6.

A bölcsesség tava

Valamikor régen a semmi határán volt egy nagy tó. Ebben a tóban egy kis zöld sziget virított. A
szigeten sok teknős élt, amelyek vígan töltötték ott napjaikat, mivel élelem volt bőven. A tóban élt
egy öreg krokodil. Olyan öreg volt, hogy már alig akadt foga, és bizony már ritkán jutott elegendő
vacsorájához. A teknősök nem nagyon távolodtak el a szigettől, a krokodil meg már túl lassú volt a
szárazföldön, mert mire odaért hozzájuk, azok már elbújtak a teknőjükbe. Elérkezett viszont az idő,
amikor a teknősöknek ki kellett menni a tó partjára, hogy költhessenek, mert a sziget erre nem volt
alkalmas. Tudták, hogy a krokodil figyeli őket, ezért így tanakodtak. – Ez a krokodil már vén. Ha
mindannyian együtt indulunk a partra, akkor sokan megmenekülünk!- mondták egymásnak majd
úgy is tettek. A  krokodil egyet még zsákmányul tudott ejteni, de a többit képtelen volt elkapni. A
teknősök visszafelé ugyanúgy jutottak a szigetre. Utolsóként aztán egy kacska lábú páncélos úszott
át a szigetről a partra, de a krokodil elébe került. A teknős, látván, hogy nincs menekvés, így szólt a
krokodilhoz: -Tudtam én hogy találkozunk szomszéd!
A krokodilnak gonoszul villant a szeme, és így válaszolt: -Ha tudtad, akkor azt is tudod, hogy ütött
az utolsó órád! Azzal már tátotta is a hatalmas száját, hogy elnyelje a teknőst.
- Várj egy szóra!-kezdte az- ha most nem engedsz ki a partra, a jövőben felkopik az állad. Én
ugyanis tudom, hogy azok, akik már visszaértek a szigetre, rossz helyre tették a tojásaikat, mert ott
ember jár. Ha az én kicsinyeim nem kelnek ki, akkor a tóban nem lesz majd több teknős.
-Miért ne ennélek meg most? Hiszen ki tudja mi lesz holnap!?-válaszolta a krokodil.
-Azért, mert ahogy a mondás tartja, az okosnak minden házhoz jön, a bolondnak mindenhova futni
kell. Visszafele magam jövök ide, önként – mondta a kacska lábú. A krokodil elengedte a
kacskalábú teknőst, az pedig lerakta a tojásait, és nyugodtan indult visszafelé a  krokodilhoz. Az
csodálkozva kérdezte: – Miért nem menekültél el amíg volt lehetőséged? Most bizonyosan
meghalsz.
-A halál mindenkinek bizonyos, de én tudok valamit, ami jobban érdekel nálam.-válaszolta a
kacskalábú.
-Ki vele gyorsan, mert fogytán a türelmem-mondta mérgesen a másik.- Nem messze ide van egy
másik tó, ahol fiatal bivalyok fürdőznek. Ők nem olyan rágósak, mint én. Ha most is elengedsz,
megmondom merre van az a tó.
A krokodil beleegyezett,  a kacskalábú pedig ismét egér utat nyert. Teltek, múltak az évek, és a
teknősök tavában valóban csak kacskalábú páncélosok maradtak. Ismét elkövetkezett a költés ideje.
A teknős, aki annak idején megmenekült, tudta, hogy a közelben lesben vár rájuk a krokodil, ezért
odakiáltott neki.
- Hogy megy sorod szomszéd!?- Ne próbálkozz! Kétszer becsaptál harmadszor nem menekülsz.
-Ugyan hová gondolsz, szomszéd én mindig igazat mondtam neked! Talán látsz nem kacska lábú
teknőst, vagy nem volt bivaly a másik tóban?-kérdezte a kacskalábú mosolyogva.
-De igen, csakhogy a bivalynak gazdája is volt, ép csak megúsztam a dolgot.
-Akkor biztos nem érdekel, hogy a tóba, ahol a bivalyok voltak, most egy ifjú krokodillány
költözött. Ahogy mondod, a parton emberek várnak, de én tudom, hogy átjuthatsz egyik tóból a
másikba egy hasadékon át. Menj és nézd meg magad ha nem hiszed!-mondta a teknős. A krokodil
elmerült a vízben, a tengősök pedig soha többet nem látták. A kacskalábú azt ugyanis nem említette,
hogy az átjáró szűkül, így az öreg hüllő beszorult, és ott fulladt meg.
A kacskalábú páncélos meg így szólt az utódaihoz:- Gyermekeim! Van a világban három nagy
ellensége a túlélés bölcsességének. Az egyik a telhetetlenség, a másik a csak érzéki vágy, a
harmadik pedig azt gondolni, hogy nincs nálunk jobb. A teknősök ezután boldogan és békében éltek
a tóban, míg meg nem haltak, ha valaki nem hiszi járjon utána.

(Kee toulaalt népmesék)