A zsidó vallás fő jellemzői.

A zsidó államot Izraelnek nevezzük. A szó eredeti értelme: Izrael = „Aki megharcolt Istennel”. Az
elnevezés Jákob történetére utal, aki egy éjjelen megharcolt az Úr angyalával, s elnyerte az Izrael
nevet.

A zsidó állam megismeréséhez az egyik legfontosabb forrásunk a Biblia Ószövetségi része. Az

Ószövetség családok-nemzetségek történetébe ágyaztatva ismerteti a zsidóság múltját.

A zsidó állam szülőhazája Kánaán (az ígéret földje). Kánaán a Jordán-folyó és a Földközi-tenger
közötti vidék. Itt vezet keresztül a környék legfontosabb kereskedelmi útvonala, a „királyi út”.
 A kereskedelem központja Damaszkusz volt, a „szamarak városa”. A kereskedelmi út mentén
városállamok húzódtak, melyeket III. Thotmesz fáraó győzött le a megidói csatában a kr.e. 15.
században.
 250 éven át itt húzódott az egyiptomi és a hettita birodalom határa.
 Az égei vándorlás megdöntötte a hettita államot, s régi határai mögé kényszerítette
Egyiptomot. A térség élete felbolydult: már nem volt olyan állam, amely összetartotta volna
az itt élőket. A városok egy részét a filiszteusok szállták meg. E korból való az első olyan
forrás, mely a zsidóságot említi.

A zsidó nép eredete. Az államalapítás

Sémi eredetű nép, akik a Kr.e. XIII. században jelentek meg Kánaánban. Elő-Ázsiából származnak, a
kr.e. 18. században délnyugat felé, a hükszoszokkal együtt sodródnak Egyiptomba (Lásd a Bibliában
Jákob és József történetét). Az egyiptomiak habirunak nevezték a beköltözőket (poros lábúak: mert
gyalogosan vándorló nomádok voltak). A zsidóság megjelenését Kánaánban az Egyiptomból való
kivonuláshoz és Mózes személyéhez köti a hagyomány. Ugyanekkor kelet felől is érkeznek ide zsidók,
a hagyomány szerint Ábrahám vezette őket.

A Kánaánba érkező nép összeolvad egy a Kr.e. XV. századtól itt élő népcsoporttal, s a két nép
keveredéséből alakul ki Izrael egységes népe. A kialakult népnek számos harcot kellett vívnia a
filiszteusokkal (fejlettebb városi kultúrájú ellenfeleik) (Sámson, Dávid és Góliát történetei). A hosszú
harcokban a 12 zsidó törzs szövetséget kötött, e szövetség vált később a szervezett állam alapjává.

A Kr.e. XI. században két nagyobb, szervezett egység jön létre: a déli Judea és az északi Izrael.
A két területet a déliek egyesítik Dávid alatt (Kr.e. 1010-970). Dávid elfoglalta, majd fővárosává
Jeruzsálemet tette, s a szomszédos területeket is ellenőrzése alá vonta. Államát egyiptomi mintára
szervezte meg, bevezette az írásbeliséget is. Az északi törzsek lázadásai ellenére utódára sikerült egy
szilárd államalakulatot hagynia. Dávid utóda Salamon (Kr.e. 970-930), aki Izraelt a térség „mini”
nagyhatalmává teszi. Ő az, aki 12 körzetre osztja Izraelt, egyiptomi feleséget választ magának és
kiváló kapcsolatokat épít ki Föníciával.

A zsidó vallás
Monoteista vallás. Egy Isten van, Jahve. (Jahve valaha a tűz, láng és vihar sivatagi istensége volt). A
Kr.e. VI. századtól nevének kiejtése tabu.

A zsidó nép nem ismeri el más népek, más városok isteneit.

Izrael Isten választott népe. A választott néppel az Úr szövetséget kötött, melyet megerősített azzal,
hogy törvényt adott népének. Ez a Tóra. A törvények legfontosabb csoportja a Tízparancsolat, melyet
Isten két kőtáblán nyújtott át az egyiptomi kivonulás vezetőjének, Mózesnek. A törvény szabályozza
az adásvételt, öröklést, házasságot, büntetést, a vallási szertartások rendjét.
A vallás szentként tiszteli az ősatyákat (pátriarchákat). Az ősatyák (Ábrahám, Izsák, Jákob)
kötötték az Úrral az első szövetségeket. A szövetségkötés jelképe a körülmetélés.

Miután a nép újra s újra eltávolodik a törvénytől a szövetséget újra meg újra meg kell újítani. Erre
hivatottak a próféták. A próféták ápolják a hagyományt, a Talmudot is. A Talmud a Kr.e. V.
századtól a Kr.u. V. századig tartó korszak vitáinak, bölcsességeinek, szónoklatainak
gyűjteménye.

Jahve kultuszának középpontja a jeruzsálemi templom. Itt helyezték el a „frigyládát”, mely a

szövetség jelképe, s benne Mózes két kőtábláját.

Izrael hanyatlása
Salamon uralkodása alatt egyre nő az elégedetlenség (pl. a magas adók stb. miatt). Júdea és Izrael
elszakad egymástól. A tömegek romló életkörülményei és a vezető réteg távolodása Jahve kultuszától
elégedetlenséghez vezetett. Látnokok, jósok léptek fel (a legismertebb Illés próféta), akik egyaránt
ostorozták a nép kifosztását és az elfordulást Jahvétól. Ezek a próféták maguk köré gyűjtötték a népet,
s megjövendölték Isten büntetését az idegen istenek tisztelete miatt. Az idegen támadás pedig be is
következett:

Kr.e. 925-ben az egyiptomiak kifosztják Jeruzsálemet (Sesonk fáraó).

Kr.e. 721-ben az asszírok (II. Sarrukin) támadása következik be. Az asszírok a zsidó lakosság egy
részét Asszíriába telepítik. Ezzel az északi országrész megsemmisült. A déli terület – Judea – a teljes
meghódolás és adófizetés árán menekült meg a pusztulástól, és átvészelte a véres hódítások korát.
Jeruzsálem urai változtattak belső politikájukon: az egység érdekében kiegyeztek a próféták
mozgalmával, és könnyítettek a nép sorsán. Szakítottak az idegen kultuszokkal, és csak Jahvét
ismerték el a zsidók egyetlen istenének, s csak az ő jeruzsálemi szentélyében lehetett tisztelni az Istent.
De a déli országrész sem kerülte el a megpróbáltatásokat:

Kr.e. 587-ben az újbabilóni birodalom szállja meg Jeruzsálemet (Nabu-kudurri-uszur). Ekkor

történik meg a zsidó nép jelentős részének Babilónba telepítése. (Lásd „babilóni fogság”. A fogság
időszakában jelentős változás történt vallási életükben. Jahve a zsidók felett uralkodó egyetlen
istenségből a mindenség teremtőjévé és a földkerekség egyetlen istenévé vált. Jeremiás próféta
megjövendölte a nép visszatérését, a megváltást.) A visszatérés 52 év múlva valósul meg, amikor a
perzsák elfoglalják Babilónt, s ez lehetővé teszi a visszatérést.

1 Az Ószövetség a tárgyalt események után kb. 500 évvel keletkezett.

2 Ábrahám Mezopotámiában, Úr városában élt családjával. Egy alkalommal elpusztította az ember

által készített istenszobrokat, ezért el kellett hagynia szülőföldjét. Hárán városába települt át, de innen
is tovább ment az Úr parancsára Kánaán felé. Idős korában született fia, Izsák. Az ő gyermeke volt
Jákob, s az ő 12 fia már a 12 zsidó törzset jelképezi. Az éhínség elől Jákob fiai Egyiptomba
vándoroltak. A legkisebb testvér, József jóvoltából a zsidók békében éltek és sokasodtak Egyiptom
földjén. De az egyiptomiak megirigyelték gyarapodásukat és szembefordultak velük. A fáraó el akarta
pusztítani őket. Elrendelték, hogy a zsidó fiúgyermekeket öljék a Nílusba. Az egyik fiúcskát, Mózest
azonban vesszőkosárba tették, s úgy eresztették a vízre. Őt a fáraó lánya találta meg, felneveltette, s
előkelő férfiú lett belőle. Mikor vérei mellé állt, menekülnie kellett. A Sinai-félszigeten kóborolt. A
zsidók istene, Jahve égő csipkebokor képében megjelent neki, s elküldte őt, hogy hozza ki népét
Egyiptomból, s vezesse őket Kánaán földjére. Mózes teljesítette Jahve parancsát, s nagy nehézségek
árán kivezette népét Egyiptomból. A sivatagban az Úr táplálta a zsidókat, s törvényt adott választott
népének. Kemény harcok árán végül Mózes Kánaán határáig vezette népét, de ő már nem léphetett az
új haza földjére.
4 Dániel, a Júdeából származó előkelő ifjú a babilóni király fogságában sínylődött, s látnoki
képességeinél fogva meg tudta fejteni Belsaccar király álmait. A király álmában hatalmas
szoborkolosszus jelent meg, melynek feje aranyból, melle és karjai ezüstből, hasa és oldalai rézből,
lábszárai vasból, lábai pedig vasból és agyagból voltak. A szobrot egy kő ledöntötte. Ebből Dániel az
agyaglábú babilóni kolosszus ledőlését jósolta. „Megmérettettél és könnyűnek találtattál”. (Mene,
tekel, ufarszin). S valóban, a várost még az álomfejtés éjjelén elfoglalták a perzsák.

A kereszténység kialakulása és főbb tanításai.

Palesztina: A Rómaiak nevezték így, a régi Júdea és Izrael területét.
A zsidók között nagy a Messiás-várás. A zsidók egy része római nagyvárosokban,
diaszpórákban éltek. A legnagyobb diaszpóra Alexandriában volt. Az itteni zsidók átvették a
hellenista műveltséget, és megismertették a görög nyelvű világot az egyistenhittel.
(Farizeusok: a Biblia előírásait szó szerint betartó zsidó réteg.).
Jézus Krisztus
Heródes uralkodása alatt (Krisztus előtt 37-4) született, Betlehemben, és Názáretben
nevelkedett.
Jézus 30 évesen kezd el prédikálni. Legfőbb parancsolata: hit Istenben és a szeretet egymás
iránt. Állandó összeütközésben van a farizeusokkal.
Pontius Pilatus (Krisztus után 26-36) Júdea helytartója.
Jézust perbe fogják a farizeusok és elítélik. Hamarosan feltámadt, a hívők reménységére.
Az egyház kialakulása

 Péter apostol Jeruzsálemben létrehozza az első gyülekezetet (ősgyülekezet.) Teljes

vagyonközösségben éltek.
 Pál apostol terjeszti el a kereszténységet a többi provinciában és Rómában is.
Római polgár volt, Tarsusban született, farizeusnak nevelték.
 Igazi egyházszervezés a II. Században következik be, amikor a gazdagok előtt is
megnyílnak a keresztény gyülekezetek: a nagyközösséget felváltja a gyülekezetben a
szegények iránti gondoskodás (diakónia). Igazán nagy egyház lesz.
 A gyülekezet vezetője az episzkoposz (püspök), az idősebbek segítették a munkáját
(presbiterek), később belőlük alakult ki a papság.
 A provinciák püspökei zsinatokra gyűltek össze, ahol a hitről és a Bibliáról
beszélgettek.
 A Krisztus utáni II. Században alakult ki az újszövetség végleges formája.
 A tartomány legnagyobb városának püspöke a metropolita különös tekintélyre tesz
szert.
 Az egyház igazából a III. Századra válik birodalmi tényezővé, mivel sok befolyásos
ember van a tagjai között.

Tana: a Szentháromság egy Isten. (Az atya, a fiú, a szentlélek).