az első nagyarányú agyonlövések 263
Belorussziában 242
egyedülisége 184
ellopott vagyonok 221
első kézből származó beszámolók 428
embermentők 321, 338, 384, 388-392,
394-395
Észtországban 270
félreértelmezése 416-417
gázkamrák 248, 257, 330, 336
Görögországban 285
halálra éheztetés 279
Hollandiában 280-281
járdaemlékművek Bécsben 9
kezdete Lengyelországban 197
kipufogógázok használata 245, 257,,
259, 2 6 3 ,2 6 6 '
Lengyelországban 211
Lettországban 196, 211,
Litvániában 196, 211, 276
más etnikai tisztogatások, amelyeket
a - tett lehetővé 225, 285, 288, 294
női őrök 318-319
olyan helyeken, ahol a németek nem
rombolták le az államot 309
Oroszországban 265, 316
összehasonlítva a szovjet hadifoglyok
elpusztításával 254-255, 267-268, 273
, Romániában 295
szardínia módszer 227
szén-monoxid mint fegyver 245, 256, 266
Szerbiában 286-287
Szlovákiában 285
szovjet propaganda a -ról 265, 353
tömeges agyonlövések 262, 267, 273,
330, 334, 366
történészek -ról 108
túlélők 258, 293, 387
Ukrajnában 259, 316
zsidó munkaerő a -bán 264
zsidók állampolgársága és a - 268-270,
276-277, 279, 281-282, 285-286,
294, 302, 308, 310-313, 320, 398
zsidó vagyon ellopása a - során 248-249,
257, 281,289, 298
lásd még: koncentrációs táborok; végső
megoldás 253, 266-267, 270,
274-278, 298
homoszexuálisok 66, 404, 410—411
Honi Hadsereg, lengyel 329, 336, 338,
340-344, 346, 352-353, 356, 364
Horkheimer, Max 417
Horthy, Miklós 296
Horvát Paraszt Párt 288
Horvátország 285-286, 288, 302
Hosenfeld, Wilm 362-363
hosszú kések éjszakája 64-65, 118

Hroshko, Pietrek 371
Hulanicki, Witold 96-97, 99, 323, 329, 337
mint a lengyel katonai szervezet neveltje 99
hutuk 403
Hyde, Rónáid 334
I 184, 186, 220, 327, 338
igazolványok 320, 372
India 407
Indonézia 400
Information Bulletin 343
iraki háború 415
irgalmas szamaritánus 367-368
Irgun 96, 98-99, 102, 109, 138-139,
165, 178-179, 327-328, 332
a Betar, mint az Irgun frontja 326
a Nagy-Britannia elleni felkelésben 139
britellenes terrorizmus 328, 332
és a megszállt Lengyelország 178
kapcsolat a lengyel kormánnyal 98, 140
kettéhasadása 179
kiképzése 99, 109, 139
lengyel támogatása 98, 109, 138, 140
Piísudski emléke 103
újraélesztése 327
iszlám fundamentalizmus 411
Iwaniuk, Michal 363, 368
Izrael 55, 91, 98, 109, 119, 138, 165,
328-329, 350-351, 361, 4 1 3 ^ 1 4
a bibliai próféciákban 138
Jabotinsky reménykedése 92-93
lengyel elképzelések 55, 119
létrehozása 119, 328-329
német kétségek a létrehozásáról 91
zsidó tervek az odaköltözésről 413-414
J '
J., Wanda 393-394, 398, 424
Jabotinsky, Vladimír 92-95, 138,
180-185,413
Begin szembeszáll 95
reménye egy zsidó légió 181
Vilnius biztonságosságáról 185
zsidópolitikája 9-93
Jad Vasem 391
Jakubianec, Alfons 323-325
Japán 85, 1 0 5,251,322-32 5 ,
406,4 15
Jeckeln, Friedrich 223-228, 230, 255
Index 469
Jedwabne, Lengyelország, pogrom -bán
209-211
Jefferson, Thomas 42
Jemen 400
Jerominski, Stanislaw 375
jobboldaliak 45, 93, 96, 99, 113, 119,
Joseph (Gulag-túlélő) 182
Józewski, Henryk 98, 343
Judenrat 150-151, 306
judeobolsevik mítosz 201, 213-214, 234,
244, 346
a Honi Hadsereg felhasználja 336
a németekkel kollaboráló ukránok
leplezésére 239
Belorussziában 48, 240-241
elválasztja a zsidókat a szovjet
állampolgároktól 234
és a szovjet időzített bombák Kijevben 227
Hitler megváltoztatja a véleményét 304
Litvániában 216
mentség a holokausztra 227
mint politika a kétszer megszállt területeken
2 0 2 ,2 1 1 ,2 2 0 , 23 4 -2 3 5 ,2 4 0
Romániában 292
Jugoszlávia 110, 286, 288, 300
osztrák területek '-nak 110
német inváziója 288, 300
K
Kafka, Franz 6
kalugai csata 250-251
Kamenyec Podolszkij 225
tömeges agyonlövés 225, 226, 296
Kanada 278
Kant, Immánuel 16
kapitalizmus 16-17, 21, 58, 6, 142,
168, 170-171,251
Hitler ellenzi 21, 251
felismert kudarca 58
Kárpátaljai Ruténia 224—225, 296
Karski, Jan 332-339, 342-343, 357
Katar 406
Katyni-erdő, lengyel tisztek agyonlövése 165
Kaunas, Litvánia 322, 324
Kautsky, Kari 17
Kawka, Helena 390
Kazahsztán 80, 163, 171, 326
Kehillot 150
470 F E K E T E FÖLD

Kék rendőrség, lásd: közrendészet, szovjetekkel 173-174, 204, 209,

lengyel 152 213, 272
Kennkarte 343 Ukrajnában 204, 239
Kenya 407 Komik 256
kenyérbéke (breszt-litovszki szerződés) 46 Kommandó 222-223, 228, 273
Keresztély, Dánia királya 274 kommunista párt, kínai 406
Kereszténység 22, 56, 359, 361, 368 kommunista párt, lengyel 168, 347
keresztényszocialisták, osztrák 112—113, kommunista párt, litván 213
115 kommunista párt, nyugat-ukrajnai 175
kétszer megszállt földek 202, 211, 220, kommunista párt, szovjet, az N K V D a '-ellen
234-235, 240 62, 161
áldozatnak szeretnék látni magukat 219 kommunisták, kommunizmus 21, 40, 53,
kollaborálás a németekkel 234, 241 58, 79, 99, 101, 105, 140, 202, 209,
kollaborálás a szovjetekkel 249 236-237
Lenin- és Sztálin-szobrok lerombolása a Honi Hadsereg vélekedése a zsidókról,
202-203 mint -ról 343-344, 346
német előrenyomulás 242 a szovjetek által megszállt Lengyelországban
judeobolsevik mítosz politikája 201, 330
213-214, 234, 244, 346 az Einsatzgruppék ölik a -at 146, 153
helyi lakosok a gyilkosságokban betiltva Lengyelországban 347
lásd még: pogromok 218-220, hatalomban a háború utáni
236, 267, 293 Lengyelországban 355
N KV D 126-127, 203-205, 215, koncentrációs táborokban 287
219,235 német vélekedés a zsidókról, mint —ról
rendőrség 231-2 3 3 lásd még: judeobolsevik mítosz
lásd még: Belorusszia; Lettország; Litvánia; Komszomol 244
Lengyelország; Ukrajna koncentrációs táborok 10, 35, 66-67, 160,
kettős kollaborálás 205, 214, 272 164, 315, 319, 322, 335, 344, 387,
Kijev 45, 227-228, 233, 249, 318, 414-415
373, 388 építése 66, 335
Kína 321-322, 400, 406-409 Németországban a harmincas években
King Dávid Hotel 328 66-67
kipufogógázok 259, 263 őrök 415
Klemperer, Victor 280 lásd még: az egyes táboroknál
Knyrimas, Juozas 215 Kossak, Zofia 338
Kobylec, Karolina 389 Kővel, Lengyelország 171
Koch, Erich 38 Kozielewski, Jan 332
Koch, Rachela 375 kőolaj 408-409
kollaborálás 174, 200-201, 203-205, környezetszennyezés 418—419
214, 219, 232, 239, 249, 272, 277, Közel-Kelet 91, 179, 400, 403, 411-412
294, 332, 349, 355, 359 Közép Hadseregcsoport 240-242,
Belorussziában 231 245-247, 299
Észtországban 272 közrendészet, Babij Jar-i agyonlövések
Lengyelországban 197, 203 közrendészet, lengyel (kék rendőrség) 152
Lettországban 197, Krainik, Rena 384
Litvániában 197, 213-214 Krakkó, Lengyelország 192, 251,
németekkel 200, 203, 209, 214, 231, 257, 307, 368, 427
239, 272 Kraus, Kari 117
Oroszországban 45 Krcz, Ewa 375

kreacionisták 419
Kripo 66, 315
Kristallnacht 122-123, 130, 138
kronotoposzok 70
krosnói börtön 262
Krucha, Belorusszia 244
Krupa család 361
Krupki, Belorusszia 241, 244
kulákok 370
Kulturkampf36
Kun, Béla 226
Kuriata, Zygmunt 379-380
Kurszk, Oroszország 247
Kuzniecow, Wala 363
külpolitika 44, 53-56, 60, 63, 78, 81,
93, 98, 132, 190, 277
külügyminisztérium, amerikai 119
külügyminisztérium, brit 137
külügyminisztérium, lengyel 93, 105,
120, 331-333
KZWarschau 344
L 99-100
Laidoner, Johan 270-271
Lane, Allén 334
Lángé, Herbert 260
Lángé, Rudolf 222
Lankin, Eliahu 413
Lebensraum 61, 79, 155, 191, 255, 283,
398-399, 4 0 1,406
és a balkáni modell 61
és a Szovjetunió német inváziója 249
két jelentése 399, 401, 406
Ukrajna megszállása és a - 247
Lefortovo börtön 357
légiók 73-75, 77, 93-95, 103, 138,
146,180
a németek megölik a veteránjait 146
Jabotinsky reménye 138, 180
modell a Betar számára 93
Lehi 179-180, 183, 325-326, 328, 413
ajánlat Hitlernek 179
britellenes terror 325-326, 328
Lemkin, Rafal 184
lengyel jobboldal 207, 347
Lengyel Katonai Szervezet 73-77, 95-96,
99, 103, 146, 160, 335
lengyel közrendészet (kék rendőrök) 152
lengyel művelet 85, 127, 160-161, 166
Index 471
Lengyel Nemzeti Bizottság 331
Lengyel Szocialista Párt 72, 76-77,
101,337
lengyel vezérkar második ügyosztálya 140
lengyel-bolsevik háború 70, 75, 86, 335
lengyelek 36, 49, 53, 69, 72-73, 102-103,
207, 338, 342-344, 346, 350, 353,
355-357, 360, 364, 378
a Gulagon 278
toborzás Németországba 102
útban a nyugati frontra 326
zsidó nőket és gyermekeket ölnek
207,218, 245
Lengyel-Litván Államszövetség 36, 54,
72-73, 359
Lengyelország
a britek és a franciák garantálják
a szuverenitását 140
a németek felváltják a szovjet hatalmat "bán
54, 143-153, 174-175
a nemzetállami eszme '-bán 54-55
a politikai elit romanticizmusa "bán
a Szovjetunió és Németország
megosztozik "On 140-141
a zsidók diszkriminációjának
megszüntetése "bán 74
adók "bán 70
államiság felszámolása 284
államnélküliség "bán 94, 281
autonóm hatóságok hiánya a megszállás
alatt 150, 182
cionizmus "bán 92-101, 180
dekolonialista projekt"bán 54—55, 80
deportálás és kivégzések 107—108, 121,
151-155, 160, 162, 165, 171,
176-177, 257-263
egyetemi politika a zsidók ellen "bán 101
elhatározás minden zsidó meggyilkolására
"bán 20-25
ellenállás Németországgal szemben "bán
lásd még: Honi Hadsereg, lengyel
329, 335-338, 341-346, 353, 357
elmegyógyintézetek "bán 260
elveszti Vilniust Litvánia javára 185
emigráció "ból 89-91, 100, 106
és Madagaszkár gyarmatosítása 50,
88-89, 108
és a balkáni modell 60, 69
472 F E K E T E FÖLD
és a szovjet Gulag-rendszer 127,
162-165, 182
és az első világháború vége 89, 103, 138
és Teschen megszerzése 129
fosztogatások a megszállás alatt 150
földalatti mozgalom -bán 335—338,
343, 364
földreform -bán 70-72, 176
gettók -bán 94, 149-157, 165, 192,
251-253, 256-263, 280-291, 299,
330, 333-337, 341, 344, 356,
362-364, 370-374, 378, 383-387,
391-393,398
Göring terve a Szovjetunió megtámadására
-gal 102
háború utáni kommunista kormány -bán 355
hazafiság -bán 56, 72, 78, 94, 335, 346
helyi hatóságok szétverése -bán 261
hírszerző információ az Enigmáról 139, 193
Hitler a segítségét akarja a csehszlovák
probléma megoldásában 124
Hitler elhatározza a megtámadását
133-135, 143
Hitler szövetségesnek tekinti 27, 106
Hitler újraközeledést akar 130, 132
holokauszt -bán 331-333, 343, 356-359,
362-364
kapcsolat az Irgunnal 96-99, 103, 109,
138-139, 326-328, 332,413
kémek -ból 80, 86, 94
mezőgazdaság -bán 70-71, 377
náci faji tisztogatás 132, 143, 146, 148,
150, 152-154, 160, 162, 167, 182,
261,269, 276
nem értik Hitlert és Sztálint 103
német gyarmatosító irodalom -ról 36
német megnemtámadási szerződés -gal
83-84, 102, 132
német megszállása 143, 150
német területi engedmények -nak 130
német turisták -bán 153
németek elpusztítják az értelmiséget -bán
145
németek meggyilkolják és bebörtönzik
a hivatalnokokat 167
németek ukrán területek ígérnek -nak
106, 131
németek zsidó vagyont rabolnak -bán
149, 265
nemzeti hatóságok szétverése -bán 173, 176
pogromok -bán 100, 152, 197, 203, 208-211
polgári törvénykönyv -bán 171
rendőrség szétverve -bán 146, 151-152
szovjet félelem az ellenállástól -bán 164, 168
szovjet inváziója (1944) 320
szovjet inváziója keleten 161
szovjet kollaboránsok -bán 173-174
szovjet megnemtámadási szerződés
8 1 ,8 3 , 102
szovjet megszállása 169, 171, 178, 186,
20 5 -2 0 7 ,2 1 0
szovjet-német egyensúly óhaja -bán 83, 103
támogatja az Irgunt 138-139
újjáéledése 1918-ban 56, 69, 75, 167
ukrán menekültek -bán 80-81
védi a lengyel zsidókat Németországban
59, 120
zsidó bevándorlás -ba 120-122, 124, 130,
136, 225
zsidó mészárosok -bán 169
zsidó önkormányzatok engedélyezése -bán
150-151, 182
zsidó üzletek bojkottja -bán 100
zsidók eltávolítása Európából - támogatásával
180-181,323
zsidók emigrációja Litvániába -ból
182-183
zsidók feljelentése a rendőrségen -bán
261-263
Lenin, Vlagyimir 44, 46, 48, 62, 68, 73,
76, 96, 2 0 2 -2 0 5 ,2 1 0 ,2 1 6
szobrai 203
Leningrád, Szovjetunió 216, 242, 247-248,
254
Letbarski-erdő 228
lettek az éhhaláltáborokban 256
Lettország
államnélküliség 184-185
antiszemitizmus 278, 319
lett állampolgárok deportálása a Gulagra
188
német inváziója 188—189
holokauszt 273, 276, 319
pogromok 196-197
szovjet megszállás 184
zsidó vagyon elkobzása 221
zsidók 221-222, 283
Lewin, Josel 382-383
 Index 473

Lewin, Regina 374 holokauszt -on 225, 296

Ley, Róbert 33 katonai konfliktus fontolgatása 299
Líbia 411 kiugrási kísérlet 297
Lida, Belorusszia 332 kommunista rezsim 226
Likud 413 megkapja a kárpátaljai Ruténiát 130,
Lipke, Jan 389-390 224-225
Lipski, Józef 102, 106-108 megkapja Erdélyt 290
Lisikiewicz, Miron 390 német lerohanás és megszállás 297-298
Litván Aktivista Front 212-215 német szövetség 296
Litván Kommunista Pán 213 területeket kap Ausztriától 111
Litvánia 48, 77, 141, 159, 182-189, területi nyereségek az első világháború
196, 208-216, 219-220, 240 után 296
államnélküliség 184-185 Wallenberg zsidómentő munkája 321
állampolgárok deportálása a Gulagra 199 zsidóellenes törvények 298
antiszemitizmus -bán 197 zsidók -on 297-299
éhhaláltáborokban 252, 255-256, 404 zsidók deportálása 298-299
holokauszt -bán 196-197 Mogiljov, Belorusszia 242, 284
judeobolsevik mítosz -bán 213 Majdanek, 319
lengyel zsidók emigrálnak -ba 182, 184 máj i—máj i felkelés 35
német inváziója 188 Makowiecki, Jerzy 346.
német megszállása 189 Mann, Thomas 23
német szövetség elutasítása 185 Mao Ce-tung 406
pogromok -bán 197 Marshall-terv 353
szovjet megszállása és felszámolása 184, 188 Martin, Kingsley 334
zsidó vállalkozások 212 Marx, Kari 16-17, 23, 68, 78, 79
zsidó nők és gyermekek gyilkosai 249-250 Második Intemacionálé 17
Litvinov, Makszim 140 Második Könyv (Hitler) 15
Lubjanka börtön 357 második világháború 21, 37, 43, 53, 56,
Lublini körzet, Lengyelország 255-256, 83, 134-135, 264, 269, 273, 277,
258, 267,319 279, 290, 325, 328, 397, 406,
Luck, Lengyelország 183 4 1 0 -4 1 1 ,4 1 4 -4 1 5
Lwów 358, 371,390 a Szovjetunió belép a -ba 159
Lypszyc, Irena 383-384 az USA belép a -ba 251
fordulópontja 132, 284, 329
M Hitler akarja 56
M., Erika 110, 112, 115 kezdete 53, 134
Makedónia 300, 307 Kína a -bán 321,
Machlowicz, Zelda 370 német vereség a -bán 399
Madagaszkár 50, 88-89, 107-108, 123, materializmus 148, 358
155-156,310 Mauthausen 267, 415
Hitler szándéka a zsidók deportálására 50 Max (Józef Sobiesiak) 349-351
lengyel terv a zsidók deportálására 88-89 May, Kari 35
német tervek a zsidók deportálására 123 megváltó antiszemitizmus 20
maghasadásos energia 409, 422 Mein Kampf{Hitler) 17, 19-20, 33
Magyarország 110, 114, 130, 225-226, a zsidók el akarják pusztítani
285,290, 294-299, 301,303, a németeket a - szerint 218
321,357, 376 megírása 17, 33
az olaszok befolyást akarnak szerezni 114 Menysagin Borisz 248
cseh területeket kap 224—225, 296 Mere, Ain-Ervin 272
474 F E K E T E FÖLD

Meridor, Eliahu 328, 413 Narodnaja Volja 75

Michal 373-374 Narodowe Sily Zbrojne, N SZ 87, 344
Mildner, Rudolf 275 Narutowicz, Gábriel 73
Minszk, Belorusszia 233, 241, 244, Nebe, Arthur 241
247, 283-284, 390 Nechmad, Moshe 328
vegyes házasságok 284 Német Délnyugat-Afrika 35-36
Minyeralnijee Vodi, Oroszország 247 német háziasszonyok 32
Mir 366-368 Német Kelet-Afrika 35, 254
Mishkovsky, Zelda 6 német közrendészet (Ordnungspolizei) 226
Mississippi 42 tömeges agyonlövések 226
Mizocs, Ukrajna 204 zsidók regisztrálása 306
Molotov, Vjacseszlav 141-143, 184, Német Szövetségi Köztársaság 194
271,273, 323, 80,411 Németország
Molotov-Ribbentrop-paktum 141-143, 1930-as koncentrációs táborok
184, 2 7 1 ,2 7 3 ,3 2 3 , 380, 441 rendszere 66
Litvánia és Lettország elveszti az államiságát a nők támogatják a háborús
184 erőfeszítéseket 318
Putyin rehabilitálja 410-411 adóssága 60-61
Morvaország 134, 224 afrikai gyarmatai 42-43
Moszkva 46, 54, 75, 79-80, 98, 107, 126, az államtalan emberek szövetségesének
132, 141, 144, 233, 242, 250-251, színlelése 174
3 4 2 ,3 53,410-411 brit tengeri blokádja az első
Moyne, Lord 328 világháborúban 24
Mozambik 35, 400 Csehszlovákia elfoglalása,
muszlimok 137, 403, 411-412 126-130
Mussolini, Benito 63, 97, 114, 301-302, Dánia megszállása 269-270
307 Dávid-csillag viselése 216, 260
Müller, Brúnó 192 dekolonializáló programja 303
München, Németország 52, 111, 128, egységesítése 114—115
134-135,235, első világháborús vereség 37
műtrágya 26 és az arab zavargások Palesztinában 91
és Madagaszkár gyarmatosítása 88
N faji birodalom szándéka 50, 63, 397
Nabokov, Vladimir 48 Franciaország lerohanása 133—134
nagy terror 85, 160, 166, 232-233, Görögország lerohanása 300
246, 284 Hollandia megszállása 191
Nagy Ugrás 406 Jugoszlávia megtámadása 286-287
nagy világválság 83, 101, 114, 377, katonai költségvetése 60
402-403,418 könyvégetések 68
Nagy-Britannia 31, 44, 54-55, 88, 115, kötelező katonai szolgálat újra
125, 134, 138-140, 179, 251, bevezetése 60
325, 332 lengyel állampolgárságú zsidók
antiszemitizmus 251 kiűzése 121
első világháborúban 111 Lengyelország megszállása 146
mint faji birodalom 54 Magyarország lerohanása és megszállása
szimpátia Csehszlovákia iránt 125-126 297-298
Naliboki-erdő 352 megnemtámadási szerződés
nama nép 35 Lengyelországgal 84-85
Namíbia 35 szovjetellenes propaganda 53

Szovjetunió megszállása 57
szövetség a szovjetekkel 141
Szudétaföld megszerzése 224
Ukrajna megszállása 81
zsidó nacionalisták elképzelése
a szövetségről 178
zsidók eltűnése a közéletből 66-68
nemzetállamok 89, 95, 159,
184, 263
Nemzeti Demokrácia (Narodowa Demokracja)
72, 262
Nemzeti Egység Tábora (Obóz Zjednoczenia
Narodowego, O ZO N ) 87
nemzetiszocializmus, nemzetiszocialisták
aktivitásuk Ausztriában 112
Andrej Septyickij elleni vád
358-359
elbukott ausztriai puccs 113
tagság szabályai 67
nemzetközi nőnap 244
népirtás
a terminus létrejötte 43
fenyegetése 415
Netanjahu, Benjámin 413
Niemyski család 343
NK V D 105, 126-127, 160-162,
165, 168, 173, 176-178, 199,
203-205, 215, 219, 234-235
a - szerint a zsidók szembehelyezkednek
a szovjet hatalommal 160-161
a kétszer megszállt zónában 203
a lengyel földalatti mozgalom
kihallgatása 335
aláaknázzák a bányákat 239
bevonulása Bialystokba 205
kifinomultabb, mint a Gestapo 168
lengyel tisztek meggyilkolása 166
trojkák 237
Normandia, Franciaország 414
nők
német 319
zsidó 319
nürnbergi törvények (1935) 67,
117, 280
nyilaskeresztesek 299
O engedélyezi a zsidók
odesszai csata 293
Ogrodzinska, Aleksandra 363
Index 475
Olaszország
Ausztria támogatása a náci puccsal
szemben 114
Görögország megtámadása ,307
zsidók ^ban 301
Oneg Shabbat 280
Orosz Birodalom
antiszemitizmus --bán 44
az első világháborúban 37
összeomlása 44
zsidók -bán 44-45
orosz ortodox egyház 359
Oroszország
protestantizmus -bán 361
Orpo 66
Ostrów Mazowiecka 343
Oswi^cim 332, 335, 375
Oszmán Birodalom 60, 89
oxigén 402
ökológia, Hitler nézetei 24, 50, 55
az ember nem képes megváltoztatni
a természetet 26
a zsidók szennyezik
a természetet 24
'P
Pakisztán 407
Palesztina 55, 89-95, 98-99, 103,
119-120, 139, 178-183,
325-329, 355
a cinoisták zsidó hazának
akarják 89-90
arab sztrájk és lázadás 91
britellenes terrorizmus -bán 328
Jabotinsky terve 92-93
Lengyel Katonai Szervezet összeesküvése
-bán 77
zsidó bevándorlás -ba 90-91, 120
pártállam 61-62, 318
Pártonkívüli Blokk 74
Páts, Konstantin 270-271
Pearl Harbor, japán bombatámadás 251
Petrográd 45
Pilecki, Witold 335-339
Pilsudski, Józef 74-75
a Szovjetunió ellensége 75
önkormányzatát 77
halála 94
476 F E K E T E FÖ L D
Lengyelországról mint államról 79
memoárjai német kiadása 84
német-lengyel támadás a Szovjetunió
ellen 102
nézetei Oroszországról 77
öröksége 95
prometheanizmus 98
Stern rajong érte 96
szovjet-német egyensúlyt akar 83
Sztálin tárgyalni akar vele 83
zsidók hőse 94
Pinczuk, Izrael 348
XII. Pius pápa 358
pogromok
a Szovjetunióban 232
kudarca 232
Lengyelországban 86-87, 100, 152,
197, 202-203, 207-217, 378
Lettországban 219
Litvániában 196, 219
Németországban 59, 122-123,218
Oroszországban 196-197,
202-204
Ukrajnában 204, 227-228
Politbüró 62
politikai erőforrás
a szovjetektől örökölve 170
Észtországban 174
Litvániában 174
Poilak, Ernest 116
Ponary-erdő 215, 368
Pripjaty-vidéki mocsarak 240
Prodolliet, Ernst 322
Prometheanizmus 78, 98-100
második 98
pesszimizmus a Szovjetunió
iránt 100
Proner, Mieczyslaw 165
Propper de Callejón, Eduardo 322
Przybylska, Maria 374
pszichológiai erőforrás 187, 199, 277
a szovjetektől örökölve 199
Lettországban 187
Pszkov, Oroszország 247
Putyin, Vlagyimir 410-411
rabszolga-kereskedelem 39
Radnóti, Miklós 51
Rand, Ayn 418
Rasch, Ottó 246
Rasszizmus 34, 36, 38-39, 41, 65, 69,
86, 148, 184, 186, 195, 197, 202
és globalizáció 69
Ravensbrück 267, 319
Rawa Ruska 370-371
Rechtsstaat 21
Reichskommissariat Ostland 228, 230
Reichskommissariat Ukrajna 230
Rek, Tadeusz 337
revizionista cionizmus, revizionista
cionisták 92, 98, 343, 413
szembehelyezkednek
a kommunizmussal 99
katonai kiképzésük 98
lengyel hadseregben 343
Ribbentrop, Joachim von: 106, 109, 131-132,
141-143, 184, 271, 273, 323, 380, 411
javasolja a szerződést Lengyelországgal
106, 132
német-lengyel háborút javasol
a Szovjetunió ellen 102, 106
tárgyalások a szovjetekkel
a szövetségről 141
Riga 221-222, 228, 247, 249, 283,
316, 389, 390
rigai szerződés 70
római katolikus egyház
a zsidókat vádolják a problémák
miatt 72, 101
megmentett zsidók 368
terjeszti az antiszemitizmust 262
zsidó gyerekek áttérítése 364
Románia
az első világháborúban 290
egyes részeinek szovjet megszállása 290
harcol a Szovjetunió ellen 292
Hitler zsidóellenes akciókat
sürget 107
holokauszt -bán 292-293
kommunista rezsim -bán 294
megváltozott zsidópolitika 296
németek romániai területeket
adományoznak 290
pogromok -bán 293
zsidó deportálás -bán 290, 294
zsidók meggyilkolása -bán 290, 292
Roosevelt, Franklin D. 414
Roscsenko, Olha 388
Rosenberg, Alfréd 48
 Index 477

Rosztov, Oroszország 247 U

Rottenberg, Alicja 372 Ukrajna 37-39, 46-47, 58, 77, 83-85,
Rousseau, Jean-Jacques 16 102-106, 130-132, 160, 196,
Rozmaryn, Bronislawa 387, 390 223, 225, 234-239, 255-259,
Ruanda 33, 404-403 318, 341
Ulmanis, Kárlis 186
S Umschlagplatz 2 5 7
Schuschnigg, Kurtvon 115-116, 118 Uniatus egyház 359-360
Sendlerowa, Irena 337
Seweryn, Sergius 374 V
SeyB-Inquart, Arthur 116, 191, 305 Varsói gettó
Shamir, Jichák 179, 325-326, 328 felkelés (1943) 258-259, 341,
Skoda Művek 125 344, 356
Sobiesiak, Józef (Max) 349 Varsó
Sonderkommando 235-237 átadják a németeknek 142
Sousa Mendes, Aristides de 322 evakuálása 256, 260
SS- és rendőrfőparancsnokok (Höhere SS német terrorbombázása 144
und Polizeifuhrer) 66, 223 zsidók -bán 142
Vörös Hadsereg támadása 161, 171
SZ varsói felkelés (1944) 341, 344, 356
Szpanberg, Cypa 383 Vasgárda 290, 292
Szpanberg, Rywa 383 végső megoldás 11, 52, 108, 122, 156
Szpilman, Wladyslaw 363 azokban a zónákban, ahol az SS lerombolta
Sztálin, Joszif Visszarionovics 74-75, 80, a szovjet állami struktúrákat 159, 231
83-85, 126, 140-143, 159-167, Karski magyarázata a nyugati vezetők
210, 220, 228, 295, 339 számára 357
sztálingrádi csata 309, 334 kezdete Kelet-Lengyelországban 159
Sztálino, Ukrajna 238-240 Lettországban és Litvániában
Sztójay, Döme 298 196-197,211
Szudétaföld 128-129, 224, 289 tervek 266-269
tömeges agyonlövések fontossága
T 218, 266
Tájfun hadművelet 242, 251 Verbijevka, Marko 376
Tamás bátya kunyhója (Stowe), 18 Verbijevka, Oksana 376
Tannenberg 146 versailles-i békeszerződés 56, 69, 111
Tartarin-Tarnheyden, Edgár 191 Vérvád 233
Tel Hai 94 Vichy, Franciaország 155, 309-310
természetes kiválasztódás 16 Viidik, Alexander 273
Teschen, Lengyelország 129 Viks, Ervin 273
Theresienstadt 276 I. Vilma, holland királynő 305
Times (London) 40, 132, 299 Vilnius 178, 185-186, 215, 247,
Tiso, Jozef 289 281-282, 323, 326, 364-366
tömeges agyonlövések 228, 232, Volga 42
262-263 Volhínia tartomány 78, 98, 172,
Trákia 300 175, 343, 348-350, 376,
Transznisztria 293 378-379, 383, 385
Treblinka 165, 256, 258 V o lk \9 \
trianoni békeszerződés 296 Volksgemeinschafi 67
voronyezsi csata 297
478 F E K E T E FÖLD
Vorosilovgrád, Ukrajna 127
Vörös Bécs 112-113
Vörös Hadsereg Napja 244
Vörös Hadsereg
a Wehrmacht harcol ellene 239
benyomul Lengyelországba
1944-ben 368
bevonul Bialystokba 203
Budapest ostroma 299
Csehszlovákiát fenyegeti
126, 128
Lengyelország megtámadása 143,
161, 171
lett rendőrség toboroz a katonái
közül 221
litván dezertőrök 214
N K V D tisztogatás 380
W zsidók deportálása
Waffen-SS 240, 272, 274
Wallenberg, Raoul 321, 357
wannseei konferencia 282
Warthegau 148, 259-260
Weber, Max 62
Wehrmacht 167, 192, 205, 226,
238, 2 4 1 ,2 4 6 ,3 1 8
bialystocki visszavonulás 205
női kisegítők 318
Szovjetunió megtámadásában
157, 167
tömeges agyonlövések
segítése 226
weimari köztársaság 48, 56, 62
Hitler ellenzi 56
Weizmann, Háim 141
Weltjudentum 68
Nyugati part 412
Widerszal, Ludwik 346
Wiking 2 74
Wilner, Aryeh 364
Wilson, Woodrow 40, 111
az első világháborúban 111
véleménye a bolsevik
forradalomról 40
Wirth, Christian 256
Wolinski, Henryk 343
Wolkotrup, Katarzyna 373
Woronówka, Lengyelország 379-380
Wróbel, Agnieszka 387
Z
zagava nép 407
Zágráb, Horvátország 285-286,
288, 302
Zamorski család 385
Zboromiski, Adam 389
. Zegota 336-338, 357
Znider, Bronistawa 387
Zöld Forradalom 396, 398-401
Zutawska, Kazimiera 389
Zwartendijk, Jan 324
Zweig, Stefan 116
Zyklon-B 268
ZS
Zsidó Emigrációs Társaság 89
Zsidó Harci Szervezet 258
Zsidó Katonai Szövetség 258
Görögországból 308
Heydrich leállítja 154
Magyarországról 298
Olaszországból 301-302
tervezett, Bulgáriából 300-301
zsidók
a baloldalon 45, 77, 92, 94, 258, 412
a bürokrácia és a -266, 282-285, 311
a Honi Hadsereg szerint a kommunisták
-346
a szovjetek által megszállt Kelet-Európábán
171, 182-183, 195-197, 268-269, 284
a Szovjetunió nyugati részében 394
a Szovjetunióban 394
állampolgárság és a -59, 120-121,
148, 224, 268-270, 276, 281-282,
284-286, 294, 302, 308,415
amerikai -337
Ausztriában 44-45, 110, 115-118
az Éden lerombolói Hitler gondolataiban
18-19
az NKVD-nél 204, 368
az Orosz Birodalomban 44—45
bevándorlásuk Palesztinába
54, 86-109
Csehszlovákiában 224
Dániában 274-276
Dávid-csillagot kötelesek viselni 216
ellopják a vagyonukat 150, 171,
2 1 1 ,2 5 7
 emigrációjuk Európából 88-89,
120-121, 137
engedélyezett önkormányzati hatóságaik
Lengyelországban 130-131, 182
évian-les-bains-i vita a jövőjükről 121
földbirtokaik a Habsburg
Birodalomban 370
holokauszt-túlélők 365-392
kereskedőként 70, 152, 172
ledöntik Lenin és Sztálin szobrait 205, 210
Lengyelországban 55, 70, 77, 92, 100
Lettországban 184, 186, 196-197,
199, 208-209, 211, 219-222,
228, 241
Litvániában 211, 215, 241
meggyilkolásuk az ukrajnai
polgárháború alatt 241
meggyilkolásuk Romániában
290, 294-295
menekülésük a Szovjetunióból
232, 237, 247
nem követik a természetet Hitler
elgondolásában 19-27, 40, 50, 59
német bojkottjuk 59
német hiedelmek szerint
kommunisták 198, 210, 292
pogromok Oroszországban 196-197,
202-204,
szexuális zaklatásuk 116, 149,
161,207, 227, 293, 350
szovjetek ellopják a javaikat 172, 187,
212, 221, 232, 237-238, 241, 247
túlélési arányuk a katonailag
megszállt államokban 341
lásd még: holokauszt
zsidóügyi főhivatal 310
zsidóvadászat 260-263
Zsitomir, Ukrajna 127, 235-236
XXI. Század Kiadó Kft. (21. Század Kiadó), Budapest
Felelős kiadó Bárdos András és Rényi Adám

Tördelés Váraljai Nóra

Szerkesztette Gimes Katalin
Nyomta és kötötte az Alföldi Nyomda Zrt., Debrecen
Felelős vezető: György Géza vezérigazgató

imagyar
nyomdatermék