Kovács-Balázs Anita

311 kineto

Interjú

Beszélgetés Kiss László-Zsolt gyógytornásszal, a Nagygalambfalván lévő rehabilitációs

szalon létrehozójával.

Beszélj egy kicsit magadról, hol születtél, hol végezted

tanulmányaidat?

Fiatfalvi születésű vagyok, elemi iskolába is odajártam, aztán Székelykeresztúron

fejeztem be a középiskolai tanulmányaimat. Érettségi után a Babes-Bolyai
Tudományegyetem Kinetoterápia és speciális mozgáskészség karára felvételiztem,
majd 2013-ban diplomáztam.

Miért éppen ezt a szakmát választottad?

Mondhatnám, hogy a véletlen műve, de nem hiszek a véletlenekben.Egy középiskolai

jóbarátommal indultunk Kolozsvárra felvételizni. A sportokkal kapcsolatos irányzat adott
volt számunkra, mert mindig is közel állt hozzánk a mozgás. Sport szakra és a
gyógytorna szakra is beiratkoztunk, be is jutottunk mindkettőre, aztán választani kellett
és gyógytornászként végeztünk.

Hogyan kezdődött a karriered?

A tanulmányaim befejezése után még két évet éltem Kolozsváron. Akkoriban

egyik egyetemi tanárom segített, hogy a szakmában maradjak, ezáltal találkoztam olyan
esetekkel, amelyek motiválni tudtak a továbbiakban. 

2015-ben hazajöttem Fiatfalvára és mindent elölről kellett kezdeni. Nehéz volt a

környéken nekifogni és ezt szakmát gyakorolni, főleg úgy, hogy nagyon kevés volt a
gyógytornász állás, nem ismertek az emberek.
Elkezdtem dolgozni egy orvosi eszközöket forgalmazó cégnél, majd egy év múlva
lehetőséget kaptam a Székelyudvarhely Kézilabda csapatánál dolgozni, akik akkor az
országos bajnokságban szerepeltek. Rengeteget utaztunk, külföldi emberek,
sportrehabilitáció, amit addig nem nagyon gyakoroltam. Teljesen új nézetek tárultak
elém. Ezzel párhuzamosan mindvégig dolgoztam magán úton, főleg a különböző
masszázs formákra volt igény, de aztán gyógytornászként is kezdtem a köztudatba
bekerülni. Székelykeresztúron elkezdtem csoportos gyógytornákat is tartani,
felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt, de idegrendszer károsodást szenvedett
betegekhez is elkezdtek hívni.

Bármelyik családot megtöri egy családtag mozgás képtelenné válása. Számomra is az a

legnagyobb elégtétel, ha láthatom az örömkönnyeket, amikor egy azelőtt életerős ember
annak örül, hogy az ajtóig elsétálhat, nem marad ágyhoz kötve. A gyógytornában a
bénulás rehabilitációja mutathatja az egyik leglátványosabb javulást (jó esetekben), így
hamarosan már nem nekem kellett keressem a klienseket, mert a kolozsvári
tapasztalataim után, itthon is több sikertörténet született.

Hol dolgozol jelenleg?

2019 óta dolgozom Székelykeresztúron, a Súlyosan Sérült Gyermekek Elhelyező

központjában, mint gyógytornász. Mivel a magánúton való munka nem apadt, fejleszteni
próbáltunk és előrelépni, ezért most már egy saját szalonban tudom a rehabilitáció több
módját alkalmazni, itt Nagygalambfalván.

Hogyan jött létre a Kinetik+ rehabilitációs szalon? Mióta működik?

A feleségemmel közös megegyezéssel és mivel mindenképp a falusi környezethez

vonzódunk, vásároltunk egy házat, a központi részen. Többen tanácsolták, hogy
valahogy nyissunk egy termet, mert van igény rá. Őszintén, egy évnél többet
gondolkodtunk, hogy bele merjünk-e vágni. De hála Istennek, volt ki támogasson és
bátorítson, így pályázatot adtunk le a Leader nevű egyesület által, akik a vidék
fejlődésért dolgoznak. Ez a pénz elég volt az alap felszereltségre, de a terem
kialakítását önerőből vállaltuk, aminek az elkészítését elég lassan tudtuk teljesíteni.

Pontosan milyen betegségekkel kereshetnek fel? Melyek a

szakterületeid? Miben tudsz segítséget nyújtani?

Nagy általánosságban mondhatom, hogy mozgásszervi panaszokkal felkereshet

bárki. Gyógytornászként főleg stroke, gutaütés vagy más idegrendszeri károsodást átélt
betegekkel, ortopéd műtétek (térd, váll, boka) utáni rehabilitációval, gerincproblémák
korrekciójával foglalkozom, de gyerekek lúdtalpas, bokasüllyedéses kórképeivel is
gyakran találkozom. 

Ezenkívül van képesítésem kineziológiás tapaszok felhelyezésére, ami egy újabb

alternatív kezelési módszer, továbbá a teljes fizioterápia részeként gyógymasszázzsal is
kiegészítem a kezeléseket.
A sikerélményeket, mint említettem inkább a bénulás és a műtét utáni rehabilitációkban
gyűjthetem, mert például a gerinc patológiák nagyban igénylik a betegek hozzáállását,
kitartását és ezt nagyon nehéz a megfelelő motiváció nélkül teljesíteni.

Hogy érzed, milyen hatással van rád az emberekkel folytatott munka?

Folyamatos együttműködést és energiát igényel. Mindig megteszek a

lehető legtöbb mindent a páciensek javulása érdekében. Alapvetően jó
hatással vannak rám, mert mindegyik páciens egy újabb kihívás és így
folyamatosan motivált vagyok.
Vannak például akikkel jó baráti kapcsolat is kialakult köztünk és sokan
vannak akik még a kezelések után is felhívnak szakmai tanácsért és ez
őszintén nagyon jól esik.

Te hogy látod, ha valaki kellő munkát fektet a céljai eléréséhez, élhető

tud lenni egy rehabilitációs szalon akár egy kis faluban is?

Úgy gondolom, hogy nagyon fontos kitűzni a célokat, egyik napról a

másikra is. Fontos, hogy legyen ki mellénk álljon, bátorítson és ne
lebeszéljen, elbizonytalanítson. Minden új vállalkozáshoz, új tevékenységhez
rengeteg munka kell, ami kívülről nem látszik, de megéri. Most mindenki
könnyebben mozog a régi időkhöz képest, mások az értékrendek és ha szem
előtt tartjuk, akkor lehet értékes dolgokat megvalósítani, ami a közösséget,
a társadalmat is szolgálja.

Egy biztos, hogy dolgozni kell rajta, talán mindig, ha már úgy gondoljuk,
hogy kész, akkor is.

Az interjú elkészítéséhez készültem konkrét kérdésekkel, hogy majd mikor személyesen

beszélünk ne kelljen gondolkodással töltsem az időt, de végülis annyira közvetlenül
tudtunk beszélni, hogy kérdések nélkül is jól ment volna.
Nagyon gördülékenyen ment a beszélgetés, egyálatlán nem éreztem magam feszültnek.