SZAVAKKAL VERVE / Patricia Evans 1992. 2012.

 Finom lekicsinylés
 Nyílt dühöngés
 Hűvös közöny
 Lehengerlés
 Szellemes gúny
 Csöndes néma ridegség
 Manipulatív kényszerítés
 Értelmetlen követelőzés

1. A szóbelileg erőszakos kapcsolatban az elkövető általában tagadja az erőszakot.

2. A szóbeli erőszak többségében zárt ajtók mögött történik.
3. A fizikai erőszakot mindig szóbeli erőszak előzi meg.
4. A szóbeli erőszak többnyire titokban történik, ezért általában csak a bántalmazó
áldozata hallja.
5. A szóbeli erőszak idővel egyre intenzívebbé válik. Az áldozat megszokja és
alkalmazkodik hozzá.
6. A szóbeli erőszak sok formát és álarcot ölt.
7. A szóbeli erőszak következetesen elveszi az áldozattól azt a lehetőséget, hogy
áldozatként definiálja magát.
8. A szóbeli erőszak sok tekintetben kultúránk része. A

a. Lehengerlés f. Manipulálás
b. Legyőzés g. Kritizálás
c. Lenyomás h. Kötekedés
d. Űberelés i. Megfélemlítés
e. Cáfolás j. Hatalmi játszmák
sokak számára a tisztességes játszma tartozéka.
 TESZT
1. Partnere hetente többször vagy még gyakrabban ingerült vagy dühös Önnel,
pedig Ön nem akarja felidegesíteni. Ön minden alkalommal meglepődik. (Ha
megkérdezi tőle, miért haragszik, azt mondja, nem haragszik; vagy
valamilyen módon értésére adja, hogy Ön tehet róla.)
2. Amikor megbántottnak érzi magát, és érzéseit megpróbálja megbeszélni
partnerével, utólag sosincs olyan érzése, hogy a kérdést teljesen
megoldották: nem boldog és megkönnyebbült, nem érzi úgy, hogy
kibékültek. (Partnere ehelyett az mondja: „Mindig csak veszekedni akarsz!”
Esetleg más módon fejezi ki, hogy nem hajlandó megbeszélni a helyzetet.)
3. Partnere válaszai hallatán gyakran zavartnak vagy frusztrálnak érzi magát,
mintha képtelen lenne megértetni vele szándékait.
4. Ön nem annyira konkrét kérdések miatt feszült – például mennyi időt
töltsenek együtt, hova menjenek nyaralni stb. -, mint inkább a kapcsolaton
belüli kommunikáció miatt: mit mondott Ön a partnere szerint, és mit
mondott ő Önnek.
5. Néha eltűnődik: „Mi a baj velem? Nem kéne ilyen rosszul éreznek magam.”
6. Partnere ritkán vagy sohasem kívánja megosztani Önnel a gondolatait és
terveit.
7. Partnere szinte minden Ön által megemlített dologban épp ellenkező
véleményen van, és véleményét nem „Szerintem”, „Én úgy gondolom”, „Én
úgy érzem” kezdetű mondatokban fogalmazza meg. Mintha az Ön
véleménye eleve helytelen lenne, az övé pedig eleve helyes.
8. Néha eltűnődik, vajon partnere önálló, független embernek tekinti-e Önt.
9. Nem emlékszik egyetlen olyan esetre sem, amikor azt mondta volna
partnerének: „Állítsd le magad!” vagy „Ezt fejezd be!”
10. Amikor Ön próbál megbeszélni valamit partnerével, ő dühbe gurul, vagy azt
mondja: „Fogalmam sincs, miről beszélsz”.
 MEGŐRJÍTÉSI TECHNIKÁK AZONOSÍTÁSA

1. Úgy érezzük, pillanatnyilag kibillentettek a lelki

egyensúlyunkból, és egy ideig nem tudjuk
összeszedni magunkat.
2. Elveszettnek érezzük magunkat. Az a
benyomásunk, nincs kihez fordulnunk és csak
céltalanul keresgélünk.
3. Az esemény készületlenül ér bennünket.
4. Elszigeteltnek, zavartnak és tétovának érezzük
magunkat.
5. Elveszítjük egyensúlyunkat, mintha kihúzták volna
lábunk alól a talajt.
6. Ellentmondásos üzeneteket kapunk, de nem
tudunk vagy nem merünk pontosítást kérni. (A
szerző megjegyzése: Vagy kérünk pontosítást, de
nem kapjuk meg.)
7. Egy bizonyos személy jelenlétében folytonos
feszélyezettséget érzünk.
8. Újból és újból rá kell jönnünk, hogy tévesen mértük
fel a másik álláspontját és a helyzet jelentését.
9. Teljesen készületlenül ér minket, hogy megszegtek
egy nekünk tett ígéretet, vagy nem elégítették ki
valamely kívánságunkat.
10. Úgy érezzük romba dőlhet egy fontos álmunk.
 11. Ahol jószándékot feltételeztünk, úgy tűnik,
csak rosszindulat terem.
12. Úgy érezzük, sodródunk az eseményekkel és
képtelenek vagyunk irányt szabni dolgainknak.
13. Nem tudunk szabadulni egyhelyben topogó
gondolatainktól.
14. Az is zavarossá válik, ami addig világosnak
látszott.
15. Kellemetlen, furcsa ürességet érzünk.
16. Nagyon szeretnénk kikerülni ebből a
helyzetből, ugyanakkor képtelenek vagyunk
mozdulni, mintha megbénultunk volna.
17. Zavarodottak vagyunk, nem tudunk
szembeszállni a problémával.
18. Halvány gyanú ébred bennünk, hogy valami
nincs rendjén.
19. Úgy érezzük, belső világunk kaotikussá vált.

(George R. Bach és Herb Goldberg: Creative Agression)

A szóbeli erőszakot az áldozatnak kell felismernie, mivel

az elkövetőnek nem fűződik érdeke a változáshoz.
 Az áldozat gyakorlatilag képtelen felfogni, hogy társával azért nem értik
meg egymást, mert az bántalmazó, aki elnyomó hatalmi játszmáival
legyőzi őt. Ám ha ezt nem ismeri fel, továbbra is egy értelmezhetetlen
világban kell élnie, amelyben őt okolják az általa elszenvedett lelki
pofonokért.
A szóbelileg bántalmazó személy áldozata az alábbi elsődleges hatásokat
tapasztalhatja:
1. Nem bízik saját spontaneitásában.
2. Elveszíti a lelkesedését.
3. Állandó készenléti állapotban van.
4. Bizonytalan abban, hogyan értelmezik szavait/tetteit.
5. Aggódik, hogy valami nem stimmel vele.
6. Hajlamos az önmarcangolásra és az események utólagos felidézésére,
remélve, hogy rájön, mi romlott el.
7. Elveszíti magabiztosságát.
8. Egyre inkább kételkedik önmagában.
9. Kifejleszt magában egy belsővé tett „kritikus hangot”.
10. Aggodalommal tölti el, amiért nem boldogabb, pedig annak kéne lennie.
11. Szorong vagy fél, hogy megőrült.
12. Úgy érzi, hogy elszáll felette az idő, és ő lemarad valamiről.
13. Szeretne másmilyen lenni, például nem „túl érzékeny” stb.
14. Bizonytalan észlelései elfogadásában.
15. Nem szívesen von le következtetéseket.
16. Szeretne elmenekülni vagy elszökni.
17. Azt hiszi, hogy amiben a legjobb, azt a valójában a lehető legrosszabban
csinálja.
18. Hajlamos a jövőben élni („Majd minden rendbe jön, ha/miután …”)
19. Nem bízik jövőbeli kapcsolataiban.
A saját életünk feletti uralom egyszerre szükségletünk és
jogunk. Az alábbi lista alapvető érzéseket párosít a
párkapcsolatok lehetséges minősége szerint:
Felelősség és alkalmatlanság
Elszántság és frusztráció
Gyengédség és elutasítás
Remény és csalódás
Boldogság és szomorúság
Biztonság és félelem
Nyugalom és megdöbbenés
Táplálja vagy gyengíti az életkedvet?!

Az erőszakot elszenvedő fél szégyent is érezhet különösen, ha

a bántalmazás mások jelenlétében történik. Egy szóbeli
bántalmazó kapcsolatban az áldozat érzései többnyire
váltakoznak és keverednek, s végül egyfajta általános
zavarodottságot eredményeznek. A szóbeli bántalmazók
partnerei általában önmagukért felelősséget vállalni képes
emberek, fejlődésre, tanulásra és növekedésre törekszenek.
 A SZÓBELI ERŐSZAK KATEGÓRIÁI

 Titkolózás
 Ellenkezés
 Leszólás
 Viccnek álcázott szóbeli erőszak
 A beszélgetés akadályozása és a mellébeszélés
 Ítélkezés és kritizálás
 Bagatellizálás
 Aláásás
 Fenyegetés
 Becsmérlés
 Elfelejtés
 Parancsolgatás
 Tagadás
 Bántalmazó dühkitörés
 AZ ÁLDOZAT „IDOMÍTÁSA”

Az idomítás egyik összetevője az alkalmazkodás. A fokozatos

változások nem könnyen észrevehetőek. Az áldozatot arra
tanítják, hogy azt higgye: a társa racionálisan viselkedik vele
szemben. Az áldozatot kora gyerekkorától arra idomítják,
hogy ne bízzon az érzéseiben, ne ismerje fel a szóbeli
bántalmazás irracionalitását. Pedig minden szóbeli
bántalmazás irracionális.

Egy tudós egyszer kísérletbe kezdett. Beletett egy békát egy

forró vízzel teli edénybe. A béka azonnal kiugrott. Aztán egy
másik békát beletett egy hideg vízzel teli edénybe. Ez a béka
nem ugrott ki. A tudós fokozatosan melegíteni kezdte a vizet.
A béka fokozatosan hozzászokott, mígnem megfőtt a forró
vízben. (anekdota)

Az áldozat elsősorban azért zavarodott, mert azt hiszi, hogy a

társa mindig logikusan viselkedik. Sok ember nem tudja, mi a
szóbeli erőszak. Ez általában az áldozat számára is merőben új
fogalom. Amit nem nevezünk meg, és amit senki más nem
lát, az olybá tűnik, mintha nem is létezne.
A bántalmazottakra jellemző tulajdonságok:

Frusztrált
Reménykedő
Együttérző
Bizakodó
Megértésre vágyó
Alkalmazkodó
Felelősségteljes
Empatikus
Naiv
Optimista
Toleráns
Zavarodott
 A szóbeli bántalmazás felismerése és a változás
kezdeményezése

Amikor az áldozat kezdi felismerni a szóbeli bántalmazást,

lassan feléred abból az illúzióból, hogy társa ugyanolyan elvek
szerint szemléli a világot, mint ő. Nehéz elhinnie, hogy a társa
azért bánik vele így, mert uralkodni akar, és ellenőrzése alatt
akarja tartani – nem pedig azért, mert bármiféle gond lenne
az ő személyével vagy észleléseivel, az érzéseivel vagy
gondolkodásával, a cselekedeteivel vagy a kompetenciájával.
Amikor felismeri, hogy ő és a társa különböző világképek
szerint élnek és cselekednek, arra is rájön, hogy őt
tulajdonképpen szóbeli bántalmazás éri. Mivel ő a hatalmat
kölcsönösségnek és együttműködésnek fogja fel, ez a
felismerés mély megdöbbenést kelthet benne. Az áldozat
számára megdöbbentő és fájdalmas szembesülni társa
világképével, ám ez elkerülhetetlen. E felismerés nélkül az
áldozat esetleg még évekig megmarad a kapcsolatban és
abban reménykedik, hogy társa egyszer csak megérti, mivel
okoz neki fájdalmat, és többé nem teszi azt. A szóbeli
bántalmazás felismerése azért is fontos, mert korai
figyelmeztető jele lehet az esetleg készülő fizikai erőszaknak.
A bántalmazó totálisan tagadja viselkedése bántó voltát és
ezzel bezárja elméjét partnere előtt. Minél dühösebb lesz, az
áldozat annál jobban igyekszik megérteni őt. A bántalmazó
úgy érzi, partnere szembeszegül vele, s ettől veszélyben érzi
hatalmát. A szóbelileg bántalmazó kapcsolat nagy tragédiája,
hogy az áldozat kibékülésre, kölcsönös megértésre és
intimitásra irányuló erőfeszítéseit a bántalmazó reflexszerűen
hárítja, hiszen számára ezek ellenséges gesztusok. Ha nem
érzi, hogy hatalma van a partnere felett, azt hiszi, partnere
próbál hatalomra kerülni vele szemben. Az ő világképében
nincs kölcsönösség. Az áldozat automatikusan beillesztheti a
bántalmazó világképét a saját életébe.
A bántalmazó bagatellizálja az áldozat
munkáját/hivatását.
 A bántalmazó rendre megcáfolja az áldozat nézeteit.
 A bántalmazó ordítozik az áldozattal.
 A bántalmazó azt mondja, fogalma sincs, miről beszél az
áldozat.
 A bántalmazó azt mondja, hogy az áldozatnak nem
kellene azt éreznie, amit érez.
 A bántalmazó szövegkörnyezetükből kiemelve kritizálja
az áldozat szavait.
 A bántalmazó nem válaszol az áldozatnak, és/vagy nem
beszélget vele.
 A bántalmazó azt állítja, nem emlékszik egy
beszélgetésre, jelenetre.
 ALAPVETŐ JOGOK A PÁRKAPCSOLATBAN

1. Jogom van jó szándékra a társamtól

2. Jogom van érzelmi támogatásra.
3. Jogom van arra, hogy társam meghallgasson, és
udvarias módon válaszoljon.
4. Jogom van saját nézeteimhez, még akkor is, ha a
társamnak mások a nézetei.
5. Jogom van rá, hogy társam valóságosként fogadja el
élményeimet és érzéseimet.
6. Jogom van őszinte bocsánatkérésre minden olyan
viccért, amelyet sértőnek tartok.
7. Jogom van világos és tartalmas válaszokra minden
személy szerint rám tartozó ügyben.
8. Jogom van vádaskodástól és hibáztatástól
mentesen élni.
9. Jogom van kritizálástól és ítélkezéstől mentesen
élni.
10. Jogom van arra, hogy társam tisztelettel
beszéljen a munkámról és érdeklődési körömről.
11. Jogom van bátorításra.
12. Jogom van érzelmi és fizikai fenyegetéstől
mentesen élni.
13. Jogom van arra, hogy ne szólítsanak engem
lekicsinylő neveken.
14. Jogom van arra, hogy udvariasan kérjenek, ne
pedig utasítgassanak.
Párkapcsolatainkban jogunk van a biztonságra és a
tiszteletre.
Nem minden bántalmazó hajlandó az áldozat szemléletével
látni a világot és belátni, hogy mit is tesz. Végtére is ő nem
szenved annyira, mint partnerük, tehát nem is motiváltak a
változásra. Fontos! Amíg a bántalmazó tagadja a
bántalmazás tényét, nem tud változni sem. A változáshoz az
együttérzés és megértés kifejlesztéséhez, a bántalmazó
magatartás felszámolásához előbb fel kell dolgoznia
mindazon érzéseit, amelyek miatt ennyire nem rendelkezik
önmagával.

SÚLYOSAN BÁNTALMAZOTT, HA:

 A szóbeli erőszak összes kategóriájának ki van téve.

 Dühfüggő partnerrel él együtt.
 Társa szavai hallatán rendszeresen fájdalom nyilall a
lelkébe, testébe.
 Még sosem oldódott fel abban az érzésben, hogy
megértésre talált, miután társával megpróbált
megbeszélni egy fájdalmas incidenst.
 Éveken át szóbeli bántalmazásban él/t.
 Az első lépések

1. Keressen szakszerű segítséget!

2. Kérje meg a társát, hogy menjen el Önnel
pszichológushoz vagy egyéb segítő szakemberhez.
3. Kezdjen határokat kijelölni. („A jövőben nem
fogom eltűrni, hogy ….”, „Ezután nem fogadom el,
hogy …”)
A határok kijelöléséhez az önértékelésen túl az is
szükséges, hogy erősen bízzon önmagában, az
érzéseiben és az észleléseiben – olyan erősen, hogy
még társa kiabálása, lehengerlő viselkedése se ingassa
meg Önt abban a meggyőződésében, hogy Ön akkor
sem fogadja el a kiabálást:
 Ha társa szerint a kiabálás jogos.
 Ha társa szerint a kiabálás csak vicc.
 Ha társa nem is érti, mit akar tőle.
 Ha társa szerint Ön a kiabálás oka.
 Ha társa szerint Ön nem tudja, miről
beszél.
 Ha társa szerint mindig Önnek kell, hogy
igaza legyen.
 Ha társa szerint Ön egy kurva.
 Vagy ha társa bármi mást állít.
4. Maradjon a jelenben, ne rágódjon se a múlton, se
a jövőn. Ha egyszer kijelölte a határait, azzal tudja
megerősíteni őket, ha valóban minden egyes
bántalmazást leállít.
5. Tudnia kell, hogy minden bántalmazó helyzetben
van lehetőség (és joga) a kilépésre.
6. Kezdeményezze azokat a változásokat, amelyeket el
kíván érni a kapcsolatában.
 NÉHÁNY NEHÉZSÉG, AMELLYEL TALÁLKOZHAT

Ha hibáztatták már Önt a bántalmazás miatt, talán

bűntudatosnak vagy hibásnak érzi magát, netán úgy érzi,
mintha elárulná társát, amikor egy kívülállóval vitatja meg
párkapcsolatára vonatkozó aggodalmait. … Főleg akkor
érezhet ilyet, ha Önt úgy nevelték, hogy elhiggye: az ember
magának köszönheti, ha nehézségei és fájdalmai vannak.
Talán azt is belenevelték Önbe, hogy rossznak érezze magát,
ha határokat jelöl ki vagy nem hajlandó elfogadni az
erőszakot. A „Magadnak keresed a bajt!” vagy „Mindig van
balhéznivalód.” Típusú mondatok arra nevelték Önt, hogy azt
higgye, a bántalmazás az „Ön hibája” és Ön teszi rosszabbá a
dolgokat.
Ha Ön egy szóbeli bántalmazóval és együtt és elszánta magát,
hogy ezentúl kijelöli a határai, és minden alkalommal, amikor
a társa átlépi azokat, visszajelez neki, megtörténhet, hogy
továbbra is erőteljes tagadásba ütközik majd. Ha ez történik
Önnel, tudnia kell: a bántalmazó saját definíciója szerint
viszonyul áldozatához és a kapcsolathoz és a kapcsolathoz,
sőt, önmagához is, méghozzá úgy, hogy neki mindenben
igaza van és ő nem bántalmazó. Ezért fontos Önnek, az
áldozatnak teljes mértékben saját észleléseire és érzéseire
hagyatkoznia. Ön akkor lesz képes tisztánlátásra,
önértékelésre és autonómiára szert tenni, amikor saját
világképét a társáétól különálló és különböző világképként
képes. Meghatározni. Könnyebb lesz felismernie, hogyan
próbálja Önt társa a saját szemlélete alapján definiálni, ha
tudja: amit a bántalmazó Önről állít, egyáltalán nem igaz, sőt,
valójában kimeríti az erőszak fogalmát. Hogy ennek tudatára
ébredjen, alakítson át minden vádaskodó állítást egy „Tudom,
hogy nem…” kezdetű állításra:
Tudom, hogy nem akarok mindenáron győzni.
Tudom, hogy nem csak veszekedést akarok provokálni.
Tudom, hogy nem vagyok túl érzékeny.
Tudom, hogy nem vagyok kurva.
Tudom, hogy nem vagyok önző.
Tudom, hogy nem ítélkezem állandóan.
Tudom, hogy nem vagyok támadó.
Tudom, hogy nem csak az utolsó szót akarom.
Tudom, hogy nem ….

További nehézséget okozhat, ha a bántalmazás olyankor

történt, amikor senki más nem volt jelen és a bántalmazó
később letagadta az incidenst. Az ilyen bántalmazás titokban
történik, ezért senki sem tudja megerősíteni az Ön
tapasztalatát. Azt gondolhatja, mindent félreértett, ahogy ezt
sokszor mondták Önnek. Komolyan gondolhatja, valami
csakugyan nem stimmel Önnel, hiszen senki nem volt a
közelben, aki azt mondta volna: „Hé, ez bántalmazás!” Netán
gondolhatja azt is, hogy társának fogalma sincs róla, mit
csinál.
Megrögzött szóbeli bántalmazó esetében számíthatunk rá,
hogy szenvedélyesen tagadni fogja a bántalmazást, és
dühösen bizonygatja áldozatának, hogy rosszul látja a
dolgokat és ő tehet a bántalmazásról. A bántalmazás
következetes tagadása az elkövető többé-kevésbé állandósult
magatartásává válhat. A mindent tagadó bántalmazó, aki
megvitatni sem hajlandó a problémát és ellenséges marad,
valójában egyáltalán nem akar változást. A változáshoz át
kellene törnie a tagadás falát, elismernie a bántalmazás
tényét, és foglalkoznia azokkal a problémáival, amelyek miatt
ennyire szüksége van arra, hogy uralkodjék mások felett.

A szóbeli bántalmazás felismerése érzelmi fájdalommal jár.

Hozzátartozik a veszteség – az illúziók elvesztése – és e
veszteség meggyászolása. E fájdalomnak megvan a maga útja
és teret nyit a gyógyulás természetes folyamatának. Ez a
fájdalom azonban nem alattomos és ártalmas, mint a
bántalmazás okozta fájdalom!

Milyen minőségű a párkapcsolatom?

Gazdagítja társam az életemet?
Örömöt hoz az életembe?
Valóban kötődöm hozzá?
Hasonlóan gondolkodunk, hasonlók az álmaink?
Van a társamban jóakarat?
Egy párkapcsolaton belül a jóakarat a legmélyebb emberi
igazságérzetből fakadó melegség és őszinteség. A jóakarat
a másikhoz való lelki odafordulás, amelynek célja a
kölcsönös megértés és tisztelet.

A szóbeli erőszak az érzelmi éretlenség jele. A lelki érés

folyamán nemcsak a többi ember nézeteit és
álláspontjának tiszteletben tartását tanuljuk meg, hanem
azt is, hogyan fejezzük ki dühünket mások számára
elfogadható formában.
A megfelelően kimutatott düh nem bántó és destruktív,
nem hibáztat és vádaskodik, a bántalmazó módon
kifejezett düh viszont destruktív és fájdalmat okoz. A düh
kifejezhető egészségesen. … Amikor kiáll a bántalmazás
ellen, nem holmi szójátékot játszik, hanem az életkedvéért,
lelki épségéért és lelki egészségéért küzd.
 AMIKOR A SZÓBELI ERŐSZAKRA VÁLASZOL

…tudnia kell, hogy amikor lekezelik, utasítgatják, kiabálnak Önnel

stb, Önt szóbelileg bántalmazzák. A bántalmazás igazságtalan,
bénító és destruktív.
… emlékezzen rá, hogy a bántalmazó nem racionális felnőtt módján
beszél.
… tudnia kell, hogy olyan embernek válaszol, aki felsőbbrendűsége
hitében valamilyen módon megpróbálja Önt ellenőrzése és uralma
alá vonni. Tudnia kell, hogy Ön nem tett semmit, amivel okot adott
volna az erőszakra.
… tudnia kell, hogy bántalmazó környezettben élni nem egészséges.
… miután felismerte a bántalmazó érzelmi éretlenségét, tartson
távolságot tőle.
… reagáljon tekintélyt parancsoló, erélyes hangon. Így kimutatja,
hogy Ön tudja, mit akar, komolyan gondolja, amit mond, és többé
nem fogja eltűrni a bántalmazást.
… legyen tudatos. A jelenre összpontosítson. Figyeljen, mit
sugallnak az érzései. Hogyan érzi magát? Milyennek hallja a társát?
Mi az, amit lát?
Amikor szóbeli erőszakra válaszol, beszéljen határozottan és
egyértelműen! Húzza ki magát, emelje fel a fejét, nézzen a
bántalmazó szemébe, és lélegezzen mélyeket.
Ha a társa azután sem tudja, vagy akarja abbahagyni a kiabálást,
hogy Ön azt mondta: „Hagyd abba!”, és ha ragaszkodik ahhoz, hogy
Ön miatt dühös, akkor nem számíthat eredményre. Általában 1-2
hónapon belül kiderül, hogy a társa változik-e.
 FIGYELEM

Biztonsága érdekében nem szabad egyedül

kezelnie társa bántalmazó dühkitöréseit, és
általában meg kell kérdőjeleznie, egészséges-e
társa közelében maradnia, ha Ön:

 Túlzottan bénult, sokkos állapotban

van
 Olyan nagy fájdalmat érez, hogy még
a beszéd is nehezére esik.
 Fél társától.

Illetve, ha társa:
Dühében elveszíti az önuralmát.
Megütötte Önt.
Megfenyegette Önt, hogy megüti vagy más
módon kárt tesz Önben.
 LEHETSÉGES VÁLASZOK A SZÓBELI ERŐSZAKRA

Ne beszélj így velem!

Válaszok a titkolózásra. – a titkolózás a másik ember
szándékos néma semmibevevése. – Elmegy onnan. Mást
csinál.

Válaszok az ellenkezésre. Határozottan: „Hagyd ezt abba!

Figyelj rám!” – Ne magyarázza meg, mit mondott vagy mit
gondolt. „Várj egy kicsit, nem tudlak követni.” Lassan,
nyugodtan: „Szóval így gondolod.” „Tényleg nem.” Önnek
joga van a saját nézeteihez, véleményéhez és
nézőpontjához.

Válaszok a leszólásra. – Ne próbálja megérteni, miért

gondol ilyesmit a társa! Ne tiltakozzon! Válaszoljon
természetes felháborodással: „Ne beszélj velem így!” „Elég
volt! Nem akarok többet ilyen beszédet hallani tőled!”
„Állítsd le magad!” „Aha! Szóval így gondolod!” Egy szóbeli
bántalmazó elsősorban azt igyekszik elkerülni, hogy
felelősséget kelljen vállalnia a szavaiért. Ez a válasz
értésére adja, hogy Ön őt tartja felelősnek, és tudja, hogy
az ő véleménye nem azonos az Önével.
Válaszok a viccnek álcázott bántalmazásra. – a
bántalmazás e formájának lereagálásához hasznos tudni,
hogy társa azért szólta le Önt, mert azt hiszi, ezzel ő kerül
nyeregbe. Amikor az áldozat jelzi, hogy neki nem tetszett
valamilyen megjegyzés, a társa ezt támadásként értelmezi
és bocsánatkérés és együttérzés helyett még egy lapáttal
rátesz a lekezelésre mondván: „Neked nincs
humorérzéked!” Ne próbálja megmagyarázni, miért nem
volt vicces! Mondja ezt: „Kíváncsi vagyok, hogy amikor így
beszélsz velem/lekezelsz/félbeszakítasz/kinevetsz, vajon
fontosabbnak érzed-e magad? Jó lenne, ha elgondolkoznál
ezen.” Ezután szakítsa meg a beszélgetést. Ha társa
erősködik, mondja ezt: „Erről nem akarok többet beszélni!”
„Majd máskor beszélünk róla.”

Válaszok az akadályozásra és a mellébeszélésre – Ha társa

közvetlenül vagy mellébeszéléssel akadályozza a
beszélgetést vagy ügyei intézését, ne arra az állításra
válaszoljon, amelyet társa, mint útakadályt Ön elé gördít.
Mondja inkább ezt: „Nézz rám!”, majd ismételje meg
kérdését vagy állítását. Kérdését ismételgesse mindaddig,
amíg választ nem kap. „Fejezd be a mellébeszélést és
válaszolj a kérdésemre!”

Válaszok a vádaskodásra és a hibáztatásra – Amikor

ordítanak vagy kiabálnak Önnel, vagy azt mondják, hogy
helytelenül cselekszik, már megint okoskodik, buta,
veszekedést akar, képzelődik, eltorzítja a dolgokat, mindig
közbevág, ragaszkodik az utolsó szóhoz, csak ugyanazt
hajtogatja, rosszul látja a dolgokat, nagyon okosnak hiszi
magát, azt hiszi mindent tud, veszekedést provokál,
csúnyán néz, csak a bajt keresi, mindig balhét akar, és így
tovább… Önt vádaskodással és hibáztatással bántalmazzák.
Válaszoljon erre így: „Azonnal hagyd abba, hogy
vádaskodsz és hibáztatsz! Fejezd be!” „Soha többé nem
akarom ezt hallani tőled!” „Szerintem ennél tudnál te
kedvesebb is lenni.” Egy pillanatig se próbálja
megmagyarázni, hogy nem tette, amivel vádolják és nem
bűnös abban, amiért hibáztatják. Mindössze ennyit
mondjon: „Hagyd abba!”

Válaszok az ítélkezésre és kritizálásra – Az ítélkezés és a

kritizálás többnyire hazugságok sora a másik ember
személyes tulajdonságairól és teljesítményéről. Mindegyik
állítás egy-egy csapást mér az áldozat önértékelésére.
Kérdezze meg önmagától: ”Ki érzi jogosultnak vagy
felhatalmazottnak magát ilyen módon megítélni vagy
bírálni engem? Ki ez a kritikus? Ki hozta ezt az ítéletet?” –
csak egy olyan ember, aki jobban tenné, ha a saját dolgával
törődne. Válaszolva beszéljen olyan erőteljesen,
határozottan, nyomatékosan és tekintélyt parancsolóan,
ahogy csak tud és engedje, hogy dühének energiája segítse
Önt. „Hallod, amiket beszélsz?” „Ne ítélkezz felettem!”
„Kímélj mega kritikáidtól!” „Elég ebből!” „Ezt nem fogadom
el!” „Légy szíves, tartsd meg magadnak a
megjegyzéseidet!” „Törődj a magad dolgával!” „Ehhez
semmi közöd!” Semmiképp se folytassa a párbeszédet.
Menjen el.

Válaszok a bagatellizálásra – Ha lekicsinyléssel találkozik,

amely akár burkoltan, akár tettetett ártatlansággal lekezeli
az Ön munkáját, erőfeszítéseit, érdeklődési körét vagy
aggodalmait, ilyesmiket válaszoljon: „Amikor ilyeneket
hallok, nem igazán érzem, hogy támogatnál!” „Nem akarok
ilyet hallani tőled!” „Most már eleget hallottalak.”

Válaszok az aláásásra – Mivel az aláásás rejtett és

kegyetlen kommunikációs technika, a legjobb ellenválasz az
„egyenes beszéd”: „Nem tetszik a viselkedésed!” „Ez övön
aluli ütés volt.” „Fejezd ezt be!” „Egyáltalán nem érzem jól
magam veled.”
Az aláásás válfaja, amikor a bántalmazó kineveti, ha a
partnerével valami baleset történik. Ezzel megsérti az
áldozat határait, erőszakot követ el valóságérzékelésén: „Ez
nem fájhatott neked, olyan vicces volt. Látod: én is csak
nevetek rajta.”

Válaszok a fenyegetésre – Rendkívül fontos, hogy a lehető

leggyorsabban támogatást és külső segítséget keressen,
amennyiben:
 … testileg veszélyeztetik vagy testi erőszakkal
fenyegetik (beleértve a szexuális erőszakot is,
 függetlenül attól, hogy házasságban élnek vagy
sem).
 … olyan helyzetet észlel, amely fizikailag
fenyegetővé válhat.
 … úgy érzi, veszély fenyegeti az Ön vagy a családja
biztonságát.
Ha a társa egyéb módon szavakkal fenyegeti, akkor
manipulálni akarja Önt. Például azzal fenyegetőzik, hogy
elhagyja Önt, ha nem teszi meg, amit ő akar. Vagy, hogy nem
jön haza éjszakára, vagy legközelebb megtagadja az Ön
kérését stb. Az efféle fenyegetésekre válaszoljon olyan
világosan és higgadtan, ahogyan csak tud: „Kérlek, ne zaklass
ilyen fenyegetőzésekkel!” „Ne fenyegess!” „Nem akarom ezt
hallani!” „Hagyj békén!”

Válaszok a becsmérlésre – Mivel a becsmérlés felháborítóan

bántó, felháborodott választ is követel: „Hagyd ezt abba, és
soha, de soha többé ne beszélj ilyen hangon velem!” „Soha
nem akarok ilyen szavakat hallani ebben a
házban/tőled/többet!”
Ha Ön sértő, becsmérlő megjegyzéseknek van kitéve, tudnia
kell, hogy soha senkinek, semmilyen körülmények között
nincs joga ilyesmihez. Az ilyen viselkedésre nincs mentség. Ha
már hozzászokott, hogy így beszéljenek Önről, gondolja meg,
hogy igenis lehetséges efféle erőszak nélkül élni – sok ember
él így. A társa bizonyára még nem érte el – és talán sosem
fogja elérni – azt az érzelmi érettséget, amellyel szeretni
tudna egy másik embert.

Válaszok a parancsolgatásra – Amikor a társa parancsolgat

Önnek, nem veszi figyelembe, hogy Ön önálló személy, akinek
„joga van az élethez, a szabadsághoz és a boldogság
kereséséhez”, és akit udvariasan kell kérnie, amennyiben
valamit akar Öntől. Ilyen mondatokkal emlékeztetheti társát a
határaira: „Mégis, kinek parancsolgatsz?” „Hallod, amit
beszélsz?” „Nem tudnál szépen kérni?” „Nem fogok
parancsokat teljesíteni!”
Ha a parancs többes szám első személyben hangzik el,
például: „Most azonnal elindulunk”, egyes szám első
személyű állításával emlékeztetheti társát a határaira,
mondván: „Én nem terveztem, hogy bárhova megyek.”

Válaszok az elfelejtésre és a tagadásra – A tagadásra adható

két leghatékonyabb válasz a „Hagyd abba!” és a „Ne próbálj
megőrjíteni!” Hogy társa tagadása ne zavarhassa össze,
összpontosítson az érzéseire és érzeteire. Egy pillanatig se
próbálja kitalálni, mit gondol, vagy mit érez a társa. Egy
pillanatig se gondoljon arra, vajon a társa érti-e, miért mondja
neki, hogy hagyja abba. Soha, egyetlen másodpercig se
törődjön azzal, vajon tetszeni fog-e neki az Ön válasza.

Válaszok a bántalmazó dühkitörésre – Ha a fentebb leírt

válaszok olvasása közben azon kapta magát, hogy Önnek nem
lenne bátorsága ilyen mondatokat megfogalmazni, akkor
megeshet, hogy egy dühfüggővel él együtt. Ebben az esetben
vegye komolyan a félelmét, tisztelje a saját személyét, és az
előzőekben olvasható „FIGYELEM”-rész figyelmeztetése
szerint járjon el. A bántalmazó dühkitörés jelentős elem a
szóbeli bántalmazásrendszerében, és szorosan összefügg a
bántalmazó azon késztetésével, hogy szabadjára engedje
dühét, uralkodjon a társa felett, ellenőrzése alá vonja vagy
lekezelje őt. Általános szabály az, hogy ha egy dühfüggő
férfival kerül szembe, tartsa magát távol tőle.
Mielőtt ledermedne és válaszolni sem tudna, valamelyest
eltávolíthatja magatartásától, ha nem férjként vagy
gyermekei apjaként, barátként, társként vagy rokonként
gondol rá, hanem elkényeztetett, hisztiző, dühöngő,
neveletlen vagy kötekedő éretlen emberként. Válaszoljon így:
„Nem beszélhetsz velem ilyen emelt hangon!” „Nem
szeretem ezt a hangnemet.” „Állj! Vegyél egy mély lélegzetet,
és beszélj velem rendesen, légy szíves!” Ha társaságban
vannak: „Bár a többiek nem tudják, miről van szó, nagyon
nem tetszik, ahogy viselkedsz.”
Sok áldozat különösen nehéznek tartja a bántalmazó
dühkitörésére való reagálást. Ez a düh nemcsak váratlan, de
többnyire maguk a szavak is készületlenül érik az áldozatot.
Az áldozat agya kutat, elemez, próbálja megérteni, társa
miért kiabál, és mi köze ennek őhozzá. A bántalmazó
dühkitörés esetében az a megoldás kulcsa, hogy az ember ne
a szavakra figyeljen. Próbáljon a jelenben éberen figyelni a
düh jeleire. Mondja ezt: „Hagyd abba!”, vagy szó nélkül
távozzon. Ne feledje: Ön senkit nem tud megváltoztatni. Ha
társa bántalmazó, és nem a változás útja mellett dönt, Önnek
szembesülnie kell a valósággal, hogy egy egészségtelene
környezetben nem élhet egészséges életet. Amennyiben
lehetséges, oldja meg a problémát még azelőtt, hogy
elkezdődne. A megelőzés legjobb módja a potenciális
bántalmazó felismerése és a vele valókapcsolat kerülése.
Lássa meg a különbséget aközött, amit akar, illetve elképzel
és aközött, amit ténylegesen kap. Figyelje meg, hogy Ön és
társa ugyanazt a világképet vallják-e? Ha csak egyetlen választ
is talál, amely nem tetszik Önnek, komoly esély van rá, hogy
kapcsolatuk nem lesz egészséges.
 Van a társában életöröm?
 Kedveli társa gondolatait? Érez iránta
rokonszenvet?
 Érez iránta valódi kötődést? Szoktak együtt nevetni,
és ugyanúgy gondolkodni dolgokról?
 Olyan minőségű a kapcsolatuk, mintha legjobb
barátok lennének?
 Fel tud oldódni a társaságában?
 Tud vele önmaga lenni anélkül, hogy kritika érné?
 Társa megosztja Önnel az érdeklődési körét és
érdeklődik az Ön dolgai iránt?
 Társa nyíltan és őszintén beszél önmagáról?
 Melegség és megértés áramlik a társából Ön felé?
  Társa humora gyakran irányul mások ellen? Van-e,
hogy a társa humora keserű vagy megfélemlítő
vagy, hogy Ön kényelmetlenül érzi magát emiatt?
 Társa bizalmatlan az emberekkel szemben?
 Meg szokta kérdőjelezni a társa az Ön gondolatait,
ötleteit, érzéseit és benyomásait?
 A társával töltött idő olyan kellemesen szokott telni,
mint ahogyan azt Ön előre elképzeli?
 A világ a társa szerint „jókra” és „rosszakra” van
felosztva?
 Jellemző, hogy a társa másképpen ért dolgokat vagy
másképp emlékszik rájuk, mint Ön?
 Szokott a társa anekdotikus részletek alapján
általánosító következtetéseket levonni Önről?

A lényeg az, amit Ön érez. Ha a legcsekélyebb mértében is

úgy érzi, hogy párkapcsolatával valami gond van, akkor
tényleg gond van vele.
 A GYÓGYULÁS

Amikor a szóbeli bántalmazó áldozata felismeri a szóbeli erőszakot

és megteszi a szükséges lépéseket a további erőszak elkerülésére,
immár a gyógyulás útján jár. … A bántalmazás azonosítása, legyen
az érzelmi, fizikai vagy szexuális, legyen gyerek- vagy felnőttkori,
fájdalmat és megdöbbenést okoz. Alapjaiban rendül meg az
életkedv, ahogy a test és lélek szembesül a felfoghatatlannal,
amelyet végül valóságként kell észlelnie, befogadnia és
feldolgoznia. Minél hosszabb és intenzívebb volt a bántalmazás,
annál hosszabb időbe telhet a gyógyulás is. A szóbeli bántalmazás
áldozatainak megerősítésére, a pozitív énkép kialakításának
támogatására:

 Bízhatok saját érzéseimben és észleléseimben.

 Nem az én hibám, hogy szóbeli bántalmazás ért.
 Nem én vagyok az oka társam ingerültségének, dühének
vagy őrjöngésének.
 Megérdemlem, hogy ne kelljen lelki kínok között élnem.
 Nemet mondhatok arra, ami nem tetszik, vagy amit nem
akarok.
 Semmit sem kell eltűrnöm.
 Fontos és értékes ember vagyok.
 Megérdemlem, hogy tisztelettel bánjanak velem.
 Hatalmam van az életem felett.
 Hatalmamat a magamról való gondoskodásra is
használhatom.
 Képes vagyok eldönteni, hogy mi a legjobb nekem.
 Ha akarom, képes vagyok megváltoztatni az életemet.
  Nem vagyok egyedül: kérhetek segítséget másoktól.
 Méltó vagyok rá, hogy mások erőfeszítéseket és
feladatokat vállaljanak értem.
 Megérdemlem, hogy biztonságos, boldog életet teremtsek
önmagam számára.
 Számíthatok a saját kreativitásomra és találékonyságomra.

Önbizalmát és önértékelést azzal is erősítheti, ha kisléptékű

személyes célokat és értelmes feladatokat tűz ki maga elé. Bárhogyan
érez is, cselekedetei révén képes erőt nyerni, értelmes célt kitűzni
önmagának (bármilyen apró cél is legyen), amit napról napra teljesít.
E belső és külső változások során legyen állandóság és rendszer
mindennapi életében. Ismerje fel, hogy minden változás, még ha a
leginkább sóvárgott változás is, megterhelő, ezért élete megváltozása
során tegyen meg mindent, hogy törődjön önmagával és vigyázzon
magára. A jelenben zajló életre koncentráljon, minden elérhető
energiáját fordítsa saját mega szeretetére és gondozására. Védje meg
önmagát, s eközben úgy figyeljen saját szükségleteire, mintha
önmaga apja és anyja lenne. Ez a magatartás erőt és önbizalmat
nyújt. Az „apai” magatartás a felfedezést, a kalandot és a cselekvés
bátorságát foglalja magába. Az „anyai” odafordulás önmaga, az
érzései, a gondolatai, a kreativitása és az Önben élő gyerek
szeretetteljes elfogadását jelenti.
Gyógyulása során azzal a felismeréssel is szembesülhet, hogy áldozat
volt. Sok ezer éves hagyománya van annak, hogy a nőket nyíltan vagy
leplezetten uralmuk és ellenőrzésük alatt tartják a partnereik. Ez talán
elszomorítja Önt, ám ha szégyenkezik, azzal csak a bántalmazót illető
szégyent veszi magára. Ha tudatosítja magában, hogy társa nem az
Ön világképét vallja, könnyebben tulajdoníthatja a szégyent annak,
akit az valójában illet.
Talán azon is elgondolkodik majd, vajon hogyan zavarhatta össze
ennyire a társa által elkövetett szóbeli bántalmazás. Ennek oka abban
keresendő, hogy a kétértelmű üzenetek mindig zavarba ejtőek.
Például a bántalmazó ezt mondja: „Nem értem, miről beszélsz, én
nem vagyok dühös”, miközben hallhatóan dühös, és nagyon is jól
tudja, hogy az áldozat miről beszél. Mivel Ön most már elsősorban
saját érzéseinek és észellésének hisz, a kétértelmű üzenetek nem
fogják többé becsapni. Ha például észleli társán, hogy dühös, noha ő
ezt tagadja, Ön a saját észleléseit fogja előtérbe helyezni társa
szavaival szemben. Ön tudja, hogy társa dühös, hiszen hallja és látja
rajta.
A gyógyulás útján esetleg azzal is szembesülnie kell, hogy csak most
fogja fel, milyen sérüléseket okozott Önnek a társa viselkedése. Ha az
elszenvedett bántalmazás nagyon megdöbbentette, összezavarta és
kibillentette egyensúlyából, akár emlékképek is felvillanhatnak
Önben. Ennek oka az, hogy az átélt erőszak traumatizálta Önt. Több
volt, mint amennyit Ön akkor megérthetett és feldolgozhatott. Az
emlékbevillanásban mintha hirtelen felismerné és újraélné a sokkoló
múltbéli élmény fájdalmát és valóságát. Az emlékbevillanások
kezelésében segít, ha felismeri, mi történik Önnel, feldolgozza az
ilyenkor jelentkező érzéseit, és továbbra is tudatosan csak a jelenre
összpontosít.
Szintén időre lesz szüksége ahhoz, hogy helyre tegye a saját magáról
szóló elbizonytalanító üzeneteket. … Önnek időre lesz szüksége, amíg
minden külső beavatkozás nélkül rájön, hogyan függenek össze az Ön
észlelései és az Önt körülvevő valóság.
Felépülése során valószínűleg új adottságokat, képességeket fedez
majd fel magában és másképp fogja értékelni önmagát. Ha
képességeit folyamatosan leszólták és bagatellizálták, most talán
ráébred, hogy amit eddig hibának tartott magában, az
tulajdonképpen értékes adottság. A szabadság és a megfelelő lelki
közeg hatására életkedve kivirágozhat.
Ahogy teljesebb képet alkot az elszenvedett bántalmazásról, olyan
érzései is felszínre kerülhetnek, amikre soha nem számított. Ha szakít
párkapcsolata illúziójával és elveszít egy álmot, úgy érezheti, hogy
gyászol. Gyászolja mindannak az elvesztését, ami az elszenvedett
erőszak miatt kimaradt az életéből, és amit elmulasztott.
A gyógyulás folyamatának szerves része a veszteségek
meggyászolása, ez pedig szerves része a lelki felépülésnek. Az
életben, e tekintetben gyászunk tárgya voltaképpen olyasmi, ami
sosem lehetett a miénk. … Gyásza részben abból fakad, hogy egy
emberi szükséglete kielégítetlenül maradt – egy számára fontos érték
sosem nyert létjogosultságot. E veszteséget – valami olyasminek az
elvesztését, ami sosem volt az övé – csak úgy élheti át, ha lelke
mélyén tisztában van szükségleteivel és jogaival.
Ebben az értelemben a gyász tulajdonképpen nem más, mint annak
tudatos elismerése és kimondása, amit lelkünk mélyén már tudtunk.
A gyászon keresztül tudatosítjuk magunkban lelkünk valamely értékes
vonását, és veszteségünk meggyászolásával oly módon gyógyulunk
meg, hogy ezt az értéket beépítjük önmagunkba. Ezáltal teljesebb
emberré válunk. Amikor a szóbeli bántalmazás áldozata rájön, hogy
nem szerették, hanem ellenőrzés alatt tartották, éppen azért
gyászolja meg a szeretet hiányát, mert már tudja: ő igenis szeretetre
méltó és tiszteletet érdemel.