HARMADIK FEJEZET

K¥¢£a minden inkarnáció forrása

1. VERS
s¡ta uv§ca
jag¥he pauru¢a° r¡pa° bhagav§n mahad-§dibhi¤
sambh¡ta° ¢o¨aªa-kalam §dau loka-sis¥k¢ay§
s¡ta¤ uv§ca—S¡ta így szólt; jag¥he—elfogadta; pauru¢am—puru¢a inkarnációként való
teljes kiterjedés; r¡pam—formát; bhagav§n—az Istenség Személyisége; mahat-§dibhi¤—az
anyagi világ összetevõivel; sambh¡tam—így ment végbe a teremtése; ¢o¨aªa-kalam—a
tizenhat elsõdleges alapelemnek; §dau—kezdetben; loka—az univerzumok; sis¥k¢ay§—a
teremtés szándékával.
S¡ta így szólt: A teremtés kezdetén az Úr elõször a puru¢a inkarnáció univerzális
formájába terjesztette ki Magát, s megnyilvánította az anyagi teremtés minden
összetevõjét. Elõször az anyagi tett tizenhat alapelemét teremtette meg, az anyagi
univerzum teremtésének szándékával.
MAGYARÁZAT: A Bhagavad-g¦t§ kijelenti, hogy az Istenség Személyisége, ¼r¦ K¥¢£a az
anyagi univerzumokat teljes kiterjedései révén tartja fenn. Ez a puru¢a forma így ugyanezt az
elvet erõsíti meg. Az eredeti Istenség Személyisége, V§sudeva, az Úr K¥¢£a, aki Vasudeva
király vagy Nanda király fiaként híres, minden gazdagsággal, minden erõvel, minden
dicsõséggel, minden szépséggel, minden tudással és minden lemondással teljes. Fenségének
egy része személytelen Brahmanként nyilvánul meg, egy része pedig Param§tm§ként. Az
Istenség Személyisége, ¼r¦ K¥¢£a puru¢a formája az Úr eredeti Param§tm§ megnyilvánulása.
Az anyagi teremtésben három puru¢a forma van. Ez a forma, amely K§ra£odakaª§y¦
Vi¢£uként ismeretes, az elsõ a három közül. A másik kettõt Garbhodakaª§y¦ Vi¢£uként és
K¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£uként ismerik. A továbbiakban sorra megismerjük ezeket. A számtalan
univerzum K§ra£odakaª§y¦ Vi¢£u pórusaiból áradt ki, s az Úr minden egyes univerzumba
behatol mint Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u.
A Bhagavad-g¦t§ azt is megemlíti, hogy az anyagi világ bizonyos idõközönként
megteremtõdik, majd újra elpusztul. Ez a teremtés és pusztítás a legfelsõbb akarat által, a
feltételekhez kötött lelkek, a nitya-baddha élõlények miatt történik. A nitya-baddha, azaz
feltételekhez kötött élõlények énérzettel — aha¯k§ra — rendelkeznek, s ez érzékkielégítésre
ösztönzi õket, amelyre azonban alaptermészetük miatt nem képesek. Az Úr az egyetlen
élvezõ, mindenki más csupán az élvezet tárgyául szolgál. Az élõlények alárendelt élvezõk. Az
örökre feltételekhez kötött élõlények azonban — megfeledkezve errõl az eredeti helyzetrõl —
nagyon vágynak az élvezetre. Az anyagi világban megkapják az anyag élvezetének
lehetõségét, ugyanakkor arra is lehetõséget kapnak, hogy megértsék alapvetõ helyzetüket.
Azok a szerencsés élõlények, akik megértik az igazságot, és sok-sok anyagi világbeli születés
után meghódolnak V§sudeva lótuszlábai elõtt, csatlakoznak az örökké felszabadult lelkekhez,
s így beléphetnek Isten birodalmába. Ezeknek a szerencsés élõlényeknek ezek után már nem
kell visszatérniük az átmeneti anyagi teremtésbe. Azok viszont, akik nem értették meg az
alapigazságot, az anyagi teremtés megsemmisülésekor újra belemerülnek a mahat-tattvába.
Amikor a teremtés újra elkezdõdik, a mahat-tattva újra kiárad. Ez a mahat-tattva tartalmazza
az anyagi megnyilvánulások minden összetevõjét, a feltételekhez kötött lelkeket is beleértve.
A mahat-tattva elsõdlegesen tizenhat részre oszlik: az öt durva anyagi elemre és a tizenegy
cselekvõ eszközre vagy érzékre. Olyan ez, mint a felhõ a tiszta égen. A lelki világban
szétterjed a Brahman-sugárzás, s az egész rendszert a lelki fény árasztja el. A mahat-tattva a
hatalmas, határtalan lelki világ egyik sarkában gyûlik össze, s azt a részt, amelyet a mahat-
tattva betakar, anyagi világnak nevezzük. A lelki égnek ez a része, amelyet mahat-tattvának
neveznek, csupán jelentéktelen hányada a teljes lelki világnak. A mahat-tattván belül
számtalan univerzum van, melyek mindegyikét együttesen K§ra£odakaª§y¦ Vi¢£u, azaz
Mah§-Vi¢£u teremti, aki pillantását rávetve termékenyíti meg az anyagi világot.
2. VERS
yasy§mbhasi ªay§nasya yoga-nidr§° vitanvata¤
n§bhi-hrad§mbuj§d §s¦d brahm§ viªva-s¥j§° pati¤
yasya—akié; ambhasi—a vízben; ªay§nasya—lefekszik; yoga-nidr§m—meditációban
alszik; vitanvata¤—segít; n§bhi—köldök; hrada—a tóból; ambuj§t—a lótuszból; §s¦t—
megnyilvánult; brahm§—az élõlények nagyatyja; viªva—az univerzum; s¥j§m—a mérnökök;
pati¤—mester.
A puru¢a egy része az univerzum vizére fekszik. Köldökének tavából egy lótusz szára
hajt ki, a lótusz szárának tetején nyíló virágból pedig megnyilvánul Brahm§, az
univerzum irányítóinak mestere.
MAGYARÁZAT: Az elsõ puru¢a K§ra£odakaª§y¦ Vi¢£u, akinek pórusaiból a számtalan
univerzum kiárad. A puru¢a minden egyes univerzumba behatol mint Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u.
A testébõl áradó víz félig megtölti az univerzumot, s Õ ráfekszik erre a vízre. Garbhodakaª§y¦
Vi¢£u köldökébõl hajt ki a lótuszvirág szára, amelynek virágán Brahm§ megszületett. Brahm§
az élõlények atyja és az irányító félistenek mestere, akik az univerzum rendjének tökéletes
megtervezésével és mûködésével törõdnek. A lótusz szárának belsejében a tizennégy
bolygórendszer található, amelyen belül a Föld középen helyezkedik el. Felette más,
magasabb rendû bolygórendszerek vannak, s a legfelsõ bolygórendszer Brahmaloka, azaz
Satyaloka. A földi bolygórendszertõl lefelé hét alsóbb bolygórendszer található, amelyeket az
asurák és más hasonló, materialista élõlények népesítenek be.
Garbhodakaª§y¦ Vi¢£utól ered K¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£u, aki az élõlények közös Param§tm§ja.
Harinak nevezik, s Belõle származik az univerzumon belül megjelenõ minden inkarnáció.
A következtetés tehát az, hogy a puru¢a-avat§ra három formában nyilvánul meg: az elsõ
K§ra£odakaª§y¦ Vi¢£u, aki az anyagi összetevõk teljességét teremti meg a mahat-tattvában, a
második Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u, aki behatol minden egyes univerzumba, a harmadik pedig
K¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£u, aki minden szerves és szervetlen anyagi dolog Param§tm§ja. Aki ismeri
az Istenség Személyiségének e teljes kiterjedéseit, az megfelelõ ismerettel rendelkezik
Istenrõl, és így megszabadul a születés, a halál, az öregség és a betegség anyagi feltételeitõl,
ahogyan ezt a Bhagavad-g¦t§ is megerõsíti. Ez a ªloka a Mah§-Vi¢£uról szóló ismereteket
összegzi. Mah§-Vi¢£u saját akaratából fekszik a lelki világ egy részében. A k§ra£a óceánra
fekszik, ahonnan anyagi természetére veti pillantását, megteremtve ezzel a mahat-tattvát. Így
feltöltõdve az Úr energiájával, az anyagi természet egyszerre megszámlálhatatlan
univerzumot teremt, ahogyan a fa borul díszbe számtalan érett gyümölccsel, amikor elérkezik
az ideje. A fa magját a kertész elveti, s a fa vagy a bokor idõvel számtalan gyümölcsöt hoz.
Semmi sem történhet ok nélkül. A K§ra£a-óceánt éppen emiatt Okozati-óceánnak hívják.
K§ra£a azt jelenti: „okozati”. Nem szabad ostobán elfogadnunk a teremtés ateista elméletét.
A Bhagavad-g¦t§ leírást ad az ateistákról: nem hisznek a teremtõben, de nem tudnak
elfogadható elmélettel szolgálni, amely magyarázatot adna a teremtésre. Az anyagi
természetnek nem áll hatalmában, hogy a puru¢a ereje nélkül teremtsen, mint ahogyan a
prak¥ti, azaz a nõ sem hozhat gyermeket a világra a puru¢ával, a férfival létesített kapcsolat
nélkül. A puru¢a megtermékenyít, a prak¥ti pedig világra hoz. Nem várhatjuk, hogy a kecske
nyakán lévõ bõrlebenybõl tej folyjon, még akkor sem, ha úgy látszik, mintha a tõgye lenne.
Éppen így nem szabad semmi teremtõerõt elvárnunk az anyagi összetevõktõl sem; a puru¢a
erejében kell hinnünk, aki megtermékenyíti a prak¥tit, a természetet. Mivel az Úr arra
vágyott, hogy meditálva leheverjen, az anyagi természet számtalan univerzumot teremtett
meg egyszerre, az Úr pedig mindegyikben lefekszik. Így teremtette meg az Úr akarata
egyszerre az összes bolygót, minden hozzá tartozó dologgal együtt. Az Úr korlátlan
energiával rendelkezik, ezért tökéletes tervei szerint úgy cselekedhet, ahogyan csak akar, bár
Neki személyesen semmit sem kell tennie. Nincs senki, aki Nála nagyobb vagy Vele egyenlõ
lenne. Ez a Védák határozata.
3. VERS
yasy§vayava-sa°sth§nai¤ kalpito loka-vistara¤
tad vai bhagavato r¡pa° viªuddha° sattvam ¡rjitam
 yasya—akié; avayava—testi kiterjedés; samsth§nai¤—elhelyezkedve benne; kalpita¤—
elképzelt; loka—lakott bolygók; vistara¤—különféle; tat vai—de az; bhagavata¤—az
Istenség Személyiségének; r¡pam—forma; viªuddham—tisztán; sattvam—létezés; ¡rjitam—
kiválóság.
Úgy mondják, az univerzum bolygórendszereinek mindegyike a puru¢a kiterjedt
testén helyezkedik el, ám Neki nincsen köze a megteremtett anyagi alkotórészekhez.
Teste a legteljesebb mértékben lelki.
MAGYARÁZAT: A Legfelsõbb Abszolút Igazság vir§±-r¡pájának vagy viªva-r¡pájának
elmélete fõleg a kezdõk számára van, akik nehezen tudnak az Istenség Személyiségének
transzcendentális formájára gondolni. Számukra a forma az anyagi világban tapasztalt formát
jelenti, ezért kezdetben szükség van egy ezzel ellentétben álló felfogásra az Abszolútat
illetõen, hogy az Úr energiájának kiterjedésére tudják összpontosítani figyelmüket. Ahogy az
elõbbiekben említettük, az Úr kiterjeszti energiáját a mahat-tattva formájában, amely minden
anyagi összetevõt tartalmaz. Az Úr energiakiterjedései és Maga az Úr bizonyos értelemben
nem különböznek egymástól, ugyanakkor azonban a mahat-tattva különbözik az Úrtól. Az Úr
energiája és az Úr Maga tehát egyszerre azonosak és különböznek is egymástól. A vir§±-r¡pa
tehát — különösen az imperszonalisták szemléletében — nem különbözik az Úr örök
formájától. Az Úr örök formája már létezik a mahat-tattva teremtését megelõzõen. Ez a vers
azt hangsúlyozza, hogy az Úr örök formája teljes mértékben lelki, azaz transzcendentális az
anyagi természet kötõerõihez képest. Az Úrnak ugyanezt a transzcendentális formáját
nyilvánítja ki belsõ energiája, inkarnációinak változatos megjelenései pedig mindig ugyanúgy
transzcendentálisak, a mahat-tattva érintésétõl mentesen.
4. VERS
paªyanty ado r¡pam adabhra-cak¢u¢§
sahasra-p§doru-bhuj§nan§dbhutam
sahasra-m¡rdha-ªrava£§k¢i-n§sika°
sahasra-mauly-ambara-ku£¨alollasat
paªyanti—lát; ada¤—a puru¢a formája; r¡pam—forma; adabhra—tökéletes; cak¢u¢§—
szemeivel; sahasra-p§da—lábak ezrei; ¡ru—combok; bhuja-§nana—kezek és arcok;
adbhutam—csodálatos; sahasra—ezrei; m¡rdha—fejek; ªrava£a—fülek; ak¢i—szemek;
n§sikam—orrok; sahasra—ezrei; mauli—virágfüzérek; ambara—ruhák; ku£¨ala—
fülbevalók; ullasat—ragyogó.
A bhakták tökéletes szemükkel rendkívülinek látják a puru¢a transzcendentális
alakját ezer és ezer lábával, combjával, karjával és arcával. Testén ezer és ezer fej, fül,
szem és orr van; ezernyi sisak és ragyogó fülbevaló díszíti, s virágfüzérek ékesítik.
MAGYARÁZAT: Jelenlegi anyagi érzékeinkkel semmit sem foghatunk fel a
transzcendentális Úrból. Az odaadó szolgálat folyamatával meg kell tisztítanunk érzékeinket,
s az Úr akkor felfedi Magát elõttünk. A Bhagavad-g¦t§ megerõsíti, hogy a transzcendentális
Urat csak a tiszta odaadó szolgálat által lehet megismerni. A Védák tehát megerõsítik, hogy
csak az odaadó szolgálat vezetheti az embert az Úrhoz, s csak az odaadó szolgálat fedheti fel
Õt. A Brahma-sa°hit§ szintén kijelenti, hogy az Úr mindig látható azok számára, akiknek
szemét az odaadó szolgálat írja borítja. Olyan emberektõl kell tehát ismereteket szereznünk az
Úr transzcendentális formájáról, akik valóban látják Õt tökéletes, az odaadó szolgálat írjával
bekent szemükkel. Az anyagi világban sem látunk mindent a saját szemünkkel; néha olyan
emberek tapasztalataira támaszkodunk, akik valóban láttak vagy megtettek valamit. Ha ez a
folyamata egy anyagi dolog megismerésének, akkor még tökéletesebben alkalmazható a
transzcendentális témák esetében. Csak türelemmel és kitartással tudjuk megismerni az
Abszolút Igazságra és az Õ különbözõ formáira vonatkozó transzcendentális tudást. Õ alak
nélküli a kezdõk számára, a gyakorlott szolga számára azonban transzcendentális formával
rendelkezik.
5. VERS
etan n§n§vat§r§£§° nidh§na° b¦jam avyayam
yasy§°ª§°ªena s¥jyante deva-tirya¯-nar§daya¤
etat—ez (a forma); n§n§—változatos; avat§r§£§m—az inkarnációk; nidh§nam—forrása;
b¦jam—mag; avyayam—elpusztíthatatlan; yasya—akinek; a°ªa—teljes része; a°ªena—a
teljes rész része; s¥jyante—teremt; deva—félistenek; tiryak—állatok; nara-§daya¤—emberi
lények és mások.
Ez a forma [a puru¢a második megnyilvánulása] a forrása és elpusztíthatatlan magja
az univerzumban megjelenõ különféle inkarnációknak. E forma részeibõl és
részecskéibõl jönnek létre az élõlények — a félistenek, az emberek és a többi élõlény.
MAGYARÁZAT: A puru¢a, miután megszámlálhatatlan univerzumot teremtett a mahat-
tattvában, mindegyikbe belehatolt mint a második puru¢a, Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u. Amikor
látta, hogy az univerzumban csupán az ûr és a sötétség uralkodik, pihenésre alkalmas hely
nélkül, félig feltöltötte az univerzumot az izzadságából származó vízzel, s ráfeküdt erre a
vízre. Ezt a vizet hívják Garbhodakának. Aztán köldökébõl kihajtott egy lótuszvirág szára, a
virág szirmain pedig világra jött Brahm§, az univerzum tervezésének mestermérnöke. Brahm§
lett az univerzum tervezõje, az Úr pedig Vi¢£uként Maga vállalta az univerzum fenntartását.
Brahm§ a prak¥ti rajogu£ájából származik, vagyis a természet szenvedély-kötõerejébõl,
Vi¢£u pedig a jóság minõségének Ura lett. Vi¢£u, mivel fölötte áll az összes kötõerõnek,
mindig mentes az anyagi vonzódástól. Errõl már korábban is beszéltünk. Brahm§tól
származik Rudra (¼iva), aki a tudatlanság, azaz a sötétség kötõerejéért felelõs. Az Úr
akaratából õ pusztítja el az egész teremtést. Ezért Brahm§, Vi¢£u és ¼iva mindhárman
Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u inkarnációi. Brahm§ból más félistenek — Dak¢a, Mar¦ci, Manu és
mások — öltenek testet, hogy élõlényekkel népesítsék be az univerzumot. Garbhodakaª§y¦
Vi¢£ut a Védákban a Garbha-stuti himnuszai dicsõítik, amelynek elején leírást találunk az
Úrról, akinek ezernyi feje van. Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u az univerzum Ura, s bár úgy tûnik,
hogy az univerzumon belül fekszik, Õ mindig transzcendentális. Ezt szintén elmagyaráztuk
már. Az a Vi¢£u, aki Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u teljes része, az univerzumban minden élet
Felsõlelke, s úgy ismerik, mint az univerzum fenntartója, K¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£u. Így érthetjük
meg az eredeti puru¢a három formáját. Az univerzumban minden inkarnáció K¢¦rodakaª§y¦
Vi¢£u kiáradása.
A különbözõ korszakokban más és más inkarnációk jelennek meg, végtelen számban.
Vannak közöttük kiemelkedõbbek, például Matsya, K¡rma, Var§ha, R§ma, N¥si°ha, V§mana
és sokan mások. Ezeket az inkarnációkat l¦l§ inkarnációknak hívják. Rajtuk kívül vannak
minõség-inkarnációk — Brahm§, Vi¢£u és ¼iva (vagy Rudra) —, akik az anyagi természet
kötõerõiért felelõsek.
Az Úr Vi¢£u nem különbözik az Istenség Legfelsõbb Személyiségétõl. Az Úr ¼iva
határhelyzetben van az Istenség Személyisége és az élõlények, a j¦vák között. Brahm§ mindig
j¦va-tattva. A legjámborabb élõlényt, az Úr legkiválóbb bhaktáját az Úr felhatalmazta azzal a
képességgel, hogy teremthessen — õt nevezik Brahm§nak. Hatalma olyan, mint a
drágaköveken és ékszereken visszatükrözõdõ nap ereje. Amikor nincs olyan élõlény, aki
Brahm§ helyzetét elfoglalhatná, az Úr Maga válik Brahm§vá s vállalja el e posztot.
Az Úr ¼iva nem közönséges élõlény. Õ az Úr teljes része, de mivel közvetlen
kapcsolatban áll az anyagi természettel, nincs teljes mértékig ugyanabban a transzcendentális
helyzetben, mint az Úr Vi¢£u. A különbség olyan, mint a különbség a tej és a túró között. A
túró nem más, mint tej, mégsem lehet tej helyett használni.
A következõ inkarnációk a Manuk. Brahm§ életének egy napja alatt (amely a mi
napévünkkel számolva négymillió-háromszázezerszer ezer év) tizennégy Manu jelenik meg.
Brahm§ egy hónapjában tehát négyszázhúsz, egy évében pedig ötezer-negyven Manu van.
Brahm§ — az õ idõszámítása alapján — száz évig él, ezért életében 5040 x 100, azaz 504 000
Manu élete ér véget. A számtalan univerzum mindegyikében van egy-egy Brahm§, s
mindannyian a puru¢a lélegzetvételnyi ideje alatt teremtõdnek meg és pusztulnak el.
Elképzelhetjük tehát, hány millió Manu kel életre a puru¢a egy lélegzetvétele alatt.
 A kiemelkedõ Manuk ebben az univerzumban a következõk: Yajña mint Sv§yambhuva
Manu, Vibhu mint Sv§roci¢a Manu, Satyasena mint Uttama Manu, Hari mint T§masa Manu,
Vaiku£±ha mint Raivata Manu, Ajita mint C§k¢u¢a Manu, V§mana mint Vaivasvata Manu
(jelenleg Vaivasvata Manu korában vagyunk), S§rvabhauma mint S§var£i Manu, ¹¢abha mint
Dak¢a-s§var£i Manu, Vi¢vaksena mint Brahma-s§var£i Manu, Dharmasetu mint Dharma-
s§var£i Manu, Sudh§m§ mint Rudra-s§var£i Manu, Yogeªvara mint Deva-s§var£i Manu és
B¥hadbh§nu mint Indra-s§var£i Manu. Ez a neve a tizennégy Manunak a 4 300 000 000 napév
alatt, amint azt az elõbb leírtuk.
Mellettük vannak a yug§vat§rák, a korszakok inkarnációi. A yugákat Satya-yugának,
Tret§-yugának, Dv§para-yugának és Kali-yugának nevezik. Minden yuga inkarnációjának
más színe van. Ezek a színek a fehér, a vörös, a fekete és a sárga. A Dv§para-yugában az Úr
K¥¢£a jelent meg, fekete színben, a Kali-yugában pedig az Úr Caitanya, sárgában.
A kinyilatkoztatott írások az Úr minden inkarnációjáról említést tesznek. Egyetlen
szélhámos sem válhat inkarnációvá, mert az inkarnációkat a ª§strák megemlítik. Egy
inkarnáció sohasem állítja magáról, hogy õ inkarnáció, hanem a nagy bölcsek jelentik ezt ki a
kinyilatkoztatott írásokban leírt jelek alapján. A kinyilatkoztatott írások az inkarnáció külsõ
jegyeirõl és sajátos küldetésérõl beszélnek, amelyet végrehajt.
A közvetlen inkarnációk mellett számtalan felhatalmazott inkarnáció is létezik. Ezekrõl
szintén írnak a kinyilatkoztatott írások. Vannak közöttük közvetve és közvetlenül
felhatalmazott inkarnációk. Amikor közvetlenül kapták a felhatalmazást, akkor
inkarnációknak, amikor pedig közvetve, akkor vibh¡tiknak nevezik õket. Közvetlenül
felhatalmazott inkarnációk a Kum§rák, N§rada, P¥thu, ¼e¢a, Ananta és mások. Ami a
közvetett inkarnációkat illeti, a Bhagavad-g¦t§ Vibh¡ti-yoga fejezete részletes leírást ad róluk.
Mindezen különbözõ inkarnációk forrása Garbhodakaª§y¦ Vi¢£u.
6. VERS
sa eva prathama° deva¤ kaum§ra° sargam §ªrita¤
cac§ra duªcara° brahm§ brahmacaryam akha£¨itam
sa¤—az; eva—bizonyára; prathamam—elõször; deva¤—a Legfelsõbb Úr; kaum§ram—a
Kum§ráknak (nõtlennek) nevezett; sargam—teremtés; §ªrita¤—alatt; cac§ra—végrehajtott;
duªcaram—nagyon nehéz megtenni; brahm§—a Brahman rendjében; brahmacaryam—
fegyelmezett az Abszolút (Brahman) megvalósítása érdekében; akha£¨itam—töretlen.
A teremtés kezdetén elõször Brahm§ négy nõtlen fia élt [a Kum§rák], akik cölibátust
fogadva szigorú lemondásokat vállaltak magukra az Abszolút Igazság megvalósítása
érdekében.
MAGYARÁZAT: Az anyagi világ létrehozása, fenntartása majd újra megsemmisítése
adott idõközönként történik. A teremtéseket Brahm§, a teremtés élõlényeinek atyja típusától
függõen különféle nevekkel látták el. A Kum§rák — ahogyan a fentiekbõl kitûnik — az
anyagi világ Kaum§ra teremtésében jelentek meg. Hogy a Brahman-megvalósítás folyamatát
tanítsák nekünk, szigorú önfegyelmezõ tetteket vállaltak, nõtlenséget fogadva. A Kum§rák
felhatalmazott inkarnációk voltak. Mindannyian képzett br§hma£ákká váltak, még mielõtt
szigorú, fegyelmezõ tetteiket végrehajtották volna. Példájuk azt mutatja, hogy az embernek
elõször egy br§hma£a tulajdonságaira kell szert tennie, nem pusztán a születés, hanem a
megvalósítás alapján, s csak ezután járhatja végig a Brahman-megvalósítás útját.
7. VERS
dvit¦ya° tu bhav§y§sya ras§tala-gat§° mah¦m
uddhari¢yann up§datta yajñeªa¤ saukara° vapu¤
dvit¦yam—a második; tu—de; bhav§ya—a jólétért; asya—ennek a földnek; ras§tala—a
legalsó rész; gat§m—eltávozott; mah¦m—a föld; uddhari¢yan—emel; up§datta—
megalapozva; yajñeªa¤—a tulajdonos vagy legfelsõbb élvezõ; saukaram—disznó; vapu¤—
inkarnáció.
 Minden áldozat legfelsõbb élvezõje egy vadkan-inkarnációként jelent meg [a
második inkarnáció], s a föld javát szolgálva kiemelte a bolygót az univerzum alsó
régiójából.
MAGYARÁZAT: Ez a vers megmutatja, hogy a szentírások az Istenség Személyisége
minden egyes inkarnációjának esetében említést tesznek a sajátos tettrõl, amelyet végrehajt.
Nincsen olyan inkarnáció, amely ne rendelkezne sajátságos, minden esetben rendkívüli
feladattal, amelyet egyetlen közönséges élõlény sem hajthat végre. A vadkan-inkarnáció
kiemelte a földet a plutói térség szennyes közegébõl. Egy piszkos helyrõl valamit fölvenni
vaddisznóra jellemzõ tett, s a mindenható Istenség Személyisége bemutatta ezt a csodát az
asuráknak, akik a földet egy szennyezett térségben rejtették el. Az Istenség Személyisége
számára semmi sem lehetetlen, s annak ellenére, hogy egy vadkan szerepét öltötte Magára,
mindig transzcendentális szinten marad, s a bhakták imádják Õt.
8. VERS
t¥t¦yam ¥¢i-sarga° vai devar¢itvam upetya sa¤
tantra° s§tvatam §ca¢±a nai¢karmya° karma£§° yata¤
t¥t¦yam—a harmadik; ¥¢i-sargam—a ¥¢ik korszaka; vai—bizonyára; devar¢itvam—a
félistenek bölcseként megjelent inkarnáció; upetya—elfogadva; sa¤—õ; tantram—a Védák
magyarázata; s§tvatam—amely különösen az odaadó szolgálatra irányul; §ca¢±a—
összegyûjtött; nai¢karmyam—nem gyümölcsözõ; karma£§m—a munkának; yata¤—
amelyikbõl.
A ¥¢ik korszakában az Istenség Személyisége megjelent a harmadik felhatalmazott
inkarnáció, Devar¢i N§rada alakjában, aki nagy szent a félistenek között. Õ az, aki
egybegyûjtötte a Védák azon magyarázatait, amelyek az odaadó szolgálattal
foglalkoznak, s amelyek a nem gyümölcsözõ tettekre ösztönöznek.
MAGYARÁZAT: A nagy N§rada ¹¢i, az Istenség Személyiségének felhatalmazott
inkarnációja szerte az univerzumban hirdeti az odaadó szolgálatot. Az Úr nagy bhaktái az
egész univerzumban, a különféle bolygókon és a különféle fajokban mind az õ tanítványai.
¼r¦la Vy§sadeva, a ¼r¦mad-Bh§gavatam összeállítója szintén egyike tanítványainak. N§rada a
N§rada-pañcar§tra szerzõje, amely a Védákat magyarázza, különösen az Úr odaadó
szolgálatát tartva szem elõtt. A N§rada-pañcar§tra arra tanítja a karm¦kat, vagyis a
gyümölcsözõ munkát végzõket, hogyan szabaduljanak meg a gyümölcsözõ tettek kötelékétõl.
A feltételekhez kötött lelkek legtöbbje vonzódik a gyümölcsözõ tettekhez, mert saját
verítékük árán akarják élvezni az életet. Az egész univerzumot a gyümölcsözõ munkát végzõk
népesítik be, a lét minden formájában. A gyümölcsözõ munka magában foglal minden anyagi
gyarapodásra vonatkozó tervet is. A természet törvénye azonban gondoskodik arról, hogy
minden tettnek meglegyen az eredménye, a visszahatása, s a tett végrehajtóját megkötik e
visszahatások — legyenek akár jók, akár rosszak. A jó tett eredménye a viszonylagos anyagi
bõség, míg a rossz tett visszahatása a viszonylagos anyagi boldogtalanság. Az anyagi
körülmények azonban — legyen az úgynevezett boldogság vagy úgynevezett
boldogtalanság — végül is csak boldogtalansághoz vezetnek. Az ostoba materialisták nem
tudják, hogyan érhetik el a feltételek nélküli állapot szintjén tapasztalható örök boldogságot.
¼r¦ N§rada tudatja ezekkel az ostoba, gyümölcsözõ munkát végzõ emberekkel, hogyan lehet
az igazi boldogságot megvalósítani. Arra tanítja e világ beteg embereit, hogyan léphetnek
jelenlegi tetteikkel a lelki felszabadulás útjára. Az orvos a betegnek azt javasolja, hogy
tejterméket csak túró formájában egyen emésztési bántalmai miatt, amelyek egy másik
tejtermék fogyasztásának következményei. Tehát lehet, hogy a betegség oka és a betegség
ellenszere egy és ugyanaz, ám a bajt olyan jártas orvosnak kell kezelnie, mint N§rada. A
Bhagavad-g¦t§ szintén azt a megoldást ajánlja, hogy az ember szolgálja munkája
gyümölcsével az Urat, s ez elvezeti majd a nai¢karmya, a felszabadulás útjára.
9. VERS
turye dharma-kal§-sarge nara-n§r§ya£§v ¥¢¦
bh¡tv§tmopaªamopetam akarot duªcara° tapa¤
 turye—a sorban a negyedikben; dharma-kal§—Dharmar§ja feleségétõl; sarge—született;
nara-n§r§ya£au—Nara és N§r§ya£a nevû; ¥¢¦—bölcsek; bh¡tv§—válik; §tma-upaªama—az
érzékek szabályozása; upetam—eléréséért; akarod—vállal; duªcaram—nagyon szigorú;
tapa¤—vezeklés.
A negyedik inkarnációban az Úr Nara és N§r§ya£a, Dharma király feleségének iker
fiai alakjában jelent meg, és szigorú, példamutató vezekléseket vállalt Magára az
érzékek fegyelmezése érdekében.
MAGYARÁZAT: Ahogyan ¹¢abha király elmondta fiainak, a tapasya, a vezeklés
önkéntes elfogadása a Transzcendens megvalósításáért az emberi lény egyetlen kötelessége.
Az Úr is ezt tette, példát mutatva, hogy tanítson bennünket. Az Úr nagyon kegyes a
feledékeny lelkekhez. Õ Maga jön el, itthagyja a szükséges útmutatást, s jó fiait is elküldi
mint képviselõit, hogy visszahívják Hozzá az elesett lelkeket. Nem is olyan régen —
mindenki emlékezhet rá — az Úr Caitanya szintén ezzel a szándékkal jelent meg: hogy
különleges kegyével áldja meg az elesett lelkeket az ipar e vaskorszakában. N§r§ya£a
inkarnációját mind a mai napig imádják Badar¦-n§r§ya£ánál, a Himalája hegyláncai között.
10. VERS
pañcama¤ kapilo n§ma siddheªa¤ k§la-viplutam
prov§c§suraye s§¯khya° tattva-gr§ma-vinir£ayam
pañcama¤—az ötödik; kapila¤—Kapila; n§ma—nevû; siddheªa¤—a legkiválóbb a
tökéletesek között; k§la—idõ; viplutam—elveszett; prov§ca—mondta; §suraye—az Ýsurinak
nevezett br§hma£ának; s§¯khyam—metafizika; tattva-gr§ma—a teremtõ elemek összessége;
vinir£ayam—magyarázat.
Az ötödik inkarnáció, akit Úr Kapilának hívnak, a legkiválóbb a tökéletes élõlények
között. Õ az, aki elmagyarázta a teremtõ elemek és a metafizika tudományát Ýsuri
Br§hma£ának, mert az idõk során e tudás feledésbe merült.
MAGYARÁZAT: Huszonnégy teremtõ elem van, és a S§¯khya filozófia mindegyiket
részletesen elmagyarázza. Az európai tudósok a S§¯khya filozófiát általában metafizikának
nevezik. A s§¯khya etimológiai jelentése: „ami az anyagi elemek analízise által nagyon
világos magyarázattal szolgál”. Ezzel elõször az Úr Kapila foglalkozott, akirõl itt azt az
állítást olvashatjuk, hogy Õ az ötödik az inkarnációk sorában.
11. VERS
¢a¢±ham atrer apatyatva° v¥ta¤ pr§pto 'nas¡yay§
§nv¦k¢ik¦m alark§ya prahl§d§dibhya ¡civ§n
¢a¢±ham—a hatodik; atre¤—Atrinak; apatyatvam—fiúi kapcsolat; v¥ta¤—imádkozva
érte; pr§pta¤—elért; anas¡yay§—Anas¡y§tól; §nv¦k¢ik¦m—a transzcendencia témájában;
alark§ya—Alarkának; prahl§da-§dibhya¤—Prahl§dának és másoknak; ¡civ§n—beszélt.
A puru¢a hatodik inkarnációja a bölcs Atri fia volt. Anas¡y§ méhébõl született, aki
egy inkarnációért imádkozott. A transzcendensrõl beszélt Alarkának, Prahl§dának és
másoknak [Yadunak, Haihayának stb.].
MAGYARÁZAT: Az Úr megjelent mint Datt§treya, Atri ¹¢i és Anas¡y§ fia. Datt§treya,
az Úr inkarnációja születésének történetét a Brahm§£¨a Pur§£a írja le, az odaadó feleség
történetével kapcsolatban. Ott olvashatjuk, hogy Anas¡y§, Atri ¹¢i felesége a
következõképpen imádkozott az Úr Brahm§hoz, az Úr Vi¢£uhoz és az Úr ¼ivához: „Kedves
Uraim! Ha elégedettek vagytok velem, s ha azt kívánjátok, hogy áldást kérjek tõletek, akkor
azért könyörgöm, hogy egyesüljetek, s legyetek fiammá!” Azok beleegyeztek, s
Datt§treyaként megjelenve az Úr elmagyarázta a lélek filozófiáját. Fõképpen Alarkát,
Prahl§dát, Yadut és Haihayát tanította.
12. VERS
tata¤ saptama §k¡ty§° rucer yajño 'bhyaj§yata
sa y§m§dyai¤ sura-ga£air ap§t sv§yambhuv§ntaram
tata¤—azután; saptame—a sorban a hetedik; §k¡ty§m—Ýk¡ti méhében; ruce¤—Praj§pati
Rucitól; yajña¤—az Úr inkarnációja, Yajña; abhyaj§yata—megjelent; sa¤—Õ; y§ma-
§dyai¤—Y§mával és másokkal; sura-ga£ai¤—a félistenekkel; ap§t—uralkodott;
sv§yambhuva-antaram—Sv§yambhuva Manu idejének lejártakor.
A hetedik inkarnáció Yajña volt, Praj§pati Ruci és felesége, Ýk¡ti fia. Õ uralkodott
Sv§yambhuva Manu idejének lejártakor, a félistenek segítségével, akik között fia, Yama
is ott volt.
MAGYARÁZAT: A félistenek betöltötte vezetõ posztokat — amelyek az anyagi világ
rendjének fenntartását szolgálják — magas szinten álló jámbor élõlények kapják meg. Amikor
nincs ilyen jámbor élõlény, akkor az Úr jelenik meg mint Brahm§, Praj§pati, Indra stb., és
vállalja Magára e feladatot. Sv§yambhuva Manu idejében (jelenleg Vaivasvata Manu korában
vagyunk) nem volt élõlény, aki alkalmas lett volna arra, hogy Indra — Indraloka (a mennyek)
királya — posztját betöltse. Ekkor az Úr Maga lett Indra. Fiai — akik között Yama is ott
volt — valamint más félistenek segítségével az Úr Yajña irányította az univerzumot.
13. VERS
a¢±ame merudevy§° tu n§bher j§ta urukrama¤
darªayan vartma dh¦r§£§° sarv§ªrama-namask¥tam
a¢±ame—a nyolcadik inkarnáció; merudevy§m tu—felesége, Merudev¦ méhében;
n§bhe¤—N§bhi király; j§ta¤—megszületett; urukrama¤—a mindenható Úr; darªayan—
megmutatva; vartma—az út; dh¦r§£§m—a tökéletes élõlényeké; sarva—minden; §ªrama—
életrend; namask¥tam—tisztelte.
A nyolcadik inkarnáció ¹¥¢abha király volt, N§bhi király és felesége, Merudev¦ fia.
Ebben az inkarnációban az Úr a tökéletesség útját mutatta meg, amelyet azok követnek,
akik teljes mértékben uralkodnak érzékeiken, s akiket minden életrend tisztel.
MAGYARÁZAT: Az emberi társadalom az élet kasztjai és rendjei — a mesterségbeli
négyes felosztás és a kulturális fejlõdés szerinti négyes felosztás — alapján természetes
módon tagozódik nyolc részre. A hivatás szerinti négyes felosztásba tartozik az értelmiség, a
vezetõk, a termelõ osztály és a dolgozók osztálya. A tanuló élet, a családos élet, a
visszavonult élet és a lemondott élet a lelki megvalósítás útján vezetõ kulturális fejlõdés négy
szintje. Ezek közül a lemondott életrend, a sanny§sa rendje a legkiemelkedõbb. A sanny§s¦ az
összes többi rend és osztály lelki tanítómestere. A sanny§sa rendnek szintén négy szintje van
az elért tökéletesség szerint: ku±¦caka, bah¡daka, parivr§jak§c§rya és paramaha°sa szint. Az
élet paramaha°sa szintje a tökéletesség legfelsõbb szintje. Ezt a rendet minden másik rend
tiszteli. ¹¢abha Mah§r§ja, N§bhi király és Merudev¦ fia az Úr inkarnációja volt, aki arra
tanította fiait, hogy tapasyával kövessék a tökéletesség útját, mert ez megszenteli az ember
létét, s képessé teszi arra, hogy elérje az örök és szüntelenül növekvõ lelki boldogság
állapotát. Minden élõlény a boldogságot keresi, de senki sem tudja, hol találhat örök és
korlátlan boldogságot. Az ostoba emberek anyagi, érzéki örömök után kutatnak, hogy azzal
helyettesítsék az igazi boldogságot, ám elfelejtik, hogy a kutyák és a disznók ugyanezt az
átmeneti, névleges boldogságot élvezik. Egyetlen állat sincs megfosztva az érzéki örömöktõl.
Az ilyen boldogság minden fajban — beleértve az emberi életformát is — könnyedén
elérhetõ. Az emberi létformának azonban nem ez az olcsó boldogság a célja. Az emberi élet
azért van, hogy lelki megvalósítással örök, korlátlan boldogságot érjünk el. A lelki
megvalósításig tapasyával, a vezeklés útjának önkéntes vállalásával és az anyagi élvezetekrõl
történõ lemondással juthatunk el. Azt, aki megtanulta, hogyan tartsa magát távol az anyagi
élvezetektõl, dh¦rának nevezik, olyan embernek, akit nem zavarnak meg az érzékei. Csak a
dh¦rák alkalmasak arra, hogy elfogadják a sanny§sa rendet, s hogy fokozatosan
felemelkedjenek a paramaha°sa szintre, amelyet a társadalom minden tagja tiszteletben tart.
¹¢abha király ezt a missziót hirdette, s végül tökéletesen megszabadult az anyagi test
követeléseitõl. Ritkán elérhetõ szint ez, amelyet az ostoba embereknek nem utánozniuk,
hanem tisztelniük kell.
14. VERS
¥¢ibhir y§cito bheje navama° p§rthiva° vapu¤
dugdhem§m o¢adh¦r vipr§s ten§ya° sa uªattama¤
 ¥¢ibhi¤—a bölcsek; y§cita¤—imádkoztak; bheje—elfogadta; navamam—a kilencediket;
p§rthivam—a föld uralkodója; vapu¤—test; dugdha—fejés; im§m—mindezek; o¢adh¦¤—a
föld terményei; vipr§¤—óh, br§hma£ák; tena—által; ayam—ez; sa¤—õ; uªattama¤—
csodálatosan vonzó.
Óh, br§hma£ák! A kilencedik inkarnációban az Úr, akiért a bölcsek imádkoztak,
P¥thu királyként jelent meg, aki a földmûveléssel termõvé varázsolta a földet, ezért a
föld csodálatos és vonzó volt.
MAGYARÁZAT: P¥thu király megjelenése elõtt hatalmas pusztulás ment végbe az elõzõ
király, P¥thu Mah§r§ja apja bûnös élete miatt. Az emberek értelmiségi rétege (a bölcsek és a
br§hma£ák) nem csupán imádkoztak, hogy az Úr szálljon alá, de meg is fosztották trónjától
az elõzõ királyt. A királynak kötelessége, hogy jámbor legyen és ezzel gondoskodjon
alattvalói jólétérõl. Amikor a király elhanyagolja kötelességét, az emberek intelligens
osztályának meg kell õt fosztania trónjától. Az értelmiség azonban nem ragadja magához a
hatalmat, mert az emberek javára gondolva ennél sokkal fontosabb dolgokkal kell törõdnie.
Ahelyett, hogy elfoglalták volna a trónt, az Úr inkarnációjának megjelenéséért imádkoztak, s
az Úr alászállt mint P¥thu Mah§r§ja. Az igazán intelligens emberek, azaz a képzett
br§hma£ák nem vágynak politikai rangra. P¥thu Mah§r§ja termõvé tette a földet, így nemcsak
alattvalói voltak boldogok, hogy ilyen jó királyuk van, hanem a föld is vonzó volt, és
csodálatosan virágzott.
15. VERS
r¡pa° sa jag¥he m§tsya° c§k¢u¢odadhi-samplave
n§vy §ropya mah¦-mayy§m ap§d vaivasvata° manum
r¡pam—forma; sa¤—õ; jag¥he—elfogadta; m§tsyam—egy halnak; c§k¢u¢a—C§k¢u¢a;
udadhi—víz; samplave—áradás; n§vi—egy hajón; §ropya—fenntartva; mah¦—a föld;
mayy§m—belesüllyedt; ap§t—megvédte; vaivasvatam—Vaivasvata; manum—Manut, az
emberiség atyját.
Amikor C§k¢u¢a Manu ideje után bekövetkezett egy teljes özönvíz, s az egész föld
mélyen a víz alá került, az Úr egy hal alakját öltötte Magára, s egy hajón fenntartva
megmentette Vaivasvata Manut.
MAGYARÁZAT: ¼r¦p§da ¼r¦dhara Sv§m¦, a Bh§gavata elsõ magyarázója szerint nem
minden Manu idejének lejárta után következik be a pusztulás, ám C§k¢u¢a Manu után mégis
bekövetkezett az özönvíz, hogy Satyavrata csodát láthasson. ¼r¦ J¦va Gosv§m¦ azonban a
hiteles írások (a Vi¢£u-dharmottara, a M§rka£¨eya Pur§£a, a Hariva°sa stb.) alapján
egyértelmûen bebizonyította, hogy minden egyes Manu korszakának lejártát pusztulás követi.
¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ szintén alátámasztotta ¼r¦la J¦va Gosv§m¦ állítását, s a
Bh§gavat§m¥tát idézte, amelyben az áll, hogy minden Manu uralkodásának végén
bekövetkezik a vízözön. Bárhogyan is volt, az Úr, hogy különleges kegyében részesítse
Satyavratát, bhaktáját, alászállt ebben az idõszakban.
16. VERS
sur§sur§£§m udadhi° mathnat§° mandar§calam
dadhre kama±ha-r¡pe£a p¥¢±ha ek§daªe vibhu¤
sura—a félistenek; asur§£§m—a démonok; udadhim—az óceánban; mathnat§m—köpül;
mandar§calam—a Mandar§cala-hegy; dadhre—fenntartotta; kama±ha—teknõs; r¡pe£a—
formájában; p¥¢±he—páncél; ek§daªe—sorrendben a tizenegyedik; vibhu¤—a nagy.
Az Úr tizenegyedik inkarnációja egy teknõs alakjában jelent meg, akinek páncélja a
Mandar§cala-hegy tengelyeként szolgált, melyet az univerzum félistenei és démonai
köpülõrúdként használtak.
MAGYARÁZAT: A félistenek és a démonok egyszer nektárt készítettek a tengerbõl, hogy
azt megigyák és mindannyian halhatatlanokká váljanak. A Mandar§cala-hegyet használták
köpülõrúdként, a hegy nyugvópontja (tengelye) pedig az Úr Teknõsnek, Isten inkarnációjának
páncélja volt a tengervízben.
17. VERS
dh§nvantara° dv§daªama° trayodaªamam eva ca
ap§yayat sur§n any§n mohiny§ mohayan striy§
dh§nvantaram—az Istenség Dhanvantari nevû inkarnációja; dv§daªamam—a
tizenkettedik a sorban; trayodaªamam—a tizenharmadik a sorban; eva—bizonyára; ca—és;
ap§yayat—inni adott; sur§n—a félistenek; any§n—mások; mohiny§—elbûvölõ szépségével;
mohayan—csábít; striy§—egy nõ alakjában.
A tizenkettedik inkarnációban az Úr mint Dhanvantari jelent meg, a
tizenharmadikban pedig egy nõ csábító szépségével elbûvölte a démonokat, s a nektárt a
félisteneknek adta inni.
18. VERS
caturdaªa° n§rasi°ha° bibhrad daityendram ¡rjitam
dad§ra karajair ¡r§v erak§° ka±a-k¥d yath§
caturdaªam—a tizennegyedik a sorban; n§ra-si°ham—az Úr félig oroszlán, félig ember
inkarnációja; bibhrat—megjelent; daitya-indram—a démonok királya; ¡rjitam—erõs testû;
dad§ra—kettétépte; karajai¤—karmaival; ¡rau—az ölében; erak§m—bambuszt; ka±a-k¥t—
ács; yath§—éppen úgy.
A tizennegyedik inkarnációban az Úr mint N¥si°ha jelent meg, s karmaival úgy
tépte szét az istentagadó Hira£yakaªipu erõs testét, ahogyan az ács hasít ketté egy
bambuszszálat.
19. VERS
pañcadaªa° v§manaka° k¥tv§g§d adhvara° bale¤
pada-traya° y§cam§na¤ praty§ditsus tri-pi¢±apam
pañcadaªam—a tizenötödik a sorban; v§manakam—a törpe br§hma£a; k¥tv§—felvéve;
ag§t—elment; adhvaram—az áldozati aréna; bale¤—Bali királyé; pada-trayam—csak három
lépés; y§cam§na¤—koldul; praty§ditsu¤—szívében vissza akarta kapni; tri-pi¢±apam—a
három bolygórendszer királysága.
A tizenötödik inkarnációban az Úr egy törpe br§hma£a alakját vette fel, s
meglátogatta Bali Mah§r§ja áldozati arénáját. Bár szívében a három bolygórendszer
királyságát akarta visszanyerni, csupán három lépésnyi földet kért.
MAGYARÁZAT: A mindenható Úr bárkit megjutalmazhat a legcsekélyebb dologtól
kezdve az univerzum királyságáig bármivel, s ugyanúgy el is veheti azt azzal az ürüggyel,
hogy csupán egy kevés földet kér.
20. VERS
avat§re ¢o¨aªame paªyan brahma-druho n¥p§n
tri¤-sapta-k¥tva¤ kupito ni¤-k¢atr§m akaron mah¦m
avat§re—az Úr inkarnációjában; ¢o¨aªame—tizenhatodik; paªyan—látva; brahma-
druha¤—nem engedelmeskedik a br§hma£ák utasításainak; n¥p§n—a királyi rend; tri¤-
sapta—háromszor hét alkalommal; k¥tva¤—megtette; kupita¤—elfoglalva; ni¤—tagadás;
k¢atr§m—a vezetõk osztálya; akarot—végrehajtotta; mah¦m—a föld.
Az Istenség tizenhatodik inkarnációjaként [Bh¥gupatiként] az Úr huszonegy
alkalommal semmisítette meg az uralkodók rendjét [a k¢atriyákat], dühében, mert azok
fellázadtak a br§hma£ák [az értelmiség] ellen.
MAGYARÁZAT: A k¢atriyáktól, az embereket vezetõ rétegtõl elvárják, hogy az
értelmiség tanácsait követve — melyek a ª§strákra, a kinyilatkoztatott tudás könyveire
támaszkodnak — uralkodjanak a bolygó fölött. Az uralkodók ezen utasítások szerint
irányítanak. Ha a k¢atriyák, a vezetõk nem engedelmeskednek a tanult és intelligens
br§hma£ák utasításainak, minden esetben megfosztják õket rangjuktól, s egy jobb vezetést
alakítanak ki.
21. VERS
tata¤ saptadaªe j§ta¤ satyavaty§° par§ªar§t
cakre veda-taro¤ ª§kh§ d¥¢±v§ pu°so 'lpa-medhasa¤
 tata¤—azután; saptadaªe—a tizenhetedik inkarnációban; j§ta¤—megjelent;
satyavaty§m—Satyavat¦ méhében; par§ªar§t—Par§ªara Munitól; cakre—elkészített; veda-
taro¤—a Védák kívánságteljesítõ fájának; ª§kh§¤—ágai; d¥¢±v§—látván; pu°sa¤—az
emberek; alpa-medhasa¤—kevésbé értelmes.
Ezután az Istenség tizenhetedik inkarnációjában ¼r¦ Vy§sadeva jelent meg, Satyavat¦
méhében, Par§ªara Munitól. Õ osztotta fel ágaira és alágaira a Védákat, mert látta,
hogy az emberek nem eléggé intelligensek.
MAGYARÁZAT: A Véda eredetileg egy, de ¼r¦la Vy§sadeva az eredeti Védát négy részre
osztotta, nevezetesen a S§ma, a Yajur, a ¹g és az Atharva Védára, majd különbözõ ágakra
osztva — mint a Pur§£ák és a Mah§bh§rata — újra magyarázatokat fûzött hozzájuk. A
Védák nyelvezete és témája nagyon bonyolult a közönséges ember számára. Csak a valóban
intelligens, önmegvalósított br§hma£ák értik meg. Jelenleg azonban, e Kali-korszakban az
emberek tudatlanok. Még akik br§hma£a apától születtek sem különbek manapság, mint a
ª¡drák vagy a nõk. A kétszer születetteknek, azaz a br§hma£áknak, a k¢atriyáknak és a
vaiªyáknak át kell esniük a sa°sk§rának nevezett kulturális, tisztító folyamaton, de a jelen
kor káros befolyása következtében azok, akik a br§hma£a és a többi felsõbb rend családjainak
tagjai, már nem mûveltek. Dvija-badhunak, a kétszer születettek családtagjainak vagy
barátainak hívják õket, ám a ª¡drák és a nõk közé sorolhatók be. ¼r¦la Vy§sadeva az olyan
csekélyebb értelmi képességekkel rendelkezõ emberek kedvéért osztotta a Védákat számtalan
ágára és alágára, mint a dvija-bandhuk, a ª¡drák és a nõk.
22. VERS
nara-devatvam §panna¤ sura-k§rya-cik¦r¢ay§
samudra-nigrah§d¦ni cakre v¦ry§£y ata¤ param
nara—emberi lény; devatvam—isteni természet; §panna¤—elfogadva a formáját; sura—a
félistenek; k§rya—cselekedetek; cik¦r¢ay§—végrehajtása céljából; samudra—az Indiai-
óceán; nigraha-§d¦ni—megfékezve stb.; cakre—végrehajtott; v¦ry§£i—emberfölötti
hõsiesség; ata¤ param—ezután.
A tizennyolcadik inkarnációban az Úr R§ma királyként jelent meg. Hogy olyan tettet
hajtson végre, mellyel örömet szerez a félisteneknek, kimutatta emberfölötti erejét.
Megfékezte az Indiai-óceánt, majd elpusztította az ateista R§va£a királyt, aki a tenger
túlsó partján élt.
MAGYARÁZAT: Az Istenség Személyisége, ¼r¦ R§ma emberi lény alakját öltötte Magára,
s megjelent a földön, hogy tetteivel elégedetté tegye a félisteneket, az univerzum rendjének
fenntartóit. A nagy démonok és ateisták — például R§va£a, Hira£yakaªipu és sokan mások —
néha hírnévre tesznek szert az anyagi civilizáció terén elért fejlettségükkel. Mindezt az
anyagi tudománynak és egyéb ténykedéseiknek köszönhetik, amelyeket az Úr által
megalapozott renddel ellenkezõ szellemben hajtanak végre. Az a kísérlet például, hogy anyagi
eszközök segítségével más bolygókra akarnak eljutni, ellenkezik a megalapozott renddel.
Minden bolygón más körülmények uralkodnak, s a különbözõ emberi lények az Úr
törvényeiben lefektetett sajátságos célból élnek ott. Ám az anyagi fejlõdés parányi sikerétõl
felfuvalkodottan az istentagadó materialisták kétségbe vonják Isten létezését. R§va£a éppen
ilyen volt. Anyagi eszközök segítségével próbálta a közönséges embereket Indra bolygójára (a
mennybe) küldeni, anélkül hogy figyelembe vette volna az ehhez szükséges tulajdonságokat.
Egy olyan lépcsõt akart építeni, amely közvetlenül a mennyei bolygókra vezet, hogy az
embereknek ne kelljen a szokásos jámbor cselekedeteket elvégezniük ahhoz, hogy eljussanak
oda. Ezen kívül más tervei is voltak az Úr elrendelte törvények áthágására. Még az Istenség
Személyisége, ¼r¦ R§ma tekintélyével is szembeszállt, s elrabolta feleségét, S¦t§t. Az Úr R§ma
a félistenek imáira válaszolva, vágyukat teljesítve megjelent, hogy megleckéztesse az
istentagadó R§va£át. Elfogadta R§va£a kihívását, s ennek teljes történetét írja le a R§m§ya£a.
Mivel az Úr R§macandra az Istenség Személyisége volt, olyan emberfölötti tetteket hajtott
végre, amelyekre egyetlen emberi lény, még az anyagi fejlettség terén oly kiváló R§va£a sem
volt képes. Az Úr R§macandra királyi utat épített az Indiai-óceán fölé olyan kövekbõl,
amelyek a vízen lebegtek. Korunkban a tudósok számtalan kutatást végeztek már a
súlytalanságot illetõen, ám súlytalanságot sehol nem lehet létrehozni. Ezt az állapotot,
amelynek révén hatalmas bolygók keringenek és lebegnek az ûrben, az Úr teremtette, ezért
súlytalanná változtatta a föld köveit is, és egy olyan kõhidat épített a tengeren, amelynek nem
volt egyetlen tartópillére sem. Ez Isten hatalmának megnyilvánulása.
23. VERS
ekonavi°ªe vi°ªatime v¥¢£i¢u pr§pya janman¦
r§ma-k¥¢£§v iti bhuvo bhagav§n aharad bharam
ekonavi°ªe—a tizenkilencedikben; vi°ªatime—a huszadikban szintén; v¥¢£i¢u—a V¥¢£i-
dinasztiában; pr§pya—elérve; janman¦—születések; r§ma—Balar§ma; k¥¢£au—¼r¦ K¥¢£a;
iti—így; bhuva¤—a világ; bhagav§n—az Istenség Személyisége; aharat—eltávolította;
bharam—a terhet.
A tizenkilencedik és huszadik inkarnációban az Úr mint az Úr Balar§ma és az Úr
K¥¢£a jelent meg V¥¢£i családjában [a Yadu-dinasztiában], s ezzel megszabadította a
földet terhétõl.
MAGYARÁZAT: A vers kihangsúlyozza a bhagav§n szót, s ez arra utal, hogy Balar§ma
és K¥¢£a az Úr eredeti formái. Ezt késõbb részletesebben is elmagyarázzuk. Az Úr K¥¢£a nem
a puru¢a inkarnációja, ahogyan azt megtudtuk ennek a fejezetnek az elején. Õ közvetlenül az
eredeti Istenség Személyisége, Balar§ma pedig az Úr elsõ teljes megnyilvánulása.
Baladevából árad ki a teljes kiterjedések elsõ csoportja, V§sudeva, Sa¯kar¢a£a, Aniruddha és
Pradyumna. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a V§sudeva, Baladeva pedig Sa¯kar¢a£a.
24. VERS
tata¤ kalau samprav¥tte sammoh§ya sura-dvi¢§m
buddho n§mn§ñjana-suta¤ k¦ka±e¢u bhavi¢yati
tata¤—ezután; kalau—Kali korszaka; samprav¥tte—származik; sammoh§ya—azzal a
szándékkal, hogy becsapja; sura—az Istenhívõk; dvi¢§m—azok, akik irigyek; buddha¤—az
Úr Buddha; n§mn§—a neve; añjana-suta¤—akinek anyját Añjan§nak nevezik; k¦ka±e¢u—
Gay§ (Bihar) tartományban; bhavi¢yati—következik majd be.
Ezután a Kali-yuga kezdetén az Úr mint Úr Buddha, Añjan§ fia jelenik majd meg
Gay§ tartományban, hogy félrevezesse azokat, akik irigyek az Istenhívõkre.
MAGYARÁZAT: Az Úr Buddha, az Istenség Személyiségének rendkívüli hatalommal
rendelkezõ inkarnációja Gay§ (Bihar) tartományban jelent meg Añjan§ fiaként. Saját nézetét
prédikálta az erõszakmentességrõl, s elítélte még a Védákban szentesített állatáldozatokat is.
Abban az idõben, amikor az Úr Buddha megjelent, az emberek ateisták voltak, s az állathúst
mindennél jobban szerették. Védikus áldozatok bemutatása ürügyén gyakorlatilag mindent
vágóhíddá változtattak, s az állatok mészárlása korlátlanul folyt. Az Úr Buddha az
erõszaknélküliségrõl prédikált, megszánva a szegény állatokat. Azt hirdette, hogy nem hisz a
Védák tanaiban, s azokat a kedvezõtlen pszichológiai hatásokat hangsúlyozta ki, amelyeket az
állatok lemészárlása von maga után. A Kali-korszak csekély értelemmel megáldott emberei,
akik nem hittek Istenben, követték nézeteit, s így az erkölcsi elvek és az erõszaknélküliség
terén tettek szert tudásra, amely az elsõ lépés Isten megvalósításának útján. Az Úr Buddha
félrevezette az ateistákat, mert azok, akik az õ elveit követték, nem hittek Istenben, de
abszolút hitük volt benne, aki azonban Isten inkarnációja volt. Így vette rá a hitetleneket, hogy
higgyenek Istenben, aki az Úr Buddhaként jelent meg. Ez volt az Úr Buddha kegye: a hitetlent
benne hívõvé változtatta.
Az Úr Buddha eljövetele elõtt az állatok mészárlása volt a társadalom legjellemzõbb
jegye. Azt állították, hogy ezek védikus áldozatok. Amikor a Védákat nem a hiteles tanítványi
láncolaton keresztül fogadják el, gondatlan olvasójukat félrevezetik e tudásrendszer virágos
szavai. A Bhagavad-g¦t§ban olvashatunk egy magyarázatot ezekrõl az ostoba tudósokról
(avipaªcita¤). A Védikus Irodalom ostoba tudósai, akik nem törõdnek azzal, hogy a tanítványi
láncolat lelki megvalósítást elért forrásaitól kapják-e a transzcendentális üzenetet, minden
kétséget kizáróan megzavarodnak. Számukra a rituális ceremóniák jelentenek mindent, s
tudásuk felszínes. A Bhagavad-g¦t§ szerint (15.15) vedaiª ca sarvair aham eva vedya¤: a
Védák egész rendszere arra szolgál, hogy az embert fokozatosan a Legfelsõbb Úrhoz vezetõ
útra terelje. Az egész Védikus Irodalom témája a Legfelsõbb Úr, az egyéni lélek, a
világmindenség helyzete és ezek viszonyának megismerése. Amikor ezt a viszonyt
megismerjük, a kapcsolat életre kel, s eredményeképpen az élet végsõ célja — visszatérni
Istenhez — nagyon könnyen elérhetõvé válik. Sajnos a Védák botcsinálta tudósai csak a
tisztító szertartásokhoz vonzódnak, s ezzel akadályozzák a természetes fejlõdést.
Ezeknek az ateizmus felé hajló, megzavarodott embereknek az Úr Buddha a teizmus
szimbóluma. Ezért mindenekelõtt az állatok gyilkolásának akart véget vetni. Az állatok
elpusztítói veszélyes elemek az Istenhez visszavezetõ úton. Kétféle állatölõ van. Néha a lelket
is „állatnak”, vagyis élõlénynek nevezik, ezért mind az állatok mészárlói, mind pedig azok,
akik elvesztik lelki azonosságukat, állatölõk.
Par¦k¢it Mah§r§ja azt mondta, egyedül azok nem ízlelhetik meg a Legfelsõbb Úr
transzcendentális üzenetét, akik állatokat mészárolnak le. Ezért ha az embereket arra tanítjuk,
hogyan haladjanak az Isten felé vezetõ úton, elõször és legfõképpen azt kell megtanítanunk
nekik, hogy vessenek véget az állatok gyilkolásának, ahogyan azt az elõbb említettük.
Ostobaság kijelenteni, hogy az állatok gyilkolásának semmi köze a lelki megvalósításhoz. E
veszélyes elmélet által a Kali-yuga jóvoltából már rengetegen váltak olyan állítólagos
sanny§s¦vá, akik a Védákra hivatkozva az állatölésrõl prédikálnak. Ezt a témát az Úr Caitanya
és Maulana Chand Kazi Shaheb is megvitatta egy beszélgetés során. A Védák ajánlotta
állatáldozat nem a vágóhidakon folyó korlátlan mészárlást jelenti. Mivel az asurák, a Védikus
Irodalom állítólagos tudorai a Védákból idéztek állatmészárlásra utaló bizonyítékokat, az Úr
Buddha látszólag megtagadta a Védák hitelességét. Az Úr Buddha egyrészt azért folyamodott
a Védák elutasításához, hogy megóvja az embereket az állatmészárlás bûnétõl, másrészt azért,
hogy megvédje az állatokat nagy testvéreiktõl, akik az egyetemes testvériségrõl, békérõl,
igazságról és egyenlõségrõl harsogva lemészárolják õket. Nem lehet igazság ott, ahol állatokat
ölnek. Az Úr Buddha egyszer s mindörökre véget akart vetni ennek, ezért ahi°s§-kultuszát
nemcsak Indiában, hanem az országon kívül is hirdette.
Az Úr Buddha filozófiája ateistának nevezhetõ, mert nem fogadja el a Legfelsõbb Urat, s
mert ez a filozófiai rendszer nem fogadja el a Védák tekintélyét. Ezt azonban csupán
színlelésbõl tette az Úr. Az Úr Buddha az Istenség inkarnációja, s így Õ a védikus tudomány
eredeti megalapozója. Nem lehetséges tehát, hogy elutasítja a védikus filozófiát. Látszólag
azonban mégis megtette, mert a sura-dvi¢ák, azaz a démonok, akik mindig irigyek az Úr
bhaktáira, a Védák soraival próbálták alátámasztani a tehén- illetve állatmészárlás
hitelességét. Ugyanezt teszik manapság a modern sanny§s¦k. Az Úr Buddhának teljes
egészében el kellett utasítania a Védák hitelességét. Csupán külsõdleges dolog volt ez, s ha
nem így lett volna, nem fogadnák Õt el mint Isten inkarnációját, és Jayadeva, a költõ s egyben
Vai¢£ava §c§rya sem imádta volna Õt transzcendentális dalaiban. Az Úr Buddha a Védák
bevezetõ alapelveit prédikálta a kornak megfelelõen (ugyanezt tette ¼a¯kar§c§rya is), hogy
megalapozza a Védák hitelességét. Ezért mind Buddha, mind ¼a¯kar§c§rya a teizmus útját
egyengette, a Vai¢£ava §c§ryák pedig, különösen ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu, tovább vezették
ezen az úton az embereket a „vissza Istenhez” megvalósítása felé.
Örömünkre szolgál, hogy az emberek érdeklõdnek az Úr Buddha erõszakmentes
mozgalma iránt. De komolyan veszik-e ezt, s lezárják-e végleg a vágóhidakat? Ha nem, akkor
nincs értelme az ahi°s§ kultuszának.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam közvetlenül a Kali-kor kezdete elõtt született (körülbelül ötezer
évvel ezelõtt), az Úr Buddha pedig körülbelül 2600 évvel ezelõtt jelent meg. A ¼r¦mad-
Bh§gavatam tehát megjövendöli az Úr Buddha megjelenését. Ez a hitele ennek a tiszta
írásnak. Számtalan próféciáról olvashatunk benne, amelyek sorra beteljesülnek. Ezek jelzik
annak a ¼r¦mad-Bh§gavatamnak a töretlen tekintélyét, amelyben nyoma sincs hibának,
illúziónak, csalásnak és tökéletlenségnek, a feltételekhez kötött lelkek négy jellemzõ
hiányosságának. A felszabadult lelkek felette állnak e hibáknak, ezért képesek látni és elõre
megjósolni olyan eseményeket, amelyek a távoli jövõben történnek majd meg.
25. VERS
ath§sau yuga-sandhy§y§° dasyu-pr§ye¢u r§jasu
janit§ vi¢£u-yaªaso n§mn§ kalkir jagat-pati¤
atha—ezután; asau—ugyanaz az Úr; yuga-sandhy§y§m—a yugák találkozásakor;
dasyu—rablók; pr§ye¢u—majdnem mindenki; r§jasu—a vezetõ személyiségek; janit§—meg
fog születni; vi¢£u—Vi¢£unak nevezett; yaªasa¤—családi nevén Yaª§; n§mn§—néven;
kalki¤—az Úr inkarnációja; jagat-pati¤—a teremtés Ura.
A két yuga kapcsolódásakor a teremtés Ura mint Kalki inkarnáció születik meg, s
Vi¢£u Yaª§ fia lesz. Abban a korban a föld uralkodói rablókká süllyednek majd le.
MAGYARÁZAT: Íme egy újabb jóslat, az Úr Kalki, Isten inkarnációjának eljövetelérõl. A
két yuga találkozásakor fog megjelenni, a Kali-yuga végén és a Satya-yuga elején. A négy
yuga — Satya, Tret§, Dv§para és Kali — körforgása olyan, mint a naptári hónapok
váltakozása. A jelenlegi Kali-yuga négyszázharminckétezer évig tart, amelybõl eddig csupán
ötezer év telt el a kuruk¢etrai csata és Par¦k¢it Mah§r§ja uralkodása óta. Hátra van tehát még
négyszázhuszonhétezer év. Ennek a korszaknak a végén jelenik meg a Kalki-inkarnáció,
ahogyan azt a ¼r¦mad-Bh§gavatam megjövendöli. Apjának nevét is megemlíti — Vi¢£u Yaªa,
egy tanult br§hma£a —, valamint a ¼ambhala nevû falut is. Ahogyan az elõbb elmondtuk,
mindezek a jóslatok kronologikus sorrendben bekövetkeznek. Ez a bizonyság a ¼r¦mad-
Bh§gavatam hitelére.
26. VERS
avat§r§ hy asa¯khyey§ hare¤ sattva-nidher dvij§¤
yath§vid§sina¤ kuly§¤ sarasa¤ syu¤ sahasraªa¤
avat§r§¤—inkarnációk; hi—bizonyára; asa¯khyey§¤—megszámlálhatatlan; hare¤—
Harinak, az Úrnak; sattva-nidhe¤—a jóság óceánja; dvij§¤—a br§hma£ák; yath§—ahogyan
van; avid§sina¤—kimeríthetetlen; kuly§¤—patakok; sarasa¤—nagy tavak; syu¤—vannak;
sahasraªa¤—ezrei.
Óh, br§hma£ák! Az Úr inkarnációi megszámlálhatatlanok, akár a kimeríthetetlen
források táplálta patakok.
MAGYARÁZAT: Az Istenség Személyisége inkarnációinak elõbbi felsorolása nem teljes,
csupán részleges áttekintése összességüknek. Sok más inkarnáció is volt az elmúlt korokban,
például ¼r¦ Hayagr¦va, Hari, Ha°sa, P¥ªnigarbha, Vibhu, Satyasena, Vaiku£±ha,
S§rvabhauma, Vi¢vaksena, Dharmasetu, Sudh§m§, Yogeªvara, B¥hadbh§nu és mások. ¼r¦
Prahl§da Mah§r§ja így szólt imájában: „Óh, Uram, Te annyi inkarnációban nyilvánulsz meg,
ahányféle faj van — vízi élõlények, növények, csúszómászók, madarak, vadállatok, emberek,
félistenek stb. —, csupán azért, hogy gondoskodj a hívõkrõl, s elpusztítsd a hitetleneket. Így
jelensz meg a különbözõ yugákban aszerint, mire van épp szükség, s a Kali-yugában mint
bhakta szálltál alá.” A Kali-yugában az Úr inkarnációja az Úr Caitanya Mah§prabhu. A
Bh§gavatam és a többi írás számtalan helyen egyértelmûen ¼r¦ Caitanya Mah§prabhuként
említi meg az Úr inkarnációját. A Brahma-sa°hit§ közvetetten azt is kijelenti, hogy bár az
Úrnak sok inkarnációja van — R§ma, N¥si°ha, Var§ha, Matsya, K¡rma és sokan mások —
, néha mégis személyesen jelenik meg. Az Úr K¥¢£a és az Úr Caitanya Mah§prabhu ezért nem
inkarnációk, hanem minden más inkarnáció eredeti forrásai. Ezt a következõ ªloka részletesen
elmagyarázza. Az Úr tehát a kimeríthetetlen forrása minden inkarnációnak, amelyeket nem
mindig említenek meg, ám amelyeket sajátos, különleges tettek jellemeznek, melyeket más
élõlények nem képesek véghezvinni. Általában ennek alapján ismerhetjük fel az Úr közvetve
vagy közvetlenül felhatalmazott inkarnációit. Az elõbbiekben említett inkarnációk közül
néhány majdnem teljes rész. A Kum§rák transzcendentális tudással, ¼r¦ N§rada odaadó
szolgálattal, P¥thu Mah§r§ja uralkodói szereppel volt felhatalmazva. A Matsya inkarnáció
közvetlen teljes rész. Szerte az univerzumokban az Úr megszámlálhatatlan inkarnációja
nyilvánul meg szakadatlanul, ahogyan a vízesések zuhognak alá szünet nélkül.
27. VERS
¥¢ayo manavo dev§ manu-putr§ mahaujasa¤
kal§¤ sarve harer eva sapraj§pataya¤ sm¥t§¤
¥¢aya¤—minden bölcs; manava¤—minden Manu; dev§¤—minden félisten; manu-
putr§¤—Manu minden leszármazottja; mah§-ojasa¤—nagyhatalmú; kal§¤—a teljes rész
része; sarve—együttesen; hare¤—az Úré; eva—bizonyára; sa-praj§pataya¤—a Praj§patikkal
együtt; sm¥t§¤—ismert.
A ¥¢ik, a Manuk, a félistenek és Manu leszármazottjai, akik különleges hatalommal
rendelkeznek, mind az Úr teljes részei vagy teljes részeinek részei. A Praj§patik szintén
közéjük tartoznak.
MAGYARÁZAT: Azokat, akiknek viszonylag kevés a hatalmuk, vibh¡tinak, azokat pedig,
akik nagyobb hatalommal rendelkeznek, §veªa inkarnációknak nevezik.
28. VERS
ete c§°ªa-kal§¤ pu°sa¤ k¥¢£as tu bhagav§n svayam
indr§ri-vy§kula° loka° m¥¨ayanti yuge yuge
ete—mindezek; ca—és; a°ªa—teljes részek; kal§¤—a teljes részek részei; pu°sa¤—a
Legfelsõbbé; k¥¢£a¤—az Úr K¥¢£a; tu—de; bhagav§n—az Istenség Személyisége; svayam—
személyesen; indra-ari—Indra ellenségei; vy§kulam—megzavarták; lokam—minden bolygó;
m¥¨ayanti—megvédelmez; yuge yuge—a különbözõ korokban.
A fent említett inkarnációk vagy az Úr teljes részei, vagy az Úr teljes részeinek
részei, ám az Úr ¼r¦ K¥¢£a az eredeti Istenség Személyisége. Mindegyikük akkor jelenik
meg a bolygókon, amikor a hitetlenek zavart okoznak. Az Úr alászáll, hogy
megvédelmezze híveit.
MAGYARÁZAT: Ez a vers megkülönbözteti az Úr ¼r¦ K¥¢£át, az Istenség Személyiségét
más inkarnációktól. Õt az avat§rák (inkarnációk) közé sorolják be, mert indokolatlan
kegyébõl alászáll transzcendentális birodalmából. Avat§ra azt jelenti: „aki alászáll”. Az Úr
minden inkarnációja, beleértve Magát az Urat is, alászáll az anyagi világ különféle bolygóira,
valamint a különbözõ fajokba, hogy teljesítse sajátos misszióját. Néha Õ Maga jön, néha
pedig különbözõ teljes részei, a teljes részek részei vagy különálló teljes részei — melyeket
közvetve vagy közvetlenül Õ hatalmaz fel — szállnak alá ebbe az anyagi világba, hogy eleget
tegyenek különleges feladataiknak. Eredetileg az Úr minden gazdagsággal, minden erõvel,
minden dicsõséggel, minden szépséggel, minden tudással és minden lemondással teljes.
Amikor ez a teljes részeken vagy a teljes részek részein keresztül részlegesen megnyilvánul,
meg kell állapítanunk, hogy különféle erõinek bizonyos megnyilvánulásai szükségesek adott
tevékenységeihez. Amikor egy szobában parányi villanykörték égnek, az nem jelenti azt,
hogy az erõmûvek e jelentéktelen villanykörtékre korlátozódnak. Ugyanez az erõmû
nagyipari generátorokat is mûködtetni képes, nagyobb feszültséggel. Az Úr inkarnációi ehhez
hasonlóan szintén csak korlátozott erõt mutatnak ki, mivel az adott esetben épp annyi erõre
van csupán szükség.
Az Úr Paraªur§ma és az Úr N¥si°ha bemutatták különleges fenségüket: az Úr Paraªur§ma
huszonegy alkalommal pusztította el az engedetlen k¢atriyákat, az Úr N¥si°ha pedig a
hatalmas démonnal, Hira£yakaªipuval végzett. Hira£yakaªipunak olyan hatalom volt a
kezében, hogy még a más bolygón élõ félistenek is remegtek, ha szemöldökét baljósan
fölhúzta. A félistenek magasabb színvonalú anyagi létük során messze felülmúlják a
legtehetõsebb emberi lényeket is a megélt kor, a szépség, a gazdagság és minden egyéb
tekintetében — mégis rettegtek Hira£yakaªiputól. Elképzelhetjük ezek után, milyen hatalmas
volt Hira£yakaªipu ebben az anyagi világban. De még õt is utolérte a vég, amikor az Úr
N¥si°ha darabokra tépte karmaival. Ez azt jelenti, hogy senki sem képes az Úr karmainak
erejével szembeszállni, bármilyen hatalmas is anyagi szemmel nézve. Ehhez hasonlóan
J§madagnya is bemutatta az Úr erejét a birodalmaikban lábaikat szilárdan megvetõ,
engedetlen királyok elpusztításában. Az Úr felhatalmazott inkarnációja, N§rada, teljes
inkarnációja, Var§ha, valamint a közvetve felhatalmazott Úr Buddha hitet adott az
embereknek. R§ma és Dhanvantari inkarnációi hírnevét, Balar§ma, Mohin¦ és V§mana
szépségét, Datt§treya, Matsya, Kum§ra és Kapila transzcendentális tudását, Nara és N§r§ya£a
¹¢ik pedig lemondását mutatták be. Az Úr különféle inkarnációi tehát közvetve vagy
közvetlenül mind más jelleget nyilvánítottak ki, de az Úr K¥¢£a, az elsõdleges Úr az Istenség
teljes jegyeit mutatta be, s ezzel megerõsítette, hogy Õ minden más inkarnáció forrása. A
legkülönlegesebb jegy, amelyet az Úr ¼r¦ K¥¢£a kimutatott, nem más, mint belsõ energiájának
megnyilvánulása a tehénpásztorlányokkal élvezett kedvtelések során. A gop¦kkal töltött
kedvtelései mind a transzcendentális lét, boldogság és tudás megnyilvánulásai, noha érzéki
szerelemnek látszanak. K¥¢£a és a gop¦k kedvtelésének különleges vonzerejét sohasem szabad
félreérteni. E transzcendentális kedvteléseket a Bh§gavatam Tizedik Éneke beszéli el. A
Bh§gavatam kilenc másik éneken keresztül emeli a tanítványt fokozatosan arra a szintre, hogy
megérthesse az Úr K¥¢£a és a gop¦k kedvteléseinek transzcendentális természetét.
A hiteles forrásokkal összhangban ¼r¦la J¦va Gosv§m¦ állítása szerint az Úr ¼r¦ K¥¢£a
minden más inkarnáció forrása, míg az Õ inkarnációjának nincsen más eredete. A Legfelsõbb
Igazság minden jellemzõje teljességében megtalálható az Úr ¼r¦ K¥¢£a személyében. A
Bhagavad-g¦t§ban az Úr kihangsúlyozza, hogy nincs Nála felsõbbrendû vagy Vele egyenlõ
igazság. Ez a vers azért említi a svayam szót, hogy megerõsítse: az Úr K¥¢£ának Saját Magán
kívül nincs más forrása. Bár más helyeken az inkarnációkat sajátos szerepük miatt
bhagav§nnak nevezik, mégsem mondják róluk sehol, hogy õk a Legfelsõbb Személyiség.
Ebben a versben a svayam szó a legfõbb hatalmat mint summum bonumot fejezi ki.
A summum bonum — K¥¢£a — egyetlen. Õ Maga terjesztette ki Magát különbözõ
részeiként mint svayam r¡pa, svayam-prak§ªa, tad-ek§tm§, pr§bhava, vaibhava, vil§sa,
avat§ra, §veªa és a j¦vák, amelyek mindegyikét számtalanféle energiával látta el,
személyeiknek, személyiségeiknek megfelelõen. A transzcendentális témában jártas tudósok
analízise alapján a summum bonum K¥¢£a hatvannégy elsõdleges tulajdonsággal rendelkezik.
Az Úr kiterjedései vagy kategóriái csak e tulajdonságok valamely hányadával rendelkeznek.
¼r¦ K¥¢£a azonban teljes mértékben birtokában van ezeknek a tulajdonságoknak. Személyes
kiterjedései — a svayam-prak§ªától és a tad-ek§tm§tól egészen az avat§rák kategóriájáig,
akik mindannyian vi¢£u-tattvák — ezeknek a transzcendentális tulajdonságoknak legfeljebb
kilencvenhárom százalékát mondhatják magukénak. Az Úr ¼iva, aki nem avat§ra, nem §veªa,
s nem is a kettõ között helyezkedik el, a tulajdonságoknak majdnem nyolcvannégy
százalékával rendelkezik. A j¦vák, a különféle létformákban megjelenõ élõlények azonban a
tulajdonságoknak legfeljebb hetvennyolc százalékát birtokolhatják. Az anyagi lét
feltételekhez kötött állapotában az élõlény nagyon parányi mértékben, jámbor életétõl
függõen rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal. Az élõlények közül a legtökéletesebb
Brahm§, az univerzum legfõbb irányítója. Õ a tulajdonságok hetvennyolc százalékát
birtokolja teljes mértékben. Más félistenek ezekkel a tulajdonsággal kevesebb, míg az emberi
lények csak nagyon parányi mértékben rendelkeznek. Egy emberi lény számára a tökéletesség
mércéje e tulajdonságok hetvennyolc százalékának teljes kifejlesztése. Az élõlénynek
sohasem lehetnek olyan tulajdonságai, mint ¼ivának, Vi¢£unak vagy az Úr K¥¢£ának. Isteni
természetûvé válhat a transzcendentális tulajdonságok hetvennyolc százalékának teljes
kifejlesztésével, de sohasem lehet olyan Isten, mint ¼iva, Vi¢£u vagy K¥¢£a. Ha elérkezik az
idõ, Brahm§vá válhat. Az isteni élõlények, akik a lelki ég bolygóinak lakói, Isten örök társai a
különféle lelki bolygókon, amelyeket Hari-dh§mának és Maheªa-dh§mának hívnak. Az Úr
K¥¢£a otthona, amelyet K¥¢£alokának vagy Goloka V¥nd§vanának neveznek, az összes lelki
bolygó fölött helyezkedik el, s a tökéletessé vált élõlények a fent említett tulajdonságok
hetvennyolc százalékának teljes kifejlesztésével, jelenlegi anyagi testük elhagyása után
eljuthatnak oda.
29. VERS
janma guhya° bhagavato ya etat prayato nara¤
s§ya° pr§tar g¥£an bhakty§ du¤kha-gr§m§d vimucyate
 janma—születés; guhyam—titokzatos; bhagavata¤—az Úré; ya¤—aki; etat—mindezek;
prayata¤—figyelmesen; nara¤—ember; s§yam—este; pr§ta¤—reggel; g¥£an—elmond;
bhakty§—odaadással; du¤kha-gr§m§t—minden nyomorúságtól; vimucyate—megszabadul.
Aki reggel és este odaadással, figyelmesen elbeszéli az Úr titokzatos megjelenéseit, az
megszabadul az élet minden nyomorúságától.
MAGYARÁZAT: A Bhagavad-g¦t§ban az Istenség Személyisége kijelentette, hogy bárki,
aki ismeri az Úr transzcendentális születését és cselekedeteit, visszatér Hozzá, miután
megszabadult ettõl az anyagi porhüvelytõl. Eszerint csupán azzal, hogy valóságában
megismerjük az Úr inkarnációinak rejtélyét ebben az anyagi világban, megszabadulhatunk az
anyagi rabságtól. Az Úr születése és cselekedetei tehát, amelyeket az emberek érdekében
nyilvánított ki, nem közönséges tettek. Titokzatos dolog ez, s a rejtély csak azok számára tárul
fel, akik lelki odaadással mélyednek el benne. Így szabadul meg az ember az anyagi
kötöttségektõl. Éppen ezért tanácsos, hogy az ember õszintén és odaadással mondja el a
Bh§gavatam e fejezetét, amely az Úr különbözõ inkarnációkként történõ megjelenéseit írja le,
mert ezáltal bepillantást nyerhet az Úr születésébe és cselekedeteibe. A vimukti, vagyis
felszabadulás szó arra utal, hogy az Úr születése és cselekedetei mind transzcendentálisak;
másképp hogyan lehetne már azzal felszabadulást elérni, ha elbeszéljük ezeket? Emiatt
titokzatosak is, és azok, akik nem követik az odaadó szolgálat elõírt szabályozó elveit, nem
jogosultak arra, hogy születése és cselekedetei rejtelmeibe behatoljanak.
30. VERS
etad r¡pa° bhagavato hy ar¡pasya cid-§tmana¤
m§y§-gu£air viracita° mahad§dibhir §tmani
etat—mindezek; r¡pam—formák; bhagavata¤—az Úré; hi—bizonyára; ar¡pasya—azé,
akinek nincs anyagi formája; cit-§tmana¤—a Transzcendensé; m§y§—anyagi energia;
gu£ai¤—a tulajdonságok által; viracitam—létrehozott; mahat-§dibhi¤—az anyag
alkotóelemeivel; §tmani—az önvalóban.
Az Úr univerzális vir§± formájának felfogása, ahogyan az anyagi világban
megjelenik, képzeletbeli. Csupán arra szolgál, hogy képessé tegye a csekély értelemmel
megáldott embereket [és a kezdõket], hogy elfogadhassák a gondolatot: az Úrnak van
formája. Valójában azonban az Úr nem rendelkezik anyagi formával.
MAGYARÁZAT: Az Úr viªva-r¡pa vagy vir§±-r¡pa formáját nem említik együtt az Úr
különbözõ inkarnációival, mert az Úr minden fentebb említett inkarnációja transzcendentális,
és testüket az anyag a leghalványabb mértékben sem árnyalja. Nincs különbség a testük és a
lelkük között, a feltételekhez kötött lelkekkel ellentétben. A vir§±-r¡pa tehát azok számára
való, akik kezdõk az imádatban. Számukra van az anyagi vir§±-r¡pa, amelyrõl a Második
Ének ad majd magyarázatot. A vir§±-r¡pában a különféle bolygók anyagi megnyilvánulásai a
vir§±-r¡pa lábaiként, kezeiként stb. jelennek meg. Az ilyen leírások valójában a kezdõknek
szólnak. Egy kezdõ nem tud semmi anyagon túlit érzékelni. Az Úr anyagi felfogását nem
sorolják a tényleges formái közé. Mint Param§tm§, azaz Felsõlélek, minden egyes anyagi
formában jelen van, még az atomokban is, de a külsõ anyagi forma képzeletbeli mind az Úr,
mind pedig az élõlények esetében. A feltételekhez kötött lelkek jelenlegi formái sem valódiak.
A végkövetkeztetés az, hogy az Úr testének vir§± formája, anyagi felfogása elképzelt forma.
Mind az Úr, mind pedig az élõlények élõ lelkek, akik eredeti lelki testtel rendelkeznek.
31. VERS
yath§ nabhasi meghaugho re£ur v§ p§rthivo 'nile
eva° dra¢±ari d¥ªyatvam §ropitam abuddhibhi¤
yath§—ahogyan van; nabhasi—az égben; megha-ogha¤—a felhõk sokasága; re£u¤—por;
v§—szintén; p§rthiva¤—iszaposság; anile—a levegõben; evam—így; dra¢±ari—a látónak;
d¥ªyatvam—a látás céljából; §ropitam—magában foglalja; abuddhibhi¤—a csekély értelmû
emberek által.
 A felhõket és a port a levegõ csupán hordozza, a csekély értelmû emberek azonban
azt mondják, az ég felhõs és a levegõ poros. Éppen így anyagi, testi felfogással tekintenek
a lélekre is.
MAGYARÁZAT: Ez a vers újra megerõsíti, hogy anyagi szemünkkel és érzékeinkkel nem
láthatjuk az Urat, aki teljes mértékben lelki. Még a lelki szikrát, amely az élõlény anyagi
testében van, sem ismerjük fel. A test külsõ burkát vagy az élõlény finom elméjét vesszük
figyelembe, de nem látjuk a testen belül létezõ lelki szikrát. Az élõlény jelenlétét tehát a
megfogható fizikai test jelenléte alapján fogadhatjuk el. Azoknak, akik jelenlegi anyagi
szemükkel vagy anyagi érzékeikkel akarják látni az Urat, hasonlóan azt tanácsolják,
meditáljanak a vir§±-r¡pának nevezett külsõdleges, gigantikus formán. Amikor egy híres,
elõkelõ ember az autójában utazik, amelyet nagyon könnyen fel lehet ismerni, az autót a
benne ülõ emberrel azonosítjuk. Amikor az elnök közeledik autójában, azt mondjuk: „Itt az
elnök!”, s az autót az elnökkel azonosítjuk. Hasonlóan, a kevéssé intelligensek, akik azonnal,
a kellõ képzettség nélkül akarják látni Istent, elõször a hatalmas anyagi kozmoszt pillanthatják
meg az Úr formájaként, habár az Úr kívül és belül egyaránt jelen van. Az égen úszó felhõk és
a kék ég példája még érzékletesebb ebben az összefüggésben. Bár az ég kék színe és maga az
ég különböznek egymástól, mégis úgy fogjuk fel, hogy az ég színe kék. Ez azonban csak a
hozzá nem értõk általános felfogása.
32. VERS
ata¤ para° yad avyaktam avy¡¨ha-gu£a-b¥°hitam
ad¥¢±§ªruta-vastutv§t sa j¦vo yat punar-bhava¤
ata¤—ez; param—túl; yat—amely; avyaktam—megnyilvánulatlan; avy¡¨ha—forma
nélküli; gu£a-b¥°hitam—a kötõerõk hatása alatt; ad¥¢±a—nem látható; aªruta—nem
hallható; vastutv§t—olyan, mint az; sa¤—az; j¦va¤—élõlény; yat—ami; puna¤-bhava¤—újra
és újra megszületik.
E durva formaérzékelésen túl a formának van egy finomabb megjelenése is, amely
alak nélküli és láthatatlan, nem hallható és megnyilvánulatlan. Az élõlény formája túl
van e finomabb szintû megjelenésen, másképp nem születhetne meg újra és újra.
MAGYARÁZAT: Ahogy a durva anyagi megnyilvánulást az Úr gigantikus testeként lehet
felfogni, van egy felfogás a finomabb formájáról, amelyet látása, hallása vagy
megnyilvánulása nélkül lehet megvalósítani. Valójában azonban a test e durva vagy finom
felfogásai az élõlénnyel vannak kapcsolatban. Az élõlény e durva anyagi vagy finom
pszichikai léten túl lelki formával rendelkezik. A durva anyagi test és a pszichikai mûködés
mind leáll, amint az élõlény elhagyja a látható, durva anyagi testet. Valójában azért mondjuk,
hogy az élõlény eltávozott, mert nem látható és nem hallható többé. Ha az élõlény mély
álomba merül, s durva anyagi teste nem cselekszik, lélegzése alapján akkor is tudjuk, hogy a
testben van. Tehát az, hogy az élõlény elhagyja a testét, nem azt jelenti, hogy az élõ lélek nem
létezik. A lélek ott van, másképp hogyan születhetne meg újra és újra?
Ebbõl levonhatjuk a következtetést, hogy az Úr örökké létezik transzcendentális
formájában, amely nem durva és nem is finom anyagi, mint az élõlényé; az Õ testét sohasem
lehet összehasonlítani az élõlény durva és finom fizikai testével. Isten testérõl minden ilyen
felfogás csak képzeletbeli. Az élõlény örök lelki formával rendelkezik, amelyet csak anyagi
beszennyezettsége köt feltételekhez.
33. VERS
yatreme sad-asad-r¡pe prati¢iddhe sva-sa°vid§
avidyay§tmani k¥te iti tad brahma-darªanam
yatra—bármikor; ime—mindezekben; sat-asat—durva és finom; r¡pe—a formáiban;
prati¢iddhe—megszûnve; sva-sa°vid§—önmegvalósítás által; avidyay§—tudatlanságból;
§tmani—az önvalóban; k¥te—rákényszerít; iti—így; tat—az; brahma-darªanam—az
Abszolút megpillantásának folyamata.
Amikor valaki az önmegvalósítást elérve tapasztalja, hogy a durva és a finom fizikai
testnek nincs köze a tiszta lélekhez, akkor önmagát és az Urat egyaránt megpillantja.
 MAGYARÁZAT: Az önmegvalósítás és az anyagi illúzió között az jelenti a különbséget,
hogy tudjuk: az anyagi energia a durva és finom fizikai testek formájában ideiglenesen és
megtévesztõen becsap bennünket, s ezek csupán az önvaló külsõ burkai, amelyek a
tudatlanságnak köszönhetõen alakulnak ki. Ezek a burkok sohasem jelennek meg az Istenség
Személyisége esetében. Ha valaki meggyõzõdik errõl, az a felszabadulás, az Abszolút látása.
Ez azt jelenti, hogy a tökéletes önmegvalósítás az isteni, lelki élet elfogadása által lehetséges.
Az önmegvalósítás azt jelenti, hogy közömbössé válunk a durva és a finom fizikai test
igényeivel szemben, s az önvaló cselekedeteit helyezzük elõtérbe. A tettekre késztetõ
ösztönzés az önvalótól ered, de az önvaló valódi helyzetének ismerete hiányában e tettek
illúzióvá válnak. A tudatlanság következtében önnön érdekünket a durva és finom fizikai test
alapján határozzuk meg, ezért cselekedeteink életrõl életre mind kárba vesznek. Amikor
azonban a megfelelõ folyamat segítségével az ember találkozik az önvalóval, az önvaló tettei
kezdõdhetnek el. Ezért azt az embert, aki a lélek tevékenységét végzi, j¦van-muktának
nevezik, felszabadult személynek, még feltételekhez kötött létében is.
Az önmegvalósítás tökéletes szintjét nem lehet mesterséges eszközökkel elérni: csak az
örökkön transzcendentális Úr lótuszlábai alatt lehetünk sikeresek. A Bhagavad-g¦t§ban az Úr
azt mondja, hogy jelen van mindenki szívében, és csakis Tõle származik minden tudás,
emlékezés és felejtés. Amikor az élõlény arra vágyik, hogy az anyagi energia (e megtévesztõ
tünemény) élvezõje legyen, az Úr a feledés misztériumával burkolja be az élõlényt, aki így
helytelenül a durva anyagi testet és a pszichikai elmét hiszi önvalójának. A transzcendentális
tudást mûvelve azonban, amikor az élõlény azért imádkozik az Úrhoz, hogy indokolatlan
kegyébõl szabadítsa ki a feledékenység vermébõl, az Úr indokolatlan kegyébõl eltávolítja az
élõlényt borító káprázat függönyét, s az élõlény képes lesz megismerni önmagát. Ezután az Úr
szolgálatába szegõdik örök, eredeti helyzetében, megszabadulva a feltételekhez kötött léttõl.
Mindezt az Úr hajtja végre vagy külsõ, vagy közvetlenül belsõ energiája segítségével.
34. VERS
yady e¢oparat§ dev¦ m§y§ vaiª§rad¦ mati¤
sampanna eveti vidur mahimni sve mah¦yate
yadi—ha azonban; e¢§—õk; uparat§—alábbhagy; dev¦ m§y§—illuzórikus energia;
vaiª§rad¦—tudással teljes; mati¤—felvilágosítás; sampanna¤—gazdagodott; eva—bizonyára;
iti—így; vidu¤—annak tudatában; mahimni—a dicsõségében; sve—az önvalónak; mah¦yate—
helyezkedik el.
Amikor az illuzórikus energia lecsillapodik, s az élõlényt az Úr kegye teljes tudásban
részesíti, az élõlény egyszerre megvilágosodik az önmegvalósításban, s elfoglalja
dicsõséges helyzetét.
MAGYARÁZAT: Mivel az Úr az abszolút Transzcendencia, minden megjelenési formája,
neve, kedvtelése, tulajdonsága, társa és energiája azonos Vele. Transzcendentális energiája
mindenhatóságának megfelelõen mûködik. Ugyanez az energia mûködik külsõ, belsõ és
határenergiájaként, s mindenható lévén bármit képes megtenni ezen energiák bármelyikének
közremûködésével. Akarata által a külsõ energiát is belsõvé változtathatja. Ezért kegyébõl a
külsõ energia, amely azokat az élõlényeket tartja illúzióban, akiknek ez a vágyuk, az Úr
akaratából lecsillapodik, a feltételekhez kötött élõlény megbánásának és vezeklésének
arányában. Ugyanez az energia ezután úgy mûködik, hogy segítse a megtisztult élõlényt az
önmegvalósítás útján. Az elektromos energia példája jól szemlélteti mindezt. Egy tapasztalt
villanyszerelõ a villamosenergiát mind fûtésre, mind hûtésre használni tudja, aszerint, hogyan
szabályozza azt. Éppen így a külsõ energia, amely most megzavarja az élõlényt, s a születés
és halál folytonos körforgásába kényszeríti, belsõ energiává változik az Úr akaratából, hogy
az örök élet felé vezesse õt. Amikor az élõlényt az Úr ily módon kegyében részesíti,
megfelelõ, eredeti helyzetébe kerül, hogy az örök lelki életet élvezze.
35. VERS
eva° janm§ni karm§£i hy akartur ajanasya ca
var£ayanti sma kavayo veda-guhy§ni h¥t-pate¤
 evam—így; janm§ni—születés; karm§£i—cselekedetek; hi—bizonyára; akartu¤—a nem
cselekvõé; ajanasya—a megszületetlené; ca—és; var£ayanti—leírják; sma—a múltban;
kavaya¤—a tanult; veda-guhy§ni—a Védák segítségével sem felfedezhetõ; h¥t-pate¤—a szív
Uráé.
A tudással rendelkezõk ekképpen írják le a megszületetlen és nem cselekvõ születését
és tetteit, akit még a Védikus Irodalomból sem lehet megismerni. Õ a szív Ura.
MAGYARÁZAT: Lényegüket tekintve mind az Úr, mind az élõlények tökéletesen lelkiek,
ezért mindketten örökkévalók, s egyikük számára sincsen születés és halál. A különbség az,
hogy az Úr látszólagos születései és eltávozásai nem olyanok, mint az élõlényeké. Az
élõlényeket — akik megszületnek, majd újra meghalnak — az anyagi természet törvényei
kötik meg. Az Úr látszólagos megjelenése és eltávozása azonban nem az anyagi természet
mûködése, hanem az Úr belsõ energiájának megnyilvánulása. A legnagyobb szentek írnak
ezekrõl, az önmegvalósítás érdekében. A Bhagavad-g¦t§ban az Úr kijelenti, hogy az anyagi
világban történõ úgynevezett születései és tettei mind transzcendentálisak. Pusztán meditálva
e cselekedeteken, az ember elérheti a Brahman-megvalósítást, s így felszabadulhat az anyagi
kötelékek alól. A ªrutikban az áll, hogy a megszületetlen csupán látszólag születik meg. A
Legfelsõbbnek nem kell semmit sem tennie, de mivel mindenható, mindent természetes
módon hajt végre, mintha automatikusan történne úgy. Valójában az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének megjelenése, eltávozása és változatos tettei mind bensõséges témák, még a
Védikus Írások számára is. Az Úr azonban végrehajtja e tetteket, hogy kegyével megáldja a
feltételekhez kötött lelkeket. Mindig élnünk kell a lehetõséggel, melyet az Úr kedvteléseinek
elbeszélései nyújtanak, amelyek valójában nem mások, mint meditációk Brahmanon, a
legmegfelelõbb és legélvezetesebb formában.
36. VERS
sa v§ ida° viªvam amogha-l¦la¤
s¥jaty avaty atti na sajjate 'smin
bh¡te¢u c§ntarhita §tma-tantra¤
¢§¨-vargika° jighrati ¢a¨-gu£eªa¤
sa¤—a Legfelsõbb Úr; v§—vagy; idam—ez; viªvam—megnyilvánult univerzumok;
amogha-l¦la¤—akinek a cselekedetei tiszták; s¥jati—teremt; avati atti—fenntart és
megsemmisít; na—nem; sajjate—hatással van rá; asmin—bennük; bh¡te¢u—minden
élõlényben; ca—szintén; antarhita¤—benne élve; §tma-tantra¤—független; ¢§±-vargikam—
fenségének minden energiájával felruházva; jighrati—felszínes kapcsolat, mint egy illat
szagolása; ¢a±-gu£a-¦ªa¤—a hat érzék mestere.
Az Úr, akinek tettei örökké tiszták, a hat érzék mestere, s hat fensége teljében
mindenható. Õ teremti meg a megnyilvánult univerzumokat, majd fenntartja és
megsemmisíti õket, anélkül hogy a legparányibb mértékben hatásuk alá kerülne. Jelen
van minden élõlényben, s mindig független.
MAGYARÁZAT: Az Úr és az élõlények között az elsõdleges különbség az, hogy az Úr a
teremtõ, az élõlények pedig a teremtmények. A versben az Urat amogha-l¦la¤-nak nevezik,
ami azt jelzi, hogy teremtésében semmi nincs, ami bánatot okozhatna. Azok, akik
teremtésében zavart okoznak, maguk válnak zavarttá. Az Úr minden anyagi hatás fölött áll,
mert teljes hat fenségével — gazdagsággal, erõvel, hírnévvel, szépséggel, tudással és
lemondással —, s így Õ az érzékek mestere. Õ teremti meg, tartja fenn és semmisíti meg
idõvel e megnyilvánult univerzumokat, hogy jó útra terelje az élõlényeket, akik a háromféle
nyomorúságtól szenvednek ezekben az univerzumokban, s mindezt anélkül, hogy e tettek a
legkisebb mértékben befolyásolnák Õt. Csupán felületesen kapcsolódik az anyagi
teremtéshez, mint ahogyan az illatot érezzük, anélkül hogy az illat forrását megérintenénk.
Azok tehát, akik istentagadók, sohasem érhetik el Õt, legnagyobb erõfeszítéseik ellenére sem.
37. VERS
na c§sya kaªcin nipu£ena dh§tur
avaiti jantu¤ kuman¦¢a ¡t¦¤
n§m§ni r¡p§£i mano-vacobhi¤
santanvato na±a-cary§m iv§jña¤
na—nem; ca—és; asya—az Övé; kaªcit—bárki; nipu£ena—ügyesen; dh§tu¤—a
teremtõé; avaiti—tudhat; jantu¤—az élõlény; kuman¦¢a¤—csekély tudással; ¡t¦¤—az Úr
cselekedetei; n§m§ni—az Õ nevei; r¡p§£i—az Õ formái; mana¤-vacobhi¤—az elme
találgatásai vagy szónoklatok által; santanvata¤—elõad; na±a-cary§m—drámai színdarab;
iva—mint; ajña¤—az ostoba.
A csekély tudással rendelkezõ ostobák nem ismerhetik meg azt a transzcendentális
természetet, amely az Úr formái, nevei és cselekedetei mögött rejlik, aki úgy játszik,
akár egy színész egy színdarabban. Még arra sem képesek, hogy ezeket találgatásaikkal,
szavaikkal kifejezzék.
MAGYARÁZAT: Senki sem adhat helytálló leírást az Abszolút Igazság transzcendentális
természetérõl. Azt mondják ezért, hogy Õ túl van az elme és a beszéd kifejezõképességének
határain. Mégis van néhány csekély tudású ember, aki tökéletlen elmebeli találgatásokkal és
tetteinek helytelen tolmácsolásával próbálja megérteni az Abszolút Igazságot. Egy laikus
számára az Úr cselekedetei, megjelenése és eltávozása, nevei, formái, környezete,
személyiségei és minden, ami kapcsolatban áll Vele, mind rejtélyesnek látszanak. Kétféle
materialista van: a gyümölcsözõ munkát végzõ és az empirikus filozófus. A gyümölcsözõ
munkát végzõk gyakorlatilag semmit nem tudnak az Abszolút Igazságról, az elméjükben
spekulálók pedig, miután gyümölcsözõ tetteikben kudarcot vallottak, az Abszolút Igazság felé
fordulnak, és elméjükben, találgatásokkal próbálják megérteni. Számukra az Abszolút Igazság
misztérium, ahogyan a bûvész varázslata rejtély marad a gyerekeknek. A hitetlenek, akiket a
Legfelsõbb Lény varázslata megtévesztett, s akik talán nagyon ügyesek gyümölcsözõ
munkájuk és elmebeli találgatásaik terén, örök tudatlanságba merülnek. Korlátolt tudásukkal
nem hatolhatnak be a transzcendencia titokzatos világába. Az elméjükben spekulálók
valamennyivel fejlettebb szinten állnak, mint a közönséges materialisták vagy a gyümölcsözõ
tetteket végzõk, de mivel õket is fogva tartja az illúzió, meggyõzõdésük, hogy aminek formája
és neve van, valamint cselekszik, az csakis az anyagi energia terméke lehet. Számukra a
Legfelsõbb Lélek forma nélküli, nincsen neve és nem cselekszik. Ezek a csupán elméjük
találgatásaira hagyatkozók az Úr transzcendentális nevét és formáját egyenrangúnak tekintik
az anyagi nevekkel és formákkal, ezért valóban tudatlanságba merülnek. Csekélyke
tudásukkal nem tudják megközelíteni a Legfelsõbb Lény valódi természetét. Amint a
Bhagavad-g¦t§ kijelenti, az Úr helyzete mindig transzcendentális, még akkor is, ha itt van az
anyagi világban. Ám a tudatlanok csupán a világ egyik kimagasló egyéniségének tekintik az
Urat. Így vezeti félre õket az illuzórikus energia.
38. VERS
sa veda dh§tu¤ padav¦° parasya
duranta-v¦ryasya rath§¯ga-p§£e¤
yo 'm§yay§ santatay§nuv¥tty§
bhajeta tat-p§da-saroja-gandham
sa¤—Õ egyedül; veda—ismerheti; dh§tu¤—a teremtõé; padav¦m—dicsõség; parasya—a
transzcendensé; duranta-v¦ryasya—a nagyon hatalmasé; ratha-a¯ga-p§£e¤—az Úr K¥¢£áé,
aki egy szekér kerekét tartja a kezében; ya¤—aki; am§yay§—fenntartás nélkül; santatay§—
hiány nélkül; anuv¥tty§—kedvezõen; bhajeta—szolgálatot végez; tat-p§da—az Õ lábainak;
saroja-gandham—a lótusz illata.
Csak azok ismerhetik meg az univerzum teremtõjét dicsõsége, hatalma és
transzcendenciája teljében, akik fenntartás nélkül, szakadatlanul és szeretettel
szolgálják a kezében szekérkereket tartó Úr K¥¢£a lótuszlábát.
MAGYARÁZAT: Egyedül a tiszta bhakták ismerhetik az Úr K¥¢£a transzcendentális
nevét, formáját és cselekedeteit, mert tökéletesen mentesek a gyümölcsözõ tettek és az
elmebeli spekuláció visszahatásaitól. A tiszta bhaktáknak semmilyen személyes hasznuk nem
származik az Úrnak végzett vegyítetlen szolgálatból. Szüntelenül szolgálják az Urat, önként,
minden fenntartás nélkül. Az Úr teremtésében közvetve vagy közvetlenül mindenki az Urat
szolgálja. Senki sem jelent kivételt az Úr e törvénye alól. Azok, akik az Úr illuzórikus
erejének kényszerítõ hatására közvetve végeznek szolgálatot, azok kedvezõtlenül szolgálják
Õt, míg azok, akik közvetlenül szeretett képviselõje irányítása alatt végeznek szolgálatot
Neki, azok kedvezõen szolgálják. A szeretõ szolgák az Úr bhaktái, s az Úr kegyébõl
beléphetnek a transzcendencia rejtélyes birodalmába. Ám az elméjükben találgatók örökre
sötétségben maradnak. Ahogyan a Bhagavad-g¦t§ban olvashatjuk, az Úr Maga vezeti tiszta
bhaktáit az önmegvalósítás útjára, mert szünet nélkül, õszinte szeretettel szolgálják Õt. Ez a
titka annak, hogyan lehet eljutni Isten királyságába. A gyümölcsözõ tettek és a spekuláció
nem tesznek alkalmassá a belépésre.
39. VERS
atheha dhany§ bhagavanta ittha°
yad v§sudeve 'khila-loka-n§the
kurvanti sarv§tmakam §tma-bh§va°
na yatra bh¡ya¤ parivarta ugra¤
atha—így; iha—ebben a világban; dhany§¤—sikeres; bhagavanta¤—tökéletesen tudatos;
ittham—ilyen; yat—ami; v§sudeve—az Istenség Személyiségének; akhila—mindent átölelõ;
loka-n§the—minden univerzum tulajdonosának; kurvanti—lelkesít; sarva-§tmakam—száz
százalék; §tma—lélek; bh§vam—eksztázis; na—soha; yatra—ahol; bh¡ya¤—újra;
parivarta¤—ismétlõdés; ugra¤—rettenetes.
Csak az ilyen érdeklõdés révén lehet ebben a világban sikeres és tökéletesen tudatos
az ember, mert ez az érdeklõdés rajongó transzcendentális szeretetet ébreszt az Istenség
Személyisége, minden univerzum tulajdonosa iránt, és teljes védelmet biztosít a születés
és halál rettegett ismétlõdésével szemben.
MAGYARÁZAT: A ¼aunaka vezette bölcsek érdeklõdését dicsõíti itt S¡ta Gosv§m¦,
transzcendentális természetük miatt. Ahogyan már levontuk a következtetést, egyedül bhaktái
ismerhetik az Urat bizonyos mértékig, míg mások egyáltalán nem. A bhakták tehát
tökéletesen tudatában vannak a teljes lelki tudománynak. Az Istenség Személyisége az
Abszolút Igazság végsõ szintje. A személytelen Brahman és a helyhez kötött Param§tm§ (a
Felsõlélek) az Istenség Személyiségérõl szóló tudományhoz tartoznak. Az tehát, aki ismeri az
Istenség Személyiségét, automatikusan mindent tud Róla, sokféle energiájáról és
kiterjedésérõl. A bhaktákat dicsõítik amiatt, hogy teljes mértékben sikeresek. Az Úr tökéletes
bhaktája mentes az ismétlõdõ születés és halál szörnyû anyagi szenvedéseitõl.
40. VERS
ida° bh§gavata° n§ma pur§£a° brahma-sammitam
uttama-ªloka-carita° cak§ra bhagav§n ¥¢i¤
ni¤ªreyas§ya lokasya dhanya° svasty-ayana° mahat
idam—ez; bh§gavatam—könyv, amely az Istenség Személyiségérõl és tiszta bhaktáiról
szóló elbeszéléseket tartalmaz; n§ma—nevû; pur§£am—kiegészítés a Védákhoz; brahma-
sammitam—az Úr ¼r¦ K¥¢£a inkarnációja; uttama-ªloka—az Istenség Személyiségének;
caritam—cselekedetei; cak§ra—összeállította; bhagav§n—az Istenség Személyiségének
inkarnációja; ¥¢i¤—¼r¦ Vy§sadeva; ni¤ªreyas§ya—a legfõbb jó érdekében; lokasya—minden
embernek; dhanyam—teljesen sikeres; svasti-ayanam—teljesen boldog; mahat—teljesen
tökéletes.
Ez a ¼r¦mad-Bh§gavatam Isten irodalmi inkarnációja, melyet ¼r¦la Vy§sadeva, Isten
inkarnációja állított össze. Minden ember legfõbb javát szolgálja, s emellett sikerrel,
boldogsággal és tökéletességgel teljes.
MAGYARÁZAT: Az Úr ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu kijelentette, hogy a ¼r¦mad-
Bh§gavatam a védikus tudomány és történelem tiszta hang-képviselõje. Olyan nagy bhakták
válogatott történetei alkotják, akik személyes kapcsolatban állnak az Istenség
Személyiségével. A ¼r¦mad-Bh§gavatam az Úr ¼r¦ K¥¢£a irodalmi inkarnációja, ezért nem
különbözik Tõle. A ¼r¦mad-Bh§gavatamot éppen olyan tisztelettel kell imádni, ahogyan az
Urat imádjuk. Figyelmes és türelmes tanulmányozásával elnyerhetjük az Úr végsõ áldását.
Ahogyan az Úr a teljes fény, a teljes boldogság és a teljes tökéletesség, ugyanígy a ¼r¦mad-
Bh§gavatam is az. A Legfelsõbb Brahman, ¼r¦ K¥¢£a teljes transzcendentális fénye áradhat
ránk a ¼r¦mad-Bh§gavatam szavaiból, ha egy tiszta lelki tanítómester átlátszó közegén
keresztül érkezik hozzánk. Az Úr Caitanya személyes titkára, ¼r¦la Svar¡pa D§modara
Gosv§m¦ minden látogatónak azt tanácsolta, aki Pur¦ba ment, hogy láthassa az Urat, hogy a
Bh§gavatamot a Bh§gavatam-személytõl tanulják. A Bh§gavatam-személy az
önmegvalósított, hiteles lelki tanítómester, és egyedül rajta keresztül érthetjük meg a
Bh§gavatam tanítását annak érdekében, hogy elérjük a kívánt eredményt. A Bh§gavatam
tanulmányozása megad minden olyan áldást az embernek, amelyet az Úr személyes jelenléte
biztosíthat, s az Úr minden transzcendentális áldása jelen van benne, amelyet a Vele létesített
személyes kapcsolattól várhatunk.
41. VERS
tad ida° gr§hay§m §sa sutam §tmavat§° varam
sarva-vedetih§s§n§° s§ra° s§ra° samuddh¥tam
tat—az; idam—ez; gr§hay§m §sa—elfogadtatta; sutam—fiának; §tmavat§m—az
önmegvalósítotté; varam—a legjobban tisztelt; sarva—minden; veda—a Védikus Irodalom (a
tudás könyvei); itih§s§n§m—az egész történelemé; s§ram—java; s§ram—java;
samuddh¥tam—kiválasztva.
¼r¦ Vy§sadeva kiválasztotta a Védikus Írások és az univerzum történelmének
legjavát, s átadta azt fiának, akit a legnagyobb tisztelet övez az önmegvalósítottak
között.
MAGYARÁZAT: A kevés tudással rendelkezõ emberek csak Buddha idejétõl, i.e. 600-tól
számítják a világ történelmét, s az ezt megelõzõ korokból származó történelmet, melyekrõl a
szentírásokban olvashatunk, csupán a képzelet szüleményének tartják. Valójában azonban
tévednek. A Pur§£ákban, a Mah§bh§ratában és a többi írásban leírt történelem valóság, s
nem csupán e bolygó, hanem az univerzum millió más bolygójának történelme is az. A
világunkon túli bolygók történelme néha hihetetlennek tûnik az ilyen emberek szemében.
Nem tudják, hogy a különbözõ bolygók nem minden tekintetben egyformák, s hogy éppen
ezért a más bolygókról származó történelmi tények nem egyeztethetõk össze az ezen a
bolygón szerzett tapasztalatokkal. A különféle bolygók más és más helyzetét, az idõt és a
körülményeket figyelembe véve semmi csoda nincs a Pur§£ák történeteiben, s nem is
képzeletbeliek. Jusson eszünkbe a mondás: ami étel az egyiknek, méreg lehet a másiknak.
Nem szabad tehát elutasítanunk a Pur§£ák leírta történelmet és történeteket, mondván, hogy
puszta kitalációk. A nagy ¥¢iknek, mint amilyen Vy§sa is volt, nem volt céljuk, hogy kitalált
történetekkel tarkítsák írásaikat.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam a különbözõ bolygók történelmébõl származó történelmi tényeket
tartalmazza, s emiatt minden hiteles lelki tekintély mint Mah§-pur§£át fogadja el. E
történetek különös jelentõsége az, hogy mindegyikük az Úr cselekedeteivel áll kapcsolatban,
különbözõ idõkben és helyeken. ¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦ a legkiválóbb egyéniség az
önmegvalósított lelkek között, s ezt a témát fogadta el tanulmányozás céljából apjától,
Vy§sadevától. ¼r¦la Vy§sadeva kivételes szaktekintély, és mivel a ¼r¦mad-Bh§gavatam
rendkívüli jelentõséggel bír, elõször nagyszerû fiának, ¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦nak adta át e
tanítást, melyet a tejszínhez hasonlítanak. A Védikus Irodalom olyan, akár a tudás tejóceánja.
A tejszín vagy a vaj a tej legízletesebb esszenciája, s ilyen a ¼r¦mad-Bh§gavatam is, hiszen az
Úr és bhaktái tetteinek élvezetes, tanulságos, hiteles magyarázatait tartalmazza. Nincs haszna
a Bh§gavata üzenetét hitetlenektõl, ateistáktól és hivatásos szavalóktól elfogadni, akik üzletet
csinálnak abból, hogy a hozzá nem értõknek tolmácsolják a Bh§gavatamot. Ezt azonban ¼r¦la
¼ukadeva Gosv§m¦ adta át, akinek nincsen köze az efféle Bh§gavata-üzlethez. Neki nem
kellett ilyen üzlettel családot fenntartania. A ¼r¦mad-Bh§gavatamot ezért ¼ukadeva olyan
képviselõjétõl kell hallanunk, aki a lemondott életrendben él, minden családi kötelezettség
nélkül. A tej kétségtelenül nagyon jó és tápláló, de amikor a kígyó megérinti ajkával, többé
már nem táplál, hanem halálos méreggé válik. Azoknak, akik nem követik szigorúan a
Vai¢£ava szabályozó elveket, nem szabad a Bh§gavatamból üzletet csinálniuk, hogy azzal
számtalan hallgatójuk lelki halálát okozzák. A Bhagavad-g¦t§ban az Úr azt mondja, hogy a
Védák célja az Õ megismerése, s a ¼r¦mad-Bh§gavatam nem más, mint Maga az Úr ¼r¦
K¥¢£a, a lejegyzett tudás formájában. Ez tehát a Védák legjava, amely minden idõk összes
történelmi tényét tartalmazza ¼r¦ K¥¢£ával kapcsolatban. Valójában ez minden történelem
lényege.
42. VERS
sa tu sa°ªr§vay§m §sa mah§r§ja° par¦k¢itam
pr§yopavi¢±a° ga¯g§y§° par¦ta° paramar¢ibhi¤
sa¤—Vy§sadeva fia; tu—újra; sa°ªr§vay§m §sa—hallhatóvá tette; mah§-r§jam—az
uralkodónak; par¦k¢itam—Par¦k¢it nevû; pr§ya-upavi¢±am—aki haláláig étlen és szomjan ült;
ga¯g§y§m—a Gangesz partján; par¦tam—körülvéve; parama-¥¢ibhi¤—nagy bölcsekkel.
¼ukadeva Gosv§m¦, Vy§sadeva fia Par¦k¢it királynak adta át a Bh§gavatam
üzenetét, aki a szentek körében a Gangesz partján ült, étlen és szomjan a halálra várva.
MAGYARÁZAT: Minden transzcendentális ismeretet helyesen elsajátíthatunk a tanítványi
láncolaton keresztül. A tanítványi láncolatot parampar§nak nevezik. Ha a Bh§gavatamot
vagy más Védikus Írást nem a parampar§ rendszerén át kapjuk meg, a tudás befogadása nem
hiteles. Vy§sadeva ¼ukadeva Gosv§m¦nak adta át a tanítást, ¼ukadeva Gosv§m¦ pedig S¡ta
Gosv§m¦nak. S¡ta Gosv§m¦tól vagy az õ képviselõjétõl kell tehát átvennünk a Bh§gavatam
üzenetét, nem pedig holmi jelentéktelen magyarázóktól.
Par¦k¢it Mah§r§ja idõben értesült haláláról. Azon nyomban lemondott királyságáról és
családjáról, s leült a Gangesz partjára, hogy haláláig böjtöljön. Minden nagy bölcs, ¥¢i,
filozófus és misztikus elment hozzá, uralkodói rangjának köszönhetõen. Számtalan tanáccsal
ellátták azonnali kötelességeit illetõen, s végül megállapodtak abban, hogy ¼ukadeva
Gosv§m¦tól hallania kell az Úr K¥¢£áról. Így történt, hogy ¼ukadeva Gosv§m¦ elbeszélte neki
a Bh§gavatamot.
¼r¦p§da ¼a¯kar§c§rya, aki M§y§v§da filozófiát hirdetett, s az Abszolút személytelen
arculatát hangsúlyozta, szintén azt tanácsolta, hogy az ember keressen menedéket az Úr ¼r¦
K¥¢£a lótuszlábainál, mert vitatkozással semmire sem jut. ¼r¦p§da ¼a¯kar§c§rya burkoltan
beismerte, hogy a Ved§nta-s¡tra általa prédikált virágos nyelvészeti magyarázatai nem
segítenek, amikor eljön a halál. A halál kritikus órájában az embernek Govinda nevét kell
ismételnie. Ezt tanácsolja minden nagy transzcendentalista. ¼ukadeva Gosv§m¦ réges-régen
kijelentette azt az igazságot, hogy az embernek utolsó pillanatában N§r§ya£ára kell
emlékeznie. Ez a lényege minden lelki cselekedetnek. Ezen örök igazság értelmében Par¦k¢it
király végighallgatta a ¼r¦mad-Bh§gavatamot a bölcs ¼ukadeva Gosv§m¦ elbeszélésében, s
ezáltal az elbeszélõ és a hallgató egyaránt felszabadult.
43. VERS
k¥¢£e sva-dh§mopagate dharma-jñ§n§dibhi¤ saha
kalau na¢±a-d¥ª§m e¢a pur§£§rko 'dhunodita¤
k¥¢£e—K¥¢£áéba; sva-dh§ma—saját hajléka; upagate—visszatérve; dharma—vallás;
jñ§na—tudás; §dibhi¤—összekapcsolódva; saha—együtt; kalau—a Kali-yugában; na¢±a-
d¥ª§m—azoknak, akik elvesztették látásukat; e¢a¤—mindezek; pur§£a-arka¤—a Pur§£a,
amely ragyogó, mint a nap; adhun§—épp most; udita¤—kelt fel.
Ez a Bh§gavata Pur§£a oly ragyogó, mint a nap, s akkor kelt fel, amikor az Úr
K¥¢£a a vallás és a tudás kíséretében visszatért saját hajlékára. Azok, akik a Kali-
korban a tudatlanság sûrû sötétsége miatt elvesztették látásukat, ebbõl a Pur§£ából
merítenek majd fényt.
MAGYARÁZAT: Az Úr ¼r¦ K¥¢£a örök dh§mával, hajlékkal rendelkezik, ahol örök
élvezetben van része örök társaival és környezetével. Az Úr örök hajléka belsõ, az anyagi
világ pedig külsõ energiájának megnyilvánulása. Amikor leszáll az anyagi világba, §tma-
m§y§nak nevezett belsõ energiájában mutatkozik meg, egész környezetével együtt. A
Bhagavad-g¦t§ban az Úr azt mondja, hogy saját energiája (§tma-m§y§) által száll alá.
Formája, neve, dicsõsége, környezete, lakhelye tehát nem az anyag teremtése. Azért száll alá,
hogy jó útra terelje az elesett lelkeket, s visszaállítsa a vallás törvényeit, amelyeket Õ mondott
ki. Istenen kívül senki sem alapozhatja meg a vallás elveit: Õ vagy egy Általa felhatalmazott,
arra alkalmas személy írhatja csak elõ azokat. Az igazi vallás azt jelenti, hogy ismerjük Istent,
kapcsolatunkat Vele, kötelességeinket Vele szemben, s végül megismerjük az anyagi test
elhagyása utáni célunkat. A feltételekhez kötött lelkek, akiket elbûvöl az anyagi energia, alig
ismerik az élet ezen alapelveit. Legtöbben mint az állatok, csupán az evéssel, az alvással, a
védekezéssel és a párzással törõdnek. Többnyire belemerülnek az érzéki élvezetekbe, a vallás,
a tudomány vagy a felszabadulás címszava alatt. A jelen korban, a nézeteltérések Kali-
yugájában még inkább vakká váltak. A Kali-yugában az emberek olyanok, mint az állatok —
csak épp királyi megjelenéssel. Távol áll tõlük a lelki tudás vagy az istenhívõ, vallásos élet.
Olyan vakok, hogy nem látnak túl a finom fizikai elme, értelem vagy ego határain, de nagyon
büszkék tudásukra, a tudomány és az anyagi jólét terén elért fejlettségükre. Mindezzel azt
kockáztatják, hogy jelen testüket elhagyva kutyák vagy disznók lesznek belõlük, mert teljesen
elvesztették látásukat, mellyel az élet végsõ célját láthatnák. Az Istenség Személyisége, ¼r¦
K¥¢£a nem sokkal a Kali-yuga kezdete elõtt jelent meg, s gyakorlatilag a Kali-yuga kezdetén
tért vissza örök hajlékára. Amíg jelent volt, számtalan tettével mindent kinyilvánított.
Elmondta a Bhagavad-g¦t§t, s kiirtotta a vallás csaló elveit. Mielõtt eltávozott ebbõl az anyagi
világból, N§radán keresztül felhatalmazta ¼r¦ Vy§sadevát, hogy állítsa össze a ¼r¦mad-
Bh§gavatam üzenetét. Így aztán a Bhagavad-g¦t§ és a ¼r¦mad-Bh§gavatam egyaránt olyanok,
akár a fáklyaláng a kor vak embere számára. Ha tehát a Kali-kor emberei látni akarják az élet
igazi fényét, csupán ezt a két könyvet kell elfogadniuk, s életük célja valóra válik. A
Bhagavad-g¦t§ a Bh§gavatam elõtanulmánya. A ¼r¦mad-Bh§gavatam az élet summun
bonumja és az Úr ¼r¦ K¥¢£a megszemélyesülése, ezért az Úr K¥¢£a közvetlen képviselõjeként
kell elfogadnunk. Aki látja a ¼r¦mad-Bh§gavatamot, az Magát az Úr ¼r¦ K¥¢£át is látja.
Nincsen közöttük különbség.
44. VERS
tatra k¦rtayato vipr§ viprar¢er bh¡ri-tejasa¤
aha° c§dhyagama° tatra nivi¢±as tad-anugrah§t
so 'ha° va¤ ªr§vayi¢y§mi yath§dh¦ta° yath§-mati
tatra—ott; k¦rtayata¤—amíg elmondták; vipr§¤—óh, br§hma£ák; vipra-¥¢e¤—a nagy
br§hma£a ¥¢itõl; bh¡ri—nagyon; tejasa¤—hatalmas; aham—én; ca—szintén;
adhyagamam—megérthettem; tatra—azon a találkozón; nivi¢±a¤—tökéletes figyelemmel;
tat-anugrah§t—kegyébõl; sa¤—ugyanaz; aham—én; va¤—neked; ªr§vayi¢y§mi—hallhatod;
yath§-adh¦tam yath§-mati—megvalósításom szerint.
Óh, bölcs br§hma£ák! Amikor ¼ukadeva Gosv§m¦ elbeszélte a ¼r¦mad-
Bh§gavatamot [Par¦k¢it király jelenlétében], nagy figyelemmel hallgattam õt, s így
kegyébõl tõle, a kiváló és hatalmas bölcstõl tanultam azt meg. Most megpróbálom
nektek elmondani ugyanazt, úgy, ahogyan tõle hallottam és ahogyan megértettem.
MAGYARÁZAT: Az ember kétségkívül közvetlenül láthatja az Úr ¼r¦ K¥¢£a jelenlétét a
Bh§gavatam oldalain, ha ezt olyan önmegvalósított lélektõl hallotta, mint amilyen ¼ukadeva
Gosv§m¦. Nem ismerheti meg azonban a Bh§gavatamot csaló, felbérelt elbeszélõktõl, akiknek
életcélja csupán az, hogy pénzt keressenek az ilyen elõadásokkal, s aztán a pénzt szexuális
élvezetükre fordítsák. Senki nem értheti meg a Bh§gavatamot, ha olyan emberek társaságát
keresi, akik belemerülnek a szexuális életbe. Ez a Bh§gavatam megismerésének titka. Nem
lehet olyan embertõl sem megtanulni, aki világi mûveltsége alapján magyarázza a szöveget.
¼ukadeva Gosv§m¦ képviselõjétõl kell tanulnunk, senki mástól, ha lapjain az Úr ¼r¦ K¥¢£át
akarjuk látni. Ez a folyamata — nincs más lehetõség. S¡ta Gosv§m¦ hiteles képviselõje
¼ukadeva Gosv§m¦nak, mert azt a tanítást akarja átadni, amelyet a kiváló, bölcs br§hma£ától
hallott. ¼ukadeva Gosv§m¦ úgy adta át a Bh§gavatamot, ahogyan nagyszerû apjától hallotta,
és S¡ta Gosv§m¦ is úgy továbbította, ahogy azt ¼ukadeva Gosv§m¦ elmondta. A hallás
önmagában még nem minden: az embernek megfelelõ figyelemmel kell megértenie a
szöveget. A nivi¢±a szó azt jelenti, hogy S¡ta Gosv§m¦ fülein keresztül itta a Bh§gavatam
nektárját. Ez a Bh§gavatam befogadásának igazi folyamata. Nagy figyelemmel, a hozzáértõ
személytõl kell hallanunk, s azután minden oldalán felismerhetjük az Úr K¥¢£a jelenlétét. Ez a
Bh§gavatam megismerésének titka. Nem tud tökéletesen figyelni az, akinek nem tiszta az
elméje. Senkinek nem lehet tiszta az elméje, ha nem tiszták a tettei. Nem lehetnek tiszták a
tettei annak, aki nem tiszta az étkezés, az alvás, a védekezés és a párzás terén. Ha azonban
valahogyan az ember teljes figyelemmel hallgatja a megfelelõ személyt, már a kezdet
kezdetén kétségtelenül megpillanthatja az Úr K¥¢£át a Bh§gavatam oldalain.
Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a ¼r¦mad-Bh§gavatam Elsõ Énekének
harmadik fejezetéhez, melynek címe: „K¥¢£a minden inkarnáció forrása”.